352 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 20. SZÁM. 1892. X M . ÉVFOLYAM.

• HARKÁNYI • GYÓGYFÜRDŐ • Baranyamegyében. |

+ F Ü R D Ő - I D É N Y :

f május 1-tól szept. 30-ig.

Az osztr.-magyar birodalomnak ezen Tizgazd g legmelegebb s legerősebb kénforrása a legsikeresebb gyógyeredmények állal hírnevét már megáll ipitotta, a mii igazol az évrnl-évre szaporodó vendégek száma. Ezen 625 és 63 SC. fokú termé­szetes árlézi kénforrásnk kitünö gyógyítási hatással birnak csúxos, g-örvély, idü l t nőrkratag-ekre, aranyér, női bantalmakxa, fosrams&si hiányok, sebzések, daganatok és h i g a n y o s gyógyszerek á l ta l okozott mérgezésekre , továbbá máj, l ép , á l ta lán m i r i g y ­daganatokra, nehéz hal lás , idül t szembajok é s ivarszerv i bántalmak e l l en . — Az utazásra ajánlható Budapest—pécsi vasút , vagy Dé l i vasút Budapesten kanizsH-'iarr-u vonala, állomás: P é c s ; a'füldi vasul Eszé­ken át V i l l á n y i g . Mohács-pécsi vasút, állomás: Vi l lány. Btf Posta- és távirda-állomás. ~TK Bővebb fölvilágosí­tást a legnagyobb készséggel nyújt Dr. He l l er József rendelő fürdő-orvos s özv. B l ü m e l Ferenczné bérlő. Harkány, 189J május hó. A füitlű-iftuzgntiisát/.

WALLA JÓZSEF ezemen tá ru-gyára

építési anyagok raktára

Budapest, VII. ker., Rottenbiller-utcza 13. sz. Vállalkozik:

GKANITTEKAZZO, BETONIROZÁSOK, c s A T O B N A Z Á S O K , S Z Ö K Ő K U T A K , C Z K M E N T - L A P O K É S M O Z A I K L A P O K K A L I

K Ö T E Z É S E K e l k é s z í t é s é r e s t b . «28

R a l c t á i - t t a r t : K E R A M I T L A P O K , K E L H E I M I L A P O K , M E T T L A C H I L A P O K , T E B R A C O T T A - A R Ü K , K Ö F E D É L P É P , T Ű Z Á L L Ó T É G L Á K ,

K É M É N Y R A K V A -N Y O K B Ó L s t t > .

Gyári raktára a gartenaui Port­iandi cement és vízhatlan mész-

gyárnak.

STE-INZEUGROHRtN Gyári raktára a gartenaui Port­iandi cement és vízhatlan mész-

I 5 r ^

I

I

1

I

H I R D E T M É N Y . Ő CSÁSZÁRI ÉS APOSTOLI KIRÁLYI FELSÉGÉNEK

1892. január hó 8-án kelt legfels'i elhatározása folytán ezennel megindittatik a

XVI. magyar kir. államsorsjáték, melynek tiszta jövedelme

a •Magyar Hírlapírók nyugdíjintézete', a azékelyudvarhelyi «Mária Valéria* gyermekkert, az ort„ágo8 közegéezségi egyesület samaritánus bizottsága, a fiumei gyermekmenház, a vagyontalan m. kir. hivatal­nokok özvegyei éa árvái részére alakítandó alap, a mármarjs-szigeti közkórház, a Temesvárott tervezett közkórház, a budapesti általános poliklinikai egyesület és a munkácsi közkórház javára fog fordíttatni.

E sorsjáték összes 3435-ben megállapított nyereményei az alább következő játékterv szerint 160,000 forintra rúgnak és pedig:

1 főnyeremény ... _ _ 60,000 frttal] ! S S ! 300 nyer. egyenk. 50 írttal 15,000 írt 1 nyeremény—

3 nyer. egyenk. 10 . 20 • •

100 « •

... _ ... 10,000 5000 írttal 15,000 1000 « 15,000 500 « 10,000 100 • 10,000

I l i i :!l!f 3000 sor. nyer. 10 30,000

A h ú z á s v i s s z a v o n h a t a t l a n u l 1 8 9 2 . é v i j ú n i u s 2 3 - á n t ö r t é n i k . S0~ Egy sorsjegy ára 2 írttal o. é. van megállapítva. ~WS

Sorsjegyek kaphatók a lotto-igazgatóságnál Budapesten (Pest fűvámház, félemelet), hová a megrendelt sorsjegyek ára postautalvány mellett előre beküldendő; valamennyi lottó-, só- és adóhivatalnál; a legtöbb postahivatalnál, a bécsi «Mercur*-nál és minden városban és nevezetesebb helységben felállított egyéb

sorsjegyáruló közegnél. M. kir. Lotto-igasgatóság. Budapesten 1892 április hó 1-én.

^ a

A balatonfüredi gyógyfürdő május 22-én nyittatik meg.

Balaton-Füred enyhe és egyenletes klímájánál és kitűnő juhsavó intéze­ténél fogva különösen ajánlható: idü l t légcsőhurut és tüdőbántal inaknál; égvényes sós, szénsavas vasasforrásai, hideg és meleg szénsavas fürdői, gőz­fürdő s a női és férfi-uszodával ellátott balatonfürdői javalvák: gyenge emész­tés, idül t gyomor-, bélhuzam-, vesemedeneze-, hólyaghurut-, hasipozsga, máj - , l ép- , aranyér és női hantáim k el len, továbbá vérszegénység, sápkór és görvélykórnál; ál talános gyengeség, gerinezagy- és idegbántalmaknál .

ST A rendszeres szőlő-kúra szeptember 1-én kezdődik. ^1 Az egész fürdőintézet teljesen újjá van szervezve, elegánsan és kényei"

mesén berendezve. Van díszes gyógyterem, csínos éttermek, terasse, kávé­csarnok, födött sétány, jó zenekar, színi előadások, vizisétákra kényelmes és biztos angol csónakok, vitorláshajók, bál, tombola, jó restauráczió — Wild vezetése alatt — szép és kényelmesen bútorozott lakások; posta és távirdai hivatal, jól rendezett gyógyszertár. Balaton-Füredre vonatkozó ismertetések minden könyvkereskedésben és a fürdőben kaphatók. A fürdőintézet rövid ismertetése kívánatra ingyen küldetik meg.

KÖZLEKEDÉS: A «Barosa» nj gőzhajó, mely a Balatonon át egy óra alatt ér Siófokról Balatonfüredre és vissza, naponkint 3-szor közlekedik és a dé i vasút budapesti, bécsi, trieszti minién vonatával Siófokon csatlakozik. A nyngoti vasnt veszprémi ál lomásától — hol kényelmes bérkocsik kellő számmal mindig kaphatók — mástél óra alatt jó és kellemes utón juthatni Balaton-Füredre. Vasúti saisonjegyek 3SW« kedvezmény nyel; Budapestről Balaton-Füredre és vissza 3 napra érvényes jegyek fé l áron kaphatók. "Lakásmegrendelések, (melyre mindig előleg küldendő) a Klotild-, Erzsébet-udvarokban és a Grand Hotelben," a turdőintézet igazgatójához intézendők Balaton-Füredre. Alakások június 15-ig és auguszt. 20-tól 30°/o al olcsóbbak. A fürdő-intézet rendelő-főorvosa dr. Huray István, urad. orvos: Dr. Gemál. —A balaton. füredi ásványvíz főraktára Budapesten Edesknty E., m. kir. udv. és szerb kir. udv. asváuyvizszálHtónál; Székesfehérvárott Birkmayer, Veszprémben pedig Müller füszerkeresliedésében is kapható. (Utármyomat nem dijaztatik.) A fürdőigasgatóság.

iEgy egész üveggyári rak­tárnak megvétele folytán azon helyzetben vagyok, hogy egy teljes legfinom. köszörülésü és legújabb k iá l l í tá sú üvegszervizt

mesés olcsó áron szállítsak és pedig á l l :

12 drb vizespohár, 2 12 « borospohár, •* 6 i liqueurpohár, 1 « vizesüveg, 1 « borosüveg, 1 « liqueurüveg. 6 « kompótcsésze, 1 « kompóttál, 1 « csemegetál,

összesen 41 darabból. Meg nem felelő tárgyak vissza­vétetnek és a pénz vissza­küldetik. Ládáért és cso­magolásért 60 kr. számít­tatik. Csak utánvét mellett szállít BÖHM üveggyár i raktára Bndapest , VI. , Csengery-utcza 48 . sz.

Legjobb é s Leghirnevesebb Pipere H ö l g y p o r

V S>*:». ~í® ^ PARIS — 9, ros óm la Pata, 9

Különleges Rlispor ITTÁL VEGYÍTVE

ILLATSZERÉSZ, P A R I S !

Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, Buda­pest, IV. ker., Egyctem-

utcza 4. szám alatt.

H a z á n k l e g t i s z t á b b , l e g ­

o l c s ó b b és l e g j o b b szén-savdus, égvényes s a v a n y u v i z e ,

V é g b l e s - S z a l a t n á n , Zólyomm. mindig friss töltésben kapható a budapesti főraktárban:

Erzsébet-körut 56. sutám alatt, t o v á b b á f f t s z e r ü z l e t e k b e n é s v e n d é g l ő k b e n !

Teleírni összeköttetés. Számos raktár a vidéken.

Megyeházak , ü l é s t e r m e k , község i é s m á s h i v a t a l i i r o d á k és e g y l e t i h e l y i s é g e k r é s z é r e !

Ö felsége a király és Ö felsége a királyné

olajlestmény-arczképei az 1879-ben alapított, jutalomdíjazott műtermemben Ifiíítinomabban és művészi kivitelben készíttetnek el. O felsége olajfestmény-arczképe magyar l o ­vassági tábornok vagy osztr. gyalog-tábornoki egyenruhában, életnagyságú alakban vaey mellkép­ben, tetszés szerint megrendelhető. Kérdésekre bér­mentett válasz azonnal adatik. Ugyszinte készíttetnek bármely beküldött teszés szerinti arczkép után életnagyságú olajfestmény-arczképek (mell-, térdképek és egész alakok), mely arczképek a legszebb szoba­díszt képezik és fölötte alkalmasak házassági, nev­es születésnapi valamint más ünnepi ajándékul és örök emlékül szolgálnak (különösen e lhunytakról) . Az arczkép hibátlanul küldetik viszsza. Hű hasonlatos­

ságért szigorú kezesség. Tuvai,u.. elfogadtatnak mindennemű és nagyságú egyházi képek finom és leggondo-abb elkés?.ité=re. t0S~ Számtalan hízelgő, elismerő levél bárki által

megtekinthető. ~*8 Árjegyzékek kívánatra ingyen és bérmentve.

Bodascher Siegfried *£%£&%£££ Bécs, n

C*T Alap í t ta to t t 1879-ben

. Grosse Pfarr-gasse Nr. 6.

Szt.-Margitszigeti győgyfürdőhely Budapest. A szt.-Mnrgitszigeti 43-7° C. hévviz kitűnő eredménynyel használtatott mint fürdő vagy belsőleg, mint gvógyital és belélegzésre a következő kóralakok ellen : köszvény, csúz, zsábák, idül t kütegek, külsértések után fe l lé ­pet t izzadmányok, görvély és bujakór, máj- , gyomor-, bélbántalmak, idül t székrekedés, hólyaghurut, női bántalmak, garat-, gége- , tüdő­hurut, hüdések, idegbántalmak. A gyógymód batbatósabbá tétele czéljá-ból meglepő sikerrel Im.-znaltatott a massage és vi l lamos fürdő. 135 hold sétakert, tiszta, pormentes levegő és 80U vendégszoba, társalgási és tekéző-terem. posta, telefon, távírda. gyó;yd/.eitár és elismert jó konyha. — Rendelő fiirdőoivos: Dr. Bauer Anta l főherezegi udv. orvos. — Naponta katona- és czigányzene. — Hajóközlekedés félóránként. Menettérti j egv: hétköznap 20 kr., v a w - és ünnepnap 34 kr., gyermekjegy 10 kr. B0~ Fürdő- idény tartania május 1-től szept. 30- ig . ~V8 A szoba-áraknál május és szeptember hóban 3 0 engedmény. A hévviz, mely az eddigi tanasztalatok szerint köszvény ellen oly Hatásosnak bizonyult, hogy joggal köszvónygyógyviznek nevezhető, f-issen töltve készletben, főraktár Edesknty la. udv. ásványvíz-szállítónál Budapesten. C#~ Árszabály k ívánatra bérmentve megküldet ik. ~V8

A szt-Margitszigeti gyógyfürdő-felügyelőség Budapesten.

I

I

I

•-5=^33

lr=T=Jn=Q^=ir=Jr.

A «Franklin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyv­kereskedésben kapható:

AZ ÉY TIZENKÉT HÓNAPJA. M E Z E I É S KE RT GAZ DÁS Z AT I T E E N D Ő K H A V I

E M L É K E Z T E T Ő J E .

Kiváló tekintet te l hazánk éghajlati viszonyaira.

Ir ta

Dr. FARKAS MIHÁLY.

Á r a í t i z v e ÖO k r .

=Jr=Jr==If. =lr=lr: 8

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem-uteza 4.1

21. SZÁM. 1892. BUDAPEST, M Á J U S 22. XXXIX. ÉVFOLYAM. Blőfizeterí feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és 1 egész évre 1 2 frt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt J fél évre _ 6 i Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG j f*5." é™ ® "* ( íelevre _ 4 • Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK ( **8™ é ™ * ' , ~ l félévre _ 2 . 5 0

Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó.

KLAPKA GYÖRGY. 1820—1892.

/~N ZABADSÁGHAKCZTJNK egyik élő emlékével, di-^ ^ csőségének első rangú szerzőjével megint KJ szegényebbek vagyunk. Klapka György

meghalt. Hirtelen, váratlanul, mint a katona,

lenül tették le a fegyvert s hogy nem foglalhat­tam az amnesztiába azokat, a kiket fogva tartott a hatalom. De hát kinek lehetett sejtelme az utóbb bekövetkezett iszonyatosságokról, melyek még utólag is erkölcsi lehetetlenségek gyanánt tűnnek föl? Ki gondolhatott a vérengzéseknek, az üldözéseknek azon orgiáira, a melyeknek

legjobbjaink áldozatul estek ? Ha én arra gon­dolhattam, ha lehetségesnek tartottam volna f Persze ismernem kellett volna a történelmet 9 okulnom tanúságaiból. A történelem tüzetes tanulmányozása, melyet velem együtt Görgei is elmulasztott, talán mindkettőnket más elhatá­rozásra vezetett volna.»

kit csatatéren sújt le a halál keze. Annak a dicső múltnak egyik legkiválóbb, legtiszteltebb alakja dül vele a sírba, az a hős, a ki a függet­lenségi harcz névtelen félisteneit az első győzel­mekre vezette s diadalmaskodni megtanította, és a ki utoljára tette le kezéből a kardot, mikor körülötte minden elveszett, s mikor nem lehe­tett többé győzelemre remény. De akkor is úgy tette le, hogy megszabta föltételeit, megmentette a fegyver becsületét s megőrizte katonáinak éle­tét, szabadságát. Az ő hősiessége volt az, a min kudarezot vallott az osztrák vezér gőgös jelszava: «Bebellisekkel nem alkuszunk.)) Meg kellett al­kudni vele, elismerni hadviselő félnek a magyar hadseregnek utolsó töredékét, melyet ö ve­zetett.

Ez az, mi oly tiszteltté s oly rokonszenvessé tette a nemzet előtt, s a mi nevének a magyar történelemben előkelő helyet biztosít.

Klapka György tábornokkal a magyar nemzet katonai újabb történetének egyik legnagyobb alakja szállott sírba. Kevés vezér mondhatja magáról, hogy a hadi szerencse oly állhatatosan pártolta volna, mint ő; de a végzet úgy akarta, h°gy győzelmei s vitézsége babérkoszorúját a nélkül fűzzék homlokára, hogy az élet-halálra való küzdelembe döntő befolyást gyakoroltak volna. Bátor, geniális, nemeslelkü vezér volt, ki haditerveit végrehajtotta, a győzelmet fel­használta, s ennek sikereit könnyelműen soha sem koczkáztatta. Jellemének fővonásai, a szelíd jólelküséggel párosult elhatározottság, a harcz-téren a katonák feltétlen bizalmát és ragaszko­dását biztosították számára. A szabadságharcz lefolyása alatt testestöl-lelkestől hazáját védő katona volt; politikával kevesett törődött. «Nem értem rá, — monda nem régen egy alkalommal a dicsőült tábornok bajtársi körben, —hogy az ágyúk moraja alatt politikát űzzek és törté­nelmi tanulmányokat tegyek; pedig nem ártott volna ezzel is foglalkozni, sok bajnak elejét lehe­tett volna venni. Szememre vetik, hogy Komá­romért nem követeltem kedvezőbb föltételeket, hogy csak a várban levőkről gondoskodtam s nem egyúttal azok biztonlétéről is, a kik föltét- K L A P K A G Y Ö R G Y ,

Klőez György fényképe után metszette Morellí.

354 Klapka ezen nyilatkozata sok világosságot vet

az 1849-iki események tragikus végére. Mert habár kétséget nem szenved, hogy az ostromló Haynau az általa követelt föltétlen megadás visszautasítása után Komárom alatt még 8—10 ezer osztrák katonát kész lett volna hiába fel­áldozni, mégis alig gondolható, hogy ezen eljá­rás folytatását Bécsben helyeselték volna. De viszont Klapka valóban nem tudhatta, hogy Haynau vérengző terveinek végrehajtását csak Komárom kézrekerítésig halogatja. Ezért a hiábavaló vérontás megszüntetésével mindenek előtt a sokat szenvedett országban a béke helyre­állítását remélte s az engesztelés politikáját hitte olyannak, melyet a győzelmes hatalom, mint a legészszerübbet és czélra leginkább vezetőt választani és követni fog. Ámde Klapka ép úgy csalódott, mint Görgei.

Mindez nem rövidíti meg Klapka halhatatlan érdemeit; nem von le semmit dicsőséges kato­nai tevékenységéből. Annyit itt széles e hazában mindenki, s ott kürin az általa annyiszor meg­alázott ellenfél is beismer, hogy Klapkával a század legjelesebb hadvezéreinek egyike szállott sírba.

Klapka György 1820 ápril 7-ikén született Temesvárott, hol atyja polgármester volt. A csa­lád tulajdonképen lengyel, nem pedig cseh ere­detű, de évszázadok óta él már Magyarországon. Az elevensége által is feltűnt fiút a szülők eleinte papi pályára szánták, de csakhamar rájöttek, hogy ez nem lenne neki való s igy a karánsebesi ka­tonai növeldébe jutott. E nagyon kezdetleges szervezetű iskolában leginkább a katonai pálya legelső kellékeire, vagyis a testi kiképzésre for­dítottak némi gondot, s Klapka csak utóbb, mint hadapród, hadnagy és főhadnagy sajátította el a katonai tudományokat. A tullni utász-iskolában a többek közt Görgei Arthur és Ivánka Imre voltak tanuló társai; ezekkel utóbb, Temesmegye ajánlata folytán, a magyar kir. testőrségbe jut­ván, együtt szolgált. 1847-ben a testőrségből s egyúttal a sereg szolgálatából kilépvén, Kelet-Indiába készült, hol egy benszülött fejedelem se­regében fényes állással kínálták. De az 1848-iki mozgalom ebbeli szándékát megváltoztatta, s a szabadságharcz első napjaiban már a 6-ik hon­véd-zászlóalj soraiban találjuk Szent-Tamás alatt. Komáromban akkoriban még Mercz oszt­rák tábornok parancsnokolt, s a várat megbíz­hatóbb kezekbe kellett adni. Klapka, kit a kor­mány az ottani erődítések kibővítésével bizott meg, egyúttal a helyőrségnek a magyar alkot­mányra való fölesketését követelte s Mercz ellen­kezése daczára keresztül is vitte, ki ezután a várat tüstént elhagyta.

Klapka utóbb a Schlick által Kassánál meg­vert Mészáros helyébe a Felső-Magyarország ezen részében álló sereg vezényletével bízatott meg, melylyel Schlicket Tarczalnál, Keresztúr és Tokaj alatt megverte. A kápolnai csatában, mely Dembinsky ügyetlen s egyoldalú intézke­dései nyomán a magyar seregre nézve nem annyira előnyös, mint dicső kimenetelű volt, Klapka tevékeny részt vett, s szintén azok so­rába tartozott, kik Dembinskynek a sereg fő­parancsnokságától való eltávolítását követelték, a mi csakugyan be is következett. A mint Klapka emlékirataiban maga mondja, Dembinsky be­avatkozása nélkül ő, Görgeivel és Dessewffyvel Windischgratzet alaposan megverte volna, mert az osztrák sereg hibás intézkedések folytán oly helyzetbe jutott, hogy a Guyon hadosztályának megérkezése után alig tudott volna a maga lábán megállni. Isaszegnél úgy látszott, mintha Klap­kát hagyományos szerencséje cserben akarná hagyni. Gyalogságának egy része rossz tölté-

VASÁBNAPI ÚJSÁG. i

I nyekkel lévén ellátva, bátorságát vesztette s I hátrálni kezdett; de utóbb Görgei megjelenése,

ki Klapkát arról győzte meg, hogy az elhatározó lépést itt okvetlenül meg kell tenni, újabb len­dületet adott a küzdelemnek és Klapka, csapat-jait előre vezetvén, az ellenséget visszaszorította. Nagy-Sarlónál Klapka győzelemre vezette had­testét ; tévesnek kell azonban mondanunk azon elterjedt hirt, mintha Klapka akkoriban a Bécs ellen való előrenyomulást követelte volna. Klapka sokkal óvatosabb vezér és katona volt, semhogy ezen különben is merész vállalatot a magyar tüzérség lőszereinek akkori hiánya mel­lett ajánlhatta volna. Ha valaki, úgy Klapka jól tudta, hogy Welden és Wohlgemuth osztrák tábornokok hibái még nem jelentik az ellenség teljes felbomlását és hogy az Olaszországból ér­kező csapatok már a harczvonalba jutottak. Tudta azt is, hogy a Paniutine-féle orosz had­osztály Morvaország szélén Magyar-Hradisch felé nyomul, mi által a magyar sereg vissza­vonulási vonala veszélyeztetve lenne.

