Takács László–Kovács Zsolt Hejõpapi története · 2018-02-24 · Az utóbbi évtizedek történéseinek részletes, összefüggéseiben való vizsgálatát terjedelmi okokból

Takács László–Kovács Zsolt

Hejõpapi története

hejopapi_1.qxd 12/10/2003 6:38 AM Page 1


„Csendesen, de erõsen érezzük, hogy tartozunk valahová.Egy fizikai és szellemi tájhoz, mely elidegeníthetetlenül a miénk.”

(Bálint György)



Takács László–Kovács Zsolt

Hejõpapi története

Hejõpapi, 2001


Írta és szerkesztette: Takács László

Forrásgyûjtés: Takács László–Kovács Zsolt

Lektorálta: Dr. Fónagy Zoltán

Nyomdai elõkészítés: Garay

A könyvet kiadja: Hejõpapi Község Önkormányzata

Felelõs kiadó: Kopcsó László polgármester

ISBN 963 00 7198 3


7ELÕSZÓ

Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik a szülõföld, a szûkebb ha-za múltjának megismerésére. Hejõpapiban is felvetõdött, hogy készüljönel és jelenjen meg a település történetét feldolgozó, tudományos igényû,ugyanakkor közérthetõ monográfia. Ez ösztönözte a képviselõ-testüle-tet, hogy a munka koordinálását, és a kiadási költségeket magára vállal-ja, ami példanélküli községünk eddigi történetében.

A megismerés egyik fõ mozgatórugója az emberi kíváncsiság. A tör-téneti kutatást, a múlt emlékeiben való búvárkodást is az egyéni kíván-csiság és a közösség érdeklõdése inspirálja. E kötet szerzõi is azok közétartoznak, akik gyermekkoruktól vonzódnak a múlt iránt, szakértelem-mel, tudományos igényességgel, hangyaszorgalommal, alázattal és nagylelkesedéssel kutatták Hejõpapi régmúltját. A hiteles források mellett ahelyi szájhagyomány, emlékezet megõrzésére is vállalkozott a szerzõpá-ros, amivel ember közelibbé válik településünk történelme. A kötet egy-szerre feldolgozás, településtörténet és forrásközlés, olyan munka, melyreményeink szerint a helyi- és a szomszédos települések lakosai érdek-lõdésére is számot tarthat.

Egy helytörténeti monográfia írásakor annak a célnak kell a szerzõkszeme elõtt lebegni, hogy az adott település régi és új lakói jobban meg-ismerjék lakóhelyük történetét, a távolabbi és közelebbi események me-netét, az õsök életét, kultúráját, múltját. Jelenünket és jövõnket elszakít-hatatlan szálak fûzik múltunkhoz, ahhoz a múlthoz, melynek feltárása,bemutatása tükrözi napjainkat, s talán a jövõt is elõrevetíti. Nekünk, maélõknek és az utánunk jövõ nemzedéknek is tudniuk kell, kik jártak elõt-tünk. Fontos, hogy a több évszázados történeti folyamat jelenében ön-magunkat is lássuk, mert a mai olvasók a jövõben múlttá válnak az eljö-vendõ generációk számára.

Minden itt lakó büszke lehet arra, hogy a mai napig – mint ahogy amagyarság is – fennmaradtunk, és megmaradtunk a történelem vihara-iban. Ennek bizonyítéka ez a könyv, amit a Tisztelt Olvasó a kezében

Elõszó


8 ELÕSZÓ

tart. Ez kell, hogy erõt adjon, ebbõl kell merítenünk, hogy múltunk fel-tárásával és megismerésével a jövõbe vetett hitünk még erõsebbé váljék.Elõdeink küzdelmébõl mindnyájunknak példát kell vennünk, hogy a je-len esetleges nehézségeit leküzdve próbáljuk sorsunkat jobbra fordítani.A község képviselõ-testülete ezért tartotta fontosnak a Millennium évé-ben, hogy megjelenjen a 740 éves Hejõpapi helytörténeti monográfiá-ja, melyet nagy szeretettel ajánlok mindenkinek a becses figyelmébe.

Hejõpapi, 2001. augusztus

Kopcsó Lászlópolgármester


9TARTALOM

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .I. Hejõpapi forrásai, a kutatás jellemzõ sajátosságai . . . . . . . . . .II. A földrajzi- és természeti viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A táj és annak kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Vízrajzi-, talaj- és éghajlati viszonyok . . . . . . . . . . . . . . .

III. A vidék növény- és állatvilága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A növényzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az állatvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV. Hejõpapi néveredete és helynevei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A község neve és írásmódja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A község helynevei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

V. Hejõpapi és környékének õskori kultúrái . . . . . . . . . . . . . . .A kõkorszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A fémkorszakoktól a honfoglalás koráig . . . . . . . . . . . .

VI. Birtoklástörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az Árpád-kor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .XIV–XVII. század . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VII. A falu a történelem sodrában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A nemesi falu a benépesüléstõl a szeparatista törekvésekig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A XIX–XX. század történelmi viharai . . . . . . . . . . . . . .

VIII. Hejõpapi településföldrajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A falu településrendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A falu határának változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Utak, hidak, a külsõ korcsma és a kavicsbányák . . . . . . .

IX. A község épületei és építkezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A lakóházak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A középületek és az infrastruktúra fejlõdése . . . . . . . . .

X. A község igazgatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hejõpapi a megyei közigazgatásban . . . . . . . . . . . . . . . .A faluközösség a török korban . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A nemesi község . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hejõpapi a kapitalizmus idõszakában . . . . . . . . . . . . . .A szocializmus évei és a rendszerváltás utáni idõszak . . .

XI. A népesség száma és összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A középkor századai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tartalom

71115151823232729293033333643434761

6169898996

101109109117123123126130142146149149


10 TARTALOM

II. József népszámlálásától napjainkig . . . . . . . . . . . . . .A település törzsökös családjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XII. Hejõpapi társadalmi tagozódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A társadalom kialakulása, Papi a középkorban . . . . . . . .A nemesi falu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A kibontakozó kapitalizmustól napjainkig . . . . . . . . . . .

XIII. Gazdaság-, gazdálkodás-történet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A korai feudális gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A benépesüléstõl a jobbágyfelszabadításig . . . . . . . . . . .A jobbágyfelszabadítástól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . .A termelõszövetkezetek és a gépállomás . . . . . . . . . . . .

XIV. A papi malmok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .XV. Hitélet, egyházak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A felekezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A református gyülekezet temploma . . . . . . . . . . . . . . . .A református lelkészek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A református gyülekezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XVI. Az árvaházak és az Öregek Otthona . . . . . . . . . . . . . . . . .Az árvaházak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az Öregek Otthona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XVII. A felekezeti- és az állami oktatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A református iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az állami oktatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az óvoda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XVIII. Az iskolán kívüli mûvelõdés, helyi szokások . . . . . . . . . . .A közmûvelõdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Helyi szokások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XIX. Egyesületek, civil szervezõdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Helyi szervezõdések a XX. század közepéig . . . . . . . . . .Egyesületek a II. világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . .

XX. A falu egészségügye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A szülésznõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A körorvosoktól a háziorvosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az egészségügyi épületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A temetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XXI. Kronológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .XXII. Irodalom- és forrásjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XXIII. Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .XXIV. Leggyakrabban használt régi- és idegen szavak, fogalmak magyarázata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

153162169169173178193193196199209217221221222231235243243246249249258261263263267269269273277277279282286289291291292303

305


Hejõpapi történetének vizsgálatához a források gyûjtése, feltárása adtaaz alapot. Lehetõség szerint teljes forrásfeltárásra törekedtünk. Az or-szág különbözõ levéltáraiban, múzeumaiban fellelhetõ iratanyag, anyomtatásban megjelent források, forrás értékû munkák feldolgozásárahelyeztük a fõ hangsúlyt. Megpróbáltuk a munka tudományos értékét alegmesszebbmenõkig növelni, szem elõtt tartva a tényszerûség, a bizo-nyíthatóság és a hitelesség kérdését. Alapvetõen az írott forrásokra ha-gyatkoztunk, aminek nem mond ellent, hogy a helybéli szájhagyomány,a szóbeli adatközlések vélt vagy valós tartalmát is vizsgáltuk, azokatmunkánk során felhasználtuk. Ezek közt idõnként ellentmondás merültfel, és az általunk leírtak olykor eltérnek a hejõpapi szájhagyománytól,de ennek konfliktusát fel kellett vállalnunk.

Nincs két egyforma falutörténet. Nincs két település, melynek ugyan-olyan forrásanyaga lenne. A fellelt források alapvetõen behatárolták akönyv tartalmát. Nem írhattunk egyes, más települések történetét feldol-gozó monográfiákban részletesen kifejtett témáról, ha ahhoz nem lel-tünk fel elegendõ iratanyagot. Bizonyos témákat ezért elhagytunk vagycsak részben érintettünk.

Elvétve találkoztunk például a falura vonatkozó dica-jegyzékekkel, míga települést is említõ dézsma-jegyzéket egyetlen egyet sem leltünk fel. AXX. század elsõ felébõl a község képviselõ-testületi jegyzõkönyvei máshelyi iratokkal együtt a II. világháborúban elpusztultak, ami nagyban ne-hezítette e korszak történeti feldolgozását. Csak néhány ülés kivonatamaradt meg egy-két évbõl. Az alispáni- és a fõszolgabírói iratok szinténnagyon hiányosan maradtak ránk. Az elõbbi feldolgozását ezért mellõz-tük. Szegényes a Papira vonatkozó kora-középkori iratanyag is. Egyediforrások hiánya miatt nem volt célszerû önálló néprajzi fejezetet alkotni.

Hasonló példákat még hosszan sorolhatnánk. Természetesen a könyvnek egyéb hiányosságai is lehetnek. A terjede-

lem és az idõ mindvégig behatárolták lehetõségeinket. Mindenrõl nem

11I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI

I. Hejõpapi forrásai, a kutatás jellemzõ sajátosságai


szólhattunk olyan részletességgel, ahogy szerettük volna. Az elkészültmonográfia – úgy véljük – ennek ellenére alkalmas arra, hogy bemutas-sa a helyi lakosoknak és az érdeklõdõknek Hejõpapi történetét, hogy vé-gigvezessen minket a dél-borsodi település több évszázados történetén.

Nagyobb terjedelemben és számos témához használható forrásanya-got Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban leltük fel.Feldolgozásra kerültek Borsod vármegye nemesi közgyûlésének iratai, abejegyzett- és a be nem jegyzett iratok, a királyi rendeletek, a népesség-és a nemesség összeírások, a vármegye Insurrekciós Bizottmányánakiratai, a kolera ügyében kiküldött Állandó Bizottság iratai. Nagyban se-gítették munkánkat Borovszky Samu helytörténeti cédulagyûjteményé-nek Hejõpapira vonatkozó feljegyzései és a Hejõpapi Körjegyzõség köz-igazgatási iratai. Feldolgoztuk a község idõbeli hovatartozásának függvé-nyében a miskolci-, illetve a mezõcsáti járás fõszolgabírói iratait, Borsodvármegye õrzemények fondját, Hejõpapi község Nemzeti Bizottságánakiratait, a Mezõcsáti járás fõjegyzõjének (sajnos sokszor elég hiányos) ira-tait, a községre vonatkozó úrbéri tör-vényszéki iratokat, a levéltárban õr-zött kéziratos térképeket, mikrofil-men a vármegye településeire vonat-kozó dica- és dézsma-jegyzékeket, az1828. évi országos összeírás adataités a kataszteri-térképeket.

A Magyar Országos Levéltárbanaz E. 156. tételszámú, Urbaria etConscriptiones, a Diplomatikai Le-véltár és az Acta Neoregestrata fon-dok kerültek feldolgozásra.

A Sárospataki Református Kollé-gium Levéltárából egyházlátogatási-és iskolalátogatási jegyzõkönyvek, aZsoldos Benõ-féle iratok, a Szikszay-család levéltára és alkalmanként azAlsóborsodi ev. ref. egyházmegyeközgyûléseinek jegyzõkönyvei képez-ték vizsgálódásunk tárgyát.

Hasznos adatokhoz jutottunk aSárospataki Református KollégiumAdattárában, ahol különösen értékesadalékokkal szolgált a község XX.

12 I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI

Papi, mint kamarai birtok 1697-eesösszeírása.

(MOL. U. et. C. E. 156. 90:14/1697.)


századi történetéhez dr. SzikszayKálmán, hajdani hejõpapi köror-vos 1978-ban papírra vetett visz-szaemlékezése, illetve Benke Jó-zsef, volt helyi református lelkészfeljegyzései.

A miskolci Herman Ottó Mú-zeum Néprajzi-, Régészeti- ésTörténeti Adattárában elszórtanfellelt források közül kiemelkedikFerencz Klára 1962-es, a község-rõl készült fõiskolai dolgozata.

A Magyar Néprajzi Múzeum Et-nológiai Adattárában a Hejõpa-pira vonatkozó legértékesebbmunka Várhegyi Lajos tanító1936-ban Papiról írt rövid mo-nográfiája, de számos hasznos in-formációval gazdagodtunk a tör-téneti-, néprajzi gyûjtések adatai-nak feldolgozása révén is.

Fõleg az elmúlt 50 év történetikutatását segítette elõ Kopcsó

László polgármester vezetésével a Hejõpapi Polgármesteri Hivatal. Tõ-lük kaptuk meg Benke József, volt helyi református lelkész 1956-ban írtAdalékok a Hejõpapi református egyházközösség történetéhez címûmunkáját, mely döntõen a helyi református iratanyagra (presbitériumijegyzõkönyvek, régi iratok, anyakönyvek stb.) épül. Számos hasznos in-formációval gazdagodtunk a helyi terepbejárások során is.

Feldolgozásra kerültek a Magyarországon nyomtatásban megjelentforrásértékû munkák, kiadványok, folyóiratok és napilapok Hejõpapiravonatkozó cikkei, adatai. Ezen munkák között voltak jól-, illetve kevés-bé használhatók. Felsorolásuk a múzeumok és a Sárospataki Reformá-tus Kollégium Adattárában fellelhetõ iratanyaggal együtt az irodalom-jegyzékben olvasható.

A fotók nagyobb része a Magyar Néprajzi Múzeum Fotótárából és aSárospataki Református Kollégium Levéltárából, Szikszay Kálmán gyûj-tésébõl, illetve saját maga által készített fotókból való. Más részüket mimagunk készítettük, illetve Kopcsó László polgármester segítségével he-lyi lakosoktól szereztük be.

13I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI

Papi 1830. évi egyházlátogatásijegyzõkönyve.

(SRKL. Kgg. II. 12.)


A monográfia XXIV nagyobb fejezetre, azon belül alfejezetekre tago-lódik. A könyv végén kronológiai táblázat és idegen- vagy régi szavak éskifejezések magyarázata segíti a tájékozódást, a pontosabb értelmezést.Ugyancsak a monográfia végén található az irodalom- és forrásjegyzék,valamint a leggyakrabban használt rövidítések jegyzéke. Az egyes feje-zetekben döntõen kronologikus felosztás szerint tárgyaljuk az eseménye-ket. Néhol – ahol forrásokat kis számban leltünk fel – megelégedtünkegy minimális történeti összefüggés kifejtésével. Az 1950 utáni idõszak-ra csak kitekintettünk, jelezve a község történetének meghatározó ese-ményeit. Az utóbbi évtizedek történéseinek részletes, összefüggéseibenvaló vizsgálatát terjedelmi okokból és a jelenleg élõ lakosok érintettségemiatt teljes egészében nem végezhettük el.

Abban, hogy ez a könyv ilyen formában elkészült és megjelenhetett,sokak munkája benne van. Mindenekelõtt köszönettel tartozunk Hejõ-papi község képviselõ-testületének és Kopcsó László polgármesternek,hogy megbízásukkal, támogatásukkal, folyamatos bizalmukkal lehetõvétették e könyv megjelenését. Köszönjük minden minket segítõ helyi la-kos támogatását, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel, biztatásukkal járul-tak hozzá e munka elkészültéhez. Munkánk során szakmai segítséget,baráti tanácsokat kaptunk dr. Tóth Pétertõl, a történelemtudományokkandidátusától, a Miskolci Egyetem és a Borsod-Abaúj-Zemplén MegyeiLevéltár munkatársától és dr. Fónagy Zoltán történésztõl, a MTA tudo-mányos fõmunkatársától. Köszönettel tartozunk a levéltárak, múzeumokés könyvtárak dolgozóinak is támogatásukért, segítségükért, mindenko-ri türelmükért, amiben a szerzõket részesítették.

Takács László

2001. július

14 I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI


A táj és annak kialakulása

A megye tájainak története a geológiai óidõben, a variszcida hegység-képzõdésig vezethetõ vissza. Az Upponyi-, a Szendrõi-hegység és a 900millió éves kõzetbõl álló Ronyva-menti kristályos rög ennek az õsföldraj-zi fejlõdésnek az eredménye. A karbontól a triász végéig, mintegy 70millió éven át a tájat borító tengerbõl mészkõ-, dolomit-, homokkõ- ésagyagrétegek rakódtak le. A krétában meginduló és a harmadidõszak-ban is folytatódó hegységképzõ folyamatok a tengeri üledékekbõl alakí-tották ki a gyûrt röghegységeket, a Bükk- és az Aggtelek-Rudabányaihegyvidéket. Az alpi orogenetikus mozgások a Bükk kõzetanyagát re-dõkbe gyûrték és kiemelték. A harmadidõszakban a kiemelt területek le-pusztultak, és a lepusztulás-termékek a környezõ tengerekben felhalmo-zódtak. A tengeri üledékképzõdés mellett a miocén vulkánosságának isnagy szerepe volt a tájfejlõdésben.1

A miocén kor közepén, 15–16 millió évvel ezelõtt a kéregszerkezetimozgások hatására az alpi-kárpáti hegységrendszer emelkedése erõtel-jessé vált, és megindult a Kárpát-medence belsõ területeinek süllyedése.A kialakuló medencében elõrenyomult a tenger.2

A Pannon-tenger, illetve -tó feltöltõdése 8 millió éven át tartott, ésMagyarország területén mintegy 5 000 km3 üledéket rakott le. A közép-hegységek peremén 100–600, a medence belsejében 600–4 500 mvastag rétegsorok fejlõdtek ki. A Pannon-tavat a kárpáti hegységkeretfelõl érkezõ, sok hordalékot szállító folyók a pliocén végére teljesen fel-töltötték.3

A negyedidõszakban tovább folytatódott az alföldi területek süllyedé-se és feltöltõdése. A földtörténeti idõszámítás utolsó 2,5–3 millió évében

15II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK

II. A földrajzi- és természeti viszonyok

1. Frisnyák, 1995. 5–6.2. Veres–Viga, 2000. 7. Benne: Frisnyák Sándor: A település földrajzi képe. 7–28.3. Uo.


(a negyedidõszakban) megváltozott a klíma. A pleisztocén (= jégkor)utolsó harmadában – amikor hazánkat jégtakaró borította –, az évi kö-zéphõmérséklet +2 és -3 oC, a januári -12 és -14 oC, a júliusi +12 és+14 oC körül lehetett. Az Alföldre érkezõ folyók terjedelmes hordalék-kúp-övezetet hoztak létre a hegyvidék és a síkság határán. A Sajó, aHernád és más kisebb folyók hordalékkúp építése a Hortobágy és a Haj-dúság vidékéig terjedt. A vidék pannon-tengeri üledékére a jégkori víz-folyásokból 150–160 m-es, dél felé – a Tisza mai vonalán – 300–320m-es folyami kavics-, homok- és iszap rétegsor rakódott le. Az õsfolyókhordalékkúp építõ tevékenysége a pleisztocén végéig tartott. A pleiszto-cén és a 10 000 éve tartó holocén (jelenkor) határán az alföldperemisüllyedékek és a Tisza-árok kialakulása megváltoztatta a hidrográfiai há-lózatot. A Tisza menti süllyedékek (pl. a Borsodi-ártér) derékba vágtákaz északról lefutó folyókat, azok a Tisza jobb parti mellékfolyójává vál-tak. A folyók irány- (meder-) változásainak nyomait, a feltöltött meder-maradványokat ma is megfigyelhetjük a Muhi-pusztán, Ónod térségébenvagy még délebbre levõ területeken. A hordalékkúp legrégebbi folyóme-der-maradványa a Mezõcsát és Igrici között található Énekes-ér és a ve-le közvetlen kapcsolatban lévõ, de kisebb méretû Malota-ér. A Hejõ maifolyása mentén még egy õsi medersorozat látható, amely régebbi Sajó-medrekkel azonosítható.4

A földtörténeti jelenkorban a természeti erõk mellett a társadalom isegyre inkább tájformáló-, környezet-átalakító tényezõként hat a földraj-zi környezetre.

A Hejõpapit körülvevõ tágabb régiót ÉK–DNY irányban egy termé-szeti-, földrajzi nagytáj-határ választja ketté. Az Alföld itt találkozik azÉszak-magyarországi-középhegységgel. Az északi területek a Bükkaljanevû kistáj-csoporthoz és a Miskolci-Bükkalja nevû kistájhoz tartoznak.A mikrorégió alföldi része az Észak-Alföld hordalékkúp-síkság középtáj,a Borsodi-Zempléni-síkvidék kistáj-csoport és a Borsodi-Mezõség nevûkistájhoz tartozik, benne Hejõpapival. Ennek domborzata hullámos sík-ság, melyet Mezõnyárád és Emõd vonalában alacsony domblábi hátaktagolnak, közöttük a Bükkbõl érkezõ patakok széles völgyeivel.5 Hejõ-papi tengerszint feletti magassága 96–100 méter. A hegységet és a kör-nyéket az ún. Ispánrét irányában lévõ magaslatról lehet uralni.

Hejõpapi a Mezõcsát–Nyékládháza közötti út mentén fekszik, a me-gyeszékhelytõl, Miskolctól 25 km távolságra délre, ugyanakkor Tiszaúj-

16 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK

4. Uo. 7.5. Tózsa, 1994. 197–198.


várostól mintegy 20 km-re nyugatra helyezkedik el. Vasútállomása Hejõ-bábán van, a Nyékládháza–Mezõcsát szárnyvonal mentén. A Hejõpapitkörülvevõ települések: Hajõszalonta, Szakáld, Hejõbába, Nemesbikk,Hejõkürt, Mezõcsát, Igrici, Csincse és Emõd.


A hejõbábai vasútállomás és környéke 1940. február 18-áán, a nagyhófúvás idején. (SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay K. felvétele.)

Hejõpapi és a környezõ települések.


Vízrajzi-, talaj- és éghajlati viszonyok

A község a Hejõ menti síkságon terül el, melyet a Bükkbõl lefutó vagy aBükk lábánál eredõ patakok szabdalnak fel. A terület valamikor a Hejõ,a Sajó és a Tisza ártere volt, mocsarakkal, ártéri erdõkkel, dús füvû lege-lõkkel, rétekkel. A XVIII–XIX. szá-zadi térképek és a XX. századi lé-gi felvételek tanúsága szerint aHejõ-patak a Szinvával párhuza-mosan haladva kisebb-nagyobbmocsarakat táplált, többszöri szét-ágazás és összefolyás után Oszlárés Hejõkürt között a Tiszába tor-kolt. A patak kinetikai energiájátvízimalmok hasznosították. AHejõ a XIX. század végéig igenmocsaras volt. Az 1780-as évek-ben egy katonai felmérés így írt aPapi mellett lévõ patakról: „Ahelység a Hejõ folyónál fekszik,ami itt néhány helyen homokos,de mégis mindenütt mocsaras,így csak a Muhi, Szakáld irányá-ban lévõ egyetlen gázlón, éscsak nyáridõben kis vízállásnállehet rajta átkelni. A mezõk afolyó kiöntésekor víz alá kerül-nek, de azután kiszáradnak egészen a mocsárig.”6 Még 1851-ben ishasonlót írtak a Hejõrõl és a papi legelõkrõl: „A Hejõ szabályozatlansá-ga miatt a rét, a legelõ lápos, mocsaras, mételyes, csak nagy odafi-gyeléssel alkalmas szarvasmarha- és juhtenyésztésre.”7

A Hejõ vizét a XIX. század végén fõcsatornává alakították át, s ezt kö-vetõen a néhány km2-es lápok és mocsarak fokozatosan kiszáradtak.Ugyancsak ebben az idõben vette kezdetét a Sajó és a Tisza medrénekrendezése. A folyók szabályozása után a szántóföldi mûvelésre alkalmasföldterület nagysága megnõtt.

A Hejõ a Bükk keleti részének déli oldaláról néhány patak és a göröm-böly-tapolcai források vizét vezeti le részben a Sajóba, részben közvetlenül


A Hejõ–Sajó–Hernád vidékének XVIII. századi vízrajzi hálózata

(az elsõ katonai felmérés alapján készült vázlatrajz).

(Közli: Frisnyák, 2000. 12.)

6. Csorba, 1990. 88–89.7. Fényes, 1851. II. köt. 195.


a Tiszába. A vízrendszere a Kulcsár-völgyi vagy Berek-patakból (26 km, 70km2), a Kis-patakból (11 km, 16 km2) és a Hejõ árapasztó feletti szakaszá-ból (22 km, 91 km2), valamint az árapasztó csatornából (5,6 km) áll.8

A patak elsõ szabályozására 1890 és 1906 között került sor. Megás-ták a Hejõ-csatornát Miskolctapolcától lefelé egészen Hejõkürtig, aholazt a Tiszába torkoltatták. A hejõkürtiek ezzel azonban nem jártak jól,mivel ha a Tisza nagyon megáradt, akkor lezárták a Hejõ torkolati zsilip-jét, hogy a víz ne folyjon vissza a Tiszából Kürtre. Az nem is folyt, de azáradó Hejõ – mivel a zsilipen a víz nem tudott keresztül folyni – gyakor-ta elárasztotta Hejõkürtöt, nagy tavakat alkotva a település határában,amelyeken a Tapolcáról idehozott fehér tavi rózsák sokszor színesítettéka vidék vízi élõvilágát. Az 1930-as évek végén a patak alsó részét ezértújra szabályozták. Hejõkeresztúrnál létesítettek egy zsilipet, ahonnan egyúj csatornát kialakítva a Hejõ vizét a Sajóba vezették. Így szükség eseténHejõkürt térségét mentesítették az árvíz- éa belvíztõl. Egy idõ után ezt azsilipet egyre gyakrabban tartották zárva, s a Hejõ megszûnt élõ folyólenni. A Hejõ szabályozása után aszomszédos mocsarak 15–20 évmúlva kiszáradtak.9

A korábban szétterülõ folyó –mélyedéseket és laposokat betöltvelápos, mocsaras, jóformán meder-nélküli volt –, gazdag volt halak-ban, csíkokban, amely sokak szá-mára jó kereseti forrást jelentett. Aszabályozás után az addig sok he-lyen 2 km szélességben elterülõ fo-lyó 2 méteres mederbe szorult, aTiszába ömléséig több vízimalmothajtva. A malmok 1948–1950 kö-rül jórészt megszûntek, a Hejõmedre egyre elhanyagoltabbá vált,azt benõtte a nád, a sás és a káka.1958-ban medrét egészen a Tiszá-ig újra ásták, illetve kitisztították,két méteres medrében már csakkb. 1 méter mély víz folydogált.10


A Hejõ-ppatak képe a malomlejáróhídról 1940-bben.

(SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay K. felvétele.)

8. Marosi–Szilárd, 1969. 203.9. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 10–11.

10. HPH. Benke, 1956. 1–2.


Ma a patak gyakorlatilag csak azesõvíz levezetésére szolgál. A Hejõvízjárása erõsen ingadozó, fõlegnyár elején árad, de vízhozama jel-lemzõen kicsi. Kémhatása általá-ban gyengén lúgos: 7–8 pH körüli.

A talajvíz mélysége átlagosan 4méter. A rétegvizek hozama ku-tanként 100 l/sec alatt van, mély-ségük 200 méter körüli. A felszíniés felszín alatti vízkészlet kihasz-náltsága 50 % körüli, a kutak ter-helése viszont 80 %. A régió vizeinitrát ion tekintetében szennyezet-tek, ammónia és nitrit szennye-zettségük viszont elhanyagolható.A talajvizek pH-ja általában semle-ges. Ivásra alkalmatlanok.11

Hejõpai vízrajzához hozzátar-toznak még a kavicsbánya-tavak,

amelyek – környezetük megfelelõ rendezésével – idegenforgalmi vonz-erõvé válhatnak.

A hordalékkúp-síkságokon, így a Borsodi-Mezõség északi felében acsernozjom barna erdei talajok, a Borsodi-Mezõség déli részén alacsonytermõképességûréti szolonyecekvannak.12 A talajtöbbnyire erõsensavanyú, alacsonyhumusztartalmú,agyagos-vá lyogösszetételû. A vi-déken az egyikleggyakoribb típus(30 %-ban) a cser-nozjom barna er-dõtalaj. Jelentõs a


A Hejõ-ppatak 2001-bben. (Fotó: Kovács Zs.)

A papi „Öreg-ttó”. (Fotó: Kovács Zs.)

11. Tózsa, 1994. 198–200.12. Frisnyák, 1995. 11.


rossz minõségû, szikes réti szolonyec talajok aránya is (30 %). A szolo-nyeces réti talajok aránya 19 %, a réti talajoké 10 %.13 A Borsodi-Mezõ-ség északi része a megye legtermékenyebb, míg déli fele a legrosszabbtermõképességû területe. A Borsodi-Mezõség a magyar föld egyik legki-válóbb gabonatermõ vidéke.

Hejõpapi mérsékelten meleg-száraz éghajlata a mezõgazdaság (ésegyéb emberi tevékenység) számára kedvezõ feltételeket biztosított. Azéghajlati elemek közül a legfontosabb a napsugárzás. Hejõpapiban és tá-gabb környezetében a globális sugárzás, a felszín 1 m2-ére jutó sugárzóenergia évi összege 4 300–4 400 MJ (= mega-joule). A napfénytartamátlagosan 1 950 óra/év, de ettõl nagy eltérések is elõfordulnak. A nap-sütéses órák száma az elméletileg lehetséges napfénytartam 50 %-átsem éri el. A borult napok száma – amikor a felhõzet 80 %-ot megha-ladó – átlagosan 120 nap/év. A derült napok száma 50, ilyenkor a fel-hõzet nem éri el a 20 %-ot. Az évi középhõmérséklet 9,5–10 oC közöttváltozik. A januári középhõmérséklet -2,5 oC, a júniusi +20 és +20,5 oC.Az évi közepes hõmérsékleti ingadozás 22,5–23 oC. A hõségnapok szá-ma (30 oC feletti léghõmérséklet esetén) évi átlagban 20, a fagyos napo-ké (0 oC alatt) 110körül alakul. Az el-sõ fagyok a vidé-ken október 25.,az utolsók április15. körül jelent-keznek. Az évi ab-szolút maximumok33 oC, az abszolútminimumok átlaga-18 oC.14

Az évi csapa-d é k m e n n y i s é g550–600 mm, eb-bõl a kalászosoktenyészidõszakában, március elejétõl június végéig kb. 225 mm. A hó-takarós napok száma 40. A szélirányok közül az északi és az északnyu-gati az uralkodó.15


Szántóföld Hejõpapitól nyugatra, háttérben a faluval.(Fotó: Kovács Zs.)

13. Tózsa, 1994. 198.14. Frisnyák, 1995. 11–12. ill. Veres–Viga, 2000. 10. Benne: Frisnyák Sándor fentebb említett

tanulmánya.15. Uo.


A vidék eredeti növénytakaróját ligeterdõk, tatárjuharos lösztölgye-sek, gyöngyvirágos- és cserestölgyesek alkották. A falut körülvevõ erdõ-ket gyakorlatilag már a XVIII. század végére kiirtották. Az 1780-as évekkatonai felmérése szerint már csak a Hejõ menti mocsarak mentén volta falunak egy kis erdeje, magas törzsû tölgy- és égerfából, ami azonbanmindenütt nagyon mocsaras volt.16

A korábbi évszázadok irtásgazdálkodása az erdõs-sztyepp tölgyerdõ-maradványait fokozatosan megszûntette. Ma a táj képét csak elszórtanszínesíti egy-egy mezõvédõ erdõsáv. 1938-ban a papi határ 89 %-a voltszántó, 2 %-a rét és legelõ, a többi erdõ, nádas és terméketlen terület.17

A vidék legjellemzõbb haszonnövénye a búza, az õszi árpa, a vöröshereés a kukorica.


16. Csorba, 1990. 88–89.17. Csíkvári, 1939. 68.


A növényzet

Hejõpapitól északra az alföldi sík táj képe megtörik a lankás dombolda-lakon, majd a hegyek szigorú rajzú vonulata zárja le a látóhatárt. Buda-pest felõl, az M3-as fõúton érkezve Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, aBükk 300–400 méteres magas vonalai kísérik az utazót a Borsodi-Mezõség tájaira, melyet keletrõl a Tisza, délnyugatról Heves megyemesterséges határa övez, szabad teret engedve a síkságnak az Alföld irá-nyába. A táj arculatát a hegyvidék felõl lefutó folyók és patakok, vala-mint a Tisza alakították ki, jellegzetes átmenetet képezve az Alföld és aBükk hegység között.

A lerakott hordalékra az évmilliók során ráülepedett a szél által idehor-dott por és lösz. Az áradó és kanyargó Tisza évente mindig átnedvesítet-te a területet, gondoskodva a táj vízutánpótlásáról. Ennek megfelelõen aXVII. századig az Alföldre jellemzõ erdõs sztyepp borította a vidéket, anagy árterületeken ligeterdõkkel, a szárazabbakon viruló tölgyesekkel. Azévszázadok során ezeket kivágták, helyükön szántóföldek találhatók.Ahol az erdõt visszatelepítették, ott túlnyomórészt a tölgyerdõkre mégcsak nem is emlékeztetõ, tájidegen akácosok és nemesnyár-félék is meg-jelentek. Eredeti tölgyerdõ-társulásként maradt fenn valamivel távolabb aKerecsendi-erdõ, és említést érdemel még a telepített Szili-erdõ.1

A régi természetes képhez viszonyítva a Borsodi-Mezõség arculatamára átalakult. A terület egy része szikes puszta, amit feltörni nemigenérdemes. Az ilyen földeket leginkább legeltetésre hasznosítják. Az õsihomok- és löszpuszta gyepek helyén ma kultúrnövényzet növekszik (ga-bonafélék, napraforgó, kukorica, repce stb.).

A füves puszták és szántóföldek mozaikján 1989-ben alakult megHejõpapitól délre, délnyugatra a Borsodi-Mezõség Tájvédelmi Körzet

23III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA

III. A vidék növény- és állatvilága

1. Gyulai, 1994. 68.


24 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA

Dél-BBorsod vegetációtérképe.(Közli: Marosi–Szilárd, 1969. 213.)

Jelmagyarázat: 1 = gyertyános-tölgyes erdõ; 2 = savanyú talajú bükkösök; 3 = savanyú talajútölgyesek; 4 = cseres-tölgyesek; 5 = kontinentális molyhostölgyes erdõk, karsztbokorerdõk éscserjések; 6 = sziklagyepek és sztyeprétek; 7 = homoki tölgyesek; 8 = homokpuszták; 9 = tatár-juharos lösztölgyes; 10 = löszsztyep-rétek és erdõssztyep-cserjések; 11 = mezei juharos keverttölgyes; 12 = sziki tatárjuharos tölgyes; 13 = szolonyec talajú szikes vegetációkomplex; 14 = szi-kes mocsarak; 15 = szubmontán égeresek és patak menti magaskórósok; 16 = ártéri kemény-faligetek; 17 = ártéri puhafaligetek; 18 = vízi vegetáció, magassásosok, mocsárrétek.


18 093 hektárnyi – Gelej–Mezõcsát–Tiszadorogma–Mezõnagymihályközségek által körbezárt – területen. A táj éghajlata hasonló a Hortobá-gyéhoz, ezért a népnyelv a vidéket Kis-Hortobágy névvel is illeti.2 Neve-zik ezt a területet Borsodi-ártérnek is, mely nevet az utóbbi idõkben alig-ha érdemli meg. A Tisza szabályozása után gyakorlatilag megszûnt az azõsállapot, amikor a Tisza itt rakta le hordalékait, s a mélyebb térszintek-ben a visszamaradó víz gazdag vízi világot teremtett.3

A Tisza szabályozása, a mocsarak kiszárítása és a területen évszázado-kon keresztül tartó hagyományos legelõhasználat hozzájárult ahhoz,hogy a talaj vízháztartása megváltozzék.

Szikesek mindig ott alakulnak ki, ahol a talajvíz a felszínhez viszonylagközel van, mert a szélsõséges, igen meleg, száraz nyári klímában a talaj haj-szálcsõrendszereiben a víz fölfelé vándorol (a nap párologtató hatása). Azoldott sók a talaj felszínén vagy a felszín közelében egy jól elkülönülõ réteg-ben kiválnak, azaz kikristályosodnak (kivirágzik a szik). A folyamat a nevéta nátrium-karbonátról (Na2CO3) – köznapi nevén sziksóról vagy szódáról –kapta, emellett még nátrium-klorid (NaCl – konyhasó) és nátrium-szulfát(Na2SO4 – Glauber-só) is kiválik, kifehérítve a talaj felszínét vagy felsõ réte-gét. A szikes talaj kémiai összetétele nagyban eltér a löszpusztagyepekétõl,így a talaj változásait követni kellett az ott élõ növényeknek is. A régmúlt-ban fellelhetõ természetes szikes részekrõl az újonnan kialakult rétek hamarbenépesültek. Az egykori sztyepprét társulásait felváltotta a szárazság- és asótûrõ pusztai növényzet, a szikesek világa.

A talaj sótartalmától függõen a környékre a löszpusztarétek, ecsetpá-zsitos sziki legelõk és az ürmös szikespuszta a jellemzõ. Gyepalkotói kö-zött a perje, a csenkeszfélék és az árvalányhaj említhetõ. Ezek szintjébõlemelkednek ki a legeltetés során megmaradó szép és értékes gyógy- ésmérgezõ növények. Üde vízellátású foltjaiban tavasszal tömegesen viríta rózsaszín virágú macskahere, a hengeres peremizs, a közönséges bor-kóró, a kakukkfû, az augusztusig folyamatosan nyíló, apró sárga virágai-val pompázó boglárkák. Szárazabb részein foltokban fellelhetõ a védetttavaszi hérics, a cickafark, a liláskék virágú zsályák és a legeltetést tûrõfajok (pl. a kígyószisz, tejoltó galaj és a tövises iglice).4

A sztyeppnövényzet finom átmenettel olvad a sziki vegetációba. Alegelterjedtebb élõhely a száraz, szikes ürmöspuszta. Helyenként sok


2. Körtvélyesi, 1998. 13.3. Gyulai, 1994. 68.4. Polák, 2001. 16–21. ill. Borhidi–Sánta, 1999. ill. Körtvélyesi, 1998. 12–14. ill. Gyulai, 1994.

69. E fejezetnél a továbbiakban is az itt említett forrásokra hagyatkoztunk. Vonatkozik ez azállatvilágról szóló részre is.


benne az illatos üröm és a pusztát augusztusban lilára festõ magyarsóvirág. Jellemzõ gyepalkotó füve a taposást jól bíró veresnadrágcsenkesz, itt-ott pipacsokkal tûzdelve. Nedvesebb foltokon, az elha-gyott folyómedrek helyén társul hozzá a sziki mézpázsit és a keskeny-levelû sás.

A meredekebb partú, megmaradt, lecsapolatlan mocsarakban gyako-ri a pántlikafû, a mocsári nõszirom, a tavi káka és a vízi harmatkása. Azilyen növénytársulások különlegessége a bennszülött kisfészkû aszat, amocsári aszat és a kisvirágú kakukktorma. A buglyos boglárka az aszá-lyos években a nedves, tõzeges felszínen kis bokrokat alkot, míg vizesévekben hínárként úszik a mocsarak vizében.

A közelben a Nagyházitanya és a Deák-rét közötti sziki réten fordulelõ a reliktum sziki kocsord, a védett nagy szikibagolylepke hernyójánaktápnövénye.

Az itt fellelhetõ harmadik rét típus a nem szikes ártér. Ezek a rétek aszikes foltok szomszédságában, azok által körülzárva találhatók, s azt jel-zik, hogy merre kanyargott a Hejõ a hordalékkúpon. Uralkodó pázsitfû-faja az ecsetpázsit, amelyhez nem sziki-, hanem réti növények társulnak.Ilyenek például a kornis tárnics, az elegáns kosbor, a szürke aszat, a vad-murok és a kék virágú mezei katáng.

A pusztán többfelé találhatók hosszabb-rövidebb ideje mûveletlenszántók. Ezeken megkezdõdött a löszgyepek visszatelepülése, de mint-hogy a környékennincsenek fajgaz-dag gyepek, ahon-nan magok érkez-nének, ezért jelleg-telen növényzetûekmaradtak.

A kisebb mocsa-rakat, a Hejõ-pa-takot és a kavicsbá-nya-tavakat gazdaghínár- és vízinö-vényzet színesíti, apart mentén náda-sokkal, sásokkaltarkítva.


Hejõpapi kavicsbánya-ttó.(Fotó: Kovács Zs.)


