SPIRÓ GYÖRGY

Stanisław Wyspiański

Mindössze harmincnyolc évet élt, és csak élete utolsó évtizedé-benfoglalkozott elsősorban drámaírással. Az a tíz év azonban, amelyelválaszthatatlan a századforduló Krakkójának különös lég-körétől,nemcsak az utóbbi évszázadok legnagyobb lengyel dráma-íróiéletművének felívelése. Noha műveit csak Lengyelországban játszottákeddig, és világnyelvekre is elég szórványosan fordították, ma már,hetvenkét évvel halála után, teljesen világos, hogy ez a mélyen lengyelművészet a huszadik század talán legnagyobb dramaturgiai forradalmáthozta, amely csak a német romantika nagy korszakának jelentőségévelhasonlítható össze.

Wyspianski kívülről került a színházba. Festő volt eredetileg, bár awagneri opera hatására már korán vonzódást árult el a totális színház, aminden műfajt magába olvasztó Gesammtkunst iránt. A krakkóiszínházzal mint díszlettervező került először kapcsolatba, aszázadforduló évében azonban már rendez is — még-hozzá Mickiewiczhatalmas művét állítja színpadra, első ízben a lengyel színháztörténetében, bebizonyítva, hogy az ősök nem könyvdráma — éséletének • harmadik bemutatója, a Menyegző (1901. március 16.) egycsapásra nemzeti vátesszé emeli.

Elég különös történet. Egy Krakkó környéki parasztházban lezajlikegy esküvő, amelyen a bohém krakkói művészek vőlegény-ként is,meghívottakként is képviseltetik magukat, majd az eskü-vőt követően,négy hónap múlva, a közönség a színpadon láthatja viszont a történteket.Mindenki tudja, hogy a vőlegény Wyspianski barátja, a költő ésdrámaíró Rydel; tudják, hogy a drámabeli Költő Tetmajer, a szerzőmásik barátja, szintén költő és dráma-író; az előadásról a legjobbkritikát az a Starzewski írja, aki a drámában Újságíró néven szerepel; aGazda Tetmajer bátyja, a festő és így tovább. A mellékszereplők is élőalakok. A bemutatón megkettőzött alakban van jelen mindenki: egyikénjük a szín-padon, másik énjük a nézőtéren.' Krakkó kisváros, aszabadgondolkodó, szűk, bohém, sznob értelmiségi réteg, a színházbajáró közönség jelentős hányada saját magát látja viszont a színpadon.Érthető az érdeklődés, már csak pletykaszinten is. Beavatottakról szól adráma, a beavatottak számára.

Kegyetlen szatíra a mű, persze voltaképpen arról szól, menynyiretehetetlen ez a réteg, amelybe maga Wyspianski is tartozik;Lengyelország nem létezik, három részre van szabdalva, a nemzetiegység is hiányzik, amely egy szabadságharcot esetleg lehetővé tehetne;a fejekben a legkülönbözőbb illúziók kóvályognak, amelyekrőlWyspianski sorban lerántja a leplet; lehetetlen a megértés a nemesiértelmiség és a parasztság között, lehetetlen a feltámadás, bábok ezek azemberek, nevetségesek és kisszerűek. Halott világot ábrázol, és aszereplők — akik, hadd ismételjem, ott ülnek a bemutatón — a drámavégén kővé dermednek a céltalan várakozás légkörében.

Ilyen szatíra ellen normális körülmények között mindenkinek, akitérint, hevesen tiltakoznia kellene. Az előadásnak mégis akkora a sikere,hogy attól kezdve Wyspiańskit felruházzák a nagy lengyel romantikustriászt (Mickiewicz, Slowacki, Krasinski) meg-illető jelzőkkel.Wyspianski ugyanis ebben a rettenetesen kegyet-len szatírában isigazságos. Azok a szellemek, akik feltűnnek az éjszaka részegen álmodószereplőknek, a lengyel történelem haj-

Jani valóságos alakjai vagy közlengyel mitológia a kisvárostörténelem nagy folyamatába. Aám ideáljaik, felettes énjeik mévaló viszonyban feltárulhassomaradt és realizálhatatlan naghogy a történelem, amelynek aérzékelik, mégiscsak jelenvalótetszik, ők az utolsó lengyelek,következik, mégiscsak egy folkörülményekkel századok óta hi

A szellemek felléptetésével Wa kor drámairodalmában. Ez aromantikát már régen nemellentmondásos iparoldás és poaláásta a korábbi nemzetiWyspianski, aki látszólag visskrakkói színház ebben az időbevagy a XVIII. századi felvilávariációival arat sikert; mindkéés merev, ám a nézők mintarthatnak számot. A történetizárva; az ún. „transzcendentvisszavonhatatlanul kiveszett.

Az eltűnt nagyságot hozza visa történelem hatalmas dinamfogalmaz, hatalmas szenvedélmódon, a drámából mindenleleménye, hogy a MenyegzőbNovemberi éjben és a Felszabaki. Ez a statikusság megfeleltapasztalatának, ez a változaEurópa-szerte a naturalizmWyspianski filozófiai és drmozdulatlanságot.

A Menyegző — és nagy műnaturalizmus időkezelésével énaturalizmus a szövegalattiba sszellemek, istenek alakjában.megmutatja, megszemélyesíti. Hrokonítja az ugyanebben az iazonosak egyetlen kérdés, a nteljesen nyilvánvaló, hogy ukérdésre válaszolnak: a szemcsökkent, nincs valódi, drámaitehát létjogosultsága a színpadoolyan hatalmas, hogy többémegmérkőzhet a sorssal ; „mszereplők is, báb-ként rángatózn

A válasz azonban, amit Wyspés vele művészileg tökéletesen e

1D KLET

RÁMAMELLÉ

ismerten mitikus alakok, s ez a sajátos,i értelmiséget belehelyezi a lengyel

valóságos emberek kisszerűek ugyan,gis elég hatalmasak ahhoz, hogy a velükn nemcsak kis-szerűségük, de rejtveyságuk is; egészen váratlanul kiderül,

galíciai kisváros lakói csak a hiányátaz ő mindennapjaikban is; s bár úgyés a nemzethalál az ő halálukkal be is

yamat részei, egy lehetetlen történelmiába küszködő nép képviselői.yspianski radikális fordulatot hajt végre

lengyel prózában a pozitivizmus kora, alehet komolyan venni, a lassú,

lgárosulás — idegen elnyomás alatt —mítoszokat. És akkor váratlanul jönzanyúl a romantika esz-köztárához. An a haladó naturalista drámákat játssza,gosult víg-játékok továbbra is sikerest felvilágosult drámatípus földhözragadtden-napjairól szól, nagy érdeklődésreség kimarad belőlük, a mába vannakális” világ a romantikával látszólag

sza Wyspianski a színpadra, visszahozzaizmusát, óriási, szimbolikus képekbenyeket szít fel — s teszi ezt paradox

hajdani drámaiságot kiiktatva. Nagyen — és későbbi remek-műveiben, a

dulásban — statikus alapképletből indula reménytelenül álló kor történelmi

tlanság, múltba dermedés hozta létreus mozdulatlanságát is. Csakhogyamaturgiai problémává emeli ezt a

vei — valóságos idő alatt zajlik le, as zárt helyszínén. Csakhogy amit azorít, azt Wyspianski kivetíti rémképek,A tudatalattit nem érzékelteti, hanemálás feladat bebizonyítani, mennyi szál

dőben alkotó Csehovval — kérdéseikemzeti függetlenség kivételével —, ésgyanarra a filozófiai és dramaturgiaiélyiség jelentősége csaknem a nulláracselekvésre lehetőség az életben, nincsn sem ; a körülmények, a külső végzetnem ábrázolható abszolút főhős, aki

inden egész eltörött”, eltörnek tehát aak a megfoghatatlan hatalmak kezében.ianski ad, Csehov válaszának ellentéte,gyenértékű. Nem egyszerűen

979JÚLIUS

dramaturgiai vagy esztétikai különbségről van szó, hanem a szín-padihatás ellentétes értelmezéséről. Amikor Csehov érzékeltet, Wyspianskipedig láttat, a hatás intenzitását keresik mind a ketten. Csehov atragikumot és a komikumot ugyanúgy keveri, ugyan-úgyelválaszthatatlan elemekként érzékeli, mint Wyspianski, csak-hogy azösszemosásból, az impresszionisztikus látásmódból nem az következik,mint Wyspianskinál, aki az artisztikus Csehovhoz képest egy vademberbenyomását kelti. Wyspianski elsősorban érzékeinkre kíván hatni,Csehov pedig érzelmeinkre. Wyspianski állandóan fejbe vág. Alegelemibb hatásokra épít, kevés alkotó mer a legújabb korban ilyenszabadon bánni a legtriviálisabb fogásokkal. Wyspianski össze nemtartozó elemeket dobál egymás mellé, és a merész dilettantizmusbanhozzá fogható nagyságot az ő korában csak Kelet-Európában lehet találni– a festészetben Csontváryt, a lírában pedig Adyt. Csontváry hallatlanulmerész színkezelése, Ady vad, biblikus-pogány mélysége az Osztrák–Magyar Monarchia peremvidékén robbant drámába.

Csehov válasza a huszadik század drámairodalmában egyelőredomináns. Wyspianski, lengyel létére, még nem tudott a maga válaszávalkitörni, akárcsak a szintén nyelvébe zárt Ady. A nyelv-be és a sajátosnemzeti történelembe való zártság azonban nem feloldhatatlan.

Látszólag Wyspianskit nem lehet másutt megérteni. A Menyegző méga többi remekművénél is inkább megerősíteni látszik, hogy akik nemrendelkeznek a lengyel irodalom és történelem ismeretével, kényteleneklemondani az élvezetéről. A Wajda-film magyarországi bemutatójaidején számtalan társaságban kellett részletesen beszámolnom aWyspianski-szimbólumok eredetéről és értelméről, ismertetnem kellettpéldául Wernyhora, az ukrán dalnok irodalmi pályafutását a romantikusköltészettől kezdve Slowacki Salomea ezüst álma című drámáján átegészen Wyspianskiig, sőt tovább – hiszen Wajda ennek a mitikusalaknak, az ukrán–lengyel megbékélés plebejus dalnokának kicsitgúnyos fintorral Pilsudski arcát kölcsönözte filmjében. El kellettmondanom, mit jelent az udvari bolond alakja, aki az Újságírónakjelenik meg; hogyan festette meg Matejko, és hogyan vált a neve a múltszázad vége felé az egyik krakkói politikai párt programnyilatkozatává.Aki ezeket a részleteket nem ismeri, nyilvánvalóan Wyspianski elké-pesztően sok rétegű műveiből néhány réteget nem érthet meg.

Az alapvető azonban nem a részletekben van, hanem Wyspianskidramaturgiájában, amelyet igen nagy tudatossággal dolgozott ki, ésamelyben lényegében a világ drámairodalmának döntő, a romantika ótafolyamatosan létező problémáit meg tudta oldani. Mert ha eltekintünkattól, hogy lengyel témákat és lengyel alakokat használ, előttünk áll egyforradalmian új drámai szemlélet, amelyet a pszichoanalitikusokkalpárhuzamosan, tőlük függetlenül dolgozott ki, és amelynél továbbmindmáig nem lépett egyetlen drámaíró sem a világon.

Melyek ezek az újítások?Az egyikről már volt szó : a drámai cselekmény megszüntetése, a

statikusság. Szereplői drámai értelemben passzívak. Sorsukat nemválasztják, beleszólni nincs erejük, ékesszóló tétlenségre vannakkárhoztatva. Jellemük, a klasszikus értelemben, nincs; nincs köz-pontifőhős, mindenki epizodista. Ez az, ami olyan mélyen rokonítjaCsehovval.

Csakhogy Wyspianski csengő-bongó rímekben, versben írta darabjait.Egy naturalista drámában ez elképzelhetetlen. A vers segítségévelWyspianski azt a réteget is megemeli, amely látszólag amindennapokban, a szürke valóságban játszódik. Egy verses drámábannincsen szövegalatti, mindent kimondanak, amit a prózai darabok csakérzékeltetni képesek.

A vers, különösen pedig a rímelés zeneivé teszi a drámát –Wyspianski eleinte bevallottan operalibrettónak szánta műveit, és csakazért írta meg őket végül is versben, mert nem talált meg-felelőzeneszerzőt. Ez a Wyspianski-féle zenedráma valóban operai hatású(Wajda krakkói Novemberi éj-rendezése zseniálisan állította vissza eztaz operai indíttatást Koneczny nagyszerű zenéjének segítségével).Világos, hogy a vers használata egyszerre több funkciót képes ellátni.Részben olyan hangulatot, közeget teremt, amelyben bármimegengedhető a színpadon, ami az életben – és a naturalista drámában– nem. Jöhetnek szellemek, történhetnek csodák, a köznapi logika nemérvényes. Másrészt a bonyolult rímképletekben deklamáló szereplőkennek a rímelésnek a fogságában vergődnek – vagyis a szövegben ismegteremtődik a külső végzet elháríthatatlan, antik hatalma. Abáboknak pontosan elő van írva, mit, hogyan mondhatnak el, mithogyan érezhetnek. Ebből nem lehet kilépni.

Wyspianski az első és máig legnagyobb mestere a tudatalatti és akollektív tudatalatti drámai ábrázolásának. Hogy ez nála nemcsak ötlet,azt három legnagyobb műve mutatja. A Menyegző-ben a részegéjszakán a lengyel történelmi tudat szellemei irányít

ják a szereplők érzelmeit. A Novemberi éjben a lengyelek 1830-asszabadságharcát a görög istenek robbantják ki és manipulálják. AFelszabadulásban egy szerep, a romantikus lengyel drámák főszerepeúgy rátapad a szerepet játszó színészre, hogy a darab végeztével márnem tud szabadulni tőle, és átlényegül a szereppé. Az á kivetítés tehát,amiről már volt szó, Wyspianski drámai látásmódjának nemcsakjellemzője, hanem legnagyobb kérdése is. Végső soron az emberi tudatműködését kutatja. Olyan felfedezésekig jut, mint Freud vagy Jung.Nála azonban a szellemek, az archetípusok történelmileg éstársadalmilag hallatlanul konkrét származástörténettel rendelkeznek.Wyspianski, aki a romantika számtalan stílusjegyét átveszi, dühödtharcot folytat minden romantikus és misztikus elképzelés ellen.Kevesen számoltak le ilyen mélyen a romantikával és a misztikával.

Ez a leszámolás részben tartalmi dezilluzionálást jelent: az írószámára adott jelenben lehetetlen az emberhez méltó élet és cselekvés –erről szól a Menyegző és a Felszabadulás a lengyel történelemellentmondásait soha nem lehetett feloldani, a mitizált szabadságharcmár gyökereiben hordozta bukásának ígéretét – erről szól a Novemberiéj . Ugyanezt azonban a forma is hordozza. Az életet, a 'szereplőkmindennapjait át- meg áthatja a be nem vallott múlt szellemeivel,hiedelméivel; az emberek nem ismerik fel saját érdekeiket és nemismerik saját magukat; valahol mélyen rejlik bennük valami értékes,ezzel szembesülve azonban megszégyenülten megfutamodnak – mindeza forma szubjektivizálásával jár, átértékelődik a színpadi tér, újhangsúlyt nyer a szöveg, a világítás, a zene kapcsolata. A szöveg magaalkalmassá válik a szereplők mellébeszélési hajlamának gunyorosábrázolására, a Menyegző például tele van üresen kaffogó retorikával –tévedés ne essék, ez nem Wyspianski retorikája, ez a szereplők jel-lemzésére és gúnyolására szolgáló retorika, a szereplők sajátja.

A legnagyobb újítás talán a színhely megválasztásának módszere.Wyspianski nemcsak az üres retorika alkalmazásában nem önkényes.Három nagy drámájának színhelye arra vall, hogy mindenki másnálmélyebben gondolta át a dráma létkérdéseit. Wyspianski ugyanisfelfedezte a nyilvános színhelyet, ahol dráma az ő korában (Krakkóbana századfordulón) még egyáltalán lehetséges. Nyilvános színhely afalusi házban tartott esküvő, ahol a társadalom minden rétege spontántalálkozhat egymással, mindenfajta szerzői önkény segítsége nélkül.Nyilvános színhely a szabadságharc ki-robbanásának színhelye, a varsóiLazienki-park, a maga klasszicista görög szobraival, akik a drámábaemelhetők szereplőkként. Nyilvános színhely továbbá a színház maga,ahol szintén ábrázolható a társadalom minden rétege, ábrázolhatók atársadalom hiedelmei, a színészek tudata, ábrázolható a Wyspianskitkülönösen érdeklő probléma, a művészet és a társadalom viszonya –erről szól a Felszabadulás, a pirandellói formabontásnál jóval korábbiés jóval radikálisabb „színház a színházban"-játék. A közösségi élet etermészetes színhelyei ilyen tudatossággal csak nála emelkedtekdrámába – nyilván Mickiewicz mély megértése segített, hiszen az Ősökhasonlóképpen nyilvános közösségi aktusból, az ősök pogányünnepének ötletéből született. Az emberi gyakorlatra oly érzékenyWyspianski számot vetett azzal, hogy az életben vannak színházszerűintézmények (esküvő, forradalom, maga a polgári színház), és ezt agyakorlatot fel lehet használni.

Minden drámaíró óhatatlanul sémákból indul ki, olyan sémákból,amelyek segítségével a sémákhoz szokott nézővel egyáltalánkommunikálni lehet. Wyspianski azonban az irodalmi sémák helyett amindennapi élet sémáiból merített. Az emberi gyakorlat iránti tiszteletemég ma is elképesztő. Ez mind formai újításaiban megfigyelhető, minda részletek szinte babonás imádatában. Ha csak a Menyegzőnélmaradunk, feltűnő, hogy a szereplőket menynyire egyénítve beszélteti –a falusiak Krakkó környéki nyelv-járásban beszélnek, sajnos eztmagyarul, ilyen nyelvjárás hiányában, lehetetlen visszaadni. Az egyesszereplőkhöz gondosan kiválasztott szellemeket rendel hozzá. Avalóságban lezajlott esküvő konkrétumaihoz is ragaszkodik, annyira,hogy legjobb barátainak vágja a szemébe lesújtó véleményét.

A csoda, ami létrejön, végső soron megmagyarázhatatlan. Atényekhez aprólékosan ragaszkodó eljárásból hatalmas, történelmilegpontos tabló bontakozik ki, egy világtörténelmi váltás, amely nemköthető konkrét néphez és kultúrához. A félfeudális mozdulatlanságábrázolása az európai fejlődés dinamizmusa felől történik, és csodákcsodája Wyspianski állóképei tele vannak ezzel a meg nem valósulódinamikával. Elképesztő fordulattal Európa legvégén, a Monarchiaálmos, moccanatlan kisvárosában vissza-robban a színházba areneszánsz ereje és vitalitása.

A szellemek szférájának alkalmazása Wyspianski tudatos töp-rengéseinek eredménye, elég csak – magyarul természetesen nemolvasható – Hamlet-tanulmányára utalni. Wyspianskit még a lengyelkutatók is hajlamosak amolyan vadzseninek felfogni, és inkább

váteszként, semmint művészként kezelik. Holott Wyspianski első-sorban hallatlanul tudatos művész, aki az európai kultúra egyiklegjelentősebb színházi fordulatát hozta létre.

A zsenire persze mindig jellemző, hogy kedvező körülmények közészületik; Krakkóban a századfordulón minden adva volt nagy színházkialakulásához. A cenzúra, minden színház legbiztosabb ellenmérge,gyönge volt; régimódi városállamként létezett Krakkó, ahol számtalanpárt gyakorolhatta a veszélytelen szó-cséplést ; beszélni majdnemminden égető kérdésről lehetett – tenni úgysem lehetett semmit, hagytáktehát, hadd fecsegjenek a sznobok, az értelmiség. Véletlenül még elégkis város volt Krakkó, hogy az emberi közvetlenség, a színház éltetője,ne legyen veszélyben; véletlenül a múlt század végén épült fel az újszínház-épület, és véletlenül jó színészek voltak akkoriban. Színházipillanatban érkezett Wyspianski, és a krakkói színházat éppúgy nagyszínháznak tartanánk nélküle is, mint a reneszánsz angol színházat isekképpen minősítenénk Shakespeare nélkül.

Szerencse volt, hogy a krakkói színház éppen abban a tíz évben avilág drámairodalmának legújabb alkotásait játszotta sorozatban, és aközönség hozzáedződött a legkülönbözőbb naturalista, szimbolista,romantikus csemegékhez egyszerre, mindent játszottak, kül-földi éshoni klasszikust és modern szerzőt. Ha nincs ez az eleve adott közönség,Wyspianski megbukott volna, és talán eszébe sem jut, hogy a falusiházban támadt ötletét a több mint ezer főt befogadó színházban valósítsameg. S ha nincs az újra érzékeny színigazgató, Kotarbinski – akivelpersze később meggyűlt a baja –, akinek volt mersze bemutatni adarabot, holott világos volt, hogy a klérus haragszik rá.

Kivételes dolog, hogy egy ennyire keserű, ennyire gúnyos, plebejusdrámaírót a sajátjaként ajnározzon a közönség, amelyben plebejusrétegek csak elvétve voltak képviselve. Ilyesmi csak gazdaságilag éspolitikailag erős nagyhatalmakban fordult elő addig, amelyekmegengedhették maguknak, hogy csintalan darabszerzők kínosigazságokat mondjanak ki a színpadon. Krakkó a nem létezőLengyelország egyik gazdaságilag és politikailag nem létező városa voltWyspianski idején, és e negatívumok következtében váltmegengedhetővé, hogy a színpadról ezt a nem létezést fogalmazzák megtragikomikusan, keserű vigyorral.

Ami Wyspianski egyik legnagyobb szerencséje: a nem létezésnek, azállétezésnek ezt a kavalkádját még éppen emberekben lehetettelmondani. Pár évvel később, amikor a lengyelek váratlanul ésfelkészületlenül visszanyerték államiságukat, az illúziók és a realitásszakadéka más formában teremtődött újjá; akkor már nem lehetetttragikomikusan rádöbbenni, akkor már a katarzist nem lehetett mégéppen emberi alakok révén megközelíteni; maradt a vigyor, akilátástalan gúny, a fintor – Witkiewicz és Gombrowicz, a kelet-európaiabszurd, amelyből már kiveszett a nagyság.

Wyspianskit játszanunk kell, műveit ki kell adnunk. Hetven év semvolt elég, hogy mulasztásunkat pótoljuk. Sokan hiányzanakfordításirodalmunkból, hiányzik az egész lengyel romantika – Slowackileggyatrább műve, a Mazepa kivétel, és félig kivétel az ősök, amely ajelenlegi fordításban játszhatatlan; hiányzik a szerb-horvát romantika,mindenekelőtt Djura Jakšic, hiányzik a komédia-író Sterija Popovic,Nušic, hiányzik a cseh Jozef Kajetan Tyl és sorolhatnám. Wyspianskiazonban a német és orosz nyelvterület közé eső népek legnagyobbdrámaírója. Az ő hiánya elképesztően szegényíti színjátszásunkat ésdrámairodalmunkat.

Pokolian nehéz fordítani. Bonyolult tiszta rímeit, nehézkes, szil-labikus ritmusát, gúnyolódó bőbeszédűségét, gyakran döbbenetesenpontos, rendkívül tömör sorait magyarul visszaadni bizony kínosabbfeladat, mint mondjuk újrafordítani Shakespeare valamelyik drámáját.Az a szimbolikus-szecessziós nyelv, amelyet használ, hiányzik a magyarirodalomból, a fordító nem támaszkodhat bevett magyar hangulatokra,dallamokra, újat kell teremtenie. A Menyegző külön nehézsége adialektus, amely nemcsak hangulatkeltő, ha-nem dramaturgiaifunkcióval is bír; sajnos, ezt nem lehet áthidalni.

Wyspianski bármelyik drámájának fordítása óriási tett. Képzeljük el,hogy Puskin Borisz Godunovja vagy Anyeginje most szólal-na megelőször magyarul. Érheti a fordítást – mely először kísérli meg eljuttatnia magyar olvasókhoz ezt a különös remekművet – ilyen vagy olyan vád;valószínű, hogy nem ez a végleges és nem is az utolsó fordítás, demeggyőződésem, hogy Wyspianskit még nyersfordításban is érdemeslett volna kiadni. És érdemes sok költőt rábírni, hogy kísérelje megWyspianski hangjának eltalálását. A világirodalom egyik legnagyobbalakjáról van szó.

S T A N I SŁA W W Y S P I AŃS K I

Menyegző

Fordí totta: Dávid Csaba

SZEMÉLYEK

HÁZIGAZDAVŐLEGÉNYMARYSIAAPAJASIEKKÖLTŐORRMARYNATANÁCSOSNÉCZEPIECKLIMINASTASZEKZSIDÓZENÉSZHÁZIASSZONYMENYASSZONYWOJTEKKOLDUSKASPERÚJSÁGÍRÓPAPZOSIAHANECZKACZEPCOWAKASIAKUBARACHELISIA

A JELENÉS SZEREPLŐI

SZALMABÁBLÁTOMÁSUDVARIBOLONDORSZÁGKAPITÁNYLOVAGKÍSÉRTETWERNYHORA

A DÍSZLET

Novemberi éjszaka van; a ház tiszta szobája.Fala fehéreskékre meszelve, szinte kék; ez atört, sápadt tónus átfogja a tárgyakat és aszobába lépő embereket.

