Nyelvtan témakörök, tételek

I. Ember és nyelv 1. Nyelvi jel és jelrendszer

2. Az élőszó nem nyelvi kifejezőeszközei

II. Kommunikáció 3. A közlésfolyamat tényezői és funkciói

4. Tömegkommunikáció, tömegtájékoztatás

III. A magyar nyelv története 5. A magyar nyelv eredete, rokonsága

6. A magyar nyelv történeti forrásai

7. Nyelvújítás

8. Nyelvművelés

IV. Nyelv és társadalom 9. Az információs társadalom hatása napjaink nyelvhasználatára

10. A mai magyar nyelvváltozatok

V. Nyelvi szintek 11. A magyar helyesírás alapelvei

12. A névmás

13. A hangok találkozása, mássalhangzótörvények

VI. Szövegtan 14. A szöveg, a szöveg kifejtettsége

15. Szövegkohézió

VII. Retorika 16. A szónoki beszéd

17. Argumentáció, érvelés, meggyőzés

VIII. Stilisztika 18. Nyelv és stílus, a stílus hírértéke

19. Költői képek, szóképek

20. Stílusrétegek

Az élőszó nem nyelvi kifejezőeszközei

Az élőszó nem nyelvi kifejezőeszközei közé tartozik a vizuális és a non-verbális jelrendszer, hiszen különbség van az élőszó és az írásos megnyilatkozás között. A nem írásos kommunikáció során a többletjelentést a non-verbális jelek hordozzák. Ezek a jelek a mimika, a gesztusok, a mozdulatok, a testtartás, valamint a testtávolság. Ezek a jelek kiegészítik, magyarázzák, felülírják a beszélő mondandóját. Azok, amelyek felülírják már a metakommunikációhoz, és a metanyelvhez tartoznak, hiszen a nem nyelvi megnyilvánulásnak jobban hiszünk.

Ezek a kifejezőeszközök öröklöttek ösztönösek, és velünk születnek. Elsajátíthatjuk, illetve tökéletesíthetjük őket, de soha ne felejtsük el, hogy még a legjobb színész is képes kiesni a szerepéből.

Az emberről sokat elárul az öltözködése, megmutatkozik a teljes személyisége.Az élőszó nem nyelvi kifejezőeszközeit sokszor a kulturális örökség is befolyásolja. Az intim

szféra az egyéntől és kultúrától is függ. Az északi emberek beszéd közben távolabb állnak egymástól, míg délen közelebb. A kultúra a legtöbb esetben a gesztusokat is befolyásolja.

Az élőszó nem nyelvi kifejezőeszközei közé tartoznak a zenei kifejezőeszközök. Ilyen például a hanglejtés, a hangsúly, amely a magyar nyelvben mindig a szó elején van, a szünet, a beszédtempó, a ritmus, és a hangszín. A hanglejtésnél beszélünk eső, ereszkedő; eső; lebegő; szökő; és emelkedő, eső hanglejtésről.

A közlésfolyamat tényezői és funkciói

Az interperszonális, vagyis a személyek közötti kommunikáció személyen belül kezdődik. Akinek valami érzése vagy gondolata van, amelyet ki akar fejezni, át akarja nekünk adni ezt az üzenetet, akkor előbb olyan verbális és nem verbális kódokba kell öltöztetnie, amelyeket meg is fogunk érteni.

A mondanivalójának átadásához kiválasztott kódokat, a szavakat, a gesztusokat, és a hanghordozást az határozza meg, hogy mi a célja, milyen a szituáció, milyen a hozzánk való kapcsolata, továbbá olyan tényezők, mint az illető kora, társadalmi státusa, műveltsége, kulturális háttere és emocionális állapota. A gondolatok és érzések üzenetté fordításának folyamatát kódolásnak nevezzük.

A kommunikációs alaphelyzeteknek legalább két szereplője van, így a nyelvi formája a párbeszéd.Valamennyi helyzetben előfordulhatnak írásbeli formák, de a közvetlen kapcsolat hiánya miatt

ekkor másmilyenek a közlés eszközei. Nehezebb kifejezni a kísérő érzelmeket, nincsenek gesztusok. Sokat segíthetnek viszont a különböző mondatfajták, azok jellegzetes írásjelei. Például a kérés óhajtó, illetve felszólító mondata után felkiáltójelet teszünk, a kérdés kérdő mondata után pedig kérdőjelet használunk.

A kommunikációs alaphelyzetekben, vagyis a beszédhelyzetekben valaki közölni akar valamit valakivel vagy valakikkel. Ezért a hallgatójával kapcsolatot teremt. Az információkat (üzenetet) valamilyen jelrendszerben közvetítik a kommunikációs folyamat résztvevői. Ezek közül legfontosabb a nyelvi jelrendszer. Vannak nyelven kívüli jelrendszerek is, mint a testbeszéd, a képi jelek, ábrák stb. Minden közlésfolyamatnak legalább két résztvevője van: feladó és a címzett, hiszen mindig valaki valakinek küldi üzenetet (információt). Ezek a szerepek lehetnek állandóak változók. Például a rádió, tévé, újságok esetén állandó feladó és a címzett, hiszen itt jellemzően egyirányú híradás, közlés. Az információ feladója a tömegkommunikációs intézmény vagy megbízója, címzettje pedig a néző, hallgató, az olvasó. A köznapi beszélgetésben viszont ezek szerepek folyton cserélődnek (Párbeszéd). A rádió és televízió újabb, ún. interaktív műsorait is egyfajta párbeszéd jellemzi, itt a műsort betelefonáló hallgatók „szerkesztik”, legalábbis hozzászólnak, alakítják azt. Az a közvetítő közeg, amelyen keresztül az üzenet eljut címzetthez, a szaknyelvben a csatorna nevet kapta. A hallható üzenetek valamennyi fajtáját a levegő, mint közeg közvetíti a fülünkbe a hangrezgések által, míg egy másik közeg (csatorna) a látható jeleket képes közvetíteni. De ilyen közvetítő közeg lehet érintéskor, tapintáskor a testünk Például hátulról megérintjük valakinek a vállát, hogy észrevegyen bennünket. Ha van olyan közeg, amelyen keresztül a feladó és a címzett kapcsolatba kerülhet egymással, akkor létrejön a kontaktus (a kapcsolat).

A nyelvi üzenet nem más, mint az az információ, amelyet közlünk. A nyelv kódként funkcionál, de az egymással kommunikálók ismerik ezt a kódot, hiszen rendelkeznek az adott nyelv ismeretével.A tömegkommunikáció az esetek többségében csak hírt ad át. Ilyen például a híradó is.

A közlésfolyamatnak három fő szerepe van: ismeretközlő, érzelemkifejező, valamint felhívó jelleg. Ezek egymással keveredve állnak a kommunikáció során, valamint egyetlen szövegen belül is társulhatnak egymáshoz. A közlésfolyamat alapja a kapcsolatteremtő funkció, amely elsődleges szerepűvé válik, önmagában is értéket jelent, valamint bizonyos helyzetekben életmentő is lehet.

Ismeretközlő szerep Az ismeretközlő funkció általában magyarázat, hír, vagy beszámoló.

Érzelemkifejező funkció Ez a szerep a legszínesebb, leggazdagabb. Itt figyelhető meg leginkább a modalitás neme, valamint az indulatszavak és a változatos szókincs.

Felhívó jelleg A felhívó jelleggel a hallgató magatartásának változását érhetjük el. Leginkább felszólító mondatokat tartalmaz.

Tömegkommunikáció, tömegtájékoztatás

A tömegkommunikáció mindig valamilyen médiumon keresztül történik, és rendszerint professzionális kommunikátorok irányítják. Jellemzője, hogy szervezett, intézményesült és tömeges formában zajlik. Az üzenet a nagyközönségnek szól, azaz nyilvános.

A tömegkommunikáció átmenet az írott és a szóbeli kommunikáció között. Sajátos szimbólumok és egyéni jelentések jellemzik. A nyelvi kontrol gyengül, hiszen nincs javítás.

Esetleges veszélye lehet, hogy hiányos lesz a standard nyelvi norma, a társadalmi hierarchiák negligálása, a regiszterváltás képességének, a hagyományos műfajszabályok defektusai, valamint az információ szelektálásának, az irányított keresésnek és a kritikai olvasásnak az elsorvadása.

Előnye a rendkívüli kreativitás, a nyelvi fantázia, valamint az, hogy demokratikus, illetve elutasítja a tekintélyelvet. Továbbá felértékeli a befogadó szerepét, hatalmas mennyiségű információhoz enged hozzájutni, és gyorsabbá teszi a személyek közötti kommunikációt.

A tömegkommunikáció általában egyirányú, azaz nem nyújt lehetőséget a közvetlen visszacsatolásra, vagy rendkívül korlátozott. Csak levél, telefon, egyenes adás, interaktív műsor, vagy internet formájában van lehetőség a válaszkapásra, de még ebben az esetben sem biztos, hogy kapunk választ a kérdésünkre.

