254

Otesevo, 2015. július 5, vasárnap, 72. nap Ma megint korán keltünk, görög idő szerint hat óra előtt, ami igazándiból öt óra előttet jelentett, hiszen ma átmentünk Macedóniába, és ott az otthoni idő érvényes, egy órával kevesebb van. Már tegnap átállítottam a karórámat és a nappaliban használt órát, a hálószobait csak megérkezésünk után. Ez azt jelenti, hogy a mai nap elvileg egy órával hosszabb, de korábban fog sötétedni. Ma már az új időzóna szerint kezeltük dolgainkat.

Rendesen megreggeliztünk és már negyed hétkor elhagytuk a kempinget. Búcsút vettünk a Meteora-k szikláitól és jó tíz kilométeren azt az utat követtük, amelyen érkeztünk, majd erről lehajtva egy kellemes, alig emelkedő völgyben autóztunk felfelé. Az út menti árusok már ezen a nagyon korai órán is kint voltak standjaiknál. Forgalom az úton még alig volt.

Az út később elkezdett emelkedni és 250 méterről felkapaszkodtunk egészen 700 fölé. Vonalvezetése és emelkedése nem volt veszélyes, azért pár kisebb szerpentint megmásztunk, ami az elmúlt hetek tapasztalatával nem volt gond. Különösebben izgalmas csak az autópályáig tartó jó ötven kilométer utolsó szakaszán volt, ahol lekereszteztük Venetikos folyót. Itt nagyon is vadregényes volt a táj,

csak inkább lefelé, amit az autó kamerája nem vesz.

255

Elérve az autópályát, jó hetven kilométeren élvezhettük és még fizetni sem kellett érte. Nem a Rózsi által javasolt Kastoria felé vezető utat választottuk két okból. Egyrészt, ha igaz, pár nap múlva azon fogunk visszajönni Ioannina-ba, másrészt ekkor egy nagyon kanyargós, és ezzel gondoljuk nagyon meredek úton érhettük volna el a Macedóniába vezető főutat.

Florina előtt nem hallgattunk Rózsira és inkább a városon átvezető, valamivel hosszabb főutat választottuk. Nem biztos, hogy okos volt. Az viszont biztos, hogy rossz döntés volt, amikor a városban vakon követtük utasításait. Egy nagyon keskeny alsóbbrendű úton vezetett a határig, melyet több helyen hatalmas kátyúk tarkítottak. Azért nem volt nagy baj, legalább edzettünk Albániára.

A határon talán negyed órát vesztegeltünk. Minket nagyon előzékenyen és mosolyogva engedtek át, de pár kocsit azért megcsócsáltak. A határtól Bitola csak jó tucatnyi kilométerre van. Az első benzinkútnál telitankoltunk az egy euró alatti gázolajjal, jó 60 liter ment a tankba. Nemsokára láttuk a római kori település, Heraclea felé vezető út jelzőtábláját. Egy nagyon keskeny, de csak pár száz méter hosszú úton jutottunk be az ásatáshoz. Nehezítette a feladatot, hogy egy temető mellett vezetett és a látogatók kocsiijai mindkét oldalon parkolva tovább szűkítették az utat. A romkert előtti parkoló üres volt, mi voltunk az egyetlen látogató valamikor késő délelőtt. Szenior (?) jegyünk száz dinárba került és 300-at kellett volna fizessünk a fényképezési jogért. Ezt nem tettük meg, de azért készítettünk pár képet. Elég nagy területen tártak fel épületmaradványokat. Van itt kis és nagy bazilika, városi kút, színház, fürdő, püspöki rezidencia és hasonlók. Pár nagyon szép mozaik teszi még értékesebbé a területet.

256

257

A romkert érdekes volt, de mi most nagyon telitettek vagyunk ez ügyben. Volt egy kis múzeum is a színház előtti részen álló modern épületben. Semmi különöset nem láttunk benne, pár oszlopfőt, szobormaradványt állítottak ki. Maguk a romok szépen vannak feltárva és konzerválva, de közöttük nincsenek utak, zergejárta helyeken, gyakran a régi falmaradványokon ugrálva kell bejárni a területet.

Befejezve a romkert bejárását, visszaültünk a kocsiba indultunk tovább. Most egy másik, hasonlóan keskeny, de jobban járható úton tértünk vissza a főútra. Ezen inkább csak megérzésünkre hallgatva igyekeztünk a belváros felé. Nem sok érdekeset láttunk, már-már azon voltunk, hogy megyünk tovább a Prespa tó felé. Azért egy széles, forgalmas főúton, ahol találtunk magunknak parkolóhelyet, méghozzá árnyékban, leálltunk. Átvedlettünk turistába. Sajnos Macedóniáról nincs modern útikönyv magyar nyelven, a Panoráma sorozat ’80-as évek elején kiadott Jugoszlávia útikönyvét használjuk, mely ötödik átdolgozott kiadás. Ebből tudtuk meg, hogy a török uralom évszázadaiban Bitola volt a főváros, és ennek bizonyos épített emlékei még megvannak. Sajnos térkép nem tartozik az ismertetőhöz. Így nem tudtuk betájolni magunkat.

Találomra indultunk el. Közvetlenül parkolóhelyünk mellett egy régi kupolás épületet találtunk, ma be van zárva, egyik nyitott ajtaján azért be tudtunk kukkantani. Lehet, hogy ez volt valaha a törökfürdő (?). Oldalához egy szupermarket támaszkodik, körülötte toronyházak, mögötte a piac, mely így vasárnap délidőben még nyüzsgött. Többnyire zöldséges standokat láttunk. A piacon túl található a bazár, de az

258

nagyon lepusztult képet mutatott. Struktúrájában szkopjei társához hasonlít, csak itt az épületek

düledeznek, vasárnap lévén többségük be volt zárva. Az első benyomások Bitola-ról nagyon lehangolóak voltak. Nagyon sok rosszarcú embert láttunk, egy lepusztult környezetben. A piacról kikeveredve egy csonka minaret tűnt fel az ütött-kopott házak között. Kiderült, hogy dzsámi is tartozik hozzá, csak az egészet épületek veszik körül, azt sem tudtuk kideríteni, hol a bejárata.

Kikeveredtünk a település „folyója” a Dragor patak partjára. Ez kettészeli a települést és egyfajta tengelyt ad annak. Felette számos gyaloghíd ível át, partja itt-ott hangulatos képet mutat. A házak között kicsit távolabb feltűnt egy minaret. Ezt céloztuk meg. Közben rátaláltunk a város főterére a XVI. századból származó óratorony-nyal, szemben vele áll az „Új

Dzsámi”, mely ma be van zárva, korábban kiállító teremnek használták. A téren egy római lovas szobor, hogy kinek állít emléket, azt nem tudtuk kideríteni Vele szemben indul Bitola sétálóutcája, melyet szép épületek, és bennük látszatra jó üzletek szegélyeznek. Nem mentünk végig rajta, de jó hangulatúnak tűnt.

259

260

A főtér közelében modern, csupa üveg irodaházat láttunk, míg a főtéren egy szép faragásokkal díszített faházban egy sportbolt igyekezett, - nem is sikertelenül, - elrontani az épület hangulatát. A tér közelében egy hatalmas mecset épült, valószínűleg még nincs egészen kész, körülötte még áll az építők bádogkerítése. Ez a része Bitola-nak határozottan javított az első benyomásokon, itt egy bármelyik európai kisváros által felvállalható környezetet találtunk. Megfelelő információforrások nélkül (turistairodát mondanunk

sem kell, nem találtunk) úgy érezzük, ennél többet ilyen rövid idő alatt nem lehet bejárni. Elhatároztuk visszamegyünk a kocsihoz. Útközben betértünk egy szupermarketbe, itt az élelmiszer üzletek vasárnap is nyitva tartanak. Fő célunk egy üveg rakija beszerzése volt. Otthonról hozott tömény ital készletünk a végét járja és kellene találnunk valamilyen megoldást a témában. Reméljük a rakija a rendelkezésünkre álló kereskedelmi mennyiségű citromlé és szódavíz hozzáadásával megoldja a gondot. Azért sikertelenség esetére egy üveg Finnlandia vodkát is vettünk és sokkal olcsóbban, mint a görögöknél, olíva olajat is kaptunk Annamáriának. Még beszaladtunk a piacra venni egy kis paradicsomot és krumplit, a görög árak harmadáért. Beültünk a kocsiba és indultunk tovább a Prespa tó felé. Ugyan időnkből még tellett volna arra, hogy elfogadható időben érkezzünk az Ohrid-on túl lévő Struga-ba, de én kardoskodtam, hogy térjünk be a Prespa tóhoz, hadd lássunk minél többet. Két éve ugyan jártunk itt, de akkor csúnya, esős idő volt. Kikeveredni Bitola-ból egy útépítés miatti terelés okán kicsit kalandos volt. Különösen Rózsit viselte meg, aki állandóan újratervezett. Ezt követően utunk eseménymentes volt. Egy elég jó vonalvezetésű, de rossz burkolatú úton felkapaszkodtunk egészen 1200 méter közelébe, majd a főútról letérve egy keskeny mellékúton jutottunk el a tó partjára.

