5770. Támuz - XIII . évf . 3 . szám - תמוז חודש תש"ע

ה ז א ה ' ג ע ר י ' נ ב ת י ד ו ה י ה ה ל י ה ק ה ן ו ת ע – a N y í r e g y h á z i Z s i d ó H i t k ö z s é g l a p j a

2010. 06. 15.

בבבב""""הההה

…Amikor a bibliai történetben a Teremtőszámon kéri Káintól, az első gyilkostól:„Hol van Ábel, a testvéred?” Káin cinikusválaszt ad: „Nem tudom! Talán őrizőjevagyok az én testvéremnek?” Ezt a káinimagatartást - amelyet minden jóérzésű em -ber elutasít – követnénk mi is, ha hason-lóképpen válaszolnánk a kérdésre: Hol vana ti félmillió zsidó honfitársatok, akik 70éve még itt voltak? Hol van az 5000 nyír-egyházi zsidó, akik még itt éltek 1943-banés ’44 elején?...

A félmilliót a 20. század közepének halál-gyárai válogatás nélkül kivégezték. És vall-juk be, igazi magyarok, köztük a nyír egyháziőseink is, ehhez lelkes segítséget nyújtot-tak. Némelyikük félelemből, némelyikükközönyös engedelmességből, és sokanmeg győződésből, sokan örömmel és nagy

buzgósággal teljesítették a parancsot, ésgettókba, majd gyűjtőtáborokba tereltékegykori jó ismerőseiket…

Az áldozatok és a poklot megjárt túlélőkmellett meg kell emlékeznünk a holokausztidején élt emberek két másik csoportjárólis.

Az egyik az elkövetők, a parancsot ki-adók, a gyilkosok és segítőiknek csoportja.Számomra az ő sorsuk is tragikus. Nemvoltak ezek az emberek született gonosz te -vők, nem voltak született gyilkosok, ésnem születtek szörnyetegként. De valakivagy valami gonosztevőkké, gyilkosokkáés szörnyetegekké tette őket. Előbb talánvívódott a nyíregyházi csendőr, meg az SSkatona is, hogy megtegye-e azt, ami ellentiltakozott a lelkiismerete. De aztán meg-nyugodott: „Hiszen ezek csak zsidók… és

különben is, parancsot teljesítek.” És párnap múlva már gondolkodás nélkül követteel a legnagyobb gaztetteket, ártatlan gye re -kek és öregek, férfiak és nők meggyil ko lá -sát ugyanazzal a kezével, amivel mun kaidőután a saját gyerekét és feleségét simogattameg…

És emlékezzünk meg a csendes szem-lélőkről. Akik tehetnék a jót, de nem teszik,és ez válik a bűnükké. Akik látják az el-hatalmasodó gonoszságot, de nem szólnak,mert nem mernek. Akiknek naponta dön-téseket kell hozniuk, hogy passzívan szem-lél jék-e mások szenvedését, ezzel meg ő rizvesaját biztonságukat, vagy a szívükre hall-gatva lépjenek fel az igazságtalanság ésgonoszság ellen, életüket kockáztatva.

Hála Istennek, a vészkorszak idején issokan választották az utóbbit: Nem váltaknéma cinkosokká, hanem segítettek. Mamár több mint 23 ezren kapták meg a VilágIgaza kitüntetést, köztük kb. ezer magyar.Nagy részük posztumusz kitüntetésként,mert egész életükben nem beszéltek róla,nem dicsekedtek vele, hogy élelemmel, ru -hával, rejtekhellyel vagy más módon segí -tették a halálra ítélteket.

Most, amikor fejet hajtunk meggyilkolthonfitársaink emléke előtt, szóljon ez a fő -hajtás az embermentők nagyságának is.Akik a becsületes halált többre értékeltéka becstelen életnél, és tényleg, sokuknak azéletével kellett fizetnie emberszeretetéért.

Példájuk legyen ma is iránymutató előt-tünk… A káini kérdésre nekünk pozitív vá -laszt kell adnunk:

Igen! Őrzői vagyunk a testvéreinknek!

Részletek Gáll Ottó, az Eötvös KárolyMagyar-Izraeli Baráti Kör elnöke június 6-án, a Mártírok Emléknapján elhangzottbeszédéből.

„„„„ ………… ŐŐŐŐ RRRR IIII ZZZZ ŐŐŐŐ JJJJ EEEE VVVV AAAA GGGG YYYY OOOO KKKK ???? .... .... .... ””””

Koszorúzás a városi emlékműnél. Király Miklós felvétele

2010. 06. 15.

Sófár2

A Buchenwald Emlékhely és Alapítvány vezetősége a táborfelszabadulásának 65. évfordulójára kegyeleti megemlékezéstszervezett. Az április 10-13. közötti rendezvényekre az egykorifoglyok mellett meghívták a Szövetséges Haderők azon katonáitis, akik részt vettek a foglyok életének megmentésében ésWeimar város felszabadításában.

A foglyok népesebb csoportjai a volt Szovjetunióból, Izrael-ből, Lengyel- és Franciaországból érkeztek. A négy nap szépszínfoltja volt a francia hadsereg tiszti köteléke csapatzászlóval.

A rendezvény mottója a Buchenwaldi Eskü volt, amelyet azéletben maradt 21 ezer Häftling közül a még mozogni tudókmondtak el az Appellplatzon 1945. április 19-én. Az Eskü egymondata most német és angol nyelven szálláshelyünk, a HotelElephant (Hitler kedvenc weimari szállodája) főbejárata fölöttegy transzparensen volt kifüggesztve: „…Célunk a szabadság ésbéke új világának felépítése…”

Sokak szerint a 65 éve megfogalmazott Eskü szelleme mégma is aktuális!

Bennem élő kép buchenwaldi első fogadtatásomról: 1944. jú-nius elején Birkenauból érkező ezer fős csoportunkat a rámpátólaz Appellplatzig kutyás SS sorfal verte végig. Most, évtizedekmúltán az új Németország állampolgárai, az Emlékhely mun -katársai és önkéntes segítőik fogadtak szívélyesen, és segí tettéknégy napos ittlétünket. Többször voltam már Buchenwaldban,de a mostani egész miliő minden eddigin túltett. Van, aki szerintennek az oka: „lehet, hogy a 70. évfordulóra már nem lesz, akitmeghívjanak…”

10-én az IKBD (Buchenwald-Dora és Táborainak NemzetköziBizottsága) rendezvényén vettem részt. Az ülésen elhangzotttöbb bejelentés közül csak egy igen fontosat: a NemzetköziTáborbizottságok vezetőinek értekezletén elvetették azt a kísér-letet, amely a kommunizmus áldozataira való emlékezést összeakarta mosni a nácizmus áldozatairól való megemlékezéssel.

Délután a weimari városházán ünnepélyes keretek között írás-ban örökítették meg az IKBD csatlakozását a volt KZ emlékétápoló, segítő Buchenwald Egyesülethez.

Este Thüringia Szabad Állam miniszterelnök asszonya, Chris-tine Lieberknecht adott fogadást a katonaveteránok, Häftlingekés vendégek tiszteletére. Itt tüntette ki a Thüringia SzolgálatáértÉremmel az IKBD elnökét, Bertrand Herzet és Floreal Barriert.

Április 11-én, az évforduló napjának reggelén a francia tisztikötelék és a francia Häftlingek közösen tisztelegtek a NemzetekÚtján a francia nemzeti emlékoszlop előtt.

A központi emlékünnepségre a nemzetek zászlóival övezettegykori Appellplatzon került sor. Németek és külföldiek,egyének, családok és csoportok ezrei gyűltek össze virágokkal,koszorúkkal, többen nácizmus ellenes transzparensekkel.

Az IKBD elnökének és a tartomány kultuszminiszterénekmegnyitója után Thüringia Szabad Állam miniszterelnök asz-szonya köszöntötte a megjelenteket, majd prof. Dr. NorbertLammert, a Bundestag elnöke emelkedett szólásra. Nagysikerűünnepi beszédéből csak két gondolat:

- az itteni szörnyűségeket 65 év után sem lehet meg nemtörténtté tenni, sem elfeledni, ezekből tanulnunk kötelező;

- emlékeznünk, emlékeztetnünk és okulnunk kell, mert nemcsak népünknek, hanem a világnak is felelősséggel tartozunk. Amai nap egy fontos alkalom, hogy nemet mondjunk a feledés-nek…

A beszéd után Jorge Semprun volt Buchenwald-Häftling ésegy, az Emlékhelyen dolgozó amerikai önkéntes, Rebecca Rinarszólalt fel, majd Weimar város és megye vegyes kórusa adta előa Buchenwald Lied-et.

Ezt követően a diplomáciai testületek képviselői, az egykoriHäftlingek, a katonaveteránok, az ünnepségre megjelent szer -vezetek és személyek helyezték el a kegyelet és megemlékezéskoszorúit, virágait, és hajtottak fejet Buchenwald 56 ezer ál-dozatának Emlékművénél. Aki nem hozott magával virágot,szegfűt, rózsát kaphatott…

Az Emlékmű, egy, az Appellplatz talajára épített, kb. négynégy zetméter nagyságú fémlap, közepében ötven ország nevelátható, amelyek polgárai Buchenwald foglyai voltak. A fém-lapot állandóan 37 Celsius fok testhőmérsékleten tartják.

Az Ettersberg-hegy klímája mit sem változott, most is a régivolt: 6-8 fok, 60-80 km/órás széllel. Vendéglátóink a meghívot-

AA FFEELLEEDDHHEETTEETTLLEENNRREE EEMMLLÉÉKKEEZZTTÜÜNNKK

Sófár 3

takat fűtött – egyik oldalán nyitott – sátorban helyezték el, aszékekre plédeket biztosítottak.

A turisták, egyéni és csoportos zarándokok a rendkívülkellemetlen idő ellenére is kitartottak a rendezvény végéig.

