„Ökológiai gazdaságtan” vizsgadolgozat: Kritikai esszé

Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

Humánökológia MA.

2011/12 I. szemeszter Írta: Pacsuta Péter János

Mottó: "Aki azt hiszi, hogy egy véges természeti rendszerben a növekedés végtelen lehet, az

vagy őrült vagy közgazdász." - Serge Latouche

Kenneth E. Boulding: Az eljövendő „Föld-űrhajó” gazdaságtana

Bevezetés Boulding cikke méltán került a Természet és gazdaság című kötetben1 az első helyre, mert terjedelméhez képest a legtömörebben foglalja össze az ökológiai rendszerelmélet lényegét, a fizikai folyamatok levezethető szükséges paradigmaváltást, vagyis az emberiségnek a természethez való új önmeghatározását. A Föld, mint „elhagyhatatlan űrhajó” és ezért feltétlenül óvandó érték analógiája a környezeti etika művelőit is mélyen ihleti. Lásd: Kristin Sharder-Frechette Űrhajó-etikáját2. Az ökológiai gondolattal foglalkozók közül rengetegen vélik úgy, hogy a globális problémáink egyik alapja tulajdonképpen pont az, hogy az emberiség még nem tud glóbuszban gondolkodni. Ahogy Boulding is fogalmaz: „Az ősember és többnyire a korai civilizációk embere is még úgy képzelte, hogy egy jóformán végtelen síkon él.” Ebből adódhatnak aztán a végtelen növekedésre való vágyak tévképzetei, de akár a világnézetek közti különbségek is.

A Nyugati kultúra jellemző világnézete A Keleti kultúra jellemző világnézete

Nyílt rendszer. Kezdet – vég. Teremtés – halál. A cél elérése. Futószalag termelési modell. Lapos-Föld elképzelés. Végtelen növekedés. Eltávolodás.

Zárt rendszer. Szüntelen körforgás. Minden pillanatban újjászületés. Az út maga a cél. Reciklizált termelési modell. Globalitás. Önmagukat korlátozó ciklusok. Lét-körforgás.

Boulding már 1966-ban így ír a gondolatvilágok átváltásának elmaradottságáról: „Ám még napjainkban is nagyon távol vagyunk attól, hogy az átállás – a végtelen síkról a zárt gömbre váltás – morális, politikai és pszichológiai következményeit tisztázzuk. A közgazdászok különösképpen elmulasztottak megbirkózni a nyíltról a zárt világra történő átállás alapvető következményeivel.”

1 Pataki Gy. és Takács-Sánta A.(szerk.): Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény. Typotex Kiadó, Budapest, 2005, 557 p. 2 Kristin Sharder-Frechette: Űrhajó-etika In: Lányi A. és Jávor B.(szerk.): Környezet és etika. Szöveggyűjtemény. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005, 379 p.

1

Boulding cikkének gondolatmeneti váza Először rövid történeti vázzal strukturálja Boulding az olvasó számára, hogy a különböző korok emberi miként tekintettek a világra. Már az ókori görögök is tudták a Föld pontos méreteit, és hogy az „gömbölyű”, de köztudottá csak az európai reneszánsz korában vált ez a tény, amikor megtörténtek a Föld körülhajózásai. Ilyenformán vezeti be a szerző a „nyílt” és a „zárt” rendszer többdimenziós fogalmi rendszerét. A fenntarthatóság szempontjából ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy az emberi társadalom milyen rendszerben gondolkodik, és milyenhez hasonlóan cselekszik. A cikk végére derül ki, hogy ökológiai szempontból a legildomosabb a zárt rendszer megvalósítása lenne, újrahasznosítási folyamatokkal és szemét keletkezése nélkül! Ezek után a bemenetek és kimenetek három fontos csoportját írja le a szerző. Ezek az anyag, az energia és az információ. Szerinte a mai világgazdaság (1966-ban írt cikke 2012-ben is ugyanolyan érvényű) mindhárom tekintetben nyílt rendszer, ami durván és tömören azt jelenti, hogy bemenetként a fosszilis energiahordozókat „eszi”, kimenetként pedig a hulladékok a nem-gazdasági „nyelőkbe”, vagyis a levegőbe, a termőföldekre és az óceánokba bocsátódnak ki. Az anyagi, energetikai után az információs bemenetek és kimenetek taglalásával tér át Boulding az emberi tudás, mint tőkeállomány értelmezésébe. Megállapítja, hogy „a tudás halmozódása - vagyis termelésének a fogyasztásához viszonyított többlete – a kulcsa az emberi fejlődés valamennyi válfajának.” Vagyis Boulding az anyagi és energetikai „inputok” és „outputok” segítségével végül az ember információkezelő tudásrendszerét magyarázta, mint e két előbbi rendszerre épült fontos várat. A cikk következő részében is e három rendszert veszi górcső alá, immáron az entrópia fogalmának tükrében vizsgálva. Az anyagi és energetikai megállapítások itt is „csupán” megalapozói az utána taglalt információs rendszerről szóló szilárd kijelentéseinek. Mint az előző részben megállapítódott, a tudás, mint tőke halmozása és megtartása kulcskérdés az emberiség fenntarthtó jövője szempontjából. A tudás elvesztése, főként annak sokszínűségének elvesztése a kultúrák elsatnyulásához vagy akár teljes kipusztulásához vezet! Ezért érdekes az entrópia fogalmát az információrendszerre is ráilleszteni! Azonban, ahogy Boulding megállapítja: „nehéz felismerni a kultúrának azokat a sajátos elemeit, amelyek miatt a tudás gyorsabban vagy lassabban bővül, vagy éppenséggel csökken.” Továbbá: „Számos történelmi példa mutatja, hogy az a társadalom, amelyik elveszti azonosulását az utókorral, amelyik elveszti pozitív jövőképét, ugyancsak elveszti az aktuális problémák kezelésének képességét, és rövid idő múlva szét is esik (Polak, 1961)3.”- írja Boulding. A „Cowboy-gazdaság” és az „Űrhajós-gazdaság” összehasonlítása után (lásd alábbi fejezetem) Boulding még felemlít pár problémát az emberiség korszellemével (Zeitgeist-jával) kapcsolatban, amilyen például a diszkontálás rendszere. Ezzel a találmánnyal tulajdonképpen alapvetően ásta alá az emberiség önmaga sorsát és jövőjét, hiszen a diszkontálás közgazdasági alkalmazása (a reálgazdaság szó után szabadon) a „reál-jövőt” értékeli le, elvéve ezzel az aktuálisan élők bizalmát a jövőtől, a jövő nemzedékek szavazati jogát a jelentől: vagyis a társadalmak továbbélésének pszichológiai hátterét!

