_____________________________________________

Papíros

LouiSe2007-2008

N A G Y L A J O S

_____________________________________________www.louise .hu

Nyakamon a tavasz lehelete

Megérint, barátok vagyunk vele

Barátok régóta ‐ a vérembe fes=

Vörössel, vörösen csapdába ej=

A borítón, a hátoldalon és a kötetben

Simon M. Veronika és Vári Juliánna

festményei és grafikái láthatók.

Ajánlom ezt a könyvet minden embernek, akit 

=sztelek, minden barátomnak és szereJeimnek, de 

elsősorban gyermekeimnek, akiknek egy formalinba 

mártoJ  kisállatként teszem el ezt a két évet ebben a 

Papírosban. Lesz belőle annyi, hogy megmaradjon.

ELSŐ KIADÁS

Budakeszi, 2008. október 9

Előszó 1

Álmos 5

Szoborból 7

Párducka 8

Nincs harcom 9

Hét évemből 10

A Trianon‐hon 11

Magamra húztam 12

Időmet pénzre 13

Fogtündér 15

Születésnapodra 17

A legbátrabb nyelv 19

Ennyi 20

Egyenlősdi 21

Nevetve szédül 23

Korától ítélve 24

Olcsó 25

A valóság vevőjén 26

Múltat vetélt 27

Salak 29

Tízmillió földesúr 30

KelleJ, így 31

Arcok 32

Bohóc a falnak 33

Bolondok aranya 34

A lélek szőnyege 35

Adom 36

Cicád 36

Konyítok 37

Óriás mágnes 39

Csókcsík 40

Fejet le 40

Mérj kéjt! 40

Szomjas 41

Hova leJ? 42

Kell a Hős! 43

Apró lyukba 43

Egy bogárka élete 44

Napjára 45

Ez nem lesz Petőfi! 47

Árnyék 50

Ahol az árja ellen 51

Csakúgy, a demagóg 52

Rezgő levegő 53

Egypercesvers 53

Pocakból 54

Fallány 54

Csíkok és birkák 55

Kordonos játékra 56

Január után 57

Elbújtam 58

Felhő kontúr 58

Szénpor 59

A dalnak 59

Cilinder 60

Miből faragjak rímet? 61

Fába vagy fénybe 62

Őzet 63

Csobbanna 64

Fehér habról 64

Vadászat után 64

Viharkabát szeretője 65

Hol lakoJ 66

Szi‐várvány 67

Téltavasz 67

Hátlátásra 68

Az es= 68

Párizs melleJ 69

Harminchét 70

Utószó 71

_____________________________________________

Tartalom

Előszó

„Vannak emberek, akiket az Úr Isten azzal vert vagy áldoJ meg, hogy többet és 

mélyebben és egészebben érezzenek, mint más emberfia.  Az ilyen embernek a 

lelke  olyan, mint a földrengésjelzőnek a tűje. Ez a lélek aztán megérez és átvesz 

minden kis rezdülést a környezetéből”…

Ilyen emberek a költők és ilyen ember Nagy Lajos is, e kötetben jól  látható 

az a képesség, amire Sík Sándor a bevezető idézetben gondol!

Kedves olvasó! Ha e kötetet  kezébe veszi, bizonyára megérzi az inspirációt 

arra, hogy belenézzen abba a világba, amiből, amiben az élet van. Ahogy az 

zajlik! Néha vidáman, néha szomorúan, néha könnyen,  de van bizony, mikor 

nehezen éljük meg az életünket.

Mivel nagyon széles réteget  szólít meg a szerző, én inkább más gondolatok 

jegyében osztoJam fel a kötetet. 

‐ Néhány vers gyerekvers… 

 „Jön az álom, Húz a mélybe 

Várom, várom Fogtündérke, 

Ne felejts el, Kicsi vagyok; 

Csak hat éves Rád gondolok!” 

‐ A plázacicák világa…

„Tessék, adom. Kelyhén karom 

Karján kehely, Száján hever 

Fodra lendül Táncra perdül” 

_____________________________________________1

‐ A gyermeki álomvilág vágya…

„Visszabújnék, álom honom 

Erdeiben kóborolni 

Fái mögül őzet lesni 

Bokrairól szedret szedni 

Letört ágra csendben lépni 

Roppanástól velük félni”

‐ Sok versben kortükröt mutat fel nekünk, hátha valaki magára ismer…

„Ha magyarból a nyelvbe bújva 

Országhatárt kóbor módra 

Rajzolgatni szoktak hozzá 

Nemzet‐őrként szólnék, tudd hát 

Nyelvem most még érték, tudják 

Vannak akik ér=k, mondják 

Vannak akik hallni merik 

Érte őket arcul verik” 

‐ és a nagy‐nagy magyar fájdalom hangjával…

„A Trianon‐hon, a hámozoJ alma” 

‐ íme a helyzet értékelése: 

„Tízmillió földesúr, és egy parasztunk 

sincsen!”

_____________________________________________2

‐ és a konklúzió: 

„Ritkán lesz új híd vagy tudásból 

Építő épület méretes oszlopa, 

Tanulj, mert bután a szolgaság lép oda„

‐ Filozofikus gondolatok is megjelennek a sorok közöJ: 

„Nem tanulok, tanítok

Nem tudok, konyítok” 

‐ a láthatatlanság örök vágya:

„Elbújtam, viszlát! 

A világ már nem lát, 

Nem nézhet rám többet 

Csordítson rám könnyet” 

‐ de, ha már látnak, akkor:

„Tanulni kéne és játékon 

Felnőni végre, a balsorsnak 

Vége ‐ legyen most”

‐ mivel

„Véges árum ez az idő

Napról napra fogy és kinő”

‐ és egy gondolat füzér:

„Nem akarok egyenlő lenni veled,”

_____________________________________________3

‐ de

„... szívesen lennék én barát veled 

Te majdani szívsebész cigánygyerek!”

‐ néhány versben rálelhetünk a szerző ars poe=cájára:

„Ez nem lesz Petőfi!

Ez az én napom Kedves!”

‐ több versben leltárt készít:

„Van házam, van bárcám

Van kincsem, van párnám 

Van ágyam és vágyam

Meg gyermekem, vártam!” 

‐ és az öröm, ami egy költő legnagyobb öröme, készül az új kötet:

„Csíkosra csókolt a lapom a könyvben 

Betűim ólomban vonultak, rendben 

Lapjai illatán porával szállhat 

Örültem nekik, mert baráJá váltam” 

A  kötetben  nemcsak  a  bánat,   de  a  vidámság,  az  életöröm  is  jelen  van. 

Kívánom  mindenkinek  azt,  hogy  merüljön  el,  de  nem  gondtalanul  a 

gondolatok világában és formálja képpé, esetleg cselekvéssé azokat!

Simon M. Veronika

Munkácsy‐érmes festőművész

_____________________________________________4

Álmos

Az internet korábanKelhetnénk korábbanJárhatnánk harmatonMeztelen talpakonUjj közöJ fűszállalRémült kis bogárralCsöngetne az Élet!