Mint évtizedek óta, most is sok német és külföldi tartjakegyeleti, társadalmi kötelezettségének a Buchenwald Em-lékhely felkeresését – mintegy zarándokhelyként -, különösenaz évfordulók napján.

A koszorúzás után a zsidó áldozatok emlékművénél izraelitaistentisztelet keretében Kádist és Él molé rachamim-ot mond-tunk közösen.

Az elvonuló tömeg megtekinthette a volt tábor területén abunkert, a krematóriumot, a múzeumot és az egyes nemzetekbarakkjai helyén lévő emlékköveket, táblákat.

A meghívottak egy része a Glockenturm-nál is elhelyezte ko-szorúit, virágait. Többen ekkor keresték fel a Nemzetek Útjánsaját országaik emlékoszlopait.

A harmadik napon az 1943-ban alapított Nordhausen-i DoraKZ évfordulós megemlékezésére utaztunk.

Dora foglyai építették itt a hegyoldalba azt a földalatti hatal-mas tárnát, amelyben a német „csodafegyver”, a V-2 gyártásaés összeszerelése történt. A föld mélyében kapott helyet a táboris. Egy év után Dora lett Buchenwald legnagyobb melléktábora.1944 októberében Mittelbau-Dora néven több melléktáborral és30-40 ezer közötti átlag fogolylétszámmal önálló táborrá alakí-tották. Több mint húszezer szovjet, lengyel, francia és magyarHäftling vesztette itt életét.

Az ünnepségre a krematórium előtti szoborcsoportnál kerültsor. Megnyitó után a Mittelbau-Dora Emlékhely vezetője, Dr.Jens-Christian Wagner mondott köszöntőt, az ünnepi beszédetThüringia Szabad Állam igazságügyi minisztere, Dr. HolgerPoppenhäger tartotta, majd két egykori fogoly – a Vásáros-naményból elhurcolt, most az USA-ban élő – Lázár Ernő és egytrieszti társa, Dr. Boris Pahor szólalt fel. Ezután a Dora IfjúságiEgyesület fiataljai adtak – volt foglyokat alakítva – korhű mű-sort. Az előző napi időjárás itt még esővel „gazdagodott”, de atömeg végig kitartott.

A koszorúzást követően az új kiállítást tekintettük meg.

Németországban az egykori törzstáborok (Bergen-Belsen,Buchenwald, Dachau, stb.) helyén oktatási-képzési központokathoztak létre. A korszerűen berendezett intézményekben kö zép -iskolások, egyetemisták százai tanulják, „tapintják” a 20. századtörténetét, szembesülnek az egykor volt valósággal. Sok fiataltölti itt tanulással, kutatással szünidejét. Jelentős az itt tanul takalapján diplomázók száma is.

A negyedik napra vendéglátóink megszervezték, hogy a mel-léktáborok volt foglyai felkereshessék akkori „munkahelyeiket”.

Egy volt bajtársammal, az Észak-Erdélyből deportált, maIzraelben élő Lázár Lászlóval és lányával utaztunk el a Zeitzmelletti Rehmsdorfba. Itt a lebombázott benzingyár újjáépítésevolt a foglyok feladata. A „Wille” fedőnevű KZ egyike volt

Buchenwald nagy melléktáborainak, ahol a halálozási aránymeghaladta a 80 százalékot.

Találkozásunkra M. Meissner polgármester és L. Czossekhelytörténész lakossági fórumot szervezett, amelyre mintegyötven érdeklődő, köztük a körzet országgyűlési képviselője jöttel. A három órás kötetlen beszélgetés után megkoszorúztuk avolt táborunk előtti emlékkövet.

„Wille” kiürítésének 65. évfordulója napján a BundeswehrLeipzigi Helyőrségének díszalegysége tartott – katolikus táborilelkészünk közreműködésével – kegyeleti megemlékezést, majdkoszorúzott és tisztelgett a KZ áldozatainak emléke előtt.

Rehmsdorfból bajtársam édesapjának Altenburgban lévő öröknyughelyét kerestük fel és helyeztünk el rá virágot és köveket.Az egykori tömegsír fölé szép márvány obeliszket emeltek,amelyre – azonosításuk után – felvésték az áldozatok adatait. Atömegsír ápolt, koszorú és virág borítja.

Két rövid részlet Buchenwald 1937. júliusi megnyitásának70. évfordulóján, 2007-ben kiadott Weimari Nyilatkozatból:

A buchenwaldi koncentrációs tábor volt foglyainak felhívásaWeimar város polgáraihoz:

„(…) Mára már sokan eltávoztak közülünk az élők sorából, svelünk együtt feledésbe merül majd a nemzeti-szocializmus ter-ror-uralmának élő emlékezete.(…) Egyre jobban, mint valaha,nyugtalanít bennünket az a kérdés: ki beszél majd a nácik bűn-tetteiről, ki száll szembe majd a neonácikkal, a demokrácia ésaz emberi méltóság megsértőivel? Ki beszél és harcol majd anevünkben, ha mi már nem leszünk? (...)

Weimar város képviselőinek nyilatkozata a buchenwaldi kon-centrációs tábor egykori foglyainak:

(…) Mindig teljes erővel fogunk küzdeni a nemzeti-szocialistaeszme, a fajgyűlölet és az antiszemitizmus ellen. Tudjuk, hogy azemberi jogok, a szabadság és a demokrácia nem magátólértetődő dolgok, hanem ezeket napról napra újra kell élni ésújra kell védeni.”

Kovács László

Sófár4

Külön szeretettel köszöntöm a kö -rünkben lévő holokauszt túlélő Bará-taimat!

Elszorult torokkal 92 éves, Auschwitz-Birkenau földi poklát megjárt édes-anyám, Dienes Sámuelné születettSim kovits Rozália, Gyöngyike nénigye rekeként állok itt. Nem én választot-tam ezt, a zsidóság megélt szenvedéseválasztott engem. Ahogy Luther mondta:

„Itt állok, nem tehetek másképp.”Gyerekként, emlékszem, egy nagy

családi ágyunk volt, ahol édesanyámpróbált beszélni a mondhatatlanról: kis -várdai gettó, nagy utazás – marhavagon,sorban állás, Mengele, szétválasztás,túlélt fürdő, bűz, éhezés, Appell, rothadókrumplihéj kiszedése a szemétből, ésezért is a szörnyű büntetés. Aztán hol ő,hol mi a testvéreimmel nem bírtuk

sokáig hallgatni, és a hangok elcsuklot-tak.

„Az emlékezés segít, a múlt meg -tisztításában a holokausztra való meg -emlékezés hozzásegít a meg tisz tuláshoz”– mondja Moricone.

Nobel díjas írónk, Kertész Imre írja:„A holokausztban az a borzasztó, hogyaz a keresztény kultúrkörben történtmeg, így a szeretet eszményében hívő

kereszténység nehe -zen tud vele szem-benézni.”

Még 66 év után iskísért a szembenézéshiánya.

És most talánformabontó leszek:Köves Slomó rabbiazzal a gondolattalél, hogy próbáljunkújfajta értelmezéstadni a holokauszt be-mutatásának, hogyazzal ne oly bűntuda-tot ébresszünk, a -mely a lélek rosszellenállását szülheti,hanem a csöndesmegértés-együttérzésvilágához jussunk kö-zelebb. Nem köny-nyű!! – mert Konrád

György szerint „haelveszítjük múltunkat, elveszíthetjükönmagunkat.”

A szenvedő elesettek láttán nemmindig követtük a keresztény humaniz-mus alaptörvényét, mely így hangzik:„szeresd felebarátod, miként tenma-gad”, és az ige nem folytatódik úgy,hogy de kivéve bárkit is! Vajon amegkövetés pápai imáját ismételtük-e aszívünkben? „Káin bélyegét hordozzuk

homlokunkon… bocsásd meg nékünkUrunk azokat a szidalmakat, amelyekkela zsidó nevet illettük.” Bizony tudnunkkellett, hogy mit cselekszünk. A kitaszí-tottság és szenvedés láttán érzett közönyvagy részvétlenség személyes megnyil-vánulásaival hozzájárultunk, hogy azerkölcstelenségnek gátja szakadt. Hoz-záteszem II. János Pál pápa mély gon-dolatát: „Az igazi keresztény ember nemlehet antiszemita!”

Elsősorban a fiataloknak mondanámKossuth Lajos szép gondolatait: „Énember és ember között faj, nyelv, vallás-felekezet miatt soha nem tettem s nem isfogok tenni különbséget, az antiszemi-tikus agitációt, mint a 19-ik század embereszégyenlem, mint magyar rös tellem, minthazafi kárhoztatom.”

Engedjék meg, hogy zsidó emberkéntmégis Erdő Péter bíboros Úr az ÉletMenetén elhangzott gyönyörű gondo-latait idézzem: „Semmilyen politikaiszámítás nem igazolhatja az Isten képéreteremtett ember méltóságának meg-gyalázását vagy lebecsülését… az em-berek közötti testvériség, a természetesjóérzés, segítőkészség és együttműködésrombolását, a szeretet kultúrája helyett agyűlölet, a feszültség, a zűrzavar ter-jesztését.”

És most gondolatban legyünk együttegy nagy családi ágynál, és hallgassunktündérmeséket a szellem és a szeretetkultúrájáról:

„Ezt teszi véletek a szeretet, hogymegismerjétek szívetek titkát, s e tudásáltal az Élet szívének egy darabjává vál-jatok.” – és szemünk sohasem lesz fátyo -los az emberi borzalmaktól, mivel azokmár soha többé nem lesznek.

Úgy legyen!

Dienes Gábor

Tisztelt emlékező közönség! Tisztelt Barátaim!

