TANULMÁNYOK A TEOLÓGIA ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA … · A hallássérültek jobban rá vannak szorulva a gesztusok értelmezésére, ezért könnyebben megértik a testbeszédet. Többnyire

TANULMÁNYOKA TEOLÓGIA ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA

TERÜLETEIRŐL

(Hallgatók intézményi tudományos diákköridolgozatai és tanáraik szociális kutatásai)

Veszprém, 2017

ISBN 978-963-88154-6-0

Tanulmányok a teológia és a szociális munka területeiről(Hallgatók intézményi tudományos diákköri

dolgozatai és tanáraik szociális kutatásai)

Felelős kiadó:Varga István rektor

Szerkesztők:Albert József és Leveleki Magdolna

Cím:8200 Veszprém, Jutasi út 18/2.

Tel.: 88/542-700

Címlapkép:Hoffmann Boldizsár munkája

Támogatta:Nemzeti Erőforrások Minisztériuma Nemzeti Tehetség ProgramEmberi Erőforrás Támogatáskezelő NTP – HHTDK – 16 – 0010

Készült a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola megbízásábólaz OOK-Press Nyomdában

8200 Veszprém, Pápai út 37/ATel.: 88/425-260

www.ookpress.hu

Tartalom

Előszó ..............................................................................................................................................5

Pócza Barbara„A csend is más… Pedig ugyanúgy csend”Hallássérültek és siketek foglalkoztatásaés érdekképviselete Veszprémben ...........................................................................7

Molnár ViktorA számítógép fogságában .............................................................................................32

Koroknai AnikóDemens személyeket ápoló-gondozócsaládtagok megterhelődésének vizsgálata Szombathelyen ...........44

Tuzson AttilaA keresztény személyfogalomés a marxista személyiségelmélet ......................................................................... 70

Albert József, Bálint Bánk,Kalocsai Adrienn, Magvas MáriaLátleletek a tartós pszichés zavarral küzdő,aktív korú Veszprémi lakosok helyzetéről..........................................................91

Leveleki MagdolnaSzociális problémák az életkor függvényébenhazai vizsgálatok alapján ...............................................................................................161

5

ELŐSZÓ

Örömmel írjuk ezt az előszót, ugyanis évek óta nem volt lehetőségünk önálló kiadvány megjelentetésére anyagi források hiányában. Tavaly sikere-sen pályáztunk az EMMI-nél, ahol a pályázati kiírás célja tehetséggondozás volt a felsőoktatási intézményekben. A Minisztérium az országos tudomá-nyos diákköri mozgalmat kívánta támogatni, szerette volna ösztönözni a fő-iskolákat, egyetemeket tudományos diákköri dolgozatok készítésére, a fiatal tehetségek bemutatkozási lehetőségeinek kiszélesítésére, versenyeztetésére, erejük összemérésére.

A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán szükség is volt a bíztatásra, ugyanis az utóbbi években az intézményi tudományos diákköri tevékenység elerőtlenedett. Ebben az évben a pályázatnak is köszönhetően biztató módon 5 személy jelentkezett a nemes viadalra, 3 teológus és 2 szociális munka szakos hallgató.

Kiadványunk első blokkjában az ő munkáik közül mutatunk be néhányat.

Pócza Barbara a siketek és nagyothallók foglalkoztatási helyzetét vet-te górcső alá, továbbá, hogy miként védi érdekeiket a SINOSZ Veszprém megyei szervezete. A szerző kérdőívek és személyes interjúk segítségével próbálja feltárni foglalkoztatásuk körülményeit és problémáit az érintettek, a munkahelyi vezetők, és a mentorok véleményeinek tükrében. Bőven találko-zott munkahelyi diszkriminációval, kereste annak okait.

Molnár Viktor, aki bevallottan maga is számítógép-függő, saját megfigye-lései , valamint a jelenségről szerzett kutatási tapasztalatok felhasználásával próbál eligazodni a korántsem egységes tudományos megállapítások és a köz-tudatban elterjedt hibás vélekedések dzsungelében.

Koroknai Anikó érdekes új témáról, a demens személyeket ápoló-gondozó családtagok megterhelődéséről ír, egy Szombathelyen végzett empirikus ku-tatás alapján.

Látszólag kicsit kilóg a témák közül Tuzson Attila teológus hallgató dolgo-zata, amely A keresztény személyfogalom és a marxista személyiségelmélet címet viseli. Meggyőzően érvel a keresztény személyfelfogás mellett.

6

A második részben a Szociális munka szak oktatóinak a legfrissebb kuta-tásaiból választottunk ki két tanulmányt. Az egyik egy közös tanszéki kuta-tás eredményeit foglalja össze és tudósít az aktív korú pszichés problémákkal küszködő veszprémi népesség társadalmi, szociális helyzetéről, a házi orvo-si praxisban megjelenő betegség típusokról, a családi és tágabb társadalmi, közösségi segítés formáiról, az érintettek igényeiről és problémáiról.

Leveleki Magdolna tanulmánya a Tanszék új kutatási irányához kapcsolód-va a fiatalabb és idősebb nemzedékek eltérő szociális, egészségügyi, mentális helyzetéről, jellemző vonásairól ad makrostrukturális képet, amelyet majd további tanszéki kutatások fognak követni.

2017. április 20. a Szerkesztők

7

PÓCZA BARBARA

„A csend is más... Pedig ugyanúgy csend”1

Nagyothallók és siketek foglalkoztatásaés érdekképviselete Veszprémben

Bevezető gondolatokTémaválasztásomat elsősorban személyes érintettségem motiválta, mivel

hallássérült vagyok, ezért hol pozitív, hol pedig negatív megkülönböztetésben volt részem iskolai tanulmányaim során. Számomra a kommunikációs, fogal-mazási nehézségek miatt még nehezebb volt a tanulás. E körülmény nagyban befolyásolta az általános iskolai és középiskolai és főiskolai tanulmányaimban elért eredményeimet, illetve az iskolával kapcsolatos élményeimet, emlékei-met. Mindez hozzájárult személyiségem alakulásához, befolyásolva a jövőmet, álláskeresési lehetőségeimet. Hallássérültként nehezebb munkát vállalni, mint „ép emberként”. Vannak olyan munkakörök, amiket nem tudok ellátni. Példá-ul telefonos ügyintézést nem vállalhatok, mert nem láthatom az ügyfél száját. Az ügyfelek sem örülnének neki, hogy folyamatosan visszakérdezek, meg-ismételtetem velük kérdéseiket. „Tessék? El tudná mondani még egyszer?”. Orvosként nem hallanám pontosan, hogy mit mond a beteg. Az óvodában a gyerekek kis termete miatt nem tudnék szájról olvasni. A pályaválasztás során nem hagyhatom figyelmen kívül a hallássérülésem. A választási lehetőségem függ a hallásállapotomtól, a hallókészülékem minőségétől és az esetlegesen használható segédeszközöktől, valamint a társadalom nyitottságától, illetve a környezeti feltételektől. Fontos tehát a megfelelő munka megtalálása, amely-nek eredményeként hasznos tagja lehetek a társadalomnak és a munkaadóm is megtalálja a számításait. Nem utolsó sorban örömöt, elégedettséget keresek választott munkámban.

Eddigi iskoláimban, idegen környezetben sosem éreztem azt a biztonságot, amit a családom, a rokonaim, a legjobb barátaim társaságában érzek. Az élet minden területén azonosak a követelmények és az elvárások rám nézve is. Jel-lemző ugyanúgy a másikra utálatság, a közös munka, ahol az emberek sokszor segítőkészek, de sokszor akár vetélytársak is lehetnek. Hallássérülésemből előny, hátrány egyaránt származhat és olykor komikus szituációk is adódnak.

1 Csitáry-Hock Tamás A TDK dolgozat témavezetője: Kalocsai Adrienn VHF főiskolai docens

8

TANULMÁNYOK A TEOLÓGIA ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA TERÜLETEIRŐL

Minden elhangzott szó fontos információt hordozhat, megértése számomra több energiát és figyelmet igényel.

Dolgozatomban arra keresek választ, hogy milyen nehézségekkel kell meg-küzdeniük hallássérült munkavállalóknak Veszprémben. Érdekel, hogyan viszonyulnak a munkáltatók a hallássérült emberekhez. Foglalkoztatott az a kérdés is, hogy milyen segítséget kapnak a sérült emberek a nyílt munkaerő-piacon való megfeleléshez, milyen támogatást kapnak az elhelyezkedéshez. Történik-e hátrányos megkülönböztetés, milyen a veszprémi hallássérültek érdekképviselete és a helyi egyesülettel való kapcsolattartás?

Kutatásom kiterjed a munkáltatók, a munkavállalók és a hallássérültek se-gítői körére, mert úgy vélem, hogy csak valódi összefogással, team-munkában valósulhat meg a sikeres integráció a munka világában.

1. Kiket nevezünk fogyatékossággal élő személynek és hallássérültnek? A hallássérülés okai és fokozatai

A különböző fogyatékosságok elnevezései hiányközpontúak, azt mutatják, hogy valaki híján van bizonyos szervi működéseknek, vagy ezek a működések az épnél jóval rosszabbul működnek. Ezek az elnevezések egy szóban vagy egy kifejezésben foglalják össze a hiányt.

A hallássérültség egy gyűjtőfogalom, mely magában foglalja a siketeket és a nagyothallókat egyaránt. A siketek és a nagyothallók között különbségek van-nak. A teljesen siketek egyáltalán nem hallanak, míg a nagyothallók csupán veszítettek hallásukból. Ez utóbbi csoportnak nyújt segítséget az orvostudo-mány a hallókészülékkel, hisz ezzel az eszközzel hallóképessé teszi őket. Ez-zel szemben a siketeknek a kommunikáció más módját kell választaniuk – pél-dául a jelbeszédet. A halláskárosodás lehet öröklött vagy szerzett. A legtöbb ember életében előfordul valamilyen hallási nehézség, akár születéstől fogva, akár balesetből vagy betegségből adódóan. Lehet, hogy saját maga okozza az-zal, hogy hangos zenét hallgat, vagy nem visel fülvédőt munka közben. Lehet egyszerűen az öregedési folyamat velejárója is.

A hallássérültek jobban rá vannak szorulva a gesztusok értelmezésére, ezért könnyebben megértik a testbeszédet. Többnyire tudnak szájról olvasni. Figyelmesebbek, és perifériás látásuk is jobb az épekhez képest. A siketek a jelnyelv ismerete miatt nagy zajban vagy víz alatt is tudnak beszélgetni.

Az alábbiakban a hallássérülés leggyakoribb okait sorolom fel:– a károsodás létrejöttének ideje: (pre-, peri-, postnatalis időszak);– öröklődés;


9

– fejlődési zavarok következménye: fejlődési rendellenesség a magzati élet elején, amikor a hallószervek minőségileg kialakulnak;

– gyulladások, daganatos betegségek például hallószerv területén, vagy szövődményként áthúzódik a hallószervre is (agyhártyagyulladás);

– balesetek, agyi traumák.A hallás a környezettel állandó kapcsolatot biztosít. A kommunikáció alapja

a hallás és a beszéd. Érzékletet közvetít minden irányból. Távolabbi esemé-nyekről is tudósít, folyamatosan közvetít.

Gyógypedagógiai értelemben hallássérülésről akkor beszélünk, ha a hal-lás szerve, az idegpályák, vagy a központi idegrendszer megfelelő területe veleszületett, vagy szerzett okok miatt súlyosan és visszafordíthatatlanul ká-rosodást szenved, és ennek következtében a hallásteljesítmény és beszédta-nulás jelentősen eltér az épekétől. A hallássérültek esetében a hallószerv, az idegpályák, vagy a hallásközpont sérül, ennek következtében megváltozik a fejlődésmenet, súlyosan sérül a beszéd fejlődése és a kommunikáció, ami tar-tós hátrányt, akadályozottságot jelent a mindennapi életfeltételekben, alkal-mazkodásban.

2. A hallássérültek munkaerő-piaci helyzete Veszprém városában egy empirikus kutatás alapján

2.1. A kutatás célja Kutatásommal arra keresek választ, hogy a hallássérülteknek milyen nehéz-

ségekkel kell megküzdeniük munkavállalóként Veszprémben. Tapasztalnak-e diszkriminációt az álláskeresések során, sikerül-e olyan munkát találniuk, amit szívesen végeznek? Érdekel, hogy hogyan viszonyulnak a munkáltatók a hallássérült emberekhez, hogy milyen segítséget kapnak a nyílt munkaerő-piacon való megfeleléshez, az elhelyezkedéshez. Szeretném megismerni a vizsgált személyek iskolai végzettségét, foglalkozását, jövedelemforrását. Va-lamint szeretnék információt gyűjteni mindennapi nehézségeikről, a szabad-idejük eltöltéséről és a segédeszköz használatukról. Van-e hátrányos megkü-lönböztetés, milyennek látják az érdekképviselet szerepét, a helyi egyesülettel való kapcsolattartást. Kutatásom kiterjed a munkáltatók, a munkavállalók és a hallássérülteket segítők körére egyaránt.

Kutatásom problémafeltáró vizsgálat, mert olyan témakörrel foglalkozom, amelyben még kevés kutatási eredmény született. Szeretnék hozzájárulni ah-hoz, hogy a hallássérültek munkaerő-piaci helyzetét, problémáikat jobban megismerjük.

10


2.2. A kutatás módszerei és a mintasokaság kiválasztásaA kutatáshoz két módszert használtam, az egyik a kérdőíves megkérdezés,

a másik az interjúkészítés volt. Abból a célból, hogy többet tudjak meg a hal-lássérültek foglalkoztatásáról, felkerestem a Siketek és Nagyothallók Orszá-gos Szövetségének (SINOSZ) Veszprém megyei szervezetét, helyi vezetőjét és tagjait. A SINOSZ Veszprém megyei szervezetének tagjaival összesen 45 kérdőívet és 5 személyes interjút készítettem el. A kérdőívek kitöltésére az egyesület tagjai önkéntesen vállalkoztak, a válaszolók többsége a kérdőívet maga töltötte ki, másik részüknél én tettem fel a kérdéseket, és segítettem értelmezni azokat. A velük való kommunikációt jelnyelven oldottam meg.

A hallássérültekhez eljuttatott kérdőív három egységre osztható. A kérdő-ív első része a szocio-demográfiai adatokat tartalmazta, mint a nemi hova-tartozás, iskolázottság, a család összetétele, a foglalkozás és a jövedelem. A következő nagy egység azokat a kérdéseket tartalmazza, amelyekből a min-dennapok nehézségeiről és a segédeszköz használatáról kapunk információt. A kérdőív utolsó kérdéscsoportja a hátrányos megkülönböztetésre, az érdek-képviseletre, a helyi egyesülettel való kapcsolattartásra kérdez rá.

Kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmaztam, szerettem vol-na minél többet megtudni interjúalanyaimról. Éppen ezért a kérdőíves meg-kérdezést félig strukturált interjúkkal egészítettem ki. Interjúalanyaim egy-részt a SINOSZ Veszprém megyei szervezet, a Munkaügyi Hivatal és az Éle-tet Segítő Alapítvány mentorai voltak, másrészt interjúkat készítettem olyan munkaadókkal, amelyek foglalkoztatnak hallássérülteket.

A mentor egy olyan szakember, aki segítséget nyújt a hallássérült szemé-lyeknek álláskeresésben és/vagy a mindennapi életben. Továbbá segítették még kutatásomat az Életet Segítő Alapítványtól egy foglalkozási rehabilitá-ciós szakértő, egy munkaügyi szakember és egy mentor a Veszprém megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálattól. A kérdőív kitöltése anonim és önkéntes volt. A munkáltatói interjúval kapcsolatban öt munkaadót kerestem fel, de csak hár-man vállalták az interjút (egy porcelán festő cég humánpolitikai vezetője, egy nyomda üzemvezetője és egy hotel gazdasági vezetője).

Kutatásom során több visszautasítással találkoztam, sokan nem vállalták a kérdőívek kitöltését vagy értékelhetetlen válaszokat adtak. A kiküldött kér-dőívek megértése nagyon sok nehézséget okozott, bár törekedtem a pontos és egyszerű megfogalmazásra és személyes segítséget is adtam a megértésben. A súlyos hallássérültek nehezen boldogultak a kérdések megértésével és a vála-szok megfogalmazásával. A magasabban iskolázottak könnyebben kitöltötték a kérdőíveket, valamint a nagyothallók is előnyben voltak a súlyosabb hallás-károsodottakkal (siketekkel) szemben.


11

2.3. A kutatásban használt alapfogalmak A dolgozat kapcsán az alábbi fogalmakat fontos tisztázni.• Fogyatékosság (disability): A WHO értelmezése szerint az aktivitás

megváltozása az ember normális érzékelő, mozgási vagy értelmi funk-cióihoz szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy vég-leges hiányát jelenti. Pl. járás, tárgyak mozgatása, látás, beszéd, kapcso-lattartás a környezettel.

• Hallássérültek: gyűjtőfogalom, ami magába foglalja mind a siket mind a nagyothalló embereket.

• Nagyothalló: orvosi vagy gyógypedagógiai szempontból azok minősül-nek nagyothallónak, akik a beszédértés szempontjából hasznosítható hallásmaradvánnyal rendelkeznek. Nagyothalló embernek hívjuk azo-kat, akik elsősorban a hangzó magyar nyelvre támaszkodva kommuni-kálnak, ezt vallják anyanyelvüknek, egyénileg döntik el, hogy milyen mértékben sajátítják el a magyar jelnyelvet, mikor és hol alkalmazzák azokat.

• Siket: súlyos halláskárosodott. Hazánkban anyanyelvüknek tekintik a magyar jelnyelvet, lehetőségeikhez mérten elsősorban ezen a nyelven kommunikálnak. Vállalják, hogy siketek, és a siket közösséghez tartoz-nak, sorsközösséget éreznek.

• Megváltozott munkaképességű: aki veleszületett, balesetből, vagy beteg-ségből kifolyólag nem képes olyan módon vagy mértékben elvégezni a rá bízott feladatokat, mint a hozzá korban, nemben, képzettségben hasonló személyek általában.

• Diszkrimináció: ez olyan megkülönböztető bánásmód (cselekedet, tevé-kenység, kijelentés, elmulasztott tett, viselkedés), mely az egyén (sze-mély) vagy a csoport esélyegyenlőségére hat. A hatása lehet negatív vagy pozitív, módszere pedig nyílt vagy burkolt.

• Nyílt munkaerőpiac: vizsgálatomban nyílt munkaerőpiacnak nevezem a nem védett és/ vagy rehabilitációs munkahelyeket.

• Védett munkahely: a védett foglalkoztatás egyik lehetséges formája. A fogalom a legalacsonyabb gazdasági eredményt produkáló gazdasági egységeket fedi, ahol kezdetben vak embereket, de a későbbiekben is súlyos fogyatékossággal élő embereket foglalkoztattak. A 90-es években a legmagasabban fejlett országok védett műhelyeiben a régit újabb tech-nológiákkal váltották fel és felkészült menedzserek léptek a régi ama-tőrök helyébe. Vannak országok, ahol évtizedeken keresztül az egész gazdaságra kiterjedő védett vállalatrendszer keretén belül működött a rehabilitáció. Ilyenek például az Egyesült Királyságban a REMPLOY, Svédországban a SAMHALL. E vállalatrendszerek számára az átlagos

12


technológiai színvonalnál fejlettebb termelési eszközöket és az állam degresszív hozzájárulását biztosítják.

• Rehabilitációs munkahely: akkreditált munkáltatóhely.„2. § (1) A munkáltató részére rehabilitációs akkreditációs tanúsítvány ak-

kor adható, ha a) cégjegyzékbe vagy - ha a működés feltétele más bírósági vagy hatósági nyilvántartásba vétel - az előírt nyilvántartásba történő bejegy-zése megtörtént, b) a munkaviszonyban foglalkoztatott megváltozott munka-képességű munkavállalóinak a Központi Statisztikai Hivatal létszámszámí-tásra vonatkozó előírásai szerint számított havi átlagos statisztikai állományi létszáma a 30 főt eléri vagy aránya az összes munkavállalóhoz képest a 25%-ot meghaladja, c) a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatá-sát olyan rehabilitációs foglalkoztatás keretében biztosítja, amelyet a létesítő okiratában rögzítettek, és amely a hatósági vagy bírósági nyilvántartásba vett tevékenységének kifejtéséhez kapcsolódik, d) az állami adó- és vámhatóság-nál nincs esedékessé vált és még meg nem fizetett köztartozása, e) a 6. alcím szerinti foglalkozási rehabilitációs szakmai programmal rendelkezik, f) a 7. alcím szerinti személyes rehabilitációs tervek elkészítését vállalja, g) a szemé-lyes rehabilitációs tervben meghatározott segítő szolgáltatások igénybevéte-lének lehetőségét biztosítja, h) a 9. alcím szerinti rehabilitációs tanácsadót, a 10. alcím szerinti rehabilitációs mentort a 13. § (3) bekezdése szerint, valamint - a 11. alcím szerinti feltételek fennállása esetén - a 11. alcím szerinti segítő személyt foglalkoztat, i) a betanított és segédmunka végzésének lehetősége mellett képesítéshez, illetve végzettséghez, képzettséghez kötött munkakörök betöltését is biztosítja.

Az eredményes rehabilitációhoz - valamint tranzitfoglalkoztatás esetén a nyílt munkaerőpiacra történő sikeres kihelyezéshez - szükséges képzési lehe-tőségeket saját maga vagy felnőttképzést megvalósító intézmény bevonásával biztosítja.”

3. A hallássérültek munkaerő-piaci helyzete a kérdőíves meg-kérdezés alapján

3.1. A kutatásban megkérdezett hallássérültek szocio-demográfiai jellemzői

A SINOSZ Veszprém Megyei Szervezetben 279 tag van. Kezdeti célkitű-zésem volt 50 kérdőívet és 12 interjút elkészíteni. Végül 45 kérdőívet és 12 interjút készítettem. Az adatok a jelenlegi taglétszámot tükrözik és nem a me-gyében élő összes hallássérültet. Külön szerepel az ajkai szervezet, ahol 35 főt tartanak nyilván, ebből 12 férfi és 23 nő, 3 siket és 32 nagyothalló. A Vesz-


13

prém megyei szervezetnek 143 nő és 136 férfi a tagja. Közöttük 203 nagyot-halló és 66 siket. Országosan a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége. 14780 tagot számlál.

A SINOSZ Veszprém megyei szervezet tagjainak 14%-a válaszolt kérdőívemre.

1. ábra A minta nagysága

Forrás: saját készítésű diagram

A Veszprém Megyei Szervezetnek amikor a dolgozatott készítettem 143 nő és 136 férfi tagja volt. Összesen 45 személy válaszolt a kérdőívemre, ebből 25 nő és 20 férfi.

2. ábra A minta nem szerinti megoszlása


8

54% 46% Nők Férfiak

az ajkai szervezet, ahol 35 főt tartanak nyilván, ebből 12 férfi és 23 nő, 3 siket és 32

nagyothalló. A Veszprém megyei szervezetnek 143 nő és 136 férfi a tagja. Közöttük 203

nagyothalló és 66 siket. Országosan a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége. 14780

tagot számlál.

A Veszprém megyei SINOSZ tagok 14%-a válaszolt kérdőívemre.

A Veszprém Megyei Szervezetnek amikor a dolgozatott készítettem 143 nő és 136 férfi tagja

volt. Összesen 45 személy válaszolt a kérdőívemre, ebből 25 nő és 20 férfi.

14%

86%

Válaszadók

SINOSZtagok

Forrás: Saját készítésű diagram


2.ábra A minta nagysága


8

54% 46% Nők Férfiak

az ajkai szervezet, ahol 35 főt tartanak nyilván, ebből 12 férfi és 23 nő, 3 siket és 32

nagyothalló. A Veszprém megyei szervezetnek 143 nő és 136 férfi a tagja. Közöttük 203

nagyothalló és 66 siket. Országosan a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége. 14780

tagot számlál.

A Veszprém megyei SINOSZ tagok 14%-a válaszolt kérdőívemre.

A Veszprém Megyei Szervezetnek amikor a dolgozatott készítettem 143 nő és 136 férfi tagja

volt. Összesen 45 személy válaszolt a kérdőívemre, ebből 25 nő és 20 férfi.

14%

86%

Válaszadók

SINOSZtagok



2.ábra A minta nagysága


14


A minta életkor szerinti megoszlása3. ábra A minta és a Veszprémi megyei szervezet

életkor szerinti megoszlása


A mintában a 20 év alattiak aránya magasabb, mint a veszprémi szervezet-ben. Nagyobb arányban vannak a 21 és 30 év, a 31 és 40 év, illetve a 41 és 50 év közöttiek. A mintához képest a veszprémi szervezetben nagyobb arányban találhatóak az 51 és 60, illetve a 61 év felettiek.

3.1.1. A válaszadók családi állapota és a háztartás összetételeA veszprémi szervezetben a tagok 46%-a házas, 24%,-a egyedülálló, élet-

társi kapcsolatban él 13%, elváltak 13% és özvegy 4%. A többségi társadalomban a KSH 2011-es kutatása szerint a házas családi

állapotú népesség aránya a 15 éves és annál idősebb népesség körében 44,4%-, nőtlen, hajadon 32,6%., özvegy 11,5%, elvált 11,6%. (Forrás: Központi Sta-tisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011)

A többségi társadalom tagjait és a hallássérülteket családi állapotuk sze-rint összehasonlítva azt olvashatjuk le a grafikonokról, hogy a többségi tár-sadalomban nagyobb arányban vannak azok, akik nem élnek házasságban. Meglepő lehet, hogy a siketség okozta kommunikációs nehézségek, a megér-tés hiánya, a mindennapokban való eligazodás problémái ellenére a hallássé-rültek inkább alapítanak társkapcsolatot, mint a nem hallássérült személyek. Gyakori, hogy a párkapcsolatokban, házasságban mindkét fél halláskárosult. A baráti és a házastársi kapcsolatok legtöbbször a hallássérültek között ala-kulnak ki. A hallássérültek a számok alapján majdnem ugyanolyan arányban házasodnak, mint a többségi társadalom tagjai. Az adatok alapján megtudtam, hogy nem válnak el nagyobb arányban a hallássérült emberek a többségi tár-

9

A minta életkor szerinti megoszlása

A mintában a 20 év alattiak aránya magasabb. mint a Veszprémi szervezetben. Nagyobb

arányban vannak a 21 és 30 év, a 31 és 40 év, illetve a 41 és 50 év közöttiek. A mintához

képest a veszprémi szervezetben nagyobb arányban találhatóak az 51 és 60, illetve a 61 év

felettiek.

2.1.1. A válaszadók családi állapota és a háztartás összetétele

A veszprémi szervezetben a tagok 46%-a házas, 24%,-a egyedülálló, élettársi kapcsolatban él

13%, elváltak 13% és özvegy 4%.

A többségi társadalomban a KSH 2011-es kutatása szerint a házas családi állapotú népesség

aránya a 15 éves és annál idősebb népesség körében 44,4%-, nőtlen, hajadon 32,6%., özvegy

11,5%, elvált 11,6%. (Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011)

A többségi társadalom tagjait és a hallássérülteket családi állapotuk szerint összehasonlítva

azt olvashatjuk le a grafikonokról, hogy a többségi társadalomban nagyobb arányban vannak

azok, akik nem élnek házasságban. Meglepő lehet, hogy a siketség okozta kommunikációs

nehézségek, a megértés hiánya, a mindennapokban való eligazodás problémái ellenére a

hallássérültek inkább alapítanak társkapcsolatot, mint a nem hallássérült személyek. Gyakori,

hogy a párkapcsolatokban, házasságban mindkét fél halláskárosult. A baráti és a házastársi

kapcsolatok legtöbbször a hallássérültek között alakulnak ki. A hallássérültek a számok

9%

15%

28% 28%

15%

6% 1% 3% 15%

18%

28%

35%

20 év alatti

21 -30 évközött31-40 évközött41-50 évközött51-60 évközött


4. ábra A minta és a Veszprémi SINOSZ szervezet életkor szerinti megoszlása

Minta Veszprémi szervezet

9

A minta életkor szerinti megoszlása

A mintában a 20 év alattiak aránya magasabb. mint a Veszprémi szervezetben. Nagyobb

arányban vannak a 21 és 30 év, a 31 és 40 év, illetve a 41 és 50 év közöttiek. A mintához

képest a veszprémi szervezetben nagyobb arányban találhatóak az 51 és 60, illetve a 61 év

felettiek.

2.1.1. A válaszadók családi állapota és a háztartás összetétele

A veszprémi szervezetben a tagok 46%-a házas, 24%,-a egyedülálló, élettársi kapcsolatban él

13%, elváltak 13% és özvegy 4%.

A többségi társadalomban a KSH 2011-es kutatása szerint a házas családi állapotú népesség

aránya a 15 éves és annál idősebb népesség körében 44,4%-, nőtlen, hajadon 32,6%., özvegy

11,5%, elvált 11,6%. (Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011)

A többségi társadalom tagjait és a hallássérülteket családi állapotuk szerint összehasonlítva

azt olvashatjuk le a grafikonokról, hogy a többségi társadalomban nagyobb arányban vannak

azok, akik nem élnek házasságban. Meglepő lehet, hogy a siketség okozta kommunikációs

nehézségek, a megértés hiánya, a mindennapokban való eligazodás problémái ellenére a

hallássérültek inkább alapítanak társkapcsolatot, mint a nem hallássérült személyek. Gyakori,

hogy a párkapcsolatokban, házasságban mindkét fél halláskárosult. A baráti és a házastársi

kapcsolatok legtöbbször a hallássérültek között alakulnak ki. A hallássérültek a számok

9%

15%

28% 28%

15%

6% 1% 3% 15%

18%

28%

35%

20 év alatti

21 -30 évközött31-40 évközött41-50 évközött51-60 évközött


4. ábra A minta és a Veszprémi SINOSZ szervezet életkor szerinti megoszlása




15

sadalom tagjaihoz lépest. Pozitívnak mondtató, hogy a többségi társadalom-hoz viszonyítva kisebb az özvegyek aránya a hallássérültek körében.

4. ábra Többségi társadalom,a SINOSZ Veszprém megyei szervezetének tagjai és a minta összehasonlítása

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011(saját készítésű diagram)

A család, mint természetes támasz mindegyiküknél nagyon jól működik. A vizsgált családok alapján elmondható, hogy a leggyakrabban ketten élnek egy háztartásban; ezeknek többsége párkapcsolat, de van olyan család is, ahol egyedülálló szülő él gyermekével (4 család) Két szülő lakik gyermekével négy családban. A válaszadók közel fele (48 %) él 3 fős vagy nagyobb családban, előfordul, hogy 3 generáció él együtt.

5. ábra Megkérdezettek hányan élnek egy háztartásban


10

9%

43%

48% Egyedül Ketten Hárman vagy többen

alapján majdnem ugyanolyan arányban házasodnak, mint a többségi társadalom tagjai. Az

adatok alapján megtudtam, hogy nem válnak el nagyobb arányban a hallássérült emberek a

többségi társadalom tagjaihoz lépest. Pozitívnak mondtató, hogy a többségi társadalomhoz

viszonyítva kisebb az özvegyek aránya a hallássérültek körében.

Többségi társadalom A Veszprém Megyei SINOSZ tagok A minta

A család, mint természetes támasz mindegyiküknél nagyon jól működik. A vizsgált családok

alapján elmondható, hogy a leggyakrabban ketten élnek egy háztartásban; ezeknek többsége

párkapcsolat, de van olyan család is, ahol egyedülálló szülő él gyermekével (4 család) Két

szülő lakik gyermekével négy családban. A válaszadók közel fele (48 %) él 3 fős vagy

nagyobb családban, előfordul, hogy 3 generáció él együtt.


[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

Hajadon/nőtlen Nős/férjezett Élettársi kapcsolat Elvált Özvegy

33%

44%

12%

12% 25%

46%

13%

13% 3%

29%

40%

20%

11%

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 (saját készítésű diagram)

5. ábra Többségi társadalom, a Veszprémi SINOSZ tagok és a minta összehasonlítása


10

9%

43%













[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]


33%

44%

12%

12% 25%

46%

13%

13% 3%

29%

40%

20%

11%




Többségi tásadalom A SINOSZ Veszprémmegyei szervezete

A minta

10

9%

43%













[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]


33%

44%

12%

12% 25%

46%

13%

13% 3%

29%

40%

20%

11%




10

9%

43%













[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]


33%

44%

12%

12% 25%

46%

13%

13% 3%

29%

40%

20%

11%




10

9%

43%













[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]

[SZÁZALÉK]


33%

44%

12%

12% 25%

46%

13%

13% 3%

29%

40%

20%

11%




16


A 2011-es népszámlálás adatai szerint a többségi társadalomban 36% azok-nak az aránya, akiknek nincsen gyermekük. Egy gyermek vállalása a csalá-dokban 36%, kettő gyermek vállalása 20%, és három vagy több gyermeket vállalt 8%.

A hallássérült családok gyermekvállalását vizsgálva azt tapasztaltam, hogy 30%-uknak nincs gyermeke, leggyakoribb az egy gyermek vállalása (40%) és ritkább a több gyermek vállalása. A gyermekvállalási adatokat összeha-sonlítva a többségi társadalom gyermekvállalási adataival, elmondható, hogy a hallássérülteknél kisebb az arányuk azoknak, akiknek nincsen gyermeke. Az „egy gyermeket vállalók” illetve a „három vagy több gyermeket nevelők” aránya a hallássérülteknél valamelyest magasabb, mint a többségi társadalom-ban, a „két gyermeket vállalók” aránya hasonló mértékű.

Ha siket szülőknek halló gyereke születik, érdekes életfeladata lesz. Egy-részt folyamatos átjárást jelent a két világ – a hallók és a siketek, illetve a jelnyelv és a hangzó nyelv – között. Másrészt sokszor állhat elő olyan helyzet, amikor a gyerek segítővé lép elő: tolmácsol, ügyet intéz.

A többségi társadalom és a mintasokaság összetételea gyermekek száma alapján

6. ábra Gyermekek száma

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 és a saját kutatás adatai alapján

Támogatja-e Önt a családja? A hallássérültek 17%-a válaszolta azt, hogy nem vagy csak néha támogat-

ják. A többséget, a 83%-ukat teljes mértékben támogatja a családja. Ez a támo-gatás elsősorban anyagi természetű.

11

36%

36%

20%

8%

30%

40%

20%

10% Nincs gyermek

Egy

Kettő

Három vagytöbb

A 2011-es népszámlálás adatai szerint a többségi társadalomban 36% azoknak az aránya,

akiknek nincsen gyermekük. Egy gyermek vállalása a családokban 36%, kettő gyermek

vállalása 20%, és három vagy több gyermeket vállalt 8%.

A hallássérült családok gyermekvállalását vizsgálva azt tapasztaltam, hogy 30%-uknak nincs

gyermeke, leggyakoribb az egy gyermek vállalása (40%) és ritkább a több gyermek vállalása.

A gyermekvállalási adatokat összehasonlítva a többségi társadalom gyermekvállalási

adataival, elmondható, hogy a hallássérülteknél kisebb az arányuk azoknak, akiknek nincsen

gyermeke. Az „egy gyermeket vállalók” illetve a „három vagy több gyermeket nevelők”

aránya a hallássérülteknél valamelyest magasabb, mint a többségi társadalomban, a „két

gyermeket vállalók” aránya hasonló mértékű.

Ha siket szülőknek halló gyereke születik, érdekes életfeladata lesz. Egyrészt folyamatos

átjárást jelent a két világ – a hallók és a siketek, illetve a jelnyelv és a hangzó nyelv – között.

Másrészt sokszor állhat elő olyan helyzet, amikor a gyerek segítővé lép elő: tolmácsol, ügyet

intéz.

A többségi társadalom és a mintasokaság összetétele a gyermekek száma alapján

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 és a saját kutatás adatai

alapján


11

36%

36%

20%

8%

30%

40%

20%

10% Nincs gyermek

Egy

Kettő

Három vagytöbb

A 2011-es népszámlálás adatai szerint a többségi társadalomban 36% azoknak az aránya,

akiknek nincsen gyermekük. Egy gyermek vállalása a családokban 36%, kettő gyermek

vállalása 20%, és három vagy több gyermeket vállalt 8%.

A hallássérült családok gyermekvállalását vizsgálva azt tapasztaltam, hogy 30%-uknak nincs

gyermeke, leggyakoribb az egy gyermek vállalása (40%) és ritkább a több gyermek vállalása.

A gyermekvállalási adatokat összehasonlítva a többségi társadalom gyermekvállalási

adataival, elmondható, hogy a hallássérülteknél kisebb az arányuk azoknak, akiknek nincsen

gyermeke. Az „egy gyermeket vállalók” illetve a „három vagy több gyermeket nevelők”

aránya a hallássérülteknél valamelyest magasabb, mint a többségi társadalomban, a „két

gyermeket vállalók” aránya hasonló mértékű.

Ha siket szülőknek halló gyereke születik, érdekes életfeladata lesz. Egyrészt folyamatos

átjárást jelent a két világ – a hallók és a siketek, illetve a jelnyelv és a hangzó nyelv – között.

Másrészt sokszor állhat elő olyan helyzet, amikor a gyerek segítővé lép elő: tolmácsol, ügyet

intéz.

A többségi társadalom és a mintasokaság összetétele a gyermekek száma alapján

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 és a saját kutatás adatai

alapján



17

3.1.2. Iskolai végzettségA nagy különbséget a siketek és nagyot hallók javára az okozhatja, hogy

azok, akik egyáltalán vállalták a kutatást, ők a populáció iskolázottabb része.

7. ábra Megkérdezettek Többségi társadalom


Megkérdeztem, hogy integráltan végezték-e tanulmányaikat. A válaszadók közel fele válaszolt igennel, a továbbtanulók többsége közülük került ki. Bár a speciális, hallássérülteket nevelő iskolák védett és optimális környeze-tet biztosítanak a sérült gyermekeknek, de kevésbé tudják felkészíteni őket arra a világra, amelyben felnőttként kell boldogulniuk. Szükségesnek érzem, hogy az integrált középiskolában több segítséget kapjanak a hallássérültek, erre egyébként az esélyegyenlőségi törvény lehetőséget is ad. A nehézségek, a szakemberhiány mégis akadályozó tényező és sok sorstársam nem képes továbbtanulni, éppen az elmaradt támogatások hiányában.

Tapasztaltam, hogy azok a hallássérültek, akik integráltan végezték tanul-mányaikat, könnyebben el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon is.

8. ábra Integráltan végezték-e tanulmányaikat?

13

2.1.2. Iskolai végzettség

A nagy különbséget a siketek és nagyot hallók javára az okozhatja, hogy azok, akik egyáltalán

vállalták a kutatást, ők a populáció iskolázottabb része.

Megkérdeztem, hogy integráltan végezték-e tanulmányaikat. A válaszadók közel fele

válaszolt igennel, a továbbtanulók többsége közülük került ki. Bár a speciális, hallássérülteket

nevelő iskolák védett és optimális környezetet biztosítanak a sérült gyermekeknek, de kevésbé

tudják felkészíteni őket arra a világra, amelyben felnőttként kell boldogulniuk. Szükségesnek

érzem, hogy az integrált középiskolában több segítséget kapjanak a hallássérültek, erre

egyébként az esélyegyenlőségi törvény lehetőséget is ad. A nehézségek, a szakemberhiány

mégis akadályozó tényező és sok sorstársam nem képes továbbtanulni, éppen az elmaradt

támogatások hiányában.

Tapasztaltam, hogy azok a hallássérültek, akik integráltan végezték tanulmányaikat,

könnyebben el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon is.

4%

13%

22%

13%

4%

44% 26%

28% 16%

9%

21%

8 általánosnálkevesebb8 általános

SzakmunkásképzőFőiskola/egyetemEgyéb

8. ábra Iskolai végzettség

Megkérdezettek Többségi társadalom


14

36%

44%

20%

Siketek speciális intézte

Hallókkal együtt

Mindkettőben

3. A hallássérülés főbb jellemzői

A hallássérülés jellemzőinek feltárásához a sérülés fokáról, illetve a hallássérülés okai felől is

érdeklődtem. A veszprémi szervezetnek a tagjai közül 86 fő veleszületett hallássérült. Ők

azok, akik nem tudnak hangzó szavakat képezni. Időskorában szerzett halláskárosodást 3 fő.

Felnőttkori hallássérülést munkájukból kifolyólag szereztek hatvanöten, mert régebben nem

volt kötelező védőruházatot használni (pl.: bányász, varrónő, gépkezelő). Gyerekkorban

szerzett hallássérülést 97fő, akiknél születése után 1-2 hónapon belül általában influenza,

betegség vagy orvosi műhiba miatt, illetve nem vették észre a halláscsökkenést.

25 személy hallássérülése veleszületett. Hét ember nem ismeri halláskárosodásának okát.

Általában elmondható, hogy a siket családokban örökletes a hallássérülés.

57% 28%

15% Veleszületett

Szerzett

Ismeretlen



10. ábra: Hallássérülés okai


13

2.1.2. Iskolai végzettség

A nagy különbséget a siketek és nagyot hallók javára az okozhatja, hogy azok, akik egyáltalán

vállalták a kutatást, ők a populáció iskolázottabb része.

Megkérdeztem, hogy integráltan végezték-e tanulmányaikat. A válaszadók közel fele

válaszolt igennel, a továbbtanulók többsége közülük került ki. Bár a speciális, hallássérülteket

nevelő iskolák védett és optimális környezetet biztosítanak a sérült gyermekeknek, de kevésbé

tudják felkészíteni őket arra a világra, amelyben felnőttként kell boldogulniuk. Szükségesnek

érzem, hogy az integrált középiskolában több segítséget kapjanak a hallássérültek, erre

egyébként az esélyegyenlőségi törvény lehetőséget is ad. A nehézségek, a szakemberhiány

mégis akadályozó tényező és sok sorstársam nem képes továbbtanulni, éppen az elmaradt

támogatások hiányában.

Tapasztaltam, hogy azok a hallássérültek, akik integráltan végezték tanulmányaikat,

könnyebben el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon is.

4%

13%

22%

13%

4%

44% 26%

28% 16%

9%

21%

8 általánosnálkevesebb8 általános

SzakmunkásképzőFőiskola/egyetemEgyéb

8. ábra Iskolai végzettség

Megkérdezettek Többségi társadalom


18



A hallássérülés jellemzőinek feltárásához a sérülés fokáról, illetve a hallássérü-lés okai felől is érdeklődtem. A veszprémi szervezetnek a tagjai közül 86 fő vele-született hallássérült. Ők azok, akik nem tudnak hangzó szavakat képezni. Idős-korában szerzett halláskárosodást 3 fő. Felnőttkori hallássérülést munkájukból kifolyólag szereztek hatvanöten, mert régebben nem volt kötelező védőruházatot használni (pl.: bányász, varrónő, gépkezelő). Gyerekkorban szerzett hallássérülést 97fő, akiknél születése után 1-2 hónapon belül általában influenza, betegség vagy orvosi műhiba miatt, illetve nem vették észre a halláscsökkenést.

25 személy hallássérülése veleszületett. Hét ember nem ismeri halláskáro-sodásának okát. Általában elmondható, hogy a siket családokban örökletes a hallássérülés.



A Központi Statisztikai Hivatal szerint felmérése szerint 2011-ben több mint 8500 adatközlő vallotta magát siketnek, illetve legalább 60 ezer honpol-gár nagyothallónak országosan.

Az általam végzett vizsgálat válaszai alapján azt mondhatjuk, hogy nem jellemző, hogy a siketséghez más fogyatékosság is társul. Kevés személy volt, aki jelezte, hogy van egyéb fogyatékossága is.

4.1. Mindennapi nehézségekA hallássérült emberek mindennapi élete sok nehézségbe ütközik. Többféle

módón próbálnak kommunikálni és információt szerezni a világról. Vannak helyzetek, mikor könnyebben tudják áthidalni ezt a problémát, máskor pedig kreativitással oldják meg. A másokkal való kommunikáció hallásállapotuk függvénye is. Enyhe nagyothallók csoportjának kommunikációja hangzó be-széden alapul, úgy, mint a hallókénak. Ha bizonytalannak érzik, akkor szájról

14

36%

44%

20%

Siketek speciális intézte

Hallókkal együtt

Mindkettőben


A hallássérülés jellemzőinek feltárásához a sérülés fokáról, illetve a hallássérülés okai felől is

érdeklődtem. A veszprémi szervezetnek a tagjai közül 86 fő veleszületett hallássérült. Ők

azok, akik nem tudnak hangzó szavakat képezni. Időskorában szerzett halláskárosodást 3 fő.

Felnőttkori hallássérülést munkájukból kifolyólag szereztek hatvanöten, mert régebben nem

volt kötelező védőruházatot használni (pl.: bányász, varrónő, gépkezelő). Gyerekkorban

szerzett hallássérülést 97fő, akiknél születése után 1-2 hónapon belül általában influenza,

betegség vagy orvosi műhiba miatt, illetve nem vették észre a halláscsökkenést.

25 személy hallássérülése veleszületett. Hét ember nem ismeri halláskárosodásának okát.

Általában elmondható, hogy a siket családokban örökletes a hallássérülés.

57% 28%

15% Veleszületett

Szerzett

Ismeretlen






19

olvasással egészítik ki információjukat. Súlyos nagyothallóknál ez szájról ol-vasással történik. A hallássérültek világa sokkal intenzívebb vizuális-taktilis (látáson, tapintáson alapuló), mivel bizonytalan a hallásuk. A mássalhangzó-kat sokszor nehéz megérteni a szájról olvasással, ezért a szövegkörnyezetből próbálják kitalálni. A hallássérültek látva hallanak, jellemző, hogy beszéd közben érzékszerveikkel is próbálják kifejezni magukat - kéz kar és szemük gesztusaival. Ez a sajátosság önmaguk kifejezésére. A vizuális figyelmüket a beszélőre fordítva arckifejezésükből és testbeszédből is olvasni tudnak.

A társadalmi érintkezés legnagyobb segítsége a hallássérülteknek az írás használata, amely pontos megértést biztosít. Nem szabad hangosan beszélni hallássérült emberrel, mivel zajos háttérben a hallás is zavaró. Fontos a vi-lágítás is, hogy jól ismerje beszélőtársát a beszéd folyamán. Idegen szavak ismerete is problémát okozhat. A hallássérült embereknél a kommunikáció eszköze gondolatokat és érzéseket közvetít. A jelnyelvet jól használók képe-sek elsajátítani a magyar és nemzetközi kultúra elemeit. Tájékozódni tudnak természettudományos kérdésekben is. Ennek sajátos egyéni jelnyelvszerkeze-te, nyelvtana van, ami eltér ugyan a hangzó beszédtől, de azzal egyenértékű. A jelnyelv a siketek elsődleges nyelve, ami ugyanolyan célokat szolgál, mint a halló embereknél a beszélt nyelv. A jól jelelő ember képes ugyanolyan jól gondolkodni, mint a nem siket ember, mivel a gondolkodás és nyelv hat egy-másra. Egyre többen próbálják elsajátítani és használni a mindennapi életben a jelnyelvet. Helen Keller szerint: „Aki elveszti a látását, a tárgyakkal való kapcsolatát veszíti el, aki a hallását, az viszont az emberekkel való kapcsolatát veszíti el.”.

A hallássérült ember a hallás mértékétől függően veheti igénybe a telefont. Egy siket egyáltalán nem tud ezzel élni. A súlyos hallássérült írással helyette-síti ezt. Léteznek már a telefonálást megkönnyítő eszközök is.

A hallássérült embereknek a közlekedés is nehézkes, ezért több figyelmet kell az utazásra fordítani, mivel nem hallja a figyelmeztetéseket. Emiatt sok-kal jobban kell vigyázni a tömegközlekedésnél.

Az internet nagymértékben hozzásegít az aktuális hírszerzéshez, informá-ciók közvetítéséhez. Azonos szerepet tölt be, mint a televíziózás, ahol kevés műsor van feliratozva.

A tanulmányban kerestem a választ arra, hogy milyen a legalkalmasabb segédeszköz a halláskárosodott emberek számára. Azt tapasztaltam, hogy a hallássérülteknél a kommunikációban leginkább elterjedt a mobiltelefon és a tablet, mert elősegíti az egymás közötti információszerzést. A diagram sze-rint az okos telefon nyújtotta alkalmazások az elsődleges kommunikációs esz-köz. A világító csengő is népszerű segédeszköz, mivel a csengőhangot nem mindig hallják meg a hallássérültek, de a fényjelzést látják. Ugyanúgy lehet

20


telepíteni erre SMS és e-mail jelzéseket is. Ezek a segédeszközök is megköny-nyítik a hallássérültek életét, és ezáltal magabiztosabbá válnak.

5. A munkaerő-piaci helyzet jellemzői, hallássérültek boldogulá-sa a munkaerőpiacon

5.1. A munkavállalók aránya és a munkaviszony megszűnésének okai

A hallássérültek munkaerő-piaci helyzetének vizsgálatakor megnéztem, hogy milyen arányban tudnak munkát vállalni, milyen forrásból származik a hallássérültek jövedelme és melyek a munkaviszony megszűnésének jellemző okai. Ahhoz, hogy megtudjam, hogy mennyire képesek a munkában megva-lósítani elképzeléseiket, rákérdeztem arra is, hogy milyen munkát végeznének legszívesebben, ha nem lennének hallássérültek. Tekintettel arra, hogy a mun-kaerő-piaci helyzetüket az iskolázottság jelentősen befolyásolja, megkérdez-tem azt is, hogy mennyire elégedettek a hallássérültek oktatásával.

A hallássérültek közül negyvenegyen mondták azt, hogy a hallássérülé-sük mellett tudnak munkát vállalni a nyílt munkaerő-piacon és a maradék rehabilitáción, védett munkahelyen dolgozik. Negyvenegy hallássérült mond-ta azt, hogy elégedett a munkájával, a maradék harmincegy pedig részben volt elégedett. A vizsgált személyek foglalkozása az iskolai végzettségéhez mérten alakul. Összesen tizenhatan végeznek fizikai munkát és 18-an szelle-mi foglalkozásúak. Tíz fő nem dolgozik. A hallássérült válaszadók az alábbi munkaköröket töltik be: betanított munkás, szakmunkás, takarító személyzet, adminisztratív munkakör.

10. ábra: Hallássérültek foglalkozása


17

7%

27%

13%

53%

Megszűnt a munkahelyElbocsájtás más okból Megszűnt a munkakörKedvezőtlen fizetés

.

A halláskárosultság természetéből kifolyólag, a hallássérült munkavállalóknak kevés

lehetőségük van arra, hogy integrált munkahelyen, speciális feltételek mellett dolgozzanak.

A hallássérülteket megkérdeztem, hogy mennyire segítőkészek az emberek a munkahelyükön.

Tizennégyen mondták, hogy segítik őket a munkahelyükön. Sajnos nem mindenki adott ilyen

pozitív választ. Kilencen azt mondták, hogy nem segítik Őket a munkahelyükön, hogy a

„halló emberek nem értik meg a nehézségeinket.”

A nyolcvanas években még nagyon sokan, a jelenleg munkanélkülieknek 70 %-a még

dolgozott. Nagyobb gyárakban, üzemekben végeztek tanult szakmájuknak megfelelő munkát.

Ez mára megváltozott. A megszűnő ipari üzemekből először a nehezen átképezhető

hallássérültek kerültek ki, főleg elbocsájtás útján. Mutatja az ábra azt is, hogy a

megkérdezettek 24 %-ának a megszűnő munkakör után nem tudtak fölajánlani újabb

beosztást.

12. ábra Miért szűnt meg az alkalmazása?

9%

30%

33%

9%

19% Tanuló Fizikai munkás

Szellemi munkás Nyugdíjas

Nem dolgozó

11. ábra Hallássérültek foglalkozása




21

A halláskárosultság természetéből kifolyólag, a hallássérült munkavállalók-nak kevés lehetőségük van arra, hogy integrált munkahelyen, speciális felté-telek mellett dolgozzanak.

A hallássérülteket megkérdeztem, hogy mennyire segítőkészek az emberek a munkahelyükön. Tizennégyen mondták, hogy segítik őket a munkahelyü-kön. Sajnos nem mindenki adott ilyen pozitív választ. Kilencen azt mondták, hogy nem segítik Őket a munkahelyükön, hogy a „halló emberek nem értik meg a nehézségeinket.”

A nyolcvanas években még nagyon sokan, a jelenleg munkanélkülieknek 70 %-a még dolgozott. Nagyobb gyárakban, üzemekben végeztek tanult szakmá-juknak megfelelő munkát. Ez mára megváltozott. A megszűnő ipari üzemek-ből először a nehezen átképezhető hallássérültek kerültek ki, főleg elbocsájtás útján. Mutatja az ábra azt is, hogy a megkérdezettek 24 %-ának a megszűnő munkakör után nem tudtak fölajánlani újabb beosztást.

11. ábra: Miért szűnt meg az alkalmazása?


A jövedelemforrásokat tekintve is láthatjuk, hogy jelenleg a megkérdezett hallássérültek 20-23 %-a végez rendszeres, fizetéssel járó tevékenységet, ami nagyon alacsony szám és jelentősen befolyásolja az életminőséget. Ha gyer-mekes családról beszélünk, akkor többnyire az alacsony jövedelműek közé tartoznak.

Az interjúkból számomra az derült ki, hogy hallássérültek nehezen tudják álmaikat megvalósítani a munka területén. Az ábra jól mutatja, hogy a vá-laszadók fele szívesen végezne más munkát, ha lehetne, mint például: jogász, állatorvos, nyomozó, tanár, irodában dolgozni, kertész, irodai adminisztrátor, grafikus, orvos, színész, tanár, szórakoztatóiparban, magas beosztásban, bol-ti eladó, mérnök.

Kevesen választották a tanulás lehetőségét. Az élethosszig tartó tanulásról nem nagyon beszélhetünk, hiszen erről a témáról keveset hallottak és felte-

17

7%

27%

13%

53%

Megszűnt a munkahelyElbocsájtás más okból Megszűnt a munkakörKedvezőtlen fizetés

.

A halláskárosultság természetéből kifolyólag, a hallássérült munkavállalóknak kevés

lehetőségük van arra, hogy integrált munkahelyen, speciális feltételek mellett dolgozzanak.

A hallássérülteket megkérdeztem, hogy mennyire segítőkészek az emberek a munkahelyükön.

Tizennégyen mondták, hogy segítik őket a munkahelyükön. Sajnos nem mindenki adott ilyen

pozitív választ. Kilencen azt mondták, hogy nem segítik Őket a munkahelyükön, hogy a

„halló emberek nem értik meg a nehézségeinket.”

A nyolcvanas években még nagyon sokan, a jelenleg munkanélkülieknek 70 %-a még

dolgozott. Nagyobb gyárakban, üzemekben végeztek tanult szakmájuknak megfelelő munkát.

Ez mára megváltozott. A megszűnő ipari üzemekből először a nehezen átképezhető

hallássérültek kerültek ki, főleg elbocsájtás útján. Mutatja az ábra azt is, hogy a

megkérdezettek 24 %-ának a megszűnő munkakör után nem tudtak fölajánlani újabb

beosztást.

12. ábra Miért szűnt meg az alkalmazása?

9%

30%

33%

9%

19% Tanuló Fizikai munkás

Szellemi munkás Nyugdíjas

Nem dolgozó

11. ábra Hallássérültek foglalkozása



22


hetően a sok nehézség, amivel meg kellett birkózniuk, csökkentette a belső motivációt is. Néhányan válaszolták, hogy újra a jelenlegi munkájukat válasz-tanák. „Ugyanezt, amit most végzek.” „Azt, amit csinálok.”

12. ábra: Jövedelemforrások


Magyarországon a hallássérültek oktatása többnyire specializáltan történik, de egyre inkább nagyobb hangsúlyt kap az integrált oktatás.

Magyarországon 7 siket és egy nagyothalló iskola létezik (Budapest, Vác, Eger, Kaposvár, Debrecen, Sopron, Szeged). Nehézséget okoz az is, hogy kü-lönböző intézmények máshogy oktatják a jelnyelvet, nagy különbség fedezhe-tő fel nyelvjárások között.

13. ábra: „Álommunka”


A válaszadók többségi véleménye szerint „részben megfelelő a hallássérül-tek számára az oktatás”. Ennek okára sajnos konkrét példákat nem adtak meg.

18

A jövedelemforrásokat tekintve is láthatjuk, hogy jelenleg a megkérdezett hallássérültek 20-

23 %-a végez rendszeres, fizetéssel járó tevékenységet, ami nagyon alacsony szám és

jelentősen befolyásolja az életminőséget. Ha gyermekes családról beszélünk, akkor többnyire

az alacsony jövedelműek közé tartoznak.

Az interjúkból számomra az derült ki, hogy hallássérültek nehezen tudják álmaikat

megvalósítani a munka területén. Az ábra jól mutatja, hogy a válaszadók fele szívesen

végezne más munkát, ha lehetne, mint például: jogász, állatorvos, nyomozó, tanár, irodában

dolgozni, kertész, irodai adminisztrátor, grafikus, orvos, színész, tanár, szórakoztatóiparban,

magas beosztásban, bolti eladó, mérnök.