Oldalt nyitva az ajtó a pitvar felé, zajos,lakodalmas mulatozás hallatszik, búgó bőgőbasszusa, csipogó hegedű, zabolátlan klarinét,férfiak és nők kurjongatása és a mindendallamot elfojtó zaj, a táncolók lábdobogása,amint a zajból elő-előbúvó nóta ritmusáranagy tömegben ropják ... A színpadi szobábalépő személyek minden figyelme oda fordul,állandóan csak oda; nézik, hallgatják folyvásta táncot, a lengyel n ó t á t . . . a körbe-körbeforgó, petróleumlámpa fényében villogószínek forgatagát, a színes szalagokat,pávatollakat, krakkói köntösöket, színpompásatillákat és kabátokat; a mai, falusiLengyelországot.

A mélyben lévő falon: ajtó vezet az al-kóvhoz, ahol a háziak ágyai és a bölcső van saz ágyakon alvó gyermekek, a fa-

Ion pedig sorba akasztott szentképek. A szobamásik oldalán fehér muszlinfüggönnyel, takartablak; az ablak fölött aratási koszorú; – kintsötétség – az ablakon túl kert, a zimankós, esőséjszakában téli védelmül szalmával borítottbokor. A szoba közepén kerek asztal, fehér;gazdag abrosszal, bronzból való zsidógyertyatartók fényében bőségesen terítve, atányérok, ahogy éppen otthagyta őket alakodalmas népség, rendetlenül, mert atakarítással senki sem gondol. Az asztal körülegyszerű, deszkából ácsolt konyhaszékek; aszobában íróasztal is van, papírhalom borítja;az íróasztal fölött Matejko „Wernyhora” címűképének litográfiája és ugyancsak Matejko„Kosciuszko a raclawicei csatában” címűképének fotográfiája. A mély-ben a falnálkifakult szekrény; fölötte a falon keresztbeaggatott kardok, flinták, szíjak, bőrtarisznya.Egy másik sarokban fehérre meszelt kemence,mint a falak szí-ne; a kemence mellett empirestílusú asztalka, kopott aranyozással, rajtaalabástromoszlopos óra, aranyozott számlap;az óra fölött az 1840-es évek divatja szerintöltözött szép nő arcképe, haja és sötét színűruhája könnyű muszlinnal kerítve.

A menyegzős ajtó mellett hatalmas, falusifehérneműs láda, tarka minták és virágokrajta, de a festése kopott, fakó. Az ablak alattócska holmi: egy magas hátú fotel.

A menyegzős ajtó fölött az Ostra Brama-iSzűzanya hatalmas képe, a kép maszk-ja ezüst,zafír háttérben arany sugarak; az alkóv fölöttpedig a Csensztohovai Szűz-anya szinténnagyméretű képe, színesen nőtt ruhában,gyöngyökkel, koronával mint az országNagyasszonya, karján a Kisded áldásra emeltkézzel.

A mennyezet hosszú, egyenes gerendákbólróva, rápingálva a Szentírás szavai és azépítés esztendeje.

A cselekmény ezerkilencszázban történik.

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Czepiec, Újságíró

CZEPIECMond újat a politika?Tartja-e még magát Kína?

ÚJSÁGÍRÓUgyan, kedves gazduram,naphosszat csak a kínaiakról? !

CZEPIECKend is politikus!

ÚJSÁGÍRÓÉpp azokból

van elegem, torkig vagyok.CZEPIEC

Pedig bizony, fontos dolgok!

ÚJSÁGÍRÓOlvassa hát, legyen boldog; azt

sem tudja, hol van Kína!CZEPIECHát, valahol messze, nagyon messze; deaz úr is tudhatná, hogy a paraszti józanelmeeltalálna, akármerre.Hisz újságot is olvasunk,mindent tudunk.

ÚJSÁGÍRÓDe minek –?

CZEPIECA világra szemet nyitunk.

ÚJSÁGÍRÓElég a falu határaa parasztnak, hogy bejárja.

CZEPIECOlyan is él a faluban,aki két éve megjártamég Japánt is, háborúban.

ÚJSÁGÍRÓDe tart a falu nyugalma –bárhogy dúl a világ harca, csaka lengyel falu csendes, legyenmeghitt, engedelmes.

CZEPIECFél az úr, hogy megmozdulunk éstitokban nevet rajtunk. – Mipedig, mi várjuk egyre, hogy aharc mikor tör ki. A mi fajtánkvolt Glowacki! Az urak pedig,lelkemre, tudhatnának, bizony,sokat, csak nem akarnak az urak!

MÁSODIK JELENET

Újságíró, Zosia

ÚJSÁGÍRÓA kisasszony, mint a kozák:ha lóról szállt, szomorú lesz máris.

ZOSIAAz úr meg nagyon banális.

ÚJSÁGÍRÓÉrzem, ezzel nem dicsért meg,azt sem titkolom, hogy sértett.

ZOSIAMég jó, ha legalább tudja,hol van a játék határas hol az igaz érzelem –mert ezútta l . . .

ÚJSÁGÍRÓBeismerem,

az ön bája okozta, e szépség,valahogy úgy tartja fejecskéjét . . .ZOSIAUgye, mintha csodálkoznék,hogy ily nagy tisztesség ér elsőre:egy nagy újság híres szerkesztőjehunyorog és bámul nyakra-főre,mintha festett kép volnék.

ÚJSÁGÍRÓHibátlanul, gyönyörűen festett kép,természetes, friss színek,

a rajza is igéző,ideális kép és keret.

ZOSIANocsak, milyen szakértő.

ÚJSÁGÍRÓKisasszony, mért támad menten?

ZOSIAMert az úr úgy bűvöl engem,mint egy Lohengrin a hattyút,egymást úgysem vállalhatjuk,minek hát a sok ömlengés?

ÚJSÁGÍRÓCsak úgy, csak úgy, időtöltés,szófecsérlés.

HARMADIK JELENET Tanácsosné,

Haneczka, Zosia

HANECZKANéne drága, néne drága!

TANÁCSOSNÉNos, Haneczka?

HANECZKAŐk táncolnak, mi csak állunk,mi is táncolni kívánunk!

TANÁCSOSNÉHát, ha egy úr táncra kérne . . .

ZOSIAUrak közül egy se kéne.

TANÁCSOSNÉ Táncoljatokmagatokba.ZOSIA

Inkább kell a vőfély karja,süvegén a páva tollamajd fölér a mennyezetre!

TANÁCSOSNÉ Odaállnál,a tömegbe?

HANECZKAA tömegben, szorosan .. .

TANÁCSOSNÉTolakodnak, lökdösődnek,cl sem képzeled a végit:már egymást ütik javába;maradj csak itt !

ZOSIAHadd menjek egy kicsit.

TANÁCSOSNÉMi lelt, mi lelt, jókedvedbe,csapzott haj lóg a szemedbe!

ZOSIAEgyszer körbe, egyszer körbe!

HANECZKAJaj, haragszik, néne, néne,nem haragszik, ugye, mégse,ha tőlem egy puszit kap.

TANÁCSOSNÉ Elérted acélod végre,

eredj, táncold ki magad.

NEGYEDIK JELENET

Tanácsosné, Klimina

KLIMINADicsértessék, adjonisten.

TANÁCSOSNÉDicsértessék – gazdáné . . .

KLIMINAAz uram volt a falu bírája,Klimina vagyok.

TANÁCSOSNÉTanácsosné,

Krakkóból vagyok.KLIMINA

Van egy fia.TANÁCSOSNÉ

Amott táncol.

KLIMINACsak mulasson,

csak forgassa a lányokat.TANÁCSOSNÉ

Nem mestere ő a táncnak,álldogál csak, egyre bámul.KLIMINA

Mert az urak attól fáznak, hogyhaegy lyány egyet perdül, ahhozmindjárt baba kerül. TANÁCSOSNÉ

Város – falu, más-más népek,csak más malomban őrölnek!KLIMINA

Mondom, szólok az anyjának,hogy unoka kellene-é?':TANÁCSOSNÉ

Milyen sietős magának;alig nézett arrafelé,már a fiam nősítené –?

KLIMINAKorábban vót nekem párom, mostmár csak másnak szeretnék. Legyentöbb nép a világon. Nősítenék,férjhez adnék!

ÖTÖDIK JELENET

Zosia, Kasper

ZOSIAKérjen, táncra, vőfély uram.

KASPERHirtelen a kisasszonka!

ZOSIAEgyszer körbe . . .

KASPEREgyszer körbe.

De jó a kisasszon kedve!Bizony, szomorú lesz Kaska,ha nem táncol.

ZOSIAMilyen Kaska?

KASPERAmott áll, ni, a sarokba . ZOSIA

Nyoszolyólány?KASPER

De még milyen,ajnározzák, hogy elvegyem.

ZOSIAEgyszer körbe, egyszer körbe . . .

KASPERKisasszon, már megengedjen, amarkomba majdhogy elvesz,Kaskát bizony át sem érem!

ZOSIAÉs kend Kaskába szerelmes --?

KASPERDe jó a kisasszon kedve!

ZOSIAEgyszer körbe, egyszer körbe!

HATODIK JELENET

Haneczka, Jasiek

HANECZKAHogyha jasiek úgy kívánja,

elmehetnék vele táncba –JASIEK

Kisasszony szolgálatára,ha jó volnék egy-két táncra –?

HANECZKAKérem, kérem, csak táncoljunk, hamulatunk, hát mulassunk, Jasiekvőfély, táncolhat.

JASIEKIgen kedves szolgálat.

HETEDIK JELENET

Tanácsosné, Klimina

TANÁCSOSNÉGazdáné-asszony, s a földek?Minden búzát elvetettek?

KLIMINAIlyenkor nem vetni szokás.

TANÁCSOSNÉÉs milyen volt az aratás –?

KLIMINAIstennek az ember hálás.

TANÁCSOSNÉUgye, fáj, ha nincsen termés,mert hiába volt a vetés?

KLIMINAEgy kevéske mindig akad.

TANÁCSOSNÉKend jól néz ki, majd kifakad.

KLIMINAAz asszony se panaszkodhat.

TANÁCSOSNÉKend fiatal, látnivaló.

KLIMINAÉn az, mint a tavalyi hó.

TANÁCSOSNÉTán még férjhez is mehetne –?

KLIMINAUgye, arra befizetne!

NYOLCADIK JELENET Pap,

Menyasszony, Vőlegény

VŐLEGÉNYKöszönjük a kegyességet,

ne feledkezzék cl rólunk. PAPVannak sokan, kik lenéznek,merthogy paraszt, falusi pap.Ferde szemmel méricskélnek,szívem mélyére se néznek.Ez honi ház, lengyel tanya,mind falusi, a nép fia.

VŐLEGÉNYUgye, kegyes atyánk most már

kanonok lesz nemsokára –? PAPBizony, a rang járna nékem; snem hallani róla mégsem. Velemegyütt más is várja. Talánmeglesz nemsokára ...

VŐLEGÉNYHiszem, hogy az egyházmegyenyájas szemmel pillant önre; énkívánom.

MENYASSZONYBár- adnának;

sok piszok hivatalnokra csakaz ostor, az suhogna.

VŐLEGÉNYArról beszélünk itt, szívem,hogy atyánk egyházi rangjátfönt a püspökségen majd megadják.

MENYASSZONYÉn egészen mást gondoltam.

PAPMilyen naiv, mily ártatlan!

KILENCEDIK JELENET

Vőlegény, Menyasszony

MENYASSZONYTe folyvást csak magyarázod,

hogy milyen lesz a szerelem.VŐLEGÉNY

Beszéd helyett csókot akarsz – monddcsak, szeretni fogsz engem?

MENYASSZONYHiszen már a tiéd vagyok,el nem vehet senki tőled.

VŐLEGÉNYSzívem verése erősebb,enyém vagy ! Ez boldogságom!De hogy ennyi - nem gondoltam.

MENYASSZONYMenyegzőt akartál - megvan.

VŐLEGÉNYElmerülök a csókokban;ha csókollak, nem is nézlek,selymes arcod tüze éget.

MENYASSZONYÉget, hevült - hisz táncoltam.

VŐLEGÉNYHulljon a csók, hulljon egyre,szádra, arcodra, szemedre,fonatba font koronádra .

.MENYASSZONY

Telhetetlen ! Meg nem unja?!VŐLEGÉNY

Soha elég, soha vége,boldogságom örömérecsókolnálak, angyalom.

MENYASSZONYFárasztó munka, nagyon,nem is csoda, nem bizony,hogy izzadt vagy, csurom vizes.

VŐLEGÉNYNem dicsekszem, hidd el, kedves, dea nők nem hagytak békét.

MENYASSZONYMert akartad.

VŐLEGÉNYKövetelték!

MENYASSZONYCsupa rosszfélével jártál?

VŐLEGÉNYMagamfajta sokat próbál;sokféleképpen szerettem,de mások vagyunk mi ketten;magunk módján -

MENYASSZONYTeljes szívvel;

így akartad, töltsd a kedved.VŐLEGÉNY

Tőlem más el nem szerethet! Napfény,búza . . . fénnyel áldva . . .

MENYASSZONYMenyegződ van, gyere táncba!

TIZEDIK JELENET

Költő, Maryna

KÖLTŐHa egy szép hölgy szólna hozzám, kiszívével rendelkezik s azt mondaná :„kellesz nekem”, akár egy falusileány...

MARYNAÉs én volnék az a leány, kiilyen vallomást tegyen? Nemtúl nagy az önbizalma?

KÖLTŐEgészen más volt a tervem, hogyhavolt tervem valóban - lágyanszólni, suttogóan az ön szívénkopogtatni, hallgatózni, lopnititkot, tüzesen dobogni hogy fog...? Felgyújtanám a tüzét -!?

MARYNACsak ne űzze az eszét, szívemlángolni nem érzem, majd, hogyhalesz hites férjem, ő majd élvezhetitüzét; hiába űzi az eszét:szívem hideg, de megéget!

KÖLTŐÁmor hívhatna vendéget !

MARYNAÁmor vak, nem tart hűséget.

KÖLTŐÁmor szárnyas, röpke szellem.

MARYNAMindig a szárny forog szóban.

KÖLTŐS így végződik a reményem.

MARYNAS nem végződik a templomban.

KÖLTŐAz már Ámor láncra verve.

MARYNAFelsült róka.

KÖLTŐFogoly lepke.

MARYNAAranypille szíjra fűzve.

KÖLTŐEsküvő - váltók fizetve.S halkan, egymást únva élnek.

MARYNAAkkor készek vagyunk.

KÖLTŐKészek -

Attól félek, rosszul értett,most neheztel a kisasszony?

MARYNAAz úr még mi mást kívánhat?

KÖLTŐHogy a kisasszony okulhat.

MARYNAÉn okulnék?

KÖLTŐMind a ketten,

én magától, maga tőlem.MARYNA

S hol használjam e sok szépet?KÖLTŐ

Sehol sem!MARYNA

Hát?KÖLTŐ

Csak művészet.MARYNA

Szemfényvesztés, öndicséret;művészkedjék csak magában,ily tudásból én nem kérek.

KÖLTŐIfjú hölggyel beszélgetni,ahogy ifjak szokták tenni,ilyen szárnyaló szellemben;makacs hölggyel beszélgetni,Ámorról meg érzelmekről,szerelemről, mely fölbukkans gyökeret ver ebben-abban ; -egy szép lánnyal enyelegni,csipkelődve, fél-komolyan -mindig is hasznos tanulmány.

MARYNACsipkelődve, fél-komolyan,ön finoman játszik, uram!

KÖLTŐMint a szellő, mint a szellő.

MARYNAMaga költő, maga költő.

Most valami villant bennem:és önért aggódni kezdtem,Ámor váratlan lövésenehogy az ön szívét érje!

KÖLTŐSzórakoztatom finoman,csipkelődve, fél-komolyan,új stílus, mely ebből ébred:senki senkit el nem ér -senki senkit meg nem sértett,hisz a Térdszalag-rend él -senkit paphoz nem kísérnek -titok a nő, amíg él,

MARYNAElképesztő, mit beszél!

KÖLTŐCsupán szavak, szavak, szavak!

MARYNAMint a szellő, mint a szellő!

KÖLTŐÚjabb véleménye akadt?

MARYNAMaga költő, maga költő!

TIZENEGYEDIK JELENET

Pap, Vőlegény, Menyasszony

PAPA menyasszonyhoz fordulok s

koccintok a vőlegényre .. .MENYASSZONY

Miről van szó, miről van szó ...PAP

Talán, hm, egy idő múlva, mertaz ember gyarló ember s annyipélda akad ilyen - mert azember csupán ember, de idővelelcsendesül...

MENYASSZONYMint a tej, megalszik, megül.

PAPFiatalok, fiatalok,nem láttatok még bajt, gondot, s

majd idővel lenyugosztok.VŐLEGÉNY

Fölösleges ez már, atyám, nefáradjon, nem szükséges, rendbenvan már a mi dolgunk s azÚristen velünk lesz, atemplomban reggel voltunk, oltárelőtt megesküdtünk.

PAPPedig sok bajt megérhetünk,életünk során megesik s nemárt a figyelmeztetés.

VŐLEGÉNYKöszönjük, de fölösleges.

MENYASSZONYKi is kaparom a szemed!

VŐLEGÉNYFéltékeny, mert nagyon szeret.

PAPMilyen mesés, milyen színes!

TIZENKETTEDIK JELENET

Vőlegény, Menyasszony

VŐLEGÉNYSzeretsz engem?

MENYASSZONYTalán, talán -

nagyon izgat ez a dolog!?VŐLEGÉNY

Mert a szívem vadul dobog,merthogy zúg és búg a fejem .

.Enyém leszel, Jaga, mindig?

MENYASSZONYTied bizony, ahogy illik!Miért csodálkozol ezen,miért izgat ez a dolog?

VŐLEGÉNYElképzelni nem is tudod,aranyszívű feleségem, ahogyszíven vadul dobog, koronádatahogy nézem, pártádat, melycsillogón áll, hímzett, színespruszlikodban mintha népi babavolnál a krakkói emlék-boltban:

pruszlik, ingváll és a szoknya, ahajadba szalag fonva,mind az enyém, az enyém már!

Nekem ragyog arcod pírja!MENYASSZONYCsak a cipőm szorít, kemény.

VŐLEGÉNYAkkor csak húzd le, aranyom.

MENYASSZONYA susztert majd megbúbolom.

VŐLEGÉNYTáncolj mezítláb.

MENYASSZONYNem lehet!

Olyat menyasszony nem tehet!VŐLEGÉNY

Mért kínlódnál rossz cipőben?MENYASSZONY

Cipő illik menyegzőben!

TIZENHARMADIK JELENET

Pap, Vőlegény

VŐLEGÉNYÉs kinek mit tiltana el?

PAPKérdés, kit mi s merre tereli

VŐLEGÉNYÖn a másét így vigyázza –?

PAPMindenkinek van sajátja,s az érték nem mindenkinekazonos ügy – és evégettkülönféle jelenségekállnak össze és – egészet adnak.

VŐLEGÉNYAtyám, ezt én nem látom igaznak –orrunk előtt a boldogság, s ha ott van, hátcl kell venni – figyeljük csak a szívhangját, és ne hagyjuk elröppenni.

PAPNono, lássa,mindenkinek más a hivatása.S ha valaki érte nyúl, de hiába?

TIZENNEGYEDIK JELENET

Tanácsosné, Maryna

TANÁCSOSNÉA kisasszonyok ész nélkülmulatnak.

MARYNADe teljes szívvel.

Mikor Czepiec átkapott,úgy kerengtünk körbe-körbe,szinte csillagokat láttam,mint valami légi utazásban,amikor minden forog.

TANÁCSOSNÉIzzadt lettél, csuromvizes,még meghűtöd magadat.

MARYNAHogyne ... persze . . . csak most látom: másaz arany, más a réz.

TANÁCSOSNÉÜlj már le, miket beszélsz!

MARYNAMessze visz a gondolat . . .

TIZENÖTÖDIK JELENET

Maryna, Költő

KÖLTŐCsak úgy villámlik a szeme.

MARYNAMert a táncban fölhevültem.

KÖLTŐS ábrándokban elmerültennem érdekli a más szíve.

MARYNAA szívével van baj, vagy mi?

KÖLTŐTud ostorral odacsapni?

MARYNAOstorral? Kit üssek én meg?

KÖLTŐEzt a tágas mindenséget.

MARYNAMit érdekli a más szíve –szokott rugdosni?

KÖLTŐKit, minek?

MARYNANem komolyan –

csak a levegőeget.KÖLTŐ

Milyen céllal?MARYNA

Semmilyennel.KÖLTŐ

Nincs értelme!MARYNA

Az nem is kell.KÖLTŐ

Ez most rejtély?MARYNA

Szfinksz.KÖLTŐ

Medúza!MARYNA

Ebből talán megért engemés tovább a szót nem húzza,ahogy én is megértettem,hogy ott fönn, a magasságbancsupán dölyf, meg hiúság van.

KÖLTŐZeus és Isten lakik magason,ott csak ők vannak otthon.Psyché viszont gyöngéd lélek –hogy ki alszik odafent,terjesztik kósza beszédek,nem ér oda emberi szem.

MARYNANagy nehezen csak megértem,nem ér oda emberi szem.Kár törleszkedni az éghez,olyan büszke, felhős, fényes.Szélhámosság csillog nagyban,már megjárták igen sokan,nagyok, kicsik és kisebbek:minden nagyon kivételes,minden fura, különleges –ha mind úgy tesz, én mért tegyek?

KÖLTŐBámulatos, mennyi harag!

MARYNACsupán szavak, szavak, szavak!

KÖLTŐFölbuzognak az érzelmek,kár, hogy veszendőbe mennek.

MARYNAUgyan, szellő, csupán szellő.Ön azt hiszi, foglalt vagyok?

KÖLTŐEmlékezni remek dolog:kivált, ha egy hölgy így tudja,ki s milyen címlapot kapott.

MARYNAKár, hogy veszendőbe mennekezek a buzgó érzelmek:maga költő, maga költő!

KÖLTŐHát ez az: a címlap döntő!

TIZENHATODIK JELENET

Zosia, Haneczka

ZOSIASzeretnék szeretni, de nagyon, de

nagyon, nagyon erősen ám!HANECZKAEz a muzsika oly vidám,biztosan ugrál a szíved.Majd, ha sírtál már eleget, szívedaz öröm meggyógyítja. Csitítsdcl a szíved, húgom,sok könny jön még, sok sírhalom,mely a szerelemtől tiltja.

ZOSIAMiért üldözik a boldogságot,miért nem tart a boldogság hosszan,mért oly röpkék a pillanatok,mért, hogy fényük oly hamar kilobban?

HANECZKAElőbb sokat kell, húgom, kínlódnod,megjárnod ezer nyomort, keservet, aztánkésőbb, később lehetsz boldog, ha elegetgyötrődött a lelked.

ZOSIAHa én a sors asszonya lennék,tudod, olyan Fortuna-féle,az aranygyapjat én szerezném be, ésmindenkinek olcsóbban adnék, hogy olysokat ne szenvedjen senki, a nehéz,hosszú, kínzó munkában, mintrabszolgák, nyögve a hámban; hogy ki-kitudjon sokat szeretni s légyen olykedvére a munka, akárha arany fonalatfonna.

HANECZKADe közben itt vannak a vén Párkák, kik

sorban elmetszik a szálat . . . ZOSIATalán büntetésül csináljáks elrontják, mit a boldogság ad. Milyenbűnök büntetését szabják, mért tépik el aszálat a Párkák . . .? Úgy szeretnéknagyon szeretni!

HANECZKAAddig még sokat kell szenvedned, sírni,zokogni fogsz, amíg végre odaléphetszaz oltár elébe, akkor aztán szabadszeretned.

ZOSIAAz ilyet én bizony, utálom – nem isgondoltam effélére; szeretném,hogyha valaki jönne, aki nekemnagyon tetszenék, de én is nagyontetszeném neki s titkon együttéreznék vele. Látod, ezt kívánommegérezni, jaj, szeretnék, nagyonszeretni!

HANECZKAAz ilyet én bizony utálom,át kell élni, a tűz hogy éget, és akínok kínját megélni,s megtudjuk, szerelmünk mit érhet!

ZOSIAÉn magam módján akarok élni.

TIZENHETEDIK JELENET

Vőlegény, Zsidó

VŐLEGÉNYEljött, Mózes, menyegzőbe . . .

ZSIDÓÉn eljöttem, de csak félve.

VŐLEGÉNYBarátok közt mitől félne?

ZSIDÓMi olyan barátok vagyunk,akik egymást nehezen viselik.

VŐLEGÉNYVannak, kik egymást szíveliks olyanok, kik elkerülik.

ZSIDÓKerüljenek, de hogyha nem telik,akkor nálam bizony, vannak sokan.

VŐLEGÉNYZálogban.

ZSIDÓMintha volnának zsebemben –maga most öltözik szépen,de leveti majd holnapra – ?

VŐLEGÉNYEz nemzeti viselet.

ZSIDÓAz úr a népit jól adja,az úrnak szabad – szép viselet –de már volt.

VŐLEGÉNYMég lesz divatja.

ZSIDÓHa mind az orrukig látnak, lehet,hogy egyszer lesz valami, de most még

nem.VŐLEGÉNY

Ilyen idő jött el éppen.ZSIDÓ

Na, más nótát játszunk mind a ketten.VŐLEGÉNY

Eljött Mózes menyegzőbe, dalolhat nótát!ZSIDÓ

Na, tudom a lányomtól,az úr a zenét szereti.

VŐLEGÉNYLátni akartam Rachelt, a lányát.

ZSIDÓBármelyik percben jöhet,azt mondta, hogy alvás helyettmulat inkább, itt, a menyegzőben –nagyon művelt!

VŐLEGÉNYEl is hiszem.

ZSIDÓHúz a szíve a zenéhez,egyelőre nem megy férjhez,a postán ő lesz jó helyen.A kislányom csillogó,modern az kérem, teljesenmint egy csillag.

VŐLEGÉNYSzóval bolygó?

