Szabad Gondolat

AntropozófiaFrisch Mihály: Szellemi élet az interneten

VilághelyzetErtsey Attila: Szmolenszk

GyógyászatRose-Marie Wisslicen:Ritmikus folyamatok alkalmazása

KörnyezetEnst Michael Kranich:A teve

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2010. június 13/2

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes,

Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: info@szabadgondolat.hu

A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben

és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.”

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIAEmil Leinhas: A nyelv tiszteletérõl és a stílusérzékrõl 1Frisch Mihály: Szellemi élet az interneten 2Alexander Caspar: Pénzügyi válság, növekedési kényszer 5Rudolf Steiner: A fel- és alászálló erõáramlatok a makrokozmoszban és a mikrokozmoszban és a templomlegenda 9Dr. Herbert Hahn: Kenyér és tudat 15Ertsey Attila: A bombák földjén (The Hurt Locker) 17

VILÁGHELYZETErtsey Attila: Szmolenszk 18Thomas Meyer: Madeira mint világtörténelmi áramlatok keresztezõdési pontja 24„A németség mint legkisebb akadály” 32

GYÓGYÁSZATRose-Marie Wisslicen: Ritmikus folyamatok alkalmazása 34

KÖRNYEZETBú Ella: Ülök egy homokbucka tetején 39Enst Michael Kranich: A teve 42

A címlapon napkitörés látható.

SzG 2010/2 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIAEmil Leinhas

A NYELV TISZTELETÉRÕL ÉS A STÍLUSÉRZÉKRÕLAz írásról

Rudolf Steinernek az a kijelentése, amelyetAlbert Steffen a Nachrichten (Hírek) 12. számá-ban közölt, mindenkire, aki komolyan foglalko-zik az írással, megrázó erõvel kell hatnia: „Azírás egy beavatáshoz vezetõ úttá válhat.” Érez-zük: ez egy nagyon gyümölcsözõ és felelõsségtel-jes mondás! És ugyanakkor kétségtelenül fájdal-masan emlékezteti az embert arra, amit az iroda-lom terén nélkülözünk azáltal, hogy a RudolfSteiner által tervbe vett kurzusra, a „Szép-tudo-mányokról” már nem kerülhetett sor, mielõtt ta-nítónk a fizikai színteret elhagyta.

Rudolf Steiner mondásának közléséhez Al-bert Steffen hozzáfûz egy figyelmeztetést, amelytulajdonképpen belsõ szükségszerûséggel adódikebbõl a mondásból. Most itt a kiváló alkalom,hogy hálánkat ne csak szavakban, de tettek általis kinyilvánítsuk, amennyiben az õt megilletõ fi-gyelmet szenteljük ennek az intelemnek.

Albert Steffen intelme két követelményt tartal-maz: azt kívánja az antropozófia területén írótól,hogy ne csak Buffon mondatát vegye komolyan:Le style, c´est l´homme, hanem hogy ezen túlme-nõen törekedjen olyan alázatot érezni a nyelviránt, amelynek akkor kell megszületnie, ha Ru-dolf Steiner mondását mélységében megragadjuk.

Nos, biztos, hogy nehéz ennek a követel-ménynek valamelyest is eleget tenni, és ez csakkeveseknek adatott meg. De hogy megértse, azminden antropozófus számára kötelezõ. Sõt,egyes esetekben ebbõl a megértésbõl adódhatna amásodik követelmény teljesítése: mellõzni a nyil-vánosságnak és kiváltképp az Antropozófiai Tár-saságnak való írást, ha az elsõ követelmény telje-sítése nem tartható komolyan szem elõtt. És eztalán még egy túl optimista megfogalmazás! Ámazoknál, akik nem érzik magukat „elhivatottnak”az írásra, ez a megértés az írottak megítéléséhezvezethetne. Mert ha társaságunkban létezne azírói teljesítményekrõl egy ilyen ítélet, akkormindabból, ami ma megtölti a folyóiratokat, na-

gyon sok mindenmagától megszûn-ne. De pont ez azítélet hiányzik. Ésmég sokkal in-kább: tulajdonkép-pen csak az ehhezvaló akarat; a sti-lisztikai minõségiránti érdeklõdés.

Sok éve meg-gyõzõdésem, hogyRudolf Steinernekaz élet minden te-rületét felölelõ te-vékenysége egyetlen oldaláról sem létezik sora-inkban oly kevés valódi vélemény, mint – szoro-sabb értelemben vett – írói teljesítményeirõl.Azok a tagok, akik rendelkeznek ilyen ítélettel,bizonyára osztani fogják a véleményemet.

Ezeket a teljesítményeket – és kevés, minden-képp nagyon kevés egyebet – magunk közöttnem méltatjuk, mivel írói alkotásként egyáltalánnem értékeljük õket. Gondolati tartalmuk sze-rint talán megítéljük, de formájukért nem be-csüljük õket. Társaságunk elég szónokot és elõ-adót megítél – talán el is ítél –, de az írói teljesít-mények megítélésével és értékelésével egyáltalánnem törõdünk. (Kétségtelenül sok jó elõadó, decsak kevés jó író van közöttünk.)

Napilapjaink, amelyeknek persze csak a bru-tális tartalommal, a szenzációval és egyáltalánnem a szép formával, a közvélemény befolyáso-lásával, és egyáltalán nem az individuális tudat-tal van dolguk, már teljesen elrontották a mo-dern „olvasót”. Annak már minden, amit nyom-tatva lát, csak egy tartalom közlése. A formát, astílust semmibe veszi. Állítólag nincs ideje, hogyfigyeljen rá.

Ez ellen a felfogás ellen az antropozófusok-nak tökéletesen tudatosan mindennap, minden

Em

il L

einh

as

SzG 2010/22

ANTROPOZÓFIA

órában fel kellene lázadniuk. Ám ez a kultúr-betegség antropozófiai folyóirataink olvasóit saj-nos, a legaggasztóbb módon megfertõzte. Úgyolvassák egy antropozófus író fogalmazását,mint egy újságcikket, és ezért alig tudják aztmegkülönböztetni egy íróskodó dilettáns elabo-rátumától. Az olvasóknak ez a hozzáállása aztántermészetszerûleg visszahat magukra a folyóira-tokra. Hiszen ha az olvasók nem vesznek észrekülönbséget egy olyan irodalmi minõségû fogal-mazás, amelynek a fordulatain a szerzõ, aki ké-pes valamire, talán napokat és éjjeleket dolgo-zott, és egy dilettánsnak a hanyagul összecsapottirományai között – akkor minek iparkodjanak aszerkesztõk, hogy elhárítsák a magukat rájuktukmáló dilettantizmusokat, és jó munkákatkapjanak, amelyek viszont oly nehezen találha-tók? Egy szerzõ minek kell, hogy órákig és napo-kig csiszolgasson egy oldalt, és kétségbeesettenküzdjön egy írás lekerekítésével, ha az olvasókúgysem veszik figyelembe ennek a fáradozásnakaz eredményét?

Szokás arra panaszkodni, hogy túl sokantropozófiai folyóiratunk van. Nem hiszem,hogy errõl az oldalról boldogulhatunk a bajjal.Csak a leírtak minõségére kellene figyelnünk; amennyiség akkor teljesen magától szabályoznámagát. Csakis önámításon nyugszik, hogy az ol-vasók az ajánlat mennyiségétõl sóhajtoznak. Halétezne körünkben érdeklõdés és megértés a stí-

lus, az írói minõség iránt, és ennek következté-ben csak ez maradhatna meg folyóiratainkban,akkor az olvasók hamarosan nem panaszkodná-nak a túl sok anyag miatt. Akkor élénk érdeklõ-dés jönne létre az iránt, hogy mit, és még inkább,hogy hogyan ír valaki. Akkor nõnének az írói tel-jesítmények is, és azoknál, akiknek tehetsége vanhozzá, erõsödne az „írás öröme” is. Mindeneset-re eltûnnének azok az „antropozófiai” galandfé-reg stílusú, mondatszörnyekbõl álló irományok,amelyek iránt – bármi legyen is a tartalmuk –senki sem érdeklõdik, és amelyek publikálása ré-vén nap mint nap nevetségessé tesszük a mûveltvilág elõtt az antropozófiát és nagy tanítónkat.

Ebben a helyzetben Rudolf Steiner mondásá-nak és Albert Steffen hozzáfûzött gondolatánaka közlése tulajdonképpen úgy kellene hasson kö-rünkben, mint egy tisztító zivatar. Az antropozó-fiai irodalom történetében egy új korszakot kel-lene jelentsen ez a bölcs mondás.

Fordította: Kádas Katalin

Elsõ megjelenés: a „Mi zajlik az Antropozófiai Társaság-

ban?” (Was in der Anthrpopsophischen Gesellschaft vorgeht)

címû folyóiratban, 1928/5. évfolyam, 71. o.

Der Europäer, 14. évf., 6/7. szám, 2010 ápr./máj. 7–8. o.

Frisch Mihály

SZELLEMI ÉLET AZ INTERNETEN(Bevezetõ Paul Emberson elõadásrészletéhez)

Többször is foglalkoztunk a Szabad Gondolathasábjain a számítógép és az internet világávalösszefüggõ problémákkal. Több írást jelentet-tünk meg Paul Embersontól, a svájci Antro-TechIntézet vezetõjétõl, aki a morális technika kuta-tása mellett behatóan foglalkozik – szellemtudo-mányi megközelítéssel – az elektromosság, a szá-mítógép és az internet világával.

Arra biztatja hallgatóit, olvasóit, hogyantropozófiai ismeretekbõl kiindulva kíséreljékmeg ezen technikák, ezen szellemi lények valódimegismerését. Azt mondja ugyanis Emberson –Rudolf Steiner nyomán –, hogy ezen technikák-ban mûködõ ahrimáni lényekkel szemben azegyetlen lehetséges harc ezek tudatos, világos át-tekintése. A most közölt elõadásrészletnek aktu-

alitást adhat talán a Michaeliták 2009. karácso-nyi számában megjelent olvasói levél, amelybenGyõrffy Gábor felveti, hogy lehetséges-e ezen új-ság, a benne lévõ szellemi tartalom e-mailes ter-jesztése. De szólhat a cikk, a benne felvetett kér-dés a Magyar Antropozófiai Társaság azon tag-jainak is, akik a legkényesebb és legérzékenyebbszellemi témákról is e-mailes levelezést folytat-nak. Teszik ezt annak ellenére, hogy gyakran ta-pasztalhatják – bár talán így nem gondolják vé-gig –, hogy ez a forma még a szóbeli vitánál isnagyobb indulatokat gerjeszt, nagyobb félreérté-seket szül, és emellett sokszor fatális tévedéseketeredményez. (Pl. olyan címre is elküldik „vélet-lenül” az e-mailt, akinek semmiképpen nemakarták.) Ebben a folyamatban a szellemi élet,

SzG 2010/2 3

ANTROPOZÓFIA

amelynek színtere az egyes individuumokban, il-letve az általuk létrehozott közösségekben lenne– a valós világban –, egyre inkább áthelyezõdik avirtuális világba, az internet világába, Ahrimánvilágába.

Talán érdemes foglalkozni Emberson gondo-lataival, és talán még addig is el lehet jutni, hogykijelentsük: minden látszólagos nagyszerûsége és

fõleg kényelme mellett az internet nem alkal-mas, nem használható szellemi tények közlésére.Ezt az állítást még akkor is igaznak tartom, haközben látom azt a leküzdhetetlennek látszóakadályt, hogy például ezek a sorok, amelyeketén most kézzel írok le, az e-mailes levelezéssel,majd számítógépes feldolgozással kerül az olva-sóhoz.

A SZÓ, AZ ÍRÁS ÉS AZ INTERNET(2009. szeptember 12–18. Paul Emberson elõadásainak Frisch Mihály által

lejegyzett részlete)

Ahogy az Atyától kapott ima általános érte-lemben ma is hat, azt gonosz célra nem lehethasználni – sõt extrém esetekben az antropozó-fusok is használhatják, ha különösen erõs ellen-hatalmakkal találkoznak, ugyanígy Steiner isadott olyan szövegeket, amelyek a szó erejévelhatnak. Ezeket a szövegeket nem kell külsõ tá-madástól megvédeni, mert helytelenül nem lehetõket használni, „legfeljebb” nem hat. Ezen szö-vegek szavaiban olyan lények tevékenykednek,akik képesek megeleveníteni a szavak erejét.Ilyen például az Alapkõ meditáció.

Azután vannak Steinernek olyan szövegei –ezeket nevezzük most mantráknak, ilyeneketadott például az I. Ezoterikus iskolában –, ame-lyekrõl Steiner mindig megjegyezte, hogy ezeketóvni kell, nem kerülhet illetéktelen kezekbe,mert ellenkezõ esetben a bennük megtestesülõmagas lény visszahúzódik. Ekkor azonban he-lyükre más, gonosz lények költöznek, így ezek amantrák nemcsak hatástalanná, hanem ártalmas-sá is válnak.

Ilyen példa az I. Ezoterikus iskolában tör-tént, amikor Steiner az egyik résztvevõnek sze-mélyes mantrát adott, és a következõ történt.Az illetõ elkezdett dolgozni ezzel a mantrával,és egyszer a meditációja során a szobájában tar-tózkodott egy nem antropozófus, szellemi látó,illetve halló. Ez utóbbi a képességét felhasznál-va feljegyezte, és késõbb továbbadta a meditáci-ót. Steiner ezzel összefüggésben arról beszélt,hogy az Ezoterikus iskola résztvevõje ugyannem tudott ennek a látó embernek a képessége-irõl, de szellemi értelemben mégis bûnt követettel, mert aki ilyen munkát végez, annak ezt istudnia kell. Egy ilyen eset után sok ember – aki-nek ugyanezt a mantrát adta Steiner – tapasztal-

hatta, hogy a mantra elvesztette hatását, de felis kellett hagyni az ezzel való munkával, mert amantra megtartása esetén rosszabb dolgok istörténhettek volna. (részletesen lásd: GA 270/3127. old. F. M.)

A szóval kapcsolatban viszont Steiner azt tar-totta a legfontosabbnak, hogy a szellemi világtörvényeirõl szóban, elõadásformában nyilvá-nuljon meg. Ezt támasztja alá, hogy 1924-ben,amikor már halálos beteg volt, akkor is elõadá-sok sorozatát tartotta meg, többet, mint addigbármikor, mert ezt tekintette a legfontosabb esz-köznek az antropozófia lehozására, beültetésérea Földbe. Kezdetben az elõadásokon megtiltotta,hogy jegyzeteljenek, mert úgy vélte, ennek írásosrögzítése lehetetlen, illetve csak torz formábanjeleníthetõ meg. Tulajdonképpen csak akkor en-gedélyezte az elõadások leírását – akkor is csakgyorsírók számára –, amikor látta, hogy a tiltásellenére leírják, továbbadják, meghamisítják azelmondottakat.

Egészen más – és a szóhoz képest közvetetteszköz –, amikor a Steiner által írt könyvekrõlbeszélünk. Általában véve azt mondhatom, hogyezeket a könyveket – Steiner kijelentései alapján– két csoportba oszthatjuk a megformálásukalapján. Az egyik csoportot a Hogyan jutunk el amagasabb világok megismeréséhez címû könyvejellemez. Ebben a könyvben egy belsõ iskolázásiutat mutat be, és ennek során a mondatait úgykísérelte meg megfogalmazni, a szavak összefüg-gését úgy formálta meg, hogy az olvasónak a le-hetõ legkisebb lehetõsége legyen a mondanivalófélremagyarázására, félreértésére. A másik cso-portot talán legjobban a Szellemtudomány kör-vonalai, a kozmológia leírása jellemzi. Ebben akönyvben Steiner a mondatokat úgy formálta

SzG 2010/24

ANTROPOZÓFIA

meg, hogy annak megértése csak akkor válik le-hetségessé, ha egy belsõ erõfeszítést, egy belsõmunkát végzünk, nevezhetjük ezt akár meditáci-ónak. Az ilyen jellegû könyvnek – és errõl be-szélt Steiner – a megértése legalább hét szintentörténik. A szavak, a mondatok, a gondolatokösszefüggéseit ebben és az ilyen jellegû könyvek-ben Steiner úgy fogalmazta meg, hogy azokat fe-lületes módon nem lehet felvenni. Így fordul elõennél a könyvnél is, hogy sokan elfordulnak tõ-le, és a tartalmat csak az ún. Szekunder iroda-lomból veszik fel, mondván, azok érthetõbbek.

A szótól eljutva az írásig, egy nagy ugrást té-ve, fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon azún. Elektronikus könyvek, így az internet általközvetített Steiner-könyvekbõl milyen értés szü-lethet. A válaszhoz elõször azt kellene tudnunk,hogy van-e egyáltalában különbség a régi nyom-dai technikából született könyvek olvasása és azelektronikus úton készült nyomtatott könyvekolvasása között. Mert azt még ma a legtöbbenmeg tudják állapítani, hogy jelentõs különbségvan egy könyv olvasása és annak a monitoronvaló olvasása között. De vajon ha a számítógép-rõl kinyomtatom a szöveget, akkor is marad akülönbség? Nem könnyû elsõre a különbségté-tel, betû itt is, betû ott is. Érdekes módon a kü-lönbségtétel képessége még megvan, ha a réginyomdai betût és a kézírást hasonlítom össze.Egy külsõleg is egyféle különbségrõl feltétlenülbeszélhetünk. A nyomdai betûk még minden-képpen a valóságos betûképek lenyomatai. Azelektronikus betûk viszont csak virtuálisak, sem-miféle valóságalapjuk nincs, olyan ponthalma-zok, amelyeket a szemünk úgy lát, mintha anyomdai betûk lenyomatvalóságát adnák. Ezazonban így még csak külsõ különbségtétel!

A szellemi különbséget akkor lehet csak érzé-kelni, ha Steiner nyomán magunkévá tesszük,hogy a szóban és az írásban is szellemi lényekmûködnek, akik jellegük szerint lehetnek jó ésgonosz lények. Ahogy Steiner mondotta, olyanmondatok, amelyek összecsengenek a szellemivilág törvényeivel, azok jó, igaz lényeket szül-nek, illetve ilyen mondatokhoz ilyen lények tud-nak kapcsolódni. A hazug mondatok pedig go-nosz lényeket szülnek.

A technika fejlõdése ezt a helyzetet súlyosbí-totta. Amikor megjelent a könyvnyomtató, ami-kor a szó már csak közvetve jutott el az embe-rekhez, akkor a legigazabb szóhoz is a technikánkeresztül olyan lények kapcsolódtak, akik aka-dályozzák a gondolat tiszta megjelenését az em-berben. De ez ellen még lehet tenni! Mert egy

elõadás leírásakor ugyan sok minden elveszik –az elõadó gesztusai, a kisugárzása –, és a szóbanlévõ jó elemi lények támogatása is nagymérték-ben csökken, de az olvasó mindezt saját erõfeszí-tésével még pótolhatja.

De döntõ változás következett be, amikorSteiner elõadásai már az interneten is olvashatókvoltak, illetve innen lehetett kinyomtatni. Talánelsõre nem olyan egyszerû tudomásul venni,hogy ekkor az eredeti tartalom teljesen kiürül,jóllehet a holttest betû – illetve annak virtuálisváltozata – látszólag ugyanúgy jelen van, így azthihetnénk, ezek Steiner szavainak lenyomatai.De ez nem így van!

Hogy ez miért nem így van, annak nagyonsok aspektusa van, én most az egyik nagyon fon-tos részére hívnám fel a figyelmet.

Minden új technika, amely a világunkba jön,új elemi lényeket teremt. A számítógép, azInternet1 és az ehhez kapcsolódó gondolkodáskülönösen gonosz ahrimáni, démoni lényeket te-remt. Ezek a lények fõ feladatuknak tekintik,hogy megakadályozzák az embert abban, hogyszellemi látáshoz jusson, hogy szellemi fejlõdésé-vel eljusson Krisztus éteri látásához. Ebben azösszefüggésben talán megsejtünk valamit abból,hogy mi történik akkor, amikor Steiner szövege-it olvasgatjuk az internetrõl kinyomtatva…

Jegyzet

1. Itt hosszabban nem fejthetõ ki, de jelentõs különbség

adódik ebbõl a szempontból a számítógép és a számí-

tógépek összekötésébõl keletkezõ háló, az internet kö-

zött. (F. M.)

SzG 2010/2 5

ANTROPOZÓFIA

Alexander Caspar

PÉNZÜGYI VÁLSÁG, NÖVEKEDÉSI KÉNYSZER:HOGYAN LÉPJÜNK TÚL A MUNKA ÉS A JÖVEDELEM ÁRTALMAS

ÖSSZEKAPCSOLÁSÁN?

A mai pénzügyi válság jobb megértésében so-kat segíthet, ha röviden szemügyre vesszük, mi-lyen viszonyban állt egymással a nyereség (ill. atõkejövedelem) és a bér az aranystandard-rend-szer (1914-ig tartó) idõszaka alatt. A tulajdonrólalkotott mai fogalmunk értelmében a munkaeredményének értékesítésébõl származó bevétel atõketulajdonost illeti meg, aki a tõkébõl fizeti kia béreket. Az aranystandard-rendszer idején azaranytermeléssel nem rendelkezõ országok csakúgy növelhették saját pénzük mennyiségét, ha ez-zel egyidejûleg az aranymennyiség is növekedettaz exporttöbbletbõl származó bevételbõl. Apénzmennyiség növelése nélkül tovább élezõdötta tõkejövedelem és a bér közötti ellentét, márcsak azért is, mert az ipari termelésben végbeme-nõ, egyre nagyobb racionalizálás lefelé nyomta azárakat, és így természetesen a béreket is, hiszen amunka eredményének eladási árát és a jövedel-met mind a mai napig egymástól függõ dolgok-nak tekintik. E belgazdasági feszültségek mellettaz exportpiacokon is feszültségek jelentkeztek,amelyek végül más tényezõk mellett (1914-ben)az elsõ világháborúhoz vezettek.

Az aranystandard-rendszer 1914-es és végül azaranydevizastandard-rendszer 1971-es megszün-tetésével a fenti konfliktust átmenetileg sikerültfeloldani. A fogyasztás és a termelés második vi-lágháború utáni fellendülésével az aranyfedezetszûkössé vált. Annak érdekében, hogy a munkaeredményének értékesítésébõl származó bevétel-bõl tõkehozamként visszatartott többletértéket atõketulajdonos pénz formájában a saját céljairafordíthassa, és e tõkehozam anélkül gyarapodhas-son, hogy a másik oldalon automatikusan lefelékellene nyomni a béreket, az anyagi termelést apénzmennyiség egyidejû növelése mellett folya-matosan bõvíteni kell. Ezt az tette lehetõvé, hogyaz aranydevizastandard-rendszer, azaz az ameri-kai államkincstár által a külföldi jegybankok dol-lárállományának aranyra való beváltására vállaltkötelezettség megszüntetése után az egyes jegy-bankok a saját monetáris övezetükben forgalom-ban lévõ pénz mennyiségét saját belgazdasági –

gazdaságélénkítési vagy inflációcsökkentési –szempontok alapján határozhatták meg. Ez aztjelentette, hogy az aranytartalékok nagysága általkorábban kordában tartott pénzmennyiséget et-tõl kezdve – papírpénz és elektronikus pénz kibo-csátásával – tetszés szerint lehetett növelni. Ezegyben ahhoz is vezetett, hogy a különbözõ nem-zeti valuták egymás közötti átváltási árfolyamamár nincs rögzítve, hanem azóta ingadozik.

Le kell szögeznünk: mind a tõke, mind pediga munka, tehát mind a tõketulajdonos, mind pe-dig a bérbõl és fizetésbõl élõk az utóbbiak telje-sítményének hozamából, azaz a munka eredmé-nyének értékesítésével elért bevételbõl szerzik jö-vedelmüket. Azaz a jövedelmek nagyságát a telje-sítmény hozamának nagysága határozza meg. En-nek megfelelõen mind a tõkejövedelmeket, minda munkajövedelmeket (béreket) nominálisan ki-zárólag az anyagi javak termelésének bõvítésévelés a pénzmennyiség egyidejû folyamatos gyarapí-tásával lehet növelni. A gazdasági növekedés ser-kentése érdekében megnövelt pénzmennyiségetalapvetõen a valós értékek növelésére kell fordí-tani, ha nem akarjuk, hogy gerjessze az inflációt;de ebben az esetben is hozzájárul a monetáris ér-tékek növekedéséhez. A természeti erõforrá-sokon végzett fizikai munka terén elért megtaka-rításból, azaz a munka ésszerûsítésébõl származónyereség – a rendszerbõl egyénileg kivett pénz-ként – a tõketulajdonos vagyongyarapodásátszolgálja, miután a folyamatos pénzmennyiség-növelés és az anyagi termelés ezzel párhuzamos,inflációcsökkentési célú, folyamatos bõvítése so-rán pénzbeli formát ölt. Ha pedig nem fordítódikteljes mértékben a tõketulajdonosok elõbb emlí-tett, teljesítmény nélküli járadékára, akkor mégáltalános árcsökkenéshez, illetve a vásárlóerõ nö-vekedéséhez is vezet.

A nyugati ipari államok az amerikai takarék-pénztárak (savings and loans) nyolcvanas évekvégén bekövetkezõ válságát és a 2001–2002-estõzsdeválságot követõen is laza pénzpolitikátfolytattak, amely az Ázsiából érkezõ olcsó im-portáruknak köszönhetõen nem a megtermelt

SzG 2010/26

ANTROPOZÓFIA

javak árainak általános növekedését, hanem azértékpapír-tulajdonosok örömére a „monetárisértékek” tõzsdei szárnyalását hozta magával.

A valós és a monetáris értékek fenti növekedé-si spiráljából azok a kereskedelmi bankok húztáka legnagyobb hasznot, amelyeknek a hitelkihe-lyezésben megvalósuló elektronikuspénz-terem-tési gyakorlatát – ami nem más, mint egy pusztakönyvelési mûvelet, amely gyakorlatilag a sem-mibõl teremt pénzt – kizárólag a náluk elhelye-zett betétek bankjegyekre (készpénzre) való visz-szaváltásának kötelezettsége korlátozza, a likvidi-tás megõrzését szolgáló jegybanki elõírások kö-vetkeztében.

Az Egyesült Államokban jelenleg tapasztalha-tó jelzálogpiaci válságot tovább mélyíti az, hogya jelzálog-követelésekrõl kiállított, állítólag ala-csony átlagos visszanemfizetési kockázatú jelzá-logkötvény-csomagokat befektetési alapok vásá-rolták fel, amelyek a magasabb jelzálogkötvény-kamatok és az alacsonyabb bankhitelkamatokközötti különbség tõkeáttételes (leverage) kihasz-nálása érdekében a jelzálogkötvények megvásár-lására értékük többszörösének megfelelõ hiteltvettek fel. Így azonban, ha a jelzálog-követeléstmár nem tudják visszafizetni, akkor az összegetöbbszörösének megfelelõ bankhitelt kell leírni.A hiteltörlesztésnek a banki mérleg eszközoldalátsújtó elmaradása ugyanakkor a forrásoldalon isennek megfelelõ kiesésekhez vezet, ami szélsõsé-ges esetben a banknál elhelyezett betétek elolva-dását is jelentheti.

A bankhitel nyújtásához szükséges elektroni-kus pénz mennyiségének folyamatos növekedésé-vel együtt növekvõ, a teljes gazdasági és monetá-ris rendszert fenyegetõ kockázat abban rejlik,hogy ha a hitelfelvevõk az adósságaikat már nemtudják törleszteni, akkor a bankoknak hatalmasveszteségeket kell leírniuk, általános bizalom-vesztés áll be, és megindul a készpénz iránti ro-ham. Ebben az esetben már a jegybankoknak kellközbelépniük, amelyek a rendszer összeomlásá-nak vagy az infláció veszélyétõl tartva likvidpénzeszközt bocsátanak (kell bocsátaniuk) a ban-kok rendelkezésére, hiszen a válság méretére te-kintettel ezúttal valószínûleg senki sem fog egykézlegyintéssel belenyugodni pénzének elveszté-sébe.

