e v a n g é l i k u s h e t i l a p 71. évfolyam, 51. szám – 2006. december 17. – Advent 3. vasárnapja Ára: 165 Ft

Összegzés és elõretekintés f 4. oldalElõkarácsony Esztusra emlékezve f 4. oldalKórházmissziói melléklet f 6–7. oldalA legrangosabb tudományos elismerés

f 10. oldalEgy élet példája f 10. oldal

„Izgalmában szorosabban szorította magáhoza jó öreg fuvolát, és igyekezett behúzni a nyakát,kabátja gallérja mögé rejtõzve a felháborodottpillantások elõl.”

f A fuvola – 9. oldal

„Valóban szükséges-e vajon szakbizottsági üléseken egyszerre akár há-rom püspöknek is jelen lennie? Mint ahogy az országos felügyelõ – aki-nek ugyebár civil foglalkozása is van – jelenlétére és döntésére is csaka nyitva hagyott kérdésekben lenne igazából szükség.”

f Az országos felügyelõ naplójából… – 8. oldal

„Ne álmodozzunk negyven százalékról,de józanul gondolkozzunk el azon,miként találhatna magára az evangéli-kus értelmiség!”

f M, mint misszió és é, mint értelmiség– 3. oldal

„Ezért hát, kedves barátaim, biztos ala-pon kell állnunk, hogy kiállhassuk az ör-dög rohamait. Bár nem követtetek el az-zal bûnt, hogy az oltári szentséget kézbevettétek – ezt elismerem –, de azt mon-dom, jót se mûveltetek vele, mert mostaz egész világ ezen mérgelõdik, mertszokás, hogy a legmagasztosabb szent-séget a pap kezébõl fogadják. Miért vagy

rest ebben is a gyengehitûek szolgálatára lenni és lemondani e szabadságodról, fõ-képp mert hogy neked hasznot nem hajt, ha megteszed, s kárt se, ha elhagyod?”

d Luther Márton: Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása)

S E M P E R R E F O R M A N D A

Minden évben ugyanaz – mondhatnánk.Ugyanaz a kép. Ugyanaz a fogalom.Ugyanaz az üzenet.

Látszólag csupán. Igaz, a mézeskalá-csos tört szív, az országos adomány-gyûjtés, a szavak, a forma nem változott.

Most is a felebaráti szeretetre támasz-kodik, kér, bátorít és hív mindenkit aMagyar Ökumenikus Segélyszervezet.Immáron tizenegy éve. Mert hisszük ésvalljuk: közösen, „együtt egy jobb vilá-gért” többre megyünk. Így eljutunk bajbajutott embertársainkhoz Magyarorszá-gon és külföldön is. Eszközzé válunk, tár-sakká leszünk a jó cselekvésében. Egyén-ként, gyülekezetként és egyházként.

Így végeztük szolgálatunkat 2006-ban is. Engedtessék meg, hogy a szerve-zet igazgatójaként röviden összefoglal-jam, mit végeztünk.

Hazai szociális munkánk keretében ti-zennyolc intézmény harminchárom kü-lönálló szolgáltatásával napi szinten se-gítjük a csonka családokat, az otthonierõszak elõl menekülõ, így gyermekeiketegyedül nevelõ édesanyákat. Hajléktala-nokkal, idõsekkel, hátrányos helyzetûgyermekekkel és szenvedélybetegekkelfoglalkozunk. Ez éves szinten több mintkétszázezer konkrét alkalmat jelent.

Humanitárius munkánkat tekintveszámos nemzetközi régióban, illetve ha-zai területen végzett segélyezésünk kö-zül emelhetünk ki néhányat. Udvarhely-széken nagyszabású segítségnyújtásunkrészeként megtörtént a hodgyai iskolaés óvoda alapkõletétele; az intézmény,amely nemcsak a helyi, de a környezõ,javarészt magyarlakta települések diák-jai számára is tanulási lehetõséget bizto-sít, tavasszal készül el. Az újjáépült kis-kadácsi unitárius imaház rekonstrukci-ós költségeihez, illetve a bikafalvi refor-mátus templom felújításához is hozzá-járultak adományozóink. Az épületekátadása 2006 õszén történt meg.

Srí Lankán több mint száz családi ott-hon felújításával-felépítésével készül-tünk el, valamint átadtunk egy húszlaká-sos társasházat a szökõár károsultjaiszámára. Az elmúlt két esztendõben SríLanka-i menekülttáborokat láttunk elrendszeresen segélycsomagokkal. Foly-tattuk dráma-színház programunkat is,mely lelkileg segít feldolgozni a két évután múlni nem akaró traumás élmé-nyeket. Afganisztánban felépítettük a ti-zedik iskolaépületet. Dehrazi településoktatási intézményével együtt összesenmost már több mint tízezer diák tanul-hat elfogadható infrastrukturális körül-mények között. Jelen pillanatban már atizenegyedik iskola építése folyik.

2006-ban világszerte több humanitári-us katasztrófa károsultjaihoz juttattuk el– adományozóinknak köszönhetõen – anemzetünk, egyházaink szolidaritását ki-fejezõ adományokat. Az indonéziai föld-

rengés idején az egyik legnagyobb ma-gyar segélyprogramot hajtottuk végre atérségben. Szíriában és Libanonbanösszesen mintegy tizenötezer, az egy hó-napos fegyveres konfliktus következté-ben menekültté vált libanoni emberneksegíthettünk. A tavaszi áradások a Kár-pát-medence több térségében is igennagy károkat okoztak. Munkatársainktöbbek között a délvidéki Nagybecskerekés Titel (a Tisza-torkolat térsége), vala-mint a dél-romániai Ploska és Goitea tele-pülésen segítették az árvíztõl szenvedõ-ket élelmiszer- és higiéniás csomagokkal.

A tavaszi idõszak hazánk folyó mentitelepüléseit is megpróbálta. A segély-szervezet belvízi segélyprogramjait Kun-hegyesen és Derecskén kezdte. Majd azárvíz miatt veszélyeztetett és/vagy káro-sult Duna-parti Kisoroszi, Pilismarót,Szõdliget, Báta, a Tisza-parti Vezseny,Tiszavárkony, Tiszajenõ, Tószeg, Csong-rád, illetve a Sajó mellett található Ónodés a Hernád menti Gesztely település la-kóinak vittünk a kritikus idõszakon át-segítõ élelmiszer- és higiéniai egység-csomagokat. A nyár eleji felhõszakadá-sok idején Nógrád megyében Nógrád-szakál, Litke, Egyházasgerge, Ságújfalués Karancskeszi károsult családjai kap-tak (mosóport, súrolószert, kéztisztítót,mosogatószert, fertõtlenítõt, öblítõt,tusfürdõt, szappant, felmosórongyot,gumikesztyût, törlõkendõt, szivacsottartalmazó) higiéniai egységcsomagot.

Sok minden történt tehát. Még felso-rolni is nehéz. Ismétlõdõ szociális gon-dok, katasztrófák. Adventben visszate-kintve már meg is szépül a cselekedet.Mert óriási adományozói összefogásközvetítõi lehettünk. Istennek legyenhála mindezért. Mégis!

Minden évben ugyanaz – mondhat-nánk. A külsõségek; a koszorú, a mai va-sárnapon már a három égõ gyertya, a so-kasodó fények, a jól ismert igehelyek, azadventi énekek. Mind-mind Krisztus eljö-vetelét idézik. De valami a szolgálatunkon,munkánkon kívül is változott. Mi ma-gunk. Eltelt egy év. Vannak, akiket elveszí-tettünk, másokat megismertünk. Életün-ket, környezetünket is talán egy kicsit más-képp látjuk. Ünnepeket éltünk át, remény-kedtünk és csalódtunk. Mégis törekszünka jóra, bármennyire is sok lehet a kudarc.

Gyerekkoromban szerettem a szom-bathelyi kálváriadombot. Télen remekszánkózóhely volt. Ahogy a stációkmellett húztuk fel a szánkót, felérve atemplomhoz, szinte kitárult a világ.Minden megváltozott.

Az adventi vasárnapok is „stációk”.Megállók a karácsony felé vezetõ úton.

Mert karácsonykor, a megváltásbankitárul a világ.

A szeretet.éhség is benne nyer teljes ér-telmet.

g Lehel László

szeretet.éhség

FOTÓ

: M

AR

TIN

NIL

SSO

N

Adventi gyertyagyújtás a Bud Bäraren svéd evangélikus lap szerkesztõségében. Az Evangélikus Élet számára készített ajándék fotón balról jobbra:Susanne Järved újságíró, Per Erik Lund fõszerkesztõ, Liselotte Rogberg szerkesztõ és Josefin Casteryd képszerkesztõ

A tizennégy tagú grémiumban az orszá-gos felügyelõ, a három püspök és a há-rom egyházkerületi felügyelõ mellett je-len van a kerületek két-két küldötte, va-lamint az országos ügyész. Tanácskozá-si joggal vesz részt a munkában a zsinatkét elnöke és az országos irodaigazgató.

A Prõhle Gergely vezette alakuló ülésenmegválasztották a presbitérium két jegy-zõjét, Bence Imrét és Mészáros Tamást, vala-mint egy-egy tagot küldtek az országosmunkaági bizottságokba.

Az elsõ alkalom lehetõséget kínált ar-ra, hogy elkezdõdjék az érdemi vita atestület ügyrendjérõl, eljárási módjairól,valamint az éves munkatervrõl.

Az országos irodaigazgató tájékoz-tatást adott a következõ idõszak felada-tairól, az egyház székházával kapcsola-

tos kérdésekrõl, a diakóniai munka ter-vezésének helyzetérõl. Gáncs Péter – amissziói ügyekért is felelõs – püspök is-mertette a 2007 június végére tervezett,Pakson megrendezendõ országos evan-

gélikus találkozó elõkészületeit. Dr. Fa-biny Tamás püspök elõterjesztése alap-ján a presbitérium tárgyalta és továbbikérdések tisztázására a szakemberek-kel kibõvített igazgatótanácsnakvisszautalta a Luther Kiadó intézmény-vezetõ-választási pályázatának azügyét. Az öt pályázatból kettõ maradtversenyben az elsõ szûrõ után. Döntésjanuár végére várható.

Az országos presbitérium a törvényikötelezettség értelmében évi nyolc ülésttervez. A legközelebbi január 18-án lesz.

d OI

b Egyházunkban 2006 a tisztújítás éve volt. Az esztendõ végére minden egy-házkormányzati szinten felálltak az újonnan választott testületek. Utoljáradecember 8-án, pénteken az országos presbitérium kezdte meg a következõ– hatéves – ciklust. Az új mûködési rendszerben ez a testület veszi át a ko-rábbi országos elnökség legtöbb funkcióját irányítási, gazdasági és intéz-ményfelügyeleti téren.

A konferencia nyitóáhítatán Ittzés Jánoselnök-püspök hirdetett igét Mt 23,37–39alapján. Az elsõ elõadást dr. Fabiny Ta-

más püspök, egyetemi tanár tartotta Azegyház közéletisége címmel, melyben azértelmiségi embertípus bibliai – ó- és

újszövetségi – példáit felsorolva feltettea kérdést, hogy kik számítanak értelmi-séginek ma az egyházban, és ebbõl mi-lyen következmények és konkrét fel-adatok adódnak a közéletben való rész-vétel vállalása során. A püspök hangsú-lyozta a keresztény értelmiségiek ki-emelt felelõsségét, mert õk azok, akik anyilvánosság eszközeivel élve az egy-ház mondanivalójának reprezentánsai-vá és üzenetének közvetítõivé válnak aszekuláris világban.

Keresztények a közéletben

b Hogyan jelenik meg az egyház a mai magyar közéletben? Milyen sajátos mon-danivalója van a keresztény értelmiségnek a nyilvánosság színterein? Mi a sze-repük, feladatuk és küldetésük a keresztény értelmiségieknek – közöttük aprotestánsoknak, illetõleg az evangélikusoknak – a közélet alakításában? Holvannak a keresztények közéleti szerepvállalásának a határai? Tükrözõdnek-ea világi médiumokban a protestáns egyházaknak a társadalmi kérdésekrõl al-kotott állásfoglalásai? Ezeket a kérdéseket próbálták körüljárni a MagyarEvangélikus Értelmiségi Társaság (Mevét) idei konferenciáján, amelyet de-cember 9-én rendeztek meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE).

Megrendezték a Mevét idei konferenciáját

f Folytatás a 3. oldalon

FOTÓ

: B

OTT

A D

ÉNES

Megalakult a Magyarországi EvangélikusEgyház új Országos Presbitériuma

L A P U N KA V I L Á G H Á L Ó N :

W W W. E V E L E T. H U

2 e 2006. december 17. f o r r á s

b A rovatunk életre hívása óta elteltnyolc hónapban megismerkedhet-tünk a gyülekezeti éneklés gyöke-reivel, valamint az énekesköny-vünk gerincét adó német korálok-kal és régi magyar énekekkel. Azelkövetkezõ idõben kitekintünkmás országok felé is. Elsõként éne-keskönyvünk dán, norvég, svéd ésfinn eredetû énekeit mutatjuk be.

Jelenleg közel harminc olyan énekünkvan, amelynek szövege vagy dallamaészaki hittestvéreinktõl származik. Ezekegyharmada a Dunántúli énekeskönyv 1955-ben megjelent új részében látott napvi-lágot; nagyobb részüket 1982-ben köz-readott énekeskönyvünkbõl ismertükmeg. Láthatjuk tehát, hogy ezek az éne-kek, szemben az eddig tárgyaltakkal,csak a 20. században kerültek magyarevangélikus használatba; az ökumeni-kus mozgalom térnyerése, a társegyhá-zak közötti kapcsolatok erõsödése veze-tett ehhez a nyitáshoz.

A reformáció skandináv egyházai ha-sonló utat jártak be az évszázadok folya-mán (ez sokban hasonlít a Magyarorszá-

gon történtekhez is). Röviden összefog-lalva: mindenütt tovább élt egy ideig azanyanyelvre fordított gregorián; nagyszámban használtak németbõl fordítotténekeket (Luther és kortársai); sok sajáténekük a népdalok hatását tükrözi. A 18.században átalakították a dallamokat abarokk áriastílus szerint; a 19–20. szá-zadban újra felfedezték a reformációörökségét és a ritmikus éneklést.

Teljességre való törekvés nélkül te-kintsük elsõként A nap világa, ím, ki-hunyt… kezdetû éneket (EÉ 126). Dalla-ma dán népdal; elsõ strófájának költõjeH. Ch. Sthen, aki saját versek írása mellettdánra fordította a reformáció elsõ nem-zedékének (N. Herman, N. Selnecker, M.Weiße, P. Nicolai) énektermését.

Az Áll az Úristen temploma (EÉ 288)szövege a legkiemelkedõbb énekköltõkközé tartozó dán N. F. S. Grundtvig mûve.Neki köszönhetõ a gyülekezeti éneklés19. századi megújítása. Az ének dallamaa norvég L. M. Lindeman egyik legismer-tebb szerzeménye. E szerzõ korálköny-ve összefoglalja a komponista megúju-lásra irányuló törekvéseit.

A kevéssé elterjedt Szent asztalod ma ké-szen áll (EÉ 312) szövegét O. Hillestad, dal-lamát E. Hovland írta. Utóbbi a norvég

gyülekezeti éneklés 20. századi fellendí-tésének kiemelkedõ személyisége.

Az Ó, terjeszd ki, Jézusom (EÉ 120) nép-dalszerû formájának – AABA – köszön-hetõen (és a magyartól idegen, hármas-hangzatra épülõ dallama ellenére) leg-népszerûbb énekeink közé tartozik; ver-sét a norvég J. N. Brun írta, dallama a nor-vég eredeti svéd változata.

A Nem látták benned, csak az ács fiát (EÉ393) népdalszerû dallama a svéd V. Ahl-berg szerzeménye; szövegét az idén, szá-zadik életévében elhunyt, kiemelkedõjelentõségû teológus-költõ, A. Frostensonírta (további énekei: 329., 556.).

A Jöjj le hozzánk, jer közénk (EÉ 284)szövegét L. T. Nybergnek köszönhetjük.Dallama J. Crüger énekének finn válto-zata; jól mutatja, milyen erõteljesen ér-vényesült a német minta, és azt is, mi-lyen szoros a kapcsolat a svédek és afinnek között.

A Van örök kincsünk, becsesebb… (EÉ286) kezdetû ének szövegét J. L. Runebergírta, aki egy személyben testesíti meg afent említett kapcsolatot: õ a finnországisvéd nyelvû költészet 19. századi klasszi-kusa. Másik éneke: Mily boldog, aki Jézus-ban (EÉ 384). Énekeskönyvünkben mind-két vers 16. századi dallammal kapcsoló-

dik össze: elõbbi B. Waldis, utóbbi Luthermûvével.

A Szólj, boldog hálaének (EÉ 69) A. V.Koskimies versére épül; dallamát J. Sibe-lius, az egyik legismertebb finn zene-szerzõ írta. A komponistának kiterjedtkapcsolatai voltak magyar muzsiku-sokkal, fõleg hegedûversenyének elõ-adása kapcsán.

A Szelíd szemed, Úr Jézus (EÉ 385) a bûn-bánat és a személyes kegyesség kiemeltpéldájává vált; szerzõi L. Stenbäck és H.Nyberg.

Végül két olyan éneket említünk meg,melyek alapja finn népi dallam. A Kegye-lemnek szép rózsája (EÉ 456), E. Pöyry verse,lényegét tekintve Krisztus-himnusz. AFel, mert az irgalom percei múlnak (EÉ 449)A. Achrenius költeménye, a fogyó kegyel-mi idõre figyelmeztet. Ezért legyen min-dennapi fohászunk: Irgalmas Jézusunk, járjvelünk, kérünk!

g Ecsedi Zsuzsa

C A N T A T E

Miért ítélkezünk? Az ítélkezik, aki bi-zonytalan önmagában. Magas mércé-hez, tekintélyhez mér másokat és magátis, amelynek csak kevesek felelnek meg.Ezért csak néhány embert értékel nagy-ra, önmagát és másokat lekicsinyli.

Ítélkezik az is, aki bizonytalan azidentitásában. Egy tekintélyhez, cso-porthoz köti magát, amelyet elfogad, ésbiztosabb a dolgában, ha másokat pedigelítél. Minél jobban elítél másokat, annálbiztosabbnak érezheti hovatartozását,például felekezetéhez való tartozását.Ezzel szemben azok nyitottak az öku-mené felé, akik biztosak saját hitükben.Mindig, amikor a Lélek által elõbbre lé-pünk Krisztus megismerésében, azt él-hetjük át, amit Péter apostol mondottKornéliusz házában: „Most kezdem igazánmegérteni, hogy nem személyválogató az Isten,hanem minden nép között kedves elõtte, aki fé-li õt, és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,34–35) Különbözõek vagyunk, máskép-pen gondolkozunk, különbözõ irányza-tokhoz tartozunk. Vajon tudunk-e kö-zösséget alkotni, közösséget vállalniegymással? El tudjuk-e fogadni, ha atöbbség másképpen dönt? Vagy aho-gyan a korinthusiak, elítéljük, aki Apol-lósé, Pálé vagy Kéfásé? Pál ezzel szem-ben úgy tekint rájuk, mint akik mindKrisztus szolgái, Isten titkainak sáfárai.

Ítélkezik az is, aki takargat valamit, tá-madva védekezik, mások elítélésével ki-sebbíti a maga mulasztásait. És ítélke-zünk egyszerûen idõtöltésbõl. A társal-gás egyik formája: közös nevezõt lehettalálni, ha mások gyengeségeirõl beszél-getünk.

A betlehemi gyermek azonban lelep-lezi ítéleteinket. Pilinszky így ír: „És ki mer/ a lemenõ nap szálkamezejében, / az égdagálya és / a föld apálya idején / útrakel-ni, akárhová? // Ki mer / csukott szem-mel megállani / ama mélyponton, / ott,ahol / mindíg akad egy utolsó legyintés,/ háztetõ, / gyönyörü arc, vagy akár /egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?”(A mélypont ünnepélye) Folytathatnánk abetlehemi jászolra tekintve: Ki mer ítél-ni, amikor Isten lehajolt hozzánk JézusKrisztusban? Szeretete az istálló alázatá-ban, nem ítélve, hanem velünk közössé-get vállalva érkezett hozzánk. 161. éne-künkkel vallhatjuk: „Te megszülettél én-nekem, / Még akkor nem is éltem, / Kivá-lasztottál engemet, / És földre jöttél ér-tem. / Még meg sem alkotott kezed, / ÉsLelked már elvégezett, / Az én üdvömremindent. (…) Csak egyet, egyet kérhe-tek. (…) Hogy a szívemben végy he-lyet… Jer, térj be, és betér veled / Azöröm égi fénye!”

Tekintsünk erre a szeretetre! Ne mé-

ricskéljünk másokat, ne ítélgessük ma-gunkat. Sem önhitten, azzal a hamis biz-tonsággal, hogy mi a jó irányzathoz tar-tozunk, sem elítélve magunkat, vizsgál-gatva, hogy megfelelünk-e valamiféle el-várásoknak. Az ítéletet bízzuk az Úrra,aki eljövetelekor „megvilágítja a sötétségtitkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándé-kait, és akkor mindenki Istentõl kapja meg adicséretet”. A mi küldetésünk, hogy Istentitkainak hû sáfárai legyünk.

De mi Isten titka, amellyel sáfárkod-nunk kell? Nem valamely irányzat bir-tokolja azt. Senki nem mondhatja, õ is-meri Isten titkát. Nem olyan titok Istentitka, amelyet egyesek ismernek, má-sok nem.

Isten titka Jézusban jut el hozzánk,benne találkozunk vele. Nem ismeret,hanem találkozás. Nem egyesekhez jutel, hanem a közösségben tapasztaljukmeg. A közösségben találkozunk a sza-badulással, a gyógyulással, a vigasztalás-sal, bizalommal, megbékéléssel, mind-azzal, amit Isten számunkra Jézus Krisz-tusban kinyilatkoztatott. Éppen akkortalálkozunk vele, amikor sáfárkodunkvele. Amikor Krisztust képviseljük em-bertársunk elõtt.

