Pokreis Hildegarda

A Kuffner család szerepe Diószeg és környéke iparosodásában

A z O s z t r á k - M a g y a r Monarchia országai ipari fejlettség szempontjából nagyon is eltérő szín­vonalon álltak. A z 1851-ben bevezetett közös vámterület , a kiegyezést követő önállósulás, a céhek megszüntetését tárgyaló, 1872-ben kiadott törvény, valamint az 1884-ben életbe lépett ipartörvény, a közeledést támogató intézkedések, a vasúthálózat kiépítése, a kedvezményes vasúti díjszabás, az ál lami szubvenciók, az a d ó k e d v e z m é n y e k 1 és nem utolsósorban a közös p é n z n e m bevezetése (1892-ben az aranyalapra helyezett korona) hozzájárult az ipari forrada­lom ügyének e lőremozdí tásához. A hazai versenyképes ipar kialakulása és további fejlesztése azonban sokkal több beruházás t igényelt , mint amellyel a hazai tőkepiac rendelkezett, ezért a magyar ipar ter jeszkedésének mértéke az 1870-es évek végén egyenes arányban állt az oszt­rák tőke beáramlásával .

A z iparosítás folyamata Magyarországon a cseh és az oszt rák ipar fejlettsége miatt szorosan összefüggött az élelmiszer ipar kiépítésével, amelynek feltétele volt a megfele lő nyersanyag­bázis kialakítása. Az élelmiszeripar ugyanis a mezőgazdaság i termékek feldolgozásával fog­lalkozik, mint p l . a malomipar, a cukor- és szeszgyárak stb. A z élelmiszeripar egyik ágazata, ahol a kiegyezés utáni korszakot követően tanúi lehet tünk az intenzív nagyipari termelésnek és a velejáró tőkefelhalmozódásnak, a cukoripar volt. A cukoripari termelés szorosan össze­függött a külföldön is é rvényben levő cukoradótörvényekkel . A z 1868. évi cukoradóreform a termelt cukorra kimért t e rmékadó helyett ismét a répaadót léptette érvénybe, azaz a cukor he­lyett a répát adóztat ták meg. A törvények a tényleges és a feltételezett répamennyiséget felté­telezett hozadékkal terhelték, e szerint állapították meg a visszatérítés mértékét , amelynek összege viszont jóva l magasabb volt a ténylegesen megfizetett adóénál , tehát a gyártó arány­lag nagy nyereségre tett szert. Magyarország gyárai azonban - tekintettel a hazai cukorrépa kisebb cukortar ta lmára és a gyárak alacsony színvonalú műszak i berendezésére - a cseh, a morva és a sziléziai gyárakkal szemben nem állhatták a versenyt.

A z 1870-es években a cukorpiacon túl termelés mutatkozott, amelyet az 1873-ban beállott kereskedelmi válság tetézett. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1874. január i je lenté­se szerint az 1873-ban fennállott 26 cukorgyár közül 13 részben abbahagyta az üzemeltetést , részben közel került a c s ő d h ö z , 2 viszont a feldolgozott répa mennyisége egyre növekedet t . A legnagyobb cukorgyárak, a diószegi és a nagysurányi kü lön-külön az évi összes répamennyi ­ség 1/6-át dolgozták fel. 1885-ben a cukor ára a v i lágpiacon annyira leesett, hogy a korabeli mezőgazdasági szaklapok az évi cukorrépatermést a gazdáknak takarmányozásra ajánlot ták. 3

A répacukorgyár tás a 19. század vége felé azonban mégiscsak jobb napokra virradt. Az 1888-ban kiadott X X I I I . tc. új cukoradót vezetett be. A z új adó törvény a kész árut - a cukrot - ter­helte meg adóval , így megszűn t a hazai gyár tók hátránya, amely a cukorrépa kisebb cukortar­talmából származott . A raktáron tárolt cukrot sem volt kényte len a gyártó akár előnytelen áron is minél gyorsabban eladni.

1 Bizonyos üzemek az 1881-ben kiadott LXIV. tc. értelmében 1895-ig adómentességet élveztek. 2 SZEMZŐ, 1979. 47. 3 Földmívelési Erdekeink, 1885. 110.

