MADÁCH-KÖNYVTÁR

S z e r k e s z t i :

GRÓF KÁROLYI ISTVÁN

és

PÜNKÖSTI ANDOR

15. SZÁM

BAYER JÓZSEF

DÉRYNÉDÉRYNÉ LEVELEI

Sajtó alá rendezte,bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta:

S T A U D GÉZA

B I B L I O T H E C A

B U D A P E S T ,

1944

Felelős kiadó: Pap LászlóAntiqua Rt,, Budapest — F,:

Wiesmeyer Emil

ELŐSZÓ

Az idő a nagyság próbája. Roppant csiszolókövelehántja az emberről és a művekről mindazt, ami eset-leges, hazug, ami csak a pillanat forróságában ötvözteragyogóvá. Az idő a nagy ítélőszék, amelyen keresztülaz emberi szellem önmagát méri föl, kivet magából min-den értéktelent és felmagasztalja értékeit. így nőnekmeg emberek és alkotások az időn keresztül, s ígyenyésznek el talmi glóriák, amelyek őket egykor a, nagy-ság fényével hazudtak körül. A nagy torzsalkodások,gyűlölködések és gonoszságok idején talmi ez az egyet-len vigasztaló az aranyhal és sárból összegyúrt lelkesállat történetében, hogy a nagy ítélőszék előtt megmé-retünk, s egyszer mégis csak külön kerül az arany éskülön a sár.

Déryné is megméretett. Valamikor a magyar ván-dorszínészet ünnepelt művésznője volt, s a fény, ame-lyet rajongói árasztottak köréje, nem bizonyult hamis-nak. Túlélte, őt, sőt még meg is tisztult, pedig Dérynéa legmúlandóbb művészet munkása volt. Könnyű azok-

6

nak, akik írásban, szoborban, vagy festményben rögzí-tik meg lelkük rezdüléseit, de az ő művészetéből semmisem maradt. Elmúlt azokkal, akik egykor látták és hal-lották. Csengő hangja, sírása és nevetése helyett csakaz emléke él az utódok szívében és csodálatos Νaplója,amelyben élettörténetét örökítette meg. De azidő mégis megőrizte őt a mulandóság porától, s az utó-dokban fölmagasztalta művészetét és emberi értékeit.

S c h e n b ach Rózának hívták, s mégis magyarvolt. Nemcsak egyszerű magyar, hanem a lelkesítők, aharcosok, az áldozatot vállalók közül való. Magyarvolt akkor, árnykor a magyarság nem jelentett érvénye-sülést, vagyont és hímevet, hanem küzdelmet, nyomort,sőt sokszor még megaláztatást is. Hangja nemzetköziértéket képviselt, de ő ellenállt a német színpad csábí-tásának, ahol pedig kényelem és jólét várt volna rá.Nem üzletből és hiúságból volt magyar, hanem lelkese-désből, meggyőződésből. Nemcsak a magyarországi né-met színészettel vette föl a reménytelennek látszó küz-delmet, hanem meg kellett harcolnia a magyar nemes-ség közömbös rétegeivel is. S az idő az ő hitét igazolta.Mint S c h e n b a c h Róza indult él a töretlen úton, smint S z é p p a t a k i Róza megérte a magyar színé-szet tökéletes diadalát.

De nemcsak a magyarság, hanem a színész keser-ves sorsát is vállalta olyan időben, amikor a színésze-ket még a csepűrágókkal és a csavargókkal emlegettékegy sorban. A színészet magyarságán túl e művészettársadalmi egyenjogúsításáért is harcolt. Szellemessége,kitűnő modora, kedvessége kiemelték kortársai közül,

7

volt az első színésznő, akit magasabb társadalmi körökis befogadtak. De összeköttetéseit sohasem használta fölvagyonszerzésre, s olyan szegényen halt meg, mint alegutolsó vándorkomédiás.

Most, amikor születésének százötvenedik évfor-dulóját ünneplik, úgy érezzük, hogy senki méltóbbemléket nem állíthat neki, mint a legnagyobb magyarszínháztudós, aki egykor híres N a p l ó j á t is kiadta:B a y e r J ó z s e f. A kitűnő magyar színészettörténet-író eddig kiadatlan tanulmánya minden vonatkozásbanmegvilágítja ennek a rendkívüli színészegyéniségnek apályáját és egyéniségét. Lelkes mondatai és felsoroltadatai mögül elénk tűnik Déryné korának egész életeés színészete is.

A munka második részében D é r y n é maga szó-lal meg. Összes fennmaradt levelét kapja itt az olvasó.Belőlük fény derül azokra az évekre, amelyeknek márnem jutott hely a Naplóban. A rettenetes nélkülözésekközött élő, magára maradt öregasszonyt látjuk magunkelőtt, amint a halál árnyékában emlékiratait írja, hogyízzel a munkájával köszönje meg annak az e g y e t l e nembernek a gondoskodását, aki nyomorúságában ésöregségében feléje fordult.

Mert bizony mindenki megfeledkezett arról a szí-nésznőről, akinek a magyar színészet olyan sokat kö-szönhetett. Csak a halála után nőtt ismét nagyra — azemléke. Az apák még ünnepelték, a fiúk már elfelejtet-ték, s az unokák ismét ráébredtek nagyságára. De akkormár Déryné a miskolci temetőben pihent. A mi nemze-dékünk már ezt a felmagasztalt emléket kapta örök-

8

ségbe. Nemcsak színészetünk, hanem egész nemzeti kul-túránk érdekében kell ápolnunk Déryné emlékét, mertművészete és egyénisége példaadó és nevelő. A halott-nak bizonyára sovány vigasz a porai fölé emelt szobor,de az élők önmagukat becsülik meg benne. Születésénekszázötvenedik évfordulóján kegyelettel helyezünk ko-szorút sírjára, mert tudjuk, hogy az ő áldozatos művé-szete nélkül ma kevesebb magyar szó hangzanék a ma-gyar színpadon.

1943 december.

STAUD GÉZA

BAYER J Ó Z S E F :DÉRYNÉ

I.

Jellegzetes életpálya rajza tárul elénk Déryné ön-életrajza lapjairól. Kerete az a csodálatos kor, midőna régi Magyarország küzdő új nemzedékét — költőt,írót, tudóst és művészt, világit és egyházit — egy-forma lelkesedés vitt ki a síkra: szent kötelességet tel-jesíteni a haza irányában az anyagi haszon minden ki-látása, a közelismerés minden reménye nélkül. Valamiszent tüz ragadja magával valamennyit: a cselekvésbenső kényszere, mely apostoli hivatástól lelkesíttetvea hazáért minden áldozatra kész,

Egyikük se kockáztat annyit, mint a színi pá-lyára lépő, s ezek közül is legtöbbet a nő, ki otthagyvaa család tűzhelyét, mer szembeszállni a legfonákabbbalítélettel, midőn olyan pályára lép, hol közfelfogásszerint a kísértést kikerülhetetlen bukás szokta követni.Megható képet rajzol erről az Árpád ébredése Színész-nője:

„Oh hagyjatok! Kímélet, irgalom.Én elhagyám az ősiház tüzétA kényt, nyugalmat, s könnyű életet.

12

Testvér, rokonság megtagadnak engem,Ki szült, nem ismer többé en anyám,S atyám haragja kísért álmaimban,S mindezt, művészet, érted szenvedem...”

A XVIII. évszázad első magyar színi társulatánakkicsiny női csapatja, a társulat pesti balsikere után,nagyobbrészt otthagyja az új pályát, bár az a tudat,hogy a magyar nő is honleányi hivatást tölt be, midőna színi pályára lép, ha nem is oszlatta el végkép a bal-hitet, némileg megkönnyítette a pályaválasztó nő nehézhelyzetét. Kortörténetileg jellemző a Hazai és Kül-földi Tudósítások I. 1809. évi egyik fölszólítása, amely-ben erősen hangsúlyozza, hogy „Nemzetünk nagy dí-szére szolgál, ha még mulatságokban is a maga tulajdo-nát, a nyelvet szívesen kedveli. Azért tisztességes fog-lalatosság a Theatrumban játszani”.... Aztán azonóhajtásának ad szavakat, bárha „több Musikát' értőAsszonyi személyek erre adnák magokat, kivált most,midőn oly jeles jutalmat várhatnak.” Ez a juta-lom, sajnos, csak erkölcsi volt — de akkor ezzel is meg-elégedtek.

Hogy a színésznő helyzete még ebben a nemzetiformában se volt minden ízében rózsás, azt DérynénkNaplójából tudjuk meg, midőn elmondja nekünk azanyjától kapott első nyaklevesek humoros történetét.Valóban nagy, hajthatatlan akaraterő kellett ahhoz,hogy nő erre a pályára merjen lépni, s nagy erkölcsierő, hogy meg is maradjon rajta anélkül, hogy életefolyása éppen azt bizonyítsa, amit a komoly erkölcsbírák

13

úton-útfélen, kikerülhetetlen veszélyeiről, becstelenítőbefolyásáról nagyképűen hirdettek.

Déryné az első nagy magyar színésznő, aki mind-végig kitart e rögös pályán és midőn szándékta.lan em-léket állít magának Naplójában, elénk tárja életepályájának minden kiválóbb eseményét, s éppen az őmunkájából tanuljuk meg, hogy a magyar nőt is csaka legtisztább szándék lelkesíthette e pályára, melynekha töviseivel bevérezte is saruit, örömeit úgy élvezte,mint minden szeretetre termett nő, kinél a színészi éleitaz illendőség határait nemhogy kitolná a megengedhe-tőségen túl, sőt ellenkezőleg, nagyon is szűk, csaknemcsaládias körre szorítja.

Az újabb korból nincs egyetlen emlékiratunk, melyegy egész életpályának magán- és közéleti viszonyait ilynaivan eleven tönténetkékben tárná elénk, mint DérynéNaplója. Egy valóban tartalmas női élet változatossá-gokban gazdag regénye vonul el szemeink előtt, meg-lepő ügyességgel egy egész emberöltő korrajzának ke-retébe illetsztve. Nincs művészi tudatossággal kike-rekítve s ezért nem keresett, nem ferdítő. Nem hiúságterméke, mint a legtöbb emlékirat, S ezért nem vitat-kozó, nem önmagasztaló. Tárgyilagossága oly csodála-tos, mintha csak a mások történetét mondaná el, eltérő-leg a legtöbb emlékirat íróitól, ki még ott is magáragondol, midőn másokról beszél. Közvetetlen, mint va-lami kedves mesélgetés a családi tűzhely mellett, kel-lemes időtöltésül, s ezért naiv és szavahihető.

Fölösleges volna újból — bárcsak röviden is —elmondani mindazt, mit Dérynénk Naplójában megírt.

14

Leveleiből, egykorú tudósításokból akarjuk inkább ki-egészíteni élete regényes rajzát, hogy így a maga tel-jességében álljon előttünk e kiváló nő egész élete. Miaz ő élete pályájának elhallgatott, elfelejtett és kiegé-szítést kívánó mellékkörülményeit fogjuk elmondani esorokban, hogy Naplója élvezetének teljességét lehető-ség szerint fokozzuk.

II.

A Napló VI. fejezetében szó esik a hatvani Riedl-családról s ennek Nina nevű leányáról, ki aztán valamiProsán nevű orvos neje lesz. Ez a dr. Prosánné a miDérynénk anyja. Néhány évi boldog házasság titánugyanis özvegységre jut s aztán másodszor férjhez-megy. Ennek a férjhezmenetelnek körülményei igazánoly regényesek, hogy érdemes lesz, Déryné eddig isme-retlen levele alapján részletesen elmondanunk, mert erajzból nemcsak Dérynénk anyjának, hanem apjánakaz egyénisége is élénken visszatükröződik.

A férjet temetik. Elkövetkezett a legkeservesebbpillanat, midőn a holttestet kiviszik a temetőbe. Agyászbaborult özvegy odarogy utoljára férje koporsó-jára, s hangos zokogása közben ésizre se vesd, hogy egyidegen furakodott közelébe, aki „minden mozzanatátnagy figyelemmel s egészen felvillanyozva, szinte áthatószemekkel kísérte”. Hatvanban senki sem ismeri a rej-télyes idegent, soha nem is látta, s már úrias ruhájais megkülönbözteti az egyszerűbben öltözött kisvárosiak-tól. A temetőbe is kimegy. Midőn a férj holttestét átad-

16

ják az anyaföldnek, a sír előtt összerogyó özvegyet, kifájdalmában alig tud fölemelkedni, ő az ismeretlen, azidegen segíti föl igaz részvéttel. Aztán karját ajánlja,s egész hazáig kíséri a fájdalmában elkábult nőt, kiföldre szegezett szemekkel halad mellette, nem is sejtve,hogy egy sohase látott férfinak fogadja el segítő, támo-gató karját. Midőn hazaérnek s bemennek abba a szo-bába, hol az özvegy barátnői vigasztaló szóra sereglet-tek össze, szokatlan jelenet tárul elénk, melyet ha brutá-lisnak nem akarunk mondani, okvetlenül tapintatlan-nak, sőt sértőnek kell jeleznünk. A kísérő idegen azözvegy elé lép s így szól: „Asszonyom! Ámbár fájdal-madból ítélve igen nagyot vesztettél, de bocsáss megnekem, idegennek, ki első pillantásodra úgy el voltamragadtatva vonzalmamtól, hogy azóta csak azon gondo-lat él bennem: ez, vagy senki soha!” Elmondja aztán,hogy ő bécsi születésű s foglalkozására gyógyszerész.Neve: Schenbach József. Már hónapok óta Magyaror-szágon tartózkodik, s oly vidéket keres, hol leteleped-hessék a megnősülhessen, de csak olyat akar nőül venni,kihez szíve-lelke vonzza...

Elképzelhetjük az özvegy fölháborodását. Kisírtszeméből el se tűnt könnyének sava, s csaknem a ko-porsó mellől, gonosz hamarsággal az oltár elé akarjákkényszeríteni.

Az özvegy szemlesütve fogadja e „kíméletlen meg-rolianást”. A beszélőt állni hagyja maga előtt. Végrefölegyenesedve, e szavakkal: „elvégezte Ön?” egy le-sújtó pillantást vet a furcsa kérőre, hogy az mondóká-jában megakadva, egyszerre visszaretten. Erre a sértő-

17

előtt önérzet legkíméletlenebb hangján így szól hozzáaz özvegy: „Ha fájdalmam oly nagy nem volna és afájdalomnak elöltem e szent hajlékát meg akarnám, za-varni, cselédeimmel löketném ki. Hogyan is bátorkodikily szemtelenséggel betolakodni s ily alkalommal egyelkeseredett nőt, ki élte boldogságát csak most temetteel örökre, émelygős ajánlataival fölháborítani. Taka-rodjék azonnal, uram, s hagyjon engem békében”. . . ,ezzel az ajtóra mutatott. Az idegen e váratlan kijelen-tésre észretér, s illetődéstől remegő hangon így válaszol:„Ne ítéljen meg előre, Asszonyom. Magam is átlátomajánlatom helytelenségét ezen alkalommal, de hely-zetem kényszerűsége vezetett ezen lépésre. Bocsássonmeg és engedje, hogy kimagyarázzam magamat. Az énulam sietős; ma kellett volna elutaznom, de a í'cmetöharangja idecsalt s én, mint valami mágnes erőtől von-zatva, idejöttem. Megláttam önt s többé nem távozhat-tam., legalább nem addig, míg sorsomról bizonyosat nemhallok az ön ajkáról. Hajnalban elutazom, mert holnapJászberényben kell lennem, hol egy épület miatt alku-ban vagyok, miután ott akarok letelepedni. Én nem tá-vozhatom anélkül.. ” „Szót se többet, uram — szóltközbe az; özvegy. — Ön egyik hibából a másikba rohan.Én többé férjhez nem megyek, ez tökéletes elhatározá-som. Kérem Önt, hogy kíméljen meg engem örökre je-lenlététől. Távozzék s ne kényszerítsen oly lépésre, melyÖnre nézve sértő lehetne. Ön hiába született Bécsben.Ön tolakodó. Tanuljon Magyarhonban több kíméletessé-get egy nő fájdalma iránt.” Az idegen erre mélyenmeghajolt és e szavakkal: „Megyek asszonyom, de nem

18

örökre” ... eltávozott. Az özvegy méltó bosszúságábólsokáig nem tudott magához térni, de barátnői lassanmegnyugtatták a haragját lecsillapították. „Meg kellneki bocsátani — mondták. — Mély érzelme elragadta,maga se tehet róla.”...

Hetek múltak el e nagy esemény után. Az első bá-nat záporosztó felhői oszladozóban vannak, midőn a kü-lönös idegen ismét megjelenik, de az özvegy ezúttal isa leghatározottabban visszautasítja. Midőn a halál-eset évfordulója elközelgett s az idegen újból megjelent,az özvegy, ugyan fölháborodás nélkül már, de komo-lyan kéri, hogy szerelmi ostromával többé ne zavarja.

Ügy sejtjük, hogy ezen utolsó találkozáson, melyenharagos szó helyett csak komoly sérelem nyilvánult, akérő tán egyes jelekből sejteni merte, hogy konok kitar-tása megtörte az ellentállás makacsságát s remény éb-redhetett szívében, mert nemsokára kérő násznagyokjönnek Jászberényből. Ezek addig-addig dicsérgetik azúj patikáriust: hogy milyen derék egy ember, milyenbecsületes, milyen jó, mígnem az özvegy biztató habo-zását észreveszik. Vármegyei urak voltak a kérők, kiknincsenek ahhoz szoktatva, hogy kosarat vigyenek haza.Ki is jelentik, hogy menyasszony nélkül, szégyenszemre,nem mennek vissza Jászberénybe. Az özvegy ellensze-gülése végre is megtörik az udvarló és a kérők kitartá-sán és egy kerek év elteltével özv. Ponsánné csakugyaMa felesége lesz Schenbach Józsefnek, a jászberényigyógyszerésznek, s hat kis árvájával bevonul a patikaúj és szépen berendezett épületébe ...

Így beszéli el Dérynénk egyik levelében ezt az

19

esetet külön is hangsúlyozva a gyászidő pontos leteltét,nehogy szemrehányás érje anyját, mintha az új lakoda-lom napjáig még a cipője se szakadt volna el, melybenférje holttestét a temetőbe kísérte ki, Niobe módrakönnyé válva.

A férj képe határozottsággal domborodik ki e mesekeretéből: a maga közvetlenségével, erélyével, kitartár-sával, szenvedélyességével és tapintatlanságával, dehamisítatlanul jó szívével is, melynek vonzalma nemmérlegeli a nő anyagi helyzetét s nem tekinti teherneka más hat árváját.

Ehhez a hat árivához idővel csak két új tag kerül:Róza (a mi Dérynénk) és Johanna (Kilényi Dávidszínigazgató felesége). Milyen hamar jut szomorú ésvégleges özvegységre, azt meghatóan festi Naplónk elsőfele — a többi részből pedig kiviláglik, hogy Dérynénkegyénisége jellemző vonásaiból mit örökölt apjától, mitanyjától, kinek erős vallásos érzéke legszebb örökség-képen az ő lelkét se engedte kétségbeesni a testi éslelki szenvedés végső napjaiban.

III.

Azalatt, míg Jászberényben Schenbach József korahalálával kedvezőtlen fordulatot vesz az özvegy sorsa,a gyermekek körében egy váratlan hír nagy forradal-mat idéz elő. Az özvegy Pesten jártában a színházat isfölkeresi, s midőn énről gyermekeinek egyetmást el-mond, a kis Patyikás Rózsiban egyszerre lobbot vet egyeddig szunnyadó szenvedély: színielőadást rendez mos-toha testvéreivel, s már ekkor neki jut osztályrészül alegtragikusabb szerep . . .

Odafönt Pestem nagyot fordult ezalatt a világ sora:az 1807-iki országgyűlésre újból magyar színtársulatjelent meg. A kolozsvárinak egyik raja, melyet b. Wes-selényi Miklós a pestvármegyei uraknak és helytartó-tanácsi jóbarátjainak lelkes gondozásába ajánl. Ez a,társulat azonban — sok oknál fogva, — sehogy se tudboldogulni. A Rondellában játszó német színészek igaz-gatója oly követelésekkel áll elő,

hogy végre jobbnaklátják a végleges elválást. Fegyverneki Vida Lászlópestmegyei nagybirtokos 1809 február 1-én magáravállalja a társulat gondozását és március 1-én már a

21

Hacker-félő szálában (Károly-körút 7. szám) játszanakteljesen függetlenül a német színtársulattól.

Ezt a színtársulatot látja először a mi, Pestre,Rothkrepfékhez került Schenbach Rózánk, s így nemnehéz azt bizonyítani, hogy legalább öt évet tévedett azidőszámításban, midőn magát 11 évesnek mondja.( I. k.56. 1.) Viszont igazmondását bizonyítja, midőn azt; írja,hogy feljövetelekor csakhamar ismeretséget kötött amagyar színészekkel, mert tény, hogy 1810 március29-én Hamletben — mint udvari dáma — némaszere-pet kap, és első játékszerepe az Egyiptomi út című szín-darab szobaleánya 1810 április 8-án.

Itt ismerkedik meg a társulat bonvivánjával, a ná-lánál csak egy évvel idősebb Déry (Mráz) Istvánnal.kivel 1813-ban megesküszik.

Egyik levelében erősen mentegetődzik naplóírónk,mint 78 éves matróna, hogy házassága évéiben 16 éves-nek vallotta magát. „Kérem, ne terheltessék összeszá-mítani s kiegyenlíteni a hibát — írja Egervárynak. —Bizony Isten, sohase akartam fiatalabbnak látszani, demások még annyit se akartak felőlem elhinni, amit oda-vetve találgattam .. .” Ezek szerint tehát nem 16, ha-nem 20 éves volt, midőn férjhezment.

Hogy minő volt az ő családi élete, annak oly leple-zetlen rajzát adja, hogy szinte maga is megijed a való-ság szomorú tényeinek elmondásától. Egy papírszelet-kére írott néhány sor érdekes világot vet aggódó, őszintelelkére. „Én ugyan mindent csak úgy írok, ahol ésahogy történt, de mégis, minthogy férjem rokonai igenszeretnek s tisztelnek engemet, nem szeretném, ha oly

22

világosan kiírva látják bátyjuk helytelen, hibás, velemvaló bánását a világ előtt. Őket ezáltal megsérteném smagam ellen haragra ingerelném. Azért kérem egészvégig, ahol lehet, a kérget legyalulni.” Ε mély gyön-gédségre valló vonást szükségesnek tartottuk kiemelni,miután ma már mi sem indokolja a kívánt legyalulást,s a leplezetlen valóság rajzából ekként nem a vádasko-dás elkeseredését, hanem a bánkódó szív jóleső, igazpanaszát fogjuk kiérezni.

Hotgy ki volt az a férfiú, kibe igazán szerelmesvolt házassága első éveiben, ezt ma már szintén fölös-leges volna eltitkolni, miután e viszonyhoz igazánsemmi szenny se tapadt. Az ő „tavasza” PrepeliczaySámuel, a Prónay-fiú nevelője, később segédszerkesz-tője a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratnak, akiaztán a pesti füvészkert főkertészének, a tudományosanképzett Eochelnek leányát vette nőül. Ez a szerelemaz első, felejthetetlen, nagy és igaz szerelme, mely életeutolsó pillanatáig nemes, mocsoktalan, tartalmával, tra-gikus befejezésével, agg kora emlékeinek legtöbb kegye-lettel őrzött kincse. Rajta van a kor egész érzelmességé-nek hamisítatlan bélyege. Közvetetlen, gyorsan keletkezőérzés mámorító szülötte, melyet aztán a társadalmikényszer titokzatosságával ellenállhatatlan erejűvé tesz,regények olvasása kifejleszt, eszményi tartalma állan-dósít.

Ε kor női fő típusa: a méltatlanul szenvedő nő.Szülők kényszere, a férj durvasága, a társadalom bal-ítélete, a kierőszakolt igaz szerelem nélkül kimondott„igen” kétségbeejtő tudata, s az ebből folyó elkesere-

23

dés a tapasztalatok nélküli női szív mélyén, midőn egyúj világ tárul fel előtte: ezek teremtik azt a tűrhetet-len helyzetet, melynek egyedüli titkos vigasztalása aföldi mocsoktól ment eszményi érzés. Ε nőkből hiány-zik a mai kor asszonyának bűnösen merész cselekvő-ereje, korlátokat ledönteni kész elhatározása, mely úgy-szólván kényszerítőleg vezet a tragikus megoldás felé,midőn szűk köre fojtó bilincseit szaggatja. A XIX. év-száz eleji nő könnyek záporát ontja, és az égi irgalom-tól várja a kedvező megoldást, jutalmul méltatlan szen-vedéseiért. Fájdalma megedzi ellenállóerejét, de egyéni-ségének édes lágysága inkább nevetségesen édeskés, minttragikusan megrázó helyzeteket teremt, Túlvilágiasérzés langyos melegsége árasztja el szívét, s bár ez ér-zés tűzét gondosan ápolja, a veszedelmes lángralobba-nástól is féltő gondossággal őrzi. Inkább szenvedőéntűr, mintsem türelmetlenségét bukásig engedje jutni.Az elmélkedés lassan sorvadozó betege, s nem a bátorcselekvés merész elszántja, A holdvilágnak panaszkodik,s a csillagok előtt önti ki lelke fájdalmát, s nem a vihar-tól vesz példát, mely midőn egyfelől rombol, másfelőljótékonyan fölfrissíti az állott levegőt...

Ilyen a mi Dérynénk első szerelme is a színpadielső találkozástól a pestíi utolsó összejövetelig. A férjesnő egy sír fölött fogad örök hűséget a fiatal egyetemihallgatónak, hogy aztán egy évtizedi boldog álmodozásután soha többé ki nem magyarázott félreértés vessenörökre véget ennek az érzelmesen szép viszonynak.Élete nem folyik le további „szerelmi harmóniák” nél-kül, de valamennyin át kihallja annak az elsőnek a val-

24

lomását, melyet „tavasza” fakasztott szívében. Ez az„első, utolsó, egyszeri” önfeledt mámorba ringatta. Alobbi csak múló epizódja egy oly nő életének, ki min-den új imádójában első szerelmesét véli föltalálhatni...Dérynénk életének ez az érzelmes kora körülbelüladdig tart, míg első ízben Kolozsvárra kerül, regényeskörülmények közt elszöktetve Egerből. (1823.) Ekkoréri cl életének harmincadik évét, azt a kort, midőn anőnél a reálisabb gondolkozás hódít teret. Ami ezutántörténik vele, azt is őszintén elmondja, és amit elmond,azt ép oly jó lélekkel lehet egy nőnek elmondani, mintbárkinek elolvasni. Nem szépít, mert nincs oka szépíte-nie; nem rútít, mert szíve minden mocsoktól tiszta;nem azzal dicsekszik, kiket hódított meg, hanem el-mondja, hogy kik jöttek hódolni női és művészi egyéni-sége varázsának.

IV.

Déryné színi pályájának első lustrumát (1810—1815) bízvást a műkedvelés korszakának nevezhetjük.midőn minden előzetes gyakorlat vagy elméleti tudásnélkül, tisztán a színi pálya iránti fékezhetetlen vonza-lomból az otthon untató egyszerűségét a színpad szóra-koztató tarkaságával cseréli föl. Kedv és hivatás ezút-tal együtt járnak. Még jelentéktelen kezdő, akit csaka dologhoz értők tudnak méltányolni, de ezeknek nagyokuk van rá, mert szorgalmas, kitartó s a munkátólsemmi jelentéktelen formában sem irtózó. Nem tüne-ményszerű ,.színész-vér”, kik hódító genialitásukkal bá-mulatba ejtik a hallgatóságot, de másrészt önhittségük-kel, lomposságukkal, megbízhatatlanságukkal, kiállha-tatlan szeszélyeikkel megutáltatják magukat pályatár-saik előtt. Az ő jellemének már ekkor i'ő vonása a sze-retetreméltóság. A Dérynénkkel színi pályája kezdeté-től egészen pesti utolsó szerepléséig jó ismeretségbenálló Fay András azt írja róla, hogy szikár, sápadtleányka volt, kis kezdő korában hajlandók voltak asorvadástól félteni. „Rekedtes beszédjéből — ínja Fáy

26

— nem gyaníthatta senki azt a bájteljes hangot, mellyelkésőbb elbűvölte közönségét.” Hangja tehát kezdő korá-ban alkalmatlannak látszott énekhangnak éppúgy, mintelőadó orgánumnak. A sápadt leánykából idővel jól ki-fejlett asszony lett s hangja bámulatosan megerősödött,s így mind a kettőre találó Fáy negédes mondása, hogy„később szép terjedelemre nőtte ki magát”. Nemes am-bíciója fejlesztette ki képességeit. Vida László kedve-lése nem tudta önhitté tenni, a színházi keserves viszo-nyok bizonytalansága nem tette lomposságot kedvelővé,s a tagok egymásközti huzavonája nyomot se hagyottlelkületén. Mint nőnek, nem az Ecsedy Jozefák és Tenk-ler Lázik véréből való vér csörgedezett az ereiben. Atiszta szerelem menti meg az elbukástól: a magábanrejlő fék, mely az alkalmat bűnös jellegétől tudta meg-fosztani. A durva férj mellett az eszményi udvarlónemes tartalmat kölcsönöz sivár lelki életének. Míg azo-kat elpusztítja a szerelem tüze, őt megtisztítja annakérzelmes kegyelettel ápolt lángja. Maga írja, hogy„örök szerelmed és hűséget esküdve” váltak el egymás-tól 1815-ben, s első szerelme életének mentő géniuszavolt. Új tavaszt fakasztott szívében, életének becses tar-talmat adott, s megszerettette vele az eszményekértrajongást.

De nemcsak szerelmében válogatós, hanem minden-napi társaságában is. Barátai sorában ott van a pesti író-világ akkori kitűnőségeinek legtöbbje: Kazinczy, Sze-mere barátja, Vida László igazgató, Katona József, aszerelmes pályatárs, Helmeczy Mihály, Kovacsóczy Mi-hály, Kulcsár István. Ezek révén megismerkedett a Ka-

27

zinczy triászával is, hisz Szemere Pál egyik pályatárs-nőjébe szerelmes, Vitkovics drámákat fordít a társulatszámára, s Horváth István — miként Mindennapijábanírja — buzgó látogatója a magyar színháznak. Már gyer-mekkorában szereti az olvasmányokat éspedig nemcsakPálfy Sámuel Erbiáját, Mészáros Ignác Kartigám-j^,Kotzebue, Lafontaine érzelmes novelláit olvasgatja, ha-nem szívesen olvasgatja a Petőéktől ajánlott utazásikönyveket is. Nem engedi lelkét elsívárodni a bővenkínálkozó pihenőnapok óráiban.

A társaséletben már ekkor szívesen látott vendég aFáy-családnál, Mérey és Pető tanácsosoknál, Karavcsik-nál, Márton professzoréknál.

Egyéniségében megvolt a jó szeretetének kultusza.A szennyet még a családi élet bizalmasságaiban islelke mélyéből utálta.

Az élet ilyen iskolájából kerül a „dajkaságba kül-dőit” társasággal egyetemben Pestről Miskolcra, holéletének második lustrumát tölti cl (1815—1819). Úgylátszik itt izmosodik meg a tehetsége, itt üdül fel beteg-ségre hajló teste is. Első zenei kiképeztetését Zomb Fe-renc karmesternek köszönheti. A kor egyik divatos da-lára, a „Schöne Minka”-va írott változatok révén juthozzá az első koloratúr áriához, s ezen sikerek érlelikmeg benne Miskolcon, majd Kassán azt a tervet, hogytársaival egész operák betanulásához fogjanak.

Pályatársa, Komlóssy Ferenc írja róla, hogy a„miskolci társulatnak valódi dísze, mondhatom kincsevolt. Neki sokat, felette sokat köszönhet a magyar szí-nészet.” Íme, a jő alapon gyors, határozott és erőteljes

28

fejlődésnek indul a tehetsége. Hogy fogalmat alkos-sunk arról, hogy milyen volt abban az időben még egyállandó színtársulatnak is az évi munkaköre — de aNapló egyes helyeinek könnyebb megértése érdekébőlis — ide jegyzem a pesti és miskolci társulat útinapló-ját. A pesti társulatnál 1810 március 29-tól 1811) júniusvégéig szerepei Dérynénk. Innen négyízben rándul áta társulattal Székesfehérvárra: 1. 1813 okt. 21-től okt.29-ig, 2, 1814 április 23-tól május 21-ig, 3. október 2-tőlokt. 17-ig és 4. nov. 20-tól december 28-ig játszik ott.Nem lehetetlen, hogy az első kirándulások alkalmávalkedveli meg a vándoréletet az ő változatosságával, lel-ket felfrissítő tarkaságával. Midőn Pestről elmennek1815 húsvét után, Egerben néhány vígan eltöltött hétután 1815 őszén eljutnak Miskolcra, honnan Kulcsártanácsára, hogy a tótos Kassa vissszamagyarosítását elő-segítsék, többízben át is rándulnak Kassára: 1. 1816május 15-től ismeretlen időig maradnak ott; 2. 1817-benmár május 5-én ott vannak; 3. 1818-ban novemberhavától vannak ott és 4. 1819 március elejétől. Az1819. év fordulópontot jelent Dérynénk életében. Nemtudjuk mi okból, de meghasonlik Borsod vármegye in-téző uraival s a maga igazgatásával vándortársulatotszervez, melynek mulattató epizódjait kedves közvetlen-séggel meséli cl.

Ekkor már híre ment az egész országban. A vélet-len úgy ejti, hogy Kilényi Dávid, az akkori vidéki ma-gyar színészet legügyesebb igazgatója Miskolcra vetődik,hogy megugrott primadonnáját (s egyúttal kedvesét),Ecsedy Jozefát, hazaszállítsa a miskolci társulattal. Itt

29

ismerkedik meg a már híressé vált Dérynével s elcsalo-gatja őt a miskolciaktól. Dérynéknek már ekkor tudo-mása volt arról, hogy „tavasza” visszatért külföldi útjá-ról s jelenleg Pozsonyban tartózkodik. A viszontlátásvágya oly erős a lelkében, hogy tán még akkor is eltá-voznék Miskolcról, ha össze nem zördül is a vármegyeuraival. Ez csak egy okkal több az eltávozásra, s 1819őszére már Kilényihez szerződik. Időközben megfordulSzékesfehérvárott újból, hol a ránkmaradt színlapokszerint 1819 augusztus 9-én; 11-én és 12-én mint a mis-kolci énekes társaság tagja „vendégrollékat” adott ésszeptember 20-án meg Szombathelyen kezdi meg ven-dégjátékait.

Itt kezdődik pályájának harmadik lustruma (1819—1S23), midőn elsőízben Kolozsvárra kerül.

Az első évben, 1819-ben vágya nem teljesülhet, mertbár a pozsonyi kirándulás kötelező volta belékerül aszerződésbe, a találkozás elé ismeretlen akadályok gör-dülnek. Nem lehetetlen, hogy ennek egyik oka az, hogyKilényit szerződése, ősz elejére, Komáromba kötelezi.Ott, van vele Déryné is, kinek első fellépte 1819 novem-ber 3-án, esik meg. A színi idény rendesen ősztől húsvé-tig tart. így történik itt is, s nemsokára úton találjukőt vándor-élethez szokott társaival. Ezúttal a Dunántúltkeresik föl: 1820 tavaszán Győrben, április 27-én Szom-bathelyen, június 24-től július 27-ig Pozsonyban, július28-án Sopronban, augusztus 8-án Kismartonban van-nak, honnan ismeretlen kerülő után, október havábanismét Komáromban találjuk. Állandó tanyája két évigKomárom, de 1821 őszén már a székesfehérvári társu-

30

latnál van. Itt egy évet tölt el és 1821 december 6-tól1822 február 18-ig Pécsett játszik. Innen visszamegySzékesfehérvárra, hol neve 1822 március 10-én fordulelő utoljára a színlapon. Ekkor húsvét táján mehetettPestre. (Naplójáéban ugyan azt írja, hogy Székesfehér-várról két hóra Miskolcra ment vendégszerepelni, doeß, azt hiszem, nem 1822-ben, hanem 1823-ban történhe-tett.) De már 1822 április és június havában Aradonvan és novemberben Kilényivel Pesten, hol utoljáratalálkozik ,,tavasz” -aval.

A következő évben (1823) Miskolcon találjuk, majdNagyváradon és Egerben, míglen 1823 december 27-énKolozsvárott lép föl Emmelina szerepében, a magyarszármazású, de idegenbe került Weigl Józsefnek (1766—1846) akkor nagyon divatos Svájci háznép címűoperájában.

Ez az idő akkor (1819—1823) azért érdekes Déry-nénk életében, mert az első szakszerű bírálatok ekkorjelennek meg róla s a tudósítások magasztalásai alap-ján joggal következtetünk arra, hogy akkor kezdődikDéryné színi pályájának művészi értékű fele.

Pozsonyban (1820) nem az első, hanem a másodikestén léptetik föl: június 25-én. A tudósító szerintKotzebue Benyovszkyjában „új kellemes tünemény sok-szorozta tegnapi örömünket, mert Déryné asszony Afa-náziát oly bájolóan, s roll ja egész charakterének töké-letes felfogásánál fogva, oly tisztasággal és pontossággaladta, hogy a legkomolyabb várakozásnak is annyiramegfelelt, hogy a Publikum egy szívvel, szájjal megis-mervén érdemét, legelsőben ötét hívta elő, ki a huza-

31

mos Bravo! Helyesen! kiáltások miatt darab ideig szó-hoz nem jöhetett.

Ilyen siker a magyar koronázó városban, melynekközönségét a Bécsből vendégszerepekre járó személyekelkényeztették, magyar színésznőtől valóban eseményszámba mehetett e korban. Λ következő napon vígjáté-kot adnak: Kotzebuenak sokáig divatos maradt; Nagyzűrzavarát. Ebben Déryné Boriska szerepét játssza.A társulat koronájának ugyan Láng Ádámot tartja atudósító, de párjául szintoly magasztalással emlegetiDérynét is, ki társával együtt „minden józan várakozás-nak megfelelt.” Június 29-én Kotzebuenak szintén ma-gyarosított Bakőz-e kerül színre, mely még a Pestimagyar színház harmincas éveiben is a műsoron talál-ható. Tudósítónk szerint Déryné „az özvegy bárónérolljában ismét példáját adta igaz művészi talentumá-nak s megbizonyította, hogy azon közmegelégedésigmellyel közönségesen fogadtatik, egész kiterjedésébenmegérdemli. ”

Július 1-én végre eredeti darabot adnak·: Kis-faludy Károlytól a Tatárokat. Déryné Zelmira szere-pében „a szerelem és kötelesség szűkösködéséből eredtönelszánást mély érzéssel s közmegindulással adtaélőnkbe. Nem hagyott semmi kívánnivalót hátra főképazon megjelenése, midőn szerette Elekjét az Emelka,karjai közt találja, melyet az egész publikum köztaps-sal fogadott.” Tán nem is sejtette még akkor a miDérynénk, hogy az ő „tavasza” is valamikor Zelmirájahelyett egy mást fog ölelő karjai közé zárni.

Július 2-án ismét egy Kotzebue darabot adnak, a

32

Verseghy Ferenctől magyarosított Szerelem gyermekét.Mint b. Vadligeti leánya, valósággal szenzációs hatástért el. „IIa váratlanul lepett meg a Baköz előadása —írja tudósítónk — felülhaladta a Szerelem gyermekeminden várakozásunkat.” Különben annyi volt a taps,hogy a tudósító arra kéri a közönséget: „igaz jussalosztogassa bravoit”, mert néha ott is taps hangzott, holegyesek gyengék voltak. A sok dicséret tán gyanúsnaktűnhetnék föl, ha a Magyar Kurír eme kijelentéseivelnem egyeznék meg a pozsonyi deák újság magasztalása.Bár részletekbe nem bocsátkozik, mégis értékes ez anyilatkozata, hogy „némely játékokban úgy viselte ma-gát a társaság, hogy az a hozzáértők ítélete szerintmaga-magát fölülmúlta.”

