Pécs, az eltemetett művészet városa?2007.07.14 01:00

Pilári Darinka

Recseg-ropog a Baranya megyei múzeumrendszer, a tizenkilenc fiókmúzeumnak évről évreegyre kevesebb pénz jut. A kétezer éves Pécsett rangos művészek felbecsülhetetlenalkotásai közül több száz raktáron hever, miközben a város készül, hogy méltó legyen azelnyert Európa kulturális fővárosa címre. A múzeumi szakma egy része a tervek szerint2010-re megépülő Nagy Kiállítótértől várja a megváltást.

Az eltemetett művészet városa – ez a kifejezés könnyen válhatna pár évtized múlva Pécs jeligéjévé.Sötét raktárak porosodó polcain több száz festmény várja a nyilvánosságot, sok köztéri szobor afelújítást, a múzeumi helyzettel kapcsolatos kérdések pedig, hogy végre valaki megválaszolja őket.– Ez a világ nyolcadik csodája – mondja fáradt hangon az egyik pécsi műemlék civil őre. Nem sokanismerik a Zsolnay-mauzóleum pontos helyét, pedig a család szakrális temetkezési helye közvetlenüla Zsolnay Porcelángyár mögötti dombon fekszik. Az elmúlt évtizedekben annyira megfeledkeztekróla, hogy 1986-ban a teljes megsemmisülés fenyegette a sírhelyet. Ekkor küldte a sors – vagy talána Zsolnay család őrangyala – Lovas Lászlót, aki azóta a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesületelnöke, és aki 1990-ben egy alapítványt is létrehozott a mauzóleum védelmére. Az évek során többmillió forintot költött saját zsebből, hogy rendbe hozassa az épületet, és a kezdetek óta életcéljánaktekinti az amúgy műemléknek nyilvánított mauzóleum művészettörténeti értékének őrzését. Ezzelviszont egyedül van a városban. Ő vezeti körbe a látogatókat, és kergeti el a környéken ólálkodócsavargókat, ha éppen arra van szükség. Emellett talán ő az egyetlen, aki megfejtette azeozinrejtélyt.– Én is csak tizenöt év alatt jöttem rá a titokra – mondja. – Zsolnay Vilmost, a híres kereskedőt ésszabadkőműves lovagot temették a mauzóleumba. A fia 12 évig dolgozott rajta, hogy minden amegfelelő helyre kerüljön. A testet 1913. október 13-án teliholdnál levitték a kriptába, és elhelyeztéka szarkofágban. A mauzóleum azóta őrzi azokat a szimbólumokat, amelyek elvezetik a méltó utókortaz eozinhoz.