261

Itt a kemping megtalálásával voltak gondjaink. Ez nem szerepel semmilyen katalógusban sem, kedvenc internetes adatbázisomban találtam. Ahol a GPS koordináta jelezte, láttunk a parton lakókocsikat, de levezető utat nem találtunk. Továbbmenve letértünk egy, a part felé vezető útra, de az látszott nem jó irányba visz. Megfordulásra esély sem volt, így talán száz méternél is többet kellett visszatolassunk. Zsóka a kocsi előtt futva követte manőveremet és ha kellett irányított. Végül találtunk egy parkolót, ahol letettük a kocsit, és gyalog próbáltuk becserkészni a kempinget. Ez egy rémálom. Egy nagyon szép helyen, fás-füves területen található egy szuperlepusztult valami. Hajdan egy több épületből álló szállodakomplexumhoz tartozott, a szállodaépületek egy kivételével, - mely öregek otthona, vagy szanatórium lehet, -. félig szétbombázva üresen állnak. A tavaly Lettországban látott elhagyott szovjet katonai laktanyák néztek így ki. A kemping állapota sem jobb. Ezeréves ócska, elhagyott lakókocsik, sátras utánfutók mindenfelé. Párban állandók tartanak fent nyári lakot, ütött-kopott elő sátrak mindenféle ponyvákkal letakarva, egyszóval szörnyű. A 3-4 vizesblokkból kettőt felújítanak, ezeket lehet csak közben használni, a többi bedeszkázva, a hozzávezető betonlépcső elporladva. Az egész kempingben egyetlen zuhanyfülke működik, az is szörnyen néz ki. Mosogató, vagy mosóhelység sehol, viszont a területen mindenfelé mindenféle düledező, rozsdásodó építmény. Internet természetesen nincs. Mondanom sem kell, mi vagyunk az egyetlen túrázó vendég. Ha jól láttam a vendégkönyvben, legutóbb egy hete egy osztrák házaspár töltött itt egy éjszakát… Mindezért villannyal 580 dinárt, kilenc és fél eurót kérnek. Minden esetre most többet látunk és tapasztalunk az országból… Egy szép helyet, - már ha el tudunk tekinteni a körülöttünk rogyadozó ócska lakókocsiktól, - találtunk magunknak a fák alatt. Letáborozás után első dolgunk volt megkóstolni a rakiját. Kiállta a próbát. Utána nekiültem lekönyvelni a napot, áttölteni és megszerkeszteni a fényképezőgép és a kocsi kamera felvételeit. Még a naplóhoz is hozzákezdtem. Közben Zsóka elkészítette a salátát a hideg vacsorához. Kaja után elzarándokoltunk zuhanyozni, a rendkívüli körülmények miatt együtt. Utána fejeztem be a naplót. Már korán sötétedik, ez hátránya az óra visszaállításnak, és amúgy is nagyon korán keltünk. Holnap továbbmegyünk Struga-ba, az Ohridi tó partjára. Elsőnek azt a kempinget célozzuk meg, ahol két éve már jártunk. Struga, 2015. július 6, hétfő, 73. nap Este már tíz óra előtt ágyban voltunk, és azonnal el is aludtunk. Én nehezen tudtam átállni az új időzónára, már fél hétkor felkeltem. Kimentem sétálni egyet a kempingben és a strandon. Az állandók közül még csak néhányan mozogtak. A reggeli verőfényben sem nézett ki jobban a kemping, mint tegnap délután. Készítettem is pár képet illusztrálni a leírtakat.

262

A strand is elég lehangoló állapotban van, a víz szerintem koszos, de a kilátás a hegyekre szép.

A kemping mögött a Galicica kétezer méteres hegyei húzódnak. Ezek választják el a Prespa tavat az Ohridi tótól. Kempingünk is 880 méteren van.

263

A reggeli készítés ma kicsit hosszadalmasabb volt, mert Zsóka bundás kenyeret sütött. Így is kényelmesen tíz órára elkészültünk, és indultunk Ohrid felé. A délelőtti órákban nyugodt tájon autóztunk a tó partján. Néhány kilométer megtétele után egy finn lakóautó hajtott ki elénk az útra. Egymást kerülgetve autóztunk egészen Ohrid-ig.

Utunk eseménymentes volt. Áthajtottunk Resen-en, de semmi érdekeset nem láttunk, majd egy nagyon kellemes erdős területen vezetett. Itt kellett megelőzzünk egy önjáró motoros fűrészgépet, amilyet már Bitolában is láttunk. Az út egyre emelkedett, 900 méterről felkapaszkodtunk közel 1200-ra. Az út vonalvezetésével nem volt gond, de a burkolat erősen próbára tette

mind a kocsit, mind a mi idegeinket. Kettesben-hármasban lehetett csak haladni 30-40 kilométerrel, és így is szegény autó zörgött- nyikorgott. Nagyon csalóka volt, mert nem nagy kátyúk, hanem alattomos, távolról nem is érzékelhető egyenetlenségek okozták a gondot.

264

A hágó túloldalán szerencsére már tökéletes útpálya fogadott, de meredeksége miatt hármasban-négyesben kellett guruljunk mintegy hatvanas sebességgel. Ez a rész különösen vadregényes, pár alagút és az út mentén meredek sziklafalak tarkítják az amúgy is szép erdős völgyet.

Ohrid előtt nem sokkal megjelentek a települések, és rövidesen beértünk a városba. Mi a belvárost elkerülő főúton haladtunk tovább Struga irányába. Rövidesen letértünk a parti útra, és még a település előtt elértük kempingünket. Ez két éve semmit sem változott. Továbbra is állandóra letelepített, gyárilag kerék nélkül készült, régi lakókocsik sokasága foglalja el a terület nagy részét. A turingosoknak fenntartott helyen egyetlen holland lakókocsi áll. Ennek ellenére listaára csomagban villannyal 27 euró, melyből mi a két év előtti látogatásunkra hivatkozva kaptunk 3 euró kedvezményt. Így is nagyon-nagyon drága. Van WIFI, de szintén kedvezményesen 2 euróért adtak egy kártyát. Nem messze attól a helytől, ahol első alkalommal álltunk, táboroztunk le. Legnagyobb gond, hogy a talaj egyenetlen és nehéz árnyékos, sima és vízszintes helyet találni.

Letáborozás után kimentem megnézni a strandot és fürödtem is egyet. A víz hőfoka kellemes, de tisztasága már hagy kívánni valót maga után. Visszatérve a lakóautóhoz, leszereltük a motort, holnap ezzel megyünk be a 12 kilométerre lévő Ohrid-ba. Utána lekönyveltem a napot, áttöltöttem a képeket és videókat, megszerkesz-tettem azokat a napló számára, majd megírtam a naplót. Közben Zsóka

megfőzte a zöldbabgulyást. Vacsora után összekészültünk, hogy besétáljunk Struga-ba. Hat órakor indultunk. Az út többnek bizonyult, mint számítottuk. Feszített tempóban

265

majdnem egy óra alatt értük el a Crni Drim három és fél kilométerre lévő torkolatát. Utunk végig a parton vezetett. A legkülönbözőbb színvonalú, állapotú és tisztaságú strandok mellett hol aszfaltúton, hol töredezett sétányon haladtunk. Szállodák, üdülőházak szegélyezik a partot, de ezek állapota is több mint vegyes. Vannak szépen kiépített, gondozott „szigetek”, hajdan jobb napokat látott, ma kissé elhanyagolt részek, és vannak teljesen elvadult, szemetes, gondozatlan területek egymást váltva. Az összkép nem túl jó. A Crni Drim vezeti le a tó vizét az Adria felé. A torkolat vidéke szépen ki van építve, szállodák, parkok, hangulatos éttermek, ajándéktárgy árusok standjai színesítik a környéket.

A folyóba beeresztett víz mennyiségét egészen primitív módon szabályozzák: a kis gyalogos híd tó felöli oldalán arasznyi széles kétcolos deszkákkal szűkítik, vagy szélesítik a nyílást. A nyugati parton, a fák alatt kis ortodox templom bújik meg. Nem volt időnk felkeresni. A folyó két partján sétányok

(állapotuk ugyan csak hagy kívánnivalót) húzódnak. Egészen a víz partján

266

éttermek asztalai és padok várják a pihenni vágyókat. Este hét óra után elég sokan voltak a környéken. Visszaindulva a kemping felé bekukkantottunk a rendezetlen kis utcákba. Itt elképzelhetetlen össze-visszaságban és zsúfoltságban állnak két-háromszintes épületek. Közöttük bújik meg egy kis mecset, Valószínűleg nem rég épült. Az utcán

csellengő két fiatal fiú felajánlotta, hogy megmutatja a bejáratot.

Visszafelé még erőltetettebb tempóban jöttünk és pár perccel nyolc óra előtt értünk a lakóautóhoz. Kissé elfáradtunk… Gyorsan lezuhanyoztam, Zsóka elmosogatott, amíg Ő zuhanyozott, én törülgettem. Utána vetettem a virtuális papírra az esti kirándulás eseményeit. Struga, 2015. július 7, kedd, 74. nap Este csaknem 11 óra volt, amikor nyugovóra tértünk. Ennek ellenére már hét óra előtt felkeltem és kisétáltam a strandra készíteni pár felvételt. Sajnos, mint itt mindig, ezen a korai órán is minden párás volt. Azért megpróbáltam, - mérsékelt sikerrel, - a nyugati oldalt lefényképezni.

Amikor visszaérkeztem, elkészítettük a reggelit, majd elfogyasztása után összekészültünk egy motoros kiránduláshoz. Kilenc órakor már félúton voltunk Ohrid felé. Két éve már jártunk itt, csak akkor nagyon rövid volt az idő és egy felhőszakadás még abban is meggátolt, hogy azt kihasználjuk. Akkor

267

meglátogattuk a St.Sophia templomot és Kaneo-ban a St.John Theologian kápolnát. Ezeket ma eleve kivettük a programból. Motorunkat a város szívében, a kikötő előtti körforgalomnál tettük le és sétánkat a belvárosban kezdtük. Szokásunknak megfelelően első célunk egy térkép beszerzése volt. Az információs iroda, - ha van nekik ilyen, - csak tízkor nyitott, ezért a B tervnek megfelelően szállodáknál próbálkoztunk. Az első kísérlet sikeres volt.

Egy nagyon hangulatos és elegáns sétálóutcában jártunk. Mindenfelé ékszerboltokat és világmárkák üzleteit láttuk. Tőle nem messze a főtéren éttermek és kávéházak hívogatták a vendégeket.