Midőn Görgei azon kísérlete, hogy seregével a Duna jobb partján álló osztrák csapatokat meggyengítve, a harcztért Magyarország dél­nyugati részeire áthelyezze, nem sikerült, Klapka 21 ezer emberrel Komárom várába vonult vissza. A várat egy osztrák és orosz csapatok­ból kombinált hadtest tartotta ostromzár alatt a nélkül, hogy a vár bevételére erélyesebb kísér­leteket tett volna. Augusztus 3-án Klapka a helyőrség egy részével oly sikerült kirohanást tett, hogy az ellenséget Győrön túl kergette, ágyúit, pénztárait elfoglalta, s a vár élelmezésé­ben mutatkozó hiányokat pótolta.

A világosi fegyverletétel Klapka merész ter­veit halomra döntötte. Seregét ismét a várba vezette vissza, mire az ellenség parancsnoka őt annak feladására ismételten felszólította. Idő­közben megérkezett Görgetnek Klapkához inté­zett s Paskievics herczeg jelenlétében irt levele, melyben Görgei a történtekről értesíti s egy­szersmind felhívja, hogy tulajdon belátása és legjobb tudomása szerint intézkedjék. A levél, mely, a mint tudjuk, az orosz fővezér s az oszt­rák kormánybiztos jelenlétében íratott, a to­vábbi teendők iránt semmiféle útmutatást sem foglal magában; Klapka a lehető legkedvezőbb föltételeket kötötte ki a vár átadására, mire Haynau azzal válaszolt, hogy az ideiglenes fegyverszünetet fölmondta. Utóbb azonban Bécs­ből kapott utasítások nyomán, a föltétlen fel­adás helyett a helyőrség számára eléggé előnyös föltételeket ajánlott fel, melyek nyomán Klapka Komáromot 1849 szeptember 27-dikén átadta. Haynau október 6-án az egész országban meg­kezdte a mészárlásokat és a komáromi kapitu-láczió leglényegesebb pontjait is megszegte. Klapka egy Londonban kelt levelében azt Hay-naunak oly szavakkal lobbantotta szemére, melyeket tisztességes ember zsebre nem rakott volna. De Haynau kéjutazásra indult s a válasz-szal örökre adós maradt.

Klapka eleinte Hamburgba, s miután a po­rosz régens herczeg az ottani szenátust a magyar emigráczió fogadtatása miatt kérdőre vonta és megfenyegette, Londonba ment, hol első izben mejelent emlékiratait kidolgozta. Ezekben a szomorú események hatása alatt készült emlék­irataiban Klapka bizonyos kérdésekben elfo­gultan itélt, mely ítéletét azonban 1886-ban megjelent «Emlékei»-ben lényegesen megvál­toztatta.

A krimiai hadjárat alatt Konstantinápolyban az ottani katonai köröknek sok nevezetes és értékes útmutatást adott. A török seregbe bizo­nyos egyéni tekintetek miatt, de leginkább azon okból nem akart belépni, mivel közelinek vélte

21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM.

az időt, melyben szolgálatait a haza igénybe vehetné. 1859-ben III. Napóleon császár, ki minden látszólagos ellenségeskedése mellett, melyet Ausztria irányában színlelt, ennnek érzé­kenységét Klapka tényleges alkalmazásával megsérteni nem merte, kéz alatt az ő taná­csait elfogadta, s e szolgálatok elismeréséül Klapka kívánságára a Villafrancai békekötés egyik pontjába felvétette a magyar légió am­nesztiáját.

1866-ban, Bismarck és Napóleon herczeg együttes közreműködése folytán, Klapka szol­gálatai egyelőre csak helyi érdekű kérdésekben, utóbb pedig egy osztrák hadseregbeli foglyokból és szökevényekből összeállított csapat vezény­lete által vétettek igénybe.

Ez a légió nem volt fölötte nagy figyelemre méltó hadi erő, de erős figyelmeztetés volt arra nézve, hogy Ausztria magyar ezredeire teljesen mindaddig nem számíthat, mig csak a nemzet­tel való kiegyezés létre nem jön. A nikolsburgi békealkudozások nyomán a magyar légió fel­oszlatott, s Bismarck ritka erélylyel támogatta ennek érdekeit. Midőn az osztrákok gróf Seher-Thosz légióbeli tisztet, ki véletlenül kezükbe került, ki akarták végeztetni, Bismarck oly hangon követelte Seher-Thosz rögtöni szabadon-bocsájtatását, mely szinte a még alá nem írt békét is újra veszélyeztette.

Klapka, ki 1864-ben egy franczia eredetű nővel lépett házasságra, s Genfben telepedett le, különféle közhasznú vállalatok élén állott, de vele született hiszékenységénél és nagylelkű­ségénél fogva rendesen kizsákmányolták, miért is halála napjáig szegény ember maradt.

1867-ben Klapka az általános amnesztia nyomán hazajött, és, mint az illavai kerület képviselője, Deák Ferencz pártjához csatlako­zott. Ekkor alapítá és szerkeszté a «Századok» czimü politikai napilapot. Utóbb teljesen felha­gyott a közéleti szerepléssel s Budapesten, hol az utóbbi időben szerény visszavonultságban élt, nagy kiterjedésű s abszolút történelmi becscsel bíró levelezésének rendezésével fog­lalkozott. A tavasz kinyiltával külföldön élő családjához akart utazni, de e tervének kivite­lében a halál im megakadályozta.

Kétséget nem szenved, hogy Klapka tábornok után teljesen befejezett, vagy pedig nagy rész­ben elkészült emlékiratok maradtak hátra, me­lyekben, — a mint bajtársi körökben többször monda, — a szabadságharcz némely mozzana­tait, melyek idővel más világításban tűntek föl előtte, tüzetesebben akarta megvitatni.

Régi honvéd.

ÓDA.* A magyar szabadságharczban elesett kecskeméti harczosok emlékünnepére.

Irta Torkos László.

Előre I — Mily hang ? — honnan kél e szózat— Magas mennyekből, vagy mély föld alól ? A lég hullámi tompa ágyuszókat Hoznak nyugot s dél messze tájiról. Kürtharsogásba, mely életre kelti A táj visszhangját, kardcsengés vegyül — Dicső vitézek, lelkünk ünnepelti, Isten hozott I — Ti lengtek itt körül I

Kik lelkesülten mentetek halálba, Midőn mint hősök haltak gyermekek, Félszázados sír éjéből kiszállva Szent ünnepünkhöz elsiettetek. Bár a mi por volt, porba szállá régen, A szellem együtt ünnepel velünk, Előre! — harsog át a sík vidéken, A jelszóról reátok ismerünk.

* Húsz darab aranynyal jutalmazott pályamű.

21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM.

Üdvözlünk itthon, Kecskemét vitézi! Honvédő harczban vérzett bajnokok, Mely híreteknek fényét felidézi, Tölgylomb-díszében a kő itt ragyog ; Hű mása annak, mit ereklyeképen Hálásan őriz számtalan kebel, Bizonyságául, hogy romlatlan, épen Él még, miért százezrek hulltak el!

Él, él az eszme, melyért harczolátok, Halálotokból élet ébredett! — Melynek világa dicsfényt vet reátok, Lobogtatjuk a szent szövétneket. Jelszótok, melytől rettegett az ellen, Küzdelmeinkben minket is vezet, Éjszaktól délig terjed, győz a szellem, Mely egybeforraszt millió szivet!

Hódít alant, fenn a hon drága nyelve, Hű terjesztői: sajtó, iskola ; A buzgó hívek ezreit növelve E két apostol nem lankad soha. Magyar szív, szellem, mint tűz, egyre terjed, Ármányon, gó'gön győznek fegyveri, Ki győzelmétől gyűlöletre gerjed, Az áruló is meghódol neki!

Bérczről a völgybe, völgyről bércztetőre Dübörgve, zúgva száz vonat vezet, Gőz s villám dörgi a jelszót: előre ! Szomszédhatárrá lett nyugot, kelet, Mit termőföld szül, mit mélyéből ásnak, Aranynyal mérik távol nemzetek, — Nem gyarmat már, nem martaléka másnak A mit magyar kar véren szerze meg !

Dicsőült árnyak távolban közelben! Örüljetek, — nem tesped a magyar ! Szabad hazáért lángoló kebelben Hű szíve fényes kincseket takar. Duzzadhat kénye apró zsarnokoknak, Hizlalva gőgjük csúszó szolgaság, Ezer védője támad büszke jognak, S dúló haraggal a nyakukra hág !

Oh, térjetek meg áldott sírotokba, Alhattok békén, drága véreink! Villám ha csattog, szélvész zúg zokogva S hullám fölött a hon hajója ing : A nemzet bizton szembeszáll a vészszel, Mit építettünk, nem lesz puszta rom, Megvédjük híven karral, szívvel, észszel, — S ha kell vérünkkel, mint ti egykoron !!

LEÁNYSZÖKTETÉS AKADÁLY NÉLKÜL. Vig elbeszélés. (Vége.)

Irta Z Ö L D I MÁRTON.

Cumá városáról azt jegyezték föl a történé­szek, hogy noha legjobban tudott lelkesedni Homér verseinek olvasásakor, azért még sem akart testi táplálékot nyújtani az oda tévedt vak költőnek. Az alföldi városok egy része szakasz-tottan igy viselkedik a hazai szinmüvészettel szemben, él-hal érte, de — színházba nem jár.

E tekintetben Balmosy társulata igen pogány tapasztalatokra tett szert, s a derék igazgató, hogy saját szavait ismételjük: hiába küzködött a kétségbeesés árjával.

De meg is látszott a társulat tagjain a defi-czit viharának pusztítása. Ruházatuk a züllött­ség legalsóbb fokát mutatta, a hosszúra nyúlt és hiányosan borotvált ábrázatok szomorú ínsé­get hirdettek.

— Barátom, — kiáltá a komikus, kit humora a koplalások szűk napjaiban sem hagyott cser­ben, — csizmám sarka szabályos derékszögben görbül, kabátom pedig a folytonossági hiányok oly klasszikus lánczolatát képezi, hogy ma-hol­nap csak a «Londoni koldusok*-ban léphetek

= = = =Jg |gÁ|NMlJ[JJSÁG. fel. Hej! mikor volt az, mikor ebben a kabátban a «Párisi arszlánok»-at játszottam!

Iván már negyedik éve ette a vándor-sziné-szet sótalan kenyerét. Egy nap, midőn a próbá­ról hazafelé baktatott, valaki nevén szólítja és pedig nem az új, hanem a régi Berkovics néven. Kíváncsian hátratekint és egy gömbölyű arczú embert lát bizalmasan mosolyogni.

— Hát nem ösmer az úrfi? Én vagyok a Csercser János, a ki huszonöt évig voltam első segéd a Tádé bácsinál ? Ugy-e, hogy meghíztam ? No, maga nem. Hová tette a bajuszát-Iván úrfi ? Hol jár erre? Ejnye, de meg fog a feleségem örvendeni . . . mert most saját üzletem van itt a piaczon. Jöjjön csak, nézze meg: «Vegyes kereskedés a tengeri rákhoz.» Hiába no, ugy sem eresztem el, mig hozzám nem jön.

Azzal feleletet sem várva, szépen karonfogta a bámuló Ivánt s betuszkolta a boltba, onnan pedig családja körébe.

A jeles örmény kereskedőnek az volt a szo­kása, hogy folytonos kérdésekkel támadott, de nem várta be a választ. Nem volt kíváncsi a mások beszédére.

— Persze, — monda, — még nem ebédelt? Annál jobb, nálunk fog maradni. Szereti a töl­tött káposztát? Ki ne szeretné azt a porczióba kötött disznóhúst? Tőlem egyhamar meg nem szabadul. Asszony, hitestárs! Hamar azzal az ebéddel. Nem látod, hogy éhesek vagyunk ? Egy, kettő, be lehet főzni a levest. No, tudom, meg fog Tádé bácsi örülni, ha megírom neki, hogy friss egészségben láttam. Mert ugy-e nincs semmi baja? Az igaz, hogy sovány lett, — no, de nem mindenki olyan mangalicza fajta, mint én meg a feleségem? Mi már ilyenek vagyunk, ugy-e hitestárs ? No, most hamar, egy pohár pálinkát, saját kis-üstömön főtt, Tádé bácsi reczeptje sze­rint. Mekkora levelet írok neki!

— Ne írjon neki semmit sem, kedves Cser­cser úr'. . .

— Ne írjak? Hm. Mért ne írjak? Hiszen azonnal eldönget, ha találkozom vele a gyulai vásáron. Nagyon sokszor kikaptam tőle huszonöt év alatt, hogy az Isten áldja meg a keze járását. Neki köszönhetek mindent. Hanem hát beszél­jen, mi baj van ?

Iván elmondott mindent. A beszédes Csercser egészen néma lett, s olyan kínosan érezte ma­gát, hogy alig győzte a verejtékét törölni.

— Hm, hám . . . persze . . . nem irok . . . vilá­gos, hogy nem irok . . . minek is írnék ? Majd csak azt lessé valaki, hogy én irok. Ejnye, ejnye, de jó, hogy ráakadtam. Tegnap is voltunk a színházban, de hát persze a súgót csak a jó Isten látja. Olyan az, mint az ürge, ki kell önteni, hogy napvilágra kerüljön. No, hanem, mig itt lesznek, nálunk marad. Este együtt megyünk a színházba. Még ma abonálok.

Ebéd után Csercser sietve visszavonult s neki­esett egy nagy árkus papirosnak s azt telehin­tette csodálatos ákombákomokkal. Költői hevü-léssel, s mindenek fölötte költői túlzásokkal tudtára adta Berkovics Tádénak, hogy milyen

; állapotban lelte föl a kedves Iván úrfit, ki három hét óta egy szál heringnél egyebet nem evett.

| Instrukcziókat kért, hogy mit tegyen ? Mikor a levelet föladta, egyenesen a direktor-

! hoz ment. — Két zártszék jegyet akarok abonálni vala-

! mennyi előadásra. — Melyik padban ? — A melyik legközelebb van a sugólyukhoz ?

Igaz a, milyen ember az a súgó ? — Nagyon derék, kedves fiú. A szívem fáj,

hogy neki is velünk együtt kell nyomorogni. De '' hát ilyen furcsa ez a művészi pálya.

355 — Bizony furcsa, mert az a fiú, a ki a maga

teátristáinak sugdos, félmilliomos. — Micsoda? Az Iván ? — Igen, a Berkovics Iván. Nem engedek ab­

ból, a mit mondottam, egy vörös petákot sem. A szegény direktor egészen megtántorodott

erre a hírre. Az ő súgója félmilliomos! Ebbe tisztára meg lehet bolondulni. De mikor olyan derék ember állítja, a ki abonál! Szabad-e az ilyen úrnak a szavában kételkedni?

Még ennél nagyobb meglepetések is vár­tak reá.

IV.

Berkovics Tádé, a mint Csercser János leve­lét elolvasta, olyat ugrott örömében, hogy az öreg gazdasszony «Jézus Mária »-t sikított.

— Mi lelte a nemzetes urat? — Megvan az Iván! Na, kölyök most nem sza­

badulsz ki a körmeimből. Pakkolja be a koffert, tegyen két rúd szalámit bele. Még ma délután utazom. Hozom a kölyköt.

— Biz azt jól teszi. Másnap este nyolcz órakor a Csercser boltja

előtt állott meg a kocsija. Könnyedén leugrott s betoppant a boltba.

— No, te füles, micsoda ostobaságokat irtál nekem össze-vissza? Beszélj, mit tudsz ? A leve­leden nem tudtam eligazodni, azért jöttem magam.

Csercser majd kiugrott a bőréből örömében, s olyan beszédes lett egyszerre, hogy Berkovics kénytelen volt rárivallni.

— Ne fecsegj annyi hiába valót. Hol van a fiú?

— A színházban, súg. A feleségem is ott van ; én is megyek, csak a botot zárom be.

— Mész a ménkőbe. Itt maradsz! — Persze, hogy itt maradok. Jaj, hanem nagy

baj van. Furcsa dolgokat tudtam meg: a fiú szerelmes a direktor leányába s azt mondta, hogy el nem hagyja, ha mindjárt egész Füzes-Berényt a nevire telekkönyvezik.

— Milyen perszona az a leány ? — Csupa arany; úgy játszik a színpadon,

mint egy mókus. Aztán, milyen derék, becsüle­tes. Egész csoda.

Az öreg görög nagy léptekkel kezdett fel s alá járni a boltban. Mint afféle praktikus ember, azonnal tervet koholt, s ízibe végre is hajtotta.

— Te, Jani, hívd csak ide azt a direktort. Majd addig én árulok a boltban.

Csercser huszonöt éven át megszokta, hogy vakon engedelmeskedjék volt gazdájának, most is lóhalálában rohant s alig telt el tíz perez, jött vissza a direktorral.

A két érdemes úr visszavonult a szobába, és igen sokáig beszélt egymással.

— Tehát a leány eljön velem haza. Viszem. A Csercser felesége gardírozni fogja, nehogy valami pletyka legyen.

— Nagyon okosan. — Mi még ma éjjel utazunk. — Előadás után rögtön. — Maga aztán holnap hozza a fiút. Az a

maga dolga. Holnapután lesz a kézfogó, három hét múlva a lakadalom. Semmi teketória. Úgy lesz, a hogy megállapodtunk. Itt egy százas, gondoskodjék tisztességes gúnyáról.

— Minden úgy fog menni, mint a karika­csapás.

Másnap kora hajnalban Balmosy direktor dúlt ábrázattal állított be a gyanutalanúl szen­dergő Ivánhoz.

— Baj van ! Baj van! Iván egy pillanat alatt talpon állott — Mi történt? — Megszöktették a Nellit . . . Az ifjú ijedten a szívéhez kapott.

356 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM.

Erdélyi M. fényképe után rajzolta Cserna Károly.

A GYÁSZMENET AZ ERZSÉBET-TÉREN.

A GYÁSZMENET ELINDULÁSA A KERESKEDELMI MINISZTÉRIUMTÓL. Kimnach László rajza.

BAROSS GÁBOR T E M E T É S E .

21. SZÁM. 1892. xxxrx. ÉVFOLYAM VASÁENAPI ÚJSÁG. 357 •

K E 5 K E K U * ,

KM I.ajos rajza. A KERESKEDELMI M1NISZTERIUM KAPUJA MÁJUS 11-ÉN.

ILLAVA. Dr. Téry Ödön fényképe után.

BAROSS SZÜLEINEK HÁZA.

Dr. Balló Géza pillanatnyi fölvétele. A GYÁSZMENET AZ AKADÉMIA PALOTÁJA ELŐTT.

BAROSS SZÜLŐHÁZA PRUZSINÁN. **• T é r T 0 a S n «•»>****•

BABOSS GÁBOR T E M E T É S E .

Dr. Pattantyús Márton rényképe. BAROSS SZÜLEI.

358 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM.

— Mikor? Kicsoda? — No, ne ijedj meg, — neked szöktették meg.

Nagybátyád, Berkovics Tádé az éjjel fölpakolta... Én ártatlan vagyok az egészben... De az a l e á n y ; . . . képzeld, azt hazudta, hogy már három év óta szeret. Hát hallottál ilyet ?

Persze, hogy hallott. — Ugy-e elveszed ? Tedd meg a kedvemért,

édes fiam. Iván szentül azt hitte, hogy álmodik, de

semmi kedve sem volt fölébredni ebből a ked­ves álomból. Szótalanul követte direktorát, apó­sát, felült a kocsira s még azt is eltűrte, hogy az újdonat új ruhát magára hagyja aggatni.

Épen vacsoránál ült Berkovics, a kis Nelli és az érdemes Cseresemé asszonyság, mikor a direktor beállított Ivánnal.

Az öreg görög tele volt csapongó jó kedvvel. — No, lurkó, ugy-e, hogy értek hozzá, mint

kell mézes madzagot az ember száján keresztül húzni.

— Édes jó bácsikám ! — Csitt. Ott a menyasszonyod, csókold meg.

Majd én azután számolok veled. Gondoskod­tam, ugy-e, kurtavasról, hogy többet meg ne szökhessél tőlem.

Mikor éjfél után a két öreg egyedül maradt kvaterkázni, igy indult meg közöttük az érdekes társalgás:

— Hej, kedves nászom, de jó intrikus színész veszett el magában.

— No no, kedves nász uram, maga is el tudná adni a sirtinget selyemnek . . .

BAKOSS GÁBOR TEMETÉSE. Az elhunyt miniszter érdemeihez s a nemzet

kegyeletéhez méltó módon ment végbe a vég­tisztességtétel e hó 11-én, a mikor is a beszen­telt koporsót tengernyi néptömeg kisérte ki a nyu­gati pályaudvarhoz, hogy onnan másnap szülő­földére, Trencsénmegyébe szállítsák az elhunyt tetemeit s elhelyezzék az illavai családi sírboltba.

12-én reggeli hat órakor indult el a külön­vonat a miniszter földi maradványaival, a gyá­szoló atyafísággal és a főváros küldöttségével. Fél óra múlva egy másik különvonat az el­hunytnak két minisztertársát, gr. Bethlent és Jo-sipovicsot, a képviselőház küldöttségét s a keres­kedelmi minisztérium főbb tisztviselőit szállí­totta. Útközben fekete lobogók és fátyollal be­vont lámpák jelezték a gyászt a vasúti állomá­sokon.

Illaván az állomásépület fekete posztóval be­vont várótermében állították föl a ravatalt a koszorúkkal borított koporsó számára, melyet a nyitrai püspöki helynök fényes egyházi segéd­lettel, megérkezése után, a környékbeliek s a szomszéd megyék küldöttségeinek jelenlétében emeltek vállra s aztán megindult az impozáns gyászmenet az illavai templom felé.

A menet Baross Gábor öreg szülőinek képün­kön is látható háza előtt vitt el. A halott-vivő államvasuti tisztviselők kezéből itt az orszá­gos képviselők vették át a koporsót egész a templomig, melynek sírboltjában már készen várt a nagy halottra örök nyugvó helye.

A fegyintézetet körülzáró falba beépített, két­tornyú kis templomba, mely egészen feketével vala bevonva, harangzúgás és orgonahang mel­lett szállították be a koporsót, magas ravatalra tették, s miután a püspöki vikárius újra beszen­telte, leeresztették a sírboltba, hol pihenni fog, míg a számára tervezett kis mauzóleum, hová elhelyezni akarják, föl nem épül.