Ítélkezés helyett vállaljunk közössé-get, elhatárolódás helyett enyhítsük amagányt. Vezessük a ránk bízottakat,

védelmezzük a gyengét, látogassukmeg a beteget, teremtsünk békét, töre-kedjünk az igazságosságra. Ki-ki a ma-ga helyén és tehetségével, lelkészkéntvagy a gyülekezet elkötelezett tagja-ként, apaként és anyaként, fõnökkéntvagy beosztottként, hangos szóval,csendes odafigyeléssel vagy imádság-gal. Mindannyiunk papi hivatása ez. Sá-fárkodjunk bátran, képviseljük Krisz-tust akkor is, ha mások másként ítélikmeg munkánkat. Az ítéletet bízzuk azönmagát a betlehemi gyermekben ki-nyilatkoztató Úrra, aki ismeri a szívekszándékait.

g Kézdy Péter

Imádkozzunk! Leborulunk, Urunk, Jézusbanmegismert szereteted elõtt. Hálát adunk a veledvaló közösségért, amellyel emberi kapcsolata-inkban találkozunk. Indíts minket tevékenyszeretetre embertársaink iránt! Legyünk to-vábbadói a te szeretetednek, keressünk téged amásik emberrel való közösségvállalásban!

A D V E N T 3 . V A S Á R N A P J A – 1Kor 4,1–5

A V A S Á R N A P I G É J E

[Lelkész:] Mindenható Istenünk, áldunk, hogy szent Fi-adban közénk jöttél: hisszük, hogy most is velünkvagy, és meghallgatsz bennünket, amikor az õ nevébenkönyörgünk hozzád.

[Lektor:] Urunk, ne aggodalmaskodó és kételkedõszívünkre tekints, hanem emlékezzél meg irgalmadról,és ragyogtasd ránk újra evangéliumod világosságát,hogy általa megerõsödjünk a hitben, és jó reménység-gel, állhatatosan készüljünk Szent Fiad eljövetelére! Jé-zus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket![Lektor:] Urunk, tedd egyházadat hûséges és igaz ta-

núddá az egész világon! Szabadítsd meg népedet a tu-datlanság, a hamis tanítások és a lelki sötétség veszedel-métõl! Szentlelked által tarts meg minket igéd igazsá-gában, és add, hogy életünk a szolgálat és a szeretet jógyümölcseit teremje! Jézus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket!

[Lektor:] Urunk, könyörgünk azért a békességért,amelyet egyedül Megváltónk adhat. Könyörgünk abenned hívõk egységéért; önmagunk és minden em-bertársunk üdvösségéért. Siess segítségünkre, és tartsmeg minket a hitben, hogy soha el ne szakadjunk tõled,hanem tieid maradjunk, míg el nem jön országod, aholhitünk látássá válik! Jézus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket![Lektor:] Urunk, irgalmadba ajánljuk beteg, megfá-

radt, megszomorodott testvéreinket. Erõsítsd, báto-rítsd és vigasztald õket, és adj nekik élõ reménységet!Az örvendezõknek pedig szenteld meg örömét, hogyne mulasszanak el hálát adni minden ajándékodért ésminden áldásért, amelyben nem érdemük szerint, ha-nem kegyelmed gazdagságából részesítetted õket. Jé-zus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket![Lektor:] Urunk, vedd oltalmadba mindenütt a vilá-

gon a háborúk veszedelmében gyötrõdõ embertársain-kat! Szabj határt a bûn okozta szenvedésnek, és vess gá-tat a gonosz szándékoknak! Segítsd diadalra az igazsá-got és a jóakaratot! Így teremts békességet mindenütt!Jézus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket![Lektor:] Urunk, oltalmazd hazánkat minden bajtól!

Tartsd távol az elemi csapásokat, a járványokat és min-den nyomorúságot! Áldd meg azok munkáját, akik akormányzás felelõsségét viselik, hogy békés, csendeséletet élhessünk! Jézus Krisztusért kérünk,

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket![Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és vezess föl-

di életünk minden napján az üdvösség felé, míg el nemjön örökkévaló országod, ahol színrõl színre látha-tunk, és angyalaiddal együtt dicsõíthetünk téged, a miUrunk, Jézus Krisztus által.

[Gyülekezet:] Ámen.

Oratio œcumenica

É L Õ V Í Z

I S M E R J Ü K M E G É N E K E I N K E T ! 1 6 .

„Szent kereszted titkait mind mélyebbenismerhessük” – skandináv eredetû énekeink

Ki mer ítélni?

Mint ismeretes, az Evangélikus Életbenmegjelenõ írások egy hét késleltetésselkerülnek az EvÉlet on-line adatbázisá-ba. A nyomtatott szám második olda-lának rovatai azonban a megjelenés-sel egyidejûleg teljes terjedelmükbenelolvashatók, illetõleg letölthetõk.

Kötelesség nézegette a naptárát otthon:ma december 10. van, hamarosan itt akarácsony, amire készülni kell. Fejében,mint egy komputerben, megjelent a ro-konok listája. Összeszámolta nélkülöz-hetõ bankóit, s elosztotta a rokonok kö-zött. „Ilyen értékes ajándékokat csak énveszek a családban” – gondolta.

Nyakába vette a shopping centereket,ott telt minden szabad ideje. Bosszanko-dott-fukarkodott, alkudozott. Kínzó fej-görcsök közepette tisztította s aggattatele lakását gyönyörû díszekkel, villogó-vibráló fényekkel. „Hogy leszek kész ad-digra?!” – kérdezgette, miközben árgusszemekkel a szomszéd lakás ablakát fi-gyelte aggódva. „Mi lesz, ha õk több ka-rácsonyi lámpácskát tesznek ki? Meg-szólnak, hogy nem készülök, és nem ün-nepelek eléggé!”

Hatalmas rohanás közepette elérke-zett az ünnep. Pincér módjára megterí-tette az asztalt, az ablakok csillogtak, apadlón egy porszem se volt – nehogy arokonok megszólják. Barokk stílusbanföldíszítette négy méter belmagasságúlakásába vett, négy méter öt centis fe-nyõjét. „Szépen nézzen ki az ünnepelt!”– gondolta. A rokonok megjöttek, jól-laktak, megköszönték az ajándékokat,jót nevetgéltek, aztán elköszöntek. Köte-lesség kiüresedett lélekkel üldögélt ott-hon december 26-án este. „Vége az ün-nepnek. Az idei karácsonyi tennivalókletudva.”

Másnap összetalálkozott barátjával,Agapéval, aki fülig érõ szájjal köszöntötte:„Ünnep van!” Kötelesség kétkedõen cso-dálkozott: „De az ünnep tegnap végetért!” Agapé elmondta, hogy õ miként ké-szült a karácsonyra. Beszámolt róla,hogy a készülõdés számára december 3-án, egy vasárnap kezdõdött. Akkorkezdett el várakozni Valakire, aki elõbbszeretett minket, mint mi õt. Agapé õtvárta heteken keresztül. Szeretettel ki-gondolta, hogy melyik ismerõse minekörülne. Tudta, hogy az ajándék nem akötelességnek, hanem a szeretetnek aszimbóluma. Vágyott a várakozás idõ-szakának egyedi, hamisíthatatlan hangu-latára, ezért õ is elõvette lakásdíszeit, iz-zósorait, de elõvette lelki elmélyüléstszolgáló könyveit, Bibliáját és saját imád-ságait is mindennap.

Reményteli pillantásokkal ébredt fel24-én reggel. Neki is volt fenyõfája, ki-sebb és egyszerûbb, mint Kötelességé, deélvezte az illatát, fényeit, hangulatát, ésnem törõdött a rákerülõ csecsebecsék ésszaloncukrok mennyiségével. Agapé tud-ta, hogy nem a fenyõ az ünnepelt, ígyhát elment mindhárom nap az igazi Ün-nepelt házába, hálát adni az Istenként kö-zénk jött, jászolban fekvõ Kisdedért.Agapé gesztusaival fantasztikus fényt su-gárzott vendégei felé, nem öltözött ki, ésnem mondott díszbeszédet, mint Köte-lesség, de jó volt vele ünnepelni, mertörömmel ünnepelt. A bejgli megrepedtbár, de szeretetbõl készült, az asztal egy-szerû volt, de szeretettel lett megterítve,az ajándékok kisebbek voltak, mint má-sokéi, de õ szeretettel adta õket.

A három nap elmúlt, a vendégek el-mentek, de az ünnep Agapé számára egyéven át tart. Hiszen a szeretet megszüle-tett a földre.

g Bajkó Ferenc

Készülés –kötelességbõl

vagy szeretetbõl?

2006. december 17. f 3e v a n g é l i k u s é l e t

Jó két évtizede már, hogy M, mint missziócímmel cikket írtam az Evangélikus Életbe.Egy Berekfürdõn megrendezett ökume-nikus konferenciáról tudósítottam nagylelkesen, amelyen egyebek mellett aziszákosok, a cigányok és a kallódó fiata-lok körében végzendõ missziói munkalehetõségeirõl gondolkoztunk közösen.Egy bekezdésemet „Csak nem gondolod,hogy ez lejöhet!” felkiáltással kihúzta alap akkori szerkesztõje.

Nem gondolom, hogy e lényegébencenzori beavatkozás korszakos jelentõ-ségû mondatoktól fosztotta volna meg akor teológiai publicisztikáját, ám a Ma-gyar Evangélikus Értelmiségi Társaság(Mevét) december 9-én megrendezettfórumán a húsz évvel ezelõtti felvetésselkezdtem elõadásomat: „A misszióimunka egyik kulcsfontosságú területétaz egyik résztvevõ szellemesen »kallódóértelmiség«-nek nevezte. A protestánsegyházaknak különösen is szép hagyo-mányaik vannak az értelmiség bevonásaterén. Ezért számukra végzetes lehet, haelveszítik a tanárokat, jogászokat, orvo-sokat, a mûszaki értelmiséget. Szükségvan a lelkészek magasabb képzettségére,szélesebb körû ismeretére, de arra is,

hogy az értelmiség körében partnerekettaláljanak a gyülekezetek körében. A lel-kész merje bevallani, hogy bizonyoskérdésekhez nem õ ért a legjobban. A vi-lágiak bevonása nem elsõsorban a lelké-szek helyetteseiként szükséges, hanemabból kiindulva, hogy az egyházi szem-pontból »laikusok« a maguk területénszakemberek, akiknek ismereteire azegyházban is szükség van.”

E fenti néhány mondattól aligha dõltvolna meg a létezõ szocializmus. Azon-ban talán nem véletlen, hogy éppen eze-ket a gondolatokat nyisszantotta el a túl-buzgó szerkesztõi olló. Az akkori hata-lom ugyanis kénytelen-kelletlen elfo-gadta, hogy az egyházak mutatnak némiéletjelenséget, de kínosan törekedett ar-ra, hogy a lelkészeket elszigetelje. Egyalapjában papos, sõt hierarchikusan fel-épülõ egyházat ugyanis sokkal jobbankordában tarthatónak vélt. Ezzel pedigkialakult az úgynevezett sekrestyeke-reszténység modellje: amíg az egyházpapjai a templom vastag falai között te-szik a dolgukat, addig nem kell beavat-kozni, ám a legkisebb nyitási kísérletnélmár résen kell lenni.

Nagyot fordult a történelem kereke,de alighanem az egyházra is érvényesBill Lomax angol történész elhíresültmondása: „A szocializmusban az a leg-rosszabb, ami utána következik.” Hiábavolt rendszerváltozás, talán ma sem túl-zás kallódó értelmiségrõl beszélni.

Nem volt ez mindig így. Antall József,aki kiváló orvostörténészbõl lett mi-niszterelnök, 1987-ben ezt írta nekem:

„Nagyon fontosnak éreztem az evangé-likusok szerepét Magyarországon, aholváltozó idõben (4-7%-os országosarány mellett) milyen fontos és nagyembereket adtak általában. Nem kell el-sorolnom (Kossuth, Görgey stb.). De ér-dekes a szakértelmiség (Balassa, Mark-usovszky, Lumniczer stb.) kiemelkedõszámaránya. Volt idõ, amikor a magyargyógyszerészek 40%-a evangélikus volta XIX. században.” Nem kívánván azt alátszatot kelteni, hogy a késõbbi kor-mányfõvel rendszeresen leveleztemvolna, a rend kedvéért leírom: kõbá-nyai beiktatásom alkalmából írt ne-kem, az addigi siófoki és kötcsei segéd-lelkésznek. Önironikusan ezért ezt isírta: „Mint »kötcsei birtokos« fájdalom-mal veszem tudomásul a gyülekezetveszteségét”, majd a levél végén „köt-csei barátsággal” köszöntött… Az min-denesetre elgondolkodtató, hogy egykatolikus történész ennyire számontartotta az evangélikus szakértelmiséghajdani társadalmi szerepvállalását.

Ne álmodozzunk negyven százalék-ról, de józanul gondolkozzunk el azon,miként találhatna magára az evangéli-kus értelmiség!

Elõször is a lelkészek munkatársai le-hetnének. Mert a lelkipásztor oly köny-nyen elmagányosodik! Szükség van amasokat emlegetett civil kontrollra és társ-szolgálatra. Némely lelkészben könnyenkifejlõdik a diktátori hajlam, hiszen ha-mar megszokja, hogy minden lényegikérdésben neki kell döntenie. Ha azon-ban szellemi és lelki társként ott van

mellette valaki, akkor még idõben han-gozhat el egy higgadt érv. Hosszan le-hetne sorolni, mi mindent tehetnénekgyülekezeteinkben és egyházunk egé-szében jogászok, mérnökök, tanárok,pénzügyi szakemberek, orvosok, újság-írók – és még sokféle hivatás képviselõi.Félreértés ne essék: „értelmiségi” nem at-tól lesz valaki, hogy diplomája van! Gaz-dálkodók és munkások is igazi munka-társai lehetnek a lelkésznek. Ellenpélda-ként Albert Schweitzer Életem és gondolataimcímû könyvébõl idézhetünk egy epizó-dot. Közismert, hogy õ a gaboni õserdõ-ben kétkezi munkával épített kórházat.Amikor egy hatalmas gerendát nem bírtegyedül megemelni, megkért egy éppenarra járó, hófehér ruhás feketét – aki be-teg rokonát jött meglátogatni –, hogy se-gítsen neki. Ám az öntudatosan így fe-lelt: „Én értelmiségi vagyok!” ErreSchweitzer így szólt magában: „Szeren-csés flótás vagy! Én is mindig az akartamlenni, de sohasem sikerült…”

Másodszor az egyház kifelé irányulószolgálatában tehet sokat a hívõ értelmi-ségi. Találóan fogalmaznak katolikustestvéreink: a laikusok az egyház repre-zentánsai a világban. Õket végképp nemérheti az a rosszindulatú vád, hogy azértszólnak vagy tesznek az egyház érdeké-ben, mert ez a foglalkozásuk. Érdemesvolna az eddigieknél tudatosabban tá-maszkodni arra a híveinkbõl álló valósá-gos hálózatra, amely átszövi a társada-lom szinte minden rétegét. Ehhez perszea tudatos felkészítésükre, bizonyos teo-lógiai felvértezésükre is szükség van.

Harmadszor az értelmiségiek segítsé-gével az egyház jobban részt tud vállal-ni a közéletben. Elsõ körben a tudomá-nyos és mûvészeti közéletre gondolok.Fontos, hogy egyházként folyamatosszellemi kihívások között éljünk; ennekérdekében részt kell vennünk tudomá-nyos társaságokban, jelen kell lennünkszellemi fórumokon, otthonosan kellmozognunk a mûvészetek vagy éppen amédia világában. Attól sem foszthatómeg az egyház, hogy – példának okáértevangélikus polgármestereken vagyakár hívõ pártpolitikusokon keresztül –jelen legyen a helyi vagy az országospolitika színpadán. Ne hagyjuk, hogy azegyház elszigetelõdjön, és más nyelvetbeszéljen, mint a körülötte levõ világ!Hiszen akkor nemcsak mi állunk értet-lenül más hivatások képviselõi elõtt, debennünket sem értenek meg mások,vagyis missziói munkánk veszti el haté-konyságát.

Ezzel pedig visszakanyarodtunk egyjó húsz évvel ezelõtti cikkhez: M, mintmisszió…

Fabiny Tamás püspökÉszaki Egyházkerület

É G T Á J O L Ó

M, mint misszió és é, mint értelmiség

Adventi szeretetvendégség keretébenlátta vendégül a Mezõberény I. kerületievangélikus gyülekezet a Luther Kiadómunkatársait december második vasár-napján. Az érdeklõdõk délután elõszörKendeh K. Péter igazgatóval tekinthettékát a Luther Kiadó könyvkínálatát, majdBoda Zsuzsa szerkesztõségvezetõvel azEvangélikus Életet „lapozhatták át”.FO

TÓ:

BO

DA

ZSU

ZSA

A keresztény emberek közéletisége – szerepvagy feladat? címû elõadásában dr. KorányiAndrás, az EHE adjunktusa reális és esz-méltetõ képet festett az egyházi értelmi-ség közéletben való jelenlétének súlyá-ról és jelentõségérõl. Szociológiai ada-tok bizonyítják, hogy a történelmi egy-házak a társadalom 14 százalékát képe-sek elérni, és a gyülekezetek mindennapivalósága ennél is szerényebb adatokatmutat. Ebben a rendkívül szûk mozgás-térben az elmúlt másfél évtizedben azevangélikus egyház nem tudott közéle-tet teremteni: ennek hiánya érezteti ha-tását az egyházvezetésben, a zsinatimunkában, az egyházi állásfoglalások-ban. Mivel nincsenek szellemi mûhelyekés szakmai megbeszélések, ezért nemmûködik az értelmiségieknek az egyházéletébe való bevonása, s e nélkül nincs azegyháznak közéleti közösségteremtõereje – fejtette ki.

Az egyházon kívüli közéleti szerep-vállalással kapcsolatban Korányi Andrásrámutatott, hogy az egyházi értékeketsokkal bátrabban kellene felvállalni akülvilágban, társadalmi, gazdasági, poli-tikai kérdésekben, ehhez azonban egyalternatív értéktudatra lenne szükség. Akeresztény értelmiség hiteles megnyil-vánulásait akadályozza az a legtöbbesetben kedvezõbbnek ítélt lobbi- és PR-tevékenység, amely sok esetben összeüt-közésbe kerülhet a társadalmi szolidari-tással és konstruktivitással. A biztos ala-pokra helyezett és következetesen vál-

lalt keresztény értéktudat kialakítása alegégetõbb feladat a protestáns értelmi-ség számára.

A délelõtti program zárásaként Mihá-lyi Zoltán villamosmérnök számolt be aMevét eddigi tevékenységérõl, és a társa-ság jelen lévõ tagjainak szavazataivalvéglegesítették az ideiglenes intézõbi-zottság tagjainak tisztségeit.

Prõhle Gergely országos felügyelõ a ke-resztény értelmiség elõtt álló új felada-tokról és kihívásokról osztotta meg gon-dolatait a hallgatósággal. Mivel a rend-szerváltozás óta az egyházak karantén-ban tartása lényegét tekintve nem válto-zott, és az egyház sem tett meg mindentazért, hogy kilépjen ebbõl az ideológiaizárlatból – mondotta –, nyitásra vanszükség a közéleti szerepvállalásban. En-nek elengedhetetlen feltétele, hogy azegyház is magas színvonalon alkalmazzaa modern kommunikáció eszközeit.

Az országos felügyelõ négy pontbanfoglalta össze a protestáns értelmiséglegfontosabb feladatait: a társadalmi ésközéleti megjelenés során megszületõállásfoglalásokban értékek és elvek men-tén kell megmutatnunk, kik vagyunk, ésmit képviselünk – „azt kell adnunk, milényegünk”. Kiemelten fontos feladat-ként jelölte meg, hogy az egyháznak nö-velnie kell saját gazdasági erejét híveineknagyobb anyagi áldozathozatala révén,és csökkentenie kell az államtól valófüggõségét. A közéleti megnyilvánulá-sok során közérthetõ stílusra és modernnyelvhasználatra kell törekedniük azok-nak, akik megfogalmazzák az egyház ál-

láspontját. Végül rámutatott az idõbeli-ség szempontjára is, amely az aktuálistársadalmi kérdésekre való gyors és köz-érthetõ reagálásokat és az egyházi állás-foglalások közzétételét jelenti.

Tükrözõdik-e a keresztények közéletiszerepvállalása a világi médiumokban? –tette fel az elõadásának címében szerep-lõ kérdést Radosné Lengyel Anna szerkesz-tõ-riporter, egyházkerületi felügyelõ. Amédia mai értékrendje alapján a keresz-ténység mondanivalójának nincs hírérté-ke, ezért nagyon nehéz megtalálni azo-kat a világi médián belüli fórumokat,ahol az egyházi értelmiség megfelelõmódon szólhat a nyilvánossághoz. Len-gyel Anna a saját munkája során szerzetttapasztalatai közül hozott olyan érzékle-tes példákat, amelyek megmutatják, mirekell figyelniük és törekedniük a keresz-tény értelmiségieknek a médiaszereplé-sek alkalmával, hogy az a mondanivalóés értékrend, amelyet õk képviselnek, hi-telesen szólalhasson meg a média nyilvá-nossága elõtt.

