Rajzok és tanulmányok 1. - MTDA · 1875. Budapest, 1874. Nyomatott aa A t h e n a e u m nyomdájában. Jelen gyűjteményt 1857—1873 közt lapok- ... Erdélynek elszakadása a

RAJZOKÉS

TANULMÁNYOK.

ÍRTA

S Z I L Á G Y I S Á N D O R .

E L S Ő K Ö T E T

B UDAPEST,

A Z A T H E N A E U M T U L A J D O N A .

1875.

Budapest, 1874. Nyomatott aa A t h e n a e u m nyomdájában

Jelen gyűjteményt 1857—1873 közt lapok-ban vagy folyóiratokban megjelent kisebb műveim-ből, az Akadémiában vagy más egyletek helyiségei-ben tartott felolvasásaimból válogattam össze:mellőzvén a száraz bírálatokat és kritikai vizsgáló-dásokat, melyek csak a szakembert s nem a közön-séget is érdekelhetik. A czikkek nagy részétváltozatlanul veszi az olvasó — de kettőt (Rákóczyés Pázmány s Lorántfy Zsuzsánna) az időközbenfeltalált új adatok felhasználásával megbővítettem.A kiadottak nagy részben forrás tanulmányon slevéltári kutatásokon alapúinak s történetünk egypár kevésbbó világos pontját tisztázzák, egy párhézagos részét pótolják.

IV

Újra lenyomatásukra leginkább ez a körül-mény bírt. Mert tanulmányozásaim folytán elégszervolt alkalmam tapasztalni, hogy a gyűjtemények-ben szétszórva megjelent czikkek felkutatása shasználása sok faradsággal s időveszteséggel jár.Aztán nehány e czikkek közül egymást folytatja,egészíti ki: ezek mondhatni tárgyuknál fogvaösszetartoznak s leginkább a m. k. kamarai ésnemzeti múzeumi, valamint a vörösvári gróf Erdődy-féle levéltárakban tett kutatásaimnak eredményei.A többiekhez egyes kisebb levéltárakon kívül ahárom nagy erdélyi levéltál: az Erdélyi Muzeum,volt főkormányszék és á gyulafehérvéri Batthyány-könyvtár szolgáltatták az adatokat.

Csak két czikk nincs magyar történetből véve— ezekhez külföldi munkák szolgáltattak anyagot.

Budapest, 1874. oct. 15-én.

Szilágyi Sándor.

AZ I. KÖTET TARTALMA.Lap

Erdély helyzete két nagy hatalmasság közt ....................................................... 1Békés Gáspár versengése Báthory Istvánnal ................................................... 15Az 1588-ik évi deczember 8—23-iki medgyesi országgyűlés

története és törvényczikkei.................................................................. 47Egy nő a trónon....................................................................... ......................... 93Rákóczy és Pázmány....................................................................................... 125Fejedelmi Parainesis........................................................................................ 199II. Rákóczy György fejedelemmé választása és beigtatása ........................... 211Dalmady István svédországi követsége ......................................................... 247Lorántfy Zsuzsánna......................................................................................... 257

E R D É L YHELYZETE KÉT NAGY HATALMASSÁG KÖZT

A SEPARATIO UTÁN.

Felolvastatott a pesti »Polgári körben« 1870-ben.

Egy balítélettel óhajtok szembe szállani, mely a tör-téneti axiómák közé, Isten tudja hogy, becsúszott, s melymég ma is talál védőkre: azzal t. i., hogy Erdély forra-dalmi állam volt, s egy régi igazságot próbálok meg alkal-mazni, azt, hogy a nemzetek életében minden hibás lépésmegboszúlja magát — mert az életben minden ténynekkövetkezménye van.

** *

Erdélynek elszakadása a magyar kox-onától s külön-álló állammá alakulása történeti szükség volt. Mint vég-vidék az Árpádok és vegyes-házi királyok idejében, vajdáialatt már több önállósággal s intézkedési joggal bírt minta belső helyhatóságok.

A mohácsi vész úgy vonult el fölötte, hogy hadiereje megtöretlen maradt, és vajdája Zápolya János trón-követelési igényeinek valósítása körül e sereg nem kisnyo-

4

matékot vetett a latba. De sem a korábbi önállás emlékei,sem a létező sereg ereje nem idéztek elő separatiót. A mo-hácsi vész után, az elszakadás megtörténtével nem Erdélyvált el Magyarországtól, hanem Magyarország szakadt kétfelé.

Ez a dolog úgy a mint véghezment, nem belső párt-kérdés, hanem belső politikai, és még inkább európai kér-dés volt, mely minden phasisaiban, minden alakulásaibanösszefüggött az európai háborúval. Spanyol- és Németor-szág egy oldalon, Francziaország a másikon, Olaszországbírása felett küzdöttek, s ugyanakkor Németországban areformatio által fölkeltett eszmék harcza folyt. A francziakirály véd- és daczszövétségét kötött a szultánnal s ezzelviszont Zápolya János, az elűzött magyar királj is frigyrelépett. Akkor, midőn V. Károly császárnak nem volt erejemegvédeni testvérét Ferdinánd magyar királyt Szolimánhadai ellen, a politikai helyzet követelményének tűnt felszövetség által biztosítani azt, mit a fegyver megtartaninem tudott volna. De viszont ezen helyzet kényszerűségeáltal előidézett frigy ellenében szükség volt egy pártra,mely az attól való megszabadulás jövendő reményeireépítse léteiét — eszme, melyet a római császárság képvi-selt. Ezek voltak a két felé szakadás jogalapjai.

Még ez időben sem Erdély, sem a vallás kérdése nemjátsztak nyomatékkal bíró szerepet. A kérdés két nagyha-lom politikai egyensúlyának kérdése volt. Kutforrása sokszerencsétlenségnek s véres küzdelmeknek kétségtelenül,de biztosítéka egyszersmind a nemzeti önálló államöletI fenmaradásának is. Európában akkor ez volt a keletikérdés.

5

S csakugyan, a mint Németországra nézve nem voltközömbös, hogy a porta Magyarország elfoglalása általközvetlen szomszédjává legyen, a porta sem nézheté el,hogy a két felé tört magyar korona a német császár fejéuösszeforrasztassék. Annyi erővel egyik sem birt, hogy a má-sik ellenében állandóan biztosítsa magának Magyarországbirtoklását, de annyira mindeniknek volt hatalma, hogyne engedje egészen a másikévá lenni.

Az első küzdelem János király halála után már meg-mutatta ezt. A török az ezen király által birt Magyaror-szág egy részét el tudta ugyan venni s azt hódoltsággá isváltoztatta, de midőn a másik részt, a János Zsigmond bir-tokát Ferdinánd magának megszerezte, a porta nem hagy-hatá őt ennek háborítatlan birtokában, mert a hódoltságialföldet a Ferdinánd által bírt Magyarország félkörbenövedzte, és ennek lejtőiről a végvárak által gyengén védettrónára könnyű volt hódító serget vetni.

Helyreállíttatott a régi statusquo. De az utolsó Zápo-lya halála után birodalma már nem mint Magyarország,hanem mint Erdély folytatta államéletét.

Erdély vajdai kiváltságait és előjogait János királyidejében teljesen megtartá. János Zsigmond alatt a hódolt-ság elfoglalásával birtokai egy részét elvesztvén, a sülyErdélyre esett, s a mi eddig itt vajdai előjog volt, részbenátszállt a hozzákapcsolt magyarországi részekre is. ígykezdett fejlődni Erdély államisága. János Zsigmond ha-lála után a magyar királynak nem volt hatalmában vissza-foglalni ezen részeket: de szükségesnek tartotta reserválnia magyar korona jogait. Ezt ő azáltal eszközlé, hogy Erdélytvajdaságnak kívánta tekintetni, uralkodóját — Báthory

6

István.volt — vajdájának czímezé, sőt titkos szerződést iskötött vele, mely Erdély jövendő visszacsatolásának esé-lyeit szabályozó. Másfelől Erdély a portának, a neki nyúj-tott védelem fejében, mérsékelt (10, utóbb 15 ezer arany)adót, vagy mint akkor nevezték tiszteletdíjt fizetett, melyértez biztosítá neki az önálló államélet többi garantiáit.

Ily módon mind a két hatalmasság jogot formált Er-délyhez. Éber szemekkel kísérte mindenik a másik lépéseit,ellenőrizte politikáját, gondja volt a másik terjeszkedésilépéseinek fékezésére, s gátolt minden alakulási kísérletet.De ez állapot senkit sem elégíthetett ki, s legkevésbé Er-délyt, mely titkon lekötve egy hatalomhoz, nyíltan egy más-hoz, mélyen érzé annak viszásságát. Aztán maga a helyzetaz összeütközés annyi esélyét rejté magában, hogy a há-ború nem egyébtől függött, hanem attól: mikor fogja a kéthatalom közül az egyik eljöttnek tekinteni az időt Erdélybekeblezésére?

A század utolsó tizedében ki is tört a háború, hosz-szas 15 évig tartó, de egy nagy tanulságot napfényre hozóazt t. i., hogy a két nagy hatalom közűi azé lesz a győze-lem, a melyik részére Erdély áll. S épen e tanulság volt az,mely Erdélynek a bécsi és zsitvatoroki békében megszerzőaz állami önállóságot.

E két békével kezdődött az s végződött a balázsfalviszerződéssel — tehát összesen 82 évig tartott. Nem minthaaz előtt is, a Báthoryak alatt, ne bírt volna Erdély államiönállósággal, vettem fel ez évszámot: hanem azért, mertnemzetközileg csakugyan ott kezdődik az. Ha a 15 évesháborúban Erdélynek mérlegbe vetett kardja súlylyal bírt,annak végeztével mint szerződő fél szerepel s a békét is az

7

ő diplomatiája köti meg. Létezése mint államnak európaikigekkor lett elismerve. Hanem e létezés fejlődése és kifej-lődése megint szorosan összefüggött az európai esemé-nyekkel.

A bécsi béke nem mond le Erdélyről mint Magyar-ország hűbérbirtokáról, habár Bocskay birtoka állami ön-állóságát elismeri. De Bocskay második utódja, BáthoryGábor·, hogy az általa felidézett küzdelem folytán, trónjátmegmenthesse, már kénytelen volt elfogadni egy olyan szer-ződést, mely Magyarországnak hűbéri jogait Erdélyheznemcsak teljesen fenntartja, hanem megszabja azon esélye-ket is, melyek bekövetkezésekor Erdélynek teljesen és vég-legesen meg kellene szűnni. Ennek utódja Bethlen Gá-bor, a magyar király részéről viszont csak úgy nyerhetettelismerést, ha ezen titkos szerződést maga is — titokbanugyan, de még is — elfogadja.

Ez történt 1615-ben.A 30 éves háborúnak szele még akkor nem volt érez-

hető, és Bethlen örülhetett, ha egy sereg zaklatástól ilyáron is megmenekszik s időt nyer ereje fejlesztésére, ha-talma megszilárdítására. Négy éve volt addig. S e négy évelegendő volt neki, hogy országát rendezze és haderejét ki-fejtse. Midőn Csehországban kitört a lázadás, mely Német-ország fölé a protestantismus és katholicismus élethalál-harczát idézte fel s fél Enrópát lángba borítá, midőn a lel-kiismeret szabadságának és elnyomásának, az alkotmányos-ságnak és absolutismusnak rettenetes harcza fellobogott:már oly erővel és megszilárdult állással rendelkezett Beth-len, melylyel remélheté, hogy e titkos pontokat, Erdély ön-álló állami életének e bár titkos, de mégis létező tagadását,

8

halomra döntheti. S meg is tette a nickolsburgi békével.Sőt többet: Erdély kiterjesztését is kivívta.

Az ő második utódja Rákóczy György, minthogy ha-sonlag belvillongásnak köszönheté trónját, hasonlag foga-dott el titkos pontokat: árnyékát ugyan azoknak, melyekkorábban divatoztak, de mégis olyanokat, melyek kedvezőkörülmények közt kiindulási pontúi szolgálhattak volna Er-dély állami önállóságának megsemmisítésére; de a harminczéves háború neki is nyújtott módot a nem létezők lomtá-rába dobhatni e titkos szerződést — a linzi békében. S at-tól fogva a két állam közt titkos pontokról, hűbéri viszo-nyok követeléséről szó sem volt. A fennállás utolsó éveibenszóba került ugyan még egyszer (az 1686-diki bécsi trac-tatusban), de maga e szó elegendő volt egy különben üdvösszerződést megbuktatni.

Bethlen és Rákóczy békéiben feltűnő jelenség, hogy afelsőmagyarországi,az úgynevezett tizenhárom vármegye kö-zül ezek nehányat megnyernek s Erdélyhez csatolnak. Váj-jon nem lett volna módjukban többet is megszerezni? Az-után az is meglepő, hogy bizonyos pontig nyernek ugyan se-gélyt és támaszt a töröktől: azontúl soha. Vájjon e két, min-dig megújuló esemény közt van-e összefüggés? S vájjon nemépen ez volt-e Erdély egyensúlyának kérdése? S vájjonnem ez egyensúly megzavarásának kérdése volt-e az, melyErdély önálló államéletének bukását s a magyarországitörök uralomnak megszűnését vonta maga után? Bizony-nyal úgy van.

A török minden erdélyi fejedelemnek hajlandó voltmegengedni a terjeszkedést bizonyos pontig Magyarország,rovására: addig t. i. míg e terjeszkedés nem vált olyanná,

9

mely őt is fenyegethette s Erdélyt az önálló magyar király-ság helyreállítására képessé tehette volna. Azontúl sohasem volt hajlandó tűrni azt. Másfelől Felső-Magyarország,az úgynevezett tizenhárom vármegye vagy annak egyes ré-szei mindig kész szövetségesei voltak Erdélynek, részt vet-tek támadásaiban, örömest csatlakoztak hozzá, nemcsak val-lási szempontokból, — mert a protestantismus épen e helye-ken volt elterjedve — s nem is azért, mert fekvésénél fogvaennek volt kiegészítő része: hanem mert ez utón hitte be-következhetni Magyarország önállóságának helyreállítá-sát. De viszont Magyarországnak Ausztriával határos ré-szei állandóan ellenkező politikát követtek. S erre itt isbefolytak a vallásos szempontok s még inkább a meggyő-ződés, hogy Magyarország egyesítését s a török uralom alólfelszabadítását egyedül a német birodalom támogatásávallehet kivívni.

Ily felfogás mellett nagyon természetes volt, hogyMagyarország ezen részének gátolni, ellenzeni kellett Er-délynek akár területi növekedését, akár belfejlődését, szó-val minden olyan hatalmi megszilárdulását, mely nehezí-tette vagy lehetetlenné tette volna reményeiket, terveiket,jövő kilátásaikat, hogy a magyar korona elszakadt részeitők fogják egyesítni. Nekik Erdély gyengesége, tehetetlen-sége állott érdekükben: míg a töröknek jól felfogott ér-deke — legalább bizonyos pontig — erős és sülylyal bíróErdélyt kívánt.

S valóban csak ilyen Erdély volt képes betölteni hi-vatását: fenntartani az egyensúlyt a két nagy hatalomközt.

És ugyanazon nagy európai háború, mely módot

10

adott Erdélynek széttépni a fejlődését gátló titkos szerző-déseket, lehetővé tette neki belső erejének kifejlesztése ál-tal a hatalom, jóllét és míveltség olyan fokára jutni, melya hivatása által eszközölt igényeket megszerző neki. Ennekeszközeit felismerni és kifejteni soha jobban nem tudtauralkodó mint Bethlen Gábor. Rövid 15 év alatt, mi köz-ben három nagy diadalmas háborút folytatott, újjáte-remté Erdélyt. Szervezé közigazgatását, törvényhozását,hadrendszerét és pénzügyeit. Felszerelte várait, állandózsoldos hadat állított és rendező a nemzeti véderőt oly mó-on, hogy az támadó háborúra is képes legyen. Hajlékokatemelt a tudományoknak s egy magyar egyetemnek alapkö-veit letette. Gyula-Fehérvárt valóban fejedelmi várrá tette,s palotájában kelet és nyűgöt fényét, pompáját, műkincseitoly módon egyesíté, hogy az, mit abban látott, épen úgymeglepte a serail pazarlásához szokott agát mint a bécsi,párisi, varsói vagy stockholmi udvaroknak nála megfordúltvagy állandóbban tartózkodó követeit. Nyugot civilisatió-jának utolsó pontja volt ez udvar, melyet még a keleti nap-nak sugarai is ragyogtattak.

Ez állapotot valóban csak fentartani és fejlesztenikellett. S Bethlen után három tizeden át nem is történtegyéb, sőt nem sok kellett már hozzá, hogy az állandósu-lásnak egyik még hiányzó követelménye is megszereztessékaz uralkodó család állandósítása által — melyre az elsőlépések megtétettek.

De a mint három tized Bethlen halála után elteltmind ez teljesen meg zavartatott, és megzavartatott azon ha-talom által, melynek életkérdése volt ez állapotok fenntar-tása: a török hatalom által. A kezdet hű volt hagyomá-

11

nyos politikájához — de csak az első kezdet. II. RákóczyGyörgy fejedelem beléelegyedett a svédek és lengyelekközt folyt háborúba, mint a svédek szövetségese, oly czél-lal, hogy a lengyel korona részeit magának megszerezze. Aporta kijelenté, hogy ő ebben nem fog megegyezni. Ez eddigmegfelelt hagyományos politikájának, mely nem engedé,hogy Erdély bizonyos hátáron túl erősödjék. De midőn Rá-kóczy sereg nélkül, megverve jött haza: nem állott volnaérdekében a töröknek még jobban is meggyengíteni az or-szágot — mert ezzel valójában azt az erejét gyengítette,mely neki az imperiummal folytatott hadaiban főtámaszavolt. Ső mégis ezt tette. Elvette Váradot és Jenőt, két leg-erősebb végvárát s ezekkel területének egy harmadát. Egycsapással gyengévé és ellenségévé tette Erdélyt, a németbirodalom karjaiba hajtá azt, míg magának olyan területinövekedést szerzett — melyből a dolgok rendje szerintmagyarországi birtokai elvesztésének kellett következni.

Ellenében a bécsi udvar hű maradt hagyományaihoz.Egy diadalmas hadjárat közepében s dicsőségesen kivívottcsaták után, a szerencsének és sikernek minden esélyeivelszemben olyan békét kötött, mely egy legyőzött hatalom-hoz illett volna. De a jelenre nézve megalázó béke a jö-vendő siker és kárpótlás reményét foglalta magában, azáltal, hogy Erdélyre nézve az emelkedést és hatalmi fejlő-dést jövőre végkép lehetetlenné tette, midőn e béke (a vas-vári) által a törököt az Erdélytől elfoglaltak birtokábanhagyta — sőt azt azon felül még egy várától, a lerontanirendelt székelyhíditól is megfosztá. Ily módon jövőreErdélynek csak egy szereplési lehetőség volt fennhagyva,titkon vagy nyíltan, de minden áron és egyedül az impe-

12

riummal tartani akkor, ha a két hatalom közt egy újabbháború esélye áll be.

Valóban így következett be minden.Még el sem telt két tized ezen végzetes béke óta, az

első háborúban, mely a két nagy hatalom közt kiütött, ta-pasztalnia kellett a töröknek ama hibás lépésnek mindenkövetkezményeit. Mióta gyengének tudta Erdélyt, egy alkal-mat sem mulasztott el, hogy azt porig ne alázza. Akárme-lyik szpáhi büntetlenül hódoltathatta határait, akármelyikszomszédos basa megintés nélkül zsarolhatta jobbágyait.Mióta fegyverétől nem félt, fejedelmét, főurait annyi tekin-tetben sem részeltető, mint valamelyik szomszédos szand-zsá^ságának kormányzóját, kik pedig Bethlen idejébencsak úgy voltak ennek kegyére utasítva mint magáéraa portáéra. — így ébren tartá az akkor ütött sebet.S tapasztalnia kellett, hogy Erdély, ha nincs is annyiereje, hogy nyomatékkai fölléphessen mellette, de any-nvi még mindig van, hogy az ő ellenségének nagy szolgá-latokat tehessen. Már Becs ostroma előtt nagyon kétesállást foglalt el irányában — Bécs felmentése óta pedigez állás több volt kétesnél. Nem hitte, hogy a porta ural-mának fentartása érdekében állana — s nem is tett sem-mit ennek segélyezésére. S háborúban suzeraintől ez márellenségeskedés. Ha a porta Bethlen idejét emlegette, Er-dély a felemelt adót s a megcsonkított határokat hozta fel.Ha a szultán a régi frigylevelekre hivatkozott, Apafi afris sérelmeket tartá elébe. S a mint a keresztyének fegy-verei több-több sikert arattak, Apafi ellenséges állása ismind élesebb szint öltött. Eleinte semlegességet tartott.Azután a porta szövetségese, Tököly ellen fordult. Majd

13

pénzzel és gabonával látta el a német hadakat. Azutánbefogadta őket téli szállásra, s úgy »meghízlalá«, mint aporta mondta, hogy e pihent hadaknak könnyű volt Budaalól elverni a felmentésre siető sereget — s ettől fogvamár csak egy lépés volt addig, hogy ő is az ellenségek so-rába álljon.

Ez volt a vasvári békének következménye a portáranézve. Így boszulta meg magát rajta az, hogy felforgatáaz egyensúlyt, melyet közte s a római császárság közt Er-dély fenntartott.

De ez egyensúly felbomlásával Erdély különállásá-nak szüksége is megszűnt. Mert e különállás nem volt czélönmagában, hanem eszköz volt a magyar államélet önállá-sából úgy és annyit megmenteni, a hol és a mennyit aviszonyok megengednek. A mint Magyarország azon része,mely eddigelé önálló királyság volt, egyesült a hódoltság-gal, semmi értelme sem volt, hogy Erdély különálló hata-lom maradjon: — a mint hogy nem is maradt az. A hosz-szú török háború ötödik évében Erdély felmondta a portá-nak a suverainitást, az azt bezáró karlowitzi békében pe-dig a török szerződésileg elismerte az elszakadást.

Tárgyam végéhez értem.Tudom, hogy csak vázlatosan, csak legfőbb vonásai-

ban mutathattam be Erdély önálló államéletének vezérelveita separatió után. Csak conture-ök ezek, melynek kere-tén belül kellene kitölteni mindazt, mi a képnek életet,elevenséget ad: a részleteknek az egészet kidomborító raj-zait. De ha e conture-ök igazak, ha nincs köztük hamisvonás — akkor az is igaz, hogy semmi kidomborított egyesrészlet nem teheti az egészet forradalmi képpé. Bocskay-

14

nak, Bethlennek és Rákóczinak háborúi egy conservativhatalomnak védelmi eszközei voltak — mert ezeknek voltfeladata conserválni a magyar nemzetnek lelkiismereti ésvallásos szabadságát. S erre addig, míg a magyar koronaössze nem forrhatott, csak egy ut vezetett — az, melyetfenn vázoltam s melyet ők követtek. Hogy ez úton a tovább-haladást, az eszköz tovább fenntartását maga a török tettelehetetlenné: az az ő bűne volt, s e hibájának következmé-nyei rajta boszulták meg magukat.

BÉKÉS GÁSPÁRV E R S E N G É S E B Á T H O R I

I S T V Á N N A L1571-1575.

Felolvastatott az erdélyi múzeumegylet választmányi ülésében1860-ban.

Azon államférfiak közt, kik a Zápolya ház reményl-hető kihalása esetére Erdély fejedelmi székéhez jogot for-máltak, Báthori István és Békés Gáspár tűntek ki. Szárma,zása és személyes tulajdonai az elsőnek szereztek népszerű-séget az utóbbi felett, kit csak János Zsigmond kegye toltelőtérbe, és a német udvar politikája tartott fen. A kettő-jük közt keletkezett küzdelem némi részben elvi kérdés, nem-csak a nagyravágyás harcza volt. Erdély sorsát azon ala-pon fejteni, melyre azt Martinuzzi belátása fektette, ezvolt az alap, melyet Báthori választott.

Ahoz János Zsigmond nem ragaszkodott utolsó évei-ben: legalább kísérletet tett a török frigyet új szövetségáltal pótlani. A Speyerben 1570. aug. 16. Maximilian ésJános Zsigmond közt kötött egyezkedés, melyben ez utób-binak képét Békés viselte, nemcsak a birtok-állapotot sza-bályozta s szerezte meg az elismerést Erdély uralkodójá-nak, hanem biztosította is ezt, hogy a császár unokahugaiközül egyet neki ad nőül. S Békés még ez év decz. 26-án

18

útnak indult 1) urának tizenegy nap előtt kelt felhatalmaz-ványával. 2)

A római császár, Albert bajor herczeg leányát Má-riát szánta nőül az erdélyi fejedelemnek, de későn, mertMária már Károly főherczeggel a Habsburg-ház steyeriágának fejével járt jegyben. Maximilian 1570. sept. 3-kánkelt levelében igyekezett ugyan a János Zsigmonddal létre-jövendő frigy előnyeit kimutatni: de a bajor herczeg vála-szából kitűnt, hogy ennek aggályai koránt sincsenek elosz-latva. Oly fekete színben látta a fejedelmet, »kinek egészteste egy nagy betegség,« lelke pedig istentagadó eretnek-ség által van megvakitva, s ennek tartományát, hogy nemszánhatá rá magát leánya feláldozására. 3) De Békés előtta körülmény 1571. január végéig el lön titkolva. Ekkor acsászár egy másik unokahugát Clevei Sybillat ajánlá Máriahelyett; s e reményben lön a speyeri egyezkedés megerő-sítve, sőt egy pár czikkel megtoldva (mart. 10. 1571.), hogyha a fejedelem vagy utódai Erdély birtokában háboríttat-nánalc, kárpótlásúl Sziléziában Oppelnt és Batibort nyer-jék. 3)

ISIire Békés e szerződéssel elindulhatott volna, feje-delme már meg volt halva. Gyöngélkedő egészsége késztetőkieszközölni a szultánnal, hogy halála után a rendek sza-bad választásukban ne háborgattassanak, s 1567-ben sept.

1) Bethlen Farkas szeheni kiadása II. kötet 207. 1.2) Szalay L. Toldalékok a magyar nemzet történetéhez, Pest,

1859. 228. 1.3) Hurter Geschichte Kaiser Ferdinands und seiner Aeltern,

ßchafhausen 1850. I. k. 581. 1.4) Bethlen Farkas II. k. 205. 1.

19

8-án e felett azt is tudatta a rendekkel, hogy véghagyományakész, ennek végrehajtóit már kinevezte, kikhez a rendek isadtak négy testamentomos urat. Azután is folytonosangyöngélkedett, mígnem 1571. mártius 13-án 5) meghalt.Erdély most válságos körülmények közé jutott. A tanács-urak függetlenségöket a bécsi és konstantinápolyi udvartól,egyaránt féltvén míg kellő intézkedéseket tehetnek, elha-tározák fejedelmük halálát titokban tartani. Az egész ud-vartartás megmaradt a rendes állapotban, sőt olykor JánosZsigmond tetemeit is felmutatták.6)

De e titkolódzás hosszan nem tarthatott. April 1-érea testamentomos és tanács-urak gyűlést hirdettek, s itt arendek elhatározák: május 17-ére a megyék és székek tiz-tiz,a szász székek és városok hat-hat egyént küldjenek a főispá-nokon s királybirákon kívül, Tordán pedig Báthori Kristófmásfél ezer emberrel őrködjék az ország nyugalma felett. 7)

Ez idő elegendő volt arra, hogy a két trónkövetelőtámogathassa ügyét, Békés Bécsben, Báthori István Kon-stanczinápolyban, s midőn némely csapatmozgalmak arramutattak, hogy Erdélyt magyar királyi sergek fenyegetik,nem késett ez ellen tiltakozni a budai basa 8) A rendek akitűzött időre megjelentek s velők tenger nép sereglett össze.»Soha sem láttak, írja Miles9) egy helyen annyi em-

5) Tamásfalvi László levele. Érd. Tört. Tara. I. k. 196. 1. Beth-len Farkas II. 201. egy nappal későbbre teszi.

6) Bethlen Farkas II. 201. V. ö. Miles Siebenbürgens Würgen-gel 137. 1.

7) Erdély Orszg Tört. Tára I. 93. 200.8) Szalay L. Verancsics munkái II. köt. 212. 1.9) Würgengel 137. 1.

20

bért!« S ez előadást Hagymási Kristóf egészíti ki:»Cancellarius uram (Csáki Mihály) kulcscsal kinyitván ko-porsóját, a jelenlevő sokszámú uraknak, népeknek s vitézidseregnek rendre megmutatott; meg is volt már szegényurunk képe változtatva; fél szeme szinte nyitva, és balkezenagyon megfeketedett; köntöse veres karmazsin, fekete pa-lásttal betakarva, és a kulcs mellette jobb kezénél. Ezeknekutána a testamentumos urak bezárák a koporsót, a melyet an-nakutána szemünk láttára Csáki uram lepecsétele, és ígyazután nagy pompával temettetett el végsőképen a megholtszegény király fia.« 10)

Hagymási, kire bízta Maximilian, »ez országbeli dol-gainak pártolását« nem késett sürgetni korlátnok CsákiMihálynál, hogy a speyeri egyezkedést terjeszsze a rendekelébe. Csáki tagadólag válaszolt: »próbálja meg te kegyel-med holnap a végzések dolgát, de vigyázzon te kegyelmedmagadra; fejét jól felkösse, mű az mit e végzésekről, pak-tumokról tudunk, azt csak mint a megholt kegyelmes urunkcancelláriusa tudunk, nem is vagyunk ez országnak cancel-lariusi; mű soha az országnak arról számot nem adhatunknem is adunk soha, az mit megholt kegyelmes urunknak tet-szett cselekedni, végezni, pactálni, lássa ezt Békés Gáspár őkegyelme a ki ezben járt, most is fut fárad ott kün, de feje-delmi kontyot azért még nem vágunk fejére; hagyja ott afogát, az hol azt fente, vagy fenette. Isten és kegyelmed islátja, hogy fejünket senkiért se koczkáztatjuk, se az ország

10) Erdély Tört. T. X. 106. 1. Egy a Vereins Archiv-banSchuller által közlött naptári jegyzet a temetés napját május23-ára teszi.

21

és hatalmas császár haragját magunkra, nemzetségünkre nemvonhatjuk; római császár ő felségének több bizodalma Bé-kés Gáspár ő kegyelmében mintsem bennünk; ám lássákmár most kegyelmetek, mint mívelnek; itt a koncz, elnyeliazt más.« 11)

Mit a korlátnok mondott, a rendnek többségénekszava volt. Békés pártja elnémult a kényszerűség előtt. Ahazát nagyobb veszély fenyegethető a porta, mint a bécsiudvar részéről, s uralkodóul azt óhajtá a közvélemény, kitszületés és személyes érdemek a bécsi udvar kegyeltje fölébeemeltek. Mind a mellett a gyűlés első napján »lön nagyzúdulás, mely késő estig tartott,« daczára hogy a romai csá-szárhoz hajló szászok szólani sem mertek. A nyugalomfelett Tordáról Fejérvárra hívott fegyveres erő őrködött. Azajnak Csáki megjelenése vetett végett, ki a rendek közélépett, kezében a véghagyománynyal s a szultán levelével-mely a szabad választást megengedi. Mind a kettőt felöl,vasták, de a rendek határozat nélkül oszlottak szét.

Más nap május 24-én megtörtént a választás.— »Minden további szó és vita nélkül kikiáltók Bá-

tkori István uramot, az Somlyait, fő úr öreg nemzetes,vajdának; de Csáki uramot ez nap nem láthattuk. BáthoriIstván uram pedig fonogató szóval megköszöné választásátaz gyűlésnek, és tüstént oda liagyá az gyűlést az ez ország-beli régi szokás szerint« 12). S ezutána rendek tanácskozás-hoz fogtak, s azok eredményét e hó utolsó napján a fejede-lem elibe terjesztvén eloszlottak.

11) Hagymási levele. Érd. Tört Tár. I. k. 109. 1.12) Hagymási levele, e. U.

22

Erdélynek e választás megadta a férfiút, kire szüksé-ge volt. Midőn Ferdinandtól az országot visszafoglalák.keményebb megpróbáláson nem ment keresztül. Az utolsóZápolyának trónját atyja érdemei biztosíták: Báthorinakmagának kelle azt kivívni. 8 erre az ő szilárd és elhatáro-zott jelleme, mely a rendet az ország belsejében biztosításnem volt elégséges. Nagyobb szüksége volt eszélyre s poli-tikai bölcseségre, melylyel a kormányt a két szomszéd ver-senytárs közt vezesse.

Tekintetbe kelle vennie, hogy a különválás Magyar-országtól most a magyarság életkérdése: mert egy háború-ban, mely a porta s a német császár közt Erdély elfoglalá-sáért kiütne,nem volt-e előrelátható bukása?Tudnia keile,hogy Maximilian biztosításai daczára sem fog e választásbanyugodni s annyival kevésbbé, mert Békésben egy dús te-hetségű izgatóra talált, ki nem késend megküzdeni a feje-delemmel a trónért, melyet ez igen is hajlandó lesz a császársuzerainsége alatt kormányozni; pedig ez végre is a nem-zeti lét absorbeálására vezetne.

De oly körülmények közt, midőn a budai basa leveles ezzel kapcsolatban más események, példáúl a korlátnok,,elállása a Maximilian ügyéi öl, eléggé nyilvánvalóvá tevék,hogy a török nem szenved fegyveres beavatkozást Erdélyügyeibe, nem vélték Prágában tanácsosnak Békést az or-szágra erőszakolni. Pedig e szándék létezett. Békésnek acsászár 1571 mart. 29-én készíttetett egy Forgács Ferencz-hez czimzett ajánló levelet, melyben ezt felhívja a trónkö-vetelő terveit teljes igyekezettel előmozdítani.13) Azonban

13) Mocsáry, Nógrád vármegye leírása. IV. k. 162. 1.

23

ez úttal Békés nem ment tovább Bécsnél, s itt várta az esemenyek fejlődését. A portánál is kelle magának híveketszerezni s ily czélból május 27-én, tehát három nappal aBáthori megválasztása után, melyről azonban nem lehetetttudomása, Amliát béget, a renegát Benkner Márkot felszó-litá egy levelében bizonynyal ide czélzó ígéreteinek teljesí-tésére, »te kegyelmed fogja ugyan szíve szerint az dolgot.Kegyelmed tudja, kiknél kell törekedni, kegyelmed forgo-lódjék s töredkedjék szorgalmatosán az dologban. Ha azkegyelmes úristen megkönyörül rajtam és jó végre viszi azdolgot, meglátja kegyelmed hogy az mint megmondtam, jóatyádfia leszök. Én istennek utána Memhet bégre, Mustafabégre és te kegyelmedre bíztam ott az dolgot. Az mit énvelem mieltök, magatokkal mielitök atyámfiai.« 14)

Mire Békés Erdélybe érkezett15) az ujan választottfejedelem trónjában meg volt erősödve. Hagymásit rögtön

14) Szalay, Adalékok. 235. L15) Szükségesnek látok egy kis igazdást ide igtatni. Forgács

szerint (Commentarii 637. 1. Békés Gyula-Fehérvártt személyesenzgatta pártját. Somogyi (II. k. 103. 1.) némileg ezzel egyezölegnyilatkozik. Bethlen Farkas szerint (II. 225.1 abban a perczben ér-kezett meg Békés, midiin a választás már megtörtént s duzzogvavonult el Fogarasba. Ezek ellenében Hagymási a császár biztosa,máj. 24-én világosan írja, hogy Békés nem volt Fehérvárit; pedigg vele ott múlhatatlanul érintkezésbe tette volna magát s magaBékés is épen az napon irt Bécsből Bencknernek. Az ember azthinné, hogy a két adat elegendő az ügyet eldöntöttnek tekinteni.Mind a mellett Kerékgyártó úr próbálja igazolni Forgácsot, azt aForgácsot, ki általában Erdély irányában s különösen ez ügybennagy mértékben elfogult volt. Azonban szemtanú s hiteles okmánytöbbet ér elfogult Írónál. Aztán az a mire Kerékgyártó úr legin-

24

megválasztása után magához hívatá és biztosítá, hogy a ró-mai császárnak rögtön ír s igazolandja magát. Hagymásimeg lőn nyerve. »Hiszünk is — írá ez neki — mert jámboristenfélő nemzetség.«16) S Báthori rögtön követet küldöttMaximilianhoz, és egy másikat a szultánhoz. A megerősítésmindkét oldalról ki lőn nyerve s amannak részére a hűségesküjét is letette.

E bevégzett tények Békésnek épen nem voltak ínyére.Boszúsan zárkózott fogarasi várába, s Földvári Istvánt acsászárhoz küldé: Báthoryt, mondá, csak fegyveres erő ki-áltathatá ki, mert neki is nagy pártja s nem kevesebb sza-vazatja volt. Ezért kéri a császárt, hogy mint hajdan Dobómellé Rendit, őt is a vajda mellé nevezzék ki hivatalbelitársnak«.17) Kivánata nem teljesült: talán mert annak ki-vihetetlenségét Prágában is belátták, s csak hamar megér-kezése után maga Békés is észrevette, hogy oly ember, mintBáthori versenytársat maga mellett meg nem tűr; vagy ta-lán, mert a vajda tudott magának pártfogókat szerezni.

Más útra kelle hát Békésnek térni. Magában a ha-zában akart pártot teremteni, hihetően hogy ő is, mint Bá-

kább építi a Forgács hitelességét, hogy ő személyesen jelen volt afejedelemválasztáson, meg van czáfolva azon értekezésben, mely-lyel Horányi Forgács Commentáriusát bevezette. Forgács t. i.János Zsigmond udvarából Olaszországba s innen Dalmatiába uta-zott, honnan Erdélybe a Báthori megválasztása után tért. (Az eiv 10-ik lapján.) Ebből az is kitűnik, hogy Forgács a Maximiliánlevelét csak idő után kaphata, de annak rá, mint a Báthori kor-látnokára nem sok hatása lehetett. Az a mit Istvánfi mond (bécsi1758-iki kiadás 314. 1.) Forgácsról, szintén figyelembe veendő.

16) Hagymási levele, e. h. 110. 1.17) Bethlen Farkas II. 223.

25

thori egy bevégzett ténynyel álljon elő. Fogaras meg volterősítve s úgy hitte, hogy e vár kemény ostrommal is daczol -hat, aztán a székelyek fölzendülése s más apróbb mozgalmakszándékában megerősiték. A hűség esküjét letenni vonako-dott s Csáki a korábbi korlátnok és Hagymási császáribiztos, kikkel ő együtt fútta a követ, úgy hitték, hogy Husztvárában, melyet a János Zsigmond által nekik hagyományo-zott összeg tejében foglaltak el, s Fogaras vidékében min-den esetre jövendő vállalatuknak hatalmas támaszpontjavan, mert az első a magyar király birtokaihoz közel esik,az utóbbi helyről pedig könnyű a közlekedés az elégületlenszékelyekkel.

Mind-e körülmények Báthori figyelmét sem kerültékki, s most előlegesen főgondját e két hely visszaszerzéséreforditá. Az 1571. nov. 9-iki országgyűlés rendeli, hogy Husztügyében Csákinál, Hagymásinál és Békésnél kérdést tegye-nek; továbbá, hogy az elajándékozott, vagy eladott fiscalitasokbirtokosai beperlendők; s mindenek fölött, hogy kűludva-rokkal senki levelezést ne folytathasson; a ki jövőre a főurakközűi az országgyűlésre meg nem jelenik, megbüntetendő.18)E végzések főkint Békés személye ellen voltak intézve, de mégoly alakban, hogy a megtérés útja ne legyen elzárva előle.

Békésben erre kevés hajlam mutatkozott. Nemcsakaz adót tagadta meg Fogaras földjétől, — melyet zászlósúri joggal bírt, — hanem új alapot is keresett a fejedelemelleni föllépésre. Az általa János Zsigmond nevében Ma-ximiliánnal kötött szerződés erre legalkalmasabbnak lát-

18) Gr. Mikó Tört, Adatok I. 283. s köv. I. közli e gyűlésarticulusait.

26

szott. Kérdést tettek hát a császárnál Csákival és Hagymásival: kihirdettessék-e azt a magyarországi gyűlésen, sha a vajda kívánná, átadják-e neki?

Úgy látszik a császár Békést mint Báthori ellen fel-használható eszközt kéznél akarta tartani, s válasza isolyan volt, hogy se Báthorit ne kényszerítse végletekre, seBékést ne taszítsa annak karjai közé. »A kihirdetésre —hangzott az 1572. jan. 20-án kelt válasz — alkalmast) időtkell keresni. De az egyezkedés maradjon a te — (t. i.Békés) — kezeid közt, valamint Huszt vára is.« Csáki idő-közben meghalt19) s Békés nevezetes támaszától lön meg-fosztva. Pedig újabban fenyegette veszély.

Fogaras földjét neki János Zsigmond adományozta.Ez uradalomhoz korábbi birtokosa Mayláth Gábor testvéreMargit a Báthori Endre özvegye s ez időben Iffiú Jánosneje, formált jogot. Báthori Kendi Sándort és BlandrataGyörgyöt küldé Békéshez felszólítani, hogy azt az eredeti(30,000 aranyra menő) vételárban adja ki. Békés a kiadástmegtagadta s egyenesen a császár bíráskodására hivatko-zott, hogy a vajda ne legyen felperes és bíró is egyszers-mind. De a pertárgyalás nem folyhatott sebesen, a bonyo-lúlt kérdés természeténél fogva s Békés Fogaras birtoká-ban maradt; mert még most az ügy ez utón nem volteldönthető s Báthori sem látta szükségesnek erélylyel lépnifel oly ember ellen, ki a végletekre kényszerítve veszé-lyessé válhatott20). A császár is egy újabb (1572. nov.

19) Archiv des Vereines für Siebenb. Landeskunde II. köt.20)) Bethlen Farkas szerint (II. 259.) a császár Ibrányit 1572.

küldte Erdélybe ez ügy eligazítására, mit Kerékgyártó is (II. 51.)elfogad. Ez tévedés. Földváry 1573. sept. 9. írja (Érd. Tört. Tár.

27

15-ki) leiratában mérsékletet ajánlott Békésnek. S valóbanez óta Békés az országgyűlésére küldött is képviselőket,talán, hogy terveit biztosabban előkészíthesse.

Mindamellett Báthori jól tudta, hogy ez oldalrólnyugodt nem lehet. Igyekezete hát a portával való viszo-nyát teljesen biztos alapra fektetni. Alkalmasabb államfér-fit a higgadt Kendi Sándornál e czélra nem is választha-tott volna, ki mint követe Konstantinápolyban annyi tapin-tattal vezette ügyét, mennyi elegendő volt kitudni, hogy aporta nem gátolandja a nyilvános fellépést Békés ellen 21).

Több Báthorinak ez idő szerint nem kellett. Nemvolt titok előtte, miként igyekszik Békés magának pártotszerezni, hogy többeket a főurak közűi már meg is nyert,,bár mások, mint Apafi György után hiúban járt22), miképremélte megnyerni a forradalomra hajlandó székelységetJános Zsigmond által elvett kiváltságai visszaigérésével,mikép kereste a porta kegyét, hová egy biztos embert út-nak is indított, kit azonban útközben elfogtak23); miképtette le a hűség esküjét a császárnak s hogyan szorgal-maz ennél engedélyt, hogy birtokaiban serget toborzhas-

1. 126—7. ]. I Ibrani Ferenczet is megengedte ü felsége, hogy azjövendő szent Lukács octávájára bemehessen nagyságodhoz, az Fo-garas causájára nem akarván ö felsége azt, hogy propter illiusabsentiam Nagyságod fogyatkozást végyen abban, de így hogy azjövendő sz. György octávájára, sine omni ulteriori dilatione az ődolgában compareálni tartozzék, a mint neki meg vagyon hagyva,az ország biráitól mandátumot szerzek s küldök reá.

21) Bethlen II. 248—273. V. ö. Forgács, Istvánffi, Somogyis Stiles munkáiban az ez évre szóló helyeket.

22) Békés levele a föurhoz. Érd. Tört. Tár. I. 111. 1.23) Békés levele a nagyvezérhez. Bethlen II. 365. 1.

28

son. Úgy látszik előtte nem maradt titokban, minő ered-ményeket ért el az udvarnál Békés állandó követe Föld-vári István deák, kinél számítóbb s ügyesebb ügynökötnem is találhatott volna, részint hogy a vajda terveit ellen-súlyozza, kinek ügynökei Bánffi László és Forgács Pál ha-sonlag nem ültek Bécsben tétlenül, részint hogy barátjaiszámára kedvezményeket szerezzen. S így lőn, hogy Föld-vári nem minden gúny nélkül írhatá: » A vajda matrimo-niumja, mint ezelőtt megírtam nagyságodnak postán, sohavéghez nem megyen, bizonynyal írom nagyságodnak, mertSomlyón a királyi nemet el nem tarthatja; ezért méltórajta könyörülni.«

Úgy látszik, hogy Báthoritól a bécsi udvart függet-lenségi törekvése riasztotta vissza. Földvári ez ellenébenurát mint a visszacsatolási kötelékek megszilárditóját tün-tette fel. Innen mindazon adományoknak, melyekkel Békéshíveket toborzott, a korábbi jogállapot nyomán, Bécsbenszerzett megerősítést, hol a magyar cancelláriát megnyerte.Egy Becsből sept. 9-ről Békéshez intézett levele sokoldalúvilágot vet működésére. Kendi Jánosnak patrimoniumaYécscsel együtt megadatott s az egész a korlátnoknakLiszthinek fizetendő 300 aranyba került. Andrási Péteratyjával együtt, mint kik a székelységben nagy befolyásuaks mások is megnyerendők Yereskő várából, melyet bizonyosösszegért a császár Békésnek ad, hogy ez azon összeget»az ő felsége hűségére kötelezendőknek kinek-kinek az őmivolta szerint« ossza szét 24).

E mellett szerzett nova donatiókat pl. Pekri Gábor-

24) Ennyire zsugorodtak össsze a vádpontok, melyekkel né-mely történetíróink a Békés aljasságát bizonyítni akarják.

29

nak, Radák Lászlónak. Berendi Györgynek, Harinainak smásoknak s ezeket s a statutiót illetőleg írja: »íme őfelségevajdának erősen megparancsolja Tamás deák által, hogyazokban az ő felsége híveit meg ne merje semmiképen há-borgatni, és magát csak szolgai határban tartsa, mert megvagyon az neki határozva, mennyire kelljen nyújtózni, ésha ellene tovább is peragálni fog, ő felsége az ő fejedelmiméltóságát meg akarja oltalmazni, kit vajda meg fog igenismerni.« A fogarasi függő per ügyében szerzett ugyan újadományt Békésnek, — »mely igen szépen vagyon a jusregiummal egyetemben, de az appellatióról nem adatik újlevél, hanem nagyságod éljen az ő felsége előbbi adott kétlevelével, kiknek ha helyt nem adna vajda és executióraakarna menni, csak az, uram, az dolog és tanúság róla, hogynagyságod az executiót elő ne bocsássa, mondván: meg nin-csen az dolog — úgymond — végben, mert az ő felségérevaló appellatiót elő nem bocsátá vajda, és ha mindazonál-tal ő ugyan peragálni akarja, te nagyságod totis viribusés minden módon resistáljon minden engedelem nélkül.«

S e kedvezmények által, melyeket az orator 1573,sept. 7-én nyert ki a császártól, eléggé megerősödöttnekhitték a pártot Báthori ellen nyílt csatát kezdhetni. SzentLukács napjára okt, 18. országgyűlés volt hirdetve. Azzalkapcsolatban szokás szerint octavalis terminust is fogtaktartani. E gyűlésen óhajtotta volna felhozni Békés, Foga-ras ügyét s a császár ekkora "szándékozott Ibrányi Feren-czet Erdélybe küldeni mint ismert nevű jogtudóst25). S

25) E levél közölve Kemény és Kovács által Érd. Tőrt. Tár.I. 121—80. Csak ennek segélyével volt. lehetséges Békés ez éviczélzatait csak ennyire is tisztába hozni.

30

hogy azon a császár szavainak és czélzatainak súly is adas-sák, Rueber kassai tábornok parancsot kapott Békést fegy-veres erővel segitni26).

Báthori Békés egy emberét elfogván, mindent eléggékorán megtudott. Szent Ferencz napján vagyis oct. 4-én -7),miután a szükséges előkészületeket a legnagyobb titokbanmegtette, Losonczi Bánffi Györgyöt lovassággal, Sása Já-nost és Vadas Mihályt gyalogsággal Fogaras ostromáraküldi. Békés mielőtt észre vette volna, körül volt véve. Ilykörülmények közt hívei tanácsára elhatározd szökés általmenekülni. Fiát és kincseit Gyulaira bízta, bogy a diadal-masnak adja át, s csak a legértékesebbeket véve magához,mialatt katonái a vár egyik oldalán, mintha ki akartakvolna rohanni, harczi zajt ütöttek, lova lábára a patkótvisszafelé veretve, s hogy zajt ne üssön bőrrel vonatva be,elhagyta Fogarast s minthogy a Báthori fegyveresei azutakat elállották, kénytelen volt hét napon s éjjen át erdőks hegyek közt bolygani28), míg nem szerencsésen Maximi-lián birtokaiba érkezett29). A vár 19 napi ostrom után segyezkedés alapján átadatott Báthorinak.

26) A Békés el'eni 1575-ki sententia Bethlen Farkasnál. II.335. 1. Ide czéloz Földváry »nem tudom ugyan vajda micsodaezerrel készül a jövendő Szent Lukács terminusára, de hiszem azúr Istent, hogy nagyságod jó fundamentumon lészen és készülhethozzája.«

27) Mint ez a fennebbi adatok összevetéséből is kétségtelennélesz. L. Bathlen II. 274.; az ostrom kezdetének napjára nézveKulcsár-féle krónika 34. 1.

28) Békés levele a fővezérhez Bethlen II. 375. 1.29) Miles Würgengel szerint 134. 1. Békés egy éjjel az Olt

folyón átcsolnakázott s úgy menekül meg.

31

A rendek már október 15-én össze voltak gyűlveMedgyesen. Békés pártja itt nagy számmal jelent meg,óhajtották volna megmenteni, s épen ezért e gyűlés igenzajos volt. Békés elmarasztaltatott, jószágai elkoboztattak,de pártja ezúttal kiméivé lőn s csak következő ítélettel elé-gűltek meg: senki ne pártolkodjék, hanem igaz hívséggellégyen minden ember nagyságodhoz, ezután sem pártolkodóköveteket se leveleket idegen és más-más országba ne mer-jenek küldözni, sőt ha valakinek eféle levelek hozattatná-nak, ki a nagyságod birodalma alatt lakik, az olyan emberfel ne merje szakasztani, hanem épen nagyságodhoz vigyeavagy küldje. Ha pedig valamely úr, avagy nemes emberakármely nemzetbeli légyen és állapotban, rendben, nemgondolván ez hazának megmaradását és a nagyságod mél-tóságát, ez felül megmondott dolgokat merné kisérteni, ésmegháboritani igyekeznék a közönséges állapotot és békes-séget: aféle embert nagyságod egy hivatallal, mely expe-ditióval keljen, egy rövid gyűlésre hivasson személy szerint,nem procuratora által; ki ha reá jő és magát megmenthetijó, ha nem mentheti pedig magát tehát örök hitetlenségpoenáján pronunciáltassék« 30).

E kudarcz nem vette rá Békést, hogy terveivel fel-hagyjon. Érdekében Maximilian felszólalt Báthorinál s el-foglalt jószágainak visszaadatását tanácslá, hogy végsőre

30) Bethlen II. 280. Gr. Kemény és Kovács. h. 131. 1.— Megjegyzendő hogy: országgyűlés nem vizsgált nóta perben,ez octavalis terminuson történt s az országyűlés néha csak azelvet monda ki, de utóbb Apafi alatt azt is ritkán. Különben anotaper kétféle volt: articularis, mint a fennebbi és legális azaz afennálló törvények értelmében országgyűlésen kívül.

32

ne kényszeríttessék. A fejedelem hajthatatlan maradt:»nem lesz a barátság vele tartós s a zavargást a rendeksem szenvedik meg« volt válasza, »nem rövidült meg azúrnak karja!« mondá Békés midőn ez izenete a vajdánaktudtára esett 31). Báthori ily körülmények közt szükséges-nek látta az ország erejét emelni. A Kolosvárt 1574-ikjan. 1-jén tartott partialis gyűlés elhatározá, »hogy mindenúr és nemes ember három nemzetbeli és magyarországiak,kik felül meg vannak írva, az articulus tartása szerint fe-jenként tizenhatodokkal, hadakozó szerszámokkal jó készü-lettel, mint jobban lehet minden időben készek legyenek,és Istent segítségül liiván az nagyságod parancsolatjáraaz ország szükségeiért és oltalmáért oda tartozzanak ké-sedelem és okvetés nélkül oda menni, a hová a szükségkívánja és nagyságod kegyelmesen parancsolja« 32).

De Békés is elhatározá tervei kiviteléhez módosítaniaz eszközökön: mert belátta, hogy azt egyedül a Maximi-lian segélyével keresztül nem viszi, ki az utóbbi eseményekóta vigyázóbbá lett. Egy roszúl sikerült beütés a portát hábo-rúra ingerelhette volna, s hogy ez meg ne történhessék, Bé-kés feladatává tette innen is segélyt, vagy legalább elné-zést eszközölni. Nem könnyű dolog. Először a budai basátakarta megnyerni, kinek szava rokoni összeköttetésénélfogva a fővezérrel, a portán nyomatékos volt. A kez-deményezés nehéz művét Földvári István deákra bíz-ta 33) a legügyesebbre ágensei közt, míg a portán Antalfi.

31) Bethlen II. 282. 3. 1.32) Gr. Mikó, Történelmi adatok I. 300. 1.33) Békés levele Musztafához, Gr. Kemény és Kovács I. 139.

33

Imre és Tinódi Sándor által viseltette képét. A vajdamindkettőről tudomást szerzett magának s az ügynökökkiadásáért nevezetes összeget ígért 34).

Békés ügyét a budai pasa, a mint látszik színleg fel-karolta. 1574. tavaszán Musztafa bég és Ámhát bég —ugyanazok, kikkel 1571-ben is czimboráskodott — megfor-dultak nála Bécsben s így alkalom lőn adva magával aportával is alkudozásba elegyedni35). Biztosul — mintemlitém — Antalfi Imrét Stambulba küldé, 1574. május8-án egy levéllel a szultánhoz, melyben kéri, hogy nehézrabságából szabadítsa ki, s előszámlálván korábbi szol-gálatait megholt ura idejében s gyakori megfordulását aportán, ajánlja újabb szolgálatait, s egy másikkal a nagy-vezérhez, melyben emlegeti hűségét, menti magát miértkell a német udvarba szöknie, nem lévén az út Stambulfelé nyitva, a vajda vádjai ellenében, s a hitetlenség színéterre akarja kenni, végül pedig kéri, hogy biztosainak a fon-tos ügyben, melyben kiküldő, adjon hitelt, mert helyzete nemengedi, hogy mindent úgy a mint óhajtaná, megírhatna 36).

Antalfi ura kérelmét — engedtessék meg neki az

1. csak István deáknak nevezi; a sententia Bethlennél II. 335.Stephanu Littaterus Földváry-nak.

34) Fennebbi levelei, e. h. I. 138.1. Hasonl. ö. Gerlach Tage-buch Szalaynál Magyarorsz. Tört. IV. köt. 367. 1.

35) Békés levele a fővezérhez Bethlen II. 260. » ................................ sihoc mancipium potentissimi imperatoris nomine Amhat Beck adme non supervenisset. Rym jelentése Hammernél II. 434. 1.« Ámhát= Benckner, Musztafa = Neiszer Adám szász pap.

36) Mindkét levél a Békés elleni sententiában Bethlen II.258—368. 1.

34

Erdélybe való beütés és adassék neki át ez ország kétszeresfelemelt adó mellett — a nagyvezér elébe terjesztő. Báthoriügynökei, Edgrud vagy mint Bethlen Farkas nevezi GrujPéter és Kendi Sándor sükerrel dolgoztak ellene. Minda mellett annak lényege felett hosszabban tartott az alku-dozás. Sok baj származhatnék belőle, az lehetne, hogymindkét vajda elállana a portához való hűségtől. Békésbenem is bízhatnak. S ugyan azért nem adhatják ki abeütési engedélyt Írásban. Jőjjen be Békés a portára sezzel mutassa ki hűségét. De Antalfi ezt lehetlennekállitá. 37)

Ez alatt Szelim szultán meghalt s III. Murád 1574.dec. 21-én elfoglalá a trónt. Báthori sietett ügynökét KendiSándort a portára küldeni gazdag ajándékokkal, de ezAntalfinak is tért nyitott küldője mellett sürgetőbben lépnifel. S most Békésnek a portára menetelét még jobban sür-gették. Hasonlóan hangzott a válasz is, melylyel Istvándeák a budai basától tért vissza: a »fővezér s a budai basamind ketten azt kívánják, hogy személyesen 'menjen Kon-stantinápolyba s ezzel mutassa ki hűségét.« A pártvezérbelátta a kelepczét, melyet neki ez úton készitnek. ígyegyenesen a porta karjai közé vetné magát s annak kegyétőltenné sorsát függővé. Pedig ő emelkedésében a súlyt Maxi-milián barátságába helyező. Válasza tagadólag hangzott:»az — irá 1575. febr. 14-én — semmiképen nem lehetne,hanemha vesznije akarok. De ha ő nagyságának, — foly-tatá némi emphasissal — ugyan az akaratja, — az fővezérnélkül.

37) Antalfi levele Bethlennél II. 289 1. kelet hely és idő.

35

basának — hogy én elveszszek, s a mint vétettem ő nagy-sága ellen, kiért halált érdemlek: ő nagysága küldjön ide,ölessen itt meg, mert én nekem mindegy akár; egyképen,akár másképen; ha ő nagyságának halálomban lészen na-gyobb haszna, hogy nem életemben, ám ölessen meg; lássamind e világ mint fizeti meg ő nagysága az én hivségesszolgálatomat«. — S viszont festi, hogy a német udvarnálnincs becsülete, hűségéért török a neve, pedig ő azt hiszi,hogy ott létével is a hatalmas császárnak fog használni. Smég is Stambulban a vajda vádaskodásaira hallgatnak, ha-bár ez »mind az hatalmas császár ellen practicál.« Ügyétajánlja a beglerbégnek, kéri hogy fogja pártját a fővezér-nél s higyje el, hogy ő egy esztendő alatt többet ad , minta vajda egész életében. 38)

Hosszas alkudozás után sükerült Antalfinak kedve-zőbb feltételeket nyerni: üssön be a maga erején mindennémet segítség nélkül Erdélybe s vívja ki pártjával ennektrónját. 1575. april 23-ról tudósítá Békést: »sürgették (t. i.a portán) Kendit, hogy az adót emelje feljebb. Ilyet ma-gamtól nem tehetek, feleié ez, s engedélyt kért bemehetniErdélybe. Azalatt, míg ő bemegy s a rendek az adó feleme-lésén tanácskoznak, üssön be nagyságod Erdélybe de külsegítség nélkül; s tudassa azt a nagyvezérrel, mert ez, ha

38) E levél kelte Bethlennél 1775 febr. 14. Kemény és Ko-vácsnál 1574 febr. 15. az elsőt hiszem. Az 1574. máj 8-án keltlevelet viszi Antalfi a portára, akkor megy Benckner is hozzá,akkor írja, hogy eddig nem közlekedhetett a portával (Bethlen II·366). Mind erről hogyan emlékezhetett volna 1574. febr. 15-én L.Kemény és Kovács 138.) s más oly dolgokról, melyek későbbtörténtek.

36

nagyságod ide sem jön s be sem üt, azt fogja hinni, hogymeg van csalva.« 39)

Békés csak erre várt. Tíz nap múlt e levél kelte utánmár e beütés módját rendelé el párthíveinél, kik közül a leg-több a részeken tartózkodott. Nem is kétkedve a sükerbenmájus 3-áról 1575. irá Prágából Radák Lászlónak: »Ím azúristen előhozta az időt az kit vártunk, kit noha nehéz voltte kegyelmednek várni, de így jobb uram, hogy a dolognakjó fundamentuma legyen.« S itt elmondja — mikép nyertbeütésre engedélyt, de oly kikötéssel, hogy »itt való segít-séggel ez fejedelem birodalmából avagy az ő segítségévelne mennjen; hanem végezen egy napot titokban hívei-vel s arra mennjen be és kegyelmetekkel tartván egyettámadjunk rá.« — »Ez uram — folytatja a hit és meg-győződés hangján, — summája minden dolognak rövide-den, hogy honnan félelmünk volt, az úr Istennek legyenhála, onnan mostan semmi félelmünk nincsen. — Azérturam, császár ő felsége értvén a portáról való választ, ő fel-ségének igen veszedelmesnek tetszik, ha engem innét valaminéppel segítene, mert a török azonnal elvélné, hogy ő felsé-gével értelmünk vagyon; hanem ő felségének az tetszik,hogy ti kegyelmetek értse egymást igen titkon, és végezzenkegyelmetek egy bizonyos napot és helyt, hová én mehessekti kegyelmetekhez igen titkon, és ti kegyelmetek is mindenfogyatkozás nélkül az napon lenne mind fejenként ott azhelyen. Ő felsége én mellém főhadnagyokat rendelt, kikén velem bémennek, de csak harmadmagokkal, kik ott ve-lünk egyetemben gondot tudjanak viselni az had dolgaira;kik közül egyik Székely Antal lészen!«

39) Bethlen Farkas II. 293.

37

Békésnek terve volt a fejedelmet reménytelen megro-hanással verni le. Öcscse Gábor és Székely Antal koráb-ban bemennek Erdélybe, azokkal mennjen Radák a széke-lyek közé és egyezzék meg Andrásy Péterrel. A kitűzöttnap végett értsen jól egyet Csáki Pállal különösen, továbbáTelegdivel, Bornemiszával, Kendivel, Károlyi Lászlóval s atöbekkel, »de a nagy istenért vétek ne essék a nap dolgábans hely dolgában,« s a mint határoznak azt biztos emberáltal tudassák vele. De inti Radákot, hogy kímélje magát,küldözze Barabási Perenczet, Váradi Pál deákot, keltsékfel Marosszéket s Aranyosszéket is, de az ő bemeneteléneknapját titokban tartsák. Lázárt avassák be a titokba, mertez az udvar népe közül többekét el fog hozni. A németcsászár mindenben fogja őket titkon segitni, s a porta szán-dékát megtudhatják a csausztól, ki e levél vivője mellettmellett megy. A vajda nem ügyel a várakra; »csak gyorsancselekedjék kegyelmetek s ő magát, nyilván azt hiszem, Vá-radra szedi ki.40)

Tizenegy nap múlva újabban levelet küldött Radák-nak. »0 felségének — irá ebben — az tetszik ez dologban:hogy én mindjárt alá mennjek innét és ott alatt Kassa mel-lett várjam a kegyelmetek válaszát ez dolognak hamarábbvoltáért; mert így igen késedelmesnek ítéli ő felsége, hogyén még itt várjam a kegyelmetek válaszát. Azért bízotturam, barátom: én menten mégyek alá, s ott váram a ke-gyelmetek válaszát oly helyen, hogy senki nem tudja egyébRuber uramnál a hol én leszek Kassa mellett.« — »Ím

40) Kemény és Kovács I. 113—20. Kelet hely a levél folytánpontosan; a czim iratban hibás.

38

most is öcséimmel — folytatja leebb ugyan azon erős hittelés hévvel, mely korábbi levelét jellemzi — egyetemben fe-jünket oda viszszük, ti kegyelmetek közibe, az kegyelmesIsten jól adja uram; tudod uram eleitől fogva a mihez miketten kezdettünk te kegyelmeddel, mindenkoron jól adtaaz úr isten. Bizony ingyen nem vélné senki, a kegyelmesisten mire viszi dolgunkat.«

S valóban Kassára ment Békés, hol Hueber parancs-nok, mint két év előtt, segélyezésére parancsot kapott·Különösen bízott erdélyi pártjában, de a magyarországifőurak közül is számosán csatlakoztak hozzá. PrépostváriBálint kállai kapitány gyakorlott sereggel, Perényi Györgyösszes kincsével, Csapi Kristóf, Pongrácz Pridrich a szath-mári sereg vezére, Lónyai Ferencz, Sulyok István, Fodo-róczki György, Mélith Pál, Kállai János, Deregnyei Pál,ős és gazdag családoknak ivadékai, nevelték sergeit.

E mozgalom nem maradhatott titokban. Gruj ésKendi koronkint értesiték a portáról Báthorit Békés ter-veiről, melyeket ezek ottan oly nagy sükerrel ellensúlyoztak,hogy Báthorinak a vajdaságban való megerősítését — azévi adónak 500 arannyal növelése mellett, — kieszközlék.Kendi visszatért; Tinódi, Antalfi segédje, a portán elfoga-tott: s a mi adat még kellett, azt kiegészité a Kassárólépen hazatérő Bornemisza Gáspár jelentése az ottani ké-születekről, s a budai basa tudósítása jan. 30-ról »hogy aznémet párt napról napra gyülekezik és szaporodik, kiknekgyűléseinek bizonyos okát még ennyi ideig is, minekünk bi-zonynyal meg nem jelönté nagyságod, jóllehet mi más általmegértettük, hogy mindön akaratjok az volna, hogy Er-délyben beférkőznének; mi pedig az mi kegyelmes fejdel-

39

műnk parancsolatjához tartván magunkat, minthogy az mikegyelmes fejdelmünknek Erdélyország saját jószága: mimindön órában a mi birtokunk alatt valókkal, mindön hadiszerszámunkkal készek vagyunk az ő fölsége jószágánakmegoltalmazására« s inti, hogy a segítség kérését ne halo-gassa, mert ha Erdélyországnak csak egy kövét is elfoglal-ják »jól tudja nagyságod, mint nem veheti azt a mi kegyel-mes fejdelmünk jó névén.« 41)

Báthori, mint a levél mutatja, mely rendeltetése he-lyére különben is későn érkezhetett, — nem nagyon tö-rekedett a török segély után. Ennek nagy mértékben igény-be vevése által önállóságát látta veszélyezettnek; talán sa-ját erejében is bizakodott, talán az őt fenyegető veszélytbecsülte kevesebbre. Csak a temesvári basához küldte Da-czó Jánost segélykérés végett.42) S aztán Békés azon idő-ben már az ország határán belül volt, s Báthori is benmegtette a szükséges intézkedéseket. Mialatt ugyanis amazSzathmár alá érkezett, a fejdelem kibocsátá hadfelhivását,»mert a haza ellensége a Maximilian sergeivel közéig.«Ugyan ekkor kincstárnokát Gyerőfi Jánost, testvéréhezKristófhoz a nagyváradi kapitányhoz küldé,43) hogy ser-geivel minden eshetőségre készen álljon.

41) Szalay Történelmi Adatok 283 1. közli a levél eredetijét·42) Betlilen II. 288. 1. Simigianus II. 105. 1.43) Betlilen II. 295—7 1. Szerinte Gyeröfit Hasszán budai

basához is küldé, de a budai basa nem Hasszán, hanem Musztafavolt. Ez időben Temesvárt volt Hasszán basa (Preyer Monographievon Temesvár 53.) — Somogyi is (II. 105.) csak erről emlékszik,hogy a vajda segélykérés végett megkereste.

40

Békés ezalatt mind beljebb nyomult. Pártját folyto-nos adományozásokkal növelte. Gyulafi Lászlót az országgenerálisát felszólítá, hogy sergeivel haladéktalanul tábo-rába siessen; s útját a Meszesen át44) Deézsnek vette. Ehely, mint a Hagymási Kristóf birtoka, meg lőn kímélve.Táborával Kozárvárnál állapodott meg. Innen Szamosújvárs a harmadik napon Apahida alá érkezett és onnan Tordá-ra ment (jun. 28.) hová Csáky Pált az erdélyi fölkelőkkelvárta.

Ugyanez nap Báthori is táborba szállt. HagymásiKristóf, ki korábban a némettel tartott, s kit Békés épenezért most is kiméit, 200 lovassal, Gyulafi az erdélyi ser-gekkel, a Bánfi testvérek, 200 lovas nemes, az aranyos·széki székelység, Karansebesből és Lúgosról 300 lovas, 200gyalog, s más nap Hedvig Augustin ezer szászszal táborábaérkeztek. A többi székelység is Ígért segítséget, ha Bá-thori régi kiváltságaikat viszszadja. De a vajda föltétienmeghódolást kívánt s így ezek az ellenfél sorai közé siet-tek. Kornis Gáspár a huszti kapitány is Báthorihoz indul,de az ifjú Balassa Bálint, az ismert nevű költő csapatjairabukkanván, serge el lőn szélesztve, maga pedig sebet ka-pott; holott az ifjú Balassát Hagymási Kristóf csapatafogta el s vitte Báthorihoz.

A fejdelem úgy hívé ez erővel is sükkerrel nyomulhatelő Gyula Fehérvárról; de alig érkezett Tövis alá, midőnlrirűl vitték kémei, hogy Békés elindult Tordáról és tábo-rát Vásárhely felé vezeti, egyesülendő a székelységgel. Avajda szokása szerint gyorsan határozott: az egyesülést, s

44) Somogyi, i. h.

41

ez által Békés erejének növekedését meggátolni volt a fe-ladat, melyet most maga elébe tűzött. S mialatt a pártütőNyárádtőig haladt (júl. 5.) hová Andrási Péter dúlás éségetés után több mint két ezer székelylyel segítségére érke-zett, Báthori Kocsárd s innen Hadrév alá sietett. A vártsegítség itt megérkezett táborába: Gyerőfi János a temes-vári basa török lovasaival46) Géczi János a nagyváradi skörnyékbeli sereggel, s a havasalföldi vajda 200 fegy-veressel.

Most egész erejével a Maros innenső partjára nyo-múlt; támadására Békés, mintha tervéről lett volna érte-titve, hasonlag előnyomult, megelőzendő őt. — A két táborRadnóth alatt találkozott, oly közel egymáshoz, hogy csaka folyó által voltak elválasztva (júl. 7-én). Apróbb csatáro-zások után, — melyek közt a később fejedelemmé lettSzékely Mózes mint Báthori híve tüntette ki magát, — afejedelem nehéz ütegekből lövetni kezde, minden egyéberedmény nélkül, minthogy Békés Radnóthra visszavittesérgeit, míg Báthori Dátosra — félmérföldnyi távolságra— ment. Mert a fejedelem e helyet szemelte ki az átme-neteire, s azt a Békés gondatlansága miatt remény felettikönnyűséggel végre is hajtotta.

Táborát most Báthori hadi rendbe állítá nagy had-vezérhez illő biztos számítással. Ütegjei parancsnoka aflórenczi Cinna Rafael volt, de mivel főgondját ezek elhe-lyezésére forditá, maga is igazítá, rendezé ágyúit s czélzottis olykoron. Ezek mellé válogatva sűrűén lovasokat s gya-

47) Bethlen II. 308. budai basát említi, de ez is a fennebbi-vel egy fordából merített tévedés lehett. Hasonl. a Kulcsár általkiadott Székely krónika 36. 1.

42

logokat helyezett, s míg a széleket szekerek s más erődit-vényekkel biztosította, gondja volt, hogy a szárnyak kitűnőharczosokból képeztessenek. Békés nem várta be a táma-dást, hanem színlelt hátrálással nyomult visszafelé a Marosmentében, hogy a fejedelem sergét a zsákmány reményeelszakassza az ütegektől. A csel nem sikerült, mert Báthoria csapatvezéreket eltiltotta a támadástól s az egész egytömegben haladt előre este feléig, olykor nehéz lövegekbőlegy egy lövést intézve az ellenségre.

Másnap jul. 16-án46) vasárnapon Báthori támadásrakészült és most Békés viszavonult a csatára nem alkalmashelyről, ugyancsak a Maros mentében Kerelő-Szent-Pálalá, egy mocsáros és tavas vidékre, mely az ágyuk elrendezé-sére épen e miatt alkalmatlan volt. De a pártvezér e he-lyet annál kedvezőbbnek tekinté, mert egy gát a Maros fo-lyását nagy mértékben gyorsitá, s e körülmény és az ottlevő malmok alkalmassá tevék őt a visszavonulásra is, haa hadi koczka nem fogna neki kedvezni.

S valóban az nem kedvezett. — Báthori Székely Mó-zest némi lovassággal s testőreivel, a válogatott kék daraban-tokkal, előre küldi támadásra: de a támadást visszanyomták.Most Gyulafi László intézett erős rohamot az ellenségestábor közepe ellen s oly szerencsével, hogy azt mégis sza-lasztotta. Még a két szárny állott, s ezek egyikét, a legte-kintélyesebb csapatot Békés vezette az összeesküdtekkel.Báthori személyesen vezette a rohamát ez ellen, s vissza isnyomta. Most a szaladó csapatok a gát felé vették útjokat,de a zavar és rendetlenség miatt sokan a mocsárokba vesz-

46) Trausch, Chronioon Fuohsio-Lupino-Oltardinum I, k. 69. 1.

43

tek. Az egyetlen még épen álló szárny, hogy a visszavonu-lást fedezze, több ízben megtámadá az űző csapatokat, demindannyiszor visszanyomatott. Erre az egész szétvert se-reg a Maros gátjának tartott erélyesen űzetve, folytonosanháborgatva s magát is alig védelmezhetve. Sokan a Ma-rosba vesztek, másokat leöltek, elfogtak.

Báthori a csata színhelyén megkezdte a büntetést.Bartakovics Jánost, Zádorlaki Györgyöt, Barcsai Gáspárt,Szakács Miklóst, Darlóczy Jánost,47) Salamon Tamást48)helyben felakasztatta, s rögtön kihirdető, hogy az elfoglaltzsákmányt mindenki beszolgáltassa. Maga Békés néhánymagyar és erdélyi főurral a Nagy Szamos mellett Bethlenvárába és alig fél órai pihenés után, folytonosan utazvaSzathmárba menekült. Vele voltak Csáki Pál, BornemiszaBoldizsár, Károlyi László, Alárd Ferencz, a két Kendi, akét Kadák, Andrási Péter, Apor Miklós, SzentmihályfalviPéter s mások számosán. De fogságba is sokan estek afőurak közűi.49)

Tizenöt nappal a diadal után a rendek Koloszvárttösszeültek. Báthori e forradalom történetét főemberei általs írásban bőségesen előadta. A rendek először is hálát ad-tak istennek a dolog szerencsés kimeneteléért, azután a fe-jedelemnek köszönték meg, hogy megmaradásukra »ilyenvigyázatot« tett. »Ezt is megértettük — folytatják a ren-dek articulusaikban — a te nagyságod írásából és ize-netiből, hogy te nagyságod e féle gonosz emberek-nek és hozzá tartozóknak büntetése felől való delibera-

47) Bethlen II. 318. 1.48) Kulcsár-féle krónika. 36. 1,49) Bethlen II. 319. s köv.

44

tiót és suffragiumot kíván te nagyságod. Megemlékezvénazért a régi mondásról: hogy heába írattak volna a törvé-nyek, ha executiónak nem demandáltatnának — ebben isméltónak ítéljük a te nagyságod kívánságát és parancsolat-ját. Miért hogy penig szokott természeti és kegyelmességeszerint te nagyságod, mint régi, igaz úr nemzet, ilyen nyil-ván való dologban is törvény processusa szerint akarja ezdolgot eligazítani, noha mind Isten, és mind az dolog másutat és módot és tehetséget is mutatott volna te nagysá-godnak elibe: ez nagyságodnak kegyelmességiért te nagy-ságodnak bálákat adunk, könyörögvén, hogy ezen proposi-tumot tartsa meg te nagyságod végig mind ezben mindegyéb dolgaiban.« 50) Alább ugyancsakjez ügyben így nyi-latkoznak: »a nagyságod méltó kívánsága és parancsolatjaszerint ez dolgot élőnkbe vevén, az vétkesek ellen törvénytez generalis gyűlésben nagysággoddal egyetemben mintországgal szolgáltattunk, és ellenök publice pronuncialtunk,kiről sententia levelet is írattunk. Könyörgünk nagyságod-nak mint kegyelmes urunknak hogy az mii sententiánkatmint ilyen nagy dologban, nagyságod helyén hagyja.«

Úgy kívánta Báthori, hogy mialatt a pártütők perétZsombori László a közvádló, a tábla fiaival az octavalisterminuson ellátja, az ítéletet a rendek szentesítsék. S va-

50) Erdélyorsz. Történetei Tára I. 142. s köv. 1. — Termé-szetesen az octavalis terminus s országgyűlés kapcsolatban voltakegymással. Lásd Approbatae Constitutiones II. r. VII. tit. 1 s köv.Art., mely az 1573-iki törvényeken alapul, s a sententia-levelet, aBethlennél II. 340. 1. olvasható szavakat, hol a gyűlés tartása módjavilágosan meg van jelölve. A sententia eredetije jelenleg az erdé-lyi múzeumegylet birtokában van.

45

lóban úr színe változása napján (aug. 6-án) midőn t. i. azországgyűlés bezáratott, Wesselényi Ferencz az itélőmesterkönnyek közt olvasá fel a szigorú, de a körülmények általparancsolt ítéletet. A pártütők Békésén kezdve mindnyájan,a foglyok és menekültek, nótán marasztaltalak, az az fő-és jószágvesztésre lőnek ítélve.

Báthori ezúttal példát akart mutatni, s az Ítéletetcsaknem teljes szigorával hajtá végre. Aug. 8-án harmad-nappal az ítélet kimondása után Pókai János, Kabós Far-kas, Bogáthi Gáspár, Barcsai Miklós, Csanádi János, ŐsiMiklós, Csányi Miklós s még két főúr Kolozsvárit reggeli8 órakor lefejeztetett. Ugyanitt 34 székelynek, a mozgalomfejeinek fülét és orrát vágták le, míg 34-et Szamosfalvánakasztottak fel. A többi elítéltek fogságban tartattak mégegy ideig.

Báthori később ezeket kibocsáttatá, a menekültek-nek engedélyt adott a visszatérésre; utóbb, mint lengyelkirály magával Békéssel is kibékült, kiből egyik jelesb ál-lamférfia lett 51).

51) Az egykorúak Békésről nagy méltánylattal nyilatkoznak,Bors szerint (Kemény és Kovács) az ártatlan Békés az ő rajta lőttkárért és gyalázatért akart boszút állani. Még több méltánylattalszól Gyulafi Lestár. Szerinte »Békés nagy és valóban bajnokierkölcsökkel ékesűlt férfiú vala; csudálatos eszű és ékesen szólású,egészen az országlásra termett ember; Petrovich Péter inasa volt,az ő udvarában nevelkedett volt fel kit is mind holtig szolgált.«

AZ 1588-IK ÉVI DECZEMBER 8—23.