Az állatvilág

A Borsodi-Mezõség állatvilága éppen olyan jellegzetes, mint növényze-te. A száraz területek tipikusan pusztai állatai mellett a nedves, ártéri fa-jok is megtalálhatóak. A pusztákon leghamarabb a színpompás pillangó-kat pillanthatjuk meg. Többek között van itt fecskefarkú és kardos lepke.Szép látvány a bársonyos, sötétbarna, kék pöttyökkel díszített szárnyúgyászlepke, a fekete-piros-fehér mintázatú admirális lepke és a nappalipávaszem, a kis apolló lepke és a farkasalma lepke. A szikes rét magas-kórósainak környékén él a magyar Vörös Könyvben szereplõ, egyik leg-értékesebb védett lepkefajunk, a nagy szikibagoly lepke.5

A gyepeken domináns rovarfajok közül az egyenesszárnyúakat kell ki-emelnünk. Régen jellemzõ, meghatározó faja volt a marokkói sáska,mára tömeges elszaporodása révén az olasz sáska, az imádkozó sáskaés idõnként a tengerzöld sáska említendõ. A zömmel ragadozó és ve-gyes táplálkozású szöcskék közül a sávos réti szöcske és a védett tõrösszöcske fordul elõ, de gyakori a nagy testû szemölcsrágó szöcske is.

Elõfordulnak itt gyalogcincérek, bíborcincérek, kabócák és poloskák.A füves-szikes puszták jellemzõ, nagy termetû ragadozó bogara azaranypettyes bábrabló, az õsidõk óta legeltetésre használt gyepeken szá-mos ganajtúró bogárfaj találja meg életterét. Ezek közül említést érde-mel még a vércincér, a nagy hõscincér és a szarvasbogár. Élõhelyük atölgyesek, fûzfák, illetve a száraz rétek.

A pókfélék közül elsõsorban a fogóhálót nem szövõ farkaspókfélékjellemzõk. Közéjük tartozik legnagyobb termetû hazai pókunk, a szon-gáriai cselõpók, amely a talajba függõleges, pókfonallal megerõsített fa-lú lakójáratot készít.

A terület folyamatos kiszáradása nem kedvez a halaknak, de a Hejõ-ben számos halfajta megtalálható. Hajdanán gyakori volt benne a csík.A kétéltûek közül a vöröshasú unka, a tavi béka, a pettyes- és a tarajosgõte gyakori. A kavicsbánya-tavak gazdag vízi világa színesíti a vidék élõkörnyezetét.

Lépteink zajára zöld-, fürge- és homoki gyíkok szakítják meg napfür-dõzésüket. Idõnként sütkérezõ vagy táplálék után kutató vízisiklóra is fel-figyelhetünk.

A terület arculatát leginkább a madarak határozzák meg. A tájvédel-mi körzet magasabb növényû, csalitos helyein rejtetten él kb. 40–50 tú-zok. Igen óvatos madár, becserkészni és megpillantani csak a nagyon ki-


5. Lásd a 4. lábjegyzetet, az egész állatvilágra szóló részre.


tartóknak sikerül. A ragadozó madarak közül több párja is költ a kere-csensólyomnak, ötven–száz pár közötti a kékvércse állománya, de fész-kel a vidéken a kabasólyom és a barna kánya is. Az ötven–hatvan pár-ból álló szalakóta állomány a terület egyes részein igen sûrûn települt.

A nagy madárvonulások idején a vidék jelentõsége megnõ. Megszáll-nak itt a darvak, a vadludak, a cankók és a bíbicek nagy csapatai. Télivendég a hósármány, a téli ken-derike, a csíz, a nagy õrgébics ésa réti fülesbagoly. Legjellegzete-sebb fészkelõ madarai a sordély, avörösvércse, a kis õrgébics, a bú-bos banka, a sárga billegetõ és amezei pacsirta. Itt él a széki lile,az ugartyúk és a széki csér is. Anagyobb tanyák padlásain költ agyöngybagoly és a gyakoribb ku-vik. A hamvas réti héja alkalman-ként költ a gabonatáblákban és akaszálókon. Pár évvel ezelõtt kb.ötven pásztormadár költését re-gisztrálták ezen a környéken. Aföldön fészkelõ madarak közül ajelentõs fácán- és fogolyállománytkell még megemlítenünk.

Emlõsök közül a mezei pocok,az erdei egér, a mezei nyúl, a me-zei cickány, az apró pirókegér, a vörös róka és az õz a jellemzõ. A nyíltpuszta lakója a védett molnárgörény, a nádas-gyékényes laposok kör-nyékén hermelinnel is találkozhatunk. Szintén védett a szép számú ürgepopuláció, amely a pusztai ragadozók legfontosabb táplálékállata. A ma-gas fûvû részeken, a körülzárt szántók parlagjain él a különösen értékesháromcsíkos egér.

A környezõ terület értéket képvisel hazánk sokszínûségében. Értéketaz ott élõ és messzi vidékekrõl odalátogató embereknek egyaránt.Tömbszerû legelõi, rétjei, szikesei eszményi élõhelyet biztosítanak növé-nyeinek és rajtuk keresztül állatvilágának is.


Feketeszárnyú székicsér.(Közli: Rakonczay, 1990. 130.)


A község neve és írásmódja

A település nevében a Papi helynév azzal kapcsolatos, hogy a falu egy-kori birtokosa az egri püspökség, illetõleg a káptalan volt. Borovszkyszerint az ószláv popu szóból (=pap) ered a falu neve.1 A község 1261-ben Poph néven szerepel egy, az egri püspökség birtokait felsoroló ok-levélben.2 A Hejõ elõtag a település patak mellettiségére utal. A Hejõ aTisza jobb oldali mellékvize. Neve elhomályosult szóösszetételbõl áll.Elõtagja a „meleg, melegség” jelentésû hõ, hejõ, hév, utótagja a régiesjó „folyó” szóból keletkezett. Korábban a Hejõ felsõ szakaszát – amely-nek vizét a miskolctapolcai meleg források olyan hõfokon tartják, hogysohasem fagy be –, Tapolcának nevezték. A szláv eredetû Tapolca és aHejõ egymásnak értelembeli megfelelõi. Keletkezésükre nézve feltehe-tõ, hogy a szláv név a folyó meleg vizének közvetlen érzékelése alapján,a magyar név pedig szláv mintára, tükörfordítással jött létre.3

A XIV. században a pápai tized-jegyzékekben a falu Popi, Popy ésPapy névalakban szerepelt.4 1476-ban és 1493-ban is Papy formábanírták nevét.5 A XVIII–XIX. század fordulóján leginkább a Papi, 1863-banHejõ Papi, 1873–1888 között Heõ Papi és Hõpapi, 1892–1900 kö-zött Hõ-Papi néven szerepel a forrásokban.6 Fényes Elek 1851-benHéjõ-Papi néven írt róla.7 A község 1898. IV. tc. 2 §-a alapján megál-lapított hivatalos neve Hejõpapi lett.8 Ennek ellenére a falu az 1900. és

29IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI

IV. Hejõpapi néveredete és helynevei

1. Kiss, 1983. 270. ill. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. 46. fol. Hejõpapi. 2. Györffy, 1963. 799. 3. Kiss, 1983. 269–270. 4. Györffy, 1963. 799. 5. MOL. U. et. C. E. 156. 104:1/1476. ill. Csánki, 1890. I. köt. 12. 6. Turkovics, 1996. 158. ill. Barsi, 1991. 54–55. 7. Fényes, 1851. II. köt. 195. 8. Jeney–Tóth, 1997. 85.

›


az 1902. évi helységnévtárban még Hõ-Papi névalakban található.9

1907-tõl azonban már csak a Hejõpapi név használatos.10

A község helynevei

A települések helyneveit országosan elõször a XIX. század közepénPesty Frigyes gyûjtötte össze, az információt a helyi elöljáróságoktól sze-rezte. Papiban Visolyi István bíró, Czakó György törvénybíró, Veres La-jos hites és Born János jegyzõ válaszolta meg a vármegye által kiküldöttkérdõpontokat.11

1864-ben a község határában elõforduló szántóföldek neve: Kürti út,Csörsz árka, Szigetköz, Alsó szigetköz, Kis gyulaj hát, Nagy Gyulaj,Testhalom, Igriczi határrajáró, Közép járó, Papsor, Kavicsos, Gonosz-halom, Lyukas domb, Nyögõ, Alsó telek, Országútra járó, Körtvélyfa já-ró, Gyepre járó, Felsõ telek és Tilalmasra járó.

A rétek elnevezése: Bábai gyalogút, Bürkös, Keresztér és Csáté-szög.A falu legelõje a Gyep nevû dûlõben volt.

A helynevek között sorolták fel még a Papi külsõ csárda és a Határér neveket. Ez utóbbi a község határában folyó Hejõ-patakhoz kötõdik.Sajnos a nevek eredetérõl a helyi elöljáróság semmilyen információtnem közölt.

A község 1854-es kataszteri térképe a következõ dûlõ neveket tünte-ti fel: Testhalom, Igrici határra járó, Közép járó, Papsor, Kavitsos, Nyö-gõre járó, Gonosz halom, Lukas domb, Nyögõ, Tilalmasra járó, Felsõtelek, Gyepre járó, Körtvélyfa járó, Országútra járó és Alsó telek.12

A falu 1870-es térképe a korábbiakhoz képest új helynevekkel is szol-gál: Alsó telek, Bizony zug, Csörszárka, Disznó szög, Felsõ telek, Gyulajgyep, Hármas, Heõ, Heõ gátra dûlõ, Igriczi határra járó, Juhusztató,Kerek tó, Kis gyulaj, Korcsma gyep, Korcsmánál, Középsõ, Nagy gyu-laj, Nyögõ, Patkós ér melléke, Rét híd közi, Temetõ és Test halom.13

Az 1870-ben elkészített földkönyvben találunk olyan helyneveket, ame-lyek az elõbb említett, szintén 1870-ben készült térképen nem szerepel-nek. Ezek a következõk: Kenderföld, Bábai gyalogútnál, Vályog vetõ,Kenderáztató, Fényes part alja, Két híd közi, Vermek, Kõrösi zug, Felsõ

30 IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI

9. Uo. ill. Turkovics, 1996. 158.10. Gyalay, 1989. 507. ill. Turkovics, 1996. 158.11. Pesty, 1988. 146–147. A helyneveket itt, és a késõbbiekben is abban a névalakban közöljük,

amilyenben az eredeti forrásban szerepelt.12. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 477. d. Lásd a 100. oldalon a térképet.13. Uo. Bm. U. 299. Hejõpapi 1870. évi térképe.


gyep, Vizsolyi lapos, Bak közire, Nyomásos rétek, Kút és Délõhely, Telekút és Tagosok földje.14

A községhez a XX. században különbözõ néven külterületi lakott helyek,tanyák tartoztak. 1907 elõtt a Pataytanya és a Verestanya volt része a fa-lunak. 1906. április 13-án a Pataytanya (Patay malom) nevét Tatay malom-ra változtatták meg.15 Hejõpapi egyéb külterületi lakott helyeinek neve:Belutanya, Tóthtanya és Traplymalom (1926), Tataymalom (Holczreitermalom) és Verestanya (Majorostanya) (1937), Cigánytelep és Majorostanya(1944), Cigánytelep, Majorostanya, Vasúti õrház és Vízimalom (1952), Ci-gánytelep, Nemesbikk vasúti megállóhely, Majorostanya és Vízimalom(1962–1967), Cigánytelep, Vasúti õrház és Vízimalom (1973), Szilvástelep(1985).16 Ismert a Beketanya és a Fraplytanya (?) elnevezés is.17

A feudális oklevelekben alkalomadtán szintén találkozunk helynevekkel.1557-bõl ismerjük az Úr rétje elnevezést.18 A Gonosz halom elõször1778-ban, a Nyögõ 1781-ben tûnik fel általunk fellelt forrásban. A XVIII.

31IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI

Hejõpapi fontosabb helynevei a XIX. század végén.(Készítette: Takács L.)

14. Uo. VII. 1/c. 93. d. 1870. évi földkönyv.15. Gyalay, 1989. 507.16. Turkovics, 1996. 158.17. Seresné–Tóth–Szegõfi, 1983. 167.18. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557.


századi határvitánál találkoztunk a Bodzfa, a Csukás-ér és a Gyöngyös hátelnevezéssel.19 Az Ispánrét az 1780-as évekbõl ismert.20 A XIX. század vé-gén alakult ki a Sarosi szõlõ és a Lóger elnevezés. A helyi hagyomány sze-rint az utóbbi nevének eredete 1849-re nyúlik vissza. Az oroszok az1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a község délnyugati la-katlan részét és az ezzel összefüggõ gulya legelõt szállták meg. Itt ütöttékfel táborukat, s a papiak ezt a területet ezért nevezték Lógernak.21

A XIX–XX. század fordulóján a Templom zug másik elnevezése a Málézug volt, mely mára feledésbe merült. Ugyancsak kevesen emlékeznek aVizsolyi zug (a mai Jókai utca alsó, legelõ felõli része), a Kerektó zug (a fa-lu északi részén a vályoggödörtõl a Jókai utcáig bezáró rész) és a Darvas(Bakó) zug (a temetõ déli oldalánál lévõ községrész) elnevezésekre.22 A Kiserdõ a falu Hejõ mocsarának szigetén terült el, míg a Homok-dûlõ aGyulaj-dûlõtõl nyugatra helyezkedett el, ide az 1900-as évek elején szõlõttelepítettek. Szõlõ volt még az Emõdi-hegyen és a Tehéntánc-dûlõben.23

Némelyik helynév eredetérõl a helyi hagyomány érdekes adalékkal szol-gál. A Testhalomról a helyiek úgy tartják, hogy a török dúlások idején odatemették el az elesett magyar vitézeket, majd 1849-ben a kolerában meg-halt oroszokat. A Nyögõ az országút mellett terült el. Nevét onnan kapta,hogy a mellette lévõ út esõs idõben annyira járhatatlan volt, hogy miköz-ben a fuvarosok szekerüket vontatták a két dombon, az igavonó állatok ke-servesen nyögtek a tehertõl. A Tilalmast a gazdák tavasszal nem használ-hatták legelõnek, azt az apaállatok számára tartották fenn. A Patkós név-eredete arra utal, hogy a terület ragadós földje leszedte a lovak lábáról apatkót. A Sasos az Emõddel határos dûlõ volt, homokos, kis termõképes-ségû földdel. A terület számos réti sas tanyája volt, nevét innen kapta.24

Hejõpapi helyneveiben is megfigyelhetõk bizonyos helyi és országosszabályszerûségek és összefüggések. Vannak személynévi dûlõnevek, devannak köznévi vonatkozású, a földrajzi fekvésre, a területi, gazdasági,társadalmi fejlõdésre emlékeztetõ, továbbá a népi szokásokkal, a falumindennapi életével kapcsolatos, a helyi eseményekrõl vett dûlõnevekis. A dûlõnevek pontosan mutatják a tájban végbement változásokat.Különösen hosszú életûek a hegy- és vízrajzi dûlõnevek, amelyek a hely-rajzi viszonyokat világítják meg.25

32 IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI

19. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. XV. 3743/1778. ill. XVII. XVIII. 4089/1781. ill. XVII. X.2080. és 2127/1762.

20. Csorba, 1990. 88–89.21. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 74. és 44.22. Uo. 44–45.23. Uo. 4–7.24. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 11. 25. Eperjessy, 1966. 110–117.


A kõkorszakok

Az õskortól a honfoglalásig terjedõ idõszakot több korszakra bonthatjuk. Alegrégibb, korai kõkor (paleolitikum) 2,5 millió évtõl Kr. e. kb. 130 ezer évigtartott. A középsõ paleolitikum 35 ezer évig, a felsõ paleolitikum Kr. e. 10 000-ig élte virágkorát. Ezután a mezolitikum, vagyis az átmeneti kõkor(Kr. e. 10 000–5 000), majd a neolitikum, vagyis az új kõkor (Kr. e. 5 000–3 800) következett. A fémkorszakokat a rézkor nyitja meg, majd a bronz-kor, végül a Kr. e. VIII. században kezdõdõ vaskor következik. Pannóniaprovincia fennállásának idõtartamára esik az úgynevezett császárkor. Eztkövetõen beszélünk a népvándorlás, majd 895-tõl a honfoglalás koráról.

Az egymást követõ történeti korok idõrendjében haladva a régészetiemlékek jelentik számunkra azokat a mérföldköveket, ahol rövid idõremegállhatunk, s számba vehetjük azokat az ismereteket, amelyekhez arégészet segít hozzá minket.

Megyénk területén az emberi megtelepedés elsõ nyomait a középsõpaleolitikum idejébõl tudjuk kimutatni, mely 150 000 (egyes feltételezé-sek szerint 70 000) évvel ezelõtt kezdõdött, és 35–40 000 éve ért vé-get. Ez a periódus a Neander-völgyi emberek kultúrájának idõszaka, egy-ben Közép- és Kelet-Európa benépesülésének korszaka. Ekkoriban je-lentek meg az egyes kiválasztott állatfajtákra specializált vadászat elsõ je-lei. A kis létszámú vadásztörzsek barlangokban, sziklaereszekben húzód-tak meg. A megye legkorábbi leletei a Varbó melletti Lambrecht-bar-langból, a bükki Subalyuk-barlangból és Sajóbábonyból kerültek elõ.1

A 35 000–10 000 évvel ezelõtti felsõ-paleolitikum már a fejlett va-dásztársadalmak ideje. A megye világhírû lelõhelye a Szeleta-barlang. Ekultúra a Bükk hegység területén alakult ki. Papi környékén a paleoli-tikum korából kevés lelet került elõ. 1861-ben a halászok mamutcsont-

33V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI

V. Hejõpapi és környékének õskori kultúrái

1. Révész, 1994. 69.


maradványokat fogtak ki a Tiszából Tiszapalkonya mellett.2 A HermanOttó Múzeumban Csincsetanyáról származó mamutcsontokat, hátge-rinccsigolyákat õriznek. Ezek a leletek a középsõ paleolitikum korábankedvenc vadászcsemegének számító nagytestû növényevõ állat elõfordu-lását jelzik a vidéken, valószínûleg az õt vadászó emberrel együtt.3

A neolitikumban (Kr. e. 5 000–2 500) népesült be a környék, amit ré-gészeti leletek is alátámasztanak. Az emberiség történetében alapvetõváltozást jelentett a „neolit forradalom”, a korábbi halász-vadászó élet-mód földmûveléssel és állattenyésztéssel való kiegészülése, illetve felvál-tása. Az átmeneti kõkorban és az újkõkorban a megelõzõ idõszak hideg,zord éghajlata fokozatosan enyhült, lassan melegedett. A hegyek, barlan-gok védelme már nem volt létfontosságú. A nyílt terepen földbe mélyí-tett lakóházak épültek kunyhószerû sátortetõvel, amit vesszõbõl fontak,és kívül-belül agyaggal kitapasztottak, ez a paticsfal. Az agyag a naponkeményre száradt, s több ezer évig jelzi, hogy azon a helyen egykor te-lepülés virágzott. Elõször az újkõkorban készítettek agyagedényeket, sezeket az elsõ darabokat már díszítették. A kerámiákat napon szárították,a fazekas kemence még hosszú ideig ismeretlen volt. Az õskõkori kõesz-közöket tovább fejlesztették, kovaeszközeik rövidek voltak.4

A környéken több lelet is ismert a neolitikumból. A középsõ paleolitidejébõl a Bükk környékén kb. 50 lelõhelyet ismerünk, de délebbre istalálhatók régészeti emlékek.5 Mezõcsát belterületén az alföldi vonaldí-szes kultúra telepének nyomait, Mezõkeresztesen a Táncsicstanyánalapásáskor fiatal, a neolitikus korból származó sírból egy leány csont-váza került elõ. A koponyán négy tengeri csigából készült „gyöngy” fej-díszt, míg a csontváz egyik alkarján egy ugyancsak tengeri csigából ké-szült karperecet találtak. A csontokon piros földfesték nyomait lehetettfelfedezni.6 Ónodon a katolikus temetõ mellett kõ- és kovaeszközök ke-rültek elõ. Muhi-Kocsmadombon az újkõkori telepen összesen harminc-három darab vonaldíszes kerámiát találtak.7 Feltételezhetõen e korbólszármazik a bükkábrányi Temetõhalom is, amely erõdített hely lehetett.A temetõ sírjain talált õskori cserepek sokasága és egy 1986-ban találtcsontbalta ezt igazolja.8 Vattán a Testhalom nevû dombon fellelt sok csi-szolt kõeszköz, csontszerszám és agyagedény is e korból került a múze-

34 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI

2. HOM. HTD. 79.676.1. Ferencz, 1962. 5. 3. Szûcs, 2001. 22.4. Hellebrandt, 2000. 29–30.5. Takács, 2001. 2.6. Szûcs, 2001. 22–23.7. Hellebrandt, 2000. 30–31.8. Takács, 2001. 2. ill. Nováki–Sándorfi, 1992. 25.


umba.9 Jelentõs régészeti leletekkel büszkélkedhet a neolitikum korábóla környéken Bükkaranyos, Emõd, Mezõcsát, Muhi, Tiszakeszi, Tisza-bábolna és Sály is.10 Az M3-as építéséhez kötõdõ ásatások során a kor-szakból Polgáron és Mezõkövesden kerültek elõ ismertebb régészetiemlékek.11 Hejõpapi közelebbi szomszédai is büszkélkedhetnek újkõko-ri leletekkel, így Hejõkeresztúr, Hejõbába és Hejõszalonta is.12

A neolitkorból már Hejõpapiból is ismerünk tárgyi emléket. A Her-man Ottó Múzeum leletanyaga a Nyögõ-dûlõbõl származó csiszolt kõ-baltát õriz, melynek hossza 5,8cm, ami Kenyeressy Pál ajándé-kaként került a múzeumba. A bal-tát a bükki kultúra népei készítet-ték. Ugyancsak Papiban az Õs-Hejõ mentén a régészek terepbe-járásuk során az újkõkorban ked-velt folyóparti településtípus jel-legzetes vonásait fedezték fel.13

A bükki kultúrához tartozó né-pek kiaknázták a kínálkozó kör-nyezeti adottságokat. A Tokaj-környéki obszidiánból (vulkanikusüveg) borotvaéles pengéket készí-tettek, és ezeket kereskedõik tá-voli vidékekre szállították, de vit-ték õket félkész állapotban is,mint magkövet. Egyes telepekennem csak az obszidiánt, hanem ajó minõségû kovát is feldolgozták.A bükki kultúra népeit a környezõ kultúráktól az edénymûvességük ma-gas színvonala különböztette meg. A tömegesen készült edények mûvé-szi szintre emelkedtek. Lehet, hogy nem csak obszidiánt, hanem szépendíszített edényeket is exportáltak. A fejlett hitélettel rendelkezõ bükki né-pek a kereskedelem mellett földmûveléssel és hegyi pásztorkodással fog-lalkoztak.


Csiszolt kõbalta Hejõpapiból.(HOM. lelt. sz. 53.201.1. Fotó: Halmai László.)

9. Nováki–Sándorfi, 1992. 24. ill. Takács–Kovács, 2000. 23–24.10. Nováki–Sándorfi, 1992. 10–24.11. Raczky–Kovács–Anders, 1997. 28–43.12. Korek–Patay, 1985. 15.13. Uo. ill. HOM. RA. 2733.


A bükki kultúra népessége a látszólag kedvezõtlen viszonyok között ismeglelte megélhetésének forrásait. Gazdálkodásában a földmûvelésmellett jelentõs szerephez jutott a hegyi pásztorkodás. A bükki kultúranépességének késõbbi sorsa még tisztázatlan, valószínûleg beolvadtak akésõbbi, rézkori csoportokba.14

A fémkorszakoktól a honfoglalás koráig

Kr. e. 2500 körül a szárazabbá és hûvösebbé váló klíma hatására elõtér-be került az állattenyésztés. A rézkori pásztorok zömmel szarvasmarhát,juhot, kecskét és sertést tartottak, de nem hagytak fel a földmûvelésselsem. Állatfeleslegüket valószínûleg rézércre cserélték, s terjeszkedésüksorán a rézlelõhelyek megszerzésére törekedtek. A tiszapolgári-, abodrogkeresztúri-, majd a péceli kultúra népei éltek a vidéken, akiket Kr.e. II. évezred elején a keleti sztyeppékrõl ló- és szarvasmarhatartó pász-tortörzsek meghódítottak. Az új hódítók azonban gyorsan beolvadtak ahelyi rézkori alapnépességbe. Ezt követõen jött létre Észak-Magyaror-szágon a késõ péceli elemeket is magába foglaló, hosszú ideig virágzóhatvani kultúra.15

A hatvani kultúra népessége eszközeit csontból és kõbõl készítette.Gazdálkodásukban a földmûvelésnek és az állattenyésztésnek egyarántfontos szerepe volt. Társadalmuk feltehetõleg nagycsaládokra tagoló-dott, erre utalnak a telepeiken talált, olykor 25–30 méter hosszú közös-ségi házak. Halottaikat általában urnákban temették el. Kerámia mûves-ségükre jellemzõ az árkolt bütyökdísz. Jellegzetes edénytípusaik a textil-mintás és seprûs agyagedények. A hatvani típusú telleket már a legko-rábbi idõktõl védelmi rendszerrel, a földrajzi helyzettõl függõen sánccalvagy árokkal látták el. Településeik kiválasztásánál tehát fõ szempontvolt a biztonság, a külsõ támadásokkal és az esetleges belsõ viszálykodá-sokkal szembeni védelem. A telepek általában kerek vagy ovális formá-júak, házaik felmenõ falúak, földfelszínre támaszkodóak voltak. Eszköz-készletükben a csontnak jutott vezetõ szerep, amit a fémmûvesség isme-retének hiányával, illetve nyersanyaghiánnyal is magyarázhatunk. Cse-kély számú bronztárgyuk mindössze néhány eszközben (tõrök, varrótûk,balták) és ékítményekben testesült meg.16

E kora bronzkori kultúra nem egy jelentõs lelõhelye ismert a vidéken:Emõd-Nagyhalom, Csincsetanya-Homokdomb, Tiszakeszi-Szódadomb,


14. Révész, 1994. 70.15. Uo. 70–71.16. S. Koós, 1992. 6–7.


Vatta-Testhalom, Ároktõ-Dongóhalom és Muhi-Laposhalom. Mezõcsátkörnyékén egy nagyjából 200 km2 területen 14 tell-telep található.17

A hatvani népesség békés fejlõdését az ismeretlen eredetû füzes-abonyi kultúra hódítása zavarta meg a Kr. e. XVII. században. Erõdítetttelepeikrõl ellenõrizték az alávetett hatvani népességet, akiktõl temet-kezési szokásaikban is elkülönültek, halottaikat nem hamvasztották, ha-nem zsugorítva temették. Bronz- és arany ékszerekben gazdag temetõtismerünk Gelejrõl. Újabb ásatások hozták napvilágra az ároktõi és gele-ji településmaradványokat.18 A vidék egyébként is gazdag bronzkoriemlékekben. Jelentõs leleteket ismerünk Mezõcsátról, Körömbõl, Csin-csetanyáról és Mezõkresztesrõl.19

Az Emõd melletti Istvánmajorban a füzesabonyi kultúrához tartozósírokat tártak fel. Ez a bronzkori népesség a Kr. e. XVII–XIV. század-ban, a középsõbronzkor idejéntelepült meg ezena környéken. Abronzot, mint öt-vözött fémet márjelentõs mérték-ben használták.Lakóhelyeiken, a„telleken” már aletelepült életfor-ma jeleit találhat-juk. A házak cö-löpszerkezetû, pa-ticsfalú, döngöltagyagpadlójú épít-mények voltak.Az egyhelyben lakás a vándorló nagyállattartás megszûnését, a földmû-velés elõtérbe kerülését jelentette. A „tell”-ek olyan többrétegû dom-bok, amelyek a lakhelyek hosszú, folytonos újraépítése folytán, az el-pusztult házak törmelékeibõl keletkeztek. Az M3-as autópálya építése-kor egy telepet és egy 119 sírból álló temetõt is találtak. A sírok közül114 hamvasztásos, 5 pedig csontvázas temetkezésû volt. A hamvasz-tásos sírokban eltemetetteket elõször máglyán elégették, s csak ezután


Hamvasztásos sír Emõd-IIstvánmajorból.(Közli: Raczky–Kovács–Anders, 1997. 63.)

17. Uo. 7.18. Révész, 1994, 72.19. S. Koós, 1992. 9–12.


a megmaradt, elszenesedett hamvakat szórták bele a temetkezési urná-ba. A temetkezési mellékletek általában bronz karperecek, tûk, hajka-rikák, gyûrûk, fajansz gyöngyök, agyagedények voltak. A sírok gazdag-sága, a temetési mellékletek nagy száma a közösségen belül betöltöttrangot jelzi. A másik õsi településnek otthont adó hely a már említettEmõd-Nagyhalom. A területrõl a neolitikus bükki kultúra cserép leleteiés a bronzkori hatvani kultúrához tartozó csoport maradványai kerül-tek elõ. Ezt a lelõhelyet többen az õskori erõdítmények közé sorolják,ami azt jelenti, hogy a 300 m hosszú dombháton árok védrendszer vet-te körbe, ami az ott lakók nyugodtabb életviteléhez abban a korban el-engedhetetlen volt. Hasonló õskori erõdített építmény a környékenMezõcsát-Laposhalom és Vatta-Testhalom.20

Bronzkori leletek Hejõpapiból is elõkerültek. A papi szõlõkbõl bronz-kori orsókarikák gazdagították a múzeum leletanyagát.21 2000-ben a mû-ködõ kavicsbánya mellett délre, egy magasabb homokdombon, egy200x200 méteres területen bronzkori edénytöredékeket gyûjtöttekössze. Bütyökdíszt, különbözõ méretû, házi kerámiákra utaló töredékekettalált az úgyneve-zett Darvas-földe-ken S. Koós Judités HellebrandtMagdolna régész.22

A bronzkor utol-só századaira a kö-zép-európai erede-tû urnamezõs kul-túra terjeszkedésenyomta rá a bélye-gét. A vidéken agávai és a kyjaticeikultúra terjedt el.Majd Kr. e. a VIII.században új, kele-ti nép jelent meg aKárpát-medencében, mely iráni-kaukázusi eredetû, a gazdálkodásukbankiemelt szerepe jutott a lónak. Egyik jellegzetes csontvázas temetõjükután a mezõcsáti kultúra névvel jelölik õket. Érkezésük a Kárpát-meden-


Régészeti terepbejárásról készült térkép Hejõpapiról.(HOM. RA. Hejõpapi.)

20. Szûcs, 2001. 26. ill. Raczky–Kovács–Anders, 1997. 62–65.21. HOM. RA. 2733.22. HOM. RA. 2887-00.


cében a vaskor kezdetét jelzi. Az új fémet eleinte ékszerként használták,idõvel azonban fegyvereik nagy részét is vasból készítették.23

A hitvilági – és talán etnikai – sokszínûséget jól mutatják a korszak te-metõi, amelyekben a hamvasztásos és a csontvázas temetkezési rítusszinte valamennyi változata fellelhetõ (Kesznyéten, Muhi). Szoros kap-csolatokat ápolhattak a Fekete-tenger északi partján lévõ görög váro-sokkal is, viseleti tárgyaik közül ezt legszemléletesebben a nyeles bronztükrök jelzik (Muhi, Kisgyõr). Fejedelmeiket szkíta jellegû felszerelésselbocsátották túlvilági útjukra. Ennek egyik leglátványosabb példája Csin-cse határában, a Zöldhalompusztán talált temetkezés. Az onnan elõke-rült szkíta-kori aranyszarvas egy elõkelõ vezér hatalmi jelvénye volt,amelynek párhuzamait a dél-ukrajnai híres szkíta fejedelmi temetkezé-sekbõl, kurgánokból ismerünk.24

Jelentõsebb vaskori leleteket ismerünk Csincsetanya-Homokbá-nyából, Polgár-Király-érpartról, Gelejrõl, Mezõcsátról és Muhiból.25

A Kr. e. IV. században meginduló kelta vándorlás a késõ vaskor idõsza-kára esik, s alapjaiban rázta meg a korabeli Európát. A Krisztus születésekörüli években a megye déli területére iráni eredetû lovasnép, a szarmatákköltöztek. Hagyatékuk megtalálható Mezõkövesden, Muhiban, Mezõcsá-ton, Szentistvánon, Nyékládházán, Polgáron és Mezõkeresztesen.26

A szarmaták után quádok, vandálok, majd a 270-es évektõl a gepidákéltek a vidéken, akiknek pompás berakásos arany ékszereik Mezõkö-vesdrõl kerültek elõ. Szállásterületük kiterjesztése céljából folyamatos tá-madás alatt tartották a szarmata törzseket, melyek többnyire azért, hogya veszedelmes germán szomszédok elleni védelmet kicsikarják, rendsze-resen betörtek a római provinciákba. A rómaiak ezért építették meg ahatalmas mérnöki teljesítményt és földmunkát kívánó védõsáncot, aCsörszárkot 322 körül. E védmû, mely Mezõkövesd környékén fordultdélre, s Ároktõnél érte el a Tiszát, nem csak a szarmatákat óvta a ger-mán támadásoktól, de Pannónia, azaz a mai Dunántúl számára is affé-le elõretolt védõrendszerként szolgált.27 A sáncot szarmata segítséggelrómai hadmérnökök tervei szerint készítették. Ennek nyomai Hejõpapihatárában is fellelhetõk, a hejõszalontai elágazástól Mezõcsát felé halad-va mintegy 2 km-re, a Hejõmenti Állami Gazdaság bekötõ útján mint-egy 900 méterre levõ területen.28


23. Révész, 1994. 73.24. Uo. 73–74.25. Szûcs, 2001. 28. ill. Raczky–Kovács–Anders, 1997. 87–90.26. Révész, 1994. 74–75. ill. Raczky–Kovács–Anders, 1997. 99–102.27. Révész, 1994. 76.28. HOM. RA. 2732-00.


Papi közvetlen környéke a római császárkorban és a népvándorláskorában is lakott lehetett, erre utalnak az 1953-ban regisztrált „germánés vegyes leletek”. Római pénzleletek (Trainus, Antonius Pius dénárok)az 1940-es években, míg szarmata ezüst fibula és gyöngyök az 1950-esévekben ajándék, illetve vétel útján kerültek a Herman Ottó Múzeumgyûjteményébe a Gyulaj-dûlõbõl.29

A népvándorlás korából (IV–IX. század) is számos régészeti emlék mu-tatja a vidék leletgazdagságát. Ezek közül kiemelkednek Egerlövõ, Me-zõkeresztes és Mezõkövesd gepida, Kistokaj és Szirmabesenyõ hun,Sály, Miskolc, Bõcs, Nyékládháza és Ároktõ avar korból feltárt régésze-ti emlékei.30

A honfoglalás korának is számos leletanyaga ismert a vidékrõl, bárazok nem érik el a zempléni, s a vele szorosan összekapcsolódó szabol-csi részek leleteinek fontosságát. Az itteni temetõk a bodrogközinél jó-val szegényebbek, döntõen közrendûek és alacsonyabb rangú vezetõksírjait rejtik. Fontosabb régészeti lelõhelyek találhatók Tiszaszederkény-ben, Szakáldon, Tiszalúcon, Sályban, Kistokajban és Mezõcsáton.31

Hejõpapi régészeti emlékei között meg kell említeni a középkorhozkötõdõ leleteket is. Középkori cseréptöredékeket találtak a Gyulaj-dûlõben és az Õs-Hejõmentén.32 1982 szeptem-berében Kuli Sámuelmezõcsáti lakos 164 db.XII–XIII. századi friesachidenárt vitt be a múzeumba.A leletgyûjtést Hejõpapibana Kossuth u. 38. számú tel-ken kb. 120 cm mélység-ben végeztek; cserépedény,bõr vagy textilnyom nemkerült elõ a közelébõl. Ahelyszínen fellelt további ér-mékkel együtt a teljes lelet-együttes száma 195 darabra nõtt.33 Az érmelelet Virág Lajos telkén,építkezés – lépcsõalapozás – közben került elõ. A pénzérméket elõször


A hejõpapi érmelelet.(HOM. évk. XXI., 1982. 115. Fotó: Valent Ede.)

29. HOM. RA. 2733-00.30. Raczky–Kovács–Anders, 1997. 124–131. ill. Révész, 1994. 77–79.31. Révész, 1997. 79–80.32. HOM.RA. 2733.33. Wolf–Simán, 1982. 115–116.


német katonai gomboknak vélték, s csak késõbb derült ki, hogy ezüstdénárokról van szó.34

A helyi hagyomány megemlékezik még a faluban és a hejõszalontaihomok- és kavics-bányában talált fekete, zománctalan agyagcsuprokról,a szõlõkben talált kezdetleges ezüst pénzérmékrõl római császárok ké-peivel, a szakáldi határban a Csüllõ- (másképp Muhi-) dûlõben találtrozsdás sarkantyúkról, zablákról, kard maradványokról és cseréptöredé-kekrõl. 1920 körül a Gyulaj-dûlõben Sólyom Ferenc helyi lakos szántásközben a fentebb már említett és a Herman Ottó Múzeumba került fibu-lákon kívül talált egy vörösréz kolompot, meg valami üvegszerû, zöld szí-nû olvadmányt.35

Ezek a leletek is – a korábbiakhoz hasonlóan – a táj letelepedésre al-kalmas voltát hangsúlyozzák.


34. HOM. RA. 1644-82.35. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 9–10.




Az Árpád-kor

A honfoglaló magyarok a történeti Borsod vármegyét több hullámbanszállták meg, mely a Bükk hegyvidékének kivételével teljes egészébenbenépesült. Az elsõ hullám a Sajó-völgyet a Bükk széléig sûrûn, innen aRima torkolatáig ritkábban népesítette be. Megszállták a Bódva–Hernádközötti dombvidéket is, valamint a Bódva völgyét kb. a késõbbi Borsodvármegye határáig. A XII. században a letelepedés egy lassúbb hullámais lezajlott.1

Anonymus szerint a megye területén két „hun” vezér telepedett meg:Örsúr apja Ousad és Bors apja Bunger. Bors építette fel Borsod várát,melynek elsõ ispánja lett, s Árpád rábízta e vidék gondját. Anonymus el-beszélése két Borsod megyei õsnemzettség, az Örstõl származó Örsúr-nem és a Borstól eredõ Miskolc-nem hagyományain alapul. Bár mind-két hagyománynak van történeti alapja, csak az egyik vezethetõ visszaa honfoglalás korába.2

A megye õsfoglaló nemzetségének kétségtelenül az Örsúr nemzetsé-get kell tekintenünk. Az Örsúr-nem eredeti központja, vára a megye dé-li részén feküdt, melyet a krónikák látszólag Örös faluban, Anonymuspedig a Bükk déli lejtõjén fekvõ Örsúrvárában jelölte meg. Ami Borsnemzetségét illeti, igaznak kell tartanunk azon anonymusi hagyományt,mely szerint Bors, helyesebben Borsod a megye elsõ ispánja volt, akirõlBorsod vármegye a nevét nyerte, ennek azonban nem Árpád, hanemGéza vagy István király idejében kellett történnie. A nemzetségnek ne-vet adó Miskolc Bors utóda, és a nemzetség XI. századi õsapja lehetett.3

Eltérõ álláspontok alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a honfogla-lást követõen a vidéket magyar, kabar, kun vagy besenyõ eredetû népek

43VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET

VI. Birtoklástörténet

1. Varga, 1970. 15–16.2. Györffy, 1963. 737.3. Uo.


népesítették be.4 Anonymus a XII. századi állapotokat feltüntetve így írerrõl: „Ezután a vezér (Árpád) és fõemberei elhagyták Szerencset, sátkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik.A Hejõ vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emõdig, segy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjá-nak nagy földet adott a Tapolca vizétõl a Sajó folyóig, amelyet mostMiskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Gyõr-nek mondanak. Ezt a várat Böngér fia, Bors a maga várával, Borsod-dal egy vármegyévé tette. Azután Árpád vezér és nemesei felkere-kedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellettattól a helytõl kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád ittnagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú azután ott,annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr vá-rának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve lejutottak azEger vizéig.”5

A megszállás rendjét a törzsfõknek az államalapítást kísérõ leverése ésa királyi várbirtok-rendszer létesítése bolygatta meg. Gyõrffy GyörgyBorsodban a terület kétharmad részének királyi kézbe kerülését mutattaki. Az Örsúr-nem szállásterületének kisajátítását a X. század második fe-lére vagy István király uralkodásának elejére tehetjük. Az elkobzott bir-tokokból részesülhetett az elsõ ispán, Borsod nemzetsége, a Miskolc-nem is. A kisajátított területet az Árpádok idegen törzsekbõl való kato-nasággal szállták meg, ezek településeinek emlékei lehetnek a vidékenelõforduló törzsi helynevek.6

A királyi adományból nyerte el az egri püspökség korai birtokait, s azispotályos keresztesek a besenyõk lakta nyárádi földet, a késõbbi Ke-resztest. A legelsõk között lett püspöki birtok Kisgyõr, Harsány, Kürt,Noszvaj, Püspöki, Szirák, Szihalom egy része, Szõlõs, Tihamér, Vajla,Zsérc, Gyulaj és Papi. A püspökség késõbbi szerzeményei többek kö-zött: Apáti, Bekcs, Bökény, Buska, Csépes, Cserép, Fûzérkõ, Kacsád,Novaj, Barátinyárád és Pazsag.7

1261. szeptember 9-én IV. Béla király egyetlen oklevélbe foglalta azegri püspökség valamennyi birtokát és halászóvizét, összes kiváltságát éstizedszedési jogát, mert az egyház korábbi okiratai a tatárjáráskor el-pusztultak. Ez az 1261-es oklevél késõbbi átiratban maradt fenn. A püs-pöki birtokok között van felsorolva Papi falu Poph névalakban Gyulajjal

44 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET

4. Varga, 1970. 16. ill. Györffy, 1963. 737–738.5. Anonymus, 1977. 105–106.6. Györffy, 1963. 740–742.7. Uo. 742.


és a kondicionáriusaival (szolgáltatóival) együtt a Hejõ vize mellett.8 Pa-pi elsõ írásos említése ehhez a IV. Béla által kiadott oklevélhez kötõdik.