A július 6-i előadás ismét meglepetés számba ment,midőn Perinet-Müller Wencelnok kedves játékoperájátaz Újholdvasárnap gyermekéi adták. Ezúttal első alka-lom nyílt Dérynének mint énekesnőnek a magasztalá-sára. „Ezen kedveltje a Magyar Tháliámak és főkép aMagyar Polyhymniának — írja a Magyar Kurír —megbizonyította most előttünk azt, hogy azon jelenté-sek, melyek némely becses Újság leveleinkben találtat-nak felőle, csakugyan 'nem egészen a levegőben épül-tek. Hangjának tisztasága, hatóssága, kiterjedése és kel-lemetessége egyaránt bámulásra bírják a hallgatókat;meg is bizonyította az idevaló Publikum, mennyire iga-zán tudja ezen tökéletességeket becsülni, midőn már azaz első felvonás végén őt egy szájjal és köztapssal ki-hívta. Éneke, ha nem is ment a halmozott piperétől ésaz erőlködő cikornyázástól, de nem művészi csínosodás

33

nélkül való s különös érdeme még az, hogy minden szó-tagot érthetővé teszen.”

Július 9-én a Tündérlak Magyarországban mintMarcsa lép föl „s mind kellemetes és természetes játé-kával, mind pedig az I. felvonásbeli kettős dallal...újonnan gazdagítá művészi koszorúját, köztapsot nyer-vén igyekezete jutalmául.” A július 11-i Csörgősapkaelőadásában társainak gyöngesége és a hármas dal aka-ratlan solója dacára művészi sikert ért el. Zenomidátadta s bár „az őtet segítő hangok igen gyönge karbanvoltak ... ma is azon néki tulajdon bájoló kcdveltetősc-gékkel jelent meg a játékszínen, melytől a közmegelé-gedés sohasem maradt el, melyet a taps mint meg-érdemlett jutalom mindig nyomban szokott követniiA Publikum ma is azzal bizonyította várakozásánaklett tökéletes megfelelését, hogy a játék végén az elsőhívás jutalmát néki ítélte. Sajnáljuk — végzi a tudó-sító— hogy a második felvonás elején lévő hármas daltegyedül volt kénytelen énekelni”... IIa most hozzá-vesszük, hogy a zenekar mizerábilisan rossz voltát atudósító külön is megrója, elhihetjük, hogy nem kö-zönséges művészetnek kellett annak lenni, mely egyhármas dal hatását solo énekkel is meg tudta menteni.Nem hiába neveztek kortársai Dérynénket minden ma-gyar társaság legszilárdabb oszlopának ... De halljuktovábbi diadalait.

Július 13-án a Mardosó lelkiismeretben Jolánthátadta. „Rollja karakterének kimerítéséhez kapcsolt igazérzéssel láttatta velünk a szenvedő ártatlanság bensőnyugalmát és a feddhetetlennek ön-meggyőződésén épült

34

bizodalmát. Azon közmegilletődés, mely azon megjele-nését követte, melyben magát méreggel megetettnekvélvén, gyermekétől búcsúzik s lerogyik, legtökélete-sebb bizonyítéka érdemének.”

Július 17-én Kotzebue Nagy rokonságéban Rózsiszerepét adja. „Rollja állapotjához képest mérsékelt éstermészetes játékával egészen ő maga volt ma is, s bá-jolt ezen jelenetben, melyben az ártatlan szerelem-féltöt s nyomban reá a tapasztalatlan megbékéltet áb-rázolja, szóval a mai koszorút Antaljával, ketten érde-melték.”

Hogy Déryné volt a társulat lelke, ha egyéb nem, az atény elsősorban bizonyítaná, hogy ő az egyetlen, kinek„különös javára” egy egész est jövedelme jutott július18-án. így nevezték abban az időben a jutalomjátékot,mely még a Pesti magyar színházban is szokásos volt.Az ő jutalom játéka Zenei egyveleg volt. Énekelt MéhulJózseféből egy Introdukciót, Románcot és két más tár-sával hármast; Perseus és Andromedából egy áriát,mellyel „maga-magát haladta meg”; a Svájci háznép-ből egy cavatinát s kettős dalt, a Falusi borbélyból szin-tén, Giocondából kettős és Tancredböl egy áriát. Végül„néma állítvány” volt (így nevezték akkor a tableau-t),melyben — a némasággal ellentétben elénekelte a Ma-gyar hűséget. „Mind hangjának kellemetes tisztaságá-val és hatóságával, mind az éneklésben bizonyított pon-tossággal, mind pedig remek előadásaival egészen elra-gadta a nézőket. Bájol ő mint Mária a S z e m o r v ο s-ban, igéz a Jοcondé ban, s mint Emmeihia és An-dromeda meghaladja magát”... Néhány napra rá egy

35

komoly drámában tűnik ki: mint Rosaura az Élet csakálom című Colder on darabban és a „szerep nehéz fel-adatát művészi készséggel és egész kimerítéssel fejtettemeg.”

Azonban a játékok fénypontja mégis csak a július22-i előadás volt, midőn A helvéciai háznép kerültszínre. „Déryné asszony — írja a tudósító — mintEmmelina ma ismét a közfigyelemnek tárgya volt ésvárakozásunknak a szó egész kiterjedésében meg isfelelt, felül 'nem múlhatta, mert alkalmatos voltárólmeg vagyunk győződve; hangjának kellemetes teljességi:ma is, egész erejében fejtődzött ki előttünk; a Cava-tina, jóllehet azt már a minapi egyvelegben is hallot-tuk, most is közmegelégedéssel fogadtatott és tartóstapssal jutalmaztatott, az azt megelőző kettős dal pedigszinte az elragadtatásig emelte érzéseinket, valamint amásodik felvonásban lévő éneke is, melyben hangjahatóssága a valamivel hátrább éneklő öt hangú kariegészen elnyomja. Ami játékát illeti, felvett személyétoly érzéssel képezte, melyet csupán betanulni lehetet-len és amelyek ő művészi alkalmatos voltának, elevenbizonysága; nem lehet megindulás nélkül látni azonjelenését, melyben Jakabot jelen képzelvén ábrándozá-sában, azzal beszélni látszik; mozdulata, hangja, testé-nek egész alkalmaztatása egészen csak a szenvedő Em-melinát láttatja. Remek volt azon jelenése is, midőnkedvese kürtölését hallván, közellétét gyanítani kezdi”.Képzeljük hozzá a Napló I. k, 423. és következő lap-jain leírt várakozásit s el fogjuk hinni, hogy játékával

36

természetes hatást kelthetett, mint olyan, ki szerepei-hez a színeket a saját lelke igaz; érzéséből kölcsönzi.

Déryné szerepköre mindezekkel nem volt kime-rítve, mert még egy bohózatban (Tulokmányi Máté)és egy he rosi játékban is (Korner Zrinyi-jében) föl-lépett. Az elsőben Sofiát adta. „Még az efféle rolloknakis kedvességet tud szerezni — írja tudósítónk — sőthogy az ily üres karakter iránt is interessét tud ger-jeszteni, már magában is elég példa művészségéről; demás érdeme nincsen ily szűk korlátok közé szorítva,mert az e g é s z csak az ő művének látszott lenni a me-zők nagyobb része előtt.”

Zrínyiben Évát adta, „Az asszonyi gyengeségetkellemes vegyületben mutatta a herosi erős lelkűséggela leányával való jelenésben; hangja is oly érzékenyvolt, hogy közmegilletődést okozott; ellenben a férjévelbeszélvén, ezen nagy hősnek méltó hölgyét kimerítveképezte; azon jelenés, melyben férjét arra bírja, hogyötét leányostól Szigeten hagyná meghalni, valamintbúcsúzása is művészi tökéletességgel voltak előadva”...

A társulat végül énekes egyveleggel fejezte be po-zsonyi vendégszereplését július 27-én és a siker orosz-lánrésze Dérynére esett. Ki is emelték ezt, mint olytényt, mely külön dicséretet érdemel, „most ritka kö-zöttünk az olyan, kí a Béts Karinthiai kapui remekelőadásokat ne csudálta volna már több ízben is, követ-kezőleg néni ritka az olyan, ki énekesekről alapos íté-letet ne hozhatna.” Kiemeli aztán a tudósító, hogy„méltán dicsekedhetett tehát Déryné asszony az ittnyert számos koszorúval, mert keményebb, de egyszers-

37

mind igazságosabb bírótól kedvezőbb ítéleteket csak-ugyan nem nyerhetett.”

Így csak művésznőkről mertek írni abban az idő-ben, még lia a tudósítók akár Igaz Sámuel, akár Pre-peliczay Sámuel voltak is. Hogy magyar színésznő, azakkori Pozsonyban ily babérokat tudóit aratni, aztegyedül maga-magának köszönhette Dérynénk egy olykorban, mely a hírlapi reklám harsogó kürtjének hang-ját még szerencsére nem ismerte. Ε tudósítások lelkesszavaiból könnyen, megalkotjuk Dérynénk egész mű-vészi egyéniségét. Elsősorban bámulatos sokoldalúsága,herosi és vígjáték, dráma és bohózat, érzékeny és éne-kes játék, ária és drámai ének egyaránt sikerülnekneki. El tudja találni a hősiességnek és érzelmesnek, azelőkelően vígnak és bohózatosan pajkosnak igaz hang-ját. Másodsorban természetesség van játékában és moz-dulataiban. Habár az akkor divatos éneklő-modortszíndarabban ma nem tudnák élvezni, de túlzást nemtudnak szemére hányni és az ő játéka, a kor felfogásaszerint igaz, természetes. Harmadsorban kiváló éne-kesnő, aki bár nem virtuóz; a hang kezelésében s a pi-perét (koloratúrát) nem ismeri, vagy tán csak nem alkal-mazza fölöslegesen, mégis túl van az elnézést igénylőkezdés korán. Hangjának átható, tiszta csengése van,mely öt másét, ízléstelen túlzás nélkül is elnyomja. Mégezen a téren is sokoldalú. Nemcsak a komoly, dallamosáriák sikerülnek neki, hanem, a parlandó ének is, mely-nek kitűnő iskolája a kor divatos játék-operája. Különis kiemelik, hogy éneke közben e szöveg minden szavátérthetően ejti ki.

38

Szóval, amit természetes adományokban bírt, aztkezdi művészetté fejleszteni. Zomb karmester Miskol-con, a műértő közönség igénye Kassán kedvezőleg ha-tottak természeti adományainak művészi kifejlésére.Bele tud már hatolni szerepei jellemébe s ez magyarázzameg, hogy egyetlen szerepére se tudják mondani: nemneki való. Azok közül való, akik midőn tudják, hogyegy társulat egész boldogulása a vállukon nyug-szik, nem követelőleg önhittek, hanem törhetetlenül buz-gók. Azért nem tartjuk túlzásnak, midőn egyik pálya-társa őt a miskolci társulat kincséinek mondja. A po-zsonyi vendégszereplésből lapok útján az egész országmeggyőződhetett arról, hogy Dérynénk nem csupán amiskolci, de az egész magyarországi színészetnek isvalódi kincse, ő maga már 1820-ban egy egész társula-tot jelentett, föllépése bárhol: igaz művészi sikert.

Ha tán hajlandók volnánk egyet-mást a jó barátokelnézésének tulajdonítani a pozsonyi tudósításokban, dea komáromiakat olvasva 1820 elejéről, megbizonyosodha-tunk afelől, hogy Déryné művészete nem, szorult a jó-barátok udvarias kíméletességére. A pozsonyi hírekelőtt már ezt olvassuk róla komáromi szereplése idejé-ből: „Déryné az éneklésben magát annyira gyakorlottá,hogy most a legerősebb áriákat kellemetes tökéletesség-gel és bámulatra ragadó hallhatósággal elénekli.Melyre nézve ötét némelyek Magyar Catalani-nak ne-vezni bátorkodtak, mind azért, mert hangja tiszta·,mind kiváltképpen azért, hogy minden erőltetés nélkülakár a legfelsőbb emelkedésre, akár a legmélyebb leeresz-

39

kedésre alkalmatos s így külföldön is akármely Thea-trumban dicsőséggel megjelenhetnék.”

A pozsonyi vendégszereplés igazolta a magasztalást,sőt egy másikkal is megtoldotta, t. i. hogy Dérynénkmint drámai színésznő is a legjobbak legjobbja.

Nagy haladás ez, ha meggondoljuk, hogy mit ír aműveltlelkű, irodalmi tisztult ízlésű, gr. Dessewffy Jó-zsef 1817-ből Kassáról Kazinczy Ferencnek: „A fér-fiak eléggé alkalmatosak, de az asszonyok, kivévén Dé-rynét, kinek az Isten annyi szép természeti kellemekeiés az éneklésre is, ámbár még nem eléggé pallérozott ta-lentumot adott, nyifogók, nyafogok. Szavuk hangja abeszélgetés közt nem természetes és ezen természetlenhangon minden emelkedés és esés nélkül változatlanulsebesen perdülő nyelvök folyása mind unalmas, mindközvetlen egy formaságában. Ez mind a szózatosság(deklamáció) első regulái ellen van.” A közönség —írja tovább — mégis mindig megtölti a színházat ésnem rigorózus, mert „a hazafiság vagy nem figyelmeza hibákra, vagy tűri azokat.”

Dérynénk a hazafias elnézés emez iskolájában te-hát nem romlik meg, sőt ellenkezőleg: környezete elsa-játítja a természetes beszédmódot, mint az a pozsonyitudósító egyéb dicsérő megjegyzéseiből kitetszik. Fejlő-dik és fejleszt. Midőn magát tökéletesíti, példát mutattársainak arra, hogyan, kell a természet ajándékait mű-vészi értékűekké tenni! És ez az ő korában nagyon so-kat jelentett,, midőn a közviszonyok inkább kedveztek azellaposodásnak, mint a rendes színvonal fölé emelkedés-

40

nek. Dérynében nemcsak hatalmas talentumot kell ke-resnünk, de bámulatos akaraterőt, igazán nemes ambí-ciót, mely évről-évre magasabb polcra juttatja művészipályáján. És mint ilyen a siker biztos kilátásaival ke-iül' Pestre 1822-ben, hogy Mérey consiliáriusné hívá-sára megmentse a magyar becsületet.

V.

Mielőtt Kolozsvárra került, hol művészi pálya-futása delelőjét éri el, másodízben Pesten találjuk őt1822 november havában. Ekkor, mint már említettük,a székesfehérvári társulatnál működik, honnan húsvétután három okból kerül Pestre: hogy megmentse a be-csületet; hogy megmentsen egy bukófélben lévő színtár-sulatot és hogy még egyszer találkozzék a szép termetűférfiúvá növekedett Prepeliczayval, kiről Karacs Terézírja: dús vereses barna haja és határozott lángvörösbajusza volt.”

Prepeliczay akkor már úgynevezett ,,jó parti”volt. Trattner János Tamás nyomdatulajdonos nagyonóhajtotta volna vejéül. Csakhogy a csapodár Samuekkor már ott settenkedett a füvészkert tudományosanképzett főkertészének, Roehelnek a leánya körül, kikésőbb neje is lett. A magyar becsület megmentése fé-nyesen sikerült; Kilényi Dávidot is kimentette a baj-ból, mint „vendég-művésznő”, csakis szíve régi válasz-tottját vesztette el menthetetlenül. Hogyan, miértszűnt meg e viszony, — nem tudjuk meg a Naplóból.

42

Tán büszkesége tartotta vissza agg napjaiban attól,hogy oly vádak ellen védekezzék, melyek nem terheltéka lelkét. De hogy e szerelem igaz, őszinte volt, mi sembizonyítja annyira, mint az a kegyelet, mellyel rólamegemlékezik. Nem tudja magát mentegetni, mertnincs oka rá. Belenyugszik a változhatatlanba, mertnincs ereje szakítani a társadalmi balítélettel s inkábbszenved a kényszerítő helyzet nyűgétől, mintsem sza-kítva azzal, hasztalan keresse majd lelkében a boldog-sághoz szükséges harmóniát. A kocka el van vetve sezzel új élet kezdődik számára a maga szórakoztató tar-kaságával, csalódást feledtető változatosságával. Kétnagy csalódásával szívében visszamegy Miskolcra, majdonnan tovább vándorol Nagyvárad, Eger felé és nem-sokára Kolozsvárra. (1823.) Ide, a nagy messzeségbemenekül bánatával. Β messzeséget ma megmosolyog-juk, de ne feledjük, hogy a kocsin való utazás korábanKolozsvár sokkal távolabb esett Pesttől, mint maEurópa bármely részétől.

Ez a kolozsvári tartózkodás ismét nagyobb pihenőtjelent élete pályáján, mert 1823 decemberétől 1827 má-jus 31-ig tart. Itt már tisztán művészi magasb kikép-zésére törekszik és színpadi sikereiben keres kárpótlástmindazon örömekért, melyekkel az élet adósa maradt.Kezdetben tartózkodással fogadják, később megbámul-ják s nemsokára nagyon megszeretik. Kolozsvár leg-előkelőbb köreiben szívesen látott, keresve-keresett ven-dég, modora megegyezően kedves és természetes. Hangjakellemetesen csengő s a színpadon is minden árnyalatkifejezésére alkalmas. Mint társalkodó, — mit Naplója

43

is támogat — fölöttébb kedves volt. Egyéniségében nin-csen színpadi pózolás; jókedve sose bántóan hangos;vígsága, pajzánsága mindig természetesen, illően nőieshatárok között mozog. Férfiaktól nem igen tűr bizal-maskodást, bármint keresi is az okos társaságot. IIavalaki tolakodóvá válik, mindig a gróf Szirmay sorsaéri, még a ,,dumme Gans” címének árán is. Elképzel-hetjük, mily szívesen látták a hévvel, érvekkel csevegnitudó, inkább kellemes, mikor szép asszonyt a főúri körök-ben, melyek bizalma rendesen csak azok előtt nyílikmeg, kik nem hivalkodóan bizalmaskodók, hanem szel-lemesek és tartalmasak. Az eszes művésznők mindenkedvezésében részesül. És mindez alig képzelhető egyéb-ként, minthogy/női méltóságát, jóhírét meg tuffia óvninemcsak külsőleg, de odakint az élet színpadán is. Ka-rács Teréz szerint — gyönyörű szemei mindig üdeségetkölcsönöztek arcának s könnyed mozdulatai még ké-sőbbi korában is ifjúnak tüntették fel. Egyéniségénélbáját ekként nagyban fokozta mind az a varázs, ami egynagy művésznő lényéhez szokott fűződni. Szerették isbenne a művésznőt, kinek egyéni varázsát a személyesérintkezés sokszorossága legfeljebb fokozta, de nem osz-latta el. Így él itt boldog társaséletet és az előkelő kö-rök szeretete meggyőzi őt arról, hogy ha barátokatvesztett, nem vesztett el mindent, mert az élet boldog-ságának helyes, nyugodt élvezetéhez megmaradt lelké-ben a legtöbbet érő kincs: az önbecsülés. Közbecsülteté-sének egyik magyarázata, hogy egyéniségének bájátsohasem használta fel cégérül, mert mindig mély és

44

tartós vonzódás után vágyott s nem szeretkezni óhajtottköznapi lelkek rút kapzsiságával.

A kolozsvári állandó színház és ritka műízlésselbíró közönsége együttesen munkálnak azon, hogy Déry-néből művésznő legyen. Operaáriák helyett egész ope-rák kerülnek betanulásra, mert a műkedvelőkből állóKenekar is oly tagokból verődik össze, kik nem jönnekegyhamar zavarba, mint a pozsonyi muzsikusok. Aszíniidény rendesen ősztől tavaszig tart s aztán nyáronát kirándulásokat tesz a társaság Erdély vidéki váro-saiba, így például 1825 nyarán Marosvásárhelyen,Enyeden, Zalatnán, Abrudbányán, Brassóban és 1826május havában Nagyszebenben játszanak. Mindezekrőlélénk leírásokat találunk naplójában.

A kolozsvári színház pénzügyei azonban mind ked-vezőtlenebbekké lesznek, úgy hogy 1827—28 telén márnem. játszik magyar színtársulat az első állandó magyarszínház színpadán, ami az 1821-ben mutatkozott nagylelkesedés gyors lelohadását jelentette.

A társaság tagjai 1827 tavaszán útrakelnek Ma-gyarország felé. Június 9-étől 22-éig Szegeden, júliuselejétől szeptember 9-ig Szabadkán, szeptember köze-pétől október 9-ig Pécsett és október 21-től 23-ig Szé-kesfehérvárott játszanak. Déryné a társulat primadon-nája. Innen a társulat Pestre jön és 1827 október 27-éna „Sevillai horbcly”Ay0.1 kezdi meg előadásait — szer-zett jogai alapján — a német színházban.

Műsoruk túlnyomóan operákból áll. Fáy Andrásszerint „. . .-égből cseppent, meglepő jelenet volt a bu-dapesti magyar közönségre, mely alig hallott vala-

45

mit egy magyar operai társaságról.. .” A hazafiak ag-gódva mennek a színházba, de kellemes csalódás ériőket, mert Fáy szerint:,,,.. a ki-kitörő zajos köztetszésörömre ragadtatott bennünket s orcáinkon örömkönnyekperegtek alá...”

Déryné mellett ott találjuk már a magyar színészetkitűnőségeit, kik közül nem egy, elsőrendű ékessége lett akésőbbi Nemzeti Színháznak, mint Szerdahelyi József,Szentpétery Zsigmond, Szilágyi Pál, Udvarhelyi Miklós.

Operai műsoruk a kor színvonalán áll:Mozart: Don Juan,Rossini: Sevillai borbély, Tanered, Otelló, Λ tol-

vaj szarka.Boieldieu: Jean de Paris.M éhül: József és testvérei.Weber: A bűbájos vadász.Schikaneder: A csörgő sapka,Kirchner: Ál-Catalani.Kuzicska: Béla futása.Elsőrendű koloraturénekesnő nélkül ez operák leg-

többjét lehetetlen előadni. Déryné zsenialitása mellettbizonyít, hogy ezt a magas fokot önszorgalmából tudtaelérni.

Kezdetben lelkesen pártfogolja őket a főváros ma-gyarsága. De mint annyi más, gyorsan lobbanó lelke-sedés, ez is idővel közönybe fullad. A főváros magyarközéletére alig találunk jellemzőbb tényt annál a nyo-mornál, melybe ez a társulat jut. Mindent, mindent el-vesztenek — a becsületen kívül. Déryné kénytelen alegnagyobb télben útra kelni, hogy a miskolci új szín-

46

ház megnyitására eljuthasson, hol szerencsés megérke-zése után 1828 február 17-én már fel is léphet.

Nem ugyan itt Miskolcon, hanem Kassán nemso-kára nyugalmasabb évek következnek Dérynénkre. Avándorlás ösztöne most is ugyan erőt vesz rajta, aztána társulat szerződéses helyzete is csaknem kötelezővéteszi a nyári kóborlást, de mégis 1828-tól 1837-ig ál-landó tanyája Kassa marad, hova a Pesti magyar szín-házban 1837 augusztusától 1838 október végéig tartószereplése után ismét visszamegy.

Első ízben 1828 április havában rándul át Mis-kolcról Kassára, majd nyár ár a Nagyváradra megy s1828 októberétől Kilényi társaságával Kassára szerző-dik. Hogy ez az állandóság is mennyi nyugtalansággaljár, mutatja az, hogy 1829 január havában Debrecen-ben találjuk, de viszont 1829 húsvétjától 1830 május17-ig ismét Kassán van. Ez utóbbi év ismét nagy válto-zásokat mutat nyári kirándulásokban·.

Május 23-tól június 7-ig Eperjesen,Június 12-től 17-ig Ungváron,Június 20-tól 23-ig Beregszászon,Június 28-tól augusztus l-ig Máramarosszigeten,Augusztus 7-től szeptember 13-ig Kolozsvárott,Szeptember 20-tól október 15-ig Debrecenben ta-

láljuk, de novembertől 1831 április 8-áig állandóan ismétKassán van.

Ezek a nyári kirándulások most már állandósul-nak s egyedül a kolerajárványos év (1831) mutat egykis szünetet.

1831 július 15-től augusztus végéig Bártfán van.

47

1832 július—augusztusban Aradon, Temesvárott,Nagybecskereken, de szeptember elején már ismét Kas-sán van.

1833 május elejétől augusztus 12-éig Kolozsvárott,augusztus 13-tól szeptember 25-ig Nagyváradon ven-dégszerepel, október elején azonban Kassára tér vissza.

1834 május 22-től október 4-ig ismét Kolozsvárottvan, de novembertől Kassán.

1835. Előbb Balassagyarmaton, majd Debrecen-ben, május 23-tól november 7-éig a budai társulatnálvendégszerepel, de november 15-én már Kassán van.

1836 május 23-tól augusztus 20-ig Kolozsvárottjátszik, augusztus havában pedig a budai színtársulat-nak tagja, honnan Kassára megy vissza.

1837. A Pesti magyar színházhoz szerződik. Mi-előtt föllépne a megnyitóelőadáson, augusztus 22-én, anyár folyamán előbb Egerben, majd Eperjesen vendég-szerepel.

1838 október végével megválik a Pesti magyarszínháztól és Kassára megy vissza.

1839—40-re Kecskés Károly társaságában ki akarjabérelni a kassai színházat s miután ez nem sikerül,megválik Kassától s oda soha többé vissza nem tér.

1839 május 26-től szeptember 28-ig Kolozsvárottvendégszerepel.

1840—41-ben Kolozsvárott van, de 1841 május kö-zepén elmegy innen s július 21-től augusztus 16-ig aPesti magyar színházban vendégszerepel.

1842 március havában Kolozsvárott van, de márnem kedvence többé a közönségnek.

48

1843. Tóth István igazgatósága mellett — PrielleKornélia elbeszélése szerint — Erdély vidéki városai-ban játszik s innen ellátogat Debrecenbe, hol Dumas„Teréz” című drámájában, majd Szigligeti „Rózsa”-jában is föllép — de ezúttal kifütyülik.

1844 január 12-én állandó tagja a kolozsvári szín-háznak.

1846. Feleky társulatánál, Debrecenben játszik.1847. Pesten a „Csikós” népszínműben, a három

részeg pórnő egyikét játssza s Laborfalvi Rózánál aházbeli gondok vezetését magára vállalta.

Hanyatlásáról már a Társalkodó 1841-iki évfolya-mában találunk egy nem éppen udvarias megjegyzést.Később már elkezdődik az olcsó élcelődések kora. ASpiegel c. német újság 1846-ban gúnyosan emlegeti,hogy a Nemzeti Színház Dérynét operai primadonná-nak akarja szerződtetni. Az Életképek azonban védel-mébe veszi s azt feleli „Spiglinek”: „Hagyján ön békéta mi Dérynénknek, mű sem bántjuk az önök Mink-jét.”...

Hiába akarnók szépíteni a valóságot, tény az, hogya negyvenes évek elejétől gyors hanyatlás áll be Déry-nénk énekes pályáján s ha elsőrendű szerepkört akarbetölteni, ez már csak a drámai szakmában lehetséges.

A Nemzeti Színházban Schodelné után a bájosIlóllósy Kornélia következett. Ilyen fiatal, iskolázotténekesnők mellett az autodidakta Dérynének el kelletthomályosulnia, ki ekkor már életének egy fél századátbetöltötte.

Innen kezdve színipályája mind nagyobb s nagyobb

49

homályba vész. Hihetőleg akkorra esik megbékülése fér-jével s nem mint eddig állították, 1852-re. Karács Te-réz 1849-ben már Miskolcon, Prielle Kornélia pedigTarcalon találja Dérynét s így azt hiszi Karács, hogymár 1848-ban megvált a magyar színészettől. Hihető,hogy a szabadságharc napjait már férjénél, Diós-győrött éli át, hol gazdasággal foglalkozva, garast garasmellé téve lassan s titokban törleszgeti régi adósságait.Itt marad aztán férjének 1862 január 8-án bekövetke-zett haláláig, majd ezután nővéréhez költözik Miskolcraés itt fejezi be sokat hányatott életét 1872 szeptember29-én.

Déryné írja Naplójában, hogy Szerdahelyi Kálmánéletét két ízben mentette meg. (III. 71. lap.) Ugyaneztírja Déryné 1869-ik évi levelében is Prielle Kornéliánaks így csakugyan valószínű, hogy a szabadságharc ide-jében már férjével együtt van és az eddig kelt dátum— 1852 — téves.

Ez időrendi adatok fölsorolásának az a céljuk,hogy igazolják, miért volt: kénytelen Déryné — napló-szerű följegyzések híján, tisztán emlékezetére támasz-kodva, — különösen 1827-en túl a tényeket összeku-szálni Naplójában.

Mindez azonban Naplója értékéből mit se von le,mert a föl jegyzésekben nem az időrendi egymásután afő, hanem a tényekből egyéniségére, saját korára, azakkori színi viszonyokra visszaverődő fény. Ezt a fénytpedig nem hamisítja meg se női, se színészi szertelenhiúság, se az álszeméremnek szenteskedő szemforgatása.

VI.

Déryné művészi pályáján két időpont az, melyjelentőségének megítéléséhez a kellő alapot szolgáltatja:az egyik, midőn Pestre jön „megmenteni a magyar be-csületet” a német színpadon s a másik, midőn a pestimagyar színpadon előadott szerepei alapján a legille-tékesebb kritikai forum előtt állja ki a tűzpróbát

Midőn Pestre kerül, hogy a városi német színpadonnémet szöveggel énekeljen (1822-ben)?

helyzete valóbannagyon kényes. Egyik később kori levelében (1869-ből)így ír erről: „Én bementem, énekeltem, még pedig kétoperában és sok dicsőséggel és kihívásokkal.” Midőnönéletrajzát írja, szeretné e bírálatokat szószerint is kö-zölni, de elkallódtak írásai között sokszoros vándorlá-saiban. „Szeretném irományaim közé iktatni — írja1871-ben — hogy már oly fiatal koromban mi szép dicsé-retekkel halmoztak el s mi szép jövővel kecsegtetett anémet bírálói. A német közönség, mely addig nem so-kat hitt a magyarról művészi tekintetben, sokkal többelismeréssel és méltánylattal volt irántam, mint tulaj-don magyar ajkú honfitársaim.” Egy másik levelében

51

újra panaszolja, hogy hasztalan keresi a nyomtatványt,„pedig abban volt hangom és énekem, ahhoz értő bírálóáltal, mondhatnám meganatomizálva.” Ennek híjáncsak egyetmást tud elmondani emlékezet után.

Az elszomorodás egy nemiével írja aztán: „Ha én anyomtatott bírálatot ide iktathatom, több hitele lettvolna.” T. i. állításainak. A bírálatot — melyet köze-lebbi utalás nélkül nagynehezen tudtunk csak meg-találni, — szószerint ide iktatjuk, hogy naplóírónk óhaj-tása, az ő igazolásául, legalább holta után teljesüljön.

A Szépliteratúrai Ajándék Δ -jegyű tudósítójaezeket írja: „Déryné Asszony, mint Emmelina, művé-szi eszmetudásának tagadhatatlan bizonyságait adiáf

úgy annyira, hogy a korántsem könnyen kielégíthető sszámosan egybesereglett Nézőközönség tökéletes meg-elégedésének szokatlan jeleit nyerte. Ha tehát oly ke-véssé kedvező körülmények között is, amilyenekben aNemzeti Játékszín eddig volt, ilyen előmeneteleket te-hettek annak tagjai (mert kénytelenek vagyunk fel-tenni, hogy döbben haladhattak Déryné Asszonnyalegyaránt), mit várhatnánk tölök, ha tökéletesedésökreolyan s annyi alkalmatosságot nyerhetnének, amilyen-nel hazánkban elég háládatlanul élnek vissza az idegenJátékszín tagjai.

Déryné Asszony a Játékszíni műveltségnek való-ban azon a lépcsőjén láttatta magát, melyen a művészitökéletességhez a célirányos használás mellett csak ke-vés lehet már hátra. Kellemetes hangjának, bájoló Icaj-lósággál egyesített hatos teljessége a természettől nyertleg csalhatatlanabb biztatásul szolgálhat néki minden

52

akadályok meggyőzésére, melyek művészi tökéletesedéseellen összpontosodnak s hogy ezen szép elrendeltetésétvoltaképpen érezte is, bizonyítja azon művészi simultság,melyet mind énekében, mind pedig játékában fejtettki a váratlanul meglepettetett nézők előtt s mely őtet aJátékszíni képzettség tekintetéből is, az itt lévő legneve-zetesebb énekesekkel legalább egy rangba helyezteti”...(I. h. 57. lap.)

Ennek kiegészítéséül s állításainak megerősítéséülide iktatjuk a Pannónia tudósítását ugyane föllépésről.

„Madame Déry, Mitglied der ungarischen Schamspiel- und Operngesellschaft in Stuhlweissenburg, hatteals ersten Versuch in der deutschen Oper die Bolle derEmeline übernommen. Wenn man annimt, dass dieseRolle eine Stimme erfordert, die ausser so vielen, zumdeclamatorischen Gesang erforderlichen Einsichten undKunstmitteln, von Natur aus schon äusserst klang-reich, mithin der kräftigsten, gediegensten Fülle undAnschwellung eben so, wie des zartesten, leisestenSchmelzes fähig sein muss; wenn man annimt, dass dieRolle der Emeline selbst für eine geübte tragischeSchauspielerin eine schwierige Aufgabe ist, welche diehöchsten psychologischen Kentnisse voraussetzt, unddie düsteren Empfindungen des durch die Trennungvom Geliebten bis an die Grenzen des Wahnsinnes ge-brachten Herzens mit jenem Zartgefühl für die Elternin Einklang zu bringen, welches den inneren tiefstenSchmerz hinter angenommener froher Laune undHeiterkeit so zu verbergen trachten muss, dass bei derDarstellung weder wider das Schickliche gesündigeti

53

noch diese widersprechenden Gefühle in zu grellkontrastierenden, sehr leicht zum Komischen herab-ziehenden Abstand gebracht werden; wenn man fernerannimt, dass Mad. Déry, wahrscheinlich an das öftereAuftreten auf vielen fremden, besonders colossalenBűimen, noch gar nicht gewöhnt sein kann, undendlich, dass Sie das erstemal in einer ihr fremdenSprache sang und sprach, folglich Befangenheit einenatürliche Folge so vieler zusammentreffender Ur-sachen war: so übertraf Sie wirklich jede Erwartung.Dafür sprach sich aber auch vorzüglich über alle ihreLeistungen des Gesanges nicht nur ein sehr lebhafterBeifall aus; sondern Sie wurde am Ende auch gerufen.Da wir daher nicht zu irren glauben, dass der grossieTheil des Publikums erwarte, Mad. Déry werde nochmehrmalen, vielleicht als Ραηφηα, Myrha, oder alsAschenbrödel von Isonard (Singparten, die ihrer Stimmesowohl, als auch ihrem, in Spiel und Gesang geäussertenlebhaften Gefühl am meisten zusprechen scheinen)auf den hiesigen beiden Bühnen t. i. a pestin és abudain] auftreten, so enthalten wir uns bei dieser erstenVorstellung edler detaillierter Beurtheilung, mit dereinzigen allgemeinen Bemerkung, dass ihre angenehmenklangreichen Töne, der zarte Anschlag und die reine In-tonation derselben, die deutsche Aussprache' des Textes,allerdings natürliche Anlagen zur vielseitigsten decla-matorischen, alle, nur selten mit einem sehr schwan-kendem Glücke und mit den einsichtslosesten Über-ladungen vorgetragenen Rouladen weit hinter sich las-sender geistreichen Modidation sowohl, als zum

54

kräftigsten Anschwellen bis zum, zartesten, jetzt schonsehr bemerkenswerten Pianissimo ihrer Töne hin-deuten; welche sich unter einer verständigen Leitungund Verwendung, immer noch mehr ausbilden werden,und zu den angenehmsten Erwartungen einer künfti-gen declamatorischen Cantabile-Sängerin berechtigen.

Oie Besetzung in Durchführung der übrigen soloSang-Parten war ühringens nach Umständen, undwäre zu wünschen gewesen, dass Mad. Déry vonallen Seiten eine gute Unterstützung zu Theil gewor-den sein möchte.” (Pannónia, Szerk. Graf C. c. t, Fes-tetich. 27. sz. 214—5. lap.)

Déryné említi Naplójában., hogy egy vendégszereplőpárt kifütyültek a német színpadon. Ez; a szégyenáprilis 22-én a Madame és Herr Honestával ténylegmegtörtént, mint a Pannónia 255. lapján följegyezte.

A pozsonyi magyar és pesti német újság egymástegészítik ki Déryné művészi egyéniségének jellemétilletőleg és nem lehet kétségünk aziránt, hogy kellőiskolázás után világhírre tehetett volna szert. Részinthazafias érzése, részint egyéb okok miatt mást gondol sitthon marad, a hazai Thália szolgálatában, hogy aztánélte későbbi éveiben éppen neki kelljen egy olyan előttháttérbe szorulni, ki ezt a külföldi kerülőt megtéve jutel első szerepet játszani a pesti magyar színpadon,mely éppen az által válik lehetővé, hogy százan is akad-tak, kikben erősebb volt a hazafias érzés, mint a világ-polgárias gondolkodás.

Így kerül a pesti dicsőség után Kolozsvárra. Itt ériel művészetének tetőpontját. Pályájának súlypontja

55

már akkor az opera és énekes játék: a Varázsfuvolá-tól és Don Jüantól lefelé a Tündérkastély Harcsájáig,amit 1827-ik évi óriási sikere Pesten, szintén támogat.(Erről a vendégszereplésről is elismeréssel írt a pestinémet újság melléklapja, az Iris.)

A Kolozsvárott tanultakat aztán Kassán értékesíti,hol 1828 tavaszától 1837-ig, a Pesti magyar színház meg-nyitásáig, diadalt diadal után arat.

Midőn 1837-ben Pestre kerül, életének 44-ik ésszíni pályájának 27-ik évét érte el. Ez a kor a legrit-kább esetekben a hanyatlás kezdetének kora. Az erőshangú énekesnő még másfél évtizedig nyugodtan szá-míthat hangjának épségére, változatlanságára — okoismagakímélés mellett. De Dérynének énekesnői pálya-futását egyszerre megrontja egy véletlen eset, amely-nek következményeitől sohse tud többé szabadulni. Az1838-iki pesti árvíz alkalmával meghűl, hangját hóna-pokig nem tudja használni s midőn első ízben kísérletettesz, szomorúan tapasztalhatja maga is, hogy ez a re-kedtség bár idővel javulni fog, a hang tiszta csengését,alkalmazkodó képességét végleg megrontotta. Külön-ben is az 1837-ik év (augusztus 22-től december 31-éig)nagyon kevés alkalmat nyújt az ő sokoldalúságánakragyogtatására. Összesen alig néhány szerepben lépte-tik csak föl. Pedig ha meggondoljuk, hogy Vörösmartyéppen a vígjátéki szerepkörben halmozza el a legna-gyobb dicsérettel, a fájdalom egy nemével gondolunkvissza a korra, mely a színpad mögötti apró ármány-kodásnak tág teret nyitva, egy nagy nemzeti ügyet ve-szedelmes lejtőre juttatott.

56

Vörösmarty is elismeri, hogy Marosát a Tündér-kastélyban „mesterül” játssza Szerdahelyivel. A Világdivatjá-ban az életnélküli Hubenayné mellett éppenélénkségével, mozgékonyságával tűnik ki. De úgylát-szik, hogy a vidéki iskolázás alatt túlzó modort szokha-tott meg, legalább erre enged következtetni Vörösmartynyilatkozata, mely szerint „játékát egy tekintetre hi-bátlannak lehetne tartani”, de — szerinte — „bár meg-lehet: csalatkozunk”... Déryné játékából „hibázik azonkomolyság, mely a legvígabb, tréfásabb szerepekben isokvetetlen megkívántává, mely az altatáshoz szükséges,mely nélkül csak egy pillanatig sem feledjük, hogyminden csak játék s nem bírjak magunkat azok hely-zetébe s érzelmeibe áttenni, kik előttünk a színen meg-jelennek. Déryné játékán valami elidegenítő öntetszésfátyola vonul el, ő örökké édesded és mézeskedö, valamiGurli-féle ártatlanságnak elkésett' visszhangjával.” Εsorokból azt olvassuk ki, hogy kizárólagos uralma a vi-dék első színpadjain a modorosság egy neméhez szok-tatta, mely az olyan egészséges észjárású természeteket,minő a Vörösmartyé isi volt, kellemetlenül érintett. Nemtör fölötte ezért pálcát, sőt befejező soraiban valóbanaz elképzelhető legnagyobb magasztalásban részesíti.„De ez csak egyes véleményünk — írja. — Déryné tet-szik a közönségnek s van miért; játéka érthető, élénk;hangja csengő tisztaságú; mi benne főkép becsülendős mi játékának főkép életet ad, az, hogy örömmel, vagyhogy ne magyarul szóljunk: con amore játszik.”

