'iW6ert T-. Busuiell; J~

Poázso tjJzsinu{ szan mesterékttürthu!,te

Dzsinul életét a szamádhi és apradzsnyá művelésének szentelteaz erdőségek magányában.

Dzsinul1158-ban született Korjó fővárosától, Keszongtól nyu-gatra, Tongju körzetében. Köznemesi család sarja volt. Édesap-ja, Csong Kvangu, a királyi akadémia ügyintézőjeként dolgo-zott. A kisfiú születésétől fogva gyenge alkatú volt, emiatt szá-mos komoly betegség gyötörte. Miután megkísérelték a hagyo-mányos gyógykezelésekkel meggyógyítani őt, édesapja kétség-beesésében Buddhához könyörgött, megfogadta, hogyha kisfiameggyógyul, akkor buddhista szerzetesnek adja. Nem sokkalkésőbb, a kisfiú feltételezett betegségei lassacskán eltűntek. É-desapja fogadalmának megfelelően a kisfiú fejét leborotváltákhét éves korában, majd a kisfiú buddhista fogadalmakat tetttizenöt éves korában, és buddhista nevéül a Dzsinul nevetkapta.Tanítója Csongvi, a szagul-hegyi Kulszan kolostor zen mesterevolt, aki egyben Pomi! zen mester (810-889) tizedik generációsörököse is. Dzsinul így lett a déli csan iskola Nan-jüan vonalá-nak a tagja.1182-ben a fővárosba, Poje kolostorába utazott, hogy letegye aszan iskola vizsgáit. Annak ellenére, hogy átment a vizsgákon,egyre ellenszenvesebb lett számára az a világias-anyagias lég-kör, amely a kolostort és őt körülvette.Az egyik napon tíz meditációt gyakorló társával együtt elhatá-rozták, hogy létrehozzák a Szamádhi és Pradzsnyá Közösségét,megfogadva, hogy lemondanak a hírnévről és az anyagi javak-ról, és életüket a hegyi erdőségek magányában, a szamádhi ésa pradzsnyá állandó gyakorlásával élik le.A Szamádhi és Pradzsnyá Közösség ekkor nem jött létre, sDzsinul elhatározta, hogy elhagyja a fővárost, és leutazik a ko-reai félszigetre. Végül messze délnyugaton, Csangpjonban, aCsongvon kolostorában tette le vándorbotját. A három megvi-lágosodási élménye közül, amelyek alapjaiban határozták mega buddhista szellemi úthoz való hozzáállását, az első ott tartóz-kodásaalatt érte. A Hatodik Pátriárka Szútrájának olvasása kőz-

35

ben olyasmit tapasztalt, amit előtte nem. Ez után a hírnév és azanyagi javak már nem nyugtalanították.1185-benújra kézbe vette vándorbotját és útnak indult új gya-korlóhelyet keresve. ŐsszelKorea délkeleti részén a haga-hegyiPomun kolostorban telepedett le. Második megvilágosodási él-ményét ott tartózkodása alatt élte meg.1188tavaszán Dzsinul meditációs társával, Hanggal együtt Ko-dzso kolostorában csatlakozott Tukcséhez. Miután Dzsinul be-rendezkedett a kolostorban, Tukcsével együtt Kodzso kolosto-rába hívták a kezdeti egyezséget aláíró szerzeteseket. Néhányszerzetes már meghalt, mások betegek voltak, egyesek pedigbelemerültek a hírnév és a pénzszerzés világába. Az eredeti,több mint tíz fős szerzetesi csoportból mindössze hárman vagynégyen tudtak eljönni. A visszavonulás hivatalosan 1190-benkezdődött. Ennek emlékére írta Dzsinul első jelentősebb mun-káját Buzdítás a gyakorlásra, A Szamádhi és Pradzsnyá Közösségiránytűje címmel, amelyet az ő és tanítványai által követett gya-korlás kézikönyvének szánt. Dzsinul bármilyen háttérrel ren-delkező embert szívesen látott a közösségben, ha az hajlandóvolt lemondani a világi javakról és magányosan élve beleme-rüIni a szamádhi és pradzsnyá művelésébe. A Buzdítás a gyakor-lásra című könyvében így rendelkezik:"Szerény reményeim között az él, hogy a magas morállal ren-delkező emberek, akik már belefáradtak a világi ügyekbe - füg-getlenül attól, vajon a zen, az iskolai közösségek, a konfucianiz-mus vagy a taoizmus követői - elhagyják e poros világot, min-denen felülemelkednek és törekvéseinknek megfelelően, teljesodaadással a belső művelés ének útjára térnek. Amennyiben ezígy történik, még akkor is bejegyezhetik nevüket a közösségtagsorába, ha a kezdetekkor semmi szerepük nem volt."1197-re,a megalakulás utáni hetedik évre, a Kodzso kolostorá-nak közössége széles körben ismertté vált és követői mindentársadalmi rétegben megtalálhatóak voltak. A templom kis mé-

