Szabad Gondolat

AntropozófiaHerbert Witzenmann 1905-1988

Werner Kuhfuss:Kétféle Demetrius

Mihály ünnep

VilághelyzetKatja Kreis-Schädel:Az USA és a holokauszt

GyógyászatIta Wegman: Az ember belsõ fejlõdési útja és a gyógyítómûvészet összefüggése

TechnikaErtsey Attila:Deep Impact

MellékletRudolf Steiner: Kitekintések

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2005. szeptember 8/3

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA

Készült: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIAKálmán István: Herbert Witzenmann 1905-1988 1Herbert Witzenmann: Mit védjünk? – Megjegyzések a terrorizmus kérdéséhez 3Steffen Hartmann: Az igaz (das Wahre), az igazság (die Wahrheit) és az emberi fejlõdés 5Thomas Meyer: „Angolkórosnak kellene lennie minden szellemtudománynak…” – Rudolf Steiner és Hegel 7Werner Kuhfuss: Kétféle Demetrius – Kritikai összehasonlítás 8Irene Diet: Közösség utáni beteljesületlen vágyakozás avagy Hol marad a vitában az antropozófia? 12Ita Wegman: Az ember belsõ folyamatainak szemlélése az õszi Mihály-idõszakkal összefüggésben 14Emil Bock: Mihály eszméje – A keletkezõben lévõ ünnep 17A szivárvány. Héber legenda 20Miért nem sima az ember talpa ? Szerb legenda 20

VILÁGHELYZETGeorg Kawtaradze: Az orosz néplélek és posztszovjet térség. Orosz türelem – nyugati idegbaj 21Az oroszok magukról õszinte humorral 25Katja Kreis-Schädel: Az USA és a holokauszt 26

GYÓGYÁSZATIta Wegman: Az ember belsõ fejlõdési útja és a gyógyítómûvészet összefüggése 31

TECHNIKAErtsey Attila: Deep Impact 34

HIRDETÉSEK, KÖZLEMÉNYEK 39

MELLÉKLETRudolf Steiner: Kitekintések

SzG 2005/2 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIAKálmán István

HERBERT WITZENMANN1905-1988

Rudolf Steiner 1894-ben megjelent „DiePhilosophie der Freiheit” címû könyvének1 má-sodik alcíme: „Seelische Beobachtungsresul-tatenach naturwissenschaftlicher Methode” (lelkimegfigyelési eredmények természettudományosmódszerrel). A természettudományos módszer-rel végzett lelki megfigyelés áll HerbertWitzenmann megismerési törekvésének közép-pontjában, vagyis az, hogy az antropozófiailagorientált szellemtudományt a természettudomá-nyos gondolkodáson keresztül megalapozza, ésmeditatív tudatváltással új civilizációs princípi-umként beleállítsa a világba.

Herbert Witzenmann 1905 februárjában szü-letett Pforzheimben. Költõi, irodalmi, zenei te-hetsége mellett (fiatal korában zongoramûvész-nek készült) technikai-vállalkozói képességeketis kifejlesztett magában. Hosszú idõn keresztülsaját gyárát vezette Pforzheimben. Nemcsakmint gyáriparost ismerték Németországban, ha-nem mint írót és elõadót, aki számos írásában éstöb évtizeden át folytatott elõadói tevékenységé-ben szellemtudományos szemlélettel foglalko-zott filozófiai, esztétikai, kultúrpedagógiai ésszociális kérdésekkel. 1924-ben ismerte meg

Rudolf Steinert az ún. drámai kurzus2 alkalmá-val. Késõbbi, a stuttgarti Waldorf-iskolábanSteinerrel folytatott beszélgetése egész továbbiéletútjára döntõ befolyással volt.

Rudolf Steiner „A szabadság filozófiája” címûkönyvének középpontjában a megismerési folya-mat lelki megfigyelése áll. Herbert Witzenmannantropozófiai mûvei a megértõ olvasót gyakorlólelki megfigyelésre ösztönzik, ami egyben beve-zetés is Steiner antropozófiájába.

Ezek a mûvek nem ismereteket sorolnak fel,amelyek fáradság nélkül fogyasztható tudástközvetítenek, hanem inkább az olvasó erõfeszí-tési készségét veszik igénybe, mert Steiner mûvétcsak így közelíthetjük meg.

A mai civilizált emberiség csak egy tudomá-nyosan megalapozott eljárással elégszik meg.Ezért kell közelhozni az antropozófia tudomá-nyosságát az olvasó megértéséhez. Egy új kultú-rában, egy emberhez méltó jövõ felépítésébencsak az tud résztvenni, aki tisztában van azzal,hogy mai tudomány-tudatunknak meg kell vál-toznia, és a megváltozott tudatnak az élet min-den területére ki kell hatnia. Egyedül csak a tu-dományos megismerés érzületével és

Witzenmann központi törekvése a megismerési folyamat lelkimegfigyelése volt, amit az „intellektualizmus, vagyis azon tudatitartás legyõzésének” nevezett, „mely a gondolkodást a saját szük-ségleteinek szolgálatába állítja, és ki is merül abban, hogymegteremti ezen szükséglet kielégítésének eszközét. Az intellektusszívesen használja arra a gondolkodást, hogy lelki szükségleteit aszellemi világról szóló közlésekkel lássa el, amely szellemi világrólmaga semmit nem tud. A módszerre/eljárásra vonatkozóközléseket, melyek ugyanabból a forrásból származnak, és amelyekeredete az õ áttekintésétõl éppolyan távol esik, a saját elõnye vagyegy csoport elõnye érdekében használja fel.”

Az idézett rész: Herbert Witzenmann: Ein Weg in die Zukunft, Dornach, 1998.

SzG 2005/32

ANTROPOZÓFIA

erõfeszítésével lesz képes leváltani az új kultúraa kimerült intellektualizmust.3

1963-ban Albert Steffen meghívta HerbertWitzenmannt az Általános Antropozófiai Társa-ság elnökségébe. Witzenmann ekkor átvette a„Geistesstreben der Jugend” (az ifjúság szellemitörekvése) és a „Sozialwissenschaften” (szociálistudományok) szekciók vezetését. Steffen halálaután konfliktusok jöttek létre Witzenmann és azelnökség más tagjai között4, akiknél a szellemhezvezetõ úton hiányzott az antropozófia tudomá-nyos megalapozottsága, akik nem ismerték fel,hogy milyen következménye lehet annak, ha ajelenlegi tudomány mellett az antropozófia ma-ga is mint tudomány nem tud érvényre jutni,hogy forrásukat elveszítve az egyes antropozó-fiából származó tevékenységek eltûnhetnek a vi-lágból, és az antropozófiát felszívja magába aNew-age.

Passzív ellenállás bontakozott ki, megpróbál-ták Witzenmannt elszigetelni. 1971. õszén elnök-ségi tevékenységét felfüggesztették azzal, hogy akövetkezõ közgyûlés részletesen fog foglalkoznia konfliktusokkal, 1974-ben pedig szabadságol-ták. Kifelé, formálisan haláláig tagja maradt azÁltalános Antropozófiai Társaság elnökségének.

Tevékenységét azonban az „Arbeitskreis zurgeistgemässen Durchdringung der Weltlage”(munkacsoport a világhelyzet szellemnek megfe-lelõ átvilágítására), majd az 1973-ban alapított„Seminar für freie Jugendarbeit auf Grundlageder Geisteswissenschaft” (szeminárium az ifjúságszabad munkájáért a szellemtudomány alapján)keretében, a munkásságát értékelõ tagokkal egé-szen 1988-ban bekövetkezett haláláig továbbfolytatta.

Ezidõtájt hívta meg Barna István zenetörté-nész Budapestre. Witzenmann hatalmas fehérMercedessel érkezett, a város határában taxit fo-gadott, és kocsijával azt követve érkezett megBarnáék címére. Itt Platon és Aristoteles világfej-lõdésben betöltött szerepérõl, jelentõségérõl tar-tott elõadást. Akkoriban készülhetett róla az ittközölt fénykép.

Szikár, csontos, halálnak megadott testben if-jú, harcos lélek állt elõttünk, gyönyörû kék sze-mébõl szelídség, megingathatatlan szilárdság ésnyugalom áradt. Mihály képe merült fel hallga-tóiban, Mihályé, aki minden indulat nélkül, nema szemébe nézve döfi le a sárkányt.

Születésének századik évfordulóján a RudolfSteiner által inagurált etikai individualizmusegyik legfigyelemreméltóbb képviselõjére emlé-kezünk.

* * *

Az alább Benedicty Gergely fordításábanközreadott írás Herbert Witzenmann„Verzweiflung und Zuversicht. Zur sozialen undkulturellen Lage der Zeit” címû, a GideonSpicker Verlagnál 1982-ben megjelent, össze-gyûjtött feljegyzéseket, rövid cikkeket tartalma-zó könyvébõl való.

„Ezeket az írásokat az a meggyõzõdés hatjaát, hogy azoknak a külsõ fenyegetéseknek, me-lyekre csaknem kizárólagosan irányítjuk a tekin-tetünket, közös eredete az ember és emberiségnagyobb, önmaga általi belsõ fenyegetettségébenvan. A materialista tudásirány által – melynektudatalakító funkciója talán az emberiségfejlõdésegyik legnagyobb elõrelépése – a magát mintszellemi lényt megtagadó ember a saját magalegveszélyesebb ellenségévé vált.”5

Jegyzetek:

1. Rudolf Steiner: Die Philosophie der Freiheit, GA 4, ti-zenhatodik kiadás: 1995.

2. Rudolf Steiner - Marie Steiner von Sivers:Sprachgestaltung und dramatische Kunst, 1924. GA282

3. Herbert Witzenmann: Die voraussetzungslosigkeit derAnthroposophie (Verlag Freies Geistesleben, 1986)gondolatai alapján

4. Az ún. „Bücherfrage”: az elnökség döntésével, misze-rint a Nachlassverwaltung által kiadott Steiner-mûveketa Goetheanumban is árusítsák, azaz hogy gazdasági te-rületen együttmûködjenek a Nachlass Vereinnel anél-kül, hogy szellemi területen a kölcsönös megértés létre-jött volna, Witzenmann nem értett egyet. - A NachlassVerein álláspontja szerint a Szellemtudományi SzabadFõiskola, ahogyan Rudolf Steiner megalapította, márnem létezik, azok, akik továbbvezetésére a megbízástkapták, csõdöt mondtak. Witzenmann álláspontja ezzelszemben az volt, hogy a Fõiskola hátterének tisztázásanélkül nem lehet a Nachlass Vereinnel kompromisszu-mot kötni. - Marie Steiner a végrendeletében RudolfSteiner irodalmi és mûvészeti hagyatékának igazgatásátegy hagyatéki bizottságra, a Nachlassverwaltung-ra bíz-ta. Ezt a döntését a Goetheanum vezetése Albert Steffenelnöklete alatt nem ismerte el.

5. Herbert Witzenmann: Verzweiflung und Zuversicht.Zur sozialen und kulturellen Lage der Zeit. GideonSpicker Verlag, Dornach, 1982. 7 old.

SzG 2005/3 3

ANTROPOZÓFIA

A védelem iránti vágy és a védelmezés a ci-vilizáció és a kultúra alapját képezi.

Védjük magunkat, és védelmet nyújtunk má-soknak ruházatunkkal, otthonunkkal, az álta-lunk végzett munkával és szolgáltatásokkal, acsaládba vagy valamilyen csoportba, nyelv-vagy kultúrközösségbe, világnézeti vagy gondo-lati közösségbe való integrációval, a pillantá-sunkkal, kézszorításunkkal és hûségünkkel. Aközösségi összetartozás összes megjelenési for-mája aligha sorolható fel itt és most. De azt el-mondhatjuk, hogy az emberi közösség lényegea védettség és a védelem.

Senki sem mentesülhet az alól a feladat alól,hogy védelmébe vegye emberi mivoltunk szám-talan megjelenési formáját. Ha hiányzik belõ-lünk a hajlandóság, hogy oltalmat nyújtsunk,ugyanakkor nem is vagyunk ráutalva mások ol-talmára, akkor összetörnek a bennünket, embe-reket összekötõ hidak, és megindul a harc,amelyben mindenki mindenkinek ellensége.

De miben is áll emberi mivoltunk, és hogyanfelelhetünk meg neki a legjobban?

Ezen bizony alaposan el kell gondolkodnunkannak a tévhitnek a terjedését látva, amely azegyenlõsdit, azaz az embertelenséget kívánja társa-dalmi rendezõelvvé tenni. Hiszen van-e emberte-lenebb dolog annál az elvárásnál, mint hogy eltö-röljük az egyéni létformákat, a kibontakoztatásukiránt érzett vágyat és ezzel tulajdonképpen egyéniemberi mivoltunk megjelenési formáit, majd végülemberi mivoltunkat is kifejezõdési és kapcsolódá-si lehetõségeinek sokszínûségével együtt?

Goethe: „Égalité”

A legnagyobbra nézni ritka szem mer,Csak magaformát irigyel az ember.A legkutyább irigy az olyanféle,Ki az hiszi, hogy mind egyforma véle.1

Hasonlóan fogalmaz a „Közmondásmódra”:

Egyenlõk közt egyenlõnek lenni- Bizony nehéz dolog így tenni.Mindez csakis úgy sikerül,Ha a legrosszabb próbálsz lenniViszolygás nélkül.

Az oltalom iránti vágy egyetemes érzés.Azokban a körökben, amelyekben a terrorista-cselekmények újra meg újra riadalmat okoznak,hevesen lángolt fel, és már önmaga is belsõnyugalmunkat és az emberi lélek nemesebbszféráit fenyegetõ jelenséggé vált. De nem ab-ból fakad talán ez az oltalom iránti vágy is,mint maga az a tett, amely által fenyegetve érzimagát – azaz egyéni emberi mivoltunk és a ki-bontakozását lehetõvé tevõ szabad mozgástérelvesztése felõli félelembõl?

Azoknak az eseményeknek a láttán, ame-lyeknek a világ más tájain (kétségbeejtõ mó-don!) sokkal kevésbé tulajdonítanak jelentõsé-get, néhányan idõközben már hisztériát emle-getnek, amely nem képes helyesen felmérninemcsak azokat a bûnöket, amelyeket néhányperverz semmittevõ követ el, hanem az emberi-ség nemtetszését kifejezõ, elmaradhatatlanvisszhangokat sem, a részben jogos, részbenalaptalan tiltakozást sem, és az ugyancsak nemúj, látens generációs ellentéteket sem. A hiszté-riát emlegetõk ugyanakkor elsiklanak a pillanattörténelmi jelentõsége fölött. Hiszen annak,ami folytonosan történik (ha van egyáltalánilyen dolog), nincs történelmi jelentõsége. Sok-kal fontosabb ugyanakkor, hogy megérezzük atörténelem hívó szavát a bennünket megrázóeseményekben.

Az, hogy történt-e már velünk korábban ha-sonló, vagy esetleg gyakran történt-e, sokkalkevésbé fontos kérdés annál, mint hogy mi tör-ténik ma, és mindez milyen körülmények kö-zött történik. Nem áll szándékomban, hogy rá-erõltessem másokra azt, amit gondolok, mégistöprengjünk el azon, nem kézenfekvõ-e, vagylegalábbis nem elképzelhetõ-e a terrorizmust(tehát a fenyegetést és a védtelenséget) olyanjelenségként értelmezni, amely sokkal általáno-san zavarokra és áramlatokra utal. Terrorizmusmindenhol van, mind Keleten, mind Nyugaton,de az, hogy itt az európai térségben, azaz közé-pen, ahol az ellentéteknek ki kellene egyenlíte-niük egymást, ilyen rendkívüli benyomást ké-pest gyakorolni, nos, ez mégiscsak ráirányítja afigyelmet azokra a befolyásokra, amelyek ittegymásnak ütköznek ahelyett, hogy harmóniá-ban oldódnának fel. Tõlünk nyugatra olyan

Herbert Witzenmann

MIT VÉDJÜNK? – MEGJEGYZÉSEK A TERRORIZMUS KÉRDÉSÉHEZ

SzG 2005/34

ANTROPOZÓFIA

civilizációt láthatunk, amely azzal az igénnyellép fel, hogy tényekkel támassza alá az anyagivilág kizárólagosságát, és az anyagi világ feléforduló akaratimpulzusok egyedüli létjogosult-ságát. Tõlünk keletre ugyanakkor olyan világötlik a szemünkbe, amelynek mind az anyagivilágba, mind a spirituális szférába nyúló gyö-kerei elhaltak. Nyugaton egy kialakulófélbenlévõ világ tornyosul elénk egyre erõszakosabbhatalmi alakulataival. Keleten pedig romokomlanak romokra. Ami pedig Keleten mégsema szétesés jeleit mutatja – az nyugati gondolat agazdag orientális érzelmek rikító köntösébe bu-gyolálva. Mégis: a nyugati anyagias kultúra azértelmetlenség kultusza. Hiszen a szellem nél-küli anyagi világ értelem nélkül való. Az érte-lem hiánya ugyanakkor félelmet szül. Minden,amit összefoglalóan a (világot átölelõ) napnyu-gati civilizáció fogalmán értünk, velejéig át vanitatva a félelem és az értelemnélküliség tudat-alatti érzésével. Ugyanakkor a keleti szétzilált,szétesõ világ az erõtlenség világa, hiszen erõtcsak olyanok érezhetnek, akik nagyra törõ, tör-ténelmi események részének tudhatják magu-kat. Az erõtlenség ugyanakkor gyûlöletet szül.Mindent, amit összefoglalóan a (világot ugyan-csak átölelõ) keleti dekadencia fogalmán ér-tünk, izzásban tart és ugyanakkor fel is õröl azerõtlenség és gyûlölet tudat alatti érzése.

Mind az értelmetlenség és a félelem, mindpedig a gyengeség és a gyûlölet egyesül abban,amit terrorizmusnak hívunk, és tovább terebé-lyesedik benne a minden létezõvel szembenigúnnyá. De ha a terrorizmus saját világunk ta-gadásaként jelenik is meg, nem õ az a tükörkép,amelyben fel kellene ismernünk éppen saját vi-lágunk állapotát? Csak arra van okunk, hogyviszolyogjunk a terrorizmustól, vagy sokkal in-kább arra lenne okunk, hogy önmagunkban ke-ressük az indítékait? Hiszen olyan civilizáció-ban élünk, amelyben szükségszerûen értelem-nélküliség és gyûlölet fog kifejlõdni, ha nem ta-lál vissza a középhez.

Mi lenne ugyanakkor ez a közép? Az az erõ,amely képes arra, hogy az elõítéleteinek (azazaz értelmetlenségnek) rabjává váló, csak szim-pátiáinak és antipátiáinak, valamint önös szán-dékainak élõ embert újra integrálja az emberiközösségbe, és kigyógyítsa az énközpontúságbetegségébõl. De mégis ki lenne az, aki elbiza-kodottság nélkül állíthatná magáról, hogy ren-delkezik ezzel a képességgel? Az egyén aligha.De az elbizonytalanodó ember is emlékezhet abennünk rejlõ közös emberire, amely (minden

felejtés ellenére) mindenkinek sajátja: „Aholketten vagy hárman összegyûlnek a nevemben,ott vagyok közöttük”.2 Csak elveszített gyerme-ki hit ez, amit már rég magunk mögött hagy-tunk, és amire csak gyengeségként, üres frázis-ként tudunk tekinteni? Vagy mégis igaz, hogyott, ahol emberek a legfõbb emberi nevébengyûlnek össze, ott mindenki befogadja a mási-kat, és ezáltal éppen ez a legfõbb emberi fejthe-ti ki hatását közöttük és körülöttük? A szubjek-tív impulzusainak zsarnokságában élõ embertvalószínûleg nem lesznek képesek mindjárt föl-venni a közösségükbe. Mert maga fog elzárkóz-ni elõlük. De érzületük körébe be tudják fogad-ni, és ebbõl a körbõl indulhat ki az a hatás,amely a félelmet és gyûlöletet bátorsággal ésszeretettel fokozatosan együttérzéssé, az össze-tartozás érzésévé, együttgondolkodássá és kö-zös akarattá alakítja át.

Ezt a közepet kell tehát védeni, amely azál-tal alakul ki, hogy az ember nemcsak saját, ha-nem mások gondolatát és akaratát is hagyja ön-magában érvényesülni, és ezáltal érzésben ké-pes a legmagasabb belsõ emberiség-jelenléttelegyesülni. Lehetséges más igazi oltalom a foly-tonosan jelen lévõ fenyegetés ellen, hisz az, amifenyeget, hozzátartozik saját lényünkhöz, ésonnan meríti erejét?

Fordította: Benedicty Gergely

Jegyzetek:

1. Dóczi Lajos fordítása. In: Goethe költeményei. Re-mekírók Képes Könyvtára (szerk.: Radó Antal).Lampel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai)Részvénytársaság, Budapest, 1907. 240. o.

2. Mt. 18,19

SzG 2005/3 5

ANTROPOZÓFIA

Bevezetésül idézzük fel magunkban azigaz/valós (das Wahre) és az igazság (dieWahrheit) skolasztikus megkülönböztetését.Aquinói Tamásnál például a következõ megfo-galmazást találhatjuk, amely elkülöníti egymás-tól az igazat (das Wahre) és az igazságot (dieWahrheit): „Mert jóllehet egyéb érzékelõ lényekis tudnak valami igazról/valósról, de egyedülcsak az embernek van tudomása az igazságfogalmáról.”1 Tamás a teremtõ Isten által megal-kotott természetet, a kozmoszt valósnak (dasWahre) tekinti. Errõl tudnak az állatok (az„egyéb érzékelõ lények”), persze csak az észlelés(„wahr-nehmen”) értelmében. De csakis az em-ber képes a gondolkodása által az igazság fogal-mához eljutni; az ember tehát, amikor gondol-kodik, akkor túllép az észlelésen („Wahr-nehmen”).

Az igaz/valós magában és önmaga által állfenn, függetlenül az ember megismerõ tevékeny-ségétõl. Ha viszont az ember a megismerõ ké-pességét a világban mûködõ igazra irányítja, ak-kor keletkezik az igazság. Így az igazság az embe-ri megismerõ tudaton keresztülhaladt igaz. Másszavakkal: az igazság mindig az ember originálismegismerésbeli produktuma. Az ember nélkül avilág pusztán igaz/valós (wahr) lenne; az emberimegismerésben ez a valós világ a maga léténekegy új fokára jut, és éppen az igazságról való em-beri megismerõ tudatban.

Ebben a perspektívában szorosan összefonó-dik két fogalom, amelyek kezdetben egymássalellentétesen is megjelenhetnek: az igazság és afejlõdés.2 Az igazság emberi fejlõdés nélkül el-gondolhatatlan. Csakis ez az emberi fejlõdéshozza létre az igazságot.

Az igazság fogalmának fejlõdése RudolfSteinernél

Ezzel a háttérrel nyer jelentõséget az igazság-fogalom fejlõdésére vonatkozó kérdés. Csak hatudatosítom magamban, hogy mit értek igazsá-gon, csak akkor vihetem véghez tudatosan azt ametamorfózist, amit a létezõ tesz meg az igazsá-gig a megismerõ tevékenységem által. Rudolf

Steiner mûveiben különféle igazságfelfogások ta-lálhatók, amelyeknek egy érdekes és a követke-zõkben röviden felvázolt fejlõdés adja az alapját.1886-ban az ifjú Steiner A goethei világszemléletismeretelméletének alapvonásai címû mûvében –bár Hegelt követve – az igazságot „minden álta-lunk birtokolt fogalom általános összehangoltsá-gában” látja.3 Az eszmevilág ilyen belsõ össze-hangoltságában és összefüggésében Steiner aszellemi kielégültség élményéhez jut. „Ekkor úgyérezzük, hogy birtokunkban van az igazság”4, ol-vassuk a mondott könyvben.

Ugyanebben a mûvében alapozza megSteiner elõször a megismerés eszméjét, és meg-mutatja, hogy a megismerés az észlelet és a fo-galom közvetítésében és összekapcsolásában áll.A megismerés steineri eszméjébõl adódik az akonzekvencia, hogy az igazság nem találhatómeg egyoldalúan a fogalom elemében. Csak azészlelet és a fogalom szintézise tárja fel a teljesvalóságot. Ennélfogva az igazságkeresésneknem szabad megállnia egy tiszta eszme-átélés-ben, miként az elõbbi idézet feltünteti. Nézetemszerint e korai Steiner-mûben itt egy enyhe el-lentmondás rejtõzik, amely azonban Steiner sa-ját szellemi fejlõdésének produktív hajtóerejévévált, amennyiben eszme-átélését egyre erõseb-ben kapcsolatba hozta konkrét érzéki és érzék-feletti észleletekkel.

A szív mint megismerõ szerv

1902-ben A kereszténység mint misztikus tényelõszavában Rudolf Steiner leírja azokat a konf-liktusokat, amelyek egyfelõl a kereszténységgelvaló érésszerû kapcsolatból, másfelõl egy tisztánésszerû tudományos cselekvésbõl adódnak. Ebelsõ konfliktusok kapcsán az igazság problémá-jára is kitér. „Aki az ’igazságot’ nem csak érti,hanem benne és vele él, az az igazságot örökösáramlásban, továbbhaladó, törvényszerû fejlõ-désben látja, miként a természet összes dolgát.

