Rangóné Lovas Ágnes-Őszi Zoltán - Hoppá,baba született

7/27/2019 Rangóné Lovas Ágnes-Őszi Zoltán - Hoppá,baba született

http://slidepdf.com/reader/full/rangone-lovas-agnes-oszi-zoltan-hoppababa-szueletett 1/56



Rangáné Lovas Ágnesszi Zoltán

Hoppá,

baba született!Segítség, vettek nekem egy emberkölyköt!

Aranyhal Könyvkiadó



Írta: Rangáné Lovas ÁgnesIllusztrálta: szi Zoltán

© Aranyhal Könyvkiadó1131 Budapest, Dolmány u. 5-7.

Tel., fax: 239-6721Felels kiadó: a Kiadó ügyvezet igazgatója

Mvészeti vezet: Radván Xénia

Mszaki vezet: Karácsony OrsolyaNyomdai elkészít: Guttmann Ádám

ISBN 963 9394 90 4



Tartalom BemutatkozásEgy rendes orvosAz els fürdetésMeddig lesz ez nálunk?Hát kellett ez nekünk?

Azok a szörny rokonokTele vagyok kérdésselDédike a láthatáronUgatási tilalomAmi sok, az sok!Csillike, a rémA nagyszülkDe kis butus!Baba eszikBaba játszikAz els oltás

Utálom a játék majmot!A cumisüvegAz "anyai szív"Igazságtalanság!Azért sajnálom BabátFzelék, pfuj!Heuréka! Felfedezett!Baba megfázottAz els fogacskaSétálunk, sétálunkAludni szeretnék!

Csillike megjavulA vendég kölyökA sírós fényképBaba szabadlábon!Idétlen játékokA cserepes virágA világ legkisebb cip jeItt a tél!Nálunk járt a Télapó



A halacskaA pöttyös labdaA pöttyös BabaÁll a Baba, állAz els szavakA fényképezésNa végre!Expedíció a kuka

mélyéreSzobatisztaságFalusi kirándulásAz els lépésekTorta! Torta!



El szó A könyvben egy kisbaba életének legels évét kísérhetjük figyelemmel.

Ám nem egy száraz fejldési naplót tart a kezében az olvasó: egyelkényeztetett tacskó szemével láthatjuk, hogyan növekszik és hogyanügyesedik a baba fokról fokra.

A szerz sok humorral, emberismerettel és némi kutyaismerettel

rendelkez háromgyermekes édesanya. Könyve segítségével a szülk,nagyszülk vissza tudnak emlékezni gyermekeik életének rég elfeledettállomásaira, a leend édesanyák, édesapák pedig jó pár hasznos ismeretetszerezhetnek a kisbabákról.

A kötetet kiváló karikatúrák teszik még élvezetesebbé.Noha a könyv elssorban felntteknek íródott, az iskolás gyerekek

számára legalább olyan szórakoztató az olvasása, kedves, családiolvasmány.

Mindenkinek ajánljuk, aki szereti a vidámságot, a kisbabákat és/vagy akiskutyákat.

Aranyhal Könyvkiadó



Bemutatkozás Bobi vagyok, amúgy meg tacsi. Máskülönben pedig a földkerekséglegszebb, legintelligensebb és legszeretetreméltóbb kutyáját tisztelhetitekbennem. Pontosabban egészen a múlt hétig ez így volt. Ám akkorborzasztó dolog történt...

A gazdasszonyom pár napra elutazott valahová egyedül, és teljesen

lefogyva, egy parányi, nyöszörg batyuval a mancsában jött haza.Leguggolt hozzám, és bemutatta nekem a tejszagú csomag tartalmát.– Látod, Bobi? a mi kicsi babánk, és a te új kis barátod! Na, mit

szólsz? – duruzsolta kedvesen.Ha tudnék beszélni, akkor ettl a bejelentéstl biztosan megkukultam

volna. Még soha életemben nem láttam ilyen érdekes teremtményt, mint eza Baba. A formáját tekintve leginkább embernek nézett ki, de az embereknem szoktak ilyen picikék lenni. Vártam, hogy maga is illendenüdvözöljön engem, ahogy az emberek szokták, ha megpillantanak. Vagyhogy legalább megsimogasson.

Erre Baba cérnavékony hangon háromszor rám nyávogott. Gondoltam

is: jó lesz vigyázni vele! Gyanús egy alak, annyi bizonyos. Már az setetszik, hogy a hátán fekszik. Lehet, hogy valami nagy-nagy csínyt követettel, mert én akkor adom így meg magam, ha rossz fát teszek a tzre.

A gazdi azt se tudta, mit csináljon örömében: folyton Baba körüllebzselt, még a lélegzetvételét is leste. Ha Baba nyöszörgött, máris otttermett mellette, hogy a szolgálatait felajánlja neki. Régebben a gazdimatismertem el falkavezérnek, vagyis egyedül

neki fogadtam szót. Hoppá, lehet, hogy ezentúl ez a Baba lesz az újfalkavezér?

Te jóságos ég! Csak most döbbentem rá: ezek vettek nekem egyemberkölyköt!!! Pedig nem is kértem.



Egy rendes orvos Megrökönyödésembl még fel se ocsúdtam, amikor csengettek. Ismeretlenemberszagokat éreztem az ajtón át. Egyetlen szippantássalmegállapítottam, hogy nem a villanyszámlás. (t a gazdival ki nemállhatjuk. A gazdi barátai az én barátaim, az ellenségei az ellenségeim. )

– Nyisd ki, drágám, az orvos lesz az! – szólt a gazdinak a felesége.

Fogalmam sincs, honnan gondolta ezt, hiszen ki se szimatolt az ajtó alatt.Megijedtem, hogy az az utálatos állatorvos jön, aki meglehetsenkellemetlen egy alak. Abban leli az örömét, hogy ártatlan kutyusokbainjekciókat döfköd. Tele van injekciós tvel a táskája, és sose fogy elbelle.

Gyors elhatározással be is iszkoltam a hever alá. Ám kellemesencsalódtam, mert egy vadonatúj orvos jött, egy ids védn kíséretében.Énrám ügyet se vetettek, de nem bántam. Kérdezsködtek, hogy jó szokott-e lenni Baba, erre a gazdiék azt felelték, hogy igen, nagyon jó. Pedig miótanálunk van, csak nyekereg.

Puff. Most lett volna esély arra, hogy blokk ellenében kicseréljék,

például kutyaeledelre, amire sokkal nagyobb szükség van idehaza. Hát ezt jól elpuskázták. Pedig a gazdasszonyom kimondottan az a típus, aki mindigmindent becserél, még aznap. Talán elvesztette a blokkot, amilyenhebrencs...

A gazdi friss kávéval kínálta, a vendégeket. Közben az asszonykámanyukája is megérkezett. Engem észre se vett, mert nem nézett be az ágyalá, pedig direkt miatta csóváltam a farkamat. Rögtön Babához rohant, ésmézesmázos hangon rágügyögött:

– Hát itt a nagymama!(Érdekes, t eddig a gazdasszony úgy hívta, hogy "anyuci", a gazdi meg

úgy, hogy "anyád", most hirtelen mi ez a nagymamizás?)

A véd néni levetkztette és méricskélte Babát. Égre-földre dicsérgette,hogy milyen formás. Lehet, hogy valamilyen emberszépségversenyreviszik? Vagy pusztán udvariasságból, a kávé miatt mondta?



Az els fürdetés A gazdasszony abban reménykedett, hogy majd az ids véd néni segítneki megfürdetni legelször a csöpp Babát, de közölte, hogy utoljárahuszonöt éve fürdetett ilyen kis mazsolát.

A nagymama is kibújt a megtisztel feladat alól, mert még Gézabácsit fürdette legutóbb Gézuka-korában, és az már szintén régen volt. Így

hát a gazdira hárult a fürdetés, aki viszont még soha senkit se fürdetett. Jótanáccsal ellenben minden jelenlev ellátta bséggel. Kesztyben mosdattaBabát, mert biztos annyira szutykos volt, hogy nem volt gusztusahozzáérni. Nagyon megizzadt szegény gazdi, szabályosan folyt róla a víz,mert Baba levetkztetve sokkal kisebbnek bizonyult, mint ruhában. Deazért összejött a dolog, csak Baba lábacskáját felejtette el megmosni.

– Ó, de fincsi a víz! – turbékolta a nagymama. Baba komolyan vette aszavát, és megkóstolta a vizet. Köhögött, prüszkölt. Aztán bgött. Egy jódarabig tuti, hogy nem fogja szeretni a pancsit.

Én mindenesetre az ágy alatt kuporogtam végig, fülemet-farkamatbehúzva, nehogy utána engem is orvul beledobjanak a manyag kiskádba,

mint a nyáron a tóba, a legutóbbi nyaraláskor.A sznyeg csuromvizes lett, amikor kiemelték a vízbl a rémülten

hadonászó, kapálózó Babát. Remegett a szája széle, úgy didergett. A gazdinem várta meg, hogy Baba lerázza magáról a vizet: szárazra törölgette egytörölközvel. Aztán beszórták valami túl szagos, fehér porral. (egyblfelismertem, hogy csakis bolhaporról lehet szó). Szépen vagyunk: pont egyilyen bolhafészket vásároltak! Másodosztályú áru. Vannak jobbnál jobbbolhanyakörvek, kellene venni neki egyet.

St, idnként beolajozzák a testét. A szomszéd pulitól tudom, hogy abárányokat a pásztor a rühek ellen olajozza le.

Te jó ég, talán még rühes is ez a kölyök?!...



Meddig lesz ez nálunk? Babát esténként a kisszobában fürdetik, a manyag kiskádban. ÁllítólagBaba tud úszni, de ezt eddig még nem bizonyította be nekünk. Aképmutató gazdiék bezzeg nem mennek bele a kiskádba, csak Babátkínozzák!

Mellesleg Baba összekeveri a nappalt az éjszakával. A nappalokat

végigalussza, én meg csöndre vagyok ítélve miatta. Csupán enni kel fel,pár percre, s olyankor is végig ásítozik.Éjjelente viszont virgonc: ordít és enni akar. Szerintem ez azért van így,

mert ha becsukjuk a szemünket, akkor sötét van: tehát honnan is lehetnetudni, hogy mikor van nappal?

Babát a gazdi "szülinapi ajándék"-nak becézi, mert pont az születésnapján került hozzánk. Na, szép kis ajándék... Inkább egy ízlésesnyakkendvel vagy zoknival lepte volna meg a gazdit az asszonykám, mintmáskor! Jobb volt az úgy nekünk. A gazdasszony viszont "anyuká"-naknevezi saját magát. Ez jó jel. Ha Baba valóban az kölyke, van mégreménysugár. Amennyire vissza tudok emlékezni, engem a mamámtól 8-9

hetes koromban választottak el.Addig valahogy majd csak kibírjuk a nyivákolását, és szerzünk neki egy

jó gazdit. Abból gondolom, hogy a gazdasszony talán igazat mond, ésBaba az kölyke, mert napjában többször is megszoptatja. Még aszomszéd szobában is lehet hallani az óriási cuppogásokat, nyeldekléseket.

Baba sokszor csuklik, mert mohó. St, még álmában is cuppog,szopizik. Tényleg: disznóság, hogy nem csak este kap enni, mint én, ésráadásul böjtnapot sem tartatnak vele, mint velem!

De néha az motoszkál a fejemben, hogy mi van, ha mégsem agazdasszony a mamája, és a boltban vásárolták?

(Ha a saját kölyke lenne, akkor még hét-nyolc ugyanilyen emberkölyök

vinnyogna mellette. Mi is egyszerre nyolcan születtünk egy alomból...)



Hát kellett ez nekünk? Rémes! Eltelt tíz hét, és Babát nem vitték el... Beigazolódott abalsejtelmem: tehát mégiscsak az áruházban vásárolták... A nyakunkonmarad hát örökre.

Leszögezem a szomorú valóságot: itthon már nem én vagyok akedvenc... Bár amíg nem neki, hanem nekem adják a husiból a porcogót,

addig talán nincs akkora vész. Annak meg kimondottan örülök, hogy Babátis mindennap gyötrik a fésülés meg a fültisztítás nev ceremóniával. Párszál selymes, fekete szr ágaskodik csak a feje búbján, de azértszorgalmasan fésülgetik.