36

retei és az egyre növekvő számú tanítvány azonban lehetetlen-né tette a visszavonulás folytatását a kolostor területének kibő-vítése nélkül. A kolostor területét nem lehetett bővíteni, Dzsi-nul tehát egyik tanítványát, Szut, Kangnamba, a félsziget dél-nyugati térségébe küldte azzal a megbízással, hogy helyet ke-ressen egy nagyobb meditációs központnak. Számos kolostorfelkeresése után Szu a Szonggvang-hegyre érkezett, ahol egykis templom, Kilszang kolostorának elhanyagolt maradványai-ra bukkant. Ez ugyan túl kicsi volt a visszavonuló csoportnak,a hely viszont ideálisnak bizonyult. 1197-ben Szu elkezdte a ko-lostor felújítását és kibővítését. A kezdetben meglévő néhányrogyadozó épületből új lakónegyedeket építettek a Szamádhiés Pradzsnyá Közösség részére és megalapították azt a kolos-tort, amely mind a mai napig az egyik legfontosabb egész Ko-reában.1197tavaszán Dzsinul néhány útitársával útra kelt Kodzso ko-lostorából Kangnamba. Útjuk során, amely a mai Kjongszangpukto felé vezetett, megmászták a Csiri-hegyet és a Kilszangszai út utolsó szakaszának megtétele előtt intenzív meditáció-val töltötték az időt. Dzsinul sírköve elárulja, hogy ekkor ren-geteg csoda történt - olyan sok, hogy a számukat nem is lehe-tett feljegyezni -, s ezek jelezték Dzsinul megvilágosodását. Ömaga a Szangmudzsu amban elértekről így ír:"Mióta eljöttem Pomun kolostorából Kodzso templomába,több mint tíz év telt el. Elégedett voltam ugyan saját buzgósá-gommal és nem vesztegettem időmet, a szenvedélyeket és sajátnézeteimet azonban mégsem tudtam teljesen levetkezni - ezpedig olyan volt, mintha mellemet valami nyomta volna, vagymintha ellenségemmel kellett volna együtt élnem. A Csiri-hegyre mentem lakni és rátaláltam Ta-huj Pu-csüe zen mesterFeljegyzések című művében arra a szakaszra, amely így szól:"A zen nem a nyugalomban és nem a nyugtalanságban van.Nem foglalja magában a mindennapi élet tevékenységeit, nem

