Szakdolgozat - University of Miskolcmidra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document...- 1 - MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék RENDÉSZET

- 1 -

MISKOLCI EGYETEM

Állam- és Jogtudományi Kar

Jogtörténeti Tanszék

R E N D É S Z E T T Ö R T É N E T

Szakdolgozat

Konzulens: Prof. Dr. Stipta István

tanszékvezető

egyetemi tanár

Készítette: Balázs Roland

- 2013 -

- 2 -

UNIVERSITY OF MISKOLC

Faculty Of Law

Department Of Legal History

H I S T O R Y O F P O L I C I N G

Thesis

Conzultant: Prof. Dr. Stipta István

Head Of Department

Professor

Maker: Balázs Roland

- 2013 -

- 3 -

Tartalomjegyzék:

1. Bevezetés ............................................................................................ 4. old.

2. Középkori „Rendőrség” .................................................................... 8. old.

a. Királyi és nemesi vármegye ..................................................... 8. old.

b. Az első rendészeti tisztségek .................................................. 10. old.

3. A Rendőrség és a Csendőrség ......................................................... 16. old.

a. Szervezete .............................................................................. 19. old.

b. Irányítása .............................................................................. 29. old.

c. Feladatai ............................................................................... 33. old.

d. Szolgálat ellátása .................................................................. 41. old.

e. Fegyverzet és felszerelés ....................................................... 49. old.

4. Összegzés .......................................................................................... 52. old.

5. Befejezés ........................................................................................... 55. old.

6. Felhasznált irodalom ....................................................................... 57. old.

7. Internetes hivatkozások .................................................................. 59. old.

8. Mellékletek ....................................................................................... 60. old.

- 4 -

1. Bevezetés

A rendészet1 mondhatni egyidős az emberiséggel, hiszen valamennyi szervezett

emberi csoportban voltak, vannak olyan belső szabályok, szokások, normák, amelyek

szükségesek ahhoz, hogy a csoporton belüli személyek közösségként működhessenek és

fennmaradhassanak, azonban ezek betartása, betartatása szükséges.2

Az emberi csoportok közösségé, társadalommá válása az ókor hajnalán már

megfigyelhető volt, hiszen nagy birodalmak keletkeztek világszerte.

Az ellentétek fokozódtak a társadalmi csoportok között, hiszen ahhoz, hogy egy állam

megfelelően tudjon működni, egyáltalán fennmaradni, szükséges volt valamilyen

szervezet, amely a belső rendet fenntartotta, és a normasértőkkel szemben fellépett.

Az ókori társadalmakban ezt a tevékenységet a katonaság látta el, mint fegyveres

szervezet.

A politea görög eredetű szóból alakult ki és terjedt el a police, policáj kifejezés, amely

akkoriban az állam helyes kormányzásának tudományát jelentette, nem a mai modern

értelemben vett rendészetet.

A biztonság a szervezett társadalom működésének egyik lényeges feltétele volt

valamennyi korban. A biztonsággal szembeni elvárások pedig a társadalom és a

termelés fejlődésével gyarapodtak, a rend fenntartása a társadalom stabilitásához és

fejlődéséhez szükséges volt.

A biztonság megteremtése, kialakítása egyre fontosabb szerepet töltött be az

állam életében, a szellemi és financiális kapacitások növekvő hányadát fordították erre a

területre. Megfigyelhető, hogy ez a történelmi tendencia a XIX. században sem szűnik

meg, hanem inkább felerősödik.

Az akkori szakirodalomban is foglalkoztak a tudományág kérdéseivel, hiszen ezen

kérdések minden társadalmi rendben aktuális problémákat jelenítenek meg, a rendőrség

céljaként a veszélyek és háborítások elhárítása, amelyek származhatnak vagy az

1A rendészet fogalma: Szamel Lajos szerint a rendészet „olyan állami tevékenység, amely a közrend

megzavarásának megelőzésére, a közvetlenül zavaró magatartás megakadályozására és a

megzavart rend helyreállítására irányul”. 2 Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (9-16 old.)

- 5 -

emberek gonosz akaratából, vagy azoknak vigyázatlanságából, vagy a természeti

elemektől.

Jelen időszakban, az 1980-as és 1990-es évekre már a rendvédelem 3mint fogalom

megjelent a köztudatban, amely fogalom alkalmassá vált arra, hogy ezen társadalmi

jelenség összefoglaló megnevezése legyen.

Hazánkban - egészen a Honfoglalástól visszatekintve - folyamatosan, valamilyen

formában mindig törekedtek a belső rend fenntartására, azonban nem beszélhetünk

sokáig szervezett rendvédelméről4.

Magyarországon egészen a XIX. század végéig nem alakult ki egységes, Országos

Hatáskörű Szervezet, amely a közrend, közbiztonság rendészeti jellegű feladatait ellátta

volna. Az ilyen feladatok ellátása a középkorban szinte „állandóan” változott, mindig

valamilyen más szervezet alakult ki, amelyek feladata nem elsősorban a rendészeti

feladatok ellátása volt.

Meg lehet említeni az 1848 utáni időszakban az Osztrák Császár egy pátensével,

létrehozott Császári Zsandárságot5, amely nem Magyar hatóságként működött és a

köztudatban is idegen, elnyomó hatalom zsoldosiaként jelentek meg.

A századvégére azonban felállítottak egy centrális szervezetet, amely az akkori

belügyminiszternek volt alárendelve, személyügyileg azonban még mindig a

honvédséghez tartozott, ez nem más, mint a Csendőrség6.

1867-től 1919-ig terjedően 26 rendvédelmi testület működött az országban, többnyire

egymást követően. A rendfenntartás feladata ugyan nem változott, de a komplexitását

3Parádi József szerint "a rendvédelem az állam (ha kell kényszerítő) fellépése a közrendre veszélyes

cselekmények megakadályozására vagy megtörésére, vitathatatlanul a közjoghoz tartozik. Azon

belül is a rendészet egyik ágát képezi, s mint ilyen, a közigazgatás, a közigazgatási jog részének

tekinthető.” 4 Parádi József: Rendvédelem kontra rendészet, ( 9 old.) Parádi József : A magyar rendvédelem

története Osiris, Budapest, 1996. (7-24 old.) 51849-ben egy Pátensével hozta létre II. József császár, 1850. január 18-i rendelettel szabályozták

működését 6 mindössze három alaklommal hozták létre Magyarországon a csendőrséget, a szabadságharc

leverését követően 1849-ben, 1881. február 14-én, az első világháborút követően 1919-ben

- 6 -

többször és több féle módon osztották fel. Szervezetek születtek és oszlottak fel,

ugyanazon tevékenységi kört különböző módon szétosztva.7

Megfigyelhető azonban, hogy a Kiegyezésben és az azt követő időszakban nincs

Rendőrségről szóló részletes szabályozás.

A rendőri tevékenység határait az alábbi elvek határozták meg, amely elvek adnak

alapot a napjainkban is szolgálatot teljesítő rendőrök intézkedéseihez:

A rendőrségnek ott kell közbenjárni, hol a polgárok saját tevékenysége sikertelen

és elégtelen.

A közrendészeti intézkedések megegyezzenek az erkölcsiséggel.

Az egyéni jogok csak akkor essenek korlátozás alá, ha az a többség érdekét

szolgálja és azt, a közjólét kívánja.

A rendőri intézkedés a jogszerűség mellett célszerű is legyen értve ezalatt azt,

hogy

az elhárító tevékenység a lehető legkisebb korlátozással, károkozással járjon.

A legjobb, legbiztosabb eszközök választassanak meg.

A rendőri hatalom ne űzessék a rendőri hivatalnokok önkénye szerint, korlátai

pontosan meghatározottak legyenek.8

A Rendőrség szervezete, és a rendészeti feladatok napjainkban is folyamatosan

változnak, bővülnek.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya9 2007-ben még az alábbi rendészeti szerveket

sorolta föl:

„VIII. fejezet

A fegyveres erők és a rendőrség

40/A. § (1) A fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség) alapvető kötelessége a haza katonai védelme,

valamint

nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. A Határőrség rendészeti feladatkörében

ellátja az

államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását. A fegyveres erők feladatairól és

a rájuk

vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők

kétharmadának

szavazata szükséges. (2) A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A rendőrségről és a

nemzetbiztonsági

7 Parádi József (szerk.): Az európai rendőrségek együttműködésének tapasztalatai és a Schengeni

Egyezmény tapasztalatainak oktatása. Budapest, 2002, Tipico Design (7-16 old.) 8 A szolgálati szabályzat tankönyve 1939. (vitéz Nagyselmeczy László)

9 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya

- 7 -

tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési

képviselők

kétharmadának szavazata szükséges.

”

Ma már a Rendőri feladatok rendkívül széleskörűek és különböző területekre oszlanak:

„A Magyar Köztársaság Rendőrségének feladata a közbiztonság és a közrend védelme, valamint az

államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése és az államhatár rendjének fenntartása.

A Rendőrség a közbiztonság és a közrend védelme, valamint az államhatár őrzése, a határforgalom

ellenőrzése és az államhatár rendjének fenntartása körében a törvényben és törvény felhatalmazása

alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti

feladatait látja el.”10

Az egységesülő Európában már nem csak az országon belüli szervezett bűnözés nehezíti

a rendészeti szervek munkáját, hanem az államhatáron átnyúló bűnözés is, amely az

államok közötti határellenőrzések megszüntetésével nagy faladatot ró a nemzeti

rendőrségek vállára. A Schengeni vívmányok11

révén a közös rendészetképzések és a

szoros együttműködés segítségével egy egységes Európai rendőrség körvonalazódik,

ahol a nemzeti szervek ugyan megőrzik sajátosságukat, azonban a végső cél vélhetően

az Európai Rendőrség.

Szeretném a Középkori Magyar „Rendőrséget”, illetőleg az első magyar felelős rendőri

szervezetet, annak működését, feladatát bemutatni, illetőleg azt, hogy a hagyományok,

milyen módon épülnek be a mai rendészeti szervek működésébe, illetőleg

megfigyelhető-e a jogfolytonosság.

Ezek alapján - a teljesség igénye nélkül - körvonalazni szeretném a Rendőrség és a

Csendőrség viszonyát a második világháború végéig bemutatni, illetőleg említést tenni a

szervezeti változásokról, az állam és a társadalmi változások figyelembevételével.

10

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 1. § (1). bek. 11

Schengeni vívmányokon: 562 / 2006. EK rendelet, a személyek határátlépésére irányadó

szabályok közösségi kódexének (Schengenihatár-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló joganyag

mellékleteiben megfogalmazottakat kell érteni

- 8 -

2. Középkori „Rendőrség”

I. Szent István az államalapítás időszakában próbált egy egységes „európai”

államot létrehozni, amelyhez példát szolgált az akkoriban már virágzó Német-Római

Birodalom, illetőleg a Frank Birodalom.

Elsőként a kereszténység felvétele és a tulajdon védelme jelentett megoldandó

problémát, amelyet ezen az keresztül szerveződő királyi vármegye rendszer

kialakításával oldott meg.

XIII. századra azonban a királyi vármegyék helyébe már nemesi vármegyék kerültek,

jelezvén, hogy a király a nemeseitől függ, ebben az időszakban indul el a

partikularizáció, amelynek révén nem csak minden vármegyében, de szinte minden

településen eltérő szokások alakultak ki.

I. Mátyás halálát követően a Magyar-királyság a török elleni harcokban egyre jobban

meggyengül, majd végül az ország jelentős része török hódoltság alá került, amely

következményeként Magyarország 3 részre szakadt.

A Magyar-királyság egyre inkább a Habsburg Birodalom befolyása alá került, a törökök

kiűzését követően ez tovább erősödött.

Az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően pedig, mint „osztrák tartomány”

próbálták integrálni Magyarországot a Birodalomba.

Erdély ezen időszakig tartotta függetlenségét és őrizte a magyar hagyományokat és

sajátosságokat.

a. Királyi és nemesi vármegye

A királyi vármegyerendszert 12

I. Szent István államalapító királyunk hozta létre,

amely egészen a XIII. századig szinte változatlan formában maradt fenn.

A vármegye egy különálló közigazgatási egység volt, amelyet a király által kinevezett

ispán13

vezetett, feladata kiterjedt közigazgatási mellett igazságszolgáltatási, katonai és

adóbeszedési feladatokra.

I. István a vármegyékkel együtt várispánságokat is felállított.14

A XI. század folyamán a

várispánság és a megye között sok közös vonás volt megfigyelhető: azonos személy is

állhatott a két szervezet élén, ugyanaz a vár jelentette a székhelyüket, de alapvetően

12

Comitatus, a vármegyékből ebben az időszakban kb. 45 volt, majd a XII. sz. végére már közel 70

területi egységről beszélhetünk. 13

Comes 14

Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (144-145. old.)

- 9 -

különböztek területi kiterjedésükben, mivel a megye közigazgatási egységként a nem

királyi területek felett is rendelkezett jogokkal, addig a várispánság csak a várbirtokra

terjesztette ki befolyását.

Eredményeképpen elvált egymástól a megyés ispáni és a várispáni funkció, az előbbi

minden igazgatási feladatot ellátott, kivéve a katonai feladatokat, mivel az utóbbi

hatáskörévé vált.

Az Ispán feladatait királyi felhatalmazás révén látta el. A gazdasági tevékenységet a

király tisztségviselőjeként, a bíráskodási és a katonai feladatokat állami hatáskörben,

király általi megbízatásként látta el. Kinevezése már említett módon rátermettség

alapján történt.15

A hatalmas méretű vérmegyék igazgatását nem tudta volna egyedül ellátni, a szabad

magyar származású emberekből egy tisztségviselői apparátus jött létre, akik különböző

tevékenységi köröket láttak el.

A hadnagy a katonai feladatokat ellátó tisztségviselő volt, de a katonai erők

főparancsnoka a már említett comes volt.

Az udvarispán ítélkező szerepet töltött be, még a katonai igazgatási feladatokból a vár

gondnoka is részesült.

Az akkori ország peremvidékén határvármegyék kerültek szervezésre, amelynek a feje a

határvárispán, aki már szélesebb körű katonai jogkörökkel rendelkezett. Később ezen

területekből II. Lajos király uralkodása idején a török nyomásra katonai határőrvidék

szerveződött, amely területen sajátos katonai feladatokat teljesítő szervezet jött létre.

A rendészeti feladatokat a katonaság, csőszök, börtönőrök, kapusok látták el, amely

nem a mai klasszikus értelemben vett rendőri tevékenység volt, hiszen mint ahogyan azt

az elnevezésük is mutatja, különböző katonai, büntető-végrehajtási, őrszolgálati

munkakört láttak el.

A középkor hajnalán nem volt szükség még a rendőri erők folyamatos

jelenlétére, hiszen a közösségek a saját normasértőiket szokásaikhoz híven igyekeztek

megtorolni, eleinte korlátozás nélkül, majd a vérbosszú tálió16

elvével való felváltása

már korlátozást jelentett.

15

Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (146. old.) 16

Szemet-szemért elv

- 10 -

Fokozatosan került háttérbe a sértettek személyes kompenzációja. A vármegye, mint

igazgatási egység, igazságszolgáltatási egységként is működött.

A királyi vármegyék szerepét fokozatosan átvették a nemesi befolyás alá került

terültek, amelyek a királyaink birtokadományai révén egyre nőttek.

Az így kialakuló nemesi vármegyék igazgatási szerkezete hasonlóképpen alakult ki a

királyi vármegyéknek megfelelően.

A vármegye élén szintén a comes, azaz az ispán állt, azonban a XVI. században már

főispánként van nevesítve, akinek a feladatát (jogkörét, megbízatását a királytól kapta),

és már kettős szellemben kellett ellátni, hiszen a királyi rendeletek végrehajtása mellett

védelmeznie kellett a nemességjogait.