A gyászeset által mélyen sújtott szülők, Ba­ross Antal és neje, óvári Pongrácz Natália, kik­nek arczképeit lakóházukkal és Gábor fiuk szülő­házával együtt bemutatjuk, annyira meg voltak törve, hogy nem voltak képesek részt venni fiuk végtisztességtételén. A temetés után lakásukon keresték fel őket a rokonok és a kereskedelmi minisztérium államtitkára, míg a képviselők és hivatalnokok névjegyeiket hagyták nálok hátra. Aszegény öregek fájdalmukban alig tudtak szólni,

csak atyja mondogatá majdnem suttogó han­gon : «Csak a megyét ne hagyta volna el soha, a mire annyiszor kértem, bizonyára még soká élt volna».

A VILÁG VÉGÉN. ,, 4 (Vege.)

Elbeszélés. — Irta Cushing P.

Blackmer csendesen leült, mire a lárma némi­leg megszűnt. Beszélni kellett, de előbb bevárta, hogy ellenfelei szóljanak a tárgyhoz. Nat Green rendkívül furfangos, félig komoly, félig gúnyos s tréfás hangon tartott beszéddel nyitotta meg a vitát; Blackmert nevetséges, hiu és zsarnok embernek mondotta. A második szónok a dolog kényes oldalát világította meg, a mennyiben Vulture-Creek-City lakosai és polgárai kizárólag csak Blackmernek köszönhetik, hogy az egész világ előtt nevetség tárgyává lettek,

— Pokolba Blackmerrel! — Le a zsarnokkal!

«AZT AZ EMBERT, KI NÓRA NEVÉT MÉG EGYSZER KIMONDJA, LELÖVÖM !»

— Lőjjük agyon! — Meg kell lynchelni! — 0 nem törődik vele, mert szeretője van. — Miért nem veszi el! Ilyen és ennél még sokkal durvább kifakadá-

sokat lehetett hallani. Blackmer jól tudta, hogy őt mindezek daczára meg fogják hallgatni s türelemmel végig várta az izgatott tömeg ordítozását. Egyszerre valaki Nóra nevét kiál­totta.

—" Nóra áz én kedvesem! — Green Nóra! Tehát most már a szegény leányra került a

sor, Blackmer helyéről felugorva, revolverét magasra emelte. Ha ezt más valaki teszi, ugyan ezen pillanatban ezer revolvert is szegeztek volna reá, de Blackmerrel senki sem mert szembe szállni.

— Azt az embert, ki Nóra nevét még egyszer kimondja, lelövöm!

A csendet egy hang sem szakította félbe. — Az egyetlen nő úgy szólván még gyer­

mek, ki a mindenható mennyköveit fejetekről elhárította! Úgy vigyázzatok, a ki nevét még egyszer kimondja így jár, ni!

Ez ezzel egy féldollárost a levegőbe hajítva, keresztül lőtte golyójával. Erre a tömeg lel­kes éljenekbe tört ki.

— Bravó, bravó, Blackmer! — Háromszoros éljent a derék John Bulinak! Blackmer fegyverét visszadugta a tokba. Ez­

után beszélni kezdett. Arra kérte őket, hogy még három hétig várjanak. Ezen idő alatt a dolgot elintézii, vagy pedig kimondja, hogy felsült.

— És most, — monda befejezésül Blackmer, — beszéljünk ő róla. Jól mondtátok fiúk, ő az

enyém, s én az övé vagyok. Azt akarjátok tudni, hogy miért nem vettem el idáig ? Azt is meg­mondom. Mivel ő azt mondotta, hogy ne most; a fiúk rossz néven vennék. Várjunk, mig az asszonyok eljönnek. Nos, ezért nem esküdtünk meg, ti pedig őt nyilvánosan megsértettétek!

Leült; nem éljenezték meg; sokan zokogtak, mások szemeiket törülgették, vagy káromkod­tak, de hallgatagon mindannyian megegyeztek abban, hogy az ártatlan nőt, ki velük oly sok jót tett, megsértették.

Midőn Blackmer az értekezlet után haza­ment, útközben Nat Green háza közelé­ben egy csomó emberre akadt, kik valamiről hevesen vitatkoztak. Leginkább azért közelített hozzájuk, mivel sajnálta, hogy Nóra éjjeli nyu­galmát zavarják. Az emberek Blackmer beszédje fölött vesztek össze, s miután a kisebbség érvei­vel nem győzött, birokra került a dolog. Ekkor lépett oda Blackmer. Mihelyt ellenfelei felismer­ték, azonnal reá rohantak. Blackmer sokáig bot­jával védelmezte magát, s midőn ez ketté tört, erős öklével tartotta távol a neki vadult embe­reket, egyúttal pedig azzal akarta őket csillapí­tani, hogy tüstént ismét hozzá kezdett a dolog tüzetes megbeszéléséhez. Válaszul erős ütést kapott fejére, mely félig elkábította. A lármára minden oldalról emberek futottak össze; a vere­kedés mind hevesebb lön, s midőn Blackmer hivei sorakoztak, néhányan lőttek. A vér láttára az emberek végképen megbolondultak.

Ekkor valaki azt kiabálta: — Helyet! Félre az útból! Nat Green volt, ki bortól fölhevülve, egészen

magán kivül, a tömegnek rontott. Egyik kezében revolvert, a másikban hosszú kést tartott. Midőn Blackmert meglátta, egy szökéssel mellette te­remve, rálőtt. Blackmer, kit a golyó nem ért, azt monda:

— Hagyjuk ezt máskorra! Még egy lövés, de ez már bal vállát találta. — Nóra kedvéért, Nat, ne hirtelenkedjél, az

Istenért! De Nat sem Nórával, sem Isten nevének em­

legetésével nem törődve, újra lőtt és a golyó Blackmer jobb karját fúrta keresztül.

— Hiszen ez gyilkolni akar, — dörmögé ma­gában Blackmer, — és villámsebességgel ki­húzva revolverét, lövésre készült. Midőn a retezhez nyúlva fegyverét elsütötte, abban a pillanatban Nóra surrant Nat Green elé és a lövés őt találta szíven.

* * A 80-as évek vége felé véletlenül Dobbsvillebe

jutván, másnap korán reggel lóra ültem, hogy a nagy hírre vergődött fiatal várost, Vulture-Creek-Cityt megnézzem. A ló melyen ültem, erősen sántított, vak is volt, de azért folyton makranezoskodott.

Nem hiába mondta a lócsiszár, kitől egy-két napra kibéreltem: «a ló nem annyira rossz, mint okos, és nem szereti, ha valaki a száját ránczigálja. Tessék magát teljesen rá bízni, fogadom, hogy egyenesen Creekbe viszi*.

Legnagyobb sajnálatomra nem követtem az utasítást, minek az lett a következménye, hogy két órai lovaglás után teljesen elbódultam. Há­rom vagy négy féle csapás is volt előttem, csak­hogy nem tudtam, melyik az igazi. Ekkor jutott eszembe a dobbsvillei lócsiszár intése. Menj, szegény pára, a merre jónak találod, gondoltam magamban, s a kantárszárakat a ló nyakára dobva mozdulatlanul a nyeregben maradtam, A ló természetesen megfordult, miből azt követ­keztettem, hogy ezúttal ismét Dobbsvillebe jutok vissza, de nem csekély meglepetésemre a négy csapás egyikén indult meg, s három órai csen­des ügetés után a Vulture-Creek előtti völgybe értem. A mit ekkor láttam, egyszerre eszembe juttatta a földi dolgok múlandóságát. A virágzó városnak, melynek ezelőtt tizenkét évvel 20 ezer lakosa volt, s mely szám hétről-hétre gya­rapodott, nem maradt egyéb nyoma, mint néhány fa kunyhó; a pompás hatemeletes nagy szállodának egyik romba dőlt szárnya, s a vil­lamos világítás gépháza, gép, kazánok és embe­rek nélkül. Csak a várost kétfelé szelő patak s a magaslatok sűrű erdősége maradtak épségben. Az emberi élet drámája be volt fejezve, s úgy múlt el, mint valami rossz álom.

Egy félig elégett gerendára ülve, mely vala­mikor az egyik gyár tetején lehetett, a régen múlt események fölött gondolkoztam. Egyszer csak egy őszhajú ember állt előttem.

21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. 359

r

t-

<*

NÓRA NAT GREEN ELÉ SURRANT, S A LÖVÉS ŐT TALÁLTA SZIVEN.

— Nagy út van ön előtt, s a nap négy óra múlva lemegy, — szólt az idegen intő hangon.

— Igaza van; ön itt lakik? — Hát úgy néz ki ez a hely, — feleié az ide­

gen mosolyogva, — mintha itt lakni is lehetne ? Éz a halottak városa, a hol csak kisértetek járnak.

— Ön talán a várost ismerte, mikor még megvolt ?

— Angol ember? — Igen. — Mióta ment el hazulról ? — Nincs még esztendeje. Egy hónap múlva

ismét visszamegyek. — Kedves hazám, az Isten áldja meg. — Ámen, és még egyszer ámen. — Nos, ha úgy tetszik, mindent el fogok

mondani. Pedig nagyon furcsa történet. Az idegen mellém ülve, elejétől végig min­

dent elmondott. Élénk színekkel ecsetelte a város fejlődését és gyarapodását s végre oda jutott, midőn Nórát agyon lőtték.

— Azon éjjel véres munkát vittek véghez Blackmer barátai, mert a gazembereket teljesen kipusztították.

— Blackmer is elesett? — Nem, nem. Nat Green halt meg. De tudja-e

mi ölte meg a várost? A borzasztó jelenet után mintegy hat hónapra a petróleum-források egy­szerre kiapadtak. Én előre tudtam, hogy ez lesz a vége. A sok éhes ember addig ásott és vájkált a föld gyomrában, mig a forrásokat szerencsé­sen el nem temették s most az olaj másfelé, tán néhány ezer mérföldnyire nyitott magának utat. De most jöjjön velem. Földiek vagyunk, meg­mutatom lakhelyemet.

Utána mentem. Az erdő közepén egy csinos kis faház állott.

— íme, itt lakom. A nagy kert kerítésén belül gyönyörűn zöldelő pázsitos helyen egy sír állott, fehér márvány kereszttel és kőlappal, melyen e szavakat olvastam.

•Itt nyugszik Blackmer Nórája.» — Kicsoda ön? — kiálték első felindulá­

somban. — Én Blackmer Rikhárd vagyok. Bolond

milliomosnak neveznek, mivel az ő sírját őr­zöm . . . .

RÁKÓCZI HAMVAINAK MEGTALÁLÁSA. 1876 márczius 27-én volt kétszáz esztendeje

H. Bákóczi Ferencz születésének A szabadság-harcz bujdosó fejedelme messze hazájától végezte be viszontagságos, de dicső életét, s idegen földben adták át az örök nyugalomnak. Magyar ember mindig a szíve mélyéből fakadt kegyelet­tel gondolt az utolsó nemzeti fejedelemre, s forró óhajtása volt, hogy hamvait haza hozzák a haza földjébe. Volt arról szó többször, de foga­natosítása késett. Mikor végre Magyarország

visszanyerte önrendelkezési jogát, Zemplénme­gye megemlékezett ismét nagy fiáról s 1873-iki tavaszi közgyűlésén lelkesülten elhatározta, hogy dicső fia s bujdosó társai hamvainak hazahoza­tala érdekében megtesz mindent, együttes eljá­rásra szólítja föl a törvényhatóságokat, és az országgyűléshez fordul. Zemplénmegye haza­fias indítványát a megyék magukévá tették, s remélni lehetett, hogy a kétszázados évfordulóra a hamvak hazakerülnek. Szlávy József akkori miniszterelnök is rokonszenvesen fogadta az eszmét, s érintkezésbe tette magát a külügymi­nisztériummal.

Az eszmét a lapok is melegen pártolták. Thaly Kálmán, a Rákóczi-korszak érdemes búvára, több czikket irt már korábban is a hamvak hazahozatala érdekében. Ugyanő volt, ki később annyit fáradozott, hogy a fejedelem nyugvó helyét kikutassák, s a kinek fáradozá­sait évek múlva csakugyan siker is követte s a kinek szívós kitartása azt is elérte, hogy har­madfél év előtt jelenlétében felbontották Rákó­czi sírhelyét, s meggyőződhetett a hamvak meg­lételéről. De hogy ez megtörtént, csak most mondhatta el, a történelmi társulat jubiláris közgyűlésén. Elmondta, hogy hallgatásra volt kötelezve ő és jelen volt társa, Fraknói Vilmos püspök is. Nagy érdekű az előadás, melyet erről tartott. Adjuk abból kivonatosan a következő­ket. Szlávy miniszterelnök közbejárására gróf Ludolf akkori konstantinápolyi osztrák-magyar követtől az az értesítés jött, hogy Konstantiná­polyban nincsenek meg Rákóczi hamvai. Keres­ték már azt 1849-ben a magyar menekültek is, hogy a régi temetőből máshová vigyék, de a sírt üresen találták. Thaly gyanakodott ennek való­ságában, de Szlávy miniszterelnökségének meg­szűntével a diplomácziai tárgyalások is abba maradtak. Thaly, mint magán ember kezdett utána járni, hogy Rákóczi nyughelyét kiderítse. Csakhamar rájött, hogy a menekültek a camp-grandei temetőben Rákóczi udvari orvosának díszes sírját vélték a fejedelemének. Pedig az sem volt üres, hanem a halott külön boltozat alatt nyugodott és később rá is találtak. Thaly érintkezésbe tette magát a franczia követséggel is, hogy ha netán Rákóczi eltemetésére vonat­kozó okiratok volnának a követség levéltárában. De ez a levéltár elégett. Azt azonban megtudta Thaly, hogy Rákóczi sírját 1839-ben a Saint-Bénoit templom sírboltjában fölnyitották s a csontokat épségben találták 1888-ban tehát maga utazott el Konstantinápolyba, s igyeke­zett a templom őreivel, a franczia lazaristákkal és főnökükkel, Lobry supérieurrel bizalmas viszonyban jutni. Lobryt Thaly már 1888-ban megnyerte a Rákóczi sírja fölbontása eszméjé­nek A rendfőnök határozottan állította, hogy 1839 óta a sír felbontva nem volt, akkor felbon­tották a fejedelem anyjának Zrínyi Honának sírjával együtt, hogy a hamvak ottlétéről meg­győződjenek. De hogy a templom melyik pont­

ján van sír, nem tudták bizonyosan. Páter Lobry hajlandó volt Thaly előtt is felbontatni a sírt, a mit azonban csak a konvent engedélyével tehetett meg. Erről csak Bárczay Oszkár kama­rás tudott még, ki Thalynak segítségére volt a kutatásban. Titoktartást kellett igérniök.

1889-ben az akadémia a Korvinák kutatására bizottságot küldött Konstantinápolyba, melynek szintén tagja volt Thaly, ki most Fraknói Vil­most is beavatta a titokba. Bonetti palmyrai ér­sekkel a konstantinápolyi patriárkha helyettesé­vel is megismerkedtek, a ki Fraknóit igen meg­szerette, s a ki később segítségükre is volt czél-jok elérésében. Thaly fölkérésére szept. 9-ikén Fraknói elment Lobryhoz, hogy a sír felbon­tására fölkérje. Lobry a rendi engedélyt már megnyerte, s beleegyezett; Bonetti érsek megerő­sítette az engedélyt, maga is jelen kivánt lenni, kikötvén, hogy a sírbontás zárt ajtónál történ­jék, mindenről mélyen hallgatni kell két évig s agitácziót a hazában nem indítanak a hamvak elszállítása végett. Ez utolsó pont volt a legsú­lyosabb, de bele kellett egyezni, hogy a hamvak megléteiét konstatálni lehessen. Thaly törté­nelmi visszaemlékezések szempontjából október 6-án szerette volna fölnyittatni a sírt, azonban ez épen vasárnapra esett, mikor a templom egész nap nyitva van. Másnap, október 7-ikón történt meg a sír fölnyitása.

A iíáfco'czi'-czimerrel ellátott oltár előtti sír­lapot nyitották föl először, az alatt találtak is csontvázat, de nem a fejedelemé volt, mert Rákóczit bebalzsamozták, koponyáját az orvo­sok meglékelték, hogy az agyvelőt eltávolítsák, mint ezt Mikes Kelemen részletesen leirja. A talált csontváz Thaly véleménye szerint a feje­delem legidősebb fiáé, az 1738-ban meghalt Bákóczi Józsefé. Thaly a Mikes leírására tá­maszkodva, a Zrínyi Ilona falba helyzett emlék­táblája alatti déli főfal felbontását ajánlotta. Lobry más helyet mutatott, mint a melyről beszélik, hogy ott nyugszik a fejedelem. A talaj-koczkák alatt ásattak tehát. Koporsó nélküli női csontvázra találtak. Gróf Bercsényi Miklós fele­sége, gróf Csáky Krisztina lehet. A Zrínyi Ilona sírtáblája alatt folytatták most a kutatást. Egész száraz port ástak ki, s két lábnyi mélységben két koporsóra találtak. Fedele nem volt egyik­nek sem, hanem száraz porfölddel, törmelék­kel valának borítva. Az 1839-iki bolygatás nyo­mai meglátszottak. Az egyik hatalmas nagy koporsó, a fejedelem is nagy magas ember volt; a másik kisebb. A bizalmas munkás már gyer­tyavilágnál dolgozott, s most a kisebb koporsó fejtül eső részéről kezdte elhárítani a földet és törmeléket, és csakhamar egy szép fehér női koponya tűnt elő, Zrínyi Eonáé. Csak néhány csont darab volt még a koporsóban; ruha fosz­lány, ékszer semmi. Már Mikes Kelemen meg­írta, hogy mikor a fejedelmet anyja mellé te­mették, csak koponyáját találták meg. De azt is irta, hogy a koponyát a fejedelem koporsójába tették. Ebben tévedett Mikes, a ki, úgy látszik, nem volt jelen.

tMost, — így folytatja Thaly, — hozzáfogtunk a nagy koporsó tüzetes kutatásához. Födele ennek sem volt már, — csak egynehány elkor­hadt darabja. Valószínűleg 1839-ben, midőn fölfeszegették, roncsolták volt szét ezt is. Máskülönben maga a hatalmas térfogatú ko­porsó ép állapotban van még; a mi nem is csoda: mert czédrusfából készült. Kívülről haj­dan selyemmel volt bevonva; ennek nyomait itt-ott még megtalálták rajta. Hoszsza a koporsó­nak 1 méter 92 cm., Bákóczi igen magas terme­tének megfelelően.

«A törmelék óvatos elhárítása után csakha­mar előtűnt a koponyának kidomborodó alakja. Valami elbarnult foszlányok takarták, melyeket vastag porréteg lepett. De megnyugtató volt mégis látni, hogy az 1839-iki sírfelbontók a visszahelyezéskor ezt a szent főt legalább beföd­ték, habár csak szövetdarabbal is. A mint a fej körvonalait megpillantok: Lobry rendházfőnök tüstént leszállott az üregbe s a munkást félre-állitá, magának, mint a sírbolt főőrének tartván fenn a jogot, hogy a fejedelem koponyáját ko­porsójából a saját kezeivel emelje ki s nyújtsa át konstatálás czéljából Rákóczi történetírójá­nak Fraknói barátomat odaszólitám, hogy ezt az ünnepélyes jelenetet szemlélje.

«Lobry a koporsó mellé térdelve, kezeivel nagy óvatossággal fúrt be a porha földbe, a fej alá, melyet aztán — ugy, a mint be vala bur-

360 VASÁRNAPI ÚJSÁG.

kolva, a nyakrészeket is ellepő foszlányokkal együtt — lassan megmozgatott, gyöngéden ki­emelt, s átadá nekem, a sírgödör szélén lehajolva várónak. A drága koponyával két tenyeremben, néhány lépéssel odább, a föhajót elválasztó kor­látig mentem, a hol világosabb volt. Fraknói, Lobry, Vachette, Droitecourt, Romon, stb. — mind papok — körülvették az egyetlen világi embert, engemet, s minden szót visszatartva, élénk érdeklődéssel várták az eredményt. A por­tól megtisztított, idöbarnította puha foszlányok, a mint lassan kiburkolgatám, elkezdettek arany-ezüstszinben csillogni. Vizsgáltam. Eégi, rend­kívül finom s szép, fátyolszerű lenge selyem­szövet volt, arany-ezüst szálakkal. Eredetileg a szemfedő volt, mint a koporsóban talált többi maradványai is bizonyították. Lebontogatva a foszlányokat, kitűnt alóluk a szép, gömbölyded formájú, hatalmas alkotású, sötét-barnás színű koponya s az alsó állkapocs is alatta. Csak a koponya tetejét, fönt a középen, födte még va­lami. Vizsgáltam; egy kis kerekded, papsipka-

sedés ragyogott s diadalmasan mondották: «Ime, tehát mi híven megőriztük a dicső hős­nek, nagy királyunk szövetséges társának, gond­jainkra bizott hamvait! Az osztrák ráfogás alap­talansága be van bizonyítva! . . .»

«Mi a koponyának megvizsgálása és oltárra helyezése után folytattuk a koporsó átkutatását, hol a szent hamvak és a szemfedő- s öltöny­darabok egészen össze valának vegyülve a föld­törmelékkel, de azért a holttest fekvő helyzete szerinti rendben találtattak föl. — Azon részei­ből a koporsónak, a melyekben a vállak, karok, mell és derék nyugodtak: vegyest a pompás szemfedőlepel kisebb-nagyobb foszlányaival fe­jedelmi biboröltözetnek elég épen megmaradt darabjai kerülének elő. A fejedelmet XV. Lajos korabeli fényes franczia öltözetben temették el.»

. . . A hamvakat visszarakták, a :ir felbontá­sáról jegyzőkönyvet vettek föl. Másnap a temp­lomban rendben volt már ismét minden. Thaly a supérieur engedelmével néhány emléktárgyat hozott a Eákóczi koporsójából magával.

21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM;

E G Y V E L E G . -•'• A lemetszett virágokat, ha már hervadni kez­

denek, igen egyszerűen lehet felfrissíteni oly módon, ha a szárból egy darabot levágunk s azonnal forró vízbe teszszttk. Ily felélesztés azonban rendesen csak két ízben sikerül egy-egy virágon.

* Nagy csirkeköltő-telepek vannak a Nilus part­jain. Száraz, légmentes téglákból épült házakban & tojásokat 36° C-ra melegítik és 24 óra alatt 4—5 ízben megforgatják. Különösen márczius—május hó­napokban költik így a csn-kéket, évenkint mintegy 75 millió darabot.