A pénzügyi válság tehát annak a rendszerbeliadottságokra épülõ, nyereséghajhász egoizmus-nak az eredménye, amely az egymással összekap-csolt munka és jövedelem közötti konfliktusbólered. Ezt a konfliktust szemlélteti a következõoldalon látható ábra.

A növekedési kényszer leküzdése

A fenti ábrából jól látszik: ha a konjunkturálisvisszaesések, a költségtényezõként kezelt munkaeliminálására irányuló törekvéseknek köszönhetõmunkanélküliség és a teljesítmény nélküli tõkenye-reség – azaz a munka eredményének értékesítésé-bõl származó bevételbõl visszatartott nyereség –problémáját le akarjuk küzdeni, akkor elengedhe-tetlen, hogy a munkát és a jövedelmet elválasszukegymástól. Ehhez azonban a mai közgazdaságtu-dománnyal ellentétben nem a munkavégzés ered-ményébõl kell kiindulnunk, és nem annak csere-arányából vagy árából kell levezetnünk a jövedel-met meghatározó, állítólagos gazdasági értékét.Természetesen az ár az a központi kérdés, amelykörül minden forog a gazdaságban, és természete-sen van összefüggés a keresletet kiváltó jövedelemés a felkínált javak mennyisége között; de az árcsak a szükségletek kifejezése, és kizárólag a köz-vetítõ szerepét töltheti be egy magasabb rendû vi-szonyítási alap, nevezetesen a munka eredményé-nek (a teljesítménynek) a tulajdonképpeni értékefelé. Ha a termelés egyedül a kereslethez, az elér-ni kívánt piaci árhoz igazodik, akkor önmagábanmég nem biztos, hogy az elõállított termék olyanértékkel fog bírni, amely lényegében megfelelmindazon más javak értékének, amelyekre a ter-mék elõállítójának egy azonos vagy egyenértékûmásik termék elõállítására fordított idõben szüksé-ge van. A munka eredményének értékesítésébõlszármazó bevétel (a teljesítmény hozama) és a jö-vedelem kölcsönös függõsége esetén homálybanmarad az a tulajdonképpeni gazdasági érték,amely a teljesítmény hozamának és a jövedelem-nek a zsinórmértéke kell legyen. A szükségletek ésa teljesítmény értéke közötti egyensúlyt akkor ér-hetjük el, ha az árat és a jövedelmet nem mint egy-mástól függõ nagyságokat rendeljük egymáshoz,hanem a teljesítmény értékét és a jövedelmet, azaza termék költségelven alapuló, ún. „objektív” elõ-állítási értékét és „szubjektív” szükségleti értékétegyetlen eredendõ egységre (a teljesítmény hoza-mánál magasabb rendû viszonyítási alapra) vezet-jük vissza. A gazdaság lényege az értékkel rendel-kezõ áruk cseréje; az egyik érték másik értékre va-ló elcserélésébõl alakul ki az ár.

A gazdasági érték gondolati megragadása érde-kében Steiner módszertanilag elszakad a munkaeredményétõl, és felemelkedik ahhoz a munkafo-lyamathoz, amely az anyagi értelemben vett ter-mészet és az emberi intelligencia formájában meg-jelenõ szellem között játszódik le: a természet és aközött a szellem között, amely a természeti

SzG 2010/2 7

ANTROPOZÓFIA

A mai tõkefogalom (tõke = a teljesítményhozamából visszatartott nyereség) magá-

ban foglalja a tulajdon mai fogalmát, amia teljesítmény hozamának két részre eséséteredményezi:

Tõkejövedelem

A tõke nominális megmaradását és gyarapo-dását a mai fogalmaink szerint lehetõvé teszi:– az anyagi termelés folyamatos bõvítése a

pénzmennyiség egyidejû növelése mellett;– az infrastruktúra, valamint az oktatási és

egészségügyi intézmények birtokbavétele

Bér(ill. munkajövedelem)

A teljesítmények hozamából visszatartottnyereségre ható folyamatos nyomás felfelé

A költségtényezõnek minõsülõ bérre hatófolyamatos nyomás lefelé

Spirál felfelé: a javak és a pénz mennyiségé-nek növekedése (mint kényszer)

Spirál lefelé: a jövedelmek és a teljesít-ményhozamok zsugorodása (a munka és ajövedelem összekapcsolásának szükségsze-rû következménye)

Az erõs konjunktúrához szükség van:– a pénzmennyiség folyamatos növelésére

(ami az aranydevizastandard-rendszer meg-szûnésének oka és egyben következménye is)– az anyagi termelés folyamatos bõvítésére

(a javak párhuzamos elhasználódása, ill.minõségromlása, valamint élettartamukpárhuzamos csökkenése mellett)

A gyenge konjunktúra oka:– a pénz és a megtermelt javak mennyiségé-

nek stagnálása

Történelmi példa:a huszadik század harmincas éveinek válsága

A munka eredményének értékesítésébõlszármazó bevétel

(a teljesítmény hozama)ma a jövedelem egyetlen vonatkoztatási alapja.

A mai növekedési kényszer alapjaA konjunktúra, a munkajövedelem és a tõkehozam közötti ellentét

?Lebegõ

konjunktúra

A növekedés határai

– a természeti erõforrások kimerülése és a túlzott terhelésbõl származó természeti károk;– a munkajövedelmek teljes kimerítése az infrastruktúrában, valamint az oktatási és egészségügyiintézményekben megtermelt hozamok maximalizálása mellett;– a növekedést finanszírozó bankhitelekhez kellõ pénzmennyiség folyamatos bõvülését biztosítóbankhitelek visszafizetésének elmaradására visszavezethetõ összeomlás a bankrendszerben, ami magávalhozza a (mai) pénzügyi rendszer összeomlását is. Ezt az összeomlást csak az inflációs nyomás elkerül-hetetlen növekedésével együtt járó jegybanki pénzinjekció akadályozhatja meg

SzG 2010/28

ANTROPOZÓFIA

erõforrásokat a gazdasági körforgás számára meg-munkáló fizikai munkát szervezi (KözgazdaságiKurzus, 2. elõadás). Az egyrészt anyagi javakat elõ-állító, másrészt ezen anyagi javak megmunkálásátszervezõ munka eme kettõs jellegének alapja az,hogy az értékteremtés kétpólusú folyamat. A gaz-dasági érték mennyiségi meghatározásához Steineregy kvázi gazdálkodás elõtti állapotból indul ki,amelyben a szükségleti és az elõállítási érték mégegy egységet képezett: abból az állapotból, amely-ben egyelõre csak az egyik pólus, a természeti erõ-forrásokból anyagi javakat elõállító munka (a ter-mészeti erõforrásokon végzett munka) természetipólusa van jelen. A munkamegosztás következté-ben – egyben ennek meghatározó tényezõjeként is– a szükségleti és az elõállítási érték késõbb elválikegymástól, a kettõ között egyensúlytalanság alakulki, amelynek egyensúlyba hozásához a szükségletiés az elõállítási értéket asszociatív módon ismétel-ten az irányadó értékké vált eredeti egységre kellvisszavezetni. Az anyagi javak a természeti pólusonkeletkeznek, ott alakul ki az a gazdasági érték,amely minden teljesítmény – mind a materiális,mind az immateriális teljesítmények – mértékétmegadja. Ez a mérték egy bizonyos lélekszámú né-pesség által közvetlenül a természeti erõforrá-sokon végzett fizikai munkának egy bizonyos idõ-szak – mondjuk egy év – alatt keletkezõ eredmé-nye. Ennek az értéknek azonban csak akkor leszgazdasági jelentõsége, ha a szellem elkezdi szervez-ni a munkát, a megtermelt javak fejlõdni kezde-nek, és velük együtt a szükségletek is fejlõdnek, ígyelindul a munkamegosztás, és vele együtt beindula módosított természeti javak gazdasági körforgá-sa, ami az elõállítási és a szükségleti érték egymás-tól való eltávolodásához vezet. Az értékteremtés-nek a közvetlenül a természeti erõforrásokon vég-zett munka által biztosított részét „természetbõlnyert értéknek”, míg a munka intelligens szervezé-se által biztosított részét „szervezési értéknek” ne-vezzük. A szervezési érték a természetbõl nyert ér-ték terén elért megtakarítással egyenlõ, így az elõ-teremtett teljes érték (függetlenül a szervezési ér-ték adott nemzetgazdaságban elért részarányától)az eredetileg tisztán meglévõ, természetbõl nyertérték nagyságának felel meg, és ezért (a népességlélekszámától függõ) állandó. Szervezési érték nél-kül nincs gazdasági fejlõdés, természetbõl nyert ér-ték nélkül viszont nincs lehetõség szervezési értékelérésére. A szellem pólusán keletkezõ érték azelõjelét tekintve (negatív értékként) a közvetlenüla természeti erõforrásokon végzett fizikai munkaterén elért megtakarítás ellenértéke – erre kell ala-poznunk az új tõkefogalmunkat. Ez azt jelenti,

hogy a fizikai munkát szervezõ szellemi munka – atermészeti erõforrásokhoz közvetlenül kötõdõmunka emancipációja révén – egyre több termékelõállításához vezet, amelyek egyedi értéke ugyancsökken, de együttes értéke a népesség lélekszámá-nak változatlansága esetén mindig ugyanannyi ma-rad. A munkának a természet pólusán van a legna-gyobb értéke, míg a szellem pólusán az értéke nul-lával egyenlõ. Egyik pólust sem szabad azonbanfüggetlen, önmagában létezõ pólusként elképzel-nünk: a szellemet és az anyagot összeköti ugyanisegymással a munka, így indul el az értékteremtés.

Ha a pénzteremtést az egy fõre jutó gazdaságiértékhez (a társadalmi kvótához) kötjük, akkor apénz funkciója a teljesítmények könyvelésére fogkorlátozódni, ami az adott monetáris övezet ter-melésének társulásokon alapuló szervezõdése ré-vén lehetõvé teszi majd, hogy a teljesítményekárát az egyéni jövedelmi kvótákhoz igazítsuk. Apénzöregítés segítségével pedig fenn lehet majdtartani a pénz reálértéke és névértéke közötti pár-huzamot. Az egyén által megtermelt jövedelem ésaz egyén társadalmi kvótája közötti arány külön-bözõ lehet, és változhat. A gazdasági fejlõdés elõ-rehaladásával ugyanakkor egyre több teljesítményjut az egyes társadalmi kvótákra, illetve a jövedel-mekre, így a keletkezõ tõkenyereség végsõ sorona teljes monetáris övezet javára válik.

Az itt felvázolt új tõkefogalomból és teljesít-ményrendszerbõl az következik, hogy a tulajdonidõleges tulajdon (forgótulajdon) formáját ölti.

Ahogy azt már vázoltuk, a teljesítmény és a jö-vedelem valós gazdasági értékének felismerése,azaz a „társulásokon alapuló gazdálkodás” lénye-ge megoldja a munka és a jövedelem összekapcso-lásának problémáját, és biztosítja, hogy a gazdasá-gi és a szellemi élet társadalmi összefüggésben –igazgatási szempontból – függetlenségre tegyenszert: az újraelosztó szerepet játszó eddigi államhelyébe a társulásokon alapuló gazdálkodás lép,amely felváltja a szellemi élet és a szociális ellátó-rendszer fenntartását szolgáló adóbeszedés maiformáját. Ehelyett a társulásokon alapuló gazdál-kodás a jövedelmek tartós biztosítása érdekében atársadalmi kvótát szem elõtt tartva áttekinthetõvéteszi az anyagi teljesítményt nyújtók és a szükség-leteik tekintetében tõlük függõk közötti viszonyt.A tõkenyereségbõl származó, teljesítmény nélkülijáradék pedig feleslegessé válik.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europäer, 13. évf. 1. sz. (2008. november),

23-26. o.

SzG 2010/2 9

ANTROPOZÓFIA

Ha pillantásunkat a fejlõdés lényegére irányítjuk,akkor mindenütt, ahol élet nyilvánul meg, legyen azakár a világ, akár az egyes ember fejlõdésének me-netében, két nagy áramlatot találunk, amelyek szim-bolikusan úgy jelennek meg, mint egy felemelkedõés egy leszálló vonal, amelyek az idõben és a térbenmegnyilatkoznak és egymásba átalakulnak. Magukazok az erõk, amelyek ezeknek az áramlatoknak azalapjául szolgálnak, minden megnyilvánulás fölöttállnak, és úgy nyúlnak bele ezekbe az áramlatokba,hogy az egész fejlõdést befonják ezek közé. A fejlõ-dés úgy vonul át ezen a két vonalon, mint egy ka-pun.

Ez a két erõ a Föld minden bolygórendszerû fej-lõdési állapotában, a régi Szaturnuszként való elsõmegtestesülése óta, mûködik. Van egy olyan idõ-szak, amikor fõleg a felfelé törekvõ erõk hatnak, ésaz ébredés, a felvirágzás állapotát idézik elõ, egy bi-zonyos pontig, amikor elkezdenek azok az erõkmegnyilvánulni, amelyek az elalvással, az elhalássalfüggenek össze. Elõször mindig létrejön a felvirág-zásnak egy periódusa, amelyik aztán eléri a csúcs-pontját, és ezt követi egy olyan periódus, ahol min-den megint felbomlik és az egésznek a leépülésemegy végbe. A Földön minden fejlõdési periódus-ban ugyanaz található: valami új felvirágzik, egy bi-zonyos szintig kibontakozik, aztán szétesik és foko-zatosan elhal. A Földön egy bizonyos idõszak alattminden állapot úgy magyarázható, hogy egymásbahatnak és mûködnek olyan erõk, amelyek felvirá-goznak és olyanok, amelyek elpusztulnak, olyanok,amelyek a felszálló és olyanok, amelyek a leszállóvonalhoz tartoznak. Hajnalpír és esti szürkület ésköztük a delelõpont az, ahol a két erõ összekapcso-lódik és átmegy egymásba.

Saját horizontjából szemlélve az ember keletenlátja a csillagokat felkelni és egyre magasabbra emel-kedni, míg délen elérik a csúcspontjukat. Onnantólkezdve lefelé hanyatlanak, míg nyugaton lemennek.És ha el is tûnnek tekintete elõl nyugaton a csilla-gok, az ember mégis azt kell mondja magának: a le-menet valódi pontja délen van és egybeesik a csúcs-ponttal, mint ahogy a felkelés valódi pontja északon

van és a mélyponttal, a nadírral (talpponttal) esikegybe, mert onnan indul a felkelés. Ezáltal egy kör-forgást írunk le, amely délrõl északra haladva kétfélre osztható egy függõleges vonallal. Abban a rész-ben, amelyikben a kelet-pont található, a felemelke-dõ erõk hatékonyak, abban a részben pedig, ame-lyikben a nyugat-pont van, lehanyatlóak. A kelet- ésa nyugat-pont középen vágják szét a félkört. Ez az akét pont, ahol az ember fizikai-érzéki szeme számá-ra az erõk megnyilatkozása elkezdõdik és megszû-nik. Ezek alkotják a horizontját.

Ugyanaz a körforgás, amelyik a makrokozmosz-ban észlelhetõ, megtalálható az ember fizikai testé-ben is mint vérkeringés. Eleinte ott is azok az erõkhatnak a vörös vérben, ahogy az a szívbõl kiáramlik,amelyek a felvirágzással, az élettel állnak rokonság-ban. Aztán fokozatosan azok az erõk nyilvánítják kia hatásukat, amelyek a pusztulással, a halállal függ-nek össze, amikor a vörös vér kékre vált. Ezt a vér-kört ugyanúgy fel lehetne osztani egy olyan félkör-re, amelyik a felemelkedõ erõkhöz tartozik és egymásikra, amelyik a hanyatló erõké.

Így van ez az ember életében is. A nap folyamána fizikai-érzéki világban tevékenykedik, ekkor kiéli

Rudolf Steiner

A FEL- ÉS ALÁSZÁLLÓ ERÕÁRAMLATOK A MAKROKOZMOSZBAN

ÉS A MIKROKOZMOSZBAN ÉS A TEMPLOMLEGENDA*

* Valószínûleg Rudolf Steiner feljegyzésérõl van itt szó, ám az eredeti dokumentum hiányzik. A szöveg egy gépírásos

változatból való. Megjelent: GA 264 (Rudolf Steiner Verlag, 1987. Dornach), 372–387. o.

SzG 2010/210

ANTROPOZÓFIA

az impulzusait és elhasználja azokat az erõket, ame-lyeket az éjszaka folyamán, alvás közben hoz ki akozmoszból. Ahogyan a piros vér folyik ki a szívbõl,miután felfrissült attól az oxigéntõl, amelyet a tü-dõkkel a külvilágból hoz magának, úgy ébred fel azember reggelente új erõkkel. És mint ahogy a pirosvér a fizikai testen keresztül vezetõ útja során leadjaaz életerõket, és fokozatosan kék, halott vérré válik,úgy éli ki az ember éber tudatállapotban az erõit, ésaz alvás állapotába kell süllyednie ahhoz, hogy újerõket gyûjthessen környezetébõl, a makrokoz-moszból. Az alvó és az éber állapot mintegy az em-beri lény be- és kilégzése. Éjjel új erõket lélegzik be,amelyeket nappal kilélegzik.

Az emberi individualitás fejlõdése egy földi, fizi-kai megtestesülésben ugyancsak ennek a két erõneka hatalmába kerül oly módon, hogy az ember mint-egy a 35. életévéig saját magából kifejleszti lényetagjait, és ezáltal egyre inkább beleéli magát a fizi-kai-érzéki világba. Ez olyan, mint lényének egy kilé-legzése a fizikai síkon. Aztán következik az a perió-dus, amikor az ember többé már semmi újat nemfejleszt ki, és elkezd a fizikai-érzéki világból egyrejobban visszahúzódni. Fizikai emberként lassan el-pusztul, itt lénye belélegzése játszódik le. Élete elsõfelében a felépítõ erõk hatása olyan kiemelkedõ,hogy ezekbõl az erõkbõl mindig jelen van egy több-let, ezért nõ az ember, lényét mint földi embert ille-tõen. De az élet második felében inkább a leépítõerõk mûködnek, ekkor mindig visszamarad valami,amit már nem lehet felfrissíteni, és ez idézi elõ foko-zatosan a fizikai test hanyatlását és halálát.

Jóval azelõtt, hogy az ember egy fizikai megtes-tesülésben földi emberként megkezdi az életét, úgy-mond a horizonton megjelenik, az isteni-szellemierõk a makrokozmoszból már építik a lényét. Ez an-nál a pontnál kezdõdött, amelyik a horizont alatt alegmélyebben van, a nadírnál. Mikrokozmoszkéntaz ember tulajdonképpen a kelet-pontnál kel fel,csúcspontját körülbelül a 35-dik életévénél éri el dé-len, és a halállal nyugaton merül alá. De azután mégleépítésén is sokáig tevékenykednek a kozmosz iste-ni-szellemi erõi.

Így az a félkör, amelyik a kelet- és a nyugat-pontközött van és a délen halad át, a mikrokozmosz tu-datos, tevékeny életéhez, és az a félkör, amelyik azészakon át nyugatról keletre megy, a makrokoz-mikus erõknek a mikrokozmoszra gyakorolt hatásá-hoz tartozik, A földi ember számára ezért az elsõ, avilágos fél van, itt él és tevékenykedik õ maga, ébernappali tudatával. A második, a sötét félben mindena tudatalattiban hat rá, mert neki, mialatt alszik,nincs saját öntudata. Mindkét félben, mind a vilá-gosban, mind a sötétben, a felépítõ és a leépítõ erõk

mûködnek. Így az egész kör négy részre oszlik fel, ésmind a makrokozmoszban, mind a mikrokozmosz-ban létrejön két derékszög; egyik, amelyikben azéleterõk dolgoznak, mint a piros vérben, és egy má-sik, amelyben a halál erõi hatnak, mint a kék vér-ben. A mai Föld minden kozmikus megnyilvánulá-sánál, minden planetáris fejlõdési állapotánál is lét-rejön egy olyan periódus, amelyet a felépítõ erõkuralnak és egy olyan periódus, ahol inkább a leépí-tõ erõk mûködnek, a fizikai-érzéki megnyilvánulás-ra vonatkozóan a ki- és a belélegzés. Így itt is egy fel-emelkedés és egy hanyatlás észlelhetõ.

A fejlõdésnél ez úgy van, hogy kezdettõl fogva,amikortól a felépítõ erõk megnyilvánulnak, ugyan-abban az idõben mûködnek a leépítõ erõk is, aho-gyan a piros vérben, abban a pillanatban, amikor azelhagyja a szívet, elkezd mûködni a megölõ elem.Minden élet már a kezdeténél tartalmazza a halálcsíráját, bár ez csak késõbb mutatja a hatását. A fel-kelési pont egyidejûleg a mélypont is, mint ahogyana csúcspont a lemenet pontja. Így van ez az ember-ben és a kozmoszban is.

Mivel kezdettõl fogva ezek a leépítõ erõk is mû-ködnek, így sok minden ezeknek az erõknek a kezé-re jut, még mielõtt egy bizonyos fejlõdés meghatá-rozott csúcspontja elérhetõ lett volna, mielõtt sike-rült volna kivívni azt, amit létre kellene hozni. Ígyaztán mindig visszamarad valami, aminek aztán egyúj alkalomra van szüksége ahhoz, hogy továbbfej-lõdjön. Amikor létrejön egy új fejlõdési állapot, ak-kor ehhez hozzátartozik egy bizonyos csúcspontmegállapítása is, ami a megelõzõnek egy folytatása,mert itt is egy folyamatos felépítésre kerül sor egybizonyos pontig. A visszamaradottnak ekkor új fel-tételek mellett azt kell tovább kialakítania, amit azegykori fejlõdési állapotban nem sikerült elérni. Hanem errõl lenne szó, akkor minden fejlõdési állapotsaját magára épülne, és elmúltával nem lenne indít-tatása, alapja egy következõnek. Így azonban azegyik fejlõdési állapotba belekerül a következõnek acsírája azáltal, ami visszamaradt, és ami ezeket az ál-lapotokat egy sorba rendezi.

Ez az emberi individualitás fejlõdésénél az egy-mást követõ földi megtestesülésekben mutatkozikmeg. Itt az, ami az egyik megtestesülésben nem a tö-kéletesítés meghatározott csúcspontjának megfele-lõen fejlõdött ki, a következõ földi életben tovább-fejlõdik. Így az emberi életben kezdettõl fogva na-gyon elevenen jelennek meg a korábbi földi életbõlvisszamaradt erõk. Mialatt az új fejlõdik, együtt élvele a régi, alkalmazkodva a megváltozott viszo-nyokhoz, mert az elérendõ csúcspont az embermindegyik megtestesülése számára különbözõ. Mintvalami sötét, az újjal, a felvirágzóval szembeszegülõ,

SzG 2010/2 11

ANTROPOZÓFIA

úgy éli bele magát az új megtestesülésbe. Így van eza kozmoszban is. Ott ez azokban a lényekben(Wesen) mutatkozik meg, amelyek a mai Föld mind-egyik planetáris fejlõdési állapotában visszamarad-nak. Amennyiben ezek az erõk úgy helyezik belemagukat a normális fejlõdés menetébe mint valamit,ami nem tartozik hozzá ehhez a fejlõdéshez, akkoregy szembeszegülést képeznek, ami ennek a fejlõ-désnek a normális menetén kívül helyezkedik el, egykülsõ világ ahhoz képest, ami egy bizonyos perió-dusban normálisként fejlõdik. Így a fejlõdés ketté-oszlik arra, ami belül él és felvirágzik, és arra, amikorábbi állapotokból beletolakszik, és tulajdonkép-pen a fejlõdésen kívül van és pusztuló irányú.

Kezdettõl fogva mindkettõ megnyilvánul egy fej-lõdési periódusban, és a Föld fejlõdésében – amineka feladata a makrokozmosz bensõvé, mikrokoz-mosszá tétele mint az emberi individualitás felépíté-se – csak az tartozik a felemelkedõ vonalhoz, ame-lyik minden megelõzõ planetáris állapotban elérte afejlõdés meghatározott csúcspontját. A másik átszálla leépítõ erõkre, és nem válik fokozatos bensõvé vá-lással mikrokozmosszá, hanem visszamarad a mak-rokozmoszban. Így e két erõ hatása révén kezdettõlmegvan az adottsága egy belsõ és egy külsõ világ-nak. Így vannak olyan Szaturnusz-lények, amelyek aNap-állapotban még a fizikai fejlesztésén tevékeny-kednek, anélkül hogy képesek lennének rá, hogy el-érjék azt, ami a Nap-állapot feladata: a fizikai mel-lett az éteri kialakítását. A Hold-állapotban mûköd-nek olyan lények, amelyek ott csak a fizikait és olya-nok, amelyek az éterit alakítják ki, míg ott a feladataz asztrálisnak a fejlesztése. A Föld-állapotban mû-ködnek olyan lények, amelyek ott csak a fizikait ala-kítják ki, olyanok, amelyek az éterit és mások, ame-lyek az asztrálisat is, míg a normális feladat az én-princípium fejlesztése a fizikai, éter- és asztráltest-ben. Így minden szinten vannak visszamaradt lé-nyek. Azon lények számára, akik a Földön az én-tu-datot a három burokban kifejlesztették, vagyis azemberek számára ezek a visszamaradott lények úgyélik ki magukat mint fizikai-érzéki külvilág, mintföldi környezet. Ez az ember normális fejlõdésén kí-vülesik, és olyan valamiként áll vele szemben, mintvalami, ami nem tartozik a lényéhez. Más tempójavan a dolognak, ha ez olyasminek a kifejezõdése,ami korábbi állapotokból nyúlik bele a mai földi fej-lõdésbe. De azzal nem tud teljesen együtt haladni, ésa hanyatló fejlõdési vonalhoz tartozik.

Ahogyan ezek a visszamaradt erõk a Földön fi-zikailag-érzékien mint külvilág élik ki magukat azembert illetõen, úgy a szellemiben is felismerhetõvisszamaradt erõknek a hatása. Azoknak a lények-nek a munkájába, amelyek egy bizonyos periódus

számára a fejlõdés normális menetét irányítják és ve-zetik, itt is belenyúlik a visszamaradott lények tevé-kenysége. Ellensúlyt és alapot képeznek az elõreha-ladottabb lények mûködéséhez, és ahogyan a fizi-kai-érzéki ember nem élhet és fejlõdhet a Földön akörnyezete nélkül, úgy a fejlettebb lények sem tud-ják véghezvinni a munkájukat, ha a visszamaradottlények a saját erõikkel nem helyezkednek velükszembe, és nem képeznek így ellentétet. Ezért kez-dettõl fogva kell lenniük olyan lényeknek, amelyekkiváltképpen a felépítõ erõkben hatnak és olyanok-nak, amelyek a leépítõ erõkben nyilvánulnak meg.Egy fejlõdés csak e két erõ között mehet végbe. Ígyvoltak olyan lények, amelyek egyre inkább beleol-vadtak az emberi individualitásba, és erõiket belül-rõl kifelé nyilatkoztatták meg az ember cselekedete-iben; õk elérték a földi fejlõdés meghatározottcsúcspontját, az én-tudat kialakítását a hárommikrokozmikus burokban. Õk aztán az én-erõ tevé-keny munkájában éltek és nyilvánultak meg a külvi-lágban. Ezek a szellemi lények az emberi én-ben mû-ködnek, ahogyan az a maga három burkában él éserejét a külvilágba árasztja. Az ember éber nappaliéletében érzékeli õket, ezek hatnak, míg az emberöntudattal éli ki magát a világos félkörben. A fény-nek és a melegnek ezek az erõi, amelyek a fejlõdésnormális menetét követték, az emberben magábanhatottak, belsõvé, mikrokozmosszá váltak, onnansugároznak ki a külvilágba. De a világos félkörben isvan egy olyan rész, amelyik a felépítõ és egy másik,amelyik a leépítõ erõkhöz tartozik, a keleti és a nyu-gati félhez. Azok az erõk, amelyek nappal fénykéntés melegségként kívülrõl, a Napból sugároznak aFöldbe, olyan erõk, amelyek a fejlõdés menetét amakrokozmikus erõk belsõvé, mikrokozmikussáváltoztatását illetõen nem járták végig. Már a Hold-állapot alatt, amikor a Nap és a Hold elváltak egy-mástól, a Nap-fejlõdés szintjén maradtak ezek azerõk; a régi Hold további fejlõdésében nem vettekrészt. A makrokozmoszban maradtak, nem váltakbelsõvé, mikrokozmosszá.

