Richard Bandler - Mire Jó Az NLP-A Sikeres Élet Kulcsa

34

3. fejezet

Hogyan érezzük jól magunkat?

A szünet után Richard visszatért a színpadra.

– Az egyik legfontosabb lecke, amit megtanultam Virginia és Milton tanulmányozása közben, az az, hogy ők mindig arra koncentráltak, hogy a pácienst másfajta érzelmi állapotba juttassák olyankor, ami-kor a problémáikra gondoltak. Ha sikerült elérniük, hogy a páciens olyankor gondoljon a problémára, amikor jól érzi magát, akkor köny-nyebben hoztak létre erőteljes változásokat a páciens állapotában. Az NLP célja, hogy az emberek jobban tudják irányítani az elméjüket. Fel kell ismernünk, hogy bármilyen kívánt állapotot létre tudunk hozni bármikor. Megtanulhatunk másképpen tekinteni személyes történetünkre... Nem a személyes történetünk tesz minket azzá, akik vagyunk, hanem az arra való reagálásunk.

Ez különösen fontos gondolat volt Joe számára. Nem a múltam tesz azzá, aki vagyok, hanem az, ahogy reagálok rá – erre gondolt, miközben Richard folytatta:

– Minden, amit az elmúlt 40 évben tettem, a személyes szabadság-ról, vagyis a választás szabadságáról szólt. Nem azt akarom elérni, hogy többé ne legyenek dühösek vagy ne féljenek. Azt akarom lehetővé tenni, hogy meg tudják választani, mikor akarnak dühösek lenni vagy félni, és milyen okból. Ily módon elkezdhetik jó irányba fordítani azokat az érzéseket, amelyek okozták a düht, a félelmet. A félelem miatt törekszünk a biztonságra és a baj elkerülésére. Vajon

35

HOGYAN ÉREZZÜK JÓL MAGUNKAT?

a felvonóktól való félelemmel is ez a helyzet? Olyan dolgoktól kell tartanunk, amiktől érdemes félnünk, például attól, hogy elveszte-getjük az életünket a múlton való rágódással!

Joe tudta, hogy az utóbbi időben részben azért nem tudott jól ki-jönni a barátnőjével, mert úgy érezte, nyomás nehezedik rá. Azt is tudta, hogy valami hasonló zajlik a barátnőjében is. Jobban kézben kell tartanom a hangulataimat – gondolta.

– Először is szeretnék elvégeztetni önökkel egy gondolati kísérletet. Amikor gondolkodunk, azt mindig három elsődleges módon tesz-szük: elménkben képeket és filmeket hozunk létre, saját magunk-hoz beszélünk és érzéseink vannak. Évekig mindenki azt kérdezte, hogy mi történt az életünkben, ahelyett, hogy azt kérdezték volna, miképpen gondolkodunk egy adott dologról. Felfedeztem, hogy az a mód, ahogyan a dolgokról gondolkodunk, meghatározza, hogyan érezzük magunkat. Ez azt jelenti, hogy segíthetünk az embereknek megváltozni, amikor arra tanítjuk őket, hogy irányítsák az elméjükben futó filmeket. Azt a módot is megváltoztathatják, ahogy önmagukkal beszélnek. Úgy gondolom, hogy a teremben ülők közül mindenki legalább néhanapján elmegy moziba. Így ismerős lehet az az érzés, amikor a nagy vászonra kivetített film valóban élvezetes élményt nyújt. Valamikor később újra látják ugyanazt a filmet a TV-ben, és azt fele annyira sem találják olyan jónak, mint amilyennek az emlé-keikben addig élt.

Joe pontosan tudta, miről beszél Richard. Valóban, nem régen látott egy filmet a TV-ben, és az nem csak, hogy rosszabbnak tűnt, hanem még magának a filmbeli történetnek is kevesebb értelme volt, mint a moziban!

MIRE JÓ AZ NLP?

36

– Ez azért van így, mert minél nagyobb a kép mérete, annál inkább a történet részesének érezzük magunkat. Még ha maga a tartalom ugyanaz marad is, ha megváltoztatjuk a kép minőségét – a mére-tét, fényességét, távolságát vagy színét – akkor az egész élmény is megváltozik.

Most gondoljanak valami olyasmire, ami a közelmúltban történt önökkel, és még mindig zavarja önöket! Valami olyasmi jusson eszükbe, amit szeretnének kitörölni a gondolataikból!

Egy vita jutott Joe eszébe. Ez egy részeg fickóval történt, aki vala-melyik este ráütött Joe barátnőjére.

– Nagy valószínűséggel egy életnagyságú jelenetet olyan élénken képzelnek el, mintha valóban ott lennének a helyszínen, igaz?

Amikor Joe visszagondolt az eseményre, ez tényleg így volt: az egészre úgy emlékezett, mintha az egy filmen peregne előtte.

