KÖZÉP-EURÓPAIPORTRÉK

hangversenysorozat

Qaartsiluni Ensemble:

OLY

KÖ

ZE

L, S

MÉ

GIS

TÁ

VO

L...

dt

ia j

kO

B

)Qaartsiluni Ensemble

i

jOKÖZÉP-EURÓPAIPORTRÉKhangversenysorozatOLY KÖZEL, S MÉGIS TÁVOL...

A sorozat 2012 tavaszán azzal a szándékkal szólal meg, hogy elindítson egy országhatárokon túlnyúló közös munkafolyamatot közeli szomszédainkkal és távo-labbi, hasonlóan gondolkozó muzsikusokkal, alkotókkal. A kooperáció nemcsak művészek, hanem intézmé-nyek - a FUGA, a Trafó, az MR3 Bartók Rádió, szlovák helyszínek (az ipolysági és a somorjai zsinagóga), illetve az országok kultúrintézeteinek együttműködése is.Ebben az évben magyar résztvevőkhöz Csehországból képzőművész, Szlovákiából pedig a híres vonós iskola több jeles képviselője és egy fiatal, máris fontossá vált zeneszerző csatlakozik.

A programok fókuszában kettős zeneszerzőportré áll. Kondor Ádám  és  Marián Lejava generációjuk kiemelkedő képviselői, akik jelentős hatást gyakorolnak környezetükre. Hangzásviláguk egyenes folytatása a közép-európai hagyománynak, Beethoven, Schönberg, Bartók romantikus-avantgarde világának, ugyan-akkor mélyen magába szívta a háború utáni évtizedek új törekvéseit - Boulez, Kurtág, Ligeti munkáját csakúgy, mint az improvizált hangzó anyagok legnagyszerűbb alkotóinak gondolkozását

A sorozat célja nemcsak reprezentatív, emblemati-kus műveik magas szintű megszólaltatása; igényes, bravúros zenei nyelvük életre keltése az előadókat is nagy kihívások elé állítja, praxisukat gazdagítja.

Az esemény egyúttal a  Qaartsiluni Ensemble  első nagyobb megjelenése. Együttes - ez esetben gyűjtőnév: közös munkákon edződött kiváló muzsikusok és vezetőjük eddigi, sokfelé ágazó tevékenységét, de egy-séges előadói szemléletét foglalja össze. Ebben a szem-léletben a mai zene interpretációja sokféleségében és ellentmondásosságában is a nagy európai előadói tradíció nyomdokain jár, a személyes hangot továbbra sem feledve.

A februári koncerten  Pető Anna  vizuális fantáziája varázsol a semleges háttérből izgalmas játékteret.A fiatal képzőművész képi világa nem első alkalommal kapcsolódik más művészeti ágakhoz, munkája ezúttal erre az alkalomra készül. A májusi koncerten pedig a cseh intermédia-művész, Michal Kindernay mutatkozik be hasonló szerepben a magyar közönség számára.

i

VISEGRADPORTRAITS

concert serieSO CLOSE AND YET SO FAR AWAY...

This series of concerts comes to fruition with the aim of establishing a process of work that reaches beyond borders to engage our neighboring countries and other musicians and artists from further away, who share a similar approach to music. The cooperation doesn’t merely involve individuals, but establishments as well – the FUGA, the Trafó, the MR3 Bartók Radio, venues in Slovakia (synagogues of Šamorín and Šahy) and other cultural centers within various countries.This year, the Hungarian participants are joined by an artist from the Czech Republic and a number of signifi-cant representatives from a famous string school of Slo-vakia, as well as a young, yet already significant com-poser, whilst the events will be focusing on the figures of two musicians.

Ádám Kondor and Marián Lejava are prominent members of their generation, who have significantly influenced their surroundings. Their sound is a direct continuation of the Central European traditions and the Romantic / Avant-Garde approach of Beethoven, Schön-berg and Bartók; at the same time, however, it is deeply ingrained with the efforts of the post-war decades – the works of Boulez, Kurtág and Ligeti – and the approaches of the greatest creators of improvised sound recordings.