A konferencia végén, az Ötletbörze cí-met viselõ fórumbeszélgetés kereteinbelül lehetõség nyílt arra, hogy a hallga-tóság tagjai hozzászóljanak az elõadá-sokban elhangzott gondolatokhoz, té-mákhoz, és megvitassák a felmerülõkérdéseket. A beszélgetés moderátora dr.Orosz Gábor Viktor, az MTA–EHE Szociál-etikai és Ökumenikus Kutatócsoportjá-nak tudományos munkatársa volt. Akonferencia Gáncs Péter püspök áhítatá-val zárult.

g Petri Gábor

Megrendezték a Mevétidei konferenciáját

b Bár önálló egyházközség, a kiskun-halasi evangélikus gyülekezetneknincs temploma. A halasi evangéli-kusok egy gyülekezeti imaházbantartják alkalmaikat, amely lelkész-lakást is magában foglal – lelkészazonban régóta nem lakik benne.Az épület állapota miatt az utóbbiévekben elkerülhetetlenné vált akülsõ felújítás. Ennek befejeztévelkerült sor december 10-én, adventmásodik vasárnapján arra a hála-adó istentiszteletre, amelyre GáncsPétert, a Déli Egyházkerület püspö-két hívták meg igehirdetõnek.

A püspök Róm 15,4–13 alapján tartottprédikációjában arra hívta fel a figyel-met, hogy advent második vasárnapjánegy új fogalom kerül a középpontba: areménység. Az igeszakasz a reménységIstenérõl szól, akirõl könnyen elfeledke-zünk – arról a hozzánk érkezõ Úrról, akimaga a megtestesült reménység, akinem ismert egyetlen elveszett, remény-telen helyzetet sem. Advent az újrakez-dés reményét hozza el nekünk, s azt üze-ni, hogy Isten valami újat akar kezdeniott is, ahol mi már feladtuk.

A reményteljes lelkületnek ki kelleneáradnia az egyházból a világba, mert Istenúj utakra, új kezdetekre akar hívni min-ket. Hogy egy gyülekezet hívogató jelléválhasson a világban, a közösség tagjai-nak nyitottá kell válniuk egymás befoga-dására – hangsúlyozta a püspök. Az épü-letek jó állapota fontos eszköz, de az iga-zi kérdés az, hogy az épületen belül, a kö-zösségben, a hívek szívében is tapasztal-ható-e ez a rendezettség: egymáshoz il-leszkednek-e az élõ kövek, olyan vonzólelki otthont alkotva, amelyben szeretet,elfogadás és békesség uralkodik? GáncsPéter ezekkel a kérdésekkel utalt arra,hogy van remény a gyülekezeten belüliellentétek, generációs feszültségek elsimí-tására és az egyházközség lelki vezetésétérintõ gondok megoldására, ha a gyüle-kezet tagjai egyetértésben törekednek aközös célok megvalósítására.

Az istentisztelet ünnepi közgyûléssel

folytatódott, amelyen elsõként HegyiEmõke gyülekezeti munkatárs tartott be-számolót az egyházközség jelenlegihelyzetérõl. Andriska Pál, a KiskunhalasiEvangélikus Egyházközség felügyelõje agyülekezeti ház felújításának történetétfoglalta össze, és tételesen ismertette atöbb mint két és fél millió forintos beru-

házás támogatóit és pénzösszegeit. ABács-Kiskun Egyházmegye nevében dr.Ambrus András egyházmegyei felügyelõköszöntötte az ünneplõ gyülekezetet, ésaz egyházközségnek a jövõben nyújtha-tó anyagi segítség lehetõségeirõl is szólt.

A közgyûlés ezek után olyan „fórum-beszélgetéssé” alakult át, amelyen a kö-zösség tagjai õszintén és nyíltan megbe-szélhették a gyülekezeti élet problémáita kerület püspökével. A kiskunhalasiakrégi problémája, hogy nincs helyben la-kó parókus lelkészük, ezért fontos szol-gálati területek ellátása – látogatások,lelkigondozás, gyülekezetépítés stb. –nincs megfelelõen biztosítva. Gáncs Pé-ter elmondta, hogy egyik legaktuálisabbfeladatának tekinti egyházkerületében akiskunhalasi parókusi állás feltételeinekmegteremtését, amely – éppúgy, mint atöbbi feladat megoldása is – csakis csa-patmunka eredményeképpen valósul-hat meg.

g P. G.

e Folytatás az 1. oldalról

Vendégségbena Luther Kiadó

Megújult gyülekezeti ház Kiskunhalason

A belsõ rendezettségreménysége

A S

ZER

ZÕ F

ELV

ÉTEL

E

4 e 2006. december 17. k e r e s z t u t a k

A Keresztény–Zsidó Társaság az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában tartottaévi rendes közgyûlését november 29-én dr. Fabiny Tamás püspöknek, a társaság ügy-vezetõ elnökének vezetésével. Szécsi Józsefnek, a társaság fõtitkárának javaslatára arésztvevõk egyebek mellett megfogalmazták azt az ajánlást, hogy a történelmi egy-házak egyházközségeiben rendszeresen szervezzenek a zsidóság múltját és hagyo-mányát bemutató alkalmakat, valamint kifejtették abbeli reményüket, hogy a keresz-tény istentiszteleteken az eddiginél sûrûbben hangzik majd el igehirdetés ószövetsé-gi textusokról.

g Horváth-Hegyi Olivér

Több Ószövetséget kérnek

A Luther Márton Szakkollégium Stumpf István politológust, a Századvég Alapítványelnökét hívta meg vendégül december 7-én. A Túlterhelt demokrácia – alkotmányos és kor-mányzati válságunk címû elõadásában az elõadó felvetette, hogy a mai „globális infor-mációtengeren” maradt-e helye a vallásnak és a patriotizmusnak, illetve hogy kínál-kozik-e a magyar társadalom és a magyar ember elõtt ezen értékek mentén út a jövõ-be. A társadalom kis körei – akár a szakkollégium – megfelelõ táptalajt nyújthatnakaz elõremutató értelmiségi gondolkodáshoz.

g Unger Viktória

FOTÓ

: B

OTT

A D

ÉNES

Egy este a magyartömegdemokrácia válságáról

Elnöki jelentésében D. Szebik Imre egye-bek mellett az egyházaink elõtt álló kihí-vásokról és feladatokról szólt. Egyhá-zunk nyugalmazott püspöke a gyüleke-zetek taglétszámának csökkenését em-lítvén kiemelte, hogy az egyházak szá-mára nagy tartalékot jelentenek az aktívhitéletet nem élõ, ám a kereszténységgelszimpatizáló állampolgárok. Az õ tuda-tos, elkötelezett kereszténnyé való for-málásuk közös megbízatásunk.

„Kétségkívül több kísérletnek lehe-tünk szemtanúi a 21. században. Ezekközül a legjelentõsebb az egyházikönnyûzene térhódítása, s ezzel egyide-jûleg az ifjúság jelentõs rétegeinek meg-szólítása” – mondotta. Az EVT 2006.február 14. és 23. között zajlott 9. nagy-gyûlésén – amint azt a közgyûlés máso-dik részében elhangzott felszólalások-ban is említették – ezt már megtették,megszólították az ifjúságot.

A brazíliai eseményrõl Gáncs Péterné

(képünkön) nyújtott általános ismertetést;a nagygyûlés utáni teológiai és tartalmimunkáról Gáncs Péter püspök adott tájé-koztatást; az összejövetelt a hazai öku-

mené szempontjából értékelte Tarr Zol-tán református zsinati tanácsos, továbbáhozzászólt a katolikus Fedor Mónika is,aki önkéntesként volt jelen a Porto Aleg-re-i konferencián.

A személyes hangú beszámolókbólki-ki teljesebb képet kaphatott e nagy-szabású találkozóról. A magyar részt-vevõk közül többen is szívesen emlé-keztek vissza arra, hogy az imaközös-ségek milyen sokat jelentettek számuk-ra. Egyebek mellett pozitív példakénthangzott még el a konferencia egyikkulcsszava, az úgynevezett konszenzus-modell, vagyis az egymás megértésére éstámogatására irányuló törekvés az egy-házak látható egysége és a világ gyó-gyulása érdekében.

g Gazdag Zsuzsanna

Összegzés és elõretekintésÜlésezett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának közgyûlése

b Az összegzés és az elõretekintés jegyében telt a Magyarországi EgyházakÖkumenikus Tanácsának (MEÖT) évi rendes közgyûlése december 7-én. Aszervezet székházában zajlott tanácskozás elsõ, „ügyviteli” részébenD. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök elnöki beszámolója és dr.Bóna Zoltán fõtitkári jelentése hangzott el, valamint elfogadták a 2005. évizárszámadást és a 2007. évi költségvetést, majd megválasztották a szám-vizsgáló bizottságot. Ezután a Magyarországi Bolgárok Egyesületénekegyik alelnöke, Karailiev Iván révén a résztvevõk rövid betekintést nyer-hettek a magyarországi bolgárok életébe, annak okán, hogy jövõre õk mu-tatkoznak be az ortodox napok elnevezésû rendezvényen. A közgyûlés má-sodik, tematikus részét a szervezõk az Egyházak Világtanácsa (EVT) 9.nagygyûlésének szentelték.

FOTÓ

: B

OTT

A D

ÉNES

b Esztus minden bizonnyal örülne! Aszívéhez oly közel álló „bárkások”idén is egy teljes napot töltöttekegyütt a karácsonyra való készülõ-dés jegyében. Akárcsak tavaly,idén is a budapesti Egyetemi és Fõ-iskolai Gyülekezetnek helyet adólágymányosi épületbe várta a Ma-gyarországi Evangélikus IfjúságiSzövetség (Mevisz) Bárka szakcso-portja – különösen is Udvardi And-rea, az alkalom fõszervezõje, vala-mint Bence Orsolya, a Mevisz elnök-ségének Bárka-témafelelõse – a kö-zös elõkarácsonyozásra vágyókat.

A december 9-ére szóló meghívást többmint nyolcvanan fogadták el, elsõsor-ban Budapestrõl és vonzáskörzetébõl. A

mozgás- és látássérült résztvevõk dél-elõtt különbözõ kézmûves-foglalkozá-sok közül választhattak: segítõikkel kö-zösen ékszert, angyalkát és képeslapotkészíthettek. Közben természetesen voltidõ a baráti beszélgetésekre is; ez nem

kevésbé fontos része a programnak, hi-szen a nyári táborokon kívül a legtöb-ben csak ilyenkor – esetleg még a tavaszitábortalálkozón vagy a mozgássérült-passión – találkoznak egymással.

A délutáni programok sorát GyöreDánielnek, a Mevisz áprilisban megvá-lasztott új elnökének a rövid beszámo-lója nyitotta meg. A december 17-énfennállásának tizennyolcadik évfordu-lóját ünneplõ szervezet feladatairólszólva nem feledkezett meg a kemenes-mihályfai táborhelyrõl sem. Örömmeladta hírül, hogy az augusztus 1-jén meg-kezdett, eddig mintegy harmincmillióforintba kerülõ felújítási munkálatokimmár befejezõdtek, és egy héttel ko-rábban, december 2-án átadhatták azépületet. A jelenlévõk alig akartak hinnia szemüknek, álmélkodva figyelték a ki-vetítõn megjelenõ „ilyen volt, ilyen lett”

képeket: az általuk is jól ismert parókiá-ból modern, teljesen akadálymentes –harminc fõ elhelyezésére alkalmas – if-júsági szállás lett.

Az örömteli pillanatokat kicsit szo-morúbbak követték: az „egy Bárkában

evezõk” Andorka Eszterre – vagy ahogyana legtöbben ismerték: Esztusra – emlé-keztek. A 2003 februárjában tragikuskörülmények között elhunyt fiatal lel-késznõ alakját Kézdy Péter piliscsabai lel-kész, a „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népe-met” címû, egy hónappal ezelõtt megje-lent emlékkönyv egyik szerkesztõjeidézte fel. „Sok mindent nem tudtunkróla; ez a kötet hozzásegíthet bennün-ket ahhoz, hogy teljesebb legyen a rólaõrzött képünk” – mondta.

A közös estebéd után, a nap lezárá-saként úrvacsorás istentisztelet szere-pelt a programban. Körmendy Petra Kor-nélia, a budapesti Evangélikus Egyete-mi Gyülekezet beosztott lelkésze –egyben az istentiszteleten közremûkö-dõ ÉgÍgérõ gospelkórus vezetõje –Róm 15,10–13 alapján megtartott ige-hirdetésében arról beszélt, hogy Isten

azért született a Földre erõtlen és töré-keny emberi formában, hogy ne fél-jünk tõle. Töltsünk több idõt lélekbena kisgyermek jászla mellett – õ a re-ménység Istene!

g Vitális Judit

Elõkarácsony Esztusra emlékezve

b Az Evangélikus HittudományiEgyetem (EHE) olyan, mint egynagy méhkaptár: rengeteg rekesze– bõséges szeminárium- és elõ-adás-kínálata – van, és sokféle mé-hecske (vagyis egyetemi polgár)gyûjtöget benne. Talán kevesentudják, hogy teológiánkon nem-csak evangélikus méhecskék pró-bálnak minél több tudást elraktá-rozni magukban, hanem metodis-ták is. Szinte minden évfolyamrajárnak metodista diákok. Kérdése-imre egyikük, Vigh Bence másod-éves teológus válaszolt.

– Kérlek, foglald össze dióhéjban, hoványúlnak vissza a metodista egyház gyökerei!

– Egyházunk John Wesley nevével kap-csolható össze, aki anglikán lelkész voltaz 1700-as években Angliában. Az ox-fordi egyetemen tapasztalt szellemi álla-potokból kiábrándulva õ és barátairendszeresen összegyûltek, hogy együttolvassák a Bibliát, imádkozzanak, ön-vizsgálatot tartsanak és úrvacsorázza-nak. Emiatt „bibliamolyoknak”, „meto-distáknak” – azaz „módszereskedõknek”– kezdték õket gúnyolni. Ez utóbbi névrajtuk is maradt, maguk is elfogadták. Alelki ébredés idõszaka volt ez. Wesley éstársai igehirdetései nyomán sorra ala-kultak a metodista közösségek. Halálaután alakult át a mozgalom egyházzá; ahíveit ma világszerte megtaláljuk. Ma-gyarországon hivatalosan 1898 óta van-nak metodista közösségek.

– Hogyan kerül egy metodista diák az evan-gélikus teológiára, és mit tanul itt?

– A metodista és az evangélikus egy-ház között immár több éve bevett szo-kás, hogy a metodista diákok az Evangé-likus Hittudományi Egyetemen tanul-nak. Ugyanazokat az órákat látogatjuk,mint evangélikus társaink, ám ezek mel-lett tanuljuk a metodizmus történetét,egyházrendjét és teológiáját is.

– Más felekezetûként azért bizonyára nem ér-zed magad idegenül az evangélikusok között…

– Nem, hiszen a más felekezethez va-ló tartozásunk természetesen nem járkiközösítéssel vagy más hátránnyal. In-

kább alapot ad a viccelõdésre. Néhaazon poénkodunk, hogy ki kinek a val-lására tér át. Engem például egy pohár-köszöntõ alkalmával tiszteletbeli luthe-ránussá fogadtak! Ez is mutatja, hogynem a különbségeken van a hangsúly –ezek zömükben külsõségek – hanem aközös gyökereken és célon: az evangéli-um hirdetésén!

* * *

Méhkaptárunknak egyik különleges re-kesze az angol szakfordító szeminárium.Itt lehetõségünk van olyan angol nyelvûszakszövegeket átültetni anyanyelvünk-re, amelyeknek még nincsen magyar for-dításuk. Dr. Szentpétery Péter egyetemi do-cens vezeti évente ezt a kurzust, amelyenidén három méhecske zümmögött szor-gosan: Horváth-Hegyi Áron, a fentebb kér-dezett metodista diák és e cikk írója.

Ebben a félévben lefordítottuk a nagymetodista reformátor, John Wesley test-vérének, Charles Wesleynek az egyik kará-csonyi énekét is. Hadd legyen ez az énekadventi ajándék! Egy csepp lelki nektár,mely segít megízlelni minden nép örö-mét, Jézus születését úgy, ahogyan ezt me-todista testvéreink élik, éneklik meg. Egye-nesen méhkaptárunkból, teológiánkról –sok szeretettel minden kedves Olvasónak!

Jézusunk, mióta várunk,Jöjj, a nép legyen szabad;Félelem s baj annyi nálunk,Békességed, ó, Te add!

Izrael vigasztalója,Nagy világban egy remény;Szép neved ma vágyva szóljaNépek ajka Föld színén.

Megszületsz a nép javára,Gyermek és te, nagy király;Megszületsz uralkodásra,Hozd országod, és ne várj!

Lelked által, ó, segíts meg,Csak tiéd lesz annyi szív;Érdemedre rátekintesz,S égi trón elé Te hívsz!

g Köpe Lídia,

az EHE másodéves hallgatója

Különbözõ méhecskékegy kaptárban

FOTÓ

: SO

LYM

OS

TAM

ÁS

2006. december 17. f 5k u l t ú r k ö r ö k

Családias körülmények között,magas színvonalon folyik az aképzés, amelynek immár többmint másfél évtizedét DobszayLászló és Szendrei Janka professzo-rok neve fémjelzi. Õk nevelték kiés építették fel a fiatal, lelkes ok-tatói gárdát is.

A bolognai elvek alapján ki-alakított új képzési forma sokfé-le variációs lehetõséget nyújt,többek között más szakokra va-ló átjárást, illetve egyéni életpá-

lyát építõ tárgyak felvételét. Azegyházzenei tanszak egyszerrevégez igényes oktatást és tartal-mas, ökumenikus nevelést. Evan-gélikus, református, görög kato-likus és római katolikus tanárokvégzik a felkészítés szolgálatát.A tanszakon már hagyományavan azoknak a bel- és külföldi ki-rándulásoknak, amelyek nem-csak a közösséget építik, spiritu-ális gazdagodást kínálnak, ha-nem szakmailag is hasznosítha-

tók, és segítik a hallgatók elõre-haladását.

Hogy az érdeklõdõk ne csakhírbõl vagy indirekt forrásbólhalljanak az itt folyó munkáról,2007. január 19-én 15 és 17 óra kö-zött nyílt nap keretében mutat-kozik be a tanszak. Erre nemcsaka felvételizni szándékozókat, ha-nem az érdeklõdõket is szeretet-tel várják (Budapest VI., Vörös-marty utca 35. III. emelet).

Egyházunkban a kántorképzésügye a fóti Mandák Otthon nevé-vel kapcsolódik össze. (Számosfóti oktató az egyetem egyházze-nei tanszékén is szerzett diplo-mát). Egyházunknak ez az intéz-ménye alap- és középfokon ké-pez gyülekezeti szolgálatba álló-kat. A Liszt Ferenc Zenemûvésze-ti Egyetemen lehetõség van felsõ-fokú egyházzenei tanulmányo-kat végezni, sõt megfelelõ képzésután tudományos kutatást vagydoktori munkát is elkezdeni.

g H. K.

b Az elmúlt hónapokban többször is hírt adtunk olvasóinknakarról, hogy a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen diplo-mát vagy doktori fokozatot szereztek egyházunk fiatal muzsi-kusai. Egyházunk egésze sokat profitál abból, hogy több évti-zedes kényszerszünet után 1990 óta ismét mûködik a nemzet-közi hírû Zeneakadémia falai között az egyházzenei oktatás.Amikor közeledik a felsõoktatási intézményekbe való jelent-kezés határideje, jó tudni, hogy a zenével már évek óta inten-zíven foglalkozó fiatalok számára nem csupán második sza-kon, hanem államilag finanszírozott alapképzésben is lehetfelsõfokú intézményben egyházzenét tanulni.

Felkészülés a szent zeneszolgálatára

A családok és párkapcsolatok magazinja

Az ingyenes bemutatkozó szám már megjelent.Megrendelhető: www.familynet.huSCM Alapítvány, family szerkesztőségeTel.: 06-1/877 4860; e-mail: levelek@familynet.hu

Karácsonyi történetek a kicsi csillagról

– minden nap egy nagy kaland

A z egykor Betlehemben fényeskedő öreg csillag elmeséli élete nagy kalandját szom-szédainak, köztük mesénk hősének. A kicsi csillag elhatározza, utánajár, hogyan is ünneplik az emberek a betlehemi kisded születésnapját, a karácsonyt.

Ajánljuk ezt a könyvet minden családnak.

Kapható a jobb könyvesboltokban, de megrendelhető kiadónknál is.www.familynet.hufamily szerkesztőségePostacím: 2051 Biatorbágy, Pf. 125Tel: 06-1 877 4860

E-mail: megrendel@familynet.hu

Ára könyvesboltokban: 2490 FtKiadónknál 15% kedvezmény: 2115 Ft *

family-előfi zetőknek 30% kedvezmény! (1740 Ft)**+postaköltség

Egy új kezdeményezés gyümöl-cseként hangulatos gyermekszín-házi elõadásban volt része a pub-likumnak december 10-én dél-után a Kõbányai EvangélikusEgyházközség Kápolna színpa-dán. Az alkalom a hivatásos és ta-nuló színészekbõl álló SZÉF(Színházi és Filmmûvészeti) Ala-

pítvány társulata, a kõbányai gyü-lekezet és egyházunk ifjúsági osz-tálya összefogásának eredménye-képpen jöhetett létre – a népesközönség nagy örömére. A hollóés a róka címû mesejátékot PaálGergely rendezte. Az elõadás LaFontaine tanulságos történeteibõlés egy ötletes keretjátékból szö-

võdött össze, amelyben a gyere-kek a helyükön ülve vagy a szín-padra lépve közremûködhettek.A színdarab után adventi gyer-tyagyújtásra és énekelésre kerültsor, majd a kõbányai gyülekezetvendégszeretetének jóvoltábólki-ki meguzsonnázhatott.

g Mády Erzsébet

Gyermekszínházi elõadás Kõbányán

Hogy kerül egy dísztök az adven-ti koszorúra? És miként tudja õlegjobban az Urat szolgálni?Mindazok választ kaphattakezekre a kérdésekre, akik decem-ber 9-én, szombaton ellátogattaka budapesti Üllõi úti OrszágosEgyházi Iroda földszinti tanács-termében rendezett könyvbe-mutatóra. Ennek keretében la-punk olvasói elõtt jól ismert „há-zi szerzõnk”, Füller Tímea (képün-kön jobbra) olvasta fel a gyerekek-nek a Luther Kiadó gondozásá-ban most megjelent, felnõttekszámára is tanulságos meséjét, aTök Tóbiás kalandjait, amelyet JenesKatalin illusztrációi hoznak mégközelebb a kis olvasókhoz.

