Építési mûszaki ellenõri szakképzés

PÉNZÜGYI ISMERETEK

TERC

Sorozatszerkesztõ:

Dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

Szerzõk:

Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

Dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

© Ludvigh Lászlóné, Dr. Neszmélyi László, 2008

© Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Fôosztály, 2008

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium által jóváhagyott kézirat

kiadását gondozta a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

ISBN 978-963-9535-86-2

Nyomdai elõkészítés: Duotone Repro Kft.

Nyomtatta és kötötte: Mesterprint Kft.

Felelõs vezetõ: Mádi Lajos

www.terc.hu

e-mail: konyvrendeles@terc.hu

Tartalom

1. A GAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI ........................................1.1. A társadalom és a gazdaság általános jellemzõi ......................................

1.1.1. A társadalom ................................................................................1.1.2. A gazdaság ...................................................................................1.1.3. A nemzetgazdaság alanyai ...........................................................

1.2. A piac .......................................................................................................1.2.1. A piac legfõbb elemei ..................................................................1.2.2. A piac alapfunkciói ......................................................................1.2.3. Belépés a piacra ...........................................................................1.2.4. Kilépés a piacról ..........................................................................1.2.5. A piac szereplõi ...........................................................................

1.3. A versenyelõny elérésének célja ..............................................................1.3.1. A Porter-féle versenyelõny-elemzés ............................................1.3.2. Gyakori versenyhelyzeti elõnyök ...............................................1.3.3. A tökéletes verseny ......................................................................1.3.4. Monopolizált piacok – tiszta monopólium ..................................1.3.5. Versenyszabályozás ......................................................................

1.4. A globalizáció ..........................................................................................

2. A SZÁMVITELRÕL RÖVIDEN ...................................................................2.1. Számviteli szabályzatok ...........................................................................

2.1.1. A számviteli politika ....................................................................2.1.2. Számviteli szabályzatok ...............................................................

2.2. Néhány számviteli fogalom ......................................................................2.3. A vállalkozások eszközei és forrásai .......................................................

3. ADÓZÁSI SZABÁLYOK ...............................................................................3.1. Az adó fogalma, az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei ..................

3.1.1. Az adó ..........................................................................................3.1.2. Adójogi alapfogalmak ..................................................................

3.2. Adónemek ................................................................................................3.2.1. A személyi jövedelemadó ............................................................

3.3. Adóalany, adókötelezettség, egyéb fogalmak ..........................................3.3.1. Az általános forgalmi adó ............................................................3.3.2. A társasági adó és az osztalékadó ................................................

3

3.3.3. Az osztalékadó ............................................................................3.3.4. A helyi adók .................................................................................3.3.5. Járulékok, hozzájárulások ............................................................

4. BERUHÁZÁSI ISMERETEK .......................................................................4.1. A befektetés fogalma ...............................................................................

4.4.1. Beruházások .................................................................................4.2. Befektetési döntések .................................................................................

4.2.1. A befektetési döntések elõkészítése ............................................4.2.2. A befektetések, beruházások elemzése,

értékelési módszerek ....................................................................4.3. A beruházások finanszírozása ..................................................................

5. A BERUHÁZÁSOK SZEREPLÕI. A SZEREPKÖRÖK ............................

6. A BERUHÁZÁSOK MEGVALÓSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN KÖTÖTT SZERZÕDÉSEK ÉS PÉNZÜGYI ELSZÁMOLÁSOK ............6.1. Az optimális szerzõdésstratégia kialakítása .............................................

6.1.1. A szerzõdésstratégia elemei .........................................................6.1.2. A szerzõdés típusai ......................................................................6.1.3. A pénzügyi elszámolás módja .....................................................

6.2. Elszámolási módok a tervtõl és az ajánlattól eltérõ esetekben ................6.2.1. Pót- és többletmunkák .................................................................6.2.2. A beruházások elszámolása – számlázás .....................................

7. A KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSÁNAK ÉS ELSZÁMOLÁSÁNAKLEHETÕSÉGEI ..............................................................................................7.1. A költségvetés helye és szerepe, készítésének céljai ...............................7.2. A költségvetés által szolgáltatott és elvárt információk ..........................

7.2.1. Tételes tervezõi utasítás adása a mûszaki tervek kiegészítéseként ...........................................................................

7.2.2. A munka mennyiségi meghatározása ..........................................7.2.3. A munka minõségi meghatározása ..............................................7.2.4. A munka költségeinek megállapítása ..........................................7.2.5. Felépítése .....................................................................................7.2.6. A versenysemlegességhez való kapcsolata ..................................7.2.7. Alkalmassága a gépi adatfeldolgozásra .......................................

7.3. A költségvetések fajtái .............................................................................7.3.1. Részletesség szerinti költségvetésfajták ......................................7.3.2. Az árképzés módszere szerinti költségvetésfajták .......................7.3.4. Az árképzés pontossága szerinti költségvetések ..........................7.3.5. A készítés célja szerinti költségvetésfajták ..................................

4

7.4. A költségvetés készítéséhez használt tételrendek ....................................7.4.1. A szerkezet – szerkezeti elem részletességû tételrendek .............7.4.2. A komplex szerkezet részletességû tételrendek ...........................

7.5. Az árképzés ..............................................................................................7.5.1. Az átlagosítások problémája az árképzésben ..............................7.5.2. Az árséma, az árösszetevõk tartalma és számítási módja ...........

7.6. A költségvetés készítésének menete ........................................................7.6.1. A költségvetés-kiírás ....................................................................7.6.2. A mennyiségek meghatározása, mennyiségszámítás,

az idomterv ..................................................................................7.6.3. A költségvetés beárazása .............................................................7.6.4. A költségvetés tagolása ................................................................

7.7. A közvetlen költségeken túli költségtényezõk .........................................7.7.1. Az anyagigazgatási költség ..........................................................7.7.2. A pótlékok és felárak ...................................................................7.7.3. A bruttó fedezet (központi, fel nem osztható költségek) .............7.7.4. A tartalékkeret ..............................................................................7.7.5. Az árkockázati fedezet .................................................................7.7.6. A költségtérítések ........................................................................7.7.7. Az ideiglenes melléklétesítmények költségei ..............................

7.8. A költségek összesítése ............................................................................7.8.1. A költségvetés összesítõje ...........................................................7.8.2. A költségvetés fõösszesítõje ........................................................

7.9. A létesítmény számlája ............................................................................7.9.1. Tételes felmérésen alapuló számla ..............................................7.9.2. Átalányáras számla ......................................................................7.9.3. A szerzõdéshez (költségvetéshez) viszonyított eltérések

figyelembevétele a számlában .....................................................7.10. A vállalatba adási formák és a költségvetés ............................................

7.10.1. Versenytárgyalás közbeszerzési eljárás útján ..............................7.10.2. Szabadkezes megegyezés .............................................................

7.11. A költségvetés készítésének számítógépes támogatása ...........................7.11.1. A költségvetés-készítõ programok jellemzõi,

rendszerezése ...............................................................................7.11.2. A költségvetés-készítõ rendszer kiválasztásának

jelentõs szempontjai .....................................................................Irodalom ...................................................................................................Ellenõrzõ kérdések ...................................................................................

8. AZ ÉPÍTÉSI MUNKÁK IDÕTERVEZÉSE .................................................8.1. Bevezetõ ...................................................................................................8.2. Az építésben alkalmazott ütemtervek ......................................................

5

8.2.1. Az építésben alkalmazott ütemtervek fajtái .................................8.2.2. Az idõtervek ábrázolási módjai ...................................................

8.3. Az idõtervezés ..........................................................................................8.3.1. Folyamatok képzése .....................................................................8.3.3. A folyamatok összekapcsolása ....................................................8.3.4. Az idõtervezés ajánlott folyamata ...............................................

8.4. Az építési munkák elõrehaladásának követése ........................................8.4.1. Az elõrehaladás követésére alkalmas ütemtervek

jellemzõi .......................................................................................8.4.2. Az építési munkák készültségének követése ...............................Irodalom ...................................................................................................Ellenõrzõ kérdések ...................................................................................

9. BIZTOSÍTÁSOK AZ ÉPÍTÉSBEN ...............................................................9.1. Általános ismeretek ..................................................................................9.2. Építés- és szerelésbiztosítás .....................................................................Ellenõrzõ kérdés ................................................................................................

6

1. A gazdálkodás általános szabályaiSzerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A mûszaki ellenõri tevékenység iránti igényt az építõipari kivitelezési tevékeny-ségrõl szóló jogszabály írja elõ. A mûszaki ellenõri tevékenység a befektetések je-lentõs részét, a beruházásokat érinti. A beruházás pedig a gazdaság meghatározóeleme, mert hosszú távra készül, a jövõ eszköze a gazdasági folyamatokban, nemutolsósorban jelentõs pénzeszközt köt le. A befektetésekkel, ezen belül a beruhá-zásokkal kapcsolatos döntéseket a nemzetgazdaság alanyai hozzák, és a piacon apiac szereplõi realizálják. A mûszaki ellenõrnek versenyképesnek kell lennie ko-runk globális beruházási piacán, ahol a szorosan vett szakmai ismeretek mellettrendelkeznie kell gazdasági ismeretekkel is.

1.1. A társadalom és a gazdaság általános jellemzõi

1.1.1. A társadalomA civil társadalom olyan elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékekmegosztása kollektív módon történik, és ahol az egyes szervezetek az államtól, acsaládtól vagy a piactól elkülönülnek. A civil társadalom az állam és a piac intéz-ményeinek háttérstruktúráin túl mûködõ társadalom alapjait képezõ önkéntes szo-ciális és polgári szervezetek és intézmények összessége. A társadalmi csoportokönszervezõdésére egyrészt azért van szükség, mert az államhatalom önmagábannem lehet képes arra, hogy minden helyi problémát érzékeljen és orvosoljon. Más-részt szükség van arra, hogy az államhatalmat irányító politikai csoportokkalszemben a társadalom tagjai érdekvédelmi közösségeket hozzanak létre, helyi kö-zösségek (önkormányzatok) és önkéntes állampolgári csoportosulások (alapítvá-nyok, egyesületek, társadalmi mozgalmak, családvédelem, környezetvédelem)formájában. A legismertebb civil szervezetek az egyházak, ha nem állnak államibefolyás alatt, a Zöldek különbözõ formációi, a különbözõ jótékonysági, illetvesegítõ intézmények (pl. a Vöröskereszt), illetve a szakmai érdekvédelmi szerveze-tek (a szakszervezetek) és egyesületek (sportklubok, bélyeggyûjtõk stb.).

1.1.2. A gazdaságA gazdaság összetett fogalom. Legáltalánosabban a gazdaság egy nagyobb orga-nizmus, a társadalom alrendszere, "szerve", amely jól meghatározott funkciót tölt

7

be az emberi társadalom fenntartása, túlélése szempontjából, és több dimenziós te-ret biztosít a gazdasági folyamatoknak, tevékenységnek. Ha valamely nézõpontalapján szûkítjük a fogalmat, például a teret szûkítjük, és földrajzi értelemben ha-tárolunk le egy területet, akkor nemzetgazdaságot, vagy nemzetgazdaságok cso-portját kapjuk.

Gazdasági tevékenységA gazdasági tevékenység fogalma igen sokjelentésû:

• a gazdaság legtágabb értelemben az emberek anyagi jellegû szükségletei ki-elégítésére szolgáló javak és szolgáltatások termelését, elosztását és fogyasz-tását jelöli (szubsztantív - a lényeget szem elõtt tartó, lényeges, lényegi - je-lentése),

• a gazdaság szûkebb értelemben a racionális kalkuláció szabályai szerinti tevé-kenységet jelenti (formális jelentése). Ebben a megközelítésben a gazdaságicselekvés, tevékenység az, amely a racionális kalkuláció eljárását követveösszeveti egymással a szûkösen rendelkezésre álló erõforrásokat azért, hogyrátaláljon e szûkös erõforrások alternatív felhasználási kombinációi közül alegkevésbé költséges vagy a legtöbb hasznot hozó változatra,

• a gazdaság jelentheti az erõforrások, gazdasági tevékenységek transzformálórendszerét.

1. táblázat. A nemzetgazdaság különbözõ metszetei

A nemzetgazdaság összetétele különbözõ keresztmetszetben az alanyai a tulajdon- a gazdasági, az újratermelés az ágazati(szereplõi) viszonyok koordinációs területei osztályaiszerint szerint mechanizmusok szerint szerint

szerintHáztartás Magán- Piaci Termelés Nemzet-

tulajdon gazdasági ágVállalakozás Állami, Bürokratikus Elosztás Ágazat

önkormányzati tulajdon

Állam, Egyéb Egyéb Forgalom Alágazatönkor- (pl. szövet- (pl. családi, mányzat kezeti) önkormányzati)Nonprofit Alapítványi Etikai Fogyasztás Szakágazatszervezet stb.Külföld

8

1.1.3. A nemzetgazdaság alanyai

1.1.3.1. A háztartások

A közgazdaságtan a háztartás fogalmát kettõs értelemben használja.Egyrészt mint

• államháztartást, amely az állami bevételt és az ezzel való gazdálkodást jelen-ti. Az államháztartás az állam természetes velejárója, biztosítja azt az eszköz-rendszert, amelynek segítségével az állam elõteremti a nemzet számára szük-séges külsõ és belsõ eszközöket, és ennek felhasználásával kielégíti a társadal-mi szükségleteket. Ha a nemzetgazdaság alanyaként minõsítjük, az államhoztartozik.

Másrészt mint• magánháztartások a piacon fogyasztási cikket keresnek, és munkát kínálnak.Azon személyek összessége, akik - függetlenül a rokoni kapcsolatoktól - egy jö-

vedelmi, illetve fogyasztói közösséget képeznek, folyamatos életviteli költségeiketrészben vagy egészben közösen viselik. A háztartás fogalma tehát nem azonos acsaláddal, nem annyira jogi, mint inkább gazdasági tartalmú. A fogalomkörbe tar-tozók önálló nemzetgazdasági alanyi csoportot alkotnak.

Itt említhetjük meg mint alanyi csoportot:• a nem piacorientált gazdálkodást folytatókat, amelyek tevékenysége elsõ-

sorban a magánháztartásokra irányul és ez utóbbiak fedezik e szervezetekfenntartási költségeit vagy teljesen, vagy részben. Egyházak, kulturális egye-sületek, társadalmi szervezetek.

A magánháztartásokA magánháztartások célrendszere:

• rendszeres, állandó bevételek, vagy idõszakos bevételek biztosítása,• a szükségletek kielégítése,• a vállalt kötelezettségek teljesítése,• a magánháztartás ütemes fejlõdése,• megtakarítás, tartalékképzés.A magánháztartás szervezete tartalmazza:• a magánháztartás feladatait,• a magánháztartást irányító belsõ hatásokat,• a mûködését biztosító tervezést és• a megvalósítás szervezését.A magánháztartások feladatai a következõ fõ csoportokba sorolhatók:• szocializáció, szociális gondoskodás,• jövedelemfelhasználási funkció,• Idõbeosztás, az idõvel való gazdálkodás.

9

Szocializáció, szociális gondoskodás:Minden személy valamely magánháztartásnak a tagja. A leggyakoribb magán-

háztartási forma a családos magánháztartás, amelynek alapvetõ, legõsibb feladataa tagok egymásról való gondoskodása, az utódok felnevelése, az idõsek segítése.A szociális gondoskodás másik nagy területe az idõsek, betegek, rászoruló család-tagok segítése.

Jövedelemfelhasználási funkció:A jövedelemfelhasználás a magánháztartások szükségleteinek (alapvetõ lét-

fenntartási és az e fölötti) kielégítése érdekében a rendelkezésre álló anyagi lehe-tõségekkel való racionális gazdálkodást jelenti.

Idõbeosztás, az idõvel való gazdálkodás:Az elsõ két funkció maradéktalan ellátásának alapvetõ feltétele a munkában el-

töltött idõ és a szabadidõ arányának meghatározása. A szabadidõvel való ésszerûgazdálkodás a munkaerõ újratermelése - pihenés, sportolás, szórakozás, üdülés,kulturális kikapcsolódás, társasági együttlét, tanulás stb. - és a gyermeknevelési,gondoskodási feladat ellátása érdekében elengedhetetlen feladat.

1.1.3.2. A vállalkozások

A vállalkozások olyan gazdasági egységek, amelyek saját nevükben, saját felelõs-ségükre üzletszerû tevékenységet folytatnak, terméket, szolgáltatást állítanak elõ, apiaci szereplõktõl tevékenységükben, tulajdonukban elkülönülten, jogilag önállóana piacon a piaci szereplõkkel kapcsolatban vannak. A vállalkozások befektetések,ezért nyereség elérésére törekednek és ennek érdekében kockázatot vállalnak.

A vállalkozások külsõ és belsõ környezeti elemeiAz üzleti vállalkozások ma, a globális piacon, kell megmérettetni magukat igen

nagy kockázatok mellett. Fenn maradásukat az alkalmazkodó képességük határoz-za meg.

A vállalkozás környezeti elemei lehetnek:A belsõ környezetben találhatók a rendelkezésre álló a termelési tényezõk, erõ-

források.

10

A termelési tényezõkfõ csoportjai rövid jellemzésük egyenkéntTermészet (föld) – A gazdaság és az egész emberi lét általános alapja

– A föld termõképességével, kincseivel és légkörével együtt– A termelés színhelye– Eredeti, elsõdleges és legáltalánosabb termelési tényezõ

Munka – A munkaerõ kifejtése, mûködésének eredménye– Ez hozza mozgásba a termelési tényezõk reálalakjait– Szellemi és fizikai formája, s ezen belül számtalan

változata van– A munkamegosztás rendszerében létezik– Ez is eredeti, elsõdleges termelési tényezõ, miként a föld

Tõke – Reáljavak (termelõeszközök: gép, épület, nyersanyagstb.) és a pénz, értékpapír, követelés formájában létezik

– Mûködése során összefonódik és a többi tényezõvel reálés érték alakjában egyaránt

– Saját jövedelem hozamából és más tényezõk jövedelmé-nek felhalmozásra szánt része is tõkévé válik

– Másodlagos, termelt tényezõVállalkozó – Sajátos helyzetû termelési tényezõ, a modern(menedzseri társadalomban se a munka, se a tõketényezõbe nemértelemben) olvasztható be, de mind a két tényezõ bizonyos vonásait

egyesíti magában– Szerepe az összes többi tényezõ egységbe szervezése,

optimális mûködése elõmozdítása– Mai fogalmaik szerint talán legjobban akkor közelítjük

meg, ha a vállalkozói tevékenységet a humán tõke egyikelemeként, a közönséges munkától különbözõ különle-ges munkateljesítményként, sajátos szakmaként is értel-mezzük

Információ – A modern kor szintén sajátos tényezõje– Minden tényezõ hatékony mûködésének önálló segítõje

Tudás – A tudás a megismerés, a tanulás, illetve a tapasztalás fo-lyamatának a végeredménye. Tárgya a való világ és ben-ne az ember. Alanya az emberi szubjektum, amely leké-pezõ apparátusával leképezi a való világot. Megfogal-mazása az elmélet, az elméletek egy tárgyra vonatkozta-tott rendszerének

A vállalkozások befektetések, a befektetések sajátossága a jövõbeni hozamokelérése. A hozamok elérésének feltételrendszerét a termelési tényezõk kombináci-ói adják. Ha a kombinációk rendszere folyamatosan értékteremtõ, akkor beszélhe-

11

tünk a tevékenység gazdaságosságágáról. A külsõ környezetben a gazdasági (tar-talma ökonómiai), természeti (tartalma ökológiai), és a társadalmi-szociális kör-nyezet szereplõit találjuk, miközben megjelennek a termelési tényezõk választásilehetõségei is. A termelési tényezõk kiválasztásának feltételrendszerét a vállalko-zás célrendszere határozza meg, amit a kialakítandó vállalkozási kultúra, szabá-lyok, a vállalkozás által tudatosan felvállalt értékrendje és a magatartásformája ha-tároz meg. A vállalkozás célrendszere sokféle, amelyet a tulajdonosok az alapítás-kor fogalmaznak meg. A célokat a terjedelem (idõ, terület, a funkció, amire kiter-jed) megkülönbözteti.

A legfontosabb kérdések, melyekre a vállalkozásoknak választ kell adniuk:• Mit termeljenek? Mit igényel a piac? Milyen mennyiségben? Mikor igényli?

Hol igényli? Az igényt kiváltó ok tartalma? Milyen használatiérték-tartalom-mal? Milyen árakon?

• Kinek termeljenek? Annak, aki a termékért a legnagyobb árat a leghosszabbidõtávon hajlandó megfizetni.

• Hogyan termeljenek? A rendelkezésre álló termelési tényezõk optimális kom-binációjú felhasználásával elégítsék ki a piaci igényeket, miközben a vállalko-zással szemben a tulajdonosok által elvárt hozamszintet is teljesíti.

A vállalkozások kockázatviselõi, érintettjei: mindazok a természetes vagy jogiszemélyek, akik kapcsolatba kerülve a vállalkozással a vállalkozás mûködését be-folyásolhatják vagy érdekeltek annak eredményességében:

• belsõ érintettek: (tulajdonos, alkalmazott vagy egyéb jogviszonyban kapcso-lódik),

• külsõ érintettek: (vevõ, szállító, versenytárs, állami intézmények, helyi közös-ségek, önkéntes állampolgári csoportosulások, természeti környezet).

A vállalkozások csoportosítása: a vállalkozások széles körû szükségletet elégí-tenek ki, funkciójuk szerint csoportosíthatók, pl. az alábbi fõ csoportok szerint:

Tevékenységi körük alapján lehetnek:• primer szektorba tartoznak a termelõipari és mezõgazdasági vállalkozások,

melyek a természet kincseinek forrásaival állnak közvetlen kapcsolatban,• szekunder szektorba tartoznak azok a vállalkozások, amelyek a primer tevé-

kenységek által elõállított javakat dolgozzák fel,• tercier szektor a szolgáltató vállalkozások, melyek a termelt termékek cseréjét

segítik, és szolgáltatásokat bonyolítanak. Méretük alapján beszélünk:• kis-, közepes és nagyvállalkozásról. Az ismérvek tartalmát a besorolás célja

dönti el.A vállalkozások jogi formák szerinti csoportosítása:Az állam a jogbiztonság érdekében a vállalkozások alapításánál lehetõvé teszi

a jogszabályokban meghatározott szervezeti forma választását számukra. Ennekkövetkeztében a befektetõ vállalkozók a tevékenységüknek, tõkeszükségletük-nek, a piaci viszonyoknak és üzleti érdekeiknek legmegfelelõbb szervezeti formát

12

választhatják ki. A törvény lehetõséget ad arra is, hogy a vállalkozások megszû-nés nélkül átalakuljanak egyik formából egy másikba az érvényes elõírások be-tartása mellett.

1.1.3.3. Az állam

Az állam akkor keletkezik, ha az egyén már nem önellátó, hanem sok mindenreszüksége van. Az állam a civil társadalom egyik alkotóeleme, környezeti eleme ésszereplõje is egyben. Az állam szabályozó- és gazdaságszervezõ funkcióját ellátvamûködési keretet és feltételeket biztosít az anyagi javak termeléséhez a vállalkozá-soknak, ugyanakkor gondoskodik a társadalmi és a közszolgáltatási feladatok ellá-tásáról is, miközben a köztulajdonosi és érdekegyeztetõ funkcióit is ellátja.

Közfeladatok: olyan feladatok a társadalomban, amelyeket a közösségnekegyüttesen kell megoldania, annak biztosítása nem várható el az egyéntõl.

Közfeladatok a modern társadalomban: • hagyományos közfeladatok (pl. honvédelem),• természetvédelem, környezetvédelem,• közoktatás, egészségügyi alapellátás,• nemzetközi kötelezettségvállalásból adódó kötelezettségek,• egyéb, állam által felvállalt gazdasági feladatok.Államháztartás: olyan szervezõ gazdálkodási tevékenység, amellyel az állam a

társadalmi szükségletek kielégítéséhez biztosítja a pénzforrásokat, azok elosztását,felhasználását.

Folyó gazdálkodás: költségvetési gazdálkodás, amelynek során az állam, ill. ál-lami szervek egy meghatározott idõszakra megtervezett és jóváhagyott kiadások ésbevételek figyelembevételével gazdálkodnak.

Vagyoni gazdálkodás: az államháztartás az állami vagyon megõrzésére, gyara-pítására, hasznosítására vonatkozó szabályozás.

A modern állam feladatai több csoportba sorolhatók:• Tradicionális vagy stabilizációs feladat a gazdaság mûködõképességének biz-

tosítása, ennek intézményi és jogi feltételeinek megteremtése, mûködtetése, atulajdon védelme (rendõrség, hadsereg), a gazdasági ellenõrzés, de feladata le-het például az inflációs folyamatokba való beavatkozás. Részletezve idetarto-zónak tekinthetõk például a következõ feladatok, de mint a késõbbiekben lát-ható lesz, megjelenhetnek önálló feladatcsoport-képzõként is– önfenntartás, önmagában haszonnal nem jár, csak a mûködés kereteit képezi,– szabályozás, korlátok állítása,– allokáció, közjavak, közszolgáltatások biztosítása, elosztása,– redisztribució, az igazságosság és a méltányosság biztosítása,– stabilizáció, válságkezelés (munkanélküliség, infláció, árfolyam).

• Elosztási, szociális feladat a stabilizációs és elosztási funkció finanszírozá-si alapjának megteremtése, a költségvetés bevételi oldalának biztosítása,

13

döntés a kiadásokról. állami-önkormányzati szociális ellátórendszer mû-ködtetése, állami-önkormányzati egészségügyi ellátórendszer mûködtetése,az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosítási rendszer fenntartása, az ál-lami oktatás mûködtetése, az állami gyermekvédelem fenntartása, a mun-kanélküliség kezelése. Szociális megfontolások alapján támogatások, segé-lyek stb.

• Allokációs feladat mindaz, amivel a magánszféra az adott idõszakban nemfoglalkozik, de a mûködõképesség fenntartásához szükséges. A közjavakhozvaló hozzáférés biztosítása. Externáliák kezelése, ilyen például a környezetvé-delem a szankcióival együtt. Összegezve, csak ott avatkozhat be, ahol nemokoz kárt, illetve kár keletkezne, ha nem avatkozna be.

• Gazdasági és pénzügyi feladat a fiskálispolitika gyakorlása, amelynek célja azállami kiadások és bevételek nagyságának és összetételének alakítása, a mak-rogazdasági politikának azon eszköze, amely a gazdaság szereplõinek maga-tartására, gazdasági aktivitására a kormányzati kiadások és az adózás irányítá-sán keresztül kíván hatni a célok elérése érdekében. Feladata a monetáris po-litika, a makrogazdasági politikának azon eszköze, amely a gazdaság szerep-lõinek magatartására, gazdasági aktivitására pénzkínálat és a kamatláb szabá-lyozásán keresztül kíván hatni a célok elérése érdekében. Feladata az állam-háztartás és az alrendszereinek mûködtetése

Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, ahelyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszí-rozó gazdálkodásának rendszere.

Az államháztartási rendszer felépítése:Központi szint

központi társadalombiztosítási elkülönítettkormányzati alrendszer állami pénzalapokalrendszer alrendszere

Helyi szinthelyi önkormányzatok alrendszere

Központi kormányzati alrendszer központi kormányzati alrendszert a központiköltségvetés alkotja, amely a közbevételeket és a közkiadásokat tartalmaz. Közbe-vételnek minõsül minden pénzeszköz, amely az államháztartás bármelyik alrend-szerének bevételi oldalán jelenik meg. Alkotmányos alapját, a közteherviselés al-kotmányos alapelvét az Alkotmány 70/I. §-a fogalmazza meg.

A közhatalmi bevételek három nagy alcsoportját különböztethetjük meg: • adó jellegû (adók, illetékek, vámok), • díj jellegû (befizetés fejében ellenszolgáltatás van, eljárási illetékek, szolgál-

tatási díjak, termékdíjak, intézmények térítési díjai), • szankció jellegû bevételek (bírságok).

14

Közkiadásnak minõsül és a központi költségvetésben kiadást kell elõirányoznia központi költségvetési szervek feladataira, nemzetközi szerzõdéses kötelezettsé-gek teljesítésére, államháztartás más alrendszerei részére, jogi személy, természe-tes személy részére lehet.

A közkiadások fõ kategóriái: • közhatalmi-közigazgatási kiadások, közszolgáltatási kiadások) egyetemek,

egészségügyi országos intézetek stb.),• különféle támogatások (agrár, nonprofit, lakástámogatás, fogyasztói árkiegé-

szítés), transzferek.Az államháztartási rendszer társadalombiztosítási alrendszere, a társadalom-

biztosítás a társadalom közös kockázatvállalásán alapuló, a biztosítás és a szolida-ritás elveinek alapján mûködõ kötelezõ biztosítási rendszere. Kockázatközösségethoz létre. A társadalombiztosítás két biztosítási ága: Nyugdíjbiztosítási Alap,Egészségbiztosítási Alap.

Az elkülönített állami pénzalapok az állam egyes feladatait részben az állam-háztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely mûködésének jelle-ge az államháztartáson belül elkülönített szabályozást tesz szükségessé. Létreho-zásának feltétele, hogy az alap célja szerinti meghatározott feladatok finanszírozá-sához részben államháztartáson kívülrõl származó források legyenek közvetlenülhozzárendelhetõk. Felügyeletét valamelyik fejezet vezetõje látja el. Vállalkozásicélra a forrás nem használható.

Az állam funkciói egy újabb megközelítésben:

15

Forrás: World Development Report 1997. p. 27.

A piaci kudarcok kezelése Az egyenlõség erõsítéseAlap- tiszta piaci javak biztosítása: szegénység elleni küzdelem

funkciók nemzetvédelem, biztonság, szegénység elleni programok,törvénykezés és társadalmi rendszer, járványok megakadályozása

tulajdonviszonyok,makrogazdasági menedzsment,

egészségügyKözvetítõ- externáliák monopóliumok hiányos információk társadalmifunkciók kezelése: szabályozása: kezelése: gondoskodás:

alapoktatás, közmûvek szabályozása, biztosítás államikörnyezet- trösztellenes (egészség, nyugdíj), nyugdíj-védelem politika pénzügyi szabályozás, rendszer,

fogyasztóvédelem család-támogatások,

munkanélküliekellátása

Cselekvõ- magántevékenységek koordinálása: újraelosztás:funkciók piaci folyamatok segítése, erõforrások

civil kezdeményezések újraelosztása

1.1.3.4. Az önkormányzatokA helyi önkormányzatoknak jelentõs szerepe van a közfeladatok ellátásában. Ahelyi önkormányzatok gazdasági önállóságának alkotmányos alapjait a MagyarKöztársaság Alkotmánya fektette le. Öt figyelemreméltó kitételt tartalmaz: helyiönkormányzati tulajdon, gazdálkodási önállóság, saját bevétel és állami támoga-tás, helyi adóztatási jog, vállalkozás szabadságának elismerése. A helyi önkor-mányzatok a hatáskörükbe tartozó, illetékességi területükön konkrétan biztosítjáka mûködés feltételeit.

A helyi önkormányzatok a hatáskörükbe tartozó, illetékességi területükön ellátnak:• közfeladatokat,• államháztartáshoz tartozó, helyi szintre lebontott feladatokat (a helyi önkor-

mányzatok az államháztartás egyik legnagyobb beruházói),• folyó gazdálkodást,• vagyoni gazdálkodást, ami az önkormányzati vagyon megõrzésére, gyarapítá-

sára, hasznosítására vonatkozik (az önkormányzati vagyon két fõ csoportja atörzsvagyon és az egyéb vagyon).

A helyi önkormányzatok bevételei: saját bevételek, átengedett központi adók,állami támogatás, egyéb bevételek.

Saját bevételek: helyi adók, nyereség, osztalék, kamat, bérleti díj, átvett pénz-eszközök, környezetvédelmi és mûemléki bírság, vadászati jog haszonbérbe adá-sa, egyéb bevételek.

Átengedett központi adók: a személyi jövedelemadó valamennyi%-a, gépjár-mûadó, illetékek valamennyi%-a, termõföld bérbe adásából származó személyi jö-vedelemadó.

Állami támogatások: jellemzõi - normativitás, feladatarányosság, szolidaritás,területi kiegyenlítés, társulásos feladatmegoldás ösztönzése.

Címzett támogatás: beruházások, rekonstrukciók megvalósítása (egy-egy alka-lommal dönt).

Céltámogatás: legalább X milliárd forintot beruházási összköltségû önkor-mányzati beruházásokhoz igényelhetõ, a vízgazdálkodás, oktatás, egészségügyi ésszociális ellátás keretein belül.

Központosított elõirányzatok: településüzemeltetési feladatok, esélykiegyenlí-tést szolgáló feladatok, szociális és gyermekvédelmi alap- és szakellátások, intéz-ményi ellátások, önkormányzati közoktatási feladatok, közmûvelõdési és közgyûj-teményi feladatok.

A normatív hozzájárulások a címzett és céltámogatások feltételrendszerét azéves költségvetési törvény, másrészt külön jogszabályok határozzák meg, a pon-tos% és az értékek ott tekinthetõk meg.

Az önkormányzati költségvetés tartalma: költségvetési szervek bevételei forrá-sonként, mûködési, fenntartási elõirányzatok, felújítási elõirányzatok, felhalmo-zási kiadások, általános és céltartalék, éves létszámkeret költségvetési szerven-ként, többéves kihatással járó feladatok, mûködési és felhalmozási célú bevételi

16

és kiadási elõirányzatok mérlegszerû bemutatása, helyi kisebbségi önkormány-zatok költségvetése, elõirányzat felhasználásról szóló ütemterv, elkülönített EU-s támogatások.

1.1.3.5. A nonprofit szervezetek

Sajátos nemzetgazdasági alanyi kör. A nonprofit vállalkozások gazdálkodása nemazt jelenti, hogy tevékenységük során nem képzõdhet profit, hanem azt, hogy aprofit nem kerül felosztásra. Ez a „maradvány” a fejlesztések forrása. A végzettmunkáért gyakran nem fizetnek munkabért. Általában sajátos adózási és gazdál-kodási szabályok érvényesek rájuk.

A nonprofit szervezetek fõbb jellemzõi:• intézményi formáció,• a kormányzattól, államtól függetlenül mûködnek,• profitszétosztás tilalma,• önkormányzati mûködés,• önkéntesség,• öntevékenység,• nem profitcélok vezérlik,• formális szervezetek.Formái:• civil szervezetek, alapítványok,• politikai pártok, egyházak,• kulturális és sport szervezetek, intézmények, projektek,• karitatív szervezetek,• közigazgatási szervezetek, egyes közüzemek.Tevékenysége:• a közjó szolgálata politikai indíttatás nélkül,• döntõen szolgáltatásokat végeznek,• sokféle céllal mûködnek: környezetvédelem, oktatás, kultúra, egészségvéde-

lem, gyógyítás, megelõzés, sport, szociális segítségnyújtás stb.

1.1.3.6. Külföld

Mint nemzetgazdasági alanyok, külföldinek minõsülnek mindazon személyek,akiknek, amelyeknek nincs állandó lakhelye vagy székhelye az adott országban,valamint azon vállalkozások, amelyek nem integrálódtak az adott nemzetgazdaságbelsõ gazdasági folyamataiba.

17

1.2. A piacA piac valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciá-lis vevõibõl és eladóiból tevõdik össze, akit csere céljából kerülnek egymássalkapcsolatba . A csere az eladó és a vevõ önkéntes szerzõdéskötésével, meghatáro-zott feltételrendszer szerint megy végbe. Nagyon fontos az adott piac tulajdonsá-gainak meghatározása, leírása. A piac kiterjedése ma már globális.

1.2.1. A piac legfõbb elemei

1.2.1.1. A kereslet

A piac megmutatja az adott jószág kínálatát, keresletét.A kereslet fogalmán a közgazdaságtan egy vagy több jószág azon mennyiségét ér-ti, amit az általunk definiált személy vagy személyek csoportja adott ár (árak) mel-lett az adott jószágból (javakból) megvásárolni képes és hajlandó. Egyáltalán nembiztos azonban, hogy a kereslet megegyezik azzal a mennyiséggel, amely végül apiacon gazdára lel. A kereslet típusai a következõk.

• Egyéni kereslet: Ha egyetlen személy egy jószágra vonatkozó keresletét vesz-szük szemügyre, akkor egyéni keresletrõl beszélünk. Ha ábrázolni akarjuk, azegyéni kereslet jelölésére általában a kis d betût alkalmazzuk (az angoldemand: kereslet szóból).

• Piaci kereslet: A piaci kereslet egy jószág piacán fellelhetõ potenciális vevõkösszes kereslete. Tulajdonképpen nem más, mint az egyéni keresletek össze-ge. Ha ábrázolni akarjuk, leggyakrabban a nagy D betû használjuk.

• Aggregált kereslet: Az aggregált kereslet egy gazdaság valamennyi szereplõ-jének minden elérhetõ jószágra vonatkozó összes kereslete. Mivel több jó-szágra vonatkozik, ezért az ár helyett itt átlagár vagy árszínvonal, a keresettmennyiség helyett pedig a keresett javak pénzben kifejezett összértéke szere-pel. A makroökonómia legfontosabb fogalmai közé tartozik, jele általában AD(az angol aggregate demand szavakból).

A keresleti függvény:

18

P1, P2 az árakat, D(P1), D(P2) az egyes árakhoz tartozó keresletet jelöli

A keresleti függvény adott termék fizetõképes keresletének mennyiségeit fejeziki a termék árának függvényében. A keresleti függvény minden piaci szereplõ szá-mára adottság, amit igyekszik megismerni, de nem képes befolyásolni. A keresle-ti függvény nem a ténylegesen megtörtént vásárlásokat képviseli, hanem mind-azon árak és keresett mennyiségek összességét, amelyek egy áru piacán elvilegmegvalósulhatnak.

1.2.1.2. A kínálat

A közgazdaságtan a kínálat alatt, a kínálat egy vagy több jószág azon mennyisé-gét érti, amivel a definiált személy, vállalkozás, vagy személyek/vállalakozásokcsoportja rendelkezik, és azt adott ár mellett eladni is hajlandó. A kínálat típusai akövetkezõk.

• Egyéni/vállalkozás kínálat: Ez egyetlen személy vagy vállalkozás egy jószág-ból vett kínálatát jelenti. Ha ábrázolni akarjuk, személyre vontkozóan gyakrans, míg vállalkozásnál S vagy Si (vagyis az i-edik vállalkozás kínálata) használ-juk.

• Piaci kínálat: A piaci kínálat valamely jószág piacán jelen lévõ összes vállal-kozás és személy kínálata az adott jószágból. Az egyéni, illetve vállalkozásikínálatok egyszerû összegeként határozhatók meg. Ha ábrázolni akarjuk, jelö-lésére általában a nagy S betût használjuk.

• Aggregált kínálat: Aggregált kínálaton (jele AS) a gazdaság összes szereplõ-jének minden jószágból vett kínálatát értjük. Az aggregált kínálat esetében,mivel az több jószág kínálatát jelenti, az ár helyett az átlagárat vagy az árszín-vonalat, a kínált mennyiség helyett pedig a kínált javak összértékét vesszük fi-gyelembe.

A kínálati függvény:

A kínálati függvény azt fejezi ki, milyen mennyiséget kínálnak az eladók kü-lönbözõ árak mellett.

19

P1, P2 az árakat, S(P1), S(P2) az egyes árakhoz tartozókínálatot jelöli

A keresleti, és a kínálati függvény együtt ábrázolásával kapjuk a Marshall-ke-resztet:

A piaci keresleti görbe az egyéni görbék egyszerû összegeként adódik. Marshallalkotta meg a máig Marshall-keresztnek nevezett alakzatot, amelynek lényege,hogy a piacon az egyensúlyi ár és mennyiség a negatív meredekségû keresleti és a– rövid távon – pozitív meredekségû kínálati görbe metszéspontjában határozódikmeg. A termelési tényezõk kereslete az általuk elõállított javak keresletébõl szár-maztatható.

1.2.1.3. A szükséglet

A szükséglet belsõ késztetés, hiányérzet, amelynek alapja a mindenkori tudásszint,a kereslet mozgatórugója, miközben a szükséglet önmaga megszüntetésére törek-szik. Az alapvetõ fiziológiai szükségleteken túl (élelem, víz, levegõ, alvás) vannaka pszichológiai szükségletek is, amelyek az emberek kényelmét szolgálják. Aszükségleteket nem a piac hozza létre, azok az embertõl, a társadalomtól elválaszt-hatatlanok, és sajátos hiearchiát alkotnak.

1.2.1.4. Az igény

Az igény a megfogalmazott, konkréttá vált szükséglet, amely vásárlóerõvel alátá-masztva jelenti a keresletet. Az igény tárgyiasult formában jelentkezõ szükséglet,konkrét termékre vagy szolgáltatásra irányul. Az igények a szükségletek sajátoskielégítésére irányuló vágyat jelentik. Az igény egyrészt a társadalmi, gazdasági éskulturális környezet által, másrészt az egén által meghatározott. a szükségletek vi-szonylag változatlanok, az igények viszont állandóan változnak. Formálják õket akülönbözõ társadalmi hatások: iskola, egyház, tv, rádió, újságok, család, barátok,környezet stb.

20

1.2.1.5. A vásárlóerõA vásárlóerõ az a pénzösszeg, amely a fogyasztók, pontosabban a vásárlók rendel-kezésére áll. Miután az emberek a kötelezõ befizetéseiket teljesítették (lakbér, re-zsi, adó, utazási költség stb.), jövedelmük fennmaradó részét szabadon elkölthetikjavak és szolgáltatások megszerzésére. Ezt az összeget diszkrecionális jövedelem-hányadnak nevezzük. A marketing ezért a szabadon elkölthetõ jövedelemhánya-dért harcol. A sikeres cég törzsvevõket nyer meg. Az õ jövedelmeikkel számolhat,ily módon a versenytársaktól elveszi a nagyon fontos profitot.

1.2.1.6. Az ár

Az ár az áru pénzben kifejezett csereértéke, azaz egy nagyságrend, amelyért azáruk gazdát cserélnek. Tényleges nagysága a kereslettõl és a kínálattól függ.

Az ár funkciói:• egyszerû elszámolóeszköz, és mint ilyen, alkalmas a termékek, az anyagok, az

eszközök, vagyontárgyak stb. nyilvántartására,• méri a termékeket és a teljesítményeket; e minõségben szerepet játszik annak

meghatározásában, hogy mibõl, mennyit termeljenek,• informálja a termelõket és a fogyasztókat, akik egyéni érdekük kielégítésére a

piac igényeinek megfelelõen kénytelenek cselekedni. Az árakon keresztül meg-mutatkozik és rangsorolódik a fogyasztók kereslete; az árakon keresztül a ter-melõk ráfordításai, költségei is szabályozzák a kínálatot, mégpedig automatiku-san anélkül, hogy bárkinek bárkit is kényszerítenie kellene egy ár, egy termékelfogadására (az árrendszer ún. termelés- és fogyasztásallokáló funkciója),

• meghatározza a piaci szereplõk jövedelmeit. Az árakon keresztül egyszerûenés személytelenül határozódik meg, hogy a társadalom egy-egy tagja mit akarés mit képes megvásárolni.

1.2.1.7. A jövedelem

A jövedelem típusai a következõk:• nomináljövedelem: egy pénzösszeg,• reáljövedelem: az a termékmennyiség, amit adott nomináljövedelembõl meg-

vásárolhatunk.

1.2.1.8. A részpiacok

Részpiacok a következõk:• árupiac, • tõkepiac, • pénzpiac, • munkaerõpiac.

21

1.2.2. A piac alapfunkcióiA piac alapfunkciói:• a termékek termeléstõl fogyasztásba való eljuttatása,• információs rendszerként mûködik, pl.– a fogyasztó igényeinek visszacsatolása a termeléshez,– orientálja valamilyen irányban a termelõket és fogyasztókat,• szabályzófunkció,• jövedelemelosztó funkció.

1.2.2.1. A piac felosztása különbözõ jellemzõk alapján

A termékjelleg alapján:• termelõeszközök piaca,• fogyasztási eszközök piaca, szolgáltatások piaca,• munkaerõpiac, amely az egyes foglalkozási ágak szerint további részpiacokra

bontható.• pénzpiac,• értékpapírpiac,• tõkepiac,• információs piac stb.

Vevõtípusok alapján:• fogyasztói piac,• viszonteladói piac,• ipari felhasználók piaca,• állami bevásárlások, közbeszerzések piaca.

A piacon jelenlévõ kínálati szereplõk száma szerint:• Klasszikus piac (tökéletes verseny): sok eladó és sok vevõ van jelen, hasonló

termékekkel, árakkal. Egyikük sem domináns. A piaci be- és kilépés gyors éskönnyû. Nincs korlát, a piaci ár a domináns. A piaci ár a kereslet-kínálat függ-vényében alakul ki, akár napi jelleggel.

• Monopólium: egy jelentõs szereplõ van a piacon vagy az eladás, vagy a keres-let oldaláról uralva az adott területet, diktálva a feltételeket. A többi résztvevõkiszolgáltatott helyzetben van. Ez a helyzet igazán a monopolhelyzetben lévõvállalkozásnak sem jó, mert részben az állam korlátozza a tevékenységét,idõnként súlyos büntetéseket kiszabva (l. Microsoft), részben elkényelmese-dik és nem készül fel a megmérettetésre. Ezért egy új, dinamikus, erõs ver-senytárs esetén elég hamar vesztessé válhat. Ez a helyzet nem jó a vevõkneksem, hiszen itt nem a vevõ a király, nem veszik figyelembe az igényeit, szá-mára is diktálják a feltételeket.

• Duopólium: két jelentõs, erõs piaci tényezõ van jelen kínálati oldalról, a ket-tõjük harca biztosítja a versenyt (l. Coca és Pepsi Cola).

• Oligopólium: néhány szereplõs, zárt piac, kiegyensúlyozott lépések jellem-

22

zik, minden szereplõ részérõl a minõségre törekedve, ilyen pl. a minõségiautópiac.

• Monopolisztikus piac: a piacon néhány nagy, domináns cég van jelen kínálatioldalról, ezek mellett azonban nagyon sok dinamikus, kreatív kisebb cég is he-lyet foglal, és alakítja a piac összképét (jellemzõ a mai hazai divat- és ruháza-ti piacra, valamint a világpiac kozmetikai cégeire).

A kereslet és a kínálat nagyságrendje alapján:• Eladók piaca: amennyiben a kereslet meghaladja a kínálatot, áruhiány van.

Ilyenkor több a vevõ, mint az eladó, több az igény, mint a kielégítésére rendel-kezésre álló javak mennyisége (jellemzõi: áruhiány, magas árak, az eladó dik-tál, a vevõ kiszolgáltatott, a minõség háttérbe kerül, nem ritka a csúszópénz,az etikátlan árukapcsolás).

• Vevõk piaca: Ha a kínálat meghaladja a keresletet, folyik a harc a vásárlókpénzéért. Ilyenkor elõtérbe kerül a minõség, a szolgáltatás. A minõségi szín-vonal a marketing fennmaradásának feltétele. Ezen a piacon a vevõ az úr, a ve-võ szabadon tud dönteni, választási lehetõsége van.

A döntéshozók szempontjai alapján:• Fogyasztói piac: amelynek lényege, hogy végsõ felhasználói a piac, szereplõi,

egyének, háztartások, családok.• Felhasználói (termelõi) piac: jellemzõje, hogy vállalkozások, gazdálkodó

szervezetek alkotják. Ezek általában nyersanyagokat, gépeket, berendezése-ket, valamint félkész termékeket vásárolnak annak érdekében, hogy új termé-keket hozzanak létre, vagy szolgáltatásokat tudjanak nyújtani (számuk kisebb,mint a fogyasztói piac szereplõinek száma, vásárlásaik nagyságrendje azon-ban jelentõsebb).

• Viszonteladói (közvetítõi) piac: ahol a termékek elõállítása és felhasználásatérben és idõben, ütemben jelentõsen eltér egymástól, ezt a különbséget áthi-dalja a viszonteladói gárda. Tulajdonképpen a termelést és a felhasználást kö-ti össze sokszintû kereskedelmi, szolgáltatói tevékenységével, amelynek álta-lában sok szereplõje, közremûködõje van (beszerzés, szállítás, szállítmányo-zás, raktározás, készletezés stb.).

• Állami piac: amit nevezhetünk kormányzati piacnak is. Nagy megrendelõkéntvan jelen, nagy tömegû beruházásokat, bevásárlásokat indukálva (kórházak,honvédség, rendõrség stb.).

• Releváns piac: azon részpiacok összessége, amelyek egy adott vállalkozásigény kielégítési törekvései szempontjából reálisan szóba jöhetnek.

Nagyon fontos a piac helyes behatárolása térben és idõben, és a piac határainakkijelölése. Egy a piachoz tartozónak tekinthetjük az egymást helyettesítõ terméke-ket, azok eladóit és vevõit.

Helyettesíthetõség a piacon: hasonló minõséget, árat és technológiai megoldástfeltételez. Az igénykielégítés konkrét területeit a hosszú távú jövedelmezõségi vi-szonyok határozzák meg a kockázattal együtt elemezve.

23

1.2.3. Belépés a piacraA piacon való szerepléshez be kell lépni a piacra. A piacra való belépés nemcsak abelépni szándékozó, de az ott lévõ szereplõk ügye is. Egyrészt meg kell felelni bizo-nyos követelményeknek, másrészt a belépés a bent lévõk érdekeit is sértheti. Az ös-szes érintett szempontjait, reagálásait mérlegelni kell. Egy új piacra való belépés stra-tégiai jellegû döntést igényel. A belépés elõtti korlátok erõs védõbástyákat jelentenek.A versenytársak távoltartása mindig kényelmesebb piaci pozíciót eredményezhet.

A piacra való belépés leggyakoribb korlátai: Állami szabályozás: segíthetik vagy korlátozhatják, esetleg meg is akadályoz-

hatják a belépést:• jogi szabályozás,• egészségügyi elõírások (pl. EU állategészségügy),• technológiai követelmények,• beszerzési értékesítési csatornához való hozzáférés korlátozása,• szabadalmaztatási eljárások, új ismeretek elterjesztésének akadályozása• preferált piaci szereplõk (kedvezményes hitelhez juttatást, megrendeléshez juttatás),• vámok, kedvezmények adása és megvonása.A piacon lévõk által teremtett feltételrendszer mint a piacra belépésre ható tényezõk:• Vállalkozásméret: a vállalkozásnak mint jogilag körülhatárolt egységnek fõ-

ként gazdasági fogalmakkal (pl. tõkeérték, létszám) kifejezett nagysága.• Üzemméret: a vállalkozás mûszakilag körülhatárolt termelõegységeinek fõ-

ként technikai fogalmakkal (pl. kapacitás) kifejezett nagysága.• A méret növekedésével a fajlagos költségek csökkennek. Bizonyos szint alatt

nem kifizetõdõ a termelés. Így a legkisebb gazdaságos üzem, amely a piaconvan, igen fontos információ lehet. Ismerni kell a piacra való belépéshez szük-séges termékmennyiséget. Fontos a minimális piaci részesedés meghatározá-sa. Ha ez utóbbi a piaci mérethez képest kicsi, akkor a belépés nem nyugtala-nítja a piac szereplõit. Ha a hatékony belépés magas piaci részarány megszer-zését célozza, akkor a fogadtatás nem megy zökkenõmentesen.

• Piaci részesedés: a vállalkozás értékesítésének az adott piac összes eladásáhozviszonyított aránya. Annak mértéke a versenytársak szemében a döntõ kérdés.

• Ha a piacon vannak, akik márkanevükkel és egyéb szolgáltatásaikkal megsze-rezték maguknak a fogyasztók hûségét. Az új eladónak meg kell ismertetnitermékét, és el is kell fogadtatnia azt. Különösen figyelemre méltó az olyantermék, amelynél fogyasztói hûség alakulhat ki.

• Ha, tõkeelõlegezésre van szükség, amíg a bevételekbõl meg nem térül a beru-házás. Induló eszközállomány, készletek, és a kezdeti nehézségekbõl, üzlet be-indításából származó veszteségek is belépésre ható tényezõk.

• A tõkekorlát nagysága gazdasági áganként változik. Például a hajógyártás, atengeralattjáró-gyártás tõkeigényes, szemben a kereskedelmi vállalkozások-kal. A tõkekorlát jelentõsen védi a piacon már bentlévõket. A kutatás-fejlesz-tés magas tõkeigénye szintén visszatartó erejû.

24

• Egyszeri költség. Akkor lép fel, ha a vevõ megváltoztatja szállítóját. Például adolgozók betanítási költsége. Új termék, új partner esete. De az új szállításitechnikák, az új feladatokkal összefüggõ kényelmetlenségek is hatnak.

• A piacon lévõ vállalkozások szigorúan ellenõrzik az egyes értékesítési csator-nákat. A kereskedõket meg kell gyõzni arról, hogy az õ termékeiket ajánlják avevõknek. Különbözõ kedvezmények adása: árengedmények, készletfinanszí-rozáshoz hozzájárulás. Különösen nehéz, ha a kereskedõt szerzõdés köti tradi-cionális partneréhez. A beszerzési piacon elõfordul, hogy a vevõ a beszállítóteljes kapacitását megveszi, kizárva ezzel a verseny lehetõségét (monopol-helyzet). Megoldás: saját boltok nyitása, de ez is költséges.

• A piacon bent lévõknek további elõnyei lehetnek: – a belépõ nem juthat hozzá a licenccel védett technológiákhoz, eljárásokhoz,– kedvezõ földrajzi elhelyezkedés (nyersanyag-lelõhelyek megvásárlása) an-

nakidején kevesebb pénzbe került,– a régóta a piacon mûködõ vállalkozások átlagköltsége alacsony. A dolgozók

felhalmozódott tapasztalata is versenyelõny,– a bent lévõk, ha sokat veszíthetnek, akkor agresszívebbek. A technológiakon-

vertálás problematikája. Az agresszív fogadtatás sok pénzt emészthet fel.

