MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

SZAKDOLGOZAT

A válás hatása a kisiskolás gyerekekre

Szerző: Kárász Eszter Virág

Pedagógia Ba

Nevelési asszisztens szakirány

Konzulens: Nótin Ágnes

Tudományos segédmunkatárs

Tanárképző Intézet

Miskolc

2015

2

Tartalomjegyzék

1 BEVEZETÉS ................................................................................................................ 3

2 HÁZASSÁGTÓL A VÁLÁSIG .................................................................................. 5

2.1 CSALÁD KIALAKULÁSA ÉS LEHETSÉGES FOGALMAI ................................................. 5

2.2 CSALÁD KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSAI ............................................. 6

2.3 CSALÁDMODELLEK .................................................................................................. 7

3 VÁLÁS JELENSÉGE ÉS FOLYAMATA ................................................................. 9

3.1 A VÁLÁS JELENSÉGE ................................................................................................ 9

3.2 LÉLEKTANI SZAKASZOK ......................................................................................... 10

3.2.1 Döntés................................................................................................................ 11

3.2.2 Különválás ......................................................................................................... 11

3.3 FELTÉTELEZHETŐ OKAI .......................................................................................... 11

3.4 JOGI VÁLÁS ............................................................................................................ 12

4 HOGYAN HAT A VÁLÁS A GYEREKRE? .......................................................... 14

4.1 KISISKOLÁSKOR ..................................................................................................... 14

4.2 PROBLÉMÁK .......................................................................................................... 15

4.3 KISISKOLÁSOK ÉS A VÁLÁS .................................................................................... 17

4.4 ÖSSZEHASONLÍTÁS A TÖBBI KOROSZTÁLLYAL ....................................................... 18

6 ELVÁLTAK GYEREKEI AZ ISKOLÁBAN ......................................................... 20

6.1 ISKOLA ÉS PEDAGÓGUSOK SZEREPE ....................................................................... 20

7 ESETTANULMÁNYOK ELEMZÉSE .................................................................... 22

7.1 ESETTANULMÁNYOK ............................................................................................. 22

8 FELNŐTT GYEREKEK EMLÉKEI ...................................................................... 26

9 ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................... 28

11 ZUSAMMENFASSUNG ........................................................................................... 31

12 FELHASZNÁLT IRODALOM ................................................................................ 34

3

1 Bevezetés

Költözés, gyermekelhelyezési per, konfliktus és önérvényesítés, talán ezek a pontok

körülírják egy házasság felbomlásának körülményeit, mely mára mondhatni természetessé

vált, csakúgy, mint a vasárnapi szülők jelensége. Napjainkban egyre kevesebb ember éli le

az életét egyetlen házasságban és ennek velejárója, hogy egyre kevesebb gyerek nő fel két

szülős családmodellben.

Hazánkban az elmúlt években jelentős javulás figyelhető meg a válásokat vizsgáló

statisztikákban „A 2013-ban bíróság által kimondott 20 ezer válás számszerűen 1830-cal,

8,4 százalékkal volt kevesebb az előző évinél…”1 Ennek előzményeként az 1980-as évek

elején mért adatok alapján a gyereküket egyedül nevelő szülők növekedése ekkor

jelentkezett legmagasabb számban.2

S bár az előző adatok alapján megkérdőjelezhető az első felvetésem egy kiegészítés

megmagyarázhatja a nyitó gondolatot:

„Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló – és 2004 óta emelkedő – számú váláshoz

képest az utóbbi évek határozott csökkenése figyelemre méltó jelenség. A jelentősen

mérséklődő válás azonban nem feltétlenül jelenti a párkapcsolatok stabilitásának hasonló

mértékű javulását, mivel a házasságban élők száma és aránya is jelentősen visszaesett.”3

Ezek szerint bár csökkent a válások száma, ami mindenképpen pozitív, mégis a statisztika

azt igazolja, hogy több gyerek nő fel házasságon kívül ilyen vagy olyan formában.

Kutatásom tárgyaként azért választottam az elvált szülők gyerekeinek tanulmányozását,

mert mindig is érdekelt, hogyan zajlik le a válás folyamata mind jogi-, mind lélektani

szempontból és milyen hatást gyakorol a gyermek későbbi kapcsolataira.

„Ha a gyerek nem tudta előre, hogy apja vagy anyja elköltözik, villámcsapásként éli át az

elválást, hiszen nem készült fel rá. Ám ha időben szóltak neki, akkor sem múlik el

nyomtalanul az élmény. Legtöbbször az utolsó pillanatig makacsul reménykedik (…) ám

utolsó reménye is szerte foszlik, amikor becsukódik apja vagy anyja mögött az ajtó."4

A házasságok felbontása a javuló tendencia ellenére is gyakori jelenség, mely

véleményem szerint fontos pedagógiai kérdéseket rejt magában, hiszen a gyerekeknek túl

1 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 2 S. Molnár Edit, 1997, 187-189. p 3 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 4 Sven Loerzer, 2008, 354., p

4

kell lendülniük ezen a krízisponton és megfelelő segítség nélkül kérdéses, hogy meddig

jutnak el ebben a folyamatban.

Az iskola az a közeg, ahol a pedagógus óhatatlanul szembesül a tanuló otthonról hozott

értékeivel, normáival és esetlegesen meglévő problémáival, melyek újabb problémákat és

konfliktusokat generálhatnak már egészen korán a kortársakkal való kapcsolatokban, a

pedagógus-gyerek között illetve a szülő-gyermek kapcsolatban.

A válás kérdéskörének mélyebb feltárása, megismerése és megértése, valamint a

felmerülhető problémákra való felkészülés lehet a kulcs a sikeres együttműködés, fejlődés

és egészséges kapcsolat kialakítására és fenntartására. Kérdésként felmerülhet, hogy minden

életkorban azonosan reagálnak-e a gyerekek a szülők elválására vagy nagy különbségek

tapasztalhatók? Hogyan ismerheti fel a pedagógus a problémát? Valamint kihat-e

felnőttkorban a párválasztásra a szülői minta?

Kutatásomban az elvált gyerekek társas kapcsolataira és az ebből fakadó

magatartásbeli problémákat, lélektani hatásokat és devianciákat fogom vizsgálni, de a fő

hangsúly az intézményekben való megjelenésre és a pedagógus átfogó szerepére

orientálódik. Rövid, de tartalmas kitekintést teszek a házasság, család és a válás jogi

aspektusaira, melyek számos problémát vetnek fel, hiszen a gyermek elhelyezés és a

körülmények figyelembevétele igen is komoly hatásokat gyakorol mind a gyermek, mind a

szülők életére. Végül, de nem utolsó sorban kísérletet teszek a felnőttkori párválasztás

tanulmányozására és esetleges problémák felmérésére. Kortól és nemtől eltekintve

kutatásomban az általános iskolásokon belül a 6-8 éves korosztályt tekintem fő csoportnak.

Összehasonlító elemzésemben különböző tézisek és esettanulmányok

összehasonlításával fogok foglalkozni, melyekkel alátámasztani kívánom azt a

hipotézisemet, mely szerint a válás igen is maradandó nyomot hagyhat a gyermek életében

pár-, és társas kapcsolati szempontból, de a megfelelő pedagógiai eszközökkel

csökkenthetjük a tanuló „másságát” az iskolában.

A kutatást szakirodalmi áttekintés előzte meg, így a tényleges vizsgálat előtt a

hipotéziseimet és a témát nagyban befolyásolta az előzetesen szerzett ismeretanyag, így a

diplomamunkám elkészítése három hónapot vett igénybe.

5

2 Házasságtól a válásig

2.1 Család kialakulása és lehetséges fogalmai

Azt már látjuk, hogy család, mint fogalom meghatározást számos nézőpontból

értelmezhetjük, de biztosan megjelenik a magyarázatunkban szülő(k) és gyerek(ek), mint a

család, fő alkotóelemei.

„A lehető legmesszebbmenő védelem és támogatás illeti meg a családot, a társadalom

természetes és alapvető csoportos egységét, különösen azért, mert biztosítja annak

fennmaradását, és gondozza és neveli a magukról gondoskodni nem tudó gyerekeket.” 5

Jogi szempontból akár így is értelmezhető, de mindenképpen tisztáznunk kell azt a tényt,

hogy a család fogalma a történelem folyamán sok változáson ment keresztül a gazdasági,

politikai és jogi hatások következtében is. A definiálás szempontjából viszont, most csak a

mai modern értelembe vett fogalom meghatározásokat veszem figyelembe, részletesen nem

kívánok a régi értelmezésekre kitérni.

„Ma általában az egy fedél alatt élő kisközösséget jelöli, amelynek tagjait vagy házassági

kötelék, illetve együttélési szándék, vagy szülő-gyermek kapcsolat fűzi össze, jelentheti

továbbá a rokonok közösségét (pl. a Tóth-család). 6

Biológiai szempontból való megközelítésként értelmezhetjük az emberi faj reprodukciós

egységeként és egyben az emberi kapcsolatok helyszínéül is. Vallási aspektusból

tekinthetünk rá úgy, mint a „Teremtő művére” és mélylélektani szempontból „… a család a

személyben végbemenő pszichikai és ugyanakkor pszichodinamikai folyamatok színtere.”7

„A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az ún. monogám családot érti, amely tartós

együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége,

s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége.”8

Az biztos, hogy bármelyik megközelítést nézzük közös pontnak tekinthető, hogy a család

kifejezés alatt egy olyan közösséget értünk, amely a társadalomban komoly szerepet tölt be.

