Szerz : Boronkai Dóra Lektor: Horányi Özsébigyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/kari_projektek/informaciotudaserve... · Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat. Bp. Horányi

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Elméletek és modellek a kommunikációról

Szerző: Boronkai DóraLektor: Horányi Özséb

1.1.1.1.a kommunikációelméleti iskolák rendszere a kommunikációelméleti iskolák rendszere a kommunikációelméleti iskolák rendszere a kommunikációelméleti iskolák rendszere


Bevezető

Ebben az elektronikus tananyagban ön megismerkedhet a kommunikációelméletfőbb kutatási irányaival, iskoláival, a kommunikációelméleti iskolákrendszerével. A kommunikációelméleti iskolákat a tananyag első része (2. 3. 4.lecke) két szempontból mutatja be részletesen. Egyrészt tárgyalja akommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolákat (a kommunikációtranzakciós és interakciós felfogása), és bemutatja a kommunikációt mintfolyamatot vizsgáló iskolákat (a kultivációs, a participációs és a rituális iskola).Másrészt foglalkozik a kommunikációkutatás folyamat és szemiotikaiirányzataival, tárgyalja többek között az interakciós szociolingvisztika, azetnometodológia, a konverzációelemzés és a diskurzuselemzés főbb jellemzőit.

A tananyag második felében (5. és 6. lecke) a kommunikációs modellekrendszerének bemutatása következik, amelyben helyet kapnak az általános ésszemélyközi kommunikációs modellek (pl. Shannon─Weaver, Newcomb,Jakobson, Schramm és Osgood modellje, Dance spirálmodellje), és vázlatosanemlítésre kerülnek a főbb tömegkommunikációs modellek is (pl. Lasswel,lSchramm, Katz és Lazarsfeld, Westley és MacLean). Ezekről a modellekről aTömegkommunikáció és médiaismeret c. tananyagban bővebben lesz majd szó.


Tartalom

• Első rész: A kommunikációelmélet főbb kutatási irányai, iskolái, akommunikációelméleti iskolák rendszere

• Második rész: A kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolák: akommunikáció tranzakciós és interakciós felfogása

• Harmadik rész: A kommunikációt mint folyamatot vizsgáló iskolák: akultivációs, a participációs és a rituális iskola

• Negyedik rész: A kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzatai:az interakciós szociolingvisztika, az etnometodológia, a beszélés néprajza, DellHymes SPEAKING modellje, diskurzuselemzés

• Ötödik rész: A kommunikációs modellek rendszere; az általános ésszemélyközi kommunikációs modellek: Shannon─Weaver, Newcomb,Jakobson, Schramm és Osgood modellje, Dance spirálmodellje

• Hatodik rész: A kommunikációs modellek rendszere; atömegkommunikációs modellek: Lasswell transzmissziós modellje, a kapuőr-vizsgálatok, Schramm tömegkommunikációs modellje, Katz és Lazarsfeldkétlépcsős modellje, Westley és MacLean modellje


Első rész

A kommunikációelmélet főbb kutatási irányai, iskolái, modelljei, akommunikációelméleti iskolák rendszere


A kommunikációs iskolák rendszere

1. A kommunikációt egyszeri vagy folyamatos aktusként felfogócsoportosítás

1.1. A kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolák

1.1.1. A tranzakciós kommunikációs modellek (Barnlund, Berne)

1.1.2. Az interakciós modellek (szimbolikus interakcionizmus,beszédaktus-elmélet, relevancia-elmélet)

1. 2. A kommunikációt mint folyamatot vizsgáló iskolák

1.2.1. A kommunikáció szocializáló szerepe, a kultivációs iskola(Gerbner)

1.2.2. A kommunikáció mint problémamegoldás, Horányi Özsébparticipációs modellje

1.2.3.A kommunikáció mint kultúrateremtés és –fenntartás: James Careyrituális modellje, a transzmissziós és a rituális modell összevetése


A kommunikációs iskolák rendszere

2. A kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzatai

2.1. A folyamatiskola irányzatai, a szociológiai és szociálpszichológiaiindíttatású iskolák

2.1.1. Az interakciós szociolingvisztika

2.1.2. Az etnometodológia

2.2. A szemiotikai iskola irányzatai, a nyelvészeti és esztétikai alapú iskolák

2.2.1. A beszélés néprajza

2.2.2. Dell Hymes SPEAKING modellje

2.2.3. A társalgáselemzés/konverzációelemzés

2.2.4. A diskurzuselemzés


A kommunikációs iskolák rendszere3. A kommunikációs modellek csoportosítása

3.1. Az általános és személyközi kommunikációs modellek

3.1.1. Shannon─Weaver telekommunikációs modellje, információelméleti alapfogalmak

3.1.2. Newcomb társadalmi kommunikációs modellje

3.1.3. Jakobson kommunikációs modellje, a kommunikáció tényezői és funkciói

3.1.4. Wilbur Schramm és Osgood modellje

3.1.5. Dance spirálmodellje

3.2. A tömegkommunikációs modellek

3.2.1. Lasswell transzmissziós modellje

3.2.2. White – kapuőr vizsgálatai

3.2.3. Schramm tömegkommunikációs modellje

3.2.4. Katz és Lazarsfeld kétlépcsős modellje

3.2.5. Westley és MacLean – tömegkommunikációs modellje

3.2.6. A tömegkommunikáció koncentrikus kör modellje


A kommunikációt egyszeri vagy folyamatos aktusként felfogó elméletek általános

jellemzői


A kommunikáció tranzakciós felfogása

A kommunikációt szimpla üzenetátadásnak tartja adó és vevő között. Kulcsszavaezeknek az elméleteknek az átadás. A kommunikációt befolyásoló tényezőketcsak részlegesen képesek beépíteni a modellbe.

A tranzakciós megközelítés megfelelő pl. egy levélírás –feladás – elolvasásfolyamatban, de nem vagy csak nehézkesen működik egy párbeszédmodellálásakor.

Több modell is tartozik ehhez a megközelítéshez: Shannon-Weaver, Schramm,Jakobson, Barnlund és Berne neve is ide sorolható.


A kommunikáció interakciós felfogása

Ezek a modellek úgy tekintenek a kommunikáció tartalmára, amelyet akommunikációban résztvevő felek közösen hoztak létre, nincs aktív és passzívrésztvevő, itt az aktivitás mindkét félre jellemző.

Ehhez az irányzathoz szorosan kapcsolódik az a nyelvfilozófiai iskola, amely akéső Wittgensteinre építve kidolgozta a beszédaktus-elméletet (John Austin,John Searle, Paul Grice)

Az elmélet azt a tételt dolgozza ki, miszerint a szavainkkal nem csupánmegnevezni tudunk, hanem a szavakkal cselekedni is lehet. Ez esetben amegnevezés, a kimondás, létrehozás és cselekvés is egyben. Pl.: Egy hajóelnevezése: „Ezt a hajót Queen Elisabethnek nevezem el.” Ezen mondatkimondásával egyben végre is hajtottam az elnevezési aktust is.


A kommunikáció kultivációs és participációs felfogása

Kultivációs felfogás: George Gerbner nevéhez fűződik az elmélet, Gerbner aztvizsgálja, hogy a szocializáció szerepét miként vette, veszi át a szülőktől,tanároktól a média, elsősorban a televízió.

A kisgyerekek manapság már nem feltétlenül a szüleiktől tanulják meg akövetendő viselkedésformákat, hanem a televíziós minták alapján.

Gerbner vizsgálataiban arra törekszik, hogy megmutassa azokat a területeket, ahola televízió különösen sokat torzít, s emellett erősen fellép a televíziót elárasztóerőszakkal szemben.

Participációs felfogás: Horányi Özséb nevéhez köthető, aki úgy véli, hogy akommunikációt az emberek arra használják, hogy felismerjék életükben aproblémás helyzeteket, illetve közösen, segítséggel megoldják azokat.


A kommunikáció rituális felfogása

A kommunikáció rituális elméletének megalkotója James W. Carey.Communication as Culture című könyvében alapvetően fenomenológiaimegközelítésben tárgyalja a kommunikáció kérdéskörét.

Úgy véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, haneméppen a kommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre.

Ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatosfenntartására is szolgál a kommunikáció.


A kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzatainak általános jellemzői


A folyamat iskola jellemzői

A kommunikációt üzenetátadásnak tekinti (kódolás, dekódolás, csatornák,hatékonyság, pontosság, zavarok létrejöttének okai)

Célja: a kommunikációs aktusok vizsgálata.

A kommunikáció társadalmi interakció, amely során valaki kapcsolatot létesítvalaki mással, közben befolyásolja a másik viselkedését, attitűdjét, érzelmireakcióját.

Az üzenet az, amit a kommunikációs folyamat továbbít, ebben nagy szerepevan az intenciónak (szándéknak).

A kommunikáció üzenet átadás, a lényeg annak vizsgálata, hogy az üzenetküldője és befogadója hogyan kódol és dekódol, valamint hogy az átadókhogyan használják a csatornákat a hatékonyság és a pontosságszempontjából.

A kommunikáció olyan folyamat,, amelynek során egy személy befolyásol egymásikat. Ha a hatás nem az elvártnak megfelelő, akkor kommunikációszavarról beszél, vizsgálja a zavar okait.

Főként a szociológiai és a pszichológiai alapú kutatások sorolhatók ide.


Szemiotikai iskola

A kommunikációt a jelentések kialakulásaként és cseréjeként értelmezi. (szövegkulturális szerepe, szemiotika =jeltudomány)

Célja: a szöveg és kultúra kapcsolatának, a szöveg, az üzenet kulturálishatásának és szerepének a vizsgálata.

A kommunikáció társadalmi interakció, az a globális folyamat, jelenség, amelysorán az egyén bizonyos kultúra, társadalom tagjává válik.

Az üzenet egy jelképződmény, amely a befogadóval folytatott interakció soránjelentést hoz létre. Az üzenet továbbítójának jelentősége háttérbe szorul, ahangsúly magán a szövegen és annak olvasatán van.

A kommunikációt, mint a jelentések kialakulását és cseréjét értelmezi. Aztvizsgálja, hogy az üzenetek és a szövegek hogyan hatnak szemantikailag abefogadóra (milyen jelentésértelmezést váltanak ki a befogadóban). Avizsgálat eszközeit a szemantikából vesz.

Főként művészeti, nyelvészeti indíttatású kommunikációs kutatásokat folytat.


Azonosságok és különbségek

1. Azonosságok a két iskola között:

• A kommunikációt azonos módon értelmezik: üzeneteken át zajló társadalmiinterakció

2. Különbözőségek:

• Az interakció meghatározásában:

Folyamatiskola szerint a társadalmi interakció az a folyamat, amely során valakikapcsolatot teremt valaki mással, azért, hogy befolyásolja ez utóbbi viselkedését,érzelmi reakcióját, attitűdjét.