És egy ilyen színi tehetség nem tudott teret találnia főváros első magyar színpadján!... Inkább komoly

57

drámákban szerepeltetik, hol játszási modora kevésbbéjó. Midőn Birch-Pfeiffer Kegyencek című darabjábanII. Katalint adja, ezt írja róla Vörösmarty: „A régi is-kóla szellemében, igen sok mozgékonysággal, helyenkintnémi classicitással, de általában hatás nélkül játszott,mit szerepe meddőségének kell j en-e tulajdonítani, vagya hibás felfogásnak, a darabot csak egy látásból ismerve,nem merjük elítélni.” Welster Annát, a Foster test-vérekben ugyan jól játssza, de ereje inkább a vígjátékiszakmára utalja s midőn az Utolsó segédeszköz-hun La-borfalvi Rózának osztják ki a főszerepet, Vörösmartynem átalja kimondani: „Ezen szerepet Déryné adhattavolna.” A Párt dühé-ben Déryné játékát „hibátlantisztaságúnak” mondja, de hozzáteszi: „ha nem hibáz-nék belőle azon való érzés, mely újabb színésznőink já-tékát bélyegzi.”

Láthatjuk mindezekből, hogy nem Dérynénk mű-vészete hanyatlott, hanem a természetes játékmodoregy nagy lépéssel előbbre hatolt, s amint egykor az őjátéka jelentette ezt a haladást a régiekkel szemben,azonképpen az új nemzedék szemében már az ő játékatűnt föl kissé elavultnak.

A Pesti magyar színház fiatal gárdája fényesenbizonyította., hogy vidéken egy új színésznemzedék cse-peredett föl, mely a régit, természetesen egyszerű játé-kával s helyesebb, többé már nem éneklő szavalási mo-dorával kezdi háttérbe szorítani s lassan elhomályosí-tani. Ε nemzedék legkiválóbb nőtagjai Lendvayné ésLaborfalvi Róza voltak, kiknek bájos fiatalsága mellettaz öregedő Déryné lassan leszorul a legmagasabb pole-

58

ról. Legjobb drámai szerepeiben ezek osztoznak meg saz opera terén az iskolázott hangú s idegenből jöttScbodelné kezdi fölümúlni.

Nem tudjuk mennyi igaz a Bajza vádjaiból, hogyDérynét nem lehetett tisztes, éltes matrónák szerepénekadására rávenni. Midőn Bajza ezt a szerepkört ajánljaneki, csodálatoskép egyik vígjátéki szerepében így jel-lemzi őt: „Déryné ott igen gyenge, hol fájdalmat, el-keseredést kell ábrázolni; igen gyenge a méltóságos, aparancsoló helyzetekben. Neki inkább sikerülnek a csen-desebb érzések, a tréfák, enyelgések, meddig azok naiv-ságba nem mennek át, mert a naiv ismét nem az ö köre.Az ő naivság a keresett, s látszik játékában, hogy önajv akar lenni s ez az, mi a naivságot semmivé teszi,mert az öntudatlan.”

Ezzel ellentétben ezt írta róla a Kassai Szemlélő(1836. I. 239. lap), midőn a Havasi rózsában Liszlit,legjobb naiv szerepét adta: „Déryné asszony, aki ha-zánkban csalogányként szerte zengette a tavaszhasadómagyar hajnal reményét (III), kinek színészetünk vég-telenül sokat köszön, kinek bírása minden színpadnaknyereség, az ily szerepekben, mint a mai, utánozhat-lan, másolhatlan, kedves jelenét. Kellem, lágyság,szendeség, gyermekdedség ömlik él egész mutatványán;s ilyen ő a társalkodási művekben is; minden kezdőszínésznének méltán ajánlható előképe/' A Szemlélőkritikusa viszont elég bátor elmondani Dérynénkről,hogy „magasabb tragikai szerepeket nem ront ugyan,de kiélni sem képes”. (U. o. 159. lap.) Hogy az érzel-mes mennyire sikerült neki, ide iktatjuk a Szemlélő

59

kritikáját Thisbe szerepéről: „az ártatlan, inkább meg-halni, mint megvettetni kívánó szerelmest csak Dérynéadhatta így,... mióta Kassán m. társaság fennáll, s mi-óta e koszorút színésznénk ékesíti, soha darab ily kész-séggel s iparral nem adatott; de ki emelé ezt? nemdekedvelt színésznénk Láték az utolsó felvonásban köny-nyeket még olyanok szemeiből is kigördülni, kik másszomorú játékokban nevetének s azt mondták: „hiszenez csak komédia”. Minden könnycsepp koszorú vala ejeles színésznénknek. A játék folyamata alatt nem Joal-latszott zaj s mély csend uralkoda a színházban. Ezt csakDéryné viheti véghez. ”... Ő volt az előadók közül azegyetlen, ki Hugo Victort valódilag értette.” ... „Szí-veket csak Déryné víva ki s erősen s diadalommal ra-gada magához. Övéi lesznek e szívek, valamint a fran-ciáké Mlle Marsé, ki szinte Thizbe szerepében remekeltPánsban.” (I. h. 463—4. lap.)

Egy másik szerep kiválasztásában már nem a tisz-tes matrónák szerepkörét ajánlja Bajza Dérynénknek— hanem a komikáét! „Déryné — az Elevenholt házas-párban — igen dicséretesen játszott, s azt bizonyítá,hogy belőle ügyes parodistáné válhatnék, ha erre el-szánná magát stb.” ... Ugyanebben a bírálatban egypár olyan megjegyzést is találunk, mely míg a tárgyjelentéktelen voltánál fogva nem érdemelt ilyen komolyszóvátételt, modorának sértő voltával alkalmasabbvolt arra, hogy elkeserítsen, mint buzdítson. Bajzaazt veszi észre, hogy a színészek öltözködésében egyidő óta „fonákság” mutatkozik. „Színésznőinkre e rész-ben legtöbb a panasz. Ők hiúságokat — kivesszük a ki-

60

veendőket — elébe teszik a művészetnek. Ismerünkszínésznőt — egyikét a korosabbaknak — ki mindigjónak, szépnek, fiatalnak, csinosnak akar látszani. Olyszerepet, mely színpadilag rút, vagy cselszövényes, vagyöreg, vagy melyben aljasan kell öltözd, világ mindenkincséért sem vállalna. Ő nem játékával akar hatni,hanem személyét és köntöseit fitogtatni. S mi ,ez egyéb,mint a művészetet typus és charakter nélküli kacérko-dásra (coquetterie) ruha-productióvá alacsonyítanistb.” Hogy e „korosaJbibi” alatt Dérynénket értetteBajza, kiviláglik az alábbiakból: „Ezen észrevételre ittDéryné mai öltözködése adott okot. Ő ma egy elszegé-nyedett feleséget játszott és fodrokkal, szalagokkal ésselyemköténnyel piperézte föl magát s rajta a szegény-ségnek legokosabb jele sem volt.”

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Kassai Szemlélőis (1836. I. 159.) szemére vetette, hogy mint Rosina„talán igen szépen, de nem célszerűleg volt öltözve”bár „izlet szerint”.

A dolog lényegében tán igaza lehetett Bajzának,de hibát ott követett el, midőn Dérynének' korát is be-vonta a játékba. Ha a piperézés nem illett Hagymáimszerepéhez, akkor ez hiba lett volna a legfiatalabb szí-nésznőtől is, — de midőn Déryné korát szóvá tette, ezmindenesetre sértő volt, mert e kor mögött a magyarszínészetnek nagy jelentőségű, nemzeti fontosságú, ese-ményei tündököltek éppen Dérynénk erős hazafias ér-zése okából.

Hogy a Két gályarab molnárnéjában ismét Cha-rakter nélkülinek találta Déryné öltözetét, ez oly ki-

61

csinyeskedésnek tűnhetett föl, mely joggal személyesellenszenvet kereshetett az oly bírálatokban, melyek alényeges felemlítése teljes mellőzésével, a lényegtelenrehelyezik a fősúlyt. Ki is tört az úgynevezett „kötény-habom”, mely Dérynét hírlapi polémiába keverte Baj-zával. Ne csodáljuk, ha Déryné visszakívánkozott a vi-dékre, hogy ott, kétségbe senkitől nem vont elsőségeegész dicsőségét, bámulatos sokoldalúsága jogos sikereitigazán kiélvezhesse.Ez a jó vidék tele van rajongással, kedves ellentétüla fővárosi ridegebb élettel szemben. A jutalomjátékokalkalmával írott és nyomtatott versek özöne hull lábaielé s ezekben — a kor érzelmesen bombasztikus szelle-mének megfelelően — a legkülönbözőbb jelzőkkel lát-ják el őt. Ő a „Magyar hajnal fülmiléje”, a „Két hazacsalogánya”. Érdemei „csillagragyogásúak” s hallgatói„Édent és örömvirágokat” nyernek tőle. Ilyen módonis címezik egyik versben: „Koszorús hölgye szeretetünk-nek!” — vagy „Tháliánk koszorús papnéja!”, aki „aszunnyadó honi hangászat parlagi rögeiből a kikeletbájhangjait legelőbb csalta ki ébredést hirdetni”. Egymásik vers így szól hozzá: „Remekje a színészetnek! Te,az elragadó művészet mennyei forrása!” ...Egy másik verselő ezt kérdi tőle:

„Mely föld honod, bájhangú csalogány?Vagy égből szálltál alá közénk?Ki mint kecses, szende, tavasz-virányBájillattal közelítsz felénk!Melpomene gyermeke! Égi lény!Ajándokül adva földünknek...”

62

Egy nem kevésbbé lelkes versfaragó ekként üd-vözli őt:

„Lény! te Istenek körébőlS Szeráfok szép egébőlSzálltál le hozzánk.

Áld ezért hazánk.Lesújt a földnek mélyébeS fölröpít az ég kékjébeIsteni dalod.

Remekje a színészetnekTe, a bájló művészetnekÉgi forrása...”

„Hozzá hasonlót századok szülnek” — írta 1837-ben a Honművész. Most képzeljük el a pesti mellőzte-tést, ridegen sértő bírálóival s viszont a kolozsvári éskassai szép napok felejhetetlen emlékeit és nem fogjukcsudálni könnyű eltávozását Pestről, midőn szerződé-ses viszonya Kassához köti — bár ezen, megyei közbe-lépéssel a legkönnyebben lehetett: volna segíteni. Hogy-ne ment volna vissza szívesen Kassára, midőn 1837-ikieltávozásakor így írtak hozzá:

„Te csillag és virág honimk egén!Egyetlen a színészetünk mezején,Ne menj, ne távozz e vidékről,Ne tűnj le a művészeti égről.Maradj, hol édes hangjaidEnyhítik a lét gondjait.

63

S ha sorsod innét mégis elragad,Lelj utadon gazdag koszorúkat,S zengd vágyunk legkedvesebb dalát:Hogy a jövő év — ismét visszaad! ...”

Így kerül az első állandó pesti magyar színháztólismét a vidékre 1838-ban, mint az első önállóan műkö-dőtől 1815-ben Miskolcra. Csakhogy míg 1815-től azemelkedés, 1838-tól a lassú hanyatlás kora kezdődik.Sorsa nem kedvezett neki s a uralt nagy érdemeiértnem nyerhette el Pesten méltón megillető jutalmát.Büszkesége sértve volt. Még nem érezte, hogy kora őtmás szerepkörbe kényszeríti. Az új nemzedékben ugyanmár voltak irigyei, de a legkiválóbbakhoz igaz jóbarátságláncai fűzték. Megbocsátható gyöngéje, hogy nem tudtabeletalálni magát abba a helyzetbe, melyet a másodiksorban juttattak neki, midőn tudta., hogy a vidék a di-csőség pálmáját nemcsak a múlt érdemeiért, de a jelenművészetéért is, szó nélkül, sőt lelkesen neki juttatja.

Az igazat tárgyilagosan bevallva: ő betöltötte hi-vatását, midőn Pestre került. A vidéki magyar színé-szet művészi tekintélyének megszerzése körüli fáradsá-gos munkában övé a legnagyobb érdem — éppen sok-oldalúságánál fogva — a magyar színészet történeté-ben. Hogy fogalmat alkothassunk szerepkörének bámu-latosan széles'· voltáról, ide jegyezzük kassai szerepeit1835 és 1836-ból, megjegyezve, hogy ez mindig csak anovember—áprilisi színi idényre vonatkozik hetenkint3, legfeljebb 4 előadó estével és a teljességre nem tart-hat igényt.

Agnes .'.................. (Tréfa és valóság, vj.)Agatha................... (Bűvös vadász, op.)Amália................... (Ármány és szerelem, szomj.)Alilat...................... (Semiramis, op.)Amália................... (Kötőtűk, dr.)Aspazia.................. (Míveltség és természet, vj.)Adolpliina .... (Erdei bölcs asszony, tündj.)

Amenaide....... (Tancred, op.)Belmonti Forda . (Velencei kalmár, dr.)Bianca................... (Benjamin Lengyelországból, vj.)Brankovics leánya (Hunyadi J. a szendrői várban, nj.)Gheristane .... (A tékozló, dr.)Camilla.................. (Zampa, op.)Cinthia................... (Ördög Róbert, dr.)Cornvilli özvegy . (Foster testvérek, dr.)Donna Biana . . . (címszerep, vj.)Friderika............... (Gyökeres orvoslás, dr.)Emilia.................... (Fonák román, vj.)Emmelina .... (Helvéciái háznép, op.)Gabriella............... (címszerep, dr.)Gozvin................... (Attila, tr.)Ilona...................... (Frigyesi Elek, dr.)Jolianna ..... (Pártosság dühe, dr.)Julia...................... (Monteechi és Capiiletti, op.)Katinka.................. (Marienburgi leány, vj.)II. Katalin .... (Kegyencek, dr.)Katinka.................. (Heilbronni Katinka, vj.)Katalin................... (Bocskay, nemz. j.)Krisztina................ (A 16 éves királyné, vj.)Kunigunda .... (Sachs János, a varga, dr.)

Láb szi j néLujza . .Landry k. a.Lenovka .Ijóra . . .Loretta , .Lenka . . .LeopoldinaLiszli . . .Mária . . .Maria . . .Marianna .Mária KrisztinaMegelégedésMetta ....MenyasszonyNorma ,PaminaPreciosaPaulinaPaulinaPáli . .RozáliaRozáliaRózsa .RosamundaSibilla . . .Donna SolTheresia .Thisbe . . .

Házi orvosság, vj.)Természet leánya, vj.)Vasálorcza, színj. )A vadon titka, színj.)Béla futása, op.)Borzasztó éj, dr.)Vérnász, színj.)A hajadon, nézőj.)Havasi rózsa, dr.)Kemény Simon, op.)Stadinger és leánya, vj.)A jó barátok, vj.)Bocskay István, dr.)Dúsgazdag paraszt, dr.)Bársony cipő, vj.)Auber daljátéka)címszerep, op.)Tündérsíp, op.)címszerep, melodr.)Két özvegy, vj.)Megosztott szív, érzkj.)Leánykérés szabály szerint, vj.Fejedelem titkos utazása, vj.)Szerelem jegyzőkönyve, vj.)Elevcnholt házaspár, vj.)Alboni, vit, j.)Leégett ház, vj.)Marino Faliero, dr.)Mézeshetek, vj.)Angelo, tr.)

66

Valpurgis............... (Aranyműves leánykája, tündj.)Vilma..................... (Nőragadás az álarcos bálból, vj.)

Zsófia............. (Amerikaiak Európában, vj.)Zsuzsi............. (Rózsák, vj.)

Ζ eriina.................. (Fra Diavolo, op.)

Ha éhhez hozzávesszük, hogy rendes bravúros sze-repei közül itt elő se fordulnak: Stuart Mária, Merella(Negyven rabló), Liszka (Kézművesek lakozása), Pá-rizsi János és a Sevillai borbély BostTiája stb., elmond-hatjuk, hogy egy-egy idényre 30 új szerep esik.

Elmondhatjuk, hogy az európai népek színészetetörténetében nincs színésznő, ki ily széleskörű műsorraldicsekedhetnék, mint Déryné, mert hogy valaki komolyés víg operában, alt- és magas sopran-szerepekben, éne-kesjátékban, tragédiában, drámában, vígjátékban ésbohózatban egyaránt elsőrendű szerepeket tudjon adnis hozzá bámulatos sikerekkel, mint az a színi tudósítá-sokból kitetszik, ez egyedülálló eset a színészet egyete-mes történetében. Európa bármely népénél tünemény-számba menne egy ily művésznő s emlékét bizonyáraszobor örökítené meg első színháza kegyeletet ismerőcsarnokában.

Aztán mit jelent nemzeti szempontból Déryné mű-vészete! Ha visszagondolunk Kulcsárra, aki a színésze-ket arra buzdítja, hogy a magyarosítást éppen a nem-zetiségek lakta vidéken terjesszék s a német színészetkiszorításán testtel-lélekkel munkálkodjanak^ akkor jólélekkel elmondhatjuk, hogy e munka sikerében azoroszlánrész az ő sokoldalú művészetére jut.

67

Déryné sokoldalúságát bizonyítja, hogy színdara-bok fordításával is foglalkozott. Ezek: 1. Negyven észt.férfi, vígj. 1 felv. Kotzebue után (1811). 2. ó-rajzolat,vj. 1 felv. (1812). 3. Kis cigányleány, nézöj. 4 felv.Kotzebue után (1813). 4. Májusi nap, nézőj. 4 íOlv.(1814.) 5. Yelva, az orosz árva, dr. 3 felv. (1832). 6. A16 éves királyné, dr. 2 felv. (1835). 7. Éjfél, dr. 5 felv.(1835). 8. Aranyműves leánykája, erk. rajz 2 felv. Blumután (1836). 9. Jó barátok, nézőj. 3 felv. (1836). 30.Paulina, a titok gyermeke, nézőj. 3 felv. WeissenthurnJ. után. (Kézirat a Nemzeti Sz. könyvtárában.) 11.Attila, hősi rajz, 1 felv. (1836). 12. A sultan horos-kopja (1836).

És ez a jobb sorsra érdemes no, 3—4 nappal ha-lála előtt ezeket a szerénykedő sorokat írja barátjá-nak: „csak arról győzze meg a világot, hogy nem há-ny'ivetéshől ínam, hanem sürgető felszólítások utáne(...Pedig azt kellett volna írnia: ott szerepeltem a Pestimagyar színház megnyitó estéjén és Vörösmarty darab-jában ezzel vigasztalta meg Árpád a sokat szenvedettszínésznőt:

„S ha nemzetemben még egy szikra vanS csak egy csepp vér az ősi magyaréból,Nem hagyja törletlen könnyeidet,Nem enyhítetlen a fájdalmakat...”

Vájjon mit vétettem, hogy kórágyon, nyomorbanhagy fetrengeni?...

VII.

Déryné önéletrajzaiban nem a formai művészet,hanem az őszinteség a lényeg. Ez okból nem hasonlít-ható azon emlékiratokhoz, melyekben a való és költé-szet vegyülete, bizonyos formaságok révén, inkább mu-lattató regénnyé, mint őszinte életrajzzá válik. Dérynéazt írja le, amit egy szellemes nő élete alkonyán, meg-hitt körben, emlékezete gazdag tárházából merítve, el-mondana, tekintet nélkül a mondatszerkezet finomsá-gaira és az események időrendi egymásutánjára, vala-mint a regényesen rikító színezésére. Ö leírja — elha-gyatottsága bánatos napjaiban, midőn a visszaemléke-zés, a szebb napok édes emléke az egyetlen vigasztalása— mindazt, amit gyermekkorától kezdve átélt, átérzett,látott, hallott, tapasztalt. Átéli munkája közben még-egyszer azokat a feledhetetlenül szép napokat, végigszenvedi, újból azokat a keserű perceket, mik derű ésborúként jelentkeztek eseményekben gazdag élete folya-mán. De nem beszél örökösen magáról. A körülöttelevő világ megfigyelt apróságai, a látott és hallott ese-mények részletei, gazdag tapasztalatai kedves keretül

69

szolgálnak az ő egyénisége rajzának. Nem a hivatásosíró gondosságával, számító óvatosságával s bizonyostekintetben önkényes csoportosításával adja elő az ese-ményeket, hanem, a csevegőnek beszédre kész jókedvé-vel, kusza gondatlanságával, kit nem a formailag szép(s tán csak szépített) érdekel, hanem a tárgyikig vonzós az egyénileg megkapó.

Ez okból Déryné önéletrajza nem annyira írói tu-lajdonaiknál fogva becses, mint inkább tartalmával éstartalmasságával köt le: kort jellemezve, egyéneket sze-repeltetve s az emlékezet segélyével kitűnően megőrzötteseményekben mutatva be mindazt, ami egy fogékonynői lélek rejtekeiben, még az emberi életkor 8-ik évti-zedében is csodálatos elevenséggel élt. Ezért köt le olykiváló mértékben s ezért válik bizonyos tekintetbenművészien is értékessé, mert elsősorban nem a regény-szerűén érdekessel, a valószerűség képeivel akar hatni,hanem a valósággal, a körülötte lefolyt tarka, élet ese-ményeinek igaz rajzával. Ezért van aztán tele sokszorkisszerű epizódokkal, nem egyszer elnyújtott vallomá-sokkal s itt-ott talán fölösleges dolgokkal, sőt ismétlé-sekkel. De ép ez bizonyítja a legjobban, hogy nem akarcsak formailag szépet adni, hanem hamisítatlan vvló-ságot.

Igazán szándékosság nélkül válik Déryné íróvá s ezannál kellemesebb érzést kelt, mert színészi tetszelgésnélkül jelentkeznek írói jó tulajdonai. Ép ezért, mertnem törekszik írói babérok után, íróvá válik, még pe-dig olyanná., aminők az ő korában a legnagyobb ritka-ságok közé tartoznak. Megfigyelő tehetsége erősségében,

70

emlékezete bámulatraméltóságában, előadása naivitásá-ban, közvetlenségében, szókimondása igaz kedvességé-ben, az élet nyomorúságait feledni tudó kedélyességé-ben keresendők ez írói tulajdonságok. Formailag ren-desen pongyola, de pongyolasága is jellegzetes. Kom-ponáló tehetsége fogyatékos, közbeszőtt „mondanivalói-val” az előadott főesemény teljes hatását meg-meg-rontja, de ép ezért annál jobban hiszünk a bőbeszédű,kedves anyóka igaz őszinteségében.

Aztán drámaisága!... Ez valóban az ő legnagyobbereje. Nem az elbeszélő, hanem az együtt cselekvő szólki minden sorából. Végigéli újra előttünk egész múltját,de nem a komédiás ismert fogásaival tarkítva, százszorlátott pózokkal öntelten, mindig csak magát dicsérve,— hanem a régi magyar világ szerény, kevés igényű„actrixának” türelmes megadásával, kedves vidorsá-gával, mint aki abban a régi világban igaz kedvencevolt a főúri köröknek éppúgy, mint a köznemesi és pol-gári családoknak — sőt a színészetben nemzeti érdekrőllévén szó — segítőtársa a vármegye régi jó táblabírái-nak, valamint a magyar íróvilág apostolkodó tagjainak.Jól tudta, hogy mekkora a különbség a színpadi és köz-életbeli szereplés közt s komédiás tempózásait nem isvitte be az életbe. Tán a színpad világa és az élet szín-pada közti nagy különbséget látva, érezte, hogy ha em-bertársai közt boldogulni akar, le kell mondania a szín-padon divatos pátoszról a társaséletben. Ekként a kétélet közti nagy különbség lassan kifejleszti benne a ter-mészetességet is ,melyet az idők folyamán átplántál sze-repeibe. Az élet az ő színiiskolájuk és ha a természetes

71

játékmód a 30-as években mind nagyobb teret bódít aszínpadon, ebben nem kis része van a társadalomnak,mely a régi magyar színészt minden balítélet ellenére, amaga körébe fogadta. Hála fejében aztán oly társaséletikedves modor fejlődött ki bennök, bogy az egykorúakpl. Dérynét egyaránt bámulták a színpadon és a közélet-ben. A nyájas, jókedélyű nőről írja Szigligeti, hogy„előadásában volt valami bűbáj, mi a lélek és a szív ki-sugárzására hatott s mi a lelket és szívet hatja meg.”Déryné önéletrajza teljesen igazolja e kijelentést. Amilybűbáj áradt ki belőle a színpadon, amily sokoldalúerő volt a világot jelentő deszkákon, az életben ép olykeresett társnő. Modora szeretetreméltó, kedélye derült.Ahol megjelenik, ott a társaság központja, kedves el-beszélő modoránál fogva, ami társaséleti jótulajdonsá-gok, minden iránti fogékonyság s főleg szerénység nél-kül nem érvényesülhetne. Egyénisége sokoldalúságá-ban keresendő művészi tekintélye ép úgy, mint társas-életi közkedveltsége.

De ami önéletrajzában a legjobban meglep: az em-lékező tehetségének csodálatos elevensége. Ezt is csak arégi jó világ magyarázza meg, midőn a magyar színész— az igazán apostoli hivatásában hívő művész — olykiváló szorgalommal fejlesztette emlékező tehetségétszerepeinek alapos megtanulásával, mint azt Dérynéidejében a legkiválóbbak tették. Egy előbbeni fejezet-ben fölsoroltakból látnivaló, mily hihetetlenül sokat éssokfélét kellett Dérynének tanulnia, ha meg akart ma-radni a legelsőnek, a legnélkülözhetétlenebbnek. Minőzenei emlékezettel kellett bírnia, hogy jobbára hallás

71

70

után tanult énekszerepei zavarba ne hozzák. Milyenszorgalom kellett ahhoz, hogy hónapok elteltével újrafölfrissítse emlékében az elmosódó zenei phrasisokat!Aztán egyik nap komoly tragédiát játszik, másnap drá-mát, majd vígjátékot, bohózatot, paródiát. Kitűnő ésfolytonosan gyakorlatban tartott emlékezőtehetség nél-kül ez elképzelhetetlen. Aligha, van nálánál buzgóbb,kitartóbb, midőn új szerepet kell betanulnia. A sokszo-ros eljátszással megerősödik emlékezetében az egyszermegtanult szerep s az emlékezet, mint mindig gyako-rolt, fejlesztett, működésben levő mechanizmus, elkísériőt élte végéig, midőn vízkórsága szobafogságra kárhoz-tatja, szegénysége, nélkülözése elgyötri, elhagyatottságakeserűvé teszi, — hogy aztán áldásképen megédesítsemégegyszer, utoljára az élet borús alkonyát azon esemé-nyek fölidézett képeivel, melyeknek központjában élve,egykor réges-régen, oly szép volt az élet, oly szép voltaz apostolkodás a hazai nyelvért és művészetért, Ha épez az erős emlékezet eleven képeivel elgyötri is lelkét,uralkodni tud mindig magán s derült lelkének nap-világa be tudja aranyozni még ezt a sötétséget is. Bárlátja, érzi — s mondattanul mi is tudjuk — hogy nemily véget érdemelt, panasza nincs a sorsra. Csak embe-reket vádol, azt is nagynéha és elkeseredés nélkül. Nagyoka volna pedig panaszos váddal illetni a kortársakat,kiknek nincs olyan kitűnő cmlékezetök, mint neki, desohse keseredik el annyira, hogy panasza minket is meg-rendítene. Többet hallgat cl, mi lelkét nyomja, mintamennyit elmond. (V. ö. II. k. XI. fej.)

És éppen e nőiesen finom, gyöngéd elhallgatásban

73

rejlik az, ami fájón rezeg át a mi lelkünkön. Zokszónem lebben el ajkairól önéletrajzában, csupán levelei-nek panaszos soraiból érezzük ki, hogy nincs fájóbbérzés, mint a szenvedés napjaiban — a szebb napokemléke. De ő mégis visszaemlékezik s éppen emlékeibentalálja meg azt, ami jelen helyzetében megvigasztal-hatja, hogy mint magyar művésznő egész erejével telje-sítette kötelességét. Mintha csak mámorba ringatná ma-gát az írással, mert valósággal átéli mégegyszer azokata szép napokat, midőn a derűs-borús cigányélet annyivarázst, annyi változatosságot rejtett magában. Velemegyünk, hogy végig hallgassuk gyermekéveinek víg-szomorkás családi történeteit, ott vagyunk vele, midőnPesten annyi akadályt kell leküzdenie, míg színpadrajuthatott. Végigkísérjük a boldogtalan feleséget vándor-útjain, midőn echós szekereken utazgatva száz apró ka-landon megy keresztül, átéljük vele az emelkedés korát.Vele könnyezünk, midőn első, legnagyobb szerelmébencsalódik. Magunk is tapsolunk első művészi diadalainak.Meghallgatjuk aztán későbbi szerelmi történeteit, melyekcsalódása azonban nem hagy már oly fájó nyomokat.Pozsonytól Kolozsvárig, Kassától Nagybecskerekig be-járjuk vele a félországot, míg végre eljutunk vele a,Nemzeti Színházba, De mire elérte az ígéret földjét,művészi pályája hanyatló felében már nem az1, akit amagyar főváros első és egyetlen magyar színpadán —mint művészi elsőrendű erőt — megtarthatnának-, a múltérdemei alapján pedig nem tudnak gazdasági okokbólmegtartani. Végigéljük, de már csak leveleiben, a nyo-mor napjait, midőn a kilátásba helyezett irodalmi dicső-

74

ség helyett szívesebben látna — 10 forintot... De itta toll kiesik kezéből s másoktól tudjuk meg az élet záró-jelenetét: egyszerű tölgyfakoporsóban a szegények te-metőjébe visznek egy halottat, kiről hálátlan ember-társai teljesen megfeledkeztek. Nincs, aki sirassa. Nincs,aki koszorút rakjon sírjára. Éppen csak, hogy eggyelkevesebben vagyunk s ez egy (valamikor egyetlen amaga nemében) úgyis terhére volt magának és a közö-nyös világnak.

Ebben a szomorú végben tetőződik be Déryné egészművészi pályafutása. Úgy élt, mint nagy művészekszoktak élni, az aggkorra tekintet nélkül s úgy is halmeg, mint azok: elfeledve kortársaitól, nyomorban élve,megsiratatlanul eltemetve. De egyéni jellemének kiváló-ságát, nemességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogyinkább koplalt, mint koldult, inkább kereste a vigasztmagában, múltjában, semhogy panaszkodásaival a kö-nyörületes figyelmet magára vonja s az embereket —irgalomra indítsa. A legnagyobb nyomor se felejtetteel vele nőies büszkeségét. Szerény, tolakodás nélkül való,a sírig igazi művészlélek a földi maradványait magábafoglaló, festetlen tölgyfakoporsóig ...

Egy ilyen erős művészlélek csakis hamisítatlanultudja megírni önéletrajzát. Már ingadozó időrendje isamellett szól, hogy inkább az egyes események vágtakmély barázdát lelkében s nem indul naplószerű följegy-zések alapján, hogy aztán félig elfeledett dolgokat ha-misítva tárjon elénk. Egy nagy esemény eszébe ötliks midőn tolla alá veszi, rajként röppennek elő lelkébőla hozzáfűződő apróságok. A folytatásban évtizedeket is

75

átugrik, de aztán emlékezete segélyével jó helyre illesztiaz előbb elmondottat a később elmondandóhoz, őt magaaz esemény érdekli s nem annak chronologiai pontos-sága. Egyedüli támasza kitűnő emlékezőtehetsége. Deaki ily élénken tud visszaemlékezni, az csak őszinténteheti azt; mert átérzett események emléke csendül meglelkében. Miként egy rég elfeledett dallam első ütemeiaz egész dallamot eszünkbe juttatják: akként elég Déry-nének egy fődolgot megérintenie, hogy az azzal érzelmiösszefüggésben álló további részletek mind megelevened-jenek lelkében s kerek dallammá váljanak.

Ő nem szentimentális naplóíró, aki egy maga elétűzött cél kedvéért mesterségesen csoportosít s írói ba-bérok után vágyakozva szépít és hamisít, ő átéli még-egyszer a múltat, mint az álmodozó, gyönyörködve afölidézett képekben. Neki fogalma sincs arról, 70-ikéletéve vége felé, midőn önéletrajza megírásába kezd,hogy mennyi emlék szunnyadozik a, lelkében és valóság-gal írás közben veszi csak észre, hogy sietnie kell, hakészen akar vele lenni. És csakugyan a halál ragadja kikezeiből a tollat, midőn a 125-i sűrűn teli írott ívnéljár a kézirata. A végét már meg se tudja írni. Amitmég okvetetlenül hátra akar hagyni, azt elmondja ke-resztlányának, ki ott virraszt a haldoklónál.

Ha regényesen szépíteni akarna, ha mentegetnióhajtaná múltjának egy-egy tettét, önéletrajzát bizo-nyára egészen másképpen kezdené, mint a születésérőlszóló fejeízetben olvashatjuk. De ő nemcsak színi pá-lyája történetét írja meg, hanem megírja gyermekkoráétis, az emlékező tehetségnek azzal a csodás elevenségével,

76

mely nagy íróknak is becsületére válnék. Igazán plasz-tikailag tud elbeszélni. Ha stílusbeli pongyolaságakisebb volna, Naplója elbeszélő irodalmunk legkivá-lóbbjai mellé méltán sorakozhatnék. Tárgyi érdekességemellett azonban elfeledjük formai gyarlóságait, az el-beszélés kedves folyamatossága megerősíti őszinteségébevetett hitünket. Éppen célzatosságának hiánya az, amiemlékiratai értékét oly becsessé teszi és éppen bőbeszé-dűsége, melyet írói fegyelmezettség nem korlátoz, emelivalószerűségébe helyezett bizalmukat. Ha többet hall-gatna el — sok intim jelenetnél női jogainál fogva megis tehetné — kevesebb hitelű volnaj mert az a gyanúmerülne föl, hogy mint egy kérdésnél fukarkodik őszin-teségével, másnál is azt cselekszi. De ő elmond mindent,nem a „páter peccavi” hamis szemforgatásával, hanema késő kor azon higgadt megnyugvásával, mely nyugodtlélekkel várja, hogy az vesse rá az első követ, ki teljesenbűntelennek érzi magát; abban a meggyőződésben, hogynem bűn. bevallani,, ha szerettünk valakit igazán. Szere-tett — nem tagadja. Azt se szépíti, hogy a szerelemérzése állandó volt nála s csak személyeit válogatta. Deegyidőben mindig csak egyet szeretett s azt lelke egészodaadásával és ha egyszer szakított vele, soha új sze-relem nem fakadt iránta szívében. Szeretni tudott, deaztán megvetni- is. Szerelméből mindig hiányzott a kap-zsiság vonása, de soha, a finom, nőies önérzet! Ő, kiannyira csalódott férjében, kénytelen otthagyni e durvaembert, de kényszerű özvegysége napjaiban nem aszenvedély mohóságával keresi a kárpótlást, hanem a

77

tiszta, kölcsönös szerelemre jogot érző női szív szemer-metes ösztönével.

Amit szerelmeiről mond, érezzük, hogy azokbannem az a fődolog, amit tán elhallgat. Nem a Magdol-nák lemondásával könyörgi a Krisztusi könyörületetolvasóitól, hanem a bevallás őszinteségével mintegy föl-ment azon dilemma alól: Bűnösnek tartsuk-e vagy nemiÉlete történetének legbensőbb dolgait se akarja érintet-lenül hagyni. Hisz joggal érzi, hogy ezen a múlton mintnőnek, nincs semmi szégyclnivalója. Csak akkor ment-hetetlen, ha áll az, hogy szeretni bűn. Hiszen öregsé-gére szomorú napjainak egyik legnagyobb vigasztalása,hogy volt idő. mádon ez a sivár élet tele volt igaz, tisztaszerelemmel. Emlékeihez nem tapad szégyenfolt; elmon-dásukhoz nincs szüksége egy mentegető szóra is. Mi vá-dolnék tehát őt, ki még mentegetésével se hívja ki magaellen a vádat?

Életének szerelmi történetei oly hatást tesznekreánk, hogy az őszinteségnek éppen nőnél ez a nem kö-teles mértéke arra kényszerít, hogy olyan részrehajlat-lansággal olvassuk el, mintha másokéit mondaná el solyan egyéni érzéssel élvezzük, mintha csak a színeketkölcsönözte volna ki a maga lelkéből — anélkül, hogyregényes színezetük hitelük rovására volna.

Ezzel magyarázzuk azt a jó hatást, mit reánk tesz-nek az igazság erejével, a bevallás őszinteségével és aszubjektivitás nőies méltóságával.

Déryné Naplóját bátran odaállíthatjuk a világiroda-lom sKÍnészmemoirjai mellé. Egy cseppet se áll a franciaMlle Clairon, Mlle Dumesml, az angol Mrs Bellamy, a

78

német Bauer Karolina, Schebest Ágnes s a dán HeibergJohanna Lujza önéletrajzai mögött, — sőt őszinteség,kedvesség dolgában valamennyit fölülmúlja. A régi ma-gyar színészet történetének pedig mindig, legbecsesebbadaléka fog maradni, írója emlékét átadva a késő kor-nak, hogy megcáfolja a Schilleri mondást, hogy az utó-kor nem fűz babért az előadóművész homlokára.

VIII.

Záradékul még néhány szó.Hogyan keletkezett Déryné Naplója, erről részlete-

sen emlékezik meg Egerváry P. Ödön, mint akinek alegnagyobb érdeme volt a Napló létrejövetele körül.

Déryné maga sohase gondolt arra, hogy életpályájatörténetét megírja. Első ízben Vahot Imre kérte föl rá,de hisz a gazdaság gondjai közt még arról is megfeled-kezett, hogy válaszra érdemesítse a buzgó Vahot leve-lét. Ez az első buzdítás tehát teljesen kárba veszett.Később Kazinczy Gábor, találkozván Miskolcon DéryIstvánnal, ezt mondta neki: „Urambátyám! mondjameg a nejének, ha gazdag akar lenni, adja élete raj-zát.” A férj híven teljesítette ugyan a megbízatást, dea feleség már „egyedül a sok apró marha nevelésben,szaporításban” lelte egyetlen szórakozását s „végleg le-mondott minden szellemiről, mert oly környezetben éltazontúl.”

Néhány év múlva Vahot is, Kazinczy is megismé-telték a kérést s Egressy Gábor Miskolcon jártában szin-tén buzdítja erre Dérynét, de úgylátszik hasztalanul.

80

Mindez hihetőleg az 50-es évek folyamán történhe-tett. Időközben (1862) meghal Déry, s neje Diósgyőr-bői Miskolcra költözik nővéréhez, özv. Kilényi Dávidné-hoz. Itt megismerkedik Egerváry Emíliával s az isme-retség barátsággá fokozódik.

Anyagi helyzete a megismerkedés idejében súlyos-nak mondható. Tán míg a hagyatékból tartott, jobb na-pok derültek rá, de utóbb jóformán a nővére kegyelem-kenyerét eszi. Egerváry Emília szívét meghatja e nyo-morúság s egyik levelében élénk színekkel festi ki Pes-ten lakó fivérének az agg művésznő keserves helyzetéts arra kéri: eszközölne ki számára valami kegy díj at.Egerváry Ödönt megindítják a nővére sorai s felszó-lítja a vidék színiigazgatót, hogy segítsenek Dérynéanyagi helyzetén. Leveleket ír a főváros művésznőihezis, — de mind a két esetben siker nélkül. A vidék megse mozdul a felszólításra s a fővárosi pályatársak közülegyedül Prielle Kornélia küldi el a kolozsvári vendég-szerepléséből maradt 72 forintot.