Ez megismétlõdött a Föld-állapotban, amikor aNap újra különvált és fényét kívülrõl sugározta to-vább. Az az égitest, amelyet Napként látunk, amikrokozmikus fejlõdés tekintetében a leszálló vo-nalhoz tartozik. Az, ami a Nap-erõkbõl a mikrokoz-moszban belsõvé vált, a felszálló vonalhoz tartozik.Mindaz, ami az ember körül környezõ világként el-helyezkedik, legyen az fizikai, legyen az szellemi,azokhoz az erõkhöz tartozik, amelyek leépítõek,mert a belsõvé válás csak egy bizonyos fokig mentvégbe. Környezetként aztán hatással van a fejlõdés-re, ekkor felépítõleg hat kívülrõl befelé a mikrokoz-moszba. Az, ami egyre inkább mikrokozmosszá

SzG 2010/212

ANTROPOZÓFIA

bensõségesítette magát és így a földfejlõdés egészmenetében részt vett, a felépítõ erõkhöz tartozik.Általa jön létre a makrokozmoszban egy olyan kö-zéppont, amelybõl kiindulva olyan erõk sugároznaka környezetbe, amelyek ott eleinte leépítõ értelem-ben mûködnek, mert ez a középpont mikrokoz-moszként környezete rovására fejlõdik. A fizikaikörnyezetébõl szerzi meg a táplálékát. A szellemi vi-lágban kell lenniük olyan makrokozmikus lények-nek, amelyek kívülrõl öntenek bele táplálékként újerõket, hogy tovább fejlõdhessen.

Azok az erõk, amelyek nem csinálták végig anormális fejlõdési folyamatot, nem bensõségesedtekmikrokozmosszá, az éjszaka folyamán hatnak azemberben. Az Én és az emberben lévõ asztráltest ki-alakításában nem vettek részt, elõbb visszamarad-tak, ezért csak akkor mûködhetnek a mikrokoz-moszban, amikor az Én és az asztráltest kiváltak, ésez az alvás állapotában van. A mikrokozmikus Én-ben és az asztráltestben ezek nem váltak belsõvé, ha-nem visszamaradtak kívül, a makrokozmoszban. Amakrokozmoszból kiindulva aztán csak egy olyanmikrokozmoszban tudtak bensõvé válni, amelyikegy éteri és egy fizikai princípiumból állt. Itt olya-nok, mint egy külsõ világ, amely úgy válik a mikro-kozmoszban bensõvé, mint azok az anyagok éserõk, amelyek az ember táplálékául szolgálnak,amelyeket a külvilágból vesz fel. Csak tudatalatti, azemberi én-tudat nélküli hatás tud lejátszódni. Mertazok a lények, amelyek az ember fizikai-érzéki kör-nyezetében élnek, ugyanolyan kevéssé fejlesztettekki egy individuális én-tudatot, mint amilyen kevésséezek a makrokozmikus lények az ember szellemikörnyezetébõl kialakították volna az én-tudatot,ahogyan azt az ember tette. Ezek az erõk a sötét fél-körhöz tartoznak. A mikrokozmoszon való munkál-kodásban a nappal és az éjszaka folyamán váltjákegymást azok a lények, amelyek a felszálló és azok,amelyek a leszálló vonalhoz tartoznak. A nap folya-mán a felszálló erõk mûködnek az ember én-tudatá-ban, éjszaka ezek az én-jével együtt kiáradnak a koz-moszba. Éjjel a mikrokozmoszban azok az erõk hat-nak, amelyek nappal ömlenek szét a makrokoz-moszban. Amikor az ember alszik, akkor a makro-kozmosz éber benne, amikor a mikrokozmosz vanébren, akkor a makrokozmosz alszik körülötte.

Ehhez hasonlít az, ami a régi Hold fejlõdésébentörtént, amikor a Nap és a Hold szétváltak, és ami aföldi fejlõdésben megismétlõdik, amikor a Hold ki-válik a Földbõl. Itt is visszamaradnak a Hold fejlõ-désébõl lények, ezek a hanyatló fejlõdési vonalraszállnak át oly módon, hogy a földi fejlõdés megha-tározott csúcspontját nem tudják elérni. Az, ami aHold-állapot alatt követte a normális menetet és el-

érte a megfelelõ csúcspontot, ekkor fel tudta magá-ba venni az én-erõt, és azt a mikrokozmoszban to-vább tudta fejleszteni. Azonban annak, ami akkorvisszamaradt, a Föld-állapot alatt még létre kelletthoznia az asztrálisat, nem vált megfelelõképp bensõ-vé, és csak Hold-szerûként, kívülrõl tudott a mikro-kozmoszra hatni. A Hold-fejlõdésbõl visszamaradtlények hatása nem tudott eljutni a földi ember én-erõihez, ezek az ember nappali tudatában az asztrál-testig hatnak. A földi fejlõdés csúcspontját nem jár-ják végig, a lefelé tartó vonal erõihez tartoznak. Aföldi fejlõdésre gyakorolt hatásuk ott lép fel, ahol azén-erõ felvirágzása megkezdõdik. Ez a lemúri kor-ban volt, ahol az Én bensõvé válik a mikrokozmosz-ban, és az ember asztráltestében megkezdõdik aHold-állapotból visszamaradt erõk, a luciferi lényekmûködése.

A fejlõdésben az új mellett fellép az is, ami amegelõzõ állapotból régiként nyúlik át az újba. Akettõ egy ideig egymás mellett fejlõdik, aztán eljönaz a pillanat, amikor a réginek el kell pusztulnia,amennyiben az új tovább kibontakozik.

Szimbolikusan a templomlegenda mutatja beazoknak az erõknek a fejlõdését, amelyeknek a föl-di állapotban kellene kialakulniuk, és azoknak, ame-lyek egy korábbi állapothoz tartoznak, fejlõdésüketúj feltételek mellett tovább folytatják, és ezért a ma-guk szintjén kezdetben fejlettebbek, mint az, amimég épp csak kezdõdik. Ez a legenda azt meséli el:az egyik Eloha alászállt, nõül vette Évát, a Föld-anyát, és ebbõl a kapcsolatból jött létre Káin, az el-sõ földi ember. Egy másik Eloha teremtette Ádámot,és Ádám és Éva kapcsolatából született Ábel.

A Káin-ember olyan isteni-szellemi erõk fia,amelyek úgy hatottak a földi fejlõdésre, hogy létretudtak hozni egy olyan mikrokozmoszt, amelyben amakrokozmikus erõk bensõvé váltak. Azokhoz azerõkhöz tartozik (a Káin-ember), amelyek a földifejlõdésben a meghatározott csúcspontot el tudtákérni úgy, hogy az embert hajlamossá tették az én-erõre, és késõbb ki is alakították azt.

Az Ábel-ember más makrokozmikus erõkhöztartozik. Ezek az erõk benne nem tudták az én-erõtolyan közvetlenül bensõvé tenni. A makrokozmoszkét ember közvetítése révén hatott. Ábel nem voltolyan közvetlen hordozója a makrokozmikus erõk-nek, mint a Káin-ember. Azok inkább kívülrõl ha-tottak rá és nem benne, hanem két ember közvetíté-se révén. Keresztül kellett mennie a nemiségen. AzÁbel-ember azokhoz az erõkhöz tartozik, amelyekegy korábbi fejlõdésbõl nyúlnak bele a földi állapot-ba. A Hold-fejlõdésbõl visszamaradt olyan erõk hat-nak benne, amelyek annak idején nem érték el amegfelelõ csúcspontot, és ezért a Földön a mikro-

SzG 2010/2 13

ANTROPOZÓFIA

kozmoszban nem tudnak tovább bensõvé válni,mint az asztráltestig. Ezért a Föld fejlõdésére is csakegy emberpár közvetítése révén tudtak teremtõ ha-tást gyakorolni. Annak, amit teremtettek, keresztülkellett mennie a nemiségen, mert õk ebben az erõ-ben tudtak hatni, amelyik a Holdfejlõdéshez tarto-zik. A Hold-állapotban a kettõsség princípiuma mû-ködött, mint két erõnek a princípiuma, amelyekNap- és Holderõként teremtõen hatottak egymásra.Ez hozzátartozott ahhoz, aminek a fejlõdés megha-tározott csúcspontján akkortájt ki kellett alakulnia.Azok a visszamaradt erõk, amelyek ugyanakkornyilvánultak meg a Föld-állapotban, amikor az em-berben az én-erõ felvirágzása elkezdõdött, belevit-ték ezeket a Hold-erõket a földi fejlõdésbe, és segí-tették ott bensõvé válásukat a mikrokozmoszbanúgy, hogy abban egy kettõsség jött létre, ami általvagy a Nap-, vagy a Hold-hatás volt annak fizikaivagy étertestében túlsúlyban. Így jött létre a kétnem.

A Káin-embernek, aki a tulajdonképpeni Föld-fejlõdéshez tartozott, nem kellett keresztülmennie anemiségen. Ahogyan a régi Holdon a kettõsségprincípiuma volt érvényes, úgy a Földre egy hár-masság volt meghatározva: Nap, Hold és Föld. Aföldi ember mindkét nem erõit magában foglalhat-ta, ahogyan a Föld Nap- és Hold-erõket hordoz ma-gában. Alkotóan tudott hatni azáltal, ami a Földönfejlõdik ki, az én-erõ által.

De a templomlegenda elmeséli azt is, hogy Káinbûnös lett, mert megölte fivérét, Ábelt. Ezáltal azok-kal az erõkkel kerül kapcsolatba, amelyek Ábelbenhatnak, a Hold-fejlõdésbõl visszamaradt erõkkel.Így tudtak ezek benne is teret nyerni. A halál okozá-sa révén adósává válik azoknak az erõknek, amelyeka halálhoz vezetnek, a leszálló, leépítõ erõknek.

A templomlegenda tovább tanít: Káin földmûveslett, Ábel-Séth, Ádám és Éva pótfia, pásztor. A Ká-in-ember együtt él a földi fejlõdéssel, benne van ab-ban, beépíti magába azt, ami gyümölcsözõ, továbbdolgozza magát felfelé a felszálló fejlõdési vonallal.Azokkal az erõkkel, amelyek bensõvé váltak benne,a földi környezetében kell hatnia.

Az Ábel-emberben a kozmikus erõk nem váltakilyen bensõvé, inkább kívülrõl sugároznak belé, amakrokozmoszból áramlik hozzá az, amit a Káin-embernek a környezetébõl a saját erõivel kell meg-hódítania. Õ nem lesz földmûves, mert magában aföldi fejlõdésben õ nem tud úgy dolgozni, mint aKáin-ember, aki ehhez a fejlõdéshez tartozik hozzá.Pásztor lesz, az asztrálisra hat, legelteti az állatokat.

A Káin- és az Ábel-ember áramlata tovább hat aföldi fejlõdésben. Így a templomlegenda tovább me-séli, hogy volt egy idõ, amikor egyszerre élt Sala-

mon, a nagy király, az Ábel-áramlat egy ivadéka ésnagy építõmestere, Hiram Abiff, egy ivadék a Káin-áramlatból.

Salamon király azzal a bölcsességgel rendelke-zett, amely a szellemi világból, a makrokozmoszbóláramlott hozzá. Építõmestere saját erõi révén építettmûalkotásokat. Legnagyobb mûve egy olyan temp-lom megépítése kellett legyen, amelyikben mindenmegtalálható, ami a külvilágban volt, a templomnaka külvilág képmásának kellett lennie. Salamon ki-rály ki tudta gondolni ennek a templomnak a tervét,de felépíteni nem tudta a templomot. Ábel-ember-ként hatása nem tudott a fizikaihoz elérni. Az építõ-mester fel tudta építeni a templomot, mert Káin-emberként megtanulta, hogy a földi anyagban dol-gozzon és azt uralja. A Káin-ember fel tudta építenimagának a mikrokozmosz templomát, amelybenbensõségesítve voltak mindazok az erõk, amelyek akülvilágban mûködnek; az Ábel-ember csak a temp-lom képszerû elképzeléséig jutott el.

Az építõmester utolsó nagy mûve, így meséli to-vább a legenda, az Érc-tenger öntésének kellettlennie. A Föld hét fémét ebben egy olyan összetétel-ben kellett egymáshoz keverni, hogy egy átlátszó fo-lyadék jöjjön létre. A hét fémben (réz, ón, arany,ólom, vas, higany, ezüst) az a hét erõ mûködik, ame-lyek a hét bolygóban fejezõdnek ki. Ott, ahol har-monikus módon egyesülnek, egy ragyogó egységetképeznek, amely mindegyiküket magába foglalja,ahogyan a fehér fény a spektrum hét színét.

A Káin-ember én-erejével olyan harmonikusantud dolgozni ezekben a bolygóerõkben, amelyektermészete hét tagjaként (három magasabb, négyalacsonyabb) élik ki magukat benne, hogy azok egyolyan emberi lénnyé egyesülnek, amelyik a fizikai-érzéki világon keresztül belelát egy szellemi világba.Ez volt az utolsó nagy mû.

Salamon király oldaláról eközben történik vala-mi, hogy ezt az öntést megakadályozza. Három áru-ló segéd belekever valamit az öntvénybe, ami min-dent tönkretesz. Mivel Káin egykor fivére, Ábelmegölése révén bûnössé vált és ezáltal felvette ma-gába azokat az erõket, amelyek a leszálló vonalhoztartoztak, így most oda tudott férkõzni a Káin-em-berhez az Ábel-ember oldaláról ez a leépítõ erõ, amia felépítés munkájába rombolóan helyezte bele ma-gát. A legenda elmeséli aztán, hogy a bekövetkezettkatasztrófánál hogyan menekül meg az építõmester,és hogyan vezetik a tûzön át nagy õsapjához, Káin-hoz a Föld közepébe. Ott kap egy új kalapácsot, ésújrakezdi a munkáját, ami ekkor sikerül neki. Az én-erõ, ami a vérben és a tûzben fejezõdik ki, a Káin-embert a nemzedékek vérén keresztül nagy õsapjá-hoz vezeti. Ott bepillantást nyer a szellemibe, mivel

SzG 2010/214

ANTROPOZÓFIA

a Föld-fejlõdés középpontjaként meglátja a Világ-Ént, amely saját erejét benne bensõvé tette. Ezáltalúj erõket nyer, hogy feladatát tovább betöltse.

Ekkor elkezdõdik számára a munkának egy újperiódusa is, amelyben azzal a bölcsességgel lép szö-vetségre, amelyik korábban a szellemi világból azÁbel-emberhez áramlott. Ezt a legenda Sába király-nõjének a nagy építõmesterrel tartott eljegyzésekéntmeséli el, akinek pedig elõtte Salamon királlyal kel-lett volna egyesülnie. Ettõl az idõponttól kezdveapadnak azok az erõk, amelyek az Ábel-áramlatbanhatnak; ekkor érték el földi fejlõdésük csúcspontját.

Minden fejlõdés számára meg van határozvaegy bizonyos csúcspont; itt történik meg annak azelérése, ami ennek a fejlõdésnek a feladata. Ezt apontot delelõpontnak lehet nevezni. Odáig azerõk felvirágoznak, onnantól kezdve elapadnak.Ez a delelõpont a horizontból kiindulva kerülmeghatározásra, ott érik el azok az erõk, amelyekKeleten nyilvánulnak meg, legnagyobb kibontako-zásukat; odáig építõ értelemben folyik a munka,onnan pedig a leépítés munkája kezdõdik, nyuga-ti irányban. Azok az erõk, amelyek korábbi fejlõ-désállapotokból nyúlnak bele az újakba, nem tud-ják elérni a meghatározott delelõpontot; olyanok,mint azok az égitestek, amelyeknek egy rövid nap-pali és egy hosszú éjszakai ívük van. Rövidebbidõt töltenek a kör fényfelében, hosszabbat a sötétfélben. Delelõpontjuk (a horizontra vonatkozóan)alacsony, pályájuk csak kevéssel a horizont fölötthelyezkedik el. Így elsõsorban a kör sötét felébenmûködnek. A Föld fejlõdése során, korábbi plane-táris állapotain keresztül magáig a Föld-állapotigmakrokozmikus erõknek kellett fokozatosan mik-rokozmosszá bensõségesülni. Azok az erõk, ame-lyek visszamaradtak, nem tették meg ezt a bensõ-vé válást; visszamaradtak a makrokozmoszban,miközben a mikrokozmosz létrehozta az én-tuda-tot. Ezért magában a mikrokozmoszban is a kör-nek csak abban a felében tudtak mûködni, ame-lyik a mikrokozmosz tudatalatti életéhez tartozik.Tevékenységük elsõsorban a horizont alatt helyez-kedik el. A mikrokozmosz tudatos nappali életé-ben, a horizont fölé emelkedõn, csak a mikrokoz-moszon kívül tudtak dolgozni. Azok a vonalak,amelyeket keletrõl nyugatra haladva a horizontformál, és az erre merõleges vonalon a meghatá-rozott delelõpont, együtt alkotják a tao-jel szim-bolikus figuráját. Ez az a kalapács, amelyet egy bi-zonyos fejlõdési periódus felépítéséhez adnak. Ez-zel a kalapáccsal épült meg a mikrokozmosztemploma a makrokozmoszból, és ezzel folyik to-vább a munka ezen a templomon. Ereje a Kelet-nek, a Délnek és a Nyugatnak a kör világos felé-

ben lévõ három pontjában nyilvánul meg, ott,ahol a mikrokozmosz a bensõvé vált erõkkel tuda-tosan hatni tud, ott csendül fel az ütése.

A Föld fejlõdésében, amikor a makrokozmosz-ból származó isteni-szellemi erõk a mikrokozmosz-ban belsõvé váltak, akkor zajlott le a legnagyobbbensõvé válás, amikor Isten maga beleélte magát amikrokozmoszba. Ezzel a földi fejlõdés elérte csúcs-pontját. Ettõl kezdve fokozatosan azoknak az erõk-nek kell megnyilatkozniuk, amelyek a mikrokoz-mosz tekintetében leépítõen hatnak. Ekkor a fejlõ-dés egész menete megfordul. Ettõl a ponttól kezdvea mikrokozmosznak kell magát makrokozmosszákitágítania. Eddig a pontig a mikrokozmoszban váltbensõvé mindaz, ami együtt haladt a fejlõdéssel.Mostantól a mikrokozmosznak is fel kell venniemagába azt, ami mindig visszamaradt, azért, hogy afejlõdés folytatódhasson. Az isteni-szellemi lények-nek fokozatosan vissza kellett húzódniuk az ember-tõl; ekkor magának kell elkezdenie hatni a makro-kozmoszban. Ahelyett hogy elvenne, el kell kezde-nie adni. Azoknak a lényeknek, amelyek távol tar-tották magukat és visszamaradtak, és így az emberfejlõdhetett, most magától elébük kell mennie, hogytudatát velük is összekapcsolhassa.

A Káin-embernek a csúcspont eléréséig a mikro-kozmosz építésén kellett dolgoznia, ott kellett amakrokozmoszból származó összes erõt beépítenie.A mikrokozmikus tudatban a kör fényes felében kel-lett mûködnie. De aztán eljön az az idõ, amikor a te-vékenységének a feladata úgy változik meg, hogy amikrokozmosz templomából kiindulva kell a külvi-lágon dolgoznia úgy, hogy az erõi beáramlanak akör sötét felébe, oda, ahol a makrokozmikus erõktudat alatt hatnak benne. Ekkor a mikrokozmosztemplomában végzett munkája révén azt a sötétsé-get, amelyik õt környezetként körülveszi és azt,amelyik tudatalattiként benne él, átvilágítja a meg-értés fénye. Tudata a környezetén túlra kiterjeszke-dik. A mikrokozmosz és a makrokozmosz összekap-csolódnak, a világos és a sötét fél olyan kört alkot,amelyben az ember tudatosan tevékenykedhet, ha amikrokozmoszban lévõ makrokozmoszként érziát/érzékeli magát. A felépítõ és a romboló erõk, életés halál eggyé válnak, átalakulnak egymásba. Így ha-lad át az ember tudatosan a felemelkedõ és a leszál-ló fejlõdési vonalon, a kapun, amely õt magához azisteni szellemhez vezeti, ami ezekben az erõkbennyilvánul meg.

Fordította: Kádas Katalin

SzG 2010/2 15

ANTROPOZÓFIA

Dr. Herbert Hahn

KENYÉR ÉS TUDATA kenyér története és az emberi tudat formáinak változásai

A kenyér minden értelemben olyannyira em-beri táplálék, hogy bármely oldalról is szemlél-jük, mindenütt magának az emberlénynek amegnyilatkozásaihoz jutunk.

A kenyérformák, a kenyérkészítés történeté-nek figyelmes tanulmányozója számára feltûnõ akövetkezõ titokteli összefüggés: az emberi táplá-lékul szolgáló kenyér megformálásának mindenkorszaka megfelel az emberiségtudatnak az õsicsoportszerû összefüggésektõl az emberi szemé-lyiség magjának megragadásáig ívelõ fejlõdésé-ben egy egészen meghatározott szakasznak.

A legõsibb idõkben, amikor keletkezõbenvolt a legelsõ kultúra, az ember a gabonamag-vakból készített táplálékot még egyáltalán nemformálta meg, hanem lágy, megformálatlan alak-ban, pépes állapotban vette magához. Azok azemberek, akik a kenyértáplálékot ilyen formá-ban fogyasztották, vagy még ma is így fogyaszt-ják, olyan tudatban élnek, amely az égi, kozmi-kus tudat realitását még rendkívül erõsen hor-dozza magában. A kenyér ilyen formáját egy-aránt nevezhetnénk az élõk és a holtak táplálé-kának. A Kelet némely népeinél a mai napig él aza szokás, hogy mintegy égi táplálékként a halot-taknak ilyen kenyeret adnak.

A kenyérkészítés következõ formájának elõ-feltétele a tûz intenzív használata. A kenyér la-pos, lepény formájú volt, többnyire két kõlapközött pirítva. Élesztõt, lazító adalékot ehhez akenyérhez még nem használtak. Azok az embe-rek, akik ilyen formában veszik magukhoz a ke-nyeret, már erõsen közelítenek a mai emberi tu-dathoz. Már nem oldódnak fel teljesen a kozmi-kus tudatban. Ekkor lép fel az, amit patriarchá-lis tudatnak nevezhetünk. Ami egy törzsben, em-berek egy láncolatában felér a fiútól az apához,a nagyapához, egész a távoli múltban lévõ õsök-höz, azt az emberek nagy, összefogó énjeként él-ték át. Ennek a kornak az embere még nem sze-mélyiség. A kozmikus tudat maradványai össze-kapcsolódnak a patriarchális tudattal. Ez kifeje-zésre jut a kenyér alakjában, ami leképezi az em-beren kívüli és emberen belüli kozmikus viszo-nyokat. Elõszeretettel formálják a kenyeret anap formájára, de éppúgy a nap emberen belülireprezentánsa, a szív alakjára is.

A kenyér történetének valóságos forradalmátjelenti a kovász alkalmazása. Felismerhetjük,hogy a savanyított kenyér fogyasztása hozzásegí-tett az emberi test olyan elõkészítéséhez, hogy azezáltal a patriarchálistól eloldódott személyiség-tudat hordozójává válhasson. Így érthetõ, hogyegy nép, melynek történelmi feladata ennek aszemélyiségtudatnak a kialakítása, már korán át-tér a kovásszal készített kenyér élvezetére. A hé-ber nép történetében ezt pontosan követhetjük.A savanyított, kovásszal készült kenyér korai fo-gyasztására vonatkozó utalás közvetett. Abból aténybõl, hogy a nagy ünnepek rituális elõírásai akovásztalan kenyér fogyasztását írják elõ, világo-san leolvashatjuk, hogy az izraeli törzsek már át-tértek a kovászolt kenyér fogyasztására.

A világtörténelem legmélyebb jelentésû törté-nése, hogy Jézus teste éppen ebbõl a népbõl szár-mazott; mindazon erõk hordozójáé, melyek aFöldön a személyeset erõssé, ugyanakkor tisztá-vá tudják tenni.

A kenyér eddigi történetének legutolsó, fon-tos korszaka a francia forradalom földjén, aKrisztus utáni 17. században kezdõdött. Azélesztõvel készített kenyér koráról van szó. A Pá-rizsi Egyetem orvosi fakultásától 1666-ban szak-véleményt kértek arra vonatkozóan, hogy elfo-gadható-e és az egészségre jó hatással van-e azélesztõvel készített kenyér fogyasztása. Az orvo-si fakultás negatív véleményt adott. Ennek adöntésnek a figyelembe vétele nélkül az ezt kö-vetõ években olyan sok pékség készített kenye-ret élesztõvel, hogy 1670-ben a parlamentbenintervencióra került sor. Ekkor, csak négy évvela szakvéleményt követõen, úgy határoztak, hogya jövõben engedélyezik a kenyér készítését élesz-tõvel. A határozat tartalmaz egy kultúrtörténetiszempontból igen érdekes megszorítást: az élesz-tõt egész Franciaország számára Párizsból kellbeszerezni. Rendkívül fontos látni, hogy ez a ha-tározat egybeesik a legszélsõségesebb racionali-zálási törekvésekkel, amelyek akkoriban Fran-ciaországban a szellemi élet minden területén te-ret hódítottak. Ez ugyanaz a kor, amelyben anyelvet is egyre inkább úgy tekintették, mintamit központilag lehet szabályozni, bizonyos ér-telemben igazgatni. És valóban: az élesztõs

SzG 2010/216

ANTROPOZÓFIA

kenyér bevezetése párhuzamosan halad a tudat-nak a régi, inkább patriarchális formából a kife-jezett nagyvárosi kultúra formájába történõ át-menetével. A modern intellektualizmust a táplá-lékforma alapozta meg.

A kenyér eddigi fejlõdésébõl letapogatható-vá válhat, hogy a szellemi fejlõdés új útjai, me-lyeken az emberiség járni fog, magukkal kellhogy hozzák az érzékfeletti világ valóságosmegragadásához való áttörést, ugyanakkor akenyérkészítés új formáját is. Magát a kenyér-szubsztanciát, a gabonát új formában kell ápol-ni, de a kenyér készítésével, a tészta elkészítésé-vel, a sütés módjával is eddig ismeretlen, újutakra kell lépni.