A Mátyásföld területén m á r a kiegyezést mege lőző korszakban is működtek cukorgyárak. Igaz, hogy még csak kísérleti szinten, de Nagyfödémesen működöt t az ország első cukorgyá­ra, melyet Lacsny Miklós 1830-ban alapított. A kezdeti fellendülés azonban nem tartott soká­ig, a gyár 1842-ben meg is szűnt. A termelést a belga Dubois és a francia Imhof f vezette. A gyárépület romjai a mai napig megtalá lhatók a községben. Ezt követően 1845-ben Szeredben is alakult egy cukorgyár. A 19. század végéig a mai Szlovákia nyugati részén m á r 6 cukorgyár (Magyarfalu, Nagyszombat, Diószeg , Nagysurány, Oroszka és Tavarnok) működöt t . A törté­nelmi Magyarországon ugyanakkor összesen 20 cukorgyárat tartottak nyi lván. Ez a szám 1913-ig Magyarországon elérte a 30-at. Mátyusföld területén 1945-ig két számot tevő cukor­gyár működöt t , az egyik Magyard iószegen , a más ik Szeredben.

A cukorgyárak a legnagyobb üzemek közé tartoztak. Ebben az iparágban nem létezett és nem is létezhetett k isüzem, tekintettel a gyártási eljárások, a technikai berendezés , felszerelés igényességére. A nyereség aránya, a te rmelékenység szintje ugyanis elsősorban a te rmék el­adhatóságától , az éves beruházásoktól és az azt követő karbantartástól függött. A különféle adalékanyagok, a szén, a m é s z k ő , a bőséges víz- és energiaellátás szempontja sem volt elha­nyagolható , ezért a kisüzemi gyártás eleve kizárt dolog volt . A termelés a malomiparhoz ha­sonlóan a cukoriparban is a külföldi piactól függött. A gyárosok az exportált cukor mennyisé ­ge u tán ún. „ titkos " ál lami ju ta lékban részesül tek, így nem csoda, ha a magyarország i éves termelés több mint 1/3-a külföldre irányult. A cukoripar ígéretes fejlődését megszakí to t ta az 1902-ben elfogadott brüsszeli konvenció , mely leállította az ál lami segélyek folyósítását. A cukorgyár tásban így pangás állt be, egészen 1910-ig, amikor újra fellendült a cukor iránti ke­reslet.

Ez az iparágazat mindig is az osztrák és a magyar vál la lkozók és beruházók érdekkörébe tartozott. A viszonylag magas bevételek, ál lami p rémiumok nem kerülték el a bankok figyel­mé t sem. A 19. század végéig hamarosan csaknem mindegyik cukorgyárba betársul tak a ma­gyar és az osztrák pénzintézetek. A történelmi Magyarország egyik legjelentősebb cukorgyá­ra, a Diószegi Cukorgyár Rt. 1867-ben alakult, alapítói a dél-morvaországi Kuffner és Gut-mann család tagjai voltak. A család gazdag hagyományokka l és bő tapasztalatokkal rendelke­zett e téren. 1862-ben Kuffner Jakab és H e r m á n Bfeclavban (Lundenburgban) alapította meg az első családi cukorgyárat , 1500 q cukorrépát dolgoztak fel itt naponta. A cukorgyár mellett szeszgyár és élesztőgyár is működöt t , ahol 1892-ig folyt a termelés . 1890-ben Kuffner Her­m á n újabb cukorgyárat vásárol t Podivínban, így a család kezében összpontosult a dé l -morva­országi cukorrépatermés felvásárlása és feldolgozása. Nem csoda tehát, hogy a család egyik sarja, Kuffner Károly is h ü maradt a családi hagyományokhoz , csak éppen működésének he­lyéül a mai délnyugat-szlovákiai községet , Magyard iószege t választotta, amely a történelmi Magyarország területén, Pozsonytól kb. 45 km-re található, mai hivatalos neve Sládkovicovo. Talán ezért is esett a vál la lkozó család választása erre a községre , mert t e rmékeny síkság övez­te, és ráadásul a közvet len közelében tiszta, bővizű folyócska volt található. 1867-ben a lun-denburgi Kuffner és a bécsi Gutmann család tagjai a helyi földesúrtól, Zichy Ferenc gróftól 20 hold földterületet vásárol tak a Dudvág folyó közelében. A következő évben, 1868-ban be­indult a termelés , a k a m p á n y 160 napig tartott, kb. 9624 tonna cukorrépából 7291 tonna cuk­rot gyártottak.

