3
LENGYEL MOZAIK któber-novemberben lengyel színházi napokra kerül sora f ővárosban. A budapesti Lengyel Intézet rendszeressé szeretné tenni a magyar és lengyel színházi szakemberek találkozását, a két ország színházkultúrájának kölcsönös megismertetését. Első lépés-ként olyan rendezvényt kezdeményeztek, amely-nek középpontjában három nagy program lesz. Október 8-án a Szindbád moziban és 9-én a Színművészeti Főiskolán Krzysztof Domagalik színháztörténész-dokumentarista mutatja be két filmjét Jerzy Grotowski színházáról. A Varázsla- tos szentségtörő szertartása Laboratórium Szín- házról, A totális színész Ryszard Cieślakról, Grotowski színészéről szól. November közepén a magyar közönség is megismerheti a Lengyel Tévészínházat, amely Nemzeti Színház Fémjelezheti-e, képviselheti-e a Nemzeti Színház egy adott ország nemzeti színjátszását, szükség van-e egyáltalán ilyen intézményre, s ha igen, milyen funkciókat hivatott betölteni - nem vélet- lenül merülnek fel s váltanak ki éles vitákat ilyen s ehhez hasonló kérdések Közép-Európa rend- szerváltást megélt államaiban. Az évek óta napi- renden lévő, számos társadalmi, politikai és kul- turális kérdéskört érint ő probléma Lengyelor- szágban csakúgy, mint hazánkban szétfeszítette szakmai kereteit, és ideológiai csatározások ap- ropója lett. A huzavona a nemzeti intézmény szó szoros értelmében vett „háza tája", tehát elsősorban épülete, formális léte körül folyik. Véletlen (?) egybeesés - Lengyelországban sincs megfelelő, impozáns színházépülete; tizen- két évvel ezel őtt t űzvész semmisítette meg a XVIII. századi teátrumot, újjáépítése azóta is tart. Intézményként azonban jóval hosszabb ideje nem létezik. A történelem folyamán a Nemzeti Színház kü- lönféle helyeken, számos cégér alatt folytatta tevékenységét; léte elsősorban a művészek lelki szükségletéből, belső indíttatásából fakadt, a munka jellegét nem a hely és annak elnevezése, hanem a küldetéstudat és a nemzet iránti köte- lességérzet határozta meg. Igy a nemzet színhá- zának nem mindig, sőt a legritkább esetben adott negyven év alatt öt műsorával, évi száz bemuta- tójával az ország legnagyobb hatású színházi műhelyévé vált. A Szindbád moziban és a Len- gyel Kultúrában eredeti tévéjátékok és színházi el őadások adaptációi lesznek láthatók, a vetíté- seke: szakmai tanácskozás követi. Novemberben a Játék Witkacyval, Gomb- rowiczcsal és Mrožekkal - Kantor, Wajda, Jarocki, Grzegorzewski és Lupa színházában címmel kiállítás látható majd a Lengyel Intézet- ben, amelyet a krakkói Stary Teatr múzeuma rendez. Folyóiratunk e kezdeményezés partnereként háttéranyagot kínál a tévészínházról, illetve a lengyel színházi tendenciákról, a látvány fel- értékel ődött szerepéről s egy furcsa kísérletről. otthont éppen azaz épület, amelynek homlokza- tán a kitüntető név szerepelt. A nemzeti szellemet, lelkületet őrző és ápoló színházi tradíció mindig létezett-és napjainkban is rendívüli jelentőséget tulajdonítanak neki Len- gyelországban -, ám hogy ez egyetlen központi intézmény működésére korlátozódjék, ennek nincs hagyománya. Vannak ugyan törekvések, hogy a „spontán jellegű" nemzeti színjátszásnak intézményes kereteket birtosítsanak - erre példa a tervek szerint még az idén átadandó, újjáépített varsói Nemzeti Színház, amely az Operával együttesen