A szemiotika szerint az egyén a társadalmi interakció során válik egy bizonyos kultúra,a társadalom tagjává.

• Az üzenet meghatározásában:

A folyamatiskola szerint a kommunikációs folyamat továbbítja az üzenetet és ebbennagy szerepe van a szándékosságnak. Az üzenet az, amit a kommunikátor beleért,vagy kifejez az adott jellel.

A szemiotikánál az üzenet egy jelképződmény, amely a befogadóval folytatott interakciósorán jelentést hoz létre. A hangsúly az üzeneten és annak olvasatán van.


Hivatkozott források:

Griffin, E. 2001. Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat. Bp.

Horányi Özséb (szerk.) 2000. Kommunikáció 1-2. General Press, Bp.

Béres István - Horányi Özséb 2001. Elöljáróban. A különböző kommunikációsmodellekről, elméletekről. In. Béres István.- Horányi Özséb (szerk.):Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris.

Terestyéni Tamás 2006. Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az internetig.Budapest, Typotex.

Róka Jolán 2002. Kommunikációtan. Fejezetek a kommunikáció elméletéből ésgyakorlatából. Századvég, Bp.


Második rész

A kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolák, a tranzakciósés az interakciós iskola


A kommunikáció posztulátumai Dean C. Barnlund alapján1. a kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le

- a kommunikáció tranzakció, jelentések produkciója éstulajdonítása a kommunikátor céljainak megvalósításaérdekében

2. a kommunikáció dinamikus

- nem dolog és statikus entitás

-támpontok (privát és nyilvános) alapján történő absztrahálás

3. a kommunikáció folytonos

4. a kommunikáció körkörös

5. a kommunikáció megismételhetetlen

6. a kommunikáció irreverzibilis (megfordíthatatlan)

7. a kommunikáció összetett

- szerkezetileg

- dinamikájában

- következményeiben


A kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le.

Ennek a posztulátumnak a kiindulópontja, hogy a világ, amelybebeleszülettünk, jelentés nélkül való, s az ember az, aki gyorsan megtöltijelentéssel és renddel a világot.

Az érzékelésünk ugyanakkor szelektív, megtanuljuk, hogy mi a fontos aszámunkra, mit kell észrevennünk a világból.

A kommunikáció szó azokat az aktusokat jelöli, amelyek keretében kifejlődikaz emberekben a jelentés.

Ezért a kommunikáció se nem reakció, se nem interakció, hanem tranzakció,amelynek keretében az ember jelentéseket produkál és tulajdonít, céljaimegvalósítása végett.


Dinamikus, folytonos, körkörös

2. A kommunikáció dinamikus. Nem valamiféle statikus entitás, statikus dolog,hanem az interpretálóban lejátszódó dinamikus folyamat. (Személyenbelüliséget hangsúlyoz!)

3. A kommunikáció folytonos. Nem egy dolog, nem egy elhatárolható aktus,hanem egy olyan folyamat, amelynek nincs is kezdete meg vége, hanemszinte állandóan tart az emberi élet során, még az alvás ideje alatt is.

4. A kommunikáció körkörös. (Ezt például a Shannon-Weaver-féle egyirányúmodellel lehet szembeállítani.)


Megismételhetetlen, irreverzibilis, összetett

5. A kommunikáció megismételhetetlen. Elképzelhetetlen hogy kétszerugyanaz a közlemény kerüljön a rendszerbe, és az kétszer ugyanazt a hatástváltsa ki. A rendszert olyan szabályok irányítják, amelyek maguk isváltozásnak vannak alávetve.

6. A kommunikáció irreverzibilis. Ahogy az eseményeket, dolgokat nem lehetmeg nem történtté tenni, úgy a kommunikációt sem lehet visszafelégördíteni.

7. A kommunikáció összetett. A jelentés evolúciója a személyiségben magábanis több szinten halad egyszerre.


Barnlund tranzakciós elmélete

Dean C. Barnlund szerint a kommunikáció kifejezés azokat az aktusokatjelöli, amelyek keretében kifejlődik a jelentés az emberben akkor,amikor a „neuromotoros” válasz kialakul, illetve módosul.

A kommunikáció szükségszerű, mely által az „én” igyekszik csökkentenibizonytalanságát, hogy képes legyen hatékonyan cselekedni, védekezni,megerősödni.

A kommunikáció, leírása szerint nem reakció valamire, sem neminterakció valamivel, hanem tranzakció, amely által az emberjelentéseket produkál és tulajdonít céljai megvalósítása érdekében.

Kiegészítő anyag: A kommunikáció tranzakciós modellje


Az intraperszonális kommunikáció modellje


A modell értelmezése

Egy (A) személy nevezzük (P1)-nek, aki a szituáció szerint egy klinikarendelőjében ülve, észlel bizonyos támpontokat. Az A mint kommunikációsrendszer dekódolja (D) ezeket, azaz jelentést tulajdonít nekik, oly módon, – írjaa szerző – hogy a szenzoros különbségtételeket neuromuszkuláriskomplexumokká alakítja.

A nyilakban végződő vonalak azokat az ingereket jelzik, melyek (A) figyelméneka fókuszába kerültek. Barnlund az észlelésben három jelkomplexumot különítel, melyeknek (A) majd jelentést tulajdonít.

1. Nyilvános jelkomplexum (CPU) – nevezhetnénk őket ingereknek – jellemzője,hogy beletartozik (A) észlelési mezejébe, s már az elemzett eset előtt létrejött.Ezeknek két típusát különbözteti meg:• természetes támpontok: melyeket a fizikai világ szolgáltatja, pl.:

hőmérséklet• a mesterséges támpontok: ahogy az ember módosította a környezetét, pl.:

légkondicionálásAzaz mindaz ide tartozik, amit (A) lát, érzékel, ha körbenéz a váróteremben.


A modell értelmezése

2. Privát jelkomplexum (CPR) nem mindenki számára hozzáférhetők, pl.:fejhallgatóból szóló zene. (A) esetében ez lehet egy hirtelen a mellkasábanyilalló fájdalom, – végül is minden belső érzet.

3. Viselkedési támpontok (CBEHNV ): Ezek nonverbálisak és verbálisak is lehetnek.

Az alany (A) generálja őket, és az ő ellenőrzése alatt állnak. Pl.: meglátja magát atükörben, s ezután helyet változtat. Vagyis (A)-nak mindenféle tudatos, verbálisvagy nem verbális aktusa ide tartozik.

A folyamattal kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy az egyének mindig azokfelé a támpontok felé törekednek, amelyeknek pozitív értékekettulajdoníthatnak, amelyek megerősítik saját korábbi támpontjaikat ésértelmezéseiket. Ugyanakkor távol tartják magukat azoktól, melyekellentmondanak kialakult véleményeiknek vagy viselkedési sémáiknak, vagyisegyfajta egyensúlyi állapot fenntartására törekszenek.


Az interperszonális kommunikáció modellje


A modell értelmezéseAz előzőnél bonyolultabb a leírás, ha két személy interakcióba lép. Jelen esetben,

ha megjelenik dr. B személy (P2), az orvos, akkor az ő érzékelési mezőjébe isbeletartoznak nyilvános támpontok, – csakúgy mint (A)-éba –, de ezek atámpontok nem egyeznek meg a két személy esetében, és nem is ugyanaztjelentik számukra, mert a két személynek mások az értékeik, szemléletük, ahátterük és a céljaik.

dr. (B) pl. észreveheti, hogy mennyit mutat a falióra, hogy (A)-n kívül nincs másbeteg a váróteremben. dr. (B)-nek is lesznek privát támpontjai, melyeket csakmaga ismer és érzékel, pl. mennyire fáradt már, mert 9 órája fogadja abetegeket.

Viselkedési támpontjai (CBEHNV) azok, amelyek a saját mozdulatait kísérik.Mielőtt egyetlen szót is váltanának, bizonyos változás következik be a két félkommunikációs orientációjában. Mert a másik jelenlétében mindkettenöntudatosabbá válnak, s jobban figyelnek saját aktusaikra valamint a nemverbális támpontokra is. Szorosabban és gondosabban ellenőrzik sajátakcióikat.

Az ábrán megjelenik a közlemény jele (M), valamint a verbális viselkedés jele(CBEHN).


Eric Berne (1910 – 1970)

Életrajz


Az elmélet alapja biológiai oldalról, hogy az ember érzelmekre és ingerekrevágyik, s ha nem kapja meg, akkor annak akár szervi (betegség)következményei is lehetnek.

Az inger- és élményéhség mellett fontos az elismerés utáni vágy ésharmadikként a struktúraéhség. Emiatt alakulnak ki szervezett rendszerek.

A játszmák elméletét illetően pedig összefoglalóan azt mondhatjuk, hogyakármilyen legyen is a társas érintkezés, biológiailag mindenképpenelőnyösebb mintha nincs érintkezés.

A társas érintkezésből származó előnyök a testi és a lelki egyensúly körülforognak. S a következő tényezőkre vonatkoznak:

1. Feszültségcsökkentés

2. Ártalmas helyzetek elkerülése

3. A simogatás megszerzése

4. A fennálló egyensúly fenntartása

Eric Berne: Emberi játszmák


Strukturális elemzés

Az emberek időről időre figyelemre méltó módon változtatnak viselkedésükön:magatartásukon, nézőpontjukon, hangjukon, szókincsükön.

Ezek a változások, változtatások vezettek el az én-állapotok fogalmához. Azén-állapotok esetében érzések rendszerét megfelelő magatartásmintákegyüttese kíséri. Három én-állapotot különböztetnek meg.

Szülői én-állapot: szüleink magatartásmintáját követjük, ahogygyermekeinkkel viselkedünk. Bizonyos válaszokat automatikussá tesz, sezzel időt takarítunk meg: azért csináljuk így, mert így szokás. A szülői én-állapotot feloszthatjuk egy apai és egy anyai részre.

Felnőtt én-állapot: ez autonóm, a valóság tárgyilagos értékelésére irányul.Szabályozza ugyanakkor a szülő és a gyermek tevékenységét, esetenkéntközvetít közöttük.

Gyermeki én-állapot: archaikus maradványokra épülő, korai gyermekkorbanrögzült minta. Három összetevőre osztható: természetes gyermeki,alkalmazkodó gyermeki és lázadó gyermeki.


A tranzakcionális analízis három én-állapota

SZ

F

GY


Tranzakcionális analízis

A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Ez egy tranzakciósingerből és egy tranzakciós válaszból áll.

Az egyszerű tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogymilyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert és milyenekváltották ki a tranzakciós választ.