– Fogják meg ezt a képet, és kezdjék el kicsinyíteni! Majd tolják el a távolba, és vegyék le róla a színeket! Amennyiben hallják a hango-kat is, halkítsák le azokat a színek tompításával együtt! Változtassák a képet olyan kicsivé, hogy hunyorogniuk kelljen ahhoz, hogy lássák, majd kicsinyítsék még jobban a képet! Amikor az már csak akkora, mint egy morzsa, egyszerűen lesöpörhetik maguk elől.

Joe szó szerint követte az utasításokat. Amint kisebbítette a képet, a fickó hangját is lehalkította, és elképzelte, ahogy a kép egyre jobban távolodik tőle. Miközben ezt tette, az eset már valóban nem viselte meg annyira.

37


– Már jobban is érzik magukat, ugye?

Szinte mindenki bólogatott.

– Rendben. Akkor azt javasolom, hogy a képet hagyják is ott, ahol van! Ekkor az emberek általában megkérdezik: „És mi van, ha a kép visszajön?” Nos, ha visszajön, akkor az idejükből további tíz másodpercet kell áldozniuk arra, hogy az egész műveletet újra el-végezzék. Ennél tovább tényleg nem szabad, hogy tartson. Miután már elvégezték azt néhányszor, az agy megérti a szándékot, és az egész folyamatot önmaga kezdi végrehajtani.

Mivel erről beszélünk, hadd mutassak önöknek egy másik mód-szert, amelynek segítségével rögzíthető valamilyen pozitív változás. Ezúttal azt kérem önöktől, hogy gondoljanak valamilyen vidám dologra! Tudom, hogy néhányan jobban hozzászoktak ahhoz, hogy valamilyen rettenetes dologra gondoljanak, de soha sem késő. Hi-hetetlen, hogy amikor arra kérünk egy hallgatóságot, gondoljanak valamilyen szörnyűségre, azonnal képes erre mindenki. Majd amikor arra kérjük az embereket, gondoljanak valamilyen vidám dologra... Nos, hadd fogalmazzak másképp: egyesek önök közül ezt az egész vidámság dolgot nagyon komolyan veszik!

Tehát, kedves hölgyeim és uraim, azt szeretném, ha valamilyen vidám dologra gondolnának, és utána majd együtt felfedezzük a személyes irányítóközpontjukat. Ez az a hely, ahol a csoda történik, és ahol a dolgokat úgy alakíthatják, ahogy csak akarják. Képzelje-nek közvetlenül maguk elé egy vetítővásznat, hogy mindent, amit szeretnének, azon láthassanak. Most pedig gondoljanak vissza va-lamilyen valóban kellemes élményükre, amelynek során tényleg jól érezték magukat! Fontos, hogy ez tényleg egy jó élmény legyen! Ha nem olyasmire gondolnak, ami még most is megnevetteti önöket,

MIRE JÓ AZ NLP?

38

akkor az az élmény nem az, amit keresnek. Lássák azt, amit akkor láttak, hallják, amit akkor hallottak, és érezzék, amit ott éreztek! Valóban képzeljék el, hogy ebben a pillanatban ismét átélik az élményüket!

Joe-nak eszébe jutott egy hajókirándulás, amelyen nem régen vol-tak a barátnőjével. Emlékezett rá, hogy mindketten milyen sokat nevettek azon, ahogy a barátnőjére nézett. Annyira csodás délután volt, hogy már a gondolatára is öröm járta át. Közben egy nő az elöl lévő sorok valamelyikében meglehetősen karakteres nevetésben tört ki. Richard ránézett a színpadról.

– Helyes, úgy látom, ön pontosan érti, mit szeretnék! És ha már a többiek is rátalálnak egy ugyanilyen jó emlékre, kérem, tartsák meg a gondolatot magukban egy ideig! Most képzeljenek el egy kart, amire rá van írva, hogy „Vidámság”, és azt lassan tolják felfe-lé! Hogy még valóságosabbnak érezzék, ténylegesen végezzék el a mozdulatot! Igen, így jó. Tudom, hogy néhányan úgy érzik, hogy ez egy nevetséges dolog. De hallgassák meg a tanácsomat: végezzék el a gyakorlatot! Képzeljék el azt a kart, ragadják meg! Amikor elérték azt a pontot, ahol úgy érzik, hogy micsoda butaság ez az egész, ak-kor gondoljanak arra, hogy azok a dolgok, amikkel megnehezítjük a saját életünket, még ennél is ostobábbak.

Ahogy Joe élénken visszaemlékezett a hajókirándulásra, hatalmas mosoly ült ki az arcára. Amint a csodálatos érzés szétáradt a testé-ben, elképzelte, hogy megragadja a kart, és felfelé tolja.

– Amint a szívderítő emlékkép egyre közelebb és közelebb jön, egyre nagyobb és fényesebb, kezdjék el lassan felfelé tolni a kart! Csak

39


olyan ütemben és sebességgel tolják, ami illeszkedik az önökben végbemenő változásokhoz. Engedjék, hogy az a szívmelengető emlék egyre közelebb jöjjön, és egyre nagyobb és fényesebb le-gyen. Társítsanak színeket is az emlékképhez, tegyék ragyogóvá, figyeljenek oda a részletekre! Eközben hallják meg a belső hangot a fejükben, amint ezt mondja: „Kezdődjön a vidámság!”