MEGGYESEN TARTOTT ORSZÁGGYŰLÉSTÖRTÉNETE ÉS TÖRVÉNYCZIKKEI.

Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémiának 1858. oct.25-én tartott osztály ülésében.

Báthori Kristóf testvére a lengyel király mellettmár öt év óta bölcsen és szeretettel kormányozta Erdélyt.De erejének gyöngülése s folytonos betegeskedése inté acsalád híveit, hogy utódról gondoskodjanak. Míg a királyés vajda élnek, könnyű lesz, úgy hívék, a trónkövetkezést acsaládban biztosítni. Különösen Gálfi János, ez időben mártanácsúr, Kristóf egyetlen fiát, Zsigmondot, kezdte emle-getni. De az atyja nem helyeslé a tervet, nem a lengyelkirály, kitől e tárgyban külön követség által kértek taná-csot. »Mert, válaszolá ez utóbbi, jajt kiált isten annak azországnak, melynek gyermek fejedelme vagyon.«*) Gálfimost a főurakhoz fordult ajánlatával, melytől ezek nagyrészenem is volt idegen. Csakhamar a családfők gondolkodás-módja is változott,hihetőleg azon csapás következtében,melyőket érte: Bocskai Erzsébet, a Kristóf nejének halála által.

1) L. Gálfi János önéletírását Erdélyország Történetei Táraban. V. ö. Bethlen Farkas II. 444.

50

Most a vajda 1581. május elsőjére Kolozsvárra or-szággyűlést hirdetett. Megtört erővel, betegen érkezett avárosba: látni lehete, hogy napjai meg vannak számlálvaÉpen ezért élénkül sürgette a trónkövetkezés megállapítá-sát. De a korosabb főurak jól emlékeztek még a JánosZsigmond gyermekkori uralma alatt kiállott viszontagsá-gokra, s az országgyűlés kitűzött czélját, a választást elha-lasztani óhajták. Az ellenzék fejei, Apafi Gergely, mégIzabella királyasszony korában tanácsúr, és Kendi Ferencze tervök létesítését egy jól kigondolt okoskodás által akar-ták elérni, melynek lényegét Gyulaffi Lestár*) fentartá.»Ne adja isten, hogy ők fejedelmük életében fejedelmet vá-laszszanak magoknak, hanem sokáig éltesse isten ő nagy-ságát. A mikor a lenne, kit isten eltávoztasson, hogy őnagysága megszűnnék élni e világon, akkor gondja lészenaz országnak, kit emeljenek fel arra a méltóságra.«

Azonban Gálfinak sikerült Kendi Ferenczet is meg-nyerni, s most a vajda elérkezettnek hitte az időt, hogy aviták bezárásával a kérdést szavazatra bocsássa. Csak azegy Apafi Gergely mondott ellent. Nem látott garautiátegy gyermekben, a kihez kötött remények annyiszor csa-lók, bal sejtelmektől kínozva megjósolá, hogy e választáslegbuzgóbb barátai fogják azt leginkább megbánni. Véle-ménye nem talált viszhangra. A vajda és a király irántitekintet minden szózatot elnémított, s midőn május J 0-énaz Articulusokat felterjesztek, a 2-ik, Zsigmondot jelölteki utódául: »Minthogy, mondja az, ennekelőtte való idők-ben nagyságodra és nagyságod nemzetségére néztünk, most

*) Kulcsár kiad. Krónika 46.-lapján.

51

is másová sem országunk kívül sem köztünk nem nézünk, ha-nem látván nagyságod egyetlen kis fiacskája BáthoryZsigmond urunkat, kinek indolesiben gyermeki ideje azmennyire szenvedi, nyilván tapasztaljuk futuram amieitiamet majorum virtutem . . . . választjuk három nemzetül,magyarországbeli ide tartozó atyánkfiaival öszve nagy-ságod successorának az hazánknak vajdájának, fejedel-mének.«

A vajda visszatért Fehérvárra, s még azon hó 27-kénszombaton 51 éves korában meghalt. Zsigmondot a szultánathnaméja még azon évben fejdelemmé erősité.

István királyt ez idők alatt a muszkákkal folytatottháború foglalkodtatta, mialatt a gyermek fejdelem helyetta kormányzást a tanácsurak s különösen a véghagyomá-nyilag kinevezett Csáki Dénes, Bocskai István, Kovachó-czy korlátnok és Kendi Sándor intézték. E bizottmánycsakhamar elégtelennek mutatta magát, s a szeretett Er-dély iránt mélyen érdeklett uralkodó 1583-ban mart. 6-kánkelt leiratában a közügyek vezetését három tanácsúira:Kendi Sándor, Kovasóczy Farkas korlátnok és ZsomboriLászlóra bízta. Mindnyájok szavazata egyenlő jogerővelbír, de a határozatot Kendi Sándor mondja ki. Gyűlései-ket Fehérvárit tartják a fejdelmi palotában, s azon a ta-nácsurak jelen lehetnek és véleményt is nyilváníthatnak anélkül, hogy szavazattal bírnának. Ugyan e leirat SigérJánost kincstárnokká, Gálfit pedig főudvarmesterré nevezteki, ez utóbbira bízván a fejdelem erkölcsére való felügye-letet, de a legfontosabb erősségek kapitányainak kineve-zését magának a királynak tartá fen. A három tagú vá-

52

lasztmány hivatalos működösét még azon hó 28-án meg-kezdő*).

Uralkodása csak 1585-ig tartott. »Ezek, mondjaGálfi, nem úgy viselték magokat, mint az bölcs lengyel ki-rály rendelete vala; elhivék magokat csak az magok hasz-nát keresvén*).» Epen ezért az ország rendei még a mege-lőzött évben Apafi Istvánt, Kornis Farkast és Literáti Ist-vánt, mint követeket, István királyhoz küldők oly kérelem-mel, hogy a kormányzást csak egyetlen emberre bízza. En-nek folytán ama fontos hivatalt Géczi Jánosra ruházta,kit az 1585. áprilisi országgyűlés be is igtatott. De a len-gyel királynak 1586-ban bekövetkezett halála e részben újváltozást tett kilátásba.

Zsigmondnak nevelését atyja Leleszi János jezsui-tára bízta. E szerzet már 1579-ben befészkelte magát Er-délybe, midőn István király Possevin tanácsából tizenkétjezsuitát külde ez országba, kik Monostoron, Kolosvártés Fehérvárt gyermekek tanításával foglalkodtak. Ugyan-azon országgyűlés, mely Zsigmondot fejdelemmé tette,utólagosan beléegyezett ebbe, oly kikötéssel, hogy »őnagysága ez nevezett helyeken megelégedvén újabb he-lyekre vagy városokra vagy falukra akárhol ez országbaeféle tanítókat se erővel, se fenyítékkel ne szállítson, neplántáljon.«

E föltétel nem tartaték meg. Nemcsak vagyonilagterjeszkedett e szerzet, egész faluk birtokát szerezvén

*) Bethlen Farkas II. 464. közli e leiratot. V. ö. GyulafivalKulcsárnál 51. 1.

**) V. ö. Bethlen Farkas II. 479.

53

meg1), hanem a gyönge és erély nélküli Géczi mellett az ifjúfejdelem személyét is hatalmukba keriték, kire különösenCariglia Alfonz gyakorolt nagy befolyást.2) Olaszokkal töl-ték meg udvarát, egész csapat jezsuitát hívtak az országba.»Zenészeket, énekeseket tartottak, írja Oltard,3) roppantköltséggel színi előadáskat rendeztek, mindent elkövet-tek, a mivel csak az ifjú fejedelem lelkét elfoglalhatták.«

Mind ez tűrhetlennek tetszett az ország rendei előtt.Aggódtak a jövőért, hogy utoljára is hová fog vezetni, fél-tették a török frigyet, melynek felbontására épen nem vol-tak alkalmasok az idők. Enyeden oct. 29-én 4) ez okbólrészgyűlést (com. partialia) tartottak, melyen élénkül sür-gették a jezsuiták kitiltását. A tárgy fontosabbnak tetszett,hogy sem akkor eldönthették volna; dec. 8-ára Medgyesreúj országgűlés hirdetteték, akkorra halasztván a vég elha-tározást és annyival inkább, mert az öreg Géczi a kor-mányzóságról lemondani, és a fejdelem az uralkodást át-venni készült. A pártok tehát fegyverkeztek, mert a bekö-vetkezendő eseményt mindenik fél saját terveinek kiviteléreakarta felhasználni.

Ily körülmények közt a jezsuiták jónak látták meg-előzni, s ha lehet, elfordítni a vihar kitörését. November4-én, tehát röviddel az enyedi országgyűlés után a fej-delmi tanácsban s magának a fejdelemnek jelenlétében

1) Szegedi, Decr. et Vitae Regum Hungariae. 383—4.2) Somogyi Ambrus II. k. 118.3) Trausclinál Chronicon I. k. 81. l.4) Oltard ugyanott, de o országgyűlésnek nevezi. Azonban

a rendek decz. 10-iki folyamodványa részgyűlésnek említi.

54

egy erős hangon írt nyilatkozványukat olvasák*) fel. Hi-vatkoztak ebben a társaság Erdélyben levő atyái históriaijogaikra, s ügyöket magával a kath. vallással azonosítván,hivatkoztak a törvényesen megállapított vallásszabadságra.Ha Erdélyben mindenki tarthat vallásán levő papot udva-rában, miért tiltják ezt meg magának a fejedelemnek? Sha neki egyeseket szabadalmai és vallásában védni köte-lessége, nem sokkal inkább tartozik-e ezt tenni udvaripapjai és tanítóival? De e társaság 9 éven át, mióta e ha-zában van, semmi botrányra nem adott okot. A fejdelmetisteni félelemben nevelte, az ifjúságot oktatta, híveit vi-gasztalta. S kitiltásukra semmi ok. Ha van, hozzák fel, sadjanak alkalmat azok megczáfolására. Bálványimádássalvádolják őket? magok a vádlók azok s félő, hogy a szent-háromság káromlása Erdélyt semmivé teszi. A társaságroppant kiadásokat tett templomok építése s az egyetemfölszerelése körűi: de ha távozni kényszerűt etnék, sem vesztenesemmit, mert nem múlandó javakat vadász. Hanem a fej-delem jó hírét vesztené el, s könnyelmű és kegyetlennekbélyegezné magát Európa fejdelmei előtt. Végűi tiltakoz-nak hogy, miután a fejdelmet a király és vajda egyarántgondjaikba ajánlák, semmi áron sem akarják ily gyöngekorában elhagyni.

Az országgyűlés a kitűzött időben (dec. 8.) megnyílt*)

**) Közölve Lampe Hist. Eccl. 314—8. 1.*) Az ezután kővetkező dolgoknak fő forrása: AHJB. (Alber-

tus Huet Jud. Eeg.) Medwischer Landtags-Prozess czimü irományaa Kurz Nachlese-je 2-dik szállítmányában. De nevezetes részletekets különösen okleveleket tartottak fen Miles, Sieb. Würgengel. 1670.143—150. Lehmann, História Diplomatien Continuata. 1710. 8—11Lampe, Hist. Eccl. Ref. 318—328.

55

Az első napokat a szokásos megnyitási ünnepélyek, előké-születek vették igénybe. Az országgyűlésnek egyik kitű-zött, legalább czélba vett fő tárgya, a jezsuiták kitiltásacsak dec. 11-kén jött szóba. A tárgy fontosságához képesta rendek két felé oszlottak. Néhány an a fejdelmi tanácso-sok közül: Báthory István. Ifjú János, Zombori LászlóGéczi Ferencz, Bánfi Farkas, a főispánok s néhány zászlósúr, mint Bocskay István, Báthory Boldizsár, Csáki, a sze-beni polgármester, a beszterczei bíró a tanácsteremben tar-tottak ülést, míg a követek, a székely bírák, beszterczei, seges-vári, medgyesi esküttek megmaradtak rendes állomásukon atemplomban. Itt Bánffi Boldizsár,Wesselényi Ferenc, Borne-misza János és Boldizsár,Alárd Ferencz,Yass György,ForróJános, Gerendi János, Erdélyi Miklós, a székelyek közülPernyeszi István, Sigér János voltak az irányadók a gyű-lés szellemére, mely a jezsuiták irányában igen ingerülthangot ölte magára. Erős felszólalások történtek különö-sen a papság részéről, s Hunyadi Demeter az egységhivőks Toronyai Máté a reformáltak püspöke, továbbá a kolos-vári és váradi követek is hangosan kiemelték sérelmeiket.A szászok superintendense Ungler Lukács, bár jelen volt,nem nyilatkozott.

Közepette e vitáknak hozta le a korlátnok és GécziFerencz a fejdelmi propositiókat, melyek szerint ő nagy-sága ajánlá a fenálló békében a hadi eszközökre, törvény-szerű jog kiszolgáltatásra ügyelettel lenni, kért gondosko-dást udvartartására és a nagyváradi várra, a szökevényjobbágyok ügyében újabb terminus kitűzését s min-denek fölött, hogy szükség esetében a nép ne nyomorgat-tassék, tartaléktőkének szervezését, melyhez volna csato-

56

landó II. János király hagyománya is. Az ország rendelis készen voltak felterjesztésökkel, de azt még nem vettékelő, most fontosabb tárgyat óhajtván szőnyegre hozni: ajezsuiták ügyét.

E czélból egy folyamodványt készítettek*) benyujtan-dót a fejedelemnek. »Először azon tanácskoztak, ami istendicsőségére tartozik; az urnák karjai megrövidültek, füleibedugúltak, mert nincs, ki ítéleteit végrehajtsa. Kérik őnagyságát, hogy akkép vezesse a dolgokat, a mint isten-nek kedves lesz s a hazát a fenyegető veszélytől megmenti.Emlékezzék vissza ő nagysága, hogy az enyedi részgyűlé-sen oct. z9-kén, mások veszélyein okúivá már kérték, hogya jezsuitákat, mint a-haza ellenségeit, s isten és emberekelőtt utálat tárgyait, tiltsa ki. Az égés már közelükbenvan, s a szomszéd nemzetek sorsa, és a veszély, mely azokletelepülését követi, inti őket. 0 nagysága azt a közelebbiországos ülésre ígérte, s most várják teljesítését. Mivelfontosabb ügyekben a tanácsosok véleményét kell kikérni,reményük, hogy ő nagysága ezt most sem mellőzi, s kikatyja és nagybátyja szolgálatában őszültek meg, paran-csára most is készen állanak. Ne tegyen úgy ő nagysága,mint Roboám, Salamon fia, ki elfordült az öregektől s kitőlezért a nép is elfordult. S reményük is,hogy ő nagysága igaz-ságos fejedelemhez illőleg fog határozni, ki a haza békéjétkeresi, s nem a viszály magvát hinti el.«

E fölterjesztést a rendek a főurak és tanácsosok gyű-lésébe küldték a tanácsházba, felolvasás és hozzájárulásukkikérése végett. Ott azonban a vélemények elágaztak. A

*) Lampe egész terjedelmében közölte.

57

tanácsurak nem akarák a fejedelemhez fölterjesztem, mertennek, mint fiatal és fel nem esküttnek még nincs hatalmavallásügyekben rendezkedni, mire még a kormányzónaksem ad jogot utasítása. De föl kellene, mondák azok kik alakság (azaz követek, mint abban az időben őket nevezék)véleményét akarák elfogadni, ez egyetlen esetre külön ha-talmazni.

Nem tudván ekkép egyező véleményre jutni, a főren-dek a tanácsházból a templomba mentek közös gyűlésre,hol köztök hosszas és zajos vita keletkezett. E közben afejedelem négy jezsuitája a lakságtól kihallgattatást kért,mit megnyervén, Jakab atyja hosszas szónoklatban fejtéki, hogy: »ők magokviseletökkel ez ingerültségre nem ad-tak okot, s hogy ez országban létezési jogukat és javadal-maikat az elhalt fejedelmektől nyerék, s azokban megol-talmaztatásukat, mint az ország többi kiváltságosai, ők iskérik.« Egyező véleményt e szónoklat sem eszközölhetett,s a rendek 3 órakor, a tárgy folytatását másnapra ha-lasztva, eloszlottak. A nap többi részét mindenik fél pártjanövelésére használta. Különösen a szász követeket óhaj-totta volna magának a Báthori-párt megnyerni, hogy ek-kép elvonva őket a lakságtól, meggyöngítse ezt. A szá-szok újabb utasításért haza folyamodva, egyik fél mellettsem nyilatkoztak.

Más nap decz. 12-én korán reggel megtiltá ugyan afejedelem a templom ajtajának tudta nélküli kinyitását,erre azonban már 8 órakor engedélyt adott. A gyűlésbenújólag részt vettek a fejedelmi tanácsurak is, és az országszószólója Bánffi Boldizsár szavazatra következő kérdésttűzött ki: »Fel kell-e a jezsuiták kiűzése ügyében készített

58

kérelmet terjeszteni ő nagysága elibe, vagy nem?« Néhá-nyan a tanácsosok közül nemmel szavaztak, s Bátliori Ist-ván az ország színe előtt protestátiót nyújta be. Azonbana követek egyező akarattal s a főurak nagy része a kér-vény fölterjesztését sürgette. Mintegy 20 tagból álló kö-vetséget, ezek közt Szentegyedi Deák Gergely közügyigaz-gatót, Sigér Jánost, Pernyeszi Istvánt, Forró Jánost, Bo-doni Balázst, Huet Albertet stb. nevezők ki a kérvény be-nyújtására, mi még azon nap 11 órakor meg is történt.

A fejdelem szállásán ülve fogadta a követeket, jobbjamellett Kendi Sándor és Kovasóczy Farkas, baljánál Bá-thori Boldizsár, Gálfi János és Deák Péter aludvarmesterállott. A köretek a fen kivonatilag közlött folyamodványtfelolvasván távoztak, mire bárom, addig a kályha mellettállott jezsuita lépett elő, s egy padon, melyet két bejáróhozott elő, helyet foglalván, felolvasák óvásukat, s kérel-müket pártfogolásért. Ezalatt a lakság a templomban ma-radt, mígnem Deák Péter 12 óra után tudatta a rendekkela fejedelem nevében, hogy ő nagysága megfontolandja ta-nácsosaival a dolgot s válaszát más nap adja ki.«

S e választ decz. 13-án korán reggel a rendekkel kö-zölte is Gálfi János és a korlátnok. »Megnézte ő nagy-sága a folyamodványt, s úgy találta, hogy az nem időszerű,a propositiótól eltérő, melynél fontosabbak az ország je-?

lenlegi állapotára tartozó dolgok is vannak. A jezsuitákat1

Báthori István király ő felsége küldte az országba s atyjaKristóf vajda őket, mint gyermekek nevelőit, kiváltságok-kal látta el, ezenkívül 1581-ben az ország is befogadtaőket; inti tehát ő nagysága a rendeket, hogy a jezsuitákügyét máskorra halasztva most foglalkozzanak a közdolgok-

59

kai.» E fejedelmi üzenetre az országgyűlés szószólója vá-laszolt: »Megértette a lakság ő nagysága akaratát, jelent-sék meg a követ urak ő nagyságának szolgálatra készsé-gűket, s liogy ők egymás közt tanácskozandnak s kérelmü-ket viszont ő nagysága elibe fogják terjeszteni.« Akövetek ezzel távoztak. Az országgyűlés most tanakodotta tovább teendők felett, s megegyezett, bogy kérelme sür-getésétől ne álljon el. E czélból egy 25 tagból álló bizott-mányt nevezett ki a három nemzetből, mely a tanácsházbamenvén, készítsen egy ő nagysága elibe terjesztendő újabbés kimerítőbb folyamodványt. A választmány összeült, sfölterjesztésével más nap reggel készen volt.

Decz. 14-kén felolvasták azt az országgyűlés előtt.»Megértettük, irák ebben, nagyságod akaratját s mivellátjuk, bogy a haza és nemesség szabadsága meg van tá-madva, kénytelenek vagyunk némely dolgokat nagyságodelibe terjeszteni. Kiváltsága volt ez országnak eleitőlfogva, hogy uralkodóit szabadon, megszorítás nélkül vá-lasztható, kik az ország megegyezése nélkül semmi állan-dót sem hozhattak létre, míg a rendeknek az intézménye-ken változtatni mindig joguk volt. E jogot ők minden idő-ben féltékenyül védelmezők. Az országnak tehát most isszabad a jezsuitákat illető határozatot módosítani s annyi-val inkább, mert e szerzet tudta nélkül hozatott az or-szágba s ellenére annak, hogy Izabella királyné korában akath. vallás minden szerzeteivel, rendéivel együtt kitilta-tott. Már az 1585-iki országgyűlés is kimondá, hogy a val-lás ügyében az eddigi rend megtartassék, s mi annyivalinkább óhajtjuk módosítani azt, mi a jezsuitákról föltétele-sen határoztatok, mert ezek épen nem tartották magokat

60

illő határok közt. Tisztöket, a nevelést, túllépve vallásukaterőszakkal terjesztek utczán, templomokban, processiókáltal oly helyeken is, hol ez nekik meg volt tiltva. Váradonelfoglalták a reformáltak templomát; s a keresztnek fegy-veres kézzel való körülhordozása által csaknem nyilvánosmozgalomra adtak okot. Kozmáson a papra rohantak, ki-kergették lakából, könyveit széttépték. A Székelyföldet,Vásárhely és Káránsebes környékét bebarangolták senki-től sem hivatva oda, nem nevelés, hanem vallásuk terjesz-tése végett. Egy 1556-ki törvény arról is intézkedett, hogypüspöki, káptalani s egyházi javadalmak annak, kitől elvé-tettek, vissza nem adhatók. Ebből mindenki láthatja, hogya nekik tett adományozások mennyire érvénytelenek. Esők mégis nemcsak Monostort foglalták el, hanem Szent-mihálykövét is a körűle fekvő falvakkal, s a fiscusnak aváradi kerületben fekvő javait. Sőt Törökországba s a ha-vasalföldi tartományokba is berontottak, mi még nagy ve-szélyeknek lehet okozója. Példát vehetünk a szomszéd né-pektől, mert a hova csak betették a lábokat, mindjárt ve-szélyt húzták magok után. Példa a francziaországi háború,hol vérrokon fejedelmeket ingereltek egymás ellen, a por-tugali király (Sebestyén), kit a mórokkali frigy felbontá-sára bírtak s ki ezért életével lakolt. Azt pedig saját sze-meinkkel láttuk, hogy a jezsuiták nemcsak hivatalból, ha-nem minden időben nagyságod körül vannak; ha ellenükszólunk, ezt úgy állítják elő, mintha felségsértés volna,nagyságod személyét tőlünk elfordítják, s mi miattok nemvagyunk bátorságban. Hiszen Rómában egy szónoklatbanel is árulák szándékjokat: meg akarnak fosztani nevelésszíne alatt gyermekeinktől s azzal mintegy hálóba kerítni.

61

ilyen ellenünk intézett váruk a kolosvári seminarium,melynek tanítványait már nyilvános fegyverfogásra ingerel-ték, valamint Krakóban kath. tanulók kálvinista növendé-kekre gyújtottak egy házat. Egy ízben, midőn a pápaságuralkodott Erdélyben, a birtokok jelentékeny része egyhá-zivá vált, most is hasonlótól tarthatunk, midőn az ifjúságotesküvel magokhoz csatolják, azoknak javait magoknakmegszerzik, s az országot kimerítik, míg mi, kik két hatal-mas fejedelem közt egyiket haddal, másikat ajándékkalkényszeríttetvén elfordítni, majd egyikre sem leszünk képesek.Sokat elhallgatunk, mert nem tartozik ránk, hogyan rán-tanak 12 forintot olyan hívőkön, ki böjtnapon húst evett.Tekintélyes urak panaszkodnak vallásuk elnyomásáért, miviszont nem tűrhetjük, hogy külön universitást képezzenek,mikor törvényeink vannak, hogy töredék soha, csak az or-szág jelentékeny része lehet Universitas. Ezenkívül a lelki-ismeret szabadságának megsértéséért nem panaszkodhat-nak. Nagyságod int bennünket, hogy köz dolgokkal foglal-kozzunk. De nagyságod emlékezhetik, hogy 1586-ban smáskor is mennyire sürgettük ez ügyet. Most az országügyeiben összehívatván, őseink példájára azt akarjuk min-denek előtt eldönteni, mi isten dicsőségére tartozik. Kér-jük nagyságodat, tartsa a lengyel király ő felsége példá-ját szem előtt, ki midőn fejedelemmé lett, bár katholikusvolt, misézőket nem bocsáta az országba, hanem a tisztí-tott vallás papját (Károlyi Pétert) nyilvánosan hallgatta,mutassa ki jó indulatját kérelmünk teljesítése által,hogy lelkiismeretünk megnyughassék. Mert az a miczélunk, hogy lelkiismeret sértése nélkül védjük ha-

62

zánk szabadságait, s fordítsuk el a fenyegető veszé-lyeket *).«

E folyamodvány megnyerte a lakság tetszését. A fe-jedelem elibe terjesztés végett újólag egy követséget vá-lasztának, melynek vezetője és szónoka Gerendi Jánosvolt. A követség délben visszatért a fejedelemtől s jelentésttett, hogy ő nagysága majd megkérdi tanácsosait s a sze-rint válaszoland. A lakság a dolog fontosságához képest,válasz nyerése előtt nem akart eloszlani, mely csak 3 óraután érkezett meg, midőn Deák Péter tudatta a rendek-kel, hogy ő nagysága azt csak más nap fogja kiadni.

A rendek ekkor (decz. 15.) korán összeültek s kilenczóráig várakoztak, midőn a korlátnok Bocskai Istvánnalelhozta a választ: »Mivel a rendek oly sürgetőleg kérik ajezsuiták elűzését, kiknek terjeszkedésétől tartanak, őnagysága hajlandó őket Fehérvár, Mihálkő, Nagyvárad ésKolosvárról eltávolitni, s egy helyen Monostoron tele-pitni le. Legyenek a rendek e végzéssel megelégedve, s etárgyban többé ne.keressék meg ő nagyságát, hanem tér-jenek más szükséges dolgokra, nehogy az idővesztésből azországnak valami kára származzék.«

»Megértettük a választ, feleié az országgyűlés szó-szólója, a lakság majd fog tanácskozni s határozatát fogjaő nagyságával tudatni.« E válasz készítésével GerendiJánost bízták meg, ki azt még ott a gyűlésben megírá:»Köszönik ő nagysága kegyességét, hogy a nevezett he-

*) Lehmann és Lampe latin, Miles német nyelven csaknemteljesen egyezőleg közlik e folyamodványt. Csak egyes szavakbantérnek el. Legcorrektebb a Lehmanné.

63

lyeket meg akarja a jezsuitáktól tisztítani. De épen olykevéssé nyughatnak meg abban, hogy azok egy helybenlegyenek, mert onnan is kiterjeszkedhetnek s az országotveszélybe dönthetik, és abban nem is látnak biztosságot,.Kérik ö nagyságát, vizsgálja meg bővebben kifejtett okai-kat a rend biztosítása s lelkiismeretük megnyughatása vé-gett. Ők ezért hűséggel fognak adózni, de míg az ügy el-döntve nem lesz, máshoz nem nyúlhatnak.« E fölterjesztéstmég azon dél előtt Wass György vezetése alatt egy követ-ség mutatta be a fejedelemnek, kitől azon választ nyeré,hogy »tanácsosaival közleni s válaszát a laksággal tudatnifogja.« S valóban, a tanácsot összehívta Zsigmond, s mégazokat is, kik a templomban az országgal szavaztak, mintIfjú Jánost, Bánffi Farkast, Bethlen Farkast és Géczi Fe-renczet. Ezek gyűlése hosszan tartott; 3 órakor izenék mega válaszra váró rendeknek: »Csak legyenek türelemmel,mert ő nagysága utolsó Ítéletét holnap reggel előtt nemközölheti.« S valóban, a rendeknek e kitartása megdöb-benthető Zsigmondot és tanácsosait. Nyilvános megtaga-dása volt ez a fejedelem nagykorúsításáuak addig, míg azország óhajtását nem teljesíti. S midőn a tanácsülés bevé-geztével is még mindig habozott a fejedelem az ezektől isajánlott lépésre, az öreg kormányzó figyelmezteté: »Nehúzzon ujjat az országgal, mert ez könnyebben talál ma-gának uralkodót, mint ő országot.«*)

Az ígért nap (decz. 16.) reggelén 9 órakor a feje-delmi választ meghozák a templomba Kovasóczy Farkaskorlátnok és Géczi Ferencz: »Megforgattuk elménkben,

*) Oltard Trauschnál 82-ik 1.

64

hogy Erdélynek megerősített fejedelmei vagyunk, s ezérthiszszük, hogy tegnapi válaszunkat örömmel fogadtátok smegnyugodtatok abban, mi nekem és tanácsosaimnak leg-jobbnak tetszett, megemlékezvén azon felől, hogy kiknekakaratából s indítására jöttek a jezsuiták Erdélybe? a fel-séges lengyel királyéból tudniillik s boldog emlékezetűatyáméból, kiknek tekintélyét ti bizonynyal fogjátok mél-tányolni. E mellett nagy fontosságú lehet előttetek azonkörülmény is, hogy a jezsuiták engem, mintegy anyám ölé-ből kiragadva, becsületesen növeltek fel, nagy szorgalom-mal s előmenetelemre tanítottak a szép mesterségekre, abölcsészet szabályaira, ítélni és szónokolni, magamat aphilosophiai szabályokhoz alkalmazni saját javunk s az or-szág hasznára. Midőn e dolgokat eszembe forgatom, úgytetszik nekem, hogy nemcsak nem szabad őket oldalommellől eltávolítni, sőt inkább hálával tartozom nekik, mintéletem védelmezőinek, megtartóinak, mint tanácsadóimnak.De midőn látom, hogy e dologban csaknem az egész or-szág megnyugodott, mely méltóságomhoz illetlen ugyan,mindazáltal meggyőződvén jó akaratotokról mind azokban,mi óhajtásaim teljesítését, előmenetelemet s az ország bol-dogulását nézi, és a haza szükségeire megkívántató adó-nak nagy készséggeli megszavazását illeti, nem tagadhat-tam meg, hogy kívánságtok szerint ne válaszoljak, s jogom-ról lemondván, ki ne mondjam, hogy a jezsuiták összesenés egyenként egész országomból, úgy Erdélyben mint amagyarországi részeken 25 nap lefolyása alatt tartoznakörökre eltávozni.«*) E válasz felolvasását szűnni nem

*) Lampe, Miles, Lehmann fordítmányainak összetevése nyomán.

65

akaró éljen, éljen, éljen a fejedelem! s kardcsörgetés kö-vette.

A fejedelmi követség távozása után a rendek GerendiJános vezénylete alatt a károm nemzet előkelői közűi egy24 tagú választmányt neveztek ki, s írásba foglalt köszönets hálálkodással a fejedelemhez küldék. E követségnekKendi Sándor felelt Zsigmond nevében: »Hajlandó őnagysága a rendek óhajtását s kérelmeit minden időbenteljesitni, s e czélból arany- és ezüstjét sem fogja kímélni,mint az ország atyja, mert mi más volna egy jó fejede-lem?« Midőn ezek a válaszszal visszatértek, a reformáltés egységhívő püspökök állották fel s köszönetét mondtak:istennek jótéteményeiért a fejedelemnek kegyelmes határo-zatáért, a rendeknek buzgalmuk és kitartásukért, mit efontos ügyre fordítottak, s mindnyájokra mennyei áldástkívántak. E szónoklatok végeztével Bánffi Boldizsár, azország szószólója figyelmeztető a rendeket, hogy a kineksérelmei, vagy valamely szüksége ügyében kérelme volna,azt írásba foglalva más nap reggel mutassa be, hogy mind-nyája együtt küldessék a fejedelemhez.

Decz. 17-én reggel a rendek a templomban összeül-vén, tudatták az ország szószólója Bánffi Boldizsárral,mint a gyűlés elnökével, hogy Géczi János kormányzó Sze-mélyesen jön a templomba, s ez 12 tagú követséget: BocskaiIstvánt, Wesselényi Eerenczet, Pernyeszi Istvánt, Bornem-isza Jánost, Sigér Jánost, Kálnoki Bálintot, Forró Jánost,két székelyt, továbbá a szeheni és beszterczei királybirákatelibe küldé fogadására, kik szállása kapujában várták megőt. A kormányzó, bár gyönge és beteg volt, keményen ültmagas barna török lován, barna czobolymentében, darútollas

66

czoboly kalapban, kísérve basoning lóháton: Bánffi Far-kas, Ifjú János és Gyulai Páltól. A templomba érkezve, akormányzó parancsára Gyulai harsány hangon felolvasóaz utasítást, melyet kinevezésekor a lengyel király adottneki.

Most Géczi egy nagyfontosságú indítványt terjesztetta rendek elébe: Kristóf vajda halálakor Zsigmond ő nagy-sága még csak 8 éves volt. Fejedelemmé választása ótanevében különböző helyettességek uralkodtak, mígnem őfelsége a lengyel király őt, az ő akaratja ellen ruháztafel e hivatallal, melyet ő, habár külföldi és nem is deákosember, a tanácsurak segítségével akkép folytatott, hogy azországnak nem volt kárára, sőt az igazságot urnák és pór-nak egyaránt kiszolgáltatták. Azt nem tagadja, hogy né-mely oly kívánságot, mely sem az ország, sem a fejedelemtekintélyével nem volt megegyeztethető, visszautasított.Ezért némelyek neheztelnek rá, sőt nyilván ásítoznak hi-vatalára s ez esetre már a tanács tudta nélkül hivatalokatis osztogattak. Ő tudja hivatalának korlátait, s az igazga-tást sem fogja könnyelműen lerázni. A lakság tehát kétdolgot fontoljon meg: meg tudna-e ő nagysága a nehézidőknek felelni s jó volna-e az önálló kormányzást ő nagy-sága kezeibe bocsátani? Csak egy közönséges nemes ishalálakor gyámot rendel kiskorú örököseinek, nehogy ajószág elprédáltassék. A lakság is gondoskodjék ily gyám-ságról, mely mind ő nagyságának kényelmes, mind az or-szágnak hasznos és a kormányzó által is elfogadható le-gyen. Ilyenhez ő is szívesen hozzájárul, de addig a kor-mányzást kezeiből nem bocsátja ki. Beszédje végeztéveltávozott, a rendek által a templom ajtajáig kísértetve. De

76

a tárgy fontosságához képest s előkészületek végett eznapra ezek is felfüggeszték a gyűlést.

E tárgy felett két nap (decz. 18 és 19.) s mindigkora reggeltől esti 4 óráig tartott a tanácskozás. A rendekekkor is kétfelé oszlottak, a tanácsházban a tőurak, a tem-plomban a lakság. Sőt első nap egy ízben a fejedelmi ta-nácsurak néhány tanácsúrral külön váltak, mígnem vélemé-nyeiknek egymással gyakori közlése által s többszöröskövetváltás után egyező véleményre jutottak. »A kor-mányzó beteg és elgyöngült lévén, nyugalomra van szük-sége. Ily körülmények közt, hogy az ország fenmaradásabiztosíttassák, szükség ő nagyságát esküvel lekötelezni azország kiváltságai és szabadalmai fentartására, mint abso-lutus princepset a levelek aláírására felhatalmazván. Mivela fejedelem tanácsosok nélkül nem lehet, Báthory Boldi-zsár, Gálfi János és Kovasóczy Farkas ily minőségbenmellé rendeltetnek. De a portai s követség! ügyekre őnagysága tetszése szerint többet-kevesebbet tartson min-dig maga mellett a tizenkét tanács úr közül. Azonban azontanácsurak is, kik nincsenek ő nagysága személye körül,amazokkal hasonló reputatióval bírjanak, kik az udvarbanlaknak. A kormányzói czím fölöslegessé vált ugyan, de akormányzó irányában hasznos szolgálataiért hálára lévénaz ország kötelezve, akarja, hogy a tanácsban ő legyen azelső s Generalis Regni Capitaneus czímet viseljen. Mivel apénztár is szorgos felügyeletet kíván, azt nem kincstár-nokra, hanem csak egy perceptorra bízzák, ki mellett kétexactor legyen, kik a nyugtatványokat kiállítják, s a ka-mara és sóbánya jövedelemre is felügyelnek, de mindent afejedelmi tanács tudtával tesznek.

68

E határozatot egy 29 tagból álló követség, köztükBornemisza János, Forró János, Sigér János, Kálnoki Bá-lint, Haller Gábor, vitte a kormányzóhoz, ki azt, mígnemGerendi János olvasta, állva hallgatta s ekkép is nyilvánitáköszönetét és óhajtását, hogy a még nagyon is ifjú fejede-lem körében legyen egy, ki erkölcsére ügyeljen.

A kormányzó ez ajánlatát decz. 20-kán a fejedelmitanács az országtanácscsal fontolóra vette, s e részben isóhajtása a rendekével találkozván, megegyeztek, hogy azudvarmester legyen mindig a fejedelem közelében s ügyel-jen föl tetteire. Most egy követség a kormányzónak hozzá-járulását kérte ki, míg egy más, 23 tagból álló, a fejede-lemhez küldetett, hol ezek nevében Báthory István vitte aszót. »Miután ő nagysága még gyönge korában választa-tott fejedelemmé, s azóta az országot hűséggel és szeretet-tel szolgálta, az ország három rendei a magyarországiatyafiakkal elhatározák, hogy ő nagysága absolutus prin-ceps legyen, s ezért eskügyék meg az ország szabadságaiés kiváltságai megtartására, fegyveres kézzel védelmére,miért is az ország neki hűségét s vérével és javával szolgá-latát ajánlja, kérvén istent, hogy uralkodása hosszan tartóés boldogító legyen — nemcsak az ország, hanem az egészkeresztyénségre nézve. Készüljön tehát ő nagysága a régifejedelmek módja és írása szerint megeskünni, valaminterre az ország is készül.« A fejedelem nevében Kendi Sán-dor felelt: »Istennek hálát adván, kitől jön minden ural-kodás, biztosítá az országot az uralkodó nevében annak ke-gyelmességéről s jóakaratáról, s hogy kész az országot min-den időben vérével, vagyonával védelmezni. Mostan pedigkészül az eskületételhez s mint Salamon fiatalságában

69

uralkodásához istentől erőt és bölcseséget kér.« E választelőször a tanácsházba s az itteniekkel egyesülten a tem-plomba vitték meg. hol azalatt a kérelmeket gyűjtők össze,s küldték a fejedelemhez, és azután néhány törvényczikketolvastak fel.

Decz. 21-én délelőtt és délután is folyt a gyűlés. Afejedelemválasztó törvényczikket föl terjesztők, s vitatkoz-nak, hogy az uralkodó jövendő czime »vajda«-e vagy »fe-ledelem« legyen. A következő nap vasárnap lévén, az or-szág rendei istenitisztelet végeztével gyűltek a templomba,hol a fejedelemtől a törvényczikkek visszaküldését várták,melyek némi módosítási ajánlatokkal érkeztek vissza. Azerre tett észrevételeket Forró János vitte vissza a fejede-lemhez. Ezután a kormányzótól két kérelmet terjesztettekelő: hogy miután Gyalút a boldogúlt király neki 32,000forintért inscribálta oly módon, hogy ő, ha gyermekei nemlesznek, másokra ruházhassa, kéri az országot kieszközölnia fejedelemnél, hogy ő ezt más három barátjának adomá-nyozhassa, továbbá azt is kéri kieszközöltem, hogy a jezsui-táktól elvett Tótlak és Kérrel Sibrilc Péter ajándékoztas-sélc meg. A lakság az első kérelemhez szívesen, az utóbbi-hoz csak nehezen jár ült. Ennek végeztével a czim fölöttmegkezdett vitákat folytatták. Egy rész óhajtá, hogy feje-delemnek czimezze magát, mert a vajdát még régebben akirályok nevezték ki, az ispányság pedig hivatalt jelent.De vélekedtek többen, Zsigmondnak atyja s nagybátyja iscsak vajda volt. Aztán, kérdés, megadják-e a külhatalmaks mindenek fölött nem fogja-e a török ellenzeni? Ez utóbbiokok döntöttek, a rendek már dél lévén eloszlottak. Dél-után 3 órakor újra összeültek. Géczi Ferencz s a korlátnok

70

lehozták az elkészült törvényczikkeket s az esküformát, me-lyek helyben hagyatván, leíratásuk s megpecsételtetésökelrendeltetett. Az elkészült ugyan, de más nap (decz. 23.)reggel is tettek az összegyűlt rendek rajta némi módosítá-sokat, mígnem következő alakban a rendeknek bemutatta-tott s azoktól helybenhagyatott:

»Én Báthory Zsigmond Erdélyországnak választottfejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyeknekispánja stb. esküszöm az élő Istenre, atyára, fiúra és szent-lélek Istenre, és teljes szent háromságra, hogy a megmon-dott birodalomban és országban lévő nagyságos urakat,nemeseket, székelyeket, kerített városokat és mezővároso-kat és in genere minden nemzetségeket, rendeket és státu-sokat religiójokban, fejedelemségre való libera electiójok-ban, suffragiumoknak és voxoknak pronuntiátiójokban,szabadságokban, törvényekben és approbata consvetudójok-ban megtartok: szexit András király decretumát és Ma-gyarország kiírt decretumát és előttem való fejedelmek-nek donátióit, inscriptiót, privilégiumait, anuuentiáit, asse-curátióit és consensusit salvo jure alieno s a mostani Med-gyesen végzett articulusokat, azelőtt valókat, mostaniakatés azután valókat in quantum per contrarias constitutio-nes nem cassáltattak, vei in posterum nem kassáitatnak,erejiben tartok és mással is megtartatok, a dekrétum ésarticulusok tartása szerint mindenkinek személyválogatásnélkül, az én tehetségem szerint igaz törvényt szolgáltatok,és méltó executiókat tétetek: senkit sem személyekben,sem jószágokban, sem marhájokban törvény nélkül megnem bántok, mással sem bántatok, mással sem engedekbántatni és semmi újítást ez országnak szokása és régi

71

szabadsága ellen be nem hozok, sőt mindeniket, valamit aszegény hazának és minden benne valóknak közönségesjavára, hasznára és törvény szerint való szabadságára mi-velhetek, az én erőm szerint azon leszek; Isten engem úgysegéljen.«

»Nos Sigismundus Báthory de Somlyó, YajvodaTransilvaniae et Siculorum Comes etc. Memoriae commen-danius tenore praesentium significantes qnibus expedituniversis, quod Spectabiles ac Magnifici Domini Nobilesceterique Status, et Ordines trium Nationum Begni NostriTransilvaniae, et Partium Begni Hungáriáé, ditioni nos-trae subditarum, in Generalibus eorum Comitiis ad Domi-nicam proximam post festum Sancti Nicolai Episcopi, hocest: octavum diem mensis Decembris proxime elapsum,anno 1588 in Civitate nostra Medgyes ex edicto nostrocelebratis cogregati, exhibuerunt Nobis, et praesentaveruntinfrascriptos Articulos in eisdem Comitiis paribus ipsorumvotis. et unanimi consensu eonclusos. Supplicantes Nobishumillime: ut Nos universos, et singulos, omniaque et sin-gula in eisdem contenta ratos, gratos et accepta habentesnostrum consensum illis praebentes benevole acceptareapprobare et confirmare et tam nos ipsi observare, quamper alios observari facéré dignaremur. — Quorum quidemArticulorum tenor talis est:

Articuli Dominorum Begnícolarum trium NationumBegni Transilvaniae, et partium Begni Hungáriáé, ditioninostrae subjectarum, in Generalibus eorum Comitiis addiem Dominicam proximam post festum Sancti NicolaiEpiscopi proxime elapsum, hoc est: octavam diem mensis

72

Decenibris Anni 1588. in Civitate Medgyes celebratisconclusi:

Nagy hálaadással tartozunk kegyelmes urunk, feje-delmünk a mi kegyelmes istenünknek nem csak azért, hogynekünk nemzetségünk közül és nem idegen nemzetet adottelőttünk járónak, hanem azért is, hogy elvevén előlünk ami boldog emlékezetű kegyelmes fejedelmünket, te nagy-ságodat menten helyébe adá, és noha ő felsége nagysá-godat szinte akkor tencra aetasban mutatta vala, de azonkegyelmességéből ilyen gyenge állapotban is te nagyságodárnyéka alatt ez óráig nagy békével, nagy csendességbenmegtartott országúi mind fejenként, ennyi sok hatalmasgonoszakaróink ellen, és az mai napot adta urunknak, me-lyen te nagyságodnak magától való kegyelmes gondviselé-sét láthassuk, és élvezhessük rajtunk, mely nagyságodgondviselése és Impériuma et faustum et felix sit non modoNobis, séd et universo Cliristiano orbi, nagy szívvel óhajt-juk »a Eege illő, Kegnum qui stabilit, et transient Regna«és e mellett communibus votis, et felicibus auspiciis végez-tük ezt elsőben: hogy te nagyságod régi fejedelmeknekmódja és Írása szerint solemniter in publico loco meges-küdjék az mi szabadságainknak és régi királyoktól adatotttörvényeknek és a mostani gyűlésben való végzéseinkneképen való megtartására, kinek utána nagyságod azon mód-dal és tehetséggel, authoritással és hatalommal praesit,melylyel te nagyságod előtt való beatae memoriae fejedelinek.

Miért penig, hogy az elmúlt esztendőkben te nagy-ságodnak és országának gubernátor vala gondviselésére,látván ő kegyelmének sok időtől fogva való betegeskedé-

73

set naponként, és hogy az úr isten nagyságodat is mindidejében mind egyéb áldásival megnövelte, gubernátoruramot kívánsága szerint a gubernátorságból megszaba-dítjuk, és ezután, liogy te nagyságod körül supremus con-siláriusnak hivattassék és a mellett Generális Regni Ca-pitaneusnak, kinek azért jurisdictiója csak háborúidőbenközönséges értelemből reserváltassék, végeztük és sta-tuáltuk.

Te nagyságod mellett pedig szükségesnek ítéljük azdicséretes fejedelmeknek példájok szerint, kik etiam adultiet maturi ezt követték, valakik et sapienter et suorum com-modo praefuerunt imperiis, hogy jámbor istenfélő tanácsiurakat főfő népeket tartson szüntelen mellette, kik azelőttvaló fejedelmek idejétől fogva az országnak dolgait vezet-ték. tudták és moderálták, kiknek jó egyenes egyarántvaló értelmekből kövesse azokat nagyságod, valamelyelcelőször az úr istennek tisztességére, azután pedig közönsé-ges hazánknak javára, és az igazságnak szolgáltatásáranézendők és illendők volnának.

E mellé megértettük kegyelmes urunk és természetszerint való fejedelmünk e mostani generalis gyűlésen, me-lyet te nagyságod a mi gyakorta való instantiánkra cele-bráltatott, közünkbe beküldött propositióit, kikben mint-hogy világosan látjuk, minemű nagy szeretettel való gond-viseléssel és hazánkra való szorgalmatossággal legyennagyságod; illendő hálákat adunk a mi istenünknek reánkvaló kegyelmes gondviseléséért, főképen, hogy ő felségenagyságodat ez ideig minden dolgaiban úgy viselte, hogymind az ő nevének tiszteletében s mind reánk és hazánkravaló gondviselésében immár is azon időbeli igyekezetünk-

74

nek, tanácsunknak, kiben nagyságodat fejedelemmé vá-lasztottuk, hasznát látjuk, és veluti fructuum primitiasdegustamus, mely dolgon való örömünket szájunkkal, nyel-vünkkel ki nem modhatjuk.

Könyörgünk az irgalmasságnak istenének, hogynagyságodat naponként az jó igyekezetben öregbítse ésmind végig ilyen hozzánk való kegyelmességében, és ha-zánkhoz való szeretetében megtartsa; azon isten minket isigazgasson országul, hogy soha semmi időben te nagysá-godhoz háladatlanoknak ne találtassunk, sőt minden enge-delmességgel, hívséggel nagyságodhoz holtig szolgáljunkés hazánknak megmaradására se magunkat, se életünketse marhánkat ne szánjuk.

Noha penig kegyelmes urunk a nagyságod közinkbeküldött propositiói is olyak, hogy a minemű dolgok a ha-zának dolgát, javát és megmaradását nézik, in eo potissi-mum cardine versantur, mindazáltal minthogy minden idő-ben a mi eleink minden gyűléseket az isten tiszteletérenézendő dolgokon kezdették el, mi is azoknak dicséretespéldájokat követvén, azt ítéltük országúi elsőbben lenni,kiről Nagyságoddal együtt végeznénk.

Occurált pedig először a jezsuita szerzet, kiért, hogynagyságodat instántissimis nostris praecibus bántanunkkellett, mozdított (praeter alias innumeras rationes, melye-ket nagyságod előtt proponáltunk, és hogy ez a szerzethazánknak romlására és posteritásunknak veszedelméretendálna, bőségesen megmutattuk) a mi eleinknek dicsére-tes cselekedeti és végezése, melynek általa Izabella király-né asszonynak bejövetelének előtte ez a pontificia religiominden professorival és szerzetesivel, communibus votis et

75

paribus suffragiis mind a mi hazánkból, mind penig Ma-gyarországból kiigazíttatott volt, sőt következendő idők-ben, királyné asszonynak tudniillik bejövetelének utána, ingeneralibus Regni üomitiis, a mint akkor 1556. esztendő-ben költ artikulusok megmutatják, azoknak megtérésökre,vagy az országba visszakozásokra minden utat elrekesztet-tek azzal is, hogy jószágokat confiskálták, és sub graviinterdicto efféle szerzettől in perpetuum elszakasztották

Ilyen méltó okokból való könyörgésünket azért, mely-lyel nagyságodat megtaláltuk, hogy n agyságod a szerze-tes jezsuitákat birodalmából kiküldené, hogy te nagysá-god szemei eleiben vévén, szívébe bebocsátta, és kegyel-mességét és hozzánk való szeretetét azzal deklarálta,hogy kedvünk szerint való választ tött, nagyságodtólnagy hálaadással veszszük, mint kegyelmes urunktól, fe-jedelmünktől.

Végeztük azért országid, bárom nemzetül, magyaror-szági atyánktiaival egyetemben, hogy a dato praesentiumcomputando 25 nap alatt ezek a szerzetes jezsuiták min-denünnen az nagyságod birodalmából mindenestül kimen-jenek, és soha ez az szerzet, minthogy még ílorente pontificiareligione in Regno Hungáriáé soha hírül sem hallottatott,többé ez országba be ne jöhessen, sőt még ugyan eféle ró-mai religion való szerzeteseknek is klastrumok, collegiu-mok és közönséges helyen templomok ne lehessen, se pe-nig a régi ország-constitutiója ellen efféle religion valók,se egyéb ecclesiastica personák köztünk donationis titulo,aut alio quaesito sub colore nemes jószágot és örökségetne bírhassanak.

Miért penig, hogy ezek, úti promittitur, mindeniin-

76

nen ammoveáltattak sub amissione bonorum proprie ip-sum concernentium, eféle szerzetes jezsuitákat se házánál,se jószágában senki ne tarthasson. — Ha valaki temeri-tate duítus ez ellen cselekednék, citatus per DirectoremCausarum convincáltassék juridice és megbüntetessék.

Hogy penig mind az mi kegyelmes urunknak őnagyságának és mind egyéb római religion való főura-inknak, atyánkfiainak conscientiájok quisescáltassék éscontentáltassék, urunk ő nagysága maga szükségére ma-gyar nemzetből való jámbor praedicátort, papot avagy ba-rátot tartson, kinek tárházából fizessen. Hasonlóképen aztöbb uraimék és nemes atyánkfiái is azon rendbeli tanító-kat tarthassanak magoknak egyet-egyet, ne többet, házok-nál, de senkinek se szegény subditusnak, se egyebeknekconscientájokat senki per vim ne kényszerítse, hogy ekké-pen in recepta religione, az régi articulusok tartása sze-rént religionis libertás megmaradjon.

Végeztük továbbá ezt is, hogy az mostan exprobálta-tott Jesuitarum Secta, ez hazában nullo unquam temporumin successu admitáltassék, sőt ha vocatiora is ezen végzésünkellen ez országba bejőni merészelne, mindeniknek szabadlegyen őket persequálni, és marhájokban zsákmányt tenni.

Azonképen egyéb szerzetek is azonkívül, mint fel-jebb meg vagyon írva, ha bejönnének, azon büntetés alattlegyenek.

Az mely jószágok penig az mi régi szabadságunk ésconstitutiónk ellen nekik conferáltattak volt mind Er-délyben és mind Magyarországban, azokról országul ígydeliberáltunk: hogy nagyságod azokat az feljül megirtrégi articulusoknak continentiája szerint az fiscushoz fog-

77

laltassa, és a jezsuitáknak azokat se pénzen se alia qua-cunque sub conditione, aut quovis modo eladni avagy ide-geníteni az fiscustól szabad ne legyen. Ha penig valakiktöllök megvennék, avagy megvették volna is, pénzek beléveszszen, és az fiscushoz ugyan elfoglaltassék.

Az váradi városnak az szent Egyed egyháza mindenpertinentiájával, a kivel occupálták volt, restituáltassékhogy mint ezelőtt ezután is prédikátiot tarthassanak azváros számára benne, de nem a római valláson valók. Hamit penig a jezsuiták újonnan tettek vagy vettek volna;

az fiscusé legyen.Az religio dolgában penig végeztük országul, hogy

az két rendbeli religio az augustana confession kívül való,miképen ezkédig observáltatott, azonképen ennekutánnais az előbbi articulusok tartása szerint megtartassák, éssenki abban meg ne háboritassék. Innovatio penig neengedtessék, sub poena ante hac edita.

Azonképen az minemű régi statútumok az oláh pa-pok és püspökök felöl voltak, helyen maradjanak, és a gö-rög hiten való püspökek az patronusok hire nélkül visi-tálni senki jószágába ne mehessenek.

Az mi nézi penig az nagyságod propositióját, holottint minket nagyságod, hogy az szökött jobbágyoknak hazavitele felől való terminust közéiben hoznék, végeztük:hogy azt az terminust, ki királyné asszonyunk bejövete-lének idejében volt, közéiben hozzuk, és azután az mi bol-dog emlékezetű kegyelmes urunknak István királynak Er-dély vajdaságra választásának idejétől fogva vitessenekhaza az házas emberek és özvegyek, az kik penig immár

78

processusban vannak, azok persoquáltassanak az előbbiconstitutiók szerint.

Végeztük penig, hogy az ilyen elszökött jobbágyokegynéhányszor elvégezett régi articulusok tartása szerintminden helyekről, várakból, váratokból, azoknak tartomá-nyiból, kamarákról, aknákról, aknahelyekről, minden ex-ceptio nélkül megadassanak, nominanter penig Fehérvár-ról és ahhoz tartozó jószágokból is. Azonképen Sajóról éstartományából is, kiváltképen penig az 1571. generálisgyűlésben végzett articulus tartása szerint Görgényből ésahhoz tartozó jószágból.

Továbbá, minthogy gyakorta történik, hogy szegényatyánkfiái aféle szökött jobbágyokat kiváltképen kamara-ispányoktól megkérnek, megadják ugyan, de másfelöl vagyaz ő magok commissiojokból vagy csak magok indulatjá-ból a só-vágot erővel hatalommal elveszik. Tetszett azért,hogy mikor a kamara-ispányok kézbe adják, tartozzanak ahatárból ki is kísérni, és sub poena ducentorum floreno-rum békével bocsátani. Ha pedig akár kamara-ispányokakár egyéb tiszttartók, vagy városbeli biráktól eféle szö-kött jobbágyokat megkérnek, tartozzanak az ő tisztekalatt megkeresni, és kézbe adni; kit ha nem mivelnénekexcusálván magokat, hogy birtokok alatt nem volna, meg-bizonyitassék, és az feljül megmondott poenán maradjon.—· Özvegy asszonyok is, kik még férjhez nem mentenek,jobbágy gyanánt computáltassanak, és haza vitessenek,ha szolgálatra nem mentenek ki. Váradról penig és Tas-nádról az mostani gyűléstől fogva az mely jobbágyok odaszöknének, megadassanak, de az kik azelőtt oda mentenek,azoknak békesség adassék.

79

Magyarországban az nagyságod birodalmában azszökött jobbágyoknak megadásában és hazavitelében aznagyságod kegyelmes tetszése és engedelme szerint ígyvégeztünk: hogy minden helyekről, városokból, falukból éskastélyok tartományiból megadassanak a feljül megirtterminus szerént. De az váradi vár tartományába az kikmentenek, avagy mennének, azokat szolgabírák által megne köthessék; hanem minthogy ordinarie az nagyságodbirodalmában esztendőben kétszer leszen gyűlés, nagysá-god az Bihar vármegye viceispányit több nemes atyánk-fiáival egyetemben mikor behívatja, akkor eféle szököttjobbágyokat, az kiknek jobbágyi az váradi várhoz való jó-szágba mentenek, azoknak instantiájokra megcirkáltassa;és megszámlálják azoknak neveiket, és mely helyen talál-tatnak, nagyságodnak írva hozzák, kiktől nagyságodmegértvén és comperiálván, kegyelmes ígérete szerint azváradi kapitánynak, és udvarbírónak parancsoljon, hogyaz ő földesuraiknak tartozzanak restituálni. Debreczenbeha mely jobbágyok szöknének, azokat senki haza ne vi-hesse, de az mely adó rajtok vagyon, utánok iratassék ésexequáltassék tőllök az exactorok által.

Könyörgünk nagyságodnak, mint kegyelmes urunk-nak, hogy az mi hazánknak dolgaiban a portára, nisisumma urgente necessitate, idegen nemzetet ne jártasson.

Tetszett az is, hogy a törvény szolgáltatására Nagy-ságod viselhessen szorgalmatos gondot, és törvénytudó as-sessorokkal az táblát megbővítvén, azoknek saláriumokataz régi szokások szerint adassa meg, hogy lehessenek ele-gek a szolgálatra, és nagyságod válaszszon egy fő tör-vénytudó embert közikbe, az ki cum auctoritate praeside-

80

áljon az törvényben, és dirigálja úgy a törvény processu-sát az régi consvetudo és az decretum tartása szerint,hogy senkinek feje, jószága, tisztessége ítéletében méltópanaszkodása ne lehessen.

Az director penig úgymint nagyságod gondviselőjejárjon proprie az ő tisztiben az nagyságod dolgainak vi-selésében, privilégiumok penig és aféle derék levelek, kiketbenn az táblán exhibeálnak, az ő kezébe ne járjanak. Vé-geztük azt is, hogy senkinek instantiájára az régi decre-tumok continentiája ellen prorogatoria ne adassék, és havalakiknek adatnék is törvény ellen, ne observáltassélc.

Sok időtől fogva panaszkodtunk egynéhány gyűlé-sünkben sok atyánkfiainak.injuriájokról, kiket Görgény-aljaiaktól szenvednek. Tetszett azért minekünk, és ígyvégeztük az nagyságod kegyelmes engedelméből, hogy en-nekutána mind szökött jobbágyoknak megkeresésébenlatrok kergetésében és egyéb causáknak praesentiájibanaz vármegye törvényhez tartsák magokat, és az ispányokott is minden dologban exequálhassanak. Minthogy nema szűk, hanem a bő marha teszen olcsóságot, végeztük azgörög és egyébféle árusokról, hogy az országban az szászvárosoknak privilégiumoknak tartása................. *) mindenhelyeken, mind mezőn mind kolcsos városokban szabadonjárhassanak, de ők is büntetés alatt aranyat, tallért, ennekelőtte való büntetés szerént ki ne vigyenek az országbólaranyokat is ránk ne drágítsák, hanem képes áron adják.Hogy te nagyságod az ispányságokat főfő urainknak con-ferálja, kiknek auctoritása vagyon közöttünk, akarjuk; de,

*) Olvashatlan.

81

minthogy vagyon oly ő kegyelmek közül, hogy vagy sohaigen vélten jő be az vármegyébe tetszett hogy ő kegyelmektisztekben szorgalmatosán eljárjanak, és az szokott tör-vénytételt continuálják. — Ha hol penig nem akarják, nagy-ságod az ispányságot conferálja olyaknak, kik az ő tisz-tekben eljárjanak.

Mértékekről, tudniillik: köbölről, ejtelről végeztük,hogy az országban minden vármegyében és székeken az ko-losvári köböl és ejtel legyen, az kik az ellen cselekednek,az ispányok és király bírák az ő tisztek alatt valókat fi 12büntessék. Az városbeli bírákat director uram citálja és200 fi. maradjanak. Az szászság és székelység között azszebeni kőből és kolosvári ejtel legyen. MagyarországbanKraszna és Közép - Szolnok vármegyékben azon büntetésalatt az kolosvári köböl és ejtel tartassák.

Várad tartományában és Bihar vármegyében az vá-radi . . . . * ) és pint tartassák.

Miképen ennekelőtte, azonképen most is regáláztuk,hogy az arendatorok az szegény közönségen bárány és méz,bor és búza dézmát szent Márton napjánál tovább ne . . .Ha mézet és bárányt addig el nem vivének, azután a sze-génység ne tartozzék az gondjaviselésével.

Minthogy urunk ő nagysága jószágában és az szász-ság között pénzen dézmát vészén, végesztük: hogy valaholurak avagy nemesség jószágában aféle dézmák vágynak,kiket az papok integre bírnak, az patronusok meghagyvánaz papoknak egyik qurtáját, az többit kiki mind letevén az

*) Elkopott.

82

ő része szerint árendáját magoknak vehessék, és az pap istartozzék felvenni az árát.

Az szegődött dolgok dolgáról, az 1556 esztendőbeliarticulus tartása szerint procedáljanak.

Azelpusztúlt varasok felől az 1587. esztendőbeli arti-culus tartassék meg. Magyarországban is a mely faluk törökmiatt teljességgel praediummá lőttek, ő nagysága missilisleveleivel az exactorokat tegyék.....................,,, *) és az mi adórajtok vagyon, szállítassék le, megtelepedvén az föld újon-nan vétessék.

Minthogy az ötvösök között találtatik ilyen mestersé-ges álnokság, hogy noha gyrajától szerződnek az műnekvelek, mindazonáltal valamennyi pondussa az aranynak va-gyon kit aranyozni adnak reá, annyi ezüstöt maraszt ma-gának, végeztük azért: hogy ennek utána mind az ezüst-nek, aranynak értékét összetudván ................ ba ezeket kiis úgy adják.

Vannak olyanok is, kik az törvénynyel nem gon-dolnak szegény emberek földére küldenek, jobbágyát erő-hatalommal felragadják, és elviszik és vitetik. Tetszett en-nél, hogy az szegény nemes népeken eféle hatalom ne cse-lekedtessék. Ha kik penig contemnaliter ezt cselekednék,nagyságod az elvett jobbágyat restituáltassa de facto, azpotentiáért penig keressék törvénynyel.

Végeztük azt is, hogy nagyságod senki köteles job-bágyát földesura híre és akaratja ellen meg ne nobilitálja,és ha nobilitáltatnék is, az törvényben helye ne legyen,mint ennekelőtte is volt constitutio.

*) Kiszakadt.

83

Tetszett az is, hogy mind az országba és mind Ma-gyarországba minden helyeken való várasbeli és falukbelibírák az ő városokban, falujokban és határokban való sá-rokra, gonosz útakra, vizekre hidakat csináljanak, kiknekaz ispányok, bírák egyéb helyeken való falukat rendeljeneksegítségnek. Ha meg nem csinálják, az vármegye ispányokaz ő székeken eféle negligenseket fi. 12 büntessék meg. Azvárosbelieket penig a director citálja, és 200 forinton ma-radjanak.

Az új vámok dolgáról úgy szólottunk, hogy semmihelyeken új vámokat , réveket ő nagysága annunciátiójanélkül ne csinálhassanak. Az kik penig erigálnának, az di-rector reá citálja, és az decretum tartása szerint való poe-nán maradjanak.

Szegény nemes népek penig egy házhelylyel, vámmal,révpénzzel sehol ne tartozzanak, ha maga kereskednének.

Hogy te nagyságod kegyelmes urunk az szegény nyo-morúlt czigány nemzetségen könyörülvén az czigány vajdák-nak minden jurisdictiójok ellen eximálta őket, és a féle vaj-daságai ennek utána nem akar, hogy legyen, adójokat isnagyságod teljességgel leszállította, megszolgáljuk nagy-ságodnak mint kegyelmes urunknak.

Továbbá condemnálta az deliberatum homicidiumnakbüntetésével, mikor nemes ember nemes embert ől meg, vé-geztetett egy akarattal, hogy ha aféle gyilkos az vérrel el-szalad, az mely vármegyében fő háza és jószága vagyon, ottaz első székié az ispányok eleibe citáltassék peremptorie.Ha compareál, s magát menteni akarja, servatis de jureservandis mentség engedtessék neki, és ha megszabadít-hatja törvény szerint magát,jó; ha penig succumbál, annak

84

módja szerint, mint gyilkos, megbüntettessék, ha penig apel-lál, elbocsáttassék az fejedelem eleibe, de az appelátiót 5nagysága extraordinarie et continue megláttassa. Az appel-latio alatt vagy fogva tartassék, vagy jó kezesség alatt le-gyen. Az appellátio mihelyt megláttatik, azonnal tinaliteraz ispányok által exequáltassék.

Ha penig nem compareál, az széken az citatoria sen-tentia adassék ellene, kivel mindenütt kergethessék sza-badon, és megbüntetessék nullo juris remedio obstante. Hapeniglen nemes ember paraszt embert öl meg, abban az régimód tartassék.

Végeztetett az is, hogy az mely nemes embert azelőttvaló articususok tartása szerint fertelmes, gonosz cseleke-detiért kiadnának, az ispányok azt az vármegyére bevigyéktörvény szerint, és ott a vármegye törvényt tegyen afélenemes emberre, ha méltán-e vagy méltatlan adták ki?Ha mentheti magát, jó; ha penig nem, ott törvénytmondjanak reá. De ha aféle nemes ember Nagyságodraappellál, nagyságodnak híven megírják az ő tettek tör-vényt, addig fogva tartassék, azután valamiben nagyságodhagyja, és valamint deliberál az törvény, abban ma-radjon.

Az ispány uraim, királybírák és egyéb tiszttartók,kiki az ő tisztek szerint kimenjenek circálni, és a gonosz-tevőkről inquiráljanak szorgalmatossan, kergessék és bün-tessék őket, hogy az gonoszság megszűnjék. Az mely go-nosztevők penig, az megholt kegyelmes urunk BáthoryKristóf halála után bűnben nem találtattanak, azoknakkegyelem legyen.

A mely szegény nemes uramék és atyánkfiai in paci-

85

tico dominio bonorum suorum vannak, sed literis et litera-libus instrumentis forte destituntur, azokat könyörgünknagyságának nem bogy ante illorum defectum in seminejure regiummal megháborítaná, de sőt inkább Nagyságodsalvo jure fisci kegyelmesen azokban építse, és necessariisinstrumentis confirmálja benne.

Hogy penig kegyelmes urunk nagyságod az mi ha-zánknak gondviselésére elég lehessen, ígértük nagyságod-nak kapuszám szerint den. 99 ad festum Fabiani et Seba-stiani és ismég den. 50 ad festum Petri Cathedrati mindenfogyatkozás nélkül. Az székely uraink azon terehviselésreígérik magokat nagyságodnak, az szász uraim is azonké-pen az ő módjok szerint.

Az magyarországi uraink kapuszám szerint az meg-mondott napra egy forintot és ugyanazon felül mondottötven pénzt nagyságodnak beszolgáltatják.

Tetszett az is, hogy az magyarországi uraimék azelőbbi végezések szerint a mit házok szükségére visznek,attól harminczadot ne adjanak.

Történtek ilyen dolgok, hogy nagyságodtól missilislevelet vivén kapitányokra avagy viceispányokra, király-bírókra avagy egyéb tisztbeliekre (kiknek vigorával min-den törvény ellen jószágot, örökséget elfoglaltak) különb-különb dolgokban exequáltattak, Könyörgünk nagyságod-nak mint kegyelmes urunknak, hogy nagyságod ennekutánra sem ez országban, sem Magyarországban eféle mis-silist ne adasson, hanem ha mely jószágot sequester kéz-hez kell adni, törvény discussiójából menjen ki.

Ha mely jószágát penig aféle missilis levélnek ere-jével eddig elfoglaltak volna, az restituáltassék.

86

Az fehérvári tartományban való nemes népeknek,atyánkfiáiknak, kik panaszosodnak, hogy az fehérváriudvarbíró potentiát exerceáltatott rajtok, dolgokért kö-nyörgünk nagyságodnak, igazítsa el nagyságod, és en-nekutána rajtok hatalmaskodni ne engedje.

Azonképen Biharvármegyében is nagyságod pa-rancsoljon az kapitányoknak, hogy aféle potentiát ne exer-ceáljanak szegény nemes népeken. Könyörögnek mégisnagyságodnak az magyarországi három vármegyebéliek,hogy az mely várasokat kapuszám szerint pusztulás miattleszállítottanak, azokról az várműre, kőhordásra és gyalogműre ne kényszerítessenek.

Nagyságodnak könyörögnek az magyarországi imá-ink, hogy az latrok kergetésére az kapitányokkal adassonsegítséget, kik ha dúlást tennének az urak avagy nemesekjószágában, az ispányok jószágokból tartozzanak refun-dálni.«*)

Nos igitur praemissa supplicatione Dominorum Beg-nicolarum trium Nationum et Partium Itegni HungáriáéNobis subditarum faventer et audita et admissa praescri-ptos universos Articulos, modo praemisso Nobis praesenta-tos, praesentibus literis nostris de verbo ad verbum in-scribi et inseri fecimus, eosdemque ac omnia et singula iniisdem contenta ratos gratos et accepta habentes accepta-vimus, approbavimus, ratificavimus et confirmavimus. Offe-rentes nos benevole, quod praemissa omnia in omnibuspunctis, clausulis et articulis, tam nos ipsi observabimus,quam per alios quospiam quorum interest, seu intererit.

* ) Itt, úgy látszik, még néhány czikk elmaradt.

87

observari faciemus. Imo acceptamus, approbamus, ratifica-mus et confirmamus hamm nostrarum vigore et testimonioliterarum mediante. Datum in Civitate nostra Medgyesvigesima tertia die Mensis Decembris. Anno Domino mil-lesimo quingentesimo, octagesimo octavo.

Sigismundus Báthori de Somlyó mpr.*)Ugyan ez nap a fejedelmi beigtatás ünnepélyéhez

készületek tétettek. A templomi kar fő székét fehér sző-nyeggel borították be, a földre zöld szőnyeget terítettek.Intézkedtek, hogy a medgyesi pap énekeseit a templombarendelje a Te Deum laudamus s más darabok elénekelé-sére s ugyanott a Báthory István**) zenészei és trombitásaijelenjenek meg. Kendi Sándor pedig a fejedelem legidősbtanácsosaival elrendező az ünnepélyt, diszmenetet s a szó-noklatokat, melyek az eskületétel előtt a templomban tar-tandók lesznek. Nyolcz trombitást néhány dobossal a vá-rosház tornyán helyheztettek el, a fejedelem kék haczérit(a drabantokat) két sorban és két rendben annak lakátóla templom ajtajáig álliták fel. Mikor minden el volt ren-

*) A példány, melyről e másolat vétetett, a károlyfehérváritanács levéltárában őriztetik, honnan azt a fáradhatlan nyomozódr. Ötvös Ágoston úr írta le, és szíveskedett velem közölni. K neve-zetes okmány fölfedezése irt tudós barátomnak annyival nagyobbérdeme, mert az sem a fehérvári püspöki, sem a kolosmonostori kon-venti levéltárban nincs meg, s ez ideig lappangott.

**) Ez időben két Báthory István élt: az ecsedi, ki Magyaror-szágban lakott s bármit mondjanak néhányan az Istvánt! szájával,kitűnő ember volt; a másik a somlyai ágból Zsigmonddal első unokas atyja Báthory Gábor fejedelemnek, ki magát István király oldalamellett képezte ki. Itt ez utóbbiról van szó.

88

dezve, dél felé a főurak a templomból a fejedelem szállá-sára mentek, hogy őt a templomba kísérjék, hova a kor-mányzó már megérkezett, lábai gyöngesége miatt nemakarván a díszmenettel menni.

Végre megindult a díszmenet a fejedelem szállá-sáról.

Elől mentek az országgyűlési urak, utánok a feje-delmi tanács és Gálfi János udvarmester a fejedelmi bottal.

Ezután a fejedelem ment s közvetlen utána két uno-katestvére Báthory István és Boldizsár, valamint az egészudvari személyzet. A menetet néhány tiszt és lövész zártabe, melynek megindulásakor a város trombitása a templomtornyáról, majd a 8 trombitás a városház tornyán fúttahangszerét, azután a dobos verte dobját s újólag és ha-sonló renddel a trombitások játsztak, míg csak a fejede-lem a templomba nem érkezett.

Mindnyája pedig e napon díszöltönyét vette fel. Afejedelmen czobolymente, veres karmazsin bársonydolmány,kalpagján atyjának fekete forgója s oldalán aranyos kardvolt. Lehete látni a főurakon is díszes fekete czoboly,nyusztprém, skárlát és gránát posztó mentéket, damasz,bársony s arany fonallal szőtt anyagú mentéket, szebbnélszebb kardokat s pompás gyöngy- és drágakövekkel .kira-kott forgókat s fekete darutollakat, kócsagokat.

A templomban a fejedelem az oltártól jobbra foglalthelyet, mögötte mintegy ölnyi távolságra Báthory Istvánés Boldizsár s ezek mögött közvetlenül a kormányzó ál-lott. A lakság és urak részint a másik oldalon, részint kö-zépen az oltár mellett a karban, a tanácsurak pedig afejedelem előtt a zöld szőnyegen állottak.

89

Midőn minden el volt helyezve, az ország szószólójaBánffi Boldizsár egy magyar szónoklatot olvasott fel, me-lyet Ézsaiás (I. 9.) következő szavaival nyitott meg: »Haa seregeknek ura valami keveset meg nem hagyott volnabennünk, úgy jártunk volna, mint a sodomabéliek, lettünkvolna hasonlatosok a Gomorához.« »Miután isten, foly-tatá, e hazát kegyelmesen megtartá s védelmezé a boldogemlékezetű István király nagyságod nagybátyja s Kristóf,nagyságod atyja alatt, most ugyanazon isten kegyelmes-sége nagyságoddal, mintegy fénylő csillaggal ajándéko-zott meg, kihez fordítsuk tekintetünket s gondolatinkat,kinél keressünk vigasztalást és menedéket, s kinek tiszte-lettel, engedelmességgel és szolgálattal tartozunk. Miutándicséretre méltó szokás az, hogy a fejedelmek esküvel köte-lezik le magokat országaiknak, a lakság most nagyságo-dat ilyen eskületételre kéri fel oly meggyőződéssel, hogynagyságod azt megtagadni nem fogja.«

E beszédre a fejedelem nevében a mellette állóKendi Sándor felelt: 0 nagysága is hálával adózik isten-nek gondoskodásáért, hogy a hazát ősei alatt békébenmegtartá ez ideig s mivel isten és a becsületes lakság úgyakarják, hogy ő nagysága megelőzött választás után le-tegye az esküt, ő nagysága szívesen beleegyezik, hogy ezis, mint a többi tisztes rendtartás és dicséretes szokás elne maradjon. Tehetsége szerint atyai gondját, oltalmátés kegyelmét ajánlja a mindenható isten segítségével,kihez nem szűnendik meg fohászkodni s kinek áldásátvárja.«

Most Bánffi Boldizsár Kendi Sándor elibe lépett,előkérte a törvényczikkeket és esküformát, melyet kezibe

90

vévén, szavonként olvasott fel s a fejedelem födetlen fővelutána mondott.

Az eskü végeztével Géczi János kormányzó elmondá,mikép utasítását felolvastatta az ország előtt és saját vé-leményét is tudatta velők. Miután az ország a kormány-zást urára a fejedelemre ruházta, ő is belényugszik, nemmintha a hivatalt és terhet akarná kerülni, hanem mivelaz ország akaratjához tartja magát. Felajánlja jövőre isszolgálatát ereje s tehetsége szerint, ha a szükség s őnagysága kívánandják. A mellett kész pontosan számolni,mindent s a mi csak rá volt hízva, azt tartozó helyére át-adni. Ő nagyságának végül szerencsét, boldogságot s hosz-szú életet kíván.

Választ az agg szónoknak a fejedelem nevébenKendi Sándor adott, biztosítván őt urának hálájáról és ke-gyelméről.

Ezek végeztével az énekesek a karban egy motetafigurativet énekeltek egy vonogató sípos s egy olasz hege-dűs finom zenéje kíséretében. Azután a Te Deumot zene-kiséret nélkül s majd ismét egy moteta figurativet énekel-tek. Ezalatt a fejedelem felállott s kísérete s az ország-gyűléssel oly renddel, mint a templomba jött, távozott, miközben mindkét tornyon trombitáltak s minden harangothúztak. Midőn a főurak a fejedelmi szállás kapujába ér-keztek, két sorba állottak a bemenetelnél. Gálfi Jánosudvarmester midőn Zsigmond előtt belépett, a sorbanálló Huet Albert szebeni királybírónak mondá: »Sit felixet faustus!» — »Amen» viszonzá a királybíró. A fejede-lem pedig szokott üdvözletét kalapja levevésével mu-tatta ki.

91

Most megkezdődött a nagy ebéd, melyre az ország-gyűlés hivatalos volt: mintegy tizenkét asztalra. A kékdarabantok a kerek piaczon körbe járva háromszor lőttekegymásután, míg a vár faláról ágyukkal és mozsarakkaldurrogtattak. Az ebéd félkettőtől esti tíz óráig tar-tott, mi közben a ház előtt a trombitások és dobosok,fenn az asztalnál pedig Báthory István olasz zenészeijátsztak.

Más nap reggel a fejedelem és rendek elhagytákMedgyest.

Géczi János a pénztárban 42,000 aranyat, két ezertallért s tizenhárom ezer apró pénzt hagyott. A fejedelemfelszabadítása nem volt ínyére, s híven az országgyűlésfolyama alatt kifejtett ellenzéséhez mondá az ünnepélynapján: »Kezébe adtátok a gyeplőt, megbánjátok!«*) Deő ezt nem érte meg, a következő év (1589) elején Fehérvárttmeghalt, s ugyanott ünnepélyesen eltemettetett.