szolgálná a lengyel színpadi művé- szet megújulását. Am úgy tűnik, ez az elképzelés egy organikusan fejlődő színházi szisztémát bolygat meg, így számos ellenzője akad. A „Nemzeti-ügy" Lengyelországban is nemzeti üggyé nőtte ki magát. Stary Teatr A Nemzeti Színház funkcióit évtizedek óta a krakkói Stary Teatr tölti be. A Nemzeti Színházon kívül ez az egyetlen lengyel drámai színház, amely állandó állami támogatásban részesül. A Stary Teatr kétségtelenül Lengyelország legmegbecsültebb színpada - repertoárja számos tekintet-ben megfelel azoknak az igényeknek, amelyek egy nemzeti intézménnyel szemben támaszthatók, tehát: semmiféle engedményt nem tesz a kommersz színjátszásnak, gondoskodik színvo- nalas, kortárs lengyel és külföldi darabok bemu- tatásáról, valamint klasszikus irodalmi adaptációk színreviteléről. A Stary Teatr a lengyel színjátszás legkiválóbb alkotóit és színészeit tömörít ő társulattal büszkélkedik, a statisztákat is beleért- ve. A színház állandó rendezői közé tartozik Andrzej Wajda, Jerzy Jarocki, Jerzy Grzegor- zewski, Krystian Lupa, és itt alkotott a lengyel színház legendás egyénisége, Konrad Swinarski is. A krakkói színház ma is határozott és célzatos tudatformáló tevékenységet vállal, szembesíti a lengyeleket múltjukkal és jelenükkel, gyötrő nemzeti dilemmáikkal - ezért a „nemzeti szellem barométereként" is emlegetik, amely híven és érzékenyen tükrözi a történelmet és annak zava- ros pillanatait, de nem kíván azokba beavatkozni. Ennek a követelménynek olyan forradalmi időkben a legnehezebb eleget tenni, mint ami- lyennek a nyolcvanas évek, majd a rendszervál- tás és az azt követő időszak tekinthetők. A Stary Teatr mindvégig kerülte a lapos politikai aktuali- zálást. Jellegéből adódóan távol áll t őle a dema- gógia minden formája, beleértve mind az aktuá- lis, uralkodó ideológiák, mind a tüntet ő ellenzé- kiség jelmondatait. Megmaradt és remélhet őleg megmarad - Piotr Gruszczyński lengyel színikri- tikus szavaival élve - a lengyelek „értelmiségiek számára létrehozott értelmiségi színházának". Alternatív színjátszás Lengyelországban számos intézményes, úgyne- vezett vajdasági és önkormányzati színház mű- ködik, beleértve a tánc-és balettegyütteseket, ám ezek szerepe nem oly meghatározó, mint a klasszikus Stary Teatré vagy egyéb, alternatív jellegű csoportoké. Az olyan társulatok, mint pél- dául a wroclawi vagy a varsói Teatr Polski, vala- mint a zakopanei Witkacy Színház sajátos művé- szi elképzeléseikkel, egyéni esztétikájukkal ki- emelkednek ugyan a sorból, ám tevékenységüket nem lehet kategóriákba sorolni és egyetlen jelenségként leírni. Jóval fontosabb kitérni a len- gyel színpadi művészetet hazánkban is legendás- sá avató alternatív színházi hagyományra. Az úgynevezett „nyitott", kísérleti színjátszás ragyogó múltra tekint vissza Lengyelországban, mégis az utóbbi években mintha válságban lenne ez a műfaj. A hanyatlás első jelei paradox módon 1989 után mutatkoztak, amikor a politikai és kulturális változások következtében az alternatív színjátszás látszólag elvesztette létjogosultságát. Megszűnt a politikai szembenállás szükségessé- ge, a tiltakozás, lázadás színháza alól kicsúszott a talaj. Elmosódtak a határok az alternatív és hagyományos jellegű színjátszás között, mivel ez O UTAK, IRÁNYZATOK