A program Zászkaliczky Zsu-zsanna mûvészettörténésznek, azEvangélikus Országos Múzeummunkatársának köszönhetõenénektanulással és adventikoszo-rú-készítéssel válhatott még szí-nesebbé. A családias hangulatú

összejövetel végeztével a rendez-vény háziasszonya, Boda Zsuzsasokak kívánságának adott han-got, amikor megjegyezte: „Vár-juk a folytatást!” A gyermekek és

szüleik reménység szerint minélhamarabb kézbe vehetik majdazt a könyvet is, amely Tök Tóbi-ás újabb kalandjait tartalmazza.

g GaZsu

FOTÓ

: B

OTT

A D

ÉNES

FOTÓ

: B

OTT

A D

ÉNES

Tök Tóbiás kalandjai

HIRDETÉS

6 e 2006. december 17.

Alapvetõen fontos kérdése ez ma az em-bernek. A gondolkodó ember keresi aválaszt erre a kérdésre, és ez egy egészsé-ges keresés. Ma azonban egyre többenvannak, akik kételkednek életük értel-mében, és inkább azt a kijelentést fogal-mazzák meg, hogy nincs is értelme azéletnek. Dr. Schaffhauser Ferenc egyetemidocens, az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem Neveléselméleti Tanszékénekvezetõje elõadásában arra világított rá,hogy az életnek minden körülményekközött értelme van.

Azért is fontos ez a gondolat, mert maegyre többen vannak, akik elherdáljákaz idejüket a semmire, és ezáltal azt élikmeg, hogy nincs feladatuk. Innen egye-nes út vezet a kétségbeesésbe, a kínzóürességbe, a depresszióba. Az elõadás-ban elhangzott válasz erre a problémáraaz, hogy az embernek mindig van kiértés miért élnie, és éppen ez ad értelmetéletének. Mindenkinek a saját feladata,hogy rátaláljon arra a válaszra, hogy ki-ért és miért érdemes élnie az életét.

Az élet értelmének megkérdõjelezéseélesebben merül fel szenvedések, veszte-ségek esetén, amikor például gyásszal, be-tegséggel kell megküzdenünk. Ilyenkorkönnyen bele lehet csúszni a depresszió-ba – sok példa van erre. Az elõadó min-

denkit, aki nehéz helyzetben van, aki aveszteségei közepette keresi élete értel-mét, arra bátorított, hogy igenis lehetsé-ges a helytállás, és a nehézségek ellenéremegõrizhetjük belsõ tartásunkat.

Legyen bátorító és vigasztaló vala-mennyiünk számára, hogy a nehéz hely-zetek közepette sem válhatunk gyámol-talan áldozattá. Igenis képesek vagyunkarra, hogy minden helyzetben megõriz-

zük belsõ tartásunkat, méltóságunkat.Hiszen van bennünk egy isteni erõ,amely képes arra, hogy felvegye a küz-delmet, és megmutassa, hogy Isten segít-ségével minden elviselhetõ.

Kétezer éve Isten választott embereígy fogalmazta meg ezt röviden és szé-pen: „Mindenre van erõm a Krisztusban, akimegerõsít engem.” (Fil 4,13)

g H. I.

– Ma Magyarországon egyre többen szenvednek depresszió-ban. Ön szerint mi ennek az oka?

– Valóban, a klinikai gyakorlatban észrevehetõenmegnõtt a depressziósok száma. Az Egészségügyi Vi-lágszervezet (WHO) adatai szerint világszerte éventemintegy százmillió (!) embernél alakul ki depresszió.2020-ra a betegek számát tekintve feltehetõen ez a be-tegség foglalja majd el az elsõ helyet. A felmérések sze-rint életük során az emberek 12–19 százaléka esik át leg-alább egy súlyos depressziós epizódon. A pszichésenegészségesnek mondható, kiegyensúlyozott, harmóni-ában élõ emberek élettörténetében is elõfordul átlag-ban egy olyan életszakasz, amikor az öngyilkosságkésztetése komolyan megjelenik valamely trauma,veszteség következményeként. Ez még nem jelent be-tegséget. A tartósan fennálló depressziós állapot azon-ban kezelést igényel.

Annak, hogy a betegség ilyen gyakori, több okát lá-tom. Az egyik az, hogy egyre többen úgy érzik, a koráb-binál sokkal nagyobb a felelõsségük saját sorsuk alakí-tásában – lásd például az egyéni vállalkozói létet –;ezenkívül keresztény gyökereink elvesztésével az életátfogó, végsõ értelme háttérbe szorul; és persze azokok közé tartozik a növekvõ munkanélküliség, a csa-ládban élés elõnyeinek társadalmi bagatellizálása, és ígytovább.

– Hogyan derül ki, hogy az Önhöz fordulók közül ki a de-pressziós, és ki az, aki inkább csak lehangoltsággal küzd? Me-lyek a depresszió legjellemzõbb tünetei?

– A pszichoterápiás szempontból beavatkozásért ki-áltó depresszió tünetei a következõk: állandósult szo-morúság, a szorongás vagy az „üresség” érzése; túl sokvagy túl kevés alvás, éjszakai vagy túl korai ébredés;csökkent étvágy és súlycsökkenés vagy étvágyfokozó-dás és súlynövekedés; az érdeklõdés elvesztése olyandolgok iránt, amelyek régen örömöt okoztak, beleértvea szexuális életet; ingerlékenység, nyugtalanság; állan-dósult testi tünet, amely nem reagál a kezelésekre, pél-dául krónikus fájdalom vagy emésztési zavarok; kon-centrálási, emlékezési zavarok, döntésképtelenség; ki-merültség; a bûnösség, illetve értéktelenség érzése, re-ménytelenség és pesszimizmus; önsértések, öngyilkos-sági gondolatok. Természetesen nem jelentkezik min-den tünet mindenkinél, de ha ezek közül legalább ötigen hangsúlyos, akkor már depresszióra kell gyana-kodnunk.

– Tudjuk, hogy ma már vannak jó gyógyszerek erre a beteg-ségre, de léteznek más segítõ módszerek is. Meggyõzõdésem,hogy több olyan lehetõség rejlik az emberben magában,amellyel elõsegítheti saját gyógyulását. Mit gondol errõl? Mit

javasol azoknak, akik „belsõ erõbõl” is akarnak küzdeni a gyó-gyulásukért?

– Pszichológusként szakmailag azt az elvet vallom,hogy abban az esetben kell feltétlenül gyógyszerhez fo-lyamodni a kezelés során, ha a beteg mély krízisben,életveszélyben van, például súlyos öngyilkossági gon-dolatokkal és késztetésekkel küzd. Hiszen az emberiélet védelme feltétlen feladatunk. Másrészt úgy látom,abban az esetben is segít a gyógyszer, amikor a beteg adepressziója miatt nem tud kimozdulni a lakásából, ez-által nem tud eljutni a pszichoterápiára, a segítõ beszél-getésre sem.

Ugyanakkor minden olyan esetben, amikor ezenproblémák nem állnak fenn, a gyógyszer nélküli küz-delem az, ami képes arra, hogy nagyon mély belsõ erõ-forrásokat, „megküzdõ” stratégiákat mozgósítson apáciensben. Mindezeket a gyógyszerszedés – mint „ké-nyelmes” eljárás – nem hívja elõ. De más szempontbólis igen hasznos, ha nem alkalmazunk gyógyszert: ezesetben az eredményt, az elsõ lélektani sikereket is ön-magának, saját eredményes pszichés hadviselésénektulajdoníthatja a beteg, nem pedig a kemikáliák erejé-nek. Így a javulás is maradandóbb. Ha valaki önerõbõlis kíván küzdeni a depressziója ellen, nagyon fontoshozzáállásnak tartom a következõt: a betegséggel

mint önálló entitással küzdjön, megszemélyesítve azt– tehát ne azonosítsa önmagát a depressziójával –, õugyanis nem beteg, hanem van egy betegsége, amelyetle kell küzdenie. Magában kell valamit elpusztítania,nem pedig önmagát.

– Milyen gyakorlati segítséget vehet igénybe, aki otthonábanlehangoltsággal, enyhébb depresszióval küzd?

– Enyhe depresszió esetén javaslom például az or-báncfûtea – amelynek az úgynevezett hypericum a ha-tóanyaga – fogyasztását, ami tudományosan, kísérleti-leg bizonyítottan hangulatjavító. Általában az enyhealvásmegvonás is jótékony hatású a depresszióra. Anapirendírás nagyon sokat tud segíteni abban, hogy le-gyen rendszer az életünkben, átlássuk a ránk szabottfeladatokat, szerepünket a saját és családunk életében.Ez könnyebben elkészíthetõ, ha valaki segít az összeál-lításában. Kritikus idõszakokban nagy segítséget je-lent, ha kérdéseinkkel, fájdalmainkkal feltárcsázzukvalamelyik telefonos lelkisegély-szolgálat számát.Képzett munkatársaikkal bármirõl beszélgethetünk,olyasmirõl is, amirõl esetleg más kapcsolatainkbannem tudunk.

Érdemes könyveket is fellapozni e témakörben. Kitû-nõ, az öngyógyítást jól segítõ mûnek tartom például aKiút a depresszióból címût, Sue Atkinson mûvét, amely ma-gyarul is megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában1996-ban. Ebben a szerzõ saját küzdelmét veti hûen pa-pírra, és számos gyakorlati tanácsot, feladatot ad.

Ha mindezek nem segítenek, nem javul az állapo-tunk, akkor feltétlenül pszichológus vagy más segítõfoglalkozású szakember felkeresését javaslom, mert õkszámtalan további segítõ technika birtokában vannak,olyanokéban, amelyeket egyedül nem lehet gyakorolni.Alkalmazhatnak például bizonyos kognitív terápiáselemeket, de ide tartozik a szeretetnyelvek beazonosí-tása, az értelem-érzékelés tréning – logoterápiás techni-ka –, továbbá az álmokkal való foglalkozás vagy az én-közlések megtanítása is. És elengedhetetlen a hozzátar-tozók tájékoztatása arról, hogy miként tudnak segítenia betegnek a depresszió leküzdésében. Például a „Pró-báld összeszedni magad!” típusú mondatok elfelejtésé-vel… Ugyanis ennél hasznavehetetlenebb tanácsotnem lehet adni egy depressziós embernek.

Nagyon fontos a betegség kezelése, ugyanis a keze-letlen depresszió vagy kóros „öngyógyításhoz” vezet –mint az agresszív viselkedés, alkoholizmus, drogokhasználata, játékszenvedély –, vagy legvégsõ esetbenöngyilkossághoz, az emberi élet értelmébe vetett hitteljes elvesztéséhez.

g – honti –

Belsõ erõforrásokat mozgósítvaMennyivel könnyebb az élet, ha érez-zük, hogy szeretnek és elfogadnak ben-nünket! Ha nem érzünk magunk körülrosszindulatot, áskálódást; ha nem lá-tunk magunk körül olyan embereket,akik folyton csak a hibáinkra emlékez-tetnek minket.

Mennyire makacsak és önfejûek tu-dunk lenni, ha szeretetlen légkör veszminket körül; olyan emberek, akik csu-pán „hidegen” akarnak segíteni. Milyenjó ellenben megmelegedni olyan embe-rek társaságában, akik sugározzák a sze-retetet! Hirtelen mi is õszintébbek le-szünk magunkhoz és másokhoz is.

Egyedül a szeretet képes megnyitniés megváltoztatni egy embert. Jézustudta ezt a titkot. Tanuljuk el tõle mi is,hiszen csak a szeretet, az elfogadás általtudjuk magunkat és a reánk bízottakatgyógyítani.

Anthony de Mello így vall errõl tanme-séjében: „Évekig neurotikus voltam. Ide-ges voltam, depressziós és önzõ. Min-denki azt hajtogatta, hogy milyen neu-rotikus vagyok. Én persze nehezteltemrájuk, bár beláttam, hogy igazuk van, ésmeg akartam változni. De sehogy semsikerült, bármennyire is akartam. Legin-kább az fájt, hogy a legjobb barátom isazt hajtogatta, hogy milyen neurotikusvagyok. És õ is állandóan arra kért, hogyváltozzam meg. Vele is egyetértettem,bár rá nem tudtam neheztelni. Erõtlen-nek és csapdába zártnak éreztem ma-gam. Egyszer azonban így szólt hozzáma barátom: »Ne változz meg! Maradjolyan, amilyen vagy! Igazán nem szá-mít, hogy megváltozol-e, vagy sem. Énúgy szeretlek, amilyen vagy; nem tudlaknem szeretni.« Olyanok voltak ezek aszavak a fülemnek, mint a legkedvesebbmuzsikaszó! »Ne változz! Ne változz!…Szeretlek.« Görcseim fellazultak. Életrekeltem. És, igen, csodák csodája, meg-változtam! Most már tudom, hogy ad-dig nem tudtam volna megváltozni,amíg nem találok valakit, aki szeret en-gem, függetlenül attól, hogy megválto-zom-e, vagy sem. Te is így szeretsz en-gem, Istenem!”

g Lukovits Eszter

A szeretetmegváltoztat

Interjú Frivaldszkyné Jung Csilla klinikai szakpszichológussal

A Kórházi Lelkigondozaz önkéntes segítõk számára 2006. október 6–7. között G

REN

É M

AG

RIT

EE:

L'H

ISTO

IRE

CEN

TRA

LE

m e l l é k l e t

Mi értelme az életnek…?

2006. december 17. f 7

b A konferencia néhány résztvevõ-jét – hallgatót és elõadót egyaránt –arról kérdeztük, hogy véleményükszerint mennyire jellemzõ ma adepresszió mint betegség, illetvehogy milyen segítõ gondolatokatkaptak a konferencián, és mikénttudják kamatoztatni õket munká-jukban.

Berényi Tündementálhigiénés szakember Szolnokon,evangélikus vallású

Sajnos egyre inkább számolnunk kell adepresszióval mint betegséggel. Ugyan-

akkor az is igaz, hogy élesen el kell válasz-tani a szomorúságot, a rosszkedvet a de-pressziótól. Ma ugyanis sok esetben keve-rednek ezek a fogalmak, így több ember-nek van betegségtudata, mint kellene.

A konferencia referátumai közül Ri-bár János esperes remek stílusú elõadásátemelném ki, mert az általa elmondottaksokat segítenek keresztény szemléletûmentálhigiénés munkámban. Az ige fé-nyében „leszámolt” azzal a hosszú idejeélõ tévhittel, hogy egy keresztény nemlehet depressziós, mindemellett gyakor-lati „kapaszkodókat” is elénk tárt elõadá-sában.

Garai Andrásevangélikus presbiter Nyíregyházán

Modern korunk népbetegségének is te-kinthetõ a depresszió, ez a lélekölõ kór;nem mentesek tõle a keresztények sem.Ezért fontos, hogy a gyülekezetben a lai-kusok is felfigyeljenek arra, hogy az árul-kodó tünetek alapján ki szorul elodázha-tatlanul szakszerû kezelésre. Ne mond-juk az illetõnek, hogy „szedd össze ma-gad, nincs is semmi bajod, csak lelkizel”,mert ezzel többet árthatunk neki, mint-ha sorsára hagynánk!

Igen sokrétû elméleti és gyakorlati is-mereteket szerezhettünk ez alatt a hu-szonnégy óra alatt. Úgy tudnám össze-foglalóan jellemezni az elhangzott négy,egyetemi színvonalú elõadást, mint egyösszehangolt kiszabadítási akciót, amelya megközelíthetetlen elefántcsontto-ronyban magányosan szenvedõ depresz-sziós embertársunk megmentéséért egyidõben négy irányból indul ki. A felelõs-ségünket is ébresztgette ez a minikonfe-rencia, mert laikusként – esetleg gyüleke-zeti tisztségviselõként is – egy-egy bizta-tó szó, helyén mondott ige, hasznos ta-nács nem hiábavaló emberi segítség agyógyulásért vívott küzdelemben.

Komár Juditmissziói gondnok Budapesten,református vallású

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)szerint tizenöt éven belül világszerte adepresszió lesz a második a munkaké-pességet veszélyeztetõ betegségek sorá-ban. A felmérések szerint 2006-ban Ma-gyarországon minden ötödik embertérint a depresszió.

Az elõadásokban hallottunk a de-presszió testi-lelki tüneteirõl, továbbáarról is, hogyha valaki azért lesz de-pressziós, mert nem találja élete értel-mét. Mivel idõsekkel foglalkozom, azelhangzottak segítenek e betegség felis-merésében, továbbá abban is, hogy mimódon lehet laikusként segítséget nyúj-

tani. Számomra sokat jelentett az a gon-dolat, hogy az értelem megtalálása min-den helyzetben segít a gyógyulásban.

Czopf Éva Klára,a Szent Ferenc Kis Nõvérei elnevezésûközösség elöljárója Miskolcról

Tapasztalatom szerint egyre többenszenvednek a depressziótól a legkülön-félébb korosztályokban, egyre többentartják betegségnek, és mind gyakrab-ban hallunk róla a mindennapi beszél-getésekben. A depresszió kialakulásá-nak számos jól körülhatárolható okavan – hazánkban társadalmi szinten is –,de szerintem kicsit divatos is lett de-pressziósnak lenni és errõl beszélni. Ép-pen ezért nem közömbös, hogy milyenszemlélettel „kezeljük” a depressziót –laikusként vagy hivatásszerûen.

A konferencián kapottak közül mostpár olyan gondolatot emelek ki dr.Schaffhauser Ferenc elõadásából, amelyegyéni és csoportos lelkigondozói mun-kámban jól hasznosítható.

A depresszió terápiájában is fontos a„logoszra” – a mindig jelenlevõ, megért-hetõ és megvalósítható, megvalósítandóéletértelemre – való hivatkozás, illetve azennek felkutatására, tudatosítására ésmegvalósítására való motiválás. Az igazisegítség elérni azt, hogy a beteg képes le-gyen mozgósítani lelki-szellemi erõit.Az életigenlõ világnézeti beállítottság-nak alapvetõ jelentõsége van. Az életnekugyanis minden pillanatban megvan amaga konkrét értelme. Kortüneteinkkórtünetekké válnak; az értelmetlenségérzése, a „bõségbõl” eredõ unalom, aszellemi ínség, a céltalanság, amely eg-zisztenciális vákuumot, frusztrációt te-remt, majd eluralkodva neurotizál: noo-gén neurózis.

Victor E. Frankl logoterápiája a lelkilegszenvedõ ember szellemi ínségén segít.Épít az ember spirituális dimenziójára, alelkiismeretre, az öndistanciára és az ön-

felülmúlás képességére, vagyis a „szel-lem dacoló hatalmára”, amely képes avalósággal szembenézni, a legkülönfé-lébb befolyásoknak ellenállni, a predes-tináló sorssal dacolni és szabad döntése-ket vállalni. Különösen a felelõs létetigyekszik tudatosítani valamely „logosz-szal”, értelemmel szemben. Sorsunk ala-kítható. Nincs olyan élethelyzet, amelynem formálható nemessé – vagy felül-múlva azt és túlemelkedve rajta, vagy tü-relemmel elviselve.

Évekkel ezelõtt mélyen megfogottFranklnak a koncentrációs táborbanszerzett tapasztalatairól tett vallomása.Mélységesen hiteles és lelkesítõ a szá-momra, hogy szabadulása után megkö-szönte a szenvedést, a megszenvedett ta-pasztalatot és azt, hogy a táborban is fel-mutathatta az élet értelmét. Felismerte,hogy minden neurotikus számára fon-tos a munkaképesség és a szeretetképes-ség visszanyerése mellett a szenvedéské-pesség (frusztrációtolerancia) megerõ-södése is. Épp azért, hogy a beteg ne ad-ja meg magát könnyen a betegség örvé-nyébe húzó impulzusoknak, ne váljékakarat nélküli, tehetetlen áldozattá. Aszenvedõképesség nemesít, érlel.

A noogén neurózis nem értékveszté-sen alapszik, hanem az értékészlelés el-vesztésén, egyfajta „vakságon”. Aki sem-milyen értékstruktúrát nem lát, márnem tud adni, elnyomorodik, és nem ké-pes az önfelülmúlásra. Ez egész életefolytonos megkérdõjelezését jelenti szá-mára. Az õsbizalom ott szunnyad min-denkiben; újraéleszthetõ, aktivizálható,és képes legyõzni az õsfélelmet.

Ribár János,a Kelet-Békési Egyházmegye esperese(Orosháza)

Szerintem a neurózis mellett a de-presszió mint betegség a legjellemzõbbnapjainkban. Idézhetnék különféle sta-tisztikákat, de a lelkigondozói praxi-somra támaszkodva is bátran állíthatomezt a szomorú tényt. Sajnos társadalmijelenség, korjelenség ez.

Különféle felmérések foglalkoznak adepresszió jelenségével. Az egyik – szá-momra nem meglepõ – megállapítás az,hogy a depresszió egyenesen arányos a transz-cendenciavesztéssel. Ez különösen az élet-kor elõrehaladtával összefüggésben je-lentkezik, amikor a betegség – úgymond– sarokba szorítja az embert, és az elmú-lás könyörtelen tényével kell szembesül-nie. Halálos szorongás születik a lélekmélyén, ami azután amorf, de nagyon isérzékelhetõ módon az egyéni élet felszí-nére tör, és kétségbeejtõ módon letag-lózza az embert.

Fiatalabb korban a párválasztással és

a pályaválasztással kapcsolatos csõdökváltják ki a depressziót. Magyarorszá-gon egyébként is magasabb a depresszi-ós tünetek száma, mint Európa más or-szágaiban, ami magyarázható azzal is,hogy „sírva vigad” a magyar, és azzal is,hogy azon nemzetek egyike vagyunk,amelyek a leginkább elveszítették a ke-resztény értékeket.

