Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék

Szálasi Ferenc pere

Szerző: Tóth Veronika Igazgatásszervező alapszak

Nappali tagozat Konzulens: Dr. Lehotay Veronika

Egyetemi tanársegéd

Miskolc 2014

University of Miskolc Faculty of Law Department of Legal History

The suit against of Ferenc Szálasi

Author: Veronika Tóth BA in public administration management

Full-time course Consultant: Dr. Veronika Lehotay

Instructor

Miskolc 2014

Tartalomjegyzék

Bevezető .......................................................................................................................5

I. Szálasi Ferenc ........................................................................................................7

1.) Szálasi életútja és a börtönhöz vezető ideológia ...............................................7

a) A család története ..............................................................................................7

b) Katonai pályafutása ............................................................................................8

c) Hungarizmus és pártalapítás ...............................................................................8

3.) A párt ................................................................................................................ 10

a) A fogházban ..................................................................................................... 10

2.) A megszállás és a Szálasi-kormány zsidópolitikája ........................................ 12

a) Megszállás ....................................................................................................... 13

b) Antiszemitizmus .............................................................................................. 14

c) A Szálasi-rendszer ............................................................................................ 17

d) Zsidópolitika .................................................................................................... 23

II. Per és kivégzés ..................................................................................................... 27

1) A népbíráskodásról ........................................................................................... 27

a) A népbíróságok létrejötte, hatáskörei ................................................................ 27

b) Szálasi a népíróság előtt ................................................................................... 30

2) A per lefolyása .................................................................................................. 31

b) Tárgyalási napok .............................................................................................. 35

b) Az utolsó szó jogán .......................................................................................... 38

c) Ítélethozatal ...................................................................................................... 40

d) A „nemzetvezető” kivégzése ............................................................................ 41

III. Horthy Miklós Nürnbergben ............................................................................. 43

1.) A kormányzó ................................................................................................. 43

a) Nürnberg, vádlott vagy tanú? ........................................................................... 43

b) Vád és kihallgatások ........................................................................................ 44

2) Sztálin megkegyelmez ......................................................................................... 46

IV. Horthy Miklós felelőssége ..................................................................................... 48

1.) Revízió .......................................................................................................... 48

a)Trianon ............................................................................................................. 48

b) Hitler ............................................................................................................... 49

c) Jugoszlávia ....................................................................................................... 49

2.) A II. világháború és zsidópolitika .................................................................. 51

a) Belépés a háborúba........................................................................................ 51

b) Zsidópolitika és a végső megoldás ................................................................... 51

c) Megszállástól a lemondásig .............................................................................. 53

d) Lemondás ........................................................................................................ 55

Összegzés .................................................................................................................... 56

Utóélet ........................................................................................................................ 56

Irodalomjegyzék .......................................................................................................... 59

Internetes források ................................................................................................... 61

Mellékletek ................................................................................................................. 62

Jogszabálytár ........................................................................................................... 68

Bevezető „A haza végzet, nem pedig trükk és mutatványszám. S a hazafiasság a legszemérmesebb

magatartás, olyasféle kötés és parancs, melynek mutogatásával nem szabad tapsokat

aratni. De hányan és milyen lehetetlen alkalmak ürügyén élnek ebből a trükkösített,

fröccsös hazafiasságból - élnek és éltek, mert ez a legbiztosabb mutatványszám

mindenféle pódiumon.”

Márai Sándor1

Szabadon választható tárgyként vettem fel a „Jogegyenlőség-jogkorlátozás-

jogfosztás 1938-44-ig” címtű tantárgyat, ahol közelebbről is megismerkedhettem ezzel

a korszakkal. Úgy vélem, sajnos a középiskolai történelem órákon nem volt elég idő,

hogy kellően beleássuk magunkat a témába és a tankönyvben leírt részt is kevésnek

tartottam. Akár Horthy Miklós, akár Szálasi Ferenc, akár a zsidótörvények, vagy a

revíziós politika bemutatása több anyagot érdemelne. Mint azt a szakdolgozat címe is

mutatja, Szálasi Ferenc pere a fő témája. A dolgozat írása során sok mindent szem előtt

tartottam. Bár elsősorban történelmi témáról van szó, a törvényi szabályozás, ezek

felrúgása, a puccsal történő hatalomszerzés, az igazságszolgáltatás működése – vagy, az

azzal való törvénytelen visszaélés – a koncepciós perek és a Népbíróság működése, úgy

gondolom megfelelő témát nyújt egy a jog és a történelem összefonódását ábrázoló

szakdolgozathoz.

Bár a felhasználható anyag rengeteg, munkámat megnehezítették a különböző,

eltérő nézőpontok, hiszen volt idő, mikor egyenesen „tabu témának” számított ez a

korszak, és vannak, akik tagadják akár a holokauszt létezését is.

Mind a mai napig ellentétes véleményeket fogalmaznak meg történelmünk ezen

korszakáról, még mindig sok a kérdőjel. Míg egyes történészek „dilettáns kalandornak,

vallási hóbortban szenvedőnek vagy egyszerűen tébolyodottnak nevezték, addig hívei

szerint ő volt a magyar politikai élet félelem és gáncs nélküli lovagja.

1 Márai Sándor: Vasárnapi krónika, Hírlapi cikkek, Helikon Kiadó Kft., Budapest, 2005. 286.old.

Az 1945–1990 közötti magyarországi szakirodalom általában Szálasi

ellenfeleinek álláspontját visszhangozta, míg C. A. Macartney professzor

monográfiájának a nyilasokkal foglalkozó részeit már-már Szálasi teljes

rehabilitálására tett kísérletnek is tekinthetjük.”2

L. Nagy Zsuzsa szerint: „Szálasi kétségtelenül abnormális, beteges lelkületű,

hatalomvágytól fűtött egyéniség volt; 1944 őszén tökéletes eszköz Hitler kezében.”3

Kutatómunkám során több évre visszamenőleg gyűjtöttem adatokat, olvastam

könyveket, cikkeket, jegyzőkönyveket, úgy vélem a politikai beállítottság, mindig

jelentősen befolyásolta ezek megszületését. Megpróbáltam a szakdolgozatomban ezeket

az adatokat összeegyeztetni és amennyire lehet pontos képet felvázolni, több oldalról

bemutatni Szálasi Ferencet mint embert, mint a nyilas keresztes mozgalom vezetőjét,

mint magát hazafinak valló mindig az igazságot szolgáló nemzetvezetőt, mint háborús

bűnöst, a pert.

Kitérek majd a zsidópolitikára és igyekszem bemutatni mind azt a politikai és

háborús helyzetet, ami az ország vesztét okozta.

2 Karsai László: Reflektor a sötétbe, Befejezetlen múlt Beszélő, 13. évfolyam 13, 3. szám 3. 2008. március, 1. old. 3 L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918-1945. Történelmi Figyelő Könyvek 3, Multiplex Média Debrecen, 1995. 250. old. ( A továbbiakban L. Nagy, 1995.)

I. Szálasi Ferenc

1.) Szálasi életútja és a börtönhöz vezető ideológia

Szálasi Ferenc életéről eddig még nem készült átfogó életrajz. Az adatokat, dátumokat,

helyszíneket több helyről is be tudtam szerezni, de volt, hogy ezek sem mutattak teljes

egyezést. Nagyon nehéz állást foglalni egy olyan emberrel kapcsolatban, aki a saját

korában néhol ünnepelt hazafi volt, „akiért a ’30-as ’40-es években százezrek

fanatikusan lelkesedtek”4 néhol csak egy németek által használt báb, egy vallási

fanatikus, illetve akit a II. világháború elvesztése után, tabu volt emlegetni.

a) A család története

Szálasi apai nagyapja még részt vett a magyar szabadságharcban, majd hadifogságba

esett, s innen került Ausztriába. Itt találkozott majdani feleségével, egy Julia Helmreich

nevű nővel, akitől 1866. február 18-án megszületett fia, Szálasi Ferenc, a majdani

Nemzetvezető édesapja.5Itt meg kell említenem Sulyok Dezsőt, a Horthy-korszak

ellenzéki politikusát, aki Szálasi lejáratása céljából – Bethlen István ösztönzésére a tőle

kapott hamis, örmény ősökről tanúskodó iratokkal – Szálasi magyar származását vonta

kétségbe. A budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa megállapította, hogy a Szalosján

név, csupán a Szálasi név örményre fordításából származik, így ezen kísérlet

megbukott.

Szálasi Ferenc 1897. január 6-án született Kassán. Sokgyermekes családban nőtt fel.

Édesanyja, Szakmár Erzsébet, mélyen vallásos ember lévén, így nevelte gyermekeit is.

Mint Szálasi mondotta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam

magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”6 Rossz anyagi helyzetükre

tekintettel a család Szálasi Ferencet katonai pályára szánta. Így került először Kőszegre,

a katonai reáliskolába, majd innen a bécsújhelyi katonai akadémiára, amit 1915-ben

végzett el.7

4 Gede testvérek: Szálasi Ferenc Hungarizmus. 1. A cél, Gede Testvérek Bt., Budapest 2004. 9. old. (A továbbiakban: Gede, 2004.) 5 Sipos Péter: Egy politikai eszmerendszer kialakulása, Csiffáry Tamás (szerk.): Szálasi Ferenc börtönnaplója 1938-1940. Bp., 1997. 12.old. 6 Gede, 2004. 13. old. 7 Gede, 2004. 13. old.

b) Katonai pályafutása

Szintén ebben az évben, 1915-ben került ki a frontra hadnagyként, ahol 36 hónapot

szolgált.1918-től a tiroli császárvadászok második ezredének főhadnagya, ez év

szeptemberében megjárta a franciaországi frontot. 1919 januárjában Budapestre utazott,

itt a hadügyminisztériumnál kapott beosztást. A forradalmakban nem vett részt. 1923-

1925 között elvégzi a Hadiakadémiát. 1925-ben a vezérkarhoz kerül, majd 1926-1929-

ben a Vezérkari Főnökségnek Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés, ill. Vezérkari

Személyi Ügyek osztályán szolgál.8

1930-ban visszahelyezik a fővárosba, ahol az I. honvéd parancsnokság vezérkari

osztályának vezetőjévé nevezik ki. 1933. május 1-jén vezérkari őrnaggyá léptetik elő,

azonban 1935. március 1-jén nyugállományba vonul, s megalapítja a Nemzet

Akaratának Pártját (a NAP-ot). Itt kezdődik politikai pályafutása, Magyarország első

hungarista pártjának megalapításával.

c) Hungarizmus és pártalapítás

1933-ban jelent meg A magyar állam felépítésének terve, 1935-ben a Cél és követelések,

1938-ban az Út és Cél Szálasi Ferenc művei közül. Ezekben összefüggő ideológiát

kívánt létrehozni, megfogalmazni annak magyarázatát, felépítését. 1938-ra tisztult le a

hungarizmus fogalma, bár a kifejezés nem tőle származik, csupán átvette Prohászka

Ottokártól.

Műveiben feltűnnek jellegzetesen zavaros nyelvi fordulatok és az agresszív

hangvétel.9 Az ideológia: „A magyar nemzetiszocializmus lelke, tartalma, szerkezete és

valósága: a Hungarizmus. A Hungarizmus a nemzetiszocialista világnézet és korszellem

magyar gyakorlata. A Hungarizmus ideológiai rendszer. Nem Hitlerizmus, nem

Fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus. A Hungarizmus: szabadság

szabadosság nélkül; igazság farizeuskodás nélkül, segítség és megsegítés; kölcsönös

megbecsülésen alapuló tekintély és totalitás; törvény és rend. A Hungarizmus istenhívő

és krisztushívő; nem tűri az istentagadást, krisztusgúnyolást,

8 Gede, 2004. 13. old. 9 Rozsnyói Ágnes - Szita Szabolcs: Nyilas uralom Magyarországon, História 1994. október 14. 1. old.

vallástagadást. Egy az erkölcse és gyakorlata.[…] A Pax Hungarica: erkölcsi, szellemi,

anyagi rend a nacionalista szocializmusban és a szocialista nacionalizmusban.[…]

A Hungarizmus erkölcsi, szellemi, anyagi, politikai, társadalmi, gazdasági

tekintélyrendszer az egyén felelősségével.

A Hungarizmus szocialista nemzetet, nacionalista szocializmust jelent.”10

A hungarizmus, a magyar nemzetiszocializmus, tehát mint láthatjuk, egy eszme,

méghozzá egy keresztény alapokon nyugvó ideológiai rendszer, legalábbis a

nemzetvezető szerint. Nincs köze a fasisztákhoz, sem a hitleri eszmékhez. Isten és

krisztushívő, ezek tagadását, gúnyolását nem tűri. A hungarizmus tagadja Trianont, az

1920-ban kialakított határokat nem ismeri el, revíziós gondolatokat fogalmaz meg (a

revíziós politika nagy szerepet játszott a II. világháborúba sodródásunkba).

Az eszme egy olyan országot képzel el, melynek határai jóval túlmutatnak a

Csonkaország határain, a nemzetet pedig a magyar nép irányítja, vezeti, s így teremti

meg az egységet.

„A Hungarizmus nem a Csonkaország, nem is csupán a magyar nép testére van szabva,

hanem a Kárpátok ölelte Duna-medence területén fekvő ezeréves Nagy-Hazára és az

abban élő összes honképes és talajgyökeres népcsaládokra, melyek a magyar nép

vezetése és irányítása alatt, azzal együtt jelentik a magyar Nemzet erkölcsi, szellemi,

anyagi és politikai, társadalmi, gazdasági egységét. De ezenkívül a Hungarizmus védője

a világ minden táján elszórt és kenyérgondok miatt kikényszerített népcsalád tagjainak.

Joga és kötelessége visszatelepítésük a Nagy-Hazába.” 11

Hungarizmus = Pax Hungarica

A hungarizmus teremti meg a békét, mely szabad akaratnyilvánításon alapuló

népszavazást ígér a Kárpát-Duna medencében élő népcsoportoknak, de természetesen a

magyar nemzet fennhatósága alatt. A Pax Hungarica gazdasági, társadalmi és politika

tekintetben is általános békét ígér.

10 Gede, 2004. 104-105. old. 11 Gede, 2004. 107.old.

3.) A párt

121935-ben Szálasi létrehozta a Nemzet Akaratának Pártját (a NAP-ot), s ennek

eszméit, jövőbeli terveit a fent említett Cél és követelések című műve tartalmazza.

Mozgalmi pártot kívánt létrehozni. A felvételhez tagdíjat kellett fizetni, esküt kellett

tenni. Volt pártszervezetük, s pártértekezleteket

tartottak.13 A párt élén működött a tízek tanácsa,

amelyet a zászlósúr irányított. Megbeszéléseket

tartottak, ahol beszámoltak az eddigi munkáról és

további feladatokat jelöltek meg. Szálasi minden nyílt

pártja mellett létrehozott egy titkosan működőt is. A

pártot nagyon sok oldalról támadták, Szálasit többször

is figyelmeztették, hogy hagyjon fel a politizálással.

1937 tavaszán megjelenik a NAP első lapja, Új

Magyar Munkás címmel, aminek következményeként

feloszlatják Szálasi pártját, majd 1937. április 15-én bebörtönzik Szálasit.

a) A fogházban

A párt működését nem akadályozta a bírósági eljárás, azonban sürgősnek

tartották, egy olyan fedőpárt létrehozását, amely mögött folyhatott a politikai küzdelem,

a Hungarista Mozgalom kiépítése. Ezen tervükhöz kapóra jött a Magyar Fajvédő

Szocialista Párt, amelyet 1937 júniusában hoztak létre, vezetői pedig vitéz Endre László

gödöllői, és gróf Széchenyi Lajos voltak. Ezek után jött csak létre a Magyar Nemzeti

Szocialista Párt. „A szélsőjobbos körökben tekintélynek örvendő Szálasi dolgát

megkönnyítette, hogy a többi nyilaspárt időközben megfelelő vezetés híján

felaprózódott, és ezeket Szálasi saját pártjába tudta olvasztani.”14

Új pártot alapítottak Endre Lászlóval, ez lesz a Magyar Nemzeti Szocialista Párt,

amely a Budai Vigadóban tartotta alakuló nagygyűlését. A párt ”1938 a mienk, Szálasi

jön” jelszóval indult.15 Az új párt több frakció egyesüléséből jött létre, de részt vett

benne a NAP, az Egyesült Magyar Szocialista Párt, a Fajvédő Szocialista Párt és többek

12 http://nemzetakarata.blogspot.hu/2013/01/116-evvel-ezelott-szuletett-legnagyobb.html (2014.03.10.) 13 Gede, 2004. 14. old. 14 Sipos Péter: Nyilasmozgalmak, 1931-44. História, 1979. 4. sz. 18-19. old. 15 Gede, 2004. 15. old.