Színház - 29. évf. 10. sz. (1996. október)

  • Upload
    others

  • View
    1

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

L

tkokOSsft

hG

m

N

FevmlssrtssrseVskXIn

ltsmhlz

O

ENGYEL MOZAIKktóber-novemberben lengyel színházinapokra kerül sora fővárosban. Abudapesti Lengyel Intézetrendszeressé szeretné tenni a magyarés lengyel színházi szakemberek

alálkozását, a két ország színházkultúrájánakölcsönös megismertetését. Első lépés-kéntlyan rendezvényt kezdeményeztek, amely-neközéppontjában három nagy program lesz.któber 8-án a Szindbád moziban és 9-én azínművészeti Főiskolán Krzysztof Domagalikzínháztörténész-dokumentarista mutatja be kétilmjét Jerzy Grotowski színházáról. A Varázsla-os szentségtörő szertartása Laboratórium Szín-

ázról, A totális színész Ryszard Cieślakról,rotowski színészéről szól.November közepén a magyar közönség isegismerheti a Lengyel Tévészínházat, amely

emzeti Színház

émjelezheti-e, képviselheti-e a Nemzeti Színházgy adott ország nemzeti színjátszását, szükségan-e egyáltalán ilyen intézményre, s ha igen,ilyen funkciókat hivatott betölteni - nem vélet-

enül merülnek fel s váltanak ki éles vitákat ilyenehhez hasonló kérdések Közép-Európa rend-

zerváltást megélt államaiban. Az évek óta napi-enden lévő, számos társadalmi, politikai és kul-urális kérdéskört érintő probléma Lengyelor-zágban csakúgy, mint hazánkban szétfeszítettezakmai kereteit, és ideológiai csatározások ap-opója lett. A huzavona a nemzeti intézmény szózoros értelmében vett „háza tája", tehátlsősorban épülete, formális léte körül folyik.életlen (?) egybeesés - Lengyelországbanincs megfelelő, impozáns színházépülete; tizen-ét évvel ezelőtt tűzvész semmisítette meg aVIII. századi teátrumot, újjáépítése azóta is tart.

ntézményként azonban jóval hosszabb idejeem létezik.A történelem folyamán a Nemzeti Színház kü-

önféle helyeken, számos cégér alatt folytattaevékenységét; léte elsősorban a művészek lelkizükségletéből, belső indíttatásából fakadt, aunka jellegét nem a hely és annak elnevezése,anem a küldetéstudat és a nemzet iránti köte-

ességérzet határozta meg. Igy a nemzet színhá-ának nem mindig, sőt a legritkább esetben adott

negyven év alatt öt műsorával, évi száz bemuta-tójával az ország legnagyobb hatású színháziműhelyévé vált. A Szindbád moziban és a Len-gyel Kultúrában eredeti tévéjátékok és színházielőadások adaptációi lesznek láthatók, a vetíté-seke: szakmai tanácskozás követi.

Novemberben a Játék Witkacyval, Gomb-rowiczcsal és Mrožekkal - Kantor, Wajda,

Jarocki, Grzegorzewski és Lupa színházábancímmel kiállítás látható majd a Lengyel Intézet-ben, amelyet a krakkói Stary Teatr múzeumarendez.

Folyóiratunk e kezdeményezés partnerekéntháttéranyagot kínál a tévészínházról, illetve alengyel színházi tendenciákról, a látvány fel-értékelődött szerepéről s egy furcsa kísérletről.

otthont éppen azaz épület, amelynek homlokza-tán a kitüntető név szerepelt.

A nemzeti szellemet, lelkületet őrző és ápolószínházi tradíció mindig létezett-és napjainkbanis rendívüli jelentőséget tulajdonítanak neki Len-gyelországban -, ám hogy ez egyetlen központiintézmény működésére korlátozódjék, enneknincs hagyománya. Vannak ugyan törekvések,hogy a „spontán jellegű" nemzeti színjátszásnakintézményes kereteket birtosítsanak - erre példaa tervek szerint még az idén átadandó, újjáépítettvarsói Nemzeti Színház, amely az Operávalegyüttesen szolgálná a lengyel színpadi művé-

szet megújulását. Am úgy tűnik, ez az elképzelésegy organikusan fejlődő színházi szisztémátbolygat meg, így számos ellenzője akad. A„Nemzeti-ügy" Lengyelországban is nemzetiüggyé nőtte ki magát.

Stary Teatr

A Nemzeti Színház funkcióit évtizedek óta akrakkói Stary Teatr tölti be. A Nemzeti Színházonkívül ez az egyetlen lengyel drámai színház,amely állandó állami támogatásban részesül. AStary Teatr kétségtelenül Lengyelországlegmegbecsültebb színpada - repertoárjaszámos tekintet-ben megfelel azoknak azigényeknek, amelyek egy nemzeti intézménnyelszemben támaszthatók, tehát: semmiféleengedményt nem tesz a

kommersz színjátszásnak, gondoskodik színvo-nalas, kortárs lengyel és külföldi darabok bemu-tatásáról, valamint klasszikus irodalmi adaptációkszínreviteléről. A Stary Teatr a lengyel színjátszáslegkiválóbb alkotóit és színészeit tömörítőtársulattal büszkélkedik, a statisztákat is beleért-ve. A színház állandó rendezői közé tartozikAndrzej Wajda, Jerzy Jarocki, Jerzy Grzegor-zewski, Krystian Lupa, és itt alkotott a lengyelszínház legendás egyénisége, Konrad Swinarskiis.