5 ENSZ, 1949, 10. p 6 Dr. Teleki Béla, 2000, 14. p 7 Dr. Teleki Béla, 2000, 15. p 8 Csernák Józsefné, 1997, 187. p

6

2.2 Család kialakulása és történelmi változásai

Ahogyan azt az előzőekben megállapítottam a család, mint egység fontos része a

mindennapi életünknek és a társadalomnak is, ezért nézzük részletesebben történelmi

áttekintésen keresztül, hogy milyen családtípusok léteztek és léteznek napjainkban is, azaz

pedagógusként mire számíthatunk.

„Új családot a házasság megkötése hozott létre (…) ez jórészt „csoportos” döntés volt,

társadalmi, foglalkozási csoport, a felekezet, illetve a helyi társadalom hagyományainak,

normatíváinak eredményeként jött létre, s csak kevéssé függött a két fél személyes

elhatározásától”9 Ez a gondolat a XVIII. század elejétől sokáig élt.

A társadalom legkisebb elemének a kéttagú családot tekintették, melyeknek célja az

utódnemzés volt. Ekkortájt még széles szakadék húzódott meg a kiscsalád, törzscsalád és a

nagycsalád fogalom meghatározás között, erről csak röviden fogok szólni létszám alapján

növekvő sorrendben bemutatva.

Kiscsalád alatt a házaspár és a gyerek(ek)-et értették, ezt követte a törzscsalád, ahol már

két generáció, azaz két család élt együtt, majd a nagycsaládot tekinthetjük a legnagyobb

egységnek, ahol akár három-öt generáció is együtt élt a rokonságot is beleértve. Későbbi

kutatások szerint utóbbi csak igen kis számban volt jellemző és nagy eltérés fedezhető fel a

különböző társadalmi státusban élő családok életmódja között.

A XX. századra pedig szinte teljesen felváltotta a kiscsalád (nukleáris) családtípus a

többgenerációs együttélést. A kapitalizmus és polgárosodás is komoly változásokat idézett

elő a család szerkezeti változásai tekintetében, hiszen a nők munkába állása és a technika

rohamos fejlődése nem csak a szerepükben változtatott a családon belül, hanem a családról

alkotott kép is gyökeresen átformálódott. A XIX. század végén felmerül: „.. vajon a

technikai-gazdasági fejlődés nem teremti-e meg fokozatosan azokat a feltételeket, amelyek

között az emberek a családon kívül szabadabban kibontakoztathatják a képességeiket, nem

lenne-e a társadalom működése zavartalanabb, ha nem kellene megbirkózni a családok

tradíciót őrző hatásával.” 10

9 S. Molnár Edit, 1997, 188 p. 10 Csernák Józsefné, S. Molnár Edit, 1997, 187. p

7

2.3 Családmodellek

Tehát láthatjuk, hogy a történelem folyamán sok változás történt, így mára széles palettán

vizsgálhatjuk az újonnan megjelenő családtípusokat.

Először is vegyük szemügyre milyen családmodelleket különböztet meg a mai értelemben

a szakirodalom.

Nagycsaládról már szó volt a történelmi áttekintésnél, mára az európai ember három

nemzedék együttélését érti ez alatt még gyakrabban a szülők és három vagy több gyerek

alkotta egységet, tehát láthatjuk, hogy az első meghatározáshoz képest gyökeresen átalakult

a nagycsalád definiálása. Muzulmán és iszlám kultúrákban pedig ennek fellelhető az

úgynevezett többnejű változata is, melyben a férjnek egyszerre több felesége van és együtt

élnek a gyerekekkel, így gyakori a negyven-ötven fős létszám is.

Kiscsalád (nukleáris): a szülők és egy vagy két gyermek alkotta modell, egyes

szociológusok előszeretettel nevezik „mai családmodellnek”is.

Gyermektelen és egy-gyermekes modell: nevéből adódóan egy gyermekkel vagy

gyermek nélküli családtípusról beszélünk, melyek mondhatni korunk „új vívmányai”,

melyekre a történelmi áttekintésnél már utaltam. A technológia fejlődése, az

információáramlás felgyorsulása és a nők, mint munkaerő megjelenése a piacon sokakban

új nézőpontra terelte a család és családalapítást, így sokan kényelmi vagy önérvényesítési

szempontból tudatosan döntöttek a gyermektelen családmodellnél.

Emellett kutatások szerint az egykék helyzete korán sem olyan kényelmes és jó, mint

ahogyan gondoljuk, hiszen számos veszély fenyegeti őket a magányosságukból adódóan „…

vagy bezárkózik önző önmagába, vagy nyitottá lesz, mint a piac, hogy elkerülje az állandóan

fojtogató magányosság, gyökértelenség érzetét.”11

Teljes család: akkor beszélhetünk erről a formáról, ha a szülők és legalább egy gyermek

él együtt, még akkor is, ha az egyik szülő nem vérszerinti. Sok előnye és hátránya is van egy

ilyen családtípusnak és nem jelenthetjük ki, hogy ez az optimális forma. Megjegyzem,

munkám során mivel ez az általános modell ehhez fogok viszonyítani minden további

irodalmat.

Újraszerveződött (rekonbinált) család: az elvált vagy özvegyek új házasságra lépése,

mely a konfliktusok és egyben az újrakezdés színtere is.

11 Dr. Teleki Béla, 2000, 50. p

8

Csonka családmodell: megnevezése vitatatott, mindenesetre gyermek-, vagy

szülőhiányt feltételez, így számos alfaja létezik a teljesség igénye nélkül pl. az elvált szülők

esetében, leányanyák, özvegyek stb. Erre és a rekonbinált típusra még a későbbiekben

részletesebben is ki fogok térni.12

12 Dr. Teleki Béla, 2000, 45-52. p

9

3 Válás jelensége és folyamata

3.1 A válás jelensége

Ha visszatekintünk, történelmünkre tisztán látszik, hogy a házasság hosszú évszázadokon

keresztül érték volt, így a keresztény (nyugati) kultúrákban fel sem merülhetett ennek

felbontása. Az előző fejezetben már utaltam rá, hogy a XX. században következett be

jelentős változás e területen, amikor is az iparosodott államok törvényileg szabályozták

(könnyítették) a válás procedúráját. S bár a század elején még társadalmilag kevésbé volt

elfogadott a válás, csak egyik fél vétkessége esetén kaptak engedélyt erre a század második

felére ezek a szabályozások is jelentős mértékben rugalmasabbá váltak.13 Nézzük meg,

hogyan változott ez mai társadalmunkban:

14

„…2013- ban 100

házasságkötésre 175 házasság

megszűnés jutott, ami

alacsonyabb az előző évinél

(187), de jóval magasabb, mint az

1990-es évek elején vagy

korábban volt, nem beszélve az

1970-es évek közepéről, amikor a

házasságok mérlege még

pozitívnak mutatkozott, vagyis

több házasságkötés történt, mint

amennyi válás és özvegyülés által

megszűnt.”15

A felmérés úgy gondolom, hogy magáért beszél, mivel az adatokból azt feltételezhetjük,

hogy napjainkra társadalmilag teljesen elfogadott a házasságok felbontása. Arról viszont

13 Cseh – Szombathy László, 1985, 169. p 14 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 15 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p

1. táblázat A házasságkötés és megszűnésről

10

még nem beszéltem, hogy hogyan is zajlik le ez a folyamat a következő alfejezetben lélektani

szempontból fogom bemutatni válás jelenségét.

3.2 Lélektani szakaszok

A válás hosszú ideig tartó, komplex folyamat, melynek számos kiváltó oka lehet,

melyekről a későbbiekben még részletesen szólni fogok.

Az elválásnak két nagy szakasza különíthető el: az első szakaszt döntéshozó szakasznak

is szokás nevezni, melyben körülbelül 1 évig tart az első megfontolástól a fizikai

különválásig, ezután következik a második szakasz, azaz az alkalmazkodás, ami jóval

hosszabb folyamat az előzőhöz viszonyítva általában körülbelül másfél-két év, mások szerint

akár négy éven át is eltarthat. Itt már a felek a megváltozott helyzethez alkalmazkodni

kezdenek, ezt Spanier és Cole részletesebben vizsgálta szerintük meghatározó tényezői a

folyamatnak:

milyen fokú a származásbeli különbség a házastársak között;

milyen a személyközi feszültségek és a személyes szorongás mértéke;

mennyire elégedettek a kapcsolattal, illetve a házastárssal;

milyen fokú a kapcsolat összetartó ereje;

mekkora mértékű az egyetértés a házasság működése szempontjából fontos

kérdésekben.16

Ezzel párhuzamosan beindulnak az alfolyamatok is, melyek az érzelmi-, jogi leválás

mellett a szülő – gyermek kapcsolatok újjárendezését is magába foglalja.

Nem elhanyagolható szempont a gazdasági válás jelensége sem, azaz a közös háztartás

ketté válik, s végül a társas kapcsolatok átrendeződését tekinthetjük az utolsó és egyben

lezáró alfolyamatnak, ám sikeres lezárásnak azt tekinthetjük, ha a megváltozott

körülményekhez mérten is sikerül a feleknek stabil életvitelt és identitást kialakítaniuk. 17

16 Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 300. p 17 Bognár Gábor – Telkes József, 2008, 300-307. p

11

3.2.1 Döntés

A biztos meggyőződés egyik tipikus stratégiája lehet, amikor az egyik fél „besszre

spekulálást” folytat, azaz taktikusan a csőd felé tereli a házasságot úgy, hogy a legnagyobb

haszonnal tudjon távozni a süllyedő hajóról. Ez az elmélet természetesen nem ilyen

egyszerű, hiszen paradox érzésekkel küzd a válni kívánó házastárs egyszerre akar szabadulni

és maradni a kapcsolatban, ez abból fakad, hogy a közvetlen környezetével (család, barátok

stb.) szembe kell majd néznie, adott esetben vállalnia kell a kudarcot, anyagi nehézségeket

és egyéb felmerülő negatív körülményt is.