Kevesen választották a tanulás lehetőségét. Az élethosszig tartó tanulásról nem nagyon

beszélhetünk, hiszen erről a témáról keveset hallottak és feltehetően a sok nehézség, amivel

meg kellett birkózniuk, csökkentette a belső motivációt is. Néhányan válaszolták, hogy újra a

jelenlegi munkájukat választanák. „Ugyanezt, amit most végzek.” „Azt, amit csinálok.”

Magyarországon a hallássérültek oktatása többnyire specializáltan történik, de egyre inkább

nagyobb hangsúlyt kap az integrált oktatás.

Magyarországon 7 siket és egy nagyothalló iskola létezik (Budapest, Vác, Eger, Kaposvár,

Debrecen, Sopron, Szeged). Nehézséget okoz az is, hogy különböző intézmények máshogy

oktatják a jelnyelvet, nagy különbség fedezhető fel nyelvjárások között.


13. ábra Jövedelemforrások

19

44%

50%

6%

Jelenlegi Más munka Tanulás

A válaszadók többségi véleménye szerint „részben megfelelő a hallássérültek számára az

oktatás”. Ennek okára sajnos konkrét példákat nem adtak meg.

5. A hátrányos megkülönböztetés előfordulása a megkérdezettek életében

A hallássérülteket érő hátrányos megkülönböztetés vizsgálatakor megkérdeztem, hogy érte-e

már a kitöltő személyeket diszkrimináció és ez miben nyilvánult meg. A válaszok alapján

megfigyelhető, fontos, hogy ki hova, milyen környezetbe születik bele. Lényeges, hogy

milyen környezetbe sikerül beilleszkedni és hogy a jellemfejlődése, vagy akár az egyházzal

való kapcsolata mennyire tanította meg a megbocsájtásra, és mennyire emelkedik felül ezeken

a problémákon, tulajdonít neki nagy jelentőséget, hurcolja ezeket a sebeket és megbántásokat.

23%

55%

23% Igen, nagymértékben

Kismértékben előfordul

Nem tapasztalom

14. ábra „Álommunka”


15. ábra Érte-e már hátrányos megkülönböztetés



23

6. A hátrányos megkülönböztetés előfordulása a megkérdezet-tek életében

A hallássérülteket érő hátrányos megkülönböztetés vizsgálatakor megkérdez-tem, hogy érte-e már a kitöltő személyeket diszkrimináció és ez miben nyilvánult meg. A válaszok alapján megfigyelhető, fontos, hogy ki hova, milyen környezetbe születik bele. Lényeges, hogy milyen környezetbe sikerül beilleszkedni és hogy a jellemfejlődése, vagy akár az egyházzal való kapcsolata mennyire tanította meg a megbocsájtásra, és mennyire emelkedik felül ezeken a problémákon, tulajdonít neki nagy jelentőséget, hurcolja ezeket a sebeket és megbántásokat.

14. ábra: Érte-e már hátrányos megkülönböztetés


„A kérdőívben mi egy fogyatékos csoport vagyunk. Holott ez a közösség is sokszínű és vagyunk sokan, akik magunkat nem fogyatékosnak tekintjük, ha-nem simán siketnek. Csak mások szemében és kategorizálása szerint vagyunk fogyatékosok, mi szerintünk nyelvi és kulturális kisebbség vagyunk.”

A hátrányos megkülönböztetést csupán a válaszadók 5 %-a nem érzi. Ez na-gyon súlyosan mutatja, mennyire kirekesztettnek érzik magukat a világunkban.

15. ábra: Miben nyilvánul meg az Ön hátrányos megkülönböztetése?


19

44%

50%

6%

Jelenlegi Más munka Tanulás

A válaszadók többségi véleménye szerint „részben megfelelő a hallássérültek számára az

oktatás”. Ennek okára sajnos konkrét példákat nem adtak meg.

5. A hátrányos megkülönböztetés előfordulása a megkérdezettek életében

A hallássérülteket érő hátrányos megkülönböztetés vizsgálatakor megkérdeztem, hogy érte-e

már a kitöltő személyeket diszkrimináció és ez miben nyilvánult meg. A válaszok alapján

megfigyelhető, fontos, hogy ki hova, milyen környezetbe születik bele. Lényeges, hogy

milyen környezetbe sikerül beilleszkedni és hogy a jellemfejlődése, vagy akár az egyházzal

való kapcsolata mennyire tanította meg a megbocsájtásra, és mennyire emelkedik felül ezeken

a problémákon, tulajdonít neki nagy jelentőséget, hurcolja ezeket a sebeket és megbántásokat.

23%

55%

23% Igen, nagymértékben

Kismértékben előfordul

Nem tapasztalom

14. ábra „Álommunka”


15. ábra Érte-e már hátrányos megkülönböztetés


20

28%

28%

40%

4%

Szabadságolás

Nem hívják meg közösségi programokra

Nincs hátrány

Egyéb

„A kérdőívben mi egy fogyatékos csoport vagyunk. Holott ez a közösség is sokszínű és

vagyunk sokan, akik magunkat nem fogyatékosnak tekintjük, hanem simán siketnek. Csak

mások szemében és kategorizálása szerint vagyunk fogyatékosok, mi szerintünk nyelvi és

kulturális kisebbség vagyunk.”

A hátrányos megkülönböztetést csupán a válaszadók 5 %-a nem érzi. Ez nagyon súlyosan

mutatja, mennyire kirekesztettnek érzik magukat a világunkban.


A hallássérültek számára a munkalehetőség éppen olyan fontos, mint az ép hallású

embereknek. Gyakran maga a tény, hogy dolgozhat, már életminőség javító. Ezt mutatja a

diagram, amelyben a nincs hátrány 40 %-os aránya jelenik meg. A közösségi programokból

való kirekesztettség érzése főleg az iskolázottabb, tanultabb sorstársakat érinti érzékenyebben.

A szabadságolás kedvezőtlen, munkáltató által megszabott kereteit nagy arányban sérelmezik.


16. ábra Miben nyilvánul meg Ön hátrányos megkülönböztetése?

17. ábra Miben érez hátrányt?

24


16. ábra: Miben érez hátrányt?


A hallássérültek számára a munkalehetőség éppen olyan fontos, mint az ép hallású embereknek. Gyakran maga a tény, hogy dolgozhat, már életminő-ség javító. Ezt mutatja a diagram, amelyben a nincs hátrány 40 %-os aránya jelenik meg. A közösségi programokból való kirekesztettség érzése főleg az iskolázottabb, tanultabb sorstársakat érinti érzékenyebben. A szabadságolás kedvezőtlen, munkáltató által megszabott kereteit nagy arányban sérelmezik.

17. ábra: Sorstársak hátrányos megkülönböztetése


Amikor azt kérdeztem tapasztalta-e, hogy a sorstársakat hátrányos megkü-lönbözetés éri, a válaszadók több mint kétharmada (69 %) jelezte, hogy előfor-dult sorstársainál a hátrányos megkülönböztetés. Úgy gondolom ez az arány is mutatja, hogy a negatív diszkrimináció jelentős probléma.

20

28%

28%

40%

4%

Szabadságolás

Nem hívják meg közösségi programokra

Nincs hátrány

Egyéb

„A kérdőívben mi egy fogyatékos csoport vagyunk. Holott ez a közösség is sokszínű és

vagyunk sokan, akik magunkat nem fogyatékosnak tekintjük, hanem simán siketnek. Csak

mások szemében és kategorizálása szerint vagyunk fogyatékosok, mi szerintünk nyelvi és

kulturális kisebbség vagyunk.”

A hátrányos megkülönböztetést csupán a válaszadók 5 %-a nem érzi. Ez nagyon súlyosan

mutatja, mennyire kirekesztettnek érzik magukat a világunkban.


A hallássérültek számára a munkalehetőség éppen olyan fontos, mint az ép hallású

embereknek. Gyakran maga a tény, hogy dolgozhat, már életminőség javító. Ezt mutatja a

diagram, amelyben a nincs hátrány 40 %-os aránya jelenik meg. A közösségi programokból

való kirekesztettség érzése főleg az iskolázottabb, tanultabb sorstársakat érinti érzékenyebben.

A szabadságolás kedvezőtlen, munkáltató által megszabott kereteit nagy arányban sérelmezik.


16. ábra Miben nyilvánul meg Ön hátrányos megkülönböztetése?

17. ábra Miben érez hátrányt?

21

25%

44%

31%

Igen, nagy mértékben

Igen, kis mértékben

Nem tapasztalom

Amikor azt kérdeztem tapasztalta-e, hogy a sorstársakat hátrányos megkülönbözetés éri, a

válaszadók több mint kétharmada (69 %) jelezte, hogy előfordult sorstársainál a hátrányos

megkülönböztetés. Úgy gondolom ez az arány is mutatja, hogy a negatív diszkrimináció

jelentős probléma.

18. ábra Sorstársak hátrányos megkülönbözetése



25

7. Érdekképviselet, siketek és nagyothallók érdekérvényesítési lehetőségei

Megkérdeztem a SINOSZ Veszprém megyei szervezetében a hallássérülte-ket, hogyan mennyire tartják megfelelőnek az érdekképviseletüket. A meg-kérdezettek csaknem fele a „kis mértékben” elégedett választ adta.

A kapcsolattartás tekintetében arra számítottam, hogy minden tag rend-szeres, napi kapcsolatban áll a szervezettel, részt vesz a klub által szervezett programokon. 20 személy válaszolta, hogy rendszeresen kapcsolatban állnak a szervezettel. Viszont 11tag nem veszi fel, és 13 pedig ritkán veszi fel a kap-csolatot a SINOSZ Veszprém megyei szervezetével.

18. ábra Kapcsolattartás a megyei szervezettel


A megkérdezettek elmondták, hogy az érdekképviselet fejlődött az elmúlt évek-hez képest. 26 hallássérült azt válaszolta, hogy megfelelőnek tartja az érdekkép-viseletet a Veszprém megyei szervezetében. 7 személy nem tartja alkalmasnak, 6 személy szerint nem megfelelő a hallássérültek érdekképviselete Veszprémben.

19. ábra: A hallássérültek érdekképviselete a megkérdezettek szerint


22

44%

27%

29% Rendszeres kapcsolattartás

Ritkán veszi fel akapcsolatot

Nem veszi fel a kapcsolatot

6. Érdekképviselet, siketek és nagyothallók érdekérvényesítési lehetőségei

Megkérdeztem a veszprémi SINOSZ szervezetében a hallássérülteket, hogyan mennyire

tartják megfelelőnek az érdekképviseletüket. A megkérdezettek csaknem fele a „kis

mértékben” elégedett választ adta.

A kapcsolattartás tekintetében arra számítottam, hogy minden tag rendszeres, napi

kapcsolatban áll a szervezettel, részt vesz a klub által szervezett programokon. 20 személy

válaszolta, hogy rendszeresen kapcsolatban állnak a szervezettel. Viszont 11tag nem veszi fel,

és 13 pedig ritkán veszi fel a kapcsolatot a Veszprém Megye SINOSZ szervezetével.

A megkérdezettek elmondták, hogy az érdekképviselet fejlődött az elmúlt évekhez képest. 26

hallássérült azt válaszolta, hogy megfelelőnek tartja az érdekképviseletet a Veszprém megyei

szervezetében. 7 személy nem tartja alkalmasnak, 6 személy szerint nem megfelelő a

hallássérültek érdekképviselete Veszprémben.


19. ábra Kapcsolattartás a helyi szervezettel

23

65% 15%

20% Megfelelő

Részben megfelelő

Nem megfelelő

7. Munkaerő-piaci nehézségek a hallássérültekkel készített interjúk alapján

A Veszprém megyei SINOSZ tagokkal készült interjúk alapján leírható, hogy a

munkáltatónak a munkaerő-piacon 100 %-os, egészséges, munkabíró, semmiféle fogyatékkal

és magánéleti problémával nem rendelkező munkavállalókra van szüksége. A hallássérültek

közül tizenkilencen jelezték, hogy nehézséget okozott számukra az iskolai tanulás, a

munkahelyen való elhelyezkedés. Akik akadályoztatva érezték magukat, ők elsődlegesen

kommunikációs problémát említettek. „ Nem tudtam követni a gyors beszédet.”

Huszonhatan az elhelyezkedésnél nem éreztek nehézséget.

A hallókészüléket használó hallássérültek számára indukciós hurokerősítő készüléket

biztosíthatunk az akadálymentesítés során, mely lehet egyéni és csoportos eszköz. Egyéni

készüléket / eszközt akkor érdemes alkalmazni, ha négyszemközti vagy kiscsoportos

beszélgetés folyik és csak az egyik résztvevő hallássérült. Több hallókészüléket viselő

személy együttes jelenléte esetén terembe, vagy a terem egy részébe épített indukciós

hurokerősítő készülék használata gazdaságosabb. Terembe épített indukciós hurokerősítő

rendszer alkalmazására pl. lelátó, díszterem, tárgyaló, stb. helyiségekben van szükség.

Minden hangos tájékoztató és vészjelző rendszert olvasható és látható formában is szükséges

jelezni, különösen az önálló használatú helyiségekben.

A jelnyelvet használók számára a kommunikációhoz jeltolmács biztosítása szükséges az

akadálymentesítés során. A KONTAKT tolmácsszolgálat interneten keresztül igénybe vehető

jeltolmács szolgálat, amivel biztosított, hogy a jeltolmács személyes jelenléte nélkül is tudjon

kommunikálni a jelnyelvet használó ügyfél és az azt nem értő ügyintéző.

20. ábra A hallássérültek érdekképviselete a megkérdezettek szerint


26


8. Munkaerő-piaci nehézségek a hallássérültekkel készített interjúk alapján

A SINOSZ Veszprém megyei szervezetének tagjaival készült interjúk alap-ján leírható, hogy a munkáltatónak a munkaerő-piacon 100 %-os, egészséges, munkabíró, semmiféle fogyatékkal és magánéleti problémával nem rendelke-ző munkavállalókra van szüksége. A hallássérültek közül tizenkilencen jelez-ték, hogy nehézséget okozott számukra az iskolai tanulás, a munkahelyen való elhelyezkedés. Akik akadályoztatva érezték magukat, ők elsődlegesen kom-munikációs problémát említettek. „Nem tudtam követni a gyors beszédet.”

Huszonhatan az elhelyezkedésnél nem éreztek nehézséget.A hallókészüléket használó hallássérültek számára indukciós hurokerősítő

készüléket biztosíthatunk az akadálymentesítés során, mely lehet egyéni és csoportos eszköz. Egyéni készüléket / eszközt akkor érdemes alkalmazni, ha négyszemközti vagy kiscsoportos beszélgetés folyik és csak az egyik résztvevő hallássérült. Több hallókészüléket viselő személy együttes jelen-léte esetén terembe, vagy a terem egy részébe épített indukciós hurokerősítő készülék használata gazdaságosabb. Terembe épített indukciós hurokerősítő rendszer alkalmazására pl. lelátó, díszterem, tárgyaló, stb. helyiségekben van szükség. Minden hangos tájékoztató és vészjelző rendszert olvasható és látható formában is szükséges jelezni, különösen az önálló használatú helyiségekben.

A jelnyelvet használók számára a kommunikációhoz jeltolmács biztosítása szükséges az akadálymentesítés során. A KONTAKT tolmácsszolgálat inter-neten keresztül igénybe vehető jeltolmács szolgálat, amivel biztosított, hogy a jeltolmács személyes jelenléte nélkül is tudjon kommunikálni a jelnyelvet használó ügyfél és az azt nem értő ügyintéző.

A megkérdezettek közül harmincan mondták, hogy a munkáltató biztosítja a szükséges feltételeket. Nyolcan állították, hogy részben tudja, hét személy részére nem tudta biztosítani a szükséges feltételeket a munkáltató.

8.1. Munkaerő-piaci nehézségek a mentorok szemévelA mentorok elmondják, hogy a munkaadók milyen kockázatot vállalnak,

amikor foglalkoztatnak egy hallássérültet. Akadályok a munkaerőpiacon az in-formációhiány, a megfelelő kommunikáció. Nagyon erős a versenyszellem:”a nyílt munkaerőpiac versenyszelleme kizárja a „másokat”. A „túl bonyolult az adminisztráció” azt jelenti, hogy nem képes a sérült munkavállaló az űrlapokat kitölteni, néha még ép embernek is nehéz. Gyakori a felelősséghárítás, főleg az üzemorvosra:”Úgysem fogja megadni az engedélyt, mert itt gépek vannak.” A munkáltatók azt feltételezik, hogy, ha alkalmaznak egy sérült embert, az több-


27

letköltséggel jár, pedig ”a megfelelő munkakörnyezet biztosításához gyakran igen kevés „intézkedés” is elég volna.” Indokolatlan félelmeik vannak. Az aka-dályok között szerepelt az alacsony iskolázottság, a befogadó személet hiánya és a nyílt, integráló munkahelyek nem elegendő száma, az álláskeresési szolgál-tatások hiánya is. Volt olyan mentor, aki az akadályok helyett a szükségleteket fogalmazta meg. A siket munkavállalónál különösen fontos a pályaorientáció, szükséges az akadálymentes feltételek biztosítása. Nem mindenki hiányolja a tolmács jelenlétét a mindennapi élet során. Sokan a háziorvosuknál megértetik magukat beszéd, illetve írás segítségével. A mindennapok során általában elbol-dogulnak, de vannak olyan helyzetek, amikor feltétlen szükség van jeltolmács-ra. „Fontos a jeltolmács jelenléte az állásinterjún, üzemorvosi vizsgálaton és a szerződéskötéskor, a rendőrségen és a bíróságon.”

Munkaadói kockázat esetén általában nem alkalmaznak sérült személyt. Csak olyan kockázatot vállalnak be a munkáltatók, amely megtérül. „Nem kerül minden akadálymentesítés költségbe, gyakran elég egy kis átgondolás.” Sajnos a munkáltatók tele vannak kérdésekkel és félelmekkel, pedig anyagilag is érdemes foglalkoztatni sérült embereket, mert ezáltal csökken a rehabilitá-ciós hozzájárulás.

A mentorok, ellentétben a munkáltatókkal, jól ismerik azokat a prog-ramokat, amelyek a munkahelyi attitűdöt erősítik. Léteznek érzékenyítő programok, amiket a munkáltatók részére szerveznek, „a munkapróba le-hetősége segítette hozzá az ügyfeleket a munkához”, „esélyóra”, amiben a hallássérültek erősségeit (monotónia tűrés, jobb látás, finomabb tapintási-, tér- és színérzékelés) ismertetik. Ha a munkáltató figyel a hallássérült mun-kavállalóra, akkor a munkatársakat is meg tudja nyugtatni. „Ha a főnök szintén lekezelő magatartást mutat, előbb-utóbb kifúrják a fogyatékkal élő társukat” A mentor negatív tapasztalata az is, hogy kihasználják a hallás-sérült információhiányát és a hallássérült munkavállaló lustának tűnhet a munkáltató szemében.

Arra a kérdésemre, hogy mi lenne segítség, a mentorok a nagyobb odafigye-lést válaszolták elsődlegesen. Fontosnak tartják a munkatársak támogatását és segítését az elfogadásban. Ismertetni a munkatársakkal „hogy egy hal-lássérültek úgy beszéljen, hogy az a szájáról tudjon olvasni és artikuláljon”. Megjegyezték, hogy fontos az érdekvédelmi szervek aktivitásának erősítése a munkáltatók érdekében. A munkáltatót és a munkavállalót is fel kell készíteni a közös munkára. „A munkáltató mellett a munkavállaló attitűdje legalább annyira fontos, hogy be tudjon illeszkedni.”

A mentorok szerint a nagyothallók jobban érvényesülnek. A siketek főleg védett munkahelyen szeretnének/tudnak elhelyezkedni. Az ép munkatársak gyakran türelmetlenek, nem befogadóak, sokszor értelmi fogyatékosnak is

28


gondolják őket. „A folyamatos bántás, vagy erőszakos segíteni akarás lelki-leg töri le a hallássérült munkavállalókat.” Ahol kevés a hallássérült foglal-koztatása, ott nincs a munkáltatónak tapasztalata és rálátása, hogyan kéne integráltan foglalkoztatni egymás mellett ép és sérült embereket. Kevés olyan munkáltató van, aki szívesen foglalkoztat megváltozott munkaképességű sze-mélyt, „esetleg akkor, ha támogatást is kapnak”.

A mentorok véleménye szerint a nonprofit szervezeteknek és a gazdasági társaságoknak a munkáltatói nagyobb arányban foglalkoztatnak hallássérült munkavállalókat. A nonprofit szervezetek teljes mértékben függnek a pályá-zatoktól, amelyek pontosan meghatározzák a létszámot és a szükséges vég-zettséget. Amennyiben a cég felméri a lehetőségeit, akkor érdemes olyan szer-vezeteket megkeresni, amelyek támogatják a fogyatékos emberek elhelyezke-dését. Ezzel kapcsolatban javaslat is érkezett az egyik mentortól, érdemes már a hirdetésben megfogalmazni, hogy milyen végzettségű és milyen fogyatékos munkavállalóra van szükséges a leendő munkáltatónak. Érdemes a hirdetést fogyatékos emberek civil szervezeteinek is megküldeni. „ Nő az esély arra, hogy a cég a legalkalmasabb embert találja meg a munkára.” Konklúzió: több védett munkahelyre lenne szükség, könnyen érthető kommunikációra. Ké-pekkel, színekkel, ábrákkal segíthetik a munkavállaló helyzetét. Az emberi hozzáállás változására is szükség lenne.

„A támogatásra összpontosítva elmozdítjuk az emberek előtt emelkedő aka-dályokat – nem pedig azt várni, hogy a fogyatékosság szűnjön meg. Ebből a szemszögből nézve a fogyatékos emberek munkanélküliségének magas ará-nya nem a munkára való képtelenségből fakad. Sokkal inkább abból a szegé-nyes társadalmi szerkezetből, amely gyakran arra fókuszál, hogy a fogyatékos emberek mit „nem képesek” csinálni, nem pedig arra alapoz, hogy mi mindent akarnak és tudnak megtenni „.(Csányi – Jásper – Sipos, 2007)

9. A hallássérültek foglalkoztatása a munkáltatók szemszögébőlMilyen akadályokba ütköznek nyílt munkaerőpiacon a hallássérültek a

munkáltatók szerint? A munkaadónak többletmunkát jelent, ha a munkavál-lalója valamilyen hiányossággal, fogyatékossággal rendelkezik. Nehézséget okoz számukra egymás megértése. Evvel függ össze, hogy a hallássérült em-berek betanítása több időbe kerül, ami rögtön több költséget is jelent a munka-adónak. Mindkét részről jó szándék, empátia és akarat kell ahhoz, hogy létre jöjjön az együttműködés. A munkaadók maguk is megfogalmazták, hogy hi-ányos a tájékozottságuk a hallássérült emberek foglalkozatásában, ezért köny-nyebben szűrnek le negatív tapasztalatokat és gyártanak előítéleteket. Nincs idő és megfelelő módszer arra, hogy felmérjék a hallássérült jelentkező valós képességeit. A gyakorlatban „bevett” teszteket ép hallásúak számára hozták


29

létre, nem alkalmasak hallássérült jelentkezők számára. A munkaadó által tá-masztott elsődleges szempont a profit, a nyereség. A munkáltatókkal készített interjúk alapján a munkaadó számára egy kevés önbizalommal rendelkező, kommunikációs nehézségekkel küzdő hallássérült személy kockázatja a pro-fitot. A munkáltatók maguk is őszintén elmondják, hogy foglalkoztatás terén előnyben részesítik az épen halló munkavállalót.

Arra kerestem választ a kutatásban, hogy a munkaadónak milyen kockáza-tai lehetnek, ha foglalkoztat egy hallássérültet. A munkaadó többnyire koc-kázatosnak látja a sérült ember alkalmazását. Kockázatot jelent az is, ha a munkavállaló nem mer kérdezni. Pontos visszajelzés szükséges arról, hogy megértette-e a munkavállaló a feladatot. Nincs vagy kisebb a kockázat, ha jó a kommunikáció a munkáltató és a munkavállaló között. A hallássérültek ugyanúgy, mint ép társaik, teljes értékű munkavégzésre képesek.

Az integrált foglalkoztatás azt jelenti, hogy egymás mellett munkát tudnak adni az ép és a fogyatékkal élők számára. Ahol van pozitív tapasztalat, ott szívesen foglalkoztatnak sérült embereket, de általában sajnos nincs tapaszta-latátadás, amivel megkönnyítenék mind a munkáltatónak mind a munkavál-lalónak a munka világába való beilleszkedést. Általában egészséges emberre van kialakítva a foglalkoztatás, azért nehezebb más, nem ép személyeknek az elhelyezkedése. A profitorientált piaci elvárások nem segítik az integrációt. Vannak olyan munkavállalók, akik nem tudják elfogadni az integrált foglal-koztatást, a fogyatékkal élő munkavállalók miatt. „Teljes mértékben rossznak ítélem. Nem tudnak a helyzethez alkalmazkodni.”

Vannak, olyan munkakörök ahol szívesen foglakoztatnak nagyobb arány-ban hallássérülteket (pl. porcelánfestő). A több sérült foglalkoztatása függ a fogyatékosság mértékétől és az iskolázottságtól is. Voltak, akik nem tudná-nak több hallássérültet foglalkozatni, mert ők bizonyos munkakörökben (pl. nyomdaipar) nem tudnak speciális tudást elsajátítani.

A munkáltatók általánosságban nem igényelnek hallássérült munkavállalók után járó támogatást, mert kapnak rehabilitációs adókedvezményt.

Általában tudják biztosítani a munkáltatók az akadálymentes környezetet, olyan is van, aki részben tudja biztosítani, mert nem mindig ismerik pontosan, hogy milyen akadálymentes környezetet kellene kialakítani a részükre.

A foglalkoztatással kapcsolatban a munkáltatók a munkaügyi központból, személyügyi munkatársaktól és sokféle forrásból informálódnak. Elsődlege-sen a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) megyei szerve-zetének, gyakrabban a munkaügyi központnak és az internetes adatbázisából informálódik a munkáltató, aki a munkahelye számára potenciális hallássé-rültet keres.

30


Összefoglaló gondolatok

Fontos megjegyeznem, hogy kutatásom koránt sem teljes, mert csak azok-kal a külvilágra nyitott hallássérültekkel tudtam találkozni és velük interjúkat készíteni, akiknek az életútja egyfajta sikertörténetként fogható fel. Biztosan élnek a városban olyan siketek is, akiknek nem sikerült feldolgozniuk a fogya-tékosságukat, őket nem tudtam elérni, mert elzárkóztak a külvilágtól.

Kutatásom egyik legfőbb célja az volt, hogy a felmérjem a hallássérültek részvételét a nyílt munkaerő-piacon. Feltételeztem, hogy főleg a súlyos hallás-sérültek nehezebben boldogulnak, munkakereséskor sok diszkrimináció éri őket. A munkahelyi felvételi módszerek nem alkalmasak arra, hogy általuk bi-zonyíthassák, képesek lennének elvégezni ugyanazt a munkát, mint ép társa-ik. A munkáltatók gyakran akkor sem alkalmazzák őket, amikor az ép hallás nem elengedhetetlen feltétele a munkavállalásnak. Kutatásommal igazoltam, hogy a munkáltatók gyakran előítéletesek a hallássérültekkel kapcsolatban.

Különösen akkor, ha nem rendelkeznek reális tapasztalatokkal munkavég-zésükről. A kutatásom végén azt tapasztaltam, hogy fontosak a munkáltató-kat foglalkoztatásra motiváló tényezők: a szemléletformálás, az érzékenyítő programok. Dolgozatomban leírom, hogy a hallássérült munkavállalók egyé-ni igényeik szerint, személyes felkészítés után, a megfelelő munkakörben jó munkaerővé válhatnak. Ez a pozitív tapasztalat eredményezheti a munkálta-tók előítéletességének változását és eljuthatnak a befogadáshoz. A hallássérült emberek foglalkozatásához vezető út a foglalkozási tapasztalat megteremtése, amelynek fontos eszköze a munkáltató támogatása a hallássérültek foglal-kozatása során. A hallássérültek foglalkoztatásának konklúziójaként fogal-mazható meg, hogy a munkáltató számára az anyagi teher csökkentése és az ismeretnyújtás a leginkább ösztönző a hallássérültek munkához való segítése kapcsán.


31

Irodalom1. Abonyi Nóra: Szociológiai ismeretek. [Közreműködő]: Bánfalvy

Csaba - Nagy Péter Tibor. [Közread. a] Fogyatékosok Esélye Köz-alapítvány. Bp., 2004. Bibliogr. p. Szociológiai tankönyv jelnyelvi tolmácsoknak. A siketek helyzetének ismertetésével.

2. Biermann Margit (2009): Mit értünk munka alatt és milyen vetületei vannak, atipikus munkavégzési formák? TÁMOP 2.2.2. „A pályaori-entáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése című projekt-jéhez kapcsolódó módszertani segédanyag 8. modul, Székesfehérvár

3. Csányi Zsuzsanna – Jásper Éva – Sipos Katalin (2007): Támogatott foglalkoztatás szolgáltatás módszerkönyve Fogyatékos emberek a nyílt munkaerőpiacon, Fekete Sas Kiadó, Budapest

4. „Hallássérült fiatalok eredményes munkába állítása érdekében szak-képzést és pályaorientációt segítő középiskolai szolgáltatáscsomag kidolgozása” című program (2009), Pécs

5. Központi Statisztikai Hivatal (2015) 2011. Évi Népszámlálás, Budapest, 6. Vasák Iván (2005) A világ siket szemmel. Fogyatékosok Esélye Köz-

alapítvány Magyar Jelnyelvi Programiroda. Budapest.

Jogszabályok jegyzéke7. 177/2005. (IX.2.) Kormányrendelet e) pontja a megváltozott munka-

képességű személyek fogalma8. 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya9. 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről

10. 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról11. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről12. 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esély-

egyenlőségük biztosításáról13. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyen-

lőség előmozdításáról

Internetes források Halláscsökkenés fokozatai http://phonak.hu/wpcontent/uploads/2014/04/hallasgorbe1-300x202.jpg Fogalomtár 2011 http://nrszh.hu/html/tajekoztatok/2011/fogalomtar_2011.pdf Letöltve:2016.12.19. Net jogtár http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200327.KOR Letöltve: 2016.12.19. Helen Keller idézete http://segitokesz.uw.hu/pages/05_shkal/shkal.html Le-töltve: 2016.12.19.

32

MOLNÁR VIKTOR

A számítógép fogságában1

(részlet)

1. Bevezetés . A témaválasztás indoklása

Minden államnak, azon belül is a társadalomnak a működését, stabilitását lényegesen meghatározza, hogy milyen mértékben van jelen az emberek éle-tében a normakövetés, a társadalom írott vagy íratlan szabályaihoz való al-kalmazkodási képesség. A társadalom maga határozza meg a normáit, vagyis, hogy melyek az általuk elfogadható magatartási, viselkedési szabályok, és me-lyek minősülnek ezektől eltérőnek. A függőségek szinte minden esetben eltér-nek az elfogadható mintáktól, bár pl. ha valaki „munkamániás”, azt a közvetlen környezete nem minden esetben tartja kórosnak. A rendmániásokat is olykor csak megmosolyogják, pedig az is kényszeres cselekedet és függés.

Több kutató szerint a társadalomban elengedhetetlen bizonyos devianciák jelenléte. Szerintük a devianciák a legtöbb fejlett társadalom alapját képezik, van, ahol a társadalom motorjának tartják. Néhány deviancia a társadalom rosz-szallását váltja ki, sőt némely deviáns viselkedést a törvény is szankcionálja. A mai felgyorsult világban szinte napról napra változik az emberek norma irán-ti érzékenysége, így nehéz megmondani, hogy mi az, ami elfogadható, és mi nem.

1.1. Témaválasztásom személyes okai Választásom azért esett a címben megjelölt témára, mert ismeretségi köröm-

ben nincs olyan - akár fiatal, akár felnőtt-, aki ne játszott volna számítógépes játékkal, ne lenne „okos telefonja”, ne használná napi szinten az internetet, és ne nézne televíziót. Vannak ugyan családok a lakókörnyezetemben, akik tuda-tosan nem néznek tv-t - nincs is nekik-, ugyanakkor az internetet napi szinten használják, sőt a számítógép a gyerekek számára sem tabu.

Témaválasztásomnak „önző”, és személyes oka is volt: saját magam megis-merése. Számítógép-függő vagyok.

Kutatómunkám arra irányult, hogy önmagamban és a környezetemben vég-

1 Témavezető: Bálint Bánk főiskolai docens


33

zett megfigyelések alapján következtetéseket vonjak le. A szakirodalom tanul-mányozása, személyes tapasztalatok során arra keresem a válaszokat, hogy akik - hozzám hasonlóan- sok időt töltenek a számítógép előtt, felvesznek-e előbb- utóbb valamiféle deviáns magatartási formát, valamint, ez az addikció milyen mértékben hat ki a mindennapi életükre. Fontosnak tartottam egy má-sik - hozzám hasonló korú, végzettségű, hasonló családi háttérrel rendelkező- függő játékostársam megfigyelését, hogy hasonlóságokat vagy különbségeket tudjak keresni kettőnk függőségi foka között.

2. Az addikció meghatározása, formái

Hétköznapi szóhasználatban a függőség szót a ragaszkodás, hozzászokás, szükséglet értelemben használjuk. A függőség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja, például a függőség egy csecsemő számára a túlélést teszi lehetővé – ez Fairbairn szóhasználatában az infantilis függőség. Amennyiben az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok (szenvedélybetegségek, azaz addikciók), illetve kóros füg-getlenségi állapotok (autisztikus magatartás) alakulnak ki.

A szenvedélybetegség – másként addikció vagy kóros szenvedély – hátrá-nyos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kénysze-res viselkedési mintákból áll, melyekben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Ugyanakkor bizonyos függőségtípusok ( pl. a munkamánia) sokkal elfogadottabbak.2

Az addikciók fogalomköre az utóbbi egy-két évtizedben jelentősen kibővült. A hagyományosnak számító pszichoaktív-anyag használaton kívül idesorol-nak más, bizonyos magatartási szekvenciák ismétlésén, ciklikusságán alapuló formákat. Ezek akkor tekinthetők rendellenességnek vagy betegségnek, ha az egyénre vagy a környezetre nézve hátrányosak, azaz maladaptívak. Ezeket a kórképeket nevezzük viselkedési addikcióknak, szemben a kémiai anyaghasz-nálaton alapuló kémiai addikciókkal.3 Pszichológiai értelemben véve a „kóros szenvedély” azt jelenti, hogy „egy, a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, domi-nánssá válik”.4

2 https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCgg%C5%91s%C3%A9g

3 Rácz József, 2002, 9. o

4 Buda, 1992,57.o

34


Kémiai szerek által kiváltott addikciók: – alkoholizmus; – nikotinfüggőség; – egyéb pszichoaktív szerek által kiváltott függőség.

Viselkedéses addikciók:– kényszerbetegségek (például kleptománia, kényszeres vásárlás); – evési zavarok (anorexia, bulimia); – szex- és szerelmi függőségek;. – társ- és kapcsolati függőség; – munkaszenvedély; – játékszenvedély;– számítógép/internet/televízió-függőség; – testedzés-függőség. A kóros játékszenvedély a DSM-IV.(pszichiátriai kórképek diagnosztikája)

felosztásban is szerepel, ám nem addikcióként, hanem impulzuszavarként de-finiálják.

3. Számítógépes addikció (számítógép/internet/televízió-függőség)

A számítógépes játékfüggés több annál, hogy az ember szeret játszani. A kötődés nagyon erős. A számítógépről való letiltással szabályos elvonási tünetek jönnek létre (nyugtalanság, szorongás, dühroham). A számítógép addikció a viselkedési addikciók csoportjába tartozik és az addikciók közül az egyik legújabban megjele-nő és a leggyorsabban terjedő addikció fajta. Ennek okait a technikai fejlődésben és életmódunkban leljük. A számítógépek és a számítástechnika elképesztő fejlődés az emberiség történelmében, viszont, mint kiderült ez egy kétélű kard számos em-bernek. A számítógépek fejlődésével a szórakoztató ipar is olyan termékeket kez-dett el készíteni, melyek lebilincseltek minket történeteikkel, grafikájukkal vagy egyszerűen a játékélménnyel. Az internetes felhasználók száma a technika fejlő-désével egyre csak szaporodik évről- évre, hála a mobilnetnek, wifinek és egyéb más informatikai újításnak, melyek megkönnyítik az internethez való hozzáférést.5

A számítógépes játékokban régebben elsősorban a 8-18 év közötti fiúk voltak az érintettek, de manapság gyakran előfordulnak idősebbek, illetve nők is, sőt felmérések szerint a mai számítógép játékosok 41%-a női felhasználó.6

5 (http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/ikt_nyelv_addikcio/addikci_s_internet.html)

6 https://www.statista.com/statistics/232383/gender-split-of-us-computer-and-video-gamers/


35

A gyermekkori számítógépfüggés egy segélykiáltás, mindig ott lép fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit, és ezt a hiányt akarja pótolni. Az esetek nagy százalékában a gyermekek nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dol-gaik összefüggésével. A szülő egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már létezni a számítógépes játékok világa nélkül. A felnőtt korú szá-mítógép-függő ugyanúgy valamilyen hiányérzetet pótol, azzal a különbséggel, hogy már hajlamos meggyőzni saját magát arról, hogy ebben semmi kóros vagy természetellenes nincsen, hiszen neki nem, csak a környezetének tűnik fel a napi több óra „gépezés”.

3.1. A függés tünetei A függés tárgyáról az ember nem tud lemondani még akkor sem, ha ezek

testi, lelki és szociális ártalmait érzi, vagy a környezete tiltja. Mit tapasztal a környezet? Amikor az embernek a környezete nem eléggé

inger dús, akkor elkezd játszani. – Egyre több időt tölt a gép előtt. – Kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett. – Csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban. – A baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, vagy

az igazi barátságot az együttjátszás élménye adja. – A tanulmányi eredménye/ munkahelyi teljesítménye fokozatosan romlik. – A realitásérzéke változik, egyre erősebb sikerforrás a számítógépes játékok

során elért eredmény. – Ha letiltásra, megvonásra kerül sor, akkor az veszekedések, dührohamok

árán sikerül.

Mit tapasztal a függő?– Elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül. – Lehangolt, szorongó, ha nem játszhat. – Gyakran fáradt, álmos. – Időérzéke leromlik. – Megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés) a játék köz-

ben. – Nem érdekli más, csak a játék. – Nem is érzi, hogy amit csinál, probléma lenne, ez az ő világa, hagyják őt

békén! A viselkedési addikció főbb ismérvei: – Addiktív viselkedésforma kialakulása pszichoaktív kémiai anyag nélkül. – Jelen lehetnek életünkben ezek a viselkedések, ám addikcióról akkor be-

36


szélünk, ha uralják a viselkedést, a gondolkodást és az érzelmeket. – Jelentősen befolyásolják az életvitelt és a testi-lelki egészséget7

3.2. A számítógépes játékok stimuláló hatása Bárki, aki eltöltött némi időt a számítógépes játékok világában tudja, hogy

a számítógépes játékok egy olyan tömörített fogalom, amely több tucat típust foglal magába. Ezek ismerete, megértése és az emberi viselkedés ismerete alap, hogy megértsük, miért lehet egy játék „addiktív”.

Egy játék természetéből eredendően stimulál, e stimulációk a játék típusától eltérően különfélék lehetnek, de mind stimulálják a játékosokat. Egy virtuális gránát képe, egy virtuális levél, amely valamilyen epikus kalandra hív vagy egy pixelekből álló jelentés a fantázia királyságodról. Ám az impulzusok, me-lyeket e képek adnak, idővel megfakulnak, és egyszerűen csak ráun az ember. Az ördögi körnek tekinthető unalomfaktor a számítógépes játékosoknál és a számítógépes játékiparban hatalmas szerepet játszik. A számítógépes játékok által nyújtott ingerek igen hamar „elavulnak”, az agynak pedig mindig újabb és újabb stimulációra van szüksége, hogy fel tudjon lángolni az a kis szikra, amely a játékost órákon keresztül a képernyő előtt tartja. Az emberi természetünkből eredendően különbözőek vagyunk, ezért aztán a nagyobb cégek, mint például Ubisoft, EA és a többi évről évre próbálják megtalálni azokat a stimulánsokat, melyekkel képesek megragadni és beszippantani a játékosokat saját világukba.

Míg egyesek egy fps-en belül egy második világháborús katona bőrén keresz-tül akarnak kikapcsolódni, addig mások inkább csak hátradőlnének, és órákon át építgetnék saját kis városukat, mint valami pixelekből összeálló lego várat. Így aztán a számítógépes játékok típusai nem csak egy archetípust követnek (firstpersonshooters, realtimestrategy, turnbasedstrategy, roleplayinggames, simulations stb.), hanem több tucat archetípust, melyek sokszor vegyülnek a töb-bi archetípussal. Ennek a legfőbb célja a játékosok érdeklődésének elnyerése, minél több típus szerepel egy játékban, annál több játékos figyelmét képes fel-kelteni. Ám túl sok típus érintése sokszor egy technikai rumlihoz vezet, amely a játék bukását eredményezi, így a játékos nem fog egy percet se a játékkal tölteni.

3.3. A számítógépes játékok típusai, műfajaiCsakúgy, mint minden média formátum a számítógépes játékoknak is több

formája, műfaja létezik. Ezek besorolhatók jellemvonásaik, játékmenetük vagy akár a célok fajtái szerint. Habár rengetegszer előfordul, hogy e műfajok keve-rednek, a műfajok határai kezdenek elmosódni, mégis jó, ha tisztában vagyunk a főbb műfajokkal.

7 http://www.dosz.hu/files/Viselked%C3%A9ses%20addikci%C3%B3k.pdf


37

Akció játékokFPS (First Person Shooter) vagy belső nézetű lövöldözős játék: olyan lövöl-

dözős videojáték, ahol a játékos az általa irányított figura szemszögéből látja a játékban történteket.

TPS (Third-person shooter) külső nézetű lövöldözős játék: melyben az irá-nyított karakternek általában fedezékről fedezékre haladva kell leszámolnia ellenfeleivel.

Oldalnézetes akciójáték: klasszikus, 2D-s megjelenítési módot használó já-ték.

ÜgyességiPlatformer: az irányított hősnek különböző akadályok (gyakran ellenfelek)

legyőzésével és platformok közti ugrálással / haladással kell eljutnia a pálya végéig. Az egyes pályák során, különböző érméket, kincseket és egyéb gyűjtö-getnivalókat szedhetünk össze a magasabb pontszám érdekében.

Kaland- SzerepjátékokMMORPG: (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game: nagyon sok-

szereplős online szerepjáték interneten, online játszható szerepjáték. Sok ezer ember játszik egyszerre egy 2D vagy 3D világban, képességeket (skilleket) fejlesztenek, szörnyek ellen harcolnak egyedül, vagy többen, kereskednek. A lehetőségek tárháza végtelen, de játékonként eltérő lehet. Legismertebbek a World of Warcraft, Lineage I/II, Guild Wars.

Stratégiai játékokValós idejű stratégia (real time strategy, rövidítve RTS) Ezek valós időben

zajlanak, a játékmenet folyamatos, az összes játékos bármikor adhat ki paran-csokat, amelyek végrehajtása azonnal el is kezdődik. Az átlagos RTS-ekben a fő feladatok az erőforrások összegyűjtése, bázisok építése, technológia fejlesz-tése és az egységek irányítása.

Valós idejű taktikai: Körökre osztott stratégia, például: Civilization 4 „Isten szimulátor”, város szimulátor A valós idejű stratégiai játékokhoz

hasonlító játéktípus. A játékosnak egy igen részletesen kidolgozott világot (emberekkel vagy kitalált lényekkel teli várost, bolygót, galaxist, kereskedelmi vállalatot stb.) kell irányítania. A fő cél azonban nem a harc (sokszor ellenfelek sincsenek), hanem hogy megfelelően irányítsuk az alánk rendelt, általában (a stratégiai játékoktól eltérően) sok-sok, komplex módon összefüggő játékpara-méterrel rendelkező világot, általában bizonyos, a készítők által meghatározott célt elérve. Korai isten szimulátornak tekinthető már a Civilization, valamint

38


a Sierre tipikus város szimulátor sorozata, illetve a Sim City sorozat. A hard-vertechnológia csak a kilencvenes évek közepére kezdte megközelíteni azt a számítási teljesítményt, hogy egy városnál bonyolultabb struktúrát (pl. részle-tesen kidolgozott fajok fejlődését egy galaxisban) is szimulálni lehessen PC-n. Így a kétezres években megjelent a műfaj egy újabb nemzedéke vagy altípusa, amelyekben fajok fejlődését és terjeszkedését kell irányítani (Spore). A mes-terséges élet szimulációs játékoknak komoly szerepe van az evolúcióbiológiai, matematikai és kognitív tudomány jellegű kutatásokban, bár az ott alkalma-zott szimulátor programok lényege nem a grafikus kidolgozottság, így nem feltétlenül tekinthetők „videojátékoknak”. A leghíresebb példa John Conway rendkívül egyszerű megjelenésű (sejtautomata szimuláció) és szabályokra épü-lő Életjátéka.

Logikai („Puzzle”) egyszerű vagy bonyolult kirakós játék

Szimulátor A játékosnak virtuális járműveket kell irányítania, amelynek azonban létezik megfelelője a valóságban is. A hangsúly a jármű valós tulaj-donságain, a minél hűbb modellezésen van, ebben különbözik a játéktípus a jármű szimulátorra épülő harci játékoktól, amelyek valójában FPS-ek.

A játékosok számától függőenegyjátékos (Singleplayer) játékok; többjátékos (multiplayer) játékok.

3.4. Függőség vagy gyenge jellem? A The New Scientist című angol tudományos folyóiratban összefoglaló cikk

jelent meg az orvosi tankönyvekben még nem kanonizált kutatási eredmé-nyekről, a cikk szerzői úgy vélik, hogy ezek fényében újra kellene definiálni a függőség fogalmát. Sabine Grüsser-Sinopoli és Ralf Thalemann, a berlini egyetem viselkedési-függőség kutatói szerint a kémiai és a viselkedési függő-ségek között több a hasonlóság, mint a különbség, legyen a függőség tárgya játékszenvedély, vásárlás, munka, számítógépes játék, szerelem, testmozgás, pornográfia, evés, vagy szex. A viselkedési-függőségek tekintetében a közvé-lemény nem osztja a berlini kutatók véleményét, mert úgy vélik, hogy a tevé-kenységek szabadon választottak, s ha valaki túl sokat eszik, szerelmeskedik, elkockázza a vagyonát, vagy minden idejét a világhálóra pazarolja, ők nem betegség áldozatai, hanem sokkal inkább gyenge jellemű, rossz erkölcsű embe-rek. Pedig az erkölcsi hibát és a függőséget eltérően kell kezelni, az utóbbinál nem büntetésre, hanem gyógyításra van szükség. Grüsser-Sinopoli szerint, ha valaki függőségbe esett, a függőséget okozó tevékenységet nem azért folytatja,


39

mert szereti, hanem mert tennie kell. Jellemző a hozzászokás, az egyre na-gyobb dózis igénye is. Talán a legbiztosabban a megvonási tünetek jelzik a függőséget. A hangulatváltozások, az idegesség, a hányinger, a gyomorrángás, a fejfájás és izzadás, esetleg hallucináció mind valódi tünet, és a játékosoknál ugyanúgy jelentkezik, mint a kábítószereseknél, de „vásárlás-megvonás” is ki-váltotta már. A kutatónő azon a véleményen van, hogy a viselkedési függőség áldozatain ugyanazok a gyógyszerek segíthetnek, amelyek a kábítószereseknél már beváltak. A közös mechanizmust az okozza, hogy az ingerek ugyanazokon a „jutalom” áramkörökön haladnak át az agyban. Az evolúció során a nélkü-lözések, a hiány túlélésére szakosodott jutalomközpont nem tud mit kezdeni a mai világ bőségével és túlterhelődik, mint azt Eric Nestler addiktológus, a texasi egyetem kutatója agyi képalkotó berendezésekkel is igazolta. A kutatók függőségbe esett személyekre jellemző, kulcsinger jellegű képeket mutattak és EEG-vel figyelték az agyi választ. A játékszenvedély, a szex és a kábító-szer ugyanolyan elváltozásokat okozott. Ugyanazokat az EEG vizsgálatokat végezték el kannabisz-, heroin- és alkoholfüggőkön, kaszinó alkalmazottakon, absztinens játékosokon, és kábítószer-függőség ellen bizonyos gyógyszerekkel kezelt betegeken, s minden függőségbe esett személynél ugyanazt az EEG vá-laszt kapták, kivéve azoknál, akik a kaszinó alkalmazottakhoz hasonlóan nem váltak függőkké. Nestler és munkatársai egy fizikai markert is felfedeztek: a „delta Fos B” gén-regulátor szintje megemelkedik az agy jutalomközpontjá-ban. A marker megjelent az alkoholra vagy kábítószerre szoktatott rágcsálók agyában, s bár a játékszenvedélyt nem lehet patkányokra erőltetni, viselkedési minták - például a gyakoribb szex vagy több cukor fogyasztása - hasonló hatást váltottak ki.8

Az amerikai tudományos és közegészségügyi tanács felmérései szerint azok a játékosok, akik MMORPG-kel játszanak (többszemélyes szerepjátékok) jó-val több időt (napi több mint két órát) töltenek a számítógép előtt, mint más típusba tartozó játékosok. A tanács ezt a két órás időintervallumot használta, hogy felmérje a „túlzott számítógépes játék használatot”. (Felméréseikben nem szerepeltek azok a személyek, akik a napi két órát nem haladták meg.)

Vladan Starcevic, a sydney-i egyetemi professzora online kutatása során 2000 személy válaszainak a feldolgozásával arra a kérdésre kereste a választ, hogy a számítógépes játékok milyen mértékben okoznak függőséget? A vizsgá-lat eredménye azt mutatta, hogy a számítógépen játszó emberek közül minden tizenkettedik súlyos függőségben szenved.

„Egész életük a számítógépes játékok körül forog, ami egyértelműen a füg-gőség jele. Ráadásul úgy tűnik, hogy más mentális problémáik is vannak, ame-

8 https://www.newscientist.com/

40


lyek a túlságosan intenzív videojáték használatban manifesztálódnak” – állapí-totta meg Starcevic.

A kutatók szerint további problémát jelent, hogy a játékfüggők hajlamosak az antiszociális viselkedésre és a depresszióra. Többségük naponta legalább négy órát fordít a szenvedélyére, ami a legtöbb esetben olyan MMO jellegű – vagyis online, egyszerre több játékos részvételével zajló – játék, mint a World of Warcraft.

A professzor ugyanakkor azt is deklarálta, hogy a játékosok többsége nem függő, csupán az elenyésző kisebbségnek jelentenek ilyen jellegű problémát a számítógépes játékok.

Harris 2007-ben egy online felméréssel megkérdezett 1187 amerikai fiatalt (8-18 éveseket) a számítógépes szokásaikról. Felmérései kimutatták, hogy a fi-atalok 81%-a gyakori számítógépes játékos, felmértek között voltak heti 8 órát játszó (leginkább tinédzser lányok) és a heti 14 órát játszó személyek (többnyi-re a tinédzser fiúk). A nemi megosztás szerint átlagban a fiúk heti 13 órát, míg a lányok heti 10 órát töltöttek a számítógép előtt. Harris szerint a megkérdezettek 8,5%-a „besorolható a kóros vagy klinikai számítógép függők közé”..

2014-ben egy Brunborgi tanulmány (Mentzonitól és Froylandtól) kimutatta, hogy vannak kapcsolatok a számítógépes játékfüggőség és az olyan negatív rendellenességek között, mint pélgául a depresszió. A kutatók ugyanakkor azt is kijelentették, hogy ez nem lehet az egyetlen magyarázat, mivel hasonló eredmé-nyeket láttak olyan személyeknél is, akik szinte alig játszottak, így a számítógé-pes játékokkal töltött időt nem lehet egyedüli faktorként említeni, amikor ezt az addikciót vizsgáljuk. Barnett és Cuolson beszélt a számítógépes játékfüggőség-ről és mind a ketten aggodalmukat fejezték ki, mivel szerintük a kutatók nagy ré-sze nem érti meg a játékokat és a játékosokat, így sokszor reflexszerű válaszokat adnak olyan kérdésekre, melyek egy ilyen kutatás során felmerülnek. Az ehhez hasonló megnyilvánulások végül oda vezetnek, hogy a szakemberek, tudósok és politikusok is eltúlozzák a számítógépes játék addikció jelentőségét és általában „sátánizálják” a játékokat. Mindeközben teljesen figyelmen kívül hagyják a játé-kos alapvető mentális és egészségügyi problémáit.9

Jó példa erre James Holmes esete, aki egy coloradói moziban kezdett el lö-völdözni. A média nyomban felkapta a témát és a megkérdezettek többsége a Barnett és Cuolson által említett problémába esett, és fel sem vetették, hogy nem a játékfüggés volt az ok, hanem James Holmes mentális állapota volt alapvetően labilis, amit nem a videojátékok okoztak. Ám James Holmes esete nem az egyetlen: Evan Ramsey, Chris Harper Mercer, Jeff Weise, Jose Reyes, Michael Carneal - valamennyien köztudottan számítógépfüggők voltak és az ő

9 https://en.wikipedia.org/wiki/Video_game_addiction


41

esetükben is a média és a kutatók túl nagy súlyt fektettek a játékok hatásaira és az alapvető mentális problémákat - amelyek a játékhasználat előtt is jelen voltak- a játékok „sarára” rótták fel. Ennek legvalószínűbb oka volt, hogy a jelenséget könnyebb volt így, vagy nem tudták máshogy megmagyarázni.10

3.5. A média és a család szerepe Magyarországon a gyermekek naponta legalább három órát töltenek tévénézés-

sel, és/vagy a számítógép előtt, valamint már kisgyermek korban rendelkeznek „okos telefonnal”, vagy - amennyiben nekik még nincs-, nagy biztonsággal tudják használni családtagként. Ezek alapján felmerülhet a kérdés, hogy van-e összefüg-gés a televízió- számítógép függőség kialakulása és a családi minták között. Ter-mészetesen a televíziós, internetes tartalmak önmagukban nem tehetők felelőssé a fiatalok magatartásáért, de mindenképp hozzájárulnak valamilyen formában a deviáns viselkedés kialakulásához. A mértéktelen és válogatás nélküli televíziózás, internetezés, az onnan rájuk zúduló erőszak és brutalitás következtében a gyerme-kekben torz világkép alakulhat ki. Minden fiatal, különösen az agresszióra egyéb-ként is hajlamosak ötletet meríthetnek, és kedvet kaphatnak a látottak utánzására, melyek végső soron nem elfogadott viselkedéshez vezethetnek. Számukra tehát a konfliktusok rendezésének egyetlen lehetséges módjaként az erőszakos érdekérvé-nyesítés válik elfogadhatóvá, sőt tévesen arra a következtetésre juthatnak, hogy ez a megoldási mód az általánosan elfogadott, és ezért helyes.11

Az erőszakos érdekérvényesítés azt a készségsort jelenti, amely képessé tesz az elérésre, az elemzésre, az értékelésre és az eredmény kommunikálására kü-lönböző formátumokban.12

Ha hihetünk abban, hogy az ilyen típusú egyének a számítógépes szerepjá-tékokban megélik vagy kiélik azt az agressziót, amit a bennük kialakult torz világkép vált ki, akkor máris egy pozitív hatást felleltünk a számítógépes játé-kokban. A tudósok abban egyetértenek, hogy az internet és a televíziós erőszak direkt módon nem járul hozzá a társadalmi normákkal ellentétes viselkedéshez, ugyanakkor a szakirodalom is alátámasztja, hogy „az erőszak mediális megje-lenítése bizonyos körülmények között kedvez e magatartásmódok kialakulásá-nak”13, meghatározzák életmódjukat és kommunikációs kultúrájukat, hatással

10 http://www.charismanews.com/culture/52651-14-mass-murders-linked-to-violent-video-games

11 10 Dr. Vavró István; Gyermek- és fiatalkori bűnözés Kriminológia Közlöny 59. szám. 64. oldal.

12 Ofcom 2004 in Nemzeti Audiovizuális Médiastratégia - Szakmai vitaanyag- II. Médiatuda-tosság. 72.o

13 Szilády Szilvia Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban. http://www.

42


vannak kapcsolati mintáikra, befolyásolják értékrendjüket és gondolkodásmód-jukat. Teljes bizonyossággal állítható, hogy a média által közvetített agresszió és a verbális durvaság a gyermekek személyiségét negatívan befolyásolják. A látottakat nem képesek megérteni, értelmezni, ez a „médiaolvasás” a médiatu-datosság hiánya. A kiskorúak nagy része felnőtt felügyelete nélkül ül a televízió és a számítógép elé, a látottakat egyedül értelmezi. A tv-ből sugárzott műsorok és az internetes játékok szinte mindegyikében felfedezhető az erőszak: hírmű-sorok, horror és akciófilmek, valóságshow, rajzfilmek, reklámok, szerepjátékok.

Napjainkban már sok család napi rutinja azzal kezdődik, hogy ébredéskor bekapcsolják a számítógépet, telefont, televíziót, így már kisgyermekkorban megkezdődhet a függőség kialakulása.