37

foglalja magában a logikai megkülönböztetéseket. Nagyon fon-tos azonban, hogy a zen kutatása semmiképp se a nyugalom ésa nyugtalanság, valamint a mindennapi élet tevékenységei és alogikai megkülönböztetések elutasításával történjen. Ha sze-meid hirtelen felnyílnak, a zen olyasmi lesz, ami saját otthono-don belül lakozik." Megértettem ezt a szakaszt. Mellemet ter-mészetesen semmi sem nyomta tovább, és soha többé nem kel-lett együtt élnem ellenségemmel. Attól kezdve békében éltem.Dzsinul volt az első koreai zen tanító, akire hatással volt a hva-du módszere és aki ezáltal bekapcsolódott a kínai csan fejlődé-sének fő vonalába. A hvadu tanulmányozására Dzsinul utódja,Hjeszim még nagyobb hangsúlyt fektetett. Azóta a hvadu gya-korlata a koreai zen iskolák sajátosságává vált és a zen kolosto-rokban ma is széles körben gyakorolják ezt a módszert.Dzsinul három fő spirituális tapasztalása - először a HatodikPátriárka szútrájának elolvasása Csongvon kolostorában, majdaz Avatamszaka szútra tanulmányozása Pomun kolostorában ésLi Tung-hszüan erre vonatkozó magyarázata, végül pedig Ta-huj Feljegyzések című munkájával történő megismerkedéseSzangmudzsu amban, amely minden addigit felülmúlt - ve-zette őt a buddhista tanok későbbi rendszerezésében. Ezek atapasztalások, vagyis a szamádhi és a pradzsnyá egyidejű fej-lesztése, a teljes és hirtelen tanításokba vetett hit és azok meg-értése, valamint a rövid utat kínáló hvadu módszer későbbimunkáiban a buddhista gyakorlat három fő megközelítésiforrásaként jelennek meg. Tanának kifejlesztésében azonban ehárom mű hatása mellett talán ugyanolyan fontos az a tény,hogy ezek ke.rültek a közösségnek adott hivatalos tanításaiközpontjába. Eletrajzírója elmondása szerint: "Gyakran buzdí-totta arra az embereket, hogy a Gyémánt szútrát recitáIják. HaDharma-beszédet tartott, leginkább a Hatodik Pátriárka szútrájátkedvelte. Az erre vonatkozó magyarázatokból pedig Li Tung-hszüan Az Avatamszaka szútra magyarázata és Ta-huj Feljegyzések

című műveit részesítette előnyben. Ez a kettő olyan, mintugyanazon madár két szárnya." A Gyémánt szútra recitálásábóla Hatodik Pátriárka közvetlen befolyása érezhető: ő volt az, akieszöveg hallattán világosodott meg. A két zen szöveg érdekeskombinációja egy nehezen érthető iskolai összeállítással jólmutatja, hogy Dzsinul ezeket az írásokat a mindennapi gyakor-latok részévé tette, ezáltal is bizonyítva: mennyire élő tanítá-sokról van szó.A Szangmudzsu amban töltött három év után Dzsinul társaivaldélnyugat felé vette útját. Amikor 12()o-banKilszang kolostorá-ba érkezett, ott még mindig építkezések folytak - ez így folyta-tódott az elkövetkező öt évben. Végül, kilenc évi munka utánaz újjáépítés 120S-ben befejeződött (és a templomot Szuszonkolostorának nevezték el). Dzsinul ennek emlékére egy vázla-tot írt a közösség tagjai számára Figyelmeztetések kezdő tanítvá-nyoknak címmel.Dzsinul 121O-benbekövetkezett haláláig Szuszon kolostorábanélt, bár számos látogatást tett a környező hegyekben általa épí-tett remetelakokba. Ezekben az években a közösség gyorsannövekedett és a lakosság széles köréből vonzott érdeklődőket.Dzsinul sírkövének tanúsága szerint: " Hatalmas és nagyszerugyülekezet volt, olyan emberekből állt, akik hátrahagyták fele-ségeiket és gyerekeiket (azért, hogy szerzetesek lehessenek) ...Királyi, nemesi, írástudó és köznépi származásúak százai tar-toztak hozzánk, akik a közösséghez csatlakozással feláldoztákhírnevüket. "A Dzsinul köré gyűlt számos tanítvány közül a mester kedven-ceként magaslik ki az, aki végül is nyomdokaiba lépett:Hjeszirn, vagy Csingak, a nemzet tanítója (1178-1234).Hjeszimfelszentelésétől kezdve keményen gyakorolt, Dzsinul pedigláthatóan hamar megkedvelte őt. Hjeszirn sírkövén feljegyzé-sek találhatóak kettejük találkozásairól, melyek során a tanít-vány spirituális képességei előtűntek. E leírások különös fon-