Valószínûleg már korábban is lakták a falut, de hogy az mikor kelet-kezhetett, pontosan nem tudjuk. Valószínû, hogy a település már 1241elõtt is létezett, hiszen az említett oklevél a tatárjárás elõtti püspöki java-kat sorolja fel, veszi számba. Feltételezhetjük tehát, hogy maga Papi,mint egyházi birtok már a XIII. század elején fennállt, s mint ilyen való-színûleg nem kerülte el a tatárjárás pusztítását.

A békés idõk váratlanul értek véget 1241-ben, amikor Magyarország-ra törtek Batu kán tatár hadai. A döntõ összecsapásra a káni sereg és IV.Béla hadai között a Sajó mellett, Muhi közelében került sor. A mongoloka mai Köröm és Sajóhídvég térségében táboroztak le, míg IV. Béla a Sa-jó jobb partján állította fel csapatait. A szembenálló feleket a tavaszi hó-olvadástól megáradt, mocsaras partú Sajó választotta el egymástól. A fo-lyón csak egy keskeny fahíd vezetett át. Ezen próbált Batu váratlanul tá-madást indítani. A meglepetés azonban nem sikerült, s kiderült, hogy azember-ember elleni közelharcban a páncélos lovagok vasfala áttörhetet-len. A tatárok errecselhez folyamodtak.Április 11-én hajnal-ban a kis létszámú ésmeglepett magyar híd-õrséget visszaszorítot-ták, míg a szárnyakona tatár lovasok üggyel-bajjal, de átkeltek a Sa-jón, amit a magyaroklehetetlennek tartot-tak, s ezért a folyósza-kaszt nem is védték. Abekerített õrség vissza-húzódott a szekerekkelvédett táborba, amit avezérek kétségbeesetten próbáltak hadrendbe állítani. A hídon – immárakadálytalanul – átözönlõ tatár had körbe fogta a magyar tábort, s mesz-szebbre hordó íjjaival távolról lõni kezdte a királyi sereget. A magyarokközött az elsõ ellentámadások sikertelenségét látva kitört a pánik. A seregzömét alkotó könnyûlovas csapatok már csak a menekülés útját keresték.


A muhi csata emlékmûve.(Közli: Viga, 1994. 87. Fotó: Fejér Ernõ.)

8. Bán, 1997. 9. sz. oklevél. ill. Kovács, 1987. 128–131. ill. Györffy, 1963. 799.


A viszonylag laza tatár gyûrû gyenge pontjait megtalálva ezrével illantakel a csatatérrõl. Sikerült a királyt és a súlyosan sebesült öccsét, Kálmánherceget is kimenekíteniük a Bükk biztonságot adó erdõs tájain át, de akatonák többsége holtan maradt a csatatéren.9

A tatárok a muhi csatában a futók egy részét a Papitól és Igricitõl aTiszáig húzódó mocsarakba szorították, akik jórészt mind ott vesztek.10

A tatárjárás Borsodban, különösen a Tisza síkságán okozott nagypusztítást. A tatárjárás elõtt említett 69 helység közül 16 néptelenedettel. Az elpusztult falvak többsége azonban az alföldi részekre esik, így itta pusztulás arányát legalább a duplájára tehetjük, míg az erdõvidéken,ahol a lakosság elrejtõzhetett, a veszteség csekélyebb volt, s a lakossága tatárok elvonulása után újra építette falvait.11

A tatárjárás után – hogy mikor, azt pontosan nem tudjuk – Papi is új-ranépesült, s mint püspöki birtok egyre gyarapodott. Szûz Máriáról elne-vezett egyházának papja 1332-ben 13, 1333-ban 10, 1334-ben 13, míg1335-ben 10 garas pápai tizedet fizetett12 Az összeg nagysága meghalad-ja a megye plébániái (összesen 91) által fizetett átlag 10 garast, ami or-szágos viszonylatban önmagában is magas volt.13 Papi ekkor már Borsodnépesebb falvai közé tartozott. A tatárok pusztításának nyomai eltûntek.

A környezõ települések által 1332–1335 között a legmagasabb fizetetttized a következõ volt: Bába 6, Emõd 6, Gelej 2, Kürt 5, Muhi 12, Nyék4, (Sajó)Örös 6, (Tisza)Tarján 8, Bikk 6, (Hejõ)Keresztúr 5 és (Tisza)Keszi8 garas.14 Ezek az adatok mind alatta maradnak a papiak által fizetettnek.Ennek alapján valószínûsíthetjük, hogy a XIV. század elején, az Anjoukuralma alatt Papi a vidék egyik legnagyobb, legnépesebb faluja volt.

A községtõl DK-re az Árpád-korban önálló település volt Gyulaj.1261-ben az egri püspök birtokai között sorolják fel, valószínûleg Papi-val egy idõben jött létre. 1275-ben az Aba-nembeli Manhardus ispán fa-luja dézsmáját ekkor a püspök átengedte a káptalannak.15 Gyulaj utóbbelpusztult, határa a papiak kezébe került. Az 1854-es kataszteri térképKisgyulajhát és Nagy Gyulaj dûlõ nevek alatt tünteti fel Papi déli ré-szén.16 Pesty Frigyes helynév-gyûjtése során – 1864-ben – Gyulajjal kap-csolatban ugyanezen helyneveket jegyezte fel.17


9. Csorba, 1994. 86.10. Szendrei, 1904. II. köt. 12. 11. Györffy, 1963. 743.12. Uo. 799.13. Uo. 748.14. Uo. 749–750.15. Bán, 1997. 9. sz. oklevél. ill. Györffy, 1963. 775.16. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 476. d.17. Pesty, 1988. 147.


XIV–XVII. század

A XIV–XV. században a település mindvégig az egri püspökség birtokavolt, de a forrásokban feltûnik a község birtokos családja is, amely a fa-luról Papynak nevezte magát. Elõször 1405-ben találkozunk a famíliá-val, amikor Papy Miklós fia Pétert említi oklevél.18

Mátyás király 1460. augusztus 6-án, Diósgyõrben kiadott oklevele ar-ról tudósít, hogy a Papy-i család tagjai között milyen birtokátruházás tör-tént. Papy-i Péter fia Miklós Baba-i Balog Benedekhez, Kelechen-i Be-nedek fia Mátyáshoz, Byk-i György fia Miklóshoz, Fyged-i Gergely fiaBenedekhez és Sysar-i Demeter fia Mátyáshoz hasonlóan vallásos buz-góságból a Borsod megyei Alsoyenke prédiumban lévõ birtokrészét a di-ósgyõri Krisztus teste-kolostornak adományozta örök alamizsnaként.Miklós ezt követõen maga és feleségétõl, Nestá-tól, Emewk-i AzthalnakAndrás leányától született gyermekei, János, Benedek és Lúcia számá-ra sem tartott fenn semmilyen jogot Alsoyenkén.19

Valamivel korábbról, 1448-ból is ismerünk egy oklevelet, amely aPapy-i családot említi. Az egri káptalan elõtt jegy- és nászajándékkal kap-csolatos nézeteltérésrõl van benne szó, de nem tudjuk biztosan, hogy eza Borsod megyei Papy-i családdal kapcsolatos-e.20 Az itteni Papy családrokonságban állt a Bikkiekkel és a Bábaiakkal.21 A famíliáról legutoljára1506 és 1507-bõl értesülünk. 1506. december 3-án II. Ulászló a leleszikonventen keresztül mások mellett Papy-i Miklóst is maga elé idézteHalmos-i Mátyás Borsod megyei birtokán zenthmargytha-i és arokthew-iembereikkel együtt elkövetett hatalmaskodás miatt.22 Az 1507. január20-án kelt oklevél ugyanezen ügybõl kifolyólag említi Papy Miklóst.23

Ebben az idõben a püspöki birtokhoz tartozó Papiban a Hejõn mármûködött egy malom. A malmok üzemeltetése igen nagy hozzáértést,felkészültséget igényelt, nemcsak az õrlõszerkezet, hanem a vízmûvekbeható ismeretét is. 1466-ban amikor a sajóládi pálosok és a szalontainemesek perlekedtek egymással egy Hejõre épített malom miatt, amelykárt okozott a pálosok keresztúri malmának, döntõbírónak és szakértõ-nek összehívták a környék molnármestereit: Mártont Bõcsrõl, Benede-ket Miskolcról, Tamást Muhiból, Alch Jánost Bõcsrõl (a sajóládi pálosokmellett), Lukácsot Leányfaluból, Demetert a szalontai nemesek részérõl,


18. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Szendrõ 1405.19. MOL. Dl. 15487. 20. MOL. Dl. 26608.21. Csíkvári, 1939. 68.22. Sugár, 1980. 126. oklevél.23. Uo. 128. oklevél.


valamint Tamást Papiból. Közösen pedig Dénes nyárádi molnármestertbízták meg a döntõbíráskodással, majd meghatározták, hogy a szalontaimalomnak mennyivel kell a töltését lejjebb engedni, hogy kárt ne okoz-zon.24 A döntõbírák, ahogy akkor nevezték õket: fogottbírák – köztük aPapiból való Tamás molnárral – határozata értelmében a ládi Szûz Má-ria-kolostor pálos remetéi, mind Zalantha István és testvérei megtarthat-ták saját malmukat.25

A püspöki tulajdonban lévõ malomról 1476-ból is értesülünk. Az eg-ri püspökség birtokainak összeírásakor Papival kapcsolatban feljegyez-ték, hogy az ott lévõ malmot annak minden tartozékával a helybeliek kö-telesek voltak jó karban tartani. Forrásunk a falu egyéb kötelezettségei-rõl is tudósít. A papiak kötelesek voltak fát szállítani Harsányból a Tiszá-hoz, egy ottani halastóhoz, ahonnan a kifogott halakat tartoztak Eger-be, a várba vinni. A dézsmabor elszállítása is feladatuk közé tartozott,ahogy mindnyájan kötelesek voltak egy napot kaszálni, és a szénát Har-sányba behordani. Az urbári-um az adózás rendjét is szabá-lyozta.26

1493-ban a falu 15 Ft kirá-lyi taksát fizetett. Az összegnagysága a vidék népesebbfalvai közé sorolja Papit. Kürt12, Ároktõ 8,5, Keresztes-püspöki 12 Ft-ot adózott.27

A XVI. század elejérõl gya-korlatilag alig tudunk valamitPapiról. A falu továbbra is azegri püspökség, illetve az an-nak jövedelmét használó egrivár birtokában volt. VarkochTamás egri várkapitány azadóösszeírások során nem isengedte összeírni a falut. A település mint egyházi birtok a XVI–XVII.századi dézsma-jegyzékekben sem szerepel.28


Részlet az egri püspökség birtokainak1476-oos összeírásából.

(MOL. U. et. C. E. 156. 104:1/1476.)

24. Dobrossy, 1996. 312–313.25. MOL. Dl. 16417.26. MOL. U. et. C. E. 156. 104:1/1476.27. Csánki, 1890. I. köt. 177. ill. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Felsõtárkány 1494.28. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Papi 46. fol. 1544. ill. Maksay, 1990. 264. ill. B.-A.-Z.

M. Lt. XXXII. 7. XVI–XVII. századi dézsma-jegyzékek.


A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben, Mehmed budai pasahadjáratával köszöntött be. Mehmed pasa 1544 tavaszán nyolcezres se-regével Hatvan irányából tört a megyére, és Heves megye középsõ ré-szét, valamint a borsodi Bükkalját végigpusztítva egészen Miskolcig ha-tolt, majd onnan visszafordult. A török sereg mintegy 45 faluból közelnégyezer magyar foglyot ejtett és számtalan állatot hajtott el. Nyomuk-ban mindenütt felégetett és kifosztott falvak – ilyen volt Papi is – marad-tak. A török sereg megjelenésekor Hatvan õrsége felgyújtotta a várostés a várat, s Egerbe menekült. A megfélemlítés légkörében Mehmed pa-sa a birtokába került hatvani várban azonnal megkezdte egy új szan-dzsák székhelyének kiépítését. Az elsõ Borsod megyei falu, amelyrõl biz-tosan tudjuk, hogy már 1544-ben behódolt, Cserépfalu volt. A hatvanitörökök 1544 tavaszától 1548-ig Heves és Borsod megye területénmintegy 130 helységet kényszerítettek rendszeres adózásra.29

Az 1546. évi pozsonyi országgyûlés 40. törvénycikke Mehmed budaipasa fenyegetõ, hódoltató levelei miatt Heves és Borsod megye részéreis segítséget helyezett kilátásba. A segítség a török adóztatás területi ki-terjesztése ellen kellett, mivel a be nem hódolt falvakat erre a törökökkatonai erõszakkal kényszerítették. Eger várának további megerõsítéseekkor merült fel, szemben a hatvani török erõddel. Az egri várakhoz tar-tozó falvak adójövedelmeire fõlegények, tisztviselõk (officiális) kerültekkinevezésre, akik meghatározott terület adójövedelmeit bizonyos számúkatona tartására fordították. Ilyen módon már a török terjeszkedés ele-jén a megye adófizetõ lakossága egyszerre szolgálta a hatvani törökökés az egri magyar végvár kölcsönös ellátmányi területét.

A dica-jegyzékek szerint Papit is kirabolta a török.30 A település 1557-es urbáriumából tudjuk, hogy a török támadás elõtt 10 egész telek voltPapiban, amelyek azonban a török pusztítás után pusztává váltak.31 Atelepülés Csíkvári szerint 1551-ben népesült újra.32 Varkoch Tamás 13zsellért telepített a faluba, akiknek 12 évi szabadságot és adómentessé-get engedélyezett. Ezt a kiváltságot Varkoch utódja is megerõsítette.33

Ennek ismeretében valószínû azonban, hogy az újratelepülés még 1548elõtt történt, ugyanis azt tudjuk, hogy a török pusztítás után Varkoch Ta-


29. Vass, 1981. 49. ill. Borovszky, 1909. 85.30. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Aranyos 1546. Egyes források szerint a falut 1551-ben

újra feldúlták a törökök: Sós, 1985. 106. ill. Várady, 1989. 119. Ez azonban nem valószínû.Csíkvári hiányos – valószínûleg Papi 1557. évi urbáriumából vett – adatközlését értelmezhet-ték rosszul. Az 1551. évi török támadásnak a korabeli forrásokban nincs nyoma, s ellentmondannak az 1557-es urbárium tartalma is. Lásd a 33. lábjegyzet jelzését.

31. MOL. Lt. et. C. E. 156. 1:3/1557.32. Csíkvári, 1939. 68.33. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557.


más egri kapitány hozatott telepeseket Papiba. Varkoch pedig 1548.augusztus 15-éig volt hivatalában, ekkor átadta a vár kapitányságát Do-bó Istvánnak és Zay Ferenc-nek.34 Papi újbóli benépesülé-sének tehát az 1544-es töröktámadás után, 1544 és 1548között kellett történnie. Azsellérek kunyhókat építettek,az élet újra indult. A török se-reggel hamarosan azonban ta-tárok jöttek, akik elvitték az ál-latállományt, és kegyetlenke-déseik olyan rémületet keltet-tek, hogy még a kedvezmé-nyek mellett is alig akadtak újtelepesek.35 A dica-jegyzékek szerint Papiban 1552-ben 4 porta, 1553-ban az egri püspöknek 3,5, 1554-ben 4 portája volt.36

Az igazhitûek környékbeli megjelenése a megye legsûrûbb lakosságúövezetét – Bükkalja az Eger-völgyétõl, Mezõkövesd, Miskolc városokonát Szikszóig – visszavetette a fejlõdésben, ami kihatott Papira is. A pusz-tulást lassan heverte ki a település. Az 1546-os portális összeírás bizony-talan utalása szerint a falu az egri vár (kincstár) birtokában volt, ezértrészletes adatokat a conscriptió nem közölt róla.

A hatvani szandzsákban Eger vára magányos sziklaként ékelõdött be,s körös-körül már a szomszédos falvakban is török birtoklás volt. A si-kertelen 1552. évi török ostrom után Heves és Borsod megye a koráb-bi kettõs adózású terület állapotában maradt. Az ezzel kapcsolatos1553-as török-magyar megállapodás egészen 1596-ig fennállt.

A kisebb csatározások között kiemelkedõ jelentõségû volt az 1553–1559 között folyó nógrádi várháború, amelynek során Hamza szécsényiszandzsákbég 1554. szeptember 4-én bevette Fülek várát. Fülekkelegyütt néhány hónap leforgása alatt Gömör, Torna és Borsod megyékterületén mintegy újabb 400 falu hódolt meg. Elsõ szandzsákbégjénekkinevezésétõl 1555. január 30-ára keltezhetjük a füleki szandzsák meg-alakulását, amely a fenti, újonnan meghódolt 400 falut foglalta magá-ban.37


Papi 1555. évi dica-jjegyzéke.(B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 453. d. 226. fol.)

34. Sugár, 1971. 22.35. Csíkvári, 1939. 68.36. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 453. d. 37. Vass, 1981. 53.


1564-ben meghalt Ferdinánd király, s a felmondott béke következmé-nye a török és a törökbarát erdélyi csapatok Borsod megyei megjelené-se volt. A török, az erdélyi és a császári csapatok 1565. évi borsodi had-mûveleteinek következménye a török területi terjeszkedés elõrenyomu-lása lett. 1567 körül már Ajnácskõ, Dédes és Putnok palánk várában istörök helyõrség szolgált. Az 1568. február 17-én megkötött drinápolyibéke ezt a helyzetet rögzítette.

Papi a török adóztatás szempontjából az ónodi náhije falvai közé tar-tozott. A náhije területileg Bõcs–Sajólád–Sajópetri–Hejõkeresztúr–Emõd–Mezõnyárád–Mezõnagymihály–Borsodivánka–Poroszló vonalmentén hosszasan húzódott a Tiszáig, majd a Tisza és a Sajó folyó mel-lett visszafelé Bõcsig. A náhijefalvai többségükben lakatla-nok, határukat a lakott telepü-lések külsõ mûveléssel hasz-nálták, s így adóztak utánuk.38

Papi ezekben az években atörök jelenlétét kétszer is meg-szenvedte. Elõbb 1554-ben ér-te török támadás, majd 1562.szeptember 10-én Kara Dsaferhatvani bég ismét rátört Papi-ra, ahonnan négy gyermeketés egy lovat rabolt el. A törökOstorossal együtt meghódoltat-ta a falut.39 A település a törökhódoltsági területéhez tartozott1557-ben és 1578-ban is.40

A falvakban megjelenõ tö-rök adórovók a falvak bíráivalés esküdtjeivel együtt készítet-ték el az adózás alapjául szol-gáló adókatasztert, amihez ahároméves átlagtermést vettékfigyelembe. Az Oszmán Birodalomban senki a földjét sajátjának nem te-kinthette, mivel minden föld birtokosa a szultán volt. A török kincstár aszultán nevében ismerte el a paraszti földbirtoklást, ha magukat a defter-


Részlet Papi 1557. évi urbáriumából.(MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557.)

38. Uo. 59. 39. Borovszky, 1909. 85–87.40. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557. ill. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Rakaca 1578.


be felíratták, s adóikat megadták. Az egyes falvak adóit pedig azért osz-totta ki a török szultán a katonák és a tisztviselõk között, hogy az adókközvetlenül az állami szervek ellátmányát szolgálják.41

A papiak töröknek fizetet adójáról két forrás is tudósít minket. Az1557-ben írásba foglalt urbáriumban feljegyezték, hogy Hatvanba, OláhAli szpáhinak fizettek 80 Ft-ot, 25 pint vajat, 1 vágó marhát, 40 kila ár-pát, a császárnak (szultánnak) 15 Ft-ot, az írnoknak 1 pint vajat, juhotés zsákot árpával.42

1596-ban az egri káptalanés más birtokosok összeírása-kor Papival kapcsolatban leje-gyezték, hogy a töröknekmindig Hatvanba fizették azadót. Elõször az egyezség sze-rint 20 Ft-ot, ami késõbb nö-vekedett, utóbb 80 Ft-ot tettki. A császár adója minden év-ben 9 porta után 15 Ft volt.Szablyapénzt, korcsmáltatásipénzt, szakáll pénzt (?), plébá-nia pénzt és más ezekhez ha-sonlót egy összegben fizettek,melynek értéke 8 Ft-ra rúgott.Épületért való fáért 2 Ft-ot,majd az összeírás idején 1,5Ft-ot fizettek. Adtak ezen felül 30 pint vajat, s szénakaszálással is szol-gáltak. Az összeírás során a tanúvallomást tevõk szerint a füleki hadjá-rat óta nem adóztak, de most a félelem miatt meghódoltak, s újabban atörökkel megalkudva a császár adójába 12 Ft-ot fizettek, de fejpénz dol-gában még semmit sem határoztak.43

A török mellett a papiak a földesuruknak, az egri püspöknek is adóz-tak, ami súlyos teherként nehezedett a falu lakóinak vállára. A kettõsadózás sokban gátolta a falu gyarapodását.44

Az 1554-es és az 1562-es török támadás nem jelentette Papi pusztu-lását. A lakosok a török elõl valószínûleg a Hejõ menti mocsarakban ta-láltak menedéket. A pogányok elvonulása után visszatértek, s felégetett


Tanúvallomások a papiak által atöröknek fizetett adókról 1596-bban.

(MOL. U. et. C. E. 156. 106:75/1596.)

41. Vass, 1981. 50. 42. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3–6/1557. (A consriptio datálása kérdéses.)43. Uo. 106:75/1596.44. Uo. ill. lásd a 42. lábjegyzet jelzését.


házaikat újra építették. Az egri püspök birtokaihoz tartozó Papi 1596-ig nem vált pusztává.45

A dica-jegyzékek adatai alapján a XVI. század második felében képetkaphatunk Papi nagyságáról.46 A falu az 1560-as évek végétõl fokozatosangyarapodott. A legnépesebb 1574-ben lehetett, amikor 18 portáját írtákössze. Az 1570-es évek végén azonban erõteljesen csökkent a porták szá-ma. Ennek azonban nem a török, hanem a földesúri tiszttartók túlkapásaivoltak az okai. Egy 1570–1580-as évek fordulóján keletkezett forrás szerinta püspöki tiszttartók embertelensége, vadsága, kegyetlenkedése miatt tá-voztak el sokan a faluból. Egy Nenei nevezetû tiszttartó sokakat meggyalá-zott, megvert és elüldözött Papiból. Egy ezzel kapcsolatos vizsgálati jegyzõ-könyvbe név szerint feljegyezték, kik távoztak el Papiból és hova mentek.Ezek szerint 1577-ben, még Soklosi tiszttartósága idején Csuka BarnabásPrügyre, Orosz Lukács Hídvégre, ugyanebben az évben Kövér tiszttartósá-ga alatt Csorba Máté és Csorba Pál Bábára, Forintos Ambrus és ForintosBálint Szalontára, Borsodi Péter, János és György Örösre, 1578-ban SüleLukács, Sós Lukács és Árva Sebestyén Parasztbikkre távozott.47 Az elmon-dottakat megerõsítik a dica-jegyzékekben talált portaszámok.48


Papi porta számai a dica-jegyzékek tükrében

45. Uo. ill. MOL. U. et. C. E. 156. IRREG. 9:15/2/1554.46. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 453–465. d.47. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557. Az irat levéltári datálás szerint 1577 szeptemberében író-

dott. Az egri püspökség urbáriumában széljegyzetekként 1577–79-es bejegyzések találhatók.48. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 453–465. d. A XVI–XVII. századi dica-jegyzékeket átnézve csak a

közölt évekbõl találtunk Papira vonatkozó adatokat.

év porta szám megjegyzés1553 3,5 egri püspöké

1554 4,5 (5) egri püspöké

1555 4,5 egri püspöké

1556 4,5 nem fizettek semmit

1564 4 teljes + 8 fél + 3 zsellér nem fizettek, 5 deserta

1570 7 egri püspöké

1572 12 Igraimnak, töröknek fizet

1574 18 Hatvanba fizet a töröknek

1576 17,5 egri püspöké

1578 8,5 töröknek adózik, fizettek 4 Ft 25 dénárt

1582 12 Egerbe fizet

1584 12 6 forint Egerbe

1588 11 a parasztok az egri püspöknek adóznak

1596 7 töröknek és Egernek is fizetnek

1597 - az egri várnak adózik, de a török elpusztította


A XVI. század utolsó éveiben többször elõfordult, hogy az egri püs-pökség nehezen tudta érvényesíteni birtokjogát Papiban. Számos, a tu-lajdonlást érintõ vitás esetrõl tudunk. 1579-ben Thybóth Gáspárral ésmás nemesi birtokosokkal voltak birtokviták a faluban.49 1590-ben és1592-ben újra kiújult a nézeteltérés Daróczi Thybóth Gáspár és az egrivárkapitány, Rákóczi Zsigmond között bizonyos Papiban lévõ javak kö-rül.50 1581-ben a Négyessi- és az Ördög családnak voltak peres ügyeikaz egri püspökkel.51 Ezek a birtokperek arra utalnak, hogy a XVI. szá-zad utolsó évtizedeiben egyes nemesek bizonyos javakhoz jutottak Papi-ban, ami sokszor az egri földesúr kárára történhetett. A Papira vonatko-zó püspöki birtokjog ennek ellenére nem forgott veszélyben.

Bakócz Tamás püspöksége idejébõl fennmaradt számadókönyv és egy1587-ben készült urbárium részletesen számba vette a püspöki birtoko-kat. E szerint Borsod megyében az alábbi települések tartoztak az egripüspök javai közé: Felsõtárkány, Alsótárkány, Szõlõske, Szihalom, Har-sány, Tiszakürt, Ároktõ, Keresztespüspöki, Borsodszirák és Papi.52

1590-ben azonban már a király tulajdonában volt Papi, s általa az eg-ri vár kapitánya, Rákóczi Zsigmond gyakorolta a földesúri jogokat.53 Er-re korábban is láttunk példát. Az egri püspök javainak egy részét gya-korta átengedte a királynak, hogy az onnan befolyó jövedelmeket az eg-ri vár védelmére tudja fordítani, ami elengedhetetlen volt a török ellenihatásos védelem kiépítése szempontjából. Az egri várnak szüksége isvolt minden egyes befolyt forintra, ugyanis 1596-ban a török a szultánvezetésével indult Észak-Magyarország bástyája ellen.

A török-magyar határon az 1568-as drinápolyi békét követõ évtize-dekben sem volt teljes a nyugalom. Az 1590-es évek elején azonban ahatárvidék – fõleg Horvátország – valóságos tûzfészekké vált, s a helyiösszecsapásokból 1591–1593 folyamán nemzetközi méretû háborúbontakozott ki. III. Murád török szultán 1593 augusztusában hadat üzenta Habsburg uralkodónak, és ezzel kezdetét vette az úgynevezett tizenötéves háború. A keresztény bécsi udvarban, s fõleg Magyarország terüle-tén sokan hitték, hogy elérkezett egy sikeres felszabadító háború lehetõ-sége, és a törököt kiûzhetik hazánk területérõl. Csalódniuk kellett.

1594-ben a katonai sikerek és kudarcok még kiegyenlítették egymást,de a törökellenes összefogás 1595-ben (Habsburgok, Erdély és a román


49. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. I. 65/1579. 50. Uo. X. III. 265/1590. ill. XI. II. 86/1592.51. Uo. XI. I. 80–81/1581.52. Kovács, 1987. 131.53. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 28. lap Papi.


fejedelemségek) már fényes eredményeket hozott. A császári és a kirá-lyi csapatok visszafoglalták Esztergomot és bevették Visegrádot. Az er-délyi csapatok elfoglalták Lippát, Solymost, Aradot, Csanádot, Világostés Jenõt. Gyurgyevónál a Bocskai István vezette erdélyi, császári ésmoldvai szövetséges hadsereg nagy vereséget mért az elpártolt románvajda megbüntetésére indult Szinán nagyvezér seregére.

A következõ évben a katonai helyzet jelentõsen megváltozott. A tö-rök a magyarországi hadszíntéren 30 év után újra a szultán személyesvezetésével indította meg támadását. A császári fõparancsnok, Miksa fõ-herceg kétheti ostrom után bevette Hatvant, de ezután túlzott óvatos-ságból visszavonult Esztergomhoz, így a padisah akadálytalanul zárhattakörül a jól megerõsített és felszerelt Eger várát. Az olaszbástyás, jól véd-hetõ várat háromheti ostrom után a német zsoldosok – Nyári Pál és afõtisztek véleménye ellenére –, szabad elvonulás feltételével feladták.Miksa fõherceg nem sietett Eger felmentésére. A törökök a német zsol-dosok elõzetes, Európa-szerte hírhedté vált hatvani vérengzését az elvo-nuló egriek lemészárlásával torolták meg. A vár eleste újabb rést ütött azészaki megyék, valamint a bányavárosok védelmén, és a török immármegszervezhette Magyarországon harmadik területi kormányzóságát, azEgri vilajetet, élén a beglerbéggel.

Eger eleste után Miksa fõherceg keresztény hadserege a török ellenindult, de az általa vezetett 60 ezer fõs szövetséges sereg Mezõkeresz-tesnél több napos ütközetben alul maradt. A gyászos kimenetelû csataaz Oszmán Birodalommal vívott másfél évszázados küzdelmünk egyiklegvéresebb nyílt színi összecsapása volt, amely az ütközetet megelõzõnemzetközi összefogás eredményeként felvillantotta annak lehetõségét,hogy a törököt – Mohács után hetven évvel – kiûzzük Magyarország ésErdély területérõl. A csatavesztés után mindez közel száz évig csupán il-lúzió maradt. A gyõztesnek látszó keresztény sereg a katonák fegyelme-zetlensége, a korán elkezdett fosztogatás miatt 1596. október 26-án III.Murád szultántól katasztrofális vereséget szenvedett. A csata 15 000ezer fõs keresztény veszteségét (a török hozzávetõleg 20 000 embertveszített az ütközetben) tetõzte a vereség után Borsod megyére zúdulócsapás, ami a vidék falvainak sorsát egy évszázadnyi idõtartamra meg-pecsételte.54

A XVI. század végi pusztulás olyan nagyarányú volt, hogy Borsod me-gye negyedik, akkor vattai (késõbb ónodi) járását átmenetileg megszûn-tették. Helységeinek száma a XVI. század derekán még 45 volt, 1596-


54. Lénárt, 2000. 125–127. ill., Takács, 2001. 7–9.


ban azonban már csak 31.55 A török a mezõkeresztesi ütközet után fel-égette többek között Miskolcot, Görömbölyt, Tapolcát, Mályit, Keszit,Nyéket, Petrit, Szögedet, Kisfaludot, Palkonyát, Tarjánt, Oszlárt, Száz-dot, Csabát, Noszvajt, Aranyost, Harsányt, Kistályát, Tárkányt, Szo-molyát, Kisgyõrt, Sályt, Darócot és Papit.56 Csak két évtized múlva,1616-ban az Aszalón megtartott megyei törvényszéki ülés hozott olyanhatározatot, hogy az elpusztult falvak helyén az itt-ott már épülni kezdõfalvakat addig is, míg a járást régi állapotába vissza nem állítják, SzirmayMihály szolgabíró járásához csatolják, nehogy a közigazgatás teljes szü-neteltetésébõl valami baj származzék.57

A mezõkeresztesi csata után Papi pusztává vált. Házai romba dõltek,lakói elpusztultak vagy elmenekültek. Az itteni birtokokra a püspök jo-gának elismerésével a királyi kamara tette rá a kezét.58

Az elpusztult és az egri várhoz tartozó falut Thurzó György nádor1610-ben az ónodi vár fõ- és alkapitányainak és katonáinak adományoz-ta, s ehhez 1610-ben a király is beleegyezését adta.59 Az ónodi várõrségazonban korántsem mindig volt Papi zavartalan birtokában. 1621-benKorhy Bernáthtal, Török Jánossal és Machy (?) Jánossal voltak vitáik aprédium használata körül.60 Az is elõfordult, hogy a Papi pusztát birtoklóónodi katonák élték a szomszéd falvak szántóit. 1617-ben Pilissy Anna,Putnoky Imre, Pilissy Borbála, Berencky Imre, Pelbárt Vince és PilissyZsófia tiltotta el õket Szalonta deserta falujuk használatától.61

1621-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem – akinek idõközben a ke-zére került az országrész – ismét Török János, Korhy György, Alachi (?)János és Meseghy (?) Bewsard (?) ónodi katonáknak adományozta Papiegész pusztát.62 A települést Ónod városa is magának akarta.63

A XVII. században a község nem éledt újjá, az lakatlan puszta volt.Határát azonban élték, használták a szomszédos falvak lakói, illetve azónodi várkatonák. Egy 1697-ben készült összeírás szerint Papi Ónodtartozéka volt, nyomásonként 60 kassai köbölnyi szántófölddel, száz(6–8 ökrös) szekér szénát adó réttel, makk- és gyümölcstermõ erdõnélkül. A regesztából arról is értesülünk, hogy valamikor a külsõ fal-vak és a szomszédos települések lakói vetették be a szántókat, amibõl


55. Borovszky, 1909. 176.56. Szendrei, 1904. II. köt. 112. ill. Borovszky, 1909. 262.57. Sárközi–Sándor, 1973. 66.58. Csíkvári, 1939. 68. 59. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 31. lap Hejõpapi. ill. Csíkvári, 1939. 68.60. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. I. I. 9/1621.61. Uo. XV. 17. Borovszky c. Hejõszalonta. 1617. 62. Uo. 46. fol. 33. lap Hejõpapi.63. Csíkvári, 1939. 68.


az ónodi katonák dézsmátszedtek.64

1699-re Papi visszakerült ki-rályi tulajdonba. A pusztát aSzepesi Kamara igazgatta, smint fiskális birtokot újra össze-írták. A három nyomásban lévõszántók – nyomásonként 67köböl – összterülete 201 köbölttett ki, melyek régóta mûvelet-lenül és elhagyottan álltak. Ösz-szeírtak megmûvelt földeket isott, ahol egykor a falu állt. A te-lepülés helyén ekkor már egykb. 60 köblös vetést találtak. Aszénatermõ rétek 100 szekérrevaló nagyságot tettek ki.65

Az ónodi várkatonák ésÓnod városa között újra fellán-golt a vita Papi hovatartozását illetõen. Elõbb a vármegye adott ki bi-zonyságlevelet arról, hogy Ónod város lakosai Papi pusztát emberemlé-kezet óta mindig békességben bírták, majd az ónodi katonák mutattakfel hasonló tartalmú iratot.66 Végül az uralkodó, I. Lipót 1700. decem-ber 19-én kelt oklevelében az egész falut új adomány címén Csiszár Ist-ván ónodi várkapitánynak, s az ónodi õrség név szerint felsorolt többinemes lakosának adományozta.67 Az adománylevélbõl kiderül, hogy azegy régebbi alapján adatott ki. „Adta ezen donátióval elsõ Leopoldcsászár és magyar király az egész Papi prédium határát mind földje-ivel, vizeivel, rétjeivel, szõlõ halmaival, malmaival, s ezeknek helye-ivel, s az egésznek minden királyi jogaival, haszonélvezeteivel, úgy-mint azt a régi királyok elsõ donátiója szerint az adományozottakbírták … ónodi nemeseknek és lakosoknak azon kitartó hûségükért,mellyel az ország felsõ részét, különösen az Eger vári prédiumbólpusztító török és Rákóczi felei ellen vitézül védelmezték. Kik is ezért


ÖÖsssszzeeíírrááss aa SSzzeeppeessii KKaammaarraa ttuullaajjddoonnáá-bbaann lléévvõõ PPaappiibbaann 11669999.. nnoovveemmbbeerr 2277-éénn..

(MOL. U. et. C. E. 156. 35:5/1699.)

64. MOL. U. et. C. E. 156. 88:99/1697. Hasonló tartalmú iratok ugyanitt: 36:36/1697. június16. ill. 90:114/1697.

65. Uo. 34:5/1699. november 27. 66. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 34. lap Hejõpapi. ill. IV. A. 501/c. XVII. I.

77/1700. 67. MOL. NRA. fasc. 1025. nr. 30/1700. ill. B.-A-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 35.

lap Hejõpapi. ill. Csíkvári, 1939. 68.


Papit porráégetvén, régi donátiójuk is a vármegye bizonysága szerintott égvén, ezt az újat nyerték Leopold cs. királytól 1700. évben de-cember 19. Salvo jure ecclesiárum die.” Az oklevelet MatyasovszkiLászló nyitrai püspök és kancellár, illetve Somogy Ferenc adta ki.68

A Lipót-féle adománylevél név szerint felsorolja a Papit donátióul ka-pókat: Csiszár István kapitány, Forray Bálint, Ráczkövy István, SzikszaiDeák János, Vizsolyi Deák János, Gyöngyössy Gergely, Balogh János,Losonczy András, Mocsi Mihály, Szûcs Mihály, Pap János, Tóth Már-ton és Bálint, Nagy Ferenc, Bede János és Mihály, Jósepf János, VeresGyörgy, Kis Mihály, Kovács István és Mihály, Csoma Márton, Csuka Mi-hály és Bizony István.69


Részlet az I. Lipót féle 1700. december 19-één kelt adománylevélbõl.(MOL. NRA. fasc. 1025. nr. 30.)

68. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 3. Orosz Pál papi lelkipásztor 1857. február 26-i fordítá-sában.

69. MOL. NRA. fasc. 1025. nr. 30/1700. A helyi hagyománnyal ellentétben az eredeti adomány-levélben nem 32, hanem csak 23 név szerepel. Orosz Pál 1857-es adománylevél fordításábólugyanakkor hiányzik számos név. A késõbbi Papi történetével foglalkozók: Várhegyi iskolaigaz-gató, Benke tiszteletes ezt a hibás fordítást vették át. MNM. EA. 8479. Várhegyi, 1936. ill.HPH. Benke, 1956. ill. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967.


A fent nevezett birtokosok lettek a falu XVIII. századi törzsökös csa-ládjai. Kezdetben a királyi adomány ellenére sem volt könnyû a Papiravonatkozó birtokjogukat elismertetni más birtokosokkal. 1702-ben RétyErzsébet és férje, Viszlay András tiltakoztak az ellen, hogy Ónod mezõ-város lakosai adományul elnyerték Papi pusztát, ahová õk akarták beik-tatni magukat.70

Ugyancsak 1702-ben a szomszédos települések nemesei is igényt tar-tottak Papira.71

1721-ben Ónod város és a volt ónodi katonák között robbant ki vitapapi javak birtokjoga körül.72

1722-ben Bükk Ferenc és András léptek fel a volt ónodi katonák pa-pi birtokjoga ellen.73

1751-ben a falu compossessorai tiltakoztak az ellen, hogy NéczkeyFerenc kérte Papit a királytól, s abba magát be akarta iktatni. Arról istudunk, hogy az ellentmondásból származó per során Néczkey a tanu-kat hamis tanúvallomásokra sarkalta.74

1753-ban gróf Szalai Barkóczy Ferenc egri püspök próbálta vissza-szerezni az egri püspökség korábbi javait. Tiltakozott az ellen, hogy azidõk viszontagságai folyamán idegenek jogtalanul elfoglalták Cserépvá-rát, Noszvajt, Kisgyõrt, Vattát, Muhit és Papit, amelyeket a püspök elõ-dei birtokoltak. Egész sereg ellentmondással találkozott, s így igénye Pa-pi tekintetében is csak jámbor óhaj maradt.75

A falu továbbra is nemesi közbirtokosok kezén volt, de közöttük isegyre több birtokperre került sor. Az öröklés, a zálogba adás, vélt- vagyvalós régi jogok felelevenítése egyre jobban összekuszálták a birtokviszo-nyokat, a compossessorok között újra és újra nézeteltérések támadtak.


70. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 37. lap Hejõpapi. 1702.71. Uo. 36. lap. ill. IV. A. 501/a. XIV. 1341/1702. 72. Uo. 38. lap. ill. IV. A. 501/a. XIX. 218/1721.73. Uo. IV. A. 501/c. X. V. 432. és 442/1722.74. Uo. 45. lap Hejõpapi. 1751.75. Csíkvári, 1939. 68. ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/a. XXV. 103/1753.




A nemesi falu a benépesüléstõl a szeparatista törekvésig

Papi a XVIII. század elején fokozatosan népesedett be. Az 1700. évi ki-rályi adomány szerint a községet az ónodi nemes katonák kapták meg,akik lassan birtokukba vették a földeket.1 A hagyomány szerint az ado-mánylevélben is szereplõ Csiszár István, Mihály Deák és néhány társuképítette fel a faluban az elsõ házakat.2 Annyi bizonyos, hogy Csiszár Ist-ván az elsõk között települt le a faluban. 1725-bõl tudjuk, hogy márkorcsmája is volt a településen, mert a vármegyénél tiltakozott az ellen,hogy a többi compossessor zavarja azt.3

Az ezt megelõzõ évekbõl közvetett bizonyítékunk van arra, hogy a fa-lut egyesek talán lakták. A Rákóczi-szabadságharc alatt egy papi nemes-rõl, Horváth Istvánról tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc generálisának,gróf Károlyi Sándornak az adjutánsa volt. 1708. május 18-án a fejede-lem parancsára az alispán vezetésével a borsodi nemesek hadba vonu-lás elõtt Papi határában gyülekeztek.4

Bizonyítóbb erejû az 1709. június 18-ai keltezéssel ránk maradt II.Rákóczi Ferenc papiakhoz írt levele, melyben tudatja, hogy másnapnyolckor a dobpergés után a nemes és szabad emberek jelenjenek mega gyûlésen, hadi mustrára. A levél a továbbiakban tiltotta a lakosokat(nemeseket és szabadokat egyaránt) az istenkáromlástól, a szökéstõl, akuruc táboron belüli lövöldözéstõl, utasította õket, hogy a fegyverét min-denki a táboron kívül próbálja ki. Felszólította továbbá a lakosokat, hogyillendõen használják a réteket, a szénát hordják be, azokat marhával sza-badon ne jártassák.5

61VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

VII. A falu a történelem sodrában

1. MOL. NRA. fasc. 1025. nr. 36.2. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 3. ill. HPH. Benke, 1956. 2–3.3. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 39. lap.4. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 3.5. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. II. I. 743/1709.