Ez így igazságos! Az én rövid szrömet is naponta negyedórátkefélgetik. És szinte bánatomra sosem felejtik el! A fültisztító pálcikátpedig szerintem ugyanaz az elvetemült, gonosz ember találta fel, aki aszájkosarat.

Míg Baba alszik, a kisollóval le szokták vágni a nagy karmait, hogy nekopogjon járás közben a padlón, pedig nem is kel fel soha.

Olykor-olykor nekem is levagdalják a nagyra ntt karmaimat, mert

szobakutya vagyok, és a karmaim nem kopnak rendesen. Úgy látszik, ez akölyök is szobaember. Vagyis bele kell tördnöm, hogy egész nap megkell osztanom vele a kényelmes lakásomat...

Eltöprengek néha, hogy ugyan mire jó ez a vacak Baba? Nem tudja afülét hegyezni, és a házrzéshez se konyít. Hogy is tudna házat rizni,hiszen annyira gyáva, hogy a legkisebb zajra is összerezzen. Semmirekell,ingyenél.

Én például azért élek itt a gazdiékkal, hogy legyen, aki megegye aspájzban lev, ízletes kutyaeledelt.



Azok a szörny rokonok...És jönnek, egyre csak jönnek a rokonok, ismersök, népes falkábaverdve... Mind látni akarják az emberkölykömet. Ajándékokat is hoznak:

játékokat, kisruhákat. Meglátják Babát, és azon nyomban megszeretik,pedig semmit nem tesz érte. Azt szajkózzák, hogy: "De cuki!" "De édes!"

Ugyan mi benne a szép? Az orra túl pisze, akár egy palotapincsinek. A

kis gombszemei meg ha kell, ha nem, összefutnak, vagyis kancsalít.A rokonok legels kérdése az, hogy: "Na és kire hasonlít ez a gyerek?"Van, aki szerint a gazdira, van, aki szerint tiszta gazdasszony, egyesek

esküdöznek, hogy a megszólalásig a nagymama, mások azt állítják, hogykiköpött a nagyapja.

No mármost: a gazdi fekete, a gazdasszonyom szke, a nagy mamavörös, a nagypapa pedig kopasz, és a szaguk is teljesen más. Hogyhasonlíthatna valamennyiükre, ha mind különbözek? Szerintem akkormár leginkább a nagypapit formázza, mert Baba is majdnem kopasz. Igaz,a nagypapa viszont bajuszos és szemüveges.

Elkapkodják a régi családi fotókat is, és hosszasan tanulmányozzák.

Némelyik fényképrl nem is tudják már, hogy kit ábrázol: találgatják, kilehet az a hasaló, csupasz kölyök a képen. A nagypapa mindig azthajtogatja, hogy már hányszor, de hányszor mondta, hogy rá kellett volnaírni a kép hátuljára.

Egy szó mint száz: Baba elég csúnyácska, és fiatal kora ellenéreborzasztóan öregnek néz ki. Ráncos és fogatlan. Igazán beszerezhettekvolna egy mutatósabbat is...

Kár, hogy nem egy felntt példányt vettek! Azzal lényegesen kevesebbbaj lett volna.



Tele vagyok kérdéssel "Tiszta papája!" – szoktak lelkendezni Baba láttán az ismersök. Énrámbezzeg nem mondják, hogy "tiszta papája", noha kiköpött Nyúlházi Izidorvagyok. Engem levegnek néznek, pedig sokkal jobban kedveskedeknekik, mint azeltt!

Az emberek Baba fölé hajolnak, és fölöttébb értelmesen ilyeneket

hajtogatnak: "Hát szia! Hát szia! Na mi van? Na mi van?" Mi lenne... Hátaz van, hogy kutyába se vesznek...Még a szomszéd Irén néni sem, pedig t nagyon szerettem, mert mindig

húslevespecsétes az otthonkája. Kiderült, hogy veszedelmes maffiózó,háziasszonynak álcázva. Ilyeneket mondogat Babának: "Hát itt az Irénnéni! Hát itt az Irén néni! Egyem meg a picike talpaidat! Elloplak éshazaviszlek, te kis cukorfalat!" Ám soha nem tartotta be a szavát, mélyencsalódtam benne...

Baba nem hallgat a nevére, hiába szólongatják, rájuk se hederít. Még afejét is elfordítja. Lehet, hogy azért nem hallgat a nevére, mert voltaképpenLajosnak hívják?... Tényleg, ugyan mibl gondolják az emberek, hogy épp

Baba a neve? Ja, talán az oltási könyvecskéjébl...Nekem úgy tanították meg a nevemet, hogy a gazdi pórázt kötött a

nyakamba, majd hívogatott: "Bobi! Bobi!", és közben gyengéden húzottmaga felé. Mikor már magamtól is odamentem hozzá, kutyacsemegétkaptam jutalmul. Ó, lesz-e ez a kölyök olyan okos, mint én?

Hoppá, egyáltalán van-e Babának törzskönyve? Ha tisztességestenyészttl vették, akkor igen. Megtudtam, hogy Baba vezetékneveugyanaz, mint a gazdinak: Kovács.

Nahát, milyen furcsa, véletlen egybeesés!



Dédike a láthatáron Na végre! Ma Dédike, a kedvenc rokonom jött látogatóba.

a legöregebb ember a családban. Nagyon szeretem, mert mikoregyszer, három hónaposan elcsatangoltam, talált meg. Pedig nem is azonaz útvonalon szokott hozzánk jönni, mint akkor, de volt egy megérzése;hogy kivételesen arrafelé vegye az útját, ahol én voltam. Ott reszkettem a

járda szélén, magam alá csapott farokkal, mert semmi, de semmi ismersszagot nem éreztem a sajátomon kívül... Az aranyos Dédike megmentett,és a kosarában hazahozott.

Dédike betipegett, leült a konyhában, és elvette nekem az ebédjéblfélretett, gondosan becsomagolt, sült csirkemájat. Alig gyztem kivárni,hogy lehámozza róla a nejlont.

Nem értem, miért nem dobta csak úgy be a táskájába a májat, most nemkellene bíbeldni a nejlonnal. Könnyes szemmel nézte, ahogybehabzsolom a finomságot.

– Ugye, kincsem, jobb ez, mint az a hitvány kutyatáp, amit ezek adnak!– mondta büszkén. Aztán beletörölgette a zsíros mancsait a konyharuhába,

én meg hálásan nyalogattam, mert még mindig olyan jó májillatú volt.Egy darabig édes kettesben voltunk a konyhában, és vakargatta a

buksimat. Azt mondta, csuda okos szemeim vannak, meg hogy szintemegszólalok. Ez igaz, mert nagyon szeretnék megszólalni, de mostanábantilos még vakkantani is. Az ugatásra pedig rágondolni sem szabad.

Aztán komótosan visszavette a kabátját, és el akart köszönni. Agazdasszony megkérdezte:

– Hát a babát meg se nézi, Dédike?– Jaj, hát persze – kacarászott aprókat a Dédi –, úgy látszik, hogy én

már kezdek szenilis lenni...Ó, bárcsak az összes rokon szenilis volna...



Ugatási tilalom Sajnos, bekövetkezett, amitl féltem: Baba lett a család központja.Amilyen tökmag, a gazdiék olyan nagy hhót csapnak körülötte. Velemcsak addig foglalkoznak, amíg alszik, de akkor se csaholhatok kedvemre,pedig minket, tacskókat pont a gyakori csaholásra tökéletesítettek ki.

Ezt a gazdiék is tudhatnák, elvégre nem voltam zsákbamacska, mint

egyesek. Ha Baba alszik, és én ugatni merészelek, menten rám ripakodnak:– Ejnye, Bobi! Csönd legyen!Szerintem a szomszéd macskának is kellene szólni, hogy ne épp

olyankor másszon fel az ereszcsatornán, amikor Baba szundikál, mertakkor persze, hogy muszáj ugatnom. nekik bezzeg szabad zajt csapni:mehet a tévé, recseghet a rádió, visítozhat a turmixgép, kattoghat amosógép...

Az újszülött szaglása állítólag fejlett: meg tudja különböztetni azanyukáját a többi embertl. Csekélység, én ezzel nem vágnék föl: jómagamezer és ezer szagol tudok megkülönböztetni egymástól!

És egyedül tisztálkodom. Baba viszont olyan tehetetlen, hogy nem tud

önállóan mosakodni. Csupán az egyik mells lábán lev legnagyobbujjacskáját nyalogatja elszeretettel, nagy cuppogások kíséretében. De az islehet, hogy egy csúnya tüske ment bele, mint a nyáron nekem. Amikormeg az egész a mancsát bekapja, akkor a gazdasszony szerint éhes, és megkell etetni.

Ki érti ezt? Na jó, majd csak összecsiszolódunk valahogy, a gazdikedvéért. Rajtam ugyan nem fog múlni.

Majd megtanítom Babát hóban hemperegni, cipt és sznyegrojtotszétrágcsálni, verebet és macskát kergetni, a villanyszámlást megugatni, alegyeket bekapdosni, gödröt kaparni és a hangyákat felnyalogatni.



Ami sok, az sok! Dédikét leszámítva kezd már elegem lenni a tisztelt famíliából.

Itt van például a termetes Géza bácsi. Kibírhatatlan alak: unos-untalanrálép a farkamra vagy a tappancsomra. Szerinte láb alatt vagyok. Szerintemmeg az a baj, hogy van láb felett. Nem sok köszönet van a simogatásábansem: visszafelé simogatja a szrt a hátamon. És állandóan piszkálódik: azt

állítja, hogy én nem is vagyok kutya, csak afféle szobacica. Bezzeg az kutyája! (Elég buta kutyanév az, hogy Bezzeg.)Az a finnyás Gizi néni meg sivalkodik, ha felugrálok rá sáros lábbal.

Mit számít az a pár praclinyom, hát úgyis mintás volt a nadrágszára!A stréber Babának persze nem hullik a szre. Ezért szereti t Gizi néni.

Mert sose talál a levesében babaszrt...Ha még eddig nem említettem volna, Baba szinte teljesen csupasz, csak

a háta szrös kissé és a homloka. Emiatt aztán felöltöztetik, hogy nefázzon. Ilyenkor torkaszakadtából bg. Ezt meg tudom érteni, rossz lehetneki. Ráadásul nem elég, hogy egyszer már felöltöztették, még folytoncserélgetik is rajta a ruhát.

Nekem is kötött Dédike kabátkát télire: mondhatom, röhejesen nézek kibenne. Inkább kapkodva, sietve végzem a dolgomat az utcán, nehogyvalaki meglásson benne, mert elsüllyednék a szégyentl. De hát arendszeres csirkemájellátásért mit meg nem teszek!

Most szintén: mit kell utálni a kutyaszrön? Pedig nekem kimondottanrövid a szröm.

Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli...



Csillike, a rém A szomszéd kislány, az óvodás Csillike is többet átjön hozzánk akelleténél. Régebben is átslattyogott néha, hogy hódolatát tegye nálam ésmegsimogasson, majd fölegye a lakásunkban fellelhet összes édességetmeg ropit.

Egyszer Csinikét kettesben hagyták Babával, és megnézte, hogy van-e

Babának foga. Baba persze éktelen visításba kezdett. Már nem olyancérnavékony a hangocskája, mint kezdetben. De legalább kiderült aturpisság, hogy egyetlenegy darab foga sincsen neki! (Akkor viszont nemértem, az asszonyka miért szokott panaszkodni, hogy "harapdálja" Baba aszoptatáskor. Na ne vicceljünk: fogak nélkül?)

A szeleburdi Csinikére, sajnos, minduntalan rátörnek az anyai ösztönök,örökké Baba körül sündörög, és mivel a törékeny Babát nem veheti amancsába, így – jobb híján – kénytelen énfölöttem anyáskodni. Elfelejtette,hogy voltaképpen kutya vagyok, és emelget, ide-oda cipel, pelenkázni éscumiztatni akar... Alig tudok kisurranni a karmai közül.