A Nemzeti Színház intendánsa, Radnótfáy Sámuel,kezdetben ugyan megtagadja a kért segélyadást, de ké-sőbb 120 (mondd százhúsz) forintot utalványoz ki évidíj fejében a Radnótfáy-alapból.

Midőn e két összeget kezéhez kapja az éppen súlyosbetegen fekvő művésznő, sokáig bámult hihetetlcnségé-ben s magához térve esak annyit tudott mondani: „ezigen sok egyszerre... nem lehet, hogy e változás meg-történhessen velem ...” Valóban nem bírjuk meghatott-ság nélkül olvasni e sorokat! Az alamizsnára szorultszegénység hihetetlennek tartja az emberi jóság ilyen

81

mértékét. Mennyit kellett szegény Dérynének nélkü-löznie, hogy 192 forint birtoka egyszerre boldoggátegye! Pedig mint maga írja, nagyon boldog volt — bárnagyon beteg is.

Jellemző egyéniségére, hogy első gondolata ez: mi-ként hálálja meg Egervárynak, közbejáró jóságát? Há-lálkodó levelében — 1869 július 28-áról keltezve —tudatja, hogy szíves viszonzásul meg fogja írni Eger-váry szamára önéletrajzát. Ebben a levelében mondjael, hogy kik szólították már föl régebben erre s aztánmegjegyzi: „s így jöttem most ezen gondolatra, hogylegyen”. Mindjárt bele is kezd s egy pár ívnyi hamar-jában el is készül. Így született meg a Napló (melyető Önéletrajznak nevez) 1869-ben, midőn Dérynénk már76-ik életéve második felében volt. Kezdetben nehezentalálja meg a kellő formát, az anyag meg igen terje-delmessé válik kezei közt. Egerváry figyelmezteti, hogyírjon választékosabban s hagyja el a fölösleges részlete-ket. Majd belejön az írásba s nagyobb csomagokbankezdi Pestre küldözgetni a tisztázott kéziratot. De aggo-dalmai mindig vannak. Ezek egyik legjellemzőbbje, mi-dőn így ír: „hiszen más is születik, még sem untatja aközönséget lételével s miért éppen én? ... Tán egy kisséelbizakodottságnak látszik ...” Egerváry szerencsére el-oszlatja aggodalmait s nem engedi, hogy túlzott sze-rénységből már a kezdeten félbe szakadjon az érdekeseninduló Önéletrajz. Midőn 1870-ben személyesen is föl-keresi Miskolcon, szóval is buzdítja őt a folytatásra.A munka tehát 1870 első felében gyorsan halad előre,míglen augusztus folyamán hosszabb időre szünetel s

82

Egervárynak augusztus 16-ától december 6-áig kellvárnia az újabb küldemény megérkezésére. Ε szünetnekkomoly okai vannak. Dérynénk egyszerre elgyengül soly erőtlennek érzi magát, hogy tollat se tud a kezébefogni. A melle is fájni kezd olyannyira, hogy egyfoly-tában sokat írni nem tud — de decembertől kezdveismét vígan folyik a munka s 1871 márciusáig egyikkéziratcsomó a másikat éri.

Nemsokára mégis nagyon kezdi érezni agg korát.„Óh öregség, öregség — írja egyik keltezés nélküli leve-lében — miért nehezedéi úgy reám!” Szemei is annyirameggyengültek, hogy alig lát már szemüvege segélyévelis. De azért ír; sietve „eldobnom nem lehet, mert —rövid az időm...” — írja humoros lemondással. Sze-mei mindjobban gyöngülnek. Az egyikre már alig lát.Nem csoda, mert este is ír, mikor ereje megengedi „csak-hogy lennék már készen vele...” Az 1872-ik év nagybetegségei még jobban elgyötrik Dérynénket, de csaka testét, mert a lelke eleven, kedélye friss. Bámulatosakezen sorai, melyekkel irtózatos betegsége, a vízkórságés általános testi gyöngesége dacára se feledkezik elhelyzetének humoros voltát így festeni: „Oh tisztelt ba-rátom, nekem ne kívánja, hogy még soMig írjak. Bárbevégeztem volna már. Az én életem egy nyomorúság.Már egész a mellemig jött a daganat. Alig tudok márírni. Járni éppen nem, bot nélkül. Azt is csak a szobá-ból a konyhaajtóig. Ott az udvaron az ajtóm előtt ülök,de emberekkel már nem sokat közlekedem, csak a házia-kat látom fel s alá járni-kelni, munkálódni s nekem ottkell ülni, egy lépést sem tehetek, lábaim nem bírnak.

83

Úgy ülök ott kifeszülve, mint Kambyses király: „Nenyúlj hozzám, mert kipukkadok!” Ő királysága ugyanígy monda: „Ne nyúlj hozzám, mert üvegből vagyoks összetörök!” óh bárcsak már bevégezhetném ... Egyikszememmel már nem látok, csak mint a sűrű szitán át...”

Így tud kedélyeskedni egy olyan beteg, aki mármajd egy éve hogy el nem hagyhatja a szobáját, mertsok bajához még a köszvény is hozzászegődött. De nemengedi elhatalmasodni lelkén a sok nyavalyát, hanemtovább írja Önéletrajzát. „Azért tehát most úgy teszekhalál komával, ha mutatja magát — írja egy másik le-ievében — hogy csak késleltessem, miként Monaldeschi,midőn siettetik az örök, hogy vérpadra vezessék, aztmondom, miként ö, hogy: még nem vagyok kész! Haddfordítsam meg ezen árkus,papirost elsőbb! Mert Monal-deschi azt mondja: hadd fordítsam meg a köpeny emel,nem látják, hogy visszájáról vettem föl — nem vagyokkész .. ”

Energiája igazin a csodával határos. A naplóírásfárasztó munkája mellett időt talál arra is, ily kedélyesmegszólítási! levélben: No de most! hogy 16 sűrűn tele-írott lapon elmondja keresztleánya életének előzményeit— és mindezt két héttel halála előtt! És jó lélekkelmondhatjuk, hogy e levél írásán éppenséggel nem lát-szik meg a közeli vég reszketése. Egy másik — utolsólevele, 3—4 nappal halála előtti időből se árulja el aközeli véget, csupán a szavaiból sejtjük. „Az én gyer-tyám ncmsoliára leég. Nem tudhatom, mely napon alszikki és — nem írhatok többé! Lehet, hogy ez az utolsócsomag, amit küldhetek, pedig még sok volna hátra,

84

mert hiszen eddig vidító mezőkön járdaltam, még ezutánléphetnék a levele hullatott tövisekre. De legyen úgy,miként oda fönt az én jó Atyám elvégzi sorsomat!...”

És csakugyan nem írhatott többet, mert néhánynapra rá, 1872 szeptember 29-én örökre lezárta fáradtszemeit. Néhány nap múlva aztán eltemetik egyszerűtölgyfakoporsóban — a szegények temetőjébe!

De végre is az egészen közönyös dolog: minő kopor-sóban s hova temetik el az embert. A halál mindent,mindenkivel egyformán eligazít. Az élet az, ami fájó!Emberek közönye, testi szenvedés kínos gyötrelme. Ajutalmazatlanság fájó érzése a becsülettel végzett munkaután. A szívtelenség bántó gonoszsága, midőn érezzük,hogy a mi szívünk kéretlenül is tudott másokkal jóttenni! Az elhagyatottság fájó tudata, midőn az aggságlegjobban rászorul a gyámolításra. A szebb napok, apénz, a pompa s a jólét kellemes emléke, midőn a min-dennapi falat se bizonyos. Megható módon kérdi egyiklevelében: „...s hathatós keleté lesz ezen naplónak?Nem jobb lesz-e, ha akkor, ha mindjárt csak tíz forin-tot juttat is belőle, mint sajátjából az élő Dérynének?Holtom után reám semmi költség...” „Nem nagyobbszüksége van az élőknek a fölhasználásra, mint az el-porlott hideg föld alatt nyugvónak a dicsőségre? Énarra többé nem gondolok!...”

Elmondhatjuk, hogy ez az ön életrajzírás utolsóvigasztalása lehetett Dérynének. Átélte mégegyszerfiatalságát s a jóltevő halál akkor vette ki csendesenkezéből a tollat, midőn tán kezdte volaa föltépni behe-gedt régi sebeit, elmondani Isten tudja minő szenve-

85

déseit. A halál ránézve már jótétemény volt, mely mégaz íróval is éreztette szelídséget, Enélkül talán egyigazán jó, nemes lélek derűje nem terülne el naplójanagy sietséggel, de igaz kedvvel írott lapjain.

Minő nemes vonása már az is lelkének, hogy egyet-len jótéteményt ily gazdagon akart viszonozni. Másragondolva még akkor is, midőn betegség, aggkor termé-szetszerűleg önzőbbekké szokták tenni aiz embereket. „Eztén az én jóit evőm számára írtam — említi Egerváryhozírott egyik levelében — s ezt úgy tekintse, mint saját-ját.. «

Ez az Önéletrajz nemcsak egyik remeke a magyarmemoire-irodalomnak, de oly nemes egy cselekedet is,mely egyaránt méltó emléket állít az ő finom eszének,mint gyöngéden érző szívének.

DÉRYNÉLEVELEI

1.

Déryné levele Bajza Józsefhez.

B.-Füred, Július 15-ik, 1837.

Tekintetes Úr!

Örömmel vevém a Kegyed hozzám utasított levelét,mely szerént a Tettes Választmány engemet is figyel-mére méltatott. Én a felszólítást parancsolat gyanántveszem, s szerencsésnek tartom magamat a rendelt idgromegjelenhetni. Ami a fizetést illeti, hogy ha a tekintetesválasztmányság jóváhagyni kegyeskedik, úgy vélem,nem kívánok helytelent, midőn több időtől fogva 100ezüst forint havi fizetésre méltánylott nemes Abauj vár-megye, s most én azon nyilatkozást teszem, hogy mivelsok daljátékokról még most szó sem lehet, tehát tekin-tetes választmányság határozásán megnyugszom, miterántam határozni fog a havi fizetésre nézve. Kassaikötelezésem kezdődik november 1-őjén és így

az egészhárom holnapot ott tölthetem. Melyre 1 jutalomjátékotkérek; hogy ha pedig a tekintetes továbbra is paran-

90

csolni fog velem, egész igyekezettel azon leszek, hogykassai kötelezésem alól föloldoztassam, mely felől szemé-lyesen leszek szerencsés a Tettes Választmánnyal érte-kezhetni. Útiköltségül ötven forintot Füredről Pestig,mivel két székért kénytelen vagyok fogadni. Ezek utána tekintetes Úr jóindulatában magamat ajánlván

vagyok legmélyebb tisztelettelDéryné

Dall színészné

2.Déryné levele Néb Máriához

Kassa, Január 29-dik, 1839.

Szeretett Máriám!

Hát meghaltatok-e? Megnémultatok? Vagy tégeda méltó harag hallgattatott el, hogy levelemre sem te,sem Jeanette egy betűt sem írtok? Oh Máriám, hogyvártam 2 hónap óta minden póstanap kedves vonási-dat láthatni, de hasztalan. De igazságod van, harag-hatsiz, s méltán, mióta biztatlak!... De hát nem aztkell-é gondolnod, sőt hinned, hogy az én hanyagságomoka nem teljesített kötelességemnek? Pedig Istenemrenem. Leírni mindazon vészes körülményeket, melyek-ben az idő óta hánykódtam, küszködtem, azokat leírnilehetetlen, de hosszas is volna, mint csapkodott csolna-kom egyik kőszirttől a másikhoz. Majd szóval, szeretettMáriám, remélem 3 hónap múlva elbeszélhetem, ha oly

91

szerencsés lehetek, hogy baráti kebledre borulhatokismét annyi küzdés és távollét után.

Halld hát Édes! Kilényi írt és hív be Kolozsvárratavasszal. Nem tudom ugyan, maradhat-e ott társaságegész nyáron, miután most egész télen ott volt, de utammindenesetre oda veszem, ha Kilényi vei tisztába jöhetek.Itt Kassán, kedves Máriám, a mi szép reményekkel biz-tattam magam, épen oly erősen csalódtam, mert kétvadállat, a kik direktoroknak akartak neveztetni, ide-jöttek s megbuktak, s megbuktatták az egész társaságot,a fizetést egynek sem fizethették már a második holnap-ban, s így ebből rendetlenség, kedvetlenség, s mindenegyéb származott. Ez volt hátramaradásomnak is egyikfőoka. Már azóta elmentem volna, egyenesen bé Kolozs-várra, de nem ereszt a Vármegye, most már ö is bele-tekint, s így tán majd jobb lesz. Májusig tart kötelezvé-nyem, addig itt kell ülnöm, de akkor be hozzád, — hiszérted kell mennem — mert te már magadtól nem jösszhozzám....................................................................................

Édes Máriám, arra kérlek, írjál te nekem egészőszinteséggel a társaság állapota és körülménye felől.Mit gondolsz? Ha mehetek-é? Nem lesz-é káromra?Milyen a társaság? A te baráti lelked legigazabban fogengem arról tudósítani. Nem írhatom le neked örömöm,midőn e reményt teljesíthetőnek leltem, hogy téged skedves testvéremet ismét láthatom, de nemi csak látha-tom, hanem veletek, körötökben ismét élhetek.

Mivel itt nincs második énekesnő, még mindez ideig

92

nem vehettem jutalomjátékomat, pedig a második hó-napban kellett volna vennem..................................................

Ha bemegyek Kolozsvárra, egy szép operát is viszekbe — Beatricé-t — az is szép ám. Csak attól félek, azértnem mehetek be, hogy tán Kilényi nem adja, amit kérek.Vájjon az Uraságok nem tesznek most semmit a színházkedvéért, hogy jó társaság állítódhatnék együvé?

Édes lelkem, ha Ballay Máriát látod, kérlek, monddmeg neki, igen sok foglalatosságim vannak, azért nemfelelhetek levelére. Én őt ajánlottam, de ezek a direkto-rok nem akarnak senkit fogadni, s szinte eloszlott a tár-saság. Azért nem is lehetett öt biztatni, hogy eljöjjönide. Szeretett Máriám, már most zárnom kell levelem,élj boldogul, még láthatlak. Kérlek írjál, mint kértelek.Mindazt írd meg, voltakép mit tanácsolsz. Mondd megJeannettnek is, hogy írjon, δ is mit tanácsol. Ha aztánti tanácsoljátok, örömmel siet karjaid közé szívből sze-rető barátnéd, Rozid

3.

Déryné levele Walther Lászlóhoz és W. L.-néhoz.Tarcal, November 18-ik, 1848.

Nagyon tisztelt Tekintetes Úrés Tekintetes Asszony!

Nem gondoltam volna, midőn búcsúzáskor utolsószerencsém lévén, hogy azon szíves készségű ajánlatát a

93

Tettes Úrnak igénybe vegyem — minél fogva, ha valamiszívességet tehet — egész bizalommal legyek; egy kisséhosszasnak kell lennem. A színészetnél sokszor megakadaz ember s kénytelen a zsidóknál menekülést keresniroppant kárával, ez ért engem is. 35 éves fáradhatatlanszorgalmamért azzal jutalmazott a Haza, hogy későbbiéveimben oly csekély fizetéssel kelle küszködnöm, mibőlki nem jöhetek, s kényteleníttettem adósságot csinálnom.Szegény jó férjemet most sok bajai között nem meremzaklatni, s bár a Tettes Urak sokkal kevésbbé ismernek,hogysem feljogosítva érezném magamat e nagy szíves-ségre, miért esedezem, de azon nemes lelkű ajánlata aTettes Úrnak fölbátorít ezen szorongó helyzetemben.Ugyanis a többek között egy rész, 100 az az Száz váltóforint úgy van fölvéve, hogy minden holnapban 10 váltóforint kamatot kell érte fizetnem, még csak a száz váltóforint tőkét le nem fizetem. Most már épen egy éve,hogy eljöttem Pestről és én teljességgel nem fizethettemsem a tőkét sem a kamatot. Többször sürgetett a zsidóné,de magamnak nem lévén, nem tehettem. Most igen sür-getve írt újra, hogy tovább semmi esetre nem vár, ha-nem lépéseket teszén. Most hirtelenében oly szorongóállapotban helyze, hogy nem tudok máskép segíteni,mint azon bizalommal a Tettes Úr szívességéhez folya-modni, ha lehetséges, esedezem méltóztassék azon Százváltó forint tőkét kifizetni, még férjem elé terjesztem,és akkor egész köszönettel a Tettes Úrnak visszafizeten-dem. Az interesért talán inkább el fog várni, ha a tőkele lesz fizetve. Azonban ha ő megelégednék 50 váltóforinttal az egész időre nézve, még a pénze nálam volt,

94

és a Tettes Úr oly szíves leend azt is nekem hozzá köl-csönözni, igen lekötelezend, ha nevemben vele egyezke-dik. Ha pedig nem elégszik meg vele, úgy csak a tőkét,száz váltó forintot, kérem kifizetni. Édes jó Tettes Úr,éppen m«st volt férjem ide bent, s az írásnál kapott;fölfedeztem előtte a dolgot, s most könnyűit szívvelesdem az ő megegyezésével és azonos kérésével, hogyméltóztassék kérelmemet teljesíteni, és ő ki fogja aTettes Úrnak fizetni köszönettel. A kamat iránt pedig,könyörgöm, belátása szerént, a zsidónéval egyezkedni,hogy elégedjék meg kevesebbel is, minthogy tömérdekremenne, és a capitalist is meghaladná az interes a sze-rént, mint akkor a szükségtől késztetve kénytelen voltammegígérni. Ha nekem magamnak volna, nem húznék lesemmit, mert megígértem, azt gondolván akkor, hogylegfeljebb 2 holnap alatt lefizethetem, de így tömérdekremenne. Ha tehát meg fog elégedni a Tettes Úrtól hatá-rozott kamattal, méltóztassék azt is kifizetni és tőle akötelezvényt elkérni, mely nevem aláírásával van, ésnekem akkor átadni, midőn férjem ki fogja elégítenia Tettes Urat. Ne ítéljen meg cite, édes Tettes Úr, hogyelső ismeretségünk alkalmával érdemes úri házátmindjárt ily kellemetlen Comissióval terhelem; bár al-kalmam lenne bármi esetben, viszontszolgálatot tennema Tettes Uraknak, de kérem is ne mellőzzenek semmialkalmat, sem a Tettes Úr, sem a Tettes Asszony, mely-ben, bebizonyítsam, mennyire le vagyok kötelezve.A Tettes Asszonyt tisztelvén örök hálával vagyok aTettes Úrnak lekötelezett szolgálója

Déryné,

95

U. i. a zsidónénak neve Pollákné, férje aranyműves,boltja van a Király-utcában, ő maga fogja a levelet aTettes Úrnak elvinni.

4.

Déryné levele Egressy Gáborhoz.[Miskolc], Július 24-ik, 1851.

Szeretett, Kedves komám!

Bár lelkem mélyéből óhajtám legalább bár e kisívet beírhatni — de óh Miskolc! óh pangás!

Mi nagy örömmel vettem az ívet kezemhez meg-tisztelve érezvén magamat kedves komám bizalma által,s épen úgy elszomorodám a csekély siker miatt, de min-den ember le [van] verve. Vegye hát a jegyek szeréntikis summát, melyet itt küldhetek, szívesen, bár magam-nak volna módom beváltani minden nyomtatandó pél-dányait. De a puszta kívánat üres hang, hol nincs módtenni.

Oly rég nem hallottam semmit rólok! Hogy van-nak? Csókolom Zsuzsikát s a szeretett kedves Etel-kát kedves Komával együtt. Adjon Isten sok jót, szívé-ből kívánja örökké szerető komájok

Déryné.

96

5.

Déryné levele Egressy Gáborhoz.Miskolc, Március 4-ik, 1852.

Kedves, Szeretett Komám!

Bocsásson meg, hogy soraimmal terhelem, már rég-kellett volna írnom, de igen halmozott házi foglal atos-ságim, és most író is lévén, hátráltattak, de most miutánoly sokszor fölszólíttattam az előfizetőktől a példányo-kért, kénytelen [vagyok], kedves Komám, emlékeztetni,hogy a följegyzett előfizetőkhöz (kiknek névjegyzékök-kel a pénzt is fölküldötte Uram) tessék elküldeni a pél-dányokat nekik, különben még aizon gyanúba esem,mintha el sem küldöttem volna a pénzt. Valamint Mol-nár Zsigmond Úr ilyesmit ejtett is ki Balogné előtt,azért kérem, kedvesem, cáfolja meg e rágalmakat, sküldje el nekik a név szerénti jegyzékeket, Zsuzsikát,kedves gyermekeivel együtt csókolván egész tisztelettelvagyok szerető Komája Déryné.

6.

Déryné levele [gróf Wass Sámuelhez?]Diós-Győr, Október 14. 1865.

Nagyon tisztelt gróf Úr!

Kívánsága szerént im küldöm a csomagocskát, hogyhasználhat-é ez valamit, nem tudomi de amit öszveszed-

97

hettem, itt vágynak, a többek elszóródtak, elvesztek.Kedves, jó gróf Úr! Sohasem voltam; dicsekvő, sőt az voltbajom, hogy mindég igenis szerény voltam, tehát kérem,ne gondolja, hogy dicsekvésből szedtem öszve az adato-kat, nem, de hogy bizonyságot tegyenek azok előtt, kiktán nem ismertek, avagy nem láttak akkor, midőn mégvoltam, ámbár ez igen csekély arra, hogy részvételtébresszen valakiben, mert sokkal többet tettem mégigen-igen fiatal koromban, midőn valóban törtem a gö-röngyös pályát (13 éves voltam, midőn a színházhozjöttem)', és Schodelné nem egyszer elmondotta, midőnnémely színész urak .méltatlankodtak erányomban: HaDéryné akkor nem születik, midőn született, most neménekelnénk a Nemzeti Színházban. Tehát én zsengefiatal koromat nem töltöttem léhaságban, óh, nem!Mert akkor is1 miként idősb koromban, csak a színpadvolt világom s földi mennyországom. Én fiatal korom-ban bátor léptekkel törtem a pályát, midőn egyedülvoltam nő, ki énekeltem, s merész léptekkel léptem föl anagy német színházban, német nyelven énekeltem, hogybizonyságot tegyek, hogy eljő a világosság (az evangé-lium szava szerént.) Tehát nem2 óh nem azt mondom,hogy én derítettem világosságot (de küldve voltam,hogy földerülend). Most már vannak nagy énekesnőkgazdagon jutalmazva, de hát én? Mi volt az én jutal-mam? Akkor szörnyű kicsi havi fizetés fáradhatatlanszorgalmamért, s most már mint elaggott, gyöngélkedőegészséggel hol keressek — jutalmat nem kívánhatok —de némi enyhítést igen szűkre szabott évi nyugdí-jamhoz?

98

Ezt tehát, nagyságos gróf Úr, ha helyesnek látjaJókaival közölni, s levelemet is bátran megmutathatja.Ő egy lelkes férfiú, ki szép tollat viszen, s ha ő is hely-ben hagyja és kivihetőnek véli a segedelmet, úgy tegyen,édes jó gróf, ha pedig nem tanácsolja, hadd maradjakelfelejtve, miként eddig.

Bocsánatot kérek, kedves jó gróf Úr, hogy ily hosz-szas levelemmel terhelem, de ezeket, ugye, hogy tudat-nom kellett? De még ha Jókai is tenni akarna, — az ΰtolla minden szívet részvétre gerjeszt és hatalmas, —mutassa kérem neki a csomagot is, hogy mit tanácsolvele tenni, cselekedjék úgy vele. Most Isten önnel, ked-ves gróf Úr, önökhöz mély tisztelettel

özvegy Déry Istvánné.7.

Déryné levele Prielle Kornéliához.

Miskolc, Június 17-ik, 1869.

Drága Cornéliám!

Ne gondold kedvesem, hogy a hanyagság hálátlan-sága tartott vissza oly sokáig hálám s köszönetem nyilvá-nításától, mellyel nemeslelkű részvétedért tartozom, demidőn jóakaró barátom (Potemkin) becses levelét vet-tem a számomra bele zárt 72 forint o. é., mellyelhasonlíthatatlan szívj óságoddal egy volt pályatársadnyomasztó helyzetén enyhíteni kívántál, akkor lázas be-tegségben sínylődtem ágyban feküdvén, s nem tudtam

99

egyebet, mint reszkető kezeimet Égre emelni s áldástkérni reád, szeretett Cornéliám, hogy fáradozásid díjá-ból még engem is részeltetni kívántál. Ah, épen jókorérkezett!

Még most is gyenge vagyok ugyan, mert csak háromnapja, hogy fölkeltem 30 napi nyavalyámból. Csak anagylelkű Radnótfáy intendáns Úrnak írtam azonnalbetegen hálám kifejezését, midőn értesíteni kegyeskedetta számomra utalványozott 120 forint o. é. évenkéntisegélyezés elhatározását. Az Ég áldja meg érette!

Oh, jó Nellim! nem mondhatom neked, mit érez-tem; mind ezen nemes kebelből eredt segélynyújtásokszinte egyszerre rohanták meg szenvedő érzékeimet.Alig tudtam kiábrándulni, azt gondoltam meg kell hal-nom, s már majd nem élvezhetem a kegyelet enyhítéseit.Azelőtt nem orvosolhattam magamat, mert az orvosságotnem tudtam volna miből fizetni, s most mind ezaggodalom mind egyszerre megszűnt. Némi enyhet sze-rezhetek magamnak, s most már reménylem, hogy egész-ségem javulni fog. S mindezt kinek köszönhetem?

Egy lelkes részvétteljes emberbarát közbejárásá-nak, ki minden érdek nélkül, ki nem is ismer, és sohasem látott életiben. Egy angyalkeblű nő legnemesbiké-nek, ki fáradozása gyümölcséből részeltetni kívánt; ésegy nemes célú intézet alapítójától, kinek jótékonycélúintézetét virágoztassa Isten örök időkig. Neked, drágaNellim, miként jelentsem ki hálámat? A művész csak aző világában él, őt nem a földi anyagi élvezet élteti, deazon csillag, mely őtet az igénytelen családi körből ki-ragadva, azon világba vezette, melyben lelke táplálatát

100

föltalálta. Mi által hálálhatnám hát neked szép lelkűtettedet, te jó, mint ha azt kívánom az Égtől, napjaidraragyogjon csillagod teljes fényben, melynek te adádlanulmányos művészeteddel a fényt, — mert azon csil-lag csak vezéred volt pályádon, de fényt te adtálneki. Hiszen valaha én is éreztem csillagom vezérletét,— még akkor, midőn fiatal gyermek val ék — s ép azérttudom tán legjobban megérteni s méltányolni a te ma-gosságodat s valódi érdemedet. Ne vedd üres hízelgésneksoraimat, — mert tudod mindég szerettelek — s ha neméltem is többé világomban körülötted, — de a kerítésenkívül, — mindég tudnivággyal gyönyörködtem szeret-teim tündöklő sikerein. Tündökölj hát soká, soká, jóNellim, ragyogjon csillagod a nagy művészet egén, mert,fájdalom, vajmi kevés a beavatott csemete, mely virá-got hajtson.

És most élj boldogul, te nemes keblű, tetted cntudata boldogítsa minden lépteidet, vedd hálás köszö-netét még egyszer szerető

anyai barátnédnakDérynének.

U. i. A szeretetre méltó kedves művészt, Kálmánt,ki egyetlen szavával a színpadon könnyekre s egyszer-smind mosolyra ragadott, csókolom. A rossz fiú egy-szer sem látogatott meg ittlétekor, pedig a világ nekemköszönheti, hogy most benne gyönyörködik; mert éntartottam meg az életét kétszer. Az Ég áldja meg őtetis. Hát Szerdahelyiné! Csókolom ezerszer, emlék-szik-e még sok bolondoskodásainkra; én még most is em-

101

lékszem ha visszagondolok eltöltött ifjúságomra, pedigmár 76-dik évemet cepelem a sír felé. Köszönöm, hogyelküldte arcképét, becsben tartom, szegény Nelli nyu-godjék. Bocsáss meg kedvesem, hogy ily hosszadalmasvagyok, de szívem tele, ki kellett ömlenie.

8.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Június 18-ik, 1869.Barátom! Jól tevőm!

Bocsásson meg, hogy ezen bizalmas címmel szólí-tom meg; de én azt gondolom, hogy ez oly két szentcím, mely magában foglalja azon nagy érdemet, mit ajóltevő eszközöl, mind azon hála kiömlést, mit a segély-zett szenvedő jóltevője eránt érez.

A legelső forró hálám s köszönetem önhöz repültvolna, midőn jó Cornéliám. önnek a részemre küldött72 fr. o. é. összeget számomra szíveskedett kedves jó-lelkű Emiliánk által kézbesíttetni. A legelső gondolat,mi fölvillant lelkemben, ez volt: ezt ö, jóakaróm, esz-közölte, hogy ez megtörtént. De milyen állapotban vol-tam — talán a jó Emilia megírta — lázas betegségben,szinte zavart eszmélettel, nem i s tudtam hirtelen jólfölfogni állapotomat, csak mint a jó gyógyszert lassan-ként, miként eszes orvos szivárogtatta a gyógyító sze-reket értelmembe; így kedves Cornéliám nemeslelkű

102

segélyzését. De végre, midőn Emiliám külön zsebecské-jéből ki húzta a Confectet a már ízlett csudaírra, akkorvalóban megszerettem, sokáig úgy ültem hihetetlensé-gemben, s végre magamhoz térve csak ennyit mondhat-tam: ez igen sok jó egyszerre, nem lehet, hogy e vál-tozás velem történhessen. Végtére eszméltem, s nagyonboldog voltam, de nagyon beteg is. Elfáradtam, igengyenge voltam s midőn nemsokára csakugyan megjötta nemeslelkű Radnótfáy Ő Méltósága levele, melybenoly megmérhetetlen kegyeletteljesen értesített a részemrehatározott 120 ír. o. é. évi segedelem részesítésében, föl-keltem rögtön súlyos betegágyamból, bár gyengén resz-kető kézzel sikerült egész napon által hálás köszönetems áldásom kíséretében levelemet postára adni. De fáj-dalom! meggondolatlanul récépissé nélkül küldtem elcselédemtől, ki a levelet föladta, ki is fizette, s most jóEmiliám hozzám jött mondani, hogy még most semérkezett rendeltetése helyére. Ez a gondolat szinte két-ségbe ejt, hogy talán ezen levél is elveszett, mint az[előbbi}. El is küldtem azonnal a postára megtudandó,hogy hova lett azon levél? ők azt izenték: ha fölada-tott, el is ment. De ismét vigasztalódtam azon gondo-lattal, hogy azólta helyt lesz a levél, mert a MéltóságosTJr levelét is én hatodnapra kaptam meg. Szörnyű ha-nyagok ezek a posta-expeditorok. Cornéliának szóló leve-lemet ma adattam föl a postára récépissé mellett. Teg-nap írtam, s csak estve lettem vele kész. Még addigsoha se bírtam írni, igen gyenge voltam, s vagyok. ígyhaladt ily későre hálám kifejezése, hogy az én jóltevőm-nek is csak ma írhatok, s holnap küldöm postára, ezt

103

is récépissé mellett, mert már félek, hogy mind elvesz.Erre az én Emiliám jogosított föl, ki nálam lévén meg-nyugtatott abban, hogy ö már írt jóltevőmnek, s meg-írta beteg létemet. így ma írok, holnap adom postára.l>e most ezen kérdések dulakodnak lelkemben, hogy mi-kép történhetett a kivihetlen dolgot kivinni? A nemeskeblű Cornéliát nem értem ezen kérdés alatt; itt nemfog el a csoda. De mit három év ólta zaklattak, és há-nyan ostromolták a jóságteljes Méltóságos Urat, min-denkit hidegen utasított vissza ezen tárgy megérintése-kor. Ezen kérdés megfejtése után vágyódik lelkem?óh, Uram,! Mi varázserőnek kell feküdni ön szavaiban,s lelkes előadásában, midőn a kivívhatatlant ki tudtavívni? Mennyit kellett önnek küzdeni, s fáradozni?Mennyi időt föláldozni, mi önnek úgy is oly szűkenvan mérve? Hisz mindezeket csak nagy en föláldo-zással, s en megtagadással vihette véghez. És kiért? Egysenkiért a nagy roppant levegőben. Mely léleknagyságkellett oda, hogy ön azt elkövesse, mit elkövetett egyidegen nyomasztó helyzete enyhítéséért. Ez, Uram, előt-tem nem földi lény többé, de valami magasztasabb, mertma még a leghívebb barát, vagy testvér sem teszen szen-vedő embertársáért ennyi küzdelemteljes en feláldozást,hogy kitűzött célját ily szép győzelemmel ki tudtavívni csupán emberbaráti szeretetből. Csodálom önt sbámulom többekkel, kik a történtekről értesítvék. De én,oh, mi csekély vagyok en szemeim előtt, hogy szavaimnincsenek, mik ezen érdemteljes tetthez elég méltólagki tudnák fejezni hálámat, óh Uram! hisz ön maga írjabecses soraiban, hogy mily örömet érzett ügyem süke-

104

rültekor. Hát én? Áldja meg hát Isten önt, ki mindenjóknak jutalmazója, áldja meg, minden lépéseit, az élet-ben, hogy boldog vidámság, s egészség, megelégedésáradjon szeretett tisztelt családjára, életének mindenperceiben. Bocsánat ily hosszas untató levelemért,most egyszer nem tehettem másként, esedezvén a TettesÜrnak további jóindulatáért hálás szívvel és tisztelettelöröklök síromig

legalázatosabb- szolgálójaDéryné.

9.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Július 28-dik, 1869.

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Nem akartam többé soraimmal terhelni, de újrakénytelen vagyok alkalmatlankodni, ámbár türelmére,van szükségem; és a mi több, úgy is szűkre szabottidejét igénybe vennem. Ugyanis életem rajzát akaromadni, de ez egyedül Kegyességed számára lesz leírva.Még férjem életében már kért levélben Vahot Imre,hogy küldenem el neki életrajzomat, de én akkor idő-ben nagyon el lévén foglalva gazdasszonyságommal,teljes lehetetlen volt. De még több irományokat is kí-vánt, miket életemben föl jegyezgettem, vagy fordításai-mat, mert több darabokat fordítottam le németből ma-gyarra, de bizony már birtokomban nem volt semmi.

105

A sok utazások következtében terhemre voltak, nemtudván hova pakkolni, kit elszórtam, kit elhagytamszállásaimon, s megvallom sohasem tartottam életemeseményeit vagy színészethez való hajlamaimot elégérdekesnek arra, hogy kinyomassam, s közönség elébocsássam. De egyszer férjem találkozván KazinczyGáborral Miskolcon, megszólítja: Ugyan, Uram bá-tyám! mondja meg nejének, hogyha gazdag akar lenni,adja élete rajzát. Haza jön férjem Diós Győrbe —akkor ott laktunk — s mondja: No anyjok, azt izenineked Kazinczy Gábor, hogy adjad életed rajzát, csakfogd a tollat kezedbe s írjál. De én nem írtam. Nekemszórakoznom kellett — hogy a színháztól eljöttem segyedül a sok apró marha nevelés és szaporításbanleltem szórakozást — lemondván minden szellemiről,mert olyan körben éltem azontúl. És csakugyan olyhibát követtem el, mely az illem szabályaival éppennem fért össze, hogy Vahotnak nem feleltem tömér-dek házi foglalatosságim következtében. Egész naptömérdek vendégek látogatták házunkat, estve pedigmár úgy ki voltam fáradva, hogy csak nyugalmat ke-restem. De történt, hogy Vahot Imre Diós Győrlbejővén társával a Várat lephotografírozni, hozzánkezálltak, s ott időzvén két hétig nálunk nagyon szívesenláttak férjemmel együtt, akkor ismét, megszólított, —de mondtam: hagyják a holtakat nyugodni, én el va-gyok temetve a Diós Győri Vár romjai alá, ő engemmegajándékozott egy munkával, Thaliával, melybennéhány soraival meg is tisztelt a könyvben emlékül:Később midőn Egressy Gábor Miskolcra jött Pestről

106

vendég-szerepeim, hozzám is kijött látogatni mindég,ele egyszer Kazinczy Gáborral, ki újra fölszóllítván:adjam életrajzomat születésemtől fogva, — s így jöt-tem most ezen gondolatra, hogy: tehát légyen.

De most már drága a jó tanács, és kihez folya-mondhatnám inkább mint kegyedhez, kinek számáraszándékozom ezt leírni. Már elkezdettem, egy-két árkuskészen van, de még nincs kikorrigálva. És most már újkétségek támadnak bennem az eránt, hogy fogják-e azolvasót érdekelni egy közönséges gyermek születési ese-ményei? Sokáig küzdöttem magammal, hogy mi formá-ban adjam elő csekélységem csekélységeit, hogy unal-massá ne váljon ez olvasmány? Tehát kegyedet kérem,adjon nekem egy kis útmutatást, hogy mi formában?könyv alakban-e, vagy csak cikkekben? Én ugyan márelkezdettem könyv formában, mert a kedves Emilia azttanácsolta. De szégyenlem kegyednek elküldeni e párárkust, mert kegyed fogja magában gondolni: mi közeaz olvasónak ahhoz, hogy és mikép születtél? hogy éshol állt a házatok, s mi eseményei voltak családodnak?Ha kegyed kívánni fogja, elküldöm a legelső alkalom-mal, mihelyt feleletet kapok kegyedtől ezen levelemre.Újra mondom én ezt úgy írom kegyed számára, hogyamit helyesnek vagy jónak talál benne, meghagyja,ami szükségtelen, kihúzza. Házunk eseményei és bukásabenne lesz foglalva, ha úgy találja kegyed jónak, mi-ként elkezdettem, ez foglalkoztatja előadásomat szinte13 éves koromig, hol színésznő lettem. Azontúl színipályám következik, ha tehát csak itt is kezdhetem, úgyírja meg kegyed. De már most ismét egy terhes meg-

107

bízással folyamodom önhöz! Színi pályámon némi ese-mények adták elő magukat, nevezetesen a magyaréneklési tehetség kétkedése, meg cáfolása tekintetében,vagyis inkább érdekében fölléptem a nagy városi né-met színházban német nyelven két operában. Ez ígytörtént: Mérey Consiliáriusné engemet igen szeretett;ahogy a színházhoz jöttem, már mindjárt nagy párt-fogást találtam házoknál, s majd mindennapos voltamebéden is nálok. Férjhez menetelemkor a kisasszonyavolt a nyoszolyó leány. Midőn már Pestről szinte ki-kergették a magyar színészeket, elbontván egyetlenszínkörüket, a Dunaparton álló úgynevezett Kondellát,mert a Verschönerung« Comission dísztelennek találta,hogy ott álljon; el vándorolt tehát a magyar a hazá-ban szerte széjjel, hogy elég helye legyen a németneka magyar fővárosban. Több évek teltek el, én ezalattmívelődtem s énekeltem. Végre Székes-Fehérvárra ju-tottunk, ctt voltam akkor szerződve. Egyszer leveletkapok Pestről, Mérey Consiliáriusnétól, ezt írja: ÉdesDéryné, ha teheti, jöjjön rögtön Pestre, mentse meg amagyarok becsületét. Midőn e pár sort olvastam, nemtudtam, hogy álmodom-e, vagy mi történik velem? Én,egy csekély lény, olvasom tovább: de hozzon magával.mindenféle öltözéket operákhoz valót. Itt a német kar-mester azt erősíté. hogy lehetetlen, hogy létezzék va-laki egész magyar honban, ki föl merne lépni a NémetSzínházban énekes játékban. Ezek azt felelték: föl foglépni g énekelni egy. Erre azt monda a karmester: amagyarok csak bőgni tudnak, — Én bementem, énekel-tem, még pedig két operában és sok dicsőséggel és ki-

108

hívásokkal. Erre jött bírálat német, és ez is gróf Wass-nál van a csomagban, ezt, kérem kegyedet, kérje el tőle,de az egész csomagot, mert erre szükségem lesz.Öröklök mély tisztelettel

Déryné.

