Ha Bukarestet szokás kis Párizs-nak becézni, akkor Párizst ne-vezhetjük nagy Bukarestnek?

A párhuzam a francia főváros szem-szögéből már kissé kétséges, a két nemzet kapcsolatát mégis meghatá-rozza a történelemben is megmutat-kozó vonzalom: a Franciaország–Ro-mánia párosításnál barátibbat tervezve sem tűzhettek volna ki a 2016-os Eu-rópa-bajnokság nyitó eseményének. Egyes magyar szurkolói körökben sötét iróniával „trianoni rangadóként” emlegették a június 10-i mérkőzést, az első világháború után is megnyilvánuló francia–román rokonszenv azonban jóval korábbi gyökerű, egészen a 19. század elején Párizsban tanuló gazdag bojári ak idejéig nyúlik vissza.

„Abban az időben a román értel-miség és a tudományos élet tagjai szinte mind az európai kulturális élet központjában, Párizsban jártak isko-lába – mondta a Nemzeti Sportnak a francia főváros-ban néhány órával a pénteki mérkőzés előtt Adrian Rozei Bukarestből kivándorolt kultúrtörténész, a „Francia–román találkozó a Mediter-ráneumban” nevű évenkénti esemény szervezője. – Mivel III. Napóleon erős ütközőállamot akart az orosz hatalommal szemben, támogatta Alexandru Ioan Cuzát Havasalföld és Moldva egyesítésében, majd I. Károlyt a Román Királyság megalapításában. A román–francia kapcsolatok a hu-szadik században is virágoztak, az első világháborúban Románia az An-tant oldalán lépett hadba 1916-ban, később a trianoni békéért hálás volt Clemenceau francia miniszterelnök-

nek. Elhidegülést csak a hetvenes évek elejétől, Nicolae Ceausescu ke-ményvonalas politikája miatt lehetett tapasztalni.”

Különös, hogy a román sportélet éppen ebben az évtizedben fűzte szoro-sabbra viszonyát a franciával, mégpe-dig a korszakban remekelő rögbiválogatott révén. Ma már nehéz elképzelni, de azokban az években még az is szóba került, hogy a híres Öt nemzet tornájához Anglia, Írország, Skócia, Wales és Franciaország mellett hatodikként Ro-mánia is csatlakozik (végül Olaszországgal bővült a kör 2000-ben). Mellesleg futballban is termett babér ekkoriban, az Eb-t nyitó mérkőzésnek azzal a tudattal készült a román válo-gatott, hogy legutóbb 1972. április 8-án tudta legyőzni (2–0-ra) a franciákat.

Több tízezren indultak útnak Romá-niából a Stade de France-ban rendezett mérkőzésre, a két évszázados törté-nelmi barátkozás következményeként

azonban nem csöppentek idegen közegbe. A statiszti-kák szerint jelenleg tizeny-nyolcezer romániai születésű ember él Franciaországban, arról azonban becslések sincsenek, hogy a korábbi

kivándorlási hullámokkal érkezők le-származottjai hányan lehetnek. A mé-dia híreiben mégsem ők szerepelnek, hanem a francia földön szerencsét pró-báló romániai cigányok – igaz, nem ok nélkül. Nemrég cikket közölt a témáról a Telegraph, amelyben tizenöt-húsz-ezerre becsülte a főként koldulásból, nem ritkán lopásból megélni próbáló hívatlan vendégek számát, és felhívta a fi gyelmet Nicolas Sarkozy korábbi elnök visszatelepítési programjának kudarcára. Hiába kaptak fejenként há-

romszáz eurós ösztönzőt az azonnali hazautazásra, a többségük fordult is vissza, hogy újra megvesse a lábát.

„Hatalmas az újságírók felelőssé-ge – mondta Adrian Rozei. – Miközben folyton a Champs-Élysées-n kódor-gó, mezítlábas romániai cigányok-

ról, zsebtolvajokról esik szó, elfeledkeznek a pozitív példákról. Arról, hogy például az ame-rikai Microsost nál több mint ezer kiváló román szakember dolgozik, a román mozisikerektől hangos cannes-i fi lm-fesztiválon az angol és a

francia után a román nyelvet beszé-li a legtöbb résztvevő, vagy például a Duna-delta szépségeiről.”

És ha már román büszkeség: a kul-túrtörténész tanúsítja, szülőhazájában óriási megtiszteltetésnek vették, hogy a sorsolás úgy hozta, velük nyitják meg az Eb-t – ráadásul francia barátaik tár-saságában. Nyelvi gondokra nem kel-lett számítaniuk, a román iskolákban az „orosz korszak” előtt első idegen nyelvként, az „angol korszak” óta má-sodik idegen nyelvként tanítják az isko-lákban a franciát, ma a román lakosság 17 százaléka beszéli a nyelvet.

