SSzzoollnnookkii TTuuddoommáánnyyooss KKöözzlleemméénnyyeekk XXIIVV..

SSzzoollnnookk,, 22001100..

Prof. Dr. Pintér István1

GGOONNDDOOLLAATTOOLLVVAASSÁÁSS

aa hhaazzuuggssáágg ééss ddeetteekkttáálláássaa

A gondolatolvasás központi kérdése, hogy kommunikációnkat hogy fordítsuk a kívánt, az együttműködést szolgáló irányba, és

ebből hogy szűrjük ki az ezt akadályozó hazugságokat. A dolgozat a hazugság elemzésével indít, amelynek specifikuma, hogy

megjelenik benne a szándékosság. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert felkészületlenségből, hozzá nem értésből,

informálatlanságból eredően is mondhatunk valótlant. A hozzá nem értés a szövegkörnyezetből, a logikai hiányosságokból, a

szakmai szöveg problémás használatából azonnal kiderülhet.

A hazugság két úton jelenik meg az életünkben. Az egyik a rejtés, elhallgatás, a másik a tényleges szándékos félrevezetés.

Mindkettő megjelenik a metakommunikációban, a kommunikációra épülő modulációban. Tetten érhető a szövegben, a

beszéd sebességében, intonációjában, hangsúlyaiban, logikai rendszerében. Láthatóvá válik az alkalmazott emblémákban,

illetve töredékeiben. A leghatékonyabb indikátora a mikroexpressziók felismerése. A dolgozat kitér arra, hogy a meta szintű

reprezentáció segítségével ez hogyan válik egységes egésszé, és lesz belőle gondolataink hatékony indikátora.

MIND READING „Deception clues, or leakage may be shown in a change in the expression on the face, a movement of the body ,

an inflection to the voice, a swallowing, ina throat, a very deep or shallow breath, long pauses between words a

slip of the tongue, a micro facial experession, agestural slip. The question is: Why can’t liars prevent these

behavioral betrayals? Sometimes they do. Some lies are performed beautifully? Nothing in what the liar says or

does betrays the lie. Why not always? There are two reasons, one that involves thinking,and one that involves

feeling.” (PaulEkman: Telling lies)

A hazugságról

A gondolatolvasás teóriája két problémakörben elemezhető. Az egyik, hogy fogadják

mondanivalónkat, viszonyulnak felvetéseinkhez, és milyen úton közelíthetjük egymáshoz

véleményünket, szándékainkat, céljainkat. Egyszerűbben szólva, hogy szolgálja az együttélés

és együttműködés kibontakozását. A másik ettől bonyolultabb, és ennek alárendelten

működik. Amit hallunk az igaz, vagy hamis. Ha az igazat nem hisszük el, pontosan annyi

problémát okozhat, mint ha valónak fogadjuk a valótlant. Az igazság is fájhat. Mégis

mindenki az igazságot szeretné tudni. Ehhez viszont beszélni kell a hazugságról. Nézzék el

nekem, hogy a hazugságot nem erkölcsi problémaként kezelem. Feltételezem, hogy az

erkölcsi megítélés esetlegessége miatt korlátos a téma hazai irodalma. A kereszténység eléggé

1 Prof. Dr. Pintér István. ipinterd@t-online.hu

A cikket lektorálta: Dr. Madaras Lászlóné Szolnoki Főiskola, tanszékvezető, főiskolai tanár, PhD.

2

kategorikus ebből a szempontból. Minden hazugságot elítél. Mert hogy hazudni nem szabad.

Nem! Viszont élni sem lehet nélküle! Mindeni hazudik. A kutatások arról szólnak, hogy a

férfiak naponta legalább háromszor, míg a nők csak kétszer. Számomra a hazugság

tudományos probléma (jelen tanulmányhoz kapcsolódva leginkább pszichológiai) amiről

beszélni kell, lehet, és kutatható. Az emberi együttélésnek vannak elvárásai. Sokszor nem

akarjuk tudni az igazságot, mert rontja az ÉN képünket, az önértékelésünket, a

teljesítménytudatunkat, a világról alkotott nézeteinket. És bár sokszor tudjuk, hogy „hazudnak

nekünk” nem tesszük szóvá, nem kérjük ki magunknak, nem emeljük fel a hangunkat. Sőt!

Ha azt tapasztaljuk, hogy valaki ezt rosszindulattal teszi, erősen meggondoljuk, hogy hogyan

reagálunk. Ugyanis sokszor csak megérzéseink vannak, és nincs bizonyítékunk. Előfordulhat,

hogy valamit félreértettünk, és ha szóvá tesszük vagy kimagyarázzák, vagy megsértődnek.

Ráadásul vannak élethelyzetek, amikor le kell nyelnünk a békát. Főnökünkre nem olvashatjuk

rá következetlenségét, mert hamar az utcára kerülünk. Ha meg szeretnénk őrizni egy

kapcsolatot, jól tesszük, ha csendben maradunk. Ha szólunk, lehet hogy valamit elrontunk.

Sokan indulatos hőzöngéssel reagálnak, ha számon kérjük rajtuk az igazságot. Így hát a

hazugságokat is lenyeljük. Nem is lenne jó, ha mindig napirenden lenne. Az élet azt mutatja,

hogy jól elvagyunk a hazugságokkal, és nem biztos, hogy igazságokkal körülvéve is jól

éreznénk magunkat, és biztos, hogy megutálnánk azt, aki állandóan szóvá tenné.

középkoromban nagyot tévedtem amikor szakmai problémaként kezeltem jogi

meghatározottságokat. Szóvá tettem, mert beosztásomból eredően szóvá kellett tennem, és

kihúztam a gyufát. A közmondás is arról szól: mondj igazat, és betörik a fejed.

Az igazságról előfeltevéseink vannak. Mert igaz az, amit annak tartunk. Bárki bármit

mond, azt elhelyezzük egy vonatkozási rendszerben. Összevetjük értékeinkkel,

szükségleteinkkel, hitünkkel, és tapasztalatainkkal. Hallva, látva „valamit” kialakul bennünk

egy benyomás. Valamilyen összhang vagy annak a hiánya korábbi „kötésekhez” való

viszonyításban. Egy összetett benyomás a beszélőről, és mondanivalójának tartalmáról.

Megítéljük, hogy amit hallunk igaz, vagy nem. Látszik rajtunk! Azonnal kialakul egy

csapdahelyzet. Ugyanis ha azt halljuk amit akarunk, akkor nyilvánvalóan igaznak tartjuk. Ha

nem, akkor kétségeink lesznek. Vannak akik mindent megkérdőjeleznek (kötekedő feleségek,

főnökök, férjek) és vannak akik könnyű prédái a szélhámosoknak. Tapasztalati tény, hogy az

igazság és hazugság problémája évezredek óta foglakoztatja az embereket. Tegyük hozzá,

hogy elsősorban a filozófusokat. Össztársadalmi méretekben az igazságnak van prioritása. A

szaktudományok külön rendszert építettek fel állításaik igazolására. Az emberi relációk

viszont másként működnek. Mivel „az igazság sokszor fáj, és hazugság medveháj”, ezért

ellavírozunk a kettő között.