Ha Baba megn, vajon is ilyen lesz? Remélem, hogy nem, hiszen nem

kislány, mint Csillike, hanem kisfiú, st, férfi. Ezt onnan tudom, hogy agazdi azt szokta mondogatni: "Mi, férfiak...", és a gazdi mindig igazatmond. Már alig várja, mikor lehet focizni Babával. Aha, szóval ezértvették!

Egyszerbb lett volna áthívni focizni a szomszéd Sanyi bácsit, ésmegúsztak volna a gazdiék egy csomó éjjeli felkelést meg egyébkellemetlenségeket.



A nagyszül k A nagymama sokat van nálunk, ennyi ervel akár ide is költözhetne,("Isten rizz!" – mondaná erre a gazdim). Mosogat, f z, mos és tereget.Aztán kezdi elölrl. Agyonkényezteti Babát, ötpercenként felkapkodja amells mancsaival.

Nem értem, hogy miért nem a nyakánál fogva viszi a kölyköt, a fogai

közt? Engem ugyanis a mamám a grabancomnál fogva vitt, amígpehelykönny voltam. (Azt megértem, hogy Dédike azért nem úgy viszi,mert kiesne a mfogsora, és Baba is lepotyogna.

A nagymama, ha egy kicsit ki akarja fújni magát, folyton beletelepszik atévénéz fotelunkba, és szegény gazdim a focimeccset se nézheti. Úgylátszik, itt, a Kovács-falkában a nagymama az igazi falkavezér. Ezenkívülcsak vasal és vasal, azaz simogatja a ruhákat egy vasaló nev, forró géppel,aminek a világon semmi értelme nincs. Ahelyett, hogy az éri okosbuksimat simogatná. De ezt még elviselném valahogy, csakhogy vasalásközben énekel is, és ez még mexikói meztelenkutyának is szrmereszt!

A gazdi minden este elviszi kocsival haza az anyósát, pedig éjjel

valóban nagy hasznát vennék, mert ringathatná Babát.– Ne vigyél haza, ne fáradj, fiam! – szokta mondogatni a nagymama

búcsúzáskor a gazdinak.– Ez nekem nem fáradság, hanem öröm, anyuka... – szokta felelni a

gazdi az anyósának. És ez így megy minden nap.A nagypapa jóval ritkábban jön, de ha itt van, akkor úgysem jut szóhoz

az asszonyoktól, ezért inkább szünet nélkül filmezi Babát. egy hallgatagfalkatag.

Kíváncsi lennék, hogy megismerné-e t Baba, ha nem lenne a feje elttaz a zümmög videokamera?



De kis butus! Baba alsó fele gondosan be van bugyolálva. Valami zörgs hangúpelenkával vagy mivel. Nyilván az a része fázik a legjobban. Na ez egyigazán kedvemre való csomag, mert jó szagú. (Az édeskés illatú, émelyít babakozmetikumokat meg egyéb kenceficéket ki nem állhatom.)

A gazdasszony – úgy látszik – fel akar csapni kopónak, mert szimatolja

a pelenkát. Napjában többször is lecseréli rajta, és kiviszi a szobából.Gondolom, elkaparja a nagydolgot az udvaron, Baba helyett. Rémes, ezt akölyköt így kiszolgálják!

Babát egy kiságynak nevezett faketrecben tartják, mert biztosan roppantveszedelmes jószág.

A szomszédék rottweilerét, akit nagyon-nagyon messzirl merek csakmegugatni, nappal hasonló ketrecbe zárva tartják. Éjjel kieresztik. Babátviszont éjjel se engedik ki, tehát veszedelmesebb még a rottweilernél is...

Jómagam a konyhában, egy htszekrényre néz ládában szoktamaludni, és akkor jövök ki belle, amikor akarok, mert áldott jó, békéstermészetem van.

Szegény Baba kissé butuska: egyáltalán nem érti az egyszer vezényszavakat, mint például: "Ül!", "Hozd vissza!", "Csibész!".

Ha egyéves lesz, majd elvihetnék az emberiskolába, (ha ugyan vanilyen), hátha ragad rá némi tudás, és a gazdi is leadhat pár kilót a futtatásosgyakorlatoknál. (Rá is fér a fogyás, mert Baba születése után felszedett párkilót. Minél több kölyke van egy apukának, állítólag annál nagyobbpocakot növeszt.)

A szomszéd Rexitl hallottam, hogy létezik kutyaiskola, tehátelképzelhet, hogy emberiskola is mködik valahol.



Baba eszik Az evés nem nagy kunszt, de Baba ebben is irtó ügyetlen: nem tudlefetyelni, pedig van nyelve. És kimondottan praktikus, parányi füleivannak, nem lógnának bele az etettáljába lefetyelés közben.

Ja, igaz, nincs is etettálja, kizárólag szopizik. Ha a szopizás után egyembereset böffent, megdicsérik. St, akkor annak kiakadva a gazdiék, ha

elmulasztja a büfögést. Szinte hiányérzetük támad. Addig-addig paskoljákBaba pelenkáját meg addig bohóckodnak, amíg megtörténik a "büfikének"becézett hangrobbanás.

Milyen fordított világban élünk! Csillére ugyanezért mérgesenrádörrennek a szülei, azt mondják neki: "Pfuj, te kismalac!" Azt hiszem,azért van ez így, mert a kislányoknak nem szabad büfögniük, csak akisfiúknak...

Evés eltt és evés után Babát meg szokták mérni egy mérlegen. Elégvacak egy mérleg: megesik, hogy evés után kevesebbet mutat, de agazdasszony lelke megnyugszik a méréstl.

Amikor Baba keservesen bömböl, a gazdiék rögtön tanakodni kezdenek:

"Éhes? Szomjas? Fázik? Vagy melege van? Álmos? Fáj a pocija? Netánteli a pelus?..."

Azt olvasták valami szakkönyvben, hogy könyvyen meg lehetkülönböztetni, mikor miért sír a baba. Állítólag másként sír, ha szomjas,másként, ha éhes, másként, ha álmos... Nem tudom... Nekem egyformánfülsiketítnek és idegborzolónak tnik Baba arénázása, és inkábbkimegyek a vackomra. A gazdiék meg lázasan találgatják a megfejtést.Akár egy tévés vetélkedben...

Ha nagy nehezen sikerül rájönniük a megfejtésre, még csakmilliomosok sem lesznek: szánalmas nyereményük mindössze párpercnyicsönd.



Baba játszik A gazdiék roppant büszkék a kis Babára. Minden csip-csup dologértdicsérgetik. És miért? Mert, ha hasra fektetik, a kobakját emelgeti. De miebben a fantasztikus?

Egy kutyás szakkönyvben azt olvasta a gazdi, hogy csakis okkal szabadmegdicsérni a kutyát, és ezt következetesen be is tartja. Szerintem a

babakönyvben is valahol benne van ugyanez babával, csak a gazdasszonyvalószínleg még nem jutott el odáig az olvasásban.Baba a mells mancsait is hosszasan nézegeti, ismerkedik velük. Néha

elveszti a kezét, ezen elcsodálkozik egy kicsit. Ha ismét a szeme elévándorol a mancsa, örömében bugyborékoló hangokat ad ki. A fényeket isélvezettel bámulja.

A legkedvesebb játéka egy légypiszok a falon. Órákig udvarol nekigurgulázva. Úgy tnik, kevéssel beéri. Ez jó, legalább nem kerül majdsokba a tartása.

Kapott egy cumikát vagy mit, arra az esetre, ha kedve szottyannarágcsálni. Gondolom, az emberkölykök számára ez a cumi amolyan

gumicsontféle, tapintatlanság volt megvenni neki, csak a kis szívétfájdítják vele, hiszen úgyse tudja elrágni. Én szívesen szétrágnám, de túlmagasan van a matrac, pedig alvás közben kiesik a cumi Baba szájából.

Baba mellesleg szakasztott úgy horkol, mint a nagypapa, (nem csoda,hiszen már említettem, hogy leginkább rá hasonlít).

– Orrmandulája van! – jelenti ki ilyenkor határozottan a nagymama.Ez képtelenség: ugyan hogy férne bele egy ilyen pöttöm orrba az az

orrmandula? Egyébként azért is egyre jobban a nagypapára hasonlít, mert apár szál fekete haja is kihullott. Teljesen kopasz lett a feje.

Mekkora mázlista! Megússza a fésülés kínjait.



Az els oltás Baba most már hosszasan fenn tudja tartani a fejét hason fekvés közben. Ésújabban lógatja a nyelvét. Ismerem ezt az érzést: biztosan melege van.

A nagymama szerint az asszonykám folyton túlöltözteti. Szerintem is:legalább azt a pelenkát ne adná rá... Abba mindig úgy beleizzad, hogytisztára átnedvesedik alatta!

A doktor bácsi eljött, hogy megtekintse Babát, és nem tetszett neki,hogy a kicsi lógatja a nyelvét: hümmögve nézegette, vizsgálgatta, hogyminden rendben van-e az értelmével... Persze, hogy rendben! Nagyon isokos! Hiszen milyen jól megtanulta tlem ezt a nyelvlógatást!

Azután meg beoltotta Babát, pedig szegénykének már eddig is rossznapja volt. Ugyanis a nagymama nagytakarítást végzett, és mosószeresszivaccsal lemosta a kiságy mellett, a tapétáról a Baba által annyiraszeretett légypiszkot. A gazdasszonykám ugyan "szuri"-nak becézte azoltást, de ez rút mellébeszélés, attól az még oltás. Gondolom, a veszettségellen kapta Baba. Ez az oltás azért szükséges, hogy ha majd tavasszaludvarolni jön velem, ne betegedjünk meg. Megjegyzem, ez a veszettség is

azok miatt a fránya macskák miatt van, mert k terjesztik. És ket bezzegnem oltják be!

Baba már akkor is ordított, amikor lefogták, és a szúrást követen mégfeljebb vette a hangert. Hát még akkor hogy sírt volna, ha tudta volna,hogy a gazdasszony szerint hamarosan még kétszer meg fogják eztismételni! Az sem vigasztalta Babát a nagy bánatában, hogy a gazdasszonyszintén itatta az egereket vele együtt. De azért annyira mégse sajnáltaBabát, hogy magának is kért volna ilyen védoltást...

Az eset tanulsága: a védoltással szemben nemcsak a kutyák, hanem azemberkölykök is védtelenek.



Utálom a játék majmot! Baba megtanult azzal a fogatlan szájával vicsorogni. Ezt is tlem látta.

Bizonyára meg van gyzdve róla, hogy félelmetes látványt nyújt. Agazdiék viszont mosolygásnak nevezik, és olvadoznak tle. Versengenekegymással, hogy melyikükre vicsorogjon.

Baba tud már a hátáról az oldalára, és a hasáról a hátára fordulni.

Megfigyeltem, hogy a pipaszár hátsó lábaival fáradhatatlanul rugdalózik.Mint én, mikor alszom, és például azt álmodom, hogy szaladgálunk a térena gazdival. De jó neki, ébren is tud álmodni... Hohó, ajánlom ám neki,hogy ne az én gumicsontomról álmodjon!

A játékaiért a mells mancsával nyúl, pofozgatja ket. Ez tipikuscicaszokás, ezt az egyet nem tlem látta... A cumiját viszont úgy kapja be,hogy hasalás közben rábukik.

Ezenkívül elkezdett ggicsélni. Mélyen belenézett a gazdi szemébe, ésazt mondta neki: "H, h..." A gazdi teljesen odavolt tle. Az fordításában tudniillik ez azt jelenti, hogy: "Szeretlek, egyetlen, aranyos,drága apucikám."

Ám még aznap megdlt az elmélete, mert Baba késbb az ágyábanüldögél, rusnya játék majomra is rávicsorgott, és azt mondta neki, hogy:"H, h". A gazdiban egy világ omlott össze, de minimum egyföldrész. Ez egy narancssárga majom, lila fülekkel. Gizi néni hoztaajándékba, akit nem a jó ízléséért szeretnek a gazdiék. De hogy miértszeretik, az rejtély... Már le is fényképezték Babát a majommal, mert mostpont egyforma méretek. Rosszulesik, hogy velem nincsen lefotózva Baba!

Tényleg, az az ellenszenves, bazári játék majom miért terpeszkedhetBaba mellett?

Sokkal, de sokkal hosszabb szre van, mint nekem...



