DARREN SHAN

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 1

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 2

Móra Könyvkiadó

DARREN SHAN

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 3

A mû eredeti címe:ZOM-B

First published in Great Britain in 2012 by Simon & Schuster UK Ltd

ACBS Company

© Darren Shan, 2012Illustration © Warren Pleece

Darren Shan erkölcsi jogot formál arra, hogy a mû szerzôjének tekintsék

Fordította: MAGYARI ANDREA

WARREN PLEECE rajzaival

Borítóterv: Cliff Nielsen és Sasha Illingworth© Hachette Book Group, 2012

Minden jog fenntartva, a kiadvány egészének vagy bármelyrészének a kiadó írásos engedélye nélküli sokszorosítása,másolása, egyéb engedélyköteles felhasználása – beleértve

a kiadvány digitalizálását és ily módon történô többszörözését, nyilvánossághoz közvetítését – szigorúan tilos!

A kiadó könyveit kedvezménnyel megrendelhetiwebáruházunkban: www.mora.hu

Hungarian translation © Magyari Andrea, 2015Hungarian edition © Móra Könyvkiadó, 2015

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 4

Darren Shanrólminden érdekesség megtalálható

hivatalos honlapján:

www.darrenshan.com

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 5

Neked, Zom-Bas, halhatatlan szerelmem

VZSR (Véres Zsigerek Rend) jár:Laura Zi Giuseppének, az ír vonatkozású részek

kidolgozásáért

Haláli jó szerkesztôimnek, Venetia GoZlingnak és Kate Zullivannek

Szívem sosem szûnik meg dobogni a Chriztopher Little Irodalmi Ügynökségért

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 6

ELÔTTE…

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 7

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 8

A halottak az éj legsötétebb, legfélelmetesebb órájábantértek vissza, és úgy lepték el a Pallaskenry nevû kis fa-lut, mint a sáskák. A szerencsésebb lakók fel sem ébred-tek, a szörnyetegek álmukban végeztek velük. Kopo-nyájukat meglékelték, és mohón falták a lágy agyvelôt.A kevésbé szerencsések hosszú haláltusát vívtak.

Az élôk és az élôholtak csak rövid ideig osztoztak aközös területen, de kezdettôl fogva világos volt, hogyebbôl csak tragédia származhat. Nem volt kérdés, hogycsak az egyik csapat maradhat. És ahogy a tébolyodott,démoni szörnyetegek rátörtek a gyanútlan áldozatokra,ahogy meggyilkolták vagy megfertôzték ôket, abból vi-lágossá vált, hogy ebben a háborúban az élôknek semmiesélye sem volt a gyôzelemre.

Brian Barry hányingerrel küszködve nézte az anyját,aki az apja cafatokban lógó arca körül matatott, hogyhozzáférjen az agyvelejéhez. Mama gyakran viccelt az-zal, hogy legszívesebben végezne a Papával, fôleg, ami-kor a férfi kapatosan botorkált haza a kocsmából, vagyamikor elôhozta kedvenc témáját, a focit, és le sem lehe-tett lôni. Papa meg Brian csak nevettek, amikor Mama

9

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 9

elôállt ezekkel az elmebeteg fenyegetésekkel. De mostegyikük sem nevetett.

A fiú egyszerûen képtelen volt felfogni, hogyan for-dulhatott fel fenekestül a világ egy pillanat alatt. Hiszencsak egy közönséges vasárnap este volt. Brian kicsit té-vézett, majd mielôtt lefeküdt, befejezte a leckéjét, aztánkényelmesen elfészkelôdött az ágyában, hogy jól ki-aludja magát a következô iskolahét elôtt.

Már épp elszenderedett, amikor sikoltást hallott.Brian ugyan jó alvó volt, de ez a kiáltás még egy halot-tat is felébresztett volna.

A fiú elôször arra gondolt, valaki bulit tart. De egycsendes utcában éltek, és a szomszédokra nem volt jel-lemzô, hogy mulatoznának. Lehet, hogy Limerickbôl jöttát néhány fiatal, hogy kicsit kiordítozza magát a faluban?

Felkapcsolta a kislámpáját, és felült az ágyában. Ahogytisztult a feje, rájött, hogy szó sincs semmiféle buliról.A sikolyok fokozatosan halálhörgésbe csaptak át. Kiné-zett az ablakon, és azt látta, hogy a közelben lakók kiál-tozva, hadonászva menekülnek. Aztán szinte földbegyökerezett a lába. Mrs. Shanahan, az egyik szomszéd-juk épp egy hosszú, éles kést döfött a fia mellkasába,majd nyöszörögve odébb tántorgott.