The event is also the first major premier of the Qaartsiluni Ensemble. The ensemble – in the collective noun meaning of the word – incorporates the previous, multifarious work, yet composite performing approach of its leader and fine musicians trained through their shared work.

In February, Anna Pető’s visual imagination, while in May, Michal Kindernay’s fantasy will transform the neutral background into an exciting space during the concert.

STREDOEURÓPSKEPORTRÉTYséria koncertovBLíZKI A PREDSA VZDIALENí...

Na jar roku 2012 začína rad vystúpení pozostávajúci zo štyroch koncertov v Maďarsku a dvoch na Slovensku. Spoločné koncerty ako aj spoločné skúšky majú za cieľ vytvoriť pracovný proces muzikantov a tvorcov rovnakého mysle-nia i regiónu presahujúci hranice krajín. Spolupráca vzniká nie len medzi umelcami, ale aj inštitúciami: maďarským Trafó, FUGA, MR3 Bartók Rádió a slovenskou Nadáciou Sigillum Oppidi Saag (Šahy) a At Home Gallery (Šamorín) ako aj kultúrnymi inštitútmi zainteresovaných krajín.Tento rok sa k  maďarským umelcom pripojí výtvarník z Čiech, predstavitelia preslávenej slovenskej sláčikovej školy a jeden mladý, no už uznávaný, hudobný skladateľ.

Ťažisko programu predstavujú dva portréty hudob-ných skladateľov. Ádám Kondor a Marián Lejava sú významné osobnosti svojej generácie, ktorých práce majú rozhodujúci vplyv na celý hudobný život. Ich tvor-ba je priamym pokračovaním stredoeurópskej tradície Beethovena, Schönberga, romantickej avantgardy Bar-tóka, no zároveň reflektuje i na nové úsilia povojnových desaťročí – na prácu Bouleza, Kurtága, Ligetiho rovnako, ako na najúžasnejších umelcov improvizovanej hudby.Zámerom tejto série nie je len interpretovať emblematické diela na vysokej profesionálnej úrovni, lebo oživenie bravúrneho, náročného hudobného jazyka týchto majstrov stavia interpretov pred náročné úlohy, ktoré následne obohatia ich muzikantskú prax.

Podujatie je zároveň prvým významnejším vystúpením skupiny Qaartsiluni Ensemble pod vedením Lajosa Rozmána. Skupinu pozostávajúcu z rôznorodých vynika-júcich hudobníkov spája spoločné hudobné myslenie. Ich chápanie hudby stojí na presvedčení, že súčasná hudobná interpretácia vo svojej rôznorodosti i protirečivosti kráča v stopách veľkej európskej interpretačnej tradície, ktorej nie je neznámy ani hlas subjektivity. Na koncerte vo februári vyčaruje z neutrálneho poza-dia vzrušujúcu scenériu vizuálna fantázia Anny Pető. Vizuálny svet mladej výtvarníčky nebude prepojený s  iným umeleckým žánrom po prvý raz. Jej práca však tentoraz vznikne výhradne pre túto príležitosť. V máji sa maďarskému publiku v podobnej role na kon-certe predstaví český intermediálny umelec Michal Kindernay.

1.

2.

KONCERTEKKONCERTY / CONCERTS

Mindegyik koncert előtt egy órával ingyenes, nyilvános beszélgetés a megszólaló zeneművekről az előadókkal és a szerzőkkel.