Emléktábla a gimnázium aulájában

Sófár 5

Az előbbi beszéd 2010. május 22-én akisvárdai Bessenyei György Gimná-zium és Kollégium dísztermében, ahelyi elhurcoltak emlékére rendezettrendkívül színvonalas emlékest ré sze -ként hangzott el. A rendezvény mél -tósága talán azzal érzékeltethető aleg egysze rűbben, hogy a zsúfolásigmegtelt helyiségben az előadókon kívülegy légy zümmögése sem volt hallható,és ér zékelhető volt a visszafojtott léleg -zet vétel jellemezte figyelem. Maxi má liselismerés, köszönet illeti a szer vezőket(Magyarországi Evangéliumi Test vér -közösség, Kalanit Magyar-Izraeli Ba -ráti Társaság kisvárdai szervezete,Kisvárdai Városszépítő Egyesület, va -lamint a Bessenyei György Gimnáziumés Kollégium).

A program bevezető részében az in-tézmény történetének ismertetése soránmegtudhattuk, hogy az iskola jórésztzsidó polgárok kitartó lobbizása, mun -kája, anyagi segítsége eredményekéntválhatott valósággá. Kontrasztként nyo-masztó „élmény” volt hallgatni az is -kola tehetséges diákjai által előadottstatisztikai kimutatást, mely évfolya-monként taglalta a kezdeti harmincszázalékos zsidó származású diákokarányának csökkenését a numerusclausus és az egyéb zsidótörvényekhatására, míg 1944-re mindösszesenegyetlen főre korlátozódott a létszám.Aki már nem tudott megjelenni azérettségi vizsgán, mert aznap hajtottákgettóba:)

A már több alkalommal megméret-tetett és díjat nyert, szintén az iskolatehetséges diákjai előadásában meghall-gatott zenemű segített az addigi beny-omások elmélyítésében, és egybenkomoly zenei élményt nyújtott a hoz-zám hasonló komolyzenei analfabétákszámára is.

A több felszólalás sorában elhangzottitt olvasható beszédben engem ott,akkor a Köves Slomo idézet érintett

meg a legmélyebben.Itt még engedtessék meg nekem egy

kis személyes: Bocs Gabi, amiért csakutólag jutott eszünkbe, hogy a közösKaddishoz Téged is ki kellett volnaszólítanunk. Közöttünk a helyed, azazközöttünk mindig van helyed. Értsd jól!

Bálint András az előadó művészetlegmagasabb régióit is meghaladó rend-kívül szuggesztív, a költő és sorstársaivívódásait, tragédiáját próza és vers ele-mentáris erejű szintézisével tapinthatóközelségbe hozó Radnóti estjének hatá -sát alátámasztotta, fokozta a patinás in-tézmény folyosóin elhelyezett korabelitablók hangulata, melyekről zsidó ésegyéb felekezetű diákok zsidó és egyébfelekezetű tanárokkal közös egységben,közös szellemiségben mosolyognakvissza a mára kissé zavarodottá váltszemlélőre. Emlékeztetve túl a szemé-lyes tragédiákon egy végérvényesenmegsemmisített, megismételhetetleneszmeiség, miliő pusztulására is.

Kinek a vesztesége? Talán a kérdés megér(te)tése lehetne

az első lépés a Köves Slomo szerint (is)helyesnek vélt úton.

Sárosi György

KK II NN EE KK AA VV EE SS ZZ TT EE SS ÉÉ GG EE ?? A HÁROM HÉT ÉS A KILENC NAPTamuz hó 17-én, a polgári naptár szerintaz idén június 29-én kezdődik az úgy-nevezett három hét. Egyike ez a nap anégy kis böjtnapnak. Hajnalhasadtávalkezdődik a böjt, tehát előző este méglehet enni. Öt oka van a böjtnek. Mózes ezen anapon jött le először a két kőtáblávalSzi náj hegyéről, és ezt a két kőtáblát, mi -kor meglátta az aranyborjút, ös sze törte.A második ok, hogy az első Szent élybenaznap szűnt meg az áldozat bemutatása.Ezek helyébe léptek tulajdonképpen azimák. Harmadik ok, hogy mindkét Szen-tély falán Tamuz hónapban ütött rést azellenség: az első falán Tamuz 9-én, a má-sodikén tamuz 17-én. A negyedik ok:Antiochus, Epiphanesz szír-görög királyfőembere ezen a napon égette el a Tórát.Ugyancsak ő volt, aki ezen a naponbálványt állított a Szentélyben, és ez aböjt ötödik oka.A három hét során különböző fokozatúgyász-szokások vannak érvényben. Ta -muz 17-től Áv hó elsejéig a rabbinikusha gyomány szerint meg lehet állapodniaz eljegyzés időpontjában, de lakoma ésvigasság nélkül. Ebben az időszakbanmég szabad húst és bort fogyasztani. Ahajat és a szakállat a három hét alattegyáltalán nem vágják, Tisa Be’Áv he-té ig azonban a bajuszt meg lehet igazí-tani és a körmöt is le lehet vágni. Roschodes Áv-tól a szabályok szigorodnak,innentől kezdve kilenc napig már nemesznek húst és nem isznak bort, nemmosnak ruhát, és szüneteltetik a peresügyeket. Áv hó 9-én (az idén július 20.) 25 órásböjtöt tartunk, ami – a nyári meleg miatt– talán még nehezebb, mint a jom kipuriböjt. A szeuda mafszeket, a böjt előttiétkezés során alacsony széken ülnek, ál-talában kemény tojást és kenyeret fo-gyasztanak. Este a maariv ima keretébenis alacsony széken vagy a földön ülveolvassuk fel Jeremiás siralmait. Reggeltalit és tfilin nélkül imádkozunk. Háromembert hívnak fel a Tórához majd a haf-tara után az erre a napra szerkesztettKinot-okat olvassák fel. Este a minchaimát már talitban és tfilinben mondjuk,majd a hétköznapi maariv és holdszen-telés után – mivel a húsevés és borivástilalma másnap délig tart – tejes ételekfogyasztásával vetünk véget a böjtnek.

Meiszinger István

Sófár6

Amikor megérkeztem Nánási Mi-hálynéhoz, a gondozónő fogadott.Éva néni egy fotelban ült, körülöttekönyvek, rejtvények. Betegsége ótanem meri a lakását elhagyni, mégkísérettel sem.

Csak otthonában érzi magát biz-tonságban.

87 éves, de vonásai még mindigsejtetni engedik, milyen szép lehetett1944 májusában, 21 évesen, karján6 hónapos kislányával.

Nánási Mihályné WebermannÉva. l923.augustus 19-én születettBereg szászon. Édesanyja: Weisz ber -ger Fáni, testvére Webermann Jenő.

Jómódú beregszászi családbólszármazom. Apám, WebermannMár ton vallásos volt, tartottuk az ün-nepeket. Ő rendszeresen járt temp-lomba, de engem nem érdekeltkülönösebben a vallás.

Beregszászon jártam állami is -kolába. Volt egy magyar gimnázium,ott érettségiztem, majd férjhezmentem Friedmann Gézához.

Született egy kislányunk, Anna -mária.

1944.májusban a férjem már mun -kaszolgálatos volt. Engem anyám-mal, apámmal, a testvéremmel és azakkor 6 hónapos kislányommal, An-namáriával vagoníroztak be. Bor-zasztó körülmények között utaztunknégy napig. Össze voltunk zsúfolva,nem tudtam mit enni adni a gyer-mekemnek. Négy nap utazás utánmegérkeztünk Auschwitzba. Zűrza -var volt, ordítozás, én majd’ elájul-tam, hogy hova kerültem.

Sorba állítottak bennünket. Ottvolt az a híres orvos, Mengele, azválogatott. Voltak vele rabok, zsidórabok, akik magyarul beszéltek.

Segítettek a kiválogatásban, sza-ladgáltak a sorok között.

Mengele a kezével mutogatott: tejobbra mész, te balra mész, te ide, teoda.

Borzasztó kavarodás volt.Mielőtt ránk került a sor, odajött

az egyik rab, mondta, hogy adjamoda a kisgyerekemet anyámnak,fogja ő. Én nem értettem, miért.Mondta, hogy a gyermek napközbenanyámmal lesz, engem nem akadá-lyoz a munkában, és majd este

együtt leszünk. Nem akartam agyer mekemet odaadni, de valóság-gal kitépte a kezemből, és én bele-egyeztem.

Anyámat a gyerekkel jobbra állí-tották, engem balra.

Láttam apámat és a testvéremet ismessziről, de nem tudtam, hovakerültek.

Miután megvolt a válogatás, fü -rödni vittek bennünket, majd lebo -rotváltak, szőrtelenítettek mindenütt.Kaptunk egy ruhát, a cipőnk a sajá-tunk maradt.

A ruha földig ért nekem, levágtamés csináltam belőle egy övet, hogymegálljon rajtam.

Estére bementünk a barakkba.Abban „kólyák” voltak: emeletespriccsek. Én a földszinten aludtam.

Anyám és a gyermekem nem voltsehol…

Hajnalban 5 órakor felkeltettekbennünket és mentünk a zehlap-pellre, órákig álltunk a betonon.Voltak ott magyarok, oroszok, len -gyelek, belgák, mindenféle náció.

Minden reggel SS- nők válogat-tak, minden ötödik vagy tízediklányt-asszonyt kiválogatták és elvit-ték, nem tudtuk hová, de soha többénem láttuk őket.

Reggel adtak enni. Négyünknekvolt egy lavór, amiben valami üresleves volt. Körbeálltuk és úgy et-tünk.

A szükségünket a latrinán vé -geztük, 20-30 embernek volt egy kisülőke, leírhatatlan ….

Én az udvaron dolgoztam azt, amiadódott. Köveket hordtunk össze-vissza. Ott találkoztam össze egyunokatestvéremmel, aki a vona-toknál dolgozott, pakolta a holmikat.

VANNAK MÉG TANÚK IV.VANNAK MÉG TANÚK IV.

A chupa alatt Friedmann Gézával

Sófár 7

Ő hozott nekem aztán ennivalót ésegy kendőt a kopasz fejemre.

Aztán három hónap múlva egynapon megint sorba állítottak, vol -tunk vagy kétezren. Behajtottak afürdőbe, megfürödtünk, kaptunk egyszürke ruhát, amin volt egy szám.Engem nem tetováltak, hanem aruhámon volt a szám.