A konferencián ugyan csak pár óráigvehettem részt, de lélekerõsítõ volt az atény, hogy egy szép nagy teremben egy

nem is kis létszámú, lelkes csapat volthajlandó figyelni az elõadásokra, vagy-is ennyi ember kész volt arra, hogy se-gítõ szeretettel forduljon mások felé.Az elõadás utáni élénk beszélgetés, akérdések sorjázása azt is mutatta, hogykomoly érdeklõdés mutatkozik a témairánt, és hogy e konferencia résztvevõinem pusztán érdeklõdõk, hanem felké-szültek is.

A tanácskozás megerõsítette bennemaz interdiszciplináris (tudományágakközötti) rendszer további kiépítésénekfontosságát. Gyakorlati következtetés,hogy még jobban keressem az együtt-mûködést helyi szinten a segítõ foglalko-zásúak között. Sokszor mi, lelkészek iselzárkózóak vagyunk, ami helytelen.

g Honti Irén – A. Balogh Éva

Elevenen a csillagok alá,az éjszakák sarában eltemetve,hallod a némaságomat?Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:az örök hallgatásból,idegen egeid alólvalaha is kiásol?

Eljut hozzád a panaszom?Hiába ostromollak?Köröskörûl a félelemzátonyai ragyognak.

Számíthatok rád istenem?Úgy vágyom közeledre,dideregve csak hevesebba szerelmek szerelme!

Temess a karjaid közé,ne adj oda a fagynak,ha elfogy is a levegõm,hívásom sose lankad.

Légy reszketésem öröme,mint lombjai a fának:adj nevet, gyönyörû nevet,párnát a pusztulásnak.

Pilinszky János

zói Szolgálat mellékleteGödöllõn a depresszió témakörében rendezett konferenciáról

Panasz

EDU

AR

D M

UN

CH

: K

ÉTSÉ

GB

EESÉ

S

m e l l é k l e t

Így látták a résztvevõk

Dr. Réthelyi János elõadó az egyik résztvevõvel beszélget

A mellékletet szerkesztette: Honti Irén

A Kórházi Lelkigondozói Szolgálat elérhetõségeiA. Balogh Éva kórházlelkész: telefon: 20/824-4723; e-mail: eva.balogh@lutheran.hu Honti Irén kórházlelkész: telefon: 70/264-0525; e-mail: hirene@citromail.hu

8 e 2006. december 17. f ó k u s z

Fontosnak tartom, hogy az EvangélikusÉlet olvasói idõrõl idõre áttekinthessék,mit is csinál valójában a gyülekezetek ál-tal megválasztott országos felügyelõ, kö-vetni tudják gondolkodásának irányát, ésadott esetben elmondhassák véleményü-ket ezzel kapcsolatban. Arra gondoltamtehát, hogy néhány hetente e hasábokonbeszámolok tapasztalataimról. A címalapján persze ne gondolja senki, hogyidõm és alkalmam lenne a naplóírásra,erre a szép és hasznos békebeli foglala-tosságra. Napjaink legnagyobb luxusa azidõ, különösen az önreflexióra szánhatóidõ. Az egyházi nagyüzem – errõl ké-sõbb még szó lesz –, a családi élet és amindennapi munka közepette sajnoscsak ritkán adatik meg, hogy akár csakköztes mérleget vonjunk, vonjak. Arendszeres beszámoló tehát akár e luxuskikényszerítésének is tekinthetõ.

* * *

Mindenekelõtt fontosnak tartom, hogyköszönetet mondjak a beiktatásom al-kalmából kapott számos üdvözletért ésáldáskívánásért. Az ünnep emelkedettsé-ge erõt ad a hétköznapokra is. A szertar-tásban részt vevõ püspökök, esperesek, akelenföldi gyülekezet volt és jelenlegi lel-készei komoly lelki vértezetet adtak rám.Az ország távoli sarkaiból is érkezõ egy-háztagok, idõs lelkészek, sokat megéltözvegy papnék, világi tisztségviselõk je-lenléte tovább tudatosította bennem afeladat nagyságát. Feleségem, családomés gyerekeim jelenléte pedig azt a meg-gyõzõdést erõsítette bennem, hogy azegyházban és az egyházért végzett mun-ka csak akkor lehet hiteles, ha tekintettelvan saját családi életünkre. Máskülönbenaligha beszélhetünk emberi viszonyaink,így a családi összetartozás fontosságáról.

Többen felvetették, hogy a köszönté-sek sorában nem szólalt meg senki álla-mi részrõl. A félreértések elkerülése vé-gett érdemes talán megemlíteni, hogy énmagam kértem Csepregi András testvérün-ket, hogy a kelenföldi lelkészek sorábanmondjon áldást, nem kizárva ezzel, hogyállami tisztviselõként is szóljon. Õ magadöntött úgy, hogy szûk körben mondjael kedves, közvetlen és egyben megtisz-telõ „világi” üdvözlõ szavait, amelyeketezúton is köszönök. Manherz Károly felsõ-oktatási államtitkár és számos ország-gyûlési képviselõ jelenléte is egyházunkállami, közéleti megbecsülését bizonyí-totta. Szívesen beszélgettem volna jóvaltöbb testvérünkkel a beiktatás után, deebben akadályozott a jelen lévõ újság-írók amúgy megtisztelõ kíváncsisága, éspersze elkapott a „protokolláris gépszíj”is. Õszintén remélem, hogy lesz alkal-munk bepótolni a beszélgetéseket.

* * *

Az egyházak állami támogatásáról szólóegyeztetések „eredményeirõl” novemberfolyamán már több beszámoló és nyilat-kozat is megjelent e hasábokon. Több-ször elmondtam és leírtam, hogy a min-den területet érintõ költségvetési meg-szorítások nem kerülhetik el egyházun-kat sem. A költségvetés vagy a zárszám-adási törvény számszaki mellékletei bo-nyolult pénzügyminisztériumi számítá-sokon alapulnak, melyek bizony a szak-tárcák képviselõinek is sok fejtöréstokoznak. E számtengerrõl egyeztetninincs értelme úgy, hogy szinte csak órákmaradnak az összefüggések megértésé-re. Ha ez történik, az nem más, mint alibitevékenység. Ezúttal is a Pénzügyminisz-térium diktált, Csepregi András és kollé-gái igyekeztek ugyan segíteni eligazodnia számok között, de õk maguk is hiábakértek felvilágosítást a pénzügyesektõl.Az átláthatóság minden jogállam mûkö-désének alfája és ómegája. Ha ez már azilletékes szaktárcánál dolgozó államitisztviselõknek sem adatik meg, akkormit gondolhatnak minderrõl a kívülál-lók? Ilyenkor válik világossá, hogy intéz-ményként milyen sebezhetõek is va-

gyunk, mennyire függünk az állami fel-sõbbségtõl. Nehezen tudom feledni azegyik magas rangú állami embernek egyegyeztetésünk során elhangzott fenyege-tõ – vagy inkább csak cinikus – megjegy-zését, mely szerint nem erõsíti az egyhá-zak tárgyalási pozícióját, hogy híveiknekcsupán tizennyolc százaléka rendelkezikadójának egy százalékáról. A megjegy-zés nem volt épp elegáns, de tartalmamindenképp elgondolkodtató. Még ak-kor is, ha tudjuk, hogy a hívek – egyéb-ként sajnálatos – elöregedése nyománsokan nem is adóznak, és hogy az arányaz evangélikus adófizetõk esetében vala-mivel magasabb, körülbelül harmincszá-zalékos. A következõ adóbevallások el-készítéséig van még némi idõnk a hívekadófizetõi tudatosságának fejlesztésére.

* * *

Néhány hete megjelent írásában Hafen-scher Károly országos irodaigazgató a pa-ragrafusoktól féltette egyházunkat (Evan-gélikus Élet, 2006/48. szám). Az elmúlt he-tek tapasztalatai alapján én inkább azülések, rendezvények túlburjánzásátólféltem. Belátom persze, hogy a mandátu-muktól búcsúzó és az újonnan megvá-lasztott testületek egymást követõ üléseimegduplázzák az összejövetelek számát,ezért az idei õsz rendkívülinek mondha-tó. Ennek ellenére azt gondolom, hogysokkal inkább szükség lenne a szubszidi-aritás elvének érvényesítésére, vagyis ar-ra, hogy azon a szinten és olyan körbenszülessenek döntések, ahol aztán a vég-rehajtás is történik. Valóban szükséges-evajon szakbizottsági üléseken egyszerreakár három püspöknek is jelen lennie?Mint ahogy az országos felügyelõ – aki-nek ugyebár civil foglalkozása is van – je-lenlétére és döntésére is csak a nyitva ha-gyott kérdésekben lenne igazából szük-ség. Mindnyájan érdekeltek lennénk ab-ban, hogy energiáinkat körültekintõb-ben hasznosítsuk. Ügyeink szakmailagpontos, pragmatikus és lelkiismeretes in-tézésének pedig nem elõfeltétele az egy-házi felsõbbség jelenléte, legyen maga ameghívás bármily megtisztelõ is.

* * *

Elõdöm, Frenkl Róbert hagyományt te-remtett az õszi felügyelõi konferenciaösszehívásával. S bár én jobban örültemvolna, ha ezúttal – éppen a váltások és azamúgy is sûrû program miatt – kicsit ké-sõbb kerül sor az összejövetelre, belá-tom, hogy a „civilek” révfülöpi együttléteígy is kiváló alkalmat adott mind a távla-tos kérdések, mind pedig a nap mint napfelmerülõ problémák megbeszélésére,hogy a nógrádi dió és a tolnai bor mellet-ti ismerkedés fontosságát már ne is em-lítsem. Ugyanakkor lényegesnek tartom,hogy Fábri György, a Magyar TudományosAkadémia kommunikációs igazgatója, aMindentudás Egyetemének „atyja” amo-lyan közülünk való külsõsként elmondtavéleményét arról, hogy milyennek is lát-szik egyházunk kívülrõl. A jövõ szem-pontjából szerintem elengedhetetlen,hogy saját közösségeink megerõsítésétmindig kapcsoljuk össze a külvilágszempontjainak megjelenítésével. Azthiszem, hogy csak így kaphatunk reálisképet arról, milyen körülmények közöttés milyen eszközökkel töltheti be egyhá-zunk valódi hivatását, az evangéliumüzenetének terjesztését.

* * *

Éppen a hazai lutheranizmus jövõjérõlvaló közös gondolkodás fontossága mi-att örültem neki, hogy teológiánk hallga-tói meghívtak maguk közé egy esti be-szélgetésre. Tanulságos volt viszontlátniugyanazokat az attitûdöket, amelyeket ahúsz évvel ezelõtti kelenföldi ifjúságbóljól ismertem. A logikusan kritikus, mor-golódó, kegyes, vicces, racionális, olykorkiábrándult megjegyzésekbõl egy igenszínes, egyházáért aggódó vagy akár lel-kesedni is tudó közösség képe rajzoló-dott ki. Örültem, hogy köztük lehettem.

A beszélgetésnek sajátos utóélete tá-madt, ami persze nem csökkenti lelkese-

désemet, esetleg csupán óvatosabbátesz. Egy, a gyülekezeteink anyagi álla-potával kapcsolatos megjegyzésemet –enyhén szólva – átértelmezõ „híradás”sajátos csatárláncban terjedt tovább. Ko-rábban nem értettem, hogy megválasz-tásomat követõen miért óvtak annyianaz egyházon belüli bajkeveréstõl. Mostmár értem. A tanulság azonban koránt-sem lehet az, hogy óvakodjunk a kötet-len megnyilvánulásoktól. Természete-sen sosem lehet kizárni, hogy szándéko-mon kívül megbántok valakit. De hamár a beszélgetés folyamán – ki tudja,miért – nem háborodik fel a „hírvivõ”,akkor legalább utólag meg kell teremte-ni annak lehetõségét, hogy a félreértésektisztázódjanak. Hála Istennek, egyretöbben tudjuk, értjük, hogy az egymásiránti bizalom elõfeltétele a világos, nyíltbeszéd, így ezt a félreértést is sikerült ha-mar eloszlatni.

* * *

Maradandó élmény volt számomra sop-roni látogatásom. Nem vagyok híve semaz egyházi, sem a családi hagyományoktúlzott hangsúlyozásának, mégis örültemneki, hogy a véletlen, vagyis inkább Gab-nai Sándor esperes úr hónapokkal ezelõtttolmácsolt meghívása folytán a beiktatá-somat követõ elsõ utam abba a városbavezetett, amelyhez családunkat is a leg-több szál fûzi. A gazdag evangélikus ha-gyomány, lelkészeink, intézményvezetõ-ink ügyszeretete és szervezõkészségeõszinte örömmel és bizalommal töltöttel. Az újonnan megválasztott polgármes-ternél tett látogatás során komoly készsé-get tapasztaltam azzal kapcsolatban,hogy intézményeinket, gyülekezetünketminél inkább bevonják a helyi közéletbe.Rajtunk múlik, hogy ki-ki megtalálja ahelyét ebben az összjátékban. Én magamnagyon sokat tanulok egy-egy ilyen láto-gatás során, ezért is örültem a Sopronbantöltött napnak, és örülök minden továbbihasonló találkozásnak.

* * *

Végezetül hadd számoljak be a bajorevangélikusok zsinatán tett látogatásom-ról, amelynek során több fórumon is re-feráltam egyházunk helyzetérõl, az újzsinat és más grémiumok megalakulásá-ról, az új tisztségviselõk személyérõl. Ta-nulságos volt látni, hogy milyen alaposfelkészülés elõzte meg az egyes szakterü-letek képviselõinek hozzászólását. Akülmisszióról és általában a külkapcsola-tokról szóló beszámoló és helyzetelem-zés bizony színvonalát tekintve egyeselemeiben (például a közel-keleti helyzettaglalásában) meg is haladta a hazai szak-sajtóban olvasható cikkek színvonalát.Mindnyájan tudjuk, hogy mennyit kö-szönhetünk bajor testvéreinknek.

Johannes Friedrich püspökkel és HeidiSchülke zsinati elnökkel folytatott beszél-getésem során természetesen megkö-szöntem az eddigi segítséget, ugyanak-kor igyekeztem olyan témákat felvetni,amelyek mind a bajor, mind a magyarevangélikusok számára fontosak lehet-nek. Õket nagyon foglalkoztatja a jövõ:milyen lesz az egyház húsz-harminc évmúlva, mit kell tennünk most, hogytemplomaink ne néptelenedjenek el, sõtinkább megteljenek, intézményeinkmûködõképesek maradjanak, hogy a lé-nyegre tudjunk figyelni?

* * *

Advent mindig egybeesik az állami és azegyházi költségvetés elkészítésének idõ-szakával. A várakozás, a reménységtranszcendens távlatai keverednek a kö-vetkezõ tizenkét hónap mindennapjai-nak tervezésével. A közös hittel valóimádság és a jövõre vonatkozó racioná-lis együtt gondolkodás képessége óriásiadomány, nemcsak magyar–bajor vi-szonylatban, hanem gyülekezeteinkben,kisebb közösségeinkben, családunkbanis. A reménység távlata nélkülözhetetlenerõforrás a rövidülõ decemberi napok-ban és mindenfajta költségvetés ridegszámainak szorításában is.

Az országos felügyelõnaplójából…

g Prõhle Gergely

Óriási szenzáció, Norvégiában kibékültkét ember! – ugratott egyszer egy bará-tom. Ki ne vált volna már hasonló tréfaáldozatává? A mondat elsõ felére felkap-juk a fejünket, hiszen valami hatalmasdologra számítunk, olyan valamire, ami-nek valóban hírértéke van. Felrobbant,leégett, kinevezték, lemondott, ellopták,megkerült, feltûnt, megbukott, elvette,elhagyta… Ezek azok a hírek, melyekrevadászunk, majd alkalomadtán le is csa-punk. A mondat második felére már le-lohad az érdeklõdésünk és a lelkesedé-sünk. Mert kit érdekel az, hogy mondjukNorvégiában kibékült két ember? Való-színûleg senkit. Pedig azzal a két norvég-gal, családtagjaikkal, munkatársaikkalszenzációs dolog történt.

Az ünnep vonzásában címmel december4. és 8. között Balatonszárszón, az Evan-gélikus Konferencia- és Missziói Ott-honban zajlott a Lelkészakadémia leg-újabb kurzusa. Ez már a kilencedik kép-zés volt az indulás óta. Ebben perszenincs semmi szenzációs – a kilenc nemis kerek szám (mint a nulla, amitõl min-denki beindul, hanem inkább csigavonalformája van), a Lelkészakadémiának pe-dig az a célja és feladata, hogy kurzuso-kat tartson. A Lelkészakadémia mégisszenzációs találmány. Testi, lelki, szelle-mi felfrissülés. Három az egyben.

Reggelente Németh Zoltán lelkész osz-totta meg a résztvevõkkel elmélyültgondolatait, délelõtt Varga Gyöngyitõl, azEvangélikus Hittudományi EgyetemÓszövetségi Tanszékének adjunktusá-

tól kaptak nagyon gazdag biblikus éshomiletikai alapvetést a karácsonyi pré-dikációs textusokról. Délutánonkéntpedig Takácsné Kovácsházi Zelma nyugal-mazott lelkész tartott felejthetetlen ex-kurzusokat, melyek rendre megmoz-gatták a résztvevõk fantáziáját. Lehetettkérdezni, szabad volt megnyílni. Így az-tán a mûhelymunka valódi ötletroha-mot, közös elmélkedést és ennek követ-keztében jelentõs felismeréseket ho-zott. Az esti filmnézés, színházlátoga-tás, irodalmi teaház új impulzusokatadott, és újabb alkalmat teremtett egy-más megismerésére.

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken” – ol-vassuk a karácsonyi történetben. Lelki-pásztorok tanyáztak Balatonszárszón,

akik a saját történetüket élik. A két törté-net majd a betlehemi jászolnál ér egybe.A kurzuson csak annyi történt, hogy abetlehemi úton együtt szaporázták lép-teiket.

E sorok írója tudja, hogy élménybe-számolójával nyitott ajtókat döngetazoknál, akik már részt vettek egy ilyenkurzuson. Kedvcsinálója ezért inkábbazoknak szól, akik még nem jutottak elarra az elhatározásra, hogy jelentkezze-nek. Egy reklámnak mindig blikkfan-gosnak kell lennie. Olyannak, amelyremindenki felkapja a fejét, amely igaziszenzáció. Márpedig a tudósító elmond-hatja: ennyi „békés norvégot” már régnem látott együtt – és ez a maga nemé-ben bizony szenzáció.

g Makoviczky Gyula

Pásztorok SzárszónLelkészakadémia kilencedszer

A templomba járókat kilencvenpercesinterjúkban kérdezték. Ekkor világossávált, hogy az emberek kíváncsiak az ige-hirdetésre. Különösen az elsõ percekbenfigyelnek nagyon élénken, állapítottameg Schwier, a teológiai fakultás dékán-ja. „Röviden, velõsen” – javasolja. Ha-sonló – frissességre, tömörségre buzdító– tanácsot adott az igehirdetõnek LutherMárton is.

A Kölner Stadtanzeiger címû újság fõ-szerkesztõ-helyettese, Joachim Frank fel-fogása szerint minden a bevezetésenmúlik. Ezzel a legtöbbször már el is dõltaz igehirdetés sorsa. A prédikációnak„szavahihetõnek, hitelesnek, eredetinekés kontroverznek, vitaindítónak kellenelennie. A prédikáció magvát egyetlenmondattal össze lehet foglalni” – véli azújságíró.

Egy kiadó javítani kíván az egyház be-szédkultúráján. Ezért öt éve pénzjuta-lommal nem járó ökumenikus díjat ado-mányoz olyan igehirdetésekért, amelyekteológiai tartalmukon keresztül bibliai

megalapozottságról és szavahihetõség-rõl gyõzik meg a hallgatóságot. Így tün-tették ki például Sylvia Bukowski wupper-tali lelkésznõt a „2005 legjobb igehirde-tése” címmel, nyelvi frissessége és meg-gyõzõ ereje miatt. Az õ receptje: egy jóprédikáció Isten igéjének magyarázatánkeresztül szólítja meg és bátorítja azembereket. A szószéki beszéd ma is idõ-szerû: „több »hókuszpókuszra« nincsszükség”.

Ezzel szemben a több látványosságmellett száll síkra Klaus Möllering lelkész,akit a Német Protestáns Egyházak (EKD)a Deutschlandradiónál, valamint a Deu-tsche Wellénél végzendõ szolgálattal bíz-tak meg. A jó igehirdetések – véli – miértne kelthetnék fel a gyülekezet kíváncsi-ságát egy-egy, a híradókban használa-toshoz hasonló „szalagcímmel”, és miértne lehetnének olyan izgalmasak, mint aTetthely címû krimisorozat?

d Christine Süß-Demuth

írása nyomán fordítottaGazdag Zsuzsanna

Teológusok kutatjáka jó igehirdetés kritériumait

b Egy jó prédikáció túlléphet minden határt, kivéve a tizenöt percet. Leg-alábbis ez az átlagember véleménye. De mit vár el az a hárommillió isten-tisztelet-látogató, aki vasárnaponként a templomokban gyülekezik? Eztkísérelte meg feltérképezni a heidelbergi egyetem csapata, Helmut Schwiervezetésével.