Ahogy a film egyre nagyobb, élénkebb lett, és ahogy a kart felfelé tolta, Joe úgy érezte, mintha a föld fölött lebegett volna.

– Ez a rögzítés nevű NLP technika. Létrehozunk egy érzést, és azt egy ingerrel társítjuk – jelen esetben az elme vezérlőpaneljén lévő karral. Mivel a két dolog együtt jelent meg, az agy úgy dönt, hogy ezek összetartoznak. Ez a csodálatos technika lehetővé teszi, hogy megragadjunk bármilyen érzést, és azt egy belső képpel, mondjuk egy karral, egy érintéssel, egy szóval, vagy egy mozdulattal társítsuk. Így az adott ingert később felhasználhatjuk ugyanannak az érzésnek az újbóli előidézéséhez, amikor csak szükségünk van rá.

Joe valóban jól érezte magát. Richard adott még néhány pillanatot a belső vetítés kiélvezéséhez, mielőtt folytatta volna az előadását:

– Rendben, most jöjjenek vissza a Földre! Szeretnék mutatni valamit. A jövőben nem kell külön időt szakítani ezen érzések létrehozásá-hoz, mivel már rendelkeznek a szabályozókarral. Most, hogy már a legtöbben visszatértek a Föld bolygóra, próbálják ki a következőt: gondolatban csukják be a szemüket, ragadják meg újra azt a bizo-nyos kart, és tolják felfelé, miközben azt mondják magukban, hogy „Kezdődjön a vidámság”!

MIRE JÓ AZ NLP?

40

Joe kipróbálta, és az örömteli érzés azonnal visszatért. Már alig várta, hogy gyakorolhassa ezt a technikát!

– Ezek tehát a rögzítők az NLP-ben. Nevetséges, hogy a legtöbb em-ber milyen sok időt tölt azzal, hogy rosszul érzi magát. Elképesztően sok idő telik el úgy, hogy túl elfoglaltak vagyunk, ezért nem élvezzük az élet varázslatos csodáját. Tudom, hogy hektikus időket élünk, de ha már mindenképpen rohannunk kell, akkor élvezhetnénk is azt a rohanást. Minden egyes dolgot varázslatossá tehetünk, különösen akkor, amikor másokkal vagyunk együtt: ehhez csak az kell, hogy ne felejtsünk el a megfelelő állapotba kerülni. Arra szoktam kérni az embereket, tegyék fel maguknak a kérdést, hogy mennyire képe-sek jól érezni magukat minden különösebb ok nélkül. Ha úgy érzik, micsoda egy őrült gondolat ez, töprengjenek el a következőn: az emberek ténylegesen újra átélik azokat a vitákat, amik nem is tör-téntek meg velük! Nem furcsa ez? És még csak nem is szórakozásból teszik ezt, hanem azért, hogy rosszul érezzék magukat. Képzeletbeli vitáik vannak, amelyeket a fejükben újra és újra végigélnek.

Hallgassák meg a következőt: Egy nő – egy tökéletesen értelmes ember, egyetemi végzettséggel – bejött az irodámba, és a követ-kezőt mondta:

– Már 16 éve járok terápiás kezelésekre, és még mindig állandóan vitatkozom az anyámmal.

– Hol van az anyja? – kérdeztem.– Már meghalt.Nos, nem tudom, önök hogy vannak vele, de ettől megijedtem

kissé.– És ön állandóan vitatkozik vele.– A gondolataimban – pontosított a hölgy, mintha ezzel enyhítene

a dolgokon.

41


Már sok helyen jártam életemben, sok furcsaságot is láttam, de soha nem hallottam kísértetiesebbeket azoknál, amiket az emberek mesélnek nekem az elméjükben lejátszódó eseményekről. De hogy valaki rendszeresen órákat töltsön azzal, hogy gondolatban egy halott személlyel vitatkozik...

Végül is feltettem a hölgynek a kérdést:– Soha nem fordult még elő önnel, hogy ne tegye ezt?A hölgy úgy nézett rám, mintha meghibbantam volna. Közben

pedig ő állandón vitatkozik az anyjával, ahelyett, hogy élné az életét! Látják, valóban nagy különbség van az elme belső és külső része között. Meg kell érteniük, hogy a saját agyukról van szó, és azt bár-mire rá tudják venni, amire csak akarják. Csupán fel kell ismerniük, hogy a fejükben lévő hangokhoz egy hangerő-szabályozó is tartozik. A hangokat felerősíthetik, lehalkíthatják és el tudják érni, hogy azt mondják, amit önök akarnak, és olyan hangszínnel, amilyet önök választanak.

