Spurgeon tanításai

1. Embereket halászni annyit jelent, mint embereket Krisztushoz és nem a mi "zsinagógánkhoz" vezetni. A misszió lényege nem a magunk köreinek erősítése és növelése. Isten országának terjedése nem egy egy hívő közösség növekedését jelenti. Fő célunk nem a vélemények korrigálása, hanem az emberek újjászületése. Nekünk Krisztushoz kell őket vezetni, nem a mi Krisztusról alkotott nézeteinkhez. Az emberhalászat tehát nem prozelitaszerzést jelent azaz nem "áttérőkre" hanem "megtérőkre" van szükségünk.

2. Misszióra nem azért van szükség az egyházban, hogy az év végi névjegyzék növekedéséről számolhassunk be. Ha megnem tértekkel növeljük a gyülekezet létszámát, akkor csak gyöngítjük és megalázzuk a gyülekezetet. Így a látszólagos nyereség valóságos veszteség. Én nem vagyok ellensége általában a statisztikának, mert a statisztika jó dolog ha pontosan és helyesen használjuk. Ámde azt is tudjuk, hogy a statisztika csalóka is lehet, mivelhogy Isten Lelkének a munkája nem mutatható ki táblázatokon s hogy egy templom vagy egyház áldását nem lehet számokkal mérni.

3. A misszió célja az, hogy a Szentlélek Isten létrehozza az újjászületés csodáját az emberekben. Az újjászületés a misszió célja. Az újjászületés valóságos változást jelent az ember egész természetében, s ezáltal egy új alaperő beplántálását jelenti az ember belsejébe. A Szentlélek új, mennyei, halhatatlan természetet teremt mibennünk, ezt a természetet nevezi a Szentírás "pneumának" a pszychével szemben.

A pogányok halnak, egyre halnak még ma is anélkül, hogy az üdvösséghez való egyetlen utat és egyetlen nevet ismernék, amely adatott az ég alatt az embernek, hogy Benne örök életet nyerjenek……A hajó léket kapott, süllyed, a matrózok fuldokolnak, egyik a másik után merül alá a vízbe. Édes Istenem, meghalnak a szemeink előtt, holott a mentőcsónak, erős és jól megépített. Emberek kellenek! Ti, kik Őt szeretitek, tekintsetek szét és lássátok meg, hogy milyen rettenetes nyomor gyötri a világot, azután pedig a lelkek iránti sajgó szeretettől ösztönözve kiáltsatok fel: Itt vagyok Uram, engem küldj!

Ha azt akarjuk, hogy gyülekezetünk tagjai emberhalászokká legyenek, mindennél nagyobb gondot kell fordítsunk az imaösszejövetelek tartására. Ha nem jönnek az emberek, nekünk kell őket felkeresni: Imaórát szeretnék tartani itt önöknél. Jóságos Isten, fog hangzani a felelet, a feleségem halálra rémül. Válaszunk: Semmi félelem, nem kell itt a lakásban, jó lesz a garázsban, vagy a kertben, vagy bárhol, csak itt legyen önöknél…

Ne így szóljunk a bűnöshöz: Bűnös, ha meg akarsz menekülni, jöjj ehhez, vagy ahhoz a bemerítőmedencéhez, templomhoz vagy gyülekezethez. Hanem inkább mutassunk a golgotai keresztre: Ez elé vessd oda magad és megmenekülsz s hogy bizonyos lehess, hagyd ott a kereszt lábánál a te terhedet és békességet fogsz találni Jézus Krisztusban.

Az erőszakolás, a kényszer, a mechanikus nevelés mindig több kárt hoz, mint hasznot.