Azonban még ebben az időszakban sem volt szükséges egy egységes rendfenntartó

testület, hiszen a katonaság ezen tevékenységet el tudta látni, az igazságszolgáltatási

tevékenység pedig az a vármegyék tisztségviselőinek feladata volt.

b. Az első rendészeti tisztségek17

Rendészeti tevékenységet a szolgabírói tisztséget betöltő személyek láttak el,

részt kellett venniük a megyei törvényszéki eljárásokon, a peres ügyekkel kapcsolatban

az idézések, kihallgatások teljesítésében, illetőleg az ítéleteket követő végrehajtásban is

rendelkeztek feladatokkal. El kellett járniuk a jobbágyügyekben is, hiszen részt vettek

az úriszékeken folyó eljárásokban, valamint ők kutatták fel és ők jártak el az engedély

nélkül elköltözött jobbágyokkal szemben a XV. században. Megyénként ezen tisztségre

négy főt választottak ki a szerviensek18

maguk közül négy évre.

A XVI. századtól kezdve jelentek meg a vármegyékben a kisebb járások, amelyek

kialakulása nagyjából az 1700-as évek végére fejeződött be.19

Ekkor minden járásban

egy főszolgabírót és néhány alszolgabírót választottak, akik a járást kisebb részekre

osztó egy-egy kerületben látták el a szolgabírói feladatokat úgy, hogy a főszolgabírónak

is volt egy saját kerülete.

17

Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (148-149. old.) 18

Szerviens: latin szó, jelentése: szolga, szolgáló, szolgálattevő. A szerviensek a XI-XII. században

átmeneti réteget képeztek a jobbágyok és az ország előkelői, a bárók között. A jobbágyokkal

ellentétben rendelkeztek saját földdel, ezek nagysága nem tette lehetővé, hogy az előkelőkhöz

tartozzanak. 1222-ben kiadott Aranybullában királyi előjogokat szereztek. 19


- 11 -

A rendőri feladatok ellátásával kapcsolatban a közhitelességi tevékenységet ellátó

poroszló 20

is fontos szerepet játszott. Az igazságszolgáltatásban a bíró egyik

legfontosabb embere volt, hiszen az akkori peres eljárásokban a szóbeliség miatt

szükség volt egy olyan megbízható, közhiteles személyre, aki az adott eljárási

cselekmények megtörténtét és mikéntjét tudta igazolni.

A poroszlót középkori királyaink védelmezték, olyan mértékben, mint a mai jogban

meglévő hivatalos személyt. Később már bűnözők felkutatásában, elfogásában is

résztvevő személyként jelent meg.

Az országban a török hódoltság idején az idegen fennhatóság alatti területi

egységek megnevezése a keleti kultúrának megfelelően livák lettek, amelyek egy

vármegye területének felelhettek meg, amelyek vezető tisztségviselője a bég volt, akik e

terület irányításához szükséges apparátussal rendelkeztek.

A szubasi elnevezésű tisztséget betöltő személy látta el a rendőri feladatokat.

Az 1800- as években még továbbra, sem lehetett egységes az egész ország területére

kiterjedő, egyértelműen szervet szerű rendészeti szervről beszélni, hiszen -

megvizsgálva a Magyar Történelem ezen időszakát - sem az állami, sem a társadalmi

feltételei nem álltak fenn annak, hogy ezen viszontagságok idején jogalkotási

szempontból egy rendőri szervezet létrejöjjön. Magyarországon ezen időszakban a

szuverenitás kiharcolása, megóvása volt a cél, a polgárosodás, és a felvilágosodás is

késve érkezett hazánkba, minta többi Kelet-Európai országba.

Az 1848-1849 Forradalom és Szabadság harc idején és az azt megelőző jogalkotási

időszakban már felmerült az igény - függetlenség kiharcolása mellet - hogy

racionalizálják a közbiztonságot.21

A Szabadságharc leverése után, a Habsburg Birodalom kiterjesztette teljes mértékben

fennhatóságát hazánkra, amely így megtorlás időszakába érkezett, ahol logikusan

20

Pristaldus 21

Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük

tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3.

sz.

- 12 -

következett be az Osztrák Rendfenntartó Hatóságok bevezetése is, így a Császári

Zsandárság.22

Az egységes rendőri fellépést sürgette továbbá az úgynevezett "betyár23

" világ

kialakulása, amely így a társadalmi rend megszilárdulásával mar égető problémát

jelentett. A megtorlások elől bujdosó honvédek elnevezése is használták a kifejezést -

akik osztrák ellenes szemlélettel éltek tovább -, később azonban ismételten egyet

jelentett a bűnözéssel.24

A közhiedelmen a betyárok nem feltétlenül jelentenek negatív szereplőt, gondoljunk

csak Rózsa Sándorra, aki egy valós történelmi személyiség volt, azonban azt is fontos

megemlíteni, hogy bár Móricz Zsigmond műveiben25

a gazdagok és elnyomók

ellenségeként, a szegények megmentőjeként szerepelt, addig a Szabadság Harc idején -

annak ellenére hogy bűnözői múltja miatt elítélték - kegyelmet kapott és fontos feladatot

a Habsburgok elleni harcokban. Ezen megbízatást magától Kossuth Lajostól származott,

azonban mivel bűnözői múltjától nem tudott teljes egészében szabadulni és a

megbízatása ellenére is folytatta a tulajdon elleni bűncselekmények elkövetését, ezért

Kossuth megvonta tőle a bizalmát.

A betyárok esetében már felmerül a mai értelemben vett bűnszervezet 26

fogalma, amely

Rózsa Sándorra és betyárokból álló bandájára rá illet, bár a jelenlegi szabályozás

alapján, nem feltétlenül meríti ki a fogalom minden tényállási elemét.

A fenti hatások következtében a XIX. században a rendvédelmi feladtok, a bűnüldözői

feladatokra terjedt ki, tagoltan, míg a "rendőrök" a városok biztonságát védték, a

pandúrok, később csendőrök a vidék bűnözőit próbálták elfogni. A politikai

22

Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980,

Árpád Könyvkiadó (49-52. old.) 23

Betyár - perzsa-török kifejezés - a bűnözőket hívták így a XVII. és XIX. század között

Magyarországon, jelentése suhanc, dolog nélküli fiatal, a törökök a keresztényekre is használták e

kifejezést (bekiar, bikiar) 24

Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (130-134. old.) 25

Rózsa Sándor a lovát ugratja, Rózsa Sándor összevonja szemöldökét 26

1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről, IX. fejezet, 137.§ 8. pontja

- 13 -

szempontokat szem előtt tartó és a Császári igényeket kielégítő Zsandárok az előző

megnevezésekkel ellentétben az országban teljes ellenszenvet váltottak ki27

.

Megemlítésre került a pandúr 28

tisztség, amely megelőzte a 1881-ben megalakult

Magyar Királyi Csendőrséget.

A pandúri rendszer vármegyékre tagolódott, feladatait illetékességi területén az adott

vármegyében látta el. Ezen szervezet, sem volt egységes, hiszen az adott megyei

igényeknek megfelelően végezték feladatukat, a vezetőik a csendbiztosok voltak.

Külön épülettel, hivatali helyiséggel nem rendelkeztek, feladataikat, a szolgálati

tevékenységüket, adott esetben otthonukban végezték.29

Arra tekintettel, hogy feladataikat a vármegyei igényeknek megfelelően látták el

egészen eltérő kötelezettségeik is voltak, azonban létszámuk minimális volt, ez

vezethetett oda, hogy bűnüldözés terén különösebb eredményt nem tudott felmutatni a

szervezet.

A megyei szervezet vezetője a csendbiztos volt, akit a főispán nevezett ki, hozzátatoztak

- a megyénként kb. 10-20 főt számláló - pandúrok és az úgynevezett perzekutorok30

.

A zsandárság mint azt már korábban említettem az osztrák elnyomást jelképezte, ezért a

Kiegyezést követően az felszámolásra került, Magyarország területén összesen 3

zsandárezred működött. A Forradalom és Szabadságharc leverése után elsődleges

feladatuk az esetleges további felkelések kezelése, megakadályozása volt, később a

bűnözés, és a már említett betyárvilág felszámolása lett.31

Állomáshelyeik32

között volt Kassa, Pest-Buda, Nagyvárad, Nagyszeben, Temesvár,

Zágráb. Az ezredek szárnyakra, szakaszokra, csoportokra és őrsökre voltak osztva.

27



sz. 28

Az úgynevezett határőrszolgálatot ellátó szerb nemzetiségű - délvidéki - katonákat nevezték így,

később a rendőri szolgálatot ellátó fegyveres szervezet tagjait. 29

Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó (19. old.) 30

"Üldözők", lovas - portyázók voltak 31


Árpád Könyvkiadó (57-58. old.) 32

6. sz. melléklet

- 14 -

Közbiztonság ellátásának a feladata 6-8 fős őrsökre volt bízva, járőrözés során feladatuk

volt a bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás, az elkövetők elfogása, őrzése. A

városokon kívül tevékenykedtek.33

A zsandárok a kisebb kihágásokat esetében, azt helyszínen tisztázták és az ügyben

szükséges módon eljártak, súlyos bűncselekmények észlelése esetén jelentési

kötelezettségük volt elöljáróik irányába.

A járőr szolgálatot párosával látták el, a vezetői szerepet mindig az idősebb

tapasztaltabb zsandár látta el. Az állomány tagjai elsősorban cseh és osztrák

nemzetiségűek voltak, hivatalos nyelvük is a német volt, az egyenruhájuk is a

birodalmat idézte.34

Eredményes szervezet volt, különösen a besúgó, kémhálózatnak köszönhetően, amely a

testület munkáját nagyban segíteni tudta. Az 50-es évek közepére enyhült a Habsburg

Birodalom és benne Magyarország viszonya így a szervezet létszámát fokozatosan

csökkentették.

A teljesség kedvéért, - bár a kiegyezéssel úgymond a zsandárság megszűnt -

Erdélyben és Horvátországban fenntartották, amely így lehetőséget nyújtott a szakmai

teljesítmény, azaz a mai értelemben vett eredményesség tükrében történő

összehasonlítására, amely a korábban említett pandúr rendszerre rossz fényt vetett,

később ezen eredménytelenség vezetett a csendőrség, mint egységes szervezet

kialakulásához.

1967-re Ráday Gedeon került megbízásra - királyi megbízott - aki elegendő hatalmat

kapott a bűnözés felszámolására, mivel ezen időszak végére a magyarországi

közbiztonság összeomlott, így rá várt a feladat, hogy a rendészeti szerveket irányítsa és

összefogja. Tevékenységét 1871-ig folytathatta kivételesen eredményesen.35

33


Árpád Könyvkiadó (59. old.) 34


Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó (22-28. old.)

- 15 -

A jogforrások alapján a már említett időszakban a Magyar Királyság

rendvédelmi szervezetei36

voltak a magyarországi rendőrségek, a Magyar Királyi

Csendőrség, a Magyar Királyi Pénzügyőrség és vámhivatalok, a testőrségek, a Magyar

Királyi Koronaőrség és a Magyar Királyi Képviselőházi Őrség, valamint a büntetés-

végrehajtás intézménye, azonban a teljesség igénye nélkül, tekintettel a téma

szerteágazóságára, ezen dolgozatomban a Csendőrség és a Rendőrség feladatainak

összevetésével és viszonylagos fejlődésével kívánok majd foglalkozni, ahogyan azt már

a bevezetőben is felvázoltam.37

36

7.sz. melléklet 37

Parádi József : A magyar rendvédelem története. Budapest, 1996, Osiris (68-71. old.)

- 16 -

3. A Rendőrség és a Csendőrség

Megállapítható, hogy hazánkban a középkorban - nemzetközi viszonyoknak

megfelelően - nem beszélhetünk egységes rendvédelmi szervekről, mivel külön az

ország teljes területét lefedő intézmény rendszerek, sem jelentek meg, nem beszélhetünk

az államhatalmi ágak elválásról sem. Az esetleges - ma már rendvédelmi feladatoknak

nevezett - tevékenységet a királyi udvar "hivatalnokai" látták el, majd később a

bíráskodást, így maga az igazságszolgáltatás is lassan a nemesség kezébe került, amely

nem nevezhető sajátosságnak a korabeli Kelet-közép Európában.

A fentieket a középkori társadalmi rend is befolyásolta, mivel abban az időszakban nyílt

társadalmi különbségek voltak.

A gazdasági változások és az iparosodás változtatott a társadalmi szerepeken, amelynek

következtében a partikularizmus már nem volt képes a társadalmi változások nyomon

követésére, tulajdont, vagyont szerezhettek a nem nemes családban élők is.38

Szükségessé vált valamennyi újnak mondható társadalmi jelenség szabályozása,

amelyek mind a "túl" fejlett társadalmakban, államokban kezdődtek meg. Ezért

figyelhető meg a jogrendszerekben a viszonylagos hasonlóság, illetőleg az ókori római

jogi visszavezethetőség, mivel a középkori társadalmi jelenségekre - kereskedelem

fellendülésére - megfelelő szabályokat, úgy nevezett keretet biztosított.

Nagyobb változások következtek be az 1848-1849-es szabadság harcokat követően,

amely során Magyarország a Habsburg Birodalom részévé vált.

Az 1848-1849 Szabadságharc leverése után egy császári paranccsal

megalapították Magyarországon a Császári Zsandárságot, amely valójában az Osztrák

fennhatóság megerősítését célozta. Az akkori társadalom is az elnyomó hatalom

katonáit látta benne.

Valójában az első szervezet formájában is megjelenő rendőri erőnek számított, amely

akkori körülményekhez képest feladatait kifogástalanul látta el, azonban nem csak a

38

Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (11-17. old.)

- 17 -

bűnözőkkel szemben. Magyar érzelmű hazafiakkal szemben is erélyesen léptek fel,

amely révén a negatív hírneve tovább mélyült e testületnek.39

Egy magyar csendőri szervezet gondolata is körvonalazódott a magyar képviselői

házban, azonban ezen kezdeményezés osztrák akadályokba ütközött.

A csendőr szó francia eredetű, amely

„…testület neve eredetileg „Maréchaussée” volt. A XIII. században a francia királyok

hoztak létre a hadra kelt sereg kötelékében olyan alakulatokat, amelyek hivatása a

katonák által elkövetett bűncselekmények (tipikusan fosztogatás, erőszakosság,

gyilkosság, gyújtogatás stb.) megelőzése és felderítése volt. Mivel a testület jól

működött, a hatáskörét fokozatosan kiterjesztették a haderőre békeidőben is, majd a

hadműveleti területek polgári lakosságára, végül pedig — lakossági kezdeményezésre

— a Francia Királyság teljes területén az egész polgári lakosságra is…”40

A kiegyezésig a Habsburg Birodalom integrációs törekvései, a magyarság elnyomása

révén, egyre nagyobb gazdasági problémák merültek fel a birodalomban, amellyel

megkezdődhetett az érdekek egyeztetése a két „állam” között, a problémák mielőbbi

felszámolására.

1867-ben a Kiegyezéssel az immár két ország Osztrák-Magyar Monarchia

megnevezéssel egy sajátos államalakulatként lépett elő.

A megállapodásban rögzítésre kerültek a közös ügyek41

, amelyek az uralkodó

hatáskörébe tartoztak, közös érdekű ügyek42

, amelyekben a kétfél nem tudott

megegyezni és nem sikerült a már említett közös ügyekben rögzíteni.43

A belügyek, mint olyanok, szintén rögzítésre kerültek, amelyben az eddigi ügyeken

kívül valamennyi igazgatási ágazat, az ország szuverenitása beletartozott.

Magyarországon így lehetőség nyílt a saját rendészeti igazgatás létrehozására, amely

révén, Erdélyt kivéve, valamennyi ezredet feloszlattak, amely állományról később az

osztrák állam gondoskodott. Személycserékre került sor, hiszen az akkori zsandároktól

39


Árpád Könyvkiadó (60-61 old.) 40

www.csendor.com 41

hadügy, külügy és az ezekhez kapcsolódó pénzügyek, amely ügyekhez közös apparátust is

létrehoztak (Pragmatica Sanctio). 42

Osztrák államadóság ügye, kereskedelmi és vámügyek, bankügy, illetőleg Bosznia-Hercegovina

katonai megszállása és közös igazgatása, nem hoztak létre közös apparátust 43


- 18 -

nem szerelhetett át senki a megalakulóban lévő új rendőri szervezethez. A csendőrség

osztrák múltja miatt ismételt felállítása háttérbe szorult, azonban a polgárosodással járó

társadalmi fejlődés szükségessé tette egy erős központi fennhatóságú szervezet

létrehozását.