A tömegtájékoztatás egyik legrégibb formájának a nyomtatott sajtó tekinthető. Az emberek utcai árusoktól vehették meg az újságokat, melyek az előző napi eseményeket közölték. Mára a nyomtatott sajtónak rengeteg formája van. Találkozhatunk napilapokkal, folyóiratokkal, hetente, vagy havonta megjelenő újságokkal. A tudományos folyóiratok száma – sajnos - egyre inkább csökken, hiszen a mai szenzációéhes világ inkább a bulvársajtó termékeit vásárolja, mintsem a kultúrát közvetítő lapokat. Az emberek jobban kedvelik a színes újságokat, mint a fekete-fehér lapokat, így a bulvársajtó termékei megintcsak előnyben részesülnek. A technika fejlődésének ellenére a nyomtatott sajtó még mindig versenyképes, hiszen az embereknek nincs arra ideje, hogy minden hírt egyszerre olvassanak el. Az újságok pedig pontosan kielégítik ezt a vágyat, hiszen akkor is rendelkezésünkre állnak, amikor munkából hazafelé tartunk.

Mindezek ellenére egyre nagyobb szerephez jut a televízió és az internet az emberek életében, hiszen könnyen elérhető. Csak egy kattintás és máris olvashatjuk a különböző híreket, pletykákat. A televízió híreit általában reggel, délben és este láthatjuk, a rádiók azonban szinte minden órában szolgálnak valami új információval, legyen az baleset, forgalomelterelés, időjárás jelentés, sport esemény, vagy bármi más. Ezek rendkívül hasznosak tudnak lenni a munkába igyekvő, vagy éppen hazafelé tartó emberek számára, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nyári dugókat is elkerülhetjük a rádiós hírek segítségével.

A reklámok is egyfajta tömegtájékoztató eszközök, de sajnos több hátrányuk van, mint előnyük. A legtöbb reklám felnagyítja az általa bemutatott termék jó tulajdonságait, és legtöbbször a film legizgalmasabb részét szakítja félbe egy tizenöt perces reklámblokk. A legtöbb ember ettől tud a falra mászni. Ilyenkor általában keresünk egy másik csatornát, de mintha összebeszéltek volna a szerkesztők, a többi csatornán is ugyanakkor van reklám. Mégis vásárláskor elgondolkozunk azon, hogy nem kellene-e kipróbálni azt az új mosóport, hiszen a reklámban annyira tökéletesnek látszott, és különben is a régi soha nem vitte ki a fűfoltokat. Viszont ekkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a reklámok megpróbálják eladhatóvá tenni a termékeket, ami nem jelenti azt, hogy tényleg olyan jók is.

A technika fejlődése, különösen a digitalizáció lassan elmossa a személyek közötti és a tömeg-kommunikáció közti határokat. Például az internet csevegő-oldalain már magánemberek is a nyilvánosság előtt szólnak hozzá közéleti témákhoz.

A telefon fejlődése, különösen az SMS- és az MMS-szolgáltatások új lehetőséget nyújtanak a gyors visszacsatolásra a tömegkommunikációban is. Egyre többször küldünk, vagy kapunk csoportos sms-t, ha például egy baráti társaság elmegy szórakozni, vagy épp akkor, ha valaki partit szervez.

A tömegkommunikációnak sajnos rossz hatásai is vannak, hiszen a média hatalmat jelent. Segítségével bárki képes befolyásolni az emberek véleményét, sajnos néha nagyon rossz irányba. A mai tömegtájékoztatás nem mindig tesz eleget a kívánt mércének, hiszen találkozhatunk elfogult, egyoldalú lapokkal, illetve televíziós csatornákkal.

A magyar nyelv eredete, rokonsága

A magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, viszont egyes tudósok hunmagyar rokonságról beszélnek, de nem tudják tudományosan alátámasztani. Ellenben a finnugor nyelvrokonságot tudományosan alátámasztották.

Már a 18.században felmerült a finnugor nyelvrokonság gondolata, azonban a magyar nemesség nem fogadta el. Sajnovics János 1770-ben jelentette meg Domonstracio című művét, melyben rávilágított a lapp és magyar nyelv hasonlóságaira. Főként a szókészletben és a grammatikában talált egyezéseket. A 19.század elején Gyarmati Sámuel már nemcsak a lapp és a magyar nyelv között talált egyezéseket. Reguly Antal 1844-45 között két finnugor néphez, a vogulokhoz és az osztjákokhoz tett tanulmányutat.

Budencz József és Kunfalvi Pál is foglalkozott a magyar nyelv eredetének kutatásával.

Az uráli alapnyelv elágazásai

A nyelvrokonság bizonyítékai Az összehasonlító nyelvészet foglalkozik a nyelvrokonság bizonyítékaival. Vizsgálja a szabályos

hangmegfelelést, a jelentésbeli összevethetőséget, valamint az alaktani és mondattani egyezéseket.

Szabályos hangmegfelelés

az azonos helyzetben lévő hangok egy-egy nyelvben azonos módon viselkednek

szó eleji k és h hangok: - kala – hala - kete – kéz - kota – ház

Alaktani és mondattani egyezések

megegyező szókészlet nagysága 1000-1200 szó

ezek olyan alapvető szavak, mint a testrészek, a számok, az évszakok, a rokoni kapcsolatok, a foglalkozások

megegyezik a birtokos személyrag

agglitunáló, vagyis ragasztó nyelv mindkettő

a magyar többesszám, és a középfok jele is megesgyezik

összetett szavakban is felfedezhető a nyelvrokonság

orca (osztják, vogul szó) = orr + száj

A magyar nyelv történeti forrásai

A nyelvemlékek az írásbeliséghez köthetők, és az államalapítás utánra tehetők. Az első források jogi iratok voltak. Ezek szórványemlékek, többnyire glosszák (széljegyzet), szójegyzetek, melyekben már magyar szavak is megjelennek.

A tihanyi apátság alapítólevele Az első fennmaradt szórványemlékünk, s egyben az első finnugor nyelvemlék, a tihanyi apátság

alapítólevele, mely 1055-ben keletkezett. I.András adományozó oklevele kijelölte, hogy milyen birtokokat ad a bencés rendnek egy apátság alapításához.

A levelet - mely egy birkabőr hártyára íródott - személyesen a király írta alá. A tinta növényi alapanyagokból készült; a tisztán kivehető betűk, valamint a rendezett sorok sorvezető használatára utalnak. A birtokok felsorolásában 86 db földrajzi nevet találunk, melyek magyar nyelvűek, a későbbi jogviták elkerülésének érdekében. Szerepel közöttük városnév, mint a fuk (siófok), thelene (Tolna), sar feu (Sárfő), feheru uaru (Székesfehérvár), valamint növények, építmények is, mint a brokina (berkenye), a körtvély (körte) és a köves kút kifejezés is. 6 összefüggő magyar szó is található benne: feheruaru reah meneh hodu utu reah. A reah ragok azt jelzik, hogy a ragok még nem kapcsolódtak a szavakhoz, hanem különírták őket. A szóvégi magánhangzók később lekoptak, az u-v megfelelés már itt is megfigyelhető, valamint a magánhangzók túltengése is.

Az oklevél másolata a Tihanyi Apátság altemplomában van, az eredetit pedig a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őrzik.

Halotti beszéd és könyörgés

„Látjátuk feleim szümtükhel, mikvogymuk: isa, pur es homou vogymuk. Menyi milosztben trümtevé elevé miü isemüköt, Adámut, es odutta volá neki

paradicsumut hazoá. Es mend aradicsumben volou gyimilcsektűl munda neki élnie. Heon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mundoá neki méret nüm eneik: isa, ki nopun emdül oz

gyimilcstűl, halálnek haláláal holsz. Hadlavá holtát terümtevé istentűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüínek, es evék oz tilvut gyimilcstűl. Es oz gyimilcsben halálut evék. Es oz gyimilcsnek úl keseröü volá vize, hugy turkokat migé szokosztja volá. Nüm heon

mogánek, gye mend ű fojánek halálut evék.”

Az első fennmaradt szövegemlékünk az 1200 tájáról származó Halotti beszéd és könyörgés, melyet az Országos Széchenyi Könyvtárban őriznek. A Halotti beszéd, melyet latinról fordítottak le magyarra, a Pray-kódexben található, mely megtalálójáról Pray György szerzetesről kapta a nevét.

A szövegemlék 1 teljes oldalt elfoglal. Egy 26 soros temetési beszédből, és egy 6 soros imarészből áll. Valószínűleg egy bencés kolostorban íródott, és segédletnek szánták a pap számára, majd továbbvándorolt. 1770-ben fedezték fel, de csak részleteket közöltek belőle. A teljes szöveget Sajnovics János közölte Faludi Ferenc közvetítésével a Demonstracio című művében, melyben a finnugor eredetét írta le. A XX.században Pais Dezső, Benkő Lóránd, és Bárczi Géza foglalkoztak az értelmezésével. A Bárczi-féle értelmezése a legismertebb. A Halotti beszédben az uvuláris hangok megfelelnek egymásnak: az u ü a v w-nek, valamint a h a ch-nak, vagy az ny az n nh-nak. A mély hangrendű í még nem létezett, valahol az i és az ü között állhatott. Megfigyelhető a hiátus jelensége is, a magánhangzók közötti hiány kitöltésére a h hangot használták. Morfológiailag megfigyelhető, hogy nincsenek még meg a mély és magas hangrendű toldalékok, vagyis nincs illeszkedés. Megtalálhatók benne a nyelvjárás jellegű alapok, mint az elbeszélő múlt, a tárgyas ragozás és az E/3. Nyelvezetéből kiderül, hogy a magyar nyelv már ekkor is erőteljes és nagy kifejezőerővel bír; közel áll a költői nyelvhasználathoz. Megfigyelhető a figura etimologica, vagyis a tőismétlés jelensége: „halalnak halalaval holsz”. A nyomatékosítás bizonyítja, hogy

már ekkor is gyakorlottan alkalmazták a szónoki stílusjegyeket. Nyelvi tömörség, valamint bibliai latinizmus jellemzi még.