A másik stratégiát szabotázs elnevezést viseli abból adódóan, hogy a szabotőr módszeres

rombolja kapcsolatát és bár látszólag megakarja menteni házasságát egyedül mégsem megy,

így látványos kudarccal ér végét ez a kísérlet. Amikor a másik fél bűnösségéről

bizonyosságot szerez, akkor kezdeményezi a válást a szabotőr.

3.2.2 Különválás

Statisztikai adatok szerint a nők hamarabb kezdeményeznek válást, mint a férfiak, de

megjegyzem nem mindig az a fél kezdeményezi hamarabb a válást, aki leginkább válni akar.

„A válási döntést megelőző időszakról a nők jeleztek több traumatikus hatást, a válási

döntés után viszont a férfiakat viselte meg jobban a helyzet: alvászavar, magányossági érzés,

lehangoltság a nők többségénél a döntés előtt, a férfiak többségénél a döntés után

jelentkezett…”18

Tehát a körülmények hatására a házastársakra nemtől, életkortól függetlenül ez egy

rendkívül nehéz és lélektani szempontból a legmegterhelőbb a fizikai különválás szakasza.

19

3.3 Feltételezhető okai

„A válások nem a házasság krízisét jelzik, hanem azt igazolják, hogy az emberek

mindinkább individualisták, önkényesek, örömszerzésre vágynak, a kötöttséget és

18 Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 306.p 19 Dr. Teleki Béla, 2001, 299-307. p

12

elkötelezettséget egyre inkább elutasítják, valamint a társsal együtt töltött idő kevés és

minőségében is gyenge…”20

Egyik kiváltó oknak tartom ezt a fajta modernizációt, melyet már olyan sokszor

emlegettem az előző fejezetekben.

Dr. Teleki Béla kutatási eredményei szerint a leggyakoribb okok:

alkoholizmus 46,1 %

partner félrelépése 26,9 %

a párok elhidegülése 16,6 %

korai házasság 7,7%

anyós beavatkozása 3,6 %

egyéb okok: agresszivitás, szenvedélybetegség, anyagiak, bűnözés stb. 3,5% alatti

eredményt mutatnak21

A vizsgálatból az is kiderül, hogy a vizsgált alanyok zömének fel sem merül más

alternatíva a házasságfelbontáson kívül, tehát ebből is tisztán látszik, hogy a

társadalmunkban mennyire elfogadott eljárás.

Valamint az is tisztán látszik, hogy a váláshoz vezető út igen szerte ágazó folyamat, és

míg végbemegy nem ritka, hogy akár egy-két évet is magába foglal a bírósági eljárás

következményeképp.

Itt jön a döntés utáni szakasz a különköltözés időszaka, amikor is az egyik fél fizikailag

is távozik a közös otthonból, persze ez a jobbik eset, mert gyakori problémaként felmerül,

hogy anyagi-, egzisztenciális problémák miatt ez nem kivitelezhető és akkor jönnek az újabb

és újabb feszültséggel teli szituációk. Ebből a fázisból még nem következik az, hogy a felek

véglegesen elválnak, itt még van visszaút, de egy biztos mind az elmenő-, mind a maradó

félnek is a magány és elhagyatottság érzésével kell megküzdenie.

3.4 Jogi válás

A válóper indítása bármelyik részről kezdeményezhető, mely általában rendkívül

indulatvezérelt lépés. A vagyon-, és gyermek elhelyezés a legkritikusabb pontja az egész

procedúrának, és ha megegyezés születik, akkor sem tudnak ténylegesen elválni egymástól.

20 Dr. Teleki Béla, 2001, 146. p 21 Dr. Teleki Béla, 2001, 147. p

13

A gyerek ott marad, mint szenvedő alany a történetben. Bár a bíró jogilag elválasztja őket

egymástól, attól még a jövőben is ők maradnak a közös gyerek szülei, s az unokák számára

is ők lesznek a biológiai nagyszülők. Tehát mindenképpen át kell szerveznie mindkét félnek

a mindennapi életét, új megküzdési stratégiákat kell kieszelni. 22

Most, hogy kellő részletességgel is körül jártam a házastársak nézőpontjából a válás

jelenségét, folyamatát és problematikusságát a következő fejezetben az elvált szülők

gyermekeinek aspektusából fogom megközelíteni a felmerülhető problémákat.

22 Hajduska Marianna, 2008, 137-140. p

14

4 Hogyan hat a válás a gyerekre?

Az előző fejezetben alaposan megismertük a szülők között végbemenő folyamatokat, de

mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek felbomlik a családjuk? Erre a kérdésre keresem

a választ ebben a fejezetben, viszont meg kell említenem, hogy kifejezetten a 6-8 éves

korosztályra orientálódik a bemutatás.

4.1 Kisiskoláskor

Bár vannak kivételek, mégis a társadalmak zöme egyöntetűen a gyerek megítélése

szempontjából mérföldkőnek tekintik az 5-7 éves korszakot, mely 12 éves korig tart.

A testi változásokon túl, amikor kihullik a gyermek utolsó tejfoga is a korábbi időszakhoz

képest több elvárás jelenik meg velük szemben.

Gyakran halljuk a szülőktől, hogy „Te már nagyfiú vagy ehhez” ezzel is jelezve a

gyermek felé, hogy igen is mást várnak el tőle a továbbiakban, azaz udvariasságot, a

gyerekes játékok elhagyását és új készségek kialakítását. A történelem során ennek a

korszaknak komoly jelentősége van, akárcsak napjainkban is. Ma is elvárjuk, hogy egy

kisiskolás bizonyos feladatokat egyedül végezzen el, de a tanulás folyamatában még a felnőtt

felügyelet és irányítás megjelenik. Fokozatosan növekszik a szülői felügyelet nélkül töltött

szabadidő a kortársakkal és ez az idő általában játékkal, beszélgetéssel vagy egyszerű

„lógással” telik.

Nézzük meg biológiai szempontból mi is történik: arról már beszéltünk, hogy

bekövetkezik 6 éves kor körül a fogváltás, aztán az iskoláskor alatt egyértelműen változik a

gyermek külseje és fizikai ereje egy átlagos amerikai 6 éves 105 cm magas és körülbelül 22

kg körül mozog. Mindemellett mozgékonyabbá válnak és mozgásuk sokkal rendezettebb

lesz, melynek oka az agyi működés változásában keresendő (lateralizáció).

Piaget szerint a gyerekek 7 éves koruk körül elkezdenek konkrét műveletekben

gondolkozni, melynek eredményeképpen képesek lesznek összekapcsolni, elválasztani,

összerendezni tárgyakat.23

23 Michael, Cole, Sheila R. , Cole, 2006, 54-483. p

15

A konkrét műveletek megmutatkoznak:

a) Annak megértésében, hogy a tárgyak külleme megváltozhat, miközben

mennyiségük és más tulajdonságaik azonosak maradnak.

b) A tárgyak több szempont szerinti osztályozásában, ami lehetővé teszi, hogy a

gyerekek módszeresebben gondolkodjanak a tárgyak egymáshoz való viszonyáról.

c) Egymással kapcsolatban nem lévő alkotóelemekből kialakított képek

alternatív észlelésének képességében.

d) A másik személy által nem látott tárgyakkal kapcsolatos hatékony

kommunikációra való képességben.

e) A másik személy nézőpontjainak átvételére és szándékainak megértésére

vonatkozó képességben.24

Ezek alapján azt látjuk, hogy a gyerek összetettebben vizsgálja az őt körülvevő

környezetet és mi felnőttek ennek tudatában is gyakran esünk abba a hibába, hogy azt

feltételezzük, a gyermek nem veszi észre rejtett üzeneteinket, gondolatainkat. „Nem kerüli

el figyelmét sem a kellemetlen homlokráncolás, sem a kissé csípősebb megjegyzés. Az, hogy

a szülők egymáshoz való viszonya megváltozott, nem maradhat sokáig titokban a gyerek

előtt, még ha világosan meg sem fogalmazódik benne.”25 Sok esetben még meg sem tudja

fogalmazni a gyerek, hogy mi történhet, de felfigyel az árulkodó jelekre, így a

diszharmonikus családban felnövők is hasonlóan viselkednek, mint az „elvált gyerekek”. 26

4.2 Problémák

„A válás mindenképpen terheli a gyerek fejlődését, bármilyen életkorú legyen is. (…) Az

elvált szülők gyermekeinek 82 százaléka továbbra is őszintén szereti apját-anyját. Mégis a

gyerek számára legtöbb esetben a kisebb baj, ha a szülők elválnak, mintha a család

egységét megtartva, gyűlölködnek.”27

A válás hatásairól kellene ebben az alfejezetben beszélnem, viszont tisztáznunk kell, hogy

ez a kifejezés nem éppen helytálló.