Megtalált válaszok / Nájdené odpovede / Found responses

2012.02.10. 20h Trafó, Budapest  

Christian WOLFF: Serenade KONDOR Ádám: Quartet to Christian Wolff ** Marián LEJAVA: Ciaccona (sonata no.1)** KONDOR Ádám: Párhuzamos sorozat / Parallel Series **

BOZAY Attila: Sorozat / Series Luca LOMBARDI: Cinque istantanee, per contrabbasso KONDOR Ádám: Tayil Marián LEJAVA: reVENIr (veni’s marchin’on)**

QAARTSILUNI ENSEMBLEROZMÁN Lajos | művészeti vezető / artistic directorPETŐ Anna | vizuális megjelenés / visual artist BEZERÉDI Zoltán | narráció / narratorMilan PALA (SK) & KRULIK Eszter | hegedű / violinBÁRSONY Péter | brácsa / violaKÁNTOR Balázs | cselló / cello Juraj GRIGLAK (SK) | bőgő / doublebassRÁKÓCZY Anna | fuvola / flute Horia DUMITRACHE [RO] & ROZMÁN Lajos | klarinét / clarinetHORVÁTH Béla | oboa / oboeJANKÓ Attila | fagott / bassoonTEKULA Endre | kürt / hornFENYVESI Márton | e-gitár / e-guitar SÁRY László | harmonika / accordeonBORBÉLY László | zongora & csembaló / piano & harpsichordTÖMÖSKÖZI László | ütőhangszerek / percussion

2by3in1 2012.03.11. 19h FUGA, Budapest

2012.03.14.

KONDOR Ádám: Imploration Marián LEJAVA: Langsamer satz Marián LEJAVA: Schneller satz KONDOR Ádám: Dissemination

Marián LEJAVA: Con Brio** KONDOR Ádám: Swansongs Book 2 (Bizarre Objects 11)**

ZWIEBEL TRIO (SK)QAARTSILUNI ENSEMBLEBORBÉLY László | zongora / pianoROHMANN Ditta | csello / celloRÁKÓCZY Anna | fuvola / fluteHORVÁTH Béla | oboa / oboeROZMÁN Lajos | klarinét / clarinet

(a Trafó rendezvénye)

(a FUGA rendezvénye)

Ipolyság, Zsinagóga / Šahy, Synagogue

3. (a FUGA rendezvénye)

4. (az MR3 Bartók Rádió rendezvénye)

Lamento e nostalgia

2012.04.22. 19h FUGA, Budapest

Anonymus: Lament for Brumel Marián LEJAVA: Two Moments of Freedom** KONDOR Ádám: “Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”Marián LEJAVA: Nostalgía

KONDOR Ádám: Copiae Marián LEJAVA: Mantra**

SCHOLA CANTORUM BUDAPESTIENSISMűvészeti vezető / Artistic leader: BUBNÓ Tamás

Airs du vent

2012.05.22. 20h Trafó, Budapest 2012.05.23. Somorja, Zsinagóga / Šamorin, Synagogue

KONDOR Ádám: Harmonic Labyrinth**Marián LEJAVA: Another Seven Bagatelles** LIGETI György: Zehn Stücke (excerpts) Nos.1,2,4,5,6,9,10Misato MOCHIZUKI: Lagunes

KONDOR Ádám: Inner Space (Bizarre Objects 2)** Marián LEJAVA: Seven Bagatelles

QAARTSILUNI ENSEMBLEROZMÁN Lajos | művészeti vezető / artistic directorMichal KINDERNAY (CZ) | vizuális megjelenés / visual artist RÁKÓCZY Anna & PETROVICS Anna | fuvola / fluteHORVÁTH Béla | oboa / oboeHoria DUMITRACHE (RO) & ROZMÁN Lajos | klarinét / clarinetTEKULA Endre | kürt / hornJANKÓ Attila | fagott / bassoonBORBÉLY László | zongora / piano

** ősbemutató / world premiere

Köszönet / Special thanks to RAJK Judit

Kitekintés / Kapcsolódó koncertek:

CON TEMPOA BARTÓK RÁDIÓ KORTÁRS ZENEI HANGVERSENYCIKLUSA

2012.05.03. 19:30 Magyar Rádió - 6-os stúdióBERÉNYI Bea és DRATSAY Ákos (fuvola) hangversenye SÁRI József, SÁRY László és SÁRY Bánk művei közreműködik: GÁBOR-NAGY Nóra – zongora,SIPOS Gergely – gordonka, PALOTÁS Gábor – ütőhangszerek