A magyardiószegi gyár felvirágoztatása Kuffner Károly nevéhez fűződik, aki 1869-ben ér­kezett Magyardiószegre és majd fél évszázadig itt is maradt. Vezetése alatt a gyár Magyaror­szág egyik legfejlettebb ü z e m é v é vált, ő vol t az ipartelep lelke. Kuffner Káro ly zs idó család­ból származott . Édesapja, Kuffner Jakab Bfeclavban közt iszteletben álló nagyvál la lkozó volt. A család vezetékneve újkori eredetű, a Kuffner nevet az eredeti Koppl helyett csak I I . József

pátense alapján vették fel, mely kimondta, hogy a zs idó családok németes hangzású vezeték­nevet használjanak. Édesanyja, Hamburger Netti prostejovi származású zsidó lány volt. A há­zasságból 9 gyermek, 7 lány és 2 fiú született. Károly 1847. jú l ius 25-én látta meg a napvilá­got. Tanulmányai t a bécsi műegye t emen és a mosonmagyaróvár i gazdasági főiskolán végez­te, ahol viszonylag gyorsan elsajátította a nyelvet. Kuffner Károly ese tében az iskolában szer­zett elméleti ismeretek szerencsés m ó d o n keveredtek a gyakorlati élet tapasztalaival. Fiatalos lendülettel nagyon sok olyan gyártási eljárást vezetett be, melyek a lka lmazása más cukorgyár­ban is általánossá vált.

A cukorgyárak műszaki fejlettségének mércéje a diffúziós készü lék , 4 amelynek teljesítőké­pessége mérvadó volt a kitermelt cukor mennyisége szempontjából . A Felvidéken csak a tapolcsányi és az aranyosmarót i cukorgyár rendelkezett i lyen készülékkel , a diószegi gyárban 1874-ben szereltette ezt fel Kuffner Káro ly mint újdonsült gyáros. 1877-ben Kurzwi l l János­sal közösen szabadalmaztattak egy találmányt, a száll í tóhevedert , mellyel a cukorrépát szállí­tották a feldolgozás színhelyére. Az 1890-es évek elején Kuffner Károly egy újfajta szűrőbe­rendezést fejlesztett k i , melynek segítségével a nyers szirupból kiszűrték a kristályosítást aka­dályozó rostokat. M i v e l 1871-ben egy tűzvész elpusztí totta a gyárépületet és az áruval meg­rakott raktárakat, 1873-ban megszervezte a gyári önkéntes tűzoltó testületet , melynek tiszte­letbeli elnöke és egyben védnöke is volt . A községben ekkor m é g nem létezett tűzoltó testü­let, így szükség esetén a gyáriakat hívták k i , ha ú g y m o n d a piros kakas kukorékol t a házte tőn. A tűzvész után a felújítási munká la tok 2 évet vettek igénybe. I . Ferenc József császár 1908-ban, a testület fennállásának 25. évfordulója a lkalmából munkásságuka t elismerve arany érdemrendet adományozot t nekik.