Bevagoníroztak bennünket, háromnapig utaztunk, borzasztó volt ajúliusi melegben.

Három nap után megérkeztünkGelsenkirchenbe, a belga határhoz.

Ahogy ment a csoportunk, az SS-ek kísértek. Az emberek álltak azutcán és dobáltak bennünket kövek -kel meg mindennel, ami a kezükbeakadt. Az SS-ek azt mondták nekik,hogy minket a kuplerájból hoztak ki,és nem vagyunk rendes emberek.

Elérkeztünk a táborba, ahol sátrakvoltak, azokban aludtunk.

Az egyik nap az udvaron össze-találkoztam egy idősebb asszonnyal,aki megszólított. Kérdezte, ki va -gyok én, olyan szép vagyok.

Mond tam, hogy beregszászi lányvagyok. Ahogy beszélgettünk,mondta, hogy van ott ismerőse,kiderült, hogy az ismerős az egyikunokatestvérem.

Ez az asszony bemutatott a la -gereltesternek, aki az ő rokona volt.A lagereltester engem és egy Áginevű munkácsi lányt beosztott egySS-hez. Előtte orvoshoz vittek ben-nünket, megvizsgáltak, hogy alkal-masak vagyunk-e munkára.

Az SS háztartását vezettük,főztünk, mostunk, vasaltunk, takarí-tottunk. Én előtte nem végeztemilyen munkákat, azt sem tudtam,hogyan kell egy párnát felhúzni.Aztán belejöttem.

Az SS-ek között voltak idősebbek,azok nem voltak rosszak, de akihezminket beosztottak, az egy borzasztóember volt.

Elkövetkezett szeptember, amikor

egy napon jöttek a repülőgépek éslebombázták a lágert. A szürkeruháink miatt azt hitték, németekvagyunk.

Ott maradt egy csomó lány holtan,láb nélkül, fej nélkül. Szörnyű volt.

Én beszaladtam egy SS bunkerba,nem szóltak az SS-ek semmit. Futásközben én is megsérültem a feje-men, de a barátnőim nem hagytak,kezeltek és meggyógyultam.

Az SS-ek a gelsenkircheni lágert abombázás után kiürítették. Elkerül-tem egy városba, nem jut már e-szembe a neve, ahol egy fi úotthonbanszállásoltak el. Itt a konyhán dolgoz-tam. Onnan végül Karlovy Varibakerültem, és itt szabadultam fel 1945májusban. Prágán keresztül jutot-tam nagy nehezen haza Budapestre.

Budapesten összetalálkoztam egyrokonommal, aki elvitt magukhoz.

Néhány hét után egy naponkinéztem az ablakon és megláttamaz Apámat, aki mint megtudtam,engem keresett, mert valaki mondtaneki, hogy mintha látott volnaengem Pesten.

Együtt utaztunk aztán haza Nyír-egy házára.

A férjem nem volt sehol. El-mondták, hogy ő a munkaszolgálat-ból hazajött szintén Nyíregyházára.Egyik nap ment az utcán és az oro-szok elfogták, visszavitték a Szov-jetunióba, és ott halt meg.

A testvérem Apámmal előszörAuschwitzban volt, majd elkerültekegy másik lágerba, ahonnan atestvéremet Bergen-Belsenbe vitték,ő ott halt meg flecktífuszban.

Apám kérdezte tőlem, hogy holvan Anyám és hol a kislányom. Háthol van? Ahol a többi…

Én elmentem Beregszászba, decsak egy napot voltam ott, láttam,hogy ott vannak az oroszok. Vissza-jöttem Nyíregyházára, apámat nemis engedtem, hogy odamenjen.

Nekünk a háború előtt volt Nyír-egyházán házunk, de abban ide-genek laktak, oda visszamenni nemle hetett. Végül egy ismerősömön ke -resztül kaptam egy szobakonyháslakást a Bethlen utcán. Munkám isakadt, a moziban dolgoztam, pénz -tárban.

Aztán megismerkedtem a másodikférjemmel, Nánási Mihállyal, ő nemvolt zsidó ember.

Egy fiúnk született, aki Ame ri -kában él, Dallasban. Két unokámvan.

Apám kiment Izraelbe, ott újbólmegnősült.

A férjem halála után bekapcsolód-tam a Nyíregyházi hitközség mun -kájába, én lettem a nőegylet elnöke.Több mint 10 évig végeztem ezt amunkát, egészen addig, míg megnem betegedtem.

Most sajnos a betegségem miattnem tudok menni sehová. A csalá-domat sem tudom meglátogatni, afiam jön haza Amerikából mindenévben egyszer.

A társaságot a gondozóim és aszomszédjaim alkotják, akik sze-retettel vesznek körül.

Olvasok és keresztrejtvényt fejtek,így tartom karban az elmémet…

Klein Éva

Nánási Mihállyal

Sófár8

Az első szentély lerombolásához a háromlegnagyobb bűn vezetett: a gyilkosság, abálványimádás és az erkölcstelenség. Het-ven évvel később felépült a második szen-tély, ami nem sokkal azután szinténel pusztult. Azt gondolhatnánk, hogy ha ezmég kétezer évvel később sem épült fel,akkor valami még hatalmasabb bűn lehetetta lerombolásának az oka. A Talmud aztmondja, hogy a második szentély lerom-bolásához az oktalan gyűlölet vezetett. Elsőpillantásra ez nem tűnik olyan súlyosnak,mint a három fő bűn, mégis ez az oka akétezer év óta tartó diaszpórának, és a ren -geteg pogromnak, kiűzetésnek, öldöklésnekés a vérvádnak.

A Római Birodalom júdeai hadjárata nema templom lerombolásával kezdődött, ha -nem jóval azelőtt. A két utolsó hasmoneusuralkodó, Hirkanusz és Arisztobolus(egyébként testvérek) odáig mentek a ha -talmi harcban, hogy i.e. 63-ban Rómát, azakkori világhatalmat hívták döntőbírónak.Oktalan gyűlölködésüknek az lett az ered-ménye, hogy Róma kapva kapott az alkal-mon, bevonult Izraelbe, legyilkolt számoszsidót és a gyengébbik testvért, Hirkanuszttette meg báb-uralkodónak. A rómaiak nemvoltak érdekelve népirtásban, és általábanmeghagyták a leigázott terület uralkodóját apozíciójában, persze csak névlegesen.Hagyták, hogy ő foglalkozzon a birodalomszempontjából apró-cseprő ügyekkel, fel -téve, ha a római törvényeket betartják, és azadót megfizetik.

A politikai elit Izraelben innentől kezdvenem zsidókból, illetve római-párti zsidókbólállt. Az ok nélküli gyűlölködés olyan mé -reteket öltött, hogy megszámlálhatatlan cso-portra bomlott szét a nép: az asszimiláltzsidók örültek a római uralomnak; a sza-duceusok általában gazdag zsidók voltak,akik tagadták a szóbeli tan isteni eredetét, ésbevásárolták magukat a szentély funkcióiba;a farizeusok pragmatikus zsidók voltak, akik

se nem akartak hízelegni a rómaiaknak, snem akarták a nyílt lázadást; a zelóták na-cionalista szélsőségesek voltak, akiknekegyik csoportja mindig tőrt hordott magánál,hogy legyilkolja a politikai ellenfeleit; a bir-jonimok, nacionalizmus mögé bújtattákbűnöző hajlamaikat, és a zelótákkal szimpa-tizáltak; és egyéb kisebb szekták, például azesszénusok vagy a Holt-tengeri Szekta,amely a tekercsekről lett híres. Zsidó forrá-sok 24 különböző csoportosulást említenek.

Ebben az időszakban a zsidók rengetegfej fájást okoztak a rómaiaknak, de persze anépen belül is folyamatosan ellentétekvoltak. A talmudban szerepel egy jellemzőtörténet: Egy gazdag zsidó nagy partit adotta barátainak. A meghívókat a szolgájakézbesítette, aki tévedésből a Kamcánakszóló meghívót Bar Kamcának vitte, aki aházigazda esküdt ellensége volt. Ő meg -örült, azt gondolta, hogy békülni akar avendéglátó, és el is ment. Amikor a partinkiderült a tévedés, a házigazda ki akartadobni Bar Kamcát, aki azt kérte, hogy haddmaradjon mégis, akár meg is fizeti a részét,csak ne szégyenítse meg. A házigazda azon-ban hajthatatlan volt, még amikor BarKamca az egész vendégség felét, sőt teljesösszegét is felajánlotta, akkor sem engedtemeg, hogy maradjon. Bar Kamca megszé-gyenülve távozott, és amikor látta, hogy azott ülő rabbik sem szólnak semmit, végzeteslépésre szánta el magát. Elment a rómaicsászárhoz, és azt mondta, hogy a zsidóklázadásra készülnek, meggyőződhet rólaRóma is, csak tegyenek egy próbát: küld-jenek egy állatot a Szentélybe, hogy áldoz-zák fel, és meglátják, hogy vissza fogjákutasítani. (Abban az időben elvileg felál-dozták a nem zsidók adományait is.) Útközben Bar Kamca ejtett egy kicsi sebet azállaton, amit a Rómaiak nem vettek észre,vagy nem gondolták, hogy érvényteleníti azáldozatot. A szentélyben a bölcsek egy részeazt mondta, hogy a béke érdekében még ahibás állatot is fel kell áldozni. Más részük

nem akarta megengedni, és végül is ők ke -rekedtek felül a vitában, amivel persze meg-győzték a rómaiakat a zsidók ellenállásáról.