A ledöfött fiúnak elvileg azonnal meg kellett volnahalnia, hiszen a tôr épp a szívét szúrta át. A srác azon-ban, Brian legnagyobb megdöbbenésére, kihúzta a késta mellkasából, félredobta, majd vérszomjas üvöltéssel azanyjára vetette magát. Mrs. Shanahannek sikoltani sem

10

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 10

volt ideje; a fia a puszta kezével roppantotta össze a ko-ponyáját, majd mohón dugta át kezét a beszakadt ko-ponyatetôn, hogy kikotorja az agyvelôt.

Ahogy a Shanahan fiú szinte ujjongva tömte szájábaés nyelte halott anyja agyvelejének síkos darabkáit,Brian elhányta magát. A szülei szobájába szaladt, hogyvédelmet keressen.

A hálóban senkit sem talált.A konyha felé araszolt, ahol égett a villany. Úgy

érezte magát, mintha egy rémálomban lenne. Ahogybelökte az ajtót, megpillantotta a szüleit. De inkábbcsendben maradt. Világosan látta, hogy semmi értelmemegszólalni. Az apja nemigen hallotta már az élôk be-szédét: az arcát szanaszét szabdalták, a teste élettelenvolt. Brian anyja pedig olyan buzgón tömte magába aférfi agyvelejét, hogy ebben a pillanatban teljesen mind-egy volt neki, mit akarhat a kisfia. A nô bal karján csú-nya, vágott sebek látszottak, a seb körül zöldes penész-gomba burjánzott. Volt valami furcsa a fogán meg azujjain is, Brian azonban nem bírta tovább nézni az egé-szet. Újra hányingerrel küszködött. Majd szepegve ki-hátrált a kísértettanyává változott konyhából, és kime-nekült a sikolyoktól hangos, véres éjszakába.

Sírva indult a fôutca felé. Egész testében reszketett. Akár-hová nézett, mindenütt vérengzés nyomait látta. Az ut-cán mindenütt holttestek, az élôk pedig – köztük a saját

11

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 11

szomszédjai, a rokonok, a barátok – a halottakból lak-mároztak, és mohón tömték magukba az agyvelôt.

Mindenki részt vett a harcban. Fivér a nôvérével, fe-leség a férjével, gyerek a szüleivel küzdött. Felfogha-tatlan volt az egész. Mintha valami ôrület kerítette vol-na hatalmába a falut, és véletlenszerûen szedné az áldo-zatokat. Aki megpróbált az eszüket vesztett kannibáloklelkére beszélni, azt egy pillanat alatt megölték, széttép-ték. Egyetlen esély maradt a túlélésre: ha az ember nemállt meg, nem kérdezett semmit, nem próbált segíteni,hanem hanyatt-homlok menekült.

Brian azonban még gyerek volt, és azt hitte, a fel-nôttek mindenre tudják a választ, s ha bajban van, tôlükkell segítséget kérnie. Tovább futott hát, s közben akörnyéket pásztázta, hátha felbukkan egy rendôr, azegyik tanára, esetleg egy pap… Egy felnôtt.

Nem látott azonban mást, mint még több rém-séget, vért és halottakat, meg vérengzô élôholtakat.Senki sem sietett a segítségére, mindenki magával voltelfoglalva.

Nagy nehezen eljutott a fôutcáig. Útközben igyeke-zett elkerülni a veszélyes helyzeteket, figyelni, hol tá-madnak a vérszomjas szörnyetegek. Szerencséjére áldo-zatokban nem volt hiány, így egy tizenegy éves fiú köny-nyen észrevétlen tudott maradni.

12

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 12

A fôutcán, ahol az út elágazott, egy férfit pillantottmeg. Nagy terpeszben állt, csípôre tett kézzel, és elmé-lyülten szemlélte a vérontást. Ezen a területen jó né-hány élôholt gyûlt össze: az élôkkel dulakodtak, vagy afriss hullák agyvelejébôl csemegéztek. Az út közepénálló férfit azonban senki sem bántotta. Néhányan gya-nakodva vették szemügyre, és rámordultak, de nemmertek hozzányúlni.

Brian ugyan még gyerek volt, de megvolt a magáhozvaló esze. Felfogta, hogy itt esélyt kaphat a túlélésre, ésbár majd kiköpte már a tüdejét a sok futástól, most újrarákapcsolt. Miután sikerült észrevétlenül elsurrannia atomboló élôholtak mellett, akik úgy szedték áldoza-taikat, mint egy sereg vérengzô cápa, a sérthetetlenneklátszó férfi lába elé vetette magát. Onnan nézett fel rá,s hajlandó lett volna akár könyörögni is az életéért. Deahogy meglátta a férfi arcát, belészorult a szó. A szokat-lanul magas idegen pohos hasa felett lenézett a fiúra.Volt valami nyugtalanító a pillantásában. Brian még so-se látott ekkora emberi szemet. Legalább kétszer olyannagy volt, mint az övé, és természetellenesen fehér, kö-zepén egy apró pupillával. A fiúnak egy bagoly jutotteszébe róla.