10.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Augusztus 19, 1869.

Uram, Uram, tisztelt jó Uram! — Nagy fába vág-tam a fejszémet, félek nem bírom leforgácsolni. Mi-dőn mások unszolására elmémben megrögződött a gon-dolat, hogy jó lesz biz az, igen könnyűnek véltem a dol-got, de midőn hozzáfogtam, mindjárt tapasztaltam abajokat. Először is hogy kezdjem, gondolám? Elkez-dettem születésemtől. De, oh jaj, midőn egy lapot le-írtam, láttam, hogy nincs hivatásom az írói pályára.Mit érdekli, gondolám, az olvasóközönséget, hogy mi-ként születik, miként éli le gyermekkorát valaki? Ezigen unalmas olvasmány; ez nem tetszhetik. Széttép-tem, leülve új laphoz fogtam, ismét ott voltam a hol amádi zsidó: ugyanazt írtam, a mit széttéptem, csak tánmás szavakkal, de ugyanazt, mert a valóhoz nagyonhűn ragaszkodtam. Látja, nagyon tisztelt TekintetesÚr, hogy igazam van, midőn mondom, hogy nem he-lyesen fogtam fel a dolgot, s tán nem célszerűleg.Azért újra figyelmeztetem, kegyedet, törölje tetszés sze-

109

rént, a mit jónak, helyesnek lát, hagyja meg, ha éppennem oda való, amit írtam, vesse el egészen, mindent, demindent, belátása szerént cselekedjen. Ha egészen újrakell kezdeni, írja meg, igazítson útba.

És osztán azok a sok korrekciók. Tudom én jó!,hogy szép tisztán lepurizálva kellene küldenem, mertezt az egyenetlen írást igen bajos lesz el-silabizálni. Debocsánat, ez tisztázva van, de éppen oly hibás, mint azimpurum. Hiába, gyenge a kéz, nem tudja erősen ve-zetni a tollat, és midőn nagyobbacska betűket akarokírni, parányik lesznek, midőn kisebbeket, úgy döllön-gőznek a nagy betűk élőmbe, mint a részeg katona. Deerről nem tehetek, ezt az öregség és gyengeség okoz-zák. Arról is akarok tudomást venni, nem jobb lenne- é,ha csak vékony papirosra írnék? Mert ez az erős pa-pír — jobban lehetne tán olvasni, de igen nagy cso-magot csinál — nehéz és tán sokat kell érte fizetni.Erről mind tudósítson kérem. A jó Emália adta nekemazt a papirost és még többet is, ő akarta, hogy ilyenreírjak. Úgy volt ugyan, hogy nem postán [küldöm], ha-nem Majérék fölmennek Pestre, ők viszik el, de mikorlesz az — és én addig már nem folytatom munkámat,még kegyedtől utasítást nem kapok.

Bocsánat azért is, hogy ily későn felelhetek. Épen10 napja ma, hogy egy éjjelen, midőn estve semmi ba-jom sem volt, egy szemtelen kis kolera szinte halálravitt. Este tíz órától kezdve Heggel két óráig nem szün-ttk a szörnyű fájdalmas görcsök. Senki sem aludt,testvérem s cselédem szünet nélkül dörzsöltek, ecettellocsoltak; mindég ájultam. Még most is igen gyenge

110

vagyok. Eddig; nem tudtam írni, azért nem küldhet-tem el. Isten maradjon önnel s tisztelt családjával.Öröklök mindenkor mély tisztelettel

Déryné.

11.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Augusztus [1869.]

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Kegyed becses sorai megleptek engemet. Én nem aztvártam, mit olvastam életem leírása bírálatában. Énnyíltan megvallom azt vártam: tedd félre asszonyoma tollat s mondj le életed rajzáról. S kegyességed mégnémi elfogadhatót is talál benne. Ez több, mint remél-tem, ez fölbátorít, A legelső pontra nézve azt mondom:Igaz, csakhogy döcögős, de a mi még annál is rosszabb,nagyon unalmasnak is találtam, midőn írtam is, de éncsak írtam, hogy legyen elkezdve, hisz írám, hogy el istéptem, újra írtam s megint csak az lett a papíron. Deén azon reményben küldeni el, hogy majd széttépi ke-gyed, s nem jő világ elé. És most újra kérem! s figyel-meztetem, kegyességedet, hogy én virág szavakkal élninem tudok már. Lelkem s elmém ruganyossága eltom-pult, nincsen, a mi fölvillanyozzon többé, s ha kegyednincs, én ez irományhoz nem fogok. Egy már magábanis tartóztatott eddigelé, hogy — megvallom — nemigen szerettem írni. Azon idők, midőn még örömest ír-

111

tam leveleket, rég eltűntek. Napom lehanyatlott, suga-rai rég eltűntek a messze köd távolában csilagim mindelhulltak a sötét éjszakában. (Tasso) Eltűntek, ámbárnem a vakság rabolta el tőlem az élet világát, mikéntszegény Tassónak, ámbár szemeim is igen gyöngék már,hanem az öregség. Legyen meggyőződve, Uram, hogysenki sincs már a világon, kinek kedvéért íráshoz fog-tam volna, egyedül kegyednek írok. És arra kérem te-kintse ez iratot, mint papirost, melyre írva van, sa-játjának, ha valami kis érdekességet tulajdonít neki,hogy talán Világ elé bocsáthatja, tekintse úgy mintegy hosszú-hosszá levelet, melynek talán egy évig is elhú-zódhatik bevégzése, vagy talán hamarább is bevégződ-hetik. Csak ne tekintse úgy, mint az én életem rajzát,mert ezt leírni, mint világ elébe méltót, én képes nemvagyok. Csak most tapasztalom ezt, midőn hozzáfogtam.Én azért nem írtam a neveket, szülőim eredetét, aztgondolván, hogy az mind unalmas olvasmány lenne. Aneveket azért nem írtam, azt gondoltam nem szabad amég élők nevét adnom, a kik óvhatatlan előjönnek éle-tem folyamában. De mán most ki fogom írni, kegyed-től függ meghagyni osztán, vagy kitörülni. És mégegyre kérem! Hogy meg kell halni, ha születtünk, — régelőttem van, el vagyok készülve; én nem irtózom a ha-láltól, csak a fájdalomtól, a nyavalyától, de a haláltbarátomnak nézem, ki majdan megszabadít, hisz énigen soká éltem, ideje lesz, hogy hazamenjek, — de ké-réseim sa: elő se hozza a szobrot vagy akármi olyast, ami költségbe kerülne azon jövedelemből, ha csakugyansikerülne. Óh azon én nagyon örülnék, de nem szoborra,

112

oh nem, nem, azt ne tegye, engemet a dicsvágy nemcsiklandoz. Ha meghaltam, nincs többé szükségem, deaz élőknek, azoknak van szükségük, azok jobban hasz-nálhatják. Azért még egyszer azt mondom, az egyedüla kegyedé. Hiszen, ha ez kiadandó lesz, ez a kegyed te-remtménye, kegyednek sok baja lesz ezen iromány ke-zelésével, leforgácsolásával, mert miként mondám csak,egy hosszú levelet írok, melyben kegyességeddel meg-ismertetek mindenkit, akiket szükséges, majd egy különpapirosra írom fel azokat is, a kiket elmulasztottamnevezni s eredetöket előadni. S kegyed tudni fogja, holszúrhatja közbe szülőim eredetét. Egy nagy hibát mostveszek észre irományomban, egy kissé átnéztem az in-purumot: bizony nem kis, de sok hiba. Nagyon sieteka leírással és sok helyt érthetetlenné válik, ez nagyhiba a többek között. Ezután vigyázóbb leszek. Jó,hogy figyelmeztetett, hogy nem szabad elhanyagolni,mi egy mívelt közönség elé megy. Én nagyon is pon-gyolában adám elé, pedig csak ki ne nevettessem, aztnem bírnám kiállani, mert attól még eddig mindigmegőrzött a jó Isten. Én e rég stílű beszédmódot, vagyis nyelvet, azért tartottam meg, azt gondolván szükség-kép úgy kell írnom, mint akkor beszéltek, de jó a meg-intés! Ezentúl kerülni fogom. Akkor nem volt még szín-ház, csak theátrom, osztán nem szerep, hanem rollé, —ugyan szép habarékot írtam volna össze, ha ön eszemrenem hoz.

Most veszem észre, hogy egy kissé leveleztem alapokat, hogy bizony hiába vigyázok, megmaradok

Birch-Ffeiffer Karolina „Kegyencek” c. darabjával: színlapja

113

minden hibám mellett, mit elein is elkövettem. Hiába,nem tudok máskép.

Sokáig várattam a küldeménnyel, lehetetlen voltírnom. Szállóvendégeim voltak két hétig, egy betűt semírhattam, egyéb küzdelmes bajaim is voltak, melyhezárkusok kívántatnának, hogy elé soroljam. Mintha me-szet égettek volna rám, úgy el voltam foglalva. Pedigmlost is annyi kétségeim és kérdéseim volnának, — demár kicsiny a hely — a többek közt csak ennyit most:igen különösnek fog nekem tetszeni, ha majd en ma-gamat kell dicsérni, pedig a mit velem tettek, mondtak,az mind a dologhoz tartozik. Mit csináljak? És a mit azirigység ellenem mindent elkövetett^ azokon való győ-zelmeimet mind elé soroljam! Az is életem eseményeiközé tartozik. No de addig még lesz idő, mert mégmindég csak kis gyermek vagyok, magam is szeretném,Jia már megnőnék. Csak szakaszonként írtam e levele-met, ma van 18-dik October.

Maradok örök tisztelettelDéryné.

12.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, December 2-dik, 1869.

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Itt küldök ismét forgácsolni, vagy épen kiküszö-bölni valót. De elé sem tudom számlálni azon akadályo-

114

kat, mik utamba gördültek, mik annyi ideig eltartóz-tattak. Azóta szemeim is annyira gyengültek, hogycsak néhány sort írhatok egy huzamban, és annyirahibásan írok, hogy egész lapokat ki kell vágnom sújra leíratnom, úgy tele van tenta pettyetekkel, — sazért rövid leszek. Már ezentúl mással íratok. Most mára szükségesekről:

Először. Szükséges-e a játszó személyiségeket, mindmegneveznem, bár jóbarát vagy ellenségem volt, mertvoltak sok irigyeim.

2-szor. Viszonyaimról szükséges-e említést tennem!Mert sok udvarlóim. voltak, de némi kivétellel nemcsiklandós oldalról.

3-szor. Férjhez menetelemről, férjemmel való visz-szás életemről szükséges-e bővebben nyilatkoznom?

És a gróftól igen szükséges volna azon csomagotmegkapni, mert ott van egy német bírálat, mely bizony-ságot tenne, midőn Pesten a nagy német színpadon föl-léptem német operában német nyelven. Kérem a tekin-tetes Urat, ha ezt nekem megszerezni kegyeskednék.Meghalt az én jóltevom, áldás poraira! Most már nemtudom, fogom-é még ezentúl is kapni a segély pénztár-ból a nyugdíjat?

Már elfáradt kezem s szemem, már nem látok, nembirok írni.

Éljen boldogul, vagyok örök tisztelettel

Déryné.

115

13.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, December 29. 1869.Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Bocsánat, hogy háborgatom úgyis terhelt munkáiközött, de tele vagyok nyugtalansággal, s kétségekkela felöl, hogy jó ideje egy csomagot föladtam a postáraföladási vevény mellett, mely csomag között egy cédu-lácska is volt tőlem azon kérelemmel kegyességedhöz:hogy lenne szíves nekem felelni, csak egy-két Sorral,azon kérdésekre, melyeket ott elősoroltam.

De még eddigelé a vevény másik párja sem érke-zett vissza, már nézettem a postán, és így azt gondolom,hogy talán az egész csomag elveszett, — mert itt ezmegtörténhetik sokszor — vagy talán kegyességedsértve érzi magát, hogy oly borzasztó gálád árkust el-küldtem és talán el sem lehetett olvasni, az én élet-leírásomból. Bocsásson meg kegyed, senkit sem kaptam,a ki letisztázta volna, hacsak azon két vagy három lapotis, a mi úgy össze volt tentázva, magam pedig már kö-zel voltam az ájuláshoz, oly rosszul érzettem magamatés most is oly gyenge vagyok. Nem szabad sokáig egyhúzómban írni, mert szemeim is igen elgyengültek. Aztehát újra kérésem, tudassa velem, hogy megkapta-e?Nagy haszontalan sületlenségeknek találja az egészostoba életemet, mert hiszen — most már magam is át-látom, hogy hiszen más is születik — még sem untatja aközönséget lételével. S miért éppen én? Talán egy kissé

116

elbizakodottságnak is látszik? Oh kérem, ha úgy van,legyen őszinte! Ne tartózkodjék egy cseppet se, tudassavelem, hogy nem arra való az egész, vagy hogy rosszulvan kifejezve az egésiz firka, egyszóval, hogy szűnjékmeg. Higgye Ön, én is őszintén mondom igaz lel-kemre, nem veszem zokon egy cseppet sem, hiszen nemúgy szándékoztam írni mint a világ előtt megjelenhetőt,csak mint kegyességednek egy hosszú sorát életemnek.Hát mondja ki csak ezen egy szócskát: elég volt éhbőlennyi, és én nem terhelem többé sületlenségeimmel, mertha nem úgy van, mint ahogy sejtem és kívánja ön to-vábbi folytatását is, akkor, úgy vélem, ha hogy lehetnemég a szerént stilizálni, mint ha azt más írná és nemenmagam. Egyébiránt kegyességed jobban tudja, mi-ként kell cselekedni, hogy balítélettel ne legyenek irán-tam, g nehogy fitogtatásnak vegyék, ha valaha valakiolvassa. És most már ismét van egy csomócska készen,de még nem küldhetem el, mert nincs lepurizálva éstalán unalmas is, hogy minden eseményeket oly na-gyon körülményesen írok le. Tessék ezt is megírni, osz-tán már következik nem soká, hogy szükségem lenneszón említett német bírálatra, mi azon csomagocská-ban van, mely a grófnál van.

Oh, de most még: egy nagy kétség gyötör, hogyvájjon a Kadnótfáy-alapítvány nem szünt-e meg? Ér-eengemet boldogító Űj Év, melyet elérni és boldogultölteni engedje az Isten kegyednek s tisztelt családjá-nak még számtalanszor elérni. S engemet tartsonakmeg becses hajlandóságokban. Ki vagyok örökké mélytisztelettel özvegy Déry Istvánné.

117

14.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Február 9-dik, 1870.Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Sokáig hagytam pihenni, de most kénytelen vagyoknyugalmát háborítani, s itt küldök ismét egy csomagot.Múltkor egy magány levelet küldtem, de oly sok elfog-ialta,tásim voltak, hogy meg is feledkeztem sajnálkozá-somat kijelenteni a felett, hogy oly rosszul volt s az ün-nepeket oly gyengén töltötte. Pedig higgye meg, midőnegészen magányosan maradok szobámban, mindég ag-gódva gondolok kegyességedre, hogy ha oly túlhalmo-zott teendőket vállal magára, megerőlteti minden iz-mait, el fog gyengülni, és nyavalyát szerez magának.Hát osztán ha betegség ágyba veti, mi lesz? Ott ked-ves gyermekei, kedves Neje, kik támaszokat nélkülöz-nék, és végül én, ki egyetlen résztvevő, — bár ismeret-len, még is, és ez csodásan hangzik, még is egyetlen —s leghívebb résztvevő barátomat nélkülözném.

Ez különös, higgye el, nem csupán azért, hogy fá-radalmasan kiküzdötte nekem ezen} még hátralevő rö-vid életem, aggodalom nélküli helyzetemet, ámbár aznagyon sok. Arról, azon helyzetről csak az tud bizony-ságot tenni, ki a vízbefulástól megszabadulván szá-razra vergődik, melyért Isten áldása lebegjen szüntelenfölötte és ne hagyja el soha. De azért még különösen,hogy egy egészen ismeretlen, elhagyott öreg nőért ál-

118

dozta idejét, s nemes szíve vezérelte lépteit, hogy rajtasegíthessen. Nem mondhatom-e méltán egyetlen: bará-tomnak? Ah vannak, — sok volt jó barátim s ismerőim,— kik tanúi voltak múlt érdemimnek, ismeretes voltelöttök helyzetem mostoha volta, de egy sem tett egy lé-pést könnyebítésemre. Azért aggódom; kérem az Istent,oltalmazza önt. De magát is kell az embernek oltalmaznis fönntartani, hogy baj ne érje. Él jen. boldogul, szívem-ből kívánom, hogy teljes egészségben találják soraim.A jó Emiliával azóta nem beszéltem; kétszer kerestem,de nem volt hon. Szörnyű kemény a tél, nem járhatokkünn, őrzöm magamat, melyet kegyességednek is ajánltisztelő

anyai barátnéjaDéryné.

15.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Március 2-dik, 1870.

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Vannak emberek, kik azért születnek a világra,hogy miként a fáklya, másnak világítson, még magaelenyészik bele. A kikről születésükkor megírva volt:te légy emberbarát; neked legyen nemes lelked, részt-vevő szíved mások küzdelmei eránt, és segíts még akkoris, midőn magad küzdelmeid miatt majd csak nem öszve-roskadol a terhek súlya alatt. És vannak ismét emberek,

119

a kik élvezték azon fáradságos küzdelmek gyümölcsét,és elég szemtelenek, elbizakodva a tapasztalt nemes-keblüség és résztvevő szív fáradhatatlan részvétel gaz-dagságában, még többet kíván és még több bajokkal ter-heli szerénytelen kérelmével jóakaróját. Ismeri kegyes-séged e két lényt? Oh bizonyára! Én tehát előállók ké-relmemmel. Bocsásson meg, hogy oly véghetetlen biza-lommal vagyok, én úgyszólván senkit sem ismerek, kitmeg tudnék szólítani vagy megkérni ezen ügyben.Hallga hát! Egy igen gazdag földesúr, önodi Pál úr,lakik Borsodban, kinek neje ismét egy roppant gazdag-ságú ősnemes család, Darvas József leánya, ők nagyrészét az évnek Kassán töltötték, a nagyságos asszonykivált mindég Kassán lakott tulajdon nagy házokban.ő valóságos derék magyar érzésű, tónusadó nagy dámavolt, ki a színészetet s általában mindent, mi a hala-dásra vonatkozott, nagyban pártolta, és engem ezendáma véghetetlen szeretettel és pártolással halmozottel, hasonlókép az úr s a gyermekek is. Az úrnő azóltahogy Kassáról elszármoztam2 az úr s úrnő meghaltak, afiúk megházasodtak, a kisasszonyok férjhez mentek,nevezetesen egyik Ónodi Pál úrhoz; s most már vanegy angyalszerű szép szőke leánya. Ez a fiatal kisasz-szony véghetetlen szenvedéllyel lángol a színészetért.Gyermekkorától fogva nem találkoztam eddig velők.Most Ónodiné nsága eljött hozzám, mint régi ismerősé-hez és szülei kedvencéhez, megismertetni velem e ked-ves fiatal lényt, ki mindég vágyott, hogy megismerjenengemet. Mondám mamájának: Kár volt velem meg-ismerkedni, hiszen minden illúziója elvész a naiv szere-

120

pekről, ha engemet meglát. De ez igen eszes gyermek.Kegyességed még eddig azt fogja magában gondolni: demi közöm nekem mindezekhez? Erre én igen kevesetfelelhetek, csak annyit mégis, hogy miért lett ön más-nak világító fáklyavilág? A jó Ónodi Pálné, ki egyművelt dáma és érti a színpadon előadott minden sze-repek helyes vagy nem helyes fölfogását, elhozta hoz-zám szép gyermekét, hogy megmutassam neki a naiv sze-repek fölfogását. Oh jó úrnő, nem gondoltad meg, hogyami ezelőtt harminc-negyven évvel, egy tűrhető alkat-tal kellemesen hatott a nézőkre, és az értők előtt mél-tánylatra talált s jól állt, mert sajátságos önmagambólkifejlett nuance-szal tudtam ékesíteni a szent ártatlan-ságot, hogy most is — 77 éveimmel — oly kel-lemesen tudnám azt rövid lélekzetemmel egy bá-gyadt, hervadt arccal előtüntetni? Hiszen tán le-mondana, elvesztené egész színészet eránti vágyát, amiigen nagy kár volna, mert játszott ő előttem két jele-nést, mely reá nyomta azon bélyeget, hogy ez születettszínésznő. Ez egy csodagyermek — kiáltottam föl, mi-dőn azon jelenést bevégezte, mit eljátszott előttem —addig bámultomban egy szót sem tudtam szólni. Egyöreg nagybácsit játszott el, egy gonoszlelkű, gyanakodózsémbest, ki még gyermekeit is utálja, üldözi, egy bete-ges, szüntelen mormogó, gyanús szemekkel tétováizóöreg férfit játszott; hová lett arcáról a fiatalság kel-leme, hova lettek szemei szépsége, honnan vette a gyil-kos pillantásokat; hova lett cseresznyeszínű kis pirosajkiról a bíborszín és szép metszés? Eltűnt róla mindenmi sajátja? Ez szörnyű mimikai tehetség! És ismét ját-

121

szott, egy nevetőgörcsben szenvedő öreg, fösvény, kárt-örvendő öregasszonyt. Ezt látni kell, hogy valaki íté-letet hozhasson róla! Tehát szeretne fölmenni Pestre,a Nemzeti Színházhoz; volt is már odaföl, s elmentRadnótfáy ő nagyságához, de egy nő volt az előszobá-ban, ki azt monda, nem lehet bemenni. S ők eljöttekvissza anélkül, hogy beszélhettek s a kisasszonyt bemu-tathatták volna. Most az a kérdés és kérés, ismerős-eKegyed gróf Festetics Leo ő nagyságával? Ha igen,lenne szíves beszélni, hogy a mostani Nemzeti Színházintendánsát kérné meg a gróf és ajánlaná neki, és hamegnyerhetné-e, hogy szerződtetnék a Nemzeti Színház-hoz, mert vidékre meg nem engedné az atyja. Engemkért meg az édesanya, hogy írnék mellette. De én nemismerek most már senkit, mint Önt, és így kérem, igennagyon kérem önt, hogy ha megcselekedne gróf Feste-tics-csel beszélni s kérni pártfogásáért, mert ő már is-meri a kisasszonyt, és osztán megkérdezni a grófot, hogyfölmehetnek-é az édesanyjával Pestre, hogy az útikölt-séget ne tennék hiába, mert nem úgy van már mintrégen, nem az a nap süt az égen. Csak egyetlen sorbantessék engem afelől tudósítni a fölmenetel eránt, csakannyit igen vagy nem.. Örök tisztelettel

Déryné.

Kérem mentől előbb felelni!

122

16.

Déryné Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, 1870. első fele?

Ez is, ha szükségtelen, tessék félredobniMég egy kis cikket kell itt írnom, ha szükségesneklátja kegyessége, hogy édes atyámról is szóljak, mikép-pen kelt öszve az özveggyel. Tehát édesanyám, ki atyjahalála után nemsokára még egy nagy csapásnak voltkitéve szeretett férje halála által, ki egy pár évig éltmég csak, nagyatyám halála után ő is meghalt, így ma-radt özvegyen Prosánné. Édesanyja, a megboldogultRiedl orvos neje, pedig férjhez ment csakugyan a her-cegi kastélyba Gödöllőre, a herceg főlovászmesteréhez,de kinek nevét nem tudom, anyám sohasem említette.

Midőn Prosánt temették, anyám tört szívvel, fáj-dalomtól lesújtva, mély gyászba borult szeretett férjekoporsójára s így észre sem vette, hogy egy egészenidegen ifjú, ki igen elegant csinos1 de egészen külön-böző öltönyben volt, mint minőt Hatvanban viseltek,minden mozzanatát nagy figyelemmel s egészen felvil-lanyozva, szinte átható szemeivel kísérte. A népek egy-más között susogták: Ki lehet ez? — Ez egészen idegen— mondták. Az ifjú kísérte a halottat ki a temetőbe, smidőn vége volt minden halotti tisztelgésnek, az özvegybágyadtan fájdalmában alig tudott fölkelni a térdepe-lésből, midőn az idegen, ki mindég közelében iparko-dott lenni, karját odanyújtva, fölsegítette, s mindég

123

támogatva kísérte haza a halottas házhoz. Az özvegy fölsem tekintett, sokkal jobban el volt foglalva fájdalmá-val, hogysem csak észrevette volna, hogy kicsoda a kiőtét kíséri. De midőn a szobába bementek, több részt-vevő ismerős barátnéival, az idegen előtte megált, smondja: Asszonyom! ámbár fájdalmadból ítélve igennagyot vesztettél, de bocsáss meg nekem idegennek, kielső megpillantásodra úgy el voltam ragadtatva von-zalmamtól, miszerént azolta csak azon gondolat él ben-nem: ez vagy senki soha! Én bécsi születésű vagyok éspatikárius. Nevem: Schönbach József. Már több hó oltaMagyarhonban vagyok, itt utazom oly vidéket keresni,hol letelepedvén, egy kedves nőt találhassak, kihez lel-kem vonzalma vezet. Én nősülni akarok.

Az özvegynek egész fölindulásából kitűnt, hogymily kellemetlen hatott reá ezen állapotában e különösés kíméletlen megrohanás és nyilatkozat, de az egészbeszédet végighallgatván, szüntelen lesütött szemmelült, az idegent állva hagyván maga előtt. Végre reá te-kintett, teljes megvetéssel fölegyenesedvén: Elvégezteön? — Ε tekintet által egészen lesújtva, az idegen egyözót sem tudott szólni, úgy visszarettent. Végre szólt azözvegy: Ha fájdalmam oly nagy nem volna és előtteme szent fájdalom hajlékát meg akarnám zavarni, cselé-deim által löketném ki önt. Hogyan bátorkodik ily szem-telenséggel betolakodni s ily alkalommal egy keseredettnőt, ki élte boldogságát csak most temette el örökre,imelgős ajánlatával fölháborítani? Takarodjon azonnal,Uram, s hagyjon engem békével, — s kezével intett azajtóra.

124

Ezalatt az idegen egy kissé rendbeszedte magát, segy kevéssé remegő hangon monda: Ne ítéljen meg előreasszonyom; én magam általlátom ajánlatom helytelen-ségét ezen alkalommal, de helyzetem kényszerűsége ve-zetett ezen lépésre, — és bocsásson meg — engedje ma-gamat egészen kinyilatkoznom: az én utam sietős, makellett volna elutaznom, de a temetési harang hangjaide vezetett. Mintegy mágnesi erőtől vonatva, én ide.jöttem, meglátván önt, többé nem távoztam, nem addig,még sorsomról bizonyost nem hallok ön ajkiról. Én el-utazom hajnalban, holnap Jászberényben kell lennem,alkuban vagyok egy épülettel, ott akarok letelepedni,s én nem távozhatom a nélkül. — Szót se többet, Uram!Ön egyik hibából a másikba rohan. Én többé férjheznem megyek, ez tökéletes elhatározásom. Kérem önt, kí-méljen meg engemet örökre jelenlététől, távozzon M nekényszerítsen engemet oly lépésre, mely önre nézvesértő lenne. Ön hiába született Bécsben, ön tolakodó!Tanuljon Magyarhonban több kíméletességet egy nő fáj-dalma eránt.

Az idegen mélyen meghajtva magát monda: Me-gyek asszonyom, de nem örökre — s ment.

Az özvegy sokáig nem tudott magához térni méltóbosszúságából az idegen távozta után. Végre lecsillapí-tották barátnéi. Meg kell neki bocsájtani — mondták —mély érzelme elragadta, maga sem tehet róla.

Csak rövid akarok lenni. Hetek múltak, az idegenismét és ismét megjelent, anyám mindég határozottanvisszautasította, ö ismét megjelent, már egy éve közelvolt, hogy az özvegy komolyan beszélt vele, hogy többé

125

ne háborgassa. De egyszer csak kérők jelentek megJászberényből, s addig addig dicsérik, hogy a patiká-rius mily derék, becsületes és jó ember, — és igen na-gyon kérték a vármegye urai, kik megjelentek kérőbe,hogy ők menyasszony nélkül nem térnek haza — s ígyvégtére beleegyezett. És éppen a temetés napjához egyévre megesküdött Schőnbach Józseffel. S már akkormeg volt építve s egészen berendezve a patika-épület,hová vitték az özvegyet a hat kis mostohával.

17.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Június 4-dik, 1870.Mélyen tisztelt Barátom!

Talán meg is sértettem múlt levelemben, hogy olyigen bizalmasan szólítottam, — s most haragszik rám —de bocsásson meg érte, szívem ösztönét követtem.

Most ismét küldök egy csomagot. De ezt én igen isunalmasnak vélem, de így történt és kegyességed úgykívánta, hogy körülményesen írjak meg mindent, és énhíven kívánok mindentj miként történt, megírni. Csak-hogy Déryvel s betegségemmeli körülmények egy kissécsiklandósak talán, ha a világ eleibe kerülnek. Oh Iste-nem! De még több ilyes is fog következni, fájdalom, snem vagyok képes megtalálni a finumabb hangot, ami-vel kifejezzem magamat. Ámbár kegyed majd megleli,s azt is, hogy mit kell belőle kidobni, mit meghagyni.

126

Férjem, rokonaira nézve részint nem szeretném, hogynagyon compromittálva legyen, de hiába, így bántvelem, de még úgyabb, de mit nem lehet kiírni. Mostmár, hála Istennek, egy kissé jobban vagyok, de mégnem sokat járhatok ki. Minapában, mikor jobban let-tem, írtam egy magány levelet, nem tudom, megkapta-eKegyességed. Isten áldása maradjon rajtok, örök tisz-telettel s hálával Déryné.

18.

Déryné sorai Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1870. június?]

Én ugyan mindent csak úgy írok, ahol és ahogytörtént, de mégis — minthogy férjem rokonai igen sze-retnek, s tisztelnek engemet, — nem szeretném, ha olyvilágosan kiírva bátyjok helytelen, hibás velem valóbánását a világ előtt, őket ezáltal megsérteném s magamellen haragra ingerelném. Aizért kérem egész végig, —a hol lehet — a kérget legyalolni.

19.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.[Miskolc], július 4-dik 1870.

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Itt küldök ismét egy csomag unalomszerzőt anél-kül is sok elfoglaltsága szaporításául, de nem tehetek

127

róla. Ámbár ha meggondolom, jól észrevehettem, hogytalán nem is volna szükség reá, hogy folytassam —mit? Talán ez a mély hallgatás onnan származik, hogyátallja nekem az én jó Barátom nyíltan megírni:hagyj föl vele Asszonyom, mert ezt nem lehet így hasz-nálni, nem így kell egy életrajzot kezelni. Utolsó nagycsomagot is nem tudom tetszett-é kapni? Oh kérem!legyen nyílt erántam! Bizony Isten nem haragszommeg érte, akárhogy tanácsolja: írjam-e, folytassam-e to-vább is, vagy hagyjak föl vele? Csak egyetlen sort, —hogy igen, vagy nem, — megértem én ennyiből is. GrófWass úr nem tudom mit akar, hogy azt a haszontalancsomagot nem érkezik általadni, mert most már itt leszaz ideje, hogy azon német hírlapot kezemhez vegyem,mellyel a pesti német színpadom föllépésemet bebizo-nyítsam.

Egyéberánt most már, hála a jó Istennek, jobbanvagyok, már háromszor kunt voltam, de a nagy gyen-geség miatt nem mehetek messze, lábaim most-is dagad-tak. Talán sokat bíbelődöm idegenek dolgaival, táncsak magamról kellene írnom, s az aprólékos kalandjai-mot kihagynom? Ha ezt a csomagot kiolvasta, kéremfelőle kérdésemre egy-két sor feleletet. Mély tisztelettelöröklök

hálás Dérynéje.

128

20.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, augusztus 10-dik, 1870.

Itt küldök ismét egy csomagocskát. Örömmel vet-tem becses sorait; ez új erőt s ösztönt adott irományomtovábbi folytatására, miután már majd elcsüggedeztem.

Maradok örök tisztelettel s hálávalDéryné.

21. Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, December 6-dik, 1870.Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Tudom, hogy köszönetet mond, hogy oly sokáigbékét hagytam, úgy-e? De bezzeg nekem nem esett jól,hogy oly sokáig kellett hallgatnom, mert betegségemkövetkeztében oly szörnyű gyengeség jött reám, hogymár azt gondoltam, végelgyengülésben vagyok. Nemtudtam a tollat kezembe fogni, s egy betűt sem írhat-tam. De most már ismét kezd az erőm megjönni, s foly-tathatom irományomat, de bizony nem sokra meheteke rövid napokon, és nem szabad sokáig meghajolva ül-nöm mellem miatt,

Csak most már azon aggódom, midőn átolvastam,úgy találom, hogy mindazon csekély eseményeket igen

129

hosszasan írtam le, igen nagy feneket kerítettem annak,amiket leírtam. De hiába, én midőn leírtam, nem vet-tem észre, hogy ez olvasmánynak igen érdektelen si-lányság, mi az olvasónak unalmas lehet, ami énnekemakkor érdekesnek tetszett: még akkor új volt előttemMiskolc, s úgy maradt minden emlékemben. De csak-ugyan, még később ismét előjönnek az említett szemé-lyek eseményeimben, csak a színházban történtek nemfordulnak többé elé. Ezeket azért hoztam elé, hogy mégakkor mily volt itt a publikum. Ha tehát tetszik, csaka puttonba vele, a többi rongyos papírok közé. Kegyes-séged legjobban fogja tudni, mi kivetni való.

Vagyok mély tisztelettel örökké hálás barátnéjaDéryné.

U. i. A kedves jó Emíliát már négy holnap óltanem láttam, hűtlen lett már hozzám, mint éltem vi-dámsága.

22.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1871. január!]

Mélyen tisztelt Tekintetes Úr!

Nem, akarok hosszadalmas lenni soraimmal — merttudom, miszerént minden perce igénybe van véve, csakannyit, hogy a kedves jó Emilia meglátogatott a télen,s ő mondta, hogy tisztelt családjával együtt mind bete-

130

gek voltak. Ε felett való mély sajnálkozásomat akartamcsak nyilvánítani. Adja Isten, hogy soraim vételévelmár mindnyájan tökéletes egészségnek örvendhessenek,és egy drága fő se hibázzék a kedves szokott körből. Énrészemről többé már nem jutok tökéletesen egészségem-hez, még egy lépést sem tudok kimenni az utcára, mint-hogy nagyon gyenge vagyok. Az írással se sokat boldo-gulok, osztán alig” ebédelünk, már itt a sötét s nem irha-tok. Azon búsulok legtöbbet, hogy ha be nem végezhe-tem a végpercekig való eseményeimet; ámbár tán nemis kellene épen mindent megírni? De akkor azt gondo-lom, hiányos. Megpróbálkozom, hátha még kegyelemadatik felülről! Isten oltalmába ajánlja becses család-ját jóltevőjével együtt az örökre tisztelő

Déryné.

23.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Február 16. [1871.]

Éppen tegnap vevém becses sorait, melyen igennagyon megörültem. Most igen is nagy adag untatótküldök. Igen sokáig vagyok fiatal, szeretném már haöregedném;, mert csak akkor jönnek az eseményesebbdolgok, sok nagyszerű utazások, kitüntetések, vigal-mak, fájdalmak s sorsom változásai s. i. t. Nem szeret-ném, ha fiatalon kellene meghalnom. Örök tisztelettel

Déryné.

131

U. i. Csak már attól a gróf Wasstól lehetne azt acsomagot megkapni! Hiszen a versezetet én nem kívá-nom, — nincs reá szükségem, —· csupán a német bírá-latot óhajtanám irományaim közé iktatni, bizonysá-gául annak, hogy már oly fiatal koromban mi szép dí-csirettel és szép jövővel kecsegtetett a német bírálat.A német közönség sokkal több elismeréssel és méltány-lással volt erántam, mint tulajdon a magyar ajkú honszülöttek.

24.Déryné sorai Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc], Március 31-dik, 1871.

Ismét küldöm, amennyit elkészíthetek. De úgy-emost szorgalmatosabb vagyok! Szeretném is már,ha mentől előbb bevégezhetném, de még nagyon-nagyonsok van hátra. Most már következik a német színpadravaló fölléptem leirata, és csak nem kaphatjuk meg grófWass Imre úrtól azt a „csomagocskát” Nekem, nagyonszükséges volna az a német „bírálat”, ami fölléptemután kijött rólam. Mert én szintúgy restellem már,hogy magamnak kell magamra halmozni azon dicsére-teket, mikkel itt-ott elárasztottak. De hát mit írjak,ha azt nem, amik és ahogy velem történtek? Csak —mint már több ízben is megírtam — csak az búsít,vagyis bosszont, hogy az „Idő” nincs tisztán emlékem-ben, hogy mikor voltam itt vagy amott, és meddig,

132

hány évig, hány holnapig; ahol eszembe jut, azt meg-írom. Nem akarom anélkül is szűkre szabott idejét ha-szontalan panaszokkal elrabolni. Vagyok örök tiszte-lettel kegyében ajánlott

Déryné.25.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.Miskolc, Június 25-dik, 1871.

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Ügy rám ijesztett, hogy csak siessek, hogy mindenegyéb dolgaimat mellőzve szüntelen írok, s most jó cso-mót küldök. Csak szemeket kölcsönözhetnék, meg osz-tán egy kissé erősebb mellet, de már maholnap min-den elhagy. Csak még addig kérem az Istent egy kisidőért, még bevégezhetem elkezdett munkámat. Sietek.Nem akarom idejét elrabolni, örökké tisztelő

Dérynéje.

U. i. Nem kerestette a nyomtatott bírálatot WassSámuelnél? Még valamit elfelejtettem. Úgy gondolom,ha helyesnek találja, hogy a neveket nem kellene kiírni,mert némelyeknek, kikkel érdekeltségi ismeretségbenvoltam, családjaik, rokonaik élnek még, s talán rossznéven vennék nyíltságomat. Tán csak az első betűt,úgyis megismerik ők, kiket illet, mert minden világosvolt a világ előtt. De minthogy nagyon körülményesen

133

föltárok Barátom előtt mindent, ő tudni fogja, mit smeddig engedi meg a gyöngédség hozzájoktartozandókeránti tekintetből. Sok baja lesz ezek elegyengetésévelédesem? De ha már hozzáfogtunk, előre!

26.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1871. közepe?]

Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Itt küldök ismét egy csomagocska idő rablóját.Csak ne haragudjon reá és legyen türelemmel. Én ér-zem magamban, hogy igen hosszadalmas vagyok, devan Pesten elég tenta és írótoll rövidítni a hosszadal-mast, kilökni a szükségtelent, és egy áldott kéz, melymegsimítsa a darabost. Becses sorai új erőt idéztek mármár lankadozó egészségemre; új erőt öntöttek elgyen-gült kezeimben. De most már ismét minden telhetőszorgalommal látok folytatásához munkámnak. Hanemmost már közeleg az idő, hogy igen nagy szükségemlenne a gróf Wass Sámuel úrnál levő német „bírálat-hoz!”, midőn ott németül fölléptem a német nagy városiszínházban a német társasággal; és a versek is ott van-nak a csomagban, azok is elősegítenének az idők-évekszámításaiban, melyek bizony már kimentek emlékem-ből. Én úgy gondoltam, hogy tán nevezetesebb városok-ból a verseket is jó lenne beleírni a maga helyén? Eztszeretném megtudni kegyességedtől, ha helybenhagy-

134

ja-e? De ott vannak a grófnál. Ugyan miért nem adjaide, vagy talán eldobta, vagy elveszett, miért nemmondja meg? Kéresse el kérem tőle, mondja neki, hogyigen nagy szükségem van reá. Bajom szaporodik. ASzékelyné életrajza egyik hírlapban közöltetik. Én isérdekelve vagyok Kővári Sándor által, de igen helyte-lenül és hamisan. Úgy tetszik, a fővárosi lapokban eztmeg kell cáfolnom. Itt volt kezem közt2 amivel épenmegcáfolhattam volna Kővári Sándort, s azon régiszínbírálat Kolozsvárról, melyet évekig itt tartottam,most elveszett. Nem nagy méreg ez? Egy fiatal ifjúcska,ki magát Veres Józsinak nevezte, föltolta magát mintszínbíráló, épen Lendvayné is bejött akkor Kolozsvárravendégszerepekre. S így ír a fiúcska: Két csillag tün-döklik az Égen, Lendvayné és Déryné; csakhogy azegyiket szeretnénk már letűnő csillagként látni, márigen rég tündöklik. Ez a fiúcska talán életében sem ol-vasott egy külhoni bírálatot, sem utazni annál inkábbnem utazott, csak Tordától Kolozsvárig, s KolozsvártólTordáig. De még ami több, személyeskedésekre is ki-terjedt a bírálata, amelyet természet szerént megcáfol-tak értelmesebb és érdemesebb emberek, mint ezen kistordai productum. Én a cáfolatot el is tettem még ak-kor s most az elveszett, mely a publikum közül szólít föl,miután Józsikát jól lehordja: Csak tündökölj még so-káig közöttünk Déryné s i. t. Józsikát lehordja, hogymerészeli magát így föltolni, mintha a közvéleményszólna általa.