IJhon vagy? Kérlek,

Nézz ki a kulcslyukonÉn vagyok, nem hagyomMagára az álmostIlyenkor, ‐ namármost’Szóba elegyednék,Veled is, bemennékKínálnál hellyel is,Ki tudja, benned isPendíthet egy hangotA húrjára akasztoJ

_____________________________________________52007. december 11, kedd, 16:25

Érzelmektől mentesHangszer‐testű jellemHogy bújáról mesélveA Példákra vettveTanítani tudna,Nem nagyon, de hogyha

Apró Valóságot a hajhálódba fogvaÉreznéd az ízét, illatát, mert így szépFickándozó teste az élet‐vízbe vetveMint halacska a tóban,Fogolyként ‐ de jól van

_____________________________________________6

Szoborból

Kiraktam kőből, ő leJ a szobromMostantól faragom képemre, meg osztomLapjait sorjában, emelje a tétetBízzon a szerencse benne majd, képetFesthetnek róla is a nagyhírű festőkÁllni fog modellként, rezzenni nem, sőtJegesen, hidegen, szúró szemmel nézveÁthatol az ecseten, szoborról egy képreFekszik át, simogat lószőrrel a piktorTűri és bírja majd, bódítja a friss borIllata a szédülést egy irreális képreSzíntelen négyzetek foglalják be végre

Mozaik élekkel a színek árnya töl=Nem az élénk oldal, a hátsó fele közli;IJ a vége pajtás, fekve kéne lennedNe mozogj, mert zavar, színem forog bennedKontúrod a képpel ellentétes világElmosódó, fókusztalan arcéleden kilátDe lassan, ha győzöm majd, =szttok a képenÉn vagyok a beteg tested, te leszel a véremA véremben a vörös festék, a festékben a pigmentAz örökítő anyag mellé odateszek mindentMegszületsz, de fájni fog, akarod majd visszaNem forog, nem lehet már, elkészült és =szta

_____________________________________________72007. október 13, szombat, 17:04

Párducka

Gyöngyöt hörpölő fényesÉrdes pólusba gödröt vésőVonalon biztat szemévelKedvesen, csillogó szemmel néző

ÁrazoJ Életke kelhet ki félve

IJ Ő fog majd Nőni, ő lesz az édesCukorba mártható fekete kéjnőHosszan karmoló körmös kezévelTapinthat majd körül, ha egyszer felnő

Egy elázoJ Párducka került ki élve

Abból a ketrecből, amiben kevesenFetrengnek boldogan, alomban vegyesenSzínesen, ívesen, melegben bújvaAnyjukba ételért arcukat fúrvaVédeJen, boldogan, hangot dorombolva

_____________________________________________82007. október 13, szombat, 16:03

Nincs harcom

Így, a vihar előJAhogy a csönd a melegbe dőltVékony cérna, te vastag levegőFűtsd a szenderedőt

Majd, a vihar utánHa felkel, nedves haja csupánCsak a csöppek hűvös alakja szánRá percet nap nap után

És lesz majd hangjaMeg szoknyán fodra és pördül jobbraMosolyra fogja, arcán a gondjaDe kacagva mondja;

Nem hallom, nem látomNem érzem, nem bánomNincs szívem, nincs arcomNincs hazám, nincs harcomVan házam, van bárcámVan kincsem, van párnámVan ágyam és vágyamMeg gyermekem, vártam!

_____________________________________________92008. június 1, vasárnap, 17:16

Hét évemből

Hét évemből egy kert kitelne!Virágaimba életet lehelneApró szirmait hozná a tavasznakHetedlen, hozzám is szépséget adnak

Növök majd tovább is, nagy leszek meglásd!Nagyobb mint Te, mint Mama, csak egymástTartsuk a karunkban, ölelő szókkalBoldogítalak majd, szülinapommal

Ha megnövök egyszer, szép leszekHa szép leszek, jobban féltenekHa féltenek, akkor nem növök!Gyerekként jobbnak készülök...

Valami kedves, kortalanKicsi és repdes, hangtalanSzárnyán a napsugárHalk szava szűrve várÉrteni akarja ezt isMondanám neki, ha tetszikMajd mesélhet róla, de akkorMás lesz az év is, meg más lesz a nagykor…

_____________________________________________102008. június 14, szombat, 12:30

A Trianon‐hon

A Trianon‐hon, a hámozoJ almaRozsdás élű bicska,Meg győztesek hatalma…

Kezükben a pengeAlmahéjra fenveArcukon az ármány,És minden nagy találmányBirtokukban lészen,Hogy forgassák merészenAlmánkon a pengétRuháját leszedjékMaradjon a bőreNedvesen feszülve

Aztán az idővel‐ mint kortalan nővelFesteJ arcú táncbanFesleJ ó‐románcbanKiszáradva reggelSminktelenül felkelRáncos bőre húzzaMint zsáknyakat a búzaMagát egy hurokkalMegfojtja, ha tudja!

_____________________________________________112008. június 4, szerda, 18:00

Magamra húztam

Lerántom a hegyről a fákat!Zöld lombjukkal söprik a tájatKapaszkodnak, kapaszkodnánakDe szőnyegük szélénél hullámok várnak

Feldobják őket, hosszú gyökerüketFöldeső hagyja el, ordító kövekRepülnek az égbe, töröJ üregüketSzélkorbács csapja meg, lelketlen a tömeg

Magamra húztam a tájat!Enyém leJ, megveJem, mindenki várhatTakaróm ‐ ne fázzak ‐ kellenek a lombokTűnjetek innen el síkságok és dombok!

_____________________________________________122008. június 3, kedd, 18:47

Időmet pénzre

Időmet pénzre váltom!Eladó percek, hangulat, álomGondolatokkal variálomPiaci kofaként, szétkiáltom

IJ a perc, a drágább óraLegyen =éd, öné, fogjaVigye, aztán adja másnakMég drágábban, más kofának

Véges árum ez az időNapról napra fogy és kinőApró foga percgyereknekDe meghal gyorsan, szenderednek

_____________________________________________132008. május 21, szerda, 14:02

Apró percek, óra‐kosárNap dobozból kikandikálEs= csöndet mondok rájukMúljatok el, holnap árutHoznak megint, ahogy kelekÚj perceket adok‐veszekMert más is adja, az is telikKinek fogyva, kinek zsebit’Tömi ára, hogy ha érték,Ha megveJe, ha nem kértékTőle vevők, hogy egy napraSzétmorzsolják, aki adjaÚgy se bánja, van még neki ‐Igaz nem sok, megszenvedi

Mert időd a pénz barátom!Eladó lelked, hangod meg álmodTűzrevalóként odavágodRopogva ég el, sose bánod…

_____________________________________________14

Fogtündér

KieseJ az apró fehér!Hiányzik, de bármit megérTündért várok, FogtündérkétÉjfélkor jön, párnám szélétMarkolászva alszom éjjelÁbrándozok, honnan nézel?

Honnan tudod, mivel lesedApró fogam? Írtam nekedNéhány sort is, ezt szeretném:Plüssállatkát, apró lepkétMesefilmet, táncos bábútKörbe forgót, kacsalábútPalotát is, benne mackótKirály legyen, szőke, haspókMégis vidám, mese‐szőJeBirodalmát vegye körbeTündérsereg, bájos, könnyedÓvja, védje, táncban körbenKézen fogva ‐ elmerültem,

_____________________________________________152008. április 13, vasárnap, 10:04

Jön az álom,Húz a mélybeVárom, váromFogtündérke,Ne felejts el,Kicsi vagyok;Csak hat évesRád gondolok!