* A tüsszentést és köhögést — irja egy doktor— meg lehet akadályozni, ha az idegeket az orr mellett vagy közvetlenül a fülek előtt megnyomkodjuk. Szamárhurut esetén ez az egyszerű mód nem hasz­nál, de mégis enyhíti a bajt, ha egyúttal a lábat is megöntözzük. Sok betegnek hasznára szolgálhat az ily egyszerű gyógykezelés.

*Alegrégibb papírpénz, melyet jelenleg a British-múzeumban őriznek, 1368-ból való s khinai eredetű. Európában csak 300 évvel később kezdtek papírpénzt nyomatni.

•

S;|

RÁKÓCZI KOPORSÓJÁBÓL VALÓ EREKLYÉK. Eredeti fényképről.

1. Aranyskófiumból fonott csattok. 2. Szemfedu-foszlínyok arany, a ezüstszálakból selyemfátyolba szüte. 4. Jeruzsálemi A GALATAI ST.-BENOIT-EGYHÁZ OLTÁRA, MELY ELŐTT RÁKÓCZI HAMVAI oWasó, drágakő- és lignum sanctum-szemekből. 5. Amoulette. 6. Aranyzsinór Rombkapesoló 7. Aranypaszománt-szegély. NYUGSZANAK

forma, már színehagyott, ritkás, hálószerű se­lyemzsinórkával, a koponyához — és egykor tán az áll alá — való megerősítésre. Sejtettem már rendeltetését: nyilván a koponyának kifű­részelt darabját kötözték ezzel vissza helyére a bebalzsamozást végzett orvosok, hogy a Rodos­tóból Konstantinápolyba szállítandó holttest fejéről, a hosszú tengeri úton a hajó hánykodá-sakor, továbbá a sírba leeresztéskor, ezen elvá­lasztott csontrész le ne váljon. Sejtelmem nem csalt; a kis kerek selyemhálót a fejtetőről lever vén: íme, csakugyan ott találtam a koponyának kifűrészelt, gerezdforma darabját, pontosan be­illesztve helyére. Ezzel a fej azonossága kétség­telenül konstatálva volt. Ujjaimmal nagy vigyá­zattal kiemelve a kifűrészelt koponyarészietet, fölmutattam, — s leírhatatlan érzelmekkel, a kitörő öröm lelkesedésével kiáltám: — «A feje­delem feje! . . . La tété du Prince! . . .»

«Meg volt tehát, ott volt kezeimben az oly rég keresett drága fő, a legnemesebb magyarok egyikének feje. II. Rákóczi Ferencz hamvait megtaláltuk 1 . .. Mindnyájan a legnagyobb örömben törtünk ki; a derék Lobry és a többi lazarista atyák orczáin, szemeiben öröm, lelke-

Mikor Thaly és Fraknói eltávoztak, a supé­rieur, bizalma jeléül, visszaadta a titoktartásról aláirt reversálist, a kikötött két év alatt azon­ban — sőt tovább is — nem szóltak semmit.

Thaly a magával hozott tárgyakat egy do­bozba zárta s ráírta, hogy halála esetén csakis 1891 okt. 7-ike után bontható föl. «Mindazon­által künhagytam, — mondja Thaly, — három ereklye tárgyat: 1. Rákóczi olvasójának keresz-tecskéjét, a melyet, mint egyházi férfiúnak s a kutatásokban hü társamnak: Fraknóinak ad­tam, ki azt igére : aranykeresztbe fogja foglal­tatni. — 2. Ugyanazon olvasóból az achát-kő szemet, melyet magam foglaltattam aranyba, s óralánczomon hordom. — 3. A halhatatlan szabadsághős szemfödőjébó'l egy szép arany s ézúst-rösettet; ezt egy év múlva, 1890. október havában elvittem Turinba, s azon hó 18-kán általadám Kossuth Lajosnak: hogy II. Eákóczi Ferencz, az ő historikusa által küldi azt neki, — Magyarország és Zemplén vármegye XVHI-ik századi legdicsőbb fia küldi koporsójából, Ma­gyarország és Zemplén vármegye XTX-ik századi legdicsőbb fiának. A nagy hazafi meghatva, mély kegyelettel fogadá el.»

: A gyémántot szikla-repesztésre már a chaldeaiak és a régi rómaiak is használták, valamint az egyip­tomiak a 14-ik dynastia idejében. Később azonban teljesen elfeledkeztek erről s csak 185 i-ben egy Her-mann nevű párisi mechanikus gondolt reá s két év­vel azután Leschot alkalmazta Genfben bányamun­kában. A találmány igen gyorsan tökéletesedett; 1863-ban Gilbóra Painesvilleben az első körfűrészt alkalmazta gyémánt-fogakkal. Legújabban Frombolt Félix az eddig használt fekete gyémántok helyett jegeczedett «Boort» nevű hulladék gyémántot hasz­nált fel, mely nyolczszor oly olcsó, mint a fekete gyémánt. Külön szerkezetű géppel nemcsak a kör­fűrészeknél, hanem a reszelő és fúró eszközöknél is lehet alkalmazni. Az új szerkezetű 2 méter átmérőjű gőzfűrész a kőzetben egy perez alatt 40 centiméter­rel nyomul előre s így, ha a Simplon-alagut fúrásá­nál ezt használnák, a 20 kilométer hosszú alagutat legkésőbb hat esztendő alatt el lehetne készíteni.

* Lóhúst áruló mészárszék már 180 van Paris­ban. Ámult évben ugyanitt 21,219 lovat és 229' sza­marat vágtak le s összesen 4615 tonna (á 20 mázsa) húst árultak el 20 centimétől 1 frankig terjedő áron. A húsnak csak egy harmadát árulják el frissen, a többit már előre elkészítik, olykor megfüstölik vagy kolbászszá alakítják.

21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÜJSÁG. 361

Góró Lajos rajza. KLAPKA GYÖRGY A RAVATALON, A KEREPESI-TEMETŐ HALOTTAS HÁZÁBAN.

GRÓF TELEKI SÁNDOR. 1821 — 1892.

Hetek óta érkeznek már hol az aggasztó, hol ismét megnyugtató hirek Teleki Sándor gróf egészségi állapotáról, mely iránt oly nagy az érdeklődés országszerte. S most jön a szomorú tudósítás, hogy a szabadságharcz vitéz ezredese, egy nappal Klapka tábornok elhunyta után ki­szenvedett s vele a legcsodálatosabb életpályák egyike ért befejezést.

Egy életpálya, minőhöz hasonlót ritka regény­hősnek gondolt ki a költő. Életpálya, melynek lefolyását hiven megírni alig is lehet, annyira gazdag az eseményekben, tarkánál tarkább vál­tozatokban. Maga Jókai, a nagy mester is be­vallja, hogy erős tanulmány volna egy biográfia-írónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a kontinensen, ki együtt élt, mulatott és harczolt a földrész minden művelt és barbár nemzetei­vel, járt ágyútüzön, forradalmakon, tengervi­haron keresztül sértetlenül; jó barátja volt Viktor Hugónak, a két Dumasnak, Lisztnek, Petőfinek és századunk egyéb versíró, éneklő, zenélő, képfestő; szoborfaragó, politizáló és hadakozó neveseinek, segített Garibaldinak or­szágokat hódítani s más nagy embereknek lég­várakat építeni; értekezett királyokkal és csá­szárokkal Magyarország sorsa felöl s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; tele szedte a mellét érdemrendekkel azért, hogy ne viselje, bejárta egész Európát azért, hogy fölfedezze, milyen szép kilátás van a koltói ha­lomról a kis «Buba» szőke feje fölött elnézve.

Külsőleg is a legfeltűnőbb jelenségeknek volt egyike, a ki hófehér hajkoszorújával, mely tar­fejét köríté, a mely sima volt, mint a márvány, hófehér szakállával, mely az élet és egészség pírjától majd kicsattanó szép, férfiasan markáns arezot vett körül; valódi szeladon, hatalmas vál­lakkal, sugár termettel, elegáns, ruganyos járású lábakon, bármely szalonban feltűnt volna. Csak utolsó éveiben lett kissé termete görnyedtebb s mozgása bádgyadtabb.

Es ez a külső teljesen hü kifejezője volt lelki világának, mely vidám volt és derűs minden viszontagságok között s ragyogott, szikrázott a szellemtől, az eleven, játszi kedvtől. Ez volt írói egyéniségének is alapvonása, s ez tette any-nyira kedveltté, annyira népszerűvé a magyar irodalomban.

A Vasárnapi Újság, melynek olvasói többször találkozhattak pezsgő humorú czikkeivel, jel­lemzését ifjúkori barátjának, a még előtte el­hunyt Sámi László nagynevű kolozsvári tanár­nak jeles tollából közölte, mely alkalommal életének is fölsoroltuk főbb vonásait Most, mi­

dőn a szomorú tudatás halálát jelenti, legyen elég ez utóbbiakat röviden érintenünk.

Gróf Teleki Sándor 1821-ben született Ko­lozsvárott, jan. 26-án. Tíz éves koráig falun, Nagy-Sármáson nevekedett. 1830-ban szülői beadták a kolozsvári kegyesrendi szerzetesek konviktusába s itt töltött öt évet. 1835-ben Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit elvé­gezve, Maros-Vásárhelyre ment a kir. táblához jurátusnak, hol az ügyvédi vizsgát is letette. Innen aztán Berlinbe ment egyetemre s meglá­togatta Halléban, Jénában, Boroszlóban is az egyetemeket.

1841-ben Lichnovszky Félix herczeggel, ki karlista generális volt, Portugalliába és Spanyol­országba ment; Barczelonában elfogták s csak a már világhírű Lesseps Ferdinándnak, akkor franczia főkonzulnak közbenjárására eresztették el a halálos büntetés elől. Francziaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, hol folytatta tanulmányait; de itt az akkor már mindenfelé ünnepelt Liszt Ferenczczel megismerkedvén, vele ment Oroszországba s onnan Parisba.

Hazajővén, Kővárvidéke megválasztotta egyik követének. E vidék főkapitányi állásában találta az 1848, a mikor is beállt közhonvédnek a X-ik honvédzászlóaljba. Ezzel ment le Becske­rekre, honnan Kossuth fölparancsolta Pestre, s annak kérésére újra megyéjébe ment, mint főka­pitány és kormánybiztos. Mint ilyen jelen volt a deési futásnál, hol Bem átvévén a sereget, maga mellett tartotta meg, kinevezvén őt őrnagy­nak, majd ezredesnek, végre az erdélyi hadse­reg felügyelőjének.

Jelen volt a világosi fegyverletételnél, onnan vitték az aradi várba, honnan véletlenül szaba­dult s bujkált az arad-, csongrád-, békésmegyei tanyákon, mig végre mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa, álruhában menekült Belg­rádba, onnan Konstantinápolyba. Ezalatt itthon a császári haditörvényszék vagyon- és életvesz­tésre ítélte, s annak módja szerint föl is akasz­tották — szerencsésen in effigie.

Napóleon államcsínyje után őt is kiűzték Francziaországból. Londonba ment s onnan Jersey szigetére. De innen is száműzték Hugó Viktor hires deklarácziója miatt. Ekkor Hugó­val és a többi hontalanokkal megtelepült Guernesey szigetén. A krimi hadjárat végével Törökországba ment, onnan Svájczba, hol meg­nősült, házasságra lépvén Bickersteth Johan­nával, lord Longdale leányával.

1858/9-ki mozgalmak idején ismerkedett meg, Nizzában Garibaldival, szolgált alatta az 1859-ki hadjáratban s később is Szicziliában, Kalábriá-ban és Nápolyban, s egyik legvitézebbike volt a marsalai ezer hősnek.

Tizennyolcz esztendei száműzetés után került vissza hazájába, a midőn a koronázáskor kihir­detett amnesztia folytán elkobzott vagyonát is visszanyerte s azóta többnyire Koltón élt, gaz-

GRÓF T E L E K I SÁNDOR.

362 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 21. SZÁM. 1892 xxxix. ÉVFOLYAM.

dálkodva és Írogatva, nagybecsű emlékei között, melyeket a nagy világban jár tában finom ízlés­sel és ritka müértelemmel gyűjtögetett; i t t élt e szép és annyi édes emléktől megszentelt he­lyen, melyet 1848-ban jó barátjának, Petőfinek engedett át, a ki itt tölte mézes heteit, három hetet , melyről azt írá, hogy «testvérek közt is megért há rom mennyországot*.

Házasságából négy gyermek származott, Sán­dor, László, János és Blanka, a kit m á r halálos ágyán adott össze az ifjú Noszlopyval, Szilágy­megye főszolgabírójával.

Müvei, melyek oly kedveltté tették nevét, tEmlékeim» és «Ujabb emlékeim* czím alatt négy kötetben összegyűjtve is megjelentek. Le­velezéseiből s föl nem jegyzett elbeszéléseiből és elmés mondásaiból, melyek nagy része köz­szájon forog, még legalább ugyanannyit lehetne összegyűjteni.

Hetekig volt már fekvő beteg s ez alat t több­ször érkezett már halála híre is. De nem volt való. Az öreg katona nem akart meghalni s még az utolsó nap is azt mondta fiának: «még nem halok meg.» Délután még a hírlapokat is föl­olvastatta magának. Halála előtt fél órával kér-d e z é : «A mai újságot elhozták- e? I t t van B l a n k a ? Hogy v a n ? Nem is szól, csak hallgat. E l van rendezve m i n d e n ? Akkor jó éjszakát!* Aztán csendesen elaludt és — nem ébredt föl többé.

LONDONI DIVATLEVÉL. London, május 12-én.

ESTÉLYI RUHA.

Míg más években a tavaszi divatok minden különös változás nélkül a lejárt téli évad divatjához csatla­koztak, az idén formára, szövetre és díszítésre nézve lényeges eltérések mutatkoznak. Mig a múlt télen a ruha színével összevágó paletot-kat viseltek, mosta­nában minél eltérőbb szinű fichu-k és Talmá-k vannak divatban. A több mint tíz évig nélkülözhet-lennek tekintett plissé most a lomtárba kerül; he­lyette kivágott volant-okkal, ujjnyi vastagságú zsinó­rokkal, vagy lépcsőzetesen egymásra rakott bársony szalagokkal díszítik a ruhákat. Tüll, csipke és Guipure-himzések a mostani évadban nagy szerepet játszanak. E szakban valódi remekműveket lehet látni, s az ember csakugyan nem csodálja, ha a gaz­dag nővilág ama gyönyörű szöveteket megveszi, melyeknok valódi értékök mindig megmarad. Cluny és Torchon csipkék créme, ivoire és beige színekben az idén még sötét szinű kabátkáknál és könnyű köpenyeknél alkalmaztatnak. Legdivatosabb jelenleg ! a szürke szín, s habár az egyszerűség elvét — leg- j alább alapvonásaiban — megtartják, vagyis szürke szinű ruhát viselnek, ennek dereka azonban már j színes zubbony Chaugeant de Soie-ből, húsz centi­méter széles fehér csipkegallér, selyemújjak hasonló csipkékkel bevonva, egyszóval a legpazarabb Wat- | teau- divat.

Sétára az orosz paletot, látogatásoknál a nehéz selyemből készült Wafíeotií-paletot marad divatban. Az orosz szabásnál az eddigi mintákat tartják szem előtt, s a mennyiben az orosz szarafant mint egyszerű házi öltönyt használják, nekünk az egész orosz i majmolás ellen legkisebb kifogásunk sem lenne. Csakhogy Parisban most már nem csak a ruhák sza- I basát, hanem a szövetek minőségét és színeit is a I szentpétervári ódonszerű viselethez alkalmazzák. Ügy hiszem, hogy a franczia-orosz barátság raegla- i jsulásával, mely a Ravachol-féle dynamit-merényle-tekkel tényleg már be is állott, az orosz divat a : ruhákban is le fog tűnni. A franczia előkelő világ a Mária-Luiza idejében divatozott szabásokhoz ragasz- i kodik s az ember némely teremben csupa 1800-ból ! való női alakokat láthat. Az ily módon divatba ho­

zott rövid derék nélkülözhetővé tenné a fűzőket, de ezektől a mi hölgyeink semmi szín alatt nem tud­nak megválni, s így a hosszú kürasz fűzőváll helyett a rövid Mária-Antoinette-fíiző járja, habárakkoriban fűzőt senki sem viselt. Vájjon általánosan elterjed-e ezen mindenesetre kissé exczentrikus divat, ez oly kérdés, melynek eldöntését a nyár folyamán várjuk. Londonban mindig a Watteau-féle szabást köve­tik, még pedig némely nem igen szép módosítással s mint képeink mutatják, a ruhákból valami határo­zott jelleget alig lehet kivenni. A magas puffokkal ellátott ujjak, a nyak körül elálló csipkegallór, Erzsébet királyné korszakára vallanak, mely illúziót azonban a franczia selyem ing s szűk szoknya telje­sen elrontják. Magától értetődik, hogy az orosz, Mária Antoinette, Mária Luiza és Watteau-féle ruhá­kat kalap nélkül kell szemügyre venni, mert a leg­újabb kalapformák sem az egyik, sem a másik divat­hoz nem valók. A divatárusnő édes keveset törődik Worth vagy Robinson terveivel, és rajzaival, hanem tulajdon belátása és szeszélyei szerint állítja elő az ezer féle szinű, alakú és szövetű kalapokat, s így könnyen megtörténik, hogy a fej franczia, a derék angol, a szoknya orosz, s a czipő, széles, alacsony sarkával angol divatot mutat. Valóságos nemzetközi keverék, minden határozott jelleg nélkül. De végre a szem mindenhez hozzá szokik s így remélhető, hogy ezen egyveleget is nemsokára valami nagyon ész­szerű divatnak fogjuk tartani, holott az magában véve a legnagyobb képtelenség.

Csak az ékszerek veszedelmes divatja marad meg továbbra is a maga költséges formájában. Mogyoró­nyi nagyságú gyémántok a fülben, mesés értékű brillant-lepkék, félholdak és csillagok a fejdíszben, hármas sorú gyémánt füzérek a nyak közül, rubin­tokkal, fekete gyöngyökkel kirakott karpereczek — mindezt a valódi divathölgy nem nélkülözheti, sőt a ki teheti, ezen drágaságokat három-négyféle kiadásban bírja. Streeter ékszerész a minap kiszámí­totta, hogy Londonban egy udvari fogadás alkalmával a hölgyek s legmagasabb uraságok mintegy 3 millió font sterlinget érő drágaköveket viselnek. Pedig ilyen­kor legfeljebb 5—600 személy szokott megjelenni. Ezen tőke kamatjain évenként legalább háromezer szegény családot fenn lehetne tartani. Hja, de a divat erre nem gondol. Alice.

A B É C S I N E M Z E T K Ö Z I Z E N E - E S SZÍN­

M Ű V É S Z E T I K I Á L L Í T Á S .

A bécsi Práterben, ugyanazon a helyen, hol 1873-ban a világkiállítás volt, érdekes nemzet­közi szakkiállítás nyílt meg május 7-ikén: zene-és színművészeti kiállítás. Már most, a kiállítás kezdetén, elmondhatjuk, hogy kiválóan sikerült, mert a tanúságos, sőt részben a tanulmányo­zásra is alkalmas tárgyak özönén kívül, ügyesen tudták összeszedni mindazt, a mit a zenével és színészettel összefüggőleg látni és hallani csak­nem mindenki kíváncsi. A kiállítás sikereért főkép egy magyar születésű nő, Metternich Pau­lina herczegnő, a merész lovasbravourjaival ma is emlegetett Sándor gróf leánya, érdemiette ki az első elismerést, ugyanaz a nő, ki — fájda­lom ! — hazájától távol az osztrák fővárosban értékesíti közügyekre nézve ritka rendezői tehet­ségét és tapintatát .

A bécsiek, kiknek városa a zene kultiválása terén különösen a múl t század közepe óta állan­dóan a legelső helyek egyikét foglalta el, már régebben terveztek ily kiállítást s legközelebb Mozart halálának százados évfordulója alkal­mából, de a tervezet mindenkor meghiúsult s csak most Metternich herczegnő valósította meg sokkal fényesebben, min t kezdetben hitték. Az ő vezetése alatt külön női és férfi bizottságok vet­tek részt a rendezésben, a férfi bizottság elnöke Pallavicini őrgróf, a nőié Kilmansegg grófnő volt. A kiállítást május 7-én maga a király nyi­totta meg nagy ünnepiességek között.

A régi viliágkiállítás idejéből megmaradt Botunda központja a kiállításnak is, s ez óriási épületben a központtól keletfelé a drámára, nyugat felé a zenére vonatkozó tárgyak helyez­tettek el. A mi ide nem fért el, pedig olyan na­gyon sok volt, külön épületekben állíttatott ki, melyek nagyobb része egyenesen e czélra készült. A nyugati kaputól szép út vezet el ez épület­tömb központjához, melyet egy kiállítási színház és egy óriási hangversenyterem alkotnak. A többi épületek között nevezetesebbek egy khinai színház (Marmonek építész műve), melyben khinai és japáni színészek játszanak s részben más mutatványos darabokat és balletteket ad­nak elő, továbbá a Liner amerikai panorám íja, többféle vendéglő és sörcsarnok s érdekes új­donságként egy Schenker nemzetközi utazási

ügynöksége által felállított idegenek szalonja, mely száznyelvü falragaszon hivja fel a világ minden részéből várt vendégeket, hogy termeit ingyen használják s e termekben csinos olvasó-szoba, telefon, táviró-, posta-, pénzváltó-hivatal van, tolmácsok és kalauzok állanak rendelke­zésre, utasításokat adnak a kirándulásokról s vasúti- és gőzhajó-jegyeket árulnak a világ minden részébe. Á legérdekesebb rész mind­ezek között egy a kiállítás czéljával m á r ke-vésbbbé összefüggő látványosság, Bécs egy részé­nek a «Hoher Markt» czimü nagy térnek plasti-kus bemutatása, a mint ez egy hasonkoru kép szerint 1685-ben volt. Ez az ősrógies tér most a népies mulatságoknak s «Wurstlprater»-féle szini előadásoknak színhelye.