A krakkói színház ma is határozott és célzatostudatformáló tevékenységet vállal, szembesíti alengyeleket múltjukkal és jelenükkel, gyötrőnemzeti dilemmáikkal - ezért a „nemzeti szellembarométereként" is emlegetik, amely híven ésérzékenyen tükrözi a történelmet és annak zava-ros pillanatait, de nem kíván azokba beavatkozni.Ennek a követelménynek olyan forradalmiidőkben a legnehezebb eleget tenni, mint ami-lyennek a nyolcvanas évek, majd a rendszervál-tás és az azt követő időszak tekinthetők. A StaryTeatr mindvégig kerülte a lapos politikai aktuali-zálást. Jellegéből adódóan távol áll tőle a dema-gógia minden formája, beleértve mind az aktuá-lis, uralkodó ideológiák, mind a tüntető ellenzé-kiség jelmondatait. Megmaradt és remélhetőlegmegmarad - Piotr Gruszczyński lengyel színikri-tikus szavaival élve - a lengyelek „értelmiségiekszámára létrehozott értelmiségi színházának".

Alternatív színjátszás

Lengyelországban számos intézményes, úgyne-vezett vajdasági és önkormányzati színház mű-ködik, beleértve a tánc-és balettegyütteseket, ámezek szerepe nem oly meghatározó, mint aklasszikus Stary Teatré vagy egyéb, alternatívjellegű csoportoké. Az olyan társulatok, mint pél-dául a wroclawi vagy a varsói Teatr Polski, vala-mint a zakopanei Witkacy Színház sajátos művé-szi elképzeléseikkel, egyéni esztétikájukkal ki-emelkednek ugyan a sorból, ám tevékenységüketnem lehet kategóriákba sorolni és egyetlenjelenségként leírni. Jóval fontosabb kitérni a len-gyel színpadi művészetet hazánkban is legendás-sá avató alternatív színházi hagyományra.

Az úgynevezett „nyitott", kísérleti színjátszásragyogó múltra tekint vissza Lengyelországban,mégis az utóbbi években mintha válságban lenneez a műfaj. A hanyatlás első jelei paradox módon1989 után mutatkoztak, amikor a politikai éskulturális változások következtében az alternatívszínjátszás látszólag elvesztette létjogosultságát.Megszűnt a politikai szembenállás szükségessé-ge, a tiltakozás, lázadás színháza alól kicsúszott atalaj. Elmosódtak a határok az alternatív éshagyományos jellegű színjátszás között, mivel ez

UTAK, IRÁNYZATOK

▲ LENGYEL MOZAIK ▲

utóbbi nagyon gyorsan magáévá tette a kísérletitársulatok formai és kifejezésbeli újításait. Máigis léteznek és alkotnak azok az együttesek, ame-lyek megalapozták a lengyel alternatív színházhazai és nemzetközi hírnevét, így például apoznańi Teatr Osmego Dnia (Nyolcadik NapSzínháza), a lublini Teatr Provisorium, a varsóiAkademia Ruchu (Mozgás Akadémia) és a mind-végig sajátságos és különálló jelenségnek számí-tó, Leszek Madzik vezetése alatt álló lublini ScenaPlastyczna. A fiatal társulatok körében azonbanmáig sem körvonalazódtak határozott fejlődésitendenciák.

A már említett Piotr Gruszczyński a „nyitott"színjátszást képviselő lengyel együttesek közülhárom társulatot méltat figyelemre napjainkban:a poznańi Teatr Biuro Podrózyt, a wagrowieciTeatr Próbot és a zninói Albert Tisson Színházat.A Pawel Szkotak vezetése alatt álló Teatr BiuroPodrózy fennállása óta szorosan együttműködik aNyolcadik Nap Színházával. Eddig létrehozottnégy előadásuk az aktuális lengyelországi hely-zet éles kommentárja, s ami fontos, egy olyanfiatal korosztály megfogalmazásában, amelymás szemszögből tekint a változásokra, mint azalternatív mozgalom jól ismert, immár negyven-ötvenéves képviselői. Két utolsó bemutatójuk, aGiordano és a Carmen Funebre utcai előadások;

Jelenet a Konrad Swinarski rendezte Mindenjó, ha vége jó krakkói előadásából (1971)

Szkotak ugyanis úgy véli, ha egyszer az emberekfelhagytak a színházba járással, akkora színház-nak kell az emberekhez mennie, még ha ki, azutcára is. A társulat mindazokat a látványos esz-közöket felhasználja, amelyek egy utcai előadáslétrehozásához nélkülözhetetlenek (erős szín-szimbolika, gólyalábak, a tűz-víz, csend-zaj el-lentétének hangsúlyozása), mégis megindító

költőiséggel operál velük, s így a harsány meg-

Andrzej Zarnecki és Jan Englert a varsói TeatrPolski Ill. Richárdjában. Rendezte: Maciej Prus(1993)

oldások ellené e esztétikus, lírai előadások szü-lettek.