Az igazságot, mely mellett értelmünk kiáll, amaga természetes fejlõdésében elõzményeibõl,elõ-igazságaiból ismerjük meg, és az ember kö-vetheti a szívvel az értelmet.”5

Steffen Hartmann

AZ IGAZ (DAS WAHRE), AZ IGAZSÁG (DIE WAHRHEIT) ÉS AZ EMBERI FEJLÕDÉS

SzG 2005/36

ANTROPOZÓFIA

Különbséget kell tennünk tehát az igazságmegértése és az igazsággal való élés között.Steiner itt mintegy mellesleg megnevezi azt aszervet, amelyet az igazságkeresésbe be kell von-nunk, ha az igazságban való élés realitás akarlenni: ez a szerv a szív. Az értelem (Verstand) azelkülönült egyes észleletekig jut el; az észben(Vernunft) rejlik az a képesség, hogy ezeket azegyes észleleteket együtt lássa, szintetizálja. Decsak a szívvel élhetem át az igazságra való törek-vésemet, csak azzal érezhetem át szellemileg.6 Aszívben az igazság összekapcsolódik individuáliséletemmel. A szívben mutatkozik meg, hogy egyigazság vajon életképes-e és érzésképes-e. A szívrezdülései, amelyek az igazságra való törekvé-sünk rezonanciájaként lépnek fel, az igazság tu-lajdonképpeni hordozói az ember számára.

Ha 1902-ben még azt mondja Steiner, hogy aszív csak akkor követheti a értelmet, ha az igaz-ságot fejlõdésben levõnek tekintjük, úgy 1924-ben Az antropozófiai vezérelvekben megint egyúj hangsúly jelenik meg, amikor azt írja: „A szí-vek elkezdenek gondolatokra szert tenni.”7 Itt amozgás éppenséggel megfordul. Ha eddig a gon-dolatok a fejbõl indultak ki, és a szív követteazokat, úgy mostantól a gondolatok eredete aszívben rejlik. A szív ezen a módon egy új meg-ismerõ szervvé válik.

Lényegesnek tûnik számomra, hogy megkü-lönböztessük az adott hétköznapi érzéseket azok-tól az új érzésektõl, amelyek az igazságra való tö-rekvés során gyulladnak lángra bennünk. Ezek azúj érzések többnyire törékenyek-zsengék, nemerõszakosak, a halk zenével hasonlíthatók össze,amit könnyen bármi túlharsog. A hétköznapi tu-dat az efféle érzéseket leginkább a gondolkodás-sal és a megismeréssel való kapcsolatából ismeri:például a gondolkodással szembeni hálát, vagyazt az örömöt, amit egy régóta keresett ismeretmiatt érzünk. De nemcsak új érzések keletkeznekbennünk, amelyek az igazságra való törekvésünksorán keletkeznek, hanem a gondolkodás is átala-kul, amikor érzésképessé válik. A gondolati-medi-tatív munka visszhangra talál az érzésben; foko-zatosan behatol a szív területére. Úgy tûnik szá-momra, hogy a gondolatok e behatolása a szív te-rületére az igazság egy új, jövõbemutató dimenzi-óját nyitja meg elõttünk.

Megjelent: Der Europäer 9/8, 2005. június

Fordította: Szabó Attila

Jegyzetek:

1. Aquinói Tamás: Der Prolog des Johannes-Evangeliums,Verlag Freies Geistesleben, 1986. 70. o.

2. Lásd Steffen Hartmann: Wissenschaftliche Erkenntnisund das Wahrheitsproblem, Der Europäer, 2005. márc.

3. Rudolf Steiner: Grundlinien einer Erkenntnistheorieder Goetheschen Weltanschauung, Taschenbuchaus-gabe, 1999. 57.o.

4. Uo.5. Rudolf Steiner: Das Christentum als mystische

Tatsache, Taschenbuchausgabe, 1989. 179. o. 6. „Szíven” itt nem egyszerûen érzést vagy érzületet értek,

hanem egészen konkrétan a szívet mint szervet. Min-denesetre nem pusztán a tisztán fizikai szívet, hanem aszívet mint spirituális-fiziológiai szervet, amely magá-ban foglalja a fizikai szívet és a vérkeringést, egyúttalazonban egy olyan „tudat-hely” is, ahol a gondolat és azérzés találkozhat egymással.

7. Rudolf Steiner: Anthroposophische Leitsätze,Taschenbuchausgabe, 1989. 62. o.

SzG 2005/3 7

ANTROPOZÓFIA

Thomas Meyer„ANGOLKÓROSNAK KELLENE LENNIE MINDEN SZELLEMTUDOMÁNYNAK…”

RUDOLF STEINER ÉS HEGEL

Rudolf Steiner többször nyilatkozott He-gelrõl (különösen a Logikájáról), a saját viszo-nyáról hozzá, és Hegel jelentõségérõl a szel-lemtudomány számára. Az alábbiakban bemu-tatunk néhány ilyen különösen markáns és lé-nyegbevágó kijelentést.

1894-ben A szabadság filozófiája 4. fejeze-tének elején Steiner kiemeli a Hegeltõl valókülönbségét, aki a fogalomból indul ki, mígSteiner a fogalom feletti gondolkodásból indulki, amivel a filozófia a maga szellemi-reális ki-indulópontjához emelkedett fel, amelyhez aXX. század Sartre-ral lezáródó egész filozófiá-ja sem jutott el.

1894. november 1-én egy Eduard vonHartmann-nak írt levélben azt mondja Steiner,hogy õ Hegeltõl „semmiben sem különbözik,csak tanaiból egyes következtetéseket” levont.

1908-ban a Filozófia és antropozófia címûprogramszerû tanulmányban Hegelt „a világlegnagyobb filozófusának” nevezi Steiner.

Hegel születésének 150. évfordulóján,1920. augusztus 27-én Stuttgartban RudolfSteiner egy mélyreható Hegel-elõadást tartottaz Antropozófiai Társaság tagjainak. Ebben ki-fejtette:

„Aki érti Hegelt abban, ahogyan a Logiká-ját kidolgozta, az látja, hogy ebben az idõben,amikor Hegel a Logikán dolgozott – a XIX.század második évtizedében – az emberiség el-kezd meszesedni, materialistává kezd válni, tö-mörré-sûrûvé válik, belebonyolódik az anyag-ba. Ebben a korban a tudás, a megismerés te-rületén elmerülnek az anyagban. És egy kép-ben láthatjuk az anyagiba belesüllyedõ emberi-séget, ahogyan Hegel középen állva mindenerõvel kidolgozza és elragadja Ahrimántól azt,ami Ahrimánban jó: az absztrakt logikát, ami-re szükségünk van a belsõ felszabadulásunk-hoz, ami nélkül nem juthatnánk el a tisztagondolkodáshoz. Elszakítva az a nehézségi erõhatalmaitól, elszakítva a földi hatalmaktól, ésideállítva a maga egész hideg absztraktságá-ban, éppen azért, hogy már ne abban a közeg-ben éljen, ami ahrimáni az emberben, hanem

hogy felkerüljönaz emberi gondol-kodásba. Igen, eza hegeli logika le-vált, elszakadt azahrimáni hatal-maktól, és átada-tott az emberiség-nek. A hegeli logi-ka olyan, amireszüksége van azemberiségnek, nélküle nem lenne képes elõre-jutni. De ezt Ahrimántól elõbb még el kellettragadni.

Így a hegeli logika ténylegesen valami örökmarad, így kell továbbhatnia. Újra és újra ku-tatnunk kell. Nélküle nem boldogulhatunk.(…)

Egy bizonyos erõ, valóban nem egy fizikaierõ, hanem egy másik, egy szellemi erõ rejlikebben a hegeli gondolkodásmódban[Hegeltum], és megtalálható benne valami,amit minden szellemi világszemléletnek el kellsajátítania. Mert angolkórosnak kellene lennieminden szellemtudománynak, ha nem itatód-hatna át azzal a csontszerû eszmerendszerrel,amelyet Ahrimántól, a megcsontosodottAhrimántól sikerült kikényszerítenie Hegel-nek. Szükség van erre a rendszerre. Az ember-nek ennek segítségével bizonyos módon ben-sõleg erõssé kell válnia. Szükségünk van erre ahûvös megfontoltságra, ha nem akarunk el-veszni a ködös, meleg misztikában a szellemitörekvések során.”

Fordította: Szabó Attila

Megjelent: Der Europäer 9/8, 2005. június

Heg

el

SzG 2005/38

ANTROPOZÓFIA

Werner Kuhfuss

KÉTFÉLE DEMETRIUS

Kritikai összehasonlítás

Az utóbbi években antropozófiai nézõpont-ból két jelentõs könyv jelent meg Demetrius rej-télyes alakjáról. Schiller drámatöredéke óta,amely életének legvégén keletkezett, e témanagy érdeklõdést kelt azokban is, akik nem foly-tatnak történelmi kutatásokat. A fogékony em-berek számára íródott Schiller mûve. A gondol-kodni akaró antropozófusokhoz fordul az emlí-tett két könyv – Peter Tradowsky: Demetrius imEntwicklungsgeschehen des Christentums[Demetrius a kereszténység fejlõdéstörténeté-ben] (1989) és Szergej O. Prokofjev: Das Rätseldes Demetrius [Demetrius rejtélye] (1992) címûmûve, mindkettõt a Goetheanum kiadója jelen-tette meg. Az érdeklõdõ laikusoknak is tehát ab-ba a helyzetbe kellene kerülniük, hogy az ilyenmunkák tartalmát megítélhessék. Lényeges do-logról van szó: arról, hogy Demetrius képét so-kak szíve igaz módon hordozza. Schillernél is,aki eléggé egyértelmûen egy, a cári trónra „ma-

gát elhivatottnak” érzõ becsapott csalót ábrázol,a tragikus alak nagysága iránti rokonszenv te-remti meg a drámai hatást. Hogyan állíthatjamármost egy nem-történész, egy e témát szelle-mileg nem kutató személy e két könyvben fel-dolgozott anyag nagy mennyiségével, és egyúttala mindkét mûben erõsen ható tendenciákkalszemben, hogy itt bizonyos nézõpontok irá-nyultságát roppant lendülettel akarják az olvasótudatába becsempészni?

Mind Tradowsky, mind Prokofjev RudolfSteinerre hivatkozik, aki egy beszélgetésben utaltannak szükségességére, hogy kutatni kellDemetrius rejtélyét. Rudolf Steiner kijelentéseáltal bizonyos fokig egy abszolút pont adódik,amibõl mindkét szerzõ kiindul, melyet mindket-ten a bizalommal teli olvasó elé tárnak. Az irá-nyultságok azonban eltérnek egymástól.Tradowsky azt a benyomást kelti, hogy RettegettIván [1533–1584] igazi fia volt a trónbitorló;

Werner Kuhfuss cikke tulajdonképpen nem isDemetriusról szól, nem arról az okkult rejtélyrõl,melynek kutatását Rudolf Steiner örökségülhagyta ránk1, hanem arról, hogy egy sokak sze-mében nagy tekintélynek számító prominensantropozófus, Szergej Prokofjev, hogyan rontja ahitelét a Rudolf Steiner alapította szellemtudo-mánynak. Ennek vizsgálata elfogulatlan gondol-kodást és nagyfokú józanságot igényel. Egy1914. októberében tartott elõadásában Steinerfelteszi a kérdést: tudnak még egyáltalán gondol-kodni az emberek? Nem érzik, hogy mielõtt bár-mirõl gondolkodni vagy beszélni akarnak, elõbbrendelkezniük kellene az igazzal, a valóságos té-nyek ismeretével?

Szergej Prokofjev az antropozófiai irodalom-ból hatalmas ismeretanyaggal rendelkezik – ezzelösszefüggõ érdemeit nem lehet vitatni –, hiányá-ban van azonban annak a tudományos gondol-kodásnak, amely a szellemtudománynak, sõt, aszellemtudományos kutatási eredmények elfogu-latlan megítélésének is elõfeltétele. Ezzel az elfo-gulatlan, egészséges ítélõerõvel nekünk akkor isrendelkeznünk kell, ha nem Rudolf Steiner mû-

veivel foglalkozunk, hanem ha azt kell megítél-nünk, hogy Prokofjev esetében egy magas fokúokkultista beszél-e, aki mindazt, amit elmond,ellenõrzött kutatások alapján tudja, vagy merészspekulációkról van-e szó.

Szergej Prokofjev ma szinte példátlan népsze-rûségnek örvend. Követõi azonban nem úgy ol-vassák a könyveit, mint szellemtudományos iro-dalmat, hanem többnyire anélkül, hogy meg-vizsgálnák kinyilatkoztatásait, és minden kételynélkül elfogadják azokat. Egy ilyen kinyilatkoz-tatásnak tekinthetjük a Steiner kérdésére – „kivolt Demetrius” – adott válaszát is.

Werner Kuhfuss nemcsak Prokofjev tévedései-re és jogosulatlan kijelentéseire hívja fel az olva-só figyelmét, hanem arra a zavarkeltésre is, amitírásaival és elõadásaival az antropozófia terüle-tén okoz, valamint arra a rejtett módszerre is,mellyel Prokofjev hat az olvasóira, azokra, akikaz antropozófiát nem akarják a gondolkodás vi-lágosságába emelni, hanem az érzelmek, emóciókmisztikus ködébe burkolják.

Kálmán István

SzG 2005/3 9

ANTROPOZÓFIA

Prokofjev a történelmi anyag bizonyítékait fel-használva minden energiáját arra fordítja, hogyaz ellenkezõjét bizonyítsa.

Alapvetõ dologról van szó. Tradowsky, aki abizonyítékok és eszmei érvek sokaságával szinténlehengerlõ hatást kelthetne, úgy tûnik, hogy még-is szabadon hagyja az olvasót. Vele egy roppanttanulságos, ismeretbõvítõ, megkapó körsétáravállalkozhatunk a kereszténység lényeges magas-latain és mélységein keresztül. Sok esetben kell aztkérdeznünk: tényleg így volt? Megegyezik ez avalósággal? El kell ezt fogadnom? Milyen lehetõ-ségeim vannak, hogy ezt megvizsgáljam? Mégseméreztem magam kényszerítve arra, hogy bármit iselfogadjak. Ellenkezõleg, mint Schiller régi isme-rõje és rajongója átéltem, ahogyan a legszebb mó-don igazságot szolgáltat ennek a történelmi alak-nak, amikor az igazi gyermeklét eszméjéért valóküzdelmét szeretetteljesen ábrázolja. Ezzel melen-getõen felvillan Demetrius igazi lénye és misszió-ja is. Tradowsky könyvét tehát – anélkül, hogyminden részletét felülvizsgálnánk – befogadhat-juk, mint szemléletes és eszmékben gazdag ele-mek bölcs gyûjteményét mûvészi formában. Azítélet vagy az ítéletek a mû igazságtartalmárólcsendben érlelõdhetnek.

Egészen más Szergej O. Prokofjev eljárásmód-ja. Azt a határozott szándékot figyelhetjük megnála, hogy teljesen kizárja annak lehetõségét,hogy Demetrius Iván igazi fia, és jogos trónörö-kös lehetne. Ha az ember a két könyvet egymás-után olvassa, tehát Tradowskyval kezdve, akkoregy kissé irritálva érzi magát Prokofjev szigorú-ságától és azon igyekezetétõl, hogy mindent el-utasítson, ami egy másik, nem a szerzõ által kí-vánt irányba vezethetne. Ez az egyik.

A másik az okkult sík bevezetése a történészpontosan bizonyító síkja fölé. Egy okkult síkbólkiindulva Prokofjev megkísérli azt ábrázolni,ahogyan az igazi Demetrius individualitása, akit8 vagy 9 éves korában Uglicsban meggyilkoltak,idõnként az ál-Demetriusba, a trónbitorlóbainspirálólag, sõt inkorporálódva belehatott, úgy,hogy az utóbbiban a saját lényével teljesen ellen-tétes, pozitív tulajdonságok jutottak érvényre. Ittazzal az érezhetõ szándékkal találkozunk, hogy aszerzõ azt akarja bizonygatni: Rudolf Steinertidézi. Mármost Rudolf Steiner Demetriusrólközvetlenül semmi olyat nem mondott, amitbizonyítólag felhasználhatnánk arra nézve, hogyaz ál-Demetriust olykor áthatotta az igaziDemetrius. Nyitott, éber olvasóként megkérdez-hetem: Miért ne történhetett volna ez így? Hi-szen megtörténhetett volna. De elég lehet szá-

momra az azi g y e k e z e t ,hogy valakiS t e i n e r -idézeteket hívs e g í t s é g ü lazért, hogyengem arra afeltevésre bír-jon, hogy egyilyen okkulttényállás fenn-áll? A nagy fö-lénnyel ésm e g g y õ z é s is z á n d é k k a lelõadott érve-lés, amely azolvasóban eztaz álláspontotakarja érvény-re juttatni,mindenesetremegzavarja asaját észlelése-met. Így ezt azigyekezetet ,mint nemmeggyõzõt, elkell utasíta-nom – mégakkor is, ha aze földrajzi te-rületrõl szár-mazó szerzõ tekintélyének más, magasabb meg-ismerõ képességeket tulajdonítok, és ezen az ala-pon egyszerûen hiszek neki.

Ha hit és meggyõzõdés semmiképpen semakarnak találkozni, az azért van, mert az elgon-dolkodó laikus megkérdezheti a következõket:1. Számomra nem ismeretes, hogy Rudolf

Steiner különbséget tett volna az igazi és a ha-mis Demetrius között. Ebbõl következõenannak bizonyítása, hogy a trónbitorló nemvolt Rettegett Iván fia, elmegy a téma mellett.

2. Ezért nem lehet belátni, hogy egy vér szerint„hamis” Demetrius miért ne lehetett volna azaz individualitás, akit Rudolf Steiner kutatnivalóként említett.

3. Nem tudom követni azt az érvelést, hogy –Sz. O. Prokofjev szerint – a mai típusú „im-morális tulajdonságok” arról árulkodnának,hogy a cári trónhoz jutó személy nem bizo-nyulhat annak, akirõl Rudolf Steiner beszélt.

SzG 2005/310

ANTROPOZÓFIA

A pompa kedvelését, a kicsapongásokat stb.még nem tekinthetjük moralizáló módon bi-zonyítéknak arra nézve, hogy ne lehetne szóegy szellemileg magas fokú személyiségrõl.Egy ilyen polgári megítélésbõl fakadóan soktörténelmileg és szellemileg jelentõs individu-alitásnak nem lett volna szabad annak lennie,aki mégis volt. Demetrius „immoralitása” in-kább egy arra való utalás lehetne, hogy egy, atestbe nem túl mélyen inkarnálódó individu-alitás tévutakra kerül és csábításoknak van ki-téve, amelyeknek a mai értelemben vett „mo-rállal” nem lehetett volna elejét venni. Ho-gyan állunk a „morállal” Raffaello, Mozart,Goethe életében?

4. És nem volt éppen az orosz cári trón egy olyanerõtér, amely sok – talán minden – uralkodó-nál erõsen deformálóan hatott lénytagjaikra,így pl. Nagy Katalinnál is? Demetrius látszóla-gos vagy valóságos moráltalansága nem inkábbminimális volt, összehasonlítva más cárokéval,amit a trón megszerzése révén átéltek maguk-ban, aminek szélsõséges esete maga RettegettIván? Kaspar Hauser nem maradt éppolyanmagasrendû személyiség, mint korábban, ami-kor Stanhopes káros befolyására hazudni kez-dett? Ha Kaspar Hauser gyermeki természeté-nek irányítását kézbe vették volna, akkor ab-ban egy polgári morált kellett volna alkalmaz-ni? És miért nem feltételezhetünkDemetriusban valami ehhez hasonlót?

5. Nem készíthettek volna elõ a jezsuiták egy, azõ értelmükben alkalmasabb jelöltet, mint eztaz õ szemükben bizonyára rendkívül ügyetlenfajankót?

6. Nem éppen a fajankónak vagy a szertelengyerekességnek az ismérve, hogy a manipulá-cióknak nem tud megfelelni? És nem éppenez utal egy olyan lényre, aki magában hor-dozza az igazi Jézus-képet?

7. Rudolf Steiner tehát soha nem különböztetettmeg egy hamis és egy igazi Demetriust. Így ezttenni nem is megengedhetõ akkor sem, hamaga a szerzõ azon a véleményen van, hogyaz élõ személy nem lehetett az, akire RudolfSteiner gondolt, így Rudolf Steiner kutatásaialapján a meggyilkolt gyermeket kell az igaziés szellemileg szokatlanul magas individuali-tásnak tekintenünk. Prokofjev – személyes né-zetét alátámasztandó – egy szempillantás alattbevonja Steiner tekintélyét. De sehol sem állítilyesmit Steiner. „Egy ilyen vizsgálódás alapjá-ul számunkra Rudolf Steiner kutatási eredmé-nyeinek kell szolgálniuk, amelyeket a 2. feje-

zetben említettünk. Ezekbõl az következik,hogy az Uglicsban 1591-ben megölt Dimitrijesetében egy szellemileg rendkívül magas in-dividualitásról van szó, aki 1582-ben elhatá-rozta, hogy egy egészen meghatározott szelle-mi feladat teljesítése érdekében az orosz nép-ben, a Rurikok uralkodócsaládjában, Rette-gett Iván és annak utolsó felesége, MarijaNagoj fiaként testesül meg.” (56. old.)

Nem Rudolf Steiner kutatásaiból származikegy ilyen állítás, mondja a saját logikám, hanemegyedül Sz. O. Prokofjev merész belemagyarázá-sából! Itt nem segítenek a magasröptû szavak ésaz utalások. Itt tudatosan vagy tudattalanul za-varkeltés folyik.

De elhívõ képességem legszélsõ határáig ju-tok, amikor közvetlenül a Schillerrõl szóló ta-nulságos és szép fejezet után ebbe a kijelentésbeütközöm: „Mert azt mondhatjuk, Goethe jel-lemzését alkalmazva, hogy ahogyan Schillert,úgy az orosz népet mint ’Krisztus-népet’ is ép-pen ez a krisztusi tendencia jellemzi.

Ha valóban errõl az álláspontról tekintjükSchiller Kelet-Európa felé törekvésének szellemiértelmét földi élete utolsó hónapjaiban, hetei-ben, napjaiban, akkor abban egyszerûen lehetet-len valami mást látnunk, mint eljövendõ inkar-nációjának prófétikus megsejtését, amelyben kö-vetve a saját eredendõ ’Krisztus-tendenciáját’Oroszországban akar inkarnálódni, és amelybenmegelõzõ közép-európai inkarnációjának ta-pasztalataival immár a tudati lélekben mutathat-ja fel a ’Grál-hangulatot’ az orosz népnek, amiazt jelenti, hogy a tudati lelket átalakítani azzá,amit a ke-r e s z t é n yezoterikábanmindig Szó-fiának ne-veztek, amiképes arra,hogy felve-gye magábaa szellemet,ami ’mint azember Énjejelenik meg’,és ezért’ s z e l l e m -énnek’ ne-v e z h e t õ ,amelyen Ke-let -Európa

SzG 2005/3 11

ANTROPOZÓFIA

jövõje alapulni fog.” (Lábjegyzet: „Goethe in-kább nyugaton fog megtestesülni.” – 144. old.)

Ezekkel a szavakkal: „egyszerûen lehetetlenvalami mást látnunk abban…” a szerzõ egészennyilvánvalóan belép a meg-nem-engedhetõségterületére. Mint Schiller eszméinek és drámáitartalmának sokévi ismerõje ezen a módonkönnnyen bizonyíthatnám azt is, hogy néhánymás drámában olyan csírák bukkannak fel, ame-lyek alkalmasak lennének arra, hogy egy teljesenmásképp alakuló késõbbi inkarnációt kispekulál-jak. Egészen egyértelmû természetesen, hogy aDemetrius-töredék csábít leginkább arra, hogySchiller jövõbeli inkarnációját spekulatív útonelképzeljük. Sz. O. Prokofjev azonban itt hang-súlyozottan egy olyan tényt állít, amelyet „lehe-tetlen lenne másképp látnunk”. Vajon akarmikus törtvényszerûségek úgy mûködnek,ahogyan a fellelkesült bölcsességkutató olykorszeretné elképzelni? Úgy gondolom, hogy a leg-kevésbé sem.

Kétféle dolog lehetséges: vagy egy magas fo-kú okkultista beszél itt, aki mindezt ellenõrzöttkutatások alapján tudja. Vagy pedig böl-csességteli spekulációról van szó. Az elsõ esetnem valószínû, mert egy igazi értelemben vettokkultista a szabadság érdekében ilyen kijelenté-seket nem tenne. De egy bölcsességteli spekulá-ció sohasem akarhat kategorikusan és kényszerí-tõen hatni. Így egy ilyen jelentõségteljesnek hatókijelentést maradéktalanul el kell utasítanunk.Erre az egész könyvre, de a mégis igen nagyrabecsült szerzõnek talán az egész gondolkodói ésábrázolói módszerére is egy ilyen példa nyománrávetül a kétségesség és a meg-nem-enged-hetõség, sõt a könnyelmûség árnyéka.

De hogyan lehetséges az, hogy RudolfSteinernek, a magasrendû beavatottnak azt a vá-dat sohasem róhatjuk fel, hogy valamit kénysze-rítõ módon akart volna kijelenteni? Itt egy nyil-vánvaló titok található. Ez fejezõdik ki példáulRudolf Steiner alábbi mondataiban: „Ami jogo-

sult módon kerül közlésre, az – és ezt gyakran el-mondom – csak a tisztánlátó tudat által kutatha-tó ki. Ha azonban kikutatják, akár csak egyetlenember is, ha egyszer már szemlélték és közlik,akkor azt mindenki beláthatja a saját elfogulat-lan értelmével, az által, ami számára elérhetõ afizikai síkon...” (1909. november 13-i elõadás,Stuttgart, GA 117)

Ha Steinert olvassuk, még a „legokkultabb” ki-jelentéseikor is mindig azt találjuk, hogy azok úgyállnak elõttünk, mint valami tárgyak, mint egyasztal, egy fa, egy kõ. A megismerõ akaratot soha-sem terelik vagy kényszerítik egy bizonyos irány-ba. A megismerõ akaratot teljesen szabadon hagy-ják. Ez az akarat a kijelentéseket elfogadhatja,vagy elvetheti, lehetségesnek tarthatja, vagy nem.Minden Rudolf Steiner által közölt ismeret telje-sen a fizikaiságból kiinduló gyakorlati gondolko-dás talaján áll. Aki nem él az ellenõrzés lehetõsé-gével, az önmagának árt. A szabadság filozófiájautolsó mondatának értelmében: „Az embernekképesnek kell lennie magát átélõn szembeállítaniaz eszmével; különben a szolgájává válik.”