ZSIDÓMinden könyvet elolvas, ami csak jó,

és tésztát tud sütni, kérem,Bécsben is volt, operában,olyan rendet tart a házban –tudja, ki a Przybyszewski,és a haja félkörben,mint az olaszok szentjei,ala...

VŐLEGÉNYÁ la Botticelli.

ZSIDÓFiatalúr, beszélgetetta lányommal – ?

VŐLEGÉNYÉn akartam,

de alkalmat sose kaptam.

ZSIDÓŐ szereti a költőket,sajnos a parasztokat is:a parasztnak hitelt adat,szívem sokszor majd meghasad,a hitel egy komoly dologén meg tanácstalan vagyok:itt a szívem, ott az üzlet.Maga mért vesz cl parasztlányt?Vannak értelmiségiek.

VŐLEGÉNYÁtlagosnak tartom őket.Szép a Botticelli-fajta,

de nagyon szomorú lennék, hamindenütt ilyet lelnék.

TIZENNYOLCADIK JELENET

Vőlegény, Zsidó, Rachel

RACHELAh, bon soir!

ZSIDÓItt a lányom.

RACHELFelhő vonzott, jöttem szárnyon, ködvonzott s az éji pára, ez a fénybenúszó ház,mint vízözön hátán bárka,körös-körül sár, pocsolya,részeg parasztok sikolya;ez a fényben úszó ház,mely zenét áraszt a vak éjben,csodálatos lehet, szinte érzem,varázslatos bárka, mesebeli –eljöttem – ha tate megengedi?

ZSIDÓCsak nyugodtan, Rachel, semmi szégyen.Engem, zsidót az úr utál, de tisztelet jár alánynak, ki az apja mellett kiáll.

VŐLEGÉNYA kisasszony velünk táncot járhat,kérhet tőlünk menedéket, sötét éjbenbefogadjuk.Ott van a tánc, meg az ének, itt azital s víg beszédek.

TIZENKILENCEDIK JELENET

Vőlegény, Rachel

RACHELTündéri ensemble, mondhatom,reng a daltól az egész ház, minthacsalogánydal szállna, s kerengszoknyák szivárványa.

VŐLEGÉNYIgaz, a bogár, a lepke, gyűl agyertya fele mind, ahol fényvan, ott kering.

RACHELAmíg a fény fele gyűlnek,őszintén, vakon repülnek,olyat föl sem tételeznek, hogyott őket láng lesi, szárnyukatleperzseli.

VŐLEGÉNYÖn szárnyakon röppent erre – ?

RACHELGondolatom szállt röppenve;bárha térdig sárban jártam, akocsmától a kapuigmost a daltól rengő házban látom,mind oly vígan járja, kedvesuram, majd meglátja, igy születika költészets ön megírja az egészet.

VŐLEGÉNYÍgy hallom és így is érzem: csend ésnyugalom lesz részem, szalmatető,kert és mező, aratás, májusi eső.Eddig életem döcögöttszürke penészfalak között,minden szürke, düledező; ittfiatal minden-minden, valódiszépséget leltem,a friss életet lélegzem;egyre bámulom és nézema népet, mely színes, vidám,egészséges, zabolátlan,

néha durva s faragatlan. Ami régi,sápad minden, én így érzem és ígyhallom, egyszer majd versbenmegírom; lebegek a levegőbenezen a csodás menyegzőn: mint,kit elragadnak, szállok – s miótamezítláb járok, teli vagyokegészséggel, mezítláb, és kalapsem kell, nem öltözöm túl melegens egyre jobb a közérzetem.

HUSZADIK JELENET

Vőlegény, Rachel, Költő

KÖLTŐA menyasszony téged hívat,szólna egy szót.

VŐLEGÉNYÁtadom önt,

elszólít a kötelesség.RACHEL

Egy szót – talán szitkokat,hiszen felém bólogat.

KÖLTŐUgyan, ugyan, csak semmiség.

HUSZONEGYEDIK JELENET

Rachel, Költő

RACHELÖn azonban velem marad.

KÖLTŐKisasszony érdekel engem.

RACHELEzt azonnal észrevettem.

KÖLTŐMár az első pillanatban?

RACHELÖn azt hiszi, akaratlan?

KÖLTŐVillámcsapás.

RACHELElhibázta.

KÖLTŐNos, nagyságos kisasszonyka:Ámor nyila, szerelem.

RACHELÁmor, Ámor, vaksi isten,vakon indul vadászatras felkiált:én gyújtogatok, rontok!

KÖLTŐNyereg nélkül Bellerofon !Önt költészet itatta át,mert alig hallatta szavát,Múzsája már csillog-ragyog?

RACHELÖn azt hiszi, veszve vagyok,Ámor-isten megfog engem?

KÖLTŐLám csak, itt van teljes díszben:Galathea!

RACHELHogy én nimfa?

Épp ugyanezt mondogatjaegy bizonyos ügyvéd-bojtár.

KÖLTŐÖn viszont elhanyagolja,mert gyakornok – ?

RACHELMert plagizál:

ismeri, hisz vannak sokan,kik ismétlik minduntalan,amit mások kitaláltak,prózában, versben megírtak;nincsen benne, nincs egyéni.

KÖLTŐÖn első kézből kívánja?

RACHELEredeti a fa, virág,felhő, béka, nap sugára, avirágzó kert látványa – azegész költői világ,amely köröttünk viharzik,naponta frissen áramlik,foszforeszkál csilló fényben – önígy írja, én így érzem,

vagyis . KÖLTŐ

Önnek mi a vágya?RACHEL

Méz, édesség, kéjek ágya,szenvedélyes szerelem,boldogság.

KÖLTŐSzabad szerelem?

RACHELMindíg arról álmodoztam!

KÖLTŐÉs ha egy szép pillanatbanaz álom megvalósulna?

RACHELNem álmodnám többé soha.

HUSZONKETTEDIK JELENET

Tanácsosné, Vőlegény

VŐLEGÉNYHa nősülünk, hát nősüljünk!

TANÁCSOSNÉKinek déli harang kongat,igyekezzék idejében!

VŐLEGÉNYSzomjunk oltjuk a csermelyben;megnősülni ilyen vágyban : mintaki bódultra váltan . . .

TANÁCSOSNÉKútba ugrik egyenesen.

VŐLEGÉNYNem fulladok bele, én nem.

TANÁCSOSNÉAki nősül: süllyed éppen!

VŐLEGÉNYHadd süllyedjen, hadd lebegjen,csak a szép muzsika zengjen s amenyegzőn szálljon a dal. Ez amuzsika úgy rivall, mint a malom,dobog, zokog, csattog, kopog,kurjongat, elkalandoz, visszakontráz,a hegedű nyikkan sírva, ugratóan,simogatva ;őröljön, mint vizimalomtiszta, holdas éjszakákon,sustorogva zúgjon egyreés a hangja meg ne álljon,közben akár elaludjunk, amígzokogunk, táncolunk, elfeledveringatózunk;varázslatért egy világot – !mindenki testvére vagyok,mint a vőfély, mind úgy ragyog amenyegzőn, az örömben: engemirigyel az Isten! Jó muzsika, finomfekhely, sok bajom volt az élettel, azélet most félreálljon, zene, játék,mese, álom – én a zenésztmegvásárlom – álmodjunk, az életnehéz, kéne hozzá erő meg ész, agigászok nagy ereje,lendíteni mérleg szárátitt, hol minden összekuszált –Elég – torkig vagyok vele,

nehéz idő, a Sors: járom.Zene, játék, mese, álom,én a zenészt megvásárlom,a lelkemnek jó, ha zen él . . .

TANÁCSOSNÉMaga beszél, beszél, beszél . . .

HUSZONHARMADIK JELENET

Vőlegény, Költő

VŐLEGÉNYNa, hogy tetszik a menyegző?

KÖLTŐVőlegénynek érzem magam.

VŐLEGÉNYÉn meg jószerint úgy érzem,az öröm idegen tőlems nem az enyém e boldogság.

KÖLTŐEz csak röpke nyugtalanság –enyém, vagy sem, a boldogság,

érdekel is az most engem!VŐLEGÉNYCsak halkan, barátom, csendben,mert ha boldog révbe értél,mintha folyvást dalban élnél.

KÖLTŐVersben?

VŐLEGÉNYEzek a legtisztább benyomások,szívből jövő istenes dal,szívünk teljes daloskönyve:a legelső, még félénk találka,az első szó, a csendet megtörve, kinta kertben s az udvarban,eresz alatt és a belső házban,míg az idő esküvőre kelve:szívünk telje.

KÖLTŐMilyen fura,

hogy amit mi úgy nevezünk, próza,zengő rímmé változik áts később egyre látjuk nyomátaz egész, nagy költészetben.

VŐLEGÉNYÉpp úgy, mint a természetben:terjeng, száll a rózsaillat,a sok ínyenc odaballag,szagolgatná azt az egyet.

KÖLTŐHa valaki rózsát ölt magára,föllép egy hatalmasfarakásra,s megmutatja, hogy zendül a hangja, mígkoszorúval homlokánmegy halálba – –

VŐLEGÉNYMéltó Homérosz lantjára!

KÖLTŐÉs a Végzet, a Sors hangja,a tűz, meg a máglya lángja,a füstfelhő dúlt homálya,mely a máglya tüzéből nő?!!

VŐLEGÉNYHalál?

KÖLTŐAz volna ám Erő!

HUSZONNEGYEDIK JELENET

Költő, Házigazda

KÖLTŐJár a fejemben egy dráma,félelmetes, lendületes,mint polonéz, mélyben járja,viharral és jajjal terhes – s avihar zúgása mellett

álomodom egy nagy szerelmet.Sziklakemény hős, fegyverben,gránitként rendíthetetlen, lovagotlátok, nagy urat, mélylelkű férfit,„qui amat” – drámai és víg isegyben, vagyis : szomorútörténet.

HÁZIGAZDAMindünknek volt része ebben: vígis, szomorú is egyben, vagyisnagyon bús történet.

KÖLTŐÉrtsd mesének az egészet,szembetűnő, nyilvánvaló,fegyver, páncél mind csillogó, ősalakként visszajáró vad, páncélos,régi lovag, akit semmi el nemrémít, csak saját tette riasztja,szíve ezer sebből vérzik, tengerbánat edzette csak, tündér-kútnálálldogálva mélybe, kút mélyérenéz, vár a mélység jóslatára.Végre vizéből merítne s a kútszíne elsötétül. Szomjúsága hajtjaegyre, zavarosból merít végül; éscsak áll, kővé meredten, mintlengyel szent, bűvöletben.

HÁZIGAZDADrámai a kép, nagyon szép –nálunk minden drámába nő,gigászi lesz, eget verő – s ha egyhéroszt a kín tép, jajszó száguld azországon, minden erdő megremeg,visszahangzik hegyorom és nemérti senki meg!

KÖLTŐKóbor lovag, vágtat vadúl, defőrendű, hatalmas úr: jársötéten, jár magában, ül asötét, komor várban,lent a nép, mi lengyel népünk, avár alján apró házak, az úr csupafénytől árad, egyszerű a nép ésdurva, dübörög a bátor lovag, istenátka, villám-harag.

HÁZIGAZDAMindannyiunkban buzogvaviharfelhők egyre gyűlnek, ígyvagdos belénk a villám, furaképek dúlnak tarkán, ósdiköntös, régi dolgok, ősi lengyelszívünk dobog, ősi világ harcolvelünk. Elhalványul már azemlék – de az érzés egyre gyűlmég.

KÖLTŐKódorog bennünk a lélek,lélegzetünk egyre gyérebb;úgy repülnénk messze, messze,szívünk is merészebb lenne,szinte nagy dolgokba fogna, delaposan, nyikorogva tolong aköznapiság, szemünk-szájunkbefogják; kódorog bennünk alélek, pedig jönne, föltolúlna,könyékig a vérbe túrna, ölelésrenyitná karját, röpke szárnyatbontana, nagy sebesen szállana;de mindenütt köznapian befogjáka szemét, száját – ami közel volt,messze van, a szívünket mélyreásták, sírgödörnél is mélyebbre sa szívünkig sem jutunk.

HÁZIGAZDAEgyre omlik, egyre romliknemzedékről nemzedékre; alélek néha kibomlik, anagyság is fel-felködlik sbúvik újra mély sötétbe. Haközülünk óriás kel, sarkáigsem érhetünk fel, évről évre,nemzedékre, kilobban meginta fénye, mert lejárt aküldetése. – Mindünk sajáttüzét óvja

s csak saját oltárán áldoz . KÖLTŐ "

Minket saját sorsunk átkoz,lidérc köt s oldó csodáhozvágyódik képzeletünk, degyötrelem szorul szívünkbe,köd borítja látó szemünk,álom incselkedik velünk, s haa valóságra nézünk,megmásítja tehetségünk: mintkirályra, magasztalvatekintünk már a parasztra!

HÁZIGAZDAMert köztük, a múlt mutatja,élhet Piast királyi vére!Tíz éve, hogy köztük vagyok,mezsgyéiken szomszédolok. Aparaszt földjének él, deméltósággal szántja-veti; amitvégez, szentül hiszi; arcaméltósággal teli.Ha keresztet vetve lép bea templomba, méltón teszi;Piastok vérét őrzi, bizony, aparasztság : nagyhatalom !

HUSZONÖTÖDIK JELENET Költő,

Házigazda, Czepiec, Apa

CZEPIECAdjon isten!

APADicsértessék!

HÁZIGAZDAAdjon isten kendteknek is –

mennyi vendég jött Krakkóból! APAS mind szédül a sok újságtól,mi rég beteltünk már velük,nekik srófra jár az eszük, avárosi nép csodát vár.

HÁZIGAZDAÖröm az újdonság bárhol,

kigyógyít a tunyaságból.CZEPIEC

Öccse-ura, a városból.Itt, falun hogy érzi magát?

KÖLTŐAkár otthon, a sarokban.

CZEPIECItt nálunk szebb, amott csúnyább;sok a puhány a városban; de ittfalun, itt van lélek, itt a harcramindig készek.

HÁZIGAZDAHa maguknak ...

CZEPIECSzót se többet – itt,

ha valami adódna,a falusi benne volna –bár használnának föl minket,egyenes a kasza, éles!

APAAz ilyen beszéd veszélyes.

CZEPIECHát nézzék meg az öklömet,ahová én odavágok,ott még a csont is megreped.

HÁZIGAZDAMint a múltkor ... !

CZEPIECAzt a zsidót,

hej, ahogy pofon kevertem – márazt hittem, összerogyik s látom,csak a vére folyiks nem dőlt el a nagy tömegben.Választáskor volt, Krakkóban, anépegylet székházában – a bestiamért üvöltött, teli torokból süvöltött– de, ahogy pofon ütöttem, azthittem, hogy összerogyik s láttam,csak a vére folyik s nem dűlt el atömegben.

HÁZIGAZDAPtakot akkor választották?

CZEPIECIgen, azt a madárformát.

KÖLTŐTán csak nincs egy-két madár itt?

CZEPIECEgyik ilyen s más a másik,mindenik ember másfajta,szemtül szembe, aki ember,sasmadár nem ül a szarba –maga olyan, én meg ilyen, de hakezdődik valami, a parasztnép ittvan, készen, bátran, hittel,egészségben!

KÖLTŐJobbra-balra hajlongjanak,

míg egy parasztkirály akad.CZEPIEC

Ne beszéljen, okoskodó, amíg énszántom a földet, tudom, mi avarjú s pondró, merthogy énszántom a földet.

HÁZIGAZDAUtazik az öcsém, sokat . . .

CZEPIECKár, hogy itt, nálunk nem marad,pedig szépen terem a rozs, s kend abúzát kedveli csak, kerülne asszony,takaros, saját földön, saját élet, sajátvagyon, ez a fontos.

KÖLTŐ

Engem folyvást űz valami.

CZEPIECHová...

APAAzt kend nem tudhati;

az úrnak sok levegő kell.

KÖLTŐDarumadár vagyok, bizony,hazatérek nyárelővel;rózsafészket építek,szalmát gyűjtök a tetőkről,fölrepülök a kéményre,szétpillantok a vidékre:vajon, vihar közeleg? – Bujánterem nálam minden, akár atemetőföldben:csupa zöldség, csupa növénys mind elszárad a nap hevén –emellett hatalmas szikla, ahogyanRuisdael rajzolta. S ha valakiszívem sebzi, nyila hegyét belémveti, azt nem lehet gyógyítani,nincsen ellene védelem; fájdalmatkell áhítani, mert itthoni, merthazai – s menekülni tengerpartra.Ha a szívben bánat támad, bennemarad az a bánat és vágyunk ahullámsírba, hullámsírban mélyálomra, vagy kegyetlen száguldásra.

Ilyen nyílhegy törött belém s eza fájdalom – erő.

CZEPIECVegyen parasztfeleséget:nagy örömek, kis költségek.

HÁZIGAZDAEj, komám, mi lelte kendet!

Kend itt csak ne házasítson!CZEPIECAzt akarom, nem titkolom,gyűljenek egybe a népek,hiszen, ha együtt lennének,nem maradhatnának hoppon.

HÁZIGAZDAHát, ez dicséretes bizony .. .

APAKend számon kér mindenfélét avárosi költő úron – ?Hisz mondta, ő darumadár.

KÖLTŐKöltöző.

CZEPIECFellegekbe jár!

HUSZONHATODIK JELENET

Apa, Koldus

KOLDUSKomám! Nézze meg az ember!

Kendnek most már jól lesz dolga! APAisten adta, ű veszi el ;ezt manó se hitte volna.

KOLDUSFényes urak, asszonyságok .. . hátkend mit szól ahhoz, koma, hogyezek a népek mások?

APANe kutassuk, ki miféle. Az úr alányom megkérte. Aki ember,mind egyforma. Rég az urakunatkoztak, mostan velünkmulatoznak.

KOLDUSMulatnak a nagyságosok,pedig régi haragosok!Vér folyt, mint a vágóhídon,

vérben jártak a condrások. APAPogány népek voltak, bizony, énártatlan vagyok s tiszta. Azoknakmeg kijár érte a pokolnak örökkínja.Ne vigy minket kísértésbe,édes, megváltó Jézusom . . .Kend is látta.

KOLDUSLáttam, tudom,

gyermek voltál, de én láttam,tudom, milyen volt az iszony, vérlocsogott, folyt a hóbans aztán jött a Rémes Asszony,fekete kendővel intett,halált hintett ...

APA

Borzasztó is a kolera .. .

KOLDUSHullott a nép erre-arra – mintaz őszi légy, ha hullik,ezerszámra, mindenfele.

APA

Örök nyugodalmat nekik ...

KOLDUSHiába a keresztvetés!Homlokukon a jel látszott,fekete volt és parázslott.Gyilkolásért büntet Isten.Farsang idején volt minden.

APAMint a holló, károg ittens rontja kend a menyegzőt!

KOLDUSHej, nem hitted ezelőtts az unokád úr leszen!

HUSZONHETEDIK JELENET

Koldus, Zsidó

KOLDUSHogy táncolnak, hogy mulatnak . . .

ZSIDÓA kocsmában kell söpörni,a menyegzőn semmi dolga.

KOLDUSTáncoljanak csak szemétben,itt sem takarítanak –ez nem a kocsmáros gondja ...

ZSIDÓNe beszéljen, ne beszéljen,munkáját Racheltől kapja,ne itt lógjon, ott seperjen.

KOLDUSA Mózes sem vőfély itten.

ZSIDÓNekem üzleti ügyem van.

KOLDUSŐket kocsmába csábítja!

ZSIDÓA menyegző híre, zaja,hogy a táncot mind itt járja!

KOLDUSVárosi úr és parasztlány,hát a városiak jönneks parasztokkal közösködnek,ahogy illik.

ZSIDÓSzínjáték ez,

mert semmibe sem kerül;összegyűltek egy-két táncras egyik erre, másik arra.

HUSZONNYOLCADIK JELENET

Zsidó, Pap

PAPÁrendás uram, az időlejárt!

ZSIDÓTudom, fizetnem kell.

PAPMagával tartok, hogy értse:mert a Mózes pontos ember.

ZSIDÓA zsidót csak löknék félre,de üzlet van, pénzt cserélnek,most megfelel.

PAPParaszt engem nem érdekel,a parasztok mind szegények.

ZSIDÓVeszem, adom.

PAPAdom, veszem.

ZSIDÓEnyim, tied.

PAPNeked, nekem.

Paraszttal nincs mit kezdenem.ZSIDÓ

Tisztelendő, odanézzen,verekednek a parasztok!Czepiec Maciejt megütötte!

PAPKemény a Maciej kobakja.

ZSIDÓLehet, hogy nincs semmi bajas az is lehet, hogy szétverte!

PAPÜssék egymást a parasztok!Mózes közben vodkát kínál,vodka, paraszt – ez így dukál.

ZSIDÓKocsmát bérlek, vodkát mérek.Czepiec adósom, verekszik,mert holnap kell, hogy fizessen.

PAPMaga meg rajtuk nyerekszik,nyúzza őket kétszeresen.

ZSIDÓHa maga szívesen veszít,visszaadom.

PAPVan még idő.

ZSIDÓAz idő pénz.

PAPSzent az üzlet:

határidő!ZSIDÓ

Nem felejtek.PAP

Czepieccel beszéljen.ZSIDÓ

Iszik –csak az óvatosság segít.

HUSZONKILENCEDIK JELENET

Zsidó, Pap, Czepiec

CZEPIECRólam volt szó, itt vagyok hát.

PAPCzepiec, maga folyton üt, vág!

CZEPIECLemosta már, egykettőre,kutyabaja se lesz tőle!

PAPHányszor intettem előre!

Verekedni gonosz dolog!CZEPIEC

De ha egyszer ilyen vagyok, amásik mért ellenkezett! ZSIDÓ

Czepiec úr, tartozik nekem, alóhere árát, kérem,fizesse meg.

CZEPIECIstenedet!

A lóherét? Élősködnek,ezek pénzünket kicsalják,

mindenünket bemocskolják !PAP

Czepiec, maga tartozik.CZEPIEC

Az a here semmit sem ért,ördög fizet a terüért!Nem!

PAP (a Zsidóhoz)Forduljon bírósághoz!

CZEPIEC (a Paphoz)Ejnye, ejnye, rossz tanácsos!Hisz atyám kegyéből való, hogykocsmát bérel a zsidó!

PAPMaga kevesebbet ígért.

CZEPIEC

Mert atyám túl nagy árat kért.

ZSIDÓIgaz is, túl nagy a bére, adjalejjebb, tisztelendő ! -

CZEPIEC (a Zsidóra mutatva) Azilyet, azt kell is nyúzni!

PAPCsak a méltányos bért kérem.

ZSIDÓ (Czepiecre mutatva)Ha fizetett, én is adok, addignem.

PAP (Czepiechez)Fizess!

CZEPIECHóhérok!

I-lát pénzemnek ki tolvaja, azsidó, vagy tán az atya?

PAPA vodka –

ZSIDÓSzerezzen!

CZEPIECKutyák!

Tisztelendő, megbocsásson,de olyan haragos lettem,hogy összetörném, de mentenmég a testvéremet is!

HARMINCADIK JELENET

Vőlegény, Házigazda

VŐLEGÉNYVerekednek, vitatkoznak!

HÁZIGAZDAA kedélyek már lobognak! Merta vérük izzott fel, csupánfegyver, más se kell,s meggyulladnak, mint a szalma;csak egy penge megvillanjon ésrohannak árkon-bokron –ezernyolcszáznegyvenhatra, kész aparaszt ma is, tudom!

VŐLEGÉNYPedig szörnyű volna, bizony ...

HÁZIGAZDAMáig azt a farsangot dicsérik!

VŐLEGÉNYMég nem éltem, de mesélték, ámelrontja falum képét, kiábrándít,hogy gyilkoltak; kutyák voltak,megfertőzték a vizünket,vér mocskolta mellükön az inget.Más a mai parasztnép .. .

HÁZIGAZDAMeglátod, eljöhet még ...

VŐLEGÉNYMi már mindent elfeledtünk –nagyapám átfűrészelték,mi már mindent elfeledtünk.

HÁZIGAZDA 'Az apámat legyilkolták, vasvillahegyére dobták; kapával megfurkósbottal vérben, jégen áthajtották; mi már mindentelfeledtünk.

VŐLEGÉNYHogy változnak az emberek, befurcsán szövődik minden; mi mármindent elfeledtünk: nyomort,mocskot, keserveket s kitűzzük apávatollat.

HÁZIGAZDAA természet megváltoztat; azember őrzi a hitet,hogy valami egyszer lehet,cipeljük a betlehemet,évről évre járunk s várjuk, hogyvalami, talán, lehet . . .? Atermészet megváltoztat: a szél,mely a mezőn lobog,a föld, amely remeg, dobog –lélegzünk halk, langy párákat,lábunk kalászok közt topog;lehet, hogy a földünk gyatra,

mégse lépünk más utakra;voltak, lesznek istenek;van még hit az emberekben.

VŐLEGÉNYBe furcsán függ össze minden ...

HÁZIGAZDAMinden furcsán szövődik.

HARMINCEGYEDIK JELENET

Házigazda, Pap

HÁZIGAZDA Tisztelendőuram siet, indulna már,befogatok . PAP

Kellemes volt, későre jár;sajátságos, hazai táj,sajátságos az ifjú pár.

HÁZIGAZDAÉrdekes, különös dolgok.Jánosáldást!

PAPEgy pohárral!

HÁZIGAZDAKurdes!

PAPRégi lengyel bordal –

HÁZIGAZDAKurdes, igyál, jó barátom!

HARMINCKETTEDIK JELENET

Haneczka, Jasiek

HANECZKA Köszönöm,Jasiek ...

JASIEKJól esett?