Papit néhány család tehát már a XVIII. század elején lakhatta, de atényleges betelepülés lassan ment végbe. 1731. november 27-én a vár-megyéhez írt levelükben a papiak még arra panaszkodtak, hogy keve-sen vannak a faluban.6 A települést ekkor és késõbb is magyarok lakták.7

1737-ben „valamely német személyek” költöztek Papiba. Ezt onnantudjuk, hogy a compossessorok a vármegyéhez írt levelükben a taxájukcsökkentését kérték, mert érkeztek ugyan „valamely német személyek”a településre, de sokan elhaláloztak, s így a nemesi közbirtokosok szá-ma csökkent. Szûcs Ferenc és Mihály Deák utódok nélkül meghaltak,Kürthy György szintén elhalálozott, s az õ örököseinek egy része Ónod-ba költözött. Azt is tudjuk, hogy Csiszár Istvánnal is történt valami.8 Az1720/1730-as évekbeli beköltözést, a népességszám növekedését köz-vetve bizonyítja az 1730-ban elkezdett református templomépítés is.9

Papi benépesülése nem szervezett telepítõ akció keretében ment vég-be, hanem azoktól független népmozgások révén vált lakott településsé.Jöttek-mentek a családok, melyek nyomát nehéz követni. 1730-ban areformátus protokollum szerint 14 helyi nemes járult hozzá adományá-val a templom építéséhez. Ezek közül 12-en nem szerepelnek az 1700-as adománylevélben. A falu törzsökös lakossága tehát nem csak az óno-di katonák közül került ki.10

Kezdetben a falu felosztásánál nem figyeltek a mértékletességre. Min-den nemes annyi házhelyet vett birtokba, amennyit akart. Némelyik csa-ládnak több telke is volt. A lakosok a szántóföldeket a házhelyek arányá-ban csak késõbb osztották fel.11 Dûlõnként minden házhely után öt kö-böl jutott az egyes birtokosoknak. Ha valaki elhagyta lakóhelyét, annakszántóföldjét a compossessorok maguk között szétosztották.12

A régi templomi feljegyzések a falu elsõ felosztását 1741–1742-re te-szik. A törvényes földmérõ, T. Losonczi Mihály Papi egész külsõ- és belsõtelekbeli házhelyét és az egész határt felmérte, s a helyi hagyomány sze-rint a 37 törzsökös famíliának – döntõen egyenlõ arányban – kiosztotta.13

A felosztás utáni években a compossessorok között számos birtokper-re került sor. Egymás településen belüli birtokjogát kétségbe vonva kí-vánták saját földjeiket mások kárára gyarapítani. A szomszédos közsé-

62 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

6. Uo. 501/b. III. I. 1371/1731.7. Uo. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 42. lap.8. Uo. IV. A. 501/f. XXVII. I. 130/1737.9. Várady, 1989. 119.

10. HPH. Benke, 1956. 3. és 5. Lásd a 162–167. oldalon.11. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 4. 12. Uo. 5. 13. HPH. Benke, 1956. 3.


gek lakói is próbáltak vélt vagy valós jogaiknak érvényt szerezni a tele-pülés határában.

A birtokviszonyok tisztánlátását nehezíti a nemesi földek gyakori zá-logba adási szokása is. A zálogösszeg visszafizetéséig – amely gyakransoha nem következett be – a birtok és az ahhoz kapcsolódó minden ked-vezmény, szolgáltatás a zálogbirtokos kezébe ment át. A zálogleveleketörökölték, s tovább is adhatták. Évtizedek alatt ez sokszor kibogozhatat-lan, kusza, sokszor teljesen új birtokviszonyokat eredményezett, számta-lan peres eljárást vonva maga után. A korabeli Magyarországon a köl-csönzött pénz biztosítékaként nyújtandó ingatlant – fõképpen földbirto-kot – tehát nemcsak lekötötték, hanem ténylegesen átruházták, birtoká-ba adták a hitelezõnek. Az átadott föld haszonvételei – jobbágyszolgál-tatások, kisebb regálék stb. – pótolták a kamatot, amelynek szedését azegyház tiltotta. A hitelezõ viselte a birtoklással járó közterheket, és vé-gül a tulajdonos fizetõképességekor, vagy a szerzõdés leteltekor visszakellett adni a zálogbirtokot és elfogadni a visszafizetett összeget. Ha azadós a szerzõdés lejártával sem tudott fizetni, nem vesztette el tulajdon-jogát; a zálognak nem volt elévülési, elbirtoklási határideje. A zálog-összeg akár az utódok által, évszázadok múltán is kifizethetõ, a birtok ki-váltható volt. Kiváltáskor a kivitelezõ a hasznos beruházásokra, a tulaj-donos az okozott károk megtérítésére igényt tarthatott.

1744-ben az ónodi Mészáros György fiai (István és György) próbáltákbizonyítani, hogy apjuk is kapott javakat a Lipót-féle adományból. Avármegyétõl kértek bizonyító iratot.14

Valamivel korábban 1736-ban Kun Dávid papi birtokjoga körül bon-takozott ki vita. A compossessorok kétségbe vonták jussát a határhoz, shogy apja ónodi katona volt-e. A vármegye által lefolytatott vizsgálatcsak az utóbbit bizonyította. Kun Dávid apja, Imre valóban Ónodbanszolgált, sõt õ vágta le az egri pasa fiának a fejét, de a Lipót-féle ado-mánylevélben neve nem szerepelt, így a papi szántók használatáhoznem volt joga. Kun Dávid ennek ellenére jogtalanul, de szántott a papihatárban.15

1744–1746-ban hasonló perre került sor az emõdi Cajkó Györggyel.Az eltérõ tanúvallomások ellenére is kiderült, hogy bár Cajkó ténylegónodi katona volt, de Eger visszavétele után (1687) már nem szolgált avárban, így nem lehetett ott Lipót adományakor.16


14. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/d. XI. I. 101/1744.15. Uo. IV. A. 501/c. XVII. III. 537/1746.16. Uo. XVII. IV. 873/1744. ill. XVII. IV. 936/1746.


A falu felosztásából a Sólyom család is kimaradt. 1746-ban SólyomPéter fiai ezt sérelmezték. Az Ónodról idekerült család nem szerepelt az1700-as adománylevélben, de mégis sikerült javakat szereznie a falu-ban. A század közepén a família két ágának már egymással voltak bir-tokvitái Papiban.17

1745-ben az ugyancsak Ónodból származó Nagy Gáspár papi telkevolt a vita tárgya. Nagy Gáspár csizmadia volt és nem katona, s a tanukszerint nem volt tagja a papi compossessoroknak, mégis birtokolt java-kat a faluban, melyek zálogjogon Csiszár Istvánhoz, majd özvegyéhezkerültek.18

Ugyancsak 1745-ben Csiszár Istvánné Panyi Jánossal különbözöttössze a felosztott rétek hovatartozását illetõen.19

1746-ból arról tudunk, hogy Vizsolyi János és Tomka László kiadtaCsereháti Györgynek a zálogösszeg lefizetése után a korábban zálogbavett javakat.20

Birtokperek sokaságával a XVIII. század második felében is találko-zunk.

1757-ben a település nemeseinek többsége ezért felvetette a határ új-bóli felosztását. Sokan sérelmezték, hogy egyes nemesek paraszt porciótis birtokoltak. A nemesi közgyûlés végül úgy határozott, hogy akinek ilyenhasználatában volt, az annak egyharmadát megtarthatta, míg a parasztitelek másik harmadát olyannak kellett adnia, akinek korábban nem voltbirtokában. A harmadik harmad a közös felosztás sorsára jutott.21

Az egyes személyek, illetve családok az újraosztás után az alábbi te-leknagysággal rendelkeztek.

Vizsolyi: 1+1/3+1/12Csiszár: 1+1/3Rasztovi: 1+1/3Gyöngyösi: 1+1/3Gáspár: 1+1/3Balogh: 1+1/2+2/6Csiszár: 1+1/3Bizony: 1+1/3Bizony György: 1/4Szikszai: 1+1/3


17. Uo. XVII. IV. 981–982/1746.18. Uo. IV. A. 501/d. XVII. III. 285/1746.19. Uo. 20. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. XXV. 1512/1748.21. Uo. XVIII. XXVI. 1942/1757.


Szûcs Bálint: 1+1/3Virág: 1+1/3Veres Papiból: 1+1/3Veres Bábonyból: 1+1/3Kiss: 1+1/3Forrai: 1+1/3Veres László: 1/3Czakó: 1+1/3Nagy: 1+1/3Bene: 1+1/3Tomka: 1+1/3Mocsi: 1+1/3Szûcs András és János: 1+2/3Özv. Szûcs András: 1/2Tóth Tarjánból: 1+1/3Pányi: 1+1/3Bekény: 1+1/3Gyöngyösy: 1+1/3Kõrösi: 1+1/3Tóth Papiból: 1+1/3Csuka: 1+1/3Bede: 1+1/3Kürti: 1+1/3Pataki: 1+1/3Nyilas: 1+1/3Sólyom: 1+1/3+1/6+1/8Bakó: 1+1/3Rácsok: 1+1/3Balogh Mihály: 1+1/3Túri: 1/3A nemesi közösség: 3A falu: 6

Összesen 56+15/24 teleknagyságon 41 nemesi família osztozott. Aparaszti telkek egyharmada a nemeseké lett, míg annak kétharmadátfelosztották egymás között.22 Ekkor az Igrici határra járó földek kerültekfelosztásra.23


22. Uo. IV. A. 501/d. XVII. V. 650/1760.23. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. XXVI. 1942/1757.


Vitás ügyek ezt követõen is bõven akadtak. 1758-ban Takáts Jánosmég mindig ara hivatkozva kérte jussát a papi compossessoroktól, hogynagyatyja ónodi nemes katona volt, a ott volt 1700-ban a birtokadomá-nyozás idején. (Takáts nevét mostohaapjától kapta. Anyja SzilágyiIstvánné volt, aki férje halála után újra házasodott.)24

1760-ban Gyöngyösi Pál próbálta meg visszaszerezni néhai felesége,Gáspár Erzsébet után megilletõ, korábban zálogba adott 1 házhely har-madrészét Szûcs Jánostól és feleségétõl, Finta Annától. Gyöngyösi éve-ken át hiába próbálta kiváltani a zálogbirtokot, Szûcs János azt nem ad-ta ki. A vitában a papi compossessorok Szûcs mellé álltak, ezért Gyön-gyösi a vármegyétõl kért segítséget.25

1760. április 19-én a compossessorok egy része évekig tartó perbekezdett. Sérelmezték, hogy egyes nemeseknek a korábbi felosztás elle-nére is több porciója volt. Hosszú viták után 1771-ben egyezett ki egy-mással a nemesi közösség, s hat pontba foglalták az egyesség tárgyát.1. A nemesi közbirtokosoknak visszaadják azokat a javakat, amik nemilletik meg õket. 2. A compossessorság visszaadott 1/6-nyi telket VeresLászlónak, Sütõ Jánosnak, Gyöngyösi Pálnak, Szûcs Jánosnak és SzûcsAndrásnak, 3/12-nyi területet ifj. Sólyom Pálnak és 1/2 telket VizsolyiIstvánnak. 3. Két, korábban felosztott kalkatúrán nem változtattak. 4.Ifj. Sólyom Pál örökös tulajdonába engedtek egy 40 vonás értékû földet.5. Elhatározták, hogy ezt követõen közösen védik érdekeiket, birtokjo-gukat 100 forint büntetés terhe alatt senki sem sértheti. Kivételt a zá-logszerzõdések jelentettek. 6. A már elkezdett törvényes osztozkodásttovább folytatják, s mihamarabb befejezik.26

A telkek újbóli felosztására végül is azért került sor, mert többen úgyvélték, hogy hibás volt a nemesi és a paraszti telkek elosztása. Papi ne-mesi közössége úgy gondolkodott, hogy a falut a király csak nemesek-nek adta, ezért a paraszttelkeket – mert kezdetben ilyenek is voltak – kö-telezõ az egész nemesség számára közrebocsátani. Papiban ekkor pa-rasztporciók már nem voltak, mivel a porcióhoz jutott parasztokat idõ-közben megnemesítették. A korábbi, kétnyomásban lévõ paraszti telkeka nemesség kezébe kerültek, azokat a compossessorok 100 Ft-ért meg-vették.27 A nemesi közösség ekkor még megpróbálta útját állni a vagyo-ni különbségek kialakulásának, ragaszkodni akart a közös földbõl adódóegyenlõ teleknagyságokhoz.


24. Uo. IV. A. 501/d. XI. II. 174/1758. 25. Uo. XVII. V. 607/1760. ill. IV. A. 501/c. IX. VII. 1363/1761.26. Uo. IV. A. 501/d. XVIII. VII. 616/1771. 27. Uo.


Nem sok sikerrel tették. Egyre többen érezték hátrányosnak sajáthelyzetüket. A nemességen belül a földterület birtoklása vagyoni különb-ségeket takart.

Végh Erzsébetet, néhai nemes Csáti Ádám özvegyét és fiát, Végh Ist-vánt 1762 körül például megfosztották házhelyüktõl, mondván, hogynem fizetnek taxát, nem nemesek. Erzsébet és fia 100 forintot kapott atelekért, amit nemességük igazolása után azt visszafizetve, a házhelyükvisszaszerzésére fordíthattak. A nemességük bizonyítása után a com-possessorok azonban a telket nem akarták visszaadni, mondván, hogyaz mást illet. Évekig tartó per kezdõdött, amibe Végh Erzsébet egyrejobban belefáradt. A fõispántól és a vármegyétõl kért segítséget 1772-ben, de nem járt sikerrel.28

1772-ben Gyöngyösi László, Huba János és Szécsi Sára javait Vizso-lyi János, István és Pál nem engedték kiváltani, azokat megtartották ma-guknak.29 Számos hasonló esetrõl tudunk.30

A korszak legnagyobb birtokpere még 1746. június 30-án vette kez-detét. A Csegébõl Papira került Nagy István nemesi jogát és a vele járóbirtokát kereste. Az ügyben számos tanút, idõs embereket hallgattak ki,de évtizedekig nem született jogerõs döntés.31 A monstre per csak1800-ban fejezõdött be a Nagy család gyõzelmével, akik megkapták anemesség által közösen birtokolt házhelyet a községháza és a parókiaközötti részen (6 247 négyszögöl), a korcsmát és a határban a hozzá tar-tozó szántó- és rétföldeket.32

Úgy tûnik a nemesi közösség – nem sok lehetõsége lévén földjénekgyarapítására – a falu jogi szempontból vitatható nemességgel rendelke-zõ, vagy valamilyen okból gyengébbnek ítélt lakóitól próbált földet sze-rezni, s ezt sokszor sikerrel tette.

Az utolsó házhelyfelosztásra 1774/1775-ben került sor, 36 házhely-re felosztva a falut. Ekkor is csak nemesek rendelkeztek telekkel. A Ba-kó, a Nyilas, a Pataki és a Rácsok famíliák nemesi jussát sokan megkér-dõjelezték. Késõbbi tanúvallomások szerint csak ekkor kapott belsõ tel-ket a faluban a Ráczkövi, a Bekény, a Gyöngyösi és a Rácsok család.33

A kialakult helyzetet a szegényebb nemesek és hozzájuk csatlakozottparaszt családok – más nézeteltérésekkel együtt – annyira sérelmesnek


28. IV. A. 501/d. XIII. II. 282/1772.29. Uo. IV. A. 501/c. XIII. XX. 2087/1772.30. Uo. XVII. VII. 616/1771. 31. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 4. ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. XX. 2308/1778.

ill. XIII. XX. 2384/1780.32. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1249/1801. ill. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 5. 33. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/1746.


tartották, hogy 1780-ban kivál-tak a nemesi közösségbõl, és újfalu létrehozását határozták el.34

1781. augusztus 27-én a tele-pülés több lakosa, nemesek ésnemtelenek vegyesen arra szö-vetkeztek, hogy küldöttséget kül-denek Bécsbe a királyhoz, hogyott beszerezzék a bizonyító erejûiratokat, miszerint a levelet alá-írók is részesedtek a Papit illetõrégi királyi adományból. Az el-szakadáshoz vezetõ mozgalmat akisebb birtokkal rendelkezõ ne-mesek kezdeményezték, akik afalu paraszti lakosait maguk mö-gé állították, mondván, hajdanánõk is nemesek voltak, de ki letteksemmizve. Dulházi Mihály 1783-ban ezzel kapcsolatban a követ-kezõket mondta a szolgabíróelõtt: „Csiszár György és AntalfiLászló által oly declaratio tétetõdvén az parasztoknak, hogy csak áll-janak hozzájuk, õk Posonbúl a régi donatiót kihozván véghez viszik,hogy õk minnyájan mint prasidiárusok igaz maradéki, maguk neme-si szabadságokban visszatétetõdnek, és magok portiojukat vissza-nyerik, ily biztatásokra a fatens is több parasztokkal együtt a megirtnemesekhez állot és plenipotenciát vallott a többiekkel együtt.”35

Felhatalmazták nemes Csiszár Györgyöt, Antalfi Lászlót és DerecskeiJánost, hogy törvényes úton járjanak el, s Bécsbõl szerezzék meg aszükséges igazoló levelet.

A következõ lépésben a falu új, akkor (1781-ben) alkotott rendtartá-sát nem fogadták el, azt nem írták alá, hanem saját, külön elöljáróságotválasztottak maguknak. A különváltak hadnagya Virágh István lett, akihamarosan új korcsmát nyitott, jelképezve, hogy a falu törvényei rájukmár nem vonatkoznak.


A faluközösségbõl kiválni akarók levelének részlete 1780-bból.

(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. 2071/1795.)

34. Uo. IV. A. 501/e. 2071/1795. A szeparatizmussal kapcsolatos összes irat ugyanitt található.35. Uo. 1783. aug. 29-ei tanúvallomások.


A bécsi és a pesti útjuk sikertelenül végzõdvén, a vármegyéhez fordul-tak. 1783-ban új nemesi közösség felállításáról tudósították a vármegyeelöljáróságát, az azonban errõl nem akart tudomást venni. Közben meg-bomlott az ún. szeparatisták korábbi egysége, többen engedélyt kérve avármegyétõl, visszatértek a falu nemesi közösségébe. A fentebb említettDulházi Mihállyal kapcsolatban a vizsgálati jegyzõkönyvbe a következõ-ket jegyezték le: „Míg közöttök esztendeig vólt a tanú, appródonkéntkészpénzül maga részérül mint egy 3–4 forintot fizetni, azon kívül alovain egy izben Pestre, három izben Miskolcra menni kinsze-rítettvén, azonban mind ennyi költségeknek semmi haszna nem lé-vén a csupa biztatásnál egyéb megúnván a közöttök való létet, amúlt télen a tekintetes v. ispán úrhoz bement, és a plenipotentiatúgy szintén az 50 forintos … connactust revocatván a többi közivisszaállott.”36

A különválás nem hozott eredményt, amit tapasztalva a korábban el-szakadtak szép lassan visszatértek a nemesi közösségbe. A vármegyéhezírt újabb levelükben ugyan 27 pontban megfogalmazták sérelmeiket, dea különválás 1795-re véget ért. A felsorolt pontokból kiderültek egyénisérelmeik, az elöljárósággal szembeni elégedetlenségük, hogy azokgúnynevekkel illettek bizonyos lakosokat, hogy eladták a falu határát azigricieknek, a korcsmának a hasznát nem veszik, a közjövedelmekrõlnem számoltak el, szabálytalannak tartották a falufelosztást stb. Ezekmegoldására, a viták rendezésére már újra a régi közbirtokossági kere-tekben került sor.37

A XIX–XX. század történelmi viharai

A XIX. század nagy történelmi eseménye volt az 1848/49-es forrada-lom és szabadságharc. A forradalom kitörését követõen tudjuk, hogyHejõpapiból és Mezõcsátról sokan beálltak nemzetõrnek.38

Az 1848/49-es eseményekkel kapcsolatban a református gondnokiszámadáskönyvbe a következõket jegyezték le: „… az eddigi uralkodó-ház és ennek némely rangos kegyencei által muszka segítség hoza-tott be országunkba, ns. közönségünkre zavaros és költséges, egyhá-zunkra nézve ezenkívül gyászos is vala. Ugyanis csaknem mindenigavonó barmainkat magával hajtotta az országot és a vidéket is el-


36. Uo. 37. Uo. 38. Uo. 4107/1848.


özönlõ muszka sereg, mely Paskievics vezérlete alatt, constantzi éscsászári Kóburg és több német, lengyel hercegek s. a t. kiséretével jú-lius 31-én egy éjjel házainkban is szállást võn. Több lakos társainkközt egyházunk gondnokát is táborba hajtá az ellenség lovaival ésszekerével, holott az sok méltatlanság, gorombaság és testi szenve-dése alatt hét hétig elcsigáztatva, sok barangolás után már nehéz be-tegen szabadulhatott haza a muszka táborból, mely betegség követ-keztében hazatérte után kevés idõ múlva örök nyugalommal váltot-ta fel kiállott szenvedéseit.” A szóban lévõ gondnok nemes CzakóGyörgy volt.39

A hagyomány szerint 1849-ben az oroszok a község délnyugati, la-katlan részén ütötték fel a táborukat, amit azóta Lógernak (Láger) hív-nak.40 A helyi hagyomány úgy tartja, hogy „napraforgó levest” fõztek azoroszoknak, ami nem ízlett nekik, ezért igen zsörtölõdtek. (A „naprafor-gó leves” köménymagos rántott leves volt, ami a szegények eledelekéntismert.) Ugyancsak az 1848/49-es hagyományokhoz kötõdik, hogyamikor az osztrákok sokadszor sarcolták meg a falut, Vizsolyi István, ak-kori bíró olyan erélyesen fellépett velük szemben, hogy azok elkotród-tak. „Adta németje! Még mindig mit nem követelne rajtunk! Pusz-tulj innét, merttüstént agyon üt-lek!” – mennydör-gött az osztráktisztre a bíró.41

A polgári átala-kítás (1848) utánlassan fejlõdésnekindult a vidék AHejõ szabályozása,annak 8 km2-esmocsarának lecsa-polása, a síksági te-rületek mezõvédõerdõsávjainak telepítése fontos tényezõi voltak a kultúrtáj fejlõdésének.A gazdaság tõkés átalakításának másik elõfeltétele a korszerû infrastruk-túra-rendszer megteremtése volt. Ebben nagy elõrelépést jelentett a vi-dék számára a postahálózat kiépítése és az 1906-ban megépülõ


Vonat szabadító „hóhányó brigád” 1940-bbenHejõpapi határában.

(Fotó: SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay Kálmán.)

39. HPH. Benke, 1956. 33.40. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 44.41. Uo. 160–161.


Nyékládháza–Mezõcsát vasútvonal megnyitása.42 A Borsodi-Mezõség ki-váló gabonatermõ területének ezáltal jelentõsen javultak az értékesítésiés a szállítási lehetõségei.

A vasút megjelenése felemás hatással volt Hejõpapi lakosságára. Akétségtelen elõnyök mellett hátrányosan érintette a falut, hogy a forga-lom a közútról jórészt áttevõdött a vasútra. Ez hamarosan – forgalomhiján – a papi külsõ korcsma megszûnéséhez vezetett. Az út menti kü-lönbözõ portékák árusításának (pl. a papi béles – túrós sütemény – el-adása) vége lett.

A papi mezõgazdasági munkások is érzékelték a kor változásait, kezd-tek öntudatukra ébredni. 1907-ben megalakult a helyi Munkásvédõ Szö-vetség. Mûködésé-rõl azonban nemtudunk semmit.43

Az ellentmondá-sos fejlõdést ha-marosan megsza-kította az I. világ-háború. 1914. jú-lius 28-án azOsztrák-MagyarMonarchia hadatüzent Szerbiának,s ezzel kezdetétvette a minden ko-rábbinál nagyobbpusztítást hozó, 1918-ig tartó világégés. Az I. világháborúban 94 helyilakos vett részt, akik közül 28-an haltak hõsi halált, míg 12-en lettek ha-dirokkantak. A volt katonák közül 2 személyt avattak vitézzé.44

Az I. világháborús áldozatoknak a háború után Vizsolyi Kálmánné, szü-letett Kõrössy Julianna készíttetett emléktáblát.45 Kivitelezõje Kovács Gá-bor Alfonz, miskolci kõfaragó mester volt.46 Az emléktáblát 1928. június3-án avatták fel. A keret alján két keresztbe tett hadi puskán egy hadi ro-hamsisak volt kiképezve. A táblán arany betûkkel voltak bevésve a hõsöknevei. Az emléktáblát – hogy az idõjárás szeszélye ne rongálja –, a biz-


Képeslap Hejõpapiról az 1930-aas évek elejérõl, rajtaaz I. világháborús emléktáblával.

(Dr. Zongor Zoltánné tulajduna.)

42. Frisnyák, 1994. 36. és 40. 43. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 1542/1907.44. Csíkvári, 1939. 68.45. HPH. Benke, 1956. 7.46. Csíkvári, 1939. 68.


tonságosabbnak ítélt templomban, annak oldalfalán helyezték el. A sorsazonban közbeszólt. Az 1964 januári templomtûzben az emléktábla szét-égett. A teljes hõsi névsort – melyet korábban senki nem jegyzett le – az-óta sem sikerült teljes egészében rekonstruálni. Dr. Szikszay Kálmán akövetkezõ nevekre emlékezett a hõsök emléktáblájáról: Korpás Dániel,Dulházi József, Tóth Pál, Illésy Tamás, Kádár Sándor, Kiss Sándor,Czakó István, Pányi Lajos, Miklósi Pál, Zámbó András, Kiss Károly ésegy másik Kiss Károly.47

A lakosok egyre nehezebben élték meg az I. világháború éveit. Atemplom három harangjából kettõt és az orgonasípokat háborús célok-ra lefoglalták. Egymást követték a nehéz gazdasági évek, a rossz termés-eredmények. 1918 tavaszán alig volt olyan család a faluban, amelynekvolt õrölni való gabonája, mert a korábbi év fagykárai miatt nem termettelég. Árpát és kukoricát õröltek össze, abból készítettek kenyeret. A ter-ményrekvirálás azonban ekkor sem szünetelt. A háború miatt elõírt be-szolgáltatási kötelezettségeket teljesíteni kellett, amirõl szuronyos kato-nák gondoskodtak.48

Az üzletekben egyre több terméket csak jegyre lehetett megvenni,majd egyes cikkek teljesen eltûntek a polcokról. A földeken mutatkozómunkaerõhiányt orosz hadifoglyokkal próbálták pótolni. 1915-ben márnagy csapat orosz foglyot vittek a községháza udvarára, az istálló- és aliba ólban elhelyezve õket. A gazdák közül akinek munkaerõre (cselédek-re) volt szüksége, ezek közül válogathatott. A dolgozó hadifoglyokat agazdának kellett kosztoltatni, de fizetést nem nagyon kaptak. Vasárna-ponként a Hejõ partján harmónika mellett gyakorta énekeltek.49 Ritkánszökött meg közülük valaki, de erre is volt példa.50

A háborús idõszakhoz kötõdik, hogy Takaró László református tanítórendeletére a tanítás kezdetén és végén a papi iskolás gyerekek 1915 és1918 között mindig elmondták a Hevesi József által írt Imádságot.

Magyarok Istene! Hozzád száll fohászunk.Óvd meg nemzetünket! Óvd meg szép országunk!Ezer esztendeig, ezer bajban védtedNe hagyd el mostan sem a Te magyar néped!Vad ellen ütött ránk északon és délenMost dõl el: Nemzeted pusztúljon vagy éljen?


47. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 174. ill. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 9.48. Uo. 15–16.49. Uo. 45–46. 50. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 280/1917.


Ágyúk dübörgésében imát rebeg ajkunkMagyarok Istene! Könyörülj meg rajtunk!

Magyarok Istene! Áld meg fegyverünket!Sujtoló karoddal sújtsd le elleinket!Most folyik a nagy harc, s folyik néped véreSeregünknek Hadúr! Ó légy a vezére.Melletted harcoltak egykoron az õsökAkik most harcolunk egytõl-egyig hõsök.Ágyú dörgés közben Neked térdet hajtunkMagyarok Istene! Könyörült meg rajtunk!

Magyarok Istene! Vezesd a viadalt.Ádáz ellenségen arassunk diadalt!Fiainknak adjál lelki erõsséget!Küzdõ oroszlánnak harci dicsõségetBûnhõdõ múltunkra virradjon meg végre,Hogy büszkék legyünk a dicsõ magyar névre!Ágyúk dörgésében Tehozzád sóhajtunkKönyörülõ Isten! Könyörülj meg rajtunk!Ámen.51

1918 õszére a Monarchia és Németország háborús veresége márnyilvánvaló volt. Október 17-én maga a volt miniszterelnök, Tisza Istvánismerte el a képviselõházban elmondott beszédében, hogy ezt a háborútelvesztettük. Az ország politikai életében felgyorsultak az események.1918. október 24-én Nemzeti Tanács alakult Károlyi Mihály vezetésé-vel. Október 30–31-én a lezajlott Õszirózsás forradalom eredményekéntKárolyi Mihály alakított kormányt. November 3-án a már nem létezõOsztrák-Magyar Monarchia letette a fegyvert. November 13-án IV. Ká-roly gyakorlatilag lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról. Novem-ber 16-án összeült a Nagy Nemzeti Tanács, és a törvényhozó hatalomkompetenciájába tartozó döntéseket hozott. Az I. számú néphatározattöbbek között kimondta, hogy Magyarország minden más országtól füg-getlen és önálló népköztársaság. A bel- és külpolitikai nehézségek köze-pette a Károlyi-kormány hozzálátott, hogy lerakja a demokratikus Ma-gyarország közjogi alapjait.


51. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 161–162.


Az országos események hatására Hejõpapban is volt kisebb zûrzavar.A jegyzõ, Asztalos Ferenc és egyes nagy gazdák töltött fegyverrel id.Pataky Gyula házába menekültek várva a fejleményeket, de senkineksem lett baja. Az éjszakát ott töltve, másnap nyugodtan hazamentek.1918. november végén a faluban is megalakították a Nemzeti Tanácsot.Az ezzel kapcsolatos gyûlésen Krausz Ignác kocsmáros és szatócsboltosés Krausz Károly szónokolt a legjobban. Állítólag õ volt az, aki rászólt areszketõ jegyzõre, hogy „Ugye fél most jegyzõ úr? No de van is mi-ért.” Erre Szabó Pál durván rátámadt Krauszra, mint „jöttment zsidóra”,mire az rögtön elcsendesedett. A Nemzeti Tanács elnökévé KukoriczaFerencet választották meg, mint egy fedhetetlen jellemû, becsületes, ara-tó zsellért. A Nemzeti Tanács tevékenységérõl nincs sok információnk.Azt tudjuk, hogy a község fegyverrel rendelkezõ lakosait ellenõrizték, sa vadász- és használaton kívüli fegyverekrõl igazoló iratokat adtak ki.52

A Tanácsköztársaság idején a faluban is megalakult a helyi direktóri-um, melynek elnöke a régi községi bíró, Illésy Sándor lett, egy kb. 40holdas kisgazda. A helyi Vörös Õrség is felállt, melynek 6–8 tagja volt,akik közül Sólyom János és Takács Sándor neve maradt ránk. Parancs-nokuk bizonyos Dunka elvtárs volt, aki 1919 augusztusa után eltûnt akörnyékrõl. Állomáshelyük a régi Deme-féle ház volt. Tevékenységükleginkább abból állt, hogy alkalmanként lovakat kellett biztosítaniuk aharcoló csapatok részére, amit a falu lakóitól vettek el. Ilyenkor kisebbnézeteltérések robbantak ki a rend õrei és a gazdák között. A falubanekkor lehetett elõször rendszeresen újságot vásárolni. Blum János na-ponta árulta a Vörös Újságot. A lakosok ezekben a hónapokban láttakés olvastak elõször röplapokat is.53

Mint epizód kötõdik a Tanácsköztársasághoz a helyi aratósztrájk.1919 elõtt a Szikszay családnak több mint 15 éve Négyesi Dániel ara-tóbandája aratott, szokásjog alapján szóban megállapodott bérért. 1919nyarán Négyesiék kijelentették, hogy a korábbi fizetségért nem hajlan-dók dolgozni, lényeges emelést kértek. Mivel ezt nem kapták meg, abba-hagyták a munkát. Másnap látták, hogy az egész Szikszay család az ár-pát aratja, mire visszatértek és a szokott bérért elvégezték a munkát.54

1919. augusztus 1-jén a Tanácsköztársaság megbukott. A régi rendhelyre állt. A faluba román megszálló csapatok érkeztek, akik novembe-rig tartózkodtak a községben. A házakat mind átkutatták fegyvereket ke-


52. Uo. 65–67.53. Uo. 67–68. és 70.54. Uo. 68–69.


resve. A rekvirálások során élelmet gyûjtöttek, de erõszakoskodásaikrólnem tudunk.

Még a Tanácsköztársaság bukása elõtt a románok elõl menekülve vas-úton rosszul felfegyverzett vörös katonák érkeztek. Leszállva az állomá-son, azt kérdezték, merre van Hejõbába, és arra indultak el. Ez voltHejõpapi szerencséje. Az állomás ugyanis közelebb volt a faluhoz, deannak neve miatt a messzebbi Bábát „keresték fel”, ahol az ottani nagy-gazdákat számos inzultus érte.55

A Tanácsköztársaság bukásának a lakosok többsége örült. A leggaz-dagabb birtokos, Vizsolyi Kálmán állítólag az utcán uradalmi szekerén ül-ve kurjantotta a vele szembe jövõknek: „Megbukott a kommunizmus,oda a proletárdiktatúra! Miénk a föld ismét! Szaladnak a népbizto-sok! Pali bátyám! Megint érdemes lesz élni!” Vizsolyi nem véletlenülörült, hisz a proletárdiktatúra alatt a birtokát szocializálták, amit egyHorovitz nevû ember irányított. A cselédekkel már õ gazdálkodott, de aházában nem háborgatták Vizsolyit. Ennek a tanácskormány bukása vé-get vetett.56

Az 1920. június 4-én megkötött trianoni béke a hejõpapi lakosok kö-rében is elkeseredettséget és mélységes ellenszenvet váltott ki. Nem voltszükség propagan-dára, hogy általá-nossá váljon a reví-zió igenlése. A köz-ség népe is évtize-dekig élt abban areményben, hogysikerül változtatniaz erõvel kikény-szerített igazságta-lan határokon. Eztjelképezve a helyielöljáróság 1934-ben a templomtor-nyon, a csillag mellett felállította az országzászlót, melyen nemzeti színûlobogónk mindig félárbócon lengett, hasonlóan az ország más zászlói-hoz, jelképezve a Trianon utáni nemzeti gyász elmúlhatatlanságát.57


A gróf Bethlen István utca 1928–30-bban (ma Kossuth utca).

(SRKL. K44. VI. 7. Várhegyi Lajos felvétele.)

55. Uo. 52.56. Uo. 69. 57. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 13.


Az 1920-as évek elején nehéz gazdasági évek köszöntöttek a község-re. Nõtt az infláció, nehezebb volt a megélhetés, kevés volt az élelem.Gazdasági fellendülés csak az 1920-as évek második felében következettbe, összefüggésben a mezõgazdaság tõkés átalakulásával. A gazdaságokgépesítettsége növekedett. A Nagyatádi-Szabó István nevével fémjelzettföldosztáshoz kötõdõen a községben is lezajlott a házhelyrendezés és aföldosztás. A település gyarapodott, csinosodott.

Minõségtõl függetlenül a konjuktúra évei alatt szinte minden gabonátel lehetett adni. A kölcsönre vásárolt földek hitelét – egy részét még azinfláció évei alatt – visszafizették. A papi határban nem volt megvehetõföld, ezért a birtokosok a szomszédos települések (fõleg Szakáld) határá-ban terjeszkedtek. A bevételekbõl futotta új ház építésére, a régi csino-sítására, de még a temetõben kripták építésére is. A Hangya Szövetke-zet is gyarapodni kezdett a három zsidó szatócs mellett. A korcsmája isjól ment a két régi, zsidó korcsmával együtt. A megtermelt gabonátCsátra vagy Miskolcra szállították, máskor már a hejõbábai állomásnálátvette a gazdáktól azt a terményfelvásárló. Az 1920-as évek elején ahejõpapi Kóródy Dániel összefogva egy miskolci terménykereskedõvel,a hejõbábai földeken, a MÁV állomás mellett megvásárolva az ottanikerteket egy terményfelvásárló telepet és raktárt létesített. Ez kitûnõ üz-letnek bizonyult, úgyhogy építettek mellé egy több szobás lakóházat,majd építõ- és tüzelõanyag árusításába is belekezdtek. A telepet „Futu-ra”-nak nevezték. Ebben az idõben fellendült a homoki szõlõmûvelés isa Sasos-dûlõben, az emõdi határhoz közel. A gazdák még pincét is épí-tettek oda. A kavicsbányászat is új lendületet vett.58

A fellendülésnek az 1920–1930-as évek fordulóján bekövetkezõ gazda-sági világválság vetett véget. Az eladási, értékesítési nehézségek nehezítet-ték a miskolci- és a csáti piacra termelõ gazdák megélhetését. A kisebb bir-tokokon számos család nyomorgott, alig tudták létfenntartásuk alapjaitmegteremteni. A bajokat tetézte az 1933. július 7-ei orkánszerû nagy vi-har, ami mind a falun belül, mind a határban óriási pusztítást vitt véghez.A termést a viharral együtt jött jégverés szinte 100 %-osan elvitte. Termé-szeti katasztrófaként említendõ meg, hogy 1925 körül kisebb földrengésvolt az országban, amit Papiban is észleltek, de károkról nem tudunk.59

1936-ban ismét nagy jégverés pusztította a határt. Oly nagy volt az ín-ség a faluban, hogy az állam ingyen gabonát osztott a rászorultaknak,cserébe közmunkára kötelezte a nincsteleneket.60


58. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 71–74.59. Kiss, 2001. 27–28. 60. HOM. HTD. 79.676.1. Ferencz, 1962. 26–27.


A gazdasági válság a korábban fejlõdõ gazdasággal rendelkezõ papi-akat az átlagosnál jobban sújtotta.61 Ennek oka, hogy a helyi gazdálko-dás korábbi húzó ága-zatát, a gabonater-mesztést érintette leg-inkább a válság.

Kihasználva a tény-legesen meglévõ társa-dalmi feszültségeket,Hejõpapiban is termé-keny talajra talált aszociáldemokrata agi-táció.

Veres Sándor, Holcz-reiter Antal és VirágSándor helyi lakosok részt vettek az 1931. január 18-án Miskolcon tar-tott szociáldemokrata nagygyûlésen. A gyûlésen hallottak alapján elha-tározták, hogy otthonukban, Hejõpapiban is megalakítják a párt helyialapszervezetét. Erre 1931. január 25-én az esti órákban Veres Sándorházánál került sor. Az elnök Veres Sándor, a pénztárnok Kiss Sándor, ajegyzõ Illés Andor, az ellenõrök Holczreiter Antal és Kiss Gerzson, a vá-lasztmányi tagok Katona József, Virág Sándor, Virág Antal és NyilasKároly lettek. Pár hét múlva a pártnak már 22 tagja volt, akik havi 40,majd 30 fillér tagdíjat fizettek.62

Veres Sándor, Holczreiter Antal és Virág Sándor a MagyarországiFöldmunkások Országos Szövetségének 1931. január 18-án Miskolcontartott szervezkedõ gyûlésén is részt vett.63

A csendõrség tudott a papi szervezkedésekrõl, és pár hónap múlva afõszolgabíró tiltott gyûlés tartására hivatkozva Kiss Sándort, HolczreiterAntalt és Kiss Gerzsont 20–20 napi elzárásra átváltoztatható 100 pen-gõ pénzbírságra, Veres Sándort 30 napi elzárásra átváltoztatható 150pengõ pénzbírságra ítélte.64

Nemcsak a szociáldemokraták, hanem a Független Kisgazdapárt isszervezkedett a faluban. 1938 februárjában 30–40 fõ részvételévelnagygyûlést tartottak a községben.65


A megáradt Hejõ 1936-bban vagy 1942-bben.(Fotó: Dr. Zongor Zoltánné tulajdona.)