Spurgeon különös szokásai és érdekes gondolatai

A henyélő gyülekezetekről

Nem várják, hogy valami nagyot tegyenek, vagy nagyot lássanak. Nem várják a gyakori megtéréseket, megijednének és gyanakodnának, ha ez sokszor előfordulna. Nem várják, hogy prédikátoruk teljes erejével végezze tisztét, panaszkodnának, hogy sok izgalmat kelt. Az a legrosszabb, hogy a henyélő gyülekezetek többnyire féltékenyek és félnek, hogy valaki az ő területükön fog működni. A mi gyülekezeteink - mondja Spurgeon - sokszor azt képzelik be maguknak, hogy a túlnépes nagy városnak egy része az ő kizárólagos tulajdonuk és azt vagy ápolják, vagy elhanyagolják, amire kizárólagos tulajdonjoguk őket felhatalmazza. Ha valaki megkisérelné ott egy új mozgalom beinditását, vagy csak egy prédikálásra szánt terem építését, akkor mindezt veszedelmes vadorzásnak tekintenék a maguk területén. Ők maguk nem tettek semmit, de nagyon félnek, hogy valaki kitúrja őket a helyükből… Ideje volna már, hogy minden gyülekezet érezze meg, hogyha nem dolgozik létezésének egyedüli létalapját adta fel. A gyülekezet lényege a kölcsönös építésben és a bűnökből való megtérésben van. Ha egy gyülekezet nem felel meg e kettős célnak, akkor csupán névleg gyülekezet, akkor csak akadály, baj, károkozás. Olyan, mint a só amely elveszítette erejét…

Isten munkatársa az a gyülekezet, amelyik az emberek megmentésén fáradozik, viszont a Sátán munkatársa ha ezt már nem teszi.

Az ébredésről

Ugyanaz az erő, amely az első pünkösdkor háromezer ember megtérését eredményezte, ma is működik, közel kétezer év után, és azoknak akik hallják, új tanításnak tűnik, ha még addig nem hallottak arról, hogy bűneikre van bocsánat és életük megújúlhat a Krisztus által! Ahogy a legelső igehirdetőkben Isten Szent Szelleme munkálkodott (Péteren, Pálon, Timóteuson keresztül), ugyanaő működik azokban, akik megújult életükben bizonyságtétellel hirdetik Isten Igéjét.Sokan talán nagy ébredési időszakokra várnak, hitetlenségük viszont azt súgja, hogy azok az idők elmúltak és soha többé nem látnak olyan nagy dolgokat... pedig ez is Isten akaratától függ, és Isten népének joga van, hogy imádkozzék ébredésért. Ha pedig nincs ébredés, jó ha az igehirdetők magukban keresik a sikertelenség okát, nem az ő bizonyságtételük erőtlen-e? Mert Krisztus ma sem marad bizonyságtevők nélkül, ha mi nem is tudunk róla (mert tőlünk nagy messzeségben történik), ezért Ő megáldhatja az Ő igehirdetőinek munkáját. És eljöhet a nap, hogy ma még ismeretlen emberek állnak elő, és bátorsággal hirdetik az Igét.Mindebben van nekünk is feladatunk. Isten ma élő népe könyörögjön az Ő országáért, az evangélium hirdetéséért, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Az igehirdető pedig vegye komolyan küldetését, az ígéretet, hogy "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kellnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40:31)

A liturgiáról

A mi nyilvános istentiszteleteink hibája az, hogy nagyon komolyak, hidegek és formalisták vagyunk. Nem holmi rajongásra gondolok, de azért nem volnék ellene, ha egykor máskor hallhatnék egy szívélyes halleluját. Az érzelmek lelkes kitörése felmelegítené egy kissé szíveinket. A "gloria" kiáltása pedig lángra kapatná lelkeinket. Csak azt tudom, hogy sehol nem érzem magam olyan jól az istentiszteleten, mint Walesben, ahol az igehirdetőt a prédikáció alatt sokkal inkább támogatja. mint zavarja az ilyen közbekiáltás, hogy: "dicsőség Istennek!" Igen, itt megpezsdül a vér, megmozdul a lélek. Ez helyes módja az istentiszteletnek: örvendezve tisztelni Istent.

Felekezetek

,,Nem szégyenlem soha, hogy magamat kálvinistának valljam, de valóban Kálvin szerint való kálvinistának, nem az újabb elfajzott módúnak. Nem habozom magam baptistának nevezni; a bemerítő medence itt van előttetek világos bizonyságúl, hogy én Urunknak ezt a rendelkezését

nem szégyenlem. De ha valaki tőlem hitvallásom után érdeklődik, akkor azt felelem: vallásom a Jézus Krisztus!" (Részlet a Tabernakulumot megynyitó prédikációjából)

,,Nekem az a legfőbb vágyam, hogy olyan embereket nyerjek meg, akik Isten országától még távol állnak és ki is küldöm az én hírnökeimet, hogy az olyeneket keressék és mentsék meg. Rossz halász az, aki a házában ül és várja amíg a halak hozzá jönnek. Oda kell vetnünk a hálót, ahol a halak vannak. Lelkeket kell Urunk számára megnyernünk. Hogy azután baptisták vagy egyébb mások lesznek, - arra nem sokat adok; csak keresztyénekké legyenek!"