1.2.4. Kilépés a piacrólA belépés a kilépés akadályaival is szorosan összefügg. Sikertelen belépés utánmeg kell szabadulni a termelõeszközöktõl, vagy alacsony hatékonyság mellettfolytatni kell a termelést. Mindkettõ ráfizetéses, de dönteni mégis kell, már a be-lépés is nagyon meggondolandó.

A kilépést megelõzõen át kell gondolni:• a jogi feltételrendszert, vagyis hogy önként vagy a jog által kötelezetten lép ki

a piacról,• a kapacitásokkal csak meghatározott termékek, szolgáltatások állíthatók elõ,

amiket a piac már nem igényel,• konvertálhatósági szintje alacsony. Sok esetben megoldás: túladni rajta, de saj-

nos a veszteséget le kell nyelni,• a sikeres kilépés jelentõsen segíti a szervezet adaptációját. A tõkeátcsoporto-

sítás lehetõsége adott.

1.2.5. A piac szereplõiA piacon megjelennek a nemzetgazdaság alanyai mint piaci szereplõk.

VevõkA vevõk a magasabb árú, drága termékek fogyasztását csökkentik, más termékek-kel helyettesítik és az alacsony árú, olcsó termékek fogyasztását növelik.

25

Eladók Az eladók a jövedelmezõbb termékek termelését fokozzák, a kevésbé jövedelme-zõkét csökkentik.

A piac szereplõinek magatartása nagymértékben függ a résztvevõk számától,vagyis a versenyhelyzettõl.

A piaci versenyA versenyhelyzet piaci szereplõi, a piaci szereplõk, akik különbözõ szerepkörbenjelenhetnek meg, például vevõ, szállító, versenytárs,

1.3. A versenyelõny elérésének célja

A versenyelõny célja a fogyasztó minél jobb kiszolgálása, a konkurencia felülmú-lása, a jobb piaci pozíció megszerzése, a tartós, hosszú távú jövedelemtermelésfenntartása/növelése adott piacon.

1.3.1. A Porter-féle versenyelõny-elemzésAkkor alakul ki versenyelõny, ha a vállalkozás képes arra, hogy olyan kiemelkedõértéket teremtsen a vevõi számára, ami meghaladja az érték létrehozásának a költ-ségeit.

A mindenkori érték az az összeg, amennyit a vevõk hajlandók ezért fizetni.A kiemelkedõ érték visszatartja a versenytársakat attól, hogy alacsonyabb áron

azzal egyenértékû vagy egyedi elõnyt kínáljanak.A versenyelõny általában költségdiktáló, illetve differenciáló pozíció.

1.3.2. Gyakori versenyhelyzeti elõnyökGyakrabban elõforduló elõnyök pl.: az ár/árpolitika, a márkanév, a termék/vál-lalkozás-image, az elosztási hálózat, disztribúciós lánc, a minõség, a mobilitásikorlátok, a tapasztalati görbe, a vélt, érzékelt értékek, az erõforrások (emberi,pénzügyi, technológiai).

Egy piac szerkezete, formája a piaci szereplõk száma és mérete alapján jelle-mezhetõ. Ezek határozzák meg a szereplõk lehetõségeit és a verseny erõségét. Apiac formáit annak alapján ítélhetjük meg, hogy mennyi az eladó és a vevõ, köny-nyû vagy nehéz új termelõknek, illetve vásárlóknak belépni a piacra, és képes-eegy-egy szereplõ egyedül befolyásolni a piaci árat.

A fentiek alapján a piacnak, a piaci versenynek két szélsõséges formáját, a tö-kéletes versenyt és a tiszta monopóliumot tárgyaljuk részletesen, de tudnunk kell,hogy sok átmeneti piaci helyzet is lehetséges.

26

1.3.3. A tökéletes versenyTökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és kis vevõ van.Ekkor egyikõjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nagy számuk miattmegegyezni nem tudnak, ha valamelyikük felemelné az árat, elveszíti a vevõit, havalamelyik csökkentené, a piac elnyelné a kínálatát, de annak kis mértéke viszontnem befolyásolná az egész piacot. A tökéletes versenyben tehát a piaci szereplõkszámára az ár külsõ adottság.

Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egyszereplõhöz képest, a szereplõk árelfogadók, s e piacon szabad a be- és kilépés. Aszabad be- és kilépésnek azonban több akadálya lehet.

1.3.4. Monopolizált piacok - tiszta monopóliumMonopolizált piac vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a tisz-ta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalkozás uralja a piacot. Különlegesesete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelõre szûkül egy termék piaca.

A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni azegész keresletet. Míg tökéletes verseny esetén az ár külsõ adottság volt, a tisztamonopólium vállalkozása a piaci árat és a kínált mennyiséget is képes befolyásol-ni. A monopólium piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg asaját kínálatának mennyiségét és a piaci árat, a piaci kereslet figyelembevételével.A monopólium, mint a legtöbb piacgazdasági szereplõ, profitja maximalizálásáratörekszik. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladottmennyiséget, csökkenteni kell az árat.

1.3.5. VersenyszabályozásÁltalános feltételezés, hogy a szabad verseny a piacon képes az erõforrások leg-jobb elosztására. Ha a vállalkozások módot találnak a verseny korlátozására, ak-kor ez jóléti veszteségekkel és az erõforrások nem hatékony elosztásával jár. Averseny korlátozása a vállalkozások egyesülésével, formális piaci szerzõdésekkel,vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges.

Az államnak kettõs szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt haté-kony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Más-részt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb. azokon a piaco-kon, ahol a monopolizált piaci forma a kedvezõbb. Ennek eszköze általánosságbana verseny- és az ártörvény.

A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat (kar-tell). Tilos a versenytársak mindennemû egyeztetett magatartása az árak kialakítá-sára, a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különbö-zõ szintjein lévõ szereplõk ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja. Tilos ahírnév rontása, az üzleti titok megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat az áru

27

kelendõségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a gazdasági erõfölény-nyel visszaélni (indokolatlanul szerzõdésekben egyoldalú elõnyt kötni, elzárkóznia szerzõdéstõl, piacra lépést akadályozni stb.).

Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenõrzése (fúziókont-roll). Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a résztvevõk meghatározott piaci ré-szesedést érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket.

Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik.Meghatározza, hogy azokba az állam (kivételes esetekben) hol és hogyan avatkoz-hat bele. Tiltja az ún. dömpingár alkalmazását, mikor egy vállalkozás a költségei-nél olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársa-it, s monopolprofitot érjen el.

1.4. A globalizáció

Mi is az a globalizáció? A globalizáció rendkívül összetett folyamat, ami alattmindenki mást ért, sokszor teljesen különbözõ dolgokat, vagy csupán ezen átfogófolyamat egy részét.

A globalizáció fogalma elõször az elõször a hatvanas-hetvenes évek fordulójánjelent meg a köztudatban, amikor a Római Klub jelentése következtében egyre

28

Társadalom, gazdaság, piac piramisa

Piac szereplőivevő, szállító,versenytárs

Piaclehetséges és potenciális eladók, és

vevők találkozási helye cserecéljából

Nemzetgazdaság alanyaiháztartás, vállalkozás, állam-önkormányzat, nonprofit

szervezetek, külföldi

Gazdaság-Nemzetgazdaság A gazdaság egy nagyobb organizmus, amely a társadalom alrendszere,"szerve", amely jól meghatározott funkciót tölt be az emberi társadalom

fenntartása, túlélése szempontjából, amely több dimenziós teret biztosít agazdasági folyamatoknak, tevékenységnek. Ha, földrajzi értelemben

határolunk le egy területet, nemzetgazdaságot, vagy nemzetgazdaságokcsoportját kapjuk.

TársadalomElméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik ésahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek, a társadalom tagjai

érdekvédelmi közösségeket hozzanak létre, helyi közösségek (önkormányzatok) és önkéntesállampolgári csoportosulások formációiban

Makrokörnyezet

Mikrokörnyezet

több, a Földünk sorsáért aggódó tudós, környezetvédõ aktivista kezdett el foglal-kozni a globális környezetvédelmi problémákkal. Az eredeti jelentés tehát arrólszól, hogy világunk mára összeért, a környezetszennyezés nem egyszerûen helyi,hanem határokon túlnyúló probléma lett, az emberi tevékenységeknek az egészbolygóra kiterjedõ hatásai vannak (savas esõ, ózonlyuk, éghajlatváltozás stb.).

Elterjedt a jelszó: „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!”A globalizáció egyik legfõbb jellemzõje a világ összekapcsoltsága. Ma már az

emberi civilizáció, a gazdasági tevékenység az egész bolygóra kiterjed.

29

GLOBALIZÁLÓDÓ VILÁGGAZDASÁG NÉHÁNY JELLEMEZŐJÉNEK ÖSSZEVETÉSE

JELLEMZŐK ELŐNYÖK HÁTRÁNYOK

Globális pénzrendszerkialakul

A tőke export-importfolyamatok felerősödnek

A tőke koncentrálódik adinamikusan fejlődő

ágazatokban

Hatékony tőkepiacalakul ki

Távoli befektetésekmegvalósulnak

A növekedésneknincs tőke

korlátjaMultinacionális cégek

alakulnak ki ésversenyeznek egymással Terjednek a

hatékonymódszerek

Globális kockázat nő(tőzsdék dominója)

A kockázat és ezzela tőkeköltség is nő

Túlfűtött várakozásoklehetnek (tőzsdei

összeomlások)

Létszámleépítések,környezetkárosítás,áruk egyhangúsága

Gazdaságioptimum alakul ki

Növekedik ahatékonyság

Elosztott beszerzés,termelés, értékesítés,

pénzforgalom

Globális információgazdaság kialakul

Egyoldalú függés amulti cégektől

Információsvilágfalu

2. A számvitelrõl rövidenSzerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A számvitelt a vállalkozások saját mûködésük átláthatóságának érdekében alakí-tották ki. Az árutermelés, a kereskedelem fejlõdése elengedhetetlenné tette egyspeciális nyelv(ezet) kialakulását, melyen keresztül megtakarítók és felhasználók,vállalkozások és hitelezõk megértik egymást, és csökkenthetik a mûködésben rej-lõ kockázatokat.

A számvitel olyan elszámolási, nyilvántartási rendszer, amely objektív informá-ciókat szolgáltat a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl a piaciszereplõk számára.

A számvitel tartalma az egyes események megfigyelése, mérése alapján gazda-sági adatok összegyûjtése, csoportosítása, feldolgozása, értelmezése. Ez mindenvállalkozás legalapvetõbb információs rendszere, alapja a könyvvezetés, tartalmáttörvény határozza meg. A menedzsment, ill. az összes piaci szereplõ ez alapjánhozhatja meg céljainak legmegfelelõbb döntéseit:

• A befektetõk (tulajdonosok, részvényesek), akik saját tõkéjükkel hosszú idõrelépnek be a vállalkozásba. Céljuk a befektetett vagyon növelése, az osztalék(részesedés) maximalizálása a kockázat minimalizálása mellett. (Látjuk tehát,hogy az egyik csak a másik rovására változtatható.)

• A hitelezõk, akik kölcsönt adnak. Céljuk a vállalkozástól kapott kamat maxi-malizálása, a kockázat minimalizálása mellett.

• A szállítók, akiktõl a vállalkozás vásárol. Céljuk a minél nagyobb árbevételminimális kockázat mellett (fizetõképes legyen a partnerük), hosszú távú kap-csolatra törekedve.

• A vevõk, akik a minõség/ár arány maximumát várják el egy stabil vállalkozás-tól, tehát itt is fontos a hosszú távú kapcsolat.

• Az alkalmazottak, akik a jövedelem/munkaráfordítás arányt maximálnák, biz-tonságos munkahely mellett.

A számvitel nemzetközi szabályozásának szükségességeA világgazdaságban egyre erõsödõ globalizáció következményei, hatásai elkerül-hetetlenek. A gazdasági életben napjainkat a gyors tõkeáramlás jellemzi, és a vál-lalkozási kapcsolatok következtében a nemzeti határok lassan jelentõségüket vesz-tik.

A multinacionális vállalkozások a világ minden részén jelen vannak, a világtõzsdéin keresztül egyre nagyobb tõke vár a befektetési lehetõségre.

30

A vállalkozások a különbözõ országokban mûködõ vállalkozásaikról különbö-zõ elveken alapuló, különbözõ tartalmú beszámolókat készítenek, így teljesítmé-nyük nehezen összehasonlítható mind a tulajdonosok, a befektetõk, illetve egyébdöntéshozók, mind a hatóságok számára.

Mindezen irányok, gazdasági változások erõsítik annak szükségességét, hogy akülönbözõ országokban befektetni szándékozók össze tudják hasonlítani az egyesterületeken adódó teljesítményeket, márpedig gazdasági vonalon a legfõbb telje-sítménymérõ kommunikációs nyelv a számvitel, amelynek egységesítése világmé-retû törekvéssé vált.

Egy egységes, világviszonylatban érvényre jutó számviteli rendszer átláthatób-bá, nyíltabbá, kiszámíthatóbbá tenné a beszámolók felhasználói számára az érté-kelést, döntést. Ilyen számviteli rendszer természetesen nem létezik, és valószínû-leg nem is lesz teljesen egységes szabályozás, hiszen a nemzeti gazdasági, jogi,hagyománybeli különbségek nem vagy igen nehezen oldhatók fel. A törekvésazonban egyértelmû: egységesítés.

A számvitel célja a gazdasági rendszerrel kapcsolatban kerülõk információkkalvaló ellátása döntéseik jövõbeni meghozatalának megalapozásához.

A számvitel tárgya maga a gazdasági rendszer, annak alrendszerei és elemei, agazdasági folyamatok, események.

A számvitel feladata a rendszermozgások részletes, teljes körû megfigyelése:• bizonylatok készítése,• azok feldolgozása,• információk képzése,• információk szolgáltatása,• a dokumentumok megõrzése.

A számvitel rendeltetése• a tájékoztatás (külsõ és belsõ),• a kommunikáció: közös nyelv, jogszabályok értelmezése.

Vagyonvédelem: a társas és magántulajdon védelme.

Pénzügyi számvitel: a gazdasági élet szereplõinek ad információkat, azaz a ki-menõ információkat állítja elõ.

Vezetõi számvitel: a belsõ információkat állítja elõ, amelyek szükségesek a vál-lalkozás mûködéséhez a gazdálkodószerv vezetõinek informálásához.

A mûködéshez szükséges eszközök és folyamatok összetettségét is kiszol-gáló információs rendszer létrehozása minden gazdálkodó elengedhetetlen fel-adata.

A számviteli törvény értelmében ennek elsõ lépése a számviteli politika megal-kotása.

31

2.1. Számviteli szabályzatok

2.1.1. A számviteli politikaA számviteli politika keretében a gazdálkodóknak számviteli döntéseket kell hoz-niuk, amelynek feltételrendszerét közösen, a vállalkozás szakemberei kell, hogykialakítsák. A számviteli törvény helyenként a részletszabályokat is leírja, de több-ször a gazdálkodóra bízza a döntést, hogy az saját gazdálkodásának sajátosságai-hoz igazodva alakítsa ki számviteli rendjét. (A számviteli törvényre alapozott bel-sõ szabályzat a számviteli politika.)

Ennek keretében meg kell határozni:• a beszámolás formáját,• az eredménykimutatás típusát (összköltség típusú, forgalmi költség szerinti),• hogyan, milyen módon kapcsolódik az analitikus nyilvántartás a szintetiká-

hoz,• az amortizációs rendszert, a maradványértéket, a leírási módokat, az elszámo-

lás gyakoriságát,• a készlet-nyilvántartási rendszert, hogy milyen nyilvántartási árakat hasz-

nálnak,• mekkora a jelentõs és lényeges hiba határa a vállalkozásnál,• hogy milyen devizaárfolyamon tartja nyílván a devizás tételeket,• hogy mikor és hogyan készül a leltár, lesz-e leltározás,• hogy miként határozza meg a saját termelés közvetlen költségeit.Ezeken túl még számos kérdést is el kell dönteni. Rögzíteni kell a fõkönyvi

számlák összefüggéseit is, azaz meg kell alkotni a számlakeretet (számlarendet), agazdálkodóra jellemzõ gazdasági események könyvelését. További szabályzatokatis meg kell alkotni (értékelési, leltárkészítési, pénzkezelési és esetleg önköltség-számítási szabályzatokat is).

2.1.2. Számviteli szabályzatokEzek: általános szabályok, az értékelési szabályzat, a leltárkészítési szabályzat, apénzkezelési szabályzat, a selejtezési szabályzat, az önköltség-számítási szabály-zat, a pénzmosással kapcsolatos belsõ szabályzat, számlarend.

2.2. Néhány számviteli fogalom

Gazdasági eseményekA gazdasági események mindazon ügyletek, történések, elrendelések összessége agazdaságban, amelyek a vagyoni-pénzügyi és jövedelmi helyzetben külön-különvagy mindkettõben változást okoznak.

32

Számviteli bizonylatA bizonylat a gazdasági esemény megtörténtét hitelesen igazoló okmány.

KönyvvitelA könyvvitel a gazdasági események rögzítése meghatározott szabályok, követel-mények szerint.

Pénzügyi beszámolóA beszámoló készítésének célja a megbízható és valós kép biztosítása a vállalko-zás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl minden érintett számára. Részei:mérleg, eredménykimutatás, kiegészítõ melléklet, üzleti jelentés, cash flow.

Mérleg:A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét tükrözõ vagyonkimutatás, amely a

vagyont két oldalról: az eredet (forrás) és a felhasználás (eszköz) oldaláról ös-szevontan (eszköz- és forráscsoportonként), csak értékben mutatja. A mérleg ál-lapot jellegû kimutatás, amely mindig egy adott idõpontra (fordulónapra) vonat-kozik. A mérlegben az eszközök és a források összesen értékének mindig megkell egyeznie. A mérlegnek teljes körûnek kell lennie, vagyis mindet eszközt, il-letve forrást tartalmaznia kell. Számviteli okmány, a pénzügyi beszámoló köte-lezõ eleme.

Eredménykimutatás:A vállalkozás mérleg szerinti eredményének levezetését az eredménykimutatás

tartalmazza. Bemutatja az eredmény keletkezésére ható fõbb tényezõket, a mérlegszerinti eredmény kialakulását, összetevõit.

Az eredménykimutatás: a vállalkozás mérlegszerinti eredményének levezetésétszolgáló számviteli okmány. A vállalkozás jövedelmi helyzetét mutatja be. Apénzügyi beszámoló kötelezõ eleme.

Az eredménykimutatásban használt fõbb fogalmak:Bevételek: gyûjtõfogalom. A számvitelben az értékesítéshez kapcsolódik.

Nem azonos a pénztári és bankbevételekkel. Tartalom szerint lehetnek árbevé-telek, amelyek a tevékenység produktumának értékesítésébõl erednek, egyébbevételek, amelyek keretében eladnak valamit, vagy például bírságot kapnak.Lehet pénzügyi mûveletekbõl származó, amikor befektetései után kap osztalé-kot, részesedést, kamatot vagy árfolyamnyereséget. Rendkívüliek, ezek a vál-lalkozás rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenység-gel nincsenek kapcsolatban. (Pl. gazdasági társaságba bevitt apport, térítés nél-kül átvett eszközök, fejlesztési célra kapott támogatások, elengedett követelé-sek stb.)

A költség: a legáltalánosabb meghatározás szerint a tevékenység folytatása soránfelhasznált eszközök, munkateljesítések pénzben kifejezett értéke, amely mindig:

33

• valamilyen mûszaki vagy gazdasági tevékenység végzése során a tevékenységérdekében merült fel,

• pénzértékben kifejezendõ eszközfelhasználást és munkateljesítmény igénybe-vételét jelenti.

Más megfogalmazásban egy idõszakban (egy üzleti évben) a vállalkozásban azüzletmenet során közvetlenül vagy közvetetten felhasznált eszközök és munka(élõ- és holtmunka) pénzben kifejezett értéke.

A ráfordítások: a termelés érdekében felhasznált erõforrások naturális mérték-egységgel kifejezett mennyisége.

Az eredménykategóriák tartalma:Üzemi, üzleti tevékenység eredménye: a vállalkozás által végzett tevékenységek

(termék, szolgáltatás) értékesítésébõl származó árbevételei és költségei különbö-zete, továbbá az ezen tevékenységekhez kapcsolódó egyéb tevékenységek bevéte-leinek és ráfordításainak különbözete.

Pénzügyi mûveletek eredménye: a vállalkozás pénzügyi tevékenységének ered-ménye, a pénzügyi mûveletek bevételeinek és ráfordításainak különbsége.

Szokásos vállalkozási eredmény: az üzemi, üzleti tevékenység eredményének ésa pénzügyi mûveletek eredményének összege.

Rendkívüli eredmény: a vállalkozás rendes üzletmenetelén kívül esõ eredmény,nincs közvetlen kapcsolatban a termeléssel és a szolgáltatás nyújtásával. A rend-kívüli bevételek és ráfordítások különbsége.

Adózás elõtti eredmény: a szokásos vállalkozási eredmény és a rendkívüli ered-mény összege. A társasági adó kiszámításánál ezt az összeget korrigálni kell azadóalap-növelõ és -csökkentõ tételekkel.

Adózott eredmény: az adózás elõtti eredmény csökkentve az adófizetési kötele-zettséggel.

Mérleg szerinti eredmény: a leadózott eredmény, amellyel a vállalkozó a sajáttõkéjét növelni fogja nyereség esetén, illetve csökkenteni veszteség esetén.

Kiegészítõ melléklet:A kiegészítõ melléklet készítésének a célja: a mérlegben és eredménykimu-

tatásban szereplõ tételek további részletezése annak érdekében, hogy a vállalkozásvagyoni, pénzügyi helyzetének, mûködése eredményének megbízható és valós be-mutatása biztosítva legyen a külsõ felhasználók részére. Szöveges és számszerûadatokat tartalmaz, mindazt, amit a számviteli törvény, illetve a vállalkozás szám-viteli politikája meghatároz.

Cash flow-kimutatás:A cash flow-kimutatás készítésének célja, hogy a gazdálkodó pénzáramlásának

változását nyomon kövesse. A pénzforgalmi terv forgalmi jellegû megközelítése acash flow (pénzáramlás). Ez egy olyan kimutatás, amelynek segítségével megha-

34

tározhatjuk az adott idõszakon belüli pénzeszköz állomány változását. Ebbõl meg-állapítható, hogy miért, és pontosan mennyivel változott a pénzállomány.

Üzleti jelentés:Az üzleti jelentés készítésének célja, HOGY az éves beszámoló adatainak érté-

kelésével úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét Atevékenysége során felmerülõ kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogyezekrõl a múltbéli tény és várható jövõbeni adatok alapján a lényeges körülmé-nyeknek megfelelõ képet adjon. A mérleg fordulónapja (december 31,) és a tény-leges mérlegkészítés (+150 nap) közötti idõszak hatásának bemutatása a már le-zárt idõszakra.

2.3. A vállalkozások eszközei és forrásai

A vállalkozás, azaz a gazdálkodószervezet A gazdasági tevékenységét csak akkortudja ellátni, ha a munkaerõn kívül megfelelõ anyagi eszközei is vannak. A vállal-kozói vagyon azon eszközök, illetve források összessége, amelyek a vállalkozássajátjai, s amelyek a számviteli törvény elõírásai szerint a vállalkozás mérlegébenszerepelnek.

35

A számvitel hierarchiája

Pénzügyi -számvitelibeszámoló

Kapcsolatok másrendszerekhez

Főkönyvi nyilvántartás

Kapcsolatok más rendszerekhezSzintetikus - analitikus rögzítés

Analítikus nyilvántartásokAlapbizonylatok rendszere

Bizonylati rend - bizonylati albumSzámviteli Politika

Nemzetgazdaság - piac - gazdasági események

Cél

MérlegEredmény-kimutatásKiegészítő melléklet

Üzleti JelentésCash-Flow

Leltár

Könyvvizs

gálat

A mérleg tartalma és szerkezete:Eszközök (aktívák) Források (passzívák)A) Befektetett eszközök D) Saját tõkeI. Immateriális javak I. Jegyzett tõkeII. Tárgyi eszközök II. Jegyzett, de még be nem fizetett tõkeIII. Befektetett pénzügyi eszközök III. Tõketartalék

IV. EredménytartalékV. Lekötött tartalékVI. Értékelési tartalékVII. Mérleg szerinti eredmény

B) ForgóeszközökI. Készletek E) CéltartalékokII. KövetelésekIII. Értékpapírok F) Kötelezettségek IV. Pénzeszközök I. Hátrasorolt kötelezettségek

II. Hosszú lejáratú kötelezettségekIII. Rövid lejáratú kötelezettségek

C) Aktív idõbeli elhatárolások G) Passzív idõbeli elhatárolásokEszközök összesen Források összesen

A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használa-tára bocsátott, a vállalkozó mûködését szolgáló befektetett eszközöket és forgóesz-közöket. Az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján befektetett eszközökvagy a forgóeszközök közé sorolni.

Befektetett eszközök: azok, amelyek a tevékenységet, a mûködést tartósan, leg-alább 1 éven túl szolgálják. A befektetett eszközök közé az immateriális javak, atárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök tartoznak.

Immateriális javak a nem anyagi eszközök, vagyis:• a vagyoni értékû jogok (kivéve az ingatlanhoz tartozó vagyoni értékû jogokat),

ilyenek pl. a bérleti jog, a használati jog, a koncessziós jog, a márkanév, a li-cencek,

• az alapításátszervezés aktivált értéke, idetartoznak a vállalkozás indításával,megkezdésével, jelentõs bõvítésével, átalakításával, átszervezésével (a külön-bözõ minõségbiztosítási, -irányítási rendszerek bevezetésével) kapcsolatosköltségek,

• a kísérleti fejlesztés aktivált értéke, idetartoznak a jövõben hasznosítható, a kí-sérleti fejlesztés eredményének hasznosításakor az árbevételben megtérülõ, akísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült kiadások,

• a szellemi termékek, pl. a találmány, az iparjogvédelemben részesülõ javakközül a szabadalom és az ipari minta, a szerzõi jogvédelemben részesülõszoftvertermékek stb.,

• az üzleti vagy cégérték.

36

A tárgyi eszközök közé tartoznak azok a rendeltetésszerûen használatba vett,üzembe helyezett anyagi eszközök, amelyek tartósan, 1 éven túl - közvetlenülvagy közvetve- szolgálják a vállalkozó tevékenységét. Tárgyi eszközök az ingatla-nok; az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok; a mûszaki berendezések,gépek, jármûvek; az egyéb berendezések, felszerelések; tenyészállatok; a beruhá-zások, a felújítások.

Az ingatlanok között kell kimutatni a rendeltetésszerûen használatba vett föld-területet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban lé-tesítettek. Az ingatlanok közé sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az épü-let, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezektulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok,függetlenül attól, hogy azokat vásárolták vagy a vállalkozó állította elõ, illetveazok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg. Az ingatlanok közöttkell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást is.Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok különösen: a földhasználat, ahaszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendelte-tésszerû használatához kapcsolódó - jogszabályban nevesített - hozzájárulások(víz- és csatornahasználati hozzájárulás, villamos fejlesztési hozzájárulás, gázel-osztó-vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulás) megfizetése alapjánszerzett használati jog, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogok.

A mûszaki berendezések, gépek, jármûvek között kell kimutatni a rendeltetés-szerûen használatba vett, üzembe helyezett, a vállalkozó tevékenységét közvetle-nül szolgáló erõgépeket, erõmûvi berendezéseket, egyéb gépeket, berendezéseket,mûszereket és szerszámokat, szállítóeszközöket, hírközlõ berendezéseket, számí-tástechnikai eszközöket, a tevékenységi profilt meghatározó vasúti, közúti, vízi- éslégiközlekedési eszközöket, valamint az itt felsorolt, bérbe vett eszközökön vég-zett és aktivált beruházást, felújítást.

Az egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek közé tartoznak azok a rendelte-tésszerûen használatba vett, üzembe helyezett, a mûszaki berendezések, gépek,jármûvek közé nem tartozó gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek, ame-lyek a vállalkozó tevékenységét közvetetten szolgálják. Ilyenek különösen: azegyéb üzemi (üzleti) gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek, az irodai,igazgatási berendezések, felszerelések, az üzemkörön kívüli berendezések, felsze-relések, jármûvek, valamint az itt felsorolt, bérbe vett eszközökön végzett és akti-vált beruházás, felújítás.

A beruházások, felújítások között kell kimutatni a rendeltetésszerûen használat-ba nem vett, üzembe nem helyezett, a megvalósítás folyamatában eszközök beke-rülési értékét, továbbá a már használatba vett tárgyi eszközökön végzett bõvítés-sel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással össze-függõ munkák - még nem aktivált - bekerülési értékét.

A befektetett pénzügyi eszközök csoportjába tartoznak: a tartós részesedést je-lentõ, tartósan befolyásolási, irányítási, ellenõrzési lehetõséget biztosító befekteté-

37

sek, pl. a részvények, üzletrészek, vagyoni betétek. Idetartoznak továbbá a tartó-san adott kölcsönkapcsolat vállalkozásban vagy egyéb részesedési jogviszonybanálló vállalkozás esetében, a tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok.

A forgóeszközök csoportjába a vállalkozó tevékenységét nem tartósan - 1 évetnem meghaladóan - szolgáló készletek, követelések, pénzeszközök tartoznak.

A készletek: az áruk, göngyölegek, anyagok, szerszámok, mûszerek, védõruha stb.A követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb

szerzõdésekbõl jogszerûen eredendõ fizetési igények, amelyeket a vállalkozó márteljesített, a másik fél által elfogadott, de még nem folyt be az ellenérték. Idetar-toznak a váltókövetelések is.

A pénzeszközök alatt a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket és a csekket,továbbá a bankbetéteket értjük.

Aktív idõbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérlegben az üzleti év forduló-napja elõtt felmerült, elszámolt olyan összegeket, amelyek költségként, ráfordítás-ként csak a mérleg fordulónapját követõ idõszakra számolhatók el, valamint azolyan járó árbevételt, kamat- és egyéb bevételeket, amelyek csak a mérleg fordu-lónapja után esedékesek, de a lezárt idõszakra számolandók el.

A vállalkozás forrásai: a saját tõke, a céltartalék, a kötelezettségek és a pasz-szív idõbeli elhatárolások.

Saját tõkeként csak olyan tõkerész szerepelhet, amelyet a tulajdonos a vállal-kozó rendelkezésére bocsátott, illetve amelyet az adózott eredménybõl a vállalko-zónál hagyott. A saját tõke: jegyzett tõkébõl, tõketartalékból, eredménytartalékból,lekötött tartalékból, értékelési tartalékból és mérleg szerinti eredménybõl áll.

A jegyzett tõke: a tulajdonosok, tagok által ilyen címen ténylegesen rendelkezés-re bocsátott pénzeszközök és nem pénzbeli hozzájárulásként ténylegesen átadotteszközök együttesen. A részvénytársaságnál, korlátolt felelõsségû társaságnál acégbíróságon – a létesítõ okiratban meghatározott összegben – bejegyezett tõke.

A tõketartalék többi között: az alapítók által alapításkor, illetve tõkeemeléskortõketartalékként véglegesen átadott összeget, a jegyzett tõke tõketartalékkal szem-beni leszállítását jelenti. A tõketartalékot csökkenti a jegyzett tõke – nem lekötötttõketartalékból történõ – emelése, a veszteség miatti negatív eredménytartalék el-lentételezése.

Az eredménytartalék többi között az elõzõ üzleti év eredményét (nyereségét, aveszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tõketartalé-kot) tartalmazza.

A céltartalékot az adózás elõtti eredmény terhére kell képezni, a múltbeli és afolyamatban lévõ ügyletekbõl, szerzõdésekbõl származó, harmadik személyekkelszembeni fizetési kötelezettségekre, pl. jogszabályban meghatározott garanciáliskötelezettségekre, környezetvédelmi kötelezettségekre.

A kötelezettségeket három csoport alkotja: a hátra sorolt, a hosszú lejáratú ésa rövid lejáratú kötelezettségek. Azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási ésegyéb szerzõdésekbõl eredõ, pénz formában teljesítendõ elismert fizetések, ame-

38

lyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelezõ által már teljesített, a vállal-kozó által elismert szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A hosszú lejá-ratú kötelezettség - a hitelezõvel megkötött szerzõdés szerint - az 1 évnél hosszabblejáratra kapott kölcsönök és hitel. A rövid lejáratú kötelezettség az 1 évet megnem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel.

A passzív idõbeli elhatárolás a mérleg fordulónapja elõtt befolyt, elszámoltolyan bevétel, amely a mérleg fordulónapja utáni idõszak árbevételét, bevételétképezi.

39

3. Adózási szabályokSzerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

Az adózási rendszer a gazdaság minden területét és szereplõjét érinti. Az adók faj-tájával, mértékével és adókedvezményekkel befolyásolhatók az egyén életkörül-ményei és befektetési lehetõségei, és a piac szereplõt egyaránt, közöttük a mûsza-ki ellenõrök is. Az adórendszerekre a mûszaki ellenõrnek rátekintése kell, hogy le-gyen.

A vállalkozó mûszaki ellenõrnek tisztában kell lennie azzal, hogy a munkájaután megállapított személyi jövedelmét (juttatását) milyen jellegû és mértékû adókterhelik, vagyis adózott jövedelemként milyen összeget fordíthat saját vagy csa-ládja megélhetésére. Hasonló módon kell gondolkodnia - vállalkozási érdekeiszem elõtt tartásával - mások alkalmazásánál, az alkalmazás módjának (pl. mun-kaviszony, megbízási jogviszony) megválasztásánál.

A vállalkozó mûszaki ellenõrnek továbbá számba kell vennie, hogy a kifizetettszemélyi jövedelmek (juttatások) után milyen adók terhelik. Adófizetési kötele-zettségének fedezetét be kell építenie vállalkozási, megbízási díjába.

Ismernie kell a fentieken kívül a vállalkozási tevékenységet terhelõ adókat és amértéküket, amelyekkel szintén be kell kalkulálnia szolgáltatási díjába. Azt is tud-nia kell, hogy az adóhatósággal szembeni kötelezettségeit milyen határidõvel ésmódon kell teljesítenie, és mulasztás esetén viselnie kell annak jogi és anyagi kö-vetkezményeit.

Fontos tudnia a kivitelezõi számlák kollaudálásánál, hogy az adott beruházáskapcsán az elszámolt, adó jellegû ráfordítások helyesen kerültek beállításra.

3.1. Az adó fogalma, az adóztatás szerepe, funkciói ésalapelvei

3.1.1. Az adóAz adó alapvetõen a közfeladatatok finanszírozásának eszköze. Az államok azadók útján biztosítják a költségvetési bevételeket, és e bevételeket használják felaz államháztartás kiadásaira.

Az adó: olyan egyszeri vagy folyamatos pénzügyi szolgáltatás, amelyet az ál-lam vagy más közjogi testület közfeladatok (víz, gáz, hidak) ellátásához szüksé-ges bevétel céljából egyoldalúan állapít meg és külön eseti ellenszolgáltatás nél-

40

kül követelhet mindenkitõl, akire a törvényben, a szolgáltatási kötelezettség tekin-tetében megállapított tényállás vonatkozik.

Adómorál: egy adott területtel kapcsolatosan általánosan elfogadott és elvárt vi-selkedési és vélekedési normák összessége.

Az adóztatás általános céljaiAdózás:• adóra, költségvetési támogatásra, ezekkel összefüggõ eljárásra vonatkozó te-

vékenység, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése,kiutalása, ellenõrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik,

• magatartások összessége,• kötelezettségek, jogosultságok összessége,• negatív adózás is.Adóztatás (csak az adóhatóság tevékenysége) az adózás rendjében meghatá-

rozott• a központi költségvetésbe vagy az elkülönített állami pénzalap javára teljesí-

tendõ kötelezõ befizetés,• központi költségvetésbe vagy az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott

támogatás,• adó-visszaigénylés,• adó-visszatérítés megállapítása, beszedése, nyilvántartása, végrehajtása, visz-

szatérítése, kiutalása, ellenõrzése.Az adóztatás általános céljai:• pénzügy-politikai célok (bevétel, adóforrás megõrzése),• speciális célok, pl. elosztáspolitikai cél,• növekedéspolitikai cél,• ösztönzési cél (pl. export),• foglalkoztatáspolitikai cél,• allokációs cél (a lakosságtól és gazdálkodószervezetektõl a központi költség-

vetésbe),• egyéb.

Az adóztatás funkcióiFedezeti funkció (fedezetet teremt a közkiadáshoz), újraelosztási funkció, szociá-lis funkció, fogyasztás befolyásolása (pl. dohányáru drágítása).

Az adók csoportosítása:• Adóalanyok szerint: természetes, jogi, egyéb személy.• Adó-felhasználás szerinti:– általános adók - nincs speciális célhoz, területhez kötött rendeltetése,– céladók - az állam elõre meghatározott célokra használja fel (valamihez való

hozzájárulás).

41

• Adóviselés szerint:– közvetlen adó az, az adó, amelyet az adó fizetésére kötelezett nem háríthat to-

vább, tehát az adó terhét az adófizetésre kötelezett viseli,– közvetett adó az, az adó, amelyet az adó fizetésére kötelezett jogszerûen ve-

võjére átháríthat. Olyan adó, amelyet az adóalany fizet meg az adóhatóság-nak, és jogosult az adót továbbhárítani. Miután az, akire az adót továbbhárí-tották, az adót visszatéríti, az adó az adóalany jövedelmi viszonyait, vagyonihelyzetét nem befolyásolja. Kivételt képez e szabály alól a termék végsõ fo-gyasztója, aki nincs abban a helyzetben, hogy másra hárítsa az adót.

• Adó mértéke szerint:– lineáris adó (900 Ft/m2): az adó mértékét kifejezõ adókulcs vagy az adótétel

mindaddig, amíg azt a törvény meg nem változtatja, fix (állandó), az adópénzben kifejezett összegének változása az adóalap változásának mértékétõlfügg.

– progresszív adó, degresszív: az adó mértéke az adóalap változásának függvé-nyében növekszik, ill. csökken. Ez történhet sávos progresszivitással és lép-csõzetes progresszivitással.

• Jogszabály szerint: – központi, – helyi, mégpedig azok az adók, amelyeket az önkormányzat a helyi adókról

szóló törvényben kapott felhatalmazás alapján - a helyi önkormányzat képvi-selõtestülete által a helyi adókról alkotott rendelete szerint - az illetékességiterületén szedhet,

– vegyes.• Behajtás módja szerint: önadózás, levonás, kivetés, behajtás.• Fogyasztáshoz kapcsolt adók azok az adók, amelyeket a termék végsõ fo-

gyasztója, a szolgáltatás végsõ igénybe vevõje a termék (az igénybe vett szol-gáltatás) árában megfizet:

– közvetett adók,– növelik a termék fogyasztói árát, s ezáltal befolyásolják a termék iránti keres-

letet,– csökkentik a fogyasztó megtakarítási lehetõségeit,– realizált bevételt biztosítanak az állami költségvetésnek (általános forgalmi

adó, fogyasztási adó).• Adó tárgya szerint:– jövedelmet terhelõ adók: jövedelemadó: azok az adók, amelyet az elért (kimu-

tatott) jövedelem után kell fizetni; hozadéki adók: adó tárgyának hozadékátadóztatják meg (kamat, prémium, osztalék-árfolyamnyereség;

– vagyont terhelõ adók: meghatározott vagyontárgyak tulajdonához, használa-tához kapcsolódnak (gépjármûadó, telekadó, építményadó).

• Vám: ez egy speciális termékadó, amelyet a vámhatáron a vámterületre belép-tetett vagy bármilyen más módon bejuttatott áruk után kell fizetni.

42

• Illetékek, díjak: Az illeték elõre meghatározott mértékû, közvetlen ellenszol-gáltatás fejében a költségvetés javára történõ kötelezõen teljesítendõ befizetés:

– vagyonszerzési illeték,– eljárási illeték: államigazgatás, bíróság.

3.1.2. Adójogi alapfogalmakAdórendszer: adott országban, adott idõpontban összeállított jogszabályok ösz-szessége a pénzbeli szolgáltatásokról (adókról).

Az adózási jogszabályok lehetnek: • törvények,• önkormányzati rendeletek,• határozatok.Adójog: szabályozza az adóügyi viszonyokat, az adóra vonatkozó anyagi és el-

járási szabályok összességét foglalja magában.Adóztató: az állam, ill. az önkormányzat, amely adót szedni jogosult.Adóeljárás: az anyagi jogi eljárás realizálódásának kereteit rendezi (pl. SZJA

ügyek). Adóigazgatási eljárás: ha az adóhatóság adóügyben kapcsolatba kerül az adózóval.Adózó: az a személy, akit az adóztató adófizetésre kötelez.Adó: eljárási értelemben törvényen alapuló kötelezõ befizetés.Az adózás rendje szerint az adóba tartoznak:• a járulékok,• az illetékek,• az elkülönített alapba történõ befizetés,• a helyi adók,• az elõleg, bírság, pótlék, eljárási költség,• a költségvetési támogatás: negatív adó.Adóalany: az a személy, akire, illetve amelyre valamely adóról szóló törvény

adókötelezettséget állapít meg. Például a vállalkozás kezdetét be kell jelentenie, demég nem biztos, hogy fizetnie is kell.

Adónem: az adó valamely fajtája.Adótárgy: az a dolog, jog, jogviszony, amelyre az adóztatás irányul.Adóalap: az adótárgyak pénzzel vagy más természetes mértékegységgel kifeje-

zett mennyisége, amelybõl adókulcs vagy adótétel alkalmazásával az adó összegemeghatározható.

Adókulcs: az adó összegszerû megállapítására szolgáló arányszám (%).Adókötelezettség: bejelentési kötelezettség, adó- és adóelõleg-megállapítási kö-

telezettség, adóbevallási kötelezettség, bizonylatok kiállításának és megõrzésénekkötelezettsége, nyilvántartási és könyvvezetési kötelezettség, nyilatkozattételi kö-telezettség (vagyonnyilatkozat), adatszolgáltatási kötelezettség (bármely adóható-ságnak és a KSH felé).

43

Adómentesség: amikor kimondják, hogy valami nem tartozik bele az adóalapba.Adókedvezmény: a kiszámított adóból levonandó kedvezmény.

Az adóztatásnál érvényesítendõ alapelvekAlkotmányos alapelvek: • általánosság,• egyenlõség,• arányosság,• kényszerelv.Adózási elvek: • teljesítményelv,• igazságosság,• áldozatelv,• hatékonysági,• fogyasztási,• haszonelv.Adózási eljárási elvek:• legalitás,• törvényesség,• méltányosság,• megkülönböztetés tilalma,• mérlegelés:– az adózó tájékoztatáshoz való joga,– az adózó jóhiszemû joggyakorlásának és együttmûködésének kötelezettsége,– a szerzõdések tartalma szerinti minõsítésének elve,– a piaci ártól való eltérés tilalma,– a rendeltetésszerû joggyakorlás.Az adórendszerrel szemben támasztott követelmények: a stabilitás, az egyszerû-

ség, az igazságosság, a semlegesség és a konzisztencia.Az adózás rendjérõl szóló törvény az adózók és az adóhatóságok jogait és köte-

lezettségeit tartalmazza.

Adóhatóságok• Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal és szervei (a továbbiakban: állami

adóhatóság).• A Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága és szervei (a továbbiak-

ban: vámhatóság).• Az önkormányzat jegyzõje (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság).A törvény elõírása alapján az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást

megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatástkiutalja. Az adóhatóságok felügyeletét a pénzügyminiszter látja el.

Hatáskör: konkrét adóügyben mely szerv milyen szinten köteles, ill. jogosult eljárni.

44

Illetékesség: az azonos hatáskörû szervek közül melyik az az egy, amely köte-les, ill. jogosult eljárni.

A különféle elnevezésû és mértékû adók együttesen alkotják az állam adórend-szerét. A különbözõ államok adórendszere más és más képet mutat aszerint, hogyhányféle és milyen mértékû adót szednek be, kik vannak adófizetésre kötelezve,milyen adótárgyak, jövedelmek és keresetek esnek adózás alá, az adóteher az adó-fizetésre kötelezettek egyes csoportjainál milyen mértékben érvényesül stb.

A helyes adórendszert közgazdasági megfontolások alakítják ki. Ma már se-hol sem tekintik adópolitikai célkitûzésnek, hogy minél nagyobb legyen az ál-lamháztartás bevétele. Az adórendszerek a gazdaság fejlesztésével, a tõkemoz-gással összefüggõ és más gazdaságpolitikai, szociálpolitikai célokat is szolgál-nak (pl. népességpolitika, a létminimum biztosítása, szociális szempontok, avállalkozási gazdálkodás helyes irányítása a vállalkozás jövedelemszabályozá-sa útján).

A fejlett országok adórendszerében megkülönböztetik az ún. angolszász típusúszabályozást, amelyben a jövedelemadónak van vezetõ szerepe (pl. Angliában),ezzel szemben az ún. kontinentális adórendszernél inkább a hozadéki adók, forgal-mi adók, valamint más közvetett adók vannak elõtérben. Az Európai Unió állama-iban cél, hogy az egyes államok adórendszerüket összhangba hozzák, mert ezmegkönnyíti a különbözõ országokban mûködõ gazdálkodószervek egymás közöt-ti együttmûködését.

3.2. Adónemek3.2.1. A személyi jövedelemadóA magánszemélyek alkotmányos kötelezettsége, hogy a jövedelmûkbõl a köz-terhekhez hozzájáruljanak. A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapjána belföldi illetõségû magánszemélyt az összes jövedelme után, a külföldi illetõ-ségû magánszemélyt a belföldrõl származó jövedelme után adókötelezettségterheli.

Fõ szabály, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettõl eltérõszabályt, az adóból való kedvezményt a kivételes célok érdekében csak törvény ál-lapíthat meg.

Legfontosabb jellemzõi:• magánszemély az adóköteles jövedelme után fizet adót,• személyijellegûség: adó alanya a bevételt (jövedelmet) szerzõ magánszemély,• összevont jövedelmeket sávosan progresszív adóval adóztatja,• bizonyos jövedelmek nem kerülnek összevonásra, és ezek lineáris adó alá

esnek,• bizonyos preferenciákat is érvényesít.

45

JövedelemtípusokÖsszevonandó jövedelmek Elkülönülten adózó jövedelmekNem önálló tevékenységbõl Vagyonátruházásból származó jövedelmekszármazó jövedelmekÖnálló tevékenységbõl Tõkejövedelemszármazó jövedelmekEgyéb jövedelmek Természetbeni juttatások

Vegyes jövedelmekAz egyedi adózást választók jövedelme

3.3. Adóalany, adókötelezettség, egyéb fogalmak

Adóalany a belföldi illetõségû magánszemély, adókötelezettsége összes jövedelmeután.

Adóalany a külföldi illetõségû magánszemély, adókötelezettsége a belföldrõlszármazó jövedelme után.

Jövedelem: magánszemély által az adóévben bármely címen és formában meg-szerzett bevétel egésze, vagy a törvény által elismert költségekkel csökkentett ré-sze vagy hányada.

Bevétel: magánszemély által az adóévben (akkor is ha korábbi vagy késõbbiévekre vonatkozik) megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímenkapott vagyoni érték.

Költség: csak a bevételszerzõ tevékenységgel közvetlenül összefüggõ, kizárólaga bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben tényle-gesen kifizetett, szabályszerûen igazolt kiadás minõsül, kivéve, ha a törvény más-ként nem rendelkezik.

Bevételnek, költségnek nem számító tételek: a vonatkozó törvényben meghatá-rozottak szerint.

Önadózás: magánszemély az összevont adóalapját és a különadózó egyes jöve-delmeit bevallja, adóját megállapítja, az adót befizeti.

Adóköteles jövedelem: a személyi jövedelemadó alapja.Adómérték: a vonatkozó törvényben meghatározottak szerinti mértékek.

3.3.1. Az általános forgalmi adó Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló be-vétel biztosítása.

Általános forgalmi adó: olyan többfázisú nettó forgalmi adó, amelyet a vállal-kozók a termelés és forgalmazás minden szakaszában kötelesek megfizetni a hoz-záadott érték – az eladási és a beszerzés adó nélküli árainak különbözete – után,és az adó terhét a végsõ felhasználó, a fogyasztó viseli.

46

Hozzáadott érték: vásárolt anyagokért és szolgáltatásokért fizetett összeg és azértékesített termékekért és/vagy szolgáltatásokért kapott összeg különbsége.

Legfontosabb jellemzõik:• fogyasztási típusú,• forgalmi adó: a fogyasztó, végsõ felhasználó fizeti meg teljes egészében,• általános típusú adó: majdnem minden termék, szolgáltatás értékesítésére és

importjára kiterjed,• nettó típusú adó: beszedési technikájában, nem halmozódik, minden láncola-

tában fizetik (adóból levonható a beszerzéskor megfizetett adó),• közgazdaságilag semleges (szektorsemleges): mind a vállalkozók, mind a kül-

kereskedelmi kapcsolatok kezelésében versenysemleges, nem kedvez egyetlengazdasági alanynak sem,

• többfázisú: adóalanyoknak a termelés és forgalmazás minden pontján megkell fizetniük,

• közvetett adónem: adóalanyok jövedelmi helyzetét, vagyoni állapotát közvet-lenül nem befolyásolja.

Elõzetesen felszámított adó: a beszerzésekrõl kapott számlákban szereplõ adó -a vevõknél (továbbhárított).

Adó elszámolásának alapösszefüggése:+ fizetendõ adó - elõzetesen felszámított adó = elszámolandó adó (+befizetés; -visszaigénylés)

Az adóbefizetési kötelezettség és az adólevonási jog egymást feltételezik, mind-kettõ csak a az adókörbe bevont adóalanyokra vonatkozhat.

Az áfa hatályaTerületi: Magyar Köztársaság területe, vámszabadterület, tranzitterület, közvám-raktár.

Személyi: adóalanyokra terjed ki.Tárgyi: hatálya az adóalany belföldi termék-értékesítésére és szolgáltatásnyúj-

tására terjed ki.

Az általános forgalmi adó alanyaAlanya: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdaságitevékenységet folytat tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintettszemély vagy szervezet jog- és cselekvõképességére személyes joga az irányadó, haazonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvõképes, de a magyar jogalapján igen, akkor jog- és cselekvõképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.

Általános forgalmi adót kell fizetnie:• adóalany által - ilyen minõségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített

termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása,

47

• terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes,belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és

• termék importja után.Az általános forgalmi adó mértéke: a vonatkozó törvényben meghatározottak

szerinti értékek.

3.3.2. A társasági adó és az osztalékadóA társasági adó a gazdálkodószervezetek eredményének adóztatását szolgálja azállami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a gazdasági feltéte-lek egységes rendszerének megteremtése és a gazdasági fellendüléshez szükségesbefektetések elõsegítése érdekében.

Fogalma: jövedelemadó, amelyet a tevékenységbõl származó jövedelem alapjánaz a belföldi és külföldi illetõségû személy fizet, aki jövedelem- és vagyonszerzés-re irányuló vagy azt eredményezõ vállalkozási tevékenységet folytat.

A társasági adó tárgyaTárgya: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményezõ gazdasá-gi tevékenységbõl, azaz vállalkozási tevékenységbõl elért jövedelem.

AlanyaiBelföldi illetõségû személy: belföldi jogszabály alapján létrehozott jogi személy,jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, személyi egyesülés, egyéb szervezet.

Külföldi illetõségû személy: az a jogi személy, jogi személyiség nélküli társasvállalkozás, személyi egyesülés, egyéb szervezet, amelyet külföldi jogszabályokalapján létesítettek.

Külföldi vállalkozó: az a külföldi személy, aki Magyarországon lévõ telephe-lyén folytat jövedelemszerzésre, vagyongyarapításra irányuló vállalkozási tevé-kenységet.

Külföldi szervezet: nem belföldi telephelye útján szerez Magyarország területénjövedelmet.

A társasági adóalap megállapításaA társasági adóalap megállapítása a társasági adóalapot a számviteli elszámolásokalapján kimutatott adózás elõtti eredmény és az adótörvényben elõírt módosító té-telek összesítésével kell meghatározni.

A társasági adó mértéke a vonatkozó törvényben meghatározottak szerinti értékek.A módosító tételek szerepe: • megakadályozza a jövedelem adózatlan kivonását a vállalkozásból,• nem fogadja el az olyan elszámolt költségeket, amelyek szorosan nem kapcso-

lódnak a vállalkozási tevékenységhez,• szankcionálja azt a vállalkozót, aki az igénybe vett beruházási kedvezmény

48

alapján korábban csökkentette adóalapját, de az adóalap csökkentésére vonat-kozó feltételeket megszegte,

• beruházásráfordításokkal javítja a vállalkozások feltételeit,• az adóalap csökkentésének lehetõségével ösztönzi a vállalkozót közérdekû fel-

adatok vállalására,• kizárja a vállalkozói jövedelmek kettõs adóztatásának lehetõségét. Külföldi vállalkozó társasági adója: az adóalapot a fióktelepekre külön-külön,

a fióktelepnek nem minõsülõ telephelyeire összevontan állapítják meg. Az árbevé-tel, bevétel, költség, ráfordítás elszámolásánál úgy kell eljárni, mintha a telephelya külföldi vállalkozástól független vállalkozás lenne.

Külföldi szervezet társasági adója: az adó alapja lehet kamat, belföldön végzettelõadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért járó díj, illetve jogcímenkapott bevétel. Adó összege = bevétel ˘ adómérték.