A cumisüveg Baba olyan mohó volt, hogy az utolsó cseppig mind megitta azanyatejecskét. Pedig, ha beosztotta volna, még évekig is elég lett volna...Ezért muszáj volt venni neki egy gyönyör, zsiráfos cumisüveget, megbele embertápot.

Teletöltötték az üveget, és kínálgatták vele. De Baba kilökte a szájából a

cumisüveget, és szívszaggatóan sírt. Egyetlen korty ital se fogyott azüvegbl. Az asszonykám szintén elpityeredett, mert meghatódott, hogycsak kell Babának, vagyis az anyai melegség... Meg egy kicsit aggódottis, hogy mi lesz ezután: le fog fogyni Baba, ha nem szereti meg a tápot. Agazdi inkább attól félt, hogy soha többé nem lesz már csend.

A cumisüveget ötször felmelegítették, ötször lehtötték. Azt hitték,hogy a nem megfelel hmérséklet a ludas.

Késbb rájöttek, hogy elfelejtették a cumiját kilyukasztani... Nemértem: a rendes cumika sincs kilyukasztva, abból sem jön semmi, mégisbékésen cuppogtatja...

Baba úgy elfáradt a nagy sírásban, hogy evés közben elaludt. Ez

gyakran megesik vele. Micsoda dolog! Még szerencse, hogy a mancsukközt tartják, mert ha például én evés közben elszundítanék, menteneldlnék a padlón.

Ha viszont berakják az ágyába, tüstént felkel, akármilyen óvatosanteszik bele. Mikor kiviszik a jó levegre, ott szinte nyomban elszenderedik.Pedig milyen illatkavalkád van odakinn... Én pont az utcán szoktamfelélénkülni.

Kitaláltam egy receptet az éjszakai nyugalmunkra: ki kell csapni Babátaz udvarra, és kész.



Az "anyai szív" Állítólag az anyai szív megérzi, hogy mikor mi a baja a babának.Legalábbis a babakönyvben így áll.

Lehet, hogy nyomdahibáról van szó, és eredetileg apai szívet akartakírni, mert minálunk éjjelente mindig a gazdi hozza a cumisüveget. (Úgykell neki! is benne volt, hogy megvegyék Babát.)

Az éjjeli msor menete a következ: Babának elkezd ersödni a tüdeje,(a Dédike így nevezi a bömbölést), erre bebotorkál a gazdi, gyrött képpel,félig csukott szemhéjakkal, kötelességtudóan, mint egy robot, s eközbennekiverdik a falnak és az ajtófélfának.

Pedig az ajtófélfa kkemény: már ezerszer megfogadtam, hogy nemfogok akkor farkat csóválni, amikor az ajtó mellett állok. De rendszerintmégis épp ott jön rám az örvendezés, és rettenetesen fáj, ahogy kopog afarkam az ajtófélfán.

Aztán a gazdi belerúg a küszöbbe, és utána egy lábon elugrál ababaketrecig. Kitapogatja, melyik Baba feje, és beletölti a folyadékot.

Minden alkalommal ugyanezt a koreográfiát adja el, biztosan a

babakönyvbl olvasta, hogy így kell csinálni.A gazdasszony reggel azt állítja, hogy azért nem hallotta meg a sírást,

mert pont azt álmodta, hogy sír a baba, és – álmában – már fel is vette, ésmeg is etette. Vagyis az egészet beleálmodta az álmába. Hát így mármindjárt más!

A gazdasszony is szokott sírni hébe-hóba, ha hagymát pucol, vagy haromantikus film megy a tévében, de t nem kell elringatni, megnyugszikmagától.



Igazságtalanság! Baba ma megcélozta a gazdasszonyt pelenkázás közben. A gazdasszonykiváló reflexszel arrébb ugrott, nehogy eltalálja, és takaros pocsolya gyltössze a parkettán.

A gazdasszony hirtelen azt se tudta, mihez kezdjen: a pelenkázástfejezze-e be, vagy a padlót takarítsa-e fel...

Mert ha elbb a pelenkázást fejezi be, akkor mire végez, a sznyegbeissza a tócsát. Ha meg a felmosással kezdi, akkor könnyen lehetséges,hogy Baba pont azalatt tanul meg lepottyanni a pelenkázóasztalról.

A gazdasszony most sajnálta életében elször, hogy nem kislányaszületett. Biztosan azért, mert a szomszéd Csillike a vécét használja, és haBaba kislány lenne, is tudna vécézni.

Ha létezne ombudsdog, most jelenteném, milyen égbekiáltóigazságtalanság, hogy nem verik bele Baba nóziját a tócsába!

Nekem annak idején bizony beleverték az orromat a saját készítés tócsámba, pedig hát az orrom mit se tehetett az egészrl.

Furcsa, hogy még csak nem is haragszanak rá, amiért ki se kéredzkedik,

hanem a legnagyobb természetességgel odabent végzi el a dolgát.Mikor én kölyökkoromban véletlenül (vagy ijedtemben) egyszer-kétszer

elvesztettem a tisztasági versenyt, gondosan feltörölték mosószerrel anyomokat, nehogy máskor a bnre csábító szag alapján ugyanoda tegyekpocsolyát...

Ezért Babának is minden egyes "balesetet" követen lemossák afenekét, hogy ne érezze rajta a szagot.

A gazdasszony napjában vagy tízszer is lecsutakolja Baba fenekét, mégegy büdös popsikenccsel is bekenegeti: ennek ellenére Baba mindigugyanoda pisil, bele a száraz, tiszta pelenkába!



Azért sajnálom Babát...Baba rendkívül utálja, ha magára hagyják. Ha a gazdiék kimennek aszobából, azonnal óbégat. Ezzel én is így voltam kiskoromban. Mikorbecsukták az ajtót, nyüszíteni kezdtem. (Megjegyzem, még most is félekitthon egyedül.)

Erre a gazdi, aki csak az ajtó mögött hallgatózott, visszacsörtetett, és azt

kiabálta, hogy: "Nem szabad!"Baba éjjel is sokat nyekereg, de sose engedik az ágyukba a lábukhoz,mint engem Dédike, amikor egyszer nála vendégeskedtem. Hajnalban isbömböl, folyton felsírja az ébresztórát. Mindig a csörgés eltt egynegyedórával kezd oázni, kár is felhúzni a vekkert. A gazdinak meg pontaz a negyedóra hiányzik az alvásból.

Rágcsálóleckéket sajnos még nem tudok Babának adni, mert mégmindig nincsenek fogai. Ezért aztán kénytelen mindent megnyalogatnivagy megszopogatni.

Kiötlöttem, hogy el kéne kérni a csupa szív Dédi mamától a mfogsorát,az talán jó lenne neki, a Dédike már úgyis kintte. Ezt onnan tudom, hogy

a múltkor is beleesett a fogsora a levesestányérjába.Baba rengeteget fejldött: teljesen magától a hátáról a hasára fordult!

Most már egy fokkal ügyesebb, mint a cserebogarak. Csak az a bökken,hogy szegényke nem tud visszafordulni.

De azért megoldja: addig bg, amíg valaki jön és visszafordítja. Aztánert gy jt, nekiveselkedik, újból hasra fordul, és kezddik minden elölrl.

A gazdi szerint nem is igaz, hogy nincs perpetuum mobile, azazörökmozgó: igenis van, és Kovács Babának hívják.



F zelék, pfuj! Szegény Baba különféle, kétes kinézet és lehetetlen szín pépeket kapenni. Fzeléknek nevezik. Fzelék az, ami tele van vitaminnal, mégselátszik benne egy darab vitamin se, akárhogy meresztem a szememet. Ja, éstányérkából, méghozzá kiskanállal!

A gazdasszonykm órák hosszat kotyvasztja az ennivalót a konyhában,

Baba meg egyetlen másodperc alatt, undorral kiköpi. Hiába bizonygatjaneki az asszonyka, hogy milyen finom a hami, Babát nem lehet átverni: haannyira finom, akkor miért neki kínálgatja, miért nem falja fel maga?

Néha az asszonykám a hitelesség kedvéért bekap Baba szeme láttáraegy kiskanál spenótot, és élvezettel csámcsog rajta, de nem olyan jószínész, mint mi, tacsik. (Egyszer én is megkóstoltam egy sárgarépapüré-maradékot, és hát nem igazán voltam elragadtatva... A magam részérlnem cserélem fel a jól bevált kutyaeledellel.)

Azért Baba néhány f zeléket megeszik. Ami a fogára – illetve az ínyére– való, azt villámgyorsan kell a tátott szájába adagolni, különben könnyendühbe gurul.

Bosszantja, hogy nem tud egyszerre enni és cumizni. Ha egy falat azorra alá kerül, a gazdasszony a kiskanállal egyenletesen elkeni a száján. Azutolsó falatnál pedig újabban be szokta kapni a hátsó lábát... Az asszonykaennek nem örül, mert csupa f zelékes lesz a kicsi zokni.

Annak viszont örül, hogy Baba dundi lett. Nagypapa szerint neki nincsis más dolga még az életben, mint hogy megduplázza a testsúlyát. Sajnos,már sokkal nagyobb nálam...

Azért igyekszem éreztetni vele, hogy kettnk közül tulajdonképpen énvagyok a rangids, nehogy még elkanászodjon!



Heuréka! Felfedezett! Baba szépen kigömbölyödött. A gazdiék büszkélkednek a hurkáscombocskáival.

A nagymama szerint kissé túltáplált, akárcsak én, de nem fogjákfogyókúrára, pedig egyre nehezebb emelgetni. (Gizi néni bezzeg éjjel-nappal fogyózik! De csak otthon, ahol senki nem látja, nálunk soha. Itt

még a morzsákat is felcsipegeti, a kávét meg öt cukorral kéri.)Etetés eltt Baba nyakába tesznek egy partedlinek nevezett ruhadarabot,amire rá van írva, hogy: "A nagymama kedvence". Biztosan azért írták rá,nehogy még a gazdi azt higgye, hogy az övé. Még nem tudtam rájönni apartedli funkciójára, mert nekem nincs olyan, de azt észrevettem, hogyakkor maszatolja össze a legjobban, amikor éppen patyolattiszta.

Baba legkedvesebb játéka a mobiljáték a ketrece fölött. Felhúzzák, és anégy kismackó körbe-körbe megy: pompásan el lehet tle szédülni.

És Baba végre engem is egyre jobban kezd értékelni! Szeretne velem játszani, nyúlkál felém, de hát nem mehetek bele a ketrecébe. Pedig énfelhúzás nélkül is mködöm, és nem csupán körbe-körbe forgok. Kivéve,

mieltt a tévénéz fotelba kuporodok le, mert ez egy si kutyaszokás.Baba egyre jobban élvezi a fürdést is. Ütögeti a vizet a mancsával, és

nagyokat kacag. Hangosan, mert eddig csak némán nevetett. Aztán megcsuklik sokáig.

Mikor az arcát mosdatja az asszonyka, Baba a rózsaszín nyelvecskéjével végignyalja a gazdasszony tenyerét. Ez amolyankutyapuszi, ezt is tlem látta. Elalvás eltt jókat szoktak vele hancúrozni:csiklandozzák, dögönyözik.

Nem értem: énutánam kezet kell mosni, és utána miért nem kell?



Baba megfázott Már nem kell megfordítgatni Babát, oda-vissza profin tud forogni.

A nagy pocakján hintázik, elre-hátra. Engem ilyenkor Csillikehintalovára emlékeztet. Hintázáskor jól összenyomódik a hasa, és emiattáltalában leköpi a leped jét.

Felvett egy másik szokást is: lépten-nyomon megijed az idegenektl.

Ordít, ha át akarják venni a gazdasszonytól. Ezt megértem, f leg, ha Gizinénirl van szó.Alvásnál Baba újabban egy pelenkával rongyikázik, és közben tekergeti

a feje búbján ntt szrtincset. És mikor jó nyálszagú már a rongyfikája, agazdasszony alattomban kimossa a mosógépben.