Az isa szó jelentése bizony, íme; a heon szóé csupán, az urdung-é pedig ördög

Ómagyar Mária-siralom 1300-ban íródott az Ómagyar Mária-siralom, mely eredetileg latin nyelvű volt, s valószínűleg

Bolognában írta egy domonkos szerzetes.Keletkezéséhez képest viszonylag későn fedezték fel. A XX.században találták meg a Leuveni

kódexben. 1982-ben került haza, Magyarországra. Műfaja a himnusznak egy alfaja a planctus, melynek jelentése Mária-siralom. A magyarra átköltött változata költőibb, mint az eredeti, melyet a gazdag költői eszköztár is mutat. Verselése felező nyolcas; a sorvégek rímelnek, s nemcsak ragrímek találhatók benne. Ez a szövegemlékünk már egy későbbi nyelvállapotot mutat. Hangzásában jobban hasonlít a mai magyar nyelvhez, eltűntek a szóvégi magánhangzók, grammatikájában az erős latin hatás érezhető. Hangtani szempontból már nem a magánhangzók uralkodnak, s a hangok is nyíltabbá váltak.

Jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.

Nyelvújítás

A magyar nyelvnek két nagy korszaka van: a nyelvemléktelen, vagyis az ősmagyar kor, valamint a nyelvemlékes kor. Ide tartozik az ómagyar, a középmagyar, és az újmagyar.

A magyar nyelv történeti korszakai 1. Kr.e. kb. 1000 – Kr.u. 896: ősmagyar kor2. 896 – 1526: ómagyar kor3. 1526 – 1772: középmagyar kor4. 1772 – 1920: újmagyar kor

Ómagyar kor Az ómagyar kor nem jellemezhető egységesen. Ekkor keletkeztek a nyelvemlékeink, mint a

tihanyi apátság alapítólevele, a Halotti beszéd és könyörgés, valamint az Ómagyar Mária-siralom. Ezek egy része szórvány vagy szövegemlék, melyeket többségében kódexekben találhatunk meg.

A 15.századtól találkozhatunk imakönyvekkel, és vallási tárgyú könyvekkel.A 16. században már csaknem kialakult a mai magyar hangrendszer. Bővült a szókészlet,

meghonosodtak a szláv, latin, német jövevényszavak, mint az ostrom, a bástya, és a király. Elkülönült az alanyi és tárgyas ragozás; csökkent az igeidők száma; nőtt az igekötők szerepe, valamint a névutók és a ragok száma. Ekkor jelent meg a glossza, amely a sorok közé, vagy a lapszélre írott jegyzetet jelenti. Ezek leggyakrabban fordítások voltak. A leghíresebb a gyulafehérvári glosszák, melyeket Szabó T. Attila jelentetett meg. Ő értelmezte először az erdélyi szavakat.

Középmagyar kor A középmagyar kor a reformáció és az ellenreformáció időszaka. A bibliafordítások miatt

megszilárdult a magyar nyelvű írásbeliség. Károly Gáspár fordította le először a Bibliát magyarra, melyet vizsolyi bibliának nevezzünk. Pesti Gábor, Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás, Heltai Gáspár, valamint Szenozi Molnár Albert is bibliafordítók voltak. Apáczai Csere Jánosnak köszönhetjük a tudományos nyelv fejlődését. Valamint Zrínyi Szigeti veszedelem című eposza is hozzájárult a nyelv fejlődéséhez.

Újmagyar kor

„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenén sohasem.”

A magyar felvilágosodást Bessenyei György Ágis tragédiája című művétől számítjuk. Ebben a korban vált a nyelv politikailag is fontos tényezővé. 844-ben fogadták el hivatalosan is államnyelvként. A reformkor politikusai tudták, hogy a nyelv az alapja a nemzeti megmaradásnak, valamint a felemelkedés záloga is egyben. Nyelvújító, nyelvművelő mozgalmak indultak országszerte.

Mikes Kelemen a nyelvújítás előtti nyelven írta Törökországi leveleit, mégis itt kell megemlítenünk, hiszen magába foglalja a korabeli erdélyi nyelvjárásokat.

A nyelvújítás A nyelvújítás Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. Társadalmi és szellemi mozgalom volt. Tágabban

értelmezve kb. 100 esztendőt ölelt fel, szűkebben értelmezve pedig mindössze 20-at.A nyelvújítás koráig nem igazán született tudományos mű magyar nyelven. Batsányi és Kármán

voltak ennek az úttörői.A nyelvújítás egyik célja a magyar nyelvű szépirodalom, valamint a fordítások megerősödése volt.

Anyanyelvi társaságok, irodalmi szalonok és írói társaságok alakultak. Egy másik célja volt a

nyelvújításnak a magyar nyelvű színházi élet fellendítése, valamint könyvtárak alapítása. 1790-ben Budán nyitotta meg kapuit az első magyar nyelvű színház.

A szűken vett nyelvújítás mozgatója Kazinczy Ferenc és köre volt. Központja Kazinczy lakhelye, Széphalom (Bányácska) volt. Kazinczy a fentebb stíl jegyében adta ezt a nevet lakhelyének.

Az ortológusok, vagyis a maradiak ellenezték a neológusok, vagyis az újítást akarók mozgalmát. Kazinczy-ék az ő vidékies és parlagias stílusuk ellen hadakoztak. 1811-ben a neológusok a Tövisek és virágok című műben kigúnyolják a maradiakat, s az elavult írókat. Válaszként az ortológusok egy pamfletet írnak 1813-ban Mondolat címmel. 1815-ben Kazinczy-ék válaszolnak. Felelet a Mondolatra címmel visszavágnak az ortológusoknak. 1819-ben Kazinczy egy békítő iratot adott ki Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél címmel. Ebben írta: „Jól és szépen csak az ír, aki tüzes ortológus és neológus egyszersmind.”

Ebben a korban egy helyesírási háború dúlt a jottisták és az yszilonisták között. A két tábor vezetője Révai és Verseghy voltak.

A nyelvújítás eredményének tudható be, hogy a magyar nyelv alkalmas az új műveltség közvetítésére, valamint az is, hogy 10 ezer új szóval és szóalkotási módszerrel gyarapodott nyelvünk.

A nyelvújítás módszerei:

1. elavult, régi szavak felújítása (hon, lomb, aggastyán, folyam, év)

2. tájszavak beemelése a köznyelvbe (bitó, betyár, hullám, páholy, szamóca)

3. tükörfordítás, vagyis az idegen szavak fordítása (pincér, vízesés, előítélet)

4. szóösszerántás (csőr, higany, rovar, könnyelmű, lég, tanár, csipesz)

5. szóképzési módok elterjesztése

6. alkottak képzőket (-onz, -önz)

7. rövidítés

A nyelvművelés

„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért

nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

A nyelv szeretete, az anyanyelv, a nyelv és a haza

A nyelv és a haza fogalma szorosan összekapcsolódik a történelem folyamán. Az „édes haza” szókapcsolatot Balassi használta először a költészetben, míg az anyanyelv szót Geleji Katona István. Az édes anyanyelvünk az erdélyi kiadványban szerepelt először.

A nyelvművelés történetének fontosabb állomásai

1538: Dévai Bíró Mátyás: Ortográphia Ungarica 1610: Szenczi Molnár Albert: Új magyar nyelvtan 1654: Geleji Katona István: Magyar Grammatikátska 1653: Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia

A nyelvművelés napjainkban

A felvilágosodás korában a nyelvművelés kérdésével Bessenyei a Magyarság című művében foglalkozott, Kölcsey a Parainesisben, valamint Kazinczy is.

A 19. század végén indult útjára a Magyar Nyelvőr című folyóirat, melynek alapítója és főszerkesztője Szarvas Gábor volt. A folyóirat a kurizmus, vagyis a nyelvi tisztogatás mozgalmát pártolta. Ebben a században került előtérbe a népetimológia, mely egy idegen szónak próbált anyanyelvi megfelelőt találni.

A 20. század elején Kosztolányi nyelvápoló tevékenysége volt a legjelentősebb. Erős várunk a nyelv című művében is ezzel foglalkozott.

1963-ban adta ki Bárczi Géza a Magyar nyelv életrajza című művét, melynek lényege, hogy a nyelv fejlődését ésszerűen kell irányítani. A jelenkor leghíresebb folyóiratai az Édes anyanyelvünk és a Magyar Nyelvőr. A kor neves nyelvészei közé tartozik Grétsy László, Lőrincze Lajos, Balázs Géza, valamint Deme László és Péchy Blanka. Utóbbi két nagy nyelvészünk mozgalma a szép magyar beszéd, Balázs Géza pedig anyanyelvi műsorokat tart rádióban és TV-ben. A média nyelvműveléssel foglalkozó műsorai még a Hej, hej helyesírás, és az Értsünk szót.

A nyelvművelés feladatai

A nyelv gazdagítása.

A nyelv szép használata.

A germanizmusok használatának

Divatszavak használatának

Névutók helytelen használatának

Rövidítéseknek a megelőzése.

A magázás eltűnése, a tegeződés előtérbe kerülésének kiküszöbölése.

Zsúfolt mondatszerkesztés

Kontamináció

A szavak elkoptatásának megelőzése.