2012.05.10. 19:30 Magyar Rádió - 6-os stúdióDaan VANDEWALLE (BE) zongoraestjeLIGETI György, John CAGE, Charles IVES művei

2012.05.17. 19:30 Magyar Rádió - 6-os stúdióRivka GOLANI (CAN) ésaz AMADINDA Ütőegyüttes hangversenyeKözreműködik: SZABÓ Mátyás és TÖMÖSKÖZI László – ütőhangszerekHOLLÓ Aurél, John CAGE, Mauricio KAGEL, Steve REICH művei

2012.05.22. 19:30 Trafó (A Bartók Rádió és a Trafó közös rendezvénye)

A QAARTSILUNI ENSEMBLE hangversenyeKONDOR Ádám és Marián LEJAVA műveiMűvészeti vezető: ROZMÁN Lajos

////

Ipolyság, Zsinagóga / Šahy, Synagogue

Az egyszerűségen,a bonyolultságon és

az újdonság hajszolásán is túl

A 70-es, 80-as évek idején nagyjából egyszerre tűnt fel a kortárs komolyzene porondján a magát „új egyszerűség”-nek, valamint „új komplexitás”-nak nevező áramlat. Az egyik a vágyott – mert elveszettnek tűnő – kommunikatív hatékonyság mellett, és a végletesen racionalizált „új zene” (az ún. „darmstadti iskola”) ellenében igyekezett meg-fogalmazni magát; a másik viszont éppen az intellektualitás, méghozzá egy kifejezetten zenei intellektualitás mellett tört pálcát a hatvanas éveket jellemző kísérleti tenden-ciák konceptuális és multimediális jellegű észjárásához képest (Cage-iskola).

A 21. századból visszapillantva ezek a folyamatok – bár-mennyire ellentétes irányúnak tűnnek is – mély rokon-ságokról árulkodnak, hiszen az azóta bekövetkezett fejlemények tükrében nem annyira tabula rasáknak látszanak, hanem sokkal inkább a felszámolni kívánt elképzelések örököseinek. Örökösök abban az értelemben, hogy még mindig a „helyes”, az „időszerű”, a „rele-váns”, a „szükségszerű” kérdései körül forognak. Mind az egyszerűség, mind a komplexitás valamiféle történelmi válasz kívánt lenni, amidőn az új fogalmával kapcsolódtak össze.

A kilencvenes évek óta a fenti kérdések sokat vesztettek fontosságukból: a zenetörténethez fűződő viszony, ha el nem is tűnt, de máshová helyeződött ama közönség tudatában, amelyik egyre kevésbé képes felelni arra a kérdésre, hogy mi is lehet „korunk zenéje”. Míg valaha a Zukunftsmusik izgatta a kedélyeket, ma azt tapasztaljuk, hogy bármilyen zene (egy barokk opera, egy reneszánsz mise, vagy éppen egy futurista gép-szimfónia) izgalmas lehet, ha aktualizálva van, tehát ha hozzáférhető kontextusba helyeződik. A megérthetőségre pedig egyként aspirál a régmúlt öröksége, a klasszikus remekmű, a romantikus bravúrdarab, a modernista absztrakt és a napjainkban keletkező kortárs kompozíció. Ez utóbbi azonban azzal a nehézséggel kénytelen számolni, hogy az újdonság ténye már nem képez elégséges kontextust a számára, s azzal a dilemmával szembesül, hogy vagy a kommunikativitását kockáztatja (amikor a szakértő kevesek zárt világának értékrendszeréhez és érzékeny-ségéhez igazodik), vagy pedig esztétikai rangját teszi megkérdőjelezhetővé (amikor az alkotást már keletkezése pillanatában a nagyközönségnek tett kompromisszum és az öncenzúra szelleme járja át).