Sajnos, egy kicsit megfázott, mert éjjel kikecmergett a hálózsákjából.Köhög és tüsszög felváltva. Ha a cumi a szájában van, sehol nem kaplevegt, nem tud aludni sem. Úgy sajnálom szegénykét, mert tüsszentéskora kis ökleivel fejbe vágja magát. Ráadásul az is kellemetlen, hogy ha evésközben tüsszent, akkor mindent beterít f zelékkel. (Most már husit is kap af zelékhez, de összedarálják neki.)

Pont hét végén fázott meg, amikor nem volt rendelés. Ki kellett teháthívni az ügyeletes doktor bácsit. Pocsék szagú orvosságokat kapott. Aztánorrporszívóval kitakarították a nóziját. Nem igazán tetszett neki. Üvöltött,mint a sakál a természetfilmben, ettl aztán még jobban folyt az orra,úgyhogy az egésznek semmi értelme nem volt. Azt mondták, hogy lázas is.Szerintem az kizárt, hiszen szép, csillogó, nedves volt az orra! Sokat sírt,amíg meg nem gyógyult, én pedig naponta fürödtem, és nem épp

jószántamból.Ezt a mindennapos tisztálkodást az ellenségeimnek se kívánom, még a

villanyszámlásnak sem.



Az els fogacska Nagy újság van: Babának alul kibújt az els fogacskája! Nem sok, dekezdetnek jó lesz. (Ezentúl, ha szétrágok valamit, lesz, aki elvigye a balhét,úgyse tud elárulni.)

Mikor kitátja a száját, kivillan a foga. Körbe is telefonálta boldogan agazdasszony a nagymamát és a barátnit. A telefonköltséget is Baba

számlájára kellene írni!Sebaj, fogacska ide vagy oda, még mindig nekem adják a csontot ahusiból.

Á, azt hiszem, felfogadom Babát kisinasnak, és együtt rágjuk majd széta szandálokat papuccsá! Testvériesen megosztozunk, hogy kié legyen a

jobblábas, és kié legyen a ballábas. A múltkor ugyan a gazdiék nem örültekneki, hogy egy csomó szandálból papucsot gyártottam. Pedig igazánhálásak lehetnének, mert mindig sopánkodnak, hogy kevés avendégpapucs. Szerintem a vendég a túlságosan sok. Na tessék, mostmegint az eszembe jutott a kiállhatatlan Géza bácsi...

Egy ideje komolyan aggódom Babáért. Folyamatosan csorog a nyála.

Csak nem a veszettség tört ki rajta?! De nem, az nem lehet, hiszenbeoltották...

Hoppá, akkor az utcánkban lakó Hektornak is nnek még további fogai?Remélem, nem... Így is eléggé félelmetes...

Baba el is kezdte rendeltetésszeren használni a fogait. Megharapta aszomszéd Csillikét, aki felvisított fájdalmában. Ettl Baba megijedt, éskeservesen zokogott. Még t kellett megvigasztalni, noha Csinikének fájt.Tanácsos lenne kiírni a kapunkra, hogy: "Vigyázat, harapós kisbaba!"

És a buszon, vonaton csakis szájkosárral lenne szabad szállítani Babát.



Sétálunk, sétálunk......a bolt elé lecsücsülök. Ha szép az id, én és Baba levisszük levegzni agazdasszonyt. Általában az ABC-áruházba vesszük utunkat. Azasszonykám beleülteti Babát egy guruló bútorba, amit babakocsinak nevez.Abban pöffeszkedik, mint egy kiskirály, és az oldalát szopogatja bszen.Valakinek csak össze kell azt is maszatolnia, hiszen másképpen nem lenne

értelme a huzatmosásnak!Engem, sajnos, a boltba nem engednek be, ezért kikötnek valahová,mert a boltajtóra ki van rajzolva, hogy kutyát és fagylaltot tilos bevinni...Bezzeg az, hogy kisbabát tilos bevinni, nincs kifüggesztve! (Ahogy Babátismerem, megrágcsálja odabent a sok ételt...)

A vásárlás után ahelyett, hogy hazarohannánk, hogy nyomban felfaljunkminden vásárolt holmit, az asszonykám még órákig bámulja az unalmas,ruhaszagú üzletek ablaküvegét. Hogy mit bámul rajta?... A házunkon isvan neki sok ablaküvege. Mindig morog is, ha meg kell pucolnia. Sebaj,amíg nézeldik, addig én lelkesen szaglászom a fák tövét... Az utca azegy príma hely: tele van jó illatokkal.

Ráadásul Babát szinte észre se veszik mellettem, ez mérhetetlenül jólesik. Otthon Baba a státusszimbólum, az utcán pedig én vagyok.

Egyszer, amikor szimatolgattam, körülöttünk ólálkodott egy kóborgyerek. Bizalmatlanul szaglásztam t körbe, mert az idegenek veszélyesek:

lehet, hogy be sincsenek oltva veszettség ellen. A kóbor kisfiúmegkínálta Babát ropival, az a kis csacsi meg elfogadta.

Úgy látszik, még nem tudja, hogy idegenektl nem szabad ennivalótelfogadni, csakis a gazditól.



Aludni szeretnék! Baba elleste tlem, hogyan kell ülni. Felültetik, pedig a hátsó lábai köztmegtámaszkodik a matracon a mells lábaival. Így pont eléri a szájával aketrece tetejét. Már régóta vágyakozva nézegette, mert szerette volnanyalogatni. Erre a gazdiék lejjebb tették az ágymatracot, majdnem egészena földig! Szegény Baba, soha nem fogja megtudni, milyen íz a ketrece

teteje...Baba a mells mancsával ügyesen felszedegeti a morzsákat asznyegrl, úgy, mint egy csipesszel. Végre kidobhatja a gazdasszony azt aszörny hangú porszívót, mert Baba a legapróbb szöszt is felveszi.

St, már egy igazi hangyát is fogott, büszke vagyok rá! Él legyet mégnem sikerült elkapnia, csak döglöttet, de a tekintetével és az ujjávalkitartóan követi a szemtelenjét, merre repül.

Kapott egy etetszéket, hogy ne ölben kelljen etetni, és a gazdasszonyruhája is jóval tisztább marad az akció végére. Így viszont az etetszéketkell folyton lemosni. Az etetszék alja pedig olyan lesz, hogy a gazdiszerint jó néhány csirke vígan eléldegélhetne alatta.

Pár napja megtanult segítség nélkül felülni! És már a mells lábaival setámaszkodik meg, inkább játszásra használja. Csörgeti azokat az idétlencsörgket, meg nyomkodja a csipogós gumijátékait. Ezért aztán ülésközben néha eldl, mint a krumpliszsák. Olyankor már elre is pislog, merttudja, hogy a következ pillanatban koppanni fog a kobakja a rácsokon.

Áttért a lármacsapó játékokra. Mindent egymáshoz ütöget, koccint amanyag flakonokkal. A fakanalakkal és a konyhai tölcsérekkel órákigelszórakozik.

Fordult a kocka: mikor hozzánk került, én nem voltam tekintettel az alvásigényére, most inkább én nem tudok tle aludni, de ez rajtam kívül avilágon senkit se érdekel.

Ersen fontolgatom, hogy elköltözöm Dédikéhez. Összeszedem amotyómat és lelépek. Akkor majd sírhatnak!



Csillike megjavul Baba gyakran rázogatja a fejét jobbra-balra. A gazdim szerint az az oka,hogy megtanult a gazdasszonytól nemet mondani, mert a gazdasszonyebben világbajnok.

Szerintem meg elfordulhat, hogy toklász ment a fülébe, mint a múltkoraz én fülembe, amikor a magas f ben viháncoltam. Iszonyúan fájt!

Majdnem átfúrta a dobhártyámat! Az állatorvos szedte ki egy csipesszel,csak elbb egy madzaggal kötött a számra egy masnit, mert tiszteltebennem a ragadozót.

Akkora locspoccsal járt mostanában a fürdetés, hogy ezért a nagy kádbabeletették a kiskádat, oda, ahol a gazdiék szoktak pancsolni.

Furák ezek az emberek: ezek maguktól is fürdenek... Ésborotválkoznak, st, a karmaikat is levágják! Kivéve a gazdasszony: nekiragasztottak vörös mkarmokat. (Talán emiatt tart úgy tle a gazdi.) Ésmég egy vagyont fizetett is érte! Nem hogy az én levagdalt karmaimatragasztotta volna rá a mancsaira!

A szomszéd Csillike, ha átjön, jókat játszik Babával. Például

horgászosat. Egy picike babát egy zsinegre rákötöz, az a csali, és a sznyegközepén csücsül Baba fölé lógatja, aki meg készségesen be-bekapja.

Tle is tanult valamit Baba: azt, hogy szeret tükörbe nézni, holott nem iskislány.

Különben már egy rossz szavam nem lehet Csillikére: végre leszálltrólam, ismét kutyaszámba vesz, mert megengedik neki, hogy húzza-nyúzzaBabát.

pedig él, st, visszaél a lehetséggel. Mikor senki nem látja,belekortyol Baba cumisüvegébe...

Az anyukájával vetetett magának otthonra is egy ugyanolyat, és abbólissza meg a reggeli kakaóját.



A vendég kölyök A gazdi szerint Babából muzsikus lesz, mert kitn a zenei érzéke. Hazenét hall, négykézlábra áll, és elre-hátra rugózik. Ülve is tud táncolni:ütemesen dülöngél.

Nem tudom, majd meglátjuk. De hogy egyre jobban ügyesedik, azvitathatatlan.

Egyszer a gazdasszonyom egyik barátn je ellátogatott hozzánk az saját porontyával.Betették a vendég kölyökembert Babához a ketrecbe, és vetélkedtették

ket. Persze mindketten a saját kölyküknek szurkoltak.Összehasonlították, hogy melyik kicsike csücsül szebben... A

cumiszopás-ujjszopás versenyszám döntetlen lett, mert az asszonyok nemtudták eldönteni, hogy melyik a jobb. (A vendég baba az ujját szopta.)

A tisztasági versenynek nem volt gyztese, mert mindkettenelvesztették.

A "Kinek van több foga?" versenyszámban sajnos, a vendég kölyökgyzött, hat foggal, pedig nagyon drukkoltam Babának.

Remélem, hogy ezek az idegenek egy darabig nem teszik be hozzánk alábukat: a vendég baba váratlanul megmarkolta az egyik fülemet!Majdnem leszakította, pedig már így is eléggé laffog. Sehogy sem értettema dolgot: az emberek a mells lábaikat simogatásra vagy ételadásra szoktákhasználni...

De jó, hogy ez az agresszív kölyök nem nálunk lakik! Nem cserélném elBabával semmi kincsért! Teljesen rosszul van idomítva.

Azt hiszem, az ilyenekrl szokás mondani, hogy: "Holnap legyenek a tivendégeitek!"



A sírós fénykép A gazdim elhatározta, hogy készít Babáról egy olyan fényképet is, aminéppen üvölt, céklavörös fejjel. És majd megmutatják neki nagykorában,hogy el bírja képzelni, milyen viszontagságokon kellett nekünkkeresztülmennünk, mire felntt.

Mert ugyebár, ha csupa mosolygós, giccses, beállított kép marad fenn az

utókor számára, az történelemhamisítás lenne a javából.Hát erre az a pimasz Baba egész nap szélesen vigyorgott, még csak le segörbítette a száját. Rendíthetetlenül jó kedve volt. A gazdi megvakarta abuksiját: így bizony nem lehet sírós képet készíteni...

A szomszéd kislánynak, Csillikének ment ötlete támadt: megcsípteBabát, hogy sírjon. Ez bevált. Zokogott is Baba derekasan. A gazdimegörökítette, majd alig gyzte utána vigasztalni.

A nagypapa is ott volt, meg levideózta a fényképezést.Ez a nagypapa az egyetlen normális falkatag: négykézláb mászkál,

mint minden más jóravaló kutya, és néha meglovagoltatja a hátán Babát. Anagypapa örül a legjobban, hogy Baba kisfiú lett, mert így fennmarad a

Kovács név. Nagypapa mindenkit levideóz, egyedül Dédikét nem szeretilefilmezni, mert Dédike hségesen vigyázzba áll a kamera eltt,lemerevedik, meg se moccan, úgy viselkedik, mintha fényképeznék.