3.3.3. Az osztalékadóFogalma: jövedelemadó, amit az osztalékban részesülõ fizet a társasági adó hatá-lya alá tartozó adóalanytól osztalék címén kapott jövedelme alapján.

Belföldi illetõségûnek fizetett osztalék: a kifizetõ vonja le az osztalékadót a ki-fizetett osztalék azon része után, amelyet készpénzben fizet ki.

Külföldi illetõségûnek fizetett osztalék: nem kell a kifizetõnek osztalékadót le-vonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetõségû személy az osz-talékot fizetõ cég jegyzett tõkéjének emelésére fordít.

Belföldi illetõségû adózónak minõsül a külföldi személy, ha üzletvezetésénekhelye belföld.

Külföldi illetõségû adózó,a külföldi személy, illetve a külföldi illetõségû, ha bel-földi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet, feltéve, hogy az üzletvezetésé-nek helyére tekintettel nem tekinthetõ belföldi illetõségû adózónak (a továbbiak-ban: külföldi vállalkozó).

3.3.4. A helyi adókA települési önkormányzatok feladatainak a helyi sajátosságokhoz és igények-hez igazítható ellátása elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gaz-dálkodási feltételeinek megteremtését. A gazdasági önállósulás egyik eszköze ahelyi adók rendszere. Ez a települési önkormányzat számára lehetõséget teremta helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitikaalakítására.

Az adó megállapítás joga és az adókötelezettségA helyi adókról szóló törvény alapján a települési önkormányzat képviselõtestüle-te rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Fõváros esetében

49

a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét afõvárosi közgyûlés rendeletben, a kerületi képviselõtestületek véleménye kikéré-sével határozza meg.

Az önkormányzat adómegállapítási joga a törvényben meghatározott adóalany-okra és adótárgyakra terjedhet ki.

A törvény alkalmazásában adóalany:• a magánszemély,• a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,• magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ személyi egyesülése. Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed:• az ingatlantulajdonra, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogra,• munkaerõ foglalkoztatására,• nem állandó lakosként való tartózkodásra és• az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (adó-

tárgy).Az önkormányzat a rendeletével jogosult:• vagyoni típusú adók,• kommunális jellegû adók,• helyi iparûzési adó bevezetésére. Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza, hogy• az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle - az önkor-

mányzat döntése szerinti - adó fizetésére kötelezheti,• a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen határozhatja meg,• az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaxi-

mumnál.Vagyoni típusú adók: az építményadó és a telekadó.Kommunális adók:• magánszemély kommunális adója,• vállalkozó kommunális adója,• idegenforgalmi adó.Iparûzési adó:• adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes

jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (iparûzési tevékenység). Az adó ala-nya a vállalkozó.

Adóköteles iparûzési tevékenység: a vállalkozó e minõségben végzett nyere-ség-, illetõleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.

3.3.5. Járulékok, hozzájárulásokA társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállalásán alapuló, a biztosí-tás és a szolidaritás elveinek alapján mûködõ kötelezõ biztosítási rendszere

50

A társadalombiztosítás bevételei:

Tagdíj és/vagy nyugdíjjárulékEgészségbiztosítási járulék természetbeni

pénzbeliTársadalombiztosítási járulék nyugdíjbiztosítási járulék

egészségbiztosítási járuléktermészetbeni

pénzbeliKiegészítõ tevékenységû baleseti járulékegyéni és társas vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulék

További járulékok, hozzájárulások

Rehabilitációs hozzájárulás:Rehabilitációs hozzájárulás fizetésére az a munkáltató kötelezett, akinek az éves

átlagos statisztikai létszáma a törvényben meghatározott mértéket meghaladja.Munkaadói járulék:A munkaadói járulék rendeltetése az álláskeresõk ellátásának fedezetéül szol-

gál, a Munkaerõ piaci Alap bevételét képezi, a munkaadók fizetik. Munkavállalói járulék:A munkavállalói járulék rendeltetése az álláskeresõk ellátásának fedezetéül

szolgál, a Munkaerõ-piaci Alap bevételét képezi, a munkavállalók fizetik. Egészségügyi hozzájárulás:A foglalkoztatót a társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások közül az

egészségügyi szolgáltatásoknak a pénzügyi fedezetére egészségügyi-hozzájárulásfizetési kötelezettség terheli. Az egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho)százalékosan és tételesen meghatározott, adó jellegû kötelezettség.

Nemzeti kulturális járulék:A Nemzeti Kulturális Alap a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának,

megõrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása érdekébenlétrehozott - elkülönített állami pénzalapba történõ befizetés, a törvényben megha-tározott termékek, szolgáltatások és építmények után.

Szakképzési hozzájárulás:A gazdálkodószervezetek a tárgyévi bérköltségeik után szakképzési járulékot fi-

zetnek a Szakképzési Alapba, amely a középfokú szakoktatás költségeinek fede-zetének meghatározó forrása.

Innovációs járulék:Innovációs járulékot kell fizetni a gazdasági társágoknak. A befizetések az ál-

lam által is támogatott kutatási és technológiai alapot gyarapítják.További lehetséges járulékok, díjak lehetnek: a vállalkozói járulék, hitelintézeti

járadék, környezetvédelmi termékdíja, környezetterhelési díj stb.

51

4. Beruházási ismeretekSzerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A fejezet a befektetések közül a mûszaki ellenõr tevékenységeihez kapcsolódóalapvetõ kategóriákat, fogalmakat, ismereteket tartalmazza. A beruházások cso-portosítása, szereplõi, és a beruházásokban együttmûködõk feladatainak, valaminta beruházást megalapozó dokumentumok ismerete nélkülözhetetlen a sikeresmunkájához. Ismernie kell a beruházási tevékenység megvalósításának részletesfeltételeit, a munkahely átadásának, kivitelezésének szervezési, finanszírozási ésgazdasági módszereit. Tudnia kell kezelni az építéshelyi dokumentumokat, pl. azépítési naplót, a felmérési naplót, a számlázást, a mûszaki átadás-átvételi eljáráso-kat, technikákat.

4.1. A befektetés fogalma

Befektetés az, amikor jelenbeli pénzünket egy magasabb jövõbeli pénz ígéretérecseréljük bizonyos megfontolás mellett, miközben lemondunk a ma fogyasztásá-ról. Vagy másképpen befektetés az anyagi javakban és pénzügyi eszközökben tör-ténõ felhalmozás a jelenbeli fogyasztásról való lemondás mellett, a jövõbenitöbbletfogyasztás reményében. Minden olyan tranzakció melyben jelenbeli pénzjövõbelire cserélünk. A jövõ az mindig hosszabb idõszakot jelent, biztos, hogyéven túlit.

Megfontolandó: • a kockázat vállalása:– mi a valószínûsége annak, hogy visszakapjuk a pénzt?– az elérhetõ hozam a várakozásnak megfelelõ lesz-e? • a befektetéshez való hozzáférhetõség biztosított lesz e?A befektetés tárgya is nagyon sok féle lehet. Befektethetünk a gazdaságba, va-

gyis vállalkozást alapítunk. Befektethetünk többi között a termelõeszközök, a hu-mán eszközök, a pénz, az értékpapírok, a tõke és az információ piacán.

4.4.1. BeruházásokA beruházás a befektetések azon része, amelynek tárgya tárgyi eszközök létesíté-se és bõvítésükre irányuló mûszaki-gazdasági tevékenység.

52

4.4.1.1. A beruházások lényegi tartalmaA beruházás közgazdasági értelemben tárgyi eszközök bõvítését, pótlását jelenti.A beruházás alapvetõen nem választható el a mûszaki mérnöki tevékenységtõl,ezen belül például az építész- és építõmérnöki, vagy az épületgépészek szakmaitevékenységtõl, aminek lényege valamely építmény létesítése, átalakítása vagyfelújítása.

Szabatosan megfogalmazva - összhangban a törvényi meghatározással - beru-házás a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történõ elõállí-tása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerû használatba-vétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerû használatbavételigvégzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helye-zés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzá-kapcsolható, ideértve a tervezést, az elõkészítést, a lebonyolítást, a hitel igénybe-vételt, a biztosítást is). Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítését, rendelteté-sének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítõképességének köz-vetlen növelését eredményezõ tevékenység is, az elõbbiekben felsorolt, e tevé-kenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt. Egy beruházásifolyamatban sokféle szakmai tevékenység ötvözõdik, pl. tervezõmérnöki, kivite-lezõi, közgazdasági stb.

A gazdaságban a befektetések önmagukban is vállalkozásnak minõsülnek, amikockázattal jár, s amelynek eredménye lehet új termék, esetleg újfajta szolgáltatás,illetve új piac teremtése. A befektetések - ezen belül, ha ennek tárgya beruházás -sikere függ a beruházás szakmai megalapozottságtól. A befektetõ kezdeményezé-sének és megítélésének alapvetõ indítéka a jövedelmezõség, de természetesennagy számban léteznek nem profitorientált befektetések, ezen belül beruházásokis. Ezek szakmai elõkészítése, megalapozása ugyanúgy fontos, mint a profitorien-tált fejlesztéseké. Sõt, a közpénzbõl fedezett beruházásoknál szigorúbbak a mû-szaki és pénzügyi elõkészítés, a finanszírozás és a számvitel szabályai. Ez utóbbiberuházások esetében - infrastrukturális fejlesztések - pl. a beruházások közvetlenmegtérülését hagyományos módszerekkel nem lehet számszerûsíteni, a vasutakkorszerûsítésének hatása közvetett módon nemzetgazdaságilag értelmezhetõ.Nyilvánvaló, hogy a beruházás tágabb értelmezésében igen összetett folyamat, azépítõipari folyamatok (beleértve a gépészeti és elektromos szerelési munkákat is)mellett a teljes beruházás számos egyéb feladat elvégzését jelenti.

4.1.1.2. A beruházások csoportosítása

A beruházások sokféle szempont szerint csoportosíthatók, az elvégzett fejleszté-sek pedig kategóriákba sorolhatók.

A beruházás lehet:• állománynövelõ, ha a nyilvántartott eszközök leltári nyilvántartási egységének

számát növeli;

53

• állománybõvítõ, ha a nyilvántartott eszköz nagyságát (hosszát, terjedelmét,funkcióját, tartozékait, teljesítõképességét) növeli, de új leltározási egységetnem hoz létre;

• eszközpótló beruházás, ami selejtezett tárgyi eszköz pótlására szolgál, tehátsem az eszközállomány leltározási egységnek számát, sem azok nagyságátnem növeli;

• felújítás az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossá-ga) helyreállítását szolgáló, idõszakonként visszatérõ olyan tevékenység,amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövek-szik, eredeti mûszaki állapota, teljesítõképessége megközelítõen vagy teljesenvisszaáll, az elõállított termékek minõsége vagy az adott eszköz használata je-lentõsen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövõben gazdaságielõnyök származnak. Felújítás a korszerûsítés is, ha az a korszerû technika al-kalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitõl eltérõ megoldásá-val vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítõképességét,használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a tárgyi eszközt akkor kell fel-újítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett atárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek),hogy elhasználódottsága már a rendeltetésszerû használatot veszélyezteti;nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy idõben való elvég-zése, függetlenül a költségek nagyságától;

• rekonstrukció a meglévõ tárgyi eszközökön egyidejûleg végzett beruházási ésfelújítási tevékenység, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök ere-deti állapotát megközelítõ és teljes helyreállításán túl a beruházással a tárgyieszköz kapacitása, funkciója, az eszközzel elvégezhetõ feladatok köre bõvül.A rekonstrukció tehát a termelés mûszaki feltételrendszerének folyamatoskorszerûsítését biztosító tevékenység.

A beruházásokat osztályozhatjuk a beruházó személye alapján:• Állami beruházások, pl.:– kormányzati beruházás, amely egészében vagy részben költségvetési forrás-ból megvalósuló fejlesztés, alapokmány-tervezetét a költségvetési fejezet fel-ügyeletét ellátó szervvezetõje jóváhagyásra elõterjeszti vagy engedélyezi arendelkezésre álló elõirányzatból,

– kiemelt jelentõségû kormányzati beruházás, amelynek megvalósítását az Ország-gyûlés engedélyezi a miniszter által kidolgozott beruházási javaslat alapján,

– beruházási célprogramban összefoglalt kormányzati beruházások, amelyekmegvalósítandó célját (nevesítve) az országgyûlés az éves költségvetési tör-vényben hagyja jóvá, a konkrét anyagi-mûszaki tartalmat az illetékes minisz-ter határozza meg,

– intézményi beruházás, amelynek megvalósítandó célját a költségvetési fel-ügyeletet ellátó intézmény vezetõje határozza meg.

54

• Nem állami forrásból megvalósult beruházás, ez a jogi személyek, vállalkozá-sok és a természetes személyek forrásaiból megvalósuló beruházásokat jelen-ti, ide sorolható egy család lakásépítése, egy külföldi vagy hazai vállalkozásitõkébõl megvalósuló beruházás egyaránt.

A beruházások funkcionális besorolása szerint azt vizsgáljuk, hogy a beruházásmelyik gazdasági ágat szolgálja, pl.:

• ipari,• közlekedési,• egészségügyi, szociális,• kulturális, oktatási,• mezõgazdasági,• vendéglátási, szórakozási,• kereskedelmi stb.Funkcionális szempontból osztályozhatók a beruházások abból a szempontból

is, hogy új létesítményrõl, átalakításról, fejlesztésrõl vagy más célú beruházások-ról van szó.

A beruházások célja szerint a beruházásokat vizsgálhatjuk aszerint, hogy a lét-rehozandó beruházás milyen funkciót szolgál. Ebbõl a szempontból a beruházástermelõ vagy nemtermelõ jellegû lehet.

A beruházások csoportosítása a rendeltetésszerû használat tárgya és a céljaszerint:

Építési beruházás: minden olyan tevékenység, amelynek célja új építményeklétrehozása; építmények terjedelmének (hasznos alapterületének vagy légterének)növelése; építmények kiegészítése korábban meg nem levõ épületgépészeti beren-dezésekkel; építmények részleges vagy teljes újraépítése, a teljes építmény rendel-tetésének megváltozása; az építmény korszerûsítése és átalakítása, amelynek so-rán az építmény feladatának ellátására alkalmasabbá válik, funkciója bõvül, azépítmény felújítása, eredeti állagának helyreállítása. Az építmény - valamely beru-házás érdekében való - lebontása teljesen vagy az alapokig, a gépek alapozása.

Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított lé-tesítmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy atalaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatá-sa révén jöhet létre, a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útjántávolítható el úgy, hogy ezáltal az eredeti rendeltetésnek megfelelõ használatraalkalmatlanná válik. Az építményhez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csa-tornázási vezetékek, fûtési, szellõzõ-, légüdítõ berendezések és felvonók, ame-lyek az építmény szerkezetébe beépítve a használhatóságát és az ellátását bizto-sítják. Az ilyen vezetékek és szerelvények akkor is az építményhez tartoznak, haazok az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett techno-lógiai célokat is szolgálnak, vagy már a meglévõ építménybe késõbb kerülnekbeépítésre.

55

Épület: az olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környezõ külsõ tértõlépületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot, és ezzel al-kalmas:

• állandó, idõszakos vagy idény jellegû tartózkodásra, • az üzemi termelésre.Egyéb építmény: minden, épületnek nem minõsülõ építmény (például út, vasút,

kerítés).A gépberuházás körébe tartoznak: a gépek és technológiai berendezések, jár-

mûvek, mûszerek beszerzése (beleértve a rendeltetésszerû használat feltételen-ként elõírt tartalék alkatrészek és tartozékok beszerzését is), a technológiai sze-relési munkák költségei, valamint a gépberuházásokkal kapcsolatos egyébhasznos beruházási tevékenység költségei (szállítási költség, vám-, vámkezelé-si költség, importforgalmi adó, bizományosi jutalék). Gépberuházásnak tekin-tendõ a gépek, technológiai berendezések, jármûvek, mûszerek kiegészítésevagy bõvítése tartozékokkal, továbbá minden olyan átalakítás, amely rendeltel-tetésük megváltoztatását vagy kapacitásuk növelését eredményezi, és mindenfelújítás.

Technológiai szerelési munka: az építmények fogalmába nem tartozó, az épít-mények állagától függetlenül fel- és leszerelhetõ elmozdítható olyan gépek, be-rendezések, felszerelések stb. elhelyezésével és bekövetkezésével kapcsolatosszerelési munka, amelyeket az építményekbe nem használhatóságuk, hanem el-sõsorban üzemeletetési (termelési) célokból helyeznek el. Idetartozik az épüle-ten kívüli gépek, berendezések, felszerelések szerelése is. (A gépek és gépi be-rendezéseket gyártó/szállító vállalkozás által végzett helyszíni összeszerelésimunka nem tekinthetõ technológiaszerelésnek, ha az a gép beszerzési költségé-ben megjelenik.)

Egyéb beruházások:• gazdasági-mûszaki tervezés,• berendezési és felszerelési tárgyak beruházásai,• erdõsítési, fásítási beruházások,• ültetvényberuházások,• egyéb (eddig még fel nem sorolt, illetve nem építési vagy gépberuházásnak

minõsülõ) értéknövelõ tevékenység.

A beruházások osztályozása nagyságrend szerint:A beruházások fontos osztályozása a nagyságrend szerinti felosztása, értékha-

tárok közötti besorolása. Az állami, önkormányzati beruházások megvalósításá-nak, módszereinek, elõírásainak nagyságrendi megítélése attól függ, hogy közbe-szerzési törvény hatálya alá tartoznak-e vagy sem. Az eltérõ nagyságrendek nem-csak az elõírásokban jelentenek eltéréseket, hanem más-más beruházási folyamat-szervezési feladatokat és szervezeti megoldásokat igényelnek.

56

A beruházási folyamatok „végtermékei” szempontjából történõ vizsgálat:Elõbbiekben már meghatároztuk, hogy a beruházások alapvetõ célja termelõ és

nem termelõ tárgyi eszközök létrehozása. A számviteli elõírásokkal összhangbana beruházási tevékenység eredményeként létrejött "végterméket" a gazdálkodásifolyamatban a tevékenységhez való viszony szempontjából is értelmezhetjük. Eza csoportosítás azért is fontos, mert eszerint történik a beruházások megtérítésé-nek számítása, a beruházási eszközök termelési folyamatban történõ költségel-számolása.

A beruházások csoportosítása a folyamatkészültség alapján:Befejezetlen beruházásnak kell tekinteni a kivitelezõk, szállítók által végzett és

a beruházó vagy az általa megbízott beruházási lebonyolító által átvett, számlázottvagy még nem számlázott idegen teljesítményeket. A saját vállalkozásban megva-lósított teljesítmények értékét, a beszerzett, de még használatba nem vett anyagieszközök értékét - beleértve a rendeltetésszerûen használatba nem vett, számvite-li politikában meghatározott értékhatár alatti tárgyi eszközöket is -, valamint azegyéb hasznos tevékenységek ráfordításait, amelyeket még nem helyeztek üzem-be, illetve még nem kiviteleztek.

A befejezetlen beruházások állományát a vállalkozások számvitelében a beru-házási fõkönyvi számlán kimutatott ráfordítások adják.

Szüneteltetett beruházásnak minõsül, ha a beruházás megvalósításának mun-káit az üzembe helyezését megelõzõen valamilyen okból (pl. pénzhiány miatt)félbeszakítják, de késõbb - az akadályozó tényezõk megszûntével - a munkátfolytatják.

Leállított beruházás megvalósításának munkáit olyan okok miatt kell beszüntet-ni, amelyek a beruházás folytatását szükségtelenné teszik.

A beruházások csoportosítása a tevékenység alapján:A tárgyi eszközökkel kapcsolatban a beruházás, felújítás, karbantartás fogalmát

a számvitelrõl szóló törvény határozza meg. Beruházás: • A tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történõ elõállítása,

a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerû használatbavé-tele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerû használatbavételigvégzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe he-lyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhezhozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az elõkészítést, a lebonyolítást, a hitel-igénybevételt, a biztosítást is).

• Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítését, rendeltetésének megváltoztatá-sát, átalakítását, élettartamának, teljesítõképességének közvetlen növeléséteredményezõ tevékenység is, az elõbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hoz-zákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.

57

Felújítás:• Az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreál-

lítását szolgáló, idõszakonként visszatérõ olyan tevékenység, amely mindenkép-pen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti mûszaki ál-lapota, teljesítõképessége megközelítõen vagy teljesen visszaáll, az elõállított ter-mékek minõsége vagy az adott eszköz használata jelentõsen javul és így a felújí-tás pótlólagos ráfordításából a jövõben gazdasági elõnyök származnak.

• Felújítás a korszerûsítés is, ha az a korszerû technika alkalmazásával a tárgyieszköz egyes részeinek az eredetitõl eltérõ megoldásával vagy kicserélésévela tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítõképességét, használhatóságát vagygazdaságosságát növeli.

• A tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen el-végzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott(szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetés-szerû használatot veszélyezteti.

• Nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy idõben való el-végzése, függetlenül a költségek nagyságától;

Karbantartás:• A használatban lévõ tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üze-

meltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerûmegelõzõ karbantartást, a hosszabb idõszakonként, de rendszeresen visszaté-rõ nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet arendeltetésszerû használat érdekében el kell végezni, és ami a folyamatos el-használódás rendszeres helyreállítását eredményezi.

A karbantartás nem beruházás.

4.1.1.3. Az eszköz bekerülési (beszerzési, elõállítási) értéke

Az eszköz bekerülési (beszerzési, elõállítási) értéke az eszköz megszerzése, léte-sítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történõ be-szállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttesösszege, a megvalósítása érdekében felmerült összes ráfordítás.

A számviteli törvény határozza meg azt is, hogy a tárgyi eszközök bekerülési(beszerzési és elõállítási) értékeként milyen költségek, kiadások vehetõk számba.

4.2. Befektetési döntések4.2.1. A befektetési döntések elõkészítéseA mindennapi életben általában szinonimaként használjuk a befektetések, beruhá-zások fogalmát, tudván, hogy tartalmukban van azonosság. A befektetés kifejezésaz általánosabb, pénzeszközök lekötését jelenti késõbbi hozam reményében,

58

amelynek tárgya bármilyen vagyonelem lehet. A beruházás fogalom szûkebb, abefektetésekbõl csak a tárgyi eszközök létesítése tartozik ide, hozam (megtérülés)termelése céljából. Fontos még megjegyezni, hogy a beruházás számviteli foga-lom, használata a vállalkozások világába visz.

A befektetési döntések szubjektív és objektív elemekbõl állnak. A befektetésidöntések évekre elõre meghatározzák az egész vállalkozás tevékenységét, ha a be-fektetés tárgya beruházás, a megvalósítása kiemelten kezelendõ, mivel a tárgyieszközök hosszú élettartalmúak és ezért az ilyen döntések késõbb csak igen nehe-zen és csak nagy költségekkel vagy veszteséggel "fordíthatók vissza". A beruhá-zási döntésekbe a befektetõ stratégiájának eldöntését is bele kell értenünk.

A vállalkozások a beruházási javaslatokat többféle szempontból vizsgálják. Amûszaki szakembereket elsõsorban az eszközök fizikai-mûszaki paraméterei ér-deklik, de nem hagyhatják figyelmen kívül a bekerülési értéket, és hogy az meny-nyit fog érni a jövõben. A számviteliek fõként azt elemzik, hogy mennyibe kerüla beruházás megvalósítása. A pénzügyi elemzõknek azt kell megítélni, hogy men-nyit fog érni a tervezett beruházás.

Meg kell tervezni a várható kiadásokat és bevételeket. A kiadások, bevételekpénzáramlásának tervezését az adózott jövedelem kimutatásáig kell végezni, mi-vel tartalmában jelenik meg a befektetõ elvárása, a hozam. A gazdasági folyama-tokat a jövõben egy idõtengelyen kell tervezni, ahol megjelennek a jövõben elér-hetõ hozamok. A jövõ bizonytalan, így befektetési változatokat kell készítenie,amelyek alapján készült elemzések, vizsgálatok, kockázatelemzések tájékoztatnaka befektetésekkel, beruházássokkal járó kockázatokról.

A beruházások alapvetõen három területen befolyásolják a vállalkozások ered-ményességét. Elsõsorban közvetlenül a vállalkozás nyereségére gyakorolt hatásonkeresztül, a többleteredmény vagy a hatékonyabb termelés révén. A második terü-let a likviditási helyzet alakítása, amely a kivitelezési idõszak kiadástöbbletét, aberuházásokkal esetlegesen felmerülõ hitelek törlesztését, valamint a mûködtetéssorán jelentkezõ kiadásokat és bevételeket foglalja magában. Végül a vállalkozá-sok vagyoni helyzetének (a vagyon nagyságának és összetételének, a vállalkozásforrásainak megváltozott reálalakban való megjelenése) megváltoztatása révén hata gazdálkodás eredményességére.

A beruházások elõkészítése során minimum el kell végezni bizonyos feladatokat:• projektszintû terv készítése, amelyben szerepel a kivitelezés folyamata a be-

ruházási költségek meghatározására. Más-más tartalommal készült, annakmegfelelõen, hogy a beruházás mely szakaszát, a döntéshozók mely szintjétszolgálja a döntés elõkészítéstõl a megvalósításáig.

• Az üzleti terv, árbevétel és költségterv a tervezett beruházás pénzügyi mûkö-désének elõrejelzésére. Az üzleti tervnek a tervezését az adózott jövedelemigvagy a rendelkezésre álló pénzeszközökig kell elkészíteni.

• Az idõtényezõ figyelembevételén alapuló korszerû mutatószámok számítása avállalkozás, és a beruházás pénzügyi adatai alapján.

59

4.2.1.1. Projektszintû terv készítéseA projektszintû terv készítésének fõ célja, az elvégzendõ tevékenységek, az idõ, aszükséges erõforrások összhangjának biztosítása. (L. a 8. fejezetet.)

4.2.1.2. Üzleti terv készítése

Valamennyi befektetésnél, induló vállalkozásnál célszerû lenne elõzetes üzletitervet készíteni, ami jó keretfeltételeket biztosítana arra, hogy a szárnyaló fantá-ziát, az idealizált elképzeléseket a reális valósággal szembesítse. Az üzleti tervkészítése tehát a befektetés legelsõ lépés lehet, megelõzve a vállalkozási formakiválasztásának, alapításának stb. teendõit. A már mûködõ vállalkozások is ké-szíthetnek üzleti tervet a következõ gazdasági év vagy évek folyamatainak kidol-gozására. Jelenleg Magyarországon üzleti tervet egy esetben kötelezõ készíteni.Akkor, ha a vállalkozások valamely beruházásra, egyéb projectre banki hitelké-relmet adnak be, az üzleti terv benyújtásával bírálja el a bank a terv megalapo-zottságát. Üzleti tervet „önkéntesen” nem túl jelentõs vállalkozási körben készí-tenek Magyarországon.

Az üzleti terv részletezettsége, szerkezete különbözõ lehet, lényege az alábbi-akban foglalhatók össze.

Az üzleti terv olyan egy vagy több évre szóló koncepció, amely a vállalkozáskörnyezetének és belsõ helyzetének reális felmérése alapján tartalmazza a vállal-kozás konkrét üzleti céljait, számszerûen bemutatja a célok elérésének eredménye-it, feltételeit, külsõ és belsõ forrásait, miközben elõkészíti a tulajdonosok befekte-tési, finanszírozási döntéseit.

Az eltérõ idõtáv alapján a terv lehet rövid, éves terv, hosszú, 1 éven túli terv, kö-zéptávú (2-3 év) stratégiai tervek, általában a 3 éven túli idõszakra.

Az üzleti terv a vállalkozás céljának, jellegének megfelelõen többféle felépítés-ben készülhet el.

Az üzleti terv szöveges leírásához javasolhatók a következõ tényezõk:• A terv megvalósításáról szóló összefoglalás röviden mutassa be a vállalkozást,

a tevékenységet, és az igényelt befektetés, illetve kölcsön jellegét. Bizonyítsabe, hogy a vállalkozás megvalósítható és életképes.

• A célkitûzések leírása a lényegre koncentrálva ismertesse, mit kíván elérni avállalkozás, és mi a vállalkozás stratégiája. Ha egy üzleti terv készítésénél pél-dául az a cél, hogy a cég törzstõkéje bõvítéséhez befektetõt nyerjen meg ma-gának, ezt egyértelmûen és félreérthetetlenül közölni kell. Az üzleti tervnekfontos azt is leírnia, hogy milyen mértékû befektetésre lenne szüksége, a hite-leket hogyan használják fel, és milyen mértékû megtérülésre számíthat a po-tenciális befektetõ.

• Az üzlet- és iparági elemzés során alapos, tömör formában kell elemezni aztaz iparágat, amelyikben a vállalkozás érdekelt. Külön figyelmet kell fordítaniazokra a szempontokra, amelyek az adott vállalkozást egyedülállóvá teszik a

60

piacon, és amelyek tudatos kihasználásával sikeresebben veheti fel a versenyta konkurens cégekkel.

• A mennyiségi elemzés számszerûsítve mutassa be a vállalkozás múltját, éselõre is határozza meg a tervezett mérleget és a pénzforgalom alakulását.

Példa egy hagyományos üzleti terv vázlatára:Bevezetõoldal: röviden összefoglalja, hogy mit tartalmaz az üzleti terv: a vállal-

kozás neve, címe, telefonszáma; a vállalkozás bemutatása és üzleti jellege; a szük-séges finanszírozás összege; nyilatkozat a beszámoló titkosságáról, a terv bizalmaskezelésére vonatkozó igény jelzése.

Összefoglaló fejezet: röviden, tömören és meggyõzõen az üzleti terv fõbb pont-jait, a vállalkozás természetét, a szükséges finanszírozást, a piac teljesítõképesség-ét, és annak indoklását, hogy miért számíthat sikerre ez az üzlet. Ezen összefogla-ló alapján a befektetõ eldönti, hogy érdemes-e végigolvasni a teljes üzleti tervet.

Az üzleti magatartás elvei a vállalakozás tulajdonosai, menedzserei által közösenelgondolt jövõkép, stratégiai alapelvek megfogalmazása nélkül nem lehet színvona-las üzleti tervet készíteni. Az üzletpolitikai elvek összeállításánál meg kell fogal-mazni a vállalakozás magatartási normáit a legfontosabb partnerekkel, így az ügy-felekkel (vevõk, eladók), versenytársakkal, tulajdonosokkal, munkatársakkal, fi-nanszírozási elvekkel, az eredményfelhasználás elvei,vel társadalmi környezettelszemben. Ezek a meghatározások általában rövid, tömör kifejtést igényelnek, pl. fi-nanszírozásra vonatkozóan: elsõdleges elv, hogy a vállalkozás bõvítésekor a szük-séges pénzforrásokat saját forrásból és nem banki hitelbõl finanszírozzuk.

A tevékenységi kör, az iparág helyzetelemzése: fontos, hogy a vállalkozást meg-felelõ összefüggésrendszerben szemléljük. Választ kell adni a trendekre és a kilá-tásokra, a versenyhelyzet és a versenytársak elemzésére, a piac behatárolására, aziparági elõrejelzésekre.

A vállalkozás termékei, szolgáltatásainak leírása: a befektetõnek ez teszi lehe-tõvé, hogy megismerje a terméket vagy szolgáltatást, a vállalkozás méretét és te-vékenységi körét, az irodát és az alkalmazottakat. A vállalkozó ebben a részbenhasznosíthatja korábbi termelési tapasztalatait. Ismertetni kell a vállalkozás jelen-legi tevékenységét, termékeit, szolgáltatásait és a fejlesztésükkel kapcsolatos el-képzelést. Elemezni lehet az egyes szolgáltatások eredményességét, fedezeti há-nyadát. A szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elképzelések képezik e fejezet-rész legfontosabb részét. Ez tartalmazhatja: a forgalom növelésére vonatkozó el-képzeléseket, a megcélzott új piacokat, a tervezett forgalom eléréséhez szükségesfejlesztési ráfordításokat, a szükséges pénzügyi forrásokat. A fejezetben a fõbbszámok ismertetése mellett csak az indoklásra helyezzük a hangsúlyt. Itt kell meg-gyõzõen bizonyítani, hogy az elképzelések helyesek. A piacra, eredményességrevonatkozó részletes adatokat a megfelelõ fejezetekben kell kifejteni. A fõbb fej-lesztési irányok kifejtése mellett célszerû számba venni azokat az tényezõket,amelyek a bizonytalanság forrását jelentik.

61

Termelési terv: ez a rész a teljes termelési folyamatot mutatja be, ismerteti a te-lephelyet, a gépeket, a berendezéseket, a szállítók és alvállalkozók nevét.

Marketingterv: a marketingterv az üzleti elképzelés leírásának egyik legfonto-sabb része. Az üzleti terv marketinggel foglalkozó része ugyanazon információbá-zisra épül, mint a termékek, szolgáltatások fejezet, csak itt a rendezõelv a piacokszerinti tagolás. Elõször célszerû átfogóan bemutatni a fõ piacokat és ezek jellem-zõit. Le kell írni, miért ezen a piacon értékesítünk és hogyan, miért akarunk vál-toztatni. Érvelnünk kell a megcélzott piaci szegmensek elõnyei mellett. Fõbb tar-talmi elemei: a piacok megnevezése, jelenlegi és jövõbeli nagysága, a várható nö-vekedés. A vállalkozás jelenlegi és tervezett részesedése az egyes piacokon, a je-lenlegi forgalom értéke és a tervezett volumen (mennyiség, ár, részarány). A pia-con megjelenõ megrendelõk, vevõk, felhasználók fizetõképes kereslete jelenleg ésvárhatóan a jövõben. A piacon versenyzõ konkurens cégek megnevezése, jelenle-gi és várható részarányuk a piacon. A piacok áttekintése során arra is kell gondol-ni, hogy milyen új igények jelennek meg a piacon. Végül fel kell vázolni az alap-vetõ marketingstratégiát: milyen pozíciók elérésére milyen stratégiával törekszünk(támadó, védekezõ, követõ stb.). Árstratégia (milyen árakat alkalmazunk, és mi-lyen árképzéssel fogjuk a piaci részesedés és nyereség céljainkat elérni). Hogyanakarjuk az értékesítést marketingoldalról elõsegíteni (reklám, hirdetés, PR-tevékenység)

Munkaerõ-humánpolitika terv: Ez a fejezetrész elsõsorban külsõ befektetõk szá-mára jelentõs. A befektetõk UGYANIS fokozottan érdeklõdnek a vezetés, a me-nedzsment képessége iránt. Be kell bizonyítani, hogy a vezetés és az alkalmazottgárda képes bizonyos kitûzött célok megvalósítására. Kidolgozásra ajánlott téma-körök: vezetési struktúra, a kulcspozíciókat betöltõk szakmai-vezetõi tevékenysé-ge, cégvezetés és az alkalmazottak erõs és gyenge pontjai, várható változtatások afoglalkoztatás területén, vezetõk-alkalmazottak érdekeltsége, jóléti ellátása.

Szerkezeti terv: ez a rész a vállalkozás szervezeti felépítését, tulajdonformájátírja le, érinti a hatásköröket és a felelõsségvállalás területeit is.

Kockázatbecslés: a vállalkozásnak szembe kell néznie az üzleti élet veszélyei-vel. Fontos, hogy felismerjék a kockázatot, és a menedzser dolgozzon ki változa-tokat a kockázat kezelésére. Ezek a tervek és a stratégiák mutatják a lehetséges be-fektetõk számára, hogy a vállalkozó érzékeny a kockázatra, és felkészült a kivédé-sükre is.

Pénzügyi terv: míg más fejezeteknél a verbális kifejtés dominál elsõsorban, apénzügyi fejezetnél a jövõbeli elképzelések számszerûsítése a cél. A megelõzõ ré-szekhez képest, amelyeknél az egyszerû, logikus kifejtés is megengedett, a pénz-ügyi tervben a gazdasági-számviteli ismeretek szakszerû alkalmazására van szük-ség. A pénzügyi mutatókat és elõirányzatokat az elõzõ 2 évre visszamenõleg és azüzleti terv idõszakára szokásos kidolgozni. A pénzügyi tervben a következõ fon-tosabb információkat kell szerepeltetni: értékesítés alakulása (mennyiség, ár), fixés változó költségek, fedezet, a vállalkozás vagyoni helyzete, mérleg, egyszerûsí-

62

tett mérleg, tervezett eredmény, készpénzbevételek és -kiadások, cash flow, beru-házások, finanszírozási módok. Hasznos lehet ebben a fejezetben is rámutatni akockázati tényezõkre. Ha a marketingfejezetben a forgalomnál megjelöltük, hogyaz egyes relációkban milyen valószínûséggel várható értékesítés, ebben a fejezet-ben bemutatjuk ennek pénzügyi kihatásait.

Függelék: olyan háttéranyagokat, dokumentumokat tartalmaz, amelyeket nemszükséges a szöveg közben leírni, elég csak hivatkozni rájuk: levelek, piackutatá-si anyagok, bérletek vagy szerzõdések, szállítók ajánlatai, a terv döntéseit alátá-masztó adatok, kutatási információk.

Az elemzõrészek elkészítéséhez nyújthatnak segítséget az életgörbe elemzések(befektetés, beruházás, tevékenység, termék, szolgáltatás), portfolió-elemzések,köztük a SWOT-analízis, amely segít a vállalkozások erõs és gyenge pontjainakfeltárásában, miközben rögzíti a veszélyeket és a lehetõségeket is.

BCG mátrix, termékelemzés Egy általános életgörbe

4.2.2. A befektetések, beruházások elemzése, értékelési módszerekAz elvégzett gazdaságossági számítások megkönnyítik a döntésre hivatottak szá-mára a megfelelõ racionális döntés meghozatalát. Attól függõen, hogy az elvégzettszámításokban az idõt mint számszerûsíthetõ tényezõt figyelembe veszszük-e (idõ-preferencia), a kiszámított mutatókat statikus vagy dinamikus mutatónak nevezzük.

A beruházások hosszú távra meghatározzák a cégek gazdasági-pénzügyi hely-zetét, nagy a tõkeigényük, ezért nagy a kockázatuk, így a beruházásokkal kapcso-latos döntések a vállalkozások pénzügyeinek talán legfontosabb területei.

A beruházási javaslatok elemzésekor leggyakoribb problémák:• Érdemes-e megvalósítani a beruházást? ennek eldöntésére minden lehetséges

projektet meg kell vizsgálni, majd elfogadni vagy elutasítani a projektekbenszereplõ beruházási javaslatokat.

• A több azonos célt szolgáló projekt közül melyik a legjobb? Itt a döntéshozókfeladata az elfogadható javaslatok közül valamilyen kritérium alapján a leg-jobb kiválasztása.

63

N

B N H

I

• Milyen az optimális beruházási terv? ebben az esetben a döntési feladat, hogyaz elfogadható projektek olyan kombinációját kell megtalálni, amelyek meg-valósítását a rendelkezésre álló tõke lehetõvé teszi, és amelyek révén a vállal-kozás a legnagyobb értéknövekedést, vagyongyarapodást fogja, eléri.

• Milyen hosszú legyen a hasznos élettartama?Ezen döntési problémák a beruházási számítások segítségével oldhatók meg.

64

TERVEZÉS ELEMZÉS LL DIAGRAM

2 Munkaügyi terv

Szakmai csoportokLétszámÁtlagbér

Személyi jövedelem

Terv összesítő

Funkciónális tervek főbbadatai1 - 6

1 Forgalmi terv

2 Munkaügyi terv

1 Forgalmi terv

TermelésÉrtékesítésMennyiségEgységár

6 Eredény tervek

+ Nettó árbevétel, egyébbevétel

- Változó költségek- Állandó költségek

- Egyéb ráfordítások,+bevételek= Eredmény

mind kettő tagolás szerint

3 Fejlesztési terv

Fejlesztés jellegeKölségnemek

ForrásokEszközváltozások

Eredménykimutatás tervek

Forgalmi eljárássalÖsszköltség eljárással

Bevételek

Befolyó árbevétePénzügyi bevétel

Rendkivüli bevételEredményt nem érintő

bevétel

Kiadások

Beszerzési kiadásBérkifizetés

Fizetendő adóFejlesztési kifizetés

Hiteltörlesztés

Befektetett eszközök

Immateriális javakTárgyi eszközök

Befektetett pénzügyieszközök

Tartós források

Saját tőkeCéltartalék

Hosszúlejáratúkötelezettségek

Forgó eszközök

KészletekKövetelések

Pénzeszközök

Rövid lejáratú források

SzállítókHitelek, kölcsönök

Köztartozások

Müködési

Tervek

4 Fenntartási terv

Térgyieszköz csoportokKöltségnemek

5 Beszerzési készletterv

AnyagokÁruk, alvállalkozók

Közvetített szolgáltatókEnergia

Mennyiségi adatok

Eredmény

Tervek

Ágazati eredmény tervek

FötevékenységenkéntÁrbevétel és ráfordítások

Tervek tagolása

Vállalkozás szintűSzakterület szintű

Szervezeti egység szintűDivizió szintű

.

.

Pénz hozam

Adózott eredményÉrtékcsökkenési leírás

Forgóeszköz növekedésEszköz eladásTőke emelés

Hitel, kölcsön felvétele

Pénz felhasználás

Forgó eszköz csökkenésOsztalék

Fejlesztés, befektetésTőke leszállítás

Hitel, kölcsön törlesztés

Tartalék akciók

Pénz be

Tartalék akciók

Pénz ki

PénzügyiTervek

LikviditásiTervek

Hitel szükségletMérleg terv

A pénzfolyamCASH FLOW

Gondok, problémák, likviditási zavar, vészhelyzetTartalék akciók bevetése

Tervezést összefoglaló diagram:

Fontos felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a most következõ számításokat csaka befektetések (beruházások) szintjén értelmezzük.

A beruházási döntéseket megalapozó számítások két nagy csoportba sorolhatók:Statikus számítások: ezek közös jellemzõje, hogy nem veszik figyelembe a pénz

idõértékét:• költség-összehasonlítás,• nyereség-összehasonlítás,• rentabilitásszámítás,• megtérülési idõ.Dinamikus számítások: ezek közös jellemzõje, hogy figyelembe veszik a pénz

idõértékét:• jelenérték-számítás (PV),• nettó jelenérték-számítás (NPV),• belsõkamatláb-számítás (IRR),• jövedelmezõségi index (PI).Az, hogy melyik módszert válasszuk, igen sok tényezõtõl függ, pl. a befektetés

tárgyától, tartalmától, a befektetõ elvárásaitól, a hasznos élettartamától, a rendel-kezésre álló adatok, információk mennyiségétõl. Bármelyik módszert válasszuk, amódszerhez tartozó mutatók adatigényét ki kell elégíteni. Fontos, hogy a mutatókelõnyeit és hátrányait elemezzük, és a hátrányok kiküszöbölésére alkalmazzunkolyan mutatót, ahol elõnyként szerepel a megemlített tényezõ. Például ahol hát-rány, hogy nem veszi figyelembe a pénz idõértékét, olyan mutatót is be kell von-ni, amely alkalmazott módszerben létezik mutató, amely figyelembe veszi a pénzidõértékét. A befektetési, beruházási döntések mindig több módszer alkalmazásá-val legyenek megalapozva.

4.2.2.1. Statikus számítások

A megtérülési idõ arra a kérdésre ad választ, hogy hány év alatt kapjuk vissza ere-detileg befektetett pénzünket a beruházás eredményeként képzõdõ jövedelmekbõl.

• Ha a várható jövedelmek minden évben azonos nagyságúak, akkor a szüksé-ges adatok:

– a befektetés bekerülési értéke származatható a projekttervbõl (kezdõ befektetés),– várható éves hozam származatható az üzleti tervbõl.

Mutató:• Ha az évi várható jövedelmek nem egyenlõk, akkor meg kell keresni azt az

idõpontot, amikor a halmozott jövedelmek éppen megegyeznek a kezdõ be-fektetés összegével:

ahol t az utolsó teljes év, amelyben a halmozott jövedelem kisebb a kezdõ be-fektetés összegénél, b a kezdõ befektetés összege, c halmozott jövedelem t évig, dhalmozott jövedelem t+1 évig.

65

A megtérülési idõ mint értékelési módszer elõnyei:• egyszerû számítani és könnyû megérteni,• információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról,• likviditás oldaláról (minél gyorsabb a megtérülési idõ, annál gyorsabban

igénybe vehetõk, felhasználhatók a befolyó pénzösszegek).A módszer legfõbb hiányosságai:• figyelmen kívül hagyja a pénz idõértékét, torzít,• nem nyújt objektív és a tulajdonosok vagyonának maximalizálásával össz-

hangban lévõ döntési kritériumot,• nem méri a beruházási javaslat jövedelmezõségét, és figyelmen kívül hagyja,

hogy a megtérülési idõ után milyen hosszú ideig és milyen nagyságú hozamokképzõdnek még,

• a vállalkozás számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak.A megtérülési idõnek van egy továbbfejlesztett változata, az ún. diszkontált

megtérülési idõ. Ez a döntési szabály azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruhá-zásnak mûködnie, hogy a nettó jelenérték szempontjából ésszerû legyen.

Átlagos jövedelmezõség: számviteli megtérülési rátának, illetve könyv szerintiérték átlagos megtérülésének is nevezik; a fõ hangsúlyt a beruházás révén képzõ-dõ nyereség volumenére helyezi.

A módszer elõnyei: könnyû kiszámítani és értelmezni.A módszer hátrányai:• nem számol a pénz idõértékével, torzít,• nem a tényleges pénzáramokkal számol, hanem a számviteli eredménnyel.

4.2.2.2. Dinamikus számítások

Az idõpreferenciaaz idõ pénzértékének

számszerû kifejezése.

66

Jelen felé tartóérték halmazok

Jelen felé tartóérték halmazok

Jővő felé tartóérték halmazokJővő felé tartó

érték halmazok

IDŐTENGELY

Érkezés a

jővő

értékhez

Érkezés a

jelenérték

halmazhoz

indulu

nk a

jővő

felé

Indu

lás a

jele

n

érté

kfe

lé

0 időpont

jelenérték=PV1év 2év

A TÁVOLI JŐVŐ n -ik éven túl

n.év......3év 4év 5év

ti )rPV(1JÉ +=

JÉ=jövőérték

∑= +

=n

1tt

i

t

)r(1cPV

Az időpreferencia útján

4.2.2.3. JelenértékJele: PV (Present Value). A mutató kifejezi, hogy a beruházás teljes élettartamaalatt képzõdõ pénzáramok diszkontált összege mennyi. Számítása:

A mutató meghatározásához szükséges tényezõk és értékeik: C az éves hozam-érték, származatható az üzleti tervbõl; n a befektetés (beruházás) hasznos élettar-tama, a futamidõ, származatható az üzleti tervbõl; t az évek száma idõszakonként;r tõkésítési kamatláb, a pénz idõértéke.

Tõkésíteni: kiszámítani egy befektetés jövõbeni hozamának jelenlegi értékét.Tõkésítés: a nyereségnek értékre való átalakítása.Tõkésített érték: adott nagyságú nyereségeszköz (tõke) értéke feltételezett meg-

térülési ráta alapján számítva.A vállalkozás (befektetés) mint teljesítményrendszer értéke annak tõkésített jö-

võbeni hozamával, a jövõbeni hozamok jelenértékének összegével egyenlõ. A be-ruházási számítások a beruházás során kiadott pénzmozgásokat azokkal a pénz-mozgásokkal állítják szembe, amelyek a beruházónak, a befektetõnek vissza-áramlanak. A kettõ közötti, azaz a hozam jelenértékébõl vezethetõ le a beruházásértéke.

A tõkésítési kamatláb az a gazdasági hozam, amelyet az adott befektetéstõl el-várunk, s a jövõben követelményként támasztunk.

Többféleképen is meghatározható a tõkésítési kamatláb, itt három fõ jellemzõtismerhetjük meg továbbiak mellett:

1. Õsszegzõmódszer: a tõkésítési ráta lényeges elemeit összeadjuk (kockázat-mentes megtérülés = államkötvények kamata)

+ kockázati felár+ likviditási felár+ adminisztratív költségek miatti felár = Tõkésítési ráta

2. Súlyozottátlag-módszer: két vagy több tõkésített rátából képez egy végsõ rá-tát. Leggyakoribb formája, amikor a vevõ a vételár egy részét bankkölcsönbõl fe-dezi (adósság aránya ˘ bankkölcsönök kamata).

+ (saját befektetés aránya ˘ elvárt megtérülési ráta )= súlyozott átlag szerinti tõkésítési ráta

3. Ha idegen valuta is szerepel a befektetésnél, akkor: [kockázatmentes befektetés (infláció nélkül)]+ likviditási veszteség + befektetési kockázat = diszkontláb a saját valutában + valutakockázat = a beruházás diszkontlába, ha a beruházás, befektetés külföldi vállalkozásban

történik.

67

További módszerek: 4. Takarékbetét-módszer: a tartósan lekötött takarékbetétek kamatából indul ki,

mert legalább ennyi haszon elvárható.5. Hitelmódszer: a szokásos bankhitel kamatából indul, kiszámolja, hogy ha

idegen forrásból finanszírozná a vállalkozás eszközeit, annak kamatköltségeirelenne-e fedezet?

6. Reálkamatláb-módszer: az inflációs hatások nehezen kezelhetõsége miatt rit-kábban alkalmazott módszer. Viszont elfogadott, hogy a vállalkozások értékszámí-tásainál az infláció miatt magasabb kamatrátával számítanak, ez viszont a vagyonleértékelésével jár.

Ez a felsorolás nem teljes, a felhasználás célja és tárgya fogja eldönteni, hogymilyen módszerrel és tartalommal határozzuk meg az alkalmazandó kamatlábat.

A kockázati felár meghatározása:A kockázati felár az a hozamnagyság, amely egy adott befektetés esetén kom-

penzálja a befektetõt a vállalt (többlet) kockázatért a kockázatmentes befektetés-hez, illetve annak hozamához képest.

Kockázat:A kockázat azon tényezõk együttes következménye, amelyet az egyén vagy cso-

port elõre nem lát át. A kockázat figyelemre méltó helyet foglal el napjaink társa-dalmaiban.

Mindenütt jelen van a gazdaság világában, ahol a vállalkozó alakját jellemzi. Apénzügyi világban, ahol a pénzügyi összeomlás fenyegetésével azonosítják, a társada-lom világában, ahol a magán vagy állami biztosítótársaságok éppen ennek a lefedezé-sével foglalkoznak, a jog világában, ahol a felelõsségi viszonyok alapjául szolgál, azerkölcs világában, ahol az elesettek panaszolják fel, az orvoslás világában, ahol a terá-piák kiszámíthatatlan esetlegességeinek formájában van jelen, a katonák világában,akik "nulla kockázattal járó" stratégiákról ábrándoznak. Jelen van a természetben is anagy ökológiai válságok formájában, de ott van a tudományos kutatásokban is, ahol azetika szabályaival próbálják meg uralni, pl. a technológiai fejlesztéseknél és ipari al-kalmazásuknál. A kockázat megismerése nagy érzékenységet, veszélytudatot és vala-mennyi külsõ, de negatív tényezõre való hajlam kiszûrését foglalja magában.

A kockázat fogalmát sokféleképpen próbálták csoportosítni, pl.: technikai kö-zelítések, közgazdasági közelítések, pszichológiai közelítések, szociológiai és ant-ropológiai közelítések.

Valamennyi megközelítés kockázatfogalma osztja azt a feltételezést, hogy a jövõnem elõre determinált, hanem függ a jelenben zajló emberi tevékenységektõl, azaz anegatív események elkerülhetõk, legalábbis enyhíthetõk. Ezért válik fontossá a koc-kázattal kapcsolatos kutatás, amely a megfelelõ beavatkozáshoz nyújt támpontokat.

A kockázat fogalma minden közelítésnél tartalmazza a következõ három elemet:a döntések nemkívánatos következményei; a nemkívánatos események bekövetke-

68

zésének lehetõsége (valószínûsége); a döntések kontextusát képezõ valóságról al-kotott feltételezések. A kockázat különféle megközelítésmódjait az különböztetimeg egymástól, hogy miként definiálják a negatív következményeket és a bizony-talanságot, és milyen mértékben tekintik az emberi tudást a valóság tükörképének.A társadalomban minden kockázat virtuális, és nem hagyja el az értékek világát.

A kockázat mérése az egyik legbonyolultabb és legnehezebben beközelíthetõ ér-tékelem. Az elõre nem látható események bekövetkezésének valószínûségét ponto-san megmondani nem lehet, de bizonyos szimulációs vizsgálatokkal beközelíthetõkegy még elfogadható, a kockázat sajátosságának megfelelõ tág intervallumban.

A kockázatnak három alaptípusát különböztethetjük meg:1. Tiszta, eredeti állapot elleni vagy veszteség-elõidézõ kárveszély (tûz, baleset,

mûködési kockázat, lopás, kárpótlási igény).2. Fundamentális, széles körû, differenciálatlan veszteség veszélyforrások (pl.

háború, természeti katasztrófa).3. Spekulatív kárveszélyeket és nyereségveszélyeket egyaránt tartalmaznak, be-

fektetési, valuta/deviza, beszerzési vagy árváltozás, fejlesztési, gazdálkodási és lé-tesítési kockázatok, amelyek tényleges kockázattartama függ a kockázatvállalóirányítási és ellenõrzési teljesítményétõl is.

A kockázatok megismerésére, kezelésére ajánlott folyamat. Elsõ lépés:• kockázatanalízis (a probléma felszínre hozása, feltárása, az adatok informáci-

óvá alakítása, a kockázat definiálása).

69

Második lépés:• cselekvési lehetõségek vizsgálata– elkerülés,– csökkentés,– elhatárolás,– kockázatviselés,– kockázatok biztosítása.Harmadik lépés:• kockázati politika kialakítása– célmeghatározás,– a kockázatok ellenõrzési és – finanszírozási programjának meghatározása.Negyedik lépés:• bevezetés és a biztonsági intézkedések kontrollja.