_____________________________________________16

Születésnapodra

Ma hallgatnak a tollak.Csak nullák robotolnak,Meg egyek, néha semmiÓrajel ütemzi’Más korban is voltak,Írtak, robotoltak,Egyesek mint nullákMások tudakolták:Miért hallgatnak a tollak?Mert zsidóink dobolnak?Vagy nácinak becézeJUtcai vitézekÁmítják a népet, meg magukatHa szépek ‐ a ruhák, a sorukbanSokféle okos van…

Axla, ki hun se,Se más se volt, erreMegszólítom: TestvérAmerről te jöJélMeg amit oJ magaddalHoztál, most tapasztalj ‐Csak írtad, mert tudtad,Hogy annyira beloptadMagadba a verset, hogyMegfojtoJ, elejteJ 

_____________________________________________172008. április 11, péntek, 20:34

Dárdájára tűzöJ,Majd korán az odaátBal partjára küldöJ,De onnan, a szélérőlInts le, mert népérőlNincs király ki mondanaJó szót már, egymagaMaradt iJ, párezer’Jó magyar, bajt keverMint sokszor a múltban isHadba ment, mint te isDe veszteJél, barátomHős leJél, belátomMásoknak hőse ám!Tenmagad’ odaátLeltél királyságra

Mi meg iJ világraHozunk néhány lelketOsztozunk majd, kellhetA részünk is másnakEzt hívják családnak…Ez van ma, testvéremEnnyi valót hoztam,SzületésnapodraCsak Híreket mondtam.

_____________________________________________18

A legbátrabb nyelv

A legbátrabb nyelv fog majd ölteni rádMint fintoros, kéjtelen vihogó pántÉs iJ fityeg, libeg, meg kacag majd rajtadHiába forgolódsz, dörgölődsz, hagyjad

Csúfol mert szeretneLeülni helyedreSzékednek karfájaKarjának vállfája

Szekrénybe akasztvaElhervad tavaszraHó lepte párnájaBúcsúzik, kár várja

Kár és kár, varjúváVálhatnál,fekete szárnyadonSuhanvadombokon, réteken keresztülZuhanvahívatlan vendégként marasztaldCsőrében gyűrűvel, sikoltó elmévelCsöndet kell zengeni,Bátor kegyelmével!

_____________________________________________192007. december 10, héyő, 21:38

Ennyi

Kösz, elég volt.Majd megy mással, máshogyJó ha elfogy,Mert majd új foga nő, ahogyKell, nekiHa harapni akar, mert enni hagyoJ

Neki is ‐ és a kanalaHajlik, mert puha a vonalaKézmelegtől és fogástólIntegető hős bukástólHihetőnek íroJ undorNemakarom’ napról, naptólKelletlenül visszaszámolMajd kicsordul a pohárból

Nem, tényleg ennyi.Inkább =sztán, másra kenniOnnan könnyebb benne lenni,Köszörűre pengét tenniPárat újra hadra venni…

_____________________________________________202008. március 29, szombat, 07:37

Egyenlősdi

Nem akarok egyenlő lenni veled,Te hitelből tévéző panelgyerek!

A kocsma mocska lesz megint a házad,A hóvégi szeánszot fehérre hánytadArctól a járdáig, négykézláb, lassanOJhon az asszony vár, mosoJ‐rongy szagban

Nem akarok egyenlő lenni veled,Te putriból bűnrészes cigánygyerek!

Csaholó kutyától tanulsz beszélniDolgodat végzed, fajtársad megérziOrdító csapatban, porban és fagybanFelnősz mint a dudva, elpusztulsz a gazban

Nem akarok egyenlő lenni veled,Te poénból lendítő nyilasgyerek!

És nem leszek egyenlő azért veled,Mert ugató hangodban versem leledVagy mondatom sziszegőn ontod a szádonHogy ostorod legyen és csapása fájjon

_____________________________________________212008. június 27, péntek, 22:11

Nem akarok egyenlő lenni már Önnel,Doktor úr, tanár úr ‐ legyen örömmelÉs legyen csak az ami, tanulta ‐ ha tudjaEJől lesz különb Ön, nem értem, de mondjaVagy jó lelkész, jó pásztor vigyázója nyájnakHozzá a lelkükben is nagy kosárral járnakÉs mentora is lenne, gondolat születneOJ ahol a csöndnek fejben bújó zsöngeSzikrára szomjazna, habból felbukkannaBuborék burokban új életet adna

De szívesen lennék én barát veledTe majdani szívsebész cigánygyerek!

Én választok, mert van mit, van kibőlÉs ha annyit megértek a szóbólAmitől egy jó sor kialakul bennemMagam elhelyeznem valahol a sorbanSikerülne, rendben ‐ ennyi az értelmeEgyenlőség lenne, közte meg a rendjeAlakulna lassan, csak sor legyen ne mezsgyePiszkából kivesse kölykét, hogyha meri ‐Ha akarja, ha ér=, majd másként felneveli!

_____________________________________________22

Nevetve szédül

Érezni vélem az árnyékomTanulni kéne és játékonFelnőni végre, a balsorsnakVége ‐ legyen most rend eme tájékon

Fiatal, hetyke és bámulomTanít, de fejbe kell kólintsonMert tudása nekem lesz, megszólnakÉrte ‐ ülök iJ melleJe, hódítson

Unom, a vége jön, haladomKabátját porolva feladomNe fázzon, nekem lesz, utánaBajom ‐ a fájdalmát magamra rakom

Hideg ráz, meleg öl,Bújtató meleg ölMéltató hideg tálKínáljon, lefogytálFogytál és szürkültélTündérként tőlünk félCsapongó szárnyávalLáss csodát, rád támadApró, de csodájaMegvédi, csodáljaNézője ‐ nő, férfi

_____________________________________________232008. március 28, péntek, 12:11

Fél tőle, ő érziEzért lesz bátorÉs ezért a záporMossa le végül‐ nevetve szédül.

Korától ítélve

Most tudtad meg, hogy naponta öregszel,Szüléd korától ítélve búcsúzni készül!Tartalmas napjaid egy percre temesd elFigyelj rá egy kicsit, hallhatod végül

Neki a távol‐múlt gyermekded képeiTapadnak nap mint nap világos emlékreNeked meg a tegnap csillogó fényeiRajzolnak árnyékot ősz szülő fejére

…

Más korban, más korhoz bújik a hangulatRégmúltból hangokat nem hallasz, nem mutatNeked csak a gyors jelen robogó vonataHúz el most melleJe, integess, pá Mama!

_____________________________________________242007. október 1, héyő, 06:34

Olcsó

Olvasom, most olcsóbb, meg akciós leJ,Jókor,Mert kapzsiságom tombol, nem nagyon kell,Pótol,

Egy kis hiányt a nagyban, ürességben hagytamPénzemet az árért, nem másért, magáértIzzadjon a gyártó, nekem tetsző árúFityfenéket gyártson, semmi mást, egy ásóVagy kis lapát, egy penge, akármi de benneOJ bújjon az ördög, az apró, ha teremne

A fákon még a termés, rohadjon el, mert vésTáblájára árat a gerjeszteJ kínálatA terjeszteJ vágyak meg reklámos világnakVonzó testű szőkék és izmosak, meg büszkékMegmondják a frankót: “ezt vegyed, ne azt oJ”De legalábbis ‐ bízz, ha mondom ‐ most az egyszer olcsót

De szenvedjen a gazda, malacát eladjaFeléért, mert olcsó, mert kapzsiknak koporsóMeg gyors halál az érték, a polcról már elértékPipiskedve, fürgén ‐ vaskosárba gyűrtékAztán a szemétbe ‐ okosan legyintve ‐ jó helyre,Biztosan, gyorsan és merészen beleüríteJék!