Kondor Ádámot (1964) és Marian Lejavát (1976) a magyar és a szlovák középgeneráció legjobbjaiként tartják számon. Bármennyire különbözzenek is alkotói mentalitásukat illetően – Kondor a gyakorlati élettől tökéletesen elvonultan alakítja a maga végtelenül komplex és radikalitása ellenére is páratlanul termékeny életművét; Lejava épp ellenkezőleg, a nagy komponista-karmesterek hektikus életformáját gyakorolja és kontrasztálja kontemplációba hajló, álomszerű zeneműveivel –, a két zeneszerző abban mindenképpen rokonítható, hogy nagyon reflektáltan viszonyulnak a kommunikativitás versus autenticitás fenti dilemmájához. Tökéletesen tudatában vannak annak, hogy alkotói döntéseik mikor, milyen elvárásokkal szegül-nek szembe és milyen érzékenységeket igazolnak vissza.

A technikát, a stílust, a történetileg örökölt formákat illető döntéseik egyáltalán nem sűrűsödnek egyetlen tenden-ciába, végleges döntések nem jellemzik életműveiket. Szó sem lehet itt olyasféle „aláírás-művészetről”, ami úgyszólván már látatlanban is azonosíthatóvá tenné a darabokat. Mintha már nem is annyira a zeneszerző – darabjai karakterisztikája révén megalkotott – önképe lenne a legfontosabb számukra, hanem az a lehetőség, hogy a zeneszerző minden darabjában, minden darabja révén valaki más lehet. Kondornál ez odáig megy, hogy kísérletképpen még az idiomatikus alkotó szerepét is kipróbálja: képzelet-beli alteregói álarcai mögé bújva – XVIII. századi vándor cimbalmosként, XIX. századi romantikus orgonistaként, kora reneszánsz anonimusként.

Amit Tayil című darabjának kommentárjaként közöl, az erőltetés nélkül mindkettejük munkásságát méltán jellemzi: „Az argentín mapuche indiánoknak nincs egyetlen szavuk a zenére, viszont megkülönböztetnek hangszeres és improvizációs formákat (kantun), európai zenét és a nem-mapuche törzsek zenéjét (kantun winka), szertar-tási énekeket (öl), és egy külön műfajt, a tayil-t. »A tayil az életerő, melyen az egyén osztozik apai ágon minden élő és halott rokonával. Az apai ágon örökölt közös lelket kimpennek nevezik; egy kimpen lényegét szavakba önteni, mozgásba hozni csak a neki megfelelő tayil előadásával lehet. (…) A tayil előadása egy dallami kontúr és egy ikonografikus szöveg speciális kombinációja által ’kihúzza’ az egyénből az összesűrített patrilineáris lelket.« – idézi Carol Robertsontól, majd hozzáteszi: „Itt talán arról van szó, hogy az idézetek révén összegyűjtöm, koncentrálom az apák (zenei ősök)lelkét, energiáját.”

Nem csak alkotói önképük szempontjából nem mutatnak ezek az életművek homogenitást, de kommunikatív stratégiáik tekintetében sem – mintha csak azt üzennék: a művészetben eltűntek azok a fix és stabil helyzetek, amelyek egykoron bemutatásának körülményeit és befogadásának tájékozódási pontjait jelentették. Kondor és Lejava munkái némelykor a modernista zenei diskurzussal lépnek dialógusba (mint például Kondor a Párhuzamos sorozatokban, a Dissemination-ben, az Imploration-ben, Lejava a vonóstriókban), máskor a 18-19. század zenei emlékeivel (Kondor: Tayil, Lejava: Ciaccona), némelykor a minimalizmus kontemplatív irányzataival (Lejava: Mantra, reVENIr), máskor az előadó hangsúlyos kooperativitását feltételező virtuozitás tradícióival (Lejava: Bagatell soro-zatai, Kondor: Bizarr tárgyak sorozata), vagy éppen az improvizáció praxisával (Kondor: Copiae).