Maga A szabadság filozófiája, ami mégis aleginkább olyannak látszik, mint ami a gondol-kodás kantárját ráveti az olvasóra, a pusztaságbavezeti azt, aki nem akar saját maga ellenõrizni,gondolkodni és ítélni. Logikusan gondolkodvasenki sem kényszeríthetõ az eredmények elfoga-dására. Magukban szétporladnának, ha kényszerútján kellene azokat elfogadnunk. Miért találko-zunk mégis egyes antropozófus szerzõknél olyanerõfeszítésekkel, hogy bölcsességteli tekintély-ként akarnak megjelenni?

Fordította: Szabó Attila Az eredetivel egybevetette: Kádas Ágnes

Megjelent: “Der Europäer” 1. évf. 9/10 szám, 1997. júli-us-augusztus

Jegyzetek:

1. Ludwig Graf Polzer-Hoditz jegyzetei az 1925. március3-án Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetésérõl: „Azu-tán a római és nyugati páholyok törekvéseirõl beszél-tünk, és a Doktor a legnagyobb komolysággal hangsú-lyozta, hogy három feladatot kell megoldani, melyekeredménye a jövõ számára különösen fontos:1/ A két János kérdése2/ Ki volt Demetrius?3/ Honnan jött Kaspar Hauser?”(Megjelent: Peter Tradowsky: Demetrius. Verlag amGoetheanum, 1989. 93. old.)

SzG 2005/312

ANTROPOZÓFIA

„Felébredni a másik ember szellemi-lelkiségén(szellemi-lelki mivoltán)” – ki ne hallotta volnaRudolf Steinernek ezeket a szavait, melyek csak-nem szállóigévé váltak, olyan gyakran – és kilátás-talanul – idézik õket, sõt, esküsznek rájuk? Mertmely szavak tudnák ezeknél világosabban sejtetni,mely szavak nyomán félhetnénk attól, hogy RudolfSteiner talán valami másról beszélt, mint az, amivelma dolgunk van? Felébredni a másik szellemi-lelki-ségén – nos, antropozófus összefüggésekben nemsokkal inkább ennek szöges ellentétét figyelhetjükmeg? A Zweigeket, ahol még egyetértésben ülnekegyütt, olvasnak és beszélgetnek a résztvevõk, nemuralja-e egy fatális látszat, melyet egyre ritkábbanlehet fenntartani, és amely félõ, hogy a legelsõadódó alkalommal meg-nem-értésbe, vitába, csatá-rozásba fog átcsapni? Ugyanis ez a látszat nem voltmás, mint a harmóniára vágyó tagok által létreho-zott, egész különösen mély alvás, melyet az egyet-értés széthullásával ugyanannyi egymással szem-benálló tábor vált fel, pontosabban: kell, hogy fel-váltson, ahányan éppen jelen vannak. De talán ez aszéthullás lenne az a felébredés, melyrõl RudolfSteiner beszélt? Vajon ez az, amit Rudolf Steiner a„másik ember szellemi-lelki mivoltán való, maga-sabb tudatra ébredésnek”1 nevez?

Bizonyosan nem. Mert a manapság mindenholmegtalálható küzdelmekben egy „magasabb tudat”nem található meg. Ellenkezõleg: ha pontosabbanmegnézzük ezeket a harcokat, akkor valami másválik világossá: az egyes, egymást kölcsönösen kizá-ró „vélemények”, melyek egymásnak ütköznek,önmagukba bonyolódnak, bezáródnak; az egyolda-lúságok, melyekbõl egy egészen meghatározott né-zõpontnak kell származnia, olyannyira dominánssáválnak, hogy a látás minden lehetõségét kioltják.Aki ennek az egyoldalúságnak áldozatul esik, azelõl nemcsak a másik nézõpontja marad elzárva;nem, messzebbre megy a hatás: az saját magát semlátja. Annak számára többnyire teljesen elvész az,hogy õ maga része egy nagyobb történésnek,amelyrõl olyan képet alkotott, ami – úgy tûnik –mindig ugyanahhoz a pillantáshoz kényszeríti. Ittugyan végetér a Zweig régi csoportalvása, de he-lyette csak az egyes emberek izolált alvása kezdõ-dik. Egy valamiféle felébredés nem történik meg.

Mi itt a helyzet? Mi történik, ha egy meghatá-rozott kérdésen, amely azon gyulladt, ami Rudolf

Steinertõl jött át hozzánk, harc és vita tör ki? Vegyük például a nemrég lezajlott úgynevezett

„Konstitúciós vitát”, ami még jogi pereskedések-hez is vezetett, melyekben az 1923-24-es Kará-csonyi Gyûlés Társaság egyesületi törvény szerin-ti továbblétezésérõl kellett dönteni. Itt több mintkét párt állt egymással szemben; az opponensek,akik a Goetheanum elnökségének álláspontjátmegtámadták, maguk is több, egymással is harc-ban álló csoportra hullottak szét. És a per kime-netele sem egyesítette ezeket a csoportokat – azegymást kizáró különvélemények továbbra isfennállnak. Ez egy olyan eset, amely képe lehetsok másiknak, hisz a harcok az antropozófiai in-tézményeken belül és azokon kívül többnyireugyanezen minta szerint zajlanak. – A vitára tehát„Rudolf Steiner intenciói” adtak okot, melyek-nek mindenki meg akart felelni, és amelyeketmindenki másképp fogott fel, mint a többiek. AKarácsonyi Gyûlésre tekintettel – vagy pontosab-ban: annak fennmaradt írásos dokumentumaira–, képzeteket alkottak arról, amit ezekben a do-kumentumokban olvastak, és a vita középpontjá-ban ezek a képzetek álltak, melyeket attól kezdve„igazság”-nak tartottak. Ebben a „középpont-ban” azonban nemcsak a saját képzetek voltakmegtalálhatóak, hanem éppúgy a többieké is,akik éppúgy igényt tartottak az „igazság”-ra.„Mit akart és akar Rudolf Steiner?” – ez volt akérdés, melyet különbözõképpen válaszoltakmeg, és a legélesebb harcokat váltotta ki – egy, azantropozófusok történetével a legmélyebben ösz-szekapcsolódott történés.

Mit akart és mit akar Rudolf Steiner? Ezt a kér-dést – gondolom én, – egyszer végre valóban ko-molyan kellene már venni. Miért tûnik úgy, hogyaz antropozófia természetében rejlik, hogy újra ésújra különbözõ, egymástól távolodó és alapvetõ-en szembenálló véleményekhez vezet? Nem érez-heti úgy az ember, hogy arra a felfogásra kénysze-rül, hogy mindez annak a lény(eg)ében rejlik, amiRudolf Steinertõl a mai korba antropozófiakéntátjött? Talán vitatkoznunk kell? Vagy sokkal in-kább – ahogy a legtöbben mondanák – jobban elkell viselnünk egymást? Úgy, ahogy egyre inkábbdivatba jön: meghagyom a te véleményedet – temeghagyod az enyémet. Élni és élni hagyni.

Irene Diet

KÖZÖSSÉG UTÁNI BETELJESÜLETLEN VÁGYAKOZÁS AVAGY

HOL MARAD A VITÁBAN AZ ANTROPOZÓFIA?

SzG 2005/3 13

ANTROPOZÓFIA

De mindenképpen megõrizni a nyugalmat, és azttenni és tenni hagyni, amit az ember akar. „Ön-magamat megvalósítani” – ahogy ezt nevezik.

Vajon ezt akarta Rudolf Steiner?

*

„Ha az ideál megszûnik puszta absztrakció len-ni, ha újra elevenen az emberi lelki-szellemibenfog gyökerezni, akkor ezt a formát fogja felvenni:Fel akarok ébredni a másik emberen”, mondta Ru-dolf Steiner 1923. március 3-án.2

„Ha az ideál megszûnik puszta absztrakciólenni…” A gondok, szenvedések és küzdelmek,melyek a Karácsonyi Gyûlés Társaság körül létre-jöttek, ennek, és nem valamely más kérdésnek akapcsán jöttek létre. Hogyhogy nem látható, hogymindennek a kérdéshez kell tartoznia? A történés,aminek a kiváltásában saját tettemnek is része van,csak azért és olyan mértékben lesz kiváltva,amennyiben errõl és semmilyen más kérdésrõl vanszó. Hogyhogy nem gondoljuk azzal együtt, an-nak részeként? – Ameddig a két egymástól elvá-lasztott jelenséget kapcsolat nélküliként tapasztal-juk: az általam képviseltet az egyik oldalon és azáltalam elszenvedettet a másikon, addig az ideá-lom absztrakt marad. Ez azonnal megváltozik, haelkezdem átélni, hogy ennél a két jelenségnél egyés ugyanarról a folyamatról van szó, csakhogy ezkét különbözõ formában lép elém.

A szétválásból cselekvés azonban dominál, és-pedig mindenütt: az ember rátekint egy kérdésre,megpróbál választ találni rá, ezt belehelyezi egyszociális összefüggésbe – és nem éli át, hogy az azösszefüggés, melybe a válaszát beleállítja, maga isa kérdéshez tartozik. Korunknak azonban ez azalapvetõ baja: a gondolkodás és a cselekvés kétegymástól elválasztott, egymás mellett futó folya-matot képez, széthullik (elválik egymástól), ezazonban észrevétlen marad. Az ember egy képzet-bõl kiindulva cselekszik – abban a hitben, hogy eza képzet a valóságot befolyásolhatná –, és nem ve-szi észre, hogy az lepattan a valóságról, amire azember mégiscsak tekintettel volt. Ilyen hát a maiember, és ilyen – nagyon gyakran – a maiantropozófus.

A mai antropozófust azonban valami megkü-lönbözteti attól a mai embertõl, aki nemantropozófus: éspedig az, hogy az antropozófus-nak van egy ideálja – Rudolf Steiner antropozó-fiájának ideálja –, melynek meg akar felelni.3 És ezaz ideál – tehát Rudolf Steiner antropozófiája –mindig olyankor tud egy sajátos erõt kifejteni, ami-

kor megragadja az ember akaratát: létrejön egy sa-játos viszony a cselekvések alapjául szolgáló esz-mék és a cselekvés által kiváltott szociális folyamatközött. Ez a sajátos viszony azonban olyan, hogycsak akkor tud azzá válni, ami õ maga a lénye sze-rint, ha nem csak vakon és megértés nélkül szenve-dik el (az érintettek). A folyamatok ugyanis, me-lyek az antropozófusok között lejátszódnak, nemfüggetlenek ettõl az antropozófiától. Saját maguk –mindenesetre csak lehetõségként – antropozófiáthordoznak magukban. Mit is jelent ez?

Az antropozófia jelenléte egy individuumbanvagy egy szociális összefüggésben abban mutatko-zik meg, hogy minden felemásság/félmegoldás(Halbheit) mintegy magától kioltódik: a folyama-tok egyre fokozódó drámai jelleget öltenek. –Nem alaptalanul állítja Rudolf Steiner a munkaközéppontjába négy misztérium-drámáját. – Egyilyen dráma azonban mindig a “semmibe” fut”(„ins Leere”), ha nem vezet azok felébredéséhez,akik kiváltották. Ez a felébredés azonban – “feléb-redés a másik ember szellemi-lelkiségén” – a Ru-dolf Steiner antropozófiájába való beleébredés,felébredés a saját kioltódásom láttán. Míg elõszöra másik szavaiban – a velem szembenálló szavai-ban – azt tapasztaltam, ami nem antropozófia,most azt élem át, hogy ennek a másiknak mindenszava és minden cselekedete engem, az én saját lé-temet kioltja. Azt tapasztalom, hogy mindaz, amitgondolok, mondok, és képes vagyok akarni, igen,hogy mindaz, ami tõlem kiindulhat és kiindulhat-na, minden valóságát elveszíti. Kioltódom, és – haéber maradok ebben a folyamatban – újból ki-emelkedem, mint saját pusztulásom, saját halálommegfigyelõje.

És így válik a másik az én ébresztõmmé: feléb-redek a másik szellemi-lelkiségén, mert kioltódomrajta.

Fordítota: Kádas Ágnes

Jegyzetek

1. R. Steiner elõadása 1923. március 3-án, GA 2572. Ugyanott3. Ezzel azt írtuk körül, akit „antropozófusnak” nevezünk.

Hogy olyan emberek is vannak, akik semmilyen ideáltnem követnek, vagy pedig mást, mint ezt az ideált, ma-gukat azonban antropozófusnak nevezik, nem vitatjuk.De itt nem az ilyen emberekre gondolunk.

Irene Diet a cikket lapunknak küldte, korábban másholnem jelent meg.

SzG 2005/314

ANTROPOZÓFIA – Mihály ünnep

Ita Wegman

AZ EMBER BELSÕ FOLYAMATAINAK SZEMLÉLÉSE AZ ÕSZI

MIHÁLY-IDÕSZAKKAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN

Egy jelentõs Mihály-elõadásában – melyet1923. októberében, Dornachban tartott, – RudolfSteiner Mihály arkangyal mûködésének jelentõsé-gérõl beszélt az emberéletben és a kultúr- és világ-fejlõdésben. Mihály egész mûködését a következõSpruchban mintegy összefoglalta, szavakba öntöt-te, melyeket szellemi magasságokból hozott le, ésamelyeket megtalálunk a világmindenségasztrálfényébe beírva:

O, Mensch,Du bildest es zu deinem Dienste,Du offenbarst es seinem Stoffeswerte nachIn vielen deiner Werke.Es wird dir Heil jedoch erst sein,Wenn dir sich offenbartSeines Geistes Hochgewalt.

(Ó, ember,saját szolgálatodra képezed,megnyilvánítod anyagi értéke szerintsok mûvedben.Üdvödre mégis csak akkor fog válni,ha számodra megnyilatkozikSzelleme hatalma.)

Belsõ szükségszerûség, hogy most, a Mihály-idõszakban arra törekedjünk, hogy megértsük ésátéljük azt, ami ilyenkor, az õszi Mihály-idõszak-ban végbemegy a világmindenségben mint makro-kozmoszban, és az emberben mint mikrokozmosz-ban. Mindenkinek feladata, hogy most ezzel fog-lalkozzon, aki benne akar állni korunk szellemikultúrájában, melyben Mihályé a vezetés, aki im-pulzusait át akarja adni az embernek.

Mihály helyes megértése azok számára is hallat-lan jelentõséggel fog bírni, akik a gyó-gyítómûvészet rejtélyeivel foglalkoznak, és akikkomolyan veszik az emberben mûködõ gyógyítóhatások megismerését. Azt a kérdést kell magunk-nak feltenni, hogy tulajdonképpen mi az, amirõlazt mondják, hogy az anyagban nyilatkozik meg azemberiség szolgálatára, ami azonban csak akkorválik az ember üdvére, ha azt a maga szellemiségé-ben képes megismerni.

Ha világossá tesszük, hogy jelenlegi fejlõdésé-ben a mai kultúra hogyan mutatkozik meg szá-munkra, akkor az anyag, a matéria az, ami az em-

berek érdeklõdését uralja. Olyan kultúrában élünk,mely csak a látható-anyagit ismeri el realitásként,melyben az emberek minden energiát, kitartást,minden gondolkodási képességet arra használnak,hogy leküzdjék és a maguk számára használhatóvátegyék a földi anyagot. A matéria szellemisége amai tudat számára nem rendelkezik azzal a jelentõ-séggel, mint korábbi idõkben, korábbi kultúrák-ban. És a gépek korszakában élünk, ahol az embe-rek eloldódva minden spirituálistól, a matériátakarják megdolgozni, és földi szükségleteiknek alá-vetni. Éppen a gépek és mindaz, ami velük össze-függ, áll elõttünk lényeges kultúrfaktorként, és eza vasra irányítja figyelmünket, mint korunk egyiklegfontosabb szubsztanciájára, ami szolgálatunkraáll, és mûveinkben anyagként megnyilatkozik.

Ez a matériának átadottság, ez a magunk és azanyag összekapcsolása és saját céljainkra használá-sa az emberiség fejlõdése számára szükségszerûvolt. Mégis, ma a jelenkorban egy olyan idõpont-ban állunk, amikor az embernek mindazok elisme-rése mellett, ami a materialista gondolkodásmódvívmánya, el kell jutnia ahhoz, hogy ismét megra-gadja és átélje a szellemet, ami a matéria mögöttmûködik. Ha nem sikerülne magát ezzel a szelle-miséggel újból összekötni, akkor igájába kényszerí-tené ez az általa a szellemtõl megfosztott világ, amiáltal az arimáni lények egyre nagyobb befolyáshozjuthatnának.

Ezt a veszélyt akkor kerülheti el az ember, haérzékeit ismét nyitottá tudja tenni az iránt, hogy miMihály missziója az emberiség fejlõdésében. Akkormeg fogja érteni, hogy kultúránk átszellemesítésehogyan függ össze Mihály ezen mûködésével. Megfogja tanulni átélni, hogy miféle kapcsolatai

SzG 2005/3 15

Mihály ünnep – ANTROPOZÓFIA

vannak a vasnak, melybõl mai kultúránk az eszkö-zeit készíti, azzal a szubsztanciával, amely meteor-vasként a csillagvilágból a Földre aláhull. Ezzel ameteorvassá sûrûsödött szubsztanciával szellemilegössze van kötve az az erõ, amely a világtérben azzáa karddá formálódik, melyet Mihály használ,amellyel a materializmus elleni harcot folytatja,amin keresztül a sárkány birtokba akarja venni aFöldet és az embert.

Ami a Föld környezetében az égi és földi hatal-mak közötti grandiózus küzdelemként zajlik, an-nak megtaláljuk a tükörképét az emberben, a világ-mindenség – a makrokozmosz – mikrokozmikusképmásában.

Milyen következményekkel jár ez a küzdelem amikrokozmoszra nézve?

Meg kell tanulnunk megérteni, hogy az emberhogyan van az ég és a Föld közé állítva, hogyanhatnak bele és hogyan érvényesülnek benne a föl-di és a kozmikus erõk. Akkor megmutatkozik,hogy organizmusa fiziológiai folyamataiban ésgondolkodása, érzése és akarata megnyilvánulásai-ban ezek a hatások hogyan ismerhetõk fel. Hárma-san tagoltnak kell átélnünk saját magunkban a fizi-ológiai életfolyamatokat, melyek az organizmus-ban az alsó emberben, a fej- illetve a középsõ em-berben lejátszódnak. Így beszélünk egy szulfur-folyamatról, ami egyfajta égési folyamat, melybenaz anyagcsere és minden, ami vele összefügg, lezaj-lik. Ez a folyamat a növényben a virágzás folyama-tához hasonló, és azáltal jön létre, hogy a fizikai-éteri folyamatok kölcsönhatásba lépnek az asztrálisbehatásokkal.

Nos, a növény virágzási folyamata másrészt úgyis leírható, mint egyfajta állat-képzõ folyamat, amikeletkezésében feltartóztattatott, csakhogy a nö-vénynél, minthogy rá az asztrális világ csak kívül-rõl hat, nem jut el olyan folyamatokig, mint ami-lyenek csak az állati organizmusban találhatóak, ésamelyek ez organizmus emésztésével, légzésével ésvérképzésével állnak összefüggésben. És míg a nö-vénynél csak az állattá válás egy tendenciájáról be-szélhetünk, addig az emberben ezt az állat-képzõfolyamatot magát mindazokban a folyamatokbanmegtaláljuk, amelyek lejátszódnak az emésztési,légzési és vérképzõ folyamataiban, melyekben azember bensejében az asztráltestnek tevékeny részevan. Hogy ez az állat-képzõ folyamat az alsó em-berben meghatározott keretek között visszatar-tatik, azt az énnek köszönhetjük, ami túlvezet min-ket az állaton, és elvezet ember-mivoltunkhoz. –Az anyagcsere-végtagrendszerben az ember ezentúl a földi erõkkel is bensõséges kapcsolatban áll.

A felsõ ember, az ideg-érzékelõ ember ezzel

szemben a földön kívüli, a csillagerõkkel áll kap-csolatban. Ugyanakkor azonban az ideg-érzékirendszerben is megtaláljuk a leépítõ folyamatokat,amelyek összehasonlíthatóak a külsõ természetbenzajló ásványosító, sóképzõ folyamatokkal, ame-lyekre az emberi organizációnak szüksége van ah-hoz, hogy az ember eljuthasson a tudatos átélés-hez.

Ezek között, a középsõ vagy ritmikus emberbenaz úgynevezett merkuriális folyamatok mûködnek,melyek a légzésben és a vérkeringésben futnak le,és azokkal az erõkkel – a fény- és levegõerõkkel –állnak kapcsolatban, melyek a Föld környezetébentalálhatóak. A merkuriálisat az emberben is úgykell szemlélnünk, mint ami egyensúlyt tart a fényés a nehézség, a földi és a földön kívüli hatások kö-zött.

Ezek a folyamatok állandóan zajlanak az embe-ri organizmusban, és az ember egészsége annak akifejezõdése, hogy ezek a benne lejátszódó folya-matok harmóniában mûködnek együtt. És a beteg-ség annak a következménye, ha ezek közül az élet-folyamatok közül egyiknek vagy másiknak sikerülelõtérbe kerülnie.

Nos, ezeket az emberben zajló fiziológiai folya-matokat az éves körforgáson belül a különbözõ év-szakok különbözõképpen befolyásolják. Így a téliidõszakban különösen a sófolyamatok lépnek elõ-térbe, és ezzel összefüggésben áll egy tudatosabbélet, amikor az ember tettereje kevésbé kifelé irá-nyul, inkább befelé fordul, és azzal a lehetõséggelbír, hogy finom, érzékeny gondolkodással az életrejtélyeihez közelítsen.

A nyári idõszakban elkezdõdik a szulfurfolya-matok fokozódása, melyek a nyár derekán jutnaktetõpontjukra. Az ember úgy érzi, hogy a benne zaj-ló életfolyamatok is felfokozódnak, ösztönzik akülsõ élet iránti odaadását, és egyre inkább a földierõk érvényesülnek benne. Ezzel összefüggésben álla másik oldalon a tudat letompulása; amikor azanyagcserefolyamatai túlburjánzanak, akkor az em-ber a gondolkodásában kevésbé világos, és felmerülannak a veszélye, hogy belevész egy álomszerû álla-potba. Míg a nyári idõszakban asztrálteste a foko-zódó égési folyamatok révén kifelé egyre világítób-bá és ragyogóbbá válik, addig a sárkány- és kígyó-képzõdmények, melyek a földbõl nyomulnak felfe-lé, megkísérlik ezekben a felfokozott szulfur-folyamatokban kiélni magukat, és azért, hogy hatal-mukba keríthessék, a tudatát teljesen elködösíteni.

Ebben a veszélyben az embernek segítségérevannak az istenek, segítõ erõket küldenek számára,hogy erõsítsék tudatát. Mihály az, aki segítõ sere-geivel õszidõben az ember segítségére siet.

SzG 2005/316

ANTROPOZÓFIA – Mihály ünnep

A meteorvas ereje révén, amit ilyenkor számos hul-lócsillag formájában az égen megfigyelhetünk, aFöldrõl felszálló kénfolyamatokkal ellentétes hatásmûködik. Mihály a vas szellemi erejével küzd a sár-kány ellen, aki elõ akar lépni; az arimáni lények el-len, akik be akarnak szivárogni a felfokozottanszulfurikus folyamatokba, gyógyító világerõkéntMihály vas kardja harcol, és megszabadítja az em-bert félelmétõl és rettegésétõl, ami mindig olyan-kor keríti hatalmába, amikor tudata nem tud vilá-gosan mûködni.

Mi történik reálisan az emberi organizmusban,amikor az asztrális szférában Mihály és a sárkányharca zajlik? Egy csodálatosan komplikált folyamatmegy végbe ezzel egyidejûleg. A vér, ami az egésztestet átáramolja, és a vörös vértesteket tartalmaz-za, telítõdik a vas erõivel. Az organizmus képesséválik arra, hogy több vasat vegyen fel magába ésazt színanyagával, a hemoglobinnal összekapcsolja.És ami a kozmoszban végbemegy, amikor a meteo-rok világító erõként a csillagokból a világtéren ke-resztülrepülnek, és megakadályozzák, hogy azarimáni szellem fölemelkedjen és kiterjedjen, egyennek megfelelõ folyamat játszódik le kicsiben avérben feldúsult vasfolyamat révén. Amikor az õsziidõszakban az ember lelki-szellemi erõi ismét fel-ébresztetnek, akkor az ember abban a helyzetbenvan, hogy vérének vaserõit ennek megfelelõenmegsokszorozza, és szembeállítsa a szulfurfolya-matokkal, melyek el akarják árasztani. Az organiz-mus a vaserõkkel telített vörös vértestek révénmintha számtalan meteorral lenne telehintve. Ígyaz egész organizmust gyógyító erõk árasztják el, ésmegszabadítják mindattól, ami beteggé akarja ten-ni, és ami félelemként és rettegésként él benne.

Gyakran tudattalanul éljük át ezt a félelmet ésrettegést, ami depresszív hangulatokban nyilvánul-hat meg, de fizikai fáradtsághoz vagy kimerültség-hez is vezethet, ha az organizmus nincs abban ahelyzetben, hogy a maga védelmére elegendõ vas-erõt mozgósítson. Itt az orvos, aki ismeri ezeket azemberben zajló folyamatokat, a természetet segítõ-en támogathatja, ha egy ilyen embernek megfelelõvasat ad.