Ha a kenyér saját létesülési menete ily módonösszekapcsolódik az emberi tudat fejlõdésénekkorszakaival, akkor azt is elvárhatjuk, hogy ben-sõséges kapcsolatot mutasson az emberiségtudatazon iniciálásával, melyet maga Jézus Krisztusadott. És ez valóban így van. Jézus egész élete alegbensõségesebb kapcsolatot mutatja a kenyér-rel. Jézus Betlehem városában született. A név:Betlehem, annyit jelent: a kenyér városa. Azevangéliumok valamennyi döntõ helyén szimbo-likus utalásokat találunk a kenyérre és a gabona-magra. Amikor Krisztus magát az élet kenyeré-nek nevezi, ezzel valós-szimbolikus nyelven aföldi világ és az égi világ tiszta emberi test általtörténõ tökéletes kommunióját mondja ki. En-nek a testnek a hordozója az utolsó vacsoránál atanítványokkal a szó szoros értelmében megtör-hette a kenyeret, és az utolsó vacsorán elhang-zott szavaival kimondhatta a kenyér szent misz-tériumát. A Golgota napja, melyen Krisztus azegész földfejlõdés érdekében feláldozza testét, azévnek éppen az a napja volt, amelyen a jeruzsá-lemi templomban bemutatták a gabona elsõ ál-dozatát. Látjuk a szent kapcsolatot.

Az európai közép népei számára rendkívülijelentõségû elrendelésnek tekinthetjük azt atényt, hogy a kenyér megnevezése maga egynyilvánvaló titkot jelenít meg. A német nyelv aztmondja: egy vekni kenyér (ein Laib Brot). Akima németül beszél, többnyire nem tudja, hogymit mond az elsõ szóval: Laib. De a nyelvtörté-net rámutat, hogy eredendõen magát a kenyeretjelentette ez a szó. Régi korokban így hangzott:Hlaifs. Addig nevezték így a kenyeret, amíg ha-tározott, kemény, szilárd alakot adtak neki, ami-lyet az élesztõ alkalmazása nélkül mutat. Amikorelkezdték a tésztát keleszteni, akkor keletkezetta Brot = kenyér szó. Ez a szó a forrongani, bugy-borékolni (brodeln) szóval függ össze. A Brot

szóval utalás történik a teremtõ, feltornyosulóerõkre, melyeket az a kenyérszubsztancia bizto-sított, amelyeknek segíteniük kellett, hogy azemberi tudatot személyessé izolálják és forradal-masítsák. Mindkét, germánból kifejlõdött szó, aLaib és a Brot, Európában a kultúrfejlõdés belsõértelmét jellemzõ elterjedést mutat. Különösenaz Európa északi és keleti részein élõ törzsek ésnépek vették át vagy õrizték meg a legkülönbö-zõbb módon a Laib szót, így például az oroszhleb, az észt leib szó. A Brot szó elsõsorban nyu-gat felé terjedt el (az angol nyelven keresztül) ésa különbözõ északi területeken. Azzal az érdekesténnyel találkozhatunk, hogy éppen azok a né-pek, amelyek kultúrtörténeti jelentõségük sze-rint hajlanak az erõteljesebb formaerõk felé, akenyér (Brot) szót olyan formában mondják ki,melyben benne van a forrongó, forradalmasítóelem. És azok a népek, melyek inkább egy mégkaotikus, határozatlanul áramló életben állnakbenne, mondják azt a szót, mely az erõs alakítóerõket rejti. Európa déli részein, a határozatlandélkeleti, délnyugati területeken és mindenütt,ahol az étkezéseknél kenyeret és ugyanakkorbort is fogyasztanak, azok a formák alakultak ki,melyek a régi Pan szóhoz kapcsolódnak. Itt való-ságos kapcsolatot találunk a régi dionüszoszikultúra követõivel. A kenyér és a bor a dionü-szoszi szimbólumokhoz tartoznak.

A kenyér egész kultúrtörténeti fejlõdésénekfényében fontos és érdekes jelenség, hogy a né-met nyelvben a Leib (emberi test) és a Laib (ke-nyér) szó eltérõ etimológiai származása ellenéreegyformán hangzik. A külsõ tudományos megál-lapítások értelmében ezen a területen nem létez-nek bizonyítékok, adódnak viszont ösztönzések,melyek az embert lénye legmélyebb és legszen-tebb mivoltában ragadhatják meg. Az, hogy maa Laib és Brot szavakat együtt mondjuk ki, arrautal, hogy Európa közepére olyan feladatok vár-nak, melyek összefüggnek mind a formaerõkkel,mind az életerõkkel. A Közép szelleme elevenformákban teszi a táplálékhoz való hozzájárulá-sát az emberiség asztalára.

Fordította: Kádas Ágnes

Megjelent: A Natura folyóirat 1929/30-as, IV. évfolyamában.

A kenyérrõl további fejtegetéseket olvashatunk Rudolf

Hauschka Táplálkozástan címû könyvében. Ita Wegman

Alapítvány–Natura-Budapest Kft., 2007

SzG 2010/2 17

ANTROPOZÓFIA

Nem az a kérdés, jó-e egy film. Ha már a ha-lott anyagot, sõt a virtuális világ eszközeit hasz-náljuk mûvészi hatás eléréséhez, vajon ez nemoltja ki az alkotói szándékot, átjön-e valami üze-net, ami képes az átváltoztatásra, a katarzisra?

A bombák földjén „jó film”. De valami rette-netesen hiányzik belõle.

Egy idézettel kezdõdik a film, és lényegébena teljes mû ezt a gondolatot illusztrálja: a hábo-rú – drog. A szereplõk egy Bagdad utcáin beve-tett tûzszerész-kommandó tagjai. Azok, akikmegõrizték ember mivoltukat, igyekeznek jókatonaként, fegyelmezetten viselkedni. Egyi-kük azonban vakmerõ. „Ha meg kell halni,meg kell halni”-felkiáltással ledobja magáról avédõfelszerelést, belép a halálzónába. Az adre-nalin hajtja. Otthon, a vidéki Amerika suburb-jában, családja körében, a szupermarket áruhe-gyei közt nem találja helyét, a rövid szabadsá-golás után, amint teheti, visszajön.

A film maga ennyit akar mondani, nem töb-bet, s ezt kétségtelenül hatásosan teszi.

A katonáknak, akiknek tudatát kitölti a túl-élés kérdése és az, hogy ne öljenek meg ártatla-nokat, ebbeli igyekezetükben nincs idejük bele-gondolni ennél mélyebbre ható kérdésekbe,hogy például miért is vannak ott? De nemcsaknekik nem jut eszükbe ezt az alapvetõ kérdéstfeltenni, hanem sajnos a rendezõnek sem.Ahogy egy amerikai filmkritikus írja: miközbenegy hiperrealista ábrázolást látunk a harcról, amikróra fókuszálás igyekezetében mintha elfe-ledkezne a makróról. Vagy egy másik szerzõtollából: „A fõ téma olyan öreg, mint Holly-wood: Amerika isteni joga más társadalmak le-igázása, történelmük ellopása és a mi emlékeze-tünk elfoglalása. Amit Hollywood briliáns mó-don tud, az az igazság elhallgatása Amerikaerõszaktételeirõl. Ezek nem háborúk, hanemegy fegyverfüggõ, öngyilkos kultúra exportja.”

Ennyi, amit magáról a filmrõl el lehet mon-dani.

Az adrenalinfüggõ õrmester típusa itt vanvelünk. Nem rosszindulatú ember, csak üres. Alelke halott. Minden szellemitõl elszakadt.Nem tud kapcsolódni semmihez, ami él; felesé-ge, gyermeke játékszer, amivel nem tud mitkezdeni. A halálzónában érzi otthon magát,ahol az izgalmat a halál közelsége adja. De sem-

mi köze nincs Tarkovszkij Sztalkeréhez, aki sa-ját életét, családját is feláldozva segít azoknak,akik önmagukkal akarnak találkozni, inkább aFizikus cinikus, kiégett alakjához hasonlít, aki-nek a lelke halott, csak jelen esetben minden fi-lozofálás nélkül kapjuk mindezt.

Lassan érett meg bennem a csömör. A mozi-ban egész idõ alatt egy idióta nézõ a lézeres ce-ruzájával világított oda a szereplõk homlokára,mintha lézeres irányzékot használna. Nemakadt egy szomszédja sem, aki pofán vágta vol-na, tisztán pedagógiai okokból. Nyilván otthonnap mint nap számítógépes játékokkal gyako-rolja magát. A film nem túl mély mondanivaló-ja hozzá nem hatolt el, õ szórakozni jött. Minta mögöttem ülõ lányok, akik a film végén vi-hogtak. A moziban a sorok közt szemét: pop-corn szétszórva, mint a disznóólban, üres pa-pírpoharak szétgurulva. Fogyasztottunk. A vir-tuális világ belénk költözött.

Az senkinek nem jutott eszébe, hogy ez afilm az Afganisztánban állomásozó magyar tûz-szerész-alakulatokról is szól. Mit keresnek ott?Kinek a nevében?

Ez nem film, kedves barátaim, ez a való világ. Ez ott senkit sem érdekelt. De nem láttam

nyomát annak sem, hogy bárhol, bárki írt vol-na errõl.

Többé nem érdemes moziba járni. Tévét senézz, ha jót akarsz!

Maga a film, a televízió a Hurt Locker. Fáj-dalomdoboz. Ha kinyitod, meghalsz.

Ertsey Attila

A BOMBÁK FÖLDJÉN (THE HURT LOCKER)

SzG 2010/218

Ertsey AttilaSZMOLENSZK

A baleset

2010. április 10-én, az oroszországiSzmolenszk közelében lezuhant a lengyel minisz-terelnök, Lech Kaczynski gépe. A katasztrófátsenki sem élte túl. Odaveszett Lengyelország ve-zetõ rétegének jelentõs része, parlamenti képvi-selõk, a hadsereg vezérkara, egyházi vezetõk, ésa Katynban kivégzett tisztek leszármazottai, akikaz emlékünnepségre igyekeztek, szám szerint 97személy. Mintha megismétlõdött volna az 1939-ben megtörtént tragédia. Akkor Sztálin utasítá-sára 22 000 lengyel katonatisztet végeztek ki éstemettek tömegsírba.

A tragédia megrázta az egész világot.Számos kérdés vetõdik föl: hogyan is történ-

hetett meg mindez, van-e felelõse a szerencsét-lenségnek? Kinek állhatott volna érdekében abaleset? Ezzel a kérdéssel nem szándékom ösz-szeesküvés-elméletet gyártani. A katasztrófa az

eddigi vizsgálatok szerint a pilóta hibájából kö-vetkezett be. Az orosz légiirányítás háromszorutasította a pilótát, hogy válasszon másik repü-lõteret, ne kíséreljen meg leszállást. A pilóta ne-gyedik kísérlete tragédiába torkollott. A feltéte-lezések szerint maga Kaczynski utasította leszál-lásra a pilótát.

Kérdéseket mindazonáltal fel lehet tenni. A baleset a leszállópályától mintegy 300 mé-

terre, egy erdõben történt. A helyszínen készültképeken látható, hogy a gép apró darabokra hul-lott. A törzs nem maradt egyben, a roncsdarabokszanaszét hevertek, az áldozatok felismerhetet-lenné váltak.

A látvány elgondolkodtató. Szerény ismerete-im szerint egy repülõgép le tud szállni egy erdõ-re. A fák koronája ilyenkor lefékezi a gépet, és aztöbbé-kevésbé egészben marad. Ezt mutatja aszmolenszki katasztrófát pár nappal követõ bal-eset Ecuadorban, ahol egy utasszállító sikeresen

VILÁGHELYZETVILÁGHELYZET

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hanga-dó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony ka-pitalista gazdaság eszközeivel. E csoport a tõlefüggõ embercsoportokat a gazdasági eszközök ré-vén kapcsolja össze és szervezi meg. A lényeg az,hogy ez a csoport tudja, hogy az orosz területen élegy, a jövõ szempontjából kialakulatlan embertö-meg, amely magában hordozza egy szocialisztikusorganizáció csíráját. A jól kiszámított cél az, hogye szocialisztikus csíraimpulzus az antiszociális cso-port hatalmába kerüljön. E célt nem lehet elérni,ha Közép-Európából megértésbõl fakadó egyesü-lést keresnek a keleti csíraimpulzussal. Mivel azemlített csoportot az anglo-amerikai világon belültalálni, a jelenlegi hatalmi konstelláció csak alá-rendelt pillanat, amely minden valódi szembenál-lást és érdeket elfed. Elleplezi mindenekelõtt azt avalódi tényt, hogy az orosz kultúrcsíráért az anglo-amerikai pluto-autokraták és a közép-európai né-pek között folyik a küzdelem. Abban a pillanat-ban, amelyben a világ felismeri e tényt, a valótlan

konstellációt egy valóságos váltja fel. A háborúcsak addig tart valamilyen formában, amíg a né-metség és a szlávság össze nem találkozik a közöscélban: az emberiség felszabadításában a Nyugatigája alól.

Csak az alábbi alternatíva lehetséges. Vagy le-leplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugat-nak dolgoznia kell, ha boldogulni akar, és aztmondja: az anglo-amerikai machinátorok egyáramlat hordozói, amelynek gyökerei a franciaforradalmat megelõzõ impulzusban rejlenek,amely a kapitalizmus eszközeivel világuralmatakar megvalósítani, s amely számára a forradalmiimpulzusok csupán jelszóul szolgálnak, ami mögéelbújnak; vagy átengedi az ember a világuralmataz anglo-amerikai világon belüli okkult csoport-nak, amíg a leigázott német–szláv területekrõl jö-võbeli vérfolyamok árán meg nem menekül a Földigazi szellemi célja.“

Rudolf Steiner, 1917 (http://sztmszc.hu)

´

´

´

SzG 2010/2 19

VILÁGHELYZET

landolt az erdõben, az utasok sértetlenül úsztákmeg a zuhanást. A túlélés mindazonáltal nem ga-rantált, hiszen az emlékezetes, filmben is meg-örökített esetben („Vannak még csodák”), mikora brazíliai õserdõben zuhant le egy gép, csakegyetlen túlélõ maradt. A vizsgálat minden bi-zonnyal kiterjed annak megválaszolására is, miokozhatta mind a 97 utas halálát. Felmerült arobbanás lehetõsége is.

Marad az elsõ kérdés: kinek állhatott volnaérdekében a baleset?

Ehhez arra kell elõször válaszolni, mi is tör-tént, történt volna Katynban, az emlékünnepségkapcsán?

A katyni mészárlást az oroszok a közelmúltigtagadták. Elõször Jelcin ismerte el, nem túl lát-ványosan. Az ügyet azóta is hallgatás övezte,nemcsak az oroszok részérõl, hanem az egészNyugat is kerülte a témát. Kínos lett volna emle-getni azt, hogy a szövetségesek közt kereshetõ afelelõs, és az a tény, hogy a tömegsírra a néme-tek bukkantak rá, amit kellõ mértékben ki ishasznált a korabeli német propaganda. A cinkoshallgatás egészen mostanáig tartott, hiszenAndrzej Wajda pár éve bemutatott kitûnõ filmjeNyugaton teljesen visszhangtalan maradt, nemvéletlenül.

A fordulat

A változás Putyintól indult. Nyilvánosan elis-merte a mészárlást, és látogatást tett a helyszí-nen. Ezt a gesztust az egyébként határozottanoroszellenes és Amerika-barát Kaczynski fordu-latként értékelte. Nyilatkozata szerint az oroszfél olyan gesztust tett, amit nem lehet válasz nél-kül hagyni. Ezért döntött úgy, hogy az emlékün-nepségen a teljes lengyel vezetés legyen jelen, ésközösen emlékezzenek meg az orosz vezetõkkel.

Megtört a jég, az évszázados lengyel–oroszviszály fenntartása elõl elhárult az akadály, amegbékélés megkezdõdött. Mi ennek a megbé-kélésnek a jelentõsége?

Lengyelország helyzete stratégiai jelentõségû.Bush ott akarta elhelyezni az amerikai rakétavé-delmi rendszer elemeit, mely elé Kaczynski nememelt akadályokat. A telepítés végül lekerült anapirendrõl, Obama döntése nyomán.

A rakétarendszer ellen Putyin többször fel-szólalt nemzetközi fórumokon, azt az USA ag-resszív és fenyegetõ lépésének nevezte, mely kö-rülbástyázta Oroszország és a FÁK államait ame-rikai támaszpontokkal és rakétákkal. Putyin amézesmázos amerikai mellébeszélésekkel szem-

ben nyíltan beszélt. Válaszlépéseket ígért és kifo-gásolta az USA világcsendõri szerepét. Nyilatko-zatában cáfolta nagyhatalmi ambícióit, csupánaz önvédelem szükségességérõl beszélt. És való-ban, figyelemreméltó módon megerõsítettenemzetközi pozícióit. Putyin lassú, de határozottoffenzívába kezdett.

Szorosra fonta kapcsolatait Chávez venezue-lai elnökkel.

Emlékezetes epizód az Amerika-barát Grúziaáltal elfoglalt Dél-Oszétia gyors és határozottvisszafoglalása, melynek során az orosz légierõszétrombolta azt a grúziai repülõteret, melyrõlaz izraeli légierõ képes volt elérni Iránt.

Az orosz gáz révén jó kapcsolatokat építettki Kínával, és változás következett be az ukránvezetésben is. Az amerikai támogatással, a „na-rancsos forradalommal” hatalomra került uk-rán vezetés, Juscsenkó és Tyimosenkó egyarántAmerika-barátságáról volt híres, és megindul-tak az elõkészületek Ukrajna NATO-tagsága fe-lé. Ez a tendencia mára megfordult. Putyin 10évig 30% árengedményt ad a földgáz árából,cserében Ukrajna további tíz évre engedélyeziaz orosz flotta állomásozását Szevasztopolban.Ez az elsõ lépés az ukrán és orosz nép közti ter-mészetes szövetség helyreállításának folyamatá-ban. Ezzel teljesülhet Putyin néhai nagy tanács-adójának, Szolzsenyicinnek kívánsága, aki azukránok Amerikához való közeledését árulás-nak tekintette.

Ide tartozik az a friss hír is, hogy Putyin alá-írta az orosz–osztrák gázvezeték építésének szer-zõdését, egyúttal bírálta a Nabucco tervét,mondván: nincs értelme olyan vezetéket építeni,melyre nincs szállítási szerzõdés. Putyinnak ez alépése is a német(osztrák)–orosz viszony ápolá-sát célozza, Amerika ellenében.

Putyin

Kikerülhetetlen, hogy ne térjünk ki Putyinszemélyiségére. Ki is õ, mi lehet a szerepe a maivilágpolitikában?

Egy kommunista, volt KGB-fõnök. A magyarközvéleményben ez a kép él, és gyanúval fogad-ják minden megnyilatkozását, mintha attól tarta-nának, hogy Putyin restaurálni kívánná a Szov-jetuniót, és Magyarországot ismét meg kívánnászállni.

Felróják neki antidemokratikus viselkedésétés a sajtószabadság Oroszországban ismert kor-látait. Kevesebben figyelnek fel a nemzetközi po-litikában szokatlan egyenes beszédére, melyre jó

´

´

´

´

SzG 2010/220

VILÁGHELYZET

példa a müncheni biztonságpolitikai fórumontartott beszéde.1

Szokás élcelõdni azon is, hogy szobrot állítot-tak neki.

Nehéz észrevenni, hogy Putyin gondolkodá-sában valamikor döntõ fordulat következett be,melynek eredményeképpen a volt kommunistaügynökbõl ma orosz hazafi és igazi államférfilett. Ezt jelzi, hogy tanácsadójává fogadta azorosz népszellem XX. századi legnagyobb alak-ját, Szolzsenyicint. Szolzsenyicin legalább olyanjól ismeri az orosz néplelket, mint Dosztojevsz-kij. Dosztojevszkij tudott az orosz nép jövõbelimissziójáról. A Karamazov testvérekben mondat-ja el ezt az okkult titkot egy sztareccel. A szerze-tes azt mondja: az orosz nép még gyermek, akitmég évszázadokig tartó, gondos nevelésben kellrészesíteni, hogy felnõhessen feladatához. Ezt anevelõ feladatot a szerzeteseknek kell végrehaj-taniuk. Az orosz nép – Rudolf Steiner leírása sze-rint – a Földrõl visszaverõdõ napfényben Krisz-tust látja. Lelkében mély, vallásos hit él, melyetakkor is megõriz és a fanatizmusig fokoz, ha lel-kébe a kereszténység tanításai helyett a marxiz-must csempészik. Jövõbeni missziójára utalnakaz orosz nyelv egyes szavai is. A földmûvestkresztjányinnak, kereszthordozónak nevezi. Avasárnapot vaszkreszényje névvel illeti, mely fel-támadást jelent.

Szolzsenyicin jól ismeri ezt a karaktert. A ’80-as években az orosz ellenzéknek két közismertalakja volt, akiket mi, magyarok, a Szabad Euró-pa rádióból ismerhettünk: Andrej Szaharov pol-gárjogi aktivista és a Brezsnyev által emigrációbakényszerített Szolzsenyicin.

Szaharov – ugyanúgy, mint a ma Putyin rend-õrsége által idõnként letartóztatott GariKaszparov sakknagymester – a nyugati demokrá-ciák polgári jogait kérte számon a rendszertõl.Meglepõ az ugyancsak kommunistaellenes ellen-zéki Szolzsenyicin szájából az a kijelentés, hogySzaharov az Antikrisztus.

Szolzsenyicin is tud az oroszság jövõbenimissziójáról. Meggyõzõdése szerint az orosznépnek nem a nyugati demokráciára van szüksé-ge, erre lelki alkata nem alkalmas – aki ezt szor-galmazza, az a Gonosz szolgája. Az orosz népnekvezetésre, tanításra van szüksége, amit õ –amennyire ereje engedte – országjáró útjain tar-tott elõadásaival és egész életmûvével maga isszolgált. Putyin ezt a feladatot és vele együttmesterét is felismerte, és ezt az orosz nép meg-érezte. Ezért él az egyszerû, vidéki nép lelkébenPutyin vallásos tisztelete. Nézzük csak meg a saj-

tóban gyakran látható Putyin-szobrot. Putyin amuzsikok egyszerû vászoningében, mezítláb áll.Ludas Matyit láthatjuk, aki megvédi népét azoligarchák kizsákmányolásától. Ha képesek va-gyunk nem nyugati szemmel, azaz a szellemi ösz-szefüggésekbõl kiesett, emancipált és gyökérte-len intellektuális-értelmiségi nézõpontból ki-emelkedve szemlélni, egy nagy ívû stratéga ésnagy formátumú, reprezentatív ember alakjabontakozik ki. Féken kell tartsa az Amerika irá-nyából érkezõ befolyásolási kísérleteket, melyekaz értelmiségi ellenzék oldaláról érkeznek, illet-ve a környezõ államokban (Ukrajna, Grúzia)megrendezett „narancsos forradalmak”-ban,vagy a nyugati nagytõke benyomulásában ölte-nek testet. Ezzel egyidejûleg ellen kell állnia azUSA katonai törekvéseinek, mellyel „védelmi”vonalat húz Oroszország köré, földi támaszpont-okkal és ûrfegyverkezéssel.

Lengyelország sorstörténete

Térjünk vissza a lengyel–orosz viszony jelen-tõségéhez.

Putyin gesztusa nem csupán számításon alapu-ló, politikai sakkhúzás. Mélyen megérintette a ro-kon nép lelkét, de saját népéét is. A szmo-lenszkitragédiát követõen mutatták be az orosz televíz-iócsatornák Wajda Katyn címû filmjét. EgészOroszország a képernyõk elõtt ült. Megrázta õket,amit láttak, különösen a tragédia árnyékában.

Az évszázados lengyel–orosz ellentét feloldó-dott a két szláv nép között. A lengyelek közt felsem merül a baleset okai közt egy esetleges oroszhátsó szándék feltételezése. A vizsgálatot a kétfél közösen végzi, ez kizárja az esetleges ilyentartalmú bizonyítékok eltüntetését. Természete-sen felmerülhet egy ilyen verzió is, egy oroszelõkészítésû szeptember 11., melynek sokkolóélménye szolgálhatna alapjául az új orosz doktrí-nának. Csakhogy itt Putyin nem a terrorizmuselleni háborút hirdette meg, hanem a megbéké-lést. A mögötte álló doktrína nem az oroszság vi-láguralmi törekvéseit akarja újjáéleszteni, hanemaz oroszság és a kereszténység jövõbeni misszió-jának beteljesítését szolgálja.

Nem utolsósorban a sorsszerûségrõl is szólnikell. A lengyel nép története – hasonlóan a ma-gyar történelemhez – tragédiák, vesztes csatáksorozata. A katyn szó eredeti jelentése: hóhér. Ahalállal való szembenézés képességét fájdalma-san szerezte meg a lengyel nép. Szmolenszk pe-dig szintén jelentõs szerepet játszik a lengyel ésorosz nép történelmében. Szmolenszknél gyõzi

´

´

SzG 2010/2 21

VILÁGHELYZET

le Báthory lengyel király az oroszokat, akik otthódoltak neki. Ezt a vereséget az orosz nép em-lékezete nehezen emésztette meg. De Katyn ésSzmolenszk együtt begyógyította a két nép egy-másnak adott sebeit.

Mi lehet a legveszélyesebb a gazdasági világ-uralmat gyakorló USA számára?

Az, ha a szlávság egysége helyreáll, nem apánszlávizmus, hanem a kereszténység jegyében,és a németséggel kiengesztelõdik. Ha létrejönneegy orosz–német együttmûködés, akkor a máringatag lábakon álló USA európai uralmának egyszempillantás alatt vége szakadhat.

Putyin tudja ezt. A németek felé tett gesztusaiezt a szándékot nyilvánvalóvá teszik, csak azUSA-val szervilis Angela Merkel fordít látványo-san hátat neki.

Ennek fényében érthetõ az a már a botrányhatárát súroló viselkedés, hogy Angela Merkellemondta a Kaczynski krakkói temetésén valórészvételt, az izlandi vulkánkitörés hamufelhõjemiatt elrendelt légtérzárra hivatkozva. Semmisem akadályozta volna meg, hogy vonatra vagyautóra szálljon és megtegye a Berlin és Krakkóközötti nem leküzdhetetlen távolságot.

Ha azonban a jelen eseményeinek mélyebbjelentõségét akarjuk vizsgálni, fel kell emel-kedjünk a történések érzelmi-morális megítélé-sén. Egy ilyen megítélés könnyen vezethetAmerika-ellenességhez vagy oroszellenesség-hez, illetve a sokat szenvedett lengyel nép irán-ti, egyoldalúan érzelmi viszonyhoz, amihez asaját sorsunkkal való összevetésbõl születõ ön-sajnálat társulhat.

„…a népkarma azzal függ össze, amit a néplé-lek a néppel átél… Így élnek az egyes nemzetekegymás mellett saját néplelkük és vele népkar-májuk kifejezõdéseként, és ha egyikük a másik ál-tal ezt vagy azt tapasztal, vagy egyikükkel a másikáltal ez vagy az történik, az a nemzetek egyéni kar-mája által adódik. Adódik egy bizonyos nemzetikarma, mivel a népléleknek egy lezárt élete van. Anemzetek párhuzamosan fejlõdnek. Míg az emberazt gondolja, hogy az egyik nemzet a másiknak va-lamit árt, ha az egyik nemzet a másikra vereségetmér, olyasvalami zajlik le, amit a nemzet magánakokoz a saját karmája által… A népek egymás mel-lett haladnak. Mikor az egyik gyõz, a gyõzelem asaját karmája, a másik vesztesége is karma.”