A gondolatolvasás szempontjából hazug az, aki szándékosan, tudatosan nyújt félrevezető

információkat, ferdít el tényeket. A tudatosságból eredően ennek lesznek észlehető jelei. Az,

aki tudatlanságból, felkészületlenségből, hozzá nem értés miatt mond valótlant, nincs

tudatában hazugságának, az nehezen észlelhető, hacsak nem mond olyan blőd dolgokat, vét

olyan logikai hibákat, melyek azonnal észrevehetők. A hazugság is lehet nagyon egyértelmű,

meggyőző, és nagyon félrevezető! Tegyük hozzá, hogy az igazságot is lehet bizonytalanul,

félreérthetően, kétértelműen mondani. Jártunk iskolába, és láttunk mindkettőre elegendő

3

példát. Szenvedő alanyai is voltunk ezeknek a folyamatoknak. A gondolatolvasás

kiteljesítéséhez tisztázni kell néhány dolgot a hazugságról és az igazságról. Magyar László

gondolatait hívom segítségül. (1)

Van aki :

1. Hazudik – tudatosan – rossz szándékkal.

2. Hazudik – tudatosan – jó szándékkal.

3. Hazudik – nem tudatosan – rossz szándékkal.

4. Hazudik – nem tudatosan – jó szándékkal.

5. Igazat mond – tudatosan – jó szándékkal.

6. Igazat mond – tudatosan – rossz szándékkal.

7. Igazat mond – nem tudatosan – jó szándékkal.

8. Igazat mond – nem tudatosan – rossz szándékkal.

A hazugság és az igazság is lehet igazolt vagy igazolhatatlan. Igazolt, amikor az orvos a

beteg érdekében elhallgat információkat, vagy az emberi méltóság védelme érdekében a

nyomozóhatóság nem ad kimerítő tájékoztatót bűnesetekről. Aki ártani akar, vagy önmagának

előnyt szerezni, az tudja kettő közötti különbséget, és ez a közösség, az érintettek előtt lehet

igazolt, vagy igazolhatatlan. Ha találkozunk vele gondot okoz, hogy nem kiálthatunk rá, nem

állíthatjuk le, és nem kérdezhetjük meg, hogy miért tette. Hogy ezt megtehessük, különleges

felhatalmazással kell rendelkeznünk. De nem mindenki kérdező tiszt, és az élet nem felvételi

elbeszélgetés. A kegyes hazugságok erkölcsileg bocsánatosak. Amikor a szülő gyermekét

dicséri, hogy Ő a legjobb, a legszebb, a legokosabb, mindenki tudja, hogy szeretetből teszi. A

hazugságnak célja van. Ez lehet önző, de ugyanúgy lehet segítő, bátorító is. A tanító néni

megdicsérheti Pistikét a szép kiejtéséért is. (Pistike a viccbeli csúnyabeszédű) Szíve joga. A

hazugságnak végső fokon két célja lehet.

- Rejteni valamit, azzal a céllal, hogy visszatartsunk információkat. Ehhez még

hazudnunk sem kell. Nap mint nap gyakoroljuk.

- Félrevezetni a másikat annak érdekében, hogy előnyt szerezzünk magunknak, kárt

okozzunk másoknak. Ez már ritkább.

Az „elhallgatás” a gyakoribb. Hallgatni könnyebb, és erkölcsileg elfogadhatóbb. A rejtés

maga a passzivitás. Ha rajtakapnak minket kész a sztereotip felelet: elfeledtem; nem tartottam

fontosnak; azt hittem nem érdekel. Ha nehezebb fajsúlyú dologról van szó, hazudni kell. Ez

bonyolultabb ügy. Összefüggő, és kapcsolataiban egész történetet kell kreálni, melynek

előzménye van, kiállja a pillanat próbáját, és beilleszthető a jövőbe. Ez nem könnyű, és

megfelelő intelligenciát feltételez. Nem lehet túl bonyolult, mert ha később más

összefüggésben előkerül, lehet hogy kiderül az igazság. A hazugság felderítésének egyik útja

ugyanis a memóriánkra épül. Képesség, amelyben összekapcsolunk különböző történéseket.

A lezáratlan oldalágak ugyanis veszélyesek tudnak lenni, és emlékezni kell arra is, hogy

korábban mit mondtunk, hogy ne mi törjük szét, leplezzük le a sztorit.

4

A lelepleződő hazugság.

Ha az emberek tudnák, hogy a hazugságnak hány jele van, nem hazudnának. De nem ismerjük

ezeket a jeleket, és bátran tesszük. A hazugság jeleinek egyik csoportja a hazugság

környezetének bizonytalanságaira épül. Valaki beavatatlan véletlenül elszólja magát. De

teheti ezt szándékosan is. A titok addig titok, amíg egyszemélyes. VAGY! Egyformán

veszélyes minden titokgazdára. Ha több ember tud valamit, az magában hordja a lebukás

lehetőségét. Ezzel nyerő pozícióba is lehet kerülni. Elég egy félresikerült mondat, egy

elkapott email, egy véletlenül „lehallgatott” telefon, egy rosszul megfogalmazott hivatkozás,

bármi, ami megtörheti a hazugság rendszerének „egységét”. Nagyobb a lebukás lehetősége,

ha valaki bizalmatlan, és jól „ellenőrzött” körülmények között él. (magyarul: belenyúlnak a

zsebébe, megnézik a leveleit, váratlanul rákérdeznek dolgokra.) Tudjuk miről lehet szó, mert

sokszor találkozhattunk hasonló dolgokkal életünk során életünkben. SŐT! Amikor a

hazugság házát építjük, számba vesszük ezeket a véletlen lehetőségeket. A fő kérdés az, hogy

tényleg gondoltunk-e mindenre. Ez a megválaszolatlan kérdés feszültséget okoz. Mégis

hisszük, olyan előrelátók vagyunk, hogy minden lehetőséget számba veszünk. Ne áltassuk

magunkat. Nem! Egyszerű esetekben igen, de bonyolultabbakban nem. Az egyszerű

eseteknek talán tétje sincs. Hogy három sört ittam, vagy négyet, az a nejem számára mindegy.

Meg nem verem, és büdös vagyok. Nagy dolgoknak nagy a tétje. Volt egy ismerősöm, aki a

barátnőjétől hazafelé tartva mindig lenyelt egy ampulla vegyest. Annak akkora volt a „hatása,

hogy neje nem kérdezett semmit. De ez így túlságosan egyszerű, és van akinek bonyolult

történeteket kell kitalálni. És nem csak otthon. A barátok között, a munkahelyen... És itt már

több igénynek kell megfelelni. Nagy kérdés, hogy hány ember érintett a dologban, és milyen

az esélye annak, hogy akinek hazudtunk, találkozik is valamelyikkel. Nem tudhatjuk, hogy

akire hivatkozunk, nincs-e a „hátsó szobában”.