_____________________________________________252008. július 12, szombat, 19:56

A valóság vevőjén

Az forradalom lesz majd, ha felgyorsul az időNem takargatom, oJ téged vesznek előÉs gyorsan haltok, meg gyorsan is szüleJekPedig bújnotok illene, de fuJatnak, sieJekVészből a nem biztos régi meleg honbaA szomszéd is megjelent, lő a homlokodba

Szapora humora, didergő rokonaTartja tenyerében, dobogó szívébenForr a dala, hangja, tömeget vonz, hagyjaSodródni a testét, a reggelből az estékÉpítenek termet, írnak történelmetZsibongók hadának érmet ítélhetnekA győzelem országa büszke lesz majd rájukA tarkón lőJ ellent meg nem hagyják, hibájukMacskakő síremlék és kovácsolt vas tüskékFes=k a pillanat érdes‐nedves testétKóbor ebek rágják és cibálva zabáljákAz éjjel mozgó széllel, szaggal megkínálják

És özönlik a csorda, hátakon taposvaVicsorgó pofáját cafatokba nyomvaMegrázza, fröcsköli, állatként a szélbeNem fázik, nem érzi, nem is fordul félreLátni is akarja, érezni a bőrénA félelmet, a halált, a valóság vevőjén

_____________________________________________262007. október 17, szerda, 18:30

Múltat vetélt

Ha magyarból a nyelvbe bújvaOrszághatárt kóbor módraRajzolgatni szoktak hozzáNemzet‐őrként szólnék, tudd hátNyelvem most még érték, tudjákVannak akik ér=k, mondjákVannak akik hallni merikÉrte őket arcul verik

Miért oszmán, miért oroszKufárkodni lehet, tudodMás értéked nincs és nem leszNyelveddel még magyart nemzhetsz

Közben csorbul, torzul, gyengülFélelemből gyermeket szülMilliónyi élősködő,A magyart mindig arcul köpőSáskarajként rágnak, tépnekLerombolják fajnak, népnekHázát, nyelvét, értékeitKölykeiknek száját tömikTelhetetlen bendőibeBefér minden, onnan ideSzél hozta és vissza nem megy

_____________________________________________272008. március 7, péntek, 17:22

Tűzzel várnák, iJ meg egy jegyJó osztályzat, példa értékOlcsón kapoJ voksnak kértékMinél olcsóbb, annál több kell,Kapzsiságuk gőg, örömmelTapsikolnak sáskarajbanGazdatestet dobnak bajbanSzedjétek szét, úgy is öreg!Védekezni nem fog, tömegÁllja körbe, mocskos kezükSima bőrét, vér és salakBorítja be, néma halak

Tűrik tovább, ez a sorsukFelzabálják őket, mondjukÚjra szépen, újra lassanIJ a helyed, iJ a paplanTöröld bele indulatodNémán ordítsd gondolatodBízz a reggel gyors kardjábanÉlesre fent pallosábanKönnyes szemek, gyenge karokFejkendőbe bújó padokÜres porták kongnak reménytGyereklányod múltat vetélt!

_____________________________________________28

Salak

Sötét kis barátomKezedben kabátomFüleden hallgatómCombomban van a kód

A kódod, a pengédenFertőzöl keményenElkaptam, iJ a kórBelém bújt, mostantólFélj tőlem, bántalakFelgyújtom házadatMegölöm asszonyodCsak úgy mint te szokodAz enyémet esténkéntFélelmét, test kéménytFüstjével kormozodEzt teJed, nem tudodDe jól teJed, iJ a napKergetünk, ne szaladj!

És most a sanzonbanSzomorú hangombanÉnekre bújtalakSzámoljunk el, salak!

_____________________________________________292008. január 14, héyő, 14:23

Tízmillió földesúr

Tízmillió földesúr,És egy parasztunk sincsen!Uralkodónk baja bú,Hivalkodó minden

Tegyen érte inkább másBármi legyen, ingyenNem dolgozok, hivatásUralkodó szinten

Tízmillió földesúrKis országa leJünk!Fogyasztástól kivirulElkallódoJ lelkünk

Tenni érte valamitKár volna, az mást érParasztokat importálniMunka helyeJ testvér

Tízmillió földesúrMint Földnélküli JánosSemmi trónja alaJ túrÉs csontoltáron áldoz

_____________________________________________302008. március 26, szerda, 12:09

KelleJ, így

Váltam körül, merengveAz erdőben állatot keresveMarkomba szorítoJ botomraHalat szúrt, csobogó patakbaFiatal koromból eredveBátornak reszketőt nevezne

Éhesnek nyársamat átadtaBorult rám ködöddel, magadraGondolj, mert új korszak köszönt beNincs már több Széchenyi, röhögve

Országnyi birtokuk hasznábólRitkán lesz új híd vagy tudásbólÉpítő épület méretes oszlopa,Tanulj, mert bután a szolgaság lép odaHozzád, a megálló türelmes népéhezJegyeddel belépőt válthatsz egy tévéhezMűsora fogja a kedvedre forgatniBenned a nyársamat, kelleJ így elbaszni…

_____________________________________________312007. szeptember 22, szombat, 15:25

Arcok

Gyermeki harcok, a téren a csapaJalŐ bent van, ő meg kint, jöjjön majd tavasszal!Addig egy idegen, látszik is rajtaLelkén egy kicsiny rést ütöJ a falka

‐ ahová tartozna, de fehér az arca!

Színtelen ‐ azt mondják ‐ festesse, barnaa falka‐szín ‐ ez marad, ilyen leJ, tartja

Fest is rá foltokatAz erdő, ősz arcábólVehe= kabátnak,Pár pultot lerámolMeleg lesz, mint a vér,A téren a csapaJalLeszámol majd a télOJ lesznek tavasszal…

_____________________________________________322007. szeptember 1, szombat, 15:07

Bohóc a falnak

Elég volt! Mondja a bohóc a falnakTámasszon téged fel akire varrnakGombokat, csillogó fémszínű géppelKrumpliorr tompítsa levegőd, a vételÚtjába álljon és lábadra nagy cipőKerüljön nehéznek, csak neked rendelőOrtopéd sebészek álljanak sorbaRajtad is röhögnek, most estél orra!

Fáj nagyon? Kérdi a fal a bohóctólAkartál valamit, ilyen leJ, kortólÉs nemtől majd jó messze vonatkoztatvaMegkapod jutalmad, ki is lesz osztvaBoríték takarja, üveges zsebbelBizonygathatod, nem loptad, tedd elKellesz még, valaki esni fog, orraHelyeJem majd inkább te kerülj sorra!

Fáj nagyon. Mondja a bohóc a falnak,Megkaptam, akartam valamit, baj csakAz lenne, lehetne, nekem a társnakHa ledőlnél reggelre, képzelem bárcsakTégláid porára csillogó harmat isJuthatna fejfának betűit, rajzaitDomboddal terítve magadból halmotBúcsúnk a bohóctól kudarcot valloJ!

_____________________________________________332007. szeptember 19, szerda, 15:55

Bolondok aranya

Bolondok aranyán csorbul a csákányodÁsóddal feltúrtad földedet, meglátodVégigér takaród, nem csillog, szúr, de márBecsapni nem is fog, alaJa oJ a nyár

Holnap, ha felkeltél, újra a patakbanÁllhatsz majd órákig, szitáddal haragbanRázkódó vagy eső szemek közt kutatvaCsillogó porszemre vágyadat leraktad

Bolond vagy? Jó helyre teJed a vágyadat?Találni, szerezni, szerencse fiánakHiszed‐e magad, mert kell hozzá fene mód!Szerencse, találom‐vagyonod helye voltFöld mélye, víz öle, vagy szél karja öleliNem adja, kérheted más is csak figyeliHarcodat a hiszékeny kapzsiság oldalán,Kell arany? Ássál csak, bolondnak lesz talán…

_____________________________________________342007. szeptember 2, vasárnap, 14:15

A lélek szőnyege

Ma a tenger leJ a Léleknek szőnyegeLépdelek rajta, de billeg, fölfeleTolnak a habjai, közel az éghezA felhők karjai nyúlnak a Léthez

Óvatos fogással, vékony a burkaMegreped, aztán az Életnek múlnaA perce a Valóban, vissza a sötétbeVárhatja újra, hogy valaki köhintsenAmitől a hullámok újra felemelveLökdösnék az égig habjaikon, perszeOJ a hosszú ujjak, a fehér habszakállbanLerágoJ körmükkel piszkálják, hibátlan

Burkában a Lélek, reszket, mert ki tudjaOdakint a lelkeket ki és hogy fogadjaTestükre a Való majd miféle sort kerítDe azért kibújnak, a kíváncsi mindenit!