Zsolnay Vilmos éveken át tartó kísérletezés során két korabeli nagy kémikussal, Petrik Lajossal ésWartha Vincével fejlesztette ki az eozinmázat. Később az eozin egy komplett technika fantázianevelett, és a Zsolnay-gyárban rendkívül sok változata született az 1890-es években. Három különbözőalapmáz felett ötvenféle festékanyagot alkalmaztak hihetetlen variációkban. A fémesen csillogó,zöld, vörös, lila és aranyszínű máz nagy sikert hozott a gyárnak.Lovas László az eozinrejtély megfejtésével rájött, hogyan lehet létrehozni a kerámiamázzal azt afluoreszkáló hatást, amely a Zsolnayt egyedülállóvá teszi.– A látvány a fontos, nem a technika, és ezen az elven alapul az egész Zsolnay-mauzóleummisztériuma – magyarázza a titok ismerője.Az eozin színét ugyanis nem a festék adja, hanem a fénytörés. Zsolnay Vilmos szarkofágja és azoltár is eozinmázas csempével burkolt. Minden apró részlete kidolgozottságról árulkodik. A fény amauzóleum kertjének kapujától vezeti el a látogatót a bejárattól 131 méterre lévő oltárhoz. Azépületegyüttesnek ezt a logikáját, ezt a csodálatosan kigondolt szimbólumrendszert azonban mamár nem láthatjuk egyben, mert az azóta emelt magas épületek eltakarják a fény útját. Ma márnincs meg a régi képeken látható kőkerítés sem, valamint a felvezető út mentén fekvő 42 sómázaspirogránit oroszlánszobrocskákból is csak kettő maradt meg, amelyeket a Zsolnay-gyár belsőudvarán őriznek. A többi a gyár államosításakor tűnt el, ki tudja, ma kinek a kertjét díszítik.Sajnos nem a város keleti felében található Zsolnay-mauzóleum az egyetlen viszontagságos sorsúműkincs a baranyai megyeszékhelyen. A keserű példákkal szinte minden égtájból körül lehetnepontozni Pécset. Délről a főpályaudvar patinás épületének lefokozása, északról a Múzeum utcaelnéptelenedése, nyugatról a Zsolnay-szobor kálváriája jelzi a gondokat. A belvárosban pedigraktárakba temetik a festményeket.Leszállva a vonatról, az ember többnyire csak átrohan a pályaudvar épületén, mintha az egy alagútlenne. Sokszor rossz ugyanis a levegő, csavargók jönnek melegedni, vagy éppen szemetet fúj be aszél. A hely elvesztette varázsát, holott szebbnél szebb részleteket rejt magában. Az épülethomlokzatán büszkén díszeleg Watt és Stephenson fejdomborműve 1900-ból, amelyek a Zsolnay-gyárban készültek Klein Ármin tervei alapján. Zsolnay Vilmos is éppen abban az évben hunyt el, ésúgy tartja a monda, hogy a sírhelyéhez vezető útnak ez az első szimbóluma. A Pécsre vonattal utazóvendég a főpályaudvarra érkezik elsőként, így a dombormű jelképe indítja tovább a városba, hogyvégül eljusson a Zsolnay-mauzóleumhoz.Felejthetetlen hangulatot áraszt a Múzeum utcának keresztelt Káptalan utca. A Pécsre jellemzőgesztenyefák és a meleg udvarokban megbújó mandulafák vezetik a látogatót a múzeumok öveztemacskakövön. Aki szereti a festményeket, annak kihagyhatatlan a múzeumi mustra. A festészet ittvalamikor paradicsomi állapotoknak örvendett. A múlt sajnos megkoptatta, a jelen pedig továbbtöredezi az emlékeket.A Csontváry-múzeum épületébe gyakran betér a pécsi fiatalság, ez azonban nem a festőzsenikiemelkedő alkotásainak köszönhető, hanem az alsó szinten lévő kocsmának. A Csontváry-kiállítás azemeletre szorult. Az amúgy nagy látogatottságnak örvendő tárlat olyan alkotásokat sorakoztat fel,mint az emblematikus Magányos cédrus, a hatalmas méreteivel lenyűgöző Baalbek, a Római hídMostarban című tájkép vagy a Mária kútja Názáretben. Felettébb boszszantó azonban, hogy akiállítás hangulata keveredik a kocsmáéval, a felszálló füst pedig a festményeknek inkább árt, minthasznál.Kilépve a friss levegőre egy pillanatig megkönynyebbülhet az ember. Végignézve a kanyarodóMúzeum utcán, büszkeség tölti el azt, aki ismeri a felsorakozó művészek jelentőségét, akiknek nevemind Pécshez köthető. Victor Vasarely, Amerigo Tot a jobb oldalon, a balon Uitz Béla, Czigány Dezső,Martyn Ferenc, Mednyánszky, Rippl-Rónai, Molnár Farkas, Czóbel, Gulácsy, Moholy-Nagy – csak ígyelső lélegzetre. Ám a felsoroltak közül is bőven akadnak, akiknek egyes képei lepusztult állapotúraktárakban hevernek. A kérdésekkel nem kell messzire mennünk, a Baranya Megyei MúzeumokIgazgatósága (BMMI) itt van két múzeum között. Nemzetiszín lobogó leng a bejárat felett, a jobb ésa bal oldalon egy-egy művész nevét viselő múzeum táblája virít. Schaár Erzsébet és Nemes Endre. Akettőből csak Schaár Erzsébet kiállítása látogatható. A másik a rendszerváltás előtt vált azátszervezések áldozatává. Azóta raktáron várja a feltámadást. Ezenkívül, ahogyan a múzeumok

1 / 2

közös internetes oldalán olvasható, „ideiglenesen” zárva tart az Amerigo Tot-múzeum, a reneszánszkőtár és a Zlatko Prica-kiállítás is.