A munkahelyi hazudozás tipikusan többszereplős játék. Létezik a szervezetnek egy

láthatatlan, ám minden beavatott számára jól nyomon követhető informális rendszere. Ez

struktúrát és távolságokat áthidaló kommunikációs irányokat ölel át. Valamilyen korábbi,

magas töltetű bizalmi kapcsolatra épül, és egyéni szükségleteket elégít ki. Amit a szervezet

nem tud, nem akar, nem képes. Elsősorban az egyének biztonságérzetét szolgálja. Tartalmi

kérdésekben rendkívül célirányos, és gyors. Mindig tudjuk, hogy bizonyos információkat

kiken keresztül lehet elérni. Ki kinek a barátja, szövetségese, és őket kiken keresztül lehet

megközelítenünk. Ha valamire kíváncsiak vagyunk, milyen irányba aktivizáljuk magunkat. A

munkahelyen nincs titok. Titokgazdák vannak. Ha fals információt bocsátunk ki, nyomon

követhető, és feltárható az útja. A torzítás azt is jelzi, hogy milyen érdekek hatottak rá. És ne

feledjük. A szervezetben minden érdekek és szükségletek szerint működik. A valóságban a

család, a baráti kör is egy érdekrendszer. Nagyon vigyázunk arra, hogy akinek éppen

hazudunk az hihető legyen. De óvatlanok lehetünk másokkal szemben, és az eljut az

„elfelejtett” címzetthez. Zárult a kör.

A hazugság lelepleződésének másik lehetséges forrása a hazudozó stílusában,

magatartásában van. Ez a gondolatolvasás igazi terepe. A kapcsolati (informális) rendszerben

történő tájékozódás nyomozás jellegű. Ez az irány más. Az azonnali felismerések terepe. A

hazugság kudarca a hazugsághoz kapcsolódik. Ennek ugyanis nyomai vannak. A nonverbális

kommunikációs rendszer gazdagon szolgáltatja a hazugság jelzéseit. Az érzelmi arckifejezés,

5

a beszéd, a testbeszéd, a felületesen kivitelezett emblémák, a vegetatív reakciók, mint

kommunikációs zajok, zavarok telepszenek a beszédre, a hazug magatartására. Csak tudni kell

olvasni belőlük. A hazugság szituációban születik, és annak változásait sem lehet maradék

nélkül kiszámítani. A hazugnak figyelnie kell a mondanivalójára. Eközben érzi annak

veszélyeit, szeretne jól fogalmazni, és ennek is vannak jelei, mint ahogy a felfokozott izgalmi

állapota is láthatóvá válik. Nem lehet felkészülni minden eshetőségre, és a rögtönzés számos

apró jele kiváló olvasmány. Mindez elsősorban érzelmeink változásaira vezethető vissza.

Korán kezdjük

A hazugság természetes módon épül be magatartásmintáinkba. Szülői felszólításra kezdjük:

mosolyogj a nénire; köszönd meg az ajándékot; dicsérd meg a mami süteményét; válaszolj

szépen a bácsinak; mond hogy örülsz… Ezek a kis dolgok bevezető gyakorlatok a hazugság

módszertanába. Később mást is hallunk: meg ne mond anyádnak (kocsmát, fagyit, csokoládét,

találkozást); de hallhatjuk azt is, hogy: majd azt mondjuk, hogy a parkban voltunk… Ismerek

anyukát, aki a gyerekét is elvitte a „randevúra” A gyerek hallgatott róla az apja előtt. Persze

az apa nem is gondolt ilyen variációra. A gyerek megtanulja, hogy hazugságot: személyre kell

szabni; hogyan kell előadni lazán, könnyedén; milyen előnyei vannak, és milyen hátrányai

lehetnek. Rájön, hogy azt kell mondani amit a másik hallani szeretne. Már az óvodában. Miért

bántottad? – Mert leköpött! És javul a technika, gazdagodik a tartalom. Mire kamaszok

leszünk, a hazugság mestereivé válthatunk. Elsajátítjuk azt az eszköztárat, amit csak

finomítanunk kell, mert lesz mit elhallgatnunk, kimagyaráznunk, letagadnunk, és hazudnunk.

Megtanuljuk, hogy felnőttek sem mondanak mindig igazat. Nem igaz, hogy az orrunk

puhaságából rájöhetnek hazugságainkra, és megszokjuk kezelni a lebukástól való félelmet.

Mert a hazugságnak tétje van. Minél nagyobb, annál nagyobb a félelem a lebukástól. És a

szüleink minden állításuk ellenére nem veszik észre. Készen állunk a felnőtté válásra.

Biztosak leszünk benne saját és mások kárán is, hogy: a felnőttség és a szociális viszonyok

alapeleme, a konformitás fenntartásának fontos eszköze, céljaink elérésének fontos, ha nem a

legfontosabb összetevője a hazugság. Szerepeinkből adódóan lehetnek konfliktusaink. Ezeket

rutinosan hárítjuk el. Mert egyszerre lehetünk barát, férj, munkatárs, szomszéd, szerető,

szurkoló, és ezek nem mindig harmonizálnak egymással. Hazudnunk kell. Önmagunknak is.

És az AZ igazi hazugság, amikor magunk is elhisszük hogy helyesen tesszük. És ez a

magabiztosság lesz a lebukás legnagyobb forrása.

A hazugság jelei nyomában

Ne higgyük, hogy a hazugságnak vannak közvetlen indikátorai. A műszeres hazugság

vizsgálatok is csak azt jelzik, hogy valamilyen változások indultak el bennünk, és

szakemberek ezeket csokorba szedve célirányosabb „vallatást” folytathatnak. Ezek közé a jele

közé tartozik a pulzusnak, a vérnyomásnak, a légzés ritmusának, a bőr vezetőképességének, a

reakció időknek az ingadozása. Házilag is készíthetünk ilyent csak két elektródát kell a

kezünkben tartani, és mérni a testünkön átfolyó áram változásait. Vannak ilyen hülye játékok

is. De az egycsatornás műszerek sok kárt okozhatnak. A hazugság feltárása sok, nagyon sok

6

jel együttes számbavételén alapszik. Gondoljunk arra, aki azért izgul, hogy amit mond – az

igazságot – elhiszik-e. Mert mások a hazugságuk miatt izgulnak. Ha kettőt összekeverjük,

akkor igaztalanul vádolunk meg embereket, és ez nagyobb bajt okozhat, mint egy leleplezett

hazugság. Az embereknek az igazság miatt is fájhat a fejük. Hallgatnunk kell! Igen! Sokszor a

hazugságok esetében is, mert mit mondhatunk? Van egy megérzésünk, - mint egy műszer

kijelzőjének az ingadozása?

A hazugság szükséglete eltérő időpontban keletkezik. Ha a barátnőnkkel, vagy barátunkkal

töltjük a délutánt akkor erre készülünk, előre kidolgozzuk a fedő sztorit, és számolunk

olyanokkal, mint… Mert esetleg magyarázatot kell adnunk valamire. A történet tökéletes

lehet, csupán az előadásmóddal lehet baj. Bűntudatunk átsugározhat „tökéletességünkön.”

Ezzel együtt a hosszú távra szóló hazugságok általában jól kidolgozottak, és szinte lehetetlen

a lebukás. Egy felvételi elbeszélgetésen jószerével minden állításunk igaz lehet, ha azt

mértéktartón adjuk elő. A gyakorlott hazudozók nyilvánvaló előnyöket élveznek a

szorongókkal szemben.

Az esetek többségében rögtönöznünk kell. Ha nincs előre kidolgozott forgatókönyvünk

akkor előfordulhat, hogy a kívánatosnál több dolgot kell észben tartanunk. Előfordulhat, hogy

rés keletkezik a hazugság szövetén. Felfeslik valami, ami gondot okozhat. Aki hazudik,

azonnal észreveszi a hibát. Lehet, hogy a másik fél elmulasztotta. De ez a megcsúszás

félelemre adhat okot, és hatással lesz gondolkodásunkra, problémamegoldásunkra. Aki ivott,

az hamarabb kerül ilyen szituációba.