Emlékszem, egyszer a gazdim is négykézláb járkált a lakásban, sközben mókásan nyüszített és jajveszékelt. Irtó rendes volt tle! Végre úgy

játszhattam vele, mint kutya a kutyával. Összevissza puszilgattam az orrátmeg a fülét.

Aztán kiérkezett hozzá az orvos, és beoltotta négykézlábon járás ellen.



Baba szabadlábon! Micsoda óriási feleltlenség! A gazdiék kiengedték Babát a ketrecbl,szájkosár és póráz nélkül!!! De így legalább suttyomban meg tudomnyalogatni az arcát, meg válaszként kacag. Egyszer a gazdi meglátta ezt,és lekapott miatta a húsz körmömrl. k bezzeg puszilgathatják Babát!

Rátették Babát a sznyegre, és egykettre megtanult mászni. Csillike is

tanítgatta. Igaz, elször hátrafelé sikerült haladnia, egyenest be az ágy alá,az én bunkerembe, miközben egyre távolabb került a hn áhítottgumikacsától. Lehet, hogy félt egy kicsit a kacsától, mert én például akkorszoktam hátrálni valamitl, ha tartok tle.

De pár nap múlva megjött a bátorsága, és oda mászott, ahová akart.Néha szétcsúszott a négy lába, és a méretes kobakjára esett. De aránylaggyorsan elmúltak a kék-zöld foltok és a dudorok a homlokáról. Mi tagadás,van egy kis lemaradása hozzám képest.

A birkatürelm gazdi eddig már több száz kockavárat épített neki. Babameg valamennyit csatakiáltások közepette, módszeresen lerombolta.

Pedig a gazdi már alig várja, hogy villanyvasutat vehessen neki, de

amíg Baba ilyen Rontó Pál, szó se lehet róla.Vásároltak viszont neki egy bébikompot. Szélsebesen halad vele.

Leárazva vették, így hát nem volt túl drága, (bár, ha hozzászámítjuk, hogya nyáron újra kell majd festetni a falakat és az ajtókat, ugyanis mindignekiütközik a komp, akkor rossz vétel volt.)

A bébikomp néhányszor végigszáguldott a mells lábamon, nem voltkellemes. Gizi néni holdkompnak nevezi. Véleményem szerint a Holdonkéne használni, mert ott a nehézségi er hatodakkora, mint a Földön.

Ott nem fájna ennyire, ha a mancsomra rágurul.



Idétlen játékok A gazdim néha a plafonig feldobálja Babát. A gazdasszony ezt nézni sebírja, de a gazdi azzal nyugtatja, hogy ez egy rhajóskiképzés része, hiszenmégiscsak férfiemberrl van szó. Baba egyetért vele, élvezi a repülést,visongat.

Egyszer véletlenül a csillárhoz repítette Babát a gazdi. Mindketten

megijedtek, és azóta a gazdi jobban megtervezi a röppályát.A gazdasszonyom meg odavan azért a bugyuta kukucs játékért. Ha csakteheti, ezt játszik Babával. Azt úgy kell játszani, hogy egy konyharuhát asaját fejére tesz, és keresteti magát Babával. A kicsi persze benne van a

játékban, sikongat a gyönyörségtl, hadd örüljön a gazdasszony.Baba olyan jól belejött a kukucs játékba, hogy a nagypapa mostanában

nem bírja levideózni.Baba ugyanis azt hiszi, hogy a nagypapa elbújt elle a felvevgép

mögé, és is a szemei elé teszi hamar a mancsait, hogy elbújjon a papától.A nagymamitól pedig Baba elsajátította a tapsolás tudományát. A

"tapsi-tapsi" vezényszavakkal biztatják. Nem mindig sikerül összeütnie a

mells mancsait, sokszor melléüt.(Hát ez is valami? Én meg tudok pacsit adni, kérésre és kérés nélkül is.)

Tud csettinteni a nyelvével, és hangosan brummogva "motorozik". Ettlcsupa nyál lesz a ruhája eleje.

A motorozásra Géza bácsi tanította meg, nagyon büszke is rá, és úgyse mossa Baba ruháit...

Dédike azt szokta mondani, hogy a rokonait nem válogathatja meg azember. Azért Géza bácsival kivételt tehettek volna a gazdiék!

Baba megtanult puszilkodni is. Eddig t csókolgatták kényükre-kedvükre, most eljött az ideje, hogy törlesszen abból a sok-sok nyálaspusziból, amit a képére nyomtak.



A cserepes virág Baba mostanában étvágytalan. Ennek ellenére nógatás nélkül, jóízenmegette a cserepes virág leveleit. Biztosan égett szegénykének a gyomra.Idnként én is szoktam füvet rágni, a gyomorégés miatt. Ráadásul a f televan vitaminnal.

A gazdiék ájuldozva, sopánkodva piszkálták ki Baba összezárt szájából

a zöld foszlányokat.Nem értem: ha már nem ragasztották vissza a leveleket, akkor miértbányászták ki a szájából? Pedig ez volt az els zöld szín ennivaló, amithajlandó volt lenyelni, és amit nem köpött a gazdasszonyra. Ezkövetkezetlenség, örülniük kellett volna! És legalább nem kell locsolgatnitöbbé a virágot. Rengeteg idt megtakarítanak vele.

A nagypapa azt f zte hozzá, hogy aki a virágot szereti, az rossz embernem lehet. (Viccnek szánta, de nem mulatott rajta senki, csak .)

Szerintem ez kutyákra is igaz. Százszor inkább füvet eszem, mint azt aborzalmas f tt rizst... Hát mi vagyok én: kínai palotapincsi?! Haétvágytalan vagyok, általában macskaeledellel kínálnak, az mindig

lecsúszik. Miért nem próbálnak Babának macskaeledelt adni?Azt észre se vették a gazdiék, hogy Baba a virágcserép földjébe ügyesen

elásta az egyik zokniját. Az én tanítványom: eltette a rosszabb idkre.Mint én tegnapeltt a fotelbe a maradék szendvicsemet. Amit aztán

persze hogy az örökké sápítozó Gizi néni talált meg, és "Pfuj, degusztustalan!" felkiáltással kidobta a kukába, holott meg is ehette volna, hamár egyszer meglelte.

Dédike erre azt mondaná, hogy ez pazarlás.



A világ legkisebb cip je Baba megtanulta leutánozni a nagypapát, ahogy krákog és köhécsel.

A gazdasszonyka nem örül ennek a produkciónak, mert mindigmegrémül: azt hiszi, hogy Baba megbetegedett. Pedig dehogy: nagyon is

jól van, és folyton csintalankodik.Például rám teszi a nagypapa szemüvegét, majd nagyot kacag. Régóta

foglalkoztatott, hogy vajon mire jó a szemüveg? Talán melegít, mint afelölt? Legalább megtudtam, hogy nem.Egyszer meg Baba beleevett a tányérkámba, és az ivóvizemet

kipancsolta. Ez nem volt szép tle. A gazdiék se lelkendeztek. Szerencsérekaptam helyette újat.

Etetni is egyre bonyolultabb: egy kiskanalat kell a kezébe adni, mertmindenáron egyedül akar enni. Igaz, többnyire a fülébe vagy a szemébevezeti a f zelékes kanalat, mert ez is mind a fején van, de ez csöppet semzavarja. Így viszont azt is megeszi, amit eddig nem kedvelt.

A gazdáim megvették Baba els cipcskéjét. pedig minden tletelhett megtesz, hogy ne bírják ráadni. Megfeszíti a mancsait, ordibál,

rúgkapál, de hiába: ráerltetik, mert sokba került.Nagyon modern cip: minden lépésnél villog a talpa. A nagypapa irigyli

is, mert az kölyökkorában ilyesmi még nem volt, t mezítláb járatták.Baba meg pont mezítláb szeretne járkálni. Ebben nem hasonlítanak. Éstépzáras is a cip. Szegény nagypapának még megnehezítette akölyökkorát a cipf zés...

Hajaj, most rengeteg dolgom lesz: egy pár cipvel több, amit át kellalakítanom...

Feltorlódtak a feladataim: még az új kókuszlábtörlvel se végeztem.



Itt a tél! Vastag hóréteg borítja az utcát. Babát egy kisszánkóba ültették.

A szánkó tulajdonképpen egy olyan babakocsi, aminek elvesztek akerekei. A gazdi vette a szupermarketben, és hát rá minden hibás árut rálehet sózni...

Fel és alá rohangáltam, nehogy bekössenek a szánkó elé, mint ahogy az

ötletmilliomos Csillike javasolta. Tegnap látott egy filmet, amelybenszánhúzó kutyák repítettek egy szánkót. Jól mondja Gizi néni, hogynagyon káros, ha egy gyereknek válogatás nélkül mindenféle filmetengednek nézni a szülk!

Sajnos, Baba nem szállhatott le a szánkóról, hogy velemhempereghessen a hóban. Csak üldögélt peckesen, és közbenbosszankodott, amiért a mells mancsaira is ruhát adtak, és emiatt nemtudta szopni az ujját.

A gazdi nem érti, hogy a fürdéstl miért iszonyodom, a jéghideg hóbanpedig miért szeretek hemperegni, mert szerinte a hó is víz. Már hogy islenne az, hiszen a hó fehér, hideg, és nem a vízcsapból folyik!

De nem vitatkozom vele, elvégre a falkavezér. A jeget viszont nemkomálom, szétcsúsznak rajta a lábaim és elterülök. Nem tudom, hogy a

jeget mibl készítik az emberek, de mindenképpen betiltanám.Amikor a gazdi bevisz a lakásba, mindig megfogadja, hogy legközelebb

nemföldszintes kutyája lesz, és azonnal lecsutakol, hogy ne vigyem be a

latyakot. Szerintem ez valami klasszikus pavlovi kísérlet: azt kívánja veleelérni, hogy megutáljam a hóban hempergést. Azt sem szereti, ha havatcsemegézem, mert beteg lehetek tle.

De akkor meg miért gyúr nekem hóból labdát a mancsával, és miérthajítja el, ha nem azért, hogy hozzam vissza?



Nálunk járt a Télapó Azért valamivel kevesebb havat is szórhattak volna azok az ostobaemberek az utakra... Hónaljig elsüllyedek benne. A házmester néni meg jólelsózta a járdát, ("Biztosan nagyon szerelmes" – mondaná Dédike), és a sórendkívül csípi a talpamat! Inkább porcukorral vagy kutyatáppal kellettvolna felszórnia.

Csillike már napok óta Télapós énekeket énekelt, amikor átlibegett. Ésmindig elmagyarázta nekünk, hogy már csak mennyit kell aludni ahhoz,hogy jöjjön a Télapó, és hozzon a gyerekeknek ajándékot.

Ezt a Télapó nev rokont még sose láttam: olyannak képzeltem el, mintGéza bácsi, és már elre kirázott tle a hideg.

Az egyik téli este a gazdim felvett egy fehér prémes, piros bundát, éshosszú, fehér szrt ragasztott az állára. (Milyen kár, hogy az affektálós,szárallergiás Gizi néni ezt nem láthatta!)

A hátsó lábaira felhúzott egy-egy óriási gumicsizmát, és a gazdasszonykivételesen beengedte a szobába cipvel.

A gazdi becsoszogott, aztán beletett Baba egyik kiscip jébe egy zizegs

csomagot, a másikba meg egy Télapó-csokit. Na, ez egy jó ötlet volt, mertígy kellemes lábszagú lett a csokoládé. Aztán a gazdi Babához somfordált,és elváltoztatott hangon rádörmögött:

– Szia, Baba, én vagyok az öreg Télapó! Jól viselkedtél? – és fel akartaemelni.

Baba megijedt tle, és éktelenül elkezdett bömbölni, mert nem ismertefel a gazdit...

Ó, ó, hát hogy fog így majd hazatalálni ilyen gyatra szimattal a sétákután? Én már messzirl megismerem a házunkat és a lábtörlt.

Kizárólag akkor megyek másfelé, ha másutt ínycsiklandócsirkehúsillatot érzek.



A halacska Valami karácsonyfélére készüldött a család. Legnagyobbmegrökönyödésemre a gazdasszonykám egy reggel egy hallal állított haza!

A méretébl ítélve még kölyökhal volt, (mégis jól megkérték az árát).Betette a halat a nagy fürdkádba: megfürdette, hogy ne legyen piszkos ésbolhás.