Hogy az embernek egy olyan folyamat megér-téséhez, mint Lengyelország felosztása, a tárgyalás-módnak ilyen nézõpontjait kell megközelítenie,ezt a XIX. században olyan személyiségek, akik azakkori szellemi élet csúcsán álltak, mint például anémet hegeliánus Carl Ludwig Michelet, AugustCieszkowski lengyel gróf barátja, még tudták.Michelet írta az 1846-os krakkói lengyel felkelésután:

„Hogy mi is Lengyelország sorsában »a Világ-rend erõs kezét« ismerjük fel, […] még kevésbéakarjuk tagadni, mivel ezt a gondolatot inkábbmegkíséreljük kifejezni. Annál kevésbé tudunkegyetérteni viszont […? abban, hogy ezt a sorsotkét hatalmas nép szomszédságának tulajdonítsuk.Az igazság nézõpontja – és a Világszellem igazságaa legmagasabb – nem tûri el, hogy egy nép sorsátmásból, mint saját szellemébõl vezessük le. A ke-reszténység szinte valamennyi népe a középkor

hûbéri arisztokráciája alól az abszolút monarchiák-nak az egyes rétegek kiváltságait megtörõ teljhatal-ma által fel lett szabadítva. Ez ennek az államfor-mának a történelmi értéke az emberi szellem fejlõ-désében. Lengyelországban azonban az arisztokrá-cia maradt az egyedüli uralkodó réteg. Hogy tehátez a nép az európai emberiség normális folyamatátvégigcsinálhassa, a Világszellem három abszolútmonarchia közé zárta, amely az említett folyama-tot mint egy külsõ erõszakot szabta rá, mert õ, azegyén féktelen szabadságtudata következtébennem akarta azt a nép belsõ szellemébõl kifejleszte-ni. Ez Lengyelország felosztásának világtörténelmijelentése. E tett végrehajtói számára ezáltal jogos a»morális felelõsség«…”

Hogy Michelet itt a Világszellemet valahogyanaz abszolutisztikus egységállam szociális formájá-val fenntartás nélkül mélyreható viszonyba hozza,annak oka Michelet hegeliánus mivoltában kere-sendõ. Szemléletének valós történelmi magja még-is annyira kézenfekvõ, hogy nem szükséges mé-lyebben belemennünk. Ez azonban másfelõl, an-nak megfelelõen, amit itt ki tudtunk fejteni, néplé-lektani szempontból téves azzal, hogy Michelet alengyeleknek egyfajta világtörténelmi szemrehá-nyást tesz abból kiindulva, hogy õk nem tudtak sa-ját maguktól az abszolutisztikus állam lépcsõfo-kára odatalálni. Éppen az õ létük mélyén alapul az,hogy õk erre nem voltak képesek. A egységes ál-lam nekik nem ugyanolyan kiváló.

Ezáltal persze éppen ezért is érintették õketolyan keményen azok az évszázadok, amelyek so-rán ennek az egységes államnak a diadalmenete vi-lágszerte lezajlott.

´ ´

SzG 2010/222

VILÁGHELYZET

Lengyelország felosztásának értelmét és világ-történelmi jelentését a lengyelek számára teljesegészében még sokkal mélyebben és átfogóbbankell tárgyalni, mint az a XIX. század közepénMichelet számára lehetséges volt. Ezt RudolfSteiner megtette, megmutatván, hogy a lengyelek-nek maguknak volt szükségük a felosztásra ahhoz,hogy saját tehetségeik és képességeik helyes kikép-zését elérjék. (A Világszellem vagy a történelembenmûködõ értelem tehát azt a – Hegellel szólva –„furfangot” alkalmazta, hogy a Lengyelország fel-osztását eltervezõ uralkodók hatalmi törekvéseit ésaz õ politikájuk államérdekét „szolgálja” azért,hogy a lengyelek számára pontosan azt a sorsot ké-szítse elõ, mely nekik szükséges és gyógyító volt.)Ez nevezetesen egy hármas úton ment végbe: más-képpen azon lengyelek számára, akik Oroszország-hoz, másképp azoknak, akik Ausztriához és más-hogy azoknak, akik Poroszországhoz kerültek.Mindegyik esetben befolyásokról van szó, melye-ket kevéssé az uralkodó lengyel nemességre, mintinkább a lengyelek alsóbb rétegeire gyakoroltak.Ami ezáltal adódott, az tehát egy történelmi hár-mas tagozódás a lengyel nép sorsában:

Azok a lengyelek, akik Oroszországhoz kerül-tek, ezáltal azon tehetségeknek egy különleges ki-képzéséhez jutottak, melyek inkább a tulajdonkép-peni szellemi élet irányában helyezkednek el. Ittébredt fel a lengyel nemzeti irodalom és nemzetifilozófia; Orosz-Lengyelországból származnak alengyel messianizmus fõ képviselõi.

Az a lengyelek, akik Ausztriába kerültek, ottkülönösen nagymértékben politikai képességeketfejlesztettek ki. Õk kifinomult, éleslátó politikaikoponyákká váltak.

Az a lengyelek, akik Poroszországhoz kerültek,különösen a gazdaság területére vonatkozó neve-lésben részesültek. Egy rendezett gazdaságot tanul-tak meg. Azt tanulták meg, hogy az úgymond „len-gyel vircsaftot” meghaladják.

Azokat a lengyeleket, akik 1772-ben Poroszor-szághoz kerültek, II. Frigyes hamarosan a poroszgazdasági nevelésben részesítette. A porosz igazga-tás által rendezett állapotok köszöntöttek be az újországrészekben. Német telepesek áramlatát vezet-ték ezekbe az országrészekbe, ahol egy posta létre-hozásával a közlekedést újra meg kellett nyitni.

A leromlott lengyel állapotok helyett újra megmu-tatkoztak az európai kulturáltság jelei. Nyugat-Po-roszország felvirágzott.

Frigyes a legrövidebb idõ alatt megduplázta azõ „irokézeinek” népességét.

Azokat a történelmi kötelezettségeket, melyeka lengyel föld megszerzésébõl adódtak annak lakóiiránt, a maga módján teljes mértékben beteljesítet-te. Túl az említett gazdaságélénkítésen sikerült ne-ki az õ lengyeleit – az õ szavaival – „a lengyel rab-szolgaságból visszahozni és a porosz országjel-leghez elvezetni”. Azt akarta, „hogy az adminiszt-rátorok alattvalóikat ne mezítlábas lengyelekkéntkezeljék”,2 hanem sokkal inkább „minden rabszol-gaságot és jobbágyságot szüntessenek meg, és azalattvalókra mint szabad emberekre tekintsenek,és úgy is bánjanak velük.” Ez – mint látható – alengyel szociális elmaradottság középpontját cé-lozta meg.

Néhány évtizeddel késõbb azonban a helyzetPoroszországban is a németek és lengyelek közttisztán szellemi területen pozitív viszonyok kiala-kulásához, valamint a legtörekvõbb lengyel szemé-lyiségeknek az igazi német szellem, különösen ahegeli filozófia általi megtermékenyüléséhez veze-tett.

Itt valóban annak a német szellem és a szláv lé-lek közti spirituális frigynek egy részlete lett elõké-szítve, melyrõl az elõbbiekben már beszéltünk. Egyolyan példán lehet világosan tanulmányozni enneka szellemi frigynek a gyümölcsözõ mivoltát, mint alengyel August Cieszkowski gróf viszonya a hege-liséghez és egyáltalán a német szellemi élethez,melybõl éppen Cieszkowskinál egy harmadik do-log kezdett kisarjadni, egy jövõbeni spiritualitáseleme, melyet egy olyan karakter hordozott, aki apusztán gondolati-filozófiai forma fölé emelke-dett. A német–lengyel viszonyok mély történelmitragikumához tartozik az is, hogy a késõbbi, mate-rialista XIX. században, melynek során a németséga maga nagy szellemi hanyatlásán végighaladt,ilyen reményteli jövõcsíráknak is el kellett szárad-nia.

Karl Heyer: Beiträge zur Gesichte des Abend-landes, 5. Band3

A lengyel nép története egy magasabb szük-ségszerûségbõl fakadó fejlõdés, mely alkalmassátette õket a Közép misztériumának megértésére.Ugyanez érvényes ránk, magyarokra is.

Az angolszász népek történelmi missziója azegységes világgazdaság kiépítése. Ez együtt járaz önmagát a Római Birodalom örökösénektekintõ anglo-amerikai világbirodalom, az

SzG 2010/2 23

VILÁGHELYZET

Imperium Anglosaxicum kiépülésével, és az en-nek során lezajló mérhetetlen pusztítással, amia gazdasági világhatalomért folyó háború mel-lékterméke. A párhuzam még valamit megmu-tat. Róma imperializmusa egy világbirodalmathozott létre, de eközben észrevétlenül megszü-letett a kereszténység. Bár híveit üldözték, ésaz arénákban vadállatok elé vetették, Rómakatakombáiban megerõsödött. Késõbb a Biro-dalom államvallássá tette, és ezzel ugyan rész-ben korrumpálta a kereszténységet, de egyúttallehetõvé tette elterjedését a világbirodalom-ban. Ma a katolikus egyház Róma dekadensimpulzusát hordozza, és közben gõzerõvel fo-lyik az angolszász világbirodalom kiépülése,melynek mélyén egy keresztény impulzus mû-ködik, a gazdaságban mûködõ testvériség. Apusztítás mint melléktermék oka, hogy az an-golszász népekben ez az impulzus ösztönös. Ezaz ösztönösség párosul egyes vezetõ személyekegoizmusával, mely népegoizmussá torzul. Eu-rópa népeiben a keresztény impulzus tudatosjellegû, de nem elég erõs. Az angolszász népekimpulzusa és missziója jogos és szükségszerû,bár a vele együtt járó pusztítás és az, hogyegyes csoportok ezt a missziót a maguk érde-kében eltérítik, nem az. Ugyanígy szükségszerûa germán népek impulzusa, mely a Középmisztériumának megteremtésére irányul, ésfeladata a szlávság nevelése.

Egyszerre szükségszerû tehát a két folyamat.Meg kell valósuljon az egységes világgazdaság,akár egy világbirodalom keretén belül is, deközben a szláv kultúrcsíra nevelését a németség-nek kell végrehajtania, és meg kell akadályozza,hogy az az angolszász népek befolyása alá kerül-jön.

Ennek a drámának fõszereplõje ma Putyin, éstovábbi szereplõi azok a németek, akik fél-tuda-tosan érzik ennek jelentõségét, és nyitottak egyorosz–német közeledés felé. És fontos szereplõia történetnek a lengyelek, akik közvetítõk, és ve-lünk, magyarokkal együtt a Közép misztériumá-nak hordozói.

A németség Kelet felé kiáradó kultúrmisszió-ja hosszú idõn keresztül békében zajlott, a né-met-szász telepesek kiáradtak délen Erdély pe-reméig, keleten a lengyel területre és tovább, aVolga-mentéig. A német filozófia, kultúra és atelepesek által hordozott ipari és föld-mûveskultúra harmonizálta Európa keleti felét.Ez a folyamat szakadt meg a németség XIX.századi és XX. század eleji mulasztásával és en-nek következményével, a két világháborúval.

Mi, magyarok

Az oroszokkal és a németekkel együtt talánnekünk van legszorosabb viszonyunk a lengyelnéphez. A történelemben idõnként sorsközössé-get vállaltunk egymással, erre legutóbb 1956-ban nyílt alkalom. Wajda Katyn-filmjét – ellen-tétben Nyugattal és Kelettel – nálunk bemutat-ták és sikert aratott. Egyedül Budapesten avattakemlékmûvet a katyni mészárlás emlékére.Kaczynski ott nyugszik a krakkói Wawelben,ahol a lengyel királyok és nemzeti hõsök köztBáthory István és I. Ulászló magyar királyok ésNagy Lajos király lánya, Szent Hedvig – az õ ne-véhez fûzõdik a lengyelek megtérítése – síremlét,valamint Árpád-házi Szent Kingának, IV. Béla lá-nyának (és Szent Margit húgának), Lengyelor-szág védõszentjének diadémját õrzik. Itt találha-tó a Szent Margitról elnevezett kápolna is. A kétnép titokzatos kapcsolatát mitikus formában õrzi a Szent Kinga gyûrûjérõl szóló legenda.

A tragédia, mely szomorú módon ébresztminket a sorsközösségre a két nép közt, megráz-ta az országot. Sólyom László elsõként nyilvání-tott részvétet a külföldi államfõk közül. A teme-tésen jelen volt Sólyom László, Bajnai Gordon ésOrbán Viktor is. A lengyel nép hálásan fogadta amagyar együttérzést. A már csak szinte a legen-dákban élõ lengyel–magyar barátság egy pilla-natra újjáéledt.

A gyász azonban hamar múlik. Az érzelmekhelyét fel kell váltsa az értelem és a rálátás.

Szent Kinga gyûrûje

Amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárásután, édesapjától elkérte a wielickai sóbányá-kat. Ekkor történt a legendás epizód is Kingagyûrûjével. Amikor édesapja kíséretében elju-tott a máramarosi sóbányákba, az egyik akna-szlatinai tárnában Kinga gyönyörködve néztea csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébejutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrá-sokból párologtatott (ún. fõtt) sóval kénytele-nek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, addnekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy in-nen egyenesen Lengyelországba vihessék asótömböket.” A király teljesítette leánya kéré-sét, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyûrûjét,és az akna birtokbavételének jeléül a mély ak-nába dobta. Késõbb, a bánya4 megnyitásakor,a legenda szerint a bányászok megtaláltákKinga gyûrûjét.

´

´´

SzG 2010/224

VILÁGHELYZET

Thomas Meyer

MADEIRA MINT VILÁGTÖRTÉNELMI ÁRAMLATOK

KERESZTEZÕDÉSI PONTJAEgy téli utazás impressziói az atlanti-óceáni szigetrõl

Földrajzi fekvés és sajátosság

„1505. március 26-án egy 21 hajóból és 2500fõs legénységbõl álló portugál flotta Franciscod’Almeida vezetésével elhagyta a Lisszabon kö-zelében fekvõ Rostalt, és elvitorlázott Madeiramellett” – olvassuk a flotta egyik utasának útibeszámolójában. Vasco da Gama már felfedezteIndiát; most birtokba kellett venni. Az odaveze-tõ út Madeira mellett haladt el, amely Afrikától

700 km-re nyugatra, Casablanca magasságábanés Lisszabontól mintegy 900 km-re délnyugatravan.

Az atlanti-óceáni szigetet a Golf-áram fogja kö-rül, ami rendkívül enyhe klímát és ennek megfele-lõ vegetációt biztosít a szigetnek. Itt még a kará-csony elõtti idõszakban is 18–20 °C-os átlaghõ-mérsékletek uralkodnak, és ettõl a tulajdonképpe-ni téli hónapok is alig hidegebbek. Pálmák virá-goznak itt, banánfák nõnek, narancsok, van kó-

Francisco d’Almeida halálának – 1510. március 1. – 500. évfordulójára emlékezve

A mai magyar politika Nyugat-orientált. OrbánViktor megnyilatkozásai e tekintetben hasonlóakKaczynskinak a katyni emlékünnepség elõtti állás-pontjához: atlantizmus és oroszellenesség. Egy kisország geopolitikai realitásokat figyelembe vevõ,érthetõ álláspontja. De vajon van-e mögötte egynagyobb távlatokban gondolkodó nemzetstraté-gia, mely Magyarország helyét nem Euro-Amerikában képzeli el, hanem egy önálló, új szel-lemiségû Európában, mely beteljesíti SaintGermain gróf és utódai szándékát? Vagy mara-dunk Kompország, aki mindig késve hajózik ésrossz partokon köt ki, Kelet és Nyugat kétségeközt ide-oda csapódva, mert nem ismeri fel fel-adatát, a Közép misszióját? Orbán Viktor szerepekulcsfontosságú lehet. Egyensúlyoznia kell az an-golszász érdekek megsértése nélkül egy európai

jövõ érdekében. Ehhez hozzá kell tartozzonPutyin missziójának felismerése és egy a lengye-lekkel közös szerep betöltése. Ez a lengyel és ma-gyar népszellem jelenkori feladata, a két népmisztikus kapcsolatának a korszellem által meg-követelt tartalma.

Ha lenne egy ilyen stratégia, annak szakítaniakellene a Civilizációk összecsapása koncepciópermanens konfliktusokra alapozott angolszászdoktrínájával, mely számunkra csak a gyarmatisort és a csatlós szerepet szánja. Az új, az országés Közép-Európa jövõje szempontjából egyetlen,szellemileg és morálisan is megalapozott straté-gia alapja a megértés és Európa valódi, élõ szel-lemisége lehet. Mert világbirodalmak jönnek-mennek. A lengyel–orosz–német viszony maifordulatai valamit jeleznek. Magyarország is vál-tozások elõtt áll. Sok szenvedés által talán vala-mit tanultunk. A történelem esélyt kínál, amit felkell ismerni. Ha elmulasztjuk, még sokkal söté-tebb idõknek nézünk elébe.

Ez a következõ, sorsfordító évek tétje és a tra-gédia üzenete.

Jegyzetek

1. Szabad Gondolat, 2007/2

2. „nicht auf den harten polnischen Fuß umgehen”

3. Ford.: Ertsey Attila

4. Értsd: a wieliczkai sóbánya megnyitásakor

Szen

t H

edvi

g sí

rem

léke

a W

awel

ben

´ ´

SzG 2010/2 25

VILÁGHELYZET

kuszdió, ananász, áloé és még sok minden. Nembeszélve a Madeira-borról, amely a cukor termesz-tését és exportját idõvel háttérbe szorította.

Madeira botanikus kertjeirõl is híres és egyFunchalban található, rendkívül gazdag orchidea-parkról, továbbá egy babérerdõrõl, egy „õskori re-liktumról”, ahogyan azt a Dumont útikönyv neve-zi. A geológiai altalaj vulkáni természetû, és St.Vicente barlangjaiban még ma is megcsodálhatóka kõvé merevedett lávafolyamok. A sziget 1900métert is elérõ hegyvonulatai fölött tavasszalészakkeletrõl délnyugati irányban passzátszelekfújnak. Ezért képezte évszázadok, ha nem évezre-dek óta Spanyolország vagy Portugália számára adélre induló hajózás egyik kiinduló vagy átmenõpontját.

Tengerész Henriktõl Kolumbuszig

Madeirát 1420-ban portugálok fedezték fel (új-ra), és Tengerész Henrik (1394–1460) parancsáravették birtokba és telepítették be jómódú algarveicsaládokkal. Ezzel a sziget helyileg és idõben aHenrik által inspirált és finanszírozott nagy portu-gál felfedezõutak kiindulópontjánál áll. Bár úgytûnik, hogy már az ókorban ismerték, és egyes úti-könyvek a Platón által említett atlanti-óceáni szi-gettel, Poszeidoniosszal hozzák kapcsolatba. ADumont-könyv azt kérdezi: „Vajon ez a kis paradi-csomi hely az Atlanti-óceánban a mondáktól öve-zett Atlantisz csúcsa volt?” A sziget talán valóban amintegy 10 000 évvel ezelõtt elsüllyedt, egykoriatlanti világkontinens keleti peremterületeihez tar-tozhatott, hatalmas régi civilizációk és nagy kultú-rák színhelyéhez, amelyekrõl a felszínes történelmikutatás alig tud többet mondani, mint mondasze-rût.

Néhány évvel azelõtt, hogy a genovai Kolum-busz Kristóf (1451–1506), akinek portugál felesé-ge volt, és aki eredetileg cukorkereskedés ügyébenjött Madeirára, újra felfedezte Amerikát, egy párévig Porto Santón, a kis szomszédos szigeten élt, és

úgy tûnik, hogy itt, apósánál jött meg a kedve afelfedezõ tengeri utazáshoz és ennek mûvészeté-hez.

A világtörténelem protagonistáinak (elõhar-cosainak) átjáróhelye

Nem csoda, hogy egy olyan helyen, ahol õsré-gi geológiai eredetû globális tengeri és légáramla-tok találkoznak, mindig megjelentek olyan embe-rek is, akiknek szintén globális, hogy azt ne mond-jam, világtörténelmi szerepet kellett játszaniuk,ahogyan azt kezdetben a tengerészek vállalták ma-gukra.

Amikor a britek a waterloo-i csata után gon-doskodni akartak arról, hogy Napóleon soha töb-bé ne okozhasson meglepetést, az Atlanti-óceándéli részén lévõ Szent Ilona-szigetre számûzték,hogy írja meg a memoárjait. A hajó, amely a szám-ûzetésbe vitte, megállt Madeirán.

Erzsébet császárné (1837–1898), az osztrák-Habsburg császár, Ferenc József hitvese, kétszerlátogatott el Madeirára, mégpedig mindkét alka-lommal hosszabb idõre. Nemcsak az enyhe

Rei

d’s

Pala

ce H

otel

A R

eid'

s H

otel

ter

asza

Rei

d's

Hot

el

SzG 2010/226

VILÁGHELYZET

atlanti-óceáni klímát kereste itt, hanem új inspirá-ciókat is finom érzékû lelkének, amelynek a csá-szárnéként viselt feladatok jelmeze újra és újra túlszoros lett.

Az idõközben a nép által Sziszinek nevezett Er-zsébet császárné akkor látogatott ide másodszor,amikor a 19. század 80-as éveiben a fõváros,Funchal peremén, a meredek, sziklás tengerpartonmegnyílt a Reid’s Szálloda, amelyet egy skót üzlet-emberrõl neveztek el, aki a saját erejébõl vitte sok-ra. Erzsébet látogatása a téli hónapokra esett, és aReid’sben szállt meg. A még ma is üzemelõ szállo-dát az összes atlanti-óceáni szálloda gyöngy-szemének nevezték. Nem is alaptalanul, mert aszálló egy szolid építészeti stílust köt össze a ké-nyelem minden fajtájával, mégsem hat hivalkodó-an. Ha Harold Freemannek errefelé lett volna dol-ga, biztos eltölt egy pár napot a Reid’sben…

Mindenesetre egy tea a Reid’sben az alapításidejétõl mind a mai napig a sziget számos látoga-tójának kedvenc idõtöltéseihez tartozik. Legalábbegy tea a Reid’sben.

Károly császár utolsó számûzetése

Ám a Habsburg-dinasztia egy további tagja,mégpedig a trónon legutolsó számára is sorsszerûjelentõsége lett Madeirának. Az elsõ világháborúvége után leköszönésre kényszerített I. Károlyt egyrövid svájci tartózkodás és egy, legalább a magyarkorona megmentésére tett hiábavaló kísérlet utánide számûzték; ismét brit rendezés szerint, és ez al-kalommal Madeirának nemcsak átmeneti állomás-nak kellett lennie, mint Napóleonnál, hanem bizo-nyos tekintetben végállomásnak.

Megérkezése után, 1921 novemberében Ká-roly elõször a Reid’sben lakott Zita császárnéval ésa gyerekekkel, de a költségek miatt nem engedhet-te meg magának, hogy huzamosabb ideig itt tar-tózkodjon. Egy gazdag pártfogója télre felajánlot-ta neki a Funchal fölötti Monte-ban lévõ villáját,ahol a gyorsan változó idõjárás kétségtelenül egykicsit nedvesebb és hûvösebb lehet, mint a part kö-zelében. Károly egy séta során tüdõgyulladást ka-pott, és a szövõdmények következtében 1922. áp-rilis 1-jén, mindössze 34 évesen elhunyt Monte-ban.

Koporsója még ma is a monte-i templombantalálható, mely elõtt egy emlékmû próbál emlékez-tetni rá. 2004-ben I. János Pál boldoggá avatta. Bi-zonyára nem azért, mert kabinetfõnöke, ArthurPolzer-Hoditz révén periferikus kapcsolatba kerültRudolf Steiner hármastagozódásra vonatkozógondolataival – ám ez egy olyan tény, amely nem

kerülhette el a boldoggá avatási bizottság figyel-mét. Mindamellett az elsõ mû, amelyet Károlyrólírtak, ezt világosan és érthetõen dokumentálja.

A hármastagozódás eszméjének megismerésealighanem a legfontosabb dolgokhoz tartozik en-nek a boldogtalan utolsó Habsburg császárnak azéletében, aki azoknak a nyugati hatalmaknak acselszövését, amelyek a dunai monarchia bukásá-ról már a 19. század 90-es éveiben döntöttek, so-ha nem volt képes igazán átlátni. Ahhoz nemcsaka hármastagozódás impulzusát kellett volna való-ban magáévá tennie, hanem bele kellett volna bo-csátkoznia a Rudolf Steiner szellemtudománya ér-telmében végzett kortörténeti vizsgálatokba is. A továbbiakban röviden ábrázolt emberi konstellá-ciót tekintve ez utóbbi sem lett volna egészen ki-zárva.

Világtörténelmi döntések az 1917-es évben

Ferenc József császár 1916 novemberében be-következett halála után nem sokkal a Habsburgtrónon õt követõ utódja, I. Károly Arthur Polzer-Hoditzot nevezte ki kabinetfõnökké, akit ifjú koraóta jól ismert. Arthur Polzer (1870–1945) a bátyjavolt Ludwig Polzer-Hoditznak (1869–1945), aki-ben a lehetõ legéberebb figyelem alakult kiSteinernek éppen a politikai háttérvizsgálataiiránt. Valamennyit beszélt errõl a fivérének is, aki

IV. K

árol

y ko

roná

zási

kép

e

SzG 2010/2 27

VILÁGHELYZET

a császárról írt monográfiája bevezetõjében felhív-ja a figyelmet egy olyan Európa-térképre,1 amely aKözép-Európa szétrombolására és keleten egy szo-cialista kísérlet beindítására irányuló nyugati tö-rekvéseket fedi fel. Steiner 1917 júliusábanLudwig Polzer közvetítésével kísérletet tett arra,hogy Arthur Polzeren keresztül eljuttasson a csá-szárhoz a hármastagozódásról egy memorandu-mot. Ez Wilson Európa számára használhatatlanjavaslataival, valamint a keleten már megkezdettszocialista kísérlettel szemben Európa korszerûszociális átalakításának valóban élhetõ alternatívá-it tartalmazta. Ám az európai középnek ezt az esé-lyét úgyszólván egy szempillantás alatt eltüntették.Szinte szó szerint azt mondhatnánk: abban a pilla-natban, amikor a dokumentumot Arthur Polzer átakarta adni õfelségének, intrikák viharai törtek kia kabinetfõnök ellen.

Ennek osztrák eszköze a teljesen angliai orien-tációjú külügyminiszter, Czernin volt. Károly csá-szárnak Polzert bizonyítatlan vádaskodások miattel kellett bocsátania. Késõbb a császár azt mondta:„Polzer grófot mindenféle elképzelhetõ cselszövés-sel elragadták tõlem.” Az igazi korszellem ellendolgozó hatalmak tudták, hogy mi fenyegette vol-na õket, ha az osztrák császár a „hármas-tagozódás” alternatíváját kihirdeti és ezzel – mégha nem is realizálódott volna – az egész világon is-mertté vált volna, amit még ma sem lehet róla el-mondani. A Károly császárra gyakorolt befolyásaelleni intrikák következtében Arthur Polzer csak1917 novemberében bekövetkezett visszalépéseután merte átadni a memorandumot a császárnak,egy, a lényeges pontokat összefoglaló pro memo-riával együtt. Ez utóbbira Károly többször vissza-tért, mivel az eredetit elvesztette. Ez a dolog irántegy bizonyos, kétségtelenül gyakorlatilag csírájá-ban elfojtott érdeklõdést mutat.

Steiner mindaddig kiadatlan memorandumá-nak teljes szövegét Arthur Polzer csatolta a Károly-ról írt, 1928-ban megjelenõ monográfiájához,amelyet biográfiai forrásként a boldoggá avatásieljárásnál is fel kellett használni. A két évvel ké-sõbb megjelenõ angol kiadásból ezt a memorandu-mot, a Rudolf Steinerre, valamint Ludwig Polzerreés annak a bátyja és Steiner közötti közvetítõ tevé-kenységére való összes utalással együtt, kihagyták.Törölték az említett nyugati politikai térképet is.

Mindez szimptomatikus módon mutatja: az an-golul beszélõ világban, ahol a szocialista kísérletetkitervelték és elindították, és ahol az utolsó Habs-burg sorsa iránt legalább egy nosztalgikus érdeklõ-déssel számoltak, szándékoltan teljesen ismeretlenkellett maradjon az, hogy Közép-Európában

Wilson és Lenin eszméivel szemben egy komolyanmegfontolandó alternatíva lett kifejlesztve.