Maga a kiállítás főtárgya, a zene és színmű­vészet történeti bemutatása, párat lan gazdag, habár természetesen főkép csak az újabb korra vonatkozik s a nemzetközi jelleg daczára tú l -nyomólag szerepelnek benne az osztrákok és

OTTHONI ÖLTÖZÉKEK.

németek ; az utóbbiaknak bizottsága, Lajos bajor berezeg vezetése alatt , valóban kitett ma­gáért. Az ó-korból jóformán csak egy kiváló tárgy van, de ez valóban bámulatra mél tó : görög szö­veg- és zenekönyv a Krisztus születése előtti első századból. A világhírű «Beiner papyrus» egyik töredéke ez, mely Euripides Orestese egyik kardalának szövegét, hangjegyeit s teljes parti túráját tartalmazza ; az egyetlen fenrnaradt emlék a görög zenéből. Sokkal gazdagabb már a középkori emlékek gyűjteménye, érdekes­nél érdekesebb régi kéziratok, hangjegyek, zene­eszközök, képek s más tanulmányozásra érde­mes tárgyak vannak itt, többek között az első nyomtatott hangjegy, melyet a római Szent-Cecilia-egylet küldött be. Minél közelebb ju tunk korunkhoz, annál gazdagabbak lesznek a gyűj­temények, úgy, hogy a zenészét klasszikusainak, köztük Liszt Ferencznek is, már külön terme­ket rendezhettek be s a Wagner Bikhárdra vo­natkozó emlékek számára külön pavillont épí­tettek. Nagy gyűjtemények vannak a fejedelmek s történeti nevezetességű egyének hangszereiből és esetleges zeneműveikből, különösen kitün­tetve Nagy Frigyes sokat emlegetett fuvolája, továbbá a szerencsétlen Mária Antoinette hár-fája és pianinója. Egyes gyűjtők kiállításai között talán a legbecsesebb Eothschild mesés értéket képviselő gyűjteménye olasz hegedűk­ből. Képek, szobrok, kéziratok s más emlékek megszámlálhatlan számmal vannak, köztük Mo­zart zongorája és hegedűje s Beethoven eredeti kéziratai között a világhírű 9-ik symphoniáé. A színpadi kellékek és bútorok minden neme a színházi látcsőig, számtalan változatban látható s természetesen igen sok színházi tervrajz is.

f

21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 363 Leggyengébben van képviselve az ethnografiai rész s különösen az Európán kívül élő művelet­len népek zenéjére vonatkozó tárgyak és művek.

Ezt a hiányt azonban némileg pótolja az az intézkedés, hogy a már fentebb említett kiállí­tási színházban és hangverseny-teremben valódi nemzetközi előadásokról van gondoskodva. Mindkét épület hatalmas arányú s bizonyos tekintetben mintaszerű. A hangverseny-teremben, melyet Marmonek épített, 2200 hallgató fér eí s ezenkívül van hely 150 zenésznek s 300 tag­ból álló énekkarnak. Még nagyobb a kiállítási színház, melynél Bécsben is csak a nagy opera terjedelmesebb. Az épületet külön e czélra Fellner és Helmer, az ismert bécsi színház­építők készítették renaissance styl-ben s oly alakban, hogy különö­sen a rotunda-épület nyugati ka­pujától nézve festői képet nyújt. Betonirozott.részben asbest lapok­ból álló falai teljesen tűzmentesek, szellőztetése kitűnő, villamos vi­lágítása van s oly sok kijárata, hogy a közel 2000 embertömeg, mely bele fér^három perez alatt eltávozhatik. Érdekes a belseje is. Mintegy 1600 ülő hely van benne, de csak egy karzattal, színpada rendkívül mély s a zenekar föld-alatt fedve van, mint a beyruthi színháznál. Ebben az érdekes színházban a kiállítás öthavi tar­t ama alatt minden nap lesz elő­adás és pedig időről-időre más­m á s színészek által. A híres párisi Comedie francaise, Mas-cagni olasz opera-társasága, a ma-

előfizetőinknek ünnepi emlékül június 6-án küldünk meg, külön is kapható lesz, egy pél­dány 40 kr.-jávai.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A történelmi társulat emlékkönyve. Megjelent:

«Emlékkönyv a magyar történelmi társulat negyed­százados fennállásának évforduló napján, 1892 má­jus 15-ikén tartott ünnepélyes közgyűlése alkal­mára. » A múlt vasárnapi diszgyűlés tárgyai vannak

A ZENECSARNOK-

útján és az ólombányákban való vérlázító bánásmód­ról s egyáltalában az oroszországi állapotoknak a művelt világ előtt a legutóbbi időkig sikeresen titkolt legsötétebb részleteiről. Leveleit egy fogolytársa hozta magával. Jakszakov két év alatt meghalt. A kötethez a levélíró több rajza szolgál illusztrácziónl. Ára 1 frt.

• BudaiHírlapi czimen Andreánszky Jenő szerkesz­tésében új társadalmi heti lap indul meg, mely főkép a budai részt érdeklő ügyekre fordítja figyel­mét. A mutatványszám e hóban jelenik meg, elő­

fizetési ára egész évre 4 frt 40 kr, fél­évre 2 frt 20 kr, s ez összeg a kiadó­hivatalba, Bécsikapu-tér 7-ik szám küldendő.

KÖZiNTÉZETEK ÉS EGYLETEK.

A történelmi társula t 25 éves jubileuma. Huszonötéves fennállása évfordulóját ünnepelte a történelmi társulat e hó 15-ikén, rendkívüli köz­gyűléssel, az akadémia dísztermében. A társulat 1867-ben május 15-ikén szervezkedett, hogy a hazai történet­írás anyagának felkutatására, feldol­gozására szövetkezzék. Hatása meg is látszott nemsokára történetírá­sunk felbuzdult munkásságán és egészséges irányán, mely aztán egyre erősbödött és fejlődött, ma pedig virágzik. A díszgyűlés nevezetes tárgya volt Thaly Kálmán felolvasása

A KIÁLLÍTÁSI SZÍNHÁZ. A KHINAI SZÍNHÁZ.

A BÉCSI Z E N E - ÉS SZÍNMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSBÓL.

gyár nemzeti színház tagjai s számos más tár­sulat felváltva fognak itt működni, köztük né­mely különlegesség is pl. a brixleggi passiójáté­kosok s Junkermann plattdeusch szinész-társa-sága.

Egyszóval látni és hallani való van e kiállítá­son elég. E mellett azonban természetesen a gyomorról sem feledkezünk meg, jelesen kitűnő franczia vendéglő van itt s egész sereg sörcsar­nok, melyekben pilseni és bajor sört és egyéb söröket, s más italokat is mérnek.

A «VASAKNAPI U J S A G " K O R O N Á Z Á S I E M L É K S Z Á M A .

A « Vasárnapi Újság* a maga részéről szin­tén méltókép akarván megünnepelni újabb tör­ténetünk legfontosabb eseményének, az új kor­szakot alkotó koronázásnak 25 éves évforduló­ját, rendkívül megnagyobbított tartalommal, teljes 4 íven fog megjelenni, a koronázásra vo­natkozó számos illusztráczióval, melyek jó része a koronázás alkalmával egyidejűleg készült, de még eddig nem volt közzétéve. É szám több mint 30 képpel lesz illusztrálva s e képek 16 ol­dalnál többet fognak betölteni lapunkban, úgy hogy ez emlékszám — egy egész terjedelmes füzet, — gazdag kiállítás tekintetében is ritkítni fogja párját irodalmunkban. E szám, melyet

a 150 oldalra terjedő kötetben: gr. Szécsen Antal elnöki megnyitója, a titkári jelentés, Thaly Kálmán és Nagy Imre felolvasásai, a társulat alapszabályai, tisztviselőinek, tagjainak névsora. Közli a Bákóczi koporsójából való ereklyék rajzait is. Innen vettük át lapunk mai számába.

Két könyv Szibériáról. Az amerikai Kcnnan György «Szibéria» czimű könyve másfél év előtt mindenfelé nagy feltűnést keltett, mert közvetlen tapasztalás után irta le benne a szibériai politikai foglyok menrendítő sorsát. E munkának befejező kötete «Száműzöttek sorsa Szibériában» czimen jelent meg most Deubler József kiadásában (Bécs és Budapest) magyar nyelven, Zempléni P. Gyula for­dításában. Folytatja az embertelenségek sorozatát, megtoldva a politikai foglyok ama sorsával is, mely az elfogatás után vár rajok Oroszországban. A szibé­riai foglyok elbeszélése után leírja az orosz fővárosban levő Péter-Pál-erőd tömlöczeinek életét is. A könyv ára 80 kr. — Másik köDyv is jelent meg Szibériáról: »A szibériai ólombányákból' czím alatt, melyet a Pallas-társulat adott ki. Vaszilij Jakszakovnak, a IL Sándor czár megöletésében való bűnrészesség vádjára örökös kényszermunkára itélt orosz tanárnak, a számkivetés útjában és a szibériai ólombányákban, úton-útfélen talált papirrongyocskákra, ólomdarab­kákkal titkon írt leveleit tartalmazza az orosz igaz­ságszolgáltatásról, a ezámüzöttekkel a számkivetés

II. Rákóczi Ferencz hamvairól. A Kákóczi-kornak érdemes történetírója azt a meglepő esetet adta elő, hogy nemcsak sikerült megtalálnia a fejedelem és anyja hamvait, hanem 1889 október 7-ikén föl is ásatta azokat. Ott vannak a hamvak Konstanti­nápolyban, a galatai Saint-Benoit templomban, hol a franczia lazarista szerzetesek őrzik.

Gr. Széchen Antal elnök nyitotta meg a közgyű­lést, s megnyitó beszédében a történetírás feladatai­ról szólt, valamint arról a hatásról, melyet a törté­nelmi társulat gyakorolt a helyes feladatok irányának tisztázására. A történetírás csak akkor felel meg feladatának, ha elég részletesen dolgozza fel tárgyát, a mellett azonban helyesen csoportosítani is tudja. Ez oly sokoldalú szellemi foglalkozás, melyet csak munkafelosztás alapján lehet megközelíteni. A munkafelosztás emez eszméje volt bizonyos tekintet­ben alapja a történelmi társulat megalakulásának. Nem abban az értelemben, mintha kizárólag, vagy csak kiválólag is a történelmi anyag és adatok gyűj­tésére szorítkoznék, hanem igenis abban, hogy a ha­zai történelem beható részletezését vallja főfeladatá­nak, melynek lelkes és beható teljesítése megbízható talajt készít elő az összefoglaló hazai történeti iro­dalom számára és életrevaló elemeket nyújt az álta­lános történelmi eszméknek, melyek irodalmi érvé­nyesítése, ily elemek előkészítése nélkül, könnyen tévessé vagy meddővé válik. A történelmi társulat beható részletezéssel tanulmányozza az eseménye­ket és korszakokat; a tSzázadok»-ban és a • Törté­nelmi tár*-\>&IÍ egy negyedszázadon át fölötte becses anyagot gyűjtött, melynek érvényesülése a 'Magyar történelmi életrajzok*-ban mutatkozik a legjobban.

364 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 21 . SZÁM. 189a. XXXIX. ÉVFOLYAM.

"• '.,. •1»

Szilágyi Sándor, a társulat nagyérdemű titkára a társulat huszonötéves működését adta elő, ismertet­vén azokat a régibb törekvéseket, melyek a történet­írás végett érdekközösségbe igyekeztek vonni a ma­gyar historikusokat. A történelmi társulat megala­kulására az első értekezletet 18J7 febr. 2-ikán tar­tották Ipolyi Arnold lakásán. Azután egy bizottság Horváth Mihálynál folytatta az alapszabályok meg­szerkesztését. Május 15-ikén volt a megalakult tár­saság első közgyűlése, mely Horváth Mihály beszé­dével rryilt meg. Elnökök lettek gróf Mikó Imre, Horváth Mihály és Ipolyi Arnold, titkai- pedig Thaly Kálmán.

Thaly Kálmán, a társulat alelnöke foglalta el most a felolvasó asztalt. II . Rákóczi Ferencz hamvairól szólt, s noha két óránál többet vett igénybe előadása, lankadatlan figyelemmel kisérték előadását, melyet egyik czikkünk ismertet.

Végűi Nagy Imre olvasott föl »A dunántúli törté­vet kedvelők' -ről, kik a hatvanas években a hazai tör­ténetírás előmozdítására alakultak társasággá s elis­merésre méltó tevékenységet fejtettek ki. Ezzel az érdekes ülés véget ért.

A magyar tud. akadémia e hó 16-iki ülésén Than Károly elnöklete alatt, szaktudományi előadá­sok kerültek napirendre.

Dr. Tlianhoffer Lajos a harancsikos izomrostok idegeiknek fejlődéséhez szolgáltatott újabb adatokat. Utána Klug Nándor 1. tag olvasta föl dr. Landauer Ármin élettani intézeti tanársegéd értekezését az izmok érző és véredénymozgató idegeiről. Than Károly bemutatta Bugarszky István dolgozatát: • Vizsgálatok a kémiai statisztika köréből.» Végül Krcnner József bemutatta Simányi Károly műegye­temi tanársegéd kristálytani dolgozatát Caurioni hegység (Afrikában) bányáiból származó Azuritról.

A Jószív-egyesület közgyűlése e hó 13-ikán ment végbe. Tisza Kálmánné úrnő elnökölt és szá­mos tag volt jelen.

Az évi jelentést dr. Hajduska Emil titkár olvasta fel. Az egyesület a lefolyt évben 7600 frt segélyösz-szeget utalványozott és kivételesen 7800 frt kölcsönt is adott a balassagyarmati árvízkárosultaknak. Az évi kamatjövedelemből még mindig fenmarad eset­leges segélyezésekre 13.975 frt 87 kr. Az árvamegyei Ínségesek javára is első volt a segélyezők között az egyesület. Az egylet alapító tagja és pártfogója Ba­ross Gábor halála felett érzett fájdalmának a köz­gyűlés jegyzőkönyvileg adott kifejezést s az özvegy­hez részvétiratot intéz. A közgyűlés végűi Ivánka Imre indítványára Tisza Kálmánné elnöknek buzgó működéseért köszönetet szavazott. — A közgyűlést követő választmányi ülésen Tisza Kálmánné elnök bejelentette, hogy újabban Kis-Mogyorós, Kába, Felső-Almás és Rakamaz tűzkárosultjainak, utólagos jóváhagyás reményében összesen 1500 irtot küldött, a bereg- és zólyommegyei Ínségeseknek pedig a budapesti malmok által adományozott 255 zsák lisz­tet juttatta. Helyesléssel vette tudomásul az igaz­gató választmány az elnöknő ez intézkedéseit, vala­mint azt is, hogy az egyesület legújabban 26000 írtért 4°,o-os magyar földhitelintézeti záloglevelet vásárolt. Ezzel együtt az egyesületnek 476,000 frt névértékű értékpapírja és 23,000 frt készpénze van. Végül az elnöknőnek felhatalmazást adtak arra, hogy a legközelebbi ülésig esetről-esetre 2000 frtot fordíthasson segélyezésre.

EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Az egyetem ünnepe. A budapesti tud. egyetem

e hó 13-ikán ülte meg újjáalakításának évforduló­ját. Az ünnepélyen jelen volt gr. Csáky közoktatás­ügyi miniszter is Berzeviczy államtitkárral.

Az isteni tisztelet után a dísztermében gyűltek össze, hol b. Eötvös Loránd rektor az ünnepi beszéd­ben a természettudományok tanításáról szólott, s fejtegette, hogy a tanárképzés ügyét vissza kell adni az egyetemnek, egyea szakokban a műegyetem­nek. Foglalkozott a fizika tanítánákak jelentő­ségével. Intézeteinkben még nem pezseg az a tudo­mányos élet, mint nyugati szomszédaink hasonló intézeteiben. Csak kevés hallgató válik el egyete­münktől tudományosan annyira megerősödve, hogy később még önállón is haladhasson. Ennek oka nagy részben mind a tanároknál, mind a hallgatóknál az idő hiánya. A rektor beszédét nagy éljenzés kisérte. Utána dr. Beöthy Zolt bölcsészetkari dékán kihir­dette a pályázatok eredményét, s a rektor adta át a díjakat a nyertes tanulóknak.

Püspök-beigtatás Debreczenben. A tiszántúli egyházkerületi közgyűlés e hó 17-ikén nagy ünne­pélyességgel avatta fel Kiss Áron püspököt. A város zászlódiszt öltött.

Vállyi János főgondnok bejelentette a püspök­választás eredményét, s felhívta a püspököt az eskü-tevésre. A közgyűlés tagjai a kollégiumból a nagy templomba vonultak, hol hatezer főnyi közönség gyűlt össze. A felvonulás ritka szép látvány nyújtott. A püspök imádsága után felesküdött. A három leg­idősebb esperes a térdeplő püspökre tette a kezét.

A főgondnok a püspöki jelvényt, a pecsétet átadta a püspöknek, a ki ezután egyházi programmját adta elő, mely a vallásosság, erkölcsiség és áldozatkészség fejlesztésében, a presbiteri elvnek és protestáns egyházjogoknak védelmében egyesül. Végül a gyü­lekezetet megáldotta s a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Az ág. ev. egyházat Prónay b. felügyelő, Sárkány Sámuel püspök, a testvér egyházkerületeket Kun Bertalan püspök, Szász Gerő, Czike Lajos és Kenessey; a helybeli hatóságokat Dégenfeld, Simonffy, Puky, Ssighy, Szesztina, stb. vezették. Dél­után négyszáz terítékű bankét volt, melyen a katona­ság és a helybeli kath. papság is megjelent.

MI ÚJSÁG? A szabadságharcz nagy emlékeit idézték föl

minden magyar ember szivében a legutóbbi napok. Május 21-ikén máskor is megüli a főváros lakossága Budavár 1849-iki bevételének emlékezetét. Most gyász között közeledik ez a nap. A szabadságharcz egyik nagy alakja, diadalmas csaták hadvezére, Ko­márom hősi védője, Klapka György is elköltözött immár az élő emlékek közül. Egy nappal később utána sietett Teleki Sándor ezredes, a ki a magyar szabadságharcz után végig küzdötte az olasz szabad-ságharczot, később pedig a toll embere lett, s iratait, szeretetreméltó egyéni tulajdonait ismerték és ked­velték országszerte. Távol a központtól, Koltón élt, s N.-Bányán halt meg. De itt az ország fővárosában is, hol épen Klapka ravatalát állították föl, bánatos érzés­sel adóztak Teleki Sándornak, a ki grófi czímét nem viselte, de azért igazi magyar főúr volt, műveltség­ben, modorban, előkelőségben.

A szabadságharcz nagy alakjai közül Klapka volt az egyedüli, a ki itt halt meg köztünk, a kit az ország fővárosában temettek el. Batthyány miniszterelnök temetése már egy vértanú hamvainak beszentelése volt. A hős katona az «István föherczeg» fogadóbeli szerény szállásán hunyt el, hirtelen, a nélkül, hogy valaki csak gondolhatott volna is végének ily gyors bekövetkezésére. Családja távol Francziaországban él. Temetését az országos honvéd-egylet vállalta ma­gára, mint azt gr. Szapáry miniszterelnök a képvi­selőház e hó 17-iki ülésén bejolentette, mikor az el­nöklő gróf Andrássy Tivadar az ülés végén tudtul adta a történelmi férfiú halálát. Holttestét a fogadó­ból a következő éjjel kiszállították a kerepesi-úti te­mető halottas házába. E miatt a képviselőház május 18-iki ülésén éles felszólalások történtek, mert nem sikerült kieszközölni, hogy a halottat a nemzeti mú­zeum előcsarnokában helyezzék ravatalra. Szemére vetették a miniszterelnöknek, hogy gr. Csáky köz­oktatásügyi miniszter ezt megengedte, de ő ellenezte. Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök azt a felvilágosí­tást adta, hogy ő nem rendelte el a holttest kiszál­lítását a városból; de a múzeumot nom tartotta al­kalmas helynek, mert az előtt most Arany szobrának fölállítására készülnek, tehát nem lenne elég hely nagy temetés rendezésére. Különben nem fogja meg­akadályozni, hogy az elhunytat valamely középület­ből temessék el. Klapka ravatalát az alatt fölállítot­ták a temető halottas házában, s egész nap sokan zarándokoltak, hogy megtekintsék még egyszer azt az embert, a kiről a história beszél. Egyik képünk e ravatalról fölvett halotti képét tünteti föl Klapká­nak. Este lezárták a halottat s másnap reggel behoz­ták a belvárosi plébánia-templomba, ott helyezték ravatalra. A temetést e hó 19-ikének délutánjára tűzték ki, de az özvegy és fiai távirati úton egy nap­pal későbbre kívánták, hogy ők is jelen lehessenek.

A fővárosnak épen közgyűlése volt e hó 18-ikán s Báth Károly főpolgármester meleg hangon emléke-

! zett meg Klapka haláláról. A közgyűlés kifejezte i fájdalmát s elhatározta, hogy koszorút helyez a i koporsóra. Sirjáúl díszhelyet jelöltek ki a kerepesi-I uti temetőben Deák mauzóleuma közelében, mind­

járt Trefort miniszter sirja mellett. Jókai a «Nem-zet» hasábjain felhívást intézett a magyar hölgyek-

I hez, hogy «veszendő zöld ágak helyett fonjanak i olyan koszorút, mely még a nemes érczből készült-j nél is maradandóbb legyen. «Gyűjtsünk öszsze I egy alapítványt — irja: — Klapka koszorújának

czime alatt, olyan gyorsan, a mint a hazafi fájda-| lom szétterjed minden szivekben, mely alapítvány­

nak czélja legyen magyar ifjak kiképeztetése a Ludo-viku akadémiában arra a pályára, melyen az elhunyt hős nevét halhatatlanná tette. Fénynyel, ne gyász-szál kisérjük hősünket sírjába.»

Már a képviselőház e hó 18-iki ülésen belevegyült j a gyászba a politika. A közönség sem vette jó né­

ven, hogy a halottat előre a temetőbe szállították.

A függetlenségi párt pedig elhatározta,^ hogy Klap­kának ál'araköltségen való eltemetését kívánja a képviselőháztól még pedig ugy, hogy a kormány és törvényhozás rendezze, a honvédség kivonuljon ; sir emlék az ország költségén emeltessék; a temetés pedig elhalasztassék, hogy a vidéki honvéd-egyletek is megérkezhessenek.

A holttestnek a plébánia templomba szállítása re°rgel 9 órakor történt üvegfalas halottas ko­csin, s az utczán járók mind nagyobb csoportban csatlakoztak a kísérethez. A templomban díszes ra­vatalt állítottak s 10 órától kezdve tömegesen kereste föl a közönség a templomot. Lábtól helyezték egy­kori harczi kardját s egyéb honvéd katonai jelvényt. A ravatalra Damjanich tábornok özvegye is küldött koszorút. Szülővárosa, Temesvár, Telbisz polgár­mester vezetése alatt küldöttséget indított a te­metésre.