268

A parton szépen gondozott park, a kikötőben turistahajók, melyekkel a várost a vízről is meg lehet csodálni. Kicsit odébb hangulatos éttermek sora, tóra nyíló teraszokkal.

Így értük el a St.Sophia templomot. Most sokkal jobban mutatott, háttérben a kék éggel, mint múltkor esőben. A templomtól nekivágtunk a hegynek, hogy felkeressük a várat. Útközben elhaladtunk egy kis kápolna mellett. Ilyet és ehhez hasonlót, tucatnyit láttunk mind a város alsó részén, mind a hegyoldalban gyakran közvetlenül egymás mellett.

Rövidesen elértük az egykori színházat. Ezt az Ohridi Nyári Fesztivál rendezvényeinél ma is használják. Az ókori ülések egy része a sok évszázad alatt megrongálódott, ezeket elég csúnyán javították ki. A hatalmas vasszerkezet alatti modern színpad sem mondható autentikusnak. A terület nincs lezárva, mindenki szabadon járkálhat. Semmilyen

tábla, vagy ismertető sincs a közelben. Az elmúlt hetekben látott hasonló műemlékek után ez már nem igazán dobogtatta meg a szívünket.

269

Tovább kapaszkodva felfelé egyre magasabbról pillanthattunk le az öbölre. Nemsokára elértük a várfalon lévő felső kaput. Itt az egykori várfal egy része elég jó állapotban maradt fenn.

Mielőtt utunkat folytattuk volna, tettünk egy kitérőt az Isten Anyja templomhoz. Ez a XIII. szászadból való. Belsejében éppen a freskók állagmegóvó javítása folyt. Harangtornyán is dolgoztak. Egy felső középkorú hölgy nagyon lelkesen és értelmesen mesélte el a templom történetét és a festmények szimbolikáját, fényképezni nem lehetett.

270

A templom valószínűleg már csak muzeális célokat szolgál. Mellette egy modern épületben valamilyen egyházi hivatal, gondoljuk püspöki palota, működik. Mögötte egy kis templom, a St.Constantine és Helena templom áll. A templom mellett, feltehetően korábban valamilyen kolostori célokat szolgáló épületben van az Ohridi Ikon Galéria. Ide nem mentünk be. Jól tettük, mert azon a CD-n, melyet lelkes idegenvezetőnktől kaptunk, ennek anyaga található. A templom előtti térről jó kilátás nyílik a szomszédos dombon álló várra. Nekigyürkőztünk az újabb emelkedőnek és rövidesen a vár bejáratánál voltunk. Ez okozott némi csalódást.

271

A külső falak állnak, azokat helyreállították, de bent csak néhány épület alapfala maradt meg. Viszont a falakról nagyon szép kilátás nyílik minden irányban. A párásság most is sokat rontott az élményen.

A vártól az ókeresztény bazilika felé jöttünk le a hegyről. Itt a IV.-VI. században épült templom és a környezetében lévő épületek falait tárták fel. Az ásatási területet két oldalról épülőfélben lévő modern épületek zárják le. Valamilyen korábban működött egyetemet szándékoznak újra megnyitni. A tó felőli oldalon egy IX.-XVI. századra datált templom áll, de belseje teljesen érdektelen.

272

A területen számos szép mozaik látható, többségük állatokat jelenít meg. Az egész nagyon színvonalasan van bemutatva, bár itt is hiányoznak az ismertető táblák. A bazilika maradványai például templomot stilizáló védőtetők alatt látható. Külön, a ma is működő templom mellett vannak az egykori keresztelőkápolna maradványai.

273

A terület jellegétől teljesen idegen az a török sír, melyet 2012-ben állítottak helyre. Ismertető táblája török, macedón és albán nyelvű, így nem értettük.

Még mielőtt betértünk az ásatási területre egy ajándéktárgyakat árusító hölgytől vettünk egy kilo nagyon szép nagy szemű cseresznyét egy euróért. Ez harmada-negyede a görög árnak. Gondoltuk azért idén is kellene legalább egyszer enni. A cseresznye amúgy is az a gyümölcs, melyhez több mint két évtizede csak nagyon ritkán jutunk hozzá. Még a nyugdíjazásunk előtti években is mindig júniusban, az otthoni cseresznyeszezon idején jártuk a világot, most meg már májusban sem vagyunk soha otthon. Bent a területen láttunk egy szimpatikus hölgyet, aki ohridi kagylóból készült ékszereket árusított. Vettünk egy fülbevaló-nyaklánc együttest a Kicsilánynak és egy-egy bőrszíjon függő nagyobbacska medaliont a nagy lányoknak. Itt is euróval tudtunk fizetni. Eddigre úgy éreztük, Ohrid minden nevezetességét láttuk már és elindultunk a belváros felé. Nagyon meredek és keskeny utcácskákon jöttünk lefelé, ahol nemcsak csúszott a kövezet, de autók is közlekedtek. Méghozzá elég veszélyes tempóban. Rövidesen elértük a St.Sophia templomot. A hegy felől, háttérben a tóval talán még impozánsabb. Mögötte egy szabadtéri színpad, mely mostanság valamilyen flórklór fesztiválnak ad otthont. Gondoljuk ebédidő okán senkit sem láttunk sem a színpadon, sem a nézőtéren.

274

A régi belváros utcáin sétálva most is megcsodáltuk a szépen felújított favázas épületeket. Ohrid nagyon jó benyomást tett ránk. Ez nem újság, már két éve is tetszett. Ezért is vállaltuk a kerülőt, hogy újra felkeressük és az akkor elmaradt dolgokat megnézzük. Tetszett, hogy az épületek többsége jó állapotban van, hogy a régi és modern stílust harmóniába tudták hozni, hogy egy nyugati színvonalú üdülővárost hoztak létre. Ohrid ezért pozitív értelemben nagyon kilóg nemcsak a macedón, de a környező országok városai közül is, egy gyöngyszem. Visszaérve a motorhoz letettük cuccunkat és elmentünk kenyeret venni. Egy közeli diszkontba tértünk be. A kenyéren kívül a rakija sikerén és az aránylag kedvező árakon felbuzdulva feltöltöttük töményital készletünket. Bár még csak egy óra körül járt az idő, eddigre nagyon meleg lett, és már párszor leizzadtunk a délelőtt folyamán, úgy határoztunk visszatérünk a kempingbe. Visszafelé motorozva döbbentünk rá, hogy sem a már megírt képeslapot, sem a ma vettre meglévő bélyeget nem hoztuk magunkkal és így nem tudtuk feladni azokat. Ezért amint a lakóautóhoz értünk, gyorsan megírtam az új lapot és indultam motorral Struga-ba feladni és egyben megtankolni a motort a kedvező árú benzinnel. Fél óra alatt megfordultam. Bejövetelemkor a portán rendeztem a számlát, másodszorra is sokkoló volt a 24 eurós tarifa. A kocsihoz érve gyorsan fürdőnadrágra vetkőztem és lementem a tóhoz fürödni egyet, majd megettük a városban vett hússal, illetve spenótos túróval töltött valamilyen leveles tésztát. Utána szereltük fel a motort, majd kezdtem hozzá a nap lekönyveléséhez. A meleg és az uzsonna hatására úgy döntöttünk passzoljuk a mai vacsorát, Zsóka csak egy kis salátát készített, amit zuhanyozás és naplóírás után ettünk meg. Még felmegyek az internetre, megnézni pár dolgot és Zelena Ferinek írni mailt.

275

Holnap túránk újabb szakaszához érkezünk, átmegyünk Albániába. Nem sok a tervezett út, csak a tó délnyugati részén lévő Pogradec-ig tervezünk eljutni. Ioannina, 2015. július 8, szerda, 75. nap Hát ez a nap sem úgy sikerült, mint terveztük. Nem siettük el a felkelést és a készülődést, mert csak rövid utat irányoztunk elő. Azért tíz óra körül útra keltünk. A határ előtti utolsó benzinkútnál teletankoltunk két részletben. Először a maradék készpénzért, majd a többit bankkártyára. A határon nem voltak sokan, negyed óra alatt végeztünk. Kiváltottunk 30000 leket. Tovább indulva nem a két éve bejárt úton Elbassan felé, hanem a tó partján mentünk. A határig jócskán felkapaszkodtunk a tó fölé és a szerpentinen leereszkedve csodálatos panorámában volt részünk.

Az elénk táruló képen nagyon jól nézett ki a Lin nevű település. Az útikönyv is jót írt róla. Egy hirtelen ötletemnek engedve letértünk az útról és bementünk a faluba. Ez nem is lett volna baj, ha falu előtti parkolóban letesszük a kocsit, de mi beszaladtunk az egyutcás település igen csak szűk utcájába. Hosszan haladtunk az egyre szűkebb utcán, míg beláttuk nem tudunk kijönni.

Sehol sem látszott semmilyen visszafordulási lehetőség. Eddigre a fél falu összefutott, többségük segíteni próbált. Végül a visszatolatás mellett maradtunk. Mintegy száz méter után egy templomhoz meredeken felvezető rendezetlen bejárón felhajtottunk a templom elé és ott egy akkora helyen

276

fordultunk meg több részletben, ahol egy Smart-nak sem lett volna könnyű. Egy kisebb kőkupacot kellett eldobáljunk, mégis meggörbítettük a motortartó mindkét oldalát és egy szögesdrótkerítésen elszakítottuk a motor ponyváját. Közben többször leálltunk tanácskozni. Még a keskeny utcán is volt gon-dunk, de az eltörpült a megfordulás körüli bonyodalmak mellett.