A szószékről

Spurgeon határozott ellensége volt a szószékeknek; nagyon korlátozva érezte magát bennük. ,,A szószék - mondja - rémes egy találmány. Bárcsak széttörhetném. Melyik ügyvéd beszélne szószékről a törvény előtt? Hogy volna képes gyújtó beszédet tartani, hónaljig elevenen elásva? Van olyan szószék, amely egyenesen álló koporsóhoz; van amely hordóhoz, tojástartóhoz, hombárhoz, vagy fecskefészekhez hasonlít. Sok olyan magas, hogy szédül, aki róla a mélységbe lenéz; aki pedig felnéz, annak hosszú időre megmerevedik a nyaka. Egy ilyen szószékben egyszer úgy éreztem magam, mint a matróz fent az árbóckosárban..."A Tabernakulumban szószék gyanánt egy kimagasló emelvény volt, amin egy asztal, egy szék és egy kerevet volt.

Sport

A testi mozgás céljából bowlingozott, mert úgy tartotta, hogy az egy régi puritánjáték. Egyszer a lovaglással is próbálkozott, ,,de - mondja - nem jól festettem a lovon és egyszer egy mellettem elmenő azt mondta nekem, hogy üljek inkább kocsiba, ott biztosabb leszek."

Őltözködés, viselkedés

Spurgeon tanítványai szívére kötötte és elvárta tőlük a természetes, friss, férfias magaviseletet. Semmi sem volt annyira ellenére, mint az előkelősködés és a cifrálkodás. Törekvése az egyszerüségben annyira ment, hogy még a hivatalos ruházat minden fajtája ellen is tiltakozott. Ezért volt neki az anglikán egyház szertartásossága annyira ellenszenves, hogy egyszer így kiáltott fel: ,,Óh Uram, szabadíts meg bennünket az illendőségtől!"

Szivarozás

Arról a jámborságról, amely a dohányzást bűnnek tartja, Spurgeon tudni sem akart és mikor egy amerikai úgy nyilatkozott, hogy ő a dohányzás bűnével felhagyott, Spurgeon azt jegyezte meg, hogy neki elég a tennivalója, ha a tíz parancsot meg akarja tartani. Amíg pedig nem lesz egy 11.: ,,Ne dohányozzál!" addig hát ő jóízüen elszív egy-egy szivart.

Alkohol

Szigorú nézetei voltak az alkohollal szemben. Tartózkodott a szeszes italoktól; de inkább csak példát szerett volna mutatni vele. Mikor egy kiránduláson szomjasan érkeztek meg egy vendéglőbe, kisérője megkérdezte tőle nem tartja-e helytelennek egy pohár sör megivását. Spurgeon így felelt: ,,Nem tartom helytelennek, de ha egy szegény koldus, akinek kisértés az ivás, hallana erről, arra bátorítaná, hogy egy tucat pohárral megigyon. Ezért én lemondok róla."Később odáig jutott, hogy az úrvacsoránál csak meg nem forrt bort használt. "Ha az italt le tudnánk győzni, akkor magát az ördögöt tudnánk legyőzni..." Gyülekezetében volt ,,Önmegtartóztatók csoportja" akiknek az egyik összejövetelén ezt mondta tréfából: ,,a

legerősebb teremtmények mind vizet isznak, így pl. az oroszlánok, a tigrisek, az elefántok és a ... gőzmozdonyok."

Idézetek C.H. Spurgeon bölcs gondolataiból

Áldás

Isten mind a két kezével áld, az egyikkel kegyelmet oszt, a másikkal megszentelődést nyújt. Az egyik áldás csak a másikkal együtt nyerhető el.

Isten áldása mindig többedmagával jön, az egyik áldás lépcsőfoka a másiknak. Az izraelita templom szentélyéből tovább vezetett az út a Szentek-Szentjébe.

Ami nem szolgálja Isten dicsőitését, nem lehet áldására az embereknek. - Aki Isten országa ügyét felületesen kezeli, nem számíthat Isten áldására.

A legnagyobb áldás, melyben az Isten az embert részesíti az, hogy elválaszja bűnétől. - Világosság van nap nélkül, áldás Isten nélkül nincs.

Békesség

Szívünk békességét nem a lelkigyakorlatok által nyerjük, hanem Attól, akiből - ha hitünk a ruhája szegélyét érinti - csodálatos erő ömlik belénk.