A városok, illetőleg a vármegyék önállóan szervezték meg rendőrségüket44

, de a kisebb

településeknek is joga volt saját rendőrség tartására. Ez utóbbiak nagyságát és

fejlettségét az adott települések anyagi lehetőségei határozták meg.

A dualizmus időszakában a magyar rendvédelem két legnagyobb szervezettípusa a

Magyar Királyi Csendőrség és a rendőrségek voltak.45

A rendőrségi szervezet nem volt elegendő a bűnözés megfékezésére, hiszen a

rendőrkapitányok önállóan, szinte közvetlen alárendeltség nélkül látták el feladataikat,

egymás tevékenységétől függetlenül, 1840. évi joganyagon kívül más nem állt

rendelkezésre, amely részletesen tartalmazná az alapvető feladatokat. Az is

megállapítható, hogy csak Budán és Pesten említhető meg a rendőrségi feladatok

ellátásából származó siker. Egyértelműen látható, hogy a hatásköri és illetékességi

rendelkezések hiányáról volt szó.

Az akkori felelős kormány törvényjavaslatára az országgyűlés elfogadta a Csendőrség

felállításáról szóló törvényt, amely révén 1881. február 4-én az uralkodó szentesítette a

joganyagot, ezt követően kezdődött meg az első Magyar Csendőrség felállítása. 1882.

január 1-én kezdete meg működését az új szervezet, amely egészen 1945. márciusáig

működött46

.

A feloszlatást követően alakult meg a Magyar Államrendőrség.

A témakört tekintve, az úgynevezett önkormányzati, azaz a csendőrszervezeten kívüli

rendőrségi szervekről nem sok szó esett, annak ellenére, hogy bizony az végig kísérte a

csendőrség történetét, és egymás mellett működtek.

44

Pandúrok 45

Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem (72-74. old.) 46

1690/1945. ME rendelet alapján megszüntetésre, feloszlatásra került.

- 19 -

Említést érdemel, hogy ezen szervezetek közvetlenül az "önkormányzatokhoz"

tartoztak, így valójában nem a Belügyminiszternek voltak alárendelve, a miniszteri

befolyás csak az önkormányzatokon keresztül volt megvalósítható47

. Ezek a rendőri

szervek szegényesek voltak, és csak a gazdagabb városok engedhették meg maguknak a

jól működő rendőri szerveket.

a. Szervezete

A Csendőri testület létrehozása több évet vett igénybe, amely során a szervezeti

struktúrát, az alárendeltségét, valamint az ehhez szükséges létszámot is biztosítani

kellett.48

A 1881. évi törvénycikk, amely az állomány kiegészítéséről szól, lényegében a

honvédség állományából próbálták a megfelelő létszámot biztosítani, hiszen az akkor

még szolgálati jogviszonnyal rendelkező katonák erre irányuló igényét várták, illetőleg

a hadkötelezettséget ténylegesen letöltött személyeket, akik megfelelő tapasztalattal

rendelkeztek ezen tisztség betöltésére.

„1. § A csendőrségi legénység állománya kiegészittetik:

a) a hadseregben (hadi tengerészetben) vagy a honvédségben szolgált olyan

altisztekből, a kik az 1868. évi XL-ik törvénycikk 38-ik §-ának, illetőleg az 1873-ik évi

II-ik törvénycikknek alapján, igénynyel birnak a közszolgálatban való alkalmazásra;

b) olyan önkéntesekből, kik hadkötelezettségüknek már teljesen eleget tettek;

c) a hadsereg kötelékébe tartozó, s huzamos időre szabadságolt és önkéntesen

belépő egyénekből, kik már a sorhadi kötelezettségnek utolsó félévében állanak;

d) a hadseregnek önkéntesen belépő tartalékosaiból és póttartalékosaiból;

e) az önkéntesen belépő honvédekből.

Mozgósitás estében azonban a c), d) és e) pontok alatt elősorolt egyéneknek a

csendőrségbe való önkéntes beléptetése nem engedtetik meg.”

A törvénycikkben is szerepel, hogy a jogszabályban foglaltak végrehajtásáért a

honvédelmi miniszter volt a felelős.

A szervezeten láthatóvá vált a katonai jelleg, hiszen az állomány képzettsége hadseregi

tapasztalatokból származott. Ugyanakkor 1881. évi III. törvénycikk lehetővé tette a

belügyminiszter számára azt a lehetőséget, ha a katonai igazgatási egység és a csendőri

47

39.820/1921 BM rendelet a Magyar Királyi Állami Rendőrség szolgálati szabályzatáról 48

Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (20-25. old)

- 20 -

szervezeti egység megegyezne – más feltételek megléte esetén –, akkor a rendőri

hatóságot egy másik kerületbe helyezheti át.

A csendőrség így központi vezetésre, országos szervekre és területi alakulatokra

tagozódott. Teljes létszáma kb.: 12 000 fő volt49

.

Magyarország területét, Budapest kivételével, hat csendőrkerületre osztották,

valamennyi kerület rendelkezett csendőr-parancsnoksággal, amely szervezet a

következőképpen alakult meg50

:

I. kerület, amelynek parancsnoki székhelye Kolozsvár volt, négy úgynevezett

szárnyparancsnoksággal, amelyhez tartoztak a következő megyék, városok:

Alsó-Fehér, Besztercze-Naszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-

Küküllő, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos

és Udvarhely megyék, Kolozsvár és Maros-Vásárhely városok.

II. kerület parancsnoki székhelye Szeged városa volt, három szárnyparancsnoksággal

rendelkezett, amelyhez az alábbi megyék és városok tartoztak:

Bács-Bodrog, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyék, Baja,

Hódmezővásárhely, Pancsova, Szabadka, Szeged, Temesvár, Ujvidék, Versecz és

Zombor városok.

III. kerület parancsnoki székhely: Budapest, három szárnyparancsnoksággal; ehhez

tartoznak:

Arad, Békés, Bihar, Hajdu, Jász-Nagy-Kún-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún és Szilágy

megyék, Arad, Debreczen, Kecskemét és Nagy-Várad városok.

IV. kerület parancsnoki székhely: Kassa, három szárnyparancsnoksággal; ehhez

tartoznak:

Abauj, Borsod, Heves, Sáros, Szepes, Torna, Bereg, Máramaros, Szabolcs, Szathmár,

Zemplén, Ung és Ugocsa megyék, Kassa és Szathmárnémeti városok.

V. kerület parancsnoki székhely: Pozsony, két szárnyparancsnoksággal; ehhez

tartoznak:

Pozsony, Komárom, Nyitra, Túrócz, Árva, Trencsén, Zólyom, Bars, Gömör, Liptó,

Nógrád, Hont és Esztergom megyék, Komárom, Pozsony, Selmecz és Bélabánya

városok.

49

8. sz. melléklet 50

Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya

közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900.

- 21 -

VI. kerület parancsnoki székhely: Székes-Fehérvár, három szárnyparancsnoksággal;

ehhez tartoznak:

Fehér, Győr, Veszprém, Sopron, Moson, Vas, Zala, Baranya, Tolna és Somogy megyék,

Győr, Pécs, Sopron és Székesfehérvár városok.

A csendőrség területi szervei a csendőrkerületek, az osztályok, szárnyak, szakaszok,

őrsök és különítmények voltak. A legkisebb egység, a már említett őrs (gyalogos, lovas

vagy vegyes), létszáma 6-25 fő volt. A csak altisztekből álló őrs élén az őrsparancsnok

állt. A szakasz élén alhadnagy állt, a szárny-parancsnokságán általában tiszt (főhadnagy,

százados). Az osztályparancsnokság élén zömmel törzstiszt állt (őrnagy, alezredes). A

csendőrosztályok működési területe általában megegyezett az adott vármegye

területével. A kerület élén ezredes állt.

Nem volt alárendelve a vármegyei apparátusnak.

Utasították a megyéket, hogy véleményezzék a szervezete létrehozásának elképzelését.

Irányelveket állapítottak meg az őrsök elhelyezésének tervezetéhez, hiszen a csendőrség

a már rendőrségi szervezettel rendelkező városokban rendes szolgálatot nem látott el, a

joganyag szerint.

Az őrsök illetékességi területét a városokon kívül jelölték ki.

Az irányelvek alapján, minden járási szolgabíróság székhelyén, minden járásbíróság

székhelyén, amely a szolgabírói székhelyektől jelentős távolságra található, minden

szabad királyi városban a szomszédos községek felügyeletére, bányatelepek székhelyén,

vasúti és más közlekedési csomópontokban, valamint fontosabb határátkelőhelyeken,

minden szakaszparancsnokság székhelyén őrsöt helyezzenek el, amelyek egymástól

való távolsága nem haladhatta meg a 23-24 kilométert.

A megyei javaslatokat általában nem fogadták, csak nagyon indokolt esetben, előfordult

az is hogy az őrs elhelyezéshez szükséges épület nem ált rendelkezésre pl.: nem volt

bérelhető.

„A szervezés befejezésekor 104 tisztből és 4916 legénységi állományú beosztottból állt a

csendőrség.”51

51

www.police.hu/magyarrendorseg/tortenet

- 22 -

Alapot szolgált a magyar királyi csendőrség intézménye Erdélyben, amely 14 év alatt jó

szintű munkát végzett, ezt a szervezetet tartotta az akkori kormány a

legalkalmasabbnak, bűnözés visszaszorítására.52

„…ezért kéri a törvényhozás elhatározását arra, hogy a közbiztonsági szolgálat

ellátására az ország egész területén magyar kir. csendőrség szerveztessék…”53

Elmondható azonban, hogy a szervezet folyamatos létszám hiánnyal küszködött, hiszen

nehezen lehetett megfelelni az elvárásoknak.

Csendőr az lehetett, aki magyar állampolgár volt, erkölcsileg feddhetetlen, és megfelelő

szellemi képességgel rendelkezett. Életkorra tekintettel 20 és 40 év közöttinek, nőtlen,

vagy gyermektelen özvegynek kellett lennie. Legalább 163 cm magas, a katonai

szolgálatra való tökéletes alkalmassággal kellett rendelkeznie, a magyar nyelven kívül

ismerni kellett az adott vidék nyelvét, illetőleg írnia, olvasnia és megfelelő módon

számolnia kellett tudni. Csak férfiak jelentkezhettek a szolgálatra.

Meg kell említenem a csendőrségen belüli szervezeti eltéréseket úgymint a Tábori és

Határcsendőrséget, hiszen a szervezet fontos részét képezték.

Az 1890. éveket követően a katonai rendészeti területen működő - a hadsereghez

tartozó - Tábori Csendőrség fokozatosan került át a csendőrséghez, ez a folyamat

egészen 1938-ig tartott. Szervezetét, állományát tekintve az "általános" csendőrség

tagjaiból vezényelték 54

és a klasszikus katonai rendészeti feladatok mellett részt vettek a

bűnüldözésben. Érdekesség, hogy a Honvédség akkori állományából ritkán vezényeltek

beosztottak a tábori rendészeti feladatok ellátásra.

A Tábori Csendőrség feladatait a későbbiek során veszem számba, a szervezet tényleges

1938-es felállítását követően nem sokkal, a Nyilasok 55

hatalomra jutásával megszűnt, a

szolgálatok átszervezése miatt.56

52

Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya közigazgatási

hatóságokhoz. Budapest, 1900. 53

1881. évi III. törvénycikk indoklása a közbiztonsági szolgálat szervezéséről 54

1922. évi VII. törvénycikk alapján 55

1944. október 15., október 27-én Szálasi Ferenc úgynevezett nemzetvezető lett (miniszterelnök-

köztársasági elnök) 56


hatóságokhoz. Budapest, 1900.

- 23 -

A Határcsendőrség feladata volt - katonaság és határrendőrség mellett - határőrizeti

feladatok ellátása, tiltott határátlépések megakadályozása, csempészet visszaszorítása,

amely lássuk be - tekintve kialakulásának időszakát - nem lehetett a leghatékonyabb

szervezet.

A határvédelmi feladatok - tekintettel katonai jellegére - a Honvédség feladatát képezte.

Valójában maga rendőri szervezet, Csendőrségből, városi-községi rendőrségekből és

határrendőrségből állt, és adott esetben bizonyos feladatokat elláttak a Honvédség

irányítása alatt is. Ezen szervezetek egymás mellett működtek, így feladatok és

hatáskörök rendkívül széleskörűvé váltak, és érzethető a központi, egységes szervezet

hiánya még ezen időszakban is.

Mint azt már korábban is említettem több szervezeti egység működött párhuzamosan a

rendvédelem ezen időszakában hazánkban, amely szervek határkörei, illetőleg

illetékességi területei határozottak voltak, a rendőri szervek Vármegyékre, Községekre,

Városokra tagozódott.

A rendészeti feladatok körét, a rendőrség felépítését, mozgási területeit a törvények, a

helytartótanácsi rendelkezések, a miniszteri rendeletek mellett a város által alkotott

szolgálati utasítások, szervezési, kihágási szabályrendeletek határozták meg.57

A vármegyei csendbiztosok, illetőleg vezetésükkel58

a pandúrok általános

feladatot láttak el, részt vettek a nyomozásokban, kihallgatásokban, bizonyos esetekben

feladatkörük kiterjedt a büntetések végrehajtás területére is. Fontos megállapítani, hogy

illetékességi területüket, azaz működési területük határát csak kivételes esetekben

hagyhatták el, illetőleg léphettek át más vármegye területére. Ilyen kivételt képezett az

úgynevezett üldözés, amely esetben a látókörbe került elkövetők elfogására reális esély

kínálkozott. Azonban azért mert tudomására került, hogy a szomszédos településen, -

működési területén kívül - bűnöző található, ezen észlelés már nem alapozta meg azon

lehetőségét, hogy ennek érdekében elhagyja területét.

57

Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet - (75. old.) 58


- 24 -

A vármegyei rendőrségeket mintegy kiegészítően, a XIX. század végétől működtek a

községi rendőrségek. Szervezetükben, követelményeikben a jogszabályi előírásokon túl

komolyan figyelembe vették a nagyobb települések rendészeti szerveinek szolgálati

útmutatóit, tapasztalatait.59

A városkapitányi szolgálati utasításokat, a szabályrendeletekben megfogalmazott

előírásokat, az egyes városok szolgálati szabályzatai az 1880-as évektől egészítették ki.

A rendőrszolgálati szabályzatok részben önálló szabályrendeletben, részben a városok

valamely – általában szervezési – szabályrendeletében kerültek megfogalmazása.

A városi rendőrségek közül a budapesti és a fiumei volt állami60

, illetve a rendőrségek

közül a határrendőrség működött még állami irányítás alatt. A többi városi szervezet a

helyi városi önkormányzathoz tartozott. A korabeli szabályozások a rendőrséget polgári

fegyveres őrtestületként határozták meg. Ezzel próbálták kifejezésre juttatni, hogy a

rendőrségek viszonyaiból hiányzik a katonai jelleg. A csendőrség személyi állománya

ugyanis – hasonlóan a testőrségekhez, koronaőrséghez és a képviselőházi őrséghez –

katonai rendfokozatot viselt és a testület belsőfüggelmi viszonyai is katonaiak voltak.61

A Magyar Királyi Csendőrség a második világháborúvégéig fennmaradt az akkori

Belügyi- és Honvédelmi tárca irányítása és felügyelete alatt.

Az első világháborút követően az Ideiglenes Nemzeti Kormány tervbe vette,

hogy a Trianoni békeszerződést követően - a csökkent államterületre tekintettel - 33.000

fős rendőri testületre van szükség, amelynek megfelelően kívánták kialakítani a

testületet. Figyelme bevéve a megfelelő rendőr képzést, külön kiemelve a rendőrtisztek

képzését.

A szervezeti struktúra kiépítése a Belügyminiszter irányítása alatt lévő Országos

Főkapitányság megvalósításával indult, amelyhez tartoztak a Megyei és a Városi

Főkapitányságok, külön megemlítették Budapest sajátos helyzetét, ahol szintén

59





sz.

- 25 -

Főkapitányság alakult. A Megyei Főkapitányságok alatt helyezkedetek el a városi

kapitányságok, illetőleg a járási kapitányságok, valamint a rendőrbiztosságok a

községekben. Megállapítható, hogy elsőre bonyolultnak tűnő szervezeti egységet

kívántak létrehozni, ahol a hatáskörök és illetékességek, adott esetben összefolyhattak.