Kuffner Károly mindig nyitott volt a műszaki újdonságok iránt. 1900-ban elsőként bevezet­tette a telefonhálózatot a gyárba, amelynek 8 mel léke volt . A fejlett, modern ipartelephez cu­korfinomító, m ű m a l o m , terjedelmes gazdaság (30 000 hold) is tartozott. A gazdaságokban fő­leg cukorrépát (350 magyar holdon), borsót (600 magyar holdon) termesztettek, az állatte­nyésztés terén főleg a marhahizlalással foglalkoztak. A cukorgyári gazdaságokban Kuffner Károly szintén ú t törőmunkát végzett . A z egyes ipartelepeket és majorságokat , melyek a köz­ponti teleptől 5-20 k m távolságra voltak, lóvontatású keskenynyomtávú iparvasút kötötte ösz-sze. Tekintettel a 19. századbeli viszonyokra, amikor a legfőbb szállítási eszköz a szekér volt , ez a kisvasút nagyban megkönnyí te t te a kitermelt cukorrépa, gabona- és takarmányféleségek betakarítását. A későbbiekben, amikor a karbantartása egyre nagyobb beruházásokat igényelt , ez a tétel a részvényesek egyik neurotikus pontjává vált. A részvénytársaság a cukorgyártáson kívül növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkozott. Minthogy a cukorgyártás egyik alapvető köve te lménye a megfele lő mennyiségű és minőségű alapanyagok minél o l ­csóbb beszerzése volt , a részvényesek figyelme érthető módon elsősorban a cukorrépa, és csak másodsorban a takarmánynövények , a gabonafélék ki termelésére irányult . A mezőgazda­ság terén Kuffner Károly legnagyobb é rdeme a helyi magnemes í tő intézet létesítése volt , me­lyet 1870-ben kezdtek kiépíteni. Min t j ó gazdász arra törekedett , hogy önellátó legyen min­den téren, a répamagtermelés től a cukorrépa vetéséig, a betakarí tástól egészen a feldolgozá­sig. A magnemes í tő á l lomáson a korszak legjobb szakemberei foglalkoztak a cukorrépa, a bú­za, a kukorica kiváló fajtáinak előáll í tásával, nemesí tésével . A környéken vetett búzafajták ke­resztezésével olyan új gabonafajtákat nemesí te t tek k i , mint p l . a diószegi óriás búza, mely az­tán meghódí tot ta jó formán az egész Magyarországot és a környékbel i országokat is. A z új

Diffúziónak nevezzük azt a jelenséget, melynek folyamán a feloldott folyadékok és gázok egymással keveredve homogén oldatot alkotnak.

búzafajtával egyidejűleg (1912-ben) megszületet t a különösen nagy m a g v ú Florentin kukori­cafajta is. A cukor répamag termelésére fokozott gondot fordítottak, s nem egy esetben a tár­saság szorosan együt tműködöt t m á s szakemberekkel is, akik megfigyeléseket végeztek a ré­paül te tvényeken, és egyúttal a különféle állati kár tevők elleni védekezésse l kapcsolatban is hasznos tanácsokat adtak. Az i t t kitermelt cukor répamag aránylag kisebb súlyú, kb. 300 g-os répát adott, de ennek a répának j ó v a l magasabb (18%) volt a cukortartalma, mint a szokvá­nyos fajtáké. Jó gazdász lévén, az ismereteit nem tartotta meg csak magának , élő bemuta tóval egybekötöt t e lőadásokat rendezett a nyi lvánosságnak, a közönséget ál talában végigvezet te a gyári gazdaságokon is.

A diószegi min tagazdaság h í rneve eljutott a nagyvi lágba, számos vendég ellátogatott Dió­szegre, többek közöt t p l . 1914-ben Abesszínia hercege. Belay herceg európai tanulmánykör-útja során az európai gazdálkodási módszereket tanulmányozta , így udvartar tásával nem ke­rül ték el a diószegi cukorgyárat és a hozzá tartozó gazdaságokat . A herceget 1914. március 8-án fogadta Kuffher Károly és a gyár igazgatója, Jacques Brichta. A vendégek először a galántai marhahiz la ldába látogattak, majd megtekinte t ték a mezőgazdasági munkagépek kiál­lítását a cukorgyár udvarán. A legnagyobb sikert a diószegi speciális gőzgép aratta, melyet drótkötélen vontattak.

