PRÁGA MAGYAR VONATKOZÁSÚ NEVEZETESSÉGEI

Mivel a csehek és a magyarok történelme a magyarok Kárpát-medencei megtelepedése óta gyakran összekapcsolódott, nem csoda, hogy több cseh város között Prága is bővelkedik magyar vonatkozású művészettörténeti és történelmi nevezetességekben.

Prága egyik legnevezetesebb és legrégibb kora gótikus kolostorában, a Szent Ágnes-kolostor (Anežský klášter, címe: Anežská 12, Praha 1) Mária Magdolna kápolnájában található Kunigundának, II. Přemysl Ottokar feleségének, IV. Béla unokájának sírja. II. Přemysl Ottokar (1253-1278), a “vas és aranykirály” a középkori Csehország legjelentősebb uralkodója volt; ekkor a cseh király hatalma az Adriai-tengerig ért. Kun László magyar királlyal is harcolt osztrák tartományok birtoklásáért, mígnem 1278-ban a morvamezei ütközetben életét vesztette. A kolostort magát 1223-ban kezdték építeni I.Vencel király testvérének, Ágnesnek kérésére. Jelenleg (2000.szeptemberéig) rekonstrukció miatt zárva van.Přemysl Ágnes hercegnő – I. Přemysl Ottokárnak és feleségének, Árpád-házi Konsztanciának a lánya, aki akárcsak Árpád-házi Margit – elvetette magától a hívságos világi életet, és apácaként buzgólkodott Assisi Szent Ferenc rendjében. Ő a „legfiatalabb“ cseh szent, hiszen szentté avatására 1989-ben került sor. Klarisszákat telepített le Prágában, majd ő lett a rendfőnökük. A kolostor szomszédságában férfi szerzetesi rendház is épült, valamint két templom: a híres Szent Ferenc-templom 1243-ban, majd a női rend Szent Szalvátor-temploma 1280 táján. A Szent Szalvátor-templom szentélye a francia csúcsíves gótika egyik legelső bizonyítéka. Ebben a templomban van eltemetve Přemysl Ágnes hercegnő – a csehek egyik legközkedveltebb védőszentje -- de sírját a mai napig nem találták meg. A Szent Ferenc-templomból, mely a korai gótika egyik első megnyilvánulása volt Csehországban, csak a presbitérium maradt meg. 1782-ben II.József császár a kolostor működését megszüntette, az épületből szegényház és raktár lett.Přemysl Ágnes szobrát a Vencel téri Szent Vencel szoborcsoportban csodálhatjuk meg, J.V.Myslbek szobrász az ő alakjában ötvözte egyrészt a királylányt (királyi koronával a fején), másrészt az apácát (szerzetesi ruhában) és kolostoralapítót.

A kolostort tökéletesen helyreállították, és ma Nemzeti Galéria, a 19. századi cseh festészet néhány legjobb alkotását tekinthetik ott meg. Különösen a klasszicista, a romantikus és a realista festészet kedvelőinek érdemes meglátogatniuk a kiállítást.

A várban és környékén több magyar vonatkozású nevezetességet találunk. Elsőként szeretném a figyelmükbe ajánlani a magyar művészettörténetből jól ismert gótikus remekművet, Kolozsvári György és Márton Szent György-szobrát (1373-ból), amelyet valószínűleg Nagy Lajos király ajándékozott apósának, IV. Károlynak, s amelynek másolata a harmadik várudvarban található.

Az ókeresztény eredetű Sárkányölő Szent György, aki hitéért Diocletianus római császár uralkodása alatt, 303-ban szenvedett vértanúhalált, a lovagi erények megtestesítője. Legendája, amely szerint legyőzte a gonoszt megtestesítő sárkányt és kiszabadította fogságából a királyleányt, már a görög mitológiában is szerepel: itt Perzeusz szabadítja meg a tengeri szörnytől Andromachét. Magyarországon már Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. A görögkeleti egyháznak Szent György vértanú az egyik legfontosabb szentje, ünnepe kiemelkedik az ortodox ünnepek sorából. Hasonlóan nagy tisztelet övezi a görög katolikus egyházban is. Szent György a magyar nép lelkében úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje.