Az információs társadalom hatása napjaink nyelvhasználatára

A 20.század második felében a technika fejlődésének köszönhetően az információáramlás rendkívüli mértékben felgyorsult. Már egy kattintás is elég ahhoz, hogy a nap bármely szakaszában információhoz jussunk a nap eseményeiről. A mai felgyorsult, és rohanó társadalom szinte követeli, hogy mindenki rendelkezzen mobiltelefonnal, esetleg internet kapcsolattal.

Az ily mértékig felgyorsult világnak viszont rendkívül sok hátránya van, például az, hogy romlik a gyerekek helyesírása, kevésbé választékosan tudják kifejezni magukat, szűkül a szókincsük. Mindez a technika vívmányinak tudható be, hiszen az sms lényege is az, hogy minél rövidebben le tudjuk írni a mondandónkat, és az interneten is nagy számban alkalmazunk rövidítéseket, mind Chat-telés, e-mailírás, vagy msnezés közben, hiszen csak így válik gyorssá az információáramlás.

A mobiltelefonok rengeteg előnnyel rendelkeznek, például elérhetőek vagyunk bárhol és bármikor. Bárkivel kapcsolatba tudunk lépni bárhonnan egy sms révén, így nevezhetjük modern távirati stílusnak is. Az smsre jellemző a nyelvi szellemesség, azonban ennek is vannak káros hatásai a nyelvhasználatra. Az üzent lényege, hogy rövid és tömör legyen, hiszen a karakterkorlát nem engedi meg, hogy bő lére eresszük mondanivalónkat. Ez akarva akaratlanul is bizonyos szavak és kifejezések rövidítéséhez vezetett. A hogy szavunkat egy h betűvel szokás helyettesíteni, a köszönömöt egy 10-sel és utána egy x-el, mintha azt jelentené, hogy thanks. A jó éjszakát pedig a jó8 rövidítés váltotta fel, melynek szintén köze van az angolhoz, hiszen a 8-as angolul eight. Ebből áll össze az, hogy jó éjt. A vissza szó helyett, csak egy nyilat szokás tenni, a meg szavunk helyett pedig egy + jelet. De nem ritka az sem, ha teljesen egybefolyó szöveget kell kibogarásznunk, hiszen a szóközök hiánya megspórol pár karaktert. A T9 funkció is rombolja a helyesírásunkat, hiszen akarva akaratlanul is hiszünk a telefon memóriájának. A piktogrammok alkalmazása is széles körben elterjedt az smsezők körében.

Az internet elterjedésével még inkább felgyorsult az információáramlás. Nem kell megvárnunk az esti híreket ahhoz, hogy értesüljünk egy-egy eseményről, már az eset megtörténte után pár órával olvasható a hír valamelyik internetes újságban. Az internet révén egyszerűbben és gyorsabban tudunk kapcsolatot tartani bárkivel, azonban ennek az egyszerűbb és kényelmesebb módnak köszönhetően még több kárt okozunk a nyelvhasználat szempontjából. Itt is ugyanúgy megtalálhatók azok a rövidítések, mint az smsnél, sőt mivel az internet egy még vizuálisabb és bővebb információs forrás, így még több piktogrammot, hangulatjelet és más egyéb képi kifejezőeszközt alkalmazhatunk. Már nem leírjuk, hogy jó kedvünk van, hanem elküldünk egy mosolygós fejecskét. A gép helyesírás-ellenőrző programját nem biztos, hogy szakértő írta. Lehetséges, hogy fogtak egy szótárat és letöltötték internetről, vagy éppen beszkennelték, mely már erősen növelheti a hibák lehetőségét, így itt is fennáll az a veszély, hogy a számítógépnek hiszünk, nem pedig magunknak. A különböző beszélgető programok is roncsolják a nyelvhasználatot, hiszen itt is rengeteg rövidítést alkalmazunk, valamint leginkább a gyorsaságra ügyelünk a helyesírás helyett.

Az információs társadalomnak köszönhetően a hagyományos levél szinte teljesen megszűnt. Alig akad néhány ember, aki még használja ezt a levelezési formát, mely arra is jó volt, hogy javítson az ember helyesírásán, hiszen senki sem szeretné, hogyha kinevetnék azért, mert esetleg hibásan írt le egy szót. Bevallom töredelmesen, hogy amíg leveleztem, addig az én kezemben is többször megfordult a helyesírási szótár. Mára azonban ez megszűnt, hiszen nekem sincs sok időm arra, hogy levelet írjak. Egy e-mail megírásakor nem igazán figyelek arra, hogy minden szót helyesen írjak, hiszen nem ez a lényege.

Sajnos az információs társadalomnak rendkívül sok káros hatása van a nyelvhasználatra. Ezeket azonban nem tudjuk kiküszöbölni, hiszen szerves részévé váltak életünknek, a jövőben pedig még inkább azzá fognak válni.

Mai magyar nyelvváltozatok

A nyelvészetet két ágra bontjuk, a szinkron és a diakron nyelvészetre. A diakron nyelvészet a nyelvtörténettel foglalkozik, míg a szinkron nyelvészet a nyelv egy adott állapotával, jelen esetben a mai magyar nyelvváltozatokkal.

A mai magyar nyelv két részre tagolódik: a társadalmi nyelvváltozatokra, valamint a nyelvjárásokra. A nemzeti nyelv egy olyan ideális nyelv, melyen nem beszél senki. Mindenki ennek valamilyen változatát beszéli. Két fő típusa van a köznyelv és az irodalmi nyelv. A nyelvnek ezen tagolódását nevezzük vízszintes tagolódásnak. A nyelvhasználók életkor, foglalkozás, lakóhely, és érdeklődés szerint elkülönülnek egymástól.

Nyelvjárások (dialektusok) A nyelvjárások leginkább az idős osztályra korlátozódnak, azonban nem akadályozzák a

megértést. Az információs eszközök terjedése egységesítő hatással van a nyelvre, ezért korlátozódnak az idős korosztályra.

Legnagyobb nyelvjárások dunántúli

nyugati déli

palóc (á hang, betűkiesés)

jász

tiszai

mezőségi

hortobágyi

erdélyi (román hatás)

székely csángó: legarchaikusabb (szuszék, tálas, lóca, bokály = kancsó, paszuly)

szegedi (ö hang)

debreceni (i hang)

A csángó nyelvjárásnál beszélhetünk nyelvjárásszigetekről. Ez azt jelenti, hogy egy adott ország nemzeti nyelvén kívül, egy adott területen azonos nyelvet beszélők élnek. Ilyen például a magyarországi német nyelvjárás, a sváb.

A nyelv függőleges tagolódása Csoportnyelv

Szaknyelv A szaknyelv a szakszókincset, vagyis a terminológiát jelenti. A szakszavakat idegen

szóval terminus technikusoknak nevezzük.

Zsargon A zsargon egy szakma, egy csoport, vagy egy réteg sajátos szókincse. Sajátos

fajtája a tolvajnyelv, más néven argó, vagy jassznyelv. Nyelvhasználatára az információleplezés a jellemző. Pl.: pénz = lé, rugó, lóvé, suska, lepedő, stb. Sok káromkodást tartalmaz, valamint durva és közönséges is.

Ifjúsági nyelv (szleng) Az ifjúsági nyelv egyik leggyakoribb változata a szleng, mely szellemes, ötletes,

humoros és egyéni. Gyakran bekerül a városi köznyelvbe; függ az életkortól, műveltségtől. A kor előrehaladtával egy múló jelenségnek számít. A szlenget beszélő emberek többsége érzelmeit szeretné leplezni az álcinizmus és a fölényesség segítségével. Mára azonban nagyon eldurvult a nyelvnek e humoros és szellemes változata.

A hangok találkozása, mássalhangzótörvények

A magánhangzótörvénvek Hangrend (magánhangzó-harmónia)

Törvényszerűség a szó hangszerkezetében, amely szerint az egyszerű magyar szavakban csak elöl képzett (palatális) vagy hátul képzett (veláris) magánhangzók szerepelhetnek. A csak palatális magánhangzókat tartalmazó szó hangrendje magas, a csak veláris magánhangzókat tartalmazó szó hangrendje mély. A szóösszetételek, a kölcsönszók és a hangtörténeti változások miatt létrejöttek vegyes hangrendű szavak is. A magánhangzó-harmónia alapnyelvi örökség.

Illeszkedés

Az illeszkedés a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra, vagyis a szótő hangrendje határozza meg a toldalék hangrendjét. Ez a törvény természetesen csak azokra toldalékokra érvényes, amelyeknek van magas-mély alakváltozatuk (-ban/-ben, -tól/-től, -ság/-ség).

Magas hangrendű szavakhoz magas hangrendű toldalék járul,, mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalék járul.

Vannak nyelvünkben háromalakú toldalékok is (-on/-en/-ön, -hoz/-hez/-höz). Itt a magas hangrendű párnak van egy ajakkerekítéses (labiális) és egy ajakréses (illabiális) változata is. Ha a magas hangrendű szó utolsó szótagjának magánhangzója ajakréses, akkor az ajakréses toldalék illeszkedik, ha ajakkerekítéses az utolsó szótag magánhangzója, akkor az ajakkerekítéses magánhangzó járul a szóhoz. Ezt a hangváltakozást nevezzük ajakműködés szerinti illeszkedésnek.

A fiam, nyilat, hat stb. szóalakokban mélyhangrendű a toldalék (illetőleg a kötőhangzó). Ennek nyelvtörténeti okai vannak.

