Upload
others
View
2
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Szakmai beszámoló
a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található
18 egyedi darabból álló keretes dagerrotípia restaurálásáról
NKA Közgyűjteményi Kollégium pályázati azonosító: 3560/00036
Pályázati felelős restaurátor:
Ormos József főrestaurátor
MNM Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály
munkatársa:
Sor Zita főrestaurátor
MNM Történeti Fényképtár
2
Bevezető gondolatok
Az ősfényképek készítése gyorsan terjedt az 1839-es szabad felhasználást bejelentő
közlést követően. A legújabb nemzetközi kutatások szerint a dagerrotip technika egyfajta
nanotechnológia. A dagerrotípia és eredeti védőcsomagolása szerves és szervetlen
anyagokat egyaránt tartalmaz, amelyek vizsgálata különböző tudományterületekre
tartozik. A felhasznált anyagok fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatai a megelőző
műtárgyvédelem, a konzerválás, a restaurálás tudományos megalapozásához
szükségesek. Mivel minden egyes dagerrotípia egyedi, manufakturális módon előállított
tárgy, ezért az elvégzendő természettudományos vizsgálatok olyan objektív adatokat
szolgáltatnak, amelyek a konzerválás menetét jelentősen befolyásolják.
A történeti forráskutatás kell, hogy feltárja a dagerrotípia készítőjére vonatkozó adatokat,
s elhelyezze a tárgyat a készítő élettörténetében. Emellett az ábrázoltra, ill. az ábrázolt
tárgyra vonatkozó ismereteket kell összegyűjtenie, rendszereznie. E feltáró munkának
része a dagerrotípia műtárgytörténetére vonatkozó adatok feltárása is.
A történeti kutatásokhoz kapcsolódó restaurátori forráskutató munka alapja a korabeli
anyagban (mind levéltári forrásokban, mind korabeli publikációkban) fellelhető egykorú
dagerrotípia készítési receptúrák gyűjtése és azok hasznosítása a restaurátori munka
során.
A tárgyat magát érintő kutatási munka alapiránya az empirikus technikai vizsgálati
adatokat összegyűjtő restaurátori vizsgálat, amelyeknek elvégzéséhez jelenleg az ország
első közgyűjteményében sem állnak rendelkezésre a korszerű, 21. századi eszközök, ezért
azok egy ilyen kiemelkedő jelentőségű műtárgy esetében is csak korlátozott mértékben
végezhetők el.
A tárgy
megnevezése:
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára
gyűjteményébe tartozó 18 egyedi darabból álló keretes
dagerrotípia
Darabszám: 18 darab egy keretben
Fotográfus: Ismeretlen, kutatás alatt, feltehetően maribori fotográfus
Eljárás: Színezett dagerrotípia
Készítés dátuma: 1850-es évek eleje
A tárgy tulajdonosa: Magyar Nemzeti Múzeum
Dagerrotípiák
befoglaló mérete:
7,2 × 6,0 cm
Keret mérete:
(m × sz × v)
36,0 × 51,5 × 0,9 cm
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött tárgy restaurálásának célja
annak fizikai stabilizálása, esztétikai képének javítása, a raktárba helyezhetőség, a
kiállíthatóság és tanulmányozhatóság biztosítása.
A munka két fő vonala az installációs anyagok penészfertőzésének megszüntetése,
valamint az egyes dagerrotípiák légbeeresztő, korrozív csomagolásának cseréje.
3
A tárgy felépítése
A zöld bársonnyal borított fa keretben 18 darab nyolcszögletű dagerrotípia „csomag” ül.
