Strukturális egyenletek modelljének alkalmazása a Közös ... · Jelen cikk felépítése a következő. A bevezető és a SEM4 elméleti hátterének is-mertetése után először

Statisztikai Szemle, 93. évfolyam 8–9. szám

Strukturális egyenletek modelljének alkalmazása a Közös Agrárpolitika 2013-as reformjának elemzésére*

Kovács Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója és a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója E-mail: [email protected]

A Közös Agrárpolitika az Európai Unió meghatá-rozó szakpolitikáinak egyike, mely a legnagyobb ré-szesedést mondhatja magáénak a közös költségvetés-ből. Mivel a Lisszaboni Szerződés az együttdöntési eljárást a Közös Agrárpolitika jogalkotására is kiter-jesztette, így annak 2013-as reformja során az Európai Parlament első ízben vett részt a Tanáccsal egyenrangú félként a jogalkotási folyamatban.

Az elemzés alapjául egy nemrégiben összeállított adatbázis szolgált, mely a 2013-as közös agrárpolitikai reform jogszabálytervezeteinek módosítására benyújtott parlamenti javaslatokat tartalmazza. Ennek elemei 14 magyarázó- és három eredményváltozóval írhatók le.

A strukturális egyenletek modelljének alkalmazá-sával a cikk célja, hogy a Közös Agrárpolitika döntés-hozatalára befolyással levő, az elmélet és a kutatói ta-pasztalat alapján előzetesen létrehozott faktorok meg-létét, illetve kapcsolódását a megfigyelt változók tük-rében tesztelje.

Az eredmények nem igazolják vissza a felállított modell helyességét. Azonban kiemelendő, hogy az Európai Parlament módosító javaslatainak elfogadását leginkább az azok típusát leíró, valamint politikai té-nyezők határozzák meg.

TÁRGYSZÓ: Strukturális egyenletek modellje. Közös Agrárpolitika. Európai Parlament.

* A szerző ezúton mond köszönetet a cikk elkészítése során nyújtott segítségükért, értékes és hasznos ja-

vaslataikért, észrevételeikért Füstös Lászlónak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanárának és Ferenci Tamásnak, az Óbudai Egyetem adjunktusának.

802 Kovács Attila


Az EP1 szerepét az EU2 döntéshozatalában már számos elemzés vizsgálta. E cikkek döntő többsége az EP jogalkotási erejét az EU különböző jogalkotási (legin-kább együttdöntési és konzultációs) eljárásainak összehasonlításával mutatta be (Steunenber [1994], Crombez [1997], Shackleton [1999], Hix [2002], Jupille [2007]). Fő konklúziójuk, hogy az EP növelte jogalkotási befolyását az együttdöntési eljárás fokozatos bevezetésének és egyre több uniós szakpolitikára történő kiterjesztésének köszönhetően.

Az EP szerepét vizsgáló elemzések jelentős része az európai parlamenti módosító javaslatok elfogadását befolyásoló tényezőkkel foglalkozott, és döntően logisztikus regressziót alkalmazva azonosította a javaslatok elfogadását szignifikánsan befolyá-soló magyarázóváltozókat (Kreppel [1999], Lucic [2004], Kardasheva [2009], Ko-vács [2014]). Szerzőik arra a megállapításra jutottak, hogy az Európai Bizottság által támogatott, a tisztázó jellegű, az első olvasatban tett, valamint a kompromisszumos módosító javaslatok elfogadásának valószínűsége nagyobb, mint az egyéb fajtáké.

A KAP3 1962 óta az EU legnagyobb költségvetéssel rendelkező szakpolitikája. A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatályba lépésével ez is az együttdöntési – rendes jogalkotási – eljárás hatálya alá került, mely különösen a 2013-ban küszöbönálló közös agrárpolitikai reformok kapcsán vonzott tudományos figyelmet. Swinnen–Knops [2012], illetve Greer–Hind [2012] e témában írt cikkének fő konklúziója, hogy az EP ugyan növelte erejét az együttdöntési eljárás bevezetésével a KAP terén, de (még mindig) nem vált a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotóvá.

Elemzésem egy új, az EP képviselői által a KAP 2013-as reformjának jogszabály-tervezeteihez beterjesztett módosító javaslatokat tartalmazó adatbázison alapszik, melynek mintanagysága meghaladja a 8 500-t, elemeit pedig 14 magyarázó- és há-rom eredményváltozó írja le.

Jelen cikk a KAP döntéshozatalára befolyással levő faktorokat a megfigyelt vál-tozók tükrében teszteli. Ennek keretében azt vizsgálja, hogy az utóbbiak valóban az előzetesen meghatározott latens változók szerint csoportosulnak-e, illetve azok alap-ján kapcsolódnak-e egymáshoz.

Az elemzés újdonsága a következőkben ragadható meg. Egyrészt a politikatudo-mány terén eddig alkalmazott konfirmatív faktorelemzési modellek döntően csak a politikai részvételt vagy a választást (a leadott szavazatot) befolyásoló tényezőket elemezték strukturális egyenletek segítségével (Powers–Cox [1997], Barbaranelli et al. [2007] de Vries–de Graaf–Eisinga [2008], Leimgruber [2011]).

1 EP: Európai Parlament. 2 EU: Európai Unió. 3 KAP: Közös Agrárpolitika.

Strukturális egyenletek modellje a Közös Agrárpolitika 2013-as reformjának elemzésében 803


Másrészt az EU – azon belül is az EP – politikai döntéshozatalát, jogalkotását be-folyásoló folyamatok és változók mindezidáig sem exploratív, sem konfirmatív fak-torelemzésnek nem képezték tárgyát. Ez természetesen igaz az EP módosító javasla-tain, az azokhoz kapcsolódó magyarázóváltozókon alapuló elemzésekre is.

Jelen cikk felépítése a következő. A bevezető és a SEM4 elméleti hátterének is-mertetése után először a modell politikatudományi alkalmazásáról szóló tudományos cikkeket összegzi, majd az adatbázist mutatja be. A konfirmatív elemzés fejezet az útdiagramot, a mérési modell egyenleteit és a strukturális egyenleteket, valamint a paraméterbecsléseket és a modellilleszkedési mutatók meghatározását tartalmazza. Végül diszkusszióra, a kapott eredmények értelmezésére kerül sor.

1. Elméleti áttekintés a SEM-ről

A SEM egy többváltozós elemzési módszertan, amely többek között a többválto-zós regresszió és a faktorelemzés gondolatait kombinálja, hogy becslést adjon a köl-csönös függőségi kapcsolatokra. Egy strukturális modell felállításával egyidejűleg becsli a különálló, de egymástól függő, többváltozós regressziós egyenleteket. E modell a független és függő változók közötti kapcsolatokat fejezi ki, és még azt is kezelni képes, hogy az egyes kapcsolatokban függő változók másokban akár függet-lenek (magyarázók) is lehetnek. A SEM az ok-okozati összefüggéseket igyekszik megragadni, tehát azt, hogy valamely változóban bekövetkezett változás a feltétele-zések szerint egy másikban is változást idéz elő. Jelen cikkben alkalmazott formájá-ban egy konfirmatív típusú elemzési módszer, mellyel a változók közötti kapcsolatok (a magyarázó- [független] változó függő változókra gyakorolt hatásának) megállapí-tása az elemzés előtt (a priori) történik az elmélet, a tapasztalat és a kutatási célok alapján. Következésképp nem segít a modell meghatározásában, hanem azt állapítja meg, hogy a már felállított elméleti modellt mennyire támasztják alá a – mintából nyert – adatok (Hair et al. [2006]); emellett annak paramétereit becsli, és illeszkedé-sének „jóságát” is minősíti.