A vegyes hangrendű szavak illeszkedése bonyolultabb és bizonytalanabb:

Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor a toldalék is mély hangrendű: leánynak, bíróságra

Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor a toldalék magas hangrendű: sofőrrel, kosztümben

Ha az utolsó szótagban é, i, í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű: kávéval, kocsiban

Ha ezek a hangok a szó belsejében is előfordulnak, akkor ingadozik a toldalékolás: pozitívan - pozitíven

Ha az utolsó szótagban nyílt e van, akkor ingadozik a toldalék hangrendje: Ágnessal - Ágnessel

Összetett szavakban a toldalék az utótag hangrendjéhez igazodik. A toldalék hangrendje itt jelentéselkülönítő szereppel rendelkezik (honvéddel - Honvéddal).

A mássalhangzótörvénvek A mássalhangzók egymás mellé kerülve, illetve bizonyos hangkörnyezetben szabályosan

képzésbeli változásokon mennek keresztül, illetve változást okozhatnak egymásban. Ezeket a szabályszerű változásokat nevezzük mássalhangzótörvényeknek. Ezek a változások automatikusan mennek végbe, a mássalhangzók képzésmozzanataiban lévő távolságokat, különbségeket csökkentik vagy hidalják át, a kényelmesebb ejtést szolgálják.

A hasonulás

A hasonulás során két szomszédos mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik hang keletkezik. A hasonlítás iránya kétféle lehet, hátraható (a későbbi hang hat az előzőre) ás előreható (a korábbi hang hat a későbbire).

Ha a változás csak egy képzésmozzanatot érint, és az alkalmazkodó hang nem válik teljesen azonossá a hasonlító hanggal, akkor részleges hasonulásról beszélünk. A részleges hasonulásnak két fajtája van, a. zöngésség szerinti részleges hasonulás, melynek során a két szomszédos mássalhangzó közül az egyik zöngés, a másik zöngétlen, és a hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az elöl állót.

A zöngésség szerinti részleges hasonulásnak két alfaj van:

A zöngésség szerinti részleges hasonulás mind morfémák, mind összetett szavak tagjainak határán, mind az egyes szavak határán létrejön. A helyesírás ezt a hasonulást nem jelöli, de egyes esetekben az íráskép a kiejtést követi (keszkenő = kéz + kendő, lélegzet < lélek, lagzi < jóllakik, szitkozódik <szid, aggat < akad, faggat < fakad, lyuggat < lyukad, szaggat < szakad).

Képzés helye szerinti részleges hasonulás során az n hang hasonul m-mé vagy ny-nyé, aszerint hogy p-b vagy gy-ty áll-e mögötte.

Ha az alkalmazkodás során a hang teljesen azonossá válik a szomszédos mássalhangzóval, akkor teljes hasonulásról beszélünk. A teljes hasonulás lehet írásban jelölt (boszorkánnyal) vagy írásban jelöletlen (éljen).

Az írásban jelölt teljes hasonulás esetei:

Névszók esetében a -val/-vel és a -vá/-vé toldalék hasonul a szótő utolsó mássalhangzójához (boszorkány + val> boszorkánnyal, boszorkány + vá > boszorkánnyá).

Igék esetében az s, sz, z, dz végű igék utolsó mássalhangzója magához hasonlítja a tárgyas személyrag (-ja, -juk/-jük, -játok, -ják) j elemét, illetőleg a felszólító mód -j jelét. (olvassuk, olvassa, játssza, játsszátok, nézze, nézzék, eddze, eddzék).

Névmások esetében az ez, az mutató névmás ragos és képzős (-féle, - fajta, kora, -beli) alakjaiban hátraható hasonítás történik (abban, afféle, effajta, ekkora, abbeli). A -val/-vel ragos alakokban a hasonítás lehet előre- és hátraható (avval - azzal, evvel - ezzel).

Az írásban jelöletlen teljes hasonulás esetei:

ny, ty, gy + j hangkapcsolatokból a kiejtésben nny, tty, ggy lesz (anyja, atyja, nagyja). A j a névszói alakokban a birtokos személyjel j-je, igei alakokban a kijelentő mód tárgyas személyrag j-je vagy a felszólító mód j jele. Ide tartozik még az öccse Szó Is, ahol a birtokos személyjel j-je hasonul. Ezt a változást helyesírásunk jelöli.

sz + -ság/-ség, z + -ság/-ség hangkapcsolatokból a kiejtésben ss lesz (egészség, igazság). Ezt a változást helyesírásunk nem jelöli.

Az összeolvadás

Összeolvadáskor a két szomszédos mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy mindkettő megváltozik, s egy harmadik hangot ejtünk. Két magánhangzó közötti helyzetben hosszú mássalhangzót (látja), mássalhangzó mellett rövid mássalhangzót (kertje) ejtünk.

Az összeolvadásnak két fajtája van: a palatalizáció (t, d, n +j > tty/ty, ggy/gy, nny/ny) és az affrikáció (t, d, gy + s > ccs/cs, gy + sz > cc/c, t + s > ccs/cs). Az összeolvadást helyesírásunk soha nem jelöli.

A rövidülés

Ha írásban egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a hosszú mássalhangzót röviden ejtjük. (jobbra [jobraj, arccal [arcall) A rövidülést helyesírásunk nem jelöli.

A kivetés

Ha három vagy annál több különböző mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor kiejtésben rendszerint a középső kiesik. (mindnyájan [minnyájan], kösd be [közs bel, gyöngytyúk [gyönytyúk]) Ezt a változást helyesírásunk soha nem jelöli.

A nyúlás

Két magánhangzó között a rövid mássalhangzót gyakran hosszan ejtjük. (együtt, egyes)

A hiátustörvény

Ha két magánhangzó kerül egymás mellé, az így keletkező hangűrt a kiejtésben vagy hiátustöltő hang beiktatásával, vagy az egyik magánhangzó kivetésével (leány > lány, reá > rá, elsejei > elseji) oldjuk fel. Mai nyelvhasználatunkban a hiátustöltő hang a nem teljes értékű f’ (fiú, tea, dió)

Gyakran előfordul, hogy egy-egy szóalakban egyszerre több mássalhangzótörvény Is érvényesül. (patakzzanak - 1. k > g (a ‘z’zöngésítő hatása miatt), 2. zz <z + j (a felszólító mód jele teljesen hasonul) 3. zz > z - rövidülés)

A szöveg, a szöveg kifejtettsége

A szöveg szavunk a szó a nyelvújításkori származékszava. Alapja a sző ige. Metaforikusan érzékelteti, hogy a szöveg egy szerkesztett, összefüggő, kerek egység.

„... és a lágy bársonyra dőllen tarka eszméi sorra s;ó’ae,n, elmerengiem, eliünődtem...”

Edgar A. Poe: A holló

A szöveg a nyelv ős beszéd legnagyobb egysége. Általában egymással összefüggő mondatok esetleg bekezdések sora. Jellemző vonása a szerkesztettség. A szöveg megvalósítja a beszélők (adó, vevő) között a kapcsolatot azt fenntartja, majd lezárja.

A szöveg üzenetet közvetít, rendszerint több mondat együttesből áll.Szerepe:

felhívó jelleg

érzelemkifejezés

ismeretközlés.

A szöveg három alapvető funkciója nem kizárólagosan jellemez egy-egy szöveget, hanem összefonódva, színeződve.

A beszédben az élőszó kifejezőeszközeivel is érzékeltethetjük ezeket a tényezőket (hangsúly, hanglejtés, rím, ritmus, szünet, beszédtempó stb.). Írásban írásjelekkel utalunk ezekre (... !?)

A szöveg mondatait a grammatika szabályai szerint megszerkesztjük és a mondanivalónak megfelelően beleszerkesztjük a szövegbe.

Tartalom szerint a teljesség, a megformálás szempontjából kerekség, zártság kell jellemezze a szöveget. A szövegek terjedelmüktől függően:

fejezetekre

szakaszokra

bekezdésekre tagolódnak.

A hosszabb szöveget bekezdésekre, szakaszokra tagoljuk. A bekezdés a szövegnél kisebb, de a mondatnál általában nagyobb egység. A bekezdés egy összefüggő gondolatcsoport kifejtése. A bekezdést írásban jelölni tudjuk, de az élőszóban is érzékeltethető a bekezdés. A bekezdés egységét a mondatok közötti többféle tartalmi-logikai összefüggés biztosítja. Leggyakrabban használt összefüggések: kapcsolatos, magyarázó, elemzéses, következtető, ok-okozati

A jól megszerkesztett bekezdés jellemzői: lényegretörő, tárgyratőrő, rávezető

érdekes.

Bekezdés és tételmondat kapcsolata: Ha a bekezdés elején van a tételmondat, akkor utána következik a kifejtés, részletezés.

A bekezdés végén a tételmondat összefoglal, összegez.

A bekezdés közepén a tételmondat a csúcs: az előtte lévő mondatok előkészítik, az utána lévők magyarázzák.

A nyelvi megnyilatkozáskor a szövegeinkben mindig annyit közlünk, ami elengedhetetlen a szöveg megértéséhez. A beszédhelyzet és a szövegösszefüggés megszabja a szöveg nyelvi kifejtettségének mértékét. A szövegkohézió megteremtésében a szöveg kifejtettsége is szerepet játszik. A nyelvi kifejtettség szükséges és elégséges kell legyen.

Ugyanakkor, amit nem mondunk ki éppúgy formálja a közlést, mintha részleteztük és kiegészítettük volna. Ezt hívjuk kifejtetlenségnek.