A szervezet élén az Országos Főkapitány áll, aki közvetlenül a Belügyminiszter alá

tartozott, értelem szerűen az Országos Főkapitány alá tartoztak, a Budapesti Főkapitány,

Megyei Főkapitányok és a Városi Főkapitányok. A Megyei Főkapitány alá a Városi

Kapitányok, akik alá a járási, és a rendőrbiztosságok vezetői tartoztak.

Az elképzelt struktúra azért érdekes, mert elmondható, hogy napjainkban sincs túl nagy

eltérés a szervezeten belül.

1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány ismételten fontosnak tekintette a rendőrség

megszervezését és a csendőrség megszüntetését, amelynek érdekében végül az

1690/1945. ME. rendeletet hozták a csendőrség feloszlatásáról és a demokratikus

államrendőrség felállításáról.

Előzményként már 1944-ben megállapították, hogy a rendőrség feladata kettős, mivel

egyrészről "a demokratikus államrend védelmét és megszilárdítását kell szolgálnia,

másfelől pedig a rendet és a közbiztonságot biztosítania a közönséges

bűncselekményekkel szemben".

Felmerült az igény arra, hogy az államrendőrség központosított szervezet legyen, mivel

a fent említett feladatát csak ebben az esetben tudja kellőképen ellátni. A szervezet

kezdeti létszámát a meglévő polgárőri szervezetek és az önkormányzatok által

fenntartott még meglévő szervezetek képezték, amely természetesen nem elégítette ki a

szervezet kívánalmait, így szükséges volt további toborzások megszervezése a

megfelelő létszám kialakítása érdekében.62

Feltételként jelölték meg, hogy a rendőrök lehetőleg "értelmiségi" személyek legyenek,

legalább 6 osztályt végzett, úgynevezett katona viseltek legyenek.

62

Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (24-25. old.)

- 26 -

Szükségesnek tartották az állomány demokráciára, demokratikus eljárásra való

nevelését, mivel úgy vélték, hogy a régi rendvédelmi alkalmazottak népellenesek

voltak, kifejezett feladatként jelentkezett a rendőr állomány laktanyai együttélésének a

felszámolása.

A szervezet napjainkig változott és még jelenleg is változik, a Rendőrségnek

egyre nagyobb szerepe van a társadalomban. Manapság már az is megfigyelhető, hogy a

szegényebb társadalmi rétegek csak ezen szervezettől kérnek segítséget olyankor is,

amikor a rendőrség feladat és hatáskörén túlmutatóak a problémák és ezen problémák

kezelésére más szervek jogosultak.

Néhány gondolatban folytatnám a rendőrség szervezetének a változásait II. világháború

lezárását követően, annak érdekében, hogy a jelenlegi szervezeti felépítés is láthatóvá

váljon.

1946-ban alakították ki a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályát a Budapesti

Főkapitányságon belül, az 533 900/1946. BM rendelet alapján, amely országos

határköröket kapott. A Megyei Főkapitányságokon is működtek ilyen osztályok. Ezen

osztályok működését közvetlenül felügyelte a Belügyminiszter. 1947-ben már a

rendőrséghez jelentkezőket az említett osztályok jóváhagyásával vehették fel a

rendőrség testületébe. 63

A bekövetkező politikai változások hatására az ÁVO kivált a rendőrség szervezetéből,

amely már a kezdetekben is várható volt, hiszen a szervezet egy külön "egységként"

tevékenykedett. BM Államvédelmi Hatóságként működött tovább.

A rendőrség feladatát ebben az időszakban nehezítette, hogy a bűncselekmények száma

jelentős volt, a szervezet pedig még nem volt stabil, illetve a létszám is korlátozott volt,

továbbá jellemzővé vált, hogy csak az úgynevezett "megbízható" emberek kerülhettek a

szervezetbe.

63

Forró János: Rendvédelem-történeti füzetek 20 évf. (2011.)

- 27 -

A nagy változások következtek be, a Belügyminisztérium szervezetében is, hiszen a

közelőd Szovjet elnyomás hatására, az általános kommunista eszmék64

mentén a

rendőrség és ezen keresztül a Belügyminisztérium közigazgatási, civil funkciói

megszüntetésre került. A minisztérium irányításával az "új" rendőrség elsődleges

feladata már nem a közrend és a közbiztonság fenntartása, hanem a politikai hatalom

átvétel biztosítása lett, amelynek megfelelően irányították.

Megkezdődtek a rendeleti szabályozások, a belügyminiszter Rajk László 65

lett, 1950-től

pedig a Belügyminisztérium rendőr-minisztériummá 66

vált. 1953. összevonásra 67

került

az Államvédelmi Hivatal és Belügyminisztérium, amelyet nem hoztak nyilvánosságra.

Ezen változások révén a minisztérium egészen 1987-ig így működött tovább,

elsődleges feladatának külföldi hírszerző szervek, valamint a belső ellenséges és bűnöző

elemek tevékenységével szembeni védelmét határozták meg.68

A Belügyminisztérium

szervezete, amelynek kötelékébe az államvédelem – ezen belül a belső karhatalom és a

határőrség –, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a tűzoltóság és a légoltalom központi

és belső szervei tartoztak, ezeknek az elveknek megfelelően működtek.

A szervezeti módosítások természetesen ebben az időszakban úgy kerültek

végrehajtásra, hogy a belügyminisztériumon keresztül a rendőri vezetés párthű legyen,

így kommunista. A rendőrség innentől kezdve, - kritikusan - a politikának, mintsem a

törvényeknek alárendelve végezte feladatait. A korábbi szervezet tagjait -

szakképzettségük ellenére - elbocsátották, és szakképzetlen, de hűséges beosztottak

toborzásába kezdtek. A közbiztonság olyan helyzetbe került, hogy az új állomány nem

tudott megfelelően úrrá lenni a problémákon.69

64

Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (25. old.) 65

1946. március 20. és 1948. augusztus 5. között A Magyar Népköztársaság Belügyminisztere 66

Horváth Attila: Rendészet és emberi jogok (2011/2) 67

500/6/1953. MT határozat 68

Forró János: Rendvédelem-történeti füzetek 20 évf. (2011.) 69

Jobst Ágnes: A Belügyminisztérium működésének szabályozása 1956 nyarán, 2011/1. sz. (132-

151. old.)

- 28 -

A lakosság ezek után ismételten nem a védelmező szervezet képét látta, hanem a

megtorló és vérengző párt embereket, így láthatóvá vált, hogy a történelem ismételte

önmagát70

.

A Belügyminisztérium irányítása alatt az alábbi szervezeti egységének kellett

megalakulnia, Budapesti Rendőr-Főkapitányság és a Vidéki Főkapitányságok. Minden

egyes megyei, városi és járási kapitányságon négy osztályt kellett felállítani: bűnügyi,

politikai, igazgatásrendészeti és rendőrbírói osztályt.

Az 1989-1990 évekig megfigyelhető, hogy törvényi szinten nem volt meghatározva a

rendőrség szervezete és feladatait, az első ilyen törvény 1994. évben született, amely

még a mai napig is - bár több módosítással -, de fenn maradt, ez a törvény az 1994. évi

XXXIV. törvény a Rendőrségről.

A szervezet jelenlegi felépítése az alábbiak szerint rekonstruálható:

Országos Rendőr-főkapitányság - Megyei Rendőr-főkapitányságok, Budapesti Rendőr-

főkapitányság, - Városi Kapitányságok, Határrendészeti Kirendeltségek -

Rendőrőrsök.71

Megállapítható, hogy a szervezet felépítése nem sok mindenben változott,

azonban itt meg kell említenünk a Nemzeti Nyomozó Irodát és a Terrorelhárító

Központot, amelyek sajátos jogállású szervei a rendőrségnek, és a jogszabályi

változások réven ezen szervezet összevonásra kerültek.

Látható, hogy a II. világháborút követően megálmodott szervezet nem sokat változott

felépítésében, de maga a testület rengeteg változáson ment keresztül, hiszen a

mindenkori társadalmi és tegyük hozzá állami rendet kell fenntartania.

Jelentősebb változás azonban történt, hiszen nem régiben, az 1997. XXXII. törvénnyel

életbelépett Határőrséggel egészítették ki 2008. évben a rendőrséget, amely során

jelentős létszám béli növekedés volt megfigyelhető, ugyanakkor a feladatok is

70

Osztrák Zsandárság 71

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 4. § (3) bekezdés

- 29 -

szélesedtek, hiszen immáron az államhatárőrzése és határrendészeti feladatok ellátása is

ezen túl, ezen egy szervezet tevékenységévé vált. Nem kis kihívás, hiszen itt már az

államhatáron átnyúló bűncselekményekkel és más jogellenes cselekményekkel is fel

kell venni a harcot, amelyek természetesen az integrációt megelőzően is el kellett látni,

azonban az államhatárok idézőjelbe vett "fizikai" eltűnése 72

a bűnelkövetők számára

előnyt jelent, így a nemzet államok között az együttműködést is más szintre kellett

hozni, egységesíteni, jogszabályokat egymáshoz való közelítésével.

Ebből a fejtegetésből is egyértelműen kitűnik, hogy a társadalmi és államrend, vagyis a

politikai célok fenntartása, és megvalósításában hatalmas teher hárul olykor a

szervezetre, amely egyébként a mai napig létszámhiánnyal küzd.

Fontos megemlítenünk hogy 1945. évtől már nők is tagjaivá válhattak a testületnek,

napjainkban már fontos részét képezi a Rendőrségnek a női állomány, hiszen jelentős a

nők aránya a szervezetben.

Látható a szervezeti fejtegetésből, hogy Magyar Királyi Csendőrség - és szervezetei -

fennmaradásáig a rendőrségek mellett működött, szolgálati feladataikat, az illetékességi

területeik figyelembevételével látták el.73

b. Irányítása

A rendőri szervezet irányítása nem volt megfelelőképpen szabályozva, és a már

említett módon a települések költségvetésétől függően jöttek létre rendőri szervek

egymástól függetlenül, amelyek élén rendőrkapitányok álltak. A testület ebben a

formában jórészt csak Pesten és Budán ért el nagyobb sikereket, a közbiztonság romló

tendenciát mutatott, a kommunikációhiány és közös, egységes irányítás híján.74

1881. évi III. törvénycikk indoklása a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló

joganyagban is megjelenik a sikertelenség:

72

SVE (Schengeni Végrehajtási Egyezmény) II. cím, 1 fejezet, 2 cikk. 73

Parádi József: A polgári magyar állam rendvédelmi testületeinek humán viszonyai 1867-1945.

Rendvédelem-történeti Füzetek 2009/22. sz 74

Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (20-52.

old.)

- 30 -

„A közbiztonság állapotáról, a belügyministeriumhoz több évek során felterjesztett

jelentésekből meggyőződés szereztetett, hogy a jelenlegi közbiztonsági szolgálat nem

kielégítő.

Beható tanulmányozás folytán meg kellett győződnöm arról, hogy a megváltozott

viszonyok között, a régi alapokon szervezett közbiztonsági szolgálat, a méltányos és

jogos igényeknek többé meg nem felelhet.

Egyes törvényhatóságok is ismételten sürgették, hogy közbiztonsági szolgálat az

állam által átvétetvén, mielőbb új alapokon szerveztessék s általában meg kellett

győződnöm arról, hogy a közbiztonsági szolgálat új alapokon szervezése az oly fontos

személy- és vagyon-bátorság veszélyeztetése nélkül tovább nem halasztható.”

Ezzel ellentétben a csendőrség egy jól működő szervezetként került kialakításra, amely

feladatait és irányítását tekintve a mindenkori belügyminisztériumhoz tartozott.

Személyügyi szempontból azonban a honvédelmi minisztérium felügyelete alá tartozott,

tehát a fegyelmi jogkör gyakorlója is maga a honvédség.

A csendőrök katonai rangokat viseltek és a testületen belüli függelmi viszonyok is

katonaiak voltak.75

A csendőrségi tisztek és összes csendőr előléptetési ügye a honvédelmi miniszterhez

tartozott, az összes személyi ügyet a honvédelmi minisztériumban kezelték, s a

csendőrség által elkövetett bűnügyekben kizárólag a magyar királyi honvédbíróságok

voltak illetékesek. A közigazgatási és rendőri szolgálati viszony tekintetében a

csendőrség a belügyminiszter fennhatósága alá tartozott.76

A csendőr kerületek közvetlenül a belügy- és a honvédelmi miniszternek tették meg

jelentéseiket, így ezen minisztériumoktól várták a szükséges intézkedések megtételét. A

minisztériumokban szakügyosztályok alakultak, amelyek elkészítették a javaslatokat,

amelyeket az illetékes miniszter saját aláírásával hitelesített, majd ezt követően küldték

ki a kerületeknek.

Csendőrségi felügyelő rendelkezett a teljes csendőri állomány felett, parancsadási és

ellenőrzési jogkörrel. A kontroll rendszeres végrehajtása fontos volt a kerületek,

szárnyak és szakaszok működésének rendeltetésszerű fenntartása végett.

Megillette a magas rangú tisztek ellenei becsületügyi eljárások megindítása, amelyben

azt vizsgálták, hogy a szervezet kötelékében alkalmas-e a szolgálati feladatok ellátására,

általában visszaélések, bűncselekmények elkövetése vagy gyanúja esetén került rá sor.

75



sz. 76

Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (52-55. old.)

- 31 -

Az őrsök ellenőrzését a többi tiszthez hasonlóan végezte egy meghatározott szempont

szerint. Meg kellett vizsgálnia a legénység létszámát, az orvosi vizsgálatok

gyakoriságát, a szolgálatot teljesítők és a betegek számát, az öltözet, felszerelés a

fegyver és a lőszer állapotát, az oktatások minőségét, a szolgálatteljesítés módját, a

fegyelmet és az állomány magaviseletét, az ellátás szintjét, úgy mint élelmezés,

elhelyezés, irodák és pénztárak ellenőrzése, a szolgálati állatok állapotát, a legénység

kérelmeit, panaszait. Leltár ellenőrzést is végrehajtott.

A felügyelő jogköre érezhetően széles körű volt, amelyek bizonyos hányada a

belügyminisztérium hatásköréhez tartoztak (szolgálatok és a szervezet ellenőrzése)

A II. világháborút követően az összes megyei és városi főkapitányságok fölötti országos

szervezetet az Országos Főkapitányságot hozták létre, - amelyet már az előzőekben

említettem - közvetlenül a Belügyminiszter alá tartozott. Vezetője a rendőrség

legmagasabb tisztségét betöltő parancsnok azaz az országos főkapitány.77

A tiszteket, illetőleg a legalsóbb szinten található szervek, azaz rendőrbiztosságok

altiszti állományú vezetőit az illetékes önkormányzat jelölte ki, amely alapján a

Belügyminiszter nevezte ki. A legénységet a toborzó bizottságok, - amely a

Belügyminiszter kiküldötteiből és az önkormányzatok képviselőiből állt -, veszik fel, ez

alapján nevezte ki őket az országos rendőrfőkapitány.

Az országos főkapitányt a Belügyminiszter és a Miniszterelnök előterjesztésére az

államfői jogokat gyakorló szerv nevezte ki. Az áthelyezés joga a Belügyminisztert,

illetve a rendőrség magasabb parancsnokait illette. Főkapitányok, kapitányok és

rendőrbiztosok áthelyezéséhez azonban az érdekelt önkormányzatok hozzájárulása is

szükséges volt. Meg kell említeni, hogy ebben az időszakban - bizonyos esetekben -

azonban föltétlen áthelyezési joga volt a Belügyminiszternek, illetve a rendőrség

magasabb parancsnokainak.

A fegyelmi jogkört az országos főkapitányon keresztül a Belügyminisztert gyakorolta.

Látható volt, hogy az önkormányzatok szerepe nőtt a rendőrségi jogkörök tekintetében,

amelyet jól mutat, hogy az önkormányzatoknak fegyelmi eljárást kezdeményező joga

77

Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (58-60 old.)

- 32 -

volt, amely kezdeményezése alapján a Belügyminiszter köteles volt elrendelni az

eljárást. Az önkormányzat által kezdeményezett fegyelmi eljáráskor a fegyelmi

bizottságban képviseltette magát. Ebben az esetben lehetőség volt a vizsgálat

befejezéséig, a rendőr felfüggesztésére.