A képviselőház május 19-iki ülése előtt megjelent a házban a miniszterelnöknél Klapka haza érkezett fia, György és soká beszélt a miniszterelnökkel. Egy átalán hosszas tanácskozások folytak a függetlenségi párt részéről teendő indítvány fölött, úgy, hogy az ülés 10 óra helyett csak 11 óra után nyilt meg. Ez alatt elhatározták, hogy a temetést elhalasztják má­jus 20-ika délelőtti 11 órájára. A házban nyughatat­lan hangulat uralkodott. Eötvös Károly tette meg a függetlenségi párt részéről az indítványt. Gr. Sza­páry miniszterelnök úgy találta, hogy az indítványok ellentétben vannak a már hozott határozatokkal. A ház tagjainak és a kormánynak utasítást adni, hogy a temetésen jelen legyen, nem lehet, de a kormány tudni fogja kötelességét; azt pedig, hogy a honvéd­ség kivonuljon, a ház nem mondhatja ki. (Zaj.) Kérto, hogy a ház térjen napirendre az indítvány fölött. Gr. Apponyi az Eötvös indítványa mellett szólott és azok pontonkinti tárgyalását kérte. Az elnök ezután elrendelte a szavazást, mely nagy zaj közt történt. A szavazásnál a jobboldalon is többen' ülve maradtak, s az elnök kimondta a határozatot,-hogy a többség nem kívánja tárgyalni Eötvös indít­ványát. Az ellenzék hevesen zúgott, hogy nem volt többség. Tehát megszámlálták a szavazókat, mialatt többen érkeztek az ülésre. A napirendre térés mel­lett tizenegy szótöbbség volt, 94 szavazott 8í ellen.

A temetés május 20-án d. e. 11 órakor ment végbe. Óriási közönség lepte el azokat az utczákat, melye­ken a gyászmenet elhaladása ki volt tűzve, különö­sen a plébánia-templom környékét, melyben a rava­tal föl volt állítva s a beszentelés történt. A teme­tésre megérkezett Klapka özvegye is két fiával, Györgygyei és Ernővel s a templom első padsorá-ban foglalt helyet. A végtisztesség tételre összegyűl­tek közt ott voltak a miniszterek közül gr. Szapáry Gyula, Bethlen András gróf, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, Josipovich; Szapáry Géza főudvarmester, igen sokan a főrendiház tagjai közül, — s a képviselő­ház igen sok tagja pártkülönbség nélkül, Pulszky Ferencz, Báth Károly főpolgármester, az írói és mű­vészi világ számos tagja, az országos honvédegyle­tek, a kecskemétiek, temesváriak, szabadkaiak kül­döttségei, felsőbb tanintézetek hallgatói és egyletek testületileg, majd egy csoportban az 1866-iki magyar légió tagjai, köztük Mogyoródi ezredes, Károlyi Tibor és István grófok, stb.

A rövid ideig tartott egyházi szertartás végeztével, a hatfogatú díszes gyászkocsira emelték a koporsót, s a koszorúkat két kocsira rakva megindult a gyász­menet. A koporsó mellett a honvédmenház tagjaiból alakult díszőrség s az egyetemi kör tagjai haladtak, a koporsó mögött haladt az özvegy egyik fia karján s a gyászoló rokonság, ezután az előkelőségek, élü­kön a miniszterekkel. A képviselőház tagjai után mintegy 30 honvédtiszt, köztük törzstisztek is, s több honvédhuszár önkéntes haladt. Utánok jött az egyetemi kör egy csapatja zászló alatt. A menetet egy szakasz lovasrendőr zárta be. A gyászmenet az eskütérről a Ferencz-József rakparton indult a vám­ház körút felé, B oly nagy volt, hogy eleje már a Bókus-kórháznál járt, a mikor a vége a Múzeum-körútról bekanyarodott a Kerepesi-útra. A temető­be 2 órakor ért a menet. A temetőben is egész a sírig sorfalat állt a közönség. A sírnál Tisza László tartott gyászbeszédet a honvédegylet központi bi­zottsága nevében, majd Üegré Alajos beszélt a hon-védsególyző egylet nevében. Az egyetemi dalkör a • Szózatot* énekelte mialatt a koporsót lebocsátották a földbe, s nemsokára új sír domborult a temető­ben ismét egy jelesünk hamvai fölé.

Emlékkönyv. Kecskeméten e hó 21-ikén a sza­badságharcz emlékünnepét ülték. Ekkor leplezték le az 1848—49-iki csatákban elesett kecskeméti harczo-sok emlékére készült márvány táblát. Ez alkalomra ifj. Bagi László, a város főjegyzője emlékkönyvet szerkesztett, mely díszes kiállításban, változatos tar­talommal, sokak közreműködésével jelent meg. Az emléktábla fölállítására az is serkentőül szolgált, hogy a Mollináry-ezred a Bosznia elfoglalásakor elesettek emlékére táblát illesztett a kecskeméti nagy templom homlokzatába. Elhatározták tehát, hogy a templomba a szabadságharcz emlékét is befa-

21. SZÁM. 1892. xxxrx. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 365 lazzák. Az intéző bizottság Lestár Péter polgármes­ter és Bogyó Pál apátplébános elnöklete alatt meg­alakult, s csakhamar kétezer forint gyűlt be. Az emléktáblát a budapesti Gerenday-czég készítette 1227 írtért, Pataky Imre rajztanár terve szerint; az elszavalandó ódára pedig 20 arany pályadíj tűzetett ki. A táblát, melynek képét az albumból közöljük, alól domborművű csoportozat foglalja el, két nemtő 1848 és 1849-ik évszámmal a pajzsokon; az előbbi reménynyel tekint föl, az utóbbi tört karddal kezé­ben, szomorún hajtja le fejét. A táblát fegyvereket, széttört rablánczokat ábrázoló faragványok díszítik, s az egészet koszorú fonja körül, szalagjain a diadal­mas csaták helyének nevével.

Az emlékkönyvben Bagi László szerkesztő írja le a tábla történetét, Hajagos Illés pedig «A magyar szabadságharcz és Kecskemét* czímen nagyobb dol­gozatot közöl. Erre következik Torkos László pálya­díjat nyert ódája, melyet mai számunk is közöl, aztán Hám Sándor dicséretet nyert költeménye. Majd ismert írók és költők rövidebb hosszabb köz­leményeivel találkozunk. Vadnai Károly, Lévay József, Komócsy József, Bákosi Jenő, Radó Antal, Szabó Endre, Ábrányi Emil, Szabolcska Mihály, Erődi Dániel, Kozma Andor, Endrődi Sándor, Gás­pár Imre, Bartók Lajos, Herczeg Mihály, Hiador, Gömöry Frigyes, stb. írtak verset és prózát. Az emlék-albumot Tóth László kecskeméti nyomdája Ízléssel állította ki s ára 1 frt.

A koronázási jubileum. Magyarország közeledő nagy ünnepélyeiről a berlini lapok is rokonszenvesen emlékeznek meg. Berlinhői külön vonat is indul Budapestre, s mint a berlini lapok irják, sokan ké­szülnek az utazásra.

Június 8-ikán, a jubileum napján az ünnepélyes hálaadó istentisztelet délelőtt 10 órakor lesz a buda­vári helyőrségi templomban. A nagy misét és Te Deum-ot Vaszary Kolos herczegprimás fogja tartani püspökök segédletével. A herczegprimás assziszten-cziájával együtt az esztergomi bazilika kincstárában őrzött legdrágább egyházi ornátust fogja használni. A mise alatt az operaház magánénekesei s énekesnői közreműködése mellett az operaház ének- és zenekara adja elő a zenei részt, melynek rendezését gr. Zichy Géza intendáns vállalta magára.

A disz lovas-bandériumba újabban 18-an jelent­keztek, úgy hogy eddig már 160 lovas és 23 dísz­kocsi részvétele van biztosítva a menetben. A király ő felsége jun. 6-án a nyugati pályaudvar indulási oldalán fog kiszállni fél 3- kor s ott várnak rá a főméltóságok és a küldöttségek. A fáklyás szerenád, melyet a más énekesekkel megszaporított budai dalárda ad, este 9-kor lesz a királyi palota udvarán. Június 1-én este a kivilágítás sokkal fényesebb lesz minden eddiginél s a készületekhez már hozzáfog­tak. A három diadalkaput a három budapesti villam-világitási vállalat világltja ki, villamos reflektorok lógják továbbá megvilágítani a Dunát s a budai korzót is. A király a kivilágítás alatt kikocsiz a városba, Budán a íánczhidig, a pesti oldalon le a vámházig s a körutakon, az Andrássy-uton körül ismét vissza a palotába. Ekkor, adott jelre meggyújt­ják a tűzijátékot a lánczhidon, a Dunán és Gellért- ' hegyen. Tervbe van véve, hogy a Svábhegyen és a j Széchenyi-hegyen örömtüzeket is gyújtanak. Június j 8-ikán délelőtt 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet; j déli 12 órakor pedig az országgyűlés két házának, a ; törvényhatóságok küldöttségeinek és Budapest fővá­rosának fogadása a király által; délután 3 órakor népünnep; este fél 8-kor díszelőadás az operaház­ban. Június 9-dikén estély az udvarnál.

József föherczeg családjáról és tengeri kirándu­lásairól szóló múlt heti közleményünk kiegészítéséül fölemlítjük e helyen, hogy egy további fénykép a • Deli. fedélzetén ábrázolja Mária Dorottya főher­cegnőt , a mint a kormány-keréknél mosolygós

arczával áll, mellette fenséges anyja, Klotild főher-czegasszony űl, mögötte áll József föherczeg, mellet­tük a két fiatal föherczeg: elől József Ágost, mögötte a szintén mosolygó László, míg Mária Dorottya bal oldalán Sztáray grófnő, Klotild főheiczegasz-szony udvarhölgye, Széchenyi gróf a föherczeg kama­rása, Zerbs százados, a két fiatal, föherczeg kato­nai nevelője, balra a «Deli» kapitánya s jobbra egy I. osztályú kir. hajó-gépész látható. Maguk a fény­képek Budapesten a Calderoni váczi-utczai kirakatá-ben láthatók.

A képviselőház elnöke, b. Bánjfy Dezső titkos tanácsosi méltóságot nyert.

A bank kormányzó az egyetemen. Kautz Gyula, az osztrák-magyar bank főkormányzója, a héten Buda­pesten időzött, s e hó 14-ikén délelőtt az egyetemre is ellátogatott, hogy— a mint mondotta — «egy kissé körülnézzen ott, a hol annyi évet töltött el». Az egyetemi polgárság tiszteletteljesen köszöntötte nagyérdemű volt tanárát, s a tanárok is szívből üd­vözölték.

Az epreskert i művész-telep estélye. Az árva­megyei Ínségesek javára a budapesti festők és szob­rászok estélye e hó 23-ikán lesz a mester-iskola nagy­kiterjedésű parkjában, hol már készen állanak a bizarr, fantasztikus sátrak, épületek és monumen­tumok.

Mindjárt a bejáratnál két roppant sárkány őrkö­dik. A bejárattól balra lesz a bazár, a hol hölgyek a művészek által felajánlott képeket fogják árusítani. Lesz ezenkívül czukrászat ; «negvedik víg szinház», osteria, melynek belseje egy régi zárda-refektoriu-mot tüntet fel, spiritiszta műterem, természetrajzi épület, Barnum-múzeum, «tréfás kabinet», párisi (Véry-féle) korcsma (az "Ártatlanság"-hoz czimezve), Laczi-konyha (melyben komáromi menyecskék szol­gálnak fel s komáromi banda fog muzsikálni), görög színpad is, melyen Nagy Imre és Paulay Ede rende­zik az előadást, stb. Á Mátyás-templom köveiből összerakott romokat Stróbl Alajos fantasztikus boszorkány-tanyává varázsolta át. Jobbra állanak a khinai sátrak és pavillonok, melyben a festő-művész-nók fogják a háziasszonyok szerepét vinni. A parkba Zala György egy tréfás Pegazus-monumentumot is állít.

Női iparművészeti kiállítás. A műcsarnokban e hó lö-ikén nyilt meg az iparművészeti társulat által rendezett női iparművészeti kiállítás, gr. Csáky köz­oktatásügyi miniszter jelenlétében. Nagyérdekű ós tanulságos kiállítás, mely három termet foglal el s tel jesösszességében augusztustól novemberigaz • Union Centrale des Árts decorations» által Parisban rende­zendő női iparművészeti kiállítás magyar osztályát fogja alkotni.

A kiállított tárgyak két főosztálya a hímzések és magyar kosztümök. A hímzések osztályában páratlan gazdagságú a közép-korból maradt, régi hímzésű misemondó ruhák kiállítása. A legszebb darabokat ezek közül Bubics Zsigmond kassai püspök s a sze­pesi püspökség állította ki. A XVH-ik századból négy egész női ruha látható : hármat a Lónyaiak, egyet Mocsáry Hona tett közszemlére. Remek csipke- és főkötőgyüjteményt hozott a tárlatra Mattyasovszky Jakabné és Sikorszka-Zsolnay Júlia. Sztáray István gróf bosnyák ékszergyűjteménye a XH. századból s az iparművészeti múzeum bosnyák hímzései szintén figyelemreméltók. Iparművészeti szempontból igen érdekes és értékes a Bubics püspök tulajdonát képező XII. századból való oltár eleje, melyen aranyhímzés­sel van kivarrva több alak. Ugyancsak az ő tulajdona a XVU. századbeli négy hímzett paplan. Szép darab a Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor feleségének aranyhímzésű szoknyája, melynek valódiságát az is igazolja, hogy a nemzeti múzeum képtárában levő egykorú arczkép is ebben a szoknyában ábrázolja a fejedelemnét. A kiállítás modern részét, mely az is­kolák munkásságát mutatja be, a nőipariskola s Zir-zen Janka intézete s a szabadkai állami nőipariskola szolgáltatta s szintén sok érdekeset tartalmaz. A kiállítás hat hétig marad nyitva, naponkint megte­kinthető, és pedig kedden és csütörtökön 1 frt, vasár­nap 30 krajczár, a többi napokon pedig 50 kr. belépti díj mellett. A kiállítás még folyton gyarapodik s a rendezőség tárgyakat mindvégig elfogad.

A tavaszi lóversenyek. Az első versenynap kel­lemetlen esős napjáért mintha kárpótolni akart volna az időjárás: e héten szép idő kedvezett, s a közönség minden napon zsúfolásig töltötte meg a nézó'helyeket, gyönyörködve a versenyekben, melyek közt elég meglepetés fordult elő. Különösebb színt adott az idei tavaszi versenyeknek a rendkívüli sok idegen, kik csupán a versenyekre rándultak Buda­pestre, Ausztriából s különösen Bécsből, minek az a magyarázata, hogy az osztrák versenypályákról a bookmakerek ki vannak tiltva, s a nagyban játszó idegen sportsmanek ezért jöttek hozzánk az idén oly szokatlanul nagy számban. A május 15-iki ver­senynapon az udvari páholynak is voltak vendégei: Klotild főherczegasszony, Mária Dorothea főher-czegnő, József Ágost és László főherczegek, kik még

i a verseny kezdete előtt érkeztek, s egészen végig | nézték a versenyeket. Különben az összes verseny­

napok bővelkedtek érdekes futamokban; elismert jó I lovak többször győztek fényesen, de meglepetések is

fordultak elő. A 19-iki versenynapon sajnos szeren -| esetlenség is történt. Hall jockey, Németország

általában elismert legjobb lovasa, ki csak az idén lovagolt először a pesti gyepen, e versenynapon egyik futamban Rotschild báró egyik lovát lova­golta, s mindjárt indulás után oly szerencsét­lenül bukott le lováról, hogy az utána vágtatott 8 más ló végig taposott rajta s a szerencsétlen pár perez múlva kiszenvedett.

— A triesti általános biztosító társaság (Am-curemmi (ienerali.) f. é. május hó 6-án tartott 60 ik közgyűlésén terjesztettek be az 1891. évi. mérlegek. Á zárszámadási jelentésből látjuk, hogy életbiztosítási díjtartaléka 2,317,350 frt 23 krral szaporittatott s 1891. évi deczember hó 31-én 31,244,641 fit 59 krra emelkedett, mely összegbe azonban nincsenek betudva az 1,034.916 frt 75 krt tevő kár- és nyeremény-részesülesi tartalékok, to­vábbá, hogy az 1891 évben 18,959,560 frt 79 kr. erejéig köttettek uj életbiztosítások, melyek által az

I 1891. deczember 31-én érvényben volt életbiztosí­tási tőkeösszegek,, 132,177,289 frt 2 krra emelked­tek, s végre, hogy az életbiztosítási ágban az 1891-ik év folytán bevett dijak, beleértve a kötvényilletéke­ket, 5,821,119 frt 40 krt tettek.

A tiiz- és szállitmány-biztositdsi áqakban a dij és az illeték bevétel 9.061,122 frt 58 kr. volt, miből 2,316,655 frt 71 kr. mint díjtartalék és 765.248 frt 90 kr. mint kártartalék lett minden tehertől menten a jövő évre átvitelezve, holott az 1891. deczember hó 31-én érvénybe volt biztosításokért a jövő években esedékessé váló dijkötölezvények összege 25,207,847 frt 99 krra emelkedett.

Károkért az 1891-ik évben 8,530,153 frt 46 krt fizetett ki. Éhez hozzáadva az előbbi években telje­sített kárfizetéseket, a társaság alapítása óta károk fejében 244,247,920 frt 89 krnyi igen is tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 45,855,756 frt 3 kr. esik, melyet a társaság 146,866 káresetben fizetett ki.

Az értékpapírok árfolyam ingadozása fedezetére alakított tartalék 1891. deczember 31-én 1.4'i6,443 frt 01 krra emelkedett, a mellett, hogy a sorsolás alá eső és a névértékökön beváltható értékpapírok csakis névértékükön vétettek fel a mérlegbe, míg a nyere­ség tartalék alapszabályszerü mérvében, a részvény­tőke fele összegében vagyis 2.625,000 írtban, az ingatlan tartalék 1.289,480 frt 92 kinyi összegben s végre a kétes követelések tartaléka 80.000 írton

! fentartatott. Miután az intézet a tartalékokat 2,768,715 frt 66

krajczárral szaporította, B összes biztosítéki alapjai 46,528,568 frt 62 krra emeltettek, melyek is a követ­kező értékekben u. m.: 1. Ingatlanok és jelzálog követelések frt 9.044,823-74 2. Életbiztosítási kötvényekre adott köl­

csönök í. i 3.082,559-79 3. Állampapírokra adott kölcsönök ___ > 33,980-13 4. Értékpapírok » 28.014,747-79 5.Tárcza váltók • 331,27437 6. Folyó számlák (Adások a hitelezők

követeléseinek levonásával) > 293,88C-72 7. Készpénz az intézetnél és a ban­

koknál » 2.052,196-03 8. A részvényesek biztosított kötvényei » 3.675,00(

46.528,568-ty | vannak elhelyezve. Ezekből 14 millió magyar értékre

esik. A biztosítéki alapok emelése után 742,507 frt 93 krnyi tiszta nyereség maradt, miből osztalékul részvényenkint 120 frt aranyban vagyis 300 frank fizettetik.

Hatvan év telt el a társaság alapítása óta s mivel ezen egész 6 évtizedet felölelő időszak alatt hazánk­ban is működött, a maga számára azt az érdemet igényelheti, hogy mint legrégibb társaság hazánkban a biztosítás terén híven végezte az úttörő munkát.

; És e nagy és hatalmas társaság elvállalt kötelezett­ségeinek pontos teljesítése, köztudomású példás ügy­vitele által méltán kiérdemelte is azt a nagy bizalmat,

| melyben mindenütt részesül. Az Assicurazioni Generáli az •Első általános bal­

eset biztosító társasági alapítása által meghonosí­totta nálunk a baleset biztosítást, továbbá a • Magyar jég- és viszont-biztositó részvénytársasági alapítása által lehetővé tette a magyar gazdaközönségnek, h°gy jégbiztosításait független, jól fundált jégbizto-sitó társaságnál olcsón és teljes megnyugvással esz­közölje, éppen úgy, mint igen hasznos szolgálatokat tett a gazdaközönségnek a már több mint egy évtized előtt meghonosított s ma már általános elterjedés­nek örvendő átalány tüz-biztositás által.

A közgyűlés az eszközölt nj választásoknál az igaz­gató tanács magyar tagjait Hegedűs Sándort és Jókai Mórt egyhangúlag ismét megválasztotta.

HALÁLOZÁSOK. Gróf TELEKI SÁNDOR, május 18-ikán délután 6

órakor halt meg, Nagybányán. Már hetek óta bete­geskedett, s a betege végből sietteté is leánya, Blanka

366 VASÁENAPI ÚJSÁG. 2 1 . SZÁM. 1SÜ2. XXXIX. ÉVTOLYA5I.

grófnő esküvőjét a fiatal Domah idy főszolgabíróval, hogy még tanú ja lehessen boldogságuknak. Szívós te rmésze te sokáig küzdöt t . E hó 18-ikán h u n y t el. Özvegye : Li tez de Tiverval Matild, h á r o m fia és egy leánya m a r a d t . Temetésé t e hó 21-ikére tűz ték ki. A hol t tes té t Kol tóra viszik.