3 Polak, F. L. (1961): The Image of the Future. Sythoff, Leyden and Oceana, New York.

2

A „Föld-űrhajó” üzenetei Az emberiség egy olyan felfogás mentén alakította ki életét (értem itt emberiség alatt főként a nyugati civilizációt, a fejlett világot, illetve a globális északot), ami hatását tekintve előre elfogyasztotta a jövőt és kimerítette a természet erőforrásait. Az emberiségnek szembe kell néznie egy hosszú távú súlyos válsággal és civilizációs hanyatlással. Az „Űrhajós-gazdaság” egy olyan paradigmaváltást hozhatna, ami rendszerszinten ragadhatná és oldhatná meg az előbbi bekezdésben vázoltak hátterét. A gazdaság mérési mutatóinak átformálása, a tőkéről alkotott elképzeléseink megváltozása, a tartósság mentén kialakított gazdaság és a kultúra-információs entrópia kezelése mind kihagyhatatlanul fontos tényező.

A Nyugati kultúra jellemző világnézete

Boulding szerint: „Cowboy-gazdaság”

A Keleti kultúra jellemző világnézete

Boulding szerint: „Űrhajós-gazdaság”

„A cowboy a határtalan sík jelképe, hozzá társul az a vakmerő, kizsákmányoló, romantikus és erőszakos magatartás, amely a nyílt társadalmak sajátja.”

„A jövőbeli zárt gazdaságot ennek megfelelően ’űrhajós-gazdaságnak’ hívhatjuk. A Föld egyetlen űrhajóvá válik: sem a kiaknázandó erőforrások, sem pedig a kibocsátandó szennyezés tekintetében nem rendelkezik korlátlan lehetőségekkel.”

Fogyasztáshoz való hozzáállás:

Termelés és fogyasztás – örvendetes. „A gazdaság sikerességét a ’termelési tényezők’ anyagátalakító teljesítményével mérik.” (Gross National Product – GNP) Cél: a jövedelem-áramlás.

Fogyasztáshoz való hozzáállás:

Az anyagátalakító teljesítmény nem elvárás, sőt minimalizálandó. A gazdaság sikerességének a mértéke nem a termelés és nem a fogyasztás, hanem a teljes tőkeállománynak a természete, nagysága, minősége és összetettsége, beleértve ebbe az emberi test és szellem állapotát is. Cél: a tőkeállomány fenntartás.

3

4

Kritikai elemzés és konklúzió Még ha globális problémákról is legyen szó, valamint olyanokról, amiket mára már behatóbban ismerünk, mégis elnagyoltnak érzem Boulding írásának utolsó egyötödét. Észre sem vettem, hogy milyen érvekkel támasztaná alá az „eljövendő Föld-űrhajó gazdaságának” szükségességét, amikor is lezárja gondolatmenetét, hogy „komoly érvek szólnak mellette”. Természetesen érzi ezt az ellentmondást a szerző is, elnézést is kér érte cikkének lezáró bekezdéseiben. Ami viszont Boulding cikkében talán a legösszefoglalóbb, legtalálóbb és legnyomatékosabb mondat volt szerintem: „Hangsúlyozottan azon a véleményen vagyok, hogy a termelési és fogyasztási mániánk a lehető legveszélyesebb módon torzítja el a technológiai változás folyamatát az emberi jólét ’állapotjellegű’ szempontjainak kárára.” „Szememre vethetik, hogy azok a szempontok, amelyeket eddig kifejtettem, csak a nagyon távoli jövőben érdekesek, és nemigen függenek össze sürgető problémáinkkal.” – Nem sokkal kevesebb, mint ötven év után Bouldingnak ezen kijelentése tűnik sajnos a leghamarabb érvényét vesztőnek. 2012-ben a globális problémák még égbekiáltóbban mutatják a társadalmi- és gazdasági egyenlőtlenségeket, a közgazdaságtan felelőtlen viselkedését (aminek kapcsán az utóbbi időben kezdődtek olyan tabudöntögetések, hogy a közgazdaságtan nem tudomány), a kapitalizmus Bouldiongi értelemben vett – „nyílt” rendszerének tarthatatlanságát és a földbolygó erőforráskészleteinek drámai merülését, a természeti tőke degradációját.