HANECZKAJó, jó ... később táncolunk még.

JASIEKÚgy bánok magával, mint szépfestett, fényes ékességgel,hímes, húsvéti tojással.

HANECZKAJasiek – később táncolunk még.

HARMINCHARMADIK JELENET

Kasper, Jasiek

KASPERJasiek, figyelj egy kicsit,pajtás, mondok valamit,találd ki!

JASIEKNem tudom.

KASPERKellünk a kisasszonyoknak.

JASIEKTán bizony ránk áhítoznak.Kasper, figyelj egy kicsit,pajtás, mondok valamit,találd ki!

KASPERNem tudom.

JASIEKŐk velünk csak játszadoznak.

KASPERUgyan, ne higgy a dolognak,hisz nem vagyunk gyereknépek!

JASIEK, KASPERHej, Krakkóban a legények . HARMINCNEGYEDIK JELENET

Jasiek

JASIEKI. Cifra süveget veszek,

pávatollal ékeset! Pávatolla cifra,leng a páva tolla! Uriházat építek!

II. Uri házba bémegyek, egyzsák aranyat veszek!Kiszórom a sárba, a sok néphadd lássa! Pávatollas úrleszek!

HARMINCÖTÖDIK JELENET

Vőlegény, Tanácsosné

VŐLEGÉNYAki akar, szája járhat,furát ebben miért látnak: hogyvíz helyett tejet iszom, kimenekül, azt nem hajtom, nemudvarolok hiába,menyasszonyra hosszan várva s

évekig csak jegyben járva.TANÁCSOSNÉ

Nem változik véleményem.VŐLEGÉNY

Az a kérdés, honnan nézem. Egykredenc, egy semmi szekrényváltoztat a pár szerelmén, pedigvártak, egyre vártak — én ismertemolyanokat,kik öt évig jegyben jártaks egy kredenc miatt elváltak.

TANÁCSOSNÉNem változik véleményem.

HARMINCHATODIK JELENET

Költő, Rachel

KÖLTŐÖn majd szerelembe esik,egy parasztba . . .

RACHELEz a jóslat ...?

Én kedvelem a fiúkat,s ha csinos az eszemadta ...

Gyerünk csak a természethez.KÖLTŐJóslatom nem is vitatja:más nem akad és nem is lesz,panaszolta már az atyja, milyköltőieskedő!

RACHELŐ mindent megenged nekem és

büszkélkedhet is velem. Szörnyenizgalmas, ugye? Haszon, handlé –én meg ő –? KÖLTŐÖnben minden lírát fakaszt, az

atyja meg a sok paraszt.RACHELIszonyúan sok verset olvastam.

KÖLTŐÍrt is talán?

RACHELNem, azt nem akartam.

Izlésemben mindig makacs maradtam,mert a fércművet mélyen lenézem;de ahová pillantok, megérzem abűvös, szent költészetet és őment meg:s azért mindig boldog vagyok, mertszent és mert nekem ragyog.

KÖLTŐSzent költészet kedvelője,rózsákkal beszél, kertjébe térve,ismerőse a felhők világa,most egyszerre a gyűjteményébe a

kisasszony egy költőt kívánna.RACHELMiért korhol állandóan –hiszen a titkos létetmár nem látom sötétnek.

KÖLTŐBizony, sötét, vak homály van – deég az ön szíve vágyban, bújjunk hátel itt, a kis szobában ketten . . .?

RACHELCsak egy percre jöttem e

szétclalolt, zengő házba,mint, ha lepke fénybe röppen, éjjel,mikor ég a lámpa,de távozom alázattal mentenhaza,majd képzelődve önre gondolokmessziről,s ha érzem, szerelmes vagyok,

küldök majd kulcsot s levelet.KÖLTŐKöltészet, csapongj, repess,röppenj szobáról szobára,szállj a kerten át,szállj a kertben alvó fákra; ésmíg árnyaik alattön, kisasszony áthalad,sálja a bokrokra libbens a rózsát borító szalmas a bokrok szomorú árnyaérezze át az ön vágyát,mely kisasszonyt körülveszi sárnnyá teszi . . .

RACHELIgen, igen ...

KÖLTŐDe mihelyt egy társra lelne,szívecskéje vígabb lennes bűnbe esnék ...

RACHELIgen, igen : .

majd elmegyek, át a kerten, önálljon az ablakban itt.

KÖLTŐÉn elnézem szívesen,míg ön bolyong szerelmesen akerten át, arca halvány,angyal félig s félig leány,s egy szalmabáb fölé hajlik, minta Burne-Jones képein – énmaradok a melegben. RACHELNem kell úgy félteni engem. Aszörnyű fagy át nem járja, kis védrózsák illatárjas befödi szalmaruhája,de kibontják tavaszons magától, újra kinő!

KÖLTŐKitűnő! —de mért duzzog a kisasszony?

RACHELNézze, ott a rózsatőszalmaruhával borítva;a szalmabábnak elmondom,elpanaszolom neki,hogy mennyit bántott mindenki;rosszat kaptam,csúf szó sértett, belém vágott,pedig szerelemmel jöttem! –Meghívom a szalmabábot, jöjjönide, menyegzőre — talánelfogadják tőle,hogy igazat mondott Rachel.

KÖLTŐA kisasszony neve Rachel –

RACHELVáltoztatott ez valamit?

KÖLTŐA kisasszony arca virít – örülök,hogy szép a neve – hívjon csakvendéget bátran – olyan lírai a neve.. .

RACHELRemek ugye – –Most pedig, tisztelt uram,figyeljen!Azt akarom, csakugyan,költészet gyúljon önökben;legyen itt, a Menyegzőbencsoda, fény, virágok éke,zümmögés, villám zenéje . . .KÖLTŐÉs a szalmabáb !

RACHELÉrzi végre ... !Megfogta képzeletétszalma, éj és rózsatő,e földöntúli Erő!

KÖLTŐMenyegzős, nagy felvonulás,óriási hangulat!

RACHELMost bámulom az urat!Ez az egy perc – és adieu — ön

most költő, ihlető! KÖLTŐKisasszony a sálját veszi –tehát adieu!?

RACHELNem is való nekem zseni,szórakoztam,csupán pour passer le temps.

HARMINCHETEDIK JELENET

Költő, Menyasszony

KÖLTŐMenyasszony, ez a te napod,valóság lesz akaratod; arcodona vágy maga.

MENYASSZONYEzt nem hallottam soha, mabármit kívánhatok?

KÖLTŐ Ha kéred, parancsolod, mivel tevagy menyasszony ma, arcod, minthajázmin volna .. .

MENYASSZONYVajon mit akarhat tőlem,ilyen sokat, vár felőlem azúr?!

KÖLTŐMivel boldog vagy ma,

hívj a házba vendégeket, hívd megszerencsétleneket, kiket örök tűzemészt, kik a pokolban, kegyetlen,ülnek dermedt rémületben, ottvárják a menekvést.

MENYASSZONYMinek a sok pokolfajzat?

KÖLTŐHadd jöjjenek, hadd halljanak a

Menyegzőn muzsikát ...MENYASSZONYKi hallott még ilyen csudát?

Annyi ember hová fér el?KÖLTŐFogadjuk őket zenével,jön a szellem, megáll, bámul, ésmint a füst, repül tovább!

MENYASSZONYMaga mesél összevissza. Énnem értem, mi a titka,itt jön ni – majd az uram.

HARMINCNYOLCADIK JELENET

Költő, Menyasszony, Vőlegény

KÖLTŐA vőlegény ... ! Te, vőlegény,hiszen költő vagy te is,úr a magad ünnepén!

VŐLEGÉNYBoldog vagyok, boldog vagyok,akár az egész világotvendégségbe hívnám már!

KÖLTŐHívd meg hát a Szalmabábot,amely ott a kertben áll!

VŐLEGÉNYHahaha, hahaha,

szalma, gyereMenyegzőre,

én hívlak, a vőlegény,ünnepelni,vígan lenni!

MENYASSZONYVan italunk, ételünk,gyere, ne törődj velünk!

VŐLEGÉNYVan ételünk, italunk,

szalma, gyereMenyegzőre!

MENYASSZONYGyere, gyere, meghívunk!

KÖLTŐHahaha!

MENYASSZONY Hahaha!Hogyha éjfélt üt, ide

mulatozni gyere be!VŐLEGÉNY

Hahaha!KÖLTŐ

Hahaha ...MENYASSZONY

De a hívást hallja-e, mertsüket szegény feje!

VŐLEGÉNYHozz magaddal, kit akarsz,menyegzőzünk,mulass vélünk!

MENYASSZONYMulass vélünk!

VŐLEGÉNYHahaha,

elfogadja, hallja-e?

MÁSODIK FELVONÁS

A gyertyákat eloltották; az asztalon kis,konyhai lámpa ég

ELSŐ JELENET

Háziasszony, Isia

HÁZIASSZONYLevetkőzni, aludjatok,Későre jár az idő!

ISTAÉn nem akarok, zenéthallgatok, aludjon a többigyerekahogy vannak, heverjenek.

HÁZIASSZONYNem hallottad?

ISIADe, mama,

a körtáncot; kérem, kérem,a kemencéről, hadd nézem!

HÁZIASSZONYÉs holnap a fölkelés?Ágyba későn este mész, sreggel költeni nehéz!

ISIAMama, kérem, engedje,úgy nézhetném a táncot,lakodalmas körtáncot,mama, mama, engedje, maeste, ma este!

HÁZIASSZONYA szemed majd lecsukódik,ásítozol is, lám.

ISIALennék végre nagylány,nyoszolyólány, hogy én is akörtáncot ropnám.

HÁZIASSZONYHozd a lámpát, hozd ideringasd el öcsédetlégy jó, no gyere,s a körtáncot nézd meg.

MÁSODIK JELENET

Háziasszony, Isia, Klimina

KLIMINA (a másik szobában)Járják már a lakodalmast,jöjjön már, jöjjön már,minden asszony táncot jár.

A két asszony kis mécsest gyújt és így, világgala kezükben mennek a másik helyiségbe, ahol alakodalmas táncot járják. Miután kimentek,Isia egy pillanatig egyedül játszik, a lámpabelét föl- s lecsavar-ja, a fénybe bámul. Aszobai óra éjfelet üt

HARMADIK JELENET

Isia, Szalmabáb

SZALMABÁBI. Ki szólított,

miért hívott – –felkészültem,ihol vagyok:menyegzői

öltözékbenmindjárt hozom

sok vendégem,kiket a szél felkapott.

II. Kinek mit rejt a lelke,mit álmodik éjente, habúsul,ha vidul,

lehet nagyúr vagy betyár,a menyegzőn táncot jár.

ISIAEjnye hát – el innét, miez a szemét?!

SZALMABÁBSzólíthatod szülédet, sok

vendéget fölhajtok, akiketcsak meghívott.

ISIASzalmabábu tűnj innet!Zörgő-hulló szemétje,hess ki, a rétre!

SZALMABÁBSzólíthatod szülédet . . .

ISTAHess, ki a rétre,zörgő-hulló szemétje!

SZALMABÁBHívd csak ide az anyád ! . . .

ISTAHordd el magad Szalmabáb!

SZALMABÁB Kiszólított, miérthívott ...

ISIABepiszkítod a szobát,tűnj el innét, Szalmabáb!

SZALMABABAhogy voltam, úgy jövök,a te apád kötözött,attól fél, attól fél,elszárít a fúvó szél,elfagyasztja a rózsátszalmaruhát adott hát,köntöst adott, jön a t é l . . .

ISIAZörgő-hulló szemétje,tűnj el, hess! ki a rétre!

SZALMABAB Kiszólított, mérthívott ...... ... ... ...

NEGYEDIK JELENET

Marysia, Wojtek

MARYSIAGyere, fújd ki magad, Wojtek,Nem bírom a táncot én sem.

WOJTEKHej, szívem, kis feleségem,mostan miattad búsulok,táncolj, szól a muzsika,mulass .. .

MARYSIANem kívánom annyira,szívesebben maradokmelletted.

WOJTEKValami a fejem megkavartamintha a te lakodalmad volna. (Dúdol)„Hej, Marys, nem nekünk húzzák,nem nekünk ...”

MARYSIAGyere, pihenj egy kicsit,kialszod a nyavalyád.

WOJTEKMegszédültem hirtelen,úgy zúg ez a muzsikas mintha itt, a levegőbencsupa árny bolyongana.

MARYSIAA lámpa lobogva égs árnyék vetül a falra,a sok árnykép körbe száll –!

WOJTEK (dúdol)„A lovam tilosban jár,szeretőm is másé már ...”Nyújtsd a képed, feleségem.

MARYSIAMit akarnál –?

WOJTEKLelkem, Marys!

Mindketten a mélyben levő alkóv felémennek, s Marysia magával viszi az asztalonégő lámpát. A szoba sötét marad, csak azalkóv világos; fénysugár vetül a menyegzősajtóból is

ÖTÖDIK JELENET

Marysia, Látomás

LÁTOMÁSLettél volna feleségem,eljegyeztelek.

MARYSIATe voltál a vőlegényemén szerettelek.

LÁTOMÁSNapfény voltál, arany napfény,most didergek odalenn.

MARYSIARuhád fagyot lehel felém,

Dohosan – hidegen.LÁTOMÁSFény parázslik arcod gödrén,

véred lángol hevesen.MARYSIALettél volna férjem-uram sfeleséged én.

LÁTOMÁSMarys, Marys, menyasszonyom,messzetűnt remény.

MARYSIAMerre vagy te, merre, mondd?Elutaztál messzire,haszontalan vártam reád,hűséges híved!Merre vagy te, messzire?Hol keresselek?

LÁTOMÁSJártam egyre, idegenben,nyughatatlan utazó,de most már a föld alatt

férgek rágják csontomat.MARYSIAJaj, istenem, istenem,

férgek rágják csontodat.LÁTOMÁSTátra hangja visszahívott sitt vagyok, itt vagyok,zsibongva hívott a ház, úgygondoltam, belépek réges-régről eléd állok; sírveremmost a házam, válogatósnem vagyok, számos próbátkiálltam, de hullává nemváltam, ne hidd, Marys,hazugság. Él a lelkem, alelkem, hazafeléhallgatóztam, zsibongvahívott a ház.

MARYSIAHol van hát a sírod?Ugy hallottam, nagyon messzi,sem eljutni, sem elérni.

Marysia az arcát a tenyerébe rejti, de aLátomás hirtelen elrántja a kezét

LÁTOMÁSKönnyed perzsel, könnyed éget,hagy a sírom, nem kell;itt vagyok, no jer!Emlékszel a délutánra,a körtefa árnyékára,kint a zöldben, itt, a kertben,napsugárban, verőfényben,álltunk kettesben, veled –?

MARYSIARég volt, rég, sok éve már!

LÁTOMÁSHajtsd vállamra fejedet.

MARYSIAKéz a kézben, ott veled –szívünk menyegzőre vár!

LÁTOMÁSRég volt, rég, sok éve már!

MARYSIAIlyen menyegzőm lett volna,mint épp ez, a mai itt.

LÁTOMÁSTáncoljunk hát, egyszer körbe,aztán az éj visszahív.

MARYSIASok barátod együtt van ma,maradj velünk.

LÁTOMÁSEgyszer körbe,

aztán az éj visszahív,vissza, ködbe, vissza ködbe.

MARYSIAEz a kettőnk lakodalma,egyszer körbe, egyszer körbe.

LÁTOMÁSSzemed a bánat befödte .. .

MARYSIASzád, mint pégverem, olyan.

LÁTOMÁSSzoríts, fogjál szorosan,öleljen át két karod ...

MARYSIAA ruhám elszakítod,sír hidegét árasztod.

LÁTOMÁSSzeress!

MARYSIAEressz, hagyj, elég!

LÁTOMÁSNe védekezz – semmiség . MARYSIA

Ruhádból sír szaga száll,ez nem te vagy, a halál!LÁTOMÁS

Parancs szólít, menni kell,egyszer körbe ...

MARYSIAÁllj, megállj!

HATODIK JELENET

Marysia, Wojtek

WOJTEKMarys, mért vagy olyan sápadt –?

MARYSIACsak ez a fény olyan bágyadt,a lámpafény ...

WOJTEKReszketsz; mitől?

MARYSIAAjtót nyitottam s kívülről hidegszél jött, semmiség –

WOJTEKMost meg újra tűzben ég azarcod –

MARYSIAA nézésedtől;

ölelj, Wojtek, ölelj engem,inkább te légy, te légy velem.WOJTEK (dúdol)

„Gyere, Marys, gyere hozzám,elélünk mi egy zsák búzán.”

HETEDIK JELENET

Udvari bolond, Újságíró

UDVARI BOLOND (jön)Valaki mászkál utánam.

ÚJSÁGÍRÓValaki előttem lép.

UDVARI BOLOND (már leült)Kicsi házban lengyel nép:hazugságok és siralom,aljasságok, ártalom,lengyel álmok, félelem;ismerem, jól ismerem.

ÚJSÁGÍRÓKi vagy? —

UDVARI BOLONDBohóc.

ÚJSÁGÍRÓ (ráismerve)Nagy férfiú !

UDVARI BOLONDNagy, mert bolondsipkát hordtam,nagy, hiszen sír mélye fed, bolondotokegyre több van, gyűlést tarthattoknyugodtan; salve, testvér!

ÚJSÁGÍRÓBátyám, salve!

Sok kisszerű bohóc lézeng,mindent szürkeség fedez be,kihunyt a nemzeti eszme;kialudt a fáklyák fénye,melyek kezünkhöz láncolvaégtek, fényük szerteontva.Mind leégett már a gyanta,de mert csuklónkhoz van kötve,most a kezünk ég lobogva, kínt,keservet hord örökre.Nemzetünket, hogy megmentsék,sok bolondra volna szükség,fetrengünk saját kínunkban, ezen iskacagunk csak. A nemzeti tűzkilobban, látunk szörnyű dolgokat,a nevetség és gyalázatébresztenék már szívünket,mely aljas rabbá tett minket svérünket megmérgezi.

UDVARI BOLONDS alusztok inkább – –

ÚJSÁGÍRÓEz minden!

Elaltatom saját lelkem,elaltatom a testvérem;mindegy minden, mindegy minden,ami rossz, az jó is egyben, történnekborzasztó dolgok. Én, ahogy elnézemőket nem látom jónak jövőnket,messzire van mindenképpen attól, minagy volt hazánkban, minden csakvolt és elromlott, vissza nem tér,porrá omlott: ki hisz rég voltAlkotmányban! Hiszen Anyánk sírbahullott, a család szemfödél alatt; méga pap is beszentelte, sok sírásóelföldelte;s aki epigon még maradt,vidám tort ült a sír felett,vidámsága átkot rejtett; borbafojtotta a lelkets nem ölhette el a szívet. Üvölta szív, hiszen még él, sír atemplom lépcsőjénél, azoltárnál vérét ontja, majdkínlódva és jajongva,önsajnálatát árasztvavádolja magát megint.

UDVARI BOLONDKigyelmed meggyónja mind smások bűnét is bevallja;kigyelmednek hull a könnye,szíve szakad, lelke vérzik; de sokszavából is látszik,hogy egyébként – nyugton alszik;visszakapja víg kedélyit – Kigyelmedkész keseregni, mások bűnételrebegni, más szemében látniszálkát, mocskot, vétket, hibát,szennyet és felebarátja helyettmeg is gyónik szívesen. — 0 ,szavamra ! nevetséges –feloldozást is vár tőlem,hogy meggyónta mások bűnét?

ÚJSÁGÍRÓAtyák bűne száll fiúkra; fiúkhordják atyjuk vétkét; ezt is,azt is átok sújtja, kicsik,nagyok emlékeznek,

kezünkre láncot kik vertek és a kéz,mely így lesújtott, honi kéz volt. –Örök kétség, melyben él a test, a lélek;ez őrli fel a gyengéket – kétélű kardkellett, tessék – gyengék vagyunk. –Sújt a nagyság,az átkot hátunkra vonták: bűnünkfoltját, gyászunk leplét, mint aDejanira ingét; bűnös a nagy és atörpe — milyen lehet akarásunk?!Gonosz varázs fogta körbeláthatárunk.

UDVARI BOLONDKönnyek egyre!

Egyre ontják más keservét!Miért fájlalod azokét,akik már sírban feküsznek? Azthiszed, sírjukból kelnek, új ruhátés fegyvert vesznek – s tehullákkal kéz a kézben kín-lakáramégy szépen, s egyre azonrágódnál, amit más megrágottmár, amit magába más szívott,amitől elrothadott;ilyen a te nemzeted?!

ÚJSÁGÍRÓAz enyém ilyen lett –nem is tudom – sirály rikolt,amint sziklák fölött libben, sirályrikolt néma ködben, hangjaborzong élesen, ha messzire tűnt apart. Halk a tenger, felhő gyűlik,de hiába vársz vihart.Csak süket üresség tátong némán, és aszárny feszül, röptére készen, nemáhítja, nem, hogy hazatérjen,s tudja, hogy ahová készül,földet nem lel menedékül; shíven átkos, ítélt sorshoz,repül – megállni se merne, vércsillan szájszögletében, haelfárad – lezuhan,nem siratják sehogyan,

holta – megváltó bukás.UDVARI BOLONDHolló dala, károgás;kábán a harang szavátcsak siratónak hallod?

Hallottad-e az Ő hangját,a zengő Zsigmond-harangot?

ÚJSÁGÍRÓZsigmond, Zsigmond . . .

UDVARI BOLONDKirály-harang :

A király lábánál ültem,az egész udvar körültem, akirályfi s a leányok, megBona, királynéanyjok,himnuszt énekelt a kórus; – aharang emelkedett. Mindenkifölfelé bámult, a harangemelkedett – a toronyba érve,föntről szertezengett:hangja szállt, lebegett,ringott fenn, az égben,felhők közelében —s a nagy tömeg térdre hullott.A királyra néztem,a király izzott . . .A harang zúgott.

ÚJSÁGÍRÓMa is zeng ez a harang, ha nagyholtat temetünk: ma is cseng,hív ez a hang,

halljuk, hogy zúg templom csendje,zavarodik minden elme,jajszó hallik, ima kélés Ő, a király-harangfolyvást, folyvást zúg, zenél,gyász-palást a hangjas helyettünk szól. – Szakad minden

köröttem s nincs hová mennem.UDVARI BOLONDHa szívem kettéhasítod,mást nem találsz benne,csak nyugtalanságot:égő szégyen és gyalázatkínoz engem:szakadékba kerget minket aSors –

ÚJSÁGÍRÓLidérc!

UDVARI BOLONDSzégyen vagyok!

Tudok rosszabbat, mint Dante: élőpoklot!

ÚJSÁGÍRÓÉlek benne!

UDVARI BOLONDKözös pokol!

ÚJSÁGÍRÓA közösség!

A legszörnyűbb szenvedések,bohóctréfák – –s benne mi koldusszegények.„Együtt” – minden cég jelzése,„együtt” — az úr meséje, „együtt”

– a paraszti „üsd”, „együtt” – a nőfecsegése, hiúság, felsőbbrendűség– s közben e semmiség:megtört szív, mely vérét ontja.

UDVARI BOLONDSzavad árjafolyik, akár az én időmben, híresszószátyárfajtaúj sarja!

ÚJSÁGÍRÓVárnék inkább a halálra,várnék százszor,mint e hajsza, örök vágta szakadékfelé, a szédületbe! Röptünknek bárlenne vége! Folyik, dúl az örökcsata, zuhanok a holt kövekre,ajkamon megfagy az ima,röptünknek már lenne vége! – Tűzemésszen mindent százszor, váljékminden porrá; hulljon, mint aleomló oszlopsor, minthogymegétessenektemetés utáni toron;tűz emésszen mindent százszor,böjtös lengyel dolgainkat, a milengyel szentjeinket, szépszivárványhídjainkat, melyeksemmin át feszülnek, a búcsújáró-képeket,Csensztohovát – a Hitünket! –Tragédiát hívok!

UDVARI BOLONDKuvik .. .

ÚJSÁGÍRÓCsak szerencsétlenség szülhetkiáltást, mely szívből szakad, sfelzúg egy nemzedék helyett! –Merre vagy, Lelkiismeret! Hiszfejünkhöz annyit vágtak igazságot– vagy vicceket?? Ahol állunk,lengyel mezsgye, de nem vagyunkjelen itt se! A sorsunkból játékszerlett.

UDVARI BOLONDKuvik!

Fölizgatnak kártyapartik, vagynőkkel élt forró lázban, a lelkedhányinger fojtja és a dühpillanatában vakon futnálromlásodba. De ha szélvészszertefújta, gomolyog a semmipolyva, befödi a szakadékot,elfullasztja kiáltásods kisszerűnek látod majd,amely senkit meg nem hajt, sontja rothadó szagát, mígfölfalja önmagát. – Tudom, mia szív keserve, ha vert szögkeresztüljárja, mikor testünkkorbácsoljuk; köpj a bűnre,gonoszságra, de a Szentségetne köpd le,mert szükség van szent dolgokra, de aSzentséget ne köpd le, mert az fáj.ÚJSÁGÍRÓ 4

Tragediante .. .UDVARI BOLOND

Commediante,nesze a bolondjogar.

ÚJSÁGÍRÓTe őrzöd azt, vén udvarnok, nekedcsak: status, quo ante; úgy hozzádnőtt a bolondság.

UDVARI BOLONDNesze, az evező, fogd hát! Ezsötét árvizet kavar, itt alengyel bohócjogar, kavard avizet.

ÚJSÁGÍRÓA Fátum, az hajt, űz minket skeresztútnál a Gonosz! Válaszút,mely fölfal mindent; Démon vagyte, a Rossz Lélek, bohócsorsod azenyém lett, lelkem volt az áldozat slelkem nyugszik rög alatt – nemérzek semmit se, csak döghalált.