Öröklök mély tisztelettelDéryné.

135

27.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Szeptember 10-ik, 1871.

Nagyon tisztelt Uram!

Itt küldök ismét egy csomagocskát, szem előtt tart-ván sürgetését, hogy siessek. Mindent szeretnék elkö-vetni, csakhogy teljesíthessem kívánságát, de mindenigyekezetem mellett sem lehet jobban. Én már magamis óhajtanám, hogy bár már holnap küldhetném azutolsó csomagocskát, mert mindég attól tartok, hogy benem. végezhetem. Igen-igen gyenge vagyok már, sok astrapám a háznál, magam főzök, nincs cseléd és így so-kat kell pihennem, még tollat ragadhatok munkám foly-tatására. Pedig oly sok kérdéseim volnának, de most csaka legszükségesebbeket. Úgymint: Minthogy most többévek előfordulnak életem még hátralevő napjaiban,melyben összeköttetéseim lesznek olyakkal, kiknek csa-ládjai élnek még, s talán copromittálva éreznék mago-kat, ha atyjok gyengeségei vagy hajlamai világ elétárva lennének, nem volna-é jobb nevöket változtatni,vagy címjét ugyan meghagyni, de vezetéknevének csakelső betűjeit, teszem „Gróf Csáky Theodor” helyett G.Cs. T. írnám? Erről kérem csak egy sort egy kis papír-szeletkére. Véghetetlen terhemre van az is, hogy olybizonytalan vagyok az évek számaiban. Nem tudom bi-zonyosan melyik számot írtuk, midőn társaságunk apesti német színpadon játszott egy egész télen. Én úgy

136

gondolom, 1827-dik volt. Azt sem tudom, mikor égett lea német városi színház. Azért is én most több éveketösszecsatolok, csak hogy ami tény, megírom. Már nemtehetek róla, ha én ekkor meg ekkor Kolozsvárt voltamés Kassát írok, vagy Pesten voltam, mert én Pestről há-romszor is eljöttem, ismét visszamentem. De férjemhezcsakugyan Pestről jöttem haza és ezt már, fájdalom,igen jól tudom, hogy 1847. évben. Köztünk maradjon,bár sohase jöttem volna, de az ö unszolására hagytamel végkép a Nemzeti Színházat, midőn már ott nemsokányugdíjba léphettem volna.

Nékem még most következnek eseményeim, eddigminden csak gyerekjáték volt. Isten önnel!

öröklök teljes tisztelettelDéryné.

28.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc], Október 4-dik, 1871.

Tisztelt Uram, tán oly hálátlan valék, hogy múltkormeg se köszöntem e gyönyörű élvezetes munkáját, mely-lyel megtisztelt, s a^on figyelmet, miszerént méltányolt.Tehát most nyilvánítom mély köszönetemet azon élve-zetért, melyben ez által részesített. Kétszeres köszönet!Annyival inkább, hogy nincs semmi olvasnivalóm. Örök-lök mély tisztelettel

Déryné.

137

29.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1871. október?]

Uram, Uram! igen nagyot hibáztam az évek számí-tásában, mi saját személyem éveit illeti. És ezen hibaonnan eredt, amiint már említem is, hogy rossz számítóvoltam, vagyis inkább gondatlan. Lehet, hogy gyermek-éveimben, midőn jó anyám szárnyai alól kirepültem,két évet is egynek véltem, s ahogy kicsi alkatomnálfogva mindég gyereknek, kicsinek mondtak, így értemel azon időt, midőn férjhez mentem azon tökéletes hie-delemben, hogy én nem vagyok több tizenhat évesnél.Férjemmel sohase beszéltünk éveinkröl2 keresztlevele-lemet ő hozatta el Jászberényből, én nem is láttam^ migondom volt nekem arra. Házassági levelünket, azt semtudtam, kell-e annak lenni. Boldogult férjem halálaután én nem kezeltem az irományokat. Házunknak egyjó barátja nézte s rendezte az illető helyekre; ott fe-küldtek nyugodtan, comódom fiókjában. Azonban mostegy pár hét előtt elékeresém a már többször fölterjesz-tett folyamodványaimat cautióm még hátralévő, bentmaradott részéért a Minisztériumhoz, de haszontalanminden rimánkodásom, nem veszik tekintetbe öreg, be-teges elhagyottságomat, mert a (Staats Schuldschein)térítvények eltévedtek és így nem kaphatom ki. Pedigaz a kétszáz Fr. o. é. jó volna most, ezen borzasztó,reánk nehezedett drágaság pótlására, hol a szállások s afa oly roppant fölrúgtak.

138

Oh, de Istenem! hova tévelyegtem? Minthogy ismétfolyamodni akarok, azért ered meg a tollam. Itt ezekközött találtam meg keresztlevelemet és házassági kö-tésünket, hogy most jövő Karácsony napján töltöm behetvennyolcadik évemet. Onnan tudtam meg legbiz-tosabban, hogy férjem egyik karácsony estéjén felkö-szöntött; s monda: bizony anyó, most már ennyi megennyi éves vagy. Azólta osztán igen számon tartottaméveimet, de terhét még akkor nem éreztem, csak mostmár — most nagyon érzem. És most látom keresztleve-lemből; azt ugyan tudtam, hogy 1793-ban születtem, deférjhez meneteli évemet nem tudtam. Ezt pedig mostlátom, hogy 1813-ban esküdtünk meg, s így hát nemlehettem tizenhat éves, hanem több. Kérem ne terhel-tessék összeszámítani s kiegyenlíteni a hibát. BizonyIsten, sohase akartam fiatalabbnak látszani, de másokmég annyit se akartak felőlem elhinni, amit odavetve,találgattam.

És most bocsánatot kérek, hogy oly hosszasan föl-tartóztatom s drága idejét elrablom. Az ég áldásaszállja meg egész úri családját.

Örök tisztelettelDéryné.

U. i. Fájdalommal kell jelentenem, hogy már aizegyik szememmel nem látok, nagyon megromlott, mertmost már este is írok, mikor az erőm megengedi. Csak-hogy lennék már kész vele, de igen igen el vagyok gyen-gülve.

139

30.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1871. november?]

Látott-e valaha valaki ily véletlent? De hullott-é márle valaki a magos mennyországból egy alatta tátongóörvénybe? — azt kérdem. No, ha nem, úgy én velemtörtént egy pár percig, hol a zökkenés általi ütés föl-ébresztett szép álmomból, melyen becses levele olvasásaalatt átszenderültem.

Midőn életem rajzát írom, éppen még az iront iskezemben tartottam, midőn e szókat írtam: Olvassa!leültetett, s én olvastam, miként itt következik: gondo-latokba merültem, hogy már most, ha itt volna a németbírálat, mily jő volna ide beiktatni, mert az foglaltamagában mindazt, amit már most dicséretest emlékeze-tem után kell leírnom. S amint így gondolkozom, hogyhíven leírjam mindazt, ami ott kinyomtatva volt, ko-pognak. Ki lép be? Levéihordozó. Látom: EgerváriÖdöntől, — egyszerre tudtam, hogy az én csomagom,mindjárt küldém a leányt a csomagért a postára, nyug-talansággal vártaim, félretolván írásomat. Végtérecsakugyan elérkezik a leány, kiragadom kezéből, fel-bontom, Öntől levelet pillantok meg. Félredobom ver-seimet, — gondolám — óh, a bírálatot azután is kike-reshetem. Barátom. ír, ezt kell hamar tudnom, mertannyi elfoglaltatása közben az én ügyemre fordítja apereeket, mit üdülésre fordíthatna, nincs-é valami baj?

140

Igen! igen! Nagyon becses levele olvasása alatt vissza-visszaandalodtam, s átálmodtam magamat hajdankoriszép időmre. Igaza van! hogy miért születtem akkor?vagy éppen miért is születtem? hogy így végződjem,vagy más lélekkel kellett volna születnem. De ha ismétmeggondoljuk, hiszen ha a derekán születtem volna,talán akkor én is olyan lettem volna, mint némely má-sok. De lássa., lássa, hova ragadnak egy pár sorai fölöttvaló elandalgásom. Én csak egy pár sorral akartam fe-lelni és hosszadalmasan érintkezem fölötte, hogy majdcsaknem egész ifjúságom napjait újra meg újra leírom,s pedig már elég hosszan mulattam életrajzomban isfölötte. De hiszen nem is csuda, hiszen levele tartalmaegészen büszkévé tett.

No de ébredjünk! Igen, hiszen már föl is ébredtem,mert kedves levele elolvasása után előveszem a csoma-got, félrelököm a verseket: ej, nem ezek kellenek ne-kem, ezekkel nem sokat bizonyíthatok. Oh, vagy igen!Bocsássatok meg ezen meggondolatlan szómért tik, kikengem úgy szerettetek, igen, bizonyíthatom velők, hogymiként voltam szeretve és tisztelve. De most azt aka-rom bebizonyítani, hogy a németajkúak is, kik addignem sokat hittek a magyarról művészi tekintetben, hogymily nyilatkozat és bírálat jött másnap, előadás utánfelőlem.

Keresem a német hírlapot, — nincs, sehol sincs.Tízszer átválogattam minden papírszeletet, — nincs.Mondja meg már most kegyességed, nem kiestem egem-ből, melyben becses sorai elringattak, s nem megüthet-tem magamat? Csak még az a szerencse, hogy a guta

141

meg nem ütött. Ugyan hova lökhette az a jó szeles grófazt a hírlapot? Hiszen abban volt a hangom részletesenaz értő bíráló által — mondhatnám — meganatomizálva.

És ha én azon nyomtatott bírálatot odaiktathattamvolna, több hitele lett volna. így nem is tudom oly ren-diben leírni, tán felét is kifelejtettem már, csak majd mieszembe jut, leírom, pedig hej, nem szeretek németülírni. Arcképem nincs, a Regélővel jött ugyan ki, denem első fiatalságomban, sot már egy kissé hízni kez-dettem. Mátrai Gábornál talán — nem tudom bizonyo-san — tán Őnála lesz, Kolozsvárt ugyan úgy hiszemmajd minden háznál meg lehetne találni, mert ott islevétetett a publicum.

Lelkem mélyéből sajnálom, hogy kedves neje olynagy köhögésben szenved, de hát Pesten nincs oly orvos,ki azt megszüntesse? Ha használna, mit ideírok, próbál-ják meg — parasztkúra: Egy meszely köleskását tejbenkipattogtatni, kétfelé kell osztani és amily melegen el-állja, szüntelen borogatni. De soha se kell egészen ki-hűlni hagyni, a másik fele mindég a melegen legyen.Két ruha között kell a mellire borítani, osztán leve nelegyen, csak jól kipattogtatni, osztán mikor melegítik,mindég egy kis tejjel meglocsolni, hogy ki ne száradjonegészen. A könyvet igen, nagyon köszönöm, le vagyokkötelezve. Mély tisztelettel öröklök

háládatos „,Dérynéje.

U. i. Egy nagy kérésem volna! Ismerős-e kegyes-séged valakivel a Minisztériumnál? Nem tudom ki-kapni Cautióm bent maradott részét.

141

31.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1871. december?]Nagyon tisztelt Tekintetes Úr!

Itt küldök ismét egy csomagocskát, de minden igye-kezetem mellett is kevésre haladok. Oh öregség, öreg-ség, miért nehezedtél el rajtam? Képzelem, mily unal-mára vagyok barátomnak, midőn ama sorokat olvasásraméltatja, mert igen sebesen írok, csakhogy hamar készlegyek, s mindég hibákat ejtek, s midőn egy kicsit át-tekintettem, vettem észre, hogy érthetetlenné váltam;«ekkor javítani akarván, még jobban elrontom, mert asűrű sorok miatt nem lehet tisztán írnom a javításokat;eldobnom nem lehet, mert rövid az időm. A szemeim ismár úgy meggyengültek, hogy alig látok még szemüve-gen is, azért hát csak türelem! És ne haragudjon reámideje elrablásáért.

Én az évszámokat nem jegyeztem meg soha, hogymikor és hol meddig mulattunk egy helyt, hát kérdem,nem hiba ez, és lehet-e ennek nem tudása mellett foly-tatnom életem, rajzát? Mert ha annak nem tudása éspontatlan följegyzése miatt nem érvényes ez iromány,úgy azt abba kellene hagynom, mert így hasztalan ír-nám.

Itt van, eső után köpenyeg. Midőn Pozsonyban valóottmulatásomról írtam, megfeledkeztem róla, hogy bí-rálatok is jelentek meg a társaságról. Most találtam

143

meg őket holmi elszórt lomok között. Mindenesetre ittküldöm. Ha helyesnek találandja az arravalókat be-iktatni, ám tegye, de ha szükségtelen, dobja el, a többiérdektelenségekkel együtt, de vissza ne küldje.

Midőn Sopronban voltunk, ott is hasonlóan jöttekbírálatok s mind éppen ily dícsirőleg hangzottak felő-lem; kerestem, de biz azokat nem találtam. De az mitsem tesz, ha ezek kimaradnak iSj nem baj. Éljen boldo-gul, sietek postára küldeni. Hát a kedves szenvedő be-tegje enyhült-e? Tudom, nem használta föl tanácsomat.Isten kegyébe ajánlva Önt egész becses családjávalegyütt vagyok örök tisztelettel

Dérynéje.

32.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1872. eleje!]Nagyon tisztelt Barátom!

Látja, még élek! De elszomorodva s mély megille-tődéssel olvasom becses soraiból azon csapást, melyszívét érte. Ámbár ha oly soká küzdött a szegény szen-vedő, az életben már nem sok gyönyört élvezhetett, stán óhajtotta a nyugalom hónába költözést. De olyfiatalon! Oh nem, nem, oly időben még nem óhajtjuka halált, s még mi több, azon kis ártatlanokat maga kö-rül tekintve, s azokat hátrahagyva! Oh, szegényke!

De ő már túlesett rajta, ő már nyugalomban van.

144

Béke hamvaira! Tisztelt Barátom! Ily veszteség .utánvigasztalni valakit, csak üres szó. Azáltal nem vigasz-talódik a keseredett szív. De az anyavesztett kis ártat-lanoknak egy nemeskeblüj érzékeny lélekkel bíró ápolókell. De milyen lámpával kellene azt most keresni,úgy-e? Olyat, ki szeretettel ölelje kebléhez, s szorga-lommal ápolja a gyenge csemetéket, hogy azok ne érez-zék hiányokat az őket ölelő karoknak. No de az Istennagy! Az Isten jó!

Ha a szenvedés özöneFejed fölött kiömlene,Hitedben ne légy tántorgó.Az Isten nagy! az Isten jó!

Ezt mondja egy költő.

És mindezek után Önnek meg kell házasodni. Úgy,úgy! Mert annyi gyermeknek anya kell, de jó! Mertkint neveltetni sokba kerül. De hát a kedves Emilia!Hiszen ő most dúsgazdag! ő most tehetne igen sokat!Avagy őt is megváltoztatta a gazdagság? Alighanem.Erántam legalább nagyon megváltozott, azt sem tudja,élek-e még, vagy már el is temettek. Elmúlt több egyévinél, hogy nem láttam — de én őt azért mindég vál-tozatlanul szeretem. Én nem mehetek hozzá. Fájdalom,már egy éve ki nem mehetek a szobámból, mert kösz-vényben szenvedek, mely elrontá lábaimat; nem tudokszobámban is járni, csak támaszkodva.

Ej! de félre a panaszokkal! Az nem segít semmit,csak hogy mégis most már megszűntek a szörnyű fáj-dalmak, melyek eddig kínoztak, hogy írni sem tudtam,

145

és azon roppant gyengeség is elmúlt, mi néhány hétigerőt vett rajtam, melyben elszánva magamat, készül-tem a hosszú útra, gondolván, hogy többé nem folytat-hatom a naplómat. — De im! En még élek. S írok,ahogy lehet, most már megkettőztetett szorgalommal,mert hiszen az én Barátom azt írja nekem: nem lehetmég meghalnom, mert még nincs bevégezve életemrajza! Hej! Bizony nincs, és pedig még sok van hátra!És ily írás! Tán el se lehet olvasni, úgy sietek reszketőkezemmel. De azért mégis sietek, de most már csakazért!, hogy (amint az én tisztelt jóakaróm kecsegtettemagát, hogy ha sikerül s kiadhatja e firkát, majd em-léket emeltet holtom után a jövedelemből. Hát lesz ebbőlvalami jövedelem? Én nem értek ehhez, és ha csakugyanmarad fel valami a költsége fölül? Oh, az Istenre ké-rem, ne az én nevem megörökítésére gondoljon, én nemvágyom dicsőségre!) hanem azért sietek vele, hogymiként kezdetben is megmondám: Ezt én az én jól-tevöm számára írom, s ezt úgy tekintse, mint sajátját,hahogy valami hasznot remél belőle. És ha csakugyancsoda történnék, és én még élnék, a sikert megérném, —ugyan mondja meg!—nem nagyobb szükség van az élők-nek a fölhasználásra, mint az elporlott hideg föld alattnyugvónak a dicsőségre? Én arra többé nem gondolok.Osztán ezen irat nem nekem hozza meg a dicsőséget,hanem azé a dicsőség, ki ezt fáradozva, sok idejét vesz-tegetve, kigyalolja, kigyomlálja, szóval olvashatóváteszi. Azért hát, édesem, ha oly sikert remél, mely ezenmunkából reméli sok fáradalmi jutalmát: az az Ön sa-játja. S még talán csuda is történhetik, — miként mon-

146

dám, — hogy még akkor is élek, s hathatós keleté leszezen naplónak, nem jobb lesz-e, ha akkor, ha mindjártcsak tíz forintot juttat belőle mint sajátjából, az élőDérynének? Holtom után reám semmi költség! Azérttehát most úgy teszek halál komává], ha mutatja ma-gát, hogy csak késleltessem, miként Monaldescki: midőnsiettetik az őrök, hogy vérpadra vezessék, azt mondom,miként ő, hogy még nem vagyok kész! Hadd fordítsammeg ©zen árkus papirost elsőbb! Mert Monaldeschi aztmondja: Hadd fordítsam meg a köpenyemet, nem lát-ják, hogy visszájáról vettem föl, nem vagyok kész. Csakaz évek számaival volnék tisztában, de nem emlékszemtisztán reá, hol meddig voltam, melyik évben mentem.De talán ez nem akadályoz.

Isten önnel, legyen boldog! Szívből ki ν an 3 aDéryné.

33.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1872. közepe?]

Nagyon tisztelt Barátom!

Mindenkor örömünnep lesz nekem becses sorainakolvasása, most is nemkülönben igen nagy örömömre smeglepetésemre szolgált, midőn olvasni kezdtem, tudvánazt, hogy annyi tömérdek elfoglaltatásai közben mégazon csepnyi idejét is fölosztja, hogy ügyemmel foglal-kozzék.

147

De fájó szívvel olvasám tovább, midőn értesülök,hogy annyi sok küzdelem, jótékonyság, emberbarátirészvét, hát örökké jutalom nélkül hozza-é áldozatait?Hát örökké csak a hideg fontolgatóé, részvétleneké, ön-zőké s tán még gazoké is a jólét, a boldogulás, a juta-lom.!? Szinte kifakad az ember a végzés ellen! De ámaz öntudat! Igaz, hogy a konyhára semmit se hoz, pedigha már az ember földi lény, az igényeli leginkább min-den szorgalmunkat, s fáradalmunk gyümölcsét. Demiért nem házasodik meg?

Egy csinos kis fiatal nő, egy jó hozománnyal, vir-gonc, tevékeny, házias természettel, fölvidítaná teher-rel tölt napjait; osztán tán a kis ártatlanokra is szüksé-ges volna tán?

Ha vagyon nélküli szegény leány, fiatal és szép kel-lene, olyat tudnék tán tanácsolni. Ez az én kis kereszt-leányom, Farkas Róza, a meghalt Kiss Gábor könyv-tárnok mostoha leánya, ügyes, eszes kis teremtés, de sze-gény s ezzel én is azt mondom: punctum.

A mi jó Emíliánk boldog hála Istennek. Meg is ér-demelte sok szenvedései után, hogy az legyen; de mintmondják, szörnyűén megváltozott. Az idén két fürdő-ben is volt, de nem tudom melyikben. Engem már nemlátogat többé, tán nem is ismer. Most a Gordonban lakik,a nyáron mindég építtetett.

Csak azon bámulok, és megvallom, rosszallóm tőle,midőn ő most tehetné, hogy nem fogja föl részvéttel ke-gyességed ügyét. Pedig mily szeretettel emlékezett min-dég! Kivált ha öntől levelet vetten^ tele volt örömmel.Hát kegyességed sem ír neki? Miért nem cselekszi?

148

Oh, tisztelt barátom, nekem ne kívánja, hogy mégsokáig írjak! Bár bevégeztem volna már. Az én életemegy nyomorúság, már egész a mellemig jött a daganat,alig tudok már írni, járni épen nem bot nélkül, azt iscsak a szobából a konyhaajtóig. Ott az udvaron az aj-tóm előtt ülök, de emberekkel már nem sokat közleke-dem, csak a háziakat látom föl s alá járni-kelni, mun-kálkodni; nekem ott kell ülni, egy lépést se tehetek;lábaim nem bírnak.

Úgy ülök ott kifeszülve, mint Kambyses király: nenyúlj hozzám, mert kipukkanok. Ő királysága ugyanúgy monda: ne nyúlj hozzám, mert üvegből vagyoks összetörök. Nem akarom tovább untatni s idejétőlmegfosztani. Éljen boldogul. Örök tisztelettel maradok

Déryné.

Oh, bárcsak bevégezhetném, az egyik szememmelmár nem látok, csak mint a sűrű szitán át.

34.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.Miskolc, Szeptember 3-dik, 1872.

Tisztelt Barátom!

Amint becses sorait átolvasám, éppen íróasztalom-nál ülék, azonnal irományimat félretolván, rögtön le-velet küldék Szirákra a parochiára; mert ott lakik azén kis keresztlányom, édesanyjával, s két nevéndéktestvérkéivel, s eszik a kegyelemkenyeret.

149

De ne gondolja Kegyességed, hogy azért a gyer-mekeknek rossz dolgok volna, mert ez a lelkész egyigazi Isten embere, nemeslelkű, éppen mint egy pap-nak lenni kell.

Elég ha annyit mondok róla» ö a megboldogultKiss Gábor testvére, ki elhunytával az özvegyet, négyárvával szárnyai alá befogadta és azolta atyai gondotvisel reájok, táplálja, ruházza (mint Isten az égi ma-darakat). Azért írom ezt így, mert a lelkész nem, gaz-dag; de azért minden megvan ami kell, de véghetetlenjószívűségénél fogva, ami az övé, az másoké is. Ez nagycsuda a mai pápista papoknál! Bocsássanak meg nekema lelkészek, akik nem ilyenek! Kiküldtem hát rögtön alevelet és ők tegnap ebéd után hozzám jöttek, a leányka,és édesanyja. Azonban azt se gondolja Kegyességed,hogy azért oly sietve teljesítik kívánatomat, mintha aleánykán szeretnének túladni. Oh nem! De oly nagytiszteletben tartják akaratomat bármiben, hogy azszentírás előttök. De ez a fiatal teremtés egy különösjellem; voltak neki kérői, — s tan olyanok iá, kik há-lóba szerették volna kerítni — de ő szörnyű határozottkeménységgel utasított minden ifjút magától vissza,hogy nem is mertek közelíteni hozzá, melyért én őtgyakran igen lehordtam.

Ne beszélj oly megvetőleg a férfiakkal Róza! Sohase mész férjhez!

— Kedves keresztanyám én nem is megyek férjhez.Ha egy öreg gazdag ember megkér, ahhoz hozzámegyek.

Ezért nagyon megharagudva, leszidtam, eszire ad-ván, hogy a gondolkozásmódja előttem megvetést ér-

150

demel; mert az éppen annyit teszen én előttem:, mintő ki magát eladja vagyonért.

— Noha az annyit tesz, úgy sohase megyek férj-hez. Nekem volt tapasztalásom a mostani ifjúságotmegismerni. Mind jellemtelen, betyárkodó, egy sem tudnőt tisztelni, nekem egy se kell.

A leány tehát ilyen. És azért ismerte így ki a fér-fiakat, mert a papi lakban tömérdek nép megfordulünnepélyek alkalmával, s ki ne szeretné meg e szép,ügyes fiatal leányt? És ott a környéken is sok nagyúri család lakik, s a kis Farkas Rózának mindég ottkellett eddig lenni s mindenben részt venni. Mert ez aleányka nem a Kiss Gábor édes leánya, hanem mostohaleánya, az özvegy első férjétől való leány. A többiek apap testvérétől, Kiss Gábortól való árvák; már csakkét leányka, mert a harmadik meghalt. Most már, mi-dőn ezeket elmondottam, reátérek, hogy mit mondottaz én okos kis leányom a levél foglalatára, midőn ott-hon elolvasta: Ha kereszt anyám azt írta volna, mintitt sürgetve írja: jöjj be rögtön egy szép fiatal férjetajánlok számodra, — meg se mozdultam volna. — Mi-dőn már bejöttek s újra figyelmeztetem, midőn aztírom: 5 gyermeke van: — arra azt monda, — csak azarcképét adja hamar anyám. — Odanyújtom, jól meg-nézi: ez nagyon jó arc, magához vonzó s szemeiből csupanemes lélek látszik. — De jól meggondold — mondám—5 gyermek. — Hát legalább, ha atyjok otthon nemlesz, nem unom el magamat, velők mulatok. Oh bárcsak egy leány volna közöttök, azt szeretném én nagyon.— Mondom ismét: De te jól meggondold, 5 gyermek

151

és szegény! — Hiszen, ha eddig el tudott öt gyermekettartani, én leszek a hatodik. Csak fog egy cselédet tar-tani tudni, mert már mosogatni nem szeretnék.

Ekkor mondja az anyja: írja meg Róza mama:Ez igen szegény leány, semmit sem adhatok vele, semmihozománya nincs, csak ártatlansága, jó akarata és jószíve. A gyermekekkel való bánást is megszokta, mertszegényke, miolta Kiss Gáborral megismerkedtem, meg-leptek a gyermekek, s miolta megnőtt, ő foldoz a ki-sebbekre, ö varrja az egész házra a ruhákat, valamintmaga számára, azért mindég csinosan jár.

(Ezért bocsánatot kérek, hogy ezt a piszkot idehullattam.)

De bezzeg én haragszom, hogy miért éppen télibekecsben vetette le magát tisztelt barátom?

Róza még arra is mentséget talált: hát akkor- fá-zott, tél volt — mondja. Arcképét most még el nemküldhetem, mert akkor délután mentek a fényképész-hez, hogy magát levetesse és az csak öt nap múlva ké-szítheti el. Mihelyt kezemhez kapom, rögtön elküldöm.

De a lyánkának egy kívánsága van, ha csakugyankomoly elhatározása van barátomnak? T. i. az: hogymost könnyű Pestről lerándulni, nem sok költségbe ke-rül egy napot áldozni, a mit mi is helybenhagyólag el-ismertünk, hogy színről színre láthassák egymást. Azértmég az nem kötelez, ha, éppen a simpathia hiányozna!

Erről is tehát tudósítson engem, s arról is, hogyhakomoly a szándék, és eljövend, hol kíván találkoznivele? Kimegyen-e Szirákra a vasútról egyenesen, vagy

152

iderendeljem őket, hogy akkor pontosan, itt találja ésmikor?

No de most!Szenteljen egy órácskát ezen lapnak elolvasására

és fegyverkezzen türelemmel. Talán emlékszik nap-lómban, hogy én a világosságot mindég igen szeret-tem, akármi eléadandó alkalommal. Most is nemkülön-ben; ha én valami dolog eránt érdekeltségben vagyok,tiszta vizet szoktam a pohárba tölteni s nem a zavaros-ban halásztatni. A lyányka egész valóját kimerítvemegismertettem; s ez arra elég, hogy őt bárki is nőülvehesse, ha szegénységét okul nem veti.

De úgy gondolom, édesem, nem lesz érdektelenelőtte ezen gyermek eredete. Ezen gyermeknek törvé-nyes atyja, törvényes anyja van, s mégis árva. Ugy-ehogy ez talány, a mit nem hamar tudna valaki megfej-teni.

Ez egy regényhez hasonló eset? vagyis talán mégregényben sem található.

Tán emlékszik naplómban Miskolcra legelőszöriittműködésemről, midőn igen is terjedelmesen leírtama Komáromi családot, s a többi leánykák között a leg-idősebbet, a szép kékszemű Ninát, ki legbiztosabb ba-rátném volt. ő szép nem volt, de azért igen vonzó arca,szép termete, de őtet senki sem vette nőül. A többi test-vérei mind férjhez mentek Tokajba, ki sós tiszthez, kiügyvédhez, csak Nina nem. Végre szülői elhaltak, sze-gény Nina egyedül maradt minden vagyon nélkül. To-kajban kisebb volt a fizetés és azt is lehúzták felét isa Cassa hiánya kipótlására. Szegény Nina! Megkérte

153

osztán egy erdész, — természetesen ez sorsán alól volt— de mit tudott tenni, hozzáment nőül. Tehát mostKozmáné lett, úgy hívták az erdészt. Ez az állás nemsokat jövedelmezett, mert alárendelt helyzetben volt.De Kozma nemsokára meghalt s özvegyen hagyá sze-gény Ninát, de maradt az özvegynek egy kis leánykája,egy gyönyörű teremtés, sötét fekete hajjal, nagy, fe-kete, beszélő szemekkel, s fehér arcbőrrel, mint a har-mat, oly gyenge, s mint a liliom, oly fehér. Lehetett aleányka akkor három éves, midőn Kolozsvárra — holén éppen odalent működtem — belép szobámba. Vég-hetetlen örömben voltam, mert rég nem láttam, mioltaférjhez ment, sohase. Mikor már kiörültük magunkat,mondja: Édes Rózám, én hozzád jöttem, ilyen s ilyenállapotba jutottam. Jól tetted lelkem — mondám — amíg csak Kolozsvárt leszek, mindég nálam lehetsz. ígyélt nálam barátném valami egy évig.

De a társaság most beljebb utazott be Erdélybe, smegmondák, hogy Ninát nem vihetik, mert így is sokbakerül az utazás a sok szekerek szükségelése miatt. Meg-mondani neki fájdalmas érzéssel, elláttam — amennyiretelhetett — útiköltséggel, így utazott egy találkozottalkalommal vissza Magyarhonba gyönyörű kis leányá-val Kozma Leszkával, így hívták a kis leányt. Én az-után sok évekig nem hallottam barátnémról semmit. Énmindég utazásban töltöttem életem, majd Pesten,majd Erdélyben, majd Kassán, majd Egerben. ígyegyszer Egeiben létemkor belép Nina hozzám egy gyö-nyörű, bájos növendék leánykával — lehetett tizenötvagy tizennégy éves — szemérmes elpirulással jő felém,

161

kezet csókolni. — Oh kedves Ninám! ki ez a gyönyörűgyermek! — Hát nem ismered? Leszka leányom. —Hát már ily nagy? — bámulék reá — de gyönyörűteremtés lett.

Hát kedves Ninám, hogy vagy? hol laksz? —Amint Erdélyből kijöttem, testvéremhez, Károly bácsi-hoz igyekeztem, kiről megtudtam, hogy Keresztesenlakik mint uradalmi ispány. Nála laktam leányommal.Az itt szomszédban lakó Markovits nevű, gyermekek ta-nítója (professzor), egy igen derék, becsületes viálisember, kit az egész község igen szeretett, megkért, s énhozzámentem nőül. Igen jól folyt dolgunk; -kasztosokattartottunk, sok vendégek is látogatták házunkat min-den ünnepély alkalmával, hiszen Déry bácsi is jól is-merte férjemet, Markovits Simon-1, mindég csak úgynevezték ötét jó ismerősei „Simi”. De Simi megholt, smost már másodszor vagyok özvegy. De ő úgy szeretteLeszkát, mintha saját gyermeke lett volna, nem úgybánt vele, mint mostoha apa, mindenre taníttatta, mireszegény leánynak szüksége van; és csakugyan a kisLeszka okos és ügyes kis leány volt.

Ők nem soká mulattak — hazamentek Keresztesre,kosztosokat tartottak, mert csak úgy tarthatták föl ma-gokat tisztességesen. Én is elmentem Egerből Pestre ésismét nem láttam őket egy pár évig és nem is hallottamfelölök. Történik azonban egy ünnepély alkalmával,melyet Keresztesen hol egyik, hol másik háznál voltakmegtartandók, hogy egy fiatal ember tűnt föl a lakókelőtt, egy idegen, kit még eddig nem láttak közöttökmegjelenni. Olyan kicsi helyen az a ritkaságos esemé-

155

nyek közé tartozik, kivált a lyánykák mindjárt érde-kelve voltak eránta! De az idegen ifjú szemei csak aszép, fiatal Leszka által voltak elbájolva; szépelgett alyányka körül, ki hasonlag szépnek s szeretetreméltó-nak találta az ifjút. Csakhamar megtalálták egymást,nyilatkoztak s az ifjú azonnal megkérte anyjától Lcsz-kát.

Az egyezkedések megtörténtek, miután az ifjú elé-adta, hogy ő Rimaszombatban lakik, ügyvéd és FarkasJánosnak hívják; ott házok van, édesanyja még él, segy férfi testvére, kit Ferinek hívnak. S hogy ö háza-sodni szándékozván, azért jelent meg itt is”, és ö az imá-dott Leszkát meglátván, annyira megszerette, hogy har-madnap alatt meg kell történni az esküvőnek, hogykedves nejét mennél elébb hazavihesse, mert neki az-után Pestié kell menni, hol jelenléte szükségeltetik — Énhát most angyalom hazautazom holnap, holnapután ott-hon elrendezkedem, s harmadnapra visszajövök s meg-érkezvén, másnap esküszünk, — De miért oly sietve —mond az anya — a leány nincs elkészülve, ö szegényleány, én vele semmit nem adhatok, de mégis csalirendbe kell szednem. — Semmi, semmi sem kell, ha ami lesz, azután is el lehet küldeni, de az esküvőnek megkell történni.

Másnap elutazott. A kijelelt napra csakugyan meg-érkezett, itt Keresztesen minden rendben volt, — meg-esküdtek. Leszka előtt minden .rózsafényben úszott, —igen megszerette az ifjút. Hazajővén az esküvőről szá-mos vendégek kíséretében a boldog pár bevonult a kisoldalszobába több bizalmas leánybarátnékkal, s ott éde-

156

legtek egymással. A külső szobában ott ültek a többivendégek, násznép, rokon, az anya sürgölődött, készítveaz egyszerű süteményekhez a terítéket. Egyszerre nagyrobajjal föltárul az ajtó s zilált hajjal egy hét éves,veres boglyos hajú gyermeket vezetvén kézen, berohanegy nő s azt kiáltja kétségbeesett hangon: Hol vanJancsi? — Micsoda Jancsi? — kérdek tőle mind bámulószemeket meresztve reá. — Vőlegényem! — kiálta a nő.

— Itt semmi vőlegény nincs — monda az anya — ha-nem leányom férjével odabent van az oldalszobába,kivel most esküdött meg. — Megesküdött? Az nem lehet,annak nem szabad megtörténni, ő az én vőlegényem, itta fia! — Későn jár lelkem, — mond Nina — ezelőtt egyórával már megesküdtek. — Azzal a nő berohan az oldal-szobába — és el lehet képzelni a zavart, mit ezen meg-jelenés okozott az egész gyülekezet között.

— Hát te alávaló gazember, csaló! Ide volt hát azonsietős utad, melynél fogva engemet otthagytál? — Nemvolt az az alacsony név, mellyel el ne halmozta volna.

— Megmutatom, nem lesz e házasságból semmi, nekemelsőbb jogom van hozzá. Itt a hét éves fia, ennek az-apára van szüksége, ez az esküvés nem érvényes.

A gyülekezet zúgott, a gyönyörű vőlegény ott nye-kegett: Rá se hallgassanak! Hiszen ez egy őrült nő!Eredj csak haza, itt semmi kereseted, nekem nem kel-lesz, s. t. e féléket, De a nő ordított. Kisült, hogy hétéve mindég bolondította, hogy elveszi, a nő staffíroztamagát, már mindene készen állott szekrényében, midőna Leszkávali ismeretségbe ereszkedett — s monda:Most haza megyek rendezkedni, s harmadnapra vissza-

157

jövök s megesküszünk, hazament, odament szekerénkedveséhez, s mondja: No kedvesem, most öltözz fel szé-pen menyasszonyi öltözékedbe, hadd lássalak mintmenyasszonyt. A nő tele örömmel elészedi öltözékét, sfelöltözik, s elibe áll. — Még valami hibázik — mond.Micsoda? — kérdé a nő. — Hát a koszorú! — Igaz bizaz! — Azzal előhozza, fölteszi a koszorút a fejére. Ak-kor Jancsi úr karon fogja, a tükör eleibe vezeti: Nomost nézd meg magadat jól, most vagy utolszor meny-asszonyi öltönyben. Most, édesem, sietős utam vanPestre, ha visszajövök, megesküszünk! Isten veled! —Fölült szekérre, ment Keresztesre s megesküdött Lesz-kával. Úgy-e, hogy ez osztán a jellem?

A nő ott állott meredten, nem tudván magát hir-telen tájékozni, de miután látta, hogy csakugyan nemmutatja magát, összeszedkezett s nyomon utána in-dult másnap, de már későn érkezett. Ugy-e azt lehetnemondani, ily gazságot lehetetlen elkövetni.

Oh igen! Ennél még nagyobb történt.A nagy zaj s csudálkoizás után a nő végre szitkok,

piszkolódások között elutazott, a vendégek eloszoltak,összeszedelőzködött Leszka is, ami vinnivalója volt, stán más vagy harmadnap múlva elutaztak Rimaszom-batba, Leszkát s az anyját tökéletesen megnyugtatvamindenek eránt. Hazaérkezvén a szülői házhoz beszál-lásolta nejét, bemutatván anyjának, ki igen derék érde-mes asszonyság volt, s egész örömmel fogadta új leá-nyát, anyai keblére szorítván öt.

Egy pár nap boldogság tengerében úszkált Leszkakedves férje oldala mellett, kit forró hévvel szeretett.

158

De jöttek napok, hogy férjét fél nap se látta.Leszka féltékenykedni kezdett, s ha eléjött férje, szemre-hányások következtek. A férj kacagott s megnyugtatta.De jött idő, hogy férjét estig se látta.

