GALAMBOS ISTVÁN

A CORVIN KÖZI FELKELÃK FÃPARANCSNOKAIVÁN KOVÁCS LÁSZLÓ

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 27

ván Kovács László 1956. október 25. és no-vember 1. között a Corvin köz fŒparancsnoka,

majd november 4-ig parancsnokhelyettese,a forradalom egyik legendás alakja. Rátermettkatonai vezetŒnek bizonyult, ám a harcok irá-nyítása közben sem feledkezett meg az ember-ségrŒl. A sebesült szovjet katonákat átadtaa szovjet parancsnokságnak, még az ÁVH-gya-núsnak tartott személyekkel szemben is meg-

tiltotta az önkényeskedést, mindenképpenmeg akarta Œrizni a forradalom tisztaságát.Következetesen kiállt az ország független-sége, a többpártrendszer, a szabad válasz-tások, a szovjet csapatok kivonása mellett,de hajlandó volt – legalábbis a választáso-kig – elfogadni a Nagy Imre-kormányt. Iván

Kovács november 4. utáni tevékenysége talánéppen olyan jelentŒs volt, mint a forradalomalatti. A forradalom hadügyminiszterének, Ma-léter Pálnak a kiszabadítására kidolgozott terve,a Turul Párt megalapítása, egy új, nemzeti for-radalmi hadsereg és a többpártrendszerenalapuló demokratikus, független Ma-gyarország eszméje a kihallgatói,bírái elŒtt ugyanolyan súllyalesett latba, mint a forradalomalatti fegyveres tevékenysége. A harcok alatt és utánegyaránt példát muta-tott, kivégzésével pe -dig a forradalom már -tírjává vált.

IVÁN KOVÁCS LÁSZLÓI

ván Kovács László 1930. augusztus 18-án született Debrecenben. Katonacsa-ládból származott, édesapja, Iván Ko-

vács József a Magyar Királyi Honvédséghivatásos tiszthelyettese volt, aki 1945-ben főtörzsőrmesterként szerelt le.Nem véletlen, hogy László is katonaakart lenni, játszótársai is elsősorbankatonatisztek és tiszthelyettesek gyer-mekei voltak. Iván Kovács József 1939-ben áthelyezését kérte Kassára egy ne-héztüzérségi alakulathoz, ahol honvéd-ségi szolgálati lakást is kaptak. A csa-ládfő több ízben is a fronton harcolt,miközben László az elemi iskola elvég-zése után polgári iskolába került. Gyer-mekkorának minden bizonnyal megha-tározó élménye lehetett a Trianonbanelszakított országrészek visszatérése azelső és második bécsi döntés nyomán.Édesapja mind a felvidéki, mind pedig

az erdélyi bevonulásban részt vett, sLászló a Kassán töltött években szemé-lyesen is átélhette a nemzeti összetar-tozást, látva azt a boldogságot, amelyethelybeli osztálytársai éreztek a vissza-csatolás után.

A FORRADALOM ELÃTT

Az ország számára tragikus kimenetelűháború vége a családot már Landsbergam Lech városában érte, ahol édesapja1945. május 5-én amerikai hadifogság -ba esett. A család nélküle tért haza 1945októberében Magyarországra. Az apa1946 augusztusában érkezett haza a ha-difogságból, majd miután átesett az iga-zolási eljáráson, a kőolajkutató magyar–szovjet vállalatnál, a MASZOVOL-nál he-

lyezkedett el Biharnagybajomban. Az1946/1947-es tanévben Iván KovácsLászlót az Iván nagymama és kereszt-anyja segítette abban, hogy Nyíregyhá-zán elvégezze a polgári utolsó, negyedikosztályát, a következő tanévben pediga nyíregyházi közgazdasági iskola elsőosztályát.

Iván Kovács László 1951. június 20-ánDebrecenben tett érettségi vizsgát, ámjelentkezését a jogi egyetemre elutasí-tották. „A kommunista párttól soha sem-mit nem kaptam. Azért nem lehetettemösztöndíjas, mert apám katona volt,nem vettek fel a jogi egyetemre, kirúg-tak, amikor bementem érdeklődni a dip-lomácia főiskolára – mert nem volt tag-sági könyvem. Ha a párt felé próbáltammenni, elküldtek. Nyomorogtunk. Azöcséméket nem bírtuk taníttatni, és ne -kem nagyon fájt, hogy ők és én közöttem

I

mindég lesz egy űr, amit nem fogunktudni soha leküzdeni.”

Ekkorra azonban már elismert futbal-lista volt. Iskolájának labdarúgócsapatá-ban, nyaranta pedig Biharnagybajomban,a MASZOVOL NB–III-as csapatában ját-szott. A labdarúgás a korszakban sokolyan fiatalnak jelentett jobb megélhe-tést vagy egyenesen kiugrási lehetőséget,aki származása vagy vagyoni helyzetemiatt ezt más úton nem remélhette. Mi-után egyetemi jelentkezését elutasítot-ták, egyik ismerőse, Tóth István révénsike rült bejutnia a Honvédelmi Minisz-tériumba. A minisztériumban üzem-anyag-nyilvántartóként dolgozott 1951októberétől 1953 márciusáig „polgári al-kalmazotti minőségben”. Labdarúgó-pá-lyafutását Gödön folytatta, ahol lakástutaltak ki számára. 1952-ben a család isGödre költözött. Iván Kovács László

azonban nem sokáig maradhatott a Hon-védelmi Minisztériumban, miután kitu-dódott, hogy önéletrajzából – érthetőmódon – kihagyta, hogy 1944–45-ben acsaládja „Nyugaton” járt, 1953 márciusá-ban elbocsátották. Alsógödön sportkörielőadó lett a Petőfi SE-nél, és természe-tesen játszott is a labdarúgócsapatban.

A szovjet tanácsadók útmutatásaalapján 1950-ben radikálisan átalakítottsportegyesületek – amelyek élére a pártnómenklatúrájának tagjai kerültek ésimmár egy-egy nagyvállalatnak, szak-szervezetnek, minisztériumnak aláren-delten működtek – minden lehetségestámogatást megkaptak. Megmaradt aza két világháború közötti időszakbólszármazó gyakorlat is, hogy egy-egy me-cénás vállalat jól fizető állásokat bizto-sított a tehetséges futballisták számára.Iván Kovács 1954-ben a PusztavámiSzén bányánál volt munkaügyi előadó,majd 1955 első két hónapjában a sop -roni szénbányánál dolgozott csillésként.1955 májusától júniusig a pilisvörösváribányamentő csoportnál helyezkedett el,ezt követően Budapesten, az Orvosi Mű-szerkereskedelmi Vállalat raktárában ka-pott munkát, ahol letartóztatásáig,1957. március 12-ig dolgozott. Munka-helyeire általában a futball révén került,átigazolásai együtt jártak a sportállásváltozásával.

Iván Kovács László Budapesten az1955/1956-os tanévben beiratkozott aTIT által szervezett József Attila Szabad-egyetemre, ahol filozófia-, zene- és mű-vészettörténetet tanult, ezért albérletiszobát vett ki a Paulay Ede utcában. Na-pilapot „csak alkalmilag” olvasott, leg-gyakrabban a sportújságot vásárolta. Azalsógödi strandon összebarátkozottegyetemi hallgatókkal és tisztviselőkkel,akikkel a forradalmat megelőzően márrendszeresen összejártak és politikaikérdésekről vitatkoztak. Ezek a vitákcsak fokozták a diktatúrával szembeniellenszenvét.