A S

ZER

ZÕ F

ELV

ÉTEL

E

2006. december 17. f 9é l õ v í z

Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úrjön hatalommal. (Ézs 40,3.10)

Advent harmadik hetében az Útmutatóreggeli és heti igéi az Úr Jézus eljövetelé-nek örömhírét adják tudtunkra, s útké-szítésre szólítanak fel. Keresztelõ Jánosaz ítélõbíró érkezését jelentette be; de õ, mielõtt ítélne, eljött meghalni helyettünk!Az adventi hírnöknek maga az Eljövendõ válaszolja: a próféciák beteljesülnek (lásdÉzs 61,1), „szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énben-nem” (Mt 11,5–6). „Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyettaz egész világ megbotránkozik, mert nem akar az Isten kegyelmére hagyatkozni, ha-nem a saját cselekedeteire és érdemére” – írja Luther. A korábban Jézust üldözõ Pál isátélte: „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsõsé-gére.” (2Kor 1,20; LK) De aki továbbra is kételkedik, magát zárja ki a felkínált üdvös-ségbõl! Isten az önmagunk és embertársaink feletti ítélethozás jogát nem nekünk,hanem a Fiúnak adta át; „mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. (…) Õ majd megvilágítja a sö-tétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait…” (1Kor 4,4.5) Hûséges sáfárkéntszolgáljuk Krisztust, mert hû az Isten, aki elhívott minket a megszentelt életre. „…abékesség Istene õrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a miUrunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,23) Miként tette ezt Isten hívõ népével? „Õpecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.” (2Kor 1,22) Folyamatosanvégzi Isten ezt a megerõsítést igéje és Szentlelke által Fia dicsõséges visszatéréséig. ABíró elõször mint áldozati bárány jött el e világra, de második megjelenésekor orosz-lánként, gyõztes Királyként érkezik meg. Egyedül a megöletett Bárány méltó amennyben az Isten hétpecsétes titkait rejtõ könyv átvételére. Ez nagy örömhír: „Nesírj! Íme, gyõzött az oroszlán Júda törzsébõl, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”(Jel 5,5), s ekkor kezdõdik majd el a világdráma utolsó felvonása! A testvéri szereteteta nevében is hordozó filadelfiai gyülekezet csak dicsérõ szavakat kapott Jézustól,mert megtartotta az õ állhatatosságra intõ beszédét, és nem tagadta meg a Szent ésIgaz nevét. Jézus csodálatos ígéretei mindazokéi, akik erõsen állnak a hitben, és nemhagyják, hogy megtévesszék õket: én szeretlek téged; én is megtartalak téged; eljövökhamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat… (Lásd Jel 3,9–11!) ASzent Biblia utolsó mondatai kijelentést, hívást és áldást tartogatnak mindenkinek,aki csak hallja: én vagyok a fényes hajnalcsillag; jöjj, Uram Jézus!; az Úr Jézus kegyel-me legyen mindnyájatokkal… (Jel 22,16.20.21) Karácsony küszöbén Pál dicsõítésreszólít fel minden, az Úristenben reménykedõ népet, s ezt az áldást küldi: „A reménységIstene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bõvölködjetek a remény-ségben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13) „Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítõ, / Beteljesült már azidõ.” (EÉ 149,1)

g Garai András

H E T I Ú T RAVA LÓ

„Szálloda” – gondolta Tivadar keserûen.Minden olyan, mint egy szállodában: so-ha nem lehetsz igazán otthon. Sóhajtvajártatta végig a tekintetét új, városi laká-sának berendezésén.

Egész életében vidéken lakott, kertesházban, és soha nem zavarta, hogy ma-ga vágja fel a fát, neki kell megraknia atüzet, reggel kikotornia a hamut, és per-sze a kert is mindig szolgált tennivaló-val: ezerféle, gondozásra szoruló nö-vény várt rá, s hozott hálából csodás vi-rágokat, gyümölcsöket. Szerette ezeketa mindennapi refréneket. Gyönyörköd-ve térdelt a kályha elõtt a parázsló ága-kat szemlélve, és esténként érezte, ho-gyan feszülnek meg az izmai a fejsze sú-lyától. Egy-egy nehezebb nap végén pe-dig szinte felüdülés volt egy kicsit met-szeni, gyomlálni, a kertben rendezkednivagy egyszerûen csak sétálni egyet a szé-pen rendben tartott virágai között.

Itt minden készen várja. „Semmirenem lesz gondja apukának” – mondták afiáék, amikor rábeszélték, hogy cseréljefel régi fészkét erre az elsõ emeleti ké-nyelmes lakásra. Tán könnyebb lett vol-na a váltás, ha nem éppen most nyugdí-jazzák. Fiatal volt még ehhez a megtisz-teltetéshez, váratlanul érte. Persze szá-mítani lehetett volna rá, annyit beteges-kedett. A tüdejét állítólag a muzsikálástette tönkre. „A megérdemelt pihenésévei következnek” – mondta búcsúzóula koncertmester. Mit is érthet a fiatal?! Õakkor már sejtette: a megalázó semmit-tevés, a döbbenetes fölöslegesség követ-kezik. Nem tart senki sem számot amunkájára, nem felelõs semmiért. Akárfel se keljen az ágyból: ugyan ki vennéészre?!

Szomorúan nézett kedves öreg mun-katársára, fénytelen, tokjában pihenõ fu-volájára. „Bizony, cimbora, hát kettenmaradtunk, nem kellünk már a zenekar-nak” – gondolta. Reszketõ kézzel nyúlt ahangszer felé, amelynek minden porci-káját oly jól megismerte a hosszú évtize-dek alatt. Könnyed, gyors futamok szó-laltak meg a keze alatt, magasra röppen-tek, mint egy fényes szárnyú, szabadmadár. Egy pillanatra a lelke is messzireszállt a hangokkal, fiatalos örömmelemelkedett fel, aztán a szomszédok ko-pogására hirtelen véget ért a varázslat.Persze, este van, már fél hét, a szomszé-dok tévét akarnak nézni, és ehhez zavar-

talan nyugalomra van szükségük, nemszenvedhetik el egy öregember zenehó-bortját.

A szeme megtelt könnyel, végtelenülmagányosnak érezte magát ebben a túl-ságosan kényelmes lakásban. Rengetegországot bejárt a zenekarral, ismerte jóla hotelek világát: takarítanak, fõznek,mosnak rád, folyamatosan a rendelkezé-sedre állnak… Éppen ezért másképpenérzed magad, mint a saját házadban. Ké-nyelmesen, de sosem otthonosan. Mertotthon a mosogatás is a te dolgod, ottegyütt kapod a munkát és a megpihe-nést. Nem úgy, mint itt. A fûtés ponto-san beállítva, az erkélyen talán ha apróvirágládának jut hely. Nem kell udvartsöpörni se, az ebédet pedig házhoz szál-lítják. Szálloda.

Kedvetlenül járt-kelt a lakásban, nemtalálta a helyét. „Bár odakinn már sötétvan, legalább sétálni kellene egyet, hogyteljen az idõ.” Felvette a kabátját, a fuvo-lát becsomagolta, és a megszokott mó-don csapta a hóna alá. Csak a liftben ka-pott a fejéhez: hát ezt meg minek viszi?Mindegy, nem nehéz, elbírja, kit zavar,legalább nincs annyira egyedül ebben azidegen környezetben.

Határozott léptekkel masírozott, atempója rögzõdött az évek során, ésmert eddig szinte mindig céllal indult elvalahova, most döbbenten fedezte fel,milyen nehéz is csak úgy sétálni. Lassí-tott, töprengve nézegette a lakótelepegyforma házai között lapuló apró ját-szótereket. A központban van a színház,ott minden zegzugot jól ismert, a város-nak ez a része azonban felfedezésre vártmég. No, itt az idõ, az alkalom, a szél semozdul. Célt keresve nézett végig a sok-sok arctalanul hasonló épületen; semmikülönöset, magával ragadót nem sike-rült felfedeznie bennük. Csalódottan, ta-lálomra ment tovább.

A lakótelep szélére vezetett útja. A fa-sorral szegélyezett keskeny utca keríté-sein át csinos, rendben tartott kertes há-zak tárultak a szeme elé. Megkönnyeb-bülten sóhajtott fel, mintha még a leve-gõ is más lenne itt. Aztán mégis elszo-morodott egy kicsit, hiszen hiába szé-pek ezek az udvarok, neki már semmi,de semmi dolga velük. Õt várja a „hotel”.Nehéz szívvel lépkedett tovább, a gon-

dolatai úgy lefoglalták, hogy nézelõdniis elfelejtett.

Az orgonaszóra lett csak figyelmes.Karcsú tornyú, aprócska templom elõttállt, onnan szûrõdött ki a zene. A színesablakokon átragyogott bentrõl a csillá-rok fénye, különös melegséget árasztvahívogatóan. „Benézek, csak egy pilla-natra, szép csöndesen, hogy ne zavarjaksenkit” – gondolta. Óvatosan nyomta lea cifra kilincset, az ajtó nyikorogva tá-rult ki elõtte. Izgalmában szorosabbanszorította magához a jó öreg fuvolát, ésigyekezett behúzni a nyakát, kabátjagallérja mögé rejtõzve a felháborodott

pillantások elõl. Deegészen más fogadta. A fino-man megfaragott padok közöttmosolygó emberek jöttek-men-tek. Néhányan cipekedtek, másoksüteményt hordtak egy nagy asz-talra. Egy ismeretlen kedvesen bic-centett felé.

– Isten hozta nálunk! – lépett odahozzá egy idõsebb, õsz hajú férfi. –Vegye csak le a kabátját, itt benn jóidõ van, jöjjön gyorsan, nemsokárakezdõdik az összejövetel.

Tivadar zavartan engedelmeske-dett. Szégyellte megkérdezni, hogyhova is csöppent tulajdonképpen.

„Mindegy is – gondolta –, idõm aztánvan bõven, senki sem vár, befûtenem sekell, ha hazamegyek.” Még mindig szo-rongatta a fuvolát.

– Bocsásson meg! Át tudná venni ezta tálcát egy kicsit? Tisztába kellene ten-nem a kislányomat, és senki nem ér rá.Minden segítõ kéz elkel most – szólítot-ta meg pironkodva egy fiatal nõ.

Tivadar esetlenül álldogált a süte-ményrakománnyal, segélykérõen nézettjobbra-balra.

– Mi még nem ismerjük egymást; Ko-vács Péter vagyok, az itteni lelkész. Örü-lök, hogy így megtalálta a helyét – nevet-

te el magát egy ve-le egykorú, ala-csony, öltönyös fér-fi. – Elég hamar be-fogták a munkába!Tudja, nemsokáramegérkeznek a fia-taljaink; nekik ké-

szültünk adventiáhítattal és egy

kis vendégség-gel. Tán fel

sem tûnt atöbbiek-nek, hogy

ma van

köztünk elõször. Bocsásson meg nekik,kicsit kevesen vagyunk, a munka megsok, így szokott ez lenni… – bólogatott.– Ugye, nem kell sietnie sehová?

Tivadar a fejét rázta, egy fehér hajú,picike néni pedig máris belekarolt.

– Ne haragudjon, hogy elrabolom, deszükségünk lenne két erõs férfikézre.Azt a tálcát meg átveszi valaki más, hanem bánja.

Az oltár mellett kis emelvény állt, aztrakták kissé távolabbra. A fuvolatokotegy pad szélére tette. Gyorsan végeztek,de máris új meg új feladatokhoz hívták.Szédült örömmel kapkodta a fejét, bol-dogan sodródott a többiekkel a várako-zás derûs izgalmában.

– Kié ez a fuvola? – kiabált egy magas,barna hajú férfi. Tivadar számára vala-hogy ismerõs volt az arca.

Zavartan intett neki, hogy az övé.– Mintha láttam volna már magát va-

lahol… – fordult hozzá a férfi. – Nem afilharmonikusoknál szokott játszani?Az édesapám ott brácsázik. Bocsássonmeg, be sem mutatkoztam, bár lehet,hogy emlékszik is rám. Klár Ádám va-gyok.

Nocsak, az Ádi, tényleg találkoztakmár, persze, persze.

– De jó, hogy eljött! – folytattaÁdám. – Nem volna kedve megajándé-kozni bennünket valami széppel ezenaz estén? Még össze tudnánk gyorsanjátszani az alkalom elõtt, ha ismerem adarabot.

A zenész szíve hevesebben dobogott.Fél órája sincs, hogy betévedt ide, ésmáris minden olyan, mintha éppen õrávártak volna. Otthonosan gyors moz-dulatokkal rakta össze a hangszert, me-leg levegõt lehelt bele, óvatosan a szájá-hoz illesztette, finoman megfújta – atemplomban csodálatosan visszhang-zottak Vivaldi gyönyörû dallamának el-sõ ütemei.

– Ismerem, gyerünk hangolni! – toltamaga elõtt nevetve Ádi az orgona felé.

Már zengett is a csodás muzsika, be-töltve teret és szívet; szárnyalva emel-kedett a magasba, végigsimogatta a lel-keket.

Az ajtón betódult a vidám lurkócsa-pat. Szájtátva, önfeledten hallgatták azenét. Tivadar nyitott szemmel, boldo-gan fuvolázott. Élvezte a mesés akuszti-kát, a nyitott szívû hallgatók figyelmét, atemplom egyszerû szépségét. Otthonérezte magát, feladatot kapott, szükségvolt rá. Máskor is el fog jönni.

A fuvolag Füller Tímea

b Idén utoljára olvashatjátok a Gyer-mekvár rovatot az Evangélikus Élethasábjain. Köszönöm nektek a sokhelyes megfejtést és a kedves leve-leiteket. Remélem, a jövõ eszten-dõben is hûségesen olvassátokmajd az itt megjelenõ történeteket,és külditek a megoldásokat. A mos-tani alkalommal egy kiváló könyv-re hívom fel figyelmeteket, aján-lom, hogy minél többen olvassátokel. Akik szeretnek gyerektáborbajárni, azoknak biztosan jólesikmajd egy kis nyáridézés, nosztalgi-ázás. Akik pedig még nem voltakilyen helyen, azoknak kedvcsináló-nak ajánlom a könyv elolvasását.Áldott adventi készülõdést, békéskarácsonyi ünnepeket és vidám téliszünetet kívánok szeretettel:

Boda Zsuzsa

Hallottatok már a Felhõk Szigetérõl?Nem?! Pedig sok gyerek töltött már ottfelejthetetlen napokat nyaranta. Közöt-tük Beni, vagyis Kõszegi Benjámin is.Igaz, õ elõtte soha nem volt még keresz-tény táborban – márpedig a Felhõk Szi-gete, magasan a hegyek között, évek ótacsak ilyen táborozókat fogad.

Elég elkeserítõ egy gyerek számára, haszülei állandóan veszekednek. Ráadásula várva várt vakáció elsõ napján kiderül,hogy nem a közös nyaralásra készül acsalád, hanem a szülõk egy meglepõ öt-lettel állnak elõ: befizették Benit ebbe atáborba. S mivel nincs más választása,durcásan bár, de nekivág a nyári szünetelsõ napjaiban az idegen helyre vivõ

hosszú útnak. Gyõri Katalin izgalmas, hu-morral jócskán fûszerezett ifjúsági regé-nyébõl megtudjuk, milyen kalandok ésbarátok várják a fiút a Felhõk Szigetén.

A könyvet az angliai 4H (MagyarMisszió) 2004–2005-ben kiírt pályáza-tára készítette a szerzõ, és elnyerte veleaz egyik elsõ díjat. Reméljük, hamarosanolvashatjuk a folytatást is!

Gyõri Katalin: Felhõk Szigete. Ifjúsági regény.Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. Ára 630 fo-rint. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjá-ban (Budapest VIII., Üllõi út 24.) és a HuszárGál papír- és könyvesboltban (Budapest V.,Deák tér 4.) is.

G Y E R M E K V Á R

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

Szabolcsból, Nyíregyházáról kerültem a pestiEvangélikus Teológiai Akadémiára. Ünnepvolt, amikor havonta egyszer hazautazhattam.Számomra a megérkezést, az otthon közelségé-nek élményét jelentette az evangélikus templomimpozáns tornyának megpillantása az érkezõvonat ablakából.

Késõbb tizenhat évig szolgálhattam egy Pestkörnyéki faluban, Nagytarcsán. Itt is a dom-bok közül elõbukkanó, az erõs vár bástyájátszimbolizáló templomtorony, csúcsán a betle-hemi csillaggal és a kereszttel, jelentette a meg-érkezés, a hazatérés örömét.

A közelmúltban a kiskõrösi Petõfi-múze-umban nyithattam meg Schéner MihályTemplomok címû tárlatát. A Kossuth- ésMunkácsy-díjas mûvész a meghívón így vall atemplomok, templomtornyok ma is aktuálisüzenetérõl: „Valamit meglestünk Isten mérhe-tetlen rendjébõl és arányaiból, valami nagyonkicsit, de ez is elég ahhoz, hogy otthont talál-junk magunknak a nagyvilágban.”

A templomtornyok égre mutató ujjai fel-emelik tekintetünket és szívünket. Emlékeztet-nek minket a manapság gyakran elfeledett di-menzióra: a magasságra s így, karácsony köze-lében, a betlehemi angyalsereg énekére: „Dicsõ-ség a magasságban Istennek, a földön békes-ség, az emberekhez jóakarat.”

Az ünnepekben újra összeérhet az ég és aföld, találkozhat a földi otthon ajándéka a Jé-zus által megígért mennyei hajlék reménységé-vel.

A téli hónapokban többet törõdünk a fizikaiértelemben vett hajléktalanokkal, de remélem,hogy a lelkileg otthontalanok is hazatalálnak.Ebben mi is lehetünk útjelzõk, segítõ útitársak.

g Gáncs Péter

Elhangzott 2006. december 7-én a Kossuth rá-dió azonos címû mûsorában.

Az én hazám…Kedves Gyerekek!

10 e 2006. december 17. k r ó n i k a

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Advent 3. vasárnapja. Liturgikus szín: lila.Lekció: Mt 11,2–10; Ézs 40,1–8(9–11). Alapige: 1Kor 4,1–5. Énekek: 140., 136.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.)Bence Imre; du. 6. Gémesi Andrea; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Missura Tibor;II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10.(úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (összegyülekezésnapja) dr. Csepregi Zoltán; du. 4. (vecsernye) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. térde. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár PéterTamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (Bach:Karácsonyi oratórium) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ;du. 5. (gyermek-karácsony) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza;VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9.Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikustemplom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. SmidéliuszAndrás; Kerepesi út 69. de. 8. Gazsóné Verasztó Teodóra; Kelenföld, XI., Bocskai út 10.de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (adventi vespera) Blázy Árpádné; XI.,Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9.(úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII.,Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György;Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv., gyermek-karácsony) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmatu. 14. de. fél 10. Gazsóné Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.)Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor;Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Kovács Viktória; Cinkota, XVI.,Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. BlatniczkyJános; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András;Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII.,Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83.(református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1.de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E.u. 89. de. 10. Zsarnay Krisztián; du. 4. (mûsoros karácsony) Gyõri János Sámuelné; Csepel,XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor;Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom)de. fél 9. (úrv.) Keczkó Pál.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. december 17. – Budapest

Evangélikus mûsorok karácsonykor a Magyar Televízióban• December 24-én 5.20-kor a Hajnali gondolatokban Johann Gyula áhí-

tatát nézhetjük meg mindkét csatornán.• December 24-én 10 órai kezdettel látható a Magyar Televízió egyes csatorná-

ján egyházunk mûsora, az Örömhír. A mûsor résztvevõi többek között: dr. Fa-biny Tamás, Ittzés Gergely, Kinczler Irén, Thurnay Balázs és Zászkaliczky Zsuzsanna. Azadást ugyancsak 24-én 12.55-kor a kettes csatornán megismétlik.

• December 25-én 11 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet közvetít a Magyar Te-levízió Budapestrõl, a fasori templomból. Igét hirdet Gáncs Péter püspök. Azigehirdetést jeltolmács is továbbítja majd.

Zenés programokA Deák téri evangélikus templomban december 17-én 18 órakor J. S. Bach Ka-rácsonyi oratóriuma (I–III. kantáták) hangzik el. Közremûködnek: Zádori Mária(szoprán), Németh Judit (alt), Keönch Boldizsár (tenor), Berczelly István (basszus), Trajt-ler Gábor (orgona). A Lutheránia énekkart és a Weiner–Szász Kamaraszimfoniku-sokat Kamp Salamon vezényli. A belépés díjtalan.

A budavári Schütz kórus és kamarazenekar december 17-én, vasárnap 18 órakor ad-venti-karácsonyi zenés áhítatot tart a Bécsi kapu téri evangélikus templomban.

Közremûködik: Bakó Zsuzsanna, Koffler Katalin, Mátlé Éva és Sárosi Károly (ének),illetve Bán István (orgona). Vezényel: Csorba István karnagy. Igét hirdet: Gémesi And-rea teológushallgató. Mûsoron: német, olasz és magyar zeneszerzõk énekkari,szóló, orgona- és zenekari mûvei.

Mindenkit szeretettel várunk!

Adventi zenés áhítatok a zuglói templomban csütörtök esténként 6 órai kezdettel:• December 14.: Adventi vespera – közremûködik az Evangélikus Hittudományi

Egyetem liturgikus ének szemináriuma és énekkara; vezényel Csorba István, or-gonál Finta Gergely

• December 21.: Gábor Krisztina – orgona (F. Mendelssohn-B., J. S. Bach és J. Pachelbelmûvei)

HIRDETÉS

A Duna Televízió Isten kezében címû sorozatmûsorának következõadásában, december 16-án, szombaton 12.05-kor Bódi Emesét, azEvangélikus Hittudományi Egyetem oktatóját mutatják be, aki szüle-

tésétõl fogva csaknem teljesen vakon él. Az intézmény közkedvelt tanára törté-nelem–latin szakon végzett; a tanítás mellett az oktatást segítõ jegyzeteket ír, ésfordít is. Szívügyének tekinti az egyház jövõjét, a hallgatókkal való személyeskapcsolattartáson keresztül kiveszi a részét a hitéleti munkából is.

Ismétlés: december 19., kedd 11 óra. Szerkesztõ: Nevelõs Zoltán, rendezõ: Hor-váth Tamás.

„Hátramaradó vagyonom egészét a kö-vetkezõképpen kell kezelni: a végrende-leti végrehajtóim által biztos értékpapí-rokba fektetett tõke egésze képez egyalapot, amelynek kamatait évente azokközött osszák ki díjakként, akik a meg-elõzõ évben a legnagyobb szolgálatottették az emberiségnek” – írta 1895. no-vember 27-én kelt végrendeletében Alf-red Nobel.