A szovjet időkből származó vicc, a részegség első fokozatára ez így szemlélteti: A férj

hazatelefonál, és azt mondja: drágám értekezleten vagyok, és vele is alszom. A beszélgetés

folyamata, szituációk változása ugyancsak zavarba ejtő lehet, és nem biztos, hogy jól

döntünk. A részegség második fokozata erről így szól. A férj hazaviszi a barátnőjét. Csenget,

a feleség ajtót nyit. A férj meglepődik, és a feleségéhez hajolva azt súgja neki: drágám mond

azt, hogy a nővérem vagy. De bele is kavarodhatunk a hazugságokba, és azt sem tudjuk hol

tartunk. A részegség harmadik fokozata ezt így szemlélteti: Férj hazaviszi a barátnőjét, és

megmutatja lakását. Ez a konyha, ez a nappali, ez a hálószoba, az ott a feleségem, mellette

pedig én vagyok.

Ha hazugságot a körülmények kényszerítették ki, rögtönözni kell, emlékezni

előzményekre, történésekre, adott témakörben már elmondott dolgokra, és ténybeli alapokra

kell építeni, virtualizálni a valóságot. Lehet hogy belebonyolódunk. Ne mindegy hány szálat

kell elvarrnunk, ami később láthatóvá is válik. A problémamegoldás hiányosságai ezeken a

területeken jelennek meg, és amíg gondolkodunk, keressük a kapcsolatokat, építjük a

történetet, a „folyamatosság” hiánya jelenik meg a beszédünkben. Ez fontos és hasznos jele a

hazugságnak.

Vannak gyakorlott hazudozók Őket magabiztosságuk vezetheti félre. Úgy gondolják, hogy

„most is sikerülhet” ezért felületessé válhatnak. Más az első esetben is lebukhat. Ők sokat

megúszhatnak. A kutatások szerint agyuk szerkezete is támogatja őket. Előnyös lehet, hogy

hírük sebesen terjed és fenntartással kezeljük minden megszólalásukat. De ne feledjük, hogy

sok függ a hallgatóságtól is. Van aki bizalommal, más ennek hiányában figyeli a másikat.

Míg az első átlép a részleteken, nem foglakozik velük, a másik erősen koncentrál rájuk.

Biztosan talál hibát. Ha a kommunikációs partner bizalmatlanul tekint a másik félre, van mitől

tartania. Megtévesztésül hasznos lehet az igazság elemek keverése a hazugsággal. Ezt sokan

7

„hantázással” oldják meg. A „sokat beszélőkre” nehéz figyelni, mert mondanivalójukból

nehéz kihámozni az igazságot.

A hazug arcán feltűnhet az aggódás, amikor rájön, hogy valamit elhibázott. Nem biztos,

hogy a témához illő érzésről van szó, ezért feltűnő lehet mint ahogy az is, amikor elönti az

öröm azért, hogy sikeren áthidalta a problémát. Mert egyébként mozdulatlannak, érzelem

mentesnek kellene lennie. Ezek a felismerések mikroexpressziók formájában jelennek meg,

melyek időtartama másodpercig sem tart. Észre sem vesszük, mert nem tudjuk mit keressünk,

és ha látnánk sem ismernénk fel, mert nem ismerjük a jelentésüket. A hazugság intenzív

gondolkodásra kényszerít. Látható a szemöldökök mozgásán. A szemhéjak szűkölésén. Aki

nagyon kétségbe esett, az kitekint a beszélgetés síkjából, mintha mástól várna segítséget. Ezt a

„kétségbeesést” már nagyon jól lehet detektálni.

Fontos, hogy beszélgetés közben figyeljünk a másikra. Hallgassuk meg. Különösen akkor,

ha érzéseink szerint hazugság közeli helyzetben vagyunk. Ne vágjunk közbe. Ha lehet, ne

akarjuk ráerőltetni a magunk mondanivalóját. A kommunikáció legyen információcsere. A

közbeszólásunkkal növeljük a hazugság sikerességének az esélyét. Szenvedjen. Az látható, és

hallható. Figyeljünk a beszéd ritmusára, a beszédhibákra, a testbeszédre, és az emblémák

összhangjára. Máris több információ forrásunk lesz az összhang érzékelésére, vagy az

inkonzisztenciára. A váratlan gesztusokra, az érzelmekre. Ha valaki hírtelen felfedezi a

spanyolviaszt, vagy a logikai láncban a szükséges „svédcsavart” az meta jelek sokaságában

fog megjelenni. Ugyanez a „heuréka érzés” megjelenhet annak az arcán is, aki rájött arra,

hogy éppen félrevezetik.

Az érzelmek spontán kísérői magatartásunknak. Hamarabb látszanak rajtunk, mint hogy

tudatosulnának, mint hogy átélnénk. A hazugság detektálás fontos összetevőit, a

mikroexpressziókat észre sem vesszük magunkon, mert rövidek, és figyelmünket a beszéd,

vagy más viselkedési zavarok kötik le. A kicsit hosszabb idejű, alacsony intenzitású

érzelmeket könnyű palástolni. Ez leginkább a bosszankodásra vonatkozik. Esetleg tárgyalási

pozícióban az örömre, a sikerélményre. De nem kell megijednünk,mert sokan nem ismerik

fel. A felismeréshez az érzelemnek jól láthatóvá kell válnia. Erre vagyunk képesek. Sokan ha

észreveszi sem reagálnak rá. Mert nem úgy neveltek minket, hogy figyeljünk másokra. De

előfordul, hogy érzelmeinkről beszélünk. Ha ez hamis, akkor elválik egymástól a verbális

kifejezés, és az érzelem. Magyarul. Azt mondom „haragszom rád!” Ha ennek kimondása után

jelenik meg a haragos arckifejezésünk, akkor ez nem igaz érzelem. A beszédnek, és az

érzelemnek szinkronban kell lennie. Ezt a kis különbséget megint csak gyakorlás után lehet

észrevenni. De ez igaz lehet más érzelmekre is: bánatos vagyok! És mutatom! Undorodom!

És mutatom… Nem az érzelmi állapotunkról szóltunk, hanem arról amit mutatni fogunk. Az

így eljátszott érzelem ugyanakkor nem teljes. Minden érzelemnek több apró jele van. Ha ezek

közül hiányzik valami, akkor megjátszott érzelemről van szó. Ezen az alapon a hazugságról

szóló érzelem is hazug lehet. De ettől még nem igazi! Az emberi kapcsolatokban a

legáltalánosabb az öröm kifejezése. Igazi öröm esetén együtt örül a száj, és szem. Szánkat

könnyű mosolyra húzni, elég ha azt mondjuk magunkban, hogy csííííz! Viszont a szemünknek

nem tudunk ilyen parancsot adni, és mosolyunk udvariassági formációvá, mosoly emblémává

változik.