Néhány nevesített kockázatcsoport:Az összehangolás kockázata: minél jobb az összhang, annál kisebb a kockázat.

Azonban egyes fejlesztések esetében az összhangot nehéz mérni (pl. az infrastruk-túra fejlesztésénél), viszont mégis szükséges, mivel nélküle a jövõbeli összhangelképzelhetetlen.

A megvalósítás kockázata: tud-e rendelkezni olyan megvalósíthatósági doku-mentációval a leendõ befektetõ, amely kivitelezhetõ? Vagy annak a valószínûsége,hogy a megvalósítás költségei eltérnek a tervezettõl, veszélyeztetve a finanszíroz-hatóságot.

Mûködési kockázat: annak a valószínûsége, hogy az üzemeltetés költségei eltér-nek a tervezettõl.

A megoldás kockázata: minél többet tudunk a megoldásról és annak hatásáról,annál kisebb a kockázat. Ugyanakkor az alacsony kockázatú projektek nem min-den esetben hordozzák magukban a magas haszon lehetõségét. A technológiávalkapcsolatos kockázatokat a megoldás kockázata részeként kezeljük.

A haszon kockázata: annak a valószínûsége, hogy nem helyesen becsültük mega várható hasznokat, vagy elõre nem látott pénzügyi helyzet következik be. Példá-ul, ha a vállalkozásnak nagyobb tõkeköltséget kell a tervezettnél fizetnie, vagymás terület igényel nagyobb figyelmet a menedzsment részérõl, akkor a tervezettbevételek nem teljesíthetõk.

Piac kockázata: ez minden vállalkozóra hat, az egész gazdaságra kiterjed, lesz-e a jövõben piaca a leendõ befektetõnek a befektetés hasznosítása során?

A tevékenység versenyképességének kockázata: elképzelhetõ-e, hogy valamelyversenytárs a befektetõ elképzelését olyan vonzáskörzetben, olyan minõségben va-lósítja meg, amely ronthatja a vizsgált befektetõ versenyképességét.

Üzleti kockázat: a kereslet változékonysága befolyásolja. Minél stabilabb egyvállalkozás termékei iránt a kereslet, annál kisebb a kockázat. Az eladási ár válto-

70

zékonysága: minél stabilabb az ár, annál kisebb a kockázat. Az eladási árak vál-toztatásának képessége, lényeges az árképzési pozíciója a piacon, pl. ha árdiktáló,kisebb a kockázata a hozam becslésének. A vállalkozás költségszerkezetének ru-galmassága milyen, ha például a fix költségek aránya magas, amely egy esetlegeskereslettel arányosan nem csökkennek, nagyobb az adott vállalkozásnál figyelem-be vehetõ kockázati tényezõ.

Kooperációs közeggel kapcsolatos kockázat: mekkora az esélye annak, hogyvalaki(k) vagy valami megállítja, vagy esetleg lelassítja a leendõ befektetõ vállal-kozását.

Politikai kockázat: létezik-e bármiféle olyan állami, önkormányzati rendelet(érvényben lévõ vagy készülõ), amely a befektetõnek a hasznosításra vonatkozóelképzeléseit meghiúsíthatja? Megkapható-e minden engedély a tevékenység foly-tatásához? Lehetséges-e a telekmegosztás, az övezeti átsorolás, a technológiaigépsor honosítása stb.

Tõke kockázata: az infláció, a valutaárfolyamok vagy az állami politika megvál-toztathatják-e drámai mértékben a befektetések értékét? Van-e esély arra, hogy abefektetett tõke részben vagy teljes egészében elvész?

Likviditási kockázat: fejletlen piac sajátja, nehéz likviddé tenni az eszközt.Pénzügyi kockázat: hitelbõl finanszírozott befektetés adósságszolgálatából ered,

ha az esetleges maradványértékbõl is részesedést kérnek a hitelt nyújtók.Vásárlóerõ-kockázat: ha a hitellel szemben a lekötés pl. jelzálog, fedezettárgya

pl. ingatlan, és ennek értéke nem tart lépést az inflációval, a vagyontárgy értékecsökken, mintegy elolvad az idõszak végére.

Vezetési kockázat: ha nem innovatív, alkalmatlan stb.Törvénykezési kockázat: minden parlamenti, kormányzati, önkormányzati ülés

kockázatot hordozhat magában az adott befektetéssel szemben.Egyéb, nem nevesített kockázatok: perbõl, szerzõdésbõl személyekhez köthetõk.Kamatlábkockázat: ez az egyik legáltalánosabb kockázat, hiszen minden befek-

tetési döntésben benne van, és az idõtávval egyre nagyobb súlyú, ahogy mondjuk,egyre kockázatosabbá válik.

71

A befektetés idõtényezõjének, tõkésítési rátájának számszerûsítése összegzõ-módszerrel:

Összegzõmódszer: a tõkésítési ráta lényeges elemeit összeadjuk (kockázatmen-tes megtérülés = államkötvények kamata).

+ kockázati felár+ likviditási felár

[likviditási felárral számolunk, ha a befektetés forgalmazhatósága (likviditása)alatta marad a figyelembe veendõ állampapírokénak, és többletráfordítással lehetlegalább ugyanazt a likviditást elérni]

+ adminisztratív költségek miatti felár = tõkésítési ráta

Az elsõ tényezõ a kockázatmentes hozam. Mitõl kockázatmentes egy befektetés? Feltételei:• nem tartalmazhat teljesítési kockázatot, az egyetlen talán az állampapír, amely

az állam pénznyomtatási monopóliumából ered,• nem lehet újra befektetési kockázata (most befektetõ, vagy befektetéseit viszsza-

fogó vállalakozás minden más adat egyezõsége esetén más értéket képvisel).A feltételeknek ma az állampapírok felelnek meg. Jellemzõen a diszkontkinc-

stárjegy hozamával számolunk. A második tényezõ a kockázati felár. A kockázati tényezõk sokféleségét a koc-

kázatok hatásfája mutatja.

A befektetés jövõbeni hozamának viszonyát vizsgáljuk a kockázatelemzés so-rán a kockázatok hatásfájának elemeihez. A befektetés viszonya a kockázatok cso-portjaihoz alapvetõen eltérõ lehet. Ha a befektetésnek nincs közvetlen hatása akörnyezeti elemre, akkor a környezetet makrokörnyezetnek, ha van, akkor mikro-környezetnek nevezzük.

72

MakrokörnyezetGlobálisan vagy a nemzetgazdaság által meghatározott gazdasági tényezõk:A gazdasági helyzet általános alakulásának elemzése a befektetés hozamának vi-szonyában

• gazdasági növekedés, fellendülés, recesszió, stagnálás jellemzi a világgazda-ságot vagy azon belül az egyes országokat?

• hogyan alakul a nemzeti jövedelem?• mekkora az infláció? milyen az iránya?• milyenek a bérek?• mekkora a foglalkoztatottság szintje?• milyen a megtakarítási ráta?• milyen az ország, a vállalkozások, illetve az egyének eladósodottsága?A társadalmi helyzet általános alakulásának elemzése a befektetés hozamának

viszonyában:Kormányzati politika • várhatók -e változások a kormány összetételében?• milyen pártok megerõsödése várható?• azoktól milyen gazdaságpolitika várható?• a külföldi vagy a hazai befektetõket fogják -e preferálni?• milyen adó-, pénz-, beruházáspolitika várható a kormányzattól?• nõ vagy csökken a kormányzat részvétele a gazdaságban?• egyebek.Társadalmi helyzet, struktúrák, demográfia:• demográfiai változások,• várható élettartam alakulása,• népesség alakulása,• életszínvonal és a gazdaság eloszlása,• lakásviszonyok,• társadalmi mobilitás,• korrupció általánossága,• kábítószer elterjedése és a bûncselekmények elterjedése,• egyebek.Kulturális viszonyok, értékek:• a társadalomban elfogadott értékrend milyensége és annak alakulása,• munkakultúra,• egészségkultúra,• az emberek egymáshoz való viszonya, és azok jellemzõi,• egyebek.A technológia, a tudás általános alakulásának elemzése a befektetés hozamának

viszonyában:• milyen kutatások folynak és milyen technológiai áttörések várhatók?• milyen a technológia átterjedés gyorsasága az országok és az iparágak között?

73

• milyen technológiák megszûnése várható?• milyen új tudásfajták iránt nõ meg az igény?• egyebek.A természeti környezet elemzése a befektetés hozamának viszonyában:• a természeti környezet állapota és annak várható változásai,• a természeti környezet védelmével kapcsolatban várható szabályozások és

preferenciák,• a rendelkezésre álló természeti erõforrások nagyságaA makrokörnyezet elemzése során a fõ kérdés, hogy az elemzés központjában

álló tényezõ hogyan hat a befektetés jövõbeni hozamára? Számszerûsített érték-ként az a valószínûségi változó jelenik meg, amely ha bekövetkezik, a hatása pon-tosan megegyezik a befektetés jövõbeni értékével, a kockázati felár által okozottkár értékével.

A sor végtelenül folytatható lenne. Minél kisebb egy fektetés, annál kisebb a va-lószínûsége annak, hogy teljes körû elemzés tud végeztetni a magas költségek mi-att. Az információra viszont ezeknek a befektetéseknek is szükségük van. Mindigcélirányosan, a legfontosabb környezeti elemek kiválasztásával kell elvégezni akörnyezeti elemzést. Az elemzõmunkához különbözõ matematikai, statisztikai se-gédleteket lehet felhasználni, egészen a hatásmátrix számítógépes elemzéséig.

A mikrokörnyezetA mikrokörnyezetben a befektetõ találkozik a gazdaság (nemzetgazdaság) mindenalanyával egy teljesen más szerepkörben, mint piaci szereplõ, ami hordozza azösszes kockázatot.

Ez nem más, mint a versenykörnyezet, ahol a befektetõ örökös harcban van apiac szereplõivel, vagyis:

• a beszállítóval,• a vevõvel,• a piacra lépõ új versenytársakkal,• a helyettesítõ termékkel,• a meglévõ versenytársakkal.A szállítók erejét nagymértékben meghatározza:• a beszállítók relatív nagysága a gyártóhoz képest,• az általuk kínált nyersanyag, félkész termék, alkatrész különlegessége, egyedisége,• a beszállítók száma,• a beszállítók lehetõsége integrációra (ha kicsik, szövetkezhetnek).Különleges szállítók a munkavállalók, akik munkájukat kínálják, egyedileg ke-

vés esélyük van a munkájukat felvásárlókkal szemben, de lehet különleges a kíná-latuk, vagy szövetkezhetnek szakszervezetekbe.

A vevõk erejét, viselkedését nagymértékben befolyásoló tényezõk:• leginkább az árakra érzékenyek, megfizeti vagy nem, fizeti, erre azonban csak

akkor van lehetõsége, ha árverseny van a piacon, és van helyettesítõ termék,

74

• minél különlegesebb az áru, és minél kisebb a kínálat, annál kisebb a vevõ al-kuereje. Növeli az alkuerejüket, ha érdekszövetségeket hoznak létre, informá-ciókat szereznek be az eladókról,

• a vevõ visszafele is integrálódhat, pl. csináld magad mozgalom keretében.A vevõ lehet: csak fogyasztó vagy végsõ felhasználó, ipari vevõ, vagyis

továbbfeldolgozó.Az elõbb felsoroltak azonban mindkét csoportban igazak.Helyettesítõ termék. A magas árat a vevõ addig hajlandó megfizetni, ameddig

nincs a piacon helyettesítõ termék, pl. a benzin vagy megveszi a benzint, bármek-kora is az ára, vagy nem használja az autóját.

Mitõl függ a helyettesítõ termékre való áttérés mértéke:• attól, hogy a vevõ mennyire hajlandó áttérni a helyettesítõ termékre (mennyi-

re hû az elõzõhöz),• attól, hogy mennyi a helyettesítõ termék ára a megszokott termékhez minõsé-

géhez képest.A piacra lépõ új versenytársak. Ahol magas hozam, nyereség érhetõ el, oda tö-

megesen vonzódnak a versenytársak. Azonban ennek is lehetnek korlátai, ami akockázati felárat befolyásolhatja.

Termékdifferenciáltság. A piacon jelenlévõk differenciált termékszerkezettelvannak jelen, ismert márkanevekkel, ha a vevõk ezekhez hûek, nehéz belépni, óri-ási ráfordításokra van szükség, hogy a piac e szegmensérõl elcsábítsák a vevõt.

Értékesítési csatornához való hozzáférés:• az eladók ragaszkodnak a vevõk által kialakított termékekhez, új terméket

nem szívesen rendelnek,• a kialakított erõs értékesítési láncok komoly összegekért hajlandók csak új ter-

mék közvetítésére,• a tõkeerõs piaci szereplõ megveszi az egész értékesítési csatornát,• egyebek.A piacon lévõ versenytársak különbözõ versenyeszközöket használnak:• árverseny,• verseny az innováció területén,• verseny a reklámozás és a hirdetés területén,• egyebek.Az eszközöket meghatározza a versenyben részt vevõk száma, azok tõkeerõssé-

ge stb.A mikrokörnyezet elemzése során a fõ kérdés ugyanaz, mint a

makrokörnyezetnél, az elemzés központjában álló tényezõ hogyan hat a befekte-tés jövõbeni hozamára? Számszerûsített értékként az a valószínûségi változó jele-nik meg, amely ha bekövetkezik, akkor a hatása pontosan megegyezik a befekte-tés jövõbeni értékében, a kockázati felár által okozott kárértékével.

Elvégeztük az összegzést, és megkaptuk a kamat értékét. A jelenérték mutatóminden tényezõje ismert, a mutató kiszámolhatóvá vált.

75

4.2.2.4. Nettó jelenértékA nettó jelenérték (NPV) mutató kifejezi, hogy a beruházás teljes élettartama alattképzõdõ pénzáramok diszkontált összegébõl levonva a kezdõ pénzáramot, mekko-ra nettó jövedelem képzõdik. A mutató választ ad a megtérülésre is:

Új tényezõ jelent meg, a C0, amelynek értékét meg kell határozni. Értékeegyenlõ a teljes befektetés értékével, amit a nulladik idõpontban adunk ki.

Azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív.A módszer elõnyei:• figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát és azok idõbeni alakulását a beru-

házás teljes élettartama alatt,• kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektõl és a befek-

tetések jövedelmezõségi szintjétõl függ,• rendelkezik az összeadhatóság tulajdonságával,• képes rangsorolni az egymást kölcsönösen kizáró beruházásokat,• biztosítja a tulajdonosok vagyonának gyarapodását.A módszer hátrányai:• erõforráskorlát esetén nem biztosítja maximálisan a vagyon növekedését,• sokan úgy vélik, hogy nehezen érthetõ.

4.2.2.5. A belsõ kamatlábkeresés módszere

A belsõ kamatláb (IRR: Internal Rate of Return) az a kamatláb, amellyel a beru-házás révén képzõdõ pénzáramokat diszkontálva azok együttes összege éppenegyenlõ a kezdõ pénzárammal (NPV = 0). A belsõ kamatláb megmutatja, hogymekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett a beruházás egyszeri, és a mûkö-dés folyamatos költségei a bevételekbõl éppen egyszer megtérülnek. Ez a fedeze-ti pont, ekkor még nem képzõdött nyereség (ekkor nulla a NPV). Ilyen értelembena belsõ kamatláb a beruházás "belsõ" jövedelmezõségét mutatja. A befektetés an-nál jövedelmezõbb, minél magasabb a belsõ kamatláb. A beruházást akkor érde-mes megvalósítani, ha annak belsõ kamatlába meghaladja a betéti kamatláb nagy-ságát, illetve a beruházás kölcsönbõl történõ megvalósítása esetén a belsõ kamat-láb meg kell, hogy haladja a kölcsön után fizetendõ kamatláb mértékét. Ilyen ér-telemben a belsõ kamatláb a beruházás hitelképességét (is) mutatja:

Új tényezõ a számítások során, amely jelen esetben az ismeretlen az egyenlet-ben, értékét meg kell határozni.

A belsõ kamatláb szabálya alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyekbelsõ kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam, IRR>r.

76

A módszer elõnyei:• figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát, azok idõbeli alakulását a beruhá-

zás egész idõtartama alatt,• a nettó jelenérték módszerrel azonos eredményhez vezet,• épít az elemzõk intuícióra,• könnyebb értelmezni, mint a nettó jelenértéket.A módszer hátránya: bizonyos szituációkban problémát okoz.

4.2.2.6. Jövedelmezõségi index (PI)

A jövedelmezõségi index (PI: Profitability Index) más néven hozam-költség arány;benne a beruházás révén képzõdõ jövedelmek diszkontált értékét a kezdõ pénz-áramhoz viszonyítjuk:

Azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknél a mutató értéke 1-nél nagyobb.A módszer elõnyei:• viszonylag könnyû kiszámítani,• erõforráskorlát esetén jobb döntést eredményezhet, mint a NPV.A módszer hátrányai:• elég nehéz értelmezni,• félrevezetheti a döntéshozókat az egymást kölcsönösen kizáró beruházások

esetében.

77

DöntésfaAz NPV, az IRR, az „r” és a PI összefüggései

Kamat "r" Belső megtérülésiráta IRR

Jövedelmezőségiindex PI

Kisebb azIRR-nél

Egyenlő azIRR-rel

Nagyobb azIRR-nél

Nagyobb az"r"-nél

Egyenlő az"r"-rel

Kisebb az"r"-nél

Nagyobb az1-nél

Egynelő = egy(1)

Kisebb 1-nél

Nettó jelenértékNPV

Nagyobbzérusnál

Zérus

Negatív előjelű

Az elemzés eredményeként kaptuk az alábbi eredményeket, azt mondhatjuk ezek jók

Az elemzés eredményeként kaptuk az alábbi eredményeket, azt kérdezzük van jobberedmény?

Az elemzés eredményeként kaptuk az alábbi eredményeket, azt kérdezzük kellenekezek?

4.3. A beruházások finanszírozása

A finanszírozás a köznyelvben a szükséges pénzeszközzel, anyagi eszközökkel va-ló (többnyire folyamatos) pénzellátást jelent. A finanszírozás egyrészt a pénzellá-tást, a pénzügyi források biztosítását jelenti. A finanszírozás a tõke megszerzésé-re irányuló tevékenység. Tágabb értelemben a finanszírozás nemcsak a szükségespénz elõteremtését, hanem annak racionális felhasználását is jelenti. A két tevé-kenység összekapcsolása közgazdasági célszerûség és követelmény.

A finanszírozási döntések a pénzügyi döntések körébe tartoznak, a befekteté-si és az osztalékfizetési döntésekkel egyetemben. A befektetési döntések kereté-ben azt kell elhatározni, hogy a vállalkozásnak milyen összetételû és mennyisé-gi eszközállományra van szüksége a termelési célkitûzéseinek megvalósulása ér-dekében.

A befektetés megvalósítható reáleszközökbe és pénzügyi eszközökbe egyaránt.A pénzügyi döntések egyes területei között kölcsönhatás van. A befektetési dön-téseket követõen kell meghozni a finanszírozási elhatározásokat. A finanszírozáslehetõségei alapján, ha szükséges, módosítani kell a befektetéseket, mivel a befek-tetések finanszírozásának forrásai mások, mint a mûködés finanszírozása. Az osz-talékfizetési döntések befolyásolják a befektetési és finanszírozási döntéseket,ugyanakkor a befektetési és finanszírozási elhatárolások is meghatározhatják azosztalékfizetés arányát.

A pénzügyi döntések fõ célja a profitmaximalizálás, ha a befektetõ, beruházóvállalkozás, annak piaci jelenlétének növekedése, kiegyensúlyozott mûködési fel-tételeinek biztosítása.

A finanszírozási folyamat szakaszaiDöntés-elõkészítés, elsõsorban gazdasági számítások alapján. Különbözõ alterna-tívákat célszerû kidolgozni. Be kell mutatni az egyes finanszírozási forrásokigénybevételének elõnyeit és hátrányait, az egyes finanszírozási források igénybe-vételének költségeit. Vizsgálni kell az igénybe vett források hatását a saját tõkére,a vállalkozás jövedelmezõségére, és a vállalkozás piaci értékére. Fontos azt elmúltidõszak elemzése, vagyis az elemzéssel kapott eredményekre kell építeni a döntéssorán.

Döntés: az illetékes testület vagy személy kiválasztja a legmegfelelõbbnek véltváltozatot. Ez vonatkozhat tevékenységre vagy egy konkrét intézkedésre is.

Végrehajtás: fõként technikai, operatív feladatot jelent, emellett folyamatos el-lenõrzésére és elemzésre is figyelmet kell fordítani. Menet közben is értékelni kella döntés során figyelembe vett tényezõk megvalósulását és hatását a befektetésre,beruházásra vagy a vállalkozásra. A mûszaki ellenõr ebben a folyamatban veszrészt, a konkrét tartalom megvalósításának bekerülési értékét kíséri figyelemmel.

A döntés esetleges módosítása: akkor, ha a döntésnél számításba vett körülmé-nyektõl a valóság olyan mértékben tér el, hogy célszerû az eredeti döntés megvál-

78

toztatása. Amennyiben a változtatásra vonatkozó számítások pozitív képet mutat-nak, akkor célszerû meghozni a döntést a módosításra.

A korrigált döntés végrehajtása: szintén operatív intézkedésekre van szükség. Afolyamatos ellenõrzés és elemzés ebben a szakaszban is elengedhetetlen.

A teljesítés utólagos elemzése: meg kell vizsgálni, hogy a tervezett célkitûzésmilyen mértékben valósult meg. Elemzés tárgya a likviditás és a jövedelmezõségalakulása. A tanulságok, a tapasztalatok késõbbi felhasználása is igen fontos.

A pénzügyi döntések típusai:

Idõtartam Befektetési döntések Finanszírozási döntésekEszközök Források

Hosszú távú döntések befektetett eszközök saját tõke hosszú lejáratú kötelezettségek

Rövid távú döntések forgóeszközök rövid lejáratú kötelezettségek

Befektetési döntések: a vállalkozások befektetett eszközeinek nagyságát és ösz-szetételét alakítják, ezen belül a hosszú távú befektetések, döntések alapkérdései,hogy milyen hosszú élettartamú eszközökbe mikor és mennyit fektessenek be.

Finanszírozási döntések: ezek eredményeként alakul és módosul a vállalkozá-sok pénzügyi szerkezete, illetve tõkeszerkezete.

A beruházások finanszírozási forrásai eltérhetnek a beruházó személyétõl füg-gõen, más-más összetételû források rendelhetõk a magánpénzügyek és a közpénz-ügyek területén befektetõnek, beruházónak, miközben természetesen léteznekazonos tartalmú források is.

A beruházás forrásszükségletét projektszintû terv készítése során határoztákmeg. A befektetések, beruházások forrásai származhatnak belsõ és külsõ forrásból.

Belsõ forrás a sajáttõke lehet, ezen belõl az adózás utáni eredmény, illetve azeredmény, és a tõke tartalék. Saját forrást teremt az évenként elszámolt amortizá-ció is. Érdekeltségi alapon tovább bõvíthetõ a forrás például részvény kibocsátásformájában. Lehetséges még forrást teremteni a szükségtelen eszközök felszámo-lásából, értékesítésébõl is.

A külsõ források számos csoportosításától most eltekintünk, és csak néhányatemlítünk meg:

Pénzügyi piacok, vagyis a tõke- és pénzpiacról szerzett források. Részvényki-bocsátás, hitel, kölcsön felvétele. Az idegen forrás teremtésének egy sajátosmódja a vegyes vállalkozás alapítása. Ebben az esetben nem az idegen forrásvisszafizetésérõl van szó, hanem a felek az alapításhoz szükséges szerzõdésmegkötésekor arra vállalnak kötelezettséget, hogy a tervezett beruházást közösforrásból valósítják meg. Majd az új létesítményt közösen üzemeltetik, és a gaz-dasági tevékenyég jövedelmét az alaptõkéhez történõ hozzájárulás arányábanszétosztják.

79

Forfetírozás: a forfetírozás a nemzetközi kereskedelemben elterjed finanszíro-zási, kockázatkezelési forma, amely a nagy értékû berendezések, valamint szolgál-tatások közép- és hosszú lejáratú finanszírozási eszköze. Ez egy késõbbi idõpont-ban esedékes, többnyire gépek és beruházási eszközök szállításából adódó közép-és hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. Aforfetõr magára vállalja a bármely okból történõ esetleges nemfizetés teljes koc-kázatát. A követelés eladója általában az exportõr, aki jövõbeni fizetést fogadott eláruszállítás ellenében, és szeretné ezt a követelést visszkereset kizárásával azonnalkészpénzzé tenni.

Faktoring: jellemzõje, hogy a pénzintézet a lejárat elõtt megvásárolja ügyfelé-nek követeléseit. Az áru eladója rövid lejáratú hitel eladásainak ellenértékét átru-házza a faktorra, aki garantálja annak behajtását az adóstól, és magára vállalja abehajtás sikertelenségnek kockázatát.

Lízing: a lízingügylet alapvetõen eltér a hiteltõl megvalósított beruházástól, mi-vel a beruházó (lízingbevevõ) a lízingszerzõdés futamideje alatt csak a tárgyi esz-köz használati jogát szerzi meg, a tulajdonjogát nem. A tárgyi eszköz a beruházótulajdonába csak a lízingszerzõdés futamidejének lejárta után, a maradványértékkifizetésével száll át (pénzügyi lízing esetén).

A lízing tehát olyan bérbevételi, illetve bérbe adási tevékenység, amelynek so-rán a bérlõ valamely tárgyi eszközt a lízingtársaságtól használat céljából, elõremeghatározott idõtartamra bérbe vesz. A lízingbevevõ rendszeres, a szerzõdésbenelõírt lízingdíj fizetésére köteles. Ma már több lízingfajtát ismerünk.

Pénzügyi lízing: a pénzügyi lízing áll legközelebb a klasszikus finanszírozásiügyletekhez, és hazánkban is ez a legelterjedtebb. E konstrukcióban a lízingbe vetttárgyi eszköz a szerzõdés lejáratakor általában átmegy a lízingbevevõ tulajdonába,a lízingdíj nagyságától függõ maradványértéken. Arról van szó, hogy az adott vál-lalkozás a kedvezõbb adózási feltételek miatt választhatja a pénzügyi lízinget a be-ruházási hitel felvétele helyett. A lízingtársaság pénzügyi lízing esetén ugyanúgyfelméri a lízingbevevõ üzleti tevékenységét - hitelképességét -, mint egy bank,amely hosszú lejáratú hitelt ad ügyfelének.

Operatív lízing: ebben az esetben a lízingbevevõ nem akar tulajdonjogot sze-rezni, csak használati jogot. (Szoros kapcsolatban van a haszonbérleti ügylettel.)A tárgyi eszközt nem a teljes amortizációs idõszakra adják lízingbe. Ilyen eset-ben a lízingtársaság költségei több, egymást követõ lízingügylet során térülnekmeg.

Szervizlízing: a szervizlízing pénzügyi vagy operatív lízing, amelyhez szerviz-szolgáltatás is kapcsolódik. Szervizlízinget azok a lízingtársaságok szolgáltatnak,amelyek szorosan kapcsolódnak az adott tárgyi eszközt gyártó vállalkozáshoz, il-letve egy bizonyos lízingtárgy bérbe adására szakosodtak.

A visszlízing: lényege, hogy a vállalkozások saját befektetési eszközeiket elad-ják a lízingtársaságnak, majd azonnal visszalízingelik azokat. E helyzet jellemzõ-je, hogy a tárgyi eszköz nem mozdul el eredeti helyérõl, a tulajdonjog azonban át-

80

száll a lízingtársaságra, aki lízingszerzõdéssel a vállalkozás használatába adja azadott tárgyi eszközt.

A lízinges finanszírozás elõnye elsõsorban az, hogy a lízingdíj költségként el-számolható (csökkenti az adóalapot). Tervezhetõvé, ütemezhetõvé teszi a pénz-áramlást a lízingbevevõnél, nem köti le a tõkéjét, bizonyos védelmet jelent az inf-lációval szemben. A lízingbevevõnél lízingelt tárgyi eszköz után értékcsökkenésszámolható el, ezáltal forrás képzõdhet új fejlesztésekre, illetve új lízing lebonyo-lításához (csak pénzügyi lízing esetén).

Automatikus keletkezõ források esetén a finanszírozás lehetõségei részben auto-matikusan keletkeznek. Az állandó finanszírozási forrásnak van egy minimális ál-lománya. Ez az állomány a vállalkozás tevékenységének növekedésével rendsze-rint emelkedik. Az automatikusan újrakeletkezõ forrásoknak általában nincs költ-sége, így ingyenes forrásnak minõsülnek. Ilyen lehet a kereskedelmi hitel és az ún.tartós passzívák. A vállalkozás a beszerzett anyagok és szolgáltatások ellenértékétnem azonnal, hanem a számlán feltûntetett határidõig köteles kifizetni. Ezen idõ-tartam alatt a vállalkozás kvázihitlelt vesz igénybe, ami nem jár költséggel. Nemközömbös az ingyenes forrás mennyisége, ugyanis ennek mértéke csökkenti a je-lentõs költségfelmerüléssel járó hitel, kölcsön stb. igénybevételét. A szállítói tar-tozáson túl a munkabér-, több adónem- és járulékfizetési kötelezettsége nem az el-számoláskor, hanem azt követõen keletkezik. Ebbõl adódóan a vállalkozás folya-matos finanszírozási forrásokhoz jut, amely szintén újratermelõdik és költségmen-tes (a fizetési határidõig), ezeket nevezzük ún. tartós passzíváknak. A csapda is ittvan elrejtve, ebbõl befektetéseket, beruházásokat nem szabad finanszírozni, csaka vállalkozás rendes mûködését.

Kapott támogatások: támogatás mindaz, ami a visszafizetési kötelezettség nél-küli, ami rendszerint fejlesztési célokat szolgál, de kapcsolódhat a vállalkozás fo-lyó mûködéshez is. Támogatásban részesülhet a vállalkozás az állami költségve-tésbõl, a helyi önkormányzattól, különbözõ támogatási alapokból és az EurópaiUniótól. Lehet még ez bankgarancia.

A finanszírozással szemben támasztott követelmény többi között, hogy a forrá-sok idõtartalma legyen összhangban a finanszírozott eszközök élettartalmával. Eztilleszkedési elvnek is nevezik. Arra vonatkozik, hogy a vállalkozás a tartós eszkö-zeit tartós pénzügyi forrásból, a forgóeszközeit pedig rövid lejáratú finanszírozá-sú forrással biztosítsa.

81

5. A beruházások szereplõi. A szerepkörökSzerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A beruházások megvalósítása során a következõ szereplõk vehetnek részt.Szponzor: a projekthez szükséges erõforrásokat biztosítja. Sok esetben neki kell

felelõsséget vállalnia a projekt sikerességéért.Támogató: lehet a szponzorral megegyezõ személy is. A támogató a beruházás

szószólójaként tevékenykedik, figyel a döntési helyzetben lévõk véleményére.Akadozó folyamatok esetén vagy nehézségek idején elõmozdít, segítséget nyújt.

Megbízó: olyan helyzetben lévõ személy vagy szervezet, amely szerzõdéskötésrévén megvásárolja egy szervezet vagy személy szolgáltatásait. Abban az esetbenis fizet a szerzõdéses szolgáltatásokért, ha a szerzõdés csak informális jellegû.Ugyanazon szervezet két egysége között jön létre.

Felhasználó: a felhasználó, a szponzor és a megbízó szerepének együttes meg-jelenése a leggyakoribb. A felhasználó nem feltétlenül vásárol, de a termékkel va-lamilyen kapcsolata van, használja azt. Éppen ezért a minõség vevõorientációjaazt jelenti, hogy a felhasználó megelégedettségét kell elérni.

Tulajdonos: bizonyos jogosultságok kizárólagos gyakorlása illeti meg, a dologijogi jogosultságokra az abszolút hatálya jellemezõ.

Érdekeltek: sokszor jelentõsebb szereplõk, mint a többiek. A közvetlen anyagiérdekeltségû szereplõket könnyû áttekinteni, de az egyéb érdekelteket nehéz azo-nosítani. [Stakeholder (érdekeltek)" Shareholder (anyagilag is érdekeltek)"Stockholder (részvényesek)]. A beruházás tartalmától függõen külsõ érdekeltek le-hetnek a kormányhivatalok, önkormányzatok, pártok, szakszervezetek, lobby szer-vezetek, a társadalom stb. Belsõ érdekeltek lehetnek mindazok, akiket közvetlenmódon nem vontak be a beruházásba, de valamilyen módon mégis érintik a beru-házást (pl. foglalkoztatási biztonság, személyes ambíciók stb.).

Projektmenedzser: döntési hatásköre minden esetben a vállalakozás felsõ veze-tésétõl származik. Az ily módon biztosított hatáskör a projektmenedzser de jurehatásköre. Ez csak egyik összetevõje a valóságos, ún. de facto hatáskörnek, amelynagyban függ a projektmenedzser befolyásolóképességétõl, ami kiterjedhet beosz-tottaira, a vele egyenrangúakra és feletteseire is. Így a de facto hatáskör lehet ki-sebb, egyenlõ vagy éppen nagyobb, mint a de jure hatáskör. Azon szervezeti for-mák esetében (pl. lineáris-funkcionális), ahol a projektmenedzsernek nincs szá-mottevõ formális hatásköre, különösen nagy szükség van arra, hogy a különbözõeszközök segítségével tényleges hatáskörét növelni tudja. A projektmenedzsert aprojekt idõtartamán belül a lehetõ legkorábban kell kijelölni, ideális esetben már

82

a definiálási fázisban. Minél késõbb jelölik ki, annál több olyan döntés születhet,amelyben a projektmenedzser még nem vett részt, s amelyekkel esetleg nem is értegyet. Ezen problémákat a projektmenedzsernek a lehetõ legkorábban jelezniekell, hogy a döntések módosítása megfontolható legyen. A vállalt korai kötelezett-ségek nagyban befolyásolják a projekt sikerét. A sikeres projektmenedzser kiemel-ten fontos menedzseri képességei: jó személyi kommunikációs készség, jó problé-madefiniálási és -megoldási képesség, vezetési, mozgósítási képesség, motivációsképesség.

Egy beruházás - létesítmény - megvalósítás közremûködõi, szerepük:Beruházó: a létesítmény vásárlója, leendõ tulajdonosa és általában üzemeltetõ-

je is; itt merülnek fel az igények és az elsõ döntések (teljesítmény- és alap mûsza-ki paraméterek, idõbeli és pénzügyi korlátok, projektstratégia stb.).

Vállalkozó: akivel a beruházó építési-szerelési munkáinak kivitelezésére, eset-leg üzembe helyezésére és a próbaüzemre is szerzõdést köt.

Tervezõ: a fizikai megvalósítási szakasz tervezési munkáira, esetleg az elõkészí-tési szakasz tervezési munkáira szerzõdik a beruházóval.

Mérnök-tanácsadó: egyrészt a beruházóval az elõkészítési szakasz tevékenysé-geire szerzõdik, másrészt az odaítélési és fizikai megvalósítási fázisokban mûsza-ki tanácsadóként mûködhet közre a beruházó mellett.

Beszállító: az a gyártó (esetleg kereskedelmi vállalkozás), amellyel a beruházóa létesítményhez szükséges anyagok, gépek, berendezések szállítására szerzõdik.

Mérnök: egyrészt a beruházó ügynökeként információt szolgáltat a vállalkozó-nak, elrendeli a munkaterjedelemben történõ változtatást, ha kell, felfüggeszti a ki-vitelezési munkákat stb., másrészt különösen vitás ügyekben szakmai döntõbíró-ként, a beruházóval szemben képviselheti a vállalkozó álláspontját.

Mûszaki ellenõr: a beruházó nevében ellenõrzi a teljesítéssel kapcsolatos tevé-kenységeket, valamint a beépülõ anyagok, berendezések stb. szerzõdéses doku-mentáció szerinti megfelelõségét.

Projektmenedzser: l. elõbb.A kapcsolatok hierarchiáját a szerzõdéses kapcsolatok határozzák meg.

83

6. A beruházások megvalósítása érdekében kötött szerzõdések és pénzügyi elszámolások

6.1. Az optimális szerzõdésstratégia kialakítása

Az optimális szerzõdésstratégia kialakítása a szerzõdéstípus és az elszámolásimód oly módon történõ megválasztását jelenti, hogy azok megfeleljenek a létesít-mény és a megvalósítás körülményeinek, a beruházó célkitûzéseinek és a szerve-zeti adottságainak, miközben a megvalósulás kockázatait sajátos eszközrendszeré-vel az adott feltételrendszerben a minimumra csökkenti. A szerzõdéstípusokataszerint is, meg lehet meghatározni, hogy a beruházó a létesítmény komplett fizi-kai megvalósításának különféle tevékenységeit, s ezzel együtt a komplettségért va-ló teljes felelõsséget és a kockázatokat hány közremûködõ között osztja meg.

Az optimális szerzõdésstratégiát kialakító módszer alkalmazásánál célszerû ki-indulópont lehet az adott létesítmény fizikai megvalósítására jellemzõ tevékenysé-gek közötti kapcsolatok és bizonytalanságok feltárása, elemzése.

A tevékenységek közötti kapcsolatok a cél szerint elemezve lehetnek:Reciprok kapcsolat, egy bizonyos feladat addig mozog több közremûködõ kö-

zött, míg el nem készül például tervezés során beruházó és tervezõ közötti egyez-tetés. Fontos, hogy egy bizonyos tevékenységhez több közremûködõ is tartozik,adott esetben eltérõ szerepkörrel és felelõsséggel.

Technológiai kapcsolat a megvalósítandó beruházás technológiai összefüggése-it tükrözi, a folyamat végeredményébõl kiindulva mutatja meg hatását.

Skálakapcsolat: a megvalósítandó létesítmény gazdaságos méretének meghatáro-zása és a megvalósítás folyamatának gazdaságos méretû részekre történõ bontása.

Elõször a szerzõdéstípust célszerû meghatározni, a jellemzõ és domináns tevé-kenységek közötti kapcsolatokat, és a beruházó adottságainak megfelelõen, majdezt követõen a pénzügyi elszámolás módját, összhangban a jellemzõ és meghatá-rozó bizonytalanságokkal, illetve a domináns beruházói célokkal. A szerzõdésstra-tégia a szerzõdéstípusok szemszögébõl optimálisnak mondható, ha az alkalmazottszerzõdéstípus az arra jellemzõ alapvetõ szerzõdéses és információs kapcsolat-rendszer révén átfogja a létesítmény fizikai megvalósítás lényeges tevékenységekközötti kapcsolatokat. A pénzügyi elszámolási módok tekintetében a szerzõdés-stratégia akkor mondható optimálisnak, ha az alkalmazott elszámolási mód olyanpénzügyi kockázatmegosztást eredményez, amely megfelel a beruházó és a közre-

84

mûködõk kockázatkezelési potenciáljának, vagyis a bizonytalanságok befolyáso-lási lehetõségének. Ennek értelmében megfogalmazható az a szabály, hogy a bi-zonytalanságok révén keletkezõ pénzügyi kockázatokat az a fél és olyan mérték-ben viselje, amelyik és amilyen mértékben befolyásolni tudja a bizonytalanságokalakulását.

6.1.1. A szerzõdésstratégia elemeiA befektetõnek, a beruházónak döntést kell hoznia arról, hogy a megvalósításbanközremûködõk milyen mértékben vállalnak részt a létesítmény megvalósításában.Ez a beruházói döntés meghatározza a fizikai megvalósításban közremûködõk ki-választásának módját, és keretéül szolgál a teljes fizikai megvalósításért felelõsszervezet kialakításának is. A szerzõdések típusának meghatározása függ a meg-valósításban részt vevõk szervezeti felépítésétõl is. Mindezek alapján határozhatómeg a megfelelõ szerzõdésstratégia, és ezzel egy idõben a szerzõdõ felek közöttipénzügyi elszámolás módja is.

6.1.2. A szerzõdés típusaiTekintsük át, hogy az imént említett elemzések, döntések nyomán milyen szerzõ-désstratégiákat foglalhat magában a szerzõdéskötés módozatokat tartalmazó ter-vünk, hogy a befektetõ, beruházó a részfeladatok elvégzését, a komplettségért va-ló teljes felelõsséget és kockázatokat mely közremûködõk között és miként osztjameg, miközben betartja a kötelmi jog szabályait.

6.1.2.1. Tradicionális típusú szerzõdés

A fizikai megvalósítás tradicionális megközelítése azt jelenti, hogy a tervezés és akivitelezés tevékenységei elkülönülnek, vagyis a beruházó a tervezésre és a kivi-telezésre egymástól független közremûködõkkel köt megállapodást, így a tervezõés a kivitelezõ között szerzõdéses kapcsolat nem jön létre. Mind a tervezõnek,mind a kivitelezõ vállalkozónak lehetnek alvállalkozói, amelyekkel a beruházónaknincs közvetlen jogi kapcsolata, bár a mérnökön keresztül kikötéseket fogalmaz-hat meg az alvállalkozók alkalmazásával kapcsolatban.

A tradicionális szerzõdés jellegzetességei: a beruházó számára hátrányos az,hogy a megvalósítás teljes egészéért, komplettségéért õ vállal felelõsséget, míg atöbbi résztvevõ csak a saját tevékenységének terjedelméig viseli azt. További hátrá-nya e szerzõdésnek, hogy a tervezõ és a kivitelezõ között nem alakul ki olyan kap-csolat, amelyen keresztül a tervezõ figyelembe vehetné a megvalósíthatóság speci-ális szempontjait. Az információáramlás a tervezéstõl a kivitelezésig egyirányú ésközvetett, a beruházón, illetve a mérnökön keresztül megy végbe. A tradicionálisforma elõnyökkel is jár a beruházó számára, hiszen õ teljes mértékû ellenõrzést

85

gyakorolhat saját létesítményének megvalósítási folyamata fölött. Ez viszonylagnagyfokú rugalmasságot biztosít számára, megkönnyítve a menet közben adódómódosítások véghezvitelét. Elõnyt jelent továbbá, hogy a megvalósítás részekreosztásával a beruházó kiválaszthatja azokat a szakvállalkozásokat, amelyek a leg-hatékonyabban és legolcsóbban képesek elvégezni az adott tevékenységet.

6.1.2.2. Kulcsrakész típusú szerzõdés

A kulcsrakész modell klasszikus: a szerzõdések e típusa esetében a beruházó egyet-len vállalkozóval, a kulcsrakész fõvállalkozóval köt egyetlen szerzõdést a létesít-mény komplett fizikai megvalósítására. Ez azt jelenti, hogy a beruházóval szem-ben egyetlen szervezet vállal egyszemélyi oszthatatlan felelõsséget a megvalósításegészéért.

Ennek a szerzõdésmodellnek az elõnye, hogy egyszerû és közvetlen kapcsolat-tartás alakul ki a beruházó és a kulcsrakész fõvállalkozó között, és az alapvetõszerzõdéses kapcsolatok átfedik az alapvetõ információs kapcsolatokat. A beruhá-zónak nincs szüksége a létesítmény megvalósításához kötõdõ nagy szervezetre,ami költségmegtakarítás számára. A létesítmény megvalósítása gyorsabbá válikazáltal, hogy a tervezés és a fizikai megvalósítás összhangban van, így ez a kétmunkafolyamat átfedéssel valósulhat meg. A beruházó számára további elõnyt je-lent az, hogy nem õ vállal felelõsséget a megvalósításért, a kulcsrakész vállalkozóviszont garanciát vállal munkájára. Az elõnyök mellett azonban e típusnak hátrá-nyai is vannak, hiszen a beruházó már a folyamat kezdetén elkötelezi magát akomplett megvalósítás egészére, ami kevés módosítási lehetõséget tesz lehetõvé akésõbbiekben. A kulcsrakész fõvállalkozásra alkalmas vállalkozások száma kevésa tervezõ és kivitelezõ cégek számához képest, így a versenyeztetés lehetõsége

86

BeruházóTanácsadó mérnök Beszállító

Mérnök

Tervező

Altervezők

Vállalkozó

Alvállalkozók

Beszállító

Információs csatorna lehetősége

Szerződéses kapcsolat

korlátozott, a kulcsrakész fõvállalkozó kiválasztása pedig annak komplex tevé-kenysége miatt nehéz és sok elõkészítési munkával jár.

A kulcsrakész szerzõdéstípusnak többféle módosult változata van:Félig kulcsrakész modell: a beruházó szerepe a klasszikus kulcsrakész típusnál

aktívabb. Ekkor a kulcsrakész fõvállalkozó csak a létesítmény fõ technológiai fo-lyamatait valósítja meg, míg a beruházó magára vállalja az ún. melléktevékenysé-gek melléklétesítmények, tervezését és kivitelezését.

Termék a kézben modell: ebben az esetben a kulcsrakész fõvállalkozó egy meg-határozott ideig részt vesz az elkészült létesítmény üzemeltetésének irányításában,biztosítva ezzel az üzemszerû mûködés teljesítményparamétereinek stabilizálását.Ezen idõ alatt a beruházó szakemberei is megfelelõ jártasságra tesznek szert azüzemeltetési technológiában.

Profit a kézben modell: az elõbbitõl annyiban tér el, hogy a kulcsrakész fõvál-lalkozó részt vesz az új létesítmény vezetésében, irányításában is. Feladata az,hogy továbbadja a beruházónak a szükséges vezetési és marketingmódszereket.

6.1.2.3. Menedzsmentszerzõdés

E szerzõdéstípus kialakításakor az a célkitûzés játszott szerepet, hogy az elõzõ tí-pusok hátrányait kiküszöböljék, elõnyeit pedig hasznosítsák. A cél olyan szerzõ-déstípus létrehozása volt, amely biztosítja a tervezés és a kivitelezés közötti koor-dinációs kapcsolatot, és ezzel egy idõben a beruházónak nagyobb mértékû ellen-õrzési és irányítási lehetõséget biztosít.

Ezeket a célokat egy olyan szerzõdéstípussal valósították meg, amelyben a be-ruházó egy beruházásszervezésre, -vezetésre és -irányításra szakosodott, ún. me-

87

BeruházóTanácsadó mérnök Beszállító

Kulcsrakész fővállalkozó

Tervező

Altervezők

Vállalkozó

Alvállalkozók

Beszállító

Információs csatorna lehetősége

Szerződéses kapcsolat

nedzsmentvállalkozót bíz meg arra, hogy az biztosítsa az összehangolt tervezést éskivitelezést.

A kulcsrakész modellhez hasonlóan a menedzsment modellnél is jelentkeznekazok az elõnyök, amelyek a kivitelezés és a tervezés összehangoltságából fakad-nak. A beruházó a menedzsmentvállalkozón keresztül érvényre juttathatja a meg-valósítás közben felmerülõ módosítási igényét, így jelentõs mértékû ellenõrzéstgyakorolhat a megvalósítás munkafolyamata fölött. A beruházó nincs ráutalva egykulcsrakész vállalkozóra annak eldöntésében, hogy mely tervezõ, illetve mely vál-lalkozó vegyen részt a megvalósítás folyamatában. Elõnyt jelent a beruházó szá-mára az is, hogy nincs szükség a létesítménymegvalósítás szervezetére, mert ezt amenedzsmentvállalkozó biztosítja számára.

A fenti elõnyök mellett hátrányt jelent a beruházó számára annak megállapítá-sa, hogy mely szereplõk milyen felelõsséget vállalnak. A felelõsség a megvalósí-tás komplettségéért, idõtartamáért, minõségéért megoszlik a beruházó és a me-nedzsmentvállalkozó között. Jóllehet a munkafolyamatoknak a tradicionális szer-zõdéstípusnál magasabb fokú integrációja érhetõ el, a kulcsrakész modell esetébenmegvalósuló teljes koordináció nem valósítható meg a menedzsmentmodell alkal-mazásával.

A menedzsmentszerzõdéseknek a következõ változatai különböztethetõk meg:Egyszerû menedzsmentmodell: ennek a változatnak a legfontosabb sajátossága

az, hogy a menedzsmentvállalkozó csak a kivitelezõ vállalkozóval és a beruházó-val van közvetlen szerzõdéses kapcsolatban, míg a tervezõvel nem, a tervezõ pe-dig csak a beruházóval van közvetlen kapcsolatban. A tervezés és a kivitelezés kö-zötti kapcsolatot a beruházó és a menedzsmentvállalkozó által kialakított ügyrendhivatott biztosítani, amelyhez a többi szereplõnek alkalmazkodnia kell. Ez a tradi-cionális szerzõdéstípusnál összehangoltabb munkát eredményez a tervezõ és a ki-vitelezõ közötti kapcsolattartás terén.

88

Beruházó Beszállító

menedzsment vállalkozó

Tervező

Altervezők

Vállalkozó

Alvállalkozók

Információs csatorna lehetősége

Szerződéses kapcsolat

Beszállító

Beszállító

Tervezés plusz kivitelezés modell: ez a modell annyiban tér el az elõzõtõl, hogyitt a tervezõ és a menedzsmentvállalkozó között is közvetlen szerzõdéses kapcso-lat van, ami a tervezési és kivitelezési folyamat még magasabb fokú integrációjáteredményezi.

Projektmenedzsment-modell: ebben az esetben a menedzsmentvállalkozó a be-ruházó cég szervezetén belül található, így együtt hozzák létre a komplett megva-lósításért felelõs szervezeti egységet. Egy másik lényeges különbség az elõzõ vál-tozatokhoz képest, hogy ez esetben a menedzsmentvállalkozó nemcsak irányítási,kapcsolattartási tevékenységet lát el, hanem tervezõként vagy vállalkozóként isrészt vesz a folyamatban. Attól függõen, hogy a menedzsmentvállalkozó mely te-vékenységekbe kapcsolódik be, dominánssá válhatnak a tervezési vagy a kivitele-zési szempontok.

6.1.3. A pénzügyi elszámolás módjaA pénzügyi elszámolás a létesítmény fizikai megvalósításával összefüggõ költség-kockázatok elosztásának eszköze, és mint ilyen, kiindulópontja annak a számításieljárásnak, amelynek alapján a fizikai megvalósítás ellenértékét a vállalkozó szá-mára elszámolják. Az elszámolások módját elsõdlegesen a szereplõk pénzügyikockázatvállalása határozza meg. Ezek alapján az alábbi elszámolási típusokat kü-lönböztethetjük meg.

6.1.3.1. Ár bázisú elszámolási módok

Az ár bázisú elszámolási módok közös jellemzõje, hogy a vállalkozói ár, a beke-rülési összeg elõzetesen rögzítésre kerül a beruházó és a vállalkozó között, ÁLTA-LÁBAN már az ajánlatadáskor, de legkésõbb a szerzõdéskötéskor. Ebbõl adódóana megvalósítás során a költségekben bekövetkezõ változások kockázatait, illetveazok következményeit a vállalkozó viseli.

Az ár bázisú fizetési módok fajtái a következõk lehetnek:Átalányár: A vállalkozó és a beruházó a vállalkozó által végzett munka egészé-

re egyetlen összegben állapodik meg, amely a vállalkozó tevékenységének ellen-értéke.

Egységár: az árakat ugyancsak elõzetesen rögzítik, de nem egyetlen összegben,hanem több egységár formájában. Az egységár vonatkozhat anyagmennyiségre, il-letve tevékenységek, szolgáltatások egységnyi mennyiségére (pl. mérnöknap), deaz elkészült létesítmény, illetve az ahhoz kapcsolódó munkafolyamat egy adott,egységesíthetõ részhalmazára (pl. 1 m2 tárolóterület megépítésének ára) is.

Az ár bázisú elszámolási módok hátrányos következménye, hogy a rögzített árkialakításakor a vállalkozó figyelembe veszi az összes elõre látható költsége mel-lett a nyereségét és a nagyfokú bizonytalanság pénzügyi következményeit, ame-

89

lyek rejtett formában jelennek meg az ár kialakításakor. Ez fõleg a beruházó szá-mára ellehetetleníti az elszámolástechnika alkalmazását. A vállalkozó hajlamosfelülbecsülni az árakat, ami a beruházó számára hátrányos, más esetekben viszonta versenyhelyzet következtében a többi vállalkozónál alacsonyabb árakat ajánlani,amely pedig hatással van a megvalósítás minõségére és idejére. Az ár alapú elszá-molás másik nagy hátránya, hogy a megvalósítás közben fellépõ - elõre nem lát-ható - költségnövekedésekkel, illetve költségcsökkenésekkel rugalmatlanul visel-kedik. További hátrányként említhetõ, hogy a tervezés és a kivitelezés munkafo-lyamata nem vagy csak kismértékben kerülhet átfedésre.

Ezek a hátrányok a következõ módszerekkel mérsékelhetõk:Vegyes alkalmazás: az átalányár alkalmazásának hátrányai csökkenthetõk, ha az

egyösszegû átalányár mellett bizonyos, elõre láthatóan a munka közben változóvagy elõre meghatározhatatlan árú munkafolyamatokra egységárakat szabnakmeg. Így a változásoknak megfelelõen, az eredeti munkaterjedelemre vonatkozóátalányár a mennyiségi változások és az egységárak alapján módosítható.

Csúszóár-klauzula: elsõsorban az inflációnak a vállalkozó számára negatív kö-vetkezményeit csökkenti. Az elõre meghatározott ár az anyagár, a munkabérekemelkedésének megfelelõen kompenzálásra kerül. A szerzõdésekben ez tulajdon-képpen egy képletszerû formában ölt testet, mivel az alkalmazását elsõsorban azinfláció negatív hatásainak kivédése indokolja, lényegesen csökkenti a vállalkozókirreálisan magas, rejtett tartalékok beépítésére irányuló hajlamát. Alkalmazásakorajánlott a szerzõdéskötéskor elõre rögzíteni legalább a következõket, az elszámol-hatóság alkalmazhatóságának érdekében:

• az anyagár- és a bérváltozásoknak azt a mértékét, ami felett a klauzula érvé-nyesíthetõ,

• az anyagárakra és munkabérekre vonatkozó forrást, amelyet a szerzõdõ felekfenntartás nélkül elfogadnak,

• a szerzõdésnek azon elemeit (fix hányad), amelyeknél nem alkalmazhatók azárváltozások,

• a szerzõdéses árak munkabérekkel és az anyagköltségekkel változó hányadait,• a szerzõdéses idõtartamot.