A társadalomtudományokban – és ezen belül a politikatudományban – gyakran előfordul, hogy bizonyos elméleti fogalmak közvetlenül nem megfigyelhetők vagy mérhetők, így a rájuk vonatkozó elmélet sem tesztelhető közvetlenül. A SEM-modellben két fő változótípus van: a megfigyelt és a latens változó. Az utóbbi köz-vetlenül nem észlelhető fogalom, melyet csak megfigyelhető vagy mérhető változók-kal lehet leírni (Hair et al. [2006]).

4 SEM (structural equation modeling): strukturális egyenletek modellezése.

804 Kovács Attila


A megfigyelt, más szóval indikátorváltozók segítségével a latens változók mérhe-tők. A SEM-ben mind a megfigyelt, mind a latens változók lehetnek független és függő változók. Szokásos ehelyett a magyarázó- és az eredményváltozó elnevezések használata is. (Füstös et al. [2004]) Az előbbieket a modell más változói nem befo-lyásolják, ellenben az utóbbiakat igen. A SEM minden olyan latens változóját, me-lyet valamely más latens változó határoz meg, latens függő, másképpen endogén latens változónak, míg azokat, melyeket más latens változó nem befolyásol, latens független vagy exogén latens változónak nevezzük. A latens független változókat tehát a SEM-modellben megfigyelt független változók indikálják, míg az előzőeket megfigyelt függő változók mérik (Schumacker–Lomax [2010]).

A független változókat X-szel, a függőket Y-nal; a latens független változókat ξ -vel, míg a latens függőket η -val jelöljük.

Az útdiagram a SEM változói közötti kapcsolatok grafikus ábrázolása, melyben a feltételezett ok-okozati kapcsolatokat egyenes (a magyarázóváltozóból a függőbe mutató) nyilakkal ábrázoljuk. A mindkét végén nyílban végződő egyenes a latens változók kölcsönös, kétirányú (korreláció jellegű) kapcsolatát jelzi (Hair et al. [2006]).

Az útmodellben minden latens függő változó irányába mutat nyíl egy másik la-tens változóból. Latens változóból nyíl a (megfigyelt) magyarázóváltozók felé is irányulhat – kifejezve, hogy az a megfigyelt változók „mögött” húzódik meg, illetve a latens magyarázóváltozóból a latens eredményváltozók irányába. Az útdiagramban a latens változókat kör vagy ellipszis, a megfigyelt változókat négyzet vagy téglalap jelöli. Hibatag, melyet méretében a latens változókénál kisebb kör vagy ellipszis mutat, mind a megfigyelt, mind a latens változókhoz kapcsolódhat. Az első esetben azt fejezi ki, hogy az adott megfigyelt változó a hozzá kapcsolódó latens változón kívül mást is indikál (Schumacker–Lomax [2010]).

A SEM-modellek korai változatait Jöreskog [1969], [1973]; Keesling [1972] és Wiley [1973] fejlesztették ki, így kezdetben ezeket JKW-modelleknek hívták. Ké-sőbb a lineáris strukturális kapcsolatok modellje nevet kapta a LISREL-szoftver5 1973-as kifejlesztését követően (Schumacker–Lomax [2010]).

Az általános LISREL-modelleken belül két részt különböztetünk meg: a mérésit és a strukturálisat. A strukturális modell a latens változók kauzális összefüggéseit írja le, a mérési modell pedig arra ad választ, hogy mely megfigyelt változók (milyen módon) mérik az egyes latens változókat. Ez lényegében egy konfirmatív faktor-elemzési modell (Garson [2011]), amivel e kétféle változók közötti kapcsolat vizs-gálható. Ennek során előzetes hipotézissel élünk a faktorstruktúrára vonatkozóan, és azt tanulmányozzuk, hogy adataink megerősítik-e a hipotézist, vagy sem (Bernschütz [2011]).

5 LISREL (linear structural relations): lineáris strukturális kapcsolatok.



Ezzel szemben a strukturális modell – mint már azt írtam – azt mutatja, hogy a la-tens változók hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és ezáltal lehetővé teszi az azok között levő összefüggések jellemzését, melyek minden függő változó vonatkozásá-ban strukturális egyenletek formáját öltik (Hair et al. [2006]).

Összegzésképpen tehát a mérési vagy faktormodell a latens változók és az azokat meghatározó megfigyelt változók közötti kapcsolatokat mutatja be, míg a strukturális modell a latens változókét (Bernschütz [2011]).

A SEM helyes illeszkedésének mérése különböző illeszkedési mutatók kiszámítá-sával lehetséges. Leggyakrabban az NFI-t6 (Bentler–Bonett [1980]) használjuk. Ez a relatív mutató, ami a tárgymodellt hasonlítja egy nullmodellhez, 0 és 1 közötti érté-ket vesz fel – minél közelebb van az 1-hez, a modell annál jobban illeszkedik az adatokhoz. Hüvelykujjszabály szerint azok a modellek, melyek esetén az NFI értéke 0,9 alatt van, jelentős felülvizsgálatra, javításra szorulnak (Arbuckle [2013]). E muta-tó előnye, hogy értéke fix határok között mozog, így megbízható képet alkothatunk az extrém nagy mintaméret ellenére is. Ezzel szemben az RMSEA-nak7 (Browne–Cudeck [1993]) felső határa nincs, értéke tökéletes illeszkedés esetén 0. Pusztán hüvelykujjszabályként javasolható, hogy ne használjunk 0,1-nél nagyobb RMSEA-értékű modellt (Browne–Cudeck [1993]). Az RFI8 az NFI-hez hasonló tulajdonsággal rendelkezik, értéke azonban negatív is lehet (Bollen [1989]).

A SEM – alkalmas becslési eljárással – lényegében a megfigyelt változók közötti korrelációs mátrixon alapul. Nemcsak (arány- vagy intervallum-) skálán mért, hanem alacsonyabb szintű, kategoriális változók beépítését is lehetővé teszi a modellbe. Ilyenkor azt feltételezzük, hogy valójában a kategoriális változó „mögött” is folyto-nos eloszlás van, csak azt kizárólag „diszkretizálva” tudjuk megfigyelni (például, ha egy adott érték felett van, akkor 1-nek látjuk, alatta pedig 0-nak). Ez a gondolat egy SEM-től függetlenül is létező statisztikai koncepcióhoz vezet, amit a kategoriális változók közötti polychorikus korrelációnak hívunk (Kirk [1973]); itt feltételezzük, hogy a mögöttes eloszlás normális. Speciálisan 2×2-es tábla (két bináris változó) esetén tetrachorikus korrelációról beszélünk.

2. A SEM alkalmazása a politikatudományban

A strukturális egyenletek módszere főként a társadalomtudományokban – azon belül is a szociológiában, a marketingben és a politikatudományban –, valamint a

6 NFI (normed fit index): normalizált illeszkedési mutató. 7 RMSEA (root mean square error of approximation): a közelítés átlagos négyzetes hibájának gyöke. 8 RFI (relative fit index): relatív illeszkedési index.