Joe lejegyezte a hallottakat, a gondolatai pedig visszakanyarodtak a barátnőjéhez. Eszébe jutott az első találkozásuk. Milyen más lenne most az élete, ha akkor nem zabolázta volna meg a fejében felbuk-kanó gyötrő hangot! Mostanra viszont ez a hang kezdett kicsúszni az irányítása alól, és már-már a kapcsolatát veszélyeztette. Nem volt szabad hagynia, hogy az a hang irányítsa a gondolatait és az érzéseit ahhoz hasonlóan, ahogy az elmúlt időszakban is történt.

– Most pedig egy kísérletet szeretnék bemutatni. Néhány ember – ne kérdezzék, honnan támadt az ötletük – beszerzett egy adag joghurtkultúrát, amit kétfelé osztottak. Az egyik felét hozzákapcsol-ták valamihez, ami képes volt mérni a kultúra elektromos aktivitá-sát. A joghurt másik felére tejet öntöttek – tudják, a joghurt tejjel

MIRE JÓ AZ NLP?

42

táplálkozik. Amikor ez a rész megkapta a táplálékát, a másik rész – amelyikhez az érzékelőket kapcsolták – kezdett reagálni: tudta, hogy a másik rész kapott táplálékot!

A csoport feltette nekem a kérdést:– Richard, mivel magyarázható, hogy amikor táplálékot adunk a

joghurt egyik részének, akkor a másik fele tud erről?– Azzal, hogy ikrek.– Hát, ez nem valami nagy magyarázat.– Nos, akkor van egy másik egyszerű magyarázat: a joghurt ismeri

a joghurtot. Mindegyikük teljesen értetlenül nézett rám, de én hiszem, hogy

a maga módján minden él. Még a gondolatok is élnek. Ezért is olyan fontos, amiről beszélek. Következő lépésként a kutatók megpróbál-tak falakat helyezni a joghurt két része közé. Ezeket a falakat fából, különböző fémekből készítették. Kipróbáltak még elektromágneses gátakat is, azonban, amikor a joghurt egyik felének táplálékot adtak, a másik fele teljesen izgalomba jött.

Végül azt mondták a kutatók: – Nem értjük a dolgot. Kell, hogy legyen valamilyen magyarázat

erre.Mondtam nekik, hogy van egy magyarázat, és ha egyedül hagy-

nának, építenék egy olyan falat, amelyen keresztül a joghurt nem tudna kommunikálni.

– Ez lehetetlen, Richard. Már mindent kipróbáltunk – mondták.– Nem mindent – válaszoltam.Ez történik, amikor a térképünket összetévesztjük azzal a terület-

tel, amelyet a térkép feltehetően ábrázol. Amikor az emberek nem akarják elfogadni, hogy a valóság némileg összetettebb és változa-tosabb, mint az a mód, ahogy az elméjük megjeleníti a valóságot, akkor már nem is tudnak javítani a dolgokon.

43


Amikor ezek a fickók egy héttel később visszajöttek, már elké-szültem a fallal. Elvégezték a kísérletet, és a joghurt nem reagált. Megkérdezték, hogy miből készült ez a fal? Az igazság az, hogy a fal egy joghurttal teletöltött akvárium volt. Amikor az egyik joghurt rezgései belefutottak a joghurt falba, elnyelődtek. A rezgések csak a falig jutottak el. Ezért olyan fontos ráébrednünk, hogy azt az állapo-tot tudjuk a magunk javára vagy kárára fordítani, amelyben vagyunk. Ha depressziósak vagyunk, ne számítsunk arra, hogy tudunk segí-teni az emberek felvidításában. Amikor joghurtból megépítettem a falat, megértettem, hogy azok a dolgok, amelyek rezegnek, együtt rezegnek. Amikor megszólaltatunk egy zongorahúrt, az ugyanazzal a harmonikus felhanggal rendelkező összes húr rezegni kezd. Csupán arról van szó, hogy a dolgok ismerik egymást. Ez azt jelenti, hogy ha zsémbesek vagyunk, zsémbes emberekkel fogunk találkozni, vagy a körülöttünk lévők is zsémbesek lesznek. Azt aratjuk le, amit elvetünk. A joghurt ismeri a joghurtot, az emberek ismerik az em-bereket. Ha azt akarjuk, hogy valaki egy bizonyos módon érezze magát, akkor először nekünk kell úgy éreznünk magunkat.

Joe hirtelen rájött, hogy az érzelmi állapotai határozottan és jelentős módon érintették a barátnőjét. Bármikor, amikor stresszes állapot-ban jött haza a munkából, és a barátnője átment hozzá, úgy látta, hogy a nő az este folyamán egyre idegesebb lett. Nos, lehet, hogy a nagy hangulatváltozásoknak egyáltalán nem a barátnője az oka. Talán inkább az én állapotom van hatással őrá – gondolta. Ez a gondolat a felismerés erejével hatott Joe-ra.

Richard arról a különbségről beszélt, amelyet az állapotok ké-pesek létrehozni.

MIRE JÓ AZ NLP?