1 A NAP pecsétje

között az Irredenta Tábor nevű csoport. 1938 tavaszán betiltják a Magyar Nemzeti

Szocialista Pártot. Időközi választások során azonban az újjáalakult párt, Nemzeti

Szocialista Magyar Párt néven bekerült a parlamentbe.

Az NSZMP elnöke Hubay Kálmán lett, az országos pártvezetői tisztséget Szálasi

töltötte be. A pártalakulást 1938. ápr. 4-én jelentették be a belügyminisztériumban.16

Darányi Kálmán (kormánya 1936. október 12. és 1938. május 14. között

működött) be kívánta venni a nyilasokat a politikába, így akarta megakadályozni az

illegális szervezkedést.

Utódja Imrédy Béla már próbálta kordában tartani a nyilasokat, s az új kormány

belügyminisztere Keresztes-Fischer Ferenc már a legszigorúbb törvényeket ígérte

ellenük.

A nyilasok ellen rendtörvények bevezetésével léptek fel. Ezek a rendtörvények

korlátozzák az egyesülési jogok, megszigorítják a sajtórendészetet, felszámolják a

különítményeket, internálótáborokat alakítanak ki, majd az ítélőtáblák székhelyén

öttagú különbíróságokat állítanak fel a politikai perek felgyorsításának céljából.

Szálasit 1938. július 6-án háromévi fegyházbüntetésre ítélik. Az ítéletet a Kúria is

helyben hagyja, így Szálasit a Csillagbörtönbe szállítják.17Szálasit a büntetőtörvényszék

„erőszakos felforgatásra való” és „hitfelekezet elleni” izgatás miatt többek között 3 évi

hivatalvesztésre, 3 hónapi fogházra és politikai jogainak 3 évre való felfüggesztésére

ítélte. November 28-án a szabadságvesztést 2 hónapra mérsékelte, a mellékbüntetéseket

eltörölte. A Kúria 1938. január 26-án jogerős ítéletet hirdetett. A szabadságvesztések

letöltését nem kellett külön-külön megkezdenie Szálasinak, mire azok jogerőre

emelkedtek, már megkezdte a fegyházbüntetés letöltését. A börtönben töltött idő alatt

megszületett a mártír Szálasi portréja, ami később nagyszerű propagandafegyverként

szolgált.

1939. febr. 24-én feloszlatták az NSZMP-t, amely szintén Hubay Kálmán

vezetésével újra megalakult március 15-én Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom

néven.

Az 1939-es országgyűlésen a nyilasok a képviselői helyek közel 20%-át megszerezték,

1 millió szavazat érkezett a nyilasokra, ebből Szálasiék 750 ezret kaptak.18. Ez a mai

16 Gede, 2004. 15. old. 17 Gede, 2004. 16. old. 18 Gede, 2004. 16. old.

napig okot ad a Szálasi kultuszt ápoló történészeknek, vagy másoknak arra, hogy

Szálasi politikai sikereire hivatkozzanak.

2.) A megszállás és a Szálasi-kormány zsidópolitikája

A Kállay- kormány egyensúlyozó, kivárásra berendezkedő, ún. hintapolitikát folytat,

tehát nem tett jelentős lépéseket a kiválásra, vagy annak előkészítésére, többek között

azért, mert a németek bizalmatlanságát nem kívánta növelni. A náci vezetők

ellenszenvvel figyelték a magyar kormány kiugrási szándékait, 1943. árpilis óta Hitler

bizalma is végleg megingott Horthyban.

Mivel Németország határában nem lehettek megbízhatatlan szövetségesek, ezért

1943 szeptemberében elindult a Margarethe I., II. néven a megszállás kidolgozása.

Magyarországgal szemben nem csupán katonai, hanem politikai eszközöket is fel

kívántak használni. Márciusban Horthy elfogadta Hitler meghívását. (A Klessheimben

történt tárgyalásokról a későbbiekben kívánok részletesebben írni.)

Klessheimben, 1944. március 18-án, Hitler arra kérte a kormányzót, hogy egyezzen bele

a német megszállásba és nevezzen ki egy új, németekhez hű kormányt.

a) Megszállás

Március 19-én a németek rendkívüli gyorsasággal szállták meg az országot.

Kállay tehetetlen volt, a honvédség nem kapott parancsot ellenállásra, de lássuk be, nem

is lett volna sok értelme, hiszen ekkor még a német haderő túl erős volt, szovjetektől,

angolszászoktól nem számíthattunk segítségre, nem voltak a határok közelében és

persze Magyarország megszállása jelentős német erőket kötött le.

A lakosságot egy nyilatkozatban értesítették arról, hogy a német csapatok közös

megegyezés alapján tartózkodnak az ország területén. Tovább rontotta a helyzetünket,

hogy a nyugati hatalmak Magyarországra nem megszállt, hanem csatlós országként

tekintettek, miközben a németek az ország erőforrásait teljesen kihasználták.

Ahogyan Veesenmayer 1943 végén megfogalmazta:

„Minden magyar… aki tevékenységével csökkenti megterhelésünket, a Führer

tartalékát erősíti… minden magyar, aki értünk vérzik, csökkenti véráldozatunkat.19”

A megszállás következményeként az angolszász légierő bombázta az országot, a német

csapatok jelenléte pedig súlyosan megterhelte a gazdaságot.

„A búza- és rozsfelesleg 50%-a, a kukorica 80%-a, az olajos magvak 100%-a már

1941-ben Németországba került, s e mellett hús, zsír, egyéb élelmiszerek szintén,

ezekhez csatlakoztak, növekvő mennyiségben a stratégiai fontosságú nyersanyagok, így

a bauxit csaknem teljes egésze, az alig meginduló kőolaj termelés 50-60%-a.[…] A

hadikiadások – ide számítva a németek tartozását is- 1941-ben a nemzeti jövedelem

20%-át, 1944-ben 44%-át tették ki. […] A bankjegyforgalom 1944-ben már a

tizennégyszeresére emelkedett.”20

A német elégedetlenségre Horthy mindig ugyanazzal a válasszal szolgált

Hitlernek, Magyarországon 200ezerrel több zsidó él, mint Németországban, így őket

nagyon nehéz kikapcsolni a gazdasági életből. Jelentős lépéseket tettek befolyásuk

visszaszorítására, de „elpusztítani aligha lehet őket”.21

Ribbentrop mondta ki nyíltan: „ A zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy

koncentrációs táborokba szállítani. Más lehetőség nincs.”22

Horthy kinevezte az új kormány élére Sztójay Dömét, és bár a kormánytagok

szélsőjobboldali politikusok voltak, de a nyilasokat és Szálasit kihagyták. 19 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/34.html (2013.12.15.) 20 L. Nagy, 1995. 228-229.old. 21 Karsai László: Holokauszt 2001, Bp. Pannonica Kiadó 236.old. (A továbbiakban: Karsai, 2001.) 22 Karsai, 2001. 236.old.

A német külügyi-államtitkár helyettes Martin Luther befolyásolván a Sztójay-kormányt,

radikálisabb zsidó politikát kívánt bevezettetni. Európát meg kell tisztítani a zsidóktól,

őket gettókba és munkatáborokba kell zárni.

Mint láthatjuk, a német nyomás egyre erősödött, a zsidóellenesség pedig egyre

fokozódott. A következőkben felvázolom az antiszemitizmus alakulását. Bemutatom

azt, hogy hogyan jut el egy ország a kényszerítő, jogfosztó rendelkezések bevezetésétől,

a faji alapon történő megkülönböztetésen át, egészen a derpotálásokig, emberek

százezreinek kiirtásáig.

b) Antiszemitizmus

„Antiszemitizmus: gör a zsidókkal szemben mesterségesen szított vallási és „faji” gyűlölet.”23

A megszállás után kiadott rendeletek az 1941. évi XV. tc. (A házassági jogról

szóló 1894: XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel

kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről) 9. és 16.§-át, illetve az 1939. IV.

tc (A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról) 9. §-át vették

figyelembe, annak megállapítására, hogy ki minősül zsidónak. A harmadik zsidótörvény

elfogadásával egy időben 1941 nyarán mintegy 18.000 embert deportáltak Kamenyec-

Podloszkij-ba.24

„Eddigi ismereteink szerint a zsidók kitelepítésével kapcsolatos első rendeletet

1941. július 12-én Siménfalvy Sándor, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi

Hatóság (KEOKH) új vezetője adta ki. […] A KEOKH vezetőinek és munkatársainak

zöme antiszemita beállítottságú volt. A KEOKH működését meghatározó alaprendelet, a

100 000/1930. BM széles hatáskört biztosított e szervezet vezetőjének a beutazási,

tartózkodási és lakhatási engedélyek kiadása, visszavonása és a kiutasítások terén is.”25

Egyes források szerint Horthy és környezete úgy vélték, ha kiadják a zsidókat, talán

visszanyerhetik az ország függetlenségét, ez azonban csak találgatás. Arra azonban,

hogy a közvélemény a kormány zsidóellenes politikáját miért fogadta pozitívan, nehéz

mai szemmel nézve ésszerű választ találni. Úgy vélem, a sok éve tartó háború, a területi

23 Bakos Ferenc (szerk.): Idegen szavak szótára, Terra Budapest 1970. 42.old. 24 Karsai, 2001. 228.old. 25 Karsai, 2001. 229. old.

revízió reménye, a német nyomás, a zsidóellenesség, a magyar antiszemitizmus, a

propaganda megtévesztette az embereket.

Ahogy Márai Sándor írta: „Az emberekkel nincs mit beszélni, Mint ahogy

részeggel vagy őrültekkel nem lehet vitatkozni: a magyar középosztály megőrült és

berúgott a zsidókérdéstől.26” Március 31-én rendeletek sokaságát adta ki a kormány.27

Megszüntették a zsidók közmegbízatásait, megtiltották, hogy ügyvédi

gyakorlatot folytassanak, megtiltották jelenlétüket és részvételüket a sajtóban, eltiltották

őket a művészeti színművészeti tevékenységektől. Megtiltották továbbá, hogy háztartási

cselédként dolgozhassanak, és még sok más - a zsidók életkörülményeit ellehetetlenítő -

rendeletet hagytak jóvá, minek köszönhetően több ezren veszítették el állásukat. Szintén

31- én jelent meg az a rendelet, ami talán a közvélemény számára a legismertebb, amely

a zsidók megkülönböztető jelzéséről

intézkedett. E szerint minden „hatodik

életévét betöltött zsidó személy” számára

kötelező árpilis 5-től, „felső

ruhadarabjának bal mellrészén, jól

láthatóan, 10 x 10 cm átmérőjű szövet-,

selyem-vagy bársonyanyagból készült

kanárisárga színű hatágú csillagot”

viselnie.

Ezek a rendeletek törvénytelenek voltak,

ugyanis még a többségében antiszemita

képviselőház sem fogadott el ilyen

mértékű jogfosztást. Mivel a rendeletek törvényeket módosítottak, így alapjogokat

sértettek.

26 Karsai László: A nemzeti hitvallástól a Páva utcáig, Élet és irodalom, LV. évfolyam, 15. szám, 2011. árp. 15. 2.old. 27 - 1140/1944 M. E. sz. rendelet a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában -1200/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók háztartásában nemzsidók alkalmazásának tilalma tárgyában -1210/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában -1220/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók sajtókamarai, valamint filmművészeti és színművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában -1230/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók tulajdonában lévő közúti gépjárművek bejelentése tárgyában -1240/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában -1450/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944 M. E. sz. rendelet 3. §-ának kiegészítése tárgyában

A végső cél az Endlösung volt, amit a Judenkommando hajtotta végre, Adolf Eichmann

irányítása és felügyelete alatt. Szintén rendelkezésre állt még „az ország 3 közigazgatási

kirendeltségének tisztviselői kara, a 10 csendőrkerület 20.000 csendőre és a városok

több ezer rendőre, vasutasok, orvosok sokasága, összesen körülbelül 200.000 ember.”28

Kimondhatjuk tehát, az ország lakosságának nagy része, a befolyásos

állampolgároktól az orvosokon, polgármestereken, rendőrfőkapitányokon át, az

átlagemberig, nemcsak, hogy nem tiltakozott a deportálás, gettósítás ellen, de

elősegítette, tevékenyen támogatta azt.

Ferenczy László alezredes megállapítása szerint: „A zsidók és értékeiknek

összegyűjtésével kapcsolatos teendőket a hatóságok általában a legnagyobb készséggel,

öntevékenyen és rugalmasan végzik.”29

A vagyonuktól megfosztott, emberi mivoltukban megalázott zsidókat gettókba

zárták, majd embertelen körülmények között, vagonokban németországi táborokba

deportálták.

A holokauszt áldozatainak száma – becslések (csak egyes országok viszonylatában)

Ország A zsidó lakosság

száma a holokauszt

előtt

Halottak száma

(minimum)

Halottak száma

(maximum)

Ausztria 185.000 50.000 50.000

Itália 44.500 7.680 7.680

Lengyelország 3.300.000 2.900.000 3.000.000

Magyarország 825.000 550.000 569.000

Németország 566.000 134.000 141.500

Románia 609.000 271.000 287.000 30

1944. július 6-án Horthy leállította a további deportálásokat, pontosan nem tudni miért.

Egyes források szerint csak ekkortájt tudta meg, hogy a zsidókat Auschwitzba viszik,

majd ott megölik őket, míg mások szerint a normandiai partraszállás előtt (1944. június

6.) nem volt lehetősége erre.

28 Karsai, 2001 240.old. 29 Karsai, 2001. 244. old. 30 Karsai, 2001. 15. old.

c) A Szálasi-rendszer

Ugyan a német megszállást követően hónapok teltek el anélkül, hogy a német

kormány komolyabban figyelembe vette volna a nyilasokat, 1944 októberében (a balul

sikerült kiugrási kísérlet idején) a német vezetés mégis úgy dönt, uralomra segíti

Szálasit. Mellette szólt a szélsőjobboldali szemlélet, fegyveresei, híveinek nagy száma.

„A magyar kiugrási kísérlet 1944. október 15-én abban különbözött a hitleri

Németország csatlós államainak hasonló céllal végrehajtott akcióitól, hogy

Magyarországon még hatalomra éhesen, ugrásra készen állt a fasizmus

legszélsőségesebb szárnyának tartalék serege: a Szálasi-féle Nyilaskeresztes Párt.”31

A kiválást megakadályozandó a németek már 1944 szeptemberétől készültek

Szálasi hatalomra juttatására. Hitler ragaszkodott az országhoz, a repülőgépgyártáshoz

ugyanis nélkülözhetetlen volt a zalai kőolajvidék, a magyar bauxit, persze a

mezőgazdasági termelés sem volt elhanyagolható.

A Horthyhoz hű tiszteket lefegyverezték, a kormányzót fia elrablásával

zsarolták, a nyilasok átvették a hadseregben a vezetést. Október 15-én tehát megindult

az új hatalmi rendszer kiépítése. Katonai raktárakból származó fegyvereket osztottak

szét, a nyilasok röpcédulákkal árasztották el a várost. Elfoglalták többek között a rádiót,

az elektromos műveket. Még 15-én este elhangzott a rádióban Szálasi hadparancsa.

Horthy Miklós proklamációja így hangzott:

„Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar külpolitika legfontosabb

célkitűzése volt a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak legalább részbeni

megszüntetése a békés úton elérni kívánt revízió által. A Népszövetség működéséhez

fűzött remények ezen a téren nem valósultak meg.

Az újabb világkrízis beálltakor sem idegen területek megszerzésének vágya vezette

Magyarországot. A Csehszlovák Köztársasággal szemben sem voltak támadó szándékai,

és nem háború útján kívánta a tőle előzőleg elvett területek egy részét visszaszerezni. A

bácskai területre is csak az akkori jugoszláv kormányzat bekövetkezett összeomlása

után vonultunk be saját véreink védelmére. A Románia részéről tőlünk 1918-ban elvett

területekre nézve is az általa a tengelyhatalmaktól kért békés döntést fogadtuk el.

31 Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1984. 364.old.

Magyarország a szövetséges államok elleni háborúban a geográfiai helyzetünk

következtében reánk nehezedő német nyomás folytán sodródott bele, de ennek kertében

sem voltak hatalmi céljaink, és senkitől sem akartunk elvenni egy négyzetméternyi

területet sem.

Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a

háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell, hogy vonják ennek

következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép

sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában

meg kell, hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges

vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel

idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét,

elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.

Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hűséget a maga

részéről velünk szemben már régen megszegte. Már hosszabb idő óta a magyar

haderőnek egyre újabb és újabb részeit kívánságom és akaratom ellenére az ország

határain túl vetette harcba. Ez év március havában pedig a Német Birodalom vezére,

éppen a magyar haderő vissza hozatalára irányuló sürgetéseim folytán, tárgyalásra

hívott meg Klessheimbe, és ott közölte velem, hogy Magyarországot német csapatok

szállják meg, és tiltakozásom dacára ezt foganatosította azalatt, míg engem odakint

visszatartottak. Egyidejűleg az országba benyomult a német politikai rendőrség is, és

letartóztatott számos magyar állampolgárt, közöttük a törvényhozó testület több tagját,

valamint akkori kormányom belügyminiszterét,és a miniszterelnök is csupán úgy tudta a

letartóztatást elkerülni, hogy egy semleges követségre menekült.

A Német Birodalom vezérétől kapott arra a határozott ígéretre, hogy ha olyan kormányt

nevezek ki, amely a németek bizalmát bírja, megszünteti a magyar szuverenitást ért

sérelmeket és korlátozásokat, kineveztem a Sztójay-kormányt. A németek azonban nem

tartották meg ígéretüket. A német megszállás védelme alatt a Gestapo az általa e téren

másutt is követett módszerek alkalmazásával kezébe vette a zsidókérdésnek az

emberiesség követelményeivel ellenkező, ismert módon való intézését. Amidőn a háború

az ország határához közeledett, sőt azt át is lépte, ismételten megfelelő segítséget

ígértek a németek, de ezt az ígéretüket sem tartották meg az ígért módon és mértékben.

Az ország területét visszavonulásaik alkalmával fosztogatások és rombolások színterévé

tették.

A szövetségi hűséggel ellenkező mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással

tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belső

rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy

ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása előtt

autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták. Ezt követően német

repülőgépekről a mai kormányzat ellen lázító röpcédulákat dobáltak. Megbízható

értesüléseket kaptam arra nézve, hogy német politikai színezetű csapatok erőszakos

felfordulás útján az általam időközben kinevezett törvényes magyar kormány

megbuktatásával saját emberüket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország

területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni.

Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel

szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar

nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg

megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi

ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden

ellenségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a

nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani.

A honvédség elöljáróit megfelelően utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven,

egyidejűleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett

parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni. Minden becsületesen gondolkodó magyar

embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.”32

Szálasi visszavonta a proklamációt és a harc folytatását rendelte el

hadparancsában:

„Választanom kellett nemzetünk és az alkotmány, az igazság és a jog, az élet és a

törvény között. Nemzetünket, az igazságot és az életet választottam! Csak ezzel a

döntésemmel nyert élő alkotmányt a nemzet, élő törvényt az élet és élő jogot az igazság.

Nemzetem hű és felelős szolgálata parancsolja ezt számomra. Lépésemet a történelem

igazolni és nemzetünk akarata szentesíteni fogja. Ez hitem. Nemzetünk élni akarása,

hivatástudata és becsülete parancsolóan megkövetelte, hogy szabad akaratának és

cselekedetének útjából eltávolítsa a létét veszélyeztető akadályokat… Hitem és

meggyőződésem, hogy nemzetünk történelmi kötelességét teljesíteni fogja, és hogy

32 Kanyó András: Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság Könyvek 2008., Bp., 358 – 359. old (A továbbiakban: Kanyó, 2008)

Németország, Itália, Japán, valamint szövetségeseink oldalán a biztos győzelem felé

halad…”33

Márai Sándor a következőket írta a naplójában a történtekről: „Horthy

proklamációját délben fél kettőkor olvassa fel a rádió. Fél öt felé az első gyanús jel: a

vezérkari főnök bejelentése, mely további verekedésre buzdítja a csapatokat. Este

kilenckor Szálasi „hadparancsa”. Ez a történelem leghosszabb „hadparancsa”.

Dagályos, bombasztikus, értelmetlen, üres szócséplés, svádáján érzik, hogy elmebajos,

aki sokáig hallgatott, örül, mert végre beszélhet. Aztán nyilas versikét szavalnak a

„talajgyökérről”. Mindez inkább kínosan mulatságos, mint komoly, ugyanakkor

végzetes; elkerülhetetlen; a magyarság megeszi e keserű főzet minden fogását.”34

33 Csonka Emil: Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalomátvétel. Hungarista Kiadó, Budapest, 1944., 162. old. 34 Kanyó András: Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság Könyvek 2008., 367.old.

A közvélemény szerint Szálasi hatalomátvétele puccsként terjedt el, tehát a hatalmat

erőszakkal, törvénytelenül ragadta magához. Azonban tény, hogy az országgyűlés

november 4-én szavazta meg számára a kormányzói és hadúri jogosítványokat, s

vannak, akik erre a tényre hivatkozva állítják, Szálasi törvényesen került hatalomra,

tehát nem puccs által. Azonban ennek megcáfolására figyelembe kell vennünk, Szálasit

a németek juttatták hatalomra. (Nem mellékes megemlíteni, hogy mivel egy kézben

tartotta az államfői és kormányfői hatáskört, így diktátori teljhatalommal rendelkezett.)

Hitler és megbízottai ragaszkodtak a törvényességi forma –látszatának – fenntartásához.

Otto Rahn és Lakatos fogalmazta meg a lemondási nyilatkozatot, melyet a kormányzó

aláírt. Ebben megbízta Szálasit a „nemzeti koncentrációs kormány” megalakításával.

„1944.október 16.:

A magyar törvényhozás két háza nagyméltóságú elnökéhez!

A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az

elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belső egysége és

összefogása érdekében kormányzói tisztemről, és a kormányzói hatalmammal

kapcsolatos minden törvényes jogomról lemondok. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a

nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom.

Horthy Miklós s.k.”35

Horthy később előadta, a tőle származó ”minden nyilatkozat és aláírás kikényszerített”

volt.36 „Kijelentettem előtte, hogy én sem le nem mondok, sem Szálasit miniszterelnökké

ki nem nevezem, és hogy aláírásommal csakis a fiam életét akarom megmenteni.

Géppisztolyok fenyegetése közben kizsarolt aláírásnak nem lehet és nincs is

alkotmányjogi érvénye.”37

A hatalomátvétel tehát csak látszólag volt alkotmányos.

A köztisztviselőknek, az állami tisztviselőknek és a hadsereg tagjainak Szálasira kellett

esküt tenni.

35 Kanyó, 2008. 382.old. 36 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/94-0910/ch24.html (2014.01.12.) 37 Kanyó, 2008. 381.old.

Az eskü szövege:

„Ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy Magyarország kormányzói

jogkörének ideiglenes gyakorlatával megbízott m.kir. miniszterelnöke Szálasi Ferenc

iránt hűséggel és engedelmességgel viseltetünk. Magyarországhoz és a Hungarista

eszmerendszerhez hűek leszünk. Az ország törvényeinek engedelmeskedünk. Esküszünk,

hogy minden elöljárónknak és feljebbvalónknak engedelmeskedünk, őket tiszteletben

tartjuk és védelmezzük. Alárendeltjeinkről mindig legjobb tudásunk szerint

gondoskodunk. Példaadásunkkal és minden erőnkkel becsületesen teljesítjük.

Esküszünk, hogy minden nemű kötelességünket nemzetünk iránti hittel és hűséggel

teljesítjük, hogy szent hazánkért minden belső és külső ellenség ellen, bárki legyen is az,

mindenkor mindenütt életünk és vérünk feláldozásával és vitézül harcolunk. Sem a külső

sem a belső ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozunk. Haza és

nemzetellenes vagy olyan irányzat szolgálatába amely a Hungarista szellem fegyelmét

aláásni igyekszik nem lépünk. Az ilyen irányzatról tudomást szerezve az elöljáróinknak

haladéktalanul jelentjük. Semmiféle titkos társulatnak tagjai nem vagyunk és a jövőben

sem leszünk. Minden szolgálati titkot híven megőrzünk. A törvényeket, rendeleteket,

parancsokat és a Hungarista Munkaállam érdekeit szem előtt tartva viselkedünk és így

becsülettel élünk és halunk. Isten minket úgy segéljen! Ámen.”38

A Szálasi-kormány tagjai:

Nyilaskeresztes Párt: Szálasi Ferenc miniszterelnök, Szőllősi Jenő miniszterelnök

helyettes,Vajna Gábor belügyminiszter, Kemény Gábor külügyminiszter, Reményi-

Schneller Lajos pénzügyminiszter, Budinszky László igazságügy- miniszter, Beregfy

Károly honvédelmi miniszter, Rajniss Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszter, Pálffy

Fidél földművelésügyi miniszter, Szász Lajos kereskedelem-és közlekedésügyi

miniszter, Szakváry Emil iparügyi miniszter, Jurcsek Béla közellátásügyi miniszter,

Kovarc Emil tárna nélküli miniszter, Kassai-Schallmayer Ferenc tárca nélküli miniszter,

Hellebronth Vilmos tárca nélküli miniszter és Henney Árpád a nemzetvezető

munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli

miniszter.

38 Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992. 217.old. (Továbbiakban Gosztonyi, 1992.)

d) Zsidópolitika

Szálasi, mint már említettem, elrendelte a harc folytatását, a németek oldalán.

Rendületlenül bízott a győzelemben és a csodafegyverben. Miközben a nyilasok

rendeleteket adtak ki, hitel ellátással kapcsolatos ígéreteket tettek, üzemi tanácsokat

hoztak létre, míg az ország erőforrásait az eddigieknél is jobban kihasználták a németek.

A nyilas hatalmi rendszer tehát nem képviselt mást Magyarországon, mint a német

érdekek védelmét.

Ahogyan Hitlernél és Mussolininél, úgy Szálasinál is megfigyelhető a

jelképrendszer: nyilaskereszt, nyilaskeresztes zászló, nyilaskeresztes karszalag, a

nyilaskeresztet az állampecsétbe is belefoglalták, illetve a kitüntetésekbe, rendjelekbe.

Előírták köszöntésként, a karlendítést, a „Kitartás!” illetve „Éljen Szálasi!” felkiáltással

együtt. Szálasi indulóként terjedt el, az

Ébredj Magyar! című induló. 39„A nemzetvezető személyes

rendelkezése szerint a 10 éven felüli

gyermekeket a légoltalomban, a 16-18

éves ifjakat az egészségügyben és a

belső karhatalomban, 18-45 éves

férfiakat a hadseregben, az idősebbeket

pedig a közmunkában és a

rendfenntartásban kell alkalmazni.”40

Kezdetét vette a nyilasterror. A kormány programja kiszolgálta a németeket, a

szovjetek elleni végsőkig tartó harcot hirdetett, továbbá az ország hungarista-

nemzetiszocialista átszervezését határozta meg célként.

A nyilasokhoz ezrével csatlakoztak a frontszolgálat elől bujkálók, a kispolgárok,

segédmunkások, lecsúszott elemek és sok fiatal, akiket megtévesztett és magával

ragadott a párt szellemisége. Ezek könnyen juthattak fegyverhez, megkapták a nyilas

karszalagot, szabadon garázdálkodhattak a háború terhe alatt roskadozó országban.

Nem sokkal később az egész országot hadműveleti területté nyilvánították, létrehozták

többek között a Szent László hadosztályt, a Hunyadi SS gránátos hadosztályt. A Honi

39 A kép forrása: http://www.roncskutatas.hu/image/tid/89?page=1 (2014.03.10.) 40 Benkes Mihály-Borsányi György-Kende János (szerk.): Történelem IV 1914-1990; Cégér Kiadó, Budapest 1993. 119.old.

2. Nyilaskereszt

Hadsereg Parancsnoksága alá rendelték az összes intézményt ide értve az iskolákat is.

Több ezer embert tartóztattak le, tartottak őrizetben, fosztottak meg vagyonától,

jogaitól. Eichmann parancsára több tízezer fővárosi zsidót indítottak Ausztriába,

emberek százait lőtték le a Duna-parton.

A polgári lakosság teljesen ki volt szolgáltatva a nyilas rémuralomnak.

Szálasinak figyelembe kellett vennie német támogatóinak az érdekeit, vagyis

haladéktalanul újra kellett indítani a deportálásokat. Szálasiról meg kell említeni, hogy

nem antiszemita volt „csupán” aszemita, tehát nem kívánta elpusztítani a zsidó népet,

„csak zsidó mentessé” akarta tenni Magyarországot, illetve, mint azt már fentebb

említettem, hívő keresztény volt.

Mint azt egy 1944-ben tartott értekezleten előadta:

„Nem vagyok antiszemita, csak ellenfeleim állították ezt rólam. Aszemita vagyok, amint

ezt már több ízben leszögeztem. A zsidó éppen olyan ember, mint mi vagyunk és brutális

erőszakkal nem lehet a zsidókérdést megoldani. Az egyetlen helyes megoldást a

cionizmus képviseli. Önálló zsidó államot kell alakítani a világon szétszórt zsidóság

összes tagjának a bevonásával, mert a népek tulajdonságai különbözőek és vannak

fajták, amelyek egymás mellett élve örök súrlódást okoznak. Egyébként is ez a kérdés

jelenleg nem aktuális, de a háború után mindenesetre meg kell oldanunk, mégpedig

Európához méltó eszközökkel. Legutóbb illetékes német körök a Budapesten élő zsidók

kiszállítását kívánták. Ezt határozottan megtagadtam azért, mert tudom milyen sors vár

a mai körülmények között a deportáltakra. Tekintve azonban, hogy a magyarországi

zsidóság ezt a háborút nem tekinti az ő háborújának - mi pedig a mienknek tekintjük -

kénytelenek vagyunk addig őket biztonságos elkülönítésben tartani. Hallottam, hogy

különböző helyeken sajnálatos atrocitások történtek. Én a magam részéről mindent

elkövetek, hogy ezek a jövőben megszűnjenek és ezért nyomatékosan figyelmeztetem a

jelenlevő főszerkesztőket, hogy a zsidókérdéssel a jövőben ne foglalkozzanak."41

Csupán becsült adataink vannak a budapesti zsidóság nyilas hatalom korabeli

számáról, 200 000-től egészen 300.000-ig.

1944. november 3-án megjelent egy rendelet a „zsidók vagyona tárgyában”.

E szerint a zsidók vagyona az államra száll. Csupán 300 pengő készpénzt és kétheti

élelmiszert hagytak náluk. „Szálasi november 17-én rendeletet adott ki, melyben hat

különféle zsidókategóriát állapított meg: 1. külföldi menlevelesek 2.

41 Marschalkó Lajos – Fiala Ferenc: Vádló Bitófák, A magyar nemzet igazi sírásói, Gede testvérek Bt., 1999. 32.old. (A továbbiakban : Marschalkó- Fiala, 1999.)

Németországnak”kölcsön”

adott zsidók 3. gettózsidók

4. mentesített zsidók 5.

zsidó egyházi személyek 6.

zsidó fajú külföldi

állampolgárok.”42

1944 szeptemberétől a

szovjetek már a trianoni

ország területén harcoltak,

október 19-én Debrecen

„felszabadult” majd a

hónap végén megindult a

Budapestért indított

hadművelet, ami február

13-án ért véget. A hathétig

tartó harcok során a

főváros súlyos

veszteségeket szenvedett

el. A polgári lakosságból

mintegy 28.000 fő vesztette életét, a lakóépületek 84% a megsérült vagy elpusztult. Az

országból kiszoruló németek és nyilasok végigpusztították az országot, minden

mozdítható értéket magukkal vittek.

1945. április 13-ára a szovjetek az utolsó német egységet is kiűzték az országból. Az

országból 1945 márciusáig kb. 55 ezer vagonnyi árut vittek Németországba, a

visszavonuló németek pedig nemcsak a vasútvonalak 40%-át rombolták szét, de 1700

hidat robbantottak fel hazánk területén.43

A háború, mint láthatjuk, rajtahagyta nyomát az országon. Ismét vesztes oldalon

álltunk, kiugrani nem sikerült időben, sőt Szálasi politikája csak rontott a helyzetünkön.

42 Karsai, 2001. 252.old. 43 L. Nagy, 1995. 254.old.

3. Kép forrása: A szerző sajátja

Magyarország kilátásai igen rosszak voltak, hiszen az elért területgyarapodásokat nem

ismerték el a nagyhatalmak, mivel Hitler csatlósai közé tartoztunk.

Sem a német -, sem a náci szimpatizáns, sem a nyilas vezetők, sem azok,

akiknek szerepük volt az ország háborúba sodródásában nem kerülhették el a

felelősségre vonást. A következőkben, kifejezetten Szálasi Ferenc - mint a

Nyilaskeresztes Párt vezetője - ellen lefolytatott eljárást mutatom be.