_____________________________________________352007. július 14, szombat, 07:27

Adom

Tessék, adom.

Kelyhén karomKarján kehely,Száján heverFodra lendülTáncra perdülSzéllel fújvaMáshoz bújvaTart a tenyér

IJ van, vegyél!

Cicád

Plázacicád dorombol,Kölyke nem lesz, udvarolNyakörvének ékszerePórázával mész vele

Mozgó lépcsőn visz az útCsillogása kisimultBarn’ a bőrén, mű a körménKellesz neki, agyafúrt

_____________________________________________362007. július 9, héyő, 07:27

Konyítok

Nem tanulok, tanítokNem tudok, konyítokHozzá, ha kell isTáncoló dervistUtánzó füstbenRejtőzöm csöndben,Meg zajban, ha az kellOrdítok, nem kellA sejteJ igazságIránytűm, vigasz ágDe dobogós helyhezVagy lehajtoJ fejhezNem fűzök sok reményt

Nem veszek bérletet,Túl hosszú életetÁllóhely áráértNem kérek, túl nagy bértNem adok azoknakAkiktől hazugnakKiáltoJ véleményJutalom bérlemény

_____________________________________________372007. július 8, vasárnap, 07:15

Kerekes székemenLuxus és kényelemBárcámon pecsétetJelentő tekintetMosolygós arcábanOJ bújok, hibátlan

Lesz a múlt, mert akkorEmléke le=sztult,OJ majd a végekenMeglátod még velemA sorban a sokadikLeszel, de ada=kMásoknak még egy út,Kinek a részeg múltKábultság végzete,Megnyerted, élj vele!

_____________________________________________38

Óriás mágnes

Talán majd építek valamit csendben,Talán majd hozok egy jó hírt is, keJen

Egy pad mellet guggolva súgunkTitkot a fülekbe, magunkra húzunkPokrócot, fűszínű lepellel rejtveHangyáknak várukért harcoló persze

Védőket, támadó vicsorgó vörösreHarapó, csápos a fegyverét hörögvePajzsába vájó harcosnak utalvaA pillanat hevében, vízcseppet cuppantva

Eldöntjük a meccset egy óvatlan percbenÓriás a Földön, a csöppség meg helybenTalán majd építhet valamit csendbenTalán az Óriás kerüli, keJen

Pólussá válnak, kékké és pirossáElhúznak ‐ vagy nem ‐, belőle, ki hozzáKi onnan, ki bentről, kit mágnesselKezdeJől, fogva a kezét a pólusok közöJ isSzínektől jelölve vonzza, vagy taszítjaEmberből lehetne, múltja majd tanítja

_____________________________________________392007. július 7, szombat, 07:30

Csókcsík

Csíkosra csókolt a lapom a könyvbenBetűim ólomban vonultak, rendbenLapjai illatán porával szállhatÖrültem nekik, mert baráJá váltam

Fejet le

Fejet lehajtoJ, kart kordába zártHangjában tartoJ egy üzenetet, várKalappal rejtőző homlokán az érHírt szállít, a kedves hormonjának él

Mérj kéjt!

Férj! Mérj kéjtés tégy az asztalraegy kedves,sejtelmes estet,Mert neked lesz kedves,Tőle meg repdes majd a pillaa szem feleJ,legyen így, ma!

_____________________________________________402007. július 6, péntek, 19:08

Szomjas

Az üvegen címkénekborának, levénekHegyének oldala,emeli fel oda,Ahol a fák fölöJzúgnak a vad szelekBújik a kis felhő,neki ez reJenet

Világa hófehér,mozgása szép, libegAnyjának kebelénringana, de hideg

Most a szél, lökdösielőre, oJ megA hegy csúcsa böködi,száll ide, párája,Permete, fájárabokrára nedűkéntHull majd, a fájdalmaenyhülni kezd, mertOJ lent a zöldekenanyja lesz azoknak,Akik az élethezNedűt szomjúhoznak…

_____________________________________________412007. június 11, héyő, 08:42

Hova leJ?

A fortélyos félelembolyong ma részegen?Dől rá a világra,az i}úkra, ki várnaTőle egy jó szót is,ha kardjával hadonász’Akitől félni kezd,oda csap, ne tovább!Józanodj parasztom,Kardodra vér tapad!Holnapra halasztomPar=nkat, ne tagadd!OJ leszel, várlak majdJózanul, kicsavart agyadonPont leszek, tárhatsz kartHallgatag, megrontoJ hajadonAki fél, mert ha csak félelemFortélyán lehetne úrrá az értelemAnnak is csonkjávalégeJe gyertyábanPislákol szemében,szikrája világbanTartja a kis szobát,odáig, ne tovább!A dróton a verebekcsipogják, hova leJ?

_____________________________________________422007. június 2, szombat, 10:00

Kell a Hős!

Ha kell a Hős, hát tedd magad azzá!Uralkodj a renden, vagy dörgölődj hozzáNevess rajta hangos, cafrangos pózbanHazugságokkal válaszolj, ha jól vanA rendnek a formája, arcának pozsgásaPirossal derül fel, folytonos mozgása

Vett a népednek jó filmet róladÁlságos mosollyal árulód bújtat,Meg felad ha értelme odáig tudatjaAlax létében látását kutatjaAnnak a képnek, a falról, a HősrőlLeköpve, lemondva barátról, nőről

Apró lyukba

OJ messze, a gondolaton túl,A csöndes értetlenre várnaApró szikrát vetne, egy apró lyukba fújAztán a hangjával verné orrba, háthaFelébreszt valamit, nem kell hozzá óraMert egy hangulaJal bújik ki az ágybólMajd visszabújik még egy fordulóraMegrázza magát, jó reggelt rikácsol

_____________________________________________432007. május 14, héyő, 08:08

Egy bogárka élete

Ahol él a kígyó,Meg mar, ha neki úgy jóÉs öl a mérge néhaMegbénít, de még maKigyógyulsz, a kórbólHarapoJ a borbólÉs kortyolt a kenyérbőlRészeg a veszélytől

Vértelen sebedrenyugtató nyelvévelCsöpögtet mérget,de torkába beveJe

Puha tested ízétÍzelt lábad ívétEgy bogárka életeMúlt el majd’ két hete…

_____________________________________________442007. május 13, vasárnap, 08:00

Napjára

A költészet,mikor eltévedAztán közibétek csap,Mert nem tévedNeki az enyészetamivel beszélhetTalán egyedül vannak,De megélnekAmikor Pajorral,faragoJ rímeketVagy LovasibólmeríteJ ötletetMáskor T. Szabitólszívta a színeket…Mert a tavaszraragasztoJ bélyegetFeladta postána lényegetA címzeJre bízta,hogy magára húzzaVegyen a zacsiból,finom cukorkaA savanyú fajtából,ha rímeket nem ácsol,Lopja a napja, ha költ,

_____________________________________________452007. április 11, szerda, 06:44

Eszét a költészetTudásból bővíteJMakacs szavak tarkaNemzetsége adjaA könyvtárhoz, a porhozAzt a kicsi dolgot,

Amitől a napjaJobb lehet ha hagyjaMi másért is kéneHogy betűszobor‐féleMonumentum álljon,Poros, polc szobábanKoszos tüll‐ruhábanOlvasóra várjon

_____________________________________________46

Ez nem lesz Petőfi!