24 Michael, Cole, Sheila R. , Cole, 2006, 483. p 25 Loerzer, Sven 2008, 308. p 26 Loerzer, Sven 2008, 308-310. p 27 Loerzer, Sven 2008, 308. p

16

„A szülők és a gyermekek, az apa és az anya egymás közötti konfliktusainak kezelési

módja a döntő a gyermek nevelkedésében, nem pedig az, hogy a szülők milyen „hivatalos”

viszonyban állnak egymással.”28

Tehát a gyerek nem csak akkor lehet szenvedő alany egy családban, ha éppen válófélben

vannak, hanem akkor is, amikor diszharmonikus, vitáktól hangos közegben nevelkedik.

Ennek tudatában mégis számos vizsgálatot végeztek az 1970-es évektől kezdődően az

„elvált gyerekek” körében. E kutatások eredményeképpen két jól elkülöníthető hatásról

beszélhetünk: a rövid-, és hosszú távú hatásokról, melyek a válás után jelentkező átalakult

családszerkezet gyerek személyiségfejlődésében változásokat eredményez.

A rövid távú hatás: a gyermekeknél a válási krízisre adott reakcióit jelentik, az

alkalmazkodás időszaka is egyben. Ebben a krízishelyzetben a gyermek életkora nagyon

fontos, hiszen csak úgy tud reagálni egy-egy számára megterhelő élethelyzetre, hogy az adott

fejlődési szakasza eszköztárát használja. A továbbiakban pontosan ennek fontossága miatt

fogom a már előzőleg bemutatott célcsoportnál jelentkező problémákat külön fejezetben

tárgyalni.

Hosszú távú hatás: szintén a válás utáni időszakot követi ez lehet az egyszülős nevelés

vagy rekonstruált család problémaköre. 29

Életkortól függetlenül a gyermekek „… amíg nem történik kritikus esemény szüleik

házasságában, a stabilitás tudatában élnek…”30 Tehát egy hangosabb vita, a szülők hideg

pillantásai vagy egy elcsattanó pofon a válás küszöbén több szempontból is megviselik a

gyereket: félelem a megoldatlan konfliktusoktól, szorongás, a biztonságérzet instabilitása

jelenik meg mindemellett a felnőttek harcai alatt kevesebb figyelem jut a csemete számára.

Ezek a belső feszültségek csak tovább fokozódnak az elköltözés időszakában, itt már

kézzelfogható tüneteket tapasztalhatunk, valamilyen szintű regresszió is tapasztalható, azaz

a szenvedő alany korábbi fejlődési szintre esik vissza. Gondoljunk csak bele, hogy számára

mekkora veszteséget jelent azon felül, hogy az egyik szülő eltűnik a mindennapjaiból,

negatív irányban változhat a napirendje, megszokott programjai és egy költözés esetén még

baráti körétől is búcsúznia kell. 31

28 Bognár Gábor – Telkes József, 1994, 95-96. p 29 Bognár Gábor – Telkes József, 1994, 96-99 p. 30 Hajduska Marianna, 2008, 143.p 31 Hajduska Marianna, 2008, 143. p

17

4.3 Kisiskolások és a válás

Ebben az életkorban a gyerek komoly változásokon megy keresztül lélektani

szempontból. Központi kérdés, hogy milyen módon tudja megoldani a problémákat, és hogy

a viselkedést mennyire tudja tudatosan vezérelni pl. realitáselv előnybe helyezése az

örömelv fölött. Az iskolás korban még nagyobb fókuszba kerül, hogyan sikerül az értelmi

szférának felül emelkednie az érzelmi szférán.

A válás után gyakori a kisiskolásoknál a magatartászavar megjelenése, melynek okai az

egyik szülő elvesztése és a megváltozott kapcsolat rendkívül megterheli a gyerek érzelmi

szféráját és ez akadályozza, késlelteti a kritikus fejlődési szakaszhoz kapcsolódó

alkalmazkodást. Értelmi képességei segítenek a gyereknek feldolgozni a válási élményt és

korából fakadóan megváltozik az időélménye, így eltudja különíteni az idő múlását. A

szülők egymással való kapcsolatának romlását viszont nagyon nehezen tudjuk

megmagyarázni ebben az életkorban.

Gyakori reakció a szomorúság és a félelem, mely konkrét formát ölt: fél, hogy

idegenekhez kerül, nem kap enni stb. A legintenzívebb időszak a hiányzó szülő utáni

vágyakozás és ez főleg a fiúknál nagyon fontos életszakaszban, azonosulási mintát keresnek

és az apa hiánya súlyos veszteségként jelenik meg. Ebből ered az, hogy egy válás után a fiúk

új házasságra próbálják rávenni anyjukat. 32

A család felbomlásával a gyerekekben a biztonság és bizalomérzés válik bizonytalanná.

A kisebb korosztály körében talán még természetesebb, mint az idősebbeknél, hogy anya és

apa összetartozik és ennek megváltozása azt az érzetet kölcsönzi, hogy szinte bármi

megtörténhet most már. Ezekhez a tényezőkhöz kapcsolódik a bűntudat érzése is, hibásnak

érzi magát a körülmények tükrében és ez gyakran agresszív megnyilvánulások,

magatartászavar és koncentrációs nehézségek formájában jelenik meg.

Komoly problémaként merül fel a lojalitás konfliktusok, azaz amikor a szülő a másik fél

elleni harcába akarja bevonni a már amúgy is bizonytalan gyereket, melyből két gyakori

szituáció alakul ki: szövetségessé válik és segít lejáratni a másik szülőt akár irreális

megoldásokkal is vagy ellenállást tanúsít. Meglátásom szerint nincs konkrét leírás arra,

hogyan éli meg a gyerek a szülők elválást, de a körülmények kétségtelenül kihatnak a gyerek

feldolgozására.

32 Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 314-315. p

18

A gyermek válási krízisének mértéke függ:

a szülők konfliktuskezelési stílusától

a változások mértékétől (lakóhely, iskola, baráti kör megmarad-e)

van-e a gyerek számára érthető és elfogadható magyarázat

találkozhat-e rendszeresen az elköltözött szülővel

„engedélyt kapott-e” mindkét szülő elfogadására szeretésére

a stresszhatás mértékétől (váratlanság, átélt brutalitások)

a gyermekelhelyezés mikéntjétől (láthatási harcok, bevonódás)

a megküzdési stratégiák színvonalától

4.4 Összehasonlítás a többi korosztállyal

Óvodáskor (3-5 év): szeparációs félelem, azaz az elszakadástól való félelem jelenik meg.

Az egyik szülő kilépése a biztonságérzet megingását eredményezi. Igényli a szülő jelenlétét,

a szülő nélküli időt szorongással éli meg. Gyakori a jelenség a regresszió, azaz egy korábbi

életkori fázis mintáinak a visszavétele. „ Az óvodáskorú gyermek nem érti, hogy a szülők

miért viselkednek ellenségesen egymással, és miért tűnt el a családból az egyik szülő. Ezt az

eltűnést a gyermek fantáziájában a halállal kapcsolja össze.” 33

Nagyobb iskolások a kicsikhez képes, míg a kisebb gyerek szomorúsága szétszórt és a

haragja nem kötődik konkrét tárgyhoz, addig a nagyobbak leggyakrabban tudatos dühvel

reagálnak. Az agyi fejlődés következménye, hogy konstruktív játékban, célirányos

tevékenységekben képes feldolgozni a válást. Rendkívül reálisan értelmezik az elválás

körülményeit, viszont ez a kor a legveszélyesebb, amikor is a gyerek bevonható a szülők

harcába.

Serdülőkor (13-18 év) : A felnőtt szerepek próbálgatása ez az időszak, amikor is a

családnak segítő támasznak kellene megjelennie. „Ha a serdülő nem érzi maga mögött a

család nyújtotta biztonságot, nem tudja saját üteme szerint váltogatni a gyermek és felnőtt

szerepeit : vagy „gyermek” marad és nem indul meg, illetve erősen késik a szülőkről való

érzelmi leválás, vagy ellenkezőleg élesen szakít gyermekszerepével, és szimbolikusan vagy

33 Dr. Bognár Gábor- Dr. Teleki József, 1994, 101. p

19

ténylegesen elhagyja családját.” 34 A fantáziavilág a partnerkeresésre és párválasztásra

orientálódik, a szorongások fokozódásával saját házassága miatt is aggódni kezd.

34 Dr. Bognár Gábor- Dr. Teleki József, 1994, 104. p

20

6 Elváltak gyerekei az iskolában

Válás ide vagy oda a gyereknek akkor is iskolába kell járnia, ha otthon a feje tetejére áll

a világ, talán annyi különbséggel, hogy a tankönyvein és uzsonnáján kívül a válás terhét is

magával cipeli. Lássuk, hogy mit tehet egy pedagógus?

6.1 Iskola és pedagógusok szerepe

A válás és egyszülős nevelés érdekli a pedagógusokat is, mégpedig olyan szempontból,

hogyan hat ki ez a nagyfokú változás a gyermek teljesítményére és magatartására.

Előzőekben már volt szó róla, hogy a válás utáni átmeneti szakaszban gyakran koncentrációs

nehézségek és teljesítményromlás következik be. Gyakori, hogy megváltozik a tanárhoz /

társakhoz való viszonyulás a túlzott ragaszkodástól kezdve a kihívó magatartásig bármilyen

viselkedésmód előfordulhat.