Irodalom

Asztalos Ágnes: A számítógép-függőség pszichológiája http://hup.hu/node/54838

Buda Béla: Szenvedélyeink, SubRosa Kiadó Budapest, 1995.

Charles S Carver- Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris Ki-adó Budapest, 1998.

Dr. Vavró István; Gyermek- és fiatalkori bűnözés Kriminológia Közlöny 59. szám

Függőséget okozhat a számítógépes játék http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/venynelkul/fuggoseget_okozhat_a_szamitogepes_jate

http://www.charismanews.com/culture/52651-14-mass-murders-linked-to-violent-video-games

http://www.dosz.hu/files/Viselked%C3%A9ses%20addikci%C3%B3k.pdf

https://en.wikipedia.org/wiki/Video_game_addiction

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCgg%C5%91s%C3%A9g

https://hu.wikipedia.org/wiki/Videoj%C3%A1t%C3%A9k

https://www.newscientist.com

Michael Cole- Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan Osiris Kiadó Budapest, 1998.

c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm


43

Philip Zimbardo - Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat. Hová lettek a fér-fiak? Libri Kiadó Budapest, 2016.

Rácz József: Addiktológia, Semmelweis Egyetem Budapest, 2008

Révész Jenő: Számítógép függőség http://www.haon.hu/hirek/im:haon:culture-seta/cikk/szamitogep-fuggseg/cn/haon-news-ed03-20051020-095644

Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm

44

KOROKNAI ANIKÓ

Demens személyeket ápoló-gondozócsaládtagok megterhelődésénekvizsgálata Szombathelyen

I) BevezetésTanulmányomban a Szombathelyen élő demens betegek hozzátartozóinak

helyzetét vizsgáltam meg. A téma aktualitását adja, hogy Magyarországon is jellemző tendencia a társadalom idősödése. A demens betegek számának ug-rásszerű emelkedése miatt is egyre többen kongatják a vészharangokat. Ennek ellenére gyakorló szakemberként mégis hatalmas tájékozatlansággal találko-zom. Az idősek klubja, melyben dolgozom, és amelyet 2015 szeptembere óta vezetek, immár öt éve integrált formában demens személyek nappali ellátását is nyújtja 7 fő részére. Nappali ellátás keretében demens - legtöbb esetben kö-zépsúlyos demens – beteggel foglalkozni nagy kihívás, felkészült embereket igényel. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény, hogy ezek az emberek családjukban, rosszabb esetben egyedül élnek otthonaikban, és családtagjaik távolból próbálják ellátni őket – amíg ez lehetséges. Ez a betegség nemcsak az egyént érinti, hanem közvetlen hozzátartozóikat, sőt az egész társadalmat is. Munkám során sok időt töltök a családtagokkal, és tudom, hogy mennyire nehéznek, reménytelennek, sőt kilátástalannak ítélik meg sokan helyzetüket.

1) A vizsgálat célja

Kutatásom célja annak bemutatása volt, hogy mennyire változik meg azok-nak a személyeknek, családoknak az élete, akik demens beteget gondoznak. Mekkora érzelmi megterhelést jelent számukra egy olyan betegséggel megküz-deni, mely az esetek több mint 90%-ában visszafordíthatatlan, sőt egyre gyor-suló ütemben halad előre. Célom az volt, hogy megvizsgáljam a megterhelődés szintjeit és megtaláljam, hogy mi a kapcsolat a megterhelődés és a gondozási folyamat, a beteg, valamint a gondozó jellemzői között. Hatással van-e a gon-dozó személyre, hogy a beteg kap-e valamilyen formális segítséget, és ezek hatásai között van-e és milyen különbség. Eljutnak-e egyáltalán valamilyen


45

intézményes segítségig, vagy teljesen egyedül maradnak. A betegség fajtája, az eltelt idő, a beteggel való együttélés, vagy éppen a külön lakás hatással van-e a megterhelődésre. A gondozó jellemzői közül, melyik és mennyire befolyásolja a megterhelődést.?. Vannak-e olyan nem intézményes lehetőségek – például hozzátartozói csoportok, önkéntes segítők – akik tényleges, és hathatós segít-séget képesek nyújtani?

2) A demencia fogalma, fajtái

A demencia fogalma a WHO szerint1:” az értelmi képesség megfogyatkozá-sa, elvesztése, amit az emlékezés csökkenésén túl többek között tájékozódási és felismerési zavarok, beszédzavarok és ügyetlenség jellemeznek. A szellemi képesség csökkenését mindig viszonyítani kell az egyén megelőző tudáskin-cséhez, illetve iskolázottságához és ismereteihez. A megszerzett képességek fokozatos - különböző életkorban kezdődő - betegségekkel kapcsolatos csök-kenése különbözik az időskori feledékenységtől. Az egyén személyisége is megváltozik.”

Az ápolás-gondozás, és az ezzel járó megterhelés szempontjából nézve a súlyosság szerinti csoportosítás a legmegfelelőbb2, hiszen itt a tünetek alap-ján lehet a betegről információkhoz jutni. Ez alapján enyhe (szociális aktivitás még ép, teljes az önellátás), középsúlyos (önálló életvezetésben nehézségek, mérsékelt ellenőrzés és felügyelet kell, de az érzelmek sokáig érintetlenek), és súlyos (a mindennapi életvitellel kapcsolatos tevékenységeknél a beteg állandó segítséget igényel, jellemző a nyugtalanság és a zavartság) fokozatról beszél-hetünk.3

3) A demencia elterjedése a világon és Magyarországon

A 2015-ös Alzheimer világjelentés4 szerint a világban jelenleg 48,6 millió em-ber él a demencia valamely fajtájával, számuk 2050-re eléri a 131,5 milliót. A be-tegek számának és az érintett hozzátartozóknak a meghatározása nem egyszerű feladat. Mikor én városomban szerettem volna pontos képet kapni nem kis falakba

1 Jónyer és Kovács: Demens betegek ápolása-gondozása. In:Magyar gerontológia 2. évf. 7. szám p.57.

2 Uo.. p.61.

3 Uo. p. 61.

4 https://www.alz.co.uk/research/world-report-2015(letöltés:2016.02.27.) foreword

46


ütköztem. A kórházban a számítógépes rendszer csak a kötelező adatszolgáltatá-sokra rendelkezik kereső funkcióval. A kórház osztályain sok demens beteg fordul meg, egyéb szervi problémái miatt, és a demencia diagnózisa nem jelenik meg adataik között. Pedig az OEP a betegségek finanszírozását a betegek száma alapján tervezi. A 2002-es adatok szerint 85.036 fekvőbeteg ellátottnál került kódolásra demencia.5 A Feledékeny emberek társasága 2008-ban felhívta a figyelmet arra is, hogy a 2007-es esztendőben a 45 Demencia Centrumban mindössze 4500 beteget tartottak nyilván.6 A betegszám becslése lehetséges a statisztikákból kiindulva is. Itt leginkább a nemzetközi felmérések alapján következtethetünk mértékére, mivel a demencia prevalenciája a hazai idős lakosság körében a nemzetközi adatokhoz hasonló. Így Magyarországon 150 és 300 ezer között van a demens betegek szá-ma. A Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága szerint Magyarországon 250.000 demens beteg, és ezzel együtt 750.000 hozzátartozó él.7

II) A demens betegeket ellátó rendszer Magyarországon

A szakemberek véleménye szerint a szellemileg hanyatló idősek hazai ellátó-rendszere korszerűtlen, alacsony színvonalú, és messze elmarad az európai el-várásoktól, a néhány pozitív példa ellenére is.8 Az Alzheimer kóros betegeknek csak elenyésző töredékét diagnosztizálják. Általában csak késői stádiumban kap-nak orvosi segítséget, amikor tüneteik már elviselhetetlenné válnak. A betegek ellátására 2009-ben készült szakmai protokoll, mely elsősorban az egészségügy oldaláról közelít. A betegvezetés az alapellátó rendszer (háziorvos) kezében kell (kellene), hogy legyen. Emellett szükség lenne szakszerű kivizsgálásra, korsze-rű kezelésre és szociális gondozásra is. A szakmai protokoll ellenére jelenleg hiányzik az interdiszciplináris team munka. 2003-ban létrejött demencia cent-rumok hálózata (hungarikum). Szakorvosai magasabb szintű jogosultságokat kaptak. Mindazonáltal érdemi kapacitásbővítés nem történt.9 A demens betegek ellátása alapvetően különbözik a szokásos ápolási-gondozási feladatoktól. Sőt

5 Falusi- Gabányi- Gulácsi: A demencia epidemiológiája és költsége. In: Egészségügy Gazda-sági Szemle 43. évf.1. szám pp. 53-54.

6 www.alzheimerweb.hu/levelek/molnar-mark-demencia.doc (letöltés: 2016. 02.27.)

7 http://www.alzheimerweb.hu/pdf/feht-ado.pdf

8 Szabó Lajos: Az időskori demencia, mint ellátási kihívás. In: Magyar gerontológia 2. évf. 7. szám p.42.

9 http://www.kk.pte.hu/docs/protokollok/PSZIDemencia_IE.pdf Az Egészségügyi Miniszté-rium szakmai protokoll A demencia kórismézése, kezelése és gondozása (letöltés:2016. 04. 20.)


47

a leépülési folyamat egyes szakaszaiban is mást jelent. Kérdés, hogy mennyire alkalmasak az egyes ellátási formák a betegek ápolására-gondozására, és meny-nyiben segítik a gondozó családtagot. A szociális ellátórendszert Szabó Lajos így jellemezte:10nincs jelentős ellátás fejlesztési törekvés,nincs komoly finanszírozá-si szándék,a szakmapolitikusok nem fogadják el a demencia jelenlétét és növe-kedési mértékét, súlyát, annak ellátási költségeivel együtt.

III) A megterhelődés fogalma, jellemzői

A gondozó megterhelődése egy olyan sokdimenziós válasz a negatív hatá-sokra és a gondozót érő stresszre, mely a beteg személy gondozásának ered-ménye. A megterhelődés egyaránt veszélyezteti a gondozót fizikailag, pszi-chológiailag, érzelmileg és egészségileg.11 Vagyis a megterhelődés az egyént élete szinte minden területén érinti. A pszichés megterhelődés megjelenhet depresszió vagy szorongás formájában. A fizikai megterhelődés miatt nagyobb az egészségi problémák valószínűsége. A gondozók izolálódnak, feláldozzák a szabadidős tevékenységüket, hobbijukat, a családdal és barátokkal töltött időt. Feladják, vagy csökkentik a munkát. Anyagi vonatkozásban pedig szinte min-denki egyetért abban, hogy a demencia költsége magas.12 A megterhelődést a további vizsgálatok szempontjából érdemes két alapvető összetevőre bonta-ni: objektív és szubjektív megterhelődésre. Előbbi a beteg dependenciájától és viselkedési zavaraitól függ, míg utóbbi az ápolást-gondozást végző személy által becsült érték. A szubjektív megterhelődés csak lazán kapcsolódik az ob-jektív megterhelődéssel.13 A gondozási folyamat szempontjából különbséget lehet tenni a gondozást nyújtók (maguk segítenek a napi tevékenységekben) és a menedzserek (intézkednek, hogy a beteg megkapja a megfelelő gondozást) között.14

Az ápolást-gondozást végző személy fogalmaMagyarországon, de a külföldi szakirodalmakban sincs még teljes egyetértés

abban, hogyan is lehetne definiálni azokat a személyeket, akik nem az ellátó-

10 Szabó Lajos : i.m .2010. p 43.

11 Kim H. et al.: Predictors of caregiver burden in caregivers of individuals with dementia In: Journal of Advanced Nursing 2011 p. 846.

12 Brodaty et al.: Why caregivers of people with dementia and memory loss don’t use services In: International Journal of Geriatric Psychiatry 2005. 20 pp. 2-3.

13 Brodaty H. MD- Donkin M: Family caregivers of people with dementia. In: Dialogues in Clinical Neuroscience, 2009. Vol 11. No. 2. p. 219.

14 Brodaty – Donkin: i.m. p. 218.

48


rendszer keretében nyújtanak segítséget betegeknek. A teljesség igénye nélkül említenék itt most csak két példát. Shoenmakers és munkatársai tanulmányuk-ban ezt a definíciót adták: gondozó, bármely személy, aki gondoz egy szüksé-get szenvedő másik személyt az ő közvetlen környezetében, rendszeresen és többé-kevésbé magától értetődően. Kapcsolatban van a gondozottal (család, barát, szomszéd), és nem hivatásos gondozó.15 Kim és munkatársai szerint gon-dozó az a személy, aki legalább egy napi tevékenységben segít és nem fizetett.

IV) Demens személyeket gondozók megterhelődése

Magyarországon még csak most indulnak el azok a kutatások, melyek a informális segítőket érő hatásokat kutatják. Külföldön a témának már vi-szonylag jelentős szakirodalma van. Külön kutatások vannak például a kü-lönféle demenciák hatásairól (pl. az Alzheimer kórt megterhelőbbnek tartják a vaszkuláris demenciáknál).16 De még ott is rengeteg a kérdés és a bizonytalan-ság. Három dolgot azonban biztosan állítanak a külföldi kutatások.

1. A demens személyek magasabb szintű gondozást igényelnek.2. Demens személyek gondozását jellemzően informális, családi gondozók

végzik.3. A gondozás jellemzően hosszú távú, és megterhelőbb, mint más krónikus

betegek ápolása-gondozása.Egy amerikai piackutató cég végzett olyan kutatást, mely összehasonlítja a

gondozókat érő megterhelődést. Megállapításaik szerint a demens beteget gon-dozók több órát gondoznak, nagyobb stresszt élnek meg, és valószínűbb, hogy a gondozás hatással van az egészségükre. Nagyobb az őket érő anyagi teher, és inkább adják fel a munkájukat.17

V) A kutatás módszertani jellemzői

A kutatás célcsoportját a Szombathelyen élő demens betegek hozzátartozói alkották. Ezen belül megpróbáltam felkeresni a lehető legtöbb hozzátartozót. A

15 Schoenmakers B.- Buntinx F.- Delepelaire J.: Factors determining the impact of care-giving on caregivers of elderly patients with dementia. In Maturitas 2010 66. p. 192.

16 Schoenmakers B.- Buntinx F.- Delepelaire J: i.m. p. 192

17 The MetLife Study of Alzheimer’s Disease: The Caregiving Experience https://www.metlife.com/assets/cao/mmi/publications/studies/mmi-alzheimers-disease-caregiving-experience-study.pdf (letöltés 2016. 08. 31)


49

célcsoporton belül a minta nem reprezentatív, az egyszerűen elérhető alanyokra hagyatkoztunk, ugyanis a populáció teljes elemszámának előzetes meghatáro-zása nem volt lehetséges. Szombathely népessége a 2015-ös adatok alapján 77866 fő.18 Ha a statisztikai adatokat vesszük alapul, akkor a városban kö-rülbelül 2000 különböző súlyosságú és fajtájú demenciával küzdő ember él. Mivel Szombathely városa az átlagosnál is nagyobb mértékű idősödési adato-kat mutat – a 80 év felettiek száma 3000 fő felett van19, így az adatok ennél is rosszabbak lehetnek.

A vizsgálat helyszínéül a Szombathelyen található Vas Megyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház pszichiátriai gondozóját, a kórház ugyanezen telephe-lyén lévő fekvőbeteg pszichiátriai és krónikus belgyógyászati osztályát, a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat gondozási kör-zeteit és demens személyek nappali ellátását végző klubjait, valamint Szombat-hely városában található egyik tartós bentlakásos intézmény demens részlegét választottam. Emellett ismerősök útján próbáltam elérni hozzátartozókat.

Adatgyűjtési módszerként a kérdőívezést alkalmaztam. A kérdőív 21 kérdés-ből állt, melynek része volt a Zarit-féle teszt (ZBI)20, ami kifejezetten demens betegek hozzátartozói számára készül. Olyan területekre kérdez rá, mint kö-zösségi élet, egészségi, pénzügyi, érzelmi, gondozottal való kapcsolat.21 A kérdéseim első része a betegre vonatkozott, második része a hozzátartozók jel-lemzésére szolgált, majd az életükben bekövetkező változásokra, nehézségek-re kérdeztem rá. Az utolsó két kérdés arra vonatkozott, hogy részt vesznek-e valamilyen önsegítő csoportban, illetve részt vennének-e ilyenben. Ennek célja az volt, hogy felmérjem lehetne-e ilyen csoportot indítani a városban.

A korábbi kutatási eredmények és saját tapasztalataim alapján a következő feltételezéseket fogalmaztam meg:

1. Feltételezem, hogy sokkal kevesebb beteg jelenik meg mind a szociális, mind az egészségügyi ellátórendszerben, mint amennyit kutatások statisz-tikai adatai alapján várnánk.

2. Feltételezem, hogy a demens beteg gondozása komoly lelki krízist jelent a gondozó családtag, illetve család számára.

3. Feltételezem, hogy azok a személyek, akik igénybe veszik a szociális ellá-tásokat könnyebben birkóznak meg a nehézségekkel.

18 http://nepesseg.com/vas/szombathely (letöltés. 2016. 11.10)

19 Segítő kezek program az idősek otthoni biztonságért program szombathelyi adatai

20 www.healthcare.uiowa.edu/igec/tools/caregivers/burdenInterview.pdf (letöltés 2016. 03. 15)

21 Sansoni J. et al.: Caregivers of Alzheimer’s patients and factors of influencing institutionalization of loved ones: some considerations on existing literature In: Ann Ig 2013. 25. p. 240.

50


4. Feltételezem, hogy a megváltozott generációs viszonyok miatt csökken a családok gondozási kapacitása, sok beteg él egyedül.

5. Feltételezem, hogy a rokonsági foknak és a gondozó nemének jelentős szerepe van abban, hogy a gondozás terhe milyen mértékben hat a gondo-zó személyre.

6. Feltételezem, hogy demens beteg gondozása jelentős változást hoz a gon-dozó személy egészségi állapotában és gondolkodásában, életminőségé-ben.

7. Feltételezem, hogy a család a betegség előrehaladtával egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerül.

VI) A demens betegek hozzátartozóinak megterhelődése a szombathelyi kutatás tükrében

A vizsgálat során 103 kérdőív került kitöltésre, melyből 5 olyan hiányos volt, hogy azokat nem használtam fel az eredmények feldolgozása során.

1. Demens betegek jellemzői

A kérdőívek alapján a betegek között 26 a férfi és 72 a nő. Ez az eredmény megfelel annak a tapasztalatnak, hogy a demencia első sorban a nőket érintő betegség. Életkorukat tekintve a betegek 2%-a 60 év alatti, ~10%-a 61-70 év közötti, ~34%-a 71-80 év közötti, míg 53%-uk életkora van 80 év felett. A betegeknek 7%-a kevesebb, mint 8 általánost végzett, 38%-uk általános isko-lát, 40% legmagasabb iskolai végzettsége középiskolai, míg 13% rendelkezik felsőfokú végzettséggel. 20%-uk hozzátartozója mondta, hogy családjukban korábban már előfordult demencia kórképe, míg a többiek esetében nem, vagy a hozzátartozó nem tud ilyenről. A betegek 46% szenved Alzheimer tí-pusú demenciában, míg 37%-uk vaszkuláris demenciában. A hozzátartozók 6%-a nem adott választ erre a kérdésre, közöttük volt olyan, aki első vizsgálatra jelentkezett a pszichiátriai gon-dozóban. Voltak olyanok is, akik szakorvosnál még nem jártak. Egyéb demencia típust 11% jelölt meg (1. ábra).

7

VI) A demens betegek hozzátartozóinak megterhelődése a szombathelyi kutatás tükrében

A vizsgálat során 103 kérdőív került kitöltésre, melyből 5 olyan hiányos volt, hogy azokat

nem használtam fel az eredmények feldolgozása során.

1. Demens betegek jellemzői

A kérdőívek alapján a betegek között 26 a férfi és 72 a nő. Ez az eredmény megfelel

annak, a tapasztalatnak, hogy a demencia első sorban a nőket érintő betegség. Életkorukat

tekintve a betegek 2%-a 60 év alatti, ~10%-a 61-70 év közötti, ~34%-a 71-80 év közötti, míg

53%-uk életkora van 80 év felett. A betegeknek 7%-a kevesebb, mint 8 általánost végzett,

38%-uk általános iskolát, 40% legmagasabb iskolai végzettsége középiskolai, míg 13%

rendelkezik felsőfokú végzettséggel. 20%-uk hozzátartozója mondta, hogy családjukban

korábban már előfordult demencia kórképe, míg a többiek esetében nem, vagy a hozzátartozó

nem tud ilyenről. A betegek 46% szenved Alzheimer típusú demenciában, míg 37%-uk

vaszkuláris demenciában. A hozzátartozók 6%-a nem adott választ erre a kérdésre, közöttük

volt olyan, aki első vizsgálatra jelentkezett a pszichiátriai gondozóban. Voltak olyanok is,

akik szakorvosnál még nem jártak. Egyéb demencia típust 11% jelölt meg (1. ábra).

1. ábra. A különböző fajtájú demenciák megjelenése a mintában

Az egyéb válaszok között szerepelt a Parkinson kór, cukorbetegség szövődménye, agyi

infarktus, és ateroszklerózis. Egy fő betegségét baleset utáni kóma okozta. Ketten „időskori”

demenciaként definiálták hozzátartozójuk betegségét. 20 fő lakik tartós bentlakásos

intézményben, 23 fő él házastársával. Természetesen vannak, akik több családtagot jelöltek

meg, így gyermekeivel 28, míg az unokákkal is 3 fő él közös háztartásban (2. ábra). Egy fő

Alzheiemer 46%

vaszkuláris 37%

egyéb 11%

nincs válasz

6%

1. ábra. A különböző fajtájú demenciák megjelenése a mintában


51

Az egyéb válaszok között szerepelt a Parkinson kór, cukorbetegség szövőd-ménye, agyi infarktus, és ateroszklerózis. Egy fő betegségét baleset utáni kóma okozta. Ketten „időskori” demenciaként definiálták hozzátartozójuk betegsé-gét. 20 fő lakik tartós bentlakásos intézményben, 23 fő él házastársával. Ter-mészetesen vannak, akik több családtagot jelöltek meg, így gyermekeivel 28, míg az unokákkal is 3 fő él közös háztartásban (2. ábra). Egy fő esetében közös lakást, de külön háztartást jelöltek meg. A betegség fennállási ideje alapján 13 fő kevesebb, mint egy éve, 37 fő 1-3 éve, 34 fő 4-6 éve, míg 14 fő több mint 6 éve beteg. Szociális ellátást 57-en vesznek igénybe (19 házi segítségnyújtás, 18 nappali ellátás, 20 tartós bentlakásos intézmény).

2. ábra. A betegek megoszlása együttlakás szempontjából

A betegek jellemzői között - bár elsőre talán az tűnne a leglogikusabbnak - nem szerepeltettem a demencia súlyossági fokát, mivel a szakorvosi diagnózis szerintem nem fedi a tényleges gondozási szükségletet. Saját tapasztalataim szerint beteg a személyisége nagyban befolyásolja, hogy mit is tartunk eny-he vagy súlyos fokozatnak. Klubunkban volt olyan - a középsúlyosból már a súlyos demencia felé haladó - ellátottunk, aki teljesen együttműködött a gon-dozókkal, ugyanakkor volt olyan enyhe demens kategóriába tartozó ellátot-tunk, akit agresszivitása miatt nem tudtunk klubos közösségben ellátni. A té-mával foglalkozó irodalmak olvasása is megerősített ebben a véleményemben. Brodaty szerint22 a legtöbb kutatás nem talált összefüggést a kognitív hanyatlás mértéke, és a gondozó pszichés egészsége között.

22 Brodaty et al.: i.m. p. 3.

8

esetében közös lakást, de külön háztartást jelöltek meg. A betegség fennállási ideje alapján 13

fő kevesebb, mint egy éve, 37 fő 1-3 éve, 34 fő 4-6 éve, míg 14 fő több, mint 6 éve beteg.

Szociális ellátást 57-en vesznek igénybe (19 házi segítségnyújtás, 18 nappali ellátás, 20 tartós

bentlakásos intézmény).

2. ábra. A betegek megoszlása együttlakás szempontjából

A betegek jellemzői között - bár elsőre talán az tűnne a leglogikusabbnak - nem

szerepeltettem a demencia súlyossági fokát, mivel a szakorvosi diagnózis szerintem nem fedi

a tényleges gondozási szükségletet. Saját tapasztalataim szerint beteg a személyisége nagyban

befolyásolja, hogy mit is tartunk enyhe vagy súlyos fokozatnak. Klubunkban volt olyan - a

középsúlyosból már a súlyos demencia felé haladó - ellátottunk, aki teljesen együttműködött a

gondozókkal, ugyanakkor volt olyan enyhe demens kategóriába tartozó ellátottunk, akit

agresszivitása miatt nem tudtunk klubos közösségben ellátni. A témával foglalkozó irodalmak

olvasása is megerősített ebben a véleményemben. Brodaty szerint22 a legtöbb kutatás nem

talált összefüggést a kognitív hanyatlás mértéke, és a gondozó pszichés egészsége között.

2. Ellátások igénybevétele

A hozzátartozók jellemzőinek bemutatása előtt szeretném az ellátások igénybe vételét

jellemezni, mivel a hozzátartozókra vonatkozó adatokat sok esetben már ennek függvényében

vizsgáltam meg. Két kérdőív esetében találkoztam azzal, hogy a kórházat szociális

intézményként jelölték meg, ahová azért került beteg hozzátartozójuk, mert nem tudták

megoldani a felügyeletet és nem bírták a lelki megterhelést. A kérdőívek alapján a mintában

szereplők 42%-a nem vesz igénybe semmilyen ellátást, míg 58%-uk igen. Utóbbiak esetén

nem volt lényeges különbség egyik ellátási forma javára sem, ami inkább a mintavétel módját


egyedül 26%

házastárs 22%

gyermek 27%

unoka 4%

egyéb 1%

bentlakásos

20%

52


2. Ellátások igénybevétele

A hozzátartozók jellemzőinek bemutatása előtt szeretném az ellátások igény-be vételét jellemezni, mivel a hozzátartozókra vonatkozó adatokat sok esetben már ennek függvényében vizsgáltam meg. Két kérdőív esetében találkoztam azzal, hogy a kórházat szociális intézményként jelölték meg, ahová azért került beteg hozzátartozójuk, mert nem tudták megoldani a felügyeletet és nem bírták a lelki megterhelést. A kérdőívek alapján a mintában szereplők 42%-a nem vesz igénybe semmilyen ellátást, míg 58%-uk igen. Utóbbiak esetén nem volt lényeges különbség egyik ellátási forma javára sem, ami inkább a mintavé-tel módját tükrözi. Ha külföldi kutatások adataiból indulunk ki, akkor 3 beteg hozzátartozójából 1 nem vesz igénybe ellátást, minden negyedik csak egyet.23 Hazai és nemzetközi adatokra támaszkodva Szabó Lajos szerint a betegek 70-80%-a nem kerül tartós bentlakásos intézménybe, gondozásukban a családé marad a vezető szerep.24 Hogy miért nem vesznek igénybe a hozzátartozók ellátást, az okokat 3 nagy csoportra lehet bontani:

1. nem gondolják, hogy szükségük lenne rá2. ellátást kapó – vagyis a beteg - utasítja azt el3. tudás hiánya, vagy az igénybevétel éppen folyamatban van.

3. ábra. Miért nem vesznek igénybe szociális ellátást?

Vizsgálatom eredményei összecsengenek ezekkel az adatokkal (3. ábra), hi-szen a válaszadók 44%-a úgy érzi, hogy a családban biztosítható a felügyelet, 5%-uk mondta, hogy anyagilag lenne megterhelő számukra egy fizetős ellá-tás, ezzel szemben 15%-uk magángondozónőt foglalkoztat. Ez az eredmény megfelel annak, hogy az igénybevételre az ellátás elérhetősége és ára nincs


24 Szabó Lajos: i.m. 2011 p. 146.

9

tükrözi. Ha külföldi kutatások adataiból indulunk ki, akkor 3 beteg hozzátartozójából 1 nem

vesz igénybe ellátást, minden negyedik csak egyet.23 Hazai és nemzetközi adatokra

támaszkodva Szabó Lajos szerint a betegek 70-80%-a nem kerül tartós bentlakásos

intézménybe, gondozásukban a családé marad a vezető szerep.24 Hogy miért nem vesznek

igénybe a hozzátartozók ellátást, az okokat 3 nagy csoportra lehet bontani:

1. nem gondolják, hogy szükségük lenne rá

2. ellátást kapó – vagyis a beteg - utasítja azt el

3. tudás hiánya, vagy az igénybevétel éppen folyamatban van.

3. ábra. Miért nem vesznek igénybe szociális ellátást?

Vizsgálatom eredményei összecsengenek ezekkel az adatokkal (3. ábra), hiszen a válaszadók

44%-a úgy érzi, hogy a családban biztosítható a felügyelet, 5%-uk mondta, hogy anyagilag

lenne megterhelő számukra egy fizetős ellátás, ezzel szemben 15%-uk magángondozónőt

foglalkoztat. Ez az eredmény megfelel annak, hogy az igénybevételre az ellátás elérhetősége

és ára nincs jelentős hatással.25 Az egyéb okok között szerepelt, hogy jelenleg nem kell

állandó felügyelet vagy ápolás-gondozás. Mindössze a hozzátartozók 12% panaszkodott arra,

hogy nem ismeri az ellátást nyújtó lehetőségeket. A külföldi szakirodalmak szerint az

alacsony igénybevétel egyik oka, hogy a beteg és nem a gondozást nyújtó a célcsoport.26

Manapság nagyon sokat lehet arról hallani, hogy maga az idős kor is stigmatizál, és ugyanez

mondható el a mentális betegségekről. Ebből következhet az, hogy a kettő kombinációja

23 Brodaty et al.: i.m. p. 1. 24 Szabó Lajos: i.m. 2011 p. 146. 25 Brodaty et al.: i.m p. 1. 26 Uo.: p. 2.

44%

15% 5%

12%

24%

családban biztosíthatóa felügyelet

magán gondozónő

anyagi okok

nem ismerjük alehetőségeket

egyéb


53

jelentős hatással.25 Az egyéb okok között szerepelt, hogy jelenleg nem kell állandó felügyelet vagy ápolás-gondozás. Mindössze a hozzátartozók 12%-a panaszkodott arra, hogy nem ismeri az ellátást nyújtó lehetőségeket. A kül-földi szakirodalmak szerint az alacsony igénybevétel egyik oka, hogy a beteg és nem a gondozást nyújtó a célcsoport.26 Manapság nagyon sokat lehet arról hallani, hogy maga az idős kor is stigmatizál, és ugyanez mondható el a men-tális betegségekről. Ebből következhet az, hogy a kettő kombinációja pedig mindenképpen stigma a demens beteg, és ezzel együtt hozzátartozója számára is. Ezzel szemben a válaszadók 2/3-a tehát soha nem érezte hozzátartozója állapotát stigmatizálónak.

4. ábra. A betegség fennállási idejeés az igénybevett ellátási forma kapcsolata

Az alacsony ellátási igénybevétel ellenére az 4. ábra jól szemlélteti azt a folyamatot, hogy a betegség előrehaladtával egyre nagyobb lesz azoknak az aránya, akik a szociális ellátórendszerhez fordulnak segítségért. A betegség kezdetén, még a hozzátartozók 54%-a nem vesz igénybe formális segítséget, addig a 6 évet is meghaladó betegség esetén már csak 7%. A szociális alapel-látások igénybe vétele az első három időintervallumban folyamatosan növek-szik, a házi segítségnyújtásé még az utolsó időszakban is. Nappali ellátásnál ott már komoly csökkenés mutatkozik, hiszen a betegség végső stádiumában már nemcsak a gondozási, hanem a fizikális ápolási szükséglet is magas. Annak ellenére, hogy Szombathely demens ellátást nyújtó nappali klubjai, és annak

25 Brodaty et al.: i.m p. 1.

26 Uo.: p. 2.

10

pedig mindenképpen stigma a demens beteg, és ezzel együtt hozzátartozója számára is. Ezzel

szemben a válaszadók 2/3-a tehát soha nem érezte hozzátartozója állapotát stigmatizálónak.

4. ábra. A betegség fennállási ideje és az igénybevett ellátási forma kapcsolata

Az alacsony ellátási igénybevétel ellenére az 4. ábra jól szemlélteti azt a folyamatot, hogy

a betegség előrehaladtával egyre nagyobb lesz azoknak az aránya, akik a szociális

ellátórendszerhez fordulnak segítségért. A betegség kezdetén, még a hozzátartozók 54%-a

nem vesz igénybe formális segítséget, addig a 6 évet is meghaladó betegség esetén már csak

7%. A szociális alapellátások igénybe vétele az első három időintervallumban folyamatosan

növekszik, a házi segítségnyújtásé még az utolsó időszakban is. Nappali ellátásnál ott már

komoly csökkenés mutatkozik, hiszen a betegség végső stádiumában már nemcsak a

gondozási, hanem a fizikális ápolási szükséglet is magas. Annak ellenére, hogy Szombathely

demens ellátást nyújtó nappali klubjai, és annak dolgozói (saját tapasztalom alapján) erre is

fel vannak készülve, ilyenkor már a klub látogatásának megoldása is nehézséget okoz. A

tartós bentlakás igénybevétele az utolsó időszakban jelentősen megugrik.

3. Hozzátartozók jellemzői

A kérdőívemet elsősorban a tényleges gondozási feladatokat végző elsődleges gondozónak

szántam. A 98 kérdőív összesen 91 primer gondozó adatait tartalmazza. Azoknál, akik több

primer gondozót jelöltek be, az első személy adataival számoltam. A 20 tartós bentlakásos

intézményben élő demens beteg esetében 7 hozzátartozó úgy vélte, hogy rájuk már nem hárul

semmilyen gondozási feladat.

54%

54%

38%

7% 15,3%

16, 25% 14,5% 43%

15,3%

13,5% 30%

7% 15,3%

16,25% 17,5% 43%

0

5

10

15

20

<1 1-3 4-6 >6

nincs

hg

nappali

tartós

54


dolgozói (saját tapasztalom alapján) erre is fel vannak készülve, ilyenkor már a klub látogatásának megoldása is nehézséget okoz. A tartós bentlakás igénybe-vétele az utolsó időszakban jelentősen megugrik.

3. Hozzátartozók jellemzői

A kérdőívemet elsősorban a tényleges gondozási feladatokat végző elsődleges gondozónak szántam. A 98 kérdőív összesen 91 primer gondozó adatait tartal-mazza. Azoknál, akik több primer gondozót jelöltek be, az első személy adataival számoltam. A 20 tartós bentlakásos intézményben élő demens beteg esetében 7 hozzátartozó úgy vélte, hogy rájuk már nem hárul semmilyen gondozási feladat.

5. ábra. A gondozó és a beteg kapcsolata

Az 5. ábráról jól leolvasható, hogy a gondozás terhe elsősorban a gyerme-kekre hárul, őket követik a házastársak. A vizsgálatom eredményei alapján a házastársak azok, akik legkevésbé vesznek igénybe formális segítséget. Va-lószínűleg ők azok, akik ezt a feladatot a leginkább kötelességüknek érzik. Brodaty szerint sokan közülük nem is gondozóként definiálnák magukat.27 Más kutatások is megerősítik azt, hogy a házastársak a leginkább bevonódottak, és hosszabb ideig is gondoznak, mint mások.28 A gyermekeknek kb. 2/3 kap for-mális segítséget, míg az unokák 100%-a. Az egyéb esetekben 60% az igénybe-vétel aránya. Ez a csoport nagyon heterogén, hiszen demens gyermekét ápoló 80 év körüli édesanya esetét nehéz egy kalap alá venni a menyek esetével.


28 Dupius- Epps- Smale: i.m. p. 9.

11


Az 5. ábráról jól leolvasható, hogy a gondozás terhe elsősorban a gyermekekre hárul, őket

követik a házastársak. A vizsgálatom eredményei alapján a házastársak azok, akik legkevésbé

vesznek igénybe formális segítséget. Valószínűleg ők azok, akik ezt a feladatot a leginkább

kötelességüknek érzik. Brodaty szerint sokan közülük nem is gondozóként definiálnák

magukat.27 Más kutatások is megerősítik azt, hogy a házastársak a leginkább bevonódottak, és

hosszabb ideig is gondoznak, mint mások.28 A gyermekeknek kb. 2/3 kap formális segítséget,

míg az unokák 100%-a. Az egyéb esetekben 60% az igénybevétel aránya. Ez a csoport

nagyon heterogén, hiszen demens gyermekét ápoló 80 év körüli édesanya esetét nehéz egy

kalap alá venni a menyek esetével.

6. ábra. A gondozók életkori megoszlása az ellátások igénybevételének függvényében

Életkori megoszlást tekintve (6. ábra) a legfiatalabb gondozó a 32 éves unoka, míg a

legidősebb egy 89 éves férj volt. A legnagyobb részt az 51-65 év közöttiek jelentik, míg a

27 Brodaty et al.: i.m. p. 2. 28 Dupius- Epps- Smale: i.m. p. 9.

25%

57%

4% 14% házastárs

gyermek

unoka

egyéb

100%

86% 50%

34,5%

14%

50% 65,5%

02468

101214161820

<35 36-50 51-65 >65

ellátást veszigénybe

nem veszigénybeellátást


55


Életkori megoszlást tekintve (6. ábra) a legfiatalabb gondozó a 32 éves uno-ka, míg a legidősebb egy 89 éves férj volt. A legnagyobb részt az 51-65 év kö-zöttiek jelentik, míg a második legmagasabb arányt a 65 év felettiek képvise-lik, vagyis a gondozók 74%-a 51 év feletti. A legnagyobb arányban ellátásokat a 36-50 közötti korosztály vesz igénybe. Az ellátások igénybevétele 51 éves kor felett csökken. Ennek magyarázata lehet egyrészt, hogy egyre több közöt-tük az inaktív gondozó, másrészt itt jelennek meg a házastársak, akik kevésbé vesznek igénybe ellátásokat. Fontos kérdés lehet az is, hogy inaktív gondozók mennyire izolálódnak a külvilágtól, hogyan juthatnak egyáltalán információ-hoz az igénybe vehető ellátásokról.

A gondozók többsége nő (79%). A gondozás hazánkban elsősorban a nők feladata. A férfiak aránya a házastársak esetében 43%, míg a gyermekeknél 17%. Külföldi kutatások már felhívták a figyelmet arra, hogy a férfiak aránya a gondozásban hamarosan emelkedhet, mivel a nők munkaerő-piaci szerepe egy-re erősebb, és az Alzheimer kór a nőket jóval nagyobb arányban érinti. Fontos a nemek eloszlása azért is, mert a férfiak inkább a menedzser szerepet veszik fel, míg a nők tényleges fizikai segítséget nyújtanak. A férfiakra inkább jellemző, hogy igénybe vesznek szociális segítséget.29 A mintában ez az arány a férfi-ak esetében 58% volt, szemben a nők 51%-val, ami tényleg kissé magasabb igénybevételt jelent, habár szerintem ez az arány nem kiemelkedően eltérő.

29 Tóbert A. Mária: Az idős hozzátartozót ápolók támogatásának jelentősége. In: Esély 2015/1 p. 90.

11


Az 5. ábráról jól leolvasható, hogy a gondozás terhe elsősorban a gyermekekre hárul, őket

követik a házastársak. A vizsgálatom eredményei alapján a házastársak azok, akik legkevésbé

vesznek igénybe formális segítséget. Valószínűleg ők azok, akik ezt a feladatot a leginkább

kötelességüknek érzik. Brodaty szerint sokan közülük nem is gondozóként definiálnák

magukat.27 Más kutatások is megerősítik azt, hogy a házastársak a leginkább bevonódottak, és

hosszabb ideig is gondoznak, mint mások.28 A gyermekeknek kb. 2/3 kap formális segítséget,

míg az unokák 100%-a. Az egyéb esetekben 60% az igénybevétel aránya. Ez a csoport

nagyon heterogén, hiszen demens gyermekét ápoló 80 év körüli édesanya esetét nehéz egy

kalap alá venni a menyek esetével.


Életkori megoszlást tekintve (6. ábra) a legfiatalabb gondozó a 32 éves unoka, míg a

legidősebb egy 89 éves férj volt. A legnagyobb részt az 51-65 év közöttiek jelentik, míg a

27 Brodaty et al.: i.m. p. 2. 28 Dupius- Epps- Smale: i.m. p. 9.

25%

57%

4% 14% házastárs

gyermek

unoka

egyéb

100%

86% 50%

34,5%

14%

50% 65,5%

02468

101214161820

<35 36-50 51-65 >65

ellátást veszigénybe

nem veszigénybeellátást

56


7. ábra. A gondozó személyek gazdasági aktivitásaés a szociális ellátások igénybevételének kapcsolata

A gondozók többsége teljes munkaidőben dolgozik (7. ábra), őket követik a

nyugdíjasok, mindössze 2 fő dolgozik részmunkaidőben, és 6-an egyéb formá-ban dolgoznak (2 fő nem részletezte, 1 rokkantnyugdíjas, 1 vállalkozó, 2 ápo-lási díj). Az aktív dolgozók 2/3-a vesz igénybe szociális ellátást, a nyugdíjasok esetén az arány csaknem fordított.

Furcsa módon a hozzátartozók arra a kérdésre nem válaszolnak szívesen, hogy maguk milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek, csak 78-an adtak erre a kérdésre választ. Egy fő iskolai végzettsége kevesebb, mint 8 általános. Ő nem vesz igénybe ellátást. Az általános iskolát végzetteknél az arány fel-fele, míg közép vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén folytatódik az a tendencia, hogy a magasabb iskolai végzettség egyre magasabb igénybevételi arányt jelent.

4. A megterhelődés vizsgálata a mintában

A teljes mintát alapul véve nem mutatja megterhelődés jeleit a válaszadók 15%-a, az alacsony-mérsékelt megterhelődésű kategóriába tartozik 36,5%, mérsékelt-súlyos kategóriába 33,5%, míg súlyos a gondozással járó megterhe-lődés a gondozók 14%-a esetében.

Rövid ideje fennálló demencia esetén a legmagasabb azoknak az aránya, akiket nem terhel meg a beteg a gondozása, és ugyanitt még nem találkozunk súlyos megterhelődéssel. A betegség időbeli előre haladása egyértelmű össze-függést mutat a gondozó megterhelődésével (8. ábra). 1-3 és 4-6 éve fennálló betegség esetén a legmagasabb a súlyos megterhelődés aránya, és legalacso-

12

második legmagasabb arányt a 65 év felettiek képviselik, vagyis a gondozók 74% 51 év

feletti. A legnagyobb arányban ellátásokat a 36-50 közötti korosztály vesz igénybe. Az

ellátások igénybevétele 51 éves kor felett csökken. Ennek magyarázata lehet egyrészt, hogy

egyre több közöttük az inaktív gondozó, másrészt itt jelennek meg a házastársak, akik kevésbé

vesznek igénybe ellátásokat. Fontos kérdés lehet az is, hogy inaktív gondozók mennyire

izolálódnak a külvilágtól, hogyan juthatnak egyáltalán információhoz az igénybe vehető

ellátásokról.

A gondozók többsége nő (79%). A gondozás hazánkban elsősorban a nők feladata. A

férfiak aránya a házastársak esetében 43%, míg a gyermekeknél 17%. Külföldi kutatások már

felhívták a figyelmet arra, hogy a férfiak aránya a gondozásban hamarosan emelkedhet, mivel

a nők munkaerő-piaci szerepe egyre erősebb, és az Alzheimer kór a nőket jóval nagyobb

arányban érinti. Fontos a nemek eloszlása azért is, mert a férfiak inkább a menedzser szerepet

veszik fel, míg a nők tényleges fizikai segítséget nyújtanak. A férfiakra inkább jellemző, hogy

igénybe vesznek szociális segítséget.29 Mintában ez az arány a férfiak esetében 58% volt,

szemben a nők 51%-val, ami tényleg kissé magasabb igénybevételt jelent, habár szerintem ez

az arány nem kiemelkedően eltérő.

7. ábra. A gondozó személyek gazdasági aktivitása és a szociális ellátások

igénybevételének kapcsolata

A gondozók többsége teljes munkaidőben dolgozik (7. ábra), őket követik a nyugdíjasok,

mindössze 2 fő dolgozik részmunkaidőben, és 6-an egyéb formában dolgoznak (2 fő nem

részletezte, 1 rokkantnyugdíjas, 1 vállalkozó, 2 ápolási díj). Az aktív dolgozók 2/3 vesz

igénybe szociális ellátást, a nyugdíjasok esetén az arány csaknem fordított.

29 Tóbert A. Mária: Az idős hozzátartozót ápolók támogatásának jelentősége. In: Esély 2015/1 p. 90.

67%

50%

38%

50%

33%

50%

62%

50%

0

5

10

15

20

25

30

35

t.m. r. m. ny. egyéb

ellátástveszigénybenem veszigénybeellátást


57

nyabb azok aránya, akikre a betegség saját elmondásuk szerint nincs hatással. Amikor a betegség már ennél is több éve fennáll, az eredmények kedvezőbben alakulnak. Itt a betegeknek nagyobb része van a szociális ellátásban, ezen be-lül is tartós bentlakást nyújtó intézményben, másrészt létezik az un. adaptáci-ós hipotézis. Ez annyit jelent, hogy a gondozók megtanulnak megküzdeni az adott helyzettel.30 Azok, akiknek 6 évnél régebben beteg hozzátartozója már tartós bentlakásos elhelyezésben van és mégis súlyos megterhelődést mutatnak a Zarit-féle teszten jellemzően azt a választ jelölték be, hogy elég gyakran, vagy majdnem mindig azon gondolkodnak, hogy ellátást kellene adniuk hoz-zátartozójuknak.

A 9. és 10. ábra adatai alapján elmondható, hogy valamennyi ellátási forma segíti a hozzátartozót is, annak ellenére, hogy a beteg ellátásán kívül nem nyúj-tanak segítséget a hozzátartozó számára. A legjobb eredményeket természete-sen a tartós bentlakásos elhelyezés esetén kaptam. Ugyanakkor az intézményi elhelyezés kettős érzéseket válthat ki. Egyrészt megjelenik a megkönnyebbü-lés, hogy vigyáznak rájuk, másrészt megjelenik a bűntudat, ez okozhatja, hogy ebben az esetben is van súlyos megterhelődés. A hozzátartozók egy része az intézményi elhelyezés után gyakorlatilag gondozni jár az intézménybe.31

8. ábra. A gondozók megterhelődésea betegség fennállási idejének függvényében

30 Riedijk S.R. et al.: Caregiver Burden, Health-Related Quality of Life and Coping in Dementia Caregivers: A Comparison of Frontotemporal Dementia and Alzheimer’s Disease In: Dementtia and Geriatric Cognitive Disordorders 2006. 22. p.410.

31 Sansoni J. et al.: i.m. p. 243.

14

okozhatja, hogy ebben az esetben is van súlyos megterhelődés. A hozzátartozók egy része az

intézményi elhelyezés után gyakorlatilag gondozni jár az intézménybe.31

8. ábra. A gondozók megterhelődése a betegség fennállási idejének függvényében

9. ábra A gondozó megterhelődése ellátás igénybevételének függvényében

10. ábra. A hozzátartozó megterhelődése az igénybevett ellátás fajtájától függően


23% 11% 15% 21%

38,5%

38% 35% 36%

38,5%

35% 32,5% 29%

0% 16% 17,5% 14%

0%10%20%30%40%50%60%70%80%90%

100%

<1 1 - 3 4- 6 > 6

magas

közepes-magasalacsony-közepesnincs-alacsony

19%

9,75%

42%%

29,25%

30% 39%

9%

22%

0

5

10

15

20

25

nincs-kismértékű

enyhe-mérsékelt

mérsékelt-súlyos

súlyos

9,75% 26% 22% 10%

29,25%

31,5% 39%

55%

39%

31,5% 44% 30%

22%

11% 11% 5%

0

5

10

15

nincs ellátásban házi gondozás nappali tartósbenntlakás

nincs-kismértékűenyhe-mérsékeltmérsékelt-súlyossúlyos

58


9. ábra A gondozó megterhelődéseellátás igénybevételének függvényében

10. ábra. A hozzátartozó megterhelődéseaz igénybevett ellátás fajtájától függően

Az általam vizsgált mintában a betegek 20%-a került ellátásba (alap és szak-ellátás) egy éven belül, további 28,5% 1-3 év közötti időintervallumban, 6% 4-6 év múlva, és 5% több, mint 6 év múlva. A 11. ábrán feltűntettem azt a két személyt is, akiknek beteg hozzátartozója jelenleg kórházban fekszik, de mind a ketten ezt szociális ellátásnak tekintették. Az ábra legkirívóbb értéke az, hogy a 20 olyan beteg közül, akik tartós bentlakásos intézményben vannak 7-en a diagnózis után egy éven belül kerültek be. Ide tenném azt a táblázatot (1. táblázat), ami azt mutatja be, hogy milyen okok miatt döntöttek az intézmé-nyi elhelyezés mellett. Annak ellenére, hogy a megterhelődési adatok alapján a gondozók jelentős részének megterhelődése közepes, vagy súlyos, nem ez

14







23% 11% 15% 21%

38,5%

38% 35% 36%

38,5%

35% 32,5% 29%

0% 16% 17,5% 14%

0%10%20%30%40%50%60%70%80%90%

100%

<1 1 - 3 4- 6 > 6

magas


19%

9,75%

42%%

29,25%

30% 39%

9%

22%

0

5

10

15

20

25

nincs-kismértékű

enyhe-mérsékelt

mérsékelt-súlyos

súlyos

9,75% 26% 22% 10%

29,25%

31,5% 39%

55%

39%

31,5% 44% 30%

22%

11% 11% 5%

0

5

10

15



14







23% 11% 15% 21%

38,5%

38% 35% 36%

38,5%

35% 32,5% 29%

0% 16% 17,5% 14%

0%10%20%30%40%50%60%70%80%90%

100%

<1 1 - 3 4- 6 > 6

magas


19%

9,75%

42%%

29,25%

30% 39%

9%

22%

0

5

10

15

20

25

nincs-kismértékű

enyhe-mérsékelt

mérsékelt-súlyos

súlyos

9,75% 26% 22% 10%

29,25%

31,5% 39%

55%

39%

31,5% 44% 30%

22%

11% 11% 5%

0

5

10

15




59

a válasz volt a leggyakoribb. Az egyéb válaszok a nappali ellátásra és a házi segítségnyújtásra vonatkoztak. Előbbi esetében a foglalkozások és a közös-ség jelentek meg indokként, míg utóbbi esetében a kisegítő gondozás, fizikális gondozás, gyógyszerelés.

11. ábra. A diagnózistól számított mennyi időn belülvettek igénybe intézményi ellátást

1. táblázat. A szociális ellátások igénybevételének indoka (válasz/db)

kórház hg nappali bentlakásfelügyelet 1 9 14 16megterhelés 1 2 2 4végleges meg-oldás 0 3 0 5beteg kérése 0 0 0 1egyéb 0 6 2 0

A gondozók személyi jellemzői alapján az őket érő megterhelődés szintjé-ről sokkal árnyaltabb képet kapunk, még annak ellenére is, hogy rengeteg to-vábbi faktor vizsgálata lett volna szükséges. Abban, hogy a rokonsági foknak nagy szerepe van a megterhelődésben mindenki egyetért. A vizsgálatom előtt én abból indultam ki, hogy a házastársak megterhelődése lesz a legmagasabb, hiszen, ha együtt élnek, valószínűleg több időt is töltenek el a beteg személlyel, és azt gondoltam, hogy az egyéb kategória tagjai lesznek a legkevésbé megter-heltek. Ezzel szemben (12. ábra) a házastársak és a gyermekek megterhelődése lényegében nem tér el egymástól. Azon gondozók esetében, akiket az egyéb

15

Az általam vizsgált mintában a betegek 20% került ellátásba (alap és szakellátás) egy éven

belül, további 28,5% 1-3 év közötti időintervallumban, 6% 4-6 év múlva, és 5% több, mint 6

év múlva. A 11. ábrán feltűntettem azt a két személyt is, akiknek beteg hozzátartozója

jelenleg kórházban fekszik, de mind a ketten ezt szociális ellátásnak tekintették. Az ábra

legkirívóbb értéke az, hogy a 20 olyan beteg közül, akik tartós bentlakásos intézményben

vannak 7-en a diagnózis után egy éven belül kerültek be. Ide tenném azt a táblázatot (1.

táblázat), ami azt mutatja be, hogy milyen okok miatt döntöttek az intézményi elhelyezés

mellett. Annak ellenére, hogy a megterhelődési adatok alapján a gondozók jelentős részének

megterhelődése közepes, vagy súlyos, nem ez a válasz volt a leggyakoribb. Az egyéb

válaszok a nappali ellátásra és a házi segítségnyújtásra vonatkoztak. Előbbi esetében a

foglalkozások és a közösség jelentek meg indokként, míg utóbbi esetében a kisegítő

gondozás, fizikális gondozás, gyógyszerelés.

11. ábra. A diagnózistól számított mennyi időn belül vettek igénybe intézményi ellátást

1. táblázat. A szociális ellátások igénybevételének indoka (válasz/db)

kórház hg nappali bentlakás felügyelet 1 9 14 16 megterhelés 1 2 2 4 végleges megoldás 0 3 0 5 beteg kérése 0 0 0 1 egyéb 0 6 2 0

0

26%

44% 35%

100%

53% 44% 40%

0

10,5% 12% 10%

0

10,5% 15%

0123456789

10

KÓRHÁZ HG NAPPALI TARTÓS

<1

1-3

4-6

>6

60


kategóriában foglaltam össze viszont meglepő adatokat tapasztaltam, egyikük sem érezte úgy, hogy a gondozás nem megterhelő, viszont 69% szerint közepe-sen, vagy súlyosan az. Itt volt a legmagasabb a súlyos kategória aránya. Ahol csak rokon, vagy családtag volt megjelölve nem tudok még csak feltételezést sem mondani. Úgy tűnik viszont számomra, hogy a menyek számára a feladat jóval megterhelőbbnek tűnik, ahhoz pedig kétségem sem fér, hogy egy édes-anyának ez a helyzet milyen nehezen lehet elviselhető.

12. ábra. A rokonsági fok és a megterhelődés kapcsolata.

A 13. ábrán a megterhelődést az életkor függvényében vizsgáltam meg. Az eredmények itt jóval egyértelműbbek. Azoknak a száma, akik a megterhelő-dést súlyosnak érzik az életkor előrehaladtával fokozatosan nő. Ugyanakkor az 51-65 év közöttiek esetén a közepes és súlyos megterhelődés együttes aránya 56%, ami elég riasztó adat. Erre a korosztályra sokkal nagyobb figyelmet kel-lene fordítani a gondozás támogatásában.

13. ábra. Megterhelődés és életkor kapcsolata

16

A gondozók személyi jellemzői alapján az őket érő megterhelődés szintjéről sokkal

árnyaltabb képet kapunk, még annak ellenére is, hogy rengeteg további faktor vizsgálata lett

volna szükséges. Abban, hogy a rokonsági foknak nagy szerepe van a megterhelődésben

mindenki egyetért. A vizsgálatom előtt én abból indultam ki, hogy a házastársak

megterhelődése lesz a legmagasabb, hiszen, ha együtt élnek, valószínűleg több időt is töltenek

el a beteg személlyel, és azt gondoltam, hogy az egyéb kategória tagjai lesznek a legkevésbé

megterheltek. Ezzel szemben (12. ábra) a házastársak és a gyermekek megterhelődése

lényegében nem tér el egymástól. Azon gondozók esetében, akiket az egyéb kategóriában

foglaltam össze viszont meglepő adatokat tapasztaltam, egyikük sem érezte úgy, hogy a

gondozás nem megterhelő, viszont 69% szerint közepesen, vagy súlyosan az. Itt volt a

legmagasabb a súlyos kategória aránya. Ahol csak rokon, vagy családtag volt megjelölve nem

tudok még csak feltételezést sem mondani. Úgy tűnik viszont számomra, hogy a menyek

számára a feladat jóval megterhelőbbnek tűnik, ahhoz pedig kétségem sem fér, hogy egy

édesanyának ez a helyzet milyen nehezen lehet elviselhető.

12. ábra. A rokonsági fok és a megterhelődés kapcsolata

.

A 13. ábrán a megterhelődést az életkor függvényében vizsgáltam meg. Az eredmények itt

jóval egyértelműbbek. Azoknak a száma, akik a megterhelődést súlyosnak érzik az életkor

előrehaladtával fokozatosan nő. Ugyanakkor az 51-65 év közöttiek esetén a közepes és súlyos

megterhelődés együttes aránya 56%, ami elég riasztó adat. Erre a korosztályra sokkal

nagyobb figyelmet kellene fordítani a gondozás támogatásában.