806 Kovács Attila


pszichológiában alkalmazott módszer. A politikatudomány elsősorban a választói magatartás és döntés leírására, illetve az azokat befolyásoló tényezők megállapítására használja. A következőkben az ezekkel foglalkozó cikkek, elemzések közül mutatok be néhányat.

De Vries et al. [2008] a családi háttér jellemzőinek választói preferenciára gyako-rolt hatását elemezték a holland választások példáján keresztül. A családi háttér sa-játságai közül a vallásgyakorlás rendszerességének, az apa egyházi közösségben betöltött tagságának, pártpreferenciájának, iskolai végzettségének és foglalkozásának befolyását tanulmányozták a gyermekek pártpreferenciájára. Modelljükben a válasz-tók, illetve családi hátterük jellemzői mint magyarázóváltozók szerepeltek. A szer-zők megállapították, hogy az apa pártpreferenciája (a gyermek 15 éves korában) nagyobb mértékben határozza meg a gyermek választói preferenciáját, mint a gyer-mek személyes tulajdonságai. Ugyanakkor az apa egyházi közösségbeli tagsága, illetve önfoglalkozó státusa nincs hatással rá.

Powers–Cox [1997] a gazdasági reformok elfogadottságának és a szavazói visel-kedés összefüggését vizsgálták Lengyelország példáján. SEM-változóik között meg-találhatók az életkor, a nem, az iskolai végzettség, a végzett (fizikai vagy szellemi) munka jellege, a lakóhely lélekszáma, a párttagság, az 1990-es rendszerváltást meg-előző időszakról alkotott értékítélet, a jövedelmi helyzet és annak változása, illetve a vallásosság. A szerzők cikkükben azt elemezték, hogy e jellemzők milyen hatást gyakorolnak az elégedettségre a gazdasági reformokkal, illetve azt, hogy az utóbbiak miként befolyásolják az emberek pártpreferenciáját. Arra a következtetésre jutottak, hogy a választópolgárok jövedelmi helyzete és rendszerváltásról alkotott értékítélete határozza meg leginkább a gazdasági reformokkal való elégedettséget, míg az előző rendszerhez kapcsolódó viszony és az arról alkotott értékítélet a szavazói magatartást.

Leimgruber [2011] az egyén személyes tulajdonságainak és az általa képviselt politikai értékek választói magatartásra gyakorolt befolyását vizsgálta a svájci vá-lasztások tanulmányozásával. A személyes értékek, tulajdonságok közül a biztonsá-got, a kényelmet, a hagyományt, a jóakaratot és az univerzalizmust, valamint az iskolai végzettséget, a nemet, a jövedelmi helyzetet, a kort és a vallást vonta górcső alá, míg a politikai értékek közül a hadsereg szerepét, az esélyegyenlőséget, a ha-gyományt, a rendpártiságot, a szociális biztonságot és a magas jövedelemmel rendel-kezők megadóztatásához való viszonyt. Elemzésének célja az volt, hogy a személyes tulajdonságok szerepét a választói magatartás alakulásában a politikai értékeken keresztül határozza meg, SEM-modell segítségével. Leimgruber végül arra a követ-keztetésre jutott, hogy a személyes tulajdonságok csak közvetve, az egyén politikai értékei útján befolyásolják a választói magatartást.

Barbaranelli et al. [2007] szintén a strukturális egyenletek módszerét alkalmaz-ták a személyes tulajdonságok szavazási hajlandóságra gyakorolt hatásának mérésére az Egyesült Államokban. Modelljükben a politikai (a 2004-es elnök-) választás –



azaz a George Bushra (0) vagy a John Kerryre (1) leadott szavazat – volt a függő változó, míg a személyes tényezők – nem, életkor stb. – a magyarázók. A szerzők megállapították, hogy a személyhez kötődő változók a szavazási hajlandóság varian-ciájának 16 százalékát magyarázzák, míg a nem és az életkor csak 3 százalékát.

Az előző szerzők mellett Flores–Ramakrishnan [2011] az ázsiai származású ame-rikai állampolgárok politikai részvételének vizsgálatára, Chang [2010] pedig a jelen cikkben bemutatott politikai döntéshozatalhoz közel álló intézményi döntéshozatal kontextusában használták a strukturális egyenletek módszerét.

A tágabb értelemben vett európai politika terén tehát találhatók SEM-modellt al-kalmazó elemzések, azonban a strukturális egyenletek módszerének alkalmazására az EU politikai folyamatainak és intézményei döntéshozatalának vonatkozásában mindezidáig még nem került sor.

3. Adatbázis és hipotézisek

Az Európai Bizottság 2011 októberében tette közzé jogszabályi javaslatait a KAP 2014 és 2020 közötti jogi kereteire vonatkozóan, melyek a közvetlen kifizetések, a vidékfejlesztés, az egységes közös piacszervezés, valamint a horizontális rendelkezé-sek terén fogalmazták meg a Bizottság elképzeléseit:

– Javaslat az EP és a Tanács rendeletéhez a KAP keretébe tartozó tá-mogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyúj-tott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról (EC [2011a]); – Javaslat az EP és a Tanács rendeletéhez a mezőgazdasági termékpia-cok közös szervezésének létrehozásáról (egységes közös piacszerve-zésről szóló rendelet) (EC [2011b]); – Javaslat az EP és a Tanács rendeletéhez az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról (EC [2011c]); – Javaslat az EP és a Tanács rendeletéhez a KAP finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről (EC [2011d]).

A jogalkotási eljárás során az Európai Bizottság jogszabálytervezetéhez az EP szö-vegszerű módosító javaslatokat tesz. A parlamentáris testület belső eljárási szabályai szerint erre elsőként csak az adott jogszabálytervezet EP-n belüli megvitatásáért felelős, jelentéstevő képviselőnek van módja, majd ezt követően, az úgynevezett nyílt javaslat-

808 Kovács Attila


tételi fázisban, lehetősége nyílik valamennyi EP-képviselőnek. Az utóbbiak előterjesz-tését nyílt módosító javaslatoknak nevezik. Ezzel párhuzamosan az adott jogszabály-tervezetért felelős parlamenti szakbizottság – a KAP jogszabálytervezetei esetén a COMAGRI9– mellett az EP más, vélemény kibocsátására felkért bizottsága is tehet jogszabályi módosító javaslatokat. Végezetül a jelentéstevő kompromisszumos módo-sító javaslatokat is kidolgozhat úgy, hogy azokba (jellemzően) a folyamat során koráb-ban beterjesztett módosító javaslatokat (illetve azok egyes elemeit) sűríti.

Jelen elemzés a felsorolt négy jogszabálytervezethez benyújtott módosító javasla-tokat dolgozza fel. Mint arról már szó volt, a vizsgált adatbázis több mint 8 500 mó-dosító javaslatot tartalmaz az 1. táblázat szerinti bontásban.

1. táblázat

Az európai parlamenti módosító javaslatok száma a KAP 2013-as reformjában

KAP-jogszabálytervezet Együttdöntési eljárás

Közvetlen kifizetések rendelete 2 575 Vidékfejlesztési rendelet 2 471 Egységes közös piacszervezési rendelet 2 596 Horizontális rendelet 972

Összesen 8 614

Forrás: Itt és a következő táblázatoknál, ábráknál saját számítás és összeállítás.