6.1.3.2. Költség bázisú elszámolási módok

Ezen elszámolási módok jellemzõje, hogy a megvalósítás ellenértékét a vállalko-zó általános költségeire és nyereségére fedezetet nyújtó díj kivételével nem rögzí-tik elõre. Minthogy a beruházó teljes mértékben vállalja a pénzügyi kockázatokat,a sikeres alkalmazás feltétele, hogy a beruházó aktívan részt vegyen a megvalósí-tásban, a mérnök döntõbírói szerepkörének érvényesülnie kell, valamint, hogy aköltség-nyilvántartási rendszer átlátható legyen. Fontos szerepet tölt be a felméré-si napló. Ezzel az elszámolási móddal kiküszöbölhetõk az ár bázisú mód hátrá-nyai, viszont az, hogy a vállalkozó érdekelt abban, hogy magas költségeket érvé-

90

nyesítsen, ami konfliktushelyzetet teremthet a beruházó és a vállalkozó között. Aberuházó számára hátrányt jelent, hogy õ vállalja a pénzügyi kockázatot. Megem-lítendõ, hogy az átlátható nyilvántartási rendszer adminisztrációs költségei meg-növekednek.

6.1.3.3. Cél bázisú elszámolási módok

A cél bázisú elszámolási módok az elõzõ két mód azon hátrányát igyekeznek ki-egyenlíteni, hogy a kockázatot szinte teljes mértékben az egyik fél vállalja. A koc-kázat annak alapján oszlik meg, hogy a megvalósítás mennyire felel meg bizonyoselõre rögzített célkitûzéseknek. Ezek a célkitûzések irányulhatnak költségre, telje-sítményre, határidõre, illetve ezek valamely kombinációjára. Ez alapján megkü-lönböztetünk költségcélhoz, határidõcélhoz, illetve teljesítményparaméter-célhozkötõdõ elszámolásokat.

A módszer alkalmazása gondos elõkészítést igényel, és komoly feltételei van-nak. A célt egyértelmûen és pontosan kell rögzíteni, összhangban a munkaterje-delemmel, azaz a célértéket kvantitatív módon kell kifejezni, és az ahhoz viszo-nyított teljesítést is kvantitatív módszerekkel kell mérni. A mérési módszereknekkellõképpen rugalmasnak kell lenniük, hogy a menet közbeni változások is mér-hetõk legyenek. A cél eléréséhez kapcsolódó pénzügyi ellenszolgáltatás mérté-két meg kell határozni. Ugyancsak rögzíteni kell a célhoz viszonyított jobb tel-jesítés pénzügyi elismerésének és a rosszabb teljesítés pénzügyi szankcionálásá-nak mértékét is.

Költségcél típusú elszámolás: rögzítendõ a létesítményi munkák terjedelmévelarányos célköltség és az ahhoz tartozó, a vállalkozót illetõ díj. A célköltséget reá-lis kalkuláció alapján kell meghatározni, tehát alapvetõen fontos a költségmegta-karításnak vagy -túllépésnek a beruházó és a vállalkozó közötti megoszlása.

Határidõcél típusú elszámolás: a beruházó és a vállalkozó azon a többlet-eredményen osztozik, amely a projekttermék eredeti határidõhöz viszonyítottkorábbi mûködésbe állításából származik. Ha ez a vállalkozótól többlet erõfor-rás-felhasználást igényelt, akkor a többletbevételnek meg kell térítenie a felme-rült többletköltségeket, ezen felül ösztönzõ mértékû többletnyereséget is bizto-sítania kell.

Paramétercél típusú elszámolás: akkor alkalmazható eredményesen, ha a be-ruházó érdekelt abban, hogy a megvalósítandó projekt bizonyos mûszaki vagyteljesítményparaméterei egy minimálisan elfogadható és garantált értéknél job-bak legyenek. A jobb paraméterek elérése a vállalkozónál többletforrásokat igé-nyel, míg a beruházónak többleteredményt képez, aminek egy részét átengedi avállalkozónak a jobb paraméterek ellenértékeként. Legegyszerûbben az ár bázi-sú elszámoláshoz kapcsolható. Költség bázisú elszámolásnál - amennyiben aköltségek elkülönítése nem oldható könnyen meg - célszerû egyidejûleg költség-célt is bevezetni.

91

6.2. Elszámolási módok a tervtõl és az ajánlattól eltérõesetekben

6.2.1. Pót- és többletmunkákA vállalkozási szerzõdés teljesítése során gyakorta fordul elõ, hogy olyan munká-kat kell elvégezni, amelyek a szerzõdéskötéskor nem vagy nem teljes mértékbenvoltak ismertek, vagy különbözõ okok miatt nem kerültek bele a szerzõdésbe. Azilyen jellegû munkák alapvetõen két csoportba sorolhatók.

A többletmunkák a kivitelezési tervdokumentációban szereplõ, de a költségve-tésben egyáltalán nem vagy nem kellõ mértékben elõirányzott építési-szerelésimunkák. A tételes elszámolású szerzõdések esetében a többletmunkák elszámolá-sának feltétele a megrendelõ írásbeli elismerése. A nem tételes elszámolású szer-zõdések esetében a többletmunkák elszámolása nem egyszerû feladat, a megren-delõnek legtöbbször az az álláspontja - tulajdonképpen jogosan -, hogy a szerzõ-déskötéskor a vállalkozó ismerte a körülményeket, így a többletmunkák érvénye-sítése nem indokolható.

Más a helyzet a pótmunkák esetében, amelyek a kivitelezési tervdokumentáci-óban nem szereplõ építési-szerelési munkák. A vállalkozó a pótmunkák közül csakazokat köteles elvégezni, amelyek a létesítmény rendeltetésszerû használatáhozszükségesek. A nem ebbe a körbe tartozó pótmunkák elvégzését szerzõdésmódo-sításhoz vagy új szerzõdés létrehozásához kötheti.

A tételes elszámolású szerzõdések esetén szokásos megoldás, hogy a többlet- éspótmunkákra vállalkozó részérõl a megrendelõ az ajánlattételi idõszakban mármegkéri az elvégzendõ esetleges díjakat, azaz a vállalkozó által elszámolhatómunkadíjakat már szerzõdéskötéskor ismeri. Így megfelelõ döntési pozícióba ke-rül a többlet- és pótmunkák elrendelése tekintetében, hiszen az anyagárak aktuálisértékét ismerve a vállalkozó által elszámolható árat pontosan ismeri, mérlegelve arendelkezésre álló fedezetet eldöntheti, hogy a többlet- és pótmunkákat elrendeli-e. Alapdokumentum lehet a felmérési napló.

Nem módosítható a szerzõdés azonban például mûszaki szükségességbõl fel-merült pótmunka vagy az ajánlattevõ érdekkörében felmerült körülmény miattsem, ha azok tekintetében a Kbt. 303. §-ának feltételei nem teljesülnek.

A szerzõdéskötést követõen felmerülõ munkák elõre nem láthatóságát megala-pozhatja például, ha ezek csupán a kivitelezés idõszakában, a feltárások soránválnak ismertté, illetve szakhatósági elõírások eredményeként szükséges a meg-valósításuk a kivitelezõ részérõl. Elõre látható azonban a pótmunka, amennyibenaz már az eredeti kiviteli tervek elkészültekor, illetve a szerzõdés megkötésekorismert szükséglet volt, továbbá az ajánlatkérõ által az eljárás megindításakor is-mert, azonban figyelmen kívül hagyott azon szükséges mûszaki tartalmi elem,mely jogszabály alapján kötelezõ (pl. akadálymentesítés követelménye), és így újépíttetõi igénynek minõsül, valamint azon munka, amelyre azért kerül sor, mert

92

az eredeti tervek azt ajánlatkérõ mulasztására visszavezethetõen nem megfelelõ-en tartalmazták.

Mindezekkel összefüggésben a többlet-, ill. a pótmunka kifejezésekkel kapcso-latban megjegyzésre kívánkozik, hogy többletmunka a Polgári Törvénykönyvrõlszóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 403. § (4) bekezdése értelmébenaz a munka, amely a tervben szerepel, azonban a költségvetésben nem, míg a pót-munka az olyan munka, amely mûszakilag szükséges, és amely nélkül a mû ren-deltetésszerûen nem használható [Ptk. 403. § (4) bekezdése]. A Legfelsõbb Bíró-ság 2000/1. számú hivatalos gyûjteményében közzétett 201. sorszámú elvi határo-zata szerint pótmunka a tervdokumentációban nem szereplõ, az utólag megrendelt,a tervmódosítás folytán felmerült, illetõleg a mûszaki szükségességbõl elvégzettmunka; többletmunka pedig a tervben szereplõ, de a költségvetésbõl hiányzó vagyabba nem kellõ mértékben felvett munka. Azért van szükség egyértelmûen a pót-és többletmunkák elhatárolására, mert átalánydíjas építési szerzõdés esetében a ki-kötött díjon felül a vállalkozó csupán a pótmunka ellenértékét számolhatja el,többletmunkavégzés alapján pedig díj nem jár.

6.2.2. A beruházások elszámolása - számlázásA beruházások ára és elszámolása a szerzõdésben alapvetõen a következõ formák-ban állapítható meg.

A mûszaki tartalom, a teljesítmény és az ár viszonya tekintetében:A tételes kimutatás - pl. beárazott költségvetés - alapján az elvégzendõ munkák

mennyiségét, minõségét, tehát a mûszaki tartalmat és azzal összefüggõ egyéb ár-tényezõket kölcsönösen és egyértelmûen egymáshoz rendelve.

Ez esetben a felek kölcsönösen és egyértelmûen rögzítették, hogy a vállalkozópontosan milyen munkát milyen mennyiségben és minõségben kell, hogy elvégez-zen, és ezért tételenként milyen ellenszolgáltatásra jogosult. E forma elõnye, hogylényegében kizárja az elszámolással kapcsolatos vitákat, legalábbis elvben, hiszena vállalt és elvégzett munkák és áruk pontosan beazonosítható, a helyszínen me-net közben ellenõrizhetõ, tehát a kifizetés feltételei, a teljesítés egyértelmûen nyo-mon követhetõk. A gyakorlatban a viták arra koncentrálódnak, hogy a vállalkozóminden vállalt tételt elvégzett-e, vagy sem. A költségvetés alapján ez - bár néhacsak roncsolásos vagy mûszeres vizsgálatokkal - mindig eldönthetõ, ha vita merülfel. E forma hátránya az, hogy egyrészt az ajánlat kialakításához igen komoly mér-nöki munkamennyiség szükséges, a költségvetés-készítés a tervezõre és a vállal-kozóra egyaránt terheket ró, aminek árát "természetesen" a beruházónak kell vi-selnie, továbbá az elszámolással kapcsolatos adminisztráció - pl. a tételes felmé-rési napló - rendkívül sok feladatot jelent a vállalkozó és a beruházó képviselõjerészére egyaránt. Külföldi nagyberuházásokon szinte kizárólag ez a forma általá-nos, de hazánkban is terjedõben van.

93

A mûszaki teljesítmény fõ paramétereit és/vagy annak meghatározott, egymás-tól elkülöníthetõ mûszaki egységeinek jellemzõit és az ezekhez rendelhetõ - pl.fajlagos - árakat kölcsönösen egymásnak megfeleltetve.

Ez esetben a mûszaki tartalom valamely jellemzõjéhez kerül hozzárendelésreegy meghatározott ellenérték. Az ilyen megállapodások hátránya, hogy csak köl-csönös együttmûködéssel kerülhetõk el a komolyabb viták, és megfelelõen csak"nyer-nyer" típusú szerzõdés esetében mûködnek, ha valamelyik fél számára aszerzõdés veszteséget okoz, a mûszaki teljesítés és ár megfeleltetésében az egyet-értés hiányosnak bizonyul, megindul a vita pl. arról, hogy a vállalkozónak tudniakellett-e, hogy a csarnokba telepítendõ technológia ismeretében a tetõre adott ár-ajánlatában benne kell, hogy legyen mondjuk 36 m2-enként az automata mûköd-tetésû füstelvezetõ nyílások beépítése.

Ezen forma a legtöbb veszélyt rejtõ, ugyanakkor a leggyorsabb szerzõdés-aláírásra elõkészíthetõ, amely inkább a vállalkozó érdekeit szolgálhatja, alkalma-zása fõleg nem túl bonyolult feladatok ajánlataihoz megfelelõ.

A mûszaki teljesítményt meghatározva és ahhoz egy meghatározott árat egyösszegben hozzárendelve, átalányáron.

E forma ismét kevesebb vitát kiváltó megoldás, mivel ez esetben a vállalkozólényegében a beruházás teljes elvégeztetéséért és mûködõképes, kulcsrakész át-adásáért felelõs, a kockázat a rossz ajánlatból adódóan nagy lehet, viszont éppena felelõsségvállalás miatt a haszon is nagyobbra becsülhetõ jó munka esetén,mint más formáknál. Nagyobb a vállalkozó szabadságfoka, de a felelõssége is.Fõként nagy és összetett feladatok esetén fõvállalkozási szerzõdésekhez megfe-lelõ forma.

Az ár és a beruházás átfutási ideje összefüggései tekintetében:A beruházás tervezett átfutási idejének idõtartamával kalkulálva, az árat a tel-

jesítés ütemezésének megfelelõ idõpontra „prognosztizálva” tehát figyelembe vé-ve az infláció, a várható áremelkedések, a kamatváltozások, a forint le- és felérté-kelésének hatásait. E fix forma persze kockázatos, de többnyire a beruházók koc-kázatainak csökkentése érdekében legáltalánosabb forma.

A szerzõdéskötéskori árszinten megkötött ár, amely a teljesítés mindenkori idõ-pontjában érvényes inflációs értékekhez van kötve, lényegében egy csúszó, válto-zó ár, amelynél a beruházó viseli a beruházás idõszakában bekövetkezõ ténylegesinfláció és egyéb árnövelõ tényezõk kockázatát.

A szerzõdés munkára vonatkozóan fix ár, kizárólag az inflációs hatások csökke-nése lehetséges a vállalkozó részére azzal, hogy az árat nemcsak hazai pénznem-ben, hanem, valamely elfogadott nemzetközi fizetõeszközhöz kötve adja meg.

Mindezen formák között egyrészt átfedések lehetnek, számos kisebb-nagyobbeltérés következhet be a beruházó vagy a vállalkozó igényei alapján, másrészt pe-dig mindig az adott beruházás és a szerzõdõ felek határozzák meg egyeztetés ke-retében a kívánatos/célszerû formát.

94

Mint az ármegállapodási formák ismeretébõl is következik, már a szerzõdésmegkötésekor fontos tényezõ az elszámolás tekintetében a fizetés megállapodottidõpontja, illetve a teljesítés részekre bontása. Az elszámolás ugyanis aszerint tör-ténik, hogy a teljesítésre a szerzõdésben egyösszegû vagy részekre bontott szám-lázási lehetõséget rögzítenek a szerzõdõ felek.

A szerzõdés és a tényleges teljesítménye alapján a vállalkozó - mint teljesítésrekötelezett - a szolgáltatás ellenértékét is magában foglaló elszámolást köteles ké-szíteni. Az elszámolás számlával vagy részszámlával történik.

A beruházások elszámolása tekintetében az alábbi számlatípusok, illetve fogal-mak szokásosak és általánosan alkalmazottak:

Számla, amely a vállalkozó elszámolása. A számlából pénzügyi és jogiszempontból - elvben szerzõdésként - egy nyújtható be a szerzõdés hiánytalanteljesítésekor. A számlával szemben alapvetõ követelmény, hogy egyértelmû-en tartalmazza azon információkat, melyek a szerzõdéssel összhangban, arrahivatkozva rögzítik, hogy milyen teljesítéshez milyen összeg kifizetésére vo-natkozik.

Elõlegszámla, amely a vállalkozó részérõl pl. a munka megkezdéséhez szüksé-ges importanyagok beszerzéshez igényelt pénzeszközöket biztosítja, és speciálisrészszámlának tekinthetõ, hiszen tényleges teljesítmény nem áll a feltüntetett, il-letve leszámlázott érték mögött.

Részszámla, amely a szerzõdésben történt megállapodás szerint nyújtható be,általában meghatározott teljesítmény elvégzéséhez kötve. A részelszámolás csaklehetõség, azonban kötelezettséggé is válhat, amennyiben errõl megállapodás vana szerzõdésben. A részteljesítés és -elszámolás feltételeit, mûszaki tartalmát és ér-tékét vagy a készültségi fokot úgy kell meghatározni, hogy a részteljesítés, az el-végzett munkák megállapíthatók és ellenõrizhetõk legyenek. Fontos szerepet kapa felmérési napló.

Végszámla, amely részszámlának benyújtását lehetõvé tevõ szerzõdés esetén alegutolsó benyújtott részszámlának tekinthetõ. Itt kell utalni arra, hogy a rész-számlák esetében követelmény, hogy a szerzõdés értékét és a korábban benyújtottrészszámlák értékét a szerzõdésszerû számlázás megítéléséhez szükséges mély-ségben - „göngyölten” - tartalmazza, szükség szerint mellékletekkel.

Ellenõrzõ kérdések

1. Ismertesse a társadalom, a gazdaság általános jellemzõit2. Mutassa be a nemzetgazdaság alanyait3. Mutassa be a piacot, és annak a legfõbb elemeit4. Fejtse ki, és mutassa be a piac alapfunkcióit, csoportosítsa a piacot fõbb jellem-

zõi alapján

95

5. Jellemezze a piac szereplõi, mutassa be a piacra való belépés, kilépés lehetõségeit6. Mutassa be a piaci versenyt, és a globalizáció hatását7. A számvitel fogalma, célja, fõbb elemei8. Az adófogalma, az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei, csoportosítása.9. Mutassa be a fõbb adónemek közül az általános forgalmi adót, személyi jöve-

delemadót, a társasági adó, és az osztalékadót.10. Ismertesse a helyi adók csoportosítást, jellemzõ adónemek bemutatásával11. Ismertesse a befektetés, a beruházás fogalmát, a beruházások lényegi tartal-

mát, a beruházások lehetséges csoportosításait.12. Mutassa be a beruházások helyét, szerepét a számviteli rendszerben, a beruhá-

zások aktiválásának feltételeit, és az aktiválás folyamatát.13. Mutassa be a befektetési döntések elõkészítését, és az elõkészítésnél használa-

tos fõbb alapterveket.14. Ismertesse a befektetések, beruházások elemzésének szükségszerûségét, a

fõbb értékelési módszereket.15. Ismertesse a befektetések, beruházások értékelési módszereinél használt mu-

tató a jelenérték tényezõinek értéktartalmának meghatározását.16. Ismertesse a befektetések, beruházások értékelési módszereinél használt mu-

tatókat, alkalmazhatóságuknak feltételeit.17. Ismertesse a kockázatok lényegét, megismerésének, figyelembevételének

szükségszerûségét, módszereit (döntések, és a mûködés szintjén), kezeléséneklehetõségeit.

18. Ismertesse a kockázatok lényegét, megismerésének, figyelembevételének szük-ségszerûségét, kezelésének módozatai közül építés- és szerelésbiztosításról?

19. Mutassa be a beruházások finanszírozási lehetõségeit.20. Ismertesse s beruházások megvalósítása érdekében kötendõ szerzõdések szer-

zõdésstratégiájának kialakítását, ismertesse a megköthetõ szerzõdés típusokat21. Ismertesse, és indokolja a beruházások megvalósítása során alkalmazható

pénzügyi elszámolásokat.

96

7. A költségek meghatározásának és elszámolásának lehetõségei

Szerzõ: dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

7.1. A költségvetés helye és szerepe, készítésének céljai

Egy létesítmény megvalósítása során mind a megrendelõnek (beruházónak), minda vállalkozónak (kivitelezõnek)

• a beruházás megvalósítása elõtt számítania kell a várható kiadásokat. A beru-házó csak ezek birtokában tudja ellenõrizni, hogy a vállalkozói ajánlatok reá-lisak-e,

• a kivitelezõ pedig ezen számítások alapján alakítja ki árajánlatát, vagyis a szá-mított ráfordításokat megtoldva a maga remélt hasznával.

A várható ráfordítások számításának eszközei és dokumentumai a különbözõrészletességû és pontosságú költségvetések.

Bár belátható, hogy a költségvetés az építõiparban a létesítmény gondolatánakmegszületésétõl a mûszaki átadásig igen jelentõs szerepû, Magyarországon a jogiformája, tartalma, az egyes tényezõk számításának módja, a költségek csoportosí-tásának lehetõségei nincsenek szabályozva.

Korábban jogszabályokban foglalt elõírások határozták meg az árak képzésénekszabályait, a költségek csoportosításnak módjait. Az építésben dolgozó szakembe-rek megtanulták, elfogadták és alkalmazták ezt a költségvetési rendszer. Az 1980-as évek elejétõl, kisebb módosításokkal a piaci jellegû körülmények között is mû-ködõképesnek bizonyult ez a rendszer. Az 1980-as évek közepére fokozatosanszûnt meg a jogi szabályozás, teret engedve a teljes szabadosságnak. Az ipar ter-mészetes reakciója az volt, hogy „lendületbõl” továbbvitte a korábbi rendszer pi-aci körülmények között is jól mûködõ elemeit, majd spontán módon fejlõdött akülföldi építtetõk által az õ hazájukban alkalmazott rendszerek néhány pozitívu-mával. (Meg kell jegyezni, hogy több, a kiterjedt demokráciával rendelkezõ or-szágban igen komolyan szabályozva van ez a kérdés, pl. Németországban a DIN-ben foglalt elõírás határozza meg igen sok elemét).

Az elõzõkben leírtak miatt e fejezet megpróbálja a lehetõségeket minél széle-sebben bemutatni azzal a jelszóval, hogy "virágozzék minden virág", de szeret-nénk ajánlásokat tenni annak érdekében, hogy ne anarchia, hanem közel egy nyel-ven beszélõ mûszakiak párbeszéde alakulhasson ki.

Az építkezések megvalósításának minden szakaszában igen fontos szerepet ját-szanak a költségvetések. Feladatuk, hogy adataikkal kiegészítsék a mûszaki terve-

97

ket, lehetõvé tegyék az építkezés mennyiségi és gazdasági vonatkozásainak méré-sét. A költségvetés tehát egyúttal mûszaki és gazdasági dokumentum is. A létesít-mények megvalósítása során a mûszaki ellenõr is a folyamatba való bekapcsoló-dásának fázisa függvényében más-más tartalommal, részletességgel és pontosság-gal igényli és használja a költségvetést. Segítségével

• készíthetik elõ a létesítmény beruházási programját, annak gazdaságosságiszámításait,

• adhatják vállalatba, írhatják ki a versenytárgyalásokat,• köthetik meg az építési szerzõdéseket,• számolhat el egymással az építtetõ és a kivitelezõ• az építtetõ vagy képviselõje ellenõrizheti a munka minõségét és mennyiségét,• nyithatja meg és folyósíthatja a hitelt a bank,• hasonlíthatja összeg gazdasági szempontból az egyes változatokat a tervezõ,• és legrosszabb esetben egy elszámolási vitában a bírósági eljárás során ítélhe-

ti meg a helyzetet a szakértõ.

7.2. A költségvetés által szolgáltatott és elvárt információk

7.2.1. Tételes tervezõi utasítás adása a mûszaki tervek kiegészítésekéntA mûszaki tervek több olyan adatot nem tartalmaznak, amelynek ismeretére a ki-vitelezéshez feltétlenül szükség lenne (minõségi, technológiai, egyéb vonatkozá-sok). Ismertetésük a költségvetés feladata. Az egyes mûszaki tartalmakhoz tarto-zó, nem minden esetben szükségszerûen elvégzendõ feladatokat a költségvetés té-teleinek kiírási szövegében kell rögzíteni. Az ilyen elvárások miatt a költségvetés-re még abban az esetben is szükség van, ha a költségek meghatározása valamilyenokból el is maradhatna. Természetesen a különbözõ szintû és részletezettségû költ-ségvetések ezt a funkciót különbözõ mértékben kell, hogy ellássák, de mindenesetben szükség van a mûszaki tartalom meghatározott mértékû elõírására.

Egy kültéri kiselemes járdaburkolat készítése során a tervezõ megtervezi a ré-tegrendet és ezt feltünteti a mûszaki tervlapok valamelyikén. E tervrészletbõl nemderül ki, hogy a szerkezet készítése során a termett talaj szintjén tükröt kell készí-teni és ezt a talaj minõségétõl függõ módon a megfelelõ mûszaki megoldásként tö-möríteni kell. Ezek a munkák költséggel járnak, de a burkolat készítéséhez tech-nológiai okokból szükségesek, ezért az ezek elvégzésére tervezõi utasításként aköltségvetés-kiírásban való feltüntetéssel van mód.

7.2.2. A munka mennyiségi meghatározásaA költségszámításhoz a létesítmény szerkezetéhez, szerkezeti elemeihez, folyama-taihoz tartozó mennyiségeket alapadataként meg kell határozni. Ezek ismerete

98

szükséges a szerzõdés mûszaki tartalmának rögzítéséhez, az ajánlati ár meghatá-rozásához, és az építésszervezési tervek elõkészítéséhez, az építõanyagok megren-deléséhez is.

7.2.3. A munka minõségi meghatározásaA mûszaki tervekben gyakran nincs pontosan rögzítve a munka, illetve az adottszerkezet minõsége. Ekkor nem arra kell gondolni, hogy elõre, már az elõírások-ban I. osztályú minõsítéstõl eltérõen rosszabb terméket kívánnak készíteni, inkábbrögzíteni kívánják a terméknek a rá vonatkozó elõírásokban foglaltakon túl a hasz-nálati funkción érintõ egyéb tulajdonságokat, amelyek a tervekbõl sem mindig ol-vashatók ki.

Például az engedélyezési terveken a nyílászárók többnyire csak méreteikkel sze-repelnek. A kiviteli tervekben az asztaloskonszignációban többnyire már meghatá-rozzák a felületek minõségét (pl. mázolt, dió furnérozott pácolt stb.). A furnérozottajtó esetében is jelentõs költségkülönbségek lehetnek a felület egyéb jellemzõitõlfüggõen, pl. sima vagy kazettás kialakítás esetében. E problémakörben felmerülheta vasalat, a kilincsek kialakításának módja. Ugyanolyan funkciójú vasalat ára több-szörös eltérést mutathat. Ha nincs meghatározva a kilincs pontos minõsége, elõfor-dulhat, hogy a kivitelezõ a barkácsáruház rézkilincsére, a megrendelõ pedig orosz-lánfejes rézkilincsre gondol, ami komoly elszámolási vitákhoz vezethet.

7.2.4. A munka költségeinek megállapításaAlapvetõ a munka teljes költségeinek meghatározása, amire a mûszaki ellenõrnekmunkája során szüksége van. Ezeken túl szüksége lehet a munkát ellenõrzõnek, ateljesítések során a kifizethetõ pénzösszegek egyéb szempontok szerinti csoporto-sítására is.

7.2.5. FelépítéseFelépítése legyen alkalmas a gazdaságossági vizsgálatához szükséges informáci-ók elõállításához. E funkció (illetve tulajdonság) eredményessége nagymértékbena költségvetés szerkezetétõl, csoportosításától függ.

A költségvetés tételekbõl áll, amely jellemzõen egy szerkezet, szerkezeti elemelkészítését (pl. vasbeton gerenda zsaluzása), állapotelérését (pl. finomtakarítás)tartalmazza, és értéke egy egységárral vagy két összeggel (az anyagár és az építé-si díj költsége) fejezhetõ ki. A költségvetési tétel részletességi szintjén a tételeknagy száma miatt gazdaságossági vizsgálatok nem vagy csak igen nagy munkávalvégezhetõk el. A költségvetési rendszerben a tételeket különféle csoportosítási el-vek alapján gyûjthetjük össze, és összegezhetjük. E csoportosítási módok megfe-lelõ kialakításától függenek a késõbbi elemzések és nyert adatok.

99

Az építmény költségeit csoportosíthatjuk úgy, hogy melyik mesternek, vállalko-zónak mennyit kell majd fizetni, azaz munkanemenként összegezzük a költsége-ket. Összegezhetjük úgy is hogy valamely épületszerkezeti funkció mennyibe ke-rül, pl. egy épület külsõ fala az "külsõ, teherviselõ, függõleges, térelhatároló szer-kezet". A költségek ilyen csoportosítása a funkció kielégítésének költségeit hatá-rozza meg, ami lehetõséget ad a vizsgált funkciót biztosító technológiai alternatí-vák összevetésére.

7.2.6. A versenysemlegességhez való kapcsolataBiztosítsa a versenysemlegességet az alkalmazott termékek kiválasztása során.Ennek az elvárásnak a teljesülése a mûszaki ellenõr szempontjából igen fontos, hi-szen a megvalósítás különbözõ fázisaiban más-más módon kell meghatározni amûszaki tartalmat, biztosítva az anyag- és technológiaalternatívák versenyét, a leg-kedvezõbb kiválasztásának lehetõségét és a versenysemlegességet.

Egy-egy szerkezetet legtöbbször nagyszámú, különbözõ gyártótól származóanyagból lehet elkészíteni. A költségvetésben a tételhez tartozóan pontosan megkell határozni a gyártóktól függetlenül az alkalmazott anyagok mûszaki paraméte-reit. A projekt elõkészítésének fázisában, a tendereztetés esetén a költségvetési té-tel kiírása ezeket az információkat fogja tartalmazni.

Az ajánlatot adó vállalkozó természetesen kiegészítheti, esetleg a kiíró megkö-vetelheti, hogy az ajánlati költségvetésben már az anyagra vonatkozó mûszaki pa-ramétereken túl, az ennek megfelelõ konkrét gyártmány és típus is legyen megha-tározva.

7.2.7. Alkalmassága a gépi adatfeldolgozásraA költségvetés-készítési munka tekintélyes része adatbázisokból elemek kikeresé-se és néhány egyszerû aritmetikai mûvelet elvégzése, majd ezeknek papíron valórögzítése. E feladatok elvégzésében a számítógép igen hasznos segédeszköz. Aszámítógép alkalmazásának feltétele, a megfelelõen felépített tételrendi és erõfor-rás-adatbázisok kialakítása.

Jó lehetõséget nyújt a költségvetés gépi feldolgozása az építkezéshez szükségeserõforrás-szükséglet (munkaerõ, gép, anyag stb.) gyors kigyûjtésére, összesítésé-re, valamint az ütemtervek készítéséhez is kiindulóalapot ad.

A számítógéppel segített hálós idõtervezés, a CAD-es mûszaki tervezési mun-kák esetében elvárható a költségvetési adatbázisok e rendszerekkel való összekap-csolása, csökkentve ezzel a kiírás és a mennyiségszámítás manuális munkáit.

100

7.3. A költségvetések fajtái

A költségvetések különbözõképpen csoportosíthatók, így • részletességük szerint,• az árképzés módja szerint,• az árképzés pontossága szerint,• a készítés célja szerint.

7.3.1. Részletesség szerinti költségvetésfajtákA költségvetések az elõkészítés, illetve a megvalósítás különbözõ fázisaiban, éskülönbözõ célokra készülnek, ezért részletezettségük is eltérõ. E tekintetben igensok féle költségvetéssel találkozik a mûszaki ellenõr. A legjellemzõbbek a követ-kezõk:

a) A normatív adatok alapján készült költségbecslés. Nem részletezi (legfeljebbkét-három részköltségre bontja) a költségeket. Megfogalmazza az építendõ objek-tum legjellegzetesebb mûszaki, minõségi vonásait. A mennyiségeket építménytér-fogatban, szintterületben, vágányhosszban, útfelületben vagy valamilyen haszná-lati egységben (pl. kórházi ágy, tanterem stb.) fejezi ki. A költséget ebben az eset-ben egyetlen összeg jelzi. Ez a normatív érték különbözõképpen számítható, így

• a már korábban megépült létesítmények összegyûjtött adatai alapján statiszti-kai módszerekkel, pl. az építmény egységére vonatkozó mutatók (ún. norma-tívák) segítségével, de

• egyszerûbb feladatok alapján a mûszakilag megalapozott becslés is megfelelõlehet.

b) A munkanem részletességû költségbecslés. Egy-egy építmény akár 20-30munkanemre is bontható. Ezeknek a költségei ugyancsak meghatározhatók rész-letesebb számítások, de normatívák alapján is. A munkanem szerinti bontás elõ-nye, hogy az egyes szakmák szerint várható kiadások a tervezés idõszakában ismegbecsülhetõk, így a beruházás korai idõszakában a beruházó és a tervezõkönynyen módosíthatja az építmény egyes részleteit, hogy ezáltal költségetcsökkentsen, avagy kihasználja a költségkeret nyújtotta többletet. A számítás jel-lemzõen a becsült teljes költségbõl normatív adatok alapján - "fentrõl lefelé" -történik.

c) A szerkezeti bontású költségvetés. Az építményt a megvalósítás szempontjá-ból még komplex - akár több munkanem feladatait is érintõ szerkezetekre határoz-zuk meg a megvalósítás költségeit (pl. sávalap, vasbeton oszlop, vasbeton geren-da, adott típusú elõregyártott födém stb.). Ez a költségvetés mûszakilag jó pontos-sággal képes leírni az építendõ létesítményt, és az egyes tételekhez tartozó szerke-zete egységköltségei is megfelelõ pontossággal határozhatók meg. Bár terjedelmeés elkészítési ideje lényegesen nagyobb az elõzõknél, már vállalkozást megelõzõszámításokra, a vállalási ár megalapozására is alkalmas.

101

d) A részletes, tételes költségvetés. Részletezettsége szerkezet, szerkezeti elem,esetleg állapot. Alapegysége a tétel, amely általában egy munkafolyamatnak felelmeg (pl. zsaluzás, vasszerelés, betonozás stb.). Legtöbbször tehát egy komplexszerkezet vagy építési állapot csak több tétellel írható le. Magyarországon a készí-tett költségvetések döntõ többsége ilyen részletezettségû. Ehhez a részletezettségszinthez készültek az építõipari termelés döntõ hányadát magában foglaló tételren-deket tartalmazó költségvetési segédletek (ÖN, ÉN, ÉNK, ÉMIR stb., l. késõbb).A nagy részletesség miatt ezek a költségvetések igen terjedelmesek, elkészítésükjelentõs munkát igényel.

7.3.2. Az árképzés módszere szerinti költségvetésfajtáka) Az egységáras költségvetés, amelyben az egyes szerkezetekre vagy tételekre ha-tározzák meg az árakat (ez a gyakorlatban a legelterjedtebb).

b) A végösszegképzõ számítási rendszer, ahol a költségelemeket nem tételekhezkapcsolják, hanem összesítve állapítják meg az építmény megvalósításához szük-séges összes erõforrás (a teljes létesítményre vonatkozó élõmunkaóra, gépmûsza-kóra, és anyagszükséglet) szükséges mennyiségét, majd ez erõforrás egységköltsé-geinek ismeretében számítják ki a végösszeget. Ezt a módszert hazánkban csak rit-kán, egyszerûsített költségszámításként alkalmazzák jellemzõen kisebb, egysze-rûbb építmények esetében.

Egy családi ház építésének költségvetése több száz tételbõl, akár 30-40 oldalastételes költségvetéssel írható le. Egy "komfortos" kutyaól építéséhez tartozó téte-les költségvetése szintén akár százas nagyságrendû tételt is tartalmazhat. Nyílvánegy ilyen egyszerû, a már korábban leírt elvárások csökkenthetõk, mivel nem vár-juk el a költségvetés minden funkciójának teljesülését (pl. a tervezõi utasítások té-teles megjelenését, a minõségek pontos meghatározását). Elegendõ meghatározni,hogy a "mester" hány óra alatt készíti el a mûvet, mennyi kavics, cement, tégla, fastb. kell, ezt a közeli építõanyag kereskedõ mennyiért adja, aminek alapján márkalkulálható a kutyaól bekerülési költsége.

7.3.4. Az árképzés pontossága szerinti költségvetéseka) A részletesen kalkulált árakat tartalmazó költségvetésben az egyes tételekheztartozó egységköltségek költségtényezõit külön-külön számítják ki és összegzik.

b) A költségbecslés esetén árakat már megépült objektumok tapasztalatai nor-matíváinak felhasználásával számítják.

7.3.5. A készítés célja szerinti költségvetésfajtáka) Költségelõirányzat (költségbecslés). A költségbecslés általában vázlattervekhezkészül, ha még nincsenek részletes tervek, pontos minõségi és mennyiségei infor-

102

mációk. Elõfordul hogy a költségek meghatározására fordítható idõ rövidsége mi-att készül költségbecslés a részletes kiviteli szintû költségvetés helyett.

b) Ajánlati költségvetés, ami a közvetlen költségeken kívüli költségelemeket istartalmazza. Ilyenek lehetnek pl. az anyagok beszerzésével kapcsolatos egyébköltségek, a felvonulás költségei, a banki költségek, a vállalkozó haszna stb.

c) Kiviteli szintû tételes költségvetést általában a kiviteli tervek alapján készítikel, az egyes szerkezetek mûszaki minõségének és mennyiségének ismeretében,

d) Önköltségszámítás, a vállalkozónak, a megvalósítás alatt várhatóan felmerü-lõ költségei alapján állapítják meg,

7.4. A költségvetés készítéséhez használt tételrendek

7.4.1. A szerkezet - szerkezeti elem részletességû tételrendekEzek szakmában a „tételesnek” nevezett részletességû költségvetési kiírások alap-jául szolgáló adatbázisok, amelyek tétel részletessége a szerkezet, szerkezeti elem.

Egy vasbeton gerenda költségeinek kiírása lehetséges úgy, hogy az azt alkotómunkafolyamatokat nevezzük meg és költségeljük, így az állhat zsaluzásból, vas-szerelésbõl és betonozásból, azaz az szerkezeteket vagy annak elemeit határoztukmeg.

Az elmúlt néhány évtizedben többféle - az építõipari termelés költségelemeit vi-szonylag jól leíró - szerkezet, szerkezeti elem részletezettségû normagyûjteményjelent meg.

Napjainkban a normagyûjteményeket csak néhány vállalkozás gondozza és for-galmazza ezeket, illetve kínálja ezzel kapcsolatos szolgáltatásaikat. A költségveté-sek készítésénél, az árajánlatok összeállításánál általában e normagyûjteményektételrendjét használjuk.

A gyakorlatban elterjedt normagyûjtemények az építõipari termelés döntõ ré-szét leíró tételrenddel rendelkeznek Az egyes, a piacon megtalálható normagyûj-teményekben a tételekhez tartozó jellemzõ információk általában az alábbiak:

• a tétel azonosítója, amely általában több számcsoportból álló karakter sorozat,pl.

– 33-005-1.1.1.1.1.1.– 31-21-011 – 6-452,• a tétel mûszaki tartalmával, az elvégzendõ munkával kapcsolatos információk,• a tételben foglalt feladat elvégzéséhez szükséges munkaerõ-, gép- és anyag-

normák.A megvalósítás szükségleteit a munkaerõnorma esetében mûszakóra egységben,• az anyagszükségleti normákat az anyag természetes egységében,• a gépszükségleti normákat

103

– a gyakorló szakember számára jól használható módon, reprezentatív gépekrevonatkozóan mûszakóra egységben, vagy

– a gyakorlati munkában nehézkesen használható kW · h, egységben adja meg(bár némelyik költségvetés készítõ programrendszer már korábban is igyeke-zett a naturális mértékegységre való alternatív megoldás lehetõségének bizto-sítására).

A tételekhez tartozó normák tartalmazzák mind az új, mind a felújítási munkák-ra vonatkozó értékeket, de elõfordul, hogy akár külön normagyûjteménybe kerül-tek ezek az értékek.

Az elterjedt költségvetés-kiírási segédletekAz iparban szabályozás, illetve ajánlás híján a közel- és távolabbi múltból szárma-zó normagyûjteményhez tartozó tételrendeket használnak, amelyeket üzleti vállal-kozások fejlesztenek és tartanak karban, azonban a szakma még elterjedten hasz-nálja a régi, akár több évtizedes rendszereket is, amelyek a folyamatos karbantar-tás hiánya miatt már csak jelentõs kompromisszumokkal felelnek meg a napi kö-vetelményeknek, és az EU-csatlakozás után elvárt versenysemlegesség követelmé-nyét sem biztosítják.

A jegyzet megjelenésének idõpontjában szakmailag megfelelõ, elterjedt tétel-rendek és a kapcsolódó norma- és árrendszerek szempontjából alkalmazásra java-solhatók:

• a TERC Kft. által kidolgozott Összevont Építõipari Normarendszer - ÖN, va-lamint

• a KONTROLL Kft. által gondozott HunÁr adattárak.A TERC Kft. hozzájárulásával mutatjuk be mintaként az alábbi, ma korsze-

rûnek tekinthetõ, az EU elvárásainak megfelelõ tételrendet és normarend-szert.

Összevont Építõipari Normarendszer - ÖNAz ÖN az egyes tételekhez tartozóan tartalmazza:

• a tétel azonosítóját, ami a korábbiaktól eltérõ és módot ad az új tételeknek akorábbiaknál jobban követhetõ beépítésére,

• a tétel mûszaki tartalmával, az elvégzendõ munkával kapcsolatos információkat,• a tételek megnevezésében a versenysemlegességnek megfelelõen nem szere-

pel a termékek márkaneve, gyártója,• tartalmaz egy rövidített tételszöveget is a könnyebb áttekinthetõség érdeké-

ben, valamint • a tételek nagyobb részénél táblázatos formában megtalálhatók a tételben sze-

replõ termék mûszaki paraméterei, • hasonlóan korábbi normagyûjteményekhez, a tételben foglalt feladat elvégzé-

séhez szükséges – munkaerõnormát mûszakóra egységgel,

104

– gépnormát (újdonságként) szintén mûszakóra egységben, – anyagnormát.A normaértékeket az új és a felújítási munkákra egyaránt tartalmazza.Napjainkban is használatosak a már korszerûnek nem mondható, de igen elter-

jedt építõipari normagyûjtemények:Építõipari Mûszaki Iránynormák - ÉMIR („Kék könyv”)Bár eredeti formájában már elavult az iparban még elég jelentõs az alkalmazá-

si köre ennek az 1980-as évek közepén kiadott normagyûjteménynek. Nyolc kö-tetben átfogja az építõipari termelés nagy részét, azonban csak új létesítményekrevonatkozó normákat tartalmaz. Ez jelentõsen rontja használhatóságát.

Fenntartási Építõipari Mûszaki Iránynormák - FÉMIR („Szürke könyv”)Ez is a 80-as évek közepének terméke. Tartalma és lehetõségei az ÉMIR-hez ha-

sonló, azonban csak fenntartási munkákra vonatkozó normákat tartalmaz, így fel-építése az ÉMIR-hez hasonlóan nem túl szerencsés, a két normarendszer együttesalkalmazása nehézkes.

Egységes Építõipari Normagyûjtemény - ÉN („Zöld könyv”, vagy késõbb „Azépítõkockás könyv”)

Az 1994-ben kiadott, még napjaink igényeinek is jól megfelelõ Egységes Épí-tõipari Normagyûjtemény felépítése, szerkezete hasonló az ÉMIR-éhez, ez is többkötetben megadja az egyes tételekhez tartozóan a normaértékeket mind az új,mind a felújítási munkákra, ezzel jelentõsen egyszerûsítve használatát.

A fenti tartalmi bõvülésen túl a normaképzés során egységes feltételek alkalma-zásával (belsõ anyagmozgatás mértéke, anyagveszteségek, segédanyagok stb.) ja-vult megbízhatósága.

A tételrend kialakítása során alkalmazkodva a technikai, technológia fejlõdés-hez, a kor követelményeinek megfelelõ tételek kerültek.

Egységes Építõipari Normagyûjtemény Kisüzemi körülmények között - ÉNK(„Zöld könyv” vagy késõbb „Az építõkockás könyv”)

Elsõ kiadásának idõszaka, felépítése, tételrendje hasonló az ÉN-ben találhatóhozA kisüzemi körülmények közötti termelés jellemzõinek megfelelõen nagy gépeketnem igénylõ technológiákat tartalmaz, ezekhez csak szerszám jellegû gépek szük-ségesek, ezért a tételekhez tartozó gépnormákat e normagyûjtemény nem tartalmaz.A tételazonosító rendszere az ÉN-tõl eltérõ, egy korábban használt kisüzemi jelle-gû normagyûjteményéhez hasonló felépítésû. Normaértékei figyelembe veszik akisvállalkozói munkavégzés sajátosságait, az eltérõ munkakörülményeket.

7.4.2. A komplex szerkezet részletességû tételrendekA költségszámítási feladatok során sok esetben nincs szükség vagy a lehetõségesincs (megfelelõ információk hiányában) a tételes szerkezet-szerkezeti elem rés-zletezettségû költségvetés-kiírások elkészítésére. Igen sok esetben megelégszünk,egy kevéssé részletes, szerkezet - komplex szerkezet szintû kiírással.

105

Az elõbb említett vasbeton gerenda részletes kiírására sok esetben lehetõségsincs, mert pl. a részletes vaskimutatások még nem állnak rendelkezésünkre.Ebben az esetben megelégedünk az átlagosítás nagyobb mértékével, és komp-lex szerkezetként értelmezzük a gerenda készítéséhez technológiailag össze-rendelt folyamatokat, vagyis komplex szerkezetnek tekintjük azt, hogy: vasbe-ton gerenda készítése m3 egységgel. Ez tartalmazza megfelelõ hányaddal azsaluzási, vasszerelési és betonozási feladatok erõforrás-szükségleteit, illetveköltségeit.

A magyarországi gyakorlatban a komplex szerkezet szintû tételrendek kialakí-tására ajánlás nincs, és csak a spontán fejlõdés eredményei alapján kialakult, foly-tonosan változó egyedi kialakításokkal találkozhatunk a fejlesztõk ajánlatai kö-zött. Erre a részletességi szintre vonatkozó egységárakat tartalmazó idõszakos ár-aktualizálással megjelenõ kiadvány:

• az Építõipari Költségbecslési Segédlet (ÉTK Kft.), valamint• a Mit, Mennyiért Építõipari Költségbecslési Egységárgyûjtemény (KONT-

ROLL Kft.)Az említetteken túl e kiadványokban az adott idõszakra jellemzõ• munkanemi fajlagos árak, valamint • építményárak is megtalálhatók.

7.5. Az árképzés

Mottó: Annak ellenére, hogy a jelenlegi hazai szabályozásban mindent szabad,amit nem tiltanak, az árképzésben különösen fontos, hogy az árak meghatározásá-nál minden, a létesítmény építésével kapcsolatos költséget valamely költségténye-zõben fel kell számolni!

Az árképzéssel kapcsolatban közvetlen hatósági szabályozás nincs. Az árképzésmódját, a költségek tartalmát szokások és a korábban eltörölt rendeletbõl megma-radt „emlékek” alapján, valamint a külföldi befektetõk által megkövetelt költség-elemek, számítási módok alapján állapítják meg.

Mivel az árak szabad árak, a piacon alakulnak ki, a piacot kivéve semmilyenszabályozás nincs. Az elõzõkbõl következõen egymástól eltérõ tartalmú árakat ésfelépítésû ársémákat találunk hazánkban. Ebben a kissé kaotikus környezetben ejegyzet csak az eligazodást segítheti elõ, és egy a gyakorlatban elterjedten alkal-mazott és bevált rendszert ismertet, megemlítve a hazai építési piacon jelenlévõkülföldi megrendelõk által alkalmazott, esetleg megkövetelt elemeket, módszere-ket is. Természetesen hasonlóan jó eredményt adhat több, más felépítésû árképzé-si rendszer is.

106

7.5.1. Az átlagosítások problémája az árképzésbenAz árképzés célja a költségvetési tételek egységnyi mennyiségéhez tartozó árak -az ún. közvetlen költségek meghatározása. Ennek elérése összetett, jelentõségébenis kiemelkedõ feladat. Az ár képzése során nem csupán az árak tartalmát, a kivite-lezés során felmerülõ költségek elszámolási rendszerét kell ismerni, hanem meg-felelõ információval kell rendelkezni a vállalkozásnál alkalmazott sajátos építés-technológia részleteirõl, a vállalkozási stratégiájáról, az egyéb költségráfordítá-sokról.

Az átlagosításoknak szerepe az anyagköltségek esetében van, mivel ezek aköltségek jelentõs hányadát teszik ki, és a piaci hatásoktól függõen gyakran vál-tozhatnak.

Az egyes kivitelezõk által elérhetõ anyagárak akár azonos idõszakban is jelen-tõs mértékben eltérhetnek, ha valamely vállalkozás rendszeresen vásárol valamelygyártótól nagyobb mennyiséget, akkor jelentõs, akár 30-40%-os beszállításikölt-ség-csökkenéssel is kalkulálhat.

Ez "tömeganyagok" esetében nagymértékben függenek a szállítási távolságtólés a szállítás módjától.

Az elõzõk miatt országos anyag és díjköltségek nem vagy csak jelentõs fenntar-tásokkal alkalmazható, mert nem veszi figyelembe a régió jellemzõit, az ezzel ös-szefüggésben álló munkaóraköltséget, a szállítási távolságok különbözõségébõladódó anyagköltség-eltéréseket.

Az anyagárak a megrendelõi, tervezõi elõzetes költségbecslések során megálla-píthatók az országos átlagokat tükrözõ, szolgáltatásként rendelkezésre álló adattá-rak alapján, azonban ezek sem tartalmaznak fuvarköltséget, így ezt a tapasztalatiadatok alapján lehet felszázalékolni.

A fuvarköltségek ilyen módon való becslése igen veszélyes dolog, mert nemmindegy, hogy a homok 1 m3-ének árára kell-e megmondani a fuvarköltség szá-zalékos értékét, ami relatív igen nagy lehet (20-50%), vagy gépészeti szerelvény-re ugyanezt.

A díjköltség kalkulálásánál a munkaidõnorma és a vállalkozására jellemzõ re-zsiórabérrel számolva célszerû meghatározni a díjat.

Ezen megállapításoktól alapján is kijelenthetõ, hogy árajánlatot adni - és ezt amûszaki ellenõrnek komolyan venni - egy létesítményre a nagy értékû anyagoképítési helyre vonatkozó árainak és szállítási költségeinek beszerzése és meghatá-rozása nélkül felelõtlenség és a vállalkozás és a létesítmény megvalósulása szem-pontjából is veszélyes dolog!

7.5.2. Az árséma, az árösszetevõk tartalma és számítási módjaAz árképzés során a költségtényezõket valamilyen meghatározott rendszer szerintállapítják meg, majd összegzik. Az árképzés menetét teszi áttekinthetõvé az ársé-ma. Az ársémának alkalmazkodnia kell a költségvetési rendszer jellemzõihez. Te-

107

kintettel arra, hogy Magyarországon napjainkban kétoszlopos költségvetési rend-szer az elterjedt, az árakat is általában ebben a bontásban adják meg.

A költségtényezõk tartalmát és felszámítási módját egy-egy idõszakban külön-bözõ gazdaságpolitikai megfontolások alapján alakíthatják ki. Az árséma az adó-zási elõírásoktól is jelentõsen függõ, idõben változó rendszer, ami különbözhetakár vállalkozásonként is. Az adott országok jogi, adózási és szabványügyi (pl.DIN) szabályozásától függõen van olyan költségvetési rendszer, amelyben más azárséma, több (vagy kevesebb) költségtényezõ szerepel, mások a közvetlenül ésközvetve felszámolható költségek, mások a költségcsoportosítási elvek és szintek.

A szállítási és rakodási költség pl. összevonható az anyagköltséggel, a bérkölt-ség egyik elemét, a bérjárulékokat is külön is fel lehet számítani. Az építési díj ésaz anyagköltség összevonható egyetlen egységárrá. Az ár költségtényezõi közöttszerepeltethetõ a haszon is. Jelenleg Magyarországon az a gyakorlat, hogy az aján-lati árakba általában a vállalkozó mindezt beépíti a tételek áraiba.

A Magyarországon (egy) jelenleg használatos, elterjedt és bevált árséma A költségelemek klasszikusnak tekinthetõ elkülönítése esetében megkülönböz-

tetjük• az anyagköltséget, és • az építési díjat.Az építési díj számítására a gyakorlatban kétféle módszer terjedt el:• a munkahelyi általános költségek tételenként való felszámításával, a vállalko-

zás általános rezsijének utólagos, a közvetlen költségenként túli, bruttó fede-zetként való felszámításával, valamint

• a rezsiórabér alkalmazásával, az összes, a munkahelyi és a vállalkozás köz-ponti rezsijének, azaz az összes fel nem osztható költségének figyelembevéte-lével.

7.5.2.1. Az anyagköltség (A)

Az anyagköltség tartalmazza a tételben foglalt szerkezet egységére esõ anyagokbeszerzési árát a gyártó mûtõl (Ak) vagy kereskedõtõl, valamint az anyag szállítá-sával, rakodásával kapcsolatos költségeket (F).

A számítás módja: közvetlen anyagköltség + fuvarozási és rakodási költség:

A = Ak + F.

A közvetlen anyagköltség (Ak) számítási módja: anyagnorma ˘ anyagbeszer-zési ár:

Ak = na ˘ Aá.