– Mit akarsz, fiam? – szólította meg Briant halkan.Kellemes, lágy hangja volt, mint a tévébemondónak,akit a fiú épp aznap este látott az egyik mûsorban. Nemnagyon illett a kísérteties szeméhez.

– Kérem – lihegte Brian, és a férfi lábába kapasz-

13

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 13

kodott. – Segítsen! Kérem szépen! Meghalt az apám.Anya pedig…

– Anyád ölte meg? – kérdezte a férfi, és amikor Brianbólintott, hitetlenkedve szisszent fel. – Szörnyû, hogyezt kellett látnod! Ilyesmi egyetlen gyerekkel sem sza-badna hogy megtörténjen! Fogadd részvétemet.

Ekkor az egyik élôholt ôket vette célba, és ahogyBrian után kapott, még a nyála is kicsordult.

– Nem mész innen! – kiáltotta a nagy szemû. A ször-nyeteg rávicsorgott, de eltakarodott.

– Ugye… ugye segít? – zihálta Brian. A férfi a hom-lokát ráncolta.

– Segíthetek, de mondd csak, miért éppen rajtad?Rengetegen vannak még hasonló helyzetben. Ugyan mi-ért lenne igazságos, ha pont te úsznád meg az egészet?

– Kérem! – esedezett Brian, és még jobban szorítot-ta a férfi lábát. – Nem csináltam semmi rosszat! Nemakarok meghalni! Kérem szépen!

A nagy hasú felsóhajtott, és szemügyre vette a halot-takat, haldoklókat és élôholtakat.

Egy percig habozott, majd úgy döntött, megke-gyelmez.

– Na jó! – mormolta. – De csak neked. A többiek se-gítsenek magukon, ahogy tudnak. Hogy hívnak?

– Brian Barry.– Elôször is ereszd el a lábamat, Brian, menj hát-

rább, és térdepelj le!– Térdepeljek? – csodálkozott Brian.

14

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 14

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 15

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 16

– Igen – erôsítette meg a férfi. – Aztán hunyd be aszemed, és mondj el egy halk imát. Bármilyen ima jólesz, vagy ha nem vagy vallásos, felôlem ne is ima le-gyen, bár úgy tapasztaltam, ilyenkor még a leghitetle-nebb egyedek is az imához menekülnek némi vigaszért.

– Szóval, ha letérdelek és imádkozom, akkor segít? –kérdezte Brian.

– Igen – mosolygott a férfi hidegen; a mosolya mégisreményt keltett Brianben.

– Hát jó – eresztette el az idegen lábát a fiú. Az élô-holtak résen voltak, és azonnal a lehetséges préda felémozdultak. Brian nagyot nyelt, majd lehunyta a szemét,és megszállottan imádkozni kezdett. Nem emlékezettpontosan minden szóra, de hôsiesen próbálkozott, s köz-ben megkísérelt nem gondolni a mamájára meg a pa-pájára, arra, hogy mindig felháborítónak találta, amikorazok templomba cipelték.

Az égimeszelô gyengéden nézte a fiút. Aztán néhányszörnyeteget pillantott meg a közelben, és elkomorult.Ha be akarja tartani az ígéretét, és megmenteni Briantattól, hogy ezek a vérszomjas szörnyetegek halálra kí-nozzák, sietnie kell.

– Bátor gyerek vagy, Brian – suttogta most. – Biztos,hogy a szüleid már nagyon várnak a túlvilágon!

A keze a fiú nyakára kúszott. Brian nem láthatta ahosszú, csontos ujjakat, és szinte alig érezte, amikor a fe-hér szemû hirtelen jobbra, majd azonnal balra tekerte a

17

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 17

nyakát. Még hallotta a reccsenést, de nem érzett fájdal-mat. Egy pillanattal késôbb már nem élt.

A férfi eleresztette a holttestet, és csendesen búcsútintett a fiúnak. Egy perc sem telt bele, s az élôholtakmár Brian koponyáját lékelték. Az idegen egy ideig néz-te a jelenetet, majd az órájára pillantott, és felmordult.Hosszú út állt még elôtte reggelig.

Aprót köhintett, majd megigazította az ingujját, ésmegindult a falu felé, maga mögött hagyva az élôholtakhiénacsapatát, akik élvezettel szürcsölték Brian Barryforró, édeskés agyvelejét.

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 18

MOST…

zom-b1 2015-07-15 9:24 Page 19