A dúsgazdag svéd gyáros és feltaláló1833. október 21-én született Stockholm-ban, családja 1842-ben költözött Szent-pétervárra. Apja és fivérei az ipar és a ke-reskedelem különbözõ területein tevé-kenykedtek. Alfred kivételesen tehetsé-ges volt, nevéhez több jelentõs talál-mány is fûzõdik, ezek közül a legfonto-sabb a dinamit. A robbanóanyagokkalés a nitrogén alkalmazásával az ifjú No-bel apja gyárában ismerkedett meg, ahol1852 és 1859 között dolgozott. Az általafeltalált dinamitot széles körben alkal-mazták az ipari robbantásoknál, katonaicélokra azonban csupán elenyészõ mér-tékben használták.

Nobel soha nem nõsült meg. Végren-delete szerint a díj alapját képezõ tõkekamatából egy-egy részt szánt annak, akia legjelentõsebb felfedezést tette a fizika,a kémia, az élettan vagy az orvostudo-mány területén, valamint annak, aki „azirodalom területéhez a legkiválóbb idea-lisztikus beállítottságú alkotással járulthozzá”. Egy részt pedig annak a személy-nek szánt, aki a legtöbbet, illetõleg a leg-jobbat tette a nemzetek közötti barátságügyéért, az állandó hadseregek meg-szüntetéséért, illetve csökkentéséért, to-vábbá a békekongresszusok megrende-zéséért és elõsegítéséért. Az eredeti öt ka-tegória 1968-ban, a Svéd Nemzeti Bankfennállásának háromszázadik évfordu-lóján – svéd bankárok által – még eggyel,

a közgazdasági Nobel-díjjal bõvült. Ma-tematikai Nobel-díj állítólag azért nincs,mert Nobel menyasszonya egy matema-tikusra „cserélte le” a feltalálót…

Testamentumában Nobel kikötötte,hogy „a fizikai és a kémiai díjakat a SvédTudományos Akadémia; az élettanivagy orvosi díjakat a stockholmi Karo-linska Intézet; az irodalmi díjat a Stock-holmi Akadémia; a béke elõmozdításá-ért adandó díjat pedig a norvég Stortin-get (parlament) tagjaiból választott, öt

személybõl álló bizottság” ítélje oda. Ki-fejezett kérése volt, hogy „a díjak odaíté-lésénél ne játsszon szerepet a jelölteknemzeti hovatartozása, hanem egyedülaz, hogy az arra legérdemesebb kapja,függetlenül attól, hogy skandináv-evagy sem”.

Nobel 1896. december 10-én hunyt elSan Remóban. Halála után hozták létrea róla elnevezett alapítványt, melynekalapszabályát a Svéd Királyi Tanács1900. június 29-i döntése szentesítette.Az elsõ Nobel-díjat 1901. december 10-én adták át, és ez a nap maradt az átadásnapja a késõbbiekben is. A jelöltekre – aNobel-díj-bizottságok felkérésére – a vi-

lág tudósai és kulturális életének részt-vevõi tesznek írásos javaslatot. A vég-rendelkezõ halálának évfordulóján, adíjakat odaítélõ testületek nevében asvéd király a stockholmi Konzert Hall-ban ünnepélyes keretek között mindenegyes díjazottnak átadja a díj összegé-nek megfelelõ csekket, az oklevelet ésegy, az alapító képmását ábrázoló ésmegfelelõ felirattal ellátott aranyérmet.(A Nobel-békedíjat az illetékes norvégbizottság elnöke adja át Oslóban.)

Több magyar, illetve magyar szárma-zású tudós is átvehette e magas tudomá-nyos kitüntetést: Lénárd Fülöp (fizikai,1905); Bárány Róbert (orvosi, 1914); Zsig-mondy Richárd (kémiai,1925), Szent-GyörgyiAlbert (orvosi, 1937); Hevesy György (kémi-ai, 1943); Békésy György (orvosi, 1961);Wigner Jenõ (fizikai, 1963); Gábor Dénes (fi-zikai, 1971); John C. Polanyi (kémiai, 1986);Oláh György (kémiai, 1994); Harsányi János(közgazdasági, 1994); Kertész Imre (irodal-mi, 2002); Avram Hershko (kémiai, 2004).A díjazottak közül Wigner Jenõ és Har-sányi János egykor a fasori evangélikusgimnázium diákja volt.

g – gazdag –

A legrangosabb tudományoselismerés

Az új szolgálati terület iránt érdeklõdõkkis csoportja gyülekezett össze nemrégi-ben egyházunk budapesti, Üllõi útiszékházában. Az esemény a szolgálat re-ferensének – e sorok írójának – a napiigérõl tartott áhítatával kezdõdött,melynek üzenete ez volt: úgy figyeljünkaz Úrra, mint Dániel.

A jövõ évi munkaterv ismertetésekapcsán a jelenlévõk elmondták javasla-taikat. Garádi Péter, a budaörsi gyülekezet

felügyelõje a magyar férfitársadalom ál-talánosan rossz mentális helyzetérõl be-szélt, ezért szerinte a szolgálatnak nemszabad a szûken vett evangélikus gyüle-kezeti keretek közt maradnia. SchermannGábor tatabányai lelkész a már meglevõcsoportok fontosságáról szólt, amelyeka helyi gyülekezetet erõsítik. SzeverényiJános országos missziói lelkész kifejtette,hogy a missziói központ minden tõletelhetõ segítséget meg fog adni az ered-

ményes munkához. Más felekezetek –külföldiek és hazaiak – tapasztalatainaka felhasználására is szükség lesz.

2007. június 8–10. között férfimisszi-ós konferencia lesz Piliscsabán. A szer-vezõk addig is örömmel várják a szolgá-lat iránt érdeklõdõ gyülekezetek ésegyes személyek érdeklõdését. Elérhetõ-ségek: Koháry Ferenc, telefon: 20/824-7122; e-mail: kohary@enternet.hu.

g Koháry Ferenc

Hírek a férfimissziórólFelhívásNémet protestáns egyházi napok 2007

A 31. német protestáns egyházi napokra 2007. június 6. és 10. között Kölnben ke-rül sor. Erre a kiemelkedõ eseménysorozatra több mint százezer résztvevõt vár-nak, akik mintegy kétezer-ötszáz különféle rendezvény közül válogathatnak.

Az ökumenikus tanácson keresztül jelentkezõ száz magyar résztvevõneknemcsak privát szállást biztosítanak térítésmentesen, hanem a részvételi díjat iselengedik, és szerény étkezést biztosítanak a számukra. Az utazást mindenkinekmagának kell megszerveznie és kifizetnie. Mivel a kedvezményes helyek csakkorlátozott számban állnak rendelkezésre, kérjük, hogy csak azok jelentkezze-nek, akik más módon (például testvéregyházi vagy testvér-gyülekezeti meghívásrévén) nem tudnának részt venni az egyházi napokon.

Amennyiben gyülekezeti csoportok vagy egyéni résztvevõk Kölnbe kívánnakutazni, kérjük, hogy 2007. január 31-ig jelentkezzenek e-mailben a tibor.go-rog@lutheran.hu címen vagy írásban a Magyarországi Egyházak ÖkumenikusTanácsa címén (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.; tel.: 1/371-2690), illetve fa-xon az 1/371-2691-es budapesti számon a név, a cím, a telefonszám, az e-mail címés a kiutazók számának megadásával.

HIRDETÉS

Százöt éve adták át az elsõ Nobel-díjakat

b Hogyan születik egy „családi em-lékkönyv”? A gyermekek elhatá-rozzák, hogy emléket állítanakédesapjuknak, és kérik a rokono-kat, barátokat és ismerõsöket, küld-jék el emlékeiket. Kitõl egy fotó,kitõl egy levél érkezik, fiókok mé-lyén, könyvtárakban és levéltárak-ban is hosszasan kutatnak – és lét-rejön a kissé megkésett, ám annáligényesebb „születésnapi ajándék”az édesapának, aki, ha élne, kicsi-vel több mint százesztendõs len-ne. Az 1904. február 3-án születettdr. Schulek Tibor lelkész alakját de-cember 7-én a kelenföldi gyüleke-zet tanácstermében könyvbemu-tatón idézték fel.

Az Ordass Lajos Baráti Kör (OLBK) évirendes közgyûléséhez kapcsolódva tar-tott összejövetel résztvevõit id. Zászka-liczky Pál lelkész, a szervezet titkára kö-szöntötte. Ezután a szerzõ, Thurnay Bélá-né Schulek Vilma (képünkön) mutatta be azÉdesapánk, dr. Schulek Tibor – Egy evangéli-kus lelkész küzdelmes élete és munkássága aXX. századi Magyarországon címû kötetet.

Az OLBK által kiadott igényes mun-kát a néhai lelkipásztor születésénekszázadik évfordulójára ugyan nem sike-rült megjelentetni, ám most is tanulsá-gos olvasmány lehet nemcsak a Schulekcsalád tagjainak, hanem mindenkinek,akit érdekel egyházunk közelmúltja –mondotta Thurnay Béláné Schulek Vil-ma. A szerzõ véleménye szerint olyanmûvet vehet kezébe az olvasó, melynekoldalain egy sok minden iránt érdeklõ-dõ, sokat szenvedett emberrel találko-

zik. Bepillanthat Schulek Tibor – egy fél-reállított lelkész, egy tíztagú család feje,a régi magyar istenes énekek gyûjtõje –életébe. A kötet nem titkolt célja – tettehozzá –, hogy édesapja élete és munkás-sága példa lehessen mások számára.

Az est hátralévõ részében ugyancsakerrõl a példaadásról szólt az egykori szol-gatárs, illetve kolléga. Másfél esztendõ a tu-dós principális iskolájában címmel Bohus Im-re nyugalmazott lelkész emlékezett a Ko-máromban eltöltött idõre, Ritoókné SzalayÁgnes irodalomtörténész pedig SchulekTibornak a Magyar Tudományos Akadé-mia Irodalomtudományi Intézetébenvégzett tevékenységét méltatta. A családi-as hangulatú összejövetel Schulek Mátyásnyugalmazott gimnáziumigazgató, dia-kónus lelkész áhítatával zárult.

g – gazdag –

Thurnay Béláné Schulek Vilma Édesapánk, dr.Schulek Tibor – Egy evangélikus lelkész küz-delmes élete és munkássága a XX. századi Ma-gyarországon címû kötete megvásárolható aLuther Kiadó könyvesboltjában (1085 Buda-pest, Üllõi út 24.) és a Huszár Gál papír- éskönyvkereskedésben (1054 Budapest, Deák tér4.). Ára 1500 forint.

Egy élet példájaKötet dr. Schulek Tibor emlékére

2006. december 17. f 11m o z a i k

E V É L & L E V É L & E V É L & L E V É L

MegrendelõlapEzennel megrendelem az Evangélikus Életet

egy hónapra: 780 forintért fél évre: 4680 forintért

három hónapra: 2340 forintért egy évre: 9360 forintért

Név:

Cím:

A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek!

Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki,és küldje vissza az alábbi címre:Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.(A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.)A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti.

Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáivalkeresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon.

Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a judit.vitalis@lutheran.hu címre küldheti el.

Jeremiás próféta a Babilonba hurcolt foglyoknak írt levelében (a Szentháromság ünnepe utáni 21.vasárnap igéje) két dolgot állít. Elsõ tétele, hogy a fogságba hurcolt nemzedék – a hamis prófétákígérgetéseivel ellentétben – nem fog hazatérni. Ebbõl következik, hogy a babiloniak által kijelölt újlakóhelyüket nekik már véglegesnek kell tekinteniük. Ennek megfelelõen kell ott berendezkedniük is.Nem átmeneti szállást kell kialakítaniuk, hanem házat kell építeniük, szõlõt kell ültetniük stb. Eznem az „ötrõl a hatra jutást” sugallja, hanem a letelepedett életforma prófétai képe, szemben a sá-torozó, nomád életmóddal. Jeremiás második tétele, hogy hetven év elteltével az új nemzedék hazafog térni õsei földjére. A szabadulás a következõ generáció reménysége.

Mindebbõl számunkra két párhuzam adódik. Az egyik, hogy a ma élõ nemzedéknek nincs kitö-rési lehetõsége bûnei rázáruló csapdájából. Ennek a bûnnek a lényegét az „evolúció bálványa” elõt-ti hódolásnak is nevezhetjük: a gazdaság felemelkedése és nyomában az egyén életszínvonalánakemelkedése egyenes vonalú fejlõdés. A másik párhuzam, hogy a csapdából való kitörés lehetõsége akövetkezõ generáció reménysége. Ám ha a mostani nemzedék forradalmi megoldásokat keres, ak-kor a következõ generáció reménységét is tönkrezúzza. E két párhuzam ágait egymással nem kelle-ne összekuszálni. A közéletben az ilyesmit csúsztatásnak nevezik.

g Véghelyi Antal

„Ötrõl a hatra”

Közeledik a karácsony. Már túl vagyunk az elsÕ adventi hét-végéken. Azokat, akik nem voltak igen elÕrelátóak, és nemvásárolták már meg idejekorán – novemberben vagy még ko-rábban – szeretteiknek az ajándékot, most próbálják meg be-szerezni.

Mivel ez a szeretet ünnepe, mindenki azon munkálkodik,hogy hozzátartozóival a lehetÕ legmeghittebb hangulatban,a családi hagyományoknak megfelelÕen töltse a karácsonyes-tét. Ezért igyekeznek, hogy hagyományoknak megfelelÕ éte-lek kerüljenek a karácsonyi asztalra. Megveszik a családi tra-díciónak megfelelÕ kicsi vagy nagy karácsonyfát, a díszeket,a kicsik kedvenc szaloncukrát és a gyerekek legrejtettebb kí-vánságainak megfelelÕ ajándékot.

Mindezek teljesítése pedig nem kis feladat! Sok olyan ve-szélynek is kitesszük magunkat ilyenkor, amire nem is gondo-lunk. Az utolsó percben történÕ beszerzÕ körútjainkon a nagytömegben gyorsan terjedhet az influenzavírus. Elég annyi is,ha sorban állás közben ránk köhint valaki. A télen amúgy isjobban igénybe vett immunrendszerünk nem mindig tudmegfelelÕen védekezni ezek ellen a külsÕ behatások ellen. Így

a különbözÕ vírusos megbetegedéseket, például az influenzátis sokkal könnyebben elkaphatjuk. Mire elérkezünk a kará-csonyestéhez, azon kaphatjuk magunkat, hogy legyengülten,náthásan állunk a karácsonyfa mellett. Ahelyett, hogy élvez-nénk az ünnep adta örömöket, az influenza kínoz minket.

Ám ez egy kis odafigyeléssel elkerülhetÕ, ha a nagy roha-nás közben felvértezzük magunkat egy olyan, már több évti-zede bevált magyar készítménnyel, mint a Béres Csepp. Ez aszer hatékony segítséget nyújthat abban, hogy a veszélyezte-tettebb, például téli influenzás idÕszakban legyengült im-munrendszerünket megerÕsítsük. A tapasztalatok szerint aBéres Cseppet az optimális hatás kialakulásának érdekébena megfelelÕ adagban 6 hétig, kúraszerÕen kell szedni.

A Béres Csepp olyan arányban tartalmaz ásványi anya-gokat és nyomelemeket, ahogy azt a szervezet igényli, ígyhozzájárul szervezetünk ideális mÕködéséhez, immunrend-szerünk megerÕsítéséhez. Napi 2x20 Béres Csepp és a fel-szívódásához nélkülözhetetlen C-vitamin szedésével meg-erÕsíthetjük immunrendszerünket, hogy karácsonykoregyütt örülhessünk a családdal.

Karácsonykor is egészségesen

A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer.A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelÕorvosát, gyógyszerészét.

Az elmúlt idõszakban többen megkér-dezték, miért említem annyiszor, hogyegyházunk élen jár a magyarországiegyházak sorában az informatikai fej-lesztések terén. Ezzel együtt persze felte-szik azt a kérdést is, hogy miben mutat-kozik meg ez az elõny.

Mielõtt rátérek a magyarországi egy-házak internetes megjelenésének tagla-lására, csak felsorolásszerûen említem,hogy mit is valósítottunk meg. Sajátszerverünkön az egyház valamennyiszervezetének ingyenes, korlátlan tár-helyet biztosítunk, könnyen kezelhetõhonlap-, illetve újságszerkesztõ felüle-tet kínálunk. Minden tisztségviselõnk-nek egyházi e-mail-postafiókot tudunkadni, ezzel együtt számos nyílt vagyzárt, egy-egy közösséget kiszolgáló le-velezõlistát is mûködtetünk. Erõtlengyülekezeteink tízszázaléknyi önrészbefizetésével pályázhatnak korszerû in-formatikai eszközökre, amelyek hasz-nálatát tanfolyamok szervezésével is tá-mogatjuk. Több önálló tematikus hon-lapot készítettünk, hogy segítsük az in-gyenes szoftverek letöltését, illetve egy-házunk megismertetését.

Ezt tudjuk felmutatni mi. De vajonhol tartanak testvéregyházaink? A ka-tolikus egyház internetes megjelenésé-nek a Tömegkommunikáció Pápai Ta-nácsa által 2002-ben kiadott irat adiránymutatást. Ennek egyik kulcsmon-data, hogy „tisztában kell lennie az Egy-háznak az internet adta kommunikáci-ós lehetõségekkel”; hangsúlyozza to-vábbá, hogy „a fiatalokat arra kellenetanítani, hogy aktívan éljenek mind-azokkal a kommunikációs segédeszkö-zökkel, amiket a modern média nyújt”.Napjaink magyarországi katolikus in-ternetes megjelenését ugyanakkor be-határolja, hogy a katolikus egyház elsõ-sorban a televíziós, de még inkább a rá-diós jelenlétet szorgalmazza. Kiváló te-levíziók és rádiók mûködnek, aholmegjelenhetnek a testvéregyházak is,

az interneten azonban gyakorlatilagcsak egyetlen központi portál, awww.katolikus.hu kínál számottevõ tar-talmat. Ezt a honlapot az elmúlt idõbenjelentõsen átalakították, portáljellegetadtak neki, állandó szerkesztõséggelüzemel. Elsõsorban hírszolgáltatástnyújt, de számos ismeretanyag is meg-jelenik rajta. Szomorú emellett, hogyaz egyház a gyülekezeti honlapok te-kintetében nagyon lemaradt a többi fe-lekezet mögött; ennek oka feltehetõenaz általános paphiány.

A református internetszolgáltatásgyakorlatilag az evangélikussal egy idõ-ben kezdõdött. Némileg máig érezni an-nak a hatását, hogy két, egymástól füg-getlen mûhelyben indult el a fejlesztés.Sokáig csak a Parókia portál (www.paro-kia.net) lépett fel a portálszerû mûködésigényével. Itt a mai napig számos gyüle-kezet kap megjelenési lehetõséget, deszerkesztõi nyújtanak hírszolgáltatástés tudásanyag-közvetítést is. Mára a Pa-rókia mellé felzárkózott és talán meg iselõzte azt a reformatus.hu. Ezt központiforrásokból, gyakorlott újságírók gon-dozásában üzemeltetik, tartalmábanmára talán ez a vezetõ egyházi portálMagyarországon. Mind szerkesztési el-veiben, mind struktúrájában elismeréstérdemel, feltétlenül tanulhatunk tõlükmi magunk is.

A többi kisebb magyarországi fele-kezet – talán méretébõl is fakadóan –lényegesen kisebb súlyt képvisel a vi-lághálón. Többen elkészítették az egy-ház központi honlapját, de sem kon-cepciót, sem stratégiát nem alkottak afejlesztés irányairól. Mindenképpenemlítést érdemel azonban a Magyaror-szági Egyházak Ökumenikus Tanácsá-nak honlapja (www.meot.hu), amely töb-bé-kevésbé összefogja a tagegyházakat.A tájékozatlan látogató itt tájékoztatástkaphat közös ügyeinkrõl.

Természetesen nem csupán a hivata-los csatornákon vannak jelen az egyhá-

zak az interneten, hanem független por-tálokon, személyes honlapokon keresz-tül is. Evangélikus részrõl a személyeshonlapon való megjelenés sajnos nemáltalános, de követendõ példaként emlí-tem Garai András nyíregyházi presbiter-nek a www.garainyh.hu címen elérhetõ hon-lapját.

Talán a leglátogatottabb független ke-resztyén weboldal ma Magyarországonaz Ébredés (www.ebredes.hu), amely önma-gát felekezetközi keresztény portálkénthatározza meg. Kitalálója és elkészítõjereformátus lelkész, a lap hangvétele ésaz írások többsége azonban a karizmati-kus irányzatokhoz tartozik. Minden-képpen említésre méltó az oldal erõtel-jes bibliaközpontúsága, illetve az a szán-déka, hogy interaktív lehetõségek sorátteremtse meg. Ez utóbbi sajnos az egy-házi honlapokról gyakorlatilag teljesenhiányzik.

Zárásul mindenképpen szeretnémmegemlíteni a Magyar Keresztény In-ternet Egyesület honlapját, a Keresztényportált (www.kereszteny.hu). Maga a por-tál néhány éve készült el, akkor azzalaz igénnyel, hogy a látogatóknak öku-menikus tartalomszolgáltatást nyújt-son. Az egyesület szándékai szerint aközeljövõben a lap megújul, több in-teraktív lehetõséget kínál, tartalma ki-bõvül, elsõsorban az igehirdetésekközlése terén.

Eddig az összefoglaló a testvéregyhá-zak honlapjairól. A közeljövõben talánsor kerülhet saját internetes megjelené-sünk elemzésére is.

g erdelyik

E G Y H Á Z É S V I L Á G H Á L Ó

Rovatgazda: Erdélyi Károly

Egyházak a világhálónAdvent elsõ vasárnapjának elõestéjén, december 2-án a város értelmiségi köre és azevangélikus gyülekezet meghívására templomunkba érkezett kerületi felügyelõnk,Lengyel Anna és férje, Rados Péter.

