TAROKK-SAROK ROVATVEZETŐ: MOSONYI GÉZA

* * * * * * *

Az 1991/9. játszma megfejté­se:

Az elosztás folytán Csaba XXI-et akart fogni, Attila meg me­nekülni szeretett volna. Mire a pá­rok és a honőrök eloszlása kide­rült, a négy király megakadályo­zása mellett (a XXI a pikk B-t és K-t ütve „menekült" meg) Béla csendes pagátultimót teljesített.

11. játszma: Osztás, licitálás és skartolás

. után a helyzet az alábbi:

T * T V * V y

Attila: XVIII, XVI, IX, VII, VI, II, káró: B, pikk: K, kőr: Á Béla: XX, XIX, XV, X, VIII, káró: K, kőr: K, B, treff: D Csaba: XVII, XIV, XI, IV, III, pikk: L, B, Á, treff: K Dezső: skiz, XXI, XIII, XII, V, I, káró: D, L, Á

ERDŐKERÜLŐBEN

A hármas játékban a bemondások:

Dezső Attila Béla Csaba XX tuli passz passz négy király passz

passz pagát ulti passz passz passz

A rejtvényekben szereplők a Paskievics-féle, kötelező XX-as hívásos tarokkot játsszák, ahol a XX-as fekteté­se tilos és az értékelhető figurák a következők: tulét-roá (tuli), négy király, duplajáték, pagátultimó, XXI-fo-gás és volát. A játékban mindig Dezső az osztó, tőle jobbra ülnek: Attila, Béla és Csaba.

* • ¥ A

Kérjük írják meg, véleményük szerint mit tud bemon­dásaik közül teljesíteni a Béla-Dezső páros. A megfejté­seket a megjelenéstől számított 30 napon belül kérjük a szerkesztőség címére megküldeni. A helyes megfejtők között könyvutalványokat sorsolunk ki.

TAROKK-SAROK

rDeczember havi erdészeti teendőig (Ste 1919. évi 'Erdészeti Zsebnaptár aíapjátu)

Erdőhasználat. A favágás és ritkítás déd vidéken folytatandó, a foko­zatos fetúfítás alatt (evő vágásokban azonban az utórtovedékjniatt csakjia megfelelő magas a hó. Ha a född megfagyott, tarotjuJ^le a posványos és mocsaras, valamint az áraáasnakjQtett erdőkben, berkekben (evő vágásokat. A fafuvarozásnakj, nemkülönben a csúsztatókon, szánon és vontató utakon való fakiszáúttásnakj, kivált az árndásnakiktiett, a mocsaras és posványos helyekről, most az ideje.

Magas hegységben a nagy hó miatt, rendesen minden használat szünetel: afánakaz úsztató patakokhoz ésfolyókhoz, vizes csúsztatókhoz, valamint a farakgdókra való kiszállítása azonban szorgalmazandó.

Erdőművelés. Qyújtsünkjeketc-, erdei- és (uczfényő tobozokat, valamint éger, kőris és gyertyán magot. A fűtött magpergetőkben a munka egész télen át folytatandó. "DéŰ. vidékeken lágy időjárás mellett, kivált homokos talajon, a talaj megművelés úgy a. csemetekertekben, mint a beerdősítendő helyekai folytatható, sőt néha az ültetés is.

Hamugyűftésrőlgondoskgdjunkjnint a megelőző hóban. "Erdővédelem. •Q.gye§ünkua fűtolvajokra, különösen a községekhez közel

fekvő erdőkben. Afavágókjűenórzaidőkt. hogy csakis a kijelölt fákat döntsék^ s azokat jól'feldolgozzák^ magos tuskókat ne hagyjanakjs megfelelő méretű anyagot termeljenek^ A fafuvarozásokrg fel kell ügyelni, nehogy a kijelölt utakat elhagyják^ erdősttett területekai csapásokat készítsenekjtb.

Aföliben, mohaalatt telelő káros rovarokat, mégpedig: aXasiocampapini, Lophiruspini, fPanoüspiníperda, 'Bupaluspiniarius-t pusztíthatjuk^

•Meűékhaszonvételek^A szén- és mészégetésre ugyanaz ád, mint az előző hóban. Otyári mészégetéshez követ tórethetünkjsszáűkhatunk^valamint a mészégetéshez szükséges tűzifa kiszallitásarólgondoskgdhatunk^

A téü legelő és makkoüatas kivált déli vidékeken, a hol a nagy havazások^ abban nem akgdúlyoznak^mégmindig tart

Építkezések^Az építkezéseké hóban rendesen szünetelnek^ A jövő tava­szonfoganatosítandó új építkjtzésekjavításakjavei és költségvetései tétén át szerkesztendő!^ hogy ezen munka az építkgzéseknekjmnukjdején való meg­kezdésében ne akadályozzon bennünket.

Etdóra>i(r'is, A felmérési és becslési adatokjeldolgozásafolytatandó.

MEGJELENT! MEGJELENT! MEGJELENT! Dr. Bán István:Csodaszarvas, avagy

a magyar őz és szarvas világhírnevének titka.

A szerző - vadászcsalád gyermekeként - maga is har­minc éve vadász. Az erdőmémöki és a matematikusi diplo­ma megszerzése után elméleti szinten és a gyakorlatban egyaránt kutatja a természet törvényszerűségeit. A termé­szeti jelenségeket agrofotogrammetriai, biofizikai, biomate-matikai és számítástechnikai módszerekkel vizsgálja, így igyekszik megoldani a mezőgazdasági, erdészeti és vad­gazdálkodási kérdéseket. Ez a műve - szinte egyedülálló módon - egyszerre veti össze a meteorológiai, talajtani, növénytermesztési, erdészeti és vadgazdálkodási állapot­jellemzőket, s így kutatja a magyar őz és szarvas világhír­nevének titkát.

A könyv mind a gyakorló vadász, mind az erdész számá­ra hasznos ismereteket tartalmaz.

A könyv megrendelhető: Monteditio Kft, 1075 Bp. Tanács krt. 5/a. Telefon: 1327-360/425.

Az ember és az erdő kapcsolata ősrégi. A két lábra álló, majd szerszámokat készítő, gondolkodó-érző ősembert, de az őt követő korok primitív emberét is a legszorosabb létfenntartási függőség kötötte az erdő­höz. Ennivalója és kezdetleges ruházata nagy részét, szerszámai és fegyverei anyagát, valamint tüzelőjét az erdő adta. Itt keresett búvóhelyet, és itt talált védelemre.

A hajdani őserdők hatalmas arányai, a titokzatosság, a fény és árnyék játéka, az erdőn élő-járó ember előtt lépten-nyomon előbukkanó örömteli vagy riasztó ese­mények az érzelmi kapcsolatok sokaságával toldották meg, illetve színezték a létfenntartási függőség érzését, így érthető, ha mítoszok és legendák, regék és dalok, ám ezek mellett sötét babonák tarka sokasága is bizo­nyítja azt az erős és mély kapcsolatot, amely az embert az erdőhöz és a fákhoz fűzi.

Az ember érzelmi megnyilvánulásai természetesen a létfenntartását legközvetlenebbül szolgáló fákra irányul­tak elsősorban. De csaknem ugyanilyen vonzóerőt gya­korolt érzés- és képzeletvilágára egy-egy hatalmas megjelenésű vagy különleges szépségű fa is, amelyet az isteneknek kijáró hódolattal és tisztelettel vett körül.

AZ ÓGÖRÖGÖK Zeusz szent fájaként tisztelték a különböző tőlgyeket(Quercus ilex L., Quercus vallonea Kotschy) és a dtáf(Juglans regia L.j. A dodonai hatal­mas tölgyfa tövében állt a nevezetes ősi jóshely, amely­nek papjai a tölgy lombjának zúgásából lestek el és hridették az Olimposz urának akaratát. A babér(Laurus nobilis L.) és az o/ajfa(0\ea europaea L.) a fény és a dal istenének, Apollónak szent fái voltak. A sokmagvú grá-náta/ma(Puri\ca granatum L.) fáját elsősorban Hérának, a termékenység és a család istennőjének, de mellette Dionüszosznak és Perszephonénak is szentelte a mí­tosz. Ám nemcsak az Olimposz nagy isteneit hozta szoros kapcsolatba a fákkal a hellén mitológia. Féliste­nekkel, kentaurokkal, faunokkal és nimfákkal népesítet­te be az erdőket és ligeteket. A nimfák közül a fákban élő driádok halandók voltak és a fával együtt fejezték be életüket.

ITÁLIÁBAN az egykor hatalmas, összefüggő erdő­ségekkel borított Appenninek völgyeiben és a félsziget dombos és sík területein megtelepedett néptörzsek éle­tében talán még jelentősebb szerepet játszott és még nagyobb tiszteletben állott az erdő. Ezt bizonyítják az ősi törzsek hagyomány iából fennmaradt emlékek, és erre utalnak azok a hagyományok is, amelyek beleolvadtak a hódító Róma népének mítoszaiba. A római mitológia az itáliai őslakosság mítoszain kívül a hellén mitológia forrásaiból is merített. Fő istenségeik szent fái gyanánt tisztelték a tölgyet, a diót, a babértés az olajfát, de babonás tisztelet vett körül egyes más fákat is, főleg a datolyapálmát (Phoenix dactylifera L.) é s a fügefát (Ficus religiosa sin. carica L.). A régi rómaiak vallásos szertartásaikat szentnek nyilvánított ligetekben, leg-többnyire források körül végezték. E szent ligetek fáit a papok féltékenyen őrizték. A ligetek kortól vagy elemi csapástól kidőlt fáihoz is csak a papok nyúlhattak, és

csak ők használhatták fel a kidőlt törzseket - szigorú szertartások mellett - áldozati tüzek táplálására.