E l h u n y t a k m é g a közelebbi napok a l a t t : LISZTA MÁRIUS, benczésrendi szerzetes, Sopronban, 67-dik évében. Közel négy évtizeden á t működö t t a t a n á r i pá lyán, két évtizedig m i n t a soproni főgimnázium igaz­gatója. — FBBTSTADTEK ANTAL lovag, Veszprémmegye egyik legvagyonosabb polgára, ki n e m régiben egy millió forint tőkét ado t t á t a közoktatásügyi m i ­nisz té r iumnak, fővárosi zsidó gymnáz ium alapí tására , fia emlékére pedig Tót -Vázsonyban apácza-zárdát épí te t t , 67 éves korában, Tót-Vázsonyban. Min t egészen szegény ember kerü l t egykor Veszprém­megyébe s m i n t a herczeg Esterházy-féle kaposvári u rada lom bérlője t e t t nagy vagyonra szert. Budapes­t en a váczi-köruti «Ipar-udvar» ezímű nagy ház vol t a tu la jdona. Gyermekei m i n d á t tér tek a ka th . val­lásra, de ő m e g m a r a d t zsidó h i tében s egyszerűen élt, az u tóbbi időben pedig nagyon meg tö r t e ked-vencz fiának so r sa : fia vallási tébolyba esett s n e m ­sokára meghal t . — ELISCHEB LAJOS, jónevű fővárosi ra jz tanár és festő, ki több fővárosi képes lapnak, s egy időben a «Vasárnapi Ujságnak» is készített ra j ­zokat , 50 éves. — BABKA ZSIGMOND, volt sonkolyosi ev. reform, lelkész, 37 éves korában, Sonkolyoson, hosszas szenvedés u tán , s haláláról a belényes-vidéki ref. lelkészi és tani tó i kor adot t ki gyászlapot. — G E B B E B FRIGYES, gr. Schönborn munkácsi uradal­m á n a k nyuga lmazo t t számvevője, Munkács város vol t tanácsosa, 82 éves, Szinér-Váralján. — Omoro-viczai H E I N B I C H SÁNDOR, földbirtokos, Fehérmegye tö rvényhatóság i bizot tságnak tagja, életének 45-ik évében, Budapes ten . — Dr. FBAY JÓZSEF, városi és megyei t . főorvos 68-ik évében, Kun-Szent-Márton­ban. — BILDOVSZKY ANTAL, pénzügyminiszter i szám­t iszt , életének 40. évében, Budapesten. — S P E B L Í G H JÓZSEF , gyógyszerész, 62-ik évében, Ha tvanban . — GYÖBGYÖVITS IGNÁCZ, nyugalmzot t községi jegyző, 1848—49-diki honvédfőhadnagy, Tófalun, Heves­megyében . — BERTA B É L A , posta takarékpénztár i tisztviselő, Budapes ten , 38-dik évében. — NAGY ANDRÁS, Sárospatak agg polgára, Nagy Ignácz mis-kolczi ref. lelkész édes atyja, 80 éves, Sárospatakon. — JESZENSZKY GUSZTÁV, festőművész, id. Jeszenszky Károly mezőberényi nyűg. evang. lelkész fia, 36-dik évében. — VEZZÁK, az esztergomi színtársulat díszí­tője, ki az operánál , a népszínháznál , a néme t szín­házná l is volt alkalmazva, 42 éves. — SZENTGYÖBGYI KÁROLY, tekintélyes ügyvéd, 46 éves, Tisza-Abád-Szalókon. — Báró BILLOT HENRIK, Nagykikindán, ki Francziaországból m é g a harminczas években te lepedet t le Temesmegyében. — P I C K MÁRK, gyáros és városi képviselő, 50 éves, Szegeden. — NOGALL BÉLA, negyedéves joghallgató, 21 éves, N. Váradon.

— SCHEBER NÁNDOB, negyedéves orvosnövendék, Scherer J ános szent- annai takarékpénztár i igazgató fia, Aradon. — KECZER ANTAL, ötödéves gimnáziumi tanuló , Keczer Gyuláné szül. Perlaky Ida budapest i háztulajdonos fia, t izenhat éves. — BRUSZT IGNÁCZ, királyi ügyész, régi honvéd főhadnagy, 64 éves, Deésen. — H E K S C H E D E , budapesti gyáros, 84 éves, — MERKLER IGNÁCZ, orvos, közegészségtani t anár , Budapes ten .

KÜRTHY LAJOSNÉ, szül. vásonkeöi Zichy Ludovika grófnő, cs. és kir. kamarás és Liptó vármegye főis­pánjának a neje, Szt-Péteren. Az e lhunyt grófnő Károly Lajos főherczeg nejének udvarhölgye volt , — Dr. GBOISZ GUSZTÁVNÉ, szül. Szabó Claudine, ko­lozsvári egyetemi t anár neje, 45 éves korában , Buda­pesten, h o n n a n hű l t t e t emét Kolozsvárra szállí tották. — VOLECZ ANTALNÉ, szül. Wintersee Ágnes, budapes t i háztulajdonosnő, Volecz Sándor nyűg . pos ta és távirdai főnök, lapunk dolgozó társának édes anyja, 83 éves korában, Brünnben , h o n n a n Váczra, a csa­ládi sírboltba szállították. Eégi lengyel család sarja volt, mely családnak feje nyolczvan év előtt m i n t szám­űzö t t jö t t Magyarországra s Váczon te lepedet t le. — Ozv. KOVÁCS MIKLÓSNÉ, szül. Szilágyi Mária asszony, néha i ref. g imnáz iumi t a n á r özvegye, Budapes ten . — VAJDA BÉLANÉ, szül. Boné Mária, járásbiró neje, 36 éves, Tabon. — Özv. HEGYESSY PÉTERNÉ, szül. Laszlovszky Flóra , t isztelt jó tékony mat róna , Buda­pesten, élete 82-dik évében. — BAÁN SÁMÜELNE, szül. Mocsáry E m m a , földbirtokos neje, 62 éves, Tisza-Barán. — NÓVÁK GYÖBGYNÉ, szül. Decany Eugénia, őrnagy özvegye, 62 éves, Budapes ten . — Ozv. B E S E ZSIGMONDSÉ, szül. Kónya Rákhel , 68 éves, Brassóban. — BENKÖ KÁLMÁNSÉ, Benkő Ká lmán aradi tani tóképző-intézet i t aná r neje, Budapesten meg­hal t . — ŐZV.PALOVICHIGNACZNÉ, szül. Po tács Terézia, a biharmegyei Nagy-Bábén, 73 éves.

Szerkesztői mondanivalók. A szerelem bölcsészete. Magyarra többször le van

fordítva, többek közt Szász Károly és Lévay József is lefordította. Ujabb fordítás közlése csak akkor volna indokolt, ha sikerültebb volna a korábbiaknál.

Bánatosan szól falu harangja. Kapum előtt . stb. A mint kjvánta, őszintén elmondjuk véleményünket: versei égésien gyarlók, a költői tehetségnek bennük

semmi nyoma. Kár az ilyen hiábavaló rímpengetéssel vesztegetni az időt.

Levelek. Van bennük költői tartalom, mint szerző csaknem minden versében, de a játszi, naiv hang nincs egészen eltalálva.

Nem közölhetők. Szírembe loptad be magad. Se rím, se mérték, se rythmns nincs benne; semmi jogczím, melynek alapján versnek lehetne nevezni. — Tavaszszal. Ha iskolai pensum gyanánt irta volna, a helyesírási hibákat leszámítva, csak megjárná; de nyilvánosságra nem való. — G. L. barátomhoz. Epistola. Az egész csak lapos rigmus, minden költői érték nélkül. — Miért? Bánatomban. A legutóbbiak kevésbbé sikerültek, ki­véve a második költemény utolsó versszakát, mely iga­zán szép. — Ha oltár előtt esküdnél meg. Szeretlek. Test­véremhez. Az első sokat ígérve kezdődik s tartalmilag mindvégig olyan, hogy megfelelő kidolgozás mellett jó vers vált volna belőle. A másik kettő egészen gyönge kísérlet, s ha szerző jónak tartja, Ítélete csakugyan na­gyon «elfogult». Minek is... Mit ér nekem... Szózat a magyar nemzethez.

SAKKJÁTÉK 1720. számú feladvány. Taverner T.-tol.

(I . dijat nyert . )

a b c d e f g h VILÁGOS.

V i l á g o s i n d u l s a m á s o d i k l é p é s r e m a t o t m o n d .

1721. számú feladvány. Steinweg B.-től. SÖTÉT.

~a b e dT e f g h •VILÁGOS.

Világos indul s a második lépésre matot mond.

KEPTALANY.

A •Vasárnapi Ujság» 19-ik számában közölt kép­ta lány megfejtése: Csaba mondája.

Heti naptár, május hó. Nap | Katholikus es protestáns j Görög-Orosz Izraelita

ffl. 22 H. 24 K. 25 S. ac. 27;p. 28: S.

B 5 Uogate B 5 Dezső pk.1. .. Dezső Sz. Már. I S Eszter Orbán ín aP°k Orbán Áldozó rsütört. Áldó ó esütiirt. Pazzi Magdolna Luczián Emil, Ágost vt. Emil

lODZel.Sim.a. 11 Móczvt. :12Epifán 13 Gliczeria vt.' 14 Áldozó esiit.

15 Pakóm 16 Teodor

25 26 27 28 29

1 Sivár 2S.B.6.P

Holdráltoiás. 9 Újhold 26-án 7 óra 5 pk. regg.

Felelős szerkesztő : N a g y M i k l ó s . iL. Egyetem-tér 6. szám.i

N y e r s b a s t - s e l y e m s z ö v e t e t , egész öltönyre valót szállí t 1 0 frt 5 0 kr.-ért (kívánatra jobb faj­tájút is) H e n n e b e r g G . (cs. kir. udvari szállító) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n , póstabér- és vámmen­tesen. Minták postafordultával küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kr.-os bélyeg ragasztandó.

G l ó r i a - s e l y m e t — 120 ctmr. szélességben, por- és esőköpenyek, valamint zubbonyokra alkal­masat — méterenként 2 frt 65 kr. tói. (5)

11EGEDEI K TISZTA ALKALIKUS SAVAMTJ-VIZ |

legjobb asztali és üdítő ital 1 ^ ^ L _ k i p r ó b á l t g y ó g y s z e r k ö l i ó ' - e s , t o r o k b e t e g -

*••*•» ^ ™ s é g e k , g y o i n o r - é s k ó l y a g h n r a t n á l .

Főrak tá r : Budapesten, Lipót-korút 21/a,

Leg jobb é s L e g h i r n e v e s e b b P i p e r e H ö l g y p o r

\ V*_ÍÜL CH. FA)

ívss^ Különltges Rizspor

• • • Ú T T A L VEGYÍTVE

F A Y , ILLATSZERÉSZ. P A R I S — 9 , m » ám l a P a i x , 9 — P A R I S ,

FIGYELMEZTETÉS!! Ó v a k o d j u n k u t á n z á s o k t ó l , mert csakis azon czip'k és csizmák készül­tek jó íimnk.íj.! által immár híressé vált

b u d a p e s t i e l s ő c z i p ő g - y á r b a n , „ a z a r a n y c s i z m á h o z "

S C H W A R Z J Ó Z S E F F I Á N Á L Budapesten, Károly-kffrut, Káról)-laktanya, nm

melyeknek talpa a gyár bélyegét viseli. A b u d a p e s t i e l s ő o z i p ő g y á r a legszebb árakat készíti. A b u d a p e s t i e l s ő c z i p ö g y á r hazánk lee-els í és leselökelöbb iparvállalata, mely a lent felsorolt b á m u l a t o s o l c s ó árakért n a y o n t a r t ó s czipőket készit. — Férfi czipök 1 frt 20 krtól 5 frtig, női czipók 1 írttól 4 írtig, fin-, leány- és gyermekczipök 40 krtol 3 frtig. — Ezeken kivül minden fajta czipő és csizma n a g y o n o l c s ó n . KéptB árjegyzékek bérmentve küldetnek. — Meg nem felelő áruk bármikor készséggel cse­réltetnek be. Vidéki és mér-tékntáni megrendelések lelki­ismeretesen eszközöltetnek.

H a z á n k l e g t i s z t á b b , l e g ­

o l c s ó b b és l e g j o b b szén-savdus, égvényes s a v a n y u v i z e ,

V é g b l e s - S z a l a t n á n , Zólyomm. mindig friss töltésben kapható a budapesti főraktárban:

Erzsébet-körut 56. szám alatt, t o v á b b á f t t s z e r ü z l e t e k b e n é s v e n d é g l ő k b e n !

Telefon összeköttetés. Számos raktár a vidéken.

Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. ~*S Harmonikáról, mechanikai hangszerekről , zon­

goráról külön-külön képes árjegyzék kéreadö. ~3»j tUT Javítások pontosan eszközöltetnek "*»

Dr. Lengiel Fr.-íéle

nyirfabalzsam. Kir. szab. Svédlionra. «26

Már magában véve azon növényi nedv, a mely a nyírfából kifolyik, ha anoaíc torzsét mes: fúrjuk, emberemlékezet óta mint a iepkitünobb szépítő szer volt H -

^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ I t t e rétes, ha azonban ezen nedv a fel­találó utasításai szerint, balzsammá alakittatik át, csak akkor nyer úgyszólván csodálatos hatást. H a e s t e m e g k e n j ü k v e l e a z a r c z o t v a g y m á s b ő r r é s z e k e t , a k k o r m á s n a p c s a k ­n e m é s z r e v e h e t e t l e n p i k k e l y e k v á l n a k l e a b ő r r ő l , a m e l y e z á l t a l f e h é r r é é s g y ö n g é d d é v á l i k . Ezen balzsam kisimítja az arczon a ránczokat és himlöhelyeket, ifjú arczszint, a bfirnek fehérséget, gyöngédséget és üdeséget kölcsönöz; a leg­rövidebb idÖ alitt eltávolítja a szeplőt, májfoltot, anyajegyeket, orrverességet, bőratkát s a bor minden más egyéb ti-ztátajansá-g i i t . Ára egy korsónak, használati utasítással együtt, 1 frt 50 kr.

Dr. Lengiel orvosi BENZOE-SZAPPANA a legalkalmasabb bőrápoló szappan, mely a bőrt gyengéddé s finommá teszi s hivatva van a nyirbalzsam hatását előmozdítani.

Ára 60 kr. Kapható minden jobb gyógyszertárban.

Főraktár: TOROK JÓZSEF gyógyszert, Budapest, király-utcza 12. - Aradon: Ring S. gyógyszerésznél.

21. SZÁM. 1892. xxxrx. ÉVFOLYAM.

- i

VASÁENAPI ÚJSÁG. 367

Latzkovits A. Császári és királyi szab. ing-gyáros, ™

IV., Váczi utcza 22. B U D A P E S T , (Nemzeti szálloda).

Magyarország legnagyobb raktára férfi fehérnemfiek, nyakkendők, keztyűk, zsebkendők, ing-gombok, harisnyák, se­lyem-, gyapjú és pamut alsóruházati czik-kek, utazási ingek, sapkák, plaidek és kocsi-

takarókban stb., feltűnő olcsó árakon.

Kinek van szeplője? •vagy bármi folt, vagy pattanás az arczán? Az teljes biz­tonsággal fordulhat annak eltüntetése végett a v i l á g h í r ű

Serail arczkenőcshöz, mely nemcsak eltávolít mindenféle bőrtisztátalanságot, hanem az a r c z b ő r t v a k i t ó f ehé r r e , t i s z t á v á és ü d é v é t e sz i . — 1 tégely ára 70 kr. — Postán franko küldve

1 frt 5 kr. — S z a p p a n hozzá 1 drb 3 0 kr. Ugyanott kapható: V a s a s c l i i n a b o r , gyengeség ellen. P e p s i n b o r , rósz emésztés esetén. 1 üveg á ra : 1 frt 20.

5 üveg franko küldve 6 frt o. é. 47U

Eozsnyay M á t y á s gyógyszerész, Aradon.

i

.2 angyal védjegy.,

Redők e l l e n c s a l h a t a t l a n , m i n d e n orvos i t e k i n ­t é l y t ő l a jánlot t s z e r a

Líssner-féle „Antiridin" e g y s z e l e n c z e 5 márka.

Hebra t a n á r után kész i tve .

Szeplő e l l e n e g y e t l e n e l i s ­m e r t é s ártalmatlan­nak b i z t o s í t o t t s zer a

Líssner-féle „Alentilin"! e g y palaczk 2 márka. |

D i s k r é t b e v a l l á s é s s z á l l í t á s . Ár jegyzék é s p r o s p e c t u s i n g y e n é s b é r m . E g y e t l e n gyár á r t a l m a t l a n n a k b i z t o s í t o t t a r c z p o r é s a r c z f e s t é k k é s z í t é s é r e .

Cosmelisches Laboratórium Albert Lissner, B e r l i n SW. , Friedrichstrasse 2 1 1 .

2 angyal védjegy.'

Crown Lavender Salts ( K O B O N A - L E V E N B U L A - S Ó K )

(frlttsitö es e'le'nkUő.) 4769 G híres sókból pompás illat árad szét, mely a betegeket fölfrissíti, a levegőt tisztítja, s

ezáltal az emberiség enyhítőjévé válik. fotfklUaff csupán a koronás dugóval es

C r o w n P e r f n m e r y C o fölirattal. Értéktelen utánzatokat, melyek ha­sonló név alatt ajánltatnak s a vevőt csalódásba ejtik, kérjük visszautasítani; a múlt évben

500,000 üvegcse adatott el belőle. T H E C R O W N P E R F U M E R Y Co

177 New Bond Street , London.

w

» II >

>

I

i

E g y e g é s z ü v e g g y á r ! r a k ­t á r n a k m e g v é t e l e f o l y t á n a z o n h e l y z e t b e n v a g y o k , h o g y e g y t e l j e s l e g f i n o m . k ö s z ö r ü l é s i i é s l e g ú j a b b k i á l l í t á s ú ü v e g s z e r v i z t

m e s é s o l c s ó á r o n s z á l l í t s a k é s p e d i g á l l :

1 2 d r b v i z e s p o h á r , 2 1 2 « b o r o s p o h á r , •*

6 « l i q u e u r p o h á r , 1 t v i z e s ü v e g , 1 « b o r o s ü v e g , 1 « l i q u e u r ü v e g , 6 • k o m p ó t c s é s z e , 1 « k o m p ó t t á l , 1 « c s e m e g e t á l ,

ö s s z e s e n 4 1 d a r a b b ó l . M e g n e m f e l e l ő t á r g y a k v i s s z a ­v é t e t n e k é s a p é n z v i s s z a ­k ü l d e t i k . L á d á é r t é s c s o ­m a g o l á s é r t 6 0 k r . s z á m í t ­t a t i k . C s a k u t á n v é t m e l l e t t s z á l l í t B Ö H M ü v e g g y á r i r a k t á r a B u d a p e s t , V I . , C s e n g e r y - u t c x a 4 8 . s z .

Díszoklevél Zágráb 1891. KWIZDA FERENGZ JÁNOS A r a n y é r e m

Temesvár1891 .

c s . é s k i r . o s z t r á k é s r o m á n k i r . u d v . s z á l l í t ó K o r n e u b u r g b a n .

Első és legrégibb állatgyógyászati szerek telepe Ausztria-Magyarországban. Kitüntetve 13 éremmel, 7 díszokmány és elismeréssel.

A l a p i t a t o t t 1 8 5 3 - b a n .

Kwizda Restitutionsfluidja (üdítő nedv). Mosóvíz lovak részére.

JEgy ü v e g á r a 1 f r t 4 0 k r . o . é .

K w i z d a - f é l e v ö r ö s B l i s t e r l o v a k e r ő s b e d ö r z s ö l é s é r e . —

E g y t é g e l y 2 frt.

K w i z d a - f é l e c s ü d s ö m ö r i r lovak és szarvasmarhák ré­

szére. Egy tégely 1 frt. K w i z d a - f é l e m o s ó s z a p p a n

h á z i á l la tok részére 4 0 80 , frt 1.60.

K w i z d a - f é l e f e r t ő z t e l e n i t ő s z e r i s t á l ó k r é s z é r e . V i kg . 30,

5 k g . 1.40, 10 kg . 2 .40 .

K w i z d a - f é l e k ö r ö m k i t t j e mes­terséges körömszarr. E g y rud 80 kr.

K w i z d a - f é l e p a t a k e n ő c s m e r e v é s t ö r é k e n y p a t á k e l l e n . 1 s z e l e n c z e ára 4 0 0 gr . 1 frt 25 kr.

K w i z d a féle k r e s o l i n b a l z s a m r o t h a d á s n a k e l l e n t á l l ó é s pataerő-s i tő szer . 1 s z e l e n c z e 5 0 0 gr frt 1.10.

K w i z d a - f é l e n y e r e g - s z a p p a n a n y e i e g é s kantársz i jak t i sz t í tása és j ó karban tartására . 1 s ze l . 1 frt.

T e s s é k a f e n t i v é d j e g y r e ü g y e l n i é s h a t á r o z o t t a n K w i z d a - f é l e k é s z í t m é n y e k e t k é r u i .

Yalódi minőségben minden gyógyszertárban. N a g y b a n d r o g u i s t á k n á l .

Magyarországi főraktár Torok József gyógysz. Budapest, Király-nteza 12.

HARKÁNYI • GYÓGYFÜRDŐ

Baranyamegyében. 4 FURDÓ-IDÉNY: 4 május 1-tól szept. 30-ig.

Az osztr.-magyar birodalomnak ezen vizgazd^g legmelegebb s legerősebb kénforrása a legsikeresebb gvógyeredmények által hírnevét már megáll tpitotta. a mit igazol az évről-évre szaporods vendégek száma. Ezen62'5és63'8C. foka termé­szetes artézi kénforrások kitunó gyógyítási hatással bírnak c s t u o a , fförvély, i d o l t bör 'krátegekre , a r a n y é r , n ő i b á n t a l m a k r a , f o g a m x a a i a l a n y o k , s e b z é s e k , d a g a n a t o k é s h i g a n y o s g r ó g - y s z e r e k á l t a l o k o z o t t m é r g e z é s e k r e , t o v á b b á m á j , l é n , á l t a l á n m i r i g y -d a g a n a t o k r a , n e h é z h a l l á s , i d ü l t s z e m b a j o k é s i v a r s z e r v i b á n t a l m a k e l l e n . — Az utazásra ajánlható B n d a p e s t — p é c s i vasrat , vagy D é l i v a a n t Budapesten kanizsa-tiarcsi vonala, állomás: P é c s ; alföldi vasat E s z é ­k e n át V i l l á n y i g . Mohács-pécsi vasút, állomás: V i l l á n y . Qt*T Posta- és távirda-állomás. ~ 5 H Bővebb fölvilágosí­tást a legnagyobb készséggel nyújt D r . H e l l e r J ó z s e f rendelő fürdó'-orvos a őzv. B l n m e l F e r e n c z n é bérlő. Harkány, 1891 májas hó. A fürdő-igazgatóság.

Csak3frt a legszebb éa legczélszerübb

ünnepi ajándék (Emlék az elhunytakról.)

Araképek életnagyságban. Bármely beküldött fénykép után. Elülec 1 frt. Szállítási id i lünap. A hü hasonlatért kezesség vállal­tat ik. A fénykép sértetlen marad. Alkalmi ajándékul szánt megren­

delések előbb küldeud k be.

