Sághy Marianne

A SIVATAGTÓL A HOLTAK VÁROSÁIG

Kairói művészeti körkép

A Kába-szentély bűnbánati ajtaját takaró téglalap alakú fekete lepel (kiszva), amelyet 1940-ben újíttatott fel Faruk király. Ezüsttel hímzett virágminták, Korán-

idézet és uralkodói felirat ékesíti: „Allah, a könyörületes és irgalmas nevében e szent lepel Hadzsi Ibrahim pasa fiának, Iszmail pasa fiának, I. Fuad fiának, I. Faruk egyiptomi királynak a parancsára újult meg a Hidzsra 1359. évében.”  

A kiszvát a Mohammed Ali pasa szabiljába (kútra épített alapítványi iskola) 2010-be költöztetett Egyiptomi Textilmúzeum gyűjteménye őrzi

© Egyptian Textile Museum

40 Nagyvilág

Sivatagi legek, négyezer éves sajt

A műgyűjtők által is szponzorált „arab tavasz”, az iszlám fundamentalizmus és a terrortámadások nem tettek jót a kultúrának: 2011-ben betörtek az Egyiptomi Múzeumba, több tárgyat ellop-tak, másokat összetörtek; a turizmus visszaesett, a kortárs művészeti galériák nagy része bezárt, az egyiptológusokat és egy maroknyi rettenthe-tetlen történészt leszámítva már csak a kínaiak jönnek. És milyen igazuk van. A helyzet össze-hasonlíthatatlanul jobb, mint ami a médiá-ból árad: az autóvezetést leszámítva Kairó és a Vörös- tenger menti kolostorok biztonságosak, az egyiptomi emberek kedvesek, becsületesek, kiteszik a szívüket az idegenért, az árak elképesz-tően kedvezőek, a múzeu mok megújultak, sőt újakat építenek. Ez utóbbi az immár évtizedek óta múzeum tervekkel etetett budapestiek számára is tanulságos lehet. A világ legnagyobb (50 hektáros, 800 m homlokzat hosszúságú – amihez képest a Kínai Nemzeti Múzeum egy törpe), legmoder-nebb (a legkorszerűbb technológiákkal felszerelt) és legdrágább (jelenleg 1 milliárd dollárnál tar-tanak) múzeumát, a Nagy Egyiptomi Múzeumot (Grand Egyptian Museum, röviden GEM) 2018 májusában tervezik megnyitni Gízában, mivel a Tahrir téri Egyiptomi Múzeumot kinőtték a tárgyak és a turisták. Az 1902-ben nyílt régi

épületben 35 000 műtárgy és napi 500 látogató volt, ma 160 000 remekművet (a raktárban pedig további 100 000-et) és napi 7000 látoga-tót fogadnak. Páratlan kincseit – a harmincas évektől kezdve Tutanhamon sírját is – 19. szá-zadi muzeológiai elgondolások szerint mutatja be

– nekem különben ez tetszett benne a legjobban! A 3D-vel, érintőképernyőkkel, fülhallgatókkal és okostelefonos appokkal lebutított és eljelen-téktelenített mai kiállítások után (miért men-jek múzeumba, ha a mobilomon is megnézhe-tem?) határozott szellemi felfrissülés író gépen írt cetliken hajszálpontosan tudományos és haj meresztően érdekes információkat olvasni angolul és franciául a Deir el-Bahari királysírok detektívregénybe illő megtalálásáról, a négy-ezer éves sírokba helyezett pótfejekről, hamis ajtókról és mágikus téglákról vagy az 5. századi keresztény szerzetesek nagybani borvásárlásai-ról (1500 korsó!) papiruszos átvételi elismervé-nyeken. Annak, aki nem tud olvasni, ez nem-igen jön be, mindenki másnak viszont nagyon

– főleg aki szereti Agatha Christie-t. Tény, hogy új múzeumra szükség van – ugyanakkor jó lenne, ha a régi megőrizné intellektuális jellegét és át ugorná „a nyomkodás korát”. A Nagy Egyiptomi Múzeumra kiírt pályá-zatra rekordszámú, 1557 pályamunka érke-zett 82 országból, nyertest 2002-ben hirdettek,