Annak érdekében, hogy a több képviselő által közösen jegyzett, európai parmalenti módosító javaslatok esetén a képviselőkhöz, illetve a tagállamaikhoz kapcsolódó magyarázóváltozók hatását elemezni lehessen, először e javaslatokat a binárisan kódolt adatbázisban az őket jegyző képviselők számának megfelelő sorban tüntettem fel. Ezt követően természetesen soronként kerültek feltüntetésre a képvise-lőhöz kapcsolódó binárisan kódolt változók. A közösen jegyzett módosító javaslatok „szétfejtését” követően így az adatbázisban 16 637 javaslat adatai találhatók. (A bináris és az ordinális függő változók alkalmazását a SEM-ben Muthén [1979], [1984] is megerősítette; és Arbuckle [2013] szintén bináris változókat vizsgált.)

Elemzésem hátterét az a kutatási probléma képezi, hogy az európai uniós dönté-sek/jogszabályok elfogadását befolyásoló tényezőkről, azok egymáshoz kapcsolódá-sáról, illetve jogalkotásra gyakorolt hatásáról csak keveset tudunk.

Tanulmányom célja ezért az EU, azon belül is az EP döntéshozatali folyamatai-nak jobb megértése, valamint a politikai döntéseket, a politikai-jogalkotási végered-

9 COMAGRI (Committee on Agriculture and Rural Development): az EP Mezőgazdasági és Vidékfejlesz-

tési Szakbizottsága.



ményt meghatározó tényezők beazonosítása. A kutatás fő kérdése, hogy milyen té-nyezők/tényezőcsoportok miként befolyásolják a döntést, jelen esetben az EP módo-sító javaslatainak elfogadását. Ennek megfelelően az elemzési eszközként választott SEM az európai parlamenti módosító javaslatokhoz, azok elfogadásához köthető megfigyelt és latens magyarázó-, illetve eredményváltozók vizsgálatát célozza meg.

A kutatás hipotézisei, melyek egyrészt a modell illeszkedéséhez, másrészt a kép-zett latens változókhoz és azok döntést befolyásoló szerepéhez, harmadrészt pedig a latens eredményváltozók közötti kapcsolatokhoz kötődnek, a következők:

H1. hipotézis: a modellilleszkedés a felvázolt SEM-útdiagram sze-rint valósul meg, tehát az előzetesen megalkotott elméleti modell a megfigyelt és latens változók kapcsolatait, viszonyrendszerét a valós kapcsolatoknak megfelelően mutatja be.

H2. hipotézis: a jogi-intézményi tényezők befolyásolják az európai parlamenti módosító javaslatok elfogadásának valószínűségét az EP szakbizottságában. Ez a hipotézis Tsebelis–Kalandrakis [1999], Tsebelis et al. [2001], Lucic [2004], valamint Kardasheva [2009] elemzéseinek megállapításaihoz kapcsolódik. Tsebelis–Kalandrakis [1999] és Lucic [2004] szerint nagyobb az első olvasatban tett, Tsebelis et al. [2001] tanulmányában az Európai Bizottság által is tá-mogatott, míg Kardasheva [2009] következtetése alapján az EP által sürgősséggel tárgyalt jogszabályokhoz benyújtott módosító javaslatok elfogadásának valószínűsége a második olvasatban tett, az Európai Bi-zottság által nem támogatott, illetve a nem sürgősséggel tárgyalt jog-szabályokhoz beterjesztett módosító javaslatokhoz képest.

H3. hipotézis: az EP módosító javaslatát jegyző képviselő szemé-lyéhez kapcsolódó bizonyos tényezők csökkenthetik e javaslatok elfo-gadásának valószínűségét az EP szakbizottságában. Sigalas [2010] az EP-képviselők életkorának és nemének a jogalkotási folyamatra (a jogalkotási jelentések allokációjára, a név szerinti szavazásokra), va-lamint az EP-képviselői munka egyes elemeire (parlamenti kérdésekre, plenáris felszólalásokra) gyakorolt hatását elemezte. Megállapítása szerint az életkor a parlamenti kérdések és a plenáris felszólalások vo-natkozásában negatív kapcsolatot mutat a képviselők aktivitásával. A nem azonban (szignifikánsan) nem magyarázza a képviselők jogalko-tási és parlamenti tevékenységét, illetve aktivitását.

H4. hipotézis: a tagállamhoz kötődő tényezők befolyásolják a módosító javaslatok elfogadásának valószínűségét az EP plenáris ülése, valamint a Tanács által. Sigalas [2010] arra a következtetésre jutott, hogy az EU központi fekvésű tagállamaiból – Ausztriából,

810 Kovács Attila


Németországból, Belgiumból, Franciaországból, Hollandiából, Lu-xemburgból, Nagy-Britanniából – származó képviselők aktívabbak a név szerinti plenáris szavazások esetén, mint az EU perifériáján ta-lálható tagállamokéi. Kovács [2014] szerint a nettó befizető tagálla-mokból10 származó EP-képviselők módosító javaslatai elfogadásának nagyobb a valószínűsége.

H5. hipotézis: az EP módosító javaslataihoz kötődő tényezők befo-lyásolják az elfogadás valószínűségét az EP szakbizottságában. Ez a feltevés összhangban van Schackleton [1999] és Kreppel [1999] meg-állapításaival. Előbbi a kompromisszumos formában beterjesztett, utóbbi a tisztázó – nem szakpolitikai – jellegű, valamint a jogszabá-lyok preambulum részéhez tett módosító javaslatok elfogadásának na-gyobb valószínűségét állapította meg.

H6. hipotézis: az EP döntéshozatali folyamatát meghatározó politi-kai tényezők befolyásolják a módosító javaslatok elfogadásának való-színűségét mindhárom vizsgált döntéshozatali szinten (az EP-szakbizottság, az EP plenáris ülése és a Tanács). Kreppel [1999] úgy vélekedett, hogy az EP politikai egysége az adott szakpolitikai kérdés-ben, míg Kardasheva [2009] szerint egyrészt az Európai Bizottság tá-mogatása, másrészt konzultációs eljárás esetén az EP politikai mozgás-tere (amennyiben a testület a kérdéses jogszabályt az együttdöntési el-járás keretében tárgyalt jogszabály elfogadásához tudja kapcsolni), emeli a módosító javaslatok elfogadásának valószínűségét.

H7. hipotézis: a vizsgált módosító javaslatok EP-szakbizottsági el-fogadása pozitívan befolyásolja a parlament plenáris ülése általi jóvá-hagyást. A KAP 2013-as reformjához kötődő, európai parlamenti mó-dosító javaslatokat elemezve, Fertő–Kovács [2014] bemutatták, hogy az EP plenáris ülése gyakorlatilag teljes egészében – több mint 90 szá-zalékban – elfogadja a szakbizottság által jóváhagyott módosító javas-latokat.

H8. hipotézis: a módosító javaslatok elfogadása az EP plenáris ülé-se által pozitív hatást gyakorol azok tanácsi elfogadására, és ezáltal bekerülésükre a végső jogszabályba. Fertő–Kovács [2014] is a KAP 2013-as reformjának európai parlamenti módosító javaslatait elemezve, ugyanerre a megállapításra jutottak.

10 Az Európai Bizottság adatai alapján nettó befizető tagállamok a 2014 és 2020 közötti időszakban: Auszt-

ria, Belgium, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Svédország, Nagy-Britannia és Németország.