A cukorgyári gazdaságban 5 az országban elsőként alkalmaztak a mezőgazdasági termelés­ben olyan módszereket , amelyekkel másutt m é g csak kísérleteztek. 1881-től rendszeresen műtrágyázták a termőföldeket a magasabb te rméshozam elérése érdekében. Nyitottak voltak a technikai ú jdonságok iránt is, e lsőként (1881-ben) alkalmazták a nagybirtokon a mélyszán­tásnál a gőzeké t , 6 amely alkalmas vol t a cséplésre is. A cukorrépamagot a híressé vált diósze­gi vetőgéppel ve te t ték . 7 Az ál ta lánosan használt Kutzer-féle répamagvetőgépe t Kuffher Ká­roly egy nehezékkel tökéletesítette, és ezt a vál tozatot hamarosan átvette a gépipar is, és a dió­szegi vetőgép márkanéven hoz ták forgalomba. Az így elvetett r épamag egyenletesen és egy időben kelt k i , ami különösen fontos volt a megmunká lá s és a betakar í tás szempontjából . Ez a módszer ugyan biztosította az egyenletes kelést , viszont rendkívül munkaigényesnek bizo­nyult, de ennek ellenére szinte ál talánosan elterjedt. A z Európa-szer te híres diószegi módszer­rel , amely egy ha téves főforgóból és bizonyos területeken négyes forgóból állt, több tankönyv és szakirodalom foglalkozott, kü lön tanulmányok is készültek róla. Kuffher Károly más ik je­lentős ta lá lmánya az univerzál is répafeldolgozó gép volt, amelyet a motoros mezőgazdasági gépek 1913-ban Galántán megrendezett kiáll í tásán mutattak be a nyi lvánosság előtt. Kuffner Károly sikeresen hasznosítot ta a mezőgazdasági termelés és a cukorgyár tás során keletkezett hul ladékokat is, így a répaszeleteket vagy a szalmát . Évente 5300 hizlalt fiatal bikát szállítot­tak külföldre, főleg a bécsi piacra és Angliába. A cukorgyártás más ik mel léktermékét , a me-laszt 1870-ben létesült szeszgyárban hasznosítot ták. Napi ki termelése 7 hektoliter szesz volt. A szeszt a cukorgyár tás során keletkezett me l l ék t e rmékbő l 8 és a cukorgyár gyümölcsösének feleslegéből éget ték.

5 A 19. század végén ide tartozott Magyar- és Németdiószeg, Ábrahám, Barakony, Dévényújfalu, Galánta, Gány, Hodi, Kajál, Kis- és Nagymácséd, Kosút, Majtény, Nagyfödémes, Pusztafödémes, Nagyszombat, Nebojsza, Nyék, Páld, Szered, Spáca, Tósnyárasd, Vágszerdahely, Vezekény és Vízkelet.

6 A gőzeke két kifeszített drótkötél között mozogva jóval nagyobb földterületet szántott fel a hagyományos módszer­nél, melynél az eke nem fordította meg olyan mélyen a szántóföldet.

7 CSERHÁTI - RÖSZLER, 1906. 132. 8 A cukorgyártás mellékterméke a melasz és a végszörp, amely még 50 % cukrot tartalmaz, de gazdaságosan már

nem kristályosítható k i .

Ezt a Kuffner Károly által kidolgozott, az ipari gyártást a mezőgazdasági termeléssel egy­bekötő módszer t mint köte lező tantárgyat bevezet ték a mosonmagyaróvár i mezőgazdasági fő­iskolán is. A cukorgyáron kívül az ipartelephez tartozott m é g az 1912-ben létesített hengeres gőzma lom, napi tel jesí tőképessége 3 vagon gabona volt. A malmot Kuffner Káro ly felesége után nevezték el.