„Az iskola fontos szerepet játszhat abban, hogy segíteni tudjuk a gyerekeknek a válási

folyamat megértésében és foglalkozni tudjunk az ezzel kapcsolatos érzésekkel. Mégis sok

tanár számára kényelmetlen a téma, és számos iskolában úgy gondolják, hogy erről nem

helyes az osztályteremben beszélgetni. Minden tanárnak és minden iskolának magának kell

döntenie, hogy akar-e segíteni a gyerekeknek a válással való megbirkózásban, és ha igen

milyen módon.”35

A gyakorlatban az a legjobb, ha a pedagógus segítő szerepet vállal, tehát meghallgatja és

segítséget nyújt a gyereknek. A feszültséget, a gyerek bűntudatát csökkenthetik a

beszélgetések, a probléma sokszor ott kezdődik, hogy a tanárok nem tudnak arról, hogy a

szülők válnak. Gyakori, hogy a szülők szégyellik a kialakult helyzetet és személyes

kudarcként kezelik, sőt attól is félnek, hogy a gyerekük hátrányos helyzetbe kerülhet.

Vannak olyan tanárok, akik ugyanazt várják el a gyerektől még ebben a krízishelyzetben

is, mintha semmi sem történt volna, indoklásuk az, hogy „… az embernek tudnia kell

félretenni a személyes gondjait, amíg a munkáját végzi.” 36

Wallerstein és Kelly vizsgálata az iskolára, mint támogató rendszer egyik elemére

irányult. A kutatás több szempontból bizonyult jelentősnek:

35 Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 124. p 36 Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 124. p

21

1. Az iskola strukturálta a gyerekek életét, támpontot eligazodást adott abban a kritikus

időszakban, amikor otthon minden folyton változó és bizonytalan volt. Ezt a fajta támogatást

rendszeresen ismétlődő elfoglaltságok, feladatok, pontos napirend stb. formájában minden

gyermek megkapta az iskolától, tekintet nélkül a tanulmányi eredményére vagy az

osztálytermi viselkedésére.

2. Azok a gyerekek, akik szerettek iskolába járni, további támogatást is nyertek.

Keményen dolgoztak, jó jegyet kaptak, dicséretet a munkájukért stb. Ám ezek a gyerekek

nem voltak sokan. A kutatók eredményei szerint ezeket a juttatásokat az iskola csak az

átlagon felüli képességű gyerekeknek nyújtja, akik jó intellektuális teljesítményeikre

támaszkodva jól tanultak. Ide tartoztak azok a gyerekek, akik a mintában a

legegészségesebbnek bizonyultak. Nem szükségszerűen függtek a tanártól, bár a

legtöbbjüknek jó kapcsolata volt a pedagógusokkal

3. Végül voltak olyan gyerekek, akiket az iskola a legnehezebb időszakokban

érzelmileg is támogatni tudott azzal, hogy elérhető volt a számukra egy szoros kapcsolat,

vagyis egy barátságos tanárra való támaszkodás lehetősége. Ezek a gyerekek nagyon közel

álltak a pedagógushoz, gyakran keresték a biztatást és megerősítést. Ez időlegesen

csökkentette szorongásukat, és az annyira áhított biztonságot jelentette számukra.

A kisebb gyerekeknél megfigyelhető volt a kutatás szerint, hogy akik nagyon

ragaszkodtak a tanárhoz, azok hasonlóan viselkedtek édesanyjukkal is, ez rendkívül pozitív,

hiszen két irányból is támogatást kaptak, míg voltak olyan gyerekek, akik sehonnan nem

kaptak támogatást. A vizsgálat mégis arra a megállapításra jutott, hogy sokkal kevesebb

gyerek kap segítséget az iskolában, mint remélték. 37

Összegezve számos külső hatás befolyásolja, hogy a gyerek milyen mértékben

„szenvedi” el a válását és hogyan sikerül alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Az bizonyos, hogy meg kell bocsátani a szülőknek az otthon elvesztéséért, önértékelésüket

helyre hozni és a haragot feldolgozni és mindehhez idő kell a gyereknek.38

Véleményem szerint arra a kérdésre, melyet a fejezetem elején felvetett kérdésre, hogy

mi játszódik le egy gyerekben a válás szakaszában elméleti alapon választ kaptam, de ezzel

még nem érzem lezárhatónak a témát. A következő fejezetben esettanulmányok elemzésével

fogom folytatni munkámat, hogy rálátást kapjak a gyakorlat és elmélet közötti egyezésekre

és eltérésekre.

37 Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 121-128. p 38 Hajduska Marianna, 2008, 144-146. p

22

7 Esettanulmányok elemzése

Most, hogy megismerkedtünk a válás szakaszival, a házastársak problémáival, a vizsgált

célcsoportom bemutatásával és a rájuk vonatkozó válási hatásokkal, ebben a fejezetben

esettanulmányokat fogok ismertetni és saját koncepcióm szerint elemezni. Az

összehasonlításom alapja az elmélet és gyakorlatban megvalósuló válás és problémaköre

lesz, melyhez különböző forrásokból átvett esettanulmányokat fogok felhasználni. Az

elemzésemben a válás körülményeire fogok fókuszálni a gyermek aspektusából a válás első

szakaszától a válás utáni szakaszokig, s a már felnőtt gyerekek párkapcsolataira is kitérőt

fogok tenni, melyre a bevezetésben is utaltam. Emellett a gyermekelhelyezést is ismertetni

fogom jogi szempontból és a tanulmányokon keresztül mindkét esetet egy-egy példa által

feldolgozni, azaz anya és apa nézőpontját is megismerni. A gyermeket lélektani szemszögből

fogom továbbra is vizsgálni, hogy alátámasszam a bevezetésben állított hipotézisemet, azaz

mennyire hat ki egy gyerekre a válás a felnőtt párkapcsolataiban illetve aktuális iskolai

teljesítményére és iskolán belüli társas kapcsolataira. A legfontosabbnak érzem az

elemzésemben, hogy minden feltételezhető problémára lehetséges megoldásokat fogok

keresni, valamint az iskolában fellépő problémákra pedagógiai módszereket felvetni.

7.1 Esettanulmányok

A kisgyerekeknél a szülő elköltözése után gyakori a fantáziálás, azaz mint már említettem

a bűntudat, önvád.

R. B. 5, nővére 7 éves volt, mikor szüleik elváltak. R. B. szingli, tanár. Idegi és allergiás

problémákkal küzdött, jelenleg panaszmentes.

„(…) mindenféle történeteket találtunk ki apuról. Például, hogy éjjel hazajön (úgy tettünk,

mintha hazajönne) (…) Emlékszem, ha összevesztünk, mindig azt mondtuk egymásnak: „Ha

ilyen undok vagy, akkor ma este nem jön el az apu!” Ez volt a legbiztosabb módszer, hogy

megríkassuk egymást. (…) Arra már nem emlékszem, hogy magunknak mivel magyaráztuk,

hogy apu soha nem jött el. Mindig az volt, hogy most biztos eljön.” 39

Az esetből kiderül, hogy a kislányokat édesanyjukkal maradtak, s édesapjuk teljesen

eltűnt a család életéből. Említettem már előzőleg, hogy ebben az életkorban a legintenzívebb

39 Peter, Rowlands, 1986, 31. p

23

a másik szülő iránti vágy, így fantáziával töltötték ki az apa hiányát. Az esettanulmányból

nem derült ki, hogy R. B. jelenleg mennyi idős, viszont karrierjében pozitívumként jelenik

meg, hogy tanár lett, ám nincs férjnél. Ez vajon a már meglévő minta következménye lenne?

Természetesen erre a kérdésre most nem tudok választ adni, csupán feltételezésként vetettem

fel.

B. P. egykén nőtt fel, 4 éves korától édesanyja és nagynénje nevelte, egyedülálló.

Különféle idegi problémákkal küzd 15 éves kora óta, segédadminisztrátor, de esti iskolában

tanul, hogy jobb állásra tehessen szert.

„Csak homályosan emlékeztem apámra, mint olyan valakire, akit anyám olykor-olykor

szóba hozott. Úgy festette le előttem, hogy rémes ember volt, sokat ivott, könnyen elvesztette

a fejét és ilyenkor verekedett, hogy sose adott nekünk pénz, hogy bűzlött az italtól… És azt

is mondta, hogy velem is durván bánt, bár én ilyesmire egyáltalán nem emlékeztem. Már

tizenhét éves voltam, amikor (…) néhány hónap alatt kinyomoztam hol lakik, és

meglátogattam. (…) Nem tudtunk mit kezdeni egymással…” 40

B. P. története az előzőhöz képest sokkal komplexebb, itt is az édesanyjával maradt és

édesapjával 13 évig nem találkozott. A lényeges különbség a két történet között az, hogy

utóbbi negatív következményekkel járt, legtöbben segítségre szoruló emberként voltak

kezelve. B. P. önszántából kereste fel apját, de mikor megvalósult a találkozás nem tudtak

mit kezdeni a kialakult szituációval, de a későbbiekben már javult. Megoldás lehet: „…

sikert csakis akkor érhetünk el, ha legalább némi esélyt adunk magunknak.” 41

Jogi láthatás címszó alatt az elköltözött fél bizonyos időközönként igényt tart, hogy

láthassa gyermekét, ez általános tendencia szerint hétvégén történik, amikor is az érintett fél

nem dolgozik.42 Ennek tükrében nézzünk olyan esettanulmányokat, ahol a gyerek-szülő

kapcsolat a válás után fennmaradt:

Andrea E. 20 éves, műszaki rajzoló, szülei különválásakor 7 éves.