A jezsuiták az articulus értelmében jószágaiktólmegfosztattak s távozának Medgyesről a fejedelem mellől,ki az ablakból nézett ntánok és ez alkalommal el is hagy-ták az országot. A fejedelem őket következő bizonyítvány-nyal ereszté útnak**): »Zsigmond, isten kegyelméből stb.tudtul adjuk mindeneknek, kiket illet, hogy a Jézus tár-sasága atyái akaratunk ellenére saját vétkükön kívül megnem érdemelve űzettek el: midőn mind mi írt atyákat sazoknak tiszteletre méltó társodáját mindig kitűnő szere-tettel öleltük s öleljük; mind ők bárkinek is sérelme nél-

*) Gyulai Kulcsárnál 52.**) Szegedi: Decr. et Vitae R. Hungariae, 385. és 385.1.

92

kül alattvalóink ifjai s másoknak tanítása s más kegyes éskeresztyén hivatalok körül békésen, zúgolódás nélkül,szorgalmasan és folytonosan eljártak; de más okokbólakaratunk ellen kényszeríttettünk, kényszerítve voltunkelbocsátni őket. Miért is kiadtuk e levelet, mint az írtatyák ártatlanságának bizonyságát, hogy értsék meg min-denek, hogy az irt atyák nálunk és birodalmunkban mindtudományok, mind életökre nézve igazak voltak s azokma is, milyenek mint halljuk és tudjuk minden tartomá-nyokban és birodalmakban. De hogy nemcsak ártatlansá-gok s igaz voltok inkább kitűnjék, hanem irántoki jóindulatunk is ,,,,,,,,,,,,,,,,,, stb. stb.« A bizonyítványt némelyaz ő javokra szolgáló intézkedésekkel zárja be. A pápamindamellett Zsigmondot országostól egyházi átok alávetette, melytől csak követe Bodoni István közbenjárásáramenté föl.

Följegyezve találjuk Bethlen Farkasnál, hogy a fe-jedelem a medgyesi gyűlés végzésein, miután ez ott nem pe-csételtetett le, változtatásokat tett, hogy minden korlátmellőzésével önállóan uralkodhassak. S ez első lépés meg-nyftá azon zsarnoki erőszakoskodások sorát, melyekneknéhány év alatt Gálfi János, Gyulai Pál, a tizenháromfejedelmi tanácsos és főúr s végre egész Erdély áldozatulesett.

EGY NŐ ATRÓNON.

Van-e a női szív számára boldogság a trónon? Kü-lönös kérdés! Kinek jutna ez eszébe, ha az »Évkönyvet«olvassa Erzsébet angol királynő nagyságáról vagy oroszKatalin bűneiről és dicsőségéről? Ki törődik az esemé-nyekkel, melyek úgy összezúzták ezek szivét, hogy azokkálehettek, a mik voltak? Ki gondol azzal, hol vette az elsőaz erőt, melylyel Angliát úgy fölemelte, az utóbbi a cy-nismust, melylyel a nemzetközi jogokat úgy taposta, mintférfi is ritkán? És hátha még olvassa a történelemben apolitikai házasságokat, — milyeket szoktak a trónon leg-többnyire kötni, — melyek szövetkezéseket hoztak létre,elvált országokat forrasztottak össze, kibékült felek közt akiegyezés őszinteségét pecsételők meg, szóval: »eredmény-dúsaknak« neveztetnek? Ki törődik olyankor vele, hogyez áldozat a családi boldogság árán lett megvásárolva,s hogy a nyert magasztalásokért egy élet martyrsága volta drága ár?

Soha sem tudtam megszabadulni hasonló elmélkedé-

96

sektől, ha a szép és szerencsétlen Mária Krisztierna törté-netét olvasám. A Habsburg-ház nő-tagjai közül ez egyet-len volt, ki rá hagyta magát beszéltetni, hogy Erdély vá-lasztott, és e szerint nem királyi vérből származó fejedel-méhez kösse sorsát, s ekkép előkészítse ez országnak acsalád uralma alá kerülését, s ez egyetlen is földúlta ifjú-ságát, összezúzta szívét, szenvedést vásárolt magának egészéletére, s midőn mindez megtörtént, midőn ifjúsága összelett zúzva, a szenvedés pohara fenékig volt ürítve: akkorlátta, hogy áldozata hiába való volt, mert az egy valósit-hatatlan ködképért történt, mely sokkal messzibbre tűnt,mint valaha volt.

Szegénynek ez végzete vala, mert a család legfiata-labb ága, melyből ő is származott, s mely egy pár évtizedmúlva az egész ház uralmát örökölte, volt hivatva a szük-ségesnek ismert, de fényre nézve másod-sorban álló rokon-sági kötelékek létrehozására. Már anyja, Mária, V. Albertbajor herczeg leánya is ki volt szemelve Erdély fejedelem-nőjéül: őt János Zsigmond, választott magyar király szá-mára kérték meg. De Albertnek nem volt e házasságínyére, s mielőtt az ünnepélyes megkérés bekövetkezettvolna, nejének, Ausztriai Annának (ki I. Ferdinánd csá-szár és magyar király leánya volt) testvérével, Károlyausztriai főherczeggel, Stiria herczegével s I. Ferdinándcsászár és király kilenczedik gyermekével eljegyzé. Ésépen e házasságból született harmadik gyermek volt MariaKrisztierna, a negyedik: II-dik Ferdinánd.

Károly herczeg 12 évvel volt fiatalabb testvérénél, smenyasszonyát 21 éves korában jegyezte el. Az örököstartományok akkor még a család tagjai közt osztály tár-

97

gyaiul szolgáltak s Károly — a harmadik és legfiatalabbti« — Steiermarkot kapta. A család feje Maximiliám csá-szár és király volt, testvérbátya: kitől nemcsak az élet=kor — 13 év — választá el, hanem a jellem különbségeis. Maximilián kedélyes, jókedvű úr, türelmes és felvilágo-súlt a vallás dolgában, kinek nemcsak legjobb barátaivoltak protestáns fejedelmek, hanem udvari papja (Pfau-ser) is evangyelmi hittudós vala. Atyja, Ferdinánd nevelteőt ilyenné. Károly katholikus hitbuzgalma már elérte afanatismus határát; s korával ez annyira nőtt benne, hogymint irák róla, élete végén egészen baráttá lett. Ká báty-jának, Maximi liánnak neje, Mária — II. Fülöp spanyolkirály nővére — gyakorolt legnagyobb befolyást, ettőlvette uralkodásának főirányát, a vallásos türelmetlensé-get, mit buzgón táplált benne a család, melybe házasodott,ipa Albrecht, ki e részben oly merev gondolkodású volt,hogy egy ízben Maximiliánnak türelmességeért hivatalosiratban éles szemrehányásokat tett, és a jezsuiták, kik ezidőben már a legfőbb fejedelmi udvarnál mindenható be-folyással bírtak. Volt egy zuga az örökös tartományoknak,hol a hitújítással nem alkudtak, mert azt eretnekségnek sbűnnek tekintették: Steyermark, honnan az eszmék egyfélszázad múlva rettenetes kiadásban az összes örököstartományok trónjára ki voltak terjedendők.

Ki hinné, hogy az, mit a gyermek lát és hall magakörül, jellemének fejlődésére befolyással ne bírna? s asteyermarki herczegi udvar hideg, merev, rajongó volt. Avallásos küzdelem harcza, mely egy félszázaddal elébb lo-bogott föl, nem aludt ki, csak pihent. Mert a család feje, acsászár, Maximilián, az eretnekséget nem tartotta bűnnek,

98

s az üldözést nem uralkodói kötelességnek, bármennyiremegbotránkozott is ebben neje, spanyol Mária, ki bátyját,II. Fülöpöt tekinté mintául. Mi más sorsa volt e részbenbajor Máriának a gráczi udvarban. Férje, Károly csak ügy,mint ő, minden engedékenységet bűnnek tartott, köteles-ségnek minden áldozatot s magasztos erénynek az önfelál-dozást a hit terjesztésére. Ez eszmék oszlattak el Máriá-ban minden habozást, midőn a hitért áldozatúl életboldog-ságát kérék; ez minden ingadozást Ferdinándban, midőna prágai rettenetes mészárlással föllobogtatta a 30 évesliáborü tüzét, s melynek kovászát az ausztriai monarchiae félreeső, figyelemre sem méltatott szögletében már ezidőben gyürták.

Annál többet még akkor nem tehettek: a fanatis-must elvek képében s példák által csepegtetni a gyermekszivébe. S a gráczi udvar rokonsága a bajorral, a két államközelsége, az örökös érintkezés ezzel és csak ezzel, s azHiedelem határain belől lehető kerülése a császári udvar-nak, hol vidorabb az életnézlet, kevesebb a külsőség, ima, tér-deplés, hanem több a bensőség és szeretet s végre az olynemüösszeköttetés, milyet a rokonság föntartása s a családfőiránti tisztelet megkívántak: azt nem tették nehéz föla-dattá. Talán ez utóbbi óhajtás, hogy mennél távolabb le-gyen a gyermek oly helytől, hol az eretnekségnek van élet-joga — mert hisz saját herczegségében is el volt terjedve— lehetett egyik rugója, hogy Mária Krisztiernát már kétéves korában a bajor udvarnál hagyták szülői. De e ter-hesnek tartott körülmény nem sokára megszűnt. Maximi-lián császár 1576-ban megszűnt élni, s utódja Rudolf, aspanyol udvar és jezsuiták elrontott növendéke, példát

99

adott rá, hogy mivé lehet ferdíteni egy, a természettőlgazdag és szép tulajdonokkal, vidor kedélylyel fölruházottjellemet az escurial hideg, sötét, merev, fojtó legében. Lettbelőle tunya és babonás. De a prágai udvar már nem kü-lönbözött a gráczitól: az eretnekséget mindkét helyenegyenlő szemmel tekintették s többé-kevésbé kovácsolák: z üldözés fegyverét.

E sötét ponton túl hasonlat nem volt e két udvarközt. Különben Károly józanéletű, igazságos minden-ben, a hit kérdését kivéve szelíd és emberszerető; nejeiMária, tevékeny, sőt férfias tetterővel bíró, munkás, mí-velt, határozott és erős jellemű, ki családjának, kör-nyezetének, gyermekeinek irányt tudott adni, s ezek vet-tek is tőle.

Mária Krisztierna 1574. nov. 10 kén született. Mi-dőn két éves volt, anyja látogatást tett vele a bajor ud-varnál, hol a kis Max herczegben — a későbbi választó-fe-jedelemben — olyan kedvelt játszótársat nyert, hogy aszülők jövőre már egy párnak tekintették. Vilmos herczeg— Mária bátyja — levélben kérte egy év múlva, 1577.márcziusban, bugát: »Hozd el Maxim menyasszonyát, stán a házasságot is elvégezzük.« Mária magával vitteMünchenbe, s a három éves lánykát ott hagyá. A szép éskedves gyermek sok szeretet és kényeztetés tárgya volt,főként a nagyatya részéről, s a nagymama anyjának megis irá, hogy: »jobban szereti nagyapját, ki soha sem vei·imeg,« és az anyát életnagyságú képével örvendeztettékmeg. Azóta Münchenben növekedett, tanult házi munká-kat: főzni, süteményeket készíteni, s szüléihez csak láto-gatni ment, kik egy ízben a prágai udvarba is elvitték, hol

100

az anyacsászárné és még maga Rudolf sem maradt érzé-ketlen a ritkaszép gyermek iránt.

Münchenben tartózkodása M á r i a Krisztiernánaknagyszülői haláláig tartott, kik külön-külön tíz-tízezer fo-rint hagyománynyal emlékeztek meg róla végrendeletük-ben. 1590-ben költözött haza, mely évben atyja is meghalt.Ekkor 16 éves, ritka szép szűz volt, de egy ábránddallelkében, egy eszménynyel szeme előtt, egy gondolattal,mely egészen elfoglalta: odaadással a hitért. Ebbe beleéltemagát, ez belé volt nevelve. A mint a bölcsőt elhagyta,már tanították keresztet vetni, az első szó, melyet fölvi-gyázónője vele kimondatott, a Jézus Mária név volt, selső útja a szobából ki a családi kápolnába történt, holvégig kelle hallgatnia a misét. Mint serdülő megtanulta,és igen jól beszélte is a latin nyelvet, hogy azon imádkoz-hassék a szent szűzhöz (de az anyaiból csak írni s olvasnitanították). S azután is otthon és Münchenben csak egyszót hallott: »a hitért mindent«, s e szót mélyen véste lei-kébe. Megtartá — s mert nem áldozhatott fel, mint öcscscEerdinánd, másokat, magát áldozta fel a hitért. A bekövet-kezett eljegyzésnél ő habozott legkevesebbet, pedig ő volta legutósó, ki megtudta, hogy a család feje, a császár, az ökezét Erdély fejdelmének ígérte, biztosítandó maga ré-szére ennek szövetségét, a folytatott török háborúban. Pe-dig ez eljegyzést események előzték meg, melyek lehetetlen,hogy az ifjú lány szivét rettegéssel s aggodalommal netöltötték volna el: neki tizenhárom legyilkolt hazafinakvéres tetemén át kelle a trónra lépni.

A fejdelem, kivel eljegyeztetett, Báthory Zsigmondvolt. Tizenhatéves korában 1588-ban, az országgyűlés

101

nagykorúnak nyilvánította, annak fejében, hogy a jezsuitá-kat, kik udvarát egészen ellepték s az ország ügyeire, mintmindenütt, kárhozatos befolyást gyakoroltak, teljesen ki-tiltotta. De ő már nem tudott nélkülük ellenni, s kik miu-tán rend házzal az országban nem bírhattak, bejöttek mintegyének, mint gyóntatok, oly nagy számmal, bogy a régitörvényt 3 év múlva meg kelle újítani, habár azon ked-vezménynyel, hogy két helyen (Fehérvárit s Monostoron)a fejedelem »lelkiismeretűnek nyugodalmára«, mint gyón-tatok maradhatnak.

Ennyi engedmény teljesen elég volt nekik arra, hogyegész Erdélyt fenekestül fölforgassák. Mert hisz a fejdelmiudvarnál, hol a tréfa és jókedv egészen otthon volt, egy-mást érték a lovagjátékok, a fényűző ünnepélyek, víggátéve a fejedelem olasz zenészei és olasz színészei, s ke-csessé Erdély szép hölgyei által, hol lakoma lakomát kö-vetett, s minden a szép, deli, erőteljes fejedelemnek hódolt.Ki hitte volna, hogy ez ifjú lelkét már végkép megméte-lyezek? Az pedig valójában úgy volt: alkalmat annak be-bizonyítására a kiütött török háború adott,

E török háborúra támaszt nyerni Erdélyben, a kétoláh vajdaságban s Lengyelországban államférfiül gondo-lat volt Rudolf császár tanácsosaitól. E czélra akarák Er-dély- és Lengyelország részvétét házasság által biztositni.S így jött létre előbb Anna herczegnőnek, a Mária Krisz-tierna nénjének házassága (1593. máj.) III. Zsigmondlengyel királyijai, s így merült föl Mária Krisztierna ésBáthory Zsigmond eljegyzésének is eszméje. Rudolf csá-szárnak Strein Reichard korlátnok egy emlékiratot nyúj-tott be: »Valamint egy erdélyi fejedelem (Zápolya) által

102

veszett el Magyarországon a legtöbb, épen úgy olyan általkell azt visszaszerezni; ennek személye iránt legtöbb ke-zességet a házasság nyújt.«

S míg Rudolf udvarában ez eszmével tépelődtek, ajezsuiták befolyása alatt Erdélyben is fölmerült a gondo-lat: elszakadni a portától. A fejdelem nagybátyja, Bá-thory Endre bíbornok is gondolt erre Rómában, s tán enyomon került az eszme Prágában Rudolfhoz, kit külön-ben — 1593. oct. 8 — testvére, Mátyás is sürgetett -kö-vetet küldeni a fejedelemhez. »Javallata szerint — vála-szolá neki Rudolf — követeket küldök Erdélybe s a vaj-dákhoz, kik alkudozzanak, de titokban, hogy a török mitsesejtsen.« Meg is bízta elébb Pazog Zsigmondot, hogy eházasságot hozza javaslatba, ki 1593. okt. végén az erdé-lyiek ladányi táborában meg is jelent, azután Teuffenba-chot, hogy Eorgách Simonnal s Báthory bibornokkal tegyemagát érintkezésbe a fejedelemmel kötendő szövetségrenézve.

Teuffenbach úgy találta, hogy az erdélyieknek nincskedvök a törököt segítni, s midőn erről urának jelentésttett, nem titkolható örömmel írá Zsigmondnak Rudolf,1593. decz. 6-án, hogy nem sokára egy bizalmas embereérkezetül hozzá. És a mint sietett Zsigmond titkárát, Bog-nár Márkot Kassára küldeni, hogy a magyar király taná-csosait biztosítsa ura jóindulatáról, épen oly kevéssékésett Rudolf elküldeni megbízott emberét a fejdelmiudvarba.

E megbízott pater Cariglio Alfonz, spanyol jezsuitas pápai nuncius volt. Kiváló tagja rendjének, minden kel-lékkel bírt, mit ily kényes természetű megbízás kívánt, s

103

mikkel egy nagyravágyó, tapasztalatlan, elkényeztetettifjoncz felett az uralmat megszevezheté, de semmivel, miőt képessé tette volna helyesen megítélni az ország viszo-nyait. Ezt úgy számították ki, mert nem az volt a czél:kiegyeztetni a szövetséget az ország érdekeivel, hanemmegszerezni a befolyást Zsigmond személyére, ki, miótajelen volt Zsigmond lengyel királynak lakodalmán Annaherczegnővel, talán maga is kedvet kapott a főherczegnőmagasztalt szépségű nővérei közül egyet elnyerhetni, s eszándékában kitartásra ösztönöztetett Cariglio által, kit őgyóntatójává tett, s mint ilyent a Rudolffal kötendő szö-vetségre vonatkozólag szóbeli megbízással Prágába küldött.

Mindez nagy titokban történt, és oly hamar, hogybefolyásuk teljes megdőlését vették észre azok, kik e dol-got először megindították: Báthory bibornok és Teuffen-bach, kik eredménytelenül próbálták visszaszerezni régi be-folyásukat — az első azon figyelmeztetéssel, hogy a jezsuitane próbálja Erdélyt elszakasztani Magyarországtól, merta szabad választásra féltékeny rendek megőrzik befolyá-sukat, az utóbbi annak fölhozásával, hogy nem kelleneegyházi embert olyasmivel megbízni, mi nem tartozik hi-vatali körébe, s az alkudozásra előkelőbb s okosabb em-bert is találhattak volna a szerzetesnél. A mit ők nemtudtak, az a dolog házassági oldala volt, melyben Zsig-mond annyira haladt, hogy 1594. derekán kérte Máriafőherczegasszonyt, hogy két leánya képét küldje el neki.

A válasz, mit Máriától kapott, hogy »a császár meg-egyezése nélkül ezt nem teheti,« távolról sem hangolta le.Már biztos volt a megnyerésben, s haladt is megkezdettutján: Báthory bibornokot Rómába, Carigliot pedig a

104

császártól a pápához küldte — segély-szövetség s az arany-gyapjú kieszközlése végett — maga pedig otthon egyen-gette az utat. Rudolf követe a két oláh vajdánál, Marini,ebeket frigyre nem bírhatta: »Sebaj! — mondá a fejede-lem — én rá fogom őket kényszeritni.« S az alatt a rá-kényszerités elöleges lépéseit otthon maga hajtotta végre.

Ez volt az az utálatos vérengzés, melylyel otthon azellenzék hangját elnémitá. A török frigynek eszélyesség-ből, s a. viszonyok helyes megfontolása miatt, egy nagypárt — mondhatni az ország zöme — barátja volt. A szük-ség hozta létre a mohácsi vész után, az tartá fönn, melletteErdély nyugodtan élt, fejleszté alkotmányát, csekély adó-fizetés árán élvezte az önkormányzat áldását, s gazdag-sága naponkint nőtt. A vallásos fanatismus nyomai régletűntek a vallásszabadság e földjéről, hol senki sem érté,mi szükség volna a törökök ellen irtó háborút kezdeniegyedül vallásukért.

Józanúl nem tudtak képzelni más háborút, mint me-lyet a haza függetlenségéért s alkotmányukért volnánakkénytelenek folytatni, ha ezek megtámadtatnának. Igaz,hogy Magyarország szétdaraboltatásának ténye fájt nekik,de a kis darabot, mi még Magyarországból megmaradt, smi épen Erdély volt részeivel, nem volt kedvük a bizony-talanság koczkájára tenni, mert sikert nem vártak, mert amagyarországi zilált elnyomott állapotok Rudolf alatt nemtűntek föl kecsegtetőknek. Ily elvek mellett nem csoda, hamindenfelé visszatetszéssel fogadták a fejedelem tervét:elszakadni a töröktől s szövetkezni Rudolffal s ha ez ellenaz ország és közvélemény tiltakozása mindenfelé hangosannyilatkozott. Egyik fél sem engedett. A hazafiak nem, mert

105

ez elvök megtagadása lett volna; Zsigmond sem, mert areményről, hogy királyi vérbe házasodhat, nem volt haj-landó oly könnyen lemondani, s félévnél tovább tartott azelkeseredett küzdelem, mígnem Zsigmond az ellenzék tizen-három fejét elfogatta, s közülök kilenczet, a leggazda-gabb és legtekintélyesebb hazabak kilencz kiválóbbját, ki-végeztette.

S ezzel az ellenzék el lett némítva. »Isten — mondáZsigmond a Rudolf követének, — az árulók s főként a kor-látnok büntetését kezembe adá, és én fényes követségetfogok, kismarjai Bocskay Istvánnal élén, Prágába küldeni,hogy erről jelentést tegyek, hogy megerősítsem, a mit pá-ter Alfonz kijelentett, s hogy a készülő szerződést ered-ményre vezessem.« Úgy is lett. Kornis Gáspárt előre küldé,hogy a követség útját egyengesse, s nem sokára jelenthetékTeuffenbaclinak: hogy Zsigmond kész a portának hadatüzenni, és Cariglionak, hogy ő még a télen át sem akar fegy-verszünetet tartani, hanem valamely hadi vállalaton törifejét. A követség pedig késő őszszel megindult.

E követség tagjai voltak: Bocskay, mint annak el-nöke, Csáky Gergely, páter Cariglio, Siger János, FrátayJános és Huet Albrecht, a szászok ispánja, a szövetkezés-nek Rudolffal eddig is főszóvivői, kikkel mint Rudolf biz-tosai Kutassy a korlátnok, Szuhay István, mindkettő püs-pök, Erdődy Tamás, Pálffy Miklós, Forgács Simon és JoóJános egyezkedtek; a közbenjárók pedig a spanyol követ,dón Guillelmo de S. Clemente s a pápai nuncius, SpeccianCzezar voltak. A kiegyezés főfeltételeire nézve az egyetér-tés már rég létrejött; most csak a hozományt illető vagyegyes másodrangú kérdések jöhettek szóba, s ezek nem

106

nagy bajjal hozattak tisztába. Január 25-éig 1595-ben azis megtörtént: Zsigmond Erdélyt, mint Magyarország hü-bérét fogja bírni, s ez magtalan kihalása esetére visszaszálla magyar koronára; különben ő magának az arany gyapjats nőül Károly főberczeg leányutódai közül egyet biztosított.

Mária herczegnő eddigelé csak hírből hallotta, hogya prágai udvarnál egyik leánya fölött alkudoznak, s ily-nemű értesülései voltak leányának, Anna lengyel királyné-nak is, ki leveleivel tudakozódott anyjánál e tervelések mi-benlétéről. Annának, ki Erdély szomszédságában tisztabelátással s határozott ítélettel bírt Erdély s az ottaniviszonyok és főként Zsigmond fölött, sok aggálya volt. »Afejedem fölött — irá anyjának ez időben — kettős veszélylebeg: a török és meggyilkolt alattvalóinak rokonai. A csá-szár meggondolhatta volna, hogy Zsigmond fog az ő segé-lyére szorúlni, a helyett, hogy ettől nyerne. Mi ez, hogyanyja tudta nélkül Ígérte leánya kezét oda? Bizony elszo-morodom, ha testvérem sorsára gondolok.« S tanácsa odament ki, hogyha már többé nem lehet visszalépni, legalábbhalaszszák az összekelést.

Máltának is voltak aggályai: de nem komolyak s nemolyanok, melyek a dolgot föltartóztatták volna. Könnyenvette mellőztetését, hogy egyik leányának kezére nézve szer-ződtek megkérdezése nélkül, s ezt csak az egyezés létrejötteután tudatták vele annak fejében, hogy leánya trónra ju-tand, hol a vallás körül fontos hivatás teljesítése vár rá. Ezaggályait Rudolf főudvarmesteréhez s mindenható kegyen-ezéhez, báró Rumpfhoz írott levelei mutatják. Még február7-én panaszolja, hogy nehéz kedves és engedelmes gyerme-két Erdély viharai közé bocsátni, melynek fejedelmét két-

107

színűnek is tartja; de már pár hét múlva, febr. 22-dikén(Rumpfhoz) az a legnagyobb panasza, hogy miért jön azegész erdélyi követség, mely sokba fog kerülni, s miért nemcsak annak feje? aztán ki sincs házasítva leánya, nemtudja, hogyan készüljön el vele hamar, mikor leányánaksemmije sincs, mi erre szükséges, még — mint szokták mon-dani, — ruhája sincs, nem is szólva egyébről (da dochmein Dochder nix hatt, das derzue geherdt stb.), nem arról,hogy még egyetlen nő sincs, ki vele menjen. Aztán a hadiállapotok is nagy aggodalomra adnak okot. Hogyan ille-nék, hogy magára bocsássa? »Mint egy rósz személyt (einschlechte Perscbon) akarják elküldeni leányomat!« pa-naszlá, s maga részéről elégnek tartaná, ha megígérnék, ezis elég volna, »nem szöknék el«. Hogy úgy menjen véghezez is, mint a lengyel királyné dolga? de ő nem tudja, hogyez hogyan történt, a házassági szerződést nem is látta. Azellen is kikelt, hogy a fejedelemnek lányai közül választástengedjenek, mint ezt Zsigmond óhajtá. »Nem kell engedni— irá, — hogy ilyen szokás lábra kapjon, hogy övé legyena választás, elégedjék meg a jó fejedelem azzal, a mit kap.«

Február derekán Rudolf nászajándoka 5000 forintárú ezüstnemű, s e hó végén a követség is Gráezba érke-zett. Az özvegy főlierczegné, úgy látszik csak leveleibenadott aggályainak hangot: különben a prágai alkudozáseredményeit készen fogadta. S a menyasszony? Ez is, sze-gény! »Alázatos engedelmességgel« fogadta, írá, többmint egy negyed-század múlva, »Rudolf császár parancsára,az egész ház tanácsából, kilátással boldogságára s az egészkeresztyénség hasznául.«

És ez kiválóan ez jellemzi a helyzetet. A ház érdeke,

108

és a keresztyénség haszna! E kettő előtt kelle az anyaellenvetéseinek, a leány aggályainak elnémulni. Aztán ki islett volna a bekövetkezőkre elkészülve? A vőlegény deliifjú — két évvel idősb a menyasszonynál — rokonszenvesarczczal. Művelt, jártas az európai nyugoti nyelvekben ésbátor. A vér, mi kezére tapadt, szóba sem hozatott: hiszcsak a hitnek nehány lázadó ellensége lakolt. És a meny-asszony »szép, szelíd és jó erkölcsű.« — irá róla egy tör-ténetíró államférfiú (Istvánffy), ki jól ismeré. Ki gondoltvolna ily frigynél másra, mint boldogságra?

A házassági szerződést Gráczban márczius 5-dikénÍrták alá: a menyasszony, anyja és Maximilián főherczeg,és a vőlegény helyett ennek megbízottjai. A bevezetés kiemeli,hogy miután Báthory Zsigmond fejedelem az ausztriai ház-zal a keresztyénség javára s ellenségeinek vesztére szövet-séget kötött, akaratja őszinteségét azzal is ki akarta mu-tatni, hogy az ausztriai házzal a rokoni összeköttetést iskereste. E szándékát ki is jelentette Mária ausztriai és ba-jor herczegnének hozzáküldött követsége utján, s hosszabbalkudozás után elhatároztatott, hogy Mária Krisztiernaosztrák főherczegnő, boldog emlékű Károly főherczeg ésMária főherczegasszony második leánya nőül neki oda igér-tetett, s erre nézve bizonyos pontok mentek határozatba. Ez-után következett a szerződés 12 pontja. A menyaszszonyhozománya: 45,000 forint, mint atyjának s 10,000 frt mintbajor Annának hagyománya, melyért a fejedelem hasonlag55,000 frt ellenhozományt köt le. A vőlegény 60 ezer fo-rintot ad nászajándékul, s e három összeg (170,000 frt)fejében leköti a fogarasi uradalmat. A menyasszony lemondörökösödési jogáról, maga és utódai nevében Magyar- és

109

Csehországról s az örökös tartományokról. Ha özvegygyélenne, kapja özvegyi jogon Marosújvárt, Monorát, Enyedet.Cselédséget rangjához illően tarthat sajátjából. Napi szük-ségeire évenkint 2000 aranyat kap. A menyegző napjáúljun. 11-dike tűzetett ki. A többi pontok a szerződés mi-ként megkötéséről szólnak*).

Az aláírást követte a házasság megkötése az udvariegyházban, hol a főherczegnő átadatott a követeknek. Aszertartást ágyúzás és fényes lakoma váltotta föl. Bocskaymost azon munkált, hogy a főherczegasszony minél hama-rább Erdélybe indúljon, s a nász napjáúl pünkösd napjátszerette volna kitűzetni; de az anya e határidőt rövidrektartá, mert nem hitte, hogy a kiházasítással addig elké-szülhetne. Aztán aggodalommal beszélt a török portyázá-sairól is, mely iránti aggodalmait Bocskay azon meghívás-sal igyekezett eloszlatni: hát kísérje el maga leányát Er-délybe. A terv tetszett Máriának s a császárnál Bumpfközbenjárását vette igénybe, hogy beleegyezését adjahozzá.

Rudolf szokatlan serénységét s buzgalmát e házas-ság létrehozása körül szokott apathiája váltotta föl. Kez-dett nem gondolni az egészszel. S mintha el akarta volnaazt halasztani: a spanyol királyhoz fordúlt tanácsért. Az-tán Rumpfnak is voltak ellenvetései: »Az ellenségnek —

*) A szerződés hivatalos másolata meg van a bécsi udvar-kamara levéltárában. Bocskay, kit a szerződés utolsó pontja »Co-mes et Baro«-nak nevez mint »absolutus mandatarius« Mariafőherczegasszony nyal s Maximiliánnal egy sorban irta alá, a többiaz erdélyi követ alatt.

110

írá Máriának — hosszú keze van, s lovainak gyors lába.«De az előzmények után Máriának nem lehetett ínyére ahúzás-halasztás, mert visszalépésről valóban már alig lehe-tett volna szó, s azt sem szerette volna, hogy a vőlegényőt kárhoztassa. »Nem akarnám, — írá april 7-kén Rumpf-nak, — hogy a herczeg rám megnehezteljen,« s egyszers-mind sürgette, hogy adassék meg az engedély neki is: leá-nyát Erdélybe követhetni. Szó volt, hogy egy másik leánya,.Katalin is velők fog menni, sőt Ferdinánd főherczeget is·kezdték emlegetni. Végre eljött Rudolf engedélye, hogyaz anya elmehet a menyasszonynyal; de Katalinra nézve— ki időközben beteggé is lett — és Ferdinándra nézvetagadó válasz érkezett.

Most hát csakugyan hozzáfogtak az utazási előké-születekhez*). Mind e bizonytalanság izgatott hangulat-ban tartá a kedélyeket, melyeket a jezsuita biztatásokkaligyekezett eloszlatni. Áldozat a hitért lett előtérbe tolva,s a páter nem tudta eléggé magasztalni Zsigmond buzgal-mát: »Midőn egy kálvinistáktól elvett templomot fölszen-teltünk, maga is énekelte a vespert«, mondá szavainak

*) A menyasszonyt már apr. végén várták Erdélyben. Hor-vát János, ki valószínúleg somlyai tiszttartó volt, e hó 29-érólÍrja Komig Gáspár tanácsúrnak: »Nagyságod Írja, hogy az asz-szonyunk ő felsége jövetele nem messze volna, azért arra úgykészüljek, hogy fogyatkozás ne esnék, mert egy nehány ezer em-ber lenne itt és az mi felől gondolnám, hogy fogyatkozás lennehát nagyságodnak és urunknak ő felségének értésére adnám.Nagyságodnak az én készületemet ím megírom, mert leszen vágnivaló tehén 25, borjú lészen 24, bárány leszen 24, tyúk 653, kap-pan leszen 167, malacz leszen 122, tyúkmony 2500, vaj pint 25 stb.«

111

bizonyságaid. Aztán arról is beszélt, hogy a fejedelemasz-szonyt az ország epedve várja.

Az elutazási határidő megérkezése előtt kevésselpater Carigliot előre küldték, hogy a szükséges értesíté-sekről jelentést tegyen, de magát az elutazást nem vártbaleset föltartá. Jun. 12-kén kellett volna annak megtör-ténni, de a főherczegasszony beteggé lett. »Lányom hal-vány, fogy, gyenge,« irá Rumpfnak a megelőző estve,junius 11-kén. Még várok egy napot, hogy az orvosok lás-sák, mi történik. Elmegyünk, mihelyt lehet, de félek azúton fog megbetegedni.«

S csakugyan még három napig kelle várni. Végre jum15-én elindűltak, fényes és a menyasszony rangjához illőkísérettel, kik közt voltak a lavanti és trieszti püspökökis. A menyasszony betegsége miatt lassan haladtak; azaggódó anya egyik lányát betegen hagyta otthon, s a má-sikat betegen vitte magával. E miatt Bécsújhelyen időz-niük kellett, s Pozsonynál a láz mind nagyobb erőt vettrajta. Innen is nem minden aggodalom nélkül indültak el:mert az út a törökök portyázásai miatt épen nem volt biz-tos. Kísérete Rosenbergig kísérte, hol azt Teuffenbachnaks az évi hadjáratban részt vevő Maximilián főherczegnekcsapatai váltották föl.

A portyázó törököktől való félelemhez az út máskellemetlenségei is járultak: az út kényelmetlenségei. Má-ria titkára, Jargisch, fönmaradt leveleiben panaszkodott,hogy útjok hasonlatos a pusztában kóborló izraelitákéhoz.Néha oly helyeken telepednek meg, honnan az ellenségalig van 4—5 mértföldre. » Puszta és szegény az ország —irá Priviczéről jun. 26-áról — melynek sok városában olya-

112

nők a házak, hogy tíz forintot sem adna egyért. De mégezután következik a legroszabb, ezután érnek a tót földre,melyen »istentelen, bálványozó, állatias nép« lakik. Rajzá-hoz a körvonalakat valószínűleg kiállott félelméből s val-lásos buzgalmából meríté.

E napon — jún. 26-án — Mária is írt fiának, Fer-dinándnak. Több esze és bátorsága volt, mint a titkárnak,úgy látszik. Egész elégülten írá, hogy fogadtatásuk eddigjó volt: »szépen bánnak velünk, szeretnek.« De panaszko-dott, hogy lánya betegsége nem enyhül, »minden napbántja a hideg, roszul néz ki, egészen megváltozott, miótautolszor láttad. Abban is megnyugodott, hogy itt nagyobbbiztosságban vannak az ellenségtől, még mint Bécs kö-rűi is.

Kassától nem messze — tudni nem lehet, hol, ő Zwe-nignek írja — 9 nap múlva rettenetes hirt kapott, melymélyen megsebzé anyai szívét: leányának Katalinnak ha-lála hírét. »Habár soha sem volt is enyém — irá jul. 3-án— mint ti gyermekeim, mindnyájan, hanem azé, ki magáhozvette: — övé legyen az örök dicsőség és hála! De hogy meny-nyire fájt anyai szivemnek, ő tudhatja legjobban; mert jó,istenfélő engedelmes gyermek volt: ezt igazán írhatom, kitszeretett és megbecsült. Oh! Ferdinándom! házunk egydrága gyöngyét vesztettem el, legyen Istené a dicsőség!«

Egy időben e hírrel — jul. 2-án estve — egy mástis kapott, mely már családi örömről szólt. Egy lengyel ne-mes érkezett hozzá levéllel leányától, a lengyel királyné-tól, melyben ez vele újon született gyermekük (Wladislawvolt) születését tudatja, s meghívja őket látogatásraKrakkóba.

113

A menyasszony már ekkor jobban volt; bár kinézésenem javült, s láza is volt naponkint: de ez már engedett.Innen Kassára mentek, hol több napon át tartózkodtak.A láz — írá júl. 12-én fiának — már engedett, reméli,hogy nem sokára egészen el fog maradni. Maximilián fő-herczeg egészen idáig kísérte őt, itt elvált tőle. Zsigmondkövete, Bogáti Imre, itt várta őket s üdvözölte ura nevében.

Zsigmond maga ezalatt nyugtalanúl várta menyasz-szonyát. Követeitől az eredményekről, melyeket ezek el-értek, az utazásról koronkint kapott tudósításokat. Ez alatta török háború is folyt; tavasz kezdetén a bánsági hódolt-ságba — ez volt Magyarország török alatti részeinek el-nevezése — egyik tapasztalt vezérét Borbély Györgyötküldte, ki Facsetet, a török egyik erődét, megvette. E diadalhírével s a prágai szerződésről való jelentéssel a futárokcsaknem egyidőben érkeztek udvarába, s ő ápril 16-áraországgyűlést hitt össze.

Ez országgyűlés emlékezetes marad Erdély történe-tében: kevés hozott annyi fontos határozatot, mint ez.Nagybátyjának Báthory Istvánnak s atyjának Kristófnakrégi, tapasztalt államférfiül jobbadán már meghaltak, azellenzék fejeit a múlt évi rettenetes mészárlás szólítá le acselekvés színpadáról, s kik még megvoltak, azok megret-tenve vonúltak vissza, a magánéletben húzták meg mago-kat váraikban, s Zsigmond egy ifjú nemzedéktől volt kö-rülvéve, élvsóvártól, múlatni szeretőtől, kik, mint urok, az.olasz komédiások és olasz zenészek előadásai mellett olasz,modorú orgiákat tartottak, hír, dicsőség és fényes név utánsóvárogtak, kik föltűnést akartak a keresztyén világban, s.hogy ezt elérhessék, könnyelműen koczkára tették Erdély

114

sorsát, és a politika azon útjáról, melyen ez 80 év ótahaladt, a jezsuitákkal szövetkezve, letereltetni segítettékA vidám fejedelmi lakomákon, melyek az ország-gyűlés aiatt egymást érték, kinek lettek volna aggályai?Ki nézte volna a kép másik felét, midőn annak egyik ol-dala szövetkezést mutatott a német Imperium császárávalés magyar királylyal az ország, és házasságot egy osztrákfőherczegasszonynyal a fejedelem részére? és midőn azelső hír is a török háborúról egy vár elfoglalása volt? Amit a lakomákon megbeszéltek, a gyűlésen törvénybe ig-íatták: a török háborút, a szövetséget Rudolffal, a házas-ságot Mária Krisztiernával, s a jezsuiták újra befogadásátés hogy a fölszólalásnak még lehetősége is meggátoltas-s á k : » a kötélben vagy rabságon tartott igazságot,« azazoly törvényczikket, melynél fogva a fejedelem által a múltévben elítéltek becsteleneknek és vagyonvesztetteknek je-lentettek ki. Ilyen határozatokkal várták a menyasszonyt.Ennyi dicsőségre Zsigmondnak kicsiny volt Erdély: aznapon, melyen az országgyűlés eloszlott, máj. 2-kán, Er-dély mellé fölvette czímébe Moldvát és a Havasalföldét is.

Gyűlés után Fehérvárit a menyegzői ünnepélyekelőkészületeihez fogtak, hogy a Báthoryak roppant ma-gánvagyonával fölérő fényt fejtsenek ki. Zsigmond nyug-talan és kiváncsi volt, s a mint menyasszonyának Kassáraérkezéséről értesült, a pápai nunciust Kassára küldte,hogy ott fogadja azt, maga pedig Genga Simonnal —egyik olasz udvaronczával, ki hadi építész volt — egy ko-csiban álöltözetben és álnév alatt Nagy-Károlyba mentelébe, hogy megláthassa.

Meg is látta, de kíváncsiságáért rettenetesen lakolt.

115

A fejedelemasszony lábbadozó volt, s a láz — bár nemörökre — szépségének sok vonását letörölhette. A bete-ges halványság, az élet színének hiánya nem vált előnyére,s Zsigmond szívéből régi szerelmét Mayláth Margit, azIffjü János neje iránt,nem volt alkalmas kitörölni. A milyforró vágygyal, sovárgó érzéssel ment N.-Károlyba, olyjéghidegen tért vissza, mert mi a rósz hatást egyedül lettvolna képes ellensúlyozni: menyasszonyának nemes szíve,ártatlansága és szelleme ismeretlenek maradtak előtte,miután álruháját nem vetette le. De ez első pillanat ha-tása mindkettőjük sorsa fölött örökre döntött.

Nagy-Károlyból Zsigmond visszatért Fehérvárra;a fejedelemasszony megállapodott Kolozsvárit, hol nagy-szerű fogadtatás várt reá. Lovas- és gyalogdíszcsapatokmentek elé a határig s kísérték be a városba, mely fenyő-fákkal s zöld gályákkal volt földíszítve, s hol az utczákonzenebandák voltak felállítva, melyek a bevonulás alattjátszottak. Három napig múlatott itt a fejedelemasszony,s e bárom nap ünnepélyre, mulatságra volt szentelve, mely-nek elteltével Fehérvárra indúlt.

A kiséret aug. 1-jén érkezett meg. Zsigmond mint-egy 2000 főből álló fényes kísérettel, főurakkal, lovagok-kal Tövisig ment elébe. A menyasszonyt Józsika Istvánkorlátnok üdvözölte, kinek a lavanti püspök felelt. Amenyasszony és anyja ezután a 8 fehér lótól húzott, s gazdagon aranyzott díszkocsiba ültek, melyen Zsigmond elé-jök jött, s melyben ő is helyet foglalt. A várban a székes-egyház előtt megállóit a menet: ennek ajtajában a pápainuncius egész ornatusban fogadta a fejedelmi párt, s meg-áldotta. A Te Deum laudamus alatt ezek az oltárhoz si-

116

ettek, s imádságuk végeztével gyalog mentek a palotába,hangos üdvkiáltással fogadva és kísérve az utczákat egé-szen elfoglaló tömeg által.

Az összekelés a menyasszony gyöngélkedése s nő-vérének halála miatt aug. 6-kára halasztatott, az d. u. 4órakor ment véghez. A fejedelmi párt a külföldi s ma-gyarországi püspökök, főurak. s Erdélyország három nem-zetének rendei kísérték az egyházba. Az ünnepélyt Carig-lio Alfonz jezsuita egyházi szónoklata nyitotta meg, agyűrűket a nuncius cserélte ki, s az hajtotta végre az ösz-szeesketést, melyet ágyülövések és trombita-harsogások kö-vettek. A templomi szertartást a vesper zárta be.

Következett a díszebéd, melyre a vendégek nagyszámmal voltak hivatalosak. A lovagterem, melyet még aZápolyák nem mindennapi fénynyel díszítettek föl az ak-kori művészet számos remekével, s melyet Zsigmond ezalkalomra még fényesebbé tett, fogadta he a,vendégeket.A dísz-asztalnál a fejedelmi pár, a menyasszony anyja, anuncius, Rudolf a lengyel király, s a főherczegek követeifoglaltak helyet; ezenkívül még két asztal volt, egyik mel-lett a férfi-, másik mellett a nővendégek foglaltak helyet.A lakomát követte a táncz, melyet a fejedelem a meny-asszonynyal, a kor szokása szerint, előtánczosok vezetésemellett nyitotta meg, de a mely csak egyetlen volt. Azest többi részét társalgás tölté be.

Másnap átadattak a nász-ajándékok: Zsigmondéegy teljes asztali ezüst készlet, 100,000 frtot érő, a csá-száré egy 40,000 frt értékű ékszer, a főherczegeké, a fő-uraké, városoké oly nagy számmal, hogy csak serleg 109

117

volt. Tíz nap múlva aug. 17-kén Mária főherczegasszonyvisszautazott, leányától egész Tasnádig kísérve.

»Isten adjon üdvöt és áldást a fejedelmi párnak!«mond egy egykorú naplóíró a nász-ünnepélynek leírásaután, melynek folyamában nem győzi eléggé kiemelni aszívélyes rokonszenvet, melylyel a menyasszony Erdélybentalálkozott.

De az üdv és áldás elmaradt. Ki fejti meg a talánytannyi ellentmondó hagyomány közt, mely e kényes tárgy-ról fönmaradt? Ki határozza meg a vitát, mely e két szi-vet oly élesen elválasztá egymástól, s annyi szerencsétlen-ség kútforrásává lett? A bűvital, melyről Somogyi Am-brusnál olvasunk, hogy Zsigmondnak kedvese MayláthMargit azzal forditá el szerető szivét nejétől, azon időkcsodálkozásának volt kifejezése, mely nem tudta megfognihogy a daliás ifjú s a szép hölgy oly hidegek egymás iránt.A fanatismus, melyet egy újabb történetíró hoz föl, hogyaz egész a fejedelmi pár ascetismusa s a jezsuiták által su-galt fogadás lett volna, hogy Erdély Rudolf kezére ját-szassék, a történelmi valótlanságok lomtárába tartozómonda. Az egykorú Írók szerint Zsigmond, ha nejével volt,undorodott tőle, s ha távol volt tőle, égett a vágytól. Őmaga, a Mayláth Margit kedvese, utóbb tehetetlenséggelvádolta magát, neje pedig négy évvel később kijelenté,hogy »igazán férjnél se volt soha.« Ennyi az, mit magoka házasfelek nyilatkoztatnak ki viszonyaikról, s ha a lé-lektani indokok föltalálásához ez még nem vezet, de egyettisztába hoz: a házasság a megkötés napjától fogva semvolt boldog. A menyegző külfénye csak a valót palástolta:az véghez ment, hogy a vőlegény a politika követelményé-

118

nek, s a menyasszony a vallásos föláldozás kívánalmánakeleget tegyenek. S a mint ez őket összefűző kötelékek tá-gultak, a viszonynak is sietnie kelle a fölbomlás felé.

Menyegző után az első tíz napot a menyasszonyanyja Fehérvárit tölté; de alig tért vissza kíséretéből Má-ria Krisztierna (s talán még haza sem ért), újabb 10nap elteltével aug. 27-kén Zsigmond a török ellen ment.

Az egykorúak az eddigi békés, nyugalmas időketErdély aranykorának nevezék. Most véget ért az; de akövetkező gyászos idők feltűnése a dicsőség fényes napjá-val vette kezdetét. A hadjárat, melyben Zsigmond résztvett, Oláhországban folyt le, s gazdag volt diadalokban·Tergovist, Bukarest visszavétettek a törököktől s Színűnnagyvezér vad rendetlenséggel szaladt meg a csatatérről.

Zsigmond szép napokról álmodozott: a dicsőségnapjairól, melyekben a családi boldogság hiányáért kár-pótlást keresett. 1596. elején Prágába indult, nejét ésBocskayt nevezve ki helytartóivá, s febr. 7 -kén megérke-zett. Az udvarra kedvező benyomást gyakorolt, mertügyessége s képzettsége mindenkit meglepett. Rudolf27,000 forint hadi költséget ígért neki, megajándékoztagyémántgyűrűvel s ezüst ékszerekkel, s Gráczban is —hová lerándúlt, anyósát meglátogatni — a pénzszükség-ben szenvedő herczegasszonynál kivitte, hogy ez közbeve-tette magát, hogy a lengyel királyné húgának segélytnyújtott.

Zsigmond buzgalmát, lelkesedését az első szenvedettcsapás teljesen lehűté. Az 1596-diki magyarországi hadjá-ratban részt vett, maga vezette sergeit Maximilián főher-ceghez kivel Vámosnál egyesült (okt. 18-kán). De e se-

119

reg Mező-Keresztesnél megveretett, s Zsigmond lelkese-dése csüggetegségbe ment át.

Komor, bús, roszkedvű volt otthon. Nem volt szíveneje számára, s a tél vigalmai és ünnepélyei s a mulatsá-gok, melyeknek a fejedelmi palota színhelye, s a szép feje-delemasszony nagy, bánatos szemeivel, komor méltóságosalakjával fenséges, de hidegen hagyó központja volt, elfá-sült lelkére semmi hatással sem voltak. Sőt lázasan ke-rülte a helyet, hol nejével találkozhatott. Minden hely jóvolt, hol e szegény ártatlan áldozatnak, kit Kővárba kül-dött, vélt szemrehányásait nem láthatá, még a papi czellais. El volt határozva ide vonulni és lemondani trónjáról:szándék, melyet Cariglio és környezete tápláltak. 159/.febr. 17-kén Prágába érkezett, s mire tavaly még csakczélozgatott, most nyíltan megtette arra vonatkozó ajánla-tait: lemond a fejedelemségről Rudolf részére, ki eszkö-zölje ezért ki, hogy nejétől elválhasson, s bibornokságotnyerhessen. Api’. 10-kén megköttetett a szerződés, Zsig-mond lemond Erdélyről két sléziai herczegségért, s évi100,000 frtnyi tartáspénzért. Az elválást Rudolf előmoz-dítja, ha a fejedelemasszony kívánja — de hogy ne kívántavolna e szegény, szenvedő, Kővárba elzárt teremtés, hogyne kívánta volna azt?

Rudolf még egyelőre nem akarta e szerződést nyil-vánosságra hozni: de miután Cariglio ez évben újra meg-járta Prágát, s a király ennek folytán biztosokat nevezett ki,Zsigmond előbb megbízottjai körében, majd a rendek előttkijelenté szándékát lemondani, s némi alkudozások után1598. apr. 10-kén végre is hajtá azt. És öt nap múlva el-hagyta Erdélyt. Már ekkor ott voltak a király biztosai s a

120

rendek addig, míg a Rudolf által kinevezett kormányzó:Maximilian főherczeg megérkeznék, helytartóvá MáriaKrisztiernát tették, kit e czélból Kővárból Fehérvárra ké-rettek. A fejedelemasszony gyászöltözetben érkezett meg,s fogadta a rendek hódolatát. De ugyanakkor megtette alépéseket, hogy hazájába mehessen viszsza: egész és teljeskíséretével, cselédségével, az ország költségén.

Egyelőre semmi sem lett belőle: nem a költséghiánymiatt — bármily soknak tetszett is az — mert hisz azt akérdést meg tudták volna oldalni, hanem mert Maximiliánnem jött, s mert annak bejöttéig szükség vala, hogy va-laki a korona fényét képviselje. Ez a valaki Mária Krisz-tierna volt, s míg a helytartók a kormányzás gondjaitegyüttes működéssel intézték, az államokmányokat MáriaKrisztierna irta alá. Nyugodtan, csöndesen tűrte a gyászbaborúit asszony, kinek elválasztására a császár apr. 20-ká-_val megtette a szükséges lépéseket, sorsát, teljesité köte-lességét, mely — habár kezében csak a külsőségek voltakis — sok kellemetlenséggel, tehenei járt, de melylyel Er-délynek nagy szolgálatot tett: a pártok összeütközését, aviszály kitörését meggátlá. Es mégis óhajtá, hogy helyze-téből szabaduljon meg, sürgette, hogy Maximilián jöjjöns maga, hogy az utazási előkészületeket megtehesse, Ko-lozsvárra ment, hol egy császári ezredessel volt találko-zandó. De itt egészen más meglepetés várt rá.

Zsigmond a sléziai herczegségekből, melyek zordon,sivár hegyei közt roszul érezte magát, álöltözetben mene-kült, s Lengyelországon át Erdélybe jött. Nejével csak-nem egyidőben, aug. 15-dik éjjelén érkezett, egyetlen hí-vétől kísérve, Kolozsvárra, s a városbíróhoz szállt. Másnap

121

éppen a templomban volt neje, midőn megjöttének híréttudtára adták. Meglepetése, fölindulása első perczében aszegény teremtés nem tudott mit tenni, s elfogadta a ta-lálkozást férjével. Öröm és rettegés, boldogság és félelemváltakoztak szívében e nem remélt viszontlátásra. S midőna daliás férfi mosolgó arezczal, bizalommal elébe lépett ésmegfogta a kezet, mely jóformán övé sem volt, szenvedése,könyei, bánata, minden egyszerre el lett feledve. Az elsőszó, mely szerelemmel szólott hozzá, az első nyilatkozat,mely bizalommal tétetett, megnyugtatta. Hive lesz a ház-nak, a családnak és mindenek fölött neki; férje lesz, sze-rető férje és egyedül neki. Oh! midőn ezt hallá annakajkáról, kit ügy szeretett, s kitől eddig csak mellőzésttapasztalt: három év óta az első boldog pillanatot élvezé.A kibékülés megtörtént.

Zsigmond megérkezését a kolozsváriak tudtára ad-ták a/biztosoknak; maga Zsigmond, Bocskaynak irt róla.Kibékülése nejével, ki magának Erdélyben nagy népszerű-séget szerzett, sokat tett rá, hogy az ország újra visszatér-jen hűsége alá, mely minden hibái mellett is ragaszkodotthozzá; s kevés idő múlva, bármennyire elkövettek is min-dent ez ellen a biztosok, a Tordára összehívott ország-gyűlés (aug. 29-kén) újra fejedelemmé választá és esketé.

Mária Krisztierna, úgy látszott, jobb napokat fogérni. Zsigmond levelei sógorához és anyósához ez időből(október) tele vannak magasztalásokkal nejéről, ígéretek-kel, hogy az imádott nővel fejedelmileg fog bánni, hogyennek soha sem lesz panaszra oka. S úgy látszik, az anyais teljesen megnyugodott. Levelei szeretettel, gyöngédség-gel szólnak Erdélyben levő gyermekeiről.

122

Mi volt e boldogság és meddig tartott? Egy újabbtalány e csodálatos pár életében. Még el sem kezdődött, ésZsigmond máris megcsömörlött tőle. Egyszerre kezdettalkudozni Rudolffal: hogy újramegválasztását ismerje el;a törökkel: hogy lépjen vele békére, s midőn mindkettőrekilátása nyílt, meghívta nagybátyját, a száműzött BáthoryEndre bíbornokot, hogy azzal Erdély átadásáról kezdjenalkudozást.

Ez utóbbi megtörtént 1599. márczius 21-dikén amedgyesi országgyűlésen, hol Báthory Endre fejedelemméválasztatott. Mit kelle addig a szegény hölgynek kiállania,mennyit kelle szenvednie, míg bele nem egyezett, hogyZsigmond, ki minden ajándékát visszakövetelte tőle, jelen-tést tegyen Gráczba anyjának és testvérének, hogy ő ésneje egyetértőleg kívánják a házassági kötelék föloldását.

Az utósó napok tárták föl a fejedelmi hölgy szi-vének és lelkének egész nemességét. Négy szenvedésteljesévet töltött Erdélyben, de midőn a búcsú pillanata közel-gett, egyetlen gondja volt csak: úgy válni el, úgy távozni,hogy emléke tisztán maradjon, hogy csak áldással gondol-hassanak rá. Ügyei rendbehozásánál bámulatos önzéste-lenséget, nemeslelkűséget árult el. Jószágaiból, melyeketnői hozományáért zálogképen bírt, eddigelé 24,000 tallérjövedelme volt. April 8-dikán szerződésszerűleg, évi 15ezer tallérért adta át a bíbornoknak, csakhogy — mint acsászárnak irá — »szeretettel távozhassák.« És mégis tá-vozása előtt némi aggodalom szállta meg: hát ha az, mieddig történt, neki is bűnül fog fölrovatni? »Nem, — mondáa bíbornok-fejedelem, — sem vagyona sem neve nem fogcsorbát szenvedni azok miatt.«

123

Az övé nem is szenvedett. Tiszta és igaz volt mindig.Szenvedéseit fenkölt lélekkel tűrte, keresztjét panasz nél-kül hordozá. Könyes szemekkel nézték búcsúzását, s áldottemléket hagyott maga után.

Május elején utazott el. A bíbornok fogattal ellátottútikocsival ajándékozta meg s fényes kíséretet küldöttvele Tövisig. Innen egy nemes-csapat ment Tasnádig,honnan Bornemisza Boldizsár vitte magyarországi földreSzathmárig. Kísérete 299 személyből, 30 kocsiból, 34 sze-kérből, 384 igás és 32 lovagló lóból állt, melynek úti-költsége közel 14,000 forintra ment.

A válópör gyorsan lefolyt. Ferdinánd főherczeg Ca-riglio Alfonzot Rómába küldé annak siettetésére. 1599.jun. 24-én tett ez előterjesztést a pápának. »Zsigmond olygyalázatos életet élt, hogy annak szenynye még nejére isvisszaesik.« A főherczegnő három nőcselédje bittel bizo-nyítja, hogy a házasság soha sem volt végrehajtva. A pápaegy 8 bibornokból, a rota 4 auditorából s 2 jezsuitából állócongregátió elébe terjeszté a kérdést: van-e helye az elvá-lási folyamodásnak? A válasz »igen« volt, s a vizsgálatvégrehajtása helyéül Grácz lett kijelölve, hová a nunciusis megérkezett, s hol a főtemplomban az elválás nyilváno-nosan kimondatott.

Mária Krisztierna visszatért az anyai udvarba. Él-ményei komorrá, zárkózottá, a világtól elvonúlttá tették.Erdélyi uradalmaiból egy félévi haszonbérnél — 7 500 tal-lérnál — többet soha sem kapott, bár több Ízben sürgettea kárpótlást. A halli kolostorba vonult s a zárda falai közt,csöndes magányban lemondva a világról, mely neki csakszenvedést juttatott osztályrészül, hallotta a szomorú híre-

124

ket családi élete régi színhelyéről, az ínség és nyomorról,mely azt érte, megszabadíttatásáról és megnyugvásáról;értesült még egykori férjének betegségéről és gutaütéséről,s végre haláláról (1613). Megérte házának fölemeltetéséttestvérének, Ferdinándnak magyar királylyá és német csá-szárrá választatását, mígnem 1621. april 6-án fájdalmát ésemlékeit magával vitte a sírba.

RÁKÓCZI ÉS PÁZMÁNY.

Az erdélyi politika körvonalait, az őt követő félszá-zadra nézve Bocskay István állapította meg. Ő szabályozta— a régi alapokat véve kiindulási pontul, de lényeges vál-toztatással azokon s főként a függő pontokat megoldva,— ez ország viszonyát a portához és Magyarországhoz is,sőt e két utóbbi állam nemzetközi összeköttetésének tisz-tázására is döntő befolyást gyakorolt.

E politika lényegét kifejté végrendeletében. Egyszóval ki lehet azt mondani: fentartani és fejleszteni abécsi békében letett alapelveket. Egy belügyei intézésé-ben teljesen önálló Erdély: mely ennek megoltalmazásakörül, valamint külügyi politikája intézésében a portára— de a porta lehető túlkapásai ellenében a magyar király-ságra támaszkodik.

Ily szerkezetű államgépezetet, melynek fentartásábaannyi tényező folyt be, egyszerűnek nem lehet mondani:de az adott viszonyok közt egyetlen, mely mellett az alkot-mányosság is fenmarad s így kétségtelenül legjobb volt.

128

E politika sarkkövét tehát tulajdonkép Erdély külön-állásának fentartása képezte: szükséges mindaddig — mintama végrendelet kifejezte — míg »a magyar korona ottfenn nálunknál erősebb nemzetségnél a németeknél le-szen.« Erre törekedtek Erdély államférfiai — s ezt egye-nesen a magyarországiak sem merték megtámadni; habárezek közül igen sokaknak elismerése épen oly kevéssé voltőszinte, mint nem volt önkénytes csatlakozásuk.

De a tények logicája kérlelhetetlen. Bocskay hagyo-mányát minden támadás izmosabbá tette, s minden küz-delemből új erőt szerezve emelkedett ki az.

S a mint a régi hagyományok maradványai kallód-tak, s a régi pártok emberei mindinkább lejárták magu-kat, az államférfiaknak egy új iskolája keletkezett: meg-tartva ugyan a régi pártállást, de czéljaik és törekvéseikfelé más, a régitől eltérő úton haladva.

A meggyőződés mi az új politikai irány vezérférfiaitvezette, egészen a régi hagyomány volt ugyan, t. i. a magyarállam fennmaradásának feltétele, szövetkezés a külfölddel,mert ez garantirozza a két nagy szomszéd egyensúlybanmaradását — de egészen más volt a modor.

A régi államférfiak a magyar korona országait a.magyar király hatósága alatt egyesítni akarták. A tizenötéves török háború e törekvést ez idő szerint a lehetetlen-ségek lomtárába vetette vissza: e helyett az államok szö-vetkezésének eszméje lépett előtérbe. Illésházy István anyugoti, Báthory Gábor a keleti államszövetkezések létesí-tésére tettek lépéseket. Az elsőt egy nagy ténynek, Rudolfmegbuktatásának végrehajtása practicusnak bizonyítottabe, azonban számításba nem vehető esélyek más irányba

129

terelték azt. Az utóbbinak lehetetlen voltát az életbelépte-tésére tett első lépések kimutatták.

Mindkettő átmenet volt Bocskay testamentomához.Vagy correctebb kifejezéssel: a bécsi béke által adottalap lett elfogadva az államközi viszonyok szabályozására.

Kétségtelenül több év és több küzdelem kívántatotthozzá, bogy a Magyarország által Erdélylyel kötött szer-ződések mellől a titkos pontok (azok t. i., melyek a magyarkirály souverainitásának teljes elismerését s adott alka-lommal a töröktől leendő elszakadást foglalták magukban)elmaradjanak, s bizonynyal egy nagy európai háborúnak,a 30 évesnek, esélyei nagy mértékben, sőt döntőleg befoly-tak rá, hogy ez megtörténhessék — de végre is megtörténts Erdély önállását semmi titkos pont sem vonta kétségbe.

Ez alapon állottak már az újabb államférfiak; sőtmondhatni ez alapra állhatást ők vívták ki.

Vagy helyesebben kettő: Bethlen Gábor a fejede-lem és Eszterházy Miklós a nádor. Mert az első egy magavolt Erdély részeivel, az utóbbi egy maga Magyarország,mindkettő politikai bölcsesége és politikai kitartása által.

Mentsen Isten, hogy e két kérlelhetetlen ellenfélnekegy czélra törekvést, egy irányú működést tulajdonítnék.Távol van tőlem azt állítni, hogy ők egyet akartak. Deeltéréseiket a politikai szükség egyenlítette ki s kiegyezé-seikhez a viszonyok helyes felfogása adott alapot. S ígylett a bécsi békében adott alap valósággá: egy önálló Er-dély, mely hivatva van az egyensúlyt fentartani a porta ésaz Imperium közt s nem engedni magát absorbeáltatniegyik által sem, hogy a magyar alkotmányosság őre ma-radhasson.

130

Bethlen halálakor ez alap már oly erős gyökeret verta magyarság szívében tál és innen a Királyhágón, hogymegtámadására senki sem gondolt. Míg a korábbi feje-delmi változások alkalmával mindig maga az alap ellenintéztek támadást, most többre nem is törekedtek, mint olyfejedelmet juttatni a trónra, ki idővel az alapot lealkunnihajlandó legyen — de ennyit sem tudtak elérni. A trónvi-szályok Rákóczy Györgyöt emelték a fejedelmi székbe s eférfiú Bethlen Gábor tanítványa volt.

És épen ezért, és mert múltját ismeré, ellenzetté aző trónrajutását Eszterházy azon pontig, hogy a harminczéves háború már beállott kedvezőtlen fordulata daczáraháborút vezetett ellene. Rákóczy nem volt jó hadvezér smaga itt a cselekvés terére ki sem lépett. Pártja kiválóbbkatonai tehetségeire hagyta a működést s mialatt ezekegy merész és jól kiszámított csapással Eszterházy hadáttönkre verték volna, ő maga diplomaticai téren mért egymég annál is érzékenyebb csapást rá.

Ez volt Pázmány Péter megnyerése.Pázmány és Eszterházy egy politika elöharczosai s

egy politikai elv vallói régi ellenlábasok voltak. A kérdés,mely őket elválasztá, sőt ellenségekké tette, egy iránt voltszemélyi és hivatali. Kegyenczei egyeidő mértékben mind-ketten a királynak és mindenkinek, ki a királyi udvarnálbefolyással bírt a spanyol követtől a jezsuita gyóntatóig,mindenik a maga hivatalának követelte az elsőséget. A ná-dori és primatialis előjogok felett folyt vita már következ-ménye volt a meghasonlásnak s azt elkeseredettebbé tette.A nádor természetes jogain csorbát nem ejthettek az esz-tergomi érseknek néha természetellenes jogai; de minde-

131

nikök jól érzé, hogy kevésbbé tehetséges és kevésbbé ha-tározott ember mellett a másik főpolczon az elsőség kiví-vása könnyebben sikerülne neki.

S épen ezért békére köztük nem is lehetett számítni;de e viszályból mennél több hasznot húzni, sőt épen e vi-szályban keresni megszilárdulását a fejedelmi székben, ezvolt Rákóczy feladata, mit ő végre is hajtott. Mondhatni,hogy akkor midőn eleinte mindketten egyaránt ellenségesindulattal fogadták fellépésének hírét, épen az Eszterházyridegsége volt az, mely őt a Pázmány karjaiba hajtá, s adolgok természetes fejleménye, mely a köztök keletkezettbarátságot fentartá.

Annyival inkább, mert Pázmány Erdély önállásá-nak eszméjével meg volt barátkozva. Kemény János előtt— mint ez beszéli Önéletírásában*) — e részben őszintevallomásokat tett. »Atkozott ember volna — mondá azérsek — ki titeket arra késztetne, hogy a töröktől elsza-kadjatok, ellene rugódazzatok, míg Isten a keresztyénsé-gen másként nem könyörül, mert noha im látod, édesöcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk van a mikegyelmes keresztyén császárunk előtt, de csak addig dú-rál az a német nemzet előtt, miglen Erdélyben magyarfejedelem hallatik florealni, azontúl mindjárt contemptus-ban jutván gallérunk alá pökik a német, akár pap, barátvagy akárki legyen.«

Semmi ok sincs feltenni, hogy Kemény János nemeléggé híven és őszintén adta elő az érsek szavait: dehelytelenség volna e szavaknak több fontosságot tulajdo-

*) Szalay kiadása 147. 1.

132

nítni mint mennyivel bírhattak: az erdélyi állampolitikalegyezgetése részben legalább az erdélyi követ megnyeré-résére volt számítva. Mert valóban Pázmánynak, s főkéntEszterliázyhoz való viszonyának kifolyásából, érdekébenállott az erdélyi fejedelmet meggyőzni őszinteségéről, s jóindulatáról, arról, hogy a kath. főpap s a magyarországiellenreformatió fővégrehajtója és buzgó bajnoka az erdélyiprotestáns fejedelemmel bizonyos esélyekre nézve nemidegen egy úton haladni. Ez leginkább elérhető volt az ér-dek közösségének s arról való felfogás megegyezésének ki-mutatása által. Mert ilyen módon Rákóczy a neki tettszolgálatokat természeteseknek s a dolgok folyásából kö-vetkezőknek fogta találni.

S a két férfiú közt hat éven át — egész Pázmányhaláláig — tartott a jó egyetértés és barátság háborítliat-lanúl, az első szolgálattól fogva, melyet a bíbornok érsekaz erdélyi fejedelemnek tett, s mely ez utóbbi trónfoglalá-sának mindjárt elsó idejében bekövetkezett.

Rákóczy nem kereste az erdélyi fejedelemséget, dea mint kilátása nyílt rá, s a mint a részére jutott meghí-vást elfogadta, el volt tökélve nem adni ki kezéből, sőtvaskövetkezetességgel ragaszkodni hozzá, és annyival szi-lárdabból, hogy ne mondjam makacsabban, mennyivelkevésbé volt hajlandó Eszterházy elismerni választatásatörvényességét, sőt mennél nagyobb erőfeszítést fejtett kimegbuktatása körül. A leczke mit Rákóczytól kapott, meg-győzte, hogy Bethlennek méltó tanítványa áll vele szemben.

Eszterházy el volt tökélve semmit sem engedni. Ha-dai együtt álltak s hitte, hogy azt a császártól nyerendősegélylyel megszaporítva, s Rákóczy hasonlag együtt levő

133

hadait leverve, a helyzet urává lesz és ezt vagy megbukta-tandja vagy a legroszabb esetben dictálandja neki a békefeltételeit.

Rákóczy hasonlag számított rá, bogy a barcz kocz-kája döntendi el a kérdést, de a diplomatiai művelettőlbiztosabb eredményt várt. Szívesebben vette volna a ma-gyar király részéről önkénytes elismertetését mint annakkivívását fegyver által. Így gondolkodtak az erdélyi ren-dek is, kik az 1630. végén tartott országgyűlésből követ-séget rendeltek a magyar királyhoz, kieszközölni a bevég-zett tények elismerését.

Ezen követséget 1631. elején Kassán fogadta a ná-dor mint a magyar király teljhatalmú biztosa. Az első éskimérten hideg fogadtatástól fogva sűrűvé és gyakoriválett az érintkezés Kassa és Nagy-Várad közt s mennélkevesbbé kecsegtető tudósítások érkeztek, onnan ide, ésmennél hajthatatlanabbnak mutatkozott Ezterházy, annálvilágosabbá lett Rákóczy előtt, hogy ez úton semmire semfog menni: mert a nádor tulajdonkép csak időt akarnyerni. Anélkül hát, hogy ennek sejtelme lett volna róla,összeköttetésbe lépett Pázmánynyal s felkérte ezt kieszkö-zölni a királynál, hogy az alkudozást vegye ki a nádor ke-zéből s tegye át Becsbe vagy Nagyszombatba annak szín-helyét.

A nádor egészen meg volt lepetve a mint hírül vetteaz erdélyi követek panaszát: »ők tudják, megírta nekikkardinál uram, hogy az nem ő felsége akaratja, hogyolyan rigide tractál velők« s a mint ezek azon kijelentésselálltak elé, hogy nekik menedéklevelök van Bécsbe, s ha anádor semmi engedékenységre sem hajlik, ők oda fognak

134

menni, nyilatkozat, mit mindannyiszor ismétlőnek is, vala-hányszor egy-egy élesebb viszálypont merült fel köztök.*)Első boszuságában Eszterházy vissza akart vonulni, »ám ve-gye kezébe mindkét végét az a vörös vitéz (Pázmányt értéalatta) a dolognak s igazgassa a mint tudja.« »Am teljékkedve annak a dőlyfösnek,« irá Bécsbe a korlátnoknak, őcsak ö felsége resolutioját várja meg s azonnal vissza foglépni, mert ki sem tudja mondani mennyire confundáltaez tractát.

Még jobban confundálta egy más körülmény: a ra-komázi csata, s a nádor seregeinek teljes inegveretése.Most már valóban engedékenyebbnek kelle lenni s végreapr. 3-án Kassán csakugyan létrejött a béke.

Ennek megszilárdulását az európai helyzet hoztamagával. A liarmincz éves háború fordulata GusztávAdolf svéd király beavatkozása következtében szerencsét-lenné lett s a császár sokkal jobban el volt foglalva ottan,hogy sem még egy erdélyi háborút is felidézni kedve lettvolna. De viszont Rákóczynak is sok ok parancsolt óva-tosságot. Elődje Katalin, Bethlen Gábor özvegye rokonavolt a svéd királynak s gyanakvó természete mellett nemtartá lehetlennek, hogy ez visszahelyezésére teend kísér-letet, Erdélyt jobban érdekeihez csatolandó. Igaz, hogyaz özvegynek erdélyi uradalmából történt kiforgatása eztlegfőbb támpontjától megfosztá — de nem több-e ez egyokkal, hogy a svéd király ellene forduljon? Aztán ifjúBethlen Istvánt és Zólyomit a rakomázi diadal nagyon

'*) Eszterházy levelei Sennyeihez. Eszterházy munkái 196—211. l.

135

népszerűekké tette, s Rákóczy, trónrajutása és trónon ma-radása körül, annyira le volt irányokban kötelezve, hogya hála érzete nem egészen indokolatlan aggodalommaltölté el. Öreg Bethlen István pedig csak a kényszerűség-nek engedett, midőn a fejedelmi széket neki »cedálta:«nem bízott eléggé e rendkívül gazdag embernek, nem fiai-nak s fenhéjázó vejének Zólyominak szilárdságában, hogynem jövend kedvök a főhatalmat családjokra visszaszállí-tani. Végre magában Erdélyben sem volt minden párt ki-békülve a bevégzett tényekkel s a jun. 5-iki országos végzés»az ártalmas és nyughatatlan elméjű emberek ellen« mu-tatta, hogy Rákóczy nem minden aggály nélkül nézi ajövőt.

Nem mondtak le a reményről megbuktatására nézvea magyarországi urak sem. Rákóczy a »corporale jura-mentum« letevését, melyre a kassai pontok kötelezték,mindig halasztgatta, sőt midőn 1631 őszén e czélból kö-vetség ment hozzá, talált ürügyet annak megtagadására.Talán ez is ösztönözte Prépostváry Zsigmondot, ugyanazt, kik a magyarországi urak már korábban s több ízbenfelléptettek trónkövetelőnek, hogy Zólyomival titkos alku-dozást kezdjen, őt a maga részére nyerendő. »Ki nagyvízben halász — írá Zólyominak — czélzással a Ferdi-nándhoz leendő átállás előnyei kitüntetésére — nagyobbhalakat fog, édes öcsém uram.«

S a két főúr közt csakugyan bizalmas összeköttetéstámadt. Prépostváry különösnek találta, hogy RákóczyGyalúra adott »tízezer forint gratiaját« sokalja: pedigazt egy útjával megérdemelte. íme neki a császár mostegy falújára adott ennyit. Csáky István a szendrei ura-

136

dalmat kapta s ezzel aránylag mit nem érdemelne ő? pe-dig Munkácsot sem fogja megkapni. A mi az erdélyi dol-gokat illeti, a mi hite és fogadása ellen nincs, mind aztúgy közli vele, mint »a maga lelkével,« de a hol hittel fo-gadott titoktartást, azt meg kell állania. A mit neki fo-gadott azt megtartja »úgy más jóakaró uraim a mit ne-kem írtak és mondtak nem fér lelkiismeretemhez, hogymegjelentsem, becsületem sem engedi azt nyilván, hogykimondjam és mutassam, mert felfogadtam, azoknak isigaz leszek. *) Csakhogy a mezei haddal mellé menjenZólyomi, »fizetést és arany hegyeket« ígért neki Prépost-váry, sőt találkozás is jött létre köztök, melyen Prépost-váry bizalmasan volt közlendő terveit.

Mind e találkozás, mind ez összeköttetés Rákóczytudtával, sőt akaratából volt. Zólyomi mindent közlöttvele és »ugyan tanácsból ment ki, vegye reménység alattkikkel vagyon értelme Prépostvárynak.« »Es mikor elégbizonyságot szedtek a levelekből úgy citálták s mégazon 1631 végén pronunciáltak nótát a szegény Prépost-várynak.«**)

Rákóczy ez ügyállásról nyomon külön követ általértesité Pázmányt. Panaszkodott főkint a nádor ellen, ki-ről gyanakodott, hogy Prépostváry terveit legyezgette, studatta, hogy hiteles párban átíratja a leveleket és fel-küldi a királynak. Egyszerű másolatban neki is megküldi.

*) Prépostváryuak oct. 11 -én és 19-én kelt levelei Zólyomihoz,melyeket Rákóczy Kolozsmonostoron transumáltatott. Meg vannakaz erdélyi muzeumegylet irattárát an.

**) Pázmány levele Esztesházyhoz 1632. jan. 11-éról.

137

Pázmány nyomon, hogy ez értesüléseket kapta, 1632.jan. 11-én irt Eszterházynak: figyelmeztetve ezt az időknehézségére, mely miatt minden keserítést kerülni kellene,»Az occasiohoz akármi kis conversatio járuljon, hamarfelrezzennek az emberek. Ha más idők volnának talán más-képen is kellene írnia — de most bizony haszontalan akeménykedés.«

A nádor válasza meglehetős egykedvű volt, s mu- *tatta, hogy ő az egész ügynek nem tulajdonít oly nagyfontosságot. Nem mentette magát az erdélyi fejedelemelőtt, mert nem érzi bűnösnek. Prépostváry nem közöltevele azon szándékát, hogy a fejedelemségre vágyakozik snem is tudja mi erre vonatkozó van azon levelekben. Nekinincs más czélja s ezt fen is kell tartani, minthogy meg-bízható jó akarói legyenek, kik Rákóczyt, »ha erumpalniakarna« visszatarthassák, s erre a magokéból is képeseklegyenek költeni. Ha »nyavalyás Prépostváry uram egy-ügyüsége« ennél tovább ment, arról ő nem tehet, de nemis hiszi, hogy azzal kárt tett volna, csakhogy őt ottan el-hagyni nem szabad. Ha dolgáról értesülnek, találnak rámentséget s ki fogják mutathatni, hogy a nótát nem érde-melte meg, s nem volt az illetékes első forum a hol elítél-tetett. Különben az erdélyi dolgokra nézve a túlságos óva-tosságot nem tartja helyesnek: ezzel vonják a veszedelmetminden oldalról nyakukra.*)

S a nádor csakugyan e kijelentéséhez híven cseleke-lcedett. Rákóczy azt kívánta, hogy ez ügy haladéktalanultárgyaltassék, hogy Prépostváry mint a kassai béke meg-

* ) Kismartoni Regesták. Tör. Tár. XIX. 46—48. 11.

138

szegője büntettessék meg: de a nádor mindig talált okotaz ügy halasztására, s midőn végre Prépostváry megidéz-tetett, ez nem azon alakban történt mint a fejedelemóhajtá. Ez ugyanis országgyűlés előtt kívánta tárgyal-tatni az ügyet mint felségsértést, míg a király Eszterházytanácsára törvényszék elébe utasítá a pert s helyet és bí-rákat rendelt: miben Rákóczy mint rendkívüli törvénybenmegnyugodni nem tudott.*) A tárgyban Kéry János —Eszterházy egyik bizalmasabb embere — ez évben kétszerjárt nála: tavaszszal és őszszel.**) Az első üt átalánosbékebiztositásokat von maga után: de gyakorlati értékkelnem bírókat. A biztatások üres volta boszantá Rákóczyt.A nála megfordult svéd követséget kitüntetéssel fogadta,s egy Eszterházy kezébe került leveléből meggyőződött ez,hogy a fejedelem kezd a svéd szövetség eszméjével megba-rátkozni, — melyet előtte Gusztáv Adolfnak páratlan dia-dalai ajánlatosnak tüntettek fel. És csakugyan Rákóczypanaszszal telten a nádor ellen, kit nyíltan vádolt, hogyPrépostváry kezére dolgozik,***) készülődni kezdett. Ily, viszonyok közt Ferdinánd király inté Eszterházyt, hogy ajó egyetértést Rákóczyval állítsa helyre: rendelet, melyKéry második követségét vonta maga után. Hajlott ráRákóczy is: mert ifjú Székely Mózes épen ez időben keltfel és futott a portára, mert Zólyomi is épen ekkor tájbanfogadott hadakat, hogy Gusztáv Adolfhoz vezesse azokat,

*) Eszterházy élete Toldytól, a Hevenessy gyűjteménybőlvett források nyomán.