Az biztos, hogy nagyon felületesek az érzelmekről szóló ismereteink, és ezen a területen

könnyen félrevezethetők vagyunk. De másképpen is. Ha egy hazugság jól felépített, logikus,

8

és előre megfontolt szándék a lapján zajlik, fordulatait begyakoroltuk, a teljes érzelmi

azonosulás minden jelével felfegyverkezve, nem lehet észrevenni. De ilyen csak a mesében

van. Szavainkat begyakorolhatjuk. Ezt teszik a színészek. A hiteles átélés teszi őket mesterré.

Csakhogy mi nem vagyunk színészek, az életet nem lehet forgatókönyv szerűen élni, és

érzelmeinket nem lehet letagadni. A tartós érzelmek rátelepszenek magatartásunkra. A

szomorúság, vagy az öröm alapul szolgál észlelésünkhöz, látható hogy igazak, átéltek.

Szavakkal lehet szerelmet hazudni. Az együttlét során az érzelmek sok-sok jelét is

felvonultathatjuk, de hiányos lesz. A figyelmes szerető észreveszi hogy ami lát, tapasztal az

„szakmai rutin”, vagy átélt érzelem. A belső vakság megakadályozza a hazugság észlelését.

A legfontosabb nyom!

A hazugság legbiztosabb nyoma: az érzelmek keltette változások feltárása. Sok ember

hazudik a koráról, barátairól, sikereiről, hogy jobbnak, szebbnek mutassa magát. Ez a

nagyzolás, a megnagyobbított Én kép kategóriája. Ennek nincs tétje. Maximum

bosszankodunk egy kicsit, hogyha valaki nem száll le a magas lóról. Kárt nem okoznak,

önmagukat szépítik. Akkor is, ha mindenki tudja, hogy „smink” nélkül milyenek. Ezeket a

mindennapokat színesítő kis hazudságokat elhallgatjuk, nem reagálunk rá. Minden ember

hajlamos rá, sőt kötelessége időnként nagyobbnak látszani. Ha mindenki ezt játssza, nem

lehet kimaradni belőle. Aki ezt teszi, el is hisz. A tudatosan, valamiért, valakiért, vagy valami

ellen hazudó, tudatában van tettének, és ez néhány nagyon jól felismerhető érzelmet kelt

benne.

- Félhet a lebukástól, a leleplezéstől

- Érezhet bűntudatot hazugsága és a kártevés miatt

- Örülhet a teljesítményének.

-

A félelem természetes érzés hazugság közben, mert összefügg azzal, hogy lebukásunk

esetén tettünknek kellemetlen következményei is lehetnek. Vannak könnyű, és nehéz

hazugságok. Volt róla szó. Amikor az emberek felvállalják pontosan tudják mit

kockáztatnak. Minél összetettebb a dolog, annál inkább. A hazugságnak tétje van. Siker és

lebukás esetén is. Tudjuk mire vállalkozunk. Ez természetes módon generálja a félelmet.

Ennek van egy előnye. Az embereknek jobban figyelnek mondanivalójukra. A gyakorlott

hazudozó profi ebben.

A hazugság keltette félelmet gyermekkorunk óta tanuljuk. Azt sulykolják belénk, hogy a

felnőttek mindent látnak, hallanak, és tudnak. Nem hazudhatunk. Mégis sikerül, és ez

felbátorítja kis hazudozót. Elvezet oda, hogy egyre jobban beletanulunk a hazugságokba.

Megtanulunk gazdálkodni a hazugsággal. Bevalljuk kisebb bűneinket, hogy azzal fedezzük a

nagyobbakat. A bevállalós gyerek gyakorlott hazudozóvá fejleszti képességeit, míg lesz aki

azonnal lebukik, és a kapott büntetés elveszi a kedvét a füllentéstől is. Kis hazugságok esetén

is mutatja félelmet, míg gyakorlott társa legfeljebb akkor, amikor megszorongatják. Az

alacsony hazugságpotenciállal rendelkezőket egész életükben elkíséri a lebukástól való

félelem, és ezért nem tudnak ok nélkül jelentős megértést mutatni embertársaik hülyeségei

9

miatt. Nem mondják azt hangosan, hogy „Főnök! Csodálatos vagy” helyette inkább ingatják a

fejüket és nem szólnak semmit. Az igazmondás igénye a hazugság felvállalásának esélyével

beépül személyiségünkbe. Ha tudjuk valakiről, hogy hajlamos valóság elferdítésére,

kételkedni fogunk benne. Az emberek hajlamosak elhinni, hogy a fenn levők, a magas

presztízsűek igazat mondanak. Pedig lehet, hogy hazugságok sorozatával jutottak fel a

csúcsra. A vezetői munkában nagy szükség van olyan képességre, amely az igazság, a

féligazság, a csúsztatás, és hazugság skálán történő lavírozást jelenti. Van aki bevallja, hogy

hazudott éjjel nappal. Más azt mondja, hogy sohasem. Egyik sem igaz. A harmadik azt

mondja, hogy „elszólás” volt. Ez az igazán hazug!

A hazugság mindig kapcsolatban van valamilyen haszonnal. Nem tennénk, ha nem így

lenne. Ahogy nő az érdekeltség és a nyereség, úgy nő a az esély a hazugságra. Sajnos van egy

dimenzió, amely nagyon jellemző lehet. Sokak számára úgy is felmerülhet a kérdés, hogy

mivel nyerjek. Munkával, vagy hazugsággal. Ha az utóbbit választjuk, a félelem állandó

kísérője lesz magatartásunknak.

Bűntudatot hazugság közben és utána érzünk. Ez meghatározza hazugsághoz fűződő

viszonyunkat. Ha van ilyen, akkor nagy dolgokra nem vállalkozunk, és maradunk a füllentés a

rejtve hallgatás körben. A bűntudat jól felismerhető, és kiegészíti a félelem érzését. De ne

higgyük, hogy állandó kísérője az életünknek. Ha úgy gondoljuk, hogy belekényszerítettek

minket a hazugságba, akkor azt jogosnak véljük, és önvédelemkén értékeljük. De

hazudhatunk a család, a munkahelyi kollektíva, a barátok érdekében is, amiért még dicséretet

is kaphatunk. A bűntudat szoros kapcsolatban van az okozott kárral. Ez arra kényszeríti az

embereket, hogy bevallják bűneiket. Különösen, ha utólag szembesülnek tettük súlyával.

Bűntudattal nehéz együtt élni.

Amikor az ember a hazugság mellett dönt, nem gondolja, hogy ez erős belső feszültséggel

jár. Hazugságokkal sok embert magunk mellé állíthatunk, másokkal szembe kerülhetünk, és

egymással össze is ugraszthatunk, folyamatokat a magunk kedve szerint szabályozhatunk, és

mindezeknek lesznek nyertesei, és vesztesei. Kicsiny erkölcsi érzékkel rendelkező

embereknek is lesz lelkiismeret furdalása, ami bűntudatot okoz. A bűntudat szoros

kapcsolatban van a szégyenérzettel. De míg a bűntudat belülről hat, addig szégyenérzetünk

mások előtt lehet. Minél nagyobb a szégyenérzetünk, annál inkább igyekszünk titkolni

hazugságainkat. Bármit is teszünk, a legnagyobb feladat a megszégyenülés, és a szégyenérzet

elkerülése.