A GERMÁN MITOLÓGIA juttatja legbeszédesebben kifejezésre, hogy az erdős tájak embere milyen erőt és hatalmat tulajdonított a fáknak, és mekkora tisztelettel övezte az erdőt. Az ősgermán monda szerint egy „Yggdrasil" nevű óriási kőrisfa („Weltesche"; Fraxinus excelsior L.) hordozza az egész világmindenséget: min­den irányban elnyúló, hatalmas ágai beláthatatlan távol­ba érnek; koronája az égig nyúlik, gyökerei pedig az alvilágot, a ködlakók országát hálózzák be. E fa tövében fakadó két forrás mellett volt az istenek tanácskozóhe­lye. A kőrisfa mellett szeretet és hódolat vette körül a tölgyet is. Egyes öreg tölgyóriásokat még a középkor derekán is babonás tisztelet övezett. A bárs(T\l\a sp.) a szeretet istennőjének, Freyának szent fája volt; a „jóság és szeretet fája", amelyhez a mondák egész sora fűző­dik.

A germán mitológiában minden más nép mondavilá­gánál világosabban jut szóhoz az a szorongás és féle­lem is, amit a hatalmas, titokzatos, viharjárta erdők keltettek az erdőlakó emberben. E szorongásból, olykor már-már rettegésből kelt életre a hit, hogy a fák nemcsak segítik és oltalmazzák az embert, hanem ártalmára is tudnak lenni. Sőt, ha úgy tetszik nekik, még üldözik és büntetik is őt. Különösen a komor, baljós megjelenésű fenyőkről (Pinus, Picea és Abies sp.) hitték az ősger-mánok, hogy rosszindulatú démonoknak adnak szállást. A lombfák közül pedig a nádasokban és lápokon meg­telepedett éged (A\nus incana L.) népesítették be ártó

DOBAY PÁL

MITOLÓGIÁK ERDÉSZETI VONA TKOZÁSAI

ERDŐKERÜLŐBEN és ijesztő vízimanókkal. Ezt a mítoszt eleveníti meg Goethe ismert, örökszép balladája: az „Erikönig".

AZ OROSZ NÉPI HAGYOMÁNYOK szerint elsősor­ban a lucfenyő{?\cQa. abies (L) Karst.) és a ny/'r(Be\u\a pendula Roth. és Betula pubescens Ehrh.) voltak külö­nös tisztelet tárgyai. Sokat szerepel náluk csodatevő erejével a zselnicemeggy(Padus avium Mill. syn. Pru-nus padus L.) és a madár-vagy pirosberkenye(Sorbus aucuparia L.) is.

AZ ŐSI EGYIPTOMNAK két fája volt, amelynek ter­mése a Nílus „szűk esztendeiben" is enyhítette az éhsé­get: a datolyapálma és a szikomor-fügefa (Ficus syco-morus L). A datolyapálma adja a sivatagi ember fő táplálékát. A szikomor-fügefa pedig - ez a Nílus völgyé­ben talán az egyetlen állományalkotó fafaj - gyümölcse mellett a legbecsesebb fát szolgáltatja. A datolyapálma karcsú, egyenes, hajlékony törzsével, valamint csodá­latosan szép koronájával, a szikomor-fügefa pedig rend­kívüli vastagságot elérő törzsével és hatalmas lombjával is rászolgált arra, hogy a legnagyobb tiszteletben tartsák és csodálatos tulajdonságokkal ruházzák fel.

PALESZTINÁBAN ÉS LIBANONBAN a hatalmas kort elérő libanoni cédrust (Cédrus libani Loud.) és az olajfát vették körül babonás tisztelettel. Egyes ősi, óriási egyedek körül évezredes mondák szövődtek.

A PERZSA FENNSÍKON a ciprusfához{Cupressus sempervirens L.) kapcsolódik az ősrégi legendák egész sora.

INDIA BUDDHISTA NÉPEINEK egyik jellemző voná­sa a fák és a virágok iránt érzett rajongó szeretet. Mítoszaik középpontjában a karcsú növésű, rózsaszín virágú indiai lótusz (Nelumbo nucifera L.) áll, amely számos csodálatos monda alapja. A fák közül egész Délkelet-Ázsiában a legnagyobb szeretet és tisztelet veszi körül a szent fügefát, a teakfát(Tectona grandis L.) és a mangófát {MangWwa indica L). A teakfa (ejtsd: tikfa) igencsak rászolgált a megbecsülésre: fája a leg­jobb hajóépítő anyag; levele és virágja gyógyszer; kérge

cserzőanyag; leveléből egyébként nagyon szép piros festéket is nyernek. A mangófa termi I ndia leg ízletesebb gyümölcsét. A néphit a termékenység szimbólumát látja benne.

MAGYAR MITOLÓGIÁKNAK fákkal összefüggő le­gendáiból kevés maradt meg. Ez érthető, hiszen az Árpád-házi királyok törvényeiben - főleg Szent László dekrétumában - szigorú rendelkezések találhatók, amelyek megtiltják a fák alatt, ligetekben és forrásoknál pogány módra folytatott áldozati szertartásokat. Más emlékek a tölgyet, a hársat és a nyírfát említik, mint őseink különös tisztelettel körülvett fáit. Székelyföldi nyomok szólnak arról is, hogy egyes fáknak ártó hatal­mat tulajdonítottak. Kézenfekvő az oka annak, hogy a magyar mitológia adatai ilyen gyérek, szemben sok más nép mitológiájával. A hellén, római, egyiptomi, közel-ke­leti, indiai és egyéb népek mítoszai még eleven életet éltek, amikor az írni tudás már nem volt ritkaság, és éppen a mítoszt őrző papok voltak elsősorban az írás­tudók. Ezzel szemben a mi írástudóink Szent Istvántól kezdve csak a keresztény papok és szerzetesek voltak, akik óvakodtak a súlyos bűnnek számító pogány hit hagyományait és emlékeit rögzíteni. A fennmaradt ke­vés írásos emlékből és népszokásból mégis kétségtele­nül kitűnik, hogy őseinknek is szoros érzelmi kapcsola­taik voltak az erdővel és különösen egyes fákkal.

5$S S$S 3$S

Az ember és az erdő viszonyának kettőssége: a létfenntartási függés és az érzelmi kapcsolat a felvilágo­sodás és a civilizáció előrehaladásával mélyreható vál­tozáson ment át. A mitikus elem fokozatosan veszített jelentőségéből és hatóerejéből. Vele együtt gyengültek azok az érzelmi kapcsok, amelyek az embert az erdőhöz fűzték. Az ember és az erdő kapcsolatának alakulásá­ban egyre döntőbb szerepet nyert a gazdasági hasznos­ság kérdése. Ennél is fejlettebb azonban a legújabb szemlélet, amely szerint az erdő nem egyszerűen csak faanyagnyerő bázis, hanem az emberi környezet legfon­tosabb tényezője.

KLAUS NIKLASCH:

Walter Freist" Erdészeti Ifjúsági Otthon A német erdészeti ifjúsági otthonok tanulmányútja 1991. július 7-11. között Magyarországon

Az Országos Erdészeti Egyesület a meghívókat egész Európa valamennyi számottevő szakintézménye részére megküldötte, és szakmai tapasztalatcserét hí­vott össze.

Az első napon áttekintést kaptunk az Egyesület tevé­kenységéről és megismerhettük Magyarország erdé­szeti viszonyait és problémáit. Ezek megoldásához ke­resik a segítő kezet és különösen teszik ezt az ifjúság között, akik a jövő hordozói. Erről szólt részletes tájé­koztatójában dr. Marjai Zoltánné ügyvezető titkár, mi­közben ismertette az erdészeti ifjúsági központok jelen­tőségét és tevékenységét.

A minden ötödik állampolgár részére otthont adó Budapest körüli erdőkre nagy nyomás nehezedik. Az erdők jelentőségét egész Magyarországon felismerték

és iránta napjainkban a fiatalokat különösen érzéke­nyekké kell tenni. Ennek érdekében az erdészek mellett pedagógusokat is igénybe vesznek. Most elsősorban az iskolák felé fordulnak. A pénzügyi háttér igen eltérő és nem mindig elegendő. Kapnak minisztériumi támoga­tást, kommunális segítséget és az Országos Erdészeti Egyesület, alapítványok is mellettük állanak.

A külföldi ismertetések az alsó-szászországi ifjúsági erdészeti otthonokkal kezdődtek. A német mozgalom innen indult. Ehhez számos más ismertetés is csatlako­zott. Imponáló volt az Országos Erdészeti Egyesület 20 000 kötetes könyvtárában megrendezett fogadás, a nemes hagyományok számos emlékének megtekinté­se.

ERDŐKERÜLŐBEN A második napon a Pilisi Parkerdőgazdaságot mutat­

ták be. Különösen megkapta figyelmünket az „Erdei Kultúra Háza" mint oktatási és nevelési központ.Képes 100 főt befogadni, sokoldalúan felszerelt, szakértő sze­mélyzettel rendelkezik és „kisugárzó" hatása tartamos. Látogatóinak száma közel 10 000. A programok 60 százaléka egynapos. Tevékenységét impozáns sátortá­bor egészíti ki. Különösen szoros kapcsolatban állanak a madárvédelemmel, mint azt a ház vezetője lelkesen ismertette.

A következő napon utunk a Duna-Tisza közi vidékre - Kecskemétre - vezetett, amelynek magas mezőgaz­dasági, gyümölcskertészeti kultúrája kapott meg. Az erdőgazdaság erdészeti és dísznövényeket is termelő kertje 1990 ősze óta otkatási közpnt is, az iskolák részé­re különleges feladattal. A tanulókat egésznapos prog­ramra jól felszerelt környezet fogadja. Bugacon impo­záns tájékoztató központ fogadott múzeummal, sz álló­déval, a helyi anyagból ízlésesen megépített épülete­gyüttesben. A gyermekeket a nevelők biológiai és mű­vészeti tekintetben egyaránt jól gondozzák. Különös élmény volt a közeli „ősborókás" megtekintése, ismer­kedés igazi pusztai környezetben a puszta állataival. Kiemelkedő élmény volt a szabadidő központ bejárása, a 62 ha-os arborétum megtekintése, ahol 300 fa- és cserjefaj van képviselve egyenként 125 m területen. A terv kiépültekor 850 faj fogadja majd a közelben kiépülő autópályáról az itt megálló vendégeket.