A szobor eredetije – bár ezt is részben újjáöntötték 1572-ben egy várbeli tűzvész után – pedig a Szent György bazilikához csatlakozó bencés rendi apácák volt kolostorának épületében található a Nemzeti Galéria cseh középkori művészeti gyűjteményének részeként. (Erről a szoborról két

másolat készült 1896-ban a magyar kormány kezdeményezésére, az egyik a budai Halászbástya alatt, a másik pedig a kolozsvári református templom előtt áll.) Másodsorban pedig a Szent Vitus székesegyház Zsigmond-kápolnáját ajánlom, ahol Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem van eltemetve. Ő sok viszály után 1602-ben végképp lemondott a fejedelmi trónról, s a császártól kapott csehországi birtokára vonult vissza. Itt halt meg 1613. március 18-án. Földi maradványait a Černín család helyeztette örök nyugalomra.

Szeretném felhívni a figyelmüket a Szent Vitus-székesegyház (Prágai Vár) bal oldali bejárati ajtaján látható domborműre, mely Vajknak (Istvánnak, a magyarok királyának) megkeresztelését ábrázolja Szent Adalbert által (a domborművet Otakar Španiel szobrász készítette 1927-ben).De van a Prágai Várnak egy másik ún. magyar vonatkozása is, mégpedig az, hogy állítólag itt élt egy ideig a fiatal Hunyadi Mátyás Podjebrád György jóindulatú fogságában – pontosabban a Jiřská utca végében lévő Fekete-toronyban, ide írta „hollós leveleit“ neki az édesanyja, Szilágyi Erzsébet az Arany János-ballada szerint, s itt is jegyezte el első – korán elhunyt – feleségét, Podjebrád Katalint. A figyelmes látogató két helyen is felfedezheti a magyar címert a Szent Vitus székesegyházban. Azokat az időket idézik fel, amikor a történelem során többször is közös uralkodója volt Csehországnak és Magyarországnak.(Érdekességként megjegyzem, hogy az említett két magyar címer egyikének van egy kis szépséghibája; de erről győződjenek meg személyesen.)

Liszt Ferenc (1811-1886) a XIX. század egyik legnagyobb zeneszerzője és legkiválóbb zongoraművésze is minden bizonnyal kedvelte Prágát, többször is ellátogatott ide és mindannyiszor megörvendeztette Prága zenekedvelő közönségét művészetével. Első prágai fellépését – amelyre 1840. március 3-án került sor – már nagy izgalommal várta egész Prága, hiszen ekkorra már jól ismerték őt egész Európában, többek között Bécsben, Párizsban és Londonban is. A koncertjét megelőző hetekben róla beszéltek legtöbbet az emberek a színházakban, a szalonokban, a kávéházakban és a prágai sétányokon. A legjelesebb újságok jelentettek meg hosszú cikkeket a híres magyar zongoravirtuózról, melyekből nem hiányoztak azok a híres legendák sem, hogy például már hatéves korában is zeneszerző akart lenni, vagy az, hogy kb. 12 éves korában az egyik bécsi koncertjén Beethoven is jelen volt – aki, annak ellenére, hogy akkor már csaknem süket volt --, a koncert végén felemelte a kis zongoraművészt, homlokon csókolta és fényes jövőt jósolt neki.A prágai hölgyek is már nagy izgatottsággal várták a magyar zenei virtuóz látogatását, hiszen olyan pletykák keringtek róla, hogy ellenállhatatlanul csábító hatással van a nőkre, s ahol csak megfordul, a nők hajba kapnak miatta, a kezét csókolják, arcképével ellátott brosstűket hordanak, maradék kávéjáért harcolnak, hogy azt kis üvegben magukkal hordhassák, melldíszként hordják eldobott szivarvégeit, stb..Az első koncertnek – melyre a Platýz nevű ház (Uhelný trh 11, vagy Národní třída 37.) koncerttermében került sor – hatalmas sikere volt, így az eredetileg tervezett három prágai koncertből végül hat lett. A ház falán elhelyezett emléktábla is jelzi ezt az eseményt. Két koncertjének teljes bevételét Liszt egy prágai kórháznak és egy vakok intézetének adományozta. Ezen a nagy szenzációval beharangozott első koncerten jelen volt az akkor 16 éves Bedřich Smetana is, aki lelkes csodálója volt a mesternek. Gimnáziumi évei alatt azt írta a naplójába, hogy „…zeneszerzésben olyan szeretnék lenni mint Mozart, technikában pedig olyan mint Liszt.” 1848-ban, mikor Smetana az első zeneiskoláját szerette volna megnyitni az Óváros téren, anyagi problémái voltak, s mivel Liszt közismert volt jótékonykodásáról, hozzá fordult segítségért. Liszt természetesen nem utasította el kérését és 450 aranyat küldött Smetanának, s így már ugyanabban