II. Per és kivégzés

1) A népbíráskodásról

Mi is a népbíráskodás? Ezt a kérdést a debreceni rendeletalkotók igyekeztek a

legmegfelelőbben megválaszolni, hiszen tőlük várta az ország demokratikus

közvéleménye, hogy a szegedi antifasiszta programpontok megvalósítását elősegítő

rendeletet készítsenek.”44

A célja nem más, minthogy a nép elégtételt nyerjen a vele szemben elkövetett bűnökért.

a) A népbíróságok létrejötte, hatáskörei

1945. szeptember 2-án véget ért a második világháború. 1944. december 22-én

megalakult Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Tagjai többek között Erdei

Ferenc belügyminiszter, Nagy Imre földművelésügyi miniszter, Takács Ferenc és Bán

Antal iparügyi miniszterek voltak jelen, a miniszterelnök Dálnoki Miklós Béla volt. A

háború elveszítése, a háborús bűnösök felkutatása, felelősségre vonása vonta maga után

a népbíráskodás létrehozását.

Ez a kormány kötött fegyverszünetet 1945. január 20-án a Szovjetunióval,

továbbá 1945. január 25-én bocsátotta ki a népbíráskodásról szóló 81/1945. M.E.

rendeletét, aminek alapján eljárást indítottak a háborús és népellenes bűntettek elkövetői

ellen.

Ez után megszületett az 1945. évi VII. tv. a népbíráskodás tárgyában kibocsátott

kormányrendeletek törvényerőre emeléséről mely a következőket foglalja magában:

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ezennel törvényerőre emeli az Ideiglenes Nemzeti

Kormánynak a népbíráskodás tárgyában kibocsátott következő rendeleteit:

81/1945. ME rendelet a népbíráskodásról; kibocsáttatott Debrecenben, az 1945.

évi január hó 25. napján, hatályba lépett az 1945. évi február hó 5. napján;

1440/1945. ME rendelet a népbíráskodásról szóló 81/1945. ME rendelet

módosítása és kiegészítése tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi április hó

27. napján, hatályba lépett az 1945. évi május hó 1. napján;

44 Zinner Tibor-Róna Péter: A Hűség Házától az Andrássy út 60-ig, Lapkiadó Vállalat Budapest 1986, 48.old.

5900/1945. ME rendelet a népbíráskodás körében a távollevő terhelt ellen folyó

eljárásra, úgyszintén a közvád képviseletére vonatkozó szabályok kiegészítése

tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi augusztus hó 1. napján, hatályba

lépett az 1945. évi augusztus hó 5. napján;

6750/1945. ME rendelet a közhivatalnokok munkafegyelmének fokozottabb

biztosítása tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi augusztus hó 16. napján,

hatályba lépett az 1945. évi augusztus hó 19. napján.

Tehát mint láthatjuk, törvényerőre emelkedett a népbíráskodásról hozott

rendelet. A népbíróság hatásköre igencsak széles volt, kiterjedt a polgárokra, fegyveres

testületek tagjaira, de állampolgárságtól függetlenül a Magyarországon elfogottakra és a

magyar államnak kiadott személyekre úgyszintén. 1945. február 28-án kezdte mega

működését a Budapesti Népbíróság.

Itt meg kell említenem a népbíróság rendszere is megosztó, különböző

megítélést mutat az általam talált források szerint. Bár elsődleges feladata a háborús és

népellenes bűntettek elkövetőinek felkutatása, mégis vannak, akik bolsevista

„találmánynak” tartják, tagjait képzetlen, iskolázatlan embereknek írják le. Sok kritika

érte a halálra ítéltek tömkelege miatt, vádolják kínzással kikényszerített kivizsgálások

lefolytatásával. Állításuk szerint egyes ügyekben személyesen érdekelt bírók, ügyészek

jártak el, a tanúk idézését megtiltották. Egyik legsúlyosabb pontként említeném

miszerint előre megírt forgatókönyveket taníttattak be a vádlottakkal, esetenként

kínozták őket, előre meghatározott ítéleteket alkalmaztak. Szintén említették ezek a

források a koncepciós más néven kirakatpereket, vagyis, hogy előre megtervezett

koncepció alapján folytak a perek. Tevékenységük jogi és eljárási háttere valóban

megkérdőjelezhető volt, a szovjetek által megszállt országokban később a kommunista

párt eszközeivé váltak a politikai ellenfelek leszámolásának szempontjából.

A népbíróság rendkívüli különbíróság volt, tehát sok olyan új elem került

beépítésre, amely addig példanélküli volt.

„Hatásköre […] kiterjedt polgári egyénekre és a fegyveres testületek tagjaira, a

miniszterekre, valamint a magyar állam területén elfogott vagy a magyar államnak

kiadott személyekre, állampolgárságukra való tekintet nélkül.”45

45 Budapesti Fővárosi Levéltár http://bfl.archivportal.hu/index.php?action=print&news_id=1160 (2014.02.25.)

A nyilas terrorra tekintettel, mivel ebben sok fiatal vett részt, korlátozták a

fiatalkorúak javára fennálló speciális rendelkezéseket. Ez azt jelentette, hogy akik a

bűncselekmény elkövetésekor már betöltötték a 16. életévüket, azokkal szemben

halálbüntetést lehetett alkalmazni.

„Az alaprendelet minden korábbi joggyakorlattól eltérően szabályozta a

tanácsvezető bíró, a védő és a vádlott jogait, valamint a fellebbezési rendszert és a

vádképviseletet.

A népbíróság az alábbi büntetéseket alkalmazhatta:

- halál

- fegyház

- börtön;

- fogház

- internálás

- vagyonelkobzásig terjedő pénzbüntetés

- állásvesztés vagy foglalkozástól való eltiltás;

- a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése”46

Az 1946. évi VII. tc. a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi

védelméről, lehetőséget adott a koncepciós perek lefolytatására. A Budapesti

Népbíróság tárgyalta a háborús főbűnösök pereit, 1945-1946-ban itt ítélték el Bárdossy

Lászlót, Sztójay Dömét, Imrédy Bélát és Szálasi Ferencet is. A legtöbb népbíróság 1948

januárjára befejezte működését, a Budapesti Népbíróság 1949. október 31-ig működött,

majd végül 1950. április 1-jén a legutolsó, a szegedi népbíróság is befejezte működését.

46 Budapesti Fővárosi Levéltár http://bfl.archivportal.hu/index.php?action=print&news_id=1160 (2014.02.25.)

b) Szálasi a népíróság előtt

„Szálasi Ferencet volt magyar miniszterelnököt és tíz társát ma átadtuk a

magyar kormánynak, hogy mint háborús bűnösöket bíróság elé állítsák őket…. További

456 magyar háborús bűnöst, akiknek kiadatását a magyar kormány kérte, mihelyt a

szállítási lehetőségek ezt megengedik, ki fogunk szolgáltatni”-William S. Key

altábornagy, a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai tagjának

jelentése.

A háborús főbűnösöket az Andrássy út 60. szám alá vitték, ahol a pincékben

zárkákat alakítottak ki számukra.

Szálasi kétfajta naplót is vezetett a pincesor 39. zárkájában, az egyik az

„Esemény Napló”, a másik a „Gondolatok jegyzete” címet viselte.

Szálasi feljegyzései alapján tartózkodási helyei:

Március elejétől 27-ig Szabóhegyen, március 27-től április 1-ig Semmeringen,

május 7-én Ausburgban, július 31-ig, július 31-én Salzburgban, szeptember 18-tól

október 3-ig Marcus Campben. Október 3-án szállítják Budapestre, társaságában többek

között Imrédy, Bárdossy, Gömbös Ernő, Szőllősi.

Szálasi egészen pontos leírást készített mind a szálláshelyekről, táborokról, az

ellátásról, ezek felszereltségéről.

Mivel a perről készült anyag hatalmas mennyiségű, nem áll szándékomban pontról

pontra visszaadni azt, csupán az általam fontosnak megítélt vagy híresebb mozzanatokra

térek ki.

2) A per lefolyása

Az első tárgyalási nap 1946. február 5-én volt. A tárgyalás nagy tömegeket vonzott

a Zeneakadémiára. Képviseltette magát mind a magyar, mind a külföldi sajtó, a

tárgyalóterem teljesen megtelt. Hűtlenség bűntettével és háborús bűntettekkel vádolt

Szálasi Ferenc és társai ügyét tárgyalja a Budapesti népbíróság ezen a napon.

„Jelen voltak: dr. Jankó Péter törvényszéki tanácselnök, a főtárgyalás vezetője; dr.

Lészay Béla a Független Kisgazda Párttól; Korbasits Pál a Magyar Kommunista

Párttól; Mérő József a Szociáldemokrata Párttól; Horváth István a Nemzeti Paraszt

Párttól; László Adolf a Polgári Demokrata Párttól; Sipos Ignác az Országos

Szakszervezeti Tanácstól; Bolgár Menyhért a Független Kisgazda Párttól; Aranyos

István a Magyar Kommunista Párttól; Garamvölgyi Sándor a Szociáldemokrata

Párttól; Sótonyi László a Nemzeti Paraszt Párttól; Illosvay Hollóssy István a Polgári

Demokrata Párttól; Peresztegi Dezső az Országos Szakszervezeti Tanácstól; dr.

Jachner-Bakos Mihály törvényszéki aljegyző, jegyzőkönyvvezető, dr. Frank László

népügyész, dr. Nagy Vince politikai ügyész; valamint: Szálasi Ferenc I. rendű vádlott,

Vajna Gábor II. –Szőllősi Jenő III. – dr. Csia Sándor IV.- dr. Gera József V. – dr.

Kemény Gábor VI. – Beregfy Károly VII. rendű vádlottak.

Az I. rendű vádlott védelmében dr. Latkóczy Imre és dr. Zboray Sándor; a II. rendű

vádlott védelmében dr. Holló Géza; a III. rendű vádlott védelmében dr. Greguss Andor;

a IV. rendű vádlott védelmében dr. Krámer Emil és dr. Korányi Károly; az V. rendű

vádlott védelmében dr. Kiss Aladár; a VI. rendű vádlott védelmében dr. Lukács Vilmos

és dr. Geiringer Zsigmond; a VII. rendű vádlott védelmében dr. Gonda József István

voltak a Budapesti Ügyvédi Kamara által kirendelt védők.”47

Idézni szeretnék a perből, hiszen úgy gondolom, aki ezzel valaha is foglalkozott,

akár még az erről készült felvétel hanganyagát is megtalálhatta.

„… arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása így felel: Magyarország

nemzetvezetője. (Derültség a hallgatóság soraiban.)

Elnök: Csendet kérek! Önnek tehát ez a mániája, ez még mindig tart. De talán nem is

47 Karsai Elek-Karsai László: Szálasi per, (A továbbiakban: Karsai-Karsai: 1988.) Reform Kiadó, Debrecen, 1988, 43-44.old.

mánia, hanem rossz tréfa a nemzettel, vagy arcátlanság. Majd rá fogunk jönni, hogy

ezek közül melyik esettel állunk szemben. Büntetve volt?

Szálasi: Kérem én itt védekezési jogomnak…

Elnök: (Félbeszakítja.) Ez nem védekezés ez arcátlanság.

Szálasi: Nem, hanem engem törvényesen választottak meg nemzetvezetőnek. (Élénk

derültség a hallgatóság soraiban.)

Elnök: Csend legyen!

Szálasi: Bírói elfogultságot jelentek be

Elnök: Ezt megteheti. Arra feleljen volt-e büntetve.

Szálasi: Az 1921. III. t.c. (Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy

megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek) alapján megbüntettek 3 évi fegyházra

1938-tól 1941-ig.48

Ez után az elnök a többi vádlott adatait is felvette.

a) A vád

„Vádirat:

„Vádolom Szálasi Ferenc vádlottat

1, Az 1930. III. t.c. 60.§-ának 3. pontjába ütköző és az 1934. XVIII. t.c. 3.§-a szerint

minősülő hűtlenség bűntette miatt.

Az 1930. III. t.c. 58. §-a 1. bekezdésébe ütköző és ugyanezen §. 2. bekezdése szerint

minősülő hűtlenség bűntette, továbbá

2, az 1945. VII. t.c. 1. §-a által törvényerőre emelt Nbr. 11. §. 1. pont 1. bekezdésébe, a

3,4,5. és 6. pontjába ütköző háborús bűntettek.”49

Az 1930. évi III. tc. A katonai büntetőtörvénykönyv életbelépéséről és a közönséges

büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és

kiegészítéséről címet viselte, a 60. §. pedig a hűtlenség tekintetében tartalmazott

szabályozást.

E szerint, hűtlenség bűntettét követi el és öt évig terjedő börtönnel büntethető az aki

akár katonai titkot, akár a magyar állam egyéb fontos érdekeit, nemzetközi vagy

gazdasági helyzetét érintő más titkot kikémlel vagy jogosulatlanul megszerez, aki

például hivatalos megbízatásánál fogva ilyen titkot nyilvánosságra hoz vagy illetéktelen

személlyel közöl, vagy számára hozzáférhetővé tesz, illetve aki nem az előbb

felsoroltak szerint birtokába, tudomására jutott oly titkot nyilvánosságra hoz vagy

48 Karsai-Karsai, 1988. 44.old. 49 Karsai-Karsai, 1988. 47.old.

illetéktelen személlyel közöl, vagy számára hozzáférhetővé tesz, ha a cselekmény az

ország érdekét veszélyezteti.

Szálasi tekintetében a 3.pont volt jelentős, tehát „aki nem az 1.( kikémlel, jogosulatlanul

megszerez). vagy a 2. pontban (közhivatalnoki állásánál, hivatalos megbízatásánál vagy

a hatósággal szemben fennálló szolgálati vagy szerződéses viszonyánál fogva)

meghatározott módon birtokába vagy tudomására jutott oly titkot nyilvánosságra hoz

vagy illetéktelen személlyel közöl, avagy illetéktelen személynek más módon

hozzáférhetővé tesz, ha a cselekmény az állam érdekét veszélyezteti” hűtlenség

bűntettét követte el a vádirat szerint. Az 1934. XVIII. tc. amely a hűtlenség szigorúbb

büntetéséről szólt. A 3. §. által - ami mint láthatjuk, visszautal a 60.§-ra - vádolták mi

szerint:

A 60. §-ban meghatározott hűtlenség büntetése halál, ha a cselekményt háború idején

követték el abból a célból, hogy a titok idegen állam, más külföldi szervezet, ezek

megbízottjának vagy ezek érdekében működő személy tudomására jut.

Itt tehát már a halálos ítélet lehetősége is felbukkan, bár mint Szálasi naplójegyzeteiből

kiderült, erre számított: „ A zsidók gyűlölete és bosszúja személyem és az Eszme, a

Hungarizmus ellen oly nagy, olyan olthatatlan, hogy nem kétséges, hogy igazságom

átmenetileg alulmarad és holttestemet fogja befedni, mint halotti lepedő.” Írta ezt jóval

az első tárgyalási nap előtt, de már fogságban, 1945. október 19-én.

Következő vádpont az 1930. III. t.c. 58. §-a 1. illetve 2. bekezdése, szintén a

hűtlenség tekintetében, mi szerint hűtlenség bűntettét követi el és tíztől tizenöt évig

terjedő fegyházzal büntetendő aki külhatalom kormányával vagy külföldi szervezettel

szövetkezik, vagy érintkezik azért, hogy a magyar állam ellen ellenséges cselekményre

bírja, szintén aki külhatalmat a magyar állam ellen háborúra vagy kényszerintézkedésre

indítani törekszik.

A büntetés akkor életfogytig tartó fogház, ha a hadüzenet megtörtént, vagy a háború

kiütött.

Az 1945. évi VII. törvény a népbíráskodás tárgyában kibocsátott

kormányrendeletek törvényerőre emeléséről címet viselte.

11.§ 1. pont első bekezdés szerint „háborús bűnös az:

1. aki az 1939. évi háborúnak Magyarországra való kiterjedését, vagy

Magyarországnak a háborúba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását

vezető állásban kifejtett tevékenységével vagy magatartásával elősegítette,

vagy azt megakadályozni nem törekedett, bár erre vezető közhivatali állásánál,

politikai, közgazdasági, közéleti szerepénél fogva módja lett volna,

2. aki, mint a kormány, országgyűlés tagja, vagy mint vezető állást betöltő

közalkalmazott, kezdeményezője, vagy, bár a következményeket előre láthatta, részese

volt olyan határozat hozatalának, amely a magyar népet az 1939. évben kitört

világháborúba sodorta,

3. aki a fegyverszünet megkötését erőszakkal vagy befolyásának kihasználásával

megakadályozni igyekezett,

4. aki vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyujtott a hatalom

megszerzésére irányuló lázadáshoz, a hatalom megtartásához, vagy aki e hatalom

megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban

vagy honvédelem keretében életét fenyegető kényszerű szükség nélkül vezető állást

vállalt (vezető állás alatt miniszteri, államtitkári, főispáni, főpolgármesteri, hadsereg

parancsnoki, hadtestparancsnoki vagy hasonló fontosságú állást kell érteni).

5. aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás

tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette,

vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reábízott hatalommal visszaélve,

kegyetlenkedett, vagy aki általában felhajtója, tettese vagy részese volt emberek

törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.”

Ha végigtekintjük a Szálasi Ferenc ellen felhozott vádpontokat, megtalálhatjuk

az ország érdekét veszélyeztető hűtlenséget, amely ötévi fegyházzal büntet, majd ennek

szigorítását, ami már halállal fenyegetett, feltéve, ha teljesülnek a megszabott feltételek.

A népbíráskodás tárgyában született rendeleteket törvényerőre kellett emelni, ezt az

1945. évi VII. törvény tette meg, amiben meghatározásra került a háborús bűnös

fogalma.

A háborús bűnösök felelősségre vonásáról szóló rendeletet, 1945. január 25-én

az Ideiglenes Kormány adta ki, az utólag említett 1945. VII. törvény pedig ezt vette

alapul.

Megfigyelhetőek továbbá a Németországgal folytatott tárgyalásokra és

egyezségekre, az ország háborúba sodródását elősegítő magatartásra utaló bekezdések, a

nyilas mozgalmakban való részvételre, a nyilas kormányzatban betöltött szerepre kitérő

részek.

Hazaáruló tevékenységek közé sorolták még a háborúban való totális részvételt,

az ország kifosztását, a zsidók diszkriminációját, a gettósítást, a fegyverszünet

megakadályozását, a tömeggyilkosságokat is.

Szálasit többek között azzal is vádolta a népbíróság, hogy részese volt a törvénytelen

kivégzéseknek. Ezen kívül a vádlottak által írt cikkeket, felszólalásokat, beszédek

jegyzékét is felhozták.

b) Tárgyalási napok

Az első nap és a kihallgatása után Szálasi minősíthetetlennek nevezte a tanácselnök

magatartását. 1944. március 19. napjától kezdték. A kihallgatás során előkerült a

naplója, melyből részleteket olvastak fel, Veesenmayerrel történt beszélgetésre akartak

kitérni. 09: 30-tól délután 14:00-ig tartott a főtárgyalás. Az elkövetkezendő néhány

tárgyalás anyagát Szálasi naplójegyzete alapján mutatom be, elsősorban a per hossza

miatt.

A másik indokom az, hogy megkísérlem az egykori „nemzetvezető”, hős és

mártír szemszögéből láttatni a tárgyalást. Megmutatni, bizonyítani azt a magatartást,

amibe a mai napig képesek kapaszkodni azok, akik fent tartják mítoszát. (Minderről

azonban később szeretnék szót ejteni – utóélet). Szálasi szónoki képességével

kiemelkedett, de fanatizmusával, elvakultságával önmagát hősként beállító,

hatalomvágyó ember képét mutatja.

Második tárgyalási nap 1946. február 6.

A tárgyalás 09:45-től 14:00-ig tartott, s ezen a napon csak Szálasit hallgatták ki, s ő még

mindig minősíthetetlennek találja a kihallgatók magatartását.

Még ezek után is nemzete szolgálatát említi, magát mártírként beállítván.

Részlet:

„ Elnök: Szóval Ön október 15-én úgy hajtotta fejét nyugovóra, hogy még akkor sem

tudott arról, hogy a rádióban beolvasott hadparancs szerint Ön már hatalomra került?

Szálasi: Nem. Ha jól tudom, én a hadparancsot talán a második vagy harmadik

olvasásában hallgattam meg a rádióból a német követségen.

Elnök: Szóval erről is meglepetéssel értesült, éppen úgy, mint a kormányzói

proklamációról?

Szálasi: Igen. Miért mondjak mást, mint ami tényként bekövetkezett? Én tulajdonképpen

16-án reggel jöttem ki megint az utcára.”50

Szálasi még ekkor is állítja, mindenfajta német segítség nélkül készült átvenni a

hatalmat, saját erejéből.

A kihallgatás során október 15-ig jutottak el,tisztázták a Werbőczi utcai palotában

Veesenmayerrel és a német követséggel folytatott megbeszélést.

Harmadik tárgyalási nap

1946.február 7.

Az előzőleg félbehagyott tárgyalás folytatása következik.

Részlet:

„Szálasi: Hát ha a nemzet ellen követ el a Kormányzó puccsot, akkor természetesen

feloldva érzem magam az alól, hogy benne államfői jogokat gyakorló személyt lássak

Elnök: Ön még mindig így fogja fel, hogy a Kormányzó a nemzet ellen követte el azt,

amit ekkor tett? A Kormányzó követett el a nemzet ellen előzőleg sok minden, ez volt

azon nagyon kevés tettei közül az egyik, amikor a nemzet érdekében kívánt volna

cselekedni. (Taps.)

Szálasi: Nekem más volt a felfogásom.

Elnök: Önnek a felfogása az volt, hogy pusztuljon akár egymillió ember, csak Szálasi

Ferenc és zagyva hungarizmusa uralomra kerüljön. (Nagy taps.)” 51

Szálasi állítása szerint a Kormányzó puccsal való eltávolítására, nem voltak terveik,

állította, hogy a parlament és a felsőház mellettük állt.

A hadparancsból részleteket ismertet az elnök, majd a nyilas fajelméletre is rátér, és a

hitleri Németországnak felajánlott szolgálatokra. Ezek után tér rá a tárgyalás a

katonaszökevények ügyére, azok kivégzésének miértjére és mikéntjére.

Feltették kérdéseiket a népbírók, a vád és a védelem, majd a szünet után az ország

totális hadba állításának ügyében következtek a kérdések.

„Szálasi: A pártprogramba teljesen be van építve a zsidókérdés megoldása.

Elnök: De ez volt a kiinduló álláspontja, hogy a zsidóságot mint a magyarságra káros

fajt- így állította Ön, ugye- ki kell először kapcsolni a nemzet életéből, utána pedig mi

történjék vele?

50 Karsai-Karsai, 1988. 124.old. 51 Karsai-Karsai, 1988. 133.old.

Szálasi: Egy új országot kap, ahol az ő politikai, gazdasági és személyiségének,

adottságainak megfelelően megszervezi saját életét.”52

A nemzetvezető a zsidókat 6 –hat –csoportba osztja:

1, Külföldi menleveles zsidók:

2, A kölcsönzsidók

3, A Magyarországon egyelőre visszamaradó zsidók gettóban

4, A mentesített zsidók

5, Egyházi személyek

6, Zsidófajú külföldi állampolgárok

A zsidókkal kapcsolatban Szálasi kijelentette, hogy ő nem kapott jelentéseket az

említett kilengésekről.

A nyilasok által létrehozott Biztonsági Szolgálat Szálasi elmondása alapján a

katonai érdekeknek, a háború érdekeinek megfelelően adott ki rendelkezéseket. Ilyen

volt például a felkoncolásról szóló rendelkezés, ahol azonban a nyilasok hadbírósági

tárgyalás nélkül hajtották ezt végre a szökevényeken. Szálasi azzal védekezik, hogy az

egész ország harctér volt, hadműveleti területnek nyilvánították. Ezek után még szó esik

Bajcsy-Zsilinszkynek és társainak az ügye.

A tárgyalás 09:45-től 14:30-ig tartott.

Február 8.: A negyedik tárgyalási napon "az egyik népügyész indítványt tesz

Horthy Miklós és Vajna Gábor jegyzőkönyveinek beszerzésére az amerikai

hatóságoktól 53, hogy azokból a Szálasi kihallgatására nézve adatokat kaphassanak.

Február 11-től február 18-ig áttértek a további rendű vádlottak kihallgatására,

majd 19-től 21-ig a tanúkihallgatások következtek. Tanúkként megjelentek: Lakatos

Géza, Ambrózy Gyula, Lázár Károly, Csontos Balázs, Edmund Veesenmayer, Otto

Winkelmann, Vörös János, Pogány Imre, Klár Zoltán, Ferenczy László, Hajnácskőy

László, Domonkos Miksa, Valló Dezső, Baky László. Szálasi kifejtette ezzel

kapcsolatban is a véleményét: szerinte ezen emberek nagy részének nem a tanúk, sokkal

inkább a vádlottak padján lenne a helye. A tizenötödik tárgyalási naptól, az-az február

22-től vádbeszédek, majd védőbeszédek következtek.

Zboray-t, Latkóczy helyettesítette. Szálasi szerint „roppantul gyenge beszéd

volt”, csupán négy gépelt oldal terjedelmű. Latkóczy az első vádpont tekintetében- mi

52 Karsai-Karsai, 1988. 166.old. 53 Karsai-Karsai, 1988. 212. old.

szerint Szálasi idegen államoknak kémkedett- rámutatott, hogy a németeknek temérdek

kémük nyüzsgött az országban.

3) Az utolsó nap: 1946. február 25. Az utolsó tárgyalási nap

Bár Szálasi leírja naplójában, hogy nem maradt elég ideje felkészülni az utolsó

szó jogán tartandó beszédére, bár ehhez képest a 25-én tartott igen hosszúra nyúlt.

Nagyrészt idéztem Szálasitól, de kiemelve az általam fontosabbnak megítélt pontokra,

mint a németekbe vetett hite, a háború folytatásának miértje, a zsidókérdés, Horthy és a

puccs. A hungarista ideológiára itt már nem tértem ki, ez a dolgozat elején

megtalálható.

b) Az utolsó szó jogán

„Szálasi: Tisztelt Népbíróság! A száraz tényeket fogom előadni egészen ridegen. Kérem

a népbíróság urait, hogy számomra ugyanazokat a lehetőségeket nyújtsák, amelyeket a

vád képviselő urai kaptak. Hangsúlyozni akarnám és szeretném, hogy engem nem tud

befolyásolni tetszés vagy nem tetszés, engem egyetlenegy dolog befolyásolt mindig

életemben, és ez az igazság, (Mozgás és derültség a hallgatóság soraiban.) én mindig az

igazságot szolgáltam, ezt az igazságot mindig halálosan szeretett nemzetem

szolgálatába akartam állítani és meg voltam mindenkor győződve arról, hogy ennek az

igazságnak megvalósításán keresztül tudom legjobban, a legszebben, a legigazabban

szolgálni nemzetem dicsőségét, nagyságát és boldogságát.” 54

Megemlíti sérelmét azzal kapcsolatban, hogy a vád bizonyítás helyett

becsmérelte, sértegette őt, majd kitért a hungarista ideológiára. Időrendben ez után

„Európa szociológiai megépítésének” történetét is említi egészen a Római Birodalom

kialakulásától a II. világháború végéig.

Szálasi határozottan kijelentette:”… mi Németországgal nem azért mentünk,

mert a német néppel akartunk menni, hanem azért, mert a német népben olyan

világnézetet láttunk, és véltünk felismerni, amely a legközelebb feküdt, a mi

felfogásunkhoz.”55„Nemzetem és volt ellenségei vegyék tudomásul, hogy én mindig

bíztam és hittem a németek győzelmében, ebben nem kételkedtem. Ha egyetlen

pillanatra a legcsekélyebb mértékben is kételkedtem volna benne, úgy halálosan

szeretett magyar nemzetem és népem minden felém áramló hitét, bizalmát és szeretetét 54 Karsai-Karsai, 1988. 675.old. 55 Karsai-Karsai, 1988. 662.old.

minden erőmmel és tehetségemmel félreérthetetlenül egyértelműen és ingadozás nélkül

az azonnali béke megkötésének becsületes szolgálatában állítottam volna.”56

Hite megrendíthetetlen volt a biztos győzelemben, a német fegyverekben.

A hatalomátvétel kapcsán pedig leszögezte, azért vette át a hatalmat október 15-én, mert

időt akart nyerni, hisz abban a hitben volt, aki időt nyer, megnyeri a háborút.

Úgyszintén kiderül beszédéből, szentül hitte, hogy a nép ünnepli a hungarizmust.

„Országjárást végeztem 1944 nyarán is és akkor meggyőződtem arról, hogy a magyar

nemzet legszélesebb rétegeiben milyen nagy hittel, buzgalommal és szeretettel veszi

körül mindazt, ami hungarizmus, (Derültség a hallgatóság körében.) és mindazt, amit mi

ennek a világnézetnek keretében cselekszünk. Ez letagadhatatlan.” 57

Horthyról azt állította, azért helyezte magát német védelem alá, mert inkább tartott a

szovjetektől, mint az angolszászoktól. A szünet után, a zsidókérdés volt a fő téma.

„A zsidó nép számára feltétlenül és okvetlenül meg kell adni egy olyan területet, ahol

erkölcsi, szellemi és anyagi adottságainak megfelelően be tudja állítani saját állami,

nemzeti és népi országát és önmaga ebben az önállóságában, függetlenségében és

szabadságában be tudja szervezni önmagát az emberiség közösségébe.” 58

„A Nyilaskeresztes Párt egyetlen egy tagja nem vezet részt abban a zsidótlanítási

módszerben, ahogyan az Magyarországon folyik.”59

Végezetül:

„Tudom, hogy magyar nemzetem az élet nagy kérdései elől kitérni soha nem fog és

döntéseit mindig úgy fogja hozni, ahogyan becsülete és érdekei megkívánják. Ehhez a

lelkébe akarom égetni minden parasztjának, munkásának, értelmiségének, nőjének,

gyermekének, ifjának és katonájának, hogy nemzetünk szolgálatában meg lehet halni, de

elfáradni soha.”60

56 Karsai-Karsai, 1988. 667.old. 57 Karsai-Karsai, 1988. 663.old. 58 Karsai-Karsai, 1988. 665.old. 59 Karsai-Karsai, 1988. 666.old. 60 Karsai-Karsai, 1988. 667.old.

c) Ítélethozatal

A népbíróság 1946. március 1-jén pénteken, 10 órakor kihirdette az ítéletet

Szálasi és társai perében. E szerint a Népbíróság valamennyi vádlottat bűnösnek mondta

ki, ezért Szálasi Ferencet, Csia Sándort, Vajna Gábort, Beregffy Károlyt, Gera Józsefet,

Kemény Gábort,és Szőllősi Jenőt jogerősen kötél általi halálra ítélte.

„A vádlottakat a 81/1945. sz., illetve 1440/1945. M.E. sz., az 1945. VII.tc. által

törvényerőre emelt rendeletekben meghatározott következő háborús bűntettekben:

Szálasi Ferencet a Nbr. 11. § 1., 3. és 4. pontjaiban, úgyszintén a Novella 6.§-ának 5.

pontjában meghatározott háborús bűntettekben.” 61

Zeneakadémiáról visszakísérték az elítélteket a Markó utcai fogházba, ahol

mindannyian új cellákat és még szigorúbb felügyeletet kaptak.

Az ítélet indoklása a következő pontokból állt:

- Szálasi a németeknek rendszeresen szolgáltatott ki információkat a Kormányzó

fegyverszünet kötési szándékaival kapcsolatban

- A hatalom akár erőszakkal történő magához ragadásának szándéka, melyre a

Hungarista Naplóban találtak utalásokat

- Szálasi a németek segítségével került hatalomra

- 1944. október 15-e után még jobban belesodorta – többedmagával- az országot a

háborúba.

- Súlyos vád a zsidók elleni fellépés.

61 Karsai-Karsai, 1988. 699.old.

d) A „nemzetvezető” kivégzése

Bár Zboray kérte, hogy változtassák Szálasi ítéletét elzárásra, vagy kötél általi

halálról, golyó általi halálra, kérelme süket fülekre talált. A tizenhármas Zárkában volt

elhelyezve Szálasi Ferenc. Majd sorban Beregffy Károly, Gera József. Szőllősi Jenőt,

Csia Sándort és Kemény Gábort a harmadik emeleten helyezték el.

Szőllősi Jenőt két másik társával március 19-én végezték ki. A cellák

felszereltsége mindössze egy szalmazsák és egy asztal volt. Állandó ellenőrzés alatt

álltak, az öngyilkossági kísérlet elkerülése végett. Már korán reggel megtelt a fogház, a

folyosókon hatalmas tömeg tolongott. A kivégzést reggel 9 órakor Rajniss Ferenccel

kezdték.

Az egyik korabeli lap ekként számolt be az eseményről:

"Kedden reggel már a korai órákban nagyobb tömeg hullámzott a Markó-utcai fogház

mindkét kapuja előtt. Százak és százak vártak, hogy tanúi lehessenek Rajniss Ferenc, a

hírhedt háborús uszító kivégzésének. Háromnegyed kilenckor két fogházőr bevezette az

elítéltet, akit lelkész kísért. A bíró kihirdette előtte a jogerős halálos ítéletet és a

kegyelmi kérvény elutasítását azzal, hogy kötél helyett golyóval hajtják végre az ítéletet.