A hazugság öröme épp olyan természetes, mint a félelem a lebukástól, vagy bűntudat

lebukás miatt. A hazugság lehet kihívás is, és ha sikeres, épp úgy elégedettek lehetünk vele,

mint más teljesítményünkkel. Erkölcsi alapállásunk megjelenik bűntudatunkban, a hazugság

öröme pedig a teljesítményünkben. Tegyük hozzá, hogy az idő nem csak jó tanítómester, de

kiváló szemfödél is. Egy idő múltán már csak a teljesítményre emlékezünk, és a hozadékra

leszünk büszkék. De ne higgyük, hogy mindez titokban marad. A család, barátok, a

munkatársak is tudhatnak a hazugságunkról, és ha részesedhetnek a hasznából, akkor ők is

elismerik teljesítményünket.

10

Hazugságnyomok a beszédben

A hazugság nyomai szinte azonnal megjelennek ha az illető kiesik mindennapos szerepeiből,

és arra vállalkozik, hogy meghamisítja a valóságot. Kieshet a betanult, begyakorolt

mondanivalójából, és rögtönözni fog ha váratlanul hazudnia kell. Aki szeretne tisztán, vagy

tisztábban látni, annak a hazugság felfedéséhez, leleplezéséhez tudnia kell, hogy a kapcsolódó

érzelmek hogy jelennek meg a beszédben, az arcon, a testen, hogy lépnek kölcsönhatásba más

érzelmekkel, milyen jelei vannak a nonverbális és a metakommunikáció rendszerében. Nem a

források hiány, hanem nagy száma, és variációs gazdagsága okoz gondot. A beszéd maga is

összetett, sok információt hordoz, és ehhez tartozik a testtartás, a gesztusok, az alkalmazott

emblémák, a légzés üteme, ritmusa, az izzadás, a váltakozó ritmusú mozdulatok. Mindez

leköti a hallgató figyelmét. Ráadásul aki hazudik, az esetleg gondoskodik figyelemelterelő

kommunikációs jelekről, melyek nők esetében viszonylag könnyen prezentálhatók, mert a

testiségre, a nemiségre utalnak, és hallgató vágyival, szükségleteivel függnek össze. Aki

hazugságnyomot keres, nem kell hogy mindenre ügyeljen. Aki hazudik, maga sem képes

minden rezdülését figyelemmel kísérni, mert leköti a szóbeli kifejezés pontosságának igénye.

A hazugságjelek felismerésében sokat segíthet a másik fél ismerete, a személyiség lenyomata,

a meta-reprezentáció, emlékeink arról,hogy az illető hasonló szituációban hogy viselkedett.

Az eltérésnek ugyanis okai vannak, és ez akár hazugságforrás is lehet. A hazugságok

tettenérésének ugyanis az egyik legfontosabb nyoma maga beszéd. Aki hazudik ezt pontosan

tudja. Minden más jel letagadható, kimagyarázható, akár azt is lehet állítani, hogy rosszul

látjuk, rosszindulatúak vagyunk… A kimondott szavaknak ugyanis súlya van. Rögzíthető,

leírható, memorizálható. Tanúi vannak. Vannak figyelemreméltó elemei. Ezek akár

hazugságnyomok is lehetnek. Közéjük tartoznak: a felhasznált szavak, kifejezések, a

szünetek, a hangsúlyok, a hangszín változása, a hangerő, az egyéb hangok, mint

torokköszörülés, nyelvbotlás.

Aki hazudik, az szinte minden figyelmét a beszédre, a fogalmazásra fordítja mert tudja,

hogy számon kérhetik rajta, és közben memorizálnia is kell, hogy mit mondott, mert be kell

építse az emlékezetébe későbbi felhasználás lehetősége miatt. Szükségszerűen megnő a

szünetek hossza, lassul a beszéd ritmusa. Aki hazudik az hallja is, és korrigálja, szabályozza

mondanivalóját, és ha lehet, a stílusát is. Magam is kerültem már ilyen helyzetbe, és nagyon

körülményesen fejeztem ki magam. Éreztem, hogy „idegenül csengtek a szavaim.” Pedig

csak arról volt szó, hogy másról szerettem volna beszélni, és az egész mondanivalómat át

kellett programozni. Kényszerűségből rejtettem valamit. Figyelmes hallgatónak rá kellett

volna jönnie erre a „rejtésre”. Mondtam volna, ha rákérdez. Ennyit a gondolatolvasásról. Neki

nem jött össze! Aki hazudik, az nem képes önmagát nyújtani: a titkait fedi, és a másik félnek

szeretne megfelelni. Megszokásból a szavakat monitorozzuk. Abból szeretnénk kihámozni a

lényeget. Jegyzetelhetünk is, ami elvonja, leköti a figyelmünket, és kevés lehetőségünk marad

a hazugságjelek felismerésére. Csak akkor sikerül, ha másik logikai hibát vét. A beszéd

begyakorolható. Hozzá lehet rendelni a gesztusokat, az arc rezdüléseit, megjeleníthetők

emblémák, és hangsúlyokkal terelhetjük a hallgatók figyelmét. Minél inkább rögtönözünk, -

mert el kell térnünk a korábban elképzelt forgatókönyvtől, - annál inkább nő a lehetősége,

hogy előjönnek azok a jelek, melyeket rejteni szeretnénk. Minél inkább uralni szeretnénk a

11

szituációt, annál inkább előfordul a nyelvbotlás. Az a bizonyos Freudi elszólás. Ő úgy vélte,

hogy belső árulás miatt következik be. Az elszólás ékes jele annak, hogy valaki jó szándékkal

megítélve „pontatlan” Kritikusabban nézve csúsztat, vagy reálisan értékelve mellébeszél.

(hazudik) A beszélő szándékainak az elnyomása (mármint hogy rejtenie kell valamit, vagy

félrevezetni valakit) kötelező feltétele a nyelvbotlásnak. Egy ilyen botlás a hazugban

megnöveli a lebukástól történő félelem szintjét, amely viszont újabb hazugságnyomot

eredményezhet. De ne feledjük! Azért mert valaki folyamatosan beszél, még nem biztos, hogy

igazat mond. A gyors és magas érzelmi átéléssel kifejtett mondanivaló is kibocsát

hazudságnyomokat. Az indulatos beszéd és az érzelmek miatt romlik a tartalmi kontroll, és ez

idő alatt több nyelvbotlás, elszólás következhet be. A rövid idő alatt felszakadó

információtömegben nem csak kicsúsznak, hanem folyamatosan követhetik egymást a

hazugságjelek.

Egy barátom mesélte, hogy egyszer sírva ment haza felesége. Panaszkodott mindenre,

mindenkire, közben kicsúszott a száján: „szakítottunk” A barátom leesett a tantusz. A

feleségének barátja volt. Nem tartotta fontosnak, hogy reagáljon rá, de elkezdett

odafigyelni történésekre, memóriájából előbányászott gyanús eseményeket, és

türelmesen várt. Végül a neje kompromittálta magát. Mert képes volt türelmesen várni

a „tárgyi” bizonyítékokra, jó kondíciókkal sikerült elválnia. Aki elvált, az tudja, hogy

a bírói gyakorlatban a férfiak általában rövidebbet húzzák.

