PEARL HARBOUR TÁMADÁSA

MIT CSINÁLT A SAJTÓ?1941. november 15.-én George C. Marshall négycsillagostábornok, összehívja a vezető amerikai sajtót, éstájékoztatja őket arról, hogy a japán kódokat olvasva egyértelmű: a háború közeleg. „Mi tudjuk, amit ők tudnak, és ők nem tudják, hogy mitudjuk!” – mondta a vezérkari főnök.A várható japán akcióról annyit mondott az összegyűlt újságíróknak, hogy valamikor december elejére időzíthető, a Csendes-óceánészaki részén. És azt kérte a sajtótól, hogy ezt az információt még legalább három hétig tartsák titokban, mert „az USA és talán az egész emberiség érdeke is ezt kívánja”.

1940 tavaszán a Washingtonban „Purple” fedőnévvel illetett japán diplomáciai kódot az amerikaiak sikeresen feltörik, s innen kezdve minden olyan üzenetváltást lazánelolvasnak, ami a tokiói külügyminisztériumés a világban működő japán nagykövetségekközött zajlik

Roosevelt elnök és Amerika azonnali reakciója a totális felháborodás és a döbbenet volt: „December hetedike az aljasság dátuma!”A támadás másnapján az elnöki beszéd után

szűk egy órával az

Amerikai Egyesült

Államok hadat üzent

Japánnak, s ezzel

formálisan is belép a

második világháborúba.

ELŐZMÉNYEK Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az

Egyesült Államok elleni háborút. Vezetői úgy vélték, elegendő nyersanyaga van felhalmozva Japánnak ahhoz, hogy folytassák a háborút Kínával, dél felé elfoglalják az európai országok gyarmatait, és közben megküzdjenek az USA-val is. Az elfoglalt területek pedig biztosítják a további háború anyagszükségleteit.

Az USA nem nézte jó szemmel Japán politikáját, zárolták az országban lévő japán vagyont, és fokozatosan megszüntették a kereskedelmet Japánnal. Jamamoto Iszoroku tengernagy tervezte meg a Pearl Harbour elleni támadást. A részleteket Fucsida Micuo parancsok dolgozta ki.

← Jamamoto Iszoroku

tengernagy

→ Fucsida Micuo

TÁMADÁS Az 1. japán flotta – amely hat repülőgép-

hordozóból, 2 csatahajóból, 2 nehéz- és 1 könnyűcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941. november 26.-án indult el. A flotta előtt pár tengeralattjáró haladt, melyek zsebtengeralattjárókat hordoztak. Ezeknek a mini tengeralattjáróknak kellett behatolniuk Pearl Harbour kikötőjébe. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő útvonalat választott a flottának. A támadást úgy időzítették,hogy az amerikaiaknak a lehető legnagyobb meglepetést okozzák. Az okozott kár csaknem 90%-a az első tíz percben keletkezett. Félórányi mészárlás és zűrzavar után a japán gépek eltűntek az égről.

ELSŐ HULLÁM Nagumo Csúicsi flottájáról december 7.-én

reggel 6 órakor 183 repülőgép szállt fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva megkezdték a támadást. 7.55-től 8.30-ig támadták a kikötőt és a szigeteken lévő repülőtereket. A meglepetés teljes volt. A támadásra vasárnap reggel őrségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak felszállni, de nem sokra mentek a túlerőben lévő japán vadászokkal. A támadás teljesen elsöpörte a légvédelmet is.

A MÁSODIK HULLÁM

A második hullám 170 gépe 7 óra 15-kor szállt fel. Azokat a hajókat támadták, amelyek az első hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9 óra 45 perckor fejeződött be. A japán gépek 10 óra 30 és 13 óra 30 között értek vissza a repülőgép-hordozókra.

A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida Micuo és a japán pilóták a harmadik hullámban az épségben maradt hajókat és repülőgépeket, illetve az üzemanyagtartályokat akarták támadni, de Nagumo tengernagy úgy gondolta, hogy már így is súlyos veszteségeket okoztak az amerikaiaknak, így a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés, mert még épségben voltak azok az üzemanyagtartályok, amelyekről a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek, és az igaziak a föld alatt vannak. Ezért a flottát Japán felé irányította, bár a pilóták nem örültek ennek a döntésnek.

Roosevelt elnök határozott utasítására a felelősöket Husband Edward Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnokát, illetve Walter Short tábornokot, a csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát menesztették. Állítólagos súlyos mulasztásuk ellenére sohasem hallgatták ki, és haditörvényszék elé sem citálták őket. Az USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható idejével. Erre enged következtetni, hogy az amerikai hírszerzés ekkorra már megfejtette a japán diplomáciai kódokat. Az elmélet hívei szerint indokra volt szükség a második világháborúba való belépésre, amit az amerikai polgárok többsége ekkor nem támogatott.

A kulcsfontosságú főbázison néhány óra alatt megsemmisült az amerikai repülőgép-anyahajók, cirkálók, csatahajók egész sora, közel háromszáz harci repülőgép. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia másnap, 1941. december 8-án hadat üzent Japánnak.

A mai napig folyik a vita arról, vajon tudott-e Roosevelt a rajtaütés tervéről – egy elterjedt vélekedés szerint igen, de nem tett semmit, mert már háborúzni akart. A háborúellenes gondolkodók közül sokan úgy érezték, Roosevelt egyáltalán nem bánta, hogy végre háborúzhat.1944 szeptemberében jelent meg az a vád, miszerint Washington ausztrál forrásokból tudta, hogy japán anyahajók közelednek Hawaii felé, de nem továbbította az információt. Mások szerint Roosevelt tudatosan provokálta ki a támadást, csak hogy beléphessen a háborúba.Bizonyítéka az állításokra senkinek nincs, de talán az a legfontosabb, hogy a háborús logika sem indokolja az elméletet Roosevelt ugyanis 1941 decemberében arra törekedett, hogy a náci Németország legyőzéséig elkerülje a Japánnal való háborút. A Pearl Harbour elleni japán támadás tehát nem megoldotta, hanem súlyosbította a problémáját, amit végül nem a japánok oldottak meg, hanem Hitler december 11-ei hadüzenete.

VESZTESÉGEKAMERIKA

Négy csatahajó elsüllyedt. A USS Oklahoma felborult. Három másik csatahajó, valamint 3 cirkáló és 3 romboló súlyosan megsérült. 188 repülőgép megsemmisült. 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek.

JAPÁN

29 repülőgép

4 tengeralattjáró

Arizona

↓ Támadás előtt ↓ Támadás után

Készítette:

Decsov

Elvira

8.3