Édesanyja 21 évesen ment férjhez és hamarosan megszületett Andrea, nem volt igazi

szakmája, később dolgozott eladónőként, míg édesapja tanár. A válás okát mindkét fél

másképpen magyarázza, de senki sem beszél pozitívan róla. A lányt édesanyjának ítélték a

válás során, ám apja nem értett ezzel egyet mondván, hogy ő „pedagógiai szakember”, ezt

40 Peter, Rowlands, 1986, 32-33. p 41 Peter, Rowlands, 1986, 34. p 42 Peter, Rowlands, 1986, 9. p

24

követte a vádaskodás és kölcsönös gyűlölködés. Édesanyja különböző kifogásokkal próbálta

megakadályozni a apa-lánya találkozásokat, de a papa végig kitartó volt. A szülők közötti

kapcsolat egyre csak elmérgesedett „Nem, szemtől szembe már nem tudtak szóba állni

egymással. (…) Volt, hogy az anyám volt velem, vagy az apám, mind a ketten soha, még az

átadás pillanatában sem, vagy ha visszavitt apa. El is fogott a rosszullét mindig, ahogy

közeledett a láthatási nap…” 12-13 éves kora körül nagy változás következett be, amikor is

már nem akart találkozni többé apjával, csupán leveleztek egymással. Édesanyja örült, hogy

lánya nem kíváncsi már volt férjére, így több időt tudott eltölteni lányával. „.. akkor csudára

jóban voltunk. (…) A barátaihoz meg legtöbbször utálatos voltam, de hát sehogy se bírtam

őket elviselni…” A mostohaapával komoly konfliktusok adódtak és Andrea minden erejével

elakarta távolítani az életükből. Ebből a szituációból adódóan újra kibékült édesapjával és

annak élettársával. Az apa magyarázatot adott arra, hogy miért nem kereste szeretett

kislányát „Azt mondta, teljesen biztosra vette, hogy magamtól eljövök hozzá, ha majd

nagyobb leszek…” Az újabb találkozás, újabb vitába torkollott és Andrea felismerte: „…

Egyszer csak rájöttem, hogy az egykori elhatározásomat, hogy nem járok többé apához,

valahogy belém szuggerálták.” A történteket nem osztotta meg édesapjával, hanem egy

pedagógus segítségét kérte, aki állampolgári ismereteket tanított, akivel a lánynak jó

kapcsolata volt „… páratlanul jó fej” Vele beszélte meg problémáit és elhatározta nem

marad többé anyjánál, így a tanár azt javasolta, hogy mondja el nyíltan édesapjának minden

problémáját. Végül a 14 éves lány édesapjához került, ahol nagyon jól érezte magát, ennek

ellenére 1 évvel később: „Egyik este szörnyen hülye érzések fogtak el. A szomorúság talán

nem pontos szó rá, de szomorúság is volt benne. Nem tudtam elaludni. Apa és Lena már rég

aludt, a kissrác meg pláne. És akkor bementem a fürdőszobába az orvosságos szekrényhez.

Altató is volt enne (…) Igazából csak egy fél tablettát akartam bevenni, hogy el bírjak aludni.

Még sose csináltam ilyet. Sőt iszonyodtam a tablettáktól. mivel volt az osztályunkban két

lány (…) alkohollal együtt nyelték, és szerintük szédületes érzés volt. (…) Akkor meg ott

álltam, előttem a levél altató, és kettétörtem egy szemet. És egész hirtelen kinyomtam még

négyet vagy ötöt és lenyeltem mindet egyszerre. Valahogy rám jött a dili…” Andrea

öngyilkossági kísérlete nagy port kavart, s hamarosan pszichológiai kezelésen is részt kellett

vennie. Később a bíróság mégis engedte, hogy apjánál maradjon, s most úgy jellemezte

magát: „Miért nem tartom normálisnak magam? Erre könnyű felelni: mert nem voltak

szüleim, vagy ha igen, csak egymással veszekedők. Egy darabig anyám volt, és egy darabig

apám. De együtt sosem voltak az enyémek a szüleim…”

25

Andrea esete rendkívül összetett, a szülei különböző érdeklődésű és műveltségű emberek,

melyből sok konfliktus fakadt egyik eredménye, hogy az apa más hölgyek társaságát is

felkereste. A gyerek születése után nevelésbeli összetűzések és a válás után már teljesen

elmérgesedik a helyzet olyannyira, hogy a felek szóba sem állnak már egymással, sőt

kifejezetten agresszívan próbálják lebonyolítani a válást. A felnőtt lány váláskárosultként

tekint magára és a családi harmónia hiányát tekinti fő sérelemnek.43 Személyes meglátásom

az, hogy rendkívül pozitív, hogy Andrea egy pedagógustól kért tanácsot és nem egy

kortársától, hiszen egy jó tanár megfelelő tanácsot tudott neki adni és a későbbiekben sem

került rossz társaságba. A pedagógus segítő szerepéről az előző fejezetben szóltam és ez a

tanulmány tökéletesen bizonyítja, hogy segítette a lány döntéseit egy segítő tanács.

Az egyik probléma, hogy az anya sosem beszélt pozitívan volt férjről, holott a jó

gyakorlat az lenne, hogyha megbecsüléssel és nem lebecsüléssel beszélnénk a másik félről.

A későbbiekben a gyerek meglévő tapasztalatai miatt növekszik a félelem attól, hogy hátha

ő is hasonló cipőben fog járni. Fontos, hogy a gyerek érzéseit tiszteletben tartsuk, ne szidjuk

a másik felet, hiszen attól, hogy elváltunk még fontos észben tartani, hogy a gyereknek akkor

is ő az apja/anyja a továbbiakban is. Ha fennhangon szidni kezdjük az elköltözött apát a

gyerek rájön, hogy tilos kimutatnia mennyire hiányzik is neki az elköltözött szülő, mert fél,

hogy a vele élő szülő szeretetét elvesztheti, és ezt előzzük meg azzal, hogy tudatjuk a

gyerekkel, hogy tisztában vagyunk vele, hogy igen is hiányzik neki édesapja/ édesanyja. 44

A három esettanulmány közös pontja, hogy egyik gyerekben sem ment végbe egyszerűen

az elszakadás és bár szerencsés végkimenetellel végződtek, felnőttként is magukkal

hordozzák a kisiskolás korban szerzett sebeiket.

43 Otto, R. Gaier, 1990, 85-105. p 44 Loerzer, Sven, 2008, 354-356. p

26

8 Felnőtt gyerekek emlékei

Ezt a fejezetet kifejezetten fontosnak tartom, mert nem csak szakemberek javaslatait,

hanem az érintett gyerekek meglátásait és kialakult álláspontjukat is megismerhetjük egy

kutatás által mért eredményeken keresztül.

Uzoni Bernadett és Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna által végzett kutatásban egy kérdés erejéig

vizsgálták, hogy az elvált szülők gyerekei felnőttként hogyan vélekednek a szülői

magatartásmódokról és ők hogyan döntenének az adott szituációban, a vizsgálatban 100 fő

vett részt, 4 személy válasza értékelhetetlen volt.

45

A vizsgálat során 23 különböző válasz született. Leggyakoribb válasz (nem válok el,

megmentem a házasságom, a gyerek kizárása a folyamatból, gyermek védelme, csendes

45 Uzoni Bernadett – Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012, 16. p

2. táblázat Semmiképpen sem szeretne így viselkedni, amennyiben gyermekei

lennének, és házastársával válófélben lenne

27

válás, indulatok kezelése, tehát a válaszadók túlnyomó része nem szeretné, ha gyermeke

elvált szülők gyereke lenne, és nem tenné ki a folyamat nyújtotta nehézségeknek.

A kutatás másik érdekes eredménye a vizsgálatnak, amikor is a kérdés arra irányult, hogy

hogyn él az emlékeiben a válás.

Kérés: volt-e olyan esemény a válás során, amit sosem fog elfelejteni?

A válaszadók 40%-a nem tapasztalt a válás során olyat, amit sohasem fog elfelejteni.

12%-uk veszekedésekről, erőszakról (11%) és költözésről (9%) számol be. 5–5%-uk a válás

bejelentésének pillanatát, és a menekülést említi, 4%-uk a válás okozta sírásokat. A

válaszadók 3%-a nem szeretné ezeket az emlékeket megosztani. A válást, mint folyamatot,

és a megcsalásokat 2–2% említi, illetve 1% szerint sok ilyen emlék van. Az „egyéb”

válaszkategóriába csupán 8% írt mást.

Néhány példa a válaszokból:

„A vita nem egyszer fizikai tettlegességig is fajult. (apám megütötte anyámat).”

„Amikor a szüleim az én fejemre olvasták, hogy a másik fél kivel, hányszor csalta

meg őket.”

„Apa sietett az ajtó felé és üvöltött, hogy fogjuk le anyánkat, mert dobálta utána azt,

ami a keze ügyébe került (pl.: jénai tál, bögrék, villák, tányérok). Én totál leblokkoltam. A

nappaliban ültem és semmit nem tudtam csinálni. Testvérem azt mondta, maradjak ott, ő

pedig kiviharzott és üvöltött anyának, hogy fejezze be. Két testvérem már lefogták anyámat,

az egyik pedig apám után ment. Meg akarta verni, szerencsére nem találta meg. Borzasztóan

szánalmas volt, amit tett, hogy így elmenekült. Legidősebb testvéremmel összetakarítottuk a

romokat. Anyám fogta magát, és felzaklatott, sírógörcsös állapotban az autóba szállt, és 2

órán keresztül a környéken száguldozott, hátha megtalálja apámat.”