A dagerrotípiák mindegyike kézzel színezett. Rögzítésüket a fa keretben a lemezeket
körbevevő réz keretek hátsó körmeivel oldották meg. A dagerrotípia csomagok
egyenként egy fedőüvegből, a képet hordozó ezüstözött rézlemezből, valamint a köztük
lévő fekete fotókartonból ovális kivágattal vágott távtartóból állnak. Szélüket Filmoplast
P90 papír ragasztószalag zárta le. A „csomagok” a keretben kialakított, körmös réz
paszpartukkal ellátott ablakokba ülnek be. A keretet a hátoldalára ragasztott két, egy
hosszú oldalán beakasztott, mázalt papírral borított dekli zárja le. Az akasztás lehetővé
teszi a hátlap támasztékként való használatát és a tárgy felállítását. A kartonok nyílását
kiragasztott textil szalag szabályozza. A nyitott hátlap belső oldalára az ábrázoltak
táblázatba szedett, kézzel, vasgallusz tintával írt névjegyzékét tartalmazó papírt (9,3 ×
27,3 cm) ragasztottak.
2. kép A tárgy előoldala restaurálás előtt
5
A tárgy kezelés előtti állapota, károsodásai A 18 dagerrotípia közül 4 darabon zöld korróziós termék jelentkezett. Több darabnál
megjelentek az üveg korróziójából származó, mikroszkóp alatt pókhálónak, majd
kristályosodásnak tűnő korróziós termékek. Több lemezen megfigyelhető egy
szivárványszerű korróziós termék, melynek oka a „csomag” nem légmentesen történt
lezárása. Valamennyi lemez „csomag” előzőleg már felbontásra kerülhetett. A záró
papírszalag nem eredeti, sok esetben elvált a fedőüvegtől. Négy lemez vegyszeres
tisztításon is áteshetett, aminek következményeként feltűnő a többi lemezhez viszonyított
kontrasztvesztés, a kézi színezés halványodása.
A kihajtható hátlapkarton felázás következményeként térbeli torzuláson esett át, mázalt
borítópapírját minden oldalán fekete, illetve sárga penész fedi. Egyik belső oldalán a
penészes fedőpapír darabot letéphették, de a penész az alapkartont is megtámadta.
Ugyanez figyelhető meg a hátlapkarton külső oldalán, ahol a borítópapír hiányos,
szakadozott, alatta az alapkarton is penészes. A hátlap textil akasztócsíkja kiszakadt.
A hátlapkarton alatt, mivel feltehetően a réz keretek nem rögzítették a csomagokat kellő
mértékben a keretbe, a lemezeket a keret teljes hátsó felületén nyomásérzékeny, műanyag
hordozójú ragasztószalaggal leragasztották. Azt elkerülve, hogy ez a ragasztószalag a
lemezek hátát közvetlenül érje, a lemezeket nemcsak körbe ragasztották, hanem teljes
hátsó felületüket leragasztották Filmoplast P90 szalaggal. A műanyag ragasztószalag
romlása azonban már ragacsos fázisba érve, a papír ragasztószalagot átnedvesítette,
erősen tapadva a lemez hátoldalához.
6
A RESTAURÁLÁS MENETE
A restaurálás előtti állapot fényképes dokumentációja után a tárgyról röntgen felvétel
készült, hogy a felbontás helyes módjához információt nyerjünk a belső szerkezetről.
Felbontás után a hátlapot, valamint a lemezeket a kerettel külön kezeltük.
A restaurálás/konzerválás fotódokumentációja a lemezek állapotát egyenként rögzíti. Az
egyes dagerrotípiákról szétszedett állapotban jó minőségű felvételek készültek, ezért
további digitalizálásra nincsen szükség.
Anyagvizsgálatok
A mázas papírból mintát vettünk, melynek XRF analízise kimutatta, hogy a mintán nagy
mennyiségben jelen lévő két anyag az ólom és a kén. Ez az összetétel a 2PbSO4.PbO
típusú fehér pigmentre utal.
5. kép A borítópapír mázának XRF mérése
A minta IR spektrometriás vizsgálata kimutatta, hogy a mázat ólom-karbonát (ún.
ólomfehér) pigmenteket tartalmazó, fehérje kötőanyagú, egyrétegű bevonat alkotja,
anyaga ólom-karbonát fehér pigment.
A mázalt díszpapír felületére felhordott ólom-karbonát mázréteg karnauba viasszal
kalanderezve magasfényű. Az ólom-karbonát máz kén tartalmú anyagok (ezek gázai,
gőzei) hatására elfeketedik.