CSATLAKOZÁS A CORVINKÖZIEKHEZ

Amikor október 23-án Iván Kovács Lász -ló meglátta a felvonulást, sírt a meg -hatottságtól, háromnegyed négy körülcsatlakozott a menethez a Bajcsy-Zsi-

linszky úton. A jogi karhallgatóival ment aBem tér re, ahol már ol-vasták a MEFESZ általösszeállított 16 pontot.Innen a Parlament elé

ment, majd később, amikor a tömegkettévált, ő a Sztálin-szoborhoz indult.Itt értesült róla, hogy a rádiónál a köve-teléseket beolvastatni akaró tömeggelszemben az ÁVH könnyfakasztó gráná-tokat használ. A szobor ledöntését vé-gignézte, majd utána ő is a rádióhozment. A tömegben rengeteg rémhírthallott, már tizennégy halottról beszél-tek. A rádió előtt küldöttséget szervez-tek, az egyik egyetemista hívta őt is,hogy menjen velük. A rádióba bejutóküldöttség tagjaként fejetlenséget ta-pasztalt, s később úgy emlékezett, hogy„az egyik elvtársnő telefonon beszélt apártközponttal, és utasítást kért, amireApró elvtárs állítólag azt mondta, hogyha a tömeg fél órán belül nem hagyja elaz utcát, lőjenek közéjük. Ez kb. 11-12óra körül lehetett.”

Ezt követően Iván Kovács is fegyvertragadott, ekkor már a Kálvin téren osz-togatták a fegyvereket és a lőszert.Azért „fogtam fegyvert, mert nem akar-tam éhezni és éhezni látni másokat, nemakartam 600–800 forintos fizetéseketsem. Jogot akartam mindenkinek, min-denki számára – igazi egyenlőséget.”Egy hadnagy vezetésével a hátsó ajtónbementek a múzeumba, és egész éjjel

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 29

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Corvin (Kisfaludy) köz, szemben a Kilián laktanya

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Iván Kovács László 1930–1957

Katonacsaládból származott, ezért to-vábbtanulásról nem álmodhatott.A futball jelentett számára kitörésipontot, kulturális téren önképzésselpróbálkozott. 1956. október 23-tól, arádió elŒtti tüntetéstŒl kezdve résztvett a fegyveres harcokban. Október26-tól a Corvin közi csoport fŒparancs-noka. November 1-jén leváltották,azzal az indokkal, hogy nem elég eré-lyes parancsnok, s Pongrátz Gergelytnevezték ki helyette. 1957. március12-én letartóztatták és kötél általi ha-lálra ítélték, amit 1957. december 30-án hajtottak végre.

Név

jegy

az első emeleti ablakból két géppisztoly-lyal és harminc karabéllyal lőtték a rá-diót, illetve viszonozták a tüzet egészenhajnalig. Iván Kovács László egy kispus-kával harcolt, ám ez elromlott, s kifogy-tak a lőszerből is, a rádió ostroma pedigvéget ért, ezért feladták a múzeumot.Hazament reggelizni, majd miután egynőtől leventepuskát kért, mintegy har-minc társával ismét a múzeumhoz ment,ahol azonban már katonákat találtak,akik lefegyverezték őket. Délután egy-kor mindenkit elengedtek, Iván KovácsLászló ekkor ismerte meg a piliscsabaigépesített ezred parancsnokát, Soly-mosi János ezredest és politikai helyet-tesét, Popovics Ernő századost. Iván Ko-vács délután a Kilián laktanya környé-kén járt, majd estefelé a Corvin mozi-hoz ment, ahol a parancsnokot kereste,mivel csatlakozni kívánt a harcolókhoz.

A forradalom alatt a leghevesebb har-cok a főváros belső kerületeiben folytak.A Corvin köz közelében, a VIII. és IX. ke-rületben mintegy 33 kisebb fegyverescsoport működött, ezek közül EörsiLászló tizenhatot sorolt a corvinisták-hoz. A felkelőcsoportok önállóan, sajátválasztott parancsnokaik vezetésével te-vékenykedtek, ám természetesen léte-zett egyfajta laza együttműködés közöt-tük. A Corvin közi parancsnokok irányí-tása alá 29-én már körülbelül 1000-1200fő tartozott. A Corvin köz fekvése har-cászati szempontból nagyon kedvezővolt – nehezen lehetett megközelíteni –,s előnyére szolgált az ott található ben-zinkút, valamint a Práter utcai iskolaalagsorában lévő menza. Az előbbi apáncélosok felgyújtásához szükségesbenzinespalackok töltése, az utóbbipedig a forradalmárok ellátása miatt

volt fontos. A Corvin közből irányítottcsoportok tevékenysége alapvetően azÜllői út, Nagykörút, Práter utca, Naputca és Kisfaludy utca közötti területreterjedt ki.

A Corvin köziek október 24-én elfo-gadták Iván Kovács László jelentkezését,s kapott egy leventepuskát. Másnap, 25-én hajnalban a parancsnok kijelentette,hogy a mozi épületét feladják, és a kör-nyező házakat fogják megszállni. IvánKovácsot öt társával felderítőnek küld-ték ki. Iván Kovács László ekkor haza-ment, majd tizenegy óra körül a Bajcsy-Zsilinszky út felől visszatért a Corvin-hoz. Ekkor már sem az előző napi pa-rancsnokot, sem helyettesét, Szabótnem találta ott, a fegyveresek számátmintegy ötvenre becsülte. Iván KovácsLászló kezdeményezésére közösen kije-lölték az őrhelyeket, majd a mozi eme-

letén az ablakokhoz is beosztottak 2-3főt. A felkelők tíz-tizenötös csoportokatalkotva megszállták az Üllői úti és körútiházak padlásterét vagy egy-egy lakását,míg más csoportok a szomszédos utcák-ban kerestek maguknak műveleti bázist.A corvinisták kisebb-nagyobb mérték-ben összehangolták tevékenységüket aKilián laktanyabeli, a Kisfaludy és a Vaj-dahunyad utcai felkelőivel.

A LAKTANYA ÉS A FELKELÃK

A Honvédelmi Minisztériumba már 25-én hajnalban több jelentés futott bearról, hogy a Kilián laktanyából civil cso-portok fegyvereket hordanak ki és ezek-kel a körúti részekről lövik a szovjet ésmagyar csapatokat. A IX. kerületi párt-bizottságról és a közelben települt szov-

jet törzs vezetésétől hasonló informá-ciók érkeztek. A Kilián laktanyából CsibaLajos százados jelentette telefonon azügyeletesi szolgálatot ellátó Maléter Pálezredesnek, hogy hajnalban élénkült afelkelők támadása a laktanya ellen, és azömében civilektől visszavett fegyve -reikkel már alig tudnak védekezni.

Az MDP KV Katonai Bizottságánakdöntése alapján Tóth Lajos vezérőrnagy,a vezérkar főnöke parancsot adott Ma-léternek, hogy öt T–34-es harckocsivalés a Kossuth Tüzértiszti Iskola növen-dékeiből álló század biztosításával fog-lalja vissza a Kilián laktanyát a felkelők-től. Maléter parancsba kapta, hogy a to-vábbiakban akadályozza meg a fegyve-rek széthordását és semmisítse meg afegyveres csoportokat a Corvin közÜllői út felé eső részén, majd lépjen kap-csolatba a Hadműveleti Csoportfőnök-séggel. A harckocsik közül kettő lema-radt, a tüzérek pedig Maléter határo-zott parancsa ellenére sem csatlakoztaka művelethez, így csak három harcko-csival érkeztek meg a Kilián laktanyá-hoz, ahol a felkelők tüzet nyitottak rá -juk, és kézigránátokkal, valamint gyúj-tópalackokkal intéztek támadást elle-nük. A felkelők heves tűzharc utánvégül két harckocsit felgyújtottak, míga Malétert szállító harmadik beszorulta szűk kapuba. 14 óra körül a megma-radt harckocsira kitűzték a nemzetizászlót, és a Kiliánból azt kiáltották afelkelőknek, hogy „Tűzszünet van!”