A két éve orvos értelmiségi körnek indult baráti társaság, melynek alakuló alkal-mára is meghívót kaptak a történelmi egyházak lelkészei, mára kibõvült a helyi peda-gógusokkal, mûvészekkel. Mindnyájunkban közös az ember. Mármint az, hogy hiva-tásunk szerint az emberekkel foglalkozunk, gyógyítjuk, tanítjuk, neveljük testüket-lelküket. Ám nem lehet állandóan csak adni. Véges az ember türelme, még a szerete-te is. Ezért fontos a töltekezés lehetõsége. Még ha cseppnyi idõre is, de meg kell állni,meg kell hallgatni egymást és adott alkalommal egy-egy példaértékû elõadást.

Lengyel Anna rádiós szolgálata, az Egy csepp emberség sorozat sokak számára tölte-kezés volt reggelente. Számunkra pedig szombat este ennél jóval több, hiszen „többkorty emberséget” kaphattunk, mert nem pusztán az elõadó kedves hangjával, perc-nyi történeteibõl kapott élményekkel, de a személyes találkozás által a párbeszéd fel-emelõ örömével is gazdagodtunk.

Új párbeszédre, kommunikációra lenne szükség. Jó lenne, ha mind többször az úgy-nevezett „kisemberek” is szót kapnának a nyilvánosságban. Kontraszelektált a média,egymást hívogatják mûsoraikba a „csinált” sztárok. Talán azért is volt oly sikeres és ál-dott a rádiós sorozat, mert a hétköznapok hõseiben magunkra ismerhettünk. Végremagunkról-magunknak hallhattunk használható, életet és örömöt adó bátorító szót.

Az elõadást a Petky házaspár megható játéka (hegedû és zongora) zárta, melynekköszönhetõen megismerhettük Kobulei Emil kárpátaljai zeneszerzõt. Bár még „csak”szombat este volt, mégis meggyújthattuk az adventi koszorú elsõ gyertyáját, és így azegy csepp emberségen túl Urunk jöttét jelzõ lángocska leheletnyi melegét és a barátibeszélgetés örömét is magunkénak érezhettük.

Stermeczki András (Dunaújváros)

Egy csepp emberség Dunaújvárosban is

Az Evangélikus Élet múlt heti számában Aranykor – árnyak közt címmel megjelent írásomban– néhány olvasó szerint – félreérthetõen jelent meg a következõ mondat: „…a kínai dele-gáció rendre feljelentette az Állami Egyházügyi Hivatalnál (ÁEH) a magyar evangélikuso-kat »nacionalizmusuk« miatt.” A mondatban szereplõ kínai delegáció a hazánkba érkezõkínai protestáns küldöttség volt, nem pedig a korábban Kínában járt magyar egyházi kül-döttség. Ha valóban félreérthetõ volt a fogalmazás, az érintettektõl elnézést kérek.

Dr. Kertész Botond

Pontosítás

Hozzávalók: 1 kg liszt, 50 dkg langyosméz, 30 dkg vaj vagy margarin, 30 dkg kris-tálycukor, 3 tojássárgája, 1 egész tojás, 2-3evõkanál baracklekvár, 1 citrom reszelt héja,1-1 dkg õrölt szegfûszeg, fahéj, szerecsendióés ánizs, 2 dl langyos tejben feloldott kiska-nálnyi szódabikarbóna és 2 dkg szalalkáli.(Ha karácsonyfadíszt szeretnénk készí-teni, akkor 10 dkg vaj is elég, úgy ke-ményebb lesz. A díszítõmázhoz 1 fel-vert tojásfehérje és 10 dkg szitált por-cukor kell.)

Elkészítés: A hozzávalókat össze-gyúrjuk (ne ijedjünk meg attól, ha lágylesz a tészta), és fóliába csomagolva egynapig a hûtõben pihentetjük. Másnap atésztát kb. fél centiméter vastagra nyújt-juk, és tetszés szerint különbözõ formá-kat vágunk ki belõle. (Ebbõl a mennyi-ségbõl a formáktól függõen négy-öt tep-sire való sütemény lesz.) Sütés elõtt aformákat díszíthetjük dióval, színes cuk-rocskákkal stb. Tepsibe rakáskor hagy-junk kb. két centimétert a formák kö-

zött, hogy legyen elég helyük megnõni.Elõmelegített sütõben, 200-300 Celsius-fokon igen gyorsan elkészül.

S Z E R E T E T V E N D É G S É G R E …

Mézeskalács

FOTÓ

: N

AG

Y B

ENC

E

A Petõfi rádió Pax rádió – Hit, hivatás, hitvallás címû mûsoránakvendége az evangélikus Gryllus Dániel zenész lesz december 23-án,szombaton reggel 6.03-kor. Beszélgetõtárs: Harsányi Ildikó.

Evangélikus istentiszteletek a Magyar RádióbanDecember 26-án, 10.05-tõl istentiszteletet hallhatunk a Kossuth adó hullám-hosszán Újpestrõl. Igét hirdet Solymár Péter Tamás, a gyülekezet lelkésze. Január 1-jén, újév napján 11.05-tõl hallható evangélikus istentisztelet a Kossuth adó hullám-hosszán a budavári templomból. Igét hirdet dr. Fabiny Tamás püspök.

Avagy a párhuzamosok – az evolúció jegyében –néha metszik egymást?

L E P J E M E G S Z E R E T T E I T K A R Á C S O N Y R A E V É L E T - E L Õ F I Z E T É S S E L !

A Csillaghegy–Békásmegyeri EvangélikusEgyházközség szeretettel hívja híveit ésbarátait december 17-én az összegyüleke-zés napjára a békásmegyeri evangélikustemplomba (1038 Budapest, Mezõ u. 12.;tel.: 1/368-6118). Délelõtt 10 órakor az isten-tiszteleten Csepregi Zoltán prédikál. Délbenebédre látjuk vendégül a jelenlévõket. 14órakor bibliodramatikus gyermekkará-csonyra várunk kicsiket és nagyokat. 16órakor vecsernye; igét hirdet Donáth László.

„Az Ige testté lett.” Spirituális ösvény de-cember 19-tõl január 2-ig a budavárigyülekezet barlangjában (Budapest I.,Táncsics M. u. 28.). A nagy sikerû böjtimeditációs ösvény adventi-karácsonyifolytatása. Nyitva 10-tõl 12 és 15-tõl 18óráig. Mindenkit szeretettel várunk, akiszeretne nyugalomban elgondolkodni akarácsony üzenetén, aki szeretné egy ki-csit más szemszögbõl látni Krisztus szü-letését. Csoportok érkezése esetén tele-fonos egyeztetés esetleg szükséges lehet:20/824-8726, Pelikán András.

12 e 2006. december 17.

Olvasóink figyelmébe! A december 24-i dátummal, bõvebb

terjedelemben megjelenõ, ünnepi lapszám lesz

az Evangélikus Élet idei évfolyamának utolsó száma.

E-mail: evelet@lutheran.huEvÉlet on-line: www.evelet.huHirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu

Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.:1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõ-ségi titkár: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu).

Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lu-theran.hu). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez.szerk. (virag.gyori@lutheran.hu), Dobsonyi Sándor(sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: HuszárMariann (mariann.huszar@lutheran.hu). Tervezõ-szerkesztõ: Nagy Bence (bence.nagy@lutheran.hu).Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (zsuzsa.gaz-dag@lutheran.hu).

Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet on-line(gabor.bogdanyi@lutheran.hu), dr. Ecsedi Zsuzsanna– Cantate (ezsu@lutheran.hu), Kendeh K. Péter –Oratio Oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu),Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (dora.koha-ti@lutheran.hu), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje(antal.veghelyi@lutheran.hu).

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK)INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu)1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/486-1228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó:Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu).

Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt.Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgatóE-mail: szikra.kervigh@szikralapnyomda.hu

Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautal-ványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszé-dos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyébkülföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró).

Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokattudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, el-lenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság.

Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem kül-dünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat amegelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ dél-utáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkelösszefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyezte-tett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailbenküldendõ kéziratokat az evelet@lutheran.hu, ahirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

VasárnapNézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyrõl ezt mondtad: Ott lesz azén nevem! 1Kir 8,29a (Jn 8,35; Mt 11,2–6/7–10/; 1Kor 4,1–5; Zsolt 33) A templomokban,fõleg istentiszteleti alkalmakkor, sokszor megérezzük Urunk jelenlétét. Õ ugyannincs helyhez kötve, így találkozunk vele otthonunkban, az egyéni imádkozáskor is,mégis a templom az az „orvosi rendelõ”, ahol megtalálhatjuk õt. Ott valóra válik az acsoda, hogy a Végtelen és Mindenható belealázkodik a szûk emberi térbe és idõbe,hogy mi, emberek találkozhassunk vele. Sõt a gyülekezeti énekben, az igehirdetés-ben, az úrvacsorában megtapasztaljuk személyesen is a jelenlétét.

HétfõÉletemnek ereje az Úr, kitõl rettegnék? Zsolt 27,1b (Mk 5,29–30; 1Thessz 5,16–24; Ézs28,14–22) Ez is egy olyan bibliai ige, amelyet jó lenne könyv nélkül megtanulni, hogynehéz és veszélyes idõkben eszünkbe juttathassa Isten. Hányszor tapasztaltuk mármeg az ilyen igék vigasztaló és bátorító erejét! Így elevenedik meg számunkra a Bib-lia. A Szentírás nemcsak egy régi és érdekes könyv, hanem nekünk szóló mai üzene-tet tartalmaz.

Kedd Míkájehú így felelt: Az élõ Úrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenemmond. 2Krón 18,13 (Róm 1,16; 2Kor 1,18–22; Ézs 29,17–24) Minden igehirdetõnek ésminden keresztény embernek naponkénti imádsága, hogy Isten szóljon hozzá. MertIsten nem köteles velünk kapcsolatot tartani. Bûneink miatt bizony sokszor szakadmeg a vele való kapcsolatunk. A prófétai lélekkel rendelkezõ ember másik imádsága,hogy hûségesen tovább tudja mondani a meghallott igét, és ne az emberi körülmé-nyek határozzák meg a mondanivalóját. – Váljon ez a két kérés a mi naponkéntiimádságunkká is!

SzerdaNe félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, õ erõs, és megsegít. Zof 3,16–17a (Júd 25;Jel 5,1–5; Ézs 32,1–20) Szükségünk van bátorító igékre, mert életünkben annyi nehéz-séggel találkozunk, hogy végül elcsüggedünk. Ha csak a problémákra figyelünk, el-fogy az életerõnk, és erõt vesz rajtunk a depresszió. De ha Istenre tudunk nézni, ak-kor látjuk, hogy nála végtelen erõ van, amelybõl nekünk is akar adni. Nemcsak mi,hanem „a nagy emberek” is el tudnak csüggedni. Ezért írta ki például Luther maga eléfigyelmeztetésnek: „Meg vagyok keresztelve!” Ami azt jelentette számára, hogy Istenvele van, mert a keresztségben gyermekévé fogadta. Mi is emlékeztessük magunkat,hogy Isten velünk van, mert meg vagyunk keresztelve, és õ ma is szól hozzánk.

CsütörtökAz angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!” Lk 1,30 (Zsolt31,10; Jel 3,7–8.10–11/12/; Ézs 33,17–24) A karácsonyi készülõdésben talán sokan úgyérzik, hogy bajban vannak, mert nem készülnek el idõben az ajándékaik, és nem si-kerülnek szép karácsonyi terveik. Lehet, hogy valóban nem készülnek el, és nem si-kerülnek. Mégis, a mai újszövetségi ige így vigasztal: kegyelmet találtunk Istennél.Ezért jött el Jézus. Ha ennek tudunk örülni, akkor van igazi karácsonyunk! Ráadásulmég azt a csodát is megéljük, hogy mi is elkészülünk a karácsonyi ajándékainkkal.

PéntekSemmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok felkéréseiteket Isten elõtt. Fil 4,6 (Zsolt 97,11; Jel 22,16–17.20–21; Ézs 35,1–10) Mai igénk súlyátés hitelességét az elõtte lévõ mondat adja: „Az Úr közel!” Ha Istent közel tudjuk ma-gunkhoz, akkor nem félünk a jövõtõl, az elõttünk lévõ úttól, hisz azon is õ vezet, amögöttünk lévõ útra – bûneinkre – pedig bizton kérhetjük bûnbocsátó és helyreiga-zító kegyelmét. Elmondhatjuk neki, hogy mi fáj, hogy mi bánt bennünket, valamintmeghallhatjuk útmutatását, hogy mi mindent köszönhetünk meg neki, és mi minde-nért adhatunk még hálát.

SzombatNem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsolt 118,17 (Jn 5,15; Róm 15,8–13; Mt1,1–17) A karácsony elõtti rohanásban sokan úgy érzik, hogy nem fogják túlélni ezt azidõszakot, annyi elintézetlen feladat van még elõttük… Igénk nyugalomra int. Nemakkor van igazi karácsonyunk, ha minden ajándékcsomagot elkészítettünk, és elkül-dendõ leveleink címlistájának minden elemét kipipáltuk. Akkor van karácsonyunk,ha Isten szeretetét, közénk jött Gyermekét tudjuk hirdetni másoknak. Ezt tették azangyalok is. Így lehetünk mi is Isten követeivé – angyalaivá – mások számára.

g Missura Tibor

Új nap – új kegyelem

V A S Á R N A P

8.05 / Bartók rádióAdventi orgonamuzsika (60')8.25 / Kossuth rádióÉdes anyanyelvünk (5')9.10 / Duna II. AutonómiaAnima formosa (magyardokumentumfilm, 2004) (82')11.00 / mtvTanúságtevõk (30')11.20 / Duna TvElveszett képmás(magyar ismeretterjesztõ sorozat,2005) 2/1. rész (19')11.30 / mtvA tökéletes szeretetCseri Kálmán gondolatai (30')12.05 / Duna TvÉlõ egyház (26')21.15 / Duna TvNagyvizit. A Turay Ida Színházelõadása

H É T F Õ

10.05 / Duna II. Autonómia… és megépíttetnek a romok(magyar dokumentumfilm, 2005)Szerk.: Fabiny Tamás (52')13.30 / Kossuth rádióErõs vár a mi Istenünk!Az evangélikus egyház félórája14.00 / Duna TvNavigátor. A forradalom képei(magyar dokumentumfilm, 1993)(43')18.15 / mtvJog-alap. Jogismereti percekAz állam és egyház viszonya – a kérdések tükrében (5')19.00 / PAX (premier)Hálát zengek. Zenés baptistamagazinmûsor (30')22.20 / Duna II. AutonómiaPásurj – Csapi karácsonya (magyar dokumentumfilm)

K E D D

10.15 / PAXÜnnepekrõl, hagyományokról (30')11.00 / Duna TvIsten kezében (ism.) (26')13.30 / Kossuth rádióTanúim lesztek! A római katoli-kus egyház félórája14.55 / Duna TvMagyar elsõk. Az elsõ magyarszentté avatott apáca (magyarismeretterjesztõ sorozat, 2004) (15')20.00 / Duna TvSzerelem (magyar játékfilm, 1971) (85')21.20 / PAX (premier)ÜnnepvárásBeer Miklós püspök beszél akarácsonyi készülõdésrõl (30')22.30 / Duna TvMindentudás Egyeteme 150., ünnepi elõadás (60')

S Z E R D A

10.35 / Duna II. AutonómiaSzállást keres a szent család Karácsony a németeknél:karácsony a fiataloknál (magyar ismeretterjesztõ sorozat,1999) (11')11.20 / Kossuth rádióBeszélni nehéz! (13')13.30 / Kossuth rádió„Tebenned bíztunk eleitõl fogva…”A református egyház félórája20.00 / Duna TvA negyedik emelet(spanyol játékfilm, 2003) (100')20.03 / Petõfi rádióGospel (57')20.05 / mtvAranyág 2006Jótékonysági szórakoztatómûsor a beteg gyermekekmegsegítésére (110')

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIGAjánló a rádió és a televízió mûsoraiból december 17-tõl december 24-ig

C S Ü T Ö R T Ö K

21.40 / Duna II. AutonómiaSziámi macska (magyar játékfilm, 1943) (88')

10.05 / Duna II. AutonómiaMennybõl az angyal Karácsonyi készülõdésBudapesten (6')11.00 / Duna TvÉlõ egyház (26')16.05 / Bartók rádióMuzsikáló délután 20.00 / Duna TvRivalda. Szvorák Kati (75')

P É N T E K

9.50 / Duna TvA karácsonyfa (amerikai mesefilm, 1995) (23')10.35 / Duna II. AutonómiaSzállást keres a szent család Szentcsalád-járás(magyar ismeretterjesztõ sorozat,1999) (12')13.30 / Kossuth rádióAz Úr közel!A baptista egyház félórája 16.15 / Kossuth rádió„Magyarországról jövök…”Nagykarácsony (45')19.00 / Duna TvCsehov szerelmei(színházi közvetítés felvételrõl,2006) (105')19.05 / Bartók rádióGounod: FaustÖtfelvonásos opera

S Z O M B A T

6.03 / Petõfi rádióPax rádió Hit, hivatás, hitvallásGryllus Dániel zenész (27')7.30 / Rádió C (FM 88,8)Evangélikus félóraaz Evangélikus Rádiómissziószerkesztésében8.30 / Duna TvA madársziget kincse(cseh mesefilm, 1952) (70')12.05 / Duna TvIsten kezében (26')16.03 / Petõfi rádió Rock and gólMint a mesében…Portrémûsor Nagy Tímeárólés családjáról (57')21.00 / Duna TvBetlehemi gyermek (olasz tévéfilm) (97')

V A S Á R N A P

5.20 / mtv és m2A Hajnali gondolatok mai adá-sában Johann Gyula evangéli-kus lelkészt hallhatjuk8.30 / Civil rádióEvangélikus félóra azEvangélikus Missziói Központszerkesztésében10.00 / mtvÖrömhír. Az evangélikus egy-ház mûsora. Az adásban lát-ható többek között dr. FabinyTamás, Ittzés Gergely, Kincz-ler Irén, Thurnay Balázs ésZászkaliczky Zsuzsanna (26') (ism. m2, 12.55)13.00 / PAX (premier)Karácsony hangjai (40')19.00 / Duna TvJel a világ számára (magyar dokumentumfilm) (50')

A héten a következõ gyülekezete-kért és munkaágakért imádkozunk:Kolozsvár (vasárnap); Halmágy (hét-fõ); Rozsnyó (kedd); Kassa (szerda);Mevisz (csütörtök); Evangélikus Hit-tudományi Egyetem (péntek); Kán-torképzõ Intézet (szombat).

A Lutheránus Megújulás általszervezett imamozgalom

A P R Ó H I R D E T É S

1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásá-rolnék. Tel.: 1/340-8016.

Templomok, templomtornyok, villám-védelmi rendszerek tatarozása, újak épí-tése. Megkeresésre referencialistát kül-dünk. Bede László építõipari vállalkozó.6000 Kecskemét, Gyõzelem u. 6. Tel.:30/943-5089.

Pestszentlõrincen 565 nm-es telken 60nm belterû családi ház eladó. Érd.:1/292-2150.

52 éves, falun élõ, hívõ evangélikus férfiezúton keresi korban hozzá illõ társátházasság reményében. T.: 30/563-7348.

H Í R E K , K Ö Z L E M É N Y E K , E S E M É N Y E K

Megjelent a jövõ évi Evangélikus nap-tár és a bibliaolvasó Útmutató! Kiad-ványaink megvásárolhatók a LutherKiadó könyvesboltjában (1085 Buda-pest, Üllõi út 24.), a Huszár Gál pa-pír- és könyvesboltban (1054 Buda-pest, Deák tér 4.), a kiadó elektroni-kus boltjában (bolt.lutheran.hu), illetvea gyülekezeti iratterjesztésekben. Akiadványok megrendelhetõk a ki-adótól: Luther Kiadó, 1085 Budapest,Üllõi út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail:kiado@lutheran.hu.• Evangélikus naptár 2007

296 oldal, 142×197 mm, 720 Ft• Útmutató 2007

144 oldal, 119×163 mm, 290 Ft• Útmutató 2007 olvasmányokkal

216 oldal, 119×163 mm, 480 Ft

MEGHÍVÓSzeretettel hívjuk és várjuk decem-ber 16-án 15 órakor kezdõdõ ünnepiistentiszteletünkre a gyõri evangéli-kus Öregtemplomba (Gyõr, Petõfitér 2.), melyen Kiss Miklós esperes be-iktatja Csorba János megválasztott lel-készt a Gyõri Evangélikus Egyház-község lelkészi szolgálatába.

Ajándékozzon könyvutalványt!A Luther Kiadó könyvesboltjának (1085 Budapest, Üllõi út 24.) teljes árukészletére ér-vényes utalvány 1000, 5000 és 10 000 forintos címletekben kapható a könyvesbolt-ban, illetve megrendelhetõ a kiadótól (fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu).Könyvesboltunk december 1. és 23. között hétfõtõl péntekig 9 és 18, szombaton-ként pedig 9 és 13 óra között tart nyitva.

* * *

A Luther Kiadó adventi könyvvására keretében december 23-áig 10–50%-os ked-vezményt ad; a kiadványokról részletesebben december 3-i számunk 6–7. oldalánolvashatnak.

HIRDETÉS

Német orgonamuzsikaa 17–18. századbólPál Diana orgonamûvész a békásme-gyeri evangélikus templom Aquin-cum orgonáján játszotta lemezre anémet barokk és a kora klasszika rep-rezentatív remekmûveit. Dietrich Bux-tehude és Johann Sebastian Bach liturgi-kus használatra szánt mûvei mellett alemezen hallhatóak Johann Pachelbel,Georg Philipp Telemann és Carl PhilippEmanuel Bach szabad kompozíciói is.

A CD kapható a Luther Kiadókönyvesboltjában (1085 Budapest, Ül-lõi út 24.), a Huszár Gál papír- éskönyvesboltban (1054 Budapest, De-ák tér 4.) és a békásmegyeri evangéli-kus templomban (1038 Budapest, Me-zõ utca 12.; paldiana@t-online.hu).

HIRDETÉS