DR. SZŐNYI LÁSZLÓ

TANULMÁNYÚT FRANCIAORSZÁGBAN

Elzász

A Hannoveri Mezőgazdasági Kamara rendszeres ta­nulmányútjainak egyikére személyes meghívás alapján vendégként részt vett Schmotzer András, Marjai Zoltán­ná és dr. Szőnyi László. A meghívás a meghívó által Magyarországra szervezett több tanulmányút sikerei­nek elismerése.

A franciaországi tanulmányút elsődleges célja az el­zászi erdők egyes részeinek megismerése volt. Ennek keretében több jellegzetes erdőkép bemutatásával mód nyílott a franciaországi erdőgazdálkodási gyakorlat egyes részleteinek megtekintésére, megbeszélésére. A csoport nagy figyelmet fordított a térség történelmi, kul­turális értékeinek megtekintésére is. A magyar résztve­vők részére hasznos volt a tanulmányút szervezésének és levezetésének megismerése is. Az útvonalat és a bemutató helyeket a térképvázlat tartalmazza.

A tanulmányút folyamán egyes helyszíneket mutattak be országos kitekintés igénye nélkül. A továbbiakban néhány erdészeti és vadászati vonatkozású benyomás­ra utalunk. A bemutató helyek a vázlaton lévő számozás alapján azonosíthatók.

1. HAGUENAU A haguenaui 13 360 ha területű erdő 80%-a állami

tulajdonban van. A márgás homokon álló erdők 50%-a erdeifenyő, 40%-a tölgy, 5%-a lucfenyő. A négy üzem-

Az utolsó napon Szolnokra utaztunk, a 600 ha nagy­ságú tanulmányi erdő egyik új telepítéssel körülvett, a környezeti oktatásra kiválóan alkalmas erdészeti okta­tási központba. Egy régi vadászházban mint „bázistá­borban" találkozhattunk a mindig egyhetes programon részt vevő csoportok egyikével. A tábor, a gombaszak­értő oktatása azt a benyomást keltette, hogy amit itt láttunk, a mi hasonló tevékenységünkhöz legközelebb áll. Az oktatási központot szakpedagógus vezeti, prog­ramjait a környező iskolákkal egyezteti, azokon tanul­mányi bejárások, filmvetítések, terepmunka szerepel­nek és a tanulók egynapos programot kapnak.

Budapest a tanulmányút csúcspontja volt. Történelmi emlékek, ásatások, a közelmúlt történései között alakult ki az a benyomásunk, hogy az átalakulásban pedagó­gusok és erdészek is részt vesznek. Ezt példamutatóan, követésre méltóan teszik! Kívánjuk, hogy munkájukat további eredmény kísérje.

A résztvevők sok tanácsot adtak, de legalább ennyi új gondolattal tértek haza. Magyar kollégáink részére a mi módszerünk lehet az egyik megközelítés: az ifjak erdei munkákba vezetése, így „kézzelfogható" ismere­tek nyújtása annak megbecsülése, védelme érdekében. Ez olcsó és célszerű megoldásokhoz vezethet. Kívána­tos, hogy a hasonló rendezvényeken a jövőben még több országból legyenek jelen, a vitákra több idő álljon rendelkezésre.

osztályban kezelt erdők állományaiban az erdeifenyő célválasztéka 128 éves korban 55-60 cm, a kocsányos és kocsánytalan tölgyeké 192 éves korban 75 cm átmé­rő.

A fát a Franciaországban elterjedt gyakorlattal szem­ben nem lábon, hanem választékban értékesítik. A fa­árak tendenciaszerűen csökkennek, ugyanakkor a szol­gáltatások ára emelkedik. Az árak a széldöntések kö­vetkeztében további 30%-kal csökkentek. A kereslet az értékes rönk irányába tolódott el. Afa alternatív felhasz­nálása nincs napirenden. (Pl. új cellulózgyártási eljárási technológia bevezetése stb.) Erősen növekednek a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos költségek.

A térségben az erdőgazdálkodás 200 Fr/ha/év nye­reséget ér el. Ennek mintegy 10%-a marad a kezelőnek, a többit befizetik az Erdőalapba. A költségelemzést két éve vezették be.

Az erdővédelem feladatait tágabb értelmezésben je­lölik meg. Ennek keretében említik meg pl. a túltartás kerülését, a nevelési beavatkozások korábbi megkez­dését stb.

A felújításokban a természetes eljárásoknak adnak előnyt.

A vadászat eredményessége megegyezik a fater-mesztésben elérttel. Bika csak egy tehén plusz egy borjú leadása után.

A sűrűn lakott tájban nagy a turizmus terhelése. A látogatók fogadását központosítani tervezik, foglalkoz­nak a közönség nevelésével. A gazdálkodás eredmé­nyessége a növekedő környezeti igény (lovaglás, út­használat stb.) következtében fokozatosan romlik. Az erdőt egyre többen veszik igénybe anélkül, hogy a szol­gáltatásokért fizetnének. A publikum „fogyasztását" az adón keresztül gondolják rendezhetőnek.

Egy erdőnevelési kísérletben 11 éves korban 3000 db/ha volt az elfogadott törzsszám. A H/D > 80 arányt stabilitás tekintetében már veszélyesnek tartják.

2. SAVERNE. Col de Saverne 24 593 ha erdő az Északi-Vogézekben. Java része

fenyővel elegyes bükkös, a délies kitettségekben ko­csánytalan tölgy.

A bükkösöket természetes úton, több évtizeden át tartó felújítási időszak alatt igen eredményesen újítják fel.

3. SOUFFLENHEIM. Maelcher SA - fűrészüzem A bejáratnál „Haguenaui Erdők Királya" tölgy fődarab­

ja. Élete: 1636-1956, magassága 38 m, kerülete (1,30 m) 4,75 m, térfogata 25,48 m3 volt.

4. PHALSBOURG. Bükk- és lucfenyőállományok Természetes felújítás előtt lévő állományok. A növe-

déket a fatermési ellenőrzések folyamán megosztják a rönkre és az egyéb választékokra eső hányadra. Ezzel is az értéktermelésre, növelésre terelik a figyelmet.

5. WESTHOFFEN. Tölgygazdálkodás 10 000 ha állami és 15 000 ha közületi erdő. Kiemel­

kedő értékű a 950 ha tölgyes. Fája világos színű, évgyű­rűi keskenyek. Vágásforduló 180 év, célátmérő 60 cm.

A makk különleges származási osztályban forgalma­zott igen magas áron.

6. SÉLESTAT. Ártéri erdőgazdálkodás 19 000 ha erdőterületből 10 000 ha állami. 2 mérnök,

5 technikus, 28 kerületvezető, 500 munkás. A bemuta­tott keményfás ártéri erdőt az utóbbi évtizedekben kö­zéperdő üzemmódban kezelik Populus robusta csopor­tos elegyítésével. A vízgazdálkodás nem megoldott: a területet évente 4-5 alkalommal önti el az Yll folyó.

A tanulmányút több vonatkozásban tekinthető hasz­nosnak. Különösen akkor, ha róla időben megfelelő beszámoló áll az egész tagság rendelkezésére.

A magyar erdők faórtásai és aggastyánjai nevében...

Az Erdészeti Lapok ez évi januári számában kéréssel fordultunk erdészeinkhez és a természet kedvelőihez, hogy szűkebb pátriájuk faóriásairól és aggastyánjairól adjanak jelzést egy országos regiszter elkészítéséhez. A felhívásra örvendetesen gyűltek az adatok, így teljesnek mondható lista állt össze Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Heves, Szabolcs-Szatmár, Vas megyékről; sok adatot kaptunk, de gyűjtés szükséges még Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-Sopron, Szolnok, Komárom, Pest, Zala megyékben. Sajnos nem vagy alig érkezett jelzés Csongrád, Fejér, So­mogy, Tolna, Veszprém megyékből. A korábbi felhívás köz­readója és jelen sorok írója továbbra is kéri kollégáit, hogy segítsenek a fehér foltok eltüntetésében, a regiszter minél hamarabbi teljessé tételében. Ahhoz persze, hogy a jelzett és még nem jelzett öreg és termetes faegyedek továbbra is díszei legyenek a magyar tájnak, nem csak egy regisztert kell összeállítani róluk, aktívan cselekedni is kell életük megóvásában. S hogy a jövőben is legyenek matuzsálemek és óriások, már most gondolni kell rájuk egy-egy véghasz­nálat során.

Az adatközlést köszöni, s várja a hiányzókat: Dr. Bartha Dénes

Löszfalban költő szalakóta (Coracias garrulus)

1988-ban Nagylók határában, egy kis erdőfoltokkal tarkított lösz­völgyben egy pár szalakóta telepedett meg. A következő évben a költőpárok száma háromra emelkedett. Minthogy a nyolcvanas évek­ben a szalakóta szinte teljesen eltűnt a Mezőfbldről, s ez idő tájt ez volt az egyetlen itteni ismert fészkelőhelye, igyekeztem minél több információt szerezni róluk, s minél alaposabban figyelni életüket.

A három pár közül kettőnek a fészkelőhelyét a kitartó keresés ellenére sem sikerült megtalálnom, de viselkedésük alapján valószí­nűleg a környező idősebb akácfák odvaiban költhettek. A harmadik pár fészkét viszont a megszokottól teljesen eltérő helyen, az egyik löszoldal megbontott falában, egy kb. három méter magasan lévő üregben találtam meg. A löszfalban rajtuk kívül még két pár gyurgya­lag és a régebbi gyurgyalaglyukakat elfoglalva néhány pár mezei veréb is fészkelt.

A fiókanevelés időszakában rendszeresen figyeltem a szalakótákat a löszfal környékén. Az eleséget hordó madarak a fal oldalsó peremén lévő néhány nagyobb rögöt használták az etetés t megelőző megfigyelő és kiindulópontnak, ahonnan az üreg bejáratát könnyedén megköze­líthették. Etetéskora szülők mindig egész testükkel bebújtak az üreg­be, néha mindketten egyidejűleg tartózkodtak bent. Az etetés intenzi­tása a reggeli időszakban volt a legnagyobb, ilyenkor óránként 4-5 alkalommal etettek.