A saját, és itt elsősorban rólam van szó, hülyeségünk miatt kerültünk ebbe a nagyon is veszélyes helyzetbe. Minden esetre a kocsi, és itt elsősorban a kuplungra gondolok, jól vizsgázott és mi is elég higgadtan kezeltük a kritikus helyzetet. Természetesen ennyi több, mint elég volt számunkra Lin-ből. Visszatértünk a főútra és meglepően jó útviszonyok között autóztunk Pogradec felé. Azon a helyen, ahol két adatbázisunk is jelezte a kempinget, semmi sem volt. Láttunk előtte kempinget jelző táblákat, de ott nem álltunk meg. Később is volt még egy-kettő, de nem derült ki, hogyan lehet odajutni. Az út egyébként csodálatos, közvetlenül a tó partján vezet, több útszéli árus kínált friss halat. Láttunk párat az Albániára jellemző mini-bunkerekből is.

Így gurultunk be Pogradec-be. Rózsi már befejezte a navigálást, én meg nem adtam neki új célt. Ez megint egy nagy hiba volt. Azt tudtuk, hogy Korce felé akarunk menni. Az útjelző táblákat követtük és beszaladtunk egy újabb kritikus helyzetbe. Egy csatornaépítés után nem igazán helyreállított utcába jutottunk, amely a piac mellett vezetett és kocsik sokasága őrült összevisszaságban

277

állt illetve próbált előre jutni. Mi is nagyon nehezen verekedtük keresztül magunkat. Közben Rózsit beprogramoztam, hogy hozzon minket ide. Ekkor derült ki, hogy csak kiépítetlen keskeny utcákon keresztül lehet visszajutni a főútra. Mi elhagyva a piacot visszafordultunk. Ekkor derült ki, hogy az utca egyirányú. Ennek ellenére, többek szentségelése és dudaszó kíséretében nagy nehezen átszenvedtük magunkat. Egy újabb rémálom volt. Ekkor lett elegünk egy időre Albániából. Elhatároztuk, hogy bár még 250 kilométer, többségében autópályán, eljövünk Ioannina-ig, ami a következő szakasz lett volna. Rózsi negyed ötre jelezte az érkezést, amit elfogadhatónak tartottunk. Bár eredetileg terveztük Pogradec és Korce meglátogatását is, azok elmaradtak. A továbbiakban nem lehetett panaszunk sem az albán, sem a görög utakra. Végül is Pogradec környékén egy pár kilométeres szakasz kivételével leginkább a macedón szakaszra és a határátkelők körzetére lehetett kifogásunk. Különösebb emelkedők sem nehezítették dolgunkat. Pogradec után volt egy nagyobbacska emelkedő szerpentinnel, illetve lassan emelkedő úton jutottunk fel az ezer méteren lévő albán-görög határátkelőhöz. Többnyire egy széles medencében autóztunk egészen a határ közeléig. Innen a görög oldalon, egészen a Kastoria előtt kezdődő autópályáig hegyek között ereszkedtünk lefelé.

Az átkelés az albán-görög határon elég viszontagságos volt. Már az albán oldalon is lassan mentek a dolgok, de minket előreengedtek, semmit sem kérdeztek, csak az útleveleket és a kocsit regisztrálták. A görög oldalon hosszú sor állt és sehogy sem haladt, első ránézésre akár több órás várakozás elé néztünk. Szerencsére itt is jött egy határőr és előreküldött, így hamar megúsztuk az átkelést. Érdekes hangulata volt ennek az átkelőnek, elsősorban az albán oldalon. Az volt az ember érzése, hogy egy parkban van, az emberek úgy járkáltak, ücsörögtek. A görög oldalon utunk eseménymentes volt. Elértük az autópályát és jó másfél száz kilométeren azon jöttünk. Egy szakaszát ellentétes irányban jó tíz

278

napja már bejártuk, amikor a Meteora-k hoz igyekeztünk. Most is felkapaszkodtunk jócskán ezer méter fölé és a múltkorinál még több alagúton át jutottunk Ioannina-ba. Az autópályáról letérve simán megtaláltuk a kempinget a tó partján, még a városban. Az előre jelzettnek megfelelően negyed hatkor értünk ide. Ez a kemping nemcsak szép fekvésű, de színvonalas is, vizes helységei szépek és tiszták, kész felüdülés a Makedóniában töltött éjszakák után. Igaz itt is 24 eurót kérnek az első éjszakáért, de a másodikért már csak 18-at. valószínűleg maradunk két éjszakára, a mai sokkoló élmények után ránk fog férni egy kis kúra. Amúgy is ma két napot teljesítettünk. Letáborozás után első dolgom volt a motortartót megnézni. A helyzet nem túlzottan vészes, a bal oldalt sikerült visszahúznom, a jobb oldal megjavításához le kell szerelni a rendszám- és lámpatartó hátsó részt, és akkor valószínűleg kikalapálható. addig kicsit lefelé fog fityegni. Az amúgy is cserére esedékes ponyvát megragasztottuk a csomagolásoknál használatos műanyag ragasztószalaggal. Ha nem bírja ki hazáig, megragasztjuk még egyszer, vagy akár többször. Gyorsan megmelegítettük az utazást jól átvészelő zöldbabgulyásunkat, majd lezuhanyoztunk. Utána kezdtem hozzá a nap lekönyveléséhez és a napló megírásához. Közben megnéztük a bankot és a leveleket is. Többeknek válaszoltunk. Jó késő lett mire végeztünk, de a kellemes, 26 fokos estén póló nélkül lehetett a kocsi előtt ülni. Ioannina, 2015. július 9, csütörtök, 76. nap Mára bevásárlós-pihenős napot terveztünk, végül lett belőle egy kis városnézés is. Én már hét óra előtt felkeltem (erre a két napra, úgy döntöttünk, nem állunk át a helyi időre) és kimentem sétálni egyet a kempingben. Nagyon nyugodt volt a tó és az egész környezet. Sajnos a pára sokat rontott a látványon, nem is lehetett fényképezni. Mire megjöttek a banki SMS-ek visszatértem a kocsihoz és Zsóka is felébredt. Elkészítettem a reggelit, megettük, leszedtük a motort és összekészültünk, hogy motorral elmegyünk a közeli Lidl-be. Itt mától lehetett kapni pár dolgot, melyet a kicsiknek tervezünk hazavinni és meg szerettünk volna győződni róla, hogy holnap megkapunk mindent, amire még szükségünk van. Két jégsalátán kívül nem is vettünk mást, mint egy-egy jópofa termoszos kulacsszerűséget mindháromnak, és két szoláros töltőt mobiltelefonhoz. Az egyiket Áron fogja megkapni, a másik vagy Tamásé lesz, vagy megtartom magamnak (bár egyelőre nincs olyan telefonom, melyhez használni lehetne). Szerencsére a kínálaton nem vettük észre azt a felvásárlási lázat, mely állítólag mostanság jellemző Görögországra.

279

Visszafelé betértünk a Carrafour-ba, hogy vegyünk nagykiszerelésben tejfölt, még egy ötliteres fröccsbort és az otthoni gyűjteményünk számára egy üveg uzót. A lakóautónál letettük új szerzeményeinket és elindultunk a belváros felé. Ioannina-ról nem sokat tudunk, a kempingben kapott prosi említi a várat. Egy

várfalon lévő óratorony mellett tettük le a motort és tértünk be a belvárosba.

Mint később kiderült, itt, a tó egy félszigetén van a fallal körülvett régi belváros. Ennek két tófelőli sarkában egy-egy dombon két belső vár található. A belváros ma is lakóváros. Itt régi, régi stílusban épült új és modern egy-kétszintes lakóházak váltják egymást. Az összkép nem rossz, de semmi különös. Ide még nem tört be a turizmus, éttermet, kávézót, üzletet alig láttunk, viszont sok kocsi parkolt mindenfelé a szűk utcákban. Azért egy-két szálláshely, kis szálloda, fizető-vendégszállás feltűnt.

Teljesen találomra sétáltunk a területen, amikor rábukkantunk a délkeleti sarokban a XVIII. századból származó egyik erődre. Itt 4-5 épület jó állapotban megmaradt. A kapu mellett a korai XIX. századból származó főzőház, mely ma snackbár és kávézó. A terület maga a Bizánci Múzeumnak ad otthont. Főépülete a legmodernebb, a hadsereg építette korháznak jó ötven éve.

280

A múzeum főépületében többnyire ikonokat és más egyházi emlékeket láthattunk a XVI.-XVIII. századból nagyon szépen prezentálva. Rajtunk kívül nem volt más látogató.

A főépület mellett álló XVIII. századból származó Fethiye me-csetet Ali Pasa építtette és ma a múzeum török emlékeinek ad otthont. Előtte kovácsoltvas ke-rítésen belül egykoron síremléke állt. Bent festett falrészek látható-ak, melyek azonban a Tetovo-i Tarka mecset közelébe sem jönnek.

281

A területen áll egy korábban kincstárnak használt épület. Ennek egyik felében kis templom működik, a területre néző teremben a múzeum tárlata látható, elsősorban ezüst dísztárgyak a XVIII.-XX. századból. Egy ezüstműves munkaasztalát is bemutatják, rajta számos olyan szerszámmal, melyet gyerekkorom-ban, de néha még ma is használok. A ma is álló épületek mellett számos

alapfal, illetve épülettöredék látható még a területen.

Kisétálva az erődből a szomszédos domb tetején egy minaretre figyeltünk fel. Nem volt könnyű odajutni, mert táblák, azok nincsenek. Végül zergejárta sikátorokon keresztül jutottunk el célunkhoz. Ez egy másik erőd a XVII. századból és a mecsetet Asian Pasa építtette. Az egész terület a török időknek állít emléket.

282

A mecset mellett áll egy használaton kívüli, szintén abból a korból származó épület. A mecsetben ma a kort bemutató múzeum működik az önkormányzat kezelésében. A kerengő egy részében korabeli fegyvereket, ruhákat és ékszereket lehet látni. Köztük egy ezüsttel hímzett terítőt, melyen kereszt motívum található. Csak azt nem sikerült kitalálni, mit keres a török emlékek között egy mecsetben?