44

– Dolgoztam egy fickóval, aki egy cég vezetője volt. Az volt a prob-lémája, hogy félt a nőkkel való találkozástól. Ledöbbentem, amikor kiderült, hogy a hobbija a síugrás.– Az a fajta síugrás, amikor egy hegy oldaláról ugrik le, és repül a levegőben? – kérdeztem.– Igen – válaszolta.– És a nőktől meg fél?– Úgy van!– Bizony – helyeseltem –, eléggé ijesztőek is tudnak lenni. Különö-sen, amikor a kiárusításon az utolsó pár cipőért harcolnak!

Mindenki nevetett.

– Az ember ilyen esetekben megpróbálja elérni, hogy a páciens éppen olyan ostobának érezze magát, mint amilyen ostobán visel-kedik. Ugyanis, ha az emberek nem érzik olyan ostobának magukat, mint amilyen ostobán viselkednek, akkor elkezdik a problémáikat túl komolyan venni. Ha túl komolyan vesszük a problémákat, akkor valóságosabbá is tesszük őket. Láthatják, ezek a dolgok nem való-ságosak, hanem illúziók. Amikor belelépünk egy szegbe, amely ke-resztülszúrja a lábunkat, az valóságos dolog, és fáj is, de az emberek még ezt a fájdalmat is megtanulhatják kontrollálni. Az említett fickó elmondta, hogy amikor meglát egy nőt, szinte teljesen megbénul.

Ránéztem, és ezt mondtam:– Rendben, akkor hadd fogalmazzak nyíltan: Ön feltesz egy pár

lécet a lábaira, jól bekeni őket viasszal, lecsúszik egy hegyen igen nagy sebességgel, kilövi magát a hegyoldalról bele az űrbe, száz métereken keresztül repülve szeli a levegőt ejtőernyő nélkül... és mindez nem riasztja?

– Nem, mert ez valami csodás érzés.

45


– Aztán meglát egy nőt, aki egy asztalnál kávézik, és ön megrémül attól, hogy odamenjen hozzá, és köszönjön neki.

– Igen, teljesen.– Ugrás egy hegyről... szemben egy köszönéssel. Számomra ezek

valahogy nincsenek egy súlycsoportban.A fickó szégyenlősen nézett rám, és ezt mondta:– Tudom, ez őrültségnek hangzik.– Azért, mert az is! – válaszoltam. – Fordítsuk meg a dolgot!

Ismeri azt az örömérzést, amelyet közvetlenül az ugrás előtt érez?– Igen, igen!– Rendben. Fogja meg ezt az érzést, és szője bele a testébe! Tegye

egyre erősebbé! Most, miközben ezt az érzést erősíti magában, lássa maga körül az embereket! Menjen oda hozzájuk és köszönjön nekik! Olyan személyeket válasszon, akikkel soha nem állna szóba! Ha félni kezd, csak annyit tegyen, hogy egyszerűen idézze fel azt az érzést, amit a hegyről való leugrás előtt érez! Mert tudja, ez segít önnek, de a félelem érzése nem. Ha tehát kezd félelmet érezni, álljon meg! Ne gondoljon tovább a félelemre! Menjen vissza, emlékezzen az ugrás előtti örömérzetre, majd tekintse át, mit akar tenni, és érezze a felemelő érzést!

Az illető tehát kiment, és körülbelül egy óra hosszat volt távol. Végül leküldtem valakit, hogy nézzen utána, hol van az úr. Amikor visszajött az, akit leküldtem, ennyit mondott:

– Nem jön vissza, mert egy hölggyel beszélget!

Joe nevetett, mert ez az eset pont arra emlékeztette, ahogyan a barát-nőjét megismerte. Emlékezett rá, hogy folyamatosan azt mondogatta magának, a hölgy miért nem akar majd megismerkedni vele. – Mi-lyen különös – gondolta –, hogy valaki, akivel most jól érzem magam, korábban egy olyan személy volt, akivel nem mertem szóba állni.

MIRE JÓ AZ NLP?

46

– Most hadd mutassam be, miképpen tudják a korábban rögzített érzések segítségével átalakítani az életüket! Bocsánat, asszonyom, hogy hívják önt?

Richard arra a nőre mutatott, akit korábban Joe látott, amint aggódva kutat a táskájában.

– Ez biztos érdekes lesz. Elég nagy kihívás. – gondolta Joe. Amikor Richard rámutatott, a nő még a korábbinál is idegesebb-

nek látszott. Arca tűzpiros volt. – Liz – válaszolta feszülten.

– Mivel foglalkozik, Liz? Úgy értem, akkor, amikor nem aggódik.

Liz megdöbbent, hogy Richard tudja.

– Ne lepődjön meg, Liz, de minden látszott az arcán! Tudja, hogy amikor ennyire megfeszül az arca, az nem segíti elő az igazán jó érzéseket?

Liz megrázta a fejét.

– Amikor mosolyog, akkor az agya boldogsághormonokat szabadít fel a testében. Amikor neheztel, akkor másfajta anyagok keletkez-nek, amelyek feszültséget és aggodalmat okoznak. Jól tenné, ha többször lazítaná el az arcát, és így ajándékozná meg saját magát egy adag jó érzéssel. Tehát, mivel foglalkozik, Liz?