A felkelők erre beszüntették a tüze-lést, a harckocsi köré gyűltek, és a meg-lepődött Maléter ezredest „Éljen! A had-sereg velünk van!” kiáltásokkal a vállukraemelték. A Kilián laktanya és a cor vinis -ták viszonya továbbra sem volt mentesa feszültségektől, de a Corvin közi sebe-sültek egy részét átvitték a laktanyába,és a felkelők este kenyeret szállítottak akatonáknak. A laktanyára ugyan legin-kább a fegyveres semlegesség volt a jel-lemző, ám mivel a felkelők a Kilián te-tejéről is felvették a harcot a szovjeterőkkel, a szovjet harckocsik nem kí-mélték a laktanyát sem. A laktanya pad-lásterén tehát véget kellett vetni a lövöl-dözésnek, ám a katonák hiába kevered-tek tűzharcba a felkelőkkel – egy felkelőéletét vesztette –, felszámolva a tüzelő-

állásokat, a szovjet erőka sorozatos tiltakozásokellenére sem hagytak fela laktanya támadásával.

Október 26-án estehatkor Maléter ezredesfelhívta a minisztériumfőügyeletesét, és jelen-

tette: a „Kilián jobb- és balszárnyát el-foglaltam […] idáig egymás ellen harcol-tunk, ettől a perctől fogva pedig egymásmellett harcolunk a felkelőkkel. Én átjá-rok a Corvinba, a Corvinból pedig átjár-nak hozzám.” Október 26. estétől októ-ber 28. délután negyed kettőig – a fegy-verszünet kihirdetéséig – a corvinistákszórványos tűzharcot folytattak a Kiliánkatonáival, aminek összesen egy katonaesett áldozatul. Maléter viszont kiszo-ríttatta és lefegyvereztette a laktanyá-ban lévő felkelőket, ami miatt sokan ne-hezteltek rá a Corvinban. Maléter ezre-des és a környéken lévő fegyveres cso-portok – elsősorban a Corvin köziek –között ugyanakkor több területenegyüttműködés alakult ki. A csoportokvezetői több alkalommal felkeresték, ta-nácsért fordultak hozzá. Iván KovácsLászló és Pongrátz Gergely segítségetkért tőle a felkelők közötti széthúzásmegszüntetéséhez, Pongrátz Gergely acorvinisták fog lyainak egy részét is át-adta őrzésre a laktanya őreinek.

A CORVIN KÖZ FÃPARANCSNOKA

Az Üllői úton haladó szovjet harckocsik25-én folyamatosan lőtték a Corvint, sekkor még a Kilián laktanyából is többlövést leadtak rájuk. A vezetés tulajdon-képpen Iván Kovács László kezébe ke-rült, állandóan tőle kértek tanácsot, éskezdték parancsnoknak tekinteni. Ok-tóber 26-án folytatódott a szovjet pán-célosok felvonulása és állandó tüzelése(ezek közül kettőt „égettek ki”), amirecsak kézifegyverekkel tudtak válaszolni.Iván Kovács végigjárta az őrségeket, éskérte, hogy ne lőjenek vissza, mivel ezcsak lőszerpocsékolás, de ezt nem sike-rült elérnie. Ezen a napon ismerte mega Pongrátz testvéreket és Horváth Zsu-zsannát, aki a kötözőhelyen dolgozott.

Eörsi László szerint ekkor már hall-gatólagosan kialakult egy szűkebb veze-tői kör, amelynek tagjai az irányításbanés a döntéshozatalban jelentős szerepetjátszottak, s Iván Kovács László melletttulajdonképpen parancsnokhelyettesek-ként működtek, amit egy rögtönzött ér-tekezleten meg is erősítettek. Közéjüktartoztak a Pongrátz testvérek – Ger-gely („Bajusz”) és Ödön –, Antalóczi Sán-dor („Doki”), valamint BornemisszaTibor („Fehérsapkás”). 26-án este a kétorvostanhallgató orvosuk elment, a se-besültekhez a házban lakó dr. Fáy mentle a lányával. Pongrátz Gergely ideg-ösz-szeroppanást kapott, és Lehoczky (Le-hotay) Attila is rosszul lett, ám csak

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 31

Az ÜllŒi út és a József körútkeresztezŒdése, balra szemben a Corvin köz

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

akkor akartak kórházba menni, ha IvánKovács László is elkíséri őket. Őt is otttartották éjszakára, elaltatták, mivelmár két napja nem aludt és igen kime-rült volt. Mindhárman a Központi Hon-véd Kórházban töltötték az éjszakát.

Másnap reggel Lehoczky felajánlotta,hogy – ha azzal a Pongrátz testvérek isegyetértenek – ismerősei révén kapcso-latot keres a kormány vagy az orosz vá-rosparancsnokság felé a tűzszünet el-érése érdekében. A Pongrátz testvéreka javaslatot elfogadták, Gergely kiemel -te, hogy hajlandók lesznek tárgyalni avérontás megszüntetése érdekében. IvánKovács László október 27-én reggelPongrátzcal együtt tért vissza a Corvin-hoz. Mire a Práter utcához értek, tár-saik – akik ekkor mintegy háromszázanlehettek – már megsemmisítettek kétszovjet teherautót, amelyek után egy-egy könnyű ágyú volt csatolva. Az egyikágyút a Práter utcai iskola előtt állítot-ták fel, a másikat bevontatták a Corvinelé. Iván Kovács ekkor végigjárta az őr-helyeket és beosztotta a váltásokat.

A FEGYVERSZÜNETITÁRGYALÁSOK

A politikai és a katonai vezetés egyaránta fegyveres felkelés központjának tekin-tette a Corvin mozit, ezért több terv iskészült az ott lévő csoportok felszámo-lására. A Corvin közről az a döntés szü-letett, hogy szét kell lőni vagy fel kellrobbantani. Egy műszaki alakulat jelen-tette, hogy a nagy csatornán keresztülközel tudna férkőzni a Corvinhoz, és otthatalmas robbantást tudna végrehaj-tani. A terv már 25–26-án is felmerült.Amikor Maléter a Kiliánba ért, már hétharckocsi volt kiégve, egyet még zsák-mányoltak is a felkelők, és azzal is lőt-tek. Az MDP KV Katonai Bizottsága 26-án parancsot adott a vezérkarnak a Cor-vin szovjet támogatással, harckocsikkal,valamint repülőgépekkel történő meg-semmisítésére, Nagy Imre miniszterel-nök azonban – a várható civil áldozatok -ra tekintettel – ellenezte a fegyveres ak-ciót. Október 27-én újabb terv születetta Corvin-csoport felszámolására. A 28-ánreggel nyolckor 12 szovjet harckocsi és270 magyar katona bevetésével indulótámadás azonban kudarcba fulladt,ugyan is a felderítésre küldött háromT–34-es nem tért vissza. Az újabb há romT–54-es páncélos közül egy kiégett a Cor-vinnál, egy sérülten érkezett vissza éscsak egy maradt épen. Az akció megis-métléséről Nagy Imre hallani sem akart.

Eközben október 27-én Lehoczky At-tila és Fedor József megkísérelt tárgya-lópartnereket találni a fegyverszünetitárgyalásokhoz, végül egy szovjet kato-nai járőrbe botlottak, akiknek beszá-moltak küldetésükről, így azok végül aHonvédelmi Minisztériumba vitték őket.Lehoczky beszámolt róla, hogy a Corvinközben a legjózanabb ember Iván Ko-vács László, akivel lehet beszélni. Atöbbség azonban fanatikusan vallja,hogy a harcot az utolsó csepp vérig foly-tatni kell, addig, amíg Magyarországegy nemzetközi botrány középpontjábanem kerül. A lakosság élelemmel támo-gatja őket, és elegendő lőszerrel rendel-keznek. A szovjet parancsnokság végüla következő ultimátum átadásával bíztameg Lehoczkyt: amennyiben 28-án reg-gel kilencig leteszik a fegyvert, szabadelvonulást biztosítanak számukra. Az ul-timátumot szovjet részről M. J. Kuzmi-nov, magyar részről Benyák György szá-zados írta alá. A két parlamenter, Le-hoczky és Fedor Benyák György száza-dossal és két kísérőjével együtt éjszakatért vissza a Corvinhoz. Az ultimátummegtárgyalására és a válasz megfogal-mazására összehívták a Corvin köziekkilenc parancsnokát, de a döntés előttkikérték Maléter Pál véleményét is. Azezredes az ultimátum elfogadását java-solta, meglepő módon azonban éppena reggel még Lehoczkyt biztató Pong-rátz Gergely ellenkezett. Az ultimátu-mot végül elutasították és a válaszbanmegadták a fegyverletétel feltételeit.