61. SRKA. At. 640. Benke, 1934.62. Román, 1979. 107.63. Uo. 114.64. Uo. 126–127.65. Uo. 448.


A gazdasági válság utáni fellendülésnek a kirobbanó II. világháborúhamar véget vetett. Magyarországnak ugyan évekig sikerült semleges-nek maradnia, de a kassai bombázás után (1941. június 26.) Magyaror-szág hadba lépett a Szovjetunió ellen. A gyárakat átalakították hadiüze-mi termelésre, sorozásokkal feltöltötték a hadsereget, egyre több embertküldtek a frontra. A közellátás rosszabbodott. 1944 nyaráig még távolvolt a front, de Miskolcot már angolszász légitámadás érte (július 2),amely súlyos pusztításokat okozott. A front közeledett. Az ország németmegszállása után (1944. március 19.) a helyzet rosszabbodott.66

A község zsidó lakossága sem kerülte el szomorú sorsát. 1944 máju-sában a még a faluban élõ 5 családot (21 fõt) elõbb Miskolcra, majd azottani gettó felszámolása után Auswitzba szállították. Birtokaikat, üzlete-iket lefoglalták, majd igénylõknek kiosztották.67

A II. világháborút csupán 2–3 helyi zsidó lakos élte túl. Hazatérve el-adták itteni javaikat és elköltöztek, egyikük Amerikába.68

Az oroszok közeledtének hírére a németek a mezõcsáti vasútvonalösszes hídját, átereszét felrobbantották, a hejõbábai vasútállomást fel-égették.69 Hejõpapiban is állomásoztak német katonák, akiket októberelején egy páncélos alakulat váltott fel. A tisztek barátságosak voltak ahelybeliekhez. Az iskolából tábori kórházat alakítottak ki. A páncélosokkésõbb elhagyták a falut, s részt vettek a debreceni páncélos csatában,de jöttek helyettük más alakulatok. A lakosoknak a kiürítési parancs sze-rint Mátramindszentre kellett volna költözni, de egyetlen egy helyi lakossem jutott el oda. Más, biztonságosabbnak ítélt településen azonban afront elvonulásáig sokan húzták meg magukat.70

A szovjet hadsereg a debreceni páncélos csata után átkelt a Tiszán, snovember 5–6-án Ároktõnél megindult az elõrenyomulás. Az ezen aszakaszon felállított 70. magyar gyalogezred a támadás kezdetekor szét-szóródott. A támadás egyre nagyobb tért nyert, és Ároktõ elfoglalásaután Mezõcsát, majd Gelej irányába folytatódott.71

Hejõpapit 1944. november 5–6-án orosz légitámadás érte. Több bom-batalálatot kapott a fõutca, Vizsolyi János háza, az iskola tanterménekészaki sarka, a református templom. A katyusák hangját is hallották az it-teniek. A falut a németek nem védték, bár voltak bent katonák. Az egyikbent is rekedt, és az oroszok megérkezése elõtt a Gyüker család kertjében


66. Csorba, 1994. 126.67. Dobrossy, 1994. I. füzet 51. és 38. 68. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 25.69. Uo. 27.70. Uo. 47–48.71. Borus, 1965. 187–188.


a szalmakazal mel-lett fejbe lõtte ma-gát. Még két to-vábbi német áldo-zatról tudunk, aki-ket a rendszervál-tás után exhumál-tak a temetõben. Anémet csapatokBába irányába vo-nultak vissza aMezõcsát irányábólMiskolc felé táma-dó oroszok elõl. Azegyik kilõtt páncélosuk a bábai vasútállomás bakter háza mellett maradt.Az oroszok a faluban egy 5 tagú magyar katonai alakulatot elfogtak, s aközség csáti végén, a legelõ szélén mind tarkón lõtték. A háború után sír-

jaikat exhumálták. Négy tetemet felis-mertek, s a környezõ településeken élõhozzátartozóik hazavitték. A faluban azoroszok a nagyobb házakban kórházatrendeztek be. Az oroszok a kóborló, le-fogyott lovakat a faluban létesített lókór-házban munkaképessé tették. A néme-tek és a magyarok által el nem vitt lova-kat is mind begyûjtötték.72

1945. május 1-e után dr. Szikszai Kál-mán orvosnak az összes orosz halottatexhumálnia kellett, s a tetemeket desz-kakoporsóban a járási székhelyre kellettszállítani. Hejõpapiban a templom mel-letti virágos kertbõl 8–10 halottat han-toltak ki. Az iskola hadikórház volt, s azott meghaltakat temették oda. A teme-tõben is volt egy-két szovjet sír. (Hejõ-szalontán két nagy tömegsírban száznális több halottat exhumált a körorvos.)73


Lövészárkok készítése 1944 õszén Hejõpapiban, a cigánytelep elõtt.

(SRKL. K44. VI. 7.)

A megrongálódott reformátustemplom 1945-bben, a front

elvonulása után.(SRKA. C. 1620.)

72. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 48–50.73. Uo. 50–51.


A harcok november 9-én értek véget a községben.74 Ez azonban nemjelentette a szenvedések végét. Az orosz katonák jelenléte sok keserûsé-get okozott a lakosoknak. Özv. Monikinét azért lõtték le, mert családjátvédte a katonáktól.75 A háborúban, mint katona vesztette életét Hejõpa-piból Kóródy Lajos tanító, vitéz Váradi Ferenc és Virág László földmû-ves. Kovács Sándor 1944 õszén Ároktõnél esett el. Az õ emléküket atemplomkertben kopjafák õrzik.76 A II. világháború a front elvonulásaután is szedte áldozatait. A fel nem robbant bombák, lövegek több ha-lálos kimenetelû vagy rokkantsággal járó balesetet okoztak mindenfelé.Csak Hejõpapiban Szikszai doktor úr 11–13-ra emlékezett vissza.77

A harcok befejeztével az élet újra indult. A lakosok hozzáláttak a ro-mok eltakarításához. Az elsõ feladatok közé tartozott a helyi közigazga-tás életre keltése, továbbá a különbözõ népi szervek megalakítása ésmûködtetése. E szervek sorában az elsõ helyen a Nemzeti Bizottságotkell megemlítenünk. Helyi szinten az összes állami funkciót együtt gya-korolták a helyi elöljárásággal.

A Nemzeti Bizottság 1945 tavaszán alakult meg, melybe a megalaku-ló politikai pártok delegáltak tagokat. 1945-ben a Kommunista Párt ré-szérõl P. Nagy Ignác és Tirpák János, a Szociáldemokrata Párt részérõlCsörsz Sándor, Balog György és Stubner Károly, a Független Kisgaz-dapárt részérõl Kiss Bertalan, V. Szabó Benedek és Szikszai Sándor volta tagja. A bizottság elnöke Benke József, Kristály Mihály, majd Holcz-reiter Antal volt.78 1946. február 17-én a helyi Nemzeti Parasztpárt ismegalakult. Ezt követõen 3 tagot õk is delegáltak a Nemzeti Bizottság-ba, õk a következõk voltak: id. Tirpák János, Daragó Pál és Orosz Ist-ván, akit 1946. március 31-én Holczreiter Antal váltott fel.79

A Földigénylõ Bizottság – ahová a pártok szintén egyenlõ aránybandelegáltak tagokat – a földigénylõket gyûjtötte össze.80

A Földosztó Bizottság a földreform végrehajtásáért volt felelõs. Tagjaivoltak: Nagy Ignác, Mudella Márton, Peceza János, id. Tirpák János,Takács Sándor, Tóth Gyula, Czakó István és ifj. Tirpák János.81

A Termelõ Bizottság a gazdasági munkák elindításáért, a folyamatostermelésért volt felelõs. Ez a bizottság is többször átalakult. 1945 októ-


74. Kluger–Hubay, 1969. 72. 75. SRKA. Kf. 704. Szikszay. 1978. 51.76. Uo. 175.77. Uo. 54–55.78. B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 64. 2. 2. fol. 79. Uo. 23. fol. 80. Uo. 15. fol. 81. Uo. Földosztó Bizottság tagnévsora.


berében a következõ személyek voltak a tagjai: a Nemzeti Bizottság ré-szérõl Daragó István, a községi elöljáróság részérõl Kóródi Gyula gazda-elöljáró, a Földosztó Bizottság részérõl Tacza János, a pártok részérõlSólyom András (szoc. dem.), ifj. Tirpák János (kommunista) és NyilasKároly (kisgazda).82

A közellátás érdekében 1945. október 20-án alakult meg a KözségiKözellátási Bizottság, melybe minden párt és a Nemzeti Bizottság 3–3tagot delegált. A Független Kisgazdapárt: Pinczés Sándort, F. Nyilas Ká-rolyt és Kiss Bertalant, a Szociáldemokrata Párt: Szeles Bertalant, V.Tóth Sándort és Gellérfi Sándort, a Kommunista Párt: Lippai Dezsõt,Tirpák Jánost és Kristály Mihályt, míg a Nemzeti Bizottság: Mudella Má-tét, Szikszai Sándort és Ó. Nagy Sándort.83

A Községi Egészségügyi Bizottság 1946. május 25-én alakult meg.Tagjai: Benke József (elnök), Papp Károly, Kovács Ferenc, Mudella Má-té, id. Tirpák János, Paca János, dr. Szikszai Kálmán körorvos és Lu-kács Erzsébet járási szociális titkár.84

Az említett bizottságok mellett a legnagyobb feladat a helyi képviselõ-tes-tületre és a községi elöljárókra hárult. 1945 áprilisában a község közalkal-mazottai voltak: Hajdu Dániel bíró, Tóth Kálmán és Kádár Sándor kisbíró,Kovács János helyettes körjegyzõ, illetve Béni Irén szülésznõ.85 A községgazdasági elöljárója, Nagy Béla 1945 márciusában katonai szolgálatra vo-nult be. Helyette Kõrössy Kálmánt választották meg. 1946-ban a Hejõpapikörjegyzõségben heten dolgoztak a következõ ügybeosztással: Kovács Já-nos körjegyzõ (általános közigazgatási ügyek, pénztári ügyek, anyakönyvve-zetõ, anyakönyvi ügyek, utalványozás, árvaszéki ügyek, községi háztartási-,közellátási-, élelmezési-, termény- és állat beszolgáltatási, illetve a Vörös-hadsereg ellátási ügyei), Baranyai István segédjegyzõ (adóügyek, adófõköny-vek vezetése, anyakönyvvezetõ helyettes, szükség szerinti munkálatok),Zsugyel Bertalanné irodai segédtisztviselõ (iktatás, mutatózás, postázás, nyil-vántartások vezetése, gyámügy, szükség szerinti munkák), Kun Ilona köz-munka nyilvántartó (újjáépítési közmunka nyilvántartás, munkalevél kezelõ,be- és kijelentkezés, hadigondozás, árvaszéki ügyek, szükség szerinti mun-kák), Börcsök Julianna kisegítõ (szükség szerinti munkák), Hajdu Dániel bí-ró (községi bírói teendõk, pénztárnok, körjegyzõvel együtt be- és kifizetésekutalványozása) és Kádár Sándor kisbíró (kézbesítés, dobolás, takarítás).86


82. Uo. 21. fol. 83. Uo. 1945. október 20-ai jkv. 84. Uo. V. 159. 2. d. 1002/1946.85. Uo. 1. d. 656/1945.86. Uo. XVII. 64. 2. 3. fol. ill. XXI. 108. 3968/1946.


A falu rendjére a megalakultpolgárõrség vigyázott, akik afõ útvonalon éjjeliõri szolgála-tot is elláttak.87 1945 májusá-ban felállt a helyi rendõrõrs –melynek parancsnoka TirpákJános lett –, ami feleslegessétette a polgárõrség mûködé-sét.88 A község lakói szívesenálltak be rendõrnek, de arról istudunk, hogy a Nemzeti Bi-zottság engedélyével már1945-ben 10 fõ lépett be aszervezõdõ ÁVH-ba.89

A határt a kerülõk (1945-ben Kripszki János és MiklósiAndrás) felügyelték. Évi bérük16 mázsa vegyes terményvolt.90

Az oroszok jelenléte nehezítette az újrakezdést. Önkényes eljárásuk sokbosszúságot okozott.91 Parancsukra az elmenekült lakosok gyümölcs és

egyéb fáit ki kellett vágni a lókór-ház (karám) építéséhez.92 Máskora gazdák szekereire tartottakigényt. Élelmezésük a község elöl-járóságára hárult. Kellemetlen kö-telesség volt ez, hisz a falu lakóitól– akik maguk is nélkülöztek – hakellett erõszakkal vették el az élel-met. Katona Józsefné példáulmegfenyegette Hajdu Dániel bírótés egész családját, hogy bosszútáll, mert a község elöljárósága azorosz parancsnokság élelmezésé-re elvitte sertését.93


Kimutatás a körjegyzõség hivatali alkal-mazottairól és ügykörükrõl 1946-bból.

(B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 108. 3968/1946.)

Begyûjtési jegyzõkönyvek 1946-bból.(B.-A.-Z. M. Lt. V. 159. 2. d. 1829/1946.)

87. Uo. 18. fol. 88. Uo. 11–12. fol.89. Uo. 6. fol. 90. Uo. 91. ill. XXI. 108. 395/1945.92. Uo. XVII. 64. 1. 93. Uo. XVII. 64. 2. 15. fol.


Az élelem beszolgáltatási kötelezettség egyébként is súlyos teherkéntnehezedett a lakosság vállára. Az elõírt zsír, szalonna, hús, borsó, tej stb.mennyiségét akkor is elõ kellett teremteni, amikor maguk is ellátásraszorultak volna. 1945 júliusában a beszolgáltatási kötelezettséget fel kel-lett függeszteni, mert az aratásés cséplés nehéz munkája mi-att több élelemre volt szükség.A csecsemõk és az anyák tej,a lakosok só, zsír, étolaj stb.ellátása sem volt biztosítva. ANemzeti Bizottság a hadiözve-gyek részére külön élelem-gyûjtést rendelt el.94 A kör-jegyzõi kimutatás szerint1945 májusában összesen156 ellátatlan személy volt afaluban.95 Ezek ellátása nemkis feladat volt.

Az elsõk között kellett meg-oldani a termelés újraindítá-sát, a földek bevetését. Az igá-val rendelkezõket kötelezték aszántásra, akiknek az igaerõ-vel nem rendelkezõ lakosokföldjét is meg kellett mûvelni.A tehénnel rendelkezõ gazdá-kat arra kötelezték, hogy tehenüket befogva igás munkát végezzenek,mert nem volt igába fogható marha a faluban. A községi traktorvezetõKiss Gerzson 1945 áprilisában kisegítõivel (Lippai Dezsõ és BaloghSándor) éjt-nappallá téve dolgozott. A Hangya Szövetkezet raktárábantárolt terményt kiosztották vetõmagnak.96 Tóth Kálmán cséplõgép tulaj-donosnak üzemképes állapotba kellett hoznia gépét.97 A termelés azerõfeszítések ellenére csak lassan indult meg. Nehezítette ezt a munka-erõhiány is. Sokan a frontról még 1946-ban sem tértek haza. 1946.szeptember 20-án az elöljáróság és a politikai pártok képviselõi a Kü-lügyminisztériumhoz fordultak segítségért, hogy az orosz hadifogságban


Kimutatás (részlet) a község ellátatlanlakóiról 1945. május 28-áán.

(B.-A.-Z. M. Lt. V. 159. 1. d. 1011/1945.)

94. Uo. Beszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatos iratok.95. Uo. V. 159. 1. d. 1011/1945.96. Uo. XVII. 64. 2. 4. és. 9. fol. 97. Uo. 13. fol.


lévõ 47 hejõpapi lakos hazatérését elõmozdítsák. Indokul felhozták,hogy szükség van a községben a munkáskézre, illetve mindannyian kifo-gástalan politikai beállítottságúak voltak, akik a nyilas terrornak lettek ál-dozatai. Az 1946 végén még orosz hadifogságban lévõ személyek ésszületési idejük:

1. Nótár János 19222. Dombi József 19143. Bársony Lajos 19134. Dr. Szepessy István 19035. Bándi Sándor 19086. Szabó Sándor 19117. Zámbó András 19128. Molnár Lajos 19149. Katona Károly 1922

10. Dombi Péter László 192111. Derecskei Károly 192112. Sólyom Dániel 192313. Fiedler István 192014. Zabos Mihály 192215. Haraszti József 191916. Berecz János 192417. Körössy Sándor 192018. Kádár Barna 190219. Balog István 192520. Monoki József 192121. Nagy István 191122. Csóka Kálmán 191423. Nagy Lajos 190124. Körössy Dániel 191825. Liebe János 191226. Nemes Sándor 191527. Nagy László 191328. Papp István 191929. Hamar József 1922 30. Papp János 191731. ifj. Labanc Károly 191432. Sólyom Pál 192033. Labanc Károly 190334. Nagy Béla 191735. Sztankovics Kálmán 1910



36. Kiss Lajos 191737. Benõcs Mátyás 190838. Boros András 1921Deportáltak

1. Molnár Mihály 19052. Sass Sándor 19083. Kopasz József 19204. Kristály István 19125. Kovács Sándor 19166. Barna Aladár 19147. Bodnár Ferenc 19248. Czakó István 19109. Nótár Lajos 1919

Természetesen a harcok során ennél többen estek fogságba, de vol-tak, akik már 1945-ben hazatérhettek, mint pl. Balog Ferenc Auszt-riából, Labancz Gyula Konstanzból, Balázs András, Czakó Dániel,Szabó Béla, Kovács Ferenc református tanító Rusztavából, LabanczLajos a Krím-félszigetrõl, Szendrei Gyula Moszkva mellõl, DulháziKároly az Urál mellõl és Varga Károly Ausztriából.99 Hogy ki mikor, shogy mindenki hazatért-e, nem tudjuk.

Voltak, akik önként, félelmükben hagyták el a falut. Egy 1946. au-gusztus 13-án a községházán felvett jegyzõkönyv szerint nyugatra távo-zott dr. Vizsolyi Dániel és Szilvássy Pál, de mások is emigráltak.100 Bir-tokaikat, ingatlanaikat a nagyobb helyi gazdákkal együtt a földreform so-rán elvették, azokat a földosztás, illetve a házhelyrendezés kapcsán ki-osztották. Épületeik, kúriáik egy részét középületekké alakították át.101 Akövetkezõ lakosoktól vettek el földeket, zárójelben a föld mennyiségévelholdakban: Tóth Kálmán (184), dr. Rédyay István (6), Viola István (6),Darvas Aladár (104), Pataky Gyula (100), Kiss Sándorné (75), SurányiDánielné (36), Deme Istvánné (33), Katrics János (39), Cservenyák An-dor (30), özv. Nyilas Béláné (116), Horváth Jánosné (80), dr. VizsolyiDániel (290), dr. Nyilas Ferenc (25), dr. Nyilas Ferencné (30) és SzilvássyPál (44).102 Magát a földreformot zökkenõmentesen, túlkapások nélkül


98. Uo. V. 159. 2. d. 1779/1946.99. Uo. 1. d. 2818/1945.

100. Uo. 2. d. 1805/1946.101. Uo. XVII. 64. 1. 1947–1948. évi feljegyzések.102. Uo. V. 159. 1. d. 787/1945.


valósították meg. A földosztás során minden ingatlant kiosztottak, tarta-lékot nem hagytak.103

Az újjáépítés lassan haladt. A háborús pusztítás miatt javításra szorultaz iskola, a templom, a Hejõ-híd, a körjegyzõi lakás, a községháza és atelefonvezeték.104 A község 1947-ben elfogadott hároméves terve mégmindig az újjáépítést helyezte elõtérbe. Nagyobb beruházásként a köz-ségháza teljes rendbehozatalát, kenderáztató létesítését és a villamosítástjelölték meg. Saját bevételeikbõl azonban ezt sem tudták fedezni.105 Aháborúban megsérült hat lakóházat ekkorra már rendbe hozták.106

A legnagyobb feladat a vasútállomás újjáépítése volt. Mivel az Hejõ-bábához tartozott, a község csak úgy volt hajlandó az újjáépítésnél se-gédkezni, ha a MÁV megváltoztatja a vasútállomás nevét oly módon,hogy abban legyen benne Hejõpapi neve is. Miután ez megtörtént, és aMÁV az állomásnevét Hejõbába-Hejõpapira változ-tatta, a falu lakos-sága hozzákezdetta munkához.107 ANemzeti Bizottsága munka felügyele-tével a FöldigénylõBizottságot bíztameg, s az elmene-kült Vizsolyi Dániellebontandó házá-ból adott építõ-anyagot az építkezéshez. Holczreiter Antal 10 mázsa cementet ajánlottfel, míg a politikai pártok önkéntes munkával segédkeztek.108

A községben a II. világháború után – más településekhez hasonlóan –meghatározó szerepet vállaltak az újjáépítésben az illegalitásból kilépõ ésaz újjászervezõdõ pártok. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt, a Ma-gyarországi Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és 1946-ban a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete alakult meg. Sõt 1945-ben


A vasútállomás, itt még Hejõbába név alatt 1940-bben.

(SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay Kálmán.)

103. Uo. V. 159. 3. d. 191/1947. ill. 5. d. 1833/1947. 104. Uo. 3. d. 191/1947.105. Uo. 6. d. 230/1948.106. Uo. 237/1948. 107. Uo. XVII. 64. 1. 108. Uo. V. 159. 3. d. 191/1947.


a Magyar Megújhodás Pártjának megalakulásáról is tudunk. Igaz, ezutóbbi nem mûködött sokáig.109

A pártok legtöbbször együttmûködtek egymással. Ha ellentétes véle-mények voltak közöttük, azokat legtöbbször elsimították, amiben aNemzeti Bizottság gyakorta közremûködött. A bizottság kezdeményezé-sére a pártok többször tartottak közös mulatságokat, elõadásokat ésgyûléseket.110

Az országban bekövetkezõ politikai változások az együttmûködéstszertefoszlatták. A kommunista elõretörés állandósult, majd a kommunis-ta hatalomátvétel után a többi párt alapszervezetét feloszlatták.111

A község hamarosan a szocializmus keretei között kereste a boldogu-lás, a gyarapodás rögös útját. A Rákosi nevével fémjelzett évek a hejõ-papiak életét is megkeserítették. A kommunista diktatúra felülrõl irányí-tott tanácsrendszere a mindennapokban is éreztette hatását. A félelem,az egymással szembeni bizalmatlanság mérgezte a helyi közéletet. A Ká-dár-korszak e területen már enyhülést hozott, de az igazi szabadság csak1990-ben, a rendszerváltással köszöntött a község lakosságára.


Utcakép a községbõl.(Fotó: Takács L.)

109. Uo. XXI. 108. 6245/1945. 110. Uo. XVII. 64. 2. 13. fol. 111. HOM. HTD. 79. 676. 1. Ferencz, 1962. 28–29. A Magyar Kommunista Párt Hejõpapiban

1945-ben alakult meg 12 taggal. A párt neve 1948-tól Magyar Dolgozók Pártja, majd 1956-tól Magyar Szocialista Munkás Párt névre változott. 1961-ig az MSZMP-nek több szervezetevolt a faluban. A tsz., a gépállomás és a község pártszervezetei csak 1961-ben egyesültek.




A falu településrendje

A falukép egy települési terület keretében tartalmazza mindazt, amit aletelepült ember nemzedékek során alkotott. Gazdasági, társadalmi,földrajzi és történelmi tényezõk eredménye. Múltat és jelent, állandósá-got és változást sugároz.

A környéken megtelepedõ ember szállásterületének kiválasztása so-rán az ökológiai tényezõket tartotta elsõdleges szempontnak. A kedve-zõ domborzati viszonyok mellett a legfontosabb telepítõ tényezõ a vízvolt, így érthetõ, hogy Hejõpapi népe patak mellett, attól nem messzetelepedett meg. A Hejõ- és más patakok a múltban sokkal inkább befo-lyásolták a környezetükben élõk mindennapjait, mint mai, többé-kevés-bé szabályozott formájukban. Errõl a régi forrásokban elég sokat olvas-hatunk, fõleg annak kapcsán, ha a vizek valamilyen kárt okoztak.

Az 1780-as évek katonai felmérései szerint a Hejõ mocsaras, láposfolyó volt, amin Papinál átkelni csak egyetlen gázlón, nyáridõben, kisvízállásnál lehetett.1 Fényes Elek a XIX. század közepén szintén a patakmocsaras voltát, annak szabályozatlanságát, emiatt a lápos, mocsarasrétek, legelõk használhatatlanságát hangsúlyozta.2

Elõször 1835-bõl tudunk arról, hogy a Hejõt kis mértékben szabályoz-ták. A szakáldi és hejõkeresztúri lakosok a patakot mesterséges gátaksegítségével új mederbe terelték, ami károsan érintette a papi és a sza-lontai birtokosokat.3

Az integrált környezet-átalakító munkák (a folyószabályozás, gátépí-tés, láp- és mocsárlecsapolás, melioráció, fásítás), mint a magyar gazda-ság modernizálásának alapvetõ feltételei 1846-ban kezdõdtek. Elõször aTisza taktaközi és a dél-borsodi szakaszát érintette a folyószabályozás,

89VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA

VIII. Hejõpapi településföldrajza

1. Csorba, 1990. 88–89.2. Fényes, 1851. II. köt. 195.3. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1711/1835.


majd a XIX. század végén következett a Sajó- és a Tisza melléki ártér-övezet mentesítése, a Bükk felõl érkezõ patakok szabályozása, köztük aHejõ 8 km2-es mocsarának lecsapolása.4 A község területén elõször1897-ben került sor a patak szabályozására.5 Ezek, a kultúrtájat átalakí-tó munkák kedvezõ hatást gyakoroltak Hejõpapi faluképére, melynek aközség bel- és külterülete szétválaszthatatlan része volt.

Az elsõ település a Hejõ-patak mocsaras ingoványait szegélyezõ dom-bon volt. A falu központja a bizonytalan építési idejû régi templom lehe-tett. A Hejõ kanyargó medre mellett alakulhattak ki a jobbágyok belsõtelkei, amelyek a XV. század közepén még egész telkek voltak, átlago-san kb. 1200 négyszögöl kiterjedéssel. A folyamatos telekosztódás so-rán a nagy lakótelkek egyre kisebbek lettek, egy telken több lakóház isépült.

Hejõpapi népe a XVI. században eredeti lakóhelyét hosszabb-rövi-debb idõre négy ízben kényszerült elhagyni. Elõbb 1544-ben, majd1554-ben és 1560-ban, végül a mezõkeresztesi csata után, 1596-ban.6

Ez utóbbi több mint 100 évig pusztává tette a hajdan virágzó települést.Papi földjét ugyan továbbra is mûvelték, azt használták, de a régi falutmár nem lakták.7

A hajdani település helyét szántóföldek foglalták el. Egy 1699. no-vember 27-ei összeírás szerint ahol egykor a falu állt, ott ekkor már ve-tések voltak, melyek 60 köböl nagyságot tettek ki.8

A puszta a XVIII. század elején fokozatosan népesedett be. Az 1700.évi királyi adomány szerint Papit ónodi várkatonák kapták meg, akik las-san birtokukba vették a földeket.9

A hagyomány szerint az elsõ házakat 1715-ben az adománylevélbenis szereplõ Csiszár István kapitány és Mihály Deák többed magával épí-tette.10

Az új falu a Hejõ mocsarának szigetén épült fel. A lapos, vízjárta te-rületet fokozatosan töltötték fel. Az elsõ utcák a partos, magasabb hát-helyeken alakultak ki.11

Kezdetben minden nemes annyi földet foglalt el, amennyit akart. Ház-helyekre elõször csak 1741–1742-ben osztották fel a falut. A házhelyek

90 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA

4. Frisnyák, 1994. 36. 5. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 11.6. Borovszky, 1909. 85–86. és. 262. 7. Csíkvári, 1939. 68. 8. MOL. U. et. C. E. 156. 34:5/1699.9. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 3.

10. HPH. Benke, 1956. 2–3.11. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 4.


után minden család dûlõnként 5 köböl szántót kapott. Ha valaki elhagy-ta lakóhelyét, annak földjét a compossessorok szétosztották maguk kö-zött.12 A hagyomány szerint a falu elsõ felosztásakor 37 család részesülta házhelyekbõl.13

A település nemeseinek többsége 1757-ben a falu határának újbólifelosztását kezdeményezte, rendezve a parasztporciók sorsát. Az 56+15/24 teleknagyságon összesen 41 (ebbõl 39 Papiban lakott) nemesifamília osztozott.14 Az ezt követõ viták 1771-ben a határ újbóli felosztá-sához vezettek.15 Majd 1774/1775-ben lezajlott a papi földek véglegesfelosztása a 36 kialakított házhelyet birtoklók között.16

1784-ben egy birtokperrel kapcsolatos tanúvallomások szerint az utolsótelekfelosztás (forrásunk alapján 1775-ben) során a papi nemesek 36házhelyre osztották fel a falut. A szántóföldek 3 calcatúrára voltak kiha-sítva, minden nyomásban 1-1 házhely után akár õszi, akár tavaszi élet-bõl 12 köböl ment bele. Egy házhely után a határból 10 kocsi szénátadó rét járt a papi nemesnek. (Egyes tanúk szerint 30–40 szekér szénais termett egy ilyen réten.) A kukoricaföld nem volt kimérve, a nádategyütt vágták. Egy házhely után 10–12 kéve, míg a kenderföldbõl 3–4jutott a birtokosoknak.Egyes tanúvallomások szerint csak nemesek rendelkeztek telekkel, mígmások szerint a Bakó, a Nyilas, a Pataki és a Rátsok famíliák nemesi jus-sa kérdéses volt. A legtöbb tanú szerint üres házhely ekkor már nem volta faluban, míg voltak, akik tudtak 3 üresen hagyott házhelyrõl. Az egyiktanú szerint 1775-ben a Ráczkövi, a Békény, a Gyöngyösi és a Rátsokcsalád elõször kapott belsõ telket Papiban, de földjük, rétjük elõtte isvolt. A tanúvallomások a belsõ telkek nagyságát egyöntetûen 6 400–6 600 négyszögölre tették.17

Ha elfogadjuk, hogy 36 egész telek volt a faluban, akkor az egyesek ál-tal tudni vélt 3 üres telekkel együtt a falu belterülete – 6 400–6 600négyszögöles belsõ telkekkel – elérte a 200 kat. holdat. A község lakó-telkei tehát kifejezetten nagyok voltak. Azok a folyamatos telekosztódá-sok során lettek egyre kisebbek, s egy telken utóbb több lakóház is épült.Bizonyos fajta beépítési rendre már a XVIII. század elsõ felében is töre-kedtek. A telkek kialakítását a terepviszonyok, a Hejõ folyása ugyan erõ-teljesen befolyásolta, de figyeltek arra, hogy a telkek olyan utcákat ké-


12. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 4.13. HPH. Benke, 1956. 3.14. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. XXVI. 1942/1757. Lásd a 64. oldalon.15. Uo. IV. A. 501/d. XVIII. VII. 616/1771.16. Uo. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/1746.17. Uo. XVII. XIX. 4460/1784.


pezzenek, amelyeken át könnyen meg lehet közelíteni a templomot. Azépítkezések rendjét maguk a compossessorok felügyelték. 1746-banKóris Mihály házát például lebontatták, mivel az a nemesi közösség en-gedélye nélkül épült fel Tompa úr és Veress Mihály háza között.18

A korábbi papi határ a helyiek emlékezete szerint meghaladta a 3 000kat. holdat.19 A valóságban ez ennél kisebb volt. 1787-ben a hasznosítha-tó mezõgazdasági terület Papiban 2 313 kat. holdat tett ki. Ebbõl a szán-tó területe 1 667, a rété és legelõé 632, míg az erdõé 14 kat. hold volt.20

Elõször az úgynevezett „Elsõ” és „Harmadik” utca települt be. Ezekviszonylag egyenesek voltak. A „Második” utca azért lett olyan girbe-gurba, mert az elsõ lakók leszármazottai a kertek végébe építkeztek. AzElsõ utca a mai Kossuth, a Második a Rákóczi, a Harmadik a Jókai ut-cával azonos. A nemesek mellett azok jobbágyai, zsellérjei és cselédjei isépítettek maguknak házakat a gazda telkének valamelyik sarkán, denem központi helyen, nem a fõ utca mellett.21

A XVIII. századi katonai felmérések térképszelvényei és az egyes tele-pülésekrõl készült mappák azt bizonyítják, hogy a dél-borsodi tájakon akétbeltelkes (= kertes) települések a jellemzõek (pl. Ároktõ, Gelej, Igrici,Mezõcsát, Mezõkeresztes, Mezõkövesd, Mezõnagymihály, Szentistván,Tiszatarján stb.). A kétbeltelkes, lakó- és gazdasági egységekre (= ólaskertekre) különülõ települések az õsi állattartó életformával függnekössze. A településeket – a nagyállattartó gazdálkodásnak megfelelõen –egy belsõ legelõ, majd egy keskenyebb szántóföldi zóna után a külsõ le-gelõ övezte. A belsõ legelõ a kezesjószág tartására szolgált, míg a külsõlegelõn rideg állattenyésztés folyt.22

A Hejõ-völgyben és néhány bükkaljai faluban a fentiekkel ellentétbena szalagtelkes falvak különbözõ típusai alakultak ki. Hejõpapi a két-, il-letve három utca mentén települt szalagtelkes falvak közé tartozik, kisközökkel.23 Azon belül is a községet a keresztutas települések altípusábasorolhatjuk, ami a nagyobb csoportos megtelepedés egyik formája.24

A telkek beépítettsége nagymértékben függ attól, hogy milyen külön-bözõ funkciójú épületek, épületrészek találhatók rajta, és ezek hogyankapcsolódnak, épülnek össze. A megye ebbõl a szempontból két jelleg-zetes részre különül el. Délen, mint az Alföldön általában, egy nagyon


18. Uo. XVII. IV. 959/1746.19. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967. 5–6. 20. Barsi, 1991. 54.21. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967. 5–6.22. Frisnyák, 1995. 21–22. 23. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967. 6–7.24. Eperjessy, 1966. 69.


fontos építmény, acsûr ismeretlen.Ugyanitt a telepü-lések egy részeegykor kertes volt,tehát a gazdaságiépületek, az istál-lók a településmás részén álltak,mint a lakóházak.Ez az elkülönülés anem szálláskerteshelyeken is tapasz-talható, az istállónem a lakóépület folytatása, hanem külön épület. Északon a lakóház ésaz istálló egy fedél alatt van, és a telkek jellegzetes építménye a csûr. A

kis települések eredetileg egyet-len, valamilyen patakot, vízfo-lyást követõ utcájára merõleges,viszonylag keskeny, hosszú tel-keket hátul gyakran a csûrökzárták le.25

Papi régi telekbeépítésére jel-lemzõ, hogy a gazdasági épüle-tek a telken belül vannak és el-különülnek a lakóépülettõl.26 Ál-talános, hogy az utca és a lakó-ház között egy kis, virágokkalbeültetett elõkert található.27

A nemesek egyre több cselé-det fogadtak fel, akik különbözõvidékekrõl vándoroltak be a fa-luba. Egy-egy famíliának 2–3,némelyiknek 6–8 cselédje, zsel-lérje vagy jobbágya volt, akikmind építettek maguknak házataz uruk telkének sarkában. A


Hejõpapi ól 1967-bbõl.(MNM. F. 210577. Kresz Mária.)

Általános telekformák Hejõpapiban1967-ees néprajzi felmérés szerint.

(MNM. EA. 8479. Kresz Mária vázlatai alapjánkészítette: Takács L.)

25. Fügedi, 1997. 115.26. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967.27. Uo. 5–6.


legtöbb ház Papi-ban a XVIII. szá-zad végén épült.Ekkorra már min-den cseléd család-nak külön házavolt.

A cselédházakáltalában a „kis”-közben, a „zug”-ban épültek. Oly-kor a két végén állta nemes háza. Azilyen kis közöket a

nemesrõl nevezték el. Ezek a cselédházak részben egészen 1945-ig a ne-mes család birtokában maradtak, s csak az államosítás után lett a bennelakóé vagy a tsz-é. A XVIII. században kialakult birtokviszonyok lényegé-ben 1945-ig tovább éltek, 1848 nem sokat változtatott a falu társadalmihelyzetén.28

A lakóházakatsokáig nem hatá-rolták el kerítéssel,az csak a XIX. szá-zad végétõl kez-dett szokássá vál-ni. A falu kisebbrészét a nemesekés a cselédek há-zai, míg nagyobbrészét az azokhozkötõdõ kertek fog-lalták el. A XVIII–XIX. századi tele-pülési rendben alig mutatkoznak a társadalmi elkülönülés jelei, noha tud-juk, Papi sem nevezhetõ homogén falunak. A nemesi és a paraszti la-kóházak egymás szomszédságában voltak, de az utcafrontokra, elõrenézve mindig nemesi házak épültek.


Parasztház 1967-bbõl.(MNM. F. 20664. Kresz Mária.)

Parasztház és udvar 1930-bban.(MNM. F. 206620. Dr. Györffy István.)

28. Uo. 5–8.


A telkek osztó-dása állandósult. Atagosítások után,1870-ben a föld-könyvben már254 beltelket tar-tottak számon a220 kat. holdnyibelterületen. Abelterület 27,5 %-a 17 nagyobb bir-tokos, 4,8 %-a 46kisebb, egytagúbirtokos, 59,5 %-aa 164 nyomásosbirtokos kezén volt. 27-en voltak, akik csak belsõ telekkel rendelkeztek,a belterület 3 %-án. Az egyházi birtok a belterület 4,2 %-át, a közbirto-kossági annak 1 %-át tudhatta magáénak.29 A belterület nagysága a százévvel korábbihoz képest gyakorlatilag nem változott.

A Hejõ XIX–XX. századi szabályozása és a Horty-korszakban végre-hajtott, Nagyatádi-Szabó István nevével fémjelzett föld- és házhelyosztáslehetõvé tette a falu belterületének növelését. Az 1920-as években aházhelynélküli igénylõk fejenként kb. 300 négyszögöl telket kaptak ahejõpapi közbirtokosság, tehát a kevés legelõvel rendelkezõ kisgazdákészaki legelõjébõl a falun kívül. Az új telkeket – kb. 50 kat. holdon – aközponti területtõl szinte kiközösítve alakították ki. A község déli, dél-nyugati részén a beltelkeken, a Lógerban lett volna ugyan elegendõ be-építetlen külsõ kert a házhelyek kialakítására, de azt a nagygazdák elle-nezték, mivel nekik itt voltak külsõ kertjeik, némelyeknek (Vizsolyi Kál-mán, Tóth Kálmán) több kat. holdnyi. Az új különálló falurészt sokáig„Házhelynek” nevezték, de hívták a „Szegények negyedének” is, mivelaz utcákat rendbe hozni, közvilágítással ellátni még a szocializmus idejé-ben is csak nagy sokára sikerült.30 Itt található ma a Batthyány és a Gár-donyi utca.

A II. világháború után az igénylõk már a település déli- és délnyugatirészén is kaphattak házhelyeket. A Bethlen, a Petõfi és a József Attilautca megnyitásával kezdõdött az új házhelyek kiosztása.31 Erre 1948-


A gróf Bethlen István utcában Szikszay Sándorkisgazda háza 1940 februárjában.

(SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay Kálmán felvétele.)

29. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 1/c. 93. d. 1870. évi földkönyv.30. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 71–72.31. Uo. ill. HPH. közlése.


ban került sor úgy, hogy minden kiosztható ingatlant kiosztottak, tarta-lékot nem hagytak.32 Elõször a Bethlen utcában kezdõdtek el az építke-zések, majd a többi utcában is megindult a lakóházak építése.33 Össze-sen 134 házhelyigénylõ jutott ekkor ingatlanhoz a faluban.34

A szocializmus évtizedeiben a korábbiakhoz hasonló nagyságú ház-helyrendezésre már nem került sor, de egyes utcák bõvültek, a nagyobbingatlanok megosztásával új porták jöttek létre, rajtuk új házak épültek.35

A falu határának változása

A belterülethez csatlakozik széles övben a falu határa: legelõ, rét, szán-tó, mezõ és erdõ. A határ kialakulása hosszú, céltudatos munka eredmé-nye volt. Papi növekedése, lélekszámának emelkedése újabb területek


A község belterülete az 1980-aas évek végén.

32. B.-A.-Z. M. Lt. V. 159. 5. d. 1833/1947. és 13/1948.33. Uo. 1618/1947.34. Uo. 6. d. 237/1948. ill. 809/1948.35. HPH. közlése.


elhódítását tette szükségessé a természettõl. A falvak határai az évszá-zadok alatt legtöbbször alig változtak. A XIV. századra a település hatá-ra már kialakult, annak nagysága a késõbbiekben csak kismértékbenmódosult. Amiatt azonban, mert egyértelmû természetes határok szintesemmilyen irányban nem voltak, az idõk folyamán több határper sorántisztázták és rögzítették, ha kellett, kiigazították a mesterséges határvo-nalakat.

A település középkori határairól nincs információnk. Valószínûleg aznagyjából megegyezhetett – a Gyulaj dûlõ kivételével – a XVIII. századitelepülés közigazgatási határaival. A kialakult határok akkor váltak bi-zonytalanná, ha a birtokosnak nem volt módja és lehetõsége, hogy tu-lajdonjogát gyakorolja. Ez fõleg a XVII. században okozott sok vitásügyet a szomszédos birtokosok között. A XVII. században a Papivalszomszédos és a kissé távolabbi települések lakói élték a papi határt. Er-re a török pusztítás utáni bizonytalan tulajdonjog-gyakorlás nyújtott le-hetõséget.36

A XVIII. században újra települt a falu, határának pontosítására több-ször sor került. Elõször az ónodiak és a helyi nemesek között támadt vi-ta bizonyos szántók és rétek hovatartozását illetõen. (Ebben az idõbenÓnod több szomszédos falu – így Muhi – földjeinek egy részét is élte,használta, így vált Papi szomszédjává.) 1736-ban elõbb az ónodiak vit-ték el a határból Kun Dávid fáit, majd bizonyos papi földeket felszántot-tak, a helyi compossessorok rétjét lekaszálták. Erre a papi nemesek azónodi határban önkényes földfoglalásba kezdtek. Azon ónodiakat, akikezzel szembehelyezkedtek, a bábai erdõbe és a Csüllõ-dûlõbe kergették.Az ügy a vármegye elé került. A vicispán próbálta elsimítani a nézetel-téréseket, de nem sok sikerrel járt. Személyesen ment ki a határba, hogytájékozódjon a vitás földek hovatartozásáról. Jelenléte nem gátolta mega papiakat abban, hogy az alispánhoz járult ónodiakat ne verjék meg,lovaikról ne szedjék le õket, s a nézeteltérések ne vezessenek tettleges-ségig. A vármegye végül pontosította a két település közötti határvona-lat, de hogy azt kinek a javára tette, nem tudjuk.37

1761-ben egy újabb határper során Muhi és Papi közötti határvona-lat tisztázták. Akkor Muhinak (Poga) és Papinak még volt közös határa.„Muhi és Papi határ összement a Bábaival a Kereszt nevû érnek tor-kánál, az ahol a Lapos érbe szakadt, az holott is ezelõtt nagy fenn-álló két nyárfa volt. Ettül keresztül az éven napnyugat felé említett


36. MOL. U. et. C. E. 156. 88:89/1697. ill. 34:5/1699.37. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. XXIII. 1245. és 1246/1736.