a dublini Heneghan-Peng építésziroda kapta a megbízást, az építkezést a Régiségek Legfel-sőbb Tanácsa (Supreme Council of Antiqui-ties), magánalapítványok és japán bankok finanszírozzák. Az átlátszó alabástromszerű fény áteresztő kővel borított épületben a kiál-lítóterek mellett restauráló- és tanműhelyek, konferencia központ, gyerekbirodalom, étter-mek és boltok is lesznek. A piramisok tövében láttatni a fáraók korának művészetét jó, bár némileg vitatott ötlet – Gíza messze van a köz-ponttól, de közel van az egyetemekhez. A giga-beruházást 2015-ben kellett volna befejezni: a múzeum már áll, májusban már az idén talált leletek és a raktári tárgyak átvitele is megkezdő-dött, de a hivatalos megnyitást jövőre tették át. Az új múzeum nem felváltja, hanem kiegészíti a régit – nem egyszerűen költöztetésről van tehát szó, hanem új típusú szemléltetésről, például az internet által létrehozott virtuális térben a világ nagy múzeumaiban őrzött óegyiptomi tárgya-kat is láthatjuk majd. Tutanhamon is átkerül a GEM-be, most először állítják ki teljes egészé-ben a sírban talált mind az ötezer tárgyat. Itt fogják bemutatni a második napbárkát is – az elsőt, Kheopsz fáraó 1954-ben feltárt pompás kozmikus közlekedőeszközét már a hetvenes évek óta egy remek kiállítóteremben nézhetjük meg a piramis mellett.

Mi fán terem a művészet Egyiptomban? Az élénken zajló kairói művészeti élet legizgalmasabb helyszínein jártunk, fáraókhoz illő gigaprojektek,

lengyel örökségvédők, magyar szobrásznők nyomában, múzeumoktól építészstúdiókig, egyetemektől temetőkig.

Készül a svájci rezidens művész, Bettina Amman munkája A bevonás művészete című pályázatra. Az Életfa a megkérdezett kairói gyerekek álmaiból épül fel.

© ARCHiNOS Architecture Fotó: Jarosław Dobrowolski

41 Nagyvilág

A „múzeum a sivatagban” mára bevált brand Egyiptomban. Szakkarában, a lépcsős piramis tövében 2006-ban avatta fel Suzanne Mubarak és Bernadette Chirac az Imhotep Múzeumot. Dzsószer fáraó nagyvezíre és építésze, Imhotep találta fel, hogy kőből is lehet építkezni – ezért halála után félistenként tisztelték. Az Imhotep-ben külön van a moziterem és a kiállítótér, ez utóbbiban a szakkarai régészeti kutatások lele-tei láthatók, olyan csodák, mint a négyezer éves sajt és dió, valamint a skandináv formatervezést megszégyenítő liba alakú ételtartó dobozok.A kairói Kopt, illetve Iszlám Művészet Múzeum remekül kiállított, pompás anyagot mutat be, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet

beszélni. Ezek jól ismertek, a város régi iszlám negyedében, a Khan el-Khalili bazár mellett található Egyiptomi Textilmúzeum viszont, amelyet 2010-ben rendeztek be Mohammed Ali pasa szabiljában (kútra épített alapítványi iskola), különleges csemege. A kiemelkedő gyűjtemény átfogja a híres egyiptomi pamut- és lenszövés egész történetét. Dinasztiákra felfűzni a sztorit banálisnak tűnhet, pedig őrült izgalmas, hogy az Omajjádok vagy a Tulunidák, netán az Abbasszidák folytatták-e a kopt textiles hagyo-mányt? Az egyiptomi lenvászon és pamut a világ legfinomabb szövete volt az ókorban és a közép-korban, nemcsak értékes volt, hanem kifejezetten a pénz szerepét töltötte be. A múmiákat több

száz méter vászonba pólyázták, a fáraósírokban rengeteg tiszta vásznat találtak, amelyek mind-egyike jelzett: pontosan mutatja, hol, melyik műhelyben, ki szőtte. A termeléstől a szövésig, a varrástól a tisztításig, a fáraó több ezer éves pelenkájától és fürdőszobai kilépőjétől a moso-dai cetlikig (pontosabban osztrakonokig), kopt és oszmán textilekig, középkori harisnyákig és nadrágokig és a Kába-kő aranypaszománnyal hímzett hosszú Korán-idézetes takarójáig ren-geteg érdekességet láthatunk a legmodernebb eszközökkel (klímaberendezés, párátlanító) és kitűnő, szellemes angol szövegmagyarázatok-kal felszerelt múzeumban.

Kairó egyik legrégibb középkori utcáján az ottomán homlokzatot, ami a 2009-es tűzvészben rongálódott meg, az ARCHiNOS Architecture örökségvédelmi építészstúdió renoválta. Az egyik alapító, Agnieszka Dobrowolska vezetésével állították helyre 1996–98 között a háttérben látható Nafisa al-Bajda szabilját

(balra). Ugyanők építették újjá Kait bej szultán mecsetjét és palotáját. A kortárs kiállítóhelyként is funkcionáló palotában (maqad) rendezték 2017 márciusában a D-CAF színházi és kortárstánc fesztivált,

ahol többek között a brit és egyitomi művészeket tömörítő Stopgap Dance Company mozgáskorlátozott művészei is felléptek.© ARCHiNOS Architecture Fotó: Jarosław Dobrowolski

A szultán palotája tavaly óta számos művészeti projektnek ad helyet. Középen a magyar rezidens művész, Rostás Beáta Piros Átmeneti fal című műve látható, jobbra Esther Eldas performansza a Habitar una Palabra épülete előtt