BOMSCHERSIEGFRIEI) jutalomdíjazott műterme,

Bíes, II. firosse-Pfarrgasse 6. Alapítva 1879-ben. 4763

Horgony-Pain-Expeller. E z e n r é g j ó n a k b i z o n y u l t l » •dö rz sö l é s t CNÚZ, k ö s z v é n y , t a g s z a g g a t A s s tb . e l l e n l e g j o b b a n a j á n l h a t j u k a t. ez. k ö z ö n s é g ü g y e l m é b e . E g y ü v e g á r a 4 0 és 7 0 k r . és a l e g t ö b b g y ó g y s z e r t á b a n k a p h a t ó .

Csak horgonnyal valódi!

(sás/, kir. szab. legújabb találmányú

kárpitozott ágybetéteim mellett , melyek minden eddigi gyár tmányt felülmúl­nak, az ágyra semmi más nem szükségeltetik, mint csupán lepedő a beteritésre. Ezen czélszeru és hasz­nos ta lálmányomat előforduló szükséglet alkalmával

ajánlom a t. ez. közönségnek. 4765 Mogtckii i t ln*tV>k ix v á r o s l i g e t i i p a r c s a r n o k ­b a n é s g y á r i holyiség«'iii lnMi. h o l m é r t é k sze ­

r i n t i m e g r e n d e l é s e k is e l f o g a d t a t n a k .

ütf Kórházak , szál loda- tulajdonosok és másnemű in t éze t ek nagyobb rendelésnél á rkedvezményben

részesülnek. — Tisztelettel

V i g P á l , műkárpitos és díszítő, Budapest, Kózsa-utcza 52.

2 ^ G H I R D E T M É N Y .

Ő C S Á S Z Á R I É S A P O S T O L I K I R Á L Y I F E L S É G É N E K ;1892. január hó 8-án kelt legfels'i elhatározása folytán ezennel megiadittatik a

I XVI. magyar kir. államsorsjáték, melynek tiszta jövedelme

""" a * Magyar Hírlapírók nyugdíjintézete-, a székelyudvarhelyi "Mária Valéria* gyermekkert, az országos közegészségi egyesület samaritánus bizottsága* a fiumei gyermekmenház, a vagyontalan m. kir. hivatal­nokok özvegyei és árvái részére alakítandó alap, a mármar^s-szigeti közkórház, a Temesvárott tervezett közkórház, a budapesti általános poliklinikai egyesület és a munkácsi közkórház javára fog fordíttatni.

£ sorsjáték összes 3435-ben megállapított nyereményei az alább következe játékterv szerint 1 6 0 , 0 0 0 f o r i n t r a r u g i i a k és pedig:

1 főnyeremény ... „. ... 60,000 írttal 1 -ó k -K , s -^ ^ ^ ^ ^ "3 S-f £ 3 •

? -5 '£ •»

í lassf

1

I

1 nyeremény... 3 nyer. egyenk.

10 • 90 • •

100 • •

10,000 5000 frttal 15,000 1000 • 15,000

500 • 10,000 100 • 10,000 * i

SS a;

300 nyer. egyenk. 50 frttal 15,000 frt

3000 sor. nyer. 10 30,000

A h ú z á s v i s s z a v o n h a t a t l a n u l 1 8 9 2 . é v i j ú n i u s 2 3 - á n t ö r t é n i k . SéV Egy sorsjegy ára 2 frttal o. é. van megállapítva. ~VS| 11

Sorsjegyek kaphatók a lotto-igazgatóságnál Budapesten (Pest furámház, félemelet), hová a megrendelt sorsjegyek áxa postautalvány mellett élűre beküldendő ; valamennyi lottó-, só- és adóhivatalnál; a legtöbb postahivatalnál, a bécsi «Mercur»-nál és minden városban éa nevezetesebb helységben felállított egyéb

sorsjegyáruló közegnél. M. k i r . Lotto-iaazgatóság. Budapesten 1892 április hó 1-én.

mM

A • Franklin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyv­kereskedésben kapható:

Emlékeimből. I r t a

KLAPKA GYÖRG-Y: F ü g g e l é k ü l :

gróf Teleki László levelei. A szerző fénynyoinatu arezképével. Ára fűzve 5 frt.

KLapka György arczképe, á r a p o s t á n b é r m e n t v e m e g k ü l d v e 4 0 k r .

368 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 21. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM.

ASSICURAZIONI GENERÁLI 1891. ÉVI MÉRLEGE,

B E V É T E L . Nyereség- és veszteség-számla az A) mérleghez (1891). K I A D Á S .

A. t é t e l n e v e Vagyon

B e v é t e l e k

1. 1 ijtertalék a mait évről: a) tűzbiztosítás _ _ . . . b) szallitmánybiztositá* _ c) jégbiztosítás _ _ _.

\i. Tartalék oly károkra, melyek függőben Toltak ;

a) tűzbiztosítás _ — _ b) szállítmánybiztosítás — ej jégbiztosítás _ _ _

3. Dijak a törlések levonásával: a) tűzbiztosítás _ _ _ bt szállítmánybiztosítás _ . e) jégbiztosítás _ _ _

t . KOtvénvilletékek: a) tűzbiztosítás _ — _ b) szállítmánybiztosítás c) jégbiztosítás — — —

1890. decz. 31-én még

Tökeelhelyezések Jövedelme: ol Értékekre adott előlegek kamatai _ _ _ b) Állam- és más értékpapírok kamatai 8 osztalékai t) Kamatok viltóleazémitásbol, folyó számlától

és agió _ _ _ _ _ _ _ _ _

6. Nyereség különféle értékesítések folytán...

A ttizlóztositási ágba befoglalták a tttkörüveg-bif tcBitásban elért eredmények.

Öss:

207857571 17207116 2805459 2278701

38116328 34631668

198643

M

72946639

687430569 186723544 . ,

19564657 8937187 7d

310047 451 95341

2026í'96 33984441:

120401 22820090

2751707

1228519996

Í5692198

1861427;

2278701 ití

7294663a

8937187 7C

33984441

25692198

1861*27

27573625 1256073621 I I! I

Üzlet .A. t é t e l n e v e

•g frt 2,451,411 45 o I . 395,22994 00 |

S s frt 775,992 04

366,173-63

frt . 36,62927 i

• 3 .84533

Viszosblztositási dijak: aj tűzbiztosítás ... .„ _ b) szállítmánybiztosítás _ _ c) jégbiztosítás'. _ _ _

Károk: aj tűzbiztosítás:

kifizetett kárösszegek. — tartalék még ki nem fizetett

károkra b) szállítmánybiztosítás:

kifizetett kárösszegek. ... tartalék még ki nem fizetett

károkra ... . . . ci jégbiztosítás :

kifizetett kárösszegek... . tartalék még ki nem fizetett

károkra . j Díjtartalék l>91. decz. 31-én még folyó biztosításokra:

a) tűzbiztosítás ^ b) szállítmánybiztosítás • teljesen tehermentes ... e) jégbiztosítás J _ ~

Jutalékok : a) tűzbiztosítás _ . _ . _ _ b) szállítmánybiztosítás _ _ _ _ _ _ _ e) jégbiztosítás „ . _ „ _ _ _ _

Általános kezelési költségek: a) tűzbiztosítás . . . . . . ... „ b) szállítmánybiztosítás ... . . e) jégbiztosítás... _ _ _ _ _ _ _ ...

Adók és illetékek: aj tűzbiztosítás . . „ . . . b) szállitmánybiztositás . . . . . . . . e) jégbiztosítás . . . . . .

Az ellátási pénztár kamata i . . . . . . Kétes követelések leírása... _ ... _ _

Nyereség _ _ _ ÖS!

288250909 87167548 16006134

284664139

114216567

4047460

211149914 17392599 31230 58

Vagyon ll Össze •< l i i a d A H o k

frt

391421591

402928166

231665571

83627417 81859011

769913| 92583231

55496526 11597140

316145 674098;

n 24282972 762006 3010 80

25346058

17162568! 12285199,96

frt

2060203 18112:13

2368220 275536125

391424591

4029281 66)

231665571

92583231

74098

253460 5S 20602 03| 18112

408447 12560736

Nyereség- és veszteség-számla a B) mérleghez. Életbiztosítási osztály (1891).

_ _ 28927291361

_ _ _ _ 80351759!

1. Mnlt évi díjtartalék. _ _

le: viszonbiztositások _ _ _ _ _ _ i i . Tartalék 1890. decz. 31-én függőben levő károkra |3. Díjbevétel a) halálesetre szóló biztosításokra _ _

hl elélésre szóló biztosításokra . _ e) évjáradékra szóló biztosításokra . _

(4. Kötvénydljak _ _ _ _ _ _ _ _ _ f>. Díjtartalék átadott viszonbiatositásokra _ _ p. Elhelyezett tőkék jövedelme :

a) Jelzálogi követelések kamatai _ . _ b) Értékekre adott előlegek kamatai _ . . e) Állam, s más értékpapírok kamatai _ _ d) Folyó számlák kamatai _ _ _ _ _ _ ti Az ingatlanok tiszta jövedelme _ _ . f) Életbiztosítási kötvényekre adott előlegek ka-

471811389 48966147 54004916

2812377377 43429207

574782452 7329488

9193881*

Összesen . — _ _ Levonva a tartalék rendes jutalékát . . .

marad _ . _ . \l. Nyeremény-egyenleg különféle értékesítések folytán

6714831 93650

96285414 1387940

23659688

16334026 14+475749 119000307; 254754*2

119000307

28123773 77 434292 07

I I „

5747824 52j 7329488)

919388 144

254754*2 2259401

1190003 Ofl 25475**2]

2239401

3648857645 277348 43 36765924 SJ

1. Viszonbiztositásí dijak _ . . _ 2. Esedékes biztosit, eszközölt fizetések :

a) halálesetre szóló biztosításokért . b) elélés esetére szóló biztosításokért ej járadékokért. _ _ _ _ _

Levonva a viBzonbiztositások fejében:

I készpénzb. !

187984432 20' 2l |

26*329973

3 . Kötvény-visszavásárlások . . —

*. Dij-és költ-*! a Halálesetre szóló biztositái ségtartalék , b Elélésre szóló biztosítás 1892. számi. J e Járadékbiztosítás . .

Összesen — Levonva a kiegészítési részleteket . .

Nettó tartalék — -5. Orvosi tiszteleti. | 6. Jutalékok I az év folyamában ki-7. Költségek { fizetve _ _ _ 8. Adó és bélyeg I 9. Kamatok a nyereménynyel biztos, javára

10. Leírás kétes követelésekre . . .

Nyereség Összesen

137*97

80*21

tartalékban 37896952 1*031*12

52723:

3213038252

tartalék 256522230*

520225348 1275906 —

519810 82000

48781087! 2562878 13

kőltségtart. ' *04307i09

16297!*5 É 42060454

32130382

32550987 13063*547

I I 57115210,

3050689J 492609,32

312*46*159 *973522

312919Í73 49586601

4740780 14447; 57

1870446 2013830!

223555Q81 j 224058101 44761378 36*88576*5,1 2773481313676592*88

571152 ÍM

3050689 — 49260933

3124*6*159 4973ö'22

31291973 51031358

47407,80 1870**6 2013830

V A G Y O N . Az ASSICURAZIONI GENERÁLI vagyonállása 1891. deczember 31-én. T E H E R .

A. t é t e l n e v e forint Iktj

1 A részvényesek adóslevelei a tőke be nem fizetett részéről _ _ Ingatlan birtok:

aj városi telkek _ _ • _ . _ _ b) földbirtokok (gazdasági leltárral) _ _ _ _ _ ej 1891 decz. 31-én még el nem adott gazdasági ter­

mékek a társaság földbirtokaiból _ _ _ _ aj Kölcsönök a társaság életbiztosítási kötvényeire . . . b) Aktív életjáradékok és jelzálog által biztosított, a felek halá­

lakor fölveendő tőkék vételára _ _ _ _ _ _ 4 Kamatozó jelzálogilag bizto- j

sitott tőke-kölcsönök ingat- I a) folyó frt 1.401,736.37 tanokra a jelzálog o-zt. tar- I b) hátralékos frt 5,302.89 tozók kivételével J

5 Kölesönök ietéteményezett állam- és más értékpapírokra _ 6 Állam- és más értékpapírok . . _ 7 Váltók a tárczában. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 8Előlegek a jelzálog-osztálynak (alapszb. 1. ezikke ej pont) _ 9 Pénzek folyó számlán különböző bankoknál és hitelintézeteknél

10 Készpénz-készlet a trieszti és velenczei igazgatóságok pénztárában i 1 Készpénz-készlet a fiókok pénztárában _ 12 Maradvány a viszonbiztositók számláiból _ — _ _ _ 13 • az intézet fiókjainak számláiból . _ _ 14 • az A . mérleg folyó számlájából . _ _ _ _ 15aj Adósak különböző czimek alatt— _ _ _ _ _ _

b) Adósok jelzálogkölcsönökre hátralékos kamatokkal _ _ e) Letétek kezesség és biztosíték gyanánt _ _ _ _ _ dl Letét Goldsehmiedt alapítvány _ — — — _ _ _

16;Dijtartalék átadott élet-viszontbiztositásokra _ _ _ _ 17 Bútorzat s vasszekrények a társaság összes hivatalaiban, ezég-

táblák, papír ás nyomtatvány az összes raktárakban _ _ |18 Előlegezett jutalékok és szervezési költségek _ _ _ _

Az 1891 deczember 31. a jövő évekre érvényben maradó dijköte-IszTénjek értéke i frt 25.207,8*7-99

1837500 —

forint Ikr

1837500

4656477 18 268184*4*

11717989 304781479

8 0 0 0 0 -

284*43* 4833*8556 33127*37

150S78565 33038155

4508191 *7811*22

102206473

36***380

71780908 3000 —

3*7*5;

132703926

5535.79

18238297 9936.587!

357451

8179; 13107308

Összesen forint | kr|

3675000-

',73383216a

11717989

308555979

1407039261

33980131 2318126223 28041747 79|

•812743; 1823829,

160815152 12 63217*3 13!

48082713 3862938514

115313781 530395641 5303956*16 334687«0,í 6991316017

4421 69 |8 120047931

3000 . 9193881*1

442169 48267023

9193881«

1158038521 3965054473 512309299*1

A. t é t e l n e v e

lAlaptőke _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 2 Tőkésített nyereménytartalék _ _ _ _ _ _ _ _ 3 Tartalék az értékpapírok árfolyam-ingadozásának fedezésére . 4 Ingatlan tartalék _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 5 Tartalékalap kétes követelések fedezésére. _ _ _ _ 6 ay Díjtartalék még érvényben levő biztosításokra:

Az A. mérlegen _ _ _ _ _ _ _ 6) • • A B mérlegen _ _ _ _ _ _ _ Tartalék bejelentett, de deczember 31-én még ki nem fize­

tett károkra: Az -A. mérlegen _ _ _ _ _ — _ A -EB mérlegben... _ _ _ _ _ .

8 Osztalékalap az életbiztosításban haláleset bizt. frt 38S,573'16 nyereménynyel biztosítottak javára vegyes biztosítás « 158,532*72

9 A hivatalnokok ellátási pénztárának vagyona _ _ _ — 0 Jelzáloghitelezök _ _ _ _ _ _ _ _ _ 1 Egyenleg a viszontbiztosítók számláján _ _ — — _ _

« az intézet fiókjainak számláján _ _ _ _ _ a) Hitelezők különböző ozimeken _ _ — — — b) Letétek kezesség és biztosíték gyanánt _ _ _ _ A B mérleg folyó számlájának egyenlege _ — — _ — Gidoni alapítvány _ _ — _ — _ Girard alapítvány _ — . . . _ — _ — _ _ Goldsehmiedt alapítvány _ _ _ _ — _ — — — Felosztható nyereség _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

A jövő évskben lejárandó tflzbiztositási dijak: frt 25.207,8*7-!

2625000 1312500 650722153

"H 71

2625000 —i 1312500

40000

2316655

456181

81572048' 1289*8092

*0000|

312*4641

7652*890! —

829906 18833

893227:14 71780908 5303956*

5661:53 497750 3000 —

41026607

1158038521

231665571 59! 3124*6*1591

48781087 5*7105,88

41545519J 326255.

54655|16J 48267023

332241 86

Összesen forint !kr

5250000 2625000 1466443011 128948093

8 0 0 0 0 -

7652*890 48781087 5*710588 45618174

124536156 2209555

94788230 120047931 63059564

566153 497750 3000

7*2507931

396605**j7-t!;51230929!94l

A cs. kir. szab. Assicurazioni Generáli központi igazgatósága Triesztben: Besso M., Báró Bruck Ottó, Dr. Calabi R., Báró Morpurgo József, Segré V. A vezértitkár: Besso József.

Magyarországi vezérügynökség Budapesten, Dorottya-utcza 10. szám az intézet saját házában.

Franklin -Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem-utcza 4. sz.)

22. SZÁM. 1892. BUDAPEST, MÁJUS 29. XXXIX. ÉVFOLYAM. Eiójízeirti feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és | egész évre I S frt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt | fél évre _ 6 « Csnpán a VASÁRNAPI ÚJSÁG J egész évre 8 frt \ félévre _ 4 «

. ii- . . . i . - , , „ . „ „ . ^ , „ „ [egész évre 5 . Külföldi előfizetésekhez a postaijáé Csnpán » POLITIKAI ÚJDONSÁGOK J?,. „ _ _ , . . , 3 . . . *~ ""

I félévre _ _..">() meghatározott viteldíj is csatolandó.

K E R E S Z T E S S Y J Ó Z S E F ÖTVEN ÉVES JUBILEUMA.

AHUNGAEiA-SZÁLLÓ díszterme a maga nemében párat lan ünnepnek volt színhelye e hó

.21-én. Mintegy kétszázan gyűltek össze Keresztessy Józsefnek, a nagy hírű vívómester­nek tanítványaiból, köztük miniszterek (Szilágyi Dezső és Wekerle Sándor), képviselők, írók, művészek, magas állású tisztviselők, ügyvédek, szóval a társadalom értelmisége, hogy megünnepeljék mesterüket, abból az alkalomból, hogy országos hirűvé lett vívó-termét ötven évvel ezelőtt megnyitotta s azóta is test-ben-lélekben töretlen erővel és igazi hivatással, a lovagiasság valódi szellemében vezeti, abban a szel­lemben, melynek jelszava a törté­neti nevezetességű toledói pengére van edzve : «ki ne ránts ok nélkül, vissza ne dugj mocsokkal.»

A tanítványok meleg szeretettel fogadták körükben az ősz mestert, s nevükben egyik legkitűnőbb növendéke, Kisbaári Kiss Fe-rencz üdvözölte.«Bűnnek tartottuk volna, — monda — megfeledkezni arról, hogy te 50 éven keresztül híven, önzetlen lelkiismeretesség­gel és becsülettel töltötted be fá­radságos hivatásodat, olyan művé­szettel, mely egyedül a te sajátod. Közel 5000 tanítványodnak mind­egyike érezte aczélkarodnak a jó atya módja szerint reá alkalmazott súlyát a kiképzés tökélyesítésében; ezek tehát nem feledkezhetnek meg arról, hogy tőled tanulták meg, miként kell fegyverrel megvédeni a becsületet és hogy mennyi hálá­val tartoznak ők neked azért."

A beszéd alatt lehullt a lepel a mester bronz mellszobráról, melyet egyik tanítványa, Stróbl Alajos készített, megszólalásig hiven tün­tetve föl az ünnepeltet, s követke­zett a tanítványok által fölajánlott diszes emléktárgyak átadása, neve­zetesen egy pompás kivitelű, dö-möczkölt aczélból készült disz-vivó-kardé és vítőré, egy pár disz-pisz-

tolyé elefántcsont markolattal és arany díszítés­sel, egy fegyverszekrényé s egy pompás ezüst cserkoszorúé. A mester a meghatottságtól csak ennyit tudott rebegni: «Köszönöm, kedves ta­nítványaim. »

Az ünnepnek ezen első része után követke­zett a diszlakoma, melyen Harkányi Frigyes, Keresztessynek 1842 óta, tehát szintén jubiláns tanítványa, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, Tisza István, báró Podmaniczky Géza s még

KERESZTESSY JÓZSEF.

számosan köszönték föl a magyar vívómesterek Nesztorát, kinek ugyanez alkalomra irodalmi emléke is megjelent, egy szép kiállítású •Em­lékkönyv", képekkel, a növendékek által írt szöveggel s összes eddigi tanítványainak név­jegyzékével.

A aVasárnapi Ujság» már ezelőtt tiz eszten­dővel bemutatta olvasóinak a népszerű mester arczképét s egyik tanítványa, Vajda János által írott jellemrajzát, kifejezvén azt az óhajtását,

vajha az akkorihoz hasonló egész­ségben érné meg ötven éves jubi­leumát. A kívánság ime teljesült s az azóta lefolyt tiz esztendő oly kevés nyomot hagyott a mesteren, hogy az akkori arczkép bátran volna lenyomatható. A hozzá írott kisérő sorokon sincs változtatni, legföl­jebb némi pótolni való, minél leg­inkább az előttünk fekvő ((Emlék­könyv" följegyzéseihez tartjuk ma­gunkat.

Bánfalvai és homokszentiványi Keresztessy József 1819 augusztus 7-ikén Budapesten született s már tizenhat éves korában kezdte a vívást rendszeresen tanulni az öreg Friedrichnél s oly kedvet kapott hozzá, hogy szakmájának, élet­hivatásának választotta s a szeren­csésen eltalált pályán nálunk eddig utói nem ért tökéletességre vitte s a vívás mesterségét valóságos mű­vészetté emelte. Nálunk az első vívómesterek, a már említett Fried-rich Ignácz és Chappon Lajos, ide­genek voltak. Az előbbeni az 1826-ban alapított «Pesti Nemzeti Vívó­intézet o-nek volt a mestere. De az; intézetnek 15-ik évkönyvében ott találjuk Keresztessy József nevét, mint a mester segédéét, a ki már 1833-ban alkalmazta segédi minő­ségben. Huszonhárom éves korá­ban, 1842 február 4 én nyilvános vizsga után hat vívómester állította ki számára mesteri oklevelét.

A nemzeti vívó-intézetnél töl­tötte aztán idejét egész 1848-ig, a mikor tompa kardját élessel cse­rélte föl, s mint a 60-ik honvéd zászlóalj hadnagya küzdött Aulich