13%

15,5%

0 0

43,5%

38,5%

33,3%

31%

26%

32,5%

66,6%

46%

17,5%

13,5%

0

23%

0

2

4

6

8

10

12

14

16

18

20

házastárs gyermek unoka egyéb

nincs-alacsonyalacsony-közepesközepes-magasmagas

17


Szintúgy nem meglepő, az aktív foglalkoztatottak megterhelődése (14. ábra). A teljes

munkaidőben foglalkoztatottak 49%-a közepes, vagy súlyos gondozási megterhelődés mellett

kell, hogy helyt álljon munkahelyén. Bár vannak olyan vélemények is, hogy a

foglalkoztatottság védő funkciót is betölthet. A nyugdíjasok megterhelődési értékei nem

sokban különböznek az aktív dolgozókétól, ennek oka valószínűleg egészségi állapotukban

keresendő. Mivel mindössze ketten dolgoznak részmunkaidőben, így ezek az értékek nem

alkalmasak komolyabb következtetések levonásra, éppúgy, mint az egyéb foglalkoztatási

formák. Ennek ellenére kiemelném, hogy a két ápolási díjat igénybevevő a közepes és a

magas megterhelődési kategóriába tartozik. (Egyikük sem jelezte anyagi helyzete jelentős

romlását.)

14. ábra. A megterhelődés és a gazdasági aktivitás kapcsolata

0

9,5%

16%

10%

33,3%

52,5% 29% 41%

66,6%

28,5%

39%%

27,5%

0

9,5%

16% 21,5%

0

2

4

6

8

10

12

14

16

<35 36-50 51-65 >65


10%

0

12% 33,3%

41%

50%

41%

0

35%

50%

32%

33,3%

14%

0

15%

33,3%

02468

101214161820




61

Szintúgy nem meglepő, az aktív foglalkoztatottak megterhelődése (14. ábra). A teljes munkaidőben foglalkoztatottak 49%-a közepes, vagy súlyos gondozási megterhelődés mellett kell, hogy helyt álljon munkahelyén. Bár vannak olyan vélemények is, hogy a foglalkoztatottság védő funkciót is betölthet. A nyugdí-jasok megterhelődési értékei nem sokban különböznek az aktív dolgozókétól, ennek oka valószínűleg egészségi állapotukban keresendő. Mivel mindössze ketten dolgoznak részmunkaidőben, így ezek az értékek nem alkalmasak ko-molyabb következtetések levonásra, éppúgy, mint az egyéb foglalkoztatási formák. Ennek ellenére kiemelném, hogy a két ápolási díjat igénybevevő a közepes és a magas megterhelődési kategóriába tartozik. (Egyikük sem jelezte anyagi helyzete jelentős romlását.)


Egyes kutatások szerint egyértelmű kapcsolat van a gondozó iskolai végzett-sége és megterhelődése között, méghozzá úgy, hogy a magasabb végzettségűek megterhelődése alacsonyabb. Mások éppen az ellenkezőjét állítják.32 Egy ta-nulmány szerint ez annak köszönhető, hogy a magasabb iskolai végzettségűek több gondozási órát adnak.33Kutatásomban a magasabb iskolai végzettségűek megterhelődése egyértelműen kisebb (15. ábra). A súlyos megterhelődési kate-góriába a főiskolát vagy egyetemet végzettek 9%-a esik, szemben a középisko-lát végzettek 24,5%-ával. Ugyanakkor a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 59%-a van az első vagy második megterhelődési csoportban, szemben a közép-iskolát végzettek nem egészen 30%-ával.

32 Schoenmakers B.- Buntinx F.- Delepelaire J: i.m. p.199.

33 Sansoni J.- Vellone E.- Piras G.: Anxiety and depression in community-dwelling, Italian Alzheimer’s disease caregivers In: International Journal of Nursing Practice 2004. 10. p.96.

17


Szintúgy nem meglepő, az aktív foglalkoztatottak megterhelődése (14. ábra). A teljes

munkaidőben foglalkoztatottak 49%-a közepes, vagy súlyos gondozási megterhelődés mellett

kell, hogy helyt álljon munkahelyén. Bár vannak olyan vélemények is, hogy a

foglalkoztatottság védő funkciót is betölthet. A nyugdíjasok megterhelődési értékei nem

sokban különböznek az aktív dolgozókétól, ennek oka valószínűleg egészségi állapotukban

keresendő. Mivel mindössze ketten dolgoznak részmunkaidőben, így ezek az értékek nem

alkalmasak komolyabb következtetések levonásra, éppúgy, mint az egyéb foglalkoztatási

formák. Ennek ellenére kiemelném, hogy a két ápolási díjat igénybevevő a közepes és a

magas megterhelődési kategóriába tartozik. (Egyikük sem jelezte anyagi helyzete jelentős

romlását.)


0

9,5%

16%

10%

33,3%

52,5% 29% 41%

66,6%

28,5%

39%%

27,5%

0

9,5%

16% 21,5%

0

2

4

6

8

10

12

14

16

<35 36-50 51-65 >65


10%

0

12% 33,3%

41%

50%

41%

0

35%

50%

32%

33,3%

14%

0

15%

33,3%

02468

101214161820



62


15. ábra. A gondozó megterhelődésaz iskolai végzettség függvényében

Eredményeim alapján a megterhelődésben nagyon fontos szerepe van a gon-dozó nemének. A férfiak (férj, gyermek) egyértelműen kevesebb megterhelő-dést élnek meg. (16. ábra). A férfiak 31,5% nem vagy alig érzi megterhelőnek a feladatot, szemben a nők 7%-os eredményével. Súlyos a megterhelődése a nők 16,6%-ának szemben a férfiak 10,5%-ával. A férfiak alacsonyabb megterhelő-dését a szakirodalom szintén sokféleképpen magyarázza. Egyrészt azzal, hogy másként élik meg a gondozói szerepet. Inkább menedzseri szerepben vannak, és nem konkrétan ellátást nyújtanak. Újabb kutatások szerint a férfiakat ugyan-úgy érinti a gondozás terhe, és a gondozási hajlandóság is legalább akkora, mint a nők esetében, sőt ugyanúgy megélik a megterhelődést csak nem fejezik ki.34

16. ábra. A megterhelődés és a gondozó nemének kapcsolata

34 Dupius- Epps- Smale: i.m. p. 15.

18

Egyes kutatások szerint egyértelmű kapcsolat van a gondozó iskolai végzettsége és

megterhelődése között, méghozzá úgy, hogy a magasabb végzettségűek megterhelődése

alacsonyabb. Mások éppen az ellenkezőjét állítják.32 Egy tanulmány szerint ez annak

köszönhető, hogy a magasabb iskolai végzettségűek több gondozási órát

adnak.33Kutatásomban a magasabb iskolai végzettségűek megterhelődése egyértelműen

kisebb (15. ábra). A súlyos megterhelődési kategóriába a főiskolát vagy egyetemet 9%-a esik,

szemben a középiskolát végzettek 24,5%-val. Ugyanakkor a felsőfokú végzettséggel

rendelkezők 59%-a van az első vagy második megterhelődési csoportban, szemben a

középiskolát végzettek nem egészen 30%-val.

15. ábra. A gondozó megterhelődés az iskolai végzettség függvényében

Eredményeim alapján a megterhelődésben nagyon fontos szerepe van a gondozó nemének.

A férfiak (férj, gyermek) egyértelműen kevesebb megterhelődést élnek meg. (16. ábra). A

férfiak 31,5% nem vagy alig érzi megterhelőnek a feladatot, szemben a nők 7%-os

eredményével. Súlyos a megterhelődése a nők 16,6%-nak szemben a férfiak 10,5%-val. A

férfiak alacsonyabb megterhelődését a szakirodalom szintén sokféleképpen magyarázza.

Egyrészt azzal, hogy másként élik meg a gondozói szerepet. Inkább menedzseri szerepben

vannak, és nem konkrétan ellátást nyújtanak. Újabb kutatások szerint a férfiakat ugyanúgy

érinti a gondozás terhe, és a gondozási hajlandóság is legalább akkora, mint a nők esetében,

sőt ugyanúgy megélik a megterhelődést csak nem fejezik ki.34

32 Schoenmakers B.- Buntinx F.- Delepelaire J: i.m. p.199. 33 Sansoni J.- Vellone E.- Piras G.: Anxiety and depression in community-dwelling, Italian Alzheimer’s disease caregivers In: International Journal of Nursing Practice 2004. 10. p.96. 34 Dupius- Epps- Smale: i.m. p. 15.

0 16,6%

8% 9%

0

16,6%

21,5%

50%

100% 33,3%

46%

32%

0

33,3%

24,5%

9%

0

2

4

6

8

10

12

14

16

18

< 8 ált 8 ált középiskola főisk, egy.


19


A vizsgálataim során tapasztaltam, hogy sok demens személy egyedül él. Kíváncsi voltam

arra, hogy vajon az őket gondozó személyek megterhelődése kisebb-e.

17. ábra. A megterhelődés és az együttlakás kapcsolata

A 17. ábra jól szemlélteti, hogy egyértelmű kapcsolat van az együttlakás és a

megterhelődés között. A diagram első oszlopában az összesített adatok találhatók. A másik

két oszlopban látható a különbség a beteggel együtt élő, vagy külön lakó gondozók

megterhelődése között. Csaknem hatszor akkora a súlyos megterhelődést mutatók aránya ott,

ahol egy fedél alatt él a beteg és gondozója. Ezzel ellentétben nincs megterhelődés az egyedül

élőt gondozók 26%-nál, szemben az együttlakók 11,5%-val.

0%

20%

40%

60%

80%

100%

férfinő

súlyos

mérsékelt-súlyos

enyhe-mérsékelt

nincs-kismértékű

0%

20%

40%

60%

80%

100%

otthonában él egyedül él godozószeméllyel él

16,6% 26%

11,5%

32%

40,5%

27,5%

34,5%

29,5%

37,5%

16,6% 4%

23,5% súlyos

mérsékelt-súlyos

enyhe-mérsékelt

nincs-kismértékű


63

A vizsgálataim során tapasztaltam, hogy sok demens személy egyedül él. Kíváncsi voltam arra, hogy vajon az őket gondozó személyek megterhelődése kisebb-e.


A 17. ábra jól szemlélteti, hogy egyértelmű kapcsolat van az együttlakás és a megterhelődés között. A diagram első oszlopában az összesített adatok talál-hatók. A másik két oszlopban látható a különbség a beteggel együtt élő, vagy külön lakó gondozók megterhelődése között. Csaknem hatszor akkora a súlyos megterhelődést mutatók aránya ott, ahol egy fedél alatt él a beteg és gondozója. Ezzel ellentétben nincs megterhelődés az egyedül élőt gondozók 26%-ánál, szemben az együttlakók 11,5%-ával.

A megterhelődés vizsgálatánál fontos kérdés a motiváció, hogy ki és miért vállalta a gondozási feladatokat. Ez a tény a szubjektív megterhelődés érzé-séből is sokat megmagyaráz. A leggyakoribb indok a szeretet, kölcsönösség, lelki megelégedettség, kötelességtudat vagy bűntudat, szociális illetve kultu-rális normák. Az utóbbi két okból gondozó személyek a gondozást jellemzően sokkal nagyobb szenvedésként élik meg. Akik a gondozási feladatok hasznát nézik, ezzel szemben kevésbé megterheltek.35 Saját eredményeim alapján első-sorban a családi felelősségvállalás, majd a megbecsülés emelkedett ki, harma-dik helyen állt a „nem volt más megoldás” (2. táblázat). A válaszok arányaik-ban nem térnek el jelentősen a gondozó személy rokoni kapcsolata, életkora, gazdasági aktivitása, iskolai végzettsége esetében. Úgy gondolom, hogy aki a családi felelősségvállalást jelölte be válaszként az elsősorban a normarend-szernek való megfelelés miatt vállalta a gondozást, tehát nagyobb szenvedés-

35 Brodaty – Donkin: i.m p.218.

19


A vizsgálataim során tapasztaltam, hogy sok demens személy egyedül él. Kíváncsi voltam

arra, hogy vajon az őket gondozó személyek megterhelődése kisebb-e.


A 17. ábra jól szemlélteti, hogy egyértelmű kapcsolat van az együttlakás és a

megterhelődés között. A diagram első oszlopában az összesített adatok találhatók. A másik

két oszlopban látható a különbség a beteggel együtt élő, vagy külön lakó gondozók

megterhelődése között. Csaknem hatszor akkora a súlyos megterhelődést mutatók aránya ott,

ahol egy fedél alatt él a beteg és gondozója. Ezzel ellentétben nincs megterhelődés az egyedül

élőt gondozók 26%-nál, szemben az együttlakók 11,5%-val.

0%

20%

40%

60%

80%

100%

férfinő

súlyos

mérsékelt-súlyos

enyhe-mérsékelt

nincs-kismértékű

0%

20%

40%

60%

80%

100%

otthonában él egyedül él godozószeméllyel él

16,6% 26%

11,5%

32%

40,5%

27,5%

34,5%

29,5%

37,5%

16,6% 4%

23,5% súlyos

mérsékelt-súlyos

enyhe-mérsékelt

nincs-kismértékű

64


ként éli meg a feladatot. Azok, akik úgy érzik, hogy nem volt más megoldás pedig egyértelműen a gondozói szerep negatív aspektusát látják. A gondozók 55-90%-a pozitív tapasztalatokról is beszámol. Élvezik az együttlétet, közös tevékenységeket.36 Ide azokat a válaszadókat sorolnám, akik a kölcsönösséget, megelégedettséget jelölték meg a gondozás vállalásának okaként.

2. táblázat. Miért vállalta a gondozási feladatokat

családi felelősség 51kölcsönösség 6megbecsülés 21elégedettség 3nem volt más megoldás 11egyéb 8

5. A gondozó családtagok életminőségének változása

A tapasztalatok szerint a gondozás a családban jellemzően egy elsődleges gondozóra marad, és a többiek alkalmanként csak besegítenek.37 Szerencsés-nek mondhatja magát az, aki nem marad egyedül a gondozás során. A sze-repek közül a családi és foglalkozási szerepekre voltam elsősorban kíváncsi, ezzel kapcsolatban pedig arra, hogy a gondozó családtag kapcsolatrendszere mennyire alakul át. Összességében az mondható el, hogy a szabadidő nagyon hamar áldozatául esik a betegségnek, legkevésbé az anyagi helyzet, valamint a foglalkozási szerepek változnak, a többi esetben jóval árnyaltabb kép alakul ki. A kérdés úgy gondolom, hogy jóval összetettebb, mint amit egy kérdőív keretei között részletesen lehet tárgyalni és jelen keretek között csak egy összefoglaló ábra (18. ábra) megmutatására van lehetőségem, mégis esetleges később kuta-tásokhoz kiindulási alap lehet.

Végezetül néhány kiemelkedő adat. A gondozóra nagyon jelentős hatással van a jövőtől való félelem. Ettől mindössze a válaszadók 6%-a nem fél, 57%-uk a gyakran és a mindig kategóriát jelölte meg. A gondozók 16%-a, illetve 13%-a gyakran vagy mindig úgy érzi, hogy többé már nem tudja gondozni hozzátartozóját és egyszerűen másra hagyná a feladatot. Az anyagi helyzetre

36 Brodaty – Donkin: i.m p. 218.

37 Szabó Lajos: i.m. 2011 p. 151.


65

vonatkozó kérdésre a válaszadók 57%-a mondta, hogy soha nem érezte úgy, hogy anyagi okokból nem tudja tovább vállalni a gondozást, és összesen 1% jelölte, hogy mindig így érez. Örvendetes, hogy a gondozók 46%-a soha nem, vagy csak ritkán érzi úgy, hogy egészségi állapota a gondozás miatt romlott. A válaszadók 56% érzi úgy, gyakran, vagy majdnem mindig, hogy hozzátartozója tőle függ, ezzel kapcsolatban 55% mondja azt is, hogy a beteg úgy várja el tőle a gondozást, mintha ő lenne az egyedüli, aki segíthet. Arra az állításra „Úgy érzem, hogy jobb ellátást kéne adnom hozzátartozómnak” 20% mondta, hogy gyakran, vagy majdnem mindig, itt valószínűleg a bűntudat is komoly szerepet játszik a megterhelődésben.

18. ábra Az életminőség változásaa betegség hatására a gondozó szubjektív értékelése alapján

VII) A gondozó személyek támogatása

Kérdőívem utolsó két kérdésében arra kerestem a választ, hogy a gondozók közül tagja-e valaki valamilyen önsegítő csoportnak, vagy részt venne-e ilyen-ben. Az eredmény abból a szempontból lesújtó volt, hogy senki nem tagja ilyen csoportnak. Az ellátást nyújtó rendszerek működésének összehangolására Sza-bó Lajos könyvében felvázolt egy komplett rendszert, melyben esetmenedzser lenne a gondozó család esetében a kulcsszemély.38 Ennek megvalósulására je-lenleg én nem látom a politikai szándékot.

A válaszadók nagyon megoszlanak abban a tekintetben, hogy részt venné-nek-e önsegítő csoportban. Kicsit többen vannak azok, akik úgy érzik, hogy ez a lehetőség valamiféle segítség lehet, vagyis részt vennének benne. Amennyi-

38 Szabó Lajos: i.m. 2011. p. 163

21

voltam elsősorban kíváncsi, ezzel kapcsolatban pedig arra, hogy a gondozó családtag

kapcsolatrendszere mennyire alakul át. Összességében az mondható el, hogy a szabadidő

nagyon hamar áldozatául esik a betegségnek, legkevésbé az anyagi helyzet, valamint a

foglalkozási szerepek változnak, a többi esetben jóval árnyaltabb kép alakul ki. A kérdés úgy

gondolom, hogy jóval összetettebb, mint amit egy kérdőív keretei között részletesen lehet

tárgyalni és jelen keretek között csak egy összefoglaló ábra (18. ábra) megmutatására van

lehetőségem, mégis esetleges később kutatásokhoz kiindulási alap lehet.

Végezetül néhány kiemelkedő adat. A gondozóra nagyon jelentős hatással van a jövőtől

való félelem. Ettől mindössze a válaszadók 6%-a nem fél, 57%-uk a gyakran és a mindig

kategóriát jelölte meg. A gondozók 16%, illetve 13%-a gyakran vagy mindig úgy érzi, hogy

többé már nem tudja gondozni hozzátartozóját és egyszerűen másra hagyná a feladatot. Az

anyagi helyzetre vonatkozó kérdésre válaszadók 57%- a mondta, hogy soha nem érezte úgy,

hogy anyagi okokból nem tudja tovább vállalni a gondozást, és összesen 1% jelölte, hogy

mindig így érez. Örvendetes, hogy a gondozók 46%-a soha nem, vagy csak ritkán érzi úgy,

hogy egészségi állapota a gondozás miatt romlott. A válaszadók 56% érzi úgy, gyakran, vagy

majdnem mindig, hogy hozzátartozója tőle függ, ezzel kapcsolatban 55% mondja azt is, hogy

a beteg úgy várja el tőle a gondozást, mintha ő lenne az egyedüli, aki segíthet. Arra az

állításra „Úgy érzem, hogy jobb ellátást kéne adnom hozzátartozómnak” 20% mondta, hogy

gyakran, vagy majdnem mindig, itt valószínűleg a bűntudat is komoly szerepet játszik a

megterhelődésben.

18. ábra Az életminőség változása a betegség hatására a gondozó szubjektív értékelése

alapján

családi

foglalkozási

rekreációs

anyagi

családi kapcsolat

baráti kapcsolat

0 20 40 60 80 100

egyáltalán nem változott kissé változott

közepesen változott jelentősen változott

teljesen átalakult

66


ben csak az ellátás igénybevételét nézzük, akkor mindkét esetben többen ven-nének részt ilyen csoportban, mint ahányan nem. Az egyes ellátásokat tekintve a házi segítségnyújtás volt az az ellátási forma, ahol többségben volt a nem válaszok aránya. Legnagyobb igény erre a nappali ellátásban mutatkozott. Na-gyon rövid ideje tartó betegség esetén még a nem válaszok vannak többségben. 1-6 év időtartam között többen igényelnék az ilyen jellegű segítséget, majd 6 év felett ismét kevesebben. Rokoni kapcsolat tekintetében a házatstársak az egyetlen csoport, ahol többségben van a nem válasz, ugyanez a helyzet a nyug-díjasok és a 65 év felettiek esetén. A fiatalabb korosztály jobban igényelne egy ilyen csoportot, éppúgy, mint a felsőfokú iskolai végezttséggel rendelkezők.

19. ábra. Részt venne-e önsegítő csoportban kérdés válaszaiaz ellátás igénybevételének függvényében

VIII) Összegzés

Kutatásom elsődleges célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet a szociális munka egy új területére. A demens betegeket gondozók megterhelődése már csak azért is jelentős kérdés, mivel a betegség lefolyása akár 10 évet is jelent-het. Ennek a gondozásnak a család nagyon fontos bázisa lehet. Azonban ebben a gondozási folyamatban a demens betegeket ápoló-gondozó hozzátartozót se-gíteni kellene. Kutatásom eredményei alapján a gondozó személy közeli hoz-zátartozó, általában házastárs, vagy gyermek, akinek életkora az esetek jelentős részében 50 év felett van, és a nemek arányát tekintve az esetek nagy részében nő. Jelentős részük teljes munkaidőben dolgozik, vagy már maga is nyugdíjas.

A kérdőívet kitöltők között minden második személy szubjektív véleménye, hogy a gondozás számára közepesen, vagy súlyosan megterhelő. A megterhe-lődés tényezők közül a legjelentősebb az érzelmi megterhelődés. Igazolódott az a feltételezésem, hogy azok, akik igénybe veszik a szociális ellátórendszert kevésbé megterhelődöttek. Az ellátást igénybe vevők közül a legkevésbé meg-

22

VII) A gondozó személyek támogatása

Kérdőívem utolsó két kérdésében arra kerestem a választ, hogy a gondozók közül tagja-e

valaki valamilyen önsegítő csoportnak, vagy részt venne-e ilyenben. Az eredmény abból a

szempontból lesújtó volt, hogy senki nem tagja ilyen csoportnak. Az ellátást nyújtó

rendszerek működésének összehangolására Szabó Lajos könyvében felvázolt egy komplett

rendszert, melyben esetmenedzser lenne a gondozó család esetében a kulcsszemély.38 Ennek

megvalósulására jelenleg én nem látom a politikai szándékot.

A válaszadók nagyon megoszlanak abban a tekintetben, hogy részt vennének-e önsegítő

csoportban. Kicsit többen vannak azok, akik úgy érzik, hogy ez a lehetőség valamiféle

segítség lehet, vagyis részt vennének benne. Amennyiben csak az ellátás igénybevételét

nézzük, akkor mindkét esetben többen vennének részt ilyen csoportban, mint ahányan nem.

Az egyes ellátásokat tekintve a házi segítségnyújtás volt az az ellátási forma, ahol többségben

volt a nem válaszok aránya. Legnagyobb igény erre a nappali ellátásban mutatkozott. Nagyon

rövid ideje tartó betegség esetén még a nem válaszok vannak többségben. 1-6 év időtartam

között többen igényelnék az ilyen jellegű segítséget, majd 6 év felett ismét kevesebben.

Rokoni kapcsolat tekintetében a házatstársak az egyetlen csoport, ahol többségben van a nem

válasz, ugyanez a helyzet a nyugdíjasok és a 65 év felettiek esetén. A fiatalabb korosztály

jobban igényelne egy ilyen csoportot, éppúgy, mint a felsőfokú iskolai végezttséggel

rendelkezők.

19. ábra. Részt venne-e önsegítő csoportban kérdés válaszai az ellátás igénybevételének

függvényében

38 Szabó Lajos: i.m. 2011. p. 163

0

5

10

15

20

25

30

35

ellátásbanvan

nincsellátásban

igen

nem

0

2

4

6

8

10

12

14

hg nappali bentlakás

igen

nem


67

terhelőnek azok érezték a gondozást, akik hozzátartozója tartós bentlakásos intézményben van, ezt követi a házi segítségnyújtás, majd a nappali ellátás. Az othhonukban gondozott betegek 38%-a egyedül él. Az ő gondozóik meg-terhelődése jelentősen alacsonyabb, a beteggel együtt élő társaikénál. A gon-dozók jellemzői alapján a rokonsági fok szerepe kevésbé egyértelmű, éppúgy, mint életkoruk és gazdasági aktivitásuk Fontosabb a nemek szerepe. A férfiak megterhelődése egyértelműen alacsonyabb, mint a nőké. A magasabb iskolai végzettség védő hatásúnak bizonyult. A gondozók életminőségük változása te-rén rekreációs tevékenységeik átalakulását érzik a legmeghatározóbbnak. Gaz-dasági aktivitásukban sincs jelentős változás. Feltételezéseimmel ellentétben azonban anyagi helyzetük jelentős romlását nagyon kevesen jelezték, és a várt-nál kisebb arányban mondták azt is, hogy a gondozás negatív hatással lenne egészségükre. A gondozással eltöltött évek a megterhelődés szintjét egyértel-műen emelik. A megkérdezettek kicsivel több, mint fele szívesen részt venne olyan önsegítő csoportban, mely kifejezetten demens betegek hozzátartozói számára szerveződne.

A további kutatásoknak újabb faktorokat kell azonosítaniuk. Vizsgálatom keresztmetszeti jellegű volt, emellett longitudinális vizsgálatok kellenének, melyek a folyamat időbeli változásait is követni tudják. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a megterhelődés nemcsak a gondozóra, hanem a betegre is kihat. Jelenleg nincs a gondozókat támogató rendszer Magyarorszá-gon. Pedig támogatásuk nemcsak kisebb megterhelődést jelenthetne számukra, hanem a betegnek jobb ellátást, és valószínűleg hosszabb gondozási folyama-tot. Fel kellene ismerni, hogy a család integrált egység a demens beteg gon-dozásában. Amint azt egy témával foglalkozó cikkben olvastam: fontos lenne megtalálni az egyensúlyt az otthoni öregedés, és a 24 órás gondozást végző személyek életminősége között.

Irodalomjegyzék

Brodaty H. MD- Donkin M: Family caregivers of people with dementia. In: dialogues in Clinical Neuroscience, 2009. Vol 11. No. 2. pp. 217-228.

Brodaty H.- Thomson C.- Thompson C.- Fine M.: Why caregivers of people with dementia and memory loss don’t use services. In: International Journal of Geriatric Psychiatry 2005. 20 pp. 1–10.

Burden Interview www.healthcare.uiowa.edu/igec/tools/caregivers/burdenInterview.pdf (letöltés 2016. 03. 15.)

Dupuis Sh. L.- Epps T.- Smale B.:Caregivers of persons with dementia.

68


Roles, experiences, Supports and coping. 2004. https://uwaterloo.ca/murray-alzheimer-research-and-education-program/sites/ca.murray-alzheimer-research-and-education-program/files/uploads/files/InTheirOwnVoices-LiteratureReview.pdf (letöltés: 2016.09. 13.)

Falusi Zsófia-Gabányi József- Gulácsi László: A demencia epidemiológiája és költsége. In.: Egészségügy Gazdasági Szemle 43. évf.1. szám pp.50-57.

Jónyer Lajosné - Kovács Katalin: Demens betegek ápolása-gondozása. In: Ma-gyar gerontológia 2 évfolyam 7. szám 2010. pp. 57-96.

Kim H.- Chang M.- Rose K.- Kim S.: Predictors of caregiver burden in caregivers of individuals with dementia In: Journal of Advanced Nursing 2011. pp. 846-855.

The MetLife Study of Alzheimer’s Disease: The Caregiving Experience https://www.metlife.com/assets/cao/mmi/publications/studies/mmi-alzheimers-disease-caregiving-experience-study.pdf (letöltés 2016. augusztus 31)

Riedijk S.R.- De Vugt M.E.- Duivenvoorden H.J.- Niemeijer M.F.- Van Swieten J.C.- Verhey F.R.J.- Tibben A.: Caregiver Burden, Health-Related Quality of Life and Coping in Dementia Caregivers: A Comparison of Frontotemporal Dementia and Alzheimer’s Disease In: Dementtia and Geriatric Cognitive Disordorders 2006. 22. p. 405–412

Sansoni J.- Anderson K. H.- Varona L. M.- Varela G.: Caregivers of Alzheimer’s patients and factors of influencing institutionalization of loved ones: some considerations on existing literature In: Ann Ig 2013. 25. p. 235-246.

Sansoni J.- Vellone E.- Piras G.: Anxiety and depression in community-dwelling, Italian Alzheimer’s disease caregivers In: International Journal of Nursing Practice 2004. 10. pp. 93-100.

Schoenmakers B.- Buntinx F.- Delepelaire J.: Factors determining the impact of care-giving on caregivers of elderly patients with dementia. In Maturitas 2010. 66. pp. 191-200.

Dr Szabó Lajos: Az időskori demencia, mint ellátási kihívás. In: Magyar geron-tológia 2 évfolyam 7. szám 2010. pp. 42-43.

Dr. Szabó Lajos: Időskori demenciák családi, társadalmi és pszichológiai vo-natkozásai Budapest 2011.

Tóbert A. Mária: Az idős hozzátartozót ápolók támogatásának jelentősége. In: Esély 2015/1 pp. 85-94.

http://www.alzheimerweb.hu/pdf/feht-ado.pdf (letöltés: 2016. 02.27.)


69

www.alzheimerweb.hu/levelek/molnar-mark-demencia.doc (letöltés: 2016. 02.27.)

https://www.alz.co.uk/research/world-report-2015(letöltés:2016.02.27.) foreword

http://www.kk.pte.hu/docs/protokollok/PSZIDemencia_IE.pdf Az Egészség-ügyi Minisztérium szakmai protokoll A demencia kórismézése, kezelése és gondozása (letöltés:2016. 04. 20.)

http://nepesseg.com/vas/szombathely (letöltés. 2016. 11.10)

70

TUZSON ATTILA

A keresztény személyfogalomés a marxista személyiségelmélet1

(részlet)

Bevezetés

Strukturált, a tudományok által átjárt társadalomban élünk, annak minden velejárójával. A XXI. század emberének2 a legnagyobb vágya, hogy boldog legyen. Arisztotelész „a cselekvés által elérhető javak közt a legfőbb jó”-nak nevezi (amely az államban valósul meg); a fogalom tartalmával jóformán min-denki egyetért: „boldogságnak nevezi a nagy tömeg éppúgy, mint a műveltek, s emellett úgy képzelik, hogy a jó és kellemes élet azonos a boldog élettel.”3 Ennek a vágynak az eléréséért majdnem mindent megtesz. Miért majdnem? El-sősorban azért mert korunk embere gondolkodás4 nélkül elhiszi mindazt, amit a média különböző csatornái folyamatosan hangoztatnak: „Valósítsd meg ön-magad”; „Itt ön a világ közepe”. Továbbá életét úgy rendezi be, hogy a kultikus értékek ne kapjanak helyet benne, mivel erre nincs szükség. Utóbbi egy szintén sokat hangoztatott „igazság” volt még három évtizeddel korábban is.

A kommunista – marxista ideológia személyiségelmélete a második világhá-

1 Részlet a szerző azonos címmel a VHF Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián tar-tott előadásából. Témavezető: Dr. habil. Birher Nándor VHF főiskolai tanár

2 Martin Heidegger fogalmazta meg éleslátóan korunkat. „Egyetlen kor sem tudott az ember-ről olyan sokat és olyan sokfélét, mint a mi korunk. de egyetlen kor sem tudott kevesebbet arról, hogy mi az ember, mint éppen a mai. Egyetlen korban sem lett oly kérdéssé az ember, mint a mi korunkban.” in. Nyíri Tamás, Az ember a világban, Szent István Társulat, Buda-pest, 1981, pp. 17.

3 Arisztotelész, Nikomakoszi etika, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, pp. 9.

4 „gondolkodásunknak felkínálja magát az örömteli is, a szép is, a titokzatos is, a jóságos is. … Az előbb megnevezettek akkor kínálják föl magukat meggondolásra, ha az adományt nem utasítjuk már azzal vissza, hogy az örömtelit, a szépet, a jóságost olyasminek tekintjük, ami csak az érzés és az élmény számára van fenntartva, a gondolkodásgondolkodás huzatától azonban távol tartandó. gonoszságának tartanunk, ha a titokzatosba és a jóságosba, mint olyanba bocsátkozunk bele, ami tulajdonképpen felkínálja magát a gondolkodásnak.” Marin Heidegger; Mit hívunk gondolkodásnak? Gond-Cura Alapítvány, Budapest, 2009, pp. 48.


71

ború után Európa több országában is elsőszámú mércévé vált. A Kommunista Párt Kiáltványa szerint „a jámbor rajongás, a nyárspolgári érzelgősség szent borzongását az önző számítás vizébe fojtotta (a burzsoázia). A Kiáltványban a teljes feudális rendszer nagyító alá kerül, elsősorban a hiányosságok emlí-tésével. A burzsoázia pedig az ipari forradalomnak köszönhetően saját világot teremtett magának. A személyi méltóságot csereértékké oldotta fel, és az ok-levelekben biztosított, nehezen szerzett számtalan szabadság helyébe az egy lelkiismeretlen kereskedelmi szabadságot iktatta.”5 A társadalmi rend ennek következtében nagy ellentéteket mutat. A munkások érdekeit nem védi senki, ki vannak szolgáltatva a burzsoáziának. A megoldást a proletariátus6 hatalom-átvétele hozza el. „A régi polgári társadalom s a vele járó osztályok és osztály-ellentétek helyébe olyan társulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejődésének feltétele.”7 A minden egyes ember szabad fejlődése nem hozta meg a várt eredményt. Olyannyira nem, hogy a 90-es évektől kezdődően egy kisebb zavar is támadt azokban az országokban ahol a marxizmus volt, addig, a meghatározó eszmerendszer. A történelmileg szerencsésebb fejlődésű országokból beáramló nézetek mára egy majdnem át-láthatatlan személyiségelméletet propagálnak. A marxista és az új ideológiák gyökerükben összetartoznak.

Mielőtt a fentebb említett témakör boncolgatásához kezdenék, teszek egy rövid kitérőt, mégpedig a filozófiai antropológia területére. Mindezt azért, hogy néhány fogalom tisztázásra kerüljön (pl. élet, élő, élettelen, élettevékenység, személy), valamint kitérek Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás ide kapcso-lódó meglátásaira.

1. Lenni vagy nem lenni!?

Napjaink embere alig vagy egyáltalán nem tud csodálkozni, a szó filozófiai értelmében. Nem is várható más eredmény, mivel az iskolában már kész tények elé állítják a diákot. Nem azt mondják neki: menj ki az erdőbe és egy 10-15 percig figyelj mindarra, ami körülötted történik, helyette inkább azt mondják: figyeld a fákat, a madarakat, a madarak énekét, stb. Ezáltal egyszerre tűnik

5 Burzsoázia: a modern tőkések osztálya, akik a társadalmi termelési eszközök tulajdonosai és bérmunkát alkalmaznak. Kommunista Kiáltvány-DenesT-komment.pdf, pp. 2-5. (letölt-ve: 2017. 03.07.)

6 uo. Modern bérmunkások, akik nem rendelkeznek saját termelési eszközökkel, kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy megélhessenek. pp. 2.

7 uo. pp. 16.

72


el a teremtett szép iránti érzék és a tényleges csodálkozás vágya. Talán ez is közrejátszik abban, hogy sokan azt mondják: nem érdekel a filozófia, minek gondolkodni a semmin.

Egy szép nyári estén a természetben sétálva adjunk 5-10 percet magunknak a csodálkozásra. Felejtsük el a tanított csodálkozást, csak egyszerűen figyeljük meg a csillagos eget. Egyszer csak jönnek a kérdések: én ki is vagyok valójá-ban; mi az ember; miért vagyok a világon; mi az életem célja?A kérdéseken tűnődve a gondolkodó ember egyszer csak rájön: csodálkozom! Min csodál-kozom? Az életén, a környezetén, az emberi léten. Megfogalmazódnak olyan gondolatok, amelyeket nem tud kimondani, de érzi, hogy „jobb lenni, mint nem lenni”!

1.1. Az emberi élet méltóságaA felismerés egyúttal határvonalakat is húz, mégpedig az élő és az élettelen

dolgok között. „Az élőlények természetének jellemzője az élettevékenység. Ez a tevékenység a táplálkozáson, a növekedésen és a szaporodáson keresztül nyilvánul meg. … Az élet mozgatja önmagát, immanens.”8 Az élőlények tehát tevékenységet fejtenek ki. A természetben az élőlényeken kívül vannak élet-telen dolgok is (pl. ásványi anyagok), környezetünkben a modern technikának köszönhetően a gépek és robotok „léte” is körülvesz bennünket. „A gép az emberi értelem eszköze, hogy megkönnyítse munkáját.”9

A keresztény tanítás a következőt fogalmazta meg az emberről: a teremtés koronája.10 Miben áll ez? „Az ember képes önmagáról gondolkodni, filozófiai antropológiával foglalkozni, önmagát logikusan kifejezni, és nem csak egyes hangokat ösztönszerűen kibocsátani, mint az állatok. …Az ember lehetőségei a szellemi tevékenysége miatt határtalanok. Világát elvileg a végtelenségig ké-pes jobbítani, megérteni. Az ember tehát nyitott rendszer.”11 Tehát nem csak van az ember, hanem tevékenységre is képes. Ez tevékenység pedig felemeli a többi teremtmény fölé és feladattal, de felelősséggel is felruházza.

Mi az emberi élet? „Az élet nem hatvan, nyolcvan év, hanem örök létezés és nem úgy kell élni, hogy az ember a végén megsemmisül, hanem úgy, hogy ha

8 Birher Nándor, Az ember filozófiája, Jel Kiadó, Veszprém, 1998., pp. 47.

9 uo. pp. 48.

10 http://lexikon.katolikus.hu/K/kereszt%C3%A9ny%20filoz%C3%B3fia.html, (2017. 03. 09.)

11 uo. pp. 49.


73

még akarna, se tudna soha megsemmisülni.”12 A megsemmisülés lehetetlensé-ge egyértelműen a lélekre vonatkozik.

Amint már említésre került az élőlények hármas feladattal rendelkeznek: táplálkozás, növekedés és szaporodás. Ezt a tevékenységüket nevezzük élet-tevékenységek. Megkülönböztetünk vegetatív, szenzo-motorikus és intellektív tevékenységeket.

A vegetatív szinten a növények vannak: céljuk az élet megőrzése és tovább-adása. Táplálkozik, növekedik, szaporodik, mindezt tudattalanul. Képtelen a helyváltoztatásra.

A szenzo-motorikus tevékenység e növényi életnél egyel magasabb szint. Ezeknek az élőlényeknek már van valamilyen idegrendszerük, képesek a moz-gásra, a helyváltoztatásra.

Cselekedeteiket az ösztönök irányítják. Ezen a szinten az állatok vannak.Az élettevékenység legmagasabb fokán az intellektív tevékenység áll. Itt az

ember jelenik meg. Az embert nem az ösztönei határoznak meg, hanem az aka-rat és a tudat. Az ember célja megvalósítása érdekében képes felülemelkedni az ösztönein. Az ember értelmes lélek.13

Ki is ez az értelmes lélek? Már az ókori egyiptomi kultúrában a személy fogalmához egy elpusztíthatatlan, örök, halál utáni állandóságot kapcsoltak. A görög kultúrában a személy a színházi maszk (proszopon) volt, a különböző szerepekben megjelenő ember. A kereszténységben a személy fogalma teljesen új megvilágításban jelenik meg. A Szentírásban olvassuk: „Isten megteremtette az embert, saját képmására.” (Ter 2,27) Ez a teremtett ember szellemi és hall-hatatlan lélekkel, továbbá szabad akarattal van felruházva.14

A kereszténység teológiai és filozófiai fejlődése pontosítja a személy fogal-mát. Ezek közül a két eminens teológus-gondolkodó kerül megemlítésre: Au-relius Augustinus és Doctor Angelicus.

1.2. „Deum et animam scire cupio, nihil omnio”Szent Ágoston volt az első, aki a filozófiában az ember, mint egyedi, megis-

mételhetetlen személy felé fordul („a filozófia antropológiai fordulata”). Mun-káiban jelen van a filozófia, a teológia, a szociális érzékenység. A vallásosságot és a gondolkodást összefogja egy igazsággá. Egészen Ágostonig a világ értel-mezése a kozmoszra, a politikára, a hatalomra irányult, ő a figyelmet a sze-

12 Hamvas Béla, Silentium – Titkos jegyzőkönyv – Unicornis, Vigilia, Budapest, 1987., pp. 155.

13 Im. Birher N., Vö. pp. 55-59.

14 Uo. vö. pp. 129-131.

74


mélyre irányítja. Ez a személy az én, a megismételhetetlen én. Antropológiájá-ban a platóni dualizmus érezteti hatását. Ágoston szerint az ember test és lélek szoros egysége. Az ember sem lélek nélkül, sem test nélkül nem egzisztálhat. Ez nem azt jelenti, hogy a lélekkel rendelkező test két személy, csak annyit, hogy a lélek fontosabb velejárója az embernek.15 „Az első ember testét Isten észcsírák gyanánt helyezte az általa teremtett anyagba. Ezek a csírák a később kibontakozó ember szerkezetét és e szerkezet kibontakozásának programját is tartalmazták. A kibontakozó test akkor vált emberré, amikor egyesült az Isten teremtette lélekkel, amely feltehetően maga is észcsíra formájában rejtőzött Isten műveiben.”16(A teremtés a semmiből, előzmények nélkül, való teremtés.) Ágoston úgy vallja, hogy az első emberpár az utódainak létrejöttekor a lelkük a testükkel együtt szüleiktől származik. Az első emberbe elültetett csíra mindig továbbadódik. „Ágoston a lélekkel azonosítja az embert: az ember eszes lélek, amely halandó és földi testet használ. A lélek anyagtalan és szellemi valóság. Szellemiségének jele, hogy tud önmagáról, emlékezik önmagára és akarja ön-magát.”17 Továbbá megfogalmazza a lélek hallhatatlanságát, amit az ember csillapíthatatlan boldogságvágyával támaszt alá.

„Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a haláligája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellentállsz, s mégis ez a porszem kezed alko-tása között: az ember dicsérni akar téged. A te indításod az bennünk, hogy gyö-nyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak meg nem pihen benned.”18 Ágostonnál az én – Isten viszony egy személyes viszony. Az ember a maga csupaszságában áll Isten előtt. Az én aki akar, aki küzd az igazságért. Az emberi akarat és az isteni akarat metszés-pontja a személy. Ez a személy pedig megismeri önmagát. „Az önmegismerés és Isten megismerése kölcsönös és elválaszthatatlan: noverim me, noverim te (gnóthi sze auton). … az igazi boldogság az igazság ismerete. Ez pedig csak Is-ten jelenléte lehet bennünk.”19Az igazság és az emberi egzisztencia célja legbe-lül, a lélekben, van és szorosan összetartozik e kettő. Az igazság törvénye túl-mutat az emberen. Az emberi értelmet pedig az azt meghaladó igazság vezérli.

15 Órai jegyzet alapján

16 mek.oszk.hu/08700/08784/html/filozofia.htm (2016. 04. 22.)


18 Szent Ágoston vallomásai, Szent István Társulat, Budapest, 2015, pp. 24.

19 Rokay Zoltán, Filozófiatörténet, Ókor – Középkor, Szent István Társulat, Budapest, 2002, pp. 142.


75

A szabad akarat fogalma Ágostonnál a következő képen körvonalazódik: a szabad akarat harcol azért, hogy a cselekedetek Istenhez vezessenek minket. Ez a szabad akarat tud az ész ellen is dönteni. A szabadság abban áll, hogy a személy tudja a jót, de a rosszat teszi. (A rossz átmeneti rossz.) Ágostonnál az értelem (meg)ismer, az akarat választ. Az ember akkor válik igazán szabaddá, ha önmagát az Istenben képzeli el, és nem teszi a rosszat. Az Isten nem korlá-tozza az ember szabad akaratát, hanem kiteljesíti azt.

Ágoston a De civitate Dei című munkájában rámutat arra, hogy az ember tár-sadalmi lény. Életét az államban éli. Az állam nem más, mint az „emberek so-kasága, akiket valamiféle közösségi kötelék fűz egybe. … Úgy gondolja, hogy az állam intézménye az ember természetében és természetes törekvéseiben gyökerezik. Az állam viszonylagos értelemben tökéletes társaság.”20 Rámutat arra is, hogy csak az az állam tud igazságos és jó lenni, amelyet a keresztény értékek járnak át.

Két állam van: a civitas terrena és a civitas Dei. Az első az a hibás város, mivel az alapja az önszeretet. (Az ember saját magát akarja megvalósítani.)

A földi várost Babilonnal azonosítja, ez nem más, mint az ördög állama.A másik város a jó város, mivel a fundamentuma az Isten szerinti szeretet. A

civitas coelestis lakói Jeruzsálemmel vannak azonosítva, ők az Isten államának a polgárai. Ez a két város nincsen tisztán elválasztva, elhatárolva, egymással harcban állnak. A két városnak a polgárai keverednek. Itt kell, hogy a személy szabad akaratából adódóan ismerve válasszon.21

Szent Ágoston személyre vonatkozó filozófiáját röviden a következő szem-pontok alapján lehetne összefoglalni. A személy testtel és lélekkel megáldott létező, akinek a lelke halhatatlan, továbbá a boldogságra vágyik, amit csak az Istennel való kapcsolatában tud teljesen megtalálni. Életét pedig az államban éli, mégpedig olyanban, melyben egyszerre van jelen a földi és a mennyei di-menzió.

1.2.1. A személyről a filozófiában22

Napjainkban egyre fontosabb a tudományos alátámasztása egy-egy bizo-nyos kijelentésnek. Nincs ez másképp a személlyel kapcsolatban sem, külö-nösen a filozófia területén. Vannak olyan vélemények, amelyek – pl. Trolels Enberg-Pedersen – szerint az ember (anthróposz) felel meg a személy fogal-mának. Enberg szerint az ember az önreflexióra képes embert jeleni. E szerint



22 Vö. http://documents.tips/documents/siklosi-istvan-individualitas-es-eszhasznalat-boethius-szemelyfogalmaban.html (2016.12.08.)

76


az ember és a személy fogalma megfelel(het) egymásnak. Más vélemények szerint – pl. Marcel Mauss – a személy fogalma kifejezetten keresztény hát-térrel rendelkezik, keresztény művekben jelentkezik először. A személy fo-galmát Boëthius határozta meg maradandóan. Ő a persona szúval jelöli, és meghatározást is ad: naturae rationabilis individua substantia, azaz értelmes természetű individuális szubsztancia. Az az egyedi szubsztancia a személy, amely az értelmes különbséggel különböztethető meg minden más egyedi szubszatanciától.

1.2.2. A személyes lét, mint relációSzentviktori Richárd a személy fogalmát úgy határozza meg, mint naturae

intellectualis incommunicabilis existentia, azaz „önmaga révén egzisztáló, meghatározottan egyszeri módon eszes egzisztencia”. Ezáltal a személyi lét relációs jellege jut kifejezésre.23

1.3. „Ex prima intentione”A görög kultúrában az volt a jó, aki tudott (széleskörű ismeretekkel rendelke-

zett és filozófiát művelt), Ágoston szemében az volt a jó, aki szeretett. „Szeress és tégy, amit akarsz!” A keresztény filozófia fejődésében egy igazi mérföldkő, enyhe túlzással azt is lehetne mondani, hogy a „0” pont, Aquinói Szent Tamás. Ő az, aki a hit és az értelem között az egyensúlyt módszeresen kereste, azért dolgozott.

Szent Tamás antropológiájában „az embert a test és a lélek viszonya alapján határozza meg. Ezzel rögtön eldől néhány más kérdés is: az emberi megisme-rés lényege, az ember viszonya a világhoz, a halál utáni lét feltétele és lehető-sége.”24 Amíg Ágoston platonikus úton halad, Tamás Arisztotelész nyomdokait követi. Kihangsúlyozza, hogy a forma és az anyag két olyan „lételv, amelyek együttesen alkotják a konkrét embert, akinek testi és szellemi megnyilvánulá-sai annak.”25A halál után, a test elporladása után, a lélek tovább él, mint „anima separata”. Ez a lélek halhatatlan. A halhatatlan léleknek azonban kell a test „segítsége”, hogy ismeretekhez jusson.

„Mivel az Istenbe vetett hit az emberről alkotott felfogást, megközelítést is kifejezi, éppen azért minden teológia magában hordoz egy bizonyos antropo-lógiát, embertant is.

A keresztény hitnek nem csak Isten ismeretére, hanem az ember, vagyis ön-

23 Bernd Jochen Hilbertarth (et al.), A dogmatika kézikönyve, II.k., Vigilia Kiadó, Budapest, 1997., pp. 530.

24 Im. Rokay Z., pp. 230.



77

maga ismeretére is szüksége van. Bár Tamás teológiája sem válaszolja meg minden kérdésünket, tanítása mégis biztos alapot tud számunkra nyújtani az egyes problémák továbbgondolásához.”26

Antropológiájában Tamás kifejti, hogy az ember egy összetett létező, lélek-ből és testből áll. Nem lehetséges az ember és a személy szétválasztása. Ez a két „valóság” szétválaszthatatlan. Az ember nem egy mindentől független létező, hanem az Isten által teremtett világ része, egy megkülönböztetett hely illeti meg őt. A Szentírás így emeli ezt ki: „Legyetek termékenyek, szaporod-jatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1,28) A második teremtéstörténetben még jobban kiteljesedik az ember küldetése: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,15) A világ ahol az embernek élnie kell, egy olyan hely ahol minden az Isten dicsőségét fejezi ki. Ennek a világnak részese az ember. Az ember folya-matos kölcsönhatásban képes megismerni a dolgok lényegét, ami túlmutat a tapasztalaton.

Minden ismeret a hitből indul. Később a hiten túl megjelenik a reflexió, az egyre részletesebb dolgokat ezáltal leírjuk. A reflexiónak a segítségével elju-tunk az igazságig. „Mi az igazság?” – kérdezte Pilátus. Az igazság nem csak az érzékelés, nem csak értelmi tevékenység, hanem a tőlünk független tárgyi világ, amelyben részesülünk.27

Tamás szerint a lélek különböző „szinteken” fejti ki tevékenységét, egy há-romlépcsős elméletet alkalmaz ennek bemutatására. „A lélek vegetatív szintű képességei: a táplálkozás, a növekedés és a szaporodás képessége. Az érzéki szintű képességek: a külső érzékek, a belső érzékek (a központi érzék, a kép-zelőerő, az emlékezet és a gondolkodási erő), az érzéki törekvő képesség és a mozgató képesség. A lélek értelmi vagy szellemi képességei: az ész (intellectus) és az akarat (voluntas).”28

Az ember eredetével kapcsolatban Szent Tamás más utat jár be, mint Szent Ágoston. Tamás szerint minden ember lelkét közvetlenül Isten teremtette. Ez a lélek halhatatlan.

A személyről alkotott véleménye is arisztotelészi alapokra megy vissza. „Va-lamennyi ember személy, vagyis értelmes természetű, önmagában fennálló és a lényegi egyesülést kizáró (azaz szubzisztáló), megismételhetetlenül egyedi lét. … A személy erkölcsi lény: ura cselekedeteinek. A személy dialogikus jellegű valóság: a személyiség kibontakozása más személyek ’jelenlétét’ is föltételezi.

26 http://kattanok.weebly.com/szent-tamasacutes-i-anropoloacutegia.html (2016. 04. 24.)



78


… Szent Tamás arra figyelmeztet, hogy a személy teljes kibontakozása, csak az Isten iránti szeretetben lehetséges.”29Az Isten iránti szeretet nem korlátozza a személyt, hanem ellenkezőleg, segíti kibontakozni. Ehhez arra van szükség, hogy az ember minél közelebb legyen az Istenhez.

Jean-Pierre Torell OP Szent Tamás Summája című munkájában egy nagyon mély gondolat ragadott magával a teremtett világ és az ember viszonyával kapcsolatban, melyet nem tudok figyelmen kívül hagyni. „Tamás az ember és a teremtett világ olyan képét tárja elénk, mely teljesen tiszteletben tartja an-nak önálló összetételét és nagyságát. Semmi nehézséget nem okoz felismerni és értékelni a természetben az emberi személy magasabb rendű nemességét és méltóságát, hiszen – Tamás szívesen ismételgeti – még a kegyelemnek is szüksége van a természetre, melyet tökéletesítenie kell, nem pedig megszün-tetni.”30

Tamás is értekezik arról, hogy az ember rendeltetése szerint társadalmi lény. Az államelméletében ezt pontosan meg is világítja. Az emberi együttélést az ál-lamban kell megvalósítani. A hatalom forrása nem más, mint az isteni hatalom. A hatalom szükségszerű, de megnyilvánulása lehet rossz is.

A törvény, amely az emberi együttélést meghatározza, lehet örök (a megvál-toztathatatlan isteni törvény) és nem örök törvény. Továbbá két külön vonzattal bír a törvény: egy természeti és egy pozitív törvény formájában is megnyilvá-nul. Számunkra a pozitív az elsődleges, amely isteni és emberi megfogalma-zásban is megjelenik. Az isteni jog: az Ó- és Újszövetségen alapszik, ez meg-jelenik vallási és erkölcsi szabályokban. Az emberi jog két formában jelenik meg: ius gentium és a ius civile. Az igazság fogalmát a társadalomhoz köti Tamás. Mindenkinek adjuk meg azt, ami őt megilleti. Tehát az igazság köz-vetít az egyéni és a közjó között. Egyéni javainkat a közösség érdekében kell felhasználnunk. Az éremnek a másik oldala pedig: a közösségnek felelősséget kell vállalnia az egyénért (a személyért).31 A személy közösségi voltát a KEK Kompendiuma tömören így foglalja össze és erősíti meg Tamás állítását: „Min-den társadalmi intézmény alapelve, alanya és célja a személy.”32

„Az ember akkor él erkölcsösen, ha követi értelmes természetének alapirá-nyulásait, amelyekben a személyes Isten hívása fogalmazódik meg.”33 Ezek

29 uo.

30 Jean-Pierre Torell OP, Szent Tamás Summája, Árpád-házi Szent Margitról nevezett Do-monkos Nővérek és a Kairosz Kiadó közös kiadása, Budapest, 2016., pp. 37.


32 A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest, 2013., pp. 137.

33 mek.oszk.hu/08700/08784/html/filozofia.htm (2016. 04. 22.; 16:45)


79

az alapirányulások a helyes ész (recta ratio) és a lelkiismeret (constientia) va-lamint az erkölcsi alapelvekben nyilvánulnak meg. A későbbiekben a lelkiis-meret kap különösen fontos és megkülönböztetett hangsúlyt és figyelmet. A keresztény tanítás mozgatórugója lesz. „A lelkiismeret nem érzés, hanem az észnek a konkrét cselekedet erkölcsi minőségéről alkotott ítélete.”34

Aquinói Szent Tamás személyről (a személyhez kapcsolódó érvei) alkotott gondolatai kimeríthetetlenek. (Csak egy példa erejéig: a cselekedet jó és rossz megkülönböztetése.) Aurelius Augustinus „személyét” belehelyezi a közösség-be és kiegészíti, tökéletesíti annak leírását. Itt a személy egy társadalom része, amelyért, és amelynek felelősséggel tartozik.

A személy fogalmát Étienne Gilson A középkori filozófia szelleme című munkájában mélyen körbejárja, mégis a két leg csodálatosabb meghatározást ő is idézi, ezt teszem én is.

„»Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb. (Szophok-lész – Antigoné)« A kereszténység megjelenése óta immár nem egyszerűen az emberről, hanem az emberi személyről kell ezt mondanunk: persona significati quod est perfectissimum in tota natura.”35

2. A marxista személyiségelméletről

A Filozófiai Lexikon 1953. évi kiadásában a Karl Marx nevével jelzett szó-cikkben a személy nem szerepel, de még a munkás, az egyén sem.36 Az egyén csak, mint a történelem szereplője jelenik meg, az is inkább negatív megvilágí-tásban (még Nietzsche is reakciósnak számít!), viszont hangsúlyt kap a nemzet, a faj, a dolgozók, a tömeg. Az utóbbi fogalommal kapcsolatban egy kis kitérőt szeretnék tenni. Amikor Jézus Virágvasárnap Jeruzsálembe megy, az össze-gyűltek népként, együtt köszöntik, amikor viszont Pilátus előtt jelennek meg, úgy viselkednek, mint egy (a) tömeg.

34 uo.

35 Étienne Gilson, A középkori filozófia szelleme, Paulus Hungarus/Kairosz, 2000., pp. 200.

36 Filozófiai Lexikon, szerk. M. Rozental és P. Jugyin, Budapest, Szikra Könyvkiadó, 1953.

80


2. 1. A marxista emberi lényegről Lucien Séve a Marxizmus és személyiségelmélet37 című könyvének első fe-

jezeteiben azt boncolgatja, hogy a Marx által bevezetett történelmi materializ-mus az emberrel foglalkozó tudományok kiindulópontja, fundamentuma. „A történelmi materializmus a történettudomány elvi alapja – és ezen a címen a marxista filozófia szerves része – annyiban, amennyiben egyidejűleg a filozó-fiai antropológia rejtélyének megoldása, egy tudományos antropológia funda-mentuma, mindennemű tudományos emberfelfogás sarokköve.”38 A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberi lényeg a spekulatív filozófiában olyan volt, „mint a kör négyszögesítése”. A döntő áttörést Marx (Engelsszel együtt) hozza meg, egzakt meghatározást adva. A marxista emberi lényeg nem más, mint az „emberek egymás közt szükségszerűen kialakított társadalmi viszo-nyainak összessége, elsősorban a létfenntartási eszközeik anyagi termelésben kialakuló társadalmi viszonyoké.”39 Tehát, a spekulatív imperialista filozófia következetesen bele akar avatkozni egy-egy szaktudományba, például a pszi-chológiába és ráerőlteti saját ideológiáját. (Egy, napjainkban pszichológiát ta-nuló ismerősöm azt állítja, hogy a pszichológiának nincs saját „szerszámkész-lete”, hanem kölcsönöz, legtöbbet a filozófiától.) A marxista meglátás viszont nem beleavatkozik, például a pszichológiába, hanem elősegíti annak „felnőtté válását”.