Ami az éves körforgás nagy ritmusában az em-beri organizmusban végbemegy a földi és kozmi-kus erõhatások váltakozásában, mint a környezõtermészet történéseinek átélésébõl származó egész-ségesítõ és megbetegítõ hatások feltorlódása és le-apadása, az tovább is tükrözõdik abban, ami azemberben, felébredés-elalvás közötti napi ritmusá-ban megfigyelhetõ. Az alvásban, amikor a tudatostevékenység nyugalomba jut, amikor az asztráltestés az én kioldódnak, akkor eleven felépítés zajlik

az étertest és fizikai test révén, az anyagcsererend-szerbõl kiindulva, míg a tudatos nappali életben el-sõsorban a leépítõ erõk mûködnek. Az emberi or-ganizáció alsó és felsõ folyamatainak ez a napontaismétlõdõ kölcsönhatása mindig rejt magában egyveszélyt, ha az ember nincs abban a helyzetben,hogy nappal meg tudjon teremteni egy egészségeskiegyenlítést azon folyamatok által, melyek az én-ben és az asztráltestben zajló tevékenységéhez kö-tõdnek.

Azért, hogy az ember naponta le tudja küzdeniezt a veszélyt, jelen van benne a vas, ami a vérébenkering. Enélkül a vas nélkül a vér mindig beteg len-ne, és ezen vas révén a vérben folyamatosan,terészetes módon egy csodálatos gyógyítási folya-mat megy végbe. A vas sugárzó erejének az anyag-cserét állandóan egészséges határok között kell tar-tania, és ki kell egyenlítenie azt, ami szulfurfolya-matként belehat a vérbe; különben megbetegedneaz ember. A sápkórságtól (Bleichsucht) eltekintve,más betegség-jelenségek is vannak, amelyek alap-vetõen azzal függenek össze, hogy az organizmus-nak nem áll rendelkezésére elegendõ vaserõ, hogyaz anyagcserébõl kiinduló megbetegítõ befolyások-kal szemben megvédje magát.

Így tehát az, ami naponta fiziológiailag lejátszó-dik az emberi organizmusban, fokozódáson megykeresztül a nyárból õszbe fordulás idején. És azember, aki a régi korokban még rendelkezett azzala képességel, hogy együttérezze mindazt, ami ben-ne és körülötte végbemegy, a Mihály-idõszakot se-gítõ erõivel ünnepi idõszakként élte át, melybenazt ünnepelte, hogy Mihály megszabadította attóla veszélytõl, ami azzal fenyegette, hogy Arimánkörbehálózza. A jelenkor emberének is el kellenejutnia ehhez. Újból meg kellene tanulnia átélni azt,ahogy Mihály belsõ szabadsághoz akarja segíteni;azt, hogy megszabadíthatja a félelemtõl és rettegés-tõl, és hogy Mihály erõi gyógyító erõk. Az ember-nek saját akaratából, tudatosan kellene ismét ösz-szekötni magát mindazzal, ami a világmindenség-ben és saját magában Mihály-erõként mûködik.Akkor korszellemként Mihálynak is lesz lehetõsé-ge, hogy összekösse magát velünk, emberekkel, éshogy impulzusait az emberiségnek adja. És akkormegszületik annak lehetõsége, hogy a Mihály-ün-nepet ismét – és valóban a mi korunk szelleménekmegfelelõen – ünnepelhessük.

Fordította: Kádas Ágnes

Natura folyóirat, 1. évf. 2. szám, 1926. augusztus, újra meg-jelent: Im Anbruch des Wirkens für eine Erweiterung derHeilkunst, Natura Verlag Arlesheim, 1974.

SzG 2005/3 17

Mihály ünnep – ANTROPOZÓFIA

Emil Bock

MIHÁLY ESZMÉJEA keletkezõben lévõ ünnep

A „mihályi” sohasem a létezõben és a készbenrejlik, hanem egészen újonnan kell megtalálni ésmegtanulni érezni; mindig a keletkezõben van, ab-ban, amiért küzdeni kell. Fölötte azonban az eléren-dõ, de még el nem nyert tökéletesség csillaga ragyog.

Ma egyáltalán nem olyan könnyû képet alkotniMihály arkangyalról, mint ahogy azt néhányan el-képzelik. A korábbi évszázadokból származó képekmár nem megfelelõek. Már nem szabad ragaszkod-nunk a régi Mihály-képekhez, hanem meg kell ta-nulni ott megtalálni az arkangyalt, ahol ma áll, mi-vel maga után hagyott minden korábbi helyszínt ésmûködési területet. Végülis a mihályi nem akarja,hogy egy világon átfutó szélnek érezzük; egy óriásihangulatnak, amely a szívet szeretné hatalmába kerí-teni. Talán nemcsak szél, hanem vihar, amelytõlazonban nem kell félnünk. Azonban ha egy kész,ember formájú képet alkotunk róla, könnyen eltérítbennünket a mihályi hatás elementárisaitól, szféri-kusaitól, a mindent áthatótól.

Akkor ma hogyan beszél Mihály? Nem szavak-kal. Nyelve zárt ajkakkal szól. A kiáramlás, az at-moszféra, az akarat-érzés nyelvén. Különösen aztkell ma megértenünk, hogy habár a Nap arkangya-la, nem tavasszal és nyáron szólal meg, hanem azõsszel beszél. Nem a természet feltörekvõ életébenjelenik meg, amelynek ajándékait kívülrõl kapja megaz ember; komolyan beszél: úgy, hogy mindig vala-mi nagy dologra tartja képesnek az embereket. Nemakar csupán befogadó embereket, akik mindig csakelfogadni akarnak. Fölöttük mindig nagyvonalúanszemet huny. Azokat keresi, akik saját maguk akar-nak véghezvinni valamit, amit a világban a világnakkívánnak.

Az évkörben az õszt évrõl évre a Mihály-idõszakvezeti be, azonban nemcsak az év õszén állunk. Anagy õszben is állunk, amely korszakunk jellegét ad-ja, miután beléptünk a Mihály-korszakba. Sõt gyak-ran úgy tûnik, mintha a nagy õsz, – az, hogy az egészemberiség áthalad az õszön –, a kis õsz egyre koráb-bi megjelenését váltja ki. Egyre gyakrabban már ak-kor elkezdõdik, amikor tulajdonképpen még nyár-nak kellene lennie. Így egyre inkább elõtérbe kerülaz õsz azon oldala, amely nem ad ajándékot mindentovábbi nélkül, hanem belsõ aktivitást és kitartástkövetel meg tõlünk. Nemcsak hogy némely évbenmár egyáltalán nincs igazi nyár, és amikor az emberörül a nyárnak, az õsz már elõre küldi korai hírnö-

két: talán a jövõben egyre gyakrabban fordul majdelõ, hogy kimaradnak az ún. õszi napok is. A világegyre keményebb karaktert ölt, a Mihály-korszak fi-aiként és lányaiként meg kell találjuk az élet meré-szebb módját. Mihály semmit nem akar ajándékbaadni nekünk, nem akarja megspórolni számunkra anehézségeket. Semmit sem tesz, hogy megvigasztal-jon bennünket az élet nehézségei során. De ez nemolyan, mintha részvétlen lenne és gyötörni akarnaminket. Ha az ember nehézségekkel találkozik, nagybajba kerül, így szól Mihály: „Fel kell nõnöd ezáltal;aki ebben nem nõ fel, hanem összetörik, aki túlgyenge, hogy megfeleljen a nagy õsz vizsgáinak, ta-lán egyszer egy késõbbi életben kerül sorra, mostnincs szükségem rá.” Tudjuk valóban: amikor mégveszély fenyegetett, amikor még légitámadásokrakellett számítani, közvetlenül a háború utáni évek-ben is, a lelkek sokkal inkább nyitottabbak és élõb-bek voltak, mint ma. Amikor aztán ismét a jólét kor-szaka köszönt be, olyan, mintha Mihály azt monda-ná: „Amikor jól megy nektek, nem lehet veleteksemmit sem kezdeni.” Minden, ami csupán kívülrõljön, a nyári természet és a jólét tettei, mindezek elégkönnyen Mihály terveinek akadályaivá válnak, ha azember nem megfelelõképpen használja, ha nem min-denben befelé, az emberi lét középpontja felé moz-dítja.

Manapság nyáron körbeutazzuk a világot, ez pél-da nélküli a világtörténelemben, még a népvándor-lások korában sem fordult elõ. Úgy gondoljuk, ígypihenjük ki magunkat. De a jövõben egyre inkábbrájövünk arra, hogy már a legszebb természet semtudja megadni az erõk remélt felépülését. Csak egybelsõ kipihenés, belsõ élénkség és munka által fris-sülhet fel és újulhat meg az elhasznált életerõ. Akkor

SzG 2005/318

ANTROPOZÓFIA – Mihály ünnep

is, ha viharok tombolnak és végtelen felhõszakadászúdul ránk, a nyári táj átkerül a lélek belsejébe. A hû-séges belsõ gyakorlás melege hozza létre a belsõ nyá-ri tájat, amely pihenéssel ajándékozza meg az em-bert.

Mihály pillantása mindig a jövõbe irányul. Akkoris, ha a múlt szereti fölhasználni nagyságát, a termé-szet szereti megõrizni paradicsomi örökségébõl amég mindig szépet, a mihályi szellem tekintete nemehhez igazodik. Tudja, hogy mindez pusztulófélbenvan. De azt is tudja, milyen az a jövõ, amelynek szol-gálatában az emberiségnek minden elszegényedést ésmegpróbáltatást el kell szenvednie.

Hogy a legfontosabbról beszéljünk: tulajdonkép-pen Mihály értelmében sem pusztán egy visszatekin-tés, ami egyszer történelmi eseményként a Golgotántörtént. Mihály nem a golgotai misztériumot látja,miközben visszafordul és visszatekint a történetre:valami jelenlegit és jövõbelit lát. Ezért mondja, hogya Golgotán egy új, magasabb sejtéshez és az élet-ha-lál tett megértéséhez akar vezetni, amely folyamato-san életet és fényt ajándékoz nekünk. Mihály számá-ra a golgotai események a jövõ kapujának és ajtajá-nak kulcsa.

Egy megismerési princípiummá akarja emelni:minden egyes igazságosan elszenvedett halál valóbanelõre viszi az emberiséget, minden belsõleg átérzettfájdalom gyümölcsöt terem, és így folytonosan életvirágzik a halálból. Tehát: a Golgota nem a múlt tar-talmát jelenti, hanem életprincípiumot, a jövõ kul-csát, az ember magatartásának belsõ orientáltságát –ez a némán kiejtett Mihály-szó, ez némaságának tar-talma, ez a korunknak szóló hangos-hallható felhí-vásának tartalma.

Hogyan szól ma hozzánk a Bibliában Mihály?Ott sem közvetlenül emberi hangon szól. De hamegtanuljuk nemcsak a kifejezõ egyedi versszakok-ban, hanem dramatikájában és egészében olvasni aBibliát, körülöttünk lévõ, szívünkhöz szóló hanggá,drámává válik, és elvezet bennünket Mihály nyelvé-hez. Már az Ótestamentum is ad eligazítást, hogyanközeledjünk Mihály nyelvéhez, hogy megértést talál-junk. Az Ótestamentum esetében elõször mindig atörténelmi könyvek jutnak eszünkbe. Azután jönneka költõi könyvek, amelyekhez a zsoltárok tartoznak,és végül a prófétikus könyvek következnek. Az em-bernek eleinte van egy naiv elképzelése, amely min-dent egy egységes kinyilatkoztatási forrásból szár-maztat. A száraz tudósok legfeljebb az elmúlt 150-200 évben kezdték állítani, hogy az Ótestamentumkönyvei nagyon különbözõ korokban íródtak. Ezál-tal azonban nagyon gyorsan elveszett a Bibliában azisteni ige, és csak az emberi szó maradt vissza. Egy-szer hagyjuk magunkra hatni az Ótestamentum fel-

építését és pil-lantsunk az elsõkét csoportra, atörténelmi köny-vekre, amelyek amúltba néznek,együttesen a köl-tõi írásokkal,amelyek átmene-tet képeznek aharmadik cso-porthoz, majd aprófétikus köny-vekre, amelyek ajövõbe néznek. Arégi kötetek történetében egy nem várt fordulópontrejlik. A próféták kora arra a fejlõdési szakaszra esik,amikor Izrael népe már hazátlanná vált. Kiirtottákmind Izrael királyságának 10 törzsét mind Júdea ki-rályságát a két maradék törzzsel. Így az Ótestamen-tum prófétikus könyvei Mihály korszakára esnek,amelyek a népek történelmének végén kezdõdnek.Mihály addig a népek arkangyala volt, most a kor-szak arkangyalává emelkedik. A népek történelmemost már nyugodtan összetörhetõ. Az idegen hódí-tók szétzúzhatják az izraeli népet és maradékát babi-lóniai fogságba vezetik. Egy új világhelyzetben szól-nak a próféták, és általuk Mihály beszél. Már nem amúltra irányítják tekintetüket, mint Mózes könyvé-ben, amelyek a teremtés õseredetéig pillantanak vissza. És ha most a jövõbe nézünk, a prófétikuskönyvekben a szerencsétlenség és a szerencseprófé-cia kettõs hangzását fedezhetjük föl. A zivatar márkitört. A szerencsétlenség katasztrófái már bekö-szöntöttek, és a próféták könyve, elsõsorban Jeremi-ásé, de másoké is, tele vannak kihirdetéssel: a koregyre nehezebbé fog válni; egyre drámaibb megpró-báltatásokkal jár együtt, de ez mind semmi az ezutánelkövetkezõ árnyához képest. A zivatar kellõs köze-pén a próféták az emberiség messianisztikus jövõjé-re irányították tekintetüket.

Ma több mint fél évszázada ismét Mihály korsza-kába léptünk. És ahogy annak idején a nagy, giganti-kus hatalmi erõblokkok létrejöttek, mint pl. az Asz-szír Birodalom és végül a Újbabiloni Birodalom,amelynek nevében Nebukadnezar Júdeát szétrom-bolta és az izraeli nép maradékát fogságba vezette,ma a nagy hatalmi blokkok keletre és nyugatra osz-tottak föl minket. Politikailag elpusztul Európa. HaEurópa nem ragadja meg szellemi feladatát, politika-ilag nézve már nem fog hatalmi tényezõvé válni.Amikor Mihály korszaka érkezik el, mindig elavul-nak a népi kötöttségek. Háttérbe kerül a nemzetielem, amelyet az emberek nem elsajátítottak, hanem

SzG 2005/3 19

Mihály ünnep – ANTROPOZÓFIA

egyszerûen a közös származás révén birtokolnak.Egy emberiségnek kell létrejönnie. Ez így volt akko-riban és ma is így van. A nemzeti ambíciók és hatal-mi törekvések már nem tudnak áldásosak lenni, eznem más, mint visszanyúlás a múlt viszonyaihoz.Mihály korszakában elavult a múlt pusztán ajándék-ként megkapott vagyona, már nem idõszerû. Deazért a világon mindenütt érezhetõ a mihályi szélemberiséget érintõ fuvallata és a mihályi vihar embe-riséget érintõ zuhataga; észlelni tudunk majd egy újszellemi elemet, eleinte csak bejelentésszerûen, ké-sõbb azonban körülöttünk egyre világosabbá váló at-moszféraként, amely azonban nem kínál kényelmet,hanem az emberek legbensõbb lény-magját szólítjameg.

Hogyan van mindez az Újtestamentumban? Hátnincs a mai Mihály-korszak számára megfelelõ, ide-vágó történetünk, miként egykoron, Kr.e. 7-6. szá-zadban a világviszonyok nagy összeomlásánál feláll-tak a próféták? A Gondviselés csodáját vélhetjük fel-fedezni, amely mintha kikristályosodott volna az Új-testamentum felépítésében. Ott vannak a történelmikönyvek is, az evangéliumok és az apostoli történe-tek, amelyek a 3 év eseményeire tekintenek vissza ésaz õskereszténységre, amely közvetlenül ehhez kap-csolódott. De hozzá csatlakoztak Pál levelei és végülfõleg az Apokalipszis. Könnyen olyan érzésünk tá-mad az Újtestamentumnál is, hogy mindez egy egy-séges kinyilatkoztatásból származik, mivel a 4. evan-gélium és az Apokalipszis ugyanarra a Jánosra veze-tõdik vissza. De akkoriban, és különösen Pál da-maszkuszi élménye egy olyan jövõrõl gondoskodott,amelyben ismét szüksége van az emberiségnek aprófétikus könyvekre, hogy tekintetüket a jövõreirányítsák. Habár eleinte paradoxonnak hat: Pál le-velei 2000 éve léteznek, lényegében azonban a má-nak íródtak. Az Újtestamentum végén található Já-

nos Jelenései-nek Könyvétmár az elsõ év-század végénfeljegyezték,mégis már elõ-relátóan ko-runknak írták.János Jelenéseia jelenlegi Mi-hály-korszakszent írásai.

Mit akar-nak? Nem va-lami különállóeseményekrõlb e s z é l n e k ,

amelyeket próbálnak megfejteni, hanem egészébena jövõbe pillantanak. Bizony, olvassuk hálával éstisztelettel mindazt, ami a szent 3 évben megtörtént.Végtelenül sokat mond nekünk Jézus neve, az em-ber neve, akiben Krisztus megtestesült; soha nemmerítjük ki mondanivalóját. Azonban ha néven ne-vezzük Krisztust, akkor végülis nem arra gondo-lunk, aki a múltból szûrõdik át, hanem arra a lény-re gondolunk, aki egyre inkább élõvé válik az em-beriségben ma és a jövõben; nemcsak arra, aki ottvolt, hanem arra, aki el fog jönni, és aki ma már ép-pen úton van. A messianisztikus jövõre pillantunk,miként az Ótestamentum népe pillantott a Messiáseljövetelére a babilóniai fogságban. Ez tulajdonkép-pen Mihály nyelve. Minden pusztulás közepette,amelynek megpróbáltatásai felébresztik az emberi-séget, erõsíteni akarja, hogy azután egy új, Krisztusközeli Nap keljen föl. Egy messianisztikus jövõnekmegyünk elébe, amely azonban már el is kezdõdött.Igen, olvassuk a Bibliában és halljuk az olvasáskor,ha nem is rögtön az egyes szavakban, az Ó- és Új-testamentum felépítésében Mihály nyelvét, az apo-kaliptikus tudat nyelvét. Akkor is, ha csak nagy vo-nalakban állnak elõttünk a teljesítendõ Ó- és Újtes-tamentum elvárásai.

Így a jelen hideg borzongása és kísértetiességeközepette egy új természet, egy nyár- és tavaszvilágkertkapuja elõtt állunk, amely azonban Mihály kora.És azt mondhatjuk: Igen, a külsõ nyár már nem fogsokat adni, az év folyamán egyre fukarabbá válik. Akülsõ Nap egyre kevésbé fog segíteni az embernek,mert lenyugvó ágba lépett. De egyre inkább létezik abelsõ nyár, a belsõ nap kisugárzása. És Mihály a Naparkangyala, a belsõ, szellemi nap értelmében. Hagy-ja a külsõ Napot békésen lenyugodni, hagyja homá-lyossá és hideggé válni; mindezt abból a törekvésbõl,hogy Krisztus újbóli eljövetelével megszülessen aszellemi Nap.

És az oltár körül már télen is nyílnak virágok, alélek virágai, virágok az igaz emberek kertjében. Ésaz emberek egészségessé válnak, ha feltárulkoznak anyári fényességnek.

És nagy, örvendezõ várakozással menjünk elébeannak, amit a jövõ hoz. A jövõ kétségtelenül néhányborzalmat fog hozni, de ha figyelünk Mihály nyelvé-re, az Apokalipszis nyelvére, egy új Krisztus-közelsé-get is hoz számunkra, ha kimerészkedünk Mihálykorszakában a keletkezés háborgó tengerére.

Fordította: Buella Mónika és Sass Manuela

A fordítás alapja: Emil Bock: Der Kreis der Jahresfeste, 1999.Urachhaus GmbH, Stuttgart

SzG 2005/320

ANTROPOZÓFIA – Mihály ünnep

Amikor az ördögök lepottyantak az Úris-tentõl és a Földre menekültek, magukkal vit-ték a Napot is, amit az ördögök császára a lán-dzsájára tûzött és a hóna alatt cipelt. A Földpanaszkodott az Úristennél, hogy a Nap ígyegészen el fogja égetni, mire az Úristen elküld-te Szent Mihály arkangyalt, hogy bármi mó-don, de vegye vissza a Napot az ördögtõl. Aszent arkangyal alászállt a Földre, és barátsá-got kötött az ördögök császárával. Ez azonbanrögtön észrevette, merrõl fúj a szél, és nagyonóvatos volt. Egyszer, amikor együtt sétáltak, atengerhez értek. Megbeszélték azonnal, hogymegfürdenek, és az ördög beleszúrta a lán-dzsáját, rajta a Nappal, a földbe. Miután egyideig fürdõztek, így szólt a szent arkangyal:„Merüljünk a víz alá; lássuk, ki jut mélyebb-re.” Az ördög beleegyezett. Szent Mihály me-rült le elsõnek, és a fogai között hozott fel atengerfenékrõl homokot. Ezután az ördögnekkellett lemerülni. Õ azonban félt, hogy ezalattaz arkangyal ellophatná tõle a Napot, ezértelõrelátóan cselekedett. A földre köpött, mirea nyálából azon nyomban keletkezett egy szar-ka, akinek az volt a dolga, hogy õrizze a Na-pot, amíg az ördögök császára alámerül, és ho-

mokot hoz a fogai között a mélybõl, a tenger-fenékrõl. Amint azonban az ördög eltûnt a víz-ben, Szent Mihály a kezével a kereszt jelét raj-zolta a levegõbe, mire tüstént kilenchüvelyk-nyi vastag jég fedte be a tengert. Ekkor Mihálymegragadta a Napot és az Úristenhez mene-kült vele. Rikoltozott is a szarka teljes erejé-bõl! Amint az ördög meghallotta a szarkahangját, sejtette rögtön, hogy mi történt, ésolyan gyorsan visszafordult, ahogy csak bírt.De amint fölérkezett, látta, hogy a tenger be-fagyott, és nem tud kijutni belõle. Visszafor-dult mégegyszer a tenger fenekére, vett egy jó-kora követ, azzal betörte a jeget, és üldözõbevette az okos arkangyalt. Mihály az egyik lábá-val már el is érte az eget, amikor az ördögutolérte, és karmaival a másik lábából, a talpá-ból egy jókora darabot kiszakított. Így megse-besülve lépett Mihály arkangyal az Úristen elé,és visszaadta neki a Napot. Sírva panaszolta elfájdalmát, és így szólt: „Mi leszt most már ve-lem, Úristen, így elcsúfítva?” Mire így vála-szolt az Úristen: „Légy nyugodt és ne keseregj.Mostantól minden embernek ugyanilyen gö-röngyös lesz a talpa.”

Így is történt, így is maradt azóta.

Miért nem sima az ember talpa ?

SZERB LEGENDA

A Fény könyvében olvashatjuk:

Ábrahám fölemelte szemeit, és íme,három férfi állt elõtte. Ezek három angyalokvoltak, kik hozzá küldettek. Levegõbe voltaköltözve és alászállottak ebbe a világba és meg-jelentek emberi alakban.

Amint a szivárvány, ami ott fönn háromszínben jelenik meg, úgy jelent meg a háromkövet is a három színben: fehérben, vörösbenés zöldben. A fehér Michael színe volt, õ állÕ Isteni felsége jobbján; a vörös színGábrielé, õ az Isteni Fenség balján áll; és a

zöld Raphael színe. Ezért ez történt: az Úrmegjelent néki, mert az Úr magasztosságaebben a három színben nyilatkozik meg.

A három követnek ezennel együtt kellettjönnie. Az egyik jött, hogy Ábrahámot meg-gyógyítsa a körülmetélésbõl; a másik jött,hogy Sarahnak hírül adja, hogy szülni fog; ezvolt Michael, aki az Úr jobbján áll – mindenjó és minden áldás a jobb oldalról jön; a har-madik azért jött, hogy Sodomát visszafordít-sa, ez volt Gábriel, aki az Úr balján áll; õ avilág összes ítélete fölött áll, és azok mindig abal oldalról jönnek.

A szivárvány

HÉBER LEGENDA

Fordította:: Kádas ÁgnesMegjelent: Aus Michaels Wirken. J. Ch. Mellinger Verlag Stuttgart)

SzG 2005/2 21

VILÁGHELYZETVILÁGHELYZETGeorg Kawtaradze

AZ OROSZ NÉPLÉLEK ÉS POSZTSZOVJET TÉRSÉGOrosz türelem – nyugati idegbaj

Georg Kawtaradze XIX. századi anekdotá-val kezdte. Egy szentpétervári fogadáson azorosz követségek vezetõi közül valaki mesélte;Bismarck orosz külképviseleti szolgálatánakemlékéül készíttetett egy aranygyûrût, belevé-setve a leggyakrabban hallott négybetûs oroszszót: „AÂÎÑÜ” (Ezt a szót a „talán”, illetve a„vaktában” „találomra”, „véletlen” jelentés-ben használják.) Az angol nagykövetnek fel-csillanó szemmel noteszébõl gyorsan elõkeres-te az õ két kedvenc orosz szavát; a „talán”másik szinonímáját; „âîçìîæíî”, („lehetsé-ges”-t is jelent) és a „íàâåðíî”, amit „valószí-nû”, „bizonyára” értelemben használnak. Azelõadó szerint e találó szavak tényleg találóanjellemzik az orosz nép lelkét.

A történet folytatásában valaki a diploma-ták közül megjegyezte;

– Azért használják oly gyakran az oroszok a„talán” szót, mert ha mondjuk az orosz emberelmegy a piacra, sosem tudhatja kap-e, amitszeretne. De mindig kimegy, mert biztosan ta-lál valami mást... Ezzel szemben – jegyeztemeg rá az angol követ, – ha mi készülünk va-lamire, akkor elõzõleg minden adatot össze-gyûjtünk, mindenkit kikérdezünk, mindent el-olvasunk, majd értékelünk, elemzünk és csakutána döntünk…

Csodásan mûködõ õskáosz

– Az orosz ember – folytatta az elõadó –mindig nyitott helyzetben érzi magát. A jövõfelé tart, felkészülve a bármikori váratlanra.Persze õ is felépíti, megtervezi napját, mit fogtenni, miközben biztos benne; valami úgyisközbejön felborítani tervét… Ezért az oro-szoknak egyáltalán nem használt a tervgazdál-kodás abszurd ötlete. Mindenre nyitott vára-kozásuk ugyanis egy belsõ káosszal párosul.Az orosz népben pedig nincs belsõ erõ a káoszrendezésére. Ehhez segítségre van szüksége.