A követelések között szerepelt, hogya szovjet haderő december 31-ig vonul-jon ki az országból, az ÁVH-t fegyverez-zék le, a karhatalmat a Magyar Honvéd-ség vegye át, alakítsanak ideiglenes kor-mányt és év végéig tartsanak szabad vá-lasztást, követeléseiket olvassák be aMa gyar Rádióban, egyenjogúságon ala-puló politikai és gazdasági kapcsolatokjöjjenek létre a Szovjetunióval, s a vé-rengzések okozóit vonják felelősségre.Kijelentették, hogy a jelenlegi kormánytnem ismerik el, és követelték, hogy azúj ideiglenes kormány megalakításávalVeres Péter írót bízzák meg. A dokumen-tumot Kuzminov gárdaezredesnek cí-mezték, s Iván Kovács László főparancs-nok, illetve Pongrátz Gergely és Ödönfőparancsnok-helyettesek írták alá.

A corvinisták feltételeit a kormánynem tartotta elfogadhatónak, de – afegy verletételért cserébe – 28-án 11 óra-kor ismét amnesztiát ajánlott a felkelők-nek, ám ezt a Corvinban senki sem hal-lotta. A rádióban beolvasott közleményta „Kilián laktanya felkelőinek” címezték,

ami ellen Maléter tiltakozott. Végül akormány – a rádióban is elhangzott pa-rancsával – 15 óra 3 perckor általánostűzszünetet rendelt el. A tűzszünet hí-rére ujjongó tömeg lepte el az utcákata Kilián körül, ám később ismét szovjetharckocsik jelentek meg és tüzeltek.

A parlamenterek Solymosi János al -ezredessel, a piliscsabai gépesített ez -red parancsnokával ismét elmentek aCorvinba tárgyalni. A corvinista parancs-nokok összevont értekezletén végül 12pontos követelést szerkesztettek, amely -ben már elismerték a Nagy Imre-kor-mányt, az ENSZ felügyeletével tartandószabad választás időpontjának pedig1957. május 1-jét adták meg. Követeltéktovábbá, hogy október 23. legyen nem-zeti ünnep, az elesetteket pedig nyilvá-nítsák hősöknek, és a megállapodást ol-vassák fel a rádióban. Ezeket a pontokatmár Solymosi is elfogadható tárgyalásialapnak vélte, és megállapodtak, hogya további tárgyalások már közvetlenülfolytatódnak a Honvédelmi Miniszté-rium, Nagy Imre és a Corvin között.

Iván Kovács László és Pongrátz Ödönindult el tárgyalni a fegyverletétel rész-leteiről a Solymosi által küldött gépko-csin – túszként a Corvinban maradt KissTivadar törzsőrmester –, a Parlament-ben azonban senkit sem találtak. AzAkadémia utcai pártközpontban talál-koztak a MEFESZ küldöttségével, és be-széltek Jánosi Ferenccel, a Hazafias Nép-front volt főtitkárával, illetve MolnárErikkel, az MDP KV tagjával, akik lénye-gében elfogadták a corvinisták feltéte-leit. A Honvédelmi Minisztériumban kel-lett tisztázni a fegyverletétel részleteit– elvonulási útvonal, fegyverátadási he-lyek –, majd a Corvinba visszatérve 28-án 11 órakor újabb értekezletre kerültsor, amelyen végül elutasították a teljesfegyverletételt. „Megállapodtunk abban,hogy a rend fenntartása érdekében a ka-tona és rendőrök mellé egy szabadság-harcost is javasolunk.”

Október 29-én Nagy Imre miniszter-elnök és Janza Károly honvédelmi mi-niszter fogadta a felkelőcsoportok kép-viselőit. A tárgyalásokon a corvinistákatIván Kovács László, Pongrátz Ödön ésBornemissza Tibor képviselte. „NagyImre miniszterelnök úr kéréseinket elfo-gadta és kijelentette: »Fiúk, ti azt hiszi-tek, hogy én nem vagyok olyan magyar,mint ti vagytok?« Mi elhittük, hogyvan…” A kormány azonnali fegyverleté-telt követelt, amit a felkelők a szovjet csa-patok távozásához kötöttek. A corvinis-ták javaslatát a közös honvéd–rendőr–szabadságharcos járőrökről ekkor még

32 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

elvetették, bár a nemzetőrséget hasonlóelv alapján igyekeztek később megszer-vezni. Végül kompromisszumos megál-lapodás született: amennyiben a szovjetcsapatok kivonulnak Budapestről, a he-lyükre érkező magyar alakulatok előtt afelkelők leteszik a fegyvert. Nagy Imretávozása után Janza Károllyal igyekeztekmegállapodni a részletekben, a szövege-zést délután öt körül fejezték be. Út -közben a Corvin felé Angyal István, aTűzoltó utcai felkelők parancsnoka meg-hívta Iván Kovácsot a Budapesti Főkapi-tányságon tartandó újabb értekezletre.

A késő esti értekezleten a corvinistá-kat Iván Kovács László képviselte. Kopá-csi Sándor budapesti rendőrkapitány le-szögezte, hogy a felkelőcsoportoknak elkell ismerniük a Nagy Imre-kormányt éstámogatniuk kell programja végrehajtá-sában, valamint a rend helyreállításában.A kormány részéről ez volt a fő kérdés,a meg állapodás alapja. Iván KovácsLászló a megegyezés elfogadása mellettérvelt, a felkelők azonban abban egyetér-tettek, hogy csak magyar egységek előttés csak a szovjet csapatok fővárosból tör-ténő kivonása után hajlandóak letenni afegyvert. A felkelők többsége ugyanak-kor kijelentette, hogy hajlandó belépniaz új karhatalomba, a megalakulóbanlévő Egységes Nemzetőr-parancsnok-

ságba, illetve elfogadta azt is, hogy a ti-zennyolc év alatti fiatalokat leszerelik.

A 29-i napról Iván Kovács László mégfeljegyezte, hogy amikor visszatért a Cor-vinba, végigjárta az őrhelyeket, jóvá-hagyta egy frissen zsákmányolt ágyú fel-állítását, és intézkedett a vidékről érke-zett nagy mennyiségű élelem elosztásá-ról. Az eredetileg délutánra tervezettfegyverátadást másnap reggel kilencretették át, fegyverátvételi pontnak IvánKovács László javaslatára a Kilián lakta-nyát jelölték ki. A részletek tisztázása ér-dekében ígéretet kaptak arra, hogy Vá-radi Gyula vezérőrnagy személyesen fogtárgyalni velük. Mivel a szovjet csapatokkivonásáról még nem érkezett megnyug-tató válasz, este a Corvinban parancs-noki megbeszélést tartottak, amelyremeghívták a Tompa utcai fegyveresek pa-rancsnokát, Bárány Jánost is. Este kilenckörül megérkezett Váradi Gyula vezérőr-nagy, s a tárgyalásra Maléter ezredes isátment a Kilián laktanyából.