Magyarországon az ilyen jellegű fészkelés viszonylag ritka, de például Belső-Ázsiában a félsivatagos Tarim-medencében, Dzsungá-riában és a Tiensan környékén - ahol a szalakóta még ma is igen gyakori madár - éppen ez az általános, főként a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt.

Lendvai Gábo r

ERDŐKERÜLŐBEN

Erdészek arany-, gyémánt- és vasoklevelei

A Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskola folyamatosan adja ki az elődiskoláiban-Tata, Eszter­gom - 50, 60 és 65 évvel ezelőtt végzettek részére az arany-, a gyémánt, illetve a vasokleveleket. Az 1991 /92-es tanév kezdésekor a következőknek állítot­ta ki a jól megérdemelt okleveleket:

Gyémánt- és vasoklevél:

HEVESI JÓZSEF (1926 Esztergom) Debrecen, Thomas Mann u. 41.

Aranyoklevél:

BAJNA ANTAL (1937 Esztergom) Budapest, II., Szívvirág u. 39.

BÁNDLI LAJOS (1941) Esztergom) Szentendre, Honvéd u. 11/a.

BÖHM LŐRINC (1941) Oroszlány, Mészáros Lajos u. 18.

CSÁSZÁR FERENC (1941) Tatabánya, I., Pruzsina M. u. 2.

CSERŐDI JÓZSEF (1937) Budaörs, Ifjúság u. 38.

CSIZMADIA GYULA (1937) Sátoraljaújhely, Árpád u. 2.

ÉBERHARDT FERENC (1941) Zalakomár, I., Petőfi u. 58.

GRÁCZKI FERENC (1937) Székesfehérvár, Kinizsi u. 6.

JÁVORI JÓZSEF (1937) Székesfehérvár, Kinizsi u. 6.

KÉKESI ISTVÁN (1937) Bogács, Szegfű u. 3.

KISS JÓZSEF (1941) Dömös, Királykúti u. 47.

KOVÁCS EDE MIHÁLY (1937) Tárnokréti, Új u. 1.

KOVÁCS JÓZSEF (1941) Tata, Mikovényi u. 48.

ORMOSI BÉLA (1937) Parádsasvár, Rákóczi u. 10.

PENG JÁNOS (1941) Zalaegerszeg, Lépcsősor u. 28.

RÁDÓCZY GYULA (1937) Csopak, Veszprémi u. 21.

RETKES M. LÁSZLÓ (1937 Esztergom) Kecskemét, Akadémia krt. 65.

RÓKA TIBOR (1937) Esztergom, Bajcsy Zs. u. 1.

RÓZSAHEGYI JÓZSEF (1941) Zalaszentjakab, Petőfi u. 20.

SOÓS KÁLMÁN (1941) Keszthely, Fodor Imre u. 1/A.

SZABÓ JÓZSEF (1941) Esztergom, Dobogókői u. 36.

SZELES JÁNOS (1937) Jobbágyi, Losonci u. 92.

SZIKLAI GYULA (1938) . Miskolc, III., Győri kapu 65.

GOMBAZNl SZABAD, DE FELÜGYELNI NEM?!

Rakonczay Zoltán: HOVÁ TARTOZ(Z)UNK? című cikkéből idézem a következő mondatot: „...hiszen ami­kor a MÉM kereken százezer hektár erdőterületet át­adott a HM-nek, a szakmai közvélemény teljesen passzív maradt". Úgy érzem, erre reagálnom kell. A szakma akkori passzivitását (1960-as évek második fele!) érthetőnek tartom, mert egyrészt a HM erdőgaz­daságok alakulását nem verték nagydobra, másrészt nem volt olyan a politikai helyzet, hogy a meghozott központi intézkedés ellen nyíltan tiltakozni lehetett vol­na.

Annál inkább meglep, hogy a nagy sikerű KISKIRÁ­LYOK MUNDÉRBAN című könyv megjelenése után két évvel a HM erdő- és vadgazdálkodása terén lényegében semmi változás nem történt, és a szakmai közvélemény ennek ellenére továbbra is passzív maradt. Termé­szetesen nem csak az erdészeknek kell kiharcolni azt, hogy a HM kezelésében lévő erdőkben a gazdálkodás visszakerüljön a polgári erdőgazdaságok keretébe, azt is fontosnak tartom, hogy ha ennek érdekében nem történik kormányzati intézkedés, arra felhívjuk az illeté­kesek figyelmét.

Véleményem szerint - amennyiben jó erdőtervek ké­szülnek és az erdőfelügyelet azok végrehajtásáról ké­pes gondoskodni - az erdőgazdálkodás minősége szempontjából nincs túl nagy jelentősége annak, hogy egy adott erdőterületen ki gazdálkodik. Ezt az is bizo­nyítja, hogy láthatunk nyugati szomszédainknál kiválóan kezelt magánerdőket, ugyanakkor itthon az állami er­dőkben is tapasztalható helyenként alacsony színvona­lú erdőgazdálkodás. Nem azt tartom elsődleges gond­nak, hogy mintegy százezer hektár erdőterület HM ke­zelésben van, hanem azt, hogy ezekre az erdőkre más jogszabályok vonatkoznak, illetve mintegy ötödrészüket kivonták a polgári erdőfelügyelőségek ellenőrzése alól. Eddig is olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy a HM-terü-letek jelentős része nem állt katonai igénybevétel alatt, ugyanakkor polgári erdőgazdasági területeken nem le­hetett a betervezett munkálatokat elvégezni a másirá­nyú felhasználás miatt.

A jelenlegi körülmények között - amikor hála Istennek az idegen csapatok eltávoztak, és ugyanakkor a romá­nok felderítő repüléseket végeznek területeink fölött -nem tudom, mi indokolja, hogy ennyi erdőterület HM kezelésben maradjon, illetve a HM erdőgazdaságok teljes területét miért nem felügyelhetik polgári erdőfelü­gyelők. Az is érthetetlen számomra, hogy miért nem ugyanazok a rendeletek érvényesek a HM erdőterüle­tekre, mint amelyek alapján a polgári erdőgazdálkodók gazdálkodnak. Nem sérti ez a jogegyenlőséget?

Befejezésül megemlítem, hogy a polgári erdőfelügye­let alól kivont területekre eddig is bejártunk gombázni, vadászni, kirándulni - sőt, az ERSZ dolgozói erdőtervet készíteni is! - , ezekben az erdőkben csak erdőfelügyelői munkát nem szabad végezni. Hát nem elgondolkodta­tó?

Kolep Alajos

ERDŐKERÜLŐBEN

BERDA JÓZSEF ERDŐKOSZORÚJA

Baráti emlékezés a Pilis turistaköltőjére halála 25. évfordulóján

Előttem van kedves, lomha alakja, amint görbe turis­tabotját mellére szorítva, könnybeborult szemmel, ékes latinsággal áldást adott ránk és az erdővel borított tájra: „Urbi et orbi... Páterét Filius..." Némán néztünk közben, de megindultsága láttán eszünkbe se jutott megmoso­lyogni...

„Félbenmaradt" ferences barátként 1902-1966 között élt. Szent Ferenc vidámsága, élet- és termé­szetszeretete, költőlelke, meg szegénységideálja töké­letesen megmaradt benne.

„Felejthetetlen Fekete-hegyünk a Pilis szívében-kö-zepében... mily álomtúli vidék ez végeláthatatlan erdő­koszorúival!" - így kezdődik a feketehegyi „fohász". „Szárnyakat teremtő hegyi mennyországot" formált lel­kében a benne szunnyadó áhitat. Nemcsak turista volt, hanem az erdő alázatos apostola és ihletett költője is. Mint pap imája a Mennybélihez, úgy szárnyalt a lelke az erdei táj láttán. Fohászában így könyörgött:

Barangolók szerencséje, egészség, ne hagyj el; engedd, hogy végigcsavarogjam halálom előtt még egyetlenegyszer e költőknek is nagyobb szárnyakal teremtő hegyi mennyországot.

Megitta az alkoholt, de soha nem volt részeg. Talán nem is a bort, hanem a bor hangulatát szerette. Félórá­kig elálldogált egy félpohár borral a kezében, s közben állandóan szóval tartott bennünket. Efféléket mondott: „A bor a bölcset még bölcsebbé teszi, a butát még butábbá". Vagy egy másik emlékezetes mondása: „Em­

bernek lenni annyira nehéz, hogy a legtöbb ember meg se próbálja".

Aki csak felületesen ismerte, hamar ráfogja, hogy a Rabelais-i vaskosság vidám költője volt. Valóban sze­rette a jókedvet és az élet természetes örömeit. Verset írt a sült kacsacombhoz és a Parnasszus ormaira emelte a vargánya ízét. De hamar elkomorodott, ha eszébe jutott mosónő-édesanyja, kazánkovács-apja, nyolc test­vére és az otthoni szegénység. Iskolázatlan mivolta -mindössze négy elemit végezhetett - sokszor bántotta, de sohasem szégyellte. Nem mindennapi élete és egyé­ni hangú költészete elválaszthatatlanul összefonódott. Verseiben az öröm és a jaj szava kergetik egymást. Kitűnő példa erre egyik verseskötetének címe: „Ostor és olajág". Művészete nagyságát a Baumgartner-díj is mu­tatja. A vele járó 2000 pengő alighanem élete legna­gyobb „gazdasági" eseménye volt. A „Magamhoz" c. kötetéért József Attila-díjjal jutalmazták. A személyi kul­tusz dühöngése idején - 1949-1954. között - termé­szetesen nem jelenhetett meg verse. Máig rejtély, hogy miből élt meg ekkor?...

A Farkasréti temetőben nyugszik. Borsos Miklós kő-madara vigyázza örök álmát. Pilisi erdész-szívvel és szeretettel őrizzük emlékét!