4. Elemzés

Az előző fejezetben megfogalmazott hipotézisek teszteléséhez egy strukturális egyenletekből álló modellt írtam fel. Az elemzés első lépése a változók meghatározá-sa volt. A magyarázóváltozókat a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

A modellben szereplő magyarázóváltozók

Változó

elnevezése rövidítése jelentése

1X KAP A módosító javaslat kapcsolódását jelzi a KAP adott pilléréhez. Első pillér: közvetlen kifizetések, egységes közös piacszervezés. Második pillér: vidékfejlesztés.

2X Tag A módosító javaslatot az EP szakbizottságának tagja vagy póttagja terjesztette be.

3X NetBefiz A módosító javaslatot az EU nettó befizető tagállamának EP-képviselője nyújtotta be.

4X Mgazd A módosító javaslatot az EU mezőgazdasági tagállamának EP-képviselője tette.*

5X EU15 A módosító javaslatot az EU15 valamelyikének EP-képviselője tette.**

6X Vkerület A módosító javaslatot olyan EU-tagállam EP-képviselője terjesztette be, amely az európai parlamenti választásokon választókerületenként delegál képviselőket.***

7X Preamb A módosító javaslatot a jogszabálytervezet bevezető, preambulum részéhez tették.

8X Jelentés A módosító javaslatot a jogszabálytervezet európai parlamenti jelentéstevője fogalmazta meg.

9X Közös A módosító javaslatot több EP-képviselő közösen jegyzi.

10X Kompr A módosító javaslatot kompromisszumos módosító javaslat formájában fogadták el.

11X TöbbCikl A módosító javaslatot jegyző képviselő legalább második ciklusát tölti az EP-ben.

12X Nem A képviselő neme férfi.

13X NagyEP A módosító javaslatot az EP néppárti vagy szocialista képviselőcsoportjának tagja tette.

14X Azonos A módosító javaslatot jegyző EP-képviselő politikai pártja a képviselő tagállamában kormányon van (tehát a Tanácsban a képviselővel azonos politikai oldalon levő minisz-ter foglal helyet).

* Eurostat-adatok alapján a 2014 és 2020 közötti időszakban mezőgazdasági tagállamok: Bulgária, Ciprus, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Olaszország, Románia és Spanyolország.

** EU15: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxem-burg, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Svédország.

*** EU-tagállamok, melyek választókerületenként küldenek képviselőket az EP-be: Belgium, Franciaor-szág, Írország, Olaszország, Lengyelország és Nagy-Britannia.

812 Kovács Attila


A magyarázóváltozók alapján öt latens változót képeztünk. A konfirmatív elem-zés egyik célja annak megállapítása, hogy a modellben a vizsgált magyarázóváltozók valóban e latens változók, illetve feltételezett struktúrájuk szerint „szerveződnek-e”. A jogi és intézményi tényezőket magában foglaló latens változó a KAP jogszabályai-ra, illetve az EP-képviselők szakbizottsági pozíciójára vonatkozó változókat foglalja magában; míg külön-külön latens változót alkot a tagállamhoz kapcsolódó négy magyarázó, a módosító javaslat típusára utaló, a javaslattevő személyéhez kötődő, valamint a módosító javaslatot jegyző EP-képviselő pártpolitikai helyzetét mutató változók.

Az EP módosító javaslatainak vonatkozásában három döntési, elfogadási szintről beszélhetünk. A jelentéstevő által megfogalmazott / a nyílt / a véleményadó bizottsá-gok által előterjesztett, valamint a kompromisszumos módosító javaslatokról első-ként az EP szakbizottsága szavaz, majd második lépésben, a szakbizottság által már elfogadottakról az EP plenáris ülése. Végül, a plenáris ülés által is jóváhagyott mó-dosító javaslatokról az EP és a Tanács közötti tárgyalásokat követően a Tanács dönt. Ez a három elfogadási szint jelenti az elemzésem eredményváltozóit.

3. táblázat

A modellben szereplő eredményváltozók

Változó

kódja rövidítése jelentése

1Y 1η A módosító javaslatot elfogadta az EP szakbizottsága.

2Y 2η A módosító javaslatot elfogadta az EP plenáris ülése.

3Y 3η A módosító javaslatot elfogadta a Tanács.

A latens változók kapcsolatait egymással, illetve az eredményváltozókkal a 4. táblázat mutatja be.



4. táblázat

A modell latens változóinak kapcsolatai

Paraméter A kapcsolat jellege

11γ A szakbizottsági szavazást illetően jelentősége van annak, hogy mely képviselő COMAGRI-tag vagy -póttag, illetve a szakbizottságban lényeges, hogy konkrétan mely KAP-jogszabályról van szó (a plenáris ülésre ugyanis már a KAP-csomag részeként kerül).

22γ A nemzeti delegációk rendszerint az EP plenáris ülése előtt egyeztetnek arról, hogy milyen mó-don szavazzanak (a COMAGRI-ülésre ez kevésbé jellemző).

23γ A tanácsülésen a tagállami érdekeknek van a legnagyobb szerepe.

31γ A módosító – különösen a jelentéstevőhöz kötődő, illetve a kompromisszumos – javaslatok típu-sának az EP-szakbizottsági szavazást megelőzően van jelentősége. Az EP plenáris ülés elé ezek már COMAGRI által támogatott javaslatokként kerülnek.

41γ

A személyes tulajdonságoknak – különösen a ciklusok számának – a személyes döntéshozatali szinten, a COMAGRI-ban van jelentősége; itt a személyes tekintély, rang is befolyásolja egy-egy módosító javaslat sorsát (és szorosabb a szavazási eredmény is). A plenáris ülésen, 750 képviselő esetén, ezeknek már kicsi a jelentősége.

51γ A pártállás (EP-frakció) meghatározza a szavazást a COMAGRI-ban; előtte frakción belüli mun-kacsoportban egyeztetik a szavazói listát.

52γ A pártállás (EP-frakció) meghatározza a plenáris szavazást; előtte frakcióülésen egyeztetik a szavazói listát.

53γ A hazai kormányzattal megegyező pártállásnak jelentősége van az elfogadásban, mivel adott pártállású EP-képviselők könnyebben együttműködnek a Tanácsban a velük megegyező pártállá-sú miniszterrel.

A modellben mind a megfigyelt magyarázóváltozókhoz, valamint a latens és a megfigyelt eredményváltozókhoz hibatag kapcsolódik. Ami az eredményváltozók közötti kapcsolatokat illeti, a szakbizottsági döntés értelemszerűen egyirányú hatás-sal van az EP plenárs ülésének döntésére. A plenáris ülés és a Tanács döntése között szintén egyirányú kapcsolat van.

814 Kovács Attila




Az útdiagramon látható, hogy tartalmi értelemben három elkülönülő részt alkot-nak a latens magyarázóváltozók: 1. a javaslattevő szférájához a tagállamhoz és a javaslattevőhöz kapcsolódó, 2. a tartalmi szférához a módosító javaslathoz kötődő, míg 3. az intézményi-politikai szférához a jogi-intézményi és a politkai tényezők tartoznak.