UDVARI BOLONDKavard az árt! Itt

a lengyel bohócjogar,kavard a vizet!

ÚJSÁGÍRÓNincs bennem igyekezet.Egykor ifjú volt a szívem, teragadtad ki belőlem, vérembemérget locsoltál. Sötét vanmár, kiutataz Ég se mutat .. .

UDVARI BOLONDŰz a Sorsunk, hajt a Sorsunk –

Nagyság Üresség: csak hangok.Szíved fulladt –te kezdted a bolondhangot:nótám fujjad!Hazudj hát, nem értik úgysem, atömegben!Itt a bolondjogar, fogd!Vezérkedj!Kavard a vizet!Menyegzőre, Menyegzőre!Menj, eredj!A nemzet kádját kavard,mérgedet szívébe mard!Menyegzőre, Menyegzőre!Állj az élre!!!

NYOLCADIK JELENET

Újságíró, Költő

ÚJSÁGÍRÓA zavarból talán ember kel ki,múlik majd az éhség lángja,

vagyok rokkant, vagyok béna senki,minden percem pokol várja. Ifjúság!szakíts ki engem,már penész lep mindent bennem;Ifjúság! de messze tűntél,pedig alig tegnap . . . alig tegnap . . .

KÖLTŐMi ez a nagy, keserű fájdalom;változtató csoda szállt rád?

ÚJSÁGÍRÓEgy árnyék suhant mellettem, egyóriás, csupa válság –s rámhagyta a kormánypálcát.

KÖLTŐNem tagadom, töprengeni hasznos, de

ha ennyi fájdalom kíséri? ÚJSÁGÍRÓBorzasztó ily keserűen élni,a sok szellemi tortúra mardos, kötmegannyi társasági forma,általuk rangot szerezni könnyű volna,s nekem nem kell, megvetem, köpök rá,köpök az egészre, teljes szívből – azabroncsot nem törhetem szét mégse, gyűlikbennem undor mérge, sértenek a szavak,bármit hallok. A Barátság, Irgalom –hazugság, s folyton a barátságról szavalnak.A szerelem csak bohózats köröttem szerelemről beszélnek.Vendégségben sem őszinteséget, zenéthallok csak: mi lengyel

muzsikánkat,látok falra aggatott szablyákat, sokfestményt, nemzeti képet. Minden kínoz,fáj nekem és éget: egyáltalán, mihez vanjogunk? ! Egyáltalán, van-e jogunk élni .. . ? Rabság hálója fog, lepkék vagyunk,hozzászoktunk, mert enni kell, háthizlalnak hullamérgen.E siralomvölgyben, érzem,hullaként rothadok cl ...

KÖLTŐElkeseredtél, mert szól a zene,bezárul a víziók özönes hat az idegekre.

ÚJSÁGÍRÓIdegekre?

Azokra a pókhálószálakra,melyek lelkünk tartják fogva;miközben a zenét hallom egyre,szinte úgy érzem, a lelkemkörbelohol, fényét ragyogtatva.

KÖLTŐÚgy érzed – ez is híven mutatja, hogy

csak egyre újabb képzelődés.ÚJSÁGÍRÓA költészet! – nyugalmas szieszta,altatás, meg érzéstelenítés,bárhogy van, csak keserűt ne mondjak! Jaj,mért áltatod, csalod magad, lázban égsz te is,csak álarc, hazugság külső nyugalmad.Jaj, úgy zümmög a zene,mint kaptárban méhcsalád – mipedig a lódarazsak:torkomat ez fojtogatja,a nemzet zengő vigalma,ezért zúg a fejem folyton,undorít a beszéd, fáj s afájdalomtól undorodom.

KÖLTŐAdd a kezed!

ÚJSÁGÍRÓHagyj békében –

kimegyek – majd a szélben . . .levegő kell . . . !

KÖLTŐAdd a kezed .' . .

ÚJSÁGÍRÓHagyj békében!

KILENCEDIK JELENET

Költő, Lovag

KÖLTŐA végzeted

és a Halott – jogait követeli.Zajjal, szédítő beszéddeléletre kel s hozzám ér el ;

zord Erő az, mely sírkövét emelis hangját hallom:

LOVAGAdd a kezed!

KÖLTŐEressz!

LOVAGMaradj!

KÖLTŐHagyj

LOVAGEnyém vagy !

KÖLTŐKezed rejti vas páncélja,halántékod vas fedi be.

LOVAGSzedelőzködj, hol a szárnyad,gyáva, lóra, lóra, te!s átkodnak most végét veted!

KÖLTŐMiket beszélsz, rémes látvány,méghogy lóra –?Vas állkapcád csattog, mered,kezem markolja vaskezed.

LOVAGÉbredj, deák, lóra ülj,mint a sasmadár, repülj!Nyergelj hát.

KÖLTŐMegkötöz engem!

LOVAGLóháton fölismersz menten –foglyom, engem szolgálj ;kényszerítlek, Erő vagyok :előttem s utánamtűzvész lángja száll;az úton, merre nyargalok,fáklyaként az erdő lobog,csapkodnak villámszuronyok,én, a Szellem:Hallgasd, lelked figyeljen!

KÖLTŐTűnj az éjszakába –eressz, zsibbad, elhal kezem . . .

LOVAGEnyém vagy!

KÖLTŐEressz!

LOVAGMenny dördül..

KÖLTŐAz egész ház belé döndül ...

LOVAGÁlmodozó, tudod-e,válnod mivé kellene?

KÖLTŐKísértet vagy, látomás.

LOVAGFény kel, hajnalhasadás!Feladatod tudod-e?

KÖLTŐKísértet-Szó!

LOVAGElőfutár!!

KÖLTŐMint álmomban, hangod úgy száll;képzelt lovag, látomás,testet öltött, élő arcot.

LOVAGVért kívánok, véres harcot!Boldog éjjel hazatérek,míg ott künn vihar zokog. Vért

hozok, fegyvert hozok. KÖLTŐÁlomtájról jössz, kísértet . . .

LOVAGTúlvilágról, porvidékrül, jöttemtűzön át, mely éget s omlósírokon keresztül. Vad vágtábanerőm gyengül, vért hozok,fegyvert hozok.

KÖLTŐMíg ott künn vihar zokog,

sírból, porból kelsz talán . LOVAG

Reszkess hangom hallatán:Jagelló, Grünvald, sok fegyver!Vívtak, öltek vad sereggel, bőgött,zúgott szélvihar;hulla hullát eltakar!Folyt a vér vörös patakja !Ott van!! – Óriások harca,Witold, Jagelló, Zawiszá,ott van!! – ádáz, szörnyű harconnapfény csillan száz sisakon, dárda,kardok, öklelőfa,nyílhegy, beszakadva vállba,hullahegy, halottak sánca;a hősök máglyája készen:áldozatra –ott van – rohanj, repülj!Fegyvert amonnan vehetsz,kopját, kardot, pajzsots állj a vérözönben,míg sápadt virradatotkelt hatalmas hangod,a holtak kelnek,lovagok gyűlnek,öklelőfát fogva célra törnek!!Siess, ott a hullahalmok;félredobom szemfödelem,itt az idő, feltámadok!

KÖLTŐÉg a könnyem, ég a könnyem,mivé lettem volna ott.

LOVAGFegyvert, őrülést hozok.

KÖLTŐLeheleted hideg síré . . .

LOVAGSzemembe nézz, adj kezet,esküdj, add a lelkedet.

KÖLTŐSírbolt mélye sisakodban,szemed helyén sötét lyuk van,rostélyod mögött az Éj ;

vérted kong mind süketebben.LOVAG

Kard és erő, győzhetetlen;szemembe nézz, adj kezet,ismersz.

KÖLTŐKi vagy?

LOVAGErő, mely él!

KÖLTŐ– – Üsd fel sisakod!

LOVAGAdj kezet!

KÖLTŐLelkem akarod!

LOVAGNézd!!

KÖLTŐHalál – és éj !

TIZEDIK JELENET

Költő, Vőlegény

KÖLTŐÖrök, nagy erő, hatalmas,

örök és legyőzhetetlen!VŐLEGÉNYMiről beszélsz –?

KÖLTŐCsak kisinas

voltam – fölösleges művem, ködbe,semmibe hullt közben. De mostláng lobbant köröttem, lángolok -- aszívem röppen; valahol, fönn, amagasban sziklák szakadoznaks dübörögve hullanak a mélybe.

VŐLEGÉNYSzonettet írsz róla vagy oktávát?

KÖLTŐNem – most másféle mulatság jár át,kötelesség bátorít –Lengyelhon – ez nagy dolog:minden aljast eldobok,szent ügyet kell megszentelni,pajzsunkra szent jelszót írni,szárnyainkat feszíteni,huszárcsákót a fejekres előre,mert, ha indulnánk csatára,egy szent lengyel tüstént élre állna.

VŐLEGÉNYÉrdekes.

KÖLTŐA téma bizonyára.

VŐLEGÉNYNem akarsz mást, úgy gondolom,

költeményt írnál vagy verset. KÖLTŐMég most izzik gondolatom, e

percben lángolva ég, de márholnapra elenyészne atűzvészes látomás.Inkább szállnék a Pokolba.

VŐLEGÉNYCsupa izzás vagy.

KÖLTŐPokol van

itt, az elvarázsolt házban:Pokol lángol!

VŐLEGÉNYUgyan, ugyan!?

TIZENEGYEDIK JELENET

Vőlegény, Országkapitány, Kórus

KÓRUSHej, Branecki úr, nagyuram, nesajnáld a pénzt, ne sajnáld, gyere,csókkal áruld fajtád, van mégdukátod, ne sajnáld, szórjad, vanmég a zsákban!

ORSZÁGKAPITÁNYMuszka sátánok, csapatban,nagyúr vagyok, nesztek arany,nálam nem számít az arany,enyém e pokoli csárda,mulassatok, eb, ki bánja!

KÓRUSMulass velünk, bátyámuram,táncolj velünk a csárdában;gyere, csókkal áruld fajtád,van még pénzed, nyúlj a zsákba,muszka arany, hazád ára, hej,Branecki, ország kapitánya!

ORSZÁGKAPITÁNYVigyétek, az arany éget.

KÓRUSÉget a muszka arany?

ORSZÁGKAPITÁNYDúl a bál, a szörnyű csárda:muszka ördög issza vérem,testem tépi, harapdáljarémkutyáknak, tűzpofája,kiszakítják a szívem!

VŐLEGÉNYBranecki, országkapitány!

ORSZÁGKAPITÁNYIrgalom, hagyjatok!

VŐLEGÉNYJézus!!

TIZENKETTEDIK JELENET

Vőlegény, Országkapitány

ORSZÁGKAPITÁNYHah, az ördögök eltűntek,valaki könyörült rajtam;már csak a sebeim égnek –panasz, jajszó nem érdekel,pokolban is úr vagyok,a fájdalmon kacagok.Száz éve pusztán nyargalok,sűrű erdőn, berken át,ugaron és lápokon –dobog, lüktet homlokom,mint kalapács, a szívem,tűz emészti a testem –Húzasd nekem, pokol legyen,megfizetem!Úr vagyok, fél ország van kezemben, éshogyha valaki csendben „Jézust"-t mond,már szabad vagyok, egy kis levegőhözjutok, föllélegzem, egy pillanat; nesze,ami aranyom maradt, egy zsákkal van,az ördögök cipeltetik,folyvást töltik, bár nem kérem, azátkozott muszka kutyák, hej,Branecki – kiáltozzák;ne sajnáld; – isszák a vérem –Nesze!

VŐLEGÉNYNagyúr, ország kapitánya,nagy lator voltál,királyokkal táncoltál,uraskodtál, uraskodtál,de mi szolgaként senyvedünk:nem nagyurak, rongy koldusok lettünk;vacog a lelkünk;téged a tűz, a tűz éget – minketsemmi nem kímél meg, sem király,sem viszály,sem zokogás, sem az ármány, hej,kapitány, hej kapitány – – maüljük a menyegzőmet .. .

ORSZÁGKAPITÁNYParaszt lánya kellett neked?! Alengyelek tolvaj senkik, aranyatnekik;a cárnő sok fattyújánaktalpát nyalni, hívlak:mert én szolgáltam nekik. Ahazát, öcsém, ne sajnáld,ölelj hát meg, nemes a te fajtád,szabad nemes!

VŐLEGÉNYÖrdög vigyen!

ORSZÁGKAPITÁNYJárhat a szád, kardod sincsen.

TIZENHARMADIK JELENET

Vőlegény, Országkapitány, Kórus

ORSZÁGKAPITÁNYKutyák kergetnek, harapnak.

KÓRUSÁtkozott vagy, átkozott vagy.

ORSZÁGKAPITÁNYSursum corda, szívem marják –szívem mindjárt szétszakad.

KÓRUSAz országot eladtad, pénzzeltömik a pofád! Aranyországkapitánya, gyere táncba,gyere táncba!

ORSZÁGKAPITÁNY Éget,fáj az arany már, sursumcorda, vivát cár !

KÓRUSItt az arany, jó, ha fáj,

szaggassuk a velejét.ORSZÁGKAPITÁNY

Vérem isszák, testemetcafatokra szedik szét!KÓRUS

Arany országkapitánya, gyeretáncba, gyere táncba! AMenyegzőn halál jár, fazékgyöngy és aranytál, ördögé ahaza már!

ORSZÁGKAPITÁNYMuszka ördög issza vérem,

sursum corda, vivát cár!KÓRUS

Hóha hó,. áll a bál!Gyere táncba, hujj, a táncba,pénzért-országkapitánya!

TIZENNEGYEDIK JELENET

Vőlegény, Koldus

VŐLEGÉNYMennyi szörnyű látomás,

poklok rémes kacagása –KOLDUS

Mi történt? Mi történt?Tán a menyasszony bűbája?

VŐLEGÉNYÖrdögi kórus, maga a pokol volt,s a kórus egy embert hurcolt ...

jaj, levegőt ... !KOLDUS

Ifiúr, de hajszolt!

TIZENÖTÖDIK JELENET

Koldus, Kísértet

KOLDUS (a Vőlegény után)Csak egy szóra, csak egy szóra:Menyegződön isten áldjon.

KÍSÉRTETHej, pajtásom, hej barátom ...

KOLDUSTe vagy . . . vérben ! . . . Átok, átok!

KÍSÉRTETMenyegzősen, táncot járok!Adjatok egy vödör vizet,arcom-kezem megmosom,a Menyegzőn nekilátok,jót eszem-iszom.

KOLDUSÁtkozott vagy, pusztulj innet!

KÍSÉRTETPajtás, csak egy vödör vizet,arcom-kezem megmosom .. .

KOLDUSRuhád véres, hajad vérben .. .

KÍSÉRTETNe pofázz, ne hajtogasd! – –Tudják mindezt fönn az égben. (Dúdol)„Jártunk farsangot, véreset ...”

KOLDUSLégy - átkozott ,pusztulj innet!

KÍSÉRTETNe átkozz, testvéred vagyok,Jakub Szela parasztvezér!Menyegzőbe jöttem azér',mert apjukat én öltem meg,násznagyuk is magam legyek !Kimosakszom, felöltözöm.Pajtás, csak egy vödör vizet:arcom-kezem megmosom,ruhám véres – nem lesz már,nekilátok a Menyegzőnjót eszem-iszom – –csak a folt a homlokomon . . .

KOLDUSKolera! KÍSÉRTET

Halál ujja.KOLDUS

Tűnj el, hulla!KÍSÉRTET

Láthatod a rendjelem.KOLDUS

Foltot hagysz a padlaton.KÍSÉRTET

A vérfoltot felmosom,csak egy vödör vizet, pajtás,hadd mosom meg a pofám,nem lesz véres a ruhám.

KOLDUSÁtok! Segíts, Szűzanyám!

KÍSÉRTETTúl sok a szó, vén csavargó,gyerünk, gyerünk munkára,add a vödröt, mossam arcom,ne álljak itt hiába,Menyegzőre, Menyegzőre!Gyere, testvér, a táncba!

TIZENHATODIK JELENET

Kasper, Kasia, Jasiek

JASIEKKaska –

KASPERKaska –

KASIAMi az, Jasiek?

JASIEKTudod, Kaska, lelkem rajta,de valami hozzád húz.

KASPERKaska, hallod, gyeride,egyet mondok!

KASIAAjha!

KASPERVeled lennék!

KASIAHisz a kertet dér lepte be!

KASPERDe itt egy legény is elég . . .

JASIEKKasper – a lovakhoz eridj !

KASIAMért ő? – Menj te!

KASPERHallod, pajtás!

Menj előre – szénát teríts!

KASIAMegyünk mi is.

JASIEKFogod Kaskát,

kellene neked?KASPER

Nősülj meg.JASIEK

Én nem sietek,minek mindjárt asszonyt fogni.

KASPERVan ám Kaskán mit fogdosni.

JASIEKÉn azért sem búsulok.Kaska nélkül megvagyok.

KASIAHozhatsz vodkát.

KASPERPénzt adok.

JASIEKVodkát bizony hozhatok,nyomban!

TIZENHETEDIK JELENET

Kasper, Kasia

KASIACsak úgy bosszantásból mondtam.

KASPERKaska, veled be jó lenne,gyerünk el valahova.

KASIAHiszen dér esett a kertbe,itt csókollak meg, nosza –

KASPERDe mikor olyan jól esne,Kaska, menjünk, gyere, na!

KASIAKasper, te is akarod,együtt –

KASPERIgen –

KASIAUgye –

KASPERNagyon.

KASIAKioldódott a szalagom –

KASPERA pruszlikon?

KASIANem ott bizony,

a rokolyám szalagja.KASPER

Gyere, Kaska, bújjunk el,szívem legszebb galambja ! (Dúdol)„Ma éccaka engem szeretsz,holnap osztán el is mehetsz . . .”

TIZENNYOLCADIK JELENET

Kasper, Kasia, Orr

ORR (üveggel s pohárral) Akezedbe.

KASPERIsten adjon.

ORREngedd Kaskát megcsókolnom.

KASPERA kezedbe!

KASIAIsten . áldja!

ORRMost csókolj meg igazába!

KASIANocsak, nocsak -?

ORRNe félj, bátran –

Kaska, kislány, ne légy rossz, énsem vagyok bajuszos;őt választod – lelked bánja – nemjó neked ez a párta.

KASIAMenjen az úr, nézzék csak, alig

jött, már udvarolna. ORRAdieu, kislány, ha nem, hát nem.

KASPERLegalább bort hagyott volna.

TIZENKILENCEDIK JELENET

Menyasszony, Vőlegény

MENYASSZONYJaj, szívem, már nem győzöm a táncot, denem akarom sajnálni holnap,hogy a táncból nem volt elég,ahogy tegnap keseregtem,szinte gyenge s beteg lettem,de orvosra nincs szükségem;lábom járja –

VŐLEGÉNYMint a papok imája,egy tánc a másik után,egyformán,és a táncfüzér hosszú ám,nem lesz annak reggelre se vége.

MENYASSZONYVan sütemény, kalács is bővébe,lehet járni, ropni még a táncot . . .

VŐLEGÉNYMost csókolj, mert később még

megbánod!MENYASSZONY

A zene elandalított –VŐLEGÉNY

Meglátod, mint leszünk boldogok –MENYASSZONY

Édes uram –!VŐLEGÉNY

Egy kis házban ... !Vörösfenyőből építünk házat,a ház elé nyírfát ültetünk majd.

MENYASSZONYA nyír igen hamar megnő,árnyékot is vet már harmadévre.

VŐLEGÉNYPihenünk majd, árnyékába térve,ott a kiskertben, májusban,a virágerdőben.

MENYASSZONYÜnneplőben.VŐLEGÉNY (dúdol)

„Hogyha nyár jön fényes napsugárral,fényes napsugárral ...”

MENYASSZONY (dúdol)„kézenfogva elmegyek babámmal – kinna réten szép virágot szedni ...”

HUSZADIK JELENET

újságíró, Zosia

ZOSIAAh !

ÚJSÁGÍRÓÓ!

ZOSIASötét van.

ÚJSÁGÍRÓNem látok.

ZOSIANem bírom tovább a táncot.

ÚJSÁGÍRÓA parasztokat nem unja?

ZOSIANem tudom – figyelek, nézek,oly különfélék a népek.

ÚJSÁGÍRÓÉs a szív ilyenkor ébred.

ZOSIANézek – szívem alszik inkább;szép ez mind és fennkölt nagyon,de mi haszna? – hiszen tudom,a falat nem szakítom át,de amikor sok gyönyörű álmotértelmetlen mocsokban találok,az nekem fáj.

ÚJSÁGÍRÓA fájdalom elszáll.

ZOSIAMaga azért ír újságot,hogy minden baját feledje.

ÚJSÁGÍRÓEz csak mánia.

ZOSIAHiszi, amit nem látni előre?Bonyolult vegyület a haza,a szív, ha beléfogódzik,dinamit lesz.

ÚJSÁGÍRÓDe jól hangzik,

még egy körtánc s a kisasszonynevelése befejezve.

ZOSIAParasztfeleség nem lennék,nem kér engem senki nőül –de szerkesztő úr, úgy vélem,c falusi menyegzőben,hol pislog a lámpa fénye,e táncnak van jelentése.

ÚJSÁGÍRÓHa, kisasszony, maga úgy érezte ...

ZOSIAHogyan került ide, kérem?

ÚJsÁGÍRÓItt vagyok és tetszik, bár nem értem,viszont önben hiszek.

ZOSIAMiért?

ÚJSÁGíRÓSzeme fénylik és meleg.

ZOSIATalán tetszem?

ÚJSÁGÍRÓMeglehet.

HUSZONEGYEDIK JELENET Költő, Rachel

KÖLTŐÖn az, jőjjön közelebb.

RACHELKövetem önt, mint az árnyék;ön kinevethet,de én olyasmit álmodtam,hogy itt még vaalmi lehet –?

KÖLTŐLehet – mert ott künn, az előbba kisasszonyt messziről úgy láttam,mint egy lángoló képzetet.

RACHELNyakig burkolózva sálban,az ajtóból fény hullott rám.

KÖLTŐFényekkel játszik az éjjel.

RACHELÉn meg rémült vagyok, dúltanmajdhogy vissza nem fordultam,mert az ösvényen előttemvalaki átvágott.

KÖLTŐEz csak népi babonaság.

RACHELKint a szélben csodákjárnak zajosan; miközbenforgószél kereng a ködben,jajgat egyre, fákat tépve –

KÖLTŐRázkódik az ablak – nézze,mi történt, ott künn, a kertben .. .

RACHELVaksötét van .. .

KÖLTŐKitépték a rózsatövet.

RACHELAmit télre szalma fedett?

KÖLTŐA szalmabábot.

RACHELLetörték . . .?

De mit kezdtünk, mit akartunkkérni tőle?

KÖLTŐFelpattantunk

a költészet szárnyára – mostreng a ház a költészettől;nagyban fosztják mindenfélerémbaromfi képzelt tollát:a grünvaldi szellem-hadbólzuhog páva-, lúd- meg sastoll, huszárokatlátunk mindjárt: körbezsongnak, mintméhek a kaptárt.

RACHELAz atmoszféraváltozás közel:már a ház bódult szerelemmel,lengyelkedik – ez a mérték,parázs kap lelkünkbe égve,mint szalmának, föl az égreFüstje szállna.

KÖLTŐLelkem régi álmamost, az éjjel jött elő.

RACHELRémes, különös Erő,küzdő óriás – a szélbőlerő árad.

KÖLTŐTátrák felől

emlékképek jönnek! Szárnyat!Kőrengeteg fölé szálljak,a tetőre!

RACHELA csúcsra!

KÖLTŐValkűrökként!

RACHELAz álmok ma,

átvirrasztott éj képei,csodásak – mert szemünk telvefigurákkal, melyek élnek egyres melyeket nehéz lesz kitörölni.

KÖLTŐMenjünk, nézzük!,

HUSZONKETTEDIK JELENET

Házigazda, Kuba

KUBAEgy nagy úr, egy nagy úr,az udvarban most szállt lóról;hatalmas ló .

.HÁZIGAZDA

Vezessétekte meg Staszek istállóba;abrakot is adj.

KUBAHanem az úr nagyon nagy;veres dolmány rajta s bunda, szakállaősz, lant is van a nyergén, minthadalos koldus volnaünnepi sokadalomban.Vár a pitvaron.

HÁZIGAZDAAnnyi a vendég egyszerree vidám napon.Kit hozhatott a szerencse?Gyújts lámpát! –

KUBAMióta élek,

ilyen nagy lengyelt nem láttam,soha –

HÁZIGAZDANem hát, gyerekfejjel;

pedig van sok, nemes lengyel,igazi dalia.

KUBAS azok hol rejtőznek folyton? –No, a lámpát mindjárt hozom,épp csak egy szál gyufát lelnék.

HUSZONHARMADIK JELENET

Házigazda, Háziasszony, Kuba

HÁZIGAZDAMegint vendég, asszony, hallod,valami nagy úr lehet ...

HÁZIASSZONYErre zárj bé – s várd meg amott,én táncoltam eleget;olyan bamba képet vágtál,mért vagy ilyen bizonytalan –?

HÁZIGAZDAAnyjuk, csak most ne prézsmitálj –vidám vagyok, mert lagzi van –nem akármilyen vendég jött ...

HÁZIASSZONYErre csukd bé – s várd meg amott.

HÁZIGAZDAKi lehet az, vajon ki jött –?

HUSZONNEGYEDIK JELENET

Házigazda, Wernyhora

WERNYHORAWlodzimierz úr, adjon isten,erre hozott az utam.

HÁZIGAZDAHozott az Isten, uram,

jön mindjárt a feleségem . WERNYHORA

Wlodzimierz úr, maradj itten.HÁZIGAZDA

Jön mindjárt a feleségem –váratlan vendég –esti imát mondott éppens a gyermeket altatja.