Dr. Borbély György

Berda József

SÓHAJTOZÓ FÁK

A fák, a fák, elátkozott testvéreink, égnek nyújtóznak teli vággyal, mint a némák beszédes szeme, vagy türelmetlenül hadonászó karja, s míg levelüket halk sóhajra csókolja a szél, vagy sírásra nyögeti a közeli zivatar, - tán arra gondolnak, hallja-e leláncolt lelkük titokzatos énekét a vándor, kifáradt tagjaival kinyújtózván, hűs árnyékba heveredik édes elszenderülésre.

Találkozóra 40 éves valéta-találkozó résztvevői járták augusztus

8-án délelőtt a Szent Mihály temetőt. Hálás szeretettel emlékeztek elhunyt professzoraikra és évfolyamtársaik­ra, akikkel már nem találkozhatnak.

Délután a botanikus kertben és a matézisteremben, este ünnepi vacsorán idézték diákemlékeiket. A hangu­latot a világ túlsó végére szakadt évfolyamtársuk versé­nél szebben nem lehet leírni.

Ezért vagyunk itt igaz kézfogásra, Diákos férfi-barátságra, S benn a szívnek alján Mint összehordott kincsen Az érzés Melyre vésett, vágott;

Keresni azt, ami nincsen, Keresni az eltűnt ifjúságot.

Sopron, 1991. augusztus 7. Jóth Lajos

(Wellington, Új-Zéland)

Legyen ez az ihletett pár sor minden találkozó közös kincse!

Dr. Winkler András, az Egyetem rektora és az OEE vezetősége is megtisztelte látogatásával, köszöntésé­vel a jubilálókat.

Ez az évfolyam volt az, amelynek egyharmadát kizár­ták az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karáról. „Bűnük" a hagyományok ápolása, a marxizmus-leniniz­mus oktatásának lejáratása, az egészséges politikai fejlődés akadályozása volt...

ERDŐKERÜLŐBEN

Szép városka Sopron... A sokak által ismert dal szerint is, legfeljebb a „városka"

becézést nőtte ki többünk szakmai és lelki bölcsője. Akik­nek megadatott a lehetőség, hogy a minap ünnepelt (talán nem túlzás, ha korszakos jelentőségűnek minősítjük az évfordulót) 125 éves Országos Erdészeti Egyesület mél­tatását, köszöntését a jelenlétükkel is meghittebbé, vagy elmondott gondolataik által sokunk érzéseit melegségből áthasonlítva, fényesebbé tették, azoknak nem kell sokat mondani erről.

A nótánál maradva, nagy valószínűséggel továbbra is kapósak ott a lányok, aminek köszönhetően a lakótelepek lakásai kellő sorbanállás után jutnak az ifjú házasok birto­kába. Csak remélni merem, hogy továbbra sem marad hoppon a lányok közül egy sem!

Arra ott van a szerkesztő! Néhanapján, olyankor, ha például jubileumot ünnepeltében, kíváncsisága a mások véleményétől vár csillapító gondolatokat. Mert az ünnepi számvetés közben, túl a magamban megfogalmazott vá-laszon.-kíváncsiság uralkodott el bennem (a hamar meg-öregedés veszélyével): vajon hogyan vélekednek a kérdé­semről korábbi és mostani egyesületi tisztségviselőink. Feltettem tehát a kérdést:

— Mit tart Ön a hazai erdészet most ünnepelt 125 évét illetően a legnagyobb szakmai sikernek?

Lassan végére érve a jubileumi évnek, mind a kérdés további feszegetése, mind a válaszok összeállítása elve­szíti aktualitását, ha a megjelentetésre gondolok. Kinek-ki­nek a saját válaszát önmagában megfogalmazni - nincs határidőhöz kötve!

Bár sajnálható (és elgondolkoztató), hogy jónéhány köz­ismert és köztiszteletben álló vezető válaszával egyelőre elzárkózott a szaklap nyilvánosságától, a beérkezett gon­dolatokat a tarka gazdagság valamikori kiteljesedése re­ményében, a következőkben adjuk tovább:

Jérőme René: Egyesületünk történetének legfénye­sebb pontja az 1866. évi alapítás, legnagyobb sikere az erre rakódott 125 év.

Dr. Király Pál: A magyar erdészet eddigi történetének legnagyobb szakmai sikere az volt, hogy 1936-ban Ma­gyarországon a magyar erdészek rendezhették meg a II. Erdészeti Világkongresszust, valamint az lUFRO-nak (Er­dészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége) ehhez szorosan csatlakozó IX. kongresszusát. Továbbá azt, hogy a Világkongresszus határozata nyomán létrehozott első Nemzetközi Erdészeti Központ (Centre International de Sylviculture, röviden C. I. S.) első elnökévé az OEE elnökét, Waldbott Kelemen bárót választották, aki ezt a tisztséget négy éven keresztül be is töltötte.

Az Erdészeti Világkongresszus rendezési jogának oda­ítélése az erre illetékes nemzetközi szervezet (a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet) részéről, valamint az lUFRO-kongresszus is összegezett elismerését jelentette a világ erdészeinek részéről mindannak, amit a magyar erdészeti tudomány és az erdészeti gyakorlat magas szín­vonalon produkált már az I. világháború előtt is és azt követően is. A két kongresszus példás lebonyolítása, illet­ve az azok keretében bemutatott újabb szakmai eredmé­nyek csak öregbítették a magyar erdészet nemzetközi hírnevét.

(A két összekapcsolódó eseményt részletesebben is­mertettem és méltattam az „Erdőgazdaság és Faipar" 1976. évi 6. számában, valamint az 1986/8-9. számában.)

Mivel ma már a világ legnagyobb államai versenyeznek a világkongresszus rendezési jogáért, és miután csak hé­tévenként kerül rá sor, alig tartom valószínűnek, hogy az 1936-tól számított 100 éven belül (vagyis a mai generációk életében) ez az esemény Magyarországon megismétlődik. (Bár rácáfolna az élet!) Ezért tartom én ezt a magyar erdészet eddigi legnagyobb sikerének.

Korbonski Bogdánné: A 125 év legnagyobb mai sike­rének az erdők zömének állami tulajdonba kerülését, az erdők egységes kezelésére vonatkozó előírások kialakulá­sát és gyakoroltatását, az Erdőfenntartási Alap létét és működését tartom.

Kéretlenül hadd mondjam el, hogy legnagyobb kudar­cának azt a pillanatot, amelyikben a nagyvadgazdálkodást különválasztották az erdőgazdálkodástól. Ez rövidesen az egész erdőgazdálkodás teljes kudarcát fogja előidézni.

Itt kényszerűen berekesztve a felkért ós választ adó, az Erdészeti Lapokban közreadáshoz hozzájáruló tisztségvi­selők gondolatainak sorát, engedtessék meg, hogy né­hány mondatban magam is leírjam azt, ami az ünnepi megemlékezéskor, a Himnusz hangjai közben megbizser­getett.

Az elmúlt 125 éves erdészet emberi küzdelmének a töredékét ismerve, az anyagi eredményből pedig a most 18%-nyi ország-hányadot, önkéntelenül is a Szózat még régebbi mérlegével mértem a 125 évből a távolabbi múltat:

„Es annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem..."

A közelmúltat pedig kis változtatással így:

... Megtörve bár, de fogyva nem...

A jövőt szebbítő igyekezetünkhöz talán lesz elég a balszerencse helyett: jó szerencséből, viszály helyett: jó viszonyból és a megtöretés helyett: a felfelé törés megújító öröméből. Amelyek nélkül nem állhatna a sorban a leg-ek között a számomra jobban ismert utóbbi 45 év 500 ezer hektárt meghaladó erdőtelepítése, amely számos hibával, jelentős kultúrerdőkkel együtt is félmillió hektár az erdőva-gyonunkból!

Amelyek nélkül nem büszkélkedhetnénk - munkájuk eredménye után neves - generációkat nevelő felső- és középfokú erdészeti szakoktatással, elismert kutatási eredményekkel, korszakok szakmai törekvéseit jól szabá­lyozó törvényekkel, mint a múlt leg-jeivel!

Amelyek elengedhetetlenül szükségesek, hogy nem-et mondhassunk a kérdésekre: az „Erdőben szegény, de fában gazdag ország vagyunk" iróniája pirulásra kell, hogy késztessen még? Vagy, hogy más mondás igazával mér­jük össze a valóságunkat: a „Fától az erdőt" együgyűsége okoz-e még bukdácsolást az előrehaladásban? Végül, a költői tömörség: „tövit töröm, s a gallya jut" ellentmondása enged-e még párhuzamot mérni erdei sorsok között?

Talán az ezekre a kérdésekre adandó nem-ekből ala­kulnak a jövő leg-jei!

A HÓNAP KÉRDÉSE

Miért m o n d o t t l e a z OEE főtitkárhelyettese ? (Beszélgetés Bánó Lászlóval.)

Lemondta!... | Igen.

I Miért?

Ha tudnád, hogy milyen nehéz nekem erre válaszolnom, nem kérdeznéd.

A választóidnak joguk van tudni, hogy mi tödént. Nekem nem az a gondom, hogy nem tudom elmondani, hogy miért mondtam le. Nekem az a gondom, hogy amit elmondok, nem értik-e félre, nem hangsúlyozzák-e más­hogy, nem ferdítik-e el, hiszen minél bonyolultabb egy kérdés, ez annál inkább megtörténhet. Nem érzem, hogy a metakommunikációs csapda hogy fog majd működni, hol leszek majd félreérthető.

Pedig meg kell tenned.

Talán a múlt évi vezetőségválasztó közgyűléssel kezde­ném. Mint az új elnökség tagja, megilletődve gondoltam M. Tatcher angol miniszterelnök asszony egy megjegyzésére, aki azt mondta magáról: szerencsés embernek tartom ma­gam, mert oly időben kerültem országom élére, amikor annyi a tennivaló. Arra gondoltam, hogy az elnökség tagjai közül vajon hányan érezzük majd ugyanezt az OEE élére kerülve.