Az új szervezet képes volt ellátni azokat a rendészeti feladatokat is, amelyeket a régi

rendszerben a csendőrség végzett el a rendőri szervek mellett párhuzamosan.

A Rendőrség egészen az 1989-1990 rendszerváltozásig és azt követően is a 2007-ig a

Belügyminisztérium irányítása alatt maradt. 2006. évtől az Igazságügyi és Rendészeti

Minisztérium irányítása alá került. 2010. évben pedig - jogfolytonosságnak

megfelelően - a Rendőri szervezet ismételten a Belügyminisztériumhoz tartozik, és a

belügyminiszter irányítása és felügyelete alatt működik.

A jelenleg is hatályban lévő 1994. évi XXXIV. törvényben a 4. § (2)

bekezdésében a jogalkotó úgy fogalmazott, - keretszabályozás - hogy " A Kormány a

rendészetért felelős miniszter útján irányítja a Rendőrséget"78

ez a ami napig így

szerepel a többször módosított törvényben.

A miniszter, amely volt már igazságügyi és rendészeti, honvédelmi, illetőleg - mint

jelenleg is- belügyi, szabályozza a szervezet működését és tevékenységét, amely

kiterjed törvényességi, szakszerűségi és gazdasági (hatékonysági) irányításra.

Ugyanakkor a munkáltatói jogköröket is ő látja el a az országos rendőrfőkapitány felett,

kivéve a kinevezési és felmentési jogkört, mivel arra a mindenkori miniszterelnök

jogosult. Az országos főkapitány helyetteseit, a megyei főkapitányság vezetőjét azonban

felmentheti, kinevezheti. Megállapítható, hogy a belügyminiszter jogkörei

korlátozottak, mivel olyan utasítást nem adhat, amellyel a Rendőrség hatáskörébe

tartozó ügyet elvon, vagy hatáskörének gyakorlásában akadályozza a szervezetet.

Az országos rendőrfőkapitány képviseli a Rendőrséget, annak idején, mint országos

hatáskörű szerv vezetője ként jelent meg, ma hatályos szabályozás értelmében

egyszemélyi vezetés alatt álló szervezet vezetője. Jogosult - figyelemmel a

78

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 4.§ (2) bekezdés

- 33 -

belügyminiszter jogkörére - utasítás adására, javaslatot tehet bizonyos rendőri vezetők

kinevezésére és felmentésére, illetőleg jogosult a főkapitányságok alárendelt szerveinek

a helyettesinek a felmentésére, kinevezésére. A rendőrségi törvény pontosan megjelöli a

6. § (3) bekezdésében a főkapitány vezetői tevékenységének a terjedelmét.

A kinevezési jogkörökre figyelemmel a mai értelemben az országos rendőrfőkapitány

kinevezésére a mindenkori miniszterelnök jogosult, az illetékes miniszter javaslatára,

amelyhez szükséges a Magyar Országgyűlés Rendészeti Szakbizottságának az

állásfoglalása.79

c. Feladatai

A rendőri feladatok a Csendőrség időszakában, az adott települések

közigazgatási területére korlátozódtak, ezen feladatokat általában az intéző

rendőrséghez tartozó fogalmazó és kezelő tisztviselők, a végrehajtó rendőrséghez

tartozó fogalmazó tisztviselők, csapattisztek, rendőri őrszemélyzet, detektívek továbbá

szakközegek, altisztek és szerződéses személyzet látta el.

A kapitányok saját szerveződés révén saját feladataikat látták el, így egyértelmű, hogy a

szervezet sikertelenségének az alapja, az állomány felkészületlensége és az, hogy

jelentős volt a korrupció.

Feladatok közül elláttak nyomozati cselekményeket, vizsgálati munkát, végrehajtási

tevékenységet is. A feladatok taxatív felsorolását nehezíti, hogy az 1840. évi IX.

törvénycikken kívül nem volt megfelelő törvényi szabályozás, ebben is inkább kihágási,

illetőleg büntetőjogi különös részi tényállások, valamint végrehajtási tényállások

találhatók.

Általánosságban elmondható, hogy alapvető feladatuk saját illetékességi területükön a

közrend, közbiztonság, és a béke fenntartása.80

79

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 6.§ (2) bekezdés 80



sz.

- 34 -

Az 1881. évi XXI. tc. 2. §-ában rögzíti a rendőrség feladatait: Működési területén a

személy – és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a

büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését a vétlenségből vagy

bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat megakadályozni, a

megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kipuhatolni és

megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni

s általában a figyelő, megelőző és felfedező rendőrség feladatait a jelen törvény keretén

belül teljesíteni.81

A csendőrség feladatait 1882. évi X. törvénycikk által felruházott jogkörben látta

el, amely alapján a városok bel-, illetve külterületein rendes szolgálatot nem teljesít, ez

azonban nem zárja ki, hogy adott esetben, amennyiben szükséges, a már említett

területeken is ellássák szolgálati feladataikat.82

Amennyiben a közrend vagy a közbiztonsági helyzet megkívánja és a városi rendőrség

az ebből adódó feladatait nem tudja, vagy nem képes ellátni, akkor a városi hatóság

főnöke, a kapitány, vagy helyettese jogosult kérni a csendőrség segítségét.

Az igénybevétel célja lehetett különösen,

a közegészségügyi, közbiztonsági;

vagyon és személy biztonsági;

közcsend, rend és nyugalomra vonatkozó szabályok betartatása végett.

A joganyag úgy fogalmaz, amennyiben nem kérik segítségüket, de a településen

áthaladva jogellenes cselekményt észlel, úgy szolgálati utasítása értelmében köteles

eljárni, a letartóztatottakat pedig át kell adni a város vagy település rendőri szerveinek.

A bűncselekmények felderítését a helyőrség hatáskörébe tartozó területek egészét

átfogó, rendszeres járőrözéssel kellett végrehajtani. A csendőrjárőrök feltűnésének

gyakorisága nem ritkán óvatosságra intette a bűnözőket, s ha sor került jogellenes

cselekmény elkövetésére, a csendőrjárőr azonnal üldözőbe vehette a tetteseket.

Alapvetően hatóságként feladata abban állt, hogy a lakossági fel- és bejelentések

81

Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. ( 52. old.,

106-113. old.) 82


hatóságokhoz. Budapest, 1900.

- 35 -

nyomán saját hatáskörében eljárva őrizetbe vette a gyanúsítottakat, és kihallgatta a

szemtanúkat83

.

A tiszti állomány, beosztásuktól függően, általában kiképzési és adminisztrációs

feladatokat látott el.

Az 1881 és 1920 közötti időszakban a csendőrséggel kapcsolatos szabályok elsősorban

keret szabályok voltak, amelyek tartalommal való feltöltése az adott szakminiszternek

volt a feladata.

A csendőrség a feladata nem változott az évek során, sem törvényi sem rendeleti

szinten, tevékenységét, munkakörét ugyanazon módon látta el.

Kényszerítő eszközök közül a fegyverhasználati jogosultságra volt jellemző,

hogy arányosság és az élet, testi épség védelme, az akkori jogalkotó számára kevésbé

volt fontos, hiszen szolgálati szabályzat alapján beszélhettünk kötelező

fegyverhasználatról és megengedett fegyverhasználatról.

„A szolgálatot teljesítő csendőr fegyverének használatára mindenki ellen jogosítva van:

aki a csendőrt erőszakosan megsérti vagy támadással veszélyesen fenyegeti,

ha a tetten ért gonosztevő, vagy alapos gyanúval terhelt egyén felfegyverkezve

lévén, az előzetes felszólítás dacára magát önként meg nem adja, vagy esetleg

védett helyzetéből előjönni vonakodik;

aki figyelmeztető utasításainak tettlegesen ellenszegül;

aki mint veszélyes gonosztevő a C. által elfogatik vagy őrizet alá adatik, és bár

erőszakos ellenállás nélkül, de a megállításra célzó fenyegető rákiáltás dacára

elfut, ha visszatartására más mód nem létezik;

aki ellenséges viszonyok között magát gyanússá teszi, és a felvilágosításra

kielégítő válasz nélkül elszalad. „84

83


Árpád Könyvkiadó (97-100. old.)

84

Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (107-113.

old.)

- 36 -

Ezekben az esetekben a csendőr mérlegelési jogkörrel nem rendelkezett, amennyiben

ebből eredő kötelezettségének nem tett eleget, úgy kötelességszegésért eljárás alá

vonták.

A második esetben saját döntésére volt bízva a fegyverhasználat.

Ha a fegyvernek, a fent felsorolt esetekben történt alkalmazása folytán az

ellenszegülőnek testileg súlyos megsértése vagy annak halála következett be, akkor a

tényállást a honvédbíróság vizsgálta ki, amely során ellenőrzik a csendőr vallomását,

amely a meglévő más tényekkel összehasonlításra kerül. Ha a kiküldött bizottság

határozatban kimondta, hogy a csendőr a szolgálati utasításoknak megfelelően járt el,

ezt a csendőrparancsnokság által a napiparancsban közzé kellett tenni, ha azonban olyan

jogos gyanúokok mutatkoztak, amelynél fogva a csendőr fegyverhasználati jogával való

visszaéléssel vádolható, ellene a bizottság véleménye alapján haditörvényszéki vizsgálat

került elrendelésre.

Kitérnék röviden a Tábori Csendőrség feladataira, tekintettel specializált jellegére. A

szervezet feladadtai az alábbiak voltak:

"Büntetendő cselekmények elkövetésének megakadályozása, a már elkövetett

cselekmények tetteseinek kinyomozása és elfogása.

A honvédség fegyelmének fenntartása (ebben az alakulatparancsnokok is segítségükre

voltak).

A honvédek ellenőrzése, ha köteléken kívül voltak (eltávozás, szabadság).

Hírszerző és kémelhárító szolgálatokban közreműködés (a polgári lakosság

vonatkozásában is).

Ellenség támadása esetén a pánik és visszavonulás megakadályozása.

A rekvirálási szabályok betartásának ellenőrzése.

A háborús övezet polgári lakosságának ellenőrzése bűnmegelőzés és felderítés céljából.

Rendfenntartás közterületeken, tömegközlekedésen, teljes településeken.

Általában az államrendészet és közrendészet fogalmai alá tartozó feladatok."85

Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmánya nem nevesítette a

rendőrséget, amely meglepő hiszen az Ideiglenes Nemzeti kormány Debrecenben is az

85

Szakály Sándor (2010/I.). „A magyar tábori csendőrség”. Rubicon XX (202)

- 37 -

egyik legfontosabb - égető - problémaként kívánta a közbiztonságot megteremteni,

helyreállítani, azonban a politikai változások hatására a helyzet sokat változott. A

rendőrségre vonatkozó rendelkezések mindig rendeletek 86

(törvényerejű rendeletek)

formájában öltöttek alakot, mivel az alaptörvény meghozatalát megelőzően a

kormányzat lehetővé tette - törvény adta felhatalmazás révén - , hogy a "az állam

gazdasági, pénzügyi és közigazgatási rendjének biztosítása érdekében rendelettel

megtehet a rendkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi,

közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezést és evégből - a

Nemzetgyűlés által alkotott törvények kivételével - a fennálló törvényektől eltérő

rendelkezéseket állapíthat meg"87

Ezen joganyag időbeli hatályát több alkalommal is kiterjesztették.

1955. évben született meg egy nagyon részletes szabályozás a rendőrség

határköréről, illetékességéről és feladatainak ellátásról, amelyet nem törvényben, hanem

rendeltben 88

szabályoztak.

A rendelet alapján a Rendőrség a Magyar Népköztársaság fegyveres szerve, a feladata a

közrend, a közbiztonság védelme és a bűnözés elleni harc. A rendőrség munkájában a

dolgozó tömegekre támaszkodva biztosítja a szocialista tulajdon sérthetetlenségét. A

polgárok személyi és vagyonbiztonságát, a szocialista törvényesség megtartását,

felügyeletét gyakorolja a közúti és légi forgalom rendjére és biztonsága felett, ellátja az

állampolgárokat alapvető személyi okmányokkal. Megszervezi a Minisztertanács által

meghatározott objektumok őrzését, valamint ellenőrzi azon tanácsrendeleteknek a

végrehajtását, amelyek az ellenőrzés feladatát a rendőrségre bízzák.

Továbbá megjelöli az alábbi jogi lehetőségeit is a jogszabály:

A bűncselekmények megelőzése, felderítése és megszakítása érdekében a rendőrség a

Büntető Perrendtartásban előírt jogok és kötelezettségek alapján végzett nyomozói és

vizsgálati munka mellett a következő főbb titkos módszereket és eszközöket

alkalmazhatja:

86

1955. évi 22. tvr., 1956. évi 35. tvr., 1963. évi 22. tvr. 87

1946. évi VI. törvény a nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról 88

1955. évi 22. tvr. a Rendőrségről

- 38 -

1. Ügynökséget szervezhet (ügynök, informátor, rezidens, találkozási

lakástulajdonos, lebujcsapda-tulajdonos), a szocialista tulajdon fosztogatásával,

üzérkedéssel és más közbiztonságra veszélyes bűncselekményt elkövető személyek

felderítésére és leleplezése céljából.

2. A titkos hálózati operatív munka során a következő módszereket alkalmazhatja:

Titkos kihallgatás, házkutatás, bűncselekmény végrehajtásával gyanúsított

személyeknek, valamint iratoknak titkos lefényképezése, ujjlenyomatoknak titkos

megszerzése.Az illetékes államvédelmi szerven keresztül ellenőrizheti bűncselekménnyel

gyanúsítható személyek levelezését, telefonbeszélgetését, valamint más beszélgetések

lehallgatását.

3. Titkos állományt foglalkoztathat: bűnöző személyek megfigyelésének

végrehajtására, környezettanulmány készítésére.

4. Titkos nyilvántartást vezethet: bűnöző elemekről, bűnös kapcsolataikról,

rendőrség ügynökségéről.

5. A rendőrség körzeti megbízottai információszerzés céljából tájékoztató

személyeket foglalkoztathatnak becsületes és a rendőrséget önként támogató

állampolgárok közül.89

Már ebben az időszakban is beszélhetünk úgynevezett körzeti megbízottakról, akik

napjainkban jelentős szerepet töltenek be a kistérségek, települések közbiztonságának

fenntartásában és bűnüldözésben, valamint a nyomozások elősegítésében.

Az ezt követő jogszabály, az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű

rendelet 5. § (1) szerint megfogalmazásában a bűnözés elleni harc során gondoskodni

kell a bűncselekmények megelőzéséről, felderítéséről, a büntetés hatálya alatt álló

személyek ellenőrzéséről.

A tvr. végrehajtására született meg a rendőrségről szóló 39/1974. évi MT Rendelet,

melynek 7. §-a megfogalmazza, hogy a rendőrség intézkedéseket foganatosít a

bűncselekmények megelőzése, felderítése, illetőleg az előkészületben lévő, vagy

megkezdett bűncselekmények véghezvitelének megakadályozása érdekében. A rendelet,

a leírt feladatok mellett megfogalmazza a rendőrség bűnözés elleni harcban betöltött

szerepére vonatkozó hatásköröket és intézkedési jogosultságokat.

89

Jobst Ágnes: A Belügyminisztérium működésének szabályozása 1956, nyarán, 2011/1. sz.

- 39 -

Itt már látható, hogy a megelőzés is fontos szerephez jut a rendészeti igazgatásban.

Az 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításról VIII. fejezete már nevesíti a

rendőrséget, mint szervezetet, amelynek az alapvető feladata a közbiztonság és a belső

rend védelme, továbbá az akkori módosítás értelmében "A rendőrséggel és az állam

biztonságával összefüggő részletes szabályokat alkotmányerejű törvény határozza

meg"90

Az Alkotmányi felhatalmazás alapján 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről, már

egységes szerkezetbe foglalta testület feladatait, hatáskörtét, illetékességét, irányítását

és szervezetét.

Az Alkotmányban megjelölt feladatokkal összhangban "A Magyar Köztársaság

Rendőrségének (a továbbiakban: Rendőrség) feladata a közbiztonság és a belső rend

védelme"

A feladatokat a jogszabály pontokba szedve állapította meg az alábbiak szerint.