Megkülönböztetünk szerkezeti és tartalmi-jelentésbeli kifejtetlenséget.

Szerkezeti kifejtetlenség a nyelvtani kapcsolóelemek hiányából

hiányos mondatok használatából

tagolatlan mondatok használatából

nominativ stílus használatából adódik.

Tartalmi-jelentésbeli kifejtetlenség A stilisztikában ezt a stíluseszközt ellipszisnek, más szóval kihagyásnak, hiányosságnak,

implicitásnak hívják.A hiányosság nyelven kívüli tényezőktől is függhet:

előismeret, előtanulmány

kulturális, műveltségi szint

beszédhelyzet

A szövegkohézió

“Ha a mondatokat a szövegből kiszakítva, attól függetlenülvizsgáljuk, a mondat szívdobbanása rejtve marad előttünk.”

(Cs. Gyimesi Éva)

A szöveg a nyelv legfelső szintje (hang - szó - mondat - szöveg), ezáltal a beszédnek is legnagyobb egysége.

A szöveget a kohézió, másnéven az összetartó erő különbözteti meg a mondatok véletlen halmazától. A szöveg mindig alkalmi ás egyéni szerkesztésű, terjedelme nem kötött: több mondat, de egyetlen mondat is lehet.

Az egyes részek, elemek szoros összetartozását nevezzük szövegkohéziónak.Az egység megteremtésében fontos szerepe van a:

Lineáris kohézió: A szöveg szerkezeti-nyelvtani kohéziója (lineáris kohézió) a szerkezeti

kapcsolóelemek révén valósul meg (a szöveget átható előre ás hátrautalások formájában)Nyelvtani eszközei a szöveg folyamatos előrehaladását biztosítják; a

kapcsolóelemek fajtái: némások (elsősorban mutató, de a személyes ás birtokos névmás is)

mellérendelt mondatok kötőszavai (de, ás, pedig)

határozószók

egyéb nyelvtani viszonyító elemek, toldalékok (igei személyragok, birtokos személyjelek, a középfok bb-je, az -é birtokjel)

a határozott névelő is gyakran jelzi, hegy már volt szó az adott dologról, személyről

fonetikai eszközök.

A névmások egyszerre globális ás lineáris kapcsolóelemek is.

Globális kohézió Jelentésbeli-tartalmi kapcsolattal valósul meg. Összetartó erejét elsősorban a

kulcsszavak, és a belőlük alakult témahálózat biztosítja.A jelentésszintű kapcsolat fő eszközei:

ismétlődő szavak, kulcsszavak (vagy váltott alakú ismétlődés)

rokon- ős ellentétes értelmű szavak; szinonima-alkalmazás

tagmondatok és mondatok logikai elrendezése (ellentét, párhuzam) magyarázó, kiegészítő közbevetés.

Meg kell még említenünk a téma és a réma kapcsolatát is. A réma egy új elem, amely témává válik.

Valamint a címnek is rendkívül fontos szerepe van a szövegben: összefoglal, kifejt, elgondolkodtat, felkelti figyelmünket, továbbá az is jelent valamint, ha nem kapcsolódik a szöveghez.

A szónoki beszéd

A retorika, a szónoklattan tudománya az emberi műveltség történetében mintegy két és fél ezer évre tekinthet vissza. Kezdetei Szicíliához és a görögség történetéhez kötődnek. Nagy alakjai között is kiemelkedő volt Demoszthenész, akit a testi adottságokon győzedelmeskedő emberi akarat mintaképének is tartanak. A hagyomány szerint a dadogó, nehezen beszélő Demoszthenész a tengerparton állva, a hullámok zajában mondta el próbabeszédeit. A nyelve alá kövecskét helyezve küzdötte le beszédhibáját, mindemellett az ókori Görögország legnagyobb szónoka. Gyújtóhangú beszédei, a „philippikák”, melyeket az Athént fenyegető Philipposz makedón király ellen mondott, ma is a politikai szónoklatok mintapéldái.

A mások befolyásolását célzó beszédek szerkesztésének tudománya a történelem során sok átalakuláson ment át. Míg korábban főleg a rábeszélés vagy a védekezés eszközét látták benne, a rétort pedig inkább alantas foglalkozásúnak, és nem művésznek tartották, később szinte öncélú művészetté fejlődött.

Nagyobb jelentőségre a görög demokrácia kiteljesedése idején tett szert. Alapja a szabad embereket megillető szólásszabadság, a véleményalkotás és nyilvánítás szabadsága, valamint annak természetes, mindennapos gyakorlása volt. Ahogy Kölcsey megfogalmazta: „A szónokság szabad nép körében támadt, s szabad nép életéhez tartozik.” Az igazság keresése a politikát, a bölcseletet és a joggyakorlatot egyaránt jellemezte. S hogy az igazság tényeit nyilvánosságra hozva a hallgatóságot meggyőzhessék, egyre kifinomultabb eszközrendszert alkalmaztak, s így a beszédtechnikai eszközök mellé egyre több művészi elem került a retorika tudományába.

Mai fogalmaink szerint a retorika egyre inkább gyűjtő tudománnyá vált, magába foglalva a szónoklattan, a beszédtechnika, a beszédművészet, a szerkesztéstan, a stilisztika, a logika sok-sok elemét, de a poétika és a műelemzés-értelmezés alapjait is. Hiszen a nyilvános beszéd elmondója támogatókat akart szerezni, befolyásolni kívánta hallgatóságát. Érveivel az értelemre, a megformálással az érzelmekre hatott, latba vetette ékesszólását, hogy célját elérhesse. Mindezekhez a szónoknak sok-sok tudományos és gyakorlati ismeretre, tapasztalatra volt szüksége. A szónoklás gyakorlatában, a hangzó szövegben nagy szerepet kaptak a hasonló hangzású szavak, a szimmetrikusan szerkesztett mondatok. Az érvelés kedvelt eszköze volt a tézis ellentettjének, az antitézisnek a cáfolata. A logikai elemek mellett szerepet kaptak a stilisztikaiak is: az alliterációk, a metaforák. Mindezek előidézték azt, hogy a retorika elméleti tudományába egyre több új elem került.

Azt már az ókori szerzők is észrevették, milyen hatalmas fegyver a szó. Platón egyik dialógusában, amelyben Szókratész Phaindrosszal beszélget, a veszélyre is figyelmeztetnek: nem biztos, hogy a szónoklatnak feltétlenül az igazság megismertetése az alapja, a célja.

Ismeretes, a rómaiak milyen sokat tanultak a görög előadóktól. Így volt ez a szónoklásban is. A leghíresebb római szónok, Cicero is görög mesterektől tanulta az ékesszólás művészetét. Cicero korában, a Kr. e. első században a mozgalmas politikai élet, a köztársaság korának utolsó éveiben zajló személyes és pártösszecsapások „kitűnő” alkalmakat szolgáltattak a szónokok fellépéséhez. Igen komoly előtanulmányokat kellett végeznie annak, aki jó szónok akart lenni. Mindenekelőtt tudatosan kellett fejlesztenie nyelvi ismereteit, el kellett sajátítania a stílusformákat, a bölcseletben megtanulhatta a helyes gondolkodást, az igazságtartalmak rendezését. S mert emberekkel került kapcsolatba, szüksége volt mély emberismeretre. Ismernie kellett a cselekvésük és gondolkodásuk lélektani rugók, sorsukat, érzelmeiket, szenvedélyeiket, s nem utolsósorban érdekeiket. Ha mindezekhez még párosult a szónok erényessége, erkölcsössége, akkor igaz, amit az idősebb Cato mondott: „Jó szónok csak jó ember lehet.”

Igazi fellendülés a polgárosodás nagy korszakaiban indult meg, amikor a parlamentarizmus megkívánta a jól átgondolt, elkészített beszédműveket. Vajon mivel érte el Kossuth Lajos, a magyar történelem legnagyobb hatású szónoka, a - Jókai által emlegetett- különleges hatást? Művelt, kitűnő felkészültségű szónok, aki jól ismeri tárgyát és hallgatóságát. Ki tudja számítani a hatást, tud figyelni a hallgatóság reakcióira. Nyelvi felkészültsége egészen magas szintű. Rendelkezik az abban a korban nélkülözhetetlen testi adottsággal, mély zengésű, erős hangja a terem minden pontján jól hallható, érthető. Kitűnően tud bánni a teljes szónoki eszköztárral. Képes egyszerre hatni az értelemre és az érzelmekre. Mélyen átérzi azt a helyzetet, amelyben szól. Mondhatni megérzi azt, most kell szólnia, és úgy keH szólnia, ahogy szól. Mégis a beszédének erejét és hatásának alapját a hitelességben kereshetjük. Mélyen

hisz abban, amiről beszél. Ez elemi erővel tör fel a választott kifejezésekben és az alkalmazott gesztusokban.

A szónoknak ma is jól kell ismernie tárgyát, hallgatóságát. Birtokában kell lennie azoknak a nyelvi készségeknek, amelyekkel témáját érthetően, meggyőzően, árnyaltan, a hallgatóságához szabott tudásszinten és nyelvi formában adja elő. Tisztában kell lennie azokkal a lélektani tényezőkkel, amelyek befolyásolják a hatást. Vonatkozik ez föllépésére, öltözködésére, hanghordozására, beszédstílusára. S bár manapság a hangerősítő technikák sokat segíthetnek a gyengébb hangúaknak, a tiszta, jól tagolt beszéd ma is követelmény. A jó szónok figyeli hallgatóságát, annak látható reakciói alakítják a beszéd formáját, hosszúságát, hang- nemét. Ezt ugyan főleg a szabadon elmondott beszédeknél lehet alkalmazni, de az igazán jó szónok még a leírt szöveget is képes átalakítani, ha a szükség úgy kívánja.