az évben megnyílhatott a zeneiskola. Később ez a két nagy zeneszerző életük során többször is találkozott; kölcsönös elismerés és barátság fűzte össze őket.Liszt jónéhány koncertet adott még Prágában, ezek közül az utolsóra 1846-ban került sor a Žofín nevű palota (Slovanský ostrov – Szláv sziget) koncerttermében.1856-ban Liszt újra Prágába érkezik, hogy ő vezényelhesse az Esztergomi miséjének bemutató előadását a Szent Vitus székesegyházban, amely szintén nagy eseménynek számított a prágai zenekedvelők számára; 4000 ember töltötte be az akkor még befejezetlen székesegyházat (csak a gótikus rész volt kész). A Szent Erzsébet c. oratóriumának prágai bemutató előadására 1866-ban került sor az Újvárosi Színházban (Novoměstské divadlo), melyet B. Smetana vezényelt.S végezetül 1886. augusztus 28-án haláláról (július 31-én hunyt el) való megemlékezésként gyászünnepségre került sor a Nemzeti Színházban. Liszt prágai koncertjeinek sikeréről minden prágai útikönyv megemlékezik, legyen az bármilyen nyelvű.

Ezenkívül Liszt Ferenc neve a híres loretói harangjátékkal is összefüggésbe hozható, s mindjárt ki is derül, miképpen: A Loretói Szűz Mária-templom (Loretánské náměstí) tornyának harangjátéka 1695-ben csendült fel először. Az amszterdami Claudio Fromm által készített harangjáték háromféle módon szólaltatható meg. A legrégibb és legegyszerűbb mód a melódiának, a harangra erősített kis kalapácsokkal való kézi kipötyögtetése. Továbbá géporgonaként is működtethető, ez a leggyakoribb felhasználási módja; ma is így működik: óránként hangzik fel az “Ezerszer köszöntünk téged” című Mária-ének. A harmadik módszer Hollandiából származik. A harangokat klaviatúrához kapcsolják, s így orgonához hasonlóan működtethető. Improvizáltak így a loretói harangjátékkal egykor František Škroup és Liszt Ferenc zeneszerzők is.

A vallásosak, s azok, akik még hisznek a csodákban, mindenképpen látogassanak el Prága első barokk templomába (1636-1644 között épült), az eredetileg protestáns Győzedelmes Boldogasszony templomba (kostel Panny Marie Vítězné, Karmelitská 9., -- alig 200 méterre a kisoldali Szent Miklós-templomtól), mely a fehér-hegyi csata után a karmelita rend kezébe került (ez a rend az ellenreformáció buzgó hittérítőjeként működött országszerte), s ahol magyar nyelven is imádkozhatnak a „Prágai Kis Jézuskához” (Bambino di Praga). A templom ezáltal a 60 cm magas, spanyol reneszánsz viaszfigura által – melyet l628-ban Lobkowitz Polixéna hercegnő ajándékozott a templomnak - vált különösen híressé főképpen Olaszországban, Spanyolországban és Dél-Amerikában, ahol sokszorosították a kis Jézus alakját. A templomban látható Szent Józsefet és Szent Annát ábrázoló oltárképeket Peter Brandl festette 1700 körül.