A kutatásban részt vettek 50%-ának iskoláskor ideje alatt váltak el a szülei, a többieknél

más-más életkorban mért adat. A kutatásban a válás feldolgozásának ideje tekintetében is

megdöbbentő eredmények születtek 17% mondta azt, hogy felnőttként sem tudta feldolgozni

a válást. Egyik válasz: „Szüleim válásával kapcsolatos gyermekkori saját élményeim miatt

nem szeretnék gyermeket vállalni.” Ahogy látjuk a gyerekkori élmény a jövőbeli

családalapításra is hatással lehet. A vizsgálat arra is kitért, hogyan alakult a szülőkkel való

viszonya a gyerekeknek és túlnyomó részt az anyával való kapcsolat javult, mindkét szülővel

csupán 10 esetben javult a kapcsolat. A feldolgozáshoz szakember segítsége lenne, a

legcélravezetőbb legyen az akár pszichológus, akár pedagógus. 46

46 Uzoni Bernadett – Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012, 15-18. p

28

9 Összefoglalás

Összehasonlító elemzésemet elméletei összevetések és esettanulmányok elemzésével

végeztem, mely során statisztikai adatok alapján javuló tendenciát mutat a válások aránya.

Az összehasonlításom elején három kérdésre kerestem a választ először elméleti síkon

különböző források, adatok összevetésével, majd esettanulmányok elemzésével

támasztottam alá őket. Mind elméleti, mind gyakorlati összehasonlításomnál a 6-8 éves

korosztályra fókuszáltam és elemzésemben a lélektani szempontból végbemenő

változásokra figyeltem.

Részben sikerült válaszokat találnom az előzetesen felvetett kérdéseimre, mely szerint

minden életkorban azonosan reagálnak-e a gyerekek a válásra vagy nagy különbségek

tapasztalhatók?

Azt egyértelműen ki merem jelenteni, hogy minden életszakaszban vannak közös pontok:

félelem a változástól és valamilyen mértékű bűntudat, önvád. Az óvodások és serdülők

közötti szakasz elemzése rendkívül izgalmas volt, hiszen látszólag csak pár év különbség

van közöttük mégis hatalmas különbségeket véltem felfedezni. Az összehasonlításokból

viszont kiderül, hogy a gyerek számára váratlanul széthullott család életkortól függetlenül a

legmegterhelőbb.

A másik kérdésem, hogy a pedagógus hogyan ismerheti fel a problémát a válasz a

kérdésemben volt, egyáltalán fel akarja-e ismerni?

Előzetesen úgy gondoltam, hogy az elmélet és gyakorlat csak részben fogja kiegészíteni

egymást, ám örömmel fedeztem fel, hogy az esettanulmányok ilyen vagy olyan szempontból

tökéletesen alátámasztották az előzetes felvetéseimet.

A pedagógus szerepére vonatkozóan meglepetésként ért, hogy az iskolákban nem valósul

meg a gyakorlatban a gyerek segítése, míg az elmélet vizsgálattal alátámasztja, hogy igen is

fontos, hogy az iskola segítse az elvált szülők gyerekeit. Az iskolai teljesítményre kihat ez

az élethelyzet, mégis szó volt olyan pedagógusokról, akik figyelmen kívül hagyták az

életkori sajátosságát a diáknak és elvárták tőle, hogy ugyanúgy teljesítsen, mint korábban

minden segítség nélkül. Ezt rossz tanári magatartásnak találom, mivel a pedagógusnak, mint

ahogy alkalom adták a fegyelmező szerepkört is magára kell vállalni, úgy adott esetben a

védelmező, segítő kvázi „pótmama” szerepet is használnia kellene.

29

Megoldásként fontos, hogy a pedagógus hogyan viszonyul magához a váláshoz, ő maga

elvált-e illetve az ő szülei elváltak-e, ha megérti a gyereket, akkor erős bizalom alakulhat ki

közöttük, viszont a kommunikáción és empátián kívül kevés megoldást találtam, így ennek

hiánya indokolttá tehetik a további vizsgálataimat ebben a témakörben.

Harmadik kérdésem az volt, hogy a párválasztásra illetve a társas kapcsolatra hogyan hat

ki? Nos, erre a kérdése esettanulmányok és különböző elemzések nyomán történő elméleti

összefoglalómban részben sikerült választ adni, a válás időszakában a gyerekek eltávolodnak

kortársaitól illetve későbbiekben aggónak házasságuk miatt és akár a felnőtt korra is kihathat

a családalapítás és párválasztás tekintetében is.

A felhasznált vizsgálatok alapján láthatjuk, hogy a már felnőtt gyerekek is meglepő

részletességgel emlékeznek vissza korai sérelmeikre, és ha csak tehetik, nagyban elutasítják

azt, hogy gyerekeiket ugyanilyen vagy hasonló helyzetbe sodorják.

Úgy gondolom, hogy a válás okai és körülményei nagymértékben módosítják a gyerekben

kialakuló krízisélményt, a megoldást a szülő – gyermek kommunikációban találtam meg,

mely szerintem sokat javíthat a kialakult helyzeten. Sajnos mégis azt mutatják mind a

tanulmányok, mind a statisztikák, hogy a gyerekek még felnőttként is váláskárosultként

tekintenek magukra. A szülők harcába való bevonás is csak a feszültséget és frusztrációt

kelti a gyerekben, így a munkám során arra jutottam, hogy ha ezeket a problémákat kiakarjuk

kerülni, akkor úgy kellene rendeznünk a válás után az elvált felek és gyerek közötti

kapcsolatok, hogy minkét szülő elegendő időt töltsön együtt a gyerekkel. A megfelelő szülő

magatartás tehát kulcsfontosságú elem a gyerek feldolgozásának tükrében.

Lehetőleg igyekezzünk annál a szülőnél elhelyezni a gyereket, ahol több lehetőség áll a

rendelkezésére pl. rokoni, baráti kapcsolatok ápolása, a megszokott környezet megtartása

stb. és a megfelelő anyagi háttér megtartására, mivel az újonnan nélkülözni kényszerülő

család sem problémamentes közeg tehát törekedjünk a stabilitás megőrzésére, emellett

nagyon fontosnak látom a pedagógus vagy pszichológus bevonását.

Annak érdekében, hogy ezeket a javaslatokat biztosan állíthassam az esettanulmányaim

során igyekeztem olyan történeteket feldolgozni, ahol minden szempont érvényesül a sikeres

bizonyításhoz, s bár csak három tanulmánnyal foglalkoztam részletesebben, és néhány

kisebb emlékképet is megismertünk úgy véltem, hogy minden kitételnek megfeleltek és

kielégítő válaszokat tudtam belőlük meríteni. Az előzetes szubjektív véleményem, bár nem

derült ki a munkám során, de egyáltalán nem támogattam a válást és kifejezetten sajnáltam

az ebben részt vevő gyerekeket is, most viszont ahogy elérkeztem a kutatás végére rájöttem,

hogy bár sok negatívuma van a válásnak és maradandó nyoma, mégis talán jobb úgy felnőni

30

egyszülős modellben, mint végig szenvedni a gyerekkort egy diszharmonikus,

konfliktusokkal teli családban. Ha a fent említett javaslatokból sikerülne adaptálni a

gyakorlatban, akkor hiszem azt, hogy kevesebb boldogtalan elvált szülős felnőtt lenne.

Ezen kívül összehasonlító munkám során számos új ismerettel lettem gazdagabb és

rendkívül élvezetes volt megismerni különböző esettanulmányokat is, viszont eredményeim

egy új kutatás alapjai is lehetnek a közeljövőben, amikor is empirikus kutatással és

interjúkészítéssel is bővíthetem a meglévő eredményeimet. Úgy gondolom, hogy a további

kutatás azért is lehet hasznos számomra leendő pedagógusként, mert nagyban segítheti a

témában való jártasságom a tanulókkal, szülőkkel való kapcsolatomat, és akár az iskola

pszichológusának munkáját is segítheti, ha időben felismerek egy-egy válással kapcsolatos

problémát. Távolabbra tekintve az a meglátásom, hogy gyermekvédelmi szervezetek,

alapítványok számára rendkívül hasznos lehetne egy új kutatási eredmény pl. válás

prevenció fejlesztéséhez.

31

11 Zusammenfassung

Meine Vergleichsanalyse habe ich durchgeführt, indem ich ihre theoretischen

Gegenüberstellungen und Fallstudien analysiert habe, wobei aufgrund der statistischen

Daten der Anteil der Scheidungen eine Verbesserung aufweist. Zu Beginn meines

Vergleichs suchte ich die Antwort auf drei Fragen, zuerst mit der Gegenüberstellung der

verschiedenen Quellen und Daten auf der theoretischen Ebene, welche ich danach durch die

Analyse der Fallstudien untermauert habe. Sowohl bei meinem theoretischen als auch bei

meinem praktischen Vergleich habe ich mich auf die Altersklasse von 6-8 konzentriert und

bei der Analyse aus psychologischer Sicht auf die sich vollziehenden Veränderungen

geachtet.

Zum Teil gelang es mir, auf meine zuvor formulierten Fragen eine Antwort zu finden, ob

die Kinder in jedem Alter auf die gleiche Weise auf die Scheidung reagieren oder ob große

Unterschiede zu beobachten sind.

Eindeutig wage ich festzuhalten, dass es in jedem Lebensabschnitt gemeinsame Punkte

gibt: Angst vor der Veränderung und bis zu einem gewissen Grade Schuldbewusstsein,

Selbstbezichtigung. Die Analyse des Abschnitts zwischen dem Kindergartenalter und der

Pubertät war außerordentlich spannend, da ja scheinbar nur ein paar Jahre Unterschied

zwischen ihnen bestand, während ich dennoch gewaltige Unterschiede zu entdecken meinte.