A diagram alapján a latens eredmény- és magyarázóváltozók kapcsolata, tehát a strukturális egyenletek felírhatók az:

1 11 1 31 3 41 4 51 5 1η γ ξ γ ξ γ ξ γ ξ ζ ,

2 22 2 52 5 2 1 1η γ ξ γ ξ ζ β η ,

3 23 2 53 5 3 2 2η γ ξ γ ξ ζ β η

alakban, ahol ξ a latens független, η a latens függő változókat, β az eredményvál-tozók közötti kapcsolatokat, γ a latens magyarázó- és eredményváltozók közötti kapcsolatot, ε pedig az endogén manifeszt változók mérési hibáját jelöli.

A megfigyelt és a latens változók kapcsolata, tehát a mérési modell egyenletei a következők:

1 1 1 1XX λ ξ δ , 2 2 1 2

XX λ ξ δ , 3 3 2 3XX λ ξ δ , 4 4 2 4

XX λ ξ δ ,

5 5 2 5XX λ ξ δ , 6 6 2 6

XX λ ξ δ , 7 7 3 7XX λ ξ δ , 8 8 3 8

XX λ ξ δ ,

9 9 3 9XX λ ξ δ , 10 10 3 10

XX λ ξ δ , 11 11 4 11XX λ ξ δ , 12 12 4 12

XX λ ξ δ ,

13 13 5 13XX λ ξ δ , 14 14 5 14

XX λ ξ δ

ahol X a független, δ az exogén latens változó reziduális tagja és λ az endogén manifeszt változók faktorsúlya.

Az eredményváltozók pedig:

1 1 1 1YY λ η ε , 2 2 2 2

YY λ η ε , 3 3 3 3YY λ η ε ,

ahol Y a függő változó és ε az endogén manifeszt változók mérési hibája.

5. Eredmények, diszkusszió

A korrelációs mátrixhoz, melyet a 2. ábra szemléltet, a változók között páronként határoztuk meg a polychorikus korrelációkat.

816 Kovács Attila


2. ábra. A modell változóinak polychorikus korrelációs mátrixa

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

VkerületEU15

MgazdNetBefiz

FérfiTöbbCikl

AzonosNagyEPKomprKözös

JelentésPreamb

TagKAP

Elfogadott rendeletEP plenáris ülése által elfogadva

COMAGRI által elfogadva

Vke

rüle

tEU

15M

gazd

Net

Bef

izFé

rfi

Több

Cikl

Azo

nos

Nag

yEP

Kom

prK

özös

Jele

ntés

Prea

mb

Tag

KA

PEl

foga

dott

rend

elet

EP p

lená

ris ü

lése

álta

l elfo

gadv

aCO

MA

GRI

álta

l elfo

gadv

a

Megjegyzés. A rövidítések magyarázatáért lásd a 2. táblázatot.

A SEM-elemzésre az SPSS AMOS program 22.0.0-s verziójával (Arbuckle [2013]) került sor.

A paraméterbecsléseket követően kapott SEM-modellt a 3. ábra mutatja be.



e 1 e 2 e 3 e 4 e 5 e 6 e 7 e 8 e 9 e 10 e 11 e 12 e 13 e 14

KA

P

Tag

Net

Bef

iz

Mga

zd

EU15

Vke

rüle

t

Prea

mb

Köz

ös

Kom

pr

Több

Cik

l

Férf

i

Nag

yEP

Azo

nos

Jele

ntés

–0,2

4

Elfo

gado

tt re

ndel

et

Elfo

gadv

a a

CO

MA

GR

I álta

l

Elfo

gadv

a az

EP

plen

áris

ülé

se á

ltal

Tagá

llam

Képviselő

Mód

osító

Polit

ikai

Jogi

Szak

bizo

ttság

EPpl

enár

is

Taná

cs

Meg

jegy

zés.

NFI

=0,

007,

RM

SEA

=0,

706,

RFI

=–0

,047

.Jog

i:jo

gi-in

tézm

ényitényezők;T

agál

lam

:tag

álla

mho

zkap

csol

ódótényezők;M

ódos

ító:

mód

osító

java

slat

hoz

kapc

soló

dótényezők;Képviselő:jegyző

képviselőhöz

kapc

soló

dótényezők;

Polit

ikai

:po

litik

aitényezők;

Szak

bizo

ttság

:el

foga

dás a

szak

bizo

ttság

álta

l; EP

ple

náris

: elfo

gadá

s az

EP p

lená

ris ü

lése

álta

l;Ta

nács

: elfo

gadá

s aTa

nács

álta

l.

3. á

bra.

A K

özös

Agrá

rpol

itika

201

3. é

vi e

uróp

ai p

arla

men

tire

form

jána

k SE

M-m

odel

lje

e 15

e 17

e 16

0,21

0,59

–0,3

30,

51

0,42

–0,0

50,

52–0

,42

0,53

0,06

0,01

0,56

0,56

0,000,12

–0,15

0,68

0,61

0,21

–0,1

7

0,41 0,37

e 18

e 21

0,86

0,56

0,78

0,80

e 20

e 19

818 Kovács Attila


A 3. ábra a standardizált paraméterbecsléseket tartalmazza. Az eredmények alap-ján a következő megállapítások tehetők a hipotézisek vonatkozásában.

H1. hipotézis. A modell illeszkedése összességében igen gyenge. Az NFI értéke mindössze 0,007, az RMSEA-é 0,706, míg az RFI-é –0,047. A valóságban tehát a megfigyelt és a latens változók, valamint a latens magyarázó- és a latens eredmény-változók nem a tapasztalatok és az elmélet alapján felállított modell szerint kapcso-lódnak egymáshoz. (A modell ismertetését lásd korábban.) Ezek alapján a H1. hipo-tézist elutasítjuk.

A további vizsgálatok előtt fontos leszögezni, hogy a modell gyenge illeszkedése – így a H1. hipotézis elutasítása – miatt a modellben szereplő kapcsolatokra vonatko-zó hipotézisek vizsgálatát és azok eredményeit fenntartással kell kezelnünk. Egy gyengén illeszkedő modellben ugyanis a változók közötti kapcsolatok erősségére vonatkozó megállapítások szükségképpen csak korlátozott érvényességűek lehet-nek.11

Mivel a modellbecslés során a paraméterek standard hibáit is becsüljük, elvileg tesztelni lehetne azok szignifikanciáját is. A gyakorlatban azonban ennek nincs ér-telme, hiszen ilyen mintanagyság mellett a teszteknek „olyan erejük van”, hogy prak-tikusan minden hipotézisvizsgálat szignifikáns lenne.

A H2. hipotézis értelmében a jogi-intézményi tényezők befolyásolják az EP mó-dosító javaslatainak EP-szakbizottság általi elfogadásának valószínűségét. A modell eredményei alapján a Jogi latens magyarázóváltozó és a Szakbizottság latens ered-ményváltozó közötti kapcsolat paraméterének értéke 0,06, melynek pozitív mivolta ugyan minimális mértékben, de megerősíti a H2. hipotézist. Így azt elfogadjuk. Ez az eredmény megerősíti Tsebelis–Kalandrakis [1999], Tsebelis et al. [2001], Lucic [2004], valamint Kardasheva [2009] elemzéseinek megállapításait, miszerint a jogi-intézményi jellegű tényezők befolyásolják az EP módosító javaslatai elfogadásának valószínűségét.