– Tanár vagyok – válaszolta Liz olyan halkan, hogy Joe még éppen hallotta.

47


– Tanár? Nos, akkor még fontosabb, hogy rendbe tegye ezt a dolgot, Liz. Azért, mert a joghurt ismeri a joghurtot, és az ön osztályában lévő gyerekeknek arra van szükségük, hogy a megfelelő joghurt közelében legyenek – az egészséges joghurt közelében, ha érti, mire gondolok.

De mielőtt még felhívnám Lizt ide a színpadra, tartsunk öt perc szünetet.

Joe nagyon kíváncsi volt, hogy miképpen alakul a dolog Lizzel. Vajon Richard tud segíteni neki? Átnézte a jegyzeteit, és az előadás hamarosan folytatódott:

– Nos, Liz, fel tudna jönni ide, és segíteni nekem valamiben? Túlsá-gosan feszültnek tűnik, és meg akarok tanítani önnek egy technikát, ami a segítségére lehet.

Liz felment a színpadra, és leült Richard mellé. A nő jól hallhatóan lihegett.

– Hadd kérdezzek valamit, Liz: mennyi időt tölt azzal, hogy rosszul érzi magát?

– Sok-sok órát – válaszolta Liz szelíden.Joe szinte hangosan felnevetett ennek a hölgynek az őszintesé-

gén. Különösnek tűnt számára, hogy valaki beismeri, a nap nagy részében rosszul érzi magát. Liz tudta, hogy túl sok ideje megy el erre a butaságra, így nagyon figyelt Richardra.

– Nagyon örülök, hogy őszinte velem, Liz. Kérem, gondolja át a következőt: Ha ön megváltozik, mihez fog kezdeni azzal a sok-sok

MIRE JÓ AZ NLP?

48

felszabadult idővel? Mennyi szabad ideje lesz! Ez az, ami engem aggaszt! Egyesek olyan sok időt töltenek aggódással és rágódással, hogy már arra sem emlékeznek, hogy kell igazán jól érezni magukat. Ha csak azt a problémát oldom meg, ami zavarja önt, biztos, hogy hamarosan talál valami más aggódni valót. Ezért kezeljük ezeket a problémákat az én módszeremmel. Lehet, hogy a javaslatomat néhányan önök közül ki is akarják próbálni. Arra kérem, Liz, csukja be mindkét szemét, és gondoljon az egyik legjobb érzésre, amelyet eddig megtapasztalt!.

Richard most csendben várt, s hagyta, hogy Liz rátaláljon a meg-felelő érzésre. A koncentrálástól Liz arcára némi szigorúság ült ki. Valószínűleg küszködött az emlékek felidézésével.

– Próbáljon olyasmire gondolni, ami annyira jó volt, hogy valószí-nűleg nem mondaná el nekünk!

Liz elpirult, és szigorú arckifejezése mosollyá szelídült.

– Ez az, erről beszélek. Láthatják, hölgyeim és uraim, hogy a gondolat azonnal hatással van teljes fiziológiánkra. Ez annak a bizonyítéka, hogy mekkora hatalma van az elmének. Ezt a reakciót akarjuk előhívni, és erősíteni, hogy a segítségével minden nap boldogabbá tegyük az életünket.

Rendben, Liz, mondja meg, hogy ezt a valóban csodás érzést melyik testrészében érzi? Merrefelé halad az érzés?

Liz gondolkodott néhány pillanatig, majd ezt válaszolta: – A gyomromban, és felfelé halad.

49


– Felfelé. Rendben. Amikor a jó érzés elmúlik, hová tűnik? Mi lesz azzal az érzéssel?

Néhány másodperc múlva Liz eltolta a kezeit a testétől: – Kimegy belőlem – válaszolta.

– Oké, nézzünk egy kis trükköt, amely valóban segít: engedje felfelé jönni a jó érzést, és közvetlenül az előtt, hogy eltávozna, húzza ki, majd vigye vissza oda, ahonnan kiindult. Így ez az energia egy körben mozoghat és elkezdhet körbe-körbe pörögni. Rendben.

Liz mosolyogni kezdett, amint újra koncentrált.

– Pörgesse az érzést egyre gyorsabban, miközben arra a bizonyos élményre gondol! Még gyorsabban! Igen, így jó. Most, ha ki is ment az érzés, középen ott pörög még gyorsabban. Látja, el sem tudja képzelni, mekkora örömre képes a teste! Pörgesse gyorsabban, és ha tovább pörgeti, nagyon sajátos módon fog változni.

Oldódott Liz arcán a feszültség, sőt, még kuncogott is.

– Nagyon jó! Nyugodtan szórakozzon csak, miközben jobbá teszi az életét! Érezheti, hogy minél gyorsabban pörgeti az érzést, annál hamarabb elér egy pontot, ahol igazán jó érzést kelt, igaz? Általá-ban ennél a pontnál kérdezik meg az emberek: „Mi történt veled? Állandóan mosolyogsz. Valami baj van?” Imádom ezt az érzést. Ilyenkor csak rájuk nézek, és nevetek.