A nagyobbrészt ősbemutatóként megszólaló 10-10 Kondor és Lejava kompozíciót kiegészítő, más alkotóktól származó művek éppen azért kerültek be a programba, hogy a két komponista műhelyének sokarcúságát, kontextusaik sokféleségét tegyék még plasztikusabbá. Wolf f, Bozay, Lombardi és Mochizuki szinte minden szempontból távol állnak egymástól. Wolff az ötvenes évek Cage-hez kapcsolódó nagy zenei újrakezdésének, a zenei alapelemek kreatív újrakonfigurálásának idejében alakította ki a maga objektív-akusztikai irányba tájékozódó zenei öntudatát (könnyű lenne őt hozzákapcsolni a majdani new simplicity tendenciájához); ezzel szemben Bozay a hatvanas évek kezdetétől ahhoz a magasan szervezett struktúrákban gondolkodó nemzetközi áramlathoz igyekezett felzárkózni, amelyből később a new complexity merített a legtöbbet. A nyolcvanas években ismertté vált Lombardi a zenei expresszionizmus, egy nagyon stilizált és nagyon erősen az előadó szuggesztív virtuozi-tására és lírai kifejezőkészségére számító hagyomány örököse. A japán származású zeneszerzőnő, Misato Mochizuki ezredfordulós zenéje pedig már kifejezetten annak a későmodern szellemnek a kifejeződése, amelyben az egyszerűség és a komplexitás, a korszerűség és az

időtlenség, az expresszivitás és a strukturáltság nem egymással szemben, hanem egymás mellett határozódnak meg – akárcsak Kondor és Lejava műveiben. Az „ősök energiája” számukra már nem képez kontrasztot az „itt-és-most” alkotói indulatával, hanem összekeverednek, megszüntetve a különbséget alany és állítmány között – ahogyan arra Kondor egy másik kommentárjában utalt: „A világ azt mondja: »Ki vagy? Mondd meg a neved! Védd magad! Magyarázd el, mi a jó benned! Érvelj!« – Nem tudok mit mondani. Nem tudok érvelni, nem tudom megvédeni magam. Még egy »csak...« sincs. Végül minden zenész eljut az értelmezés radikális tiltásáig.”

Veres Bálint

Kondor Ádám (1964) zene-szerzői diplomáját a budapesti Zeneakadémián szerezte, ahol rendszeresen látogatta Rados Ferenc és Kur tág György kamarazene óráit. Egy évig magántanítványa volt Simon Albert karmesternek.

Zeneszerzői stílusára nagy hatást gyakorolt Mesias Maiguaschca és Jeney Zoltán, valamint a világhírű hegedűművészek, Végh Sándor és Fenyves Loránd mesterkurzusai. 1992 óta fő tevékenysége a zeneszerzés. A Soros Alapítvány, valamint az Edenkoben Herrenhaus ösztöndíjasa volt, műveit a legjelentősebb hazai kortárs zenei seregszemlék mellett Európa több fesztiválján is műsorra tűzték. Szerzői lemeze jelent meg a Hungaroton gondozásában, néhány további művének hangfelvétele pedig a BMC gyűjteményes kiadványain. Kottáinak gondozója az EMB.

Marián Lejava (1976) a pozso- nyi Zeneakadémián szerzett diplomát zeneszerzőként és karmesterként (2010-ben védte meg doktori fokozatát). Számos jelentős nemzetközi mesterkurzuson vett részt, olyan mesterek irányítása

alatt, mint Klaus Huber, Christian Wolff, Tristan Murail, Eötvös Péter és Fischer Iván. Karmesterként 2000 óta aktív, egyfelől a vezető szlovák kortárs zenei együttesek élén (VENI Ensemble, Melos Ethos Ensemble, Opera Aperta) másfelől külföldi modern zenei együttesek vendég dirigenseként (Jena Philharmony, Ensemble Modern Frankfurt, Prague Modern). Számos ősbemutatót vezényelt hazáján kívül Európa kortárs zenei fesztiváljain. Lejava jelenleg a pozsonyi Zeneakadémia oktatója, cseh, szlovák és portugál egyetemek vendégtanára. A szlovák zeneszerzőket tömörítő SOOZVUK alapítójaként jelentős művészetszervező tevékenységet is folytat. Művei eddig egy szerzői lemezen és hat gyűjteményes kiadványon jelentek meg.