A hal vidámnak látszott: egyfolytában csóválta a farkát, pedig biztosanhiányzott neki a mamája. Hang nélkül tátogott, mintha tudta volna aházirendet, hogy itt egy ideje tilos ugatni.

Szerencsétlent órákig bent hagyták a kádban... Már réges-régen kihlt afürdvize... Akár tüdgyulladást is kaphatott volna! Nem tudom, mitszólna ehhez az állatvéd egyesület... Még jó, hogy én nem vagyok az afeljelentgets fajta, mint a szomszéd Pista bácsi.

Babának is megmutatták a halat. Baba a mells mancsaival integetettfelé, és sikítozott. Bedobta a halacskának az egyik kisautóját, hadd játsszonvele. De a hal nem tologatta, hanem elmenekült elle a kád végébe.

Nem értettem a gazdáimat: minek ide még egy háziállat? Majd

leshetnek és panaszkodhatnak, hogyha ez is mindent szétrág... Most mégmeghúzza magát, csöndben van meg minden, és késbb esetleg szétszedi aházat!

Aztán... eljött a karácsonyeste, és a virgonc halacskát a gazdasszonylevágta!...

Kiderült, hogy finom husiból van. Kívül hal, belül husi-meglepetés,akár Csillike Kinder-tojásai.

Mindenesetre bebújtam az ágy alá, biztos, ami biztos. Nem szeretnékünnepi vacsora lenni, de még egy szimpla, hétköznapi se...



A pöttyös labda Karácsony estéjén odaszaladtam a feldíszített fenyfa alá, mert ottálldogált egy csodaszép, pöttyös gumilabda. Gyorsan bekaptam. Erre alabda felszisszent, mintha fájt volna neki, pedig gyengéd voltam. Agazdáim rám kiáltottak, hogy mit képzelek, az a babáé.

Én azt képzeltem, hogy az enyém, hiszen tavaly karácsonykor is én

kaptam a családból egyedül gumilabdát. Igaz, hogy az tömör volt és nempöttyös. Sebaj, így legalább az új labda petyhüdt lett, és kiválóan beleférBaba csöpp mancsába. Ezt azért értékelhetnék...

A karácsonyfa alatt felfedeztem egy elemes kiskutyát is, gondolom, televolt elemes bolhákkal.

A kutyus bambán bámult maga elé. Remélem, törékeny anyagból van!Mihelyt mód nyílik rá, kipróbálom.

– Nem a tiéd, Bobi! A babáé! – figyelmeztetett a gazdi jó elre.Bekapcsolták a gépkutyát, erre az tett pár suta lépést. Baba úgy megijedt

tle, hogy sírva fakadt. Az olcsó gumizsiráfnak viszont kimondhatatlanulörült.

De a legeslegjobban a saját ruhájából kilógó cérnaszálnak örvendezett.Mikor ezt megpillantotta, semmi mással nem foglalkozott, csak a cérnával,az ajándékokra fittyet hányva.

– Milyen olcsón megúszhattam volna az egész karácsonyt... – jegyeztemeg nevetve a gazdasszonyom.

Míg az ünnepi vacsora készült, a gazdi bevonszolt egy fenyfát aszobába, (úgy látszik, már elfelejtették, mi lett a sorsa az egyszeri cserepesnövénynek), és kis, színes, csillogó labdákat aggatott rá. Mire az utolsót isrátette, a feny eldlt, és néhány labda összetörött.

De nem adta fel. Kezdhette újból a díszítést, ám most már óvatosabbvolt: szárítókötéllel a bútorkilincsekhez és a csövekhez ersítette a

fenyfát.



A pöttyös Baba Karácsony másnapján Baba bárányhimls lett, és arra a labdára hasonlított,amit kiharaptam. Hallottam egy mondást, ami úgy szól, hogy: "A kutyaolyan, mint a gazdája."

Lehet, hogy van egy ilyen mondás is: "Az ember olyan, mint alabdája"?... Egyébként fogalmam sincs, hol találkozott báránnyal...

A gazdiék kihívták azt a rendes orvost, aki engem sose nyaggat. Adoktor bácsi még egy ujjal se nyúlt Babához. Baba máris üvöltött, mertegybl felismerte.

Hiába, jól megalapozta nála magát az oltásokkal... (Megfigyeltem, hogya doki az egyetlen, aki a babasimogatás után is kezet mos.)

Én is voltam egyszer nagybeteg: összeszedtem egy kis bolhaallergiát.Úgy megszántam szegény, szenved Babát, hogy vigasztalásul a

gumitörpémet kölcsönadtam neki, erre leszidtak.Pedig ilyesmire még soha nem volt példa. Ki akartam törni az "irigy

kutya"-kategóriából, amibe beleszülettem!Mikor az orvos nagy örömünkre elment, Baba odamászott a fenyfához,

és a nyavalyás tlevelek megszúrták a mancsait. Nekem meg az orromatbökdösték össze, mert megszagoltam.

Mindketten férfiasan trtük a fájdalmat. "Máskor nem fogja meg majd afenyágat" – vélekedtek a gazdiék. Tévedtek.

Hozzáért többször is a fenyhöz, ám nagyokat pislogva nyúlt felé.Amúgy elég jó szagú fa, csak kár, hogy kevés kutya kereste fel.



Áll a Baba, áll Baba fel tud állni, ha valamiben megkapaszkodik! Ha pedig megfogják amells lábait, a hátsó lábain totyog. Nehéz megállapítani, hogy örül-e

jobban ennek, vagy a gazdiék.Szép, görbe lábacskái vannak, mint nekem. (Talán azért, mert a

nagypapa túl gyakran lovagoltatta a hátán – a gazdiék hátsó lába egyenes.)

Egyszer a számítógép mellett állt fel, és amíg a gazdi gyanútlanulgügyögött hozzá, Baba váratlanul megnyomott egy gombot, és letörölte aprogramot, amin a gazdi hónapok óta dolgozott. A gazdi bosszankodott.Lehet, hogy Baba számítógépes kalóz lesz majd, ha feln...

Amikor visszateszik a ketrecébe, hogy lepihenjen, bosszúbólhaladéktalanul kihajigálja a játékait. Akkorákat nyekken a protekciósszrmajom, hogy gyönyörség nézni!

A gazdasszony minden holmit egyenként visszaadogat neki, aztánkezddik az egész elölrl.

A szrmajom gyöngyéletének egyébként is befellegzett: valamelyik napBaba beledobta a piszkos felmosóvízbe, majd gondosan megfürdette.

Úgy kell neki! Rá is fért a tisztálkodás, mert Baba eltte megetettef zelékkel, és ragacsos lett a bundája, az egyik szemét pedig lerágta. Le isnyelte, a gazdiék mégsem a szájában, hanem a pelenkában keresték.

Amúgy Baba végtelenül jószív lett. Még a padlósznyegtl se sajnáljaa teát: szétlocsolgatja az italát a sznyegen, buzgón itatgatja a szomjasvirágmintákat.

Ezt a mamájától láthatta, aki szintén öntözgeti a cserepes virágait.



Az els szavak A gazdiék mindenféle bárgyú versikéket mondogatnak Babának. Úgyvélik, attól hamarabb megtanul embernyelven gagyogni.

Állandóan félrevezetik, mert például az óra helyett "tik-tak"-otmondanak neki, a ló helyett "cocó"-t, és még sorolhatnám.

Már egy ideje azt találgatják, hogy vajon mi lesz az els szava.

A gazdi abban reménykedik, hogy az "apa" szó lesz az, a gazdasszonymeg abban, hogy az "anya" szót mondja ki elször.A nagymama magára mutogat és a "mama" szót ismételgeti, és a

nagypapa azt hajtogatja, hogy: "papa, papa". (A falkatagok mindnyájanvisszafejldtek: annyi, de annyi szót ismertek, f leg a nagymama és agazdasszony, ám valamennyit elfelejtik, ha megpillantják Babát. És mindigcsak azt az egy-egy szót szajkózzák, akár egy papagájfalka. A gazdi és anagypapa is sok szót ismernek, de nem bírják használni az asszonyokmiatt.)

Baba nem szerezte meg ezt az örömet egyiküknek se: a legels szava a"pápá", a második szava pedig a "hamm" volt.

Hogy ezt elújságoljuk a nagymamáéknak, elmentünk hozzájuklátogatóba. A nagy örvendezésben csupán egy percre vették le atekintetüket Babáról, és azalatt a vadonatúj tapétát telefirkálta a mamarúzsával...

A nagymama mégse szidta le, st! Elérzékenyült, mert Baba a rajzárabökött, és tisztán, értheten kimondta, hogy "mami", ami pont a nagymamahívójele.

Bezzeg, amikor egyszer a nálunk vendégesked Rexi jelölte meg a falat,volt ám cirkusz! Azóta se jönnek hozzánk.

Én ezeket a vezényszavakat értem: "Ülj!" "Gyere!" "Add ide!" "Állj!""Lábhoz!" "Pfuj!" "Helyedre!" Szerintem ennyi éppen elegend az életben.



A fényképezés A gazdiék egy profi fényképészt hívtak, mert a gazdasszony megelégelte,hogy a gazdi által készített képeken vagy piros Baba szeme, vagy a felelemarad a képrl, (a szobai rendetlenség bezzeg tisztán kivehet).

A gazdasszonyom azt is sérelmezi, hogy neki az összes fényképen tátvavan a szája, mert beszél. Errl nem a gazdi tehet: a gazdasszonyról

videofelvételt könnyebb készíteni.Meg aztán amúgy is jubilálunk, mert Baba megkapta a 25. cumiját.Folyton szétrágja vagy elveszti ket. (Na jó, kettt én intéztem el.) Talánmégis jobb lett volna, ha az ujját szopja, mint a vendég kölyökember.

Attól tartottak, hogy Baba majd sírni fog a felvillanó vakutól. De a miBabánk inkább élvezte a fotózást.

Elször komoly képpel bámult a fényképész bácsira, és miután felvillanta vaku, akkor kacagott egy nagyot. A fényképész észrevette ezt, és a többikép készítése eltt megkérte a gazdit, hogy villantsa fel a saját vakuját,hogy nevessen Baba, majd katt! lefényképezte. Milyen kár volt Babát kicsikorában lefotózni: már nem is úgy néz ki.

A fényképezést követen kiderült, hogy Baba eltette valahová anagyszekrény kulcsát. Kapkodva keresték, mert a gazdi sietett volnadolgozni, és az összes vasalt inge ott raboskodott a szekrényben. MondtákBabának, hogy "Keresd, keresd!", de neki ugyan mondhatták! Azt hitte,hogy valami új, izgalmas játékról van szó, és lelkesen bekukucskált velükegyütt mindenhová.

Én meg a nyomozás közben kifejeztem feléjük forró szeretetemet:összevissza nyalogattam a képüket. Végül is a fürdkád alatt bukkantak ráa kulcsra.

Egyetlen percre se lehet magára hagyni Babát, mert már fel bír az ágyramászni, ellenben lefelé csak zuhanni tud, de azt viszont nagyon gyorsan.

Egy testrt kellene fogadni mellé.



Na végre! Sokat bánkódtam azon, hogy az én nevemet Baba soha nem fogjamegtanulni...

Mert a fele rokonság engem "vauvau"-nak szólít, de szép számmalvannak, akik Bobinak, vannak, akik kutyusnak, és megint mások ebnekneveznek, Géza bácsi meg rusnya vakarcsnak.

Teljesen összekeverik szegény Babát, így nem lehet kiigazodni. Delegnagyobb büszkeségemre a "pápá", "hamm", a "mama" és a "tik-tak" szóután Baba ötödik szava az volt, hogy: "vau-vau", vagyis ÉN! Na végre! Ezsok mindenért kárpótol, ezt azért elvártam tle. Mégiscsak rendes jószág.Hiába, az én nevelésem.

Tlem tanulta meg a könyvek szeretetét is. A legvastagabb lexikonunklapjait precízen, egyenként kitépdeste. Tetszett neki, hogy érdekes hangotad a szakadó papír. Így a lexikon könnyebb és vékonyabb lett, éslegközelebb nem fog akkorát koppanni a koponyámon.