108

Az anyagnormákat normagyûjtemények tartalmazzák. Olyan költségvetési té-teleknél, amelyek a normatáblázatokban nem találhatók meg, az anyagnormátszabványok, mûszaki elõírások, a szerkezetek részlettervei, mûhelyrajzi alapjána mûszakilag indokolt mértékben kell meghatározni. A normatáblázatokban sze-replõ anyagnorma minden olyan anyagot, szerkezetet, félkész terméket magábanfoglal, amely szabvány, kivitelezési szabályzat, mûszaki elõírás szerint a megva-lósításhoz szükséges akár beépül a szerkezetbe, akár elhasználódik az építés fo-lyamán.

A normák tartalmazzák a máshol el nem számolható többleteket és levonáso-kat. Ilyen többlet a káló. A káló olyan anyagveszteséget jelent, amely a szállítás-nál, rakodásnál, tárolásnál, feldolgozásnál, megmunkálásnál, bedolgozásnál je-lentkezik. Az ilyen veszteséget (tapasztalati adatok alapján) az anyagnormák ké-szítésekor anyagonként eltérõ mértékben figyelembe vették, illetve normatáblá-zatokban nem szereplõ tételek anyagigényének meghatározásakor figyelembekell venni.

A normagyûjteményekben a segédszerkezetek (állványzat, zsaluzat, dúcolatstb.) anyagnormáit tört jelöli. A nevezõben az egyszeri beépítéshez szükségesanyag (amit ki kell szállítani az építés helyszínére), a számlálóban az egyszeri be-építés alkalmával elhasználódó mennyiség található (pl. a zsaludeszka felhaszná-lási száma 20, azaz egyszeri felhasználás során csak az 1/20 faanyagköltség szá-molható el). E tételek esetében a megrendelõ csupán az elhasználódott anyag el-lenértékét téríti meg a vállalkozónak, mert a segédszerkezet elbontásakor a többianyag visszatérül, és vállalkozó azt más munkáknál ismételten felhasználhatja. Azelveszõ segédszerkezetek (pl. bennmaradó szádfal) esetén természetesen a kálóvalnövelt teljes anyagmennyiség ellenértékét meg kell téríteni.

Az anyagnormák nem tartalmazzák azoknak az anyagoknak adatait, amelyeketmás költségvetési tételben, vagy más költségtényezõben számolnak el. Így pl.:

• a gépekhez szükséges üzem-, kenõ-, segédanyagokat, darupályát stb., mertezeket a gépköltségek,

• az ún. rezsianyagokat (pl. talpas létra, bakállvány 3,0 m magasságig, munka-ruhák stb.), mert ezeket az általános (rezsi) költségek tartalmazzák, abból kellköltségeiket fedezni.

Az anyagbeszerzési ár a felek által megállapított idõpontban érvényes utánpót-lási ár, amely a forgalmazó (szállító) árjegyzékben, árajánlatában található.

Az anyagárak, termékek utánpótlási árai a termelõhelyektõl, gyártó mûvektõl,kereskedelmi vállalatoktól szerzett információk útján is megállapíthatók. (Azönköltség vagy ajánlati ár meghatározása esetében ez az utóbbi eljárás javasol-ható).

Az anyagok beszerzési ára a termelõhelyen (általában) szállítóeszközre felrak-va értendõ. Ha a terméket a kivitelezõ maga állítja elõ, annak árát az érvényes sza-bályok szerint kell kalkulálnia. Az anyagárakban a kivitelezés során bekövetkezettváltozásokat a vállalkozó több féle módon háríthatja át a megrendelõre:

109

• a számlával igazolt tényleges anyagköltségek elszámolásával,• idõszakonként a KSH közzéteszi az árváltozásokból adódó árkülönbözeti mu-

tatókat. Ezeket a kivitelezõ számláinak összeállításánál az anyagár-emelkedé-si költségtöbblet felszámításához felhasználhatja,

• árkockázati fedezet alkalmazásával,• a szerzõdésben elõzetesen megállapodott statisztikai-matematikai módszer

szerint számolva.

Az anyagok fuvarozási és rakodási költsége (F)Számítási módja: anyagnorma ˘ fuvarozás-rakodási egységköltség:

F = na ˘ f.

Fuvarozási és rakodási költségként kell felszámolni a normatáblázatokban felso-rolt anyagoknak a termelõhelytõl (feladóállomástól) a munkahelyi depóig felmerü-lõ szállítási költségét, valamint a föld és törmelék szállításának költségeit. Mindenjelentõsebb fuvarozási költséget igénylõ anyag esetében célszerû a szállítási viszo-nyokat megállapítani, és ennek alapján a fuvarozási költségeket számítani.

A kis fajlagos fuvarköltségû anyagok (pl. festék, hígító stb.) szállítási költségétnem szokták különszámítással kalkulálni, ezeket az anyagár százalékos növelésselszokták figyelembe venni.

A fuvarozási és rakodási költségek keretébe tartoznak:• a vasúti (v),• a közúti (k) fuvardíjak és mellékköltségei,• a rakodási (r) és • a depóniaképzés (d) költségei.A fuvarozási és rakodási egységköltség tehát a következõképpen számítandó:

f = v + k + r + d.

Az anyagok szállításánál a következõ költségek merülhetnek fel:• felrakás termelõhelyen a tehergépkocsira (általában az eladási ár tartalmazza

a felrakás költségét),• közúti szállítás a feladóállomásig,• lerakás a feladóállomáson gépkocsiról,• felrakás a feladóállomáson vagonba,• vasúti szállítás a feladóállomástól a leadóállomásig,• lerakás a leadóállomáson a vagonból,• felrakás a leadóállomáson gépkocsira,• közúti szállítás az építési helyszínre,• lerakás az építési helyen,• depóniaképzés.

110

A fuvarozási és rakodási költségek mértéke is a piacon dõl el, szabad megálla-podás során állapodnak meg. E költségek közül egy vagy több a helyszíni adottsá-goknak megfelelõen elmaradhat.

7.5.2.2. Az építési díj (D)

A hazai árképzési gyakorlatban igen széles körben elterjedt és alkalmazott építésidíj fogalom az adózási elõírások által meghatározott könyvelés szerkezetétõl je-lentõsen eltér, az építõiparban mégis hosszú idõ óta alkalmazzák, és a jelek szerintez a jövõben sem fog megváltozni. A fent említett kismértékben eltérõ tartalmúdíjforma egymástó nem idegen, és a szabályozatlan árképzési viszonyok között a"virágozzék minden virág" elve alapján csak azt kell mindenek felett szem elõtttartani, hogy minden felmerült költséget valahol fel kell számítani!

a) Az építési díj számítása elkülönített fedezettelErre a módszerre akkor van lehetõség, ha a vállalkozás pénzügyi ügyvitele le-

hetõvé teszi a munkahelyi és a központi irányítás rezsiköltségeinek elkülönítését,aminek alapján meg lehet elõre becsülni a két rezsikulcs értékét. A gyakorlatba er-re általában nagyobb vállalkozások esetében van lehetõség, ahol az ügyvitelretöbb embert foglalkoztató szakosodott munkacsoportot, "osztályt" hoztak létre. Azalkalmazhatóság további feltétele egy megbízható vállalati belsõ ügyviteli rend-szer, amely biztosítja a ráfordításoknak a létesítményekre való kontírozását.

Bár ezzel a módszerrel lehetne a lehetõségekhez képest a legnagyobb bizton-sággal számítani a várható ráfordításokat, a fent említett körülmények hiánya mi-att alkalmazásának gyakorisága csökken.

D = B + G + R,

ahol D az építési díj, B a bérköltség, G a gépköltség, R az építéshelyi rezsiköltség.A fenti összefüggés szerint kalkulált díjköltség nem tartalmazza az építési munka-helyen kívül felmerülõ központi vállaltvezetési költségeket, amelyek közvetlenülnem vetíthetõk a munkahelyre.

Ezeket a további létesítményre nem vetíthetõ költségeket az ilyen számítás ese-tében máshol számítják fel "bruttó fedezet" néven (részletesen l. a közvetlen költ-ségeken túli költségekkel foglakozó fejezetben).

Közvetlen bérköltség (B)Az építési díj egyik eleme. Számítási módja: munkaidõnorma ˘ munkabér:

B = nb ˘ b.b = b0 + j,ahol b0 a közvetlen bérköltség, j a bér járulékos terhei.

111

A munkaidõnormákat a normatáblázatok tartalmazzák, figyelembe véve a mun-ka elvégzéséhez szükséges képzettségi fokot és a munkakörülményeket is. A mun-kaidõnorma foglalja magában az anyagok belsõ szállításának munkaigényét.Emellett tartalmazzák a mûszakilag elkerülhetetlen veszteségidõket, a munkavég-zés során keletkezett szemét, törmelék összetakarításának, deponálásának idõ-szükségletét is.

A bérköltség magában foglalja:• a közvetlen bérköltséget,• a bérkiegészítõ fizetéseket (szabadság, munkaszüneti napok, étkezés idejére

folyósított fizetés),• a bérpótlékokat (túlmunka, éjjeli, munkaszüneti napra esõ munka, brigádveze-

tõk pótdíja, különélési díj),• a bér közterheit (pl. társadalombiztosítási járulék és egyéb, a törvény által elõ-

írt bérjárulékok).A közvetlen bérköltséghez (a munkavégzés különleges körülményei miatt) bér-

pótlék számítható fel fertõzésveszély, vízfolyás feletti vagy magasban, mélybenvégzett munka, a normatáblázatokban meghatározott munkaszint szélsõ határánaktúllépése esetén.

Gépköltség (G)Az építmény megvalósítása érdekében alkalmazott gépek költségeit a vállalko-

zó elszámolhatja:• teljesítményarányosan,• idõarányosan.Teljesítményarányos elszámoláskor a gépköltségek a tételekhez tartozó díj költ-

ségbe vannak beépítve. Az idõarányos elszámolás esetén a vonatkozó tételeket kü-lön kell kiírni, a költségeket pedig díjként elõirányozni.

Teljesítményarányos gépköltségÁltalában teljesítményarányos gépköltségekkel számolunk, ha valamely elvég-

zendõ munka egységnyi mennyiségéhez a gép által elvégzett munka mennyisége(idõegység alatti teljesítménye) egyértelmûen összerendelhetõ, pl. földmunka m3egységben a földmunkagép által egy 1 alatt elvégzett földmunka mennyisége.

A teljesítményarányos gépköltség felszámítási módja:

gépköltség = gépidõ norma ˘ (mûszakóraköltség vagy kilowattóra-költség):G = ng ˘ g.

A gépidõnormákat (amelyek átlagértékek) vagy a normatáblázatok tartalmaz-zák, vagy a vállalat saját gépeire vonatkozó számítások útján határozzák meg. Azelterjedten használt költségvetési normarendszerekben szereplõ normáknál (ÖN,ÉN, ÉMIR) a munka elvégzéséhez szükséges ún. reprezentatív gépek idõszükség-

112

letét kell érteni. A reprezentatív gép olyan gépet kell, hogy jelentsen, amely a ki-vitelezõ építõipar jelenlegi és a közeljövõben várható felszereltségére jellemzõ, agazdaságos építésszervezés szempontjából hatékonysága átlagos (az elterjedt nor-magyûjteményekben néha elavult, ma már kevéssé használt gépek szerepelnek,ezért reprezentáns voltukról célszerû meggyõzõdni, illetve az általunk megfelelõgép költségeire korrigálni a szükségleteket).

A gépmûszakóra, illetve a kilowattóra költségek a magyarországi gyakorlatbantartalmazzák:

• az energia, üzem-, kenõ- és segédanyagoknak költségét,• a gépkezelõk bérét, a társadalombiztosítási járulékát és az egyéb bérjáruléko-

kat,• a gépszállítás és rakodás, az átállítás,• a gép fel- és leszerelésének,• az erõátviteli vezetékek kiépítésének és bontásának,• az alapok, az állványzat,• a belsõ mozgatás és szerelés,• az értékcsökkenési leírás (amortizáció),• a fenntartás és a javítás költségeit.A nemzetközi gyakorlatban ettõl több eltérést is található, így van, ahol külön

számolják el:• a gép szállításával kapcsolatos és• a gép telepítésével kapcsolatos költségeket és• a gépkezelõ bérét.

Idõarányos gépköltségIdõarányosan szokás elszámolni azokat a gépeket, amelyek használata mûsza-

kilag indokolt és teljesítményarányosan nem számolhatók el, ezért a normatételeknem tartalmazzák e gépköltséget. Idõarányos gépköltséggel számolják el pl. a to-ronydarukat, esetenként a nagy emelõgépeket, a víztelenítés gépeit, és megegye-zés esetén bármely más gépet is, ha az máshol teljesítményarányosan már nincs fi-gyelembe véve.

A géphasználati idõtartamot vagy ütemtervbõl, vagy becsléssel lehet meghatá-rozni, és ennek alapján megállapodni. Építtetõ és vállalkozó megállapodhat a tény-leges használat idõtartamának az építési naplóban rögzített adatok alapján valómeghatározásáról és ennek alapján az elszámolásról is.

A munkahelyi általános költségek (a munkahelyi fel nem osztható költségek)A munkahelyi irányítással kapcsolatos olyan személyi és dologi költségek fede-

zésére szolgál, amelyek közvetlenül munkafolyamathoz vagy szerkezethez nemrendelhetõk hozzá. Bár csak közelítés, de a szerkezet megvalósításának bér- ésgépköltségére vetítve szokták százalékos arányban számítani.

113

Építési munkahelyi általános költség = (közvetlen bérköltség + közvetlen gép-költség) ˘ rezsi%:

R = (B + G) ˘ r%.Magában foglalja:• az építési munkahelyen dolgozó személyzet bérét és közterheit, gépkocsi- és

telefon-használatukat, • a munkahelyi felvonulási épületek, konténerek amortizációjának, karbantartá-

sának és üzemeltetésének költségeit,• a munkahelyre telepített informatikai és irodatechnikai eszközök költségeit,• a védõételek, italok, tisztálkodószerek, munkaruházat, védõöltözetek és fel-

szerelések költségeit,• a termékre nem vetíthetõ munkahelyi berendezések (korlátok, lámpák, jelzé-

sek, felszerelések, szerszámok, bakállványok létrák stb.) költségeit,• a világítási, a rezsianyagok és fogyóeszközök költségeit,• az elõírt mintavételek és vizsgálatok költségeit,• a téli munkavégzés stb. költségeit.A rezsiköltség számításához szükséges százalékos értéket célszerû építményfa-

jtánként megkülönböztetni, mivel az építmény jellegétõl függõen jelentõsen elté-rõ mértékûek lehetnek.

b) Az építési díj számítása rezsiórabérrelAz elõzõkben ismertetett számítási modell általában olyan nagyobb építõipari

szervezet esetében alkalmazható megfelelõen, ahol mód van a munkahelyi és köz-ponti fel nem osztható, rezsi jellegû költségek elkülönítésére. A kis- és közepesvállalkozások esetében erre (gazdaságosan) nincs mód, mert:

• nem érdemes fenntartani jelentõs költségeket igénylõ ügyviteli-kontírozásirendszer, és

• a munkavégzés során nem, vagy nehezen különíthetõek el a munkahelyi és aközponti rezsi elemek.

A nem jelentõs nagygépi munkával járó feladatok esetében -mint a magasépíté-si feladatok döntõ többsége - jól használható költségkalkulációs módszer a rezsi-órabérrel történõ díjszámítás.

Az díj számítása:D = n ˘ br,ahol D az építési díj, n az élõmunka norma, br a rezsiórabér.A rezsiórabér tartalmazza a termék létrehozására fordított 1 mûszakórára vonat-

kozó összes közvetlen és közvetett költséget, így• a megvalósítás bérköltségét– a közvetlen bérköltséget,– a bérkiegészítõ fizetéseket (szabadság, munkaszüneti napok, étkezés idejére

folyósított fizetés),– a bérpótlékokat (túlmunka, éjjeli, munkaszüneti napra esõ munka stb.),

114

– a bér közterheit (pl. társadalombiztosítási járulék és egyéb, a törvény által elõ-írt bérjárulékok);

• az építéshelyen felmerülõ fel nem osztható, rezsi jellegû költségeket az elõ-zõkben leírtak szerint:

– az építési munkahelyen dolgozó személyzet bérét és közterheit, gépkocsi- éstelefon-használatukat,

– a munkahelyi felvonulási épületek, konténerek amortizációjának, karbantar-tásának és üzemeltetésének költségeit,

– a munkahelyre telepített informatikai és irodatechnikai eszközök költségeit,– a védõételek, italok, tisztálkodószerek, munkaruházat, védõöltözetek és fel-

szerelések költségeit,– a termékre nem vetíthetõ munkahelyi berendezések (korlátok, lámpák, jelzé-

sek, felszerelések, szerszámok, bakállványok, létrák stb.) költségeit,– a világítási, a rezsianyagok és fogyóeszközök költségeit,– az elõírt mintavételek és vizsgálatok költségeit,– a téli munkavégzés költségeit;• a vállalkozás központi, termékre fel nem osztható költségeit, vagyis:– a központi irányítás bérköltségeit és járulékait,– a központi épületek, irodák fenntartási (bérleti) és üzemeltetési költségeit,– a mûszaki fejlesztésre, továbbképzésre fordítandó költségeket,– a szavatosságra fordítandó költségeket,– a munkásellátás költségeit,– a felvonulási költségeket,– a vállalati nyereséget,– a banki költségeket,– továbbá minden, a központ szintjén felmerülõ egyéb, fel nem osztható költ-

séget.A rezsiórabéres kalkuláció alkalmazása csak olyan munkák esetében ajánlható,

ahol az élõmunka a jellemzõ, az alkalmazott gépi berendezések kis, szerszám jel-legû gépek, amelyeknek értékcsökkenését a rezsiórabérbe beépítik. Ha szükségvan nagy gépek használatára, akkor a felmerülõ költségeket minden esetben különmeg kell határozni, és az árképzés során ezeket az árba be kell építeni!

A rezsiórabér számításaBár bevezetõ mondatként azt kellene elmondani, hogy az igen megbízható köny-velõvel kell megbeszélni ezt a kérdést, mégis néhány szót megérdemel ez a kér-dés is.

A rezsiórabér számítása igen nagy mértékben függ az éppen hatályos adózásijogszabályoktól, elõírásoktól, ezért az itt leírtak inkább tájékoztató jellegû infor-mációk.

A rezsiórabér kissé elnagyolt értelmezés szerint a termelõórára jutó vállalkozá-si költséghányadot jelenti. Ennek meghatározása során meg kell határozni:

115

• az összes „termelési idõt”, ami kissé leegyszerûsítve a vállalkozásnál a vizs-gált idõszak alatt közvetlenül a termékek létrehozásával foglalkozók idõráfor-dítását jelenti, valamint

• a vállalkozás összes egyéb bér- és munkahelyi és központi rezsijét jelentõköltségeket.

A rezsiórabér képzése során meghatározandó fontosabb tényezõk, költségelemek:• az összes „termelési idõ”, ami tartalmazza az összes termelési és egyéb okok-

ból (mûszaki, szervezési stb.) kiesõ idõt is, • a termelés bér- és rezsielemei:– a tervezett nyereség,– a vállalkozás (alkalmazotti) bérköltségei,– a telephely bérleti vagy egyéb jogcímû költségei,– a bérek (éppen aktuális, a jogszabályokban elõírt) járulékai,– a munkahelyek rezsi jellegû bérleti díjai, anyagköltségei,– a kommunikációs költségek (telefon, internet stb.),– a munkahelyi rezsi jellegû és ügyviteli anyagköltségek,– fogyóeszközök, – illetékek,– gépamortizáció és karbantartás,– az üzemi jármû- és munkagép-költségek,– a személygépkocsi-költségek,– a nem a létesítményhez kapcsolódó fuvarköltségek,– a banki, az egyéb adó jellegû költségek (pl. egyéb központi adók, helyi adók stb.),– a szakmai érdekképviseleti költségek,– a képzési és jogosultsági költségek (kamara stb.),– reklám- és egyéb marketing-, reprezentációs költségek,– védõruha, védõital, a felvonulás költségei,– és még számos tényezõ a napi gyakorlatban.A felmerülõ összes költség és a termelõi idõ hányadosaként számítható a kalku-

lált rezsiórabér. A kapott érték azonban a piaci viszonyok között csak a vállalkozá-sok alapinformációja lehet, mivel a ténylegesen kialakított vállalási ár ettõl eltér.

7.6. A költségvetés készítésének menete

A szerkezeti bontású és a részletes, tételes költségvetés készítése hosszabb idõtigénylõ, bonyolult feladat. A készítéshez rendelkezni kell a részletes kiviteli ter-vekkel, ismerni kell a kivitelezés során alkalmazott mûszaki megoldásokat, gépe-sítési módokat.

A készítés szokásos lépései:• a költségvetésben szereplõ tételek összeállítása, a költségvetés-kiírás elkészítése,• méretszámítás, szükség szerint idomterv készítése,

116

• árelemzés,• a költségvetés beárazása,• a költségvetés összesítése, fõösszesítés.Minden építményre külön költségvetést kell készíteni. Az építmény költségveté-

sétõl elkülönítve célszerû elkészíteni, a kivitelezéshez szükséges ideiglenes mellék-létesítmények (ideiglenes elektromos ellátás, vízellátás, kerítés stb.) költségvetését.

A költségvetési tételhez tartozó információkMagyarországon jelenleg az ún. kétoszlopos költségvetési rendszer a legelterjed-tebb. E rendszerben a tételekhez tartozóan elkülönítve feltüntetik

• a díj és az• anyagköltséget, ami tartalmazza a fuvarozási és rakodási költséget is.E rendszer a vállalkozás során viszonylag részletes elemzésekre és áralkura ad

lehetõséget.Általában vállalkozáspolitikai okok miatt van, amikor nem közlik az elkülöní-

tett költségértékeket, hanem csak ezek összegét, az ún. egységárat.Egy-egy költségvetési tételhez az alábbi információk tartozhatnak:

1. Sorszám.2. Tételazonosító kód (ÖN, ÉN, ÉNK, ÉMIR stb. azonosító).3. Kiírási szöveg.4. Mértékegység.5. Mennyiség.6. Tételegységre vonatkozó anyagköltség.7. Tételegységre vonatkozó építési díj költsége.8. A tételre számított összes anyagköltség.9. A tételre számított összes díjköltség.

Ha nem különböztetik meg a díjat és az anyagköltséget, hanem ezeket össze-vonva egységárakkal dolgoznak, akkor az ilyen a költségvetésnek nem 9, hanemcsak 7 rovata van.

6. Egységár.7. Összár.

Egy tétel megjelenítése az alábbi lehet:

117

Tétel azonosító

Kiírási szöveg

Mennyiség Egység Egységnyi. anyag kg.

Egységnyi. díj kg.

Összes anyag kg.

Összes díj kg.

Ssz

7.6.1. A költségvetés-kiírásA költségvetés készítésének egyik alapvetõ feladata a mûszaki tervek kiegészíté-seként:

• tételes tervezõi utasítások adása, • az anyagminõségek elõírása,• a szükséges technológiai, gépesítési feltételek elõírása,• jellemzõ állapotok megkövetelése (pl. tükör készítése).Függetlenül tehát attól, hogy a szerzõdõ felek tételes vagy átalányáras elszámo-

lásban állapodnak meg, a tervezõ a tervei mellé költségvetés-kiírást kell, hogymellékeljen, mert a mûszaki terveken a fenti információk egy részét nem mindenestben tüntetik fel.

A költségvetés legkisebb eleme a költségvetési tétel, amelynek jellemzõje, hogya mûszaki tartalmának megvalósítási költsége a tétel egységére vonatkozóan állan-dónak tekinthetõ.

A költségvetés kiírási részébe tartozik:• a tétel sorszáma,• normarendszeri azonosítója,• a kiírási szöveg,• a tétel mértékegysége.A költségvetés-kiírás szövegének általánosságban az alábbiakat kell tartalmaznia:• a munka, a szerkezet, a megvalósítandó állapot megnevezését,• a végrehajtás helyét vagy jellemzõ méretét,• a készítendõ szerkezet anyagainak minõségét,• jellemzõ méretét,• a szükséges esetekben elõírt technológiát,• a szükséges gépesítés módját,• valamennyi egyéb megjegyzést, amely a tervezõ különleges utasításaira vonat-

kozik (és a vonatkozó szabványokban foglaltaktól eltérést jelent),• továbbá minden olyan feltételt, amely a tételhez megállapítandó egységnyi

anyag- és díjköltséget befolyásolja.A mûszaki ellenõri munka során a költségvetési tétel kiírási szövegének tartal-

ma a projekt megvalósításának különbözõ fázisaiban eltérõ lehet. A projekt-elõké-szítés, illetve a vállalatba adás idõszakában a kiírási szövegben

• a technológiai és anyagváltozatok szabad megválasztásának, valamint• a versenysemlegesség biztosítása érdekében jellemzõen csak a tételhez tarto-

zó, a mûszaki elvárásokat tükrözõ paramétereket írják ki.A kivitelezõi kötelezettségekre vonatkozó ajánlati költségvetésekben általában

célszerû megkövetelni a korábban meghatározott feltételeknek megfelelõ,• a konkrétan megajánlott technológiát, valamint• az ajánlatban szereplõ anyagok gyártmányát, típusát,ami megelõzhet egy késõbbi elszámolási vitának.

118

7.6.2. A mennyiségek meghatározása, mennyiségszámítás, az idomtervMind a szerkezeti bontású, mind a részletes, tételes költségvetéshez igen sokmennyiséget kell meghatározni. Ezeket áttekinthetõ formában, megfelelõ pontos-ságban, a tétel mértékegységében kell számítani. Erre szolgál

• a méretszámítás,• bonyolultabb esetekben az idomterv,• esetenként az anyagkivonat.

7.6.2.1. Méretszámítás

A költségvetések mennyiségeit általában a költségvetés kiírója számítja. E munká-hoz a létesítmény terveit a legrészletesebben ismernie kell. A méretszámításbanmeg kell adni a költségvetési tételszámot, a felhasznált segédlet (pl. ÖN, ÉN, ÉNKstb.) tételszámát, a tétel rövid megnevezését, a tervbõl leolvasott méretek alapjánki kell jelölni a számítási mûveleteket, és végül a számítás eredményét és mérték-egységét. Az asztalos- és lakatosszerkezetek mennyiségeit a tervezõ által elkészí-tett ún. konszignációban tüntetik fel. A mennyiségszámításban erre csak hivatkoz-ni kell, a számítást itt nem szükséges újra dokumentálni.

Különösen ügyelni kell arra, hogy minden szerkezet vagy munka csak egyszerszámolható el.

A mennyiségszámítása során mindig figyelemmel kell lenni az alkalmazott nor-magyûjtemény mennyiségszámítási szabályaira. Ezek normagyûjteményenkénteltérõen, vagy a munkanemeket megelõzõen, vagy a teljes segédletre vonatkozó-an egy helyen elkülönítve találhatók meg.

7.6.2.2. Idomterv

Bonyolultabb szerkezetû építmény esetében a méretszámításhoz idomterv is ké-szül. Idomtervet azokról a szerkezetekrõl kell készíteni, amelyeknek a méretei atervekbõl közvetlenül nem olvashatók le. Ilyen esetben az egyes tételekhez tarto-zó számításhoz tartozóan fel kell tüntetni a szerkezet egyszerûsített rajzát, a mére-tek bekótázásával. A méretszámítást és idomtervet olyan formában kell elkészíte-ni, hogy azok a költségvetés mellékletét képezhessék.

Pl. épületek esetében:• a bonyolultabb földmunkákról, • az alapozásokról,• a felmenõ falakról, pillérekrõl, válaszfalakról,• a külsõ homlokzati kõmûves- és mûkõmunkákról,• a szükség szerinti egyéb munkákról.Vonalas létesítmények esetében általában csak a bonyolultabb mûtárgyak, köz-

lekedési csomópontok esetében szükséges idomtervet készíteni.

119

7.6.2.3. AnyagkivonatA kivitelezõ esetenként a fontosabb anyagokról megállapítására anyagkivonatotkészít. Ez az anyagmegrendelés alapja, de bizonyos esetekben a költségvetés ké-szítéséhez is dokumentumként szolgál. A szerkezetek, tételek mennyiségeit a mé-retszámítás, a szükséges anyagnormákat a vállalati vagy az országosan elterjedtnormagyûjtemények tartalmazzák. Az anyagnormák általában az átlagos és mégmegengedhetõ anyagveszteségeket (káló) is tartalmazzák. Ha olyan normákkaldolgozunk, amelyek a vesztességeket nem tartalmazzák, akkor ezeket az anyag-megrendeléseknél külön kell számítani.

7.6.3. A költségvetés beárazásaA költségvetés készítése során az elõzõkben leírt elvek alapján egy-egy tétel be-árazása során a következõ lépéseket kell elvégezni:

7.6.3.1. A tétel egységére esõ költségek számítása

a) A díj számítása• bruttó fedezet alkalmazása esetében:– ki kell számítani a közvetlen bérköltséget, ami a munkanormák és a hozzájuk

tartozó munkabérek szorzatainak összege,– meg kell határozni a gépköltséget, ami a gépi normák és a hozzájuk tartozó

mûszakóra, illetve kilowattóra egységárak szorzatainak összege,– számítani kell az építésvezetõi általános költséget (a bérköltség a gépköltsé-

gek összegére vetítve),– végül a fenti három költségtényezõt összeadva és összegüket kerekítve ki kell

számítani a díjat;• rezsiórabér alkalmazása esetében:– az eltérõ rezsióradíj és a munkanorma szorzataként, – ha a szerkezetben eltérõ rezsiórabérû szakmák is dolgoznak, a normákhoz re-

zsiórabér-kategóriánként megállapított értékek összegzésével számítható a díj.

b) A szállítási és rakodási költségek számítása:• meg kell állapítani a jelentõs fuvarköltséget igénylõ anyagok egységsúlyát és

szállítási tarifáját,• a vasúti szállítási távolság esetében megállapítják 1 t anyag vasúti szállítási

költségét, ami(az elsõ tíz km) + ((n-1) ˘ (további 10 km szállítási költsége)),ahol n = (a szállítási táv 10 km-re felfelé kerekítve)/10;• a közúti szállítási távolság esetében számítják 1 t anyag közúti szállítási költ-

ségét, ennek értéke: (az elsõ km) + ((n-1) további km szállítási költsége)),

120

ahol n a szállítási távolság km-ben felfelé kerekítve;• megállapítják a rakodások számát és beszorozzák 1 t anyag egyszeri rakodási

költségével;• amennyiben van depóniaképzés, megállapítják ennek 1 t-ra esõ költségét;• a vasúti, közúti, rakodási és depóniaképzési költséget összeadják és az össze-

get szorozzák az anyag egységsúlyával (azaz átszámítják azt az anyag mérték-egységére);

• az anyag egységére átszámított szállítási-rakodási költséghez hozzáadják azanyag beszerzési árát, majd az összeget kerekítik. Ezzel megkapják az anyagépítéshelyi utánpótlási árát (az ún. depóniaköltséget), az anyagköltséget.

c) A tétel anyagköltségének megállapítása:• az egyes anyagok költségét beszorozzák az anyagnormákkal,• a szorzatokat összeadják,• az összeget kerekítik.

7.6.3.2. A tétel beárazása

A tétel egységére számított anyag és díj költségét beszorozva a tétel mennyiségé-vel kapjuk meg a költségvetés anyag-, illetve díjoszlopját. Az egyoszlopos, ún.egységáras költségvetések esetében természetesen a díj- és anyagköltség összegé-vel kell e mûveletet elvégezni.

7.6.3.3. Az osztályos díj

A fogalom a szakmában elterjedt, azonban értelmezése igen eltérõ, a múltból visz-szamaradtként is értelmezett, illetve a napjaink bírósági gyakorlatában szereplõ je-lentése is megtalálható.

A nem I. osztályú minõségben végzett munka értékét csökkenteni kell. A csök-kentés mértékére elõírás nincs, ez az építési vállalkozó és a megrendelõ megegye-zésétõl függ.

A korábbi gyakorlat szerint • II. osztályú minõség esetén 8%,• III. osztályú minõség esetén 15%díjcsökkentéssel számoltak. Ez az érték általában igen alacsony és méltánytalan

is, mivel a felhasznált I. osztályúnak kifizetett anyagból csökkent értékû szerkeze-tet készítettek, így mintegy az anyagot is "elrontották". A gyakorlatban ezért elter-jedt, hogy az értékcsökkentést a szerkezet teljes árára vetítve határozzák meg. Azalkalmazott % értéke megegyezés kérdése, esetleg peres eljárás során meghozottítéletben határozandó meg, értékük a tapasztalat szerint a fenti értékekhez közeli,de a teljes értékcsökkent szerkezet értékére vetítve.

121

7.6.4. A költségvetés tagolásaEgy nagyobb létesítmény költésvetése olykor több száz oldal terjedelmû, ezért na-gyon fontos, hogy könnyen kezelhetõ, áttekinthetõ legyen. Magyarországon több-féle tételtagolási rendszert használnak. Ezek mindegyike bizonyos szempontbóldicsérhetõ, illetve kritizálható. E jegyzetbe csak ezek ismertetésére szorítkozunk.

A hazai gyakorlatban az elmúlt évtizedben a magasépítésben a költségvetésekún. munkanemi tagolása vált egyeduralkodóvá. A munkanem a gyakorlatban azegy-egy szakma, szakmacsoport által elvégzett munkákat foglalja magában. Aköltségvetések készítéséhez használt normagyûjteményekben ezeknek a munka-nemeknek megfelelõ csoportosításban értelmezett fejezetekben helyezkednek el aköltségvetési tételek.

A munkanemeket új oldalon szokás kezdeni, a tételeket munkanemenként 1-tõlfolyamatosan kell sorszámozni. A tételeket a munkanemeken belül a normagyûj-temény tételazonosítóinak (kódszámainak) növekvõ sorrendjében kell felsorolni.

Kisebb költségvetésen esetében elképzelhetõ, hogy nincs meg a munkanemen-kénti bontás, hanem folyamatosan, az azonosító növekvõ sorrendjében vannak fel-sorolva a tételek.

A munkanemekben található tételek anyag- és díjköltségeit a munkanem utolsótétele után, az ún. munkanemi összesítõben adják meg az összegezett anyag- és azösszegzett díjköltség feltüntetésével.

Az 1970-es évek gyakorlatának megfelelõen még ma is (viszonylag szûk kör-ben) jellemzõen a mélyépítésben, legelterjedtebben az útépítési munkáknál a költ-ségvetéseket fõfejezetekre, azokat fejezetekre, a fejezeteket pedig tételekre tagol-ják. Ezek a következõk lehetnek:

• Építés-elõkészítõ munkák: fõfejezete az építési munkahelyek kivitelezés céljá-ra történõ alkalmassá tételével kapcsolatos munkákat (növényzet és fák irtása,durva tereprendezés, építmények elbontása) tartalmazza. Ezt szokták továbbifejezetekre osztani: bontások, irtás, tereprendezés.

• Alépítményi munkák: fõfejezetébe általában azokat a szerkezeteket sorolják,amelyek mûszaki megoldását talajfizikai, talajhidrológiai feltételek befolyásol-ják. Ezt kissé leegyszerûsítve azt is mondhatjuk, hogy azok a szerkezetek, ame-lyek a talajjal kapcsolatosak, illetve azzal érintkeznek. Ilyenek lehetnek pl.:

– föld- és sziklamunkák,– dúcolás, szádfalazás,– talajnedvesség elleni szigetelések,– különféle alapozások,– csõvezetékek, átereszek.E fõfejezetben általában nem szoktak külön fejezeteket megkülönböztetni.• Felépítményi és befejezõ munkák: fõfejezetében minden olyan szerkezetet lét-

rehozó munka szerepel, amely az elõzõ kettõben nem volt. Jellemzõen az al-építményi munkáknál leírtaknak megfelelõen minden olyan szerkezet itt sze-repel, ami nem érintkezik a talajjal. (Természetesen ezek az elhatárolások nem

122

teljesen egyértelmûek, így elõfordulhatnak különféle értelmezések is egyesfeladatok esetében.)

A tételeket tekintet nélkül arra, hogy melyik normakötetben találhatók, mindigabba a fõfejezetbe kell kiírni, amelybe idõbeli és technológiai megvalósításuk sze-rint tartoznak. A szerkezetek megvalósításához szükséges segédszerkezeteket (pl.zsaluzatok, állványok) a végleges szerkezetek tételeivel azonos fejezetben kell fel-tüntetni.

A tételeket költségvetési fõfejezetenként (fejezeteként) 1-tõl folyamatosan kellsorszámozni. A tételeket a fejezeteken belül a normagyûjtemény tételazonosítói-nak (kódszámainak) növekvõ sorrendjében, vagy a megvalósítás sorrendjében kellfelsorolni.

Kisebb költségvetésen belül nincsenek fejezetek. Ilyenkor a tételek (a fõfejeze-teken belül) technológiai sorrendben vagy azonosító szerint vannak rendezve.

A fejezetekben fõfejezetekben található tételek utolsó tétele után az összesítõ-ben adják meg összegezett anyag- és összegzett díjköltségét.

A nemzetközi gyakorlatban alkalmazzák az ún. funkcionális építmény-elemen-kénti költségcsoportosítási rendszert is. Eszerint az építményben azonos funkció-jú szerkezetek kerülnek egy csoportba. Ilyenek lehetnek pl.:

• a függõleges külsõ teherhordó térelhatároló szerkezetek,• a függõleges belsõ teherhordó térelhatároló szerkezetek, • a vízszintes külsõ teherhordó térelhatároló szerkezetek stb.Ez a csoportosítási rendszer lehetõséget ad az egyes azonos funkciójú, de elté-

rõ anyagokból, technológiával készült szerkezetek költségeinek összehasonlításá-ra, módot nyújtva ezzel a gazdaságosabb megoldások megkeresésére.

7.7. A közvetlen költségeken túli költségtényezõk

Az árképzés c. alfejezetben részletesen ismertetett munkahelyi általános költség azárban elszámolandó járulékos költség és az építésvezetõség mûködéséhez szüksé-ges termékre fel nem osztható költségek megtérülését szolgálja.

Jellegében hasonlóak azok az áron kívüli költségtényezõk, amelyek az egészvállalat mûködése közben, illetve az átlagoshoz viszonyítva különleges munkahe-lyi körülmények miatt merülnek fel a kivitelezõnél. Sem a központi fel nem oszt-ható költségek (központi rezsi), sem az áron kívüli egyéb költségtényezõk nemkapcsolhatók a megvalósítandó szerkezetekhez, a kiviteli munkafolyamatokhoz,ezért (az esetek legnagyobb hányadában) százalékosan vetítik a költségvetés meg-határozott elemére.

Ilyen, a közvetlen költségeken kívüli költségek:• az anyagigazgatási költség,• a pótlékok,• a bruttó fedezet,

123

• a tartalékkeret,• az árkockázati fedezet,• a költségtérítések,• az ideiglenes melléklétesítmények költségei.

7.7.1. Az anyagigazgatási költségAz anyagigazgatási költség az anyag beszerzésével, raktározásával, a fuvarozási ésrakodási költségben felszámoltakon túli költségek fedezetéül szolgál.

Elszámolási módja százalékos, vetítési alap az anyagköltségek összege. Ennekmértéke megállapodás kérdése, napjainkban a szokásos értéke 4-12% körül szo-kott lenni.

Ez a költség tartalmazza:• az anyagbeszerzéssel, raktározással foglalkozók bérköltségeit, közterheit• a raktárak és berendezéseik értékcsökkenési leírását, üzemeltetési költségeit,

bérleti díjait a raktárakba érkezett készletek elsõdleges fuvarozási, valamintbelsõ mozgatási és rakodási költségeit

• a göngyölegekkel kapcsolatos költségeket (javítás, karbantartás, selejtezés,visszaváltás stb.)

• az átvétellel kapcsolatos minõségvizsgálatok költségeit, ha nem tartoznak azmunkahelyi általános költségek körébe

• az anyagokkal kapcsolatos biztosítások költségeit.

7.7.2. A pótlékok és felárakA pótlékok az átlagostól eltérõ építéshelyi, a munkát nehezítõ különleges körül-mények miatti többletköltségek megtérítésére szolgálnak. Az építmény árában akivitelezõ megegyezés alapján figyelembe vehet pótlékot, ha:

• a munka meglévõ - használatban lévõ - építményeken folyik,• mûködõ üzemben, ahol a megrendelõ érdekeit figyelembe véve kell építkezni,• sûrû forgalmú út, vasút, híd érintésével kell munkát végezni, s az akadályozó

körülmények forgalomeltereléssel, vágányzárral nem küszöbölhetõk ki,• a környezet nagyfeszültségû áram miatt fokozott figyelmet követel,• víz- vagy energiakorlátozások várhatók,• a munkaidõ egy részében kivitelezési tilalom van,• az építtetõ igényei miatt sürgõs munkára van szükség, ezért túlmunkát, éjsza-

kai vagy munkaszüneti napon munkát kell végezni,• vízépítési, vízhez kapcsolódó építményeknél a munkát a kedvezõtlen munka-

helyi körülmények (pl. vízszint ingadozás, belvíz) nehezítik,• az építés nagy magasságban vagy mélységben folyik.A felmerülõ többletköltségek érvényesítése piaci kategória, a pótlékok felszá-

molásának módja is eltérõ lehet. A különleges körülmények miatt felmerülõ több-

124

letköltségeknek elszámolásáról pótlék formájában, annak mértékérõl és a számí-tás módjáról a szerzõdõ feleknek meg kell állapodniuk. Értékét a piaci viszonyokjelentõsen befolyásolják. A megállapodás tényét, a felszámítás okait célszerû aszerzõdésben is feltüntetni.

Alapvetõ cél, hogy a felmerülõ költségeket a költségvetés közvetlen költségeiközött számolják el, így

• amennyiben a különleges körülmények miatti többletköltség csak néhányköltségvetési tételt érint, módosított vagy különleges tételeket célszerû képez-ni és a költségráfordítást így kompenzálni,

• ha a különleges körülmény hatása segédszerkezettel vagy egyéb módon kö-zömbösíthetõ, úgy ennek költségét kell tételesen elõirányozni.

Ha ez nem lehetséges, a többletköltségek százalékos becsült értékkel lehet fi-gyelembe venni, ahol a vetítési alap általában a díjösszeg (ami a munkaidõ vesz-tességét ellentételezi). Átalányár esetén a kivitelezõnek (mint általában a többiköltségtényezõt) ezt sem kell részleteznie, külön feltüntetnie. Ilyen esetben azajánlattevõ vállalkozáspolitikájától is függ, hogy a különleges körülményeket mi-lyen módon, milyen mértékben építi be ajánlatába.

7.7.3. A bruttó fedezet (központi, fel nem osztható költségek)Az építésvezetõi általános költséghez hasonló rezsi jellegû költség. A bruttó fedetszolgál a vállalati szervezet építményre fel nem osztható költségeinek fedezetéül.Ezért nevezhetjük központi rezsinek is. A bruttó fedezet tartalmazza:

• a központi irányítás bérköltségeit és járulékait,• a központi épületek, irodák fenntartási (bérleti), és üzemeltetési költségeit,• a mûszaki fejlesztésre fordítandó költségeket, • a szavatosságra fordítandó költségeket,• a munkásellátást költségeit,• a felvonulási költségeket,• a vállalati nyereséget,• továbbá minden, a központ szintjén felmerülõ egyéb, fel nem osztható költ-

séget.A bruttó fedezet elszámolása százalékos: a pótlékokkal növelt díjösszegre szo-

kásos vetíteni. Értékét a vállalkozások elõzõ években a központi rezsire, a mûszaki fejlesz-

tésre, a szociális juttatásokra fordított költségeik alapján prognosztizálva hatá-rozzák meg. A kivitelezõ vállalatoknak érdekük valamennyi bruttó fedezetetterhelõ költség megtéríttetése a megrendelõvel, a gyakorlatban azonban ennekmértéke a piac helyzetétõl és a vállalkozáspolitikától függ, így a ténylegesen al-kalmazott százalékot a vállalkozó akár egyes munkánként is külön-külön mér-legelheti.

125

7.7.4. A tartalékkeretA kivitelezés során elõre nem látható többletmunkák fedezetére alkalmas költsé-geket irányozza elõ. Általában százalékosan határozandó meg. Nagysága 5-15%között szokott lenni. A vetítési alap általában a bruttó fedezettel növelt díj- ésanyagköltség összege.

Mértékét befolyásoló körülmények:• szakaszos tervszolgáltatás, amely esetében az elõre nem látott többletmunkák

és a vállalkozó kapacitásainak esetleges terhelésébõl adódó többletköltségekfedezetéül szolgál,

• meglévõ épületen végzett rekonstrukciós munkák esetében az eltakart, a terve-zés során fel nem tárható szerkezetek kellõ ismeretének hiányából adódó bi-zonytalanságok.

A felszámítás lehetõségének megadása a megbízó üzletpolitikájának függvé-nye. Elõre beépítheti a vállalási árba, ezzel mintegy elõre ígérvényt téve az ellen-tételezésére és kérve a leendõ pótmunkák elvégzését. Az elszámolási napi gyakor-lat szerint a tartalékkeretnek a költségvetésbe való beépítése a megbízó szempont-jából nem célszerû, mivel a kivitelezést végzõ vállalkozó ezt

• már a „zsebében lévõnek” tartja,• többnyire az õ felelõsségi körében keletkezõ többletmunkák fedezetének te-

kinti,• a pótmunka igényeit még ezen felül próbálja meg érvényesíteni.A tartalékkeretre a kivitelezés bizonytalanságai miatt valóban szükség van, azon-

ban a megbízónak ezt a költségvetés készítés során elsõsorban a saját fedezete mér-tékének meghatározásához kell hozzászámolnia. A kivitelezés során "a keményenmegvívott pótmunkacsatákon elszenvedett vereség áraként" kell felhasználnia.

7.7.5. Az árkockázati fedezetAz árváltozások hatásának elszámolására igen sok megbízható, egyszerûbb és bo-nyolultabb módszer van. Napjaink gyakorlatában a szokott átfutású létesítményeképítése estében csaknem mindig prognosztizált vállalási árban állapodnak meg, amiazt jelenti, hogy az adott idõszak várható árváltozásait tartalmazza az ajánlati ár.

Jelentõsebb inflációs idõszakok esetében a szerzõdõ felek az anyagárváltozásokköltségmódosításának elszámolásában állapodhatnak meg egy átalányértékben,ami azt fejezi ki, hogy a kockázatvállalás kölcsönös. A fedezet abban az esetbenis megilleti a vállalkozót, ha a meghatározott idõben az anyagárnövekedés nem ér-te el a megállapított értéket, illetve nagyobb anyagármódosulás esetén sem köve-telheti a tényleges összeget.

Elszámolási módja százalékos, amit általában csak az anyagköltség összegéreszoktak vetíteni. Értéke a mindkori inflációs ráta függvénye. A figyelembe vehetõhónapok száma két idõpont közötti idõkülönbség hónapokban kifejezve (a töredékhónap is általában egésznek számít). A kezdetet az határozza meg, hogy a szerzõ-

126

dés során a szerzõdõ felek milyen idõpontban érvényes anyagárakat vettek figye-lembe, a befejezés pedig a szerzõdés szerinti átadás idõpontja. Az árkockázati fe-dezet tehát nem a tényleges kivitelezési idõhöz, hanem az anyagár-módosításszempontjából kockázatot jelentõ idõtartamhoz kötõdik.

Nagy, hosszabb építési idejû létesítmények esetében az árnövekedés hatását alétesítményben elõforduló erõforrások arányának és árváltozásának figyelembevé-telével matematikai-statisztikai módszerekkel is meg lehet határozni.

7.7.6. A költségtérítésekIlyen címen a vállalkozó olyan kiadásait jogosult megtéríttetni a megrendelõvel,amelyek esetlegesen merülnek fel, ezért az egyes költségvetési tételek normaérté-kei nem tartalmazzák. A költségtérítési rovaton számolhatja el pl. a kivitelezõ:

• az egyes közmûvek rákötését a hálózatra,• a földlerakóhelyi bérleti díjat (ha a kiszoruló földet olyan területre fuvarozták,

ahol annak elhelyezéséért külön fizetni kellett),• speciális minõség-ellenõrzõ vizsgálatok ellenértékét.A költségek megtérítése külön megállapodás tárgyát képezi. A tételes elszámo-

lást három alapvetõ elv jellemzi:• csak a ténylegesen felmerülõ költségek téríthetõk meg a megrendelõvel, ezért

azokat számlával kell igazolni,• a számlával igazolt költségek megilletik a vállalkozót, a továbbiakban az nem

képezheti vita tárgyát,• a vállalkozó csupán a számla összegét háríthatja az építmény megrendelõjére,

azt pótlékkal és egyéb járulékos költséggel növelni nem lehet.

7.7.7. Az ideiglenes melléklétesítmények költségeiAz építmények költségvetése csupán azok megvalósításához kapcsolódó munka-folyamatok költségeit téríti meg a vállalkozónak. Azok a ráfordítások, amelyek

• a munkaterület megközelítésével,• energia- és egyéb közmûellátásával,• az építéstechnológiával kapcsolatosak,külön, az ideiglenes melléklétesítményekre vonatkozó költségvetésben jelennek

meg. Elszámolásuk tehát tételes, díjösszegük pótlékokkal, bruttó fedezettel, azanyagköltségük anyagigazgatási költséggel, árkockázati fedezettel növelendõ. Azideiglenes melléklétesítmények költségvetésében térülnek meg konkrétan a követ-kezõ építmények költségadatai:

• ideiglenes utak,• munkavágányok,• kikötõk,• hídprovizóriumok,

127

• kapcsolódó kis mûtárgyak,• ideiglenes vízellátás, szennyvízelvezetés,• ideiglenes elektromos energiaellátás,• elõregyártó telepek,• helyszíni vasútépítési építõ- és bontótelepek,• forgalomirányító táblák, sorompók,• különleges kerítések, kapuk,• a téliesítés berendezései.Elterjedt, hogy egyszerûbb megoldásként ezeket a költségeket tételes költségve-

tés hiányában a teljes beruházási összeg százalékában állapítják meg.

7.8. A költségek összesítése

7.8.1. A költségvetés összesítõjeA költségvetés munkanemi összesítõiben megtalálhatók a munkanemenkéntianyag- és díjköltségek. A „költségvetés összesítõ”-jében a munkanemek sor-rendjében fel kell tüntetni a munkanem azonosítóját, megnevezését és a hozzátartozó anyag és díj költséget. A munkanemekhez tartozó költségelemeket ös-szegezve kapjuk meg az „Építmény közvetlen költségét” az anyag- és díjköltségbontásában.

Ha költségvetés fejezetenkénti tagolásban készül, az összesítõ hasonló az elõ-zõkben leírtakkal, csak a munkanemek helyett a fõfejezetek, illetve fejezetek lesz-nek feltüntetve.

7.8.2. A költségvetés fõösszesítõjeA fõösszesítõ tartalmazza az építmény közvetlen költségeit, valamint az ún. „köz-vetlen költségeken túli” költségelemeket az alábbi formában és tartalommal:

• az építmény közvetlen költsége anyag és díj bontásában (a költségvetés össze-sítõbõl átvett érték),

• az akadályoztatási költség, a pótlékok, amelyek összege megállapodás kérdé-se, de általában vetítési alapja a díj,

• az árkockázati fedezet, vetítési alapja általában az anyagköltség,• az anyagigazgatási költség a százalékos értékének feltüntetésével, ami napja-

inkban 4-12% körül van,• a bruttó fedezet vetítési alap, ami általában a díjköltséggel azonos,• a bruttó fedezet %-os vetített értéke,• az anyag és munkadíj összegzett értéke,• a tartalékkeret vetítési alap, ami értéke általában az anyag- és munkadíj ösz-

szegzett értéke,

128

• a tartalékkeret %-os értéke, ami függ a létesítmény jellegétõl (pl. új vagy re-konstrukció, a tervszolgáltatás részletességétõl stb.), de alapvetõen megállapo-dás kérdése, szokásos értéke 0-15% között,

• áfa-vetítési alap, az eddig megállapított költségek összege,• áfa, ami jelenleg 20%,• végül a munka áfával növelt ára.

7.9. A létesítmény számlája

Az építkezés befejezése után készíti el a kivitelezõ vállalat építésvezetõje a(vég)számlát, amely az építményen végzett teljes munka ellenértékét tartalmazza.A vállalkozási díjat, annak kiegyenlítési módját, tételes felmérésben történõ meg-állapodáskor az egységárakat az építési szerzõdés szabályozza, a kivitelezés tény-leges mennyiségére, az elvégzett munka minõségére és az idõbeli teljesítésre vo-natozó utalásokat, megállapodásokat az átadás-átvételi jegyzõkönyv tartalmazza.A számlakészítés alapvetõ dokumentumai sok egyéb mellett

• a szerzõdés (mellékleteként a tételes költségvetés),• az átadás-átvételi jegyzõkönyv,• az igazolt építési és felmérési napló.

7.9.1. Tételes felmérésen alapuló számlaAmennyiben a szerzõdõ felek tételes felmérésben állapodtak meg, a számlát a ki-vitelezõ által összeállított és a mûszaki ellenõrrel igazolt felmérési napló adataialapján kell összeállítani. A számla ellenõrzésekor a mûszaki ellenõr összeveti azt

• a felmérési napló mennyiségi értékeivel,• a szerzõdés szerinti egységárakkal, valamint vizsgálja azt is, hogy nem tartal-

maz-e számszaki tévedéseket.

7.9.2. Átalányáras számlaÁtalányáras szerzõdés esetén a munkáról nem kell tételes felmérést készíteni, aszerzõdés szerinti mûszaki tartalom megvalósítása esetén a szerzõdésben rögzítettátalányár (külön részletezés nélkül) a kivitelezõnek kifizethetõ, az õt megilleti.Részszámla esetében a készültségi fokot közös jegyzõkönyvben kell megállapíta-ni (esetleg a szerzõdésben foglalt készültségi határokkal összevetni), és ez lehet arésszámla összegének alapja.