A kis Jézus szobor csodatevő ereje hamarosan elterjedt az egész országban. A legenda szerint 1642-ben Jindřich Kolovrat, az országos udvarmester is a Jézus-szoborhoz imádkozott, amikor felesége elvesztette látását és hallását. Állítólag elég volt a szobrocskát megérinteni, s a felesége azon nyomban meggyógyult. A legtöbben gyermekáldást kértek a kis Jézustól, ezt kérte imájában III.Ferdinánd császár is 1647-ben. Állandóan nőtt a csodák száma, s ezzel egyenes arányban nőtt a tisztelők és adakozók száma is. 1649-ben, miután a svéd hadsereg elhagyta végre a lepusztult várost, szörnyű pestisjárvány tört ki, de a karmelita szerzetesek közül csodálatos módon senki sem pusztult el. A kis Jézus-szobor nagy tisztelői közé tartoznak: Páduai Antal, Avillai Teréz és Assisi Ferenc. A kis szobor csodatevő híre még ma is él. A kis Jézus-szobornak jelentős személyiségek kb. 60 ruhát ajándékoztak, ezek közül a legértékesebb az a ruhácska, amit Mária Terézia hímzett ki – 1754-ben - sajátkezűleg. A kis Jézuskát mindig a vallási ünnepeknek megfelelően öltöztetik át. Az egyik ruhácskát egy kínai delegáció ajándékozta a templomnak 1898-ban. A kis szobor híres gardróbjának köszönhető az a nemzetközi faux pas, melyet a „baráti” vietnami kommunista delegáció követett el 1958-ban, mivel a kommunista párt prágai vezetőségének egy ruhácskát ajándékozott a Kis Prágai Jézuska számára, mint Vietnam népének közös ajándékát. A vietnamiak elavult hírek alapján valószínűleg azt gondolták, hogy ez nálunk a hivatalos szokás.

A templom mennyezetén megtalálhatók azoknak az országoknak a címerei, ahol elterjedt a kis Jézus-szobor kultusza; így többek között ott láthatjuk a magyar címert is, mivel 1746-ban Pozsonyban az orsolyarendi rendfőnökasszony készítetett egy másolatot a prágai Jézuska-szoborról kolostoruk számára.

Részlet Edith Stein 1942.február 2-án kelt leveléből:

„…Tegnap az jutott eszembe – a prágai Jézuska szobra előtt --, hogy Ő magán viseli a császári koronázási jegyek minden pompáját, és bizonyosan nem véletlen, hogy ez a titokzatos szobrocska éppen Prágában jelent meg és fejti ki hatását. Hiszen Prága évszázadokon keresztül volt a régi német, esetleg „római” császárok székhelye, s ez a város olyan méltóságot sugároz magából, hogy ebben a tekintetben nem mérhető hozzá egyetlen város sem, amelyet ismerek, sem Párizs, sem Bécs. Jézuska szobra éppen időben érkezett Prágába, amikor már leköszönőben volt a politikai, császári magasztosság. Vajon nem Ő az a „rejtett, titkos császár”, aki egyszer majd véget vet minden szenvedésnek és nyomorúságnak? Hiszen kezecskéjében ott van az uralkodás gyeplője, akkor is, ha az emberek azt hiszik, hogy ők uralkodnak…”

A Prágai Kis Jézuska szoborhoz a világ minden tájáról érkeztek és a mai napig érkeznek zarándokok, ezért a kápolnája előtt 17 nyelvre lefordítva helyezték el a hozzá szóló imádságot.Íme a magyar nyelvű változat:

„Óh, kisded Jézusom, hozzád fohászkodom,És szűz Anyád által esdve fohászkodom,Ezen szükségemben segíts meg engemet,Mert hiszen hatalmas segítő szent kezed.Minden reményemet Tebenned helyezem,Engedd, hogy kegyelmet találjak szívemben.Szeretlek Tégedet, szívemből lelkemből,Szabadíts meg kérlek engem bűneimtől.Fogadom, hogy Téged soha meg nem bántlak,S teljes életemben Tenéked szolgálok.Fölajánlom neked, testemet lelkemet,Szent szolgálatodba fogadj be engemet.Szivesen viselem érted keresztemet,Ki, mindhalálig szerettél engemet.Szeretem éretted felebarátomat,Amint parancsolád, mint önmagamat.Óh, kisded Jézusom, szivemből imádlak,S hatalmas voltodért Téged szívből áldlak.Szabadíts meg engem ezen szükségemből,Hogy hálát zenghessek Tenéked lelkemből.Add, hogy Máriával és szt.Józseffel mennybenLáthassalak Téged angyalaid körében.”

Amen

A kisoldali jezsuita rendházban (Malostranské náměstí), mely észak felől csatlakozik Prága talán legszebb barokk templomához, a Szent Miklós-templomhoz, lakott 1688-1692 között a Csehországban nevelkedő fiatal II. Rákóczi Ferenc. A ház falán elhelyezett emléktáblát a prágai magyarok minden évben megkoszorúzzák.

Kollonics Lipót bíboros, a Rákóczi árvák hivatalos gyámja, az ifjú Rákóczi számára a császárhű jezsuitákat választotta. A fehér-hegyi csata után Csehország az erőszakos rekatolizáció, németesítés és központosítás következményeként a birodalom szilárd és megbízható tartományává vált. Hasonló sorsot szánt a bécsi kormányzat Magyarországnak is, érthető tehát, hogy a bíboros Rákóczit saját két unokaöccsével együtt épp a csehországi jezsuitákra bízta.Rákóczi csehországi tartózkodásának első állomása a dél-csehországi Jindřichův Hradec volt. 1688 április 3-án érkezett a városba, mely az előkelő konvertita főúri Slavata család birtokainak központja volt ebben az időben. Itt a tizenkét éves ifjúval szemben rendkívül szigorú rendszabályokat foganatosítottak. Ezt a kollégium kéziratos évkönyve a következőképpen írja le: “Hogy pedig tökéletesebben Társaságunk felügyelete alá kerüljön, a fenséges Lipót császár akaratából a szemináriumban rendeltek neki szállást, szolgaszemélyzetéből minden honjabeli férfiút eltávolítottak mellőle, hogy -- a Császár szavai szerint -- a császár hű alattvalói között annál biztosabban megtanulja az isteni és emberi fenséget.”A szeminárium épülete ma a városi múzeumnak ad otthont, s az időközben elhunyt dr. Jan Muk gondos munkájának eredményeként Rákóczi-emlékszoba ismerteti a későbbi fejedelem itt töltött éveit.Rákóczi kiváló tanuló volt, amit az 1690-ben nagy sikerrel letett záróvizsgája is tanúsít. Ezzel a vizsgával be is fejeződött Rákóczi hároméves tartózkodása Jindřichův Hradecben. E városnak azonban más magyar vonatkozású nevezetességéről is tudunk, mégpedig arról, hogy Zrínyi Miklós, a szigetvári hős ebben a városban tartotta esküvőjét Rožmberk Évával 1564. szeptember 10-én.1690 őszén már a híres, Mater Urbiumnak is nevezett Prágában tartózkodik Rákóczi. Lakhelye megválasztásakor most is igyekeztek elkülöníteni őt, elzárni a külvilági kapcsolatoktól. Így ír erről az egykori évkönyv: „hogy el legyen különítve az emberekkel való érintkezéstől, és biztonságban legyen, nehogy a lázadó magyarok, vagy éppen saját mostohaapja, Thököly, a hűtlenek zászlóvivője és vezére elrabolják; a régi épületben helyeztük el, hogy még a mi rendtagjainkkal se érintkezhessék.”A célnak jól megfelelt az újvárosi jezsuita rendház a Szent Ignác-templom mellett a mai Károly-téren (Karlovo náměstí). A hajdani rendház középső része 1945-ben légitámadás következtében megrongálódott, újraépítve ma kórház.A következő, az 1691-es évben azonban átköltöztetik Rákóczit az akkor, frissiben elkészült, a Kisoldali tér (Malostranské náměstí) középső részét elfoglaló jezsuita fogadalmas házba. Az épületben jelenleg a Károly Egyetem Matematika-Fizika Kara kapott helyet.