Még az angyalok kara sem hangzik oly fenségesen, mint a hívőnek szíve mélyéből fakadó dicséneke, amikor békességet nyert.

Akinek szívében isteni békesség honol és aki megszabadult kedélyállapota szeszélyes hullámverésétől, az élhet boldogan és vidáman, és egy ilyen élet felér egy gyémántheggyel.

A béketűrő ember a békesség Istenének gyermeke, és mint olyan mennyei Atyja áldásának örököse

Az isteni békesség lehet fegyver és lehet vért, szolgálhat buzogányként, szolgálhat pajzsként.

Boldogság

Amilyen boldog a gyöngyhalász, mikor drágagyöngyökre bukkan, olyan boldog a Megváltó Krisztus, ha szegény bűnösöket a pusztulásból kiragadhat, hogy azokat megmentse.

A boldogság közel lakik az Isten akaratában való megnyugváshoz. - A részvétteljes szív legnagyobb öröme a mások boldogítása.

A legnagyobb meleg a nap közelében van, a legnagyobb boldogság pedig Jézus közelében található.

Egyház

Krisztus egyháza nem luxus-hotel, melyben keresztyén urak kényelmes különszobákban laknak. Az egyház inkább hasonlít egy katonai barakkhoz, melyben az evangélium harcosai együtt laknak és közös kiképzésben részesülnek.

Isten egyetemes egyháza a menny kedvence, Krisztus ékessége, fejének koronája, szívének melltáblája és szeretetének tárgya.

Istenünk kesztyűjét bátran odavethetjük a pokolnak; vegye fel, akinek bátorsága van hozzá! Krisztus diadalra viszi szent egyházát a legádázabb ellenséggel és a legnyomasztóbb túlerővel szemben is.

Mihelyt az egyház nem foglalkozik a pusztaság termősítésével, maga válik pusztává. - Szentjeinek mártírhalála volt az egyház életcsírája.

A legjobb egyházban is akad egy-egy lehulló, száraz falevél. - Az elvilágiasodott egyház elűzi a Szenlelket.

Krisztus egyháza Istennek harci bárdja, mellyel a történelem porondján az igazság harcát vívja.

Az egész világ egy ház, melynek fénye az egyház.

Kereszt

A golgotai kereszt az a gerenda, melyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülhetnek.

A keresztyénség középpontja a kereszt, és a kereszt értelme a közbenjáró kegyelem. - A kereszt a kegyelem győzelmi lobogója.

A kereszt világitótorony, mely a vihartól hányatott irányt mutat a biztos révhez.

Aki nem látja a keresztfán Krisztus kiengesztelő áldozatát, az hiába néz a keresztre. - Jézus a keresztről és a kereszt által lépett trónjára.

A keresztről szóló beszéd a gonoszság ellen viselt hadjáratnak leghatásosabb fegyverneme. - Aki a keresztről prédikál, hadat üzen a sötétségnek.

A kereszt az atyai házra kifüggesztett lámpa, mely világit, hogy a tékozló fiak hazataláljanak.

Keresztyén

A keresztyén tegyen tegyen jámborságával úgy, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova elmegy, vigye magával. - Az időnkénti keresztyén semmilyen keresztyén.

Jó lenne, ha némely keresztyén jobban vigyázna a lábára, mint a fejére. Vagyis több gondot fordítana eljárására, mint tudására.

A hívő keresztyénekre is ráborul néha az éj, de keresztyénségük éjnek idején is megtartja színét.

Kívánatos lenne, hogy a keresztyének úgy ragaszkodnának Istenhez, mint a bűnösök az ördöghöz. Ha hajlandók lennénk annyit szenvedni Krisztusért, mint a világ fiai a káros szenvedélyeikért, - mennyi értéket és hasznot jelentene ez!

A keresztyén az emberiségnek lelki értelemben vett legjobb szolgája. - Aki a keresztyénekről megvetéssel nyilatkozik, elárulja tudatlanságát.

Minden keresztyén annyira az, amennyire Krisztus hasonmása.

Lelkipásztor

Amikor az Úr Jézus tanítványait elhívta, azok vagy halásztak, vagy hálót javítottak. A lelkipásztor is tegyen így: vagy szorgalmazza teendőit, vagy javítsa tudását.

A megjavult orvvadászból lesz a legjobb vadőr, a megtért bűnösből lesz a legjobb lelkipásztor.