Izrael i.sz. 66-ban fellázadt Róma ellen.Ez a mai viszonyok között annak felel meg,mintha hadat üzent volna a NATO-nak.Ennek a reménytelen harcnak három fő okavolt: Először is, az ideológiai különbségek:amikor Róma leigázott egy területet, akkoraz ottani nép „isteneit” egyszerűen be-olvasztotta a saját többistenhitébe, volt idő,amikor már több tízezer római „istent”imádtak. A monoteista zsidók ennek határo-zottan ellenálltak. Ezen kívül, ahol csaklehetett, a rómaiak lábbal tiporták a zsidóvallást: a helytartók istennek hívatták ma -gukat és a szobraikat a szentélyben kellettimádni, a szentély kiadásaira elkülönítettösszegből vízvezetéket építtettek. Szóra -kozóhelyül amfiteátrumokat építettek, aholrabszolgák ezreit gyilkolták le brutális mó-dokon, egy olyan országban, ahol a vallásegyik alapja az élet tisztelete és kegyetlen-ség elítélése. A második ok a belső vitákvoltak, a fentebb említett klikkesedés. A har-madik ok a római üldöztetés, amely előszörcsak adózás formájában nyilvánult meg,majd egyre nyíltabb rablás és fosztogatásképében, végül pedig öldöklésben.

A harc először sikeres volt, ami óriásisokkot okozott Rómában, és antiszemitahullámokat birodalom-szerte. A bölcsekekkor inkább kiegyeztek volna Rómával, ésa szaduceusok, valamint a farizeusok bele isegyeztek, de a zelóták folytatták a harcot.Róma erre négy légiót vezényelt a területreVeszpazianusz vezetésével. A rómaiak min -dig is brutálisak voltak a harcban, de ebbena háborúban különösen, mert üzenetet akar-tak küldeni a többi népnek.

Ekkor élt Joszef ben Matiszjahu, egy has-moneus származású arisztokrata fiatalem-ber, akit fontos katonai feladattal küldtek aGalilba, de ő az ország érdeke helyett a sajátkarrierjére koncentrált, és átállt a róma-iakhoz, később pedig Josephus Flaviusnéven lett híres történetíró. A Galil ter-mészetesen elesett, az ország többi része is,ahogy a rómaiak északról délre haladtak.

I.sz. 70-ben Jeruzsálemet is ostrom alávették, ami elsőre reménytelen vállalkozás-nak tűnt. Hatalmas, fallal megerősített város

AZ OKTALAN GYŰLÖLET ÉSA SZENTÉLY LEROMBOLÁSA

Sófár 9

volt, (nagyobb, mint ma az Óváros), nor-málisan 100 és 150 ezer közti lakossal, de aháború miatt a menekültekkel együtt két-vagy háromszorosára is nőtt a lakosság.Rengeteg étel volt felhalmozva, volt jóvízellátás és hősies, mindenre elszánt védőkküzdöttek benne. Jeruzsálem lehetett volnaaz első város, amelyik ellenáll a római ost-romnak, de nem így lett. Az oktalan gyűlöletmiatt esett el. A védők ahelyett, hogyegyesítették volna az erejüket, egymás ellenfordultak, polgárháborúval tetézve a bajt. Azelóták odáig mentek, hogy nem zsidó ka-tonákat hívtak be a városba a többi zsidó

ellen, és felgyújtották az élelmiszerkész-leteket. Éhezés kezdődött, az élel miszerértkiszökő zsidókat a rómaiak ke resztre feszí-tették, méghozzá annyit, hogy nem volt elégkereszt.

Ekkor Jochanán ben Zakkai, aki a mér -sékelt párt vezetője volt, döntő lépésreszánta el magát. Halottnak tetette magát, éskoporsóban kivitték a városból Veszpa -zianusz elé. Úgy üdvözölte, mintha ő lennea császár, de a római erre megharagudott rá,

és kérdezte, hogy honnan vesz ilyesmit.Jochanán ben Zakkai azt felelte, hogy az Ö-való csak egy nagy uralkodónak engedimeg, hogy lerombolja Jeruzsálemet. Ekkorhírnök érkezett Rómából azzal, hogy azelőző császár meghalt, és Veszpazianusztnevezték ki utódjául. Az új császár, meg -döbbenve a jövőbelátó képességétől, háromkívánságát teljesítette Jochanán ben Zak-kainak, aki elsőnek azt kérte: „Add nekemJavnét és a bölcseit!” Ez a látszólag kis kérésbiztosította, hogy fennmaradt a tóratanulás,és ezáltal a zsidóság. Másodszor azt kérte,hogy Simon ben Gamliel, a Szanhedrin fe-

jének családját ne érje bántódás, ezzel biz-tosította a nép vezetésének folytatását.Harmadszor orvost kért Rav Cadok szá -mára, aki negyven éve böjtölt és imádkozott,hogy Jeruzsálem megmeneküljön. Az őszentségére szükség volt a lerombolás utániidőszakban is.

Ezután az új császár visszatért Rómába,hogy a legnagyobb földi hatalom vezetésétbiztosítsa, és a fia, Titusz vette át Jeruzsálemostromát. Jochanan ben Zakkai pedig

Javnéba ment, ahol felállította a Szan-hedrint, hogy a legnagyobb spirituális hat-alom vezetését biztosítsa.

Jeruzsálemben ezalatt tovább folyt a pol-gárháború, még a peszachi áldozatok bemu-tatása is öldöklésbe fordult.

Titusz meg kezdte az ostromot, és Tamuz17-én áttörte a Templom falát. Három hétenát zajlott a véres küzdelem, az éhező éskimerült védőket már csak a hősiességük ésa Templom iránti szeretetük tartotta. Ám haa Teremtő visszavonja a védelmét, akkorsemmilyen hősiesség nem elég, és Áv 9-énelesett a szentély. A rómaiak felgyújtották azépületet, mindenkit lemészároltak, akit benttaláltak, és mindent elvittek, amit csaktudtak. Titusz, hogy kifejezze megvetését azsidó vallás iránt, egy prostituálttal ment bea Szentek Szentjébe. Később egy csoportzsidó rabszolgával és a templomból raboltkincsekkel bevonult Rómába, ahol a di-adalívén örökítette meg a szentély lerom-bolását, ma is látható rajta a Menóra. Arómai birodalom piacait elárasztották azsidó rabszolgák, olyan sok volt belőlük,hogy egy ló árát nem érte el az áruk. Izraeltföldig rombolták, a zsidó népet rabszol-gaságba hajtották.

Kb. ezer zelótának sikerült elmenekülnie aMaszadára, ahol három évig kitartottak,végül inkább öngyilkosok lettek, de nemadták meg magukat.

Jochanan ben Zakkai kérése megmentettea zsidóságot. Jeruzsálem megkímélésére arómaiak nem lettek volna hajlandóak, mertpéldát kellett statuálniuk. A fizikai pusz-tulást mindig túlélte a zsidó nép, sokkalvégzetesebb lett volna a spirituális pusz-tulás, ezt előzte meg Jochanan ben Zakkaiazzal, hogy a bölcsek életét kérte, akik foly-tathatták a szóbeli tan továbbadását, így élet-ben tartva a zsidóságot, és előkészítve a többezer éves száműzetést, amikor spirituálisközpont nélkül kell fennmaradnia azsidóságnak. Rómára már csak atörténelemkönyvek és a romok emlékeztet-nek, a zsidóság viszont ma is él.

A harmadik Szentély felépülését pedig azoktalan gyűlölködés helyett egymás oknélküli szeretetével hozhatjuk előrébb.

Domán Chana

Felhasznált források:History of the Jewish People, Mesorah Publication

Maszada

Sófár10

A két kőtábla központi helyet foglaltel a szent sátorban a pusztai vándorlássorán. Később, mikor felépült a Szen-tély, annak keleti falán, az aron kodes-ben (frigyszekrény) helyezték el. Egyévben egyszer, jom kipurkor a főpapkinyitotta a szekrényt és kimondtaIsten nevét. Ez a név, amely ma már is-meretlen, 39 betűből állt.

A kőtáblák sorsát a második Szen-tély pusztulása után homály fedi. Na -gyon sok mendemonda kapott szárny ra.Közülük talán a legérdekesebb az,amelyik arról szól, hogy Salamon ki -rály feleségül akarta venni Sába király-nőt. A királynő hatalmas kísérettelvonult be Jeruzsálembe. Valamilyenoknál fogva azonban a frigy nem jöttlétre. Közben a királynő kíséreténekegy része megszökött. VisszamentekEtiópiába, és a legenda szerint ma -gukkal vitték a két kőtáblát is, ame-lyeket a mai napig ott őriznek egyAxum nevű városban. Van ott egy kiszsinagóga, ahová soha nem engednekbe látogatót. Egyetlen őr vigyáz a kő -táblákra. Nem tudni, van-e valósága -lapja ennek a legendának. Éventeegy szer a városban ünnepséget ren-deznek, amelyen hatalmas kőtábla-má-solatokkal vonulnak fel.

Titusz császár diadalívének egyikrészlete azt a jelenetet ábrázolja,amely ben a rómaiak a második Szen-tély elpusztítása és kifosztása utánmagukkal viszik a menórát. Logikuskövetkeztetésnek tűnik, hogy amennyi-ben a kőtáblák is a kezükbe kerültekvolna, nyilván rákerülnek a di a dalívre.

Egy másik feltevés szerint az 1100-as évek elején hat-hét templomos lovagjelent meg Jeruzsálemben. Egy bar-lang-kápolnában szállásolták el magu -kat a Szentély hegyen. Szegényke resztény vándorok támogatásával éskalauzolásával foglalkoztak. Teltek-múltak az évtizedek, újabb lovagokléptek az időközben elhunytak helyére.Egyszer csak minden előzetes jel

A KŐTÁBLÁK NYOMÁBANnélkül mindannyian eltűntek Jeruzsá -lemből. Később kiderült – és ez tény -,hogy a kápolnán keresztül emberiésszel szinte felfoghatatlan módonásatásokat folytattak a hegy belsejében.Több kilométer hosszú alagutakatástak. Találtak-e valamit vagy sem,elvittek-e onnan valamit vagy sem, ez amai napig rejtély maradt. Tény, hogymikor ez a csoport visszatért Fran-ciaországba, nagyon rövid időn belülhihetetlenül meggazdagodtak. Ezokozta később a vesztüket, pontosab-ban az, hogy kölcsönt is folyósítottak afrancia királyi háznak. IV. Fülöp király

az 1300-as évek elején úgy gondolta,egyszerűbb, ha a csoport tagjait eltesziláb alól, és megkaparintja a kincset.Valahogy megneszelték a tervet, ésnéhányan elmenekültek, a legenda

szerint egy skót városkába. Ott építet-tek egy kápolnát, amely misztikus, amai napig megfejthetetlen jelekkel vantele. Számtalan kusza alagutat vájtak akápolna alatt, de hogy ott tarthatták-e akőtáblákat vagy bármit a Szentély kin -csei közül, arra nincs bizonyíték.