Ma sem elhanyagolható követelmény: csak arról tud a szónok jól beszélni, aminek igazságában maga is hisz. A beszélőnek a szónoklat közbeni viselkedéséhez hozzátartoznak azok a nem verbális kifejezőeszközök is, amelyekről korábban már tanultunk. A testtartás, a kézmozdulatok, az arcjáték: hatásos kísérői a szónok beszédcselekvésének. Sokszor nagyobb hatást gyakorolnak a hallgatóságra, mint maga a szöveg. A jól felkészült szónok a gesztusaiban is kiszámítja a hatást, tartózkodik a szélsőségektől, de az eszközök e tárházát módjával alkalmazva saját személyiségét és mondandóját egyaránt hitelesítheti. A fentieket a hallgatóság oldaláról vizsgálva kitűnik: a szónoklat különleges kommunikációs helyzet. Hiszen akik beszédet, előadást, beszámolót hallgatnak meg, fokozott várakozással, bizonyos elvárásokkal tekintenek a beszélőre és az előttük kibontakozó beszédműre. A hallgatóság szellemi aktivitása, együttműködése nélkül a beszéd teljesen értéktelenné válhat (közöny, elalvás, zajongás, székrecsegtetés, tüntető távozás, kellemetlenkedő közbeszólások). Az ilyen hallgatói reakcióknak persze egyéb okai is lehetnek, de azok inkább az össze nem illő szónok és a hallgatóság, a hibás téma- és stílusválasztás eseteiben szoktak előfordulni.

A bevezetésben (exordium) a beszélő megszólítja és köszönti a hallgatóit. A hallgatóságot ez a beszéd csak általánosan nevezi meg (az összejövetel minden részvevője), ismert forma a Tisztelt Hölgyeim és Uraim! is. Ez utóbbi esetben be kell tartani az alapvető udvariassági szabályokat, először a nők, majd a férfiak; illetve először az idősebbek, rangjuk szerint tiszteletre méltók, másodszor a fiatalabbak következnek. Hagyományos módon a bevezetésben a beszélő a hallgatóság megszólításán túl megnyeri a hallgatóság jóindulatát (captacio benevolentiae), vagyis az érdeklődő odafigyelést. Ez a beszédben közvetett módon azzal a gesztussal történik meg mindez, hogy a beszélő magát szerényen a téma és a hallgatóság alá rendeli. Általános igazság, hogy a jó bevezetés inkább az érzelmekre hat, s csak ezután az értelemre.

A tárgyalás a jól felépített és tartalmas beszéd leghosszabb része, mintegy a szöveg teste. Elsőként általában a tényállást halljuk, ez a rész tartalmazhatja a szöveg tételmondatát is. Az érvelés tehát válasz formájában hangsúlyosabbá téve jut el a hallgatósághoz. Ezután következik az érvelés folytatásaként a felsorolás (enumeráció). A szöveg utolsó bekezdése a befejezés, az összegezés (komplexió) és a berekesztés (peroráció). A zárszó újból a hallgatóság érzéseire hat.

I. BEVEZETÉS: exordium

II. TÁRGYALÁS: tractatio (traktáció)

1. elbeszélés: narratio (narráció) a tényállás ismertetése

2. főtétel: propositio (propozíció)

3. érvelés: argumentatio (argumentáció), illetve bizonyítás: probatio vagy approbatío (probáció)

4. felsorolás: enumeratio (enumeráció)

5. cáfolás: confutatio (konfutáció)

6. megerősítés: confirmatio (konfirmáció)

7. végkövetkeztetés: conclusio (konkiúzió)

III. BEFEJEZÉS: peroratio (peroráció) összegezés: complexio (kompiexió)

Argumentáció, érvelés, meggyőzés

Az érvelés jellegzetes szövegtípusaiban is általános a teljes szöveg hármas tagolódása: a bevezetés, a tárgyalás, és a befejezés elkülönítése.

A bevezetésben hasznos lehet a tárgyalás várható gondolatmenetének rövid előrevetítése. Utalhat a bevezetés a feldolgozás módszereire, az anyaggyűjtés módjára, forrásaira stb. És mindezzel együtt a bevezetésnek kedvet kell ébresztenie, érdeklődést kell keltenie. Ezt segítheti a nyelvi forma, a tárgyalásnál személyesebb hangvétel, például annak bemutatása, mi a beszélő személyes kapcsolata a témával vagy a hallgatók megszólítása, jóindulatuk elnyerése. Növelheti az érdeklődést a retorikai eszközök fokozottabb alkalmazása, például a téma megfogalmazása kérdés formájában; a hallgatók felszólítása az ellentétes vélemények közti döntésre.

A befejezés feladata az összegezés, a legfőbb gondolatok ismételt kiemelése, végső következtetés. Hatásos lehet a visszautalás a bevezetésre, rövid megválaszolása az ott felvetett kérdéseknek. Egyes szövegfajtákban a befejezés fontos mondanivalója a címzett személyesebb hangú fölszólítása az elmondottak továbbgondolására, véleményének kialakítására, esetleg valamilyen cselekvésre.

Az érvelő szövegfajtákban is a tárgyalás a legterjedelmesebb rész. Ennek szerkezetére vonatkozóan még nehezebb minden helyzetre egyaránt érvényes követelmény megfogalmazása. De néhány elengedhetetlen feltétel a tárgyalás szakaszában is közös.

Mivel a cél a gondolatok megértetése és elfogadtatása, vagyis a meggyőzés, különösen fontos a gondolatmenet jól követhető egyértelműsége és hatásossága, a fő állítások, tételmondatok világos megfogalmazása, kellő kiemelése. Segítheti ezt a szöveg jó tagolása, alcímekkel, nyomdatechnikai eszközökkel, pontokba szedéssel.

A fő állítások általában kisebb szakaszokra bontják a tárgyalási részt. Az egymást követő résztémákban a gondolat kikövetkeztetésének szerkezeti pillérei ismétlődnek, ezek: az állítás (tétel): a tétel helyességének bizonyítása érvekkel, az ezekből levonható következtetés, valamint a részösszegezés.

Az érvelés célja a címzett meggyőzése, ennek sikerében nagy szerepe van a lényeg, a kulcsérvek kiemelésének, a fokozatosságnak, a logikus, világos építkezésnek, az egyes érvek közti kapcsolat hangsúlyozásának (az ellentétes, magyarázó, következtető viszony jelzésének). A hiteles érvelésben a bizonyításnak igen fontos szakasza az ellenérvek bemutatása és érvelésen alapuló cáfolatuk vagy az érvek és ellenérvek közti egyensúly megteremtése. Az érvelés technikájának két alapvető módja alakult ki a századok folyamán:

Az általános érvényű állításból következtetünk az egyes esetekre, vagy a megállapítással kezdjük a gondolat kifejtését, és ezután sorakoztatjuk föl a bizonyítékokat. A gondolatok közlésének ezt a szerkezetét nevezzük deduktív érvelési módnak. Arisztotelész sokat idézett példája a deduktív érvelésre: „Minden ember halandó. Minden görög emberi. A görögök tehát halandók.

De kiindulhatunk az okozatból az egyesből is, és innen haladunk az ok megtalálása felé. Előbb sorakoztatjuk föl tehát a tényeket, és ezekből vonjuk le a következtetést. Például ezzel az induktív módszerrel mutatunk be egy nyelvtani jelenséget: a fiúk, a házbeliek is eljöttek; ceruzát, kéket meg pirosat kell vennem; Marinak, az osztály eszének sem volt egyetlen ötlete sem - ezekből a mondatokból vonjuk le a szabályt: az értelmező jelzőt mindig egyeztetnünk kell az értelmezett szóval.

Az érvelés összetett gondolkodási művelete magában foglalja a szerző megállapításait, a témára vonatkozó véleményét, ezek megerősítését, bizonyítását megfelelően kiválasztott és csoportosított tényekkel, valamint a levon- ható következtetéssel.

A bizonyítás épülhet tényanyagra: tárgyak, jelenségek, események, folyamatok bemutatására, vagy jelenségek megfigyelésére, kísérletekre, modellre. Alapja lehet elfogadott tudományos eredmény, statisztikai adat. De megerősíthetjük állításainkat eszmei érvekkel is, saját meggyőződésünk kifejezésével vagy nagy tekintélyű emberek véleményével (például idézet formájában). Érvelésünkben hivatkozhatunk általánosan elfogadott értékekre, köznapi igazságokra, a „józan észre”, sőt közhelyekre is.

Nyelv és stílus

A stílus szó a latin stylus, vagyis íróvesszó szóból származik. A történelem folyamán névátvitellel változott. Ciceró mondta, hogy „A stílus a szólásnak a módja.”. Arisztotelész szerint a stílus függ a beszélőtől, a hallgatótól és a beszéd tárgyától.

Három stílusnemet különböztetünk meg egymástól: az egyszerű, a közepes és a fennkölt stílust.A stílus fogalmát röviden a következőképpen tudnánk meghatározni: gondolatok, érzelmek nyelvi

eszközökkel történő kifejezésmódja.A stílus kifejezőerejét, vagyis motivációját a többlettartalom, a motiváltság, és az expresszivitás

határozza meg.