Kuffner Károly tevékenysége nem csupán csak a gazdasági életre korlátozódot t , közéleti munkás sága is áldást hozott az egész környékre , munkát és kenyeret adott nemcsak a község, hanem a széles környék lakosságának. A cukorgyárban kezdetben csak 200 munkás t alkal­maztak, vezetése alatt azonban az állandó alkalmazottak száma 1000-1200 közöt t mozgott, az idénymunkák alatt ez a szám megkétszereződöt t . Szinte m á r megtisztel tésnek számított , ha valaki a gyárban dolgozhatott. A gyári alkalmazottaknak a cukorgyár mellett kü lön lakótele­pet építtetett takaros kertes családi házakkal , ahol a magasabb beosztású t isztviselők laktak. A t isztviselők gyerekei számára magániskolá t rendezett be, ahol francia és német nyelvet is ok­tattak. 1872-ben, amikor a községet árvíz fenyegette, személyesen is bekapcsolódot t az élet­mentésbe , amiért a király el ismerő oklevélben részesítette. A Kuffner család sz ívügyének te­kintette a szegény sorsú gyerekek, falusi iskolák, tanítók segélyezését . 1891-ben a magyard ió­szegi új iskola építését j e len tős összeggel segélyezte, a cukorgyár gazdaságaiban éíő cselédek gyerekei számára pedig két iskolát tartott fenn saját köl tségén: fizette a tanítókat , lakást, fűtő­anyagot biztosított. Az iskolák színvonaláról tanúskodik az a tény, hogy a kezdeti évek után már nemcsak a cselédség, hanem a környékbel i falvakban lakók gyermekei is odajártak, ho­lott az ő szüleiknek már tandíjat is kellett fizetniük. A jó t ékonykodáson (tej- és ruházkodási akciók, c ipőadományok, karácsonyi a jándékcsomagok) kívül a család hozzájárult az építésze­t i emlékek felújításához is, támogat ták a hazai amatőr színjátszók csoportját és a környékbel i kulturális előadásokat .

Kuffner Károly széles körű közéleti tevékenységet folytatott, aktívan bekapcsolódot t több ál lami szintű szervezet, egyesület és in tézmény munkájába is. M i n t a Szlovákiai Cukorgyá­rosok Egyle tének az elnöke Pozsonyban, a Csehszlovák Ipari Szövetségnek (Prága) alelnöke, a Cukorgyárosok Központ i Egyle tének (Prága) alelnöke, a Nagybirtokosok és Bér lők Mező­gazdasági Egyletének helyettes elnöke, a Pozsonyi Börze ale lnöke, a Galántai Hitelbank elnö­ke, a Budapesti Sörgyár közigazgatási tanácsadója ha tékonyan befolyásolta legfelsőbb szinten is az ipari termelés és a mezőgazdaság körül felmerülő problémákat . Munkásságának elisme­réséül 1896-ban nemesi rangot kapott, a „de Diószegh" e lőnévvel , és 1904. december 4-én megkapta a bárói címet is. A családi c ímer tervét a királyi címerfestő, Krahl Ernő készítette, és 1905. május 3-án hagyta j ó v á a magyar királyi belügyminiszter . 1909-ben újabb megtisz­teltetés érte. A párizsi világkiáll í táson való részvételéért - ahol az egész Magyarországot kép­viselte - , királyi e l ismerésként arany érdemkereszte t kapott. A király nevében a kitüntetést Széli Ká lmán miniszterelnök adta át.

Kuffner Károly 37 éves korában nősült , választottja, Maria Franciska de Firmian bárónő volt, aki az olaszországi Corona Mezzé városból származott . A család határozott el lenzése da­cára is (tekintettel a bárónő keresztény hi tval lására) a fiatalok Bécsben kötöt tek házasságot , a vő legény feltételezhetően ekkor tért át keresz tény hitre. A házasság megnyitotta előtte a leg­magasabb körökbe is az utat, amit k i is használ t . A családi hagyományok szerint a j ó l kiépí­tett ipartelepet az egyetlen fiú, Raoul őrölte. A sokoldalúan művel t , vi lágot látott fiatalember azonban inkább intellektuális beáll í tot tságú volt . Második felesége, a h í rneves lengyel festő-nő , Tamara de Lempická hatására alig hét évve l apja halála után eladta a családi birtokot és külföldre költözött .

A család több évtizedes tevékenysége hathatósan hozzájárult Diószeg és könyéke iparoso­dásához, fejlődéséhez.

F e l h a s z n á l t irodalom

CSERHÁTI -RÖSZLER, 1906.

SZEMZŐ, 1979.

Cserháti Sándor - ifj . Röszler Károly: A cukorrépára vonatkozó kísérletek 1905-ben. Budapest 1906. Szemző Béla: A cukorrépa-termesztés Magyarországon, 1808-1938. Bp., 1979.

A cukorgyár udvara

Báró Kuffner Károly

Kuffner Raoul, a cukorbáró egyetlen fia

A Kuffner család kastélyának udvari látképe