38 39

tossággal bírnak, hiszen Dzsinul mindcnnapi kt pcsolatáróltanítványaival nem maradt fenn egyéb feljegyzés, amely be-tekintést nyújthatna személyes tanítási stílusába. Noha az aláb-bi lejegyzett esetek elsősorban azt mutatják, hogy lIjcszim ké-pességei nem voltak alábbvalóak Dzsinul bölcsességénél, raj-tuk keresztül némi rálátásunk lehet arra is, milyen ember voltDzsinul:1205őszén Dzsinul, a nemzet tanítója az ükpo-hegyen (Pegunam onban) tartózkodott. Hjeszim mester meditáló társaivalegyütt tiszteletét tette nála. Amíg azok a hegy lábánál, többmint ezer lépésre a remetelaktói pihentek, a mester meghallot-ta, amint a nemzet tanítója a szolgáját hívja. Ekkor egy gáthátköltött, amely röviden így szól:

Hjeszim sírköve dátum nélkül említést tesz egy másik esetről,amely azonban minden bizonnyal e találkozás után játszódottle:Egy nap, amikor Hjeszim a nemzet mesterével utazott, a nem-zet mestere feltartott egy pár félredobott cipőt és azt mondta:- A cipő most itt van, de hol az ember? .- Hogy lehet az, hogy akkor nem láttad őt?A nemzet tanítója nagyon elégedett volt (a válaszával).Egy formális Dharma-beszéd során a mester és tanít.vány kö-zött a következő párbeszéd zajlott le (ez egyébként az egyetlenfennmaradt feljegyzés Dzsinul tanítási stílusáról):Egyszer Dzsinul Dzsódzsú hvaduját - a kutyának nincs bud-dha-természete - hozta fel, és tanítványait arról a Ta-huj általismertetett tíz hiányosságról kérdezte, amelyek lehetetlennéteszik az ezen való elmélkedést. A gyülekezet nem felelt. Hje-szim azonban így válaszolt:- Az olyan ember, aki három ilyen hiányossággal rendelkezik,megérti ezt.A nemzet tanítója ezt kérdezte:- Hol lélegzik ki az a három hiányossággal rendelkező ember?Hjeszim mester kezével egyszer ráütött az ablakra. A nemzettanítója jóízűen felnevetett.Amikor Hjeszim visszatért a mesteri szobába, D~sinul titokbanmagához hívatta és tovább beszélgetett vele. ürömmel telveígy szólt hozzá:- Amióta rádtaláltam, nem aggaszt a halál. A buddha-dharmátmár magad is mesterként használod, ne feledd hát eredeti fo-gadalmadat.Dzsinul nyilvánvalóan elégedett volt ifjú tanítványa előmene-teléveI. Minden jel arra mutat, hogy 1208-ban, ötvenéves korá-ban Dzsinul már eléggé bízott Hjeszim 'képességeiben ahhoz,hogy utódjául megtegye, és így elősegítse, hogy Hjeszim állan-dó visszavonulásra rendezkedjen be a Szuszon kolostora köze-

A fiú szólításának hangjaúgy zuhan alá, mintha spanyol mohakbd volna.A vízben ázó teafű illatáta szél széthordja a köves ösvény felett.(Egy tehetséges embera pegun-hegyi út lábánálMáris tiszteletét tettea nagytekintélyű mester remetelakában.)

(Miután odaértek a remetelakhoz) és tiszteletüket tették, Hje-szim felolvasta a versét. A nemzet tanítója elfogadta és nekiad-ta azt a legyezőt, amelyet a mesternek tartogatott. Hjeszim ak-kor egy másik gáthát olvasott fel, amely így szólt:

Ezelőtt a legyező a nagytekintélyű mester kezében volt,Most tanítványa fogja.Ha lángoló sietséggel és őrült tettekkel találkozol,Nincs benne semmi rossz, ha tiszta szellővel hűtöd le őket.