Leszka sírt, igen sokat sírt. De Jancsika megnyug-tatta. De jöttek ismét napok, s Jancsika éjjel se jötthaza. Leszka sírt s az anyósnak panaszkodott. S azanyós mondja: Oh édes gyermekem, minek is menthozzá ehhez a rossz emberhez, eleitől fogva mindég saj-náltam magát. Tudtam, nem lesz vele boldog. Ily jó,ily szép teremtés! — Leszka utánajárt a dolognak smegtudta, hogy a másik nő ismét behálózta, s Jancsiegész napokat s éjjeket ott tölt. De ha hazajött, mindégmegnyugtatni igyekezett a „Kedves Szép Leszkám”szavaival a szüntelen síró és bánatos Leszkát. Egy szépnapon eléáll a szeretetreméltó lény, s azt mondja híze-legve: Készülj föl kedves szép kis nőm, elutazunk; el-viszlek Keresztesre anyánkhoz, nekem most Pesten nagyteendőm van s több időt vesz igénybe; kimaradásomalatt igen megunnád magadat. Azután onnan vissza-jövet bejövök érted Keresztesre, hazamegyünk Rima-szombatba. — Leszka fölkészül, örülvén, hogy édes-anyját -meglátja: Legalább nem leszek vetélytársammalegy lég alatt. — Hazaérvén Keresztesre, szép szókkalanyja karjaiba vezeti s mondja: Kedves Anyám! nekemokvetlen Pestre kell utaznom, addig anyai oltalma aláadom Leszkámat. Midőn onnan visszajövök, elviszemmagammal. — S elutazott. Elutazott és még máig sejött vissza nejéért.

159

Azt gondolja kedvesem, hogy ennél mar többet nemtehet egy becsületrabló?! Óh igen! Tehet borzasztóbbat.

Eddig a Leszka és édesanyja elbeszéléséből.Ami ezután következik, tulajdon fülem hallása, lá-

tásom és tapasztalatom után, mint valóságos tényt erő-síthetem.

Miután oly csúfosan otthon hagyta a csaló nejét,sok bús napokat, heteket éltek keresztül minden keresetnélkül a két bánatos nő. De az Isten nagy, az Isten jó!A két nőt most is megszánta, legalább az első ínségben.Ugyanis volt Markovitsnak egy közel rokona, tán nagy-bátyja, az edelényi plébános, ki egy fölvilágosodottegyéniség, jószívű, szánakozó, meghallotta a szegényszenvedők sorsát, elment hozzá jok mondván: Én közelrokonotok lévén öcsém által, ki nem gondoskodott köny-nyelműscgében jövő sorsotok eránt, kötelességemmé te-szem, hogy az ő hibáját kárpótoljam. Ha tehát nektekúgy tetszik és megelégesztek egy csendes menhellyel,költözzetek át hozzám Edelénybe, jobb kilátás hiányában.Lássátok el a gazdaságot, úgy sem tartok gazdasszonyt,csak cselédeket, azzal rendelkeztek. Hozzátok el maga-tokkal, a mitek van, ha változik sorsotok, ami a tiétek, atietek marad. — Hiszen ez oly nemes szív ajánlata volt,ily elhagyott helyzetben, hogy örömkönnyek között fo-gadták sorsok eránti gondtól ment ajánlatát a nemeskeblű öregnek.

Kimentek hát lakni azily-okba mindenestől. Tud-ván azt, hogy minden sorsokban nagy részvéttel visel-tetem, mentől előbb tudatni akarták velem sorsok ejobbra fordultát, s Leszka csakhamar bejött Miskolcra

160

hozzám, ki már férjemmel kibékélve hazamentem s Tár-caírói bejövén lakni, már egy éve múlt, hogy itt lak-tunk Miskolcon. Bejött hát Leszka szép pompás hintó-ban, gyönyörű nemes lovak befogva, s a lelkész tisztele-tét hozva, hallotta, hogy mi barátságos érzelemmel vi-seltetem rokonai eránt, szerencséltessem s menjek kiegynehány napra hozzájok Edelénybe mulatni. Mostnem mehetek ily rögtön — mondám — de ekkor s ekkorküldjetek be, elmegyek. Ügy is lett, néhány nap múlvabejöttek értem. Két napot ott töltve, igen jól mulat-tunk, még az öreg úr is velünk játszotta a bolygó játé-kokat, mert több leánykák is összegyűltek mulatni a téliestvéken.

Láttam, hogy jól van dolgok szeretteimnek, meg-nyugodva vettem búcsút két nap múlva s hazajöttem.De ki biztos arról a kerek forgandó Ég alatt, hogy ahajnalló pír oly vidáman fog hasadni fölöttök, minta milyen vidámon ment le a nap fölöttök esthajnalkor!

A lelkész eljött hozzánk visszaadni a látogatást smég jobban meggyőződtem műveltségéről és szívélyes-ségéről. A többek közt egyszer bejön Leszka egész ré-mülten s mondja, hogy ott járt a csaló az udvar körüls a kertben, s mondja ott egy cselédnek, küldjék ki afiatal T. asszonyt, egy úrnak szükséges beszéde vanvele. ö kiizente: nem ismer semmi urat, kivel beszédjevolna s hordja el magát innen, még pórul nem jár.Leszka mindjárt tudta, ki akar vele oly titkosan be-szélni. — A pap fogja ezt megbánni, föladom, mintnőm csábítóját. — Azzal elment. Egy kis ideig nyuga-lom volt; egy napon mondja az öreg úr: én tegnap este

161

meghűtöttem magamat, sokáig a kert körül jártam, sérzettem, hogy fázom, bontsatok ágyat. Nem nagy do-lognak tulajdonították, adtak egy findzsa teát, ők do-loghoz láttak, midőn Nina bement nézni, hogy alszik-é.Halva feküdt ágyában, a szél megütötte. Egyszerre híreterjedt e hirtelen halálozásnak, rokonai az első ijed-ségben alig tudtak eszmélethez jutni. Egyszerre otttermett egy sereg pap s mindent elzároltak. De ami mégtöbb, — midőn mondák, hogy egy tehenet, ami nekikmég megmaradt, s az apró majorságból ennyi az övék,a szép kék damaszkkal behúzott díván székekkel és aschiffon az övék, adják ki nekik — azt mondák: ami apaplakban találtatik, az mind odavaló, s lezároltákmindenöket, hiába vittek bizonyságot, Csupán az ágy-neműjöket s fehérneműjöket kapták ki.

Hová legyenek az árvák? Bejöttek Miskolcra lakni,gondolván, ott vagyok én, némi segítségül én is lehetekerántuk. Ügy is volt. Déry is jóindulattal volt erán-to;k s amit lehetett, nem tagadott meg tőlük. Többnyirenálam voltak. Egy napon félreverik a harangot: tűzvan! Nemsokára reá jön egy paraszt, hátán több ágy-neműt hozva, utána Leszka sírva. Jézus! — mondám —Leszkáék leégtek! — Ügy van, a szomszédban kigyúlt,s őket érte a csapás annyira mennyire, hogy semmitmeg nem menthettek, csak ágyneműjüket, fehérneműt,ezek is mind csupa lőcs volt. Néhány nap nálam szállá-soltak, míg szállást leltek. Mondám, többnyire nálam]voltak, sokszor mind a ketten, néha egyedül Nina, néhaegyedül Leszka, ahogy a foglalatosságok engedte.

Most jön az alávaló gazságok netovábbja! Egy dél-

162

ben odahívtam Ninát, jöjjön nekem segíteni egy ruhátösszeállítani. Eljött, de ebéd után már nyugtalanko-dott, hogy ö hazamegy. Innern nem mész — mondám. —mit nyugtalankodsz? Megvárod az ozsonnát. — Engedjmeg lelkem, nem leheti, Leszka kért, hogy siessek haza,mert ő tegnap estve látta, hogy a gaz ott járt az ablakalatt, egyedül van otthon, kétségbeesik, ha be találmenni. — Elment Nina, jöttek-mentek mint egyébkorhozzánk, Ninán semmi változást nem vettem észre, deLeszka néha igen zavart, lesütött szemekkel állt előt-tem, ha ránéztem. Egyszer azt kérdem tőle kacagva:Ugyan te Leszka! osztán szép ember-e az a te hóhérod?

— Oh kedves Róza mama, nincs nálánál szebb. — Éselegant, hogy úgy bomlasz utánna? — Oh mennyire,osztán gyöngyörű termetű, osztán hogy tud beszélni,bárkit is el tudott volna csábítani.

Ez mindég így folyt, ha együtt voltunk. Egyszermár több hetek lefolyta után bekopog valaki a szo-bámba. — Szabad! — Belép egy nem igen simára fé-sült veres hajú fiatalember. Egy nagy dohányzacskófityegett a karján, egy nagy tájt'pipát lógatott a kezé-ben, nadrágja a térdén kitágulva, a mellénye csak úgylógott pongyolán a magyarka alól. Nagy haragosanránézek, mondám: Férjem a kancelláriában van, itt tes-sék keresztülmenni. (Azt gondoltam', ügyes-bajos: ura-mat keresi.) Leszkára nem néztem eddig, nem láttam,hogy fülig elpirult és zavarodott. Csak mikor aztmonda: férjem, Farkas Jancsi! — Igen, úgy hívnak,de rosszul monda asszonyom! én nem vagyok férje.

— Ugyan Jancsi! Hát ismét így beszélsz? — Minden

163

szemrehányást kikérek! Igen! én az asszonyhoz jöttem,és komolyan mondom, egyezzen meg az elválásban, ak-kor még minden jóra fordulhat. De ha nem akar bele-egyezni, jól tudja, hogy hatalmamban van! — Nem,Jancsi, én nem válhatok el, én esküdt felesége vagyokIsten s ember előtt, én nem válhatok el, én szeretem.— Ne szeressen engem, én nem szeretem az asszonyt,nekem nem kell. — Ekkor Leszka sírva fakadt, smondja: Alacsonylelkű gaz. Hát ezt mondta? — Akár-mit mondtam, minek hallgatott rám! Most azt mondom,egyezzen bele, hogy elválasszanak, engem előbbi szentkötelékek kötnek. Fiamnak apa kell. — Hát engem?nem éppen oly szent kötelékek kötnek? — kérdé ki-törve Leszka. — Megtagadom! — ordított föl a betyár-forma ember. Én nem egészen értettem ez odavetettegy-két szót, mely még akkor nem volt elég világoselőttem, de felszólalék végtére és mondom; Kikéremmagamnak, itt a szobámban semmiféle otrombaságokatnem tűrök el többet! Respect! — mondám neki. —Bocsánat — hebegé — de mit csináljak, ha nem akaraz okos szóra hallgatni! — Ha megegyezném is, de énpápista vagyok, nem választanak el. — Arról könnyűtenni — mond — legyen református. — Én nem ha-gyom el vallásomat! — Meg kell lenni. Utoljára mon-dom!, egyezzen bele; ha nem teszi, főbelövöm!

Én meg voltam ijedve, azt gondoltam, már vissza-jön s itt lövi meg. — Ugyan Leszka, egyezz meg, in-kább légy reformata. — Kedves anyám, már lehetet-len. — Miért? — S elkezd sírni. — Odajött, midőnanyám otthon nem volt, s szép szavakkal, hogy ő érzi,

164

hogy nélkülem csakugyan boldog nem lehet: Angyaliszép Leszkám! Hiszen csak te vagy az én szép kis fele-ségem! S ily szavait elhívém — és most, miután meg-mondani, hogy — Óh anyám, ki sem merem mondani,édes anyámnak se, kétszer volt nálam, s most aztmondja, megtagadja, s most azt kívánja, váljak el tőle!

S ezen összejövetelnek a kis Farkas Róza lett agyümölcse.

Én kereszteltem meg az Avason a reformátustemplomban, már nem tudom 1850, vagy 1851-dik év-ben. Volna még sok írni való rólok, de sietek, beteg vol-tam, nem írhattam. Éppen itt e sorokat írtam, midőnlevelet hoznak Rózától, névnapomra üdvözöl, azt írja,arcképe 9-dikén lesz kész. Akkor jönnek be, akkor el-hozza arcképét és — addig türelem!

Minthogy már elkezdettem, folytassuk végig!A kis Farkas Rózát tehát megkereszteltük. De még

azon idő elérkezett, hogy az megtörténjen, folyvást soküldözéseknek volt a szegény Leszka kitéve a betyárférjtől, ki nem tágított, hogy egyezzen bele az elválásba,reformáljon, mert ha nem, ö meglövi, erre megeskü-dött. — De hát akkor mi lesz gyermekünkből? — kérdéaz anya.

— Elő se hozza az asszony! én nem ismerem el. —Én mindég remegésben voltam, hogy egyszer csak azt hal-lom, hogy Leszkát meglőtte. Leszka anyjával is tudat-tuk a dolgot, ki e fölötti mély bánatában elbetegeske-dett. De élni kellett, s nem volt miből. Az, a kis segít-ség, mit én képes voltam tenni^ nem bírta a házat fönn-tartani.

165

Apró gyermekeket vállaltak tehát faluról kosztra.Az meg is segített a legszükségesebben, az élelmen, deaz sem volt elég az üdvösségre. Végre, hogy megszaba-duljon a fenyegetésektől, magam is azt tanácsoltam,egyezzen bele, reformáljon, hogy szabaduljon, ő márúgyse veszi magához. — A kis Rózát majd fölneveljük,— mondám — te pedig fiatal és szép vagy — még sze-rencsét csinálhatsz. — Úgy lett, miként tanácsoltam.Leszka reformált, de azért kötve maradt, nem mehetettférjhez.

Óh, de ki is kereste volna föl az oly szegényt, hamég oly szép is?! Ah, én hálátlan! De igen, fölkeresteegy nemeskeblú emberbarát, ki gyöngéd kezekkel kí-vánt enyhítő írt csepegtetni a még be nem hegedt seb-hedt szívre, megtudván e kis család minden eseményeités nyomorát. Ámbár Kiss Gábornak (mert ő volt aszükségben segítő, mindenekkel mindenét megosztóemberbarát, sokaknak jóltevője) tehát nem igen sokvolt abból, amit vagyonnak neveznek. De volt szíve,mely enmagát megtagadta, s azt monda: Ez az enyém,fogadjátok el és használjátok. És volt hivatala, mely-ből egyedül kényelmesen elélhetett mint könyvtárnoka vármegyénél.

Ez a Kiss Gábor tehát elment Leszkáékhoz, be-mutatta magát nagy vígan (mert ő mindég jókedvűvolt, de borzasztó nagy lármával beszélt mindég): ÉnKiss Gábor vagyok, eljöttem meglátogatni. Hallottameseményét egy gaz csábítóval. Soha se búsuljon. Háthogy vannak? — Elbeszélték mostani életmódjukat. —Tudják mit? Nekem van egy szőllőm, nem nagyon so-

165

kat ér biz az, de minden terem benne. Én nem haszná-lom, én kosztba járok, ott vesz, nincs ki utána járjon.Hordozzanak haza mindent, használják föl az egészszőllőt a magok számára. — Osztán naponta látogattaőket s igen szép móddal be tudott csúsztatni mindenszükségeseket a házhoz. A szépséget ígérő kis Rózátigen szerette; órákat eljátszott vele, végre kosztra isodajárt, ő fizetett, de mindent ö hozatott a házhoz,s ily módon a két elhagyott jólétben találta magát.Már sertéseket vehetett, Nina azt felhizlalta. Már KissGábor kívánata szerént a kis Rózának Pestre kellett,már szolgáló is kellett, a szöllő megkívánta. Végre KissGábor nyilatkozott, hogy ő Leszkát igen megszerette, sha nem irtózik az ö nyomorékságától, ö nőül veszi Lesz-kát. De ahhoz sok idő kívántatik, a még kieszközlik,hogy Leszka fel legyen oldozva. Ő hozzájok költözik, őelveszi, el nem hagyja; gyermekét, mint sajátját, föl-nevelteti, hadd beszéljen a világ, amit akar. SzegényLeszka! — De mit voilt mit teirni', a hála Kiss Gáboreránt, és jelleme kiismerése elfelejtették vele a nyomo-rékságot és együvé mentek lakni.

A Kissék hárman voltak testvérek, Károly, Sándor,a harmadiknak nevét nem tudom. Károly nagy hiva-talt viselt, Sándor, a nemeslelkű, lelkész, a harmadikot,nem tudom mi, nem láttam soha. Kiss Károlynak ma-gának volt háza, de volt még egy házok, amelyhez jogavolt Sándornak és a harmadiknak. Sándor, a lelkész,miután látta, hogy mennyire jól otthon találja magátGábor (és valóban! Leszkának igen nagy becsületérevált, hogy oly fiatal, szép, — és egész végpercig sohase

167

lehetett legkissebb, még csak árnyékát is a gyanúnakvagy a férelépésnek hallani — melyért is az egész csa-lád igen becsülte őt és pártolta.) — Tehát Sándormonda a lelkész — én pap vagyok, ellehetek a ház nél-kül, s az én részemről lemondok számotokra. Ne fizes-setek házbért, menjetek oda, lakjatok benne. Ha azöcsénk el akarja egyszer adni, az én részem a tietek ma-rad. — így folytak le évek, de a család is ugyan szaporodott évenként. Már volt négy gyerek Kiss Gábor-tól, de a kis Róza mindég előnybe volt téve. Nevelőbeadták, ügyességében, szépségében mindég növekedeti.Én, aki az egész világ szép s ügyes leányát szín padonszerettem volna látni, színésznőnek szántam. Játszott sszavalt is gyermekkorában, s igen ügyes volt, nagyhajlama is volt. De az egyszerre megváltozott nála, sazután nem akart, s így elmúlt. Sokára végtére sikerültsok küzdelmek után. a házasság is Kiss Gáborral, mostmár Leszka el fogadva a körökben is, de addig nem le-hetett. Kiss Gábor meghalt!

Parányi nyugdíj és adósságok, nagy család, ismétfenyegetve léptek föl; a Kiss Gábortól való gyermekekközül ugyan meghalt két fiú, de két leány még él. Har-madik a kis Róza, de szépen növekedett, mindenre ta-níttatva és mondhatom, észben se maradt hátra. Mitcsinál a jólelkű sziráki pap? Sándor az egész családotszárnya alá fogadja, Az ő bátyja özvegye és árvái nelássanak szükséget. S tartja, ruházza őket, mint jó lelki-pásztorhoz illik, de mit századik sem tesz, így van akis, most már szépen fölvirult Farkas Rózsika a szirákipapnál szeretve s becsülve. Egyszer apjával találkozott

168

egy társaságban: hidegen hajtotta ez meg magát leányaelőtt: Hogy van a kisasszony? — kérdé tőle. Megháza-sodott, csakugyan elvette a boglyas hajúnak az anyját.

35.

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

Miskolc, Szeptember 17. 1872.Drága Barátom!

Egy nappal később írok, mint szándékoltam, deki voltam merülve, oly gyenge, hogy a tollat tegnapmég nem tudtam fogni, csak ülve, hol fekve düledez-tem a divánon. Most ismét magamhoz jöttem s rögtöntudósítom mindenekről.

Bejöttek tehát 9-dikére, miként ígérték s talán megis írám, s levetette magát, most már kész az arckép, sitt küldöm. Szívemből óhajtanám, hogy azon szimpátiátébresztene az én barátom szívében, a milyennel én visel-tetem e jó gyermek eránt s barátom eránt, úgy legfőbb,óhajtott boldogságomat érném el tán még ez életben.

És valamint ő az ön arcképe látásánál elmerengetts azt vállá, hogy ez arcképből a valóságos becsületességtetszik ki, és szemeiből a lélek s jószívűség tükrözi ma-gát; és ha e férfi őt megszeretni tudnáj boldognakérezné magát vele! Igen, de nagy a baj!

Nem olyan szép az arckép mint ő maga! S ennekokát is tudatnom kell Barátommal. Írtam, hogy Kiss

169

Gábortól két leánya van Leszkának; amilyen egyszerűa legkisebbik, Ila, és dolgos, jó szívű, — fájdalommalkell megvallani (magunk között), hogy az egyik, a na-gyobbik, Gábris, egy valóságos kis Scripián, ki az egészházat maltretírozza, de kivált szegény kis Rózát. Irigységböl vagy mi okból, — senki se tudja — de miolta őtis vitték társaságokba, egészen ki van cserélve, picantulnézi le Rózát, s odadobja ruháját, s gúnyos, pittyedtajakkal mondja: Ezt osztán meg kell igazítani, hogyfölvehessem délután. S ez gyakran így történik. Róza,ki már még kis korában hozzá volt szokva, hogy ő volta többi apró gyermekek ápolója, ö foldozott reájok, öfésülte, mosdatta őket, szó nélkül eléveszi és amit amazparancsolólag odadob, azt ő elvégzi.

Mielőtt a fényképészhez mentek volna, ismét egyoly szekánt jelenés adta elé magát, s szegény Róza ki-sírt szemlékkel, feldúlt arccal jött be. Annyira mennyirecsak lecsillapult, de arcképe csakugyan nem oly szépmint ö maga. De azután sokat kacagtunk a bolygó kislyányon, mert — monda — hát ha már most csúnyánaktalálja és nem szereti meg, ö pedig már az arcképéretekintve oly vonzó érzelemmel van eránta. Én, ki egyi-ket se akarom rábeszélni, csak ha önként jönne létreóhajtásom, nagyon örülnék barátomat, jóltevőmet föl-vidulva tudnám sok bánatos napjai után, kis lyányo-mat boildognak egy oly férj oldalánál, milyet ő magaóhajtása szerént talált, nyilatkozata után, hogy neki amostani fiatalok közül férjül egy se kell, inkább örökrelyány marad, ő tehát, amint itt nézegettük arcképét,mindég arra kért; kedves keresztanyám, írja meg neki,

170

hogy szebb vagyok, mint ez az arcképem. Én meg min-dég fölkiáltottam akkor: Róza, de öt gyermek!!! —Oh, kedves anyám! midőn írta, hogy öt gyermeke van,én úgy örültem rajta, s mondtam anyámnak: öh, mintörülnék én annak, hogy most mennék férjhez, ésÖt gyermek anyjának nevezne engem, hogy szeretnének,mert én nem járkálnék sokat2 mindég velők mulatnék,még atyjok hazajönne. — De öt gyermek! — kiálték.— Oh, de ha ő engem csúnyának talál arcképem után!?írja meg neki, hogy szebb vagyok, de írja meg! De ked-ves keresztanyám, itt a levélben egy hely van, melyenén fönnakadok. — Mi az? — kérdem. S most az egyszerélesebb belátással bírt leányom, mint én öreg asszony.

— Keresztmama oly bizonyosnak rajzolá elémEgervári úrnak szándékát a házasság eránt, mintha őis óhajtaná anyám vágyát teljesíteni; de itt nem úgyáll. Itt csak úgy kétkedőleg érinti, hogy: ha szürkeszakállomért kárpótlást nyújthatnék neki s. i. t. De ittosztán mintegy lemondani látszik e szándékról. — Iga-zad van gyermekem. Engem az öröm elragadott egykissé!

Azért hát, drága Ödön! bocsásson meg e bizal-mas anyai fölszólításért! — Ha komoly elhatározásaházasodni, s még nincs ott egy bizonyos választottja,úgy írja meg nekem, öntse ki egész lelkét előttem biza-lommal, hogy hajlandó e lyánykával találkozni, s haegymással rokonszenveznek, lehet e tervből valami? Hapedig már el van foglalva, kedvesem, óh, írja meg ne-kem nyíltan bizalomma hogy már későn jártam. Decsak tiszta vizet a pohárba! Az én. komoly gondolko-

171

zású leányom nem irtózik sem a szürke szakálltól, sema szegényes háztartástól, sem az öt gyermektől. Aztmondja a kis bohó: ő arra igen büszke volna, hogyannyi gyermek anyjának nevezné. S most és mindégcsak arra kér, írjam meg, hogy ő nem oly csúf, mintarcképe. De igaz is az sokkal idősebbnek néz ki azzala kiduzzadt képpel. Ha tehát mégis szándéka, de ko-moly — Róza egynehány napot nálam szándékozik töl-teni —, úgy intézném, hogy itt nálam találkoznának,ha megírná előre. De ám én kérem most igen nagyon arögtöni feleletért, de mindent, mindent nyíltan írjonmeg. Az ég áldása szálljon reá és egész családjára, szí-véből kívánja örökké szerető

anyai barátnéja

Déryné.

36.Déryné levele Egervári P. Ödönhöz.

[Miskolc, 1872. szeptember 20. körül?]

Jóltevöm!Tisztelt Barátom!

Most ugyan jó csomó időrablót küldök, talán úgymegijed tőle, hogy azonnal ellöki s azt mondja: put-tonba veletek, a manó küzdjön ennyi sok firkával. Deén azért mégis elküldöm, mert oka van. Az én gyer-tyám nemsokára leég — nem tudhatom, mely napon

172

alszik ki — és nem írhatok többé. Lehet, hogy ez azutolsó csomag, mit küldhetek. Pedig még sok volnahátra, mert hiszen eddig; virító mezőkön járdaltam,még ezután lépnék a levele hullatott tövisekre. De le-gyen úgy, miként odafönt az én jó Atyám elintézi sor-somat! Ez csak egy kis előregondoskodás, hogy ezeniderekesztett bírálatokat elküldöm, hogy azon esetben,bogy csakugyan nemi írhatok többé, mert már igen oda-vagyok, annyira erőt vett rajtam a gyengeség; lábaimnem bírnak; csak ülök egész nap. Tehát ezen bírálatok-ból még kiszemelheti, amit méltónak talál benne föl-jegyezni naplómba, a talán orientálhatja némileg akövetkező évek eseményeire.

Ámbár alig hiszem. De legalább kitűnik belőlük,hogy nem magamat dicsirtem, vagy nem hazudtamüres szavakat, midőn (a közszeretettel) dicsekedtem.

Megerőltetem ugyan még a sorstól engedett kisidőt, hogy hajoljon vasakaratom alatt, hogy engedjenmég annyi erőt, hogy mennyire csak lehet, folytathas-sam irományom. Mert hiszen még nekem Pest Budárais kell mennem mint vendég 1835-ben. Hát majd csakvívok.

Tisztelt Barátom! Csak két sor írásra szakasszonegy kis időt! Arról tudósítson, megkapta-é mindégpontosan a csomagokat, amit küldtem? Én mindégrecepisszel küldtem, de retour· sohase jött kezemhez,hát nem tudhatom, hogy nem tévedt-e el közülök vala-melyik csomag? Akkor érthetetlen lenne.

Éljen boldogul, már elfáradtam. Ha csakugyanbekövetkeznék az esemény, akkor egészítse ki, ahogy

173

lehet, csak arról győzze meg a világot, hogy nem hányi-vetésből írtam, hanem fölszólítások után. És még majda legutolsó esetben összeszedem többi verseimet is éselküldöm. A kassai bírálatok számai elvesztek, ezeketis csak elszórt papírjaim között szedegettem öszve, tör-ténetesen maradtak meg.

örök tisztelettelDéryné.

JEGYZETEK

1. BAYER JÓZSEF: DÉRYNÉ.

A kötet első felében közölt tanulmányt Bayer JózsefDéryné Naplója elé szánta bevezetésnek. Terjedelme miatt azon-ban, úgy látszik, nem közölhették, s

így

kiadatlan maradt. Akéziratot dr. Kozocsa Sándor egyet. m. tanár úr találta megBayer hagyatékában., a juttatta el hozzánk kiadás céljából, dr.Hatenberger Mihály egyetemi rk. tanár úr engedélyével.

A szöveget eredeti terjedelmében közöltük, csak a végérőlhagytunk el néhány bekezdést, amely Déryné Naplójának kiadá-eára, s a kiadásban alkalmazott gondozási eljárásra vonatkozott.Helyesírását a mai követelményeknek megfelelően átalakítottuk.

2. DÉRYNÉ LEVELEI.

Déryné összes fellelhető levelei itt jelennek meg előszörösszegyűjtve egész terjedelmükben. Sok olyan pontot világíta-nak mag Déryné életéből, amelyek a Napló alapján homályosakvoltak. így tisztázódik például házasságának és a színpadtólvaló visszavonulásának ideje is.

A leveleket néhány kivétellel az eredeti kéziratok alapjánközöltük a szövegek teljes épségben tartásával. Az olvashatóságmegkönnyítésére azonban mai helyesírást és központozást alkal-maztunk. A túlságosan hosszú mondatokat érthetőbb egységekretagoltuk, de szerkezetükön mit sem változtattunk.

A levelek kézirata, három kivételével, a Nemzeti Múzeumkézirattárában található. Ezek szemelvényesen már megjelentek

178

Egervári Potemkin Ödön egyik cikkében: Hogyan jött létreDéryné naplója? Nemzet, 1891. 87. húsvéti szám. Az 1. számúlevél (Bajza Józsefhez. B.-Füred, 1887 július 15) kéziratát aNemzeti Színház múzeuma őrzi. A 2. számú levél (Néb Mártá-hoz. Kassa, 1839 január 29) kéziratának lelőhelye ismeretlen,ezért első közlése alapján adjuk: Déryné levele Néb Máriához.Magyar Thalia, 1882, 3. szám, január 15. A 6. számú levelet(Gróf Wass Sámuelhez. Diós Győr, 18C5 október 14) ugyancsaknyomtatásból közöljük: Kiss Pál: Déryné egy ismeretlen levele.Pásztortűz, 1940. 354—356. lap.

A kolozsvári Előre e. hírlap 1907. 120. számában névtelenszerző Déryné ”kolozsvári levelei címen néhány keltezés nélkülirövid levélkét közöl, amelyeket Déryné Néb (Neéb) Máriáhozírt. ISTéb Mária Déryné barátnője volt és Kolozsvárott lakott.Tulajdonképpen nem is levelek ezek., inkább csak a mai telefon-üzenetnek megfelelő kis híradások. Ezért közöljük a jegyzet-anyagban. A cikkíró jelzi, hogy a levelek egy dési professzortulajdonában, vannak.

1.Édes hóbortos kisasszony! Nem méltóztatik az ablakba

jővén Gubernátort látni Nemesnével, kit tisztelek, csókolok.Magának pedig maradok ...

Déryné. 2. Szeretett Máriám! Minthogy még nem okoztam elég örö-met neked-, tehát meg kívánlak örvendeztetni — no csakkészülj —, tehát kérlek, kérjél fel nekem, ha lehet, 10 pengőforintot a jövő hétig. Az Arena mindent helyrehoz...

Rózád.

3.Kedves Neéb Mária! Minthogy a világ vége közelget,

nehogy egy garas nélkül költözzem el belőle, kérem, küldjönnekem ismét 5 pengő forintot. Ne búsuljon semmit, az Arenamindent kifizet. Csókol

Déryné.

179

4.Kedves Mária! Kakas csípje meg! Egész bizalommal kérekkölcsön 3 pengőt. Kérem jöjjön ebédre. Csókolom

Dérynéje.

5.Lelkem Mária! Kérlek adjál ennek a leánynak 3 pengőforintot, hogy vegyen magának csizmát. Nem térhetek ki előle,nincs miben kimennie. Vasárnap kapok 5 pengőt, megadom.

6.Liebe Brüder! Ich bitt, küldje el, nem kölcsön, die 5 Gul-

den pengő. Ich habe nicht ein Xr. Wissen sie, mein Engel, wasist das? Ha, ha, ha!?!?! Osztán maga meg jöjjön el ebédre,érti? ha jobb helyre nem megyen. Csókolja

Dénussa.No wissen Sie, az volt a tegnapi levél, de nem akartalakvisszafárasztani, hanem most kérlek ...

A név az előbbi.

7.Lelkem Mária! Édes, szükségben segítő barátom! Haj, haj,sok a baj! Felbér kocsizni hívott délutánra, s most mondjanekem, hogy elfelejtett pénzt hozni, adjak én neki kölcsön. Mi?Én és pénzt! Kérlek, lelkem, küldj még 2 pengőt, ha van.

3. A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ NEVEK JEGYZÉKE.

B a j z a J ó z s e f , költő, kritikus. (1804—1858.) Szerkesztettea Kritikai Lapokat, az Aurórát, az Athenaeumot és a Fi-gyelmezőt. Több színibírálatában foglalkozott Déryné játé-kával. 1837-től 1838-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt.

B a y e r J ó z s e f , gimnáziumi tanár, színászettörténeti kutató..(1851—1919.) Úttörő munkát végzett a magyar színészettörténetének vizsgálata körül. Hatalmas munkái ma is kiin-dulópontjai a tudományos kutatásnak. Számos cikke jelentmeg, legtöbbje az Egyetemes Philologiai Közlönyben. Össze-foglaló munkái: A nemzeti játékszín története, 2 kötet,

180

1887; A magyar drámairodalom története 1867-ig, 2 kötet,1897; Shakespeare drámái hazánkban, 2 kötet, 1900; Schil-ler drámái a régi magyar színpadon és irodalomban, 1912.Sajtó alá rendezte Déryné naplóját és Szigligeti Ede szín-müveit. Szerkesztette a Magyar Shakespeare-Tár I—IV.kötetét. Munkássága színészettörténetünk egész területétfelölelte.

Bauer, K a r o l i n e , német színésznő. (1807—1877.) Emlék-iratai: A us meinem Bühnenleben, 1871; Komödianten fahr-ten, 1875; Nachgelassene Memoiren, 1881.

Βellamy, Anne G e o r g e , angol színésznő. (1731—1788.)Főleg Shakespeare tragédiáiban aratott sikereket. Emlék-iratai: Apology for the life of G. Anne Bellamy writtenby herself. London, 1785. 5 kötet.

Birch-Pfeiffer, C h a r l o t t e , német színésznő és dráma-író. (1800—1868.) A XIX. század első felében számos darab-ját játszották magyar színpadon. Ezek közül ismertebbek:Kegyencek, A lowoodi árva, A tücsök.

Βo i e l d i e u , F r a n ç o i s A d r i e n , francia zeneszerző.(1775—1834.) Nevezetesebb operái: Párizsi János, Piroska,Fehér hölgy.

Calderon de la Barοa, P e d r o , spanyol drámaíró.(1600—1681.) Ismertebb művei: A zalameai bíró, Becsüle-tének órvosa, Az élet álom, Az állhatatos fejedelem, Kétszék közt a pad alatt, Úrnő és komorna.

C l a i r o n de Latude, Cla-ir e-J ο s ép hin e-E ipp o-lyte L e r i s , francia színésznő. (1723—1803.) Megírtaemlékiratait: Mémoires.

Csáky Aladár gróf, cs. és kir. kamarás, intendáns.(1778—1855.) Támogatója volt a magyar színészetnek.1832-től 1833-ig a kassai társulatot igazgatta. Dérynévelvaló kapcsolatát dolgozta föl Herczeg Ferenc Déryné ifi-asszony c. darabjában.

Déry (Mráz) I s t v á n , színész. (1792—1862.) A Hacker-szálában játszó .magyar színtársulatban működött. Itt

181

ismerkedett meg Széppataki Rózával és 1813-ban feleségülvette. Több idegen darabot dolgozott át magyar színpadra.

D e s s e w f f y J ó z s e f gróf, országgyűlési követ, táblabíró,a Tud. Akadémia tagja. (1771—1843.) Kazinczy hü barátjaés az irodalom lelkes támogatója volt. Prózai és költői müve-ket írt.

Dumas, A l e x a n d r e , pere, francia regényíró. (1802—1870.)Több regényét dramatizálták és néhány eredeti színmüvétis sikerrel játszották magyar színpadon. Déryné Teréz c.darabjában lépett föl.

Dumesnil, M a r i e F r a n ç o i s e , francia színésznő. (1713—1803.) Különösen RacinE-alakításaival tűnt ki. Emlékira-tai: Mémoires de Marie-Françoise Dumesnil en réponse auxMémoires d'Mippolyte Clairon. Itt felelt Claironnak elleneemelt ízléstelen és igazságtalan vádjaira,

E c s e d y J o z e f a , színésznő. (1795—1827.) Pály Elek elsőfelesége volt. Igen szép és könnyű erkölcsű nő hírében állt.A színpadon különösen finom hangjával tűnt ki.

Egerváry Potemkin Ödön, pesti egyetemi könyvtár-tiszt. (1823—1895.) Egy ideig Udvari álnéven mint színészis működött. Több színművet írt. Jelentős szerepet játszottDéryné naplójának létrejöttében.

Ε g r e s s y Gábor, színész. (1808—1866.) Korának legna-gyobb jellemszínésze volt. Különösen Shakespeare-alakításai-val tűnt ki. V. ö. Rakodczay Pál: Egressy Gábor és Jcora.1911.

Fáy András, író. (1786—1864.) Az állandó magyar színházügyének lelkes pártolója volt. 1833-ban vállalta a Várszín-házban játszó kassai színtársulat igazgatását. Több színé-szeti tanulmányt írt, s ezekben Dérynével is foglalkozott.V. ö. Fáy András szmészeti tanulmányai, 1940. (MagyarIrodalmi Ritkaságok, 54. sz.)

F e l b é r Mária, énekesnő'. (1818?—1892.) A Nemzeti Szín-ház 1838-ban szerződtette. Kolozsvárott 1842-ben lépett fölelőször a Norma címszerepében.

FelekyMiklós, színész, színigazgató. (1818—1902.) Húsz-

182

éves korában csapott fel színésznek, majd 1846-ban önállótársulatot szervezett. 1852-ben a Nemzeti Színház tagjalett. Több darabot írt és igen sok külföldi színművet for-dított.

F e s t e t i c s Leó gróf, színigazgató. (1800—1884.) A Nem-zeti Színház igazgatását 1853-ban vállalta, de egy év múlvaelhagyta állását. 18Gö-ban a Szülészeti Tanoda igazgatójalett.

Hackers-szála, a mai Károly-körút 7. ez. ház földszintjénekegykori nagyterme, ahol magyar színészek játszottak 1809-től 1812-ig Vida László igazgatása alatt. Ennek a társulat-nak az előadáisáit látta először Déryné. Katona József is ittműködött mint színész és dramaturg.

Heiberg Johanna Lujsa családi nevén Paetges, dánszínésznő. (1812—1890.) Johann Ludwig E eib er g dán írófelesége volt, s főleg férje darabjaiban aratott sikereket.Emlékiratai: Souvenirs. 1891—1892. 4 kötet.

Helmeczy M i h á l y , író. (1788—1852.) Mint nyelvújító,műfordító és lapszerkesztő is jelentős szerepet játszott.1830 tói kezdve a Tudományos Akadémia pénztárnoka volt.

H o l l ó s y K o r n é l i a , színésznő, énekesnő. (1827—1890.)Bécsben és Milánóban tanult. Első sikereit is külföldönaratta. 1846-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött.

Hοrváth István egyetemi tanár·, történetíró (1784—1846.)A romantikus történetírás jellegzetes alakja volt. Eajsokvtok c. munkájában naiv szófejtések alapján az egész vilá-gon rátalál a magyarok nyomaira. Szeretetreméltó egyéni-sége és szakmai lelkesültsége sok hívet szerzett neki.

Hubenayné Magda Lujza, színésznő'. (1818—1844.)Eubtnay Ferenc komikus színészhez ment nőül 1836 ban.1837-ben férjével együtt a Nemzeti Színházhoz szerződött.Korában igen népszerű színésznő volt.

Igaz Sámuel hírlapíró. (1786—1826.) Szerkesztette a Elbec. zsebkönyvet. Karacsék szoros társaságához tartozott.Karács Teréz igen művelt és kedves embernek írja le.

K a r á c s T e r é z , írónő. (1808—1892.) Atyja, Karács Ferenc,

183

rézmetsző és neje, Takács Éva gyakran, jártak színházba,színészeket láttak vendégül és melegen pártfogolták a szí-nészet ügyét. Karács Teréz gyermekkorától kezdve számosemléket őrzött meg a magyar színészet hőskoráról és ezeketörökítette meg Λ régi magyar színészetről c. munkájában.

K a t o n a J ó z s e f , drámaíró, színész. (1791—1830.) Mintszínész a Racker-szálában és a Rondellában működött Békésiálnéven. A színtársulat részére idegen színműveket fordí-tott és dolgozott át, s eredeti műveket is írt. Bánk báncímű remekművét beküldte az Erdélyi Múzeum pályázatára,«de munkája elkerülte a bírálók figyelmét. Erre átdolgoztadrámáját és 1821-ben könyvalakban kiadta. Dérynével apesti színtársulatnál ismerkedett meg és szerelemre gyulladtiránta. Déryné több helyen megemlékezett róla Naplójában.