2. 2. „A történelem az ember igazi természettörténete.”Marx a „Kéziratok”-ban hangsúlyozza ki, hogy az emberi lélektant „eddig

nem az ember lényegével való összefüggésben, hanem mindig csak egy külső hasznossági vonatkozásban fogtak fel.”40 Ez pedig az elidegenüléshez vezetett. A vallás, a történelem, a politika csak erősítette az elidegenülést. A pénznek személyiséget romboló hatása van. A magántulajdonnak a megszüntetésével a személyiséget radikálisan lehet emancipálni.

„Az ember a magántulajdon világában elveszti saját lényét, és az idegen ha-

37 A szerző műve 1969-ben jelent meg francia nyelven, majd 1974-ben egy angol nyelvű ta-nulmány is napvilágot látott. Utóbbi tanulmány bevezetőjében az „ember” tudományos fo-galmának a személlyel történő összevetését emeli ki a szerző. Vizsgálódása eredményeként megjegyzi, hogy a történelmi marxizmus alapvető fogalmainak mindegyik szintjén van összefüggés az ember és az „új rendszer” fogalmaival. A termelőerő és az ember között az az összefüggés, hogy az ember a legfontosabb termelőerő. A dolgozó erő egyenlő a mentális és pszichikai képességekkel, melyek az emberben léteznek. vö. www.marxist.org/archive/seve/Works/1974/ch2/2_0.htm (2016. 05. 05.)

38 Lucien Sève, Marxizmus és személyiségelmélet, Kossuth Könyvkiadó, hn, 1971., pp. 66.

39 uo. pp. 66.

40 uo. pp. 77.


81

talommá válik fölötte, a kommunizmus pedig megszünteti ezt az elidegene-dést.”41

A marxizmuson belül felüti fejét a humanista tartalom (fiatalkori Marx), és a tudományos jelleg (érett kori Marx). A humanista tartalom egyben filozófia is. A „totális embernek” fokozatos megvalósulását hirdeti a történelemben. A tudományos tartalomban megfigyelhető, hogy nincs jelen az elméleti huma-nizmus, tagadja a történelmi materializmusnak az antropológiai jelentőségét.

Három kisebb fejezetbe foglalható össze a marxi személyfejlődés. Az első az 1845 – 1846-ban készült munkákban jelenik meg (pl. Feuerbach-tézisek, Né-met ideológia), a második szakasz az 1857 – 1859-ben készült alkotások sza-kasza (pl. Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatába, Politikai gazdaságtan), a harmadik pedig 1867-ben „A tőke” megjelenésével kezdődik. Meglátásom szerint ez egy kicsit erőltetett feltevés, hogy Marx tudatosan személyiségelmé-let kidolgozására is törekedett volna munkáiban.

2. 3. „A virág Marx”Ebben a korszakban az elidegenedés az elsődleges témája a személyről alko-

tott felfogásában. A Kéziratokban egy körkörös viszony jelenik meg a magán-tulajdon és az elidegenült munka között, valamint a társadalmi viszonyok és az emberi lényeg között. Ezekben a viszonyokban elsődleges mozzanat marad az „emberi lényeg”. A Feuerbach-tézisekben Marx az emberi lényegről áttér a tár-sadalmi viszonyokra. Itt az elidegenülés fogalma és elmélete eltűnik. Az ember fogalma, mint egyén megkérdőjeleződik. A 6. tézisben pedig egy erős kijelen-téssel kell szembesülnünk: „nem az egyénben lakozik az emberi lényeg, hanem a társadalmi viszonyok összességében.”42 Sève szerint Marx nagy újítása abban áll, hogy „az ember nem létezik, csak a társadalmi viszonyok léteznek; nincsen szubjektum, hanem csak történeti struktúrák vannak; nincs emberi értelme a történeti haladásnak, hanem csak társadalmi alakulatok egymásra következte-tése van.”43

A Német ideológiában Engelsszel együtt, elvetik az elvont ember fogalmát, végérvényesen szakítanak addigi humanista filozófiájukkal. „Materialista és tudományos módon a talpára kell állítani az emberek történeti fejődésének tanulmányozását.”44 Nyíltan kimondják, hogy ennek megvalósításához „a fi-lozófiát mellőzni kell”, ki kell ugrani belőle és hétköznapi, „közönséges” em-

41 uo. pp. 78.

42 uo. pp. 88.

43 uo. pp. 89.

44 uo. pp.102.

82


berként a „valóság tanulmányozásához” kell hozzálátni. A filozófia sajátossága abban áll, hogy mindent elvont kategóriákká változtat, még a „kommunista szót” is. A filozófiával való szakítás nem tünteti el az elmélet mezejéről a reális embereket, inkább ellenkezőleg, az elvont ember helyén és helyett jelennek meg a reális emberek. A Német ideológia részletesen bizonyítja, hogy a „ter-melőerők története egyúttal magukban az egyénekben rejlő erők felidézésének története.”45 A kommunista forradalom szükségszerűsége abban rejlik, hogy megnyitja az utat abba a társadalomba, ahol egybeesik „az öntevékenység az anyagi élettel, ami megfelel az egyének teljes egyénekké való kifejődésének.”46 A proletárok csak akkor tudnak személyileg érvényre jutni, ha megdöntik az államot, addigi létezési feltételüket megszüntetik.

2. 4. „A zöldülő Marx”A korszak, melyet itt most röviden bemutatok az Marxnak az 1857 – 1859-es

évek közgazdasági munkáit jelenti. (Bevezetés a politikai gazdaságtan bírá-latába, Politikai gazdaságtan.) Ami szembetűnő, hogy ezekből a munkákból hiányzik a filozófiai humanizmussal folytatott polémia. Az, hogy hiányzik a polémia nem azt jelenti, hogy Marx véleménye megváltozott, hanem azt, hogy „a filozófiai humanizmus használhatatlansága magától értődik számára: a hu-manizmus kritikája most már tökéletesen megoldott és ezzel túl is haladott szakasza a történelmi materializmus álláspontjára való áttérésnek.”47 A kritikát most már a politikai gazdaságtan területére kell áttenni, ezáltal kidolgozásra kerül a materialista politikai gazdaságtan. Ez a tudományos gazdaságtan lesz a helyes elméleti bázisa az ember, a társadalom valamint a történelem minden problémáinak a vizsgálatánál.

Marx bírálja azt az álláspontot amely „a fennálló társadalmi viszonyok örök-kévalóságát” hirdeti. Meglátása szerint a termelési korszakoknak vannak „bi-zonyos közös ismertetőjegyei. Az általában való termelés – elvonatkoztatás, de értelmes elvonatkoztatás, amennyiben valóban kiemeli, rögzíti a közöset és ezzel megtakarítja nekünk az ismétlést.”48

A korszak munkáiban „már csak annyiban fordul elő a »pszichológia«, amennyiben ez a gazdasági viszonyok elemzéséhez közvetlenül szükséges.”49

Marx megelőzi korát, megjelenik az a gondolat, hogy a „közgazdaságtudo-

45 uo. pp. 103.

46 uo. pp. 104.

47 uo. pp. 110.

48 uo. pp. 115.

49 uo. pp. 119.


83

mányoknak feladata és lehetősége a maga terepén megalkotni az individuá-lis történeti formáinak elméletét.”50 Mindezt függetlenül a pszichológiától. A formákat a társadalmilag meghatározott szükségletek, fogyasztás formái, az individualitásnak a társadalmi viszonyok előírta formái testesítik meg. A Gundrisse és a Politikai gazdaságtan bírálatához című műveiben Marx meg-állapítja a következőket: „a társadalom nem egyénekből áll, hanem az össze-gét fejezi ki azoknak a vonatkozásoknak, viszonyoknak, amelyekben ezek az egyének állnak egymással.”51 Itt az egyének nem elsődleges elemek, hanem „történeti termékek”.

2. 5. „Az érett Marx”Marx főműveként A tőké-t jelölik meg. Első kiadása 1867-ben látta meg a

napvilágot. Munkájában, amikor az emberekre hivatkozik, ki kell emelni és „nyomatékosan hangsúlyozni is, hogy ezek az emberek nem a közvetlen ta-pasztalat konkrét egyénei, nem a közönséges pszichológia szubjektumai, nem a filozófiai humanizmus »valóságos emberei«; ezek kizárólag közgazdasági kate-góriák, közgazdasági funkciók hordozói, amelyek semmilyen más értelemben nem körüljárhatók emberileg.”52 Ha szabad a szóhasználattal élni, Marx egy „minőségi ugrással” maga mögött hagyja az addigi filozófiában meghatározott embert. Átdolgozza az ember fogalmát: materialista és dialektikus értelmet ad neki. Van emberi lényeg, de az nem elvont formában jelenik meg, hanem konk-rétan. Az ember nem eszmei, hanem anyagi, „nem természeti, hanem történe-ti, nem az elszigetelt egyénben, hanem a társadalmi viszonyok közösségében lakozik benne.”53 Lucie Sève több idézettel is alátámasztja megállapítását. Én csak egyet emelek ki ezek közül: „A tőkés csak megszemélyesített tőke, a ter-melési folyamatban csak, mint a tőke hordozója működik.”

2.5.1. Az emberről, a személyről Az alábbiakban egy kis tanulmányrészletet ismertetek a marxista emberkép-

ről, személyiségről, meghagyva a szerző tiszta véleményét.Antonio Gramsci A marxista elmélet és praxis című munkájában úgy hatá-

rozza meg az embert, mint „folyamat”, pontosabban a „tetteinek folyamata”. Gramsci szerint úgy kell tekinteni az embert, mint aktív jelentések sorozatát, mint szocializálódott egyént, aki kapcsolatba lép a természettel és más embe-

50 uo. pp. 120.

51 uo. pp. 121.

52 uo. pp. 140-141.

53 uo. pp. 158.

84


rekkel, de mindezt nem alárendelve, hanem aktívan, a munka és a technika segítségével.

A tevékeny marxista előrelátás egy szisztematikus filozófiai és implicit tör-ténelmi látásmódot ajánl a személyiségre vonatkozóan, mindezt vitathatatlanul eredményesen a személyiség kutatására és magyarázására.

Minden aktivitást egy belső motiváció határoz meg, amely egy belső szük-séglet kifejeződése, a konkrét személy bio-pszichológiája. Ezek a belső szük-ségletek szociálisan meghatározottak, mégpedig azáltal, hogy a személy egy adott szociális rendszerhez tartozik. Ez a hovatartozás szükségleteket motivál és kondicionál, továbbá opciókat, lehetőségeket, értékeket is támaszt, melyek-nek mentén tájékozódik a személy aktivitása során.

A struktúrát, mint ideiglenes struktúrát, elgondolni, melyben a fundamentum alapfeltételeként a személy úgy jelenik meg, mint viszony a fejlődés szükség-szerűsége és sokoldalú megnyilatkozása, valamint ezeknek az együttes feltétele, nem az empirikus tapasztalás ideiglenessége, hanem személyiségben megjelenő hálózatok viszonya határozza meg szociálisan, még pontosabban történelmileg.

Akárcsak a gondolkodás, a személyiség is egy egységes és összetett folya-mat, időben kibontakozva megállapodik és „áttetszőbbé” válik. A személy részvétele, aktív viszonya mindahhoz, ami őt körülveszi, segít annak kibonta-koztatásában, hogy adott problémát megoldjon. Olyan a személy, mint egy zárt rendszer, amely folytonos mozgásban van, nem hibásodik meg akkor sem, ha kevesebbet kap. Pontosabban materiálisan stimulálva van az aktivitása, ezáltal teljesítményhez jut. A személyiség minél harmonikusabban formált, annál ér-tékesebb lesz az ember.54

Az imént ismertetett anyaghoz nincs különösebb hozzáfűznivalóm, mivel egy kicsit erőltetettnek tűnik. Vagy mégis!? Talán csak annyit, hogy a marxista elmélet hosszútávon életképtelennek bizonyult, a strukturalizmus pedig zsák-utcába „rohant”.

3. A marxizmus rövid kritikája

A személy helyére a világban és lelki irányultságára többen is felhívták a figyelmet. Az ideológiák szépen csengő szólamai mögött minden erkölcsi nor-mát megvető vezetők tevékenykedtek. Akik a rendszer ellen véleményt nyil-vánítottak, azok zaklatásoknak, fenyegetéseknek, bántalmazásoknak tették ki magukat.

54 Vö. http://www.naturalist.ro/societate/definirea-personalitatii-structura-si-dinamica-ei-in-viata-sociala-intre-universal-si- particular-interiorexte-1 (2016.05.04.)


85

3. 1. Hogyan tegyünk szert boldogságraEgy ilyen kiemelkedő személy volt Márton Áron, gyulafehérvári püspök.

Egy hosszabb idézetet emelek ki az egyik körleveléből, azért, hogy megvi-lágítsam éleslátását a kor eszméjével szemben. „Nagy volt a kiábrándulásuk, amikor ismételten azt kellett tapasztalniok, hogy az eszme a valóság vizsgáján megbukott, a vezérekről pedig kiderült, hogy nem szentek, és nem csalhatatla-nok. … A csalódott ember ugyanakkor ráeszmélt arra is, hogy kár volt a bol-dogság után való hajszában az Isten útjairól letérnie. Hogy nagy oktalanság volt hinnie, hogy a földi paradicsom kapui akkor tárulnak fel, ha előbb bezárja maga fölött az eget. … megtapasztalta, hogy minden törvények között legke-gyetlenebb az ember törvénye. Szabadságra vágyott. Isten törvényeit is azért tagadja meg, hogy szabad legyen minden köteléktől, s szabadság helyett olyan sors fenyegeti, melyben gondolkodnia is csak utasítás szerint szabad.”55 Szava-it a következő évtizedek igazolták, mégpedig fájdalmasan.

3. 2. Az ideológia összekovácsolásaMarx zsenialitásához tartozik, hogy korát megelőzve felismerte a tudomány

fontosságát. Azt, hogy az ember a vallástól elfordulva hitét a tudományba fogja helyezni. Munkásmozgalmát ennek megfelelően képzelte el.

Hangzatos és egyben mértékadó jelmondatait másoktól „kölcsönözte”. Né-hány példa: Jean-Paul Marat-tól „A munkásnak nincs hazája”, „a proletár nem veszíthet el semmit, csak a láncait”; Christian Johann Heinrich Heinétől szár-mazik az, hogy „a vallás a nép ópiuma”; Karl Schappertől pedig „a proleta-riátus diktatúrája”. Újságírói, szerkesztői tehetsége vezérelte, amikor ezeket a rövid mondatokat hatásosan felhasználva a nyilvánosságot megcélozta. Hatá-suk pedig nem maradt el, amint azt az utókor tanúsítja.56

3. 3. A halál értelmezése a marxi ideológiában57

Marx megítélése szerint a halál teljességgel megsemmisíti az egyént, csak az emberiség halhatatlan, amelynek az egyén tagja. Az elhunyt egyén tovább él az emlékezetben, a gyermekeiben, a műveiben. Az ideológia szerint az ember csupán halandó tagja a halhatatlan egésznek, ez az egész nem más, mint az em-beriség történelme. Aki ezt megérti és elfogadja annak nincs szüksége túlvilági hitre. Ez a túlvilági hit egyébként is csak a kívánságok üres kivetítése.

A halál értelmezése ebben a filozófiai kérdésfeltevésben nem képes értelmet adni

55 Márton Áron Breviárium, szerk. Virt László, Kairosz Kiadó, Budapest, én, pp. 178.

56 Marx tanulmány, PV Publising, INC, ISBN 0-914458-19-7, h és én, pp. 46-48.

57 A gondolatmenet Gisbert Greshake Az élet vége? – Halál, feltámadás, lélekvándorlás című munkájából merítettem; Széchenyi Nyomda, Győr, 2001, pp. 28-32.

86


a meghalásnak, a halált megelőző életszakasznak. Marx ugyanis úgy gondolta el, hogy az emberi élet értelme a másokért, a társadalomért való jelenlét. Adódik a kér-dés, hogy mi van azzal az egyénnel, aki az intenzív osztályon fekszik? Az egyén, ha nem lehet jelen a többi embertársa számára akkor már nem is „számít”? Úgy tűnik, hogy nem, hisz nem tudja meghaladni önmagát mások érdekében.

A marxizmus két fontos jelszava: szabadság és emancipáció. Ezek lényege, hogy felhívja a figyelmet a szabadság hiányára és az elidegenedésre. Az ideoló-gia nagy nehézsége, hogy a szabadságot ellentmondásosan tárja elénk, mivel a halál szükségszerűségére nincs semmilyen felszabadító válasza. Georg Scherer megjegyzi: „Aki meg akarja valósítani a szabadságot, annak tudnia kell meg-mondani, hogyan egyeztethető össze a szabadság eszméjével a szabadságnak az a totális tagadása, amely egy emberi holttestben a szemünk elé tárul.”

4. Befejezés

Munkám során az a cél vezérelt, hogy rávilágítsak a Karl Marx elméletével kapcsolatos hiányosságokra, annak nehézségeire, továbbá a személyről, a szemé-lyiségről alkotott kép bizonyos hiányosságaira. A marxizmus kínálta út egy ilyen hiányos út. Marx a Kommunista kiáltvány végén így fogalmaz: „A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkesse-nek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forra-dalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.”58 A földi mennyország nem valósult meg a megígért formában, helyette egy felől a diktatúra, a terror jelent meg, másfelől pedig a kiábrándulás. A korábbi fegy-intézetek megszűntetése érdekében újakat építettek, hogy a munka örömforrás legyen bevezették a kényszermunkát. Az értelmiség csalódása pedig az addig tiltott utakon való járásban ölt testet. Az ideológia vesztét abban látták, hogy az ember igazi természetét semmibe véve félrevezették saját híveiket.59 „A kommu-nizmus filozófiája nem osztja a hagyományos filozófiai törekvések nézetét, mely szerint a bölcselet célja az emberi lét értelmének folytonos keresése vagy a létfel-tételekre való reflexió – hanem először is a filozófia a proletariátus és az osztály nélküli társadalom győzelmének eszköze, másrészt pedig történelmi rögzítése az elidegenedés, az állam és a filozófia végleges megszűnésének.”60 Az így kibonta-kozó „filozófiai” gondolkodásmód eljut az önmaga tagadásáig, az emberi mivolt

58 I.m. Kommunista Kiáltvány; pp. 24.

59 Vö. Molnár Tamás, Az értelmiség alkonya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996, pp. 74-112.

60 uo. pp. 88.


87

elértéktelenedéséhez. Ami számomra a különbséget jelenti a keresztény személy, és ha lehet úgy mondai, hogy marxista személyelgondolás között, az a következő sorokban jelenik meg a maga egyszerűségében és teljességében egyaránt. „A sze-mély önmagának, mint a létben részesülőnek, mint együttlétezőnek és ezáltal lé-tezőnek ébred tudatára. Az ego önmagának, mint így-és-nem-másképp-létezőnek ébred tudatára. A személy ezt mondja: »Vagyok«, az ego pedig ezt: »Ilyen va-gyok«. Az »Ismerd meg önmagad« a személynek ezt jelenti: ismerd meg magad, mint létet, az ego-nak pedig ezt: ismerd meg így-létedet. … A személy szemléli önmagát, az ego a saját »Enyém«-jével foglalkozik: az én módom, az én fajtám, az én alkotásom, az én zsenim.”61

A személy vizsgálásának történetében a kutatóra több meglepetés is vár. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb a kereszténységnek az emberről alkotott felfo-gása. Tanításában hangsúlyozza az emberi test felbecsülhetetlen értékét, annak méltóságát valamint a lélek halhatatlanságát. Még mielőtt megfogalmazódna a vád, hogy a keresztény filozófusok az emberi testet megvetik, elhanyagolják, megemlítek név szerint néhány személyt, akik tisztelettel voltak a testük iránt, méltóságát dicsérték, rendeltetését viszont a lélektől nem választották el: Szent Bonaventura, Aquinói Szent Tamás, Boldog Duns Scotus, valamint a Naphim-nuszban is ezt kifejező Assisi Szent Ferenc.62 Ezt a harmonikus gondolkodást több filozófus és filozófusnak látszó egyén megpróbálta szétrobbantani. Közü-lük a legnagyobb hatású volt Karl Marx. Nem hozott újat az emberek boldog-ságkeresésében, hanem a meglévő eszmé(k)ből alkotott egy, szerinte, jobbat, tökéletesebbet.

Ennek az állításomnak az alátámasztására Kányádi Sándor Pantharhei című verséből idézek egy részletet:

„Az istenek is behódoltak: Zeusz tűrte, hogyJupiternek nevezzék, csak a rang, a tekintély,egyszóval az állás maradjon. Ki vethet, ezek után, követ az egyszerű kecskepásztorokra, hajósokra,mívesekre, kereskedőkre, akik továbbra is éppúgyadóztak, áldoztak, mint azelőtt? Egy-két prófétahajlamú pap s poéta még hetvenkedett az elején,de aztán őket is megvették az élelmes rómaiak.Fölvásárolták a múltat, kibérelték a mítoszokat.Így állt össze görög, etruszk és neve-sem-maradtkövekből a nagy plágium: Róma.”63

61 Martin Buber, Én és Te, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991, pp. 78-79.

62 Vö. im. Étienne G., pp. 172.

63 Kányádi Sándor, A Corcovado Krisztusa, Szent István Társulat, Budapest, 2015., pp. 36.

88


Mindezek után adódik a kérdés: Mi ad lendületet az előretekintéshez a mai posztmodern világban, ahol már nincs tekintély, nincs Isten (vallás), és a sze-mély is csak egy fogyasztásra „programozott gép”?

A választ a kereszténység optimizmusában fedezhetjük fel. Ezt a keresztény optimizmust egy nagy egységben kell vizsgálni. Mégpedig a lelki életben hősi fokra törekvő szentek tetteit, és az egyházatyák valamint a középkori keresz-tény filozófusok gondolatvilágát szorosan összekapcsolva. A közös alap pedig nem volt más, mint a Biblia. Már a Teremtés könyvében ott található a keresz-tény optimizmus alapja. A teremtésnél nem csak azt jegyzi le a szent szerző, hogy Isten alkotott mindent, hanem azt is, hogy minden alkotása jó. „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.”(Ter 1,31) Szent Ireneusztól („Ireneusz tanításában az embernek, az emberi testnek és léleknek a méltósága szilárdan rögzül az isteni teremtéshez, a Krisztus-képiséghez és a Lélek folyamatos meg-szentelő tevékenységéhez.”64) kezdve ebben a mondatban indul fejlődésnek a keresztény optimizmus, amely Szent Ágostonnal kezdődően a jó és a rossz fogalmának a részletes tárgyalásával eljut a személyhez.65 A személy szerepé-nek fontossága küldetéstudatában nyilvánul meg. „Minthogy isten képre te-remtetett, Szent Bernát szavaival élve celsa creatura in capacitate majestatis. Mármost ahhoz, hogy képesek legyünk Isten társaságában élni, értelem kell, de ahhoz, hogy képesek legyünk élvezni a társaságot, akaratra van szükség.”66Az akaratot pedig nevelni kell az erkölcsi törvények alapján.

Munkámban a személy értelmezésének marxista vonalát szerettem volna be-mutatni. A marxista személyiségelmélet nehézségei a gyakorlatba ültetésben, kivitelezésben mutatkoznak meg, mivel az ideából hiányzik a személy, (lelke, lelkiismerete).

Zárszóként egy történetet szeretnék megemlíteni, hogy rávilágítsak Tertulli-anus kijelentésének mély igazságtartalmára, miszerint minden ember (személy) a lelke mélyén keresztény. Ezért nem tehet meg „mindent, amit akar”, és nem lehet a személyt az „én+te = mi” (a „mi” itt már a közösség) viszonytól meg-fosztani.67 A XX. század elején egy misszionárius, aki Indiában tevékenykedett egy olyan idős emberrel beszélgetett, aki még nem hallott a tíz parancsolatról. Többek között megkérdezte, hogy bűnt követ-e el: ha valaki ellopja pénzét; ha valaki becsapja embertársát; ha szüleit nem tiszteli a gyermek; ha gyilkosságot követ el; ha becsap; ha nem tiszteli a világ Teremtőjét? Az öreg minden kér-

64 XVI. Benedek pápa, Az egyházatyák, Szent István Társulat, Budapest, 2009., pp. 31.

65 Vö. im. Étienne G., pp. 110.

66 Im. Étienne G., pp. 116.

67 Vö. im. Martin B., pp. 123.


89

désre azt válaszolta, hogy mindez bűn, rossz és tilos is. Arra a kérdésre, hogy mindezt honnan tudja, az öreg rámutatott a keblére és azt mondta: „Itt bent, így mondja valaki!”

„Aki választ keres arra a titokra, ami az ember, annak arra a titokra kell hall-gatnia, ami az Isten.”68

Felhasznált irodalom

1. Bernd Jochen Hilberath (et al.), A dogmatika kézikönyve, II. k. Vigilia Ki-adó, Budapest, 19972. Birher Nándor, Az ember filozófiája, Jel Kiadó, Veszprém, 1998.3. Étienne Gilson, A középkori filozófia szelleme, Paulus Hungarus/Kairosz, 2000.4. Filozófiai Lexikon, szerk. M. Rozental és P. Jugyin, Budapest, Szikra Könyv-kiadó, 1953.5. Gisbert Greshake, Az élet vége? Halál, feltámadás, lélekvándorlás, Széche-nyi Nyomda, Győr, 2001.6. Hamvas Béla, Silentium – Titkos jegyzőkönyv – Unicornis, Vigilia, Buda-pest, 1987.7. Jean-Pierre Torell OP, Szent Tamás Summája, Árpád-házi Szent Margitról nevezett Domonkos Nővérek és a Kairosz Kiadó közös kiadása, Budapest, 2016.8. A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest, 2013.9. Kányádi Sándor, A Corcovado Krisztusa, Szent István Társulat, Budapest, 2015.10. Lucien Sève, Marxizmus és személyiségelmélet, Kossuth Könyvkiadó, hn, 1971.11. Martin Buber, Én és Te, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991.12. Márton Áron Breviárium, szerk. Virt László, Kairosz Kiadó, Budapest, én.13. Marx tanulmány, PV Publising, INC, ISBN 0-914458-19-7, h és én.14. Michel Foucault, A szavak és dolgok, Osiris Kiadó, Budapest, 2000.15. Molnár Tamás, Az értelmiség alkonya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.

68 Nyíri Tamás, Az ember a világban, Szent István Társulat, Budapest, 1981., pp. 16.

90


16. Nyíri Tamás, Az ember a világban, Szent István Társulat, Budapest, 1981. 17. Nyíri Tamás, A filozófiai gondolkodás fejlődése, Szent István Társulat, Bu-dapest, én.18. Paul Strathern, Marx, Filozófia 90 percben, Saxum Kiadó, én, hn.19. Rokay Zoltán, Filozófiatörténet, Ókor – Középkor, Szent István Társulat, Budapest, 2002.20. Rokay Zoltán, Filozófiatörténet – Újkor, Szent István Társulat, Budapest, 2010.21. Szent Ágoston vallomásai, Szent István Társulat, Budapest, 2015.22. Turay A. – Nyíri T. – Bolberitz P., A filozófia, Szent István Társulat, Buda-pest, én.23. XVI. Benedek pápa, Az egyházatyák, Szent István Társulat, Budapest, 2009.

Internetes letöltések

1. https://fr.wikipedia.org./wiki/Luceien_Sève (2016. 05. 05.)2. http://documents.tips/documents/siklosi-istvan-individualitas-es-eszhasznalat-boethius-szemelyfogalmaban.html (2016. 12. 08.)3. http://kattanok.weebly.com/szent-tamasacutes-i-anropoloacutegia.html (2016. 04. 24.) 4. http://ketezer.hu/2002/11/valasz-a-kerdesre-mi-az-ember/ (2017.03. 11.)5. Kommunista Kiáltvány-DenesT-komment.pdf, pp. 2-5, (letöltve: 2017. 03.07.)6. http://lexikon.katolikus.hu/K/kereszt%C3%A9ny%20filoz%C3%B3fia.html (2017. 03. 09.)7. mek.oszk.hu/08700/08784/html/filozofia.htm (2016. 04. 22.) 8. www.marxist.org/archive/seve/Works/1974/ch2/2_0.htm (2016. 05. 05.)9.http://mmielte.hu/szabadbolcselet/mmi.elte.hu/szabadbolcselet/indexbe33.html?option=tanelem &id_tanelem=292&tip=0 (2017. 03 11.)10. http://www.naturalist.ro/societate/definirea-personalitatii-structura-si-dinamica-ei-in-viata-sociala-intre-universal-si-particular-interiorexte-1 (2016.05.04.) 11. http://slideplayer.hu/slide/2181495/ (2016. 11. 23.)


91

ALBERT JÓZSEF, BÁLINT BÁNK,KALOCSAI ADRIENN, MAGVAS MÁRIA

Látleletek a tartós pszichészavarral küzdő, aktív korúveszprémi lakosok helyzetéről

BevezetésA pszichés zavarral küszködő személyek életkörülményeiről még segítő szak-

emberként is viszonylag keveset és ritkán hallunk, olvasunk a szakirodalomban. Figyelemmel kísérve a segítő témájú folyóiratokat tapasztaljuk, hogy miközben viszonylag sok cikk, tanulmány születik a hajléktalanok, értelmi fogyatékosok vagy például a magyarországi cigányság helyzetéről, addig elvétve találkozunk olyannal, amely a pszichés zavarral küszködők problémáit mutatja be, gondja-ikra keresi a megoldást. Az érdekvédelmi szervezetek számát és főleg „hangját” tekintve, mintha ugyanez lenne a helyzet: a pszichés zavarral küszködők érde-keit kevesebb szervezet védi, munkájuk kisebb nyilvánosságot kap a különböző médiumokban.

Veszprém szociális intézményrendszerét ismerve megállapíthatjuk, hogy míg például az értelmi fogyatékosok számára már évek óta elérhetőek a korai fej-lesztés, speciális iskolák, nappali ellátások és bentlakásos intézmény is, ezzel szemben a pszichés betegeket segítő közösségi szolgáltatást és a nappali ellá-tást működtető Horgony Alapítvány csak néhány éve kezdte meg a munkáját, bentlakásos intézmény pedig egyáltalán nincs a pszichiátriai betegségük miatt otthontalanná vált, családi kötelékeiket ideiglenesen vagy véglegesen elveszítő, önellátásra képtelen személyek számára. Megoldásként Veszprémtől távol eső intézmények jöhetnek szóba. Az pedig különösen elkeserítő tény, hogy váro-sunk kórházában (hiába megyei intézmény) nincs pszichiátriai osztály. Ilyen jellegű kezelésre legközelebb 60 kilométerrel odébb, Sümegen vagy 50 kilomé-terre városunktól Dobán, esetleg más megyében történő elhelyezéssel van lehe-tőség. Mindeközben a pszichiátrián kezelt veszprémi lakosok számát tekintve és a háziorvosok által becsült adatokból kiindulva láthatjuk, hogy a pszichés zavarral küszködők száma igen jelentős. Ahhoz, hogy az érdekvédelmi és se-gítő intézmények az igényeknek leginkább megfelelő ellátásokat, programokat hozzák létre, nélkülözhetetlen, hogy megfelelő információval rendelkezzenek a pszichés zavarral küszködők és családjaik helyzetéről, problémáiról. Ismerjék, hogy az általuk képviselt csoportok mely területeken szorulnak a kirekesztődés Korábban megjelent a Studia Wesprimiensia XVII. év., 2016 I-II. számában

92


elleni beavatkozásokra (social inclusion1). Ezért határoztuk el, hogy megpróbá-lunk látleletet készíteni a veszprémi helyzetről.

A helyzetfelméréshez megkérdeztük az alapellátásban dolgozó veszprémi háziorvosokat, szakellátásukról a veszprémi pszichiátriai gondozó vezető főor-vosát interjúvoltuk meg, megkerestük azokat a szociális szolgáltató intézmé-nyeket, alapítványokat, akik kapcsolatban állnak pszichés zavarral küszködő személyekkel, valamint strukturált mélyinterjúkat készítettünk pszichiátriai betegekkel és hozzátartozóikkal. Helyzetükről életképeket villantunk fel az utolsó fejezetben. Végül mindezek alapján összefoglaljuk azokat a javaslatokat, teendőket, amelyek a kutatás során felmerültek és hozzájárulhatnak a jövőben a helyzet javításához.

A veszprémi háziorvosok gyakorlatában megjelenőpszichés betegek (A kérdőíves felmérés adatainak elemzése)

A felmérés célja és módszereKérdőív segítségével azt szerettük volna megtudni, hogy milyen módon jelen-

nek meg a háziorvosok gyakorlatában a pszichés problémák, betegségek Vesz-prémben (1. sz. melléklet). Hány embert érint, milyen pszichés problémák, pszi-chiátriai betegségek fordulnak elő Veszprém különböző háziorvosi körzeteiben? A BNO kódok alapján, amelyek szerint a háziorvosi körzetekben rögzítik a be-tegek adatait, megismerhetők ezek. Arra gondoltunk, hogy az összes veszprémi körzet adatait összegyűjtjük és elemezzük. Egy évet, a 2013. évet választottuk ki még 2014-ben, s az előző teljes évet szerettük volna vizsgálni, de sajnos különbö-ző okok miatt csak idén, 2015-ben tudtuk a kérdőíves vizsgálatot befejezni. Mivel az adatgyűjtést már tavaly elkezdtük, továbbra is a 2013. év adatait vettük fel azok-nál a körzeteknél is, akik csak 2015-ben töltötték ki a kérdőíveket.

Talán érdemes megemlíteni, hogy rendkívül nehezen tudtunk adatokat nyerni, pedig a városi Polgármesteri Hivatal támogatta kérésünket, az egész-

1 Szalai Júlia használatában a „social inclusion” kifejezés hármas jelentéstartalommal bír: „vonatkozik a kirekesztődést előállító strukturális – hatalmi viszonyok átalakítására (mégpedig a hatalomból kiszorulók jogokkal és eszközökkel való felruházása révén), vonatkozik a kirekesztettségi állapot megváltoztatására helyzetjavító, komplex szociálpolitikai programok révén, és vonatkozik egy olyan társadalompolitikai keret megteremtésére, amely kiterjeszti a társadalmi tagság fogalmát és terjedelmét mindama területekre és csoportokra, amelyeket és akiket a hagyományos jóléti programok mindeddig vagy el sem értek, vagy legfeljebb a társadalom perifériáján tartottak. Azaz a „social inclusion” röviden a társadalmi részvétel és részesedés újraszabályozását, valamint a társadalmi tagság terjedelmének kiszélesítését jelenti.” In: Ferge Zsuzsa: Az EU és a kirekesztés, Esély 2012/6. szám 4. old.


93

ségügyért felelős alpolgármester írta alá azt a kísérőlevelet, amelyet a rövid kér-dőívhez mellékeltünk. Többszöri sürgetés után végül 2015. augusztus 20-ig a felnőttek háziorvosainak kétharmada szolgáltatott adatot.

Megkérdeztük, hogy hány 18 éven felüli személy tartozik a körzethez, tehát hogy mekkorák a körzetek. A kérdőívet kitöltő 16 körzet 18 éven felüli népes-sége összesen 31.634 fő, ami átlagosan körzetenként 2109 személy. De megle-hetősen nagyok a különbségek, magas a szórás, a legnépesebb körzethez 2765 személy tartozik, a legkisebb csupán fele ekkora, 1311 fős.

Tudni szerettük volna, hogy 2013-ban a háziorvosok hány személyt utaltak pszichiátriai szakrendelésre. Mint kiderült, egy háziorvos egyáltalán nem kül-dött senkit, ugyanis erre, mint jelezte, csak sürgős esetben kellene, hogy kötele-zően sor kerüljön, egyébként nem szükséges háziorvosi beutaló a szakrendelés igénybe vételéhez. A többiek nagyon eltérő mértékben mégis beutaltak pszichés problémával szakrendelésre, átlagosan 22 személyt. Itt a szélső értékek nulla, 4 és 63 fő. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a háziorvosok hány aktív korú személy pszichés zavarait kezelik kizárólag saját kompetenciában. Összesen 717 főt ke-zelnek ily módon, de a szórás nagyon nagy, négyen válaszolták, hogy senkit, de a legkevesebb 5 főtől 250-ig terjed a vállalások listája. Valószínűsítjük, hogy a kérdés értelmezése nem egyértelmű, ugyanis például az egyik háziorvos, aki nem vállalta kizárólag saját kompetenciában pszichés zavar kezelését, a legtöbb pszichés beteget tarja nyilván körzetében a BNO-s besorolásban (1344 beteget).

Pszichés zavarral küzdő aktív korú (18-65 éves) veszprémi betegek nem és korcsoportos bontásban

Egy kérdésben kértük megadni táblázatos formában BNO-kódok alapján a 2013-as évben nyilvántartott pszichés betegek számát. A 6 nagy csoportban ösz-szesen 3525 pszichés beteget jeleztek, ami körzetenként átlagosan 220 személy. A körzeteket külön tekintve feltűnően szélsőséges az eloszlás, a legkevesebb pszichés beteg (47 fő) és a legtöbb (1344) között a különbség közel harmincszo-ros. Az eloszlás 3 csoportban az alábbi:

• 100 fő alatt 6 körzetben• 101-300 fő 7 körzetben• 300 fő felett 3 körzetben

A nők száma összesen 2256 fő, ami az összes pszichés betegnek közel kéthar-mada (64 %). A szakirodalomban egyöntetűen és egyértelműen a nők nagyobb előfordulási arányát konstatálják, különösen a neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek esetén. Érdekes viszont, hogy ebből a szokásos

94


trendből néhány körzet erősen kilógni látszik, az egyik körzetben csupán 34,7 % a nők aránya, de 50 % alatti még további két körzetben is. Alacsonynak számit az 51- 66 százalékos előfordulás is, a többség, a vizsgált 16 körzetből 9 tartozik ide.

• a nők aránya alacsony, 50 százalék alatti 3 körzetben• a nők aránya 51-66 %-os 9 körzetben• a nők aránya a pszichés problémával küszködők között kétharmadnál

magasabb 4 körzetben

Nézzük meg, hogy milyen arányban fordulnak elő a veszprémi háziorvosi körzetekben a különböző pszichés betegségtípusok.

1. számú táblázat: Pszichés zavarral küzdő aktív korú személyek BNO kó-dok alapján a vizsgált veszprémi háziorvosi körzetekben, 2013-ban

BNOkód

18 – 30 éves

31 – 50 éves

51 – 65 éves Összes Mind-

összesen

férfi nő férfi nő férfi nőférfi nő

fő % fő % fő %

Schizofrénia, schizotípiásés paranoid (F20-F29) 18 15 48 66 23 29 89 7,0 110 4,9 199 5,6

Hangulatzavarok (F30-F39)39 53 78 131 53 166 170 13,2 350 15,6 520 14,8

Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform (F40-F48)

47 108 510 717 310 801 867 67,8 1626 72,4 2493 70,7

Viselkedészavar szindrómák (F50-F59) 8 14 19 19 52 47 79 6,2 80 3,3 159 4,5

A felnőtt személyiség zavarai (F60-F69) 10 9 18 23 27 31 55 4,3 63 2,8 118 3,3

Nem meghatározott mentális rendellenesség (F99) 7 10 6 3 6 3 19 1,5 16 0,7 35 1,0

ÖSSZESEN 129 209 679 959 471 1077 1279 100,0 2245 100,0 3524 100,0


95

A 6 pszichés betegségcsoportban, a 16 veszprémi körzetben, mint korábban már említettük, összesen 3524 személyt soroltak be. Ezek eloszlását láthatjuk rész-letesen az 1. sz. táblázatban. Ezek döntő többsége, több mint kétharmada (70,7 %) a neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek (BNI F40-F48) csoportba tartozik. A második legnagyobb létszámú csoport a hangulatzavarok (affektív rendellenességek) az összes besoroltnak már csak 14,8 százaléka, 520 személy. Számosságát tekintve harmadik legnagyobb csoport a schizofrénia, schizotipiás és paranoid (deluzív) rendellenességek (F20-F29), amely 199 fő, az összesnek 5,6 százaléka. Negyedikként említhetjük a viselkedés szindrómákat (F50-F59), 4,5 százalékos előfordulási aránnyal (159 személy). Nagyságrendben ötödik a felnőtt személyiség és viselkedés zavarai (F60-F69) betegségcsoport 118 fővel (3,3 %), s végül 1 százalékkal (35 személy) szerepel a nem meghatározott mentális rendellenesség (F99) kategória. Nemek szerint nézve a sorrend nem vál-tozik, viszont mégis lényeges különbségeket találunk, korábban már megállapítot-tuk, hogy a nők felülreprezentáltak, különösen a neurotikus betegségcsoportban, ahol 1626 nő van (versus 867 férfi). A nők körében gyakoribb a hangulatzavar is. Ugyanakkor a belső arányokat tekintve relatíve a férfiak körében magasabb a viselkedészavar, a skizofrénia, a felnőtt személyiség és viselkedészavar, valamint a nem meghatározott mentális rendellenesség.

Hasonló tendenciákat fedezhetünk fel életkorcsoportok szerint is, nem igazán írja felül a nemi jelleg szerinti jellemzőket. Az életkor növekedésével nagyobb arányú a neurózistól és a hangulatzavartól szenvedők részvétele, valamint a viselkedészavarokkal küszködőké. Jellemző tendencia az is, hogy a 18-30 éves korcsoportban szinte valamennyi pszichés betegségcsoportban még keveseb-ben vannak, nemtől függetlenül. A skizofrén rendellenesség vizsgálatunk adatai szerint a 31-50 éves korcsoportban a legnagyobb arányú.

Összegzés helyettNéhány megjegyzés, amelyet érdemes lenne továbbgondolni. Ilyen nagy len-

ne a különbség körzetenként a pszichés zavarral küszködők számában? Valóban igaz, hogy néhány körzetben néhány betegségtípus egyáltalán nem szerepel, vagy csak nem regisztrált? Mintha nagyon eltérő, túlságosan szubjektív lenne a pszichés problémákkal küszködők diagnosztizálása, észrevétele. Nem igazán derül ki, hogy milyen a kapcsolat és az együttműködés a háziorvosok és a szak-rendelő valamint az egyéb pszichés gondozó intézmények, alapítványok között.

A háziorvosok alapvetően jól érzékelik a terület gondjait, a legfontosabb problémákat, például a pszichiáterek, pszichológusok és a szociális munkások, a célzott pszichoterápiák hiányát, elégtelen voltát. Ezt alátámasztandó idézünk néhány véleményt a kérdőívekből, amelyeket a 7. számú kérdésünkre írtak. „Ön szerint mi hiányzik leginkább a pszichés zavarral küzdő személyek egészségügyi és szociális ellátó rendszeréből Veszprémben?”

96


„Sajnos, kevés a pszichiáter, az orvoshiány miatt túlterheltek, hosszú az elő-jegyzési idő, több pszichológus kellene, a családoktól nagyobb odafigyelés, tö-rődés. Sok drogos és alkoholista a szeretet és törődés hiánya miatt kerül súlyos helyzetbe. Jól működik a drogambulancia, köszönet Horvát doktornőnek” dr. Berki Emília

„Sok a páciens, kevés az orvos, hosszú a várólista.” dr. Szeles Réka„Elegendő pszichiáter szakorvos.” dr. Gergely Ákos„Kiterjedtebb gondozóhálózat, kevesebb várakozási idő az időpontra.” dr.

Papp Judit„Kellene még pszichiáter, pszichológus, illetve lelkisegély-szolgálat a város-

ban.” dr. Brenner Éva Erzsébet„Rendszeres pszichiátriai gondozás, ami nem feltétlenül gyógyszeres terápiá-

ban merül ki. Pszichés és szociális problémák segítése, életvezetési tanácsadás.” dr. Virga László

„Ingyenes” TB finanszírozott pszichológiai gondozás, pszichoterápia” dr. Holler Olga

„Több szakember.” dr. Kovács Róbert„Érthetetlen, hogy Megyei Kórházban kórházi háttere, ágyszáma ne legyen a

pszichiátriának, hanem nehéz körülmények között kerülhessenek csak a megye más területére a pszichiátriai betegek!” dr. Kovács György

„Több pszichiáter, pszichológus és szociális munkás kellene. Megoldatlan az idős, pszichés zavarokkal is küzdő, egyedül élő betegek napi több órás, vagy 24 órás felügyelete saját lakásukban.” dr. Tóth Imre

„Pszichoterápiás lehetőségek. Csoportfoglalkozások. Szociális ellátásukról (étkezés, nappali foglalkoztatás, segélyek) való tájékoztatás.” dr. Czaltik Zsu-zsanna

„ Hosszú időre kap időpontot, nincs aki meghallgassa problémáikat és konk-rét tanácsot adna magamra maradtam érzése, anyagi gondok, nem jut pénz gyógyszerre, emiatt „spórol”. nem szedi vagy fele dózisban szedi.” dr. Somlai Mária

A tartós pszichés zavarral küzdő aktív korú személyekszakellátása Az ellátórendszer egységei

(Hiányzó) fekvő-beteg ellátásVeszprém egyik sajátossága, hogy itt a pszichiátriai betegek kezelésére egyetlen

kórházi ágy sem áll rendelkezésre. A megyeszékhely hatalmas kórházában nem lé-tesült pszichiátriai osztály. Annak idején – állítólag – a nagy hatalmú megyei pártit-


97

kár, a hírhedt Papp János döntött úgy, hogy ebben a városban ne legyenek „bolon-dok”! Furcsa öröksége máig hat, mert a Megyei Kórháznak a rendszerváltást követő jelentős bővítése során sem nyílott pszichiátriai osztálya, sőt még egy olyan egysége sincsen, ami kimondottan a lelki válságba kerülteknek kínálna átmeneti menedé-ket, pedig már a nyolcvanas évek második felében dr. Hortobágyi Tibor pszichiáter főorvos kezdeményezte, hogy a kórházban legyen legalább egy 2-3 ágyas krízis rész-leg. A próbálkozás nem hozott eredményt és azóta sincsen semmilyen lehetőség a pszichiátriai betegek kórházi kezelésére Veszprémben. A város vezető pszichiátere, dr. Balczár Lajos úgy véli, hogy a helybeli pszichiátriai osztály megvalósításához elsősorban a szándék hiányzik. A szakszerű kórházi ellátást igénylőket a megye-székhelytől 60 kilométerre levő Sümegen fogadják. Az évtizedek óta fennálló rend-szerben csak szervezeti változások történtek. Időközben a Csolnoky Ferenc Megyei Kórház (Veszprém, Kórház u. 1) része lett a sümegi pszichiátriai osztály, valamint a dobai intézet, ami inkább a krónikus betegekre szakosodott.

A járóbeteg ellátás intézményeA járóbetegek pszichiátriai ellátását a Pszichiátriai Szakrendelés biztosítja. Ez

az egység szervezetileg a Megyei Kórházhoz tartozik, helyileg pedig a belváros-hoz közeli, könnyen elérhető Rendelőintézetben, a Komakút tér 1. szám alatti épületben található.

A Pszichiátriai Szakrendelő 1970-től működik. Dr. Kígyósi Zsuzsanna vezeté-sével indult és több évtizeden keresztül az ő irányítása alá tartozott.

Jelenleg dr. Balczár Lajos pszichiáter főorvos vezeti a szakrendelőt, amelyben két főállású és két részállású orvos dolgozik. (Ezen felül meg egy Gyesen levő orvosuk van.) Az ellátó személyzethez 2,5 státuszú pszichológus, egy szociális munkás, valamint 5 fő szakdolgozó és egy félállású adminisztrátor tartozik.

A javuló tendenciát mutató személyi feltételekkel szemben a tárgyi ellátott-ságuk romlik. Semmilyen saját forrással nem rendelkeznek. A Megyei Kórház mint fenntartó biztosítja a működésükhöz a mindenképpen szükséges feltétele-ket, amibe az új vívmányok megszerzése és a fejlesztések már nem férnek bele. Felújításra, beruházásra csak alapítványi pénzből nyílik időnként lehetőségük. A legutóbbi felújítás is alapítványi támogatásból történt, 2006-ban, ami lehetővé tette, hogy megfelelő szinten tudják ellátni a betegeket.

A Szakrendelő alapvetően háromféle funkciót tölt be.1. Felnőtt-járóbeteg ellátás: itt zömében szorongásos, depressziós betegek,

valamint a friss pszichiátriai betegek jelentkeznek. Többnyire háziorvosi beuta-lóval jönnek, de anélkül is fogadják őket. Az ellátásnak ezen a szintjén dől el, hogy a jelentkező a marad-e járó-beteg ellátásban vagy más segítési formában részesül.

98


A járóbeteg ellátásban szigorúan érvényes elv az önkéntesség, a beteg szaba-don kiléphet belőle és dönthet arról, hogy a javasolt terápiát elfogadja-e? Ha a beteg elfogadja az ajánlott terápiát, akkor annak kimenetele lehet az, hogy a kezelés lezárul, vagy a beteget visszairányítják az alapellátásba.

2. Pszichiátriai gondozás: ide a pszichotikus kórképpel bírók tartoznak. Gondozásba a betegek általában kórházi kezelés után, de esetenként a járóbeteg ellátásból kerülnek. A gondozás során felkeresik a beteget, ha az nem jelent-kezik. Hozzájárulása esetén akár még a lakásán is felkeresik. Általában szinte élethosszig tart a gondozás, ám néha az is előfordul, hogy a gondozott beteg tünetmentessé válik. A gondozás a beteg kérésére is megszűnhet, ha e kérése megfogalmazásakor nincsen pszichotikus állapotban.

3. Pszichodiagnosztikai-, pszichoterápiás kezelés: ez kizárólag orvosi in-dikáció alapján történik. Hetente kétszer folyik olyan team-megbeszélés, ame-lyen erről egyeztetnek, döntenek. Ezen szolgáltatásuk az egész megyére kiterjed, mert másutt ilyenre a betegeknek nincs lehetőségük.

A helyben hiányzó ellátási formákA vezető főorvos szerint mindezen segítési formák mellett a pszichés zavarral

küzdő személyeknek nagy szükségük lenne a közösségi pszichiátriai ellátásra, amit korábban maguk is működtettek a Gondozóhoz kapcsolódóan. Ezt az el-látási formát tartja a főorvos a leghatékonyabbnak, amely lényegében nappali kórháznak tekinthető, hisz szinte teljes körű nappali ellátást biztosít a bete-geknek. Pozitív tapasztalataik ellenére és a világtrenddel szemben, ami szerin-te is a közösségi-, és az ambuláns ellátást részesíti előnyben, Magyarországon 2012-ben mégis visszafejlesztették a közösségi pszichiátriai ellátást és inkább az intézményeket preferálják. Fontosnak véli a támogatott lakhatás fejlesztését is, amelyről ugyan törvény rendelkezik, de a megvalósításához lakásokra volna szükség, ahová a szociális intézményekből kitagozódott személyek költözhet-nének. Szükségét látja annak is, hogy legyen hazánkban hatékony Antistigma-program.

A pszichés betegség hatása A pszichés betegség hatása az egyénreA különféle pszichés betegségek más-más módon hatnak az adott egyénekre, de –

a pszichiáter tapasztalatai szerint - szinte egyetemleges következmény, hogy mind az érvényesülési lehetőségeiket, mind az általános egészségi állapotukat rontja. Utóbbi hatáshoz a kezelésre szedett gyógyszerek mellékhatásai is hozzájárulnak. A pszichés betegségek közül például a skizofrénia általában fiatalkorban jelentkezik és emiatt a fejlődési folyamat is elakad, vagy legalábbis nem tud kiteljesedni. Ennek következ-ménye, hogy közülük viszonylag kevesen rendelkeznek magasabb iskolai végzett-


99

séggel és kisebb arányban érik el az önállóságot és tesznek szert felnőtt szerepekre (házastárs, szülő). Betegségük másik sajátossága, hogy nincsen betegségbelátásuk, ezért többen nem is kérnek segítséget, illetve a betegségbelátás hiánya negatívan befolyásolja a kezelésükben való együttműködésüket. Ráadásul a hatásos kezelés sem tudja visszaadni a betegség megjelenése előtti képességeiket. Munkavégzésük színvonala nem éri el a korábbi teljesítményüket. A későbbi életkorban megjelenő pszichés betegségek értelemszerűen már nincsenek vagy kevésbé vannak hatással az iskolai végzettségre, illetve az egzisztencia kialakítására, felépítésére.

A munkavégzési képességet a betegség akut hatása befolyásolja, de jól karban-tartott állapotukban dolgozhatnak, illetve dolgoznak is a betegeik. A járóbetegek nagy arányára jellemző a rendszeres munkavégzés, míg a gondozottaiknak kb. az egyharmada rendelkezik állással. A dolgozók arányát jelentősen lehetne javí-tani a rehabilitációs munkahelyek számának növelésével, főként, ha azok nem-csak névlegesen rehabilitálnának, és valóban figyelnek arra, hogy ne hajszolják túl a betegeket.

A pszichés betegség hatása a betegek családjára, közvetlen környezetéreDr. Balczár Lajos a skizofréniát tartja a családra nézve a leginkább megterhelő

betegségnek.A kórképpel együtt járó tünetek önmagukban is sok nehézséget okozhatnak a

család tagjainak, de a skizofrén betegeknél kész családi tragédia a fiatal személy fejlődésének megtorpanása, ami gyakorta abban is megnyilvánul, hogy az isko-lai tanulmányiak megszakadnak, illetve később nem válnak szülőkké. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a skizofrén betegek többnyire a szüleikkel együtt élnek, vagy esetleg magányosak lesznek. A családokra komoly terhet ró a skizofrén be-teggel való együttélés, esetenként valamelyik családtagnak még a munkáját is fel kell adnia, hogy a beteg hozzátartozó egész napos felügyeletét biztosítani tudja. A fogyatékkal élők esetében is gyakran van szükség a családon belül ilyen vál-lalásra. A demens betegek nagy része szintén megkívánja az állandó gondozást, készenlétet. Ennek sokszor csak úgy tud eleget tenni a család, ha valamelyikük a beteg gondozását főtevékenységeként, - kereső foglalkozása szüneteltetésével- felvállalja. Az időskori kórképeknél a gondozás feladatai mellett még az is ter-het jelent, hogy a szülő leépülését fájdalmas látnia a gyermekeknek.

A bipoláris (hangulat) zavarok esetén a betegség megértése okoz nagy gondot a hozzátartozóknak, akik az észlelt tüneteket nehezen fogadják el valódi beteg-ségnek.

A pszichés beteggel való együttélés mindenképpen megnehezíti a hozzátar-tozók életét, mert alkalmazkodniuk kell a beteg megváltozott sajátosságaihoz, amivel gyakran indulatokat kelt és a családtagok sokszor tehetetlennek érzik magukat.

100


Az esetleg meglévő párkapcsolatokra szintén megterhelően hat a pszichés be-tegség, sokszor teljesen szétzilálja, de azért akad olyan társ, aki végsőkig kitart a beteg párja mellett.

A Szakrendelő betegeinek megélhetési körülményeiA Szakrendelőt igénybe vevő betegek megélhetési lehetőségeit, létfeltételeit il-

letően a vezető pszichiáter egyre romló tendenciát lát, különösen lakhatási kö-rülményeik terén. Egyre több beteg adósodik el és kerül kilátástalan helyzetbe. A skizofrén betegek megélhetési esélyeit még az is rontja, hogy régebben rokkant-nak minősültek, ám a közelmúltban ezt a besorolást és a hozzátársuló járadékot megvonták tőlük. Sokuknak semmilyen járadéka sincsen. Számukra katasztrofá-lis a helyzet, főként akkor, ha magányosan élnek. Betegeik körében vélelmezhető-en magas a szegények aránya, ami elsősorban abból fakad, hogy nehezen kapnak munkát és amúgy is gyenge az érdekérvényesítő képességük. A pszichiáter becslé-se szerint az ötven év feletti betegeik 10-20%-a már több esztendeje nem dolgozik, illetve a fogyatékkal élő és a skizofréniában szenvedő betegeik között előfordulnak olyanok, akik bár már elmúltak 30 évesek, még életükben soha sem dolgoztak.

Javasolt teendőkDr. Balczár Lajos szerint a pszichés betegek számára legfőképpen munka kel-

lene és rehabilitációs foglalkoztatás. Úgy véli, hogy az önkormányzatok fele-lősek a gondoskodásért, amire most csak akkor történik próbálkozás, ha ezt a beteg kéri, de ezek az emberek épp a kérés kimondásában, az igényük megfogal-mazásában is akadályozottak, ezért sokszor segítség nélkül maradnak. Célszerű lenne racionálisabbá alakítani az egész ellátó rendszer. Szükség lenne hosszú távú programokra. A depressziós betegségek tekintetében pedig érdemes lenne a megelőzésre is jobban törekedni.