Rudolf Steiner orosz népszellem jellemzéseszerint is e nép tudat alatt nagyon erõsen átélia kozmikus mûködést, az égbõl érkezõ fényFöld által visszavert fényét kiemelten érzékel-ve.

Az Oroszországban járó idegennek mindigszemet szúr ez a káosz. A XVIII. század nyuga-ti utazójában például ekként: „Fogalmamsincs, hogyan mûködhet ez az ország!” Ezértitt különleges jelentõsége van az államnak. Hanincs is olyan nagy szerepe, mint nyugaton, éslegkevésbé a nép védelmezõje. Feladata vi-szont megõrizni az egységet és bizonyos idõk-ben a nép elõtt járni. A XIX. században példá-ul az államot európai mûveltségû politikusok

2005. januárjában Georg Kawtaradze-t látta vendégül a Szabad Gondolatok Háza.Kawtaradze úr elsõsorban az orosz történelemmel, valamint kultúrtörténet kutatással foglalko-zik, ezeket a területeket több évtizedes antropozófiai tanulmányok adta nézõpontból közelítimeg. „A Fekete- és a Fehér-tenger vidéke – a kelet-európai térség két pólusa” – címû elõadását ta-vaszi számunkban közöltük. Az elõadást követõ beszélgetés új nézõpontot kínált az eddig jobbá-ra kelet-közép-nyugat irányú tanulmányokat folytató hallgatóságnak a jövõ kulturális térségétmost jellemzõ helyzetrõl. Úgy véljük, érdemes közreadnunk a beszélgetés rövidített, írásbeli vál-tozatát, melyet Deák József készített. Az õ gyûjtésében mellékeljük az orosz humor megnyilvá-nulásainak néhány gyöngyszemét is, amely segít az orosz lélek rejtelmeinek megfejtésében.

SzG 2005/322

VILÁGHELYZET

vezették, miközben a nép egészen más kultú-rában élt. Ezért érezte vezetõit a nép idegen-nek. E konfliktus a 17-es forradalomban tetõ-zõdött, amikor a vezetõk rögtön emigráltak is.

A szovjet idõkben egy új réteg jelentkezett.Ma Oroszország hatalmon lévõinek kultúrájanem különbözik a népétõl. Ilyen helyzet utol-jára Nagy Péter reformja elõtt volt. S érdekes,hogy Oroszország ma épp azok mögé a hatá-rok mögé került, mint Nagy Péterig. Talán ezegyfajta visszatérés az akkori idõkhöz?

– Mi a helyzet a Kaukázusban?– G. Kawtaradze: Engem is érdekelne…

Korábban a Fekete-tenger környékén nyaral-tam. Ott születtem, s szabadságomon mindighazalátogattam. Ma a drága utazás miatt ezSzentpétervárról már lehetetlen. Baráti kap-csolataim teljesen megszakadtak. Az ottanihelyzetet én is csak a hírekbõl ismerem. De ta-lán konkrétabb kérdésre tudnék válaszolni.

Grúz kulcs

– Kik állhatnak a Sevarnadze elleni puccsmögött?

– Oroszország tradicionális érdekei a Kau-kázusnál ütköznek a nyugatéval. A kis Grúziá-ban mindig erõs volt a nemzeti érzület. Külön-bözõ nyelve, kultúrája miatt eloroszosítástólnem fenyegetett népe mindig közelebb álltOroszországhoz, mint Ukrajnáé, amely ezértaz önállósodás útjára lépett. Az ukrán nagyonérzõ, kifejezõ nyelv, amit az oroszok is jól ér-tenek, de nem alakította át az oroszt ért feudá-lis hatás. Ezért az oroszok az ukránt fejletlen-nek tartják. Valójában pusztán egy másiknyelvrõl van szó, saját törvényeivel.

Grúzia függetlenedésével csak azt jelezte,hogy nem akar maga fölött idõsebb testvért.Sevarnadze vezetõi tapasztalata, amerikai kap-csolatai ellenére gyengekezûsége miatt veszí-tette el a bizalmat, ráadásul hatalmasra nõtt akorrupció. A lakosság rosszabb helyzetbe ke-rült, mint Oroszország legszegényebb rétege.A térségben gyakori, emóciók fûtötte hata-lomváltáshoz jól illik egy francia gondolkodóhasonlata; a nép olyan, mint az egyik oldalánfekvõ beteg, aki átfordul a másikra, hátha ottjobb lesz. Amerika Grúziára potenciálisan aközép-ázsiai régió kulcspozíciót jelentõ köz-pontjaként tekint. Talán ezért is helyezték

bizalmukat Sarkasvilibe, akinek holland a fele-sége. Ezért nevezik a folyamatot „holland for-radalomnak” is.

– Gamszahurdia egy ismert politikus voltamerikai kapcsolatokkal. Õt miért váltottákle?

– Nacionalista, érzelmes kifejezésmódjávallett államfõ. Hármas jelszava a „haza, nyelv,hit” volt. Ezzel az egész népet maga mögé tud-ta állítani a Szovjetunió felbomlásakor. Degyengének bizonyult. Pozíciójában emberkéntnem találta helyét. Viszonytalanná vált, s ki-szorították a hatalomból. A gazdasági átalaku-lás idõszakában sokan elszegényedtek. Egyespolitikai áramlatok a mindig nyugodtan, meg-fontoltan beszélõ Sevarnadzét juttatták hata-lomra.

Antropozófia sarjai posztszovjet földben

– Mennyire elterjedt az antropozófia Orosz-országban ?

– Az átlagember keveset tud róla. A szabad-ság beköszöntekor én is azt gondoltam, mostkell mielõbb elárasztani az embereketantropozófiával. 1990-ben létrehoztunk egykiadót. Rudolf Steiner 1911-12-ben tartottrózsakeresztesekrõl szóló elõadássorozatáttízezer példányban kiadtuk s árusítjuk. Azótais. A szovjet idõkben, Moszkvában és Lenin-grádban jobban jelen volt az antropozófia.Utána a Waldorf-pedagógia kezdett megjelen-ni; egy sor ismert német Waldorf-pedagógusérkezett ’90-ben, ’91-ben. Szemináriumokatszerveztek, amelyekre alkalmanként félezrenis összegyûltek. Így találkozva, a Waldorf-pedagógia iránt érdeklõdõk hamarosan isko-lákat, óvodákat kezdtek szervezni. Rajtuk ke-resztül szivárgott tovább az antropozófia másvárosokba is. De a Waldorf-pedagógusok ná-lunk sem kötõdnek kötelezõen az antropozó-fiához. Az antropozófiai mozgalom pillanat-nyilag mintegy négyezer tagot számlál Orosz-országban.

– És a szovjet utódállamokban?– A picike Észtországban igen jelentõs az

antropozófia iránt érdeklõdõk köre. Társasá-guk még Rudolf Steiner idejében alakult. Aszovjet érában privát módon, fél-legálisan dol-goztak, ma már szabadon tevékenykedhetnek.Megjelent a Felekezetektõl Független Keresz-tény Közösség is. Lettországban, Rigában

SzG 2005/3 23

VILÁGHELYZET

szintén komoly antropozófiai mozgalom mû-ködik, de még nincsenek mély, erõs gyökerei.Hasonló a helyzet Litvániában. Belorussziárólnem tudok. Ukrajnában Ogyesszában volt azantropozófiai mozgalom központja. Ami in-kább orosz-zsidó, mintsem ukrán város. Né-hány éve létrejött egy antropozófiai társaságKijevben is.

Legérdekesebb talán a ’60-70-es évekbenKaukázuson túl megjelent antropozófiai moz-galom. Ebben nagy szerepe volt az elõbb emlí-tett Gamszahurdiának. Aki ekkor még nem ár-totta bele magát a politikába. Szintén jelen vanaz antropozófia Örményországban, Jereván-ban. Nagyon tudatosak, erõteljesek, ha nincse-nek is túl sokan. Az örmény antropozófusokorosz fordításokat használnak, és Steiner mû-veit is oroszul adják ki.

Jóságos hallgatag türelem

– Steiner azt írja Oroszországról, hogy azott élõknél a bizánci, normann és ázsiai hatásérvényesül. Az igazi orosz néplélek azonbantõlük idegen maradt, s majd csak a 6.kultúrkorszakban fog megjelenni. A Szovjet-unió felbomlásával ennek a visszafogottságnakmegjelenik-e valamiféle jele?

– Nehéz erre válaszolni, hiszen a tudatosszintjén ebbõl semmi nem látszik. Sõt, inkábbOroszország kulturális katasztrófájáról tudnékbeszélni. Elárasztott bennünket a nyugati rek-lám, média. Ez az életmód egyre kihívóbbanjelentkezik. Bizonyára önök szintén tapasztal-tak ehhez hasonlót, nehezen elfogadva e hely-zetet. Oroszország ebben is a végletek országa.A Szovjetunióban sem volt könnyû, de más-ként. Mindent beborít, elfed, ami beáramlik.Mégis lehetünk optimisták; az oroszoknakigen erõs étertestük van. A nyugatiak nem fog-ják sokáig bírni nálunk, mi viszont mindig isott éltünk... (Errõl manapság sok vicc is szüle-tik.) A nyugatiak ezen vannak legjobban felhá-borodva; „Az oroszok ma is úgy élnek, mint-ha itt se lennénk!”

A XX. század elején azt mondta egy gon-dolkodó: „Orosz történelem nem létezik.Csak az orosz türelem története.” Ez akkorszületett, amikor még nem ismerték a kom-munális lakásokat, hosszú sorban állásokat,munkatáborokat. Talán ez a hallgatag türelema mi jótevõnk, az a vonás, ami egész történel-

münket jellemzi. Nagyon megérintettSteinernek az a mondata, hogy „az oroszoknem fejlõdnek”. Ha van is Oroszországban va-lami dinamika, az csak azért, mert egyszer abizánci öltözetet, aztán a tatár ruházatot ve-szik magukra… mindig az aktuálisat, amely-ben egy kicsit másként élnek. Ezt nevezhet-nénk fejlõdésnek, de Steiner a fejlõdésrõl úgybeszél, mint ami belülrõl történik. Ezért azorosz ember legfõbb feladata ma: ülni ésszenvedni…

Istenem, csak oroszok közé ne szülessek!/Tolsztoj/

Néha feltesszük a kérdést magunknak; mi-ért? Tolsztoj szerint: „Ha Isten megkérdeziszületésem elõtt; – Gróf, milyen nép közé sze-retnél születni?–, azt válaszoltam volna: Bár-hová, csak az oroszok közé ne! Néha képes va-gyok a földön vergõdni kínomban; mit tettünkcsodálatos nyelvünkkel, istentõl kapott kincse-inkkel!”

Néhány antropozófus azt gondolja; szenve-déseinkért a jövõben majd jobbat kapunk...

A bolsevik kísérletet csak Oroszországbírhatta ki

– Lehet-e úgy értelmezni Oroszország XX.századát, hogy azt okkult körök tudatosan ké-szítették elõ? (Léteztek tervek Oroszországfelszabdalására, megakadályozandó az orosznép jövõbeni misszióját.)

– Történészként nekem is eszembe jutottez. Mégis azt gondolom, a nyugat-európai kö-rök nem létrehozták, hanem kihasználják a ki-alakult helyzetet. Mindannak, ami Oroszor-szágban a XX. század elején történt, van oka.Steinertõl tudjuk, hogy a szocialista kísérletrésze az ember karmájának. De a sikertelenségNyugatot teljes összeomlással fenyegette, ezért„áttolták” keletre. Könyvben is megjelent, mi-ként támogatták a bolsevik forradalmat Ame-rikából.

A jelenségeket nem lehet jónak vagy rossz-nak aposztrofálni. Ha valami történik, az egy-aránt lehetõséget teremt jó és rossz erõknek.Nem lehet okkult módon sem nyitni olyanutat, amiben csak jók mûködnek. Ezért, hameg is történik Oroszország szétesése, az nem

SzG 2005/324

VILÁGHELYZET

eleve rossz, vagy jó. Lehet ez is, az is. Mindenazon múlik, az emberek mire használják a to-vábbiakban. Nem lehetséges olyan helyzet,amiben tovább már csak fejlõdni lehet. Termé-szetesen a Nyugat érdekelt a dezintegráció-ban, ami meg is történt volna, ha Oroszország-nak nincs atomfegyvere. De kié lesz ez, haOroszország szétesik?

Háború és béke kérdései

– Természetesen USA törekvés Oroszországösszezsugorítása. Szolzsenyicin mégis aztmondja, a veszélyt Oroszország számára in-kább Kína jelenti. Hogy látja a helyzetetPutyin, és miként ítéli meg Szolzsenyicint?

– Attól tartok Szolzsenyicin téved. A ‘90-esévekben féltünk Kínától. Bár Kína a világ leg-népesebb országa, de történelme során sohanem harcolt. Nincs a szokásaik között. Ez atradicionális tény fontos szerepet játszik. Egyhallgatóm arról a vidékrõl való, éveken át köz-tük élt, és ugyanezt állítja. A kínaiak nemakarnak hódítani. A túlnépesedést persze megkell oldaniuk, miközben egy erõs gazdaságierõt képviselõ országgá alakulnak. De láthat-juk, milyen óvatosan történnek a változások.

Steinernél is olvashatjuk, hogy a világ kétjellemzõ ereje; USA és Kína. Lehet, hogy azUSA megpróbálja Oroszországot összeugrasz-tani Kínával. A mindenki által csodált egoistapolitikájával ha valamibõl hasznot lát, nem so-káig gondolkodik…

Putyin nincs egyedül. Sokan állnak körülöt-te, mögötte, akikrõl nem is tudunk. Kiegyen-súlyozott politikát folytat. Korántsem olyanegyügyû, mint Jelcin. Szembetûnõ Putyin Né-metországgal épülõ szoros kapcsolata. Ez a tö-rekvés karmájában rejlik; egy ideig az NDK-ban élt, jól beszél németül, sõt néhány lelki be-állítódását is németnek lehet nevezni. Megje-lent egy könyv is róla; „Német a Kremlben”címmel.

Németország társra talál?

Egy sajátos vonzás mûködik a két nép kö-zött. Steiner szerint is valamiféle „házasság-nak” kell születnie Német- és Oroszország kö-zött. Azt is gondolhatjuk, hogy Putyin ésSchröder között valósul meg ez. Viszont Né-metország elveszítette azt, amivel Steiner éle-

tében rendelkezett. Õ Nyugat-, Kelet- és Kö-zép-Európáról beszélve Közép-Európa alattnem csak Németországra és a környezõ orszá-gokra gondolt. Németországnak akkoribanvolt önálló kulturális élete, de a II. világhábo-rú után integrálódva úgy tûnik már csak föld-rajzilag közép. Ezért a jó német-orosz kapcso-lat nyugati érdekeket szolgál. Tisztán pénz-ügyi, gazdasági impulzusok áramlanak Orosz-országba. De az is lehet, hogy Németországerõsnek érezve magát Európában, megpróbálvissza, középre integrálódni, de ez még nemlátható.

A beszélgetést befejezve Georg Kawtaradzeekként jellemezte a jövõ kulturális térségétnapjainkban: „Az orosz nép várakozik. Macsak annyi él bennünk a kultúrából, amit meg-tanultunk az iskolában, nem teszünk hozzásemmit, nem születnek új dolgok. A kultúramint folyamat, most nincs jelen.”

SzG 2005/3 25

VILÁGHELYZET

Mi, oroszok

Az „orosz” – nem csak az igazolványba nyo-mott bélyegzõ, hanem a sors pecsétje…Ha az orosz embert arcul csapják, odatartjamásikat is. De ha orcái elfogytak, akkor az is-ten sem tarthatja vissza adekvát válaszát.A jámbor orosz ember lustasága nem bûn, ha-nem az irányító idióták lázas aktivitása elleninélkülözhetetlen eszköz.Az orosz ember kiváló túlélõ, de rossz élõ.Ha az oroszt a sors eltapossa, még utoljára„megcsikizi” a talpát.Az orosz ember foggal-körömmel, mindig el-éri amit akar, hogy a végén belássa – hiány-zott ez nekem?Az orosz ember nem ismeri a lehetetlent, csakolyat, amihez szinte lehetetlen legyõzni lusta-ságát.Az orosz ember nem tud mérlegelni bölcsenés józanul; egyszerre…Csak az orosz ember tud munkahelyén pihen-ve dolgozni, és szabadságán dolgozva pihenni.

Az orosz ember mindig sikerrel kutatja felaz öt perccel rövidebb utat, hogy aztán órá-kon át mossa az egérút sarát.Az orosz ember hírhedten megtalálja a leg-bonyolultabb helyzetbõl is a kiutat, de mégügyesebben leli meg a bevezetõt.A potyáért az orosz ember képes „fogaival”földet vájni, kezeivel hegyeket mozgatni.Szerencsére sokan kapnak fizetést enélkül is.Az orosz ember mindig meggondolja, mittegyen, de hogy mit ne, azt elvétve.Az orosz ember képes tûzön-vízen átkelnileküzdve minden nehézséget; hogy a végénismét ott álljon pucér fenékkel.Az orosz ember tökéletesen tisztában vanvele; mindig átverték, de hite is tökéletes,hogy legközelebb ez nem fog menni.Az orosz embernél a „balszerencse” egy okaz ivásra, a „szerencse” pedig? Harapnivalótis jelent hozzá.

Oroszok magukról õszinte humorral

Hatalmas ország, különbség – már ha van(…)

Oroszország mai helyzetérõl minden statisztikánál többet mondanak aforizmáik, vicceikmagukról, hazájukról. Összeállításunk Sztasz Jankovszkíj internetes honlapja alapján készült.(http://syy.narod.ru/wordsd.htm)

Hazánk, Oroszhon

Ahhoz már hozzászoktunk, hogy az állam meg-védi jogainkat; de jól esne, ha néha élhetnénk isvelük!Ha Mihail Szergejevics annak idején nem üzenhadat a szesznek, még mindig egészségére in-nánk!Az orosz racionalizálás: „Csavar menet nélkül”.Gyártani is, beverni is könnyebb.Oroszországban az élet szüntelen bûnhõdés ál-landó bûneinkért, amelyek nélkül itt képtelen-ség élni.Oroszország az életveszélyes kényelmek elegye.Oroszország – egy elsüllyeszthetetlen jéghegy;csúcsa azért ragyog, mert a többi része a sötétsûrûben úszik.

Politikusaink a nép küldöttei; a nép tényleg el-küldi õket…Hatalmas Oroszhon! Hol tombolhatna mégegyszerre tûzvész, árvíz, háború, választás, máskatasztrófa, amik közül egy is más államokvesztét jelentené!

Durva antiszemitizmus, gátlástalan üzle-tek: a Bush-dinasztia alapjai

A minap egy fontos könyv jelent meg – amint azt már röviden jeleztük az Europäerlegutóbbi számában – Amerika és a holokauszt*.A könyv részletei többé-kevésbé régóta ismer-tek, ám különösképpen mégsincsenek benne az(európai) köztudatban. Eva Schweitzer, azamerikanisztika doktora és újságíró (Die Zeit,Frankfurter Rundschau, stb.) vázolja fel benneaz „eltitkolt kapcsolatok történetét”, amelyek

az USA-t és az amerikaiakat Hitlerhez, a har-madik birodalomhoz és a fasizmushoz fûzték.Ahogy az a könyv irodalomjegyzékébõl kiderül,ez a történet egyáltalán nem is olyan „titkos”,még ha gyakorlatilag szó sem esik róla Európá-ban (legfeljebb szakértõk szûkebb köreiben).Talán ez most megváltozik végre – hiszen már1998-ban szabaddá vált a Wahington D.C.Nemzeti Archívumának pincéiben lévõ „aktákés dokumentumok hihetetlen bõségének” egyrésze, még ha néhány titkos maradt is. Eléggroteszk a helyzet: Németországban és máshol

Katja Kreis-Schädel, történész

AZ USA ÉS A HOLOKAUSZT

SzG 2005/326

VILÁGHELYZET

Oroszország sajátos fejlõdésérõl értelmiségünksoha nem mondja ki: „Nálunk mindenhez far-ral állnak”, hanem: „Országunk nem tradicio-nális orientációjú”.A keleti országok múltjukból élnek: Van-e, aminem történt még náluk?!A nyugati országok jelenükbõl élnek: Van-eamijük nincs?!A mi országunk csak a jövõjének él. Ezért aminálunk soha nem volt, most sincs, és… nem islesz!Jelzálognak és egyéb kabaláknak nálunk semmiesélye. Büszke emberek vagyunk, és nem szere-tünk tartozni; a potyához szoktunk hozzá.Nagyon jó autózni a végtelen orosz térségekenimport terepjárókon; bökkenõ csak akkor van,ha útba botlik az ember.Romantika: jó hangulat elemi kényelem hiá-nyában is. És a föld legromantikusabbikaOroszország!Az egész világon a hatalom megszerzésére ala-kulnak a pártok. Csak Oroszországban szület-nek pártok azért, hogy a hatalom megszerezzeõket…Törvényeink természetesen ostobák. Szerencsé-re végrehajtásuk szintúgy.Az oroszban, ha azt mondják „Ez szükséges!”,azt jelenti, ez valakinek kell. Ha azt mondják„Ez kell!”, azt teszi, ez senkinek sem szükséges…Az élet megváltozott; most minden orosz férfitisztában van vele, milyen jó ha van pénze, vil-lája, autója, jachtja, szeretõje! Ezek neki koráb-

ban nem voltak, nincsenek és … késõbb semlesznek soha.Miért van az, hogy Oroszországban a mámorit-tas tömeg mindig ittas tömegre emlékeztet?A Szovjetunió Hõse, a Szocialista Munka Hõse,valamint a Lenin-, illetve Állami-díjjal kitünte-tettek egy lakosra esõ számában Oroszországváltozatlanul világelsõ! Izrael után. A mi demokráciánk mindenekelõtt a szó sza-badsága a tett-tõl, a tett szabadsága a lelkiisme-rettõl és a lelkiismeret szabadsága a furdalástól.Semmi okom szeretni ezt a hazát. De nincsmásik.

SzG 2005/3 27

VILÁGHELYZET

Európában évtizedek óta apákat, nagyapákat ésdédapákat vádolnak – részben persze jogosan –a hitleri idõkben elkövetett gaztettekért. Né-hány támadás az USA-ból érkezett (ezen dolgo-zott például több évig Svájcban egy államilagfelállított „történészbizottság”). Ám arról, hogyvezetõ amerikaiak példaként szolgáltak Hitlerés fogdmegjei számára, sõt támogatták õket, ésebbõl még személyes hasznot is húztak, arrólhallgat a fáma.

Henry Ford volt Hitler „inspirálója”

Hitler már 1923-ban így nyilatkozott a Chi-cago Tribune-nek az amerikai autókirály HenryFordról: „Úgy látjuk, hogy Heinrich Ford a nö-vekvõ fasiszta párt vezetõje Amerikában”.1931-ben pedig azt mondta a Detroit News-nak: „Henry Fordot inspirálómnak tartom.”.Ez nem meglepõ, hiszen – Eva Schweitzer állí-tása szerint – Ford „a világ legbefolyásosabbantiszemitája volt”. Az „élõ legenda” 1903-banalapította a Ford Motor Companyt, amely õt azUSA leggazdagabb emberévé tette. Episzkopálisvallású szülei, akik minden vasárnap templom-ba mentek, az indiánokat alacsonyabb rendûek-nek tartották, a zsidókat pedig „keletieknek”.Henry Ford zsidógyûlöletének fõ oka a WallStreet1 volt, amelyet állítólag zsidók uraltak.Ezt a magatartást barátjától, a feltaláló ThomasAlva Edisontól vette át. Amikor az elsõ világhá-ború idején Ford európai békemissziója csõdötmondott, azzal a meggyõzõdéssel tért vissza,hogy „a háborúért a német-zsidó bankárokokolhatók”. 1919-ben megvásárolt egy újságot,a Dearborn Independent-et, amelyet cégénekszékhelyén, Michiganben adtak ki. Tízmillódollárt invesztált a 700 000 példányban megje-lenõ hetilapba. Az újság elsõ nagy sorozatábanszerepelt a The International Jew kifejezés,amely a „zsidó” befolyást pellengérezte ki.(Ford a zsidókat tette felelõssé még a „csokolá-dé csökkenõ minõségéért” is...). A sorozatotFord könyvvé dolgoztatta át, amely bestsellerlett: csupán az USA-ban 10 milliót adtak el be-lõle. A könyv megjelent Nagy-Britanniában ésDél-Amerikában is, lefordították lengyel, ro-mán, cseh, szerbhorvát, magyar, görög, spa-nyol, portugál, olasz, holland, svéd, arab és né-met nyelvre is. Németországban hat kiadást értmeg Az örök zsidó címmel, és az „antiszemiták

bibliája” lett. A késõbbi kiadások Fordot és Hit-lert már társszerzõkként tüntették fel.

Ezt követõen a Dearborn Independent kiad-ta a hírhedt Sion bölcseinek jegyzõkönyvét, azorosz cári titkosrendõrség hamisítványát. Ajegyzõkönyv „futótûzként” terjedt egész Euró-pában. Az USA-ba az orosz titkosügynök, Bo-risz Brazol hozta, aki az antiszemita, monar-chista szövetségnek, a „Fekete százaknak” istagja volt. Amerikában Brazol az USA titkos-szolgálatának dolgozott, de írt a DearbornIndependentnek is, mellesleg eladta neki a jegy-zõkönyv kópiáját. Miután amerikai zsidó szer-vezetek tiltakozni kezdtek, 1922-ben Ford leál-líttatta a jegyzõkönyv nyomtatását. Két évvelkésõbb azonban ismét nyomatott antiszemitacikkeket. Hosszú pereskedés után – s ez rosszreklám volt autói számára – Ford elfogadottegy megegyezést: „Bocsánatot kért (...) a zsidónéptõl, és hozzátette, hogy a „Protocols of theElders of Zion” hamisítvány volt. 1927-ben be-szüntette ugyan a lapot, de a háttérben továbbmûködött: amerikai nácikat és fasisztákat tá-mogatott.