1. Egyszerű, kiegészítő jellegű tranzakciók

2. Egyszerű, keresztezett tranzakciók

3. Rejtett, szöget bezáró tranzakció

4. Duplafenekű, rejtett tranzakció


Játszmák

Berne így ír a Játszmákról könyvében:

„A Játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosanmeghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Köznapibb nyelven:csapdákat állító, vagy „trükkös” lépések sorozata.”

Lényegét tekintve a Játszma kezdeményezője győzelemre törekszik. S ezértminden játszma becstelen. A „Játszmázást” tulajdonképpen háromalaphelyzetből végezhetjük: „az áldozat”, a „megmentő”, és a „végrehajtó”szerepből. A Játszma során a szerepek változhatnak.

A játszmát Berne megkülönbözteti a művelettől egy szemléletes példával. Amikorvalaki bátorításért fordul a másikhoz, s azt megkapja, akkor az egy művelet. Havalaki bátorításért fordul a másikhoz, s miután megkapta, a másik ellen fordítja,az játszma.

Kiegészítő anyag: Emberi játszmák


Játszmák menete

A kezdeményező valamilyen csalit dob ki a másik elé, akit áldozatul kiszemelt

Az áldozat bekapja a csalit – ennek megfelelően reagál.

A kezdeményező szorít még egyet a helyzeten valahogy.

Zavar áll be – egy pillanatra csupán.

Mindkét játékos megfizeti a játszma árát.

A játszmák sémájaHorog: a játszmára való felhívást képviselő tranzakcionális inger.

Gyenge pont: a tranzakcionális válasz, amelyben a partner elfogadja a játszmára valófelhívást.

Átkapcsolás: a játszmának az a pontja ahol a játékos a nyereség érdekében szerepetvált.

Szembesülés: a partner által közvetlenül az átkapcsolás után megtapasztalt pillanatnyizavar.

Kiegyenlítés: a játszma résztvevői összegyűjtik a különféle sztrókokat akiértékeléshez.


A játszmák osztályozása

Vannak kétszemélyes (Ha te nemlennél…), háromszemélyes(Verekedjetek meg értem…),ötszemélyes (Alkoholista)játszmák.

Vannak klinikaiak: hisztérikus,paranoid (Miért mindig velem…),depresszív (Már megintbeleestem…)

Kiegészítő anyag: Játszmaelemzések

Életjátszmák: Adós, Alkoholista, Most rajtacsíptelek, te gazember…

Házassági játszmák: Sarokba szorítás, Bíróság, Frigid nő,…

Alvilági játszmák: Rabló-pandúr, Húzzuk be a csőbe…


Az alkoholista életjátszma

Öt szereplős: Alkoholista, Üldöző (általában ellenkező nemű, házastárs),Megmentő (orvos), Balek (akitől dugiban pénzt lehet szerezni, alkoholistaanyja), Agitátor (barát: gyere igyál meg velem egy…)

Két kedvelt időtöltés: Martini (mennyit ittak, milyen keverésben), Másnapreggel (macskajajj, katzenjammer).

Tranzakciós szándék: az Alkoholista olyan helyzetet teremt, hogy a Gyermeketszigorúan megdorgálhatja nem csak a benne élő Szülő, de a környezetébőlbárki más is.

Hasonló játszma: kábítószer élvezőé.

Csapda: Ha nem lépnek ki a játszmából ,hanem pusztán szerepet cserélnek. Pl.Névtelen Alkoholisták példája: egy esetben üldözővé váltak, majd amikormár nem akadt a csoportban üldözendő, akkor újra elkezdtek inni, csakhogyfolytatni lehessen a játszmát.


George Herbert Mead és Herbert Blumer(1863–1931) (1900-1987)

Életrajz Életrajz


A szimbolikus interakcionizmus jellemzői

A pszichikum, az én és a társadalom c. mű (1973, Mead nyomán atanítványai adták ki).

Az a szociológiai irányzat, amely az emberek közötti kapcsolatok,interakciók kutatását helyezi középpontba, ezek megfigyelésénkeresztül kívánja megismerni a társadalmat.

Az ún. makroszociológiai (társadalmi szerkezet, osztályok, rétegek, azintézmények változása) helyett a mikroszociológiai jelenségekre, amindennapi életre, az emberek közötti kapcsolatokra összpontosítja afigyelmét.

Ezért ebben az irányzatban a szociálpszichológiai szemlélet adomináns, módszerei között pedig a survey-módszernél sokkallényegesebb szerepe van a megfigyeléseknek, különösen a részt vevőmegfigyelésnek.


A szimbolikus interakcionizmus jellemzői

Az egész irányzat általában nagy figyelmet fordít a deviáns viselkedésvizsgálatára.

Az irányzat képviselői hangsúlyozták, hogy a deviáns viselkedés nemegyszerűen valamilyen viselkedés következménye, hanem a deviánsminősítés az interakcióknak, a társadalom többi tagjának reagálása útjánkerül valamely magatartásra vagy személyre.

Kiegészítő anyag: Szimbolikus interakcionizmus


Mead és Blumer nézetei

Alapegység az egyén.A nyelv és a szimbólumok jelentősége.Az elme a tapasztalat értelmezésének, reflektálásának és megítélésének

folyamata.Viselkedésünket az irányítja, hogy más emberek és tárgyak milyen

szimbolikus jelentéssel bírnak számunkraA jelentések nyitottak, változhatnak, alakulhatnak az emberi társas

interakció konkrét szituációiban.Három alapelv: jelentés, nyelv, gondolat – ennek alapján következtetések a

személyiség kialakulásáról és a közösségbe történő szocializálásáról.


Jelentés – nyelv – gondolkodás

Előfeltevés: az ember úgy viszonyul a környezetéhez (másokhoz és atárgyakhoz), ahogyan arról gondolkodik.

Ha az emberek egy helyzetet valóságosnak tekintenek, annak valóságoskövetkezményei is lesznek.

A jelentésalkotás közösségi feladat.A jelentés az emberek közötti társadalmi interakcióból ered.A jelentés a nyelv használata során alakul ki – innen származik a

szimbolikus interakcionizmus elnevezés.Az interakcionisták szerint csak akkor tudunk valamit, ha meg tudjuk

nevezni.A gondolkodás: belső párbeszéd – Mead: villámgyors elmélkedés

(minding)Különleges képességünk: képesek vagyunk átvenni mások szerepét –

Mead szerint a gondolkodás: másokkal gondolatban folytatottbeszélgetés.


A szimbolikus interakcionizmus egyéb képviselői

Cooley

A tükörkép én (looking glass self): megpróbáljuk elképzelni, hogy milyenbenyomást keltünk másokban tetteinkkel, milyen ítéletet alkotnakmások ezekről a cselekedeteinkről, s amikor ezeket a másoktól jövőreakciókat érzékeljük, azok érzelmeket váltanak ki belőlünk.

Önmagunkról való képalkotás: mások szerepébe belehelyezkedve,kívülről nézzük magunkat, ahogy mások látnak (tehát nemönmegfigyeléssel).

E folyamat révén alakul ki társas énünk.Az énkép alakítása állandó folyamat, amelyben az „én” és az „engem”fogalmai kombinálódnak.Általános tükörkép (generalized other): valamennyi tükrözött én

összekapcsolása – szinonimája az „engem”-nek.


John Austin (1911 – 1960)

Életrajz


A beszélést régóta cselekvésként értelmezte a nyelvtudomány, de Austinelmélete előtt soha nem határozták meg, hogy mi minden tartozik bele abeszédtevékenységek körébe. Olyan összefüggéseket kínált, ami alapján akommunikációs tevékenység, mint cselekvés is kutathatóvá vált. Abbólindult ki, hogy miként kezelhetők egy, a logikához csak részben hasonlómodellben éppen azok a mondatok, amelyeket a logika kizár vizsgálataiköréből, vagy értelmetlennek minősít, mert nem rendelhető hozzájukigazságérték.

Az elmélet forrásvidéke a filozófiában van, melynek képviselői Gottlob Frege,Russel, Whitehead. Ezen iskola szerint a filozófia feladata a tudománynyelvének elemzése, a nyelv logikai szerkezetének feltárása. Miként tud atudomány a nyelv segítségével beszélni a valóságról? Russel nézete szerint anyelvet atomi kijelentések alkotják. Egy kijelentés igazsága pedigtapasztalati ellenőrzésének módjában van .

A beszédaktus-elmélet


Austin kidolgozta a beszédaktus-elméletet, melyben szakít az akkor divatosábrázoló funkció primátusával, és kidolgoz egy új, cselekvésközpontúmodellt. Két csoportra osztotta a megnyilatkozásokat:

1. Konstatívumok: ezekkel csak megállapítunk, leírunk valamit. S ezekheza mondatokhoz lehet igazságértéket rendelni.

Pl.: Esik az eső. Sötét van. Éva épp most lép ki a kapun.

2. Performatívok: a mondáson kívül ezekkel a megnyilatkozásokkalcselekszünk is egyben. A mondat kimondása maga a csinálás, egy cselekvéselvégzése. Ezekhez a mondatokhoz nem rendelhetünk igazságértéket,ezeknek sikerességi vagy szerencsefeltételeik vannak. Vagyis ahhoz, hogysikerültek legyenek, szükség van bizonyos körülmények teljesülésére.

Pl.: Fogadok egy húszasba, hogy holnap esni fog. Ígérem, hogy még maáthozom a könyvet. Részvétem!

A beszédaktus-elmélet


Mi kell ahhoz, hogy a beszédaktus szerencsésen működjék?

• Léteznie kell egy hagyományosan elfogadott, konvencionális hatásúeljárásnak, melynek során bizonyos személyeknek adott körülményekközött meghatározott szavakat kell kimondaniuk.

• Az adott esetben az érintett személyeknek és körülményeknek meg kellfelelniük az adott helyzetekben megkívánt eljárás kívánalmainak.

• Ezt az eljárást minden résztvevőnek helyesen és…

• .…maradéktalanul végre kell hajtania.Amennyiben, amint az gyakran előfordul, az eljárást végrehajtószemélyeknek bizonyos gondolatokat vagy érzéseket tulajdonítanak vagy arésztvevőktől meghatározott magatartást várnak cl, akkor az eljárásszereplőinek és felhasználóinak valóban gondolniuk illetve érezniük kell azemlített gondolatokat és érzéseket és a megfelelő magatartásra ishajlandóságot kell mutatniuk, továbbá…

• …később ténylegesen így kell viselkedniük.


Austin az elméletében megkülönböztette az explicit és az implicit beszédaktusokat.Explicit egy beszédaktus akkor, ha van benne performatív ige: pl. Utasítalak, hogy

menj el.Implicit, ha nincs benne performatív ige: pl. Menj el! De hangsúlyozza, hogy ezek a

mondatok is explicitté tehetők, ha beletesszük a performatív igét.