Nem érdektelen megjegyezni, hogya náci Németországban Hitler maga isaz okkultizmus nagy hódolója volt.Tanácsadói javaslatára ásatásokat foly-tattatott Egyiptomban és Palesztinában,egyes források szerint a kőtáblák utánkutatva.

A rejtély máig megoldatlan. Egye-sek úgy vélik, hogy jobb, ha homályfedi a kőtáblák sorsát, mert előke-rülésük esetén számos bonyodalmat

okoznának, kezdve attól, hogy hol ishelyezzék el őket. Ultraortodox körökpedig nyilván a messiási napokeljövetelének biztos előjeleként fogad-nák a hírt.

Meiszinger István

A menóra Titusz diadalívén

Sófár 11

Bereczky Albert és a Magyar Református Ébredés című lap kezdeményezésére Nyíregyházára 1946. augusztus 14-17-re összehívták a református lelkészeket, presbitereket, tanítókat és más egyházi embereket az evangelizáció, az egy-házpolitikai és belpolitikai kérdések megvitatására. Majd’ 350-en jöttek össze. Itt hangzott el a következő felhívás: „Areánk nehezedő felelősség súlya alatt és a zsidósággal szemben elkövetett mulasztások és bűnök miatt is népünkkelegyütt bűnhődve – átérezve azt a szörnyű fájdalmat, amit az életben maradt zsidóság szeretteinek embertelen elhur-colása és borzalmas kiirtása miatt hordoz –, megkésve bár, de most Isten színe előtt bocsánatot kérünk a magyarzsidóságtól. Országos Református Szabad Tanács.”

Részlet Kertész Gábor elnök beszédéből

1. Kavicsok és koszorúk2. Útban a temetői megemlékezésre3. Izraeli vendégek:

a Friedmann házaspár4. Frölich Róbert főrabbi5. Kertész Gábor elnök6. Az emlékfalnálFelvételek a június 6-i megemlékezésről

1 2

3 4

5 6

Sófár12

TEMETŐI NYITVA TARTÁS:

Hétfőtől csütörtökig 9-től 16 óráigVasárnap 9-től 12-ig

Állami és zsidó ünnepeken zárva.Elérhetőség: 06-30-318-4907Sürgős esetben hívható: Somos Péter gondnok: 06-30-490-0084

S Ó F Á R A Nyíregyházi Zsidó Hitközség folyóirata Postacím: 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6., e-mail: sofarujsag@gmail.com,

tel./fax: (36)-42-417-939 Web: www.sofar-ujsag.hu Számlaszám: OTP 11744003-20331427Főszerkesztő: Somos Péter. Felelős kiadó a Nyíregyházi Zsidó Hitközség. Szerkeszti a szerkesztőbizottság

Typográfiai munkák: Kalenda Szerkesztősége (4400 Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5)Készült a Gprint Iroda digitális nyomdájában (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 7/A)

A folyóirat ingyenes!

FELHÍVÁSÚjságunk színvonalának emelése érdekében kérjük, segítsék

munkánkat bármilyen észrevétel, kritika formájában. Szívesen fogadunkvéleményt olyan kérdésekben is, hogy milyen témájú írások legyenektöbbségben, mint: vallás, politika, Izrael, humor, stb. vagy változzon- ea kép-cikk arány?

Szándékunkban áll egy „olvasói levelek” rovat létrehozása, ahol azilyen jellegű hozzászólások kívánság szerint nyilvánosságra is kerül-hetnek, és itt szeretnénk helyet biztosítani bármilyen egyéb témájú, márcsak a példányszám miatt is közösségnek nevezhető olvasótáborralmegosztani akart gondolatnak, történetnek.

Elérhetőségünk: sofarujsag@gmail.comPostacím: Zsidó Hitközség, Sófár újság, 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6.Együttműködésüket előre is köszönjük: A szerkesztőbizottság

Májusi eseményekHitközségünk május hónapban

több vallási, kulturális és közéletirendezvényen képviseltette magát.

A Nyíregyházán rendezett 2010.évi Protestáns Akadémia kere -tében hitközségünk elnöke Savuotünnepe alkalmából előadást tartottRuth könyve 1.14-17-ből, értel -mezve annak egyes máig hatógondolatait.

A Megyei Pedagógiai Társaságrendezvényén, melyen a reformá-tus, evangélikus és görög katolikusegyházak is részt vettek, KertészGábor elnök előadást tartott „Azsidó nő szerepe a tradicionáliszsidó hitvallásban” címmel.

TISA BE’AV-I IMAREND: Július 19, kedd 19.00 óra, július 20, szerda: 8.30

Kertész Imre1 Kaddis a meg nem születettgyermekért című művében dühösen utasítjavissza azt az együttérzőnek szánt, bár kétségkívül nem egészen őszinte, kissé mentegetőzőés már-már közhely számba menő mondatot,hogy „Auschwitzra nincs magyarázat.” Az írószerint ezerszámra található indok a vészkor -szak borzalmára. Szerinte az önzetlen jóság,ami még azokban a szörnyűséges időkben isnéha megmutatkozott, inkább igényelné amagyarázatot.

Napjainkra a személyiség- és a szociálpszi-chológia igen megbízható módszertannal alátá-masztott – bár néha egymásnak ellentmondó –elméletekkel képes indokolni a soát, az emberikegyetlenséget, a gyilkolást, az antiszemitiz-must és az előítéletek képzését. Az affektívpszichológia altruista modelljei pedig azönzetlenséget hivatottak indokolni több-kevesebb sikerrel. Ezek jó részét lehet alkal -mazni a világtörténelemben oly gyakranelőfordult egyéb genocídiumokra is, de számosközülük csak a zsidóságra vonatkoztatvaértelmezhető.

A folyton újjáéledő antiszemitizmus egyikelkerülhetetlen következménye, hogy gyakranfelvetődik még mostanság is, miért foglalkozikolyan sokat a tudomány és a közélet a holo-caust borzalmával? Miért nem kerül hasonlóalapos elemzés tárgyává az amerikai indiánokkiirtása, a törökök által elpusztított mintegymásfél millió örmény, vagy a Szovjetunióbandeportált, majd meggyilkolt krími tatárok ésvolgai németek ügye? Ezeken kívül méghosszan lehetne sorolni a történelem ember -irtásait, keserűen igazolva VörösmartyMihály2 állítását, hogy „Az emberfaj sár kány-fog-vetemény”.

Kovács András3 szerint a zsidók másodikvilágháború alatt átélt szenvedései atörténelemben azért példa nélküliek, mert anemzetiszocialista antiszemitizmus a poten-ciális áldozatok körét pontosan meghatározta,és aki ebbe a körbe belekerült, pusztán szár-mazásánál fogva halálra ítéltetett. Hihetetlen,hogy ez a cél a civilizált Európa egyiktörténelmi és kulturális központjában fogal-mazódott meg, és megvalósításához a modernállam intézményrendszerét és apparátusát állí-totta szolgálatba. Elképesztően rövid időleforgása alatt mintegy 6 millió zsidót sem-

misítettek meg, az európai zsidóság 60%-át. Vitathatatlan tény, hogy emberek halála

között nem lehet rangsort felállítani. Ez az axi -óma a legszebben és legtömörebben JohnDonne4 egyetemes humanizmusában fogal-mazódik meg: „minden halállal én leszekkevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel”.

Nem kérdés, hogy a huszadik század és amásodik világháború tömegével mutatottpéldát a borzalmakra, melyből különösenKözép- és Kelet-Európában szinte mindennépnek kijutott. Azonban Bibó István5 a maga

nemében egyedülálló tanulmányában rámutatarra a kirívó eltérésre, mely kiemeli a zsidókszenvedéseit a többi közül a történelemben, éskülönösen a második világháború alatt.

„Nemcsak a kereszténység és a civilizációévszázadaiban, de az emberi kegyetlenség tör -ténetének évezredeiben is folyton érvényesültegy határ, melyet elvben alig, s a gyakorlatbansem oly gyakran hágtak át, mely bizonyoskíméletet biztosított öregek, asszonyok ésgyer mekek életének; a zsidókat ért tömeg-gyilkosságoknak ellenben a fajelméletnek s azirányítók szándékának megfelelően az öregek,asszonyok és gyermekek éppen úgy tömegesáldozatai voltak, mint a férfiak. S a kiválasztás-nak s a halálig gyötrésnek olyanok voltak amódszerei, hogy azok között, akik mégistúlélték őket, tízezrével vannak a szó klinikaiértelmében elmebetegek. Közöttünk járnak ésélnek emberek, akik látták vagy tudták az édes-anyjukat vagy feleségüket kopaszon és mezte-lenül mustrálgattatni, bántalmaztatni és halálbaküldeni, közöttünk járnak szülők, akik látták

vagy tudták gyermekeiket máglyára dobatni sújszülötteiket a vagon falához veretni, vagyakik a megőrülés határán emésztik magukatazzal az önkínzó és végsőleg alaptalan váddal,hogy miért engedték vagy küldték szeretteiketvalamilyen, végül halálba vezető útra.”