A meg nem tért lelkipásztor olyan, mint egy vak ember, akit tanárnak neveznek ki az optikai tanszékre.

A lelkipásztor élete legyen prédikálásának legfontosabb része. - Egy igazán megyszentelt életü lelkipásztor hatalmas fegyver lehet Isten kezében.

Szolgálat

Aki működésének terét önkényesen kiválogatja, nem igazi szolgája az Úrnak. - Dolgozz és tevékenykedj ott és úgy, ahogy és ahol a te Urad és Mestered akarja.

A mennyországot az teszi mennyországgá, hogy ott Istennek szolgálhatunk. - Urunk kegyekme és bölcsessége Isten országának minden munkását sajátos adománnyal ruházza fel.

Egyesek sasként száguldanak, ha e világ ügyeiről van szó, és szárnyszegetten végzik el Isten országának munkáját.

Az őszinte szolgálatkészség vezérgondolata ez: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Várom felséges trónod parancsát.

Az Isten országában elvégzett munka minden megfontolást megérdemel és megér fáradságot és áldozatot.

Prédikátorok hitvallása

Nekünk határozott hitet kell prédikálnunk testvéreim mert Isten nekünk egészen határozott megbízást adott. Nekünk nem szabad csak úgy útközben a megbízást kigondolni. A Biblia nem azt mondja, hogy az emberek kedvéhez, vagy tetszéséhez alkalmazkodjunk. Az írásbeli igazság nem viasztömb, melynek tetszésszerinti formát adhatunk; nem posztódarab, amelyet a mindenkori divat szerint szabhatunk. A nagy gondolkodók persze úgy tekintik a Bibliát, mint egy betűkkel tele szekrényt, amelyet az ember játékban tetszés szerint összerakhat; vagy mint valami bűvészflaskót, amelyből azt tölthetik ki, amit akarnak, az ateizmustól a spiritizmusig. Én még a régi iskolából való vagyok és nem tudok e nézet előtt térdre esni és azt imádni. Amit

a Biblia mond, az bizonyos; nincs előtte sem de, sem talán , sem lehet; nincs mögötte 50 000 féle kifogás, kikötés; úgyhogy végül egészen más valami volna igaz. Nekem ki van jelentve, mint megdönthetetlen tény és annak ellentéte halálos tévedés és a hazugságok atyjától származik.

Ha tehát mi azt hisszük, hogy van egy dolog, amit igazságnak és van egy, amit hazugságnak hívnak; ha mi hisszük, hogy a Biblia igazságokat tartalmaz és hogy az evangélium valami bizonyos dolog, amit az embereknk hinniük kell: akkor hozzánk az illik, hogy határozottan tudjuk azt, amit tanítani akarunk és azt tisztán és határozottan tanítsuk. Az emberek, akikkel dolgunk van, vagy elvesznek, vagy elvesznek, vagy üdvözülnek és hamis tan által bizonyára nem üdvözülnek. Azonkívül annak az Istennek, akinek mi szolgái vagyunk, annak sem válik tisztességére, ha mi hazugságokat prédikálunk. Nem is fog bennünket megjutalmazni és nem fogja azt mondani: "Nagyon jól van jámbor és hű szolgám, te az evangéliumot olyan ügyesen elcsavartad, mint még előtted soha senki!" Nagyon komoly helyzetben vagyunk és nekünk úgy kell éreznünk és beszélnünk, hogy Isten szavánál sem kevesebbet, sem többet nem kell szólnunk, de ezt a szót úgy kell prédikálnunk, hogy az emberek - gondoljanak bár róla amit akarnak - legyenek meggyőződve a mi Istenben való hitünkről és ebben a hitben való rendíthetetlenségünkről.

Miben kell hát testvérek eltökélteknek lennünk? Hiszen élnek olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy szilárd vallástétel általában nincs is. "Egy pár tantétel megállapítható talán szilárdul - szólt minap valaki hozzám - az pl. eléggé biztos, hogy vab egy Isten; de személyéről nem kellene tantételeket felállítani. Sokat lehetne itt a panteizmus javára mondani." Ilyen emberek csúsznak be a prédikátori tisztbe; de legtöbbnyire olyan ravaszok , hogy tágkeblűségüket keresztyéni kifejezésmódok mögé rejtik.

Mi azonban tudjuk, én mindenesetre tudom, hogy van egy Isten és úgy prédikálom ezt, mint olyan valaki, aki erről rendületlenül bizonyos. Ő az égnek és földnek teremtője, a gondviselésnek Ura, a kegyelemnek Istene; áldassék neve mindörökké! Ezen éppenséggel nem vitatkozunk.