Ezek után nem meglepõ, hogy Ford mûkö-dése a német nácik számára megfizethetetlenülértékes propaganda volt. Azon sem csodálkoz-hatunk, hogy Ford – néhány állítás szerint –Hitlert pénzzel is támogatta. Amikor Hitler alandsbergi fogházban a Mein Kampf-ot írta,„sok részt egyszerûen átvett Ford mûvébõl, Azörök zsidóból”. Egy amerikai szerzõ, Albert Leea Mein Kampf-ot egyenesen „plagiumnak” ne-vezte.

Harvard, Yale, du Pont, Rockefeller és Ken-nedy

Ford mellett Hitler „másik inspirálója” azamerikai eugenika áltanítása volt, ebbõl vette áta „Master Race”2 fogalmát. Az „eugen(et)ika”fogalmát Charles Darwin vezette be. Egyes kö-vetõi bizonyítani igyekeztek, „hogy az északifaj különb a sötét bõrû népeknél” – ez a „világ-nézet, nemcsak a feketék, az ázsiaiak, és az in-diánok, valamint a szegények és fogyatékosokellen irányult, de a zsidók ellen is”. Olyan elitegyetemek álltak mögötte, mint a Harvard, aYale, a Columbia és a Princeton, de olyan jómó-dú védnökök is, mint Andrew Carnegie, azacélbáró, vagy Mary Harriman, a vasútkirály

* Eva Schweitzer: Amerika und der Holocaust, Knaur Taschenbuch, München, 2004. november

SzG 2005/328

VILÁGHELYZET

Edward Henry Harriman özvegye. Jelentõs eu-genika-párti volt a biológus CharlesDavenport, akit a Rockefeller Alapítvány pénz-zel is támogatott. Asszisztense, Harry Lughlinvolt a szerzõje annak a törvénynek, amely en-gedélyezte a fogyatékosok kényszersterilizá-cióját, és intelligenciateszteket fejlesztett ki,amelyek segítségével a frissen bevándorolt zsi-dókat „gyengeelméjûnek” nyilvánította, ugyan-is õk csak jiddisül beszéltek és az angol nyelvûteszteket nem tudták jól megoldani. Az így ki-dolgozott „Immigration Restriction Act” elne-vezésû törvényt 1924-ben fogadták el, és 1952-ig volt érvényben. 1925-tõl az USA-ban szabá-lyos fasiszta mozgalom jött létre, amelynekerõs antiszemita vonásai is voltak. Olyan zász-lóvivõi voltak, mint a rádiólelkész CharlesCoughlin, az Atlanti-óceánt átrepülõ CharlesLindbergh, és a „germán-amerikai szövetség”vezetõje, Fritz Julius Kuhn. A szálakat a politi-kai és az ipari elit személyiségei mozgatták: avegyipari gyáros Irénée du Pont, a Wall-Street-bankár Jack Morgan, az olajmágnás John D.Rockefeller, valamint a bankár, majd késõbbnagykövet Joseph Kennedy (a késõbbi elnökapja), és nem utolsósorban az autókirály, HenryFord. Sõt, a du Pont-ok 1934-ben – William S.Knudsennel, a General Motors elnökével, vala-mint Thomas Lamonttal, házibankjuk, a J.P.Morgan résztulajdonosával – fegyveres puccsotis terveztek (Roosevelt ellen), ami azonban áru-lás miatt meghiúsult.

Antiszemitizmus dühöngött az USA-ban

Az USA-ban valóságos antiszemitizmus dü-höngött: 1938-ban az amerikaiak 36%-a hitte,hogy „a zsidóknak túl sok a hatalma az Álla-mokban”, 1945-ben pedig már 58% hitte ezt.Így azon sem csodálkozhatunk, hogy a hivata-los Amerika lehetõleg nem akart befogadni zsi-dó menekülteket. Mialatt néhány ezer tudós ésmûvész (pl. Thomas Mann, Bartók, Toscanini,Teller, késõbb – a State Department3 elkesere-dett ellenállása dacára – Chagall, Arendt stb.)beutazhatott az USA-ba, 1939-ben a „St.Louis”-t 937 zsidó menekülttel a fedélzeténvisszaküldték Európába – ez sok utas számára ahalált jelentette. Egy 1939. nyarán végzett fel-mérés szerint az amerikaiak 83%-a foglalt állásta zsidó menekültek befogadása ellen. RooseveltAngolába akarta küldeni „a zsidókat”, mertmeg akarta fékezni a Palesztinába történõ exo-

dust, hiszen szüksége volt az arabok olajára.1939. októberében egy washingtoni konferen-cián azt mondta az amerikai elnök, hogy nem-sokára akár 20 millióan válhatnak menekülttéEurópában, ami túlterhelné Amerikát. 1944-ben megvolt a lehetõség 800 000 magyar zsidókimenekítésére. Eva Schweitzer így kommen-tálja segítõkészségüket: Az amerikai hatóságoknyomással és fenyegetésel „200 000 zsidótakartak kimenekíteni Magyarországról, Bulgá-riából és Romániából. Valójában azonban azu-tán, hogy az amerikaiak beleártották magukat,félmillió magyar zsidót öltek meg, egyetlenegyet sem vettek fel az Egyesült Államokba.”Statisztika bizonyítja, hogy 1933 és ‘45 közöttaz USA 200 000-nél kevesebb zsidót fogadottbe. Hozzáteszi a szerzõ: „Az USA ezzel maxi-mum tízszer annyi zsidó menekültet engedettbe, mint Svájc, pedig százszor nagyobb ország.Kétségtelen, hogy nagyságához képest Svájc –Palesztinán kívül – minden más országnál nagy-vonalúbb volt a menekültek befogadásában.(...) Mindenesetre Svájc is sok segélykérõt visz-szautasított. (...) Ezek után nem lehetne nehéz(...) jogi kártérítést követelni az amerikai kor-mányzattól, hiszen az USA (...) saját törvényeiellen vétett”.

Harriman, Bush, Dulles és a nácik

1942. október 20-án New Yorkban, aBroadway 39. sz. alatti irodában, egy amerikaihatóság betiltotta az Union BankingCorporation minden tevékenységét, és számlá-it is lefoglalta. A jogi alap a „Trading with theEnemy Act”, azaz „az ellenséggel való kereske-dés” volt, ami tiltott volt az amerikaiak számá-ra azokkal az országokkal, amelyekkel az USA1941. december 8-a óta háborúban állt, vagyisJapánnal, Olaszországgal és Németországgal. AUBC a nácik fedõcége volt, ugyanakkor a né-met acélbáró, Fritz Thyssen érdekeltsége, azé aThyssené, aki már 1923-ban pénzelte Hitlert ésaz NSDAP-t. A UBC egyben az USA egyik leg-nagyobb beruházási bankjának fiókja is volt:mégpedig a W. A. Harriman and Co.-nek,1931. óta pedig a Brown Brothers Harriman-nek. A céget az elsõ világháború után két ban-kár, William Averell Harriman és George Her-bert Walker alapította, akiknek családjai évtize-deken át üzleti kapcsolatban maradtak egymás-sal. A UBC felügyelõ bizottsági tagjai és mene-dzserei közé tartozott két Thyssen mellett

SzG 2005/3 29

VILÁGHELYZET

Harriman fivére is, valamint Walker veje,Prescott Sheldon Bush is. Az utóbbi a milliókat,amelyeket apósával együtt a nácikkal való üzle-telésbõl szerzett, 1945. után arra használta fel,hogy a republikánusoknál csináljon karriert. Azáltala alapított politikai és olajdinasztia máiglétezik. Szenátor lett, valamint apja és nagyapjakét USA elnöknek: George Herbert WalkerBushnak, illetve George W. Bushnak.

A Wall Street-i bankárok keze még más né-met cégekben is benne volt, többnyire álcázottérdekeltségek révén. Mindenekelõtt a német-amerikai tulajdonú felsõsziléziai szén- és acél-gyártás (valamint a Hitlert finanszírozó acél- ésfegyvermágnás, Friedrich Flick) volt politikaibotránykõ, mivel ez a terület Lengyelország né-metek által elfoglalt részében volt, közvetlenülAuschwitz mellett. Harriman, Walker és Bushamerikai bankok és vállalatok egy tõkeerõs cso-portjával voltak kapcsolatban: a Dillon, Read& Co.-vel, a National City Bankkal és aGuaranty Trust Company-vel, amelyek J. P.Morgan és a Rockefellerek alá tartoztak. Ezekellenõrizték a Chase National Bankot is (maChase Manhattan), valamint a Standard OilNew Jersey-t. A fegyvergyártó RemingtonArms is hozzájuk tartozott. Harriman és a Ro-ckefellerek amerikai gazdasági vezetõkbõl, ban-károkból és ügyvédekbõl álló befolyásos klikktagjai voltak, akik konzervatív gyárosokkal mû-ködtek együtt Németországban, és gyarapítot-ták befektetett vagyonukat a nehéziparban, alégi közlekedésben, a vegyiparban és a fegyver-gyártásban. Végül finanszírozták a németWermacht fegyverkezését is, sõt német leány-vállalataikon keresztül a koncentrációs tábo-roknak szállították a technikát, és profitáltak akényszermunkából és a megszállásból. A néme-teket a háború után Nürnbergben felelõsségrevonták, ugyanakkor amerikai kollaboránsaiknemcsak büntetlenül úszták meg, hanem mégkarriert is csináltak. Amikor 1947-ben aMarshall terv-pénzeket megszavazták, elsõkközött azok az amerikaiak jelentkeztek, akikmég 1941 decembere (az USA hadbalépése)után is õrizték náci kapcsolataikat. Az a sze-mély, aki Truman elnök megbízásából ezeket apénzeket elosztotta, W. Averell Harriman volt...Gyakorlatilag ezeket a vállalatokat gondosankiagyalt jogi konstrukciókkal két ügyvéd képvi-selte: John Foster (a késõbbi külügyminiszter)és Allen Welsh Dulles (a késõbbi CIA elöljáró,akinél sok egykori náci menedéket talált).Dulles utódainak egyike a CIA-nél Prescott fia,

George Herbert Walker Bush volt (PrescottBushnak egyébként jó személyes kapcsolataivoltak a brit titkosszolgálattal is).

Harriman, Walker és Bush ellenõrizték1930-ban gyakorlatilag a német birodalomszén- és acélszállításának felét. Érdekeltségükbetartozott a gelsenkircheni Bergwerks AG(Friedrich Flick-kel), és a grúz mangánbánya aziraki határnál (mangánra a fegyvergyártásbanhasznált acélhoz volt szükség). Prescott Bushszámos céget vezetett, többek között aVanadium Corporation of Amerika-t, amely azamerikai atombombához az uránt szállította,vagy a Dresser Industries-t, amely olajfúráshozés a Tokióra ledobott gyújtóbombákhoz gyár-tott szerelvényeket. A háború után Prescott fia,idõsebb George Bush a Dressernél töltötte beelsõ állását. 1998-ban a Dressert a vezetõ olaj-szolgáltató Halliburton felvásárolta DickCheney, ifjabb George Bush elnökhelyettesénekcége számára.

Az 1929-es tõzsdekrach után az USA is gaz-dasági depresszióba süllyedt, amelyet a fentihárom úr úgy került ki, hogy különösen 1933-tól, a gazdasági fellendülés idején németországiérdekeltségekbe fektettek be. Nem minden üz-letük volt legális. A Remington Arms csempész-úton szállított fegyvereket és muníciót a nácik(és a kommunisták) számára. 1934-ben volt azUSA-ban egy parlamenti vizsgálat, ami után anépnyelv „Merchants of Death-rõl (a halál ke-reskedõirõl) kezdett beszélni. A vizsgálat elsik-kadt, mivel a State Department nem akarta azttúlzottan kiterjeszteni... A három úr viselkedé-sének – ahogy már említettük – soha nem let-tek negatív következményei, ahogy pedig elvár-ható lenne az ilyen, ellenséggel folytatott gát-lástalan üzletek esetében. Éppen ellenkezõleg:

SzG 2005/330

VILÁGHELYZET

alig egy évvela már említettnémet érde-keltségek zá-rolása után(1942) Roose-velt kinevezteH a r r i m a n tm o s z k v a inagykövetnek.H a r r i m a n1945-ben aJaltai konfe-rencián is ta-nácsadója voltaz elnöknek,

amikor Roosevelt, Churchill és Sztálin újra fel-osztották a világot. Prescott Bush pedig az öt-venes években visszakapta az amerikai kor-mánytól a náci üzleteibõl származó, elkobzott1,5 millió dollárt.

Ma is, akárcsak egykor

Egyelõre meg kell elégednünk ezekkel azadatokkal. Eva Schweitzer könyve nem tudo-mányos, hanem zsurnaliszta mû. De mégiscsakközöl néhány fontos tényt, még ha sajnos köny-vébe pontatlanságok is becsúsztak. Így – példá-ul – nem egészen igaz, hogy „Svájc” „idõköz-ben” „kártérítést fizetett az elutasított mene-külteknek”. A szövetségi bíróság (a legmaga-sabb bírói fokozat Svájcban) 2000. január 21-én határozotan visszautasította, hogy effélekártérítést jóvátétel címén megítéljen. Igazugyan, hogy szavatolt 100 000 frank (65 000euro) „részbeni kártérítést” a panaszos ex-me-nekülteknek perköltségre. Ezenkívül a svájcinagybankok és az amerikai felperesek meg-egyeztek 1,25 milliárd dollár (kisebb) összeg-ben a Svájból elutasított zsidó menekültek szá-mára; de ennek nem volt köze a svájci állam-hoz. Zavaró még az is, hogy Schweitzer asz-szony nem mindig oldja fel a különbözõ forrá-saiból adódó ellentmondásokat. Kritizálni kellezen felül azt is, hogy a témához tartozó eddigilegfontosabb mûvet, mégpedig Anthony C.Suttonét [vö. Gerald Brei cikkével a 11. olda-lon, szerk. megj.], egyszer sem említi gazdagirodalomjegyzékében. Azt is sajnálhatjuk per-sze, hogy Eva Schweitzer zsurnalisztikusan ke-zelte anyagát. De könyve így is tények sokasá-gát tálalja, amelyekkel az USA-ban csak a kívül-

állók, Európában pedig legfeljebb a beavatottakköreiben foglalkoznak. Mivel a már akkoribanis mûködõ erõk ma is nagyon hatékonyak, igenfontos lenne, hogy ezek a tények világszerte is-mertek legyenek, ily módon transzparenssé vál-janak. Éppen ezt elkerülendõ, a témát az USA-ban tudatosan tabunak nyilvánították. „IfjabbGeorge Bushnak és apjának sötét múltja egyál-talán nem került felszínre” – véli EvaSchweitzer – „nemhogy kárpótlást fizettek vol-na a holokauszt-túlélõknek. A floridaiholokauszt-múzeum követeli, hogy a család –Jeb Bush-t, Florida kormányzóját is belértve, –legalább a UBC 1,5 millió dollártját fizesse beegy alapítványba. «Elég baj az, hogy a Bush-csa-lád segítette Thyssent annak a pénznek az elõ-teremtésében, amelyet ez utóbbi Hitlernekadott a huszas években. Az ellenséget háború-ban segíteni egyértelmûen árulás», mondja Ge-orge Loftus” (az említett múzeumból). „«Aholokausztot erõsíteni pedig még annál is rosz-szabb».” Különös viszont az, hogy az antiszemi-tizmusra olyan érzékeny Anti-DefamationLeague4 a Bush-család elleni támadásokat „po-litikailag motivált”-ként jellemzi.

Megjelent: Der Europäer, 9. évf. 4.sz. (2005. február):Die USA und der Holocaust

Fordította: Tatai Mária

Fordítói jegyzetek:

1. A New York-i tõzsde utcája2. felsõbbrendû faj3. Külügyminisztérium4. Rágalmazás elleni Liga

SzG 2005/2 31

GYÓGYÁSZATGYÓGYÁSZAT

Ha tudatosítani akarjuk a gyógyítómûvészetfejlõdésének útját a régi koroktól napjainkig, ak-kor tisztában kell lennünk azzal, hogy a keresz-ténység elõtti idõk emberei más alkotottsággalrendelkeztek, mint a kereszténység utániak, ésezt a fejlõdési utat ezek a másféle emberek hatá-rozták meg. Az ember egész kereszténység elõttibelsõ fejlõdési útja oda vezetett, hogy a fizikaitesttõl fokozatosan elvétettek azok az erõk, me-lyek révén a képzõerõtestet vagy étertestet ön-magában tudta tartani. Ezekbõl a szabaddá válóéteri erõkbõl ugyan megismerési erõk keletkez-tek, de a fizikai testnek – elválasztva az éter-vagy élettesttõl – tartósan hanyatlásba kelletthajlania; az életerõk öröklési szubsztanciájánakis generációról generációra egyre inkább ki kel-lett merülnie. És teljes kimerülés következettvolna be, ha Krisztus tette, a Golgotai misztéri-um az embertesteket nem mentette volna meg.Krisztus az embertestnek visszaadta eredendõerõit, így az étertest a Golgotai misztérium ótaismét teljesen át tudja hatni a fizikai testet. Krisz-tus megelevenítõ erõket hozott a Földre az em-beriségnek, melyektõl a Földre leszálló ember-nek el kellett válnia. Ez a megelevenítés a teljesember javát szolgálja. Különösképpen a fejrehat. Minden embernél finom, a fizikai szem szá-mára láthatatlan éterikus áramlások haladnak aszívtõl a fej felé, melyek a tobozmirigy közelé-ben éter-fényaurává torlódnak. Ennek az éter-fényaurának a ragyogása az ember morális kvali-tásának megfelelõen erõsödik vagy csökken.

Egy morális ember a Golgotai misztériuméletadományát nem csupán öntudatlanul fogad-ja be fizikai és étertestébe, hanem tudatosan is, alelkébe, énjébe; nemcsak fizikai testét és étertes-tét krisztusítja át, hanem lelki-szellemi mivoltát -azaz asztráltestét és énjét is. Az antik misztériu-mi medicína ennek az éterikus krisztusáramlás-nak az erejével abban a korban mûködött, mely-ben a Krisztus egyre közelített a Földhöz; azok-

ra az öntudatlan erõkre apellált, melyek alulrólfelfelé áramolják át az embert. – A Golgotaimisztérium óta azonban gyógyításra az asztrál-testnek és énnek azokat az átkrisztusított erõithasználták, amelyek fentrõl lefelé hatják át azembert.

A kereszténység elõtti idõkben az ember azál-tal emelkedett az imaginatív tudathoz, hogy ké-pes volt gondolatainak belsõ telítettséget és ele-venséget kölcsönözni. A beavatási procedúrákolyanok voltak, hogy a beavatandó testébõl éte-ri erõket emeltek ki, amit a fejorganizációjábajuttattak. Ezáltal az illetõ egy megmerevedett ál-lapotba került, mialatt a fej képzetélete az orga-nizmus más részeibõl merített életerõk révénmegelevenedett.

A modern beavatásban nem ez történik. Itt ismegelevenednek a gondolatok, azonban nem atesti organizáció erõibõl, hanem a kozmosz meg-elevenítõ erõinek hatására. Ebben az erõben egya csillagokból kiinduló inspiráció által részesülaz ember, ha gondolkodásában a valódi devócióérzéseit kifejleszti. Ez a devóció egy valóságoserõ, amely révén az ember megnyílik a kozmoszfelé, és így erõket fogad be, amelyek mindig je-len vannak ugyan, de nem tudják átáramolni, át-hullámozni az embert, ha nem teszi alkalmassámagát a befogadásukra.

A beavatás régi módja a felfelé törekvõ kígyóimaginációjában jelent meg, akinek méregfogá-ból méreg csöpög egy kehelybe. Ez a kehely azember feje, melybe fölös erõit adományozza azanyagcseretermészet. Az antik beavatott és gyó-gyító tudatosan használta ezt a képet. A modernkeresztény beavatásban nem a kígyó hozza azadományt, hanem a szent szellem csillagokbólalászálló galambja, aki a megelevenítõ erõt aszent Grál kelyhébe helyezi. Ez egy olyan folya-mat, mely az inspirációban valóban lejátszódik.Mialatt az ember a gondolkodást olyan erõkkeleleveníti meg, melyek a kozmoszból származnak,

Ita WegmanAZ EMBER BELSÕ FEJLÕDÉSI ÚTJA ÉS A GYÓGYÍTÓMÛVÉSZET

ÖSSZEFÜGGÉSE

SzG 2005/332

GYÓGYÁSZAT

ebbõl elõször imaginációk adódnak. Elõször azimaginációk válnak tudatossá, anélkül, hogy azember felismerhetné, hogy kinek köszönhetõek.És csak ha az ember egy valóságos önismerethezhasználja, ha önmagára vonatkoztatja õket,amennyiben bennük a saját lelki erõinek képeit(képpé alakítását) látja, akkor oltódnak ki. Azönmegismerés ezen ereje által a lélek megtisztu-lása következik be. Az inspiráció a léleknek eb-ben az állapotában élhetõ át. – Tudjuk, hogy azimaginációk szükséges elõfokot jelentettek;hogy az, ami valakit morálisan meg akart javíta-ni, az imaginációkat közelített hozzá, mint a ga-lamb az ostyát. Az imagináció kioltódásában,amikor a képvilágot magára vonatkoztatta azember, ezt a képvilágot mintegy bekebelezte.Megerõsödött egy szellemi táplálék által, ésmost az égi kenyér adományozójaként felismer-te az inspirációt.

A beavatásban az ember nemcsak gondolko-dását és érzéséletét alakítja át, hanem akarati éle-tét is. Amikor a régi beavatás során a beavatan-dót rémisztõ élményekhez vezették, akkor aka-rati életét kiemelték alsó organizációjából, úgy-hogy ezen rémisztõ élmények következtébenegyfajta dermedt állapotba került. Az egyébkéntaz akarat révén akcióképes tagjainak hirtelengátlás alá helyezõdése a testiség által felszívottakarati tevékenységet, ami egyébként öntudatlanmarad, most hirtelen tudatossá tette. Az akarat,ami általában kiáramlik a cselekedetbe, most fel-torlódott, és megismerési eszközzé vált. Ez a hir-telen, egész közvetlen megismeréshez való oda-vezetettség betekintést nyitott mély világössze-függésekbe vagy a jövõbe. Az intuitív tudat ígyadódott.

A modern beavatásban nem lenne helyes, haaz intuitív erõket ilyen úton nyerné el valaki. Ittnem testi gátlás, hanem egy lelki aktus révén le-het ugyanezt elérni. A modern beavatási gyakor-latok kezdeti, bevezetõ foka a visszatekintési(Rückschau) gyakorlatokban áll, amikor a napélményeire nem a természetszerûen adott kép-zetalkotási irányban, tehát reggeltõl estig emlék-szünk vissza, hanem fordított sorrendben. Ami-kor a legutóbb átélteknél kezdjük, és a nap élmé-nyeit visszafelé követjük az adott nap felébredés-élményéig, és ezt az élménysort tudatossá akar-juk tenni, akkor az akaratot ugyanúgy emeljük kiaz emlékezésbõl, mint a régi beavatásnál a test-bõl. Az emlékek hordozója az étertest. Ebbõlemeli ki a modern beavatott az akaratot, és ezzelelkerüli a korábban említett sokkot. A félelemhelyére most a szeretet lép, az annak való oda-

adó tevékenység, ami elõször idegennek és szo-katlannak tûnik, ami a saját lénnyel teljesenszembeszegül. Ha azonban akaratlagosan átadjamagát az ember ennek a fordított akarati irány-nak, a saját akarat önzetlen odaadássá változta-tásának, akkor a modern beavatott eljut az intu-ícióhoz. Ténylegesen átlátszóvá teszi az akaratot,ami egyébként sötéten és öntudatlanul mûködika testiség mélyén. Keresztülviszi az életorganiz-muson a gondolat fényét. A földi-testit átlátszó-vá teszi, és így leleplezi a sors titkait, ami objek-tív akaratként csak annak leplezõdik le, aki szub-jektív akaratát legyõzte.

A régi beavatásban az a beavatott, aki a gyó-gyítómûvészetnek szentelte magát, a felsõ és azalsó istenekkel való találkozásról beszélt. A régikorok beavatottjának szavai: „Alávezettettem azalsó istenekhez”, a modern beavatott számáravalahogy így hangzana: „Megismertem az embe-ri betegségek természetét” – mert ez vezet el azalsó istenekhez. Nos, a beavatás – ami átfogja azimagináció, inspiráció és intuició elnyerését - ésa betegség – ami egy elakadt beavatást jelent –között van a szokásos földi tudat, az éber tudat.A felébredésnél és az elalvásnál kezdõdnek a pa-tológiás állapotok veszélyei. Megtörténhet, hogyaz ember felébredéskor mélyebben alászáll ön-magába, mint ahogy a szokásos normál felébre-désnél ennek meg kell történnie, hogy a lelki-szellemi, ami az alvásnál elvált a fizikai-éteritesttõl, az ébredésnél túlságosan intenzíven kap-csolódik hozzá. Ekkor ismeretséget köt a testszellemiségével, a nehézség hatalmával(Schweremacht-tal), ahogy Rudolf Steiner eztnevezte, és emberen kívüli, természet alatti hatá-sok ragadják meg. Itt van az alsó istenek mûkö-dési területe, a természet alattinak a területe. Afizikaiba történõ mélyebbre merülés által azzal aterülettel kerülünk kapcsolatba, amely a maiegészséges, normális ember számára nem kelle-ne, hogy ismert legyen.