Winston Churchill és Közép-Európa tervszerûkikapcsolása

A szocialista kísérlet keleti megvalósításánakegyik legfontosabb elõfeltétele Közép-Európánakmint önálló kulturális-politikai-gazdasági hata-lomnak a kiiktatása, és a világnak egy nyugati ésegy keleti zónára történõ felosztása volt. E hosszútávú terv lépcsõzetes megvalósításának egyik fon-tos segítõje volt a második világháború idejénWinston Churchill (1874–1965). Churchill évekigelodázta Európa nyugati részében egy másodikfront létrehozását, amely a Németországban zajlószörnyûségeknek elõbb véget vethetett volna.Csak akkor gyõzték le Németországot, amikormár elég mélyre süllyedt a gyilkos mocsárba, azért,hogy így Németországot és vele együtt Közép-Eu-rópát morálisan és ezzel politikailag is évszázadok-ra félreállíthassák. (Nem beszélve arról az AntonySutton és nemrég Guido Preparata által kimutatottpénzügyi építési segélyrõl, amelyet ugyanaz a Né-metország a háború elõtt és alatt Angliától és azUSA-tól kapott.)

Churchill nemcsak hogy már fiatalemberkénttagja lett egy politikai orientációjú londoni pá-holynak, amelyben 1902-ben elnyerte a mester fo-kot; Steiner szellemtudományának és a hár-mastagozódás eszméjének létezésérõl is tudott.

Siss

i szo

bra

a sz

iget

en

SzG 2010/228

VILÁGHELYZET

Johannes Tautz szerint a háború vége felé a lon-doni számûzetésben élõ Walter Johannes Stein(1891–1957) vette át a közvetítõ szerepet az an-gol kormány és III. Leopold belga király között,és e célból megbeszélést folytatott Churchill-lel,amirõl kétségtelenül kevés konkrétum maradtfenn. És Steintõl függetlenül a Svájcban élõantropozófus, Roman Boos 1945. január 1-jénegy nyílt levéllel fordult Churchillhez, amelybenChurchill Gondolatok és kalandok (Gedankenund Abenteuer) címû könyvének egyik részleté-hez kapcsolódva részletesen ír a hár-mastagozódás eszméjérõl és Steiner A szociálisélet kérdései címû mûvérõl. Boos ezt a levelet Ru-dolf Steiner Az imperializmus története és legyõ-zése (Geschichte und Überwindung desImperialismus) címmel angol hallgatóság elõttDornachban (1920) és Oxfordban (1922) tartottelõadásainak általa kinyomtatott kiadásában hoz-ta nyilvánosságra. Boos levele jó szándékról ta-núskodik ugyan, ám egyúttal a közép-európaia-kat, köztük sok antropozófust is jellemzõ naivi-tásról is az Európa és a világ jövõjéhez nyugatonrégóta kovácsolt átépítési terveket illetõen: e ter-vek szerint Európának és a világnak egyszer smindenkorra szigorúan angol-amerikai uralomalá kellene kerülnie. Az már egy más kérdés,hogy a „Churchill”-ként testet öltött individuali-tás jövendõ fejlõdése számára e Steiner tanítvá-nyaihoz fûzõdõ két kapcsolat vajon teljesen je-lentéktelen volt-e. Egyelõre mindenesetre nemvolt pozitív hatásuk.

A háború után Churchill mondta ki elõször a„vasfüggöny” szót, amely Európa közepén leeresz-kedett; õ, aki a semleges Svájcban az „EurópaiEgyesült Államok” idealista szószólójaként tevé-

kenykedett, miközben persze elhallgatta, hogy en-nek végeredményben csak egy angol-amerikai ve-zetésû világuralom létrehozását kellene szolgálnia,amit csak a londoni közönsége elõtt pontosított.

Ha nem ismerve azokat a mélyebb Európa-elle-nes intenciókat, amelyeket Churchill szolgált, éppaz európaiak a mai napig többnyire egy nagy, bé-keszeretõ államférfit látnak benne, akkor ez csakazt mutatja, hogy milyen mértékû Közép-Európaoldaláról a valós, politikai orientációjú nyugati in-tenciók naiv, elkápráztatottság jellegû félreismeré-se. E nélkül a mai napig tartó félreértés nélkül egyObama USA-elnök sohasem nyerhette volna meg ahazug afganisztáni háborúhoz követõkként az eu-rópaiakat, élükön a németeket.

Churchill Madeirán

Aligha meglepõ, ha a Reid’s vendégei közöttWinston Churchill neve is felbukkan. Már mint fi-atalember, aki a búr háborúban haditudósítókéntakart nevet szerezni magának, megállt itt. Egy1949 õszén elszenvedett könnyebb szélütés után,1950 januárjában feleségével együtt, tekintélyesmunkatársi gárdától kísérve, hosszabb tartózko-dásra kereste fel Madeira enyhe, kellemes atlanti-óceáni klímáját. Ugyanabba a lakosztályba költö-zött, amelyiket 1925-ben Lloyd George brit mi-niszterelnök használt, és amelyikben késõbbAnthony Edennek, Churchill követõjének a mi-niszterelnöki poszton, kellett laknia. Churchill –mint Napóleon Szent Ilonán, persze õ gyõzteskéntés nem mint Napóleon, vesztesként – terjedelmesmemoárjain dolgozott. Olykor Rolls-Royce-ávalelvitette magát a szomszédos halászfaluba, Câmarade Lobosba, hogy az öbölben a festõállványáhozüljön.

Hogy közben valaha is gondolt-e vajon I. Ká-roly tragikus sorsára, akit ide számûztek, és akinem engedhette meg magának a Reid’set? Haigen, akkor bizonyára nem lelkiismeret-furdalássalvagy az emberi részvét érzelmeivel. Hiszen az õtmegelõzõ kiválasztott brit államférfiak missziójavolt a Habsburg Birodalom likvidálása. Mert enélkül és egy nagy európai háború nélkül nem lettvolna elérhetõ a Nyugat hegemóniája Keleten.

Micsoda ellentét! A Reid’sben fotográfiák tö-mege emlékeztet Churchillre.

Câmara de Lobos elején egy halászcsárda viselia nevét, egy kilátóhelynél tábla emlékeztet rá. Ká-roly utolsó lakóhelye félig összeomlott. A monte-itemplom mellett, ahol eltemették, egy ajtón egyfelirat tájékoztat a neki szentelt kiállítás nyitvatar-tási idejérõl. Ott-tartózkodásom napjai alatt ezek-

Chu

rchi

ll a

Rei

d's

tera

szán

SzG 2010/2 29

VILÁGHELYZET

ben az idõpontokban soha nem nyitottak ki. Egyboldoggá avatás hatalma nem hasonlítható össze abrit birodalom hatalmával…

Az ember õs-atlantiszi tulajdonságai

I. Károly és Winston Churchill szembeállításaarra ösztönözhet, hogy megjelenítsük/elképzeljükazt az egészen különbözõ fajtájú anyagot, amely-bõl Anglia – és ma az USA – politikáját szõtték, el-lentétben Európáéval, legalábbis annak nemesebbtörekvéseit illetõen. Ezt az anyagot úgy hívják:„hatalom”. Nemhiába volt Winston Churchill az,aki egykor azt mondta: „A háború elsõ áldozata azigazság.” A hatalmi kérdéssel szemben az igazság-nak alárendelt jelentõsége van a politikai nyugat-ember számára. Ezzel szemben, ha az európaiak el-hibázzák a hatalom elvét, ahogyan az Hitler Né-metországában történt, akkor az csak azért van,hogy a valódi nyugati túlerõ legyõzze és évszáza-dokra láncra kösse õket. I. Károlyhoz az igazsághangja Steiner memorandumának alakjában hal-kan bekopogtatott, ám az intrikák zajában eleintenem tudott meghallgatásra találni. Ám ebben a te-hetetlenségben talán több jövõ rejlik, mint abban anyugati, látszólag békés terror- és hatalomviselke-désben, amely ma azzal fenyeget, hogy egész Eu-rópát végleg belerántja egy másokra kivetített „ter-ror” elleni hazug háborúba. Mert az emberiségeredetileg az igazságra van organizálva, nem a ha-talomra; és végképp nem egoista csoportoknak ahatalommal való visszaélésére.

Hatalomnak és igazságnak ebbõl az õsi ellen-tétébõl valamit már az atlantiszi idõben megtalá-lunk. És ennek az ellentétnek a közelebbi szem-ügyre vételére is ösztönözhet egy látogatás Ma-deirán, amely – mint a bevezetõben említettem –az Atlantisz világsziget peremvidékéhez tartoz-hatott.

Rudolf Steiner kutatása szerint az atlantiszi hétfõ faj közül az elsõ a rmoaháloké volt. Az emberinyelv kezdetei a kora atlantiszi idõben alakultakki, amely a Vízöntõ csillagjegy spirituális befolyásaalatt állt, és amelyben a rmoahálok kibontakoztak.Ugyanakkor kicsirázott az emlékezés képessége.Az ember még uralta azokat az életerõket, amelye-ket önzetlen módon a szolgálatába tudott állítani.A tüzet még nem fedezték fel, és az összes nyelvvalami mágikus-megszentelt volt. Egy dolgot meg-nevezni azt jelentette, hogy az ember megszerzi ahatalmat fölötte. Mindezekkel a képességekkelnem lehetett még emberi egoizmus útján visszaél-ni. Mert az ember lelke egy bizonyos tisztaságbanvett részt minden érzéki-érzékfölötti folyamatban.

A világ bölcsessége természeti és lelki folyamatok-ból csendült fel számára a nagy TAO-ban.

A második fõ fajnál, a tlavatli-népeknél, márvalami más is megjelenik. A fejlettebb emlékezõké-pesség alapján itt alakult ki elõször valami olyasmi,mint a személyes becsvágy. Ez a rmoaháloktól tel-jesen idegen volt. És csak a becsvággyal fejlõdött kia hatalom elsõ akarása.

A hatalom minden késõbbi politikája ennek amásodik atlantiszi fajnak köszönheti eredetét, nemaz elsõnek. Ebben az értelemben Churchill, Roose-velt vagy Sztálin is hatalomemberek voltak; azzal akülönbséggel, hogy a nyugatember hatalma Kö-zép-Európa és a Kelet hatalmát igazi túlerõkéntvégül képes volt saját szolgálatába kényszeríteni.

De a rmoahál-erények utóhatására is emlékez-tethetnek a sziget egyes látogatói: olyan költõk ésírók jártak itt, mint John Dos Passos, GeorgeBernard Shaw és Rainer Maria Rilke. Vagy AlbertSchweizer is, akinek az „élet iránti tiszteletét” úgyélhetjük itt át, mint egy visszhangot rég elhangzottrmoahál idõkbõl.

Az ellentét utóhangja a felfedezõ utak ko-rában

A rmoahálok és a tlavatlik õsatlantiszi ellenté-tébõl valami utáncseng még a nagy portugál ésspanyol felfedezések korában is. Míg a portugálokfelfedezései mögött a templomosok spirituális im-pulzusa állt, a spanyolok hódító utakra keltek afelfedezett területekre, és egyre inkább az egyházihatalom kiterjesztésének szolgálatában mûködtek.

Az 1494-ben a spanyol és a portugál koronaközött VI. Sándor pápa szorgalmazására létrejöttTordesillas-i szerzõdés bizonyos értelemben meg-szilárdította ezt az ellentétet, amennyiben többekközött az Új Világ gyarmatainak uralmi viszonyaitrögzítette. Mexikó, Paraguay, Kolumbia és Peruspanyol befolyás alá került; Brazília portugál ma-radt. Nyilvánvaló, hogy az egyház befolyása a spa-nyol területeken erõsebben érvényesült. Gondol-

Bot

anik

us k

ert

Func

halb

an

junk csak arra a régi szocialista kísérletre, amelyetjezsuita vezetés alatt Paraguayban egy jelentõs idõ-tartamon át folytattak (1610–1778).

A felfedezõutak portugál kezdeményezõje,Tengerész Henrik volt a portugál Krisztus-rend fe-je; maga a rend nem más volt, mint az új köntös-ben megjelenõ templomos rend, amelyet a 14. szá-zad elején egész Európában üldöztek és kiirtottak,és csak Portugáliában maradt fenn Diniz király(1261–1325) óvó kezének köszönhetõen; nemutolsósorban hálából azért a segítségért, amelyet atemplomosok nyújtottak a mórok Portugáliábólvaló kiûzésében. Ha a portugál hajókon a Krisz-tus-rend emblémáját látjuk, nem szabad megfeled-keznünk a templomos háttérrõl.

Gondoljunk bele tovább abba, hogy afelfedezõutakra egy olyan korszakban került sor,amelynek vezetõ korszelleme Samael, a Mars-szel-lem volt, akirõl Steiner egyszer azt mondja, hogy aspirituális birodalmával szemben egy bizonyos op-pozíciót inspirált;2 mert csak így volt elérhetõ azenergikus Föld-felfedezés az ember által. Akkorannál jelentõsebbnek tûnhet, hogy a portugál ten-geri hajózás impulzusa mögött a templomos rendemelkedett szellemiségû impulzusa áll, amely ér-tett ahhoz, hogy önzetlenül felhalmozza azokat avagyonokat, amelyeket Portugáliában TengerészHenrik révén a felfedezõutak szolgálatába lehetettállítani. Ez a portugál felfedezõutakhoz kezdettõlfogva egy olyan impulzust ad hozzá, amely révénezek az utak az egész emberiség és nem csak egynemzeti vagy vallási embercsoport szolgálatáváválhattak. Ebbõl a világot és emberiséget átölelõlevegõbõl Lisszabon mai látogatója is átélhet vala-mit, ha fölkapaszkodik a Tejo torkolatánál álló Be-lem erõdítmény tornyába.

Tomar, a templomosok helye

Ami a portugál felfedezõutakkal kapcsolatbanoly fontos templomos impulzust illeti, talán nincsis rá alkalmasabb hely, hogy még ma is megérez-hessünk ebbõl valamit, mint a Lisszabontól kere-ken 100 km-re északra fekvõ városka, Tomar. Mára távolból láthatóvá válik az a magaslat, amelyen atemplomosok 1160-ban épített kastélya áll, mel-lette egy hatalmas kolostor, valamint egy hármasosztású templom, amely egy szakrális épület és egyerõdítmény keverékének tûnik.

A páratlan, kétszintes templomhajót egy erõtel-jes, majdnem vízszintesen futó ívfonat borítja,amely mintegy azt mondja a szemlélõnek: az eljö-vendõ felfedezõutak célja a Föld teljes horizontjá-nak az uralma. De egy pillantás a fõoltár legrégeb-bi részébe, amelybe beillesztve egy, a jeruzsálemitemplom mintájára alkotott nyolcszögû építményemelkedik a magasba, mintha ki akarná ezt egészí-teni: ám ennek csak a Földet átölelõ Krisztus-szel-lem nevében szabad történnie, mely minden nem-zet és felekezet fölött áll. Itt válik érthetõvé, hogymiért kellett Rudolf Steiner szerint a portugál nép-nek a spanyol anyanemzetbõl kiválnia, és miért ke-rült évszázadokra közvetlenül az akkori korszel-lem, Samael vezetése alá, aki egyben portugál nép-szellemként is mûködött. De e korszellem mûködé-si szférájába belekerült az elõzõ, a spirituálisat köz-vetlenül támogató Rafael-idõben kifejlesztett temp-lomos impulzus is, és nyomós oka volt annak, hogyez épp Portugáliában tudott fennmaradni. Ezzelkellett megóvni a kor szükségszerûségének megfe-lelõ portugál felfedezõutakat attól, hogy pusztánanyagi-háborús hódító vagy rablóhadjáratokká fa-juljanak, ahogyan ez például a Mexikóra irányulóspanyol aranyvágy révén történt, aminek, úgy tû-nik, nincsen portugál ellenpárja.

„Mindent az emberiségért, semmit a nemzet el-len”, mondta a 20. század talán legjelentõsebbportugál költõje, Fernando Pessoa, mintegy enneka Portugália által egykor oly erõteljesen és harmo-nikusan betöltött sajátos tengerészmissziónak azutóhangjaként. Fiatal éveiben egyébként Pessoa isellátogatott Madeirára, úton Dél-Afrikába, aholangol nyelvû nevelésben részesült.

A világ fizikai meghódításától a spirituálismeghódításig

A világ külsõ meghódítása, amihez mindenekelõttPortugáliának kellett a döntõ anyagi-spirituális lökéstmegadnia, már rég megvalósult történelemmé vált.

SzG 2010/230

VILÁGHELYZETTo

mar

, a t

empl

omos

ok v

árko

lost

ora

SzG 2010/2 31

VILÁGHELYZET

A Brit Birodalom, a 20. században az amerikaiimpérium váltak a portugál felfedezõutak nagy ha-szonélvezõivé; ám olyan haszonélvezõkké, akik azeredetileg spirituális célkitûzésektõl egyre inkábbelszakadtak, és inkább a spanyol világhódító im-pulzusok vonalán haladtak tovább.

Ennek külsõ, mai kifejezõdése az angol-ame-rikai dominanciájú globalizáció; ami azt mutatja,hogy ez a szellemi világban történõ navigációmûvészetének a rovására fejlõdött ki. A valódikorfeladat viszont ennek a szellemi navigálásnaka megtanulása a Mihály-korszak még hátralévõidejében. Ennek kezdete, 1879 után nem sokkalugyan a Rudolf Steiner által létrehozott szellem-tudomány a világ spirituális meghódításánakminden szükséges eszközével felfegyverezte azemberiséget; de hol vannak a világ spirituális kö-rülvitorlázásának a mai flottaépítõi, hol vannakegy ilyen flottaépítés értõ szponzorai, hol van-nak a navigáció megfelelõ mûvészetével rendel-kezõ, bátor kapitányok, hol vannak a tengeré-szek, akik a világnak ebben a még korántsem be-fejezett, spirituális meghódításában önzetlenülrészt akarnak venni?

Az idõszerû metamorfózis Franciscod’Almeida individualitásának sorsában

A bevezetõben említett Francesco d’Almeida(1450 [?] – 1510) egyike volt a kevésbé ismertportugál hajósoknak. Nemesi származású volt, V.Alfonz portugál király tanácsadója, kapcsolatbanállt a portugál Krisztus-renddel, és annak megbízá-sából cselekedett. Átmenetileg kasztíliai szolgálat-ban is állt és részt vett Granada arab uralom alólifelszabadításában. Ez 1492-ben történt, ugyanab-ban az évben, amikor a kasztíliai korona rendelke-zésre bocsátotta Kolumbusz felfedezõútjához azanyagi eszközöket.

Almeidát Indiába utazása után – amit néhányévvel korábban Vasco da Gama (1469–1524) fede-zett fel –, annak az 1505-ös évnek az õszén, mely-nek kezdetét a bevezetõben felidéztük, kineveztékIndia alkirályává. Mindössze öt évvel késõbb,1510. március elsején, úton vissza Portugáliába,meggyilkolták – nem egészen tisztázott körülmé-nyek között, a Jóreménység foka közelében. AWikipédia bejegyzése szerint ennek oka a bennszü-lött khoi-khoik bosszúja volt amiatt, hogy „a por-tugálok jószágot raboltak hajójuk legénységénekfriss hússal való ellátásához”.

Ebben az értelemben d’Almeida halálát mártír-halálnak tekinthetnénk, egy baljóslatú intõ jelnek,

amelynek a portugálokat óvnia kellett attól, hogya számukra elõírt humanitárius-emberiségi célkitû-zéstõl eltérjenek.

Rudolf Steinernek azon tanítványai között,akiket azért „szeretett”, mert különleges hajla-mot mutattak a spirituális fejlõdésre, volt egy,aki Rudolf Steiner utolsó életévében éppen ab-ba a halálba élt át egy visszapillantás-élményt,amely Francesco d’Almeida életének véget ve-tett. Errõl a Steinerrel még megbeszélt élmény-rõl készült Steinernek egy kézírásos vázlata,amely segíthet az átélteket értelmezni. Sõt vanegy olyan vázlat is, amelyiken ez a szellemi ta-nítvány lerajzolta azt a sajátosan hullámos for-májú tõrt, amellyel Almeidát meggyilkolták. Eza szellemi tanítvány az 1957. július 7-én Lon-donban bevégzett utolsó megtestesülésben aWalter Johannes Stein nevet viselte – nem másõ, mint Rudolf Steinernek a Churchill-lel kap-csolatba került, az elõzõekben már említett ta-nítványa.

Stein életében – Steiner mellett – a legjelentõ-sebb ember az antropozófus D. N. Dunlop (1868–1935), a World Power Conference megalapítójavolt. Róla tette Steiner egyszer azt a megjegyzést,hogy többek között a templomos rend egyik olyanbelsõ körében mûködött, amelyik a portugálfelfedezõutakkal kapcsolatban útmutatóvá és dön-tõvé vált.

Rudolf Steiner e két tanítványának mûködésepéldásan megmutathatja, hogy régi templomos, ésa nagy felfedezõutak idejébõl származó impulzu-sokat hogyan kell a mi korunkban a világ spirituá-lis meghódításának impulzusaivá átalakítani. Még-pedig olyan spirituális világimpulzusokká, ame-lyek a jövõben képesek lesznek korunk pusztán amateriálisba lesüllyedt globalizációjába is olyanigazi, globális-spirituális jellegû célokat beilleszte-ni, amelyek nélkül az egész emberiségnek egy akkora civilizációs hajótörést kellene elszenvednie,amilyenre még soha nem volt példa.

Mon

tei t

empl

om

SzG 2010/232

VILÁGHELYZET

„A NÉMETSÉG MINT LEGKISEBB AKADÁLY”Az anglo-amerikai politika alapelvei

Rudolf Steiner feljegyzésének szó szerintiszövege

Az angolul beszélõ népek politikája mögött az aszilárd terv áll, hogy fokozatosan ezek a népekuralják a világot. E cél egyik eszközének tekin-tenek egy elszlávosított Kelet- és Közép-európát a szláv népeknek egy olyan szociálpoli-tikai szervezetével, ahol ezek a népek azt hi-

szik, hogy nemzeti törekvéseiket az angolul be-szélõ népek védnöksége alatt megtalálhatják, ésezáltal gazdaságilag a németek feje fölött egyolyan viszonyba kerülnek Angliával és Ameri-kával, amely ez utóbbi országok oldalán egy ke-reskedelmi egyenleg elõnyt eredményez.

E terv érdekében az angolul beszélõ népekelitjét olyan szellemi közösségekben nevelik,amelyek e népek látható szellemi és kulturális

Rudolf Steiner ismeretlen feljegyzése az elsõ világháború idejébõl

„1505. március 26-án egy 21 hajóból és 2500fõs legénységbõl álló portugál flotta Franciscod’Almeida vezetésével elhagyta a Lisszabon köze-lében fekvõ Rostalt, és elvitorlázott Madeira mel-lett.” Így idéztük ennek az úti beszámolónak azelején Almeida flottájának egyik utasát. Milyenszellemi horizontok felé fognak vitorlázni azok aflották, amelyek olyan inkarnációkban építettekföl, amelyeket a spirituális felfedezõutak navigáci-ós mûvészete tanulmányozásának, azaz RudolfSteiner antropozófiája tanulmányozásának szen-teltek? Így száll fel a kérdés a Madeiráról, errõl azoly figyelemre méltó szigetrõl hazafelé elrepülõ lá-togató lelkének mélyébõl.

Két utólagos megjegyzés

1. Ebben az írásban természetesen a világ fizikaimeghódításában játszott portugál szerep kerülta középpontba. Egy külön témát jelentenének aspanyol, holland, angol vagy francia tengeren-túli hódítások. Ám a nevezett népek ilyen irá-nyú tevékenységeinek, amelyek inkább a ke-resztény hittérítés (Spanyolország), a létrejövõvilágkereskedelem (Hollandia) vagy az üzletiviláguralom (Anglia) jegyében álltak, a tulaj-donképpeni fundamentumát a portugálok fel-fedezõútjai rakták le.

2. Ludwig Polzer-Hoditz és bátyja, Arthur mellettRudolf Steinernek még egy másik tanítványaállt személyes kapcsolatban Károly császárral:Jules Sauerwein (1880–1967). 1932-ben egy, aBasler Nachrichtennek írt cikksorozatában Ká-rolyt fõleg a háború végétõl a madeirai szám-ûzetésig írta le. Sauerwein több személyes be-

szélgetést is folytatott Károllyal és Zita császár-néval. Végül így ítéli meg az uralkodót: „Habs-burg Károly […] mindent egybevetve nemeslelkû természet volt […]. Egyébként számomraazok az eszmék, amelyeket nekem HabsburgKároly egy kicsit primitíven, de jóhiszemûenkifejtett, amikor politikai jellegûek voltak, ak-kor Ferenc Ferdinánd tanainak a logikus folyta-tásait jelentették. Közismert, hogy ez a fõher-ceg, ha hatalomra jutott volna, azt tervezte,hogy a monarchiában élõ szlávoknak a leg-messzebbmenõ autonómiát adja, ahelyett hogyAusztria német vagy Magyarország magyar he-gemóniájának vesse õket alá.” Károly császárutolsó napjairól így ír Sauerwein: „Idõ elõttihalálában valójában a pénzhiány volt a vétkes.Madeira egy olyan sziget, amelynek klímája té-len kiváló a tüdõbajosok számára, ha nem me-részkednek a hegyekbe. De Károlynak takaré-kosságból és mivel nem volt elég pénze ahhoz,hogy a parti szállodákban éljen, el kellett fo-gadnia néhány kilométerrel Funchal fölött egyvillát, amelyet ingyen kínáltak fel neki. A ködhamarosan hatalmába kerítette legyengítettszervezetét…

Fordította: Kádas Katalin

Der Europäer, 14. évf. 5. szám, 2010. március

Jegyzetek

1. Az angol szatirikus folyóirat, a Truth 1890-es karácsonyi

számában megjelent térképrõl van szó.

2. 1924. szept. 6., GA 274.

SzG 2010/2 33

VILÁGHELYZET

élete mögött állnak, és amelyeknek csak a kül-sõ megjelenése látható. Az az ember, aki nemakar azoknak hinni, akik az emberiség szellemiéletébe való bepillantás révén tudnak ezekrõl aviszonyokról, az értõ szemlélõdéssel abból iskiolvashatja ezt a dolgot, amit angol-amerikaitörténészek évtizedek óta írtak, amit vezetõ an-golok és amerikaiak számtalan alkalommal elõ-adtak, amikor faji célok alapján beszélnek azangolul beszélõ népek eszméirõl. És átélhetimindezt, ha rájön, hogy nem az szól az angol-amerikai politika menetérõl, amit a dekoratívszemélyiségek Londonban vagy Berlinben vég-hezvittek a németekkel, hanem ami Angliábantörtént Cobdentõl és Jacob Brighttól Chamber-lainig; Amerikában Lincolntól Rooseveltig ésWilsonig; és ami Anglia és gyarmati területeiközött lejátszódott. És akkor felfogja majd,hogy az angolul beszélõ népek abban a hitbendolgoznak, hogy: 1) népiségükben (Volkstum)benne van az az erõ, hogy az elkövetkezõ idõ-ben lényükkel áthathassák a világot; 2) a szlávnépeket annyira áthatják erre az idõre sajátnemzeti céljaikkal, hogy azok a világon végig-

robogó angol gõzmozdonynak leadhatják aszükséges fûtõerõt. Ahhoz, hogy ezt az emberfelismerje, bepillantást kell nyernie abba, hogyhogyan irányította Anglia – és mögötte Ameri-ka – titkos utakon, rendkívül széles történelmilátókör alapján a szláv balkáni mozgalmakat;hogyan tudta a kezét úgy Oroszország fölötttartani, hogy az politikájával az angolul beszélõnépek célja felé futott. A németséget Anglia-Amerika csak úgy tudja kezelni, ha az a legki-sebb akadályként hat azokra. Ezért a németségcsak úgy mentheti meg magát, ha felismeri,hogy mi fenyegeti, és saját érdekeinek a szlávvilág érdekeivel való harmonizálása révén arrafelkészül.