Hisszük továbbá, hogy az a könyv, amelyet Bibliának nevezünk, Istennek szava és általa sugallt Nem olyan értelemben sugallt, mint Shakespeare és Milton, hanem végtelenül magasabb értelemben, úgyhogy - ha megvan a helyes szövegünk - annak szavai csalhatatlanok. Hisszük, hogy az a könyv Isten műve, tökéletes, a legfelsőbb törvényszék, a bíró, akit a pernek véget vet. Amilyen kévéssé jutna eszembe Teremtőmnek káromlása, éppen olyan kevéssé kételkedem igéjének csalhatatlan voltában.

Hiszünk egészen szilárdan a Szentháromság tanában is. Nem tudjuk ugyan megmagyarázni, hogy az Atya, a Fiú és a Lélek miként önálló és tökéletes magában mindegyik és miként egy mind a három, úgyhogy csak egy Isten van: de mi valóban hisszük ezt és fogjuk is prédikálni mindenféle eretnekkel szemben.

Azután testvérek, mi nem prédikálunk kétértelmű hangon a Jézus Krisztus, a mi Urunk által való megengesztelésről. A "vérnek" nem szabad a mi prédikációnkból hiányozni, különben hiányzik az "élet" is. Az evangéliumra is érvényes: "az élet a vérben". Krisztusnak sajátos helyettesítését, övéiért való helyettes áldozatát, hogy általa ők éljenek; ezt kell nekünk halálunkig hirdetni.

Nekünk nem szabad egy pillanatig sem bizonytalanságban lennünk Istennek felséges áldott szelleméről: annak meglételéről, személyéről, hatásáról, befolyásának szükségéről, arról a bizonyosságról, hogy senki, Isten Lelke nélkül újból nem születhetik… Nekünk nem szabad vonakodni ez igazságok hírdetésétől.

Az újjászületésnek feltétlen szükséges volta is kétségtelenül bizonyos. Nekünk nem szabad gyülekezeteinket megmérgezni azzal az állítással, hogy elég az erkölcsi javulás, hanem újra meg újra kell hangoztatnunk: "Szükséges nektek újjászületnetek!" Nekünk nem szabad hallgatóinknak hízelegnünk, hanem folyton, újra azt kell mondanunk, hogy született bűnösök

és született szentekké kell lenniük, különben sohasem látják meg Istennek arcát.

Nekünk nem szabad tertózkodóknak lennünk a rettentő bajjal, a bűnnel szemben. Szomorúsággal, de nagyon határozottan kell róla beszélnünk. És ha néhány nagyon okos ember súlyos kérdéseket vet is fel a pokolról, mi akkor is hirdetjük a mindenhatónakijesztő igéjét: "Ők mennek az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre."

Arról a felséges igazságról, hogy az üdvösség csupán kegyelemből van, szintén nem fogunkbizonytalan hangon tanúskodni. Ha mi magunk meg vagyunk mentve, akkor tudjuk, hogy csak a mindenható kegyelem vitte azt véghez és érezzük, hogy annak másoknál is éppen úgy kell lenni. Életben és halálban teljes erővel kiáltjuk: kegyelem, kegyelem, kegyelem!

Nagyon határozottan fogunk nyilatkozni a hit által való megigazulásról is, mert az üdv nem cselekedetekből származik azért, hogy ne dicsekedjék senki… A Megváltóban való hit a megmentő kegyelem, amelynek összes hallgatóink szívébe való beplántálását kérjük Urunktól.

Mindent, amit az Írás szerint igaznak tartunk, prédikáljunk határozottan és anélkül, hogy az embereket megkérdeznénk: "Mit szeretnétek hallani?" Vagy anélkül, hogy mentegetve hozzátennénk: "Ez az én nézetem, de egy más nézetnek szintén van jogosultsága." Mi az evangéliumot általában nem prédikáljuk a magunk nézetének, hanem Isten szavának, JHWH bizonyságának saját fiáról és JHWH végzésének az elveszettek megmentésére. Amire Isten minket tanított, azt tanítjuk mi is; ha pedig azt nem tesszük, akkor nem vagyunk méltók tisztünkre. Aki ismeri Isten szavát, hirdesse azt hűen és az ellentmondóknak csak egy mondattal válaszoljon: Így szól az Úr!