Lapos ér mentibe ment egy 70 lépésnyire tartatott. Az honnan el-hagyván az eret keresztül az háton napnyugat és éjszak közt menvénjutott, s most is megteczõ körtvély fának tövéhez, attúl nem olymessze fel a másik vadkörtvély fának tövéhez…” – olvashatjuk a persorán felvett egyik tanúvallomásban.38 A megállapított új határvonal akövetkezõ volt:

„1. Keresztér partján lévõ kettõs nyárfa.2. Onnét egyenesen menvén a Keresztérnek volt kér nyárfa, ami

a papi és a muhi határt elválasztotta.3. Által menvén az éren mintegy kétszáz lépésnyire találtatott

egy régi hányott határ.4. Onnét mintegy kilencven lépésnyire ismét más határ.5. Melytõl ismét circiter 90 lépésnyire más határ találtatott,

melytõl circiter 70 lépésnyire fejér czinege fûzbokor ugyanazér parton.

6. Ettûl mintegy 200 lépésnyire valamely Bodzfa tövéhez közelismét más régi hányt határ ugyanaz folyó ér parton.

7. Innét napnyugat felé fordúlván az Kereszt ér parton találtatottegy régi nyárfák töve, onnét ismét más folyó ere menvén azonérnek, közepe tartatott határnak szintén a szetying kóró boko-rig és a hozzá közel lévõ rakottya bokorig. Onnét téli napnyu-gat felé menvén találtunk a szántás széliben bizonyos ér par-ton egy hányott határt.

8. Onnan mintegy 50 lépésnyire más hányott határ.9. Onnan a Csukás érre menvén túl a Csukás eren vagyon egy

szépen kitetszõ hányott határ, amely is minden kérdés kívûl azpapi, szalontai és mohi határokat egymástól elválasztja.”39

A vita hátterében az állt, hogy a papi compossessorok amikor mégÓnodban laktak, mind a papi, mind a muhi határt birtokolták és szán-tották. Muhi lakosai ezt a XVIII. század második felében már sérelmes-nek tartották, s felléptek a papi igények ellen.

1762-ben vette kezdetét a Papi és Igrici közötti határvita. A két tele-pülés egymást elválasztó határvonala a Csörszárkánál volt. Az igrici la-kosok be-beszántottak a papi földekbe, mire a helyi nemesség lekaszál-tatta az ilyen földön termõ gabonát, s behordatta Papiba.40 Az igriciektermészetesen tiltakoztak, és õk a papiakat vádolták meg a szántók jog-


38. Uo. IX. VII. 1984/1761.39. Uo. 40. Uo. XVII. X. 2127/1762.


talan eltulajdonításával.41 A per során a szolgabíró Papi, Igrici és Pa-rasztbikk hármas határának kiindulópontját a Csörszárka melletti Gyön-gyös háton, nem messze a papi kukoricaföldektõl vélte megtalálni.42 Akét falu között végül 1765-ben jött létre megállapodás, ami öt pontbanrendezte a nézeteltéréseket.43

1. Nem találtak határlevelet, ezért amíg a régi idõkre ilyet fel nem lel-nek, a következõképpen egyeztek ki.

2. Száz forint büntetés terhe alatt kötelesek a kijelölt határokat tiszte-letben tartani.

3. Ha valaki átszánt a határjeleken, akkor a nemest 12 forintra, a pa-rasztot 40 pálca botütésre büntették.

4. Mindkét fél köteles volt a határjeleket évenként megújítani.5. A megegyezés szerint a két települést elválasztó határvonal a kö-

vetkezõ volt: „Kezdvén határ hányást az emõdi magason kitetszõ ha-tárnál, amely határ az emõdi, papi és igrici határokat egymástul el-válassza, melytül mérünk 25 királyi ölet és ott hányatunk két határtegymás ellenébe, melynek egyike Papi, másik Igrici fog lenni. A dû-lõje pedig mind egyfelõl, mind másfelõl az két királyi öl, ettül fogvakét határt 28 ölre. Következésképpen két határ 19 ölre, ismét 22 öl-re, ismét attul fogva 25, attul fogva 31, ismét 25, ismét 30, ismét29, ismét 26 öl, ismét 24 öl, ismét 25 öl, ismét 32 … 18 öl aCsörszárkánál. A két részrõl hányatott 110 hányás.”44

1807-ben Papi és Bába között bontakozott ki határvita. A papiak le-geltetés gyanánt ráhajtották állataikat a bábai rétekre, ahol tetemes kártokoztak. A bábaiak erre be akarták hajtani a tilosba „tévedt” marhákat,de azt a papiak nem engedték, mire a szembenálló felek összevereked-tek. Az ügy a vármegye elé került, ahol a papiak még orvosi bizonyos-ság levelet (látleletet) is felmutattak megveretésükrõl. A vizsgálat soránkiderült, hogy a bábai legények éjjel támadtak az elaludt, s döntõen gyer-mekekbõl álló, az állatokra felügyelõ papiakra. A vármegyei bíróság vé-gül a bábaiakat ítélte el. A vétkeseket fejenként 8 rénesforint 20 krajcármegfizetésére kötelezték, mely összeget a bábai bírónak kellett beszed-ni, s eljuttatni a papi károsultaknak. A bábai esküdt a pénz összeszedé-sét azonban megtiltotta, a vita erre 1810-ben újra fellángolt, s a bábai–papi határ pontosításához vezetett.45


41. Uo. XVIII. X. 2225/1762.42. Uo. XVII. X. 2080/1762.43. Uo. VIII. I. 20/1765.44. Uo. 45. Uo. IV. A. 501/e. 812/1810.


1822-bõl arról tudunk, hogy szalontai földesurak a papi birtokosokföldjét is a magukénak szántották, sõt a Papiba vezetõ egyenes szekér-utat is a földjükhöz kapcsolták. A szalontai határ, azon belül is a legelõkigen szûkösek voltak, ezért a földbirtokosok minden eszközzel azon vol-tak, hogy növeljék szántójuk, rétjük és legelõjük területét, nem riadvavissza a törvénytelen cselekedetektõl sem.46

A papiaknak nemcsak a saját határukban voltak határvitáik. 1807-ben a kürti lakosokkal együtt panaszolták be a vármegyénél a kassaipüspökséget. A papi határ a szalontaihoz hasonlóan szintén szûk volt,ezért többek között a kürti határban árendáltak maguknak kaszálót bá-ró Kölsch Ilonától, elõre lefizetve neki az évi 664 Rft bérleti díjat. Ezenaz árendált réten érték sérelmek – a püspökség tiszttartója által – a pa-pi és a kürti lakosokat. A szolgabírói vizsgálat után a tiszttartó elismertevétkét, s kártalanította a károsultakat.47


A község kataszteri térképe 1854-bbõl.(B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 476. d.)

46. Uo. 3546/1822.47. Uo. IV. A. 501/e. 2876/1807.


A település végleges határa és annak nagysága a XIX. század elsõ fe-lében alakult ki, ezt követõen a faluhatár napjainkig alig változott, kisebbhatárkiigazításokra néha azért sor került. Papi területe 1870-ben, a ta-gosítások lezártával valamivel több, mint 3 325 kat. holdat tett ki.48

Utóbb ezt csökkent. 1903-ban közigazgatási értelemben Papihoz márcsak 2 793 kat. hold tartozott.49 Ugyanennyi volt a község területe1937-ben is.50 A II. világháború után egyes külterületi helyeknek a köz-séghez csatolásával Hejõpapi területe 1962-re 2 935 kat. holdra növe-kedett.51 2000-ben a község közigazgatási területének nagysága 1 685ha és 2 287 m2. Ebbõl 120 ha és 3 640 m2 a belterület.52

A határ nagy részét mindvégig a szántóföldek adták. A legelõk és ré-tek nagysága a XIX. század közepétõl folyamatosan csökkent. A meg-mûvelt mezõgazdasági terület a falu gyarapodásával egyenes aránybanfokozatosan nõtt.

Hejõpapi határának mûvelési ágak szerinti felosztása53

Utak, hidak, a külsõ korcsma és a kavicsbányák

A határt különbözõ utak szelték át, amelyek a közlekedés alapvetõ fel-tételeit biztosították.


48. Uo. VII. 1/c. 93. d. Papi 1970. évi földkönyve.49. A Magyar Szent Korona Országainak helységnévtára, 1903. 735.50. Magyarország helységnévtára, 1937. 250.51. Magyarország helységnévtára, 1962. 306.52. HPH. közlése.53. Mezõgazdasági statisztikai adatgyûjtemény 1870–1970. Földterület. III. Községsoros adatok,

1972. 91. ill. Magyarország mûvelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme, 1865. 102.

mûvelési ágév (kat. hold/%)

1865 1895 1913 1935 1962 1966

szántó

kert, gyümölcsös

szõlõ

rét

legelõ

mezõgazdasági ter.

erdõ

nádas

mûvelés alól kivett

összesen

1625

nincsadat

-

383

526

2534

-

15

205

2754

59

-

-

13,9

19

92

-

0,6

7,5

100

2037

80

1

202

228

2548

-

26

190

2764

74

2,8

-

7,2

8,3

92,2

-

0,9

6,8

100

2260

87

21

23

267

2658

-

5

130

2793

80,9

3,1

0,8

0,8

9,6

95

-

0,1

4,7

100

2260

88

17

23

263

2651

-

3

110

2764

81,6

3,8

0,6

0,8

9,3

95,9

-

0,1

3,8

100

2214

142

42

65

257

2720

17

2

195

2934

75,5

4,8

1,4

2,2

8,8

92,7

0,6

0

6,7

100

2251

147

49

42

256

2745

24

2

164

2935

76,7

5,1

1,7

1,4

8,7

93,5

0,8

0

5,6

100


A közlekedés minõségét, az utazás lehetõségét, kényelmét, idõtarta-mát stb. az utak állapota jelentõsen befolyásolta. Korabeli utazók leírá-saiból tudjuk, hogy az utakon lehetetlen állapotok uralkodtak. Szekérrelazok voltak jobban járhatók, amelyek köves terepen vagy a dombolda-lak magasabb térszínein húzódtak, ahol az út a völgytalpon, erózió általsújtott felszínen, valamint sûrû erdõben haladt, ott általában a rosszabbminõségû szakaszok domináltak, amelyek – különösen csapadékos vagyhóolvadásos periódusban – nehezen vagy egyáltalán nem voltak járha-tók. Ebben késõbb sem igen történt változás.

Borsod megye fõ útját már 1067 körül említik; ez a Szihalomból Csa-bára vezetõ út. A csabai útból Olaszegyháza táján elágazott egy nagy út,mely Papit is érintette, s a vásárjoggal rendelkezõ Szalontán át vezetettMuhi felé, ahonnan továbbmenve egyrészt át lehetett kelni Zemplénbe,másrészt Ónodon és Alsózsolcán át Abaújba. E nagy utat Szalontánál ke-resztezte a Miskolcról Ohatra (Szabolcs vm.) vivõ közút, mely Pélyen ésDorogmán át vezetett, ahol a Tisza révje szolgált átkelõül. A tatárjárásután Szalonta vásárhely jellege megszûnt, s ekkor a Szihalom–Muhin át-vezetõ országút a Hejõ, a Bód és a Kersztúr közötti hídon át vezetett.54

A Pesti-révtõl induló – a különbözõ gazdasági tájakat összekapcsoló –nagy út (= via magna) évszázadokon át Papitól északnyugatra húzódott,összekötve Mezõkövesdet és Ónodot. Ez utóbbi Muhi térségében elága-zott: a Sajó, a Bódva és a Hernád völgyében haladt tovább a Felvidékbányavárosai és kereskedelmi központjai felé. Egy másik elágazás Tokaj-Hegyaljára vezetett, ahol a tokaji Tisza-rév (-híd) alkotta az észak-ma-gyarországi közlekedési hálózat egyik legenergikusabb pontját.55

A XVIII. században alakult ki az ún. postautak hálózata, amelyekneknem volt lebecsülendõ a település- és kereskedelemfejlesztõ hatása. Egerfelõl Ónodon keresztül (Miskolcot megkerülve) haladt eredetileg a pos-taút Forrón át Kassa felé.56 Ez az út is Papitól északnyugatra haladt. AXVIII. század végén a települést közvetlen út kötötte össze Muhival,Szakálddal, Bábával és Szalontával. A Muhi–Szakáld felé vivõ út nyár-idõben és száraz mezõk esetén szilárd, jó út volt, a Hejõn túl azonbanmár elhasználódott, és a gázlónál némileg homokos volt, ami csak kön-nyû fuvarral való átkelésre alkalmas. Bábára nyáridõben, kis vízállásnála faluban található gázlón és a mezõkön át szintén szilárd és jó út veze-tett. Szalontára a Hejõ mentén lefelé vitt az ún. feketeagyagos út, ami


54. Györffy, 1963. 747.55. Frisnyák, 2000. 18.56. Csorba, 1994. 120.


esõkor könnyen tönkrement, de egyébként mindenféle jármûvel hasz-nálható volt.57

A fõ közlekedési útja a településnek a nyugati faluszéltõl mintegy 400méterre lévõ, Nyékládházát és Mezõcsátot összekötõ ún. tiszamenti or-szágút volt. Ez vezetett le a folyóhoz, Ároktõhöz, Tiszabábolnára, Valk-ra, Négyesre stb. Forgalmas út volt mindaddig, amíg 1906-ban a Nyék-ládháza–Mezõcsát vasútvonal meg nem épült.58

A XIX. században az utak mentén ún. állásokat alakítottak ki. Ezeknagy befogadóképességû, deszka vagy vályogfalú kocsiszínek voltak,melyekbe lóval, szekérrel is be lehetett állni zord idõben és a téli hóna-pokban. A fal mellett körös-körül jászlak voltak az állatok etetésére. Oly-kor még ajtók is voltak az épület két végén. Az állásokban gyakran lel-tek ingyen szállásra a vándorcigányok, koldusok és más hasonló népek.Ilyen állás volt Papi mellett is, kívül a falun.59

Papiban a Mezõcsátra vivõ út mentén már a XVIII. század elsõ har-madából tudunk korcsma épületérõl. 1725-ben Csiszár Istvánnak voltott korcsmája.60 Az épület létezésérõl 1759-ben és 1778-ban is tudunk.1778-ban ezt a korcsmát a helyiek már külsõ csárdának nevezték.61

Ez a korcsma és a mellette lévõ állás a mezõcsáti út falu felõli oldalán,a Külsõ kocsma-dûlõnek nevezett domb tetején volt, közel a faluba ve-zetõ úthoz. Ez az út vezetett Hejõbábán át Oszlárra, Nemesbikkre és to-vább Tiszapalkonya felé. A Tisza felõl jövõknek Miskolcra menet itt voltaz éjjeli szállásuk. A korcsma az 1910-es évekig üzemelt. A vasút kiépü-lésével vesztett jelentõségébõl, csökkent a forgalma, egyre nehezebbvolt rentábilisan mûködtetni.62

A korcsma falán kõbe vésve a következõ cégér volt olvasható: „Ez ittHejõpapi nemesek hazája, melyet véren szerzett õseink szablyája.Címere: Török fej; pajzsa és kopjája, a jövõ (vagy érkezõ) vendégetjó borral kínálja!” Az épület lebontása után ez a kõlap a Pataky család-hoz került, majd az idõk folyamán elkallódott.63

A hejõpapi külsõ korcsma kedvelt volt az utazók, vásárosok körében,amit a papi gazdák igyekeztek kihasználni. Itt árulták a messze-földön hí-res, a papi asszonyok által készített túrós rétest, amit „papi bélesnek”neveztek.64


57. Csorba, 1990. 88–89.58. Kövér, 1986. 44. 59. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 23.60. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 39. lap.61. Uo. IV. A. 501/d. XVII. V. 566/1759. ill. IV. A. 501/c. XVII. XVI. 3747/1778.62. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 23–25. 63. Uo. 24.64. Uo.


A papiak is szívesenjártak a külsõ korcs-mába kártyázni, mulat-ni. A falun belül is voltkorcsma, de annaknem volt külön kártya-szobája. Másrészt azúrfiak itt jobban el tud-tak bújni az asszonyokelõl. Volt is ebbõl rend-szeres perpatvar a csa-ládokban.65

A külsõ korcsmamegszûnése után Krausz Imre a faluban Csuka Nyilas Károlytól, majdkésõbb a zsidó Sambermantól bérelt házban nyitott korcsmát és kis sza-tócsboltot 1934-ben bekövetkezett haláláig.66

Rendszeres útépítési munkálatokat a XVIII. században csak a kiépülõpostahálózat útjain végeztek. Az ilyen utakra a vármegye figyelt oda; az õfeladata volt az utak, töltések lehetõség szerinti jó állapotban tartása. Azezzel kapcsolatos munkák elvégzése a faluban élõk vállára nehezedett.67

Az utak építésének és karbantartásának sürgetõ gondja az árucsere, akereskedelem fejlõdésével szoros összefüggésben jelentkezett. Az 1890.évi I. törvénycikk, amely az utak építésének és karbantartásának a rend-jét szabályozta, a legmagasabb jogállású – tehát tartósabb és jobban kar-bantartott – útnak az állami utat tartotta. Ez alatt voltak az úgynevezetttörvényhatósági (megyei) utak. A községi közlekedési, úgynevezett vici-niális utak a szomszédos települések közötti kapcsolatot biztosították, il-letve a magasabb rendû utakhoz való csatlakozást tették lehetõvé.

A XIX. században ilyen utak vezettek Hejõpapiból Szakáldra és Hejõ-bábára. Ezeket az utakat legtöbbször akácfák szegélyezték, amelyeknekmég a XX. század elsõ felében sem volt szilárd burkolatuk, s fenntartá-suk a falvaktól komoly anyagi áldozatot követelt.68

A falu útjainak teljes portalanítása csak most van napirenden.69

A községi dûlõutak a település határán belül a belterületet kötöttékössze a határ különbözõ dûlõivel. A dûlõutakról a tagosítási perek lezá-


Készül a „papi béles” 1940-bben.(Fotó: Vizsolyi Kálmánné tulajdona.)

65. Uo. 25.66. Uo. Samberman is szatócs zsidó volt, de leköltözött Mezõcsátra.67. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1585/1847.68. Uo. IV. B. 818. 4417/1910. ill. Bm. U. 299. Hejõpapi 1870. évi térképe. ill. IV. B. 818.

2783/1905.69. HPH. közlése.


rása után, 1869-ben határoztak, sok esetben új dûlõutakat jelöltek ki,míg a régiek egy részét felszántották. Ilyen kialakított, új dûlõút volt aPapsor-dûlõben Emõd felé 8 öl szélességben és a temetõ nyugati szélé-nél található kereszt választóvonalból elinduló ugyancsak 8 öl szélessé-gû, marha kihajtására is alkalmas, a tagbirtokosok földjére vezetõ út.70

A Hejõ-patak szabályozása után a mérnökök új útvonal kialakításáratettek javaslatot Hejõpapi és Hejbába között. Ez az út a hejõpapi Temp-lom utcából egyenesen a hejõbábai római katolikus templomhoz veze-tett volna egy aránylag rövid úton. A hejõbábai földbirtokos, Bükk Zsig-mond azonban ezt megakadályozta, mivel ez az õ földjét szelte volna ke-resztül. Így kitolták az utat az Orczy–Bükk–Sebe birtok közös határába,és ma is ott vezet végig, csak a birtokosok változtak meg.71

Ezen az úton emeltek – az Ábrahámi bácsi hajdani malma táján – egymagas, keskeny töltést a régi Hejõ medrében. Pár száz méterrel odébbaz új meder felett építették fel fából a feketére festett ún. „Fekete hidat”.Ettõl kb. 200 méterreállt a régi Porkolábhíd, mely idõvel eltûnta régi patakmederrelegyütt, helyét feltöltöt-ték. A Hejõ felett amalomhoz és a vasút-állomáshoz vezetõúton is építettek egyfahidat a község mel-lett, míg a vasút vashi-dat készített a Hejõnvaló áthaladásra, amitaz 1930-as évekbenaz egyik árvíz megrongált. 1944-ben a németek ezt a hidat a levegõberöpítették. A vasútállomásra igyekvõk a legelõ szélén, a Darvas birtokmellett egy ideiglenes keskeny pallóhídon mehettek keresztül a Hejõn.Még egy régi hídja volt a falunak az õsi Hejõn, a Jókai út végén, a te-metõ mellett. Kifelé vezetett a faluból és „Nagy kõhídnak” nevezték. AXX. század elején ez a híd már nem volt meg.72

A Fekete híd és a malomba járó dûlõúti híd az 1900-as évek elejénkészült. A dûlõúti hidat a község Czakó János törvénybírósága idején


Ifj. Csatlós Lóránt a Hejõ-hhídon 1966-bban.(Fotó: Csatlós Lórántné tulajdona.)

70. Pestovics, 2000. 38.71. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 27.72. Uo. 27–29.


vasbeton hídra cserélte fel. A Fekete hidat a megye javítgatta. A községaz 1940-es években azt kérte a megyétõl, hogy a híd kijavítása helyett,egy új utat és fahidat építsen a falu felsõ végén, a Kiserdõ nevû legelõszélén. Ez az út új nyomvonalon vezetett volna az állomás alsó szélén, avasúti pályánál a jelenlegi hejõbábai úthoz. Így kb. fél km-rel rövidebblett volna az út az állomáshoz, illetve Hejõbábára. A falu kérését a hejõ-papi születésû Szilvássy Pál országgyûlési képviselõ és Nyilas Ferenc,ugyancsak hejõpapi születésû vármegyei fõjegyzõ közbenjárására a me-gye elfogadta, de az útépítést az idõközben kitört II. világháború meg-akadályozta.73

1945 után az út maradt ott, ahol volt, a Fekete híd helyett beton hi-dat építettek, és az úttest tetejét kb. 6 méter szélességben szilárd burko-lattal és bitumen réteggel látták el. A vasútállomásra vezetõ gyalogút kispallóhídját újra és újra megjavították, de sokszor hiába, mert a téli hó-napokban a pallóhíd deszkáit a lakosok egy része el-ellopta. A községitanács végül betonjárdát építtetett – döntõen társadalmi munkában, sközel 10 évig tartó munkával – az állomáshoz, melynek utolsó munka-fázisát Vályi András iskolaigazgató és tanítványai végezték el. 1956 utána járda egészen az állomásig villanyvilágítást kapott. Ekkortól azonbanazt a meginduló buszközlekedés miatt egyre kevesebben használták.74

Itt kell szót ejtenünk a papi kavicsbányákról is. Már a XIX. század el-sõ harmadában hordták a vármegye szekerei a kavicsot a Miskolci- ésaz Egri járás útjainak javításához. Ezt a lakosok egyre jobban sérelmez-ték, mivel a szekerek hol a rétjeikben, hol a vetéseikben tettek kárt. Ar-ról is tudunk, hogy a közbirtokosok az igriciekkel és a szalontaiakkalösszefogva 1835-ben vasvillával álltak õrt a legelõkön lévõ kavicsbányákelõtt, hogy megakadályozzák a kavicsszállítást.75

A papi compossessorok a szolgabírón keresztül kértek kártalanítást amegyétõl, majd felajánlották a bányát megvételre, 400 ezüst forintért. Aszolgabíró a helyszíni szemle után (1835) vételi javaslatot terjesztett avármegye elé, s elfogadhatónak vélte a vételárat. Az ominózus kavicsbá-nya nemes Sólyom János, nemes Sólyom József, nemes Szabó Pál ésDulházi József földjén volt.76

A vármegye 1836-ban végül is egy másik, jobb kavicsot adó és ol-csóbb kavicsbányát vett meg a Sólyom birtok mellett, ami Balogh Ábra-


73. Uo. 27.74. Uo. 27–28. Szikszay – néha iróniától sem mentesen – részletesen ecseteli a nehézkes, éveken

át tartó járdaépítést.75. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 2988/1835. 76. Uo. 1767/1835.


hámé volt. Ez a bá-nya a papi és emõdiközös határ menténhelyezkedett el, smár 1–1,5 lábnyiraa föld felszínétõl jótöltéskavicsot adott.A vármegye az Egrijárás útjainak javítá-sához hordta innena kavicsot.77

A XX. század ele-jén is mûködött ez abánya, aminek ak-

kor Ficzere volt a neve. A községtõl 3 km-re északra feküdt, a nyéki út17–18. km-e között. A tarka színû, dió-, tyúktojás nagyságú kvarc ka-vics – ami a Hejõ alluviumából származott –, a vármegyei törvényható-sági utak kavics-borítására szol-gált. Évi termelé-se 200 m3 volt.78

A község közle-gelõjén az 1930-es évek másodikfelében 2–3 ho-mok- és kavicsbá-nyát (ebbõl egyNagy Dánielé volt)is nyitottak. Egyik-másik 1945 utánkimerült, de a tszáltal nyitott új bá-nyákból már az or-szág számos vidékére szállították a hejõpapi kavicsot.79 1967-ben a tsztöbb mint 11 000 m3 kavicsot termelt ki, ami Nyiregyházára is eljutott. Aközös gazdálkodás bevételének jelentõs részét a kavics eladása adta.80


Kavicskitermelés a falu határában.(Fotó: Takács L.)

Új kavicsbánya megnyitás elõtt.(Fotó: Kovács Zs.)

77. Uo. 2763/1836.78. Schafarzik, 1904. 65. ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. IV. 818. 3560/1898.79. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 40. és 74.80. ÉM. 1967. július 4. 12. p.


Hejõpapi határában ettõl kezdve a kavicskitermelés kisebb megszakí-tásokkal, de a mai napig folyamatos. Az M3-as autópálya építése ser-kentõleg hatott új bányák nyitására. 2000/2001-ben addig soha nemlátott méreteket öltött a kavicsbányászat, újabb és újabb területek kerül-nek feltárásra, indul meg rajtuk a termelés.


Kavicsbánya-ttó Hejõpapiban.(Fotó: Takács L.)


A lakóházak

A Borsodi-Mezõség népi építészete Dél-Heves hasonló vidékéhez csat-lakozik. Dél-Borsod hagyományos falusi épületállománya ma alföldi jel-legû, történetileg azonban az Északi-hegyvidék lakóépítményeinek egyesjellemzõi egészen a Tiszáig kimutathatók területén.1

Papiban a legtöbb ház a XVIII. század végén épült. A falu elsõ háza ahagyomány szerint a falu legmagasabb pontján állt, a második utcában(Rákóczi út) a Nyi-las és a Veres csa-lád házhelye kö-zött.2 Az akkorépült házak közültöbb még az 1990-es években is állt.3

A XVIII–XIX.században házépítõmesterember aligakadt a faluban.Egyszerû házaikat aparasztok a rokon-ság és a barátokközremûködésévelmaguk építették,legfeljebb a tetõfe-dés igényelt szak-

109IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE

IX. A község épületei és építkezése

Korpás István õsi, többszáz éves háza 1929 körül aBethlen I. u. (ma Kossuth u.) 40. sz. alatt. Elõtte fiaLajos, mint levente. Az eresz alatt ülnek: Veres Fáni

néni, az édesanyja és Korpás István az apja, mellette a szomszéd Szikszay Kálmán.

(SRKL. K44. VI. 7.)

1. Fügedi, 1997. 139.2. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967.3. Fügedi, 1997. 139.


munkát. Az építke-zéshez a legutóbbiidõkig a környékentalálható, ingyenm e g s z e r e z h e t õanyagokat használ-ták. Adott volt aföld, a szalma, afûz, a nád, a sár ésa zsúp.4 A fát a Ti-sza szállította.5

Papiban a vá-lyogépítészet már aXVIII. század végé-tõl dokumentálha-

tó. A házak nagy méretû vályogból készültek, melynek mérete 45x25cm-t tett ki. A vályogot lóval tapostatták.6 A vályoghoz az alapanyagota papiak magukszedték a cigányte-lep melletti vályog-gödörbõl, a disznó-legelõ mellõl. A vá-lyog aprószalmás,törekes, pelyvás,sásos sárból vagyagyagból készült,megszárított, de kinem égetett tégla.Papiban a vályogközé nem pelyvát,hanem szalmát ke-vertek. A két világháború között még a szegényebb magyar családok isvetettek vályogot, de a XX. század közepére már kizárólag a cigányokfoglalkozásává vált.7

A papi cigányok a vályoggödör túlsó, északi oldalán – nem a falu fe-lé esõ részen elterülõ egyenetlen, gidres-gödrös területen – laktak, az

110 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE

Kovácsné 1795-bben épült lakóháza 1967-bben aKossuth u. 48. sz. alatt.

(MNM. F. 210563. Kresz Mária.)

A cigánytelep a Kerek-ttóval 1967-bben.(MNM. F. 210641. Kresz Mária.)

4. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 11.5. Uo. EA. 8479. Kresz, 1967.6. Uo. 7. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 40.


1940-es évekbentöbbnyire égre nyí-ló putrikban. (A te-rület azért voltegyenetlen, mertmindenki innenhordta – ingyen – atapasztáshoz a sár-ga földet, majd azagyag alatti homo-kot az építkezések-hez.)8

A vályogfalú há-zak mellett ritkánsövényfalú házakat is építettek.9 Ilyen vázszerkezetû-sövényfalú házat,vagy annak emlékét még Mezõkövesdrõl, Tardról, Igricibõl, Mezõcsátrólés Tiszatarjánból ismerünk, de számuk a teljesen földfalú, többnyire vá-

lyogból készült falakmellett ott is csekélyvolt.10

A dél-borsodi la-kóházak többnyireszoba-konyha-kam-ra alaprajzi elrende-zésûek. Kivételkénta Hejõ és a Sajó kö-zötti részeken feltû-nõ gyakorissággalmár a XIX. századelsõ felében két la-kóhelyiséges házaképültek.11 Papiban

háromosztatú (nagyház-pitvar-kisház), ritkábban a négyosztatú – az elõb-bihez csatlakozó kamrával bõvített – alaprajzú házak terjedtek el.12

A lakóépítmények tüzelõberendezése egyértelmûen alföldi jellegû. Aboglyakemencék, a konyhai tüzelõpadkák a visszahúzódó belül fûtõs,


Nyári konyha belseje.(MNM. F. 210536. Kresz Mária.)

Akmadoli György házában a nagyház, amit laktak 1967-bben.


8. Uo. ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 2079/1899.9. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967.

10. Fügedi, 1997. 139.11. Uo. 142.12. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967.


belsõ füstelvezetéses kemencék helyét foglalták el. Az Alföldön megszo-kottal szemben itt gyakran a szabadkémény csak a konyha hátsó részé-nek felét, kétharmadát borítja és a konyhai tüzelõpadkák mindössze akemence szája elõtt figyelhetõk meg. Papiban minden házban volt nagybúbos kemence jó széles padkával és suttal. Télen azon melegedett acsalád. A kemencét leginkább szalmával fûtötték, de abból sem voltmindig elegendõ. Télen ilyenkor a férfiak elindultak „gazolni”, s nagyköteg gyékénnyel, kákával vagy sással tértek haza. A szegény nép úgysegített tüzelõ gondján, hogy nyáron kijárt a marha legelõre, és a füvönszéthullott és a lepényszerû, vékony, kiszáradt marha ürüléket (ganéjt)összegyûjtötte. Ezt a padláson elraktározták télire, vagy nyáron a szabadkonyhán eltüzelték. Nem csak szedték, de maguk is készítettek a szar-vasmarha friss trágyájából tõzeget, téli tüzelõt. A XIX. században erdõ,fa már alig volt a papi határban, így aki azzal akart fûteni – csak a tehe-tõsebbek tehették meg –, azok szekérrel hoztak fát az aranyosi- és aharsányi erdõkbõl.13

A vidék jellemzõ tetõszerkezete az ágasfás-szelemenes. Papira a sza-rufasoros, torokgerendás, (teljesen vagy csak részben) kontyolt tetõk vol-tak a jellemzõk. Az épületeket túlnyomórészt náddal, kisebb részbenzsindellyel fedték. 1900-ban a 282 lakóházból 267 volt náddal (kisebbrészben zsuppal), 13 zsindellyel fedve, cseréptetõ még nem volt a falu-ban. A 282 ház közül 278 vályogból épült.14

A paraszti (cseléd) és a nemesi ház között alig, vagy egyáltalán nemvolt különbség, legfeljebb annyi, hogy a nemes házának néha folyosójavolt elöl, illetve a 2. vagy 3. oldalon, s a mestergerendára az évszámmellé olykor az építõ család névjelét és valami cifraságot is belevéstek.A középbirtokos nemesi famíliák (Vizsolyi, Veres, Nagy, Darvas) házaita XIX. század második felében átépítették. Ezek magasabb épületek vol-tak, s mindig rendelkeztek folyosóval. Az oszlopokat fából faragták, akõoszlop vagy a téglából készült ritka volt.15

A Magyar Néprajzi Múzeum által végrehajtott népi-építészeti gyûjtéskeretében a település régi lakóházait 1967-ben felmérték. Ezek közülhárom lakóépületet mutatunk be.16

A legelsõ, a legrégebbi ház (1790-es évek elején épült) a Jókai út 2.szám alatt, id. Szabó Gyula tulajdonában volt. Régi cselédháznak épült,amiben két család lakott. A faluban „hajlított” vagy „görbe háznak” is


13. Fügedi, 1997. 142–144. ill. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 56–58.14. MNM. EA. 8479. Kresz, 1967.15. Uo. 16. Uo.


nevezték. Lábazatafeketére volt festve,fala fehérre meszel-ve. A vályogból ké-szült épület jellem-zõi: kontyfedél kisvértekkel, szarufa-sor, torokgerendásfedélszék, nádtetõ,bepadolt konyha le-bontott kemencével.

A Kossuth út 43.szám alatt állt 1967-ben özv. Kurucz Jó-zsefné és Molnár Mi-hályné lakóháza. Az épület vályogból készült, kontyfedéllel, mindkét vé-gén vértekkel, szarufasorosan, torokgerendával, fehérre meszelve, feke-te lábazattal.

A falu leggazdagabb nemesi családjának, a Vizsolyi famíliának a háza kb.1890-ben épült. Két szobából és egy boltíves konyhából állt, két oldalt tor-

náccal, s boltíves, kerekoszlopokkal. Vályogbólkészült, kontyfedéllel,torokgerendával, szaru-fasorral. A század ele-jén zsindellyel, majdvaslemezzel (1910–1911), utóbb palávalfedték. Rózsaszínre voltfestve, s belül is át voltmázolva.

Vizsolyi István ne-mesi kúriájáról tudjuk,hogy az utolsó, õs ágitulajdonosa az I. világ-

háborúban hadiözvegyen maradt özv. Illésy Tamásné, született VizsolyiMagdolna volt. Õ adta el azt Veres Bertalannak, akitõl bátyja, VeresSándor adóságai miatt (Bertalan volt bátyja kezese) elárverezték.

Az árverésen Nagy Lajos, helyi segédjegyzõ vette meg, aki késõbb azteladta dr. Szikszay Kálmánnak. Tõle Kovács János hejõpapi segédjegy-


A falu legrégebbi háza, a „görbe ház” 1967-bben, aJókai út 2. szám alatt Szabó Gyuláné tulajdonában.


Vizsolyi István régi nemesi kúriája, majd a „Fenyõ presszó” 1967-bben.



zõ vette meg. Az õözvegye adta el ahelyi földmûvesszövetkezetnek,amely berendeztebenne a Fenyõespressót. Nevétonnan kapta, hogykis kertjében akkormég két szép fe-nyõfa állt.17

A faluban másnemesi kúriák isvoltak. A Nyilascsaládé (Nyilas Pá-

lé) a Jókai utcában állt. Ez is boltíves, vályogház volt két elõszobával, 3vagy 4 szobával, éléskamrával, konyhával, udvarán számos gazdaságiépülettel. (Nyilas Pál 1912 körül a szomszédos nagy kertben épített ma-gának egy nagy, modern lakóházat és mezõgazdasági majort.) 1978-ban az épületet állator-vosi lakásnak és rende-lõnek használták.

Szintén boltíves, fo-lyosóval ellátott kúriavolt Illésy János háza aKossuth utcában, aFelvégen. A folyosóboltívét 1920 körül le-bontották. Tetõzete az1900-as évek elejénfestett pléh lemez volt,amit az épület tulajdo-nosává váló katolikusegyház cserélt le cserépzsindely tetõre, ahová a gólya fészket rakott. Akatolikus imaházat alakítottak ki benne.

Pataky Gyula kúriája a Rákóczi és a Kossuth utca keresztezõdésénélállt. Ez is oszlopos, boltíves, palatetõs, gólyafészkes ház volt. A szocia-lizmus elsõ éveiben ebbõl alakították ki az egészségházat. Utóbb az osz-


Lakóház alaprajzok a faluban.(MNM. EA. 8479. Kresz Mária gyûjtése alapján

készítette Fata Edina.)

Nyilas Béla nemesi kúriája, késõbb állatorvosilakás és rendelõ 1940-bben.

(Fotó: Dr. Zongor Zoltánné tulajdona.)

17. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 157.


lopai kezdtek kidõlni, a falai megrepedeztek, az épület lakhatatlannávált. A község eladta, s miután az épületet lebontották, új tömbházatépítettek helyén.

A Darvas ház magas, fazsindelyes, boltíves, folyosós épület volt, me-lyet Deme ház néven is emlegettek. (A pesti házát elvesztett dr. KõrössyDániel és felesége Deme Zsuzsanna lakott benne.) 1919-ben a vörös õr-ség épülete volt. Az 1920-as években lebontották, mivel lakhatatlannávált az elmulasztott felújítási munkák miatt.18

Dr. Szikszay Kálmán, 1935–1936-ban épült orvosi lakása a nemesikúriák mintájára készült. A téglaoszlopos, boltíves, folyosós díszes ház aKossuth út 8. szám alatt ma is áll.

A XX. század közepén Hejõpapiban a lakóházakra még mindig afentebb taglalt, XVIII–XIX. századra jellemzõ sajátosságok voltak érvé-nyesek. Az 1941. évi népszámlálási adatok szerint a 353 lakóház mindföldszintes volt. Az épületek döntõ többsége, 348 (98,5 %) még mind-ig vályogból készült. Csupán 4 ház épült betonból vagy téglából és 1kõbõl. Alappal 34 ház rendelkezett. Egyszobás volt 312 (88,4 %), két-szobás 38 (10,8 %), s csupán 1 lakóház volt háromszobás. Pince 18ház alatt volt. A tetõzetet még mindig a nád és a zsúp uralta (201 db.,57 %), de már jelentõs volt a cserép, pala vagy bádog tetõs épületekszáma és aránya is (152 db., 43 %). A 489 szobából 5-nek volt tégla-,105-nek fa- és 379-nek vert földbõl a padozata. A konyháknál is ha-sonló megoszlást figyelhetünk meg: 11 deszka-, 48 cement- és 277vertföld padozatú.19

A helyiségek rendeltetése 1941-ben


18. Uo. 157–159.19. Az 1941. évi népszámlálás. Lakóházak és lakásadatok községek szerint, 1982. 30–31. és

176–177.

helyiségek száma %

lakószoba 483 46,6

más célra használt lakószoba 3 0,3

hálófülke, hall 1 0,1

cselédszoba 2 0,2

konyha 336 32,4

elõszoba 40 3,9

éléskamra 123 11,8

fürdõszoba 7 0,7

egyéb 41 4

összesen 1036 100


Több helyiségbõl álló, fürdõszobás, 2–3 szobás összkomfortos lakó-házak csak a II. világháború után épültek. Sokan nem építettek új háza-kat, hanem a régi épületek lakóterét új helyiségek hozzáépítésével nö-velték meg. Ekkor már szilikátból, téglából, salakból építkeztek a lako-sok. A hejõpapi lakások száma lassan, de folyamatosan növekedett.

A lakóházak számának változása a XVIII. század végétõl 1990-ig

A lakások építési évét vizsgálva feltûnõ, hogy 1990-ben az épületektöbb mint 39 %-a még 1945 elõtt épült. Sõt, igen magas a XIX. század-ban, még 1899 elõtt készült épületek száma (77) és aránya (18,2 %) is.Komfortfokozat szempontjából még rosszabb a helyzet. 1990-ben a la-kások közül csupán 77 (18,2 %) volt összkomfortos. Szobaszám szem-pontjából az 1–2 szobás épületek voltak az uralkodók. Tulajdonjellegszerint 411 családi ház mellett 13 állami vagy szövetkezeti lakása volt afalunak. Emeletes ház egyetlen egy sem akadt a községben. VízöblítésesWC-je 181, míg központi fûtése csak 87 lakásnak volt a 424-bõl.20

Lakások építési év szerint 1990-ben


20. Az 1990. évi népszámlálás B.-A.-Z. megyei adatai, 1991.

év

1787

1877

1900

1903

1913

1937

lakóház

142

257

278

282

296

1920 333

328

év

1941

1962

1970

1980

1990

lakóház

353

383

407

411

416

1899 elõtt 18,9% (80)1980–89 19,6% (83)

1945–59 11,8% (50)1960–69 16,1% (68)

1900–19 7,5% (32)

1920–44 12,7% (54)

1970–7913,4% (57)


Lakások szobaszám szerint 1990-ben

Lakások komfortfokozat szerint 1990-ben

A középületek és az infrastruktúra fejlõdése

A községnek már 1746-ban volt faluháza.21 Itt õrizték a helység ládáját,itt tartották az elöljáróság üléseit.22 A faluháza a mai polgármesteri hiva-taltól 50–60 méterrel lejjebb állt. Náddal fedett volt, amit az új község-háza felépítése után sokáig apaállat istállónak használtak.23 A falu 1910-ben épített magának új községházat.24 Az épület 1913-ban kigyulladt, de


21. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/1746.22. Uo. IV. A. 501/e. 1577/1824.23. HPH. Benke, 1956. 7.24. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 600., 935., 1777., 1971., 2324., 2729. és 4424/1910. ill.