Az igazgatóság épületébe belépve elsőként egy 170 éves Pulszky Ferenc-idézet kerül az emberszeme elé. „Soha ország pénzét jobban kamatolni nem látja, mint melyet műgyűjteményekre fordít.”A magyar állam viszont láthatóan nem a hosszú távú befektetések híve. A bezárt műkincsek sorsáróla múzeumigazgató, Fabényi Júlia szűkszavúan mesél.– Vannak raktáron értékes festmények, de ennek csak az az oka, hogy nem lehet kiállítani őket amegfelelő kontextusban, mert hiányzik az adott korszak többi alkotása. Magyarországon egyébkéntnincs kultúrája a művészetek önzetlen támogatásának. A múzeumoknál csak tűzoltás folyik, nincsmeg a megfelelő anyagi háttér.Festményeket, más műtárgyakat tartanak raktáron a város több pontján. Van olyan épület,amelynek mind a három szintjén polcokon sorakoznak a művészeti alkotások. Az igazgatónő ezeket aműkincseket nem akarta számszerűsíteni, de bizonyos, hogy több száz műről, főként festményrőlvan szó.Tavaly a Baranya Megyei Önkormányzat átírta a BMMI szervezeti és működési szabályzatát,osztályokat és funkciókat szüntetve meg. Az intézkedésben a takarékosság szerepelt mint egyetlenszempont. Akkor összesen 161 millió forinttal kaptak kevesebbet a múzeumok 2005-höz képest. Azösszeg a múzeumi dolgozók bérének 80–90 százalékára volt elég, így nem maradt más megoldás,mint az elbocsátás. 2000 és 2003 között az álláshelyek 35 százaléka szűnt meg, tavaly pedig 18ember került utcára.– Fejetlenség van, a szakmaiság pedig teljesen háttérbe szorult – panaszkodik az igazgatónő. –Jelenleg van olyan teremőrünk, aki mindennap kitakarítja az udvart is, mert szeretné fenntartani akorábbi tisztaságot. Mindezt ugyanannyi fizetésért teszi, mint évekkel ezelőtt. Sokkal több a feladat.Mindenki igyekszik megfelelni a látogatóknak, a szakmának, de a napi teendők felőrlik az embert,így nem marad idő a valódi munkára. Egyszerűen „kilúgoznak” bennünket – fogalmaz Fabényi Júlia.Háromszázhetvenöt forint fejenként. Ezt az összeget kell megszorozni a megyében élők számával,hogy megkapjuk, Baranyában mennyi éves támogatást kap összesen a megyei önkormányzat aminisztériumtól kulturális és közművelődési célokra. A finanszírozás évek óta fennálló hibája, hogynem a műkics értékét, hanem az adott megye nagyságát veszi figyelembe. A múzeumok esetében abüdzséből jutó rész így háromnegyed évre elegendő, de akkor még egyetlen kép sem került ki araktárból.A Baranya Megyei Önkormányzat alelnöke és a BMMI igazgatónője is abban bízik, hogy 2010-re,amikor Pécs Európa kulturális fővárosa lesz, megépül a Nagy Kiállítótér. Ettől a hatalmas, 4000négyzetméter alapterületű intézménytől várják a megváltást.– A kiállítótér befogadja majd azokat a műtárgyakat is, amelyek most raktárban hevernek – mondjakicsit bizonytalanul Fabényi Júlia.Milliárdos nagyságrendű álom, ám nem biztos, hogy elég lesz a recsegő-ropogó múzeumrendszerfelélesztéséhez. A tervek szerint az új kulturális intézmény helyszíne a jelenlegi Múzeum utca lesz, atervpályázatokat az épületre június 18-ig várták. A Nagy Kiállítótér felépítésére három és fél milliárdforint áll rendelkezésre, amelyet az Európai Unió biztosít. Azt, hogy a kiállítótérnek ki lesz acélközönsége, a megyei alelnök nem tudta meghatározni, a múzeum igazgatónője pedig úgyfogalmazott, hogy azt a negyvenegyezer egyetemistát szeretnék „megfogni”, akik átmenetilegmegfordulnak a városban.

A látszattal szemben azonban a nagy álmokból éppen csak a pécsieket hagyják ki. Vagyszándékosan ők maradnak távol a kulturális főváros kecsegtető lehetőségeitől? Elég végigsétálni abelváros nagy múltú épületei közt, hogy rádöbbenjünk, ki a ludas. Az önkormányzat fenntartásábanlévő házakról potyog a vakolat, felújításukra pedig csak akkor kerül sor, ha egy lelkes befektetőbeteszi a lábát az épületbe. A magánvállalkozások kis üzletei előtt kergetőzik a szemét, a bentácsorgó eladó pedig az év 350 napjában rosszkedvű, mert dolgoznia kell.Egyszer Pécsett egy festő lett az átmenetileg önállósult régió, a Baranya–Bajai Szerb–MagyarKöztársaság elnöke. Igaz, ez a tiszavirág-életű időszak csak 1921. augusztus 14. és 22. között álltfent. De a későbbiekben is jellemző szabad szellem, a pécsi művészek valóságos rajzása és tenniakarása lefektette a kultúra alapköveit. A következő meghatározó időszakban, a hetvenes évekbentömegével születtek az új múzeumok, többek között a szakmailag fő műnek tekinthető ModernMagyar Képtár is ekkor nyitotta meg kapuit. Múzeumalapítással vagy maguk az alkotók tiszteltékmeg szülővárosukat, vagy adakozó kedvű értelmiségiek ajánlották fel nagy értékű műtárgyaikat anemes célra.Találunk reményteli példákat a városban az elmúlt pár évben is. A Zsolnay-mauzóleumot őrző LovasLászló, az egész Pécs által ismert és szeretett Kálóczy Attila, a Vén Szivar dohányáruda tulajdonosa,aki sokszor segített másokon, mind a kultúra megalapozói. Takáts József, aki a sikeres Európakulturális fővárosa pályázat egyik írója, szintén ilyen ember.Ám amíg vannak olyan pécsi művészek, akiknek alkotásai pénzszűke miatt nem látnak napvilágot,és amíg vannak a városnak olyan művész szülöttei – köztük Peitler István és Nemes Endre festők –,akinek az életét nem ismerheti meg a nyilvánosság, addig van munkája bőven a pécsiértelmiségnek.Hamarosan egy köztéri időszerkezet mutatja majd a városban az idő múlását 2010-ig. A ketyegő óraemlékeztető lehet arra is, időben meg kell találni az alapelvet, ami összeköti a várost.

2 / 2