Noha Dan Culcer, erdélyi származású román író és költő észlel egy fontos kü-lönbséget („Ha a költészet tapasztalataiból indulunk ki, a francia nyelvnek a ro-mánnal szemben nincsenek karmai, átsiklik a dolgokon”), mégis a nyelvtudás gyakorlatias szempontja miatt választotta úti céljául Párizst, ami-kor a nyolcvanas években úgy döntött, a Ceausescu-rendszer elől a családjával együtt Nyugaton keres menedéket.

„Nem tudtuk bizonyosan, de a feleségemmel egyre erősebben gya-nítottuk, foglalkozik velünk a Securi-tatea – beszélt Franciaországba költö-zésének hátteréről lapunknak a francia főváros szomszédságában élő 75 éves irodalmár. – Éreztem, ha egyszer be-fognak és fi zikailag kényszerítenek, nem biztos, hogy lesz erőm ellenállni. Nem akartam kitenni magamat an-nak, hogy besúgónak állok.”

Húsba maró jajkiáltás a Ceauses-cu-korszak elnyomásáról Dan Culzer

Napfogyatkozás a szemétdomb fölött című, sokáig kiadatlan verse. Érzékel-tetésül néhány sor: „Nyomokból írják a történelmet, legyünk előrelátóak: vesz-szenek az irattárak!”; „Mintha az évek nyomtalanul osonnának a börtönök nemeztalpain, a cellák között, a vizelet-szagú priccseken”; „A törvény megvéd, senki sem tudja, mi a törvény”; „Min-dig ugyanaz a világgal egyidős, rút, agyonsminkelt arcú remény, agyonfi -zetett ringyó, combjaid közül bágyadtan nézem a jövőt”; „»Országunkban nem lesznek többé visszaélések«, a hó-hérok nyugdíjat kapnak, a forrada-lom áldozatokkal jár, nemde?”

A Vatra irodalmi folyóirat alapítója a rendszerváltás után megbizonyosodott sejtelméről: az irattárakból kiderült, kollégái, barátai közül többen jelentet-tek róla…

Vajon hogy élte meg a Fekete-ten-ger partjáról, Sulina városából Párizsba telepedő író, hogy a pénteki francia–román mérkőzés apropóján szülő- és választott hazája felmelegítette régi barátságát?

„Ha meccs volt, nem lehetett ba-rátaimhoz szólni, leültek egy konyak-kal, minden más megszűnt számukra – elevenítette fel régi romániai emléke-it. – Veszélyesnek tartom, hogy sokan

egyenlőségjelet tesznek a nemzet és a futballcsapat közé. Amikor találkozik két válogatott, nem a két politi-kai értelemben vett ország csap össze. Bár az ellen-kezőjét szokták mondani,

a futball sokszor nem összehozza a különböző táborokat, hanem lehető-séget kínál a feszültségek szabadon engedésére.”

Az UEFA emberei tisztában voltak a veszéllyel, gondos kézzel sorsolták a nyitó mérkőzés párosítását: egy fran-cia–román meccsen mi baj történhet?

Egyfelől nem kell annak jelentőséget tulaj-donítani, hogy a Sports Illustrated az Eb-n

szereplő válogatottak játékosai közül Nagy Ádámot a tíz legtehetségesebb futballista közé sorolta. Másfelől ennek azért tulajdonítsunk jelentőséget, mert magyar labdarúgó ember-emlékezet óta nem kapott ilyen kedvező minő-sítést. Harmadrészt ez csupán egy lista, amely ilyen vagy olyan formában megtalálható a me-nedzserek okostelefonjain is.A névsor nyilván az olvasó érdeklődésének felkeltésére készült, hogy amikor tévénézővé vedlik, kikre érdemes fi gyelnie a fi atalok kö-zül. Ám azt se hagyjuk fi gyelmen kívül, hogy az SI a világ egyik leghitelesebb sportmédiuma.

Ben Lyttleton szakíró a Nagy Ádámról szóló rövid passzusban Kleinheisler László nevét is megemlíti mint Bernd Storck felfe-dezettjét, továbbá azzal biztat, hogy az FTC futbal-listája a korábban szin-tén zöld-fehér színekben