Nemsokára kaptam egy körlevelet a Helyzet című lap szer­kesztőbizottságától. A rendszerváltáskor alakult új pártok tagjainak tettek fel körkérdést. Válaszomban kifejtettem, hogy az OEE-nek a rendszerváltás korszakában történelmi szerepe lehet. Az utókor dönti majd el, hogy tudott-e élni e lehetőséggel vagy sem.

Szerinted élt?

Úgy éreztem, nagyon jól indult. A választmány 1990. június 29-én állásfoglalást fogadott el. A tervezet 9. pontja szerint „Az új erdészeti politika" összeáll ításához a fokozatos meg­rázkódtatásmentes átmenet elősegítésére szakértői bi­zottságokat kell létrehozni, amelyek részletesen kidolgoz­zák - a fejlett európai országokhoz igazodva és a jó hazai tapasztalatokat felhasználva - a következő tennivalókat. A választmány ezt az előterjesztést csupán annyiban mó­dosította, hogy nem a 9. hanem az 1. helyre sorolta át. Úgy éreztem, valóban ez a pont képezi legfontosabb fel­adatunkat. Az a fantasztikus szakmai és szellemi erő, amely az OEE-ben tömörül, megfelelően megtervezett és létrehozott szakértői bizottsági rendszerben komoly tény­feltáró és rendszerező munkával aktualizálja az erdészeti politikát, melyből lefejthető a stratégia és a taktika. Magya­rul: megállapítjuk, hogy az erdőgazdálkodásban most mi a helyzet. Mi ebből a jó, mi ebből a rossz. Hogy kellene a rosszat kijavítani. Mi ennek a feltétele, lehetősége.

Az idő múlt, de a szakértői bizottságokat nem hoztuk létre, aminek következtében az erdészeti politika aktualizálása nem szervezett rendszerben nem szervezett ütemtervnek megfelelően kezdődött meg. Eltelt egy év. Az 1991. július 16-i választmányi ülésen képtelen helyzetben magam ter­jesztettem elő egy határozattervezetet: a választmány uta­sítsa az elnökséget a múlt év június 29-i állásfoglalása 1.

pontjában rögzítettek haladéktalan végrehajtására. A hatá­rozatot elsöprő „igen"-nel szavazták meg. A szakértői bi­zottságokat továbbra sem hoztuk létre. Közben más szer­vezetek megkezdték az erdészeti politika aktualizálását. Az OEE ez ügyben elveszítette a kezdeményezést. Mind gyakrabban érezhettük: akciók helyett reakciókra szoru­lunk.

Nem érezted, hogy ezt hamarabb kellett volna jelez­ned?

1990. november 14-i dátummal írásban, négy pontban közöltem az erdészeti politikával kapcsolatos néhány szer­vezeti javaslatomat, majd 1991. március 24-ón három pontban már súlyos aggályaimat rögzítettem. A szóbeli észrevételeket nem is említem.

Szerinted a jelenlegi elnökség alkalmatlan arra, hogy az általad említett történelmi feladatát ellássa ?

Nem kívánok vállalkozni az elnökség esetében sem egyé­ni, sem testületi alkalmassági vizsgálatra, csak azt állítom, hogy az elnökség embertelen terhet és felelősséget vett a vállára azzal, hogy nem hozta létre a szakértői bizottságo­kat. Nem vonta be a munkába a helyi csoportok és szak­osztályok illetékeseit. Az esztergom-búbánati titkári érte­kezlet után még egy ideig reménykedtem, hogy ha meg­késve is, de lépünk ez ügyben.

Most már késő?

Sohasem késő. Én az erdőfeltárásban dolgozom. Feszült figyelemmel próbálom követni az eseményeket. Jelen ismereteim szerint az erdőgazdálkodás jövőjéről mindent el tudok képzelni, de annak az ellenkezőjét is. Ez így zsákutca. Ezért keményen megkezdtük a helyzet elemzé­sét az erdőfeltárási szakosztályban. Nem szövünk Csipke­rózsika álmokat. Nem deklarálunk olyan megállapítást, hogy a magyar erdőgazdálkodásnak szüksége van ránk , és meg kell mentsen bennünket. Arra viszont fel fogjuk hívni a figyelmet - és ezt adatszerűen fogjuk megtenni -, hogy mi a feltétele a hegyvidéki erdőfeltárás megmaradá­sának, illetve, mi a következménye a megszűnésének.

Az elmondottak után úgy érzem, hogy lemondásodnál nem lehet figyelmen kívül hagyni a téged közvetlenül is érintő erdőfeltárási helyzetet. Kis elfogultságot is érzek.

Lehet, hogy ilyen benyomást keltettem, de az erdőfeltárás­hoz értek. E területen merek példát említeni. Itt látom a múltat, a jelent, és itt nem látom a jövőt. Itt érzem húsba vágóan, hogy milyen jó lenne, ha napjainkra már legalább egy tényfeltáró adatsorunk lenne, alternatív jövőbeni elkép­zelésekkel, folyamatosan aktualizálódó, a többi erdészeti ágazattal konform erdőfeltárási politikával.

Úgy tűnhet, lemondásoddal a kényelmesebb megol­dást választottad.

Ha én a kényelmesebb megoldást választottam volna, akkor egészen biztosan le sem mondtam volna.

Készült 1991. december 4-én.

Pápai Gábor

EGYESÜLETI HÍREK ROVATSZERKESZTŐ BARÁTOSSY GÁBOR

A pilisicsoport(M\segráá) olasz -országi tanulmányutat szervezet t a Dolomitok természetvédelm i terü -letére A z erdészet i szakma i prog -ramot a Va l Visdende- i erdőbirto -kosság, dr. Flavio de Niccolo é s munkatársai szervezté k számukra . Tá jékoz ta tás t kap ta k a termé -szetvédelmi területekről , a z erdő -gazdálkodás nehézségeiről, a tulaj-donviszonyokról é s a felügyele t szerepéről. Bemutatta k eg y műkö -dő fafeldolgoz ó telepe t is . Idegen -vezetőként Dala László, a Dolomi -

tok j ó ismerőj e a társasá g számár a so k meglepetésse l szolgál t a rendkívül szép gyalogos és autóbuszos túrákkal . A tanulmányút egyi k gyöngyszeme vol ta misurinai természetvédelmi terület . Velence meg -tekintése is nagy élményt jelentett Hazafel é a Dobiako mellett i katona i temetőben megemlékezte k a z I . vi lágháború hős i halotairó l

A csopor t a visegrád i központba n előadás t rendezett . A z előad ó Fröstadt Björn erdészet i főigazgat ó volt , ak i „Zártkör ű szarvastartá s Svédországban" é s , A své d állam i erdő k szervezete , üzemeltetése " címmel tartot t ismertetései t diavetítésse l tett e színessé A z előadáso -kat követ ő kötetle n beszélgeté s alkalmáva l ige n so k szakma i kérdé s hangzott el .

A csopor t októbe r 8-á n a z erdőgazdasá g besorol t műszak i nyug -díjas dolgozóit a visegrádi erdészet területén vendéglül látta A hagyo -mányos találkozó n a kelleme s napsütése s ősz i időbe n ige n soka n gyűltek össz e - nemcsa k nyugdíjaso k - , hog y rész t vegyene k a visegrádi füvészker t ünnepélye s megnyitójá n Dr. Madas László nyu -galmazott igazgat ó felelevenített e a kert létrehozásána k történetét . A visegrádi általáno s iskol a tanuló i Áprily-versekkel , a vác i zeneiskol a tanárai pedi g zeneszámaikka l tetté k hangulatoss á a megnyitót . Ked -ves színfol t vol t a telk i arborétu m üdvözlet e é s csemet e ajándéka . A rövid ünnepsé g utá n a résztvevők megtekintetté k a kertet .

A nyugdíja s találkoz ó programj a a Mogyoróhegye n folytatódott . Sétát tette k a z erdésze k emlékparkjában , maj d a z erde i művelődé s házában videovetítése n é s barát i beszélgetése n vette k részt . A Mo -gyoróhegy vendéglőbe n költötté k e l a bográcsban , szaba d tűzö n főzött ebédet . It t ismerkedte k me g a parkerdőgazdasá g megbízot t főigazgatójával, Mizi k Andrással , ak i rövi d ismertetés t adot t a z erdő -gazdaság helyzetérő l A kelleme s időjárás , a visegrádi erdésze t dol -gozóinak figyelmessége , szeret ő gondosság a tett e emlékezetess é minden részvev ő számár a a találkozót .

(Bárány i Katal in)

A tamási csoport a gazdálkodás i területé n szakma i bemutató t szervezett októbe r 9-én a z ALKALOIDA Vegyészet i Gyá r és a Felső -zsolcai Mezőgé p Vállala t részére a környezetbarát gyomirtási techno -lógiáról a z alább i programponto k alapján : /. A WIPE-A-PES T kenőadapte r ismertetése , valamin t a z adapte r

alkalmazási lehetősége . Előadó . Szálai Gyula fejlesztőmérnök , Fehér István erdészetvezető .

2. A z ALKALOID A álta l gyártot t gyomirt ó vegyszere k ismertetése , felhasználási lehetőségei . Előadó : dr. Simon Endre növényvédel -mi szakmérnö k

3. Helyszín i bemutató: a kenőadapter és a mintaterületek bemutatása . Az összejövete l megállapításai : A WIPE-A-PES T kenőadapte r a

vegyszert nem permetez i ki , hanem műanyag szálakon ráken i a gyo m felületére Alkalma s 1- 2 éves csemeték sorközi gyomirtására. Szelek -tív, a sorban levő csemetéket nem károsítja Alkalmazhat ó a GLIALK A gyomirtószer, amel y eg y vegetáció n á t megóvj a a fiata l erdősítés t a gyomkonkurenciától E z a z ápolás i mó d olcsóbb, min t a kéz i munka . Célszerű a vegyszerezés t a vegetációs id ő elejé n elvégezni , amiko r a gyo m mé g 20-4 0 c m alatt i méret ű A kenőadapte r hidarulikusa n szerelhető fe l a z MT Z traktorr a A permetezé s 20 0 litere s hordóbó l történik.