Ez az én napom Kedves!Nézem, hogy repdesA zsákon a folJalMegújult HolddalAz utcai harcos,Ágyút ma nem hoz,De készül a hírreŐ lesz a rímeA harci utcának,A tegnap ágyának,A holnap gyermekétŐ lövi le, szemét!

A félelmet oltja beOJ lesz a szellemeAz ijedt szülőnekHa gyermekre lőnekNem ő a találat!Ha bántja, barátnakÍrják majd a hírekMint Belfastban az írekA zászlóra hibáznakJót tesznek, vigyáznak

_____________________________________________472007. március 18, vasárnap, 20:22

Hogy rendben csak a hírbenOsztozzon a népenAz egyik meg a másikA két okos bácsik

Ezek meg iJ páranCsak röfögnek a sárbanMeg ijesz=k a keJőtHoznak majd megmentőtMeg áldozatot hozzá,Ő lesz aki mondá’Az okosat majd akkorHarmadikként jaJolAz első két okossalÁrjával, zsidóvalMeg mindenféle álnokZsigerelő párthozCsapódhat a harcosAzt hiszi, a jóhozKell a harci szellem,Pedig csak a jellemMutatná az útjátFeledtetné búját

_____________________________________________48

És ha vége lesz majdA harcoknak, elhaltAz utolsó vízágyúA nyerges négylábú,Meg kétlábú kormányaUtazó bírájaA keJő szép rendjénekAkit csak ez véd megA jövőnek fesz=váltTart majd egy rezignáltOkosakat mondóLehetőleg bunkóRendező filmjébenOJ leszel, így kérem

_____________________________________________49

Árnyék

Majd amikorA hóba =porEgy barna trikónA hajdani jelkép

Felkel a HoldAz es= mivoltTáncra karoltLenge=, nem szép

Várja a párTaktusa szállRopja, de márSzállja a lelkét

Égre a szárnyÉkre az árnyFes= de márNem szüli, nem szép

_____________________________________________502007. március 6, kedd, 21:30

Ahol az árja ellen

Ezzel az bulinak vége,Szivarom a tálcában égveTöl= a légbe a vadság zamatátVonulj be, lesz mire fogni, hogy katonátKüldünk a távolba, védeni az ÁrjátRitkítva naponta az ellenségnek párját

Terjesztve a Rendet,oJ ahol a TeJetMás köve= régen,más Könyvbe írt szépenMás Pápának hódol,nem értheted, KódolVallása a múltjaJövője nincs, bújaA jelenének kardjaOdacsap és várja,Hogy vérezzen az Árja

_____________________________________________512007. február 12, héyő, 08:10

Csakúgy, a demagóg

Hejj, a demagógnak rövidtávú karja,Táncra lendül, párja lent ülMagával takarja

Azt hiszi aJól majd a Gógjának balgaTánclépését neJül megtanulja, ‐ nem bűn ‐Valkűrjének adja

Az meg felkapja és Valhallába vágtatOJ a többi közé ledobja, még várhatFelavatják egyszer, szobor lesz belőle“Látjátok, megmondtam, közibétek lőne”

Fegyverével szintúgy lődözne a HoldraMeg általában balra, néha‐néha jobbraA lényeg az hogy fájjon, ha már lőni kéneArcára bakanccsal, a huszárpata lépne…

_____________________________________________522007. február 20, kedd, 22:11

Rezgő levegő

Ebben a gömbben keltem ma fel,Nyújtóztam, karommal puhára tapintvaBehúzom körmeim, fedezze felA tapintás érzetét, burkomat simítsa

Hangjával a lelket, a rezgő levegőnHullámokat keltve, kiutat keresőPillantás a túlra, ahonnan a múltraA lefekvés előx, álomra kész útra

Szuszogok majd csöndben, hallom a dobogástSzívemből kicseng az aprócska kalapácsTereli a levegőt az ereim falainBiztos ami biztos, legyen oJ valami

Egypercesvers

Egy perc egy versMert többet nem érdemel!Ne faragdmert a gondolatHa egyszer már kibújtAzt ami bent maradtNem tűri, lerúgja leginkább magárólMeglátszik a versen ha faragtad, rikácsol!

_____________________________________________532007. február 9, péntek, 08:03

Pocakból

Na most még ne mutasd,Pocakod halmábanOJ lapul, elbújt mertJó neki, anyjában

Lelkével öleli,Testével takarjaSenki másnak szívétAddig ő nem halljaNem kéri csókját se,Kezének formájátHasán a fény szűriNem látja, anyján át

Fogja fel, kívül majd más ériNem fél még, oJ csönd vanValaki megvédi

Fallány

Mozdulatom káros végeKóros karom ívet ír leFélelmedet felhasználomÁlmod alá muzsikálom

_____________________________________________542007. február 17, szombat, 20:30

Csíkok és birkák

GyártoJam birkáknakgyapjas kis irkákatMegveJék, dobozátCsíkokkal elláJam

Jó fajta, azt hiJedKék csíkja jellemeRácsos kocsit tolóMárványos szellemeBolyong és vadulFigyeli pultjaimRej=k‐e hirdeteJÁrumat, venne leBelőle jó sokat,Kell majd a butánakMegenni nem tudja,Jó lesz a kutyának

A parkoló mélyéreLökdösöJ tartalomBehányva a szvi~beÍgy már egy szarhalomDe megvan, a hirdeteJÁron került bele,Így lesz a panelbólA nyugalom szigete

_____________________________________________552007. február 4, vasárnap, 09:42

Este a csajával,a sorozat után majdNekikezd a násznakAkciós kotonnal,Négykézláb a lánynakEllibben az esteGömbölyded a testeA fogyasztói álomSzemünkre jön, várom…

Kordonos játékra

Kordonba’ zártad a bogaramat virág!Nem jön ki, oJ kapar, mögöJe a világZárja a lényeit egy másik rácsos helyre,Engedd ki, legyél te az aki megmerteForgatni a nyikorgó, rozsdát hányó forgótDrótkefe kellene, adnék hozzá oldót…

_____________________________________________562007. február 3, szombat, 06:11

Január után

Eltelt az első, a hónap a naptárbólSzakítoJam, letéptem, iJam a pohárból

Hátra ha nézek, az elmúló évnekNyomára akadva nem jövök zavarba

Azt mondom, megérte, nem jöJ még el érteA Kaszásnak Barátja, vigyorral megáldvaVagy keresztre feszítve, aztán meg nyüszítveA bukó ablakon, felbukó vad baromLehet a jövője, de most még előreBízni kell, nyugodtan haladni, megmondtamOJ lesz a Érdekes elásva, lényegesMeg érdeket feszítő mivoltjaBeoltja a tanulás éveit a mávalGyümölcsét leszedi, ete= kacsávalA cefrétől részegen dülöngél magábanNem ő a ültető, ő csak szedte volnaViszont a gyümölcsnek máshol leJ ma dolga

_____________________________________________572007. február 1, csütörtök, 21:46

Elbújtam

Elbújtam, viszlát!A világ már nem lát,Nem nézhet rám többetCsordítson rám könnyetBízzon a hiánybanGyűjtsön rá, vigyáztamNe gyűljön sok kis sejtKörömben, elfelejt,Emléket állíthatKőből de nem bízhatAz emléknek képéreNem festem, nem kérte

Felhő kontúr

Lusta felhőt rúg az égNoszogatva, hogy odébbMenjen már a Nap előlKontúrjába beledőlÁrnyéka a lankákonElcsúszik, de nem bánom

_____________________________________________582007. január 31, szerda, 16:23

Szénpor

Hoztam a kályhábólmeleget is, parázsolA régi vasdobozbanmorgoJ, mert mondtam

A szénnek, hogy legyen jó!

