Szlovénia 2008

Mindjárt az elején leszögezném: ez egy „alacsony költségvetésű”, kéklámpásokkal tűzdelt utazásnak az erősen szubjektív, történelmi, földrajzi információkat nélkülöző leírása, de azért remélem, mindenki találhat benne hasznos és/vagy érdekes dolgokat.

Szlovénia mint úti cél, már az előző télen meghatározásra került, és egészen az indulás napjáig csiszolódott az útiterv. Ebben segítségemre volt a Google Maps, rengeteg weboldal, fórum, útleírás, a szlovén rendőrség honlapja, egy szlovén mentős fórum és a szlovén turisztikai hivataltól ingyen igényelhető magyar nyelvű térkép. GPS helyett vagy 60 oldalnyi térképet nyomtattam ki a gúgliból, nem is tévedtünk el egyszer sem. Az alacsony költségeknek megfelelően nem terveztünk autópályán mászkálni, elég sok inni-ennivaló került a csomagtartóba. Szállásokat nem foglaltunk, 3-4-et minden tervezett helyen felírtunk, térképre bejelöltünk (utóbb kiderült, elég optimisták voltunk). Szóval a hozzávetőleges terv:

1. nap: 61-es úton Nagykanizsáig, 7-esen Letenyéig, M70-esen Tornyiszentmiklósig, határátlépés után Lendva-Muraszombat és/vagy Maribor- Ptuj, alvás

2. nap Ptuj-Slovenska Bistrica-Slovenska Konjice-Velenje-Mozirje-Kamnik-Kranj Skofja Loka-Bled

x. nap: Bled-Tolmin-Kanal-Nova Gorica-tengerpart y. nap: hazaaaaa

Az első nap még stimmelt… Augusztus 4-én eldöntésre került, hogy 6-án start. Szerdán hajnalban indulva gyakorlatilag nulla forgalom mellett haladhatunk végig a 61-esen, majd a 7-esen. Letenyén azért beugortam az rk-ra, hogy tényleg ingyen van-e az M70, biztos ami biztos. Percenként 0,3 járművet látva értük el Tornyiszentmiklóst, ahol akkora ködöt találtunk, hogy alig vettük észre a teljesen néptelen határátkelőt. Szlovéniában köd dettó, Lendván az rk elköltözött, és Rendészeti Együttműködési Központ néven található meg, ahol a szlovének mellett magyar és osztrák rendőrök is dolgoznak. Annyira lesújtott a legalább 8 egyforma G Astra rendőrautó, hogy inkább be se mentem, tovább Muraszombatra a masszában. A mögöttem haladó BMW-nek (és még vagy 5 másik autónak) eszébe se volt letúrni, vagy kamikaze módjára előzni, szépen tartotta a követési távolságot az először arrajáró külföldi mögött, na ebből már biztosan tudhattam, elhagytuk Magyarországot. A köd felszálltát egy sebességmérő rendőr is tudatosította, kis radarpisztolyt szegezett az autókra, ha rendben voltál, leengedte (ez később még fontos lesz). Muraszombat semmi hűdekülönleges kisváros, egyszerűen csak szlovén, város szélén vámos Renault Master, mint első trófea. A közterületek tiszták, az épületek szépek, karbantartottak, a parkban a szerencsések mókussal találkozhatnak, kis tóban kacsák, halak, szóval érdemes betérni, már csak azért is, hogy áthangolódjon az ember. Minden más előtt irány az rk, egy kereszteződésben nem tudjuk, balra vagy jobbra tovább, balra megyünk, de hátranézve egy kikanyarodó, majd távolodó VW Touareg rendőrautó megcáfolja a döntés helyességét. Ott mentünk el mellette, csak magyar szemmel túl jól nézett ki az épület rendőrségnek. Mellette csak egy VW T5 áll, udvarban semmi, bemegyek azért engedélyt kérni a VW-re. Angollal indítok, de pár perc után már magyarul beszélő, segítőkész rendőrtisztek árulják el a tutit: mélygarázs! Már gördül is felszínre a nemrég átadott Octavia II RS, a további járművek lent kerülnek lencsevégre. A belvárosi sétát egy mentőállomás zárja.

Ptuj felé gyönyörű, néhány házas falvakon és óriási kukoricatáblákon át vezetett a kisforgalmú út. A megnyugtató hatást csak néha zavarta meg némi trágyaszag, viszont mindenhol nagyon kedvesen erősítették meg, hogy jó irányba tartunk, ugyanis néha elbizonytalanodtunk, tényleg ilyen kis utakon kell-e mennünk. Még Ptuj előtt pár kilométerrel kint állt a Gasilski Dom előtt a tűzoltóautó, meg is örökítettem. Szinte minden faluban találni ilyen épületet – Szlovéniában sokkal inkább az önkéntesekre építenek, kevés a hivatásos tűzoltóság -, csak ugye ritkán van nyitva. Ptujba érve rögtön rendőrkapitányságba botlottunk, egy Renault Master került a memóriakártyára, majd nekiláttunk szemrevételezni a még otthon felírt szállásokat. Kieséssel nyert a Hotel Poetovio, 63 euró hármunknak egy elég szűk szoba egy éjszakára, reggelivel. Gyors kipakolás, majd irány a vár és a belváros. A várból lefele sétálva megkérdeztem egy helybélit, merre találom a mentőállomást, mire félreértve kérdésem, azonnal felajánlotta, hogy elvisz kocsival a kórházba, ezt nevezem segítőkészségnek. Megnyugtattam, semmi bajom, mire elmutogatta, merre kell menni. Még lefele tartottunk, amikor Renault Megane rendőrautót láttam elhaladni a lenti úton. Nem túl sok esélyt láttam rá, de azért toronyiránt utánarohantam, és bejött! Ott állt egy parkolóban, a két rendőrnő EÁP-ozott, nem volt gond a fotózással. Nagy séta, mentőállomás, pizza a hotel éttermében, esti séta, és vége az első napnak.

Reggel indulás a tervezett útvonalon, Bohinjska Bistricában rögtön Renault Clióval gyarapodik a gyűjtemény. Valamelyik kisváros után az egyik kanyarból kiérve pár száz méterre az út szélén VW Golf rendőrautó, mellette trafis rendőr, és ahogy közeledünk, csak nem engedi le, folyamatosan ránk céloz! Mögöttünk senki, mire végigfut az agyamon, hogy talán nem vettem észre valami táblát, kiderül a turpisság. A rendőr ugyanis igen vékony volt… Helyi szokás a régi rendőrautókat papírrendőr társaságában kihelyezni, időközönként áttelepíteni. Ismétlés, de a táj szokás szerint gyönyörűű. Kranjba csak beugrunk, ellenben Skofja Lokában eltöltünk pár órát. Séta, fotózás, kávézó után irány végre Bled, ahogy Móricka elképzelte... A kinézett út lezárva – talán egy korábbi vihar miatt, aminek láthattuk is nyomait -, szóval kerülőút. Néha sikerült kettesbe is kapcsolni felfelé, lefelé egyre erősebb fékbetétszag tudatta, hogy visszafelé nem erre kellene jönni, így máris változott az útvonal, Isonzó völgye, Nova Gorica kilőve, pályázunk mégis. Bohinjska Bistricában egy nagyon kedves hölgy állt ki az orvosi Vitarával, később Bled felé meg is előzött miket.

Bled leírását nem erőltetném, rengeteg weboldal van fent a neten, részemről beszéljenek a képek, viszont a szállásszerzés nem volt egyszerű. Magyaros ésszel gondoltunk, bemegyünk az „apartment” táblás helyekhez és majd biztos lesz hely, hát nem volt. A Tourinfóban a Kompass utazási irodát ajánlották, bevonulunk, angolul előadom a óhaj-sóhajt, mire a hölgy azonnal mutat fotókat egy apartmanról. Anyukám hozzám fordul konyhával

kapcsolatos kérdéseivel, hogy fordítsam le őket, mire a hölgy magyarul egyből válaszolt is neki :), szóval ha valaki nem beszél jól németül vagy angolul, irány a Kompas! 180 euró volt 3 napra, 3 főre a nekünk tökéletes Tiffany apartman (link a leírás végén), 2 kétágyas szoba, erkély, konyha, fürdőszoba káddal. Ha valaki tud németül és angolul is, az előbbit tagadja le, mert akkor a házigazda lányával „kell” kommunikálni ;) Lepakolás után vissza a központba, séta, gyönyörködés ezerrel. Még itthon kinéztem, hogy Bled PGD-nek azaz ÖTÉ-nek Hummer H3-asa van. Szerencsére pont a pk-t találom bent, már áll is ki az autóval, bent további szerek, légpárnás hajó, vendégkönyv, ajándék póló (amit másnap egy üveg hazai borral viszonoztam), szóval tökéletes a fotózás. Vacsora a templom melletti Rustika pizzériában, amelyet több magyar útleírás is az óriáspizzák mekkájaként emleget. Hááát tényleg nagyon finomak voltak, de ugyanakkorák, mint az itthoniak. Majd elfelejtem, pedig egész Szlovéniára érvényes: szinte mindenhol fizetős a parkolás, és gyakran nehéz helyet is találni, szóval vagy sok pénz vagy sok gyaloglás, lehet választani.

Az egész éjjel zuhogó eső nem sok jót jósolt nappalra, ez be is jött. Reggel Zabreznica PGD-nél próbálkoztam sikertelenül a Sprinter II-jük fotózásával, nem volt bent senki. Következett a bledi mentőállomás, ahol egy kellemes beszélgetés közben végiglőttem az állományt. Kicsit autóztunk a tó körül, majd a 30 km-re levő, szintén gyönyörű bohinji tó felé vettük az irányt. A Vogel hegy sajnos kimaradt, egyedül nem akartam felvonózni, a családtagok a semmibe, azaz felhőbe vesző kábelek láttán feladták. Az tegnap kívülről semmi érdekes autót nem mutató bledi rk-n Suzuki Vitarát fotózok, este megint pizzéria, majd reménykedés a másnapi jobb időben.

Másnap ragyogó napsütésben sikerül levadászni a zabreznicai Sprinter II-t, majd további nem tervezett kéklámpásokat fotóztam. Radovljica rk-n kiderült, hogy Bledben bizony van rendőr Touareg, csak a mélygarázsban, a lescei sportrepülőtéren elbambult fél óra után hazafelé ez is bekerült a gyűjteménybe, 2 mondat után már állt is ki vele egy rendőr, lehet, hogy már hírem ment eddigre? :) Következett a Vintgaar-szurdok, ami egy cseppet sem nehéz túra, kétszer 1,6 km nagyobb szintkülönbség nélkül, itt is beszéljenek inkább a képek. A délutánt és a koraestét a bledi tó mellett töltöttük sétálással, üldögéléssel.

Korán búcsút vettünk házigazdánktól, autpályára fel. Negyed órára beugrottunk a Ljubljanától 30 km-re található Brnik nemzetközi repülőtérre, legközelebb talán több időnk lesz rá. Ljubljanánál letereltek minket a pályáról, szerencsére vasárnap reggel alig volt forgalom a fővárosban, ennek és a jó kitáblázottságnak köszönhetően seperc alatt ismét a highway-on repesztettünk. Első célunk az izolai mentőállomás volt, ahol tudtak érkezésemről, egymás után álltak ki a mentőautókkal, majd kezdődött a szálláskeresés… Bledi tapasztalatainkból kiindulva utazási irodákat kerestünk, majd miután 10 helyen se tudtak szállást adni, kezdtünk kicsit elszomorodni, lesz-e hol aludnunk. Az utolsó esély egy Kopertől 20 km-re levő falusi szállás volt a „hegyekben”, ami be is jött. 15 euró/fő/éj volt a tarifa, egy kocsma emeletén alakítottak ki szobákat, két közös fürdőszobával és egy konyhával. Bár elsőre idegenkedtünk a helytől, végül is nagyon jól éreztük magunkat, tisztasággal nem volt gond, tengerpartra nézett a közös erkély (csak „kicsit” odébb volt), és illetlenül jókat röhögtem a mellettünk levő német családon, akik abban a hiszemben beszélgettek, hogy nem érti őket senki más :). Kipakolás után vissza a partra (hegyre föl, hegyről le, sokszor egymás után), nagyokat sétáltunk Koperben és Izolában. Utóbbi kikőtői rendőrségén szegény rendőrlány majdnem hanyatt vágta magát a székkel, mikor benyitottam. Ugye megszoktam, hogy ha van kilincs, akkor benyitunk, ha nincs, csöngetünk… Este vacsora az erkélyen, a látnivalót a kivilágított Trieszt biztosította.

Reggel az első útunk Portorozs - ha nem tévedek, mesterséges – homokos strandjára vezetett, de nem maradtunk sokáig. Pillanatok alatt megjött a tömeg, a víz tele volt hínárszerű növénnyel, továbbá szeméttel, értsd csikkek, zacskók, flakonok, szóval 1 óra után inkább a főutcára koncentráltunk, majd a secovljei-i sólepárlók mellett piknikeztünk (példánkat többen is követték). Nem túl jó videó készült egy vonuló mentőmotorról, kicsit gyorsan ment :) , sajna később se lett meg. Repülőtér bambizás után vissza Koperbe, újabb nagy séta, kikötői nézelődés. Mivel ez az utolsó este, szálláshelyünkön kipróbáljuk a kocsmát. Az angol nyelv, udvarias kiszolgálás, számla ugyanolyan természetes, mint a tengerparton, pedig a forgalom elég minimális.

Reggel utoljára jártuk meg a „hegyre föl, hegyről le, sokszor egymás után”-t, és már a pályán hasítottunk. A terv az volt, hogy elugrunk Nova Goricába és Goriziába, de mivel a lehajtó utáni pár kilométer sehogy se tűnt autópályának, annál inkább lassú, kanyargós útnak, visszafordultunk. Most nem volt elterelés, az egyik benzinkútnál kamionos honfitársunk meglátva a kiterített térképet és a rendszámot, azonnal jött segíteni, amire ugyan nem volt szükség, de nagyon jól esett. Mariborba még beugrottunk egy órára, aztán Lénártban (még nem volt kész Maribor és Pince között a pálya) anyukám felhívta figyelmem a „Policija” táblára, így lett Puch és VW Polo is gyűjteményben. Végül a 61-es helyett a majdnem teljesen befejezett M7-esen mentünk Siófokig. Sok minden látnivaló kimaradt, de így is az eddigi legjobb nyaralás volt, Szlovéniát csak ajánlani tudom.