© ARCHiNOS Architecture Fotó: Mahmut Badawy, Jarosław Dobrowolski

42 Nagyvilág

Művészet a Holtak Városában

Kairó leghipszterebb kiállítótere Kait bej szultán palotája (maqad) a Holtak Városában. A Citadella és a Muqattam-hegy nyomornegyedei között húzódó két hatalmas temetőben a 300 ezer halott fölött nagyjából kétmillió ember él. A 10. század-tól temetkeztek ide, a legkorábbi kripták ebből az időből valók, a legszebbek a 14–15. századiak. A temető szakrális terében mindig is éltek embe-rek: a provincia (Miszr, Egyiptom arab neve) szultánjai kriptáik mellé mecseteket és isko-lákat is építettek, hogy örökké imádkozzanak értük. Csak a 19. századra ürült ki valamelyest, de amikor az 1950-es években, a nasszeri álla-mosítás következtében milliószámra özönlöttek Kairóba vidékről a parasztok, akiknek nem volt hol lakniuk, beköltöztek az elhagyott palotákba és iskolákba, és új épületeket is emeltek: négy-öt emeletes vakolatlan házak meredeznek a mame-luk síremlékek fölött. Ma már van csatorna és vezetékes víz is. A zöld iszlám fejfák mellett tea- és kávéházak állnak, népszerű a „sírpiknik”. A Holtak Városa a szent hely, a szemétlerakó, a putri, a nyomornegyed és a rozsdaövezet erős keveréke, középkori mecsetekkel, kupolás épület csodákkal, élőállat-piaccal, üzletekkel, iskolákkal, asztalosműhelyekkel, üvegfúvókkal, autószerelőkkel, guberálókkal. A legfurcsább az, hogy ez a szó szerint „másvilági hely” meny-nyire lélekemelő, élhető és biztonságos. Lakói

földöntúlian kedvesek. Nem meglepő, hogy a lengyel Agnieszka és Jaroslaw Dobrowolski, az ARCHiNOS Architects örökségvédelmi épí-tészcsoport alapítói beleszerettek a Holtak Váro-sába. Jó húsz éve dolgoznak itt, és bár másutt van a lakásuk, igazából itt érzik jól magukat. Az ARCHiNOS a múlttal és a jövővel foglal-kozik, műemlékvédelem mellett új épületeket is tervez, sétákat szervez a Holtak Városába és művészeket hív ide. Ők állították helyre a „legnemesebb király”, a 28 évig uralkodó cserkesz szultán, Kait bej (1468–1496) mecsetjét és palotáját. Tavaly lett kész, és a megnyitóra nemzetközi művész-pályázatot hirdettek A bevonás művészete címmel, nyilvánvalóan az integrációra gondolva

– hogyan lehet kétmillió temetőlakót integrálni a városba? A Holtak Városa egyéb ként kézmű-ipari központ, az itt élők számtalan mesterséget űznek, amiből remekül élnek és valószínűleg eszükbe sem jut, hogy kiköltözzenek innen, az pedig, hogy integrálódjanak, még kevésbé

– talán fordítva, nekünk kéne integ rálódnunk hozzájuk... A pályázaton Rostás Beáta Piros szobrász is nyert és 2016 februárjában vörös téglákból egy Átmeneti falat épített (támogatók: Európai Unió, Balassi Intézet, Magyar Külgazda-sági és Külügyminisztérium). A temető szakrális terében az élet és a halál, a világok közti átmene-tet jelképezi. A piramis formákkal díszített falon nem lehet átmenni, de a középső bemélyedésbe

be lehet állni, hogy mintegy egyesüljünk a fallal, elengedjük a testet és felszabadítsuk a lelket. A svájci Bettina Amman pedig az itt élő gyere-keket kérdezte meg, miről álmodnak, és álmai-kat arabul felírta a falra: ebből lett az Életfa.Legutóbb a külvárosi autó- és cementgyárak közt működő Helwan Egyetem Művésze ti Karának oktatóit invitálták a Kait bej szul-tán palotájában kialakított kiállítóterembe. Az egyetem alkalmazott művészeteket tanít

– képző- és iparművészet, média, zene, test-nevelés –, céljuk a művészetet bevinni, integrálni a társadalomba. A vernisszázsra eljöttek a Holtak Városának lakói és ők is kiállították műveiket az utcán, fúvott üvegeket és szőnyegeket árultak a balzsamos kairói estén.

A Gízai-fennsíkon Kairó és a piramisok között elhelyezett Nagy Egyiptomi Múzeum (Grand Egyptian Museum – GEM) a piramisokat részletformáiban

is megidéző gigantikus épülete a dublini Heneghan-Peng építésziroda látványtervein. A A világ legnagyobb múzeuma 2018 tavaszára készül el

© Heneghan-Peng Architects

43 Nagyvilág