WERNYHORAHagyd az asszonyt, hagyd békében ...

HÁZIGAZDAMert a kicsiket altatja,de csak muzsikál a banda,ha menyegző, hát menyegző,a táncot sem hagyják abba;feleségem mindjárt itt van.

WERNYHORAHagyd az asszonyt, hagyd nyugodtan,ne bolygasd a vendégeket.Wlodzimierz úr, ülj le, uram,nagy újságot mondok neked:Szövetség – melyről hírt hoztam.

HÁZIGAZDAPersze, hogyne, tessék, tessék.

WERNYHORAÜlj le.

HÁZIGAZDAIgen – jeles vendég –

hogyne, persze, tessék, tessék,első a szívesség.

WERNYHORAMessziről, végekről jöttem,fáradt lovam.

HÁZIGAZDARossz idő van.

Ezer ördög, nem is hittem,először vagy erre útban; kihívhatott ilyen sárban? Ezerördög, nem is hittem, hogyváratlan, sötét éjben, míg amenyegző nyakamon – stekegyelmed eljött éppen?WERNYHORAMessziről is közel voltam, aMenyegzőt választottam,együtt vannak kigyelmetek,eljöttem, mert ezt a portáttiszta szívű népek lakják.HÁZIGAZDANagyuramhoz közel voltunk –ezzel megfogta a szívem –csendben élünk, egyszerűen.

WERNYHORAMessziről jöttem s közel volt:neved mondani elég volt s az utatrögvest mutatták, a kisgyerekekis tudták.

HÁZIGAZDAJószívű nép, nincs jobb nála;idefuttak, hírt is hoztak, hetet-havat összehordtak:hogy nagy úr jött, öreg ember, hogylantja van, ősz szakálla ...

WERNYHORABizony öreg, ősz a fejem, régenvolt ifjú a lelkem; kicsik vagytokés szerények, gondok, veszélyeknem értek – Szép, rendes a házadtája.

HÁZIGAZDAArany aratás volt, hála,arany mezők – begyűjtve már,alszik a föld – most fedi sár,csendes a kert – bőven termett, sok

gyümölcsfa egymás mellett, aranytermés – tiszta szívek; messzemenned minek is kell, ha máregyszer itt volt, közel. Szólítom afehérnépet.

WERNYHORAArany termés, arany szívek:tekigyelmed ifjú léleks hogy kicsik vagytok, szerények,gondok. veszélyek nem értek.Asszonyodnak dolga lehet –?

HÁZIGAZDAKészülődik feleségem,hogy jöhessen illendően,hisz váratlan, jeles vendég –hozat nekünk sört is, bőven.

WERNYHORAWlodzimierz úr, hagyjad, uram,

nagy pillanat jött el éppen . .HÁZIGAZDAPohár mellett jobban esik, hosszúvolt az út, nagy a sár; ital mellettjobban telik.

WERNYHORAKomolyabb dolog, ami vár; nagypillanat jött el éppen, szótérthetnénk nagy dologban,négyszem között.

HÁZIGAZDAIgen, uram ;

különös perc jött el éppen.Megkérdezhetem a neved . . .?

WERNYHORANem ismersz meg – ?

HÁZIGAZDAIsmerősnek

látlak, tudok is felőled,

réginek és zordnak látlak,mint egy század ...

WERNYHORAOlyan ős.

HÁZIGAZDAVáratlan, de ismerős ...

WERNYHORAEmlékszel a régi vészre,

harangszóra, villámfényre,vérfolyamra a síkságon – –?HÁZIGAZDA

Ez valami messzi álom, harangszava zúg fülembe – – szinteelnyomják a zenét régi mesék,öreg regék. WERNYHORAHarang szava zúg fülembe,elnyeli a táncos zenét: komor,kínzott jajmederbelegyilkoltak vére dűl,hullahegy körös-körül és aharang zúg fülembe. A szentnépet látom újra, aminthullott átoksújtva,káromlással porba döntve;midőn fiaikat atyákatyjukat fiúk átkozák; iszonyújajgatáscsarnok keserűvérkönnyet hullat; hallottamörök hangjukat, őrült harangjajgat zengve – e harang mégzeng fülembe.

HÁZIGAZDARégi dolgok, ősi század, messziálom, föl nem támad, elfojtja ajajszót zene, némul már az öregrege.

WERNYHORAÁlltam tűzvész közepébenfehér, fehér paripámon, Istenjelét várva várom, köröttema felhős égenvillám ropog, villám csapkod.

HÁZIGAZDAMíly közeli-messzi dolgok;váratlan, de ismerős vagy, tevagy, kiről rege szóla, szóltálomban, szólt mesében: egy őszlantos –

WERNYHORAWernyhora.

HÁZIGAZDAAz ősz Lantos – Wernyhora! Énismerlek, vártalak már, te vagy,kiről rege szóla,szólt álomban, szólt mesében,könyvek volt-királyaképpen,uram, fehér paripádon házambajöttél!

WERNYHORAJelszóval!

HÁZIGAZDAJöttél jelszóval – Szent Szóval!

WERNYHORAParancsszóval.

HÁZIGAZDAA Szent Szóra

szívem kész, mint riadóra, vára villámgyors hívásra!

WERNYHORAJelszóval, igével jöttem; készen áll aszíved régen. Wlodzimierz úr,figyelj, nézz föl, nagy pillanat jött eléppen, hírt hoztam a Szövetségről!

HÁZIGAZDAÉlő álmot látok ébren, nagypillanat jött el éppen. Mi aparancs?

WERNYHORAHáromféle.

HÁZIGAZDANagy pillanat jött el végre, és

én lettem kijelölve.WERNYHORAFutárt küldess szét hajnalra s

a népeket hívjad össze.HÁZIGAZDAÉlő álmot látok ébren,együtt a nép színe-java,mert nálam van a Menyegző.

WERNYHORAFöltárul, mi rejtve vala, amitávoli volt, eljő.Kigyelmednél a Menyegző;együtt a nép színe-java; véreskarddal négy égtájra riadózvavágtassanak.

HÁZIGAZDAFutár menjen, lovas futár s a véreskardot hordozza; mindjárt szólok azasszonynak – az ő józan észjárása ...

WERNYHORARiadózva vágtassanak! Tenapkeltére készen állj s amintelindult a futár,a templomhoz odagyűjtsed minda jámbor, tiszta népet, és hogyértsék a szentséget, Istennevével köszöntseds aztán legyen nagy hallgatás, nehangozzék semmi lárma, hanem anép térden állva figyeljenmozdulatlan:nem hallik-c lódobogás

Krakkó felől, az úton –!HÁZIGAZDAFigyeljünk mozdulatlan.

WERNYHORAMegbízom benned, uram –Krakkó felől, az úton, lessék,jön-e lódobogás, jövök-e azArkangyallal –? HÁZIGAZDAFigyeljünk mozdulatlan – bárrohannánk bátoran;hogyan, indulunk szent harcra –?

WERNYHORAVakon higgyél, hajts szavamra,

megbízom benned, uram.HÁZIGAZDATemplom előtt kell majd állnom? Élővágyam látom ébren, mily tisztesség,szinte álom: ősi követ énhozzám száll,különös, nagy pillanat. WERNYHORATe napkeltére készen állj !

HÁZIGAZDANapkeltére már sereg vár;meglesz minden.

WERNYHORATégy esküvést!

HÁZIGAZDASzóltam.

WERNYHORAEsküdj!

HÁZIGAZDANő az élet.

Tán libbenő látomás vagy, sírmélyéről jött kísértet, bárvarázslat, romlás volnál, bárhaengem megbájoltál, de ősi szótemlegettél s ami bennem csaktitok, te valónak mutatod,Isten engem, Isten engem –!

WERNYHORAIgét hordok – igaz dolgot;különös és szent pillanat: amenyegző választtatott,

a te házad, a te néped. – Hallod,milyen vihar üvölt, hallod,milyen zápor dobol! Hallod,nyögnek hatalmas fák s bokrokága ropog, hajol: én csapatomzengi dalát, ezernyi ló lábadobban, aranypatkó lábukon!

HÁZIGAZDATe légy velünk, Jézusom – –!

WERNYHORAKi elsőnek ér Varsóba,csapat élén a zászlója,Szűzmáriás lobogójas a rendeket összehívja, aSzejmet a fővárosba, megváltminket egymagába!

HÁZIGAZDAIsten engem ; Isten engem; amitmondasz, csupa csoda, s minthaigaz volna minden.

WERNYHORAIgaz minden és szent minden;közel volt s messziről jöttem; a teházad választottam, Menyegzővan nálad éppen. Dolgod végezdszerencsében: Fogja kied,aranykürt.

HÁZIGAZDAAranykürt.

WERNYHORAHangja zengő, buzdító.

HÁZIGAZDARiadó.

WERNYHORAA kürt kemény hangjáraerősödik a Lélek,kész sorsára.Kezedben e kürt legyen.

HÁZIGAZDAIstenem!

WERNYHORAKüldöncöt küldj szerteszéts gyűljenek mind a kaszások.

HÁZIGAZDAHolnap? – s amint összejöttek?

Mit tegyenek ennél többet?WERNYHORAA holnap : hatalmas titok,holnap, amint gyülekeztek,ne szóljatok, ne kezdjetek,hanem csendben álljatok.A holnap: hatalmas titok. Kendmeg, korán reggel járva, amint kéla nap sugára, az útra erőstfigyeljen. HÁZIGAZDAHolnap?!

WERNYHORAHolnap!!

HÁZIGAZDASegíts Isten!!

HUSZONÖTÖDIK JELENETHázigazda,

Háziasszony

HÁZIGAZDAFigyelj ide, hé, feleség,gyere, Hanka!

HÁZIASSZONYMiért hívat?

HÁZIGAZDANagy nap ez a mai, hogy még!Annyit hozott, annyi újat.HÁZIASSZONYMifélét, jót-e vagy rosszat?

HÁZIGAZDATudod, asszony, olyan sokat,

hogy szédülök, zúg a fejem,nem is értem, mi van velem.

HÁZIASSZONYMi történt, hát mondjad, mi vót?Tán beteg vagy? Ki a vendég?

HÁZIGAZDAKi volt? Maga Wernyhora!Hanem ne szólj te senkinek,csak titokban mondom neked,hogy itt járt, még az is titok.

HÁZIASSZONYMost hová lett?

HÁZIGAZDATovább is ment,

de fontos dolgokat mondott.Indulok.

HÁZIASSZONYHová, uram?!

HÁZIGAZDAIndulnom kell, tarisznyálni,pisztolyokat, puskát vinnia két kardra is szükség van – –!

HÁZIASSZONYJézusom, tán verekedni,minek, hová, ilyen éjjel!

HÁZIGAZDA Készen isvagyok!

HÁZIASSZONYSegítség!

Hisz beteg vagy, szinte részeg!HÁZIGAZDA

Nyergelnem kell, lovat, gyorsan!HÁZIASSZONY

Még bezuhansz az árokba!HÁZIGAZDA

A lelkemre esküt mondtam,lóra szállok –!

HÁZIASSZONYTán elfogta

a rossz lélek?HÁZIGAZDA

Mától fogvamás élet lesz, bizony, jobb kor!

HÁZIASSZONYIsten őrizz a gonosztól!

HÁZIGAZDAItt volt, ha messziről jött is,a hírhozó Wernyhora!A Szövetség! Itt az óra!Ide jött, ha messziről is –a mi ügyünk – kezdet s vég.Parancs – engedelmeskedem,a lelkemre esküt tettem.Szavaiból erő áradt:nemzet lelke!

HÁZIASSZONYPokolfajzat!

Jaj, segítség, hisz beteg vagy,mennél, minek, hová, kivel! — –részeg vagy.

HÁZIGAZDAA Lélek emel !

HUSZONHATODIK JELENET

Házigazda, Jasiek

HÁZIGAZDAJasiek!

JASIEKUram!

HÁZIGAZDAGyere!

JASIEKIgen!

HÁZIGAZDANyergeld meg a lovat mentens hívd össze a népeket!

JASIEKDe hát most –?

HÁZIGAZDANe késs egy percet!

JASIEKA sötétben utat veszteks mindenütt a szörnyű sár!

HÁZIGAZDAUgyan, Jasiek, vágtatsz egyet!

JASIEKHát a lovat hozzam már?

HÁZIGAZDAKell, komoly ügy.

JASIEKÉs nekünk jó?

HÁZIGAZDAVágtass a négy égtáj felé,zörgess minden ablakon;jöjjenek mind, napkeltéregyűljenek a feszületnél,keljenek mind fegyverre!

JASIEKKaszás népek — az lesz a jó!

HÁZIGAZDALesz ott más is, kardforgató.

JASIEKJön az úr is — az lesz a jó!

HÁZIGAZDAJó ügy bizony!

JASIEKHej, nyeregbe!

HÁZIGAZDAHanem, titok még!

JASIEKKaszások!

mint a szélvész, úgy száguldok!HÁZIGAZDA

Tehát hajnalra!JASIEK

Úgy légyen!HÁZIGAZDA

Akár az ördög kísértsen,te csak menj!

JASIEKHibátlanul!

HÁZIGAZDAMielőtt a dér lehull,

míg nem csiripel a madár ...JASIEKMint a szélvész!

HÁZIGAZDANyergelj már!

JASIEKHejhó!

HÁZIGAZDA (átadja Jasieknek az arany-kürtöt, amelyet Wernyhorától kapott)

Tartsd a markodat!JASIEKArany . . . mi ez?

HÁZIGAZDAVarázslat !

Vesd a zsinórt a nyakadbaés a kürttől meg ne válj.Jól ügyelj a keresztútnál,el ne vétsd, hol ördög áll.Ne hajolgass, lelj akármit,csak menj.

JASIEKEgész a határig!

HÁZIGAZDAHarmadik kakasszó tájravisszatérj, ide a házba;megfúvod a kürtöt, zengve,s olyan Szellem kel életre,amily nem volt száz éve se —s minden riad e zengésre.El ne veszítsd, aranyból van,maga az Isten küldette.

JASIEKInkább vesszek a pokolban.

HÁZIGAZDABúgó, arany hangja nélkülaz ügyünk semmibe vész.

JASIEKFölveszem. HÁZIGAZDA

Ne oly veszettül!JASIEK

I-lej !HÁZIGAZDA

Krakkói vagy s merész.JASIEK (ki már elszaladt, visszatér s aföldre vetett sapkájáért lehajol)Vőfélysapkám, pávatollam!

HÁZIGAZDAKakasszóra, ahogy mondtam!

HUSZONHETEDIK JELENET

Házigazda, Staszek

STASZEKGazduram, azt hallotta-e, nagy

szélvihar kerekedett, hogy az azúr útnak eredt! HÁZIGAZDATe vezetted azt az urat,szép mentében, nagy bundában?

STASZEKBizony, ritkán látni olyat,arany csillant a bajszában súgy ragyogott a mentéje,szikrázott, mint a tűz lángja sördöngös a paripája!

HÁZIGAZDAFehér ló volt, takarójahímzéssel bőven kihányva.

STASZEKA nyergében dupla pisztoly.

HÁZIGAZDAKápájára lant akasztva.

STASZEKMintha kend is látta volna ...

HÁZIGAZDAValahol, valamit láttam .. .

STASZEKÉn meg a ló mellett álltam;ilyen erős hogyan lehet —farkával suhintott egyets Kuba arca meg is égett.

HÁZIGAZDAKuba fogta tán?

STASZEKAz a ló

megfogni aligha való,úgy vagdosott a farkával, azablát is ketten fogtuk, mígaz öreg fölülhetett.

HÁZIGAZDAS elvágtatott –

STASZEKEl, de bezzeg

alighogy az öreg felült,mintha kiben láng szenderült,tüzet a ló, lángot okáds míg a sövényt ugrotta át,

minket szinte megpörkölt.HÁZIGAZDAIsten őrizz minden rossztól:éjfél után jár az óra.

STASZEKEz lehullott a lábáról!

HÁZIGAZDAElhagyta?

STASZEK (átadja a Házigazdának azaranypatkót) Patkó!HÁZIGAZDA

Aranyból!STASZEK

Elhullatta, le a sárba.HÁZIGAZDA

Ez a patkó ékesen szól,igazi jel, meggyőz bárkit,

hogy tüzes, nagy vendég járt itt,fehér lovon a végekről,

kaszák, kardok, címer, jelvény,zengő lantot hordoz nyergén.

HUSZONNYOLCADIK JELENET

Házigazda, Háziasszony, Staszek

HÁZIGAZDAHanka, nézd csak!

HÁZIASSZONYNagy szerencse!

HÁZIGAZDANézd meg ezt a szerencsét!

HÁZIASSZONYHol volt?

HÁZIGAZDAA ló elvesztette,

a sárban volt.HÁZIASSZONY

Tiszta arany,mesteri munka, csakugyan.Kié lehet? — jól eldugjuk.

HÁZIGAZDAA ház népét összehívjuk,megmutatjuk, az ég küldte!

HUSZONKILENCEDIK JELENET

Házigazda, Háziasszony

HÁZIASSZONYDehogy hívjuk — nagy szerencse,az ilyet nem mutogatják, jólelteszik, rejtve tartják, hiszaz a szerencse becse; nemkell ide világ szeme!

HÁZIGAZDAArany!

HÁZIASSZONYBizony!

HÁZIGAZDA. Tedd ládába!

Igazad van, feleségem, becsüljükmeg, tartsuk rejtve, Pokol vagy Égküldte nekem — mégis, szerencseért végre. HÁZIASSZONYBe fura a kend beszéde.

HÁZIGAZDATe nem érted, mi a lényeg:

búnak vége — ügyünk ébred!HÁZIASSZONY

Ügyünk ébred, kinek ügye? Miaz? Mit nem értek úgyse?HÁZIGAZDA

Kaszák, kardok, meg jelvények,jobbágy és úr, urak, szolgák:elvarázsolt, hazug világ; maszkokvoltak, hamis holmi, jobbágy és úr,urak, szolgák, jelvénysasok,kardok, kaszák, elképesztő rosszhazugság, maszkok voltak, hamisholmi, vásári mind, festett, talmi;elvarázsolt, hazug világ.

HÁZIASSZONYMi bajod van, így fűt a láz?

HÁZIGAZDATartott soká, akár a láz,mint a vulkán lázongása,orgonafutam zúgása;a nagyok, koronás fejjel,dölyfös nemes kutyabőrrel,paloták és udvarházak, afajtiszta ménes vágtat, hintómögött díszhuszárok : eb ura,csuhaj, mulassunk,

egyszer élünk, egyszer halunk!!A koronás nem is látta, hogytönk szélén az országa, dölyfösnemes elódázta, a paraszt oda seneki, kinek miért fáj valami:mezőn ökör, disznó ólban –mulassunk csak, bátyámuram.

HÁZIASSZONYFeküdjék le, hiszen részeg!

HÁZIGAZDAA világ, a világ részeg,el is varázsolták végleg – –indulnom kell, eressz engem, alelkemre esküt tettem.

HÁZIASSZONYHej, segítség!

HARMINCADIK JELENET

Házigazda, Háziasszony, Városi vendégek

MINDMi van ott bent?

Mi az?HÁZIASSZONY

Az esze elment!HÁZIGAZDA

Ti meg ti – hát ti mik vagytok:a városban unatkoztok, most afalu tetszenék: ott kevés, itt nemelég, ez maradt belőlünk még:komédia, álarc, könnyek, festettképek, hazug díszlet; valahol,réges-rég voltak, kik zabáltak ésharcoltak; régen voltak,hatalmasok, őrületre készlovagok: szabadítni, ütni, vágni;ma nincs, ma nincs mire várni.Hangulat kell? Nesze nektek:elétek vágom: megvetlek! (Köp)

HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

HÁZIGAZDA (Jár oda s vissza; az ajtókat,amelyeket kintről állandóan kinyitogatnak,egymás után bevágja; végre ezt megunvánlefekszik az összetolt székekre és szundít. Aszoba sötét. Innen minden félhangon)

MÁSODIK JELENET

Házigazda, Költő, Orr, Vőlegény,Menyasszony, Háziasszony

KÖLTŐRészeg lett.

HÁZIGAZDANem is csoda;

az igazi lengyel kemény,harcol egyre s issza borát,– de nem ilyen gyenge legény.

ORRÖlelkezik s issza borát –nem így van — nem így van —nem így látom magunk baját, aszívem majd megpattan,mindebből lesz valami,vodka meg bor – az semmi,legfőbb – a szablya.

HÁZIGAZDASzablya – legfőbb a szablya.

KÖLTŐFurcsa, hogy ezt mondja.fektessük le.

VŐLEGÉNYRángatózik.

ORRErdőt látok és úgy rémlik,

futnak a fák távolba ...VŐLEGÉNYUnod magad?

ORRMindent unok,

elegem van, elegem;Őrangyal sincs, magam vagyok,jégpáncél a szívemen; erdőt látok,lombja bús, futnak a fák távolba:minden süvít, huss, huss, huss!

MENYASSZONYEz tökrészeg.

KÖLTŐDe furcsa!

HÁZIGAZDAMinden furcsa, minden intő,

minden szó érdekfeszítő.VŐLEGÉNYEz a lélek muzsikája, mintha

segítségre várna. KÖLTŐHalkabban, valamit mondott.

ORRSzomjas vagyok, csak egy kortyot!

KÖLTŐNesze –

ORR (a Költőhöz)Mert: evviva l'arte, az

életnek nincs értelme, Bacchusmaradt és Astarte. A sorsom azén igám, csak a nihil vár reám;nagy dolgokra nincs ma hely, élnikell, élni kell. – Bonaparte, azvolt ám !

HÁZIGAZDA (saját helyéről szól)Te, barátom, kikészültél, kétnapja tart a menyegző s aligállsz a lábadon.

ORRA tömeghez közeledtem,nivellálódni akartam,nyakig merülni a mélybe,tiszta népbe;hadd vesszen az egyéniség, haddgyőzzön az egyszerűség, de mittegyek, a természet dallal szőtteát a lelkem, én, erővel,elmerülnék mégis kitűnökkénytelen – érzem ! úristen, aszívem ...

KÖLTŐEz nem tréfa, beteg szívvelmiért iszol?

VŐLEGÉNYKönnyelműség,

mit is mondok, őrült dolog!HÁZIGAZDA (morog)

Mártír ez is . . . nyomorodott,hordja üres lelke nyűgét.

ORRIszom, iszom, mert kell innom,mert nagyon fáj, mikor iszom;olyankor a szívem érzem és avilágot megértem:amúgy lengyel módra nézem – – erdőzúg, hangja bús : huss, huss, huss!Chopin, ha még köztünk volna,ő is inna – —huss, huss, huss,erdő zúg, hangja bús.

KÖLTŐFeküdj le a kanapéra,

később táncolsz eleget.ORR

Táncoltam egy parasztlánnyal,mert árult petrezselymet sbennem van könyörület: úrvagyok, ő parasztlány, alszomegyet, várhat rám.

HÁZIGAZDAÁlom – álom – megvárom . . .messzi az út, hosszú ám, nagy úrközeleg azon .. .

KÖLTŐ (a bátyjához)Álmot látsz?

HÁZIGAZDAMár aluszom.

HÁZIASSZONY (a férjéhez)Gyere ágyba, megvetettem.

HÁZIGAZDANem, a fotelban maradok. (Orrnak)Pajtás, jó éjt, álmos vagyok, kivesztek arégi nagyok.

ORR (a kanapéra feküdt; a Vőlegényhez) Aparasztlányt átkaroltam, de flaska volt akezemben; megbillent, a pokolba is, folyik abor, úgy éreztem; kár érte – az volt a hiba,hogy flaska volt a kezemben s beleszaladt adugasza és ment lejjebb, egyre lejjebb;gondoltam, a pokolba is, egy hajszállal csakkihúzom, bosszú hajszálat ő adott, poharat isa lány hozott; végül mindent elrontottam,mert az egészet megittam, a hosszú hajszálatis! Ábrándossá ettől lettem, mindjártszerelembe estem – ölelném a lányt, de hátelkövettem a hibát,úgy elestem – mint egy zsák.

VŐLEGÉNYMáskor vigyázz legalább,

előbb csókolj, aztán igyál.KÖLTŐ

Előbb égj ki, aztán élj.HÁZIASSZONY

Hagyják őket már nyugton.ORR

'rom te romtom, tom, tom, tom . MENYASSZONY

Hagyják őket, menjenek.KÖLTŐ

Furcsa lelki helyzetek.

VŐLEGÉNYFélig ismerjük magunkat,s a többit ki mondja meg –?

KÖLTŐUtunk merre is vezet:ébren és álomban ...ez a gond gyötör naponta,

vajon meddig tart ez még? ORRSzámomra is ez a gond ma:beszédet tartok majd holnap – demost inkább aludnék, s ez a témajól altat.

VŐLEGÉNYCsuromvizes, milyen izzadt.

KÖLTŐMásik ruha kellenék.

ORRÖröklét – így gondoltad –?valahol van végtelen –kisasszony, önts bort nekem;elmúlunk s más jön utánunk.

HÁZIGAZDAVégre nyugton alhatunk?!Mars kifelé, hagyjatok, egykis csendet akarok.

ORRMeghalunk s más jön utánunk;tűnjetek el, mint a füst —aprés nous le déluge.

Orr elalszik a heverőn, a Házigazda a fotelbanés odatolt székeken, s mindketten így, álombanmaradnak

HARMADIK JELENET

Czepiec, Zenész (a menyegzős ajtóban)

CZEPIECHej, lókötő, te!A pénzt, csak azt várod, mi?

ZENÉSZNe beszéljen, gazduram,menjen aludni!Táncolnának mások is!