A Rendőrség a közbiztonság és a belső rend védelme körében az e törvényben és

törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési,

bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében:

a) általános bűnügyi nyomozó hatósági jogkört gyakorol, végzi a bűncselekmények

megelőzését és felderítését;

b) szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések

megelőzésében és felderítésében;

c) végzi a külföldiek beutazásával, magyarországi tartózkodásával és

bevándorlásával, továbbá a menekültügyi eljárással kapcsolatos idegenrendészeti

feladatokat;

d) ellátja a közbiztonságra veszélyes egyes eszközök és anyagok előállításával,

forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos hatósági feladatokat;

e) közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat lát el;

f) ellátja a közterület rendjének fenntartásával kapcsolatos rendészeti feladatokat;

g) védi a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek

(a továbbiakban: védett személy) életét, testi épségét, őrzi a kijelölt létesítményeket;

h) engedélyezi és felügyeli - a rendvédelmi szervek kivételével - a személy- és

vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet;

i) büntetés-végrehajtási feladatokat lát el;

j) ellátja a rendkívüli állapot, a szükségállapot és veszélyhelyzet esetén a

hatáskörébe utalt rendvédelmi feladatokat;

k) elvégzi a részére megállapított egyéb feladatokat.

90

1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról 40/A. § (2) bekezdés

- 40 -

Megállapítható, hogy az említett feladatokat, - mintegy összefogva - rögzítette a

törvény, amely napjainkig folyamatosan módosult és szélesedett.

Fontos megjegyezni, hogy a törvény rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a Rendőrség

pártbefolyástól mentesen kell, hogy a feladatait ellássa, más szervezetekkel együtt

működve91

.

A rendszerváltozás időszakában hozott Alkotmány módosításában szerepel a

Határőrség, amely a rendelkezések alapján a Honvédséggel közösen a fegyveres erők

közé tartoznak, amelyek alapvető feladata az ország katonai védelme, illetőleg az

Alaptörvényünkben felhatalmazás szerepel arra, hogy az "országos hatáskörű

szervezetekre" vonatkozó rendelkezéseket törvénybe foglalják.

Ezen megfontolásból megalkotásra került az 1997. évi XXXII. törvény a határőrizetről

és a Határősségről, amelynek immáron nevesített rendészeti feladatai lettek, amely a

jogszabály II. fejezetében szerepel, amely azért érdekes, mert láthatóan már ekkor

elmozdulás történt a rendészeti jellegű határőri feladatok ellátása felé, amelyhez

kapcsolódtak bűnüldöző feladatok is92

.

A szervezet felépítése, struktúrája hasonlított a Rendőrség szervezetéhez, irányításához,

struktúrájához.

2007. június 25-én módosításra került az 1949. évi XX. törvény az Alkotmányról,

amely mintegy előhírnöke volt a két szervezet összevonásának, amely 2008. január 1-én

végrehajtásra került. Az integráció keretében - mivel már a Határőrség fegyveres

erőkhöz való besorolása is megszűnt - a Rendőrségről szóló törvényt és a Szolgálati

Szabályzatról szóló rendeletet is módosítani kellett.

Fontos és előre mutató lépés volt a Rendőrség és a Határőrség történetében, de az is

tény, hogy egyedülálló jelenség volt ez idáig a Magyar rendészet történetben - mivel

más országokban már történt hasonló integráció -.

Visszatekintve a Magyar Királyi Csendőrség , illetőleg a Rendőrség fejlődésére

látható, hogy a társadalmi berendezkedésből adódó feladatok folyamatosan fennálltak,

azok csak csekély mértékben változtak. Megállapítható, hogy a változásokat előidéző

91

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 2.§ (1)-(2)-(3)-(4) bekezdés az 1994. évben kihirdetett

norma szöveg alapján. 92

1997. évi XXXII. törvény a határőrizetről és a Határőrségről 22.§ (2) bekezdés

- 41 -

események általában történelmi jellegűek voltak, a rendészet mint olyan fokozatosan a "

szolgáltatás" irányába haladt, amelyet a rendőrség törvényben foglalt feladatai is

alátámasztanak.

A Rendőrség jelenlegi feladatai a többször módosított 1994. évi XXXIV. törvény az

alábbiak szerint állapította meg.

"A Magyar Köztársaság Rendőrségének (a továbbiakban: rendőrség) feladata a

közbiztonság és a közrend védelme, az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése,

az államhatár rendjének fenntartása, a terrorizmus elleni küzdelem és az e törvényben

meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés."93

d. Szolgálat ellátása

Csendőrként - egyenruhában - az a személy tevékenykedhetett, aki a szigorú

feltételeknek megfelelt, és a beosztásától függően el tudta látni szolgálati feladatait.

A szolgálatot elsősorban gyalogosan vagy lóval megerősítve hajtották végre. Elsőként

az őrsparancsnoka megtartotta az eligazítást a kivonuló portyázó járőrnek, ellenőrizte

ruházatát, felszerelését, egészségi, valamint feladatok ellátásához szükséges állapotát. A

ruházat az a honvédségi egyen ruházathoz volt hasonlatos, színe sötét zöld, még anyaga

posztó volt, amely vöröses zsinórozással volt díszítve, a rendfokozatjelző 94

paroli

szintén vöröses, amelyen a ma is jól ismert arany, ezüst, "csont" csillagok voltak

elhelyezve, a rendfokozatuknak megölelően.

Az egyenruhán jelvényt és egy címeres kokárdát is viselniük kellett, vadász kalapjukon

a rendfokozatának megfelelő színű zsinórral, és fém címerrel, a legjellegzetesebb,

amely alapján mindenki felismerte a Csendőrt - még napjainkban is - a sapkán viselt

kakastoll.

Mint azt már említettem az egyenruha viselése kötelező volt, polgári ruhát, csak abban

az esetben viselhetett, amennyiben nyomozói feladatokat végzett.

93

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 1.§ (1) bekezdés 94

A mai rendfokozatjelzők kék alapúak, 3-4. sz. melléklet

- 42 -

Az őrs illetékességi területén több járőrt szerveztek a vezetők. Őrjáratok is szervezésre

kerültek, amelyek között a terület felosztásra került, ezen részt havonta többször végig

kellett ellenőrizniük, amely akár 48 órát is igénybe vehetett.

Fontos megemlíteni, hogy szolgálatban nem csak a már említett esetben volt a csendőr,

hanem szolgálaton kívül, amikor csak oldallőfegyverrel volt felszerelve, törvénysértés

észlelése esetén kötelessége volt eljárni.

A járőrök általában nem a forgalmas utakon közlekedtek, hanem ösvényeken, erdőkben,

mellékutakon, különösen éjszaka, hogy a bűnözők ne is tudjanak róluk, így sok esetben

néhány elkövetőre a meglepetés erejével hatott megjelenésük.

Minden lakott és lakatlan helyen megfordultak, általában járőrpárban látták el a

szolgálatot.

Az elkövetőket felszólították a „törvény nevében” 95

és megbilincselték, majd az őrsre

kísérték meghallgatás céljából, amennyiben a szükséges bizonyítékok fennálltak, amely

alapján az ügyész vádat emelhetett, és amely vád alapján a bíróság az elkövetőt

elítélhette úgy az statisztikai adataként rögzítésre került.

Gyakran előfordult azonban az is, hogy a vallomás során az elkövető ugyan beismerte a

jogellenes cselekmény elkövetését azonban, tudván, hogy megfelelő bizonyítékokkal

nem rendelkeznek, a bíróságon azt állította, hogy kényszervallatás áldozatává vált, így

felmentette a bíróság a vád alól. Ez a jelenség, magatartás napjainkban is előfordul

elkövetői körökben. Ám az is tény, hogy a korabeli jogszabályi feltételek lehetővé tettek

olyan magatartási formák alkalmazását is, amelyek egy mai társadalmi rendben teljesen

lefogathatatlannak tekinthető.

Gyakran lehetett hallani csendőri túlkapásokról, visszaélésekről, amelyek újságokban is

megjelentek, nem minden esetben alaptalanul. A folyamatos - és napjainkban is

jellemző a rendvédelem területén - létszám hiánnyal küszködő szervezet gyakran olyan

személyek felvételére kényszerült, akik nem láthattak volna el közterületi szolgálatot.

1893. évi XXXIV. törvénycikkben már törekvés mutatkozott a honvédség és a

csendőrség közötti átjárási lehetőség megváltoztatására, a cél pedig egyértelműen az

volt, hogy csak fiatal, művelt, bizonyításra képes személyek vehessenek részt a

közterületeken való szolgálatok ellátására.

95

Kényszerintézkedés és kényszerítő eszköz alkalmazása esetén mai ezen szavak előre bocsátásával

kell az intézkedést megkezdeni

- 43 -

Az aktuális jogszabályi rendelkezéseket folyamatosan sajátították el, lövészetei, és

közelharci képzések is végrehajtásra kerültek részükre.

Az 1890 évekbeli reformok kapcsán alakult meg a határcsendőrség is.

Fontos részleteiben megvizsgálni a fegyverhasználatot, mint az egyetlen kényszerítő

eszközt a csendőr birtokában. Nem volt lehetősége más kényszerítő eszköz

alkalmazására csak a rendszeresített fegyverével járhatott el. Tehát karabéllyal,

forgópisztollyal, karddal és szuronnyal. Más tulajdonában lévő fegyver használatát

szigorúan tiltották, amely alól volt kivétel, nem más, mint a jogos önvédelem esete.

Jogos védelem esete forgott fenn, saját vagy más élete elleni jogtalan és közvetlen

támadás esetén, a testi épség ellen intézett jogtalan és közvetlen támadásnál, személyes

szabadság jogtalan megsértése esetén, illetőleg a vagyon elleni bűncselekmény

megakadályozásakor.

Azonban még így is túlléphető volt e szabályozás akkor, ha a csendőr ijedségre vagy

megzavarodásra hivatkozik, és az megállapítható.

Korlátot jelentett az, hogy gyermekek ellen semmilyen körülmény között nem volt

lehetőség fegyverhasználatra.96

A kardot csak vágásra -rendkívüli esetben szúrásra-, a szuronyt csak szúrásra, a puskát

csak lövésre lehetett használni.

Fegyvertelen személy esetében előírás szerint, amennyiben a csendőrre támad, úgy

karddal az arcába kell vágni. Zárthelyiségben alkalmazása taktikai szempontból nem

előnyös a kishely miatt, ezért a szurony használatot javasolták, amelyet arcra, kézre,

avagy combra kellett irányítani.

Felfegyverzett személy esetében a szolgálati fegyvert korlátozás nélkül lehetett

használni, tekintet nélkül annak esetleges következményeire.

A tömeggel szembeni fegyverhasználatot eredetileg nem szabályozták, azokat alsóbb

rendű jogszabályok rendezték, pl.: utasítások.97

Az alábbi ajánlásokat tették a csendőrök részére: 10-20 lépésre kell elhelyezkedni a

tömegtől, úgy hogy figyelemmel lehessen kísérni a személyek viselkedését, és a

96

Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914, Pro Pannonia 1999. (113. old.) 97


- 44 -

támadás elhárításához megfelelően tudja alkalmazni a fegyverét, tehát legyen ideje és

helye az védekezésre.

A hátulról érkező támadások elhárítására, lehetőleg magas kerítés, domb vagy ház előtt

kellet állást foglalniuk. 98

A tömeg oszlatása először szuronyrohammal, ennek sikertelensége esetén

lőfegyverhasználatával kellett végrehajtani.

Figyelmeztető lövések leadása szigorúan tilos volt, amennyiben jelentős eltérés

mutatkozott a sebesültek száma és felhasznált lőszernek a száma között vizsgálat indult.

Amennyiben a fegyverhasználat elérte célját és az elkövető harcképtelenné vált, úgy

további bántalmazása vagy megsebesítése szigorúan tilos volt.

Haláleset bekövetkezése esetén, jelentési kötelezettsége volt a csendőrnek a közvetlen

parancsnoka irányába, aki az esetet kivizsgálta a helyszínen, a bíráskodásossal a hadbíró

volt megbízva, aki a tényállás felvázolását követően döntött a két tisztből álló

biztonsággal a jogszerűségről.

Amennyiben nem találták jogszerűnek úgy intézkedett a csendőr felelősségre vonásáról,

amely révén vagy büntetőbírósági, vagy fegyelmi eljárást kezdeményezett.

A csendőrintézkedési lehetősége nagyon korlátozott volt, hiszen fegyverén kívül

más eszközt nem alkalmazhatott, így egy egyszerű felszólításból, igazoltatásból is

kirobbanhatott egy véres összeütközés.

A bilincs használat általánossá vált a csendőrség kötelékében, a kísérések esetén

kötelezővé vált.

Megállapítható az is, hogy a csendőr élettét és tevékenységét részletesen szabályozták

még a korabeli időkben is, illetőleg mint azt majd a későbbiek során is látni fogjuk, az

intézkedésekre vonatkozóan néhány rendelkezés, még a mai napig megtalálható a -

hatályos - rendőrségi joganyagban.

"A városi rendőrségnek a nyomozati munka mellett a közrendvédelmi szolgálatnak az

emberi szabadságjogokat érintő sarkalatos részét is központilag szabályozták a Magyar

98

Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914, Pro Pannonia 1999. (113-119.

old)

- 45 -

Királyságban. Ide tartozott az előállítás, elővezetés, bekísérés, a motozás, a házkutatás,

a fegyverhasználat és a bilincs alkalmazása.

A városi rendőrségek szolgálatellátását a szolgálati szabályzatuk határozta meg.

Minden városi rendőrségnek külön szolgálati szabályzata volt. Bár a városi

rendőrségek a szolgálat szabályzat és a rendőri szolgálatellátás terén mintának

tekintették az állami rendőrségeket, mégis e téren érvényesült a helyi

rendőrkapitányoknak a bűnüldözésről alkotott felfogása.

A városi rendőrségek szabályzata általában a helyi rendőrség szervezeti felépítését, a

testületcélját és feladatait, a felvétel és elbocsátás szabályait, a fegyelem kérdéseit, a

magatartási szabályokat, a panasztétel lehetőségeit, a szolgálatellátás és

fegyverhasználat szabályait, az egyes beosztások kötelmeit, a személyi állomány

járandóságait, valamint a szolgálatellátás során előforduló részfeladatok ellátásának

módját (bekísérés, elfogás stb.) tartalmazta. E kérdések szabályozása során – bár voltak

közös vonások – a szabályzatok mindegyike egyedi alkotás maradt.

A II. Világháború utáni időszakban „a magyar rendvédelem történetében az 1945-től

1950-ig terjedő korszak fő ismérve nemzeti rendvédelmünk felszámolása és a megszálló

hatalom rendvédelmi modelljének az országra erőltetése összhangban volt a tejes

közigazgatás szovjet típusú átalakításával", amint azt már a korábbiakban említettem.

„A rendvédelmi tevékenység a sztálini diktatúrában sajátos módon deformálódott. A

rendvédelmi szervezetek kisebb-nagyobb mértékben a diktatúra törvénysértő és

antihumánus tetteinek eszközévé váltak, melynek során lényegében a teljes lakosságot,

minden családot ért valamilyen atrocitás. Bár ezek korántsem tekinthetők azonos

súlycsoportúaknak."99

Az új 100

rendőrségi törvény IV. fejezete határozza meg a rendszerváltozást

követő rendőri állomány részére a feladatai ellátásának a módját, mikéntjét, amelyben

megfogalmazásra került, hogy a rendőr köteles életének kockáztatásával az

99

Dr. Buzás Gábor: Közigazgatás - rendészet - rendőri intézkedés (PhD. értekezés) Dr. habil Balla

Zoltán (89-90. old.) 100

1994. évi XXXIV. törvény a Rendségről

- 46 -

Alkotmányban - Alaptörvényben - és a Rendőrségi törvényben foglalta feladatokat

elvégezni, akként, hogy tevékenységével a törvényekben foglaltak szerint és az

elöljárójának utasításai szerint kell eljárni, attól függően, hogy a beosztásából milyen

kötelezettségei erednek, illetőleg vannak.

Itt látható, hogy a felettes utasítását végre kell hajtani, azonban értelemszerűen a

törvény kivételt tesz, abban az esetben, aha az elöljáró utasításának végrehajtása

bűncselekményt valósít meg, hiszen ilyen esetben a beosztottnak nem áll fenn az

utasítás végrehajtásának kötelezettsége.