Erre, ha már ilyen jól ment neki a könyvcincálás, a gazdáim vettek nekiegy kemény borítójú könyvet, aminek a lapjai is kemények, és házat lehet

belle építeni. Örült neki, bár a gazdi szerint fordítva fogta a mancsába.Nem mindegy? Ugyanolyan jó az íze így is, úgy is. Ezt jóval nehezebb

volt szétszakítania, de azért sikerült. Még én is besegítettem neki, hogyfeltegyem az i-re a pontot. Illetve, hogy lerágjam róla.

A lexikonok egyébként sem jók semmire. Dédi mama szerint könyvblnem lehet gyereket nevelni. Szerintem se lehet, szétrágcsált példánybólmeg pláne. (A gazdiék mégis mindig megpróbálják...)

Ó, bárcsak megtalálnám egyszer az életemet megkeserít kutyakönyvet... Megkapná, amit megérdemel!



Expedíció a kuka mélyére A konyhai szemeteskukában turkálás már régóta dédelgetett vágyam volt.Csakhogy a csalafinta gazdasszonyom egy szekrényben tartotta a kincseketrejt kukát.

Szerencsére Babában túlteng a felfedezési vágy. Egy szép naponügyesen kinyitotta a szekrényajtót a mells lábaival, én meg felborítottam a

nehéz kukát. Aztán együtt egyenletesen széttrancsíroztuk a tartalmát akonyhában. Azt hiszem, ezt nevezik tudományosan szimbiózisnak.Ezzel a cselekedetünkkel a "kukabúvárok" elnevezést érdemeltük ki a

gazditól.Határozottan kezdem megszeretni ezt a kölyköt! Ha így haladunk, még

a végén elválaszthatatlanul jó barátok leszünk.Nincs már az a zegzuga a lakásnak, ahová be ne mászna. Kivéve, ha zárt

ajtóba ütközik. A kilincset egyikünk se éri el, de már lázasan dolgozunk amegoldáson.

A szekrényekkel könnyebben boldogulunk. Ha egy szekrényajtó nyitvavan, Baba becsukja, ha viszont csukva van, akkor teljes erbedobással azon

fáradozik, hogy kinyissa. Ezért inkább bekötözik madzaggal aszekrényajtókat, és minden holmit feljebb raknak egy polccal.

Mivel jó néhányszor lehúzta a terítt vázástól, feltették elle a vázát amagasba. Úgy! Szóval irigylik tle!

Álljunk csak meg egy szóra: hát most ki is az irigy kutya?!



Szobatisztaság Baba kapott egy bilinek nevezett, manyag edényt. Elször megörültem,mert azt hittem, hogy új etettálat kapok, a régit már úgyis untam, decsalódtam: ismét a kölyökbe fektették a pénzt. (Ha százlábú volnék, talánössze tudnám számolni az ujjaimon, mennyit költenek rá...)

Biztosan haragudtak rám, mert szétrágtam a telefonzsinórt. Egybl

ráblöfföltek, hogy én voltam a tettes, holott ketten tartózkodtunk aszobában: én és Gizi néni.Baba eleinte nemigen méltatta figyelemre a bilit. Aztán kipróbálta, mi

fér bele, és mi nem. A szrmajom nem fért bele, ezért eldobta messzire. Acumisüveg remekül belepasszolt.

Újabban egyébként is többnyire már nem üvegbl, hanem bögréblszürcsöli az innivalóját. Az egész arcocskája eltnik a bögrében, még azorra és a szemei se látszanak ki, és mikor újra látszik az arca, egy piros csík

jelzi a homlokán, hogy ivott, a pólóján meg egy tócsa.Ráültették Babát a bilire, pelenka nélkül, hogy ne legyen melege. Aztán

a gazdiék ujjongani és tapsolni kezdtek, és a gazdi lefényképezte Babát a

bilin.Baba azonban nem ujjongott velük. Szemmel láthatólag félt, mert a

hátsó lábai nem egészen értek le a földig, és nem érezte magátbiztonságban.

A gazdi ezután elkezdett nagyokat nyögni, pedig az elbb még semmibaja nem volt. Azon töprengtem, hogy talán orvost kellene hívnunk, hogyoltsa be a gazdit nyögdécselés ellen, de aztán magától elmúlt.

Állítólag ez a bili arra jó, hogy Baba megtanulja a szobatisztaságot. Aszobatisztaság meg azt jelenti, hogy a szoba az tiszta marad, a bili viszontpiszkos lesz.

Micsoda badarság! Tegyenek ki neki egy tálca homokot vagy egy

zacskó emberalmot, és kész!



Falusi kirándulás Egyszer komolyan azt hittem, hogy elköltözünk. A gazdasszonyom annyicuccot összecsomagolt, hogy azon aggódtam: visszajövünk-e a lakásbavalaha?

Hiányzott volna a megszokott kuckóm, az ágy alja, a fotelbe rejtettkenyérhéj. Még az a szertelen Csillike is hiányzott volna, pedig sok borsot

tört az orrom alá. A gazdi ugyancsak aggodalmaskodva mustrálta adegeszre tömött bröndöket.– Szívem, a fél házat becsomagoltad? – érdekldött.– Hidd el, hogy csak a legszükségesebb holmikat tettem be! A

pelenkákat, a plédeket, a váltóruhákat, az összecsukható járókát, abébikompot, a pelenkázó szivacsot, a bébikozmetikumokat, a tápszert, abébiételeket, a cumisüvegeket...

Az utolsó pillanatig reszkettem: elvisznek-e magukkal? Mert nemhallottam, hogy felsorolták volna a kutyatápot.

Szerencsére, mikor már tele volt a csomagtartó és a tetcsomagtartó is,begyömöszöltek engem a lábukhoz. Babát bekötözték egy kisszékbe,

onnan szemléldött.Én nem láttam ki odalentrl: fogalmam se volt, merre járhatunk. De

együtt voltunk, és ez megnyugtató volt.Útközben váratlanul lerobbant a kocsi. Egy arra járó ember segített

betolni. Baba is meg tudta volna tolni, hiszen otthon a kisautóit is milyenügyesen tologatja a sznyegen! De nem vették igénybe a közremködését.

Legnagyobb örömömre véletlenül pont Dédike házához mentünk!Dédike majdnem elájult a sok holmi láttán. Bilit például is tudott volnaadni. Megállapította, hogy túlságosan sok ruhája van Babának, de azért aztis hozzátette, hogy az idejében nem voltak még ilyen álomszépgyerekholmik. Mikor a gazdiék kettesben elmentek kirándulni, Dédike és

én vigyáztunk Babára.Jól elvoltunk, Dédike még be is pelenkázta Babát, (igaz, az eldobható

nadrágpelenkába egy textilpelenkát is tett, amit eltte háromszögbehajtott).

Játszott Babával, megmutogatta neki a vitrinjében a díszeket, de akezébe nem adta, mert törékenyek. Nem értem, honnan gondolja, hogytörékenyek, ha le se próbálja ejteni ket?

Elterveztem, hogy majd itt, falun közös macskahajkurászást rendezünkBabával, mert tavaly megpofozott egy szemtelen kandúr, és azóta a



szagukat se bírom. Kifundáltam, hogy majd Babával megjelöljük avadászterületünket, és egyúttal minden szimpatikus, környékbeli fátlefoglalunk magunknak. De akkorát csalódtam benne! Odavan a cicákért!Kígyót melengettem a keblemen...

Azért némi hasznunk is származott a kirándulásból: Dédike megtömöttbennünket titokban házikolbásszal.



Az els lépések Végre-valahára mindenütt elkezdett Baba fején nni a szr. Kiderült, hogyzsemleszín. Na, most írhatják át az emberoltási igazolványát, mert mikorhozzánk került, még fekete volt a szre.

Ha csavargatja a szrtincsét, belegabalyodik az ujja, sírni kezd, ésolyankor ki kell szabadítani.

A gazdiék ijeszt mértékben kezdenek visszafejldni: megengedikBabának, hogy a cumisüvegébl etesse ket. Igaz, csak úgy tesznek,mintha szürcsölnének belle, mindenesetre szörnyen nevetségesek.

A gazdasszonyra is van panaszom: meg, sajnos, megtanította Babátcsip-csip csókázni. Ez önmagában még nem is volna baj, ám ha senki másnincsen Baba közelében rajtam kívül, akkor velem játssza ezt az ostoba

játékot... Összecsípi a fejbrömet az ujjaival, és le-fel rángatja a buksimat.Arra bezzeg nem tanítják meg, hogy az ajtókat ne nyissa-csukja, (a

múltkor is odacsukta az ajtóhoz a kisujját).Baba egyre gyakrabban áll fel a két hátsó lábára. Nem értem, minek. Én

is tudok egy darabig két lábon állni, de úgy se vagyok sokkal magasabb,

így tehát a világon semmi értelme, és még fárasztó is. Meg aztán Babafolyton elesik...

Egy napon kiderült, hogy azért állt fel, mert járkálni szeretne két lábon,mint a gazdiék!!! Lépdelés közben el-elvágódik, és ilyenkor négykézlábfolytatja az útját, mintha direkt úgy akarta volna.

Ha lenne egy csepp sütnivalója, maradna a sokkal biztonságosabbnégykézlábnál...



Torta! Torta! Baba egyéves lett! Ha megkérdezik tle, hogy hány éves, felemeli ez egyikujját. Kapott egy hatalmas, sünszagú csokitortát. Egy szál, ég gyertya volta közepén. (Lett volna pénzük több gyertyára is, de a gazdasszonyom igenspórolós.)

A családtagok harsányan énekelték, hogy "Hepi börszdéj tu ju", Baba

meg kis híján belenyúlt a tzbe, míg k a koncertet adták. A nagypapaszokásához híven a kamerájával játszott, a nagymama meg elbbmeghatódott, majd belenyalt a tortába, hogy a megilletdött Babánakmegmutassa, mire is való a torta.

Baba nagy nehezen felbátorodott, és lefetyelni kezdte a tortát. Mitmondjak: fürdetés lett a vége. Baba kapott ajándékba egy kis kutyaházikót,amibe mindegyik falkatag belemászott. A szomszéd Csillike egy pulóveresmacit hozott neki.

– Adjál érte puszit! – kérték a szülei. Erre Baba lágyan megpuszilta amackót.

Csillike megmutatta Babának, hogy hogyan kell a macit öltöztetni-

vetkztetni. Baba is szívesen megpróbálta volna, ám Csillike sietve elmartatle:

– Te még ezt úgyse tudod, mert te még kicsi vagy és ügyetlen. Nézdcsak! Így kell. Látod? – és egész végig öltöztette a macit. Aztán Csillikefelfalta az orrunk ell a marcipánsünikét.

A nagypapa dobot vett Babának, hadd ütögesse. Babát persze kétszer sekellett biztatni. Majd mindnyájan lakmároztak a szülinapi tortából, pedigk nem is egyévesek!

Mikor a társaság kiment a konyhába, addig Baba suttyomban az összespohárba beleivott. A gazdi, miután felfedezte, valami Hófehérke nev emberkölyköt emlegetett, (gondolom, valamelyik kollégájának a gyereke),

aki szintén belelefetyelt mindenki poharába.Kíváncsi lennék, hogy mikor kapok már én is tortát... Még sose kaptam,

holott már felntt tacsi vagyok. De legalább a névnapomat tartanák meg!Bár fogalmam sincs, hogy mikor van Bobi-nap. (Igaz, Babának se tartottakmég névnapot, mert azt is megspórolták.)

Ha a nagymamán múlik, akkor nem lesz tortám, mert szerinte a kutyáknem szeretik az édességet. De ha nem lesz tortám, soha nem fog rá fényderülni, hogy ez így van-e.



Dédike váltig ezt hajtogatta: "Hogy elrepült ez az egy év! Szinte tegnapvolt, hogy Baba megszületett..."

Hát, az igazat megvallva, énnekem jóval többnek tnt: hét évnek, mert akutyák számára egy év hét esztendnek felel meg. De most már egyáltalánnem bánom, hogy megvették ezt a kis Babát.

St, tulajdonképpen azt se bánnám, ha még egy kölyköt kapnék...

Documents

Rangóné Lovas Ágnes-Őszi Zoltán - Hoppá,baba született