játszó Muhamed Besic nyomdokaiba léphet – márpedig köztudott, a bosnyák válogatott védője 2014-ben a Fradi után az Evertonba iga-zolt, nem mellékesen a brazíliai vb-n nyújtott teljesítményének köszönhetően.Nagy Ádám az Eb-n bizonyíthatja, megérdemli az előkelő besorolást olyan játékosok közé, mint Kingsley Coman (Bayern), Julian Draxler (Wolfsburg) vagy Vladimír Darida, aki Dárdai Pál Herthájának egyik kulcsembere. A huszon-egyedik évét az Izland elleni mérkőzés előtt egy nappal betöltő középpályás a fi gyelemre méltó rangsortól függetlenül nagy lehetőség előtt áll. Eddig mutatott teljesítményével került a top tízbe. A pótselejtezőn egyik kulcsembe-re volt a csapatnak, azon kevés labdarúgóink közé tartozik, akiknek futómennyisége és se-bessége nemzetközi szintű, játékintelligenciá-ja átlagon felüli. Igazi csapatember. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a szövetségi ka-pitány, Bernd Storck mindig kiemeli, az egót félre kell tenni, első a csapat. Ám a csapatot egyének alkotják, s a legtehetségesebbek ki-tűnnek. Nagy Ádámnak „csupán” egy dolga van a kontinensbajnokságon: jól kell sáfárkodnia a tehetségével.A többi jön magától.

THURY GÁBOR

JEGYZET2016. június 11., szombatI 2 I Labdarúgó Európa-bajnokság Franciaország 2016

HÁTTÉR NEM A CHAMPSÉLYSÉESN KÓDORGÓ MEZÍTLÁBAS KOLDUSOK ALAPJÁN KELL ÍTÉLNI

Európa ba

MUHAMED BESIC NYOM-DOKAIBA LÉPHET.

Nagy lehetőség

CSILLAG PÉTER

riportja Párizsból

Nem az a Popescu...Számos Franciaországba költöző román szerzett ismertséget művészi, tudományos vagy politikai pályán, közülük érde-mes kiemelni Constantin Brancusi (1876–1957) szobrászt, Eugene Ionesco (1909–1994) drámaírót vagy Elvira Popescu (1894–1993) színésznőt. Utóbbiról kapta nevét a Bukarestben működő, mozit és könyvtárat is működtető francia kulturális intézet.

Két évszázados rokonszenv fűzi egymáshoz a nyitó mérkőzést vívó

franciákat és a románokat, így a TÖRTÉNELMI BARÁTSÁG nyomába

eredt az Eb-nyitány helyszínéről tudósító kollégánk, akinek elmondták,

a futball volt a barátság alapja...

A történelem is futballozott

FEHÉRHAJJAL

Emlékezetes mér-kőzést vívott a Stade

de France-ban a román válogatott az 1998-as világbaj-nokságon Tunézia ellen. A harmadik

csoportmérkőzésen valamennyi román játékos kihidrogé-nezett, világosz-

szőke hajjal lépett pályára a 77 ezer

néző előtt, és bár a továbbjutást addigra már kiharcolták, a csoportelsőséghez

legalább döntetlenre volt szükségük. Vé-gül Viorel Moldovan egyenlítő góljával

kiharcolták az 1–1-et, a nyolcad-döntőben azonban 1–0-ra kikaptak a horvátoktól, és

kiestek.

44évvel ezelőtt tudta legutóbb legyőzni

Románia Franciaor-szágot, akkor 2–0 LETT az eredmény

Zöld övezeti Európa-bajnoki piknik az Eiff el-torony közelében – Párizsban a Franciaország–Románia nyitó mérkőzés előtt órákkal megtelt a legnagyobb szurkolói zóna FOTÓ: AFP

STATISZTIKA NYITÁNY

Megnéztük, milyen eredmények születtek a nyitó mérkőzésen, amióta legalább nyolc

válogatott szerepel az Európa-bajnokságon. Nos, a legkevésbé sem lehettünk elragadtatva a vizsgált időszak első Eb-találkozóin, legalábbis gólok tekintetében, hiszen háromnál több találat egyik összecsapáson sem született – és három is csupán kétszer.

Aztán péntek este lejátszották a Franciaor-szág–Románia csoportmérkőzést…

Hol a sok gól?

A NYITÓ MECCSEK EREDMÉNYEI, AMIÓTA LEGALÁBB NYOLC CSAPAT SZEREPEL AZ EB-N1980: Csehszlovákia–NSZK 0–11984: Franciaország–Dánia 1–01988: NSZK–Olaszország 1–11992: Svédország–Franciaország 1–11996: Anglia–Svájc 1–12000: Belgium–Svédország 2–12004: Portugália–Görögország 1–22008: Svájc–Csehország 0–12012: Lengyelország–Görögország 1–1*Az 1980-as Eb-n indult először nyolc válogatott, 1996-tól tizenhat, míg 2016-tól már huszonnégy együttes szerepelt.

Nem csupán a Blaha Lujza téren látni ilyet, hanem Párizsban is

A kék mezes görögök kétszer is legyőzték a házigazda portugálokat a 2004-es Eb-n: a torna első és utolsó mérkőzésén…

Nem kis terhet ró az Európa-bajnokság megrendezéseFranciaországra – sztrájkok is nehezítik a napi életet

lött kel-k a sz-vek nök let-véd, in-út, nfi -tan em -