Szabálysértés, illetőleg jogellenes magatartások teljesítése esetén, azonban csak jelezni

kell a vezetőnek annak jogellenes voltát, illetőleg írásba adását kell kérelmezni, amely

kérés nem teljesítése esetén - felettes részére való jelzés ellenére - az utasítást végre kell

hajtani. Ez esetben az estleges felelősségre vonás kérdése, vizsgálata már fegyelmi

eljárás keretében történik.

A joganyag külön címben nevesíti a az intézkedési kötelezettséget, illetőleg az

arányosság követelményét, amely alapvető jogelv.

A fentiek alapján a rendőr szolgálatban vagy szolgálaton kívül - amennyiben

arra alkalmas állapotban van - köteles eljárni, intézkedést kezdeményezni, amennyiben

szolgálati feladatainak ellátása vonatkozó cselekményt észlel, vagy hoznak tudomására.

A rendőrnek ezek lapján el kell dönteni, hogy azaz esemény "belső rend védelme

körében az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban

meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti

feladatkörébe" 101

tartozik-e vagy nem, illetőleg, - amennyiben szolgálaton kívül van a

rendőr akkor is - az intézkedés eredményességének megfelelő magatartást tud-e

tanúsítani, tehát érvényt tud-e szerezni az intézkedésnek vagy nem. Itt már mérlegelési

jogkörről is beszélhetünk.

Ellentétben a Csendőrség időszakában, majd a későbbi törvényerejű rendeletekben

foglalt arányossággal, itt törvényszabta arányossági feltételeket látunk, amelyek alapján

kell a rendőrnek az intézkedéseit végrehajtani.

101

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 1.§ (2) bekezdés

- 47 -

A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll

arányban az intézkedés törvényes céljával.

Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül

azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel

érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.102

Ez a követelmény a mai napig így szerepel a többször módosított Rendőrségről szóló

törvényben.

Már lényegesen nagy változások tapasztalhatók a Csendőrségi szabályozással szemben,

illetőleg pontosítások 1946. és 1994. évi szabályozások közötti időszak norma alkotása

tekintetében. Hiszen a kényszerítőeszközök tételesen felsorolásra kerültek, azok

alkalmazása eligazítást mutat a szolgálatban lévő rendőrnek a fokozatosság és az

arányosság elvének a segítségével.

A jogszabály nevesíti a rendőr titoktartási kötelezettségét, illetőleg a segítségnyújtási

kötelezettségét, amely szintén a mai napig a hatályos normaszöveg része.

Fontos megemlítenünk, hogy az 1997-ben hozott a határőrizetről és a Határőrségről

szóló törvény ezen részek tekintetében az 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezéseire

hivatkozik.

Mind a rendőrségnek, mind pedig a határőrségnek a részletes szolgálati feladatainak

ellátásának segítéségéül az illetékes minisztérium rendeltet alkotott.103

A kényszerítő eszközök közül az egyik leg érdekesebb a fegyverhasználat, hiszen ez

végig kísérte a Rendőrség feladatának ellátását, a Magyar Királyi Csendőrségtől

napjaink Rendőrségéig. Így lehet legkézenfekvőbben megfigyelni a konszolidációt és a

társadalmi, szociális változások hatását a kényszerítő eszközök alkalmazásában.104

102

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 103

40/2001. BM rendelet a Határőrség Szolgálati Szabályzatáról,

3/1995. BM rendelet, 62/2007. IRM rendelet és a jelenleg hatályos 30/2011. BM rendelet a

Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról 104

A szolgálati szabályzat tankönyve 1939. (vitéz Nagyselmeczy László)

- 48 -

A Magyar Királyi Csendőrség esetében szerény lehetőségek voltak láthatók a

kényszerítő eszközök tekintetében, hiszen valamennyi eszköz - a bilincs kivételével -

alkalmas volt az emberi élet bármikor kioltására.

A II. világháborút követő időszakban már jóval fejlettebben és a társadalmi

elvárásoknak megfelelő módon kerültek szabályozásra az intézkedési lehetőségek, ez a

fokozatos fejlődés elvezet egészen napjainkig.

A rendszerváltozást követően a lőfegyver használatának az alábbi feltételei lehetőségei

vannak,

A rendőr lőfegyvert használhat

a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására;

b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására;

c) a közveszélyokozás, a terrorcselekmény vagy a légi jármű hatalomba kerítése

bűncselekményének megakadályozására vagy megszakítására;

d) bűncselekmény lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas

más eszközzel való elkövetésének megakadályozására;

e) lőfegyver, illetőleg robbanóanyag jogosulatlan, erőszakos megszerzésére

irányuló cselekmény megakadályozására;

f) az állam működése vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos

létesítmény ellen felfegyverkezve intézett támadás elhárítására;

g) az emberi élet kioltását szándékosan elkövető elfogására, szökésének

megakadályozására;

h) az állam elleni (Btk. X. fejezet), az emberiség elleni (Btk. XI. fejezet)

bűncselekményt elkövető személy elfogására, szökésének megakadályozására;

i) azzal szemben, aki a nála lévő fegyver vagy más veszélyes eszköz letételére

irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, és magatartása a fegyver vagy a más

veszélyes eszköz ember elleni közvetlen felhasználására utal;

j) az elfogott, bűncselekmény elkövetése miatt őrizetbe vett vagy bírói döntés

alapján fogvatartott menekülésének, erőszakos kiszabadításának megakadályozására

vagy elfogására, kivéve, ha a fogvatartott fiatalkorú;

k) a saját élete, testi épsége, személyes szabadsága ellen intézett támadás

elhárítására.105

A jelenleg hatályos szabályozásból már kikerült a h, pont, tehát a fenti esetben erre

lehetősége már nincs a rendőrnek.

Látható, hogy jelenős változások figyelhetők meg a kényszerítő eszközök

alkalmazásában, azok jóval korlátozottabbá váltak, konszolidálódtak.

105

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 54.§

- 49 -

e. Fegyverzet és felszerelés106

A csendőrség fegyverzetére és felszerelésének beszerzéséhez versenypályázat

került kiíratásra, amelynek a lényege az volt, hogy az összes szükséglet a hazai

gyártóktól származzon, és Magyarország területén kell feldolgozni.

Ha az összes szükséglet a hazai gyárakból nem volt előállítható, akkor azon ajánlattevő

részesül előnyben, aki nagyobb mennyiségben szállít hazai gyárakból. Azonban az

anyag feldolgozása minden képen az ország terülten kell, hogy megtörténjen.

A ruházati és felszerelési tárgyakat beszerzését követően az állományhoz speciális

módon juttatták el. Minden, a csendőrséghez belépő új személy egy ún. „első

tömegbetét”-ben részesült, amelyből a központilag meghatározott felszerelést be kellett

szerezni. Ez az összeg gyalogos csendőrnek 60, a lovas csendőrnek 130Ft volt, ezen

kívül minden évben erre a célra juttatást kaptak. A felszerelési tárgyak száma az idők

folyamán jelentősen emelkedett, azonban a már említett összegek nem változtak. A

csendőrök kénytelenek voltak saját fizetésükből finanszírozni a felszerelési tárgyak

megvásárlását, cseréjét.

A ruházat a már meglévő régi erdélyi csendőrség által használt egyenruha volt. A

felszerelést igyekeztek kiegészíteni akként, hogy az magyarosabb jelleget sugározzon.

A kalapon egy koszorúval övezett magyar állami címer került elhelyezésre, a kabátra és

a köpenyre honvédségi gombokat varrtak, a zubbonyra szintén a honvédségnél

rendszeresített zsinórozás került.

Eltörölték a kabátot a gyalogos csendőrök esetében a tölténytáskát a

honvédlovasságéval cserélték fel, amelyet a derékszíjon, elől viseltek. A lovas

legénység öltözete megegyezett a gyalogságival.

A szolgálatban teljes felszereléssel kalapban, zubbonyban, járőrtáskával kellett

kivonulniuk. Polgári ruhát még szolgálaton kívül sem viselhettek. A haj hosszát is

szabályozták. Elől 6,5cm, hátul 2,5cm lehetett. Kötelező volt a bajusz, vagy a szakáll

viselete, de csak olyan hosszúságban, hogy a galléron viselt rendfokozati jeleket ne

takarja el.

106

5.sz. melléklet

- 50 -

Az öltözetet minimálisan napi 8 órát őrjáratban használták, amelynek a tisztítása nem

volt praktikus. Ez az öltözet háborús körülmények között megfelelőnek tekinthető,

azonban békés időszakban rendkívül megnehezítette a szolgálatot, amely talán

felesleges megterhelést is jelentett.107

A ruházaton és a fegyverek beszerzésén is megfigyelhető volt a konzervativizmus. A

gyalogos legénység puskával és karddal, a lovasok ezen kívül pisztollyal, a tisztek pedig

pisztollyal és karddal voltak felszerelve. A karabélyok Ausztriából voltak beszerezve,

ahol 1889-től a gyártás leállt. A századfordulóra ismételten beindult a karabélyok

gyártása, amely már egy új fegyver volt, amelyhez már egy új derékszíj, valamint

személyenként két tölténytáska került rendszeresítésre.

A pisztolyok esetében hasonló problémával szembesült az akkori belügy- illetőleg

hadügyminisztérium. A beszerzések álltak, a későbbiek során már több fegyver

kipróbálásával választhatták ki a szolgálati feladatok ellátásához legmegfelelőbb

pisztolyt.

Költségkímélés miatt megtartották az erdélyi csendőrségnél rendszeresített

gyalogcsendőr szablyát. Pengéje homorulat nélküli volt. Markolata sárgaréz, a kard

hüvelye fából készült és fekete bőrrel vonták be. Ezzel szemben a már újonnan

felállított kerületek gyalogos és lovas csendőrkardja kétszer finomított, rugóacélból

készült. A kardhüvely a gyalogosoknál „üszőbőrből” készült, a lovasoknál pedig

acélból. 108

A korabeli rendőrség - ellentétben a csendőrséggel - nem volt egységesnek nevezhető,

így nem meglepő, hogy egyen ruházatuk, felszereléseik, szintén sokféleséget mutattak.

A városok szabályrendeletekben állapították meg rendőrségeik szervezeti és működési

szabályait. Nem akadt két egyforma szabályrendelet.

107


old.) 108


old.)

- 51 -

A rendőrségek tagjai önállóan voltak kötelesek beszerezni szolgálati fegyverüket, amely

ez által azt eredményezte, hogy a legénységi állomány esetében – akiknek fizetése

mérsékeltebb volt –a legolcsóbb elöregedett fegyvereket vásárolták meg. Alapvető

változás akkor következett be, amikor a csendőrségnél fegyverzetfejlesztésre került sor.

A századfordulón a forgópisztolyokat öntöltő pisztolyokra cserélték. A városi

rendőrségek személyi állománya ekkor tudott hozzájutni a csendőri forgópisztolyokhoz.

Ekkor lényegében megtörtént a városi rendőrségek átfegyverzése. Karabéllyal azonban

a városi rendőrségek tagjai nem rendelkeztek, kizárólag oldalfegyver volt számukra

előírva, de elmondható, hogy kardot is viseltek.109

109

Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet - (75. old.)

- 52 -

Összegzés

Az államalapítás idején létrehozott vármegyerendszerre épülő igazgatási

szervezeten belül már megjelentek a rendészeti feladatokat ellátó tisztségviselők.

Azonban ezek a tisztségek nem különültek el oly módon, mint egy önálló, országos

hatáskörű szerv. Tevékenységüket a király nevében látták el.

A településeken első sorban a közösségek feladata volt a bűnüldözés.

A középkor végéig jellemező volt a jogágak összefonódása, illetőleg a szokásjogi

széttagoltság. Magyarországon a királyi vármegyerendszer átalakulásával létrejövő

nemesi vármegyék előhírnökei voltak a már említett széttagoltságnak. Az abszolutizmus

időszakában mutatkozott igény az egységes eljárási rendek kialakítására, amelyek révén

megalakultak az egységes igazgatási apparátusok, illetőleg a társadalmi változások, a

polgárosodás szükségessé tette a belső rendfenntartói feladatok a katonasági hatáskörből

való kiemelését. Így alakultak ki az első rendőri testületek.

A jogági elkülönülés révén átláthatóbbá váltak a különböző jogterületek szabályozásai.

A jogfolytonosság megfigyelhető a már eddigiekben felvázolt szervezetekben. Napjaink

rendőrsége már bővült feladatokkal, de hasonló módon látja el tevékenységét. A

szervezet irányítása a polgárosodás hajnalán válik egyértelművé, illetőleg magának a

szervezetnek a körvonalai is ebben az időszakban rajzolódnak ki. A jelenlegi magyar

rendőrség az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium irányítása alatt működik, amely a

szervezet testületkénti működése óta volt a Honvédelmi Minisztérium, illetőleg az

elemzett csendőrség pedig a Belügyminisztérium irányítása alatt.

A csendőrség létrehozását követően az első olyan központosított szervezettel rendelkező

testület volt, amely képes volt egységes képet közvetíteni az ország bűnüldöző

szerveiről. Feladatait azokon a területeken látta el, amelyeken a városi, illetőleg

települési rendőrségek már nem jártak el, ha kellett, a csendőri erők rendelkezésükre

álltak saját feladataik segítése céljából.

A csendőri szervezet eleinte kettős jogállással bírt, hiszen személyügyileg a

honvédséghez tartozott, azonban a már említett Belügyminisztérium látta el a

- 53 -

szakirányítói feladatokat. A csendőrkerületek a jelentéseket mindkét minisztérium

irányába megtették.

A csendőrség képzéseken sajátította el jogszabályi, illetőleg szolgálati, taktikai

ismereteit. A létszámhiány, amely a szervezetet végig kísérte, elsősorban a felvételi

eljárásban meghatározott követelmények nehéz teljesíthetőségéből adódott. A

szegényesen alkalmazható kényszerítő eszközök, a fegyverhasználat, elősegítette a

csendőrség negatív ítéletét, hiszen a fegyverhasználaton kívül más módon a bűnözők

ellenállását megtörni nem tudta, intézkedésének érvényt szerezni, illetőleg másokkal

szemben szakszerűen eljárni nem tudott, kivéve, ha az említett eljárás alá vont nem

szegült ellen az intézkedésnek. Az arányosság elvének a széles körű alkalmazása a

fegyverhasználat tekintetében nem volt megfigyelhető, azonban fokozatosan társadalmi

elvárásként jelentkezett.

Összességében tehát megállapítható, hogy a Magyar Királyi Csendőrség a

polgárosodó

magyar államhoz szorosan kapcsolódó rendvédelmi testületként jelenik meg a rend

fenntartása terén.

Feloszlatására nem szakmai, hanem politikai indítékok nyomán került sor, az

államrendőrség felállításával. Belsőfüggelmi viszonya katonai jellegűek voltak.

Ha a jelenlegi szervezetet vizsgáljuk láthatjuk, hogy van hasonló jellegű

szervezeti egység a Rendőrségen belül, amelyet korábban a Rendőri Ezredek láttak el -

és értelem szerűen mindezt megelőzően a csendőrség -, míg most a Készenléti

Rendőrség110

. Tevékenységi körük nem településekre, hanem nagyobb területi

egységekre oszlanak, a rendvédelmi feladatokat adott esetben párhuzamosan látják el az

adott városi kapitányságok mellett.

Jól látható, hogy a zsandárság kivonását követően a dualizmus időszakában egy olyan

rendszer alakult ki a rendvédelmében, amely ma is fontos és követendő példa, amelynek

110

Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Budapest, 1998.

- 54 -

egységessége - bár hagyott maga után kívánni valót- , azonban a Csendőri szervezet

megállta helyét az adott társadalomban.111

111

Parádi József: A polgári magyar állam rendvédelmi testületeinek humán viszonyai 1867-1945.

Rendvédelem-történeti Füzetek 2009/22. sz

- 55 -

Befejezés

A jelenlegi Rendőrségi szabályozás 112

őrzi a múlt normáit, amelyek tovább fejlesztésre

kerültek. A szolgálatba vonuló állomány minden alkalommal eligazítást követően kezdi

meg tevékenységét ellátni, úgy hogy előtte öltözetét, szolgálati feladatainak ellátására

való alkalmasságát, égészségi állapotát ellenőrzik. A járőrözési rendszerek is hasonló

képen alakulnak ki, hiszen a napjaink mélységi, közbiztonsági ellenőrzései is hasonló

elvek mentén kerülnek megszervezésre, közlekedési csomópontokon, megbúvásra

alkalmas helyeken, települések külterületein.