A H3. hipotézis azt feltételezte, hogy az európai parlamenti módosító javaslatot jegyző EP-képviselő személyéhez kapcsolódó tényezők hatással vannak az elfogadás valószínűségére az EP szakbizottságában. A SEM eredményei szerint a Képviselő és a Szakbizottság latens változók közötti kapcsolat paraméterének értéke 0, tehát az nem magyarázó jellegű. Ez alapján a H3. hipotézist elutasítjuk. Az eredmény így nem erősíti meg Sigalas [2010] vizsgálatának megállapítását, miszerint az EP-képviselők személyes tulajdonságai befolyásolják a képviselő jogalkotási és parla-menti tevékenységét.

A H4. hipotézis szerint a tagállamhoz kötődő tényezők befolyásolják az európai parlamenti módosító javaslatok elfogadásának valószínűségét az EP plenáris ülésén

11 A modell p értéke három tizedesjegy pontossággal nulla, annak ellenére, hogy illeszkedése rossz. Ekkora

mintanagyság mellett azonban már olyan kicsi a mintavételi ingadozás, és olyan nagy a tesztek ereje, hogy a legkisebb különbség is szignifikánsnak minősül.



és a Tanácsban. A modell eredményei szerint a Tagállam és az EP plenáris latens változók közötti kapcsolat paramétere 0,01, míg a Tagállam és a Tanács latens válto-zók közöttié 0,11. Ezek ugyan minimális mértékben, de mindkét döntéshozatali (EP-plenáris ülési és tanácsi) szinten megerősítik a H4. hipotézist, illetve Sigalas [2010] és Kovács [2014] korábban említett eredményeit. Az is megállapítható, hogy ezek a tényezők inkább a Tanács általi elfogadásra gyakorolnak hatást.

A H5. hipotézis azt állította, hogy a módosító javaslat típusát leíró tényezők befo-lyásolják a módosító javaslat EP-szakbizottság általi elfogadásának valószínűségét. A Módosító és a Szakbizottság latens változók közötti kapcsolat paraméterértéke 0,56, így a H5. hipotézist elfogadjuk. Eredményünk ezáltal összhangban van Schackleton [1999] és Kreppel [1999] elemzésének konklúzióival.

A H6. hipotézis értelmében a döntéshozatal politikai tényezői befolyásolják az európai parlamenti módosító javaslatok elfogadásának valószínűségét mindhárom döntéshozatali szinten. A SEM eredményei szerint a Politikai latens változó kapcso-latának paraméterértéke a Szakbizottság latens változóval 0,12, az EP plenáris latens változóval –0,15, míg a Tanács latens változóval 0,61. A döntően pozitív kapcsolat miatt ezért a H6. hipotézist elfogadottnak tekinthetjük. Kiemelésre érdemes, hogy a politikai tényezők leginkább a tanácsi döntéshozatali szintre hatnak, mely a tagálla-mokban kormányon levő politikai erőkkel megegyező pártállású EP-képviselők je-lentős befolyását mutatja. Az eredmények megerősítik Kreppel [1999] és Kardasheva [2009] cikkének megállapításait is.

A H7. hipotézis szerint a módosító EP-javaslatok EP-szakbizottság általi elfoga-dása pozitív hatással van az EP-plenáris ülés egyetértésére. A két latens eredmény-változó közötti kapcsolat – összhangban a Fertő–Kovács [2014] szerzőpáros tanul-mányában leírtakkal – paraméterének értéke 0,68, mely alapján a H7. hipotézist elfo-gadjuk.

Végül, a H8. hipotézis szerint az EP módosító javaslatainak elfogadása az EP plenáris ülés által előnyösen befolyásolja azok tanácsi jóváhagyását. Az EP plenáris és a Tanács latens eredményváltozók közötti kapcsolat paraméterértéke 0,55, mely alátámasztja Fertő–Kovács [2014] tanulmányának következtetéseit, és egyben meg-erősíti a H8. hipotézist. Így azt elfogadottnak tekintjük.

Jelen cikk célja az EP döntéshozatali folyamatának elemzése és az ezen belül kap-csolatok tesztelése volt egy konfirmatív modell révén, a KAP 2013-as reformjának jogalkotása példáján. A különböző döntési szinteket befolyásoló, megfigyelt és latens magyarázóváltozók közötti kapcsolatokat a vonatkozó szakirodalom, valamint szemé-lyes tapasztalataink alapján határoztuk meg. A modell gyenge illeszkedése arra utal, hogy a jogalkotást és annak eredményét jelen tanulmányban nem vizsgált – sok esetben feltételezhetően nem is megfigyelhető, illetve számszerűsíthető – magyarázó- és latens változók befolyásolják. Ezért a jövőben további exploratív típusú elemzés tárgyát ké-pezheti egy megfelelő modell specifikálása valamely modellszelekciós eljárás révén.

820 Kovács Attila


Irodalom

ARBUCKLE, J. [2013]: IBM SPSS Amos 22 User’s Guide. IBM Corporation. ftp://public.dhe.ibm.com/software/analytics/spss/documentation/amos/22.0/en/Manuals/IBM_SPSS_Amos_User_Guide.pdf

BARBARANELLI, C. – CAPRARA, V. G. – VECCHIONE, M. – FRALEY, C. R. [2007]: Voters’ Personality Traits in Presidential Elections. Personality and Individual Differences. Vol. 42. No. 7. pp. 1199–1208.

BENTLER, P. M. – BONETT, D. G. [1980]: Significance Tests and Goodness-of-Fit in the Analysis of Covariance Structures. Psychological Bulletin. Vol. 88. No. 3. pp. 588–606.

BERNSCHÜTZ M. [2011]: Az integrált marketingkommunikáció alkalmazásának strukturális mod-ellje. PhD-értékezés. Budapesti Corvinus Egyetem. Budapest.

BOLLEN, K. A. [1989]: Structural Equations with Latent Variables. Wiley. New York. BROWNE, M. W. – CUDECK, R. [1993]: Alternative Ways of Assessing Model Fit. In: Bollen, K. A. –

Long, J. S. (eds.): Testing Structural Equation Models. Sage. Beverly Hills. pp. 132–162. CHANG, N. [2010]: Using Structural Equation Modeling to Test the Validity of Interactive Man-

agement. Western Political Science Association. Annual Meeting Paper. http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1580590.

CROMBEZ, C. [1997]: The Co-Decision Procedure in the European Union. Legislative Studies Quar-terly. Vol. 22. No. 1. pp. 97–119.

EC (EUROPEAN COMMISSION) [2011a]: Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council Establishing Rules for Direct Payments to Farmers Under Support Schemes within the Framework of the Common Agricultural Policy. Brussels. http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/com625/625_en.pdf

EC [2011b]: Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council Establishing a Common Organisation of the Markets in Agricultural Products (Single CMO Regulation). Brussels. http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/com626/ 626_en.pdf

EC [2011c]: Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on Support for Rural Development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD). Brussels. http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/com627/627_en.pdf

EC [2011d]: Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on the financing, management and monitoring of the common agricultural policy. Brussels. http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/com628/628_en.pdf

FERTŐ, I. – KOVÁCS, A. [2014]: Analysis of the European Parliamentary Amendments to the Legis-lative Proposals of the 2013 CAP Reform. Centre for European Policy Studies. Brussels.

FLORES, A. R. – RAMAKRISHNAN, K. S. [2011]: Structural Equation Models of Asian American Political Participation. Russell Sage. New York. https://www.russellsage.org/sites/all/files/Wong_et_al_onlineappendix.pdf

FÜSTÖS L. – KOVÁCS E. – MESZÉNA GY. – SIMONNÉ MOSOLYGÓ N. [2004]: Alakfelismerés (Sokvál-tozós statisztikai módszerek). Új Mandátum Könyvkiadó. Budapest.