“Te látod Uram! -- írja 1716-ban megkezdett Vallomásaiban az elválásról Rákóczi --, hogy még most is, midőn erről írok, mennyire gyötör az emléke. Mert vajon mi eshetett volna keservesebben e gyermekfejedelemnek, mint hogy hazájából száműzték, szüleitől elszakították, ismeretlen vidékre hurcolták, veleszületett állásához képest illetlen bánásmódban részesítették, s merőben idegen erkölcsű és szokású emberek között, nyelvtudás nélkül egyedül hagyták....?”

Rákóczi kezdetben nemigen barátkozott a diákokkal, inkább tanáraihoz vonzódott. Név szerint Zimmermann atyát említi, akit különösen szeretett. A köszvénye miatt szobájából kimozdulni sem tudó öregembert gyakran felkereste, sakkoztak.Tanulmányai közül Rákóczi csak a természettudományokra, a matematikára, a csillagászatra emlékszik vissza szívesen. A felsőbb retorikai osztályban tanulmányozták az ókori prózaírókat, elsősorban Cicerót. Későbbi kitünő szónoklataihoz itt sajátította el az alapokat a fejedelem.Emlékezete szerint szelíd természete, nyájas társalgása miatt tanárai szerették, és a kollégium évkönyve is elismeréssel emlékezik meg nagy tehetségéről, szorgalmáról és szerénységéről.

Bár minduntalan ellenőrzik, külsőségekben már arisztokrataként él. Van titkára, inasa, hintón jár kirándulni, vadászni. Kedvenc szórakozása a biliárd. Német ruhát visel, magyarul szinte teljesen

elfelejt. Azt gondolhatnánk, hogy már-már megfeledkezik mindenről, ami valaha is hazájához kötötte.Ekkor következik be életében a jelentős fordulat. Az ifjú Rákóczit 1692 nyarán Kollonics bíboros váratlanul Bécsbe rendelte. A gyámsági jog meghosszabbításába való beleegyezését kérte Rákóczitól. Rákóczi, miután végre találkozhatott nővérével, annak tanácsára megtagadta Kollonicstól ügyei további intézését, nem folytatta prágai tanulmányait, és Csehországba sem tért vissza többé.(Felhasznált irodalom: Szörényi László: Rákóczi csehországi tanulóévei)

Nem szabad megfeledkeznünk a bencés rendi Břevnovi kolostorról (Břevnovský klášter, Markétská 1, Praha 6), s annak a pannonhalmi Bencés Apátsághoz fűződő kapcsolatáról, még akkor sem, ha ez a kolostor nem éppen a belvárosban található. A břevnovi bencés apátság Prága egyik legszebb XVIII. századbeli műemléke. A Dientzenhofer család két generációja építette román és gótikus alapokra az 1700-as évek elején, lényegében egy, a husziták által elpusztított, düledező kolostort építettek át.A pannonhalmi kolostor három évvel a břevnovi kolostor megalapítása után jött létre, mégpedig a břevnovi szerzetesek kis csoportjának segítségével. Érdekes zarándokútra került sor 1999 júliusának első felében: 10 pannonhalmi szerzetes és 10 diák tette meg gyalogszerrel ugyanazt az utat, amit 1000 évvel ezelőtt a břevnovi szerzetesek tettek meg Břevnovból Pannonhalmáig.A két kolostor szoros kapcsolatáról tanúskodnak a břevnovi kolostor falán látható gyönyörű freskók.

Az első mennyezetfreskó a břevnovi kolostor legszebb termében, a Teréz-teremben található, Kosma Damián Asam festette 1727-ben “Szent Günther csodatétele a magyar király lakomáján” címmel. A güntheri legenda szerint a remete imádkozott a lakoma előtt, hogy a böjti napon ne kelljen húst ennie. A sült páva a csodának erejével életre kelt, és elrepült az asztalról. A képen Szent István és felesége Gizella, IV. Henrik bajor herceg lánya is látható.