A beszéd aktusokra bontása

A beszélés során, Austin szerint 3 aktust végzünk, ezek a következőek: 1. Lokúciós aktus: egy bizonyos mondat kiejtése egy bizonyos értelemmel és referenciával.

a) Fonetikus aktus: hangok kiejtése, esetleg lehetnek zajok, zörejek. b) Fatikus aktus: olyan hangsorkiejtése, mely egy meghatározott grammatikához tartozik. c) Rétikus aktus: a fenti szavak határozott értelemmel és referenciával

telítődnek. 2. Illokúciós aktus: valamire használjuk a lokúciós aktust: Pl. kérdés feltevése, kérdés megválaszolása, ítélet kihirdetése, szándék bejelentése.

3. Perlokúciós aktus: A hallgatóra gyakorolt hatás. Vagyis a lokúciós és azillokúciós aktussal elérünk valamit a hallgatóban.


A beszédaktusok felosztása

1. Ítélkezők: ez egy tipikus bírói aktus. Pl.: ítélet, döntéshozás, becslés,felmérés.

2. Végrehajtók: hatalom, jogkör gyakorlása során elhangzó mondatok. Pl.:kinevez, elvet, elrendel, koboz, kiközösít, stb.

3. Elkötelezők: A beszélő egy bizonyos cselekvés mellett elkötelezi magát.Pl.: ígér, elvállal, javasol, megfogad, stb.

4. Viselkedők: Az emberi viselkedésre reagálunk velük. Pl.: bocsánatkérés,gratulálás, ajánlás, stb.

5. Bemutatók: ezekkel álláspontot fejtünk ki. Pl.: állít tagad, kijelent,informál, említ, megjegyez, megmond, kérdez, stb.


John R. Searle (1932- )

Életrajz


Az elmélet továbbfejlesztője: John Searle

Ő is három aktusra bontja a beszélést, csak ezt másként teszi mint Austin. Searle három aktusa a következő:

1. Megnyilatkozás aktus 2. Propozíciós aktus: a propozíció kifejezése, predikáció és referálás. 3. Illokúciós aktus: maga a végrehajtott tett, parancs, stb.

Ez a felosztás lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük az ugyanahhoz a propozícióhoz tartozó illokúciós aktusokat. Pl.: János elmegy. János menj el! Szeretném, ha János elmenne!

Elképzelhetők olyan esetek is, hogy van megnyilatkozás, van illokúciós érték, de nincs propozíció: pl. Szia! Indulatszavak, káromkodások.


Az illokúciós aktusoknak három fontos jellemzőjük van: 1. Mindig konkrét kontextusban vannak. 2. Meghatározott feltételek mellett, 3. A beszélő meghatározott szándékával valósulnak meg.

Az illokúciós aktust két részre lehet bontani, a mondatokban van propozíciós tartalom és illokúciós erő. Pl.: Megígérem (illokúciós erő), hogy eljövök (propozíciós tartalom).Ez itt egy explicit példa, mert benne van a performatív ige, a megígérem. De előfordulnak implicitek is, ahol csak a kontextusból derül ki a mondat illokúciós ereje.


Sikerességi feltételek Searle rendszerében

1. Az input és az output feltételek normálisak. Vagyis H és B is beszéli az illető nyelvet, s nincs fizikai akadálya a kommunikációnak.

2. B az M kiejtése által fejezi ki, hogy P. Searle a propozíciós tartalmat itt határolja el a mondat többi részétől.

3. P kifejezése által B állítja a B egy jövőbeli A aktusát. Vagyis a predikáltaktus nem lehet múltbeli az ígérethez képest.

4. H előnyben részesíti azt, hogy B megteszi A aktust, azzal szemben, hogy B nem teszi meg. És B meg van győződve arról, hogy H előnyben részesíti, hogy B megteszi A-t azzal szemben, hogy nem teszi meg. (Különben nem ígéretről, hanem fenyegetésről kellene beszélnünk.)

5. B és H számára egyszerre és egyidejűleg nem nyilvánvaló, hogy B az események természetes folyása mellett megtenné A-t.


6. B-nek szándéka, hogy megteszi A-t, lehetségesnek gondolja az aktusvégrehajtását. Ez az őszinteségi feltétel.

7. Lényegi feltétel: B-nek szándékában áh, hogy M kimondásával olyankötelezettséget vállal, hogy megteszi A-t.

8. B-nek szándékában áll, hogy H-nak tudomására hozza azt, hogy Mkimondása egyenértékű azzal, hogy B A megtételére kötelezettséget vállal.B-nek szándékában áll továbbá az, hogy ezt a tudomására hozatalt aszándék felismertetése által érje el. Es szándékában áll az is, hogy aszándékot H a kimondott M jelentésére vonatkozó ismerete révén fogadjael.

9. A B és H által beszélt dialektus szemantikai szabályai olyanok, hogy M-tcsak akkor lehet pontosan és őszintén kimondani, ha 1-8-ig a feltételekteljesülnek.


1. Asszertívumok - állítások: a beszélő valaminek a fennállása mellett nyilatkozik.2. Directívumok: a beszélőnek az a törekvése, hogy a hallgató megtegyen valamit.3. Kommisszívumok: a beszélő elkötelezi magát valamely jövőbeli aktusra.4. Expreszívumok: a propozíciós tartalomra vonatkozó pszichológiai állapot

fejeződik ki benne.5. Declaratívumok: azt garantáljuk, hogy a propozíciós tartalom megfelel a

világnak

Indirekt beszédaktusok Searle felhívja a figyelmet, hogy különbséget kell tenni szó szerinti jelentés és a beszélő szándéka szerinti jelentés között.

• A szó szerinti jelentésre érvényes a Frege-féle kompozícionalitás elve, vagyis azalkotóelemek jelentéséből és a kapcsolódás módjából ki tudjuk számítani a teljesmondat jelentését.

• Ez a szó szerinti jelentés tulajdonképpen kontextustól független.

Pl.: -Ide tudnád adni a sót? -Igen, oda tudnám adni a sót. vagy Nem, nem tudom odaadni. -Légy szíves add ide a sót.

A beszédaktusok csoportosítása Searle szerint



Mead, G. H. 1982. The Individual and the Social Self: Unpublished Essays by G. H. Mead. In. David L. Miller (ed). University of Chicago Press. Chicago.

Blumer, H. - Morrione, T.J. 2004. George Herbert Mead and Human Conduct. Altamira Press. New York.

Barnlund, Dean C., 2001, A kommunikáció tranzakciós modellje. In. HorányiÖzséb (szerk.): Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség. General Press, Bp.26-42.


Austin, John 1990. Tetten ért szavak Akadémiai Kiadó. Bp.

Pléh Csaba - Radics Katalin 1982. Beszédaktus-elmélet és kommunikációkutatásIn.: ÁNyT . 87-106.



Searle, John, R. 1991. Az illokúciós aktusok szerkezete. In.: Nyelv,kommunikáció, cselekvés I. TK. Bp. 30-45.

Grice, Paul H. 1991. A társalgás logikája In.: Nyelv, kommunikáció, cselekvés I.TK. Bp. 233-251.

Hamp Gábor 1999. A (társadalmi) kommunikáció filozófiai aspektusairól. In.:Béres István - Horányi Özséb: Társadalmi kommunikáció Osiris Kiadó. 278-299

László János 1984. A beszédaktusok „őszintesége”, „komolysága” és„valódisága”. Általános Nyelvészeti Tanulmányok. XV. Budapest,Akadémiai Kiadó. 161-166.

D. Sperber – D. Wilson 1986. Relevance. Communication and Cognition.Oxford, Blackwell.


Felhasznált ábrák:

26. dia: Az intraperszonális kommunikáció modellje

http://communicatio.hu/hg/kommelm/texts/barnlund.htm

29. dia:Az interperszonális kommunikáció modellje

http://communicatio.hu/hg/kommelm/texts/barnlund.htm

31. dia: Eric Berne

http://www.babelio.com/auteur/Eric-Berne/4514

36. dia: Játszma

http://www.szilagyibetty.hu/tanfolyamok.html

38. dia: George Herbert Mead http://en.wikipedia.org/wiki/George_Herbert_Mead

38. dia: Herbert Blumerhttp://www.horsthelle.de/blumerd.htm

44. dia: John L. Austin

http://www.motorera.com/theology/tdica.htm



50. dia: John R. Searle

http://wvcphilosophyclub.appspot.com/speakers.html

56. dia: Paul Grice

http://cuengjournals.blogspot.com/2010/12/grices-maxims-and-study-of-some.html


Harmadik rész

A kommunikációt mint folyamatot vizsgáló iskolák: a kultivációs, aparticipációs és a rituális iskola


George Gerbner / Gerbner György(1919-2005)

Életrajz


George Gerbner modellje


Jelmagyarázat

• ingervevő M

• ingervevő percepciója (érzékelése) az eseményről E1

• csatornákhoz hozzáférhetőség, médiakontroll

• jelzésforma S/E

• tartalom

• befogadó M2

• eseményről szóló jelzés vagy állítás dekódolása SE1



Társadalmi kommunikációs modell, 1956-ban keletkezettShannon és Weaver modelljénél komplexebb, de megőrizte lineáris jellegét. Az

üzenetet összekapcsolja a valósággal, amelyről szól.A kommunikációt kétdimenziós folyamatnak tekinti: érzékelési és befogadási,

illetőleg kommunikációs folyamatnak1. A horizontális dimenzióban a folyamat egy, a külső valóságban végbemenő

eseménnyel kezdődik (E), amelyet M felfog (M lehet személy vagytechnikai berendezés). M-nek E-ről szerzett percepciója az E1. Ha Mtechnikai berendezés, akkor a kiválasztást a gép fizikai kapacitása határozzameg. Ha M ember, akkor a szelekció (vagyis amit E-ből felfogunk) sokkalkomplexebb, hiszen az emberi percepció nem az inger egyszerű felfogása,hanem komplex interakciós folyamat.



2. A vertikális dimenzió: akkor kezdődik, amikor az E1 érzékelést E-ről szerzettjelzésekké alakítjuk át (SE). Tulajdonképpen ez az üzenet, vagyis egyeseményre vonatkozó jelzés vagy állítás. A kör, amely ezt az üzenetet jelöli,két részre oszlik: S a jelzésforma, amit felvesz, E pedig a tartalomravonatkozik.

3. Újra horizontális szakasz: amit a befogadó (M2) felfog, az nem egyesemény (E), hanem az eseményről szóló jelzés vagy állítás (SE) � azüzenet jelentését nem az üzenet „tartalmazza”, hanem a kommunikátor és abefogadó közti interakció eredménye.