A felkelők kijelentették, hogy feltételnélküli megadásról szó sem lehet. Ma-léter kilátástalannak tartotta a továbbiellenállást, javasolta a Nagy Imre-kor-mány elfogadását és a legalább részle-ges fegyverletételt. Iván Kovács Lászlóis tisztában volt azzal, hogy egy komo-lyabb gyalogsági támadást nem bírná-

nak ki, ám azt is tudta, hogy a corvinis-ták inkább meghalnak, de nem teszikle feltétel nélkül a fegyvert. Iván Kovácsvégül közölte a Corvin feltételeit. Elis-merik a Nagy Imre-kormányt és támo-gatják a politikáját, ám a szovjet csapa-tok azonnali kivonását követelik Buda-pestről. Ragaszkodnak ahhoz, hogy akormány jelentse be az ország függet-lenségét, semlegességét, 1957 elejéntartsanak szabad választást több pártrészvételével, oszlassák fel az ÁVH-t, éshirdessenek teljes amnesztiát a harcok-ban részt vevő polgári személyeknek.Váradi vezérőrnagy azonban a paran-csára hivatkozva feltétel nélküli fegyver-letételt követelt, és utalt arra, hogyebben már megállapodtak a Parlament-ben. Ekkor többen számon kérték –noha Pongrátz Ödön is ott volt a kérdé-ses tárgyaláson – Iván Kovács Lászlótól,hogy miért kötött ilyen megállapodást.Ő közölte, hogy a fegyverletételt a szov-jet csapatok kivonásához kötötték.

A tárgyalás elakadt, ám Maléter Pálezredes kidolgozott egy újabb hatpon-

ÜllŒi út–Nagykörút keresztezŒdése, szemben a József körút, jobbra a Corvin köz. Középen

harcképtelené tett szovjet harcjármıvek

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tos javaslatot, amelyben szerepelt a fel-kelők fő követelése, a szovjet csapatokkivonása az ország területéről, valaminta forradalmárok egy részének a honvéd-ség és a rendőrség kötelékébe történőátvétele is. Pongrátz Gergely nem volthajlandó elfogadni a pontok közül sema Nagy Imre-kormány elismerését, sema felkelők átvételét a kormány alakula-taiba, a többség azonban elfogadható-nak tartotta a részleges fegyverletételt.Váradi telefonon egyeztetett Janza Ká-roly honvédelmi miniszterrel, és a meg-állapodáshoz hozzájárult Nagy Imre mi-niszterelnök is.

Nem sikerült azonban megállapodnia fegyverátadás egyik fontos feltételé-ben, hogy a felkelők engedjék be az ál-taluk ellenőrzött területre a magyar ala-kulatokat. Ezt különösen a Pongrátztestvérek, illetve Antalóczi Sándor elle-nezték, Iván Kovács László elfogadható-nak tartotta, Maléter Pál pedig nem fog-lalt állást a kérdésben. A fegyverletételvégül elmaradt – bár a szovjet csapatokzöme valóban elhagyta a fővárost –,amiért a felek kölcsönösen egymást hi-báztatták. A felkelők hiába várták a ma-gyar katonai egységeket, a magyar ka-tonák pedig – főként Pongrátz Gergelyszavai alapján – nem bíztak benne,hogy beengednék őket a területre.

BELSÃ ELLENTÉTEK A CORVINKÖZBEN

A sikertelen fegyverszüneti tárgyalások-nak Iván Kovács László számára két ho-zadéka lett: egyrészt megmutatta a tár-gyalókészségét a corvinisták képvisele-

tében, másrészt viszont a tárgyalásokonelfoglalt álláspontja növelte vele szem-ben a bizalmatlanságot néhány parancs-noktársa, elsősorban a Pongrátz testvé-rek körében. Miután október 30-án aHonvédelmi Minisztériumban felhábo-rodva megállapították, hogy a fegyver-letétel elmaradt, egy újabb katonai kül-döttség, Uszta Gyula vezérőrnagy – Ma-léter egykori parancsnoka –, valamintHorváth Mihály vezérőrnagy kereste fela Kilián laktanyát. Uszta rákérdezett,hogy Maléter milyen feltételek melletthajlandó végrehajtani a további paran-csokat és bekapcsolódni a rend megte-remtésével kapcsolatos szervezőmun-kába. Maléter papírról öt pontot olva-sott fel – amelyek között a Nagy Imre-kormány elismerése mellett a szovjetcsapatok kivonása, az egyetemisták kö-veteléseinek teljesítése stb. szerepelt –,

de közölte, hogy azokat a Corvin közi-eknek is el kell fogadniuk.

A Corvin közben Pongrátz Gergely, dr.Antalóczy Sándor és Pongrátz Ödön el-lenszenvvel fogadta a vendégeket, és kö-zölte, hogy semmilyen körülmények kö-zött nem teszik le a fegyvert. (A vitaolyan heves volt, hogy bár kaptak értesí-tést, hogy a Köztársaság téren sokan lö-völdöznek, nem foglalkoztak a kérdés-sel.) A vita után Uszta vezérőrnagy és kí-sérete, valamint Pongrátz Ödön, SchmidtLászló és dr. Antalóczy a Deák téri rend-őrkapitányságra ment, ahol már folytaka megbeszélések a Forradalmi Karha-talmi Bizottság megalakításáról, illetvea nemzetőrség megszervezésének fel-adatairól. A Forradalmi Karhatalmi Bi-zottság megalakítása érdekében előké-szítő bizottságot választottak, mely nektagja lett többek között Horváth Mihály

34 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Az Iván Kovács Lászlóra vonat-kozó források közül leginkább avele és harcostársaival szembenfolytatott büntetŒeljárások nyo-mozati, illetve perirataira támasz-kodtam. A periratok olvasásakorazonban érdemes figyelembevenni keletkezési körülményeiketés az eljárások valódi célját. A ha-tósági eljárások során ugyan isnem az igazság feltárása vagy atörvényeknek, eljárásjogi szabá-lyoknak megfelelés volt az elsŒd-leges szempont, hanem a pártáltal a forradalomról felállított té-

zisek igazolása és a megtorlás. Avizsgálati fogságba vetett, majdperbe fogott forradalmárok vallo-másainál sem számíthat a ku-tató teljes Œszinteségre, hiszen atúlélésért küzdŒ vádlottak – eny-hébb ítélet reményében – töre-kedhettek szerepük kisebbíté-sére, egyes események elhallga-tására vagy más színben történŒfeltüntetésére a nyomozó ható-ság és a bíróság elŒtt.

Máskor a vádlott éppen Œszin-teségével próbálta elnyerni a ha-tóságok vagy a bíróság jóindula-

tát, ám elŒfordult, hogy a nyo-mozás irányát igyekezett másirányba terelni, menteni próbál -va harcostársait vagy rokonait.„Nem akarok szánalmas figuralenni – mondta Iván Kovács vallo -másában –, sem pedig egy olyan»szar« alak, mint amilyennek Csil-lag hadnagy úr mondott egyszer.Ha meg kell halnom, haljak megbecsülettel. Egyben szeretnémkérni Önöket, hogy önvallomá-sommal édesapámat – és a többién általam belekevert személyt –bıneik értékelésénél kedvezŒen

ítéljék meg. Eddigi vallomásaimalkalmával mindig igyekeztem el-hallgatni részeket, amelyekkel azáltalam érdekeltté tett személye-ket be kellett volna vonnom – debeláttam, hogy ezzel Œrajtuk nemsegíthetek. Nagyon sajnálom,amit ellenük tettem, hogy ide jut-tattam Œket, és kérem, hogy bo-csájtsanak meg.” Saját felelŒssé-gét hangsúlyozta az ügyébe „be-lekevert” személyekkel szemben„önvallomásának” utolsó mon-datában is: „Ismételten kéremÖnöket, hogy az általam ide jut-

A források vallatása

Iván Kovács László pisztolya, amelyet a Corvin

közben használt

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

vezérőrnagy, Király Béla vezérőrnagy ésPongrátz Ödön is. Másnapra, 31-én 12órá ra értekezletet hívtak össze, az Előké-szítő Bizottság megalakítását pedigNagy Imre tudomásul vette.