A bemutatot t módsze r általánosa n elnyert e a megjelen t erdés z kollégák tetszését, mivel olcsó, környezetkímélő (hisze n csak minimá -lis szert kel l kijuttatn i a természetbe) .

(Pétervár i Gáborné )

Egyesületünk kapcsolatot teremtette Néme t Erde i Ifjúsá g (Deuts -che Waldjugend) északrajnai-vesztfália i tagozatával , s ennek meghí -vására d r Tácsi k Mihályné , a Nagykunság i EFA G Erde i Kultúr a Házának vezetőj e - főkén t a Német-Magya r Környezetvédelm i Meg -állapodás anyag i támogatásáva l - egyhete s tanulmányú t keretébe n ismerkedett a tartomány és Németország erdészetének ifjúságnevel ő tevékenységével. Meglátogatot t ké t erdészet i ifjúság i otthont , eg y ifjúsági erdészet i gyakorlat i programo t é s megtekintett e a Szövetség i Kertészeti Kiállítást . A tanulmányú t csúcspontj a a szövetségi környe -zeti miniszterné l - Klau s Töpfer-né l - tet t látogatá s volt . Kapcsolato t vett fel a magyar nagykövetségge l is . A vendéglátók „ajándékkosará -ban" oktatási anyagok, szemléletű t eszközök, könyve k voltak. Az uta t szervező R. Migende, a tartomán y ifjúságána k erdészet i gondozój a Német-Magyar Ifjúság i Testüle t kialakításá n dolgozik . Az útna k figye -lemre mélt ó néme t sajtój a vol t R. Migende\a\éVjoz\aXó\ alapján .

• r Kérjük Tagtársainkat, hog y a z ide i év i tagdíjhátralékaika t a helyí \ csoportok gazdaság i felelőseiné l miné l előb b rendezzék .

Emlékeztetőül: nyugdíjasok é s tanulók : 18 0 Ft/év , aktív dolgozók : 60 0 Ft/év .

A jubileumi vándorgyűlésen bejelentette k szerin t a nyíl t szakma i napot november 20-án tartotta az Egyesület . A jelenléti íve k tanúság a szerint 326 fő volt kíváncsi arra, hogy mir e számíthat az ágazat a főb b szakmai kérdésekben . Sajnálatos , hog y tulajdonképpe n megin t ma -gunkra maradtunk , mive l a döntéshoz ó meghívottakna k - jelenlé t híján - ne m tehettün k fe l kérdéseket .

Az egri helyi csoportos f ő részvételéve l tanulmányuta t szervezet t Szlovákiában. A z úto n lelke s házigazdán k é s végig gondos kísérőn k Stefan Korpel professzor , a zólyom i Erdészet i é s Faipar i Főiskol a erdőművelési tanszékvezetőj e volt .

Az első nap délelőtt megtekintettük a zólyomi tanulmányi erdőgaz -daság famanipuláció s telepét , aho l minteg y 3 0 eze r m - e s nett ő fakitermelésből kb . 2 0 eze r hosszúfá t dolgozna k fel . Ez t követőe n Korpel professzo r Skóciábó l adaptál t vadkárelhárít ó kísérleté t tekin -tettük meg . Lényege , hog y a csemete elültetéséve l eg y időbe n meg -felelő hosszúságú (1-1, 5 m) áttetsző dréncsövet húznak a csemetére , így a va d ne m fé r hozzá . A módsze r versenyképe s a vadkárelhárít ó kerítéssel. Tovább i progra m a tölgyelegye s bükkösö k hossz ú táv ú nevelési kísérleteine k bemutatás a volt , maj d Selmecbányá n a vol t Bányászati- és Erdészet i Akadémiá t tekintettük me g ing. ValovicCsc. iskolaigazgató ú r vezetésével .

A másodi k na p délelőt t az L s 1,5/30 0 típusjelű, prototípus kötélpá -lyát tekintettünk me g a besztercebánya i erdőigazgatósá g területé n -ing. Stefancik Csc. igazgatóhelyette s é s ing . Micheli k műszak i igaz -gató vezetéséve l - , melye t a konstruktőrök é s a gyártók nem titkolta n magyarországi felhasználásra i s szántak .

Ara telje s felszereléssel , a meghajt ó trakto r nélkü l cca . 25 0 eze r korona.

Láthattuk a kötélpályával termel t vonalas, illetve kombinált felújító -vágásokat. Ezekbe n a bükk olyan mértékbe n úju l (fenyőelegyes bük -kös), hog y szint e gyomfafajnak tekintik .

A délelőtt i programho z tartozot t még eg y jelenleg i s működő vize s csúszda megtekintése. Délutá n a Magas-Tátra, Alacsony-Tátra útjai n megérkeztünk a Tátra i Nemzet i Par k területére . A par k igazgatóhe -lyettese, Túrok mérnök ú r vezetésével bejutottun k a koprová-doliná -ba, mel y szigorúa n védet t terület . A progra m a Nemzet i Par k múzeu -mának megtekintéséve l folytatódott . Ez t követőe n szálalóvágáso s üzemmódban kezel t területeke t szemléltün k meg .

A csopor t előadás t é s konzultáció t szervezet t a magya r erdő k egészségi állapotána k megfigyelés e témakörben .

Az előadásokat dr. Führer Ernő, ERTI osztályvezető „A hazai erdők egészségi állapotáva l kapcsolato s ökológia i vizsgálatok " címme l é s dr. Fadgyas Kálmán, a z F M ERS Z egr i irodájána k igazgatój a „A z erdőrendezés tevékenység e a z erdő k egészség i állapotána k megfi -gyelésében" címmel tartotta . Megismerkedhettünk a mátrai , az alföld i és a z őrség i ökológia i báziso k működésével , munkájával , az ot t mér t légszennyezettség! adatokkal. Ismertetésre kerülte k az erdők egész -ségi állapotána k megfigyelésér e szolgál ó 16x1 6 km-es , illetv e 4x 4 km-es rácsháló k működtetés i tapasztalatai , é s a z eddig i megfigyelé -sek.

EGYESÜLETI HÍREK

Az O r s z á g g y ű l é s Környezetvédelmi Bi -zot tsága októbe r vé -gén az Országos Erdé -szeti Egyesüle t rende -zésében kétnapo s ki -helyezett ülés t tartot t a Mátra-Nyugatbükki Er-dő- é s Fafe ldo lgoz ó G a z d a s á g , a Bükk i

Nemzeti Parkterületén . Bemutatot t témá k voltak : — Rontot t erdő (cseres-gyertyános ) átalakítás a átmenet i lucfenyves -

sé -nemes í te t t szaporítóanyaggal , vadtól védve, illetve kommers z csemetékkel, vadkárelhárítással .

— Szarvas-ká r időseb b lucfenyvesben . — Átmenet i lombelegye s fenyőfiatalo s telepítet t cse r erd ő helyé n -

bekerítve. — Középkor ú természete s elegye s tölgyerdő . — A természetes állapo t közvetle n rekonstrukciója . Bük k csemeté s

mesterséges csererd ő helyén . — „Természetes " fiatalos , avag y „szocialist a rontot t erdő" . — Lucfeny ő magterm ő plantáz s — Kerítésse l védet t lucfiatalos' . — Állományrekonstrukci ó tarvágással . Gyertyá n konszociáci ó átala -

kítása bükkerdővé . — Telepítet t lucfiatalo s - so k vadda l és vad nélkül . — Bükkösö k természete s felújítása . — A túlszaprodott és betelepített nagyva d hatás a tölgyeseinkre . — A z erdők és a Bükk i Nemzet i Par k Természetvédelm i értékeinek ,

mai helyzetének , problémáina k ismertetés e a hazai és nemzetkö -zi igények és a lehetőségek tükrébe n (Kalapat i kilátó , Gerennavár i kilátó, Nagymező , Jávorkút , Lillafüred) . A résztvev ő képviselő k nag y érdeklődésse l hallgattá k a szakem-

berek álta l feltár t problémákat , tennivalókat . Bizto n remélhetjük , hog y a ké t na p alat t látotta k messzemenőe n segíten i fogjá k az erdők és a természetvédelem érdekébe n mé g előttün k áll ó törvénykezés i mun -kát.

Az egyesüle t nevébe n külö n dicséret illet i v a r g a B é / a e \ n ö k \ r \ e \ y e l -test, ak i a minden részletr e kiterjed ő szervezés t é s a terepi tájékoz -tatást meggyőz ő alaposságga l oldott a meg .

F o r g á c s o k Részlet a november 20-án tartott szakmai napokon készül t jelenlét i

ívből:

lf

k "i

V1 3 t s j í . J : EVŐT, V ^ T c r r ^

Tárca Z~Jf &<Ul*l"<l'i

i U.Upt- -S •* o i \ , Ccz> CTi

Kedves Szerkesztőség! Kérem annak szíves tudomásulvételét, hog y 1992 . január elsejétő l

nem lesze k a z Erdészet i Egyesüle t tagj a 7 8 éves vagyok , 3 éve -deréktörésem m i a t t - a laká s rabja vagyok, mi t hoz a sors, nem tudom . 1949-től vagyo k tag , mé g Király Lajo s bács i szervezet t be . Reme k kirándulásokon vette m rész t é s ezt köszönöm Önöknek , íg y megis-mertem Magyarországot .

35 éve s koromba n maradta m özvegye n háro m gyermekkel , aki k 10, 9 és 7 évesek voltak . Férje m a miskolci Jogakadémi a tanácsos a volt é s 1949-ben - 3 9 éves korába n - huny t e l sok megpróbáltatás, szenvedés után . Ekko r kerülte m a z Erdögazdsághoz, mer t felvette k ideiglenes munkaerőket , mer t szétválá s volt , egyi k fel e Zemplénb e ment. Aztá n véglegesítette k é s nyugdíjb a vonulásomi g - 196 8 -könyvelő, pénztár i ellenőr , majd , amiko r SZT K kifizetőhel y lettünk , SZTK ügyintéz ő lette m Erdészete k tartozta k hozzám , ahov á heten -kéntjártam ki : Lillafüred, Bánhorváti , Répáshuta , Szin, tehát megsze -rettem az ERDŐ-tM!