CZEPIECNekem húzzad, csak azért is!Még te küldenél aludni;egy marok pénzt adtam nektek —Mindjárt szétcsapok köztetek,nekem húzzátok? — különben ...

ZENÉSZNe beszéljen, gazduram,inkább aludjék,táncolnának mások is.

CZEPIECNekem húzzad, azért is!

ZENÉSZEgy hatost adotts az áráért mulatott;táncolnának mások is.

CZEPIECNekem húzzad, csak azért is !

NEGYEDIK JELENET

Czepiec, Czepcowa

CZEPCOWANyughass már —muzsikáért ne veszekedj;engedd, hogy más is húzassa.

CZEPIECMajd adok én nekik, eredj!

CZEPCOWARészeg, gyere szépszerén!

CZEPIECEnyje, asszony — részeg, én?Eridj haza!Zenészek, az öklöm kemény,hogyha nem segít a szép szól

CZEPCOWAMire való, ez nem méltó!

CZEPIECEressz el, most szétcsapok!

CZEPCOWAHagyjad őket.

CZEPIECTolvajok,

hát nem volt elég a szép szó?

ÖTÖDIK JELENET

Czepcowa, Háziasszony

CZEPCOWAAz ura alszik.

HÁZIASSZONYAz, alszik.

CZEPCOWALakodalom — igen sok vesződség.

HÁZIASSZONYHadd mulasson az ifjú népség.

CZEPCOWAAddig, míg bírja az ember lánya,addig táncol egy kevéskét,később már csak jár a szája,ezt is bánja, azt is bánja . . .

HÁZIASSZONY Hát, ahogyisten akarja.

CZEPCOWAMegadták a módját kendtek.Hanem a városi népekásítoznak, nézelődnek,látszik, nem alusszák ki magukat,ásítoznak, de maradnak az urak.Nincs nekik gondjuk semmire —és mennyien jöttek ide!

HÁZIASSZONYMáskor úgyis szűken vannak.

HATODIK JELENET Rachel, Költő

RACHELAz öné, uram, e perc varázsa, önészívem dobbanása;ám a perc továbbrepül,nem közelít ön sem végül,sem én, mert félénk vagyok nagyon.

KÖLTŐÖn inkább csak állna az udvaron,

metsző szélben . RACHEL

Micsoda lendület; s c halk zajok az éjbentávolodnak — itt a lagzi zenéje s künn, akertben jelenések képe villogott köröttem —és mindez tovaröppenés mi ketten elválunk,mégcsak emléket sem hagyunk,vagyis ön feled végleg, mégis,Rachel felébred és ábrándos,meg szomorú lesz talán.

KÖLTŐElégedett lesz, ön, kislány,mert bánata ragyog tisztánés — szépség van a Bánatban.

RACHELS amikor egy húr megpattan,bánatom dalokat szül.

KÖLTŐÖn meg sáljába merüls mint Polihymnia, áll a kertben,gondolata a divatra libbens azon töpreng, hogy öltözzék bálba,hangversenyre vagy színházba, és majdott — találkozunk.

RACHELNo és ha a szívem fájna és

felhő ül homlokomon?KÖLTŐHát miért van irodalom —?Verssé lesz majd,valahogy mind költészetté válik,szonett, líra lesz, azt hiszem vagyfolytatásos regény.

RACHELS az én szívem,

mely ön iránt ég lángolva,e muzsika — —?

KÖLTŐHűséggel lesz ábrázolva,szóról szóra.

HETEDIK JELENET Haneczka,

Vőlegény

HANECZKAKöszönöm, bátyó, köszönöm,olyan jó volt most a táncban!

VŐLEGÉNYJó volt, gyöngyöm?

HANECZKAAmikor forogni kezdtünk,egyre körbe, egyre körbe,kedvem jött, hogy megcsókoljam a

vőfélyt!VŐLEGÉNY

Kislány —!HANECZKAHiszen ti is csókolóztok,ti felnőttek!

VŐLEGÉNYEgy költőnek

az ilyesmi illik szinte,mert nálunk más az értelme.

HANECZKAÉn pedig magamba zárjam?Mért ne élhetném ki vágyama krakkói nép fiáért?

VŐLEGÉNYJó, jó, de a csók még ráér!

HANECZKAEgy csók még nem komoly dolog.

VŐLEGÉNYButák ahhoz a parasztok.

HANECZKACsak ezt mondod, hát köszönöm!

VŐLEGÉNYNem kell, gyöngyöm!

NYOLCADIK JELENET

Költő, Maryna

KÖLTŐEgyre szebb — ön egyedül van?

MARYNAA magányban csak szebb leszek;maga viszont szárnyat bontott,költőivé avatja a percet,a menyegzőt meg a vendégeket.

KÖLTŐIgen, már a fele poklot,elbájolót, elrémítőt,költői életre hívtam.

MARYNAÚgy látom, ön boldog, uram,olyan nagy a tehetsége;de mi — bár költők nem lettünk —észrevesszük mindenütt köröttünk eztaz érzelemesőt;szinte villan már a szemünk,mintha csodát látna ott.

KÖLTŐTalán, talán, meglehet,hogy ön angyallá változott, mígtáncolt az éjszaka,mulatott, virrasztott ma —s tovább mi lesz —?

MARYNAMit csináljak,

angyalságommal mit kezdjek —korán reggel befogják a lovakat, akocsis majd közéjük csapés az egész hangulat ...

KÖLTŐEltűnik

egy csapásra!

MARYNADe ki győzi,hogy e fennkölt hangot tartsa?

Álltam a hegedűs melletts a parasztok beszélgettek,Lengyelországról, hallottam,igen bölcsen, őszintén beszéltek:hogy ezt s amazt ütni kell,hogy ne hagyjuk magunkat, mert élni kell,

hogy így soká nem maradhat,tudja, uram, én azt hiszem,hogy őszintén és bölcsen beszéltek.

KÖLTŐHa történnék valami ...

MARYNAMi lenne?

KÖLTŐMire való panaszkodni egyre,s gondolkodni!

MARYNAUgye, minek –

KÖLTŐ

Jobb az ösztön . MARYNA

Már akinek –!KÖLTŐ

Nekünk, nekik – nekik, nekünk,ki a gyorsabb, versenyezzünk.

MARYNAS ön a Pegazuson ül, az égben,de úgy látom . . . van valami . . .

KÖLTŐOtt?!

MARYNAOtt – itt –! a lengyel lelkébenváltozás van.

KÖLTŐLátja?

MARYNAÉrzem.

KÖLTŐHiggye el, kisasszony, én is változom,magamban még hinni félek,de önnel már őszintén beszélek,saját valóm magam elől rejtem,ködben zajlik az életem.Annyi aljasság, butaságvesz körül, mint kutyafalka,akaszkodik a karomba,csimpaszkodik a lábomra;már annyi útról megtértemköd, sötétség, éj miatt!Őrjítő folyton cipelnemérző költő voltomat,s az egész táncot jár bennem:aljasság meg ködök, árnyak –mintha szárnyam lehúznákmások omló könnyei:bárki sír, .könnyei belém tapadnak,lelkem láncra verve hallgat,szárnyamon se mozdíthatok.Hallom, fönn a magasban, otta padláson vagy az égbenvalaki hangosan zokog.

MARYNADe uram, mi van magával,

menjen, hűljön le kicsit a kertben,a szélben!

KÖLTŐAz perzsel engem,

ez a kert, hol érzem fák hatalmát,szörnyen kínoz, majdnem szétszakít,és a hervadás hullatja szirmát,sárguló ősz borzalmát sugalljaminden fa kísértet,mint békés, ős, szláv istenek.

MARYNATitkát lassan felfogom:nos, mi hát az, mi önnek fáj?Gondolat –?

KÖLTŐA gondolat fáj ; –

az, hogy van, ki szerepet kínál, svan, ki a szerepet elragadja; van,ki szárnyam bontogatjas van, ki szárnyam húzza vissza;van, ki szemem eltakarja s van, akia fényt lobbantja; és van egy szentkéz, tiszta, s egy másik az átkothozza; a Boldogság elkerül, mintálom, ám a Balsors engem ölel át.

MARYNAMennyi baját tartja számonés hogy tudja szánni önmagát!

KILENCEDIK JELENET

Czepiec, Kuba

CZEPIECEltűnj innet, eltűnj, taknyos!

KUBABíró uram, hagyjon békén.

CZEPIECLábatlankodsz, te kölyökaz idősebbek között.

KUBAÉn valamit mondanékbíró uram hasznára.

CZEPIECMit...?KUBA

Hogy kied vele megy. (Itt azalvó Házigazdára mutatott)

CZEPIEC (szintén rámutatva)Vele?

KUBA (mutatva)Vele.

CZEPIECNo!?

KUBAMuszkára!

CZEPIECVele? Hiszen aluszik –!

KUBACsitt, biztosan álmodik;igen nagy úr járt nála,széles vállú, mint kemence!

CZEPIECHa olyan volt a válla,nagy úrnak kell lennie!

KUBALóháton jött az udvarba,s megbeszélték 'z ország dolgát;az úr Jasicket hívatta,Jasiek nyergelt s lóra kapvarikoltotta : üsd a muszkát!Staszekkel hallottuk hangját.Még azt is elmondhatom, hogy

egymást miként buzdították . CZEPIEC

És az az úr?KUBA

Ukrajnai,erősen gazdag valaki,s nagyon lengyel arcot vágott.

CZEPIECÖreg?

KUBASok száz nyarat látott. –

Harcról, vérről is beszéltek – ahogy fölriasztják a népet; az úrhamar egyetértett, mindentgyorsan megbeszéltek s hirtelenkijött a férfi, alig tudtunkfélrelépni,nehogy lássék, hallgatóztunk,

csak fogtuk a fehér lovat.CZEPIECFehér ló volt –?

KUBAMint a hó.

S arany nyeregtakaró.CZEPIEC

Itt valaki engem ugrat,tán a sátán gúnyolódik?Ki más látta?

KUBASenki több.

CZEPIECStaszek hazug s te: kölyök!

KUBANem hiszi? – a patkó megvan,mert arany patkója volt;de a ló elveszítette.

CZEPIECÉs most hol van?

KUBAMegtaláltam

és a gazdasszony eltette.CZEPIEC

Az aranypatkót eltette –?KUBA

Senkinek meg sem. mutatta;jó gazdasszonyhoz így illik,csak dicséret jár miatta.Nagy szerencse! – A mi dolgunk,hogy most vele elinduljunk!Hallod, Kuba, gyere vélem,a sötétben!Tarts világot, készülődjünk! (Az alvó

Házigazda felé biccent)Mi ketten majd még beszélünk!

TIZEDIK JELENET

Czepiec, Koldus

CZEPIEC (az ajtóban nekiütközik a be-lépőnek)

Hová, te . . . te ...1KOLDUS

Bíró uram !CZEPIEC

Félre, ne állj az utamban!KOLDUS

Csak vigyázzon – óvakodjék –az emberek úgy buzognak,Isten tudja, mi jött cl,az embereknél fegyver.

CZEPIECMeglesz, ha lennie kell!

KOLDUSJasiek végigvágtatotts minden portán kopogott.

CZEPIECÉs én hol voltam, ugyan?

KOLDUSKend ivott, bíró uram!

TIZENEGYEDIK JELENET

Czepiec, Háziasszony

HÁZIASSZONYAlszik az uram .. .

CZEPIECAz, alszik . . .

HÁZIASSZONYAnnyit zörgött, annyit zajgott,sorban leszidott mindenkit.

CZEPIECMondott valami fontosat?

HÁZIASSZONYS ha mondott is, ki értette ... !

CZEPIECHogy valami készül tán –?

HÁZIASSZONYAnnyit ér az, mint a semmi;menni akart valahovas verekedni akart volna.

CZEPIECNem is volna rossz, nem ám !

HÁZIASSZONYTalán kend is, lóhátonnekivág?

CZEPIECHol az irány –?

HÁZIASSZONYNem tudom!

CZEPIECMást nem mondott, semmit sem?

HÁZIASSZONYNem tudom!

CZEPIECHa kend nem – én igen !

TIZENKETTEDIK JELENET

Tanácsosné, Újságíró

TANÁCSOSNÉÖnt a munka tartja fogva,mégis, a Lakodalomravolt ideje.

ÚJSÁGÍRÓSzívesen

félbehagytam a favágást.TANÁCSOSNÉ

Amit ön tesz, komoly ügy!Hogyan lehet ilyen kedveszegett,szinte elveti magátólezt a komoly ügyet!

ÚJSÁGÍRÓUgyan,

komoly ügyek!? -Minden csak egy időre szól,érzés, vélemény, ítélet!

TANÁCSOSNÉS az Igazság –?

ÚJSÁGÍRÓCsupán árnyékélet

TANÁCSOSNÉHát, embere válogatja;ön szép hivatásul kaptaaz őrhelyet!

ÚJSÁGÍRÓAsszonyom, ez túlzás!

„őrhely”, „küldetés” – csak nagyzás:Danaidák rossz korsója.

TANÁCSOSNÉ– – Sokat mulat? –

ÚJSÁGÍRÓHébe-hóba.

Favágás, amit csinálok,így hát sok-sok helyre járok;egy parti whist, egy vacsora,ismerősök, jóbarátok.Aztán, hogy az évek múlnak,meghalt ez, nincs itt amaz;vége szakad az álmoknak,frakkot húzunk, ez a vigasz –eljöttem a menyegzőbe,egy kissé zsenánt, ez igaz,mégiscsak, jó itt nekem.

TIZENHARMADIK JELENET

Tanácsosné, Menyasszony

TANÁCSOSNÉMondd csak, kedves, szép menyasszony,

együtt élni hogyan fogtok? MENYASSZONYMég nem tudom, majd megélünk,mert erről nem is beszéltünk.

TANÁCSOSNÉPersze, most még a szépségedelhárít ezernyi gondot,fiatal vagy;beszélgetni mégis, miről fogtok,

míg a hosszú esték telneks ti csak ültök egymás mellett; őművelt, te tanulatlan –

MENYASSZONYHa nem akar semmit szólni,járatná a száját – minek? Mértbeszélne minduntalan?

TIZENNEGYEDIK JELENET Menyasszony,

Marysia

MARYSIAÉn örülök, de tudom,még megbánod ezt, húgom.

MENYASSZONYMit bánnék?

MARYSIAHogy itt nőttél, futkároztál,legeltettél a mezsgyén,amikor még kicsi voltál, Hanusia is,te meg én, mikor velünk együttjártál, az istálló körül nőttél; magunkmódján, falun éltél, rossz leszekneked mező nélkül; vár a falu élete;úriasszony leszel te,én örülök, de tudom,még megbánod ezt, húgom.

MENYASSZONYMit bánnék?

MARYSIAMajd elfog a vágyódás apaután, utánunk,az udvarok, kertek után, mertjó lesz az uraddal, mégissírva viszontlátunk, mertidehúz a szíved,mert a lelked idevaló,szomorú a falu nélkül,meglátod, majd esz a bánat!

MENYASSZONYKis veszteség, kevés bánat!

MARYSIAÖröm fűti arcodat,pirulj, hiszen boldog vagy; mégis,ittmarad a lelked, szívedvisszahúz, nem enged,ott élsz majd, magányban, árván,boldogtalan leszel, úgy ám, meglátod,majd esz a bánat.

TIZENÖTÖDIK JELENET

Marysia, Apa

MARYSIAApám örvend a lagzinak ... APATáncoljanak, menyegzőzzenek,hiszen néhány nap az egész – de haegyszer nekifognak, semmi közömhozzá,éljenek a magukén, ha tudnak, abban

már nincs semmi részem. MARYSIAApám, azért ugye, segít, ha kérem,

tudja, az a bérletdolog . . .? APAMagam nézem, mert én szegény vagyok;férjhez adtalak,ehhez-e vagy a másikhoz: mindegy,többé nem gondozlak, férjed dolga.

MARYSIALátom, jobban örült volna,hogyha én is úrhoz megyek, akisok-sok éve kért –?

APAAz meghalt – a vőfély maradt, mertvőfély lett volna Wojtek svőfélyből lett férjurad.

MARYSIAÉn a vőfélyt megszerettem;most, hogy férjhez ment a húgom,eszembe jut saját sorsom, halott, régivőlegényem, akivel megismerkedtem aHanusia menyegzőjén – most olyanszomorú vagyok, hová legyek –én választottam férjemet – de amásik siratott.

APAHol az urad?

MARYSIAAluszik,

fáradt – engem ide küldött,itt vagyok, mért, nem is tudom,semmi dolgom itt, csak nézem, hogytáncolnak úgy, mint régen, mikorértem jöttek ketten, úr is jött, megparaszt is jött s engem a szerelemfűtött.

APAMenj közéjük.

MARYSIANézem már csak

a lányokat, mind oly sápadt, bár atánctól elfáradtak, kifulladva ismulatnak.

APATáncolj te is.

MARYSIAÉn csak nézem . . .

APASírsz – –?

MARYSIAKödös lett előttem,

homályosan látok mindent.

TIZENHATODIK JELENET

Költő, Menyasszony

KÖLTŐSzép menyasszony – már talpon van?

MENYASSZONYNem aludtam,de álmodtams erőtlenül forgolódtam ...

KÖLTŐMenyasszony ... elgyengítette szerelem.

MENYASSZONY

Hatalmas, aranyhintóban,álmomban ördögre leltem;buta álom, bizonyos,összevissza, zavaros.

KÖLTŐCsak úgy, hipp-hopp, jött egy ördög, csak

úgy, egy aranyhintóban? MENYASSZONYHogyne ! Hiszen az álmomban látaz ember mindenfélét; de az úr necsúfolódjék, még az kéne, hogyelmondja, mindjárt szerteszáll apletyka, mintha ki tudja, mi lenne!KÖLTŐVan, aki ezért fizetne;s egy ifjú asszony álmábólcicomás ördögöketmeg egy szép hintót vásárols mulattatja a kíváncsi népeket.

MENYASSZONYElgyengültem a sok tánctól . . Azt álmodtam,

hogy egy hintót hozattak –

álmos vagyok, a szemem is leragad –Álmomban a hintó rohant, zörgötts látom, csupa erdőkön át hajtottak,jártunk kőből épült városokban –kérdem: „hová visztek, ördög?”azt mondja : „Lengyelországba” –Lengyelországba? Az hol van?Az úr tudja?

KÖLTŐA világon

Lengyelhont, menyasszony, sehol sem lel,bármerre kutasson, járjon.

MENYASSZONYAkkor hát keresni se kell.

KÖLTŐHanem van egy kicsi hely –hol a ruháját kivágták,

tegye a kezét. MENYASSZONYA fűzőm,

egy kicsit szorosra varrták.KÖLTŐ

– – És ott dobog?MENYASSZONY

Hát ez meg miféle dolog?A szívem –! –?

KÖLTŐAz Lengyelország!

TIZENHETEDIK JELENET

Költő, Vőlegény

VŐLEGÉNYEz a reggel milyen hideg, eztaz éjszakát, úgy lehet,megemlegetem sokáig.

KÖLTŐNászéjszaka, éji óra,bizony, komoly erőpróba!

VŐLEGÉNYIgen, de. más is van itt még, minthakalodában lennék, szörnyűiszonyatba estem. Megriaszt a prózaengem, mely mindenfelé dúlszédítően: minden élő, mit köröttemlátok, szélfúvásra szétrebbenelőttem, kezet utánuk hiába nyújtok;látomás csupán, megfoghatatlan,fantáziám zsibbad nyomban ésnyugalmát csak álomban,látomáserdőben leltem.

KÖLTŐSzélvihar ez, mely űz engem, ezaz éjszakai szél.Úgy mondhatnám, szinte kúszik lelkemsziklafalon fölfelé,és én följutok, tudom!!

Erős vagyok és bízom.VŐLEGÉNYUgye, ez mind tréfa csak –?

KÖLTŐMint az éji rémalak – mikor

rajtunk éj hatalma.VŐLEGÉNYCsak lövöldözz te sasra, éninkább élek ligetben,a csöndes kertet szeretem: aholnyílik almafák virága, porzikgyermekláncfű szállva, a fűzöldellő körében sürög-forogfeleségem, élhessek sajátzugomban, hol isteni nyugalomvan,s mint festői vásznak, sorban:alma, mályva, vadvirág,napfényben úsznak a fák ...csend vegyen körül s a kert nyugalma,

ne legyen más sürgés-forgás,csak legyek zöngése, méhek hangja.

TIZENNYOLCADIK JELENET

Voltak, Czepiec

CZEPIEC (bekecsben, hatalmas kaszával)Aha, az urak itt.

VŐLEGÉNYMilyen hegyes

ez a kasza!CZEPIEC

Mivelhogy egyenes!VŐLEGÉNY

Igaz bizony, kész a harcra,olyan hegyes – de mindebből mi lesz?

CZEPIECHasználatra, egyenes a kasza;hát az urak miért csodálkoznak,hogy mi készül – arról tudnak?

KÖLTŐCzepiec, miről beszél – mit nem tudok,bátyám dolga?

CZEPIECBizony, komoly dolog!

VŐLEGÉNYÉrdekes –

KÖLTŐKíváncsi vagyok.

VŐLEGÉNYMi lehet az, mi dolguk van,hogy hirtelen csak betoppan?

CZEPIECEh, maga vak, kérdez, kérdez;nem az úrhoz jöttem.

KÖLTŐCzepiec,

bátyám szundít, ne költsük fel,komoly dolog?

CZEPIECA kasza kell!

KÖLTŐHogyha élőképhez kasza kéne,tegye csak l c, a sarokba,

majd a bátyám . CZEPIEC

Menjen a pokolba! Azéhképeknek vége;kendtek soha sem okulnak?

VŐLEGÉNYDurva szavak, szinte szúrnak!

CZEPIECDe bölcs feje van az úrnak;megsértődnek, hogyha mondom, miegymással szót nem értünk, semmitsem ér, ha beszélünk.

KÖLTŐPersze, mindig más malomban őrlünk.

TIZENKILENCEDIK JELENET

Voltak, Házigazda

CZEPIEC (az alvó mellé lépett s meg-rázzaa vállát)

Hé, uram, hé – – –!Ne aludjék, rajta fel!A dologhoz fogni kell!

HÁZIGAZDA (fölriadva a székekről, aholfeküdt)

Mi az – kend az – ki kiabál?Hol a feleségem?

CZEPIEC (behúzza a szoba ajtaját)Csendet!

Nem kell ahhoz asszony mostan,amit kendnek mondanék.

HÁZIGAZDAKomám, mit vicsorgat ottan,mit beszél ... s a kasza minek?

CZEPIECAz emberek amott gyűlnek,a faluban mind készülnek;indulnak tán – s hát kied!Bedagadt a szeme!

HÁZIGAZDAMit akar kend – mit akartok?

CZEPIECNekem sietős a dolog,felébredtem, készen állok,készen vagyok, megérkeztems további parancsra várok,csak kend nem készült el s alszik.

HÁZIGAZDAS komám kaszával álmodik –?!

CZEPIECNem álmodom, kászálódjék;hallottuk a parancs hírét,parancsa jött, komám urams papírok, vagy miféle.

HÁZIGAZDAParancsot ... kitől kaptam?

CZEPIECKészülődjék, gyorsabban –ne álljak itt, mindhiába,egész világ szégyenére.Induljon kend a népekkel együtt,az emberek gyűlnek mind,készen állnak – várnak kint!

A kút körül s kint az úton tolulnaks egyre jönnek az udvarba, futnak,amint pirkad a hajnal.

HÁZIGAZDATöröm a fejem ... nem értem ...

CZEPIECKrakkóban, a várban, minden készen!

HÁZIGAZDAMit álmodott, koma s mit nem,mit hozott a bosszú éj —?Én magukkal?

CZEPIECVelünk biz'a!

HÁZIGAZDAS a kendtek kezében kasza . . .?

CZEPIECEgyenesen, ahogy szokás.

HÁZIGAZDAJel jött volna?

KÖLTŐ– – Jeladás?

CZEPIECNohát, urak, jöjjenekés kedvünkre legyenek,ne álljanak tehetetlen,mint a cenk;ki mit talál, kapja fels várjon künn a többivel;ott már gyűlneklelkes népek:a parasztok, sok gubás!

KÖLTŐTalán jel jött.

HÁZIGAZDAJeladás!

CZEPIECUrak, a lelkemre mondom,ha ti nem jöttök velünk,kaszával rátok megyünk!

HÁZIGAZDAMaguk?

KÖLTŐKik vagyunk mi, tudják?

Semmit sem tudnak rólunk !CZEPIEC

Látszik, az úr vak és nem lát;maga nem ismer minket!

VŐLEGÉNYHogyne, maguk vért szomjaznak;éltünk már olyan időket!

CZEPIECHej, Vőlegény, ha kongatnak smenyegzőjén bort itatnak,másra nem is gondol többet.

HÁZIGAZDAKomám, minden szava szégyen,

bár az arca büszkén ég. CZEPIECArcunkon remény fényét kikgyújtották réges-rég?Emlékezzék, komám, bizony,hogy suttogta éjszakánként,hogy a Szent Szűz, a Nagyasszonymilyen erőt vetett belénk, s alszik ezaz erő bennünk,

demégegyszerfölébredünk.Arcunkonaremény

fényét

kend gyújtotta réges-rég!VŐLEGÉNY

Maga erre kaszát fogott.CZEPIEC

Gyáva bizony nem én vagyok.HÁZIGAZDA

Fékezhetné magát, koma.CZEPIEC

Ha van füle, majd meghallja.VŐLEGÉNY

Mást se tud, csak jár a szája.CZEPIEC

Magánál meg tréfa járja, versetfarag, dalt meg nótát; felhúzta anépi gúnyát, s a sok szalag,ugye, tetszik, de most, mikortenni kéne, minden szépenelenyészik.