Véleményem szerint a holocaust a zsidóságszámára az egyén és a közösség szintjén egy -aránt az egyik legfontosabb feladatként a zsidóidentitás meghatározását jelölte meg. Meg-győződésem, hogy az önazonosság kimondásanélkül eleve lehetetlen a traumák feldolgozása,a reményteli jövőbetekintés és – ha úgy adódik- jelen boldogságának megélése a maga tel-jességében.

Ezt hangsúlyozza Hahn István 6 is 1946-banmegjelent művében, a Zsidó nép történetében:„Egy összeomlott múlt romhalmazán kellettőseinknek is újjáteremteniük a közösségüket akét szentélypusztulás, majd a késő középkor-ban a nyugat-európai zsidóság megsem-misülése után. Akkor is és most is mindent újrakellett kezdeni.”

A francia forradalmat követően a rendi ál-lamot a szabadság, egyenlőség és testvériségszellemében működő polgári állam váltotta fel.A zsidóság is Európa valamennyi államában újkihívásokkal találta szemben magát. Az orszá-gok a nacionalizmus eszmerendszeréhez iga-zodva nemzetállamok kialakítására törekedtek.Ennek megfelelően megindult a zsidóságtömeges asszimilálódása az új, osztályokratagolódott társadalomba. Ez a folyamat bi-zonyos esetekben sikeresnek volt mondható,számos példáját lehet találni mind a magyar,mind a világtörténelemben olyan zsidó szár-mazású tudósoknak, államférfiaknak, íróknak,költőknek, egyéb területeken alkotó gondol -kodóknak, akik teljes mértékben azonosultakaz őket körülvevő ország nemzetével, népével.

A hazai és a nemzetközi tudományos életbenegyaránt a legnagyobb orientalistaként tiszteltés számon tartott Goldziher Ignác7 gyakranemlegetett mondása, hogy „A tudománynaknincs hazája, de a tudósnak kell hogy hazájalegyen.” Goldziher 1919-ben lemondott aMagyar Tudományos Akadémiában viselt osz -tályelnöki tisztségéről Lóczy Lajos antiszemitafelszólalása miatt. Ennek ellenére naplójábanezt jegyezte fel: „Még a gondolatától is irtó-zom azonban, hogy elhagyjam hazámat, és

Sófár melléklet 1

K É K N E F E L E J C S

Bibó István szobra

kivándoroljak. Nincs az a hatalom a világon,amely engem hazámból elvigyen.”

Tény, hogy az asszimiláció folyamatánakutolsó szakaszában, a XIX. század vége feléláthatóak voltak figyelemre méltó eredmények.Benjamin Disraeli miniszterelnök lehetettNagy-Britanniában, Ulmann Móric és Korn-feld Zsigmond feszíthetett sujtásos ruhábankarddal az oldalán a magyar főurak között.Azonban a Dreyfus- és a Tiszaeszlári-per, aKelet-Európai pogromok, majd később a zsi -dótörvények és a holocaust ékesen bizonyítot-ták, hogy az asszimiláció a maga túlzásaival és

erőszakosságával nem sikerült, nem sikerül-hetett. A huszadik század közepére a zsidóidentitás átalakult. Az addigi etnikai-, vallási-, kulturális- és népközösséget felváltotta asorsközösség, vagy, ahogy Kertész Imre helye-sebben megfogalmazta, egyfajta „sors nél kü -liség”.

Leonyid Gozman8 orosz szociálpszichológusszerint a nemzeti identitást vizsgálhatjuk a tár-sadalmi helyzet, vagy az önkép variánsaként.Ez az önkép mind kognitív – miért vagyokzsidó? mit jelent ez? -, mind affektív kompo-nenseket bekapcsol: hogyan viszonyulok a

zsidóságomhoz, mit érzek ezzel kapcsolatban?A nyolcvanas években Gozman végzett egy

rendkívül érdekes kutatást. Megkérdezett százmoszkvai zsidó értelmiségit, hogy ki számíthatzsidónak. A kapott válaszokat hat csoportralehetett osztani:

- zsidó az, akinek a szülei zsidók;- zsidó az, aki a judaizmust vallja;- zsidó az, akinek az van beírva az út le -

velébe;- zsidó az, akit üldöznek;- zsidó az, aki annak érzi magát;- a zsidó különös pszichikai tulajdonsá-

gokkal és erkölcsi karakterrel, nemkülönbenkülönös tehetséggel rendelkező ember stb.

Az adott válaszokban általában több ka -tegória szerepelt egyszerre, de feltűnően ke -veset szerepelt a vallás, mint elengedhetetlentényező. A válaszadók többsége nem tartottakötelező komponensnek a judaizmust, azonbanszinte mindenki megemlítette a szülők iden-titását, valamint az üldözést, mint elkerülhe -tetlen velejáróját a zsidó létnek.

A meg kérdezetteknek alig egynegyedebeszélt arról, hogy a zsidóság pusztán öniden-tifikáció kérdése, vagyis zsidó az, aki annakvallja magát.

Nagyjából ezzel egyidőben, 1982 és 1989között Erős Ferenc9 és munkatársai Ma-gyarországon vizsgálták a zsidó identitás szer -kezetét. Ez egy döntően szociálpszichológiaitémájú kutatás volt, mely azonban nagybanépített a pszichoanalízis módszertanára. Össze-sen 150 mélyinterjút készítettek, melyekneksegítségével a holocaustot átélt szülők gyer-mekeiben keresték a szülők által a gyer-mekekbe átörökített trauma nyomait. Ezek azinterjúk sok esetben először nyitották meg azemlékezés csatornáit. A kutatók fel akartáktárni a „második generációhoz” tartozók szo-cializációjának, személyiségfejlődésének,iden titás-alakulásának sajátos csatornáit.

Tudvalevő, hogy az extrém trauma kö -vetkezménye a hallgatás, képtelenség a kom-munikációra, melynek következtében atraumatikus élmény hozzáférhetetlenné válik,vagyis „enkapszulálódik”. Ez a traumának azaz oldala, amely tudattalanul tevődik át a má-sodik generációra, létrehozva a „túlélőszin-drómának” egy haloványabb megismétlését, a„második generációs tünetcsoportot”.

A kutatás rávilágított, hogy a „másodiknemzedék” zsidó identitásának alapját a holo-caust képezte. Nagy részük azért tekintettemagát zsidónak, mert a szüleik át- és túléltékaz üldözéseket. Kiderült, hogy a zsidó iden-

Sófár melléklet2

Goldziher Ignác emléktáblája Székesfehérvárott

titásnak a holocaustra való redukálása részeegy általánosabb tendenciának, az asszimilá-ciónak is. Lehet valaki teljesen tudatlan a zsidóvallás és a kultúra tekintetében; lehetséges,hogy nincs semmiféle tényleges, tartalmi közea zsidósághoz – és ugyanakkor azt gondol-

hatja, hogy ilyesmit nem is kell keresnie, mivela holocaust, illetve a második generációhozvaló tartozás önmagában is elégséges ahhoz,hogy zsidónak vallhassa magát – olyan mérték-ben és úgy definiálva, ahogyan ez neki jól esik.A megkérdezettek nagy részének a zsidóságmásodlagos közösséget jelent, amely nem any -nyira a közös interakciókon, mint inkább múlt-beli közös élményeken, a közös szenvedéstudatán alapul.

Juraj Spitzer10 így írta le a kitaszítottságérzését Nem akartam zsidó lenni című mű -vében:

„Ha az ember megválaszthatná születésehelyét és környezetét, aligha választaná, hogyzsidó legyen Közép-Európában, méghozzá aXX. század közepén.

Éreztem, hogy a kollektív bűnvád igazság-talan. Én sem vádolhattam minden embertazért, hogy szögesdrót mögé, ezekbe a karbol-lal bemázolt barakkokba kerültem, baromkéntelszállításra ítélve. Hogyan élhetnék együttilyen emberekkel, ha megélek másfajta időt?Mások kollektív vádolása eltereli a figyelmeta saját bűnről. Nem minden földbirtokost,bankárt és kereskedőt kergettek el az ott ho -nából, csak a zsidókat. Égtek a zsinagógák,szétlopkodták az ezüst gyertyatartókat, eléget-ték a könyveket és a tóratekercseket. A holtakatse hagyták békén, ledöntötték és szétverték asírköveket. Elűzték az iparosokat, munkásokat,diákokat, öregeket és gyermekeket. Nem azértbüntették őket, mintha különlegesen a szlováknép fölé magasodtak volna, hanem azért, mertzsidók voltak.”

A kettős mérce mindig felháborító. Tapasz-talataim szerint a magyar diákok alap- ésközépfokú tanulmányaik során alig, vagyinkább soha nem hallanak arról, hogy azsidóság milyen mértékben és hogyan vettrészt az 1848-49-es szabadságharcban. Azontúlmenően, hogy a közösség komoly anya-giakkal támogatta a magyar nép forradalmát, azsidó honvédek számarányukon felül képvisel-tették magukat a hadseregben – bár kezdetbenmeg sem akarták engedni nekik a belépést.Ezek a katonák társaikhoz hasonlóan életükettették kockára, vagy ha úgy adódott, áldoztákfel egy olyan országért, melynek ők akkor mégnem lehettek teljes jogú állampolgárai, egyolyan hazáért, mely nem tekintette őket gyer-mekeinek.

Nem esik szó az első világháborúban a ma-gyar hadsereg kötelékeiben hősi halált haltzsidó katonákról sem. Azonban mindig kiemelik,hogy a háborút követő, az ország sorsát illetőenkülönösen szerencsétlen következményekkel járóforradalomban és a Tanácsköztársaság vezetőiközött, a vörös terror végrehajtásában azsidóság tagjai túlreprezentálva vettek részt. Eztény, de annak kifejtése már elmarad, milyenösszetett gazdasági és szociális folyamatok de-terminálták ezt a tendenciát.