A második freskó a břevnovi kolostor földszinti klauzúrájának a falán található, s a nyilvánosság számára sajnos nem hozzáférhető. G. Vincentini festette 1722-ben Szent Adalbert életéről szóló festményciklusának egyik darabjaként. A képen egyrészt egy barokk legenda kel életre, mely szerint Szent Markéta megjelent II. Přemysl Ottokar királyi hadserege felett az 1260-as kressenbrunni csatában, másrészt bemutatja azt a jelenetet, amikor II. Přemysl Ottokar átveszi IV. Béla magyar királytól a kolostor legfontosabb ereklyéjét, az ún. “Sacrosanctum”-ot, Szent Margit egyik karját. A břevnovi kolostor templomát ezért neveték el Szent Margitról.

Csehország egyik legrégebbi kolostorának, a břevnovi bencés rendi kolostornak alapítóját, Szent Adalbertet (Bélát) három nemzet is magáénak vallhatja: a cseh, a lengyel és a magyar. Ő keresztelte meg első királyunkat, Istvánt, az esztergomi székesegyházban a legnagyobb valószínűséggel 984-ben. Kultusza és a személyéhez fűződő történelmi események összekötõ kapoccsá is váltak az évszázadok során e három nemzet számára. A híres Slavníkovec uralkodói családból származott, valószínűleg 956-ban született Libice várában. Apja a családi birtok továbbvivőjének szánta, de ő a papi hivatást érezte magáénak. Iskoláit Németországban, Magdeburgban végezte. Az Adalbert bérmaneve, az őt megbérmáló magdeburgi püspök iránti tiszteletből felvette annak nevét. Pappá szentelték, majd Prága második érsekévé választották. Amikor azonban a babonák, a kicsapongások és a kegyetlenségek ellen felemelte szavát, már nem tetszett az uralkodó fejedelemnek, ezért Adalbert a lemondás és a szerzetesi élet gondolatával kezdett foglalkozni. Ezért Rómába ment, s belépett egy bencés rendi kolostorba. Később a pápa megbízatásából s II. Boleszlav fejedelem kérésére mégis visszajött Prágába, és 993-ban megalapította a břevnovi kolostort. Nem sokkal később újra menekülnie kellett. Ezúttal Magyarországra ment, ahol nagy szeretettel fogadta Géza fejedelmünk. Mikor újra vissza akart térni hazájába, megtudta, hogy nemzetségének minden tagját meggyilkolta a Přemysl-uralkodóház

egy csoportja. Ezért menedéket kért Lengyelországban, és itt látta el missziós feladatát. Lengyelország ezért vallja őt apostolának. A pogánysághoz ragaszkodó lengyelek egy csoportja azonban meggyilkolta. A gnieznói székesegyházban temették el, majd 1039-ben Prágába hozták.

COMENIUS MAGYARORSZÁGON

Jan Amos Komenský (humanista nevén Comenius) 1592. március 28-án született a morvaországi Nivnicében és 1670-ben halt meg Amszterdamban. Ő volt a modern neveléstudomány egyik megalapozója, pedagógiai alapelvei máig megszívlelendők: eszménye s egyben módszere az olyan nevelés, mely nem hamis tekintélytiszteletre alapul, hanem természetesen, szinte önmagától, minden erőszak, kényszer nélkül halad célja felé; az iskola nem egyéb, mint hasznos és vidám játék. Comenius saját hazájában a fehérhegyi csatavesztés utáni ellenreformációs nyomás idején mint hívő protestáns, a Cseh Testvérek egyházának buzgó tagja hamarosan földönfutóvá vált. Viszontagságos élete során megjárta Svédországot, Angliát, Németországot, Hollandiát, Lengyelországot és Magyarországot.I. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegyének, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynak meghívására Comenius 1650 – 54 között Sárospatakon élt és működött. Itt kapott először alkalmat arra, hogy akkor már világhírű módszerét a gyakorlatban is kipróbálja. Sárospatakon írta talán legsikeresebb és legtöbbet méltatott művét, a híres Látható világot (Orbis Pictus), melynek első háromnyelvű kiadása (latin, német és magyar szöveggel) Nürnbergben jelent meg 1669-ben. Comenius személyét a magyar tudatban nagy megbecsülés övezi. A sárospataki kollégium, mely nevét is felvette, egyik legfőbb büszkeségének, legszebb hagyományának a Comeniustól rájuk hagyott pedagógiai elveket, s az ottani munkásságára való emlékezést tekinti.