**) Kismártoni regesták 48. 50. 11.***) Eszterházy levele Bethlen Istvánhoz sept. 6-ról.

139

mert kielégítőnek találta Kéry nyilatkozatát, hogy uránakEszterházynak nincs tudomása a rajta esett sérelmekről sPrépostváry ügyét sem szóval sem írással nem mozditá elő,sőt ő mindent el fog követni a béke helyreállítására s ki-elégítőnek találta mindenek felett, hogy a viszályos pon-tok kiegyenlítése bizottság elébe utasíttassék, melynek akassai béke értelmében és a magánosok itt függőben ma-radt ügyei elintézése végett is össze kellend ülnie.

Pázmány ez időben nem volt itthon. Még februárhavában Rómába ment mint Ferdinánd követe s így edolog közvetítése nélkül jutott ennyire. Haza érve, újólagalkalma nyílt a fejedelem érdekében szót emelni a nádor-nál, ki aggódva Rákóczy hadi készületei miatt maga iskészült s a megnyitandó alkudozásoktól semmi kedvezőtsem várt. Ha a fejedelemnek — irá nov. 7-éről Pázmány-hoz — adnak is valamit, ő még többet fog kívánni, s be isfog törni. Ő nem fog az egyezkedésbe avatkozni, minthogyaz érsek őt érdekelt félnek tartja — pedig hivatalán kívülmás érdeke a dologban nincs. Bár adja át ő felsége Rákó-czynak Munkácsot, Tokajt, Regéczet, birtokilag ezek őtnem érintik: de akkor két fülükre ne aludjanak, de résennyugodjanak csak egyre is — mert Rákóczy fösvénységé-nek s ambitiójának csak a félelem szabhat határt. Külön-ben ha ő, az érsek ezután csak ő felsége parancsára s ki-küldött zászlajára ül fel: ő is szeretné azt tenni, de neki»kötelessége erős az oltalomra« s ő sem tartja hadait rop-pant költséggel ok nélkül lábon.*)

*) Eszterházy levele Pázmányhoz nov. 7-ről, kismártoni re-gssták Horváthtól 51, 52. 11.

140

Ily meggyőződés mellett nem csoda, ha a nádor azegyezkedéstől kevés jót várt. Míg 1632. nov. elején Ostro-sics, mint a király küldötte megfordult Nagy-VáradonRákóczynál s a megállapodás, hogy a jövő 1633-ik év ele-jén Eperjesen gyűljenek össze mindkét fel követei, ott jöttlétre. Ostrosics már elment, midőn nov. 24-én Rákóczy tu-dósító Pázmányt a dolgok állásáról, de tudatá azt is, hogyő az alkudozást jobb szerette volna Becsben folytatni. Páz-mány e pontban egyetértett vele, mert mint ő hiszi, ha-marább és jobban véget értek volna mint így, midőn a por-tára oly sokat kell várniok, mert a fenforgó ügy derék ve-leje a munkácsi és mádi dolog, melyekre nézve császár ke-gyelmességét a követek Bécsben jobban és könnyebbankinyerhették, mint a távol levő követek*) — s valószínű-leg mert remélte, hogy az alkudozások menetére neki ígytöbb befolyása lehet mint Eszterházynak, s annyival buz-góbban, mert Rákóczy eddigi eljárásával őt teljesen meg-nyerte.

Mindamellett a tárgyalás színhelyére Eperjesre nézvesemmi változás sem történt — de az 1633. jan. elejérekitűzött batáridő egy hónapra elhalasztatott: Ostrosicskéső hazaérkezése miatt. Rákóczy már nyugtalankodnikezdett, midőn végre megkapta követei számára a mene-dék levelet.

S a tracta Eperjesen 1633. febr. 5-én csakugyanmegnyílt. De lassan, igen lassan haladt. Összefüggött akülföldi háború esélyeivel: a svéd fegyverek szerencséjevagy veresége apasztotta vagy nevelte a követeléseket egy

* Pázmány levele Rákóczyhoz. 1633. jan. 5-kéről.

141

és más oldalon. Rákóczy főként Munkácsot (melyet őBrandenburgi Katalintól kerített kezéhez) illető követe-lésétől nem állott el »a békességnek végbemenése — íráapr. 5-én biztosának Kapi Andrásnak — meglehet, de haegy Munkács felett meg leszen.« S midőn Kapi erre kevéskilátást nyújtott negyven nap múlva határozottabban ir:a közelgő török és tatár hadakat nem fogja elbocsátni,»noha sok gazdálkodás megyen reájok« míg a tracta vé-get nem ér, s ha a másik fél anyagot hagy fel a há-borúra, nem fogja engedni igazságát »bizony azután flec-tere si nequeo superos Acheronta movebo. Adjon Istenelőtt számot a ki oka lészen.« Sőt hogy a háború esélyéreis készen legyen, épen e napokban máj. 20-án újra felvettea svédekkel félbehagyott alkudozás fonalát. Tudósítástküldött a svéd államtanácshoz az ott mulató svéd követStrassburg utján, hogy Katalin fejedelem asszony ügyealkudozások tárgyát teszi, melyektől vagyona visszaszer-zését remélhetni, biztosítva az államtanácsot, hogy a bol-dogúlt svéd király iránti jóakaratát ennek utódaira is ki-terjeszti*).

Pázmány ez ügyben is a közvetítő szerepét játsza.Ismét és ismét azt írá Rákóczynak, hogy jól felfogott ér-deke a római császárral való barátság fentartását köve-teli, »hogy minden alkalmatossággal ő felségétől jóakara-tot várhasson« s hiszi is, hogy belátja mennyi veszedelemjönne ki belőle, »ha valami hadi indulat lenne a magyar

*) Mind három levél meg van az érd. múzeum-egyletbirtokában. Gróf Kemény gyűjteménye Apparatus EpistolarisTom. VII.

142

között.« *) Viszont, midőn az alkudozások fennakadtak,s mái- a végeken török portyázók jelentkeztek is, midőnmint Eszterházy írá, már ötödször veté vissza a fejede-lem a létrejött pontokat s már az ultimátum is kiadatotta királyiak részéről, sept. 17-én a megyéknek közfelkeléstrendelt — az ezen czéljárói értesült Pázmány épen e na-pon kelt levelével ez iránti szándékáról leverni igyekszikötét. O óhajtja, hogy a hazát nyugalomban tartsák s ő fel-ségét ennyi bajai közt új háborúba ne keverjék. Ha ki nemkerülhetik »fundamentummal nyúljanak a háborúhoz.« Amagyarral Erdélyt soha meg nem rettenti — azért hagyengék, ne nyúljanak a háhorúhoz« **).

Nem is volt szükség rá, hogy hozzá nyúljanak. Sep-tember 28-án Eperjesen megköttetett a béke, a megelőzőkassai alapján: Ónodban egyedül a fejedelem tart őrséget,ki megtartja Munkácsot is, azonban ezért s FogarasértKatalint kielégíti. Prépostváry és Csáky jószágaikat visz-szakapják.

Ez alkudozások folyama alatt s havokkal a béke lét-rejötte előtt egy nem kis fontossága belügyet is elintézettPákóczy: a Zólyomi ügyét. Bármily hűnek bizonyította ismagát ez a Prépostváry-féle ügyben, az ő heves természetes Pákóczy gyanakvó óvatossága mellett az összeütközésköztök kikerülhetlen volt. Midőn a svéd király követei kis bejártak a fehérvári udvarhoz, Zólyomi kedvet kapott aháborúhoz s összegyűjtött egy csomó hadat. Rákóczy ezt,

*) Pázmány levele Rákóczyhoz aug. 17-éről.**) Eszterházy levele Győrmegyéhez. Történelmi Tár VHI.

72. 1. és kismartoni regesták Horváthtól 56. 1.

143

minthogy a svéd háborúba elegyedés ellenére volt, nyu-godtan nem nézhette s leültetésére maga is hadat rendeltki — de nem annyira ez, mint saját jobb ösztöne s ipa éssógora rábeszélése hadai szétbocsátására bírták. De me-rényeért szigorúan lakolt: a mezei generálisságról s ud-vari kapitányságról lemondott és magáról téritvényt adottRákóczynak. Ez éles nyilatkozat volt a svéd háború el-len, s Pázmány Rákóczyt érte magasztalásokkal halmaza.

Épen ama térítvény okozta Zólyomi bukását. 1633elején ifjabb Bethlen meghalt. E balesetet leginkább Zólyo-minak volt oka fájlalni, mert az volt az egyetlen, ki őketfékezni képes volt. S csakugyan már temetése alkalmával(marcz.24-én) kitört s azután sem igen válogatta a szavakat:»a mely karddal felemeltem Rákóczyt azzal fogom letenni«mondogatta. De Rákóczynak nem volt kedve azt bevárnis midőn Maros-Vásárhelytt száz darabontot a fejedelemszolgálatából a magáéba csalt: apr. 4-én a fejedelem elfo-gatta. Szomszédain s a kis nemességen tett erőszakoskodá-saival nevelte a per anyagját, gőgje miatt nem volt nép-szerű, s a kik barátai voltak, azokat különböző küldeté-sekkel az udvartól eltávolítá a fejdelem. Perbe fogatott saz aug. 21-én tartott országgyűlés egy füst alatt a múltévben föltámadt Székely Mózes párthíveivel őt is nó-tázta.*) Ettől fogva haláláig fogságban tartatott legna-gyobb részint a kővári várban, honnan Pázmány közben-járását is felkérte. A bibornok — rokona nagyanyjárólCsáky Katáról — vigasztalta és türelemre inté. Földi

*) Az I. és VI-ik articulus. Eredeti és erdélyi muzeumegy-let birtokában.

144

szenvedései ellenében a túlvilágot mutatta fel s az ártat-lanságára hivatkozót Krisztus ártatlanságának festésévelnyugtatta.*)

A Zólyomi-féle per ezzel végét érte — de nem aSzékely Mózes-féle ügy. Ez utóbbi Konstantinápolyban ajedikuláhan volt letartóztatva, mint fogoly és mint kéznéllevő eszköz, kit szükség esetére Rákóczy ellen praeten-densűl fel lehessen léptetni — 1834 elején reményei máréledni kezdettek. Nem minden aggodalom nélkül irtamarcz. 21-ről Pázmány »nem tagadom, féltem Erdélyt isa Székely Mózes támadásától, mert a minémíí embernekazt hallom, talán kevés munkával kedvet talál a tö-röknél«.**)

Az aggály oka Máté moldvai vajdának s a lengyelkirálynak a portával való versengése volt. Az első confoe-deratusa vala Rákóczynak s országostól hittel lekötelezettirányában***), az utóbbi jó szomszéd keresztyén fejedelem,ki ellen fegyvert fogni portai parancsból, saját önérzete sországának méltósága és érdeke is tiltá Rákóczyt. De da-czos és kihívó ellenállás itt mit sem segíthetett, hanem óva-tos és tapintatos eljárás. S ezt ajánlá Pázmány is, »mert

*) Pázmány levele Zólyomihoz 163S. febr. 17-én.**) Pázmány levele Rákóczyhoz marczius 21-éről Mike 8.

úr gyűjt.***) Kornisnak 1633. aug. 3-áról Írott levele s Medgyesi

Pál udvari papnak hasonlag ez időben kelt levele beszélnek econfoederatióról. Mindkettő nagy felháborodással nyilatkozik an-nak lehető felbontása ellen, s kérve kéri a fejedelmet, hogy ma-radjon hű a letett eskühöz, még ha e miatt a törökkel háborútkellene kezdeni is, ne lépjen fel Máté vajda ellen.

145

a török nem olyan lassú ellenség mint egymás között anémet és a hova forclúl mint a tűz hamar emészt.« A por-tát — irá marcz. 30-án jó ratiókkal kell meggyőzni, hogy ,ő az országot pusztán nem hagyhatja, mert időközben Ma-gyarországról jöhetne támadás, sőt hogy ez igazoltassékis, ha szükség volna rá, nem ártana »császár részéről isvalami rözgölődésnek lenni,« habár csak ürügyül is: ő,Pázmány, szintúgy félti Erdélyt mint Győrt *). Rákóczyhelyeseknek, bölcseknek találta apr. 24-én kelt válaszábanaz érsek tanácsait s e tárgyban saját nézeteit egyik felkül-dött meghízottja Pathay Sámuel fejté ki **).

Pathay apr. derekán ment fel. Útját Nagy-Szombath-nak vette, hogy Pázmánynyal n é m e l y dolgokat előremegbeszéljen. Elmondta a fejedelem izenetét: »a secre-tumot s privatumot« (az az a titkos izenetet s a fejedelemmagán-ügyére vonatkozót). A kardinál biztatta Pathaytaz elsőre vonatkozólag: nincs ugyan a császár gond nél-kül »de még is ha kívántatik szakaszt onnan is tizenötezer embert s többet is, úgy tudom mint itt vagyok éssoha bizony nem hagyja fogyatkozni nagy költségével is,azért segítséget semmit se adjon« (t. i. a lengyel és vajdaellen). Pathay most a privatumokról sürgetett választ:két felszólalását elhallgatta a bibomok s a harmadikrabúcsúzásakor türelmetlenül mondá: »hagyjatok békétafféle aprólékos dolgoknak, látnátok ahoz a derék dolog-

*) A levél eredetije meg van a gyulafehérvári könyv-tárban.

**) A levél eredetije meg van a gyulafehérvári könyv-tárban.

146

hoz ki most előttetek vagyon, végezzétek először a törökdolgát, azután az többi jön.« .

Hanem az igazi derék dolgot miért Pathay Bécsbement, csakugyan nem tőle tudta meg Pázmány. Az nemkisebb dolog volt, mint véd- és daczszövetség a török ellens ennek alapján megsegélése a szultán támadása esetére.Pathayt kihallgatása alkalmával a császár Eggenbergerherczeghez, s a magyar cancellárhoz utasitá: kik szóvalbiztositák őt, hogy a fejedelmet a császár meg fogja segítni,mert »egy karó-szálát is Erdélynek soha nem engedi,«csak hogy ő is tudósítsa összes hadi erejéről, hogy ő fel-sége is tudhassa magát mihez alkalmazni, s kik a fejede-lem magán dolgairól is terjedelmes választ adtak.

Haza indulva Pathay Pozsonyban találkozott a bí-bornokkal. Ő már ekkor tudta egész követjárását s szem-rehányásokkal fogadta: »nem adtam — mondá — s nemis adok okot diffidentiára. Nagy dolog uram, hogy én előt-tem ez a dolog titkon volt és csak holmi aprólékos dologról szólott kegyelmed, tudtam pedig hogy holmi aprólékosdologért mostani állapotban fel nem küldötték.« 0 mondáazt hitte, hogy kém — azonban ez maradjon. A császárnaknagy dolgai vannak ugyan, de már cziménél fogva is, hogy»defensor Christianitatis« fog a török ellen segítségetadni még fogyatkozásával is, »bizonyosan penig meg is se-gíti úgy higyje valamint élek. Egyéb módon mindenben arrakell vigyázni, hogy nagy alkalmatlanságokkal is el kelltávoztatni, hogy az frigy az törökkel fel ne bomoljon.« *)

*) Pathay jelentése Rákóczyhoz eredetiben a vörösvárilevéltárban s ugyanott a császárhoz beadott felterjesztése a »pri-vatumok« ügyében.

147

Így állottak az ügyek midőn Pathay hazaérkezett,s jelentést tett urának. A »rözgölődés« csakugyan idejekorán bekövetkezett. Minthogy a szultán roppant készülő-dést fejte ki s Drinápoly körül tábort vont, habár nyilvánhirdette, hogy hadait Lengyelország ellen vezeti: Eszter-házy hajlandó volt ezt ürügynek venni egy Magyarországellen intézendő támadás elleplezésére s szükségesnek láttamegtenni az előkészületeket egy lehető véletlen beütéselfordítására. Ápr. 13-án körlevelet küldött a megyékhezecsetelve benne a helyzet nehézségeit, lehetőségét egy törökháborúnak, kiemelve az erdélyi atyafiak háborgattatását,»kiket akár maga mellé vegyen, akár egyébiránt felűltes-sen, mindenik az is, a mi veszedelmünket nézi« elrendelő,hogy egyelőre csak bizonyos számú hadak üljenek fel, deaz egyetemes felkelés is hadkészen legyen*).

De készülődni kellett Erdélyben is: mert ide ez ér-demben egymást érték a porta parancsai. Azonban Rá-kóczy el volt határozva Lengyelországot nem támadni meg.Jun. 21-én Csérnél Györgyöt mint főkövetet Lengyelor-szágba küldé, tudatni a királylyal, hogy e készülődésektőlmit se tartson, mert ő a régi barátságos viszonyt nemfogja felbontani, azok nincsenek ellene intézve, s még hacsatlakoznia keilend is a törökökhez, az ő hadai semmitámadást sem fognak tenni. Épen ez azonban kívánatossáteszi, hogy köztük kölcsönös véd- és daczszövetség köttes-sék, mely azon esetre, ha a török háborút nem sikerülendneki elforditni, egymás biztosítására szolgáljon. Ő ez ügy-

*) Eszterházy körlevele Győrmegyéhez. Történelmi TárVIII. 84. s köv.

148

ben kielégítő biztosítékot kíván s ennek kinyerésével voltfőként megbízva Csérnél György. Időközben, mialatt a por-tán mint közbenjáró jártatta embereit, Szász-Sebesnélmaga is táborba szállott. *)

Pázmánynak e készületekről s azok czéljáról tudo-mása volt, sőt helyeselte is azokat. De nem Eszterházy, kivégre is nem tartá lehetetlennek a török háborút, nemRákóczy támadását. E miatt a tavaszi rendelet alapján, amint Rákóczy táborba szállásáról értesüli, ki is hirdette,Pázmány intései felhívásai ellenére, az insurrectiót, ki —anélkül, hogy erre vonatkozólag bevárta volna a királyiparancsot. S épen ez volt mi Pázmánynak lehetővé tettemeghiúsítni a fölkelést: kivinni, hogy a megyék épen negyülekezzenek a zászlók alá.

A nádor és prímás közt e miatt nyíltabban és kemé-nyebben kitört az ellenségeskedés mint valaha. A múlt évfolytán bizonyos arenda lefoglalása végett már annyiraösszezördültek, hogy a prímás excommunicatiót is emlege-tett. Alig egyenlítették ki e perpatvart csak némileg is,midőn Pázmány eme fellépése még erősebb lángra gyu-lasztá azt. A nádor úgy találta, hogy ez által hivatali jog-körén ejtetett csorba, s aug. havában a nyitrai káptalanelőtt tiltakozást tett le, melyben ha a hazát veszély érné,ezért a felelősség súlyát azokra hárítá, kik hatáskörénekcsorbításával rendszabályai sikertelenségét előidézték. Páz-mány nem maradt adós. Ugyanazon káptalanhoz adta be

*) Rákóczy utasítása Csérnél Györgyhöz a gyulafehérvárikönyvtár birtokában. Török levelek s portai utasítások Makóhoz smásokhoz az Érd. Muz. Egyl. birtokában.

149

válaszát, melyben szabad tért engedett magának a nádorelleni ingerültsége kiöntésére. Ellentiltakozása czáfolatvolt Eszterházy érveire, kit hirtelenkedéssel, hatalomköreáthágásával vádolt, s kinek a felségsértést és saját érdekeielőmozdítását vetette szemére. *) Egész polémia fejlődöttki a dologból ugyan e káptalan előtt a két főúr közt, melymég azután is tartott, hogy a török háborús hírek lecsen-desedtek, s a fölkelés oka megszűnt. Eszterházy újra feleltés újra Pázmány is s viszont Eszterházy is, most harmadízben a király tilalma daczára és saját ígérete ellenére —miért aztán Ferdinánd megrovását vonta magára s annálélesebbet, mert az insurrectiót elrendelő körlevélnek nemszóhű mását küldte fel Bécsbe. »Bár inkább aludt volnaaddig az — mondá elkeseredetten, Pázmányra czélozva— ki e vitát indította!« **)

A háború hírek teljesen lecsendesedtek s Pázmányegészen megnyugodva irá oct. 19-éről a fejedelemnek: »Is*termek nagy hálákat adok, hogy a törököt a persával valónagy ügye és romlása elfordítá Európától. Az úr Istenezután is zabolázza a keresztyénség ellen való igyekeze-teit« ***). Néhány nappal elébb oct. 13-án már Bákóczy isleszállt táborából mint erről Pázmányt October 2 7 én érte-sitni sietett. S lassankiut az eperjesi békéből származó álla-potok is szilárdülni kezdettek — de csak lassanként, mert

*) Podhráczky közleménye új magyar muzeum 1857. II. k. 360.**) Horváth Kismartoni regesták 60—65. 11.***) Eredetiről a Mike Sándor-féle gyűjteményben.

150

egyik fél sem sietett a pontokat végrehajtani s ha azudvar részéről nem siettek a munkácsi diploma kiál-lításával *) Pázmánynak is kérnie kellett Rákóczyt, hogya Prépostváry dolgát ne hagyja függőben, eszközölje,hogy az véget érjen s vegye őt szolgálatába.

Csak Eszterházyval nem javalt a régi viszony semPázmány sem Rákóczy részéről. Az insurrectionalis vitamég kiegyenlítési stádiumában is, midőn csak leveleketváltottak a protestatiók helyett, oly éles volt, hogy Páz-mány az egész nádori hivatalt esztelenségnek mondá, sEákóczy viszont annyira gyanakodott Eszterházyra, hogyegy 1634 végén írott levelében azzal gyanúsító, hogy »őhozza vagy készti a törököt ellene« — vád, melyet Eszter-házy szigorúan visszautasított.

Hanem a gyanakvás és gyanúsítás Rákóczynak ter-mészete voit. Mielőtt a sebesi táborba szállt 1634 végénBethlen Istvánt felhívta, hogy csatlakozzék hozzá: de mi-dőn ez bizonyos feltételek alatt ajánlkozott, Eákóczy azo-kat nem fogadta el. Bethlen most panaszt emelt a nádor-nál, hogy a fejedelem ötét az ellene való törekedéssel vá-dolja s dühös nevét költvén, az ottani szokás szerintszerint meg akarja kárositni, és kéri, hogy miután ő, Beth-len, a király hűségére adta magát, nyújtson neki szükségesetére védelmet**). S ebből csakugyan nem kis baj ésösszezördülés nőtte ki magát.

*) Erre vonatkozó levelek az Erdélyi Muzeumegylet irattá-rában.

**) Eszterházy levele Pázmányhoz 1634. ott. 8-án.

151

A dolog 1635-ben még tovább fakadozott. BethlenPéter — István grófnak kisebbik s még egyetlen életbenlevő fia — ez év tavaszán rokonai, jelesül Illésházy látoga-tására kiment. Neki mint erdélyi alattvalónak a Magyar-országon való tartózkodásra nézve meg volt kötve a keze— csak fejedelmi engedélylyel lehetvén szabad hosszabbideig ott időznie. Történt azonban, hogy oly súlyos beteggélett, hogy orvosai sem engedték az utazást. Pázmány ve-tette magát közbe Rákóczynál, s kért számára engedélyttovább is Magyarországon tartózkodhatni egy apr. 23-ánírott levelében: »és minthogy én szüből kívánom, hogy ke-gyelmed alatt levő minden rendek a kegyelmed hívségébenállhatatosan megmaradjanak, mihent egészséges állapotátlátom Bethlen Péter uramnak, magam intem ő kegyelmét,hogy bemenetelét maturálja.« *) Rákóczy válasza jul.10-ről udvarias és szívélyes volt. A nyavalya és betegségmagán elég excusatio, A kegyelmed hozzánk való igazjóakaratának nagy jele, hogy kegyelmed maga is akaregészséges állapotára Bethlen Péternek vigyázni, ki meg-levén meg is inti hogy bejövetelét maturálja.« Ez mintegyfigyelmeztetés volt a bibornoknak adott szavára s e mellettsem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: »szolgái BethlenPéternek jönnek és mennek űrökhöz, nekünk is hírünkkellehet mint épülhet egészségében s az abbeli excusatiója halehet-e helyes?« **)

Ezenkívül is bő és szívélyes összeköttetésben volt akét államférfi. Midőn a soproni országgyűlésre ment felke-

*) Eredetije Mike Sándor úr birtokában.**) Eredetije Mike Sándor úr birtokában.

152

reste soraival, s némi aggályait eloszlatni igyekezett, bizal-masan izent ottani követe Csérnél által, midőn onnan eltá-vozott, sőt utóbb is, midőn Rákóczynak egy követe nálamegfordúlt, megnyugtatva őt, hogy ezután is jelentse megbizalommal a mit tud, mert »onnan ki nem tudódik semmiazoknál, kikről csak gyanakodással kételkedhetnék« ő (értéa törököt) koronként tudósítá a külügyek állásáról sigénybe vette jó szolgálatait egyes személyek iránt — sőte részben Rákóczy is hasonló bizalmas volt hozzá, midőna Munkácshoz tartozó zálogos faluk visszaszerzése körülközbenjárását kikérte *).

S e szívélyes és barátságos viszony előnyeit a bekö-vetkezett zavaros időkben Rákóczy teljes mértékben élvezé.

E zavarokra a Bethlen Istvánnal való versengés adottalkalmat.

István úr és a fejedelem közt soha sem volt teljesegyetértés, az naptól fogva, hogy amaz lemondott a feje-delmi székről, s hogy erdélyi uradalmait gyermekei köztfelosztva, Ecseden vonta meg magát. — Rákóczy még1631-ben követelte, hogy Bethlen István az 1613-iki ország-gyűlési végzések értelmében letegye a hűség esküjét. Afejedelemséget viselt férfiú ezt állásával nem tartotta meg-egyeztethetőnek s 1632-ben nyíltan ki is mondá Rákóczy-nak. A következő évben is megújítá Rákóczy a sürgetéstismét eredménytelenül.

*) Az erre vonatkozó levelek: Pázmányé 1634. decz. 10-ről,1635. február 17-éről 1625. márczius 7-éröl, 1635. april 20-áról s1635. május 20-áról s viszont Rákóczy levele Pázmányhoz 1635.apr. 28-áról.

153

A fontosság, melylyel az ilynemű eskü letétek bírtakösztönzé a különben is gyanakodó Rákóczyt, hogy BethlenIstván hűségét magának más úton biztosítsa. Az ország-gyűlésre összejött rendek közé leküldött fejedelmi proposi-ti ók sorába beiktatott egyet, mely elrendeli, hogy a magá-nosok kezén levő fiscalis várakba a fejedelmi őrség bebo-csáttassék. A rendek elfogadták: de a publicatió két évenát felfüggesztve maradt, s csak midőn az öreg gróf a meg-újított hívásra sem jelent meg, s a hűség eskü letételét »bi-zonyos jó módok alatt« ajánlotta, lett az kihirdetve, mertRákóczy nem módok alatti, hanem feltétlen esküt kívánt *).

A gyüanyag a két férfiú közt ezenkívül is sok volt:sokkal szaporító Rákóczy kíméletlensége. Midőn ifjú Beth-len István meghalt, a fejedelem lefoglalta az ennek kezénvolt fiscalatusokat, minthogy azok örökösödése nem voltszerződésileg kikötve. Azonkívül ez a fehérvári iskolánakaz ettől székfoglalásakor kölcsön vett összegeket nemfizette vissza, ezek pedig Bethlen Gábor kegyes hagyomá-nyaiból állottak **). Szúnyog Gáspáron egy Bethlen Ist-vántól ennek még fejedelemségében elengedett 4000 tallér-nyi álladalmi kölcsönt az öreg úr közbevetése daczáramegvett ***).

Bethlen Istvánt Rákóczy e kíméletlensége keseríté

*) Rákóczy körlevele 1636. febr. 1-ső napjáról, a Ká-rolyfeliérvári könyvtárban.

**) Bethlen István körlevele 1636. jan. 14. Új magyarmuzeum 1856. I. 240.

***) Bethlen levele Rákóczyhoz 1635. júl. 28. Rákóczylevele Szúnyoghoz 1635. aug. 6. Mindkettő Kemény József gyűj-teményében.

154

— egyes kifakadásai mutatók, hogy nem sok kell már,hogy a gyúanyag lángot vessen. Rákóczyt pedig semmisem ingatta meg. »Nem kell Sebesi uram — irá az idézettportai ügynökének, midőn a Székely Mózes által támasz-tandó újabb zavarok hírét tudatta vele — bizony senkinekarról gondolkodni, hogy elhagyjuk, vagy letegyük az erdé-lyi fejedelemséget, mert azt bizony, lelkünkre írjuk kegyel-mednek, soha vér halál nélkül le nem teszszük sem el nemhagyjuk.«*). S e mondásához híven cselekedett a hekö-vetkezett nehéz időkben.

E nehéz időket a két férfiú gyűlölködése idézte fel,melyet egy véletlen baleset a kitörésig csigázott.

Bethlen Péter, az István úr fia, egyik uradalmi tiszt-jét egy erdélyi nemest felindulásában annyira megvert,hogy ez néhány napra rá meghalt. A dolog törvényszékelé tartozott, de kiegyezés útján elintézhető lett volna. Rá-kóczy nem volt hajlandó elszalasztani a kedvező alkalmat,melylyel Bethlen István gőgjét megtörhetőnek hitte, s akiegyezés létrejöttét meg tudta gátolni *). Bethlen Pétertörvényszék elé idéztetett s minthogy nem jelent meg, ma-kacsságon elmarasztaltatott, s az ítélet kihirdettetett.

István úr a nádorhoz s a prímáshoz fordúlt: kérveezek közbenjárását fiának felmeutetése ügyében. Mindkettőirt is; jelesül ez utóbbi 1635. oct. 6-áról kérte, hogy azítéletet »limitálná és temperálná oly móddal, hogy bármegérezné és másoknak is példa lenne, de mindazáltalaz ő jó akarata ebből is nyilvábban mutatódnék ki, mind

*) 1635. jul. 2-án kelt levelében, melynek eredetije a Mikegyűjteményében.

**) Bethlen István levele. Új magyar múzeum 1856. I. 242.

155

az itt kinn való atyafiak s mind pedig egyéb rendekelőtt *). Rákóczy későn, az év végén határozta el magát némiengedményekre s küldé fel Csernelt annak hírével **). Demár késő volt.

Mert mielőtt e késő elhatározás miatt e közbenjárá-sok valami eredményre vezettek volna, a dolog még elke-seredettebbé lett. Az év vége felé Bethlen Istvánnak kétudvari embere Erdélyben megfordult s ott borozás közbena fejedelem ellen éles kifakadásokat hallattak. A fejedelemmagához hívatta, megdorgálta őket s az egyiket elbocsátákezességen, a másikat letartóztatta. Az év utolsó napjánIstván úr — ki még csak az eredményt tudta az okozatnélkül — szemrehányásokkal teljes levelet küldött Rákó-czyhoz. »Én — írá elkeseredetten — tovább is nem szű-nöm kegyelmedet kérnem, fordítsa kegyelmed vigyázását,haragját és üldözését más ellenségre, mert bár kegyelmed-hez az ingét tapogató híve volna oly jó akarattal mint énvolnék, ha kegyelmed venné.« Nem foghatja fel mért tiltjaszolgáitól az Erdélybe menetelt. Török és Tatárországbanútlevél nélkül, a keresztyének közt útlevéllel szabadon jár-nak a hazafiak — egyedül Erdélyben vannak eltiltva hal-latlan példáúl.*). Rákóczy válasza 1636. jan. 4-éről élesvolt. Az idő fogja megmutatni ha alaptalan e gyanúja.Ellenségeit mint eddig úgy ezután is meg fogja szégye-nitni. Bizony sokat tűrt már eddigelé is: az igaz barátsá-got nem szavakból, de tettekből ítélhetni meg. Híjában

*) Eredetije a Mike-féle gyűjteményben. **) Rákóczy körlevele a megyékhez 1636. febr. 1-éről. *) Eredetije gr. Kemény József gyűjteményben Kolozsvártt.

156

emlegeti Török és Tatárországot — van itt több szabad-ság mint ott: de ott meg az van a mi Erdélyben nincs:egyetértés, míg Erdély épen saját fiaitól szenvedett többnyomorgatást s pusztulást *).

Bethlent e válasz épen kétségbeejté. Egyetlen fiátPétert veje Zólyomi sorsától féltve elintézte ügyeit s ja-nuár 12-én Ecseden körlevelet adott ki a megyékhez, mely-ben éles tollal ecsetelte Rákóczytól szenvedett sérelmeits azután némi lovas és és gyalog haddal, azon ürügy alatt,mintha lakadalomba sietne, előbb Egerbe s onnan Budárament a török hódoltságba.

E határozott lépés Rákóczyt megdöbbenté. De azonnyugodt biztosságot, azon erős elhatározást, azon átgon-dolt szilárdságot, melylyel ügyeit minden időben intézniszokta, és a mely épen nagy veszély idején volt kiválótulajdona — egyetlen perezre sem veszté el. Első pilla-natra el volt határozva saját ügyét összekötni az országé-val s mindég és mindenben azzal együtt karöltve járni el:a leghelyesebb mit e kényes pillanatban tehetett. — Épenezért febr. 15-ére Kolozsvárra összehívta a rendeket.

A Magyarország felé teendő intézkedésekre nézveazonban nem várhatá be a rendeket. Bethlen István, minta magyar király alattvalója Budára szökésével ennek fen-hatósága ellen is intézett sérelmét s épen ezért kelle nekiaz első orvoslást ott keresnie. Csérnél Györgyöt, ki jan.2-án ment fel Magyarországra a nádorhoz, hová Rákóczy-tól épen új év első napján kelt frigylevelet vitt, a bizalmasösszekötetés fenntartását ígérőt*) és Pázmányhoz, jelen-

*) Eredetije a károlyfehérvári püspöki könyvtárban.**) Eredeti minta az Erdélyi Múzeumegylet birtokában.

157

teni ennek, hogy a Péter gróf ellen hozott ítéletet enyhítnikész, vissza sem várva, új követséget küldött a királyhoz ésPázmányhoz jan. 29-én kelt levelekkel. Az első éles váda-kat foglalt István úr ellen, kinek ő e lépésére okot semadott, kérést hogy mindenekelőtt intézkedjék ő felsége,a megyék és a magyarországi hajdúság nyugodtan mara-

dúsáról, s Bethlen István leültetéséről.1) A második akét férfi közti szívélyes viszony kifolyása. A vád, mitBethlen ellene a budai basánál emelt az, hogy ő a császár-ral s lengyel királylyal szövetkezett: ezért kell hát —kérdi — ellenünk tatár hadat irritálni? De hát török csá-szár ellen ki nem volt? Ő most kéri találjon módot a ziva-tar lecsendesitésére, lépjen közbe ő felségénél, mert a »zi-vatar birodalmából és subditusától támadott« s ötét éltessetanácsával, jóakaratával. 2) Ez napról még egy harmadiklevelet is küldött el Bornemisza János kassai kapitányhoz,melyben ezt kéri felügyelni, nehogy valaki felűltesse a haj-dúkat. 3)

Bethlen István váddal teljes körlevelére pedig február1-jén egy terjedelmes és kimerítő körlevéllel felelt, mely-ben annak minden pontját honczkés alá veszi és czáfolja;de végre is azon eredményre jut, hogy az öreg grófnakmagán ügyért nem kellett volna a hazát lángba boritniakarni, nem oly személyes sérelmekért, melyek egymás-közt is elintézhetők lettek volna idegen hatalom közben-

1) Hivatalos minta Fehérvárt a Batthyáni könyvtárban.2)Eredeti fogalmazvány ugyanott.3)Eredeti fogalmazvány ugyanott.

158

járását hívni fel. 1) De e pontban nem volt igaza, mertépen rajta múlt, hogy e személyes ügy nem lett elintézve.

István úr menekülése után fia Péter is ellenségképenviselte magát Ecsed várában, mely rendes lakó helye volt.Nemcsak elzárta várát, összegyűjtvén bele Erdélyből ishíveit, s azt hadi lábra állitá, hanem, az utakat is elálltaaz, Rákóczy szolgáit elfogatta, el levélhordozó postáit. Febr.11-én a fejede lem Sulyok Istvánt Szathmármegye rendéihezés főispánjához Kun Lászlóhoz küldé követül felhíva őt, hogyvármegye gyűlést tartván tegyék meg» vigyázásra és gondvi-selésre szükséges intézkedéseket« »az úr elfutásával mostanfüstölgésben való és fellobbanásra közelitő tűznek megol-tására, füstölgésből lobbanásig nem bocsátására« mert atűz őket mint szomszédokat is érheti, s mindenek fölött fé-kezzék Bethlen Péter kihágásait.2) Irt ez utóbbi tárgybannehány nappal Melith Péter szathmári várkapitánynakis:3) s ez ügy egyelőre megnyugtatóig lett elintézve.Bethlen Péter kijelenté, hogy az erdélyi fejedelem szolgái-nak felverése nem akaratjából lett s a Sárközön elfogottmarhákat visszaadatta.4)

Ezalatt febr. 15-én Kolozsvárit megnyílt az ország-gyűlés. Annak folyama alatt érkezett vissza Budáról Sza-

1) A körlevél fogalmazványa meg van a kásolyfehérvárikönyvtárban.

2) Az utasítás eredetije meg van ugyanott.3) A levél Kolozsvárit febr. 15-én kelt épen az országgyű-

lés megnyitása napján. Eredetije a Mike Sándorféle gyűjtemény-ben van.

4) Bornemisza János levele Bethlen Péterhez. Kassa, marcz-2. Eredetije Fehérvártt.

159

lánczy István tanácsúr, ki ez idétt más ügyben megfordultBudán. Ő jelentést tett a rendeknek, hogy a basa Istvánurat egy Ízben épen az ö jelenlétében fogadta s az inté isöt, hogy alkudjék ki és békéljen meg Rákóczyval. Bármilykevéssé hittek is e biztatás őszinteségében, tudva, hogy azügy nem ott, hanem a portán fog eldöntetni: az első lépéstszükségkép a békére kelle irányozniok. Szalánczy Istvánt;Petki Istvánt, Körösi Istvánt és Weirauch Zakariást minta három nemzet követségét megbízták a Budán BethlenIstvánnal vezetendő alkuval, teljes amnestiáról s urasá-gába leendő visszahelyezésről biztosítván ötét, s barátsá-gos levelet és hitlevelet is adván a követséggel.1) A por-tára pedig Huszár Pétert rendelék ki főkövetül: terjedel-mes leveleket intézve a szultánhoz, a nagy vezérhez, a főbbbasákhoz, a muftihoz, a díván tagjaihoz, melyekben mente-geték a fejedelem eljárását, Bethlen tettének törvénytelen-ségét mutogaták s űrökhöz viseltető hűségöket bizonyitga-ták. 2) Azonban nem ezeket küldék el s még egy ideig afőkövetség beküldését is visszatarták. Megelőzőleg Rákó-czy — ki maga személy szerint is irt mindenfelé — gyorspostát külde portai ügynökéhez Sebesi Boldizsárhoz —kitől tudósítást vett, hogy a portán Bethlen István köve-teit elfogadták s utasiták, hogy »maga veszteg ülvén Bu-dán, kivánságit írja meg« — hogy mindenek felett időhala-dékot igyekezzék nyerni, míg a főkövetség bemehet. Egy-előre Huszár Péter mint posta ment be az ország és feje-

1) A febr. 26-án kelt hitlevél fogalmazványa az erdélyi mú-zeum birtokában.

2) Mind e levelek részint a fehérvári, részint a kolozsvárigyűjteményekben őriztetnek keletök febr. 26. és febr. 28.

160

delem leveleivel: megakarván a fő követség tetemesb költ-ségeit kímélni. 1) A rendek pedig elhatározák, hogy hamind e lépéseknek nem leend sikere, s Bethlen sem egyez-kedik ki a megkínált feltétel mellett: ők együtt fog-nak élni halni fejedelmökkel; Bethlen István uradalmai,jelesül a huszti, foglaltassanak le, maga a vár alá pedigannyi csapatot küldjön Rákóczy, mely elégséges legyenannak kapuja betételére.2)

E végzések mutatták, hogy békés elintézéshez kevésa remény, s hogy Rákóczy minden eshetőségre készen akarlenni. Ily viszonyok közt nagyfontosságu dolog volt meg-bizonyosodni arról, ha vájjon nem kap-e Bethlen István acsászártól, vagy a magyar kormány valamelyik tagjától tá-maszt s biztatást és megnyerni magának az udvart. Eczélból Herczeg Zsigmond és Réz András posták által köz-lött jelentések után február havában Csérnél Györgyöt ésBogáthy Andrást mint követeket a császárhoz küldé meg-bízván őket hogy szokás szerint elébb a nádornál és a bi-bornoknál is tegyenek látogatásokat.

Eebr. 21-én estve érkeztek Pozsonyba, s másnap fel-keresték a kardinált. »Kár volt, mondá ez nekik, oly ké-sőre hagyni a követséget, mert Bethlennek már levele isvan ő felségénei, melyre nem kapott választ sokáig,míg nem épen az ő tanácsára egy dorgáló levelet küldötthozzá. Most menjenek fel ők Bécsbe, s ha a császár kifogja kérni opinioját, akkor abban meg nem fogyatkoznak.«

1) A febr. 29-én kelt levél eredetije Mike S. úr gyűjte-ményében.

2) Új Magyar Múzeum 1856 1, k. 520. X.

161

Soha feleié Csérnél fel nem megyünk addig míg acsászárnak írt levél mását s urunk kívánságit nem közöl-jük nagyságoddal. S aztán bizalmas beszéd közben ki-mondá hogy Erdélyben nem hiszik, hogy Bethlen csak magától zörgölődött volna.

Mi tagadás benne édes Csérnél uram — mondá a bi-bornok — mint ilyen véletlen dolgon magam is sokat gon-dolkodtam: de, tévé hozzá, a nádor erős esküvésekkel ta-gad mindent.

Másnap reggel a bíbornok legelébb külön beszéltCsernellel: mondd meg uradnak azon mesterkedjék hogyBethlen Pétert kézre kerítse, fogassa el ha kijön, vagy vegyerá sajátembereit hogy fogják el, nagyon kedvemre lenne,»bezzeg aztán mint egy madárral az húson az apjával isjátszhatnék.« Azután megnézte s helybehagyta a követ-ség! irományokat s minden jó ígérettel Bécsbe bocsátá őket.

A császár Bécsben febr. 27-én fogadta a követeketszívélyesen és biztatói ag. De bezzeg más tanácsokkal fo-gadta Csernelt Eszterházy Kismártouban, hova ez februárutolsó napján ment ki. Két napig volt nála s két napi be-széd után azzal zárta be tanácsait: minthogy ő a törökerőnek nem felelhet meg s ő felsége segítségéhez sem biz-hatik, rá és gyermekeire nézve jobb lesz ha úgy tesz mintatyja: összehívja a rendeket maga lemond s más fejedel-met választat. *)

Csérnél innen visszament Bécsbe, de még utolsó ki-hallgatásuk előtt, a fejdelem leveleire márcz. 10-ről felelt

*) Csérnél jelentése Rákóczyhoz a gróf Erdődyek vörös-vári levéltárában.

162

Pázmány: Ő felsége követendő eljárásra nézve tanácsotkért tőle s ő szolgált. Írt Bethlen Istvánnak is, de ettőludvariatlan választ nyert »nem hiszem, — irá — hogytöbbé az én levelemet lássa.« Ő három tanácsot ad: igye-kezzék megnyerni alattvalóit, a törököt engesztelje ado-mánynyal »senkire úgy ne támaszkodjék, hogy magáragondot ne viseljen; mindent elkölt is kegyelmed, ha feje-delemségben marad, mindene leszen.« E felett a határszé-leket erősítse, nehogy a tatárok beüssenek. *)

A császár a fejdelem követeit végkihallgatásonmárcz. 15-én fogadta. Ezek innen Pozsonyba mentek:»nem úgy volt minden mint én szerettem volna, — mondánekik — sőt meg sem kellett volna ő felségét arról találni:hiszen Debreczen, Várad a fejdelemé, üttesse meg a dobot,innen is megy hozzá elég ember. Csérnél uram — foly-tató — eszedbe vedd a mit mondok: a fejedelemség nemszenved változást avagy alább szállást, hanemha nagygyalázattal. Az én tanácsom az: keresse a töröknek ked-vét, engesztelje meg a kiket megbántott; de mindenek fe-lett hagyjon békét a fösvénységnek, fogadjon lengyel, kozák,magyar hadakat. Aztán akár így, akár úgy — de fogjakeményen, s ha hirtelen kelleni log ne kapjon két felé. **)Innen most már haza indultak a követek a prímásegy újabb márcz. 16-án kelt levelével, melyben Rákóczy-nak ismételten szívére köté, hogy készületlen ne legyen,»most nem jó volna ama veszedelmes szót non putarem

*) Egykorú másolat a fehérvári könyvtárban.**) Csérnél jelentése s a császárhoz írott emlékiratai a vö-

rösvári levéltárban.

163

mondani«l) s a királynak márcz. 12-én kelt válaszával,mely bár elég szívélyesen volt is írva, de tényleges ígé-reteket nem tartalmazott: a mennyire kedvetlenül érintéa császárt Bethlen tette, annyira megnyugtatja őt Bákó-czy hibátlan magaviseleté, bizalma. Ő Bethlent nem fogjamegsegélleni, s parancsot is adott a magyarországi részek-nek, a hajdúságnak, hogy nyugodtan maradjanak. Felte-szi róla is, hogy a héke fenm áradására s a keresztyén vi-lág jóllétére mindent el fog követni.2)

Ez alatt egy ujabh posta — Béz András — fordúltmeg a tábornoknál, kitől márcz. 17-ről újabb levelet vitt afejedelemnek: a Csérnél által vitt értesítések és válaszokúgy hiszi minden aggodalmait eloszlatják. 3) A következőhónapban Béz András megint megfordúlt Bécsben, hol ezidétt Pázmány is fenn volt, s honnan az érseknek szóbeliizenetét vitte vissza: mert olyan dolgok ezek, melyeket őnem mert pennára bízni s bátorságosbnak és foganatosbnakítéli az izenést.4) Ha gyanítanunk lehet ez izenet a nádormagatartására vonatkozott, kit Pázmány is vádolt, hogylevelezik Bethlen Istvánnal, Bákóczy megbuktatásán mun-kál s a fejedelemséget magának kívánja.

Pázmány jóakarata e bajai közt annyival nagyobbbecscsel bírt, mert a portáról nem igen biztató híreketvett. Bethlen István embereit ott szívesen látják, bizalma-san tanácskoznak, s ha még pár hó előtt nem látszottak

1) Eredetije a Mike-féle gyűjteményben.2)Az eredeti okiratról vett másolat a Muzeumegylet bír-

tokában.3)Eredetije Mike Sándor úr birtokában.4)Eredetije a Mike-féle gyűjteményben.

164

idegennek megragadni az alkalmat, mely Székely Mózesta fejedelmi székbe juttathatta volna: annyival hajlandób-bak most azon férfiút pártfogolni, ki a nagy fejedelem ne-vét viseli, sőt ennek édes testvére. A Huszár Péter általhozott levelekre a szultán és a vezérek igen kétes becsűígéreteket adtak. Bethlen Péternek szabad volt a portá-hoz folyamodni s onnan nem is szokták a folyamodókatkiadni. Ott az ilyenekkel érdemük szerint szoktak bánni.Ö maradjon hű, sőt »az előbbeni alázatos hűségnél mu-tasson többet« különben ne tartson semmitől s a végekpusztításától tartózkodjék. *)

Hogy a portára méltán gyanakodott: az BethlenIstván magaviseletéből még e leveleknél is világosabbankitűnt. Bethlen István pesti szállásán, a budai vezér általkirendelt török megbízottak jelenlétében fogadta a februáriországgyűlés követeit Szalánczyt s társait. Azonban nemakarta ezeket az ország követeinek elismerni s a hitleve-let sem fogadta el, minthogy ezekre »bottal kényszeritetteőket a fejedelem.«**) Mindamellett tudatta velők követe-léseit 12 pontban. Kevés idő múlva maga is hajlandó voltazokból leengedni, s újabban összes követeléseit nyolczpontban foglalta össze.

A mint Szalánczy a budai vezértől hazaérkezett, Klo-busiczkyt és Réz Andrást a fejedelem azonnal — ápril29-én — a kardinálhoz küldé, hogy ezt a dolog állásárólvilágosítsák fel s szerezzenek tájékozást az iránt hogyminő alakban vigye ügyét Rákóczy a bécsi udvarhoz? E

*) Egykorú hivatalos fordítások az erdélyi múzeum bir-tokában.

**) A máj. 25-iki országgyűlés 6. pontja.

165

követek, mondhatni, a per összes iratait magokkal vittékmég az elfogott vagy hozzá beküldött leveleket is, melyeknémely magyar főurat s magát a nádort is compromittál-ták. »Micsoda időkre igazítja a nádor Illésházyt és Beth-len Pétert h ogy várakozzanak? mit nem bízhat ő pennáras hogy jó akaratját sem mutathatja ha idő nap előtt moz-dítnak valamit? Ő bánná, hogy Bethlen István olyan se-curus az ecsedi dologban s ingyen sem tart büntetéstőlmintha nem is vétett volna az alkotmány ellen. Valahon-nét vette — de ez nem Ids bátorság.« Már most ő, a feje-delem, forduljon-e a nádor ellen a császárhoz, vagy a bi-bornok maga fogja ő felségét megtalálni? Át alán ő nemérti, hogy Bethlen mindent olyan pontosan tud, mit a feje-delem ez ügyben tett, s hogy komolyan nem kíván békéin^az is mutatja, hogy egymásután küldözi az ujabb-ujabbbékepontokat — melyek közül a legutóbb hozott 8 pontrészletes czáfolatát megküldi. *) A bibornok a követek ál-tal máj. 17-ére szóval izent Rákóczynak s mint látszikmegnyugtatólag.

Ama pontok tárgyalására azonban a fejedelem má-jus hó 25-re országgyűlést hivatott Fehérvárra. Bethlenfeltételei még ez újabb alakban is olyanok voltak, melye-ket ő a fejedelemnek csak diadalmas had élén dictálhatottvolna: megalázók azért is, mert mindjárt az első pont azországtól kívánt kezeseket, hogy azok assecuratiójára bá-torságosan vehesse el a békességet. Rákóczy e pontokat arendek elé terjesztő, kik elkészítők arra feleletüket a ta-

*) Memoriaie pro Andrea Réz et Andrea Klobusocky pro-fecturis ad D. Cardinalem: eredetije a gróf Erdődyek vörösvárilevéltárában.

166

nácsurak és egy választott küldöttség által. Legsúlyosabb-nak az első pontot tartják, mert ők már küldtek hitleveletBethlennek s más formát most sem adnak. A Bethlenfélehagyományok dolgát (melyeket Rákóczy fejedelemségekezdetén kölcsön vett fel István úrtól) végezzék a püspökés collegium mint a hagyomány birtokosa. A jogtiprások-ról, a topái pontok megsértéséről *) a politikai foglyokrólhallani sem akartak: az ezekre vonatkozó végzéseket fen-tartják. Bethlen István ügyét a fejedelem kegyelmébeajánlják, de a kolozsvári végzések fentartása mellett. Ehatározat sérelmes pontját, ha megtér, ki fogják igazit ni samnestiát is adnak az elfogott cselédeknek. **)

A bizottság határozatait a rendek is elfogadták éstörvénybe igtatták. Azonban, hogy a jó békesség helyre-álljon elhatározák még egyszer felszólítni egy hozzá kül-dendő követség útján, hogy egyezzék ki. Különben eltilt-ják őt, hogy az ország nevét ne használja, megújítják akolozsvári végzéseket. Huszt ellen újabban hadat rendel-nek s biztosítják a fehérvári iskolát, hogy Bethlen Gáborhagyományára nézve kár nem leend. A lefoglalt birtokokügyét kész a fejedelem a tanácsi tábla s a nemes országelibe terjeszteni részben — részben pedig visszaadni, haIstván úr köteles hűségro tér. Az országnak még a télenkirendelt főkövetsége el fog küldetni a portára. ***)

Bár volt e végzésekben egy kis engedékenység, de

*) A topái egyezkedés azon pontokat foglalja magában, me-lyekre Rákóczy kötelezte magát akkor, midőn Bethlen Istvánnal afejedelemség iránt kiegyezett.

**) Mind két okirat a károlyfehérvári könyvtárban.***) Eredeti az erdélyi Muzeumegylet birtokában.

167

Bethlen követeléseitől még messze állottak. Békére teháta legvérmesebb reménynyel sem gondolhatott: nem, mertfelülről sem a legjobb hírei érkeztek. A király tanácsábana Bethlenféle ügyre vonatkozólag Eszterházy nézetei ke-rekedtek felül a Pázmányéi felett, s azok rá nézve ke-vesbbé voltak kedvezők. Egy újabb fordulat Rákóczyt mármeggyőzte erről — de nem Pázmányt, ki a tényt május5-iki levelében a valónál kedvezőbb színben látta, vagylegalább óhajtá láttatni. Bethlen Péter — hangzott tudó-sítása — erős hitlevelet küldött ő felségének saját hűségé-ről s Ecsed biztosságáról. Aztán ő felsége keményen pa-rancsolt neki, hogy a törökkel ne czimboráljon: hanemmég most feleslegesnek tartá többet tenni. Azt sem en-gedheti meg ő felsége neki, hogy a bányavárosakon tobor-zást tegyen — mert ez kiürítné ama helyeket. Hanem odafenn híre jár, hogy nála svéd követek járnak: ez pediggyanúra ad alkalmat. *)

Rákóczy máj. 18-án felelt. Az állítólagos svéd kö-vetségre nézve felvilágosítást adott, hogy nála csak bá-nyász járt: legyen megnyugodva, hogy ő nem fog diplo-mája s a kötések ellen vétni. Péter hitlevelére vonatkozó-lag egy kis szelíd iróniával igyekszik eloszlatni a prímásjóhiszeműségét. Ő már azt korábban tudta. — Mielőtt őfelsége commissiójával oda akartak volna menni, márBethlen Péter volt a dologról értesítve s ezt talán tanács-csal is éltették. (Érti a nádort.) Illetlen volna tudakozni,hogyan küldte fel Bethlen Péter reversalisát ő felségéhez,de annyi bizonyos, hogy ez egymásra járatja követeit Bu-

*) Eredetije meg van Mike Sándor úr birtokában.

168

dara atyjához s ellenében is magát ellenségképen viseli.Ő rá a bíbornokra bízza eldönteni, lia vájjon az eljárás abékével és szerződéssel összeegyeztethető-e? Ő mind ebajt az ő felségével való kiegyezéséért hordozza — bár az-tán legalább ott fenn igtattak volna be annyit a reversa-lieba, hogy Péter úr nem fog atyjával ellene czimborálni.Szívesen venné, ha német gyalogok dobolás nélkül leendőtoborzására Szepes, Lőcse, Bártfa, Eperjes táján engedélytszerezne. Végül panaszszal érinti, hogy a nádor hozzá inté-zett levelét Ecsedről Péter úr lakhelyéről küldték elhozzá. *)

S Rákóczynak csakugyan igaza volt, ha egész dologmenetét gyanúval nézte. íme mialatt a nádor felől oly dol-gokat tapasztal, melyek ha nem is egyetértésre a Bethle-nekkel, de alig megérthető engedékenységre mutattak, abibornok bizalmassága fokozatosan nő. Csak nemrég —máj. 17-ről — hozának Bogáthy, Réz és Klobusiczky leve-let tőle biztosítót, hogy »ezután is benne az igaz jó aka-ratnál egyebet nem tapasztal« **) csak nemrég — május26-áról irt — ismét neki egy Havasalföldére menő követ-től, hogy a vajdával tartson jó szomszédságot: mert virtusunita fortior ***) — ő e leveleket még meg sem kapta, mi-dőn saját emberei értesiték, hogy Bethlen Péter Ecsed kö-rül hadakat gyűjt.

S nyomon máj. 28-áról irt Pázmánynak, hogy egyhadnagy, Párducz Lukács, »Bethlen Péter embere« aNyírségen lovasokat gyűjt és fogad, bogy azokkal az ő

*) Eredetije megvan a Mike-féle gyűjteményben. **) Eredetiről a Mike S. úr gyűjteményéből. ***) Eredetiről ugyanonnan.

169

felsége birodalmából inundálja Huszt alatt, tehát Maima-rosban, az ő erdélyi fejedelemségében levő vigyázó őr-ségét s a zárlatot lehetetlenítse, sőt hogy a két Bethlenemberei szabadon járnak Ecsed és Buda között anélkül,hogy valaki feltartóztatná őket 1) — s három nap múlvamáj. 31-én, azt is megírta, hogy Tokajnál BornemiszaBethlen Istvánnak egy szolgáját, kinél sok titkos levélvolt, elfogta. Ő csak annyit kért, hogy ügyeljen a ná-dor, hogy az elkobzott levelek mind bemutattassanak őfelségének, — sőt ha lehetséges másolatban vele is közől-tessenek. 2) Megkapta mindkettőt: meg még elébb jú-nius 3-ról a biztatást azon szóbeli tárgyalásra is, hogyő a császár után Németországba induló korlátnoknakkülönösen szívére kötötte, hogy a Rákóczy által Len-gyelországban teendő szabad toborzásra tegyen lépése-ket. 3) E tanácsot Rákóczy nem úgy fogadta meg, őnem segélyt kért a lengyel királytól: szövetkezni akartvele; de Varsóba küldött követe Szentpáli István tőlecsak üres biztatásokkal tért haza.4)

Épen ily buzgalommal járt el Pázmány PárduczLukács liadgyűjtése ügyében is. Pázmánynak már Me-li th Péter és Bornemisza János útján is tudomása volt adologról, s épen ezeknek irt is rögtön a mint az erre vo-natkozó híreket megkapta: jún. 19-én. Figyelmeztetteőket, hogy a hódoltsággal közlekedésben lévőket utasí-tásuk szerint szemmel tartsák, mert ő felségének kötése

1) Minuta a Mi ke S. úr gyűjteményéből.2) Minuta a Batthyáni könyvtárból Fehérvárról.3) Eredeti a Mike-féle gyűjteményből.4) Szentpáli jelentése a fehérvári könyvtárban.

170

van az erdélyi fejedelemmel, hogy a jó békességet velenemcsak megtartja, hanem meg is tartatja. — Ezenkívültudtokra adta, hogy a fejedelemnek meg van engedve300 német puskást birodalmába szállitni, meg Lengyelor-szágból is hadakat hozni — ezeket hát ütjokban fel netartóztassák. *)

Az napon, midőn e levél kelt, a Bethlen Péterfélehadfogadás ügye más stádiumban állott.

Eákóczy megtette ugyan a szükséges elővigyázatilépéseket, irt a nádornak, a szathmári s kállai kapitá-nyoknak és Bornemiszát a felső-magyarországi generá-list jun. 11-érői intette, hogy Bethlen Péter hadait őfelsége birodalmában lappangtatja, sőt fűveltetésre az 6birtokaiba is átküldő, mire annak felhatalmazása nincs,s kéri, hogy a magyarországi földön ügyeltesen Borne-misza — otthon majd elvégzi ő, s gondja lesz rá hogya fűveltetés árát megadják **) mindamellett az átcsapásjunius derekán megtörtént.

A mint a dologról hírt vett, terjedelmes tudósítástküldött Pázmánynak, s jún. 18-áról megírta a nádornak:„az elmúlt csütörtökön (Bethlen Péternek) kétszáz lova-sát ugyan az ő felsége dictiójában gyűjtötte körül, Husztalatt vigyázó szolgáinkra és Marmarosmegyének egy né-hány lovasára és gyalogjára az ő felsége ditiójából reájokküldvén, hostiliter felverte őket, kiben le is vágtak, elis fogtak, kit hol értek benne, megfosztották és prédávalmegrakodván nyilván sei égéstől mentek vissza az ő fel-sége ditiojába Bethlen Péterhez.« S némi keserű gúnynyal

*) Eredetije a gr. Kemény József gyűjteményéten.**) Minuta a károlyfehérvári könyvtárban.

171

veti utána, ilyet István úr a török biztatására nem tett.Ő, a fejedelem, nem tudja, nincsen-e ez reversalisa ellen,melyet Péter úr nemrég adott ő felségének, sőt »talánazzal tartja magát reversalisákoz,« de bogy ez az ő fel-sége közt s közte fennálló diploma ellen van, azt jól tudja.S nem is kér egyebet, mint hogy ha a tűz már ő felségeditiójából támadt, ne gerjesztessék tovább. *)

Azonban úgy látszott, hogy a tűz nem áll közel el-alvásához. Alig hogy e levele elment másnap új híreketkapott. Bethlen Péter mégis szaporítja hadait, sőt való-színű, hogy maga is ki fog szállani, egyedül lovasairavár még. Czélja az ő — a fejedelem — fiát megrohanni,kit ez országába várt. Egész elkeseredve irt jun. 20-ánPázmánynak: minthogy nem akarják úgy fékezni, ő magalesz kénytelen kiszállani, s nemcsak Huszt alá, hanemEcsedre is hadakat küldeni. Mert hisz ő behúnyt szem-mel nem várhatja be a veszedelmet, de nyugodjék megennél többet ő nem fogna tenni. **)

Pázmány Rákóczy első tudósítására jun. 25-éről fe-lelt. 0 az egész dolgot ő felsége elébe teijeszté, és a mivelcsak neki és annak a nyomorúlt hazának szolgálhat, szol-gálni fog.***) A többiekre jun. 29-én válaszolt, s MaurerMihályt, a hozzá küldött postát, nyomon Linzbe küldé acsászárhoz. Legyen megnyugodva: a liuszti dolog nem őfelsége akaratából történt — s ne is tegyen addig semmit,míg ő felsége elhatározását nem látja. Bizonyos, hogyBethlen István fejedelemséget keres: mert minden jószág-

*) Eredeti a károlyfehérvári könyvtárban.**) Minuta a károlyfehérvári könyvtárban.***) Eredetije a Mike-féle gyűjteményben.

172

követelése sem ér fel azzal, a mit ő már is elköltött a tö-rökre s tíz annyit tesz mint az, a mennyibe már is kerültaz országnak a gyűlésezés, követségek, ajándékok. *)

Pár nappal utóbb a nádor is felelt Rákóczynak sazon volt, hogy megnyugtassa őtet. Mindenekelőtt vissza-utasít minden gyanúsítást, hogy Bethlen insolentiára, vagya törökkel való czimboráskodásra tőle valaha csak egybabszemnyi biztatást is vett volna. Ő most is keményenmegdorgálta, tudtára adta, hogy e tény reversalisa ellenvan, ha tőle származott, »idegenséget vesz« magára érte anádortól, lia nem: megkívánja, hogy »azok a szabad latrokvagy maga szolgái is,« kik azt cselekedték, szigorúan meg-büntessenek. **)

A tény, — még teljesen elfogadván a mentséget is— különös marad. Rákóczy egy lázadó alattvalóját ostro-molja, még pedig saját országában. Egy más alattvalójaa magyar király ditiójából egy csomó vigyázó végvár kö-zött előnyömül s ottani sergét megtámadja. Éreznie kel-lett, hogy Pázmány minden erejével, minden jóakaratávalteljesen képtelen valami határozott positiv előnyt sze-rezni neki. S midőn e tény czáfolhatlan világosságban álltelőtte, érkezett hozzá egy titkos megbízott Knesevitli Si-mon, valóban a bécsi udvartól, közvetlenül azonban Esz-terházytól. E követ minden formák kikerülésével a legna-gyobb titokban jun. 4-én indult el Fraknóból. ***) Csakaz uralkodó legbizalmasabb emberei voltak beavatva s

*) Eredetije a Mike-féle gyűjteményben. **) Eszterházy levele júl. 2.-áról. Eredetije Fehérvártt.

***) Eredeti a fehérvári könyvtárban.

173

Eszterházyn kívül senki a magyar államférfiak közül leg-kevésbbé Pázmány és a korlátnok. »Mert cancellariusuram — jelenté a követ — nem arra való ember: eszikés iszik csak. Kardinál uram egy pompa ember. Nem jópapnak ország dolgát igazgatni. Mise és predicatio az ődolga. Valamit irt eddig kardinálnak ő nagysága abbansemmitsem nyert, mert minden dolga csak beszéd. Vetteeszébe császár, hogy nem arra való emberek — azért nemközlötte velek a dolgot.« Ezek voltak Eszterházy szavai sez őszinte gondolkodása. S épen mert így gondolkozott, amagyar államférfiak kikerülésével Bécsbe Bielavich Györgyfranciscanus baráthoz voltak a levelek intézendők.

Eszterházy izenete fontos volt: véd- és daczszövet-ség az erdélyi fejedelem s havasalföldi vajda közt ő fel-sége védelme alatt — mert Rákóczyt nem kevesebb ve-szély fenyegette, mint az, hogy a török el volt határozvaletenni ötét. E perczet tartotta alkalmasnak Eszterházy,hogy a magyar korona régi jogait teljesen visszaszerezzeErdély felett: oly támaszt ajánlván a császárban, ki őtmegvédeni képes, s oly közbenjárót magában, ki azt esz-közölni tudja. A tatár khám 40,000 emberrel Havasal-földhez csatlakozik, a ráczok és bolgárok 70—80,000 em-berrel felkelnek, Schwarzenberg 30,000 emberrel hozzá-jok csatlakozik, s Bosnyára veti magát. *) Nagy dolgokakkor, midőn a császár a svéd franczia szövetség által fe-nyegetve, ereje fő részét Németország számára volt kény-telen fenntartani — s különben is elfogadása Rákóczy po-litikájával ellenkezett, bár merev visszautasítása veszélyes

*) Eredeti Mike Sándor gyűjteményében.

174

lehetett volna. — Knesevithet szóbeli izenettel, némelykételyei eloszlatása végett, a júl. 28-án eszközölt elfogadásután visszaküldé, *) így akarván halasztás által időt nyerni.

Bármily kevéssé termékenynek mutatta is fel Páz-mány barátságát a nádor, Rákóczy sok jó hasznát vette an-nak. Mégis sokról értesült, sokat megtudott ő ez utón —·s a törökök készülődéséről az első hirt is innen vette ő.Réz Andrást Pázmány jun. 11-én ereszté vissza Erdélybe,Konstantinápolyból Bécsbe érkezett biztos hírekkel atörökök terveiről s 14-én ismét új megbízottat külde hozzáBethlen István egy szolgájától újabban elvett levelek-kel, s jun. 19-én megint irt e tárgyban: »veleje a dolog-nak — irá ez napon — hogy kegyelmedet biztatják atörökök, hogy készületlen találják, de átalán kegyel-medre mennek, mihent a fűvet megeszik a lovak és abozsnya török felérkezik. Ezt is szükségesnek Ítélem,hogy kegyelmed tudja. **)

A dolog úgy volt.Mielőtt a főkövetség, melyet még a februári ország-

gyűlés elrendelt, s melynek beküldését a májusi meg-ígérte, elindúlt volna, Rákóczynak volt oka hinni, hogya török nem fog kardot vonni Bethlen István mellett.Midőn azonban már e követség — Tholdalagi Mihály,Haller Péter, Ugron Pál, Reits Ferencz és Sebesi Bol-dizsár — a szokásos fényes kísérettel útban volt, s Páz-mány intő leveleinek megérkezése előtt már Rákóczy azellenkezőről győződött meg.

*) Kismártoni regesták. **) Pázmány eredeti levelei a Mike-féle gyűjteményben.

175

Június elején jutott az ügy e pontig. Behtlen Istvánügynöke Laskai János jún. 3-án terjedelmesen mutogattaottan »Rákóczy György fejedelemségének megváltozta-tásának szükséges okait« *) s e megváltoztatás csak-ugyan határozattá is lett. De egyelőre mindent titokbankelle tartani, a moldvai és havasalföldi vajdáknak ki-adott parancsokat, hogy készüljenek, az intézkedéseket avégbeli pasák és bégek felültetésére, **) sőt hogy a do-log annál biztosabban végre hajtathasék, s Rákóczytannál gyanütlanabbul lehessen meglepni, a kajmekamegy jun. 5-én kelt levélével minden aggodalmát elosz-latni igyekezett. »Semmiképen meg ne gondoljátok —irá a többi közt — hogy Bethlen Istvánnak a szavát meg-fogadnák, bizonynyal mondom, a hatalmas és győzhetet-len császár fejére is esküszöm, egyébképen nem leszenilyen esküvések után, ha a világ egy felé lenne is, haazok az esküvések meg nem másoltatnak.« Aztán biz-tatja, hogy ne higyjen el mindenféle hirt. Behtlen Ist-vánt — mondja — »Budáról elvittük volna, régen idehoztuk volna és az más (t. i. Székely Mózes) mellé tettükvolna, — még eddig várakoztunk. Ha nagyságod akarjaSzakics avagy Rodusba küldjük, és a tenger között valóvárban fogságban tartjuk, ha nagyságod akarja, ide ho-zatjuk, hét toronyban tartjuk, vagy hogy Bőrvárábantartjuk fogva, a mint nagyságod akarja: nagyságod ér-tésünkre adja.« És így megy az egész hosszú levél végtől

*) Egykorú másolat gr. Kemény gyűjteményében. Új Ma-gyar Múzeum 1856. II. k. 511. 1. közzé téve Vasa József által.

**) Rákóczy levele Tholdalagihoz 1636. júl. 10-ről Mike gyűj-teményéből.

176

végig, melyet a fejedelem jun. 26-án vett kezéhez s ke-serű gúnynyal írá reá: minden ember tanülhat ebből mit-kelljen török hitének hinni . . . mikben valaki remény,ségét veti bizony ebül jár. »Felix quem fecerunt alienapericula cautum.« 1) S egy mását e levélnek nyomonután küldé törökországi követeinek többi híreiről, tudó-sításairól, a törökök készülődése felől tudósítva őket. »Avezér írása — figyelmezteté őket — csak irás, esküvésecsak szó, de a hadi készület ipsa res, valóság.« Ily kö-rülmények közt, ha csak nem akar teljesen készületlenülmaradni, ő sem tehet mást, minthogy készülődjék, táborba szálljon s ezen a portán ne is aggódjanak. 2)

A mi segélyre ön erején kívül számolhatott az a csá-szár passiv magatartása volt csak. Az ónodi és más őr-ségbeli katonaságnak szigorúan megtilta minden beavat-kozást 3) de a kardinal Bodor Benedek által egész bizal-masan tudatta vele: segítséget ne is kérjen a római csá-szártól mert nincs mód benne hogy adjon, maga is confoederatus lévén a törökkel. Csinálja meg maga publica ex-peditiót: de akkor keze lába legyen — mert senkitől nemfélti a fejedelmet úgy mint az erdélyiektől és a palatínus-tól — Bethlen Istvántól soha sem. 4)

Ily körülmények közt a fejedelem jul. 16-ikán Budáraa vezérhez követül Kőrössy Istvánt küldé jelentéssel, hogy

1) Mind a hivatalos fordítás mind a Tholdalaginak küldöttmásolat Fehérvártt.

2) Rákóczy levele Tholdelagihoz jul. 16-án3) Eredetije (Ferdinand rendelete Keglevics Miklóshoz 1636

jul. 1.) a gróf Keglevics Béla levéltárában.4) Bodor Benedek jelentése Rákóczyhoz 1636 jul. 2. a m.

k. kamarai levéltárban.

177

a mindenfelé tapasztalt hadi készülődések s a Bethlenekmagatartása őt is tábora összegyűjtésére bírák — de,ez semmi más nem akar lenni mind önvédelem. *) Írt akajmekámnak is: ő látja a hadi készületeket minden felé,de hogy mi czélból történnek azok, arról neki sejtelmesincs. Az ország úgy akarja, hogy ö is táborba szálljon;»ki tudja Behtlen István sok Injában való biztatásábanhatalmas császárunk hadaiban némelyeket mire vehet?«S hogy e dolognak némi nyomatéka legyen — júl. 17-én— megírá Tholdalaginak, hogy Bethlen Péter SennyeiSándorral az ecsedi őrséget feleskette »császár ő felségeszámára,« a mit csak atyja biztatására tehetett. **)

Tholdalaginak s a portai követségnek fő utasításavolt kieszközölni a portán, hogy Bethlen Istvánt küldjékErdélybe, s a fejedelem maga részéről teljes amnestiátígért az ő számára. Ha erre nem volna hajlandó a portalegalább annyit tegyen meg, hogy bevitesse Törökor-szágba. Ajándékokat — mint minden főkövetség — vittugyan magával, de többet ígéretet s biztatást. Mert Rákó-czy nem bízott eléggé a törökben s a hadfolytatás egyikfő kellékétől, a pénztől, nem akarta akkép fosztani megmagát, hogy azzal megtámadtatása esetére épen a táma-dót gazdagítsa. A főkövetség jul. 18-án érkezett be. Jul.20-án volt első kihallgattatása a vezérnél, kivel hosszasanés nyomósán értekeztek. Ez első kihallgatás nem tért el aszokott modortól: egész irányzata az volt, hogy mennéltöbbet fizessenek — s így ment véghez a többi is. Legin-

*) Fogalmazvány Mike Sándor úr gyűjteményében.**) Fogalmazvány Mike Sándor úr gyűjteményében.

178

kább csak biztatás volt a mit a követség nyert. Ígéretekkel,szóval tartották őket, feltételeket szabtak elibök, nem hogyvégrehajtassanak, hanem hogy az időt húzzák *) — sőtaug. 1 -ső napjaiban a követség a szultánnak is bemutat-tatott, a mely a kegyvesztést teljesen elpalástolá. **)

Rákóczyt nem altatta el a bánásmód, habár követeieljárásától minden jót remélt. Mint annyiszor indokoló,hadait összegyűjtő, hogy készületlen ne találják, hogyBethlen Pétert megfékezze Ecsed várában. Ez egészenkívül esett a törökök tervén: s a budai basa jul. utolsófelében Rákóczy nála tartózkodó postáját Gilányi Ger-gelyt visszaküldő azon kérdéssel, hogy a hadi készülődés-sel mi szándéka van, miért küldött ő Bethlen István vá-rára (Husztra), mely hatalmas császár birtokában esik?egy szigorú és fenyegetésekkel telt levél kíséretében, me-lyet Rákóczy beküldött Konstantinápolyba »ilyen fenye-gető levelet — irá — nekünk a porta soha nem ir.« Rá-kóczy megnyugtatóig felelt (júl. 29-én) ő már szét is bo-csátó hadai nagy részét. A zavarokat István úr csinálja,kinek tia Péter folytatja a hadakozást. Budai követénekpedig bizalmasan irá, hogy a lefegyverzési kívánságot»nem különben tartjuk, mintha ö nagysága kezünkbőlmagunk oltalmazó fegyverünket kivenné s Bethlen Istvánkezében adná ellenünk.« ***)

*) A júl. 23-diki és 27-diki követjelentések Mike Sándor úrbirtokában.

**) Az erről szóló követjelentés még lappang. Azonbanjul. 27 -én azt írá Tholdalagi, hogy Sebesit akkor küldi vissza, mi-kor a szultán fogadta a követséget, Sebesi pedig aug. 13-án uta-zott át Bukuresten.

***) Mind e levelek eredetije Mike úr gyűjteményében.

179

E készülődés, mindenek lelett pedig Huszt ostromát— mely ellen júl. 17-én kemény rohamot próbáltak*) —Eszterházynál is szemet szúrt. Mit akar ő ezzel? e kér-dés aggasztá a nádort s egy júl. 27-én kelt levelével még-is kérdé Rákóczytól: »ki honnét legyen és miért, nem ért-jük. Mert Husztnak megszállására sok s távol is vagyonattól,« Ecsed megvételére kevés, annyival kevesebb atörök ellen. Bethlen Péter ellen nem kell had — ennekmegparancsolta ő felsége, hogy szállítsa le táborát, mit hanem fogadna, van ő felségének módja, hogy maga ismegbüntesse. **)

Mind e zörgölődés sok mindenféle hírre adott okot,miket Pázmány Rákóczynak híven megírt. Beszélik, iráaug. 10-én, hogy István úr törökkel tatárral rá akarrontani. Azt is beszélik, hogy viszont ő, Rákóczy, akarjaő felsége hadait megrohanni. Pázmány kézzel foghatólagmutogató e hír kósza voltát: majd bizony mikor annyibaja van, fog oly hatalmas ellenséget nyakába venni minta császár. Pázmány azt tanácsolja, hogy Rákóczy for-dítsa hasznára e zavarokat: ültesse fel az ország hadaitBehtlen ellen, a mit most kivihet, de mit a török ellennehezen szavazott volna meg az ország — s csak arraügyeljen, hogy ő felsége birtokába ezek be ne üssenek. ***)

Rákóczy hadai már akkor együtt voltak: s mostminden igyekezetét arra fordította, hogy oly tekintélyeserőt gyűjtsön együvé, mely a lehető támadásoknak képes

*) Thordai levele jul. 17 -ről a fehérvári gyűjteménybe **) Eredetije Gyulafehérvártt.***) Eredetije Mike Sándor úr gyűjteményében.

180

legyen ellenállani, s hogy a császártól tényleges támogatást,segélyt nyerjen. Már korábban nyert erre biztatásokat:nyert annyit, hogy a toborzást ő felsége ditióiban meg fog-ják engedni, nem gátolandják, hogy némely magyarországifőurak az ő szolgálatába álljanak, s most ő aug. 12-énKlobusiczkyt Ferdinándhoz küldé kieszközölni: hogy őfelsége intse meg a nádort, hogy Bethlen István pártfogá-sával hagyjon fel, a kassai generálist, hogy ne álljon útjá-ban, midőn a király engedélyére támaszkodva a szepesivárosokban muskatélyosokat toborz, hogy adjon engedélytnégy úrnak és tizenhat főembernek szolgálatába állhatni,s hogy a portára küldendő emberét utasítsa, hogy az ő ka-pitibája közbenjárása nélkül mit se tegyenek. Klobu-siczky meg volt bízva Pázmányhoz bemenni, s kieszközölninála, hogy a kijelelendő magyar urakat és főembereket fo-gadhassa szolgálatába, Sleziában fogadhasson háromszázdragonyost, »dob nélkül« toborzhasson. *) Pázmány közben-járást sikeres volt: a király a toborzáson kívül a többi-ekbe beleegyezett, s épen Pázmány volt megbízva tudatniaz urakkal és főemberekkel, hogy csapataikat zajtalanula fejedelem szolgálatába vezethetik. **)

Pázmány eleinte attól tartott, hogy Rákóczy készülő-déseinek rósz következményei lesznek — mert azt hitte, hogyez sok félreértésre szolgáltat alkalmat, mert belátta, hogyez a nádornak, mind kettőjök ellenfelének, kezébe hatal-mas érvet szolgáltat. Két nappal utóbb aug. 12-énújra irt neki: hogy ö felsége nem jár el nagyon gyorsan

*) Rákóczy utasítása Klobusiczkyhoz 1636. aug. 12. a gr.Erdődyek vörösvári levéltárában. **) Frankl: Pázmány Péter és kora III. 187. 1.