Horányi Özséb(1942 –)

Életrajz


Participációs iskola

Valamely ágens számára problémának nevezi a diszkusszió azt a kritikus különbséget, amiaz adott ágens valamely alkalommal való állapota és egy számára ugyanakkor kívánatosállapot között esetleg fennáll, amennyiben ezt az ágens felismeri.

Magának a különbségnek két forrása lehet: vagy abból adódik, hogy az ágens állapotaváltozik meg úgy, hogy kívánatos volna valamiféle további változás, vagy pedig abból,hogy az ágens környezete változik meg úgy, hogy kívánatos volna valami továbbiváltozás.

A probléma akkor tekinthető megoldottnak, ha a (problematikus) különbség az adottesetben kritikusnak számító különbség alá esett vagy éppen megszűnt.

Ez a csökkenés (megszűnés) egyrészt csökkentést (megszüntetést) jelent, azazoptimalizálást az ágens aktusa (aktivitása) által, amely vagy önmagának, vagy adottkörnyezetének a változására irányul, vagy mindkettőre egyszerre.

Másrészt, természetesen, az ágens problémamegoldó aktusában (aktivitásába) számolhatazokkal a spontán, az ágens saját szándékától nem függő folyamatokkal is, amelyekadott esetben segítik (egyszerűsítik) vagy éppen feleslegessé teszik, más esetekbenpedig nehezítik (bonyolítják) az ágens problémamegoldó iparkodását.


Participációs iskola

A problémamegoldás mindig csak konkrét lehet: általában nem lehet problémátmegoldani; csak ezt-és-ezt a valamely ágens számára megjelenő problémát itt-és-most.

Akkor tekinthető a problémamegoldáshoz releváns felkészültség elérhetőnek(hozzáférhetőnek), ha akkor, amikor az ágensnek szüksége van rá, képeshasználni a szükséges felkészültséget a probléma megoldása érdekében.

Az "akkor, amikor" voltaképpen valamely individuális alkalomra utal.

Kiegészítő anyag: Horányi Özséb honlapja


James Carey (1934 ─ 2006)

Életrajz


Rituális iskola

A kommunikáció rituális elméletének (1975) megalkotója James W. Carey alapvetőenfenomenológiai megközelítésben tárgyalja a kommunikáció kérdéskörét.

Úgy véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, hanem éppen akommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre.

Ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatosfenntartására is szolgál a kommunikáció.

A transzmissziós modellel jól magyarázható az általános hírmédiumok és a reklámműködése és létjogosultsága, de sok más médiatevékenység vonatkozásában hiányos ésfélrevezető

James Carey: „a kommunikáció olyan kifejezésekhez kapcsolódik, mint a megosztás,részvétel, összefogás, társulás és egy közös hit birtoklása”

Carey rámutat a kommunikáció mint rítus alternatív szemléletére:„A rituális szemléletben nem az üzenetek térbeli terjesztése, hanem a társadalom időbelifenntartása, s nem az információközlés, hanem a közös vélekedések reprezentációjafontos.”

A modell az adó vagy vevő benső elégedettségét hangsúlyozza � a rituális vagyexpresszív kommunikációt közös értelmezések és érzelmek határozzák meg


Rituális iskola

A rituális kommunikáció üzenete általában rejtett és többértelmű � olyanasszociációktól és szimbólumoktól függ, amelyeket nem a résztvevőkválasztanak, hanem a kultúra nyújt

Egyes megtervezett kommunikációs kampányokban (pl. politikában vagyreklámban) gyakran átveszik és hasznosítják a rituális kommunikáció elveit:

• erős jelképek használata• kulturális értékek rejtett vonzereje• összetartozás• mítoszok• hagyomány


A transzmissziós és rituális modell

Kifejti nézeteit a hírekről, a hír műfajról is, szembeállítva a transzmissziós modellhír szemléletét a rituális modellével.

Carey szerint a transzmissziós modell azzal foglalkozik, hogy miként ad átinformációkat, tudást a hír műfaj. Azt vizsgálja, milyen hatással van abefogadók attitűdjére, miként tudja felfedni vagy elferdíteni a valóságot,hogyan tudja a társadalmi integrációt fenntartani.

Ezzel szemben a rituális modell szerint hírt írni vagy olvasni egyfajta rituáliscselekvés, rituális, sőt drámai aktus.

Kiegészítő anyag: A transzmissziós és a rituális modell összehasonlítása



Béres István – Horányi Özséb 1999. Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó.Bp.

Horányi Özséb 1997. A személyközi kommunikációról. In. Béres I. – Horányi Ö.(szerk.): Társadalmi kommunikáció. Osiris, Bp. 57-85.


Horányi Özséb 2001.. A kommunikációról. In: Béres–Horányi (szerk):Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó, Budapest. 22-34.

Horányi Özséb 1997. A kommunikációról. In. Petőfi S. János – Békési Imre –Vass László (szerk.) Szemiotikai Szövegtan. 10. JGYTF. Szeged.

Horányi Özséb 2006. A kommunikáció mint participáció. Typotex - ORTT-AKTI. Bp.



Carey, James W. 1992. Communication as Culture. Essay on Media and Society.Routledge, London- New York.

Carey, James, W. 1997. The Culture in Question. In.: Stryker Munson, Eve -Warren, Catherine A. (ed.): James Carey. A Critical Reader. University ofMinnesota Press, Minneapolis. 308-341.

Béres István - Horányi Özséb 2001. Társadalmi kommunikáció. Budapest,Osiris.

Andok Mónika 2007. A hírek megközelítései a rituális modell alapján. In.: Amédiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis.Sectio Scientiarum Medialium. 15-22.

Andok Mónika: A hírek mint kulturális szimbólumok.http://www.communicatio.hu/mktt/dokumentumok/konferenciak/2005/poszterek/andokmonika.htm



Horányi Özséb : Az információs társadalom koncepciójától az információkultúrája feléhttp://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/media/hozseb1/hozsb1.htm#f3


Gerbner, George 2001. A kulturális mutatók. In. Horányi Özséb (szerk.):Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség. General Press, Bp. 277-289.

Kommunikációelmélet – kommunikációs ismeretek. E-learning tananyag.http://forgos.ektf.hu/wp-content/tananyagok/fs_komm_egyetemi/obj/ie_0001_0_0_0/0001_0_0_0.htm



67. dia: George Gerbnerhttp://lass.calumet.purdue.edu/cca/gmj/fa02/about-gerbner.htm

68. dia: Gerbner modellje http://www.stollenweb.de/mewi/online-reader.htm

72. dia: Horányi Özsébhttp://www.pte.hu/index.php?p=contents&cid=1276

75. dia: James Careyhttp://web.mit.edu/comm-forum/forums/television_obsolete.html


Negyedik rész

A kommunikációkutatás folyamat iskolai és szemiotikai irányzatai


A folyamat iskola irányzatai, a szociológiai alapú iskolák

Az antropológiában és a szociológiában gyökerező irányzatok fő érdeklődésiterülete a nyelv és a nyelvet használó társadalom kapcsolatának kutatása.

Vizsgálataik egyrészt azokra a különböző módszerekre és stratégiákra irányulnak,amelyek segítségével egy adott beszélőközösség tagjai egymással és másokkalkommunikálnak.

Emellett azzal is foglalkoznak, hogy az egyes csoportok miként használják anyelvet a valóság fenntartására, interakcióikban hogyan működnek együtt eközös cél elérésének érdekében.

E célok hátterében az a megfigyelés áll, hogy az egyes népcsoportokkommunikációs viselkedésében jelentős eltérések tapasztalhatók.


Antropológiai és szociológiai irányzatok

A ’60-as évektől egyre inkább elszaporodó antropológiai és szociológiai jellegűempirikus kutatások, résztvevő megfigyelések során fokozatosan kialakult az azigény, hogy a kutatók az ilyen beszédbeli különbségeket szisztematikusanmegvizsgálhatóvá és leírhatóvá tegyék, és kialakítsanak egy olyan vizsgálatimódszert, amellyel a különböző népcsoportok kommunikációs és interakciósszokásai egységes keretben jellemezhetők.

Ennek megvalósítása lett a következő kutatási irányok, az interakciósszociolingvisztika, az etnometodológia, az etnográfia, majd később akonverzációelemzés fő törekvése is.


John Gumperz (1922 ─

Életrajz


Interakciós szociolingvisztika

Az interakciós szociolingvisztika gyökerei egyrészt az antropológiában, másrészta szociológiában kereshetők.

A két tudományág közös pontja a kontextus fogalma, így az interakciósszociolingvisztika funkcionális oldalról közelíti meg a társalgásokat a szociáliskapcsolatok és a szociális interakciók szabályain keresztül.

Gumperz a kommunikációs különbségeket abban látja, hogy az azonos nyelvitudással rendelkező egyének mondanivalójukat különbözőképpenkontextualizálják, így különböző üzeneteket hoznak létre, és azokat különbözőmódon értelmezik.

Az értelmezéshez hozzájárulnak a kontextualizációs jelölők és az előfeltevések, dea valódi jelentés szituációs következtetéssel érthető meg, amelyhez szükség vana felek nyelvi és szociokulturális tudására is.


Harold Garfinkel (1917 – 2011)

Életrajz


Etnometodológia

Az észak-amerikai kulturális és kognitív antropológiára (ethnoscience) és a németszociológusok elméleti hagyományaira építő, Harold Garfinkel nevéhezfűződik.

Az etnometodológia tudománya a gyakorlati gondolkodás hétköznapi módszereitkutatja.

Előzményének tekinthető a német Alfred Schütz és az amerikai Talcott Parsonsmunkássága, akik már az ’50-es években arra törekedtek, hogy kidolgozzák azempirikus szociológiai kutatások új módszertanát, és leírják a szociáliscselekvés elméletét.

A ’60-as években Garfinkel azokkal a módszerekkel, folyamatokkal, technikákkalfoglalkozott, amelyek segítségével a társadalom tagjai hétköznapicselekvéseikben a szociális valóságot és rendet létrehozzák, valamint az őketkörülvevő világot értelmezik.


Etnometodológia

A beszédbe elegyedés, a beszélőváltás, a beszédlezárás stratégiáit tanulmányozvaGarfinkel arra a megállapításra jutott, hogy a beszélgetések célja a valóságlétrehozása és fenntartása, vagyis nem a szociális környezet határozza megmindennapi beszédtevékenységeinket, hanem a társalgások által alakul ki aminket körülvevő szociális világ.

A szociális rend előfeltétele a sikeres kommunikáció, mert csak az aktív cselekvésvezethet el a világ megismeréséhez és magyarázatához.

A társadalmi valóságot nyelvileg előre megstrukturált, nyelvi kategóriákbanrögzített jelenségként értelmezi, tudományelméleti szempontból a deduktív ésanalitikus módszerek helyett pedig az interakcionista metodológiát alkalmazza.