2633/1912.

1 szobás 32,3% (137)

1,5 szobás 21,7% (92)

összkomfortos 18,2% (77)

fél komfortos 3,8% (16)komfort nélküli 41,5% (176)

szükség lakás 17,4% (74)

egyéb lakás 1,9% (8)

komfortos17,2%(73)

2 szobás 20,7% (88)

3 szobás 6,4% (27)

2,5 szobás 15,6% (66)

3,5 szobás 2,1% (9)

4 vagy több szobás1,2% (5)


még idejében eloltották a tüzet, így azt komoly károsodás nem érte.25

1950 után ez lett a tanácsháza, amit 1959-ben kívül-belül felújítottak.Az épület négy hi-vatalos helyiségbõlés egy tanácste-rembõl állt.26

1991–1994 közöttmár mint polgár-mesteri hivataltalakították át.27

A község már az1880-as években,majd a XX. századelején szeretett vol-na saját postaügy-nökséget, de a be-

nyújtott kérvények nem hoztak eredményt.28 A faluhoz legközelebbi pos-ta az 1880-as évekig Mezõcsáton, majd 1888-tól Hejõbábán volt.29 Az1920-as években elõbb postaügynökség jött létre a községben, melyetHejõbábáról ellen-õriztek, majd 1938-ban felállt az önállópostahivatal. A maiposta épületét –mely korábban ne-mesi kúria volt –elõször 1961/1962telén újították fel.Az átépítés alatt aposta a tanácsházá-ra költözött.30

1960 júliusábanadták át – Vincze


A tanácsháza 1961-bben.(HOM. HTD. 79. 676. 1. Ferencz, 1962.)

A posta épülete.(Fotó: Kovács Zs.)

25. Uo. 750/1913.26. HOM. HTD. 79. 676. 1. Ferencz, 1962. 37–38. 27. HPH. közlése.28. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 562/1885. ill. 2698. és 4716/1911. 29. A Magyar Korona Országainak helységnévtára, 1877. 663. ill. A Magyar Korona Országainak

és Bosznia és Hercegovina helységnévtára, 1888. 482.30. Magyarország helységnévtára, 1926. 132. ill. HOM. HTD. 79. 671. 1. Ferencz, 1962. 40.


Bertalan párttitkársága alatt – a faluban a pártházat, mely jelentõs tár-sadalmi munkával épült meg, melyben a tsz- és a gépállomás dolgozói,a KISZ-esek, párttagok és párton kívüliek egyaránt segédkeztek. Azépítkezés költségét 208 ezer Ft-ra tervezték, de az a berendezésekkelegyütt 190 ezer Ft-ból kijött. Az átadást követõ ünnepi vacsorára aszomszédos kultúrház tágasabb helyiségében került sor, ahol az Ifjú Gár-da tagjai segédkez-tek. A megyei párt-bizottság egy Mun-kácsy tv-vel ajándé-kozta meg az új in-tézményt.31

Az egyházi-, ok-tatási-, kulturális-és egészségügyi in-tézményekrõl azadott fejezeteknélrészletesebben szó-lunk. Itt rövidencsak arra térünk ki,hogy a falu középbirtokosainak ingatlanait 1945 után államosították.Ezeket az épületeket alakították át közintézményekké, jelentõs társadal-mi munkával.32

Külön fejezetben szólunk a papi malmokról és az árvaházak épületei-rõl is.

Közhasznú épület volt a faluban a község tulajdonában lévõ mészár-szék is, melynek létezésérõl a XVIII. század végétõl, 1783-tól van tudo-másunk.33 A falunak saját jégverme is volt.34 Távbeszélõt (telefont)1916–1918-ban kapott a község.35

A település elektromos árammal való ellátása elõször 1914-ben vetõ-dött fel, de a képviselõ-testület akkor még elvetette a kérdést.36

1915–1916 táján Tatay Sándor a malomban és a hozzátartozó épüle-tekben úgy oldotta meg a villanyvilágítást, hogy a vízenergiát hasznosí-totta egy áramfejlesztõ segítségével. Az a Hejõ vízhozamától függõen a


A pártház 1961-bben.(HOM. HTD. 79. 676. 1. Ferencz, 1962.)

31. ÉM. 1961. augusztus 3. 3. p. 32. HOM. HTD. 79. 671. 1. Ferencz, 1962. 27–28.33. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. XIX. 4254/1783.34. Uo. IV. B. 818. 2940/1913.35. Uo. 560/1916. ill. 4415/1918.36. Uo. 2758. és 5466/1914.


villanyégõk hol vakító fényt árasztottak, hol csak éppen pislákoltak. Eza falu elektromos árammal való ellátását azonban nem mozdította elõ.37

A korabeli emberek petróleum vagy olajmécses lámpával világítottak.Az I. világháború idején a petróleum hiánycikk volt, s a belé töltött nap-raforgó olaj táplálta a kanóc lángját. Ezek a mécsesek azonban elég gyérfényt adtak. Olykor – ha a háztartásban már napraforgóolaj sem volt –avas zsiradékot tettek egy tányérba, amibe egy ruhadarabból készítettekmécsbelet. Nagy fényt ez sem adott, de bûzt annál inkább. Ilyen sejtel-mes világítás mellett folyt az I. világháború téli estéin a kukoricamorzso-lás, a kenderfosztás és a hadi események tárgyalása.38

Az 1940-es évek elején újra felvetõdött a település elektromos áram-mal való ellátása a Hernádon, a Bõcsnél épülõ vízi erõmûvel kapcsolat-ban. Magánvállalkozás keretében meg is indult a vezetékek kiépítése, sa lakások rákötése az egyes településeken, így Hejõpapiban is (1943 tá-ján), de a II. világháború fokozódó nehézségei a kezdeményezésnek vé-get vetettek.39

Csak harmadszori nekifutásra valósult meg a falu villamosítása. Elõ-ször az 1945 után megalakult gépállomásra vezették be az elektromosáramot a Miskolc–Hejõbába–Nemesbikk között húzódó nagyfeszültségûvezetékrõl. A falu vezetõsége a költségekhez nem akart hozzájárulni,mondván, lesz az még olcsóbb is. (Kovács János jegyzõ sokalta a 30 000 Ft-os költséget, amit a gépállomás árammal való ellátásához kel-lett volna adnia a falunak.) A gépállomás végül mégis villamosítva lett,míg a községnek még évekig kellett várnia. Végül 1955-ben – felsõbbutasításra – vezették be a faluba az elektromos áramot, amihez a telepü-lés költségvetésébõl 600 000 Ft-tal járult hozzá.40

A falu látványos fejlõdése ekkortól kezdõdött. 1970-ig új orvosi lakásés rendelõ épült, felújították az iskolai napközi otthont, az iskolát új tan-termekkel bõvítették, kialakították a Fenyõ presszót, átadták a községipolitechnikai épületet, pártház, új állatorvosi lakás és rendelõ épült,1959-ben tüzép létesült az állomás mellett, kialakították az óvoda, akönyvtár-, a kultúrház- és a mozi helyiségeit, szolgálati lakások épültek.41

1966-ban már négy boltja, 2 km-nyi járdája, 54 közvilágítási lámpahe-lye, 7 ásott- és 1 fúrott közkútja volt a községnek.42


37. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 163–164.38. Uo. 164.39. Uo. 164 –166. ill. B.-A.-Z. M. Lt. V. 159. 2. d. 1036/1946. 40. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 166–167. ill. HOM. HTD. 79. 671. 1. Ferencz, 1962. 39.41. HOM. HTD. 79. 671. 1. Ferencz, 1962. ill. ÉM. 1964. 19. szám. 6. p. 42. Varga, 1970. 236.


1970 és 1990 kö-zött a nagyobb beru-házások között emlí-tendõ a ravatalozómegépítése, a torna-szoba és a salakpályakialakítása, a közku-tas ivóvízellátó rend-szer kiépítése. Ebbenaz idõszakban az in-tézmények vonatko-zásában inkább csakállagmegóvások tör-téntek.43

A rendszerváltás után a község fejlõdése felgyorsult. 1991 és 1994között sor került az iskola és az óvoda korszerûsítésére, az óvoda felújí-tására, a mellékutcákban 6 kmhosszan járda épült, átalakították apolgármesteri hivatalt, felállították azI–II. világháborús hõsi emlékmûvet,sor került a fiókgyógyszertár kialakí-tására, az orvosi ellátás tárgyi feltéte-leinek javítása érdekében az orvosirendelõt kibõvítették és megkezdõ-dött a gázberuházás.44

1994 és 1998 között befejezõdötta gázberuházás, kiépült a távolságiautóbuszok részére a buszforduló, el-kezdõdött a közterületek fásítása, lét-rehozták a rendõrség KMB csoport-ját Hejõpapi székhellyel, és sor kerülta fizikoterápiás kezelõ kialakításáraés beüzemelésére.45

1998 után korszerûsítették az óvo-da, a kultúrház, a polgármesteri hiva-tal, a konyha, az egészségház, az orvosi szolgálati lakás fûtését, a közvi-lágítást, melynek bõvítésére is sor került. Elkezdõdött – Miskolccal kötött


A Hejõ ABC.(Fotó: Kovács Zs.)

Az 1994-bben felállított hõsiemlékmû.

(Fotó: Kovács Zs.)

43. HPH. közlése.44. Uo. 45. Uo.


társberuházási szerzõdés alapján – a regionális kommunális hulladékle-rakó és kezelõ telep kialakítása. Felújításra kerültek a kultúrház villamos-berendezései, megtörtént az intézmény külsõ- és belsõ épület-felújítása,park kialakítására került sor, felújították az orvosi rendelõ (egészségház)

homlokzatát és elké-szültek a 12 tanter-mes + tornatermes újáltalános iskola jog-erõs építési enge-déllyel rendelkezõ ter-vei. Elkezdõdött aszennyvíz- és csator-na-hálózat kiépítése.46

A látványos fejlõdésellenére még bõvenakad tennivalója aközség elöljáróinak ésönkormányzatának. A

közeljövõ terveiben szerepel a kábel-tv hálózat kiépítése, a település teljesúthálózatának aszfaltozása, a felszíni csapadékvíz elvezetése, az általánosiskola tervek szerinti megépítése és a község minden lakosára kiterjedõszervezett kommunális hulladékszállítási rendszer kialakítása.


46. Uo.

Szennyvízcsatorna-hhálózat munkálatai 2001-bben.(Fotó: Kovács Zs.)

Utcakép a községbõl.(Fotó: Kovács Zs.)


Hejõpapi a megyei közigazgatásban

A középkorban a településhálózat a társadalmi és gazdasági struktúrá-nak megfelelõen rendezõ elvek nélkül alakult ki. Az egyes uralkodókközpontosítást célzó egységesítési törekvései nem változtatták meg ezt aszerkezetet. A települések kialakulását, szerepkörük nagyságát a vonzás-körzet határozta meg. A tatár és a török támadások a falvak és egészkörzetek elnéptelenedését jelentették, ezeket azonban a legtöbb esetbenújratelepítették. Igaz volt ez Papira is. A XVI. századi török dúlásokat át-vészelte a falu, az mindig újratelepült, de az 1596-os mezõkeresztesicsata után bekövetkezõ török pusztítás után több mint száz évre pusztá-vá vált a település, és csak az 1700-as években népesült újra.1

Papi mindenkor Borsod vármegyéhez tartozott. Borsod középkorimegyehatárai viszonylag állandóak voltak. Nagyobb változás csak Tria-non után, 1923-ban következett be, amikor Borsodot egyesítették acsonka Gömör és Kishont vármegyével, majd 1938-ban az egyesült me-gye ismét két különálló törvényhatósággá alakult.2 A II. világháborúután, 1950-ben a Trianon után megmaradt 25 vármegye száma össze-vonásokkal 19-re apadt. Ennek során Abaúj-Torna és Zemplén megyékmaradék részét egyesítették Borsod, Gömör és Kishont megyével, éslétrehozták Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. Az új elnevezésben már el-sikkadt több történeti megye neve. Az új megye központja a hajdani bor-sodi megyeszékhely, Miskolc lett.3

A XVI. század végén a vármegye négy járásra oszlott. Ezek székhelyeia következõk voltak: Vatta, Miskolc, Csát és Szendrõ. 1596-ban a Vattaijárást a török annyira elpusztította, hogy a vármegye külön határozattalkénytelen volt azt végleg megszüntetni. Ettõl fogva néhány évtizeden át

123X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA

X. A község igazgatása

1. Csíkvári, 1939. 68.2. Högye–Seresné–Tóth, 1983. IX–X. 3. Turkovics, 1996. 17.


csak három járásból állt a vármegye. Az elpusztult járást csak 1616-banszervezte újjá Szirmay Ferenc szolgabíró.4 Utóbb ezt a járást ónodinak,majd egrinek nevezték el.5 Papi a Miskolci járás települése volt.6

1873-ban a megye járásainak száma még mindig négy: Miskolci, Eg-ri (neve Mezõkövesdire változott), Szentpéteri és Szendrõi (neve edelé-nyire változott). A járások száma 1884-ben a Miskolci járás alsó szaka-szából alakult Mezõcsáti járással bõvült, majd 1885-ben a Szentpéterifelsõ járásból alakult Ózdi járással állandósult. 1940-ben még egy járásjött létre, a Mezõkeresztesi.7 1884-ben Papi átkerült a létrejött Mezõ-csáti járásba.8 1950 után a járások komoly változásokon mentek keresz-tül. Ebbõl a községet annyi érintette, hogy 1981-ben a Mezõcsáti járásneve leninvárosira változott, s a járás székhelyét is áttették Leninvá-rosba.9

Az Elnöki Tanács 23/1983. évi történeti jelentõségû határozata a já-rási tanácsok után 1984 elejével megszüntette a járási hivatalokat is. Ez-zel a sok évszázados hármasfokozatú (megye, járás, község-város) igaz-gatási rendszer helyébe a kétszintû lépett.10

Hejõpapi a feudalizmusban egyházi tulajdonú úrbéres falu volt, majda XVIII. századi betelepülés után kuriális, azaz nemesi község lett.

A XIX. században a polgári kor közigazgatásának legjellemzõbb voná-sa a központosítás és az egységesítés. A XIX. század második felében fel-vetõdött a közigazgatás korszerûsítése. A rendezés elsõ állomása az1869:4. tc. az igazságszolgáltatás rendezésérõl, amely kimondta az igaz-gatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását, az önkormányzattól füg-getlen bíráskodási rendszer kiépítését. Ezt követte a területi igazgatás szer-veinek egységes szerkezetbe foglalása. Az 1870:32. tc. és az 1871:18. tc.értelmében Magyarország közigazgatása a következõk szerint épült fel. Aterületi igazgatás legfelsõ egysége a vármegyei és városi törvényhatóság,amely végrehajtotta a felsõbb rendelkezéseket és önkormányzati hatás-körben maga is alkotott rendeleteket, és gondoskodott ezek végrehajtá-sáról. A megye területén lévõ települések az igazgatási hierarchia legal-só szintjein álltak, a megyei törvényhatóság hatásköre alá tartoztak, bárrendelkeztek korlátozott önkormányzati jogkörrel. Ennek tartalma a tele-pülések nagyságrendjétõl, gazdasági, társadalmi súlyától függõen válto-

124 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA

4. Borovszky, 1909. 176.5. Uo. 177.6. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. Borsod vármegye dica-jegyzékei.7. Högye–Seresné–Tóth, 1983. X. 8. Uo. 167.9. Uo. XIII.

10. Turkovics, 1996. 41.


zott. Ennek megfelelõen megkülönböztettek rendezett tanácsú városo-kat, nagyközségeket és kisközségeket. A kisközségek anyagi terheikkönnyítésére közös igazgatási hatóságot, körjegyzõséget tartottak fenn.Papi a meghozott törvények értelmében kisközség lett. 1895-ben Hejõ-szalontával közös körjegyzõség székhelyévé vált. 1950-ben az új igazga-tási törvénynek megfelelõen önálló tanácsú község lett.11

Már az elsõ tanácstörvény megfogalmazásában szerepelt, hogy a kislétszámú községekben nem kell önálló tanácsokat alakítani, hanem többközség közös tanácsát kell létrehozni. A rendelkezés eredményeként azaprófalvas Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már 1950-ben is alakultakközös tanácsok. A folyamat elsõsorban gazdasági okokból az 1960-asévekben felgyorsult. A gazdasági reform eredményeként ugyanis egy-más után egyesültek a termelõszövetkezetek, s ezzel megindult a falvak-ból az elvándorlás, a község lakossága csökkent, s értelmetlenné vált atanácsapparátus fenntartása. Így az államigazgatásban meghirdették azegy termelõszövetkezet – egy tanács rendezõ elvet. A tervszerû korsze-rûsítés eredményeként megindult a közös tanácsok szervezése, a közsé-gek jogállásának átrendezõdése. Ennek a folyamatnak a részeként szer-vezték meg 1970-ben Hejõpapi, Nemesbikk és Hejõbába összevonásá-val a közös tanácsot, melynek székhelye Hejõbábára került.12

A település önállóságát 1990-ben szerezte vissza. A rendszerváltásután, a helyi önkormányzatokról alkotott 1990. évi 56. tc. nyomán ki-alakult új igazgatási rendszerben eltûntek a települések jogállásában ko-rábban volt különbségek, és a helyi önkormányzati alapjogokkal egyfor-mán rendelkeztek a lakóhelyek közösségei.

Közigazgatási értelemben a Hejõpapihoz tartozó külterületi lakott he-lyek a következõk voltak.

1907–1913: Pataymalom és Verestanya.1926: Belutanya, Tóthtanya és Traplymalom.1937: Tataymalom (Holczreiter malom) és Verestanya

(Majorostanya).1944: Cigánytelep és Majorostanya.1952: Cigánytelep, Majorostanya, Vasúti õrház és Vízimalom.1962–1967: Cigánytelep, Nemesbikk vasúti megállóhely,

Majorostanya és Vízimalom.1973: Cigánytelep, Vasúti õrház és Vízimalom.1985: Szilvástelep.13


11. Högye–Seresné–Tóth, 1983. 167. ill. Turkovics, 1996. 159. 12. Högye–Seresné–Tóth, 1983. XIV. és 167.13. Turkovics, 1996. 158.


A II. világháború elõtt az állami anyakönyvvezetõsége helyben voltHejõpapinak. A törvényszék és a pénzügyigazgatóság Miskolcon, a XIX.században adóhivatala is ott volt megtalálható. A járási bíróság telek-könyvi hatósággal felruházva és a XX. század elsõ felében az adóhiva-tal, illetve a fõszolgabíró Mezõcsáton székelt. Ugyancsak ott volt megta-lálható a legközelebbi közjegyzõ és az ipartestület. A csendõrõrs köz-pontja is Mezõcsáton volt, de 1937-ben Hejõpapi már az emõdi csend-õrõrshöz tartozott.14 A II. világháború után önálló csendõrsége lett a fa-lunak, de az csak rövid ideig mûködött.15 Önálló rendõri körzeti megbí-zott csoportja elõbb a II. világháborút követõen, majd 1994 után lett aközségnek.16

A szocializmus évtizedeiben a régi, történelmi hagyományokra épülõközigazgatási beosztás az új irányelveknek megfelelõen teljesen átalakult.

A faluközösség a török korban

Papi történetének korai évszázadaiból nem maradt fenn olyan forrás,amely a település belsõ életérõl, mûködésérõl tájékoztatna minket. Aközség igazgatását csak közvetve tudjuk rekonstruálni.

A falu mindenkori vezetõségének legfontosabb feladata az volt, hogya területén élõ népességnek az életkörülményeit a lehetõségekhez ké-pest a legjobban szervezze és irányítsa. A faluközösség önszervezõ ere-je jelentõs volt. A faluközösség, mint az állam közigazgatási szervezeté-nek legkisebb egysége jutott kapcsolatba a nagybirtokkal, megyével,egyházzal és a felsõ kormányszervekkel.

A falu önkormányzatát lassú fejlõdés során a helyi szükségletekhezmérten maga alakította ki. Ebben döntõ szerepe volt a XIX. század kö-zepéig fennállt földközösségnek. A település mindennapi életét a mun-ka határozta meg. A földet ugyan nem közösen mûvelték, de a nyomás-kényszer és a föld újraosztása szükségessé tette a település életét szabá-lyozó belsõ törvények, rendtartások alkalmazását még akkor is, ha ezeknem voltak leírva.

A falusi önkormányzat szervei általában: a falugyûlés és az általa vá-lasztott elöljáróság. Az elöljáróság élén a bíró állott, akit egy évre válasz-tottak. A település ügyes-bajos dolgait õ intézte és irányította. Munkájáta szintén egy évre választott esküdtek segítették. Papiban a XVI. század


14. Magyarország helységnévtára, 1937. 250.15. B.-A.-Z.-M. Lt. XVII. 64. 2. 11. fol. 16. Uo. ill. HPH. közlése.


végéig két esküdt segédkezett. 1596-ban például Balogh Boldizsár ésÁbrahám Tamás volt a település esküdtje.17 A bíró munkáját segítette atörvénybíró is. Az éves bíróság rendesen Szent György napján (április24.) kezdõdött. Késõbb a porciók elszámolása miatt a bíró hivatalba lé-pésének idejét a katonai év kezdetére, november elsejére tették át. Azírásbeli teendõket sokáig a pap vagy a tanító végezte.

A falu elsõ embere a bíró volt. Õ járt el helyi ügyekben, szervezte afalu belsõ életét, képviselte a községet kifelé, õ volt az állami és földes-úri hatalom akaratának közvetítõje. Fizetése vajmi kevés volt. Javadal-mazása annyiból állt, hogy a reá esõ adó és egyéb terheket a község vi-selte. Évente értékelték munkáját, és gyakorta – ha nem találták elégbuzgónak és hasznosnak tevékenységét – nem tetszésüknek adtak han-got. Neki kellett gondoskodnia a földesúri szolgáltatások beszedésérõl,az állami adó behajtásáról, a katonai fuvarok megszervezésérõl, a faluhatárán belül a vármegye által körözött bûnözõk felkutatásáról, a köz-munkák megszervezésérõl. Kezelte a falu jövedelmét, õrizte az adó „ro-vásnyelveit”, vezette a falu könyvét, és intézte a földek kiosztását. Fele-lõs volt a falu határáért is.

A település elsõ, név szerint ismert bírája Süle Ábrahám 1576-ból.18

A következõ évekbõl ismerjük még a papi bírákat: 1577: Fistes Balázs,1578: Kovács János, 1579: Demeter Szaniszló, 1588: Árva (?) Istvánés 1596: Székely András.19

Mint láttuk, az önkormányzat feladatköre a bíró kezében összponto-sult, és tevékenysége a bíráskodáson kívül a falu egész életét felölelte, sa helyi adottságokhoz és hagyományokhoz mérten igen sokoldalú volt.A faluközösség egyik legsúlyosabb összetevõje volt az autonóm bírásko-dás. Eredetileg a falusi bíráskodásnak is a falugyûlés volt a legfõbb szer-ve. Késõbb ez változott, de idõnként így is elõfordult, hogy nagyobbhorderejû, az egész falut érintõ ügyekben a „falu színin” láttak törvényt.Általában az igazságtevés autonóm hatáskörének gyakorlása is az ennekmegfelelõen a botjával fellépõ bíróra szállt, aki esküdttársaival együtttöbbnyire a maga házánál, a falu székén, „füstin” folytatott rendszeresbíráskodást.

Legsúlyosabb megítélés alá a falutörvénybe ütközõ cselekvés és maga-tartás esett. Ugyancsak nagy vétséget követett el az, aki a falugyûlés, va-lamint a bíró közakaratát kifejezõ határozatainak nem tett eleget, még sú-


17. MOL. U. et. C. E. 156. 106:75/1596.18. Uo. 1:3/1557. (A levéltári keltezéssel ellentétben az oklevél az 1570–1580-as évek fordulóján

íródott.)19. Uo. 106:75/1596. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. 453. d. 1588-ból.


lyosabbat, ha azok ellenére cselekedett. A közösségi élet alapját biztosítóegyüttes gazdálkodás terén elkövetett mulasztások megtorlása, a szemé-lyes torzsalkodások elsimítása szintén a bíró feladata volt. Leginkább kár-tételek, tolvajlások, dohányzás, káromkodás, ünneptörés, templomkerü-lés, nyelveskedés, részegeskedés, civódások, duhajkodások és árdrágítás-ban hozott ítéletet.

A perek a következõképpen folytak le. Miután a felek a kitûzött idõ-re megjelentek, megtörtént a perfelvétel. A felperes a nyilvános szóbelitárgyaláson röviden elõadta keresetét; az alperes érdemben válaszolt,szintén szószaporítás nélkül. Legfeljebb egyszer következett erre feleletés ellenválasz. Ha ezek alapján a bíró esküdtjeivel együtt már tisztán lá-tott az ügyben, rövid úton kimondták az ítéletet. Ha szükségesnek lát-szott, meghallgatták a két fél tanúinak eskü alatt tett vallomásait is.

A bíró volt a felelõs a falu határáért. Szokásban volt, hogy Szent Györgynapjakor az elöljáróság kíséretében bejárta a falu határát, megvizsgálta,hogy nem szántottak-e el belõle más településhez. Ilyenkor megújították ahatárjeleket, amire telekkönyv hiányában nagy szükség volt.

Az államszervezet hivatalszerûségének kibontakozása során a falu aföldesúri terhek mellé egyre több közigazgatási feladatot kapott. Ilyenvolt a közadók kezelése, a katonaság beszállásolása, a közmunka és aközfuvar teljesítésére való felügyelet. Ezekhez járult még az egyházi tizedbehajtása körüli tevékenység.

A középkorban létrejött úriszék a falusi bíróság ítéletét legtöbbször fe-lülvizsgálta. A bírák itt díjazást kaptak, aminek egy részét az uradalom,a másik részét a peres felek viselték. Az úriszék tagjai – a peres felekrendi állása szerint – nemesek, familiárisok, jobbágyok voltak. Rendsze-rint jelen volt a vármegye részérõl mint „hiteles bizonyság” valamelyikszolgabíró és esküdt, akik a legközelebbi sedrián beszámoltak az úriszékbíráskodásáról. Minthogy a megyei küldöttek is birtokos nemesek vol-tak, a törvényesség szempontjából a jobbágy számára nem sokat jelen-tett részvételük az úriszék ülésén, ahol egyébként is a jobbágynak a föl-desúr tisztjei elleni panasza ügyében maguk a panaszoltak ítélkezhettek.Az úriszék a testi fenyítések mellett igen súlyos bírságokkal sújtotta azeléje került jobbágyokat. Legtöbbször a gazdálkodást érintõ ügyek kerül-tek színe elé.

A helyi bírságokkal kapcsolatos díjtételekrõl az 1557-es urbáriumbólértesülünk. E szerint a vérontás díja 8 dénár híján 2 Ft volt. Ha valaki amásikban kárt tett (látható sérülés pl. verekedésben), akkor 46 dénárt fi-zetett. Ugyancsak 64 dénár volt a másik megvádolásáért fizetett összeg.Ha idõközben a peres felek kibékültek, akkor ennek a felével tartoztak.



A fogságba vetésértéke 40 dénár, atiltásé szinténannyi, a nyelvvált-ságé 20 Ft volt.Mindebbõl a tiszt-tartónak 1 Ft, apüspöknek 6 már-ka járt, 1 márkát64 dénárban szá-molva.20

Az úriszék pénzbüntetés mellett más büntetési tételeket is alkalmazha-tott, felemelhette a robotot, börtönt vagy testi fenyítést szabhatott ki.Eszközei: az urasági fogda, kaloda és deres. A pallosjogú úriszék halálosítéletet is hozhatott. Az úriszék ítélete ellen a XVIII. századig nem lehe-tett fellebbezni. Az ítélet végrehajtása vagy a kegyelem gyakorlása a föl-desúrtól függött.21

A jobbágy – földesúr – nemes viszony a legtöbb esetben atrocitások-tól mentes volt, hiszen mindkét félnek érdekében állt a békés termelõ-munka biztosítása. A falu lakói általában nem hagyták el lakóhelyüket, aszabad költözés jogával legtöbbször csak azok éltek, akiket a körülmé-nyek (természeti katasztrófa, háborúk, rablások, föld kimerülése stb.) er-re rákényszerítettek. Egy kielégítõen mûködõ parasztgazdaság feje oknélkül nem hagyta ott földjét.

Jelentõsebb elköltözésrõl az 1570-es évek végérõl tudunk, amikor apüspöki tiszttartók kegyetlenkedése miatt több jobbágy család hagyta elPapit, s telepedett le a szomszédos falvakban.22

Az 1596-os mezõkeresztesi csata után Papi több mint száz évre pusz-tává vált. A falut nem lakták, bár határát az ónodi katonák és a szom-szédos települések lakói használták.23 A XVIII. században újra népesedõfalu belsõ igazgatási rendje nemesi település lévén sokban eltért a koráb-bi püspöki tulajdonban lévõ úrbéres faluétól.


Bírság tételek felsorolása az 1557-ees urbáriumban.(MOL. U. et. C. E. 156. 1:3.)

20. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557. szeptember. Papi urbáriuma. 21. Eperjessy, 1966. 210–211.22. MOL. U. et. C. E. 156. 1:3/1557. (Az irat levéltári datálása téves, az az 1570–1580-as évekfordulóján keletkezett.)23. Uo. 88:99/1697.


A nemesi község

Papit 1700 decemberében I. Lipót az ónodi vár nemes katonáinakadományozta.24 Õk kezdték meg a falu benépesítését a XVIII. századelsõ harmadában. A nemesek által lakott Papi kuriális község lett,melynek szervezete lényegesen eltért a földesúri (jobbágyközség) falué-tól. Ez a falutípus a kisnemesség közössége volt, és az önkormányzatelve szabadabban érvényesült benne. A kisnemesi falvakban több ne-mesi család lakott együtt, akiknek az életszínvonala a birtoknak a har-madik-negyedik nemzedékben bekövetkezõ felaprózódása következté-ben elég alacsony volt.

A Papiban letelepedõ volt ónodi várkatonák Ónod statútumait átvévealakították ki saját törvényeiket. A töredékesen ránk maradt statútumoka következõk.

„2. Aki az Isten nevét káromolja, elõször megverettessék, másod-szor halálra pálcáztassék, harmadszor a vármegye tömlöcébe vetes-sék, sõt, aki hallja és nem jelenti az is megpálcáztassék.

3. Aki a prédikátort és oskolamestert hirekben, nevekben mocs-kolja, rágalmazza, csúfolja, elsõ és másod ízben megpálcáztassék,harmadszor ha lehet a helységbõl kiküldessék, ha pedig nem lehet,mint fukar úgy tartassék.

5. Aki a törvénytételre rendelt bírákat az utolsóig mocskolja, gya-lázza, bûntettessék három forintra.

8. Hogyha a tisztviselõket valaki testben bántalmazza bûntettes-sék húsz forintra.

14. Ha leánynak gyermeke születik nem szabad a fejét bekötni,hanem pártában kell nevelni gyermekét, míg férjhez nem megy.

28. Aki a vasárnapot megrontja elsõ és másod ízben bûntettessékhárom forintra, harmadszor halálra pálcáztassék.”25

Várhegyi Lajos helyi református tanító szerint a helyi elöljáróság a kö-vetkezõ tisztviselõkbõl állt: kapitány, notárius, tanácsbeliek, borbírák, kishadnagyok, kis bírák, kocsmárosok és kerülõk.26

Ennek hitelessége azonban erõsen kérdéses. Kapitány és kishadnagyelnevezéssel egyetlen egy Papival kapcsolatos XVIII–XIX. századi forrás-ban sem találkoztunk. A notáriusról (jegyzõ) pedig tudjuk, hogy azt csak


24. Uo. NRA. fasc. 1025. nr. 30. 25. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 3–4. A statútumokból Várhegyi Lajos tanító – forrásmeg-

jelölés nélkül – csak ezt a hat pontot jegyezte le 1936-ban. Eredetisége kérdéses. Nemvalószínû ugyanis, hogy a papiak királyi jogokkal rendelkeztek volna (például halálos ítéletethozhattak).

26. Uo. 4. Forrásmegjelölés nélkül.


jóval késõbb, elõször 1776-ban alkalmaztak.27 Pap István volt akkor afalu jegyzõje, aki 1780-ban még biztosan betöltötte ezt a hivatalt.28

A forrásokból azt tudjuk, hogy a település elsõ emberét a XVIII. szá-zad elsõ felében még bírónak hívták. 1730. november 7-én a nemesi kö-zösség a bíró nevében fordult a vármegyéhez azzal a kéréssel, hogy mi-vel kevesen vannak, csökkentsék taxájukat.29 1735 és 1747-ben is bíróvolt az elöljáróság vezetõje. Mindkét évben Szûcs András töltötte be atisztséget.30 A faluközösség 1746. május 23-ai, vármegyéhez írt levelébõlarról értesülünk, hogy a helység bírája mindenkor nemes, aki mind a ne-meseknek, mind a nemtelen adózóknak egyenlõképpen szolgált. A bírójavadalmáról is értesülünk, miszerint az õ „terhét” a többiek viselik.31

A hadnagy elnevezéssel, mint a falu elöljáróságának vezetõjével elõ-ször 1758-ban találkozunk. A szolgabíró levelét Nyilas Andrásnak, minta nemesség hadnagyának címezte.32 Ettõl kezdve a XIX. század közepé-ig a forrásokban csak a hadnagyelnevezés szerepel.

A nemesi közösség önkor-mányzati szervezete az érdekvé-delem céljából kötött szerzõdésalapján jött létre. A nemesi falu-nak, mint a megye által elismertönkormányzati testületnek ügyeita közbirtokosság közgyûlése in-tézte. Ez választotta meg a faluelöljáróságát. A nemesi közösségvezetõje – mint láttuk – ekkor mára „nemesek hadnagya” volt.

A nemesi közbirtokosok 1780-ban levélben fordultak a várme-gyéhez, melyben arra kérték,hogy a vármegye fogadja el új, sa-ját maguk által alkotott nemesirendtartásukat, statútumaikat.33

Az igenlõ válasz után a nemesi


Az 1780-aas nemesi rendtartás elsõ oldala.

(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. IV. 776/1781.)

27. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. III. 630/1776.28. Uo. XXII. III. 616/1779.29. Uo. III. I. 1371/1731.30. Uo. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 41. és. 44. lap. 31. Uo. IV. A. 501/f. XXVII. I. 131/1746.32. Uo. IV. A. 501/d. XI. II. 174/1758. 33. Uo. IV. A. 501/b. XXII. IV. 776/1781.


közbirtokosok (compossessorok) 1781. április 23-án – a szolgabíró je-lenlétében – megalkották új rendtartásukat, az önkormányzatuk szerve-zetét szabályozó szerzõdést. A rendtartást a lakosok egy része nem fo-gadta el, s a nemtelen lakók egy részével kiváltak a nemesi közösségbõl,és új falu létrehozását tervezték.34

A 32 statútum közül az elsõ a hadnagy-választás feltételeivel foglalko-zik. Az lett a nemesség hadnagya, akire a helybéli nemesek a legtöbbvoksot adták. A választás után a hadnagynak a többiek elõtt esküt kel-lett tennie, hogy hivatalát tisztességgel ellátja. Az eskü szövege a követ-kezõ volt: „Én N.N. esküszöm az élõ Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lé-lek, teljes Szent Háromságban egy bizony örök Isten, hogy ezen hely-ségben lakozó nemességnek és nemesi just bíróknak közönséges vok-sa által hadnagyságra választatván valaminémû dolgok ezen had-nagyságomra nézendõk, majd azokba igazán, híven és szerényen el-járok, ezen Papi helységben lévõ nemességnek megmaradására külsõés belsõ minden javaira, mindenek felett pedig az Isten dicsõségéreszorgalmatosan gondot viselek, a falu közönséges szolgálatjára kit-kitmaga birtokához képest pro portia szerint hajtok és oportión kívülsenkit nem terhelek. Statútumait s rendtartásit magam is hûségesenmegtartom, s másokkal is megtartatom, az alattam lévõknek, szegé-nyeknek, gazdagoknak, boldogoknak, boldogtalannak, törvénynek,lakosnak (atyafiságot, barátságot, adományt, haragot, kedvezést ésbosszúságot és minden emberi tekéntetet félre tévén) egyaránt igaz-ságot szolgáltatok, s a kezembe jövõ közönséges jövedelmet nemvesztegetem, s más haszontalan helyre, sem magam hasznára nemfordítom, hanem teljes erõmmel takargatni és szaporítani igyekszemés annak idejében arrul számot adok. Melyre is magamat csekély te-hetségem szerént eként kötelezem. Isten engem úgy segéljen.”35

A hadnagy mellé a nemesség elõbb egy fõesküdtet, majd tizenegy es-küdtet választott. A hadnaggyal együtt õk alkották a falu elöljáróságát. Azegész nemesség elsõ embere azonban a hadnagy volt. Õt és esküdt társa-it ruházták fel a helyi hatalommal. Aki velük szembehelyezkedett, azt elõ-ször 1-, másodszor 2-, harmadszor 3 forintra büntették. A pénzbírságotki lehetett váltani 1–3 napi áristrom elzárással, de 4 garast ekkor is fizet-nie kellett a vétkesnek. Ha valakinek a hadnagyra volt panasza, az a fõ-esküdtõl, ha az esküdtekre, akkor a hadnagytól kérhetett jogorvoslatot.


34. Uo. IV. A. 501/e. 2071/1795. ill. Lásd még A falu a történelem sodrásában címû fejezetnél.35. Uo. IV. A. 501/b. XXII. IV. 776/1781.


A hadnagy és az esküdtek az egész nemesség közül választottak két,úgynevezett tizedest, akiknek szüntelenül a hadnagy mellett kellett len-niük. Az õ tudta és akarata nélkül még a falut sem hagyhatták el. Õk isesküvel léptek hivatalba. Esküszövegük a következõ volt: „Én N.N. eskü-szöm a teremtõ megváltó, megszentelõ Istenre, aki Atya, Fiú, Szent Lé-lek, a teljes Szent Háromságban egy Isten, hogy én ezen tizedesi szol-gálatban, amelyre most elöljárómtúl elõ állítattam valaminémû dolgokaz én szolgálatomra tartoznak mind azoknak igazán hûségesen és sze-rényen eljárok, melyhez képest valamellyeket hadnagyom és esküdttársai a közönséges dologban énnékem parantsolnak, mind azokat hû-ségesen megcselekszem, mindenben hadnagyomtól és esküdt társaitólfüggök és azoknak engedelmeskedem. Tanátsbéli végzéseket helytelenhelyen ki nem mondom, elémbe adandó rendeléseket és parantso-latjukat hûségesen véghez viszem, és akiknek illik eleikbe adom, egyszóval: mindenben mindeneknek igazán szolgálok, szegénynek, gaz-dagnak, jövevénynek, lakosnak, félre tévén atyafiságot, barátságot, ha-ragot, gyûlöltséget, adományt, kedvezést amelyekre tehetségem s köte-lességem szerént magamat ekképen kötelezem, Isten engem úgy segít-sen.” A tizedesek járták a falut, ellenõrizték a lakosok erkölcsi életét, vi-gyáztak a tûzrendészeti szabályok betartására, a falu tisztaságára. Ha va-lami szabálytalant tapasztaltak, azt jelentették a hadnagynak.

Gyakorta elõfordult, hogy a hadnagy nem tudott írni-olvasni, ezértmellé a számadáshoz értõ, úgynevezett perceptort választottak. Az õ fel-adata volt a falu jövedelmének kezelése, a bevételek és kiadások feljegy-zése, amit a hadnagy ellenõrzése mellett végzett. Ténykedésérõl illetvea közjövedelmekrõl és a kiadásokról a járási szolgabíró és a helyi esküd-tek jelenlétében évenként számot kellett adnia. Ezt Szent Pál napjáig (ja-nuár 25.) az egész elöljárósággal együtt megejtették.

Nem tartozott az elöljárósághoz, de fontos tisztség volt a borbíróé,akit minden év január 1-én választottak meg. Az õ feladata volt a falukét korcsmájának ellenõrzése, az azokon kívüli italárusítás tilalmának be-tartatása, s annak felügyelte, hogy a nemesek maguk szükségén kívül nefõzzenek pálinkát, azt ne árulják. Ha valakit ezzel kapcsolatban tetten ér-tek, azt elõbb hat forintig terjedõ összeggel büntették, majd ha ez nemhasznált, akkor teli hordójának alját fejszével bevágták. A borbíró fizeté-se 1 hordó bor volt. A falu határát, a szántóföldeket és réteket a kerülõfelügyelte, bérét a nemesek közösen fedezték. Az õ feladata volt, hogya teleknagyságok senki kárára ne változzanak meg. A kerülõ jelentésealapján a más földjét elszántót megbüntették. Ha valaki ezt nem volt haj-landó elfogadni, akkor a szolgabírótól kérhetett jogorvoslatot.



Az elöljáróságot a hadnagy hívta gyûlésbe. Azokon minden meghívottköteles volt részt venni. Ha ezt elmulasztotta, s elõre nem jelezte, akkor1 forinttal büntették. A gyûlésen a nem megfelelõen viselkedõket, illet-len szavakat használókat 1 forint fizetésére kötelezték. Ha ezt helybennem teljesítette, akkor az összeg a duplájára emelkedett.