181

Bethlen Péter dolgában, a miatt ő ne aggódjék, mert ő fel-sége annak akar végére járni a törvénytudóktól, hogy ho-gyan büntesse. Azonban a dolognak nem használ, hogyaz ő hadgyűjtéséről azt beszélik, hogy az Magyarországellen volna irányozva, bár azok is beszélik, kik magok semhiszik: de ellene felhasználni igen is hasznavehető anyag-nak tartják. Ő maga gyanakszik, hogy a nádor szorosösszeköttetést tart Bethlen Istvánnal, de adata rá nincs;mert Eszterházy mindent tagad. Ha neki biztos tudomásavan, jelentse fel ő felségének: jobban akkor se fog rá ha-ragudhatni a nádor mint most. »De uram a dolog velejeabban áll: hogy csak a nap tartson igazat — ám nőjjönvagy apadjon a hold.« *) — Hanem bizony ez a hold ha-talmasb ember volt a napnál — elég alkalma volt tapasz-talni Pázmánynak.

»A kegyelmed jó tetszése és írása szerint — feleiéaug. 31-én Pázmánynak a fejedelem —az nappal tartunknem az holddal.« Ő el van határozva békéjét ő felségé-vel minden áron fentartani s ha e részben Pázmány el-lenkező híreket hallana ne higyje el. Ennek legvilágo-sabb bizonyságáúl azon hadait, melyeket a határszélentartott, már visszahívta és haza bocsátotta, hogy a félre-értés színét is elkei'ülje. Pedig elég bizonyítványa van.hogy a nádor mostani állapotában idegenséggel vaniránta, fél hogy ő Budán sokat tehet az ő ártalmára,mert előtte nem maradnak titokban a magyar ügyek —de ő még várja, hogy több adat is gyűljön össze s azo-kat tanácsa szerint Bécsbe feljelenti. **)

*) Eredetije Mike Sándor úr gyűjteményében.**) Eredetije Mike Sándor úr gyűjteményében.

182

De »a nap« a (király) bár mennyire igyekezett isazon Pázmány, semmi védelmet sem nyújtott neki, sőtBethlen Péter — ki ha Ecsedben nem is tette le az es-küt mint Rákóczynak hírül vivék, de erejét folytonosanhadilábon tartá — leültetésére oly későn, sept. 3-án adtaki a parancsot, hogy már azt foganatba sem lehetettvenni. *) E parancs lejötte előtt ugyan is Péter úr mársept. derekán körlevelet bocsátott ki mindenfelé, hogy atörökök táborban vannak, hagy a szultán elrendelé Rá-kóczy letételét: ne próbáljon senki ezzel ellenkezni.**)A parancs meg is jött: de nem a portáról egyenesen,hanem Budáról, azonban a szultán nevében írva az ot-tani vezér pasától, kinek csausza Ali hozta el azt Fehér-várra. E rendelet Rákóczyt leteszi, fő szerdárrá a budaibasát tette, kinek alájarendeltettck a szomszédos basák.De a hadak nem fogják átlépni az ország határát, haRákóczyt leteszik tüstént s Budára követeket küldenek.Válaszszanak magoknak új fejedelmet: ellenkező eset-ben végpusztulásra jutnak. ***)

S nem ez volt az egyetlen rósz hir. Fájdalmasan ta-pasztaló, hogy a temesvári basa, ki leginkább tartá hí-rekkel és biztatásokkal, s ki nem szűnt meg barátság ésragaszkodása felemlitésében, ellenei sorában áll. S hamég ez ellenében is remélte, hogy a porta, hol már

*) Kákóczv levele Homonuaihoz sept. 28-χ·ό1 Kemény gyűlte,ménjében.

**) Bethlen Péter levele Barcsai Sándorhoz sept. 15-ről a fe-hérvári könyvtárban.

***) A parancs egykorú fordítása Fehérvárit. A megérkezéssept. 29. a régi naptár szerint.

183

elébb is elfogadhatatlan feltételeket szabtak elibe, a bu-dai basa intézkedését megsemmisítendi, tapasztalnia kel-lett, hogy Húszain a szultán rendelete szerint tesz:Máté oláh vajda aug. 30-áról tudósító, hogy Konstan-tinápolyban néhány magyart fogságba vetettek. *) S enéhány magyar nem más volt mint Tholdalagi és követ-társai. **)

Itt Rákóczynak gyorsan és határozottan kellett ten-nie: mert hogy fejedelemségét utolsó perczéig meg fogjatartani, arra el volt tökélve. Ali csauszt s a budai basaegész követségét fehérvári szállásán letartóztatá s mindenlehető közlekedéstől elzárta, indokolva előttök e tettét avezérbasák hitetlenségével, kik csak nemrég esküdöztek,hogy a Betlilenféle mozgalomhoz semmi közök: s imemost világos, hogy milyen az ő hitük. És ha eddig a kie-gyezlietés reménysége alatt rendszabályai inkább csak vé-delmiek voltak, ha Huszt ostromát csak lanyhán folytató,ha Ecsedet csak fenyegette, s az ellen gyűjtött hadait ke-véssel elébb leülteié: annál határozottabban látott mosta dologhoz. Nejét és gyermekeit, kiket nem rég hozatottbe Patakról, Nagyváradra küldé, melynek parancsnokaIbrányi megbízható híve volt, s az összes hadfelkeléstsept. 16-ára Tordára rendelé. Mindenekelőtt pedig, hogyMáté vajdával, kit e mozgalom hasonlag fenyegetett, véd-és daczszövetséget kössön, követeket küldött Havasal-földére. ***) Azután (sept. 5.) Klobusiczkyt és Bogá-

*) Eredetije az erdélyi muzeum levéltárában.**) Kemény János önéletírása 268. 1.

***) Az erdélyiek frigylevele a keresztesi táborban oct. 3-ána Mátéé, s Havasalföldéé October 12-ón kelt. Mindkettő eredetijeFeliérvártt.

184

ilit a királyhoz küldé, hogy a mint épen nekik megígérte,hogy ha Bethlen István a törökkel reá tör, megfogja se-gítői — minthogy már megindult a török reá, kiknek pa-rancsolhat ő felsége parancsolja meg, hogy hozzá siesse-nek. *) Ekkor és később is írt Pázmánynak sept. 21-érőltudatva vele a dolgok állását. Pázmány úgy fogta fel ahelyzetet, a mint volt. Innen ő felsége felől ne tartsonsemmitől: ő felsége fog gondoskodni, hogy határait bizto-sítsa, de az nem lesz ellene irányozva. Ha van annyi ereje,hogy a törökkel megmérkőzzék, szálljon szembe vele: nyíl-tan megírva a portára, hogy nem ő hatalmassága ellenmegy, hanem a fösvény s az athnamét felbontó kajme-kámra. Ha nem bír vele: erősítse meg magát, a várakatvédje, a tél majd eljön, s akkor talál módot a védelemre.De ő Pázmány — meg van győződve, hogy ha csak az er-délyiek nem állanak el tőle, a török nem árthat neki, sőta hajdúkkal egyesülve visszaveri s az helyzetét nagybanmegjavítja. **)

S Rákóczynak is mindenekelőtt az volt teljes igye-kezete, hogy az erdélyi rendek hűségét biztosítsa. Ezazonban nem volt könnyű dolog. »Vala — írja Keményezen napok egyik hőse — sokféle zsibongás a statusokközött mind a fejedelemhez való idegenség, mind BethlenIstvánhoz vonás, mind a töröktől való félelem miatt, skedvetlenek is valának.« De a fejedelem esze és ügyes-sége sokat kivitt. ígéret és ajándék, erélyes föllépés ésszigor összetartá az aggodalmaskodókat s megértvén, hogy

*) Bogádinak adott utasítás a vörösvári levéltárban. **) Pázmány levele oct. 6-áról Mike gyűjteményében.

185

Bethlen István és a budai basa táborba szállottak, s Gyulafelé mennek, hogy a temesvári basa is fölkelt: KeményJánost a fehérmegyeikkel előre elindít á. *)

Ő maga az egész erdélyi táborral, melyhez Pázmányeszközlése folytán egy pár száz felső- magyarországi né-metet toborzott, Sebesi Miklós pedig egy kis lengyel csa-patot hozott, oct. első napjaiban — miután oct. 3-án atábori országgyűlés a Máthé vajdával megkötött véd- ésdacszövetséget ratifikálta, s ott levő követsége kezébeszolgáltatá az erre vonatkozó okmányt**) — megindult.

De csak lassan haladt. Ezalatt a gyulai táborralszemben — természetesen Rákóczy intézkedése folytán —egy más magyar tábor gyülekezett, nem hogy önállóanműködjék, hanem hogy várja be a fejedelmet. E táborállt Ibrányi, a váradi kapitány által vezetett partiumi me-gyei népből, hajdúságból, az ónodi őrség vitézeiből, Kor-nis Zsigmond bihari hadából s a Huszár Mátyással meg-érkezett székelységből — s Szalonta és Madarász köztszállt táborba.

A budai vezér és Bethlen, értesülve Rákóczy közel-géséről, nem akarák megvárni, hogy a két had egyesül-jön. Külön-külön verni meg azokat: volt tervök s a te-mesvári basát 14,000 ezer emberrel megtámadásokrakiildék. Gyula Szalontához négy mértföld s a csapat al-konyat tájban érkezett meg. E hírre Kornis és Ibrányinagy zavarba jöttek: a vezetés felelősségét egyik seakarta magára vállalni. Erejök — egyik hadnagyuk

*) Kemény János önéletírása 270. 1. **) Eredetije a gyulafehérvári könyvtárban.

186

Bosók csatározásra vitt 2000 hajdút — meg volt oszolva:de az ütközetet nem lehetett kikerülni. Kornis a bika-riakat. Huszár a székelyeket hadi rendbe álliták, midőna török nagy zajjal támadott. Szerencsére alkonyodott azidő s az első öszecsapásra mindkét tábor megszaladt.De ez összecsapás mégis heves volt, mert mindkét félmegverettnek tartá magát. E zavar közepeit egy hajdúhadnagy, Győri Jakab tartá meg hideg vérét. Teljesenbírva a török nyelvet, még azon éjjel kikémlé a török tá-bort s meggyőződött, hogy az megveretettnek tartja ma-gát s a fejedelem támadását várja. Alig volt egy pár százembere, s azt kétfelé osztva elrendezé s roppant lődözéstés kiabálást vitetett velők véghez. Az éj sötét volt. s atörök tábor, mely csak hallotta a zajt, de semmit semlátott, azt hive, hogy Rákóczy van nyakukon, megszaladts elszéledt a lapos mocsáros vidéken. Bethlen a vezérrels táborkarral alig tudott Gyulára menekedni.

E diadal az egész ügynek más fordulatot adott. Akajmekám és Behtlen még egy próbát tettek: hátba Rá-kóczyt lemondásra s az országot tőle elállásra bírhatnák?A szultán sept. 25-én kiadta a fermánt, mely elrendeli atáborba szállást (de nem a hadviselést) Rákóczy ellen:Szolnok, Temesvár, Moldva, Havasalföldé felől, el Rákó-czy letételét s meghagyja a rendeknek, hogy Bethlentvagy mást válaszszanak fejedelmökké. *) Erre támaszkodva,oct. 11-én Huszajn hasa felhívta az erdélyi rendeket, hogyálljanak el a had tovább folytatásától, menjenek visszalakóföldjökre Erdélybe s fogadják el Bethlen Istvánt, kit

*) Hivatalos fordítás a kolozsvári Muzeum birtokában.

187

a szultán rendelt és választott fejedelmükké s kinek beig-tatását egyenesen rá bízta. *) Irt ez napon maga Beth-len is ingerültebb és keserűbb hangon mint a szerdár. kiinkább csak atyai jó tanácsot osztott a rendeknek. Rákó-czy — úgy találta ő — saját hitetlenségével oldotta fel arendeket a hűség esküje alól. Fordítsák hasznukra aporta engedélyét s válaszszanak maguknak más fejedelmet»lám — irá — elmúlt hétfőn is mennyi szegény magyaratyánkfiainak lőn romlások;« akárki legyen az kit válasz-tanak »én csak úgy uralom, mintha atyja anyja koronáslőtt volna. **) S hogy e felhívásnak nyomatékot adjon,megindúlt hadával és Bethlennel, hogy az Hlyei útonmenjen Erdélybe. E mozdulata Rákóczvt is mozdulásrabírta: egész táborát Boros-Jenő felé vitte, hogy ö a ka-jáni úton megelőzhesse a szerdárt. Ez újabb mozdulatokfolytán a török tábor Lippánál, Rákóczy Jenőnél foglal-tak állást.

A bécsi udvar magatartása nem volt közömbös ilykörülmények közt, s Pázmány lankadatlan buzgalommalmindent elkövetett, hogy ezt Rákóczyra nézve mennél ked-vezőbbé tegye. Ő Felsége — irá Rákóczynak — hadakatis rendelt mindössze 15,000-et melyből egyelőre háromezer megy a felföldre, a végek oltalmára, sőt Magyar- ésTótországban fölkelést is parancsolt. Aztán a kassaigenerálist utasítá, hogy nyugodtan viselje magát, e leveletmeg is küldi, mert semmiből sem láthatja annyira ő fel-sége jóakaratát. Ő is írt Homonnainak, hogy vele jó cor-

*) Hivatalos fordítás a Mike-féle gyűjteményben.**) Hivatalos fordítás a kolozsvári Múzeumban.

188

respondentiát tartson. Sőt ő felsége is parancsolt ennekr

hogy Bethlen Péterre vigyázzon, nehogy a fejedelemnekvalamit ártson, valamint azt is megengedte, hogy Balassi,Kön, Sóos, Darholcz főurak átléphetnek az ő, Rákóczyszolgálatába, továbbá parancsolt, hogy ha Bethlen Pétera török pártra követet küldene, fogják el, ha hadat gyűj-tene, ültessék le. S ha a magyarországi hajdúság Rákóczymellé állana, azt ne akadályozzák. Ő maga Pázmány isszeretné, ha hajdúkat fogadna — mert mint később meg-tudá — a németek a télnek benléte miatt nem jőnek. Deminthogy mind e szép szó, mind e biztatás tényleges segé-lyezésre kilátást sem nyújtott, — s a minek gyakorlatihasznát vehette Rákóczy, olyan csak egy történt: a portainémet residens utasittatott, hogy a budai vezér támadásá-ból sérelmet csináljon: — szokása szerint most is, bár ezidő szerint elkésett tanácsokkal szolgált: hogy húzza lia-halaszsza a harczolást, mert a török nem maradhat so-káig táborban itt lévén a tél — azonban, ha a törökkelbír és megverheti »bizonyos mind a budai vezérnek smind Bethlen Istvánnak gonoszúl leszen dolga, mert őrájok vetik a vétket s ő még e télen megbékélhet a por-tával.« *)

Mindezt Rákóczy is tudta. A békétől ő épen nemvolt idegen. Táborával oly mozdulatot tett, mintha a ve-zér ellen támadást akarna intézni, azonban a rendkívüliesőzések s az árvíz ürügyét felhasználá. a letartóztatotts a magával hozott Ali csauszszal levelet íratott a budai

*) Pázmány levelei oct. 14., oct. 16., oct. 26 és 30-ról aMikeféle gyűjteményben.

189

basának Lippára, melyben az ennek a kibékülést ajánlja.Huszajn sem volt idegen, valószínűen újabb kudarcztóltartva, s mindenek fölött, mert a tél nyakán vala. Oct.23-án a temesvári basa a régi barátság nevében Istenrekérte, bogy békéljen meg Betlennel, mert így fejedelemmaradhat, s Rákóczy még ez napon irt válaszában errehajlandónak mutatkozott. *) Kicseréltettek a kezesek, aletartóztatott Ali visszabocsáttatott s a békealkudozástRákóczy követei Kemény János és Farkas Ferencz Lip-pán megkezdték személyesen a basával és Bethlennel.

Az első találkozás alkalmával Huszajn Keményhezhat kérdést intézett, melyek közül kettő kiválóan jel-lemző a helyzetet: hogy miért támadták meg a szultánbirodalmát? s hogy valójában kit akarnak fejedelmük-nek? **) De e meddő téren nem tartott sokáig a vitatko-zás: s megkezdődött maga az egyezkedés egyfelől Beth-lennel, másfelől a budai basával. A vezér első s túlzottkivánsági portai ajándékokra, hódoltsági ügyekre, Zó-lyomi szabadon bocsáttatására vonatkoztak, továbbá kí-vánta, hogy esküvel álljon el a lengyel és német frigy-től, békéljen meg Bethlen Istvánnal, s adjon átalánosamnestiát. Kemény és Farkas e kívánságokat visszavit-ték, oct. 26-án Rákóczy s a rendek ebbe terjesztették, kikmég az nap elkészítették rá a feleletet, s másnap a feje-delemmel külön-külön választ Írva a vezérnek, a temes-

*) Mindkét levél a Mike-féle gyűjteményben: az elsőt a te-mesvári basa Omer agától küldte, de az nem mervén elvinni, Gilá-nyinak adta át. **) Kemény minutája a fehérvári könyvtárban.

190

vári basának, oct. 28-án újabb követeket indítottak Je-nőbe Keménynyel és Farkassal: Haliért és Szalánczyt.Velők ment Csulay az udvari pap, kinek feladata voltBehtlenre hatni, hogy a kiegyezést ne hátráltasa. Oct.29-én érkeztek Jenőbe s még az nap szemben voltak avezérrel. Elmondták, hogy urok hajlandó békére, csak-hogy ők is mérsékeljék kívánságaikat, s két ponton kivül — az első hogy a fejedelem Derecskéről szállítsa ki-a hajdúságot, a második hogy Zólyomit bocsássa szaba-don — a többire nézve jött közös megállapodás létre.Sőt a kajmekám ígéretet tett. hogy ez egyességet Beth-lennel is — ki e pontokról hallani sem akart — el fogjafogadtatni.. De hadait a hitlevelek kiállítása előtt nemfogja eloszlatni. Ez eredményről October utolsó napjánértesítik Rákóczyt a követek, s Csulai is tudatta a Beth-lennel folytatott alkudozás pontozatait. Ennek alapjánRákóczy a boros-jenei táborban országgyűlést hívottössze, mely mind Bethlen, mind a basa követelései feletthatározott. Bethlen pénz és jószág követelései közűi töb-bet adott meg, mind akár a fehérvári, akár a kolozsváriországgyűlés, de még mindig sokat levont belőle, bízva,hogy ha a törökkel meg lesz a béke, ezek nem fognak ko-moly nehézségeket képezni. Anyival engedékenyebbvolt e gyűlés a basa követeléseire vonatkozólag, a pénzés hűség-eskü dolgát illetőleg, de Derecske kiürítésétakkorra ígérte, ha a szultán athmanéja fejedelemsége tár-gyában kezében lesz; Zólyomi elbocsátását is a jó békes-ség megszilárdításától feltételezé, s hogy teljes bizto-sítéka legyen, maga Rákóczy elkészíté a hitlevelet, mely

191

a portáról függő pontok ratificálásának kieszközlésére kö-telezi a budai basát. *)

A két alkudozó fél ily módon egyelőre nehezen köze-ledett. Rákóczy az ország jogaiból semmit sem volt haj-landó feladni, s ez nehezité a tractát. Ez volt a Pázmánytanácsa is: ha tisztességes békét köthet el ne múlaszsza;apróságokkal ne gondoljon — irá nov. 12-én; de semmiújra — milyen főként a hitlevél-követelés: a 7-ik condi-tio — ne kötelezze magát, mert ha azt tenné, neki szégye-nére válnék »új és szokatlan igát venni a budai basától«s rósz példa volna jövendőre, mert ennek nyomán új gali-bát vetnének. Erdélyre. Épen ezért szultán Szolimánathnaméjából egy hajszálra se térjen el. **)

Mindig újabb és újabb követelésekkel jönnek elé, smennél többre ígérkezik annál többet kívánnak — pana-szolá nov. 17-én Pázmány Rákóczynak. íme közelebbrőlis az udvari pap — Csulay — a mint alkudozott Beth-lennel felhozá, hogy a magyar vármegyék most ülnek fel.Tudom, feleié neki Bethlen, de olvassa kegyelmed a kassaigeneralis levelét, ebben írja, hogy ő most felülteti a me-gyéket, de egyszersmind felhív, hogy tudassam a szerdár-ral: nincs ez a török ellen intézve, sem ő, sem én ne gya-nakodjunk, »mert mi a frigy ellen semmit sem akarunkcselekedni.« ***) Igaza volt Rákóczynak, ha e miatt ke-

*) Az ez ügyi-e vonatkozó eredeti levelek követjelentések,alkupontok, utasítások eredeti példányai a kolozsvári és fehérvárigyűjteményekben.

**) Eredetiről, mely a Mike-féle gyűjteményben van.***) Eredetiről, mely a Mike-féle gyűjteményben van.

192

serűbben írt Pázmánynak, mert erre valóban, mint őmondá, nem volt szükség, ez csak bátorítja őket.

Ezen tett jellemző a magyarországi urak magatar-tását. Ellenére a császár világos parancsainak semmit setettek nyíltan Bethlen mellett, de annál többet titkon s ezvolt az, mit Pázmánynak sem befolyása, sem határozottmagatartása nem tudott meggátlani. Végre is nem látottmás menedéket mint a békét. Úgy hívé nov. 20-ki leve-lében, hogy Rákóczynak lehetetlen a török hatalma ellenhadat viselni, és saját hadát is sokáig fentartani lehetetlen,mert az költséges és terhes. Igaz, hogy a császár rendeltnémet segélyt, de »példánk vagyon róla, hogy Erdélytnémet segítség meg nem oltalmazhatja a török ellen.«**)Ha a császár, irá Pázmány nov. 14-én, ily messze nemvolna, némely dolgon lehetett volna könnyitni, így azon-ban ismét és ismét tanácsolja, hogy békéljék meg: mégha némileg enyhitni kellene is a feltételeken. Azonbanneki sok nehézsége van. Az adományt kikeresi az ország,de nem azt, ha a töröktől az eddiginél nagyobb szokatlankötelezettséget vállal el, nem főként, ha az ország kezes-ségét is kívánják. Ha a török Szolimán atlmaméja elle-nére most újabb igába fogja az országot, utóbb mégkönnyebb lesz ürügyet találni, hogy azt újabb és újabbigába fonják. Aztán megalázó a Bethlenféle követésekbenaz, hogy őt, a fejedelmet, mintegy liitszegőnek állítják elő.Mindamellett, ha neki sikerülne a budai vezért megnyerni,ezzel tehetne fordítást a dolgon. **) Ez volt a császár

*) Eredetiről, mely a Mike-íéle gyűjteményben van.**) Eredetiről a Mike-féle gyűjteményben.

193

vélekedése is — írá Pázmány nov. 28-án — » szokatlan ésképtelen« követeléseket ne fogadjon el, megalázó békérene álljon, mert ő felsége kész arra, hogy őt, a fejedelmet,megsegítse. *)

Mire Pázmány e levele Rákóczynak kezéhez jutott,a béke már meg volt kötve. Nov. 14-én Dániel János —a követség egyik tagja — visszatért, még pedig, főkénta Bethlen-féle követelésekre vonatkozólag, lényeges köny-nyítéseket hozva magával. Az idő már is sokkal zordonabbvolt, hogy sem ez évre új összecsapástól lehetett volnatartani. A környéket kellőleg megerősítve, hadait téliszállásra szétosztá a közeli vidékeken s maga viszszain-indult Erdélybe. Kajántorkában néhány napig múlatott:innen ereszté vissza Dánielt igen simulékony és engesz-telékeny hangon írt levéllel, 2) de a melyben kellőlegliangsúlyozá, hogy szultán Szulimán athnaméjátol el nemáll s utasítással követeihez a békepontok s kicserélendőhitlevelek ügyében és ezekre vonatkozólag, hogy Bethlen ésa basa utolsó elhatározását tudják ki: ő már megmondáutolsó szavát: ha azok nem fogadtatnak el, szakaszszákfélbe az alkudozást. 3) Négy nap múlva megint irt nekik:szerencsés csatározásokról tudósitá őket s azon hírről,hogy a magyarországi hajdúságnak meg van engedve,hogy mellé állhasson. Ez napon ő Déván volt s mint irá,délután volt indulandó Szász-Városra.4)

1) Eredeti a Mike-féle gyűjteményben.2) Eredeti a gr. Kemény József-féle gyűjteményben.3) Eredeti Gyulafehérvárit.

4) Kemény József gyűjteménye az Erdélyi Múzeumban.

195

Követei: Haller, Szalánczy és Farkas, egyetértve abudai basával, végre megállapíták a kiegyezési pontokat.Dec. 1-jén Rákóczy és a rendek kiállíták a béke-okmányta hitleveleket, melyek még egyszer megjárták Jenőt. Dec3-án aztán mind a Bethlennel mind a basával kötött béke-,pontok, továbbá az erre vonatkozó hitlevelek külön-különmind a fejedelem, mind az ország részéről kiállíttattak.Ezek szerint Rákóczy megújítja hitét, s igén, hogy sem alengyelhez, sem a némethez nem köti magát. A hódoltságmarad a mint van, Derecskéből a hajdúságot szentGyörgy napra kivonja, Zólyomi Dávidot, »jó okok és módokalatt« elbocsátja, Bethlen István bántódás nélkül hazajöhet s fiával együtt birtokában megtartatik, s a mint azhaza jött, ő Rákóczy 40,000 tallért ad a szultánnak. Ez utób-bi pontról s a kajmekámnak adandó 10,000 tallérról különhitlevél adatott ki. Hasonlag külön szerződés szabályoztaa Bethlen Istvánnal való ügyet, melyet az erdélyiek Szász-város dec. 5-én állítottak ki — ennek egy pontját (melyarra lett volna magyarázható, hogy Bethlen magyaror-szági uradalmaival járó terheket is Erdélyben tartozikpraestalni) a követek még hazatérő utjokban Temesváritintézék el.*) Az elkészített hitlevelekkel Farkas Ferenczbocsáttatott vissza Lippára, de már akkor a budai basavisszautazott székhelyére s az ügy tovább vezetését akihájára bízta.**) Mindamellett a végelintézést maga tette,ec. 19-én Budán kiállitá a szultáni fermánt (mint kaj-

*) Az erre vonatkozó oklevelek részint a fehérvári könyvtár-ban, részint a» kolozsvári Múzeumegylet gyűjteményében őriztetnek.

**) Rákóczy levele a kihajához dec. 4-éről, a fehérvári gyűjte-ményben.

195

mókám) magának Murádnak nevében, mely a kiegyezéstratificálta.*) S ezzel e viszályos ügy be lett fejezve.

Mielőtt e levelet megkaphatta volna, csaknem hathéti időköz után hat levelére válaszolt Rákóczy Pázmány-nak. De már megnyugtatólag írt: »a békének Bethlennelmeg kell lenni;« ez már volt illyei házánál, s az év utolsónapjait Ecseden fogja tölteni. A kassai generalis — pa-naszkodék — birtokaiba még mindig tesz beütéseket: intsemeg, hogy ne cselekedje ezt!« Hogy ennek Bethlennelcorrespondentiája volt, hogy ellenségesen viselte magátirányában, azt rövid nap be fogja mutatni. **)

Rákóczynak oly hosszas hallgatását Pázmány odamagyarázta, hogy a béke már meg van kötve. Dec. 26-án irtlevelével boldog új éveket kíván neki—ehez mellékló egyházibeszédei egy példányát: »azt elhiszem — irá — hogy ke-gyelmed pápista praedicatiot nem is hallott: ottan is ol-vasni ne restelje kegyelmed.***) »A kegyelmed új esztendeiajándékát — válaszoló a fejedelem jan. 28-áról — becsü-lettel és szeretettel vettük kegyelmedtől. Úgy vagyonpápista praedicatiók hallgatására nem érkezhetünk; dekegyelmednek ilyen sok munkáját olvassuk és kegyel-med jó emlékezetére több könyveink közt megtartjuk.« Elevelében azon vád ellen is menti magát, mintha jó állapo-tában róla s a császár kegyelmességéről elfelejtkezett volna.Ez, úgy hiszi, csak buzdítás akar lenni az írásra. Ő márháromszor rt néki, ha Bornemisza nem küldte meg rajta

*) Egykorú hivatalos fordítása a kolozsvári Múzeumban.**) Eredetije a fehérvári könyvtárban.***) Eredetije Kolozsvárit a Kemény-féle gyűjteményben.

196

nem múlt. íme most küldi Bogátit és Réz Andrást ő fel-ségéhez azon utasítással, hogy vele beszéljenek. Ezektőlmindent megtud, mert ő nem hiszi, hogy a budai vezérvele a béke minden pontját közölte volna. ')

S valóban a dolog még e békével nem volt bevégez-ve: még hátra volt a porta. Pázmány febr. 23-iki levelé-ben ajánlja a béke megtartását, mert utolsó kénytelenségnélkül nem jó a törökkel feltenni. 2)

E levelében sürgeti Rákóczyt, hogy miután II. Fer-dinánd e világból kiszólíttatott, találja meg III. Ferdi-nándot egy szép legatióval, most uralkodása kezdetén, s»nemcsak ő felsége jó akaratát kiérdemelni, hanem súlyosdolgokban való jóakaratát is venni.« Egy másik levelé-ben marcz. 11-én újra sürgette e követséget annyival in-kább, mert azt beszélik, hogy ö az ő felsége ditiójábanhadakat fogad — ő ugyan megjelenté, hogy ezt nem hiszi,de ő felsége várja erre vonatkozó jelentését. 3)

E volt az utolsó szolgálat mit Pázmány Rákóczynak.tett, az utolsó levél mit neki irt. Nyolcz nap múlva marcz.19-én Pázmány meghalt: »nem kételkedem benne,— iráx ennek hivatali utódja Lippay, apr. 30-áról Rákóczynak —hogy nagyságod a szegény Istenben elnyugodt kardináluram halálát ne érzette volna. Méltán is — nagyságod-nak igaz és jóakaró atyafia lévén ő nagysága, a ki mindjó tanácsival mind pedig egyéb segítségével nem kevés ja-vára és könnyebbségére volt nagyságodnak.« 4 )

1) Miller Epistolae Petri Pázmány II. k. 208. 1.2) Miller Epistolae Petri Pázmány II. k. 20g. 1.3) Epistolae Petri Pázmány II. k. 210.1.4) Eredetije Mike Sándor úr gyűjteményében.

197

Az új prímásnak igaza volt. Habár a nagy zivatarelvonúlt s a porta boszúját azzal hűté, hogy a budai basáthivatalából elmozdító, a temesvárit pedig megölette: de abékét felbontani nem meré, s őt nem háborgató — a feje-delem sokáig érzé a hű barát veszteséget. Maga Rákóczyhíven jellemzé vesztesége milyenségét egy Eszterházyhozírott levelében »nem volt okom tartani, hogy szegénykardinál uram a mit vele közlöttem elárulja, s hogy rószakaróimat titkon vagy nyilván ellenem bújtassa.«

E szavak mutatják minő teljes bizalom volt a kétállamférfiú között. S a bizalomnak ily mérvű őszinteségeegy türelmetlen catholicus és türelmetlen protestáns fér-fiú között, a vallásos háborúk e véres korában anyagotszolgáltathatna érdekes lélektani kutatásokra, ha a köl-csönös szükségesség érzete s a politikai viszonyok helyesfelfogása nem szolgáltatnák ahoz a kulcsot.

FEJEDELMI PARAINESIS.1637.

A fejedelmi parainesist, mely eredeti magyar szöve-gében most először van a közönségnek bemutatva, öregRákóczy György fejedelem csaknem harmadfélszáz év'előtt intézte idősb fiához, Györgyhöz, mint már kiszemeltutódjához, a perczben, midőn ez a nevelői szobából azéletbe lépett.

1637. október 24-dike volt e nap.Erdély egy viharos és küzdelemteljes· év után, s egy

fényes diadal ára fejében békét és nyugalmat élvezett; dekeleten az általa legyőzött és megalázott török boszújaforrott s a nyugaton dühöngő háborü lángjai nem egyszerjutottak határai közelébe. Kettőzött éberséggel kellettRákóczynak résen lenni, nehogy egy vigyázatlan lépésösszes elért eredményeit koczkára tegye. Résen is volt, segész uralkodási pályája alatt több óvatosságot soha semfejtett ki.

Nagy ember iskolájában nőtt ő fel államférfiúvá: aBethlen Gáboréban. Nagy idők, nagy élmények érlelekmeg tehetségeit: a harmincz éves háború tapasztalatai. Apolitikai szereplés iskolájába ama férfiú oldala mellett

202

járt, kit Erdély ma is legnagyobb fejedelmének nevez.Részt vett ennek egyik legfényesebb hadjáratában, be voltaratva terveibe, czélzataiba. Látta, hogyan folytatta ez há-borúit, állott meg diadalai közepette, ha politikai combi-nátiói ezt tanácsolák, ismerte békekötéseinek tanulságostörténeteit, politikai alkudozásait, államférfim sakkhuzá-sait, ország kormányzásának titkait, hadserege szervezetét,hadfolytatási modorát; szóval mindazt, min egész nagy-sága alapult.

És viszont látta a 30 éves háború nagy alakjait felés letűnni a cselekvés színpadán s tanúja volt e küzdelemváltozatos és szomorú eseményei lánczolatának. Látta, ho-gyan adott a fehérhegyi vereség más alakot a jól indultküzdelemnek, hogyan élesztette fel kétségbeesett hitsorso-sai reményeit a dán interventió, s hogyan taposták le e re-ményeket Wallenstein lovasai s juttatták azokat a végsőkétségbeesésre, aztán a gőg és zsarnokság határt nemismerő tombolásait hogyan fútta szét Gusztáv Adolf kisdedseregének megjelenése, és minő változásokat idézett előennek nem várt elesése, s Wallensteinnak még váratlanabbés épen oly tragikai meggyilkoltatása; nem egész 20 év-nek eme tapasztalatai minő elmélkedésekre adhattakalkalmat e gondolkodó főnek, minő benyomásokat tehetteke természettől is csaknem egész az önzésig óvatos fér-fiúra?

Emez eseménydús években, hol a politikai combiná-tiókat a napok történetei alakították, módosították, Rá-kóczy határozott tervvel bírt, kitűzött czélok elérésén mun-kált. Megoldandó feladatának tekintette: Erdélyben anemzeti fejedelemségét fenntartani, s azt családjában

203

öröklővé tenni. A mindig óvatos, a megbízottjai tanácsaitmindig figyelembe venni szerető ember sohasem ingado-zott, lia arról volt szó, hogy ő maradjon-e Erdély feje-delme, vagy lemondjon-e annak trónjáról? 1631-ben aharczmezőn, 1633-ban a diplomacziai zöld asztalnál meg-verte Ezterházyt, 1636-ban még fényesebb diadalt ara-tott a törökökön. De e diadalai még nem tettek lehe-tetlenné emez oldalakról jöhető támadásokat. Eszterházycsak a viszonyokkal alkudott meg, s maga. mérséklésejóformán csak fegyverszünet volt. Murád szultán mégmeg sem alkudozott azokkal — ő csak a lehetetlen-ségnek engedett, midőn nem támadta meg Rákóczytújabban. De gyűlöltebb név ezénél előtte nem volt; mégnevének említésére is, »mind egy vadkan, úgy neki fútta,böffentette magát« mondja Kemény János.

Mindezek daczára lehetetlenség volt Rákóczyra nézvetrónját és életét nem egy napon veszteni el. Minden,amitte tt, ennek számbavételével volt téve: országa kormányza-tát, családja viszonyait, uradalmai ügyét ehez kötötte, va-lamint e szerint intézte fiai nevelését is. A nélkül, hogykimondta volna, a nélkül, hogy sejtette volna valaki, mármint trónörökös neveltetett idősb fia, György. A fejedelmiiskola, melyet udvarában állított fel, már utódjává készítetteezt elő. A főurak s előkelők gyermekei, kikkel ez együtttanúit, képezték a jövendő fejedelem környezetét, voltakjövendő támaszaiúl, államférfiaiúl kiszemelve. Még az isez iránti számításának felelt meg, hogy a praesumtiv trón-örökös három egész évvel hamarább fejezte be a tudomá-nyos pályát, mint a kisebb fiú. Annak korábban kelle tá-vozni az iskolából, hogy további képeztetését atyja s az

204

élet államférfiúi iskolájában nyerhesse. 1637. aug. 15-énmind két Rákóczy-fiúval nyilvános vizsga tartatott, két hómúlva pedig okt. 15-én az idősb fiú, György kilépett onnan,»s a katonai szolgálat terhét felvette.« *) Ez volt az őéletbe lépése.

A fejedelem ez ünnepélyes perczben, egy sajátkezülegkiváló gonddal irt parainesissel látta el: útmutatással,mely az atyának intő szózatát s tanácsadásait, a fejede-lemnek tapasztalatait és maximáit foglalja magában, smely azért is megérdemli figyelmünket, mert Rákóczy bel-sejébe jobb bepillantást ad az államiratok egész halmazá-nál. lm itt következik:

S o l i D e o G l o r i a .Mind atyai szeretetem s becsületedre s előmeneteledre

való vigyázásom, mind pedig arra való gondviselésem, ki-nek eddig oktattunk, taníttattunk, s jó erkölcsben neveltünk,szolgáltat alkalmatosságot jó fiam Rákóczy György, hogyelődben egy kis rövid, de fontos és istenes és dicséretesinstructiócskát adjak, kihez hogy magadat tartsad, köves-sed, cselekedjed s mind penig magadviselésedet, erkölcsö-det, életedet ehhez alkalmaztassad, szabjad, szolgáiddal is,kik most, vagy ember korodik lesznek, megtartassad, nem-csak kívánjuk, hanem ugyan parancsoljuk is, melyre, hogyaz úr isten neked is erőt, segítséget, elégséget szolgáltas-son, értelmedet, ítéletedet, erkölcsödet, életedet mindenek-ben az ő nagy nevének dicsíretére, anyaszentegyházánaképületére nevelésére, az én édes nemzetemnek s hazámnak

*) J. H. Bisterfeldii De unó Patre, Filio ac Spiritu Sancto.Lugduni Batavarum. Ao 1639. Az ajánló levélben.

205

hűséges szolgalatjára, javára, nekünk örömünkre s becsü-letünkre, másoknak jó példájokra, magadnak előmenete-ledre s dicséretedre, jó hírednek nevednek terjedésére,idvösségedre igazgassa, vezérelje, szűbűl kívánom, amen.

Mindeneknek előtte azért az úr istent féljed, tisztel-jed, szolgáljad, dicsérjed, áldjad, és szünetlen minden el-vött s vejendő áldásiért hálákat adj, az isteni szolgálatotgyakoroljad, ne másokra nézve, hanem szűbűl szerétéiből,istenhez való buzgóságodból, náladnál idősbeknek is jópéldát adván, az szegényeket segítsed, az scolákat oltal-mazzad, szaporítsad, tápláljad s neveljed, vallásodban áll-hatatos, tökéletes légy, az mellől s annak oltalmazásátólsemmi el ne vonjon, idegenítsen, meg ne restintsed életedet,tisztán viseljed, azt meg ne mocskoljad, semmi czéjgéresvétkekkel ez ideig való jó erkölcsödet kérlek jó fiam megne vesztegessed, rútítsad, az rósz társaságot eltávoztassad,mértékletes, józan, kegyes, és istenes életet igyekezzél élni,melyet ha követsz, bizony az úr isten is veled leszen, elnem hagy semmi szükségedben, minden áldásával bővel-kedtek életed hosszú, szerencsét duplás és virágzó, gyü-mölcsöző leszen, mert lehetetlen dolog, hogy az isten azötét fölöket, tisztelőket elhagyhassa és oltalmában meg netartsa, segítse, és áldja.

Az mi becsületünket, atyai és anyai méltóságunkat,igen-igen szemed előtt viseljed, azt szántszándékkal, vak-merőségből, meg ne igyekezzed bántani, szomorítani, akár-hol légy, járj vagy leszesz, úgy tartsad, mintha minden cse-lekedetedre reá néznénk, és látnánk, s fiúi félelemmelis félj tőlünk; ezzel fogsz megfelelni az isten parancsolat-jának is.

206

Kinek-kinek becsületét érdeme szerint igen megad-jad, magadat mindenekkel szerettessed, kevélység, kárho-zatos fösvénység tőled távul legyen, sőt minden kivánsá-gidnak tisztességes, becsületes, idvösséges határa legyen,senkit meg ne igyekezzél szóddal méltatlan, még méltánis, ha egyébb lehet benne, sérteni, szomorítani, tűrni sokattudj, beszéded itíletből és értelemből legyen, magnanimuslégy, hazádnak, nemzetednek közönséges szolgálatára,szabadságinak s kiváltképen az isten tisztességének oltal-mazására mindenkor kész és bátor légy.)

Mindeneket tanácsból, consideratióból, caute, jól ésmegvizsgálva, fontolva cselekedjél, az hirtelenséget eltá-voztasd, valakiket az úr isten aládad, akar most akar ezu-tán jobbágyid legyenek, azokon ne kegyetlenkedjél, úgy tart-sad őket, mint embereket)azokat oltalmazni, építeni, többi-teni, istenes utakon igyekezzed, kinek-kinek mindenből te-hetséged szerént kiszolgáltatván az egy közönséges igazsá-got személyválogatás nélkül.

Barátságodat conversatiódat tanácsos, öreg, értelmes,magok megbecsülő emberekkel tartsad, ne csak ifjakkal;az mit nem tudsz vagy az mit elméddel fel nem érsz, azt má-soktól megkérdeni, érteni s tanácsát venni ne szégyenijed,mindazáltal az magadét is melléje vessed, s azt is szintehátra ne tegyed.

Beszédedben állhatatos, tökéletes és titkos légy, neadj senkinek szólásodra alkalmatosságot csacsogásoddalés titkos dolgoknak kibeszéllésével.

Tunyaságnak, restségnek magadat ne adjad, az mittanultál azt el ne felejtsed, sőt inkább naponként többetigyekezzél tanulni, jó könyveket olvass, kiváltképen az

207

szent Bibliát, kinél én teneked jó fiam sem jobbat, szeb-bet, hasznosbat, dicsíretesbet és idvösségesbet nemcommendálhatok, kiből mind idvösségedre s mind külsőállapotodnak dicsíretes viselésére elég tanúságot vehetsz,ne is szűnjél meg ennek olvasásától, se meg ne restülj s unat-kozzál, kit én ugyan parancsolok. Egyébb külső históriákatis, ágy vagyon, szép dolog olvasni, kik csak az elmét szok-ták gyönyörködtetni, el is múlnak: de az szent Biblia,mind elméjét, szívét, lelkét vidámitják, éltetik, s idvös-ségre vezetik az embereket, örökké is megmaradandó.

Az templombeli közönséges napi imádságokat is(ha nem tudnád is) megtanuljad, ha mikor utón jársz,vagy elmúlhatatlan dolgaidért az templomba nem mehet-nél, (kit azért igen igen ritkán cselekedjél), házadban,, hiu-tódban, lovon ültödben mindennap elmondjad; sőt háló há-zadból addig ki se lépjél s külső dolgaidhoz ne kezdjél, mígaz istennek az övét meg nem adod, és nem imádkozol, példátvevén én tőlem, atyádtól, kit annyival inkább követned kell,hogy én tőlem édes atyádtól parancsoltatik, az példa ismagam vagyok.

Szolgáiddal, mind nagygyal s kicsinynyel magadatbecsültessed, s ne társok, hanem urok légy; mind azáltalazoknak is, kinek-kinek illendő becsületeket megadjad, ud-varocskád rendetlenül, becstelenül, fejetlen, lábúi ne legyenkiki rendesen hivataljában, hogy eljárjon, reá vigyázz, egy-mást megbecsüljék; úton járásodban az szegénységnek semagad, se szolgáid terhekre ne legyenek, minden illetlen cse-lekedetek, kártételek,mód nélkül való tékozlások ingyen csakne is hallassanak, valamit a szegény ember adhat jó aka-ratja szerént, azzal megelégedjenek, erőszaktétel, egy szó-

208

val semminemű törvénytelenség, húzás-vonás ne legyen,se kártétel, kik közül, ha valamely cselekedni vagy vétenitörténnék, azt mit magad minálunk nélkül is eligazíthatsz,utánnad levő legfőbbik szolgáiddal, jó, ha hol nem: minketis megtanálj felőle, megtartván amaz közmondást, az hol afélelem, ott vagyon az tisztesség is.

Az egyházi rendeket is igen-igen megbecsüljed, oltal-mazzad, tápláljad, segítsed s azok között arról is soha el nefelejtkezzél, az ki isten után az deáki tudományra tanított,mással együtt vigyázott reád, hozzájok liáladatlan ne légy,sőt ne szégyenijed ezután is tőlök érteni s tanulni is.

Felette szemed előtt viseljed s meggondoljad jó fiamRákóczy György s ezt szüntelen elmédben forgassad,mely keserűségünkre lenne az nekünk, s magadnak gyalá-zatodra, ha azt az életet, kit te gyermeki idődre és állapo-todra,majd mintegy megérett elmével viseltél, töltöttél el,ha ezután az emberség gyermekségre változnék te benned,s magadat rósz erkölcsben foglalnád (kit az úr isten bárnekünk érnünk ne adjon). Intelek azért mégis, emberségremenendő idődet gyermekségre ne változtassad, előme-netelednek útját vele meg ne gátoljad, jó híredet nevedetmeg ne gyalázzad, az emberek szívét szeretetit magadtól elne idegenítsed, lelked ismeretét meg ne bélyegezzed, s minketis édes atyádat s anyádat elevenen ne bocsáss lelkünk fájdal-mával s teljes keserűséggel koporsónkban, melyet hogyaz úr isten, mind tetőled s mind mitőlünk eltávoztasson,cselekedje meg szent fiának érdeméjért, ámen.

írtam magamkezével, Mindszent havának huszonne-gyedik napján, Fejérvárott fejedelemségünknek székeshelyén ezerhatszáz harminczhetedik esztendőben fejede-

209

lemségemnek teljes nyolczvankettődik holnapjában, éle-temnek ötszáz húszadikában, két hetében s egy napjában.

Rákóczy György m. p. Non est currentis neque volentis sed est

miserentis Dei. *)

Íme ezek voltak a kötelességek, melyeket a fejedelemjövendő utódja elébe tűzött, az elvek, melyeket szívébe kí-vánt csepegtetni. Bizonynyal megpróbálta és tapasztaltaazok üdvös voltát, s teljes meggyőződéssel volt jövendősikerükre nézve. Nem szól azokban »a polgári társaságnaktudományáról« rendszeresen mint Justus Lipsius, eze-ket saját oldala mellett, gyakorlati fejlesztés utján kívántaszívébe csepegtetni: sőt nagy része az életbelépő em-ber számára készült maximákból áll, de úgy, hogy az em-bert a jövendő uralkodásra készítse elő azon főelvekalapján, melyek hasznát már bebizonyítva látta. Az, mitmások tanácsoknak meghallgatásáról mond, de úgy, hogysaját véleményét is hátra ne hagyja, a leendő államférfinakszólt; a czikk, mely udvartartásával követendő bánásmód-ját szabja meg jövendő pályájára volt elkészítendő; azegész pedig Rákóczynak beléletére, gondolkodására vetigen érdekes világot. Mint atya, államférfi, ember tárjafel ebben szívét az előtt, kit elvei jövendő utódjának

*) Ez volt Rákóczy György jelmondata. Az eredeti, melya vörösvári, gr. Erdődy-féle levéltárban őriztetik, egészen a fejede-lem kézirata, bárom, fehér selyemmel összevarrt ívén, mely,az utol-só írott lap alján végig van húzva, s a fejedelem kis pecsétjévellepecsételve.

210

szemelt ki; ki ne olvasná örömmel ma is, ez irály tekin-tetében is tömött és zamatos magyarságé s velős és esz-me gazdag iratot?

Az ifjú Rákóczy kegyelettel és szeretettel fogadtaazt. Olvasta, szívébe véste szavait, s e foglalkozásánakemlékéül latinra fordítá. E latin fordítását aztán »PaternaAdmonitio» czim alatt Gyula Fehérvárit 1638-ban kiis adta.

II. RÁKÓCZY GYÖRGYFEJEDELEMMÉ VÁLASZTATÁSA ÉS BEIKTATÁSA.

16 4 2.

'

I.A Rákóczy családból Zsigmond volt az első, ki Er-

dély fejedelmi székén ült. De alig egy évre terjedő ural-kodása nem adott neki alkalmat fia számára biztositni atrónt ez országban, mely a szabad fejedelem-választás jo-gát oly féltékenyen őrzé és meg is őrzé.

Sőt Bethlen Gábor felemeltetése után fiának Györgynek kilátása sem volt arra eljuthatni, kivált miután Beth-len közvetlen utódját még életében megválasztatá.

Azonban Gábor ár halála után a Bethlen családmeghasonlott egymás közt. Az özvegy Katalint leszoritáa fejedelem testvére István, s a nem remélt és nem sejtettesemények egész lánczolata István urat saját fia és sajátveje által fosztá meg trónjától.

Épen e két heves, de daliás fiatal ember szereztemeg a fejedelemséget öreg Bákóczy Györgynek.

Bákóczy György három feladatot tűzött maga elébecsaládja már is jelentékeny gazdagságát még na-

gyobbra emelni;

214

visszaszerezni Erdélyhez a Bethlen Gábor által bírt,de ennek halála után Magyarországra visszaszállott me-gyéket;

a fejedelemséget családjában örökössé tenni.Higgadtan, előrelátással fogott a dologhoz. Semmi

akadályt sem kiméit, mi egyik vagy másik czélja útjábanállt, de ezek elhárítására meg tudta a legkedvezőbb per-czet választani. Mindig kimélytelen volt, — habozó soha.Sőt előrelátása gyanakodással párosulván, még a jövőbenlehető veszélyek elhárítását is eleve kiszámította.

S csakugyan egymásután mind három czélját elérte:lassú biztonsággal, nyomonként haladva s naponként több-több tért nyerve, naponként hárítva el az akadályokat.

Mindenek fölött azokat tette ártalmatlanná, kiktőltartott, hogy halála esetére mint népszerű név örökösei,családjának versenytársaivá lehetnek, s kik főként az őrendszabályainak szigora által elragadtatva, eszélytelenkísérletekkel okot, vagy néha csak ürügyet szolgáltattaka közügyigazgatónak főbenjáró pert kezdeni. — Az elsővolt ifjú Székely Mózes, fia a hasonló nevű s népszerű fe-jedelemnek. Birtokában volt azon athnaménak, melyatyját megerősíté s őt magát trónutódul jelölte. Egyma-gában 30 év után kevéssé aggasztó körülmény: azzá Rá-kóczy üldözése tette. Kimenekült s nótáztatott. Erdélybetöbbé nem térhetett vissza, de a porta kéznél tartá s biá-ban ígért Rákóczy több ízben tetemes összegeket érte,nem adta ki; nem mintha valaha komoly akarata lettvolna vele megbuktatni Rákóczyt, — de kellő eszköz voltféken tartására, rettegtetésre s mindenekfölött pénzzsa-rolásra.

215

A második Zólyomy Dávid, Bethlen István sógora,vitéz, népszerű, dúsgazdag, de megfontolatlan ifjú, ki het-venkedve mondogatta, hogy »valamint fel tudta Rákóczytemelni, úgy meg is tudandja buktatni.« A svédekkel szö-vetkezni akart s maga kezére folytatni háborút. Végeaz lett, hogy Rákóczy szigorú térítvényt íratott vele alá,melyet oly heves ifjú, mint ő, nem tudott megtartani. Ezalkalmat adott a nótaperre s Zólyomy bezáratott előbbFogarasba, azután Kővárba, honnan többé ki sem sza-badult.

A harmadik volt Bethlen Péter, az István úr fia.Ifjú Bethlen Istvánnak, a kortársaitól úgynevezett kisgrófnak kora halála kétségtelenül a legveszélyesebb ver-senytárstól menté meg öt s családját, — de Péter is, hanem fenköltebb tulajdonaiért, de neveért veszedelmesséválhatott. Lett alkalma az ezzel támadt versengésben ta-pasztalni, mily népszerű a portán a Bethlen név, s olyháború kerekedett, mely kicsinybe múlt, hogy meg nembuktatta. Sok pénzébe, fáradságába, küzdelmébe került adolog lecsendesitése; de rendkívüli tehetségei fényes dia-dalt arattak: megalázta a török basákat, kik hadat ve-zettek rá s kibékült Bethlen Istvánnal. Ezen teljes egyévig tartó (1636.) küzdelemnek meg lett az a haszna, hogyBethlen többé nem meré háborgatni.

Nem — senki más sem. Versenytárs nélkül állt, ret-tegve alattvalóitól, tisztelve a portától s nem háborgatvaa harminczéves háborúban elfoglalt magyar királytól. Azebbe való elegyedéstől nem volt ugyan idegen, de a szövet-kezés módjait nem tudta oly biztosan létrehozni, mint ezta siker biztosságához képest kívánta s egyelőre megtette a

216

szükséges előkészületeket: hatalma terjesztésén, hadseregejqkarba tartásán s kincstára megtöltésén munkált ernye-detlen kitartással.

Hogy az utolsót elérhesse a főurakkal erős, de nemeléggé szabatos hitleveleket íratott alá, mely azokat örö-kös rettegésben tartá, Damocles kardjaként függvén fejőkfelett, neki pedig tért nyitva a nóta-perekre, melyeket aközvádló Kassai István — az erdélyi törvények szövevé-nyeiben jártas, fösvény, »piszkos«, de tehetséges férfid —folytatott a lépen akadtak ellen; megbízottak által jöve-delmező kereskedéseket folytatott, felhasználta a harmin-czadok, bányák jövedelmét, s a sót, kénesőt, viaszkot, mé-zet egyedárukká tette. De az elckép nyert kincsesei tekin-télyes zsoldos csapatot tartott együtt, mely aztán hatal-mát csakugyan rettegetté tette.

Kétségtelenül már ez idétt forgatta fejében, hogy afejedelemséget családjában örökössé tegye. De fiai kisko-rüak lévén, lépéseket arra nem tehetett. Ezek — Györgyés Zsigmond — anyjok a magas miveltségű s emelkedettlelkű Lorántfy Zsuzsánna vezetése alatt növekedtek. Akitűnő fehérvári tanároknak Bisterfeldnek s KereszturyPálnak mint melléjök rendelt tanítóknak oktatása s Her-czeg Zsigmondnak, mint főfelügyelőnek vezetése alatt,együtt más főurak fiaival nyertek oktatást a latin nyelv-ben s tudományokban. És midőn idősebb fia György kilé-pett az iskolából 1637-ban, magyar nyelven a t y a i i n -t é s t készített hozzá, melyet ez latinra fordított s kiadott.

Midőn kisebbik fia Zsigmond is elvégezte az iskolát,1640. máj. 7-én Fehérvárit a fejedelem »audentiás házaelőtt levő tágas ebédlő palotában« fényes vizsgát ren-

217

dezett, melyen a lengyel követ, számos főúr, pap, profesz-szor s tanulók jelentek meg. Azután 1640. junius 22-énhozzá is intézett »atyai utasítást« a jövendő polgári élet-ben követendő elvekről s azt Fehérvárit kinyomatta.

Most már mindkét fia teljes korú volt. Egyelőreazonban még csak az idősbbet kívánta az államszolgálatbabevezetni, kit — hogy külön udvartartását saját uradalmaicsonkítása nélkül rendezhesse — Székelyhíd várával sDiószeggel és Sólyomkő várával s Elesddel adományozottmeg, mely uradalmakba be is igtatta. Azután nagyváradifőkapitánynyá nevezte ki, s vezettette be Kassai István segy e végre kinevezett bizottság által 1640. aug. 21-én, ahajdani szokásos, Gyulai Pál által készített utasítást sajátpontjaival toldván meg.

A nagyváradi főkapitányság az ország első s egyiklegfontosabb hivatala volt, rendesen az uralkodó valamelykiválóbb rokona kezében. Ifjú Bethlen István halála ótanem töltötte be e hivatalt Rákóczy, számítván, hogy aztmajdan fiának adományozandja. Előkészítő útnak, lépcső-nek tekintő a fejdelemséghez, melyre valóban nem egylépett váradi kapitányságból. Azután megházasitásánmunkált, s Prépostvári közbenjárásával a Báthory családmég egyetlen élő nőtagjának Zsófiának kezét igyekezettmegnyerni. E hölgy leánya volt Endrének, Gábor feje-delem testvérének, örököse a Báthory névnek és vagyon-nak s mint ilyen, valóban fejedelmi menyasszony.

Csak egy akadály létezett: a vallás kérdése. Ahölgy katholikus volt, de Rákóczy és neje úgy hívék, hogymert fiatal, egyszersmind hajlékony is. Remélték, hogyha magok mellett, udvarokban tartandják, ha a reformált

218

vallás elveibe bevezetik, ennek őszinte hívévé fogják tenni.És annyival inkább, mert Báthory Zsófia, ki az ifjú György-höz szívéből vonzódott, beleegyezett az áttérésbe. Ennekfolytán áthozatott Erdélybe s a kézfogó közte és ifjú Rá-kóczy György között Somlyón, 1641. jul. 29-kén meg istartatott.*)

Most már a fejedelem elérkezettnek hitte az időt, hogyfiának utódjává leendő megválasztatását szőnyegre hozza.

Éhez két dolog kivántatott:hogy a választást a rendek országgyűlésen hajtsák

végre;hogy a porta a választást athnaméval, s a szokásos

beigtatási jelvényeknek (bot, zászló, kornyéta stb.) meg-küldésével megerősítse.

Mindkét dolognak kieszközlése a következő 1642-ikév elejére volt halasztva.

II.Az erdélyi fejedelem a portán állandó követet

tartott, kit continuus oratornak, kapitihának neveztek ski rendesen a közép nemességnek volt tagja. Szokásbanvolt évenkint őszszel új kapitihát küldeni be, nehogy abennlevő, szorosb ismeretségeket kötvén, valami visszaélés-re vetemedjék. Ugyanakkor — szent Demeter nap előttegy hónappal — főkövet is ment be, rendesen az előbb-kelő nemesség tagja, kihez a három nemzet is hozzácsa-tolta a maga követeit, a bevett szokás szerint fényes és

*) Lásd az erre vonatkozó adatokat Szalárdy Siralmas króni-kájában s Kemény János Önéletírásában.

210

eléggé nagyszámé kísérettel. Ekkor vitték be az adót ésajándékot a szultánnak, mit maga a főkövet tartozottünnepélyes fogadtatáson beadni. Ezenkívül folytonosanfennállt a két udvar közt a közlekedés posták által, kik afennforgó fontosabb események tárgyalásaira vonatkozólevelezést kézbesiték.

1641 végén az adóval főkövetül Serédy Istvánkrasznamegyei főispánt küldte be a fejedelem. Ugyanaznapon, okt. 4-én kapitulálva, a bennlevő Sebessi Boldizsárhelyébe Rácz Istvánt nevezte ki. A nekik adott rendesutasítás semmiben sem mutatta, hogy oly kiválóan fontosügyben is keilend tájékozást szerezni, mint a fejede-lem-választás; az ilyesmit szokás volt titkos pontban adniki. Csak Ráczot figyelmeztette a fejedelem: hogy a tol-mácscsal, Zülfikárral óvatosan érintkezzék, semmit se árul-jon el, mit nem akarna a nagyvezér elé juttatni, s egyébdolgoknak is megelőzőleg csak egyes részeit közölje vele.mert ellenkező esetben Zülfikár elébb megbeszéli a vezér-nek s ő ekkor csak kész válaszvételre lehetend vele szem-ben.*)

A követség még e hó folytán beérkezett, beadta atízezer arany adót s a küldött ajándékokat, és nov. köze-pén ki is kapta erről a hivatalos választ. A fejedelem kétkaftányt nyert, melyeknek Erdélybe vitelével Izmáéimuteferrika (azaz törvény tudó) lett megbízva**). A főkö-vetség tagjai nemsokára visszaindultak, de későbbi leve-

*) Mindkét utasítás eredetije K.-Fehérvártt a Battbyány-könyvtárban N. 5. N. 4. 265. és 266. szám.

**) Eredetije az Erdélyi Múzeum-egylet könyvtárában.

220

lekből világos, hogy ők már ekkor kezdték magokat tájé-kozni, hogy a porta nem fogja ellenzeni, ha az országifj. Rákóczy Györgyöt atyjának utódává választja, sőthogy erre maga a nagyvezér is biztatta őket.

E nyomon nemsokára megindultak a világostárgyalások.

Barcsay Ákos — bár még fiatal ember — egyike voltRákóczy belső embereinek. Kényes és fontos ügyekkelmár régebb idő óta koronkint megbízatott: milyen volttöbbi közt Székely Mózes ügye, kinek kiadatására vonat-kozó tárgyalásokat ő vezette. Most is ő küldetett a por-tára, hogy a kapitihával egyetértve, eszközölje ki a világosengedélyt a trónutód megválaszthatására. S ezt annyivalkevésbbé ellenzetté a porta, mert az ilynemű engedély-adásnagyon jövedelmező volt, mert tudta, hogy a különbenfösvény Rákóczy nagyobb áldozatokra is hajlandó lesz:midőn a választás megengedése nem föltételezi még aválasztás előleges megerősítését. Gazdag adományok kikö-tése mellett meg is adta*).

Ez alatt otthon megtörtént a választás.

III.

Öreg Rákóczy György 1642. febr. 16-ra Gyula-Fehérvárra országgyűlést hivott össze. Maga e körülménymár országszerte figyelmet keltett, mert törvény és szokásszerint az évenkinti országgyűlést Szent-György nap körülkellett megtartani.

*) Rácz István levele Rákóczy hoz, Konstantinápoly. 1642.márcz. 26.

221

A gyűlés két első napján szándékára nézve tájékoz-tatta az országgyűlést. De nem együttesen, hanem különminden rendet. Egymásután hívatta fel palotájába atanácsurakat, azután a főispánokat s főtiszteket, azután akirályi hivatalosokat, azután hasonlag külön-külön a háromnemzet követeit. Belső teremében fogadta őket s intézetthozzájok kérdést fiának leendő megválasztatása ügyében.Mindenektől kívánsága szerint való választ nyert, csakHaller Gábor jegyezte meg a regalisták közül, hogy azügyre tulajdonkép az ország adhat csak érvényes választbár személye szerint ő is mellette van.*) Ily módon meg-győződött a fejedelem, hogy az ügy ellenzés nélkül menendvéghez.

Febr. 18-án tartatott az első ülés. Kornis Zsigmondtanácsúr bevitte a rendek közé a fejedelmi propositiotifjú Rákóczy Györgynek megválasztatása tárgyában. Ezönmagában semmi nehézséggel sem járt s minden ellen-mondás nélkül elfogadtatott: részint az uralkodó irántitekintetekből, részint mert őszintén óhajták elhárítni atrón-változással bekövetkező zavarokat; de a választássalösszefüggő alkotmányos kérdések megoldása óvatosságotés megfontolást kívánt.

Ilyen kérdés kettő volt:1) magok a fejedelmi propositiók, és2) a fejedelmi külön biztosítás az alkotmány meg-

tartására.Maga a fejedelem fölöslegesnek tartá ez utóbbit s

egy nyilatkozattal kifejté ez iránti okait: miért nem kell

*) Haller Gábor naplója 75., 76. 1.

222

fiától, az újon megválasztott fejedelemtől »külön valóassecuratiot kívánni.«

1) Nem önjogú, fejedelmi és atyai méltóságátólfüggvén.

2) Mert mindkét császár iránti hűségét meg akarjatartani.

3) Mert az ország kormányzatába semmi befolyásasincs.*)

Megnyugodván ez okokban, föltették a fejedelmiconditiókat:

1) Nem elegyedik az ország kormányzatába, igazga-tásába és atyjának méltóságát, tekintetét semmiben semsérti.

2) Bethlen István adományozásait tiszteletbentartja.

3) A portától nem szakad el, s az országnak vele valófrigyét épen megtartja.

4) A római császárt s más keresztyén fejedelmeket,hacsak okot nem adnak rá, haddal nem támadja meg.

5) A bevett vallások szabadságát megőrzi.6) A tanácsurakat s más tisztviselőket állásokban

megtartja, ezek híre nélkül nem szövetkezik külhatalmak-kal s az ország területi épségét megvédi.

7) és 8) a jogok és kiváltságok tiszteletben tartá-sát köti ki.

9) Fenntartja a szabad fejedelem-választást.10) Nem korlátozza a szabad szót az országgyűlésen.11) A bárom nemzet unióját megtartja.

*) Minuta a károly-fehérvári könyvtárban.

223

12) A hűtelen és ártalmas tanácsok adóit megbünteti.13) Megőrzi az igazságszolgáltatás szabad folyamát,

mely szegénynek, boldognak személyválogatás nélkülszolgáltat tátik ki.

14) A megyék és székek főhivatalai betöltése körülmegtartatik a régi rend és gyakorlat.*)

Megtörténvén a megállapodás e pontok körül,melyek az akkori erdélyi alkotmány szabadelvüségétfényesen igazolják, s elfogadtatván a fejedelem által is,véghezment a választás és annak törvénybe igtatása, Afejedelemnek s családjának hosszú életet s az élőnek bosszúés boldog uralkodást kívánnak. Vették a fejedelem propo-sitióját s a tanácsi rend izenetét: nehogy t. i. ő nagyságahalála esetére az ország interregnumnak tétessék ki, óhaj-tandó volna, hogy utódját megválaszszák — mire ő fiát,Rákóczy György nagyváradi kapitányt ajánlja. Ok isezért országúi, bárom nemzetül, már több ízben érezvénaz interregnum csapásait s a szegény hazát ilyesmikneknem akarván kitenni: ifjú Rákóczy Györgyöt országúi,három nemzetül a magyarországi részekkel együtt egyenlőértelemmel, szabad választás utján fejedelmükké, urokká,s ő nagysága utódává választották a megszabott condi-tiók szerint, de kikötvén, hogy atyja életében s ennekmegegyezése nélkül az ország igazgatásába s kormány-zatába nem fog elegyedni. Végül Isten áldását kérik ráaz árvák és özvegyek gyámolitására, az ország megmara-dására. **)

*) Az 1642-diki országos végzések a M. Tud. Akadémia birto-kában.

**) Az artikulusok bevezetése az Akadémia birtokában.

224

Az ifjú fejedelem márcz. 3-án volt Fehérvárraérkezendő székhelyéről, N.-Váradról. Kiment elébe amezőre testvére, Zsigmond, az udvari haddal és üdvözölte,ki maga az országgyűlés is testületileg, melynek nevébenKornis Zsigmond tartott beszédet.

Márcz. 4-kén az országgyűlésen, a nagy templombanvéghezment a beigtatás. A szokásos esküformát, melylyelaz alkotmány és az elébe szabott conditiók megtartásárakötelezé magát, Kassai István tanácsúr olvasta a meg-választott fejedelem előtt. Letette azután az ország is ahűség esküjét, melylyel kötelezte magát, hogy barátjánakbarátja, ellenségének ellensége lesz, ellene sem titkon, semnyilván nem forral semmit, sőt ha értesül, hogy valakiindít valamit ellene: vagy neki magának, vagy belső em-berének, vagy saját elöljárójának megjelenti.*) Az ünne-pélyt egyházi szónoklat emelte, melyet a ref. püspöktartott. Délben az öreg fejedelem az összes országgyűléstmegvendégelte a nagy palotában. Az ifjú fejedelem pedigkövetkező napokon tartott díszebédeket.

Az ország még együtt maradt márcz. 9-ig. Ez alatta többi országos ügyek elintézése mellett, elhatározák,hogy a legközelebb tartandó első törvényszékeken ország-szerte letegyék az esküt. Azután elkészíték a hivatalosleveleket a portára, melylyel megerősíttetését s az athná-mé kiszolgáltatását kérik és azt a fennálló szokás szerint

*) Egykorú, Szalárdy a történetíró mint titkár által hivatalo-san kiadott példányról, mely Fehérvárit a Batthyányi-könyvtárbanőriztetik.

225

mindnyájan aláírásokkal és pecsétjökkel látták el s kije-lölék a portai követeket.

Fejedelmi s egyszersmind főkövetté Serédy István, azország követeivé a három nemzet részéről: Sulyok István,Ba-sa Tamás és Fodor István szászvárosi királybíró jelöltettek ki.

Márcz.. 9-én a fejedelem megerősítette az artikulu-sokat s a rendek még aznap szétmentek. Ő maga pedig aportai ajándékok elkészítéséhez látott.

IV.

Ifjú Rákóczy György megválasztatásának hírét azöreg fejedelem előlegesen posta által tudatta Rácz kapiti-hával. A posta márcz. 24-én este érkezett meg s az ügy-nök 26-án már gratulált a szerencsés eredmény felett, erőtés segítséget kívánván Istentől hozzá. Ugyanakkor meg-írta eddigi alkudozásainak eredményét is.

Az alkudozást ő közvetve és közvetlenül folytatta anagyvezérrel. Ez márcz. folytán, egyik agája az erdélyiügyekbe avatott Zülfikár által megizente, hogy az ajándé-kokon kívül még 15,000 tallért kíván a szultánnak. Azaga ez alkalommal sokat vallatta Ráczot a küldendő aján-dékok minéműsége iránt; Rácz kitérőleg felelt: kétségte-lenül a hatalmas császárhoz illők lesznek azok. De az agaebbe nem nyugodva meg, faggatta tovább s hozzá tette,hogy Barcsay azok értékét 32 ezer tallérra becsülte. Rácza kívánatról márcz. 19-én már irt; de minthogy gyanako-dott, hogy az egész csak az aga munkája, az időközbenmegbetegedett Zülfikárt, a mint jobban lett, meglátogatta.Az aga megint a régi választ adta: »küldje meg urad a

226

15,000 tallért s bizony maradékai is nemzetségről nem-zetségre bírhatják a fejedelemséget, sőt Magyarországotis fejedelemségéhez kódolta thatja,« bíztatá, mert — tettehozzá — a porta megengedte, hogy az ifjú Rákóczy »a miszegény hazánk szabadsága szerént választassék.« És vé-lekedők a követ, a fejedelem nem fog derekas kiadásoktólmegmenekedlietni, mert ezen nemzetségnél adakozás nél-kül keresztyén fejedelem mitsem nyerhet. S azért ha amegerősítésre adakozni is kell — a haza szabadsága nemfog gyöngülni. *)

A porta ez ajándékok ügyét nagyon szívén viselte.April végén egy előbbkelő posta — Dániel Ferencz — ér-kezett be, kitől midőn az ifjú fejedelem megválasztatásátmegérté a nagyvezér: »a dolog jól van« szavakkal eresztéel magától. Ezután Zülfikár aga tudakozódott tőle sokataz ajándékok minémüségéről: »Csak — mondá— ő nagy-sága mostan egy kevés költséget ne szánna kiadni; mégnagyobb dolgot is végbevihetne azzal.«

S mi volna az? kérdők tőle Dániel és a kapitiha.Mivel az úr Isten — feleié az aga —· megengedő ő

nagyságának azt érni, hogy fia fejdelemmé választatott:jó volna, ha birodalmát is kiterjesztené. Most megkap-hatná az engedélyt a hét (t. i. a Bethlen által bírt hét)vármegye visszafoglalására.

Ilyesmikkel más törökök is biztatták őket s annyi-val élénkebbül, midőn értesültek, hogy az ifjú fejedelemBáthory Zsófiával jegyeztetett el. Ez sok aggodalomnak

*) Rácz István jelentése Rákóczyhoz 1642. márcz. 26. A ká·rolyfehérvári könyvtárban.

227

vette elejét, mert a portán tartottak, hogy az ifjú kül-földi uralkodó házba fog házasodni s ezáltal hűsége aporta iránt megrendíttetik.*)

Mind e biztatás arra volt számítva, hogy az ajándékés fizetés kérdésében az erdélyiek kedvezőleg hangoltassa-nak. S valóban nemsokára különös alkudozás vette kez-detét — egy kapzsi és egy fösvény ember állván egymás-sal szemben — midőn a fejedelem és ország követei a por-tán ünnepélyesen bejelenték kérelmüket.

Ezek: Serédy, Basa, Sulyok, Fodor és az egész ki-séret, máj. 3-án érkeztek Konstantinápoly közelébe. A ka-pitiha, Zülfikár aga fiaival s 28 csausz mentek elibök skisérték be ünnepélyesen az erdélyi házhoz.

Zülfikár máj. 4-én a vezér rendeletéből meglátogattaSerédyt s első dolga volt az ajándékok és 15,000 tallérután tudakozódni.

Pénzt adni ilyesmiért — felelte Serédy — sohasemvolt szokásban s épen ezért nem is küldött uram, hanemigen császári ajándékot.

No lássuk ezen ajándékokat, mond az aga.S midőn, megmutatta a tintásládát, csészét, s többi

ezüstöt, bár azokat darabonkint 10 vagy 5 girával nehe-zebbnek mondta, Zülfikár az egészet összeszámítvánhatezer tallérra ütött ki az ajándék ára.

Hiszen, mondá Zülfikár, ez nem vásárlás, hol azember elébb keveset s azután többet ígér — aztán hailyesmiért nem volt szokásban pénzt adni: ilyesmit kívánni

*) Dániel Fei-encz jelentése Rákéczyhoz. Eredetije a károlyfe-liérvári könyvtárban.

228

sem volt szokásban. Önök lássák, mit csinálnak, de tanács-lom, ha van pénz, ne titkolják el.

Serédy és Rácz még sokáig tanakodtak Zülfikárral aennek magának 500 tallért ígértek fáradozásaiért. ÉnIstenem — mondá ez — hisz én óhajtom, hogy a fejede-lemség ő nagysága fiára szálljon, mert annak az én fiaim ishasznát veszik, de oka ne legyek, ha a dolog megcsúfolódik.Később hasztalan volna tíz annyit is ígérni.

S végre is ki kellett vallani, hogy van velök 8000tallér pénz is.

Zülfikár most távozott a vezérhez, kitől nemsokáravisszatért; jaj — mondá — nem mertem megmondani, hogycsak 8 ezer tallért hoztatok, hanem azt mondám, hogy afejedelem egy ládát küldött utánatok s még most semtudjátok, mi van benne: pénz vagy ajándék. S most azértküldött vissza: hogy lássam mi van benne. Bár legalább12 ezer tallér volna!

S csakugyan addig beszélt a követeknek, míg ezek avásárlásra küldött kétezer tallérral 10 ezerre emelték fel.

Most már május 7-én délután első kihallgatásonfogadta őket a nagyvezér*). Ekkor ment véghez a császárajándékának bemutatása. Serédy ünnepélyes beszédet tar-tott; utána az ország követei tolmácsolák küldőik kérelmét,s adták át körlevelüket, de közülök Sulyok uram az ünne-pély folyama alatt nagyon szomorú képet csinált. Más-különben a vezér nyájas volt s a kihallgatás elég jól vég-ződött, a főkövet hatod magával megkaftányoztatott,**) de

*) Rácz jelentése máj. 8-ról. Károlyfehérvári könyvtár.**) Maurer, a követség egyik tagjának jelentése május köze-

péről.

229

a vezér még ekkor nem vette át saját ajándékait. Távozá-sok után Serédy megdorgálta Sulyok uramat komorságá-ért: mi lett volna belőle, ha a basa észreveszi? Bizony —feleié ez — a mit mondtam, lelkiismeretem ellen mondtam,s azért nem mutathattam vígabb arczot.*)

V.Második szembelétele az erdélyi követeknek a nagy-

vezérrel pár nap múlva, máj 11-én megtörtént. Serédybenyújtotta Rákóczy levelét s az ajándékok lajstromátmint ezt a vezér neki izente.

Mire való ez ajándék? — kérdé a vezér farkasmódramosolyogva, — tán uratok, az erdélyi király, rá akar szok-tatni?

Serédy átértette a czélzást ura fösvénységére s mégismegfelelt: az én kegyelmes uram hálás azért, hogy nagy-ságod jóindulatába fogadta s csak emlékeztető, hogy nagy-ságod őt el ne feledje.

Nos hát urad fiának ügye hogyan áll?Uram nagyságodtól vár! feleié Serédy.S most Zülfikárnak törökül mondá a vezér: méltó

dolgot kíván a fejedelem s levelet is adhatni róla.Ezután Zülfikárral suttogva beszélt a vezér, mert

amaz figyelmeztette, hogy a követségben törökül tudó svan; majd fenhangon mondá: ha a fejedelem az adót 15ezer aranyra emeli, meglesz kívánsága.

Serédy mintegy megirtózva tolmácsoltatá vissza

*) Pótjelentés Rácztól jún. 24-ről, melynek eredetije a ká-rolyfehérvári könyvtárban őriztetik.

230

»az ország bizony arra soha nem megyen, ha a fejedelemakarná is, hisz annak jövedelme Lippa átadásával annyiramegcsonkult, hogy azt tenni képes sem volna.*)

E kihallgatáson értesültek az erdélyiek a vezér által,hogy a temesváriak (t. i. az ottani hasa környezete) külön-ben is ellenségei a fejedelemnek, s Eszterházy nádor em-berei azt híresztelék róla, hogy ő már el is ment a rómaicsászár birodalmába, kinek hűségére kötelezte magát.Ilyesmi híreknek, vagy mint Rácz írá urának: »pápistapraktikának« megczáfolása a portán mégis bajjal járt, holszívesen felkaptak minden mendemondát, ha reményökvolt abból hasznot húzhatni, s a követeknek ugyancsakkelle esküdözni s bizonyitni, hogy a fejedelem maga is hű,fiát is a porta hűségében nevelte s annak árnyékában akar-nak nyugodni — míg a vezér megcsendesedett.

A vezér most újra az ifjú fejedelem ügyére forditáa beszédet, emlékeznek-e még az ő írására, izeneteire?jut-e eszükbe, hogy nem kívántak a télen többet, csak-hogy választassék meg, — athnámé, zászló, bot, kardrólszó sem volt. Felhozta Bocskay, Báthory, Bethlen athná-méit, fel a szultán Szolimánét, melyben az áll, hogy ha afejedelem meghal, akkor lehet újat választani s annak adat-nak athnámé és jelvények. Most míg él a fejedelem, ezekalapján nem is adhatni mást, mint levelet arról, hogy ennekhalála után fiának athnámé, bot, zászló, kard fog küldetni.