Nyugdíjba vonuláso m utá n min t nyugdíja s mé g dolgoztam a z E rdőgazdaságnál.

Ezután kerülte m a BAZ-megye i TIT-hez , aho l adminisztrátorkén t 11 évi g - 7 5 éves koromig , deréktörésemi g - dolgoztam . E z nagy ajándék vol t a sorstól , mer t remekü l érezte m maga m é s nagyszer ű politikusokkal, írókkal , művészekkel ismerkedte m meg , akiktől mindi g kaptam autogramot , és ez nagyszerű ajándé k unokáimnak !

Nagy-nagy szeretette l gondolok az Erdőgazdaságra , A z Erdőre és Önökre. Lapjuka t évenkén t összegyűjtv e mindi g bevitte m Várfalv i Jóskához - miskolc i titká r -, ak i odaadt a a fiatal erdőmérnököknek .

Köszönök minden t é s kívánok jó munkát, sikert , nyugodt , boldo g életet kedve s Mindnyájuknak , őszint e tisztelettel :

Miskolc, 1991 . november 13. Özv. dr. Kovács T iborné

• HALÁLOZÁS

MEZŐS JÓZSEF oki . erdőmér -nök, a Gemenc i Állam i Erdő - é s Vadgazdaság műszak i osztályá -nak helyette s vezetőj e 1991 . októ-ber 28-á n 4 7 éve s korába n el -hunyt. Erdőmérnök i oklevelé t 1967-ben szerezt e meg . A pály a társak közü l kitűn t határozot t mű -szaki érdeklődése . A z erde i vas -utak hozzáért ő szakemberév é vált. Irányításáva l történ t a szom-fovai szárnyvonal építése, ő vezet te a gemenci-keselyűs i vona l át-építését, hossz ú időn keresztül fel -adata marad t a Gemenc i Állam i Erde i Vasú t fenntartás i munkáina k irányítása. 1970 . márciu s 1-tő l a Vasútüzem i é s Hajózás i Erdésze t veztőjévé lépet t elő . Az erdőgazdálkodás újab b speciáli s területén , a Duna é s mellékága i erdészeti , hajózás i hasznosításána k korszerűsí -tésében vállal t sok tekintetben úttör ő munkát . Részes e vol t a pörbölyi rakodó építéséne k is . A gyakorlat i ismereteke t továbbképzé s révé n elméletileg is megalapozta. Sorr a tette le az erdeivasút-üzemvezetői , erdei vasút i szakfelügyelői , hajózás i felügyelő i szakvizsgákat .

1971 derekátó l központ i szolgálato t teljesít . Nevéhe z so k létesít-mény, erdei út, műtárgy tervezése és kivitelezése kötődik. 1986 . június 16-tól újra a Duna-parti rakod ó és hajózás i erdészet vezetője. Öt éven át áll t a z „erdészflotilla " ólén . A műszak i feladatokr a szakosodot t erdőmérnöki pály a kiteljesedett . A dolgozókka l val ó kapcsolat a em -berséges, közvetlen volt , intézkedéseiben mindi g betartott a a tisztes-ség normáit .

Rendkívül haszno s irányb a fektett e b e a közélet i tevékenységr e szánt energiáját is . Tetterős, elismert tagja volt az Országos Erdészet i Egyesület erdei vasutak szakosztályának és az erdőfeltárási szakosz -tálynak.

Eredményei elérésében , a félbetört életpály a egészne k tűn ő ala -kításában fonto s szere p jutot t - a tehetségen , szorgalmon , egyén i kvalitásokon t ú l - a c s a l á d i háttérnek . Harmonikus , boldo g házasság -ban, család i közösségbe n él t feleségével és két kislányával .

Az alattomo s kó r játszott szerepe t abban , hog y e z év elején a frontvonalból a termelés központ i törzskarába n vállal t - továbbr a is szakterületein - irányít ó munkát . It t tört rá a betegség, mindnyájun k számára váratla n eréllye l és igen sebesen .

Megőrizzük tevéken y élet e sok-so k ember i é s szakmai értékét . Dombóvár i Sándor

WÉBER JÓZSEF erdőmérnök , tisztel t és kedve s barátunk , egye -sületünk hűsége s tagj a 1991 . november 10-én , életének 78 . évébe n elhunyt, s a budafoki temetőbe n mondtun k végs ő búcsút . Személyé -ben az utóbbi évtizede k egyi k kivál ó szakemberé t vesztettü k el , aki jelesen a z elsődlege s faipa r fejlesztésé n munkálkodott . Nevéhe z fűződik töbe k közöt t a szombathelyi , a budapest-háros i forgácslap -gyárak nagyberuházásaina k lebonyolítása , aho l min t e vállalatok fő-mérnöke szívós, kitartó, nehézségeket leküzdő , korszerű megoldáso -kat keres ő munkáva l oroszlánrész t vállalt . Szerénység e közismer t volt, szakismerete , anna k készsége s átadás a révé n közmegbecsü -lést, kollegiáli s szeretete t váltot t ki . Emlékét megőrizv e szeretette l búcsúzunk - „Üd v az erdésznek!"

EGYESÜLETI HÍREK

Megkésett emlékezés Kachelmann Győzőről

Türelemmel viselt szenvedés után, ez év májusá­ban, Esztergomban, 77 éves korában elhunyt Kachel­mann Gyözö oki. erdőmérnök, a Pilisi Állami Parkerdő­gazdaság nyugalmazott erdőművelési felügyelője.

Budapesten született 1914. december 1 -jén. Közép­iskolai tanulmányait a fasori evangélikus főgimnázium­ban végezte, ahol 1933-ban leérettségizett. Ezt köve­tően Sopronba került, a főiskola erdőmérnöki osztály­ára, majd 18 hónapos frontszolgálattal megszakított tanulmányai befejeztével kapott erdőmérnöki okleve­let 1940-46 között az erdőrendezéstani tanszéken doigozott neves professzorunk, Fekete Zoltán mellett adjunktusként. 1946-bankerült az Egri Erdőgazdaság­hoz, s itt 1949-ig vezette az erdőgazdaság bátori erdő­gondnokságát 1949-56-ig vezetőhelyettes főmérnök­kéntdolgozott az erdőrendezőségnél, majd 1956 janu­árjában az esztergomi, később ennek jogutódjánál, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnál szolgált erdőműve­

lési felügyelőként 1979-ig, nyugdíjazásáig. Szakmai tevékenységét 1979-től nyugdíjasként foly­

tatta, segédkezve az erdőgazdaság erdőművelési osz­tályának munkájában. Kachelmann Győzőben kiváló szakembert, munkatársait, barátait megértő, támogató és megbecsült embert veszítettünk el. Élete, munkás­sága jelszavaként a Selmecbánya címerét díszítő mondást idézem: „Tisztességesen élni, senkit nem sérteni, megadni mindenkinek a magáét."

„...S ha majd mélyebbre költözöm érzéstelen rommá omoltam, egy hang közelről súgja majd: én is az erdő fája voltam."

(Aprily Lajosi

Kachelmann Győzőt volt munkatársai, barátai együttérző, mély gyásztól kísérve Esztergomban he­lyezték örök nyugalomra.

• i i B l l i i

I

mmsMU\mA(B

VADÁSZATI ALAPISMERETEK

( *zerk . ) : C c r z s á k L e n e

I I . J a v í t o t t k i a d á s

Vadban dúskáló vadászterületeinket a sport külföldi és hazai kedvelői egyaránt szívesen keresik fel a vadászidényben. Közöttük mindig akadnak kezdők, telve lelkesedéssel, de híján a tudásnak. Nekik szól ez a könyv, amely felkészíti őket az első vadászatra. Ismerteti a jogi előírásokat, a vadásztársaságok felépíté­sét. Bemutatja a nagy- és apróvadakat és vadászatukat, az elejtett vad kikészítésének módját, a fegyvereket és karbantartásukat. Nem feledkezik meg a vadász hűséges segítőtársáról, a vadászkutyáról (fajtáikról, idomításukról) sem.

Formátum: B/5 Kb. 320 oldal, 65 ábra Megjelenés: 1991. november Ára: 250 Ft

TCVÁEEI A J Á N L A T A I N K

Zalay G. - dr. Zalay J.: A SORETLOVES GYAKORLATA Szintén a kezdő vadászoknak ajánlott mű a vadász, a puska, a töltény és a vad (nyúl, fácán, fogoly, vadréce és a többi apróvad) szorosan egymáshoz kapcsolódó kérdéskörében. 40 Ft

Heltay I.: A RÓKA ÖKOLÓGIÁJA ÉS VADÁSZATA A rendszertani és morfológiai tudnivalókon kívül különös figyelmet szentel a rókapopuiációk ökológiájának és a befolyásoló tényezőknek. A második rész a róka vadászatát és annak különböző módozatait tárgyalja. 150 Ft

R. G. Pfeffer: SÓLYOM A KÉZEN Beszámoló néhány solymász első lépéseiről, akik egy tapasztalt társuk vezetésével próbálják meg elsajátítani a vadászmadarak felkészítésének művészetét. 86 Ft

Tornai É. - Zoltán J.: TAXIVAL A GÓBIBAN Páratlanul izgalmas élménybeszámoló egy mongóliai vadászatról. 65 Ft

Tornai É. - Zoltán J.: A KAUKÁZUSTÓL SKÓCIÁIG VADÁSZTUNK, HORGÁSZTUNK A szerzőpáros lenyűgözően olvasmányos elbeszélése festői tájakról, vadász- és horgászélményekről. 83 Ft

Megrendelhetők: a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat címén:

1882 Budapest, Pf: 26. Megrendelhetők és megvásárolhatók:

a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat szakboltjában, 1054 Budapest, Vécsey u. 4.