Hőjét egy bitorló környezet nyeli elKitermelik, szamara csillékben húzza felA kormos arcú bányász, a reggeli teáhozSzénporból önt cukrot, az ő napja leáldoz…

A dalnak

És most iJ a vége egy dalnakFurán szólt, néztek a vendégek, zajnakHiJék a reccsenő sikító tercetBeugró énekest állítoJ, a versetDallal megéneklő, izgága poétaRemegő hangjával valahogy leírtaA félelme tárgyát, a vágyának tollávalA tapsot majd megkapja, elküldtük postával

_____________________________________________592007. február 7, szerda, 23:58

Cilinder

Ma ilyen a hangulat,Bennem most nem mulatAz abszintos hevületPálinkás az üveg

Tiszta az asztalomAbroszom megfogomHátulja világosForgatni nem fogokSe filmet se szemetJó ember sem leszekMajd adok főúrnakÖt pengőt, elfújhatGyertyát ha záróraKidobnak, de hóraEsek és nem fáj majdKonflissal utazhat

Gallérom letépveÜlök a fa székreCilinder bársonyaUtaztat majd haza

_____________________________________________602007. február 5, héyő, 23:44

Miből faragjak rímet?

Miről vegyek, vagy mire fogjakFegyvernek látszó és szavakból állóKeverten borzolt mondatokat?

Miért maradjak veszteg?

Minek támadjak, aztán megpihenveÚjra a szekrény sarkával fedezveFelbőszült porcicák mérgétől reJegveElbújna előlem, utána felmenne

A padlás reJegeJ ómagyar létráján,OJ aztán magával egyedül mélázvánLeülne a Művészet egy csendes sarokbaNéha jönne le csak, tőlünk elhúzódva

Várná a korszakot, hogy újra Műre szomjasA mű‐világból kihalt gondoltra, odvasFába bújó féreg, meg csőrrel rá vadászóMadárnak fészkébe vissza‐vissza szállóGazdátlan rímeket kalitkába záróMűvész‐féle ember kezétől a fájó,Gondolatlan érzet megszilárdul rajtaKortalannak tűnő arca tarka, rajtaMosollyá széyutó ráncdombokon táncolJó reggelt barátom, végre újra játszol!

_____________________________________________612007. január 23, kedd, 08:32

Fába vagy fénybe

Ebbe’ a kába, arctalan világba’Fába ki vágnaFejszét?

Ki vinne malomba ‐ széltől forogva ‐Nehéz és otrombaZsákot?

Könnyebb lesz gombokkal írni a nullákatHajnalig bámulni a műsoron hullákatTávolról irányba hangolni a gombbalFüggeni tőle, mert az vihet gonddal

Vagy gond nélkül előreFüvetlen, elszívoJ kifakult mezőre

Élőket irtani, felfújni a várostMagadra rántani mindent ami károsSzedni ellene majd műanyag fehéretMeg pirosat a zölddel, hogy mindenki elérjeAz áhítoJ középszert, a boldog életálmotA tengeren‐túlira áyesteJ világot!

_____________________________________________622007. január 21, vasárnap, 08:28

Őzet

A reggel bántó fénnyel szúr beSzúnyoghálós ablakomonElfordulnék, csukoJ szemmelVisszabújnék, álom honom

Erdeiben kóborolniFái mögül őzet lesniBokrairól szedret szedniLetört ágra csendben lépniRoppanástól velük félniHa ragadozó megjelenneKicsinyeit tőle mentveA csapat életért rohannaA csöndet patával =porvaÚjra a nyugalom perceit várvaSzív és pata dobog, magáraUtalva és rejtőzve élniVadállat mivoltnak érdemet kérniHa elmúlt a veszély, hassal az avarraFeküdni, szuszogva, port sem kavarvaÚjra a pillanat színének élniA valóság illatát magához mérniÁtmenni néha a rozsdás kapunAztán egy faajtón, amögöJ lapulA fénnyel dö�ödöJ ébredés őzeRiadtan pislog, mert megijedt tőle

_____________________________________________632007. január 13, szombat, 07:31

Csobbanna

Csobbanna a kövem, mert síkos lapja ériA fodros víztükörre izmos kezem mériA gyilkos csapást este, hogy ne vibráljon holnapA Nap szilánkját felém ne tükrözze, szórja!

Fehér habról

A fehér habról kellene lefújni Pár buborékos, léggömbös lelket Teremtsünk nekik, hogy tudjanak bújni Erdei fákra zöld lombot, rejteJ Zugot oJ a helyén a botor hangoknak Rákiáltok reggel majd, jóreggelt maguknak!

Vadászat után

Vadászat után, mert kilőJem a sörétetElnyúlok a szőrön, megköszönöm menyétnekBorznak és rókának a csöndes élet‐adástA gyárnak meg a vasat, a pornak meg a halált

_____________________________________________642007. január 3, szerda, 19:36

Viharkabát szeretője

Vannak napok,Ha hallgatokRáncos zenét,Vagy ballagokMondom nevétVonó alaJSúlyától majd görnyed, haladSzekerével át a PusztánSzéléről a nap kukucskálPora szúrja szemem héjátÚtba vesző veszeJ égtájDél, a naptól perzselt földönKel, a nyáját szedi rögtönNyugat felől vihar feszülÉszak egén vörös belülMinden pára vad felhőjeViharkabát szeretője

_____________________________________________652007. augusztus 14, kedd, 22:04

Hol lakoJ

Egy megjegyezhetetlen versEgy elfelejthetetlen percPár talp alaJ lakoJ arcPár szélvédőn hagyoJ karc

Tapadó ruha és költeményVerssé vált pillanat, légy enyémVagy magadé, másé se, legyen csak oJA lényeg, hogy jegyezd meg hol lakoJ!

_____________________________________________662007. július 18, szerda, 14:09

Szi‐várvány

Egy szivárvány járványMutogatós, járdán és szekérenKordonnal bevédtenNyilat is ‘koztamZászlókkal kardoztamKergeJek a szétbeOrdítoJunk, képbeIs kerültünk mostanAz es= hírhalombanLobogoJ a várvány,A szi‐veket meg hoztam…

Téltavasz

Nem nyitok ablakot, bejön a téltavaszVirágot nem hozok, elpusztul holnapHirtelen forduló jégbe zárt alkonyatKristályos gyilokkal szúrja át a Holdat

_____________________________________________672007. július 8, vasárnap, 07:15

Hátlátásra

Búcsút inteJ, viszlát mondoJ,ViJ magával inget, gombotNyugodt napot, éber reggeltPár kis dolgot, kulcsot, vekkert

Így hátulról, kulcsolt kézzel,Védtelenül, bátran nézelNem hiszel már, távol látniNem jön vissza, kár is várni…

Az es=

A Szépség arca újraKorai ráncaira bízzaA krémek szívódó mérgétPénzért veJ fiatal énjét

Reggeli csatáját kezdiJeleit arcára fes=De napi mosolya az es=Viháncolásait rej=

_____________________________________________682007. április 29, vasárnap, 19:26

Párizs melleJ

Valahol, Párizs melleJ születeJ az Élet!A Szajnából mászoJ ki, hosszú haja éreJNőt rajzolt a porba, amolyan gyönyörűt,Amilyen filmeken vetkőzik nap előJ

Lemenő napja van, nem amolyan fen=Hosszú árnyéklábon formáit lefes=Megint csak a porba, vízcseppei szeplőkRáhullanak, párát vetnek ‐ sötétbarna kendőt

Terít a vállára, míg térdein támasztMellé kerül város‐képpen valami vadállatTornyai nőnek csak és vízköpői lesznekUtcáin macskakő és megannyi herceg

És persze szegények, lyukacsos bakancsbanVállukon puskával, trikolor a nyakban ‐Megriad a szép Nő, megpróbál felállniTarkóját támasztja szuronyos akárki

Nem tudja mit akar, földön tartja inkábbHa felállna, mit tenne? Ránézne, lehunynáSzép szemét és akkor; nem látná, hogy véreTérkép‐tervet mosna vízcsepp‐szeplőjére!