Többlettartalom

A többlettartalom a denotatív, vagyis elsődleges, illetve szokványos jelentés. Ez nem más, mint a gondolati, érzelmi jelentése az adott dolognak.

Bármilyen nyelvi elem stíluselemmé válhat, de csak alkalmilag. Ezt a stíluselemet dekódolni kell. A többlettartalom forrása általában a humor.

Motiváltság

A szavak 95 %-nak nincs motiváltsága, csak a hangutánzó és a hangulatfestő szavaknak van. Alkalmilag minden motiválttá válhat. Ez lehet egy szöveg, illetve a nyelvi humor forrása.

A szóhangulatot bizonyos súlyos szavak fejezik ki.A legszebb tíz magyar szó Kosztolányi szerint a láng, a gyöngy, az anya, az ősz, a szűz, a kard, a

csók, a vér, a szív és a sír. Mindezeket jelentés alapján válogatta össze, mivel kellemes jelentéstartalommal bírnak, illetve bennük van egy egész élet útja.

A hangutánzó, és hangulatfestő szavaknak különös szerepe van az irodalomban. Ugyanígy bizonyos hangoknak is. Például a h a leheletfinomságot, az l a lágyító hatást és a zeneiséget, a k és az r pedig a kellemetlenséget fejezik ki. Jó példa erre Paul Verlaine Őszi sanzon című műve.Ősz húrja zsong,jajong, busonga tájon, s ont monoton bút konokonés fájón. A b, az m és az o hangok a monotonságot fejezik ki Verlaine versében.

Expresszivitás

Az expresszivitás nem választható el teljes mértékig a motiváltságtól. A hétköznapi nyelvhasználatra nem igazán jellemző ez a stíluselem, inkább a szóképek, költői képek képviselik.

A költői képek

A költői képek a gondolati jelenségeket, tárgyakat, hangulatokat és élményeket úgy mutatják be, hogy érzékletessé teszik azokat. Ez egyszerre segíti a dekódolást is, valamint szolgálja a szépirodalmi stílust és az esztétikumot.

A hasonlat

A hasonlat két különböző, de egymással némely vonásban megegyező dolgot állít egymás mellé. Kötőszava a mint, célja pedig, hogy erősítsék egymás jelenlétét. Jól példázza ezt Radnóti pár sora is: „Eddig úgy ült szívemben a sok rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag.”. Az idézetben a hasonlított a harag, a hasonló a mag, a hasonlóság, pedig az hogy mindkettő ül. A harag egy elvont fogalmi sík, a mag pedig egy képi sík. Az elvont és konkrét képi sík adja meg a költői hasonlatot.

A szépirodalomban megkülönböztetünk lírai és epikai hasonlatot. Az epikai hasonlat előreviszi a cselekményt. A hasonlatokat megtaláljuk még közmondásokban és szólásokban is.

Metafora

A metafora azonosítást jelent, és a két fogalom egymást közt fennálló tartalmi egyezésén, illetve összefüggésén alapul. Az azonosítás különbözés is lehet.

A metaforában két síkot találunk, melyek általában nagyon távoliak. A metafora többlettartalommal bír.

A metaforának két változatát különböztetjük meg. Az egyik a teljes metafora, a másik az egyszerű metafora. A teljes metafora tartalmazza az azonosítót és az azonosítottat is, míg az egyszerű metaforában nincs azonosított.

Az igei metafora megszemélyesítés is egyben. Megkülönböztetünk még főnévi, illetve melléknévi metaforát.

Komplex költői kép

A komplex költői kép a 20. század lírájára jellemző leginkább. Távolabbi képzettársítások, éles síkváltások jellemzik ezt a több valóságsíkra utaló költői képet. József Attila Külvárosi éj című versének néhány sora nagyon jól példázza ezt:

Nedves, tapadós szeled másaszennyes lepedők lobogása,óh éj!Csüngsz az egen, mint kötelenfoszló perkál s az életena bú, óh éj!

Ebben a pár sorban ötféle sík található, melyek egymás hatását felerősítik. A síkváltás során a konkrét és az elvont váltakozik egymással.

A mai magyar nyelv stílusrétegei

A mai magyar nyelv két stílusrétegre botható: az írott és a beszélt nyelvre. A beszélt nyelven belül két stílust különböztetünk meg, a társalgási, valamint az előadói, illetve szónoki stílust; az írott nyelven belül pedig négyet: a publicisztikai, a hivatalos, a tudományos, illetve a szépirodalmi stílust.

A társalgási stílus

A társalgási stílus a beszédbeli érintkezés stílusa, megjelenési formája pedig az élőszó. A társas érintkezés alakította ki, így érzelmi és értelmi tartalommal is bír, valamint a szemléletességre való törekvés is jellemzi. Stíluseszközeit befolyásolja a beszélő és a hallgató viszonya is. Ezt tekinthetjük a leggazdagabb és a legszélesebb stílusrétegnek.

Függ a beszédtémától, a társalgási helyzettől, illetve a beszélő jellemétől, társadalmi helyzetétől, és műveltségétől. Jellemző még rá a nyelven kívüli eszközök használata, illetve a közhelyek, valamint a nyelvi panelek.

Nyelvi jellemzői a hiányos mondatszerkesztés, a töltelékszavak, a változatos modalitás, a szleng és az argó elemei, illetve a változatos hangnem. Szemléletességre, közvetlen érzelmi hatásra, valamint kötetlenségre törekszik.

Ritkábbak az összetett mondatok, inkább a bonyolultságtól mentes, rövid mondatokat alkalmazza.Műfajai a magánlevél, a napló, illetve a beszélgetés és elbeszélés.

Előadói, szónoki stílus

A szónoki stílust ünnepélyes, egyszeri és kivételes alakalmú megszólalásokkor használják. Mivel nyilvános nyelvhasználat, így a választékosság és az igényesség jellemzi. Alapja az irodalmi nyelv. A szónoki stílust a nyelven kívüli eszközök is meghatározzák.

Művészi stíluseszközei az ismétlés, az előremutatás, a visszautasítás, az ellentétezés, illetve párhuzamok vonása. A szónok tudatosan alkalmazza ezeket a stíluseszközöket.

A szónoki beszédet is három fő részre bonthatjuk:I. BEVEZETÉS: exordium

II. TÁRGYiLÁS: tractatio (traktáció)

8. elbeszélés: narratio (narráció) a tényállás ismertetése

9. főtétel: propositio (propozíció)

10. érvelés: argumentatio (argumentáció), illetve bizonyítás: probatio vagy approbatío (probáció)

11. felsorolás: enumeratio (enumeráció)

12. cáfolás: confutatio (konfutáció)

13. megerősítés: confirmatio (konfirmáció)

14. végkövetkeztetés: conclusio (konkiúzió)

III. BEFEJEZÉS: peroratio (peroráció) összegezés: complexio (kompiexió)

Műfaja a felszólalás, az ünnepi beszéd, és az előadás.

Publicisztikai stílus

A publicus szóból származik, amely nyilvánosságot jelent. A publicisztikai stílus megformált és a nyilvánosság elé tárt stílus, éppen ezért közösségformáló ereje van, így különös felelősséggel bír. Manapság rengetegen visszaélnek a publicisztika eszközeivel, ezt nevezzük manipulációnak.

Célja a tájékoztatás, a közvélemény alakítása, a példamutatás, a véleményalkotás, az időszerűség. Alkalmazza a hatáskeltő eszközöket; nyelvi divatok, panelek, közhelyek jellemzik.

Műfajai a hír, a kommentár, a tudósítás, a riport, az interjú, a cikk, a kritika, a közlemény, a hirdetés, az apróhirdetés, és a glossza, mely itt vitázó, ironikus, bíráló hangvételű iratot jelent.

Hivatalos stílus

A hivatalos stílus egy sajátos stílus, melyet a hivatalos ügyek intézésekor használunk. Az objektivitás, a tartalmi pontosságra törekvés, a jellegzetes szóhasználat és mondatszerkesztés, a helyes megnevezés és megszólítás, valamint a hivataloskodó szavak jellemzik.

Műfajai a meghívó, a jelentés, a beszámoló, az értesítés, az önéletrajz és a kérvény.

Tudományos stílus

A tudományos stílus az irodalmi nyelvből és a szaknyelvből tevődik össze. Mondatszerkesztésére jellemző a pontosság, a világosság és az áttekinthetőség. Nyelvhasználata magyarázó, és ismeretközlő.

Célja és feladata a valóság törvényszerűségeinek, a jelenségek összefüggéseinek megismerése és megismertetése adatszerű bizonyítással.

Szépirodalmi stílus

A szépirodalmi stílust írónemzedékek sora teremtette meg tudatos munkával, így ez a stílusréteg a legváltozatosabb, a leggazdagabb, s a legtöbb egyéni sajátosságot tükröző. Felhasználja a nyelv valamennyi elemét, s a többi stílusréteg eszközeit.

Jellemzi továbbá a művészi hatásra való törekvés, döntőek benne az esztétikai elemek. Alapvető jellemzője a képszerű ábrázolás.

Legfőbb jellegzetességei a nyelvi-stilisztikai eszközök változatos felhasználása, a rendkívüli választékosság, a művészi hatásra való törekvés, és az egyéni stílus dominanciája.

Két alapformája a költői stílus és a prózastílus. A költői stílus általában változatosabb. Festői hatású szavak, szemléletes és kifejező szóképek, eltérő mondatszerkesztés, illetve a nyelv zenei lehetőségeinek kihasználása jellemzi.