Az 1984-ben kiadott Világirodalmi Kislexikonban a Comenius címszó alatt ezt olvashatjuk: „a magyar-morva határon született, magyar szülőktől, családi neve Szeges volt.” Az Útikönyvek sorozat Magyarország című kötete, Sárospataknak szentelt fejezetében pedig azt olvashatjuk, hogy „itt tanított Comenius, magyar származású cseh-morva pedagógus.” Nem kérdéses, hogy Comenius apai ősei, a Szegesek, magyarországi eredetűek voltak. Ő azonban már a negyedik nemzedékhez tartozott, s szülei 12 éves korában elhunytak, s ettől kezdve csehtestvér iskolákban nevelkedett, majd németországi egyetemeken tanult. Minden bizonnyal ismerte a magyar nyelvet, hiszen egyike volt az elsőknek, akik felhívták a figyelmet a magyar és más finnugor nyelvek között fennálló hasonlatosságokra, viszont élete során egyszer sem tett említést ősei magyar eredetéről. Ezt valószínűleg egyáltalán nem tartotta fontosnak, hiszen elkötelezetten vallotta magát Morvaország hű fiának, s a Cseh Testvérek egyháza mindenre kész követőjének.

Jan Amos Komenský: A világ útvesztője és a szív paradicsoma(részlet)

I.fejezetA világban való vándorlás okairól Amikor életem útján eljutottam oda, ahol értelmünk már megkülönböztetni kezdi a jót és a rosszat, felismertem, mennyire eltérők az emberek közti csoportok, rendek, hivatások, munkák és szándékok; ekkor nagy szükségét éreztem, hogy alaposan meggondoljam, melyik csoporthoz csatlakozzam, és mily dolgok közepette töltsem el életemet.

Erről én sokat és gyakran gondolkoztam, eszem tanácsát vizsgálgattam, végül aztán abban állapodtam meg, hogy olyan életmódot kell megkedvelnem, amelyben minél kevesebb a gond és a törtetés, s minél több a szemlélődés, a béke, a lélek derűje.

Csakhogy ismét nehéznek látszott megismernem, melyik hivatásban találjam meg ezt; s nem tudtam, kihez fordulhatnék kielégítő tanácsért; de nem is volt kedvem, bárkivel is tanácskoznom, mert azt gondoltam, mindenki csak a saját dolgát fogja dicsérni. Magam pedig nem mertem csak úgy átabotában bármihez is hozzákezdeni, mivel féltem, hogy helytelenül cselekszem.

Mégis, megvallom, titokban nem átallottam belekapni ebbe is, abba is, ámde mindent rögtön félbehagytam; hiszen valamennyinél csak nehézséget és hiábavalóságot éreztem. S eközben még féltem is, hogy állhatatlanságom szégyenbe hozhat; nem tudtam, mit cselekedjem.

Végül aztán, miután már eleget töprengtem és tétováztam, arra az elhatározásra jutottam, hogy előbb meg kell vizsgálnom minden emberi dolgot, ami a nap alatt van, s  ha majd egyiket a másikkal okosan összevetem, akkor választhatok csak hivatást az emberek közt, akkor rendezhetem el dolgaimat olyképpen, hogy békésen élhessek világunkban. S minél többet gondoltam erre, annál jobban tetszett az így megnyíló út.”

(fordította:Dobossy László, megjelent A cseh irodalom kistükre c. könyvben)