283

Ez a kiállítás is nagyon tetszett. Elhagyva a mecsetet, az előtte lévő kilátóteraszról körbenéztünk. Szépen látszott a szomszédos dombon a korábban meglátogatott erőd és szinte körben a tó és mögötte a magas hegyek. Ezek sajnos teljesen párába burkolództak. Innen láttuk, hogy körben a vár alatt a tó partján vezet egy autóút és mellette egy árnyas sétány. Lefelé sétálva vetettünk még egy pillantást a mecset alatt látható várfal maradványokra.

A várból egy másik sikátoron jöttünk le. Itt egy ócskás standján mindenféle régi dolgokat lehetett látni és megvásárolni. Minket semmi sem hozott lázba.

Még visszapillantottunk Asian Pasa mecsetjére.

284

A törökkori erőd alatt egy korabeli stílusú házat láttunk. Ezt is, mint a régi épületek többségét cserép helyett vékony kőlapokkal fedték. Ilyet Albániában láttunk sokat, elsősorban Gijokaster-ban. Elhatároztuk, hogy nem az óratoronynál, hanem egy oldalsó kapun hagyjuk el a fallal körülvett területet és sétálunk egy keveset a tó partján.

Itt nagyon nyüzsgött az élet. Innen indulnak a hajók a tó egy kis szigetére, illetve éttermek és kávéházak sora várja a vendégeket. Talán Thessalonki óta először láttunk teli teraszokat, igaz ebédidőben jártunk.

Ezzel befejeztük sétánkat Ioannina-ban. Nem sokat vártunk, de kellemes meglepetésként kaptunk két érdekes látnivalót. Visszasétáltunk a motorhoz, felültünk rá és a váralatti úton elindultunk dél felé. Volt még egy feladatunk. Tegnap befelé autózva Zsóka látott egy Spar-t. Korinthos-ban és Zakinthos-on nagyon jó flakonos bort kaptunk ilyen üzletekben. Bár van még elég sok ilyen borunk, de az nem elegendő a következő hat hétre. Találomra indultunk el, és kétszeresen is szerencsénk volt, hamar rátaláltunk az üzletre és volt is ilyen boruk, méghozzá az a fajta, amelyet Korinthos-ban kaptunk és jobban ízlett. Gyorsan bepakoltunk öt másfél literes palackkal és indultunk a kempingbe. Mire visszaértünk, már nagyon meleg volt, le is mondtunk arról, hogy elmenjünk még a közeli cseppkőbarlangba. Átöltözés után inkább csináltunk egy nagy pakolást, az elmúlt napokban bekészletezett kaja- és italféléket, hazavitelre vásárolt dolgokat el kellett rakni. Utána szereltük fel a motort, majd a kocsi körül tettünk-vettünk.

285

Még készítettem egy panoráma felvételt a szemközti hegyekről és a mellettünk lévő evezőspályáról. Kihasználva a szép környezetet és a meleg estét megint húst sütöttünk. Holnap tovább megyünk, most már véglegesen Albániába, a tengerpartra. Elképzeléseink szerint a következő hetek többnyire a strandolásról fognak szólni.

Ksamil, 2015. július 10, péntek, 77. nap A kimondottan meleg éjszaka után reggel öt óra körül dörgésre ébredtünk. Gyorsan becsuktam a nappali és a fürdőszoba tetőablakait. Jó fél óra múlva elkezdett csepegni, ekkor csuktuk be a hálószoba ablakát is. Változó erősséggel fél kilencig esett. Ekkor határoztuk el, hogy felkelünk. Mindennel együtt (WC ürítés, kannák feltöltése, fizetés) 11 előtt hagytuk el a kempinget és mentünk a közeli Lidl-be egy utolsó bevásárlásra. Utána indultunk a határ felé. Jó úton, eseménymentesen haladtunk. A határ görög oldalán hamar végeztünk, de az albán oldalon kellett egy jó negyedórát várni a semmire. Végül fél óránkba került a határátkelés.

Albániában az első kilométereket a Gijokaster felé vezető főúton tettük meg, majd erről tértünk le Sarande felé. Ezen az úton már jártunk két éve, de nem nagyon emlékeztünk rá. Az SH78-as út meredeken kapaszkodott fel a hegyoldalra. Keskeny is volt, kanyargós is volt, forgalom is volt rajta elég erős. Ennek ellenére nem volt kellemetlen, a burkolatra sem lehetett különösebb panaszunk.

286

Elérve a hágót váltanunk kellett az SH99-es útra, mert a régebbi minősége nagyon rossz. Ez vezet le völgybe, ahol a Kék Szem-forrás található. Mi jártunk ott a múltkor, így nem mentünk be. Az út nagyon kellemes volt, szép erdős vidéken jártunk.

A Kék Szem-forrástól már különösen ismerős volt a pálya, hiszen ide külön jöttünk ki Butrint-ból. Egy útszéli árustól vettünk egy kilo barackot 160 lekért, ami bizony elég sok. A gázolaj is a maga 175 lekjével még a magyar árat is veri.

Sajnos csináltunk egy kisebb hibát. A korábbi tapasztalat alapján úgy láttuk, jobb, ha végig a parti úton jövünk Sarande-től. Ez viszont az első 4-5 kilométeren egy nagyon zsúfolt üdülőhelyen vezet keresztül. Sokat kellett kerülgetni a szabálytalanul parkoló kocsikat és figyelni a mindenfelé kóválygó gyalogosokra. Miután kikeveredtünk a zsúfolt részből vadonat újonnan aszfaltozott úton haladhattunk

először a Butrinti lagúna, majd a tenger partján. Ksamil-hoz közeledve láttuk, hogy a strand nagyon zsúfolt.

287

Helyismeretünk birtokában szemrebbenés nélkül behajtottunk a táblával jelzett burkolatlan útra és egy-két kanyart megtéve eljutottunk a kempinghez. A hely nem sokat változott. Azt a korábbi felvonulási területet, ahol egykoron 8-10 kocsink parkolt összezsúfolva, kicsit megcsinálták. Vannak villanycsatlakozók és vízcsapok és a területet valamennyire eldolgozták. Itt már három lakóautó állt bent. Mi elsőre megpróbáltunk a ház melletti szűk helyek egyikére beállni, de ezzel a nagy kocsival a kísérlet sikertelennek bizonyult. Végül mi is a külső területre álltunk, de már nem találtunk panorámás helyet. Később tudtuk meg, hogy két kocsi is alig fél órával előttünk érkezett és foglalta el a jó helyeket. A háziak most is nagyon kedvesen fogadtak. Amikor említettük, hogy két éve a Levanterrel már jártunk itt, különösen kedvesek lettek. Most is minden vendégüket valami aprósággal, esetünkben hideg ásványvízzel, jeges kávéval és cukorkával, fogadják. Miután nagy nehezen elhelyezkedtünk és megtettük a letáborozáskor szükséges tennivalókat, lementem körülnézni a strandra. A helyzet elég lehangoló. Egy kis öbölben van homokos part, ott viszont egy zsebkendőnyi üres hely sincs a sok előre letelepített napernyő és napozóágy mellett. Sokan is vannak. A víz jó meleg, sajnos a szél az öbölbe hord sok tengeri növény maradványt és koszt, az sem segít, hogy a sok ember felveri a homokot. Elsétáltam dél felé egy szépen kiépített sétányon, sajnos ez végig köves part mellett halad és nincs is lejárat a tenger felé, ezen a részen nem lehet bemenni a tengerbe. Ezek után nem tudjuk, holnap hogyan fogunk strandolni. Legutóbbi látogatásunk óta nyitottak egy másik kis kempinget, talán tíz parcellával a parton. Annak jobb a megközelítése, a parcellák kijelölése is egyértelműbb, de ahogy néztem, a vizes helységek sokkal gyengébbek. Felderítő utam után lezuhanyoztam, majd megettük hideg vacsoránkat. Utána ültem le a számítógéphez. Este még lehet, hogy lemegyek fürödni egyet, bár a strand elég messze van, és az út sem túlzottan jó. Megint meleg este elé nézünk, talán sokáig kint maradhatunk. Ksamil, 2015. július 11, szombat, 78. nap Fél 12-ig kint játszottunk és beszélgettünk a kocsi előtt. Ekkor hallgatott el a zene az öböl túloldalán lévő dizsiben. Éjjel kimondottan, de nem elviselhetetlenül meleg volt. Én már hét óra után felkeltem és elmentem körülnézni a környéken. Nem a strand felé indultam, hanem alig járt köves ösvényeken a szomszédos öböl felé vettem az irányt. Több félbehagyott, vagy lerombolt épület mellett mentem el, elég lehangoló látvány volt. A reggeli napsütésben nagyon szép volt a nyugodt tenger a domboldalból. Sajnos fényképezőgépet nem vittem magammal. Pedig a kék tenger, a part előtti apró szigetek, háttérben Korfu-val nagyon szép panorámát adott.

288

Itt tényleg sokkal hosszabb a homokos, vagy kiskavicsos part, de ennek megfelelően több a kirakott napernyő és napozóágy, a beach-bár és hasonlók. Az öböl mögötti település is sokkal nagyobb. Egyszóval a helyzet csöppet sem jobb. Visszafelé a parti sétányon jöttem. A „mi” strandunk még nem éledezett, ahhoz túl korán volt. Egy órát voltam távol. Visszaérkezésem után megreggeliztünk, majd levágtam szakállamat, már nagyon meleg volt ebben az időben. Utána lementem a tengerben lemosni magamat. Amikor visszaérkeztem, Zsókával elindultunk egy sétára. A parti sétányon mentünk el a másik strandig. Megmutattam mindazt, amit reggel és még tegnap felfedeztem a környéken, majd csobbantunk egyet egy elég zsúfolt strandon. A nagyon kellemes hőfokú víz itt valamivel tisztább volt, mint a hozzánk közeli öbölben, a szél kevesebb növényt hozott be. Ahogy visszatértünk a kempingbe lezuhanyoztunk és megtudakoltuk a mosógép használat lehetőségeit. Nagyon készséges háziasszonyunk nekünk ingyen megengedte, hogy kipörgessük összeizzadt gönceinket. A gép elég lassú volt, jó két órát dolgozott. Utána nem kellett ennyi idő a teljes száradáshoz. Közben olvastunk a kocsi előtt, én még egyszer lezarándokoltam a strandra. Könnyű vacsorát készítettünk, ebben a melegben nem kívánjuk a kaját. Itt nagyon jól tudjuk használni az előtető kiegészítésére télen készített vászon előlapot. Nagy sikere van a kollegák körében, már ketten is kérdezték, hogyan működik. Délután betöltöttem Rózsiba a következő hetek tervezett útvonalait, majd a megfelelő fényben készítettem két képet az öbölről. A lenti kempingbe sok új lakóautó érkezett.