Bei den Vergleichen stellt sich jedoch heraus, dass für die Kinder die unerwartet

auseinanderfallende Familie unabhängig vom Alter die größte Belastung darstellt.

Bei meiner zweiten Frage, wie der Pädagoge das Problem erkennen kann, steckte die

Antwort in meiner Frage drin, ob er sie überhaupt erkennen möchte.

Zunächst dachte ich, dass Theorie und Praxis nur zum Teil einander ergänzen werden,

aber ich entdeckte zu meiner großen Freude, dass die Fallstudien in dieser und jener Hinsicht

vollkommen meine zuvor formulierten Annahmen bestätigten.

Im Hinblick auf die Rolle des Pädagogen war ich überrascht, dass in den Schulen in der

Praxis die Unterstützung des Kindes nicht stattfindet, während die Theorie, dass es

ausgesprochen wichtig ist, dass die Schule den Kindern von geschiedenen Eltern hilft, durch

die Untersuchung bestätigt wurde. Die Lebenssituation wirkt sich auf die schulische

Leistung aus, dennoch war auch von Pädagogen die Rede, welche die altersbedingten

Besonderheiten des Schülers nicht beachteten und von ihm erwarteten, dass er dieselbe

32

Leistung erbringt wie zuvor, und das ohne jegliche Hilfe. Dies halte ich für ein schlechtes

Verhalten des Lehrers, da ja der Pädagoge, ebenso wie ihm auch in der entsprechenden

Situation die Rolle des Disziplinierenden zufällt, auch gegebenenfalls die Rolle des

Schützenden, Helfenden, sozusagen der „Ersatzmutter“ übernehmen sollte.

Als Lösung ist wichtig, was für eine Einstellung der Pädagoge zur Scheidung hat, ob er

selber geschieden ist, sich seine Eltern haben scheiden lassen, wenn er das Kind versteht,

dann kann sich ein starkes Vertrauen zwischen ihnen entwickeln, außer der Kommunikation

und der Empathie habe ich jedoch wenige Lösungen gefunden, so dass deren Fehlen es als

begründet erscheinen lassen könnte, dass ich in diesem Themenkreis meine Untersuchungen

fortsetze.

Meine dritte Frage war, wie es sich auf die Partnerwahl bzw. auf die Partnerbeziehung

auswirkt. Nun, auf diese Frage konnte ich zum Teil in meiner theoretischen

Zusammenfassung auf Grundlage der Fallstudien und verschiedenen Analysen eine Antwort

geben, in der Zeit der Scheidung entfernen sich die Kinder von ihren Altersgenossen bzw.

machen sich später wegen ihrer Ehe Sorgen und so kann sich dies im Hinblick auf die

Familiengründung und Partnerwahl sogar auch auf das Erwachsenenalter auswirken.

Aufgrund der verwendeten Untersuchungen können wir sehen, dass sich die bereits

erwachsenen Kinder erstaunlich detailliert an ihre früheren Leiden zurückerinnern, und

wenn sie es nur können, es heftig ablehnen, ihre Kinder in die gleiche oder eine ähnliche

Lage zu bringen.

Ich denke, dass die Ursachen für die Scheidung und ihre Umstände im großen Maße das

Erlebnis des Kindes, in einer Krise zu stecken, verändern, die Lösung habe ich in der

Kommunikation zwischen Elternteil und Kind gefunden, welche meiner Meinung nach in

großem Maße zur Verbesserung der entstandenen Lage beitragen kann. Leider zeigen

sowohl die Studien als auch die Statistiken dennoch, dass sich die Kinder selbst auch noch

als Erwachsene als Scheidungsgeschädigte ansehen. Auch die Miteinbeziehung in die

Auseinandersetzung zwischen den Eltern erzeugt nur Anspannung und Frustration im Kind,

so gelangte ich bei meiner Arbeit zu der Erkenntnis, dass wir, wenn wir diese Probleme

vermeiden wollen, die Beziehung der geschiedenen Eltern zum Kind so gestalten müssten,

dass beide Elternteile genügend Zeit zusammen mit dem Kind verbringen. Das

entsprechende Verhalten des Elternteils ist also ein Element von entscheidender Bedeutung

im Hinblick auf die Aufarbeitung beim Kind.

Nach Möglichkeit sollte das Kind bei demjenigen Elternteil untergebracht werden, bei

dem sich für es mehr Möglichkeiten ergeben, z. B. seine verwandtschaftlichen Beziehungen,

33

Freundschaften zu pflegen, die gewohnte Umgebung beizubehalten usw., und dass der

entsprechende materielle Hintergrund erhalten bleibt, da ja eine in der neuen Situation zur

Entsagung gezwungene Familie auch keine problemlose Umgebung darstellt, streben wir

also nach dem Erhalt von Stabilität, parallel dazu halte ich die Miteinbeziehung des

Pädagogen oder Psychologen für außerordentlich wichtig.

Im Interesse dessen, dass ich diese Empfehlungen sicher aussprechen kann, habe ich

während meiner Fallstudien danach gestrebt, solche Geschehnisse aufzuarbeiten, bei denen

jede Voraussetzung für einen erfolgreichen Nachweis gegeben ist, und auch wenn ich mich

nur mit drei Studien ausführlicher befasst habe und auch einige kleinere Erinnerungsbilder

kennengelernt habe, war ich der Meinung, dass alle Voraussetzungen erfüllt waren und ich

auf ihrer Grundlage befriedigende Antworten finden konnte. Meine frühere subjektive

Meinung war, auch wenn sich dies nicht auf meine Arbeit auswirkte, dass ich Scheidungen

überhaupt nicht unterstützte und die daran beteiligten Kinder auch ausgesprochen

bemitleidete, jedoch jetzt, wo ich meine Forschung abschließe, bin ich darauf gekommen,

dass, auch wenn eine Scheidung mit vielen negativen Auswirkungen und bleibenden Folgen

verbunden ist, dennoch das Aufwachsen in einem Ein-Elternteil-Modell besser ist, als dass

das Kind während der gesamten Kindheit in einer disharmonischen, konfliktreichen Familie

zu leiden hat. Wenn es gelänge, die oben erwähnten Empfehlungen in der Praxis

umzusetzen, dann glaube ich, dass es weniger unglückliche Erwachsene, deren Eltern sich

haben scheiden lassen, geben würde.

Darüber hinaus habe ich im Zuge meiner Vergleichsarbeit zahlreiche neue Kenntnisse

erworben und es war außerordentlich erlebnisreich für mich, auch die verschiedenen

Fallstudien kennenzulernen, meine Ergebnisse können jedoch auch in naher Zukunft die

Grundlage für eine neue Forschung darstellen, in der ich durch empirische Forschung und

Durchführung von Interviews meine vorhandenen Ergebnisse erweitern könnte. Ich denke,

dass die weitere Forschung schon allein deswegen für mich als zukünftigen Pädagogen von

Nutzen sein könnte, weil mir meine Beschlagenheit in diesem Thema in großem Maße bei

meiner Beziehung zu den Schülern bzw. den Eltern helfen kann und auch bei der Arbeit

eines Schulpsychologen stellt sie eine Hilfe dar, wenn ich rechtzeitig die jeweils bei einer

Scheidung auftretenden Probleme erkenne. Weiter ausholend vertrete ich auch die Ansicht,

dass ein neues Forschungsergebnis auch für Kinderschutzorganisationen und -Stiftungen

außerordentlich nützlich sein könnte, z. B. zur Weiterentwicklung der

Scheidungsprävention.

34

12 Felhasznált irodalom

Cseh Szombathy László: A házastársi konfliktusok szociológiája, Gondolat, Bp.

1985.

Házasságkötés - Válás (in Statisztikai tükör- Népmozgalom 2014, Központi

Statisztikai Hivatal, 2015.)

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf

Letöltés dátuma: 2015. 03. 10.

Bognár Gábor -Telkes József: A válás folyamata (in A családsegítés elmélete és

gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008.)

Csernák Józsefné - S. Molnár Edit: A család kialakulása, a családformák történelmi

változásai (in Magyarország a XX. Században II. kötet, Szekszárd, 1997.)

Dr. Bognár Gábor – Dr. Telkes József: A válás lélektana, Haas & Singer Alapítvány,

Bp, 1994.

Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról I. kötet, Korda Kiadó, Kecskemét, 2000.

Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról II. kötet, Korda Kiadó, Kecskemét, 2001.

Hajduska Marianna: Krízislélektan, Elte Eötvös Kiadó, Bp, 2008.

Loerzer, Sven: A család felbomlásának hatása a gyermekre (in A családsegítés

elmélete és gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008.)

Michael, Cole & Sheila, R. Cole : Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Bp, 2006.

Otto, R. Gaier:" Néha azt gondolom nincs semmi keresnivalóm ezen a világon" -

Elvált szülők gyerekei mesélik, Magvető Kiadó, Bp, 1990

Peter, Rowlands: Vasárnapi szülők, Gondolat Kiadó, Bp, 1986.

Sven, Loerzer: A családi élet újjászervezése (in A családsegítés elmélete és

gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008. )

Uzoni Bernadett - Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012. Válás gyermekkorban, ahogy

az elvált szülők gyermekei felnőttként látják, Egészségfejlesztő, 53. évf. (3) : p. 15-18.

www.családterápia.com/publikaciok/Uzoni_Soosne.pdf

Letöltés dátuma: 2015. 04. 13.

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdfhttp://www.családterápia.com/publikaciok/Uzoni_Soosne.pdf