Etnometodológiai konverzációelemzés

Az etometodológia egyik altudományaként alakult ki a hétköznapi beszédrendezettségének, a beszélgetőpartnerek viselkedési, reagálási módszereinekvizsgálatára specializálódó etnometodológiai konverzációelemzés.

A kutatások célja annak vizsgálata, hogy „hogyan állítanak fel a résztvevők egybizonyos lokális rendet, […] mely eszközökkel hozzák létre az érdekeltek azinterakció rendezettségét, értelmezik saját és partnerük viselkedését ennek arendnek a szempontjából, illetve hogyan juttatják kifejezésre ezt az értelmezést.

Az etnometodológiai konverzációelemzés a későbbiekben olyan részterületekkutatására szakosodó irányzatokra bomlott, mint a diskurzuselemzés, afunkcionális pragmatika, a dialóguselemzés és a nyelvészetikonverzációelemzés, amelyek összefoglalva beszélgetéselemzés néven váltakismertté.


A szemiotikai iskola irányzatai, a nyelvészeti alapú irányzatokA beszélés néprajza

A beszélés néprajza vagy a beszéd etnográfiája a kulturális antropológia egyikkiemelkedő kutatási területe.

Érdeklődési köre a különböző kultúrákra és szubkultúrákra jellemzőbeszédmódokra irányul, azok társadalmi szerepét, környezetét, nyelvi kódjátkutatja. Azokat a tényezőket keresi, amelyek nélkül nem érthetjük meg egykommunikációs esemény sikerét, vagyis a konkrét és elvont körülményeket, arésztvevők szerepét és céljait, a cselekvések sorrendjét, a kommunikációseszközök kiválasztását, a beszélgetés hangnemét, a beszélők interakciós ésértelmezési normáit.

A nyelvtanon túlmenő, a beszélgetés koherenciáját biztosító szabályokat vizsgálja,amelyek a megnyilatkozások által létrehozott aktusokban valósulnak meg.Emellett a nyelvi és a kommunikatív kompetenciát kutatva arra keresi a választ,hogy mit jelent egy nyelv kompetens beszélőjének lenni.

Kiegészítő anyag: A beszélés néprajza


Dell Hymes(1927 – 2009)

Életrajz


A beszélés néprajza

A kommunikatív kompetencia vizsgálatához a beszédhelyzet, a beszédesemény ésa beszédaktus fogalmát használja.

Beszédhelyzetnek nevezi azokat a társas szituációkat, amelyekhez sajátosszövegek kapcsolódnak, beszédesemény alatt pedig az adott helyzetekbenmegvalósuló, szabályok és normák által irányított verbális történéseket érti.

A tudományág összekapcsolja a nyelvészet és az antropológia nézeteit, hiszen akommunikáció különböző formáit a kulturális tudás és viselkedés részénektekinti. Nézete szerint az emberek kommunikációja része annak a kulturálisrepertoárnak, amelyen keresztül a világot értelmezik, nyelvhasználatuk pedigkultúrához kötött.

A beszédesemények meghatározó tényezőinek osztályozását a SPEAKINGmodellben rendszerezett kommunikációs komponensek segítségével végzi el


SPEAKING - modell


SPEAKING

S – scene, setting – színtere, a kommunikáció időbeli és térbeli helyszíne, annakminden fontos jellegzetességével• alfajai:

• keret: fizikai környezet: téli utca, hideg van, reggel, vagy az épületbelülről a bútorok, a berendezés

• díszlet: kulturális alkalom vagy környezet, pl. esküvő, bevásárlás,előadás: mindenki tudja, hogy mit kell csinálni.

P – participants – résztvevők kulturális attitűdje, viselkedése, legfontosabbszempont, milyenek közöttük a viszonyok.

E – ends – célok. Kétfajta célról beszélünk, van célja magának a szituációnak ésmegvannak a külön céljaik a résztvevőknek.

• bevett (elvárt): a szocializáció során megtanultak alapján, vagy adottkulturális alkalomkor pl. a vevő ki akarja fizetni a vásárolt árut, az eladó(feltehetően) pontosan a mért áru ellenértékét kéri;

• egyéni: Az egyéni szereplők egyéni céljai

Ha a bevett és egyéni célok megegyeznek, az a jó, ha nem, az botrányos is lehetpl. gyalázzák az elhunytat a temetése, ahelyett, hogy méltatnák.


SPEAKING

A – act sequence – Cselekvések sorrendje – mely kulturálisan kötött,meghatározott, pl. vallási ünnepek

K – key – kódok (verbális és nem verbális kódok.)

I – instrumentalities: eszközök, melyeket a kommunikációs helyzetbenfelhasználunk, pl. kommunikációs csatorna megválasztása, ha verbális, abeszéd formái: nyelv, dialektus, regiszter (szókészlet, pl. szleng, szaknyelv,köznapi).

N – norms of interaction and interpretation: az interakció és az interpretációnormái, A normaszegés lehet kreatív vagy deviáns, a besorolás néha azértékelőtől függ, pl. minek veszem, ha valaki sokáig bámul.

G – genre: műfaj, amelyben az adott kommunikatív aktus létrejön: előadás, beszélgetés, tanácsadás, interjú, stb.• jelölt: pl. dráma, szónoklat• jelöletlen: köznyelvi stílus, de jelöltté válhat pl. prédikációban egy

köznyelvi mondat


A diskurzuselemzés

A diskurzuselemzés a társadalomtudományok körébe tartozó nyelvészeti alapúinterdiszciplináris tudományág.

A diskurzust az egyes társadalmi cselekvések kommunikatív formájakéntértelmezi.

A közlés folyamatát olyan interakciónak tekinti, amelyben a megnyilatkozó és abefogadó elméjében végbemenő folyamatokat a szöveg és kontextusa közöttlétrejövő viszony alapján lehet meghatározni.

A kontextus fogalmát tágabban értelmezi, beleértve a személyközi viszonyok tér-és idővonatkozásait, a verbális és nem verbális cselekvéseket és a tematikuskontextust is.


Előzményei

Előzményei között számon tarthatjuk a retorikát, a szövegtant, azetnometodológiát és a pragmatikát, azon belül pedig a beszédaktus-elméletet.

Ez alapján a társas érintkezés nem más, mint beszéd útján történő cselekvés,melyet a nyelvhez hasonlóan szabályok összetett és sajátos rendszere strukturál.

A diskurzuselemzés képviselői úgy tekintenek e sajátosan nyelvi tárgyra, abeszédre, mint társadalmi jelenségre.

Az elemzéseket a beszéd kettős természete, nyelvi és társadalmi jellege teszilehetővé.

Vizsgálódásuk középpontjába a sokféle nyilvános beszéd szövegeinek keletkezéseés létmódja került, valamint azok a stratégiák és technikák, amelyeksegítségével e szövegek útján megszervezzük, berendezzük és értelmezzüktársadalmi környezetünket.


Irányzatai

A 20. század végén és a 21. század elején sokféle beszéd- és diskurzuselemzőirányzat született

A tudományág fogalma három alapvető felfogásban is szerepel az európaiszakirodalomban.

• Nyelvészeti alapú• Szociológiai alapú• Politikai-etikai alapú


Nyelvészeti alapú DA

Az etnometodológiai konverzációelemzésre vezethető vissza.Német nyelvterületen elsősorban beszélt nyelvi szövegek elemzésével foglalkozik,

és azokat saját társadalmi és nyelvi kontextusukban vizsgálja.Az angol nyelvű szakirodalomban használt diskurzuselemzés ennél jóval tágabb

fogalom, hiszen nemcsak a beszélt nyelvi szövegeket vizsgálja, hanemkiemelkedő irányzata, a szövegnyelvészet (textlinguistics) az írottdokumentumok tanulmányozását is a diskurzuselemzés körébe sorolja.


A szociológiai alapú DA

A szociológiai diskurzuselemzések nem a jelentés megoldatlan problémáiból vagya szöveg belső viszonyaiból, hanem a társas helyzet és a nyelvhasználategymásra hatásából indulnak ki.

Vizsgálataik a szövegek nyelven kívüli, szituációs kontextusára irányulnak, atársas interakció szerkezetének a párbeszédek struktúrájában valómegnyilvánulását tanulmányozzák.

Kiemelt kutatási területei:• a rejtett tartalmakat hordozó előfeltevések• implikatúrák • milyen motivációk, szándékok és célok jelennek meg a diskurzusokban• a másik fél szövegeiből mire lehet következtetni.

Kiegészítő anyag: A nyomtatott sajtó hírei a diskurzuselemzésszemszögéből


Etikai-politikai kontextus

Az ide sorolható iskolák fő célja a társadalomtudomány kritikai lehetőségeineknövelése.

Ez az irányzat a diskurzust olyan intézményesült gondolkodási módnak, szociálishatárvonalnak tekinti, amely megszabja, hogy egy adott témáról mit lehetmondani. A diskurzusok mindenről befolyásolják nézeteinket az élet és avalóság leírásában.

A diskurzus szorosan összefügg a hatalomról és az államról szóló különbözőelméletekkel, ezért a megválasztott diskurzus adja meg a szókincset és a stílusta szituációhoz és a kontextushoz illő közléshez.


Critical discourse analysis, CDA

Van Dijk kidolgozott egy beszédmegértési kognitív modellt, amelynekcélja az eredményes beszédértés és beszédhasználat szabályainakmeghatározása volt.

A CDA nyelvészeti kiindulópontja, hogy a nyelv olyan társadalmigyakorlat és hatalmi eszköz, amely alkalmas az elnyomó és kirekesztőbeszédre.

Ennek leleplezése a diskurzuselemzés feladata, ezért a nyelvész szerepe istöbb mint pusztán leírni a nyelv társadalmi működését.

Munkájuk elsősorban politikai jellegű, amelyet a diskurzuselemzés nyelvieszközeivel valósítanak meg.

Ez a szövegben közvetlen módon meg nem jelenő, részletesen nemkifejtett, implicit információk, sugallt jelentéstartalmak feltárását jelenti.


Korpusz Módszer

KA A különböző szituációkban spontán módon létrejövő beszélt nyelvi társalgások elemzésével foglalkozik.

Az etnometodológia módszereit alkalmazza, a valóság megalkotásának nyelvi tevékenységeit, eljárásait, alkalmazott stratégiáit írja le induktív módon, az egyes esetekből általános szabályokat alkotva.

DA Tágabb fogalom, hiszen egyes területeken az írott szövegek elemzése is beletartozik, több képviselője pedig társadalomelméleti kontextusban értelmezi.

Módszertana deduktív, tehát az analízis során a nyelvi cselekvés formái az interakcióban lefektetett célokból következtethetők ki.

KA kontra DA

Kiegészítő anyag: Diskurzuselemzés, konverzációelemzés



Crystal, David 2003. A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Bp.154-161.