K a z i n c z y G á b o r , politikus és író. (1818—1864.) Különö-sen novelláival és tanulmányaival tűnt ki. Mint színdarab-fordító is jelentős volt.

K e c s k é s K á r o l y , színész. (1816—1884.) Kilényi Dávidvándortársulatánál, majd Kolozsvárott működött. KésőbbPesten és nagyobb vidéki városokban játszott, főleg vígjá-téki szerepeket. ] 839-ben Déryné vele együtt akarta kibé-relni a kassai színházat, terve azonban nem sikerült.

K i l é n y i D á ν i d, családi nevén Kocsis, színész és igazgató.(?—1852.) Korának legügyesebb színházvezetője volt.Főleg Miskolcon és Kassán működött. Egy időben Dérynéis tagja volt társulatának.

K i l é y y in ê, S z é p p a t a k i J o h a n n a , színésznő. (179S—?) Déryné testvérhúga. Egy ideig naivakat játszott, denagyobb sikert nem tudott elérni. Ezért rövidesen vissza-vonult a színpadtól és pénztárosnő lett.

K i r c h n e r (?), német színész. A müncheni udvari színháztagja volt. Főleg vígjátéki alakításaival tűnt ki. Többízbena pesti német színházban is vendégszerepelt. Sikeres szerepevolt az Ál-Cataláni.

Kisfaludy K á r o l y , költő és drámaíró. (1788—1830.)Mint drámaíró először érvényesített színpadi szempontokat

184

műveiben és először sikerült neki állandó színházlátogatóközönséget teremtenie. Első jelentősebb drámáját, a TatárokMagyarországon c. tragédiát, a székesfehérvári társulat mu-tatta be 1819 április 18-án.

Κomlósy Ferenc színész és színigazgató. (1797—1860.)Vándortársulatával főleg a Dunántúlon és Délmagyarországvárosaiban működött. Egy ideig a Nemzeti Színház főren-dezője, majd később tisztviselője volt.

Kotzebue, Aitgust Friedrich Ferdinand, német színműíró.(1761—1819.) Korának legtermékenyebb, legnépszerűbb, aközönség ízlését legjobban ismerő és kiszolgáló drámaírójavolt. Számos színművét játszották magyarországi német éamagyar színpadokon. A Nemzeti Színház megnyitásáig alegtöbbet játszott szerzők közé tartozott. Ismertebb idarabjai:Balos, gróf Benyovssky, Nagy zűrzavar, Szerelem, gyer-meke, Nagy rokonság, A forment er ai remete, A kötőtűié.

K o v a c s ó c s y M i h á l y , író, hírlapíró, színigazgató. (1802—1846.) Egy ideig a kassai magyar színház igazgatója volt.Több színmüvet fordított: Schiller: Stuart Mária, Turan·dot, Castelli: Gabriella, stb.

K o r n e r , T h e o d o r Karl, német költő. (1791—1813.)Zrínyi c. drámájával nyitották meg 1821 márciusi 11-én akolozsvári színházat. Előbb Petrichevich Horváth Dániel,később Szemere Pál fordította le.

K u l c s á r I s t v á n , gimn. tanár, lapszerkesztő. (1760—1828.)Szerkesztette a Hazai Tudósítások, majd a Hazai és Kül-földi Tudósítások c. lapokat. Lelkesen tevékenykedett azállandó pesti magyar színház érdekében. Háza találkozó-helye volt az akkori magyar íróknak.

L a b o r f a l v i Róza családi nevén laborfalvi Benke Judit,színésznő. (1817—1886.) Pályáját 1833-ban kezdte. Későbba Nemzeti Színház nagy tragikája lett. 1848-ban nőül mentJókai -Mórhoz. 1859-ben visszavonult a színpadtól.

L a f o n t a i n e , Jean de, francia meseköltő. (1621—1695.)Meséi révén vált világhírűvé. írt néhány közepes színművet

185

is. Ezek közül a Természet leánya címűt nálunk is ját-szották.

Lanph Ádám János, színész. (1772—1847.) Már az1792-ben alakult színtársulatban is működött. Később vidékiszínpadokon játszott. Korának egyik legjelentősebb színész-egyéniséga volt.

L e n d v a y n é H i v a t a l A n i k ó , színésznő. (1814—1891.)Id. Lendvay Márton színész felesége lett 1832-ben, de ké-sőbb elvált tőle. 1837-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött.Főleg a naiva szerepkörében aratott sikereket.

Mars, Mlle, valódi nevén Eippolyte Boutet, francia szí-nésznő, (1779—1847.) A Comédie Française tagja volt, skülönösen Marivaux, Molière, Dumas és Hugo darabjaibantűnt ki. Ismert szerepe volt Thisbe Hugo Angelo-jàbaii.

M á r t o n J ó z s e f , egyetemi tanár. (1771—1840.) Főúri csa-ládoknál volt nevelő, majd 1800-ban a bécsi egyetemen amagyar nyelv és irodalom tanára lett,

Mátray ( B o t h k r e p f ) G á b o r , író és zeneszerző. (1797—1875.) Szerkesztette a Regélő és a Honművész c. szépiro-dalmi lapokat. 1860-ban a pestbudai Zenede igazgatója lett.Több színmüvet fordított és kísérőzenével látott el.

Méhül, E t i e n n e Nicolas, francia zeneszerző. (17G3—1817.) Legismertebb operája: József és testvérei.

Mérsy Sándor, kir. kamarás. (1779—1843.) A pestmegyeimagyar színészet felügyelőbizottságának tagja volt. Haté-konyan támogatta a fejlődő magyar színészetet. Több szín-müvet fordított.

M é s z á r o s Ignác, érseki titkár, író. (1721—1800.) Német-ből átdolgozott regénye, a Kártigám, korának egyik kedveltolvasmánya volt.

Minie, K a r o l i n e , német színésznő. (A XIX. sz. első felé-bea.) A bajor udvari színház énekesnője volt. Többször fel-lépett a pesti német színházban.

M o z a r t , W o l f g a n g A m a d e n s, osztrák zeneköltő.(1756—1791.) Operái: Don Juan, Figaro lakodalma, A va-rázsfuvola, Szöktetés a szerályból, Cosi fan tutte.

186

M ur â n y i Ζ si g mo n d n é, ss. Le f évre Terézia, színésznő.1803-tól 1827-ig játszott színpadon, leginkább Kolozsvárott.Dórjaiét ő oktatta a színészetre és sokáig baráti viszonybanélt vele.

Ν é b (Ne eb) Mária, színésznő. (1799—1884.) Egész életé-ben erdélyi színpadokon működött. Déryné barátnője volt.

Ρ a c h a Gáspár, német zeneszerző. (1780?—1820?) Magyar-országon dolgozott. 1809-től a Vida László intendáasságaalatt működő pesti színtársulat karmestere volt. Több dal-játékot írt. A magyarolc Mvsége és nemzeti lellce e. kanta-téját Déryné vitte sikerre.

Pállffy Sámuel földbirtokos, író. (1775—1835.) Idlegeneredetiből átdolgozott, érzelmes regényei kedvelt olvasmá-nyok voltak korukban: Eroia, vagy Abules és Agétás szívre-ható története, 1811., Zomilla, 1824.

P r e p e l i c z a y S á m u e l , ügyvéd. (1790—1859.) Egy ideiga Prónay-csíüádnál volt nevelő. Lelkesen támogatta a ma-gyar színészet ügyét, több cikket is írt érdekében. Gyengédszálak fűzték Dérynéhez. Később Rochel Antal, a, fü-vészkert főkertészének leányát vette nőül.

Ρrielle K o r n é l i a , színésznő. (1826—1906.) Pályáját vidé-ken kezdte. Két ízben rövid ideig, 1861-től kezdve pedigállandóan a Nemzeti Színház tagja volt. Főleg Csiky Ger-gely társadalmi drámáiban aratott sikereket. Először Szer-dahelyi Kálmánhoz, .majd Eidassy Eleláioz, végül — kevésselhalála előtt — Bossnyai Kálmánhoz ment nőül. V. ö. Ra-kodczay Pál: Prielle Kornélia élete és művészete, 1921.

R a d n ó t f á y Nagy S á m u e l , udvari tanácsos (1803—1869.) 1802·tői haláláig a Nemzeti Színház intendánsa volt.

Rochell Antal, kertész, természettudós. (1770—1847.)Az egyetem botanikus kertjének főkertésze volt. Több bo-tanikai munkát írt.

R o n d e l l a , a régi Pest erődítményeiből megmaradt bástya-torony, amelyet 1771-ben színházzá alakítottak át. Németszínészek játszottak benne 1812-ig, az új német színház

187

megnyitásáig. Ettől kezdve az épület lebontásáig (1815.)a magyar színészet otthona volt.

R o s s i n i , Giοac c h i n o , olasz operaszerző. (1792—1868.)Donizetti és Bellini kortársa volt. Legismertebb operái:A sevillai borbély, A tolvaj szarica, Otelló, Semiramis, TeliVilmos,

R o t h k r e p f J ó z s e f , néptanító., Mátray Bothkrepf Gáborédesapja 1804-től kezdve Pesten működött, mint a belvárositemplom karnagya.

R u z i t s k a G y ö r g y , zeneszerző. (1786—1869.) Kolozsvárott1837-ben megalapította az első zenei Conservatoriumot. Öírta az első eredeti magyar dalmüvet, a Béla futásét, amely-nek szövegkönyvét Kotzebue drámája alapján Kocsi PatkóJános készítette el. 1822-ben mutatták be Kolozsvárott.

Schebest, Á g n e s e , német színésznő és énekesnő. (18131869.) 1832-től 1836-ig a pesti német színház tagja volt.Emlékiratai: Axis dem Leben einer Künstlerin, 1857.

Schikaneder, E m a n u e l , német író és színigazgató.(1748—1812.) Mint vándorszínész kezdtte, később megalapí-totta a Theater an der Wien-t. Magyarországon is műkö-dött. Sok darabot és operaszöveget írt. Darabjai közül ma-gyarul a következőket játszották: A póstakocsisok, A tusi-lárma, A leégett ház, Karoló Karolini, Szép magyar asz-szony Bécsben. Operaszövegei: A magokhitt filozófusok,A csörgősapka, Lantosok, A varázsfuvola.

Schodelné G e i z l e r (Κlein) Rozália, operaénekesnő.(1811—1854.) Tizennégyéves korában nőül ment SchodelNepomuk János zongoratanítóhoz, akinek zenei nevelését isköszönhette. Sikeres külföldi szereplése után már mint nagy-hírű énekesnő szerződött a Nemzeti Színházhoz 1838-ban.Kétévi megszakítással 1848-ig volt tagja a színháznak, majdvisszavonult a színpadtól.

S z é k e l y J ó z s e f né sz. Ungar Anikó, színésznő. (1790—1862.) Főleg Kolozsvárott és más vidéki városokban ját-szott. Klasszikus szerepekben nagy sikereket aratott.

S z e m e r e Pál, író. (1785—1861.) Kazinczy „pesti triáczá”-

188

nak egyik tagja volt. Szerkesztette az Élet és Literatúraés a Muzárion c. szépirodalmi és kritikai folyóiratokat.

S z e n t p é t e r y Z s i g m o n d , színész. (1798—1858.) Pályájaelején hősi és szerelmes szerepeket játszott, később leg-nagyobb sikereit komikus alakításaival aratta.S z é p p a t a k i J o h a n n á i . Kilényiné.

S z e r d a h e l y i J ó z s e f , színész. (1804—1851.) Mint zene-kari muzsikus kezdte pályáját. A színpadon különösen ko-mikus alakításaival tűnt ki. ö volt az első magyar opera-énekes. Több színműhöz szerzett kísérőzenét és számos operaszövegét fordította magyarra: Fra Diavolo, Montecchi ésCapuletti, Don Juan, Norma, Zampa, A bűvös vadász, stb.

S z e r d a h e l y i Kálmán, színész. (1829—1872.) 1847-bennőül vette Prielle Kornéliát. 1854-ben a Nemzeti Színháztagja lett. Klasszikus színművekben és társadalmi drámák-ban aratott nagy sikereket.

S z i g l i g e t i Ede, családi nevén Szathmáry József, színész,színigazgató, drámaíró. (1814—1878.) A Nemzeti Színház1837-ben rendiezőnek, dramaturgnak és titkárnak szerződ-tette. 1873-ban a színház ideiglenes, 1875-ben pedig drámaiigazgatója lett. Újjászervezte társulatát és kibővítette mű-sorát. Mint drámaíró is rendkívül tevékeny volt. Legismer-tebb színmüvei: Csikós, Szökött katona, Cigány, Rózsa, Atrónkövetelő, Fenn az ernyő nincsen kas, stb.

S z i l á g y i Fái, színész. (1793—1874.) Vidéki színpadokonkezdte pályáját, majd 1837-ben a Nemzeti Színház tagjalett. Élményeit Beszélyek és firkák és Egy agg színészéletéből c. munkáiban írta meg.

Τenkler Lizi, színésznő. Balogh István színész és színigaz-gató (1790—1873) első felesége volt. Különösen rendkívüliszépsége miatt ünnepelték. Déryné szerint Pejaesevies grófezer forinttal rábírta Balogh Istvánt, hogy mondljon lenejéről.

Tóth István, színész. (1792—1867.) 1833-ban a budai szín-házban játszott. 1843-ban mint színigazgató Erdélyben mű-ködött.

189

Τrattner J á n o s Tamás, nyomdatulajdonos és könyv-kereskedő. (1789—1824.) Trattner Mátyás nyomdász fiavolt. A magyar irodalom érdekében nagy áldozatokat hozott.

U d v a r h e l y i Miklós, színész. (1790—1864.) Hosszú ideigvidéken működött, majd 1838-ban a Nemzeti Színház tagjalett. Vígjátékban, tragédiában és operában egyaránt sike-reket aratott.

V a h o t (Vachott) Imre, ügyvéd, író, hírlapíró. (1820-1879.)A Pesti Divatlap és más folyóiratok szerkesztője volt. Többszínművet írt. Legismertebb a Huszárcsíny c. népszínműve.Szerkesztette a Magyar Thâlia c. zsebkönyvet. Röpirata:Még egy szózat a magyar színház ügyében, 1840.

V e r e s s J ó z s e f (ótordai), író. Városi főjegyző volt Tordán,majd több ízben megyei követ. Elbeszéléseket, költeménye-ket és kritikákat írt a, Eegélő, Honművész, Remény, Athe-naeum c. lapokba. V. ö. Ferenczi Zoltán: A kolozsvári szí-nészet és színház története, 340—344. lap.

Vida L á s z l ó , fegyverneki. Pestmegye táblabírája, a pestimagyar színtársulat intendánsa. (1770—1831.) Az Erdély-ből Magyarországra szakadt színtársulat igazgatását 1809-ben magára vállalta és egy hónapon belül helyet szerzettszínészeinek a Hacker szálában. 1811-ig vezette a társulatot.Több színmüvet írt és fordított.

V i t k o v i c s Mihály, ügyvéd, író. (1778—1829.) Verseket,meséket és két színdarabot írt. Több színművet fordított.

Vö r ö s m a r t y Mihály, költő, drámaíró. (1800—1855.)Színibírálatai az Athenaeumban jelentek meg JátékszíniKrónika címen. Ezekben több ízben foglalkozott Dérynéjátékával.

Wa l t h e r r L á s z l ó Imre, levéltáros. (1788—1865.) A grófKárolyi-nemzetség levéltárosa és a Tudományos Akadémialevelező tagja volt. Oklevéltani és nyelvészeti tanulmányo-kat írt.

Wass Imre, czegei gróf, cs. és kir. kamarás. (l854.) Világ-látott, művelt ember volt, nagy zeneismerő és kiváló fuvola-játékos. Jelentős szerepet játszott a kolozsvári színészet

190

irányításában. Egy ideig a társulat intendánsa volt. Erősenvonzódott Dérynéhez, aki több helyen is említi őt naplójában.

Wass S á m u e l , czegei gróf, Wass Imre fia, országgyűlésiképviselő. (1814—1879.) Jelentékeny politikai és diplomáciaiszerepet játszott a szabadságharcban. Utána Amerikábanaranybányászattal foglalkozott. 1858-ban hazajött, s a Deák-párt híve lett. 1866-ban újból megválasztották képviselőnek.

W e h e r , Karl M a r i a , báró, német zeneszerző. (1786—1826.) Híres operájának, a Freischüts^nék szövegét KindFriedrich írta és Fály Elek fordította le magyarra A bű-bájos vadász címen. A pesti Nemzeti Színház 1838-ban mu-tatta be. Kolozsvárott már 1825-ben előadták.

Weigl J ó z s e f , zeneszerző. (1766—1846.) Korában nagyonnépszerű volt Die Schwizerfamilie c. operája, amelynekszövegét Fály Elek fordította le Helvéciái háznép elmen.

W e s s e l é n y i M i k l ó s báró, idősb. (1750—1809.) Lelkestámogatója volt a magyar színészetnek. 1794-től egészenhaláláig irányította az erdélyi színjátszást. Társulatábólrajokat bocsátott Magyarországra is. A pesti társulat is aző színészeiből került ki.

Ζ ο m b J ó z s e f , karmester és zenetanító. (A XIX. század ele-jón.) Kassán működött. Több színműhöz írt színpadi kísérő-zenét.

4. A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ DARABOK JEGYZÉKE.

Ál-Catalani. Énekes játék 2 felv. Írta: Bäuerle Adolf. Zene:Schuster. Ford.: Komlóssy Ferenc.

Amerikaiak Európában. Vígjáték. Írta: ?Angelo, Padua zsarnoka. Tragédia 4 felv. Írta: Hugo Victor.

Ford.: Csató Pál.Aranymíves leánykája. Vígjáték 2 felv. Írta: Blum Karl. Ford.:

Déryné.Ármány és szerelem. Tragédia 5 felv. Írta: Schiller Frigyes.

Ford.: Szenvey, — Vass István.Árpád ébredése. Előjáték 1 felv. Írta: Vörösmarty Mihály.

191

Attila. Tört. színjáték 4 felv. Írta: Ziegler Fr. W. Ford.: Déryné.Bakos, vagy az ártatlan vétkes. Vígjáték 3 felv. Írta: Kotzebue

A. Fr. F. Ford.: Balogh István. — Patai István.Bársony cipő. Harcias játék 6 felv. Írta: Bimch-Pfeiffer Karo-

lina, Ford.: Beáky Fülöp Sámuel.Beatrice di Tenda. Daljáték. 2 felv. Írta: Romani Félix Zene:

Bellini Vineenzo Ott G. német szövegéből ford.: JakabIstván.

Bécs karinthiai kapui. Írta: ?Béla fxitása. Daljáték 2 felv. Kotzebue után írta: Cserey Péter.

Zene: Ruzitska József.Benjamin Lengyelországiéi vagy a nyolcgarasos atyafi. Víg-

játék 5 felv. Írta: Cuno II. Ford.: Komlóssy Ferenc.Bcnyovszky gróf, vagy a kamcsatkai összeesküvés. Érzékeny játék

5 felv. Írta: Kotzebue. A. Fr. F. Ford.: Láng Ádám.Bocskay István. Nézőjáték 5 felv. Kotzebue „Ubaldo” c. darabja

után írta: Láng Ádám.Borzasztó éj a paluzsi 'kastélyban. Színjáték 3 felv. Írta: Melles-

ville Genlis. Ford.: Kiss János.Bujdosó Ámor, vagy a gyanakodó házasok. Vígjáték 4 felv. írta:

Kotzebue A. Fr. F. Ford.:? V. ö. Vörösmarty: Játékszínikrónika, LXXXIX. 1838. május 2ö.

Bűbájos vadász. Daljáték 3 felv. Írta: Kind Frigyes. Zene:Weber Karl Maria. Ford.: Pály Elek, — Szerdahelyi József.

Csikós,. Népszínmű 3 felv. Írta: Szigligeti Ede. Zene: Szerda-helyi József.

Csörgősapka, vagy a jóit evő zarándok. Énekes játék 3 felv. Írta:Schikaneder Emanuel. Zene: Henneberg. Ford.: Szerelem-hegyi András.

Donna Diana. Vígjáték 5 felv. Írta: Moreto. West német át-dolgozásából ford.: Komlóssy Ferenc.

Don Juan. Daljáték 2 felv. Írta: Abbate da Ponte. Zene: MozartAmadeus. Ford.: Pály Elek, — Szerdahelyi József.

Dúsgazdag paraszt, vagy a tündérországi leány. Énekes tündér-játék 3 felv. Írta: Raimund Ferdinand. Ford.: SzerdahelyiJózsef.

192

Egyiptomi út, vagy így fogják as egeret. Írta: Spiess. Ford.:?1810. április 8-án ebben a darabban a szobalány volt Dérynéelső játékszerepe.

Éjfél. Színjáték 5 felv. Írta: Frédéric és Cronier. Franciábólátdolgozta: Lembert J. W. Ford.: Déryné. V. ö. Vörös-marty: Magyar játékszíni krónika, LXI. 1837. december IG.

Élet csak álom. Nézőjáték 5 felv. Írta: Calderon de la Barca.West német átdolgozása után ford.: Láng Ádám, — DéryIstván.

Elevenholt házaspár. Vígjáték 1 felv. Írta: Lebrun Κ. A. Ford.:Telepy György. A párdalt szerzé: Szerdahelyi József. V. ö.Bajza: Magyar játékszíni krónika, IX. 1838. július 23.

Erdei bölcs asszony. Színjáték 5 felv. Írta: Kotzebue A. Fr. F.Ford.: Vass István.

Falusi borbély. Énekes játék 2 felv. Írta: Schenk-Schmidt. Ford.:Kocsi Patkó János, — Bíró József.

Fejedelem titkos utazása. (Incognito.) Szomorújáték 4 felv. Írta:Ziegler Fr. W. Ford.: Mérey Sándor.

Fiesco. Szomorújáték 5 felv. Írta: Schiller Frigyes. Ford.: PukyJózsef, — Nagy Ignác. V. ö. Vörösmarty: Játékszíni kró-nika, CXVII. 1838. augusztus 27.

Fonák román. Vígjáték 4 felv. Írta: Grammerstättor. Ford.:Várady Péter.

Foster testvérek. Drámai rajzolat 5 felv. Írta: Töpfer Κ. Fr. G.Schneider német átdolgozása után ford.: Joannovics Deme-ter. V. ö. Vörösmarty: Játékszíni krónika, XXIX. 1837.október 4.

Fra Diavolo. Daljáték 3 felv. Írta: Seribe Eugene. Zene: AuberDaniel François. Ford.: Szerdahelyi József.

Frigyesi Elek, vagy menet a vashámorba. (Fidelio.) Színjáték5 felv. Írta: Holbein Fr. J. Ford.: Láng Ádám.

Gabriella. Színjáték 3 felv. írta: Castelli T. Fr. Ford.: Kova-csóczy Mihá,ly.

Gioconde. Daljáték. Írta: ?Gyökeres orvoslás. Vígjáték 3 felv. Írta: Weiesenthurn Johanna

Franul. Ford.: Déry István.

193

Hajadon. Színjáték 4 felv. Írta: Kotzebue A. Fr. F. Ford,: ?Hamlet. Tragédia ü fclv. írta: Shakespeare. Schröder átdolgo- zása után ford.: Kazinczy Ferenc. 1810. március 29-éu egy

udvari dráma szerepében lépett először Déryné színpadramint statiszta.

Havasi Rózsa, vagy Alpesi Rózsácska. Színjáték 3 felv. Írta:Holbein Fr. Ig. Ford.: Kiss János, — Szilágyi Ferenc.

Házi orvosság. Vígjáték 3 felv. írta: Weisse Fr. Κ. Ford.: SimáiKristóf.

Heilbronni Katinka. Színmű 3 felv. írta: Kleist Β'. II. W. Holbein átdolgozása után ford.: Komlóssy Ferenc.

Helvéciái, háznép. Daljáték 3 felv. írta: Castelli. Zene: WeiglJoseph. Ford.: Pály Elek.

Hunyadi János a szendröi várban. Érzékeny játék. írta: Ta-nárky Pál.

Jelvd. L. Yelva.Jó barátok. Színjáték 4 felv. írta: Zicgler Fr. W. Ford.: Ernyi

Mihály, — (Déryné?)József és testvérei. Dalmű 3 felv. írta: Duval. Zene: MéhulEtienne Nicolas. Hassaurek német szövegéből ford.: Láng-Ádám.Kegyencek. Színjáték 5 felv. írta: Rirch-Pfeiffer Karolina.

Ford.: Kovacsóczy Mihály. V. ö. Vörösmarty: JátékszínΊkrónika. XX. 1837. szeptember 23.

Kemény Simon. Történelmi dalmű 2 felv. írta: Kisfaludy Ká-roly. Zene: Euzitska József.Két gályarab, vagy a st. aldervoni malom. Színjáték 3 felv.

írta: Hell Theodor. Ford,: Megyeri Károly.Két özvegy. Vígjáték 1 felv. írta: Holbein Fi'. I. Ford.: Új-

falussy Sándor v. Keszi József.Kézművesei· lakozá->a. Énekes vígjáték 1 felv. írta: Angeli L,

Ford.: Mérey Sándor.Kis cigányleány. Nézőjáték 4 felv. írta: Kotzebue A. Fi'. F.

Ford.: Déryné.Kötőtűk. Érzékeny játék 4 felv. írta: Kotzebue A Fr. F.

Ford.: Péry Ignác.

194

Leánykérés szabály szerint. Vígjáték 4 felv. Írta: Töpfer K.Fr. GL Ford.: Fáacsy Lajos.

Leégett hás. Vígjáték 1 felv. Írta: Schikaneder Emanuel. Ford.:Murányi Karolina.

Májusi nap. Néző játék 5 felv. Írta: Hagemann. Ford.: Déryné.Mardosó lelkiismeret, v. Kővári Sándor br. Színjáték 4 felv.

Írta: Kotzebue A. Fr. F. Ford.: Molnár János.Marienburgi leány v. Katinka. Néző játék 5 felv. Írta: Kratter

után Kotzebue A. Fr. F. Ford.: Ernyi Mihály,Marino Faliero. Daljáték. Írta: ? Ford.: Jakab István.Megosztott ssív. Vígjáték 1 felv. Írta: Kotzebue A. Fr. F.

Ford.: Farkas Mária.Mézeshetek. Vígjáték 2 felv. Írta: Hell Theodor. Ford.: Zsivora

József.Mivcltség és természet, vagy a képmutatók. Vígjáték 4 felv.

Írta: Albini J. B. Ford.: Balogh István.Monaldeschi. (Christine.) Színmű 5 felv. Írta: Dumas Alexandre. '

Both átdolgozása nyomán ford.: Havi Mihály.Monteechi és Capuletti párt. (Romeo és Julia.) Daljáték 3 felv.

Shakespeare után írta: Romani. Zene: Bellini Vincenzo.Ford.: Szerdahelyi József.

Nagy rokonság. Vígjáték 5 felv. Írta: Kotzebue A. Fr. F.Ford.: Láng Ádám,— (Ernyi Mihály?) —Komlóasy Ferenc.

Nagy zűrzavar. Vígjáték 5 felv. Írta: Kotzebue A. Fr. F.Ford.: Ernyi Mihály.

Negyven esztendős férfi. Vígjáték 1 felv. Írta: Kotzebue A.Fr. F. Ford.: Déryné.

Negyven rabló, vagy Soncha barlangja. Melodráma 2 felv. írta:TreuhoM. Ford.: Telepy György.Norma. Tragikus dalmű 2 felv. Szövegét Loumet francia tragé-diája után írta: Romani Felice. Zene: Bellini Vincenzo.

Ford.: Szerdahelyi József. V. ö Bajza: Magyar játékszínikrónika, VTI. 1838. július 21.

Nőragadás az álarcos bálból. Énekes játék 3 felv. Írta: Schiekh.Zene: Müller Adolf. Ford.: Fekete Soma,

Ó rajzolat. Vígjáték 1 felv. Írta: ? Ford.: Déryné,

195

Otelló. Dalmű 3 felv. Írta: Shakespeare szövegéből Berio. Zene:Rossini Gioacehino. Ford.: Szerdahelyi József.

Ördög Bőiért. Dalmű 5 felv. Írta: Scribo-Delavigne. Zene:Meyerbeer Giacomo. Ford: Szilágyi Pál.

Párizsi János. Daljáték 2 felv. Írta: St. Just. Zene: BoïeldieuFrançois Adlrien. Seyfried német szövege után ford.: PályElek.

Párt dühe (Pártosság dühe), vagy a hit ereje. Színjáték 5 felv.Írta: Ziegler Fr. W. Ford.: Katona József. V. ö. Vörös-marty: Játékszíni krónika. LXVI. 1837, december 28.Paulina, a Utol; gyermeke. Néző játék 5 felv. Írta: Weissenthum.

Johanna Franul. Ford.: Déryné.Perseus és Andromeda. Énekes játék. Írta: Vida László. Zene:

Pacha Gáspár.Preoiosa. Melodráma 4 felv. Írta: Wolff P. A. Zene: Weber

Karl Maria. Ford.: Komlőssy Ferenc.Rózsa. Eredeti vígjáték 3 felv. Írta: Szigligeti Ede.Rózsák. Vígjáték 1 felv. Írta: Kotzebue A. Fr. F. Ford.: ?Sachs János, a varga. Színmű 4 felv. Írta: Deinhardtstein.

Ford.: ?Semiramis. Daljáték. Írta: Rossi. Zene: Rossini Gioacehino.

Ford.: ?Sevillai borbély. Daljáték 2 felv. írta: Sterbini. Zene: Rossini

Gioacehino. Ford.: Szerdahelyi József, — Bántó Sámuel.Sladinger, a kovács. Vígjáték 3 felv. Írta: Kotzebue után Zieg-

ler. Ford.: Láng Adána, — Ernyi Mihály, — Telepy György.Stuart Mária. Szomorújáték 5 felv. Írta: Schiller Friedrich.

Forß.: Déry István, — Kovacsóczy Mihály.Szemorvos. Dalmű 2 felv. Írta: 1 Zene: Gyrowetz. A franciából

németre átdolgozta Veith, magyarra ford.: ?Szerelem gyermeke. Érzékeny játék 5 felv. Írta: Kotzebue A.

Fr. F. Ford.: Verseghy Ferenc.Szerelem jegyzőkönyve. Vígjáték 3 felv. Írta: Bauernfeld. Ford.:

Láng Ádám.Szultán horoszkópja. Írta:? Ford.: Déryné.

196

Tancred. Daljáték 2 felv. írta: Eossi. Zone: Rossini Gioacchino.Ford.: Pály Elek, — Bántó Sámuel.

Tatárok Magyarországon. Dráma 5 felv. írta: Kisfaludy Károly.Tevés. Dráma 5 felv. írta: Dumas Alexandre. Ford.: ISI agy Elek.Természet leánya. Érzékeny játék 3 felv. írta: Lafontaine A.

II. J. Ford.: Láng Ádám, — Gózon Imre.Tizenhatéves királyné, vagy Krisztina uralma és lemondása.

Dráma 2 felv. irta: Heil Theodor. Ford.: Déryné — KiwiJános, — Fá csy Lajos.

Tolvaj szarka. Dalmű 2 felv. írta: Guilielmi. Zene: RossiniGioaccliino. Soyfried nyomán ford.: Pály Elek.

Tréfa és valóság. Vígjáték ,'! felv. írta: Ziegler Fr. W. Ford.:Komlóssy Ferenc.

Tnlokmányi Málé, vagy a nyíri fi először Pesten. Víg énekesjáték 3 felv. Perinél után írta: Stegmayer. Ford.: LángÁdám.

Tündérkastély Magyarországban. Vígjáték 2 felv. írta: Hirsch-feld. Ford.: Láng Ádám. V. íi. Vörösmarty: Játékszínikrónika, VIT. 1837. augusztus 28.

í/jholdvasámap gyermeke. Érzékeny játék 2 felv. írta: FerinetJoachim—Müller Wenzel. Ford.: Horváth József.

i ' io lsó segédeszköz. Vígjátéké felv. írta: Weissenthum JohannaFranul. Ford).: Kiss János. V. ö. Vörösmarty: Játékszínikrónika, XXXII. 1837. október 12.

Vadon titka. Színjáték 3 felv. írta: Telepy György.Varázssíp. Dalmű 2 felv. írta: Schikaneder Emanuel. Zene:

Mozart Amadeus. Ford.: Pály Elek.Vasálarca. Történeti színjáték 5 felv. írta: Des Amould és

Fournier. Ford.: Garay János.Velencei kalmár. Színmű 5 felv. írta: Shakespeare. Ford.: Lu- kács Lajos.Vérnász. Szomorújáték 5 felv. írta: Vörösmarty Mihály.Világ divatja. Vígjáték 4 felv. írta: Töpfer Κ. Fr. G. Ford.:

Komlóssy Ferenc. V. ö. Vörösmarty: Játékszíni krónika,XIX. 1837. szeptember 21. és CX. 183)8. augusztus 2.

Yclva, az orosz árva. Melodráma 2 felv. írva: Scribe-Villeneuve-

197

Dcsvergers. Zene: Eoser. Prix Albert átdolgozásából ford.:Déryné, — Castelli átdolgozásából ford.: Komlóssy Ferenc.

Zampa. Nagy daljáték 3 felv. Írta: Mellesville. Zene: HeroldLouis. Elmenreich Friderika után ford.: Szerdahelyi József.V. ö. Vörösmarty: Játékszíni krónika, XXVI. 1837. szep-tember 30.

Zrínyi. Színmű 5 felv. Írta: Korner Theodor. Ford.: Petriche-vieh Horváth Dániel, — Szemere Pál.

5. BIBLIOGRÁFIA.

Alanyi Gyula, Déryné, Blaháné, Egressy. Az Újság, 1934. 284.szá,m.

Balassa Imre. Ki volt Déryné? Üj Idők, 1939. II. 528. 1.Balassa Imre. Déryné. Egy régi színésznő élete. 2 kötet. Buda-

pest,, 1940. Singer és Wolfner. 8° 209; 219 lap.Βalkonyi Enikő. Déryné Széppataki Róza. Budapest, 1937.

Szerző. Kerényi könyvnyomda. 8° 56 1.Bar any ay József. Déryné „ifjasszony” Komáiromban. (A komá-

romi színészet 100 évvel ezelőtt.) Komáromi Újság, 1914.30. ez.

Déryné ifjasszony öregasszony korában. Budapesti Hirlap,1931. 126. az.('--- cs —) A miskolci színészek Déryné sírjánál. Seggeli Magyar-

ország, 1942. 213. sz.C. Ss. K. Hogyan lett a vézna, görbevállú, kis Schenbach Rozá-

liából Déryné ifjasszony. Budapesti Hirlap,, 1932. 158. sz.mell.

Egerváry Potemkin Ödön. Hogyan jött létre Déryné Naplója?Nemzet, 1891. 87. húsvéti szám.

End'rődi Sándor. Dobó Klára és Déryné Rózsa. Pozsony, 1889.Stampfel. 8° 12, 12 lap. (Magyar hölgyek életrajzai. 7. sz.)

Erődi Jenő. Emlékezés Dérynére. Újság 19-1-2. 217. sz.

198

Flóriám, Katalin, Déryné. Magyar írás, 1936. 10. sz.

Fodor István, Déryné Marosvásárhelyen. Marosvásárhely, 1939.Szerző. 32. i Ism. Császár Edit. Századok. 517. 1.

Gálffy Mária. Déryné Széppataki Róza. Paedagogiumi Lapok,VIII. 1910. 1. sz.

Cnrahomé MUdóssy Ilona. Déryné sírjánál. Miskolci Napló 1903.(57. sz.

Gyalui Farkas. Déryné mint színházi igazgató. Budapesti Hírlap,1929. 40. az.

Gyalm Farkas. Déryné igazi arcképe. Literatura, 1933. 5. 1.Ε—a. Déryné Sárospatakon. Sárospatak, 1913. 38. sz.Keresstessy Sándor. Déryné Miskolcon. Színpad és Élet, 1904.

30., 31. sz.Kiss Pál. Déryné egy ismeretlen levele. Pásztortűz, 1940. 354—

356. 1.Lengyel Laura. Déryné naplója. Budapesti Hírlap, 1901. 98. sz.Lőcsei Elemér, Hetven éve halt meg Miskolcon Déryné ifjaszszony. Pesti Hírlap, 1942. 201. sz.Naményi Lajos. Déryné visszavonulása a színészettől. Vasár-napi Újság, 1902. 26. sz.Naményi Lajos. Déryné a hanyatlás éveiben. Magyar Közélet,

1902. II. k. 285—292. 1.[Névtelen.] Déryné kolozsvári levelei. Előre, 1907. 120. sz.[Névtelen,] Déryné levele Néb Máriához. Magyar Thalia. 18S2.

3. sz. január 15.Nil. Ahol Déryré meghalt. Újság, 1937. 259. sz.Patahy József. Déryné. Kerekasztal, 1937. 20—25. 1.Prielle Kornélia feljegyzései. Déryné. Budapesti Hírlap, 1900.

75. sz,Prielle Kornélia. „Dérynéről.” Uj Idők, 1901. 12. sz,Pnliánszkyne Kádár Jolán. Két napló. Magyar Női Szemle, 1940.

5—9. 1.

199

Radnóti Dezsőné. Déryné naplójából. Erdély., 1903. 16—19. 1.Siklóssy László. Déryné arcképe. A Pesti Hírlap? Vasárnapja.11932. 2. ez.

Stand Géza. Déryné-emlékünnep a Nemzeti Színházban. Újság,1943. december 25.

Sydney Cárion. Déryné naplója. (Befejezés. Írta Prielle Cor-nelia.) Az Újság, 1908. 27. az.

Sydney Carton. Aliol Déryné meghalt. Miskolczi Napló, 1904.249. es.

Sydney Carton. Ahol Déryné meghalt. Kolozsvári Hírlap, 1909.226. ez.

Sydney Carton. Déryné utolsó otthona. Az Újság vasárnapja,1928. IV. 22. sz.

Szatai Ferenc. Déryné és Debrecen. Ország-Világ·, 1909. 40. sz.Szétsényi Márta l·. Déryné Egerben. Képes Krónika, 1933. 12. sz.Váradi Antal. Dérynéről. Az Újság, 1908. 22. sz.Vértessy Sándor. Déryné Széppataki Róza. Ország-Világ. 1905.

1., 2. sz.Vértessy Sándor. Déryné Széppataki Róza, Felsőkereskedelmi

tanárok miskolczi szünidei tanfolyam emlékkönyve, 1905.

70—87. 1.

*

Déryné Naplójának két kiadása van; az egyiket Tors Kál-mán, a másikat Bayer József rendezte sajtó alá:

1. Déryné Naplója. A Kisfaludy-Társaság megbízásából sajtóalá rendezte Tors Kémiám,. 2 kötet. Budapest, 1879—1880.Kiadja a Kisfaludy-T&reaeág. 8° XVI, 349; 346 lap.

2. Déryné naplója. Első teljes kiadás. Az eredeti kézirat alap-ján sajtó alá rendezte Bayer József. 3 kötet. Budapest,1900. Singer és Wolfner. 8° 464; 465; 494 lap, 10 t.Ism. 1901. Londesz Elek. Pesti Napló, 52., 53. sz. — T. R, ÚjIdők, 4. ez. — Egyetértés, 96. sz. — S. E. Hét, 6. sz.

200

Szemelvények:

Fáylné-Hentaller Mariska. A .magyar írónőkről. Budapest, 1889.Szerző. 8° 192 lap. (Déryné 5. Életrajz és naplórészlet:180—184. lap.)

Ilasati utasok Erdélyben. Csokonai, Kisfaludy S... stb.Déryné .. . stb. útirajzai. Moltcr Károly előszavával. Kolozs-vár, 1942. Lepage. 8° 201 lap. (Déryné: Kolozsvári szín-ház. Naplórészlet. 66—71. lap.)

Két ország ölelkezése. 1791—1867. Bethlen Lajos, .... stb.Déryné, Széppataki Róza, _______ stb. írásaiból. Bevezette:Bisztray Gyula. Budapest, (é. n.) Franklin. 8° XLII, 282lap. (Erdély öröksége, X. k.) (Déryné naplójából: 64—87.lap.)