Napjainkban antiszemitának lenni társa dal -milag nem elfogadott dolog. Sokkal konven-cionálisabb a „nemzeti”, „nemzetféltő”, vagyegyszerűen „keresztény” önkategorizáció.Tagadhatatlan, hogy ezek a fogalmak eredetijelentésüket illetően rendelkeznek legitimértékekkel, csak az a probléma, hogy manap-ság használatuk során szinte mindig kire-kesztést rejtenek magukban. Akik kimondjákőket, nem hajlandók elismerni a párhuzamot aMagyar Gárda fasiszta retorikája és a szlo-vákiai nyelvtörvény között, a határon túli ma-gyarverések és az itthoni romák ellenitámadások között.

Az egykori népies-urbánus ellentét hagyo -mányából a rendszerváltást követően mára las-san kialakult a politikai barikád két oldalán ajobb- és baloldali szembenállás. Elmondhatóugyanakkor mindkét táborról, hogy az anti-szemitizmus és a cigányellenesség nem ki -zárólag az egyiknek vagy a másiknak azismérve. Viszont mindkét póluson megfigyel-hető a felelősség mérsékelt vállalása, valaminta populizmis és a demagógia gátlástalanhasználata a hatalom megszerzése és meg-tartása érdekében.

A XIX. század második felétől, miutánráébredt az ország soknemzetiségűségében

rejlő veszedelemre, a magyar uralkodó elit főtörekvése az volt, hogy megpróbálta egybentartani a történelmi Magyarországot. Ennek atörekvésnek a jegyében vált szükségessé az ál-lamnemzet és a nemzetállam fogalmánakmegkülönböztetése, valamint a politikai nem -zet eszmeiségének bevezetése. A zsidóságra,mivel tagjai közül számosan igen jelentősmozgótőkével rendelkeztek, az ország gaz-daságának égető szüksége volt. A zsidószellemi- és banktőke hozta létre az országvasúthálózatát és modern iparát. Ugyanakkor,talán részben ennek a szerepnek a betöltésébőladódóan, ebben az időben kezdődött meg azsidóság démonizálása, és lett az osztályrészeaz állandó görcsös félelem, valamint a többségitársadalom felől az általános megvetettség. Ezenyhébb formában „úri, vagy közönséges anti-szemitizmusként” az úgynevezett „szalon zsi -dózásban” mutatkozott, durvábban pedigdiszkriminációként jelentkezett. Ezt a fajta dé-monizálást még legnagyobbjaink is komolyanvették. Széchenyi István11 például ezt írtanaplójába 1848. május 20-án: „Oda vagyunkmi magyarok! Egy német és egy szláv biro-dalom. A pajkos magyar kimarad! Egyedüliszövetségeseink a zsidók lesznek – kik a há-tunkon akarnak kilovagolni a mocsárból!”

Az első világháborút követően a meg-csonkított Magyarország társadalmánaklegégetőbb problémája a földkérdés megoldásavolt. A Horthy-korszak egyik legnagyobbbűne, hogy a nagybirtok-rendszer sérthetetlen-ségét részben úgy tette lehetővé, hogy a zsi -dóságot állította bűnbaknak a nép felé, skirekesztő diktatórikus politikáját antibol-sevizmussal és irredentizmussal tette legi-timmé. Sikeresen terelte el a társadalom fi-gyelmét a földosztásról, a parasztság és amunkásság nyo morúságos helyzetéről.

A már emlegetett megosztottság, mely ahazai politikai és kulturális elitet jellemzi,részben eltérő történelem-szemléletéből fakad.A Horthy-korszakot a magyar társadalom nem-zsidó többsége egy összeomlott és megraboltnemzet regenerálódási kísérletének látja. A má-sodik világháborút követően a szovjet csapa-tok érkezését pedig megszállásként értelmezi,melynek során lerombolták az országot, nőktömegeit erőszakolták meg és ártatlanok ezreithurcolták el.

Ezzel szemben a hazai zsidóság a Horthy-korszakot egy alapvetően antiszemita rendszer -ként definiálja, mely lényegét tekintve egyenesút volt a kirekesztéstől a deportálásokon át akoncentrációs táborokig. Azok a zsidók, akiket

Sófár melléklet 3

Alfred Dreyfus

Sófár melléklet4

Kornfeld Zsigmond.

a nyilasoknak nem sikerült a jeges Dunábalőniük, akik el tudtak bújni Budapesten azorosz csapatok megérkezéséig, az érkező ka-tonaságot nem képesek másként, mint felsza -badítókként látni. A zsidóság számára a szovjetkatonák nyitották ki a gettó kapuját és vetettekvéget a munkaszolgálatnak. Ezen a megí -télésen még az a tény sem változtat, hogy aszovjetek egy olyan rendszert hoztak létreMagyarországon, mely ugyancsak antiszemitavolt, és hogy rengeteg zsidónak kellett későbba Gulágra mennie. Hogy az ostrom után azAndrássy út 60-ban a kisnyilasoknak gyakrannem kellett mást tenni, mint átöltözni és fel-venni az ÁVO-s egyenruhát Rákosi Mátyásbeleegye zésével és olykor utasítására, mivelezeket az embereket később kézben lehetetttartani, és mert „kellettek a jó szakemberek”.

A magyar társadalom a múlt borzalmaivalmind a mai napig nem volt képes szembenézni.A felelősség vállalása olyan nagyfokú erkölcsibátorságot és intellektuális magaslatot igényel,mellyel a huszadik században és azóta is amagyar szellemi eliten belül egyedül csak BibóIstván rendelkezett. Ellenvetésként gyakran el-hangzik, hogy olyan régen történtek már ezeka dolgok, nem kell velük foglalkozni. Nyil-vánvaló, hogy ez az érvelés nem állja meg ahelyét. A múlt eseményei, ahogy az már bebi-zonyosodott, mind az egyén, mind a közösségszintjén egyaránt meghatározzák a minden-napokat. Az áldozat vállalása, a nehézségekkelvaló megküzdés általában rendkívül nehéz fel -adat. Sokkal egyszerűbb bűnbakokat keresni,legyenek azok akár a zsidók, a cigányok, abankárok vagy a szőke nők. A 2008 őszénkirobbant világválság egyik következménye,hogy a radikális szélsőjobboldali mozgalmakszerte Európában, a centrumban és a perifériánegyaránt mind nagyobb teret nyernek maguk-nak a politikában, a médiában és a társadalomkülönböző rétegeiben.

A demagógia ellen azért lehetetlen harcolni,mert a jellembeli gyengeség lágy talajánszületik és a kétségbeesés elvakult őrjöngésetáplálja. Mivel a hazugság elemi esszenciája,masszívan tud ellenállni mindenféle logikánakés észérvelésnek. Mégis, nemcsak az értel -miségnek, hanem valamennyi gondolkodó em-bernek kötelessége vállalni ezt a szellemiküzdelmet. Ennek pedig nagyon egyszerű okavan, melyet Antoine de Saint-Exupéry12 fogal-mazott meg a legtalálóbban:

„Ha vállalom a megaláztatást, amit a házamhoz rám, hatalmam van hatni a házamra. Aházam én vagyok, én a házam vagyok. De ha

elutasítom magamtól a megaláztatást, dőljönössze a ház, ahogy neki tetszik, én pedigmegyek egyedül, dicsőségesen, haszontalan-abb leszek a halottnál.

Hogy legyen az ember, legelőszöris fel kellvennie a terhet.”

Jakus László

A cikk 2009. januárban íródott, szerzőjepszichológia szakos egyetemi hallgató.

Hivatkozott irodalom:1: Kertész Imre: Kaddis a meg nem született

gyermekért. Magvető, Budapest 2002. 104. o.2: Vörösmarty Mihály Munkái, Első Kötet.

Részlet Az emberek c. versből. Franklin Tár-sulat, 241. o.

3: Kovács András: A kéznél lévő idegen. An-tiszemita előítéletek a mai Magyarországon.PolgArt Könyvkiadó, 2005. 16.o.

4: in: Ernest Hemingway: Akiért a ha-rang szól. Európa Könyvkiadó, Budapest,1970. 5. o.

5: Bibó István: Zsi -dókérdés Magyaror -szágon 1944 után. Múltés Jövő Kiadó, Bu-dapest, 2001. 41-42. o.

6: Hahn István: Azsidó nép története.Makkabi Kiadó, Bu-dapest. 200. o.

7: in: Goldziher Ig -nác: Előadások az isz-lámról. KatalizátorKönyvkiadó, Buda -pest, 2008.

8: Leonyid Gozman:Egyéni választás. in:Zsidóság, identitás, tör -ténelem. szerk.: Ko -vács M. Mária, YitzhakM. Kashti és Erős Fe-renc. T-Twins Kiadó,1992.

9: Erős Ferenc: Azsidó identitás szer -kezete Magyarorszá-gon a nyolcvanasé vek ben. in: Zsidóság,identitás, történelem.szerk.: Kovács M.Mária, Yitzhak M.Kashti és Erős Ferenc.T-Twins Kiadó, 1992.

10: Juraj Spitzer: Nem akartam zsidó lenni.Bábel Kiadó, Budapest, 2007. 81. o.

11: Széchenyi István: Napló. Gondolat,1978. 1245. o.

12: Antoine de Saint-Exupéry: A hadirepülő.Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. 361. o.

Felhasznált irodalom:Gyurgyák János: A zsidókérdés Mag-

yarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001Hágár Országa. A magyarországi zsidóság –

történelem – közösség – kultúra. szerk: SzalaiAnna. Antall József Alapítvány/KossuthKiadó, Budapest, 2009.

Jean-Paul Sartre: Elmélkedések a zsidó-kérdésről. Göncöl Kiadó, Budapest

Csepeli György: Előítélet és antiszemitiz-mus. Jószöveg Műhely Kiadó, 1998.

Történelem. 6. kötet, 1914-től 1990-ig. Szer-zők: Herber Attila, Martos Ida, Moss László,Tisza László. Kiadta a Reáltanoda Alapítvány,1997.

Szombat. Zsidó politikai és kulturális folyói-rat. 2009. október/XXI. évfolyam 8. szám.