A hazugot ilyen esetben általában viszik az érzelmei, nem tudja ellenőrizni, utólag

felidézni, hogy mit is mondott. Az elnyomott, mégis felszínre törő érzelmek , a harag, a düh, a

félelem, a szorongás, sokat felfed a hazugságokból. Elég egy kiadós házastársi veszekedésre

gondolni. A „szükségszerű” vádaskodás mellett sok elhallgatott dolog, valódi szándék, rejtett

cél kerülhet a felszínre. Talán nincs is olyan felnőtt akinek ne lennének ilyen irányú

tapasztalatai. És azt is tudja, hogy milyen hosszú lehet a megbékélés, a mosolyszünet ideje.

Az embereknek „füle van” a hangmagasság, a hangszín, a beszéd ritmusának változásaira.

Ennek alapja egy ősi ösztönre épülő megérzés, amely egykor az önvédelmet szolgálta. Ez az

észlelés elsősorban az érzelmek változásaira hangolódik rá. A vokális jelek közül a szünet a

legfontosabb hazugságdetektor. A hezitálás, a mondanivaló „keresése” a pontosítások, a

félbeharapott szavak, közben a torok köszörülés, az erős szuszogás izgalmi állapotot jeleznek,

amely kapcsolatban van a félelemmel. Ez azt jelzi, hogy vagy nem sikerült a hazugságot a

kívánt, az előre programozott sávban tartani, vagy váratlanul merült fel a hazugság szüksége.

Rögtönözni kell, és ennek kigondolása időigényes. Legalább is az előző beszédritmushoz

képest. Ha nem sikerül kimásznia a maga ásta gödörből, megszégyenülhet. Harag esetén

felgyorsul a beszéd, és a félelem, a szomorúság lassító módon hat. A hangmagasság

emelkedése ugyanakkor nem automatikusan hazudság jel. Ez a félelem, a harag, a és az

izgalom jele. A kommunikáció folyamatában visszajelzési funkciója is van.

Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy derülhet ki az igazság. Sok vizsgáztatással a

hátam mögött egy jó ritmusú és tartalmú kérdezéstechnikával meg lehet tudni. A kérdés úgy

merült fel, hogy miért nem készültek fel. Van aki bevallja, mert úgy gondolja, hogy az a

helyes. Mások két utat választanak. Bonyolult kibúvókat keresnek, indirekt válaszokat adnak.

Mások igyekeznek elvinni a témát más irányba, hogy kikerüljék a választ. A direkt

rákérdezésre nehezen reagálnak.

12

Hazugságnyomok a testbeszédben

Az elmúlt évek kutatásai azt jelzik, hogy áttörés következett be a testbeszéd kutatásának a

területén. Erről a folyamatról kiváló összefoglalót ad G. Beattie, „a látható gondolat”(2) című

művében, amely testbeszéd pszichológiájáról szól. A hazánkban jelenleg kapható ilyen

tartalmú könyvek immár jó szándékú kísérletek a témában. A testbeszéd általánosan használt

jelei az emblémák. Ezek olyan metakommunikációs jelek, melyeket adott kultúrán belül

mindenki egyformán megért. Kis csúsztatással akár azt is mondhatjuk, hogy egy alacsony

szókincsű jelbeszéd, mert ezen emblémák száma korlátozott. Hogy mi magyarok hányat

használunk, azt senki sem tudja, mert ilyen kutatások nem voltak. A örömére jelentős

gyűjteményt sikerült összeállítanom, és ezt a gondolatolvasásban jól lehet hasznosítani.

Hazugság nyomként úgy jelennek meg, hogy egyrészt mást mutatják, amiről a beszélő beszél,

másrészt töredékei jelennek meg, ami azt jelzi, hogy igyekeztek kontroll alá vonni, mert nem

akarják, hogy láthatóvá váljon. Ez felér egy szóbotlással annak, aki ismeri ezeket a jeleket.

Harmadrész nem tart szinkron a beszéddel, ami belső bizonytalanságot jelez. A testbeszéd

másik fontos összetevője az a mozdulatsor, amit a beszéd illusztrációjaként, mondanivalónk

hangsúlyozására használunk. A kéz használat a legáltalánosabb, és a kutatások szerint ez

kapcsolatban van az intelligenciával is. Két csatornán keresztül ugyanis könnyebb a

megértetés. A illusztrálás nagyon gazdag lehet, és rész vesz benne az egész felsőtest, a karok,

kezek, a fej, az arc. Hogy mivel mit hangsúlyozunk, az áthidalandó távolságtól is függ.

Teljesen más gesztuscsokrot használnak a mozi,és mást a színházi színészek. Hazugság

nyomra utal, ha valaki a szokásostól eltérően túl sokat, vagy túl keveset gesztikulál. De az is

előfordul, hogy akaratlanul mást mutat, mint amiről beszél. Ennek megítéléséhez ugyancsak a

meta-reprezentáció adhat segítséget.

Hazugságnyomok az idegrendszerből

Az idegrendszerben lezajló változások egy része szabad szemmel is látható. Az érzelmek

változást idéznek elő a légzés ritmusában, mélységében, a bőr színeváltozásában, a szem

mozgásában, pupilláink tágulásában, szűkülésében. Ezek nem rejthetők, és nem is

manipulálhatók. Ha a hazug fél, izgul, szorong, bűntudata van, az fokozza vérkeringést, az

izomműködést, izzadást idéz elő, és a torokban „gombócot” képez. A vegetatív jelek egy

része érzelem specifikus. Harag és félelem esetén – mert támadáshoz, vagy meneküléshez

több oxigénre van szükségünk – felgyorsul a szívverés, és változik a bőr színe.

Leggyakrabban fejünkbe megy vér. Nagyon jól látható a vörösödő fejen, ha valakit elönt a

„pulykaméreg”. De vannak akik könnyen zavarba jönnek, és ezért elpirulnak. A kettő között a

szituációs tényezők segítségével tehetünk különbséget. Aki hazudik, kísérletet tehet arra,

hogy fals érzelmeket mutasson. Bánatos voltam gyermekeim előtt, amikor elrepült a

papagájunk. Nagyon „sajnáltam,” hogy többet nem rikácsolnak, nem porolnak, nem

szemetelnek. A valóságban örültem neki. A gyakorlott szemű megfigyelő könnyen

észreveheti, hogy itt bizony valami más is van. A legszebb öröm a káröröm – mondja

közmondás. De az idegrendszert nem lehet könnyen becsapni, és a valóságos érzelem

könnyen feltárhatóvá válik. A hangszín és a testbeszéd, és az arckifejezések lehetőséget adnak

érzelmi csalásra. Legalább is „előadására” Az emberek, mint a színészek képesek félelmet,

haragot, feszültséget, meglepetést színlelni. A valóságban egy kevert érzés jelei fognak

13

megjelenni. Ugyanakkor tudjuk az is, hogy a megjátszott érzelem hosszabb ideig tart, mint a

valóságos, így könnyen leleplezhető. De feltűnő lehet egy mélyebb levegővétel, a légzésütem

gyorsulása, a torok reszelése, és az izzadás.