MIRE JÓ AZ NLP?

50

Pontosan ezt tette Liz is. Joe hirtelen azt vette észre, hogy Liz hangulata gyorsan átterjed a hallgatóságra is. Richardnak igaza van – gondolta. – Az állapotok ragályosak.

Richard tovább magyarázott:

– Látja, ha jó érzésről van szó, nem akarja, hogy az megszűnjön. Inkább létre akarja hozni, ott akar maradni benne, és erősödni akar általa. Sőt, megragadjuk ezt a jó érzést, és kiegészítjük még valamivel. Tudom, hogy adódnak majd olyan helyzetek a jövőben, amelyek a múltban rossz érzéseket keltettek önben. Most szeret-nék bemutatni egy olyan technikát, amellyel száműzheti a rossz érzéseket. Rendben, Liz?

Liz bólintott.

– Kérem, hogy most pontosan arra a dologra gondoljon, ami a rossz hangulatát előidézte! Képzelje el, hogy mindezt egy képernyőn fi-gyeli, és kezével a fényerőszabályzó gombot fogja. Most egy gyors mozdulattal tekerje a gombot a legnagyobb fényerőre, annyira, hogy teljesen kifehéredjen a kép – az egyik pillanatban még látja azt a bizonyos dolgot, a következőben pedig már teljesen kifehéredett a kép.

Amint Liz ezt megtette, kissé megrázkódott.

– Kitűnő! Csinálja meg újra! Képzelje el azt a dolgot, ami a rossz érzést okozta! Most fehérítse ki nagyon gyorsan! Tegye ezt meg újra és újra! Miközben elképzeli azt a kellemetlen helyzetet a jövőben, fehérítse ki a rossz gondolatot, és pörgesse körbe azt a jó érzést, amit korábban már megtapasztalt! Eközben hall majd egy belső hangot,

51


amely azt mondja: „Soha többet!” Igen, néha azt fogja érezni, hogy ami elég, az elég, és nem engedi meg magának, hogy állandóan azt a bizonyos rossz dolgot tegye. Ha arra gondol, hány órát pazarolt el eddig erre a rossz érzésre, és helyette mennyi vidámságban lehet része, akkor nem fog olyasmivel időt tölteni, amit többé nem akar csinálni. Így lesz majd ideje arra, hogy új, pozitív szokásokat alakít-son ki. Képzelje el, hogy ebben a nehéz helyzetben van, de ezúttal fehérítsen ki minden negatív képet, és érezze, hogy a jó érzés egyre gyorsabban pörög, áramlik a testében! Figyelje meg, mi történik! Most álljon meg, gondoljon ugyanarra a helyzetre, és figyelje meg, miként érez! El tudja képzelni, hogy rosszul érzi magát?

Liz megpróbálta, de az arca csak meglepetést, majd nyugodt tuda-tosságot tükrözött. Látszott, hogy változás következett be.

– Ha a megfelelő állapotba kerülünk, akkor szinte bármit meg tudunk tenni. Ha azonban nem változtatjuk meg a saját belső állapotunkat, hogyan várhatnánk, hogy bármi más megváltozzon?

Amikor informatikusként elkezdtem emberekkel foglalkozni, min-denki mástól eltérően kezeltem a dolgokat. Feladtam egy hirdetést az újságban: olyan embereket kerestem, akiknek korábban fóbiáik voltak, és sikerült megszabadulniuk tőlük. Körülbelül 100 ember jelentkezett és jött el hozzám. Mindegyiküktől megkérdeztem, hogyan szabadult meg a fóbiájától? Erre a kérdésre mindegyikük tulajdonképpen ugyanazt a történetet mesélte el: „Nos, hosszú évek után már annyira elegem lett, hogy azt mondtam magamnak: »Elég volt. Nem bírom tovább elviselni.« Az volt az utolsó csepp a pohárban.” Aztán mindegyikük a homlokához kapott és ezt mondta: „Abban a pillanatban végignéztem magamon, és láttam, mennyire ostoba dolog volt félni.”

MIRE JÓ AZ NLP?

52

Én pedig leírtam a következőt:Homlokhoz kapni (kinek mi a szimpatikus)1. Elszakadás, disszociáció – vagyis önmagunk figyelése a ké-2. penElkülönült nézőpontból, mintegy kívülállóként figyeljük 3. magunkat.