129

7.9.3. A szerzõdéshez (költségvetéshez) viszonyított eltérések figyelembevétele a számlában

Mennyiségi eltérésekTételes felmérés esetén a számlába a ténylegesen kivitelezett mennyiségeket kellszorozni az egységárral (díj- és anyagköltség). A költségvetéshez képest mutatko-zó kisebb mennyiség megtakarításokat eredményez, a nagyobb mennyiség pedigtöbbletmunkaként a megtakarítások és a tartalékkeret terhére elszámolható. Azolyan munkák ellenértéke, amelyeket sem a tervek, sem a költségvetés, így a szer-zõdés sem tartalmazott, de elvégzésük az építmény rendeltetésszerû használatáhozszükséges volt, pótmunkaként számolható el. Átalánydíjas szerzõdés esetén minda többletmunkák terhe, mind a megtakarításokból származó gazdasági elõny a ki-vitelezõnél jelentkezik. A mennyiségi hiányok olyan (az átadás-átvétel idõpontjá-ig) még el nem végzett munkákat takarnak, amelyek az építmény rendeltetésszerûhasználatát nem gátolják ugyan, de a szerzõdés szerint a kivitelezõnek el kell vé-geznie, a hiányt pótolnia kell. Az átadás-átvétel során e hiányokat tételesen rögzí-tik, megállapítják az értékét, és megállapodnak a pótlás határidejében.

Minõségi eltérésekA kivitelezés során megvalósítandó minõségi osztályt a költségvetésnek kell tar-talmaznia. Gyakorlatban a megrendelõk ezt várják el, és a kivitelezõ vállalkozásokkizárólagosan I. osztályú munkára vállalkoznak, áraikat ennek figyelembevételé-vel határozzák meg. A minõségi követelményeket (azok osztályba sorolásával) aszabványok, minõségi elõírások határozzák meg, a minõsítésnek ezek lehetnek el-fogadható alapjai.

Javítható hiba esetén a megrendelõ:• a hiba kijavítását kérheti vagy• a szerzõdéses árnál alacsonyabbat fizet a kivitelezõnek.Nem javítható hiba esetén értékcsökkenés címén a szerzõdéses árat csökkente-

ni kell. A minõségi csökkentés mértékét általában a díjösszegre vetített százalékosértékben határozzák meg. A díjösszeg meghatározásánál a hibásan készített szer-kezet tételeit kell csak figyelembe venni, tehát nem a teljes építmény díját.

Átalánydíjas elszámolású munkák esetén, ha a szerzõdéshez nem mellékelik azelmaradó, illetve pótmunkák elszámolásához felhasználandó egységárakat, az ér-tékcsökkentés nehezen számszerûsíthetõ, és összegét ezért elég gyakran mûszakiszakértõk véleményének figyelembevételével bíróság mondja ki.

Idõbeli eltérésekA szerzõdésben rögzített befejezési határidõhöz viszonyított késés esetén a meg-rendelõ jogosult késedelmi kötbért felszámítani. A késedelmi kötbér mértékétajánlatos a szerzõdésben rögzíteni. A számítás alapját az épület teljes értéke jelen-ti Legfelsõbb Bírósági állásfoglalás szerint akkor is, ha a kivitelezéshez az anya-

130

got a megrendelõ biztosította. A késedelmi kötbért épületenként külön-külön kellszámolni.

A megrendelõ és a vállalkozó megállapodhat késedelmes teljesítésre vonatkozókülön kártérítésben is.

7.10. A vállalatba adási formák és a költségvetés

A készített költségvetések részletessége, tartalma nagymértékben függ attól, hogymilyen célra kívánják azt alkalmazni, amit alapvetõen az befolyásol, hogy az épít-ményt, épületet milyen módon kívánják vállalatba adni, azaz a megrendelõ hogykívánja megbízni a kivitelezõt.

A vállalatba adás lehetséges:• versenytárgyalás, közbeszerzési eljárás útján, és• szabadkezes megegyezéssel.

7.10.1.Versenytárgyalás közbeszerzési eljárás útjánVersenytárgyalások vagy közbeszerzési eljárás esetén (a költségvetést tekintve) akövetkezõ alapesetek lehetségesek:

• A megrendelõ a versenyfelhíváshoz beárazatlan részletes tételes költségvetéstés (általában) kiviteli szintû terveket mellékel. Ebben az esetben a pályázónakaz ajánlattételhez a költségvetést be kell áraznia.

• A megrendelõ a megrendelési tervekhez nem ad költségvetés-kiírást -ami ál-talában nem célszerû megrendelõi magatartás -, de az ajánlattételhez:

– beárazott részletes tételes költségvetést kér, – a pályázati kiírásban meghatározott részletességû (esetleg formájú) költségve-

tést kér, ilyenkor igényelhet munkanem-csoportonkénti, munkanemenkénti,esetleg szerkezeti csoportosítást, vagy ezek tetszõleges átmenetét (kombiná-cióját), igényelheti az árképzési és méretszámítási dokumentációt vagy annakmeghatározott részét,

– egyösszegû ajánlatot kér.A két utóbbi esetben a kivitelezõnek elemi érdeke, hogy részletes számítások-

kal alapozza meg ajánlatát. Ez lényegében egy részletes költségvetéssel egyenér-tékû, amelyet azonban csak belsõ használatra készít, és nem dokumentál.

Ha a megrendelõ nem is kér részletes költségvetést, ajánlatos elõzetesen meg-felelõ pontossággal számítania a várható ajánlati értékeket. Egyrészt azért, hogy apályázati kiírása reális (anyagi teherbírásával összhangban levõ) legyen, másrésztazért, hogy a pályázók ajánlatait felkészülten és megalapozottan tudja elbírálni.Ehhez lényegében egy részletes költségvetés kell készítenie (készíttetnie a terve-zõvel), vagy legalábbis megbízható normatívákra támaszkodva költségbecsléstkell végeznie.

131

7.10.2.Szabadkezes megegyezésHa a megrendelõ nem közpénzbõl fedezi az építési költségeket, illetõleg a beruhá-záshoz nem vesz igénybe olyan állami kölcsönt vagy állami alapjuttatást, amely-hez a törvény közbeszerzési eljárás - versenytárgyalás - megtartását írja elõ, sza-badon (versenytárgyalás nélkül) választhat kivitelezõt.

Szabadkezes megegyezés esetén is a megrendelõ:• kiadhat részletes-tételes költségvetést, amely az alku alapja,• kiadhat beárazatlan költségvetést, kérve annak árazását,• kérhet bármilyen szerkezetû (szerkezeti bontású) költségvetést árképzési do-

kumentációval vagy a nélkül,• kérhet egyösszegû ajánlatot.Mindezekben az esetekben azonban mindkét fél érdeke, hogy az ajánlatot rész-

letes számítások birtokában tegye meg, illetve fogadja el.

7.11. A költségvetés készítésének számítógépes támogatása

A költségvetés-készítés (képzett mûszaki ismeretekkel) az építményszerkezetek-rõl, az építési technológiákról, a gépesítési megoldásokról, a költségekrõl jól kép-zett és a napi gyakorlatot ismerõ szakember feladata kell, hogy legyen. Leginkábba tervezõ személye alkalmas erre a feladatra, mivel ezen elvárásokon túl neki van-nak a legrészletesebb ismeretei a vizsgált létesítményrõl. A költségvetés készítésétmás, hasonlóan jól képzett szakember is elvégezheti, bár annak a tervek megisme-résével további jelentõs feladatai vannak.

Bárki is készíti a költségvetést, az említett szakmai ismereten kívül jelentõs ma-nuális munka hárul rá, pl.:

• a tételadatbázisokból való tétel kiválasztása;• ezek szöveges rögzítése;• az árak meghatározása során:– a normaértékek kikeresése,– az erõforrás-egységköltségek adattárból való megállapítása,– a szükséges szorzási, összeadási mûveletek elvégzése,– az összesítések szerinti csoportosítás, majd összesítés;• a költségvetés dokumentálása.

7.11.1.A költségvetés-készítõ programok jellemzõi, rendszerezéseA szoftverpiacon több költségvetés-készítõ program található. A költségvetés ké-szítés sajátossága, hogy igen nagy és a forgalmazó által naprakész információkattartalmazó adattár kell, hogy rendelkezésre álljon. Ennek a sajátos helyzetnek kö-vetkezménye, hogy a számítógépes költségvetési rendszer alkalmazhatóságát el-sõdlegesen az adatárak minõségi és mennyiségi paraméterei határozzák meg és

132

csak ezek után az alkalmazást segítõ szoftver (de bármelyik jelentõsebb fogyaté-kossága jelentõsen korlátozhatja az alkalmazás minõségét, illetve kényelmét).

A költségvetés-készítõ programrendszerek jellemzõ tulajdonságai mellett a vá-sárlás során az alábbi paramétereket célszerû mérlegelni.

a) Az alkalmazott tételstruktúraA számítógépes költségvetési rendszerek alapvetõ eleme az alkalmazott tételrend.A tételrendek és a hozzájuk tartozó normaértékek, a kapcsolódó információk egy-egy költségvetési rendszerhez kapcsolhatók (amelyeknek szerzõi jogvédelme is le-het). Az alkalmazó szempontjából alapvetõ jelentõségû, hogy olyan tételrendet kí-náló szoftvert vegyen, amely

• megfelel a megrendelõi körébõl érkezõ ajánlati felhívásokban elvártaknak, va-lamint

• termelésének döntõ többségét lefedi.Jelenleg az építõipari gyakorlatban legelterjedtebb és az alkalmazhatóság szem-

pontjából elfogadott az • ÉN - Egységes Építõipari Iránynormák, • ÉNK - Egységes Építõipari Iránynormák Kisüzemi körülmények között,• ÉMIR - Építõipari Iránynormák FÉMIR-rel bõvített változata, valamint a• HunÁr, továbbá • ÖN - Összevont Építõipari Normarendszer, ami megfelel az EU által meghatáro-

zott direktíváknak, így helyébe lép az ÉN és az ÉNK-nak, biztosítva a verseny-semlegességet és a tételrend mûszaki korszerûségét (l. a 7.4.1. alfejezetet is).

További elvárás, hogy a programrendszer gazdája, forglmazója a tételrend és aköltsége megfelelõ rendszerességû és pontosságú frissítését végezze el, és ezt kor-rekt árakkal biztosítsa a felhasználók számára.

b) Az árképzés algoritmusa szerintÁrjegyzék típusú:A költségvetést-készítõ számítógépes programok legegyszerûbb fajtái az árjegy-zék típusú programok. Ezek a programok adattárjaikban tartalmazzák az egyes té-telek:

• azonosítóját („kódszámát”),• a tétel kiírási szövegét,• a tételhez tartozó munkanormát, valamint• az adott idõszakra számított átlagos anyagköltséget (leggyakrabban a fuvar-

költségek nélkül).A program alkalmazója a létesítményhez tartozó adatként megadja:• a rezsiórabért,• a tételekhez tartozó mennyiségeket,• az általa becsült fuvarköltségek százalékos arányát, vagy annak becsült pénz-

értékét.

133

Eredményül általában elegáns és jól érthetõ költségvetést kap nyomtatott for-mában. A kapott eredmények azonban egy tájékoztató költségbecslés igényeit elé-gítik ki, mivel a tervezett létesítményhez kapcsolódó ár- és organizációs viszonyo-kat nem veszik figyelembe. Az ilyen eljárás vállalkozási célokra alkalmatlan. Al-kalmazási területe elsõsorban beruházói költségbecslés.

Költségkalkulációval dolgozó fuvarkalkulációt nem végzõ rendszerek:Az árjegyzék típusú rendszerhez képest az anyagár-kalkuláció elvégzése e rend-szer esetében jelentõsen növeli a vállalkozási célokra való alkalmasságot. A rend-szer az árjegyzék típusú rendszerhez hasonlóan adattárosítja az egyes tételek

• azonosítóját („kódszámát”)• a tétel kiírási szövegét, az elõzõhöz képest további adatári elemként• a tételhez tartozó erõforrásnormákat, így a munkaerõnormát általában szak-

mánként vagy bérkategóriánként, a gépnormákat és az anyagnormákat.A rendszer része az erõforrásokhoz tartozó:• munkaerõ, • gép- és • anyagárlista, amelyik tartalmazhat a forgalmazó által megadott országos átla-

gokat vagy a felhasználó által beszerzett saját, a létesítmény megvalósításáhoztatozó árakat, azaz az erõforrások egységköltségeit.

A program alkalmazója a létesítményhez tartozó adatként megadja:• a rezsiórabért,• a tételekhez tartozó mennyiségeket,• az általa becsült vagy már ajánlat formájában beszerzett fuvarköltségeket.Ezen információs bázisból megfelelõ pontosságú, akár az ajánlat alapját képez-

hetõ költségvetés készülhet.

Költségkalkulációt és fuvarkalkulációt is végzõ rendszerek:A legkomplexebb szolgáltatást nyújtják e rendszerek. Felépítésük, alkalmazásukhasonló az elõzõkben ismertetett költségkalkulációt végzõ programokéhoz, de le-hetõséget adnak arra, hogy az organizációs feltételek megadása után az adatári in-formációk alapján kalkulálja az egyes anyagok fuvarozási és rakodási költségeit isés ennek alapján határozza meg az anyagköltséget.

c) Az alkalmazás módja szerintAz alkalmazás egyszerûsége, a gyors tételelérés alapvetõ követelmény. A tételle-kérdezés módjai szerint az alábbi elvárások lehetnek egy költségvetés-készítõszoftverrel szemben:

• Direkt tétellekérést billentyûzetrõl begépelve. Ez a forma a billentyûzetrõl be-írt azonosító alapján való tételkeresést jelenti. Bár korszerûtlennek tûnik, aleghagyományosabb módszert is meg kell követeli a szoftvertõl, mert a fel-használó a legritkább esetben tudja fejbõl a tétel azonosítóját, azonban szük-

134

ség lehet erre akkor, ha nem digitalizálva áll rendelkezésre egy költségvetés ésezt szeretnénk újra a rendszerbe bevinni.

• Listával segített direkt tétellekéréssel. Ebben az esetben az adatári tétellistaelemei közötti keresés során az alkalmazó által ismert legrészletesebb beírt in-formációhoz kapcsolódó adatállományi rész jelenik meg a képernyõn, ahol to-vább, a fénycsík görgetésével a megfelelõ tételig választható ki a keresett mû-szaki tartalom.

• Fastruktúra szerint felépített menüvel:– szöveges formában,– grafikus piktogramok alapján, amikor az adattár egy hierarchikus strukturált

menü szerint kérdezhetõ le, és így maximum mintegy 4-5 lépésben bármelytételt el lehet érni.

7.11.2.A költségvetés-készítõ rendszer kiválasztásának jelentõs szempontjaiEgy számítógépes költségvetési rendszer megvásárlása, bevezetése során az aláb-bi szempontokat célszerû mérlegelni:

• az alkalmazási területnek megfelelõ tételrenddel rendelkezzen,• a vállalkozás termelési profiljának, a várható ajánlatkérõk által elvártaknak, a

piaci viszonyoknak megfelelõ legyen,• elterjedt tételstruktúrát alkalmazzon (az építési piac szerelõi által elfogadott,

alkalmazott legyen),• legyen alkalmas komplex, összevont tételek kezelésére (a tételállományt keze-

lõ program adjon lehetõséget a szerkezet-szerkezeti elem részletességû téte-leknek a felhasználó által kidolgozott összevont tételek kezelésre, ezzel segít-ve az ajánlatadás munkáját),

• az adattárósítás a lehetõ legnagyobb legyen (azzal, hogy az alkalmazó adottsá-gaiból minél több általánosítható információ az adatárba kerüljön, így az aktuá-lis feldolgozások során a kevesebb adat bevitele kevesebb munkával is járjon),

• tegye lehetõvé az erõforrás egységköltségek esetenkénti felülírását, saját ésközponti költség adatár létrehozását,

• a program forgalmazója biztosítson rendszeres, megfelelõ pontosságú tétel- ésáraktualizálást,

• alkalmazása felhasználóbarát legyen.

Irodalom

dr. Neszmélyi L.-Neuwirth G.: Költségszámítási és árképzési ismeretek az építõ-iparban. BME egyetemi jegyzet.Takács Ákos-dr.Neszmélyi László-Somogyi Miklós: Építéskivitelezés-szervezés.Szega Books Kft., 2007.

135

Egységes Építõipari Normarendszer. TERC Kft., 1994.Egységes Építõipari Normarendszer Kisüzemi Körülmények Között. TERC Kft.,1994.Építõipari Mûszaki Iránynormák. ÉGSZI, 1986.Fenntartási Építõipari Mûszaki Iránynormák. FÜTI, 1987.VIKING Költségvetés Készítõ Program. TERC Kft.KING Költségvetés Készítõ Program. TERC Kft.

Ellenõrzõ kérdések

1. Milyen információkat kell nyújtani egy tételes költségvetésnek?2. Milyen részletességû költségvetéseket alkalmaznak, melyek ezeknek alapvetõ

tulajdonságai?3. Milyen árképzési módokat ismer, mi ezek lényege, alkalmazásának területe?4. Ismertesse a Magyarországon elterjedten alkalmazott ársémát, mutassa be az

egyes költségtényezõk számításának módját, nevezze meg, hogy az egyes té-nyezõk mely költségelemekre nyújtanak fedezetet!

5. Mi a különbség a rezsióradíja és az elkülönített fedezettel való árképzés között?6. Ismertesse a költségvetés készítésének menetét, fejtse ki az egyes lépések tar-

talmát!7. Milyen általánosítható tartalmi elemeinek kell lennie a költségvetés kiírási szö-

vegének?8. Mutassa be és értékelje a költségek tagolásának lehetõségeit!9. Ismertesse és mutassa be milyen költségelemekre nyújtanak fedezetet a közvet-

len költségeken túli költségtényezõk!10. Mit tartalmaz a költségvetés fõösszesítõje?11. Hogyan kell figyelembe venni a szerzõdéshez tatozó költségvetéshez képest a

kivitelezés során keletkezett eltéréseket a számlázás során?12. Milyen tulajdonságok alapján választana költségvetést készítõ szoftvert?

136

8. Az építési munkák idõtervezéseSzerzõ: dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

8.1. Bevezetõ

A fejezet célja az építés idõbeni lefutásának vizsgálhatóságát segítõ eszközök ésmódszerek feltárása, alkalmazási lehetõségeinek ismertetése. Az egyes kérdésektárgyalása során, alkalmazkodva a kézikönyvtõl elvártaknak, döntõen az építésigyakorlatban alkalmazható praktikumokról lesz szó, a lehetõségekhez képest mi-nél több alkalmazási mintával. Az egyes kérdésekhez kapcsolódó elméleti, esetlegtudományos jellegû ismeretek közlésére e fejezet nem vállalkozik.

Az építéskivitelezési gyakorlatban az idõtervezéssel összefüggõ viszonylagszûk szakmai területnek is nagy jelentõsége van, hiszen egy kiegyensúlyozott, idõ-ben ütemesen végzett építési munkán sokkal kevésbé sérülhetnek a minõséget, amûszaki megfelelõséget, valamint a pénzügyi lebonyolítást érintõ kérdések.

Az idõtervezéssel összefüggõ mûszaki ellenõri feladatok a megbízó igényeivelkapcsolatosan- akár az építés gondolatának megszületésétõl a mûszaki átadást kö-vetõ aktiválásig is eltarthat. Ebben a hosszú idõszakban a munka jellegétõl függõ-en az építéssel összefüggõ információs igények eltérõk, ezért más-más részletezett-ségû és tartalmú idõtervekre van szükség Az építés lebonyolításában részt vevõszakemberek. további igen fontos feladata, hogy az ütemtervekben megfogalmazottelõrehaladást, az ahhoz tartozó mûszaki állapotot megfelelõen össze tudják vetni atényleges állapottal, az eltéréseket értékeljék, és ennek alapján megalapozott intéz-kedéseket hozzanak, így biztosítva a részhatáridõk és a munka véghatáridejének be-tartását. E tevékenység során a pénzügyi következmények is jelentõs súlyúak, hi-szen a résszámlázás lehetõsége esetén a vállalkozás likviditására is komoly befo-lyással lehetnek az ütemezett állapottól való jelentõsebb eltérések.

A szakmában igen elterjedt szemlélet szerint ütemtervre nincs szükség, hiszenazt betartani úgysem lehet. Ezt részben elismerve de elõretekintve, probléma vizs-gálata során mottóként kezelhetjük: „az ütemterv azért készül, hogy tudjuk, hogymitõl térünk el”. Hogy ezt az eltérést meg tudjuk határozni, legalább egy ütemtervszükséges és a vizsgált idõpontokban ismerni kell a munka készültségi szintjét.

Természetesen az ütemtervek és kapcsolódó járulékos tervek a fentieken túl szá-mos igen fontos egyéb célt is teljesítenek, így készítésük indokoltsága az építõipar-ban a projekt gondolatának megszületésétõl annak megvalósulásáig igen lényeges.

A következõkben a szükséges ütemtervek, információs rendszerek kialakításá-nak módjait vizsgáljuk meg.

137

8.2. Az építésben alkalmazott ütemtervek

Az építésben az építést irányító mûszaki vezetõ, a megrendelõ igényeit közvetítõ,érdekeit védõ mûszaki ellenõr az építés idõterveivel más-más összefüggésben ke-rülhet kapcsolatba.

A mûszaki ellenõr, ha már az építést elõkészítõ munkába is bevonják, megbízó-ja számára a munka lefutását mûszakilag megalapozó kisebb részletességû ütem-tervet készít, illetve a pályázati felhívásban, a megrendelésben az általa megköve-telt idõterv felépítésével, részletezettségével, kidolgozásával kapcsolatos feltétele-ket határozza meg.

A kivitelezési munkát irányító projektfelelõs, létesítményfelelõs általában azütemezési feladatokkal az ajánlat igen fontos mellékletének, az ajánlati ütemterv-nek, illetve a kapcsolódó pénzügyi ütemezés elkészítésekor találkozik. A gyakor-latban igen sokszor a kivitelezõ számára szerzõdéses kötelezettségként írják elõ aszerzõdés megkötését követõ rövid idõszakon belül a létesítmény kivitelezésénekrészletes ütemtervét tartalmazó dokumentáció elkészítését.

A kivitelezés során felmerülõ információigények kielégítésére az építésben al-kalmazott idõtervek meghatározzák:

• az építés során elvégzendõ egyes folyamatok idõigényét, illetve bizonyos ese-tekben kijelölik a folyamat rendelkezésére álló idõintervallumot,

• a folyamatokhoz tartozó mûszaki tartalmat,• az idõbeni és térbeni összefüggéseket,• a folyamatok technológia által megkövetelt sorrendjét,• a feladatcsoportok végrehajtási sorrendjét,• a teljes építés idõtartamát, illetve a kezdés és befejezés naptári idõpontjait.Az idõtervben foglalt mûszaki-szervezési feltételek következményeként meg-

határozható:• a munka költségeinek idõbeni alakulása,• a résszámlázási idõpontokhoz, idõintervallumokhoz tartozó költségértékek és

a kapcsolódó mûszaki tartalmak, amelyek lehetõséget adnak a pénzfolyamhozkapcsolódó elemzések, valamint likviditási kérdések vizsgálatára.

Ezeken túl, jellemzõen az építési vállalkozó munkájával kapcsolatban jelent-kezhet igényként a feladatok elvégzéséhez szükséges

• kapacitások szükséges mértékének,• ezek összetételének (pl. építõmunkás/szakmunkás), valamint• a kapacitásigények alakulásának az építési idõ intervallumban történõ megha-

tározása.

8.2.1. Az építésben alkalmazott ütemtervek fajtáiAz építés során az ütemterv a végrehajtás alapvetõ dokumentuma, a szerzõdéseshatáridõt alátámasztó, esetleg kötbérterhes határidõket tartalmazó terv. Ezért a

138

korrekt mûszaki megítélés és pénzügyi elszámolás miatt a mûszaki ellenõrnek ésa mûszaki vezetõnek is alapvetõ érdeke, hogy a megvalósítás idõszakának, az el-számolás módjának, a célnak megfelelõ részletességû ütemterv készüljön, illetvea kivitelezést végzõ vállalkozó a fenti feltételeknek megfelelõ részletességû, térbe-ni és idõbeni bontású ütemtervet készítsen.

Az építés különbözõ szakaszaiban a következõ fontosabb ütemtervek elkészíté-sére lehet szükség.

8.2.1.1. Vázlatos ütemterv

Célja a nagy értékû, bonyolult beruházások döntés-elõkészítésének idõszakábanmeghatározni a beruházás szempontjából fontos feladatrészek határidõpontjait, apénzbeni és kapacitási feltételeket. E terv készítésének idõszakában általában mégcsak a kivitelezés kezdési és befejezési idõpontja határozható meg, a megvalósításrészleteirõl kellõ mennyiségû és részletességû információ még nem áll rendelke-zésre.

A terv készítése során célszerû azt is figyelembe venni, hogy a döntésekbenmértékadó építtetõi-tulajdonosi kör, illetõleg a finanszírozással foglalkozó részt-vevõk egy része nem építéssel foglalkozó szakember.

Általában tartalmaznia kell: • a tervek szállítását,• a hatósági engedélyezési eljárásokat,• a vizsgálatok, engedélyek beszerzését,• egyes létesítmények építésének és technológiai szerelésének kezdését, befeje-

zését,• a munkaterület átadását,• a fontosabb gépek és berendezések megrendelését, szállítását,• a beruházás üzembe helyezését,• idõben szakaszolt beruházások esetében ezenkívül az egyes szakaszok üzem-

be helyezési idõpontjait (részhatáridõk).Idõlépték, az idõtartamok meghatározásának adatbázisa, terjedelme:Az ütemterv idõléptéke függ a létesítmény nagyságától, a teljes átfutási idõ

mértékétõl, a gyakorlatban ez általában 1 hónap. A tevékenységek idõtartamának meghatározása általában a létesítmény és a te-

vékenységek becsült naturális paramétereinek ismeretében igen nagy léptékû, ta-pasztalati normatívák segítségével (pl. hónap/1000 m2 stb.), illetve statisztikai ésösszehasonlító normaadatok segítségével, termelékenységi mutatók alapján (pl.költségvetési érték/idõegység, ahol az idõegység jellemzõen szintén hónap) alap-ján történik.

Terjedelme az építmény jellegétõl, a feladat méreteitõl függõen általában 20-60elem (tevékenység, mérföldkõ).

139

Járulékos ütemtervrészletek:Az ütemtervek alapján határozható meg a megvalósítás pénzügyi ütemezése,

ezért a sajátosságoktól függõen negyedévi, félévi, ritkábban igen nagy átfutási ide-jû létesítmények esetében évi bontásban a költségeket tartalmazó pénzügyi ütem-terv készül.

8.2.1.2. Generálütemterv

Célja áttekintést nyújtani az egész építési folyamatról, az egyes építményrészek,fontos építési szakaszok megvalósítási idõpontjairól. A mûszaki ellenõr szempont-jából kiemelkedõ jelentõségû az ilyen részletességû idõterv, mivel

• az ajánlati ütemtervek esetében ezt a részletességet kell megkövetelni az aján-latot adóktól, illetve

• ez a részletesség alapja a különféle alvállalkozókkal történõ szerzõdéskötésfeltételeinek mûszaki szempontból.

Ez esetben is figyelembe kell venni, hogy az építésben kevéssé jártas megbízóis követhesse a kivitelezés elõrehaladását (pl. egy társasház építés esetében a leen-dõ lakó meg tudja ítélni, hogy az õ lakása a tervezetthez képest milyen készültsé-gi fokon áll).

Általában tartalmaznia kell: • az egyes tervezési fázisokat, a tervszállításokkal összefüggõ mérföldköveket,• a lebonyolítással összefüggõ fontosabb események mérföldköveit (pl. munka-

terület átadás-átvételi idõpontjait, részhatáridõket, mintahelyiségek bemutatá-sa, jóváhagyása stb.),

• a különbözõ jelentõsebb feladatot végzõ al-, illetve társvállalkozók munkájá-nak idõintervallumait, esetleg a térnek a technológia és a szervezési koncepci-ónak megfelelõ részletességû felbontásával,

• a kapcsolódás szempontjából fontosabb szerkezetek, létesítménycsoportok el-készülésének mérföldköveit, valamint

• a kivitelezés térbeni és idõbeni összehangolásával összefüggõ egyéb sajátosfeltételeket.

Idõlépték, az idõtartamok meghatározásának adatbázisa, terjedelme:A terv idõléptéke általában egy hét, hosszabb idõszakot igénylõ építési munkák

esetében esetleg a hónap, illetve annak tört része. A folyamatok idõtartamánakbecsléséhez a vázlatos ütemtervhez hasonlóan tapasztalati normatíváknak, illetveha lehetséges, a már ismert al-, illetve társvállalkozói ajánlatkérésekre érkezett in-formációkra támaszkodva célszerû becsülni a tevékenységidõket. Az ütemtervtõlelvárt információk részletesebb kialakítást indokolhatnak, ezért a 30-120 tevé-kenység terjedelem a gyakori.

Járulékos ütemtervrészletek:A beruházás megbízható pénzügyi ütemezésének alapja. Igen sok esetben a

szerzõdés mellékletét képezõ ajánlati ütemterv funkcióját is ellátja, ezért rendsze-

140

resen havi, vagy a résszámlák idõintervallumainak megfelelõ bontásban pénzügyiütemterv készül hozzá. Egyéb, a kapacitásokkal foglalkozó járulékos terv készíté-se nem ajánlott.

8.2.1.3. Részletes ütemterv

Célja a megvalósítási technológiai - esetleg munkafolyamatainak - részletességiszintjén a kivitelezés lefolytatásának részletes bemutatása. Tartalmazza az építésterületi, esetleg idõbeni szakaszaira bontva a technológiai sorrendnek és kötöttsé-geinek figyelembevételével az ütemezési cél alapján kidolgozott szervezési kon-cepciót. Ha korábban készült ajánlati ütemterv, akkor ezzel összevethetõ, ellen-õrizhetõ formában célszerû kialakítani. Ez az ütemterv általában a kivitelezõ, amûszaki vezetõ igényeit szolgálja ki, ezért a mûszaki ellenõr érdekkörébe tartozófeladatrészletességnél nagyobb részletességgel készül.

Általában tartalmaznia kell a technológia ill. munkafolyamat részletezettségszintjén építési szakaszonkénti bontásban:

• a tervek szállításával,• megrendelõ által biztosítandó munkaterület és adatszolgáltatással kapcsolatos

feltételekhez tartozó mérföldköveket,• az egyes tevékenységek, munkafolyamatokat• az alvállalkozói munkák kapcsolódási pontjához szükséges mérföldköveket,• az üzembe helyezéssel kapcsolatos információkat, hatósági és egyéb bejelen-

tési kötelezettséggel járó feladatokat,• az egyes kiemelt fontosságú szerkezetek, gépek, berendezések rendelésével

kapcsolatos adatokat.Az idõlépték, az idõtartamok meghatározásának adatbázisa:A részletes ütemterv idõléptéke általában a nap, de hosszabb átfutási feladat

esetén elõfordulhat a heti idõlépték is. Ritkán általában egy-egy speciális techno-lógia esetében alkalmaznak akár egyórás idõléptéket is. Ilyen lehet pl. a betontech-nológiai feltételek teljesítése nagyméretû munkahézagmentes lemezek építésének,vagy vágányzárban végzett vasútépítési feladatok ütemezése.

A folyamatok idõtartamának meghatározása az építõmesteri és szakipari mun-kák körében általában a klasszikus folyamatelemzés módszereinek megfelelõennormák alapján számított munkaigények összegzésével, illetve egyes alvállalkozóimunkák esetében a szerzõdéses idõpontokhoz tartozó határidõk beépítésével tör-ténik.

Ennek az ütemterv-fajtának is jelentõsen könnyíti az elkészítését, ha a ütemtervkészítõje rendelkezik komplex technológiai folyamat szintû normákkal. Így pl.egy vasbeton pillér esetében nem kell (esetenként információ hiányában nem is le-het) számítani a zsaluzás, a vasszerelés és a betonozás munkaigényét külön-külön,majd ezt összegezni, ha van egy olyan komplex normatívánk, hogy „vasbeton pil-lér készítése tokkal, vonóval” beton m3 egységben.

141

A részletes ütemterv mérete igen tág határok között változhat. A néhány száz te-vékenységtõl a több ezer tevékenységû terv is elképzelhetõ. A terv készítése soráncélszerû szem elõtt tartani, hogy hálós ábrázolási forma és számítógép alkalmazá-sa esetében is egyszerre a tervezõ max. mintegy 300-500 tevékenységet tud átte-kinteni, ezért az ütemterv szerkezetének kialakítása akkor megfelelõ, ha kb. max.ekkora méretû, önállóan tervezhetõ modulokból áll.

Járulékos ütemtervrészletek:A beruházás legrészletesebb idõütemezése. Pénzügyi ütemtervet igen ritkán ké-

szítenek a részletes ütemtervhez, mivel a költségeknek a tevékenységekhez rende-lése nehézkes, illetve túl nagy munkával jár, kézzelfogható elõnyök nélkül. A ki-vitelezõ érdekeltségi körébe tartozó erõforrás-szükségleti információkat tartalma-zó gép- és anyagszükségleti ütemterv készítése a szokásos.

8.2.2. Az idõtervek ábrázolási módjaiAz idõterveket a különbözõ alkalmazási igények, a létesítmény jellege, a tervezésidõtávlata szerint különféle formában lehet ábrázolni. Az építõiparban a követke-zõ alkalmazási formák terjedtek el.

8.2.2.1. Numerikus (táblázatos) ütemtervek

Ez a legegyszerûbb ábrázolásmód, elõállíthatók bármely táblázatkezelõ program-mal is, ezért a különféle csoportosításokban is jól rendezhetõek a benne szereplõadatok. Általában a folyamat megnevezését, mennyiségét, idõtartamát és a naptá-ri kezdési és befejezési idõpontot tartalmazza. Megjegyzésként szokásos a felelõs,a vállalkozó vagy egyéb fontos körülmény megadása.

Megnevezés Mennyiség Idõtartam Kezdés Befejezés FelelõsHumuszleszedés 200 m3 1 nap VII. 12. VII. 12.Alapárok kiemelése 120 m3 2 nap VII. 13. VII. 14.Szerelõbeton 48 m3 4 nap VII. 15. VII. 17.

8.2.2.2. Sávos ütemterv - Gant-diagram

A legelterjedtebben alkalmazott ábrázolás, ahol az építés folyamatait elkülönítve,idõlépték szerint a kezdési és befejezési határidejükkel a végrehajtás folyamatosvagy szakaszos jellegének szemléltetésével mutatja be. Általában a vízszintes ten-gelyen a naptárosított idõt, a függõleges tengelyen a folyamatokat tüntetik fel. Azütemvonalakhoz rendelt egyéb kiegészítõ információkkal jellemzõ mennyiségé-vel, a kapacitás mértékével, a végrehajtó szervezet megnevezésével, a munka tény-legesen elvégzett részének feltüntetésével a folyamat elõrehaladását szemléletesenmutatja. Az ábrázolás elõnye az egyszerû rajzolhatósága (akár ceruza és egy vo-

142

nalzó, vagy az excel táblázatkezelõ is szóba jöhet), hátránya, hogy a folyamatoktérbeni helyzetét csak áttételesen mutatja be.

Jelentõs problémát okozhat azonban, ha a folyamat ütemvonala mentén:• a kapacitások változnak, illetve• az elvégzendõ feladatmennyiség változik azonos kapacitás alkalmazása eseté-

ben.Mivel a sávos ütemtervben a folyamatok sebessége nem érzékelhetõ, az inten-

zitásváltás, illetve a folyamaton alkalmazott kapacitás változása munkasebesség-változást idéz elõ. Ez akár azonos idõtartamú megelõzõ, illetve követõ folyamatokesetében a folyamatok ütközéséhez, a következõkben ismertetésre kerülõ ciklo-gramos ábrázolás esetében metszõdéshez, azaz a technológiai sorrend változásá-hoz vezethet.

8.2.2.3. Ciklogram

A ciklogramos ábrázolásmódot ad a folyamatok térbeni és idõbeni helyzetének be-mutatására. A derékszögû koordináta-rendszerben általában - a felfelé mutató -függõleges tengelyen az építményre jellemzõ valamilyen térbeli paraméter vanfeltüntetve (csatorna, út szelvényezése, épületek szekciói stb.), a vízszintes tenge-lyen az idõ. A folyamatok e tér-idõ koordináta-rendszerben vannak ábrázolva ahozzájuk tartozó azonosítóval, esetleg egyéb kapcsolódó információval (pl. alkal-mazott kapacitás mértéke).

A sávos ütemtervvel szemben ez az ábrázolási forma alig ad lehetõséget a fo-lyamatok tervezett állapotának és tényleges elõrehaladásának egyidejû, áttekinthe-tõ ábrázolására.

Az egyes ütemvonalak egyenletes feladatmennyiség és állandó kapacitás eseté-ben egyenesek, iránytangensüket a folyamat sebessége határozza meg. Ha az elõ-rehaladás során az egységnyi térre jutó feladat mennyiség nõ, úgy változatlan ka-pacitás esetében a folyamat sebessége csökken, a ciklogramos ütemtervben azütemvonal laposabb lesz, míg feladatcsökkenés esetében a folyamat sebessége nõ,így meredekebb lesz, és az ütemvonalban törés keletkezik. A kapacitás változásahasonló módon okozhat törést az ütemvonalon.

143

MegnevezésSz Idő Erőf.Tevékenység Munkanap

1234567

1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 Alapárok kiemelése 4 n 8 ém Alap zsaluzása 6 n 4 ács Alap betonozása 6 n 6 ém Alap kizsaluzása. 3 n 2 ács Fal zsaluzása 8 n 6 ácsFal betonozása 7 n 8 ém Fal kizsaluzása 4 n 4 ács

Súlytámfal építése

8.2.2.4. Hálós ütemtervekA kivitelezésben dolgozó mûszaki szakemberek rémálma, amikor jelentõsebb csú-szás keletkezik a tervezett idõtervhez képest, vagy a megbízó igényeinek változá-sa követeli meg a meglévõ ütemterv átdolgozását. Ezt a átdolgozott ütemterve ter-mészetesen „tegnapra” kell elkészíteni. Az elõzõkben ismertetett ábrázolási tech-nikák többnyire ceruza-papír-radír módszerrel készülnek, így a legkisebb változásátvezetése is jelentõs mennyiségû munkával jár.

A hálós ábrázolás alkalmazása esetében az alábbi elõnyökhöz juthatunk a ha-gyományos módszerekkel szemben:

• A hagyományos (sávos, ciklogramos) ütemtervekbõl nem tûnik ki, hogy azegyes folyamatok egymással szükségszerûen - technológiai vagy szervezésimegfontolások alapján - vagy véletlenszerûen kapcsolódnak, illetve kerültek amegadott idõpozícióba.

• A hagyományos ütemtervekben az egyes folyamatok ütemvonalai az egészfeladat megvalósításának szempontjából egymáshoz viszonyítva azonos fon-tosságúak. A valóságban azonban a véghatáridõ kialakulásának, illetve tartha-tóságának szempontjából vannak alapvetõ fontosságú folyamatok, és vannakolyanok amelyek még adott mértékû csúszása nem befolyásolja a véghatár-idõt. Azaz a hálós idõtervezés során meghatározható a kritikus, illetve aszubkritikus utak, az ezeken elhelyezkedõ tevékenységek a kiemelten fontoshatáridõpontokkal.

• A hagyományos idõtervezési módszerek alkalmazása nagyobb feladatok rész-letes leírására a folyamatok nagy száma miatt nehézkesen, vagy nem alkal-mazható.

• A hagyományos ütemtervek szigorú idõbeosztáshoz kötöttek, az idõskála el-csúsztatása (pl. más kezdési idõpont) gyakorlatilag újratervezést igényel.

• A hagyományos ütemtervek aktualizálása szintén gyakorlatilag újratervezéstjelent, szemben a technológiai, szervezési összefüggéseket tartalmazó hálóstervvel, ahol csak a megváltozott feltételeket leíró kapcsolatokat és tevékeny-ségidõket kell cserélni, és az idõelemzés után már az aktualizált ütemterv állrendelkezésünkre.

144

4n Fal kizsaluzás7

TevékenységMegnevezésSsz Idő Szelv

Munkanap

123456

1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 Alapárok kiemelése 8n Alaplemez zsaluzás 8n Alaplemez betonozás 12n Alaplemez kizsaluzás 4n Fal zsaluzás 12n

0+300

Fal betonozás 12n

0+200

0+100

12 3

45

6

7

7

• A hálós tervek dokumentálása a ma már a munkahelyeken is rendelkezésre ál-ló számítógépes háttér segítségével gyorsan, elegánsan, piacképesen történhetmeg.

A hálós modellezést elõsegítõ számítógépes programok elterjedésével e techni-ka is viszonylag széles körben alkalmazott.

E fejezetnek terjedelmi korlátainál fogva sem célja a hálós tervezési eljárásokáttekintõ és feltáró mélységû ismertetése, csak a legalapvetõbb, a gyakorlati mun-kához szükséges ismereteket próbálja közölni úgy, hogy a hálós ütemtervet alkal-mazót, esetleg készítõt praktikus tanácsokkal segítse.

A hálós technikában alkalmazott elemek a következõk.• A szervezési alapelemei:– a tevékenység, ami idõt igénylõ folyamat, lehet aktív beavatkozást, erõforrást

igénylõ (pl. tervezés, alaptest betonozása), vagy amely beavatkozást nem,csak idõt igényel (pl. betonszilárdulás),

– az esemény, ami valamilyen számításba vett helyzet vagy állapot bekövetke-zésének idõpontja idõbeni kiterjedés nélkül (nulla idõtartammal). Szokták„mérföldkõ” elnevezéssel is használni (pl. tervek leszállítása, munkaterületátadása, betonozás befejezése).

• Gráftechnikai alapelemei:– a tevékenység, amit valamilyen geometriai ábrával, legelterjedtebben tégla-

lappal, körrel ábrázolnak,– az él, ami a gráf csomópontjait összeköti. a termelésszervezésben használt

gráfok esetében irányított él az alkalmazott, ami a gyakorlatban a csomók kö-zötti nyilat jelenti.

A két szervezési és a két gráfelem megfeleltetése során négy változat lehetséges:• amikor tevékenységet az él jelképezi, tevékenység-él hálónak,• amikor a tevékenységet a csomó jelképezi, tevékenység-csomó hálónak nevez-

zük.E két esetben az ábrázolás során a tevékenységet tekintettük az ábrázolási for-

ma alapjának, ezért tevékenységorientált ábrázolási módnak nevezzük õket. A te-vékenységorientált hálótervek, elsõsorban a termelésszervezési, kivitelezéssz-ervezési, gyártási, kooperációs feladatok megoldásánál alkalmazhatók elõnyö-sen. Az idõelemzési feladat megoldása a tevékenységek megkezdésének és befe-jezésének - lehetséges legkorábbi és legkésõbbi - határidõpontjai meghatározásá-ra irányul

Az építõipari gyakorlatban az ún. tevékenységorientált, tevékenység-csomópon-tú tervezési eljárás (MPM) terjedt el. Ebben az ábrázolási módban a tevékenysé-get a csomó jelképezi (pl. alap betonozása), míg a csomókat összekötõ élek a cso-mók közötti függõséget írják le. A szervezési feladatokban való jó alkalmazható-ságát biztosítja a mûszaki szakember „észjárásához” igazodó volta

Ez a gráfelméleti alapokat alkalmazó technika lehetõséget ad többféle kapcso-lattípus kezelésére, az átlapolt tevékenység helyzet leírására.

145

A hálós modellben az egyes folyamatok - tevékenységek -, illetve eseményekközött technológiai, szervezési kapcsolatok írhatók elõ. A logikai kapcsolatok, va-lamint a tevékenységidõk ismeretében számíthatók a legfontosabb határidõadatok,így az egyes tevékenységekhez tartozóan:

• a legkorábbi kezdés,• a legkorábbi befejezés,• a legkésõbbi kezdés,• a legkésõbbi befejezési idõpontok, valamint• a teljes és• a szabad tartalékidõ.A modellezés során folyamatképzéssel és folyamatelemzéssel kell meghatároz-

ni a feladatot alkotó tevékenységeket és azok jellemzõ paramétereit (idõtartam,erõforrás-szükséglet). Az egyes tevékenységek között kell megfogalmazni a vég-rehajtás technológiai sajátosságaiból és az ütemezési cél által meghatározott szer-vezési feltételekbõl adódó kapcsolatokat, függõségeket.

Az MPM tevékenység-csomópontú hálós technika, a feltételeket leíró kapcso-latok rendszerének igen sokrétû és széles lehetõségeit kínálja. Bár az egyes háló-tervezési számítógépes programok nem engedik meg az MPM adta lehetõségekteljes kihasználását, célszerû ezeket itt bemutatni.

Az MPM típusú, többkapcsolatú háló kapcsolataiA tevékenység-csomópontú hálós ábrázolás esetében a tevékenységek és azokkapcsolatainak modellezése során elfogadjuk, hogy

• a tevékenység Kezdete (Start-ja) és• a tevékenység Befejezése (Finish-e)között a tevékenység egyenletes lefutású (a ciklogramban törés nélküli egyenes-

sel modellezhetõ):

Az ábrán látható A és B tevékenységek közötti kapcsolat a tevékenységek kez-dési és befejezési pontjai viszonyának meghatározásával leírható. E modell szerintnégyféle összefüggéstípus határozható meg, a Kezdés-Kezdés (KK vagy SS), aKezdés-Befejezés (KB vagy SF), a Befejezés-Kezdés (BK vagy FS) és aBefejezés-Befejezés (BB vagy FF). Az így meghatározott függést ki kell egészíte-ni egy olyan idõparaméterrel, amely megadja, hogy a megadott két pont milyenidõtávolságra lehet.

146

B

B

K K

A

B

Az egyszeres függések értelemezése a minimális megközelítés esetében:Két tevékenység között elõírható függõségek értelmezése során azokat, amely

azt határozzák meg, hogy A tevékenység valamely jellemzõ kijelölt pontját (Kez-dés vagy Befejezés), a követõ B tevékenység jellemzõ és kijelölt pontja milyen mér-tékben közelítheti meg, minimális megközelítési feltételeknek nevezzük. A megkö-zelítés minimális mértékét a kapcsolattípushoz megadott p idõparaméterrel adhat-juk meg. A minimális megközelítési feltétel alkalmazása esetében B tevékenységegyéb feltételek hatására jobban eltávolodhat A-tól, de közelebb nem kerülhethozzá.

Alább az egyszeres minimális függõségek láthatók.Kezdés-Kezdés (KKp):

Az A és a B tevékenység között elõírt KKp (SSp) kapcsolat esetében az A tevé-kenység kezdete után legalább p idõnek el kell telnie a B tevékenység kezdetéig.B tevékenység kezdetének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávolodásmegengedett.

Kezdés-Befejezés (KBp):

Az A és a B tevékenység között elõírt KBp (SFp) kapcsolat esetében az A tevé-kenység kezdete után legalább p idõnek el kell telnie a B tevékenység befejezésé-ig. B tevékenység befejezésének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávo-lodás megengedett.

Befejezés-Kezdés (BKp):

147

p

KKp

1

A A B

p

KBp

B

A A

B

p

BKp

B

A A B

Az A és a B tevékenység között elõírt BKp (FSp) kapcsolat esetében az A befe-jezése után legalább p idõnek el kell telnie B tevékenység kezdetéig. B tevékeny-ség kezdetének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávolodás megengedett.

Befejezés-Befejezés (BBp):

Az A és a B tevékenység között elõírt BBp (FFp) kapcsolat esetében az A tevé-kenység befejezése után legalább p idõnek el kell telnie a B tevékenység befejezé-séig. B tevékenység befejezésének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltá-volodás megengedett.

E kapcsolatokkal az építõiparban felmerülõ problémák jelentõs része megfele-lõen modellezhetõ. Az elterjedt hálós számítógépes programok egy része csak azismertetett minimális megközelítési feltételeket ismeri, és kizárja a két tevékeny-ség között egyidejûleg több kapcsolat elõírásának lehetõségét,

A fenti okok miatt kettõs függõségi viszonyokat, valamint a maximális eltávolo-dást elõíró maximális eltávolodási feltételeket nem tárgyaljuk.

A modell idõelemzése során - amit ma már csaknem kizárólag számítógép-pel végzünk - a tevékenység határidõadatain túl a kritikus úttal kapcsolatos in-formációkat és többféle tartalékidõt is eredményül kapunk. A tartalékidõk faj-tájuktól függõen az alkalmazó számára eltérõ jelentõségûek. A két legfontosabbközülük:

• a szabad tartalékidõ, egy a tevékenységre vonatkozó idõtartalék, amely fel-használása (csúszás, idõtartam növekedés) esetén sem az õt követõ tevékeny-ségek határideje, sem a teljes átfutási idõ nem változik;

• a teljes tartalékidõ tevékenység láncra vonatkozik, így ennek felhasználása ese-tén a teljes átfutási idõ nem, de a tevékenységláncban a tartalékidõt felhaszná-ló tevékenységet követõ tevékenységek bekövetkezési ideje tolódni fog.

Ennek a kétféle tartalékidõnek a felhasználása az építésvezetési hierarchiá-ban különbözõ szinteken lehetséges. A teljes tartalékidõ felhasználása az építésegészét átlátó projektfelelõs építésvezetõ, illetve a mûszaki ellenõr hatáskörébetartozhat. A szabad tartalékidõ felhasználása, mivel csak egy-egy tevékenységetérint, más folyamatokat a csúszás nem zavar, akár mûvezetõi szinten is eldönt-hetõ.

148

BBp

B

A A

B

8.3. Az idõtervezés

8.3.1. Folyamatok képzése

8.3.1.1. Az építmény részelemekre bontása

A folyamatképzés során az építési feladatot az õt létrehozó részfeladatokra adottkritériumok alapján bontjuk fel. A folyamatképzés során a következõ szemponto-kat célszerû figyelembe venni:

• a folyamat részletessége illeszkedjék az idõtervezés részletességi szintjéhez (aszolgáltatott információs szint és a rendelkezésre álló alapadatok részletessé-gével legyen összhangban);

• egy-egy folyamat lehetõleg térben és idõben egyidejûleg végezhetõ építésirészfeladatot tartalmazzon;

• a folyamat elvégzéséhez szükséges erõforrások elkülönítése szakma, szakma-csoportok, illetve gép és gépláncok szerint a lehetõségekhez mérten biztosítottlegyen;

• a folyamat idõtartamok lehetõleg jelentõsen ne térjenek el egymástól;• biztosítani kell a folyamatok között az ütemtervi összekapcsolási lehetõséget,

azaz a folyamatok térbeni helyzete lehetõleg egyezzen.

8.3.1.2. Az építmény térbeni építési szakaszokra bontásának szempontjai

Az építményeket - nagyságtól és bonyolultságtól függõen - építési szakaszokrakell bontani. A kivitelezésben dolgozó vezetõ munkájának szempontjából ez külö-nösen fontos, mivel a késõbbiekben, az elõrehaladás vizsgálatánál a mindenkoriállapot, készültség egyértelmûbben határozható meg.

Az építményeket jellegük szerint megkülönböztethetjük térbeni kiterjedésükszerint, így: pontszerû, vonalas, illetve területi kiterjedésûek. A következõ térbeniszakaszolási szempontok alkalmazása figyelemre érdemes.

Célszerû a térbeni szakaszként kezelni, ha• a szerzõdéses,vagy egyéb feltételek miatt idõben elkülönülõ létesítményele-

meket, szerkezeteket lehet meghatározni,• az adott munkaterület önálló építési egység (pl. különálló épület),• az épületen belül részben önállóan építhetõ egység (pl. dilatációs egység, lép-

csõházankénti szekciók),• az önálló egységen belül mûszaki-technikai okok szerint elkülöníthetõ egység

(pl. szint, strang),• az önállóan kezelhetõ területi egységen belül a jellemzõ munkamennyiségek

vagy a mértékadó technológia változik (pl. pincei, fölszinti, és általános eme-leti szint, vagy útépítés esetén jelentõsen megnõ a burkolat szélessége, vagymegváltozik a burkolat fajtája, pl. öntött aszfaltról elemes kõburkolatra).

149

8.3.2. A folyamatok elemzése, a munkaigényesség és a folyamatidõ számításaAz ütemtervek készítése során az elõzõkben leírtak szerint eljárva rendelkezé-sünkre állnak az építményt létrehozó folyamatok építési szakaszonkénti bontás-ban. Az ütemezés során meg kell határozni, hogy a folyamatoknak mennyi az épí-tési ideje, és ehhez az idõtartamhoz mekkora kapacitás szükséges.

Ezeket az értékeket a folyamat erõforrás-, illetve munkaigényességének (W)meghatározásával lehet számítani.

8.3.2.1. A munkaigényesség számítása

Idõ- és erõforrásnormák (n) alapján:Az erõforrásnormák szerkezeti elemek, szerkezetek (ritkábban mûveletek, mûve-letcsoportok) egységének megvalósításához szükséges erõforrások fajlagos meny-nyiségét adják meg. Az erõforrásnormák alkalmazásának lehetõsége az építõipar-ban többcélú, alkalmazhatók a termelésszervezési-ütemezési feladatok alapadata-ként, de ugyanezeket a normákat alkalmazhatjuk a költségszámítás során.

A munkaigényesség számítható:• az idõnorma n (ó/termékegység) mértékegységgel, és• a mennyiség V (a szerkezet termékegysége) ismeretében az

W = V ˘ nösszefüggés szerint.Egy-egy szerkezetet azonban jellemzõen nem egy-egy erõforrásfajta készít el,

hanem együtt dolgozva különbözõ szakmák, esetleg gépek alkotta csoportok. Alegelterjedtebb esetekben a szakmunkást igénylõ folyamathoz kiegészítõ segéd-munkát is hozzá kell rendelni, így ez eseten két munkanorma tartozik ide (pl. zsa-luzás esetében ács és építõmunkás).