A fogházőrök a homokzsák előtt álló cölöphöz kötözték Rajniss Ferenc hátrabilincselt

kezét. Az egyik fogházőr zsebkendőt vett elő és bekötötte az elítélt szemét. Sortűz dördült

el és a volt nyilas miniszter, a Magyar Futár egykor habzó szájjal háborúra uszító

főszerkesztője, homokzsákként omlott össze a cölöp mellett. A kivégző osztag

parancsnoka jelentette, hogy az ítéletet végrehajtotta. egy perccel később az orvosok

megállapították a beállott halált."62

A tömeg nem oszlott, hiszen tudták, délután kettő órakor kerül sor Szálasi

Ferenc, Vajna Gábor, Gera József és Beregffy Károly kivégzésére. A jelenlévők

letelepedtek az udvaron, nem hagyták el a helyszínt. Délben már nemcsak az udvar, de a

folyosók és bírósági termek ablakaiból is nézők sokasága várta a folytatást.

Jellegzetessége volt még az „eseménynek” hogy nem csupán a magyar, hanem a

külföldi sajtó is jelentős számban képviseltette magát. Újságírók, operatőrök

fényképészek serege érkezett meg délután egy órára. A kivégzések sora Gera Józseffel

kezdődött, ő volt az első, akit a bitófához vezettek. A bitófákkal szemben volt a bíróság

62 Marschalkó-Fiala, 1999. 38-39.old.

asztala, ahol a népbírók, ügyészek foglaltak helyet, Jankó Péter tanácselnökkel, aki

felolvasta a kegyelem elutasítását. Ezek után megérkezett Szálasi. Magától sétált a bírói

asztalhoz, majd a bitófához. A jelen lévő fiatal pap felnyújtotta a feszületet, amit

Szálasi megcsókolt, majd a hóhér kivégezte.

„Isten előtt állok! Kész vagyok a felelősségrevonásra! Az ő ítéletét nyugodtan

fogadom, legyen az ő szent akarata szerint! A földi ítéletet nem félem!”63

Fernand Gigon francia újságíró beszámolója:

"... végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltő tömeg

halált követel a bűnösre s a bűnök súlya jobban nehezedik vállamra, mint maga az ég.

Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem

lezárt-vonású arcát: Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Ezek a

szájak nem tudom hány esetben mondták ki a halálos ítéletet és nem tudom hány ezer

zsidót küldtek az égetőkemencékbe. (?) Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai

ennek az embernek néhány másodperccel halála előtt. egy röpke pillanatra találkozom

szempillantásával - utolsó szempillantásával. Ügy érzem, hogy semmire sem gondol és

semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor

elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a

halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit

a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen

izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem vagy hogy nyelvével

megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és egy érem reszket a mellén

néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc..." 64

Szálasi a 180-as azonosító számot kapta a tömegsírban.

63 Uo. 1988. 707.old. 64 Marschalkó-Fiala, 1999. 41.old.

III. Horthy Miklós Nürnbergben

Úgy éreztem, Horthy Miklóst mint Magyarország Kormányzóját - akinek a neve egy

egész korszakot fémjelzett- nem hagyhatom ki a dolgozatomból, hiszen, jelentős

szerepe volt a történelem ezen részében. Ahogyan a cím is mutatja, nem az életútját

szándékozom végigkövetni, csupán a háború után történt felelősségre vonások

tekintetében végeztem kutatómunkát.

1.) A kormányzó

„Horthy Miklós megítéléséréről máig sem alakult ki konszenzus. Sokan vannak,

akik továbbra is egy retrogárd, antidemokratikus rendszer képviselőjét látják benne, aki

terrorral jutott hatalomra, diktatórikus eszközökkel tartotta azt meg, kiszolgáltatta

Magyarországot a fasizmusnak, és akinek a lelkén sokszázezer elhurcolt zsidó,

frontkatona és civil áldozat élete szárad.” 65

a) Nürnberg, vádlott vagy tanú?

A nürnbergi per nagy mérföldköve volt az igazságszolgáltatásnak. Olyan

vádpontok szerepeltek ott, amelyek addig még sosem voltak jelen a nemzetközi jogban.

A Nemzetközi Ítélőszék - mely természetesen a győztesek által lett felállítva -

három fő csoportba osztotta a bűncselekményeket. Az első csoportban voltak a béke

ellen elkövetett bűncselekmények így tehát az „erőszak tervezése, gyakorlati

előkészítése, megkezdése és lebonyolítása, érvényben lévő nemzetközi egyezmények

megszegésével.”66 A második csoportba tartoztak a háborús bűncselekmények, vagyis

„a hadviselés és szokásjog alapszabályainak megsértése gyilkosságokkal, embertelen

deportációkkal, rabszolgasággal, túszok kivégzésével, polgári lakosság

meghurcolásával és kiirtásával, és más brutális eljárásokkal.”67

A harmadik csoport elemei pedig a „kiirtás, szolgaság, deportálás, kínzás,

politikai, ideológiai vagy fali alapon.”68

65 Bencsik Gábor: Horthy Miklós, A kormányzó és kora, Magyar Mercurius Kiadó, Budapest ,2001. 283. old. 66 Kanyó András: Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság Könyvek Budapest, 2008. 421.old. (A továbbiakban Kanyó, 2008.) 67 Kanyó, 2008. 421.old. 68 Kanyó, 2008. 421.old.

Horthy tekintetében a második és harmadik pont volt lényeges, vagyis államfői

tevékenységének gyakorlása során elkövetett tetteiért háborús bűnösséggel vádolható,

legalább is azok szerint, akik bíróság elé kívánták állíttatni.

b) Vád és kihallgatások

A Nürnbergi Statútum kimondja, hogy olyan főbűnösök ügyében ítélkezik,

akiknek a tevékenysége számos országra kiterjedt, illetve cselekedeteik általános

befolyással voltak a háborúra. Ez tehát az az alapelv, amelynek alapján Horthy Miklós

nem tartozott a nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság hatáskörébe.

Egyes források szerint ellene szóltak azonban a következőek:

-1941. június 27-én, mindmáig tisztázatlan, kassai bombatámadást ürügyként

kihasználva - a Szovjetunió elleni támadás elrendelése.

-1941. december 12-én hadüzenetet küldött az Egyesült Államoknak.

- 1941-ben a téli hadviselésre alkalmatlan hadsereget nem rendelte haza, így az

pusztulásra lett ítélve.

- Törvényesítette Sztójay összes intézkedését, úgy a vidéki zsidóság deportálását;

- Illetve az ország anyagi forrásainak totális háborús igénybevételét.

Tito, aki az újvidéki vérengzésre alapozva vádolta Horthy Miklóst, s május közepe óta

kérte kiadatását az amerikaiaktól, sikertelenül. Május 2. és december 17. között Horthy

több amerikai hadifogolytáborban is tartózkodott, például Augsburg, Lesbois, Mondorf,

Wiesbaden, Oberursel és Nürnberg. Többször is kihallgatták eleinte a náci vezetőkről

kérdezték, majd a szélsőjobboldali mozgalmakról, külpolitikai eseményekről.

Sziklay Andor szerint Horthy:

„A háborúba sodródás katasztrofális folyamatáról beszélve, fatalista

mentegetőzéssel hangoztatta: „Akármit is tettem volna a dolgok kimenetelén nem

változtathattam volna. Nem történhetett másként, nekünk más utunk nem volt…”69

„A volt kormányzó önáltató hajlama ilyen kijelentéseket is diktált: „Mi semmiféle előnyt

a háborútól nem vártunk… Minket senki sem kényszerített pártállásra, senki fel nem

szólított rá…”70

Sziklay megrökönyödve adja elő, elképedve bámult az államfőre, hiszen látszott rajta,

hogy nem hazudott. Horthy még ekkor is hitt minden szavának valóságában. 69 Kanyó, 2008. 424. old. 70 Kanyó, 2008. 425. old.

Mindezeken felül sokszor hajtogatta a beszélgetésük során, hogy „nekünk más

választásunk nem volt”.

A kormányzó 1945. szeptember 24-től december közepéig volt Nürnbergben, de az

Ítélőszék úgy határozott, hogy Horthy csak tanúként jelenjen meg a tárgyaláson, de a

hazai népbíróság sem ítélte el. Ennek egyik oka Sztálin kijelentése (aki egyes

történészek szerint félt Tito túlzott megerősödésétől a balkánon, illetve nem kívánt

„mártír faragni a több mint két évtizeden keresztül nemzeti szimbólumnak számító

kormányzóból”71

Az 1945-ös kihallgatások során készült jegyzőkönyvek alapján sokan állítják, Horthy

emlékezete már nem volt a régi, a dátumokkal nem mindig volt tisztában.

„Legtöbbször az 1938. augusztusi Hitler–Horthy-találkozó időpontját nem tudta

megmondani, előfordult, hogy 1937-et mondott, vagy a hónapokat keverte. Problémája

akadt az első (1936) találkozójuk dátumával is, amit ő 1935-re tett, igaz, jelezte, hogy

ebben nem teljesen biztos. A második világháború kezdetét 1938-ra tette.”72

A kormányzó emlékezete többek szerint is időnként kihagyott, bár látszott rajta,

hogy nem hazudott, nem érezte, hogy saját magát vádolnia kéne. 1948. március 4-én

tette tanúvallomását Nürnbergben, ahol az Edmund Veesenmayer –Magyarország

korábbi teljhatalmú náci megbízottja- elleni perben tanúként jelent meg.

Veesenmayer a következőket mondta Horthyról az utolsó szó jogán:

„Olyan, egyébként bátor emberek jöttek el ide tanúskodni ellenem, akik a hazugság

szolgálatába állva önmagukat is megcsalták. Horthyt […] még megvetni sem vagyok

képes, egyszerűen csak mélységesen szánom.”73 „Horthy Miklós felelősségre vonása

ugyan elmaradt, de szimbolikus értelemben az új hatalom tollforgatói mindent megtettek

a korszak és a kormányzó teljes hiteltelenítésére.”74

71 Gellért Ádám – Turbucz Dávid: Egy elmaradt felelősségre vonás margójára, Horthy Miklós Nürnbergben, Betekintő 2012/ 4. 11. old. ( A továbbiakban Gellért-Turbucz, 2012.) 72 Gellért-Turbucz 2012. 2. old. 73 The Ministries Case: 14. kötet. 274. 1948. november 18. 74 Gellért-Turbucz 2012. 12. old.

2) Sztálin megkegyelmez

„Kérem, ne ítéljék el Horthyt, mondotta Sztálin, a társaság általános elképedése

közben. Először is, Horthy öregember már, azután pedig nem szabad elfelejteni neki,

hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén….”

Horthy levele Sztálinhoz.

„Tábornagy!

Végső veszélyben forgó népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. A magyar

nép nevében, amelyet ennek a háborúnak a kitöréséért semmi féle felelősség nem terhel.

Ezer éven át, de különösen az utóbbi évtizedben népünk sorsát a szomszédos német

kolosszus befolyásolta. Ennek a hatása alatt sodródtunk bele ebbe, a Szovjetunióval

folytatott szerencsétlen háborúba is. Nyomatékosan kell hangsúlyoznom azt a

körülményt, hogy szegény hazámat valósággal elárasztotta a németek ötödik

hadoszlopa. Ez a nagyszabású behatolás ugyanakkor kezdődött, amikor német csapatok

vonultak be Romániába és Bulgáriába is, melynek eredményeként a német ügynökök

minden Magyarországi megmozdulást, minden lépést közvetlen közelről figyeltek, s a

legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most szereztem tudomást

arról, hogy a Kassát és Munkácsot ért légi támadás után Molotov külügyminiszter – a

magyar követtel folytatott megbeszélés során – kifejezésre juttatta a Szovjetuniónak

Magyarország iránt táplált békés törekvéseit. Ha ez megfelel a valóságnak, tragikus,

mert nem ért el hozzám idejében. Az igazság kedvéért tájékoztatni szeretném Önt arról,

hogy mi soha senkitől nem akartunk még egy talpalatnyi földet sem elvenni, ha ez jog

szerint nem illetett meg bennünket. Éppen ellenkezőleg, a románok foglalták el orosz

szövetségesüktől Besszarábiát, az első világháború után, a második világháború alatt

pedig német segítséggel Oroszország déli részének jelentős részét igyekeztek

megszerezni. Ezen kívül, amikor 1940-ben véget kívántunk vetni az erdélyi magyarság

kegyetlen bánásmódjának, ismét a románok voltak azok, akik Németország segítségéért

folyamodtak, kérve Hitler, hogy tegye lehetővé számukra a Bécsi döntéssel e terület

legalább egy részének megtartását. Amikor delegátusaimat teljhatalommal felruházva

elküldöm a fegyverszüneti tárgyalásokra, kérem Önt, hogy kímélje meg ezt a

szerencsétlen országot, amelynek megvannak a maga történelmi érdemei, s amelynek

népe az orosz néppel oly sok közös vonást mutat fel.

Szíveskedjék hatalmas befolyását érvényesíteni szövetségeseinél, hogy népünk

érdekeivel és becsületével összeegyeztethető feltételeket szabjanak, mert ez a nép

valóban békés életet és biztonságot jövőt érdemel. Megragadom az alkalmat, hogy Ön

iránt, Sztálin tábornagy legmagasabb nagyrabecsülésemet fejezzem ki.

Őszinte híve Horthy s.k.

P.S. Minthogy csapataink még mindig a határokon tartózkodnak, s erős német

egységek tartanak bennünket megszállva, arra kérem, hogy levelemet bizalmasan

kezelje mindaddig, amíg a helyzeten felül tudunk kerekedni. „ 75

75 Kanyó, 2008. 290-291. old.

IV. Horthy Miklós felelőssége

„Végig azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok itt hadifogolyként. Mivel az amerikai

odaadó nép és semmi helytelen dolgot nem csinálna, az egyetlen lehetséges magyarázat

szerintem az, hogy amíg az amerikaiaknál vagyok, addig sem kerülök a bolsevikok

kezére” – elmélkedett sorsáról Horthy Miklós tört angolsággal amerikai kihallgatói

előtt 1945. október 22-én.2 A volt kormányzó ekkor már egy hete tudta, hogy az

amerikai főügyész, Robert Jackson nem vádlottként, hanem csak tanúként számol vele a

nürnbergi háborús főbűnösök perében.”76

1.) Revízió

Ahogyan már a dolgozat elején említettem, a revíziós politika nagyban szerepet játszott

a háborúba való sodródásunkban, majd a németekhez való kötődésünkben is. Az 1920-

ban hozott külpolitikai döntéseket mind a kormányzó, mind az akkori katonai és

politikai elit igazságtalannak tartotta, s élt bennük a területek visszaszerzésének vágya.

Horthy kitartóan hitt abban, hogy 1945. után visszaállíthatóak lesznek a történelmi

határaink.

a)Trianon

A felelősség kérdése mégis csupán az önmérséklet hiányának fényében vethető

fel. „Horthy Miklós kormányzóként, ha területgyarapodásról volt szó, az első bécsi

döntést követően nem törekedett önmérsékletre, sőt, a külpolitikai kockázatvállalást is

összeegyeztethetőnek tartotta a nemzet érdekeivel.”77 Azonban tény, hogy több esemény

együttes, kedvezőtlen hatása volt az, amiért a németek irányába ilyen szoros függés

alakult ki.

76 Gellért-Turbucz, 2012. 1. old. 77 Gellért-Turbucz, 2012. 3. old.

b) Hitler

Horthy később többször is hangoztatta, mindig próbált ellenállást kifejteni

Hitlerrel és Hitler kéréseivel szemben. 1938 augusztusában, Hitler azt kérte a

kormányzótól, hogy támadja meg Csehszlovákiát, ezért cserébe természetesen egész

Szlovákiát ígérte. Erre az ajánlatra azonban minden esetben nemleges válasz érkezett a

magyar oldalról. Horthy oka arra, hogy a Harmadik Birodalommal együttműködjön, a

területi revízió volt, s bár 1938-1939-ben még volt lehetőségünk nemet mondani, ez a

függetlenség -a területszerzés reményének növekedésével- egyre csökkent.

Természetesen a német függést eredményező lépések nem csak Horthynak

tulajdoníthatóak, hiszen a katonai és politikai elit nem kis része folytatott németbarát

politikát.

c) Jugoszlávia

Horthy elmondása szerint az 1940. december 12-én kötött barátsági szerződés

már érvényét veszítette akkor, mikor a Magyar Királyi Honvédség részt vett az 1941.

március-áprilisi hadműveletekben. Teleki Pál miniszterelnök végsőkig ellenezte ezt a

lépést. Ez kiderül a kormányzónak címzett, bíráló utolsó levelében, minek megírása

után - április 3-án - öngyilkos lett.

„Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel

szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk –

mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a

németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak

vissza. Bűnös vagyok.