A Jan Kasper vezette Teatr Prób és a JerzyLach irányítás alatt álló Albert Tisson Színháziskolai társulatok. Mindkét együttes kisvárosigimnáziumokban működik - az utóbbi érettrendezői és színészi munkájával hívta fel magára afigyelmet az utóbbi években. Különösen sike-resek Witkiewicz Gyubal Wahazarjából és WeissMarat/Sade-jából készült adaptációik. Mentsüklelkünket című előadásuk a lengyel színjátszáslegifjabb korosztályának első komoly szembesü-lése és leszámolása azzal az új valósággal, mely-nek ez a nemzedék mindeddig csak passzívelszenvedője volt. Az említett társulatok -Gruszczyński megállapítása szerint - egy gene-rációváltással összekapcsolt lázadás és színpadiforradalom előkészítőjévé váltak, és minden jelarra mutat, hogy új fejezetet nyitnak a lengyelalternatív színjátszásban.

Falusi színjátszás

Érdekes jelenség Lengyelországban az úgyneve-zett falusi társulatok jelenléte. Ezek olyan kisebb,nyolc-tíz fős együttesek, melyek általában egy-egy rendezőegyéniség köré csoportosulva fal-

▲ LENGYEL MOZAIK ▲

vakban telepedtek le, és ott végzik tevékenysé-güket. Jellegüknél fogva nem sorolhatók szoro-san az alternatív színjátszás műfajába, ők maguktiltakozni szoktak e megnevezés ellen.

A faluszínházi mozgalom nem anyagi kény-szerből vált népszerűvé Lengyelországban. Mintaz egyik ilyen, Wegajty Színház néven működőtársulat vezetője, Jerzy Grotowski egykori mun-katársa, Waclaw Sobaszek elmondta, a színházlétrejöttét elsősorban az élő hagyomány ápolá-sának és megismerésének szándéka inspirálta.Az általuk halottnak definiált hagyományos szín-játszással szemben másfajta színházat akartakéletre hívni. A színház központja Wegajtyban,egy Olsztyn melletti kis faluban van, a társulatinnen indul „vendégszerepléseire" a környezőfalvakba, településekre. Művészetüket meghatá-

Húsvétikirándulás -a Wegajty faluszínházelőadása

rozza a falusi környezet, melynek nem csupánesztétikai, hanem koncepcionális jelentőségevan. A társulat beleolvad a falu életébe, természetáltal szabályozott ritmusába, átveszi hétköznapiés ünnepi szokásait, rítusait, felfedezi mitoló-giáját, dallamvilágát, és mindezt beépítielőadásaiba. A mesemondás ősi hagyományátóla mitikus történeteken, legendákon át a különfélezenei motívumokig minden visszatér, és új,egyetemesebb tartalmakat nyer a színpadon. Atársulat tagjai mintha maguk is az élő népha-gyományból lépnének elő - s közben egy letűntvilággal szembesítik a nézőt, elsüllyedt kultúrákelveszett kincseivel.

Nem a Wegajty Színház az egyetlen, amelyilyen szisztéma szerint működik Lengyelország-ban. Számos, faluban letelepedett társulat végzihasonló küldetéstudattal munkáját. A kortárslengyel színjátszás legérdekesebb és legkitű-nőbb együttesei tulajdonképpen vidéken élnek ésdolgoznak. A Lublin melletti Gardzienicébenműködő művészegyüttes tagjai cirkuszi akroba-ták biztonságával mozognak-táncolnak-repülnek

a színpadon, komoly hangképzést igénylő ének-és kórusbetéteik magas szintű professzionaliz-musról tanúskodnak. Produkcióik meghatározóeleme az expresszivitás és a vizualitás, amelyhezminőségi irodalmi forrásanyag társul. A csoportvezetője, a szintén Grotowski-tanítványWłodzimierz Staniewski a „zeneiség ésemlékezés" fogalmában, valamint aLengyelország falvait meg-célzó „expedíciókban"jelöli meg nyitott, „kereső" színháza lényegét.

Míg a Wegajty az együttzenéléssel, a mese-mondással, a Gardzienice pedig eksztatikusszertartásaival vonja a közönséget múltjának, ősi,elfeledett mítoszainak világába - a WierszalinSzínház bábokat kelt életre. A kiindulópontmindhárom együttes esetében a hagyomány, amesemondás és a zeneiség; a végeredmény tar-talmilag és formailag is professzionális, magasszintű színházcsinálás. Alternatívnak mondható-eaz ilyen jellegű társulatok működése, vagy pedigegyszerűen sikeresnek - nehéz eldönteni,mindenesetre nagymértékben hozzájárulnak akortárs lengyel színjátszás megújulásához.