A közösségi pszichiátriai ellátásDr. Balczár Lajos kezdeményezésére 2006-ban létrehozták a „Horgony” Pszi-

chiátriai Betegekért Kiemelten Közhasznú Alapítványt, azzal a céllal, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő betegeiknek korszerű ellátást biztosítsanak. A közösségi pszichiátriai modell kialakításához felvették a kapcsolatot a szociá-lis szakemberekkel is. Az együttműködés már az első évben jelentős javulást eredményezett a betegeiknél, akik önállóbbakká és tevékenyebbé váltak. Pró-bálkozások sikerességét a 2010-ben, az Országos Pszichiátriai Központ által végzett vizsgálat is igazolta és mások elé követendő példának állította. A közös-ségi pszichiátriai modell sajátossága, hogy a kliensek az egészségügyi szolgál-tatások igénybe vétele mellett a lakókörnyezetükben is részesülnek ellátásban, amit a közösségi gondozónők biztosítanak számukra, az egyéni szükségleteikre


101

tekintettel. A kliensek ennek során közös programokon vesznek részt, akár csa-ládtagjaikkal együtt, vagy a Nappali Klubban különféle ismereteket sajátítanak el, amikkel növelhetik a munkába állási esélyeiket. Az említett vizsgálat sze-rint a veszprémi modell megmutatta, hogyan kell kiépíteni a pszichiátria te-rületén a járóbeteg ellátás teljes spektrumát. A továbbfejlődés előtt akkor két gátló tényező állott: az anyagi eszközök szűkössége, hiánya és a pszichés bete-gekkel szembeni előítéletesség. A Veszprémi Közösségi Pszichiátriai Centrum fejlesztési tervében szerepelt, hogy az egészségügyi ellátást kiegészítik nappali kórház létesítésével, valamint konzíliumot biztosítanak az alapellátás számára és természetesen továbbra is megoldanák a gondozás, járó-beteg szakellátás, a pszichoterápia, a pszichodiagnosztika, a pszichoszomatikus szakrendelés, az addiktológiai gondozás, a megyei kórház konzíliumi valamint a készenlé-ti ügyeletben való részvétel feladatait. A szociális területen pedig a közösségi pszichiátriai gondozást szerették volna Veszprém kistérség, Balatonalmádi és Várpalota kistérség mellett Balatonfüred kistérségre is kiterjeszteni, a nappali ellátást Veszprémen kívül Várpalotán és Balatonfüreden is biztosítani, valamint a támogatott lakhatást hatékonyan érvényesíteni.

Szociális szolgáltatások a pszichés zavarral küzdőszemélyek segítésére

Az interjúk során arra voltunk kíváncsiak, hogy a szociális területen dolgo-zó szakemberek mit tesznek, milyen tapasztalataik vannak a pszichés zavarral küzdő személyek ellátásával, segítésével kapcsolatban, milyen az intézmények közötti munkakapcsolat, milyen hiányok, problémák jelentkeznek a működés során, milyen javaslataik vannak a jobbítás érdekében.

A szociális terület feltérképezése során intézményvezetőkkel, szakmai veze-tőkkel, pszichiátriai betegeket munkába állító munkatársakkal, szociális intéz-ményekben dolgozó pszichiáterekkel készítettünk interjúkat. Egy alkalommal fókuszcsoportos interjút készítettünk a Horgony Alapítványnál. A tanulmány-ban legrészletesebben a Horgony Alapítvány munkájáról írunk, mivel az ő segí-tő tevékenységük kifejezetten a pszichiátriai betegek érdekében történik.

„Horgony” Pszichiátriai Betegekért Kiemelten Közhasznú Alapítvány

A fókuszcsoportos interjú során tematizáltuk az ellátórendszert, az ellátottak helyzetét (betegség, demográfiai jellemzők, családi kapcsolatok, iskolai végzett-ség, tanulmányok, lakhatás, jövedelem, foglalkoztatottság, egészségügy, életmód).

102


Az Alapítvány feladata, tevékenységeVeszprémben a pszichiátriai betegek nappali és közösségi ellátását, szociális

alapszolgáltatásként a „Horgony” Pszichiátriai Betegekért Kiemelten Közhasz-nú Alapítvány látja el. A közösségi pszichiátriai gondozást 3 kistérségben (Vesz-prém, Várpalota és Balatonalmádi) végzik. A nappali ellátás ellátási területe 2012-ben bővült, Veszprémen kívül Herend, Szentgál, Hajmáskér települések érintettjei is igénybe vehetik a szolgáltatást.

Közösségi ellátás2013-ban a finanszírozott ellátotti létszám a 3 kistérségre összesen 42 fő.

Korábban 93 főt tudtak ellátni, de jelenleg csak 42 fő ellátását finanszírozzák, emiatt több betegtől el kellett „köszönni”. Őket igyekeztek becsatlakoztatni a Pszichiátriai Gondozóba. Az Alapítvány terhére még a rendszerben tudtak tar-tani 15 beteget, így ténylegesen a 3 kistérségben összesen 57 főt gondoznak, ebből veszprémi ellátott 25 fő. Az ellátást nagy pszichiátriai kórképpel rendelke-ző betegek vehetik igénybe, 10 %-ban más diagnózisú ellátottak is. A működés pályázati úton, nehézségek árán, de biztosított.

A közösségi ellátás célja a pszichiátriai betegek gyógyulásának, rehabilitáció-jának segítése, lakókörnyezetükben történő gondozása azzal a céllal, hogy önál-ló életvitelüket fenntarthassák. A segítségnyújtás személyre szabott, szükségle-tekhez igazodó, amely többek között a napi feladatok ellátásában, konfliktusok kezelésében, készségfejlesztésben illetve azok megtartásában nyilvánul meg, valamint szociális és mentális gondozást végeznek. A közösségi ellátottak az Alapítvány által létrehozott és működtetett Pszichiátriai Betegek Nappali Klub programjain is részt vesznek. Nagyon jó az együttműködés a két ellátási forma között, ez abból is adódik, hogy ugyanaz az alapítvány működteti.

A „Horgony” munkatársai a feladatokat részben főállásban, részben mellék-állásban látják el. Egy részállásban dolgozó munkatárs bérét az Alapítvány gaz-dálkodja ki, ami nem megy könnyen. A betegek érdekét szolgálja, hogy a mel-lékállású munkatársak egy kivétellel a Veszprém Megyei Kórház Nonprofit ZRT Pszichiátriai Gondozó munkatársai, így a pszichiáterek elérése folyamatosan biztosított. A gondozónők pszichiátriai és egészségügyi ismereteiket a gondo-zás során kamatoztatni tudják, esetmegbeszélőkön a szociális terület képviselői együtt vannak az egészségügyi terület szakembereivel.

„Horgony” Pszichiátriai Betegek Nappali KlubjaA Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata és a „Horgony” Pszichiátriai Be-

tegekért Kiemelten Közhasznú Alapítvány, pszichiátriai betegek nappali ellátására szerződést kötöttek. Ennek keretében biztosítja a „Horgony” Alapítvány az általa fenntartott „Horgony” Pszichiátriai Betegek Nappali Klubja működését.


103

Az ellátási terület kibővült 3 településsel, így a nappali ellátást a veszprémi lakosokon kívül, a herendiek, szentgáliak, valamint hajmáskériek is igénybe ve-hetik. Az engedélyezett férőhelyszám 42 fő, de finanszírozást továbbra is 30 főre kapnak. Ettől a létszámtól 10 %-ban el lehet térni, ezért a 2013-ban ellátottak száma 31 fő volt. Igény is lenne erre a szolgáltatásra a fenti három településen, de gyakran az útiköltség kifizetése is nagy problémát jelent. Az ellátáshoz szük-séges pénzügyi fedezetet normatíva biztosítja.

A nappali ellátás a legsúlyosabb pszichés megbetegedésben szenvedőknek (fő-ként depresszió, skizofrénia) biztosít reszocializációs és rehabilitációs lehetőséget. A nappali ellátás integráló szerepet betöltő ellátási forma, amely a közösségi pszi-chiátriai ellátás összekapcsolásával tudja biztosítani a pszichiátriai betegek komplex pszichoszociális rehabilitációját. Az ellátás révén csökken a bentlakásos otthonok igénybevétele, valamint könnyíteni képes a családokra nehezedő terheken. A szol-gáltatás egyéni szükségleteket figyelembe véve, hosszabb távú ellátásokat kínál, a kliensek aktív részvételével. Az ellátottak részére állapotuknak megfelelően külön-böző programokat szerveznek. Életmód tanácsadást végeznek, segítséget nyújtanak hivatalos ügyek intézésében, továbbá egyéni és csoportos foglalkozásokat, terápi-ákat biztosítanak, pszichoedukációt végeznek, hozzátartozói csoportot működtet-nek. Programjaik egyik fontos célja, hogy a pszichiátriai betegséggel élő emberek közösségre találjanak, és idővel vissza tudjanak illeszkedni a munka világába.

A nappali ellátás a reintegráció mellett elsődleges prevenciót is végez. Ennek érdekében a mentális problémákkal küzdő, krízisben lévő, még nem diagnosz-tizált betegek számára (is) felkínálja szolgáltatásait.

A nappali klubban folyó szakmai munka, a változatos programok, a különbö-ző terápiák, az egyre inkább közösséggé formálódó önsegítő csoport működése bizonyára mind hozzájárultak ahhoz, hogy évről évre nő az ellátottak körében azok száma, akiknek sikerült munkába állni.

A „ Horgony” Pszichiátriai Betegek Nappali Klubja munkatársai 6 órában, főállásban látják el munkájukat. A nappali ellátást igénybevevők között közel azonos arányban találhatók a nők és a férfiak, a közösségi ellátásban kétszer annyi a nő, mint a férfi. Mindkét szolgáltatást legnagyobb számban a 31-50 éves korosztály veszi igénybe.

A pszichiátriai betegellátás felépülés alapú modellt képvisel. „A felépülés mo-dell egy olyan megközelítés, amelynek alapjául az érintettek saját élményei és ön-definíciói szolgálnak, amelyek a mentális problémákból való felépülést a szemé-lyes élettörténetbe ágyazva, attól elválaszthatatlan útként, folyamatként ragadják meg.”2 A közösségi alapú ellátások esetében külföldön már több évtizede követik azt a gyakorlatot, hogy az érintetteket bevonják a kezelésbe, illetve felhasználók

2 Bugarszki Zsolt: A mentális problémák felépülés alapú megközelítése Esély 2013/ 5. 69.o.

104


(érintettek) működtetnek eredményesen szolgáltatásokat. Hazánkban az Ébre-dések Alapítvány tevékenysége kiemelkedő ezen a területen. Magyarországon az ellátórendszer a hagyományos medikális ellátás felöl a felépülés-alapú, ill. ér-tékalapú szolgáltatások felé mozdult el. A beteg felépülését segítik azáltal, hogy olyan szolgáltatásokat biztosítanak számára, amelyekkel növelik az önbizalmát, szabadságát, csökkentik a szükségtelen kontrollt, a stigmát, s ezek hatására egy-re inkább nő saját erejébe vetett bizalma, kompetencia érzése.3

A szolgáltatással való elégedettség mérésére kérdőívek készülnek, amelyek alapján megállapítható, hogy az ellátottak mennyire elégedettek. Új igények csak az étkeztetéssel kapcsolatban fogalmazódtak meg.

A szakemberek elmondták, hogy szükség lenne a jelenlegi szolgáltatások igénybevevői létszámának bővítésére. Veszprémben hozzávetőlegesen 600 főt lát el a Pszichiátriai Gondozó, ezzel szemben a nappali ellátás 30 főt tud befo-gadni. A nagy pszichiátriai kórképekkel rendelkező betegek 10 %-ának be kel-lene kerülni a közösségi ellátásba, ezzel szemben a 3 kistérségre csupán 42 fő ellátására van lehetőség. Mind a nappali, mind a közösségi ellátás várólistás. Az interjú készítésekor 10 fő várja, hogy a közösségi ellátást igénybe vehesse.

Felmerült a támogatott lakhatás kérdése, illetve hiánya. Több pszichiátriai be-teg idős szüleivel él, akiknek halála után az ellátottak nem lesznek képesek sem anyagilag sem mentálisan a független életre, lakásfenntartásra. Őket a hajlék-talanság fenyegeti. Jó gyakorlatot a támogatott lakhatás területén pszichiátriai betegek esetében a megkérdezettek nem ismertek.

Összefoglalóan elmondható, hogy Veszprémben a pszichés zavarral küzdő emberek egy modell értékű egészségügyi és szociális területeket integráló segí-tési formát vehetnek igénybe.

Betegség, demográfiai jellemzőkMindkét szolgáltatás kliensei közül legtöbben a skizofrénia és schizotípiás és

paranoid rendellenességgel küszködnek. A skizofréniával élők körében a nap-pali ellátóban egyenlő arányban vannak férfiak és nők, a közösségi ellátásban közel kétszer annyi a nő. A szolgáltatást igénybe vevők legnagyobb arányban 31 és 50 év közöttiek.

Családi kapcsolatok Fontos kérdés: miként reagál a család a betegségre? A megkérdezett szakem-

berek tapasztalata szerint a család gyakran egyedül marad a problémával, ha ki-

3 Dr. Harangozó Judit- Dr. Bodrogi Andrea-Dr.Németh Attila: Javaslatok a közösségi gondozás és területi pszichiátriai ill. addiktológiai ellátás egységes szempontú fejlesztéséhez. Alapvetés http://ebredesek.hu/node/126


105

derül a betegség. A szociális szférának nincs kapacitása közel 600 ellátott család pszichoedukációjára. A diagnózissal történő szembesüléskor egyedül maradó családok tipikusnak mondható reakciója az önvád, harag, tanácstalanság. A be-tegség elején jellemző az elszigetelődés, ilyenkor nehéz segíteni. A családtagok ilyenkor azt élik meg, hogy egyedül maradtak, nincs kihez fordulni. Nem ritka, hogy a család nem fogadja el hogy egy tagja beteg. Milyen tényezőkön múlik, hogy a család segítő támasza tud-e maradni a beteg személynek? Az Alapítvány munkatársai a pszichoedukáció fontosságát hangsúlyozták, amelynek lényege az ismeretátadás a betegségről. Fontos, hogy időben kapjanak a betegek és a hozzátartozók megfelelő információt. A betegség lefolyásában, a gyógyulásban kulcskérdés a pszichoedukáció. Veszprém ebből a szempontból viszonylag jó helyzetben van, más gondozó intézményekhez viszonyítva. Az Alapítvány életre hívott egy önsegítő csoportot betegek és hozzátartozók részére, a találkozások a pszichoedukációra is lehetőséget biztosítanak.

Pszichés zavar és párkapcsolatBetegségfüggő. A megkérdezettek úgy látják, hogy a skizofréniával élők pár-

kapcsolatát nem terheli meg annyira a betegség, ugyanakkor nehezebb párkap-csolatot kialakítani a diagnózis után. Vannak betegségtípusok, amelyek nagyon megterhelik a párkapcsolatot. Mind a nappali, mind a közösségi ellátásban zö-mében skizofrén ellátottak vannak, körükben kis számban fordult elő betegség miatti válás. A Pszichiátriai Gondozóban gondozott betegek körében előfordul válás, de erre vonatkozóan nincsenek pontos adataik.

Pszichés zavar és szülői szerepSkizofrén betegek esetében sokszor érintett a szülő is, nem mindig van erről

diagnózis, előfordul, hogy a szülő is ezzel a betegséggel küzd. A pszichiátriai be-teg szülői működésmódját erősen meghatározza a betegségének típusa, fajtája. A közösségi ellátásban a működtetőknek erre nincs igazán rálátásuk. A nappali ellátó kliensei körében a szülői szerepet illetően szintén a betegség a meghatá-rozó, illetve, hogy mikor indult a betegség.

LakhatásJellemző az ellátotti körre, hogy a szülővel élnek, akik idősödnek, az ő elhalá-

lozásuk után az ellátottak csekély ráfordítással otthonukban tarthatók lennének. Ilyenfajta segítségre jelen helyzetben azonban nem számíthatnak a betegek. A hajléktalanság fenyegeti őket. Jellemző probléma a rezsitartozás. A nappali klub ellátottjai között többen fiatal korban betegedtek meg, 28.000 Ft körüli rend-szeres szociális segélyből kellene megélniük, gyakran a szülő nyugdíja jelenti számukra a biztos megélhetést. De mi lesz utána? Hajléktalanság, esetleg in-

106


tézeti elhelyezés, ahol nem tudnak állapotuknak megfelelő életkörülményeket biztosítani, emiatt várható lesz állapotromlásuk.

FoglalkoztatottságNagyon szoros az együttműködés az Életet Segítő Alapítvánnyal, az ő munká-

juknak is köszönhető, hogy a közösségi ellátottak és a nappali klub tagjainak egy-harmada dolgozhat. A tagok zömében megváltozott munkaképességűek. Komoly munkát jelent az Életet Segítő Alapítvány dolgozói részéről a pszichiátriai betegek elfogadtatása a leendő munkáltatókkal, nem ritka, hogy az üzemorvos az, akit meg kell győzni a munkavállalás fontosságáról és lehetőségéről. A munkába álló ellátot-tak számának növekedéséhez nagyban hozzájárultak a nappali klubban zajló fej-lesztések, egyéni és csoportterápiák, a munkára történő felkészítés. Az Életet Segítő Alapítvány pedig tovább segíti, támogatja a leendő munkavállalókat. Személyre sza-bott munkát keres számukra, munkába állítja és folyamatosan tartja a kapcsolatot az érintett dolgozókkal és a munkáltatókkal. Hasonló tendencia figyelhető meg a közösségi ellátásban résztvevők körében is. Ennek a közös munkának köszönhe-tő, hogy nemcsak rehabilitációs munkahelyre, hanem a nyílt munkaerő piacra is sikerül elhelyezni pszichés zavarral küzdő személyeket. A nappali klubban, a mun-kaképes korúaknak a fele vált alkalmassá a felkészítést követően a munkavégzésre.

Mire lenne igény a munkába állás területén? - kérdésre az alábbi válaszok születtek:

• munkáltatók érzékenyítése;• több munkahely a nyílt munkaerő piacon, rehabilitációs formában is;• szociális foglalkoztató.

EgészségügyGyakori a fogászati probléma, dohányzás, mint feszültség oldás, a testi higié-

né elhanyagolása, elhízás. Az ellátottak nem szívesen keresik fel a házi orvost, az Alapítvány munkatársai irányítják szükség esetén a gondozottat orvoshoz. A tágabb környezet, a rokonság reagálása a betegségre gyakran stigmatizáló. Sokszor a média megnyilvánulásai is. A „normál” életbe történő visszailleszke-dés kapcsán a szakemberek elmondták, hogy a gyógyszeres kezelés sokat fejlő-dött az utóbbi években, ami hozzájárul a betegek életminőségének javulásához. Nagy pszichiátriai kórképeknél szükséges a szociális készségek fejlesztése is. Gyógyszeres kezelés, terápia, közösségi és nappali ellátás együtt vezetnek ered-ményre. A betegek egészségügyi intézményben eltöltött ideje a közösségi ellátás hatására egyértelműen csökkent, melynek keretében szoros utánkövetés törté-nik. Mindkét ellátási formában a betegeket megtanítják arra, hogy már időben felismerjék a tüneteket, és az sem ritka, hogy a betegtársak figyelmeztetik egy-mást a gyógyszerszedésre.


107

Az ellátottak hozzátartozói hogyan élik meg a családtag pszichiátriai kórházi kezelését?

Sümeg és Doba, ahol pszichiátriai betegek kórházi illetve rehabilitációs keze-lése történik, Veszprémből tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető, így a betegek látogatása nagyon nehézkes és költséges. Mind a betegek, mind a hoz-zátartozók számára nagy hátrányt jelent, hogy nincs Veszprémben pszichiátriai betegek részére kórházi ellátás.

Kapcsolatok, stigmaJó a kapcsolat a Családsegítő Központtal, a város közintézményei rendszere-

sen támogatják az ellátottakat, például ingyenes részvételt biztosítanak külön-böző rendezvényekre. Az Alapítvány szeretné, ha hasonló segítséget, támoga-tást kapnának Veszprém város önkormányzatától is.

A stigmatizáció kérdésében az elmúlt évek sem hoztak jelentős változást. Ugyanakkor vannak törekvések az ellátotti oldalról is és az őket képviselő szak-emberek részéről is a stigmatizáció kialakulása és gyakorlata ellen. Az Alapít-vány és a Pszichiátriai Gondozó szintén bekapcsolódott az antistigma program-ba.4

A Pszichiátriai Gondozónak, sajnos, vannak teljesen ellátatlan kliensei is, a 600 főből közel 50 fő nem részesül semmilyen szociális ellátásban.

ÖsszegzésképpenA megkérdezett szakemberek által megfogalmazott javaslatok a pszichiátriai

betegek érdekében: • munkáltatók érzékenyítése;• több munkahely a nyílt munkaerő piacon, rehabilitációs formában is;• szociális foglalkoztató;• a támogatott lakhatás biztosítása• önkormányzat részéről anyagi támogatás;• pszichoedukáció fontossága;• antistigma program; • pszichiátriai kórházi ellátás Veszprémben;• szociális étkeztetés biztosítása a nappali ellátás mellett;• kapacitásbővítés.

Életet Segítő AlapítványAz Alapítvány munkatársaival készült interjú során elsősorban a foglalkoz-

4 Az Ébredések Alapítvány Antistigma Programja évek óta küzd azért, hogy a népességet felvilágosítsa a pszichiátriai betegségekről, eloszlassa a velük kapcsolatos félreértéseket, félelmeket, ezzel segítve a betegséggel élőket, és a hozzátartozókat. Ebbe a programba kapcsolódott be a veszprémi Pszichiátriai Gondozó és munkatársai.

108


tatásra vonatkozó kérdések kaptak hangsúlyt és az ezzel kapcsolatos tapaszta-latok.

Az Életet Segítő Alapítvány két alternatív munkaerő-piaci szolgáltatást mű-ködtet pályázati úton. A Támogatott foglalkoztatás program Veszprém és von-záskörzetében, míg a 4 M program (Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű Munkavállalóknak) Veszprém megyében élő megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő, illetve egészségkárosodással élő állás-keresők számára nyújt szolgáltatásokat. A programban résztvevők számára fel-készítést, munkaerő-közvetítést, utánkövetést, valamint olyan szolgáltatásokat biztosítanak, amelyek az elhelyezkedést segítik. Az Alapítvány tevékenységének fontos része a munkahelyek felkutatása, a meglévőkkel a kapcsolat ápolása, ezért a munkáltatókkal is szoros kapcsolatot tartanak fenn, részükre tájékoz-tatást nyújtanak a foglalkoztatásról, a változó jogszabályi feltételekről, szükség esetén a munkakörök kialakításában, átalakításában is segítenek a munkálta-tóknak. Mindkét programban álláskeresési tréninget is szerveznek.

Az Életet Segítő Alapítvány indulásakor fogyatékkal élő személyek munkába állítását segítette, újabban a pszichiátriai zavarral küzdőkkel bővült a szolgálta-tásba bevontak köre. Az Alapítvány megváltozott munkaképességű személyek-kel foglalkozik. Nagyon szoros a kapcsolatuk a Horgony Alapítvánnyal, a pszi-chiátriai beteg ügyfélkör kb. 80 %-a a Horgony Alapítványon keresztül kerül kapcsolatba az Életet Segítő Alapítvánnyal. 2013-ban a két szolgáltatásban ösz-szesen 188 fő kiközvetítésére került sor. Ebből 70 főt a nyílt munkaerő-piacon, 21 főt akkreditált munkahelyen sikerült elhelyezni.

2013-ban 24 fő pszichiátriai beteg ügyfelet sikerült munkába állítani, ebből 18 személyt nyílt munkaerő-piacon, 6 főt pedig akkreditált foglalkoztatónál.

Tapasztalatuk szerint nő az Életet Segítő Alapítványhoz forduló mentális problémával küzdő, munkát kereső, megváltozott munkaképességű személyek száma. Az Alapítvány munkatársai kb. 6 évvel ezelőtt tudtak először otthon vé-gezhető munkát ajánlani az őket megkeresőknek. Hazánkban nem nevezhető tipikus munkavégzésnek az otthon végzett munka. Nagy eredménynek számít, ha pszichiátriai betegeknek fel tudnak ajánlani ilyen lehetőséget. A munkálta-tók általában az időszakos foglalkoztatást preferálják és jellemzően határozott időre kötnek munkaszerződést. A foglalkoztatás sikerét nagyban befolyásolja, hogy az Életet Segítő Alapítvány ajánlja a leendő dolgozót. Nagyon sok munkát fektetnek abba, hogy a leendő munkavállalót felkészítsék a munkavégzésre. Fe-lelősséget vállalnak azért, akit ajánlanak.

A pszichés zavarral küzdő személyek munkába állítása körüli nehézségek Nagyban meghatározza a betegség típusa. A téli időszakban nehezebb a mun-

kába állítás.


109

Milyen problémával találkozik az Alapítvány a munkába állítás során?• Előítéletesség, ezért szemléletváltásra lenne szükség• A megváltozott munkaképességű emberek számára nincs elegendő, a pszi-

chés zavarral élők állapotát figyelembe vevő munkalehetőség• Nem megfelelő a munkakörnyezet (hatalmas munkacsarnok)• Nem megfelelő a tömegközlekedés (egyes településekről nem lehet beérni

Veszprémbe a munkakezdésre)• Lakásprobléma – támogatott lakhatás

Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza A veszprémi Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza az otthontalanná vált,

krízishelyzetbe került személyek alap és szakosított ellátását biztosítja. Az In-tézmény három telephelyen végzi a Veszprém városában élő hajléktalan sze-mélyek szociális gondozását. A biztosított szolgáltatások: Népkonyha, Nappali Melegedő, Utcai Szolgálat, Éjjeli Menedékhely, Átmeneti Szállás, Hajléktalanok Otthona, Rehabilitációs Célú Átmeneti Szállás, 24 órás Egészségügyi Centrum.

Az Intézményben foglalkoztatott pszichiáterrel készült interjú főbb témakö-rei: a pszichiáter feladata, a hajléktalan személyek körében megjelenő pszichés problémák, foglalkoztatás, problémák az ellátás területén.

A Hajléktalan Szállón 3 éve foglalkoztatnak pszichiátert, aki heti 2 nap, 4 órában fogadja az ellátottakat. A pszichiáter elegendőnek tartja ezt az időt. Az ellátottak, akikkel a pszichiáter találkozik, 90 %-ban alkoholproblémával küzdenek, ehhez társulnak egyéb pszichiátriai kórképek (többnyire neuroti-kus, felnőtt személyiség- és viselkedés zavar). A Szálló lakói közül kb. 25 fővel rendszeres a kapcsolata, akiknek 80 %-a férfi. Gyógyszerfelírás, segítő beszél-getés történik a találkozások alkalmával. Feladata mentálisan támogatni a hoz-zá fordulókat, feszültséget, szorongást oldani, időnként pszichiátriai osztályra beutalni. Pszichoterápia azért nem lehetséges, mert amíg az alapszükségletek (lakhatás) kielégítetlenek, magasabb szint szerinte nem jöhet szóba, nem is mo-tiváltak rá. 2013-ban havonta 4 főt utalt be Sümegre, vagy Dobára, a pszichiátri-ai intézetbe. A szakember nem tartja szerencsés megoldásnak, hogy ezekben az egészségügyi intézményekben együtt kezelik a szenvedélybeteget a pszichiátriai beteggel.

Problémák az egészségügyi ellátórendszerben:• járóbeteg esetében hosszú a várakozási idő, amíg a Pszichiátriai Gondozóba

bejut a beteg. Ott pedig nagyon kevés idő jut a betegekre;• alulfinanszírozott a rendszer;• teljesítményvolumen – nem fogadhat kevesebb beteget sem, mint az előírt,

ezért sem jut több idő egy- egy betegre;• kevés a pszichiáter, túlterheltek, sok a beteg.

110


A pszichés betegségek összefüggenek a szociális problémákkal. A hajléktala-nok jelemzően alacsonyabb iskolai végzettségűek. Sokuknak sikerült lerokkan-tatnia magát. Az a tapasztalat, hogy a pszichés problémával küzdő személyekkel a munkahely nem toleráns. A nyílt munkaerőpiacon esélye sincs a hajléktalan, pszichés problémával küzdőnek. Azok az ellátottak, akikkel a pszichiáter kap-csolatban van, zömében alkalmi munkát végeznek.

Mire lenne szükség?• Védett munkahelyekre;• több pszichiátriai intézetre;• pszichoedukációra.

Alkohol- Drogsegély AmbulanciaSzenvedélybetegek Nappali Ellátó IntézményeA szenvedélybetegek nappali ellátó intézményének elsődleges célja a gyógykeze-

lésen átesett szenvedélybetegek visszaesésének megakadályozása, segítség nyújtás a kliensek részére a társadalmi reszocializációhoz, reintegrációhoz. Az intézmény naponta 20 fő szenvedélybeteg számára biztosít lehetőséget napközbeni tartózko-dásra, a különböző szakmai programokon (csoportfoglalkozások, egyéni terápia) való részvételre. Cél még a társas kapcsolatok kialakítása-ápolása, a szabadidő hasz-nos eltöltése és az alapvető higiéniai szükségletek kielégítése. A gondozottak első-sorban aktív korú munkanélküliek, ezért a célkitűzések között szerepel a gondozási tervekben a munkára történő felkészítés, a munkanélküliség okának feltárása. Az Alkohol-Drogsegély Ambulancia járó beteg intézménye addiktológiai gondozást biztosít a nappali ellátó kliensei részére. 2013-ban az ellátott 53 fő közel fele alkohol-beteg, 15 fő kábítószerfüggő, a többi személy egyéb függőségben szenved. Elsődle-ges diagnózis a szenvedélybetegség, ehhez olykor egyéb pszichés probléma társul, a legjellemzőbb a hangulatzavar, és néhány skizofrén beteget is kezelnek.

A kliensek közel fele hajléktalan, családban él az ellátottak több mint fele. A hajléktalan ellátottak esetében komoly problémát jelent a lakhatás megoldatlan-sága. A szolgáltatást igénybe vevő hajléktalan személyek több mint 70%-a férfi. Az ellátottak közel 60 %-a a 30 - 60 éves korosztályba tartozik. A nappali ellátó gondozottainak közel 20 %-a nem rendelkezik jövedelemmel, hasonló arány-ban vannak azok, akik dolgoznak, ezért rendszeres jövedelemmel rendelkez-nek. Az ellátottak kevesebb, mint 20 %-a szociális ellátásban részesül.

Az Alkohol- Drogsegély Ambulancia 4 pszichiátert alkalmaz, közülük egy személlyel készült az interjú, azzal, aki jól ismeri a teljes ellátórendszert, mi-vel dolgozik az Ambulancián, a sümegi Pszichiátriai Osztályon és a Hajléktalan Szállón is. Elsősorban a szenvedélybetegségre, a pszichés problémákra, az ellá-tás területén felmerülő témakörökre kérdeztünk rá.


111

A pszichiáter szerint a megyében a pszichiátriai ellátás „sok sebtől vérzik”. Az alkoholprobléma súlyosabb országos viszonylatban, mint a drog, mégis ke-vesebb figyelmet kap. Súlyos probléma a szakember- hiány mind országosan, mind megyei viszonylatban. A sümegi és dobai intézetekben uralkodó „lehetet-len állapotok” kapcsán elmondta, hogy sok beteget kell felvenni, ezért egy be-teg felvételére kevés idő, csupán másfél óra jut. Mind a személyi, mind a tárgyi feltételek hiányoznak. Pszichiáter és nővérhiány van. Megszűnt a veszélyességi pótlék, pedig a nővérek továbbra is ki vannak téve a drogos és alkoholbetegek agresszív megnyilvánulásainak. Nincs diagnosztikai háttér. Dobára csak Sü-megről lehet átkerülni. Nagyon rossz a közlekedés. Akut pszichiátriai részleget a veszprémi Kórházban kellene kialakítani. Minden megyében szükség lenne egy addiktológiai osztályra. Alkoholmérgezés esetén Sümegre viszik a beteget, itt nem tudnak vele mit kezdeni.

Még rosszabb a helyzet a gyermekpszichiátria területén. 18 év alatti fiatalt a gyermekosztályra tudják jelenleg elhelyezni, ahol nincsenek felkészülve ennek a speciális problémának a kezelésére, ugyanis nem erre a célra jött létre. Ezen a területen még nagyobb a hiány szakemberekből. Fekvőbeteg-ágy gyermekek, fiatalok részére pedig nincs is Veszprém megyében. Gyakorlatilag jelenleg a me-gyében nincs szakszerű ellátás a szenvedélybeteg fiatalok részére.

A fiatal drogosok egy része hajléktalan vagy hajléktalansághoz közeli állapot-ba került. Az idősebb szenvedélybetegek általában családban élnek. A feleség 20-30 évig is eltűri, szégyellik a környezet előtt, ezért fordulhat elő, hogy az évtizedek óta alkoholizáló beteg 60 évesen kerül először kapcsolatba az ellátó-rendszerrel, a pszichiáterrel. A drogfogyasztás látványosabb, a tünetek is erőtel-jesebbek, előbb jelentkeznek. A család sok esetben azonnali eredményt vár, de a szülők maguk nem akarnak részt venni a terápiában. Pedig a szülők is jelentő-sen érintettek a pszichés problémák kialakulásában. Sok a válás, a fiatalok sérül-nek. A 18-35 éves korosztályból kikerülő kliensek közel felével lehet dolgozni, kb. egynegyedüknél van is eredmény. Nagyon fontos a család, a partner szerepe, ezen támogató közeg hiányában nem várható tartós változás, gyógyulás. Ennek a korosztálynak háromnegyed része drogfogyasztó, egynegyed része szenve-délybeteg. A drogfogyasztás terén történt változás nehezíti a gyógyítást. 3-4 éve a fiatalok 90 %a marihuánát szívott, ez mostanra lecsökkent 25 %-ra, a többi szert a dizajner drogok adják, amit nem lehet kimutatni, a hatásukról is keveset tudnak a szakemberek, és sokkal ártalmasabb rövid távon. A skizofrénia ritka, 1% körüli az előfordulási arány. Jellemző tünet a szorongás, depresszió, szemé-lyiségzavar. A fiatalok többnyire középfokú végzettséggel rendelkeznek, keve-sebb a lány. Az 50 év feletti korosztályban kevésbé a drogfogyasztás, inkább az alkoholprobléma dominál. A pszichiáter szerint a nyugdíjazás után jelentkező alkoholproblémára is jobban oda kellene figyelni. Az alkoholbetegség velejárója

112


a depresszió, a szorongás. A túlzott alkoholfogyasztásban továbbra is felülrep-rezentáltak a férfiak.

A pszichiáter szerint az alapellátást kellene megerősíteni, így a szakorvosok-ra maradhatna a klasszikus ellátási terület. Amíg az alapellátás 1500 fő körüli betegszámmal dolgozik, ez persze nem lehetséges. Ezért csökkenteni kellene a körzetekben a beteglétszámot. A házi orvosok megfelelő képzése, felkészítése után például a szenvedélybetegek jelentős részét el tudnák látni. A prevenciót már az óvodás gyerekek szüleinél el kellene kezdeni. A pszichiáter a probléma kialakulásában a családnak nagyon fontos, „központi” szerepet tulajdonít.

Problémák az egészségügyi ellátórendszeren belül:• pszichiáter hiány;• nővér hiány;• veszélyességi pótlék hiánya;• addiktológiai osztály hiánya;• nincs akut fekvőbeteg részleg Veszprémben ;• gyermekpszichiátria, gyermekpszichiáter hiány.

Javaslat:• alapellátás megerősítése;• akut pszichiátriai részleg kialakítása a Veszprémi Kórházban;• család szerepének erősítése, prevenció már az óvodás gyerekek

szüleinél.

Családsegítő Szolgálat, Gyermekjóléti Központ és Családok Átmeneti Ott-hona

Az interjú során érintett főbb témakörök: tapasztalatok a pszichés betegekkel kapcsolatban, ellátórendszer hiányosságai, együttműködés szociális és az egész-ségügyi területen, megoldási javaslatok

Az intézmény feladataiGyermekjóléti KözpontA Gyermekvédelmi törvény egy olyan ellátó rendszer kiépítését írja elő, mely

a gyermekek védelmét szolgálva képes minden gyermek sorsát, igényeit és szükségleteit figyelemmel kísérni, szükség esetén megfelelő és hatékony segít-séget nyújtani. A Gyermekjóléti Központ a gyermek családban történő nevel-kedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében speciális szolgáltatásokat is biztosít:

Utcai és lakótelepi szociális munka, kapcsolattartási ügyelet, kórházi szociá-lis munka, készenléti szolgálat. Nagy hangsúlyt helyez a prevencióra, az észlelő- és jelzőrendszer működtetésére.


113

Családsegítő SzolgálatA családsegítés célja, a krízisben lévő családok segítése, hogy képesek legye-

nek életük önálló továbbvitelére, problémáik megoldására, valamint az erőfor-rásaik mozgósítására. A családsegítő szolgálat feladata olyan általános és speci-ális szolgáltatás biztosítása, amely a szociális munka eszközeinek és módszerei-nek felhasználásával hozzájárul az egyének, a családok, a közösségek jólétéhez, fejlődéséhez, a szociális környezetükhöz való alkalmazkodáshoz.

Kapcsolat a pszichés zavarral küzdő személyekkelA családsegítés önkéntes kapcsolaton alapul, ha a szolgáltatást igénybe vevő

beszél pszichés problémájáról, csak akkor szerez tudomást erről a családgon-dozó. Kötelező nyilvántartást nem kell vezetni a pszichiátriai betegségről. A rendszeres szociális segélyben részesülők egy része küzd valamilyen pszichés problémával. A megállapított segély egyik oka lehet a mentális betegség miatti egészségkárosodás. Az együttműködési megállapodás alapján végzett család-gondozásban részesülők száma 2013-ban 380 fő volt, hozzávetőlegesen 15 % -uk küzd pszichés problémával. A Szolgálattal kapcsolatba kerülő személyek egy része kilátástalan élethelyzetben van. Nehéz megmondani, hogy mi volt előbb, az állásvesztés, lakáshitel, válás és ez a tartós krízis vezetett mentális be-tegséghez, vagy az utóbbi volt előbb. Mind a Családsegítő Szolgálatnál, mind a Gyermekjóléti Központ ellátottjai körében hozzávetőlegesen 10 %-ra tehető azoknak a száma, akiknek mentális betegségéről nincs diagnózisa, de a család-gondozók a családgondozás során érzékelik a mentális problémákat. A rend-szeres szociális segélyezettek között több a férfi, a gondozott családok esetében jellemző az elvált vagy egyedülálló nő.

A gyermekjóléti szolgáltatás hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek-kel és családjukkal is foglalkozik. Az iskoláskorú gyermekek körében a Szolgálat viselkedészavarral, indulatkezelési nehézségekkel találkozik. Növekszik az egy-re súlyosabb esetek száma. Várhatóan ezek a gyerek/ek lesznek az ifjúsági vagy később a felnőtt pszichiátria betegei. Az okokat illetően összetett problémáról van szó (szétesett családok, iskolarendszer hiányosságai stb.). Legtöbb problé-mát a nem diagnosztizált, betegségtudattal nem rendelkező kliensek jelentik. Több esetben egész apparátus, több hivatal, szociális szolgáltató, iskola dolgozik egy ügyön és pontosan a betegségből fakadóan – ami kezeletlen- nem tudnak előrelépni.

Mire lenne szükség?Mindenek előtt komplex ellátásra. Jó példa erre, ami a Családsegítő Szolgá-

latnál megvalósult a szenvedélybetegség kezelésében. A szolgálat részmunka-időben alkalmaz egy addiktológiai konzultánst, aki mind a családgondozónak,

114


mind az érintetteknek a segítségére tud lenni, itt működik az AA csoport is. Eredményesebb a gyógyulás, ha a család is mellé áll a betegnek, támogatja. A családot a családsegítővel a szociális terület segíti, a betegséget az egészségügy főleg gyógyszerrel kezeli (házi orvos, szakrendelés). Sajnos több esetben nem partner a házi orvos. Előfordult, hogy a beteg zaklatta a családot, és nem történt intézkedés az egészségügyi vonalon.

Az ellátórendszer működéséről, hiányosságairól, kapcsolódási pontokról Az ellátórendszer szétdaraboltsága nem szerencsés. Előfordul, hogy egy sze-

méllyel több szociális szolgáltató is foglalkozik, ez különösen pszichiátriai bete-gek esetében nehezítheti az együttműködést.

Szükség lenne az információ megosztására az ellátó rendszeren belül. A Szol-gálat nagyon sok energiát fektet a jelzőrendszer működtetésébe. Ennek köszön-hetően a gyermekorvosokkal már sikerült jó kapcsolatot kialakítani, sajnos ugyanez nem mondható el a házi orvosok egy jelentős részéről.

A Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátria szakembereivel esetmegbeszélő csopor-tokat tartanak, ez egy jó gyakorlat, amit a Családsegítő kezdeményezésére ala-kítottak ki. Ilyen rendszeres esetmegbeszélő csoportokra lenne szükség a Pszi-chiátriai Gondozó, a közösségi ellátó szakembereivel, pszichiátereivel, szociális munkásokkal, gondozónőkkel, olykor közös szupervízióra lenne szükség. Ezek a találkozási alkalmak nagyban elősegítenék a partnerség kialakítását, elmé-lyítését. Lehetőség lenne a szemléletformálásra, egymás szakterületének jobb megismerésére, a közös gondolkodásra egy-egy eset kapcsán. Jó munkakapcso-lat létesült a Horgony Alapítvánnyal.

A családsegítő és a gyermekjóléti szolgáltatás nem arra a célra jött létre, hogy pszichés problémával küzdő betegeket kezeljen. A Pszichiátriai Gondozót kel-lene megerősíteni, elegendő szakemberrel ellátni, ők rendelkeznek kompetens szaktudással. A családgondozók gyakran élnek át bizonytalanságot, tanácstala-nok egy-egy pszichiátriai beteggel kapcsolatban, hogyan is kellene viszonyulni hozzájuk, ez számtalan dilemmát okoz a munkájuk során, mivel hiányzik az a speciális tudás, ami viszont a Pszichiátriai Gondozóban, közösségi ellátásban megvan. Növekszik azon esetek száma ahol meghatározó a pszichés probléma (bántalmazások).

A családsegítő szolgálat adósságkezelési tanácsadást, szolgáltatást is biztosít. Sajnos sokan nem tudnak részt venni ebben a programban. A lakáshitelük kap-csán teljesen eladósodott emberek tartósan szorongásban élnek, az évekig tartó bizonytalanság, a kilakoltatás veszélye, esetleg munkanélküliség, a nyomasztó terhek egy idő után pszichés problémákhoz, betegséghez vezethetnek. Ezeknek az embereknek megoldást jelentene a szociális bérlakás. Erre a lakhatási formá-ra nagy szükség lenne.


115

Megoldási javaslatok:• foglalkoztatás, munkahelyteremtés;• támogatott lakhatás;• szociális bérlakások• szoros együttműködés a szociális és az egészségügy területén (házi

orvosok);• közös esetmegbeszélő csoportok, szupervízió szociális és egészség-

ügyi területen;• információk megosztása, szorosabb együttműködés a szociális és

az egészségügyi területen különösen, de a jelzőrendszer tagjai kö-rében is;

• pszichiátriai betegek komplex ellátása.

ÖsszegzésAz interjúk során megszólaltatott szakemberek hasonlóan látják a problémá-

kat. Kevés a pszichiáter, nagyon sok a beteg. Hiányos és alulfinanszírozott az el-látórendszer, mind az egészségügyi, mind a szociális területen. Problémát okoz a pszichés zavarral küzdő személyek lakhatása. Őket segítendő szükség lenne támogatott lakhatásra, szociális bérlakás biztosítására. Ehhez nélkülözhetetlen a helyi önkormányzat segítsége. Szükség lenne az ellátottak pszichés állapotát is figyelembe vevő munkahelyekre és humánus munkakörülmények biztosítása, a nyílt munkaerőpiacon és rehabilitációs formában is. Hatásosabb, közös fel-lépést a stigmatizáció ellen! Többször felmerült a pszichoedukáció fontossága, a pszichés problémában érintettnek és környezetének tájékoztatása a pszichés betegségről. Sok esetben szociális szakemberek sem kellően tájékozottak ezen a területen. Jó gyakorlattal is találkoztunk. Közös esetmegbeszélő csoportok egészségügyi és szociális területen. A Családsegítő Szolgálat és a Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátria munkatársai már rendszeresen találkoznak. A Horgony Alapítvány és a Családsegítő Szolgálat is tartott már közös esetmegbeszélőt, de rendszeres találkozási alkalmakat még nem sikerült kialakítani. Ezek a szakmai összejövetelek lehetőséget biztosítanának arra is, hogy a különböző szakterüle-tek képviselői kölcsönösen tájékoztassák egymást munkájukról, ismeretátadás és szemléletformálás is történhetne.

A megfogalmazott problémák jelentős részének megoldásához kormányza-ti akarat szükséges, helyi szinten nem orvosolható a probléma. Vannak azon-ban olyan területek, ahol lehet változtatni, a helyi ellátórendszer szakembe-reinek összefogásával, valamint Veszprém város önkormányzatának anyagi támogatásával(támogatott lakhatás).

116


Életképek a Veszprémben élő pszichés zavarral küzdő személyek és hozzátartozóik mindennapjaiból

A városban dolgozó, pszichés betegeket segítő szakemberek számára már nem jelentenek különösebben új információt az alábbiakban közreadott inter-júrészletek, a pszichés betegségekben szenvedők problémáinak definiálása. Ők és a betegek is nap mint nap szembesülnek azokkal a kérdésekkel, gondokkal és adandó feladatokkal, amelyekre az alábbiakban strukturált mélyinterjúk feldol-gozása révén szeretnénk felhívni a figyelmet.

Felmérésünk során a Veszprémi Hét c. helyi lapban közzétett hirdetéssel lehe-tőséget szerettünk volna adni arra , hogy a pszichés betegséggel küszködők és / vagy hozzátartozóik akár személyes interjúzás vagy megkeresés keretein belül, akár postai úton vagy e-mailben jelezhessék észrevételeiket, tapasztalataikat, ja-vaslataikat. Elgondolkodtató, hogy felhívásunkra egyetlen visszajelzés sem érke-zett. Felmérésünk során is érezhettük, hogy a pszichiátriai betegségről beszélni, megnyílni - talán éppen a betegséget körüllengő tévhitek, előítéletek és stigmák miatt - nagyon nehéz a legtöbb érintett számára. Végül a Veszprémben működő Horgony Alapítvány közreműködésével, illetve személyes ismeretségek révén 16 strukturált mélyinterjút sikerült elkészítenünk (3. sz. melléklet: Kérdőív a pszi-chés zavarokkal küszködő személyek életkörülményeinek felméréséhez a pszi-chés zavarokkal küszködő személy számára; 4. sz. melléklet: Kérdőív a pszichés zavarokkal küszködő személyek életkörülményeinek felméréséhez a pszichés zavarokkal küszködő hozzátartozója számára). Egy – egy interjú elkészítése mi-nimum 45 percet, de volt ahol több mint két órát vett igénybe. Az interjúzás so-rán lényegesnek éreztük megkérdezni, hogy mivel jár együtt a pszichés betegség, hogyan befolyásolja mindennapi életüket, családi kapcsolataikat, lakhatásukat, foglalkoztatottságukat, jövedelmi helyzetüket, életmódjukat, társas kapcsolataik számát, minőségét, valamint, hogy milyen tapasztalataik vannak a pszichés be-tegeket segítő intézmények működéséről, lennének-e javaslataik, visszajelzéseik a számunkra. Emellett az interjúzás során kitértünk azokra az élettörténeti ese-ményekre is, amelyek akár pozitív vagy akár negatív módon meghatározták az érintettek életkörülményeit. A történések elemei között találhatunk olyanokat, amelyek nagyon tipikusak az adott helyzetekben, mások viszont éppen attól érde-kesek, hogy eltérnek a megszokottól.

„Jöjjenek máskor is”Kikkel készültek a mélyinterjúk? A Szociális Munka Tanszék oktatói és néhány kérdezőbiztosi szerepre felké-

szített hallgatónk összesen 16 strukturált mélyinterjút készített (ebből hét interjú hozzátartozóval, kilenc interjú a pszichés zavarral küszködő személlyel készült).


117

A mélyinterjú során megismert szereplők neveit megváltoztattuk, interjúala-nyaink nem a valós nevükkel szerepelnek a tanulmányban.

Annak ellenére, hogy viszonylag kevesen vállalkoztak arra, hogy történetü-ket megosszák velünk, tapasztaltuk, hogy az interjúzás során a megkérdezettek könnyen megnyíltak és általában szívesen mesélték el tapasztalataikat, tárták fel problémáikat.

Az interjúzás során megismert történetek nyolc szereplője (Ildikó, Márta, Ka-talin, Mónika, Mária, Csaba, Tamás és Zoltán) paranoid skizofrén, de készültek interjúk egy negyvenes éveinek közepén járó depressziós nővel, egy kényszer-beteg fiatalemberrel és édesanyjával, egy hipochonder férfi feleségével, valamint egy bipoláris zavarban szenvedő férfival és hozzátartozóival is. Az alábbiakban a kérdezőbiztosok leírásaiból idézve mutatjuk be interjúink alanyait.

Éva „Hatvanas éveinek elején járó, nyolc osztályt végzett özvegyasszony. Ép-pen a kutyasétáltatásból tért haza. Két szoba, nappalis lakótelepi lakásukba me-leg szívvel invitált be bennünket. A lakás egyszerű, mégis otthonos. A falon, a polcokon gyerekei és unokái képei. Büszke rájuk. Nem kell hosszan ráhan-golódnunk a beszélgetésre, az asszony annyira hálás, hogy valaki végre meg-hallgatja, hogy azonnal mesél. Gyorsan, részletesen, a megértő hallgatóságra kiéhezetten osztja meg velünk élete történetét. Már az előszobában megtudom, hogy fia tizenhat évesen, nem sokkal később pedig alkoholista férje is öngyil-kos lett. Szemébe könny gyűlik, időnként megtörölgeti, de hozzászokott már a megpróbáltatásokhoz, nem kéri, hogy fejezzük be az interjút. Meséli, hogy lánya, Ildikó halk szavú, kedves, segítőkész volt. Most is az, amikor nem borítja el a „sok hang”. Amikor viszont hallgat ezekre a hangokra, akkor az édesanyját egyébként féltő lánynak megváltozik a személyisége, ordít, a falba veri a kezét, belerúg a kutyába, agresszívvé válik és előfordult már, hogy az édesanyjának is nekiment. Napi gyakoriságúak ezek a dühkitörések, Éva mégsem fél. Tartja ma-gát. Több mint tíz éve találkozik nap mint nap ugyanezzel a helyzettel, volt ideje kitapasztalni, hogy lányával miként viselkedjen ilyenkor. Persze, azért nagyon kimerül.” (interjúkészítő)

A most 36 esztendős Márta paranoid skizofrén. Főiskolára járt, amikor je-lentkeztek nála a tünetek. Napokig nem evett, nem kelt fel az ágyából és nem nyitott ajtót. A tűzoltók „törtek be hozzá”, hogy kórházba szállítsák.

Ibolya férje hipochonder, évek óta nem érti, hogy miért nem tudják diagnosz-tizálni és kezelni a betegségét. Ibolya negyvenes éveinek elejében járó, energi-kus, jó kedélyű tanárnő. Két általános iskoláskorú gyermeket nevel, közben ellátja a háztartást, külön korrepetálást vállal, hogy kiegészítse a család jövedel-

118


mét. Szükség is van a kiegészítő keresetre, Zsolt, a férj alkalmazott egy hivatal-ban, ”állandóan valamilyen betegség testi tüneteitől szenved, orvostól – orvosig jár, hogy végre megkapja a helyes diagnózist. Pszichiáterhez is eljutott már, de nem érzi úgy, hogy pszichés problémái okozzák a tüneteit. A létező mindenféle vizsgálaton részt vett már, mindenhonnan negatív leletekkel tért vissza. Közben pedig egyre feszültebb, nincs kedve kimozdulni otthonról, többnyire a tévé előtt ül és aggodalmaskodik.”

Ferenc főiskolára jár és csupán a közvetlen környezete tudja róla, hogy kény-szerbeteg.

A kényszerbetegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt előforduló króni-kus, többnyire hullámzó lefolyást mutató pszichiátriai kórkép. A felnőtt be-tegek közel fele számol be arról, hogy betegsége már a korai gyermekkor-ban kezdődött, de felnőtt korában diagnosztizálták először. A betegséget a mindennapi tevékenységet jelentős mértékben megzavaró kényszergondola-tok és kényszercselekvések fennállása jellemzi. A nemzetközi betegségosztá-lyozásokban a szorongásos kórképek között szerepel. A kényszergondolatok (obszessziók) többnyire kellemetlen, ostoba és zavaró érzések, melyeket a be-teg saját magától is idegennek, akarata ellenére valónak tart. Az obszessziók olyan jellegzetes témák köré csoportosulnak, mint például a szennyeződés-sel kapcsolatos kényszergondolatok, aggodalom a piszoktól, kórokozóktól, betegségektől, undor a különböző testnedvektől (nyál, vizelet stb.), félelem a környezeti szennyeződésektől (sugárzás stb.), kifejezett undor a ragacsos anyagoktól, ételmaradékoktól és a fertőzéses megbetegedésektől. Ferencet agresszív gondolatok is gyötrik. Félelem attól, hogy kárt tett vagy tenni fog valaki általa szeretett személyben. Aggodalom, hogy valami zavarba ejtőt tesz, hogy valamilyen rossz dologért ő lesz a felelős. Ő is, édesanyja is vállalta, hogy megosszák velünk tapasztalataikat.

Csaba 40 éves skizofrén férfi, egyedül él. A betegséget 22 éves korában diag-nosztizálták nála. Miután barátai elmaradtak, számára a kapocs a társadalom-mal a Horgony Alapítvány munkatársai és közössége.

Tamás 25 éves, a nagymamájával él. Erős szorongással, depresszióval kezelik. Betegsége miatt középiskolai tanulmányba bele sem kezdett.

Zoltán 34 éves, 19 évesen diagnosztizálták nála a paranoid skizofréniát. Az-

óta ő a család kudarca.

Péter 63 éves, szintén paranoid skizofrén. Az ő története nem annyira jellem-


119

ző, mert már elmúlt negyven éves és családot alapított mikor jelentkeztek nála a betegség tünetei. Azóta felesége elvált tőle, de mai napig gondoskodik róla.

A 40 éves Katalin férjével és két gyermekével él, a harmincas éveinek elején jelentkeztek nála a skizofrénia tünetei. Eleinte más személynek képzelte magát, majd furcsa szabályokat vezetett be, például az öltözködésben. Akkor került kórházba, amikor már nem evett, nem ivott, erős félelmei voltak. Három hóna-pot töltött Sümegen, a pszichiátriai intézetben, ezalatt gyermekeiről a férje és a szülei gondoskodtak.

Mónikánál skizofréniát diagnosztizáltak, de kényszergondolatai, kényszer-cselekedetei is vannak. Retteg a piszoktól, ha csak hozzá ér a ruhájához valami, már le kell cserélnie.

A 40 éves József bipoláris zavarban (közismertebb néven mániákus de-

presszió) szenved. Műszaki tanulmányait kezdte meg a főiskolán, amelynek kollégiumában egy átmulatott éjszaka után tűzlétrán szeretett volna feljutni. Hat emeletet zuhant a mélybe. Ezt követően három hónapig volt kómában. Súlyosan sérült a beszédközpontja, mozgásközpontja, elvesztette önállósá-gát. A szülei fáradhatatlanul küzdenek érte, folyamatosan mellette vannak, fejlesztő foglalkozásokra hordják, édesapja saját készítésű finom mozgást fejlesztő eszközöket gyárt a számára. József több alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot.

Anna 45 éves tanárnő. Sokáig nem is gondolta, hogy depressziós. A betegség fizikai tünetekkel jelentkezett nála: fájt a gerince, gyomorproblémái, emésztési zavarai voltak. Hosszú időbe tellett mire elfogadta, hogy a szomatikus tünetek hátterében lelki okok lehetnek. Körülbelül egy éve antidepresszáns gyógyszert szed, pszichoterápiára jár és jogára. Néhány hónapja megpróbálta ”letenni” a gyógyszert, de tünetei azonnal visszatértek.

Marika néni 94 éves. Néhány éve depresszióval kezelik, de élettörténetéből kiderül, hogy korábban is voltak téveszméi. Volt, amikor úgy hitte kitört a „Harmadik Világháború”, máskor pedig azzal fogadta az unokáit, hogy „lehall-gatják a tévén/illetve elektromos vezetékeken keresztül”. Évek teltek el anélkül, hogy pszichiáter látta volna, hogy betegségét diagnosztizálták volna. Néhány éve hipót ivott, azóta szed antidepresszánst.

120


„Megtanultam elfogadni” Hogyan befolyásolja életüket, mit jelent a számukra, hogy pszichés zavar-

ral küszködnek? A „pszichés zavar” nagyon tág fogalom, a pszichés zavarral küszködők köre

rendkívül heterogén, sokan vannak és sokféleképpen élnek. Vannak olyan zava-rok, amelyek szinte alig befolyásolják a vele együtt élők életvitelét, munkaválla-lását, családi kapcsolatait, és vannak olyan tünetek, amelyek a leghétköznapibb tevékenységet is gátolják, például lehetetlenné teszik az önellátást. Még ugyanaz a kórkép sem egyformán határozza meg a pszichés zavarral küszködők sorsát.

„Megtanultam kezelni a lányom viselkedését. Sőt, már látom rajta, amikor rossz napja van, amikor jönnek a hangok. Ilyenkor igyekszem feladatokat adni neki, társasozni vele, lefoglalni, hogy ne figyeljen rájuk. Van, hogy megkérem, hogy mo-sogasson, vagy felmosson, de nincs ám a munkájában köszönet. Azt szeretném, ha hasznosnak érezné magát, aztán titokban újra elmosogatok utána. Ha nem olyan erősek a hangok, akkor a figyelmemmel meg tudom előzni a dühkitörést. Minden nap vannak dühkitörései. A kutya is felismeri, hogy mikor vannak rossz percei. Ilyenkor fél tőle, aztán, ha sír, akkor odabújik hozzá, mintha vigasztalni akarná…

Amikor ordít, agresszív, akkor csendben maradok, megvárom, hogy lenyugod-jon. Amíg még félig tud magáról ő is kéri tőlem, hogy ne menjek hozzá közel, mert fél, hogy bántani fog. Azt mondja: anya, ne gyere a közelembe, nem akarlak bántani. Aztán kiabál, meg elmond mindennek, azt mondja, hogy én is kineve-tem. Ilyenkor már nem tud magáról, belerúg a kutyába, üti a falat, aztán nem emlékszik rá. Az a baj, hogy a szomszédok is hallják.

Sajnálom a lányomat, de nem mutathatom ki előtte, mert társként, egyenran-gúként kell kezelnem.” (Ildikó édesanyja)

„A férjemnek próbálok segíteni, de szinte már semmit nem csinálunk közösen. Egy ideig komolyan vettem a problémáit, most viszont amikor meghallom, hogy megint mije fáj éppen, milyen betegségre gyanakszik, már csak közönyt vagy dü-höt érzek,.” (a feleség, Ibolya)

„Megtanultam ezzel élni, de lelki fájdalmakkal jár. És rengeteg felesleges lelki-ismeret furdalással. Egész nap ostoba szituációkat képzelek el. Mintha állandóan ezektől kellene menekülnöm. Nekem főleg kényszergondolataim vannak, kény-szercselekedetem kevesebb. Néha feleslegesen kezet mosok. Kombinálok, hogy mi-lyen szennyező anyag mivel érhetett össze. Kisebb higiéniával kapcsolatos rituálék vannak az életemben, de nem túlzottan zavaróak. Inkább a gondolatokat nehéz elviselnem.” (Ferenc)

„Érdekes, hogy sosem zavarta a nagymamám „nagymamaságát” a betegsége. Úgy éltünk, ahogyan mások. Amikor náluk voltunk főzött ránk, gondoskodott rólunk. Gyerekként is feltűnt, hogy „üldözési mániája” van, de valahogyan nem tulajdonítottunk jelentőséget ennek.” (Marika néni unokája)


121

„Húsz évesen olvastam egy könyvet a skizofrénekről. Akkor olyan misztikus-nak tűnt az egész betegség. Később, amikor nálam is diagnosztizálták ezt a be-tegséget, akkor már nem is tűnt olyan misztikusnak. Éppen az a különös benne, hogy egészen természetesnek, magaménak érzem még a téves gondolatokat is.” (Mónika)

Mi a legrosszabb a betegségükben?„Legrosszabb a betegségben, hogy nem tudom magamat feltalálni. Semmi-

hez sincs kedvem, tudnék csinálni dolgokat, de inkább tétlen vagyok. Ez a legrosszabb. Nem érzem magamat elég erősnek, meg sem próbálom inkább.” (Tamás)

„Küzdelmet jelent. Tízszer annyit kell küzdenem, mint egy egészséges em-bernek. A munkával, a felgyorsult világgal sem tudok mit kezdeni. Minden olyan idegen. Zavarodottságot érzek folyamatosan. Nem találom a helyem.” (Zoltán)

„Nagy teherrel jár a betegségem, nehéz volt alkalmazkodni ahhoz, hogy be-teg ember vagyok, hogy folyamatosan gyógyszeres kezelés alatt állok.”(Péter)

„A sérelmek. Mindenütt úgy érzem sérelmek érnek. Ezek voltak az első tüne-teim is. Állandóan úgy éreztem mindenki engem figyel, engem akar bántani. Hogy ki akarnak használni. Egy alkalommal csúnyán összevesztem a barát-nőimmel is emiatt.” (Márta)

„Nem tudok úgy örülni, mint mások… Hogy nem vagyok ura a saját mű-ködésemnek” (Anna)

„Újra és újra megerősíteni. És hiába mondom el ezerszer, ezeregyszerre is megkérdezi, hogy „nem baj-e… hogy ezt és ezt csinálta, gondolta. És látom, hogy nem tud kikapcsolni a kényszergondolatai miatt. Nem jár például a Ba-latonra, mert ott „testnedvek találkoznak”. (Ferenc édesanyja)

Van, akinek a kérdés kapcsán is pozitív gondolatok jutnak az eszébe: „A betegségem ellenére harmonikus életet élek. Elfogadtam, hogy ez van.

Sokat segített a hitem is.” (Katalin)

„Nem tudtam, hogy ez betegség!”A pszichés zavar első tüneteiről, diagnosztizálásának körülményeiről, a

betegség családi fogadtatásáról A betegség elfogadása a pszichés zavarral együtt élő számára és a hozzátar-

tozó számára sem könnyű. Jellemzően a hozzátartozóknak, szülőknek tűnik fel először a viselkedés kóros megváltozása, az ő javaslatukra keresik fel a házior-vost vagy a pszichiátriát a pszichés zavarral küszködő személyek. Eleinte nincs betegségtudatuk, ők úgy érzik, hogy viselkedésük adekvát válasz az őket körül-vevő környezetben folyó történésekre. Néha előfordul, hogy a hozzátartozók

122


is a végsőkig hárítják, hogy betegségről lenne szó, és csak akkor szembesülnek azzal, amikor már mentőt kell hívni, mert „kimászott az ablakon”, „felvágta az ereit”, „napokig nem evett”, „dührohamot kapott”, stb.

A betegség tüneteinek megjelenésétől a diagnosztizálásig hosszú hónapok, sőt néha évek is eltelhetnek. A betegség feltételezése, elfogadása sem jár azzal minden esetben, hogy orvoshoz forduljon az érintett. Felmérésünk kapcsán ta-lálkoztunk olyan pszichés zavarral küszködő beteg édesanyjával is, akinek fel-nőtt korú gyermekét annak ellenére sem látta pszichiáter (háziorvos sem), hogy pszichés tünetei súlyosak, például évek óta ki sem mozdult a szobájából. Van, amikor a hozzátartozók felismerik, hogy „itt már betegségről van szó”, mégsem tudják elérni, hogy a beteg családtag orvoshoz forduljon, máskor pedig éppen a hozzátartozók nem fogadják el a betegséget, nem értik, hogy „miért nem moz-dul ki”, „miért nem csinál semmit”. Úgy érzik „nem igaz, hogy nincs energiája, csupán lusta”, „önző, mert magán kívül nem is figyel másra”, stb.

„Ha a család el is jutott a helyes diagnózisig, akkor is a „türelmes időszakokat” „kimerülések” követhetik. Elfogadó és elutasító időszakok váltják egymást.” (Fe-renc édesanyja)

„Az X-edik vizsgálatot követően végül az egyik orvos vetette fel, hogy pszichi-átriára kellene mennem. De addigra már túl voltam egy sor kivizsgáláson és ren-geteg pénzt költöttem különböző orvosi kezelésekre. A háziorvos mellett felkeres-tem a belgyógyászt, gasztroenterológiai vizsgálatokon vettem részt. Az alternatív gyógyászat irányába is elmentem, mert megingott a bizalmam a hagyományos orvoslásban. Amikor felmerült, hogy tüneteimnek lelki okai lehetnek, még örültem is, hogy fizikálisan nincs bajom.” (Anna)

„Az utóbbi évek másról sem szóltak, minthogy orvostól orvosig jártunk. A házior-vostól mindenféle beutalót kaptunk, a férjem a létező mindenféle kivizsgáláson részt vett már. Az alternatív gyógyászatban is megoldásokat kerestünk. Meg nem tudom mondani, hogy mennyi pénzünkbe került már mindez nekünk… .” (a feleség, Ibolya)

„Eleinte törődtem a problémáival, de aztán olyan volt mintha széllel szembe mennék. Elkísértem pszichiáterhez is. És voltunk párterápián. De az sem volt jó, mert odamentünk ezer bajjal és ezerhárommal tértünk haza. A terapeuta nem kérdezte, hogy mi működik jól a kapcsolatban, mi az, amit szerethetünk egymás-ban. Csak arról volt szó, ami nem működik. Hazajöttünk és egymásnak estünk.” (a feleség, Ibolya)

„Ferinek már óvodás korában jelentkeztek a tünetei. Kézmosási tűnetekkel kez-dődött. Feltűnt, hogy a tenyerére húzza a pulóver ujját, de akkor én még nem is tudtam, hogy létezik ilyen betegség. A kóros gondolatok általános iskola alsó ta-gozatában felerősödtek. Hol attól félt, hogy agydaganata van, hol sugárveszélytől, hol pedig attól, hogy valamelyik szerettében valamilyen komoly kárt tesz. A tüne-teit azóta is váltogatja… Akkor már utána olvastam a betegségnek, tulajdonkép-


123

pen már a saját diagnózisommal kerestem fel a budapesti Vadaskert Kórházat, ahol megerősítették a gyanúmat: a fiam kényszerbeteg… Azért nem a helyi gyer-mekpszichiátriát kerestem meg, mert azt reméltem, hogy a budapesti gyermek-pszichiátrián több tapasztalatuk lehet kényszerbeteg gyerekekkel. Nem csalódtam! Nemcsak, hogy nagyon megértették a problémáinkat, de a gyermekem kétszer is részt vehetett kényszerbeteg gyerekeknek szervezett táborban, mi szülők pedig speciálisan számunkra szervezett szülőcsoporton. Elmondhatatlanul jó érzés volt olyan sorstársakkal találkozni, beszélni, akik pontosan tudták, hogy mit élünk meg… Hiába tudtam, hogy a kisfiam nem tehet betegségéről időnként nagyon dühös voltam és türelmetlen, amiért nem tudja leállítani a gondolatait. Úgy érez-tem, hogy nem is küzd eléggé. És aztán ő is a szememre szokta vetni, hogy nem hallgatom meg, pedig én adok lehetőséget arra, hogy elmondja a problémáit, csak azt nem hagyom, hogy folyamatosan ezt mondja. Egyrészt, mert nem engedhetem meg, hogy bevonjon a kényszergondolataival kapcsolatos „játszmáiba”, másrészt mert egyszerűen nem bírom állandóan hallgatni. Kimerülök és kétségbeesek attól, ha állandóan ezt kell hallgatnom.” (Ferenc édesanyja)

„Hogyan fogadták a családtagok a betegségemet? Volt, hogy értetlenül. Anyu néha kiabált velem, sőt egy alkalommal annyira kiborult, hogy üvöltött. Idegbajt kapott tőlem. Nagyon gyakran érzem, hogy egyedül vagyok a problémámmal, hogy igazán senki sem tud segíteni ezen. Talán magam tudnék.” (Ferenc)

„Anyu veszekedett velem. Nem értette meg, hogy miért fekszem egyfolytában az ágyban. Ki akart rángatni, azt kiabálta, hogy lusta vagyok. Nem értette, hogy ez betegség. Bejött és üvöltött velem a szobában.” (Mónika)

„Anyu aggódott, de nem értette a betegségem, és nem tudott mit kezdeni vele. Nem is igazán beszélgettünk erről. A nővérem türelmetlen volt és ideges, elvárta volna, hogy szedjem össze magamat. Egy idő után már nem is szívesen meséltem senkinek sem a helyzetemről.” (Anna)

Olykor nem is igazán vannak tisztában a betegségükkel:„Autisztikus depressziót állapítottak meg nálam. De fogalmam nincs ez mit is

jelent konkrétan.” (Csaba) A skizofrén betegek élettörténetében gyakran találkozni családon belüli

tragédiákkal, korai halálesettekkel, szenvedélybetegséggel, néha családon belü-li erőszakkal. Skizofrén interjúalanyaink anamnézisében is találni tragédiákat: Tamás anyja még a fiú gyerekkorában meghalt, Csaba autóbalesetben veszítette el egyik testvérét, Zoltán szexuális bűncselekmény áldozatává vált, Ildikó rette-gett az édesapjától és apja is, testvére is öngyilkosok lettek, Mónika szintén úgy emlékszik vissza édesapjára, hogy „durva ember volt, bántalmazott is bennün-ket.”

„Ildikó a negyedik, legkisebbik gyermek a családban. Édesanyjához a mai na-pig kisgyermekként ragaszkodik, előfordul, hogy vele alszik, el kell ringatnia őt.

124


Édesapjától, aki alkoholista volt, rettegett, ugyanis éveken keresztül terrorizálta a családot. Ildikó alig múlt tíz éves, mikor jó tanuló, gimnazista bátyja saját kezűleg vetett véget az életének. Három évvel később édesapját ugyanígy veszítette el a csa-lád. Az évek során felgyülemlett fájdalom az egész családot megviselte.

Ildikó középiskolás volt, amikor édesanya agyvérzést kapott, hosszú ideig ápo-lásra szorult. Egy ideig képes volt édesanyját segíteni a felépülésben, majd egy napon anyaszült meztelenül kimászott az ablakon, mentőt kellett hívni hozzá. Hónapokig Sümegen kezelték, aztán fél évet töltött más megye pszichiátriai intéz-ményében.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„19 évesen kezdtem hangokat hallani. Egy híres embernek, celebnek képzeltem magamat. Megvertem a testvéremet és az édesanyámat. Prostituált akartam len-ni. Nem voltam magamnál. ” (Ildikó)

Megerősítő, támogató családi légkörben sincs garancia arra, hogy nem lesz pszichés beteg a családtag. Az ilyen családokban különösen fájdalmas, hogy „bármennyire is próbálkoznak, nem tudnak segíteni a hozzátartozón.” (Márta édesanyja).

A skizofrén kórképre jellemző, hogy a fejlődés éppen az ifjú korba lépve tor-pan meg: a tanulmányokat félbe kell szakítani, állásukat elveszítik, elhelyezked-ni nem tudnak, párkapcsolat és család kialakítására képtelenné válnak.

Betegségtudat„Ildikó tudja, hogy valami nincs rendben vele. Hogy félrevezetik a hangok. Ha

nem olyan erősek, akkor ellen tud állni nekik, de, ha erősek, akkor nem.”(Ildikó édesanyja, Éva)

„Zsolt nem fogadja el, hogy problémái lelki eredetűek, pszichések. Meg van győ-ződve arról, hogy szomatikus betegsége van, amelyre az orvosok nem találnak diagnózist.” (a feleség, Ibolya)

„Én pontosan tudom, hogy hülyeség, amiket gondolok. Állítólag ez választja el a kényszerbetegséget a skizofréniától, mert a kényszerbeteg tudja, hogy ostobaság amikre gondol, míg a skizofrén hiszi, hogy amit gondol az úgy is van”. (Ferenc)

„Nekem nem volt betegségtudatom. Úgy éreztem mindenki ellenséges velem és összefogott ellenem a világ.” (Márta)

„A kollégák jelezték, hogy baj van velem. Úgy éreztem figyelnek. Attól retteg-tem elrabolnak és olyan dolgokra kényszerítenek, amiket nem akarok megtenni. Mintha mindenki engem figyelt volna és rólam beszélgetett. A kórházi kezelést is így éltem meg. Elszenvedtem és azt hittem, hogy elrabolnak. A mentőben bor-zalmas volt. Azt hittem meg akarnak ölni. Nem esett le, hogy kórházba visznek.” (Mónika)

„A betegség 43 évesen jelentkezett nálam, abban az évben, amikor két közeli hozzátartozómat is elveszítettem. Visszagondolva már korábban is, húsz évesen


125

is éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Míg a kortársaim férjhez mentek én otthon maradtam, céltalanul tengődtem, később pedig csak a munkának éltem. A környezetemnek sem tűnt fel a helyzetem. Nehéz meghúzni a határt a betegség és az elfogadható szomorúság között.” (Anna)

„Végül meg kellett érteniük, hogy önállóan kell élnem”Kivel élnek együtt? Kire számíthatnak? Önellátás?Interjúalanyaink közül négyen a szüleikkel élnek. (Két skizofrén diagnózissal

rendelkező személy és a kényszerbeteg fiatalember, valamint a mániákus de-pressziós József.) Egy férfi a nagymamájával lakik, hárman házastársukkal (volt házastársával) és gyerekeikkel élnek közös háztartásban. Hárman egyedül gon-doskodnak magukról. Az idős Marika nénit a lánya vette magához.

Az enyhébb pszichés zavarral küszködők nem is igazán szorulnak segítségre hétköznapi teendőikben. A „Kihez fordulhatnak segítségért?” kérdésre az egye-dül élők és a házastársukkal élő egyik megkérdezett is megemlítik a szülőket, mint a legfontosabb támaszt. A tizenkét pszichés zavarral küszködő személy közül csak egy akadt, aki úgy fogalmazott, hogy a szüleire sem számíthat.

A pszichés betegség olykor a lakhely megválasztásában is szerepet játszhat: „Nem költöztünk el Veszprémből, mert itt közel van az egészségügyi ellátás,

gyorsan kiér a mentő, van nappali ellátás. A szomszédok már tudják mi a helyzet. Figyelnek rám, ha dühkitörése van a lányomnak megkérdezik, hogy szükségem van-e segítségre.” (Ildikó édesanyja, Éva)

Az önállósulás igénye nem mindenütt jelenik meg, de ahol igen ott komoly konfliktusokhoz vezethet:

„A szüleimnek meg kellett érteniük, hogy külön költözöm. Eleinte nem támo-gattak ebben, de végül megértették. Most, hogy látják, hogy képes vagyok gondos-kodni önmagamról már belátják, hogy jó döntés volt. Egyébként közel laknak és édesanyám besegít a háztartásba.” (Csaba)

„Abból voltak konfliktusaink, hogy túlféltettek. Semmit nem hagytak önállóan tennem. Állandóan mellettem voltak, folyamatosan kontrolláltak. Ezért akartam meghalni. Azóta végre engedik, hogy egyedül sétáljak. Néha elesem, de fel szoktam segíteni magamat.” (József)

A megkérdezettek önellátási képessége is nagyon változatos képet mutat. Önellátási nehézségek inkább a paranoid skizofrén betegeknél állnak fenn. A legtöbb gondot interjúalanyaink számára a lakáson belüli rend fenntartása, a jogi ügyek önálló intézése illetve a napi életritmus kialakításának nehézsége okozza. (2.sz. táblázat: Segítségre szorul-e az alábbiakban?)

126


2.sz. táblázat: Segítségre szorul-e az alábbiakban?

igen nemSegítségre szorul bevásárlásnál (bevásárló lista elkészítésénél, bevásárlás elvégzésénél)

3 9

Segítségre szorul a napi étkezések előkészítésénél 2 10Segítségre szorul a lakáson belüli rend fenntartásához 6 6Segítségre szorul ruháinak tisztításánál 5 7Segítségre szorul szabadidős programok megszervezésében 2 10Segítségre szorul a hatékony kommunikációban 3 9Segítségre szorul a problémamegoldásban 3 9Segítségre szorul a konfliktuskezelésben 3 9Segítségre szorul a közlekedési eszközök használatánál 2 10Segítségre szorul a telefon használatánál 2 10Segítségre szorul a pénz beosztásában 5 7Segítségre szorul anyagi ügyei intézésében 5 7Segítségre szorul jogi ügyei intézésében 6 6Segítségre szorul a napi életritmus kialakításában 6 6

A „Kire számíthatnak?” kérdéskor azok az interjúalanyok (nyolcan), akik kapcsolatban állnak a Horgony Alapítvánnyal, valamennyien említik az Alapít-vány munkatársait is, hogy számíthatnak a segítségükre.

A pszichés betegség hogyan befolyásolta a családi, illetve a tágabb kapcso-lataikat?

A betegek legfőbb támaszai többnyire a legközelebbi családtagok (szülők, testvérek). A szűkebb család általában a végsőkig harcol a hozzátartozó felépü-léséért, gondoskodik pszichés zavarral küszködő hozzátartozójáról. A nehéz-ségek azonban időnként még a közeli, egyébként szerető családtagok között is konfliktust és / vagy elhidegülést, közönyt válthatnak ki.

„Ildikót nagyon szeretik a testvérei. A bátyja néha elviszi kocsikázni, azt na-gyon szereti. Ha érzem, hogy kezd elhatalmasodni rajta a sötétség, akkor szoktam szólni a testvéreinek, hogy hívják fel gyorsan, mert az használni szokott, ha beszél-het velük.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„Amikor még nem tudtuk mivel jár ez a betegség a fiam egyszer megverte Ildi-kót, mert meg akart engem védeni tőle. Kiabált vele, hogy többet ne fenyegessen engem és ne merjen hozzám nyúlni, mert egyszer csúnyán megharapott. És a fiam ezt nem tudta elfogadni.”

(Ildikó édesanyja, Éva)


127

„Eleinte küzdöttem érte, de mára belefáradtam. Egyedül érzem magamat és bánt, hogy látom a gyerekeimet is bevonja az aggodalmaiba. Néha nagyon elkeseredek és nem tudom, hogy meddig bírom még mellette, de aztán mindig túljutok ezen a ponton.” (a feleség, Ibolya)

„Amióta megszülettek az unokáim Ildikó nem mehet a testvéreihez. Félnek tőle. Féltik a gyerekeket. Én ezt megértem, mert engem is képes bántani. Pedig a lányom nagyon szereti a gyerekeket.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„A tágabb családom tudja, hogy kényszerbeteg vagyok, általában nem téma, csak anyukámnak és a nagymamának beszélek a kényszereimről. És az öcsém-nek. Az öcsém elvicceli. Egyébként csak keveseknek beszélek a betegségemről…(…) Tudok másokkal kapcsolatot kialakítani, de előfordul, hogy kényszergon-dolataim lesznek az idegen emberekkel kapcsolatban. És ez nehezíti az ismer-kedést…” (Ferenc)

„Úgy gondolom egész ügyesen kezeli fiam a betegségét. Vannak sorstársai, akik iskolába sem tudtak járni a betegségük miatt. Az én fiam nem csak, hogy járt iskolába, de volt olyan tantárgy, amelyben kiemelkedően jól teljesített. Az osztálytársakkal való kapcsolatát, a közösségbe való beilleszkedését befolyá-solhatta a betegsége. Egy kicsit mindig szorongóbb volt az átlagnál és nehezen illeszkedett be. Később aztán jobban megtanult bánni a kapcsolataival, egyre ügyesebben elfogadtatta magát, megtanulta, hogy mennyit mondhat el magá-ról és mi az, amit talán már nem érdemes megosztania másokkal.

Feriről sok kortársa tudja, hogy kényszerbeteg, mert nem csinál titkot belő-le. Én ezt nem is bánom, de attól azért óvom, hogy kényszergondolataiba rész-letesen is betekintést engedjen. Az az ő intim területe, magánszféra, amelyre vigyáznia kell.” (Ferenc édesanyja)

„Amikor diagnosztizálták a betegségem, anyukám felmondott a munkahe-lyén, hogy ápolhasson. Vittek kezelésre, mindenben próbáltak támogatni, de az érezhető volt, hogy nem úgy kezelnek, mint előtte. A bátyám volt a normá-lis, neki minden összejött, én meg hülyegyerek maradtam egész életemre. Anyu főzött is rám mindig, de többet nem megyek hozzájuk, lemondtak rólam. Sok veszekedés is volt otthon. Apám azt akarta, hogy álljak a saját lábamra, de nem tudtam. Anyu meg óvni akart mindentől, de ez sem volt jó. Pont ez a rész maradt ki az életemből, hogy saját lábra álljak. Megtanulni csajozni, meg ilyesmi. E helyett én otthon maradtam és a szüleimmel éltem nagyon sokáig. Nem követtem el azokat a hibákat, amelyeket a kortársaim, de nem is tartok most sehol.” (Zoltán)

„A feleségem mondta, hogy baj van velem, de én nem hittem el, nem akar-tam orvoshoz menni. Aztán bevitetett Sümegre mentővel.” (Péter)

128


„Bolondnak, hülyének neveztek”Baráti kapcsolatokAz általunk megkérdezett személyek többnyire arról számoltak be, hogy be-

tegségük megjelenését követően elmaradtak a régi barátok. „A barátaim nem kiálltak mellettem, hanem bolondnak, hülyének neveztek és

teljes mértékben megszakították a kapcsolatot velem. Ezek a csalódások a mai napig bántanak.” (Csaba)

„Csak a klubban vannak barátaim. A régiek lekoptak.” (Zoltán) „Egyik sorstársam a legjobb barátnőm.” (Katalin)Van, aki a családon kívül semmilyen kapcsolatot sem érez biztonságosnak: „Nincsenek barátaim. A kutyát nagyon szeretem. Ő lett a társam.” (Ildikó) A kapcsolatok minőségét az enyhébb kórképek is befolyásolhatják:„Volt időszak, amikor nehezemre esett találkoznom másokkal. Zavart, hogy

mások rendben vannak, én pedig nem tudok túljutni a problémáimon. Annyira el voltam foglalva a saját érzéseimmel, be voltam szűkülve, hogy nem tudtam jelen lenni a kapcsolatokban.” (Anna)

Olykor pedig egészen súlyos tünetek mellett is sikerül megőrizni a baráti kap-csolatokat:

„A barátaim tudják, hogy mi a helyzet velem. Előfordul, hogy kiakasztom őket, de többnyire tréfát csinálnak a helyzetemből és együtt nevetünk rajta. Nem volt igazán gondom abból, hogy tudnak a betegségemről.” (Ferenc)

A „Horgony” Alapítvány kapcsolatokat pótló szerepeA súlyosabb kórképpel (paranoid skizofrén) küszködő interjúalanyaink szinte

valamennyien megemlítették a Horgony Alapítvány szerepét. Rendkívül fontos számukra, mert pótolja az elveszett kapcsolatokat, hogy az intézmény keretein belül ismerkedhetnek, új barátságok szövődhetnek.

„A legjobb barátom a szociális munkás. Vele mindent meg tudok beszélni.”(Csaba)„Itt, ahol vagyok nagyon jó. Nincs olyan, ami még kellene. Minden van. Angol

nyelvtanulás, zene, lehet hozni saját zenét is, csoportdolgok… és a többiekkel jól kijövök.” (Tamás)

„Örülök, hogy van a Horgony Alapítvány. Nem ismerem mások igényeit, de mi a barátnőmmel nagyon elégedettek vagyunk a nappali klub működésével.” (Márta)

„Néha eszembe jut, hogy élhetnék másképpen is, úgy, mint a többiek” Párkapcsolat és családalapításMiközben a pszichés betegek legerősebb támasza a család, a betegségek na-

gyon megterhelik a családon belüli kapcsolatokat, tönkretehetik a már kialakult párkapcsolatokat vagy akadályozzák a párkapcsolat kialakulását.

„Néha szokta mondani a lányom, hogy jó volna, ha elfogadná így valaki. Van


129

egy ismerősünk, aki szintén skizofrén és ő férjhez ment, aztán egy ilyen dühkitö-réskor a férje eltörte a kezeit. Ildikó rájött arra, hogy talán sose kellene férjhez mennie. Most, hogy a testvéreinél már vannak gyerekek, látom, hogy bántja, hogy neki nincs vagy nem lesz. Ilyenkor az ölébe veszi a kiskutyát és azt mondja: ez az én babám.”(Ildikó édesanyja, Éva)

„Zsolt betegsége befolyásolta a házasságunkat. Sok mindent külön csinálunk, mert annyira a betegségével van elfoglalva, hogy nem tud társam lenni a hétköz-napokban.” (a feleség, Ibolya)

„Szerintem befolyásolja a betegségem a párkapcsolathoz való hozzáállásom. Nem tudom, hogyan, csak azt, hogy befolyásolja. Az anyukám néha azt is mond-ja, hogy ezt, mármint a betegségemet, nem lesz társ, aki elviselné.” (Ferenc)

„Nem normális, hogy nincs párkapcsolatom. Nagyon szeretnék, de nem tudok kialakítani ilyet.” (Csaba)

„A párkapcsolatot azért néha befolyásolja a betegség. Nehezebb kezdeményezni, de, akikkel együtt voltam, elfogadták.” (Tamás)

„Kezdem feladni a reményt, hogy valaha találok magamnak egy normális lányt, aki jól is néz ki. Randizgatom elég sokat, még most nyáron is, de mindig elijesztem a lányokat. Megkérdezik miért beszélek lassabban, én meg nem szoktam hazudni, elmondom, hogy milyen betegségem van. Azt hiszik-, hogy a skizofrének valami gyilkosok. Nem számít, hogy én milyen vagyok, mindig megijednek a szótól: ski-zofrén. Mintha valami pszichopata volnék. Interneten is ismerkedtem és, amikor elárultam a betegségem, a lányok letiltottak. Bulikban is szólítottam le lányt, aki csavargatta magát nekem. Ő meg kamu telefonszámot adott meg. Nem tudom hol lehetne ismerkedni, mert itt a klubban nem akarok. El kellene járnom normális emberek közé.” (Zoltán)

„A feleségemmel sokat vitáztam, mert nem ismertem el, hogy beteg vagyok. Vé-gül el is váltunk. Amikor utoljára kórházba kerültem, akkor adta be a válópert. Ez nagyon megviselt. De megértem.” (Péter)

„Én félek a párkapcsolattól ezért nem is igazán keresem. Fura dolgokat hallok, látok és nem is igazán van kapcsolatom a külvilággal. Ez gátol abban, hogy kap-csolatom legyen.” (Márta)

„A házasságunk kiállta ezt a próbát, a férjem mindvégig mellettem volt.” (Ka-talin)

„A gyógyszerek hatására vagy a betegségtől, de rettenetesen elhíztam. Így nem lehet párt találni. Kétszeres hátrányba kerültem a társkeresésben: az elhízás és a betegség is akadályozza.” (Mónika)

130


„Kinevetik vagy félnek tőle” Előítéletek, megbélyegzés és bizalmatlanság A pszichés zavarral küszködő személyeket segítő szakemberekkel beszélgetve

gyakran felmerül, hogy a környezet nagyon előítéletes a pszichés betegségekkel / betegekkel szemben. Előítéletekkel, kirekesztéssel kapcsolatos tapasztalata-ikról interjúalanyaink is beszámoltak. A kirekesztődés egyik területe a barát-ság. Szomorú tapasztalat, hogy a betegség megjelenésével gyakran elmaradnak a régi barátok. A másik nagy terület ahol szintén nem vagy csak nehezebben tudnak az általános elvárásoknak megfelelően élni a párkapcsolatok területe. A harmadik terület, ahol viszonylag sokaknak van negatív tapasztalata a munka-vállalás, foglalkoztatás. Ez szinte valamennyi paranoid skizofrén diagnózissal rendelkezőnél általános tapasztalat.

„Az iskolában a srácok rám szálltak, mert lassabban beszéltem, mint ők. A munkahelyekről folyamatosan kirúgtak.” (Zoltán)

„Amikor állásinterjún jelzem a betegségem, már el is vágtam magamat.” (Ildi-kó)

Aki tudja, az inkább titkolja a betegségét.A környezetből érkező, előítéletekből vagy rosszindulatból eredő konf-

liktusos helyzetekről, kirekesztődésről interjúink során kevés visszajelzés érkezett. Gyakran előfordul, hogy nem is annyira a környezet előítéletes, hanem maga a pszichés zavarral küszködő személy vetíti ki környezetére az előítéletességet:

„A tünetek nagyon ijesztőek tudnak lenni. Itthon is kiabál, meg az utcára is kimegy és hangosan beszél, odaszólogat idegeneknek. Van, hogy ráng a szája széle, forgatja a szemeit. Persze félnek tőle. Előfordult, hogy két fiatal fiú jött vele szem-be, akik nevetgéltek. Úgy gondolta őt gúnyolják és nekik rontott. Utána nagyon szégyellte magát.”(Ildikó édesanyja, Éva)

„Szégyelltem az állapotomat és, hogy pszichiáterhez járok. Szorongtam, hogy a rendelőben milyen ismerőssel futok majd össze. Úgy érzem megbélyegző ez a betegség.” (Anna)

„A nagymamám egész életében mindenkivel bizalmatlan volt. Úgy érezte min-denki át akarja vágni mindenki lenézi őt.” (Marika néni unokája)

Az interjúalanyok között akadt aki úgy érezte, az előítéletek akadályozzák a kapcsolatok kialakításában:

„A betegségem akadályoz a kapcsolatok kialakításában. Mindenben akadályoz. Tudnék én beszélgetni idegenekkel, ha nem kérdeznének rá a betegségemre, és az-tán nem ijednének meg tőlem.” (Zoltán)

Volt, aki inkább az emberek segítőkészségére hívta fel a figyelmet:„Alapvetően segítőkészek az emberek. Kilencven százalékuk segítőkész, hét szá-

zalékuk közömbös és csupán három százalékuk utálatos.” (József)


131

Arra a kérdésre, hogy „Beszél-e másoknak a pszichés betegségéről?” általában a „nem szívesen” válasz volt jellemző:

„Az én betegségemet nem mindenki ismeri a környezetemben. Sokan nem is tudják, hogy mit jelent ez a betegség. Csak annyit látnak, hogy kicsit hóbortosabb vagyok. Ha lehet nem beszélek róla.” (Ferenc)

„A betegség csak rám tartozik. Egyedül a nappali klubban beszélek a pszichés zavaraimról. Itt se mindenkinek és nem szívesen!” (Csaba)

„Kicsit tabu téma. Nem szívesen hozom fel, ha meg mások kérdeznek rá, az is rosszul érint.” (Zoltán)

„Stresszel, ha teljesítenem kell”Befolyásolta-e iskolai végzettségét, foglalkoztatottságát, jövedelmi hely-

zetét a betegsége?

Iskolai végzettségA súlyosabb pszichés zavarral küszködő személyek (például paranoid skizof-

rének) gyakran kénytelenek tanulmányaikat abbahagyni a betegség miatt vagy ha nagyon fiatalon jelentkeznek problémáik már eleve el sem jutnak a tovább-tanulásig. Az általunk meginterjúvolt személyek többsége, hat személy legalább érettségivel rendelkezik, hárman pedig főiskolai végzettségűek. Egy interjúala-nyunk szakmunkásképzőben végzett és csupán ketten vannak, akik nem tanul-tak tovább az általános iskolai tanulmányok után.

„Ildikó magántanulóként érettségizett. Mindig gyenge tanuló volt, de le tudott vizsgázni. Az osztálytársai, akik korábban a barátai voltak, a betegség megjelené-sét követően soha nem látogatták meg. Ez nagyon fáj neki. Amikor dühkitörései vannak gyakran szidja is őket.”(Ildikó édesanyja, Éva)

„Úgy gondolom, hogy befolyásolta iskolai teljesítményem a betegségem. A kény-szergondolatok sok energiámat felőrölték, és gyakran volt, hogy emiatt már nem tudtam összpontosítani a tanulásra.” (Ferenc)

„Sosem szerettem és tudtam tanulni. Amikor beteg lettem még inkább nem ér-dekelt. És a közösséget sem szerettem. Kötekedőek voltak a többiek.” (Tamás)

„Nagyon nehezen tanultam. Szétszórt voltam, nem tudtam megülni a helye-men. Zavartak a szabályok, a kőkemény fegyelem, de ez nem a betegségem miatt volt, szerintem.” (Zoltán)

132


A munkavállalás nehézségei Az enyhébb pszichés zavarokkal küszködő személyek többnyire nem esnek ki

a foglalkoztatottságból, előfordul, hogy egészen komoly tünetekkel járó, súlyos pszichés zavarokkal küszködő személyek is képesek helytállni a munka világá-ban. A pszichiátrián kezelt járó betegek nagy arányban rendelkeznek munkával. Gyakran éppen a munkahellyel összefüggő stressz játszik szerepet betegségük kialakulásában. A súlyosabb kórképekkel együtt élőknek már nehezebb megta-lálni helyüket a munka világában. Számukra a védett munkahelyek, rehabilitációs munkák jelenthetnek megoldást.

Az általunk megismert személyek közül hatan vesznek részt védett foglalkozta-tásban. Mindegyikőjüknek az Életet Segítő Alapítvány segítségével sikerült elhe-lyezkedniük és nagyon pozitívan, hálásan nyilatkoznak erről a lehetőségről. Egy interjúalanyunk még főiskolai tanulmányokat folytat, ketten már nyugdíjasak és ugyanennyien állandó állással rendelkeznek.

Skizofrén betegek gyakran megfogalmazzák, hogy nehéz a munkavállalás a szá-mukra. Jobb periódusban környezetük elvárja, hogy munkát vállaljanak, ugyan-akkor a munkahelyi stressz, az ottani elvárások erősítik tüneteiket:

„A munkahelyemen teljesítménybért fizettek. Ez óriási terhet jelentett, állandóan feszültnek éreztem magamat. Így nem tudtam kordában tartani a betegséget sem. A teljesítmény-centrikusság óriási szorongást keltett bennem… A munkavállalás-ban a legmegterhelőbb, hogy folyamatosan figyelnem kell magamra, nehogy túl stresszeljem magamat. Naponta kontrollálnom kell a viselkedésem. Akármilyen munkát nem tudnék ellátni.” (Csaba)

„Én nem tudnék dolgozni. Amikor dolgoztam abba őrültem bele, hogy csak hat-van százalékosan teljesítettem. A munkától kiborulok, erősödnek a tüneteim. So-káig zavart, hogy segítségre szorulok, hogy a betegségem miatt kapok jövedelmet, rokkantnyugdíjat és nem munkavállalásból élek. Meg kellene értenie mindenkinek, hogy mennyit küszködöm azért, hogy ne az öngyilkosság legyen a gondolatom, hogy normálisan éljek.” (Mónika)

A minőségi munkavégzés időnként a nem skizofrén pszichés zavarral küszkö-dők számára is problémát jelent:

„Befolyásolta a munkám minőségét a betegségem. Mindig fáradt voltam, reggel nehezemre esett felkelni, dezintegráltan dolgoztam, gyakran éreztem szétszórtnak magamat és feledékenyebb is voltam” (Anna)

A súlyosabb tünetekkel járó pszichés zavarok (például skizofrénia, súlyos de-presszió, stb.) a munkavállalást is akadályozhatják. A foglalkoztatottságból való kirekesztődés nem csupán jövedelem kiesést jelent, hanem a társas kapcsolati háló beszűkülését. Mindemellett a munkanélküliség csorbát ejt az önértékelésen.

„Egyszer három hónapig dolgozott egy bankban. Aztán ott is elhatalmasodott rajta a betegség, üvöltött az ügyfelekkel. Kirúgták.” (Ildikó édesanyja, Éva)


133

„Mindenhonnan kirúgtak, mert nehezen végeztem el a teendőket és lassú va-gyok. Meg mert nem szeretem, ha parancsolgatnak. Én mindig próbáltam meg-maradni a munkahelyeken, de sosem sikerült huzamosabb ideig. „ (Zoltán)

„Voltam pizza futár, de mert szorongtam a lifttől mindenhová lépcsőztem. Las-sú voltam, a megbízóm elégedetlen volt a kiszállítás idejével. Amíg nem az Életet Segítő Alapítvány segítette a munkám általában kudarcot vallottam.” (Csaba)

Olykor a szakember sem együtt érző a munkavállalás kérdésében:„A pszichiáter egy alkalommal azt vetette a szemünkre, hogy a gyerekem azért

nem dolgozik, mert nem akar. Na, de én mondtam a gyerekemnek, hogy ha nem akar csalódást, meg kell mutatnia a diagnózisát a munkaadónak. Ha nem így ten-ne, abból előbb – utóbb úgyis baj van. És ki az a munkaadó, aki így alkalmazza?” (Ildikó édesanyja, Éva)

A 25 éves Tamásnak egyáltalán nincsenek munkavállalási tapasztalatai:„Nincs munkám sem szakmám. Korábban sem dolgoztam, alkalmi munkám

sem volt soha. Az a baj nincs semmi, ami lekötne. A rehabilitációs munkahelyhez pedig le kellene mondani az árvaellátást, amit kapok, de ez nagyobb összeg, mint amit a munkáért kapnék..” (Tamás)

Mit jelent a védett, rehabilitációs munkahely a számukra?„Szinte mindent! Anyagilag képes vagyok megélni,, eltartani magamat. Napi

elfoglaltságot, értelmet a napjaimnak. Hasznosnak érezhetem magamat”. (Csaba) „Visszaadják az életet, napi rutint, közösséget ad” (Márta édesanyja). „„Jelenleg havi egyszer jelenek meg ellenőrzésen. Eleinte nagyon zavart, mert

ilyenkor hiányoztam a munkahelyemről. Nem akartam, hogy a munkatársaim tudják hova kell mennem. Most, hogy már védett munkahelyen vagyok ez termé-szetes.” (Csaba)

A védett munka közvetítése kapcsán többször méltatásra kerül az Életet Segítő Alapítvány segítsége:

„Az Életet Segítő Alapítvány segített munkát találni a számára. Ennek nagyon örül.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„Az Életet Segítő Alapítvány segített munkát találnom. Sok időt és türelmet szántak rám. „ (Csaba)

Megélhetési gondokA súlyos pszichés zavarral küszködő személyek, többek között éppen a mun-

kavállalás korlátjai miatt, gyakran élnek nehéz anyagi körülmények között. A közösségi szolgálat munkatársai is jelezték, hogy többen eladósodnak közülük, szükséges volna támogatott lakhatást biztosítani a számukra.

Az általunk megismert személyek többnyire éppen arról számoltak be, hogy nem szenvednek hiányt semmiben:

134


„Mindig szegénységben éltünk, de nem szenvedünk hiányt semmiben. Van mit ennünk és nincs tartozásunk.”(Ildikó édesanyja, Éva)

Ellenkező példát egyetlen interjúban találtunk: „Most elromlott a mosógép, nem tudom megcsináltatni. Van, hogy nem telik

cigire, kajára. Sokat alszom, hogy ne legyek éhes.” (Zoltán) Két interjúalanyunk a betegséggel összefüggő többletkiadásokra hívja fel a

figyelmet:„A vizsgálatok, alternatív kezelések rengeteg pénzünkbe kerülnek.” (a feleség,

Ibolya)„Sokat fizettem a magánorvosoknak, és kipróbáltam alternatív gyógymódokat

is.” (Anna)

Hogyan telnek napjaik?

Az enyhébb pszichés zavarral küszködő személyek életmódja nagyon ha-sonló, alig tér el valamiben az „egészséges”, többségi társadalom életmódjától. Munkát vállalnak, családot alapítanak, részt vesznek kulturális és szabadidős programokon, stb.

A súlyosabb tünetekkel járó pszichés zavarok jelentősen akadályozhatják a mindennapi tevékenységet, beszűkíthetik életterüket. Számukra nagyon sokat jelent a Horgony Alapítvány által működtetett klub, hogy délutánonként van hova eljárniuk, van hol közösségi életet élniük.

„Tulajdonképpen semmiben nem befolyásol a betegségem. Ugyanúgy csinálok mindent, mintha nem volnék beteg. Csak a gondolataim kínoznak közben.” Ferenc

„Szerintem vannak dolgok, amelyekben kifejezetten a betegség, a kényszergon-dolatok korlátozzák a fiamat. Például nem jár el a Balatonra fürdeni. Egészen biztos vagyok abban, hogy azért, mert valamilyen kényszergondolata kapcsolódik a fürdőhelyhez.” (Ferenc édesanyja)

„Az átlagos napom unalmasan telik. Felkelek, teszek-veszek, aztán… talán el-megyek boltba vagy valami hasonló. Zenét hallgatok vagy filmet nézek. Ha valami van a városban, akkor bemegyek néha.” (Tamás)

„A lehető legtovább alszom, hogy ne legyek éhes. Aztán bekapcsolom a számí-tógépet, megnézek pár oldalt (facebook, hírek, játszom). Utána alszom még egyet. Régen délben anyámékhoz mentem, de most visszaadtam a kulcsot, szóval dél körül kicsit dolgozgatom a neten. Aztán jövök a klubba vagy átugrom a barátom-hoz, aki szintén klubos. Filmeket nézünk. A klub után a barátommal bandázunk, hülyülünk, tévézek és alszom” (Zoltán)

„Fél nyolc körül kelek, leviszem kétszer, háromszor a kutyát, dohányzom is. Rendet rakok, elmosogatok. Tizenegykor elmegyek ebédelni a közeli menzára. Ebéd után bekapcsolom a rádiót, fél kettőig hallgatom. Aztán jövök a klubba. Ki-


135

véve kedden, mert akkor jönnek a Jehovák. A kedvenc foglalkozásom a kutyate-rápia és a doktornő beszélgetése. Klub után hazamegyek, olvasgatok, megnézem a híradót. Nagyjából tízig tévézem. Közben vacsorázom, főleg virslit vagy konzerv-babot.” (Péter)

„Kutyát sétáltatok naponta többször és délelőtt is, délután is számítógépes mun-kát végzek, amit az Életet Segítő Alapítványnak köszönhetek. Ez nagyon jó!” (Il-dikó)

A betegség a hozzátartozók életmódját is befolyásolja: „Zsolti eljár dolgozni, a munkahelyén el tudja látni a teendőket. Itthonról azon-

ban alig mozdul ki. Üdülések helyett orvosokra költünk. Én viszem a gyerekeket mindenhová. Ő sokat ül a tévé előtt, a betegsége korlátozza abban, hogy önfeled-ten töltse szabadidejét.”(a feleség, Ibolya)

„A szüleim évek óta gondoskodnak pszichiátriai beteg nagymamámról. Gya-korlatilag nem is nagyon tudják felügyelet nélkül hagyni. Össze kell fognia a csa-ládnak ahhoz, hogy néha el tudjanak menni valahová.” (Marika néni unokája)

„A fiunk betegsége teljesen megváltoztatta az életünket. Amióta beteg lett az ő gyógyulása körül forog minden. A feleségem előnyugdíjaztatta magát, hogy mel-lette lehessen.” (József édesapja)

„A hangok mégis jönnek”A kezelés eredményessége

Gyógyszeres kezelésAz általunk meginterjúvolt személyek közül csupán ketten nem szednek

gyógyszert a betegségükre. A gyógyszert szedők többnyire úgy ítélik meg, hogy a gyógyszer hatására csökkennek a tüneteik, csupán egy személy jelezte, hogy a gyógyszerek sem használnak.

„A gyógyszeres kezeléstől elhízott és éjjel is eszik. Azt mondja, a hangok azt parancsolják neki, hogy egyen. Gyakran éjjel háromig is virrasztok vele, mert nem tudok elaludni, amíg ő nem alszik. Biztosan használ valamit az injekció és a nyug-tatók, de a hangok akkor sem múlnak el. Szokta is mondani, hogy mikor hallja őket. Van, amikor büszkén kijelenti: anya, most nem hallgattam a hangokra.

Nem tudom mikor erősödnek meg a hangok, hogy mi váltja ki a dühkitörést. Talán, ha front van gyakoribbak.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„Az én fiam nem szed gyógyszert. Négy éve, amikor utoljára jártunk a Vadas-kert Kórházban a pszichiáter úgy ítélte meg, hogy nem szükséges szednie. Azt mondta, hogy alapvetően Ferin múlik, hogy tud-e gyógyszerek nélkül is együtt élni ezzel a betegséggel. Tudott.

136


Időnként, amikor nagyon pörögnek a gondolatai, szoktam neki javasolni, hogy keressen már egy felnőtt pszichiátert, mert én nem tudok segíteni neki. Úgy látszik annyira még sosem volt „bajban”, hogy megkeresse a felnőtt pszichiátriát. Lehet, hogy jobb volna, de nem tudom, mert félek a gyógyszerek mellékhatásaitól.” (Fe-renc édesanyja)

„A gyógyszer végül is hatásos. Az állapotom javul, többet mozdulok ki otthon-ról, önállóbb vagyok.” (Tamás)

„Nem akartam egész életemben gyógyszert szedni, ezért egy idő után letettem a gyógyszert. Az orvos mondta, hogy visszaeshetek, de én vállaltam a kockázatot. Rövid időn belül újra jelentkeztek a szorongásos tünetek.” (Anna)

Járóbeteg - kezelésA pszichiátriai kezeléssel kapcsolatban a leginkább hangsúlyozott tapasztalat,

hogy „kevés az idő”. Ezt kivétel nélkül minden olyan interjúban olvashattuk, ahol kezelésre járnak a megkérdezett személyek (a 12 megkérdezettből 9 fő).

„Két pszichiáterhez is járok, de mindkettőnek kevés az ideje.” (Zoltán)„Havonta járok. Körülbelül 10 percet szoktam bent lenni. Megkérdezik hogy

vagyok, hogy telik a napom.” (Márta) Amikor a hagyományos kezelés kevésnek tűnik, sokan más alternatívákat

is keresnek:„ Az orvosok a gyógyszeres kezelés mellett ajánlottak neki terápiát is. Korábban,

ha jól volt járt a nappali klubba, ahol volt zenei terápia és kreatív feladatok. A bentlakásos intézményben sportoltak is, az nagyon tetszett neki. Aztán minden-félét kipróbáltunk. Szó volt arról, hogy esetleg hipnózist alkalmaznak rajta, de az orvosok nem ajánlották, azt mondták, lehet, hogy hatására még inkább romlik az állapota. Voltunk papnál is, aki szintén adott tanácsokat. A lányom azt mondta, mindenki mond valamit, de semmi nem használ.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„Hipnotizőrhöz mentünk, de nem használt.” (Zoltán) Több olyan esetről van tudomásunk, ahol a pszichés zavar tünetei ellenére

sem kértek pszichiátriai segítséget a betegek és hozzátartozóik. Az interjúala-nyok között ketten ilyenek.

„Zsolt volt már pszichiáternél, jó is volt neki, de alapvetően nem hiszi, hogy pszichés eredetűek a tünetei. Nem a pszichiátriai kezelésben remél segítséget. Na és mi van, ha diagnosztizálják? Attól könnyebb lesz? Szerintem akkor sem.” (a feleség, Ibolya)

„Nem bízom igazán a pszichiátriai kezelésben. Tudom, hogy nagyon kevés az idejük egy betegre és azt gondolom, hogy csak akkor van értelme elmenni, ha gyógyszert kell íratni. A Vadaskert Kórházban ajánlottak egy pszichiátert, aki heti rendszerességgel viselkedésterápiában részesítette volna a fiamat. Akkor an-


137

nak örültem, de kiderült, hogy 7000 forint lett volna egy alkalom. És akkor még el is kellett volna utaznunk Budapestre. Kis híján elsírtam magamat és jeleztem, hogy nekem erre nincs pénzem.” (Ferenc édesanyja)

„Ugye jössz anyukám!”A kórházi kezelések tapasztalatairól Veszprémben nincs a kórházban pszichiátriai osztály, sem pszichiátriai be-

tegek bentlakásos intézménye. Kórházi ellátást Dobán, Sümegen vehetnek igénybe a veszprémi rászorulók. Mindkét intézményben sok a szenvedélybe-teg is, együtt látják el a krónikus alkoholistákat, a súlyos pszichiátriai kórkép-pel kezelt, illetve az enyhébb kórképekkel bekerülő betegeket. A pszichiátriai kórházak, intézmények zsúfoltak, sok a beteg és kevés az orvos. Interjúink alanyai gyakran számoltak be arról, hogy a kórházi kezelés „rémisztő hely” volt a számukra.

Doba, Sümeg körülményesen elérhető a veszprémieknek. A beteglátogatás idő és pénzigényes. Vannak, akik meg sem engedhetik maguknak. A hozzátar-tozók, ha tehetik, vállalják az utazás terheit, mert a pszichiátriai betegnek nagy szüksége van a szerető szóra, a kapocsra a külvilággal.

Az alábbiakban a kórházi kezeléshez fűződő élményeket olvashatjuk. „Sümegről, azért hoztuk el, mert ott rengeteg az alkoholista, nem akartuk,

hogy alkoholisták között legyen. A másik intézményben, a pszichiátriai betegek bentlakásos otthonában nagyon jó kezelést kapott. Ott volt foglalkoztatás, sport és kreatív terápia. Az orvos behívatott bennünket és elmondta, hogy miről szól ez a betegség. Azt mondta, soha nem fog meggyógyulni a lányom. Az állapota javul-hat, romolhat vagy stagnálhat, de bármikor jöhetnek a hangok. Nagyon rendesek voltak velünk az orvosok és nekem annyi pénzem sem volt, hogy egy kávét vegyek nekik, hogy megköszönjem… Amikor tudtunk mentünk hozzá. Volt, hogy nem ismert meg bennünket. Gyakran elzavart. Esténként pedig telefonon hívott, hogy ugye jössz anyukám!” (Ildikó édesanyja, Éva)

„Az út Sümegig hosszú, és körülményes az utazás. A zsúfoltság és tárgyi kö-rülmények visszataszítóak. Személytelen megőrzőnek látom. Az egész hely olyan lehangoló. Itt az egészséges ember is beteggé válik. Egy ilyen kórháznak egészen másképpen kellene kinéznie.” (Katalin férje)

„Nagyon rossz volt, mert maga a tudat, hogy ott vagyok bezárva, hogy nem lehet kimenni, olyan, mint egy börtön. Vannak is visszatérő álmaim, hogy ott va-gyok, de ez nem következhet be, mert már jól vagyok… Jót akartak, én ezt tudom, de nekem nem tetszett. Na meg nagyon kevés kaját kaptam. ..Kivizsgálás miatt mentem be. Nem azért, mert randalíroztam. Én önként vállaltam a kórházi ke-zelést… Szerintem nem használ a kórház. Az ember csak rosszabbul lesz tőle.” (Tamás)

138


„Egy haláltábor. Szörnyű volt! Mindig begyógyszereztek, fogalmam nem volt, hogy mikor jöhetek haza… Sümeg nagyon lepukkant. És hiányoltam a beszélgeté-seket. Volt pszichiáter, de kevés időt foglalkozott velünk.” (Zoltán)

„Sümeggel kapcsolatban rossz tapasztalataim vannak. De nem tudom, hogy valóban olyan rosszul bántak-e velem, vagy csak én éreztem úgy, abban a megvál-tozott tudatállapotban.” (Mónika)

„Én a kórházban is úgy éreztem, hogy fogoly vagyok, kényszerrel tartanak ott, bántanak. Félelmetes volt minden. Mintha tárgy lettem volna, úgy éreztem. És kérdezgettem az ápolónőket, hogy miért tartanak fogva, mit akarnak tőlem. ” (Márta)

Akadnak pozitív tapasztalatok is:„A kórházi kezelés táboroztatás néven futott a Vadaskertben. Összehívtak ha-

sonló korú kényszerbeteg gyerekeket és játékos programok keretein belül tanították küzdeni őket a saját betegségükkel szemben. Nekem nagyon tetszett, hogy tábor-nak nevezték, hogy egyszer sem hangzott el, tulajdonképpen kezelésen vannak. Csak utólag gondolkodtam el ezen, amikor megkaptam a zárójelentést. És örül-tem, hogy nem egy másik kórházban vagyunk, mert úgy éreztem, hogy végre egy hely, ahol nem erősítik, hanem kicsit enyhítik a fájdalmunkat.” (Ferenc édesanyja)

„Nem ijedtem meg, hogy bekerültem. A mentő vitt be, mert több napig nem ettem, nem beszéltem és egész nap csak feküdtem. Voltak programok, mint a klub-ban. Gyógyszeres kezelést kaptam, jártam gyógytornára, a kezeléssel meg voltam elégedve. A család nagyon hiányzott. Hétvégenként hozott a főztjéből a feleségem.” (Péter)

„Az édesanyámnak elintézte az orvos, hogy őt is utalják be Sümegre a pszichiát-riai osztályra. Így együtt tudott lenni velem, gondoskodott rólam.” (József)

„Mi lesz vele, ha felnő, ha én már nem tudok gondoskodni róla?” A súlyos, önmagát ellátni képtelen pszichés zavarral küszködő betegek hozzá-

tartozóinak egyik legnagyobb félelmük, hogy egészségük romlásával vagy halá-luk esetén nem lesz, aki a beteg hozzátartozóról gondoskodjon.

„Nem tudom, hogy mi lesz a lányommal, ha én már nem élek. Úgy tervezem, hogy a lakásomat hárman öröklik és talán sikerül így bejuttatni egy olyan intéz-ménybe, ahol olyanok élnek, mint ő. Ezt már meg is beszéltem a testvéreivel. Mert hozzájuk nem kerülhet. Ezt nem várom el tőlük. Nekik ott vannak a gyerekeik, nekik azokról kell gondoskodni.” (Ildikó édesanyja, Éva)

„Néha szorongok attól, hogy tud-e majd a fiam normális életet élni. Lesz-e majd családja, képes lesz-e gondoskodni róluk akkor, amikor még saját magával is küz-denie kell? És lelkiismeret-furdalást okoz, hogy nem bízom benne eléggé. És tartok attól, hogy ő ezt érzi, hogy ezzel is csak ártok neki.” (Ferenc édesanyja)


139

Milyen segítségre volna szükségük? Mit hiányolnak?A megkérdezett pszichés zavarral küszködő személyek és hozzátartozóik

alapvetően elégedettek voltak a veszprémi ellátórendszerrel. A hiányosságok, amelyekre felhívták a figyelmet olyan szükségletek mentén rajzolódnak ki, ame-lyek egyébként a pszichiátriai betegeket segítő hivatásúak számára is egyértel-műek.