289

Naplóírás után még lemegyek ismét csobbanni egyet, utána fogok lezuhanyozni. Ma megint kellemes meleg este elé nézünk. Úgy határoztunk, holnap továbbmegyünk. Itt ugyan nagyon kedvesek, de a helyünk nem túl jó és a strandolási lehetőségek nagyon rosszak. Annak nincs értelme, hogy az előtető alatt kornyadozzunk a hőségben. Emlékeink szerint a következő kemping sokkal jobb ilyen szempontból, csak kapjunk jó helyet! Himare, 2015. július 12, vasárnap, 79. nap Este valamivel hűvösebb volt, mint előző alkalommal. 11-re annyira

elálmosodtunk, hogy a dübörgő zene ellenére bementünk lefeküdni. Fél hét előtt valamivel ébredtem, és azonnal felkeltem, hogy a tegnap elmaradt képeket megcsináljam. Most strandpapucs helyett tracking-szandált vettem. Ezzel sokkal jobban haladtam a járatlan ösvényeken. Elkészítettem az összes képet, amit akartam.

290

Visszafelé megint a sétányon jöttem és egy felvétel erejéig betértem a kemping alatti strandra is.

Gyenge egy órát voltam távol. Visszaérkezésemet követően elkészítettem a reggelit és elfogyasztása után hozzákezdtünk az indulási előkészületekhez.

291

Fizetés után érzékeny búcsút vettünk háziasszonyunktól, aki egy üveg borral lepett meg minket, szerencsére mi is készültünk és adtunk neki egy csomag neskávét. Most nem mentünk be a településre, bár Rózsiba az volt beprogramozva. A

hosszabb és kicsit rosszabb minőségű utat választottuk, mely szép hegyes vidéken vezetett. Rákanyarodva az észak felé tartó útra kellemes meglepetés volt, hogy minősége jobb, mint emlékeinkben. Itt a tengerrel párhuzamos hegyvonulat belső oldalán autóztunk. ez a vidék már múltkor is megnyerte tetszésünket.

Nemsokára megközelítettük a tengert, fel-felvillant kéksége. Emlékeinkben sokkal hosszabban vezetett utunk a tenger partján. Most sokkal többnek hatott a hegyekben szerpentinezés és a hegyi települések szűk utcáiban autózás.

Nemsokára elértük Porto Palermo-t, ahol két éve olyan kellemes meglepetés volt a régi török erőd. Kicsit tovább menve feltűnt a Varsói Szerződés egykori

292

tengeralattjáró bázisa. Nem láttuk, hol lehet lehajtani a teljesen elhagyatott területre. Lehet, hogy motorral még visszamegyünk körülnézni.

A következő kanyarban már feltűntek Himare házai. Nem emlékeztünk rá, hogy ilyen nagy település és hogy ennyire kiépített üdülőváros. Áthajtottunk rajta, ide biztosan be kell még jöjjünk, ha másért nem, vásárolni. Elhagyva a várost, felkapaszkodtunk még egy emelkedőre, majd egy tengerbe nyúló sziklafok mögött letértünk a partra vezető meredek

szerpentinre. itt a parton hosszan elnyúló széles strand van. Mögötte egy kisebb üdülőtelep. Ennek végében van kempingünk. Megérkezésünkkor a tulaj fogadott. Mondtuk, hogy már jártunk itt, beszéltünk róla, hogy a Levanter ismét készül ide és átadtam az Aginara Beach-i kemping tulajdonosának üdvözletét is. Sajnos elég sokan vannak. Abban maradtunk, hogy most egy-két napra elfoglalunk egy parcellát, mely ugyan a parton van, de kicsit keskeny a mi igényünkhöz, és ha szabadul egy nagyobb, átköltözünk. Idén még amúgy sem költöztünk, pedig minden évben legalább egyszer szoktunk. Egyébként a hely olyan, mint emlékeinkben volt, csak a bárt építették újjá. A korábbi kocsiban kialakított pult és szabadtéri asztalok helyett, most egy 30-40 fő befogadására alkalmas fedett terasz, fix bárpulttal és mögötte konyával áll rendelkezésre. Letáborozás után első dolgunk volt kimenni a strandra. Nem kellett csalódjunk, a part kis és közepes kavicsos, a víz csodálatosan türkizkék és tiszta. Vasárnap ellenére sincsenek elfogadhatatlanul sokan. Azért ne feledjük, július közepe van. A kellemes hűsítő fürdő után beszélgettem egy keveset a tulajjal, majd leültünk a kocsi elé. Én a napot könyveltem el és a képeket intéztem el, Zsóka pedig olvasott. Az internetet is kipróbáltuk, működik rendesen. Utána újabb csobbanás, majd naplóírás és vacsorakészítés. Ennek keretében elkészítettünk egy hagymás-vörösbabos krumpli-salátát a holnapi vacsorához. Még nagyon korán van, fél öt sincs. Biztos lesz még csobbanás és utána egy kellemes este. Himare, 2015. július 13, hétfő, 80. nap Este 11 után tértünk nyugovóra. Érdekes módon minden levizesedett. Szerencsére bogarak nem zavartak.

293

Ma egy igazi strandolós napunk volt, melynek egyetlen említésre méltó eseménye az átköltözés. Én hétkor kiültem a kocsi végébe a napra olvasni, Zsóka nyolckor kelt, ekkor reggeliztünk. Nem sokkal később hagyta el egy osztrák a kemping talán legárnyékosabb parcelláját, mely elegendően nagy a hozzánk hasonló kocsik számára. A tulajjal egyből leegyeztettem, hogy átmegyünk és hozzá is kezdtünk a manőverhez. Tíz órára minden a helyén volt az új helyen. Itt volt az ideje egyet csobbanni, mert azért leizzadtunk. Miután visszaértünk a kocsihoz összekészültünk egy strandoláshoz. 11-kor már ismét a parton voltunk. Ma még a tegnapinál is kevesebben voltak, azért nem voltunk egyedül. Sokszor és hosszan bementünk úszni és élveztük az egyedülállóan tiszta vizet. Közben felderítettem a beszerzési lehetőségeket. Kempingünktől alig ötven méterre van egy kis bolt. Van kenyerük és zöldségféléket is tartanak. Ez nekünk bőségesen elegendő akár egy hétig is. Fél négy körül jöttünk be, elkészítettük a húspogácsát és megvacsoráztunk. Mosogatást követően, még lezuhanyozás előtt, ismét kimentünk úszni egyet. Utána írtam meg a naplót. Még felmegyek az internetre, pár levelet szeretnék írni. Himare, 2015. július 14-16, kedd-csütörtök, 81.-83 nap Kelés nyolc óra után, kenyérvásárlás a közeli üzletben, reggeli, strand délután háromig, korai vacsora, csobbanás, este játék, olvasás. Himare, 2015. július 17, péntek, 84. nap Mai programunk sem különbözött sokat az elmúlt napoktól, csak nem mentünk le a strandra, hanem a kocsinál múlattuk az időt és 3-4-szer lementünk csobbanni. Reggel azért csináltam egy felvételt a strand északnyugati oldaláról.

Himare, 2015. július 18, szombat, 85. nap Ma sem mentünk le a strandra. A reggeli utáni csobbanást követően elmentünk egy kicsit bevásárolni. Nyolc napja csak kenyeret és egy dinnyét vettünk, zöldség- és gyümölcsfélékből lassan kifogyunk. Ezt kellett feltölteni

294

és elhatároztuk, hogy veszünk egy napernyőt. Ami velünk van, az a motorozás miatt kicsi. Otthon ugyan van egy nagyon jó nagyobb is, de nem hoztuk el, nagy hiba volt. Visszaérkezés után csobbanás, majd elkészítettük a ma vásárolt padlizsánt, majd ismételt csobbanás. Este sütöttünk, vacsora után pedig a már hagyományos úszás. Nagyon élvezzük itt a tengert. Este ismét kiülünk játszani. Himare, 2015. július 19, vasárnap, 86. nap A mai napunk az elmúlt héthez hasonlított: kelés nyolc óra után, kenyérvásárlás a közeli üzletben, reggeli, strand délután háromig, korai vacsora, csobbanás, este játék, olvasás. Az esti úszás után kimentem elkészíteni az esti fényben jól megvilágított partszakaszról a képeket.