Teleki Pál

1941. ápr. 3.”78

A beavatkozás oka a vajdasági magyarok helyzete volt. Teleki mint tudjuk,

igyekezett az angolszászokkal való kapcsolatot fenntartani, a németekkel szemben

viszont fenntartásokat támasztott.

78 Kanyó, 2008. 66. old.

Mint azt már fent említettem, a jugoszláv kiadatási kérelem ebből az incidensből

ered. Ennek kapcsán Horthy kijelentette:

„… most azt mondják, hogy háborús bűnös vagyok, mert kétezer ember meghalt.

Egy német városban háromezren haltak meg, s mégsem gondolja úgy senki, hogy

felelősségre kéne vonni az Egyesült Államok elnökét a bombázásokért.”

2.) A II. világháború és zsidópolitika

.„Mindent elkövettem, ami hatalmamban állt, hogy népemet megmentsem a háború

szörnyűségeitől” – nyilatkozta Horthy.79

a) Belépés a háborúba

A Kristóffy Józseftől érkezett távirat ügyében nem jutottak megegyezésre,

ugyanis Horthy Bárdossy Lászlót tette felelőssé. Állítása szerint, az akkori

miniszterelnök eltitkolta előle a táviratot. Bárdossy később a népbíróság előtt éppen

ennek ellenkezőjét állította.

„A június 26-i események ismertetésekor a volt kormányzó a saját szerepéről

semmit sem írt vagy mondott. A Bevinnek írt memorandumban csak annyit tudunk meg,

hogy „a kormány bejelentette a hadiállapotot Oroszországgal”80

A kassai incidensről nem fejtette ki álláspontját, de a Szovjetuniónak nem fűződött

érdeke a város bombázásához, mégis ez volt az ürügy, a hadüzenetre.

„Úgy tette mindezt, hogy a magyar államnak akkor nem kellett német elvárásoknak

megfelelnie, az ország megszállásától tartania.” 81

b) Zsidópolitika és a végső megoldás

„A mi derűs, csinos, hollywoodi képzettségű öregifjú volt elnökünk, Reagan

népszerűsítette azt a formulát, amelyet egy politikai kritikusa „az öt N-betű”-vel jelzett:

„Nem tudta. Nem emlékszik. Nem volt felelős. Nem informálták. Nem úgy történt.”

Horthy kormányzó ezt, beszélgetésünkben tett több megjegyzéséből ítélve, már sokkal

régebben alkalmazta.”82

Horthy a Veesenmayer elleni perben, többszöri kérdezésre sem emlékezett arra,

hogy milyen jogfosztó rendelkezéseket alkalmaztak a zsidósággal szemben. Mikor a

deportálásokról és a munkaszolgálatról kérdezték így felelt: „Kérem, ha továbbra is

79 Gellért-Turbucz, 2012. 4. old. 80 Gellért-Turbucz, 2012. 5. old. 81 Gellért-Turbucz, 2012.. 5. old. 82 Kanyó, 2008. 423. old.

hasonló kérdéseket tesz fel, előre mondom, hogy nem emlékszem és semmit sem tudok

róla.”83

A jogfosztó rendeletekkel kapcsolatban is csak így felelt: „Nem tudom, hogy milyen

törvényekről beszél.”84

Joggal tehetjük fel tehát a kérdést, mivel is foglalkozott ezen időkben a kormányzó?

„Szabad volt direkt vagy indirekt módon félrevezetni az ország kormányzóját

büntetlenül?” 85

Endlösung, avagy a végső megoldás. A magyar kormány zsidópolitikáját, Hitler soha

nem találta megfelelőnek. Kifogásolta, szerinte túl enyhe és toleráns volt.

1943. április 16-án, Klessheimben tartott találkozón, ahol jelen volt Ribbentrop

külügyminiszter is, Hitler szintén bírálta a kormányzót. 16-án, mint erre már utaltam,

Horthy azzal védekezett, hogy „elpusztítani aligha lehet őket (zsidóságot)”. Hitler

válaszában szlovákiai példát hozott, koncentrációs táborokban való elhelyezésüket

sürgette. Másnap, 17-én Horthy még mindig tartotta magát ahhoz, hogy „mégsem ütheti

őket agyon”. 86

Hitler bejelentette: „Ha a zsidók ott nem akarnak dolgozni, agyonlövik őket. Ha

nem képesek dolgozni, veszniük kell. Úgy kell bánni velük, mint a bacilushordozókkal,

nehogy az egészséges testet megfertőzzék. Ez nem kegyetlenség, ha az ember

meggondolja, hogy a természet törvénye szerint nyulak, őzek szabadon megölendők és

más állatokat meg kell ölni, hogy ne legyenek többé ártalmasak.”87

Ribbentrop ekkor már a végső megoldásról beszélt. Mindez már egyértelműen jelezte –

jeleznie kellett volna - a kormányzó számára, hogy a náci fajelmélet alapján, a zsidóság

kiirtandó.

„Horthy emlékirataiban is találunk utalást arra, hogy a kormányzó tudhatta,

hogy mi fog történni a zsidókkal akkor, ha szabad kezet ad a „német kurzusnak”. Egy

1944 februárjában a miniszterelnökhöz intézett emlékirattal kapcsolatban ezt vetette

papírra: „[…] [a német kurzus] hozzájárulásunkat követelte 800 000 zsidó kiirtásához,

én magam szóval és írásban is igyekeztem Hitlert meggyőzni, és elébe tártam, hogy az

erőszakos »megoldás« nemcsak a rendet és jogbiztonságot ássa alá, nemcsak az

83 Gellért-Turbucz, 2012. 5. old. 84 Gellért-Turbucz, 2012. 5. old. 85 Kanyó, 2008. 424.old. 86 Gellért-Turbucz, 2012. 6. old 87 Kanyó, 2008. 427. old.

erkölccsel és az emberiességgel összeegyezhetetlen, hanem a termelésben is zavart

idézne elő.”88

Itt meg kell jegyeznem, egyet értek Kanyó Andrással, aki szerint „ez a

megfogalmazás nem valami szerencsés. Olybá tűnik, mintha azt mondanánk, hogy a

magyar állampolgárok százezreinek kiirtása olyan betegséggel egyértelmű, amely

nemcsak tüdőrákot és agyvérzést okoz, hanem erős náthával is jár.”89

Konklúzióként pedig, láthatjuk, a kormányzónak ekkor már tudnia kellett, hogy

a deportálás és munkaszolgálatra való elhurcolás, egyenértékű a zsidóság

megsemmisítésével, tehát az a bizonyos „öt N betű”, ez esetben nem állhatott fent.

Nem mellékes az sem, hogy mindezek ismeretében hozta meg a megszállás után is

döntéseit, gondolok itt elsősorban a deportálások engedélyezésére.

c) Megszállástól a lemondásig

1944. március 19-én az országot megszállták a német erők. Horthy később azt állította,

hogy a megszállás pillanatától kezdve ellenségnek tekintette a németeket.”90 Ellentétbe

ütközik azonban a kormányzó azon állítása, hogy fogoly volt, a korabeli nyilvános

szerepléseivel.

Deportálások: Horthy ismét Hitler ígéretére támaszkodott, mikor a Harmadik

Birodalomhoz hű kormányt nevezett ki, hiszen a náci vezető ígérete szerint ekkor

megszünteti majd a megszállást.

„…Németországgal, amely mindig életre-halálra megbízható és szótartó szövetséges

volt a történelem tanúsága szerint;”„Megbízható” és „szótartó”?

A történelemből, amelyre Horthy hivatkozott, a magyar nép inkább arra volt kénytelen

emlékezni, hogy „ne higgy, magyar a németnek/ akármivel hitegetnek…” 91

De Hitler most sem tartotta be, amit ígért. Horthy azonban nem mondott le, ekkor sem.

Mint tudjuk, a vidéki zsidóság nagy részét – számszerűsített adatok szerint 437 402 főt -

deportálták, a kormányzó már csak a fővárosi zsidók ügyében lépett közbe, később

pedig kijelentette, tehetetlenek voltak a vidéki zsidóság elhurcolásának ügyében.

A csendőrség szerepéről így nyilatkozott: „Először is ki szeretném emelni, hogy a

csendőrségünk rendkívül kiváló testület volt. […] Magától értetődő, hogy arra voltak

88 Gellért-Turbucz, 2012. 6-7. old. 89 Kanyó, 2008. 428. old. 90 Gellért-Turbucz, 2012. 7. old. 91 Kanyó, 2008. 426. old.

kiképezve, hogy minden parancsot végrehajtsanak. A csendőrség a belügyminisztérium

mint felettes szerv által kiadott parancsokat követte akkor is, amikor segédkezett a

zsidók falvakból történő előállításában.” 92 A kormányzó hibáztatta a Gestapo-t, a

csendőrség náci elemeit, felhozta tehetetlenségüket a megszállás miatt, még azt is, hogy

úgy tudták, csupán munkára fogják őket Németországban, de saját felelősségét –ami

passzivitásából eredt és amivel lényegében legitimálta a történteket - nem ismerte

el.„Horthy, miután nem tudott azonosulni a zsidóság fizikai megsemmisítésével, nem

kívánt az ezzel kapcsolatos döntésekben aktív szerepet vállalni.”93

A deportálások leállításával kapcsolatban így nyilatkozott az egykori kormányzó:

„Az a szó, hogy» leállítottam«, talán annyiban nem helyes kifejezés, hogy nem állt

hatalmamban megakadályozni a vidéki deportálásokat, mert nem álltak

rendelkezésemre megfelelő erők. De követelni azt követeltem.”94

Az 1944augusztusában tervezett újraindított deportálásokat a román kiugrás és a

hadi helyzet változása akadályozta meg.

92 Gellért-Turbucz, 2012. 8. old. 93 Gellért-Turbucz, 2012. 8. old. 94 Gellért-Turbucz, 2012. 9. old.

d) Lemondás

1944. október 16-án történt lemondását, Horthy – mint már említettem - érvénytelennek

tekintette. Kényszerítették, így nem ismerte el.

„… az egész országom száz százalékig mögöttem állt, kivéve azokat a csirkefogókat,

Szálasit és nagyapját. Szálasi nagyapjának zsidó származására célozva hozzátette, hogy

nem is érti,» miként jöhetett be az a Goldman az országba«”95

Végszó:

Sokan vitatkoznak Horthy felelősségre vonásáról, illetve ennek elmaradásáról,

mégis azt kellett megállapítanom - mint ahogyan azt a dolgozat elején is kifejtettem-

még most sem lehet politikamentesen írni, beszélni ezeknek a vonatkozásában, úgy

hogy egyes személyeket politikai beállítottságuk vezérel, és személyeskedő

hangnemben írnak történelmi tényekről.

Pártok neveivel dobálózva Horthy-kultuszról beszélnek, s ők maguk élesztik

újra, „rehabilitálják” ezt.

Személyes véleményem csupán, de véleményem szerint nem szabadna ezt a

korszakot - ami az ország romba döntésével végződött - a jelen politikai helyzetre

kivetíteni semmiféle szempontból, s főleg nem „történelmi vitákat” generálni.

95 Gellért-Turbucz, 2012. 11. old.

Összegzés

Dolgozatomban végigtekintettem a háború borzalmainak előterében Szálasi

Ferenc élettörténetét, a nyilasok hatalomra törését, a háborúból való kiugrás

sikertelenségét, a veszteségeket.

A fő vonal a felelősségre vonások és a perek kérdése maradt. Igyekeztem

bemutatni a népbíróságok működését, középpontban a Szálasi Ferenc ellen folytatott

eljárással. Idéztem a jegyzőkönyvekből, ezzel is személyesebbé téve a dolgozatot. Nem

mások által megformált véleményt írtam le róla, sokkal inkább mozzanatokat, fő

kérdésköröket emeltem ki az egyes tárgyalási napokból. Az olvasó tehát saját maga

formálhat véleményt ezekről.

Kitértem arra, Horthy Miklós, az egykori kormányzónk kapcsán, hogy mégis

hogyan lehet ez elől a szigorú igazságszolgáltatás elől kitérni. Ezzel már ízelítőt is

kaphatunk a háború utáni nagyhatalmi rendszer alakulásából.

Az ország ismét vesztesként került ki a háborúból. A békeszerződések

értelmében, a szerzett területeit elvesztette, azokat nem ismerték el. Az amiért –szigorú

idézőjelben véve- volt „értelme” belépni ebbe a háborúba, a területcsonkítás elleni

fellépés, a revíziós politika tehát értelmét vesztette.

A téma további vizsgálata kapcsán kitérek még egyes pártokra és mozgalmakra,

akik a mai napig gyakorolják a nyilasok eszméit, Szálasi Ferencben pedig a hőst, a

hazafit a nemzetvezetőt és mártírt látják.

Utóélet: A Szálasi kultusz jelene Karsai Lászlót idézve:

„Szálasi Ferencet, miután 1935-ben nyugállományba helyeztette magát, politikai

ellenfelei többször is dilettáns kalandornak, vallási hóbortban szenvedőnek vagy

egyszerűen tébolyodottnak nevezték. Hívei szerint ő volt a magyar politikai élet félelem

és gáncs nélküli lovagja. Az 1945–1990 közötti magyarországi szakirodalom általában

Szálasi ellenfeleinek álláspontját visszhangozta, míg C. A. Macartney professzor

monográfiájának a nyilasokkal foglalkozó részeit már-már Szálasi teljes

rehabilitálására tett kísérletnek is tekinthetjük”96

96 Karsai László: Reflektor a sötétbe, 2008. március, Évfolyam 13, Szám 3» Befejezetlen múlt.

Mint azt a dolgozat elején is leírtam, különböző megítélés alá esett Szálasi, mind kortól,

mind politikai nézettől függően, persze a korszak is függ a politikától.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül, csupán a jelenkor szélsőségeit feltárva

mutatom be, hogyan tisztelegnek sokan még mindig az egykori nemzetvezető emléke

előtt.

Pax Hungarica – a hungarista mozgalom

„Szálasi ideológiájának, vagyis a hungarista eszmerendszernek kétségtelenül bölcseleti

alapjai vannak”

Talán ez a mozgalom a leginkább említésre méltó az összes közül. Honlapjukon

egészen komoly összefoglalót találhatunk, történelmi visszavezetést Prohászka

Ottokárig.

2008. január 28-án alakult meg a mozgalom Pax Hungarica néven. Ahogyan le is írják,

mozgalmuk tekintélyelvűség és hierarchia alapján épül fel, se címeket se rangokat nem

használnak.

A weblapon megtalálható még a hungarizmus meghatározása, illetve céljaikat is

körülírják, mint például: „ az alkotmányosság, a nemzeti szuverenitás és a (valódi)

jogállamiság helyreállítása; erkölcsi és szellemi megújulás; az ország védelmi

képességeinek helyreállítása; átlátható, minden állampolgárra kiterjedő nyugdíj- és

egészségbiztosítási rendszer; az oktatási rendszer; újjászervezése; pártok nélküli,

szerves nemzeti társadalom; a pénzügyi rendszer gyökeres átalakítása; a nemzeti ipar és

munkaerő védelme; a tulajdonviszonyok rendezése” stb. oldal))

Olvasható még ezen kívül a mozgalom szabályzata is, melyben találhatunk

szabályozást a tagságra, a tagok jogaira és kötelezettségeire, a szervezeti rendre, a

tagozatokra, a tisztségviselőkre, a jelképekre, a mozgalom zászlajára és indulójára

vonatkozóan.

Felvetődik bennem a kérdés, a tagok jogainál olvasottakkal kapcsolatban, mi

szerint: „A Mozgalom valamennyi tagja jogosult a Mozgalom jogi védelmét kérni, ha

meggyőződése, mozgalmi tagsága vagy Mozgalmon belüli tevékenysége miatt

bármilyen hátrány vagy jogsérelem érné.” 97

Miféle jogi védelemről beszélhetünk, olyan meggyőződés vagy tevékenység

kapcsán, amelynek eszméi Szálasit és a nyilasokat éltetik, mind a zászlajuk, mint a

97 Pax Hungarica Mozgalom Szervezeti és Működési Szabályzata http://paxhungarica.org/?content=3 (2014.03.16.)

jelképük – gondolom nem véletlenül – hasonlóságot mutat az egykori nyilasokéval és

nem utolsó sorban, az indulójuk az a Szálasi induló, melynek szövegében is benne van:

„győzelemre visz majd a nyilaskereszt, Szálasi Ferenc.” Hasonló mozgalmakhoz

sorolható még a Magyar Hajnal Mozgalom, amely szélsőségesebb az előzőnél, s

elsődleges célja a területi revízió (lenne), címerük árpád sávos. Szintén megemlíteném

egy szó erejéig a Nemzeti Forradalmi Pártot, mely hasonlóan az előzőekhez,

szélsőséges nézeteket képvisel, s ugyanúgy harsogja az egykori jelszavakat. Nem

mellesleg a Becsület Napja rendezvényeinek egyik támogatója. Ezeken kívül

természetesen számos ilyen mozgalom létezik, létezhet még, de nem is kívánom mindet

megemlíteni.

A Szálasi szobor kapcsán

Mi sem bizonyítja jobban, hogy igenis létezik mind a mai napig a hungarizmus

eszmerendszere, mint hogy hívei szobrot állítottak az ideológia megalkotójának.

Szálasi Ferenc halálának 65.évfordulóján a Pax Hungarica Mozgalom feketébe öltözött

tagjai mezőkövesdi emlékmű előtt tartottak megemlékezést. Az emlékművet saját

udvarán állította fel Kárpáti Sándor. Az emlékművön szintén látható egy idézet

Szálasitól: „Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!”

A szobor védelmezői szerint nem lehet számon kérni a készítőt, ugyanis a dombormű

műalkotás.

„2013. évi XLVIII. törvény

az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi szankcionálásáról

2. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 335. §-a a következő

szöveggel lép hatályba:

„335. § Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös

csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a köznyugalom megzavarására alkalmas –

különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti

jogát sértő – módon

a) terjeszt,

b) nagy nyilvánosság előtt használ, vagy

c) közszemlére tesz,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.”

Irodalomjegyzék

1.) Bakos Ferenc-Bakos Ferenc (szerk.): Idegen szavak szótára, Terra Budapest 1970.

2.) Bencsik Gábor: Horthy Miklós, A kormányzó és kora, Magyar Mercurius Kiadó,

Budapest 2001.

3.) Benkes Mihály-Borsányi György-Kende János: 1914-1990, Történelem IV., Cégér

Kiadó Budapest 1993.

4.) Csonka Emil: Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalomátvétel. Hungarista

Kiadó, Budapest, 1944.

5.) Gede testvérek: Szálasi Ferenc Hungarizmus. 1. A cél, Gede Testvérek Bt., Budapest

2004.

6.) Gellért Ádám–Turbucz Dávid: Egy elmaradt felelősségre vonás margójára, Horthy

Miklós Nürnbergben, Betekintő 2012/ 4.

7.) Kanyó András: Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság Könyvek 2008., Bp.

8.) Karsai Elek: Szálasi Ferenc: >>Szálasi naplója<<; A nyilasmozgalom a II.

világháború idején;Kossuth könyvkiadó (1978)

9.) Karsai Elek-Karsai László: A Szálasi per; Reform Lap – és Könyvkiadó Rt.

Debrecen (1988)

10.) Karsai László: Holokauszt, Pannonica Kiadó, Budapest, 2001.

11.) Karsai László: Reflektor a sötétbe, Befejezetlen múlt. Beszélő, 13. évfolyam 13, 3.

szám 3. 2008. március

12.) Karsai László: A nemzeti hitvallástól a Páva utcáig, Élet és irodalom, LV.

évfolyam, 15. szám, 2011. árpilis

13.) L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918-1945, Történelmi Figyelő Könyvek

3., Debrecen 1995.

14.) Marschalkó Lajos-Fiala Ferenc: Vádló Bitófák, A magyar nemzet igazi sírásói,

Gede testvérek Bt., 1999.

15.) Rozsnyói Ágnes: A Szálasi- puccs; Népszerű Történelem sorozat; Kossuth

könyvkiadó (1977)

16.) Rozsnyói Ágnes- Szita Szabolcs: Nyilas uralom Magyarországon, 1994. október

14.

17.) Sipos Péter: Egy politikai eszmerendszer kialakulása, Csiffáry Tamás (szerk.):

Szálasi Ferenc börtönnaplója 1938-1940. Bp., 1997.

18.) Sipos Péter: Nyilasmozgalmak, 1931-44. História, 1979. 4. sz.

19.) Szálasi Ferenc- Hungarizmus I. A cél; A nemzetvezető művei sorozat; Gede

testvérek Bt. (2004)

20.) The Ministries Case, 14. kötet. 274. 1948. november 18.

21.) Vigh Károly: Ugrás a sötétbe; 1944. október 15. ; Sorsdöntő történelmi napok

sorozat; Akadémiai Kiadó (1979)

22.) Zinner Tibor-Róna Péter: Szálasiék Bilincsben I., A Hűség Házától az Andrássy út

60-ig.Lapkiadó Vállalat Budapest1986

23.) Zinner Tibor-Róna Péter: Szálasiék Bilincsben II., A magyar nép nevében,

Lapkiadó Vállalat Budapest, 1986.

24.) Zinner Tibor-Róna Péter: A Hűség Házától az Andrássy út 60-ig, Lapkiadó

Vállalat, Budapest, 1986.

Internetes források

1.) http://beszelo.c3.hu/cikkek/szalasi-ferenc-a-tokeletes-bunbak (Karsai László- Szálasi

Ferenc, a tökéletes bűnbak, 2012. október, Évfolyam 17, Szám 10» Befejezetlen múlt

2.) http://beszelo.c3.hu/cikkek/reflektor-a-sotetbe-0 (Karsai László- Reflektor a sötétbe,

Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – II. rész, 2008. árpilis,

Évfolyam 13, Szám 4» Befejezetlen múlt)

3.) http://beszelo.c3.hu/cikkek/reflektor-a-sotetbe-0 (Karsai László- Reflektor a sötétbe,

Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – I. rész, 2008. március,

Évfolyam 13, Szám 3» Befejezetlen múlt

4.) www.1000ev.hu

5.) www.matarka.hu

6.) http://www.betekinto.hu/2012_4_gellert_turbucz

7.) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/79-04/ch10.html 2014.03.23.

8.) http://nemzetakarata.blogspot.hu/2013/01/116-evvel-ezelott-szuletett-legnagyobb.html (2014.03.23.)

Mellékletek

Emlékezet

Már lassan 70 éve, hogy véget ért a második világháború, vannak, még akik mesélni

tudnak róla, hiszen személyesen élték át mindazt, amit én, vagy a korombéliek már

jórészt csak mozifilmekből ismerhettünk meg.

Az én korosztályomból már csak keveseknek adódik meg, hogy személyes élményeket

hallgathassanak meg a történtekről. . Az én nagymamám, még 1926-ban született, s

kérésemre szívesen mesélt, személyes tapasztalatairól, emlékeiről.

A nagymamámat édesapjáról kérdeztem először.

- A második világháború idején már öreg volt, már akkor puskát nem adtak a kezébe,

hanem a betegeket a sérülteket, akinek eltört a keze vagy meglőtték - akkor ilyen

szanitésznek mondták, - azokat vitték kórházba. Nem valódi kórházba, hanem

megcsináltak egy házat, mondjuk kórháznak. Ott a többi öreggel, aki már nem fogott

puskát, aki már nem volt arra jó, azok voltak a szanitészek és azok segítettek az

orvosnak.

- Gondolom, sok sérült volt, azért is kellett házakat átalakítani.

- Sok sérült volt igen… ott volt vagy három évig. Utána hazajött, már mi akkor olyan 20

évesek voltunk. Nekünk volt még csak a legrosszabb, mert közben a házunk leégett, egy

nádfedeles ház, anyámmal ott maradt a három gyerek. Nem volt egy fillérünk se. Só

nem volt a boltba. Semmi. Úgy ment egy ember, Csengerre valahova sóért egy lovas

szekérrel, nem volt pénz, hanem búza, meg ami volt falun, azt vitte és cserélték. Ő se

pénzért adta, mert nem volt pénz, cseréltek. Gyümölcs, akármilyen ennivaló, ruházat,

azért cserébe. Szegénység volt. Jöttek a városiak a ruhákkal, hogy adjunk ennivalót

nekik. Hozták a ruhát, cipőt hogy, nincs élelem, meghalnak éhen. Krumpli, bab minden

kellett. Ilyen gyerekkorunk volt.

-A nők, akik otthon maradtak, ők végeztek minden munkát?

- Mindent, a ház körül, befogták a teheneket, szántottak, vetettek. Mindent csináltak.

Keserves élet volt.

- Katonákat láttak, átvonulni esetleg?

- Oroszokat.

- Németeket esetleg?

- Német is volt meg talán román. Feljöttek a rét aljáról, hízót, aprómarhát, azokat

elvitték.

- A katonák?

- A katonák. Vagy meg kellett nekik főzni, vagy elvitték. Volt tábor, ahol főztek nekik.

Amit lehetett elvittek.

- Nagyapa is volt katona. Ő miket mondott?

- Nem beszélt sokáig semmiről, ami ott történt. Orosz fogságban volt, jöttek a

szekérúton gyalog, ha megtaláltak egy búzaszemet, kimorzsolták és megették. Meg a

csalánt, megfőzték, ha volt valami kis edényük. Megették azt is. 3 vagy 4 évig volt oda.

25 éves volt mikor hazajött. ’49ben házasodtunk meg. ’48ban jött haza.

-’45ben véget érte a háború és még három évig nem jött haza?

- Még táborba voltak, úgy engedték el őket, lassanként. Aki elszökött, azt meg

agyonlőtték.

- Orosz tábor volt ugye?

- Orosz. Debrecenbe hozták őket haza, mert onnan is vitték el őket. Debrecenben

megvolt minden ruhájuk, amit itt levetettek, mikor hazajött ugyanazt a ruhát adták

vissza.

- Fegyvereket, tankokat láttak a faluban?

- A tankok ott mászkáltak az úton. Meg lövöldöztek. Még a templomot is összelőtték

Igriciben. Azt hitték, hogy a nép oda bújt be. Mert mindenki elbújt, pincébe, meg

akárhova, ugye az úton meg a házakban nem volt senki. Így azt hitték, hogy a

templomban vagyunk. Voltak nők, akiket elkaptak. Volt, akinek még gyerek is lett.

- Ezek az oroszok voltak nem?

- Oroszok.

-A kapcsolatot lehetett tartani a katonákkal?

- Nem.

- Levélben sem? Sehogy?

- Papa küldött levelet a fogságból, az anyjáéknak, azt megtartották. Az még nekem most

is megvan. Szóval nehéz volt. Na meg a pénzváltás. Kérték volna az adót, apám nem

volt otthon, a bátyám volt meg anyám, felpakoltak nem tudom hány zsák termést,

Igriciből Miskolcig a Búza térre ott eladták, mire hazaértek, egy doboz gyufát nem

lehetett az árán venni. Szegény anyám olyan mérges volt megmarkolta a sok papírpénzt,

behajította a kemencébe. ha semmit nem adnak érte, akkor minek. Pedig egy szekér

termést eladtak érte és nem tudtuk az adót kifizetni, mert mire hazaértünk már elromlott

a pénz. A kisbíró ütötte a dobot, hogy nem ez a pénz jó most már. Odaveszett nem is

tudom hány zsák búza meg árpa így. Csak nekünk az volt a jó, hogy ugye nekünk,

falusiaknak egy kis krumpli egy kis bab ilyesmi került. Mert mi ugye attól dolgoztunk.

Azért jöttek városról, mert akkor a munka is leállt ugye, nem volt pénz, hát mit

csináljanak, eladták a ruhát, meg az ágyneműt, meg akármit, hogy adjanak érte valami

ennivalót, mert meghalnak.

Ez után kitértem Horthy-ra:

- Hát, Horthy-t ugye annak idején dicsérte mindenki. Mikor még nem volt háború. A

fiúk előbb nem katonának mentek, hanem leventének. Kimentek a legelőre falun és ott

gyakorlatoztak, mint a katonák, azt tanulták. Azt danolták végig az úton mikor jöttek

meg mentek, hogy Horthy Miklós katonája leszek, legszebb katonája… ha láttak

lányokat, akkor meg még jobban mondták. A hamvait talán hazahozták eltemetni

Kenderesre vagy hova.

-A zsidókról mit lehetett tudni?

Betették a táborba őket, hogy elégessék, meg ilyenek. Volt, aki odaveszett a táborba,

volt, aki meg el tudott szökni, voltak, akiket bújtattak.

- Volt, aki katonaszökevényeket bújtatott?

- Hát azokat mindet megbüntették meg agyonlőtték. Legjobb volt, ha nem szólt senki

semmit. Kutyavilág volt a háború, nem kívánom senkinek.

-Szálasi Ferencről, esetleg a pártjáról lehetett valami tudni?

- Szálasinak a neve is persze ismerős. Ott van köztük. Valami vezető.

- A népbíróságokról mit lehetett hallani?

- Én nem politizáltam csak a mit így hallottam az emberektől. Nagyapa ő sokat tudna

mondani róla. Annak se volt semmi értelme. Ha most azt mondaná valaki, hogy

kommunista vagyok most még agyon is ütnék, abban a helyzetben meg kommunistának

kellett lenni. Mert akkor nem adtak munkát. Nem lehet igazságot tenni, hogy melyik

volt a jó.

Kitértem egy mondat erejéig Sztálinra, Rákosira is.

-Róluk is vagy jót, vagy semmit. Míg bent voltak, hogy ők fenntartsák a rendet, addig

nem volt jó senkinek se. Már akkorára ők is kihurcolták a mit lehetett. Az értékeket.

- Köszönöm szépen az interjút.

- Nagyon szívesen.

A továbbiakban mellékelem a nagypapám katonai igazolványát és egy levelét, amit a

szüleinek írt, 1944. július 28-án.

4 Katonai Igazolvány: Forrás: a szerző sajátja.

5.Katonai Igazolvány. Forrás: a szerző sajátja.

6. Levél. Forrás: a szerző sajátja.

7. Levél. Forrás: a szerző sajátja.

Jogszabálytár

Felhasznált jogszabályok

1.) 1941. évi XV. tc. - A házassági jogról szóló 1894: XXXI. törvénycikk

kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi

rendelkezésekről) 9. és 16.§

2.) 1939. IV. tc - A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról 9. §

3.) KEOKH működését meghatározó alaprendelet, a 100 000/1930. BM s

4.) 1140/1944 M. E. sz. rendelet a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási

kötelezettsége tárgyában

5.) 1200/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók háztartásában nemzsidók alkalmazásának

tilalma tárgyában

6.) 1210/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak,

továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában

7.) 1220/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók sajtókamarai, valamint filmművészeti és

színművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában

8.) 1230/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók tulajdonában lévő közúti gépjárművek

bejelentése tárgyában

9.) 1240/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában

10.) 1450/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944

11.) M. E. sz. rendelet 3. §-ának kiegészítése tárgyában

12.) A népbíráskodásról szóló 81/1945. M.E. rendelet

13.) 1945. évi VII. tv. a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek

törvényerőre emeléséről

14.) 1440/1945. ME rendelet

15.) A népbíráskodásról szóló 81/1945. ME rendelet módosítása és kiegészítése

tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi április hó 27. napján, hatályba lépett

az 1945. évi május hó 1. napján

16.) 5900/1945. ME rendelet a népbíráskodás körében a távollevő terhelt ellen folyó

eljárásra, úgyszintén a közvád képviseletére vonatkozó szabályok kiegészítése

tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi augusztus hó 1. napján, hatályba

lépett az 1945. évi augusztus hó 5. napján;

17.) 6750/1945. ME rendelet a közhivatalnokok munkafegyelmének fokozottabb

biztosítása tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi augusztus hó 16. napján,

hatályba lépett az 1945. évi augusztus hó 19. napján.

18.) 1946. évi VII. tc. a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről,

19.) Az 1921. III. t.c. (Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy

megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek)

20.) Az 1930. III. t.c. 60.§-ának 3. pontjába ütköző és az 1934. XVIII. t.c. 3.§- III. t.c.

58. §-a 1.

21.) 1945. VII. t.c. 1. §-a által törvényerőre emelt Nbr. 11. §. 1. pont 1. bekezdésébe

22.) Az 1930. évi III. tc. A katonai büntetőtörvénykönyv életbelépéséről és a

közönséges büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról

és kiegészítéséről címet viselte, a 60. §. pedig a hűtlenségről

23.) Az 1934. XVIII. tc. amely a hűtlenség szigorúbb büntetéséről szólt.

24.) A 3. §. által - ami visszautal a 60.§-ra - vádolták mi szerint:

25.) Az 1930. III. t.c. 58. §-a 1. illetve 2. bekezdése, szintén a hűtlenség tekintetében,

26.) Az 1945. évi VII. törvény a népbíráskodás tárgyában

27.) 81/1945. sz., illetve 1440/1945. M.E. sz., az 1945. VII.tc. által törvényerőre emelt

rendeletekben meghatározott következő háborús bűntettekben:

Szálasi Ferencet a Nbr. 11. § 1., 3. és 4. pontjaiban, úgyszintén a Novella 6.§-ának 5.

pontjában meghatározott háborús bűntettekben.”