Serédy válaszolt, felhozva Báthory Kristóf, BáthoryZsigmond és Katharina példáit, kik mind másik fejedeleméletében kaptak athnámékat és beigtatási jelvényeket.

*) Maurer jelentése a fejedelemhez május közepéről.

231

Majd az athnámé tartalma került elő, melynek a fő-vezér kiemelte főbb vonásait, hogy barátjának barátja,ellenségének ellensége, hogy a császár rendeletére szemé-lyesen is hadba kell mennie s hogy a szultán megszalasz-tott ellenségeinek menedéket adni nem szabad.

Serédy semmi egyenes ellenvetést sem tett. Uram —mondá — szultán Szolimán athnáméjához tartja magát.

Végül a vezér, ki időközben azt is kérdé, hogy nemSzékely Mózestől fél-e ura, — szokott módon nyugtattameg: érti már a követség czélját s majd be fogja vinni anemes ország és a fejedelem leveleit urához a hatalmascsászárhoz. De legyen megnyugodva, hogy míg hűségéta portához megtartja, bántódása nem lesz. *)

A követség ezúttal eltávozott a nagyvezértől, deegyütt maradt Zülfikárral, kinek teljes megnyerésére mosta végső lépéseket tették. Megígérték a 2000 tallérnakrögtöni kifizetését, csakhogy mutassa jó akaratát — hiszúgy sem nagy dolog az egész.

Ha nem sül el a dolog — feleié Zülfikár — magá-nak tulajdonítsa urad, hisz én Sebesitől (a megelőző év-ben kapitiha volt) megizentem, hogy küldjön pénzt.

Lesz a nagyvezér számára is—mond Maurer—ötezertallér, csak kedvező választ adjon s a levél legyen, minturam kívánja.

Uzsonna végeztével újra a nagyvezérhez voltak ren-delve, hogy ezúttal a rendkívüli ajándékokat mutassákbe. Felvitték felső házába, hol a nagyvezér házi öltönyé-

*) Rácz István jelentése a fejedelemhez május 15-röl és a jun.24-ki pótjelentés.

232

ben fogadta őket. Ekkor megelégedését mutatta azokkal,főként a puskákkal s egy előtte levő halmaz aranyból20-at Rácznak adatott, maga 18-at Maurernek, 8-at a ko-csisoknak s Ziilfikárnak mintegy negyvenet adott. Ezzel aköveteket elereszté s maga Daud-Pasára ment a szultánhoz.

Az ügy még most sem volt befejezve.A nagyvezér nemsokára megint hívatta Serédyt

Még sincs — mondá — az ügygyel egészen tisztában. Mit.kíván ura voltaképen? nagyfejedelemséget s tán királysá-got kíván szerezni s azért akarja fiának átadni Erdélyt?vagy mi fekszik alatta? Hisz elég egy országban egy úr!A szultán rábízta ez országot s ő úgy kívánja igazgatni,hogy az emberek e földön jót mondjanak róla s lelkének amás világon is jó dolga legyen.

Serédy megfelelt: ura életében nem adja át a feje-delemséget fiának, hanem az ország sürgette, hogy eztmegválasztassa. Csak arra czéloz, hogy ha hirtelen meg-halna is, zavarok ne támadjanak s legyen kit uraljon azország. Hivatkozott Zülfikárra, hogy ha KatalinnakBethlen életében nem adatik az ország, minő zavaroktámadtak volna? a német meg fogta volna támadni s azország is három felé szakad.

Értem már, mond a nagyvezér, de a szultán nélkülnem tehetek. Választ adok, midőn elbocsátlak.

Csakugyan megadta ekkor a választ: lám megmond-tam, hogy ha hívek lesztek, minden jót várhattok. E percz-ben hívatta a szultán — s Serédy az alsóbb rangúakkalfolytatta az alkudozást. Zülfikár öröm-kalácsot követelt stihája 78 tallért és egy pár pisztolyt, s kapott is 16 tallért.A vezérre nézve megalkudtak tizenhárom ezer tallérban s

233

tisztességes ajándékban. A kanczelláriusnak pedig 100arany fog küldeni — s természetesen magának a szul-tánnak is rangjához illő ajándék. Ezután tudaták velök,hogyaz athnámét és jelvényeket a nagyvezér embere fogja be-vinni, ki magyarul is tud — »ítélem — mondá Maurer — azország állapotának és az embereknek vizsgálására va-gyon«*) s végül megmondák, hogy a szultán vasárnap fo-gadja a követséget.

VI.A szultán a követséget ünnepélyes kihallgatáson má-

jus 18-án fogadta, szokás szerint divánban. Bevezettetettmind a négy követ előlegesen a divánba, hol az ajándékokbe lettek mutatva: adjátok elő — mond a nagyvezér — avezérek és kadieskerek előtt az ország kívánságát, haddértse meg azokat az egész díván.

Serédy beszélt: hosszan, kimerítően, hogy e válasz-tással a következő háborúk eltávolítása czéloztatik, hogyők a szultán Szolimán-féle kánun értelmében kérik e vá-lasztás megerősítését, athnáméval, bottal, zászlóval, karddal,mint a törvényes jelvényekkel.

A vezérek és a kadieskerek helybenhagyták a dol-got, jól cselekedett az ország, igaz dologban jártok, a ha-talmas császár előtt mi is fogunk törekedni.

Ezután következett a bemutatás magánál a szultán-nál, hol röviden kellett előadni, hogy a követség a fejede-lem és ország nevével könyörög, hogy ő hatalmassága bol-dog emlékezetű szultán Szolimánról maradt rendtartások és

*) Maurer jelentése kelet nélkül, a fehérvári levéltárban.

234

jó szokások értelmében erősítse meg a választott fejedelmetkegyelmes atháméjával, fényes zászlójával, botjávalykardjával.

»Hatalmas császárunk — jelenté Rácz — módjaszerint, vidám kedve szerint látá és hallá beszédemet.« *)

S most már úgy hívé, nincs oka kételkedni a kedvezőválaszban.

VII.Máj. 22-én Serédy újra kihallgatáson volt a vezér-

nél. Elmondá neki, hogy a fejedelem s az ország leveleitátfordittatta s ő hatalmasságának bevitte. A szultán meg-értette, hogy ifjú Rákóczy atyja halála utánra fejedelemméválasztatott s ezt helyben is hagyja. Már készül főkapucsibasája, ki az öreg fejedelemnek két kaftánt, az ifjúnak iskét kaftánt s ezenkívül zászlót, botot, levelet és az ország-nak is levelet visz magával.

Serédy meg volt lepetve, mert az egész beszédbenathnáméról szó sem volt. S elmondá, hogy az egész dolog-nak főerőssége az athnáiné, ez a régi szokás, ezt biztositáa szultán Szolimánnal kötött egyesség is, hogy kit az or-szág megválaszt, azt nemcsak a jelvényekkel, hanem athná-méval is erősítik meg. S most ő nagysága athnáméról, kard-ról, lóról, egy szót sem szólott, — azok nélkül pedig hogy mi-csodás a megerősítés, azt ő nagysága bölcsen megítélheti.

A nagyvezér felelé: így volt ez a régi kanunban. ígynyerte Báthory Kristóf is. Ha a fejedelem nem élne, akkormindent meg kellene kapnia,de míg él,elég az a mit küldünk

*) Serédy jelentése május 19-ről, a fehérvári könyvtárban.

235

Serédy Zülfikárhoz fordult: mondd meg ő nagysá-gúnak, emlékezzék reá, hogy ő bíztatta uramat, hogy meg-induljon; s ne vonja meg jó akaratát, ne változtassa megjó maga ajánlását, bizony nem lesz háládatlan az én ke-gyelmes uram.

A vezér mennyre földre esküdözött, hogy ne gyanít-son a fejedelem semmi roszat, sem a szultán, sem ő nemvonják meg jó akarat]okát: de ha most adnak athmámét:mikor székébe fog ülni, mivel megy hozzá a császár embere?

Serédy ismételve Bethlen Gábor s Katalin példájárahivatkozott s kérte a nagyvezért: törekedjék a hatalmascsászárnál, hogy a jelvények mind kiszolgáltassanak az ifjúfejedelemnek. Tőle távozva a vezéreket járta el, megkértea kapucsi pasát is, hogy forgolódjék ezen dologban. A tö-rökök ezzel is zsarolni akartak újabb összeget s az egészatknámé komédia csak arra czélozott.*)

Máj. 27-én Serédyt újra fogadta a nagyvezér. Végreis meglett az atlinámé, bár nem úgy mint azt a fejedelemóhajtá, s mint ö, Bethlen, Bocskay nyerték, hogy a portaiösszeköttetés teljes körvonalát magában foglalá: »a rendekés fejedelem kérelme folytán, hagyom és rendelem — mondaz atlmámé — hogy atyád halála után — ki míg él, Er-dély fejedelme lesz és marad — ezen fejedelemség te reádszálljon; te pedig az igazságban, hűségben, engedelmesség-ben állhatatos maradj, barátainknak barátja, ellenségeink-nek ellensége légy, Erdély adóját fényes portánkhoz valóhűséged s ragaszkodásod szerint annak idején szorgalma-

*) Serédy jelentése Rákóczyhoz máj. 25-ről. A fehérvári levéltárban.

236

tosan beszolgáltasd; ha valaki a havasalföldi s moldvaivajdák, bojárok s főrendek közül pártoskodást támasztanas Erdélyországba menekülne, az ilyest megfogasd s fényesportámra beküldjed, valamint más birodalmam alá tartozószökevényeket is.« Ezután kiköti az athnámé, hogy atyjaéletében a fejedelemség dolgaiba ne avatkozzék s ez esetre,a fejedelemséget atyja halála után ő reá ruházza. Minekjeléül küldi a jelvényeket.

Egy másik szultáni formán válasz volt Rákóczynakkörlevelére. Ebben is kikötötte a szultán, hogy az igazga-tást, míg él, megtartsa s fiára ne ruházza, mert ez csakhalála utánra van fejedelemmé erősítve, a szokás szerint szi-vére köti a hűséget és igazságos kormányzást. Neki is küldkét kaftánt s fiának is, melyeket tisztelettel öltsenek fel

Szokás szerint a rendeknek is külön adtak választ,szultáni fermánt, melylyel kérelmük meghallgattatása tu-datik velők, s szivükre köttetik, hogy annak idejében azatyja halála után trónra lépendő fejedelemhez tartsák meghűségüket — meg a portához is. *)

E levelek előre közőltettek Serédyvel és Ráczczal.Ez utóbbi nyomon tudatta tartalmát Rákóczyval, ki jún.13-án kapta meg azt s rögtön válaszolt is boszúsan, hogyha hát ilyen nyomorú feltételeket kaptak s az is oly ren-geteg pénzbe került: miért biztatta Rácz őt Zülfikár sza-vaival, miért Serédy a nagyvezér nevével; ő bizony mégelvárt volna. **) De már ezen ezúttal nem lehetett változ-

*) Mindhárom okirat Fér id un bég gyűjteményében, fordítvaSzilády Áron által.

**) Rácz jelentése jún. 24-ről; eredeti Fehérvárit.

237

tatai, s a mit tehetett, annyi volt: már másnap jun. 14-énvilágosan megírta, hogy ó Zülfikárnak egy fillért sem ad.»nem ment épen végbe a dolog, arra bizony nem iszik,minden dolga csak álnokság volt.« *)

Ekkor már az erdélyi követek íitban voltak haza felé.·Fogadta őket a nagyvezér búcsú-kihallgatáson, fogadtamaga a szultán is, és szokás szerint engedélyt adott Kon-stantinápoly elhagyására. S valóban a mint a kapucsibasa s kísérete, a dobosok, síposok elkészültek, jun. elejénSerédy megírta urának elindulások napját s levelét gyors-postával küldte el.

Rákóczy a mint a tudósítást megkapta jun. 16-án,körlevelet bocsátott szét: »mivel Isten kegyelméből köve-tink s országul a kegyelmetek követi a fényes portán kö-vetségüket elvégezvén, jövő útban vannak, s a mint tudósí-tanak bennünket, szerelmes fijunk Rákóczy György feje-delemségre való electióját acceptálta, helybenhagyta ésigen javallottá, s annak bizonyságára a fényes portának saz országnak régi szokása szerint főkapucsi pasáját csá-szári zászlójával, botjával, athnámé-levelével s több illendőcsászári ajándékival hozzánk és az új fejedelemhez solem-niter küldte; kit mi is, mint olyan hatalmas császár főka-pucsi basáját és hogy ilyen nagy országos dologban jár,illendő becsülettel és solemnitással akarván fogadni«, —felhívja a rendeket egyenként, hogy jul. 4-én Fehérváritünnepélyesen jelenjenek meg. **)

A követség júl. 7-én megérkezett. A fogadás és szul-

*) Eredetiről, az erdélyi Múzeum-egylet birtokában.**) Eredetiről, a károly-fehérvári könyvtárban.

238

táni beigtatás ünnepélyeit egy szemtanú következőlegírja le:

Az ifjú fejedelem electioja dolgából az fényes por-tára expediáltatott főkövetek az kapucsi passával együtt,ki által hatalmas császár kardot, botot, zászlót, tollasszkofiás gazdag süveget és atlmámét küldött, in hoc annopraesentis 1642. die 7-a Julii Szász-Sebesre érkezvén, 8-adie ejusdem reggel 5 órakor onnét megindultanak. SerédyIstván uram főkövet, s az szász-városi királybíró FodorIstván és Barcsai Ákos uramék vele lévén az kapucsipassával Mtfsztafa agával, kit az ifjú fejedelem is hatal-mas császár méltóságához illendő böcsülettel akarván ex-cipialni, tekintetes nagyságos Kornis Zsigmond tanácsúr,és Bihar s Zaránd vármegyének főispánja, praeficialtatvánaz mi kegyelmes urunk dispositioja szerént végben viteléreés elrendelésére, jó reggel az megírt napon az tanácsurak,és több főfő rendek, az mi kegyelmes urunkat az templombelikarban, ifjú fejedelmünkkel együtt bekísérvén, s az több fő-rendek alá menvén az templomba, s reggeli könyörgést meg-hallgatván, az mi kegyelmes urunkat, s az ifjú fejedelmetminden urak és főrendek bekísérték a palotába és az audi-entia házba. Ott ő nagysága az ifjú fejedelmet szép istenesáldással, szerencséltetéssel szállására bocsátotta, mind ta-nácsurakkal s főrendekkel egyetemben, és azalatt felülvénminden rendek lovakra és az ország dobját is megütvén,szállásáról (az ifjú fejedelem is felülvén lovára) szép mód-jával kiindult, kimenvén annak előtte még jó reggel, előlaz magyar, utána penig az német-gyalogok az kapucsipassának excipialásának helyére. Az magyar gyalog liét-százan, az német penig ötödfél-százan egy zászlóval lévén,

239

szép ordinantiában, az magyar-gyalog ketten jobb kéz fe-löl, az német penig bal kéz felől négyen-négyen menvén egyrendben. — Az ifjú fejedelem is innét, hat órakor szép rend-del a tanácsurakkal, és több böcsületes fő-rendekkel meg-indulván dob, trombita zengés alatt mentek ki az Sz.György kapün; elől menvén az Sándor Mátyás mezei-ka-pitány serege, utána az fejérvári, sárdi, vajasdi és enyedinemesség. Utána az ifjú fejedelem főember, és ifjú ren-den levő tigris- és párducz-bőrös szolgái no. 32. Utánavitték az szerszámos vezeték-lovait; fejedelmi lóra valószerszámok, czafrangok s tigrisbőrök lévén rajtok no. 10·— Azok után mindjárt az ifjú fejedelem, előtte menvén az ’öcscse, Kornis Zsigmond urammal egy rendben, — elüt-tök Haller István uram, Rédey uram. Ezek előtt Szalán-czi uram, Pécsi uram. Azok előtt is Barcsai Zsigmonduram, Kornis Ferencz uram, Vesselényi Boldizsár uram,hárman egy rendben. Utána pedig az ifjú fejedelemnek,az főemberek felesen egy csoportban mentenek; úgy mintBornemissza Pál uram, az mi kegyelmes urunk udvari lovasfőkapitánja, es mezei hadainak generálisa, Kemény Jánosuram Eejérvármegyének egyik főispánja, az mi kegyelmesurunk főkomornyikja, Bogaras várának főkapitánya, éstáblai hites assessora, Bethlen Ferencz uram Fejérvármc-gyének egyik főispánja, az mi kegyelmes urunk fő-hopp-mestere, és táblai h. assessora, és azon kívül az mi kegyelmesurunk több főudvari szolgáiban is ifjai, és bejárói nagycsoportban mentenek; legutól követte az udvari seregnégy zászlóval.

Kapucsi passá is az váradjai hídon Serédy urammal,és az több követekkel, s hozzá tartozó szolgáival, siposival,

240

dobosaival és trombitásaival in summa personis no. 39.egy vezetékével, és terhes lovaival által jővén, és innét azifjú fejedelem is szép lassan, és illendő módon közelgetvénegy felől az magyar gyalog, s más felől a német állvánrendben, jutottak szembe egy alkalmatos tisztás és téréshelyen az régen elpusztult Fejérvár az hol volt. Az lovasseregek is csak közel rendelt helyeken lévén, kik mindkopjások voltak. És az kapucsi passa először lováról le-szállván, és ugyan jó darabocskát menvén az ifjú fejede-lem felé; az öcscse, és tanácsurak, s az főemberekben ismintegy 10 persona, ezeken kívül Bornemissza Pál, Ke-mény János, Haller István uramék leszállván lovakról, azifjíi fejedelem is leszállóit, és egymásnak böcsiilet-tételek·s köszöntések, szerencséltetések után az kapucsi pássáhatalmas császár nevével illendő módon megáldván az ifjúfejedelmet, és ő is igen böcsülettel alázatosságának reprae-sentálásával elfogadván és megköszönvén, azután az ka-pucsi passa császár küldött kardát maga kezével oldalárakötötte az ifjú fejedelemnek; maga kardját ltoldván első-ben maga oldaláról s Monaki Mihálynak adván. — Azu-tán az zászlót adta kezében, kit fogott le tőle nemzetesHuszár Mátyás uram, Küküllő vármegyének egyik főispán-ja, Marusszéknek fő királybírója, fő lovászmester, éstáblai hites assessor. Utolszor az bot adatott az kezébe azifjú fejedelemnek, kit adott nemzetes Haller Péter uramkezéhez; szép áldásokkal adván mindeneket az pássá azifjú fejedelemnek, és ő is hasonlóképen excipiálván. —Ezek igen böcsülettel meglévén, az öcscse és tanácsurak sfőrendekkel elsőbben lovokra felülvén, azután az ifjú feje-delem is az kapucsi passával felülvén, azalatt az öreg lövő

241

szerszámokkal lőttek az bástyán; azonban megindulván, azifjú fejedelem jobb kéz felől, az pasa peniglen bal kéz felőlegymás mellett, az Király-Kútja mellett eljövő derék or-szágúján jöttek az majorig, s ott alá térvén Sz. Györgykapujára menő hídra, jöttek be ugyan az Sz. György ka-puján.

Mind kimenet, s bejövét mellette lévén az kengyel-intők, alabárdokkal no. 6. — Előtte peniglen az ifjú feje-delemnek Bethlen Ferencz főkoppmester uram jött, s ottmindjárt előtte császár zászlóját, és botját egymás melletthozták az megirt főemberek; rendeltetvén az zászló és botmellé egy felől Kapronczai György, más felől Petki Istvánuramék. — Az zászló előtt mindjárt Rákóczy Zsigmondés Kornis Zsigmond uramék, előttük Rhédey Ferencz, ésHaller István uramék jővén, — megtartván egyébképenmindenekben, az kimenetelben való ordinantiát bejövét is.

Beérkezvén azért az városba, és az magyar gyalogbal felől, jobb felől penig az német jővén, mind egész azmezőtől fogva szép lassan, mikor az kapucsi pasa szállá-sához jutottak, ki az Gállfiháznál volt, mindjárt az öreglövő szerszámokkal viszont lőttek. — Az ifjú fejedelemböcsületet tévén az pasának, — bément szállására az pasa,kinek békésérésére, hatalmas császár méltóságát, és az mikegyelmes urunk böcsületét szem előtt viselvén, számos fő-emberek rendeltettek, u. m.: Serédy István, Lázár István,Basa Tamás, szászvárosi királybíró, Bornemissza LászlóBarcsai Ákos, Vitéz György, Zsombori János, Bánfii Zsig.mond, Gyerőfi János és Farkas Ferencz uramék. — Ezalatt az gyalog is legelői bétakarodván az vár piaczára, skiki szokott helyén állván sorjában szép renddel, az ifjú

242

fejedelemmel az tanácsurak és több főfő rendek az várbais bémenvén (békésérték az pasa síposi, dobosi és trombi-tás!) és mind az tanácsurakkal együtt az ifjú fejedelem azmi kegyelmes urunkkal szemben lévén, elsőben az tanács-uraknak, azután az ifjú fejedelemnek ő nagysága micsodaáldásokat, oktatásokat, és intő parancsolatokat adott, azis illendő és alkalmatos időben napfényre fog menni.

Ezek így végződvén el, mind német és magyar gya-log az vár piaczán két ízben lőttek; az német penigquartélyára helyére akarván menni ki az Sz. György ka-puján, az mint négyen-négyen mentek egy rendben a törökszállása előtt úgy lőttek. Meglevőn mindezek 9-a die ejus-dem mensis szemben akarván az mi kegyelmes urunk azpasával lenni, az magyar és német gyalog az kapucsi pasaszállásától fogva egész az grádicsig szép rendben állván,10 órakor az mi kegyelmes urunk hintójábán ülvén, Bar-csai Zsigmond és Pécsi Simon uramék az grádics előtt, éselőttük lévén Farkas Ferencz, Mikes Boldizsár, KálnokiIstván, Kapronczai György, Bornemissza László, ImecsMojzes, kisebbik Bánti Zsigmond, Bálintit György, VitézGyörgy, Gávay Péter, Keresztessi Ferencz és Haller Pé-ter uramék, — ezek előtt nagy csoport fő és szolgáló rendmenvén gyalog, az kapucsi pasa szállására érkezvén, azszekérről leszállván, s szállására felmenvén, s vele szembenlévén, s köszöntvén, az mi kegyelmes urunkhoz audientiárahittük. Alá jővén felültenek, az kapucsi pasa maga hátúi,egyedül az főhelyre, — előbb Barcsai Zsigmond, és PécsiSimon uramék, — az egyik ablakban az kapucsi pasa hja,egy singnyi hosszú magasságú patyolatja lévén az kapu-si pasának, tisztességes öltözetben. — Az grádicshoz ér-

243

kezvén leszállóit, az holott Huszár Péter és Kaponczaiuramék várták és fogadták, felindulván az garadicson előttemenvén az kapucsi pasának Barcsai Zsigmond uram több főrendekkel. Az palota ajtójában várta a mi kegyelmes urunkfőhoppmestere Bethlen Ferencz uram és egyenesen behoz-ván az mi kegyelmes urunk audientiaja házában, az holott őnagysága asztalánál felállván, jobb keze felől két tanácsurak,bal keze felől az ifjú fejedelem, háta megett az mi kegyelmesurunknak Rákóczy Zsigmond uram állván. Az audientiaháza ajtajánál egy felől az főrendek s más felől bejárói állvánaz mi kegyelmes urunknak. Bejővén az kapucsi pasa, elsőbenaz mi kegyelmes urunkhoz menvén, kezét és köntösét csó-kolta a hatalmas császár levelét s fővezérét megadván, kétkaftánt is adott az mi kegyelmes urunknak, azután az ifjúfejedelemhez is menvén, kezet fogván, császár levelét és főve-zérét megadván, két kaftánt is adott rajta, fejében tevén csá-szár küldött szkofiás süvegét. Az után az tanács rendnek ha-talmas császár levelét, s fővezérét megadván, ő kegyelmeketés a főrendeket kaftányozta meg renddel, u. m.: KornisZsigmond, Rákóczy Zsigmond, Haller István, Rhédey Fe-rencz, Kassai István, Szalánczi István, Nagy Pál, Borne-missza Pál, Kemény János hoppmester, Huszár Mátyásuramékat. Ezeknek utána kitakarodván az audientia ház-ból az tanács urak és főrendek, maradt az kapucsi pasavele valókkal, az ifjú fejedelem, Rákóczi Zsigmond uramott benn, és az török deák. Az ebédet elhozván, és aztanácsurak béjövén, az ebédre kimentek, az holott bücsü-lettel végződvén az ebéd; három asztalra lévén, nyolczadmagával ült az kapucsi pasa az asztalnál. Az urak és fő-rendek közül penig Kornis Zsigmond, Rákóczi Zsigmond,

244

Haller István, Rhédey Ferencz, Kassai István, SzaláncziIstván, Pécsi Simon, Serécli István, Sulyok István, szász-városi királybíró, Basa Tamás, Rőti Orbán, Barcsai Ákosuramé k.

Elvégződvén az ebéd az tanácsurak felkelvén az asz-taltól, az ifjú fejedelem penig jobb keze felől az mi ke-gyelmes urunknak, az asztal mellett felállván, és az ka-pucsi pasa balkéz felől lévén az mi kegyelmes urunknak,az mosdás hogy elvégződött az tanácsurak beindulván azaudientia házba, az mi kegyelmes urunknak előtte men-tek, az tanácsurak után ment a kapucsi pasa, utána azfő hoppmester, az főhoppmester, után az ifjú fejedelem,azután az mi kegyelmes urunk maga, követvén ő nagysá-gát az több urak, és főrendek, és az kapucsi pasával valókapucsiak, és egyéb rendek, és megállapodván az mi kegyel-mes urunk az asztalnál, s ottan hamar az kapucsi pasa fejethajtván, kiindult, s azon szerint az szekérre kisérvén BarcsayZsigmond és Pécsi Simon uramék, úgy is vitték minden mó-don szállására, az mint felhozták volt. *)

Eddig a napló.S most az ifjú fejedelmet Györgyöt Váradra kapi-

tánysága székhelyére küldé ki: »szemed füled legyen min-denfelé — irá neki. — Az törökkel való békességünketúgy őrizd mind magad, s alattad valókkal is úgy őriztesdmint az szemed fényét, abból senkinek ne kedvezz. Eddigvaló jó híredet, ki mind a portán s végházakban elterje-dett, el ne veszetsd. *)

*) Eredetije a gyula-fehérvári levéltárban.**) Rákóczy György levele fiához 1642. jun. 29-én a kamarai

levéltárban.

245

Bölcs tanácsok — melyek az ifjú fejedelmet nemmindig tudák fékezni. Míg atyja élt, ez az általa ütöttcsorbákat helyre hozta s a jó békesség nem zavartatottmeg. De az ifjú Györgynek heve, szenvedélye, s főként aborital és lovaglás iránti mértéktelen vonzalom nem egykeserű perczet okozott az atyának: ki végre is haj-landó volt mind ezeket az ifjúkor hevének tulajdonítni shamar engesztelődőtt.

DALMADY ISTVÁNSVÉDORSZÁGI KÖVETSÉGE.

1648-ban.

Hazánkfiai közül ma touristák látogatják Stockhol-mot. hogy a mórahalmi híres kilátást élvezzék, bámulják aszigeteken és földnyelveken épült várost, sziklákkal, erdőshegyekkel és rétekkel változatos környékét s az azt sze-gélyző tengert. Kétszáz év előtt diplomatáink keresték föla svéd fővárost, hogy Gusztáv Adolf utódai s az erdélyifejedelmek közt szövetségi összeköttetéseket eszközöljenek,vagy politikai és vallási ügyekre vonatkozó terveket közöl-jenek egymással, vagy fennforgó differentiákat egyenlítse-nek ki. Az összeköttetés, mely a harmincz éves háború de-rekán kezdődött s H. Rákóczy György bukásával végző-dött, egy századnegyeden át tartott.

Ez érintkezések kiválóan két végczél felé irányultak:vagy a két állam véd és daczszövetségének fenntartására,vagy az erdélyi fejedelem lengyel királysági ambitióinaelőmozdítására.

Azóta, hogy Báthory István lengyel királylyá lett,utódai közül nem egy tekinté fejedelemségét lépcsőnek alengyel trónhoz. Bethlen Gábor még III. Zsigmond életé-

250

ben szerzett magának pártot Lengyelországban, s IV.Wladislawnak alattvalói közül nem egy palatínus állt bi-zalmas összeköttetésben I. Rákóczy Györgygyel.

Midőn Wladislaw 1648-ban meghalt, Rákóczy Beth-len Ferenczet és Klobusiczkyt Varsóba küldte, hogy ottpártjával egyesülten tegye meg a szükséges lépéseket, akirályválasztó országgyűlésre többséget szerezni magának.

Kevéssel utóbb, hogy Bethlenék elindultak, MikesMihályt és Padányt Brandenburgba a választó fejedelem-hez s Németalföldre a szövetséges rendekhez, DalmadyJ stvánt pedig Svédországba küldé Krisztina királynéhoz.

Dalmadynak kettős utasítása volt: egy nyilvános ésegy titkos. Az első *) egy régi pénzkövetelés behajtásáravonatkozott, még azon időből, midőn a 30 éves háborúbana francziák, svédek és erdélyiek szövetségben harczoltak, akét első a német birodalom császárja s az utóbbi Magyar-ország királya ellen. Összesen 37,500 tallért követelt Rá-kóczy a svéd koronán, melyet ez az 1645-diki hadjárat al-kalmával elmulasztott kifizetni, s melynek kifizetését kere-sett ürügyek alatt Rákóczynak a szövetségből kilépéseután elébb halogatta, utóbb megtagadta. Utasította köve-tét, hogy követelését lehetőleg készpénzben, ha úgy nemadnák, lőszerekben,, s ha erre sem volnának hajlandók,nyers rézben—melynek bányái a korona birtokát tették— vegye föl. Megbízta, hogy Lengyelországban a már ko-rábban oda küldött Gilberttel és Rainerrel egyetértve, 400német gyalog katonát fogadjon föl zsoldjába. Titkos utasí-

*) Kelt 1648. jun. 11-kén Fehérvárott. Eredeti minutája meg-van a gróf Erdödy-féle vörösvári levéltáriján.

251

tása arról szólt: eszközölje ki a svéd királynénál, hogy ezőt vagy kisebbik fiát, Zsigmondot ünnepélyes követséggelajánlja Lengyelországban az országgyűlésnek a lengyeltrónra; továbbá Danzigban állapodjék meg s igyekezzékezeket az ő részére hódítni.

Gilbert és Rainer katona-fogadása, Mikes és Padánymissiója, Dalmady svédországi útja többé kevésbé mindösszefüggésben álltak Bethlen és Klobusiczky küldetésé-vel: mindeniknek az utat kellett a lengyel trónra egyen-getni, mely ránézve vallásos és politikai oknál fogva sok-kal göröngyösebb volt, mint a múlt században Báthoryranézve, s melyet előle annyi akadály torlaszolt el, hogy azo-kat diplomatái ügyessége sem háríthatta el.

Dalmady július végén Varsóban, épen országgyűlésfolyama alatt találkozott Bethlennel. Ez intette őt, hogyDanzigban meg se állapodjék, mert e város már más felékötötte le magát. Rákóczy ottani megbízottja Niclasiusbankár volt, kivel üzleti s kereskedelmi tekintetben sokszo-ros összeköttetésben állt s kit politikai czélok kivitelére isszokott használni. Központban lévén Kurland és Németor-szág közt Danzig, mindkét irányba menő ügynökei évekhoszú sora óta ez embernél állapodtak meg; amit hoztakRákóczynak vagy amit tőle kivittek, pénzt vagy üzleti czik-ket, tovább szállítás vagy ideiglenes megőrzés végett nálatették le bizománybán. Rákóczy ösztöndíjait külföldi egye-temen tanuló magyar ifjak részére, vagy a Jakab kurlandiherczeg által küldött agarakat épen oly híven kezelte,mint a váltó-követeléseket vagy az erdélyi kereskedés kivi-teli czikkeit. S ez ember most elállt Rákóczy zászlójától;rósz jel, mert az ilyeneknek jó előérzetök szokott lenni.

252

Varsóból Dalmady aug. 9-én indult el, hat nap alattértekezett Danzigba; de ott csak két napig múlatott. Ha-jót, mely egyenesen a svéd fővárosba vitte volna, nem ta-lált. Kénytelen volt tehát Dániába kerülni, úgy, hogy Stock-holmba csak szept. 1-ére érkezett.

Más nap*) már jelentette magát Oxenstierna Axelfőkorlátnoknál, e nevezetes és kitűnő államférfiúnál, kiGusztáv Adolf halála után, mint a kormánytanács feje, ha-zája belügyeit és németországi háborúját annyi erélylyel éstapintattal vezette, hogy nagyhatalmi állását, melyre azelesett király emelte, csorbítatlanul megtartá. Szívélyesenés magánosán fogadta Dalmadyt.

—Igaz-e, — kérdé a követtől a szokásos udvarias-sági üdvözletek végeztével, — hogy a fejedelem a lengyelkirályság után jár?

—És ha az uramnak — feleié Dalmady — ezenméltóságos állapotot ajánlanák, kedvére lenne-e a svédkoronának?

—Miért ne? — mondá a korlátnok mosolygva.—És hát nem voltak-e itt a meghalt lengyel király

öcscseinek követei?A tagadó válasz, mit Oxenstierna adott, nem volt

igaz.Három nap múlva a királynő fogadta Dalmadyt.Gusztáv Adolf leánya atyja magas tulajdonaiból so-

kat örökölt, de e vakító fény erős árnyakat is vetett. S anő, kinek classical műveltsége, olvasottsága, szívjósága ésesze bámulatra ragadta korát, ledérségével, szenvedélyes-

*) 1648. sept. 2-án.

253

ségével erős bírálatokat vont magára. Nemének kicsiny-lése megboszulta magát.

Első megjelenése megnyerő volt. Termete még a kö-zép nagyságot sem érte el, s ez annyival feltűnőbb volt,mert nem is női czipőket viselt, hanem czipőinek, mint aférfiakéinak, sarka sem volt. De szép tiszta szemei, melye-ket ha indulatba jött »mintegy felhőkbe tudott takarni,«csengő, leányos hangja, melynek azonban annyi erőt tudottkölcsönözni, mintha férfi torkából jőne, megnyerők a velebeszélőt. Öltözékével keveset gondolt, s rendesen egy fésűés egy szalag tárták össze fürtéit, melyek gondatlanulhulltak alá arczára, de nem hátrányára szép vonásainak. *)

Ilyen volt a királynő, ki Dalmadyt sept. 5-én d. u. 2órakor teljes udvara jelenlétében fogadta. Maga vette át,s olvasta el a megbízó levelet, tudakozódott Rákóczy ésneje mintlétéről s aztán azt a kérdést vetette fel: ha szó-beli megbízatását elmondhatná-e nyilván?

Dalmady tagadó válaszára e tárgyról nem beszélttöbbet.

A királynő épen anyját várta, s a:: ünnepélyek, me-lyek megérkeztére rendeztettek, elhalaszták Dalmadyügyét, kit szept. 11-én újabban Oxenstierna fogadott. Mostelmondá küldetése okát: a lengyel urak közül sokan Rá-kóczyt vagy valamelyik fiát akarják királylyá választani, sha ez meglehetne, e két ország szövetsége sokat tehetne aProtestantismus megszilárdítására. Oxenstierna Bethlent

*) Chanut franczia követ jelentése: Gejer Geschichte Sclnve.dens III. k. 360. 1.

254

hozta ele, »nagy becsülettel, virtusát s hatalmát dicsérvén«ki maga is járt a lengyel korona után.

— Más volt ez, mondá Dalmady, akkor élt a király,most interregnum volt.

Krisztina szept. 15-én fogadta másodszor Dalmadytaz egyetlen főtitkár, Klein Gilden jelenlétében. A beszédmelyet Dalmadyt elmondott előtte, a két ország régi szö-vetségére hivatkozott s az előnyökre, melyek Svédországraháramolnának, ha a lengyel trónon oly uralkodó ülne, ki-nek őszinte barátságában nem volna oka kételkedni.

— Hány éves Zsigmond úr? — kérdé a királyné.— 24 körül van — feleié a követ.— S mikre építi a fejdelem kilátásait?— Ezt csak akkor mondhatom meg, ha felségedtől

kegyes választ nyerek.— Jó, majd közlöm a dolgot tanácsosaimmal.Klein Gilden Dalmadyt még az nap szállásán meg-

látogatta; ki akarta tudni, hogy minő jóakaratját kívánnáő felségének. De egyenes választ nem nyert. »Lesz abbandegendő módja ő felségének.«

A dolog már oda fejlődött, hogy Dalmadynak egye-nes választ kelle kapni. Oxenstierna sept. 17-én fogadta.Sajnálja, hogy tegnapelőtt a kihallgatáson nem volt jelen— de elkésett. Bizonynyal minden trónkövetelők közt őtlátnák legszívesebben a lengyel trónon, szívesebben, mintKázmér és Károly herczegeket, Leopold főherczeget vagya brandenburgit, de nekik fegyverszünetök van Lengyel-országgal s ezt meg akarják őrzeni, aztán a királyné márlekötötte szavát Kázmérnak a franczia követ útján — ezrokona, szavától becsülettel nem léphet vissza; különben

255

is a kath. clerus és papság miatt Rákóczynak kevés kilá-tása lehet.

Híjába mondta Dalmady, hogy a fegyverszünetet, haura királylyá lesz, barátság fogja felváltani, hogy ha a ki-rálynő öcscsét ajánlja, ez dicséretes rokoni érzés, de haRákóczyt, ezzel a közjót, koronája hasznát s az isten egy-házát szolgálja. »Csudásnak fog tetszeni az egész világelőtt, hogy önök egy felől az isten igéje mellett hadakoz-nak, s másfelől királyságra pápistát promoveálnak.« Kü-lönben, tévé hozzá, a vallás ügyeit tisztába hozni egyedülcsak urára tartozik.

S ezzel, mondhatni, a dolog he volt fejezve, csak azünnepélyességek voltak hátra.

A királynő szept. 19-én fogadta »nagy becsülettel« sa végválaszt »szép latinsággal« mondta el: Üdvözöld Er-dély fejedelmét s mondd meg neki, hogy e nehézségek köztnincs más mentségem, mint hogy már ajánlottam öcséimet,kik már megérkezésed előtt megtaláltak. Ha korábban jöttélvolna jobb választ vinnél magaddal, s ha tisztességes mód-ját találnám, most is kedveskednék uradnak. Nagyon saj-nálom, hogy kedvességének csak szóval ajánlhatom ma-gam, s kérlek mentsél is ki előtte, kit egész házával bará-tomnak, rokonomnak vallók. Megmondhatod, hogy bár sű-lyos okok miatt ez ügybe nem elegyedem, de ha a fejede-lem úr, vagy fia Zsigmond úr rokonaim elől ama méltósá-got elnyerhetik, nem hogy szerencséjüket gátolnám, sőtinkább az nagyon kedvemre leend.

»Én látván — mondja Dalmady — hogy semmitrajtok egyebet a szép szónál nem vehetek, el kellett bú-csúznom ő felségétől.«

256

Még ez nap Klein Gildennel is volt találkozása. Mármost nem állván másik megbízatása útjában, szólhatottura követeléséről a svéd korona tartozását illetőleg. De afőtitkár nem érzé magát felhatalmazottnak, hogy Tors-tenson távollétében tegyen a dologban valamit s ígyDalmady e részben sem érhetett czélt. *) Ez nap kaptaki a végválaszokat is: a királynő tudatja az elsőben,hogy miután Dalmady követségében híven, pontosan eljárt,visszabocsátja őt. A másik a korona nevében íratott, meg-pecsételve az állam nagy pecsétjével: örömmel értesült akirályné a fejedelem barátságos szándokairól, sajnálta,hogy a múlt évben súlyos beteg volt s felgyógyulásán örül.Köszöni barátságának ajánlását: ő sem fog egy alkalmatsem elmulasztani, hogy neki és házának e szívességet megne szolgálja. Meg is bízta a követet őszintén tolmácsolni eszíves érzelmeit. **)

E válaszokkal Dalmady haza indult, — de miremegérkezett, I. Rákóczy György már meg volt halva, sjelentését fiának, Π. Györgynek adta át Gyula-Fehér-várott.

*) A követjelentés eredetije meg van a vörösvári gr. Erdödyféle levéltárban.Beadatott 1648. nov. 1-én.

**) Mind két levél a vörösvári levéltárban. Keltök 1648. szept.7-ike: a régi szerint, az új szerint pedig (mint Dalmady is számitá anapokat) szept. 17.

LÓRÁNTFY ZSUZSANNA.

Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia XIXII-diknagy-gyűlésén.

Kétszáz év előtt hosszú és véres küzdelem kezdődötta két pártra szakadt Magyarországon, azok közt, kik anemzet alkotmányát megtartani, s azok közt, kik azt föl-forgatni akarták. A küzdelem a múltat elseperte, s a mithelyébe tett, az új alakulás magvait hordá méhében.

A nemzeti párt leveretett, megtöretett, elnémíttatott.Az erdélyi fejedelemség megszűnt, s a török hódoltságotvisszafoglalták. Ez volt a hadi eredmény.

A harcz folytában egymás után estek el a nemzetipárt kezében levő várak. Ez erődök nemcsak fegyvertárak,nemcsak kincses házak voltak. Azokban helyhezék el acsaládok levéltárait is — s ha azok tagjai politikailag sze-replő egyének, a leveles ládákban az államlevéltár kincseitőrizek. Állandó székhelye országos központ hijánya okoztaazt. Az államigazgatás szálai ott központosultak, hol azerdélyi fejedelem vagy a magyarországi nádor tartózko-dott. A felpakolt útikészlet közt mindig volt egy csomóállamirat, s a kíséretben nem ritkán conservator is. Azegységet a főszereplő egyén képviselte, s az irományoknagy része, ennek halála után a családi fészkekben maradtAz Eszterházyaknak, Rákóczyaknak levéltárai például, amagyar nemzet történetének egyegy darabját rejtegetik.

260

A kétszáz év előtt kezdődött küzdelemben elesettvárak zsákmányai közt voltak a levéltárak is. Munkácscsala Rákóczy-levéltár nagy része a kassai kamara birtokábaesett. Átvizsgálták szorgalmasan. Részint, hogy az elnyo-mott összeesküvés szálait jobban kikutathassák, részint^hogy a birtokjogi viszonyokat rendezhessék. A mi ezekrenem vonatkozott, mindazt csomagokba kötötték s limbusbahányták össze, aztán ráírták: »különbfélék«, »érték nél-küli dolgok.« Da e levéltárak a búvár előtt el voltak zár-va, ki még az oly kevésre becsült csomagokba sem tekint-hetett he. Ma már e kincsek a tudomány szolgálatára ál-lanak: s velők együtt a munkácsi levéltárnak Kassáraszállított része.

E limbusokban őrzik öreg Rákóczy György fejede-lem nejének, Lorántfy Zsuzsánnának férjével gyermekei-vel, udvari tisztjeivel, bizalmas embereivel s kortársaivalfolytatott levelezését. Szétszórva, rendezetlenül, de lega-lább meg vannak. Egy jótettekben gazdag, örömekben ésszenvedésekben egyaránt nyugodt élet történetét zárjákmagokban. Keresettség nélkül, őszintén tárják fel írójukéletét. Látjuk a szerető ifjú nőt a czifraság nélkül komorr

egyszerű várban, mint csüng egész szerelmével férjén, mintápolja, neveli gyermekeit. És majd látjuk a fejedelemasz-szonyt oly egyszerűen, oly igénytelenül, mint akkor volt,midőn szerelme nem egy fejedelmet, hanem egy főispántboldogított. És viszont előttünk áll az asszony, ki meg-osztja férjével munkáit — nem az uralkodásban, melyrenem vágyott, hanem a roppant uradalmak gazdasági kor-mányzásában, a jótékonyság gyakorlásában, tudományosintézetek emelésében, a vallásos kötelességek gyakorlásá-

261

ban. Látjuk őt kérni a szenvedőkért, közbejárni az elítél-tekért, felszólalni az árván maradtak mellett, s azok érde-kében, kik a családnak szolgálatokat tettek. Más levelekleírják az anyát — majd utóbb a nagyanyát, de mind két-szer a gondos szerető szülőt, ki ápolja gyermekeit, ha be-tegek, inti, tanítja míg serdülnek, védi és közbejár, haatyjok neheztelését magokra vonták — ki őrangyala acsaládnak. És van egy év, melyben férjét súlyos gondokterhelik — a háború gondjai. Látjuk, mint emelte le ek-kor válláról terheinek egy részét: lőport gyártat, ágyúkatöntet, hadakat szerel, ruhákat készíttet, s még ekkor isjut ideje, hogy könyveket nyomasson, tanulókat küldjöna külföldre, iskolákat dajkáljon és egyházakat gyara-pítson. S viszont más levelek feltüntetik őt a szenvedésekéveiben: férje ravatalánál, fia koporsójánál, a megpróbál-tatások idejében, midőn férje és maga művét összedűlnilátja — és látja családját az örvény szélén — de seholegy levél sincs, mely csüggetegnek, kicsiny hitűnek vagygőgösnek s elbizakodottnak festené. Fejedelmi nő voltminden izében — szelíd és jótékony a hatalomban, erősés szilárd a csapások közt, vigasza a szenvedőknek, szó-szólója az elnyomottaknak, pártfogója az üldözötteknek.Míg családja hatalma állt: védangyala volt annak, s mi-dőn az roskadozni kezdett, léleknagyságát a romok nemérinthetők. Miként Olympiás bíborával takarta el, mi-dőn fiának Nagy Sándornak katonái megkövezék őt, ő issaját fenségével fedezé családja szerencsétlenségét, akkormidőn hívei és neveltjei támadtak fel az ellen.'

262

Sáros-Patak vára és uradalma a XVI-dik század-ban a Perényiekről a Dobókra s ezekről Lorántfy Mi-liályra szállott. Mihály urnák két neje volt: de fiúutódotegyik után sem hagyott hátra, hanem igen három leányt,egy kesergő özvegyet, roppant vagyont: a patakin kívüla borsi-i és csetneki uradalmakat, s a mi azzal többnyireegyütt járt, egy csomó pert. A legnagyobb leány Zsu-zsánna is alig lépte át a gyermekkort, midőn atyja meg-halt, gyermekei gyámjává Osgyáni Bakos Jánost nevezveki, s csak felserdült hajadon volt, midőn mostoha anyjátAndrásy Katát is sírba tette. S a mint az erős férfi kéz,mely a családot védelmezé, kidült, fel is támadtak azatyafiak a szegény árvákra, hogy elpereljenek kezekről amennyit csak lehet.

Zsuzsanna nehány hóval mostohája halála után férj-hez ment.

Kit férjül választott, Rákóczy György minden tekin-tetben méltó volt kezére és szívére. Zsigmond úrnak, azegykori erdélyi fejedelemnek fia volt ez, egy, már a közpá-lyára kilépett reményteljes ifjú, kit mindjárt tanulmányaivégezte után, a magyar király étekfogójává, utóbb Onod-vára kapitányává, s 22 éves korában (1615—6) Borsod-megye főispánjává nevezett ki. *) Az ifjú pár menyegző-

*) Λ vörösvári levéltárban őrzött okmányokból világos hiva-taloskodásának ezen rendje. Borsodmegye főispánjává lett kinevez-tetésére 1. Tört. Tár VI-ik k. 244. 1. Podhrádszky közleményét a k i -

263

jét 1616. ápr. 18-án tartá. De még a mézeshetek boldog-sága sem vonhatta el figyelmüket a Lorántfy-vagyon ellenindított keresetektől, csakhogy a követelő rokonok általmegindított perek folytatását, neje és nővérei helyett, atevékeny és makacsságig hajthatatlan férj vette át.*)A perfolytatás azon időben is drága és hosszá mesterségvolt — s a végegyezség 13 év múlva, tekintélyes fizetésekárán jött létre, hanem a Lorántfy-uradalmak megtáma-dott gyöngye Sáros-Patak, a család kezén maradt. Tulaj-donkép a Lorántfy Zsuzsánna és férje kezén — mert Zsu-zsánnának egyik nővére Mária, ki György úr testvéréhezZsigmondhoz ment férjhez, férjével együtt korán elhalt, akisebbik, az anyáról mostoha nővér Kata pedig más ura-dalmakat nyert az osztozásban. E kettős gyász megkét-szerezte hatalmát.

György úr házassága után nem sokkal Patakratette át lakását. A nagyszámú rész jószágokon, egyes fa-lukon kivíil öt zászlós uradalom volt kezén: Sáros-Patak,Szerencs, Makovicza, Lednicze, Ónod, **) melyek számát

nevezésekről s eskületételéről. Hogy ekkor 22 éves volt, világos egy647. jun. 3-án írott leveléből, melyben életkorát pontosan megje-leli. E levél adata megegyez siriratával: Felső-Magyarországi Mi-nerva 1826. évf. 951. 1.

*) A nász után egy ideig Szerencsen laktak, s onnan folytat-ták a pereket, mint ezt a kamarai és vörösvari levéltárban levő ok-iratok mutatják.

**) Ez uradalmakat Liszti István sorozza fel egy Rákóczyhozírott levelében (1622. aug. a vörösvári levéltárban). Ónodot királyikinevezéssel bírta, a többi családi birtok volt. Ezen kívül Borsi ésCsetnek is Lorántfy uradalmak voltak. (L. Szombathy Hist. ScholaeSárospatak. 72. 1.

264

ő 30 év alatt megháromszorozá. Patakot régi fénye, tör-téneti emlékei, erős voltú fekvése, gyönyörű környéke ki-válóan alkalmassá tették, hogy a család székhelyévé le-gyen. Di; a kiilfény már csak emlékben élt. Egy századelőtt a Perényiek olasz ízléssel díszítek fel a falakat, atermeket. Karcsú oszlopsorok, márvány padozat, tarkakeleti szőnyegek, festvények, szobrok, műkincsek a birto-kosok ízlésére s gazdagságára mutattak. Mindez eltűnt aDobók kezén. Patak rideg erősséggé lett, s a fény helyétczélszerüség váltá fel. Így volt ez György úr kezén is, to-vább egy negyed századnál. A márványcsarnokokból ka-tonaszobák lettek, a fényes termek egy részét kincstárráváltoztatták, szűk bejárással, sötét falakkal, erős vasajtók-kal. A műkincsek helyét fegyvertárak foglalták el, s aszobrok, képek meg se voltak. Hanem a várat erősebbé,s a templomot és iskolát nagyobbá tette az új tulajdonos:jól fegyelmezett őrség, jól szervezett iskola s Istennek ésembereknek tetszetős templom volt az, melyekre hatalmatámaszait építé. *)

*) A Perényi Gábor által épített templomot s a régi minoritakolostor helyére alapított iskolát 1621-ben nagyítá Rákóczy. L. His-tória Scholae Sárospatakiensis Szombathytól. Patak 1860. 14. és 42.s köv. lapokon. A templom a várban volt. Nagyítá később is 1637-ben.Maga írá 1637. jnl. 14: »Az templomnak végben menetelit örömmelhalljuk, nekünk még arra is igyekezetünk volna, hogy az boltozatjátis restaurálhatnánk, kiről most ugyan parancsoltunk is praefectusuramnak (Debreczeni Tamás volt, s az scolában való építést is ked-vesen értjük, s az kegyelmed kívánsága szerint parancsoltunk is prae-fectus uramnak, ne csak tataroztassa az romladozásokat, hanemugyan meg is építtesse.« E levelet Rákóczy Tolnay István pataki lel-késznek irta.

265

S e hatalom gyorsan emelkedett, de pillanatramegállt.

Midőn Bethlen Gábor elhatározta a harmincz évesháború mozgalmaiba beleelegyedni s 1619. nyarán seregetvetett Magyarországra, Rákóczy habozás nélkül csatlako-zott hozzá a résztvett a háborúban, mígnem megveretésea lengyelek által Terebesnél és neje betegeskedése visszavo-nulásra nem kényszerítők. *) Ő nem volt a koczkáztatá-sok embere, s Bethlen harczaiban azután igen másodrangftszerepet játszott.

Családi bajai is okozák ezt. Egymásután bárom fiaszületett, Sámuel, György, Zsigmond. **) 1622. nyarán

*) Bethlen Gábor levele Alvinczy Péter kassai paphoz: Szi-lágyi: Rákóczyak Kora 209. 1. »Legelőször Rákóczy uram jőve hazafeleségének fejefájására is avagy partosára« — mondja Bethlen, s ezPozsony bévétele (1619. oct. 14.) után volt.

**) Első fiok Sámuel 1619. késő őszén született, mint ez a fen-nebbi idézetből világos. György született 1621. jau. 30-án, Zsigmontl1622. jul. 14-én. Világos ez Alstäd következő verséből: Aetas Illus-trium Dominorum Georgii et Sigismundi Rakoci a. d. XV. Augustianno MDCXXXVII.

Aetatis numi ras jam sexque decemque GeorgiAnnos, sex menses, sexque decemque dies.

Sigismundi tibi numerantur quinque decemqueAnni, unus mensis, currit et una dies.

1622. júl. végén még mind a három gyermek élt, s a harmadik mégnem volt megkeresztelve. Ceyl János Ecsed júl. 29-ről Írja György-nek: »Az Samukénak és Gyurgyocska állapotjának szívem szeréntörülök, ő sz. Felsége tartsa meg őket sok esztendeig nagyságtokkalés édes gyenge ecscsekkel (ez volt a júl. 14-én született Zsigmondiegyetemben.« S viszont alább: »Ha valamikor Samuka vagy Gyúr-

266

kiütött ragály nagyon szedte a környéken áldozatait, saz aggódó szülék a vidék sebészéhez fordultak jó tanács-ért. A gyógyászat Magyarországon akkor igen alsó fokonállt: Pozsonytól Brassóig csak a nagyobb és népesebbvárosokban volt orvos, a többi helységeknek, s gyakranegész megyéknek szükségletét egy-egy patika elégítő ki.De a várak kamarái el voltak háziszerekkel látva, a mihijányzott, azt a sebész készíté, vagy a városi patikábólmegküldé utasításai kíséretében. A környék sebésze (vagymint akkor nevezték, borbélya) megküldte az elővigyázatirendszabályokat a ragály ellen: menjen a család hűvö-sebb vidékre, a ház asszonya s a gyermekek egresest egye-nek, s tartózkodjanak a gyümölcstől. Maga György úrhetenként egyszer egyék meg egy habnyi nagyságú teljé-ket, mely jól kiizzasztja. *) De nem az óvszerek, sem azanya ápolása nem menték meg Samukát, a legidősb fiút—s habár utóbb megint született egy fiók Ferencz, ez is méggyermekkorában elhalt. **)

A gyász mint múló felleg elvonult a család egéről,s a Patakon leélt napok édes emléke utolsó perczöldggyönyörrel tölté el szívókét. Az a kis kert a vár alatt, aszép és szerető hitvesnek kertje: sok boldog órának volttanúja s még évek múlva is, már élete delén, midőn a fe-jedelmi gondok vették idejét igénybe, ha Rákóczy Patakra

gyocska itt kün járna sat.« Samuka már 1622. oct. 6-án nem élt.Tassi Pál a tiszttartó é napról irá Rákóczynak: »Az asszonyom őnagysága vaját is elküldötte, az mely nála volt, vágj on 4 icze híja,mely az Istenben kimúlt kisúr (t. i. Rákóczy fia) temetségekor költ el.«

*) Ceyl Jánosnak fenn idézettt levele. Térjék = theriaerm.**) Szalárdi Siralmas Magyar Krónika. Sírirata Felső- Magyar-

országi Minerva 1826. évfolyam, 951. 1.

267

ment — első volt e kert, mit felkeresett. *) S a vártemplomában, melyet ők közösen tettek nagygyá, kényel-messé, hányszor hangzott fel buzgó imájok, hányszor töltébe a szent zsoltárokat énekelve, szép hangos szavok azegyházat; mennyi áhítattal hallgatták Prágai András,Sepsi Mihály káplánjaik szónoklatait — vasárnaponkéntkettőt, s gyakran hétköznapokon is. S az iskola, — melya váron kívül magában a városban a minoriták zárdájahelyére volt építve **) — közös büszkeségök, mennyi gon-

*) 1641. april 8-án írja nejének: »Házadat, kertedet ugyantegnap megjártam.« (A kir. kamarai levéltárban levő eredetiről.)Ekkor apr. 6-án érkezett Patakra.

**) Szombathy fenn idézett műve 1. s köv. lapokon. V. összeMedgyesi: Erdély s egész Magyar nép egymás után csak hamar ér-kezett Hármas Jajja s Siralma: 20—22. 11., hol Rákóczy Györgyrőlkövetkező jellemző rajzot ad: »A kegyességnek tisztiben mind ma-gában külön, mint a szép tiszta arany úgy tiindöklött..Magános sza-kadatlan könyörgési, s sűrű biblia olvasási felől, ti házában neve-kedett éjjel nappal vele levő szolgái hívei, ti tegyetek bizonyságotNem érkezhettek soha oly nagy, oly siető dolgai, hogy ezeket nem-hogy elveszteglette volna, de csak szokott óráiról is igen ritkán ha-lasztotta el. A szent könyvet peníg felette nagy figyelmetességgelolvasta, mindenkor megjegyezvén, melyik hely micsoda hitágazatun- .kát erőséti, és kiváltképen a melyeket, köztünk levő ellenkezőinknektévelygések ellen valónak látott lenni, azokra tartott nagy számot:és alig hitte, hogy valamelyikünket kaphassa, s ittlétünkét vehessefelőle. Bizonynyal mondom, hogy gyakrabban oly igen találta, hogyálmélkodással kellett hallanunk, s magunk is megjegyzettük utána.Úgy is elméjébe vötte azokat, hogyha midőn valamely hitágazat fe-lől szó indult (indétott is ö mindgyárt asztal felett, szekérben etc.,kiváltképen ellenkező vallásit embernek jelenlétében) mindgyártugyan egymásra hordta eféle bizonyságokat. Oly készséget is szer-zett volt ezzel magának, hogy sok helyekre magunknál is hamarább

268

doskocUis, figyelem tárgya volt. Emelni, gyarapítani foly-tonosan, ellátni kitűnő tanárokkal, segélyezni, eltartani atanulókat, míg annak növendékei, aztán egymásután min-den évben néhányat a jobbak közül külföldre küldeni,

rá emlékezett nem egyszer, kinél vagyon megírva. Nem enged semaz idő sem a maga tilalma többet szólnom; megyek közhelyen valókegyességére. Mely szorgalmatosán gyakorlottá a szent gyülekezete-ket, mind könyörgésekkor, s mind midőn prédikácziók lőttének! lmszintén 11 esztendeje lenne, miulta méltatlanságom szerént udvariprédikátorságban szolgálom, de alig tudom, ha jó egészséges állapot-jában helyben létében múlatta-e 11-szer el az isteni közönséges szol-gálatot. Még útjában is nem volt soha e nélkül, hanemha mikor minem érkeztünk véle lenni. Ha nappalt nem várhatott, éjfélben 3—4órakor és este hétfőn gyertyánál is meg kellett annak lenni. De alá-zatos, buzgó, becsületes magaviselése az isteni szolgálat közben, fo-rog leginkább elmémben. Nagy tisztességtétel, magának a porig meg·alázásával jött a szent gyülekezetben, még nem is jutván olyankorfejedelmi méltósága eszében; hanem mint igen megvetett alázatosteremtett állat, Isten előtt (a mint illik is) úgy jelent meg. Nagy ii-gyelmetességgel hallgata, még csak a legkisebb tanítónak is tanítá-sát. Nem hallotta senki ő tőle, hogy valamelyiket megguggolta volnavékony tanításáért: maga nyílva volt volna ítéleti hozzá. Számadás-sal kellett mulatni szolgai közi 1, a ki a tanításokon véle együtt je-len nem volt. Az intésekre figyelmező, a feddésekre töredelmeslelkű, az ingatásokra gerjedező, a vigasztalásokra tapasztalhatóanmegéledő volt. Nem tudom soha (noha számtalanszor kedvezés nél-kül megfeddettem, sokszor ország hallattára is), hogy szemben szö-kött volna velem; ámbár a dorgálás méltatlannak is tetszett előtte.Oh Isten igéje, alávalós szívbéli nagy meghódolás! Mikor éneklet-tek első volt, és szép hangos szava, a gyülekezetét betöltötte. A kö-nyörgésekben künyörgött, sokszor sírva, s mindenkor áhétatosan.Az isteni szent tiszteletet, mely nagy buzgósággal ótalmazta, ter-jesztette! sem költségét, sem elméjét, sem teste törődésit nem szántaattól. Szóljanak az egyházak, s ahoz adott sokféle drágalátos eszkö-

269

hogy Anglia s Németalföld legjobb egyetemein tanuljákazt, mit abban az időben egyetlen tudománynak tartottak,a theologiát, s ily módon nevelni magok körül tanárok- éspapokból egy nemzedéket, kik élő szavakkal, írásaikkal

zök; a sok eklesiák, melyekkel Erdélyben a mi vallásunkon valókmegszaporodtanak. Szóljon Magyarországon szerzett szép megegye-zés, s békesség a religióban: a sok számú visszaadott templomok;a községnek a lelki erőszak alól való reméntelen felszabadulása; s amindkét féle, szép szabadság. Melyeket mindenféle sok szép javainak,méltóságos csendes fejedelemségének, sőt nagy reménysége, szerel-mes gyermekeinek, s istenfélő házastársának koczkára vetésévelszerzett meg, Isten után!

A másodikra megyek már, melyet fundálok a Szent Jánosapostolnak ez szavában: A győzedelem a mi hitünk. Itt is nagy úrIsten mennyi hasznát adtad az ö hitinek! Szántszándékból hagyomel a többit; csak fejedelemségének bajos tiszti, alattvalói állapotitgondoljuk. Tiz csudálatos munkáit számláld az apostol az elébba hitnek, de nem egy, hanem több szent istenfélő hívek hitinek. Ezegy fiában Istennek, többire mindeniket annak mivolta szerint fel-találhatjuk. Országokat győzött., igazságot cselekedett, az ígéreteketelvötte, oroszlánoknak szájokat bedugta, a tűznek erejét megoltotta,fegyvernek élitől megmenekedett ect., melyeket ő is nyílva, nemmaga karjával s erejével, hanem hitivel cselekedett. Nem értitek ne-talán mit mondok t Mikor e hazának méltóságos fejedelemségérebehozattatnék, még székiben sem érkezvén, tudjátok-e mely nehézés igen bajos, mely keserves útközön kelleték által menni! Azutáncsakhamar a felső Magyarországból való nagy erősseket gondold;bizonyságot tészen arról a Tisza két fele. A pogányságnak rettene-tes düliösséggel való indulatait se felejtsük, kiváltképen az 1636.esztendőben valót. Szalonta és ott való környék, mondhatná eztmeg ha szólhatna. 1639. és 40-ben penig szomszéd vajdának nyugha-tatlankodása miatt lőtt nagy indulatkor, minémű rettenetes nagyoroszlánoknak dugta be szájokat, micsoda szörnyű nagy tüzeknekerejét oltá akkor is meg; (bizony nem erejével, mely semmi nem

270

bástyái legyenek a hitnek és tudománynak: ezt ők épenolyan kötelességnek tekintették, mint gyermekeik nevelé-sét. Mert a pataki iskola a pataki uradalomnak kiegészítőrésze volt. Ebből fedezték annak költségeit: a tarnárokfizetését, az alumniumokat, a külföldre mentek ösztöndí-ját, s a csapás, mely 1629-ben érte az iskolát, midőn 3 ta-nára s tanulói nagy része a ragály áldozatává lett: csakúj erőfeszítésre ösztönzé őket. A ragály megszűntével újramegnépesült az tanárokkal, tanulókkal *)

vala,) hanem nagy hitivel! De mindeneknél nagyobb lőn az utolsóaz előtt négy vagy öt esztendővel, a mikor a jelen való nagy vesze-delmekben is hitivel bizony (mert nem vala arra való ereje) orszá-got győzött, lelki testi szabadságot nyert, melyben nyugszik azolta,nyomorúlt nemzetünk. Melyekben nagyobb részint sokszor mindenemberi tanács, okosság teljességei úgy megfogyatkozott, hogy min-deneknek úgy tetszett, hogy oda vagyunk, oda vagyunk nem egy-szer. De az Isten, a kiben e nagy és igen megpróbált hitű urunkhitt, kit hittel magához kapcsolt volt, úgy vigyázott mindenkor,hogy világ csudájára, emberi várakozás felett, dicsőséges kimene-teli lőtt veszedelmes állapotinknak általa. Mind nagy hitivel vitteezeket végben e jó kegyelmes urunk.«

*) Tudományos Gyűjtemény 1818. V. k. 14. 1. Hogy Rákó-czy és Lorántfy Zsuzsánna évenként küldtek ki alumnusokat kül-földre, az levelezésükből világos, valamint az is, hogy tanárok jelöl-jék ki a legjobbakat, de ezek erősítették meg a kiküldést. Errenézve lásd: Tolnai István levele Rákóczyhoz 1634. oct. 2-án»Akarnám, kegyelmes uram, ha szegény Szántai uram felől jobbhirt Írhatnék nagyságodnak; az társa, az kivel együtt volt Basile-ában, útban vagyon, és az Írja Szántóra az Szántai uram atyjának,hogy útban lévén az vérhas esett rá, megholt; szegény, annak ímmár nem veszszük semmi hasznát. Az másik még el nem érközöttszívem szerint bánkódom rajta, szegényen, mind az költségen, me-lyet nagyságod reá költe, mindazonáltal bizonyos vagyok benne

271

És a ház a várban, Rákóczyné lakosztálya mily igazőszinte szerelemnek volt tanúja. A vár, egy lejtősen emel-kedő dombra építve, eredetileg (egész 1643-ig) két egye-nes vonalban menő épületből állt, melynek nyugoti részé-hez volt ragasztva a Verestorony, egy kiemelkedő épület,maga a főerőd, négy vártakázzal ellátva. Alatta folyt aBodrog, habjaival a vár alját mosva, míg az északi, déli,nyugoti rész mély árokkal s minden oldalról erős kőfallalvolt körülvéve. *)

Bt regényes fekvésű, de komor sasfészek· északi részé-ben feküdt Rákóczyné lakosztálya. Boltíves szobák vastagfalakkal, fényűzés nélkül, de csínnal bútorozva a kor szo-kása szerint, tölgyfa bútorokkal, körevetekkel, mennyeze-tes ágygyal ellátva, falai és földje török szőnyegekkel be-vonva, s üdítő kilátással a Bodrog által mosott gyönyörűés termékeny vidék arany kalászaira, szőlőhegyeire. Bákó-czy lakosztálya a katonai és gazdászati felszerelés igényei-nyeinek felelt meg: iroda s gazdasági és hadi szertár egy-

hogy nagyságodtól az isten szintén olyan kedvesen veszi, minthasok ideig való szolgalatjával kedvesködött volna 0 fölségének.« stb.és 1641. ápril 15-ről: »Németországban menő három deáknak elvá-lasztásáról nagyságod praefectus uram által kegyelmesen parancsol,kiről én Tolnai János urammal még egyet sem szóltam, tartvánattól, hogy abban sem fog velem egyezni. Nagyságodnak én kettőttnevezek, egyik Georgius Szombati, az liszkai mester; másik CasparSzepsi ugyan szepsi scholamester; ismerem mindkettőt. Az harma-dik legyen az pataki scholából bátor, tudom, hogyha Tolnai Jánosuram kit választ, vagy akarom, vagy nem, nekem is tetszeni kell.«stb., s ezen kívül számtalan levél.

*) Ugyanott 8. lapon.

272

szerre — a mint a várúr is az intézkedés szálait kezébenöszpontosítva tartá.

Egy XVII-ik századi várúr élete nem volt oly rideg,mint a komor falak, a bástyákról kiszegzett ágyúk, a tor-nyokon felállított őr, a folyosókon czirkáló hajdúk, s a vár-falak mellett sétáló kék darabantok sejtetni engedték.Egy környék hadi s gazdasági központja volt az, pattan-tyúsokkal, gyalogokkal, cselédekkel s mesteremberekkel,s néhol salétromgyártókkal és lőporkészitőkkel is ellátva,melynek várnagya egyszersmind az uradalom gazdaságitisztartóságát is viselte. Patak e felett, csak úgy mint anagyobb városok, még tudományos központja is a vidék-nek, melyben nagy becsben tárták a tudósokat. MidőnRákóczy kimondá méggyőződését, hogy nagyobb hasznotlát abban, ha a tudósok tanítanak, minha prédikálnak,nem oly elvet hirdetett, melyet neje is ne vallott volna: *)s csakugyan udvari káplánjaik nemcsak messze vidék leg-jobb szónokai, hanem kiváló tudósai is voltak, iskolájukattapasztalt tanárokkal látták el, fiaik abban nyerték azelső oktatást, kiknek szobája megtartó »az úrfiak szobája«nevet, **) a kor irodalmi mozgalmaiban élénk részt vettek,díjazták az írókat, ***) s kinyomatták munkáikat — sőt,

*) Rákóczy írá 1637. jul. 14-ón Tolnainak, Sáros-Patak pap-jának: »mi úgy látjuk, több hasznot tennének a tüdős emberek, hatanítanának az scholában, praedicatori hivataljoknál.«

**) Felső Magyarországi Minerva a fennidézett helyen 951. 1.***) 50—60 írttal s többel is egy-egy munkát, mint leveleikből

kitetszik. Például 1 634. marcz. 9-én Írja Rákóczy: »Akarnánk, haAlvinczi uram eleget tenne ígéretének, melyet kegyelmed szorgal-mazzon; az praefectusnak megparancsoltuk, az ötszáz forintot egy-szersmind adassa meg;. . . . « stb.

273

hogy e részben többet tehessenek, nyomdát állítottak felPatakon, *) asztaluk rendes vendégei .voltak az udvari fő-embereken kívül a tudósok is, liitfelekezeti különbség nél-kül, kiknek hittani — de hisz e kornak csaknem egyetlentudománya theologia volt — vitatkozásaiban magok isrészt vettek.

Aztán Rákóczy fényes udvart tartott, kihez messzeföldről küldték a főurak fiaikat apródoknak, **) hogy ezóvatos, higgadt államférfi udvarában képződjenek, s kinekudvarában őrlődtek meg az eszmék a felső magyarorszá-giak részéről, Bethlen Gábornak messzeható terveihezcsatlakozni. Víg lakomák s ezekkel kapcsolatos, és egészkis hadjáratnak látszó vadászatok hozták össze az egy-

*) 1635-ben írja Tolnai Kákóczynak, márcz. 2-án: »Az ty-pographiának elkészítésére tudom nagyságodnak szorgalmatosgondja vagyon, mindazonáltal mégis alázatosan könyörgünk nagy-ságodnak, mint kegyelmes fejedelmünknek, hogy legyen oly reá valóvigyázása nagyságodnak, hogy rövid idő alatt készüljön el. Sohameg nem mondhatjuk, minemű nagy szükségünk vagyon reá. Azkönyvek felöl, melyeket az kis úr lajstromban irt, gondom leszenreájok, beküldőm, a mit feltalálhatok közülök, a mikor Herczegurain bemegyen.«

**) Liszt István írja 1622. aug.: » . . . minthogy fiamnak azpataki oskolábúl az dögleletes aernek mivoltáért el kelleték távoz-nia, és noha még tovább való tanulá-a kívántatott volna más helye-ken is, de attúl is az más országokban való külemb-külembféle sokveszekedések idegenítnek, mely okokból kénszeríttetvén az tanulás-tól tartóztatnom, gondolkodtam állapotja felől. Minthogy pedig im-már nagyságod esmeri ez ifjú legény fiamat, nagyságodat kérem,vegye egy ideig udvarába nagyságod és szolgáltasson véle az ő erejeszerint, míg Isten az nagyságod jó akaratja, tanácsa és segítségeútin, más állapotra juttatja dolgát.« stb.

274

forma meggyőződés embereit, melyeken, az azon időkbenoly nagy szerepet játszó megyék politikai magatartása fe-lett határoztak A lakomák zajosak voltak, s Tokaj üdítőnedve mellett rendesen mámort szereztek magoknak. —Rákóczy mindannyiszor dicsekedett nejének, hogy ő egymaga józanon maradt.*) A vadászatok sok nemes vadéletébe kerültek, de az első és a legszebb, mindig a vadá-szat helyéről, Rákóczynak küldetett el. **)

így élt e pár, folytonosan vagyonosodva, gyarapodva,emelkedve a közbecsülésben, mígnem Rákóczy az erdélyi

*) Az ezt bizonyító számtalan levél közül elég lesz felhoznie következőt: 1637. nov. 25-én írá Eákóczy nejének: »Bethlen Fe-rencz uram hitt volt, édesem, kedden ki házához egy ebédre, me-lyet valóban emberül készített vala el; ott voltak az környülöttünkvaló urak, főrendek is, Kassai uramnak Rákóczy György volt szom-szédja, de nem élhet Kassai uram úgy segítségével, mint Bőtliiuramnak élt volna, én nem láttam olyan kedvét s italját régen Kas-sai uramnak; az hokmester végig sem várhatá, elvivék; BornemiszaTál uram is valóban jól vala, ott nálamon kívül s Eákóczy Györ-gyön józanon nem maradott; . . .« stb.

**) Mint ezt a többi közt maga írja 1647, octob. 23-án: »Ne-kem tegnap szép mulatságom vala, mert csak ebéd után (mivel ebé-dig csak szekeren mentem Ürögre) fogattam 60 nyálat, 3 őzet, fá-czánt keveset, mert nincs tanult czenk, ma 15 fogattam. lm tízet,édesem, szépeket küldtem, adja Isten egészséggel elköltened.« stb.,továbbá 1647. octob. 25-ről: »Az kecsegét meghozták, édesem, kitkedvesen vöttem. Ez este is 6 fáczánt küldtem, Eákóczy Györgynekis ann}’it, itt is annyi maradt. . . .« stb., ismét 1647. noveinb. 2-ról:»ügy remélem, édesem, az 9 fáczánt megvitték eddig. Ím most isküldtem narancsot nro 80, apró czitromot nro 264, öreget nro 40,adja az űr isten egészséggel elköltenetek mindezeket. RákóczyGyörgynek is 8 fáczánt küldtem.. . eden urnák 2, mert az felesége

275

fejedelmi szék elnyerésével a legnagyobb méltóságra éshatalomra jutott, mely ez idő szerént hazájában magyarember előtt nyitva állt. Bethlen Gábor halála után egyszenvedélyeinek élő asszony s egy tehetetlen öreg a nagynév, az általok is viselt Bethlen név varázsa alatt a feje-delmi székre jutva, ezt arra használták, hogy letiporják azászlót, mely már oly magasan lobogott. Az első (Bran-denburgi Katalin) ellen még kegyenczei is, az utóbbi(Bethlen István) ellen még fia és veje is feltámadtak.Híjába sirt amaz, híjába emlegette Absdont és Saultemez; *) nem hálátlanság, nem pártoskodás az, mikor egyország közvéleménye szólal fel sorsa intézői ellen. Min-denki tudta akkor, hogy a Svéd- és Lengyelország köztAltmark-ban létrehozott békében Gábor fejedelemnek főrésze van, s hogy ennek Gusztáv Adolffal szövetsége voltközös actióra a német császárság ellen. Mikor a svédekRüden szigetén kikötöttek, s aztán mikor a nagy királyzászlaja diadalról diadalra nyomult, hogy ne fájt volna azerdélyiek szive — hogy az ő ambitióikat családi versen-gés nyeli el, s fegyvereiket pártviszályra kénytelenek éle-síteni? Ezért kelle bukni a két versenygőnek, ezért Rá-kóczy Györgynek meghívatni a fejedelmi székre.

Rákóczy sokáig habozott a meghívás elfogadásával,erős hitleveleket vett, s csak miután mindent rendbeho-

is még megnehezedett, az késmárki doctort is odabocsátottuk. Ke-mény János uram számára is 6 fáczánt küldtem, édesem küldd meglevelünkkel mennél hamarább. Itt is maradt számunkra fáezán nro7, ezeket mind csak tegnap és ma ebédik (így) fogattam; tanál taniaz utamban 300 fáczánt, nagy szarvasokat, abban is leverettem« stb. *) Rákóczyak Kora I. k. 230. 1. Bethlen István levele.

276

zott, indult el Patakról 1630. oct. 1-jén, nejével és báromfiával, s Debreczenen át Váradra ment, hol Zólyomi és ifjabbBethlen István hatalmukhoz és vagyonukhoz illő fénynyelfogadták. E percztől fogva sem nem hátrált, sem nem inga-dozott. Midőn fegyveres seregei az öreg Bethlen Istvánnalszemben állottak, őszintén bevallá ennek, hogy ő »immár hahátrál mind feleségének, gyermekeinek megmetszi tor-kát,« mert a király beleegyezése nélkül fogadván el ameghívást, ennek haragját magára vonta, s ellenségei nemfogják elszalasztani ez alkalmat semmivé tételére. Ő tehátvissza nem tér a megkezdett útról. Azután sem ingado-zott a bekövetkezett hosszas, hat évig tartó küzdelemben.Elébb Eszterházynak sergeit kelle tőnkre tennie. Azutánnagyravágyó tervelőket megfékeznie, melyek idő előtt beakarták vonni az európai háború küzdelmeibe. *) Majd er-

*) Jellemző, hogy Gusztáv Adolf halálát még hónapok múlvasem hitték el. Madarász Írja 1633. febr. 23. Kákóczynak; »P. S:Egyátaljában confirmálják az svéd elesett (valószínűleg kimaradt:királyról) Becsből jött emberek, hogy tizenkétezer emberrel jönújabban; egy pattantyúst fogtanak volt, ki hitet tévén az császár-nak, szolgálni nem akarta az svédet, elbocsátotta az svéd és Bécs-ben jutván, az szokás szerint az kapitányhoz vitték, ki megbeszél-lette az kapitánnak, hogy élne az király, megparancsolta neki, hogyaz császárnak meg ne mondja. Ki mondá az kapitánnak: én sok esz-tendőktől fogván híven szolgáltam és mostan is azért jöttem, holottjó állapotom volt, hogy ne mondanám meg az igazat; az tömlöczbevettette érette szegént az kapitán. Krakkóból is jött egy kassaiember, az ki megesküdt, hogy oly emberrel beszélt, ki azon meg-esküdt, hogy szemével látta a királyt ezelőtt két héttel.... Dáncz-kára is ugyan az király lakóhelyéből ment 3 gályával egy ember,mikor tudakozták volna, mennyi ideje hazúl hogy megindult? egyhete, úgy mond, jó szelem volt és szerencsés utam, az király ezen s

277

délyi lázadókat, s egy magyarországi versenytársat lever-nie, többszörös ármányt legyőznie, élete ellen irányzottmerényeket kijátszania, *) s végre legutoljára levernie aa megbuktatására küldött roppant török sergeket. Fényesnap volt, mely e diadalt adta neki, a szalontai, s méltánirta arról Pázmány: »bizony dolog, nem említem a ke-resztyénségben, hogy ily kevés számú magyarság, nem lé-vén német bad vélek, ily szerencsésen járt volna. Hálákatkell adnunk Istennek, bogy azt a felfúvalkodott kevély po-gányságot így megszégyenítette.« S Pákóczy most márigazán Erdély fejedelme volt, oly hatalmas és tisztelt, mintakármelyik elődje. Csak azon szilárdsággal és kitartássalvívhatta ki azt, mely vele kimondatá: »inkább akarunkegy napot tisztességünkre élni, mintsem sokat gyalázato-sán, s úgy bizony sóba nem kényszeríthet senki, hogy hi-vatalomat életem fogyásával ne tenném le. **)

ezen napon jött be az városban; az tanács megtudván, hogy az ki-rály életét beszéli, felhívatták az tanácsházra és feddették valahogy ezt beszéllené, hololt még öszszel elveszett volna az király, azaz ember hittel confirmálá életét, és azt is hozzá kötötte, hogy küld-jenek el, láttassák meg, ha különben vagyon, tehát mind az háromgálya övék legyen, és fejét is elüssék. Ez bizonyos, hogy Bécsben ishalála felöl bocsátottak volt ki holmi tréfás írásokat, azokat is megparancsolták, hogyne árulják, és ha kinél volna is elszakgassák. ..«s a többi.