295

Himare, 2015. július 20, hétfő, 87. nap Mint előző nap. Himare, 2015. július 21, kedd, 88. nap Este több rövid, de erős széllökés csapott le a kempingre, melyek kimondottan forró levegőt hoztak. A felettünk lévő olajfákról leeső bogyók úgy kopogtak a kocsin, mintha jég esne. Többekkel együtt behúztuk az előtetőnket. Korán elálmosodtunk, már fél tízkor nyugovóra tértünk. Nagyon nehezen aludtunk el. Éjfélig bírtam a 32 fokos meleget, ekkor megágyaztam magamnak az alsó ágyon és még a bejárati ajtót is kinyitottam. Zsóka maradt fent, de szúnyoghálókat is leengedte. Végül úgy 25 fokra azért lehűlt a levegő hajnalra. Napközben nagyon fülledt, meleg idő volt, ki sem mentünk a strandra, inkább 2-3 alkalommal lementünk a vízhez úszni egyet. Délutánra a hegyek fölött összeálltak a felhők és elkezdett dörögni. Először csak egy néhány perces záport kaptunk, majd félórával később egy nagyobbat. Újabb fél óra múlva jött az igazi. Ekkor vacsoráztunk éppen, úgy bevert, hogy a kocsiban kellett befejezzük az evést. Miután elvonult az eső, a levegő kicsit felfrissült és pár fokkal hűvösebb is lett. Azért az esti úszásunkat sem kellett elhagynunk. A víz nagyon tiszta volt, talán kicsit hűvösebb, mint estefelé szokott lenni. Hét órára mindennel végeztünk és talán ma nem fog elnyomni az álmosság olyan korán, mint tegnap. Himare, 2015. július 22, szerda, 89. nap Mint a tegnapi nap, csak az eső volt kisebb és egy 5-6 órás áramszünet borzolta a kedélyeket. Himare, 2015. július 23, csütörtök, 90. nap Ma is csak strandoltunk és olvasgattunk. Himare, 2015. július 24-26, péntek-vasárnap, 91.-93. nap Ma fülledt idő volt, kellemesebb volt a kocsi előtt az árnyékban ücsörögni. Azért a főzés mellett a rendszeres csobbanások befértek a programba.

296

Himare, 2015. július 27, hétfő, 94. nap Ma is csak pihiztünk, jó négy órára kimentünk a partra. Sokkal kevesebben voltak, mint a hétvégén, így nagyon kellemes volt. Himare, 2015. július 28, kedd, 95. nap Ma szép tiszta volt az idő, csak a tenger hullámzott sokkal jobban, mint az elmúlt két hétben. Ez azt jelentette, hogy a parti kavicsok közül kimosott egy rakás szemetet és sok növényi maradványt is kihozott a part közelébe. Így a partközeli pár méteren nagyon koszos volt a víz, beljebb már nem volt gond. Ez is volt az oka, hogy nem mentünk le a strandra, csak háromszor csobbantunk, ami kevesebb a szokásosnál. Azért a tiszta időt kihasználtam, hogy elkészítsem azt a képet, amit már régen akartam. Igazán akkor mutat jól ez a panoráma, amikor 80-100 méterre beúszva néz vissza az ember, és a kék tenger mögött látszanak a hegyek.

Ma a nap nagy részét az előttünk álló hetek programjának véglegesítésével(?) töltöttük. Telefonon beszéltünk a Durres és Tirana melletti éjszakázó helyekkel, hogy léteznek-e. Mindkettő működik és jeleztem, hogy megyünk. Utána a montenegrói útvonalat fixáltuk le. Ha minden sikerül, pár érdekes helyen még meg fogunk fordulni. Minden esetre innen pénteken továbbmegyünk. Ezzel vége a lazsálásnak, még Uljcin-ban lesz talán pár napunk strandolásra. Valószínűleg Belgrád felé megyünk, és 18.-ára érünk haza. Himare, 2015. július 29, szerda, 96. nap Ma megint nagyon meleg volt és a vízben sok minden úszkált. Nem is mentünk ki a partra, a kocsinál tettünk-vettünk. Azért a napi négy csobbanásunk megvolt. A szomszédos németek mérése szerint a víz egész 30 fokig felmelegedett. Himare, 2015. július 30, csütörtök, 97. nap A mai nap egyetlen jelentős eseménye az volt, hogy elhatároztuk, nem holnap, hanem csak hétfőn megyünk tovább. Erre még van időnk és a következő napokra nagy hőséget jeleznek, az alkalmatlan turistáskodásra.

297

A nap nagy részét, - többszöri fürdőzést beiktatva, - megint a strandon töltöttük. Himare, 2015. július 31, péntek, 98. nap Ma nagyon meleg volt, eleinte a kocsinál tettünk-vettünk, majd kimentünk a strandra. A víz alig hűsített, 31 fokot mértek. Utána a kemping zuhanyzója sokkal hatásosabb volt. Himare, 2015. augusztus 1, szombat, 99. nap Éjjel, - immáron másodszor az elmúlt hetekben, - a meleg miatt lent aludtam. Zsóka hősiesen viselte a megpróbáltatásokat a felső ágyon. Napközben a meleg miatt inkább a kocsinál olvastunk, csak többször lementünk csobbanni. Ma kicsit hűvösebb és elég tiszta volt a víz, pedig nagyon hullámzott. Himare, 2015. augusztus 2, vasárnap, 100. nap Éjjel megint nagyon meleg volt. Amikor lefeküdtünk, fél 12-kor még 29 fok volt, és éjjel sem ment 26 alá. Én megint lent aludtam. Ma sem mentünk ki a partra, a kocsinál az árnyékban kellemesebb volt és már nem is kívántuk a napozást. Azért a szokásos csobbanásokat teljesítettük. Ma újabb két nappal elhalasztottuk az indulást. Olyan meleget ígérnek, amit itt jobban át tudunk vészelni. Este még megisszuk a századik nap tiszteletére a két napja hűtött júliusi pezsgőt. Himare, 2015. augusztus 3, hétfő, 101. nap Ma többnyire felhős, néha borult idő volt, egyszer még párcsepp eső is esett. Talán kevésbé volt fullasztó az idő. Mi megint a kocsi előtt olvastunk egész nap, csak a rendszeres csobbanásokra mentünk ki a tengerhez. Himare, 2015. augusztus 4, kedd, 102. nap Ma egész nap borult idő volt, strandolásnak nem lett volna értelme. A holnapi továbbmenés jegyében Zsóka kicsit jobban kitakarított, elraktunk dolgokat, leellenőriztük a keréknyomásokat és hasonlók. Azért a rendszeres csobbanásokról nem feledkeztünk meg.

298

Golem, 2015. augusztus 5, szerda, 103. nap Ma korai indulást terveztünk. Még este elpakoltuk, amit lehetett, beszedtük a műfüvet, behúztuk az előtetőt. Már hatóra előtt felkeltem és a WC ürítése után nekikezdtem a reggeli készítéséhez. Nyolc óra előtt útrakészek voltunk. Elbúcsúztunk a helyiektől. Régi vendég, vagy olyan, akivel összebarátkoztunk, már nem volt. A tulajdonos tíz napja nem volt ott, felesége és két segítője vezette a kempinget. Búcsúzóul kaptunk fél liter rakija-t. Ennek nagy fogyasztói voltunk, apránként négy litert vettünk az elmúlt hetekben. Óvatosan végig autóztunk a parti útnak alig nevezhető valamin és bevágtunk a hegyek közé. A régi faluban megtankoltunk. Csak jó 30 litert töltöttünk a kocsiba, mert a 185 lekes ár még az itteni viszonyok között is magas volt. Egyébként Albániában meglepően drága az üzemanyag, drágább, mint a környező országokban, sőt a hazainál is, 400 forint felett van literje.

Ezen az úton is jártunk két éve. Emlékeinkben úgy volt, hogy viszonylag sík terepen jutunk el az 1027 méteres Llogara hágó lábához, majd ott egy szerpentinen felkapaszkodunk. Ezzel szemben vadregényes, kanyargós, emelke-dőkkel tarkított terepen, sok régi lakott település szűk utcáin átvergődve értük el a hegy lábát. Néhol felvillant a tenger is.

Itt azután tényleg neki kellett szaladni a hegynek. Az út nem volt rossz, kicsit keskeny, ami nem jött jól az erős szembeforgalomban. Most figyeltünk fel rá, hogy az albánok, - a más helyeken tapasztalt gyakorlattól eltérően, - nem szélesítik ki az útpályát a hajtűkanyarokban. Ez még nehezebbé teszi az ilyen kanyarok leküzdését, különösen, ha jön szembe valaki. Két éve két helyen is kiálltunk és élveztük a panorámát. Most nagyon sokan voltak és nehéz lett volna parkolóhelyet találni.

299

Az utolsó előtti nagy kanyarban a kocsi kamerája leesett, a vákuumos tappancs elégelte meg három hónap után. Így egy rövid szakaszról nem készült felvétel. Amint fent a tetőn le tudtunk húzódni, visszatettem. Arra emlékeztünk, hogy a hágó túloldalán rosszabb minőségű az út és a déli oldal kopárságával szemben sűrű erdőben vezet, ahol hangulatos üdülők, éttermek bújnak meg a fák alatt és sok turistaút indul mindkét oldalon a hegyekbe. Ezzel nem is volt baj, csak azzal, hogy emlékeinkben ez az oldal viszonylag lankásan ereszkedik Vlore irányában lefelé. Ezzel szemben meglepően meredek helyen kellett lejöjjünk, a motor még kettesben is túlpörgött, rendszeresen rá kellett fékezni és ettől a fékek úgy bemelegedtek, hogy már éreztük a szagot. Félúton ki is álltunk egy félórára, hogy hűljenek. Két éve ilyen gondunk nem volt. Talán a tíz fokkal magasabb külső hőmérséklet, talán a pár száz kiloval nagyobb súly (a motor a tartójával, a négy hónapi cucc), de valószínűleg mindkettő, okozhatta.

A rövid pihenő után óvatos vezetéssel gond nélkül lejutottunk a tengerpartra. Vlore egy öbölben fekszik, melyet délről egy mélyen benyúló földnyelv véd. Utunk ennek a déli öbölnek a mélyén érkezett a tengerpartra. Ezen a szakaszon szinte végig strandok üdülőházak később szállodasorok vannak a parton. Az út közvetlenül a strandok mögött, pár tucat méterre a víztől halad. A part eleinte sziklás, később homokos. Nagy szállodaépítkezéseket láttunk mindenfelé. Kilométereken építik az új homokos strandokat, sok kész van már és használatba is vették a nyaralók.