Garfinkel, H. 1967. Studies in Ethnometodology. Englewood Cliffs, NewYork―Prentice-Hall.

Garfinkel, H. 1972. Remarks on Ethnometodology. In: Gumperz—Hymes (eds.)Directions in Sociolinguistics. Halt, New York. 39—324.

Gumperz, J. J. 1982. Discourse Strategies. Cambridge University Press,Cambridge.

Goffman, E. 1967/1990. A homlokzatról. In: Síklaki (szerk.): A szóbelibefolyásolás alapjai I-II. ELTE Szociológiai Intézet. Tankönyvkiadó, Budapest.3-30.



Goodwin, C. 1981. Conversational Organisation: interaction between speakers and hearers. Academic Press, New York.

Have, P. ten 2005. Doing conversation analysis. A practical guide. Sage, London.

Have, P. ten – Psathas, G. (eds.) 1995. Situated order: studies in the social organizationof talk and emboided activities. University Press of America, Washington DC.

Heritage, J. – Atkinson, J. M. 1984. Introduction. In: Atkinson―Heritage (eds.)Structures of social action: studies in conversation analysis. Cambridge University Press.Cambridge. 161―82.

Horányi Özséb 2001. A személyközi kommunikációról. In. Béres István – Horányi Özséb(szerk.): Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó, Budapest. 57—86.

Hutchby, I. – Wooffitt, R. 2006. Conversation analysis. Principles, practices andapplications. Polity Press, Cambridge.

Iványi Zsuzsanna 2001. A nyelvészeti konverzációelemzés. Magyar Nyelvőr 125,74―93.



Jakusné Harnos Éva 2002. A nyomtatott sajtó hírei a diskurzuselemzés szemszögéből. A diskurzuselemzés alkalmazása a nyomtatott sajtó kutatásában. Magyar Nyelvőr 126, 142—56.

Jakusné Harnos Éva 2005. A kereskedelmi és a politikai propaganda nyelvi eszközei. Magyar Nyelvőr 129, 419―36.

Brown, G. – Yule, G. 1989. Discourse analysis. Cambridge University Press, Cambridge—New York—Port Chester—Melbourne—Sydney.

van Dijk, T. A. 1982. Episodes as units of discourse analysis. In: D. Tannen (ed.) AnalyzingDiscourse: Text and Talk. Georgetown University Press, Washington D. C. 177―95.

van Dijk, T. A. 1988. News as discourse. Lawrence Erlbaum Associates Inc.

van Dijk, T. A. 1993/2000. A kritikai diskurzuselemzés elvei. In: Szabó―Kiss―Boda (szerk.):Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Tankönyvkiadó–Universitas 2000, Budapest. 442―77.



86. dia: John Gumperzhttp://www.leseditionsdeminuit.com/f/index.php?sp=livAut&auteur_id=1555

88. dia: Erwing Goffmannhttp://www.nndb.com/people/682/000117331/

91. dia: Goffmann interakciós modelljehttp://finntrack.co.uk/corporate/compe_54.htm

92. dia: Harold Garfinkelhttp://www.soc.ucla.edu/Garfinkel_Memorial

97. dia: Dell Hymeshttp://soa212.wordpress.com/2010/09/12/dell-hathaway-hymes/

99. dia: SPEAKING modellhttp://www.languageatinternet.org/articles/2007/761


Ötödik rész

A kommunikációs modellek rendszere: az általános és személyközikommunikációs modellek


Claude Shannon és Warren Weaver(1916-2001) (1894-1978)

Életrajz Életrajz


Shannon─Weaver modellje

A Bell telefontársaság fejlesztőmérnökei1949: The Mathematical Model of CommunicationOlyan modellt dolgoztak ki, amely a telefonkábelen való rádióadás továbbítását

leírhatóvá tesziTelekommunikációs modellAz üzenetátvitel modelljét később minden emberi kommunikációs szituációra

elfogadhatónak tartottákElemei: információforrás, adó, jel, vett jel, zaj, vevő, üzenet, az információ

befogadója (címzett)

Kiegészítő anyag: Shannon-Weaver modell


Shannon─Weaver modellje


A telekommunikációs modell elemei, fogalmai

Információforrás: maga a személy, aki elindítja a kommunikációt = humánkommunikátor

Adó: közvetítő közeg (a telefonkészülék)Csatorna: az a fizikai eszköz, amellyel a jelzések továbbítódnak (telefonkábel)Vevő: (a másik telefonkészülék)Végcél: humán befogadóA tele- és médiakommunikációban a kétszeres kódolás érvényes, míg

interperszonális kommunikációra bizonyos módosításokkal érvényes: ittösszefonódik az információforrás és az átadó, valamint a vevő és a végcél(címzett)

Kódolás: üzenet tartalmának jelekbe kódolása a megfelelő kód segítségévelDekódolás: az üzenet vételeInternalizáció: az üzenet tartalmának tudati feldolgozása


A zaj

A zaj: az üzenet, a kommunikációs folyamat zavartalanságának akadálya

Fajtái:• Csatornazaj: a rendszerben rejlő hibaforrás, pl. mikrofonhiba, telefonkábel

problémája, térerő hiánya

• Környezeti zaj: a külső környezetből érkező zavar, a dekódolást teszilehetetlenné, vagy nehezíti, pl. utcai forgalom zaja

• Szemantikai zaj: az üzenet megformálása a hibás, s ebből adódik a zavar, pl.idegen szavak használata

Kiegészítő anyag: Zaj


A Shannon-Weaver modell nyitva hagyott kérdései:

1. Technikai:• A szimbólumokat milyen pontosan lehet átadni?• Hogyan lehet egy adott csatornán az információk minél nagyobb számát

továbbítani, és hogyan lehet a csatorna információ-továbbító képességét mérni?

2. Szemantikai:• A szimbólumok mennyire közvetítik a kívánt jelentést?

3. Hatékonysági/pragmatikai:• A jelentés milyen hatékonysággal befolyásolja a viselkedést?


Információelméleti alapfogalmak

Az információ mérhető egysége a BIT. Bittel fejezhető ki az információ hírértéke.

Hírérték: egy információ hírértéke fordítottan arányos az üzenetben közöltekbekövetkezett valószínűségével. Ha a bekövetkezési valószínűség kicsi, akkor ahírérték nagy. Akkor beszélünk 1 bitnyi hírértékről, ha a bekövetkezési hírérték50-50%.

Redundancia: a köznapi szóhasználatban a szövegek terjengősségét jelenti, azinformációelméletben viszony a jelrendszerek maximális hatékonyságánakbiztosítéka. A csatornán közvetített üzenet annál kevésbé szenved károsodást,minél nagyobb a redundanciája.


Információelméleti alapfogalmak

Pragmatikus redundancia: a címzettnek van erre szüksége a megértéshez. Eztulajdonképpen a redundáns információ megfelelő aránya, az a megfelelő arány,hogy az információban mennyi felesleges információnak (redundanciának) kellbenne lennie, ahhoz, hogy a vevő venni tudja az üzenetet.

Entrópia: eredetileg a zárt anyagi rendszerek rendezetlenségének, ill. állapotuktermodinamikai valószínűségének mértékét jelölő fogalom. Információelméletszempontjából azt jelenti, hogy minél nagyobb egy rendszer belsőrendezetlensége, termodinamikailag annál stabilabb, azaz annál nagyobbentrópiájú. A természeti rendszerek természetes állapota a rendezetlenség.

Negentrópia: az információ bevitele a rendszerbe csökkenti a rendszer ellenállóképességét. A növekvő információ az entrópia ellenében hat, azaz anegentrópiát erősíti.


Theodor Newcomb(1903-1984)

Életrajz


Newcomb modellje


Newcomb modellje

Newcomb szimulációs modellje jelentősen eltér a kommunikáció általános,általában lineáris modelljeitől.

A modell A és B kommunikáló felek koorientációjára helyezi a hangsúlyt, vagyiskettejük viszonyára. A és B „X”-ről kommunikálnak, s mindeközbenvalamilyen orientációt produkálnak az „X” vonatkozásában.

Minél közelebb esik egymáshoz ez a két orientáció, annál gördülékenyebb akommunikációs folyamat.

A modell vizuálisan is kifejezi ezt: ideális állapotot ábrázol, amikor szimmetriatapasztalható az orientációban, azaz a lehető legjobb a kommunikáció.

Kiegészítő anyag: A kommunikatív aktus


Roman Jakobson(1896–1982)

Életrajz


Roman Jakobson-féle modell (1960)

A kommunikációs folyamat elemei (tényezői):

KontextusÜzenet

Feladó --------------------------------------------------------------- CímzettKontaktusKód

A kommunikációs folyxamat funkciói:

ReferenciálisPoétikai

Emotív ------------------------------------------------------------------- KonatívFatikusMetanyelvi


Roman Jakobson-féle modell (1960)


A kommunikáció tényezői

A modellben a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld.Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség vanegy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egykontextus, egy összefüggés, a valóság.

Kód = lexika + grammatika, azaz a jelek összessége és a felhasználásuk módja,szabályai.

A kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, apszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között. Ezek tesziklehetővé az interakciót.

Kommunikáció akkor jön létre, ha a címzett részéről visszajelzés van.


A kommunikáció funkciói

A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban.Nyelvi formái lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb.

Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit,indulatait, hangulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran azindulatszavak lehetnek.

A konaktív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál.Nyelvi formái lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozódás stb.

A fatikus funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására,meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés,megszólítás, bemutatás stb.

A metanyelvi funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól akommunikáció.

A poétikai funkciót az üzenet hordozza, amennyiben a nyelvi megformáltsággalesztétikai hatást is érünk el.

Kiegészítő anyag: Az információ


Wilbur Schramm és Charles E. Osgood(1907-1987) (1916 – 1991)

Életrajz Életrajz


Interperszonális körkörös modell

Schramm szerint a kommunikációs folyamatra három tényező van hatással: akommunikáció forrása, az üzenete, és a célja. A forrás, vagy a küldő lehet egy egyén,egy csoport, vagy egy szervezet. Az üzenet lehet írott, szóbeli, vagy bármilyen másértelmezhető forma, a cél, vagy a befogadó lehet egy egyén, egy csoport, amelymeghallgatja az üzenetet, megfigyeli, vagy olvassa, vagy más módon dolgozza felazt.

Osgood és Shcramm körkörös modellje a lineáris kommunikációs modellre építkezettúgy, hogy figyelembe vette a kommunikáció kétirányúságát. Ez felfogás kiterjeszti aShannon és Weaver modellt azáltal, hogy figyelembe vették az átadás –(interpretálás) tolmácsolás folyamatát is. Nem adót és vevőt jelöl, haneminterpretálót, mindkét végponton.