*) Ezek voltak egymásután: Eszterházy az 1631-diki hadjá-ratot hozta nyakára; Zólyomi és társai a svéd háborúba akartákbelevonni; Prépostváry nehány elégületlen erdélyitől biztatvanagyravágyó terveit megújító; Zólyomi Dávid megbuktatására tört,s többször vett értesítést, hogy elvesztésére törnek, 1631. jun. 24-énírja neki Huszár Mátyás, hogy egy orgyilkos megy Erdélybe, ügyel-tessen reá.

**) Rákóczy levele Úsz Istvánhoz 1637 jul. 14

278

E küzdelmes napok a család belső életében kevesetváltoztatnak. Csak a félj tevékenysége nyert nagyobbtért. s a nő munkaköre szaporodott: az uradalmak szapo-porodásával. Bethlen Gábor özvegyének jószágai: Foga-ras, Munkács, Mád e vesztegető nő kezéről a zálogos sum-mák, mindenesetre tekintélyes összegek letétele mellett,Bákóczyra és nejére szálltak. *) A fiscalitások jövedelme

*) Mádért a végkielégítés 1637. sept. 6-án fizettetett le. Avégkielégítés jegyzéke megvan Rákóczy sajátkezű jegyzetében a vö-rösvári levéltárban, s így hangzik: »Anno 1637. die 6. SeptembrisAz német fejedelemasszony mostani utolsó contentatiójának compu-tusa: pataki proventusból poltura pénz fi. 5119. Tallér ugyanonnétnro 3745. Patai Sámuel hozott volt be aranyat nro 1788, ezért ad-tunk tallért nro 3576. Ugyan Patai Váradról vitt ki Muczli iszpája....tallért nro 2534. Balpataki innét tallért nro 662. Summa talleror.nro 10,517., ki teszen fl. 18930, den. 60. — Előbb is ............................................... adottDebreczeni uram fl. 5000. Az tárházból vett ki aranyat magunk ké-pére vertet nro 400, ki tött fl. 1340. Tota summa facit fl. 30389, kel-lett ehez fl. 560. Aranyat is adtunk Cathariuának nro 6000, ki köztmagunk képére vert volt nro 967. Kellett contentalni fl. 30976 és hatezer aranyról. Ebben volt zálogban Mád.« Kívül: 1637. die 16. sept*Mint kellett legutolszor contentalni Catharinát, a minthogy conten-tatukis. — Egészen Bákóczy írása. Eredetije a gróf Erdődy-félevörösvári levéltárban.

De Mád elébb szállott kezére s e körülményre érdekes világotvet Bőthy Orbánnak 1632. jul. 8-án Bákóczyhoz intézett levele,melyben többi közt így szól: »Az mádi állapotról mit akarjanakés elméjek hol járjon az embereknek, semmi bizonyost nem érthet-tünk; ügy hiszem; hogy az oda fel való állapot, és az töröknek isártalmas ügyekezeti csinált gátat eleikben. Az én tetszésembőlMádról az praesidiumot mind kihozzuk vala, mivel annak reoecupa-tiója felül semmi bizonyost nem érthettünk, és mivel immár nagy-ságtok annak az városnak domíniumjában vagyon, az község is

279

terheikkel együtt a fejedelmet illette: Várad, Belényessela vaskohóival és rézbányáival, Boros-Jenő, Kővár a Ké-szekben, Fehérvár, Déva, Alvincz, Balázsfalva Erdélyben.Magszakadás és főbenjáró keresetek utján jött kezökre:Szamosújvát és Lóna (Kovasóczy defectusa), Bácza (MikóJózsef defectusa), Szentpéter, Bánd (Pécsi Simon Bethlenalatti nótáztatása), továbbá Örményes, Algyógy, melyetnyári fürdő helyül is használtak: mind ez Erdélyben volt.Nagyobb területet foglaltak el a magyarországi családiuradalmak s részjószágok: a zászlós uradalmakon kívül

erős hittel kőtelesek lévén az nagyságtok hőségére, nagyságtoknakperiig feles hajdúi és fizetett szolgái csak közel lévén, mind éjjelnappal vigyázások lehetne reájok, és ha valaki bele akarna szállani,praeveniálhatnák azt, sőt ha titkon beszállana is (kit nem remélek)egy nap alatt kiverhetnék őket. Szerencsnek is csak tövében lévénMád az tiszttartók is minden dologra compellálhatnák őket. Mertha tovább még itt praesidiumot tartunk, igen nagy terhére leszenannak az városnak, csak mostan is semmi fűvök nem maradott, ha-nem minekünk csak arra kellene vigyáznunk, hogy aratás után dézs-máját vitetnénk el Szerencsre, avagy annyi embert küldenénk oda,hogy ugyanottan mindjárást csépeltetnék el az községgel, és az sze-met vitetnék Szerencsre; de Chernél uramnak úgy tetszék, hogynem kell az praesidiumot onnét kihozni, mert az kamara lia sokembert nem is, de csak keveset is bele fog szállítani és így császárszámára elfoglalván, módunk nem lehet benne, hogy azokat ottankiűzhessük, mert az crimen laesae Majestatis lenne; de én nem re-mélem, hogy az következhetnék, holott császár az relictának adta,statuálta is magát az relicta benne és így az relictának lévén biro-dalmában, annak kezétől foglalta el nagyságtok, az elfoglalás utánpeníg császár ö felsége nevével, nem hiszem, hogy nagyságtokat pro-hibeáták volna és valami protestatiót tettének volna, ki mellett azkamara reoccupálhatná; én bizony nem is hiszem; hogy ilyen inten-tummal volnánk.« stb.

280

Újhely, Beregszász, Vári, Borsi, Felső-Vadász, Serke,Pocsaj, Helmecz, Bártfaújfalu — úgy hogy a Kárpátokfelső csúcsától a déli búcsesdi havasokig a család minde-nütt saját udvarházában szállhatott meg. Egyes falvaktisztartóságokká alakultak szomszédos birtokok zálogba-vétele s megváltása által, s a közeleső részjószágok szapo-rodása tisztartóságokat uradalmakká nevelt. Az, hogytöbb mint tíz harminczad, *) öt sóakna, **) nehány gazdagarany-, ezüst- és kénesőbánya ***) jövedelmei a patakikincsesházba folytak — nem fejti meg az uradalmak gyorsszaporodását, mely abban különbözött az Eszterházyétól,hogy az főként fényes házasságok, ez pedig jobbadán szor-galom és takarékosság eredményei voltak. Az okszerűgazdálkodás tetemesen nevelte jövedelmeiket. Kiterjedettbaromtenyésztés, a föld helyes művelése, felügyeletek alatttörtént. Minden tiszt velők állt összeköttetésben. Azokjelentéseiket a termésekről közvetlenül hozzájok küldtékbe, s ők dönték el, hogy mi történjék velők. A legkisebbfalú termése felett is a férj vagy a nő határozott. Mennyimegy, s melyik várba, mint a felszerelés kelléke, s melyik-ből adják ki a tisztviselők s a cselédek gabnailletményét, shol és hogy adják el a többit, ők rendelék el, mindenikkülön a maga kezelése alatti uradalomban, melyeket, amint elfoglaltatásuk vagy egészségük engedé, meg-meglá-togattak, s megszállásokra szolgáló kastélyokkal, udvar-

*) Ezek voltak Szalárdi 143. 1. szerént; a váradi, borosjenei,debreczeni, belényesi, káránsebesi, valkányi, veres-toronyi, törcsvári,portusi, monostori, deési.

**) Ezek voltak (U. o): deési, széki, kolosi, tordai, vízaknai. ***) Ezek voltak (U. o): zalatbnai, kapniki.

281

házakkal láttak el. S ha eladták az arra szánt termést, apénzt bevitték a »tárházba,« csomagokba kötve s megje-gyezve, hogy melyik jószágnak mely időbeli jövedelme.

De a rendkívüli jószágszerzéshez még ez sem nyújt-hatott volna elegendő pénzt. — Nem ez, hanem a kereske-dés adta be a jövedelem nagyobb részét. A részjószágok-ban majorságok voltak, s a tojás és aprójószág nem kevésjövedelmet adott. A barmokat főként Bécshe s Konstan-tinápolyba szállították; a tokaji hegyalja üdítő nedve —melynek javából kijárt a püspöknek, papoknak, professo-roknak s a család jó barátainak, több kevesebb hordó —Lengyelországból hozott be zsidó vásárlókat, kiknek ne-veivel évenként találkozunk a Rákóczyak leveleiben — sa tokaji, mádi, újhelyi, külön pinczemesterek alatt állópinczékben elhelyezett saját termésök, továbbá a különkezelt dézma-borok jövedelme sok szép aranynyal szapo-ritá a pataki tárházat; a méz és kéneső egyedárú volt,valamint a só is, melyet a portuson szállítottak ki az or-szágból. Felső-Magyarország, a két Oláh-vajdaság, a mégakkor önálló Kurland, be voltak a kereskedésbe vonva, segyik-másik fejedelem vagy palatínus sok szükségét láttael innen. Az arany és ezüst hazai s külföldi mívesek ke-zébe, vagy pénzverdékbe ment: az utóbbiakból készülteka saját képére vert pénzek. Becs, Yelencze, Konstantiná-poly — e bárom főpont közt szüntelen jártak emberek, sez ügynökök egyszersmind politikai ágensek is voltak, kikminden híreket megírtak uraiknak.

Ezeknek, valamint a Belgiomba, Angliába kiküldötttanulóknak más feladatuk is volt: megszerezni az iroda-lom minden újabb termékét, az akkor röpiratok alakjában

282

megjelenő újságokat, meg a feltűnőbb dissertatiókat, sezeket megküldeni a fejedelmi könyvtár számára, néhatöbb példányban is, s Rákóczy ezek elhelyezéséről egyikvagy másik könyvtárába, mely a környék tudósai előttnyitva állt, *) csak oly gonddal rendelkezett, mint pénzeielhelyhezéséről. Ezenkívül Konstantinápoly s Bécs éksze-reket, s ez utóbbi és Velencze képeket és minta-rajzokatszolgáltatott neki várai, udvarházai feldíszítésére. **)

Mind ez háztartási ügy volt — az elintézésben kö-zös a fejedelemasszonynyal, a »gazdasszonyal,« mintRákóczy leveleiben nevezi, ki udvarházaiban csak úgy ve-zettette a fonást, mint a középosztályú magyar nők mége század elején is tették, s a fonalak megszövésére sajáttakácsokat tartott, kik minden sing vásznat hat pénzért—a mi pénzünk szerint 21/2 kr — szőttek vászonná. ***)

*) Több levele mutatja Rákóczynak, hogy könyvei voltak ki-kölcsönözve, pl. 1634. oct. 31-én Tolnainak írja a többi közt: »Imegynéhány könyvet küldtünk ki, kiket kegyelmed meglátogatván,tegyen az többihez: 1. Chrysostomi omnia opera graece 6 volumini-bus; 2. Sebastiani monasteria e ac prophetas, latiné et hebraice; 3.Biblia sancti Hieronimi cum concordantiis veteris et novi Testamentiimpressum per Jacobum Saeon, kettő; 4. egy Missale; 5. Istvánffi _6, Laurea história; 7. Breviárium Bomanum, 8. Juris consultus; 9;Sanctae Hildegardis vita; 10. más Missale; 11. Almanac magistri Jo-annis de Monte Regio; 12. Ordo et rítus Ecclesiae metropolitanaeStrigoniensis; 13. Biblia in quarto, régi; 14. Joannis Cluckeri totiusmundi historiarum Epitome; 15. Biblia in folio, régi ez is.«

* ) Erre vonatkozó levél is több fordái elé a két nagy Rákóczylevéltárban.

***) Lorántfy Zsuzsánna tiszttartóihoz intézett leveleiben gyak-ran intézkedik ilyenekről, pl. 1643. aug. 18-án:» . . . . Áz len ázta-tásán és tilolásán is kegyelmas asszonyom rajta vannak; vásznat is

283

E szeretetteljes egyetértés képezé boldogságuk alap-kövét. Midőn Rákóczy munkácsi tisztartójának azt irá:»az gazdasszony ha miből parancsol, azt magunkénál isinkább be igyekezzél teljesitni, bizony könnyebben szenve-dem, ha az mi parancsolatunk múlik el, mintha az övé:«oly rendszabályt adott ki, mit minden alattvalója tudottés teljesített. *)

Lelietlen volt is nem teljesítőiek, mert LorántfyZsuzsánna alárendeltjei tiszteletét, vonzalmát nem fejedelmiállásának, hanem fejedelmi tulajdonainak köszönhető. Rá-kóczyt némely kortársai, látható túlzással, ridegnek és fös-vénynek festik — pedig ő csak szigoréi és takarékos volt.Tgaz, erős kézzel uralkodott s hamar fellobbant. De ke-ménysége alól nem voltak kivéve sem fiai, sem családja tag-jai. Egyforma mértékkel járt el mindenki irányában — ne-jét kivéve. Mint Theseus a »Szentivánéji Alom«ban,a percz-ben, melyben egyik hivéie kimondja a legszigoríibb ítéle-tet — Hippolytához fordul s mosolyogva kérdi tőle: »hogyvagy szerelmem?« Rákóczy is a tollal,melylvelfiáteltiltászeme elől, mert mint fiatal ember, zajosabb részt vett a mu-latságokban, mint azt a mértékletes atya megengedhetőnektalálta, irá nejének: »Istennek hálákat adok, édesem,hogy egészségben vagytok, írásodat édesem, bizony nembánom, hanem inkább bíisulásodat sajnálom, elannyira,hogy ha annak békét nem hagysz, nekem is nyavalyátszerzesz vele.« **)mennyit, hány singet és hány véget szövettem volt itt, azokról isnagyságodnak alázatosan jegyzést küldtem . .. .« stb.

*) Rákóczy Bágyoni Literati Pálnak 1634. april 6. **) Rákóczy nejének 1644. sept. 16.

284

Soha nő több hűséggel nem viszonozta férje szerel-mét, több gyöngédséggel nem használta befolyását rá, stöbb buzgalommal nem igyekezett azon, hogy harangjátcsillapítsa, szigorát enyhítse s szívét a szerencsétlenekiránt részvétre, az elesettek iránt könyörületre indítsa —mint ezt Rákóczyné tette. Ő is, ha jószágaiba ment, kike-reste a legszebb fáczányokat, s férjének küldé. *) Ő isminden levelében áldá az Istent, ha Rákócy egészségesvolt, s buzgón fohászkodott hozzá, hogy gyógyítsa meg, haa gyönge testalkatú férj betegeskedéséről értesült, kérte,hogy hagyjon fel a munkálkodással, az írással, mely ren-desen még éjjei egy részét is igénybe vette. 2) Ha a csa-lád valamely híve kevesebb méltatásban részesült mint aztaz adakozásra hajlandóbb nő méltányosnak vélte, ennekközbenjárása soha sem hijányzott. 3) Ha büntetésrőlvolt szó, a szerető asszony kérése tudta azt enyhitni. Dea szegény földnépe iránt mindketten egyforma részvétetéreztek: oknélkűl nem terhelők, s büntetlenül nem hagyákvterheltetni ezt.4)

1) Lorántfy Zs. férjéhez írott s erre vonatkoző levelei a kama-rai levéltárban.

2) It. Gy. nejéhez 1644. aug. ». . . Püspök uram irt levelet,kire, mivel most választ nem írhatunk, köszöntvén ö kegyelmét miszónkkal, rövid időn választ is megküldjük, igen apróra ir ö ke-gyelme, s mivel az mi szemünk is majd nagyobbat lád (így) látni,többször is megakarjuk olvasni....« stb. — 1644. oct. 28. Írja Rri-kóczy nejéhez: »Ide ki jó viaszgyertyát nem tudnak csinálni, ha-nem ott Fejérváratt kellene csináltatnod, édesem, vagy három eze-ret s hoznák ki.«

3) L. Zs. férjének 1644. aug. 14.4) R. Gy. nejének 1644. sept. 20. írja: »Az szegénység bántó-

285

A gazdasszony férje iránt csak szerelmet, hűséget sodaadást érzett. Hisz ez volt a család feje, mely gondoltés tett, ő a szív, mely érzett. Ellesni akaratát, engedel-meskedni parancsainak (mindig e szót használja), édeskötelesség volt az rá nézve. Ha útra kelt — még a meg-szálló helyeket is a férj jelölte ki, s ez viszont a maga ré-széről is oly figyelmes volt, hogy a hegyi útakból az árvi-zek által odahordott szikladarabokat eltakarittatá.*) Meg-

dását oly szomorúan szenvedem, hogy tudja az úr isten, könyvezem,de az ide ki való prédáláslhoz szokott s tolvajláshoz tanúit nemzetannyira elvetemedett, él az isten, ha egy holnapra avagy kevesebbidőre fizetnének is neki, de ha nem prédálhatna, semminek tartaná;most is, ha ember büntetni akarja, mindjárt az más fél közé valószökéssel s menetellel fenyegetőzik, kopját nem akar viselni. Él azúr isten, édesem, ha nekem is olyan hadaim volnának, mint Sándor-nak, egy órában vinnénk végke előttünk való dolgunkat; mindazál-tal ezekkel is mi még eleget vittünk végben, isten áldásából ez utánis, az úr isten valamire fog segíteni bennünket, bizony semmi jó al-kalmatosságot el nem akarunk múlatni, azt akárki elhiheti édesem.Ők keményebben bánnának velünk, mert ugyan tulajdon bélyegek azaz istenteleneknek s azért is nem bocsátja elő őket az úr isten. Azszegénységre való gondviselésünk éjjel nappal forog elménkben svalamire utánunk valókkal érkezhetünk, volt s leszen is oltalom reá-jok. . . .« stb. — 1647. jul. 12. Bákóczy Írja Debreczeninek: »Az .,mint kegyelmeteknek megírtuk vala még Kolozsvárról is, az bére-sek már kimentek s ugyanazokat küldték ki az udvarbirák, ők azzalmentették itt benn magokat, kételenek voltak eljőni, mert oly ke-nyeret adtak nekik, kit az eb sem ennék meg, dohos és régi lisztbőlsütvén azt, egyéb eledelek is szűkön volt; ki így lött-é, nem-é, kön-nyű kegyelmednek végére menni, büntetést is érdemlene az olyanudvarbiró, kinek tekinteti nem volna reájok, olyan távol földrőlkelletvén kimenniek; méltó is, ha kegyelmed végére megyen s meg isriasztaná azokat, kiknek kezek által ki szokott adatni; lám, mi elégtúrót is küldénk ki s adhatnának nekik.« stb.

*) B. Gy. fiának 1641, aug. 1.

286

történt, hogy Rákóczy nejét véletlenül rendelé magáhoznem volt ideje felkészítni az egész fejedelmi kíséreteta palotásokon kívül mintegy 500 emberből álló lovas,gyalog hadat, csak egy pár kocsi, egy pár társzekér, né-hány csatlós, étekfogó, egy pár nőcseléd s egy lovas csa-pat, a szokottnak alig egy negyede, kelhetett útra — de arendelt napon megindult, hogy a férj parancsa teljesítvelegyen. *)

Levelei mutatják, mennyire nem tartá tehernek ezengedelmeskedést. A férj »édes szívének« hívta őt, de te-gezte. A nő »kegyelmed, édes férjem« megszólítással il-lette azt, s soha sem tegezte. Ez nála a szerelmen kívültisztelet volt az iránt, ki őt is oly tiszteltté tette. Ugyané-hódolat és tisztelet élt irántok fiaikban is: csakhogy ezekszíve inkább megnyílt az anya előtt, ki rendesen közben-járó volt a megbántódott atyánál.

A családi példa és nevelés eredménye volt az, s ezutóbbi egészen a kor színvonalán állott. A Rákóczy fiúk elsőnevelője Prónay Mátyás volt. **) De a mint ez az elemi ne-

*) Rákóczy írja nejének Rimaszécsről 1644. nov. 4-kén: »Ki-jöveteled, édesem, bál· elsőben Patakra lenne, nem bánnánk, de mi-vel Várad, Bátor táján az hajdú városokon mi ügy halljuk, mindhalnak az pestisben, talán jobb leszen Szakmárra, onnét Munkács-ban s Patakra jőnöd, — ha penig Tasnád, Bátor táján nem halnak,ha arra jüsz is elsőben Patakra, nem bánjuk. Hol engedi az úr istenszemben lételünket édesem, s meddig kell itt kinn lenned, most arrólsemmi bizonyost nem írhatunk; mit kell kihoznod, azt már megír-tuk, édesem, az mit ki nem kell hoznod, ugyan jobb Fogarasbanhagynod.«

**) A »Csecsemő Keresztyén« előszavában írja Rákóczy Zsig-mond: »Minekutána penig az üdével együtt elménk is nevekeden

287

velést bevégezte, Rákóczy Fehérvárit egy ud, ári iskolátliozott létre, melybe nehány, gyermekeivel egykorú főúri snemesi gyermeket fölvett. A nevelő Keresztúry Pál volt,egyike a kor hitvitázó íróinak, maga is kitűnő tudós, s atanárok: a fehérvári főiskola három kitűnő, németországiszármazású professora: Bisterfeld, Alstäd és Fischer(Piscator). Az udvartól s a fötpnodától egyaránt el voltkülönítve az udvari iskola, s abban jobban volt gondos-kodva a szellemi fényűzésről, mint az anyagiról. MagaZsigmond panaszkodott egyszer kora tavaszszal atyjának(1634. márcz. 15.), hogy bár »megdeszkázták a házat, miitt szintén ügy lakunk, mint az ki nyárban az erdőn me-gyen, hogy hallja a szép madaraknak szavait, szintén meg-újúl bele; a mi házunkban is úgy szólnak a madarak,mint nyárban az erdőkön, csakhogy igen szakadós amennyezeti a házunknak.« *) Az első nagyobb próbatét

volna, mindjárást Prónay Mátyást nem kicsiny fizetéssel táplálván,minékünk mesterül elünkbe állatták, hogy mi reánk vigyázna ésminket tanítana, az ki legelsőben minket a deáki tudománynak ta-nulására dicséretesen édesített mind addig, míg istennek kegyelmé-méböl Fejérvárra jővén, Keresztúri Pál uram gondviselése alá jutot-tunk, az ki mindjárt azon igyekezett, hogy az mi gyermeki tudat-lanságunkat elűzvén szorgalmatos tanítása által, az deáki tudományminket nagy dicséretesen megékesítene, az honnét az deáki tudo-mánynak édessége minket serénségünkben, az nagyobb dolgokravaló indulatban inkább felgerjesztett, felindított, hogynem mint an-nak előtte, mely szüntelen való tanítás az mi megvadult tudatlansá-gunkat lassan-lassan oly szelídségre hozta, hogy nálunknál mindüdösbeket meghaladni, mind tudósbakat tudományunkkal elérniláttatunk.«

*) Eredetije a királyi kamarai levéltárban.

288

Fehérvárit 1637. aug. 15-én egy szombat napon volt: ezfőként hittani vizsgálat — két részszel: szorosan vett hit-tani és hitvitázó részszel. Mind két rész több száz kérdéstfoglalt magában s még az évben latin, és a következőbenmagyar nyelven megjelent. *) Másnap — vasárnap — egyermekek szüléik társaságában fölvették az úrvacsorát, sRákóczy György e családi ünnepről értesítvén a lelkészt,levelét e foliászszal zárta be: »adja Isten élhessenek Iste-neknek, hazájoknak, nemzeteknek s magoknak e világonjó hírek terjedésére, jövendőben idvességekre.« **) György,az idősb, ekkor elvált az iskolától, Bakos Gábor vezetése

*) E könyvek czimei: »Cristianus Lactens« Gyulafehérvár1637., és csecsemő Keresztyén, melyet az tekintetes és nagyságosurak, az Rákóczy György és Sigmond, IstenneK segítségéből, azegész jelenvalóknak nagy örvendezésekkel, dicséretesen és igen bol-dogul elmondottanak. mikor igaz vallásokban való szép épületekrőlabban az próbában bizonságo: tennének, melyet az Erdélyországnakkegyelmes fejedelme az úr vacsorája előtt kívánt hallani, Kisasszonyhavának 15. napján, az 1617. esztendőben, melyre nézve ez ő nagy-ságok két fia másodnap az úr vacsorájához való járulással az fejér-vári templomban legelsőben biteket megpecsételték. — KeresztüliPál az urak ő nagyságok mestere által. — Fejérváratt 1638.«

*) Eredetije a k. kamarában. Rákóczy írja Tolnainak 1637.aug. 17-én: »akarván gyermekeinknek lelkekre is gondot viselni,az úr istennek szent engedelméből velünk együtt az tegnapi naponmegcommunicalának, szombaton penig az hitlenek vallásáról s fun-damentomáról az professorok, tanító rendek előtt (kiről kegyelmedBényeitől is érthet) s micsoda disputatiójok vagy examenjek vala,nyomtatva is rövid nap kiküldjük kegyelmednek. Adja Isten élhes-senek isteneknek s hazájoknak s nemzeteknek s magoknak ez vilá-gon jó hírek terjedésére, jövendőben üdvességekre.«

289

alatt külön udvart kapott, s hogy az államügyekhez hozzászokjék, atyja maga társaságában tartá öt, *)

Három év múlva, 1640. máj. 7-én, tudományosabbszínezetű, fényesebb vizsgának volt színhelye az udvari is-kola — mely egyszersmind utolsó vizsgálata is volt. Eztmár Bisterfeld intézte, s a szüléken kívül a lengyel követ,egy sereg főúr s nagy számú hallgatóság jelent meg. Avizsgálat maga cselekvényekben tűntette elő a tényt, mely-ükkor véghez ment. Egyik növendék (Szőlősi János) a ta-nár képében egy prológust szavalt el: a csapásról, mely atanügyet az udvari iskola megszűnése által éri, s a kár-pótlásról, melyet azért Rákóczy Zsigmond kiképeztetésenyújt.. Aztán fellépnek a többi tanulók: Ország Mihály,Debreczeni Zsigmond, Kovács György, Bethlen Mihály,Szénásy Pétéi·, s egymással hexameterekben versenyeznekmelynek végeztével »nagy fénynyel« bevezetik a királyt(Padányi György személyesíté), kit Rákóczy Zsigmondprózában üdvözölt egy kis értekezéssel, a tudományok ér-tékéről. A király felelete buzdítás volt ez úton, s utánaSzőllősi a tanár képe, kezdte meg a vizsgát. A király in-tézte a kérdéseket Rákóczyhoz, hogy mit tanult és hogyantanúit. Egy párbeszédben mondá ez el előhaladását a latinnyelvben, az auctorok megértésében, mire stylgyakorlat

*) Ifj. Rákóczy György irá Herczeg Zsigmondunk 1637.oct. 18-áról: »Pataki még vasárnap az kegyelmed levelét ebéd után12 órakor megadta, melyből éltem, kegyelmed mit Írjon; többi kö-zött írja kegyelmed, régen megjövendölte légyen, hogy a világi ál-lapot gonddal járjon, melyet akkor csak másoktól hallottam, demost rész szerint magam is veszem eszemben; de Isten segítsége ve-lem lévén, talám még idő nap előtt meg nem vénít.«

290

következett. Aztán következett a bölcsészetben tett elő-haladás megvizsgálása, s Zsigmond úrfi bevallá, hogy őtjobban érdekli a bölcsészet a hittannál. Ez a király meg-rovását vonta magára, s erre Zsigmond és a tanár vissza-\onultak, hogy a többi tanítványok vizsgáinak tért enged-jenek. Aztán következett a hittani vizsga. Ezer külön-böző, tárgyak szerént rendezett szentírásbeli hely olvasta-tott fel, melyekre Zsigmond a fejezetek és versek számaitelmondá. E fárasztó munka után jött az epilog: a királymegdicsérte Zsigmondot, buzdította a többieket, a tanít-ványok elmondák a búcsúszókat, a király eltávozott sVeér Ferencz néhány szóval iídvözlé a növendékeket. Az-tán Rákóczy Zsigmond vett búcsút egy, legalább egyóráig tartó beszéddel, mely a tudás fontosságáról érteke-zett. Erdély előkelőit a miveltségre intette, melegen ajánlámagát atyjának, ki mellé most az életbe kilép, szívélyesbúcsút vett Keresztúrytól, mesterétől, s tanulótársaitól,kik búcsúszavai végeztével elzengék, »az iskola hattyúda-lát.« Még következett a búcsúszó a többi tanulóktól sZsigmond üdvözlete. Ezzel végett ért a tanítványok ün-nepe — az egész, legalább 5 óráig tartó előadás latinvolt. De a végszavak a püspöké voltak, ki magyar, s aBisterfeldé, ki latin nyelven tárták meg parainesiseiket. *)S most Zsigmond is az életbe lépett: atyja mellé.O azután is az engedelmes, alázatos, szerető fiú maradt.Még sokáig latin nyelven levelezett atyjával, hogy jártas-

*) Ez igen érdekes vizsga megjelent latin nyelven »Pallas Da-ciea« czím alatt; mely az egész vizsgát, úgy, mint véghez ment,dja elő, s a tanügy akkori állásáról sok érdekes adatot tartalmaz.

291

ságát ebben ne feledje; *) egy fogoly franczia tiszttől,kit atyja váltott ki, megtanulta a franczia nyelvet, a né-metet már elébb bírta, s egészben véve az akkori tudomá-nyos készültség minden kellékével bírt. Atyja is igyeke-zett jövőjüket biztosítani: Györgyöt 1640. aug. 21-én aváradi kapitányságba (ez volt az ország első hivatala)igtattatta be, s 1642. febr. 16-án a fehérvári országgyűlé-sen utódjává választatá, s midőn a fejedelmi pecsétet ke-zébe adta, utasítással, jó tanácscsal ellátva — melyeketírásba is foglalt — bocsátó el magától. **) A kisebbikfiút, Zsigmondot, 1643. nov. 15-én igtatták be az udvar-belyszéki s háromszéki főkapitányságba — s ugyanő meg-nyerte utóbb 3*) a székelység főgenerálisságát s a kassaigenerálisságot. Ezenkívül mind kettő, háztartására különuradalmakat nyert: Székelyhidat Diószeggel, és Sólyom-kőt Elesddel az idősb, — s Görgény várat és Gyalú vá-rát Monostorral az ifjabb.

A Rákóczy fiák közpályára lépése még nem jelenté

*) Sok ily levele maradt fenn, többi közt 1640. sept. 19-énirá atyjának: »nihil enim est filio, ad nutus paternos intento, iraparentum in se exoperata acerbius.«

**) Rákóczy Debreczeninek 1642. apr. 7-én: Rákóczy György-nek fejedelemségéhez illendő pecsétét mikor magunk kezében adtuk,miképen instruáltuk, mit mondottunk s parancsoltunk neki, azutánírásban foglalván, szentírásbeli locusokkal is illustrálváu, melyeketbizony mind magunk kerestük fel s rendeltettünk helyire, s magá-nak is innét 5. die praesentis subscriptiónk s titkos pecsétünk alattmegküldtünk, im kegyelmednek is verissima páriáját küldtük, hatetszik kegyelmednek, tartsa meg magának ezt kegyelmed.«

3*) A beigtató biztosok Kornis Zsigmond, Haller István, Ke-mény János jelentése megvan a gyulafejérvári könyvtárban.

292

azok teljes felszabadulását az atyai hatalom alól. Taná-csolta. vezette, oktatta őket, de a mit ő mondott, az kö-telező parancs volt. Györgynek, valamelyik belső emberetársaságában állandóan Váradon kellene laknia — s haatyja engedelme nélkül csak vadászatra távozott is e fon-tos végvárból, már magára vonta ennek dorgáló szavait.Zsigmond, ideje nevezetes részét körükben tölté — nehe-zen nélkülözök e kegyenczüket, ki fájdalmat, keserűségetsoha sem okozott nekik, míg Györgyöt könnyelműbb vére,hajlama a zajosabb mulatságokhoz, nem egyszer össze-ütközésbe hozta atyjával. Többször megdorgálta, ha akor szokása szerént lakomák alkalmával, a poharazást lerészegedésig vitte. Nem kívánom, irá neki, ő, kit önural-kodása a kor e hibájától egészen mentté tett, nem kívá-nom, hogy megvondd magadtól az ifjúi múlatságokat, detarts mértéket. *)

*) Rákóczy (fiának 1641 aug. 31-kéu: »Mulatságodban is ellentnem tartunk mértékletesen, mert ifjú legény vagy, csak az miatt azközönséges jóra való vigyázásodnak s gondviselésednek ne fogyat-kozzál: úgy szemed előtt viselvén szüntelen, az mi mostani istentisztessége s hazánk szabadsága mellett való forgolódásunkban melynagy akadályt tennél; az isten őrizzen meg, lóesés vagy mértéklet-len italodból ha mi nyavalyád lenne, avagy egyébb alkalmatlan ma-gadviseléséből, oly lábra ejtenél, az érné végét, életünknek. Ottan haaz mi atyai intésünk s parancsolatunk nem fogna is előtted valamit.,sem az magad becsületének, jó hírednek, nevednek, feleségednektartozó szereteted is kevés volna érdemben előtted, ottan az istentisztességéhez való kötelességed tegyen mindenekben istenes, becsü-letes, idvességes és hasznos mértékletessé, vigyázóvá és gondvise-lővé.« — Lorántfy Zsuzsáiméhoz írja 1644. sept. 9-dikén: »RákóczyGyörgy hogy magát oiy engedelmesen viseli magát hozzád, mint

292

Azonban, ha véralkatra, hajlamokra nézve a csa-lád tagjai elütöttek is egymástól: egy közös tulajdon mind-annyiát összefűzte. Ez volt az erős vallásosság, ragasz-kodás istenhez, jótékonyság, vagy mint ők nevezék: isten-nek tetsző dolgok mívelése. Minden egyház, mely az őhitöket vallá, számíthatott segélyökre, minden író, ki hi-töket védelmező, pártfogásokra. Ezek rendelkezésére állta pataki családi nyomdán kívül a fejérvári fejedelmi is, saz általok díjazott és kinyomatott munkák nagy részétnem csak a birtokuk alatti, hanem a hódoltsági egyhá-zak s az iskolák közt oszták ki *), sőt a fejedelemasz-

írod, édesem, akarom valóban, s ezután is azt kövesse, ha azt akarja,hogy engemet is megtartson hozzája való atyai szeretetemben. Ne-kem, bizonynyal írom, senki felőle sem irt, sem izent, de hogy olyanhíreket másunnan kellett értenem, kihez ő közelebb lakik, s nem őtóle, igazán írom, búsúltam rajta. Bizony, édesem, mi sem tartunkaz illendő időbeli képes mulatságában ellent, csak az miatt el ne mú-lassa az közönséges jóra is vigyázni:....« stb.

*) Rákóozy fiához 1644. jun. 29-én: »Fejérvárról Koncz An-drás oda fog 3 láda könyvet küldeni, kettei lészen püspök uram Pos-tillája; egvikben-egyikbeu 100 száz exemplar; ennek egyik ládájátszámon adassad Pécsváradi uram kezében, s mi szónkkal ó kegyelmé-nek parancsold meg, osztassa el ő kegyelme ajándékon ezeket Buda,Kecskemét, Kőrös felé való, regiliónkon levő ecclésiákban, úgy, hogyne az papé, hanem az falukban vagy városokban levő ecclésiáé le-gyen, ha szintén az papok szokás szerént változnának is, de az köny-vek el ne idegenedjenek azoktól az helyektől, az hova rendeltetnek.Valamennél nevezetesebb faluk, várasok vannak az hódoltságonmindenikben küldjön ö kegyelme, ha mi azoktól megmarad, ott azpartiumban oszsza el ő kegyelme. Az más két ládát küld el Patakraa praefectus kezében. Patakról mennyi mázsa ólmot, kénkövet küld-tek oda, arról is tudósíts. Macskásit hat hét múlva küld bé, a dunk

294

szony, hogy a protestáns hitet saját környezetében meg-erősítse, »Lelki ABC« czím alatt egy kis cathechismustnyomatott ki, melyet Medgyesi angolból fordított, saját»apróbb cselédei« használatára.

Uradalmaikban az építkezési kiadások nagyobb ro-vatát tette az, a mit egyházak nagyítására, újítására, épí-tésére adtak ki, mint az udvarházak emelésének költsége.E részben azoknak egyházi edényekkel ellátásában, vala-mint harangoknak öntetésében sem szorítkoztak saját bir-tokukra — gondjuk volt, hogy a hódoltságban is legyenekegyházak az Isten igéje számára. Számtalan lelkész fize-tését uradalmaik jövedelméből utalványozák, több helyenispotályokat tartottak, s minden főiskola jóltevöi közészámította őket. A patakin kívül, melyet egészen ők tartot-tak fenn, a debreczeninek egyik mesterét, a váradinak kétmesterét, a kolozsvárinak minden tanítóját ők fizették, afehérvárinak pedig mestereit taníttatták.*) Jótékonysá-

ezer tallért, bemenvén az portára, jó lovakat hozathatsz; csak azistent féljeti szívből, becsülj meg minden rendeket, kit-kit érdemekszerint, tiszta és józan mértékletes életet élj, mindened lészen. Mely-nek követésében ne csak ígérjed magadat, hanem cselekedeteddel iseffectuáljad, mert ez lészen az realitás; alioquin, ha magadviseléseez atyai parancsolatunk ellen találtatnék; mi bizony úgy tartanánk,mintha fiúnk sem volnál.«

*) Medgyesi a »Szent Atyák Öröme« előszavában így ir: Hacsak magam tudnám, talám ily bátran mondani sem merném, mi-némü drága szelédséggel, rifka péklájú szép szemérmetességgel,tiszta élettel, istenes együgyűséggel és mind ily nagy fejedelmiméltóságában is ennyirevaló maga megalázásával etc. áldotta megaz úr isten nagyságodat. Tudom nagyságodnak istenhez való nagyzeneimét és engedelmességét; az idvességes igéhez való buzgó ger-

295

gok nemcsak a magyar egyházakra terjedt ki. Az oláh fal-vak elhagyatottságán segítendők, már 1640-ben összeirattákazon falukat, melyeknek papjai képesek magyarázni aBibliát, azt oláh nyelvre fordíttatták — a fordító 50 ft.

jedezésit, úgy, hogy minden dolgai felett való gyönyörűségét annakolvasásában, hallgatásában, a felől való asztali szép beszélgetések-ben (melyet még az Pater is álmélkodva hall) helyheztette nagysá-god. Kedveli nagyságod az úrban annak tudós hirdetőit és világisorsok felett becsüli. Tudjuk mindnyájan s egész ecclésiávul háladatosan említjük nagyságtoknak az egyházi szolgálatnak fennállá-sára való szorgalmatos, fáradhatlan vigyázásit és bő költségit; el-annyira, hogy mind Magyarországban sok helyeken s mint kivált-képen itt Erdélyben szegény hazánk nagyságtoknak köszönhet s kö-szön is sok templomokat, azokhoz való áros készségekkel együttpraedicator tartásokat, scholákat még penig a kiváltképen valókat,hospitálokat s több ilyen Isten tisztességére való dolgokat. Majdugyan nincsen is már nemzetünkben az orthodox religión oly föschola, melyben nagyságtoknak nem csak fejedelmi és fö patronatustisztire, hanem ugyan az bő költséggel való tartásra nézve is köznem volna. Az pataki egészen nagyságtoké, nemcsak, hogy jószágá-ban vagyon az nagyságtoknak, hanem minden egyéb gondviselésbőlis, melyben mennyit fárad és költ nagyságtok, tudja csak az isten.Az debreczeni egyik scliólamestert is immár egynéhliány esztendők-tül fogva (mely fizetésen én magam is esztendeig szolgáltam) nagy-ságtok tartja: Váradon penig gyakrabban kettőt is tartott. Az kolos-váriaknak, az tanétókkal egyetemben egyűl-egyig nagyságtoktúl va-gyon bőségesen való fizetések. Az fejérvári colleginmnak is, melyetaz halhatatlan emlékezetű idvezűlt Bethlen fejedelem fundált bőköltséggel és minden szükséges pfoventusokkal, nagyságtok tanéttatsok költséggel esztendőnként scholamestereket. Győznék mindenekéelőszámlálni: bizony az egekben mindenek számszerént feljegyeztettének; és amaz napon, világ hallatára renddel számláltatnak előnagyságtoknak örök tisztességével.«

296

tíszteletdíjt s egy ködment kapott — kinyomatták, szét-oszták az egyházak közt. *)

De mind az, mit ők hitök s a nevelés ügyének áldoz-tak: tetteikben, csak úgy mint leveleikben, a keresettségs kérkedés minden nyoma nélkül jelenik meg. Egyszerűtartozás — semmi egyéb. A kit az Úr sokkal bízott meg,az sokért felelős. »Mi megvalljuk — írá Rákóczy, egy olyoldaljegyzetben, mely elküldésre se volt szánva — keve-sebbet cselekedünk annál, az mint cselekednünk kell smagunk is akarnánk, de mind az keveset jó szűböl s aka-rattal cselekeszsziík.«**)

Azonban az egyetértés, mely a jótettek gyakorlásá-ban s az Isten imádásában nyilatkozott a férj és nő között— nem terjedt ki a hit részleteire. Az Angliába küldöttalumnusok közül többen a prcsbyteri, mások a puritánegyházak nézeteit szívták be s terjesztették itthon. Rá-kóezy, kit meggyőződése a conservatismus útján tartott,egyiket sem nézte szívesen, sőt utóbb zsinatot is tartatottellenök, s elitélteté azt. Lorántfy Zsuzsanna udvari papja

*) 1640. márcz. 15-diki utasítás töredéke: »14, különféle falu-ban mennyi oláh pap legyen, azok közül ki tudja az evangéliumotaz községnek magyarázni s tanítást tenni.« — Rákóczy György ne-jének 1643. aug. 2. Írja a többi közt: »Az mely oláh pap az újtes-tamentomot oláh nyelvre fordította, adasd 50 frtot neki, posztótegy dolmánynak valót, de ezt is püspök uram kezében adasd, éde-sem.« — Ugyancsak Rákóczy Írja Debreczeninek 1644. jan. 7-én»most az Bibliát oláh nyelvre fordíttatjuk s ki akarjuk nyomtatni.Az oláh bötűöntőnek nincs olyan matériája, itt benn sem találni... stb.

**) Rákóczy glossája Tolnai levelére 1642. april 4-kén.

297

Medgyesi Pál *) a presbytéri rendszert fogadta el, s védteirataiban a püspök ellen is, valamint a pataki iskola egyikprofessora Tolnai János, annak legbuzgóbb terjesztőjevolt. A vita átcsapott a tanügy terére is, az ifjúságot fel-bujtatták Tolnai ellen, ki a tanügy terén is mint újítólépett fel, s Keckermann helyett Ramus Logicáját ma-gyarázta. Lorántfy Zsuzsánna pár évig megvédte öt. s mi-dőn a Logica-per elébe került, azt ő az ő részére döntetteel, sőt egy ízben letételét is meghiüsitá. Végre Tolnaibelefáradt az üldözésekbe, s lemondott. Medgyesit asszo-nya megvédte az ilvnemü apró boszantásoktól, sőt bizony-nyal ennek befolyása alatt, a fejdelem asszony is ahozhajlott át. íme a legélesebb ellentét, a férj és feleség sannak püspöke és ennek udvari káplánja közt. De mint-hogy azok közt a nézetkülönbség nem zavarta meg a sze-relmet, az egyetértést, a ragaszkodást — nyíltan a kétegyházi férfi sem léphetett fel egymás ellen. Tették háttitokban — egy-egy meg nem nevezett ellen intézett pole-micus könyv, egy-egy névtelenre tett éles czélzás, egy-egy.csípős gúny árulta el a gyűlöletet, mit nyíltan nem lehetettbevallani.**)

*) 1633-ban lett pappá. Lásd a »Sok Jaj« előszavát: »Huszonöt esztendeje lesz már — írja 1658-ban — miolta isten kegyel-méből ez szent hivatalban foglalatoskodom.« Négy évvel később Lo-rántfy Zsuzsánna udvari papjává lett, mint ezt a »Hármas Jaj«ajánló levelében Írja.

**) A Tolnai ügyben sok levelük maradt fenn. Esperes Mis-kolczi 1642. april 23-án írja Rákóczynak: »Minekokáért ad meliusesse, praefectus uramtól nehány böcsületes főembert kértem mel-lénk, kik hallói, látói és bizonysági legyen minden actáknak. Méltó

298

Ezen kívül is volt elegendő nyíltan bevallott polémia— sőt támadt olyan is. melybe a fejedelem asszony nevebevonatott.

kívánságomat ő kegyelme látván, három nemzetes füembert bocsá-tott velünk a scholában, Kis Tamás, Bodor Benedek, és KlobusowskiAndrás uramékat, és Ő kegyelmek előtt lőttének az attestatiók, me-lyeket íme nagyságodnak párban beküldöttem. Melyekből nagyságodbölcs ítéleti megértheti, hogy Tolnai János uram, tisztesség adassákmástól neki, de Patakon csak híres eperi volt, az scholát megveszte-gette, és az ifjúságot csak szóval tartotta: melyért hogy nagyságodaz mi társaságunkban tovább tartsa, nem érdemli, nemhogy feljeb-ben való állapotra emelje: mert az ki ilyen nevezetes scholát meg-zavart és megböcsühetetlen kárt tött neki, jaj annak az ecclesiának,a hova megyen, mert hasonló zavarást várhat fejére. Osztán nagy-ságodat alázatosan követem, kegyelmesen nekem megbocsásson, ezideig is nagyságodat viseltük szemünk előtt, és az nagyságod iste ·nes írásáért kedveztünk neki, de tovább köztünk, ha nagyságodnakjóakaratja is az mienkhez járuland, szenvedni nem akarjuk, olyanokokra nézve, melyeket ha nagyságod tudni akar, máskor megjelentem.« — Ugyanő megmarasztásáról, miután annak káros, vesze-delmes voltát egy hosszú levélben bizonyítgatta, 1842. nov. 18-án-írigy ír: »Sőt az mi a sátánnak szokott mestersége, az keresztyénszeretetnek kötelét a hol elszakgathatja, kicsiny szikrából is nagyfőzet gerjeszt, és egy különözésböl holtig való gyűlölséget és mégaz religióban is dissensiót s haeresiseket is szeret koholni, sok szo-morú példák tanítják ezt igaznak lenni. Az philosophiában valódissensión és abban való kiilönözésnek szabadságán kezdi el, ésmég csak ez által is versengésnek és gyiilölségnek konkolyát hintiaz emberek szívében, bizony félő (kitül az nagy kegyelmű istenoltalmazzon) hogy a religióban való különözésre is és arra valószabadságnak sokaknak magoknak tulajdonlására utat ne nyisson,az mely néhol-néhol csak immár is csírázni kezdett. Az új és pe-culiaris opiniókon és sententiácskákon való kapdosás, és mindenek

299

Lorántfy Zsuzsánna 1638. végén, midőn Kolozsváritépen törvényszék tartatott, Kolos-Monostoron nagy ebédetadott. Számos vendég: pap, professor, főúr volt azon jelen.A meghívattak közt volt Vásárhelyi Dániel, ott helybenla-kó jezsuita is, ki az asztalnál épen Medgyesi Pál, az udvaripap mellett foglalt helyet. A fejdelem asszony szeretetthittani dolgokról beszélni — s ez nap épen Pázmány egymunkája jött szóba, melyről Rákóczyné azt hitte, hogy ajezsuita írta. Hijában menté magát Vásárhelyi, hogy ekönyvhez semmi köze: a pátert, Haller István ösztönözése,bevonta a vitába. Eleinte tartózkodó volt. utóbb heves lett.A vita ez estve nem érte végét: ebéd végezetével csak fél-beszakadt, hogy azután irodalmi téren folytassák. A vitaaz udvarnál és udvaron kívül nagy zajt okozott: »immár,mint udvar dolgát, a disputatiót imitt amott beszélik, ki egys ki más ítélettel beszéli.« Harmadnapon rá Vásárhelyitételeiről némi jegyzéseket küldött a fejdelem asszonyhoz,melyeket az Medgyesivel közölt. Az udvari pap széljegyze-teket tett, s maga a fejdelem asszony is irt össze bibliaitételeket, mint egyes hitczikkelyek bizonyságait, melyekegyüttesen közöltettek Vásárhelyivel, ki viszont (1639. jún.29-én) egy udvarias levél kíséretében felelt. S midőn Vá-

ellen mordicus tueálása s még pedig fejedelmi méltóságok és her-czeg urak gratiája és favora alatt, mit szerzett legyen, nem ré-gen Belgiumban szomorú óhajtással említi az egész keresztyóu-ség. Érti nagyságtok a mi tetszésünket, mi nemhogy szükségesnekés hasznosnak itílnénk Tolnai János atyánkfiának a pataki scho-lamesterségben tovább maradását, sót az schola és eeclésia kárárahajlandónak lenni igen félünk.« — S legvégül még protestálnak isellene. Lemondása a S. P. F. 1865. évf. 645. 1.

300

sárhelyi — egy második levél kíséretében, egy újabb dol-gozatot külde be — Medgyesi egy egész nagy könyvcáfolattal, egy éles polemicus munkával állt elé, melynekszövegébe (70. 1 ) befűzte a Lorántfy Zsuzsánna által, azasztal feletti vita egyes tételei erősségéül összegyűjtöttszentírásbeli helyeket. *)

Ily szentírásbeli helyekből, melyeket a fejdelem asz-szony a Biblia gyakori olvasása közben kijegyzett, máregész gyűjteménye volt ennek. Összeállította azokat a ref.vallás 45 hitágazata szerént, mint ezeknek »győzhetetlenbizonyságtételeit.« Udvari papja megtoldta több locussal,s »Moses és a Prophéták« czím alatt, mint a fejdelemnészorgalmának eredményét, kinyomatta, Egy szó, egy betűnincs ebben mit maga a fejdelemasszony írt volna — mégelőszó, bevezetés sincs. Az semmi más, mint anthologia,mely épen nem adott jogot, hogy az összeállító az írónők

*) Ez: Szent Atyák Öröme .............................................. Kazy Hist. II. 53. s köv.megemlékezik e hitvitáról, <le hosszú s kimerítő előadásábanegy szó, egy betű igazság sincs. Még a nevet se tudja — Vásárhelyihelyett Rajkit ír — annyival kevésbé a tényeket, melyek szerinteekép folytak le: Lorántfy Susánna egy könyvet írt, melynek pap-jai tapsoltak, s melyet ezért ő megczáfolhatatlannak tartott. FiátZeigmoudot Monostorra küldé Rajkihoz, hogy czáfolja meg, ezazzal menté magát, hogy nincs sem pénze, sem kellő tudománya,külömben is Pázmány megczáfolta az egészet. Ekkor szóratik anép közé egy bizonyos könyv, mely Lorántfy Zsuzsánnát közne-vetségnek tette ki. A fejdelem beszedette a nagyon elkapkodottpéldányokat s itt kezdődik a Rajki üldözése, kit Rákóczy a könyvírójának tartott — hanem a végén kisül, hogy Rajkinak semmbaja sem lett. Ezt az egész előadást magának Vásárhelyinek le-velei czáfolják meg legjobban.

301

a »kékharisnyák« közé soroztassék. Maga Vásárhelyinemhogy nem botránkozott meg a Bibliaolvasáson, sőtarról épen méltányosan nyilatkozott: »én bizony — írá,— nagy álmélkodással hallom és részszerént látom is ke-gyelmes asszonyom, hogy nagyságod ily fejedelmi méltó-ságban lévén az Isten törvényében való emlékedést s az Is-ten könyvének tudományát minden világi mulatságnál nagyobra láttátik becsülni. Nagy kegyelmét, atyai jó akaratátmutatta Isten nagyságodhoz elméjét és szívét ezeknek sze-retetére élesztette.«

De fenn, a nagyszombati tudós körben nem így gon-dolkodtak A Rákóczy úrfiak vizsgáiról meg jelent könyva Vásárhelyi ellen intézett polemicus munka, s RákóczynéAnthologiája egyiránt szemet szúrtak. Csak nem rég kér-dés tárgyává tette a kör egyik tudós tagja, VeresmartiMihály, hogy mennyiben kell megtartani az eretnekeknekadott hitet? *) még elébb megtámadták a Csecsemő Ke-resztyént, mint a protestáns vallás hitágazatait előadómunkát, »Kitett Czégér« czímű metsző polemicus irattal,melyre Keresztúri »Felserdült Keresztyénje« volt a fele-let.**) S végre éles és metsző gunyiratot tettek közzé »Mó-

*) Az Eretnekeknek adott Hitnek Megtartásáról és az Isten-nek adott Hitnek Megtartásáról, melyet egy tudós ember írásábólV(eresmarti) M(ihály) B. A. P. C. Sz. L. K. K. O. M. fordított.Nyomtatott K. TI. Ő. F. Sz. V. P. 1641. esztendőben. 12-edr. 1001.

**) »Kitett Czégér, a ki által feltalálhatja akárki is mine-mű poshadt mérges tejet fejt Keresztúri Pál Erdélyben egy kate-kismusnak tömlőjében némünemű Heidelberga táján nőtt hizlaltteheneknek a tölgyéből a nem régen született Csecsemő Keresz-tyénnek szoptatására.« Pozsony 1640. Erre felelet volt Keresztúri

302

zes és a Propheták» ellen. Mindebben nem a tárgy voltbántó, hanem a hang, nem a polémia volt sértő, hanem azaljasság, melylyel azt folytatták. Magában is elég izetlendolog volt, Lorántfy Zsuzsánnát, neve első szótagja után,lónak nevezni, s a jó ízlés rovására, a hajdan két ünő általvont frigyládát most egy tehénnel (a fejdelem asszony-nyal) vonatni. *) De a gúny, melylyel az ellentáborban eröpiratot fogadták, a mohóság, melylyel azt terjesztették,még bántóbbá tette. **) Mindig nevetett a világ a scanda-lumokon, s aljasság, piszok, rágalom fertőjébe mártotttollak termékein.

Rákóczy 1642. elején vett hírt e munkáról. BogádiAndrást mindjárt Bécsbe s Pozsonyba küldé, hogy szerez-zen példányt s tudja meg, ki »a mocskos könyv« szerzője.Magok cath. főurak is megbotránkoztak, írá Bogádi, őmég nem látta, de Pozsonyban nyomtatták, mint PálfiPál mondja, s nagyszombati vagy bécsi mű.3*) Rákóczy

Pál kővetkező műve: »Felserdült Keresztyén, ki csecsemő korá-tól fogván, az Isten beszédének ama tiszta tején a mennyei tit-koknak tanulásában dicséretesen nevekedék; és az Istennek min-dé í fegyverét felöltözvén ama Cerberus titkos erejéből támadotthihető orvos doctornak pokoli orvossággal megbüszszödőtt pati-káját elrontá és magát vastagon megostorozá « Váradon 1641.

*) Kazy Hist. II k. 54. 1. s csak ennyit tudunk a könyvtartalmáról, mely úgy látszik nem egyéb mint pasquil volt. Külön-ben a fenebbi két könyvczím is mutatja, mint polemizáltak akkoraz emberek.

**) Elég forog az emberek között, néhol szakgatják, néholmegtartják« írja Bogádi a fejdelemnek, Pozsony 1642. apr. 12.Kazy mondja, hogy nagyon el volt terjedve.

3*) Bogády Eákóczynak Pozsony 1642. máj. 22.

303

nem sokára kapott példányt, de a mit abban olvasott, aztúlszárnyalta piszkosságának hírét. Tán szó nélkül tűrtevolna, ha az ő személyét támadják meg: de nejének, azépen akkor gyöngélkedő nejének bántalmazása szívén ta-álta őt. Honnan került e gúnyirat? Van-e benne Eszter-házynak, az érseknek része? Ezeket kelle mindenek felettkitudni, de addig is, bár nem sok eredményt várt tőle,elhatározá, hogy lépést tesz a császárnál. *) S ez érdem-ben utasítá Bogádit, ki egész méltatlankodva válaszolóurának: »Hanoii se tett oly gyalázatot David legátusán,mint ez nagyságtokon«, ezt látják, érzik az ottani urakis, de nem bíztatják, hogy a szerző nevét kitudhatná, mert»sokan vannak hozzá, különben, ha a császárnál megtettelépéseit, majd ki fog tűnni, ha a munka csak alacsonyember dolga-e?«**) Bogádi tett előterjesztést a király-nál. 3*) Május 7-én kapott választ: a felség nehéz szívvelvette a fejedelemasszonyon esett sértést, de bár az ily al-jasságok csak megvetésre méltók, ő mindent el fog követ-ni, mit szükségesnek lát a fejdelemasszony becsületének-megvédésére. ·*) Ez bizony nagyon vékony biztatás volt

A dolog már ekkor más fordulatot kezdet venni. Né-hány példány Erdélybe is beszivárgott a püspökhöz, aRá-kóczy-fiakhoz, Keresztúrihoz. Ez utóbbi elhatározta,hogy urát kész felelettel fogja meglepni. Nagy hirtelenkész volt a válasz, épen oly mocskos, épen oly epés, mint

*) Rákóczy Csérnél Györgynek: Fogaras 1642. apr. 11.**)Bogádi,a fejedelemnek, Hanzlikfalva 1642. apr. 12.3*) Bogádi a fejedelemnek, Rowna 1642. máj. 13.**) A császár Rákóczynak, Laxenburg 1642. május 7.

304

maga a pasquil, ott Fehérvárit ki is nyomatta, úgy, hogymielőtt a császár választ tett volna Bogádi követségére,az egész munka kész volt, sőt már el is terjesztő azt.

Ez kívül esett a Rákóczy számításán. Nem ilyenelégtételt akart ő — kivált miután aligha hitte volna elvalaki, hogy az udvari pap, s az úrfiak egykori nevelőjeura tudta nélkül szóljon bele a vitába. Pedig ez csakugyanmit sem tudott róla, sőt a dolog mélyen bántá, búsitá, srögtön rendeletet adott ki, hogy Keresztúri feleletét be-szedjék és megégessék — főként a Részekbe kivitt példá-nyokat. *)

Aggodalmainak másik tárgya volt, hogy neje előttaz egész polémia titkokban maradjon. Oly gonddal őrzé aszeretett nőt minden felindulástól, minden kellemetlenség-től. A papok, a család tagjai, a környezet, el voltak tiltvacsak említést tenni is róla.**) Magyarországon, Erdélybennagy gonddal és áldozattal beszedeté a pasquil példányai

*) Kassai levele Bákóczyhoz 1642. mávcz. 8. Kolozsvárról»Bizony méltán búsulhat, nagyságod is ilyen hatalmas maga gon-dolatául bátorságán Keresztúri uramnak. Bezzeg fogadatlan pro-cator volt ő kegyelme, hiszen a mocskot nem mocsokkal kellenemázolni. Kivált mikor fejedelemnek méltóságában forog az dolog.Igen bölcsen cselekedte nagyságod, parancsot adván ki az köny-vek supprimálása felől, ha lehet kegyelmes uram szedegetnék be:egy is künn ne maradjon! Ha oda fel hírekkel lesz, könyebbenVálaszt tesznek az nagyságod panaszára is; noha ez nagyságodhírével nem lőtt, és nem ilyen úton akarja nagyságod fejedelmméltósága ellen tett injuriát vindicalni.«

**) U. o.: »Az typographic nyomtatását senki ne jelentseki életét szereti.'

305

is, s megégette csak úgy, mint a Keresztúri munkáját.Gondoskodásának volt eredménye, a mi tán megmarad t.azt az idő semmisítá meg — s ma a két mocskos könyvnekmég nevüket sem tudjuk, s létezésökről is csak Rákóczylevelezése ad biztos értesítést.

A per a gúnyirat ügyében még egy ideig tartott, devégre is eredménytelenül enyészett el.*) A sértést Rákó-czy soha sem feledte el, de ezúttal más fontos családi ügyvette igénybe a szülők ügyeimét, s más aggodalmak, másremények .támadtak szíveikben.

A hatalmas Báthory családnak még csak egyetlentagja élt, egy szép, szemérmes gyermek-lányka, BáthoryZsófia, ki anyjával — özvegy Báthory Andrásné, Zakrzes-ka Annával — felváltva lakott Lengyelországban s Ma-gyarországon. Az ifjú György, mint váradi kapitány szom-szédjok volt — mert azok magyarországi tartózkodási he-lyükül Somlyót választók ki. Kölcsönös szerelem támadtaz ifjak szívében, a nélkül, hogy őszökbe jutott volna a vá-laszfal, melyet hitök különbözősége emelt köztök. Annáljobban gondoltak rá a szülék — s e dolog főként Rákóczy-nak sok aggodalmas perczet okozott. A felkorbácsolt val-lásos szenvedélyek közép-Európát egy táborhelylyé változ-tatták: s bár Erdélyben, a csaknem egy század óta fennál-ló vallásszabadság mellett, a vegyes házasságok nem tartoz-tak a kivételek közé — de a perczben, midőn Rákóczymár foglalatoskodott az eszmével, hogy ő is a küzdő felekközé lép, családjában ily házasság-nem látszott kívánatos

*) Bogádi a fejedelemnek, Hanzlikfalva 1642. sept. 18.»Mocskos könyv ügye, hogy elmaradt, úgy igen jól esett.«

306

nak. De mit ért a hideg ész okoskodása a két szerető szívelőtt? A szüléknek végre is bele kelle nyugodni. Rákóczyazt hitte, hogy fia kitérítendi jegyesét, s ezt lelkére iskötötte. Az eljegyzés még 1641-ben megtörtént Somlyón.*)

De Báthoryné erősen ragaszkodott hitéhez — s aleányka áttérése mind maradt. Már a menyegző napját iskitűzték 1642. őszén**), s a meghívókat is szétküldték. Ek-kor, sept. 5-én, az öreg fejdelem egy meleg és hazafias ér-zéssel irt parainesist intézett fiához: »atyai szeretetbőlazt adjuk tanácsul: mind most s mind ezután tisztán, igazán^tökéletesen szeressed mátkádat és feleségedet, de csak úgyazért, hogy ahoz való szereteted hazádnak, nemzetednek,kiváltképen az isten tisztességének szeretetit feljebb nehaladja, mert ember tanál feleséget, de istent, nemzetet,hazát nem többet egynél.«3*)

Azonban a menyegzői készületek folyton folytak. Ügy-nökei mindenfelé szerte utaztak a bevásárlások végettKonstantinápolyból selyem szöveteket, szőnyegeket, skófiu-mot s keleti termékeket, Bécsből ékszereket, ezüst tálakat,rózsákat, forgókat hozatott, annak környékéből rendelt

*) Szalárdi azt mondja 1641. jul. 29-én — de ez leh°tetlen,mert ez nap Rákóczy, mint levelei mutatják, Kolozs-Monostoronvolt, tehát két napi járóföldre Somlyótól. Hogy azonban az el-jegyzés már ez évben megvolt, mutatja Zakrzeska Annának 1641·nov. 28-án György úrfihoz írott levele, metyben öt már »édesfiam uram «-nak szólítja.

**) Bogádi Rákóczynak 1642. sept. 13.: »Ifjú urunk lakodalmátengedje az úr isten nagyságtoknak kedvesen, szerencsésen s egészsé-gesen érni.«

3*) Rákóczy György fiának 1642. sept. 5. L. az egész leveletOkmánytár Vl-ik szám.

307

meg orvost, szakácsokat, zenészeket. *) Szóval olyanfényt készült kifejteni, milyent Brandenburgi Katalin ná-sza óta Erdély nem látott. De e folytonos munka, s az az-zal kapcsolatos izgatottság nem nyomta el aggodalmait.A lányka áttérése napról-napra haladt s Rákóczy napról-napra nyugtalanabbá lett »annyival inkább—irá egy bizal-mas emberének — hogy ennek az mi fiunknak bolond,rend felett való szeretetét mátkájához naponként inkábbveszszük eszünkben.« Attól tartott, hogy müve halálaután fog szétrontatni—s hogysem ez bekövetkezzék, inkábbeltemetné fiát. Még egy kísérletet akart: határozott vá-laszt venni az anyától és leányától.**)

*) Rákóczy a konstantinápolyi ügynökökhez. Bogádi Rákóczy -nak 1642. december 10-én és deczember 26-dikán.

**) Rákóczy levele Kassaihoz 1642.: decz. 26.: »Ezekről,uram, mikor mi gondolkodunk, látja az teremtő isten (noha az előttis az mi nyavalyánknak s gondolkodásunknak nem kicsin oka volt azRákóczy György mátkjának pápistasága) de most bennünket annyirabágyaszt, nyughatatlankodtat, annál is inkább, hogy mi az kegyel-mednek meg nem tudjuk írni, annyival inkább is. hogy ennek az mifiúnknak bolond s rendfelett való szeretetit naponként inkább veszszükeszünkben az mátkájához; félünk, félünk uram rettenetesen az pá-pistáknak rettenetes sok rendbeli álnok csalárd praktikájoktól ésmesterséges megcsalásoktól, ki ....................................... nyilván, hogysem holtunk utántörténnék, az istentől, idvességemre írom kegyelmednek, inkább kí-vánnám,-én temetném el Rákóczy Györgyöt, mert nem mind két fiún-kat is, sőt ha 100 volna is, isten bizonyságunk, az isten tisztességénekkárt nem akarnánk tenni. Az lakodalom napja im közelget, azt kérde-ném azért kegyelmedtől, minekelótte Somlyóról meg kellene indulni azasszonynyal s kisasszonynyal együtt, nem ártana-e annak előtte meg-hitt emberünket oda küldni, és categorice, aperte megkérdetni akisasszonytúl, meg akar-e maradni az pápistaságban, avagy eztelhagyni, s az anyja is abban akarja-e megtartatni; nem esküt-

308

Hogy miben állott ezek válasza: nem tudjuk. Detény, hogy Báthory Zsófia az esküvő előtt nem tért át.Azonban a nászra kitűzött nap: 1643. febr. 3-dika közel-gett. Jan. 20-án indult a követség a menyasszonyért sanyjáért — s a hó végén más elfogadók a külföldi hatal-masságok követei elébe. Február 1-én a lengyel király,2-án a római császár követe jött meg. E két nap érkeztekmeg, a moldvai, oláhországi vajdáknak, a kozák hetman-nak, a krakai vajdának, a kurlandi herczegnek, a nádor-nak, az esztergomi érseknek követei — kik elébe mind el-fogadók küldettek. Majd minden magyarországi s erdélyifőúri családból jött egy vagy több meghívott, s mindenváros és megye képviseltette magát. Legünnepélyesebb el-fogadás volt a menyasszonyé a vőlegény által, az Ompo-lyon túl felállított sátorban, s legpompásabb a gyönyörűifjú párnak bevonulása Fehérvárra. Másnap, a nászaján-dék kézbesítése után, megtörtént az esketés. Az ifjú párt,— mely egy diván-szőnyegen állt — a reformált püspökeskette meg. A hitletételt a szokásos ünnepélyes kézmo-sás és ezt díszebéd követte: a nagy teremben, hol háromasztal volt felterítve, a főasztal a külföldi követek, a fej-delmi család tagjai s nehány főrend számára (Prépostváry,Forgács és Lónyai Zsigmond, Báthoryné, Forgácsáé ésBethlen Péter) — a más kettő a főuraknak s megyei ésvárosi követeknek. A többi vendégeknek más termekben

tette-e meg reá, vagy mások nem tétettek-e vele arra fogadást, ésinnét is lenne categorice válasza; avagy akkorra halasztani meg-mondását, mikor ide jönnek, s annak előtte által menni rajta, minek-előtte megeskünénnek, mert csak reménység gél biztatnunk magunkategyátaljában nekünk nem tetszik.«

309

volt felterítve. Az ebéd végét, »a gyümölcs felszedést«újra ünnepélyes kézmosás követte — s azután a bevonulása tánczterembe. Febr. 4-én volt az ajándékok ünnepélyesbemutatása, s ezt újra lakoma, táncz követte, mely mégfebr. 5-én is tartott. Február 6-án csak a követek vendé-geltettek meg — s ezek másnap eltávoztak Fehérvárról. *)Menyegző után, s anyjától elválva, könnyebben ráhatározta magát az ifjú asszony az áttérésre. Az egészcsalád Fogarasba ment: de Bákóczy fia iránt kimértvolt. Ez is »eszében vötte micsoda nehéz legyen az egye-netlen vallásit feleséggel hajlani,« s az egyházi tanítások,a szó, példa, s az a tiszteletreméltó hölgy, kiben ö valódi,igaz anyát talált, hatottak az ifjú nő kedélyére. Végre»marczius vége felé kijelenté, hogy kész áttérni. De vájjonszívből-e? vájjon igazán? ez volt a kérdés. A fejdelem-asszony külön fogta menyét, kitudni tőle, nincs-e szivébenkétely a vallás iránt, melybe át akar lépni, s nem félelem-ből vagy kedvezésből szánta-e el magát e lépésre? A vá-lasz teljesen megnyugtató volt, s april 5-én Báthory Zsófiaünnepélyesen áttért a reformált vallásra, s felvette az úr-vacsorát. Még pünkösdig Fogarasban maradt az egészcsalád, hogy az ifjú nőt »vallásában vastagítsák, oktas-sák, tanítsák s ugyan megerősítsék.« **) Az azonban nehe-zen ment. A fiatal asszony szerette volna új hitével legalább

*) Haller Gábor naplója (Tört. Adatai IV. k.) 83. s 84. 11.**) Rákóczy Kassaihoz 1643. apr. 6-án. — A szóhagyomány,

mely Erdélyben ma is él, azt tartja, hogy Báthory Zsófia áttéréseszíneit volt — az úrvacsora alkalmával soha sem ette meg a kenyerei,hanem egy szelenczébe gyűjtötte.

310

a böjtölést kiegyeztetni — s pénteken és szombaton nemakarta a búst megenni. Az öreg Rákóczy haragja fellobogottjobban, mint valaha, s az ifjú férj anyjához fordult, hogyengesztelje meg atyját. »Bízván — írá ennek — az nagy-ságod hozzám való kegyelmességében, kit nem az én vétkesfiúi mivoltom szerént, hanem az nagyságod kegyes anyaiszeretete szerént szokott volt cselekedni, méltóztassék az önagysága haragját csendesitni.«*) »Csak felelj meg annak— feleié atya ridegen — mivel nekünk tartozol, s istenestanácsunkat kövesd.«**) Ezúttal azonban még LorántfyZsuzsáiménak közbelépése se vezetett sikerre. Irt menyének,Báthory Zsófiának s Keresztúrit, egyik udvari papját,hozzá küldé, hogy a tanítás és rábeszélés fegyvereit vegyenála foganatba. »Immár, ha ennek sem kezdene helytadni feleséged, Ígéretét be nem teljesítné, magadat bírálunkmeg, nem nagy gyalázatjára lenne-e mindazoknak s azegész eklézsiának cselekedete, s nem inkább gerjesztené-tek, boszantanátok s idegenitenétek magatoktól ben-nünket.« 3*)

De az ifjú minden igyekezetének, s Kereszturikenetteljes szavainak csak fél eredménye lett. A mire nejeígérte magát, azt megteszi, bár lelke nem nyugszik megrajta, szombaton megeszi a húsételt — de pénteken nem.S György megint anyjához fordáit — vegye le róla atyjaharagját, ne maradjon e dologban köztük semmi keserűség

*) Ifj. R. Gy. anyjának 1643. jul. 19.**) Rákóczy fiának 1643. 31.3*) Rákóczy fiának 1643. aug. 2.

311

fenn*), s atyját biztosítá, hogy »felesége öt meg nem hódol-tatja.«**) Előre ennyit is elégnek tartott llákóczy»kevesebb búval kívántuk volna — írá fiának — mindenrészeit elmulatni házasságodnak s abban is lőtt volna többgyönyörűségünk. 3*) A családi békét leginkább a fejdelem-asszony tapintata állítá helyre — »nem tagadhatom, iráneki fia, hogy nagyságodnak társaságunkban elég búsulásane lett vona, de hogy nagyságod mind azokról elfelejtkezzékés mind kettőnkről nehézségét elvegye nagyságodnak alá-

*) Ifj. Rákóczy Gy. anyjának 1643. aug. 4-ről: »Ez mai napon-érkezők egy posta urunktól, ki hozza, hogy az papok felszabadítottáklegyen feleségem pénteki és szombati hús nem ételét, mivel penignagyságtok nem kívánta, hogy pénteken most megegye, Keresztúriuram előtt meg is mondá, azt meg sem cselekszi, de szombatonmegeszi, noha lelke rajta meg nem nyugodt, kirtíl urunknak Keresz-túri uram irt is. Azért kegyelmes asszonyom, ha nagyságodnak valaminehézsége volt volna is, rólam elvévén az mi kegyelmes urunkharagját, csendesítse és vegye el úgy rólam, mint Eogarasban, semmiebben az dologban fenn nem maradván, hogy én is nagyságtokhozvaló engedelmességemet alázatosan mutathassam meg . . . .«

**) Ifj. R. Gy. anyjának 1643. aug. 15.: »Az mi feleségemböjtölésit illeti, mint viseltem legyen magam hozzá nagyságtokbúsulásának megcsendesítésért, bizonyság Keresztúri uram. Az melyconditiók felöl emlékezett urunk ő nagysága nagyságodnak, énazokra nem oktattam, feleségem penig engem meg nem hódoltatUrunk ű nagysága valamit kívánt, mindenre reá ment, kész voltmegcselekedni. Kemény János uram beszédjére izent nagyságodnakaz asszony, de az feleségem az asszonynak elé sem hozza. Nagyságod-nak alázatosan könyörgök már mindazok meglévőn, kiket urunk önagysága kívánt, nagyságod is ö nagysága rólam való nehézségétvegye el, úgy lehessek nagyságodnak engedelmes fia és szolgája.«

3*) Rákóczy Gy. fiának 1643. jnl. 20.

312

zatosan könyörgök. *)« El is vette — mert neheztelés,,haragtartás szívében soha sem élt.

Rákóczy ez időben nagy dolgokon törte fejét, Felső-Magyarország politikai és vallásos szabadsága azon arány-ban hanyatlott, a mint a római császárnak, ki magyar ki-rály is volt, sergei nagyobb, fényesebb eredménynyel harczol-tak a svéd-franczia szövetséggel. »0 szegény édes hazám,nemzetem — jegyzé egy magyarországi főúr levelére— bi-zony megkevesednek az igaz fiaid, az kik vannak: húznak,vonsznak, pusztítóak, az tolvajokkal, prédálókkal sanyar-gattatnak, nemhogy oltalmaznának, de magok nyitnakutat veszedelmedre! A nagy irgalmú Isten szánja megügyedet s találjon módot jobb állapotodra,«**) Ez lelké-nek őszinte felsóhajtása, részvétének őszinte nyilatkozatavolt. Nem egy álmatlan éjjébe került neki a gondolat,hogy ha Európában leveretik a protestantismus s az al-kotmányosság ügye, Magyarországon is ki fog irtatni az— s Magyarországot Erdély követi. De viszont idő előttibeavatkozás még jobban koczkára tenné hazáját éscsaládját. Hogy a küzdelem mérlegében Erdély sorsát isbe kell vetnie, azzal tisztában volt: a kérdés csak a »mikor«körül forgott. Pozsonyból és a lengyel szélekről, Konstanti-nápolyból és Velenczéből ügynökeitől egyiránt biztos híreketvett — s az európai ügyek állásáról mindenünnen jól volttájékozva. De az eszmét magában főzte, forralta. Ő egyedülküzdött vele, benne ért meg, minden külbefolyás nélkül. Amagyarországi urak biztatásainak, hogy adjon a nemzetnek

*) Ifj. E. Gy. anyjának 1643. aug. 27.**) Rákóczy jegyzete (1641. jul. 29.) Nyári P. jul. 22. írt lev.

313

egy királyt, ki közel laknék s személye szerint tudakoznékés intézze fellépését »nec cito, nec temere« *), csak olykevés hatása volt, mint a békepárthoz tartozó tanácsurailebeszéléseinek. Már 1639-ben azt hitte, hogy eljött az idő:s Bisterfeldet Parisba kiildé, hogy egyengesse az utat. **)Ekkor a dolog csak kísérlet maradt — hanem ettől fogvafolytonosan dolgozott rajta. Szerelte várait, gyűjtötte hadierejét, gyakori mustrákat tartott. Azután számításba vetteaz eshetőségeket. Egész operatumokat készített a hadfoly-tatás s a béke esélyeiről. Kidolgozta a haza és vallássérelmeit, a magyarországi megyék állapotját. Csak úgymeg akarta nyugtatni saját öntudatát, mint biztosan tenniminden lépését.