A corvinisták támogatták az új kar-hatalom, a nemzetőrség felállítását,Pongrátz Gergely és Iván Kovács Lászlóegyetértett abban is, hogy a felkelőkegységbe szervezése és kiképzése sür-gető feladat, amihez Márton András ez-redes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadé-mia parancsnoka támogatást ígért, ami-kor látogatást tett a Corvin közben.Márton ezredes igen jó benyomást gya-korolt Pongrátz Gergelyre, aki inkábbőt látta volna szívesen honvédelmi mi-niszterként Janza Károly helyett.

A Corvin köz ezen a napon – október30-án – nagy mennyiségű külföldi élel-miszert kapott, és a harcok szünetelé-

sével megjelentek az újságírók is, akikmindent fényképeztek. A legismertebbfelkelőközponthoz ugyanakkor igensokan akartak csatlakozni, akiket IvánKovács László hasztalan próbált elkül-deni, ráadásul parancsa ellenére egy te-herautóról fegyverekkel látták el őket.„A részleges fegyelemnek is teljesen végelett. Gomba módjára nőttek ki a pa-rancsnokságok, de különben is hirtelenrengetegen lettünk. Katonai támadáshelyett polgárit kaptunk, és ez sokkal ve-szélyesebb volt. Mindenfelé anarchia –önkényes intézkedések – és a létszám kb.5000 főre szaporodott.” Október 30-ánéjfél előtt Dienes Ödön ezredes vezeté-sével tíz önkéntes tiszt érkezett, ám acorvinisták elutasították a katonai irá-nyítást, s többen attól tartottak, hogybiztosan kommunisták és le akarjákőket fegyverezni. Dienes Ödön feles-

kette a katonákat a Corvin iránti hű-ségre, és megkezdte a nemzetőrzászló-alj szervezését.

A másnapi megbeszélésre – amely-nek „az egységes parancsnokság felállí-tása és a honvédelmi miniszter személyé-nek kijelölése” volt a célja – mintegy szá-zan érkeztek, a felkelőcsoportok, a hon-védség, a rendőrség és több ipari üzemképviselői. A Corvin közből Iván KovácsLászló, dr. Antalóczy Sándor, Bornemisz-sza Tibor, Pongrátz Gergely és Ödön isjelen volt, míg a rendőrséget KopácsiSándor rendőr ezredes, a hadsereget Vá-radi Gyula és Horváth Mihály vezérőrna-gyok, Márton András ezredes, valamintSolymosi János alezredes képviselte.

Az értekezletet Maléter Pál ezredesnyitotta meg, aki kijelentette, hogy győ-zött a forradalom, és a forradalmi cso-portok tagjait a honvédség vagy a rend-őrség kötelékébe be kell venni. KirályBéla kifejtette, hogy a nemzeti demok-ratikus forradalom egységes, központivezetés nélkül győzött, ám a kivívotteredményeket három veszély is fenye-geti: a restaurációs erők, a reakció, vala-mint a szovjet kivonulás késleltetése.Ezért szükséges az egységes vezetésmegteremtése, meg kell alakítani az újkarhatalom központi vezető szervét, aForradalmi Karhatalmi Bizottságot,majd létre kell hozni a civil felkelőkből,rendőrökből, valamint katonákból állóegységes nemzetőrséget.

Király Béla javaslata szerint a nem-zetőrség alapegységei a kb. 350 főbőlálló nemzetőrzászlóaljak, a 100 fős nem -zetőrszázadok és a 40 fős nemzetőrsza-kaszok lettek. Malétert még Király be-széde alatt telefonhoz hívták, a távollé-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 35

tatottakkal szemben kedvezŒ íté-let kimondását javasolják. Min-dent megbántam, és ha elölrŒlkezdhetném az életet, csak er-dész lennék.”

A vádlottakon és a tanúkonkívül a kihallgatóknak is lehettek„elvárásaik”, talán erre utal, hogyIván Kovács László május kö -zepén megváltoztatta a mint -egy két hónappal korábbi vallo-másának egyik fontos elemét,mely szerint a Kádár-kormány-nyal szem beni szervezkedést Ki-rály vezérŒrnagy küldötténekmegbízásából végezte. „Erre agondolatot kihallgatóim ilyen irá-nyú érdeklŒdése adta.” Az ügy e

mozzanata jól mutatja a forrás -kritika szükségességét, akár anyomozás során megváltozott„koncepció” miatt, akár a továbbitagadás reménytelensége okánkerült rá sor.

A „vizsgálat során – fogalma-zott az ügyében készült össze-foglaló jelentés – azt igyekeztünktisztázni, hogy kinek a megbízá-sából hozta létre ezt a szervezetet.Iván Kovács hosszú ideig félreve-zette a vizsgálatot, és nem létezŒfelsŒ kapcsolatokról tett vallo-mást, és meg nem történt beszer-vezést ismert el. KésŒbbiek soránezt a hamis vallomását vissza-vonta, és beismerte, hogy politi-

kai nézeteinek megfelelŒen Œmaga kezdeményezte és vezetteaz illegális »Turul Párt«-ot.”

Iván Kovács László életét éstevékenységét ugyanakkor nem-csak a proletárdiktatúra propa-gandakiadványai jellemezték té-vesen vagy torzítva, hanem szá-mos visszaemlékezés, köztükharcostársáé, Pongrátz Gergelyéis, aki a Magyarországon 1992-ben, majd 2004-ben megjelentkönyvében nem éppen pozitívszínben tüntette fel a személyét.Iván Kovács László életének, te-vékenységének és gondolatai-nak mindmáig legteljesebb be-mutatója Eörsi László és Filep

Tibor Iván Kovács Lászlóról szólóemlékkönyve, amely nem csu-pán életútjának, hanem politikaihitvallásának, eszméinek is ki-váló összefoglalója. A forrás-részletekben gazdag – bár isme-retterjesztŒ jellege miatt a jegy-zetapparátust mellŒzŒ, ám a fel-használt levéltári és egyébfor rásokat felsoroló – munkamegkerülhetetlen és rendkívülnagy segítség a téma iránt ér-deklŒdŒk számára. Iván KovácsLászló forradalom alatti tevé-kenységéhez fontos adalékokkalszolgálnak Eörsi László, HorváthMiklós írásai és Király Béla vissza-emlékezése.

tében Pongrátz Gergely éles kirohanástintézett ellene, amit a többiek megismé-teltettek vele, amikor az ezredes vissza-tért. Pongrátz Gergely elmondta, hogynem bíznak Maléterben, mivel a Kiliánlaktanya katonáival többször folytattaktűzharcot, és az ezredes elengedte acorvinisták rábízott foglyait. Ezenkívülkifogásolta a Kilián laktanyával és Malé-terrel kapcsolatos példátlan hírverést,népszerűsítő hadjáratot. Mind ezek da-cára ekkor még elfogadta Maléter feléjenyújtott baráti jobbját.

Iván Kovács László „mindenféle agi-táció ellenére” Malétert „becsületes em-bernek”, „képzett katonának” tartotta,és ezért az ő honvédelmi miniszteri ki-nevezését támogatta, amit „Antalóczi ésBornemissza különböző mesékkel pró-bált lehetetlenné tenni”. A Pongrátz test-vérek, Antalóczi és Bornemissza szíve-sebben látták volna Márton András ez-redest ezen a poszton. Az értekezletenrészt vevők végül elhatározták az egy-séges nemzetőrség létrehozását, Király

Béla főparancsnoksága alatt, és meg-szabták annak fő feladatait, a közrendhelyreállítását, az ÁVH lefegyverzését ésa harckészültség fenntartását a szovjetcsapatok távozásáig.