A rostvizsgálat kimutatta, hogy a mázalt borítópapír rost anyaga elenyésző mennyiségű
(színes) pamut rost mellett alapvetően len rostokból álló finom rongypapír.
7
6. kép Hosszú, őröletlen len rost
Így a papír rost anyaga oxidálódásra, savasodásra kevésbé érzékeny. Kiegészítése len
rostokból álló papírral célszerű.
Tervünk az volt, hogy a mázalt papír kiegészítéséhez eredeti recept alapján elkészítjük a
kiegészítő papírt, ezért végeztettük el az anyagvizsgálatokat. Az eredmények után viszont
úgy döntöttünk, hogy az ólom máz elkészítésének egészségügyi kockázatai miatt a
hiányokat kézzel öntjük ki, eredetihez hasonló, ólom mázas papírt nem készítünk.
A hátlap kezelése
7. kép A dagerrotípiáról készült röntgenfelvétel
A hátlap eltávolításához röntgenfelvételt készítettünk, hogy tisztában legyünk a tárgy
belső szerkezetével. A hátlap keretről történő eltávolítását, mely eredetileg enyv, majd
műanyag ragasztóval volt a keret széléhez ragasztva, mechanikusan, spatulával végeztük.
8
8. kép A hátlap levételekor talált penész 9. kép Penésztelepek a papíron
A művelet után láthatóvá vált, hogy a karton belső, a tárgy felé eső oldalát vastag penész
fedi. Megfelelő elszívás és védőöltözet viselése mellett, annak látható, mozdítható részét
ecsettel és HEPA szűrős porszívóval eltávolítottuk a felületről.
A penészfertőzött dekliről áztatással történt duzzasztással távolítottuk el a keményítővel
ragasztott mázalt borítópapír darabokat, majd azokat 70%-os etil-alkoholos oldattal
permeteztük be. Száradást követően a későbbi penészfertőzés megakadályozása végett a
darabokat hátoldalról Preventol ON (paraklór-metakrezol) 2%-os etil-alkoholos oldatával
óvatosan áttamponáltuk. Az alkalmazott anyag a mikroorganizmusok számára
ehetetlenné teszi a szerves anyagokat.
A hiányokat kézi papíröntéssel egészítettük ki, amit szívóasztalon végeztünk. Az asztalra
vízre nem nyúló vetexet fektettünk, majd erre helyeztük a hiányos lapot, mázzal lefelé.
10. kép A kiöntött hiányos terület
9
11. kép Japán papírral történt kasírozás után
Felületét permetezve átnedvesítettük, majd az előre színre kikevert híg rostkeveréket
kanállal a hiányra öntöttük. A kiegészített borítópapírt hátulról japánpapírral még
nedvesen kasíroztuk. Ragasztóként rizskeményítő és Tylose MH 300 (metil-cellulóz) 1:2
arányú vizes oldatát alkalmaztuk. A szárítás először szabad levegőn szikkasztva, majd
cserélt vetexek között, présben történt.
Mivel az eredeti hátlapkarton karton anyaga a penészfertőzés miatt már nem volt kellő
megtartású, cseréje indokolt volt. A Nielsen and Bainbridge által gyártott savmentes,
alphamount kartonnal helyettesítettük és a papíröntéssel kiegészített borítópapírokkal
bevontuk. A ragasztáshoz rizskeményítő és metil-celulóz 5 %-os vizes oldatát
alkalmaztuk. A ragasztó oldatba Preventol ON 1,5 %-os etil-alkoholos oldatából minden
fél literhez 2 ml-t tettünk. A karton beborítása, a rögzítőszalag helyre ragasztása után a
hátlapot nehezítve szárítottuk.
A keret és a 18 dagerrotípia konzerválása
A hátlap leemelése után el kellett távolítani a felületet fedő nyomásérzékeny
ragasztószalagot. Ezt mechanikusan, spatula alkalmazásával, néhol hőszabályzós pákával
végeztük.
12. kép Ragasztószalag eltávolítása 13. kép Csomagok kiemelése
10
Ezután történt meg a lemez csomagok egyenkénti kiemelése, fotózása. A hátlap
rögzítéséhez használt műanyag ragasztót mechanikusan és crepe radír használatával
távolítottuk el a fa és bársony felületről.