Mert csak ha a lelki-szellemi és a fizikai-testiorganizmusunk közötti helyes kölcsönhatásbanállunk benne, akkor élünk egy olyan területen,melyet az egészséges Természetesnek (dasgesunde Natürliche) nevezünk.

Természet alatt értjük mindazt, ami helyeskapcsolatban áll a Földdel. Az ember éber álla-potban ezzel a Földdel van összekötve. Egyolyan Földdel, amely fejlõdésének elõzõ fázisai-ban keresztülment a Szaturnusz, Nap és Hold ál-lapotokon. Éber állapotban az ember szellemi-lelkisége, vagyis asztrálteste és énje a fizikai és azétertestével össze van kötve, a Földön ez a

SzG 2005/3 33

GYÓGYÁSZAT

természetes. Nos, az embertest fizikai-éteri mi-voltának kezdetei a Föld Szaturnusz-Napléte so-rán keletkeztek, aztán továbbfejlõdtek addig azállapotig, melyben a mai földkorszakban van-nak. Az alvó ember fizikai-éteri teste magábanrejt valami természettõl idegent, valami másféléta régi korok emlékezeteként. Ez a természetalatti, egy olyan természet, amely csak a Szatur-nusz és a Napkorszak alatt lehetett eleven, ésamivel isteni-szellemi lények állnak rokonság-ban. A beavatott azt mondta, a természet alatti-hoz tartozik az Atya. A természet alatti az Atya-isten területe.

Ha felébredéskor az ember túl mélyen aláme-rül lelki-szellemi mivoltával a fizikai-éteri testé-be, akkor nemcsak egy nehézséget fog érezni fel-ébredéskor, ami tulajdonképpen még normális islehet, hanem rossz hangulatok is kísérhetik ezt afelébredést, ami a hipochondriáig fokozódhat.Ekkor az ember a természet alattihoz van bilin-cselve, a szellem megtévelyedik/eltéved a fizikai-éteri testben, és kóros állapotok keletkeznek, be-tegségek, amelyek az altestbõl vagy az emésztõ-szervekbõl indulnak ki.

Az ember a lelki-szellemi mivoltával jut látóképességhez, ha az – mint az alvás alatt – szabad-dá válik a fizikai-éteritõl, és benne éberré és tu-dóvá válik. Ilyenkor alámerül a szellem területé-re, a felsõ istenek területére. Itt is megtaláljuk azeltévelyedés, és ezzel a megbetegedés lehetõsé-gét. Az embert tehát két irányban lehet földi or-ganizációjából kiszakítani, a természet alatti irá-nyában, az alsó istenekhez, és a természet felet-ti, a szellem irányában, a felsõ istenekhez. A be-tegség lehetõsége annál, aki alvó állapotban tu-dattalanul vagy félig tudatosan a szellem biro-dalmába jut, abban áll, hogy az így átélteketmegértés nélkül beleviszi az éber állapotba. En-nek az lesz a következménye, hogy az emberbenbizonyos felfuvalkodottság-érzések keletkeznek,a maga túlértékelése. A földi dolgokat többénem a helyes viszonyban látja. Az én többé nemtudja uralni a földi életet, a fizikai test rábízatiksaját szellemiségére. Túlsúlyba kerül a nehézséghatalma (Schweremacht), és pusztítóan kezdhatni. Az én meglévõ gyengesége miatt nincs le-hetõség a rombolás kiegyenlítésére. Szellemi be-tegségek jönnek létre, melyek eredete a szervekroncsolódásában rejlik, kezdve a legfinomabbidegektõl egészen az agy pusztulásáig.

A Golgotai misztérium óta Krisztus a közve-títõ a természet alatti és a természet fölötti kö-zött. Õ teremt harmóniát a két világ között.

A természet alatti az alvás és ébredés normá-

lis lefutása mellett újból és újból kiegyenlítésrekerül, ha az ember megtalálta a helyes viszonytKrisztussal. A természet feletti akkor nyer ki-egyenlítést, ha az ember éber tudatában megta-nulta, hogy világosan gondolkodjon, megkülön-böztessen, ha szeretetet fejleszt ki a vele közösvilág iránt, és cselekvésétõl minden egoizmusttávol tart.

A beavatott saját akaratából mindent ki-egyenlít, ha megvan a lehetõsége, hogy szokásosemberi életébe újra és újra visszatérjen, és ottigazi emberszeretettel és megértéssel találkozik.

Nos, felmerül a kérdés: hogyan lehet a beteg-ségeket gyógyítani? Itt az orvos egy meghatáro-zott feladattal áll szemben. A természet alattinakáldozatul esett embert vissza kell vezetnie Krisz-tushoz. És nem elég, ha tudással rendelkezik abeteg szervre vonatkozóan, hanem meg kell kí-sérelnie, hogy kint a természetben megtaláljaazt, ami a szervnek megfelelõen mûködik. Megkell tanulnia ennek a természetnek a szellemévelgyógyítania.

Hogy a természetfelettit megismerõen megra-gadja, az orvosnak magának járnia kell egy szel-lemi megismerési utat. Akkor nevelõen tud hat-ni a természet feletti által megkísértett emberre.

Ezért annak az embernek, aki a gyógyítaniakarás legmélyebb kívánságát hordozza magá-ban, aki elhivatottságot érez magában az orvos-lás iránt, annak szüksége van egy belsõ fejlõdésiútra, egy beavatási tudományra, amely igazimegismeréshez, az imagináció, inspiráció ésintuíció elnyeréséhez vezetheti õt.

Rudolf Steiner az antropozófiát mint beava-tási tudományt hozta a modern embernek.

Fordította: Kádas Ágnes

Az írás eredetileg a Natura folyóirat VI. évfolyam 1. szá-mában, 1932-ben jelent meg, majd az Ita Wegman össze-gyûjtött írásait tartalmazó „Im Anbruch des Wirkens füreine Erweiterung der Heilkunst nach geisteswissenschaft-licher Menschenkunde” kötetben (Natura Verlag,Arlesheim/Schweiz, 1974, elsõ kiadása 1956-ban.

SzG 2005/234

TECHNIKATECHNIKAErtsey Attila

DEEP IMPACT

2005. júliusában néhány napig a sajtó szalag-címeiben szerepeltek azok a tudományosrahangszerelt tudósítások, melyek hírül adták anagy sikert: egy amerikai ûrszonda becsapódotta katasztrófafilmbõl kölcsönzött névvel illetettDeep Impact meteorba. A száguldó szerkezet –noha nem vitt magával bombát – mozgási ener-giája révén a becsapódáskor mintegy 4,5 kilo-tonna TNT felrobbantásával megegyezõ energiaszabadult fel. Jókora kráter keletkezett, valamint– a tudósítások szerint – a szonda áttörte a me-teor szilárd felszínét…

Mi történt?Az akciót amerikai tudósok hajtották végre. A

kísérlet hivatalosan megjelölt célja tapasztalat-szerzés a Földre esetlegesen veszélyt jelentõ me-teorok megsemmisítésével, illetve eltérítésévelkapcsolatban, hogy egy becsapódás okozta ka-tasztrófát elkerülhessünk. A meteor összetételé-re vonatkozó vizsgálat kérdésfeltevésünk szem-pontjából mellékes.

Az újságolvasót elõször az elemi indulat kap-ja el: mi jogon bombázgatnak az amerikaiak a vi-lágûrben is? Nincs ûrjog? Persze épp’ azt tarta-nák be… De simítsuk el összevont szemöldökün-ket – mi történt?

A régiek az égi történésekbõl az istenek be-szédét olvasták ki, a természeti jelenségekben azemberfeletti és emberalatti lények tetteit, az ég-bolton az égiek morális üzeneteit látták. A ké-pességek halványultával az üzenetek jelképekkétompultak, majd – a szellemtõl emancipálódotttermészettudomány kibontakozásával – baboná-vá degradálódtak. A mai természettudós az égijelenségekben már csak fizikai testeket és törvé-nyeket lát, egy halott világ égi mechanikáját, amorál-, cél- és értelemmentes világot, a kozmi-kus magányt. Valószínûség-számítással ókumlál-ja ki, hogy ha évente ennyi és ennyi üstökös csa-pódik a földbe, akkor X idõ múlva kell jönnie

egy akkorának, ami globális katasztrófát okoz,nem érdekes, hogy emberemlékezet óta nemvolt ilyenre példa. És ezt el kell kerülni.

De képzeljük magunkat egy pillanatra a múlt-ba. Mit mondana egy kelta druida, ha lennemódja végignézni egy meteor szétlövését?

Elõször azt a kérdést tenné föl önmagának:mit akartak mondani nekem az istenek azzal,hogy egy meteor a Földbe csapódik? Mi a jelen-tése annak, ha ez egyúttal katasztrófát okoz? Adruida tudta, tapasztalta, hogy nincs vak termé-szet, nincs vak végzet. Ha a Teremtõ irányábóljel érkezik, annak oka van, s az ok bennünk rej-lik, nem a külsõ, gonosz természetben. A választmeg is találná, pontosabban kihallaná a jelensé-geket mozgató erõkkel való kommunikációjá-ból. Ha emberünk Arisztotelész után születettvolna, az égi beszédet már nem hallván, legalábbhosszasan gondolkodott volna a jelek értelménés magyarázatán. Sorsát elfogadná, s lelki üdvé-ért fohászkodva várná az elkövetkezendõt.

Sem õ, sem druida elõdje nem jutna el azon-ban magától a meteor szétrombolásának ötleté-ig. Az indítékokról viszont annál többet tudnamondani. Látná az üstököst célbavevõ tudósok-ban ható nemtudatos, sötét inspirációt, annakhosszútávú szándékaival együtt. Azt mondaná:ezek az emberek nem hallják az égiek szavát,nincs rá fülük, illetve befogják azt. Hallják vi-szont a földalatti erõk sugalmazását, melyekõket technikai eszközök készítésére ösztökélik,hogy e szerkezetekkel felszálljanak a levegõbe és

Palla

sz A

thén

é se

gíts

égév

el P

ersz

eusz

lefe

jezi

a G

orgó

Me-

dúzá

t. P

áncé

lövr

elie

f, i.e

. 550

kör

ül

SzG 2005/3 35

TECHNIKA

hogy ne hallják, ne lássák a súlyos sorsüzenete-ket, melyek az égiekkel való megszakadt párbe-széd újrafelvételére hívnak. Inkább a tárgyiasultüzenetek fizikai megsemmisítésére törekszenek,s arra, hogy ettõl embertársaikat is megfosszák.A druida még látná a föld alól feltekergõAhrimán sárkányt, a sugalmazót, akinek elsõ cél-ja az ember elszakítása égi eredetének tudatától,második, de legfontosabb célja magának az em-bernek kiiktatása a földi színtérrõl.

De mit olvashatunk ki az üstökösök érkezésé-bõl, ha visszatérünk a jelenbe?

Az üstökösök üzenete c. írás (Országépítõ,1997/2) a görög mitológia belsõ tartalmához kö-zelít. Az üstökösök megjelenését a görögök újgondolatok megjelenésének szimbólumaként él-ték át. Késõbb az üstökösöket új korszakok elõ-

hírnökének látták, mikor az emberiség változá-sok elõtt állt.

Korszakhatárokon állunk, a lélek színterénzajló totális háború közepette. A háború csataza-jában angyali harsonák dübörgik azt, amit megkellene hallani, s kísértõ lények fújják az ellenri-csajt. Mit kezd az evilág az üstökösökkel?

Amit közvetlenül megfigyelhetünk: elõszörkatasztrófafilmekkel elõkészítik a terepet az em-beri tudatban: félelmet és gyûlöletet ger-jesztenek az ellenséges természet ellen, amivelharcba kell szállni, a technika gyõzelmét megelõ-legezve. A csapás közeledtekor elõveszik pusztí-tó, több megatonnás bombáikat és igyekeznek azüzenetet még célbaérése elõtt kioltani. Mivégre?

Mi az üstökösök elleni támadás mélyebb ér-telme?

„(....)Az üstökösök évezredek óta váratlan éselõre nem kiszámítható vendégei az éjszakai ég-boltnak, úgy tûnt, hogy megjelenésük és mozgá-suk minden ismert ritmust és törvényt figyelmenkívül hagy. “Isten büntetõpálcájának ” tekintettékõket.(....)

Goethe, mint természettudós mindig arra tö-rekedett, hogy a megfigyelést a lehetõ legintenzí-vebben és legtisztábban végezze. Az észleléseketszükségképp meg kellett tisztítani minden babo-nától, minden a természeti jelenségekre vetítettemberi hatástól. Goethe, aki szisztematikusan so-hasem foglalkozott asztronómiával, e területen isazt akarta megismerni, hogy az üstökösök megje-lenésének érzéki - morális minõsége csak akkorérzékelhetõ, ha a megfigyelést önzetlen, odaadás-sal teljes módon végzik. Ezáltal válhat az emberlelki-szellemi lénye kehellyé, mely képes az érzé-ki világ lényiségeibõl valamennyit felismerni.Ahogyan a szem napszerû természete Goethe sze-rint egyáltalán lehetõvé teszi, hogy a fényt meg-pillantsuk, ugyanúgy kell, hogy találjunk magá-ban az emberben megfelelést az üstökösök termé-szetének, ha az nem marad teljesen ismeretlenszámunkra. A babonák kiseprûzése szükséges elõ-feltétele volt a megismerés ezen új lépésének.(....)

Már az a tény, hogy két fényes üstökös egy év-vel egymást követve halad el a Föld közelében, fi-gyelemre méltó, századunkban egyúttal egyedül-álló. Amire azonban nem fordítottak figyelmet,az a két üstököspálya egymáshoz és az évszakok-hoz való illeszkedése. A Hale-Bopp üstökös pá-lyája szinte pontosan merõleges a Nap pályájára.Az állatövi Nyilas csillagkép felõl közelít felénk,

és oda tér majd vissza. A Hyakutake pályája szin-tén igen meredeken áll a Nap pályájához képest(125°-ra), azonban egy szinte teljes keresztet ké-pez a Hale-Bopp pályájával. A keresztezõdésiponton a két üstököspálya egymást közel 90°-banmetszi. Meglepõ módon ezt a pontot aHyakutake 1996. április 11-én metszette, és aHale-Bopp pontosan egy évvel késõbb, 1997. áp-rilis 11-én érte el. (…) A mindkét üstökös általérintett közös pont a Perszeusz csillagképben he-lyezkedik el, a Gorgó Medúza levágott fejében,mely a hõst trófeaként követi. (...)

Az Algol, a “Démoncsillag”

Mint a cikk elsõ részében említettük, az üstö-kösök mindegyre kivonják magukat a Naprend-szer “normális” mozgási törvényei alól. Bármelyirányból és bármikor megjelenhetnek, pályáiknem csak az égi mechanika klasszikus törvényei-nek alávetettjei, hanem saját dinamikus folyama-taik révén kis mértékben állandóan változnak.Fényességük és fizikai alakjuk is csak megközelí-tõ biztonsággal adható meg.

Tekintetbe véve e kaotikus, de egyúttal elevenkvalitásokat, melyeket az üstökösök hoznak a mioly nyugodt, megbízható naprendszerünkbe, kü-lönös fontosságú lehet a két üstököspálya e várat-lan összecsengését megvizsgálni. Lehet, hogy ez-redvégünknek szóló égi írás egy szava rejlik ametszéspontban? A Medúzafej környéke az aszt-ronómia és a csillagmitológia tekintetében isrendkívül érdekes. Ez a csillagkép a nagyobbPerszeusz csillagképben két fõcsillagból áll,

SzG 2005/336

TECHNIKA

melyek közül a fényesebbik arab nevén Algol-ként (az “al Ra’s al Ghul”-ból, értsd: “a Démonfeje”) ismert. Az Algol az ég azon kevés csillagaiközé tartozik, melynek szabályszerû fényességin-gadozása van, mely még egy, a csillagászatbankezdõ számára is feltûnõ lehet. (…)

Persze érdekes és talán lényeges kérdés lenne,hogy az Algol csillag pislogó fényének milyenkapcsolata van a Medúza szemének mitológiaifunkciójával. Hiszen éppen arról a Medúza-te-kintetrõl van szó, ami kõvé dermeszt. Noha sem-milyen direkt utalás nincs arra vonatkozóan,hogy az Algol csillag változékonysága az antikidõben is ismert lett volna, mégis kézenfekvõ agondolat, hogy periodikus halványulását démonitulajdonságként élték át, és ennek lecsapódása ta-lálható a mítoszban.(…)

Ez a látszólagos véletlen felszólításnak is te-kinthetõ arra, hogy foglalkozzunk ezekkel a csil-lagokkal. Milyen jelentést hordoznak a görög mi-tológiában? És milyen lehetséges megfelelést hor-doznak korunkban?

Perszeusz és Gorgó Medúza

Mindenekelõtt röviden foglaljuk össze a mí-toszt. Akrisziosz királyt jóslat figyelmezteti, hogysaját unokájának kezétõl fog meghalni. Hogy sor-sát elkerülje, egyetlen leányát, Danaét tömlöcbezárja, hogy az gyermektelen maradjon. De a sze-relmes Zeusz aranyesõ formájában behatol atömlöcbe, és Danaét teherbe ejti. Néhány évvelPerszeusz születése után Akrisziosz véletlenülmeghallja a gyermek sírását. Árulásra gyanakszik,mikor azonban Danaé a legnagyobb isten látoga-tását elmeséli, Akrisziosz nem meri a gyermeketmegölni. Ehelyett az anyát és gyermekét leszöge-zett ládába záratja, és tengerbe veti. Csodával ha-táros módon épen sodródnak Szeriphosz szigeté-re, ahol egy halász menti meg õket második fog-ságukból. Hamarosan azonban új nehézség elénéznek. Danaé Polüdektész király rabszolgájalesz, aki feleségéül kívánja. Perszeusz azonbanPallasz Athéné templomában nevelkedik, akinekszületése szintén csodálatos módon ment végbe.Éppúgy mint Perszeusz, Zeusz gyermekeként an-nak fejébõl pattant ki, jelezvén, hogy küldetése agondolkodás megalapításával függ össze. Véden-ceit újra és újra az elé a feladat elé állítják, hogy arégi, ösztönös istenhezkötöttség helyett az érte-lem új és individuális erejét fejlesszék.

Perszeusszal sem történhet másképp. A számá-

ra kitûzött feladat édesanyját Polüdektész rabsá-gából kimenekíteni. Az alkalom közeledni látszik,mikor a király lakomát (eranost) rendez, melyrePerszeuszt is meghívják. Vendégajándékkéntazonban egy nemes paripát várnak, mely feltételtPerszeusz – vagyontalan ifjú lévén – nem tud tel-jesíteni. Elbizakodottságában így szól a királyhoz:“Sokkal értékesebb ajándékot fogok hozni,Gorgó Medúza fejét.” Ez az ajánlat nagyon tet-szik a királynak, mert azt reméli, hogy a számáraterhes ifjútól örökre megszabadul.

Meg kell kissé szakítanunk az elbeszélést ah-hoz, hogy feltehessük a kérdést, milyen kapcsolatállhat fönn a nõstény szörnyeteg, a Medúza ésegy ló között? Medúza három leánytestvér egyi-ke volt, akik a világ végén laktak egy olyan biro-dalomban, ahol a Nap és a Hold soha még nemsütött. Arany szárnyaik, vadkanagyaruk volt, ke-zük ércbõl, és fejüket nem hajtincsek, hanem kí-gyók koronázták. A legszörnyûbb kõvé dermesz-tõ pillantásuk volt. Ez volt látható belõlük az em-ber nézõpontjából. Az istenek szemével nézvemás látványt nyújtottak. Gorgó Medúzát, a há-rom közül az egyetlen halandót, egy régi képkancaként ábrázolja, amint a csõdör alakját fel-vett Poszeidonnal egyesül. Isteni perspektívábólszemlélve Gorgó Medúza tehát nem más, mintegy ló, Perszeusz ajánlata tehát megfelelõ!

Az ifjút Pallasz Athéné vezeti és védi, hogy tet-tét végrehajthassa. Hiszen Medúzát illetõ vakme-rõ szavait, amelyeket aztán hamar megbánt, ma-ga Pallasz Athéné sugalmazta. Sarló alakú kardjá-nak csapását sem vezetheti saját tekintete, hiszazon nyomban kõvé válna Medúza pillantásátóltalálva. Fényesen ragyogó pajzsát Pallasz Athénétükörként nyújtja Perszeusznak, s így védi meg õta veszélytõl. Perszeusz tette, a Medúza lefejezésenem más, mint a régi tisztánlátás erõinek föláldo-zása, mely erõkkel az emberek szellemi környeze-tükkel az eddigi közvetlen kapcsolatot fenntar-tották. Ez szükséges lépés volt, hogy a gondolko-dás még csíraszerû erõi tudjanak fejlõdni.

Milyenek voltak ezek a szóbanforgó erõk,amelyek az emberi fejlõdés ezen fordulópontjánelvesztek? A régi misztériumokban az embert afe-lé vezették, hogy azokat a teremtõ erõket, amelye-ket az indiai jógatanítás Kundalini-kígyónak ne-vez, magukban felébresszék, neveljék, megtanul-ják uralni és saját organizmusukon keresztül fel-emelkedésre késztessék. A Kundalini-erõ legma-gasabbrendû átváltozását az ember az “ezerlevelûlótuszvirág” -ban élte meg, amely a legmagasabb

SzG 2005/3 37

TECHNIKA

szellemi megismerés szerveként a fejtetõn “virág-zott”. A kígyófonatos Medúzafej képében enneka szervnek a torzképével találkozunk. A kundali-ni-erõk az organizmuson keresztül a magasbaemelkednek, de nincsenek uralva. Ezért jelennekmeg a fejen változatlan formában kígyóként –nem pedig virágszirmokként. Ez a kép grandió-zus módon ábrázolja annak veszélyét, amikor azemberek a rájuk bízott szellemi erõkkel visszaél-nek vagy gondatlanul bánnak. A korábbi idõkbenaz ember isteni vezetés mellett tanulta meg azerõket irányítani, egyúttal mágikus képességekkelis rendelkezett. A Szó erejével gyógyítani tudott,gondolatai más lényekre közvetlenül hatottak.Azonban ha ezeket az erõket õrizetlenül hagyják,a teremtõ varázserõk azonnal fekete mágiábacsapnak át. Az ember felfedezte, hogy szavaival ésgondolataival nem csak gyógyítani és táplálni, ha-nem ártani is tud. Ez a veszély is kifejezésre jut aMedúzafej képében: a kígyókban, amik az ártanitudó gondolatok képei, vagy a kõvé dermesztõtekintetben, mely a vélt “ellenséget” már messzetávolból ártalmatlanná tudja tenni.

Ezért oly végzetes a Medúza az ember számá-ra, és ezért kell szolgáljon elrettentõ képként.Mert ami egyszer a legmagasabb ideál volt, haideje lejárt, irtózattá válik. Ezért is mesélik Medú-záról, hogy valaha varázslatos szépség volt.

Az új erõ, amelynek a régiek helyére kell lép-nie, Pallasz Athéné tükrözõ pajzsában jut kifejezés-re. Ahogy a Hold a Nap fényét lágyan tükrözi vis-sza, az agy éppúgy mindazt visszatükrözi, amit azember tapasztalásból bensõvé képes tenni. És ez azúj felfogás ezúttal egészen a koponyába zárva tör-ténik – szemben a szellemi tapasztalás régi és ve-szélyes megragadásával, amely a koponyán kívültörtént, amint a Medúzafõben képszerûen kifeje-zésre jut. Bár ezek a gondolatok veszélyben van-nak, az idõ elõrehaladtával haloványnak és hatás-talannak tapasztalják majd õket – hiszen pusztántükörképei a valóságnak. Azonban amit itt egy mi-tikus képként látunk, nem más, mint a filozófiaszületése. Ettõl kezdve vált lehetségessé az emberszámára, hogy az igazság szeretetében és keresésé-ben egészen individuális utakat válasszon.

Perszeusz halálos csapása azonban rögtön egykettõs születést eredményez. A Poszeidontól ter-hes Medúza torkából két fiú ugrik elõ: egyKhrüszaór nevû hõs, akinek neve “Arany kardot”jelent, és Pégaszosz (Pegazus), a szárnyas ló.Khrüszaórról a továbbiakban nem sok szó esik agörög mitológiában. Vélhetõen még nem jött el

az õ ideje. Pégaszoszról azonban számos legendaszól. Alighogy megszületik, egyetlen rúgása for-rást fakaszt Helikon szikláiból, a Hippukréné for-rást. Ez a víz lett a mûvészi inspiráció forrása ésPégaszosz maga a mûvész szárnyalásának szimbó-lumává vált a fantázia világában. Így jött világraugyanabban a pillanatban az absztrakt, holdszerûgondolkodás és a mûvészet. A régi tisztánlátás el-veszett képi világa helyett az emberek a mûvésze-tet kapták ajándékba, amely által az élet vizéhezaz utat megtalálják, anélkül, hogy a szabadságszféráját megsértenék.

Idõszerû-e ma a régi mitológia?

Kötelességünk ezt a kérdést föltenni, mert amai emberiség történelmi tudatossága eltûnõbenvan. Ebben az összefüggésben arra a módra aka-runk utalni, ahogyan a régi görögök mint költõk,vázafestõk vagy mítoszok és történetek gyûjtõibántak ezekkel a tradíciókkal. Talán a mûvésziképzelet gyújtóereje – amelyet némelykorPégaszosszal hoznak összefüggésbe – az oka an-nak, hogy a görögök általában eléggé szabadon ésdogmamentesen jártak el mitológiai forrásaikkal.A mûvészi szándéktól függõen emelték ki egyikvagy másik aspektusát. Így volt lehetségesPégaszoszban a ló õsképét, és megszelídítésébenaz ember ló fölötti uralmának kezdetét ábrázolni.Így válhatott, mint már láttuk, a mûvész inspirá-ciós erejévé, és egyúttal Apolló és a múzsák segí-tõjévé is. Egy másik, további változatban Zeuszszolgája volt, aki a villámokat és a mennydörgéstnyújtotta az istennek. (Lám ismét újabb aspektus,amely a gondolat elementáris erejére utal.) A mí-toszok ismerõje a variációk egész birodalmába lá-tott bele, ahonnan ezután szükség szerint merít-hetett. A Perszeusz-mítoszok Görögországban alegismertebbek és legkedveltebbek közé tartoz-tak, és talán különleges balszerencsének is tekint-hetjük, hogy a számos költeménybõl és drámá-ból, amit ennek a témának szenteltek, oly kevésmaradt fenn korunkig. Legmaradandóbban a csil-lagos ég õrizte meg emlékét, ahol egy nagy össze-függõ terület a Perszeusz-mondához kötõdik.