A fenti összefüggés szerint minden vizsgálandó erõforrásra ki kell számolni amunkaigényességet, így egy-egy folyamathoz az alkalmazandó erõforrások darab-számával megegyezõ elemszámú vektorban értelmezhetjük a munka- és erõforrás-igényeket. A

W(i) = V ˘ n(i)összefüggés adja az erõforrásigény vektorát.

Teljesítménynorma (N) alapján:Az erõforrásnormákhoz hasonlóan a teljesítménynorma (köznyelvben a teljesít-mény, bár e fogalom már foglalt), szerkezeti elemek, szerkezetek egységénekmegvalósítása során az adott erõforrás idõegység alatti munkavégzõ képességét -teljesítményét - adja meg.

A teljesítménynorma és az idõnorma egymással reciprok összefüggésben van:N = 1/n.

150

A munkaigényesség számítható:• az idõnorma N (termékegység/ó) mértékegységgel, és• a mennyiség V (a szerkezet termékegysége) ismeretében a

W = V/Nösszefüggés szerint.Ez esetben is igaz az idõnormákkal kapcsolatban már leírtak szerint, hogy az

egy-egy folyamaton dolgozó több erõforrás esetében a számítást mindegyikre elkell végezni. A teljesítménynormákat általában gépi munkák jellemzésére szoktukhasználni, ezért jellemzõen a géplánc elemei, illetve a gépi igény mellett a folya-maton kiegészítõ feladatokat elvégzõ élõmunka kapcsolódik hozzá. A

W(i) = V/N(i)összefüggés adja az erõforrás igény vektorát.

Termelékenységi mutató (T) alapján:Megfelelõ statisztikai adatgyûjtés és hosszabb távon állandó árszínvonal eseté-

ben képezhetõk olyan mutatók, amelyek valamely termék egységnyi költségéheztartozó munkaráfordítást adják meg eFt/(fõ ˘ hó), eFt/(fõ ˘ év) meghatározásával.E mutatók a képzéshez szükséges kontírozás nagy munkaigénye miatt a szerkeze-teket azok jellemzõi szerint igen kis mértékben differenciálják, ezért az alkalma-zás során jelentõs bizonytalanságot tartalmaznak.

A munkaigényesség számítható:• a termelékenységi mutató(eFt/(fõ ˘ hó) mértékegységgel, és• a szerkezet költsége Kg (eFt) ismeretében.A termelékenységi mutatók alkalmazásával a termelési költség (Kg) (eFt) isme-

retében:W = Kg/T.

Az építõipari gyakorlatban a fenti összefüggések közül, a folyamat erõforrás-szerkezetének függvényében:

• a döntõen munkaerõt alkalmazó magasépítési és szakipari folyamatok eseté-ben az idõnormával történõ,

• a nagy gépesítéssel dolgozó mélyépítési folyamatok esetében a teljesítmény-norma alkalmazása javasolható,

• a termelékenységi mutató alapján történõ számítást csak nagy léptékû idõ-becsléshez célszerû alkalmazni, ez esetben is csak fenntartásokkal javasolha-tó a nagy bizonytalanságai, így

– az anyagárak szórása,– a mutató képzése során számításba vett feladatok mûszaki tartalmának szórá-

sa, valamint– termelékenységi mutatóhoz és a vizsgált feladathoz tartozó mûszaki tartalom

megfeleltetésének bizonytalansága miatt.

151

8.3.2.1. A folyamatidõ és a szükséges kapacitás számításaA folyamat munkaigényességébõl származtatható le a folyamat idõ a munka-, il-letve erõforrás-igényesség és a kapacitások ismeretében. Az alapvetõen egyszerû-nek tûnõ

d = W/Cösszefüggés határozza meg, ahol a d a folyamat építési ideje, a W az erõforrás-

igény, a C a folyamaton tervezett kapacitások mértéke.Látható, hogy az összefüggésben két ismeretlen van, ezek közül a folyamatidõ

(d), illetve az alkalmazott kapacitás (c) valamelyikét az ütemezési feltételek, a fo-lyamat technológiai jellemzõi figyelembevételével fel kell venni, majd ezután szá-mítani a másik értéket.

Az adott folyamat elvégzéséhez alkalmazott c kapacitások mennyiségénekmeghatározásakor a figyelembe kell venni, hogy milyen elvárások vannak:

• az adott technológiával, • a gépesítési móddal, • az építéshely adottságaival (terjedelme, megközelíthetõsége stb.), valamint• az ütemezés céljaként az átfutási idõvel kapcsolatban.A tervezés eredményeként minden folyamathoz hozzárendelhetõ a kapacitások-

nak egy legkisebb (Cmin) és egy legnagyobb (Cmax) értéke. Így, ha a folyamat-nál ezzel a két értékkel számolunk, akkor a folyamatidõre is két határérték, a leg-nagyobb (tmax), illetve a legkisebb (tmin) adódik a

dmin = R/Kmax, ill. dmax = R/Kminösszefüggések alapján.A minimális és a maximális kapacitás értékének megállapításánál az ütemezési

munkát végzõ szakembert több tényezõt korlátozza, közülük a legfontosabbak:• az erõforrás-szükséglet nagysága, • a folyamatközvetlen környezet milyen méretû munkaterületet igényel,• a teljes munkaterület mérete, tagoltsága,• a folyamathoz szükséges anyagok beszerzési lehetõségei,• a beszállítási lehetõségek, földrajzi helyzet, szállítási viszonyok, valamint• a kapacitások rendelkezésre állásának felsõ határai.Mindezek után megállapítható, hogy• a Cmin értékét a folyamat elvégzéséhez szükséges minimális erõforrásszint

adja meg,• a Cmax értékét a rendelkezésre álló maximális kapacitás, valamint az

adott munkaterületen, munkafázisban elhelyezhetõ kapacitás értéke korlá-tozhatja;

• a dmax értékét az elõbb említett Cmin és a folyamatra jellemzõ egyéb, általá-ban állagmegóvási feltételek;

• a dmin értékét a folyamaton alkalmazható maximális kapacitás, a Cmax hatá-rozza meg.

152

8.3.2.2. A folyamatelemzéshez felhasználható normaértékek megállapítása, a rendelkezésre álló adatok, adatbázisok

A normaértékek meghatározásának módjaiAz elõzõkben leírtak szerint az építõiparban a feladatok ütemezéséhez az egyikalapvetõ információ az egyes szerkezetek, szerkezeti elemek elkészítéshez szüksé-ges erõforrásigényeket tartalmazó normaadatok ismerete. Több elterjedt norma-gyûjtemény áll az idõtervezõ szakember rendelkezésére, azonban az ezekben talál-ható normaértékek értelmezése, illetve adott feladatra való alkalmazása során hasz-nos, ha ismeri a normaértékek meghatározásának lehetõségeit. Ennek birtokában azegyedi, illetve az átlagostól eltérõ esetekben is megfelelõ pontossággal végezhetõaz ütemezési munka. A normaértékek különbözõ módszerekkel állapíthatók meg.

Méréssel: Idõméréssel egyedileg megállapíthatók az egyes folyamatokhoz tar-tozó munka- és gépszükségleti normák. Az így meghatározott idõnormák megfe-lelõ számú mérés és a méréskori körülményeknek a feltételezett helyzethez valóhasonlósága esetében igen megbízhatónak tekinthetõ. A normaértékek méréséhezrészletesen meg kell határozni a technológiai elõírásokat, munkakörülményeket ésaz egyéb feltételeket, amelyeket a folyamat mûszaki tartalmával együtt rögzítenikell a tétel szöveges leírásában, ezzel biztosítva az alkalmazás során a lehetõ leg-pontosabb megfeleltetés lehetõségét.

Normaalapok segítségével: Normaalapnak nevezzük a mûveletelemek vagymûveletek technológiai és a munkakörülmények által meghatározott idõszükség-letét. Bár napjainkban építõipari normaalapokat tartalmazó kiadvány igen kisszámban található, a módszer más adatbázisok esetében is alkalmazható, ezért is-merete hasznos.

Ez esetben a normakészítési munka során meg kell határozni a folyamatba tar-tozó mûveletek, mûveletelemek folyamategységre vonatkoztatott mennyiségeit. Amûveleti mennyiségek és a hozzájuk tartozó normaalapok alkalmazásával megál-lapított azonos kategóriába (szakképzettség, bérkategória stb.) sorolt szükségletekösszegzésével kapható, a folyamathoz (tételhez) tartozó normaérték. A megfelelõpontosságú normaalap-adatbázis esetében a méréshez hasonlóan nagy pontosságérhetõ el kisebb munka- és idõráfordításával.

Statisztikai módszerrel: Adott - mûszaki tartalmában, munkafeltételeiben és kö-rülményeiben - hasonló szerkezet (állapot létrehozása) elõállítására hosszabb idõ-szak alatti erõforrás-ráfordítások és az elõállított szerkezet mennyiségének isme-retében határozható meg a norma. Pontosságát befolyásolja, hogy az adatok felvé-telének tekintett bázisidõszak szervezési, mûszaki, munkaintenzitási feltételeimennyire felelnek meg a jövõben tekinthetõ átlagos feltételeknek. A nem megfe-lelõen megválasztott körülmények közötti adatfelvétel elõrevetítheti a korábbi bá-zisidõszak termelési, szervezési, gazdálkodási fogyatékosságait. Alkalmazása ese-tén célszerû a tételhez részletesen leírt feltételek vizsgálatának alapján a ténylegesmunkakörülményeknek megfelelõ korrekció elvégzése.

153

Összehasonlítással: Meg lehet határozni a normaértékeket a vizsgálthoz ha-sonló szerkezetek normáinak felhasználásával, módosításával. A két szerkezettechnológiai, geometriai jellemzõi, szervezési, a munkakörülmények és egyéb, amegvalósítás feltételeinek elemzésével, összehasonlítással lehet származtatni azúj szerkezetre vonatkozó normaértéket. Ehhez a normaértéket képzõ szakember-nek igen nagy technológiai, szervezési és normaképzési gyakorlattal kell rendel-keznie. Ebben az esetben viszonylag nagy mûszakitartalom-eltérés esetében ismegfelelõ pontosságú az új szerkezetre vonatkozó normaérték. A módszer alkal-mazása estében kisebb mûszakitartalom-korrekcióhoz tartozó normaérték korri-gálásra jelentõsebb kockázat nélkül vállalkozhat a kivitelezési gyakorlatban jára-tos szakember is.

Mûszakilag megalapozott becsléssel: A kivitelezésben és a norma készítésébenjártas szakemberek tapasztalatai, összegyûjtött adatai, információi alapján - mû-szakilag megalapozott becsléssel - is megállapíthatók normaértékek. Ez esetben isa szerkezet technológiai jellemzõit, a kivitelezéssel kapcsolatos elõírásokat, mun-kakörülményeket és az egyéb feltételeket igen nagy gondossággal kell felmérni, ésa korábban szerzett információkhoz, tapasztalati adatokhoz tartozó körülmények-kel összevetni. A módszer jellegébõl következik, hogy a meghatározott normaér-tékek jelentõs mennyiségû szubjektív elemet is tartalmaznak, ezért csak közelítõpontosságúak.

A kivitelezésben dolgozó mûszaki vezetõ és mûszaki ellenõr számára a fentimódszerek közül az alábbiak mérlegelésével javasolható a választás:

• A méréses normaérték-meghatározás viszonylag kis idõráfordítással, kevésháttér-információval megoldható. Alapvetõ feltétel az átlagosnak tekintett kö-rülmények meghatározása, és az ennek megfelelõ helyszín, illetve munkavég-zés kiválasztása (pl. elõregyártott szerkezet elhelyezésének daruzási munkájaesetében az emelés magassága, a daru elfordulási szöge, szélsõséges esetbena macska és a horog közötti kötélhossz).

• A statisztikai módszer annak ajánlható, aki többször azonos jellegû, tipizálha-tó szerkezetek építésén dolgozik, és van türelme az adatok fegyelmezett ésrendszerezett gyûjtéséhez, így kellõ alapossággal igen megbízható adatok bir-tokába kerülhet.

• Az összehasonlításos meghatározás csaknem minden az építésben dolgozóirányító szakember rákényszerül, a meglévõ tapasztalati, illetve norma-könyvi adatoktól kisebb mértékben eltérõ mûszaki tartalmú szerkezet idõ-szükségletének meghatározása során. Ezzel a módszerrel is megfelelõ pon-tosságú értékek birtokába juthat akár jelentõsebb normakészítési gyakorlatnélkül is.

• A mûszakilag megalapozott becslés minden tapasztalt szakembernek ajánlha-tó, feltételezve a körülmények, a mûszaki tartalom ismeretét. (Az építõiparigyakorlatban alkalmazott normagyûjteményekrõl a költségvetéssel foglalkozófejezetben vannak részletesebb információk.)

154

8.3.3. A folyamatok összekapcsolásaA folyamatok kapcsolatainak megválasztását a tervezés törekvései, térbeni hely-zetük, technológiai feltételeik, kapacitásgazdálkodási szempontok és lehetõségek,valamint egyéb, a munkára jellemzõ feltételek határozzák meg. E kérdéskörrel an-nak szerteágazó volta miatt nem foglalkozunk részletesen, csak néhány jellemzõ,az ütemezési esetet, illetve a folyamatkapcsolás során problémát okozó esetet mu-tatunk be.

8.3.3.1. A folyamatkapcsolatok és a kapcsolati feltételrendszer

Az ütemtervi folyamatok összekapcsolásának módját alapvetõen mindig az üte-mezési cél, a szerzõdésben rögzített feltételek határozzák meg. Ezeken túl alapve-tõen meghatározó jellegû tényezõ az adott technológiák megvalósíthatóságánakmódja, illetve a technológiák (folyamatok) sorrendje.

További igen széles és jellegében változatos korlátozó feltételek befolyásolhat-ják az idõtervezés során a folyamatok közötti kapcsolatokat. Ilyenek lehetnek amunkaerõ-, a gép- és az anyagellátás lehetõségei, az idõjárási feltételek okozta,akár technológiai folyamatonként eltérõ korlátok.

A folyamatkapcsolási lehetõségek közül a megfelelõ kiválasztáshoz számos té-nyezõt mérlegelni kell, így pl.:

• a folyamatok idõtartamának nagysága,• a folyamatok közötti technológiai, szervezési függõségi viszonyok,• az építmény terjedelmi viszonyai, méretei és jellege (nagy kiterjedésû, pont-

szerû vagy vonalas),• az építés erõforrásokkal való ellátásának lehetõségei,• a munkahely felvonulási és munkásellátási lehetõségei,• a vizsgált folyamatok elvégzésénél számításba vehetõ munkaszakaszok, mun-

kafrontok száma és terjedelme.A felsorolt szempontrendszer miatt a folyamatkapcsolatok megválasztása

körültekintõ munkát igényel, mert a megfelelõ döntések jelentõsen befolyásol-hatják az építmény megvalósulási idejét. Az ellentmondó feltételek alkalmazá-sánál a tervezõ döntési helyzetben van, ilyenkor feltétlenül azt kell szem elõtttartania, hogy a szervezési döntéseknek sohasem szabad alárendelni az épít-mény mûszaki terveiben rögzített szerkezet, technológiai, minõségi követelmé-nyeket.

8.3.3.2. A folyamatkapcsolatok jellemzõ kialakításának módjai

Az ütemezési célok elérésekor a folyamatok közötti kapcsolatok kialakításárólkell dönteni a mûszaki tartalom, a technológiai feltételek és egyéb tényezõk isme-retében. A jellegzetesen elõforduló mûszaki tartalomhoz tartozó problémák szer-vezési megoldásairól lesz szó a következõkben.

155

Az átlapolt folyamatok kapcsolatainak kialakításaA már közepes méretû építõipari létesítmények kivitelezésénél is az átlapoló fo-lyamat kapcsolása a jellemzõ. Ebben az esetben különös figyelmet kell szentelnimind a tervezésnél, mind az ütemterv felülvizsgálata során a folyamatok közötttechnológiailag szükséges területelõny meglétére. A folyamat által elfoglalt terü-let nagyságát, illetve a két folyamat között megkövetelt, elvárt területelõnyt több-féle módon fejezhetjük ki. Lehetséges, hogy megadjuk:

• a folyamatok minimális százalékos készültségének mértékét, amikor a követõfolyamat munkát végezhet,

• a naturálisan kijelölhetõ terület, hossz nagyságát a követõ folyamat munkájá-nak kezdeti feltételeként, amely esetben a teljes feladat mennyiségének isme-retében meghatározható a készültség relatív aránya is, valamint

• az építési feladatot munkaszakaszokra, munkafrontokra bontva határozzukmeg azt, hogy egy-egy szakaszon csak egy-egy munkafolyamat végezhetõazonos idõben.

Az átlapolt tevékenységkapcsolatok esetében meg kell különböztetni, hogy amegelõzõ és a követõ folyamat idõtartam viszonyai milyenek.

Átlapolás gyors-lassú (ta<tb) idõtartamú folyamat estében:A gyors-lassú követés esetében az elvárt terület elõny meglétét az A tevékeny-

ség kezdetéhez képest a B tevékenység kezdetének megfelelõ idejû késleltetésebiztosítja. Ez hálón kifejezve Kezdés-Kezdés (KK) kapcsolatot jelent. A terület-elõnyre jellemzõ idõparaméter nagysága (z) az ábrán látható módon a megelõzõtevékenység idõtartamának függvényében írható le:

z = ta/n, illetve z = ta ˘ k,ahol n a munkaszakaszok, munkafrontok száma k a megkívánt készültség mér-

téke (ahol a 100% esetében a k = 1).

156

KKz

B

A

Z

A

B

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

AB

Átlapolás lassú-gyors (ta > tb) idõtartamú folyamat estében:A lassú-gyors követés esetében az elvárt terület elõny meglétét az A tevékeny-

ség befejezéhez képest a B tevékenység befejezésének megfelelõ idõvel történõkésleltetése biztosítja. Ez hálón kifejezve Befejezés-Befejezés (BB) kapcsolatotjelent. A területelõnyre jellemzõ idõparaméter nagysága (z) az ábrán látható mó-don a követõ tevékenység idõtartamának függvényében írható le.

z = tb/n, illetve z = tb ˘ k,ahol n a munkaszakaszok, munkafrontok száma, k a megkívánt készültség mér-

téke (ahol a 100% esetében a k = 1).

A soros folyamatkapcsolat kialakításaA soros folyamatkapcsolást olyan esetekben kell alkalmazni, amikor a kis terje-delmû munkaterület, illetve a rövid tevékenységidõ nem teszi lehetõvé a folyama-tok átlapolását. Ebben az esetben az A tevékenység befejezése után a B tevékeny-ség kezdetének helyzetét kell meghatározni. Ez általában azt jelenti, hogy a meg-elõzõ tevékenység befejezése után kezdõdhet a követõ tevékenység. A megfogal-mazandó mûszaki problémától függõen elõfordulhat, hogy a két tevékenység vizs-gált pontja között nullától eltérõ pozitív, illetve negatív értéket kell elõírni. A kap-csolati idõköz a tevékenység idõktõl független, az erõforrás-átállítástól, a techno-lógiától függõ érték.

157

BBz

B

A

Z

A

B

BKz

B

A

Z

A B

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

AB

Technológiai szünet elõírásaA szerkezetek kivitelezése során az anyagjellemzõktõl függõ mértékû technológi-ai szünet elõírására lehet szükség. A szerkezet geometriai jellemzõitõl függõen el-térõen kell értelmezni a technológiai szünetet

• a vonalas (pl. útalap beton) és a nagy kiterjedésû (pl. nagy felületû térburko-lat) létesítmények, valamint

• a pontszerû szerkezetek (pl. híd felmenõ pillére) esetében.A vonalas, illetve nagy kiterjedésû létesítményeknél - kellõen nagy kivitele-

zési idõ esetében - lehetõség van a követõ folyamatokkal való átlapolásra. Ebbenaz esetben a technológiai szünetet igénylõ folyamatot egy, a technológiai szünet-nek megfelelõ méretû kizárt zónának kell "védenie". Ez azt jelenti, hogy a ciklo-gramban a folyamat kezdésénél és befejezésénél egyaránt meg kell lennie a tech-nológiai idõnek.

Hálós ábrázolás esetében e feltétel a KKz és a BBz feltételek egyidejû alkalma-zásával írható elõ. Ha olyan számítógépes programot használunk, amely egy tevé-kenység között több feltétel elõírását nem engedi meg, ebben az esetben a terve-zõnek kell meghatároznia a tevékenységidõk viszonyának függvényében, hogymelyik feltétel a mértékadó.

A z kapcsolati idõköz paraméterének értéke a technológiára jellemzõ konstansérték, a tevékenység végrehajtási idejétõl független.

z = konstans (technológiára jellemzõ).

158

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

AB

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

AB

BBz

B

A

Z

A B

KKz

Z

A pontszerû létesítmények, szerkezetek esetében a technológiai szünet a szerke-zet elkészülte után kezdõdik, majd a technológiára jellemzõ idõ eltelte után követ-heti õt a követõ folyamat. Hálós ábrázolással ez a helyzet a soros folyamatkapcso-lással (BK kapcsolattal), a technológiai szünet mértékének megfelelõ értékû z kap-csolati idõközzel írható le.

z = konstans (technológiára jellemzõ).

8.3.3.3. Az ütemezési célhoz kapcsolódó jellemzõ ütemezési megoldások

Az ütemezési cél határozza meg a tervezõ törekvéseit az ütemtervben alkalmazan-dó folyamatidõk és kapcsolatok megválasztása során. Az ütemezési cél alapeset-ben lehet:

• idõkorlátos az ütemezés, amikor a teljes átfutási idõ, esetleg meghatározottszerkezetek munka közbeni készültségének részhatárideje is kötöttek. Az épí-tõiparban is, a kínálati piac esetében ez a jellemzõ helyzet. Ekkor az üteme-zésnek a minimálishoz közelítõ építési idõ meghatározása a feladata. Ebben azesetben az erõforrások gazdaságos alkalmazása kisebb súllyal szerepel az üte-mezési célok között;

• a korlátos kapacitás szerinti tervezés arra a feltételezésre épül, hogy a feladatvégrehajtása során a kapacitások egy része korlátozottan áll rendelkezésre.Ez a keresleti piac körülményei között lehet gyakori. A feladat bonyolult,számítógéppel segített tervezési módszerekkel oldható meg, többnyire jelen-tõs kompromisszumok mellett. E probléma az évszázad elsõ évtizedében nemjellemzõ, ezért ezekkel az algoritmusokkal nem foglalkozunk. Néhány meg-oldást a felhasználó a hálós idõtervezõ számítógépes programok eszköztárá-ban találhat.

159

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

AB

BKz

B

A

Z

A B

A minimális építési idõre való tervezésA minimális építési idõre való tervezéshez kapcsolódóan célszerû megismerni afolyamatszervezés egyik sajátos esetét, az ún. relatív gyorsítási paradoxont. Szer-vezési szempontból sajátos esetet jelent a lassú-gyors-lassú idõtartam-viszonyúfolyamatcsoport. A folyamatok közötti követési idõközt (z) állandónak tekintve akiindulási ütemtervben a megadott folyamatidõk figyelembevételével a teljes átfu-tási idõ T. A megfontolás tárgya az, hogy hogyan lehet a teljes átfutási idõt csök-kenteni úgy, hogy többletkapacitás nem áll rendelkezésre, azaz a folyamatok idõ-tartama nem csökkenthetõ.

Osztható kapacitások (pl. nagyobb létszámú brigádok, több, önállóan dogozni ké-pes gép) esetében a középsõ, B folyamat idõtartama csökkenthetõ úgy, hogy a folya-maton alkalmazott kapacitás szintet csökkentjük. Ennek kívánatos mértéke az lehet,hogy a folyamat azonos idõtartamú legyen a megelõzõ, A folyamatéval. Ennek kor-látja a kapacitások minimálisan alkalmazható szintje lehet, így ebben az esetbenmeg kell elégednünk az így adódó maximálisan ütemezhetõ folyamatidõvel. A C fo-lyamat helyzetét a szükséges követési idõ betartásával határozhatjuk meg. Ezzel azeljárással a kiindulásinál kisebb teljes átfutási idõt kaphatunk eredményül.

Nem osztható kapacitások esetében a közbensõ B folyamat idejét virtuálisan, afolyamat megszakításával csökkenthetjük, és ez is a teljes átfutási idõ csökkenésé-hez vezet. A folyamatok megszakítása a munkahelyi rendet, szervezési lehetõsé-geket zavarhatja, ezért alkalmazását meg kell fontolni.

Kiindulási állapot:

160

A B C

T

Z

Z

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

ABC

Korrigált állapot osztható kapacitások esetében:

Korrigált állapot nem osztható kapacitások esetében:

161

A B C

t

Z

Z

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

ABC

A

BC

t

Z

Z

Tevékenység Munkanap1 2 32 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

ABC

A fenti példa alapján is megállapítható, hogy a minimális építési idõ meghatá-rozásakor törekedni kell paradox helyzetek kialakulására. Ezt elérni a folyamat-idõk azonos, közel azonos értéke esetében lehet.

A minimális építési idõ meghatározásának javasolt lépései:• meg kell határozni az ütemterv folyamatait, a kapacitáskorlátok és a folyamat-

idõ korlátainak mérlegelése után megállapítható a folyamat minimális és ma-ximális idõtartama,

• ki kell választani a folyamatok közül a fontosságuk, valamint idõtartam-kor-látaik alapján a fõfolyamatot (esetleg folyamatokat) és ehhez a minimális fo-lyamatidejét rendeljük hozzá,

• a többi folyamat idejét úgy választjuk meg a korábban számított idõinterval-lumok alapján, hogy a mértékadónak tekintett fõfolyamat idõtartamávalegyezzenek, illetve közel álljanak hozzá,

• az olyan folyamatok esetében, ahol a folyamatidõk maximális értéke is lénye-gesen kisebb a megválasztott fõfolyamat mértékadó idejénél, mérlegelni kellfolyamat megszakításával való virtuális idõtartam-növelést,

• az összehangolt idõtartamú folyamatokat úgy kell az ütemtervben összekap-csolni, hogy a megengedhetõ legnagyobb mértékû legyen az átlapolás,

• végül a kapott átfutási idõ megfelelõségének vizsgálata után a szükségesmûszaki-technológiai-szervezési feltételek változtatásával korrigálni kell, ésaz ütemezést a fentiek szerint újból el kell végezni.

8.3.3.2. Állagmegóvási problémák

Az állagmegóvás során a sérülékeny állapotot létrejötte után a lehetõ legrövidebbidõn belül el kell készíteni azt a szerkezetet, amely ezt az állapotot megvédi (pl.tükör - szerelõbeton). Az ütemezés szempontjából ez azt jelenti, hogy a sérülékenyállapotot létrehozó folyamatot az õt követõ folyamatnak a lehetõ legjobban megkell közelítenie. Ezt a megközelítést a korábban tárgyalt technológiai feltételek, amunkaterület jellemzõi és egyéb körülmények befolyásolják.

162

A

B

szervezési szünet

szervezési szünet

Állagmegóvási céljaink azonban a legnagyobb mértékû megközelítés esetébensem teljesülnek, ha a megelõzõ és a követõ folyamat ideje (jelentõsen) eltér, mivellassabb követõ esetében a folyamat végén, gyorsabb követõ folyamat esetében afolyamat elején keletkezik szervezési szünet.

Az elõzõk alapján megállapíthatjuk, hogy az állagmegóvási feltételek teljesíté-se hasonló módon érhetõ el, a mint a legrövidebb építési idõre való tervezés:

• ez esetben is a folyamatidõket a lehetõségekhez képest azonos értékûre kellválasztani, és

• a mûszakilag legnagyobb átlapolást kell kijelölni.

8.3.4. Az idõtervezés ajánlott folyamataAz elõzõkben leírt formai és módszertani feltételek alapján a tervezés menete ma-nuális tervezés esetében összefoglalva az alábbiak szerint javasolható:

1. A feladat mûszaki tartalmát meghatározó dokumentáció - a beruházás-elõkészí-tõ dokumentációja, a tendertervek, mûszaki tervek, a költségvetési-kiírás - alapján azütemezési céloknak megfelelõ részletességû folyamatjegyzéket kell összeállítani.

2. A folyamatok mennyiségeinek meghatározása, valamint a hozzájuk tartozónorma-normatíva értékek feltárása vagy tapasztalati adatok alapján meg kell hatá-rozni az erõforrás-szükségletek mértékét, célszerûen a legfontosabb mértékadónaktekintett erõforrásokra.

3. A folyamatonkénti és a mértékadónak tekinthetõ erõforrás esetében az igény-be vehetõ kapacitások minimális és maximális értékének meghatározása.

4. A egyes folyamatok legkisebb és legnagyobb idõtartamának számítása.5. A mértékadó folyamat idõtartamának meghatározása az elõzõkben számított

határértékek figyelembevételével.6. A folyamatok közötti függõségi viszonyok meghatározása:• a rendelkezésre álló erõforrásszintek, bevonható alvállalkozói kapacitás szin-

tek figyelembevételével,• a technológiai és állagmegóvási feltételek betartásával,• az egyes folyamatokhoz tartozó minimális és a tervezés során elvárt terület

elõnyök betartásával, valamint• a szükséges technológiai szünetek figyelembevételével.7. Az egyes folyamatok idõhelyzetének (határidõpontjainak) meghatározása a nap-

tári idõhelyzetnek és a folyamat idõjárás-érzékenységének megfelelõen korrigálva.8. A teljes ütemterv vizsgálata a szerzõdéses, a technológiai és szervezési felté-

telek szerint, a szükséges korrekciók végrehajtása.9. A felmerült igények szerint a következmény-ütemtervek elkészítése, a pénz-

ügyi, a gépfelhasználási diszpozíciós, esetleg (kivételesen) a munkaerõ-felhaszná-lási ütemterv meghatározása.

10. A tervezett erõforrásszintek és a tényleges lehetõségek összevetése, a szük-séges ütemtervi korrekció elvégzése.

11. Az idõ- és erõforrás-ütemtervek dokumentálása.163

8.4. Az építési munkák elõrehaladásának követése

8.4.1. Az elõrehaladás követésére alkalmas ütemtervek jellemzõiAz építési munkák megtervezése során csaknem minden jelentõsebb feladatesetében a munka kezdete elõtt el kell készíteni a megvalósítás idõtervét, ennekpénzügyi vonzatait, esetleg néhány kiemelt erõforrás-szükségleti tervét is. Afeladat jellegétõl függõen ezek készülhetnek manuálisan, illetve bonyolultabbfeladatok esetében valamilyen hálótervezési eljárással. Az ütemterv folyamata-inak részletességét az alkalmazás célja, az idõléptékét alapvetõen a beruházásteljes átfutási ideje határozza meg. A gyakorlatban az egyik legfontosabb köve-telmény az ütemtervtõl elvárt pontosság, ami nagy részletességû folyamatok ki-dolgozását teszi szükségessé. Ezt a rendelkezésre álló, illetve gazdaságosanelõállítható információk mennyisége és jellege, valamint az ütemterv méretekorlátozza, mivel a túlzottan magas tevékenységszám az áttekinthetõséget je-lentõsen csökkentheti.

Az ütemtervi folyamatok kialakításának jellemzõi

A folyamatokra jellemzõ mennyiséghordozók megválasztása:A folyamatképzés során a létesítmény jellegétõl és az alkalmazási céloktólfüggõen határozzuk meg az ütemtervben alkalmazott folyamatok részletessé-gét. A folyamat idõtartamának megállapításához, valamint a munkavégzés so-rán vizsgált készültség méréséhez célszerû meghatározni a folyamatra jellem-zõ jól számítható, illetve mérhetõ mennyiségi paramétert, a hozzá tartozó mér-tékegységgel.

A folyamatokhoz rendelhetõ mennyiségi paraméterek fõbb csoportjai a követ-kezõk lehetnek:

• a legjobban használható, a feladat szempontjából a legpontosabb mennyiségijellemzõ a folyamathoz tartozó jellemzõ munkamennyiség naturális értéke,azaz termék természetes egységében. Ez a mennyiség alkalmazható a folya-matelemzés során a folyamat-idõtartamok, valamint a munkahelyi felméréseksorán a készültség meghatározásához. Ilyen pl. töltésépítés (m3), homokos ka-vics ágyazat (m3) stb.;

• olyan többféle munkafajtából álló folyamatoknál, ahol jellemzõ közös mér-tékegységet nem lehet meghatározni, célszerûen alkalmazható jellemzõmennyiségként a folyamat elvégzéséhez szükséges munkaigényesség mûszak-vagy mûszakóra egységgel jellemezve. Ezt az egységet jellemzõen a kevés gé-pimunka-igényû, de sok-sok feladatból összetevõdõ tevékenységek - pl. víz-rendezés, befejezõ rendezési munkák - esetében célszerû alkalmazni;

• azon folyamatok esetében, ahol a gépi munka mértéke jelentõssé válik, de amunka igen sok azonos egységgel nem jellemezhetõ feladatból áll, szükségbõl

164

az egyetlen közös egységnek tekinthetõ költségértéket forint vagy valamelymás pénzegységgel jellemezhetjük.

A tervezés során törekedni kell a naturális egységgel jellemzett folyamatokminél nagyobb arányú alkalmazására, mivel ez adja a létesítmény szempontjá-ból legjellemzõbb, legmegbízhatóbb eredményt, amit a felmérések során az épí-tés vezetõje és a mûszaki ellenõr legnagyobb biztonsággal tud használni és el-lenõrizni.

A munkaigénnyel jellemzett folyamatok esetében a becsléssel meghatározotttervezett és ténylegesen teljesített munkaigények összevetése valamelyest na-gyobb pontatlansággal jár, mint az elõzõ esetben leírtaknál, mivel a megítélésbenszubjektív tényezõk is vannak.

A folyamat költség mértékegységével való tervezést tartjuk a legbizonytala-nabbnak, mivel az információk mûszaki tartalmának torzulására ebben az esetbenvan lehetõség. A költségadatok tartalmazzák az építési díj értékét és az anyagkölt-ségeket is. Adott folyamatokon a nagy anyagköltségû, de kis élõmunka-igényûfeladatrészek elvégzésre kerülnek, ezzel a költségben való tejesítés idõarányos ér-téke teljesül, esetleg túlteljesül, viszonta nagy élõmunka-igényû feladatrészek el-maradnak, akkor ez esetben a munka tényleges elõrehaladása lényegesen kisebbis lehet a költségekkel számolt mutató által meghatározottnál. Ez a mutató köny-nyû lehetõséget kínál az elõrehaladás mértékének manipulálására, „a munka ki-rablására”.

A teljesítések eloszlása a folyamatokon:A tervezett teljesítések eloszlása szempontjából

• homogén folyamatnak abban az esetben tekinthetjük, ha az építési feladatokütemezése megoldható úgy, hogy az ütemterv egyes folyamatainak mentén amodell szerint a tervezett munkavégzés (közel) egyenletes. A teljesítések el-oszlása szempontjából homogén folyamatokat tartalmazó ütemtervek általá-ban a kis, közepes építési feladatok esetében alkalmazhatók, ahol a munkafo-lyamat részletességi szint a jellemzõ;

• heterogén folyamatnak nevezzük, ha a folyamatokon a tervezett teljesítésekidõegységenként eltérõk lehetnek. A heterogén teljesítés eloszlású folyamatokalkalmazása szükséges csaknem minden esetben, ha egy, létesítményhez tar-tozó több részütemterv aggregációjával származtatunk le egy a teljes létesít-ményt átfogó ütemtervet. Ebben az esetben az azonos folyamatokra azaggregáció során idõegységenként nagy valószínûséggel eltérõ értékeket ka-punk eredményül. Általában az erõforrás-eloszlás szempontjából heterogénfolyamatokat tartalmazó ütemterveket kell alkalmaznunk:

– több építési szakaszra bontott létesítmények esetében, illetve– több, egymással párhuzamosan dolgozó vállalkozó által végzett azonos jelle-

gû feladatok aggregált „generálütemterv” készítésénél.

165

8.4.2. Az építési munkák készültségének követése

8.4.2.1. A munkák készültségének követése során a folyamatokra az értékelés idõpontjában felmérhetõ, számítható munkahelyi információk

Az elõzõkben leírtak szerint a folyamatot jellemzõ mennyiségi egységhez tartozó-an a készültség vizsgálatának idõpontjában meg kell határozni:

• a naturális egységgel jellemzett folyamatok esetében a folyamaton elvégzettfeladat mennyiségét,

• a munkaigénnyel jellemzett folyamatokon az erõforrás-ráfordítás alapján be-csülhetõ, a vizsgálat idõpontjáig ráfordított összes munkaigényt, hasonló módon

• a %-os tervezett készültséggel jellemzett folyamatokon meg kell állapítani avizsgálati idõponti készültségi %-ot, esetleg ezekbõl számíthatók.

• a pénzügyi teljesítéseket a vizsgálati idõpontig.

8.4.2.2. A munkafolyamatok elõrehaladását jellemzõ mutatók

A tervezett teljesítések szempontjából homogén folyamatok esetében:Az egyenletes teljesítésre tervezett folyamatok elõrehaladásának megítélése azalapesetnek minõsíthetõ, egyetlen mutató, a készültégi fok meghatározásával jel-lemezhetõ. Ennek számítása bármely folyamategység alkalmazása esetében8.4.2.1. pontban leírtak szerint elõállított, a vizsgálat idõpontjában elért folyama-tonkénti összegzett tejesítések és az összes feladat mennyiség hányadosaként jólértelmezhetõ.

A tervezett teljesítések szempontjából heterogén folyamatok esetében:Azon folyamatoknál, ahol a tervezett teljesítések eloszlása nem egyenletes, a ké-szültség megítélése egyetlen, az elõzõ pontban leírt mutatóval nem kellõképpenmegalapozott, adott esetben félrevezetõ lehet, így az építésvezetõ és a mûszaki el-lenõr nincs kellõ információs szinten. Ezért az elõzõ esettõl eltérõen több, a ter-melés elõrehaladásának megítélését segítõ mutató alkalmazására lehet szükség.Ezekhez javasoljuk:

• meg kell határozni folyamatonként a vizsgált idõpontig a tervadatok összege-zett - görgetett - értékét, amibõl számítható a teljes tervezett érték ismeretébena tervezett görgetett%-os készültségi mutató,

• a teljes munkamennyiség és a vizsgált idõpontig ténylegesen a felmérés alap-ján teljesített, a folyamat egységében értelmezett mennyiség összevetésévelhatározható meg a tényleges görgetett%-os készültségi mutató,

• folyamatonként a vizsgált idõpontig ténylegesen a felmérés alapján teljesített,a folyamat egységében értelmezett görgetett mennyiség, és a tervadatok ösz-szegezett - görgetett - értékének összevetésével a relatív készültségi mutató,

• a havi - idõegységre - meghatározott tényleges teljesítés, és az azonos idõszak-ra vonatkozó értékek összevetésével a havi teljesítés%-os készültségi mutató.

166

Ezen mutatók lehetõséget adnak a mûszaki ellenõrnek, illetve az építtetõnek amunka készültségének komplex vizsgálatára, így

• a görgetett terv- és görgetett tényadatok összevetésével a munka egészének ké-szültségére következethetünk, lehetõséget nyújtva ezzel a stratégiailag legfon-tosabb, „középtávon” értelmezett készültség megítéléséhez. Ennek vizsgálatá-val kiszûrhetõ a jelentõs lemaradások észrevétlen maradása;

• a havi teljesítések százalékos értékeinek összevetése a rövidebb idõszak mun-kájának értékelését segíti elõ, amelynek ismeretében célszerû áttekinteni azadott idõszak (hónap) teljesítményalakulását, az ezt befolyásoló konkrét té-nyezõket (pl. idõjárás, anyaghiány, tervhiány, kooperáció hiánya stb.);

• a relatív készültségi mutató folyamatonként a tervszerûség alakulását, mintegya "tervfegyelmet" jellemzi.

A fenti mutatók természetesen a kiemelt erõforrásként tekinthetõ költségmuta-tókra is alkalmazhatók. Ez lehetõséget nyújt:

• átalányáras szerzõdések esetében a munka „kirablásának” megakadályozásá-ra. Nyomon követhetõ az építés szempontjából jelentõs idõigényû, de kis költ-ségû munkák ütemessége, illetve elhagyása. A számlázáskor lehetõsége van anagy értékû munkák ezekkel való összehangolására. Ez esetben az egy elszá-molási egység esetében van módja a számlázási érték jelentõsebb, az idõbenielõrehaladással arányos érték kifizetésére;

• tételáras szerzõdések esetében a nem munkaigény alapú számlázás szintén meg-akadályozható, és lehetõség van a pénzügyi elõrehaladás reális megítélésére.

Irodalom

Szerzõi kollektíva: Építési mûszaki ellenõrök kézikönyve. TERC Kft., 2001.Kakukk Lajosné-Molnár Miklós-dr. Neszmélyi László-dr. Papp Péter: Építési mû-szaki ellenõri szakképzés. Pénzügyi ismeretek jegyzet.Helbig-Schwarzkopf: Bauleiterhandbuch für den Bauleiter des Bauherrn.Verlagsgeseltschaft Rudolf Müller, Köln, 1988.Bacher-dr. Monori-dr. Neszmélyi: Építésszervezés I/1., I/2. Budapesti MûszakiEgyetem.dr. Neszmélyi László: Az építési munkák idõtervezése. Budapesti Mûszaki és Gaz-daságtudományi Egyetem.Szerzõi kollektíva: Felelõs mûszaki vezetõk kézikönyve 1. TERC Kft., 2005.Takács Ákos-dr. Neszmélyi László-Somogyi Miklós: Építéskivitelezés - szervezés.Szega Books Kft., 2007.Palotás László: Mérnöki Kézikönyv. Mûszaki Kiadó, 1990.Tátrai Tibor: MS PROJECT 98. ComputerBooks Kiadói Kft., 1999.dr. Neszmélyi László-dr. Vattai Zoltán: Monitoring progression in construction.Moscenica Draga, 2003.

167

dr. Hajdú Miklós-Bõszín Gyula: Project Director Felhasználói kézikönyv.Egységes Építõipari Normarendszer. TERC Kft.

Ellenõrzõ kérdések

1. Milyen célokra készítene vázlatos ütemtervet, melyek a fontosabb tartalmielemei?

2. Milyen célokra készítene generál ütemtervet, melyek a fontosabb tartalmi ele-mei?

3. Milyen célokra készítene részletes ütemtervet, melyek a fontosabb tartalmielemei?

4. Ismertesse és rajzolja le az idõtervek ábrázolási módjait, jellemzõ alkalmazásiterületeit!

5. Ismertesse a tevékenység-csomópontú (MPM) háló egyszeres függéseit mini-mális megközelítési feltételek esetében, adjon mûszaki példát az építésbõl!

6. Milyen tartalék idõt tart feltétlenül fontosnak egy kooperációs értekezlet határ-idõ egyeztetése során, melyik felhasználása, mely vezetõi szint kompetenciája?

7. Ismertesse a folyamatok képzése során figyelembe veendõ tényezõket!8. Ismertesse a normaértékek meghatározásának módjait!9. Ismertesse a folyamatok átlapolása során mérlegelendõ tényezõket, ezek sávos,

ciklogrammos és hálós formában való ábrázolását!10. Ismertesse a technológia szünet idõtervekben való figyelembevételének lehe-

tõségeit, ezek hálós formában való kifejezésének módját!11. Hogyan biztosítható a sérülékeny folyamatok állagmegóvásának lehetõsége az

idõterv készítése során?12. Ismertesse a munkafolyamatok elõrehaladását jellemzõ mutatókat!

168

9. Biztosítások az építésbenSzerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

9.1. Általános ismeretek

A biztosítási tevékenység biztosítási szerzõdésen, jogszabályon vagy tagsági vi-szonyon alapuló kötelezettségvállalás, amelynek során a biztosító megszerveziaz azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélykö-zösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockáza-tokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalé-kot képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja, és teljesíti aszolgáltatásokat.

A biztosítási szerzõdés olyan szerzõdés, amelyben a biztosító meghatározott jö-võbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkezésétõl függõen bizonyos összeg-nek a megfizetésére, a biztosított, illetve a másik szerzõdõ fél pedig díj fizetésérevállal kötelezettséget (Ptk. megfogalmazása).

A biztosítás kollektív gondoskodás a jövõben elõfordulható váratlan káresemé-nyek pénzügyi kompenzálására (közgazdasági megközelítés).

A biztosítás jogintézményének alapgondolata a társadalom meghatározotttagjainak közös kockázatviselése, a kárkövetkezmények megosztása, ill. megha-tározott események bekövetkezésekor kártérítés (szolgáltatások) nyújtása. Azazonos veszélyeknek (kockázatoknak) kitett vagyontárgyak, ill. személyekegyüttesen egy közösségbe történõ terelése (veszélyközösség) szétporlasztja atagok között a bekövetkezõ károkat. Nagy tömegû kockázat egyesítésével a koc-kázatok tömegükben tervezhetõvé válnak, ez képezi a biztosítótársaságok tevé-kenységének alapját.

A vállalkozás tulajdonában, kezelésében lévõ ingó és ingatlan vagyon megóvá-sa jelentõs, és tervezhetõ költségeket igényel. A mindennapi élet kockázatai - egyelõre nem látható esemény bekövetkezése - azonban elõre nem tervezhetõk, sokesetben nem kigazdálkodható, csak többletköltségekkel helyreállítható károkatokozhatnak.

A kockázatkezelés többet jelent, mint különbözõ biztosítások megvásárlását.Jelenti mindazon szerteágazó cselekedeteknek, magatartásformáknak, kalkuláci-óknak és tudományos elméletek alkalmazásának összességét, amelyek arra irá-nyulnak, hogy a kockázatviselõk minél pontosabban mérjék fel a jövõ veszélyeit,megfelelõ megoldásokat találjanak annak megelõzésére, vagy ha ez nem lehetsé-ges, kompenzációjukra.

169

A kockázat áthárításának egyik lehetséges megoldása a biztosítás, ugyanis akockázatáthárítás „piacán” a kereslet és kínálat (kereslet a kockázatviselõ részérõl,kínálat a biztosító részérõl) viszonya határozza meg, hogy az adott kockázat biz-tosítható-e, vagy más megoldást kell találni. Átháríthatók azok a kockázatok, ame-lyek a biztosítók termékeiben (feltételeiben) megvannak, vagy amelyeket egyedikockázat elbírálás alapján biztosítható kockázatnak minõsítenek.

A biztosító, amint elvállalta a kockázatot, maga is érdekeltté válik a kockázatbekövetkezésének megelõzésében, illetve, ha az már elháríthatatlan, akkor a károkcsökkentésében. Ennek megfelelõen a biztosítók igen szigorú szabályok szerintalakítják ki biztosítási feltételeiket és kockázatvállalási rendszerüket.

A mûszaki ellenõr képzése kapcsán az építés- és szerelésbiztosítással foglal-kozunk.

9.2. Építés- és szerelésbiztosítás

Az építés- és szerelésbiztosítás a beruházási folyamatban megvalósuló vagyontár-gyak és tevékenységek kockázatainak fedezetére szolgál. A beruházási folyamat-ban biztosítási szerzõdést köthetnek:

• az építtetõk - a beruházó, a beruházási megbízó, a beruházás lebonyolítója, azüzemeltetõ,

• a kivitelezõ - a fõvállalkozó (generálvállalkozó), a vállalkozó, az alvállalkozó.Az építés- és szerelésbiztosítás fedezete: a beruházás során létrehozott vagyon-

tárgyakra, valamint a megvalósításhoz szükséges munkagépekre, eszközökre ésanyagokra terjed ki. A biztosítási kötvény feltételei külön-külön tartalmazzák azépíttetõ, illetve a kivitelezõ által megkötésre kerülõ biztosítások biztosítható va-gyontárgyakat.

A kockázatviselés helye lehet: Magyarország, vagy más, megjelölt földrajzihely területén lévõ építési-szerelési helyszín. E fogalomkörbe tartozik az épülõobjektum területe, továbbá a kivitelezõk felvonulási területe a hozzá tartozóideiglenes melléképítményekkel és deponáló helyekkel. Nyomvonalas létesít-ményeknél a kockázatviselés helye lehet a tényleges munkaterület és annakközvetlen környezete, valamint a közvetlen munkavégzéshez szükséges anyag-ellátó helyek és depóniák, felvonulási létesítmények (pl. lakókocsi, szerszám-kamra).

A kockázatviselés köre, idõtartama, a biztosítás díjaAz építés- és szerelésbiztosítás a kötvényben foglalt feltételek szerint fedezetetnyújthat: a véletlen, váratlan események által okozott anyagi és felelõsség köré-ben keletkezett, meghatározott károkra, a kötvényfeltételekben tételesen felso-rolt kizárások kivételével. Ennek keretében a biztosítás általában kiterjed a kö-vetkezõkre.

170

Anyagi károk megtérítésére, pl.:• tûz, robbanás, árvíz, felhõszakadás, villámcsapás, viharkár,• technikai károk, így pl. az épületekben, építményekben, valamint a mûködte-

tett gépekben, berendezésekben, készülékekben, csõvezetéki rendszerekben,elektromos, hõ-, víz-, gáz-, anyagszállító vagy egyéb, energia jellegû rendsze-rekben, illetve berendezéseket vezérlõ- vagy irányítóeszközökben váratlan vé-letlen, elõre nem látható ok miatt kialakult károkra,

• a betöréses lopás, rablás vagy más jogtalan eltulajdonítás miatti károkra,• az építési-szerelési hibákra, ügyetlenségre vagy hanyagságra, illetve más em-

beri hiányosság okozta károkra,• az építéshez, szereléshez használt állványok törésére, összeroskadására,• az építési vagy szerelési tevékenységhez használt gépek és berendezések fel-

vagy leszerelése, illetve mûködtetése során elõálló véletlen események káraira. Felelõsség körében okozott károk megtérítésére, pl.:• a biztosított tevékenységi körével (építés és szerelés, próbaüzem) összefüggés-

ben a személyi sérüléssel, a szerzõdésen kívül okozott tárgyrongálással okozottkárokra, amelyekért a biztosított építtetõi vagy kivitelezõi minõségben a jog-szabályok szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik (pl. az állványról lehullóanyag miatt a gépjármûben bekövetkezett kár, az építési telek mellett lévõ meg-lévõ épületekben az építési munkával összefüggésben keletkezett károk),

• a környezetszennyezéssel okozott károkra, amelyek az építés, szerelés vagypróbaüzem során a szennyezés elhárítására szolgáló vagy a technológiai ren-deltetésû berendezések véletlen vagy váratlan meghibásodásából erednek,

• a saját munkavállalónak okozott dologi károk esetében, pl. a munkahelyen el-helyezett ruházatban és egyéb használati tárgyakban, amelyek a biztosításiszerzõdéssel fedezett káresemények folytán következetek be (a gépjármû, ér-tékpapír, arany- és ékszertárgyak a készpénz kivételével).

Próbaüzem során bekövetkezõ károkra. A próbaüzemi károk az olyan, bármelyokból bekövetkezõ véletlen vagy váratlan események miatt elõálló rongálódások,amelyek a létesítési munkák befejezését követõen

• az építési munkáknál az átadás-átvételi eljárás során, de annak megkezdésétkövetõen legfeljebb 30 napon belül,

• a technológiai vagy egyéb szerelési munkáknál az elõzetes mûszaki felülvizs-gálatokat és az üzemi próbákat követõ próbaüzemi eljárás megkezdését köve-tõen legfeljebb 30 napon belül a biztosított építési-szerelési teljesítésekben ésa vagyontárgyakban a szabályozott anyagi kárként vagy a felelõsség körébenokozott kárként keletkeznek.

A biztosító általában nem köteles a kár megtérítésére, ha azt a biztosított szán-dékosan vagy gondatlan cselekedete, a vállalkozási szerzõdés megszegése és eb-bõl eredõ veszteség, üzemi balesetnek minõsülõ személyi sérülés, nukleáris akcióvagy radioaktív sugárzás, hibás tervezés, az anyagi és öntvény- vagy mûhelyhibák,elveszés vagy egyéb ismeretlen hiány okozta.

171

A biztosító a szerzõdésben jellemzõen megköveteli a biztosítottól a meghatáro-zott értékû önrész vállalását. A biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra akáreseményekre, amelyek összege nem éri el a szerzõdésben meghatározott mér-téket (önrészt), kivéve a felelõsség körében bekövetkezett károkat.

A biztosító kockázatviselése határozott idõtartamú, általában az építési-szerelésihelyen a munkák megkezdésétõl, illetve a biztosított vagyontárgyak helyszínen va-ló lerakodásával kezdõdik - amely 90 napnál nagyobb idõtartammal nem elõzhetimeg a munkakezdést - és tart az építési szerelési munka befejezéséig, beleértve azátadás-átvételhez szükséges, legfeljebb 30 napos próbaüzemi tevékenységet is.

A biztosítási díjszámítás alapja:• beruházó esetében: a létesítési munkák tervezett, a beruházási engedélyben az

építési, gép- és egyéb rovaton beruházási teljesítésként elõirányzott, a beruhá-zás megvalósításával aktiválásra kerülõ ráfordítás,

• kivitelezõk esetében: az idegen teljesítéseket is tartalmazó árbevétel,• az építési-szerelési tevékenységhez szükséges munkagépek és egyéb vagyon-

tárgyak esetén a könyv szerinti bruttó érték, illetve nyilvántartási érték.

Ellenõrzõ kérdés

1. Ismertesse az építés-szerelésbiztosítás fontosabb elemeit, a kockázatviselés kö-rére, idõtartamára, biztosítási díjára vonatkozó tényezõit!

172