Upload
vincze-peter-antal
View
214
Download
1
Embed Size (px)
DESCRIPTION
A Waterloo-i csata története
Citation preview
Napóleon és a Waterloo-i csata
Előzmények:
Az 1813 októberében elveszített lipcsei csata után Napóleon hatalma megingott, a szinte
egész Európából szerveződő hatodik koalíció hadserege Párizsba is benyomult.
Napóleont 1814 májusában Elba szigetére száműzték, ám a látszólag erejét vesztő császár
mintegy kilenc hónapi száműzetés után, az őt őrző brit hajóhadat kicselezve, március 1-jén
váratlanul partra szállt Cannes-ban.
A városban minden év március elején, Napóleon, Elba szigetéről történt visszatérésére
emlékeznek. Az emberek színes egyenruhákba öltöznek, korabeli fegyvereket viselnek.
Csónakokkal kieveznek a tengerre, és a csónak végében egy Napóleonnak öltözött ember
áll, a jellegzetes császári testtartással.
Az elfogására küldött tábornokokat maga mellé állítva, Franciaország vér nélkül behódolt a
császárnak, aki ismét diadalmenetben, uralkodóként vonulhatott be Párizsba, a Tuileriák
palotájába, miután a Bourbon-dinasztia ismét elmenekült a fővárosból.
Napóleon második császársága:
100 napos uralomként is szokták emlegetni az 1815. március 15 és június 8 közötti
időszakot.
Napóleon ellen azonnal megszerveződött a hetedik, utolsó koalíció, melynek hadvezérei
Belgium területén akarták egyesíteni erőiket.
A Wellington herceg által irányított brit–holland erők, illetve Blücher marsall porosz és
német seregei körülbelül 600 000 főnyi haderővel bírtak, míg Napóleon 350 000 katona
besorozását vette tervbe, a két és fél évtizedes háborúban kivérzett Franciaország
azonban mindössze 125 000 embert tudott adni a visszatérő császár számára.
A Waterloo-i csata:
Napóleon csapataival a nyár elején azzal a szándékkal nyomult észak felé, hogy a Brüsszel
környékén gyülekező brit és a keletről érkező porosz erőket külön-külön semmisítse meg.
A hadjárat kezdetben a császár várakozásai szerint alakult, ugyanis június 16-án, Ligny
mellett legyőzte Blüchert, közben pedig Ney marsall Quatre Brasnál visszavonulásra
kényszerítette Wellington herceget is.
Napóleon alvezérei közül Grouchy marsall azonban már ekkor komoly hibát követett el. A
Blücher marsall üldözésére küldött francia csapatok tévesen egy kisebb porosz hadtestet
üldöztek. így nem tudtak időben csatlakozni a Waterloonál támadásba lendülő francia
főerőkhöz.
A császár terve lényegében a sorsdöntő ütközet előtt is változatlan maradt: a főerőkkel
döntő sikert akart elérni a britekkel szemben, mielőtt a poroszok a csatamezőre érkeznek,
Napóleon ezért Waterlooig üldözte a visszavonuló Wellingtont.
Közbeszólt azonban egy nem várt tényező, az időjárás. A június 17-18-i éjszakán heves
esőzések voltak, a sorsdöntő csata délelőttjén mély sár borította a waterlooi síkságot, ami
jelentősen csökkentette a francia tüzérség hatékonyságát. Egyrészről, a nehéz ágyúk
leragadtak a sárban, mozgatásuk, átcsoportosításuk körülményessé vált, másrészről az
ágyúgolyók elsüllyedtek a sárban. Ebben az időben ugyanis a még nem minden lövedék
robbant, hanem kilövési erejénél fogva, pattogva rendet vágott az ellenfél soraiban.
Egy rosszul nyomtatott térkép is befolyásolta a csata kimenetelét, ugyanis Napóleon egy
hibás térkép miatt rosszul határozta meg Wellington herceg erőinek elhelyezkedését.
Wellington, hogy a francia tüzérség célkeresztjéből kitérjen, erőit a waterlooi dombok
mögött vonta össze.
Napóleon délelőtt fél 12 tájban, heves ágyúzás után indította meg az első támadást, ez
azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. Ennek ellenére a császár kiadta a parancsot
támadásra a brit jobbszárny ellen, azonban ezzel csak saját erőit osztotta meg.
Napóleon azután fél 2 tájban újabb kísérletbe fogott, és Ney marsall vezetésével a
lovasságot is harcba küldte, de a sorozatos rohamok megtörtek a kitartó védekezésen.
Közben a keleti szárnyon megjelent Blücher is, aki ellen Napóleon már csak tartalékait
állíthatta szembe, és mindent egy lapra téve fel, bevetette az addig verhetetlennek
bizonyuló elitalakulatot, a Császári Gárdát.
A császár nem tudta végrehajtani haditervét, a kétfelől támadó brit-porosz erők estig
felmorzsolták a pozícióikat elkeseredetten tartó franciákat, és eldöntötték az ütközetet.
A Gárda pusztulása után Blücher és Wellington erői általános rohamot indítottak, és este 9
órára elsöpörték a francia seregeket, melyek aztán visszavonultak Franciaország határai
mögé.
A waterlooi kudarc Napóleon végső összeomlását jelentette, a Párizsba visszaérkezve,
június 20-án lemondott trónjáról, majd július 15-én Rochefort kikötőjében megadta magát
a brit csapatoknak.
A császár ellenfelei ekkor már semmit nem bíztak a véletlenre, és az Atlanti-óceán egyik
távoli szigetére, Szent Ilonára száműzték őt, ahol 1821-ben bekövetkező haláláig élt.
Wellington és Napóleon
Napóleon nimbusza máig töretlen. A franciák nagy része ma is tiszteleg emléke előtt. A császár óhajának eleget téve, Szent Ilona szigetéről Párizsba szállították hamvait, és az
Invalidusok Dómjában nyert végső nyugodalmat.
“Óhajom, hogy hamvaim a Szajna partján nyugodjanak, azon francia emberek között, akiket annyira szerettem.”
Nézzünk meg egy blogot és egy videót az Invalidusok Dómjáról:
Az Invalidusok Dómja:
https://www.youtube.com/watch?v=BhqCzLIH10Y
http://pvincze.blogspot.hu/2015/03/parizsi-setak-az-invalidusok-domja.html
Waterlooban egy emlékdombról lehet letekinteni az egykori csatamezőre. A domb tetején
egy hatalmas oroszlán tekint Franciaország felé.
Az emlékdomb mellett, a Feszty körképhez hasonló panorámában megnézhetjük a csata
történéseit.
Nézzünk meg egy videót:
https://www.youtube.com/watch?v=cwq19VKto0s
Forrás: internet
2015 augusztus Made by vinpet