Összességében az Osgood és Schramm körkörös modell arra tesz kísérletet, hogyhelyrehozza ezt a hiányosságot: a modell a kommunikáció körkörös jellegét emeli ki.A résztvevők cserélgetik a forrás/kódoló és a vevő/dekódoló szerepeket.

Az Osgood és Schramm által kifejlesztett cirkuláris megközelítés éppen ezt a hiánytpróbálja pótolni, mivel a kommunikáció körkörösségét emeli ki. A kommunikációsfolyamat résztvevői a forrás/bekódolás, illetve a fogadás/üzenetfejtés vagy dekódolásközötti funkciókat cserélik egymás között.


Wilbur Schramm és Osgood modellje


Frank Dance(1910-1999)


Dance spirálmodellje


Dance spirálmodellje

Társadalmi kommunikációs modell, 1967A tömegkommunikációs folyamat modellálása nem teszi lehetővé a belső

struktúra komplexitásának árnyalt bemutatását � a koncentrikus körökmodellje a végletekig leegyszerűsíti a valóságot. Magyarázat: atömegkommunikáció összetett jelenség, amely munkatársak százait igényli mára kódoláskor is: a hírgyűjtés, a hírátadás és hírszerkesztés folyamatában; adekódolás pedig a befogadók ezreit érinti, akik egyéni módon(háttértudásuknak, réteghelyzetüknek, pillanatnyi lelkiállapotuknakmegfelelően stb.) dekódolják az üzeneteket.

Az üzenet kiváltotta hatásra a befogadók valamilyen módon vagy formábanreagálnak a magánszférában (közvetlen társalgás során) vagy a köztérben (pl.közvélemény-kutatások alkalmával).

Az események, jelenségek magyarázat az eredeti üzenetnek újabb és újabb,továbbfejlesztett, módosított változatait hozza létre



Griffin, Em 2001. Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat. Bp.



Denis McQuail 2003. A tömegkommunikáció elmélete. Osiris, Bp.

Weaver, Warren 1977. A kommunikáció matematikája. In: Horányi Özséb(szerk.): Kommunikáció 1. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.

Schramm, Wilbur 1961. "How Communication Works?„ In. Wilbur Schramm (ed). The Process and Effects of Mass Communication. University of Illinois Press, Urbana



Newcomb, Theodore M. 2001, A kommunikatív aktus. In. Horányi Özséb(szerk.): Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség, General Press, Bp. 85-97.

Dance, Frank E. X. 1967. Human Communication Theory: Original Essays. Holt.New York.

Buda Béla 1988. A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei.Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest.

Jakobson, Roman 1972. Hang - jel – vers. Gondolat Kiadó, Bp.

Jakobson, Roman 1960. "Closing Statement: Linguistics and Poetics." In.Thomas A. Sebeok (ed). Style in Language. M.I.T. Press. 350-377.



105. dia: Claude Shannon http://www.uri.edu/artsci/lsc/Faculty/Carson/508/03Website/Hayden/ShanWeav.html

105. dia: Warren Weaver http://www.uri.edu/artsci/lsc/Faculty/Carson/508/03Website/Hayden/ShanWeav.html

113. dia: Theodor Newcomb

http://communicationtheory.org/the-newcomb%E2%80%99s-model/

114. dia: Newcomb modellje

http://communicationtheory.org/the-newcomb%E2%80%99s-model/116. dia: Roman Jakobson

http://www.isfp.co.uk/russian_thinkers/roman_jakobson.html118. dia: Roman Jakobson modellje

http://www.cyberartsweb.org/cpace/theory/luco/Hypersign/Jakobson.htm



121. dia: Wilbur Schrammhttp://www.library.illinois.edu/archives/archon/?p=digitallibrary/digitalcontent&id=3401

121. dia: Charles E. Osgood

http://web.me.com/jeremyreffin/Site/Historical_Background/Entries/2010/3/14_Charles_E._Osgood.html

123. dia: Schramm és Osgood modelljehttp://communicationtheory.org/osgood-schramm-model-of-communication/

124. dia: Frank Dance

https://portfolio.du.edu/pc/port?portfolio=fdance

125. dia: Dance spirálmodellje


Hatodik rész

A kommunikációs modellek rendszere: a tömegkommunikációsmodellek


Lasswell transzmissziós modellje

Lasswell transzmissziós modellje (1948) szervesen kapcsolódott atömegkommunikáció modellezéséhez. A személyközi (interperszonális)kommunikációs helyzetnél már tágabban használható modellt ábrázolt, mivelLasswell a kommunikációt pszichológiai vonatkozásaiban elemezte, és már apropaganda jelenségek értelmezése is foglalkoztatta. Felépítése lineáris, azS-W modell verbális változata, középpontban a kiváltandó hatás áll.

Elemei:

• Ki mit mond?

• Milyen csatornán?

• Kinek?

• Milyen hatással?

Kiegészítő anyag : Communication models


White kapuőr vizsgálatai és Schramm visszacsatolás modellje

White 1950-ben elkezdett vizsgálatai szerint a beérkező információk akülönböző szinteken szűréseken mennek keresztül. A szintek közül mégcsupán az újságíróra koncentrált, őket tekintette az információk kapuőrének.

1954-ben Schramm a kódolás-dekódolás terminusait dolgozza ki, így avisszacsatolás (feedback) szerves részévé válik a modellnek. A feedbackhatása: rövid vagy hosszú távú, közvetlen vagy közvetett. A kommunikációrajellemző, hogy a feedback sokszor késleltetett formában jelentkezik. Ha akommunikációs folyamat tartalmazza a visszacsatolást, akkor interakciórólbeszélünk. A visszacsatolás folyamatosan alakítja a kommunikációsfolyamatot. Nem lineáris (cirkuláris) modell, sematikusan kezeli arésztvevőket.A modell: kódolás – interpretáció dekódolás ⇒ üzenet ⇒ dekódolás –interpretáció – kódolás ⇒ üzenet.


A kétlépcsős-modell

Katz és Lazarsfeld kétlépcsős modellje (1955) szerint a tömegkommunikációstartalom csak a közösség bizonyos személyeine a minősítése nyomán épül bea személyiségbe.

Paul Lazarsfeld és munkatársai az amerikai Ohio államban 1940-ben lezajlottelnökválasztási kampánynak a választókra gyakorolt hatását vizsgálták. Akampány alatt hat hónapon át rendszeresen ismételt méréseik során azttapasztalták, hogy az emberek politikai preferenciái alig változtak, vagyisellenállónak mutatkoztak a befolyásolási kísérletekkel szemben. Ebből arrakövetkeztettek, hogy az emberek aktív és kritikus résztvevői atömegkommunikációs folyamatnak. Úgy vélték: a közönség nem homogénmasszaként reagál a médiából felé záporozó üzenetekre, hanem mindenki amaga módján fogadja be őket, hiszen a média hatását más hatásokkeresztezik (azaz a médiainger – közönségválasz-modellt újabb változókkalkell kiegészíteni). A közönség egésze tehát heterogén módon viselkedik.Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az egyes választói csoportokviselkedése homogén: mindössze az emberek négy százaléka mondta azt,hogy másként szavaz majd, mint közvetlen hozzátartozói.


Westley és MacLean modellje

Westley és MacLean (1957) nevéhez fűződik a kommunikátor kifejezésfogalmának bevezetése. A kommunikátor mindig arra törekszik, hogy aszámára kedvező irányba befolyásolja a médiát.

Az információ iránti társadalmiigény gondolatát fejlesztettéktovább a tömegmédiáravonatkoztatva. A befogadó atömegmédiától függ. Nem veszifigyelembe a tömegmédia és atársadalmi környezet mástájékozódási lehetőségei köztikapcsolatot


Koncentrikus körmodell

Hieber, Ungurait és Bohn (1974) koncentrikus kör modelljében középpontban akommunikátor, a kódoló forrás, míg külső körök egyikében a befogadó (hallgatóság)közönség szerepel. A modellalkotók a tömegkommunikáció szempontjábóllegfontosabb elemeket – a kapuőri szerepen túl – vezettek be: a regulátor, szűrő,erősítés fogalmát.

Fogalmak:

• kapuőr: bárki vagy bármi, aki vagy ami megállíthat vagy módosíthat egy a befogadófelé haladó üzenetet. (pl. az olvasószerkesztő is kapuőri feladatokat lát el)

• regulátorok: olyan tényezők, melyek megváltoztathatják ill. újraformálhatják azüzeneteket, mielőtt elérnék a közönséget.

• filter: dekódoláskor a befogadóra számos filter hat egyidejűleg (információs, fizikai,pszichikai)

• médiaerősítés: a tömegmédia képes az üzenetek erősítésére, mely szoroskapcsolatban áll a kapuőrzéssel. Erősítés: az a folyamat, amelynek során atömegkommunikáció bizonyos témáknak és személyiségeknek státuszjogotkölcsönöz pusztán azáltal, hogy említést tesz róluk. A hatás lehet + és – egyaránt.


Koncentrikus körök modellje





Róka Jolán 2002. Kommunikációtan. Fejezetek a kommunikáció elméletéből és gyakorlatából. Századvég, Bp.


A tömegkommunikációs modellek. Kommunikációelmélet – kommunikációs ismeretek. E-learning tananyag. http://forgos.ektf.hu/wp-content/tananyagok/fs_komm_egyetemi/obj/ie_0074_0_0_0/0074_0_0_0.htm

Westley, Bruce - Maclean Malcolm S.Jr.: A közvetlen emberi kommunikációtól a tömegkommunikációig. In: Horányi Özséb (szerk.) Kommunikáció 2. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1978. p. 103.

Lasswell, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society, A társadalmi kommunikáció struktúrája és funkciója. In: The Communication of Ideas. New York, 1948.





Róka Jolán 2002. Kommunikációtan. Fejezetek a kommunikáció elméletéből és gyakorlatából. Századvég, Bp.


A tömegkommunikációs modellek. Kommunikációelmélet – kommunikációs ismeretek. E-learning tananyag. http://



Westley, Bruce - Maclean Malcolm S.Jr.: A közvetlen emberi kommunikációtól a tömegkommunikációig. In: Horányi Özséb (szerk.) Kommunikáció 2. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1978. p. 103.

Lasswell, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society, A társadalmi kommunikáció struktúrája és funkciója. In: The Communication of Ideas. New York, 1948.



135. dia: Westley és MaClean modelljehttp://jcsites.juniata.edu/faculty/cockett/teaching/130/models/westley.html

137. dia: Koncentrikus körök modelljehttp://www.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/mediaismeret/hieber_ungurait_s_bohn___koncentrikus_kr_modellje_1974.html

Documents

Szerz : Boronkai Dóra Lektor: Horányi Özsébigyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/kari_projektek/informaciotudaserve... · Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat. Bp. Horányi