Hazugságnyomok az arcon

Az arc a hazugságnyomok értékes forrása. Az arc nagyon rövid időm alatt képes egy időben,

vagy nagyon kis eltéréssel igaz és fals információkat küldeni, melyek felfedhetnek rejtett,

vagy kimondott valótlanságokat. Mármint a beszéd és a testbeszéd eltéréseit. Ha a

hazugságnyomok ebben a többes rendszerben összecsengve jelennek meg, és a meta-

reprezentáció is ezt sugallja, akkor szinte biztos,hogy van mire figyelnünk. De a dolog nem

ilyen egyszerű. Az emberek túlnyomó többsége megbukik az arcról történő olvasás

vizsgálatán, ugyanis a leghaloványabb fogalmuk sincs arról, hogy milyen jeleket kell, vagy

kellene észlelniük. Szinte automatikusan fogadják el a verbális „igazságot” és nem

foglakoznak ennek arclenyomatával. Az ember arckifejezését egyrészt szándékosan jeleníti

meg, másrészt vannak rajta automatizmusok is, melyeket az emberek ha észreveszik

magukon, igyekeznek „letörölni”. Megjelennek mikroexpressziók is, melyek olyan rövid

ideig tartanak, hogy csak megfelelő gyakorlás után fedhetők fel, és ezek lesznek azok, melyek

a valós érzelmeket közvetítik. Ha a kommunikáció kibernetikai modelljét rávetítjük ezekre, és

a beszédre, akkor az igen-nem jelek mentén észlehető az elfogadás, vagy az elutasítás. A

gondolatolvasás egyik fő kérdése, hogy együttműködésinket, kezdeményezéseinket,

szándékainkat hogy fogadják el partnereink, illetve mi lehetne a továbblépés lehetősége. Más

jelek pedig az igazsághoz, hamissághoz, hazugsághoz köthetők. Ezek a bizonyos

alapérzelmek az evolúció termékei, és automatizmusok révén hatnak. Nincsenek kognitív

elemei. Az ezeket reprodukáló kognitív hatás viszont akaratlagossá teszi, és ezzel meg is

hamisítja. Az arc prezentálja

- Az alapérzelmeket – harag, félelem, szorongás, undor, meglepetés, öröm.

- Kevert érzelmeket, az előzőek valamilyen egymásra épülését,

- Az érzelmek erejét, intenzitását. Az öröm alapesetben lehet relaxált nyugalom, de

lehet extázis is. A kettő között pedig óriási távolságok vannak.

- A megjátszott érzelmeket

- És az emblémákat

Az egyes kultúrák eltérő módon viszonyulnak az érzelmek megjelenítéséhez. Sok helyen

korlátozzák, és az önuralmat preferálják. A mikroexpressziók náluk is megjelennek, csak

nehezebb a detektálásuk. Az emberek korán megtanulják arckifejezésüket kontrollálni. De

nyilvánvaló jelei vannak annak ha valaki fuldoklik a haragtól, a visszafojtott röhögéstől, és

mégis megpróbál nyugodt maradni, mert a szituáció nem engedi, hogy kimutassa valóságos

érzéseit Az érzelmek visszafogásának, vagy megjelenítésének ugyanakkor korlátai vannak.

Van néhány arcizom, amely akaratlagosan nem szabályozható. Ezek az „igazságizmok”. Az

emberek néhány százaléka képes rá. Mivel minden érzelemnek legalább 3-6 jellemző

megjelenítője van, ha ezek közül valamelyik hiányzik az szembetűnő lehet. Kivétel csupán az

öröm, amely kétdimenziós. Szánkat bármikor mosolyra tudjuk húzni, ám akkor lesz

meggyőző a mosoly, ha szemük is nevet. Ezt viszont nem tudjuk akaratlagosan mozgatni.

Az arcon az érzelmek mellett olyan jelek is megjelennek, melyek a mondanivalónkat

illusztrálják. Ebben nagyon aktív szerepet tölt be szem. Léteznek arc emblémák is, mint a

14

kacsintás, a szemöldök felvonás… Mindezeket összevetve, arcizmaink több ezer különböző

variációban képesek megjeleníteni dolgokat. Ezekre nincs megfelelő szótárunk sem, mert

soha sem merült fel az elkészítés igénye. Legfeljebb skálázni tudjuk bizonyos érzelmek

jelenlétét, vagy jelzős szerkezetekbe foglaljuk minőségét. A mosoly lehet „alig észrevehető”,

de lehet „fülközépig érő” is. Bizonyos expressziók csak féloldalasan jelennek meg. Egykor

úgy tartották, hogy ezek hazugságjelek. A népi bölcsességek között emlegették is hogy

„nagyon félreáll a szája” Ma már tudjuk, hogy ez csak félig igaz.

Lesznek érzelmek, melyek eljutnak a tudatosulás szintjére. Előfordulhat, hogy ez nem

kívánatos a hazug számára, ezért igyekszik félbeszakítani, vagy lefedni valamivel. Ez a

„félbevágás” hasznos hazugságnyom. Mindez a mikroexpressziók sebességével zajlik, ezét

észrevenni nagyon nehéz.

Kezdje az önismerettel

Az előadás, és írásos változat bár a hazugságnyomokkal foglakozik, módszertani okokból

nem képes elvezetni az olvasót a hazugság detektálásának a területére. A leírtak egy csak szűk

rátekintést biztosítanak a problémára. A vizuális, a képi megjelenítés lenne az igazi megoldás,

de erre itt nincs lehetőség. Ne feledjük: aki azért izgul, hogy hisznek-e neki, pontosan azokat

a jeleket produkálhatja,mint aki hazudik. Kell némi gyakorlat hozzá, hogy kétfajta

jelrendszert elkülönítsük.

De az egy másik történet.

Ez a bevezető volt hozzá.

Ugyanakkor kedves olvasóm, van egy kiváló lehetőség arra, hogy előre jusson a valóság

feltárásában. Biztos, hogy hamarosan olyan szituációba fog keveredni, amikor rejtenie kell

valamit, esetleg hazudni fog. Figyelje önmagát, analizálja, hogy milyen érzései voltak,

figyelje a beszédét, légzését… szóval vegyen észre minden apró jelet. Rá fog jönni, hogy

milyen információkat „szolgáltat ki” magáról. Ha ezt észreveszi, megnő az esélye, hogy

másokon is képes lesz felfedezni azt, amit ….a másik rejteni szeretne!

FELHASZNÁLT IRODALOM

[1] MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS: hazugságtipológiák Holmi 2004/4

[2] GOEFGREY BEATTIE: Visible thought. Routledge, 2003

[3] PAUL EKMAN: Emotions Revealed. Times books 2003

[4] PAUL EKMAN: Unmasking the face. Malor books Cambridge 2003

[5] PAUL EKMAN: Telling Lies. WW – Norton NewYork 1992

[6] PHILIP REHEAD: How read body language. ebookmerto.com

[7] DR. GABRIEL and NILI ROAM: When Negotiating, Look for Nonverbal cues

http://www.angelfire.com/co/bodylanguage/

[8] DAVID J. LIEBERMAN Ph.D. How To Get The Truth Out of Anyone St. Martin’s Press,

[9] New York 1998

[10] ALLEN PEASE: Testbeszéd. Gondolatolvasás gesztusokból. Park kiadó 1989

[11] BARBARA és ALLEN PEASE: A testbeszéd enciklopédiája. Park Könyvkiadó 2004

[12] MALCOLM GLADWELL: The Naked Face. The New Yorker 2002 08 05

[13] ANNIE MURPHY PAUL: Mind reading. Psychology Today Magazin 2009 szept./okt.

[14] FODOR- GÖNDÖR- VÖRÖSNÉ- NEMÉNYINÉ: A kommunikáció alapjai BGF-Perfekt