Iván Kovács László Maléter mellettikiállása még jobban szembeállította aPongrátz testvérek, Antalóczi, Borne-missza alkotta belső ellenzékével, akikoktóber 31-én kezdték átvenni az irányí-tást. Iván Kovács László tanácsot kértMalétertől, aki azt javasolta, hogy tar-tóztassa le Pongrátzékat. A Kilián lakta-nya parancsnoka sem volt azonban biz-tonságban: miután kiderült, hogy „aCorvin köziek között egy anarchista cso-port” ki akarja végezni Malétert, meg-szervezték az őrzését, ettől fogva hatfelkelő vigyázott rá. A testőrök őrségetadtak az irodája előtt, biztosították agépkocsiját, vigyáztak az életére, egyi-kük még Tökölre is elkísérte, ahol őt isletartóztatták.

Pongrátzék letartóztatását azonban– tartva attól, hogy a „bizalmatlansági

láz”, amelynek hatására már „így is min-denkiben ÁVH-st láttak”, még inkább el-uralkodik – Iván Kovács elvetette. Nö-velte a főparancsnokkal szembeni bizal-matlanságot, hogy 30-án kiszabadítottkét államvédelmisnek tartott embert.Az egyiküket mint futballistát személye-sen ismerte, ezért jótállt érte, a másikatviszont, akit nem tartott veszélyesnek,mivel csak gépkocsivezető volt az állam-védelmiseknél, kötözőhelyi munkáraosztotta be.

A feszültség Iván Kovács László ésPongrátz Gergely között különösen ki-éleződött. Kettejük viszonyáról sokat el-árul az, hogyan jellemezte a főparancs-nok későbbi kihallgatása során egykoribajtársát. „Pongrátzot becsületes ember-nek ismertem meg, de később ez a véle-ményem megváltozott róla. Eleinte ön-zetlen hazafinak, jó bajtársnak tartot-tam, de rájöttem, hogy önző és karri -erista. Nagyképű volt. Parancsolással,erőszak útján akart mindent megoldani.Lemállott róla a hazafias máz, meglát-

szott, hogy csak egyéni érvényesülése ér-dekében harcol. Gyűlölte a fennálló rend-szert. Arra hivatkozott, hogy beteg apjátis börtönbe zárták. Ugyanígy gyűlölte azoroszokat is, az egész kommunizmust.Ő is a nyugattal való szorosabb együtt-működés híve volt.”

Angyal István úgy emlékezett, hogya corvinisták súlyos belső viszályokkalküzdöttek, „s úgy el voltak árasztvazagyva fejű ideológusokkal, hogy nemvolt idejük megakadályozni egy csomóönkényeskedést, rablást. […] A tárgya-lásokon [Iván Kovácsot] úgy ismertemmeg, mint a Corvin közi csoport higgadt,nyugodt vezetőjét. Úgy tudom, hogy ezszerepet játszhatott az ő későbbi leváltá-sánál is.” Vén István szerint Iván KovácsLászló „észben és vezetési alkalmasság-ban fölötte állt bármelyik Corvin köziszemélynek”.

Másnap reggel, 1956. november 1-jén „egy kisebb csoportot hívtak össze,amelyben részt vettek: Bornemissza,Pongrátz Gergely, Pongrátz Ödön, még

egy harmadik Pongrátz, dr. Antalóczi,Márton ezredes, Popovics százados, Soly-mosi alezredes, Szabó László volt pa-rancsnok”, és elhatározták, hogy IvánKovács Lászlót leváltják. Az indoklás azvolt, hogy az idegállapota nem kielégítőés „nem elég erélyes” parancsnok. Új fő-parancsnoknak Pongrátz Gergelyt vá-lasztották, Iván Kovács László, SzabóLászló és Erdős Imre pedig parancsnok-helyettesek lettek. Pongrátzék eljárása,Antalóczi és Bornemissza intrikája IvánKovács Lászlót nagyon bántotta, meg ismondta nekik, hogy „karrieristák és gaz-emberek”. Erre Bornemissza azt felelte,hogy Iván Kovácsot delegálják a „vezér-karba” – a nemzetőrség vezetésébe –,mivel ott többet tehet.

Ennek a „vezérkarnak” – amelynekIván Kovács László valóban tagja lett –a felállítására és egyéb szervezési kérdé-sekre tekintettel Király Béla november1-jén 10 órára egy újabb értekezletet hí-vott össze a Deák téri rendőrkapitány-ságra. A nemzetőrség szervezése ugyan

lendületesen haladt, ám a november 4-iszovjet beavatkozás miatt nem teljesed-hetett ki ez a folyamat. A kiképzést,szervezést segítő honvédtisztek semtudtak látványos javulást elérni a fegye-lem terén, mivel a corvinisták nem bíz-tak bennük, nem hallgattak rájuk.

Az ellenségkeresés egy túlhajtott pél-dája volt a mindössze 15 éves KozmaMária letartóztatása, aki 1956. novem-ber 3-án a Móricz Zsigmond körtérenfelkéredzkedett egy személygépkocsira.A kocsiban ülő három férfi megígérteneki, hogy elviszik a Rákóczi útig, ámegyenesen a Corvin közbe hajtottak. Azott lévő őrség igazoltatta, de csak a fény-képes vállalati igazolványát tudta felmu-tatni, mivel fiatalkora miatt még nemrendelkezett személyi igazolvánnyal. Ek -

Harcképtelenné tett ISU–152-es szovjetrohamlövegek a József körúton, a Corvin köznél

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

kor úgy döntöttek, hogy állításait a la-kásán ellenőrzik, ám ezt követően semengedték szabadon, mint ÁVH-gyanússzemélyt továbbra is ott tartották.

November 3-án este Iván KovácsLász ló beszélt a páncélosok parancsno-kával, hogy a harckocsikat lesállásba kel-lene beállítani, a térképen még a meg-felelő helyeket is megjelölték. Igyeke-zett meggyőzni Pongrátzékat, hogyhúsz fiút adjanak át tüzérségi kikép-

zésre, de ők ezt felesleges-nek tartották. Ekkor írás-ban adott utasítást MeszJánosnak a kiképzés meg-kezdésére. November 4-éna Corvint erős szovjet tá-madás érte, a parancsnok-

ság a pincébe költözött, ahol átvágtáka falat, így biztosították a kijáratot a Prá-ter utcába. Ekkor akadt össze ismétKozma Máriával, akit társai ÁVH-snaktartottak, ám ő oltalmába vette. „Itt szó-váltás kerekedett, amelyből az derült ki,hogy Iván Kovácsot árulónak tartják, sazt, hogy védelmébe vett, azt jobb bizo-nyítéknak találták s mindkettőnket letar-tóztattak.”

Iván Kovács Lászlót átkísérték a Ki-lián laktanyához, ahol két kísérője csőretöltött, majd felszólították, hogy kiált-son be. Géppisztolysorozatot kaptak,majd egy szemközti ház tetejéről golyó-szóróval is lőni kezdték őket. Kísérőitőlmegszabadulva Iván Kovács Király Bélá-hoz ment, ám nem tudott vele beszélni,

így hazatért. Amikor november 7-én ki-ment élelemért, értesült róla, hogy aCorvin közi parancsnokság utasítástadott a likvidálására. November 11-éntért vissza Alsógödre, az albérletébenmaradt ruháiért az öccsét küldte be.