Elhatároztam, hogy kipróbálom a módszert olyan embereken, akik-nek még mindig voltak fóbiáik. Abban az időben ismertem egy fickót Wessingtonból. Minden alkalommal pánikrohamai voltak, amikor megpróbálta elhagyni a várost. Arra kértem, képzelje el, hogy a vá-ros széle felé autózik, és úgy figyelje ezt a jelenetet, mintha ő lenne Superman, aki az autó mellett repül, és nézi saját magát, miközben a kis furgonját vezeti. Repülés közben figyelte magát, ahogy lassan megáll a kocsival, kiszáll és rémületbe esik. Viszont énjének az a része, amelyik az egész jelenetet kívülről figyelte, repült tovább, egyene-sen kifelé a városból. A trükk az, hogy az elméjében már elértem, hogy higgadtan repüljön, és kivezessem őt a városból. Ha bizonyos távolságból látjuk magunkat, amint a hullámvasút kocsijának az első ülésén ülünk, az teljesen más tapasztalat, mint az, amikor tényle-gesen ott ülünk. Az egy eltérő perspektíva, amely más érzésekkel jár együtt. Tisztában vagyok vele, hogy itt különböző dolgokról van szó. Ezért amikor az emberek meg akarják változtatni az érzéseiket, mindig igyekszem egy olyan módszert találni a számukra, amellyel szó szerint egy új perspektívából láthatják a dolgokat. Ez máris vissza-vezet ahhoz a gondolati kísérlethez, amelyet korábban kipróbáltunk. Ez a perspektívaváltoztatás csupán egy másik olyan változó – a kép fényességével vagy méretével együtt –, amely felülírható az emberek elméjében. Az NLP-ben ezeket szubmodalitásoknak nevezzük.

És most, tapsoljuk meg Lizt! Köszönjük, Liz!

53


Ezzel Liz visszament a helyére. Már sokkal jobban nézett ki, mint amikor néhány perccel korábban felment a színpadra.

Joe kíváncsian hallgatta Richard további magyarázatát a szubmodalitásokról:

– Hadd menjek végig ezen a gondolaton még egyszer! A fejünkben a képek egy helyet ábrázolnak. A képeknek kell, hogy legyen tá-volságuk, méretük; fekete-fehérek vagy színesek, mozgókép, film, vagy dia formájában vannak jelen. A hangok jobbról és/vagy balról jönnek, úgy hangzanak, mintha befelé haladnának, vagy úgy, mintha kifelé mennének. Ezeket a fontos megkülönböztető jegyeket kell rög-zítenünk az eseményekkel kapcsolatban. Ezeknek szerepelniük kell a használati utasításunkban. Sajnos születéskor nem kapunk készen egy ilyen használati utasítást, ezért létre kell hoznunk a sajátunkat. Sokat foglalkozom azzal, hogy honnan erednek és hová tartanak az érzések. Az is érdekes, hogy miért hasznos a képek kicsinyítése vagy nagyítása, illetve az érzések távolítása saját magunktól. Felfedeztem a legegyszerűbb dolgot, mégpedig azt, hogy a viselkedésünket át lehet formálni a hangulati állapotunk megváltoztatásával. A hangu-lati állapotunkat pedig azzal változtathatjuk meg, ha az elménkben létrehozott képeket és hangokat a megszokottól eltérően kezdjük kezelni. Az imént megkértem Lizt, hogy jöjjön fel ide, és leült mel-lém... mennyi időre is? Talán öt percre?

Richard ránézett Lizre, aki bólintott és sugárzóan mosolygott. Sokkal lazábbnak tűnt.

– Az elméjében megragadott valamit, kifehérítette és a jó érzéseket gyorsabban pörgette, igaz? Ha most visszagondol arra az érzésre, már teljesen másmilyennek tűnik. Márpedig ez komoly, ugye, Liz?

MIRE JÓ AZ NLP?

54

Richard hangja komolynak és aggódónak hangzott. Szigorúan nézett Lizre, aki nevetésben tört ki!

– Nahát, most meg miért nevet? Mi történt a problémáival? Hol van a fájdalom és a szenvedés? Ó, látom már: ellenáll a változás-nak! Azt akarja, hogy visszajöjjön a probléma? Egyáltalán nem kell ismernem a problémát, ezért nem is kérdezem. Aztán amikor az emberek vissza akarják kapni a problémájukat, megkockáztatom, hogy a nem megfelelő problémát adom vissza nekik.

Liz most már a hasát fogta a nevetéstől, arca pedig egyre pirosabb lett. Richard folytatta:

– Gondoljanak mindazokra a dolgokra, amelyek a rossz közérzetü-ket okozták! Rajta, meg tudják tenni! Mindazokra a gondolatokra, amelyek hatására feszültséget, aggodalmat éreznek...

Liz egyre hangosabban nevetett.

– Nem lehet ennyire egyszerű a dolog! Sokkal több időt kell azzal tölteniük, hogy rosszul érzik magukat. Még nem érezhetik magukat jobban! Liz, ön egy rettenetes páciens! Mi a helyzet az elkövetett hibákkal? És mi van a rossz élményeikkel?

Liz továbbra is nevetett, és ezzel a többi résztvevőt is nevetésre ingerelte. Richard pislogva figyelte a hallgatóságot.

– Hát nem lenne szörnyű, ha minden alkalommal, amikor kezdenék magukat rosszul érezni, nevetőgörcsöt kapnának? Az én trükköm az, hogy elmélyülök magamban, és megváltoztatom az elmémben

Documents

Richard Bandler - Mire Jó Az NLP-A Sikeres Élet Kulcsa