A mostani fejtegetéseket is ebben a szabad,mûvészi érzületben érdemes felfognunk. A legke-vésbé sem szabad azt állítani, hogy a két üstökösmegértésében a Medúzafej a kulcs. Magában az iskomoly merészség, ha valaki azt akarná gondola-ti úton megállapítani, milyen hatással vannakránk bizonyos csillagzatok. Épp ma, a szabadság

SzG 2005/338

TECHNIKA

korában az ember mind erõsebben arra szólítta-tik, hogy maga határozza meg, mely hatásokatakarja fölvenni és átváltoztatni.

Aki azonban az üstökösöknek az ég erre apontjára való “odamutatását” érdekesnek és gyü-mölcsözõnek találja, eléggé megindítva érezhetimagát ahhoz, hogy megkérdezze, milyen intés ésfelszólítás rejlik ebben a mítoszban a mai kor szá-mára. Itt rögtön megállapíthatjuk, hogy pontosanezt az agyhoz kötött, reflektáló gondolkodást,amelynek épp Perszeusz tette révén kellett kifej-lõdnie, manapság leginkább éppen Medúza kõvédermesztõ pillantásához lehet hasonlítani. Hiszenaz évezredek elteltével itt is egy fejlõdés játszó-dott le, amely egy bizonyos érési folyamathoz ve-zetett. Ami annakidején csak egy csíra volt, mostvirágot és gyümölcsöt akar hozni. A holdszerûgondolkodás önzetlen, ugyanakkor passzív gesz-tusait éppen most kellene napszerû, teremtõ gon-dolkodássá változtatni, amely csúcsát a morálisintuícióban érné el. Miközben a gondolkodás er-re a lépcsõre lendül föl, ezzel egyidõben megsza-badul az agytól, mint tükrözõszervtõl és tisztaszellemi tevékenységgé válik. Ebben a tevékeny-ségben az ember magát szabad, önmagára bízottlényként éli meg. Ha nem képes erre, életét to-vábbra is az “utánagondolásra” építi föl, megre-ked a fejlõdés egy korábbi lépcsõjén.

Talán Khrüszaórt, az Aranykardú hõst tekint-hetjük a maga teljességében kibontakoztatottgondolkodás képének, amely egy új Michael-korszakhoz mérhetõ. Ez megmagyarázná, miértveszett nyoma rövid úton a mítoszban, hiszen azõ kalandjait ennek a korszaknak a fényénél kelle-ne megírni. És mivel ma nem a régi görögök lel-külete szerint teremtünk mítoszt, ez teljesen amai ember gondolatai és tettei által történik meg.

Ami azonban Perszeuszt illeti, sokat lehetnemég mesélni a tetteirõl, ez azonban messze meg-

haladja e cikk kereteit. Álljon egyetlen kép itt be-fejezésül: Perszeusz csillagkép alakban is kardottart a kezében. A tradicionális ábrázolások állóalakként mutatják, aki holdsarló alakú kardpen-géjét gyõztesen feje fölé tartja, míg a nehéz Me-dúzafej a bal kezét lefelé húzza. Minden év au-gusztusának elején – bizonyíthatóan a Krisztuselõtti idõktõl fogva – számos meteor ragyog elõPerszeusz kardja irányából. A gondolkodás vil-lámsebességével – egyúttal kiszámíthatatlanságá-val is – ezek a fénynyomok pályákat követnek –amelyeket ha tekintetünkkel kisugárzásuk, vagyiseredetük pontjára visszakövetünk az égen,Perszeusz kardjára vezetnek minket.

Ez a meteoráram, melyet Perszeidáknak, vagy“Perszeusz gyemekeinek” neveznek, az északi ég-bolton az év meteortevékenységének csúcspontjátjelentik. Ma már ismert, hogy ezek a hullócsillag-ok, mint a legtöbb meteor, nem mások, mint egylassan feloldódó üstökös törmelékei. Hiszen azüstökösöknek is – mint ahogyan az elsõ részbenmár részletesen kifejtettük – megvan a magukelõre meghatározott élettartama. Amikor aztánaz üstökös feloldódásának folyamata odáig jut,hogy számtalan töredékként szétszóródik a pályá-ján, a Föld légkörébe érve, mint meteor oldódikföl véglegesen.

Minden szikrázó meteorban, amely a nyári ég-bolton Perszeusz kardjából kisugárzik, együstökösdarabka utolsó fölragyogását, a földi at-moszféra szubsztanciájában történõ végleges fel-oldódását élhetjük meg. Amit azonban ez az ész-lelés bennünk felébreszt, már egy újabb kezdet le-het, ha minket ezáltal a gondolkodás holdszerû-bõl napszerûvé való változtatására emlékeztet.”

Részlet John Meeks: Az üstökösök üzenete c. írásából(Info3, 1997 február-március)

A Hale-Bopp üstökös üzenete kiolvasható:a halott, holdszerû gondolkodásból válts át azeleven, napszerû gondolkodásra. Változtasdmeg élted. Az emberalatti ellenlábas üzeneteis világos: ne figyelj a babonára, kerüld el sor-sodat. Mulaszd el a felébredést, a csillagokkalvaló beszéd megelevenedését. Iktasd ki az üs-tökösöket, mint zavaró, ellenséges jelensége-ket. Szakadj el az égtõl, tudatodból számûzdaz eleven gondolatot, töltsd meg a fizikai vi-lág tükörképeivel. Maradj a holdszerû gon-

dolkodásnál, ne lépj át a napszerûhöz; ne írdmeg a Perszeusz-mítosz folytatását, Khrüszaórtörténetét. Õrizd meg a halott gondolkodásidejétmúlt módját, hidd el, hogy gyõztes vagy,miközben áldozat lettél. Ha nem teszed meg,akadályozod a Sugalmazó szándékát.

Nagy tétje van a játszmának. Hogy nehalld meg az ég üzenetét, erre dollármilliár-dok jönnek számolatlanul. S a tévénézõ elé-gedetten hátradõl: hál’istennek, a fiúk jóleltrafálták…

SzG 2005/3 39

A Keresztény Közösség hírei

• Július 1-6. között nagy érdeklõdés mellett zajlott le a Pozsonyban megrendezett Közép-EurópaiKeresztény Közösségi találkozó, melyen 9 tagú magyar csoport is részt vett.

• Július 27 – augusztus 6. között konfirmandus fiataljaink nemzetközi konfirmációs elõkészítõtáborban vettek részt az Isztrián, Silye Imre és Barabás Kata vezetésével.

• Augusztus 29 – szeptember 9. között a lübeki gyülekezet 30 fõs küldöttsége látogat el hazánkba.A csoport az Õrség, Balaton-felvidék, a Duna-kanyar, Budapest, Gyöngyös és Sárospatak vidékétbejárva ismerkedik hazánk nevezetességeivel és népünk történelmével.

• Szertartások az Õrségben: Szeptembertõl havi rendszerességgel folytatódnak az õrségitalálkozók, melyekre ezúton is hívunk és várunk minden érdeklõdõt. Az alkalmak szombaton 9órakor Emberszentelõ szertartással kezdõdnek, majd ezt követõen 10 órától evangéliumi beszél-getésre kerül sor.

• Helyszín: Ispánk, Nyugati szer, Tiber Péterék háza.

• Idõpontok: 2005. október 1. és 22., november 19., december 17.

• A budapesti evangéliumi kör õszi elsõ összejövetelét 2005. október 2-án, vasárnap de. 10 órakortartja. A további idõpontokról Balogh Ádámnál lehet érdeklõdni.

• Helyszín: Budapest, VII. ker. Károly krt. 3/A. IV. em. lifttõl balra, ’Ügyvédi Iroda’.

• Alapítványunk kiadásában eddig az alábbi könyvek jelentek meg, melyek az Alapítvány címénmegrendelhetõk vagy rendezvényeink helyszínén megvásárolhatók.

• Johannes Lenz: A Keresztény Közösség. Ára: 400.-Ft

• Engelbert Fischer: Az emberszentelõ szertartás. Ára: 600.-Ft

• Keresztelési és házasságkötési szándékot Balogh Ádámnál lehet bejelenteni.

• További felvilágosítás az Alapítvány címén és telefonszámán kérhetõ. A Keresztény Közösségaktuális hírei az Interneten is megtalálhatók (www.keresztenykozosseg.freeweb.hu)

• Munkatársaink elérhetõsége:- E-mail: keresztenykozosseg@freestart.hu- Bozókiné Tengely Anna: 3200 Gyöngyös, Lehel út 18. Tel.: 37/314-813, Mobil: 20/463-4163;- Balogh Ádám: mobil: (30) 280-5328; dr. Tiber Péter: mobil: (30) 949-1664;

a Keresztény Közösségért Alapítvány kuratóriuma

HIRDETÉSEK, KÖZLEMÉNYEKHIRDETÉSEK, KÖZLEMÉNYEK

SzG 2005/340

HIRDETÉSEK, KÖZLEMÉNYEK

„A másik Közép-Európa”

Egy keresztény közösségi találkozó volt Pozsonyban “Másik Közép-Európa” címszóval ez év júli-us 1-6. között. Pozsony/Bratislava/Preßburg, már a város neve is jelzi, hogy a történelem folyamántöbb nemzetiség élt itt. Itt volt évszázadokig a magyar királyok és az országgyûlés székhelye, késõbba terület az Osztrák-Magyar monarchiához tartozott, és most Szlovákia fõvárosa.

A genius locit, a hely szellemét különösen Dévény várában érzékelhettük. Itt keresztezõdnek azutak: az egykori borostyánkõ út a Keleti-tengertõl jön és az Õrségen, és Szlovénián keresztül a Föld-közi-tengerig vezet, és ezt itt keresztezi az Írországból eredõ, az egykori Kelta birodalmon keresztülegészen a Fekete-tengeri Kolchizig vezetõ út. Itt, ahol a Morva a Dunába torkolt, itt ma-gaslik Dé-vény vára, és itt ver Közép-Európa szíve. Dévény a Kelta birodalom egyik fontos központja volt.Kaiser úr ezt úgy magyarázta, hogy a második világháború következményeként kettészakított Euró-pa nyugati részét azonosították eddig Közép-Európával, de ezt az eltolódást a helyére kell tennünk.Mert itt, ahol a különbözõ népcsoportok és nyelvek élnek, itt található a személyiség kialakulásánaka bölcsõje.

Ebbõl a ténybõl és valóságból fakad a steineri Hármas tagozódás eszméje is. Már a hely földraj-zi adottságát is magas szellemi lények alkották, kik lehetõvé tették a színes, sokféle népesség kiala-kulását. A földrajzi meghatározást tágan kell értelmeznünk, de körülbelül Ausztriának egy része,Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna és Románia egy része tartozik hozzá.

Ezekbõl az országokból (Ukrajna és Erdély kivételével) jöttünk össze körülbelül százan a Pozsony-hoz közel esõ Szalézi Szerzetesek Központjában. Az Emberszentelõ Szertartások szlovák, cseh, né-met és magyar nyelven voltak. A szlovák nyelvû szertartást a cseh nemzetiségû Horak úr tartotta,aki Prágában tevékenykedik. Ehhez a prédikációt német nyelven hallottuk. A magyar nyelvû szertar-tást az osztrák nemzetiségû Kaiser úr tartotta, és ehhez a prédikációt a német nemzetiségû Peschelúrtól hallottuk cseh nyelven. Érdemes lenne részletesen felsorolni, hogy minden mennyire összefo-nódott ezen a találkozón. Így történt minden a munkakörökben és az elõadásokon is.

Az oratórium közös gyakorlása különös türelmet követelt Peschel úrtól. Minden nyelvnek különszólama volt, ezen kívül a recitációk is különbözõ nyelven történtek, és ehhez jött még a zenekar.Az oratórium külön erre a találkozóra íródott. A gyülekezeti énekeket is négy nyelven énekeltük. Azelõadások Cyrillrõl és Methódról, Szent Erzsébetrõl és az Unitas Fratrum Közösségrõl a különbözõországok szellemi gyökereihez vezettek el bennünket. Nem hiányzott az aktuális politikai kérdés semaz Európai Unió alkotmányáról, és az ezzel kapcsolatos problémákról.

Egy ilyen találkozón elsõ alkalommal vett részt magyar küldöttség, mely ez alkalommal kilenctagból állt. A találkozót szlovák barátaink szervezték, akik a Keresztény Közösség megalapításánmunkálkodnak. Valami egészen új dolog jött létre a pozsonyi találkozón, amit talán egy közép-eu-rópai gyülekezetnek nevezhetnénk. Népi tánc, ének, euritmia és festés jó közvetítõk voltak ehhez afolyamathoz.

2005. augusztus 21. Hiller Klausné, Szende Sára

SzG 2005/3 41

Valós mese egy különleges közép-európai kulturális esemény születésérõl

Budapesten

Magyarország 2005. õszén.Már 16 év eltelt a rendszerváltásés a megállíthatatlan Waldorf-mozgalom elindulása óta. Akkor,1989. õszén, ketten – ScheilyMáriával – jöttünk (vissza) „nyu-gatról”, szembe a kukoricafölde-ken át kifelé menekülõ keletné-metekkel, hogy elindítsuk azeuritmiát Magyarországon. Köz-vetlenül elõtte Mária gyógyeurit-miát tanult, és praktizált egy né-met antropozófiai kórházban; éneuritmiát tanítottam aLichtensteini Waldorf Iskolában,és közben mûvészeti továbbkép-zésen vettem részt idõs meste-remnél, Lili Reinitzernél; ebbenaz idõben – az õ vezetése alatt –vehettem részt az EUCHOREEURITMIA ENSEMBLE meg-születésén (amirõl még lesz szó).

Visszatérve Magyarországra: anagy Waldorf vezéralakok közöttnem egy volt, aki félt, hogy azeuritmia fátyolos lebegésével el-riasztja az egyre szaporodó ér-deklõdõk tömegét. Nem így tör-tént: amit az euritmiával az em-bereknek adtunk, úgy szívták fel,mint a száraz föld a hûsítõ esõt ésa melegítõ napsugarat. Máriátmeghívták szerte az országbanfõiskolákra, kurzusokra, aholsokszor 40-50 résztvevõ is jelenvolt. Én belevetettem magam – az igen kicsi magyar nyelvtudá-sommal – a gomba módra szapo-rodó óvodákba, iskolákba.

Az egyik óvodában volt egyszép, göndör hajú fiúgyermek,aki ugyan néha mozgott, játszottvelünk, de inkább csak állt, ésmeleg barna szemeivel valaholegészen máshol járt. Éreztem,hogy nem ellenkezik, hanem va-lami másról lehet szó. Kiderült,

hogy már akkor, 5 évesen többhangszeren játszott, nagy zeneitehetség bujkált benne. Végül axilofonnal, furulyával, kis dobbalfelszerelt asztalka mögé ültettem– és ott helyén volt, nagy figye-lemmel kísérte az euritmiai mesé-inket, játékainkat. Aztán mégvagy 7 évig tanítottam az iskolá-ban, és közben elmúlt a mozgás-tól való tartása is.

Ma már fiatal felnõtt, tavalyérettségizett a PesthidegkútiWaldorf Iskolában, az utolsó 2évben párhuzamosan elvégezte aBartók Béla Zenemûvészeti Gim-náziumot. Hiszen zenei tehetségemegmaradt és kibontakozott.Maximális pontszámmal felvet-ték a Zeneakadémia fuvola sza-kára, az idén felvételt nyert ésjárni fog a „Hochschule fürdarstellende Kunst und Musik /Wien” karmesteri szakára.

Madaras Gergely (akkor mégWaldorf iskolás) a 12. osztály„éves munka” témájaként kitûztemagának, hogy az év végére egykomoly zenekari koncertet hozlétre. Egy pár fiatal zenész társsalkezdte, s az utolsó 2 év alatt mártöbb patinás budapesti koncertte-remben ajándékozta meg elõadá-sával a hallgatóságot az egyre fej-lõdõ, formálódó zenekar (elõszörmég Terézvárosi, ma Budapesti If-júsági Szimfonikus Zenekar né-ven).

Közben a mesénk áttér Svájc-ba: fent említett Lili Reinitzer(ma már 77 éves, de még mindigvigyáznunk kell – a különbözõországokból jövõ jóval fiatalabbtanítványainak – hogy a próbákalatt ne tegyen zsebre minket,ami a testi mozgékonyságot, alelki-szellemi erõt, az alkotóké-

SzG 2005/342

pességet, és persze a hatalmasszakmai tapasztalatát illeti) felké-rést kapott Anton Bruckner 7.Szimfóniájának euritmiai megva-lósítására és elõadására. Miután amegrendelõ nem riadt vissza afelsorolt szükséges feltételektõlés költségektõl, elindult a lavina.Az EUCHORE ENSEMBLE azutóbbi években már több magyarés külföldi zenekarral hozott lét-re nagy elõadásokat (1997-ben és2002-ben Budapesten is); hátpersze, hogy most a Gergõ tehet-sége és kezdeményezése által szü-letett új Ifjúsági Zenekarra gon-doltam! Milyen nagy dolog lenneezeket a fiatalokat, akik Magyar-ország legtehetségesebb zenészeiközül tevõdnek össze, összehoznia 10 különbözõ országból jövõeuritmia-mozgásmûvészeti kar-ral, kivinni õket aGoetheanumba, svájci, német,francia, és persze magyar színhá-zakba. Ez igazi Goetheanum-impulzus: a kis és a nagy kupolaáthatják egymást, azaz: a szellemivilágból jövõ mély impulzusok

találkoznak, áthatják egymást avilág minden tájáról jövõ embe-rekkel és ebbõl egy új, a világotés az embereket tápláló, éltetõ,inspiráló alkotás jön létre.

Beszéltem Gergõvel, megkér-deztem, … rögtön lelkes volt. Meg-kezdõdtek a próbák, elõször azeuritmisták, aztán a zenészek; köz-ben rengeteg e-mail, fax, telefon,szervezés, szponzorkeresés, ke-mény tárgyalások, kiborulások …Rengeteg minden kell egy ilyenelõadáshoz – majd’ belehaltunk.De végül az 56 fõs zenekar meg-érkezett Svájcba, és 2005. febru-ár 13-án nagy közönségsikerrellezajlott a nyilvános fõpróba(650 nézõ) és a premiere (850nézõ) a Goetheanum nagytermé-ben (ami egyébként még mindigEurópa egyik legnagyobb színpa-da). Következett egy elõadás aPforzheimi (D) színházban, a ze-nekarnak 2 euritmia nélküli elõ-adása antropozófiai centrumok-ban, és egy elõadás Dortmundóriási Waldorf Iskolájában.

EZ TÖRTÉNT IDÁIG.

ÉS MI LEHET MÉG?

2005. októberében a francia Colmar-i Theatre Municipal-ba, majdismét a Goetheanumba hívták meg az EUCHORE-t (ott anyagi okok-ból svájci zenekarral).

ÉS MAGYARORSZÁGON, BUDAPESTEN?

Zajlik a szervezés, PPookkoorrnnii ZZoollttáánn ééss VVeekkeerrddyy TTaammááss elvállalták azelõadások vvééddnnöökkssééggéétt,, a színházat kibéreltük, szállás, utazás, vízu-mok, … szervezés alatt.

De csak akkor sikerül, ha rengetegen jönnek, segítenek a hirdetés-ben, jó elõre megrendelik a jegyeket (aki támogatni akarja és tudja azelõadások megvalósítását, fizethet többet a rendes 3.500.- Ft-os belé-põnél), és egyéb segítség érkezik.

SzG 2005/3 43

Aki szeretne segíteni a reklámozásban, megvalósításban, vagy tud po-tenciális szponzort, boltot, céget, jelentkezzen az:

EUCHORE, Clemens Schleuning, Barcsik Ágota Tel/Fax: 06 26 361 798 vagy 06 70 26 94 149E-mail: barcsikhaz@freestart.hu

címen, hogy elküldhessük tájékoztatónkat és az egyéb anyagokat.

TEHÁT:

MIKOR ? 2005. NOVEMBER 6-ÁN, VASÁRNAP, 15 ÉS 19.30 ÓRÁS KEZDETTEL

HOL ? STEFÁNIA KULTURÁLIS KÖZPONT1143 BUDAPEST, STEFÁNIA ÚT 34-36.

KIK ? A NEMZETKÖZI EUCHORE EURITMIA ENSEMBLE(japán, svájci, finn, magyar, francia, német, orosz, holland, ausztrál, ukrán)(mûvészeti vezetõ: Lili Reinitzer) ésA BUDAPESTI IFJÚSÁGI SZIMFONIKUS ZENEKAR(vezényel : Madaras Gergely)

MIT ? - ANTON BRUCKNER 7. (E-DÚR) SZIMFÓNIA- ANNEMARIE DUBACH-DONATH: „KOZMIKUS EVOLÚCIÓ”

- MAGYAR KÖLTEMÉNY

JEGYRENDELÉS: Sallai Gabriella: 06 70 3317791 és GyugyiZsolt: 06 30 241 6329

„és miért éppen Bruckner?” Errõl majd a színházban kapható mû-sorfüzetben lehet olvasni. Ennyit elõre: Bruckner kozmikus lélegzetû,a különbözõ világokat és rétegeket átfogó zenei nyelve ma is kihívástjelenthet a mûvészek és a hallgatók számára egyaránt. De sokkal na-gyobb köze van Közép-Európa szellemi feladata, lénye – és ezen belüla Magyarországon szunnyadó, forrongó, vergõdõ mélyen jövõ impul-zusok – egészséges felébresztéséhez, mint gondolnánk.

„„VViisszzoonnttllááttáássrraa nnoovveemmbbeerr 66--áánn!!””

Clemens Schleuning

SzG 2005/344

A Natura-Budapest Kft. kiadásában a közeljövõben megjelenõ könyvek:

Dr. Rudolf Steiner – Dr. Ita WegmanA gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellemtudományos ismeretek alapján*

A könyv elsõ fejezetében maga Rudolf Steiner így ír a könyv céljáról:„Nem arról van szó, hogy szembe akarunk helyezkedni a korunk elismert tudományos módsze-

reivel dolgozó orvostudománnyal. Ennek alapelveit teljes egészében elismerjük. Azon a véleményenvagyunk, hogy az általunk megadottakat csak olyasvalaki használhatja fel a gyógyítás mûvészetében,aki ezen alapelvek értelmében képes arra, hogy teljes érvényû orvos legyen.

Mindahhoz azonban, amit a ma elismert tudományos módszerekkel az emberrõl megtudhatunk,további ismereteket fûzünk, amelyek egyéb módszerekkel találhatóak meg, és ezért egyben kénysze-rítve érezzük magunkat, hogy ebbõl a kibõvített világ- és emberismeretbõl kiindulva azon fáradoz-zunk, hogy a gyógyítás mûvészetét is kitágítsuk.

Az elismert orvoslás alapjában véve nem tehet ellenvetést az ellen, amivel elõállunk, hiszen mi ezta gyógyászatot nem tagadjuk meg. Csak az utasíthatja el elejétõl fogva a próbálkozásunkat, aki nemcsak azt várja el, hogy a tudását elismerjék, de azt is megköveteli, hogy semmiféle, az õ ismereteitmeghaladó tudással ne lehessen elõállni.”

(*Dr. Rudolf Steiner-Dr.Ita Wegman: Grundlegendes für eine Erweiterung der Heilkunst nach geisteswissenschaftlichenErkenntnissen, GA )

Karl HeyerHa az istenek elhagyják a templomot… A nemzeti szocializmus lénye és akarata, és a német nép sorsa*

(*Wenn die Götter den Tempel verlassen… Wesen und Wollen des Nationalsozialismus und das Schiksal des deutschenVolkes. Novalis Verlag, Freiburg, 1947)

Ernst MartiA négy éter

A kis könyvben Ernst Marti két tanulmányát adjuk közre, melyek megjelenésekor Marti így írt:“Aki elkezd dolgozni azon, hogy egy megfelelõ, találó képet alakítson ki az éterekrõl, az nem csak

a maga tudása számára nyer valamit, hanem sok új betekintés és összefüggés tárul fel számára a ter-mészetben és az emberben.”

(Ernst Marti)

A folyóirat ára: 500 Ft

Mindannyian szeretjük érezni bõrünkön a Nap melegét. Egy Nap nélküli nyár nem is nyár. Bõrünkön azonban a napélvezete bizony nyomokat hagy. A vágyott szép barna szín mellett - ami a Dr.Hauschka napvédõk használata mellettsokáig megmarad - bõrünk a napfényre vörös foltokkal is reagálhat, egyre szárazabbá, durvábbá is válhat, és sajnosezek a hatások is maradandóak lehetnek. A Dr.Hauschka Revitalizáló pakolás segíti a regenerációt akár minden nap reggel, kúraszerûen, akár heti egy-két alka-lommal pakolásként alkalmazva. A szárazzá vált bõrt a birsmag kivonat gazdagon megajándékozza nedvességgel, agyógynövény kivonatok - nyúlszapuka, borágó, kamilla és sárgarépa - megnyugtatják a bõrt, összehúzó, kiegyenlítõhatásúak. Az értékes növényi olajok és viaszok ápolják az igénybevett bõrt, ami így ismét simává, rugalmassá, bár-sonyossá válik.

DDrr.. HHaauusscchhkkaaKKoozzmmeettiikkuummookk