GAARSON, G. D. [2011]: Statnotes: Topics in Multivariate Analysis. http://faculty.chass. ncsu.edu/garson/pa765/statnote.htm.



GREER, A. – HIND, T. [2012]: Inter-Institutional Decision-Making: The Case of the Common Agricultural Policy. Politics and Society. Vol. 31. No. 4. pp. 331–341.

HAIR, J. F. JR. – BLACK, W. C. – BABIN, B. J. – ANDERSON, R. E. – TATHAM, R. L. [2006]: Multivari-ate Data Analysis. Pearson/Prentice Hall. Upper Saddle River.

HIX, S. [2002]: Constitutional Agenda-Setting through Discretion in Rule Interpretation: Why the European Parliament Won at Amsterdam. British Journal of Political Science. Vol. 32. No. 2. pp. 259–280.

JÖRESKOG, K. G. [1969]: A General Approach to Confirmatory Maximum Likelihood Factor Analysis. Psychometrika. Vol. 34. Issue 2. pp. 183–202.

JÖRESKOG, K. G. [1973]: A General Method for Estimating a Linear Structural Equation System. In: Goldberger, A. S. – Duncan, O. D. (eds.): Structural Equation Models in the Social Sciences.. Seminar Press. New York. pp. 85–112.

JUPILLE, J. [2007]: Contested Procedures: Ambiguities, Interstices and EU Institutional Change. West European Politics. Vol. 30. No. 2. pp. 301–320.

KARDASHEVA, R. [2009]: The Power to Delay: The European Parliament’s Influence in the Consultation Procedure. Journal of Common Market Studies. Vol. 47. No. 2. pp. 385–409.

KEESLING, J. W. [1972]: Maximum Likelihood Approaches to Causal Flow Analysis. Doctoral dissertation. University of Chicago. Chicago.

KIRK, D. [1973]: On the Numerical Approximation of the Bivariate Normal (Tetrachoric) Correla-tion Coefficient. Psychometrika. Vol. 38. No. 2. pp. 259–268.

KOVÁCS A. [2014]: A konzultációtól az együttdöntésig. Az Európai Parlament megnövekedett szerepe a Közös Agrárpolitika jogalkotásában. Politikatudományi Szemle. 23. évf. 4. sz. 35–67. old.

KREPPEL, A. [1999]: What Affects the European Parliament’s Legislative Influence? An Analysis of the Success of EP Amendments. Journal of Common Market Studies. Vol. 37. No. 3. pp. 521–538.

KREPPEL, A. [2002]: Moving Beyond Procedure. An Empirical Analysis of European Parliament Legislative Influence. Comparative Political Studies. Vol. 35. No. 7. pp. 784–813.

LEIMGRUBER, P. [2011]: Values and Votes: The Indirect Effect of Personal Values on Voting Be-haviour. Swiss Political Science Review. Vol. 17. No. 2. pp. 107–127.

LUCIC, S. [2004]: The Power of the European Parliament in Cooperation Legislative Procedure. Medjunarodni Problemi. Vol. 56. No. 2–3. pp. 249–278. http://www.doiserbia.nb.rs/img/doi/0025-8555/2004/0025-85550403249L.pdf

MUTHÉN, B. [1979]: A Structural Probit Model with Latent Variables. Journal of the American Statistical Association. Vol. 74. No. 4. pp. 807–811.

MUTHÉN, B. [1984]: A General Structural Equation Model with Dichotomous, Ordered Categorical, and Continuous Latent Variable Indicators. Psychometrika. Vol. 49. No. 1. pp. 115–132.

POWERS, D. V. – COX, J. H. [1997]: Echoes from the Past: The Relationship between Satisfaction with Economic Reforms and Voting Behavior in Poland. The American Political Science Re-view. Vol. 91. No. 3. pp. 617–633.

SCHUMACKER, R. E. – LOMAX, R. G. [2010]: A Beginner’s Guide to Structural Equation Modelling. Routledge. New York.

SHACKLETON, M. [1999]: The Politics of Codecision. European Community Studies Association Sixth Biennial Conference. 2–5 June. Pittsburgh. http://aei.pitt.edu/2383/1/003781.1.pdf

822 Kovács: Strukturális egyenletek modellje a Közös Agrárpolitika 2013-as reformjának elemzésében


SIGALAS, M. [2010]: Representation During the 6th European Parliament MEP Activity and Explanations of Performance Variation. Paper for the 5th Pan-European ECPR Conference on EU Politics. 23–26 June. University of Oporto and University Fernando Pessoa. Porto. http://www.jhubc.it/ecpr-porto/virtualpaperroom/118.pdf

STEUNENBERG, B. [1994]: Decision Making Under Different Institutional Arrangements: Legislation by the European Community. Journal of Institutional and Theoretical Economics. Vol. 150. No. 4. pp. 642–669.

SWINNEN, J. F. M. – KNOPS, L. [2012]: CAP Reform: Will the European Parliament Take the Bull by the Horns? Centre for European Policy Studies. Brussels.

TSEBELIS, G. – KALANDRAKIS, A. [1999]: The European Parliament and Environmental Legislation: The Case of Chemicals. European Journal of Political Research. Vol. 36. No. 1. pp. 119–154.

TSEBELIS, G. – JENSEN, B. C. – KALANDRAKIS, A. – KREPPEL, A. [2001]: Legislative Procedures in the European Union: An Empirical Analysis. British Journal of Political Science. Vol. 31. Issue 4. pp. 573–599.

DE VRIES, J. – DE GRAAF, N. D. – EISINGA, R. [2008]: Biases in the Effects of Family Background Characteristics on Voting Preference: The Dutch Case. Electoral Studies. Vol. 28. No. 3. pp. 204–217.

WILEY, D. E. [1973]: The Identification Problem for Structural Equation Models with Unmeasured Variables. In: Goldberger, A. S. – Duncan, O. D. (eds.): Structural Equation Models in the So-cial Sciences. Seminar Press. New York. pp. 69–83.

Summary

The CAP12 is one of the most important policies of the European Union, having the highest share in its budget. As the Treaty of Lisbon extended the application of the co-decision procedure to the CAP, the 2013 CAP reform was the first one, in which the European Parliament was an equal co-legislator with the Council in the legislative process.

The analysis is based on a newly elaborated dataset containing the legislative amendments that were presented by the European Parliament to the legislative proposals of the 2013 CAP reform. Amendments in the dataset have been described by 14 explanatory and 3 result variables.

Via the application of the structural equation modelling, the objective of the study is to test the existence and interrelatedness of the factors in the light of the observed variables, the factors that influence the decision-making of the CAP and that were preliminary defined based on existing theories and research experiences.

The results of the model haven’t confirmed the preliminary hypothesis on the goodness of the model-fit. Nevertheless, taking into account the weak model-fit index, it shall be highlighted that the adoption of the legislative amendments of the European Parliament is mostly influenced by factors connected to the type of the amendment as well as political factors.

12 CAP: Common Agricultural Policy.

Documents

Strukturális egyenletek modelljének alkalmazása a Közös ... · Jelen cikk felépítése a következő. A bevezető és a SEM4 elméleti hátterének is-mertetése után először