Az elöljáróság január 1-tõl december 31-ig volt hivatalban. Egyévestevékenységükrõl minden év decemberében el kellett számolniuk a ne-mesi közösségnek.

A hadnagy felügyelt a falu teljes rendjére, az árván maradtak vagyo-nára, kezelte a falu pecsétjét, vigyázta a falu ládáját. Feladata volt, hogya peres feleket lehetõség szerint kibékítse.

A hadnagy bármelyik nemest a haza, a vármegye vagy a falu szolgá-latára rendelhette. A parancsának nem engedelmeskedõkre 1 magyarFt büntetés vagy 24 órás áristrom várt.

A hadnagy és esküdtjei szabták meg a mezõgazdasági termelés rend-jét, tilalmazták a réteket, s szabályozták a legeltetés rendjét, engedték atarló felszabadítást stb. Ha a tilosban marhát találtak, marhánként há-rom forint büntetéspénzt szedtek be, ami a kerülõt illette. Felügyelték akereskedést, az adás-vételt, a hiteles mértékegységek használatát.

A falu elöljárósága a lakosok erkölcsi életét is felügyelte. Tiltották a la-kosokat a lopástól, káromkodástól, bujaságtól, a fajtalan beszédtõl, a„vétkes énekléstõl”, a mulatságoktól és fonó tartásától. A vétkeseket 3Ft pénzbírsággal vagy 3 napi áristrommal büntették.

Elõírták, hogy mindenki köteles volt házát, udvarát tisztán tartani,amit idõrõl-idõre ellenõriztek. A nemesi rendtartás megkövetelte a val-lásos életvitelt. Büntették az egyházi szolgálat bírálóit.

A rossz, feslett erkölcsû embereket a közösség kivetette maga közül. Atizedesek feladata volt, hogy minden hónapban végig járják a falu házait,s megvizsgálják, hogy nincs-e benne tolvaj, parázna, gyilkos stb. Ha ilyen-re akadtak, azt jelentették a hadnagynak, aki intézkedett annak eltávolítá-sáról. Idegeneket csak jó bizonyosságlevéllel engedtek be a faluba.

Az utcán éjszaka lõdörgõket, a tilos helyen dohányzókat szintén meg-büntették. A nemeseket ilyen irányú vétkükért pénzbüntetéssel sújtották,míg a paraszt szolgákat keményen megpálcáztatták. A vasárnapi mun-kavégzést 1 Ft-tal büntették, amely büntetéspénz a parókiát és az isko-lát illette.

A nemesi rendtartásban kitértek arra is, hogy törekedni kell arra,hogy a nemesek iskoláztassák gyermekeiket, azok megtanuljanak írni-olvasni, megismerkedjenek az ország törvényével. Az írni tudás fontos-ságát a következõkkel indokolták: „ha maga írni nem tud (hadnagy) va-



lamely írni tudó esküdtje vagy az egész nemesség közül aki arra al-kalmasabb lehetne tartozik felírni és inprotocollumba (?), melyrenézve, hogy a nemességnek maga különös dolgait is idegen penná-ért ne kellessék ereszteni. Fõ kötelességében lészen minden nemesembernek, meg a nemesi prorogalivájához képest oskolában gyerme-két adni, és annak után amint lehet országunk törvényére is taníta-ni, hogy azokból jövendõben a közönséges jónak igazgatására alkal-matos subjectumok választassanak.”

A hadnagy és az esküdtek hatásköre láthatóan nem csak közigazga-tási, bíráskodási és gazdasági ügyekre terjedt ki. Elsõ fokon – a rendtar-tásban foglaltak szerint Papiban – a nemesek hadnagya intézkedett aközbirtokosság tagjai között felmerült peres ügyekben is. Ítélete ellen avármegyénél, a nemesi bíróságnál lehetett fellebbezni.

A nemesi rendtartásban foglaltakat annyira fontosnak tartották, hogyazt minden évben kétszer, a falu egész nemesi közössége jelenlétébenfelolvasták, nehogy elfelejtõdjön. Elõször a hadnagyválasztáskor, majdPünkösd utolsó napján, a faluházánál került erre sor.

A hadnagy és az elöljáróság bérezésérõl a rendtartás nem intézkedett.Azt a szokásjog alapján állapították meg.

A faluházában tárolták a helység ládáját, ahol a községgel kapcsola-tos hivatalos iratokat õrizték. Szükség esetén az elöljáróság ebbõl vetteki a ténykedésükkel kapcsolatos okiratokat. 1823-ban például NagyAndrás azzal vádolta meg a helyi elöljáróságot, hogy az átjátszotta gyámgyermekei, Nagy János árváinak három házhelyét. Sikertelen békítésikísérlet után a járási szolgabíró 1923. június 13-án a községháza eléidézte a feleket, ahol a helység ládájából kivették a pecsétes igazoló ira-tokat, melyekbõl kiderült, hogy nem erõszakkal vették el az árvákjavait.36 1839-ben a miskolci Gyöngyösi család kérte ki a papi nemesekközládájából az õket érintõ iratokat.37

A szigorú rendtartást a gyakorlatban sokszor nem sikerült megvalósí-tani. Se szeri, se száma a faluban elõforduló, a rendtartásban elõírtakkalellentétes ügyeknek, amelyekben az elöljáróságnak, majd a szolgabíró-nak kellett eljárnia. Alább ezekbõl szemezgettünk.

1746-ban az elöljáróság engedély nélkül épített ház lebontásánakügyében intézkedett.38


36. Uo. IV. A. 501/e. 1577/1824. Nagy János édesatyjának volt testvére Nagy András. A Nagycsaládnak már az 1790-es évektõl voltak peres ügyletei a papi közbirtokosokkal.

37. Uo. IV. A. 501/e. 2336/1839.38. Uo. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/1746.


1761-ben a rét osztásakor elõre megcsinálták a nyilat. Az osztás vég-rehajtása után derült ki, hogy Gyöngyösit kihagyták. (Nem véletlenül,ugyanis Vizsolyi János nem engedte, hogy neki is osszanak.) Sütõ Jánoshadnagynak pótlandóan kellett Gyöngyösi nevét felírnia a cédulára, s atöbbi név közé vetnie, majd az osztást újra megejtenie.39

1776. augusztus 20-án a papi határban, a Gonosz halom mellettiszántóföldeken nemes Szûcs Bálintot Tóth István és Mihály megverte,lovát elvették, és Tiszatarjánba vitték. Tóthék az elöljáróság által kezde-ményezett vizsgálaton azzal védekeztek, hogy Szûcs Bálint lova zabjuk-ban, a tilosban volt. Kiderült, hogy a tarlót augusztus 20-a elõtt a had-nagy és a tanács már felszabadította, azon már szabad volt a legeltetés.Arra is fény derült, hogy a verés idején Tóthék zabja már össze volt ta-posva. Tóthéknak vissza kellett adniuk a lovat, és kártérítést kellett fizet-niük a sértettnek.40 Tóthék erre azzal védekeztek, hogy Sólyom Istvánhadnagy és esküdtjei akkor szabadították fel a földeket, amikor még álltrajta a zabjuk. A tiszatarjáni Tóth István és Mihály elõbb a papi csárdá-ban kereste igazát, ahol 1777-ben összeverekedtek a település volt had-nagyával, majd a vármegyéhez fordultak jogorvoslatért.41

1783-ban Körösi György felesége, Nagy Judit a Hejõ vize mellett egyfûzfa karóval megütötte ifj. Vizsolyi István hadnagyot, aki meg akarta be-csültetni a Körösi-féle házat, mondván, hogy az néhai Vizsolyi Jánosévolt, s Körösi azt taxára bírta. Az elöljáróság sikertelen békítési kísérleteután az ügy a vármegye elé került.42

1783-ban Vizsolyi István hadnaggyal más kellemetlenség is történt.Feladatát teljesítve kiment a tilalmazott gyepüre, az ott lévõ lovak behaj-tására. Kóris Pál paraszt és Illés Mihály ezt látva nagy káromkodások kö-zepette csákánnyal és fokossal mentek a hadnagyra, hogy saját lovaikatkivegyék a behajtottak közül. Vizsolyi esküdt társaival mégis behajtottaa lovakat a helység akoljába, s Kóris kénytelen volt azokat egy-egy kraj-cárért kiváltani.43

Ugyancsak Vizsolyi Istvánnak kellett megfékezni 1783. július 6-ánSzûcs Jánost és társait. Szûcs Nyilas Jánossal és Lakatos István fiaivalelõbb öreg Nagy Ferenc korcsmaházánál keveredett verekedésbe, majdaz egész alvó falut felkeltették részeg viselkedésükkel. Szûcs János más-kor is okozott gondot az elöljáróságnak. 1783. július 31-én minden ok


39. Uo. XVII. X. 2074/1762.40. Uo. XVII. XV. 3743/1778.41. Uo. XVII. XVI. 3747/1778.42. Uo. XVII. XIX. 4394/1783.43. Uo. IV. A. 501/e. 2071/1795.


nélkül két társával megverte a cigányokat a maguk házában, majd kezé-ben egy doronggal Vizsolyi István házának rontott, akit jól megvert.Vizsolyit csak aratói mentették meg a haláltól. Szûcs társaival meg akar-ta ölni Csiszár Györgyöt és Antalfy Lászlót is, és másokat is megfenye-getett. Az elöljáróság nem bírt velük, s a vármegyétõl kértek segítségetSzûcsék megrendszabályozására.44

1830 tavaszán nemes Czakó Péter eladta minden ingó- és ingatlan va-gyonát Papiban, s az elöljáróság tudta nélkül feleségével a Heves várme-gyei Túr mezõvárosába költözött két kiskorú, három- és négy éves gyer-mekét gondviselés nélkül Papiban hagyva. Czakó szolgálatot vállalat a tú-ri nemzetes Kállay famíliánál. A papi elöljáróságára hárult a gyám nélkü-li gyerekek ellátása, s a szolgabírón keresztül kérték a vármegyét, hogyutasítsák Hevest, küldjék vissza Papiba Czakó Pétert a gyerekeihez.45

1832 végén a helyi elöljáróság egy papi fiatalokból álló banda ellenkért segítséget a vármegyétõl. 1832. november 7-én a 15 éves nemte-len Hegyi János nemes Czakó Istvánnal, aki Bakó András szolgája voltfelgyújtotta Szabó Dániel egyik ólját. Pap István elszökve urától novem-ber 30-án Szabó szalmaházát gyújtotta fel. A csavargásáról híres PapMihály is tudott a gyújtogatásról. Ifj. nemes Bakó András, aki szüleinélélt, Szûcs István méhesét gyújtotta fel, s szidta az oltást végzõket, a vi-zet pedig nem a tûzre, hanem az azt oltó emberekre öntötte. Az emlí-tett fiatalokat lopással, vérengzéssel, sõt gyilkossággal is vádolták a he-lyiek. A banda felszámolására a maguk erejét kevésnek érezték, ezértfordultak segítségért a vármegyéhez.46

Máskor a vármegye kért segítséget köztörvényes bûnözõk elfogásá-ra.47 Az ezzel kapcsolatos tennivalók is a hadnagyra hárultak.

Papi ismert hadnagyai a következõk: 1758 Nyilas András1761 Sütõ János1766 Virágh István1775 Sólyom Pál 1776 Sólyom István1777 Illés Mihály1780 Pap László1783 Vizsolyi István


44. Uo. IV. A. 501/c. XVII. XIX. 4254/1783.45. Uo. IV. A. 501/e. 2058/1830.46. Uo. 4031/1833. ill. 4275/1833.47. Uo. 2191/1821.


1786 Illés Mihály 1799 Sólyom Péter1789 Szûcs András 1801 Vizsolyi Pál1803 Virág Ferenc 1804 Virág Ferenc1818 Bakó András 1820 Pap Szász György1823 Illésy Mihály 1824 Illésházy István1826 Szûcs István 1828 Szûcs István1829 Bakó András 1830 Vizsolyi Pál1831 Vizsolyi Pál 1832 Sólyom Miklós1833 Vizsolyi Pál 1834 ifj. Vizsolyi Pál1835 Tolvaj István 1839 ifj. Vizsolyi Pál1844 ifj. Nyilas Sándor 1864 Vizsolyi István

Korábban láttuk, hogy a falu nemtelen és nemes lakói egyaránt a had-nagy bírósága alatt álltak. A parasztok dolgába azonban, ha tehette,nem avatkozott bele. Azok porcióját is a jegyzõvel szedette be. A helyiparasztok ezt egyre sérelmesebbnek és hátrányosabbnak tartották.1813-ban úgy döntöttek, hogy bírót választanak maguknak, de ezt a ne-mesek nem engedték. Erre a parasztok 1814-ben a vármegyétõl kérteksegítséget.48

A szolgabíró összehívta a nemteleneket, s kiderült, hogy a beadvány-ról a többség nem is hallott. Azt csupán öt lakos (Emõdi Tóth János, Ti-zedes Tóth János, Horváth János, Kóris Pál és Dulházi Mihály) mozdí-totta elõ. Dulházin kívül a többiek meg sem jelentek a gyûlésen, állító-lag Miskolcon mulattak. Dulházi – miután kérdõre vonták a beadvánnyalkapcsolatban –, a többiek nyakába akarta varrni az egész ügyet. A szol-gabíró meghallgatva a feleket, s a következõket jegyezte le: „a beadottpanaszról nem tudnak, a nemesség elöljáróinak kormányában töké-letesen megnyugodván, a hadnagy bírósága ellen semmi kifogástsem tevén”. A nemesség korábbi véleményét látták beigazoltnak, misze-rint 4–5 bíróságra törõ lakos magánakciójáról volt szó.

A gyûlésnek tartós, kézzel fogható eredménye is lett. A szolgabíró je-lenlétében olyan döntés született, hogy maguk közül a nemtelenek 1 no-táriust és 1 hitest választhatnak, akik a nemesi tanács ülésein jelen lehet-nek. (Katona József lett a jegyzõ, Szeles András a hites.) A nemtelenek-nek idõnként már korábban is volt jegyzõje, mint például 1810-ben,csak akkor valószínûleg nem volt leszabályozva a feladata és a jogköre.49

A notárius feladata lett az adózók ügyeinek intézése. A béréhez a ne-messég is hozzájárult a nemesi kasszából. Az adózók réteket is kértek –


48. Uo. 2250/1814. 49. Uo. 491/1810.


mondván legyen a bíró-notáriusnak javadalma –, de ezt a nemesek el-utasították. A közjövedelmek egy részére benyújtott paraszti igénynek isez lett a sorsa. „A közjövedelem a közönséges épületekre és birkáktartására (?) fordíttatik, melybõl a nemteleneknek is van haszna.”

A vármegyéhez eljuttatott beadványban az öt említett paraszt azt ispanaszolta, hogy Horváth Jánost a nemesek megverték. Kiderült, hogyHorváthot a nemesek maguk elé idézték, mert a tanácsban, mint kisbí-ró nem akart megjelenni. Ott aztán visszafeleselt a nemesi bíráknak éseltörte a pálcát, amit a hadnagy elé dobott, ezért a nemesi elöljáróság15 pálca botütésre ítélte – a szolgabíró szerint is helyesen – a vétkest.

A vizsgálat során a nemtelenek bíróválasztási igényével kapcsolatbana nemesek elutasító álláspontját öt pontban összegezhetjük.

1. Lakásuk, házuk a nemesek mellett, ugyanott van, ugyanaz a rend-tartásuk is. Annak megváltoztatását „nehogy már õk döntsék el”.

2. A katonaállításban, a fuvarozásban a nemesek mindig segítették aparasztokat.

3. A felsõbb parancsolatokat, rendeléseket mindenkor a tudtukra adták.4. Az adó beszedésekor felmerült lopás vádját megelõzendõ (már-

mint, hogy annak egy részét a nemesek elveszik) elég a parasztok közülválasztott notárius és kisbíró ellenõrzési joggal való felruházása, különparasztbíróra nincs szükség.

5. Úgy gondolták, hogy arra ment ki az egész ügy, hogy a nemességa haszonvételeit, regáléit ossza meg a parasztokkal, annak bírájával,hogy az tudjon „dõzsölni”.

Forrásunkból az is kiderül, hogy a nemesek és nemtelenek korábbanegyszer már szerzõdésre léptek egymással. Erre 1750-ben került sor,amikor az 1732-ben kezdõdött vitás ügyeket zárták le.

Az akkori szerzõdés tulajdonképpen taxás szerzõdés volt, mely fél-félforint évenkénti taxa ellenében megengedte, hogy földesúri just elismer-ve maradhatnak az általuk birtokolt házhelyeken.

A fentebb említett paraszti terhekhez való nemesi hozzájárulás nemvolt légbõl kapott. Mivel kevés volt a faluban az adózó, az átvonuló ka-tonaság ellátása a nemességre is terheket rótt. 1810-ben például a haj-dúvárosok kerületébõl Pestre vonult a katonaság, s Ferenc herceg vasasnémetjei önkényesen Papiba szállásolták be magukat. Elõbb január 12-én érkezett 52 katona 152 vezeték lóval, majd 13-án újabb 100 katona200 lóval, végül 14-én 76 katona 152 lóval. Ez olyan nagy teher volt,amit a falu nem bírt el, ezért 76 katonát és 152 lovat átirányították Ig-ricibe. A katonák és lovaik ellátásából a nemtelenek és nemesek is kivet-ték részüket. A nemtelenek adtak 150 kenyeret, 52 széna és 52 zab



porciót, míg a nemesek 78 kenyeret, 452 széna és 452 zab porciót,plusz 78 katona és 452 ló kvártélyát a maguk marháinak kiszorításávalteljesítették.50

A nemes és nemtelen lakók 1814-es szerzõdése után a faluban egyévtizedig béke honolt. Nem tudunk a lakosok közötti nézeteltérésekrõl.1824-ben a hadnagy cselekedete váltott ki újra vitát a közösségben.Illésházy István volt a hadnagy, aki egy peres ügyben – nemesek egy-másközti birtokvitájában –, ítéletet akart hozni, de ez ellen vitézlõBalogh Ábrahám nevében Bekény János tiltakozott. „Csupán a közön-séges rend fenntartására, a reájuk tartozó bírói aprólékosabb mun-kásságok folytatására, a felsõbb parancsolatok betöltésére ügyelhet-nek csak fel, a magános közbirtokosoknak nevekben pedig azoknakhívén, tudtán, akaratján, meg egyezésén kívül, s érettek senyvedõlegperben nem állhatnak.” – írta Bekény János a vármegyének.51

1830-ban Bizony Károly és Bizony Sámuel arra hivatkozva, hogy ele-ik nem írták alá a község nemesi rendtartását, áthágták a gazdaságirendszabályokat. Az elöljáróság megbüntette õket, amit Bizonyék a vár-megyénél sérelmeztek, az azonban a statútumokat helyén valónak, s aközjó érdekében hasznosnak találta.52

A falu nemesi közössége és a vármegye egymáshoz való viszonya semvolt mindig felhõtlen. 1826-ban a vármegye nevében a szolgabíró azértvonta kérdõre Szûcs István hadnagyot, Nyilas László jegyzõt és Lovasi Sá-muel rektort, mivel azok áthágták a vármegye törvényeit. A Túróc várme-gyébõl származó Hanzel János hamis papírokkal csavargott, akit Nógrád-ban elfogtak. Az említett papi személyeket vádolták azzal, hogy hamispasszust adtak Hanzelnak. Kiderült, hogy Hanzel még 1825-ben csikartaki a helyi elöljáróságtól a papírokat, mondván, hogy õt rablók verték meg,kifosztották és papírjait elvették, s kérte a hadnagyot és a jegyzõt, hogyadjanak neki helyette újat, hogy hazajuthasson. A nagy unszolásra eztmegtették, de mivel a jegyzõ nem tudott latinul, ezért a passzust a tanító-val íratták meg, majd azt aláírták. A hadnagy, mint „index nobilium” szig-nózta az okmányt. Ehhez a jegyzõvel együtt nem volt joga, ezért a várme-gye a hadnagyot és a notáriust megdorgálta, mivel más vármegyébe,helységbe való távozást engedélyezõ okmányt csak a szolgabíró adhatottki. Komolyabb büntetést azért nem kaptak, mert úgy gondolták, nem ha-szonlesésbõl, hanem tudatlanságból adták ki az okmányokat.53


50. Uo. 51. Uo. IV. A. 501/e. 386/1824.52. Uo. 1211/1830.53. Uo. 2247/1826.


1829-ben a hadnagy a közbirtokosok egyetértésével lefoglalta FodorSándor megyei táblabíró egy jármos ökrét, amit az alispán, Miskolci Pé-ter nem hagyott helyben, és az egész nemesi közösséget pénzbírsággalsújtotta. A pénzbüntetés a falun belül vitát indított el, hogy mindenki kö-teles-e a pénzbüntetést viselni. Abban egyeztek meg, hogy a falu kasszá-ja nem csak a bentlakó, tehát a településen élõ, hanem a kintlakó ne-meseké is, tehát a terhek is közösek.54

1830-ban a vármegye ismét elmarasztalta a papi hadnagyot és azelöljáróságot, újabb pénzbírsággal sújtva a falut, mivel a vetésben jogta-lanul foglalták le Fodor Sándor ökrét. Vizsolyi Pál hadnagy és esküdtjeiidézés, kihallgatás és elmarasztalás nélkül „a közönséges utcán zenebo-na módon megtámadták, ökreit szekerébõl erõszakosan kivezették”,ezért helyt adtak a sértett Varga Sándor fellebbezésének.55 Az új had-nagy és a külsõ birtokosok azonban ellentmondtak a bírságnak.56 Végüla rosszul értelmezett rendtartás miatti pénzbírságot bírói foglalás útjánhajtották be.57

Az egyre szaporodó vitás esetek miatt Vizsolyi Pál 1830-ban a vár-megye törvényszékétõl kikérte a helység statútumait, „nehogy bizonyosszemélyek megcsonkítsák a papi nemesek jogait”. A statútum egyespontjai kezdtek feledésbe merülni, s ezt megakadályozandó az elöljáró-ság a vármegyétõl kérte ki a rendtartást, hogy annak hitelessége min-denki számára megkérdõjelezhetetlen legyen.58 Ettõl kezdve a határoza-tokat a templom elõtt minden évben újra kihirdették.59

A község elöljáróságának teljes névsorát a feudalizmus idõszakábólegyedül 1835-bõl ismerjük. Ebben az évben a református templom fa-lának és tornyának a magasságát az eklézsia megemelte, és augusztus16-án a toronygombot feltette. A toronygombban – szokás szerint – né-hány teleírt papírt is elhelyeztek. A feljegyzések – melyeket a XIX. szá-zad végén a templomtorony tetejének ismételt renoválásakor találtakmeg – tartalmazzák a nemesi tanács teljes névsorát is. Hadnagy: TolvajIstván. Törvénybírók (esküdtek): Ifj. Vizsolyi Pál, Veres Dániel, ör. Nyi-las Mihály, Szüts István, Pap József, ifj. Nyilas Sándor, Kõrösi János,Tankó György, Veres László, Sólyom Ferenc, Sólyom András János, Il-lési Sándor és Nyilas Pál hites jegyzõ. Kis hadnagyok: Veres László, Só-


54. Uo. 725/1830.55. Uo. 2086/1830.56. Uo. 1064/1830.57. Uo. 1599/1831.58. Uo. 1134/1830.59. Uo. 1599/1831.


lyom János, Kürti Miklós és Faragó János kisbíró. Egyedül Faragó voltaz elöljáróságban paraszti származású.60

Papiban, mint láttuk, a lakosok különbözõ jogállásúak voltak, de azo-nos területi és személyi joghatóság alatt mûködtek. Bár mindkettõ meg-változtatására láttunk kezdeményezést, azok a kialakult helyzeten lényegimódosítást nem eredményeztek. 1781-ben az úgynevezett szeparatisták(nemesek és parasztok közösen) megpróbáltak egy új, önkormányzatábankülönálló faluközösséget létrehozni, de próbálkozásuk pár év után kudarc-cal végzõdött, fokozatosan visszatértek a faluközösségbe. 1814-ben anemteleneknek sem sikerült a nemesi mellett felállítaniuk saját parasztkö-zösségüket, de annyit elértek, hogy a nemesi közösség szervezetébe pa-rasztok is bekerülhettek. Az azonban sok más nemesi településsel ellen-tétben Papiban korábban sem volt teljesen elzárva a parasztoktól. Nem-telen hadnaggyal ugyan nem, de paraszt hitesekkel és alkalomadtán jegy-zõvel 1814 elõtt is találkozunk. Mint láttuk a jog és a helyi közvéleményis elvárta a lakosoktól és a helységben tartózkodóktól a helyi szokásokmegtartását, a közös kötelezettségek rá esõ részének teljesítését, s ez alóla nemesi kiváltság nem adott felmentést. A rendészeti elõírások, a közöshatárhasználatból adódó kötelezettségek vagy a községi közmunka leg-alább pénzmegváltás útján történõ teljesítését a település minden lakójá-tól megköveteltek. A közösség igyekezett gátolni az idegenek gazdaságitevékenységét, esetleg ingatlanszerzését, a kivételezetteket vendégnek(extraneusoknak) tekintették. A nemesi közösség a település határán be-lül gyakorlatilag az élet minden területét felügyelte. Ügyeit maga intézte,csak a nagyobb ügyek kerültek a vármegye ítélõszéke elé.

Az 1848. évi törvények nem tartalmaztak a falu szervezetérõl részle-tes intézkedéseket. Az abszolutizmus korában napvilágot látott rendele-tek sem tekinthetõk a falusi önkormányzat rendezésének. Az állami köz-igazgatás alá került falu új szervezetét csak 1870-ben állapították meg.61

Hejõpapi a kapitalizmus idõszakában

A települések új önkormányzati-igazgatási hierarchiáját 1870-ben tör-vény rendezte.

A törvény a községi önkormányzatot egységes alapelvekre fektette le.Megállapította a falu közigazgatásának rendszerét: 1. A községekrõl ál-talában. 2. A községi hatóságról és illetõségrõl. 3. A községek jogairól


60. HPH. Benke, 1956. 4.61. Fónagy, 2001. 161–162.


és teendõirõl. 4. A községi képviseletrõl. 5. A képviselõ-testület gyûlé-sérõl. 6. A községi elöljáróságról. 7. Az elöljárók és képviselõk felelõs-ségérõl. 8. A községi háztartásról.

A község az önkormányzati jogot képviselõ-testülete által gyakorolta,mely fele részben választott, fele részben virilistákból (a legtöbb adótfizetõkbõl) állt. A közgyûlés elnöke a bíró volt. A képviselõ-testület hatá-rozatait és a felsõbb törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtottavégre. A község minden ügyének intézése elsõ fokon a kisgyûlés kere-tében mûködõ elöljáróság feladata volt. Az elöljárók teendõit és létszá-mát a községi szabályrendelet állapította meg. Az elöljáróságot a község– a jegyzõ kivételével – három évre választotta tisztújító széken a szolga-bíró elnöklete alatt. A polgári korban különös jelentõségre tett szert aközségi jegyzõ, aki a közigazgatás tényleges vezetõjévé vált. Õ lett az ál-lamhatalom legfõbb helyi képviselõje. Szép lassan háttérbe szorította aválasztott testületet és annak vezetõjét, a bírót. A bíróság azonban to-vábbra is nagyra becsült hivatal volt. Tõle várták a vitás ügyek, a nézet-eltérések elsimítását.

Közigazgatási ügyekben elsõfokú fellebbezési fórum a törvényhatóság(vármegye); másodfokú a kormány (belügyminiszter) lett. Minden terü-letnek valamely községhez kellett tartoznia. A község saját belügyeibenmaga határozott és rendeleteket alkotott, azokat saját választott elöljáróiáltal hajtotta végre. A falu maga rendelkezett vagyona felett, adót vetettki, hajtott be. Gondoskodott az utak fenntartásáról, kezelte a tûz- és köz-rendészetet, valamint a szegényügyet.

A falvakban száz lakosként egy képviselõ-testületi tag volt választan-dó. Nagyközségekben húsznál kevesebb és negyvennél több nem lehe-tett. Legalább minden tavasszal és õsszel közgyûlést kellett tartani, elõb-bit az elõzõ évi számadások megvizsgálása, utóbbit a jövõ évi költségve-tés megszavazása ügyében.

A község szabályrendeletét 1887-ben alkotta meg.62 A képviselõ-testü-let határozatait és a törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtotta vég-re. Tagja volt Papiban a bíró, a törvénybíró, a jegyzõ, az esküdtek, a kis-bíró és a pénztárnok. A jegyzõ munkáját alkalmanként adóügyi jegyzõ (se-gédjegyzõ) vagy jegyzõgyakornok segítette. Idõnként ideiglenes kisegítõtfogadtak fel, aki segítette a hivatali munkát. A község alkalmazottainakbérét maga állapította meg és fizette. Az elöljáróság alkalmazta a bábát ésa körorvost is. A falu közbiztonságára az éjjeliõrök vigyáztak.63


62. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. B. 818. 4747/1887.63. Uo. 1119/1888.


A közgyûlés elnöke a bíró volt, akadályoztatása esetén a törvénybíró. Aképviselõket a gyûlést megelõzõen 8 nappal elõre kibocsátott, a bíró és akörjegyzõ által aláírt körlevéllel hívták meg a testületi ülésre. Rendkívüli ese-tekben a bíró 24 órán belül is összehívhatta õket. Hatáskörükbe tartozottaz illetõség elnyerésében való döntés, a letelepedési díj megállapítása, köz-ségi és mezei utak, hidak felügyelete, karbantartása, építése, hat évben be-lüli haszonvételi szerzõdések kötése, árverések levezetése, behajthatatlanközségi adók és követelések törlése, a falu belügyeinek intézése stb.

Csak felsõbb hatósági jóváhagyás mellett hajthatták végre a községiháztartás és költségvetés megvizsgálását, az adó kivetését, községi javakés ingatlanok elidegenítését, új hivatalok felállítását vagy megszünteté-sét, kölcsönfelvételt, szabályrendeletek alkotását vagy megváltoztatását,nyilvános épületek, iskolák építését vagy felszámolását, 6 éven felüliszerzõdéskötést stb.

Minden év márciusában és szeptemberében közgyûlést kellett tartani,elõbbit az elõzõ évi számadások megvizsgálása, utóbbit a jövõ évi költ-ségvetés megszavazása ügyében. A rendes gyûlésen kívül rendkívüli köz-gyûlést bármikor tarthattak. A testület mûködését külön szabályozták.

A település bírái közül kevesek neve maradt ránk: Nyilas Pál (1890),Szilvássy Pál (1931–35) és Hajdu Dániel (1945–49).64

A jegyzõkrõl valamivel többet tudunk. A XIX. század második felébõlegyedül Born János nevét leltük fel, õ még csak Papi jegyzõje volt, nemvolt körjegyzõ.65 Az 1910 –20-as években Asztalos Ferenc volt a kör-jegyzõ. Csendes, jámbor embernek tartották, nem volt gondja a falubansenkivel. Nem úgy a társközségben, Hejõszalontán. Meggyûlt a bajaSzalonta adó- és háztartási ügyeivel, olyannyira, hogy fegyelmivel el isbocsátották, s vagyoni elégtételt követeltek rajta. Ezt õ jó elõre megsej-tette, mert mindenét a feleségére íratta, így nem tudtak mit elárvereznitõle. A szalontai Tóth Pál bíró, aki ugyancsak felelõs volt a község gaz-dálkodásáért, már nem járt ilyen jól, az õ ingatlanait a hiány fedezéséreelárverezték. A papiak azonban szerették Asztalost, s Veres Sándor kez-deményezésére kijárták, hogy kapjon nyugdíjat.66

Utóda Fási Kiss Zsigmond lett, aki gerinces, szókimondó ember híré-ben állt. Számos próbálkozás után jelentette a fõszolgabírónak, hogy aközség háztartási könyvét – mivel olyan sok irat tûnt el – nem tudja rend-be hozni. A szolgabíró ezt nem fogadta el, s két hónap haladékot adott


64. Korabeli forrásokból. 65. Pesty, 1988. 148.66. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 65.


neki a falu pénzügyeinek rendbe hozására, felvetve ha ez nem történikmeg, akkor õ kiküld könyvszakértõt, de annak költségét a jegyzõ sajátzsebbõl fogja állni. Eltelt a két hónap és Kiss Zsigmond jelentette, hogynem boldogul. A szolgabíró erre tényleg kiküldött egy könyvszakértõt,aki iratok hiányában szintén nem tudta rendbe hozni a község pénzügyinyilvántartását, úgyhogy maradt minden a régiben. Kiss 1936-ban mentnyugdíjba, majd ezt követõen Pestre költözött.67

Utóda kisebb-nagyobb huzavona után Szabó Lajos lett, aki korábbana község segédjegyzõje volt. 1945 után kisebb panasz érkezett ellene,mire a mezõcsáti Igazoló Bizottság áthelyezte Tiszakeszibe, ami három-szor nagyobb volt, mint Hejõpapi.68

Szabó Lajos utódjául az addigi segédjegyzõt, Kovács Jánost választot-ták meg 1945. augusztus 6-án. Segédjegyzõje Faragó Zoltán lett.69 Ko-vács beteges ember volt, ezért többször is a segédjegyzõ helyettesítette.Faragó Emõdre távozott, ezért helyettes segédjegyzõül megválasztottákBaranyai Istvánt.70 Kovács Jánost a tanácsrendszer kiépülésekor nyugdí-jazták. Ezt követõen, mint adóügyi tisztviselõ dolgozott, majd nyugdíjas-ként a megalakult szövetkezetben adminisztrátorként tevékenykedett.71

1950-ig a falu közigazgatásában az ismert politikai eseményeknek kö-szönhetõen 1919-ben és 1944/1945-ben történt jelentõsebb változás.Ezekrõl korábban már szóltunk.72

A község képviselõ-testületének névsorát a XIX., illetve a XX. századbólnem leltük fel. Egyedül 1945 utáni évekbõl ismerjük a helyi képviselõk ne-vét. 1945-ben 28 fõbõl állt a képviselõ-testület: ifj. Tirpák János, NagyIgnácz, Polgári Lajos, Benke József, Holczreiter Antal, Papp Károly, Ka-pás István, Balogh György, Pacza János, id. Tirpák János, vitéz Tóth Sán-dor, Takács Károly, Kukoricza Dániel, Czakó István, Vizsolyi János, Len-gyel János, Györki János, Szikszai Sándor, Tóth Kálmán, Veres Károly,Kormos József, Apostol Sándor, Kiss Bertalan, Szepsi Gyula, Szeles Ber-talan, Miskolci Bertalan, Takács Sándor és Benõcs Gábor.73

A helyi önkormányzat tagjainak szabad választását a politikai hatalom1948 után erõsen befolyásolta. A helyi elöljáróság egyre kisebb jogkör-rel, 1950-ig intézhette Hejõpapi ügyes-bajos dolgait.


67. Uo. 65–66.68. Uo. 69. B.-A.-Z.-M. Lt. XXI. 108. 4638/1945.70. Uo. XVII. 64. 1. 1946. ápr. 25-ei irat.71. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 65. 72. Lásd A falu a történelem sodrában címû fejezetnél.73. B.-A.-Z.-M. Lt. V. 159. 1. d. 1194/1945. ill. XXI. 108. 4638/1945.


A község elöljárósága hivatalos ténykedése során hitelesítésre pecsé-tet használt. A pecsétnyomó sárgarézbõl készült, alapjába bevésték apecsétképet és a feliratot. Az iratra felmelegített viaszt cseppentettek,majd erre nyomták a pecsétnyomót. A pecsét kidomborodva jelent mega viaszon. Tintát csak a XIX. század végétõl használtak. A község régibélyegzõje kissé ellipszis alakú volt, közepén, bal oldalt egy futó lovaselölnézetben bal kezében felfelé tartott kard hegyén egy koponya. Kö-rülötte felirat: „Papi hejség petsétje 1794”. Az egyház is ezt a pecsétethasználta, csak nagyobb formátumban s a következõ felirattal: „A H.Papi ref. Szt. Ekla petsétje 1832”.74

A XIX. század második felében már más pecsétje volt a községnek. Ahomorú, sárgarézbõl és fából készült 7,5 cm hosszú körbélyegzõ felira-ta a következõ volt: „Papi helysége Borsod vár 32.”75

A szocializmus évei és a rendszerváltás utáni idõszak

A magyar országgyûlés 1949. augusztus 18-án fogadta el a Magyar Nép-köztársaság alkotmányát, ami lényegében az 1936-os szovjet alkotmány„másolata” volt. Az alaptörvény értelmében a régi önkormányzati formákmegszûntek. Az 1950 októberében lezajlott választások után az új közsé-gi vezetés, a formálisan választott bizottsággal, élén a tanácselnökkel éstanácstitkárral, teljesen elvesztette önállóságát. A falut több kerületre osz-tották, minden kerületbõl 1 fõ lett a tagja a helyi tanácsnak. Ahogy az el-nevezés is utal rá, végrehajtója és kiszolgálója lett a pártállamnak.

Önálló tanácsa 1950-tõl 1970-ig volt a községnek. 1970. június 1-vel Hejõpapi, Nemesbikk és Hejõbába összevonásával közös községi ta-nácsa lett a három településnek, Hejõbába székhellyel.76 Ettõl kezdve aközségi ügyek intézésére Hejõbábára kellett menni. A faluban csak egytanácsi alkalmazott maradt. A tanácstermet átalakították házasságkötõteremmé, a tanácsházán pedig anya- és csecsemõvédelmi tanácsadótrendeztek be. A régi, Pataky-féle házat pedig eladták Labanc Károlynak.Az önálló tanácsi hivatal megszûnt a faluban.77

A falu elsõ tanácselnöke Dulházi Sándor cipész volt (1950–59), õtPapp János traktorvezetõ követte (1959–70).78


74. MNM. EA. 4825. Várhegyi, 1936. 6.75. Román, 1978. 48.76. Högye–Seresné–Tóth, 1983. 167.77. SRKA. Kf. 704. Szikszay, 1978. 66.78. Uo. ill. HPH. közlése.


A község elsõ VB titkára Bari Kálmán (1950–53) volt, õt Szeles Ber-talan (1954–56), majd Kecskeméti Ida (1957–58) és dr. ZongorZoltánné született Kun Ilona (1959–70) követte.79

A község helyi elõljárója volt Fodor Sándor, aki egyben 30 évig volttanácstag.

A rendszerváltás után a település visszakapta önállóságát. Az 1990-es elsõ szabad önkormányzati választás óta a község életét a szabadonválasztott képviselõ-testület irányítja.

1990–1994 között képviselõk voltak Balla Gyula lemondása után:Bársony Józsefné, Farkas László, Kocsis István, Ludányi Zoltán, SzabóLászló és Vizsolyi Kálmán. Kisebbségi szószóló: Farkas Géza.

A képviselõ-testület tagjai 1994–1998 között: Bársony Józsefné, Do-bos Jánosné, Esztergályos László (1997-ig alpolgármester), Farkas Gé-za (kisebbség képvi-seletét is vállalva),Hajdu Márta, dr.Mong Judit, PappKárolyné (lemon-dása után PotykaImréné, majd Var-ga Károly) és Tom-pa Sándor.

A képviselõ-tes-tület 1998-tól: Far-kas Géza (kisebb-ség képviseleté-ben), Hajdu Márta(kisebbség képvise-letében), dr. Mong Judit (alpolgármester), Nemes Sándor, Polgári István,Vizsolyi Kálmánné és Zongor Zoltánné.80

A község polgármestere volt 1991 és 1994 között Kozma László.1994-tõl Kopcsó László Zoltán tölti be ezt a tisztséget.

Hejõpapi jegyzõje volt 1991–1997 között dr. Halász Béla, 1997–1999 között Varga Vince, majd 1999–2001 között dr. Ruszkai Henri-ett. 2001-tõl Németh Éva Zsuzsanna a község jegyzõje.

A faluban 1994-tõl mûködik Cigány Kisebbségi Önkormányzat.1994–1998 között tagja volt: Farkas Géza (elnök), Farkas Gábor (elnök-


79. HPH. közlése.80. A képviselõ-testület tagjaira a HPH. közlése.

A Polgármesteri Hivatal épülete.(Fotó: Kovács Zs.)


helyettes) és Szabó Pál. 1998-tól a tagok: Farkas Géza (elnök), FarkasGábor (elnökhelyettes) és Farkas Attila.81

A falu önállóságának jelképe lett az újonnan készült és a rendszerváltásután felavatott községi címer. Ennek leírása a következõ: „álló, csücsköstalpú, kétoldalt homorúan ívelt négyelt osztású. Az osztás vonalaaranyszínû, az osztott mezõk zöld-vörös színûek, mezejében bal oldal-ról benyúló, páncélruhás, kezében kardot tartó kéz. A kard jobbrólbal felé átlósan hajlik, színe ezüst. A pajzscsücsök arany mezõjébenezüst és kék párhuzamos csík húzódik, a függõleges osztáson le-felcsúsztatással. Sisak: ezüstszínû, középre fordul, csõrös koronával. Ta-karó: kék, arany, vörös.”

A község 1996-ban alkotta meg díszpolgári címét, amelyet eddig akövetkezõ személyek kaptak meg: dr. Szikszay Kálmán orvos (1996),Várallyay Józsefné tanító (1997), Vizsolyi Kálmánné óvónõ (1997),Tóth Sándorné bábaasszony (1997) és dr. Zongor Zoltánné nyugalma-zott köztisztviselõ (2000). Elismerõ oklevélben részesült: Bus Jánosnékönyvtáros (1997).82


81. Uo.82. HPH. közlése.


Documents

Takács László–Kovács Zsolt Hejõpapi története · 2018-02-24 · Az utóbbi évtizedek történéseinek részletes, összefüggéseiben való vizsgálatát terjedelmi okokból