A FORRADALOM UTÁN

November 4-ét követően egyre világo-sabbá vált, hogy – Kádár Jánosnak a rá-dióban elhangzott, büntetlenséget ígé -rő nyilatkozatai dacára – a forradalomminden vezetőjére lesújt a megtorlás.Iván Kovács Lászlónak ekkor még voltválasztása, elhagyhatta volna az orszá-got, mint ahogy számos harcostársa ésa testvérei, Attila, illetve Csaba meg istették. Itthon maradását és fegyvervise-lését később azzal indokolta, hogy egy-részt tartott az őt igaztalanul vádolócorvinisták bosszújától, másrészt bizo-nyítani akar ta, ő nem áruló. „Nagyonfájt, hogy árulónak hisznek és tudtam,hogy ezzel nyugat felé is le van zárva azutam” – vallotta. Fegyvereit Gödön el-rejtette, és Kádár-ellenes röplapok ké-szítésébe fogott. November végétől,amint a munka ismét megindult azOMKER-nél, bejárt dolgozni.

Ekkortájt kezdte feljegyezni gondola-tait a forradalommal, a szocializmussal,a megfelelő állami berendezkedéssel, va-lamint a nemzetőrség szervezésével kap -csolatban egy regiszteres füzetbe. Fel-jegyzései az ellenállás, a forra dalom, sőta fegyveres harc folytatásának lehetősé-geivel, illetve a Kádár-rezsim bojkottjá-val foglalkoztak. December 6-án találko-zott ismét a Corvin közből ismert VénIstván egyetemi hallgatóval, akivel ettőlkezdve tartotta a kapcsolatot.

Januárban felkereste Gödöllőn VénIstvánt, és arra kérte, szerezzen számárastencilgépet és papírt. Iván Kovács ek -kor említette előtte Maléter Pál nevét,mint olyan személyét, akinek a népsze-rűségét fel lehetne használni. MaléterPál kiszabadításának terve ugyan vitat-hatatlanul naiv, bár szimbolikus elkép-zelés volt, hiszen ha a végrehajtáshoz ál-tala szükségesnek tartott ötven fegyve-res egybe is gyűlt volna, akkor is kétsé-ges lett volna a vállalkozás sikere. Az agondolat is romantikus, hogy miutánMaléter kiszabadul, a Bakonyba segítik,ahonnan rádiószózatot intéz a nemzet-hez. Ehhez még technikust is talált, akivállalta egy nagy teljesítményű rádióadóelkészítését. Vén István ugyanakkor semstencilgépet, sem papírt nem tudott sze-rezni, de adott Iván Kovácsnak három

Iván Kovácsgödi lakásánakudvarán elrejtettfegyverei

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

belépőt a Margit-szigeti sportuszodába,és megbeszélték, hogy következő csü-törtökön, február 6-án ott találkoznak.

A találkozóra Iván Kovács László márHorváth Zsuzsannával érkezett, aki aCorvin közben a konyhát vezette s aki-vel már akkor kölcsönösen vonzódtakegymáshoz. Iván Kovács február 5-énkereste fel Horváth Zsuzsannát, akivelettől kezdve szinte mindennap találko-zott, és beszámolt neki politikai elkép-zeléseiről, terveiről. Horváth Zsuzsannafélárva gyermek volt, aki hamar megöz-vegyült, majd a második férje elhagyta.Élettársától, egy MÁV-főtiszttől két gyer - meke született, ám 1956 tavaszára ez akapcsolata is véget ért. A nő vonzódotta nála tíz évvel fiatalabb felkelőparancs-nokhoz, és ettől kezdve mindenben se-gítője, támogatója lett szerelmének,részben amiatt is tartóztatták le, hogyérdeklődött a sorsa felől. Az uszodai ta-lálkozón elsősorban Maléter kiszabadí-tásáról beszélgettek, és arról, hogy haa terv sikerül, hogyan lehetne az ellen-állást kiterjeszteni az egész országra.

Iván Kovács László 1957. február 23-án fogalmazta meg a Turul Párt megala-kításának tervét, amely egy illegális, szi-gorú konspirációs szabályok menténműködő szervezet lett volna. A pártmeg alakítására vonatkozó elképzeléséttíz példányban le is gépelte, ám március2-án módosított a szövegen. A TurulPárt felhívását röplapok formájában kí-vánta terjeszteni, ezek elkészítéséhezmunkatársai, Frey Erzsébet és MedveiTünde is segítséget nyújtottak, a „szer-vezkedésbe” pedig Vén István is bekap-csolódott. A párt követelései között sze-repelt a szovjet csapatok kivonása, aNagy Imre-kormány visszaállítása, a kar-hatalom feloszlatása, a többpártrend-szer engedélyezése és az ország függet-lenné nyilvánítása. „Magyarok. Összefo-gásra és egységes ellenállási harcra szó-lítunk fel benneteket – a Turul Párt. […]Naponta szaporodnak a jeltelen sírok slesznek egyre zsúfoltabbak a börtönök,csak azért, mert szabadon akarunk élni,kizsákmányolás és terror nélkül. Be kelllátnia mindenkinek, a Kreml urainak ésKádár gyilkos pribékjeinek egyaránt,hogy a kommunizmus meséjének vége.”

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemdiákszállóján március 9-én kutattakfegyverek után a hatóságok, ekkor talál-ták meg a Vén István által elrejtett röp-lapokat, a Turul Párt felhívásait. Vén Ist-vánt letartóztatták, és már csak idő kér-dése volt, mikor kerül Iván Kovács Lász-lóra a sor. Horváth Zsuzsannának IvánKovács 11-én megemlítette, hogy úgy

érzi, egy nő négy hete figyeli, követi őt,sőt meg is fenyegette, hogy megöli. Már-cius 12-én végül őrizetbe vették és meg-kezdődött a vizsgálati fogsága, amelysorán érezhetően igyekezett inkább ma-gára, mint másokra vallani.

Március 17-én levelet írhatott Hor-váth Zsuzsannának, amelyben arra biz-tatta, mondjon el mindent, amit tud,amit hallott. „Nagyon szeretlek – de nemvárhatom Tőled, és nem is kívánom,hogy csupán e miatt bármit is magadravállaljál, vagy bármit elhallgass.” Hor-váth Zsuzsanna azonban vállalta vele abűnrészességet. Az első fokú tárgyalá-son Iván Kovács, aki társai szerepétigyekezett kisebbíteni, az utolsó szójogán kijelentette: „Nem érzem magamfasisztának, a Corvin közben mindig azemberiesség mellett harcoltam. A későbbtörténtekben bűnösnek érzem magam,és abban is bűnösnek érzem magam,hogy másokat belevontam a bűncselek-ménybe.” A Pest Megyei Bíróság MajorMiklósné vezette tanácsa 1957. augusz-tus 22-én Iván Kovács Lászlót halálra,Vén Istvánt nyolc év, Horváth Zsuzsan-nát pedig hat év börtönbüntetésre ítélte.

A másodfokon eljáró Leg-felsőbb Bíróság Vida Fe-renc vezette népbíróságitanácsa 1957. december27-én a fellebbezéseketelutasította, s másnapIván Kovács Lász ló kegyelmi kérvénye iselutasításra került. Ügyvédje, Egri Gézaugyan törvényességi óvást nyújtott be aLegfelsőbb Bíróság elnökénél, ám ezt iselutasították, így 1957. december 30-ánhajnalban a halálos ítéletet az OrszágosBörtön udvarán végrehajtották.

„Jelen voltam a halálos ítélet kimon-dásakor – számolt be a tárgyalásról azédesanyja. – Rosszul lettem, alig tudtamkimenni az ajtón. Amikor a fiamat elvit-ték, egy hang sem jött ki a torkomon.Voltak, akik hallották másnap reggel ahírekben, hogy kivégezték. Másnap ki-mentem a temetőbe, ahol soha nem jár-tam. Csak mentem a havas úton, a kocsi-nyom után. A legfrissebb sír mellett meg-álltam. Talán a fiam sírja – gondoltam.Azóta közel 40 év telt el. Sokáig nyakigérő gazban, sírokon taposó lovas rend-őrök által zaklatottan mehettem csak kioda, ahol ma a kopjafák állnak.”

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 39

Iván Kovács Lászlót1957. december

30-án végezték ki

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™