_____________________________________________692008. augusztus 6, szerda, 17:43

Harminchét

Lezártam. Fújtam, mint a macska,Aztán meg karombaFogtam, s el nem ejtem, vajúdtamMegszülheJem, talán odúmbaMást is beengedtem, akit egyszer, kétszer,Akit kétszer százszor!

Ha egyszer betértél, onnan már hiányzol!

Hiába a kin=, zord másság, nem hin=Porral be a házam, lakatját rázártamRozsdával bekentem, idővel serkentem ‐Fel népemet, ahogy a dal ‐ gyerek,Ha emlékszik rá anno ‐ vörösen andalgóNaplemente fesse

Orcáját veresre!

Ez iJ most két év volt, talán a legjobbAmi eddig elért, gyermeki lelkemértBocsásson meg minden, amit elkerültemÉs amit eleddig veletek megéltem,

Most egy hosszú csönddel, nektek hadd köszönjem!

_____________________________________________702008. október 9, csütörtök, 08:00

Utószó

Kor  ‐  kör  ‐  szoctükör  kri=kát  írt  e  i}ú  költő!  Én  így  érzem,  értelmezem, 

miután elolvastam LouiSe első verses kötetét.

Milyen  jó,  hogy  DEMOKRÁCIA  van!  (?)  ‐  Írásaiból  érezhető, hogy nyitoJ 

szemmel,  szívvel  látja,  nézi  a  körülöJünk  zajló  VILÁGOT.  Reflexiók, 

impressziók,  kortörténetek,  életképek,  érzelmek,  melyekről  őszintén  ír. 

Rámutat  szociálisan érzékenyen,  ‐ néha TÚL  érzékenyen  ‐ a ma  felmerülő 

problémákra. Szókiíróan felvállalja gondolatait! Metszően, ‐ törvényeinknek 

nem  mindig  tetszően  ‐  de  LouiSe  így gondolta:  ‐  kimondja,  leírja, üzeni! 

Versei közöJ találtam a mai életet keményen bíráló gondolatokat, szavakat. 

Olvastam  lelket  melengető mosolyra  fakasztó,  álomba  ringató  írásokat  is!

Átüt  írásain, hogy bátran  vállalja érzékenységét,  családszeretetét,  barátait 

is.

Úgy tudnám összefoglalni e verseskötet hangulatát, üzenetét: ‐ LouiSe egyik 

énjével  ‐  lelkével  szinte  burokba  zárja,  óvja,  védi,  mesékkel  vigasztalja 

szereJeit…  ‐  ugyanakkor  ‐  vadul,  gunyoros  stlusban  támadja,  s  egyben 

taszítja,  társadalmunkban  felmerülő,  ‐  mélyen  sértő  jelenségeket  ‐ 

problémákat.  Sokféle érzelmeket, gondolatokat  vált  ki az olvasóban, szinte 

provokál! Talán ez volt a célja.  Megosztva Önnel, Veled, Velem, véleményét, 

amit  eddig, ‐ harminchét  éven át  – megélt, tapasztalt ebben a zűrzavaros, 

de gyönyörű Világban, felvállalva véleményét, és Önmagát!

Boldog születésnapot LouiSe!

SzereteJel:  

Vagyóczki Kata

Nívódíjas és művésze= díjas író, festő

_____________________________________________71

... és a vége

Ha József  Axla  szíve nem  ül  a semmi ágán, Pajor  Tamás  nem köpi  bele a 

világba a  Bréket  ‐  hogy háztartási  eszközzé  válhasson az  eszméd  ‐,  Lovasi 

András  nem úszatja  át  JuJkát a  folyón és Tariska Szabi nem látja magát a 

poharában,  nekem  se  leJ  volna  muszáj  sorokat  vedleni.  De  ők  leírták a 

soraikat és nagyon magasra teJek egy mércét, amit  át  kell  ugrania annak, 

aki  ezzel  a  gyönyörű  nyelvvel  szeretne  boldogulni.  Számomra  ez  az  első 

nekifutás, hogy leverem‐e az első ugrással azt a bizonyos lécet, előbb‐utóbb 

kiderül.  Aki  ‐  hozzám  hasonlóan  ‐  olyan  szakmát  űz,  amiben  a  ma 

eredménye  néhány  év múlva már  mint  értéktelen,  elavult  vacak  jelenik 

meg, annak kell  valami  állandó  érték‐teremtésre  is  törekednie  ‐ ha maga 

miaJ nem is, azért mindenképpen, hogy legyen mit az utókorra hagynia. Ha 

mást  nem  is  sikerül  elérnem  ezzel  a könyvvel, csak  annyit,  hogy néhány 

polcon pár évig helyet adnak neki, már megérte!

Hiába a könyv forma, ezek még csak sorok ‐ versek leginkább akkor  lesznek 

belőlük  ha  a  jövő  igazolja  őket,  vagy  ha  az  olvasóban  megmozdítanak 

valami  addig  szunnyadó  manót.  Igazolás  és  manó  nélkül  csak  ólmozoJ 

betűsorok, kuszák, időnként  bántóak és pörgősek,  vele  viszont  szerethető 

életképek lesznek! Így magukban pontosan egy lélegzetvételnyi gondolatot 

tudnak, néhány érzés‐csapást, pecsétet egy minutumra.

LouiSe

alias Nagy Lajos

_____________________________________________

_____________________________________________

_____________________________________________

_____________________________________________

Ajánlás

„A nap  szilánkját  felém ne  tükrözze szórja”  ‐ csapoJ az asztalra Lajos  egy  januári  este,  majd  papírra  hajolva  kitervelte,  „többé nem  tanulok, tanítok”…  „Talán majd  építek csendben  valamit”. Pár  pipányi  délutánt  végig  ülve  türelmesen  kivárta,  hogy meglátogassa  őt  a  Fogtündér.  Az  el  is  jöJ  és  elhozta  neki mindazt, amiért oly sok időn át nem hagyta el azt a szobát.

Többé már nem mi vagyunk azok, akik tükröt tartunk neki. 

MegszületeJ. Most már ő is fénycsináló. 

Tariska Szabolcs

Papíros

Mely  azért  születeJ,  hogy  legyen  mit elásnom  és  hogy  legyen  majd  mit előásni  azoknak, akikhez  valaha  is  volt egy jó szavam, akiktől valaha is kaptam valamit.   Ők  nincsenek  sokan,  ezért ebből a Papírosból sincs sok. Pont annyi van belőle, amennyire szükség van, egy darabbal, egy gondolaJal se több!

LouiSe