A nyolcszögletű lemezek nyolcszögletű fedőüvegei láthatóan nem voltak eredetiek,
cseréjükkor a Filmoplast P90 ragasztószalagot alkalmazták a csomagok lezárásához. Ez a
szalag a lemezek teljes felületét hátulról is beborította.
14. kép A dagerrotípiák hátoldalát borító P90 szalag
Ennek mechanikus eltávolítása meg kellett előzze a csomagok kinyitását. Nyitás előtt a
lemezekhez 2 mm-es üvegből előkészítettünk egy-egy átmeneti, méretre vágott
fedőüveget. A bontáskor ezek az üvegek kerültek vissza a lemezekre, ideiglenesen P 90
szalaggal rögzítetten, míg az ekkor vett pontos lemezméretek alapján el nem készültek a
vizesen vágott, korroóziónak jobban ellenálló, egyedi méretezésű boroszilikát
fedőüvegek.
15. kép Az új fedőüvegekhez készült mérethelyes rajz egyike
A lemezek méretére Melinex poliészter fóliából lapokat vágtunk és azokat a lemez
hátához fogva, a rögzítő papírszalagok ahhoz lettek kiragasztva. Ezzel elkerülve a
11
dagerrotípia lemezek hátoldalának ismételt összeragasztózását.
A boroszilikát üvegek elkészültével darabonként, egy alkalommal egy lemezen minden
szükséges munkafázist elvégezve történt a lemezek ki- és újracsomagolása.
16. kép A 16. számú lemez képoldala 17. kép A 16. számú lemez hátoldala
Mivel a lemezek kézzel színezettek, nedves kezelésnek nem vethetők alá. A kinyitást
követő fényképezés után, a felületi por lefújását követően a fedőüveg-ovális kivágatú
távtartó-lemez-poliészter fólia szendvicset 3M alumínium szalaggal zártuk le az
oldalakon. A kezelések során a lemezek felületét nem érintettük.
18. kép Lezárt dagerrotípia csomagok a keretbe illesztve
12
A munkához rendkívüli körültekintés volt szükséges. A szabadon, fedőüveg nélkül lévő
ezüstözött rézlemez extrém mértékben érzékeny.
A visszahelyezés előtt a bársonyborítású fakeret tisztításra került. A műanyag
ragasztónyomokat crepe radír segítségével eltávolítottuk.
A légmentesen lezárt csomagokat visszahelyeztük a réz keretekbe. Annak elkerülésére,
hogy azok a bársonnyal borított fakeret előoldalán kiessenek, japánpapír csíkokkal,
búzakeményítőt alkalmazva azokat hátoldalról a fához rögzítettük. Majd ezt követően a
hátlapot rizskeményítő metil-cellulózos keverékével visszahelyeztük.
Tároláshoz a tárgyat méretre készült dobozba helyeztük.
19. kép A restaurált dagerrotípia képi oldala
20. kép A dagerrotípia hátoldala restaurálás után
13
Történeti vizsgálatok kezdete
A dagerrotípiákon a felbontás után, az egyedi vizsgálatok során sem ötvösjegyet, sem a
fényképészre utaló semmilyen jelzést nem találtunk. Készítése idejének pontosabb
meghatározásához az ábrázolt személyek meghatározásán keresztül juthatunk majd csak
el.
A képeken ábrázoltak valamennyien tiszti uniformisban láthatóak, továbbá a tárgy belső
hátoldalán található nevek szolgálnak alapul a történeti kutatásokhoz. A cs. kir. Udvari
Haditanács, majd az ennek örökébe lépő cs. kir. Hadügyminisztérium által évente
megjelentetett katonai sematizmus alapján megállapítást nyert, hogy a képeken ábrázolt
tisztek mindegyike a cs. kir. 47. Kinsky gyalogezredben szolgált. Az ezred kiegészítési
területe Stájerország, főhadfogadó központja Marburg (Maribor, Szlovénia) volt. A 47.
gyalogezrednek a bécsi Hadilevéltárban (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv,
Wien) őrzött ún. minősítési jegyzékeinek (Qualifications-Listen) vizsgálata alapján
kiderült, hogy a nevek egy részét pontatlanul jegyezték fel, de ennek ellenére
egyértelműen azonosíthatóak. A tisztek közös szolgálati időszaka nagyjából 1848-1851
közöttre, leginkább 1850-1851-re datálható. Az ezredtörténet alapján azonban nem
tisztázható, hogy a tisztek mikor tartózkodtak egyszerre egy helyen.