Beyond simplicity, complexityand the pursuit of novelty

Looking back from the start of the 21st century, ten-dencies of contemporary music which were important in the 1970s and 80s, such as ‘new simplicity’ and ‘new complexity’, seem to became depreciated and suffering the same fate. Presumably it occurred to both due to their orientation towards ‘novelty’ that became less im-portant in our postmodern times. The sense of history underwent on a significant realignment where every art-work – be it antique, baroque or avantgarde – became dependent on contextual relevancy. Novelty does not constitute anymore a satisfactory context for recently finished compositions which are searching their way between the Scylla of sectarian musical language and the Charybdis of false compromise.

The Hungarian Ádám Kondor (1964) and the Slovakian Marian Lejava (1976) are held as leading composers of their generation in their respective countries. They differ strongly in their conduct of life – Kondor stands apart from the ordinary life and writes his extremely complex and huge output in a monastic seclusion; while Lejava composes his dreamy musical contemplations as a contrast to the busy life of a sought-after conductor-composer. However, despite such dissimilarities their responses to the demanding situation of being a com-poser in a postmodern culture are equally instructive and authentic. They do not want to set a homogeneous, even monolithic auteurism against a multi-perspectival contemporary culture – as the masters either of new simplicity and new complexity did. Contrary to that they de enjoy the possibility of continuously becoming somebody other by their works (Kondor even fabricated numerous heteronyms with outputs of their respective style). The multifaceted works of Lejava and Kondor communicate with various expectations and get in contact with assorted sources of musical energy either from the past or the present. The passages written in the score as comments for Tayil by Ádám Kondor could aptly characterize the set of mind of both composers:

“The Mapuche of Argentina do not have a word for ‘music’, yet they distinguish between instrumental and improvisational forms (kantun), European music and music of nonMapuche tribes (kantun winka), ceremonial songs (öl), and a separate genre, tayil; »... tayil is the life-force that an individual shares with all living or deceased members of his/her patrilineage. The shared soul of a patrilineage is termed kimpen; the essence of a kimpen can be verbalized or activated only through the performance of its respective tayil. (…) The performance of tayil ’pulls’ the compounded patrilineal soul out of an individual through a specific combination of melodic contour and iconographic text.«” – cites Kondor from Carol Robertson, then adds: “here I try to collect the spirit of my (musical) patrilineage and accumulate their energy.”

Some member of the mentioned patrilineage is appearing not only via the works of Lejava and Kondor, but immediately in the programme as well: Christian Wolff, Attila Bozay, György Ligeti and Luca Lombardi are all important influences and provides them a more than satisfactory context.

Bálint Veres

Támogatók / Supported by

Helyszínek / JegyinformációLocations / Ticket information:

FUGA Budapesti Építészeti KözpontBudapest Center of Architecture1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.

Tel.: (+36) 1 266 2395, (+36) 30 934 7389www.fuga.org.hu

Trafó Kortárs Művészetek HázaTrafó House of Contemporary Arts

1094 Budapest, Liliom utca 41.Tel.: (+36) 1 215 1600

www.trafo.hu

Magyar RádióThe Hungarian Radio Corporation

1088 Budapest, Bródy Sándor utca 5-7.Tel.: (+36) 1 328 7000www.mr3-bartok.hu

Ipolyság, ZsinagógaŠahy, Synagogue (SK)

Námestie Bélu Bartóka 13, Šahy (SK)

Somorja, ZsinagógaŠamorin, Synagogue (SK)Mliečňanská 7., Šamorin (SK)