300

Ezen a részen az albánok nagy üdülőközpontot akarnak csinálni. Ez nagyon logikus, hiszen ez a partszakasz már a sík vidék peremén van, könnyen megközelíthető mind komppal, mind Tirana-ból a már részben elkészült és ma is épülő autópályán, nincsenek keskeny hegyi szerpentinek, mint a délebbi Jón tengerhez tartozó partok esetében. Ez természetesen azzal jár, hogy sokkal hangulattalanabb, mint a déli

üdülőhelyek, ahogy mondani szoktuk, jellegzetes turistagyár. A partot elhagyva átvágtunk Vlore városán. A nagy forgalomban túl sokat nem láttunk belőle, azt viszont megállapíthattuk, hogy csupa modern épület között járunk egy elég hangulattalan közepes méretű településen. Vlore-t elhagyva jó két tucat kilométeren autópályán mehettünk. Ez igazi autópálya, nincs körforgalom, útkeresztezés és hasonlók. Az utolsó tíz kilométer Fier előtt megint normál országút volt. Fier belvárosában kellett letérjünk arra az alsóbbrendű útra, mely Apollóniába vezet. Ezen a tíz kilométeren ízelítőt kaptunk az albán útviszonyokból. Volt felpúposodás, kátyú, de a nagyobb fajta, burkolathiány, rosszul helyreállított csatornaépítés és természetesen útépítés is. Az utolsó szakasz egy keskeny falusi bekötőút volt, mely elhagyva a települést felkapaszkodott a domboldalba a régészeti parkhoz. Apollónia eredetileg egy római város volt. Annak rendje és módja szerint Akropolisszal, színházzal és sok lakó és kiszolgáló épületegyüttessel. Az 1930-as években tárta fel egy francia. A legjobban megmaradt és feltárt, illetve konzervált rész a város egy területe. Itt nagyon színvonalasan mutatják be a romokat. Elég jó állapotban megvan egy szentély oszlopsora tetején a timpanonnal, egy kisebb színház (odeon) pár épület alapfalai. Ezeket háromnyelvű (albán, francia és angol) táblákon mutatják be.

301

Más részeken nincsenek útbaigazító táblák. A terület bozótos és a nyomokból ítélve kecskéket legeltetnek rajta. A déli időpont ellenére a tűző napon felmásztunk az Akropolisz dombjára. A régi építményből már csak a hozzá vezető út egy darabja van meg. Magán a hegyen az 1970-es években katonai létesítményt alakítottak ki, Ma is féltucatnyi betonépítmény küzd a területet visszafoglalni igyekvő bozóttal. Elég lehangoló látvány. Az ókori színházhoz nem mentünk el, ahogy mondták, szinte semmi sincs meg belőle, kövei nagy részét elhordták más épületekhez. A területen még számos más romot is találtak, de ezek nincsenek még feltárva.

302

A romkertben tett séta után betértünk a szomszédos múzeumba. Ez egy nagyon kellemes meglepetés volt. Egy középkori kolostorépületben alakították ki. A kolostor közepén kis templom áll. Az együttes Albánia talán legjelentősebb bizánci korból származó műemléke. Még nincs rajta a világörökségi emlékhelyek listáján. A kerengőt az egész létesítménytől kicsit idegenül, modernül állították

helyre, de ma használaton kívül áll, egyfajta lomtár.

303

Az épületegyütteshez egy sokkal újabban épített harangtorony tartozik.

A kis templom különlegessége a verandához hasonló bejárati rész. Magába a kolostorba egy boltíves, zárt kapubejárón lehet bejutni.

A kolostorépület emeletén, a területen talált leletekből archeológiai múzeumot rendeztek be. A tárlókban többnyire használati eszközök, cserépedények, ékszerek kaptak helyet a prehisztorikus időktől Apollónia fénykoráig. Számos szobortöredéket és megcsonkított szobrot is bemutatnak. Itt is elmondható, hogy nagyon szépen prezentált, igényes kiállítást hoztak létre.

304

Nem túl sok látogatója volt a két műemléknek, azok többsége is külföldi. Nagyon szerethetik a helyet a házasulók, két fiatal párt is láttunk fényképezkedni a romkertben és a kolostorban. Nekem tetszett a hely. Természetesen az ókori rész nem versenyezhet neves görög társaival, de a bizánci kolostorral nagyon érdekes együttest alkot.

Jó egy órát jártuk a látnivalókat, mely a déli órán szép teljesítmény. Visszaültünk a kocsiba és indultunk tovább a Durres közelében kinézett kemping felé.

Útközben a bekötőút elején megálltunk, hogy az odafelé észrevett mini-bunkereket lefényképezzük. Amikor Zsóka kiszállt az egyiknél, egy idősebb férfi került elő és beinvitált minket. Nem éltünk a lehetőséggel, nem volt hol leállni a kocsival. Tudjuk, sok ilyen, - valahol egy milliót olvastam, - épült az elmúlt rezsim idején. Mára többségüket elbontották,

de még mindig látni belőlük. Furcsa emlékei a múltnak.

Az alsóbbrendű úton visszabillegtünk Fier-be. Ez az oldala valamivel jobb volt, de még így is nagyon oda kellett figyelni. Fier egy Vlore-hoz hasonló méretű és kinézetű város, csak ez talán tucatnyi kilométerre van a tengertől. Attól még az utcai árusok kínálatának döntő része a parti településeken megszokott, strandcikk és hozzá hasonló dolgok. A város maga elég rendezetlen, az átvezető úton sok kanyarodást, letérést jelzett Rózsi.

305

Lushnje, majd Durres felé négysávos úton, illetve autópályán jöttünk. Közben beborult az ég és a hegyek felett hatalmas villámokat láttunk. Pár csepp esett is, de még az ablaktörlőt sem kellett bekapcsolni. Itt az ilyen főutak a hálózata nem egységes. Megvannak szakaszok, de ezek gyakran nincsenek kapcsolatban egymással. Úgy tűnik, ahol olcsón és/vagy gyorsan meg lehetett építeni valamit, azt megcsinálták, máshol maradt a régi. Azért két éve sokat fejlődött a dolog. A négysávos utakon acélkorlátot építettek a két irány elválasztására, így nem lehet már csak úgy balra le-, vagy felkanyarodni, eltűntek az szamár kordék és kevesebb gyalogost láttunk kóvályogni. Azért megmaradt a sok lassító-gyorsítósáv nélküli letérő, szintbeli kereszteződés és körforgalom, a maguk sajátos forgalmi rendjével. Mivel felüljárós kereszteződés alig van, elég nehéz a balra letérés. Abban sem vagyok biztos, hogy a GPS térképek helyesen mutatják-e a pillanatnyi helyzetet. Nekünk egy felüljárós keresztezésnél kellett letérnünk és pár kilométert a baloldali szervizúton megtenni. Nagy örömünkre emellett találtuk meg azt a korszerű szupermarketet, ahová két éve kísérőink bevittek. Sikerült leparkolnunk és bementünk. Az épület, melyben egy kávézó-bár is van továbbra is szép és tisztán is tartják. Az üzlet sem okozott csalódást, csak most kicsit rendezetlenebbnek hatott, mint korábban. Beszereztünk pár dolgot a következő napokra, a Himare-ban töltött hetek jelentősen lefogyasztották készleteinket. Komolyabb, hazavitelre is tervezett bevásárlást elhalasztottuk Tirana-ra. A mini-kempinget könnyen megtaláltuk. A főút eddigre ismét a part közelébe keveredett, és az egyik levezető út mellett álló kisebb szálloda, nagyobb panzió mögötti erdős területen 3-4 emeletes épületek között lehet éjszakázni. Egy kissé duci, nagyon kedves kislány fogadott és igazított el. Itt elsősorban sátraknak alkalmas a hely, talán jó tucatnyinak, de azért lakóautó, vagy lakókocsi is találhat helyet magának. Tartozik hozzá egy kis épület, benne két WC-vel és egy külső hideg zuhannyal. Az egyik fa oldalára felszegezett táblán van négy villany csatlakozó, felükben még földelés sincs. Állítólag ingyen WIFI is van. Ezért villannyal 12 eurót kérnek, ha valaki meleg zuhanyra vágyik, az egyik szállodai szobában személyenként egy euróért megkaphatja.

306

A kempingben egy lengyel lakókocsi és két kissátor állt bent, melyhez egy spanyol kiskocsi és később két lengyel mini busz sátrakkal és sok gyerekkel csatlakozott. A környezet jellegzetes tenger-, vagy tóparti üdülőhely, emlékeztet a dél-francia Vias Plage-ra, vagy akár Tatára. A partra vezető út mellett szállodák és apartman házak alatt üzletek, bárok, gyorsbüfék, végén pedig egy homokos strand. Ide nem mentünk ki, csak a közeli szupermarketet kerestem fel, mert korábban ivóvizet elfelejtettünk venni. Nekünk két napra megfelel. Aszfaltozott út vezet ide, ami a motorozás miatt fontos, közelebb van Durres-hez, holnapi célpontunkhoz, és van hely, ami nem valószínű, hogy a két éve felkeresett, és az ADAC katalógusban is szereplő közeli kempingről is elmondható. Négy óra után járt az idő, mire elvackoltunk és ismét sűrűsödtek a felhők. Pár csepp esőt is kaptunk. Letáborozás után feltöltöttem a víztartályt, majd a bojlert, mert a sajátban zuhanyozás mellett döntöttünk. Áttöltöttem a képeket és videókat, kiválogattam és megszerkesztettem a napló számára a képeket. Különösebb vacsorát nem csaptunk, én megettem a maradékokat, spagettit ketchup-pal és csokoládékrémet, Zsóka csinált magának salátát. Már sötétben zuhanyoztunk és kezdtem el megírni a naplót. Nem is fejeztem be, az utolsó oldalak megmaradtak reggelre.