KÖLTŐDe hisz semmi sem történik.

CZEPIECPedig folyvást csak ezt fújtad,ha értettem egyáltalán; most is,elsőnek te tudtad a nagy hírt!

HÁZIGAZDADe mit?

CZEPIECHogy pirkad!!

KÖLTŐVirrad hát s a mező fölöttlátomásként felleg kél, szélgomolygatja a ködöt, páraszáll.

VŐLEGÉNY (az ablaknál)Izzó levél,

harmatcseppek csillogása,csiszolt gyémántfüzér, akársziklákon futó folyondár. –Csodás!

CZEPIECMaga mindent meglát,

harmatot,. lepkét meg bolhát,csak minket nem, a nép fiát:hogy bennünk virrad a lélek,bennünk szól a kakas már,minket várnak a városban,hogy itt várunk, vagyunk húszan,kaszával, fejszével, cséppel, hogymindez nem álom már.

KÖLTŐMiket beszél? . . . olyan furcsa,

én is ilyen álmot láttam, álom,dráma, költemény.

VŐLEGÉNYRemek téma!

KÖLTŐParasztvér

s hozzá, mint egy úr, kevélyHÁZIGAZDA

Minket várnak? – És magukat? Hogyan– volt itt – volt valami . . . erről beszéltmár valaki – de ki volt ...

CZEPIECItt járt valaki,

megérkezett messzi tájról, tánegyenest Ukrajnából; jelrőlbeszélt meg parancsróls véres kardot küldött szét – ittvannak az emberek, tanúsítják,hogy éjfélkor hallották alantzenét.

KÖLTŐ (a bátyjához)Lant zenéjét, éjféltájban,míg te rosszul voltál s lázban,én hallottam.

VŐLEGÉNYÉn hallottam

odakintről, a kert felől.KÖLTŐ

A kertben, az almafáknál, azthittem, kísértet mászkál vagycsengős komédiás jár.

HÁZIGAZDAKusza gondolatok futnak –volt valaki – nem emlékszem –rémlik, mintha –

CZEPIECEjnye, urak – –

rémet látnak, csak álmodnak;nézzenek ki a mezőre,ki az útra, jó előre,ott, hol Krakkó felé vezet.

KÖLTŐ (kimegy)Azt innen is látni lehet,én megnézem.

HUSZADIK JELENET

Vőlegény, Czepiec, Házigazda

VŐLEGÉNYMért ily durva?

Mért használ ideges hangot!CZEPIECOdakünn az ének harsog,

uram, az ember pirulna ...VŐLEGÉNY

Czepiec, láz emészti magát,hangokat hall, rémeket lát.CZEPIECDe ott, fiatalúr, látom,annyi ember s mind lóháton,nézze csak meg!

VŐLEGÉNY (kiszalad)Mi lehet az?

HUSZONEGYEDIK JELENET

Házigazda, Czepiec

HÁZIGAZDARészeg vagyok – részeg maga – –szépen mutat ez a kasza.

CZEPIECKeservét – – álljak,s a népek rohannának!

Kasper, gyertek, mind befelé!Álljatok az ajtó elé.

Az ajtót kinyitotta s behívta őket; bejön kétlegény, kiegyenesített kaszával, az egyikükKasper, vőfélyi ruhában. Őrségben áll-nak:egyikük a hátsó, másikuk a menyegzős ajtónál

HUSZONKETTEDIK JELENET

Házigazda, Czepiec, Legények

HÁZIGAZDA (Kasperhez)Zárd bé, fehérnép most nem kell.Nohát, mi az – mi van itt –?!

CZEPIECKi járt kendnél – ki volt itt? Havan Istene az úrnak,a lelkére, mondja meg.

HÁZIGAZDAVárj no, várj csak, már motoszkál;azt mondod, itt járt csakugyan – –zúg a fejem iszonyúan –

a gondolat mélyben fickál,nem tud előtörni mélybül,

bárhogy őrlöm az agyam . CZEPIEC

Csak a gyomrát rontja végül,mért viselné más gondjait, azegészre kend csak szarik.

HUSZONHARMADIK JELENET

Voltak, Vőlegény

VŐLEGÉNYOrrom előtt zúgva rebbengalambok fehér raja,megrémült tőlük Jaga,úgy kavarognak a kertben.Jaga, gyere!

KASPER (a menyegzős ajtóban)Nem kell Jaga!

Komoly ügyről folyik a szó;Férfinép az idevaló,asszonyoknak nincs helye.

HUSZONNEGYEDIK JELENET

Voltak, Menyasszony

MENYASSZONY (erővel fölrántja az aj-tót sKaspert félrelöki)

Senkiházi, félre, te!Hogy bejöjjek, megtiltod?Mert a kaszát markolod, márnem férsz a bőrödbe – vödröttégy s lesz sisakod!

VŐLEGÉNYMi a bajod?

KASPERMenj aludni,

ahelyett, hogy kiabálsz.MENYASSZONY

Másnaposak vagytok, látni:zavart fejek, bűzös ház.

HUSZONÖTÖDIK JELENET

Voltak, Költő

KÖLTŐ (beszalad)Kinn a mezőn varjúhad,száll, kavargó áradat,szállonganak és kárognak;varjúsereg hangjábangyászos-furcsa zúgás van,mintha tervet forralnának afejükben.

HÁZIGAZDAUgyan már.

KÖLTŐFelhők hátán csoda száll.

VŐLEGÉNY (az ablak irányába)Messziről a fény lebeg;hunyorítsd a szemedet, milyenpazar jelenet!

KÖLTŐA felhőkből trón alakuls kétfelé szárnyak terülnekkörötte.

CZEPIECLátja az úr!

HUSZONHATODIK JELENET

Voltak, Háziasszony

HÁZIASSZONY (lelkendezve bejön) Eztnézzék meg, jöjjenek csak, mintvalami hadsereg,Krakkó felé a határbankaszás hemzseg, rengeteg!

HÁZIGAZDAMár kiálltak!

KÖLTŐNéném, láttad –

látnom kell, te csupa láz vagy!

Kijutott, s magával húzta a háziasszonyt is

HUSZONHETEDIK JELENET

Voltak, a Háziasszony s a Költő kivételével

VŐLEGÉNYMi történik?

MENYASSZONY (húzza magával)Nézzük meg,

integetnek, jelet adnak.VŐLEGÉNY

De különös dolgok vannak,furcsa minden, furcsa minden.

Kifutnak mindketten HUSZONNYOLCADIK

JELENET Voltak, az Ifjú Pár kivételével;

Költő

KÖLTŐ (sietve visszatér)Zúgás van a levegőben,mintha ének hangzana, dea hideg szél irányaösszevissza változik s miremegnyilatkozik s felfognáaz értelem, megint elszállhirtelen, az énekszóelrepüls bokrok ága szenderül...

HUSZONKILENCEDIK JELENET

Voltak, Vőlegény

VŐLEGÉNY (lendülettel vissza)Véres hajnalpír terül, hosszúvércsík az égbolton Krakkó fölött,balra-jobbra mintha Zsigmondtemplománakkétfelé bajusza volna.

HARMINCADIK JELENET

Voltak, Menyasszony

MENYASSZONY (lendülettel vissza)Egy nagy madár szállt ide apitvar közepibe,fekete, hollómadár.Majd ismét szárnyra kapott,vissza is hullott, legottmegzúzva a bokrokat nagyharmatesőt csapott s elment – !

HARMINCEGYEDIK JELENET

Voltak, Háziasszony

HÁZIASSZONY (berohan)Isten őrizzen!!

Mit akarnak? Mit akarnak?Miért fogtak kaszát kendtek? (Czepiechez)Aludhatna, komám, egyet,

nem nyughatott egész éjjel.KASPER

Teli már az udvar néppel.

HARMINCKETTEDIK JELENET

Voltak, sok paraszt egyenes kaszával s máskézbeli fegyverrel, útra készen öltözve

HÁZIASSZONYIsten őrizz, hová mennek! Skasza minek?!

CZEPIECHát fegyvernek!

Szomszédasszony, hagyja el,mennünk kell.

HÁZIGAZDAMennünk kell!

Pirkad ; – dereng, amit tudok. Aztmondjátok, csodát láttok.Álom – mesék – konkolygondok!Félre konkoly, giz-gaz félre – haddvegyem a dolgot észbe ... valaki . . .parancsolt . . . ?

KÖLTŐ (a házigazdához)Bátyám,

a fájdalom mardos téged.VŐLEGÉNY (a Menyasszonyhoz)

Nem fedi köd a mezőket, gyönyörűlesz a napkelte, tegnap komorszélvihar volt, mára felhőtlen amennybolt. Jagám, lelkem, egyémvagy te!

KÖLTŐ (a házigazdához)Járt itt éjjel egy szellem;sötét páncélt, fegyvert hordott snekem esett olyan vadul s kiáltott,de úgy kiáltott, mozdulatlanfigyeltem.

HÁZIGAZDA (a Költőhöz s mindannyi-an odafigyelnek)

Kába vagyok, zúg a fejem, ez areggel széllel ébred. Öcsém, monddmeg, de valóban, hallatszik-e amottének, furcsa, régi, égi dallam?

KÖLTŐÖrdög süvít a viharban,énekel s a felhőbőlért csapol.

VŐLEGÉNYA magasban . . .

HÁZIGAZDA (a Költőhöz)Figyeltél mozdulatlan – holhallottam ezt a szót: „figyelni –mozdulatlan”.

HARMINCHARMADIK JELENET

Voltak, Haneczka, Zosia

HANECZKA (a Vőlegényhez)Bátyó, csodát látni, fenn azégbolton: lovas árnyak felhőkhátán húznak éppen. ZOSIA

Illatok úsznak a légben . . .

HANECZKALovashad vonul az égenóriási vasvitézekkét iszonyú rendbe gyűlnek skopjaheggyel egymás ellen vadcsatára szállanak.

VŐLEGÉNYÉszveszejtő pillanat,látomások és jelek;így kovácsol semmiségbőlnagy dolgot a képzelet.

HANECZKA (Czepiechez)De hatalmas a kaszája,éles, akár a borotva, haakarja, hát felvágja azégboltot darabokra.

CZEPIECÉgbe vágni, mentsen Isten,ez a beszéd oktalan; a kaszanem Isten ellen, hanemfegyver a bajban!Kisasszonyka, csakugyan,felkelőkről sose hallott.

HANECZKAMért vág olyan morcos arcot,

kipróbálom, adja ide! CZEPIECNem való kislány kezébe;mert ez komoly ügy.

HÁZIGAZDA (a Költőhöz s mind oda-figyelnek)

A Szent Ügy!Szellem ! – Isten küldte – értem :furcsa éj volt, ki gondolta – vendégjött – mint jelenésben –Lelkem eddig lidérc nyomta.

KÖLTŐÉn fegyveres vitézt láttam, Te

azt mondod, Szellem?!HÁZIGAZDA

Testvér!Emberek ! – Eljött a Szellem! Minthaállna, itt, mellettem! Emlékszem már,emlékszem már:öreg ember, ősz szakálla,arcát ősz fürtök körítik,hatalmas, vörös subábanerre járt.

STASZEK (aki a szobába gyűlt férfiak sasszonyok tömegén át a Házigazdáig előrenyomakodott)

Itt volt, tudom,fogtuk lovát az udvaron.Fehér ló volt.

KUBA (erősen Staszek nyomában)Nyergében lant.HÁZIGAZDA

Figyelek és gondolkodom ...KÖLTŐ

Nyergében lant ...STASZEK

Meg két pisztoly.HÁZIGAZDA

Szúr a fejem – félre, konkoly,megvan, tudom.

CZEPIEC (a Házigazda körül álló csoporthoz)Most már tudja. HÁZIASSZONY

Milyen beteg – jaj, Istenem –HÁZIGAZDA

Nincs lidérc, mi lelkem nyomta –figyeljetek rám ezért : szellem jártitt: Wernyhora!

MINDMit beszélsz, az Istenért!

HÁZIGAZDAUdvarházról udvarházra erősnyugalommal jára, jelszóthozott és parancsot; fenségeserő volt szava,

és szent az Ügy, mit hordozott,majd vágtatott gyorsan tova,a falvakat, hogy megjárjas visszatérjen pirkadásra.

MINDMa reggelre? !

HÁZIGAZDAReggelre.

MINDÉs a parancs? - - ?

HÁZIGAZDAFegyverbe!

KÖLTŐ (a kaszásokhoz)Ezért jöttek hát fegyverrel?

CZEPIECMindenünnen van itt ember;a legények elmondták,kik a lovat tartották,míg ott állt az udvaron.

STASZEKHányta magát, de nagyon ;ketten fogtuk, én meg Kubas alig bírtuk, mondhatom;csak úrnak van ilyen lova!

HÁZIGAZDAWernyhora ! - Wernyhora!Mély álomból ébredekfegyverbe, ezt kiabálta.

KÖLTŐS indulni?!

HÁZIGAZDANem - helyben állva

várjuk, míg a kakas szóls figyeljünk, figyeljünk jól,míg arról felől, Krakkóból

mozgás támad künn, az úton. HÁZIASSZONY(a másik szobából)

Mennyi ember az udvaron.MENYASSZONY (az ajtóban)

Földiek.HÁZIASSZONY (a másik szobából)

S a szomszéd falvak!S arra, végig Krakkó alattcsupa egyenes kasza!

KÖLTŐLátomás!

HÁZIGAZDAA Sors maga !

KÖLTŐEz a lélek kiáltása,süket létünk lázadása!

VŐLEGÉNY Villanás,rezzenet!

KÖLTŐEgy szív kiált hangosan.

CZEPIECMost hallhatja ! És hihet!

KÖLTŐFigyeljünk, de mit figyeljünk -?

HÁZIGAZDALódobogást, vágtatást !

KÖLTŐLódobogást.

HANECZKAKi jön ide?

HÁZIGAZDANem ide jön, az udvarba,a lantos, ki jövőbe lát.

HANECZKAJön az öreg Wernyhora?

HÁZIGAZDAÉs megáldja ezt a hazát -akkor fejet, térdet hajtunks lóra kapunk.

KÖLTŐÉs vágtatunk!

HÁZIGAZDANem tudom - hogy mi lesz - rejtély -majd, ha pirkad .. .

KÖLTŐNap még nem kél, a

hajnal még messzi, távol,az ég alja alig lángol,dereng . . .

CZEPIECAztán kakas szól !

HÁZIGAZDA Azlesz a jel.

KÖLTŐS köd - falból

e látomás? HÁZIGAZDANagy nap jele!

VŐLEGÉNYFelhők tornyosulnak s íme,elcsendesülnek a zajok ...

KÖLTŐHallom!

CZEPIECHallom!

HANECZKAHallom!

HÁZIGAZDAMit?

VŐLEGÉNY (az ablak felé figyel)Dobog, ha nem tévedek -hallottam is valamit,a fák között.

KÖLTŐ (az általános csend közepett) Csaklégy zizzen

száradó mályvák fölött;hajnali neszezések.

HÁZIASSZONY (suttog)Térdre hulltak a népek,nézzétek csak, kint a ködben.

MENYASSZONY (felkiált)Egyre többen, egyre többen! HANECZKA

(a Házigazda és Czepiec között: könnyezve)Egyedül jön el vagy mással,.Jön-e vele valaki - ?

HÁZIGAZDAKöszöntsétek térdhajtással:jő Lengyelhon ANGYALÁVAL,Krakkóból jön, hol a trónon

bennünket vár a NAGYASSZONY,a Szent Szűz!

KÖLTŐTestvér, a Szellem!

HÁZIGAZDAMost mindenki jól figyeljen.

HANECZKAUramisten, hallom!

HÁZIASSZONYMerről?

MENYASSZONYMessziről, de hallik!

VŐLEGÉNYHol?

KÖLTŐ (félhangon)Lehullott egy falevél.

VŐLEGÉNYPedig már elállt a szél.

KÖLTŐSzárnyra kapott két varjúa kertben.

VŐLEGÉNYAz udvarban.

MENYASSZONYMenjünk hát ki!

HÁZIGAZDACsendet!

HANECZKACsitt!

HÁZIASSZONY (a hallgatás közepett)Hallatszik?

KÖLTŐ (bátyja mellkasa felé hajoltan a füleelé tartja kezét)

A hajnal itt!

HÁZIGAZDAHallom, hallom ...KÖLTŐ (bizonyossággal, keze a füle előtt)

A Szellem!Figyeljünk csak, erősen!Hallom!

HÁZIGAZDACsendet!

VŐLEGÉNY (a fülét az ablaküvegre szorítva)Közeleg.

HANECZKAZosia, Isten, segíts meg,jön már!

ZOSIADobog!

HÁZIGAZDAJön már!

KÖLTŐVágtat !

CZEPIEC (figyelésbe révülten)Jön, talán egy egész század!HÁZIASSZONY

Dobog!KASPER

Száguld!MENYASSZONY

Csattog!KÖLTŐ

Vágtat !HÁZIGAZDA

Halkan - virrad, virrad - csendben!Itt a hajnal - Ő az - Isten!Ő az - halkan - Wernyhora -hallgassunk, fejünk lehajtva:Igazság a Szellem hangja.

KÖLTŐHajnal lantzenéje árad ...

VŐLEGÉNYDobog!

MENYASSZONYJön már!

HÁZIASSZONYCsattog.

CZEPIECVágtat !

Mindannyian erősen figyelnek, fülelnek azajtók s ablakok felé hajlottan - nagy csendbens elfogódva

HÁZIGAZDAVéreim, halljátok, bárcsakminden vágyunk igaz volna,hogy ott Wernyhora vágtats az Angyal, Arkangyal jár az élen;hogy ez éjjel, míg mulattunk tétlen,menyegzősen zenéltünk, táncoltunk,valahol nagy dolog történt: fölébredtKrakkó lobogva s LengyelországNAGYASSZONYA, fején a lengyelkorona,minket szólít a szent harcba;országszerte szava szágulds riad tőle százezernyi kábult -Halljátok, a szívem remeg,bárcsak mindez igaz volna: hogyamott jön Wernyhora s velelovon jön a sereg!

VŐLEGÉNYKözeledik!

KÖLTŐTérdre!

CZEPIEC- - Ihol e !

HÁZIGAZDAHallik, megállt egyszerre.

HANECZKA (elragadtatásban)Bár az Angyal érkezne!

Mind meghajlottan, fél térden állva, figyelésberévülten; erősen markolják a kiegyenesítettkaszát, kardot s másféle, a falak--ró! sebtibenlekapdosott fegyvert, flintát, pisztolyt; afigyelésbe • révülten szinte önkívületbenvannak; kezük a fülük előtt. –

Lódobogás valóban hallik, hirtelen s egy-reközeledik – itt megállt – rögtön utána nehéz,gyors, vad lépteket hallani, s a pitvarban, amásik szobában, végül az ajtóban megállt azelső vőfély

HARMINCNEGYEDIK JELENET

JASIEKMarys, uram, uram, Jézus!

elhullott a ló. (körülnézve)Mi az – Hanka – Jaga - hej, mi az,mi van, Jaga – ej —

Mi lelt, lidérc ült-e rátok,tán alusztok, hogy csak álltok?Hallod, Hanus, Blazek, anyám,fiatalúr, Czepiec, apám,uram – lidérc ült-e rátok,tán alusztok, hogy csak álltok;

Igaz is, jaj, Istenem,kürtölni kell énnekem;hol van hát, jaj, elveszett, elvalahol, leesett – – elhagytamaz aranykürtöt, csak a zsinegmaradt meg.

A szoba mélyéből egy perce bejött a Jasieknyomában imbolygó Szalmabáb

HARMINCÖTÖDIK JELENET

SZALMABÁB

Mert a sapkád leesett.JASIEK

Én meg érte lehajoltam,akkor veszíthettem el.

SZALMABÁBAranykürtöd volt komám,pávatollad a sapkán,szél fújta a süveged.

JASIEKS páva tolla lebegett.

SZALMABÁBCsak a zsineg maradt meg.

JASIEKÁltalúton megtalálom.

SZALMABÁBÁltalírton ördög áll.

JASIEKRémített a keresztútnál – –hát a kakas szólt-e már?

Kiszalad a menyegzős ajtón át, furakodik amerev tömegen keresztül – léptei dobbannak apitvarban –; majd megáll s fut újra tovább –nyomában imbolyog a Szalmabáb, zörög,hullik a szalma, amint másokhoz hozzáérA kert s a mező felől zafír fény terjed mint

kékes tűzvész – hajnali madárcsicsergéshallik; ama kékes fény mintegy Varázs-lattal.Bűbájjal tölti be a szobát és a félig álomba,félig pedig elragadtatásba ájult embereketszínpompával árasztja el. – A hátsó ajtón átJasiek visszatér és körülnéz, nem hisz aszemének s a rémülettől egyre támolyog

HARMINCHATODIK JELENET

JASIEKItt a hajnal, itt a hajnal – etetésrevár a jószág, moslékot kell vinnis szénát; mind alusznak itt belül– nem bírhatom egyedül –

Minden tárva-nyitva áll,ők feszülten hallgatóznak,nem mozdulnak, nem szuszognak,lábuk földbe gyökerezett,mit tegyek most, mit tehetek?

Elhagytam a kürtömet,általútnál eshetett,süvegem szél cibálta,pávatollam lebegett;a kürt sincs meg, hiába – nemmaradt más, csak zsineg.

Iszonyúan mulathattak,homlokukra ráncok nőttek,mint munkába, megroskadtak ...

HARMINCHETEDIK JELENET

A hátsó ajtón az előbb besurrant a Jasieknyomában imbolygó Szalmabáb; most a festettládára feltörekszik és onnan szól a vőfélyhez

SZALMABABFélelem dermeszti őket,Szellem szólott hozzájuk ésa Sors szakadt rájuk.

JASIEKHideg verítékben állnak, gyötröttarcuk néma, sápadt – hogyenyhítsem kínjukat?

SZALMABABGyűjtsd össze kaszájukats kardjukat vedd el tőlük, s aRém elszáll felőlük.Homlokukra vess jelet s addide a hegedűt; húzom nekika zeném, keményen játszomén!

JASIEK (aki mindezt megtette) S akaszákat?

SZALMABÁBA sarokba!

JASIEK (a kaszákat a kemence mögé vágja)Nem lelik meg többé soha!

SZALMABÁBA puskákat szereld les vesd a pince mélyibe. Ballábadat nyújtsd hátra sóriási kört keríts;karjukat fűzd egymásba:táncra készen álljanak;kezdj fordított imába.Húzom nekik a zeném,keményen játszom én :kerek évig táncolnak!

JASIEK (aki mindezt már megtette volt)Nincs már fegyveres!

SZALMABÁBArcukba nevess!

JASIEKRémnek nyoma sincs!

SZALMABÁBLehullt a bilincs!

JASIEKMindük táncra áll!

SZALMABÁBA sebük se fáj !

JASIEKNincs bűbáj!SZALMABÁB

Ez új BŰBÁJ!

És a megidézett szalmarémség ügyetlenmancsába fogja a vőfélytől kapott vesszőket –s mint a hegedűs legény, játszani kezd – hallik,mintha a kék messzeségből jönne, menyegzőszene, halk és ugrató, sajátosan magával húzzaa szívet és a lelket elaltatja, lusta zene ez ésamint a vér lüktet az ájulásban, pulzusaegyenetlen, vérzik, mint a friss seb – a lengyelföldből kéjjel és fájdalommal előringatottdallam

JASIEK (elégedetten bámészkodik)Mennyi pár! Táncot jár!

SZALMABÁBTáncol már az egész vásár,ki vagy, lábod táncot nem jár?

JASIEK (kezét a homlokához emeli, mint-h asüvegét akarná följebb tolni) Süvegemértbizony nagy kár,mert én vőfély vagyok mámas nem vőfély, ha nincs sapkája!

SZALMABAB (ütemre hajladozik és húzza)Aranykürtöd volt, komám,

pávatollad a sapkán,szél hordja sapkádats a kürtöt elhagytad,csak a zsineg maradt már,

csak a zsineg maradt már. (szól a kakas)JASIEK (mintegy ütésre, észhez tér) Jézus,szól a kakas már! –

Hé, testvérek, itt az óra!Fegyvert fogni, lóra, lóra!Ránk vár a KIRÁLYI V ÁR ! ! ! SZALMABAB

(ütemre hajladozik és húzza) Csak a zsinegmaradt már.

Aranykürtöd volt, komám.JASIEK (kiáltozásba rekedten)

Fegyvert fogni, lóra, lóra!

A menyegzős muzsika különös hangjára a sok,nagyon sok pár lassú, komoly, nyugodt, halktáncba kezd – alig hallik a keményítettszoknyák suhogása, hosszú szalagok'surrogása és a pruszlikokra varrott csillogólemezkék zörgése – süketen dohognak a nehézcsizmák – tömegben, zárt körben, tánccalkerülik az asztalt, egymás-hoz dörgölődve aszorongató tömegben

JASIEKNem is hallják, nem is hallják,csak a zenét, csak a zenét,milyen álom nyűgét hordják . . . ?

Lélegzetét elakasztja a Kétségbeesés, a ré-mület és iszonyat pedig halálosan fogjákkörül; tántorog, a föld felé hajlik, a táncolókzárt köre el-ellöki, hiába választaná szét őket –a süket zene hangjára mereven táncolnak atáncosok, lassú, ünnepélyes, komoran nyugodt,zárt körben, menyegzősen

Szól a kakasJASIEK (eszét veszejtve)

Kakas szól, a kakas szó l . . . SZALMABÁB(szünet nélküli zenéjével hatalmasan)

Aranykürtöd volt, komám . . .

A formai segítségért Fodor Andrásnakköszönetet mond a fordító

Felelős kiadó: Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat igazgatója

Egyetemi Nyomda — 79.4271 Budapest, 1979

Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató