ÉZSIÁS ERZSÉBET

Amerikai tragédia

„O'Neill előtt Amerikában nincs irodalmiértékű drámaírás - vele viszont nemcsakegy nagy név, hanem utókorának egyiklegmélyebb hatású dráma-írója jelenikmeg." (Almási Miklós: Tragédiákálmokban elbeszélve. O'Neill: Drámák,Európa, 1974.) Az ír származású O'Neill ahuszadik századi amerikai drámamegteremtője. A színház mint negatívélmény végigkísérte a gyerekkorát: apjaneves színész, különböző utazó

társulatok tagja, hányatott, mozgalmaséletüket nem nehéz felismerni az Utazásaz éjszakába családmodelljében.

Az első nagy kísérlet a drámai szinté-zisre mindjárt egy trilógia: a z AmerikaiElektra (1929-31). A hatalmas méretűvállalkozás a görög mítosz amerikai kör-nyezetbe való átültétése. (A görög sors-tragédia vonzását jól mutatják a szerep-nevek kezdőbetűinek egyezései: Orin=Oresztész, Christine=Klütaimnésztra,Ezra=Aigiszthosz.) A dráma mégis alap-vetően különbözik eredeti modelljétől: amitológiai monda szereplői a végzet -külső erők - áldozatai, míg az O'Neill-ihősök mindig saját szenvedélyeik - belsőerők - foglyai. O'Neill drámáit gyakranértelmezik a freudizmus irodalmi példái-ként. Kétségtelenül hatott rá Freud, mintahogy Ibsen, Strindberg és Wede-

kind is, de művei többek puszta illuszt-rációnál: az önpusztító emberi szenve-délyek igazi mélységét ő ábrázolta előszörpszichológiai pontossággal. Mint ahogy őrajzolta meg először azt az embertípust,amely oly gyakran visszatér az amerikaidrámákban (például Tennessee Williams-nél) : ,,... ez az egzaltált, elidegenedett ésönpusztító ember - a század »csendesamerikaija«". (Almási Miklós uo.).

A z Amerikai Elektra színpadra állításaművészt próbáló feladat. (A korábbi elő-adásokról lásd külön cikkünket.) Akkorérdemes vállalkozni rá, ha a rendező va-lamilyen okból fontosnak és aktuális-nakérzi a művet, és ha a színház-nakmegfelelő szinészei vannak a nagy-formátumú szerepekre. A Vígszínház lát-szólag mindkét feltétellel rendelkezik:Horvai István, a színház igazgatója magavállalta a színpadra állítást, és a sze-reposztás parádésnak mondható: Ruttkai,Darvas, Kútvölgyi, Gálffi. A z AmerikaiElektra mégsem kel új életre a Vígszínházszínpadán, és ez nem írható a darabkeletkezése óta eltelt fél év-századrovására. Ez nem a Hat szerep keres egyszerzőt vígszínházi esete, amikor atehetséges együttes egy invenciózusrendező segítségével bebizonyította, hogyPirandello a maga korában még-olyavantgarde alkotása elavult az évek során.O'Neill klasszikus veretű tragédiájánaknem ártott az idő, sőt csak letisztult azévtizedek során: a z Amerikai Elektrábanma már nem az a fontos, ami afreudizmus közvetlen hatása, hanem azemberi szenvedélyek őszinte ábrázolása,az önpusztítás drámai erejű rajza. Annak abelső űzöttségnek nagyon is maikifejezésformája, amelyet O'Neill„modernségünk jellemző kamatának"

nevezett. Ennek a színpadra állítása nap-jainkban is izgalmas művészi feladat lehet.

A Vígszínházban szerencsés kézzelnyúltak a drámához: a húzások szűkítikugyan a mellékszereplők körét, de egybenlehetővé teszik, hogy a trilógiatizenhárom felvonása (!) elfogad-hatóidőtartam alatt játszódjék le. Ez ahatalmas mű ugyanis vagy nyolcórásszuperelőadást igényel (ahogy példáulAngliában játszották), vagy három estétegymás után (ez a kísérlet a I V . Henrikkétestés nemzeti színházi előadásánál semvált be). Maradt tehát a szövegmegkurtítása a lényegi mondanivalómegváltozása nélkül. Mivel Horvai Istvánrendezése a főszereplők összecsapásairakoncentrált, ezért a dramaturgiaimunkának azok a képek estek áldozatul,

O'Neill : Amerikai Elektra (Vígszínház). Ruttkai Éva (Christine) és Gálffi László (Orin)

amelyek az amerikai kisvárosi miliőt ésgondolkodásmódot mutatják be. Kétség-telen, hogy szerkezetileg ezek is fontos ré-szei a műnek, hiszen a kisvárosi pletyka-kórus a görög tragédiákban szereplő karmegfelelője. Szerepét ebben az előadásbana „karvezető" veszi át: Seth, Mannonéköreg szolgája, a család minden bűnének éstitkának tudója. Szövegébe néholbeépítették a kimaradt szereplőkmondatait, így szereplőtársak híján gyak-ran hosszú monológokra kényszerül. Ahárom részt három felvonássá sűrítővígszínházi előadást Seth nyitja meg.

Az első rész A bazatérés - színpadifeszültségét a várakozás adja meg: anya éslánya a családfőt várják haza a háborúból.Ez a feszültség azonban igencsakellentétes töltésű: Vinnie imádattal ésrajongással várja bosszúálló apját;Christine halált szán hazatérő férjének. Azanya-lány ellentét mindjárt az elsőjelenetben kirajzolódik. Vinnie úgy követianyját mindenhová, mint az ár-nyék, éskinyomozza titkát: szerelmét Brantkapitány iránt, a férfi törvénytelenszármazását és rokonságát a Man-nonokkal. Lavinia, aki az apja lánya,látszólag a család becsületét védi, pusztítógyűlöletét azonban soha he nem vallottféltékenysége táplálja. Az anya-lányrivalizálás egészen mély gyökerű: „Mindigazt szeretted volna elérni, hogy apádnakfelesége, Orinnak pedig anyja lehess!Mindig az én helyemet akartad elrabolni!"

Ez a rivalizálás a darab valamennyi férfiszereplőjére kiterjed. Brant Laviniaszámára elérhetetlen marad éppúgy, mintaz apja, aki fölött anyja uralkodik; csakOrin, az öccse kerül a későbbiekben ahatása alá. Lavinia végül is anyjahalálával szabadul fel igazán.

A vígszínházi előadás leggyengébb ré-sze az első felvonás. Különösen akulcsjelenet: a háborúból hazatérő csa-ládfő váratlan szerelmi vallomása, ez ahalál előtti tragikomikus fellángolás, agroteszk csoda: az egész életében lárva-szerű arc emberivé válása. A szituációtragikomikus, hiszen Ezrát a szerelem újkorszaka helyett az előkészített, meg-szervezett halál várja. A gőgös, merev,katonás zsarnok későn értette meg, hogymásképp kellett volna élni. A víg-színháziEzra Mannon szereposztási tévedés. Ez anyársat nyelt, kemény, puritánkatonaember, akiről a darabban elhangzik,hogy olyan, mint „egy hős hadvezérszobra" - nem Darvas Iván szerepköre.Nemcsak a színész hibája

tehát, hogy keménysége első perctőlfogva felvett póznak hat. Csak az öreg-ember szánandó kiszolgáltatottságában, atragikus halál pillanatában érezzük őszin-tének Darvas játékát.

A z előadás a második részben - Ahai- - izzik föl: Orin hazajövetelekor.Megindul a harc az újabb férfiért, és ezaz első menetben Christine győzelmévelvégződik, hogy aztán tragikus végetérjen. Ruttkai Éva és Gálffi László közösjelenetében szikrázik fől az igazi dráma.Kétségtelenül itt a legerősebb a freudivonal - a lappangó anya-fiú szerelmet arendezés fölerősíti -, de a két színészjátéka hitelesíti a szenvedélyeket. RuttkaiÉva (a hajdani vígszínházi elő-adásLaviniája) Christine szerepében érettasszonyisága összes fegyverétfelvonultat-ja: szép, vonzó, hódító,szenvedő, uralkodásra termett nő, akinem bírja elviselni a kudarcot, inkábbbelehal, öngyilkosságával állva bosszút avilágon. (S valóban, ez a bosszú Orinravégzetesen hat.) Kár, hogy az összeomláspillanatában Ruttkai már nem tudjatovább fokozni a feszültséget.Alakításának legfőbb érdeme, hogymegvalósítja az O'Neill-i szándékot:házasságtörése és gyilkossága ellenére anéző rokonszenve mindvégig ezé azasszonyé, aki mert lázadni, szeretni éskitörni egy zárt társadalmi hierarchiából.

Gálffi László az E q u u s idegbeteg fiú-jának szerepében robbant be a pályára.Azóta őt is elérte a színészsors végzete: abeskatulyázás. Az elmúlt évekbenkizárólag őrjöngő, meghasonlott, labilisidegzetű kamaszokat alakított (Amadeus,Rimbaud-est, televíziós IV. Henrik).Mielőtt felötlene a gyanú, hogy csak ezaz egy szín van mesterség-beli palettáján,jó lenne meggyőződni az

ellenkezőjéről. Ez a mostani szerepeazonban nem ad rá lehetőséget, hiszen azemlített típusok sorát folytatja. Gálffiideális Orin lenne, ha nem emlékeztetneminduntalan az Equus-beli idegbeteg ka-maszra. Igy is remek pillanatokat szereza második felvonásban apja ravatala mel-lett, az anyjával való n a g y párosban ésLaviniával közös jeleneteiben a harmadikfelvonásban.

Bács Ferenc Brant kapitány szerepé-ben üres szépfiút alakít, és ez most kevés.Nem megfelelő partnere Ruttkainak azelső rész szerelmi jelenetében. Lelöve-tése a második felvonásban pedig azelőadás legvitathatóbb része. A tragédiaszinte komikumba fúl, egyrészt, mertGálffi túljátssza a bosszúálló gyilkosszerepét, másrészt mert Brant halála a ki-feszített vitorlavászonban rendkívül te-átrális.

Meglepően gyengék az előadás mel-lékszereplői, a másik testvérpár, Hazel ésPeter alakítói. Simon Mari még éret-lenHazel összetett szerepére, csak harmatos,üde és butácska kislányt játszik, aki nemigazán ellenfele Vinnie-nek az Orinértfolytatott küzdelemben. Sipos Andrásnakpedig csak egyetlen színe van: az éretlenifjúé. Seth alakítója, Kovács Jánosmagyar paraszt-karikatúrát ját-szikamerikai miliőben.

A harmadik rész - a Hazajáró lelkek -egy évvel később játszódik. Az elhagyott,magányos Mannon-házba hosszú tengeriutazás után tér vissza a testvér-pár,Lavinia és Orin. Mindketten meg-változtak, főként Vinnie. Az első felvo-násban megismert szikár, puritán külsejű,feketében járó, szinte csúnyácskavénlány, aki öltözködésében és viselke-désében mindig az anyjától való külön-bözőséget hangsúlyozza - a harmadik

Gálffi László (Orin). Kútvölgyi Erzsébet (Lavinia) az Amerikai Elektrában

részre tökéletes hasonmásává válik a ha-lottnak: anyja színeit és ruháit hordja,vörös színű haját ugyanúgy viseli, és egészmegjelenése hangsúlyozottan nőies. Szin-te kivirul attól a ténytől, hogy végreelfoglalhatja anyja helyét. Nemcsak kül-sőleg változik meg, hanem viselkedésé-ben is: a hajdani fegyelmezett, zárkózott,konok és kérlelhetetlen Mannon lánysírós-hazudós-szédítő-hitegető asszonnyáérett. A színésznő érdeme, hogy ezt azátalakulást belülről is hitelesíteni tudja, ésezzel erőteljesen meg-emeli a harmadikfelvonást, amely így az előadás legjobbrésze. Kútvölgyi Erzsébet Laviniája agörög sorstragédiák királylánya,keménységével és kérlelhetetlenségéveligazi tragikus Elektra. Szik-rázógyűlöletét és szenvedélyét az első részbenfegyelmezetten palástolja, apjávalszemben már-már esendően gyermeki.Nem ismer azonban irgalmat anyja ésszeretője iránt - jellemének egyikvégzetes hibája ez az irgalmatlanság.Elektra nem Antigoné. Ő a bosszú meg-szállottja, az igazság kérlelhetetlen pró-fétája, de éppen ez a merev következe-tesség fordul ellene és ítéli egész életen áttartó vezeklésre.

Nemcsak Vinnie hasonlít egyre jobbanaz anyjára, hanem Orin is az apjáraemlékeztet kimért mozdulataival, lárva-szerű arckifejezésével. A nagy O'Neill-imetamorfózisnak éppen ez a lényege,hogy más módon, de a szülők konflik-tusait élik át újra: „Hát nem látod, hogymost én foglaltam el apa helyét, te pediganyáét? Ez a múltból kísértő gonoszvégzet ... Én vagyok az a Mannon, akiheztéged odaláncoltak!" Szinte szóról szóraugyanazok a mondatok hangzanak elközöttük: Orin az anyja iránti szeretetétés féltékenységét átviszi nővérére, Vinniepedig éppúgy bánik öccsé-

vel, mint hajdan az anyja, kedveskedő,anyáskodó határozottsággal. A trükkje isugyanaz: hozzá akarja adni Hazelt fe-leségül. Orin számára azonban nemmegoldás Hazel tisztasága, és Vinnie-neksem engedheti meg, hogy boldog legyenPeterrel. Kettőjük gyűlöletbe és bűntu-datba oltott köteléke mindennél erősebb:„Én más szerelmet most már nem ismer-hetek, mint a bűnnel ölelkező bűnszerelmét, melyből újabb és újabb bűnfakad." Ez a bűntudat - az anyja halálairánt érzett felelősség - végül öngyilkos-ságba kergeti Orint, de a felszabadulóVinnie hiába reméli, hogy boldog lehet.A halottak erősebbnek bizonyulnak azutolsó Mannon életvágyánál. Sorsa abűnhődés, amelyet mint egyetlen túlélő őszab ki saját magára: „itt élek majdegyedül a halottakkal, őrzöm tovább tit-kaikat, elviselem hazajáró lelküket, amígmeg nem fizetek mindenért, amíg el nemfogy az átok - akkor aztán meghalhatmajd az utolsó Mannon ivadék!"

Az Amerikai Elektra igazi görög sors-tragédia - múlt századi amerikai kör-nyezetben. Az idő: 1865, közvetlenül agyőztes háború után. A darab szinte abéke első perceivel kezdődik, s ebben azannyira áhított békében lepleződik le egyhazug látszatra épült életforma mindenellentmondása. A Mannon családot nem avégzet teszi elátkozottá, hanem tagjainakgőgje és gyűlölködése, a vagyonszemélyiségtorzító hatalma, a puri-tanizmus életidegen szemlélete. Ez ellenaz életforma ellen lázadnak a drámaszereplői. Az elvágyódás szimbóluma aboldogság elérhetetlen zöld szigete,amelyről mindannyian ábrándoznak (fur-csa módon még Ezra is!). Brant Chris-tine-nel akar ide eljutni, Orin az anyjával,Lavinia Branttal. A megvalósult álomsohasem egyezik a képzeletbelivel:

Orin végül nővérével jut el a szigetekre,amelyekről kiderül, hogy Vinnie szigetei.A darabon végighúzódó jelkép - ez atipikusan európai, sőt ír motívum - végül azaklatott élet megoldása lesz Orinszámára: „A halál is sziget, a békességszigete."

Ezt a lírai vágyképet jól ellensúlyozza adráma valóságos környezete: Mannonékpuritán, rideg otthona. Fehér Miklós kitűnődíszlete jól érzékelteti a tér bezártságát és aszereplők egyre szűkülő élet-terét. Az elsőrész fehér falaival és a zsalukon átszűrődősziluettjeivel szemben a második részsötétülő kriptára emlékeztet, míg aharmadik felvonás teljesen fekete tónusaelőkészíti a tragikus befejezést. (Aváltozásokat sajátos világításieffektusokkal érik el.) Szerencsés ötlet azinstrukciókban szereplő Mannonképekszobrokkal való helyettesítése. A szobrokegyre sokasodó tömegükkel - a halottakszámával párhuzamosan - mind jobbanbetöltik a teret. (Ezra halála után az őszobra is megjelenik a színen.) A harmadikrészben már csak közöttük bujkálva tudnakjárni a szereplők, bevonva jelképesen ahalottakat is a játékba.

Technikailag és művészileg tehát mindenHorvai István rendelkezésére állt ahhoz,hogy remek előadás szülessen. Szinteérthetetlen, hogy miért maradt adósunk ezaz Amerikai Elektra. Miért érezzük azelőadást néhol unalmasnak ésvontatottnak, miért volt gyakran rutinos ésüres a színészek játéka? Miért csakhelyenként szikrázott fel O'Neill klasszikusdrámája? Miért nem tudta elhitet-ni velünka színpadi történés az érzelmekőszinteségét és az emberi szenvedélyekszemélyiségdeformáló erejét? Talán merthiányzott a valódi őszinteség, az igaziátélés. Talán mert túlságosan steril,túlságosan művi volt az egész. Talán mertSpiró György öreg komédiásának vanigaza Az imposztorban: „.. .a

színházban semmi sem számít, sem a széphang, sem a jó megjelenés, sem a szak-maitudás, sem a rutin, mert csak egyetlendolog hat a közönségre: az őszinteség."Eugene O'Neill: Amerikai Elektra (Vígszínház)

Fordította: Ottlik Géza. Díszlet: FehérMiklós. Jelmez: Jánoskuti Márta. Rendező:Horvai István.

Szereplők: Darvas Iván, Ruttkai Éva,Kútvölgyi Erzsébet, Bács Ferenc, SiposAndrás, Simon Mari, Kovács János, GálffiLászló.

Fehér Miklós díszlete az Amerikai Elektrában (Iklády László felvételei)