*) Madarász Gy. Rákóczynak 1633. febr. 17-én: »Nagyságodtudja jól azt is, melj' nagy közit avatja az török az hét vármegyéhez,Erdélynek is állapotja minémű legyen: mely által félelmes Magyar-országnak egyszer is, másszor is egy-egy darabját hozzá foglalni:annak előtte Váradot hozzávalókkal, ezután hét vármegyét, ezutánismét többet; így félő, hogy a sok árulók miatt valaha török vigyenErdélyben oly fejedelmet, benne maradván az török és azutánegyszersmind el ne foglalja az egész országot. Én nem tartanék job-bat, mint ha oly királya lehetne az magyar nemzetnek, ki közellaknék és személye szerént hadakoznék, ha mikor kivántatnék,melyről mind most jó volna végezni, míg in effectum nem megyenaz francziai kirág nak dolga, mert azután osztán nehéz, mivel az ispápista, és úgy egyik varjú másiknak szemét ki nem vájja, az pápistatisztviselők egyátaljában gondot viselnek az konczra, az mint bi-zonyosan értettem jó idein etc. summa summarum csak meghűlt az‘reménség császár urunk ö felsége dolgában, azért nagyságod tiszti,úgy tetszik nekem csak ez volna most: Nec cito, nec temere.«

**) Bisterfeld jelentése 1639. nov. 7. a vörösvári levéltárban.

314

1642. és 1643-ban feltűnő sűrűséggel, bár átalántitokban *), látogaták Rákóczy udvarát franczia és svédügynökök. Arról volt szó, hogy Rákóczy belépjen a szö-vetségesek közé. Már a pontozatok, melyek mellett ezmegtörténjék, s melyeket Rebenstock svéd ezredes 1643.aug. elején vitt hozzá **), az elfogadás stádiumáig jutot-tak, midőn Rákóczy az első lépéseket megtette belső em-berei megnyerésére. E tárgyban folytatott bizalmas leve-lezése mutatja, mily kevéssé vezette nagyravágyás. Miértkoczkáztatná azt, mié van? miért kellene neki értéke sza-porítására törekedni? hisz az isten őt mindennel megál-dá! »nem bolondság volna-e tőle a távolvalót, a bizonyta-lant, veszedelmes állapottal keresni? Ő csak az isten tisz-tességét, s a szegény ügyefogyott nemzet szabadságtalan-ságát nézi! ezek szolgálatjára határozta ő el magát: sezekért megvetni, semmibe venni világi javait, méltónakítéli ő.« Ezek voltak szavai püspökéhez — s ezek nem

*) Rákóczy nejéhez 1643. aug. 5-én: »Az nagy ember, mi úgytudjuk édesem, magát titokban akarja viselni.«

**; Rebenstock instructiója s a levél a vörösvári levéltárban.3*) Rákóczy levele Geleiliez 1643. aug. 31.: »Az kegyelmetek

levelét mi az elmúlt estve későn vöttük vala el s micsoda censurájalegyen kegyelmeteknek az dologról, kiről Biterfeldius uram általkegyelmeteknek izentünk volt, azt is értjük; az elsőre egyezőbizonyságul hívjuk az istent jó lelkismerettel, soha mi az ma-gunk privatomáért, kiválképen az ki értékünknek, birodalmunknakterjesztésében járna, fegyverhez nem nyúlnánk, s arról nem isgondolkodnánk, mert istennek áldásából mi bizony ez szegény hazakiterjedtségére s bőségére és helyére nézve kevéssel kevéssel minden,nel bővelkedünk, s azért az mivel békességesen is virágzunk, micsodabolondság volna tőlünk mégis az távol valót s bizontalant, vesze-delmes állapottal úton s módon keresni s arra vágyódni; nézünk

315

a kétszínűség, ezek az erős meggyőződés szavai voltak. Apüspök, a tanácsurak — kikkel egydeési összejövetel alkal-mával közié szándokait — megelégedéssel fogadták azt. *)

azért egyátáljában csak az isten tisztességére, anyaszentegybázánaképületére, terjedésére s az szegén ügyefogyott nemzetemnek szabad-ságtalan állapotjára, ezeknek szolgálatjára penig magamban gyakortaoly buzgóságos fohászkodással s megkönyvező szemmel penig indul-tam el, hogy ez világi javaimat csak semmire becsülni s megvetniméltónak itélém és elvégezém benn magamban, kiben mi holtunkigaz úr isten megtartván nálunk az ö áldásit, bizon meg akarunk ma-radni az mi tehetségünk szerént.«

*) Rákóczy Geleihez 1643. sept. 13-ról: »Kassai uramon kívülis mi azt minap Deésen, az kihez bízhattunk communícáltnk s ott egysem lón, ki különbet tanácsolt volna; ügy vagyon, pápista emberrelegygyel sem közlöttük, unitáriussal is az liokmesteren kívül nem, deabban meg nem csalatkozom, vallásunkon való talám csak 4 semfogna ellenkező abban tanáltatni, ha publicumra megyen is, az többifelöl nem felelhetünk, azt mi olyan igen tanácsból akarjuk kezdeni,hogy semmit is az nélkül nem akarunk mozdítani; részemrőlbizonyságunk az isten, mindaddig tehetségem szerént megtartatott azdiplomák, valamig 1636. Bethlen István uramat reánk nem indíték,azután is .mindaddig valamig sok sollicitálásomra az diplománakcontinentiája szerént senkit meg nem bünttettenek, sőt az mostanicsászár mindennek gratiát adván, az atyja igéretit sem effectuálá,kiről producálhatjuk oly levelét, hogy az kardinál Pázmán által reáigírte vala magát, várakozzam, elhigyje(m) soha büntetlen nemhagyják; látván mi is, hogy sokat nem büntetnék meg érte, másképenis portán s egyebütt is ellenünk prakticálnak, úgy gondolkodtunk miis az mostani állapatokban annak alkalmatosságával szolgáljunk azisten dicsőségének, szegény édes hazámnak, az mennyiben ő felségemódot fog mutatni.« — És Géléi levele Rákóczyhoz 1643. sept. 14.:»Én kegyelmes uram, úgy tetszik, hogy immár nem attól féltemnagyságodat, hogy ha valamikép meg fog mozdulni és ebbenhosszas hadakozásban fogja magát őgyelíteni, mi következteassék

316

A mint a szövetségesekkel s a törökkel tisztábajött, a mint az ország rendéit terveinek megnyerte — rög-tön indúlt. Erdélyben minden készen volt, s már Felső-Magyarországon is szervezve volt a párt, mely mellettefellépjen. Kisebbik fiát Zsigmondot magával vitte, György,az idősb, kinek udvartartási költségre, a kezén levő ura-dalmak jövedelmén kivűl 20000 forintot rendelt évenként,és neje Erdélyben maradtak. Ezek ketten, legmeghittebbtanácsosával Kassaival, képezték a fejdelmi helytartósá-got. Rájok volt bízva a kormányzás ügye.

S lia Lorántfy Zsuzsánnának nehezen esett elválniférjétől, ha könynyeivel kísérte is rátára, ha aggodalma, fé-lelme minden levelében nyilatkozott is: ez buzgalmát nembénítá, sem tevékenységét nem lohasztá, Csapatokat foga-dott s küldött férje után, elkészíttető azok ruházatát, avárakat lőszerekkel, golyókkal szerelte fel, ágyúkat önte-tett, lovakat szerzett s szállított a tábor után, készíttetteaz ajándékra való ezüst műveket, s viaszgyertyákat önte-tett férjének, midőn ez panaszkodott, hogy nem kerülhetiki az éjjelezéseket, bár »édes gazdasszony, soha éjjel keve-sebbet nem olvasott«, de »vajmi sokat kell szemének, nyel-

veája és reánk mindnyájan, lia hogy az dolog nem succedál, hanemattól hogyha valami módon és valami nagy hatalmas akadék miattnagyságod meg nem indulhatna, abhól micsoda veszedelmes dolgokjöhetnének ki. Ezzel táplálom reménségemet, hogy ha ugyan istenincitálja nagyságodat, és választotta az ő dicsőségének oltalmazta-tásában egyik eszközül, és eljött az (idő, hogy immár nagyságod azö felsége kívánsága szerént felkeljen, a töröknek szívét is reáhajtja,úgy mint ki még a gonosz eszközök által is jó dolgot szokott gya-korta véghezvinni, és ő vélek is az ő dicsőségének elé mozdíttásában,intentumök kívül is szolgáltatni« stb.

317

vének eszének végbevinni,« jutott ideje, bogy vaddal,gyümölcscsel kedveskedjék neki, gondoskodott a bekül-dött foglyok rangjuk szerénti elhelyezéséről, s az alsóbbrendűeknek várművekre alkalmazásáról, felczirkáltatta ahazaszökött katonákat, kiállítá a portai ajándékokat s ve-zette az összes gazdaságot, intézkedett az aratásról, szü-retről, vetésekről, megvizsgálja a számadásokat, míg fiaés Kassai a tulajdonképi kormányzás ügyeit intézték. *) A

*) Majd minden 3—4 napról maradtak fenn leveleik, melyekezeket igazolják, melyeket tömegességük miatt lehetlen felszámlál-ni.Lássunk nehányat; 1644. máj. 10-én Rákóczy nejéhez: »Ide mostédesem, bárcsak garas s poltura pénz tizenhatezer forintot, és tallérttízezerét küldhetnél, de úgy, nekt ek is lenne és maradna, azért azmit küldhetsz, ne késsél vele, bárcsak mához harmadfél hétre lenneitt kinn, ha elébh nem lehetne is. Az medencze, hogy szép, akarjuk,mit kell munkájától neki fizetni jó volna elsőben édesem csakBálpataki uram által Brosernek ítéletit felőle venni, s értésünkreadnod, azután úgy tehetnénk ülendő választ neki. Dér ide ki istennekhála nem volt, minden jó s hő bort is várnának igen az emberek; azoda be való állapotokra igen okosan cselekeszed, édesem, ha vigyázszs méltó is annak lenni.« — 1644. jun. 10-ről: »Az portára vitt pécztelkültük, Maurerék kordéra be nem adják; az több aranyat is megvá-lasztasd, édesem, az abrudbányaiak közül az, ki az napra meg nem ad-ta az aranyakat. az büntetést megvétesd rajta, édesem, engedelem nélkülmert igen czigány emberek azok. Az pénzről mind Ibráni és Petne-liázinéval végezek. Én bizony, édesem, istenemért, hazámért semmi-met nem akarom kímílni; igazságot írok, édesem, minden rendbeljfizetett népnek 6 hétre kijár fizetése, de ez úgy elvetemedett, ha mindenhéten fizetnének is neki s nem prédálhatna, semmi volna. Híveinkhezis nem voltunk feledékenyek. Kocsisokat itt nem találni édesem. Ideki jó idő jár, édesem, minden bőven leszen; az Örményesen való kártisten akarta, csak az úr isten nagyobbtúl őrizzen, ezt még elszenved-hetjük. Az kénesüt meg kell gyűjteni, édesem; az szekeres lovaka“

318

czímeres posták folytonosan jártak a főhadiszállás s a fej-delemasszony tartózkodási helye közt, s jaj volt annak, kicsak egy napot is késett!

S e posták többnyire jó híreket hoztak férje előmene-teléről, hadai diadalairól s fia ügyességéről. S ha olvastaférje leveléből: »Istennek hála, édesem, most bizony min-dennek szíve, kedve az ellenség ellen vagyon, az szegénymagyar puskája is szintén oly közel vitetik most az német

elvárjuk;« . . . 1644. jul. 2t-ről: »Ím valami írást is küldtünk be,ezeket az embereket is kerestessétek fel s examináltassátok meg;Csáki Istvánnak is Megyerivel vitték be egy Varasoczki János deáknevű szolgáját; az szepesi prépostnak is Hosszútótinak egy Cseh Adámnevű emberét is; ezeket hagyd meg, édesein, Rákóczy Györgynek, ke-restesse fel, exmináltassa meg ezeket is, azokról az punetumokról, kik-ről Megyerit és arról is, Magy'rországból is kik tartották hírrel azurakat, Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Késmárkon kik voltak czinkosi,párttartói és fautori s foveálói dolgoknak.« ... — 1644. aug. 24-ről:»Rákóczy Györgytől is nagy vigyázatlanság, hogy igaz, hf kémeketegynéhány rendbelit mind Drinápoly, Nádorfejérvár felé alá nemküld; egyiknek jönni másiknak menni kellene, úgy éltünk mi ott bennvele, elég görög lakik ott benn, zálogos emberek, Sebesi Miklós is ta-nálna; azért édesem, megszólítsad Rákóczy Györgyöt, ne csak aludjék,egyék, mulassák, hanem mindenfelé vigyázzék; mind Karán-Sebesből,Lugasból egyébünnen is meghitt embereket küldjön alá, egyik az má-sikat ne tudja miben jár, mind Úri nápolyban elmenjenek, lássanak,halljanak, értsenek, s minket is tartsatok igaz hírrel « — 1645. jul. 21.Ibrányi Mihály jelenti: »Kegyelmes asszonyom az hetvenöt mázsaport megindítottam nagy nehezen, soha szekérnek nem tudják valaszerét tenni az váradi város; úgy vagyon, kegyelmes asszonyom,különben ki nem tölt az 75 mázsa por, hanem 62 mázsa az ágyúpor,több annál nem volt, mind kihordták ilyet is, másot is, hanem szaká-los porral teljesítettük; 13 mázsa az szakállos por, azzal is szinténúgy lőhetnek kegyelmes asszonyom, mint az ágyúporral. Az port

319

oroszlánhoz, vitéz oldalához, mint az magyaréhoz az övék« *)— felszárítá könyeit. De midőn a ragály kiütött a táborban,aggodalmai újra feltámadtak: s intése, kérése, hogy kíméljélmagát, megint sürgetőbbé lett. Ez azonban soha sem nyilat-kozott csüggetegscgben, kétségbeesésben. Soha sem kérteférjét, hogy a megkezdett útról térjen le, hogy vállalatávalhagyjon fel. Egyetértett vele,hogy neki az előttökvaló jó em-lékezetű fejedelmeknél többet kell kivinnie, s midőn ez héthónapi hadakozás után írá neki (sept. 3.): »Istennek hála,ez itt kinn levő derék pénzünkhez nem nyúltunk, sőt kevés-sel szaporodott,« esengve kérte, fizesse pontosan a hadakat,nehogy annak elmulasztása miatt gyalázatba essenek, svégre, midőn ennek békealkudozásairól értesült, azon hit-ben, hogy az ö búsulása befolyással volt rá, s az »tett ebbeakadályt«, egész nyugalommal írá neki: »mit rendeltisten felőlem, nem tudom, mindazáltal édes uram, ha énhalálommal is próbálná isten kegyelmedet, még is nemkellene kegyelmednek az isten tiszteleti mellett való szol-gálatban megállani; elhigyje kegyelmed, nem is igen ér-

éjjelnappal törik, de szaporátlanb az törése, sem mint a kihordása,kegyelmes asszonyom. Az ezer, 24 fontos és ezerötszáz 10 fts golyóbi-sokat is elküldöttem, 12 fontosokat parancsolt volt nagyságod, hogyküldjék, de itt nincsen kegyelmes asszonyom 12 fontos golyóbis,hanem 10 fontosak vannak, azzal szintén ügy lőhetnek, minta 12fontos golyóbissal. Kegyelmes asszonyom itt az várban is vagyon12 fontos ágyú tizenkettő, de mindazokkal lőnének, ha kívántatnék;mind összveséggel mennyi golyóbis vagyon itt benn az várbanazokon kívül, az kiket most elvittek, mind jegyzésben küldöttemnagyságodnak, kegyelmes asszonyom. A vas ..................................................... praefectus-nak megküldöttem az nagyságod parancsolatját.« stb.

* Rákóczy nejéhez 1644. jún. 26.

320

kezem most igen sokáig búsulni, mert sok felé kell választtennem, az gondot pedig, valamire isten segít, jó szívvelviselem.« *)

így váltakozott a hadjárat alatt remény és félelem,öröm és aggodalom közt, nem lankadva tevékenységében,nem csüggedve elszántságában. A hadjárat fényes sikerűvolt, Felső-Magyarország Rákóczyt szabadítóként üdvö-zölte, s a várak és városok megnyiták előtte kapuikat. A»tizenhárom vármegye« csaknem mind kezében volt. Azon-ban mind ez nem folyt le minden kellemetlenségek nél-kül. 1644. jul. végén irá nejének, hogy Illésházy Gáspárkisebbik fia elszökött, pápistává lett. S ha ekkor azzalvigasztalta magát »rostálja most az isten a konkolyt« **)nehány nap múlva már jelenté, hogy Murányt Szécliy Má-ria az ellenség kezére játszta.

E hölgy első férjét, Bethlen Istvánt, eltemette, KúnIstvántól, a másodiktól elszökött, s aztán elvált tőle. So-kat lakott erdélyi uradalmaiban, hol víg, könnyelmű éle-tet élt. »Kún Istvánné — irá egyszer Rákóczy nejének —Yinczre ment lóháton, két pisztolya felvonva, szablya anyeregfőben, béllelt süveg a fején, abban medaille, előttekét vezeték ló, azon is pisztolyok — egy asszonyembervagy leány nem volt vele, csak mind férfiak.«3*) A háborúalatt Murányban tartózkodott, honnan testvérhúgát, II-lésházy Gábornét, eltávolítá, s a várat Wesselényi Ferenczkezére játszta, kivel már egy idő óta viszonya volt, s ki-

*) Lorántfy Zsuzsanna férjének 1645. júl. 28.**) Bákóczy nejéhez 1644. júl. 25.3*) Rákóczy nejének 1637. decz. 1.

321

vel pár nap múlva lakodalmát is megtartá. E várral együtt Balog és Lipcse is elestek: Illésházy Gábor, a Rá-kóczy parancsnoka árulásán kívül ugyan, de gondatlan-sága következtében. »Ím, honnan nem is gondolnánk, va-gyon akadály,« írá Rákóczyné férjének, »szánom szegény Illésházyt« — mondá máskor, s férjénél mellette felszólalt-De ez az ifjúi könnyelműséget, mely őt három szép vártól íosztá meg, nem vette oly könnyen: »Illésházy Gábor — feleié — bizony annyit nem szolgálhat nekünk, a mennyi kárt tett részegeskedése, rósz ifjú elméje miatt Murány-nak elvesztésével.«*)

Még el se nyelte e miatti boszúságát, midőn Rákóczytegy más csapás szivén találta. Ez Szerencs feldúlása volt, »melyet az ellenség onnar elszálltakor felégetett, »ugyan kevés maradt meg benne — írá fiának — az várat is ocsmá-nyúl elrontotta, kit sem török, sem tatár nem cselekedett volna; az mi keservesebb, az édes atyánk rakott sírját is felbontván, ólom, fakoporsókat felbontogatván, az mit ben-nek haszonra valót talált, elvitte, az hitlen nemzet zászlókat elszaggatott, hasogatott, csak az fája maradt,« — Él meny-nek, földnek Istene — irá pár nappal később nejének — csak az egy atyám temető helyének felbontásáért, ha rajtam állana, ma vágnám mind le őket.«**)

Ez aggodalmai, keserűségei közepett Rákóczyt családi ügyek is bánták. Oly híreket vett fiáról, Györgyről, melye-ket szigorú elveivel nem tartott összeegyeztethetőknek. Az

*) Rákóczynak s nejének levelei 1644. aug. (nap nélkül) aug.12., 14., 16., 22., oct. 25. **) Rákóczy fiához, nejéhez 1644. sept. 29., oct. 2., nov. 10.

322

ifjú szerette a zajosabb mulatságokat, s mióta atyja fékétnem érezé maga mellett, néha kilovagolt. Épen e legaggo-dalmasabb napokban, épen a szerencsi sírrablás napjaibanvette ennek hírét — tüstént közié fiával aggodalmait. Mintifjú legénynek, mulatságaiban nem tart ellent, de gondoljameg, hogy ha lóról leesés vagy mértékletlen ital következté-ben akkor esnék baja, midőn ő a haza szabadsága mellettküzd: »oly lábra ejtené, az érné, az ejtené végét életének.«Nehány nap múlva kezében volt neje megnyugtató levele:fia sem boritala, sem egyéb mulatsága miatt nem hanyagoljael kötelességét, együtt vannak ebéden, vacsorán, nem vetteészre kedvét az italhoz, s engedelme nélkül ki sem lovagol.Rákóczy megnyúgodott. Örül, hogy fia oly engedelmes —feleié nejének — maradjon az jövőre is, ha szeretetét megakarja tartani.*)

Ez év végén Rákóczy úgy kívánta, hogy neje jöjjönki Munkácsra. Nov. utolsó napjaiban érkezett meg oda.**)Eérje még közelebb kívánta magához, kijelölte a helyeketneki, hol a ragály nem dúl, biztosan mehet Ónodra, s ő,akadályi daczára, dec. végén elindult.3*) Nehány heti boldogegyüttlét után elvált a család: az öreg fejdelem a táborhozment, fia, Zsigmond, dandáréhoz, s neje vissza Munkácsra.Eia, György, Erdélyben tartózkodott. S itt viszont a zajo-

*) Rákóczy fiához 1644. sept 1 Rákóczyné férjéhez 1644. sept.5. (L. Okmánytár X-dik számát.j Hákóczy nejéhez 1644. sept. 9.

**) Rákóczyné fiához, Zsigmondlioz 1644. · ov. 28.: »LegyenIstennek hála, pénteken ide (Munkácsra) érkézéin.«

3*) Rákóczyné férjének 1644. decz. 17. ugyanannak decz. 23.:»de nem mehetünk úgy, a mint akarnánk, hol közel és néhol távolaz megszálló hely.«

323

sabb mulatságok tengerébe merült: borital és gyakori kilo-vaglások sok idejét vették el. Aztán, a mint anyja távol volt,némely oly felségi jogokat kezde bitorolni, melyeket atyjamagának tartott fenn. Anyja élesen megrótta ezekért: ő,bevallá hibáját, hogy víg czimborák magukkal ragadták,egyszer igaz, felhevült kedélylyel ült lóra, de az többetnem fog történni. Mélyen sebzé szívét a szemrehányás:hogy »ne dirigáljon, ő nagysága méltóságát ne sértse,várja meg halálát.« Isten mentse őt, hogy atyja halálátkívánná, hogy méltóságát akarná sérteni. De bevallá, miszívének fájt: hogy atyja dicsőséges munkájában, künn aharczok mezején, része nem lehet. Inkább lenne künnatyjának lovásza, mint ott benn éljen atyjának megbántó-dásával. *) A családfőnek e távolléte még egy más csa-

*) Ifjú Rákóczy György anyjához 1645. május 11.: » A nagysá-god intését alázatosan veszem, ugyanis senki nagyobb jómat nem kí-vánja, mint nagyságtok, intését nagyságodnak fiúi engedelmességgelmeg igyekezem szolgálni, egyidőtól fogva ngtok az mia nem búsult,ezután sem; úgy vagyon nagyságtok hívei járván hozzám, magoknaklévén kedvek hozzá, néha többet kellett cselekednem, kire kedvemlátja Isten, nem volt, mindazáltal annak is békét hagyván, úgy igyek-szem magam viselni, ngod alázatos engedelmes fia találtassam. Lovon,látja Isten, oly állapotban egyszernél többször nem ültem, kirőlmegintetvén, soha ezután nem is cselekszem. Én míg élek ngodalázatos szolgája, fia vagyok.«— 1645. máj. 24: »De, kegyelmesasszonyom, ez keserves, kin szívem fáj: ő nagyság i azt Írja, ne diri-gáljak, ő nagysága méltóságát ne sértsem, várjam haljon meg önagysága, mintha én istentelen fiú volnék, ő nagyágának édes atyám-nak halálát kívánnám, kit ha kívánnék isten életemet vegye el, látjaisten, directió nem kell ő nagysága méltóságára nézve is, magamrapenig sok okakra, hanem tulajdon csak ő nagysága mellett vallom

324

ládi zavart is idézett elő: a fejdelemasszonynak testvére,Lorántfy Mária 1632. febr. 10-én nőül ment Aba Sámueltanácsúrhoz, ki neje előtt meghalt. Egy lánya maradt, sözvegye ezzel, jószágain visszavonulva élt, A család tá-volléte alatt közte és Apafi István közt viszony fejlődöttki, s az asszony »rósz magaviselése« mélyen megbotrán-koztatá a családot. Rákóczy Csulait, udvari papját küldéhozzá, leánya, jószágai elvételével fenyegette, mert azanyja (Andrásy leány) s az Apafi közti rokonság férjhez-menésének útját állta — mind hasztalan, a házasság mégez év májusában véghez ment. S valóban, a szegény anyá-tól elvették leányát, jószágait. *)

szolgálatom, ha lovászul kell is, készebb vagyok úgy ott kinn ő nagy-ga mellett szolgálnom, hogy sem itt benn ő nagyságának nehézsé-givel, kit már értek, és atyai szeretetinek megbántódásával. Hanagyságtoknak csak egy híve reá bízatott tisztit, authoritása nemlévén, mint felelhet mfg tisztinek, mennyivel inkább hát én, hogynagyságtok méltóságának és magam becsületecskémnek. Szabadnagyságod velem, de lelkem sérelmével ő nagysága atyai megbántó-dását értvén, itt benn hogy lakjam, meg akarván bizonyítanom,édes atyám halálát nem kívánom, directió nem kell, hanem csaknagyságtok mellett való szolgálatom. Én nagyságodat, mint kegyel-mes asszonyomat, édes anyámat alázatosan kérem, lelkem sérelmétne kivánja, kit elhittem, nem is kíván, hanem ö nagyságával együttengedje meg kimenetelemet, kit hogy nagyságtok cselekedjék, istenre,atyai, anyai szeretetire kérem, hitemet is megtartván, o nagyságaatyai szeretetit se bántsam meg, hanem inkább mutassam meg, édesatyámnak halálát nem kívánom s directió nem kell, kiért istenáldja meg nagyságodat, én is minden kegyelmességi felett valóengedelmesebb alázatos szolgálattal igyekezem megszolgálni nagy-ságtoknak.«

*) Ifj. Rákóczy Gy. levelei anyjához, 1645. april 4., 13., 19.,

325

Ez összezördülések minden hangját elnemítá egycsaládi ünnep: február végén ifjú Rákóczy Györgyné,Báthory Zsófia egy fiú gyermekkel ajándékozta meg férjét.A nagyatya első levele a hír vétele után mutatá örömét smegelégedését. Elrendelő, hogy az országban mindenfelédicséretet s hálaadást mutassanak be istennek, hogy hamenye felkel, fényes keresztelőt tartsanak, az oláh vajdákatis meghívják, s figyelmeztette fiát, hogy mennyivel tartozikistennek, szükség magát ezért ennek akaratához szabni,hogy több áldását várja. A gyermek erős és egészséges volt,anyja nem sokára felépült, s a püspök intésére, hogy keresz-telése ne halasztassélc tovább, jun. elején megtartatott.Nagyatyja kivánatára Ferencz nevet kapott.*)

máj. 11. Rákóczy levele Gávayhoz 1645. nov. 25. A fehérvárikáptalauhan.

*) Rákóczy fiához 1645. márcz 1-én: »Patai is hozzánk 26. diepraesentis szinte ebéd előtt, midőn már étkünk asztalunkon, érkezettvala. Áldjuk mi is az úr istent reátok terjesztett áldásáért, az nagyhatalmú úristen szent nevének dicséretére, anyaszentegyházánakoltalmára, terjesztésére, az mi nemzetünk jó híre, neve őrzésérenekünk is s nektek is örömünkre nevelje fel. Amen. Méltó azért,püspök és Csulai urammal s Kemény János urammal is beszélni,mindenütt az országban in publico loco tegyetek az úr istennekliáladást és dicséretet, te is penig felette, felette, igen igen nagyhálaadással tartozol az úr istennek, elannyira, hogy mindenekbenszükség magatokat úgy ő fölségének szentelnetek, több áldást isvárhassatok reátok, kire az úr isten segítsen benneteket. Keresztelé-sének idejét akkorra kell halasztani, mikorra az leányunk is felkel,kirül még azután tudósíthatunk, s neve is az mi akaratunkból vagyFerencz, avagy Sigmond leszen, mikorra leszen pedig rendelve azhálaadástoknak napja, minket is idején tudósítsatok róla« — Ifj. R.Gy. anyjához 1644. april 4., 13., május 3., 29.

326

A háborít már ekkor vége felé járt. Ideje is volt —mert a szigorú rendtartás daczára, a prédálás és fosztoga-tás példái mind gyakrabban fordúltak elő, úgy, hogy afejdelem nem egyszer panaszlá: »úgy veszszük eszünkben,hogy ez a mi nemzetünk csak prédálásra, kobozlásra kezdjó lenni,« s még az sem vetett annak véget, hogy az ilycsavargó csapatok fejeit — bár megtörtént, hogy egyenként500 arany váltságdíjt ígértek értők — nyársba vonatta.*)A hadjáratnak legfényesebb napjai utolsók is voltak. Rákó-czy egyesült a svédekkel, s hadai diadallal nyomúltak eléMorvaországban. Tőle nem függő okok miatt azonbanvissza kelle fordúlnia: de oly béke árán, mely a Bocskai sBethlen által kivívottakat tovább fejté: »ha az állandóleszen — irá nejének aug. 6-án — mit én véghezvittem, snemzetemnek jó lelkiismerete leszen, vagyon mit meghá-lálni mind az lelkiben, mind ez testiben.«**) De, édes Iste-nem, volt-e valaha lelkiismerete a nemzeteknek?

A lampertsdorfi praeliminarék, s az ezek alapján lét-rejött linczi béke, teljesen szabályozá a vallásügy kérdését,helyreállítá Magyarország politikai szabadságát, a Rákó-czy-családot az ország leghatalmasabb olygarchájává tetteazzal, hogy a függő uradalmak kérdését végleg megoldá: afejdelem Tokajt, Tarczalt, Regéczet, a zálogos summáklefizetése mellett, megtartá, Ecsed, Nagy-és Felső BányaBethlen István és Péter magvaszakadása esetére, örökülcsaládjára száll, s Szathmár addig, míg családja Erdélytrónján maradt, kezén hagyatik.

*) Rákóczy levele 1645. jan. 18. V**) Rákóczy nejéhez Lampertsdorf 1645. aug. 6.

327

A szalontai diadal után e béke volt az, mely a Rákó-czy-ház hatalmát szilárd alapra fekteté. Nem önzés, nemfösvénység volt ez uradalmak összehozása: a várak, a ben-nök levő katonákkal biztosíták hatalmát, s csak addig, mígazokat bírta, volt ura a helyzetnek. Ezek megerősítése ésfölékesitése képezé a béke napjaiban a fejdelmi pár fő gond-ját. A hadi szertárakat mindenütt jó karba helyhezék:ügydöntőket, lőporgyártókat hozattak külföldről, salétromotfőzettek, golyókat készítettek, s pattantyúsok, ágyúőntőkés mérnökök kiküldése s a felszerelések teljes jó karbahelyhezése végett Werdennel, egy amsterdami szakértővállalkozóval, Bisterfeld útján érintkezésbe bocsátkoztak,ki késznek nyilatkozott azok elvállalására, köszönetétfejezvén ki neki s »hőslelkű nejének.«*) De egyszersmindgondoskodtak, hogy a főbb várak fény és ízlés dolgában ismegfeleljenek egy fejdelem igényeinek. Ilyen eddigelé csaka fehérvári volt — most Patak, Tokaj, Munkács annak példá-jára lettek részben újra építve, részint feldíszítve, olasz íz-léssel s olasz mesterek által. Képírókat hozattak, kik a ter-

*) Werden levele Rákóczyhoz Amsterdam 1646. nov. 6.: »Síigitur desunt Igniarii, Tormentarii, tormentorum fusores, illi quoquequi apud nos dicuntur Ingeniores et alii, quorum nomina C. T. miliidignabitur mittere, una cum conventione et potestate, sub C. TSigillo Maximo et ubi pecuniae ad illorum itinera illorumque Salvusconductus mihi tradetur, nunquam nisi paratus inveniar. Litterasqua via a C. T. recipiam, seiet Clarissimus dominus Bisterfeldius, cui,quae apud nos nova extant nóta facio et sic in posterum pergam.Nihil igitur superest, quam C. T. cum sua Heroina Principissa, protanto et nimio honore mihi exhibito gratum animum (quod et totumet omne meum est) reddere, offerre et exhibere.«

328

mek falaira frescokat festettek, aranyozó mestereket, kik apaloták belsejét felékesíték. A mustrákat Rákóczy magaszemelte ki nekik, e czélra hozatott festménymintákból.Bokályos szobák, paloták, táncztermek kellő berendezéstnyertek — s a paloták külsejét folysók és sűrű kis márvány-oszlopsorok tették a szemnek tetszővé.*)

Mindenik főbb vár mellett volt a gazdasszonynakegy-egy kis kertje is. A kertészeket Felső-Magyaroszágbólhozatta, kik szép virágos ágyakat rendezőnek, melyekszámára a ritkább és drágább külföldi növényeket, tulipákat,nárcziszokat megrendelő. Bekeríttette csinos rostélyzattal,ápolta virágait, s gondja volt, hogy jó karban legyenek.**)

Ezek voltak legnyugodtabb napjaik. Az öröm ésmegelégedés, a nyugalom és boldogság érzetét mi semháborgatta. Fiók, György már fejedelem volt, a trónkövet-kezés számára biztosítva s a család nagysága és hatalma— emberi számítás szerént — szilárd alapra fektetve.Másik fiók, Zsigmond számára is volt az öreg fejdelemnekegy kedvencz terve: ennek számára a lengyel királyi tróntkívánta megszerezni: tulajdonainál fogva ez meg is érde-melte volna azt. 3*)

Azonban — isten másként végzett. Az öreg fejdelemmindig gyenge, beteges ember volt. Sokat szenvedett, soknyavalyán ment át. De józansága, mértékletessége, rendkí-vüli tevékenysége mellett is fenntartá életerejét, mely

*) Rákóczy s neje levelezése: 1646. jan. 19., 1647. jul. 8., 12.,aug. 29. sept. 16. stb. rendkívül nagy számmal.

**) Ugyanaz 1646. oct. 12., 1647. márcz. 27., aug. 13. stb.3*) A vürösvári levéltárban levő adatok szerént.

329

1647-ben láthatólag hanyatlott. Sokat szenvedett, gyakranőrizte az ágyat, s már oct. 10-ike körül halálának híre iselterjedt. A hír nem valósult s ő már nov. 2-án írhatáfiának, hogy jobban van*) — azonban szenvedései enyhülésecsak múlékony volt.

A következő évben még többet betegeskedett.Gyakran voltak lázai s ereje láthatólag fogyott. Nemhagyta el magát, dolgozott, tervezett, csak úgy, mint mikorlegegészségesebb volt, s még pár héttel halála előtt is azerdődöket vizsgálta.**) Görgényből Fehérvárra indúlt, hogyoctob. 7-én uuokahúga, az Alia kisasszony nászán jelenlegyen — kit Zólyomi Miklós (a Dávid fia) jegyzett el.A nász nyomott hangulatú volt, s négy nappal utána,oct. 11-én, Rákóczy meghalt. Temetését, az akkori időkszokása szerént, későre halaszták: 1649. január 10-énment az véghez, roppant fénynyel és mély részvét között.A gyászbeszédet felette Megyesi tartotta — s ha agyülekezet előtt velős szavakkal tolmácsolá veszteségét, voltvigasztaló szava a bánatos özvegynek. »Ő keserűségnektengere — mondá — mely nagyságodnak inkább vigaszta-lására, mint szomorúságára való alkalmatosság, mert azIsten ily férjjel viselt nagyságodra gondot.« S aztán »jussoneszedbe kegyelmes asszonyom, az cselekedte ezt, a kit nemkérdhetni még, miért cselekedte ezt.«

Valóban ez volt vigasztalása az erős hitű asszonynak.

*) A család levelezése 1647. sept. 1., 17., 18., 19., oct. 10.nov. 2.

**) Rákóczy György fiának, Görgény 1648. sept. 27.: »Im: .mindjárt indulok« irá.

330

A lemondás, ti megnyugovás isten akaratában, nem vegyültnála azzal a sivársággal, mely elüli a kedélyt s fogékonyta-lanná teszi a szívet. Meg volt győződve,hogy e földön hivatásavan, azután kell járnia, míg Istennek tetszik — s tette. Éstette fokozott munkássággal, kettős erővel, tette még egymásik csapás után is, mely benne az anyát sújtá.

Az öreg György halála után II. Rákóczy Györgyátvette Erdély kormányát, Zsigmond Patakra, anyjáhozköltözött, számára oly házasságot eszközöltek, mely aztaz európai udvarokkal hozta rokonságba. Zsigmond, a ma-·koviczai és munkácsi, s Erdélyben a görgényi és gyulai ura-dalmak tulajdonosa, V-dik Fridrik pfalzi választó leányát,a szép Henriettát, miután a kérő herczeg és megkért her-czegasszony képei kicseréltettek, eljegyezte. A menyasz-szonyért fényes követség ment Rhédei Ferenczczel élén, sa násznép 1651. június 27-én Patakra érkezett. Fényes ésvíg volt a nász, s az ifjú pár boldogul élte a mézesheteknapjait.

Maga az özvegy fejedelemasszony is éledt. Ő is Pa-takon lakott, tanúja volt ifjúbbik fia boldogságának. Menyenemcsak fia boldogításával nyerte meg vonzalmát, magais alkalmazni tudó, kedves, szeretetreméltó nő volt. Daczára,hogy mint külföldinek, a magyar viszonyok-és szokásokhozalkalmazkodnia áldozatába került, a természettől nyerttehetségei megmutatták az útat, hogyan kedveltetheti megmagát, s nyájassága, szelídsége férje és új anyja szivétmegszerzők számára.

Új életet kezdődött Patakon, s a seb Lorántffy Zsu-zsánna szívén már nem vérzett oly nagyon. Az ifjú párboldogsága édes perczeket szerzett neki, de csak percze-

331

két. Ez alig ért rá még a közelebb fekvő uradalmakat ismeglátogatni, midőn az ifjú asszony, házasságának harma-dik havában, szeptemberben beteggé lett. Rákóczy Györgyoktóber 2-kán még mi roszat sem sejtve, kérdé öcscsétől,hogy épül-e már menye? Ő készül hozzájuk látogatni, skéri, írja meg, mikortájra várhatja őket »az erdélyi pusztaházhoz egy tál káposztás húsra?«

De e látogatásból mi sem lett: Henriette már akkormeg volt halva. Báthory Zsófia két nappal később, október4-kéről írá a maga öreg betűivel, hogy szomorúan hal-lotta »az asszony (Zsigmond herczegné) halálát,« s kívántistentől vigasztalást napának. A fejedelemasszony pedigazzal az önuralommal, mely a sors látogatása közepeit so-ha sem hagyta el őt, fényes temetésről gondoskodott. De-cember 10-kén takarítták el hamvait Sárospatakon a csa-ládi sírboltba, Lórántfy Mihály, a fejedelemasszony atyjá-nak koporsója mellé. Egyik udvari emberét: Dobrinszkyta gyászhírrel s a boldogult cselédségével és hagyományai-val Heidelbergbe, Erzsébet választó-fejedelemasszonyhoz,Henriette nővéréhez küldé; magyarországi jószágigazga-tóját: Klobusiczkyt pedig megbízta, hogy emlékkőkészítőkethozasson Patakra.

»A monumentum-csinálók« 1652 január 15-én márPatakon voltak, de az emlék még el sem készülhetett, s mégDobrinszky sem érkezhetett meg Heidelbergbe, s máris újgyász érte a sújtott családot.

Rákóczy Zsigmond sokáig nem volt hajlandó bátyjafejedelemsége területén hivatalt vállalni. Talán házasságikészületei, talán bátyjának féltékenyebb természete tártákvissza Most — úgy hívé a család — bánatára legjobb

332

orvosszer lesz, ha figyelmét közdolgokkal foglalják el. Abiharmegyei főispánság s az ezzel járó váradi főkapitányságmeg volt ürülve, s neki szánták e fontos és fényes hivatalt,hadd érvényesítse abban fényes tehetségeit. Be is utazottErdélybe, hol február elsejére Gyula-Fehérvárra ország-gyűlést hirdettek, melyen beiktatása véghez volt menendő.Fogarason volt anyjánál, bánatos szívvel, nem feledhetve aszeretett nőt, kit oly rövid együttlét után vesztett el.

Már nem utazhatott Fehévárra: megkapta az uralkodóragályt, a himlőt. A kór nagyon hamar erőt vett a huszon-kilencz éves, erőteljes férfin, s február 4-kén meghalt »nagybuzgóságos fohászkodási s imádkozási közben.«

Bármily rettenetes volt magában is e halálhír azerdélyi rendekre nézve, s bármily nagy volt is e csapás,mely a Rákóczy-családot sújtá, e percben nem ez volt azegyetlen, melytől tarthattak. Maga a fejedelem is megkaptaa ragályt pár napra rá, s meg neje: Báthory Zsófia, sőtmeg fia: Ferencz is. De neje felől már február 15-kénírhatá anyjának, hogy jobban van, míg saját bajára vonat-kozólag Kemény Jánossal irata február 19-kén ugyancsakanyjának, hogy őt »az öreg és hólyagos himlő teljesen elbo-rítá. Csak isten nagyságodnak egészségét vastagítsa (azazgyarapítsa), mi felőlünk való búsulással nagyságod magátne terhelje, alázatosan kérjük nagyságodat.«

Az aggódó anyának ekközben másik fia temetésérőlkellett gondoskodnia. Utasítá Klobusiczkyt, hogy ennekkoporsót rendeljen. Klobusiczky annak elkészültét márczius25-kére várta, s ügy Ilivé, hogy 28-kán el is indíthatjaFehérvárra.

333

Végre a szertartáshoz meg voltak téve az előkészüle-tek, s megrendelve a fejedelemasszony által a hadak, melyekbejöjjenek, hogy a szertartást emeljék. Ekkor — márczius5-én—a fejedelemasszony kibocsátotta a temetésre a meghí-vókat, melynek napját ápril 23-kára tűzte ki: Fehérvárit aa nagyobb egyházban, atyja, a boldogült fejedelem melléfog helyheztetni. »Kérjük nagyságodat — mondja a meg-hívó — a kitűzött helyen s időben korán megjelenni s vé-lünk, gyászolókkal, szeretett fiunk temetésén részt venni, s őtvégtisztessége helyére kísérni ne terheltessék. » Az ország-gyűlés pedig, hogy a trónkövetkezés lehető villongásaitkikerülje, Rákóczy Ferenczet márczius 9-kén atyja utódáváválasztá.

A fejedelem ezalatt fölépült, föl neje és fia is. »Legyenáldott az úr istennek neve, — írá márczius 12-kén Fehér-várról Kemény János, ki a családdal bajában híven oszto-zott, — ő nagysága már jó egészségben vagyon, ifjúasszonyunkról és az kis fejedelmünkről is már az himlőkszakadoznak.« A hírt pár napra rá, márczius 15-kén, Rákó-czy György is megerősíté anyjához írott levelében, kit főkéntZsigmond temetésének fájdalmas gondjai foglaltak el.

E bámulatos lelki erejű nő mindenről maga gondos-kodott. Klobusiczky által monumentum-készítőket rendeltmeg, kik az emléket a koporsóval együtt hozzák le Fehér-várra, míg itt bejárója: Szentpáli István által a templomföldíszítéséről s castrum doloris készítéséről gondoskodott.Óhajtá, hogy azt ő (Szentpáli) zsindely alá vétesse, »mertki tudja, micsoda idő leszen akkor.« Figyelmét, gondjátsemmi sem kerülte ki.

334

Minden úgy történt, mint ő rendelé. Fogarasról magais Fehérvárra ment a fényes fejedelmi palotába, hol annyiboldog napokat élt. Az egész rokonság s a két magyarhazából a főurak egész sora jött el a gyászoló fővárosba.Mert a fényes tehetségű és jóindulatú herczeget mindenkiszerette. April 28-kán fényes de szomorú szertartás színhe-lye volt Fehérvár. Roppant résztvevő nép jelent meg azon,s megilletődve látta egy fényes uralkodói család mindenkitőlkegyelt sarját oly ifjan tétetni atyja mellé. Az egyháziszónoklatot Megyesi Pál, a fejedelemasszony udvari lelké-sze tartá, egyikét a híres »Kilencz Jaj«-oknak, melyekkelmegjósolá a bekövetkezendő rósz napokat. Aztán eltették adrága tetemeket szeretett atyja mellé, fölemelték a fényesemléket, melyet alig hat év múlva vandál tatár hordákromboltak szét, mind ama kincsesei, mely még akkorössze volt halmozva a fehérvári fejedelmi lakban.

A rendkívüli nő pedig saját nagy leikéből és sohanem lankadó hitéből merítette az erőt, melylyel a sorsnake csapásait tűrte. S ha volt, a miben vigaszt lelt, az aközrészvét vala. melylyel az őt ért csapás mindenfelé talál-kozott, még az ország határán túl is. Még el sem temettefiát, mid n kapta Erzsébet választó-fejedelemnőnek február26-diki levelét Heidelbergből, — melyben ez gyászoló lélek-kel ajánlá föl részvétét és szeretetét — vigaszt esdve szá-mára. S alig hogy eltemette fiát, jött Erzsébettől ápril24-kéről egy másik levél is, mely vigasztaló szavak köztbiztosítja, hogy a családi kötelék szétszakadása nem tágí-tott ragaszkodásán, szeretetén, háláján, s fájdalmát fejezi

335

ki, hogy:i levél későn kapása miatt követjét nem küldhetia szertartásra.*)

Mindez enyhíté, de nem gyógyítá be szíve sebét — snem ez, hanem mint a Biblia asszonyait, erős hite Istenbentartá fen öt. Különben is mit ért volna keserűségét piaczravinni? Ki értette volna, mi fáj szívének? Nem enyhülést,de szórakozást a munkában — uradalmi igazgatásában sa vallásos ügyek rendezésében — keresett.

Ez utóbbiban férjeétől s az uralkodó papságétól el-térő nézeteit igyekezett érvényre emelni.

Az episcopalisok valláskormányzati nézetei az 1646-iki szathmár-németi-i zsinaton, a Geleji Katonáról nevezettcanonok elfogadásában, érvényre jutottak. Gőggel és büsz-keséggel használták fel ezek diadalokat a presbyteriánusokteljes leverésére, bedugták fülüket az idők intő szózata előtt,harczot indítottak a kor eszméi ellen, egyházi törvényekbőlrozzant falakat építettek, s vérig üldözök azt, ki e falakonkívül a protestáns egyház-kormányzat szabadságát hirdető.

E szabad eszméknek volt előharczosa Lorántffy Zsu-zsáuua tiz éven át, az ezt hirdetőknek élére állt lelke egészmeggyőződésével, ezért küzdött, ezért állt szembe az ortlio-doxok táborával, a kálvinista farizeusokkal, kik ocsmányálmocskolok fenséges jóltevőjök nevét, s képmutatással, szem-forgatással sajnálkoztak azon, mit ők tévedésének nevez-tek. De harczolt, küzdött velők — soha nem csüggedt, sohanem engedett, s végre győzött. Ez az ő igazi nagysága:hogy józan, tiszta esze különbséget tudott tenni a lélek sza-badsága és szolgasága közt, az egyház kormányzati formá-

*) Mindez itt idézett levelek eredetiben a m. kir. kamarailevéltárban őriztetnek.

336

kát nem zavarta össze a hitczikelyekkel, s nem állt útjábanfejedelmi méltósága, hogy ne a püspöki hatalom hierarchiá-ját, hanem a gyülekezet összességének önigazgatási jogaitvédelmezze.

A kérdés, mely akkor felzavarta a felső-magyaror-szági protestánsokat, Angliából szivárgott be. Az egyháza-kat consistoriumok igazgatták: a papokból s a Λ áros bíró-jából és tanácsosaiból álló testület. Ez ellen Tolnai Jánosa népkormányzat behozását, az egyháznak választott pres-byterek által igazgatását sürgető. S a férfiú, ki tanügyiújításaiért 1642-ben sárospataki professori hivatalától voltkénytelen megválni, — mikor e helyett papságot s esperes-séget kapott — a szatmár-németi-i zsinaton papságától ismegfosztatott. »Az kik felperesi voltak, voltak bírái is —irá Klobusiczky a fejdelemasszonynak — rettenetes nagymezejek vagyon az ellenkezőknek az rágalmazásra.« Azítélet nagy benyomást gyakorolt afejdelmi családra. »Istenostorát« látták ebben az anya és fiai, s az ifjú GyörgyTolnai eltartását magára vállaló.*) Patakra költözvén Lo-rántffy Zsuzsánna 1649-ben, sietett jóvátenni a régi mél-tatlanságot, s Tolnait visszahelyező professori hivatalába.

*) Klobusiczky a fejedelem asszonynak 1646. apr. 2. Ifj. Rákó-czy Gy. öcscsének 1646.junius 16.: »Tolnai János állapotjárúl misemmit, nem értettünk, voltunk oly reménységgel, kegyelmed írásátlátván, isten jó végét adja, minket ártatlanul kárhoztatnak asszo-nyunkkal, kegyelmeddel együtt, az mi kegyelmes urunk erdélyi papokakaratján meg kellett volna nyugodniok, lássák, istennek ostorarajtunk, mind külső, belső egyenetlenség rajtunk, várhatjuk reánkaz utolsó romlást. Én szegényt eltartani kész vagyok mindenestül,lássák, hogy ugyan az jóban vele vagyok, ha mit in fundamentalibusvelünk nem ért, annak nem consentiálok.«

337

S most már több kilátással a diadalra kezdhetők meg aszabad eszmék harczát, ő és a fejdelemasszony udvaripapja Megyesi Pál. Kathedrán és szószéken, irodalombanés életben, papok gyűlésében úgy, mint világiak közt, hirde-tők az eszmét. Az első nyílt fellépés Megyesinek egy mun-kája volt, melyet 1650-ben »Egyház-politikai Párbeszéd«czím alatt adott ki.*) Azt követte egy másik: »Rövid Ta-nítás az Egyházi Tanácsról,« mely 1653-ban a fejdelem-asszony parancsára és költségén Patakon jelent meg. **)A fölvett kérdés nagy zajt ütött. A régi rendszer barátaimár elaludtunk hitték ezt, midőn arra kelle ébredniük,hogy a felső pártfogás most nyíltan ellenfeleik mellé áll.Irodalmi harcz és küzdelem támadt, melybe Comeniust isbevonták, mint a presbyteri rendszer ellenzőjét3*) s melyMagyarország határain túlcsapott s egy belga tudóst, Ma-resiust is a küzdhomokra, a vitába elegyedésre ösztönzött.Az az elkeseredettség és igaztalanság, mely a vakbuzgó-ság támadásait jellemezni szokta, fente élesre a támadókfegyverét. Nem ismertek sem kíméletet, sem kegyeletet.

Egyenesen a fejdelemasszony személyét támadtákmeg. Előttök az is bűn volt, hogy az üldözött huszitákat

*) Dialógus politico-ecclesiasticum Bártfa 1650.**) (Megyesi Pál) Rövid Tanítás az Presbyteriumról avagy

Egyházi Tanácsról. Mely az presbyterialis Dialógusnak Summája. Azméltóságos öregbik Fejedelemasszonynak parancsolatjára. Patakonaz ő nagyságok könyvnyomtató bötítjökkel s költségükkel 1653-ikesztendőben.

3*) »Ad Fratres Presbyterianos« Megyesinek Rákóczy Zsig-mondhoz 1631 márcz. 23-án írt levele a kamarai levéltárban.

338

s pikardistákat befogadta, hogy eszméiben felvilágosult volt,és az egyházkormányzatra nézve nem ragaszkodott a régi-hez. Az esperesek, kik azt hitték, hogy az újításból »a se-nioratus evertálása fog következni« s a tanítói rend »nye-gédségből s tunyaságból« egész erővel küzdöttek ellene*)s két, a régihez szító pap állt a mozgalom élére: Veréczyés Miskolczi. Rágalmazták, hamis híreket költöttek róla.Új tanokat akar behozni, fel akarja forgatni a vallást.Egyházi, esperesi gyűléseket tartottak, s protestatiokatnyújtottak be a megyéhez. Nem adták fel az úrvacsorátúgy mint vallásos meggyőződése óhajtotta volna a fejede-lem asszonynak s az egyházból távozásra kényszerítők **) —

*) Meggyesi levele Lorántfy Zsuzsáiméhoz 1650 oct. 14.**) 1651 — 1656. közti levelek a kamarai levéltárban. Ezek

egyikében írja a fejedelemasszony: »Az papok hogy, bementek voltZemlyén vármegyére s protestáltanak, hogy ők semmit nem újítanak,lássa a ki másképen cselekszik, adjon számot róla és hogy pecséílőszékre halasztották, értjük; mi nem tudjuk, mit akarnak, ugyan ke-resve keresik azok a papok az mi bosszúságunkat, talám koporsónk-ban is azon volnának, hogy bosszúság szenvedésünkkel bocsátaná-nak, holott oka nem vagyunk semminek. lm nem régen is, a minthalljuk s kegyelmednek is már megírtuk, visitatióra Patakra bemen-vén az esperest, titkon összegyűjtötték az egyházi tanácsot Verécziuram házához, mert Veréczi uram ez aránt mindenekben az kútfő,ott osztán forraltak valamit ellenünk, hihető a protestátiót is ottforralták, mert sem Lippai s Keresztszegi uramék ott nem voltak,hanem kihagyván s rekesztvén, akkor adták meg a Lippai uramnak,mikor már benn voltak, sem Tolnai uramat benn nem hagyták, hanemkiküldték, azt praetendálván az a Miskolczi, hogy nem választottpresbyter, holott mi akaratunkból választották volt kegyelmetek őkegyelmét; de úgy látjuk, nem hogy feljebb való patronénak tartaná-nak benünket, de immár közikben sem akarnak számlálni.« — Egy

339

az egyházból, melyet ő építtetett, ő tartott fenn; »me-lyet — írá — az Istennek mintegy ostoráül csak békévelkelle szenvednünk.« A hit ama meggyőződésével, a jó cse-lekvés ama tudatával tűrte mindezt, mely azt sugalltaneki, hogy nem hatalma erejével, hanem meggyőződése

másikban: »Az minémű punctomokat kegyelmed aláküldött, azokatmegolvastattuk. Az mely liussiták és picardisták felöl emlékezet va-gyon az elsőben, úgy emlékezünk reá, az mint mi hallottuk, hogyezelőtti országgyűlésben is valamelyikben volt arrúl szó s kívánsághogy kimenjenek, Puchón is lakván olyanok, de azután mibenmaradott dolgok, azt elhiszszük kegyelmetek tudhatja; azok, mi úgyértettük, csak nevezettel külömböznek a mi vallásunktól, a mintmagunk vallását ez országban már egynehányféle módon kezdettéknevezni, egyébaránt egyeznek, mely ha úgy vagyon, elhiszszük,azoknak is dolgát a mennyiben módja leszen kegyelmeteknek segí-teni igyekezi. Az második punctumban is minemű kívánságok vagyonaz presbiteriánusok felől, értjük, a mely mégis kedvezőbb állapottallátszik lenni, noha pápisták kívánsága s igyekezeti, mint más ország-beliek articulusa tartja (ha az olyanokra csinálták), mert ha ki kel-lene is az országból költözni az olyanoknak, ugyan lehetne távúivaló helyeken is sustentatiójuk azoktúl, kiknek isten élteket megtar-taná, de hogy az erdélyi artikulusok szerént azoknak pártfogói isfejeket, jószágokat elveszessék, az súlyosabb volna; nem is mondjáks tartják ők azt, a mint látjuk írásokból, hogy az nem mi vallásunks szentirás szerént volna, hanem csak hogy eddig nem követtük;más az, isten oltalmazzon attúl bennünket, hogy a mi religiónkatők igazgatnák és szabadságát lenyomnák, mert a mi vallásunknakbizonyos, erős és helyes fundamentoma lévén, eleitől fogva szabadosfolyása volt, hiszem, az pápista vallás egy, mégis sokféle rend vagyonbenne, ez mi vallásunkkal penig egyezvén az egyházi rend s azszentírással is, miért ne lehetne szabados exercitiuma? hiszem a kineknem tetszik, lássa, ha mindaddig nem él is vele, míg istentűi arranem indíttatik, hisz ... a helvetica confessióból kitetszik vallásunk-kal való egyessége. Ím az tordai és tarczali végzéseket is kegyelme-

340

erejével küzdjön. Néha úgy hívé, hogy e küzdelmek sírjátássák meg: »ugyan keresve keresik — panaszkodék —ama papok a mi boszúságunkat s búsulásunkat, talán ko-porsónkban is azon volnának, hogy boszúság szenvedé-sünkkel bocsájtanának.« Ekkor se csüggedt — mert hite.volt missiójában. »Isten dicsőségét és vallásunknak igaztudományát akarjuk megtartani — mondá — s ennyi ke-serűségink közt való életünket csak arra rendeltük, miképen

teknek elküldöttük, abból is kegyelmetek tanulhat; mi ez puntumo-kat communicáltuk Megyesi urammal is. az mint Ő kegyelme mondja,vagyon abban kegyelmeteknek annyira való experientiája, hogymeg tud arra felelni, ha kívántatik, ím mindazáltal kegyelmeteknekmaga is irt ő kegyelme, elhivén mi is, hogy abban is kegyelmetek amiben isten módot ád, úgy fogja alkalmaztatni dolgait, a mint leg-jobb; nekünk reménségünk az, a mint kegyelmeteknek is mondot-tuk, hogy ez nem idegen tudomány leven, az isten meg fogja világo-sítani. Mindeddig is bíztata kegyelmed bennünket, hogy nekünk márezután nem leszen a papok miatt búsulásunk, de úgy látjuk, mégeddig abban részünk nem lehetett, kiváltképen Veréczi uram miattvagyunk nem kicsiny szívünk fájdalmával; minket mondanak néme-lyek újítónak, de bezzeg valóban ö kegyelmére illik az inkább, mertigen újítja dolgait, cselekedetig mert Ő kegyelmének úgy látjuk,minden szabad, nekünk penig az Krisztus szerzése és szentírás szeréntsem Kin szabad az úrvacsorájával élnünk az elmúlt hús vét napján,noha mi az előtt is megmondottuk s izentük, ha úgy fogja osztani,fel nem veszszük, a minthogy elvárván s nézvén mindenképen azcommuniónak szolgáltatását, az hozzá való járulás idején mi csakki is jöttünk onnét szivünknek nem kicsiny fájdalmával. Mindazáltalmind az úrvacsorájának osztogatását mint vitte végben, s mindpenig tanítása után mennyit zajgott, feddődött ellenünk, ím ugyanDalmadi uram által megírattuk kegyelmeteknek, melyet az istennekmintegy ostorául csak békével kell szenvednük eddig.« — V. ö.Tolnai életével a Sárospataki Füzetek 1865. évf. 634. s köv. 11.

341

naponként vallásunknak szolgálhassunk.« Úgy tett. Küz-dött és kitartott. Fia, a fejdelem által, ki különben apresbyteri rendszernek makacs ellensége volt, gyűlésekethívatott össze, melyeken nehezen bár, de tisztultak azeszmék, oszlottak az előítéletek. Végre saját uradalmábanPatakon megérte eszméi diadalát: felállították a presby-teriumot s Tolnait és Megyesit a papok testvériségébebevették.

De bár eszméinek — részben — diadalra jutásámegérte, nem érte meg boszantásai, szenvedései végét. Fiaa fejdelem vallási tekintetben egészen atyja nyomdokinhaladt: azon férfiak, kik a szathmár-németi canonokat al-kották, tanácsolták öt egyházi téren. Kém csak a presby-teri rendszert ellenzetté, hanem minden újítási törekvést;mely a canonok megváltoztatását czélzá s ez anyjával ösz-szeütközésbe hozta: sőt a jövendő újítás lehetőségét tör-vényileg akarta meggátlani.

A rendek ugyanis 1652-ben az eddigi országgyűlésitörvényeket egy törvénykönyvbe olvaszták össze: melyet az1653 elején tartott országgyűlés elfogadott. Egy czikk azújítók ellen szólt: a megelőző század törvényei lettek fele-levenítve. A mint hírt vett a fejdelemasszony e czikkről,kérdést intézett fiához: »nem mi, válaszolá ez, 1653. máj.4-én, hanem az ország csinálta, s nemcsak a mi vallásunkértetik ott, hanem a kik a bevett vallásokon újítást csi-nálnak.« Ez nem nyugtatta meg a fejdelemasszonyt. El-fogadta-e Bisterfeld? kérdé fiától. »Ez akkor — felelé máj.25-én — beteg volt s különben is az ország csinálta nohaa praedicatori rend is értette. Neki már nincs módjában,hogy e czikket a törvénykönyvből kihagyassa; mert az

342

ország végezte azt.« E felelet még kevesbbé nyugtatta meganyját ki saját magának és udvari papjának Megyesinektörekvéseit látta e törvény által elítélve. Anyja szemre-hányásaira alázattal de határozottan felelt: »Nagyságod-nak véteni úgy kerülöm mint a tűzbe hágást, de e dolog-ban lelkem sérelmével ha nem cselekedhetek nagyságodakaratja szerént, kegyelmesen megbocsásson.«*) S csak-ugyan e czikk alkalmid szolgált Megyesi törekvéseinekmeghiúsítására s az »újítók« nem egy nyomást és boszan-tást voltak kénytelenek szenvedni. Lorántfy Zsuzsánna egykérdésben sem hagyta el őket s a küzdés a következő éve-ken át mindig folyt: egyik helyről elzavarták papjait, máshelyen fogságba vetették, mígnem 1656-ban a rendek elékerült a dolog, kik fejdelmöknek adtak igazat — s az elke-seredett anya »Absolonnak« nevezte fiát. **)

A viszály egyházi térről az iskolaira is átment, sugyanazon ok, mely egyházi téren üldözte, üldözte iskolaiújításait is. Midőn Tolnait visszavitte Patakra, a tanuló-ság üresen hagyá az iskolát. Nehány nap múlva vissza-tért, de a boszantások ezután se szűntek. Kisebb forra-dalmak, apróbb lázadások nem egyszer fordultak elő: s _bár áldozatai az iskolaügyben olyanok voltak, melyek el-leneit lefegyverezhették volna, mert a pataki iskolát vi-rágzása legmagasabb fokára emelte, e kisebb forradal-mak minduntalan megújultak.

*) Rákórzy György levelei anyjához l653. máj. 4. 25. jul. 5.] 654. márc. 22. 25. ,a kamarai levéltárban.

**) Rákóczy György levele anyjához 1656 feb. 12. apr. 9. jul,21. a kamarai levéltárban.

343

Ez iskolai mozgalmak is ugyanazon kútfőből szár-maztak, melyből az egyháziak. Lorántfy Zsuzsánna nem-csak a pataki egyházban, hanem az iskolában is mint újítólépett fel. Comenius Amos, minden időknek egyik legna-gyobb paedagogja, a nevelésügy terén megindítá azt azeszmeharczot, melylyel korunk nevelési rendszerének alap-kövét tette le. Patak asszonya azt hozta be az iskolába.A régiek feltámadtak ellene, tudtak az ifjak közt pártotszerezni magoknak, s ügyöket az episcopalisok ügyévelösszeforrasztották. Együtt harczoltak, közösen támogat-ták egymást — azok ellen, kik e téren is az újítások ve-zérei voltak: Tolnai és Megyesi ellen. S a harczot is ügyfolytatták, mint az egyházi téren — lázították a tanuló-kat, rágalmazták az újítókat.

Lorántfy Zsuzsánna felelete itt is méltó volt önma-gához. Míg az egyházi téren az eszmék terjesztése voltfegyvere — az iskolai téren a pataki collegium feleme-lésével válaszolt. Ez iskola rendezésére meghívta Come-nius Amost, ki a meghívást elfogadta, négy éven át tartóz-kodott Patakon, s a rendezés művét ez idő alatt végre-hajtá. A dolog nem járt áldozat nélkül. A férfiú, kinekműködését Európa osztatlan tisztelete kisérte, ha ügy-szeretetből jött is Patakra — de méltán követelt hírénekmegfelelő megjutalmazást. Egy rövid bepillantás kiadásaijegyzőkönyvébe, biztos tájékoztatóúl fog szolgálni.

Nem lesz fölösleges előre bocsátni, hogy akkor tallér,magyar forint s dénár volt a legelterjedtebb pénznem. Errereducálták a lengyel, törők s német pénznemeket, melyekhasonlag forgalomban voltak, s koronként változó agió-val jártak. Egy tallér volt 2 magyar frt; 1 magy. frt a

344

most járó pénz szerént mintegy 40 kr., s 2 dénár volt 1kr. Az értéknemiiek árát is meg kell emlitnem: egy ma-gyar ló 16 mai, 40 akkori forint, egy pár ökör ugyanennyi,a szép marha már 24 mai, 60 akkori ft., egy verő disznó80 kr. mai, 2 ft. akkori pénz, egy hízott disznó 2 ft. mai 5ft. akkori pénz; a lencsének, borsónak kassai köble 80 kr.mai, 2 ft. akkori pénz, a kölesnek köble 40 kr. mai, 1 ft.akkori, a zabnak köble 1 ft. mai, 2 ft. 50 déu. akkoripénz; egy öl széna 3 ft. (1 ft. 12 kr. mai), a méz itczéje20 d. (8 kr.), a tehénhüs fontja 2 dénár, egy pár csizma,pár saru 40 kr. (1 ft.), egy czipellő, egy fejelés, egy pa-raszt süveg 20 — 20 kr. (50 dén.), egy fejkötő 24 kr. (60dén.), ugyaunyi egy sing durva morva posztó, míg a ka-rasia 40 kr. (1 ft.), a finomabb fajlandis 1 ft. 20 kr. (3 ft.akkori), egy szoknya akkori 9 ftba jött, s egy ingváll ésfőre való együtt 88 kr. (1 ft. 20 d.) — Vegyük ehez, hogyaz akkor nagy fényüzési czikket, az órát 35—55 tallérralfizették, az aranyműves tíz arany feldolgozásáért 1 ara-nyat, 1 gira ezüst feldolgozásáéi! 4 ftot vett: s látni fog-juk, hogy az aranyművek árán kívül a többi érték úgy ál-lott a maihoz, mint egy a tizenöthez.

Ezt tudva, érteni fogjuk, hogy ő nem volt fukar azegyházi s tanügyi férfiak jutalmazásánál. Comenius Amos-nak kész pénz 600 ft., ruhára 40 ft. s terményekben kö-rülbelül 300 ft. érték — vagy legcsekélyebben számítva940 akkori = 376 mai ft. — vagy mintegy 6000 ft. maipénz. Ezenkívül 12, általa kiválasztott alumnus ingyentartásban részesült. Összes uradalmi fizetései közt csakegy van, mely ezt felül haladja: a Klobusickzy An-drásé, ki magyarországi uradalmai főigazgatója volt, s

345

kinek fizetése mintegy 10,000 ft. mai értékre ment. Mégfőudvarmestere, Görgei Jób fizetése sem ment 500 akkoriforintra — a többieké 400 — 100 ft. közt váltakoznak.

Udvari papjának, Megyesinek, fizetése 260 ff. sterményekben mintegy 340 ft. érték teljes ellátáson sútiköltségen kívül. Érdekes, hogy gránát posztó — a leg-finomabb az akkor használt posztónemek közt — csak en-nek és udvarmesterének fizetései közt fordul elő. FizetettPatakon 3 tanárt (Tolnai, Tofaeus, Szőllősy), kiknek fize-tése 400—400 akkori forintra tehető, három segédtanárt,alumniumot tartott fenn az iskolában, járóit a két városipap (Keresztszegi, Posaházi) fizetéséhez. Ezenkívül rész-ben vagy egészben ő fizette a négy újhelyi, a pocsaji, agávai, a munkácsi, a ledniczei ref. papokat, s a munkácsigörög püspököt. Ispotályokat tartott Borsiban, Munkácson,iskolát Újhelyen. Szóval egyházi, iskolai s jótékonyságiczélokra, jól meg valónak róva uradalmának jövedelmei.

Kétségkívül nagy és fényes uradalmak voltak ezek,melyek özvegysége alatt kezén maradtak: Sáros-Patak,Munkács, Tokaj, Regécz: várak; Borsi, Dobó-Ruszka,jPocsaj, Helmecz, Esetnek, Bártfaújfalú: kastélyok vagyrészjószágok, melyek kormányzata a férje által megállapí-tott állapotban maradt.

A gazdászati személyzeten kívül minden főbb várbanvolt udvari személyzet: több kevesebb várnagy, építőmester,szakács, kertész, órás, katona s gyalog. Patakon volt 3főbejáró, 2 bejáró, 1 főlovászmester (Boda Mihály), 9pattantyús, 6 czirkáló, 4 várnagy, 1 trombitás s 13 katona,azaz lovas. Munkácson volt egy főbejáró, egy bejáró, egyviczekapitány, 3 várnagy, 1 gyalog hadnagy, 4 pattantyús,

346

1 portörő, téglavető, kővágó, deszkahasító, 20 zászlótartó,1 dobos, 77 gyalog. Tokaj élén tiszttartó állt, volt benne1 építész, 4 pattantyús, 2 gyaloghadnagy, 10 tizedes, 1zászlótartó, 1 réz dobos, 85 gyalog. Regéczben 1 pattan-tyús, 2 virasztó, 20 gyalog. Lediczében 11, Borsiban 3darabant volt: s a kész pénz kiadás: pattantyúsokra 1449ft. 76 dénár, gyalogokra 11362 ft. 33 dénár, a fizetettszolgákra 12767 ft 33 dénár, s mintegy félennyire tehetőtermesztményi kiszolgáltatás volt.

Ezen teljesen kívül esett a nagy és fényes udvariszemélyzet, mely egészen fejedelmi lábon volt tartva. Ahopmester, Görgei Jób 426 ft. fizetéssel s magára, egyszolgájára teljes ellátással. Az első főbejáró, MednyánszkyJónás volt, 450 ft. fizetéssel. Eőbejáró, kik a főrendheztartoztak, volt 12 (az Újfalusi, Bay, Mednyánszky, Leövey,Szunyogh, Bessenyei, Mikes stb. családokból), az elsők 300,a többiek 250, 200, 180 ft. fizetéssel, s mindannyian szolga-tartással, 1 főajtónálló, Dalmadi István, 190 ft. fizetéssel,1 másod főajtónálló (Bresztenszky György) 108 ft. fizetéssel,22 bejáró 150—100 ft. fizetéssel s inastartással, mind«annyian szabad asztallal: ezek voltak az »uraim.« Követ-keztek az inasi rangban levők: 19 étekfogó, 1 ajtónállóval(főrangú ürfiak, a Szemere, Bay, Szirmay, Marczibányi,Széchenyi, Henter, Mikes, Kubinyi, Bernát családok ivadé-kai), 128—88 ft. fizetéssel. A cselédség állt; 8 szakács, 2sáfár, 2 ajtónálló, 1 trombitás, 1 madarász, 3 csatlós, 1tálmosó, 2 lovászmester, 12 kocsis, 11 fellajtárral. Volta fejdelemasszonynak saját szabója, inassal, pékje, ko-vácsa. A személye körüli katonaság, az »udvari gyalo-gok« állt: 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 dobos, 3 sípos, 20

347

tizedes és 180 közlegényből. Ez összes udvari személyzetpénz fizetése 15686 ft. dénárra ment. Az összes uradalmakegyházi tisztviselői, cselédségi s liadtartási pénzfizetése41273 ft. 70 dénár volt,*) mi a mai értékre reducálva egymillió forintnál többet tesz.

E nagy személyzet Vezetése, az összes gazdászati ura-dalmak főkormányzása, az ő kezében volt öszpontosítva.Minden végrehajtásra szánt parancsot, minden, bármifontossággal bíró intézkedést, minden személyi változást őelébe terjesztettek. Az udvartartás az összes jövedelembőlfedeztetett — különben minden uradalom saját terhein kí-vül még azokat is fedezte, melyeket a fejdelemasszonyoda Utasított, ki a folyó ügyek elintézésében, a kapott le-velekre válaszolásban gyors és pontos volt. Nemcsak főbbhivatalnokainak, de még tisztartóinak is maga felelt, sfigyelmét uradalmaiban a legcsekélyebb fontosságú moz-zanat se kerülte ki.

Lorántfy Zsuzsánna utolsó éveire nagy szenvedésekvoltak fentartva, melyeket fiának Györgynek, vakmerő smindent koczkára tevő politikája hozott fejére. Az északiEurópában uralkodó Wasa-háznak két tagja, a protestánssvéd, s a catholicus lengyel királyok harczba elegyedtek.György, a török megkérdezése nélkül s anyja tanácsai,

*) Conventionales Officiolatorum stb. E rendkívül érdekes ésfontos összeírás a Nemz. Múzeum birtokában van. Mívelődés törté-neti tekintetben az a legérdekesebb adatok roppant halmazát tartal-mazd: de csak a magyarországi uradalmakra terjed ki. Az erdélyiuradalmakról nem maradt fenn hasonló Regestrum.

348

intései, ellenzései daczára*) szövetséget kötött a svéd király-lyal, a kozákokkal s megtámadta Lengyelországot. Néhányhavi siker után őt magát megverte a lengyel, hadai nagyré-szét elfogta a tatár, s letételét elrendelő a török, míg előbbegy lengyel csapat Felső-Magyarországra ütött be, s épena Rákóczy-uradalmakat dúlta, égette kíméletlenül. Ezutáncsapást csapás követett. Háza legjobb barátai elpártoltak,Erdélyt kétszer dúlta fel a török, György maga hol búj-dosó volt, hol (így töredék fejedelme, de folytonos harcz-ban, mindig űzve, kergetve, és szenvedve vakmerőségénekkövetkezményeit.

És Lórántfy Zsuzsánna látta háza csillagát mindjobban-jobban halványulni. Elszállt már ebből a béke ésnyugalom, s el ezekkel együtt a csendes megelégedés. Dee zaklatott napokkal rá nehezedett szenvedések sem törékmeg erős lelkét, erős hitét. »Megérdemeljük Isten ostorát— írá menyének — mert megsokasodtak a mi sokféle ha-misságaink.« De hitének e resignatiója nem eredményezőnála azt, hogy a csapásokat magáról, házáról ne igyeke-zett volna elfordítani. Egész tevékenységével küzdött ellene.A júniusi lengyel beütés készületlenül találta, de az elsőhírre zászlókat küldött szét, hogy hadakat fogadjanak,»én istent segítségül híván, valamiben módot ad isten elsem múlatom; nekem sokféle keresztem van, de bízom azén istenembe, megsegít bennünket;« s menyét is kérte:fogadjon hadakat.**) Ugyanezt sürgette nehány nappal

*) 1656. szept. 8-ról fiához intézett leveleiben kifejté azokokat, hogy mért nem tanácsolja ő e hadjáratot?

**) Lorántfy Zsuzsánna Báthory Zsófiának 1657. jun. 22.

349

utóbb is, hozzátévén; »nekem is is mibe módot ad isten elnem múlatom az istenért, az fiamért és az hazáért — ne-kem hazám Erdély is.*) Azonban elhatározá nem menni áta Tiszán a sürgető szükség legutolsó perczéig, a helyet,melyhez boldogságának emlékei kötve voltak, nem akaráelhagyni. Itt kapta fia első levelét, melyet annyi hányatásután hazaérve, irt**), itt a későbbieket, melyek újabb, megújabb szerencsétlenségekről értesítek. De minden balhírfokozta tevékenységét. Bár aggúltan, de meg nem törtlélekkel igyekezett fiáról elfordítni a csapásokat. Fölkeresteházának felső-magyarországi régi barátait, buzdította,intette azokat, irt a magyar király hatalma alatti főurak-lioz, hogy azoktól fiának pártfogást és szövetséget eszközöl-jön, kincsét, vagyonát, jövedelmét sereg-fogadásokra köl-tötte, s nem szűnt meg azt bátorítani, inteni vigasztalni.De mindig és mindenütt a felesleges vérontás, az időelőttibeavatkozás eltávozoztatásán munkált, »mert az a szegényhazának is nagy romlására lenne és az emberektől nagyidegenséget hozna rá.«3*) S mind e csapások közt csakegyszer látjuk elkeseredni, az emberi hálátlanság többszörmegújuló esélyei közt — midőn kedvelt udvari papjaiMed-gyesi elfordúl tőle, egész keserűen iráneki: »immár meg-tapasztaltuk nem a »presbyteriumnak, hanem maga pri-vatuma szereteti és affectusa vitte arra a mit cselekedettmely nem ahoz illendő presbyteriumi gyümölcs.«4*)

*) Lorántfy Zs. menyének 1657. jun. 29.**) Rákóczy Gy. anyjának 1657.jul. 31.3*) Lorántfy Zs. fiának 1658. máj. 6.**) Lorántfy Zs. Medgyesinek 1659. aug. 17. a kamarai levél-tárban.

350

De csatavesztés, diadal egy végeredménybe ment ki,s küzdelem és kitartás híjában volt. Már közel báromév óta tartott a tusa véresen, nem lankadva. S már elkövet-keztek a végső, a döntő napok, melyek Rákóczy György-nek a bukással dicsőséges halált szereztek a csatatéren.Hét héttel előbb, 1660. apr. 18-án, meghalt Lorántfy Zsu-zsánna is*), nyugodtan, Istenbe vetett hittel. A szerencsét-len anya utolsó napjait megzavarta a pataki deákságegy lázadása — a könnyelműek nem is sejték, mi vészfenyegeti őket. Jóltevőjök halála az iskola felbomlása volt,s a lázadó deákok menhely, istáp nélkül maradva, elűzet-tek Patakról, hol egészen más idők álltak be.

Így szállt sírba azon idők legnagyobb és leghatal-masabb magyar asszonya, végnapjaiban bánatosan, szeren-csétlenül, megtörve. A vár, melyben lakott, rom; a kert,melyet szeretettel ápolt, puszta; a sírbolt, mely hamvaitfedé, zsákmánynyá lett. Koporsója kiraboltatott, hamvaiszétszórattak. De müvét nem ölhette meg kegyeletien kéz,mint lerontá várát; szellemét nem irthatta ki, mint szétszóráhamvait. A ki eszmékért él és harczol, a ki a szabadságügyének szolgálatot tesz — üljön bíboron vagy legyen

*) Eákóczy levele Barcsainak (Keresztúri Demeter naplójá-ban) 1660. apr. 30-án: »A kegyelmedet nevelte s emberré tette édesanyánk 18. praesentls (Apr.) holt meg.«

351

kunyhó lakosa — annak nevét megőrzi a hálás emlékezet,művét fenntartja az idő.

Így őrzé meg Lorántfy Zsuzsánna nevét a nép kegye-lete, így támasztá fel művét az idő. Ő fényes név, ó áldottemlék! lelkesítsd még soká, még hoszú során át a száza-doknak a magyar haza asszonyait, hogy egyszerűségben,háziasságban, családiasságban s áldozatkészségben, jóté-konyságban, hazaszeretetben életedet, példádat válaszszákkövetendő mintául.

Documents

Rajzok és tanulmányok 1. - MTDA · 1875. Budapest, 1874. Nyomatott aa A t h e n a e u m nyomdájában. Jelen gyűjteményt 1857—1873 közt lapok- ... Erdélynek elszakadása a