A csendőrséghez hasonló szervezetként működik a Rendészeti Biztonsági Szolgálat -

készenléti rendőrség - , hiszen tevékenysége kiterjed az egész ország terültére,

ugyanakkor sajátos feladatokat lát el, kiegészíti a megyei rendőr-főkapitányságok

járőrözési rendszerét, közrendvédelmi feladatok ellátására specializálódott.

A szolgálati szabályzatok már letisztult formában tartalmazzák az általános jogelveket,

amelyek szükségesek, ahhoz, hogy intézkedések ne sértsék és csak a szükséges

mértékben korlátozzák az alapvető emberi jogokat, a korabeli követelményeknek,

társadalmi elvárásoknak eleget tett az akkori rendőri szervezet.

Szükség van a hagyományok és a régi ismertek feltárására a rendvédelemben is, hiszen

ezen keresztül lehet a legmegfelelőbben megismerni egy szervezet működését,

felépítését.

A középkori vívmányok nem hasonlíthatók össze a jelenlegi rendészeti tevékenységgel,

azonban a XIX. század végére, már olyan szervezet látja el a már említett rendőri

feladatokat, amely képes megfelelő szinten fellépni a bűnözői csoportokkal szemben.

A világháborúkat megélt szervezet végérvényesen 1944 végén, a Debrecenben

megalakult ún. Ideiglenes Nemzeti Kormány első ténykedései révén könyörtelen

felszámolásra került.

A szervezet valamennyi megszüntetése esetén sem játszott szerepet a szakma

hiányosság, vagy az eredménytelenség, minden esetben politikai indíttatásból történt a

testület feloszlatása.

112

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről

- 56 -

A csendőrség még ma is létező rendészeti szerv több álamban pl.: Svájc, Franciaország.

Magyarországon a csendőrség visszaállításának gondolata nagyban foglalkoztatja a

közvéleményt, akik úgy látják, hogy olyan jogosultságot kellene adni a Rendőrség

részére, amellyel hatékonyabban lehetne a bűnözői köröket felszámolni, az állampolgári

jogokban jelentős károkozás révén.

A régi rendvédelmi tapasztalatokat felhasználva lehet olyan új testületet létrehozni,

amely révén a Rendvédelem naprakészen képes a bűncselekmények elkövetőivel

szemben eljárni. A folyamat napjainkban is megfigyelhető, hiszen 2008. január 01-én a

Rendőrség szervezetébe integrálták a Határőrséget, amely révén jogkörök bővültek, a

feladatok szélesedtek, egy komplexebb szervezet jött létre, amely széles körűen

működik együtt az Európai Unió tagállami rendőrségeivel, amely révén már több

esetben elismerésre méltó eredményeket ért el.113

113

Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet - (77-79. old.)

- 57 -

Felhasznált irodalom:

1. Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna)

2. Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2004. (szerk.: Mezey Barna)

3. Egyetemes jogtörténet I., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997 (szerk.: Dr.

Horváth Pál)

4. Parádi József (szerk.): Az európai rendőrségek együttműködésének tapasztalatai

és a Schengeni Egyezmény tapasztalatainak oktatása. Budapest, 2002, Tipico

Design

5. Parádi József : A magyar rendvédelem története. Osiris, Budapest, 1996.

6. Parádi József: A rendvédelmi diszciplina Magyarországon. Rendvédelem

történeti Füzetek Acta Historiae Praesidii Ordinis, X. évf. (1999) 12. sz.

7. Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és

tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae

Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz.

8. Parádi József: A polgári magyar állam rendvédelmi testületeinek humán

viszonyai 1867-1945. Rendvédelem-történeti Füzetek 2009/22. sz

9. A szolgálati szabályzat tankönyve 1939. (vitéz Nagyselmeczy László)

10. Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002.

11. Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet -

12. Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia,

1999.

13. Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland,

Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó

14. MOL XIX–L–1–a, 1. doboz, 30–I62–1945–15025 (1945. január 13.) (Magyar

Országos Levéltár Pénzügyminisztérium iratai)

15. Jobst Ágnes: A Belügyminisztérium működésének szabályozása 1956 nyarán,

2011/1. sz.

16. Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó

17. Dr. Buzás Gábor: Közigazgatás - rendészet - rendőri intézkedés, 2010 PhD.

értekezés - Dr. habil Balla Zoltán -

18. Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és

viszonya közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900.

19. Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Budapest, 1998

- 58 -

20. Horváth Attila: Rendészet és emberi jogok (2011/2)

21. Szakály Sándor: (2010/I.). „A magyar tábori csendőrség”. Rubicon XX.

22. Forró János: Rendvédelem-történeti füzetek 20 évf. (2011.)

Felhasznált jogszabályok:

1. 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról

2. 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról

3. 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről

4. 40/2001. BM rendelet a Határőrség Szolgálati Szabályzatáról,

5. 3/1995. BM rendelet, 62/2007. IRM rendelet a Rendőrség Szolgálati

Szabályzatáról

6. 500/6/1953. MT határozat az AVH és BM összevonásáról

7. 30/2011. BM rendelet a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról

8. 562 / 2006. EK rendelet, a személyek határátlépésére irányadó szabályok

közösségi kódexének (Schengenihatár-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló

joganyag

9. 39.820/1921 BM rendelet a Magyar Királyi Állami Rendőrség szolgálati

szabályzatáról

10. 1881. évi II. törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészítéséről

11. 1881. évi III. Törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről

12. 1881. évi LXXI. törvénycikk a magyar királyi csendőrség nyugdíj-igényeire

nézve

13. 1882. évi X. törvénycikk a magyar királyi csendőrség által, a törvényhatósági

joggal felruházott városok kül- és belterületein való teljesítendőkről

14. 1883. évi XXVII. törvénycikk az V. és VI. csendőrkerületi parancsnokság

felállatása céljából, a csendőrség legénységi állományának ideiglenes

kiegészítéséről

15. 1893. évi XXXVI. törvénycikk a csendőrtiszti állomány kiegészítéséről

16. 1903. évi VII. törvénycikk három új csendőrkerület felállításáról

17. 1955. évi 22. tvr. a rendőrségről

18. 1922. évi VII. törvénycikk a magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi

csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének

megállapításáról

- 59 -

19. 1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről

20. 39.820/1921 BM rendelet a Magyar Királyi Állami Rendőrség szolgálati

szabályzatáról

21. 1690/1945. ME rendelet a csendőrség feloszlatásáról és a demokratikus

államrendőrség felállításáról

22. 1881. évi XXI. törvénycikk a Budapest-fővárosi rendőrségről

Internetes hivatkozások:

www.1000ev.hu

www.police.hu

hu.wikipedia.org

www.csendor.com

www.betekinto.hu

Digitális Törvényhozási Tudástár

(http://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/jogforrasok/hivatalos-kozlonyok)

http://www.abtl.hu/html/hu/iratok/forrasok/1945_1690.pdf

http://www.abtl.hu/html/hu/iratok/forrasok/1945_1690.pdf

http://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/jogforrasok/hivatalos-kozlonyok

- 60 -

Mellékletek

1. sz. melléklet Alkotmány kivonat (I.-III. fejezet)

2. sz. melléklet Törvénycikk a csendőrségi legénység állományának

kiegészítéséről

3. sz. melléklet Rendfokozati jelzések (Csendőri)

4. sz. melléklet Jelenlegi rendfokozati jelzések

5. sz. melléklet Csendőrök szolgálati viseletben

6. sz. melléklet Zsandárság

7. sz. melléklet XX. sz. elején működő rendvédelmi testületek

8. sz. melléklet Csendőr létszám

- 61 -

1. számú melléklet

1949. évi XX. törvény

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német

fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes

államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva,

a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió

önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes

harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk

megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia

útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében

végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: A

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA.

I. FEJEZET

A Magyar Népköztársaság

1. § Magyarország: népköztársaság.

2. § (1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város

és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják

hatalmukat. 3. § A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép

szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember

kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a

szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.

II. FEJEZET

A társadalmi rend

4. § (1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi

tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van.

Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek. (2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép

államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket és

következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét.

5. § A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban levő vállalatokra, az

állami bankrendszerre, a mezőgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és

ellenőrzi a népgazdaságot a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország

véderejének fokozása érdekében.

6. § Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a bányák, a jelentős

ipari üzemek, a közlekedési eszközök - vasút, szárazföldi, vízi- és légiutak -, a

bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, az állam által szervezett

mezőgazdasági üzemek: állami gazdaságok, gépállomások, öntözőművek stb. Az állam vállalatai látják el a külkereskedelmet, valamint a nagykereskedelmet; az

állam irányítja az egész kereskedelmi forgalmat.

7. § (1) A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével,

mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján

működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság

szocialista fejlődését. (2) Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen

irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát.

8. § (1) A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi. (2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti.

(3) Az öröklési jogot az Alkotmány biztosítja.

9. § (1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. (2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye,

hogy képességei szerint dolgozzék.

(3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a

munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.

(4) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét:

„Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint”.

III. FEJEZET

Az államhatalom legfelsőbb szervei

10. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve az Országgyűlés.

(2) Az Országgyűlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat,

meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

(3) E jogkörében az Országgyűlés: a) törvényeket alkot,

b) meghatározza az állami költségvetést,

c) megállapítja a népgazdasági tervet, d) megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát,

e) megválasztja a minisztertanácsot,

f) minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetőleg meghatározza és

megváltoztathatja a minisztériumok feladatkörét, g) dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében,

h) közkegyelmet gyakorol.

11. § (1) Az Országgyűlést négy évi időtartamra választják.

(2) Országgyűlési képviselőt az Országgyűlés hozzájárulása nélkül

letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani - tettenérés esetét kivéve - nem

lehet. (3) Minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetőleg

magatartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekével, összeférhetetlen az

országgyűlési képviselői megbízatással. 12. § (1) Az Országgyűlés évenként legalább két ízben ül össze rendes

ülésszakra.

(2) Az Országgyűlést a képviselők egyharmadának írásbeli kérelmére vagy a

Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján össze kell hívni. (3) Az Országgyűlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzőt

választ.

(4) Az Országgyűlés üléseinek összehívásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gondoskodik.

(5) Az Országgyűlés működésének szabályait és tárgyalási rendjét

ügyrendben állapítja meg. 13. § Az Országgyűlés ülései általában nyilvánosak. Rendkívüli esetben az

Országgyűlés zárt ülés tartását is elhatározhatja.

14. § (1) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg.

(2) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet.

15. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek

legalább fele jelen van. (2) Határozatait az Országgyűlés szótöbbséggel hozza.

(3) Az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők

kétharmadának szavazata szükséges.

16. § Az Országgyűlés által elfogadott törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és titkára írják alá. A törvény kihirdetéséről a Tanács elnöke

gondoskodik. A törvényt a hivatalos lapban kell kihirdetni.

17. § (1) Az Országgyűlés a szükséghez képest bármely kérdés megvizsgálására tagjaiból bizottságot küldhet ki.

(2) A hatóságok, hivatalok és intézmények, valamint az állam minden

polgára köteles az országgyűlési bizottság által kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, illetőleg a bizottság előtt vallomást tenni.

18. § (1) Az Országgyűlés megbízatásának lejárta előtt is kimondhatja

feloszlását.

(2) Háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén az Országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását is kimondhatja.

(3) A feloszlatott Országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa háború

vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. Az ekként összehívott Országgyűlés megbízásának meghosszabbítása tárgyában maga

határoz.

(4) Az Országgyűlés feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyűlést kell választani.

(5) A megválasztott Országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a

választást követő egy hónapon belül hívja egybe.

19. § (1) Az Országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból

és tizenhét tagból áll.

(2) A minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és tagjai a Népköztársaság Elnöki Tanácsába nem választhatók.

20. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatásköre:

a) kitűzi az országgyűlési választásokat,

b) összehívja az Országgyűlést, c) törvényeket kezdeményez,

d) országos jelentőségű kérdésekben népszavazást rendelhet el,

e) a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, f) megerősíti a nemzetközi szerződéseket,

g) megbízza és fogadja a követeket,

h) kinevezi a törvény által meghatározott fontosabb megbízatású állami alkalmazottakat, valamint a fegyveres erők magasabbrangú tisztjeit,

i) adományozza az Országgyűlés által alapított rendjeleket és címeket,

valamint hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez,

j) gyakorolja a kegyelmezési jogot, k) dönt azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény hatáskörébe utal.

(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államigazgatási és a helyi

államhatalmi szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba

ütközik, vagy sérti a dolgozó nép érdekeit.

(3) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa feloszlathatja az államhatalomnak azt

a helyi szervét, melynek működése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan veszélyezteti.

(4) Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét a

Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg.

(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok

törvényerejű rendeletek, amelyeket az Országgyűlés legközelebbi ülésén be kell mutatni.

(6) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának minden határozatát és intézkedését

az elnök és a titkár írják alá. Rendeleteit a hivatalos lapban kell kihirdetni.

21. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízatása akkor szűnik meg, amikor az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan

megválasztja.

(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országgyűlésnek felelős és köteles működéséről az Országgyűlésnek beszámolni.

(3) Az Országgyűlés jogosult a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vagy

bármely tagját visszahívni. (4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatképességéhez az elnökön

és titkáron kívül kilenc tag jelenléte szükséges.

(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ügyrendjét maga alkotja meg és azt az

Országgyűlésnek bemutatja.

- 62 -

1881. évi II. törvénycikk

a csendőrségi legénység

állományának kiegészitéséről

1. § A csendőrségi legénység állománya

kiegészittetik:

a) a hadseregben (hadi tengerészetben)

vagy a honvédségben szolgált olyan

altisztekből, a kik az 1868. évi XL-ik

törvénycikk 38-ik §-ának, illetőleg az 1873-

ik évi II-ik törvénycikknek alapján,

igénynyel birnak a közszolgálatban való

alkalmazásra;

b) olyan önkéntesekből, kik

hadkötelezettségüknek már teljesen eleget

tettek;

c) a hadsereg kötelékébe tartozó, s

huzamos időre szabadságolt és önkéntesen

belépő egyénekből, kik már a sorhadi

kötelezettségnek utolsó félévében állanak;

d) a hadseregnek önkéntesen belépő

tartalékosaiból és póttartalékosaiból;

e) az önkéntesen belépő honvédekből.

Mozgósitás estében azonban

a c), d) és e) pontok alatt elősorolt

egyéneknek a csendőrségbe való önkéntes

beléptetése nem engedtetik meg.

2. § A hadseregből vagy a honvédségből a

csendőrségbe önkéntesen belépett egyének

szolgálati kötelezettsége három évig terjed.

Azok azonban, a kik ezen három éven tul

is kivánnak a csendőrségben szolgálni

önkéntesen és évről-évre tovább is

folytathatják ottani szolgálatukat.

3. § Azoknak, kik a hadseregből vagy a

honvédségből lépnek be a csendőrségbe és

abban négy évig szolgálnak, összes

szolgálati idejökből, a honvédségnél töltendő

két utolsó év elengedtetik. Az ilyenek tehát

két évvel előbb bocsáttatnak el véglegesen a

hadi kötelékből.

4. § A hadseregből, illetőleg annak

póttartalékából és a honvédségből önként

belépett csendőrök, a csendőrségnél

teljesitendő szolgálatuk idejére nézve, a

csendőrség állományába véglegesen

áthelyezettnek tekintendők; és igy az

időnkinti fegyvergyakorlatok és ellenőrzési

szemlék s általjában a tényleges szolgálatra

való behivás alól fel vannak mentve és

mozgósitás esetében is a csendőrségnél

hagyatnak meg.

5. § Ezen törvény végrehajtásával a

honvédelmi minister bizatik meg.

2.számú melléklet

- 63 -


- 64 -


- 65 -


- 66 -


- 67 -


- 68 -


Documents

Szakdolgozat - University of Miskolcmidra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document...- 1 - MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék RENDÉSZET