Fordította: Kádas Katalin

Der Europäer, 14. évf. 5. szám, 2010. március

Steiner diagnózisának aktualitása

Rövidlátásra vallana, ha alábecsülnénkezt a feljegyzést, mivel kereken 90 évvel ez-elõtt készült, és olyan személyiségeket nevezmeg, akik már a történelemhez tartoznak.

Ami lényeges benne, az az angolul beszé-lõ népek politikáját meghatározó két alap-elv, valamint a németséggel és a szláv nép-csoportokkal szembeni anglo-amerikai stra-tégia bemutatása. A Steiner által felmutatottalapelvek napjainkig tartó érvényességétmutatja, hogy amikor Németország 1989-ben megpróbálta érdekeit (a gazdaságiakatis!) a szláv világ érdekeivel összhangba hoz-ni, akkor ezt a kísérletet többek közöttAlfred Herrhausen brutális meggyilkolásá-val leállították.

Különösen a szocialista kísérlet megsza-kítása után az egész „felszabadított” Keletszolgáltatta a maga „nemzeti törekvéseivel”a szükséges „fûtõerõt a világon átrobogó an-gol gõzmozdonyhoz”, amely ma anglo-amerikai globalizációként az egész világ la-posra hengerlésével fenyeget; látszólag Kí-nát kivéve.

És hogy mennyire sikerült Németorszá-got a „legkisebb akadállyá tenni, az világo-san megmutatkozott a nyugati pénzügyi kö-rökkel együtt elõidézett Holocaust után”,amivel gazdaságilag és erkölcsileg a mai né-meteket is „pórázon lehet tartani”, ahogyanezt az USA külügyminisztere, Baker egyszermegfogalmazta.

Azokról a közösségekrõl szólva, ame-lyekben a nyugati elitet „nevelik”, a Yalevagy a Georgetown egyetemre gondolha-tunk, és az olyan nagy alapítványokra is,mint a Carnegie, a Ford vagy a Rockefeller,amelyeknek a célkitûzései hosszú évtizedekóta tökéletes összhangban vannak az ittmegnevezett alapelvekkel.

Csak az olyan neveket kell kicserélni,mint Chamberlain vagy Roosevelt olyanok-ra, mint Samuel Hungtinton, Bush I és BushII vagy Obama, és már meg is kapjuk Steinerfeljegyzésének egy fölöttébb aktuális válto-zatát.

Thomas Meyer

SzG 2010/234

GYÓGYÁSZATGYÓGYÁSZATRose-Marie Wisslicen

RITMIKUS FOLYAMATOK ALKALMAZÁSA*A WALA Helimittel GmbH keletkezésérõl

(Részlet)

A WALA-gyógyszerek elõállítása alapvetõen Dr. Rudolf Steiner és Dr. Ita Wegman könyvének (A gyógyászat kitágítása…) szellemébõl következik, ésa WALA megalapítójának, Dr. Rudolf Hauschkánakaz 1920-as és ’30-as években Dr. Ita Wegmannal,Steiner legszorosabb orvos munkatársával és azarlesheimi Klinikai-Terápiai Intézet orvosi közösségé-vel való együttmûködésére vezethetõ vissza.

Wegman asszony az akkoriban megjelentetett fo-lyóiratban, a Naturában utalt arra, hogy milyen je-lentõsége van az orvos vagy leendõ orvos számára isannak, hogy ismerje azokat a tényezõket, melyekbefolyással vannak a gyógynövények gyûjtésére ésfeldolgozására. Felhívta a figyelmet a gyógyszer-elõ-állítás finom összefüggéseire (gyógyhatás kapcsola-ta az évszakokkal, a begyûjtés, a magvetés idõpont-jával, a geológiai alapokkal, a talajjal stb.), és kifej-tette:

„Az említett finomságok csak akkor jutnak ér-vényre az elõállított gyógyszerben, ha a feldolgozástovábbi módja is olyan érzékeny, hogy a finomabberõhatások megtarthatóak, és a beavatkozások nemteszik tönkre azokat.”

Ez az érzékeny elõállítási módra törekvés a leg-szorosabban összekapcsolódik a WALA ideájával.

Dr. Ita Wegman már 1929-ben megbízta Dr. Ru-dolf Hauschkát – aki néhány hónappal korábban azõ kívánságára rendezett be a klinikán egy kutató la-boratóriumot – azzal, hogy növényi alapszubsztanci-át állítson elõ alkohol nélkül. Frau Wegmannak ez amegbízása közvetlen kapcsolatban állt azzal a beszél-getéssel, amely Rudolf Steiner és egy fiatal orvos, Dr.Kurt Magerstädt között zajlott 1924-ben Jenában,amirõl Magerstädt tájékoztatta Ita Wegmant. Ké-sõbb a Rudolf Hauschkának szóló tudósításában, va-lamint a „Wir erlebten Rudolf Steiner” 1 címû könyv-ben megjelent visszaemlékezésében ugyancsak leírjaMagerstädt ezt a jelentõs beszélgetést:

„Azt gondoltam, hogy feltehetem azt a kérdése-met, hogy vajon lehet-e jelentõsége annak a módnak,ahogy a rózsakeresztesek a maguk spagirikus szereitelõállították? Nekem személy szerint nem tetszik azalkohol a homeopátiás potencekkel kapcsolatban, aza benyomásom, hogy az erõsen mumifikálja a gyógy-szert. Steiner nagy melegséggel ment bele a témába ésazt mondta: »Természetesen ez egy nagyon fontos do-log; egy növénykivonatot 37 Celsius-fokon kell elké-szíteni (megfelelõ forrásvízzel!). A 37 fok egy kozmi-kus hõentitás. Ha egy növénybõl vagy növényi rész-bõl, vegyen levelet vagy virágot, amit éppen akar,egy-két nap alatt 37 fokon készít kivonatot, akkornagyon jó gyógyszert fog kapni.«”

Az ez ügyben folytatott további fáradozásairólMagerstädt így tájékoztatta levélben Dr. Hauschkát:

„…Egészen másképp reagált Frau Dr. WegmanArlesheimben: »Amint megtalálom a megfelelõ em-bert, elkezdem ezeket a kísérleteket« – mondta ne-kem. Ezt követõen megtalálta a megfelelõ embert ön-ben, Herr Dr. Hauschka, majd valamivel késõbb amegfelelõ munkatársat is.”2

Miért bízta meg Dr. Ita Wegman éppen Dr.Hauschkát?

Ez rövid magyarázatot igényel, amelybenHauschka késõbbi önéletrajzára, a Wetterleuchteneiner Zeitenwende címû könyvre támaszkodunk. Dr.Hauschkát már ifjúkorában áthatotta az az érzület,hogy a Föld az ember számára nem lehet csupán ki-zsákmányolandó objektum, hanem azt ápolnia kell.A fõiskolán mélyrehatóan tanulmányozta a fizioló-giai kémiát, gyógyszertant, mezõgazdasági kémiát,késõbb az anatómiát és a pszichiátriát is.

Az elsõ világháborút követõ években különfélekémiai cégeknél végzett alapkutatást. E tevékenység-gel szemben érzett szkepticizmusa ébresztette bennea másféle gyógyszer-elõállításra vonatkozó alapvetõkérdéseket.

* A cikk megjelent: Rudolf Hauschka: Zur Wiederkehr seines 100. Geburtstages am 6. November 1991. WALA Stiftung

kiadása, Verlag Natur-Mensch-Medizin, 1991

SzG 2010/2 35

Egyre inkább meggyõzõdött arról, hogy a világ-nak szüksége van egy gyógyító impulzusra. 1924-bentalálkozott Rudolf Steinerrel és az antropozófiával.Ebben világos kontúrokkal felismerni vélte azt, amikorábban csak sejtésszerûen élt a lelkében. És amikor1928-ban Frau Wegman a Klinikai-Terápiai Intézetkutatómunkájához hívta munkatársnak, úgy érezte,hogy egy úttörõ csoport fogadja be, akik egy szellemicélt igyekeznek áttöréshez juttatni. „Ita WegmansForschungsauftrag” (Ita Wegman kutatási megbízása)címû feljegyzésében3 Hauschka maga tudósít az ItaWegmantól kapott feladatról. Dr. Rudolf Steiner kí-vánsága volt, hogy az orvosok pácienseik kezeléséhezolyan gyógyszerekkel rendelkezzenek, melyeket al-kohol felhasználása nélkül állítottak elõ. ÍgyHauschka arról ír, hogy az elsõ feladat, amelyet a szí-vébe helyeztek, az alkohol nélküli gyógyszer-elõállí-tás volt – azaz a gyógyszereket nem alkoholos kivo-nással kell elõállítani. Az erre vonatkozó megfontolá-sokat így írja le:

„És nem azért, mert az alkohol a páciensnek árt,hanem elsõsorban a gyógyszernek. A mai ember fel-adata sokkal inkább abban áll, hogy a természeti fo-lyamatok továbbvezetésében a szubsztanciákat meg-váltsa, mert – helyesen megvalósítva – ez jelentgyógyszert.”4

„Ha az ember megkísérli megvilágítani a problé-mafelvetést, észrevehetõ, hogy a gyakorlati megvaló-sításban itt konzerválási feladatról van szó. Ma azt ál-lítják, hogy egy élõ szubsztancia a mikroorganizmu-sok jelenléte miatt megy tönkre, de ez nem így van.Ez legfeljebb szimptómája lehet annak, hogy az életmár széthullásban van, mert a mikroorganizmusokszámára csak ott keletkezik táptalaj, ahol a fizikai for-mációból a képzõerõk visszavonultak. Az akadémiaitudomány szemléletébõl logikusan levonható követ-keztetés szerint a mikroorganizmusokat sterilizáció-val – hõvel vagy méreggel – el kell pusztítani. Eköz-ben azonban épp az fog elpusztulni, de legalábbis ká-

rosodni, amit konzerválni kellett volna. Ennek kife-jezõdése például a vitaminok elpusztítása, melyek azéterikus képzõerõkkel állnak összefüggésben. Ezértegy jövõbeli konzerválási tudománynak nem a mik-roorganizmusok százszázalékos elpusztítását kellmegoldania, hanem azt a kérdést kell feltennie: mi ateendõ, hogy úgy konszolidáljunk egy eleven össze-függést, hogy az ne hulljon szét, és egyáltalán ne ké-pezzen táptalajt patogén mikroorganizmusok számá-ra. Ez az a probléma, amelyen Frau Wegman és én aWALA gyógyszer-laboratóriumában huszonhét évedolgozunk.”

E probléma felvetõdésekor Hauschka visszaemlé-kezett arra a beszélgetésre, melyet 1924-benArnheimben folytatott Dr. Steinerrel. Az egyetemiévei óta õt foglalkoztató kérdéssel fordult Steinerhez:„Mi az élet?” Mire Steiner így válaszolt: „Tanulmá-nyozza a ritmusokat. A ritmus hordozza az életet.”

„Substanzerkenntnis als Grundlage derHeilmittelerkenntnis” címû cikkében (Natura, 1936)így ír Hauschka:

„Közvetlenül a szubsztanciaszemlélet középpont-jába vezet az a kérdés, hogy mi által gyógyszer egy bi-zonyos szubsztancia. Mert e célból arra van szükség,hogy egy szubsztanciának ne csupán azokat a tulaj-donságait vegyük szemügyre, melyeket a szokásoskémia és fizika kutatni tud, hanem arról van szó,hogy megfigyeljük a hatásokat, melyek egy szubsz-tancia belsõ erõkonfigurációjának a földbõl kisugár-zó és oda (a kozmoszból) besugárzó erõkkel valókapcsolatából adódnak.5 Más szavakkal: az a lénye-ges, hogy azokat a viszonyokat tanulmányozzuk,amelyek egy szubsztancia valamint a Föld és univer-zum változó kapcsolatai között fennállnak, és ame-lyek ritmusokban fejezõdnek ki.”

Valóban minden természeti történést ritmusokhatnak át: a természet, a kozmosz és az emberi létegyaránt ezekbe van beágyazva. Az emberben a rit-musok leginkább a légzésben és a keringésben nyilvá-

SzG 2010/236

GYÓGYÁSZAT

nulnak meg. A szívverés és a lélegzetvétel meghatáro-zott, számszerû viszonyban állnak a földi nappal, év-vel és a platonikus évvel („Nap-évvel”). A növényvi-lágban mindenekelõtt a nappal–éjszaka (ezzel össze-függésben az asszimiláció–disszimiláció), a tavasz–õsz(a nedvek felfelé és lefelé áramlása, kibontakozás éshervadás, terméshozás és csírázás) tûnik fel. Eközbenmegfigyelhetjük az összehúzódás–kitágulás (rügy–le-vél, gyökér–virág, vagyis kiáradás a virágszerûben) je-lenségeit. Világosan látható, hogy a növényszubsz-tancia összefüggésben áll azokkal az erõkkel, ame-lyek a Földbõl kisugároznak, vagy oda besugárzanak.Már Goethe leírta, ahogy a növény szellemi õsképeaz összehúzódás–kitágulás ritmusaiban mintegy bele-alvad a fizikai megjelenésbe (jelenségbe). Az egésznövény a térbe belemerevedett ritmus.

Ez a megismerés Hauschkát ahhoz a gondolathozvezette, hogy vajon mi történne, ha a növény nedvétugyanabban a ritmusban tovább kezelné az ember,mint amiben a növény korábban benne állt?

Kísérleteinél Dr. Hauschka a következõképpenjárt el: a kísérletek menetét a napkelte és napnyugta(mint a nappal–éjszaka közötti legerõteljesebb polari-tás kifejezõdése), a Hold-fázisok, az évszakok és acsillagállások ritmusa határozták meg. Így szükséges-nek mutatkozott, hogy a kozmikus ritmusok fokozá-sához vagy rögzítéséhez a napkelte és napnyugta em-lített polaritása közé egy cezúrát iktasson be, mégpe-dig elszigetelt, lesötétített nyugalmi állapotot, és amegvilágítási idõszakok alatt a kozmikus erõket meg-felelõ mozgásritmussal vezesse be a kivonatba.

Miután 1929-ben elsõ alkalommal sikerült létre-hozni az Arlesheimi Klinikán rózsaszirmok tartós, vi-zes kivonatát – ez a kivonat mintegy harminc évigtartós volt (!) –, további egy teljes évig tartott, amíg amegismétlése is sikerrel járt, mert ennél az újszerû el-járásnál sok, még ki nem kutatott tényezõ is haté-kony volt.6

Késõbb, mikor megismerte Steiner 1917 novem-berében „Individuelle Geistwesen und einheitlicherWeltengrund” címmel tartott elõadásait, Dr.Hauschka megerõsítést kapott arra vonatkozóan,

hogy a reggeli és esti erõk alkalmazásával helyes útonjár.7 Néhány mondat az elõadásokból:

„Míg a tudomány évszázadokon keresztül csakarra tekintett, ami a Földön egymás mellett mûködik,lemondott arról, hogy rátekintsen arra, ami a törté-nések legfontosabb elemeként a földön kívüli szférá-ból érkezik. Éppen az ötödik Atlantisz utáni korbanazoknak az erõknek a kihasználására kell majd figye-lemmel lenni, amelyek a kozmoszból hatolnak be (aFöld szférájába). És ahogy a szabályszerû botanikaprofesszora számára különösen fontos, hogy jó fel-bontású mikroszkópja és a lehetõ leghatékonyabb la-boratóriumi módszere legyen, úgy a jövõben –amennyiben a tudomány spiritualizálódni fog – arróllesz szó, hogy bizonyos folyamatokat reggel vagy es-te viszünk véghez vagy éppen délben; hogy azt, amitreggel véghezvittünk, kitesszük-e tovább valamilyenmódon az este hatásainak, vagy a reggeltõl estig hatókozmikus befolyásokat kizárjuk, paralizáljuk. A jövõ-ben az ilyen folyamatokra szükség lesz, és le is fognakjátszódni. Természetesen még sok víz lefolyik a Raj-nán, ameddig a szellemtudomány tudósa ki lesz szol-gáltatva a pusztán materialista katedráknak és labo-roknak. De ezeket a laboratóriumi munkákat fel kellhogy váltsák – ha az emberiség nem akar teljesen de-kadenciába jutni – az olyan munkák, amelyek, ahhoz,hogy valami jót el lehessen érni, úgy fognak lefolyni,hogy bizonyos folyamatokat reggel fognak elvégezni,majd napközben megszakítják azokat, aztán a kozmi-kus áramlás megint este fog keresztülhaladni rajtuk,és ezt egy ritmusban megõrzik megint reggelig. Vagy-is a folyamatok olyan módon fognak lefutni, hogy bi-zonyos kozmikus hatásokat nappalra mindig megfognak szakítani, és a kozmikus reggeli és esti folya-matokat fogják belevezetni. Ehhez sokféle berendez-kedésre lesz szükség.”

„[…] Nagy küzdelem fog lejátszódni a jövõben.Az emberi tudomány a kozmikusra fog irányulni; dekülönféle módon fogja megkísérelni az emberi tudo-mány, hogy ezt az irányt kövesse. A jó, a gyógyító tu-domány feladata lesz, hogy rátaláljon bizonyos koz-mikus erõkre, amelyek két kozmikus irány áramlásai-

SzG 2010/2 37

GYÓGYÁSZAT

nak együtthatásából létrejöhetnek a Földön. Ez a kétkozmikus áramlási irány: a Halak-Szûz iránya.

Mindenekelõtt azt a rejtélyt kell megoldani, hogyaz az erõ, ami a kozmoszból, a Halak irányából mintNaperõ hat, hogyan kapcsolódik össze azzal, ami aSzûz irányából hat.

A Jó az lesz, hogy az ember fel fogja fedezni, hogya kozmosz két irányából – az egyik oldalon a Halak,a másikon a Szûz irányából – érkezõ reggeli és estierõk hogyan állíthatók az emberiség szolgálatába.”

„[…] Szubsztanciákat nem pusztán a kémiai von-zási és taszítási erõk alapján fognak elõállítani, ha-nem tudni fogják, hogy más és más szubsztancia ke-letkezik attól függõen, hogy a reggeli és esti folyama-tok bevonásával vagy a déli folyamatokéval állítják-eelõ azokat. Tudni fogják, hogy az ilyen anyagok egé-szen más módon hatnak az Isten, Erény és Halhatat-lanság hármasságára – az Arany, Egészség és az Életmeghosszabbításának hármasságára. Annak együtt-mûködésébõl, ami a Halak és a Szûz irányából jön,semmi hamisat, jogtalant nem lehet majd létrehoz-ni.”

További megfontolások vezettek a hõritmikus el-járáshoz. Idézünk Dr. Hauschka „Ita WegmansForschungsauftrag” címû írásából:

„Wegman asszony felhívta a figyelmet arra, hogy anövényeknél, amelyek a virágzást követõen a termés-hozás, magérlelés felé tartanak, a fényritmusok hát-térbe lépnek, és a hõritmusok kerülnek elõtérbe.Ezért megkíséreltük a növényi nedveket hõritmu-sokkal kezelni. A +37 – +4 Celsius-fok intervallumotválasztottuk Rudolf Steiner utalásának megfelelõen,miszerint minden gyógyszer-elõállítás a szubsztanciaemberivé tételét (Vermenschlichung) jelenti, és mert amegfigyelések szerint a természet számára a +4 fokoptimális állapotot (legnagyobb sûrûséget) jelent. Itt islétrehoztuk a kitágulás-összehúzódás ritmust, maga-sabb értelemben az ember-természet ritmust.”

Ezzel áll összefüggésben Steiner bevezetõben em-lített utalása Dr. Magerstädt kérdésére: „Egy nö-vénykivonatot 37 Celsius-fokon kell elkészíteni(megfelelõ forrásvízzel!). A 37 fok egy kozmikushõentitás. Ha egy növénybõl vagy növényi részbõl,vegyen levelet vagy virágot, amit éppen akar, egy-kétnap alatt 37 fokon készít kivonatot, akkor nagyonjó gyógyszert fog kapni.”Az új elõállítási mód eseté-ben ennek az „emberivé tételnek” messzemenõ je-lentõsége van. Dr. Hauschka a Heilmittellehre címûkönyvében arról tudósít, hogy orvosok megkérdez-ték Dr. Steinert, mitõl válik egy szubsztancia gyógy-szerré. Ezt a választ kapták: „A szubsztancia emberi-vé tétele révén.” Az említett, a 37 Celsius-fokos em-beri hõmérséklet alkalmazásával végzett hõritmusonkívül további fontos és érthetõ tényezõ, hogy az em-

ber és a gyógyszerré alakítandó szubsztancia közésemmilyen gépet nem lehet beiktatni. (A gép eseté-ben nem beszélhetünk eleven ritmusról, legfeljebbtaktusról.)

Ezért a WALA növénylaborban csak kézzel apríta-nak, pépesítenek és préselnek. A potencírozással tör-ténõ további feldolgozás is kizárólag kézzel történik.

A Steiner fenti kijelentésében rejlõ mélyebb össze-függéseket Dr. Hauschka Heilmittellehre címû köny-vének több fejezetében is kifejti. Dr. Steiner közlései-re alapozva így ír:

„A teremtési legenda történeteibõl emlékezetünk-be idézhetjük, hogy mindegyik természeti birodalomszubsztanciáit elementáris lények (természetszelle-mek) hordozzák. Az ember felelõssége lesz, hogy aszubsztanciákat a feldolgozás során úgy fogja-e kezel-ni, hogy az a természetszellemeket támogatja, vagy –ha az ember érdektelensége és értetlensége feldühítiõket – még erõsebben beleköti-e õket a szubsztanciá-ba. Ezt a tényt a jövõ gyógyszer-elõállítójának mindiga tudatában kell hordoznia.”

„A szellemi kutató Rudolf Steiner felhívta a fi-gyelmet arra, hogy egészséges emberségünk fenntar-tásához ma már szükségünk van erre a kozmosszalvaló kapcsolatra.

Az elementáris lények segítõen lépnek fel az éjsza-ka során, amikor alszunk. Amit egykor az iskolázottpapi bölcsek vittek véghez, azt ma az elementáris lé-nyek végzik, ha az ember a lényüknek megfelelõ mó-don kezelt, emberivé tett szubsztanciákból felszaba-dítja õket; ekkor a beteg lelkét éjszaka a kozmikusfelépítõ erõk birodalmába viszik, ahová egyedül márnem képes eljutni.”

„A szellemtudományos kutatás a kozmosz, Földés ember összefüggésének ismeretével lehetõséget adaz orvosnak arra, hogy differenciált és célzott hatáso-kat érjen el szubsztanciák által, de az orvos nem csu-pán a szubsztanciával gyógyít, hanem alapvetõen aszubsztancia szellemével.”

Paracelsus (1541) felismerte: „Nem az az orvos-ság, amit a fogak megõrölnek, az orvosságot senkinem látja, az nem a testben, hanem az erõben rejlik.”És Hahnemann, a homeopátia megalapítója ezt írja:

„Nem a magas fokon dinamizált testi atomok agyógyszerek […] hanem […] egy a gyógyszubsztan-ciából szabaddá vált, specifikus gyógyerõ, amely azegész organizmusra dinamikusan hat, éspedig annálerõsebben, minél szabadabbá és anyagtalanabbá válta dinamizálás révén.”

Idézzük fel még egyszer Dr. HauschkaHeilmittellehre könyvébõl az ember és a természetibirodalmak közötti kapcsolatot, ami a gyógy-mûvészet szempontjából olyan jelentõs szerepet ját-szik:

SzG 2010/238

GYÓGYÁSZAT

„ A természeti birodalmak mindegyike az emberilény sajátos rétegét szólítja meg. Ebben az értelembenegy ásványi szubsztancia az Én-lényt, egy növényiszubsztancia a lélektestet, egy állati szubsztancia azélettestet és egy emberi szubsztancia (saját-vér-kezelés, nozódák, vérátömlesztés, implantáció) a fizi-kai testet szólítja meg.

De a szellemtudományosan iskolázott orvos min-den egyes megbetegedésnél meg tudja találni azt aszubsztanciát, ami éppen az adott speciális betegség-nél gyógyulást jelent. Paracelsus a gyógyszer megtalá-lását »a természet (Natur) könyvében való olvasás-nak« nevezte, és képezte a »Signatur« fogalmat.

Rudolf Steiner Dr. Ita Wegmannal ezen az útonátfogó orvosi tudományt alapozott meg, ami agyógyulást és nem pusztán a szimptómák leküzdésétszolgálja.”8

Mindezen szemlélõdések, megfontolások és gya-korlati kísérletek eredményeként Dr. Hauschkánaksikerült a gyógynövénykivonatokat oly módon bele-állítani az idõbeli ritmusokba, hogy az alakítóerõk(képzõerõk), melyek korábban a növény alakját je-lenséggé tették, továbbra is összekapcsolva maradtaka növényi nedvvel. A fizikaiságban nem létezik örökélet, így egy ilyen módon kezelt kivonat is öregszik;de dinamikus impulzusát a ritmikus létesülési (felépí-tõ) folyamat révén éveken keresztül belsõ elevenség-ben megõrzi.

Egy fény- és hõritmikus kezelés idõtartama 7 nap.Ehhez idézzük megint magát Dr. Hauschkát:

„A hetes ritmusok õsritmusok, teremtõ ritmusok.A Föld planetáris létesülésének grandiózus hetes rit-musa egyre kisebb ritmusokban állandóan ismétlõ-dik: 7 világkor, 7 gyökérfaj, 7 kultúrkorszak és ígytovább, egészen a hét 7 napjáig. Egy hét is egy fejlõ-dési organizmus, melyben tükrözõdnek a teremtésiritmusok.”

A kivonat készítése során rendszerint végbemegyegy lényegében tejsavas erjedés, ami sok tényezõtõlfügg, pl. növényfajta, begyûjtés ideje, munkamódszerstb. A tejsavas erjedésnek – összefüggésben a ritmikusfolyamatokkal – jelentõs befolyása van a vizes nö-vénykivonat minõségére és tartósságára.

A gyógynövényekkel végzett gyakorlati munkasorán merült fel annak szükségessége, hogy a kipré-selés után a növényi maradékot ne egyszerûen kidob-ják, hanem szárítás után egy részét elhamvasztva, ahamut a kivonathoz keverjék. Ez a lépés aztán az al-kalmazott ritmizálás kezdõbetûivel (W = Wärme,hõ; L = Licht, fény; A = Asche, hamu) a WALA név-hez vezetett.

A kivonat készítése közben jegyzõkönyvet vezet-nek, melyben minden változó tulajdonságot (pl. a ki-vonat színe, szaga, a gázképzõdés, pH-érték stb.) fo-

lyamatosan feljegyeznek. Ez a protokoll a kivonatké-szítést nemcsak az elsõ hét napban kíséri, hanem to-vább, akár évekig is, amíg teljesen fel nem használtákazt. A kivonatkészítést vizsgálatok is kísérik (az elõírtanalitikai vizsgálatokon túl) – a Dr. Lily Kolisko általkidolgozott kapillárdinamikus vizsgálat (részletes le-írása megtalálható: Hauschka: Heilmittellehre,227–232 old.). Ezt mindennap elvégzik a kivonatbólvett mintával, így erõteljes, képszerû bizonyítékokkalrendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a növénykivo-natok milyen érzékenyen reagálnak a Dr. Hauschkakutatása alapján kidolgozott folyamat alkalmazására,és a fajtának megfelelõen minden egyes növénykivo-nat más és más fejlõdésen, illetve kibontakozásonmegy keresztül.