40 41

lében lévő, saját maga építette Kjubong ami apró remetelakban.Dzsinul két fő műve - az 1207-ből származó Kivonatok az Ava-tamszaka szútra magyarázatából és az 1209 nyarán, valószínűlegmajdnem teljes formájában befejezett Kivonatok a Dharma gyűj-teménybó1 és a különleges gyakorlatról készült jeljegyzésekbó1 - ek-korra már elkészűlt. Dzsinul feltehetően úgy érezte, hogy taní-tásának legnagyobb részét átadta, ezután visszavonulhat tehátaz aktív tanítástól és teljes idejét magányos gyakorlatának szen-telheti.Dzsinul azon vágya, hogy Hjeszimet tegye meg utódjául mint-ha korai halálának megérzéséből fakadt volna. Sírköve és sze-mélyes feljegyzései ugyan nem említik közvetlenül, hogy tisz-tában volt közelgő halálával, mégis világos: legalább egy hó-nappal előre már tudta ennek dátumát. Sírköve részletesen be-számol az eseményekről és megjegyzi, hogy halálát Dzsinulelőre jelezte, és teljes mértékben ura volt a helyzetnek.(A Csin dinasztia korabeli) Nagy Béke idejének második évé-ben, a tavasz második hónapján (1210.február 26 - március 26között) a mester több hetes dharma szertartást tartott elhunytédesanyja lelkének irányításáért. Ez idő tájt jelentette be a kö-zösség szerzeteseinek: "Nem sokáig tanítom már ezen a vilá-gon a dharmát. Legyetek mindannyian igyekvőek gyakorlato-tokban." A harmadik hónap huszadik napján (1210.április 15-én) hirtelen betegség tünetei mutatkoztak rajta és nyolc napmúlva a vég közel volt. 6 mindezt előre tudta.Az utolsó éjszaka, amikor a fürdőházba ment fürdeni, szolgájaegy gáthát kért tőle. A rnester természetes és könnyed stílusbanválaszolt. Késő éjszaka a mester visszatért szobájába és mintazelőtt mindig, kérdésekre válaszolt. Hajnal felé azt kérdezte:"Milyen nap van ma?" "A harmadik hónap huszonhetediknapja (1210.április 22.)" - válaszolta valaki. A mester ekkor ki-öblítette a száját, majd a szertartásokon használt dharma kön-tösét felöltve így szólt: "Ezek a szemek nem elődeim szemei, ez

az orr nem elődeim orra. Ez a száj nem az, amit anyám szült, eza nyelv sem az, amit anyám szült."Ezután elrendelte, hogy üssék meg a kolostor dobját és hívjákegybe a közösség szerzeteseit, majd hat gyűrű ékesítette botjá-val a dharma terem felé indult. ott aztán füstölőt gyújtott, fel-lépett a mesteri emelvényre és elvégezte a szokásos formaságo-kat. Botjával az emelvény re csapott, majd említést téve arról,milyen körülmények között hangzottak el előző este szobá-jában a kérdések és válaszok, így szólt: "A zen dharma csodá-latos hatékonysága felfoghatatlan. Azért jöttem ma ide, hogyteljes egészében elmagyarázzam ezt mindannyiótoknak a kö-zösségben. Ha tiszta, ragaszkodás nélküli kérdéseket tesztekfel neki, ez az öreg ember tisztán, ragaszkodás nélkül fog nek-tek válaszolni." Jobbra, majd balra nézett, aztán mellkasát meg-dörzsölte kezeivel és ezt mondta: "E hegyi szerzetes élete mostteljesen a ti kezetekben van. Félrehúzhattok vagy lerángathat-tok innen. Akinek csontjai és inai vannak, jöjjön elő!"Ezután kinyújtóztatta lábait és helyet foglalva válaszolt a kü-lönböző kérdésekre. Szavai pontosak voltak, világosan fogal-mazott, előadásmódja páratlan volt. Az eseményeket a Feljegy-zések a halálról tartalmazza. Utoljára egy szerzetes azt kérdezte:"Nem tudom biztosan, vajon Vajszáli Vimalakírtije betegségé-nek múltbeli megjelenése és Csogje Mogudzsa mai betegségeazonos vagy különböző." A mester így válaszolt: "Csak azo-nosságokat és különbségeket tanultál!" Felemelte botját, több-ször lecsapott vele és így szólt: "A tízezer dolog és tízezer tárgymind itt vannak." Végül ültében botjára támaszkodva mozdu-latlanságba dermedt és csendesen meghalt.

(Köszönöm Heng An segítségét.)

42 43