További történész-muzeológusi feladat az egyes képek képi elemeinek vizsgálata,
összehasonlítása, a nemzetközi analógiák keresése, illetve a személyi adatok pontosítása,
kiegészítése és ennek alapján annak a helynek (feltehetően Maribor) dagerrotípia történeti
vizsgálata, ahol a képek készülhettek, hogy a lehetséges készítő fotográfus személyének
meghatározásához közelebb kerülhessünk.
Munkánkban segítségünkre voltak
Folyamatos konzultációt tartottunk a Magyar Nemzeti Múzeum Dagerrotípia
kutatócsoportjának további tagjaival (Baji Etelka, Bognár Katalin, Lengyel Beatrix,
Flesch Bálint) az egyes, a tárgyat érintő döntések előtt. A kutatócsoport javaslatára
felkértük a korszak kiváló hadtörténész kutatóját, Hermann Róbertet az ábrázolt
személyekkel kapcsolatos elsődleges forrásfeltárásra, hogy a tárgy készítőjének és
készítési idejének meghatározásához közelebb jussunk.
A borítópapír mázrétegének XRF analízisét a MTA TTK Anyag- és Környezetkémiai
Intézetéből May Zoltán végezte. A röntgen felvételeket Hutai Gábor restaurátor
készítette. Dr. Nagy Gábor címzetes egyetemi docens, főtanácsos, igazgató kérésünkre
engedélyezte a borítópapír mázának FTIR-, Raman-spektroszkópia és elektron
besugárzásos röntgen elemanalitikai módszerek bevetésével történő vizsgálatát a Bűnügyi
Szakértői és Kutatóintézetben. A vizsgálatokat a Fizikai-Kémiai Szakértői Osztály
osztályvezetője, Sándorné Kovács Judit igazságügyi vegyészszakértő végezte el. A
papírminták rostvizsgálata Nemes Takách László restaurátor munkája. Patrick Holota és
Szilágyi Zsolt gondoskodott a SCHOTT boroszilikát fedőüvegek beszerzéséről és pontos
méretre vágásáról.
14
Eredmények
A restaurátori technikai vizsgálatok, az elsődleges történeti forráskutatás alapján a
dagerrotípia együttes készítője jelenleg nem meghatározható. Azonban a vizsgálati kör
szűkült, feltehetően maribori dagerrotipista a készítő. Egyértelműen bizonyított, hogy az
ábrázoltak valamennyien a cs. kir. 47. Kinsky gyalogezred tisztjei. A tárgy készítési ideje
közös szolgálatuk alapján jelenleg 1850-1851-re datálható.
Megtörtént a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött tárgy
installációs anyagai penész fertőzésének megszüntetése, valamint az egyes dagerrotípiák
légbeeresztő, korrozív csomagolásának cseréje, a dagerrotípia együttes fizikai állapotának
stabilizálása, esztétikai képének javítása. A műtárgy elhelyezhető a Történeti Fényképtár
raktárában, kiállítható és tanulmányozható, publikálható.
A dagerrotípiák rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti körülményekre és azok
hirtelen történő változására. 20 Celsius fokot nem meghaladó környezetben, portól és
fénytől elzárva szükséges tárolni ezt a darabot is. A relatív légnedvesség nem haladhatja
meg az 50% RH-t.
A MNM Történeti Fényképtára raktára ezen kritériumoknak alapvetően megfelel, így a
tárgy remélhető biztonságos őrzéséről, védelméről a továbbiakban gondoskodni tudunk.
A restaurátori dokumentációt a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és
Restaurátor Főosztályán elhelyeztük.
Budapest, 2014. április