A növények begyûjtése a napkelte körüli idõszak-ban történik mind a szabad természetben „távol azipari vagy közlekedési területektõl”, mind a saját bio-dinamikus mûvelésû kertjeikben. A növények vetésé-nek idõpontja lehetõleg igazodik a bolygókonstellá-ciók kutatási eredményeihez (Maria Thun vetési nap-tára szerint).

Fordította: Kádas Ágnes

Jegyzetek

1 M. J. Kruck v. Poturzyn: Wir erlebten Rudolf Steiner. Verlag

Freies Geistesleben, Stuttgart, 1957

2 M. P. van Deventer: Die anthroposophisch-medizinische

Bewegung in den verschiedenen Etappen ihrer Entwicklung,

NATURA-Verlag, 1982

3 Dr. Ita Wegmans Forschungsauftrag, megjelent: „Beiträgen

zu einer Erweiterung der Heilkunst nach geisteswis-

senschaftlichen Erkenntnissen”, 1956, 9/10. füzet

4 R. Hauschka: Heilmittellehre. Vittorio Klostemórmann

Verlag, Frankfurt, 1965

5 R. Steiner–Dr. Ita Wegman: A gyógyítómûvészet

kitágítása… Natura-Budapest Kft.–Ita Wegman Alapítvány,

Budapest, 2006

6 R. Hauschka: Heilmittellehre. Vittorio Klostemórmann

Verlag, Frankfurt, 1965

7 R. Steiner: Indiv. Geistwesen und ihr Wirken in der Seele des

Menschen. GA 178, 1966, a 226., 227. és 230. oldalak

8 M. J. Kruck v. Poturzyn: Wir erlebten Rudolf Steiner. Verlag

Freies Geistesleben, Stuttgart, 1957

SzG 2010/2 39

KÖRNYEZETKÖRNYEZETBú EllaÜLÖK EGY HOMOKBUCKA TETEJÉN

Az élmény

Ülök egy nagy homokbucka tetején. Körü-löttem is homokbuckák vannak. Körülöttemminden homokból van. Vörös homokból. Másnincs. A nap lemenõben. A dombtetõk éles ge-rincvonalai mentén határozott árnyékfelülete-tek rajzolódnak ki. Mint a megmerevedett, lá-gyan hullámzó tenger. Bármerre nézek, ho-mokbuckák végeláthatatlan sorának egyhangúképe. Hiába a hullámzás, a szem nem ütközikakadályba, végigfut a tekintet a dombok fölött.A homok nyugalma. Pedig a homok ingatag. Agerincen egy finom mozdulattal megindítottcsuszamlás egy apró lavinát indít el. Megbabo-názva bámulom a pergõ homokszemeket,ahogy egymáson átfordulva sebesen gördülneklefelé egy sûrû folyadék mozgásához hasonló-an. (Gyerekkorom juteszembe, amikor családiházunk építésekor egynagy dömpernyi homokotöntöttek le az utcábanelénk. 10 percen belül azutca összes gyereke ott ját-szott a hatalmasnak tûnõhomokdombon. Engemnyakig elástak a tetején.)

Szélcsend van. Csak azéles homokhát sejteti aszél hatását. De most nemfúj. Hõség sincs.

És csak ülök egy ho-mokbucka tetején. Jó így.Nem akarok senkihez semszólni, nem akarok semmi-re sem gondolni. Csakegyszerûen létezem.

A nap kezd eltûnni a lá-tóhatáron, én pedig lassan

és csöndesen pánikba esem. Ismerem a gyorsnaplementéket Afrikában. A nálunk megszo-kott nyári lassú sötétedések helyett itt pillana-tok alatt besötétedik. És itt a sötét, az sötét.Nincs szórt derengés. Fény egyedül a homok-tenger szélén lévõ szálláshelyen van. Na igen,van zseblámpa, meg nem is vagyok egyedül, deakkor is. Végül persze visszatalálunk.

Lefekvés elõtt utánanézek, mikor kel fel anap. Az elhatározás megszületett, a sivatag sö-tétségét csak egy napfelkeltével tudom helyre-billenteni. Hajnalban csörög az óra. Teljesensötét van még. Saját magam elhatározása fö-lötti morgolódásomban ólomnehéz léptekkelvánszorgok ki az imbolygó zseblámpa fényé-nél. Biztatgatom magam. Nem olvastam arról,hogy mostanában naiv, sivatagi romantikáravágyó turista csontvázára bukkantak volna. A

nap pedig eddig még min-den reggel felkelt.

Elindulok a sötétbe, neki-vágok a sivatagnak. Fél óramúlva lassan derengeni kez-denek körülöttem a dom-bok. Visszanézek, igyekszemmegjegyezni az irányt, a fe-jembe vésem a szálláshelyhárom hatalmas pálmafájá-nak sziluettjét. Oda kell visz-szamennem. A homokban ategnapi (vagy még régebbi?)nyomok határozottan meg-maradtak. Nem is értem.Nem fújta el a szél, mert teg-nap óta nem fújt szél. Mostmár elég messzire elmentem,a szálláshely eltûnõben. Le-ülök. Csak én vagyok. Egy-szer csak vakító fénnyel fel-bukkan a nap.

Napfelkelte a sivatagban

SzG 2010/240

KÖRNYEZET

A külsõ táj

A sivatagoknak csak kisebb hányada ho-moksivatag. Nagy területek kõsivatagok, ahola homokdombok lágy vonalai helyett sokkalszögletesebb kisebb-nagyobb sziklák határoz-zák meg a táj képét. A hõmérséklet igen szél-sõséges, éjjel kemény mínuszok, nappal pedigperzselõ hõség is lehetséges. A homoksivatag-ban vannak olyan szélviharok, amelyek bete-methetnek mindent, átrendezhetik a dombvo-nulatok rendjét. Élet nincs a sivatagban. A tájhalott. Víz nélkül nincs élet. Élet az oázisok-ban van, ahol a föld alatti vízréteg eléri a fel-színt. Az oázisok és az idõközönkénti esõk te-szik lehetõvé, hogy a sivatagban mégiscsak le-gyen élet. A beduinok, a tuaregek, a berberekés még számos nomád apró népcsoport „lakja”a sivatagot. De a sivatag csak azon részét szel-ték át keresztül-kasul ezek a népek, ahol a tá-volság nem haladta meg a teve teljesítõképes-ségének határát.

A sivatag egy tágas síkság. Teljesen nyitotttér, ahol az ásványvilág uralkodik, csak a dom-borzati formák adják a táj képét. Ez egy folya-matosan széthulló táj. A hõmérsékleti ingado-zások a legszilárdabb követ is elaprózzák egé-szen a homokszemcse méretéig. A homok pe-dig a szél játékának van kitéve. A homoksiva-tag csalóka. Finom, lágy vonalaival, itt épp vö-rös színével élettelensége ellenére is barátságoshangulatú az egyébként minden földi jóval fel-szerelkezett, néhány napra ideérkezõ turistá-nak. Az itt lakó népek minden bizonnyal más-képp élik ezt meg.

A nyitott, szinte egyhangú földi alakzat bi-zonyos értelemben hasonlít az alföldi síkságra.Itt is, ott is az égbolt jelenségei a meghatáro-zóak a benn tartózkodó számára. Az Alföld él-ménye közé tartozik számomra a „mindig énvagyok középen” érzése. Bárhol állok meg aHortobágyon, ha nem tûnik föl egy toronyvagy egy nyárfa, nem tudok megmenekülni at-tól, hogy mindig én vagyok középen, és rámborul az égbolt.

A belsõ táj

Egy táj képében a természeti folyamatokmellett a helyhez kötõdõ ember gondolkodás-módja, élményei fejezõdnek ki. Ez mindenüttígy van, ahol az ember és környezete közöttikölcsönhatás létrejön. De mi van a sivatagban?A sivatagban nincs olyanfajta kölcsönhatás, ittnem beszélhetünk megmûvelt, ember által át-alakított kultúrtájról. A táj hangulata azonbanminden kétséget kizáróan nagyon erõteljes. Ahangulat, ami bennünk keletkezik: egy adotthely életösszefüggéseinek tükrözõdése tuda-tunkban. Ezért lehet más élménye a sivatagbanegy ott élõ berbernek és egy odalátogató euró-pai turistának. A kívülrõl, fizikai képekben át-élhetõ összekapcsolódik azzal, ami a szemlélõ-ben belül él. E kettõ, a belsõ és a külsõ talál-kozik egy szellemi egységben, és ez az alapja aszépérzéknek.

A sivatagban élõ nomád népeket minden le-írás szerint erõs szabadságtudat jellemzi.(Nyugat-Algéria egy részén 30 éve élnek me-nekülttáborban több tízezer szahravi, nyugat-szaharai nomádok, akik függetlenségükértküzdenek a mai napig. Marsbeli tájon vályog-házakban vagy sátrakban laknak, a szabad Sza-haráért küzdenek.) Ha elfogadjuk, hogy nem atáj tartozik a néphez, hanem a nép tartozik atájhoz, akkor vajon mit tartogat a sivatag, amiezt a szabadságvágyat megszüli az emberek-ben?

„Lassan ismerkedem a sivatag problémái-val. Tévednek, akik a sivatagban nem látnakegyebet végtelen homok- és sziklaterületnél.Nem adatik meg az embernek azonnal, hogyészrevegye azokat a titokzatos fonalakat, ame-lyek a halál birodalmát átszövik. Ahogy a szemcsak lassanként szokja meg a homokfelület kü-lönbségeinek felismerését, a sivatag vándora iscsak lassanként ismeri fel bolyongásainak cél-jait. […] Hogy miért fordítottam hátat a tró-pusi Afrika növény- és vaddús területeinek,A

hom

okge

rinc

SzG 2010/2 41

KÖRNYEZET

amelyek annyi izgalmas vadászkalandot, annyitermészeti szépséget nyújtanak? Nem tudnámmegértetni vadásztársaimmal. Tán azért, mertamikor elõször léptem Afrika földjére, a siva-taggal ismerkedtem meg, és az elsõ impresszióvolt a legmélyebb? Tán azért, mert a korlátlanmesszeségekbe való rohanás a legtökéletesebbkifejezése a szabadság érzésének? …A sivatagvégtelensége tisztítja a testet és a lelket. Azember érzi a Teremtõ közelségét, és nincs, amieltérítené ettõl a megismeréstõl. …Valóban, avégtelen sivatag fennkölt nyugalma közelebbhoz a létünket vezetõ Mindenható tudatához.”(Almásy László: Az ismeretlen Szahara)

Honnan jön mindez?A Biblia szerint Isten kivezeti népét a pusz-

tába, Izrael és Isten szövetsége a sivatag kiáltócsendjében valósul meg. Krisztus is kimegy apusztába 40 napra. Szerzetesek is kivonulnak apusztába, mint Szent Antal. De a sivatag, aholaz Isten közelségét akarják átélni, egyben amegkísértések helye is. Itt jelenik meg az ör-dög, a gonosz, a démon is.

Nem a sûrû, sötét erdõben kísértenek meg,hanem a sivatagban, a nyitott térben. A zárterdõ minden mesében, mondában, mitológiá-ban az ember számára veszélyes hely, vadállat-ok, sárkányok, óriások vannak ott, ahol tisz-tán természeti erõk jelennek meg.

A sivatagi táj lényege, hogy a külsõ termé-szet visszavonul, teljesen elnémul. A külsõ vi-lág hatása megszûnik, csak az élettelen veszikörül az embert. A nyitott, élettelen térbenszámtalan lehetõséget sejthetünk meg, ame-lyek nem földileg, hanem szabadon, az ember

lelkében születhetnek meg. Egyedül a lélekbelsõ erõi mozdulnak meg itt. Így adatik megaz a lehetõség, hogy könnyebben kezdjük elkeresni a földi lét fölött álló világot, nevezzükazt bárminek, bárkinek is. És éppen ezért amegkísértések helye is. A kísértés nem kívülrõljön. Szeretnénk ugyan sokszor ebbe a tévhitbemenekülni, hogy kívülrõl jön, csapásként érbennünket, így valahogy könnyebb magunk-ban elfogadni, ha nem tudunk ellenállni, és anem megfelelõ utat választjuk. Csakhogy a kí-sértés belülrõl jön. A belsõleg adott lehetõsé-gek közt kell választanom, ami a felemelkedésés a bukás lehetõségét is magában hordozza.Szabadon dönthetünk. Ha megbukunk, akkorelszalasztottunk egy lehetõséget, hogy az Égegy darabját megragadjuk.

Zárszó

Ülök a sivatagban egy homokbucka tetején.Körülöttem is homokbuckák vannak. Körülöt-tem minden homokból van. Más nincs. Csakegyszerûen létezem.

Egy beduin mondás szerint: a sivatag rette-netes és kérlelhetetlen, de vissza kell térnie asivatagba annak, aki ezt valaha megismerte.

Mai

tev

ekar

aván

SzG 2010/242

KÖRNYEZET

Kevés állat van, amelynek fizikai megjelené-se olyan erõs benyomást gyakorol ránk, mint atevéé. A nyak tartásában valami távoli dolog fe-lé fordulás érezhetõ, hosszúkás fején az orraolyan magasan van, mint a szeme, felsõ ajkahosszabb, mint az alsó. Mindez egy nagyon erõ-teljes önálló élet kifejezõdése. A teve szó szerint„fent hordja az orrát”. Leereszkedõ és részvét-len, mint az a személy, aki saját jelentõségénekteljes tudatában fitogtatja környezetétõl valóbelsõ távolságtartását.

Néhány tudós elutasítja az ilyen hozzáállást,hibás antropomorf megközelítésnek tartja. Va-

lóban óvatosan kell elõrehaladnunk, ha a fiziog-nómia benyomását akarjuk visszaadni, és az,ami benne kifejezõdik, csak akkor válik világos-sá, ha behatóan tanulmányozzuk.

Egyértelmû, hogy a teve a Föld életidegenrégiójában él, a sivatagi övben, az Észak-nyugat-Afrikától Arábián át Ázsiáig és a határolósztyeppeterületeken – egy olyan világban, ahol anap tüze a száraz periódusban csak szegényes,nyomorúságos növényi sarjakat hagy nõni. Ezaz a távoli terület, ahol a homok, a kavics és aszikla a nappalok perzselõ forróságával és az éj-szakák hidegével ütközik meg. A sivatag ho-moktengerében egymástól távol fekszenek azoázisok, mint az élet szigetei. Itt soha nem len-ne honos az ember a teve nélkül. Mert hogyanis érné el ezeket a szigeteket a sivatag hajója nél-kül? Rajta (vele) szeli át a sztyeppét és a sivata-got. A teve még ma is sok mindent szállít a ka-ravánban, amire az embernek szüksége van azélethez ezen a vidéken. A tevekanca ellátja tej-jel. Gyakran elegendõ két kanca, hogy tápláljon

egy családot. Az állatokat, elsõsorban a fiatalo-kat egy évben egyszer megnyírják, és majd 3 kgpuha, meleget jól tartó gyapjút kapnak. A fábankülönösen szegény vidékeken összegyûjtik aszáraz trágyát tüzelõanyagnak. Végül a bõrébõlmindenféle bõrterméket állítanak elõ. A legtöbbteve ma Szomáliában, Szudánban, Egyiptombanés Indiában van. Számuk az utolsó három évti-zedben 10 millióról 19 millióra nõtt.

Hogyan uralja a teve ezt az életet annyiravisszautasító vidéket? Terhével átvonulva a siva-tagon több napot is kibír víz nélkül, miközbenereje nem csökken. Megfigyelésekbõl tudjuk,

hogy 14 napig képes létezni víz nélkül a sivatag-ban. Mindemellett lefogy: teste kiszárad és víz-tartalmának 30%-át elveszíti. Csodálatos, hogya teve ezt nemcsak túléli, hanem még mozog éseszik is. A honos emlõsállataink elpusztulnának,az ember meghal, ha teste víztartalmának 14%-át elveszíti. A vére olyan sûrû lesz, hogy márcsak lassan képes áramlani. A teve életfolyama-tai nyilvánvalóan másképp zajlanak, mint az ál-latoknál és az embernél.

Elõször is képes erõsen visszatartani a testé-ben a vizet. A vesében a vizeletképzésnél inten-zíven felszívja a vizet a vérbe. Így fordulhat elõ,hogy a teve egy nap csak egy liter vizeletet ürít,ami egyébként nagyon koncentrált. A vastagbélis erõsen felszívja a folyadékot, ezáltal a trágya

Enst Michael Kranich

A TEVE

Fele

mel

t fe

j

A t

eve

feje

és

orrm

etsz

etei

. Az

orrk

agyl

ók e

gyre

spi

rális

abba

k,az

orr

bel

sõ n

yálk

ahár

tya-

felü

lete

egy

re n

agyo

bb

SzG 2010/2 43

KÖRNYEZET

szokatlanul száraz. Éppígy az egész testfelületéna forróságban nagyon gyenge a folyadék-kivá-lasztás, elsõsorban a verejtékmirigyek csekélyszáma miatt. Különösen jelentõs a vízvesztés le-fojtása az orrban. Az emlõsállatok a levegõvelnedvességet, párát is kilélegeznek. A tevénél aspirálisan kiképzett orrkagylóban nagy nyálka-hártya-felület található. Itt megnedvesíti a szá-raz sivatagi levegõt a belégzésnél, egyébkénterõsen károsodnának az érzékeny tüdõszövetek.Ekkor valamennyire kiszárad a nyálkahártya. Akilélegzett levegõ nedvességtartalmának nagyrészét azonban leadja. A teve le is tudja zárni azorrlyukát egy külön izommal, pl. egy homokvi-har esetében. Ezután lehúzódik alacsonyra, le-fekszik, háttal az erõs szélnek és a forró homok-nak.

A vesében, a vérben, a bõrön és az orrban atevénél azonos folyamatok mûködnek. Azáltalképes a szerv megtartani életét, hogy elhatárol-ja magát környezetétõl. A lehatárolás nem csaka bõrével történik. Bizonyos életfolyamatok se-gítségével is önállóságra tesz szert. Ez a tevénélsokkal erõteljesebben jelenik meg, mint más ál-latoknál.

Különbözõ szerveivel, mint pl. a bõr, a gyo-mor és a tüdõ az állatok többé-kevésbé össze-kapcsolódnak környezetükkel. De szerveinekegyike elkülönülve fejleszti ki életét a test belse-jében. Ez a vér. A tevénél olyan erõk hatnak,amely által az áramló vérnek különösen hangsú-lyos saját élete van. Így a gyomor kiszáradása el-sõsorban a bendõt és más szervek szöveteit érin-ti, de a vért alig. Önmagában a testrészek kiszá-radásával a vére nem válik sûrûvé. Megtartjaéletképességét és ezáltal az egész szervezet ele-ven funkcióját. Minden szerv, amely szabályo-zóként lép be a vérbe és a vérképzésbe, így a ve-se, az erõs vízvisszatartás által kompenzálja a ki-száradást. Ez a folyamat a tevénél az egész szer-

vezetre kiterjed, az orrig bezárólag. A teve egyolyan állat, amely életorganizációjában, szerve-zettségében nagyfokú függetlenséget ér el. Másállatoktól eltérõen sokkal erõteljesebben önma-gába zárt, önálló lény. Amikor egy teve átmegya sivatagon, egy élõ oázis, életszerveinek erõsindividualizálódása révén megtartja magát aforrósággal és a szárazsággal szemben.

Egészen más a kapcsolata a sivatagok és asztyeppék hõingadozásával, a nappalok felfor-rósodásával és az éjszakák lehûlésével. A nap fo-lyamán a teve 36–39 Celsius-fokig melegszikfel. Éjszaka lehûl. Együtt él környezetével, a na-pi hõingással. Ha teste kiszárad a forróság mi-att, akkor a hõmérséklet-változás erõsebben hatrá. A teve 40,7 fokig felhevül, éjszaka pedig ké-pes 34,5 fokig lehûlni. A kiszáradással a víztemperáló hatása is csökken a tevében.

Amikor a test hõmérséklete felemelkedik, ki-sebb lesz a különbség a forró sivatagi levegõhözképest, és így az amúgy is gyenge verejték-kivá-lasztás ismételten csökken.

Foglalkozzunk a teve formájával és viselke-désével is. Hogyan függ össze alakja az életteré-vel? Végtagjai szokatlanul hosszúak. Törzse ma-gasan a talaj fölött van. A teve a lóval ellentét-ben kétujjú patás. Elsõ és második ujja közöttsûrû, rugalmas párna van kötõszövetbõl. Így álla teve 4 jellegzetes talpán a talajon – elcsökevé-nyesedett lábakkal. Az igen széles kapcsolat agyakran forró talajjal ugyanakkor egyértelmûelhatárolás is. Azon a részen, amelyre a teve aföldre fekvéskor rátámaszkodik, bõrkeménye-dés van a könyök-, térd- és sarokízületeknél ésa mellkasnál. A lábai által a teve a mozgás álla-ta. Hozzátartozik a lénye a sivatagokhoz éssztyeppékhez. A térséget a teve a poroszkálásegyenletes ritmusában szeli át. Hosszú lábai mi-att a lónál erõsebben különülnek el egyéb szer-vei. Egyfajta lengõ mozgásba hozza magát,amely meghatározó a poroszkálás során. A jobb

Páro

s uj

jak

Ber

bers

átor

tev

eszõ

rbõl

SzG 2010/244

KÖRNYEZET

és a bal közötti rendületlen változás ritmikus in-gásba hozza a sivatag hajóját. Így valóban öko-nomikusan szeli át a síkságot és az enyhén lan-kás vidéket, és egy óra alatt kb. 6 km-t tesz meg.40 km a napi normál teljesítménye egy karaván-nak. Egy erõs emelkedõ azonban jelentõsen ki-fárasztja az állatot, a lejtõn való lemenetel pedigigazi nehézség. Adott esetben a terhet is más-képp kell elosztani, hogy az állat ne bukjon föl.A lovagló teve egy nap alatt 120 km-t tud meg-tenni, és óránként 20 km-es sebességet ér el ga-loppozva a sivatagi forróságban.

Igazán sajátosan kapcsolódnak lábai a testé-hez, a felsõ combok ugyanis nem integrálódnakbele a törzsbe. Az elsõ és a hátsó lábak közöttúgy hordja a törzset, mint egy gyaloghintót.Erõsen önmagába zárt formája van. Így fejezõ-dik ki a formában is életfolyamatának jellegze-tessége, az elkülönülés és az önállóság.

A törzsnél leginkább a púp a feltûnõ. Jó táp-lálék esetén 30 kg zsírt is képes itt tárolni. Apúp egyben szigeteli is a törzset a szõrrel együtta felülrõl besugárzó hõséggel szemben. Elkép-zelhetõ olyan vészhelyzet, amikor „felemészti”a púpot. Egy kg zsírból a teve képes 1 l vizetnyerni.

A csontváz erõs kialakítása folytatódik másszerveknél is, amelyek a mozgásorganizációhoztartoznak. A nyak pl. szokatlanul hosszú. Visz-szakanyarodó tartása egy külsõ mozdulatban fe-jezi ki környezetéhez való viszonyát, egy meg-elõzõ, megelõlegezõ elkülönülést. Ez a viszonynyilvánvalóan nemcsak fiziológiai, hanem lelkiis. A fiziognómiában, a testi megjelenésben, alelkiség lenyomatában, a fejben manifesztálódikegy belsõ tartás, egy fölényes távolságtartás, egyhangsúlyozottan önálló élet.

És a magatartása? Amikor a tevét megterhe-lik, gyakran rendkívül makrancos. Bõg, ellen-szegül, és megpróbálja a terhet ledobni magáról.Hogyan is lehet egy ilyen független állat lényét

készségessé alárendelni? Amikor a teve 3-5 má-zsányi terhével végül feláll és elindul, a nyakaelõrenyúlik. A sivatagon át vezetõ úton elõreszi-matol, a távolba. Orra finom érzékszerv egy víz-forrás vagy a homokvihar számára. 10 km tá-volról is képesek érzékelni egy másik tevét.

Útközben a tevét kölessel, árpával és babbaletetik. Amikor azután sok óra elmúltával meg-pihen és iszik egy kútnál, nagy mennyiségû vizetvesz magához. Egy teve 10 perc alatt több mint100 l vizet iszik meg. „Ekkor virágzik ki a test.”Amikor nagyon erõsen kiszárad, iszik, hosszú

ideig, akár 200 l vizet is. (Egy 70 kg-os embermár akkor szomjas, ha testének víztartalma 350grammal kevesebb, mint a normális.) Amikoroltotta szomját, táplálék után néz. Gyakran csaksovány füvet és tövises bozótot talál, ajkával azapró leveleket ügyesen letépdesi. Tövises, tüs-kés ágakat is képes enni, ezeket sérülés nélkülszétmorzsolja. A teve a fákról vagy bokrokrólcsak néhány levelet szed le, azután megy továbba másikhoz. Amikor nagyon éhes, kosarat vagypálmalevélbõl készült szõnyeget is be tud falni.Kelet-Szudánban a bennszülöttek kerítéssel vé-dik kunyhóikat, hogy a teve ne egye meg. A te-ve igénytelen táplálkozása a sivatag szegényesnövényvilágának megfelelõ. Azért is képes sze-gényes táplálkozással életben maradni, mert ké-rõdzõként emésztése igen erõs.

Fordította: Buella Mónika

Forrás: Wesensbilder der Tiere. Einführung in die

goetheanistische Zoologie. Freies Geistesleben, Stuttgart

2004

A fotókat Buella Mónika és Garai Gábor készítette.

Teve

elõ

re n

yújto

tt n

yakk

al

A t

eve

körv

onal

a és

cso

ntvá

za

Szerkesztõségünk levelet kapott a Magyar Tudományos Akadémiától

Folyóiratunk íratlan szabályai szerint cikkeinkben mindigtörekedtünk a pontos hivatkozásokra, az idézetek, források korrektmegjelölésére. A Magyar Tudományos Akadémia NyelvtudományiIntézetétõl kapott levél megerõsített bennünket ezen törekvésünkben.„Kutatásunkban úgy ítéltük meg, hogy az Önök által megjelentetettSzabad gondolat: antropozófia, nevelésmûvészet, szociális hármastagozódás címû periodikum teljes mértékben megfelel a tudományoskiadványoknak támasztott követelményeknek….”

Az intézet a magyar társadalomtudományi folyóiratok hivatkozásilistájának adatbázisát kívánja létrehozni, amely tartalmazza a cikkek bib-liográfiai adatait, valamint az egyes tanulmányok hivatkozását is. Ebbeaz adatbázisba kerül be újságunk is.

A folyóirat ára: 600 Ft

Dr.HauschkaKozmetikumok

Dr.Hauschka Med Zsálya szájvíz

A jó közérzet egészséges, üde lehelettel kezdõdik!

A szájvizek hatékonyan segítik a fogtisztítást, és friss lehelet biztosításával maga-

biztosságot kölcsönöznek. Ott is segítik az egészséges szájhigiéniát, ahová a fog-

kefe vagy fogselyem nem jut el. A Dr.Hauschka Med Zsálya szájvíz segít megelõz-

ni a szájüregi gyulladásokat, stabilizálja a szájflórát, így a kórokozó baktériumok

egyáltalán nem tudnak megtelepedni.

Hatásai:

- azonnal alkalmas a felhasználásra, nem kell hígítani

- a mirha, ratanhiagyökér és a vérontó pimpó kivonatai segítségével erõsíti, fesze-

síti a fogínyt

- harmonizáló hatású a gyulladáscsökkentõ zsálya, a sebgyógyulást elõsegítõ

körömvirág és az irritációt csökkentõ orvosi ziliz kivonatai révén az antibakte-

riálisan ható éterikus olajok kombinációja friss leheletet biztosít

- nem tartalmaz kémiai-szintetikus színezõ-, illat- és konzerváló anyagokat

- hozzáadott fluoridoktól és tenzidektõl mentes