A veszprémi ellátás leginkább említett hiányosságai magát az egészségügyi ellátórendszert érintik:

1. kevés a pszichiáter, akik vannak azok túlterheltek, alig jut idő a betegekre;2. nem működik pszichiátriai osztály a kórházunkban. (Ezt kivétel nélkül

minden olyan interjúalany sérelmezte, aki kapcsolatba került a kórházi ellátás-sal.)

Felhívták a figyelmet arra is, hogy nagy szükség volna, hogy valaki a hozzá-tartozókkal is foglalkozzon, felkészítse őket a rájuk váró kihívásokra, feladatok-ra. Úgy érzik e téren nagyon magukra maradnak, kevés információt kapnak.

„Nem értem, hogy miért nem kap több tájékoztatást a család a betegségről. Ez nagyon hiányzott! Mindent a saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk, semmire sem készülhettünk fel előre. Nagyon fontos volna, hogy a hozzátartozókra is jus-son idő, de a betegre sem jut.” (Katalin férje)

„Nekünk kellett mindennek utánajárnunk. Ha valaki a börtönből szabadul, az kap pártfogót maga mellé. Ilyen ezeknek a betegeknek miért nincs?” (József édes-apja)

A családdal történő foglalkozás szükségessége a betegben is felmerül: „A családommal senki nem foglalkozik. Nem tudom nem kellene –e velük erről

beszélgetni”? (Péter)A szükségletek másik köre a szociális ellátás kompetenciájába tartozik: 1. szükség volna állandó bentlakásos ellátás kiépítésére a városban. Különö-

sen az idősödő szülők szoronganak attól, hogy idővel gyermekeiket nem lesz-nek képesek ellátni és nem akarják, hogy ez esetben a lakóhelyüktől elszakadva, távoli intézményekbe kerüljenek a magukról gondoskodni képtelen hozzátar-tozóik.

2. Az átmeneti nehézségek esetére szükség volna ideiglenes elhelyezést bizto-sító intézményre is.

3. Van, aki számára hosszabb nappali ellátás jelentene segítséget:„A dühkitörések mellett mindenre örökösen figyelnem kell. Nyitva hagyja az

ajtót, nem zárja el a gáztűzhelyt, másnak adja a pénzét. Hogy ne érezze magát egyedül, állandóan vele kell lennem. Ha nem beszélek hozzá, ha nem játszom vele, akkor könnyebben megtalálják a hangok. Én ettől teljesen lemerülök.

Én gondoskodom a lányomról, de az lenne a segítség, ha valahová el tudna menni 8 órára és mondjuk hazajönne 4 órakor, hogy legalább addig el tudjam intézni a dol-

140


gaim, kipihenhessem magamat. A nappali intézmény jó volna, ha egész nap nyitva lenne. Nagyon fontos lenne, hogy itt megtanítsák és gyakoroltassák velük a hétköz-napi helyzeteket. Például, hogy hogyan kell vásárolni.” (Ildikó édesanyja, Éva)

Záró gondolatok

Kutatásunk alapján úgy véljük, hogy a pszichiátriai ellátás és a pszichés prob-lémákkal küzdők segítése az utóbbi évek számos pozitív kezdeményezése elle-nére ellentmondásos, perifériális terület. Megtörtént ugyan a felismerés, hogy ez a problémakör nem csupán egészségügyi kérdés, hanem interdiszciplináris megközelítést igényel, ám az érintett szakterületek közötti együttműködés még nem alakult ki vagy akadozik. A helyzetet nehezíti, hogy gyakran maguk a be-tegek sem vállalják fel problémáikat vagy nem fordulnak segítségért. Ennek oka lehet a betegség természetén kívül (betegségtudat hiánya), a félelem a megbé-lyegzéstől (stigma) és a hátrányos megkülönböztetéstől.

A felmerült problémák közül néhány nem pusztán helyi jellegű intézke-dést kíván, hanem tágabb társadalmi, szakmai és szakmaközi összefogást, makropolitikai döntést és cselekvést. Ugyanakkor vannak speciálisan a váro-sunkat érintő nehézségek is.

Az alábbiakban a felmérés során felmerült hiányosságokat és a hozzájuk kap-csolódó célkitűzéseket szedjük pontokba, azzal a reménnyel, hogy meg tudjuk szólítani azokat a szakembereket, politikusokat, vezetőket, akik kompetensek lehetnek, és módjukban áll befolyásolni a pszichés zavarral küszködő szemé-lyeknek nyújtott ellátások, szolgáltatások alakulását.

• A hiányosságok közül talán legsúlyosabb, hogy nincs Veszprémben pszi-chiátriai osztály. Ez mind a szakemberek, mind a betegek és hozzátartozóik számára is érthetetlen és elfogadhatatlan. Javasoljuk, hogy vizsgálják meg mi indokolja, hogy a Veszprém megyei kórházunkban ne működjön pszi-chiátriai fekvőbeteg ellátás. Fontos lenne, hogy az ellátás során érvényesül-hessenek a betegek, hozzátartozóik és az egész szakma valós érdekei.

• Országosan is jellemző, hogy kevés a pszichiáter és túlterheltek. A pszichés zavarral küszködő személyekkel készült interjúk mindegyikében megjele-nik, hogy kevésnek találják a rájuk jutó időt, úgy érzik ilyen időkeretekben nem tudnak hatékony pszichiátriai/pszichológiai segítséghez jutni. Makro-szinten megoldandó feladat növelni a társadalombiztosítás által finanszíro-zott pszichiáterek, pszichológusok és szociális munkások számát, emelni az egy betegre jutó időt.

• A járóbeteg ellátás tárgyi ellátottsága romlik. A fejlesztések már nem férnek bele a költségvetésbe. Felújításra, beruházásra többnyire csak alapítványi


141

pénzből vagy uniós támogatásból nyílik lehetőség. Szükség lenne növelni az e célra felhasználható forrásokat.

• Háziorvosok részéről felmerült, hogy jó volna az idősek házi beteg ellátá-sához hasonlóan a pszichiátriai betegek napközbeni ellátását is biztosítani.

• A pszichiátriai betegek közösségi ellátása jó kezdeményezés, fontos lenne növelni a kapacitást.

• A Veszprémi Közösségi Pszichiátriai Centrum fejlesztési tervében szerepelt ugyan, hogy az egészségügyi ellátást kiegészítik nappali kórház létesítésével, valamint konzíliumot biztosítanak az alapellátás számára és természetesen továbbra is megoldanák a gondozás, járóbeteg szakellátás, a pszichoterápia, a pszichodiagnosztika, a pszichoszomatikus szakrendelés, az addiktológiai gondozás, a megyei kórház konzíliumi valamint a készenléti ügyeletben való részvétel feladatait, azonban a fejlesztést csak az anyagi források bőví-tésével lehetne megoldani.

• Problémaként fogalmazódott meg, hogy a jelenleg érvényben lévő jogsza-bály értelmében a nappali klub kliense nem veheti igénybe egyidejűleg a nappali ellátást és a szociális étkeztetést is. Az ellátottak kb. 20 %-a a fentiek miatt nem tudja igénybe venni a szociális étkeztetést. Pszichiátriai betegek esetében fontos lenne, hogy mindkét szolgáltatással élhessenek.

• A pszichiátriai ellátás alapvetően ambuláns kell, hogy legyen, lehetőség szerint a társadalmi tevékenységek minden szintjén (tanulás, munka, lakhatás, szabadidő eltöltés, stb.) integrációra lenne szükség. Ugyanakkor igény lenne olyan bentla-kásos szociális intézményekre, ahol az önmagát ellátni nem képes pszichiátriai betegek átmenetileg vagy tartósan segítséget, gondoskodást kaphatnak. Orszá-gosan is kevés, városunkban pedig egyáltalán nincs ilyen típusú szolgáltatás.

• Kiemelten fontos lenne megteremteni a támogatott lakhatás feltételeit (la-kások, gondozók).

• Bővíteni kellene a rehabilitációs munkahelyek illetve szociális foglalkozta-tók számát.

• A pszichés zavarral küszködő népesség jelentős számához képest kevés fó-rum akad, ahol problémáik felszínre kerülnek. Törekedni kell arra, hogy érdekeiket minél szélesebb körben (egészségügyi ellátórendszer, szociális ellátórendszer, médiumok, stb.) megismerhesse a társadalom. Érdemes len-ne erkölcsileg és anyagilag is támogatni önszerveződésüket, érdekcsoportok működtetését (speciális önsegítő csoportok, stb. létrehozása).

• A pszichiátriai betegekhez kapcsolódó előítéletesség miatt szükség lenne ha-tékonyabb Antistigma – programokra.

• Szükség lenne szélesebb körben törekedni a pszichés problémák megelőzés-re (például depresszió esetén).

• A háziorvosok érzékelik a terület gondjait, a legfontosabb problémáikat. Ér-

142


demes lenne szakmaközi egyeztetéseken megvitatni ezeket és közösen meg-oldásokat keresni.

• A hozzátartozók, családtagok gyakran említették, hogy nem kaptak elegen-dő információt a beteg személy betegségéről, kezelési és ellátási lehetősége-iről. A pszichiátriában dolgozó szakemberek megerősítették, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pszichoedukációra.

A felsorolt célkitűzések átgondolt fejlesztési koncepciót igényelnek. Erre an-nál is inkább szükség lenne, mert az ellátásra szorulók száma több tényezőből adódóan növekedni fog. Az országosan is tapasztalható elöregedésből fakadóan az időkori pszichiátriai megbetegedések száma vélhetően gyarapodni fog. Az egészségesek és a betegek arányszáma a kivándorlás, a migráció miatt is hátrá-nyosan változik, hisz általában az egészséges, munkaképes népesség keres mun-kát külföldön, az itthon maradtak között nő az ellátásra szorulók aránya.

A szerhasználat gyakoribbá válása szintén rontja a helyzetet, mert a szerhasz-nálat előhívhatja, provokálhatja a pszichiátriai kórképeket. Köztudott, hogy a depresszió csökkenti a munkaképességet. Indokolt lenne felkészülni az ellátó rendszereknek arra, hogy egyre nagyobb számú pszichotikus beteg él majd a társadalomban.

Végül a hiányosságok mellett érdemes hangsúlyozni, hogy az a modell, amely Veszprémben kialakult a pszichiátriai ellátásban, ahol a közösségi és a nappa-li ellátási terület valamint a Pszichiátriai Gondozó szoros együttműködésben látják el feladataikat, továbbra is követendő példa más pszichiátriai gondozók számára.

Felhasznált irodalom:

1993.III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300003.TVBugarszki Zsolt: A mentális problémák felépülés alapú megközelítése Esély 2013/ 5.Darcsi István: Veszprémben bevált a közösségi pszichiátria Medical Online, 2013. 01. 28. Dr. Harangozó Judit- Dr. Bodrogi Andrea- Dr. Németh Attila: Javaslatok a kö-zösségi gondozás és területi pszichiátriai ill. addiktológiai ellátás egységes szem-pontú fejlesztéséhez. Alapvetés http://ebredesek.hu/node/126Életet Segítő Alapítvány 2013-as Közhasznúsági jelentéseÉletet Segítő Alapítvány 2013-as szakmai beszámolója„Horgony” Pszichiátriai Betegekért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2013-as


143

szakmai beszámolói a közösségi és a nappali ellátásrólKomplex pszichoszociális terv a Pécsett és kistérségében élő pszichiátriai bete-gek szociális szolgáltatásainak fejlesztéséért, Pécs, 2010,Készítette a Szociális Szolgáltatásokért Egyesület a Pszichoszociális Munkacsoport aktív közreműkö-désévelKopp Mária szerk. Magyar lelkiállapot 2008 (Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban), Semmelweis Egyetem, Magyarságtudományi Intézet, Budapest, 2008.Szenvedélybetegek Nappali Ellátó Intézményének 2013-as szakmai beszámolója

Interjúk:

1. Csizmadiáné Szabó Mária, Horgony Alapítvány, szolgáltatásvezető2. Kiss Máté, a Pszichiátriai Betegek Nappali Klub vezetője3. Zenyikné Hanák Mária, Horgony Alapítvány, közösségi gondozó4. dr. Nyíri Péter pszichiáter, Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza 5. dr. Gazda Gábor pszichiáter, Alkohol- és Drogsegély Ambulancia 6. Kiss Teodóra intézményvezető, Szenvedélybetegek Nappali Ellátó/Drog-

ambulancia7. Kisfalvi Krisztina, az Életet Segítő Alapítvány munkatársa8. Csizmadia Edina, az Életet Segítő Alapítvány munkatársa9. Továbbá 16 strukturált személyes interjú készült betegekkel és hozzátarto-

zóikkal

144


1. számú melléklet: KÉRDŐÍV A HÁZIORVOSOK SZÁMÁRAa tartós pszichés zavarral küzdő aktív korú (18 – 65 év) veszprémi lakosok

szociális helyzetének felméréséhez Körzetszám: ..........................................................Háziorvos neve:.........................................................................................................

1. Összesen hány személy tartozik az Ön praxisába? fő

2. Milyen az Ön praxisának összetétele nemek és életkor szerint?

18 – 30 éves 31 – 50 éves 51 – 65 éves 65 év felett

férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő

3. 2013 –ban hány személyt utalt pszichiátriai szakrendelésre?

a) A beutaltak közül mennyi a férfi? b) A beutaltak közül mennyi az 50 – 65 éves?

főfőfő

4. Tudomása szerint a beutaltak közül hányan vették igénybe a szakellátást? fő

5. Hány aktív korú személy pszichés zavarát kezeli kizárólag saját kompetenciájában?

a) Közülük mennyi a férfi? b) Közülük mennyi az 50 – 65 éves?

főfőfő

6. Ismer –e olyan személyt a praxisában, akinek hozzátartozója pszichés zavarral küzd, de tudomása szerint nincs bejelentve egyik háziorvoshoz sem? Ha igen, hány ilyen személyt ismer? fő

7. Ön szerint mi hiányzik leginkább a pszichés zavarral küzdő személyek egészségügyi és szociális ellátó rendszeréből Veszprémben? ...................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................


145

8. Kérjük a táblázat kitöltésével segítse a Veszprémben élő pszichés zavarral küzdő aktív korú lakosok felmérését! (A táblázatban a BNO kódok alapján, a 2013-ban nyilvántartásukban szereplő betegek számát szeretnénk megis-merni korcsoport és nemek szerinti bontásban.)

BNO kód

18 – 30 éves

31 – 50 éves

51 – 65 éves

férfi nő férfi nő férfi nő

Schizofrénia, schizotípiás és paranoid (deluzív) rendellenességek (F20-F29)Hangulatzavarok (affektív rendellenességek) (F30-F39)Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek (F40-F48)Viselkedészavar szindrómák, fiziológiai zavarokkal és fizikai tényezőkkel társulva (F50-F59)

A felnőtt személyiség és viselkedés zavarai (F60-F69)

Nem meghatározott mentális rendellenesség (F99)

Köszönjük, hogy a kérdőív kitöltésével segítette munkánkat!

Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Szociális Munka Tanszék

146


2. számú melléklet:KÉRDŐÍV A HORGONY ALAPÍTVÁNY SZAKMAI

VEZETŐJE SZÁMÁRAa nappali és közösségi ellátásról

a tartós pszichés zavarral küzdő aktív korú (18 – 65 év) veszprémi lakosok szociális helyzetének felméréséhez

I. Az ellátórendszerről 1. Mikortól működik? Kik hozták létre? Milyen céllal?2. Melyek az Alapítvány által működtetett feladatokhoz kapcsolódó jogszabá-

lyok? Mit írnak elő? Vannak –e észrevételei(k) az előírásokkal kapcsolatban (pl. realitás, anomáliák, hiányosság, ami korrekcióra szorulna a jogszabály-ban, stb.)?

3. Milyennek ítéli meg a nappali ellátás helyszínét infrastrukturális szempont-ból, elérhetőség szempontjából?

4. Milyennek látja az intézmény tárgyi feltételeit?5. Milyennek látja az intézmény személyi feltételeit?6. Ki az intézmény fenntartója? Az utóbbi években milyen jellegű változások

voltak a fenntartás tekintetében (hogyan hatottak azok az intézmény műkö-désére?)

7. Rendelkeznek-e elegendő forrással az intézmény működéséhez? Ha nem, az milyen fennakadást okoz?

8. Kérem adja meg, hogy hogyan alakult évről évre az ellátottak száma? (Jellem-zően mennyire cserélődnek a tagok?)

9. Sorolja fel részletesen az intézmény feladatait és a megadott szempontok sze-rint írja be a táblázatba, hogy kik részesülnek az ellátásban/szolgáltatásuk-ban!

Ellátás típusa 18 – 30 éves 31 – 50 éves 51 – 65 éves 66 –tól Összesen férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő összesen

Közösségi

Nappali

10. Kérem, hogy mutassa be az egyes ellátásokat/szolgáltatásokat! Kik, hogyan vehetik igénybe azokat?

11. Vannak-e visszajelzések az ellátásokkal/szolgáltatással kapcsolatban? Milye-nek? Van-e olyan terület, ami változtatást igényel?

12. Kérem vázolja fel, hogy milyen egészségügyi-, szociális-, egyéb segítség áll a pszichés zavarban szenvedő veszprémi személyek ill. családtagjaik meg-segítésére!


147

13. Mondja el az említett intézményekkel kapcsolatos tapasztalatait (hiányos-ságok, erősségek)!

14. Véleménye szerint a pszichés zavarral küzdő személyeknek milyen segít-ségre lenne szükségük, amiket nem kapnak meg a jelenlegi ellátási formák között? Milyen típusú szolgáltatást hiányol leginkább?

15. Milyen országos vagy külföldi “jó gyakorlatokat” ismer, amelyeket érdemes lenne Veszprémben is bevezetni?

II. Az ellátottak helyzetének megismerését célzó kérdésekBetegség, demográfiai jellemzők16. Kérem az alábbi BNO kódokat használva szíveskedjen megadni, hogy mi-

lyen pszichés zavarral küszködnek az önök gondozottjai! (a közösségi és a nappali ellátásban )

BNO kód 18 – 30 éves 31 – 50 éves 51 – 65 éves 66 –tól Összesen férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő összesen

Schizofrénia,schizotípiásés paranoid(deluzív)rendellenességek(F20-F29)Hangulatzavarok(affektívrendellenességek)(F30-F39)Neurotikus,stresszheztársuló ésszomatoformrendellenességek (F40-F48)Viselkedészavar szindrómák,fiziológiai zavarokkalés fizikai tényezőkkeltársulva (F50-F59)A felnőtt személyiségés viselkedés zavarai(F60-F69)Nem meghatározottmentális rendellenesség (F99)

F6-F7

148


Családi kapcsolatok17. Mely pszichés zavarok milyen tipikus reakciókat váltanak ki a családtagokból?18. A betegségcsoportok közül melyek terhelik meg leginkábba családot? 19. Milyen tényezőkön múlik, hogy a család segítő támasza tud-e maradni a

beteg személynek? 20. Becslése szerint az ellátottak hány százaléka él a szüleivel/egy szülővel,

mennyien házastársi/élettársi kapcsolatban, hány százalékuk nevel gyer-mekeket, mennyien élnek magányosan illetve intézeti körülmények között? Van-e e tekintetben valamilyen tendencia betegségcsoportonként?

21. Tapasztalatai szerint jellemzően miként hat a pszichés zavar a párkapcso-latokra?

22. Tapasztalatai szerint jellemzően hogyan hat a pszichés zavar a szülői szere-pekre?

23. Milyen olyan nem jellemző következményei is lehetnek a betegségeknek, amire azért fel kellene készülnie a szociális, egészségügyi rendszernek? Ké-pes –e támaszt nyújtani az ellátórendszer ezekben az esetekben?

Iskolai végzettség, tanulmányok24. Van-e statisztikájuk az ellátottak iskolai végzettségére vonatkozóan? Ha

nincs, kérem becsülje meg, hogy az alacsonyabb vagy a magasabb iskolai végzettségűek vannak-e többen? Vannak-e különbségek betegségcsopor-tonként e tekintetben?

25. Az eddigi tapasztalatai szerint az egyes pszihés megbetegedések összefüg-gésbe hozhatóak-e az iskolai végzettséggel? Ha igen, hogyan?

26. Ellátottjaival beszélgetve kiderül-e, hogy a pszichés megbetegedés befolyásol-ta az ellátottak/gondozottak tanulmányait, végzettségét? Ha igen, hogyan?

27. A betegségcsoportok közül melyek azok, amelyek első tünetei az ellátottaik-nál már iskoláskorban is befolyásolták a beilleszkedést?

28. A gyógypedagógiai szempontból fogyatékos gyermek nevelésére viszonylag felkészült az oktatási rendszer (gyógypedagógiai iskolák, utazó gyógypeda-gógus, stb.). Hogyan látja ezt a pszichésen megbetegedett tanulók tekinte-tében?

Lakhatás29. Milyen tapasztalatai vannak a gondozottak lakhatásával kapcsolatban? Ál-

talában milyen körülmények között élnek?30. Jellemző-e, hogy hol élnek inkább a betegei, tömbházban vagy családi há-

zakban, sorházakban? Átlagos vagy az átlagosnál kedvezőtlenebb lakáskö-rülmények között? (Milyen szempontból kedvezőtlenebb?)

31. Ön szerint hogyan kellene segíteni a gondozottak lakhatását?


149

Jövedelem, foglalkoztatottság32. Tapasztalata szerint hogyan alakul az ellátottak foglalkoztatottsága? Sokan

veszítik el állásukat a pszichés betegségük következményeként? Főleg mely betegségcsoportoknál jellemző ez?

33. Becslése szerint a betegek hány százaléka rendelkezik állással, állandó jöve-delemmel, ill. mennyien lehetnek, akik semmiféle jövedelemmel nem ren-delkeznek?

34. Milyen segítségre lenne szükség a pszichiátriai betegek munkához juttatá-sához?

35. A betegei között körülbelül hány százalék lehet azok aránya, akik elmúltak harminc évesek, de sosem dolgoztak még?

36. A betegei között körülbelül hány százalék lehet azok aránya, akik elmúltak ötven évesek és már évek óta nem dolgoznak?

37. Van-e valamilyen felmérés arra vonatkozóan, hogy a pszichés betegek kö-zött mekkora a szegénység? Ön szerint magasabb-e, mint a “normál” társa-dalomban?

38. Tapasztalatai szerint előfordul-e, hogy a pszichés beteg személy gondozása miatt egy családtag kényszerül távol maradni a munkalehetőségektől? Ez mennyire gyakori?

Egészségügy39. Tapasztalatai szerint milyen az ellátottak általános egészségügyi állapota?

Mennyire jellemzőek a társuló betegségek, a társuló általános leromlott fizikai állapot? Ha jellemző, annak milyen okai vannak? Hogyan lehetne megelőzni?

40. Milyen betegségek társulnak leginkább a pszichés zavarokhoz?41. Általában hogyan fogadják a diagnózist a családtagok?42. Hogyan fogadják / reagálnak a diagnózisra a betegek?43. Hogyan reagál a tágabb a környezet (rokonok, munkatársak, stb.) a diag-

nózisra?44. Milyen jellegű segítséget kapnak illetve nem kapnak meg a betegek és csa-

ládtagjaik a betegséggel való együttélés megkönnyítéséhez?45. Van-e rálátása arra, hogy mennyire együttműködőek a betegek a kezelés

során? Betartják-e a terápiás kezelés előírásait?46. A kezelésnek köszönhetően hogyan tudnak visszailleszkedni a “normal”

életébe? Mely betegségtípusoknál megy ez könnyebben, melyeknél nehe-zebben?

47. Tudja –e, hogy az ellátottaik hány alkalommal, milyen hosszú időtartamra kényszerültek zárt/bentlakásos kezelésre?

150


48. Az ellátottak vagy hozzátartozóik mit meséltek arról, hogy milyen nehézsé-gekkel jár a bentlakásos kezelés? Van-e valamilyen féle szociális támasza a családnak, betegnek ebben az időszakban? Milyen jellegű? Mi az amit hiá-nyol az ellátásban?

49. Milyen hátrányt jelent az ellátottak és családjuk számára az, hogy nincs Veszprémben pszichiátriai kórházi ellátás?

Életmód-önellátás 50. Véleménye szerint az ellátottak hány százalékára igazak az alábbi állítások

betegségtípusonként:Közösségi ellátás

Schizofrénia,schizotípiás ésparanoid (deluzív)rendellenességek(F20-F29)

Hangulatzavarok (affektív rendellenességek(F30-F39)

Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek (F40-F48)

Viselkedészavar szindrómák, fiziológiai zavarokkal és fizikai tényezőkkel társulva

(F50-F59)

A felnőtt személyiség és viselkedés zavarai (F60-F69)


Összesen

önellátásra nem képes

segítségre szorul a közlekedési eszközök használatánál

nehézséget okoz számára a pénz kezelése, beosztása

több mint 4 órás gondoskodást, törődést igényelnek

képes szociális csoportokkal, idegen személyekkel kapcsolatot kialakítani

rendszeresen eljár otthonról


151

51. Véleménye szerint az ellátottak hány százalékára igazak az alábbi állítások betegségtípusonként:

Nappali ellátásSchizofrénia, schizotípiásés paranoid(deluzív) rendellenességek F20-F29)

Hangulatzavarok(affektív endellenességek) (F30-F39)

Neurotikus,stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek (F40-F48)

Viselkedészavar szindrómák, fiziológiai zavarokkal és fizikai tényezőkkel társulva(F50-F59)

A felnőtt személyiségés viselkedészavarai(F60-F69)


Összesen

önellátásra nem képes


nehézséget okoz számára a pénz kezelése, beosztásatöbb mint 4 órás gondoskodást, törődést igényelnekképes szociális csoportokkal, idegen személyekkel kapcsolatot kialakítani

rendszeresen eljár otthonról

152


52. Milyen módon befolyásolja a hozzátartozók életmódját a pszichés zavarok-kal küszködő személy?

53. Véleménye szerint kik és miért maradnak ki az ellátórendszerből?54. Mennyire támogatják Veszprém város közintézményei a közösségi ellátás

gondozottjait?55. Mi a tapasztalata, hogyan ítéli meg a társadalom a pszichiátriai betegeket és

ezen a területen történt –e változás az elmúlt években?56. Ön kitől, mit kérdezne meg, mire hívná fel a figyelmet a pszichés zavarral

küszködő személyek életkörülményeivel kapcsolatos felmérés/kutatás so-rán?

Tudna-e interjúalanyt közvetíteni a felméréshez?Hogyan látja ezt megoldhatónak?


153

3. sz. Melléklet: INTERJÚVÁZLAT A PSZICHÉS ZAVARRAL KÜZDŐ

SZEMÉLY SZÁMÁRA


1. Neme: férfi / nő2. Kora: 3. Iskolai végzettsége: 4. Családi állapota:5. Kivel/kikkel él jelenleg? 6. Mit jelent Ön számára (mivel jár együtt) ez a betegség?7. Kérem, mondja el, hogy milyen pszichés zavart diagnosztizáltak Önnél?

(Hány éves korában?)8. Hány éves korában jelentkeztek a betegség első tünetei? Hogyan? Mit tapasz-

talt a környezete a tünetekből? 9. A tünetek megjelenését követően mennyi idő telt el addig, míg szakorvoshoz

fordult? 10. Ki kezdeményezte, hogy a tünetekkel forduljanak orvoshoz (családtag, há-

ziorvos, pedagógus, stb.)?11. Milyen orvost ill. szakembert keresett fel a pszichés zavar kezelése céljából

legelőször? Mit tanácsolt, milyen kezelést, terápiát írt elő? 12. Kérem mondja el, hogy aztán még kikhez fordult segítségért a betegség ke-

zelése céljából!

Szakember

Hány éves korban, milyen

tünetekkel fordultak

hozzá?

Milyen kezelést, terápiát javasolt?

Mennyi ideig tartották fenn

akapcsolatot a

szakemberrel?

Használt-e a terápia/kezelés?Miben

segített, miben nem?

154


13. Hogyan fogadták a közvetlen családtagok a betegségét? Tudtak –e segíteni valamiben Önnek? Okozott-e feszültséget, konfliktusokat a szűk családban az Ön betegsége? Milyen jellegűeket?

14. Hogyan fogadta a tágabb környezete (iskolatársak, tanárok, munkatársak, tágabb rokonság, barátok) a betegségét? Okozott-e feszültséget, konfliktu-sokat a tágabb környezetében az Ön betegsége? Milyen jellegűeket?

Családi és társas kapcsolatok15. Az Ön pszichés betegsége jelenleg mennyire terheli meg a családját? 16. Ha segítségre szorul ki az, akire a leginkább számíthat? 17. Hatással van-e, ha igen, hogyan hat a pszichés zavara a párkapcsolatokra?18. Van –e gyermeke? Mennyi?19. Hatással van-e, ha igen, hogyan hat a pszichés zavara a gyereknevelésre?20. Van-e/vannak –e barátai? Mennyi?21. Beszél-e másoknak a pszichés betegségéről?22. A betegsége akadályozza-e abban, hogy szűkebb környezetével kapcsolatot

alakítson ki, kapcsolatot tartson fent? 23. A betegsége akadályozza-e abban, hogy idegen személyekkel kapcsolatot

alakítson ki, kapcsolatot tartson fent? 24. Van-e kapcsolata valamilyen szociális/segítő/vallási csoporttal? Kikkel?

Iskolai végzettség, tanulmányok25. Hatással volt-e az Ön betegsége az iskolai tanulmányaira? Ha igen, hogyan? 26. Ön milyen segítséget igényelt volna a saját tanulmányaihoz?

Lakhatás27. Hol él jelenleg: a) családi házban, sorházbanb) társasházbanc) tömbházband) egyéb:28. Kinek a tulajdona a lakás/ház, amelyben él? 29. Van-e saját lakása/háza?30. Hány szobás lakásban élnek?31. Van –e önálló szobája?32. Hatással volt-e az Ön betegsége bármilyen módon a lakhatására? Ha igen,

hogyan?33. Ön szerint hogyan kellene segíteni a pszichés betegek lakhatását?

Jövedelem - foglalkoztatottság34. Mi a foglalkozása?35. Van –e jelenleg munkahelye? Hol? Mivel foglalkozik?


155

36. Amennyiben védett vagy rehabilitációs munkahelye van kérem mondja el, hogy mit jelent Ön számára ez a munkahely?

37. Ki segített abban, hogy a védett/rehabilitációs munkahelyet megtalálja?

Amennyiben jelenleg munkanélküli38. Dolgozott –e korábban? 39. Mi volt az utolsó betöltött foglalkozása az állandó munkahelyén?40. Hogyan szűnt meg az állása? Hány éve? (Mikor?)41. Van –e alkalmi munkája? Milyen jellegű? Milyen munkarendje van? (idő-

tartam, időbeosztás)?42. Hatással volt-e az Ön betegsége bármilyen módon az Ön foglalkoztatására?

Ha igen, hogyan?43. Ön szerint hogyan kellene segíteni a pszicés betegek foglalkoztatását?44. Van-e jelenleg jövedelme? Mennyi?45. Mekkora a háztartás egy főre eső jövedelme?46. Az Önök háztartása szenved-e hiányt valamiben?47. Fenn tudja-e tartan a lakhatását? Van-e valamilyen rezsi-tartozása? Milyen

szolgáltató fele? Mennyi?48. Van-e más adóssága is? Milyen problémákat okoz?

Egészségügy - ellátórendszer49. A pszichés betegség mellett van-e valamilyen tartós betegsége? 50. Az Ön tapasztalata alapján milyen jellegű segítséget kapnak illetve nem

kapnak meg a betegek és családtagjaik a pszichés zavarral való együttélés megkönnyítéséhez?

51. Jelenleg kap-e valamilyen kezelést? Milyen kezelést? Hatásos-e? 52. Hogyan alakult a pszichés betegsége az elmúlt években?a) rosszabbodottb) javultc) nem változott

53. Mi a legrosszabb a betegségében?54. Volt-e a pszichés zavara miatt kórházi kezelésen? Mikor, mennyi ideig? Mik

voltak Önnek a kórházi kezeléssel kapcsolatos tapasztalatai? 55. Milyen nehézségekkel jár a bentlakásosos kezelés? Van-e valamilyen féle

szociális támasza a családnak, betegnek ebben az időszakban? Milyen jelle-gű? Mi az amit hiányol az ellátásban?

56. Milyen tapasztalata van a veszprémi pszichiátriai ellátórendszerről? Mond-ja el az említett intézményekkel kapcsolatos tapasztalatait (hiányosságait, erősségeit).

156


57. Véleménye szerint a pszichés zavarral küzdő személyeknek milyen segítség-re van szükségük (amit nem kapnak meg a jelenlegi ellátási formák között)? Milyen típusú szolgáltatást hiányol?

Életmód-önellátás58. Véleménye szerint az alábbiak közül miben szorul segítségre?

segítségre szorul bevásárlásnál (bevásárló lista elkészítésénél, bevásárlás elvégzésénél) igen nem

segítségre szorul a napi étkezések előkészítésénél

segítségre szorul a lakáson belüli rend fenntartásához

segítségre szorul ruháinak tisztításánál

segítségre szorul szabadidős programok megszervezésében

segítségre szorul a hatékony kommunikációban

segítségre szorul a problémamegoldásban

segítségre szorul a konfliktuskezelésben


segítségre szorul a telefon használatánál

segítségre szorul a pénz beosztásában

segítségre szorul az anyagi ügyei intézésében

segítségre szorul jogi ügyei intézésében

segítségre szorul a napi életritmus kialakításában

59. Volt-e üdülni az elmúlt 3 évben?60. Hogyan telik egy átlagos napja?61. Ön kitől, mit kérdezne meg, mire hívná fel a figyelmet a pszichés zavarral


Jelige:………………………


157

4. sz. melléklet: INTERJÚVÁZLAT A PSZICHÉS ZAVARRAL KÜZDŐ

SZEMÉLY HOZZÁTARTOZÓJA SZÁMÁRA


1. Milyen rokoni vagy egyéb kapcsolatban áll a pszichés zavarral küzdő sze-méllyel?

2. Kora: 3. Iskolai végzettsége: 4. Családi állapota:5. Együtt él –e a pszichés zavarral küzdő személlyel? 6. Milyen pszichés zavart diagnosztizáltak az Ön hozzátartozójánál?7. Mit jelent a pszichés zavarral küzdő személy számára ez a betegség?8. Mit jelent a hozzátartozók számára (mivel jár együtt) ez a betegség?9. Mit tud arról, hogy hozzátartozójának hány éves korában jelentkeztek a be-

tegség első tünetei? Hogyan? Mit tapasztalt a környezete a tünetekből? 10. Mit tud arról, hogy a tünetek megjelenését követően mennyi idő telt el ad-

dig, míg szakorvoshoz fordult? 11. Mit tud arról, hogy ki kezdeményezte, hogy a tünetekkel forduljanak or-

voshoz?12. Mit tud arról, hogy melyik orvost ill. szakembert keresték fel a pszichés

zavar kezelése céljából? Ki, mit tanácsolt, milyen kezelést, terápiát írt elő? (Kérem, ha több szakembert felkeresett tegyük őket abba a sorrendbe, ami-lyen sorrendben felkereste őket!)

Szakember Hány éves korban, milyen

tünetekkel fordultak

hozzá?

Milyen kezelést, terápiát javasolt?

Mennyi ideig tartották fenn a kapcsolatot a szakemberrel?

Használt-e a terápia/

kezelés?Miben segített, miben

nem?

13. Mit tud arról, hogy / Hogyan fogadták a közvetlen családtagok a betegségét?

158


Tudtak –e segíteni valamiben Önöknek? Okozott-e feszültséget, konfliktusokat a szűk családban a hozzátartozója betegsége? Milyen jellegűeket?14. Mit tud arról, hogy hogyan fogadta a tágabb környezete (iskolatársak, taná-

rok, munkatársak, tágabb rokonság, barátok) a betegségét?

Családi és társas kapcsolatok15. A hozzátartozója pszichés betegsége jelenleg mennyire terheli meg a családját? 16. Ha a pszichés zavarral küszködő hozzátartozója segítségre szorul kire szá-

míthat leginkább? 17. Hatással van-e, ha igen, hogyan hat a pszichés zavara a hozzátartozója pár-

kapcsolatára?18. Van –e a hozzátartozójának gyermeke? Mennyi?19. Hatással van-e, ha igen, hogyan hat a hozzátartozójának pszichés zavara a

gyereknevelésre?20. Ön szerint miben kellene segíteni a pszichés betegek családjait?21. Az Ön családi kapcsolataira hatással van-e bármilyen módon, hogy hozzá-

tartozója pszichés zavarral küszködik? 22. A betegség hozzátartozóját akadályozza-e abban, hogy környezetével kap-

csolatot alakítson ki, kapcsolatot tartson fent? 23. A betegség hozzátartozóját akadályozza-e abban, hogy idegen személyekkel

kapcsolatot alakítson ki, kapcsolatot tartson fent? 24. Van-e hozzátartozójának vagy Önnek kapcsolata valamilyen szociális/segí-

tő/vallási csoporttal? Kikkel?

Iskolai végzettség, tanulmányok25. Hatással volt-e a betegség a hozzátartozója iskolai tanulmányaira? Ha igen,

hogyan? 26. Ön szerint hogyan kellene segíteni a pszichés betegek tanulmányait?

Lakhatás27. Hol él a hozzátartozója jelenleg: e) családi házban, sorházbanf) társasházbang) tömbházbanh) egyéb:

28. Hány szobás lakásban él?29. Van –e önálló szobája? Ha nem, kivel van egy szobában?30. Hatással volt-e hozzátartozójának a pszichés betegsége bármilyen módon a lakhatására? Ha igen, hogyan?31. Ön szerint hogyan kellene segíteni a pszichés betegek lakhatását?


159

Jövedelem - foglalkoztatottság32. Önnek mi a foglalkozása?33. Van –e jelenleg munkahelye?34. Hozzátartozójának mi a foglalkozása?35. Hozzátartozójának van-e jelenleg munkahelye?

Amennyiben Hozzátartozója jelenleg munkanélküli36. Hozzátartozója dolgozott –e korábban?37. Mi volt hozzátartozójának az utolsó betöltött foglalkozása?38. Hogyan szűnt meg hozzátartozójának az állása? Hány éve?39. Hatással volt-e a pszichés betegség az Ön hozzátartozójának a foglalkozta-

tására? Ha igen, hogyan?40. Hatással volt-e hozzátartozójának a pszichés betegsége bármilyen módon az

Ön foglalkoztatására? Ha igen, hogyan?41. Ön szerint hogyan kellene segíteni a pszichés betegek foglalkoztatását?42. Van-e a hozzátartozója háztartásának jelenleg jövedelme? 43. Mekkora a hozzátartozója háztartásának egy főre eső jövedelme?44. Szenved-e a hozzátartozójának háztartása hiányt valamiben?

Egészségállapot, ellátórendszer45. Hozzátartozójának a pszichés betegség mellett van-e valamilyen tartós be-

tegsége? 46. Az Ön tapasztalata alapján milyen jellegű segítséget kapnak, illetve nem

kapnak meg a betegek és családtagjaik a pszichés betegséggel való együttélés megkönnyítéséhez?

47. Hozzátartozója jelenleg kap-e valamilyen kezelést? Milyen kezelés/ekben részesül? Hatásos-e?

48. Hogyan alakult hozzátartozójának a pszichés betegsége az elmúlt években?d)rosszabbodotte)javultf)nem változott49. Mi a legrosszabb hozzátartozójának a betegségében?50. Volt-e hozzátartozója a pszichés zavara miatt kórházi kezelésen? Mikor?

Mennyi ideig? 51. Milyen nehézségekkel jár a bentlakásos kezelés? Van-e valamilyen féle szoci-

ális támasza a családnak, betegnek ebben az időszakban? Milyen jellegű? Mi az amit hiányol az ellátásban?

52. Kérem vázolja fel, hogy milyen egészségügyi-, szociális-, közoktatási-, egyéb segítség áll a pszichés zavarban szenvedő veszprémi személyek ill. családtag-jaik megsegítésére.

160


53. Az említett intézményekkel kapcsolatosan milyen tapasztalatai vannak? (hi-ányosságai, erősségei)

54. Véleménye szerint a pszichés zavarral küzdő személyeknek milyen segítségre van szükségük (amit nem kapnak meg a jelenlegi ellátási formák között)? Milyen típusú szolgáltatást hiányol?

Életmód-önellátás55. Véleménye szerint az alábbiak közül miben szorul segítségre hozzátartozó-ja?

segítségre szorul bevásárlásnál (bevásárló lista elkészítésénél, bevásárlás elvégzésénél) igen nem

segítségre szorul a napi étkezések előkészítésénélsegítségre szorul a lakáson belüli rend fenntartásáhozsegítségre szorul ruháinak tisztításánálsegítségre szorul szabadidős programok megszervezésébensegítségre szorul a hatékony kommunikációbansegítségre szorul a problémamegoldásbansegítségre szorul a konfliktuskezelésbensegítségre szorul a közlekedési eszközök használatánálsegítségre szorul a telefon használatánálsegítségre szorul a pénz beosztásábansegítségre szorul az anyagi ügyei intézésébensegítségre szorul jogi ügyei intézésébensegítségre szorul a napi életritmus kialakításában

56. Hozzátartozója milyen rendszerességgel jár el otthonról? 57. A pszichés betegség miben befolyásolja leginkább a hozzátartozója élet-

módját?58. A hozzátartozójáról való gondoskodás vagy a hozzátartozóval való együtt-

élés befolyásolja-e az Ön életmódját? Hogyan? 59. Volt-e üdülni az elmúlt évben?60. Ön kitől, mit kérdezne meg, mire hívná fel a figyelmet a pszichés zavarral



161

LEVELEKI MAGDOLNA

Szociális problémák az életkorfüggvényében hazai vizsgálatok alapján

A szociális problémák és a nemzedékek közötti összefüggés kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt vizsgálhatjuk egy adott időszakban a szociális problé-mák előfordulását különböző életkori csoportokban, másrészt beszélhetünk nemzedékenkénti különbségekről abban az értelemben, hogy egy-egy gene-ráció életének ugyanabban a szakaszában milyen szociális problémák jellem-zőek. A kétfajta megközelítést érdemes külön-külön alkalmazni, és mindkét szempontból megvizsgálni a nemzedékekhez és az életkori csoportokhoz való tartozás és a különböző szociális problémák előfordulásának gyakoriságát. Tanulmányomban a szóba jöhető számos társadalmi probléma közül az ala-csony várható élettartamnak, a korai halálozásnak, a betegségeknek és mentá-lis zavaroknak a változásait vizsgálom az életkor függvényében, illetve ahol a rendelkezésre álló kutatási eredmények az összehasonlíthatóságot lehetővé teszik, ott a problémák előfordulásának időbeni alakulását, a nemzedékek kö-zötti különbségeket is vázolom a statisztikák alapján. Külön részben foglalko-zom a szociális problémák kialakulását valószínűsítő életmódbeli sajátossá-gokkal, a dohányzással, a túlzott alkoholfogyasztással, illetve a szegénységgel, a társadalmi kirekesztettséggel a különböző életkori csoportokban.

A tanulmány a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola szociális munka szakán 2016-ban kezdődött Nemzedékek és szociális problémák c. kutatás ke-retében készült elsősorban a hazai népszámlálási adatok és KSH elemzések, valamint az Európai Lakossági Egészségfelmérés 2009. és 2014. évi eredmé-nyeinek felhasználásával.

1. A betegségek, a halandóság és a mentális zavarok időbeni változása, előfordulásának gyakorisága az életkor függvényében

A magyarországi népesség egészségi állapotáról átfogó képet két fő forrásból szerezhetünk: az egyik forrás a tízévente sorra kerülő népszámlálások adat-bázisa, a másik az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF), melyben 2009-ben Magyarország még önkéntesen vett részt, de 2014 óta az adatfelvétel min-

Korábban megjelent a Studia Wesprimiensia XVII. év., 2016 I-II. számában

162


den európai országra kötelező. A 2014-es vizsgálatot a 2009. évihez hasonlóan a Központi Statisztikai Hivatal bonyolította le.

Az egészségi állapot vizsgálata hazánkban nem előzmények nélküli. 1994-ben már volt egy egészségi állapotfelvétel, és a 2000-ben illetve 2003-ban az Országos Epidemiológiai Központ által lebonyolított Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) is nemzetközileg standardizált módszereket hasz-nált. (KSH, 2015/a) Ezek a kutatások lehetővé teszik az időbeni folyamatok le-írását, a mérési eredmények összehasonlítását.

Mint a 2010. évi „Társadalmi helyzetkép” összegzésében megállapítja, „a magyar lakosság fiatalabban betegszik meg és hamarabb hal meg, mint az eu-rópai országok többségében élők, és kevesebb egészséges életévekre is számíthat. Ez annak ellenére is így van, hogy az utóbbi két évtizedben számottevő javu-lás mutatkozott mindkét nem és minden életkor egészségviszonyaiban..„ (KSH, 2010. 3.o.)

1.1. A halandóság, a várható élettartam és a halálhoz vezető leggya-koribb betegségek időbeni változásai Magyarországon

Az időbeni változások egyik fontos hozadéka, hogy 1990-ben megfordult a születéskor várható élettartamok addig csökkenő illetve stagnáló trendje. 2000-2010 között Magyarországon a születéskor várható élettartam a férfiak esetében 67,1-ről 70,5, a nők esetében 75,6-ról 78,1 évre emelkedett. A férfiak és nők életkilátásai közötti különbség is csökkent ebben a 10 évben 8,5-ről 7,6 évre.

A KSH (2010) elemzése szerint, ez a tendencia hazai viszonyok között látvá-nyos, hiszen 1960-2000 között nem volt tapasztalható ilyen intenzív javulás, de az EU-27 országainak 2000-2010 közötti adatait tekintve a várható élettar-tam magyarországi évi átlagos növekedése az alacsonyabbak közé tartozik. A 2010. évi adatok alapján Magyarország mindössze Litvániát, Lettországot és Bulgáriát előzi meg a 27 tagállam közül. Az országok rangsorában a férfiak Svédországban élnek legtovább, várható élettartamuk kilenc évvel több, mint Magyarországon. A nők esetében Franciaország áll az élen, ahol a mienknél hét évvel magasabb a mutató.


163

1. táblaA születéskor várható átlagos élettartam az EU néhány tagállamában

Férfiak Nők2000 2010 2000 2010

Svédország 77,4 79,6 82,0 83,6Franciaország 75,3 78,3 83,0 85,3

Ausztria 75,2 77,9 81,2 83,5Lengyelország 69,6 72,1 78,0 80,7

Szlovákia 69,2 71,7 77,5 79,3Csehország 71,7 74,5 78,5 80,9

Románia 67,1 69,8 74,2 77,4Magyarország 67,5 70,7 76,2 78,6

KSH, 2010.

Jelentős különbség Magyarország és az EU más országai között az is, hogy az Unióban a várható élettartam növekedése elsősorban annak következménye, hogy mind többen érik el az öregkort, Magyarországon viszont 40%-ban a harmincas, negyvenes éveiben járók halandóságának csökkenése és a javuló csecsemőhalálozás járul hozzá az életesélyek növekedéséhez. (KSH, 2010)

A magyarországi várható élettartam kedvezőtlen mutatóinak fő oka a korai, 65 év alatti halálozás, 2000-től számítva átlagosan a meghaltak 42%-a nem érte meg a 65 éves kort. Az Unióban ez az arány 33% körüli.

A halálhoz vezető leggyakoribb betegségek a 60-as évek óta a keringési rend-szer betegségei és a daganatos betegségek. A legtöbb korai – 65 év alatti – halá-lozás rosszindulatú daganatos betegség miatt következik be, 2010-ben 13 ezren hunytak el ily módon, ez a halálozások 38%-át jelenti. Ezt követik a keringési rendszer betegségei okozta korai halálok 15%-kal, 2010-ben 10 ezer áldozattal. Ki kell még emelni a korai halálokok között a közlekedési balesetből eredő eseteket és az öngyilkosságot, melyek jelentős számban 65 évnél fiatalabb em-bereket érintenek.

A halálesetek egy része időben nyújtott megfelelő orvosi ellátás esetén nem következne be, ezeket nevezi a szakirodalom elkerülhető halálozásoknak. (i.m.) Magyarországon a javuló tendenciák jelentős részben az elkerülhető halálozások számában bekövetkező csökkenésnek köszönhető, ami az orvosi ellátás eredményességét, a népegészségügyi programok hatékonyságát és az egészségesebb életmód terjedését mutatja. (KSH, 2010)

Nézzük meg a továbbiakban, hogyan függnek össze a betegségek, a betegségek kialakulását valószínűsítő életmód és az életkorcsoportokhoz való tartozás?

164


1.2. Az időskorúak betegségeiA felnőtt népesség betegségei közül a leggyakoribb egészségi probléma a

magas vérnyomás, mely a népességnek körülbelül harmadát érinti. Az életkor növekedésével nő azoknak a száma, akik magas vérnyomástól szenvednek, és a 75 évnél idősebb korosztályban már öt személy közül négy érintett. A beteg-ség 45-54 éves korban jelenik meg először nagy számban, az ilyen korúaknak közel tizedét sújtja. Az európai lakossági egészségfelmérés adatai szerint a ma-gyarországi előfordulás gyakorisága a 75-84 éves korcsoportban az első vagy a második legmagasabb. (ELEF, 2009)

Külön kell foglalkozni az agyér-betegségekkel, mely szintén népbetegségnek számít, és az életkor növekedésével egyre gyakoribbá válik. A 45-54 éves korú-ak között még a lakosságnak 3%-át érinti, de a 75 éven felüliek körében ennek tízszerese. Érdemes megjegyezni, hogy mind az agyér-betegségek, mind a ma-gas vérnyomás gyakoribb a nők, mint a férfiak körében. Míg azonban a magas vérnyomás kimutathatóan összefügg a szegénységgel, az agyér-betegségek elő-fordulásának gyakorisága kizárólag az életkor és a nemi hovatartozás alapján mutat szignifikáns különbségeket.

Daganatos betegségek előfordulásának gyakoriságát mutatja az a 2009. évi adat, mely szerint 260 ezer főre tehető azok száma, akiknek volt valaha daganatos be-tegsége. A 35-44 évesek korcsoportjában minden századik ember érintett, ezt követően pedig meredeken emelkedik az érintettek száma. A középkorosztály-ban még a nők felülreprezentáltak, de 65 éven felül az idősebb férfiak veszélyez-tetettsége 20%-kal meghaladja a nőkét. 75 éves és idősebb férfiak prevalenciája 12%, a nőké 8% a háziorvosok regiszterei alapján. (KSH, 2010)

A csigolyabetegség, mely gyakran mozgáskorlátozottsághoz és munkakép-telenséghez vezet, szintén nagy számban fordul elő. 2009-ben a nyilvántartott csigolyabetegek száma meghaladta az 1 milliót. A fiatalabbnak 5-10 százaléka, az idősebbeknek azonban már negyede szenved ebben a betegségben. A csi-golyabetegség előfordulásának gyakorisága statisztikailag mérhető különbsé-geket mutat nemenként és a szubjektív jövedelmi helyzet függvényében is. A nőket minden korosztályban fokozottan sújtja, és a szubjektív alacsony jöve-delem is a betegség gyakoribb előfordulását valószínűsíti. (i.m. 14.o.)

A cukorbetegség és más anyagcsere rendellenességek is gyakoribbá válnak az életkor előrehaladásával. A májbetegségek előfordulása az 55-64 éves kor kö-zötti férfiak körében a leggyakoribb, ezer fő közül 25-öt sújt. A nők körében harmadennyi a májbetegek száma. A májbetegek harmadánál a betegség ki-alakulásának oka a túlzott alkoholfogyasztás, mely 2005 óta a 35-54 éves kor közöttiek körében jelentős visszaesést mutat. (i.m. 14.o.)


165

1.2.1 Mentális betegségek és öngyilkosságAz alkoholfogyasztással gyakran összefüggő pszichés problémák közül a leggya-

koribb a depresszió. Magyarországon minden tízedik ember átélt már depresszi-ót, vagy depressziós szorongásról számolt be. Közülük négyből háromnak orvos is megállapította a betegségét. Az életkorral előre haladva nő a veszélyeztetettség, a 65 évesek, illetve idősebbek körében pedig eléri a 7-15%-ot. Az európai lakossá-gi egészségfelmérés adatai alapján azonban a 15-24 és a 45-64 éves kor közöttiek prevalenciája Magyarországon a többi európai uniós országgal összehasonlítva a legnagyobb arányban tapasztalták meg a krónikus melankóliát. (i.m. 15.o.)

A többek által pszichés problémákkal magyarázható öngyilkosságok gya-korisága Magyarországon jól követi a társadalmi-politikai változásokat. Az öngyilkosságok éves rátája (100 ezer főre vetített öngyilkosok száma) 1967-88 között olyan magas volt, hogy Magyarország a nemzetközi lista első helyére került. Ezt követően a mutató 2006-ig közel felére csökkent. 2006-2010 között stagnált illetve enyhén emelkedett, majd 2011-től napjainkig újabb jelentős csökkenés mutatkozott.

1. táblaAz öngyilkossági ráták csökkenése 1987-2006 között

nemenként és korcsoportonként

Korcsoport Férfiak Nők20-29 64% 78%30-39 59% 58%40-49 41% 46%50-59 32% 54%60-69 39% 60%70-79 55% 76%80-89 51% 60%

Összesen 41% 56% Zonda – Paksi – Veres, 2013.

A ráták csökkenése minden korosztályt érintett, de leglátványosabb a csök-kenés a 20-39 év közöttiek és a 70 éven felüliek körében, bár az idősek még mindig erősebben veszélyeztettek minden más korcsoportnál. A 80-89 éves korosztályban a százezer megfelelő korú lakosra számított mutató az orszá-gosnak közel háromszorosa mind a férfiak, mind a nők körében.

(Zonda – Paksi – Veres, 2013)

166


2. táblaAz öngyilkosságok alakulása a különböző korcsoportokban, 100.000 megfe-

lelő korú lakosra számítva (férfiak)Férfiak Nők

Korcsoport 1987 2006 1987 200620-29 46.01 fő 16.66 fő 12.98 fő 2.91 fő30-39 77.20 fő 31.74 fő 22.07 fő 9.24 fő40-49 106.5 fő 63.40 fő 29.89 fő 16.25 fő50-59 102.06 fő 69.37 fő 37.42 fő 17.40 fő60-69 101.24 fő 61.84 fő 44.26 fő 17.89 fő70-79 149.27 fő 67.72 fő 60.57 fő 14.65 fő80-89 220.27 fő 107.08 fő 80.31 fő 32.46 fő

Összesen 65.92 fő 38.92 fő 25.59 fő 11.34 fő

Zonda – Paksi – Veres, 2013

A kedvező folyamatok következtében 1987-2006 között százezer főre vetítve az öngyilkosok száma a férfiak körében 65,92 főről 38,92 főre, a nők körében 25,59 főről 11,34 főre csökkent. A 20-29 évesek körében férfiaknál a ráta 46,01 főről 16,66 főre, a nőknél 12,98-ról 2,91 főre mérséklődött.

1.3. A fiatalok betegségeiMíg a fent tárgyalt betegségek és társadalmi problémák az életkor előre

haladtával mind nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, az asztma, az endok-rin, táplálkozási és anyagcsere betegségek, a vér és vérképző szervek betegsé-gei, például a vashiányos vérszegénység, valamint az immunrendszert érintő bizonyos rendellenességek elsősorban a fiatalkorúak betegségei. A háziorvosok 2009. évi nyilvántartása szerint a 18 évesek vagy annál fiatalabbak több mint negyedénél állapítottak meg allergiás eredetű bőrgyulladást, 2-3%-nál szem-betegséget, és hasonló arányú a deformáló hátgerinc-elváltozások, a kalória-többlet miatti elhízás, valamint a mentális és viselkedési zavarok előfordulása. (KSH, 2010. 15.o.)

1999-2009 között a fiatalok betegség-prevalenciái emelkedtek. A háziorvosok regiszterei szerint egy-egy betegségkategóriában 83%-kal nőtt tíz év alatt a nyil-vántartott gondozottak száma. Ezen belül az allergiás bőrgyulladás meghárom-szorozódott, az asztma előfordulása pedig 2,5-szeres lett az időszak végére. (i.m.)


167

1.4. A fogyatékkal élők életkor szerinti sajátosságai és a fogyaté-kosság előfordulásának időbeni változása

A 2011-es népszámlálás során valamivel több, mint 490 ezer személy, a teljes népesség 4,9 százaléka azonosította magát fogyatékossággal élőként. (KSH, 2015) A fogyatékkal élők többsége 60 éven felüli, közel harmada 40-59 év közötti, és az ennél fiatalabbak aránya mindössze 18,7%. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az életkor és a fogyatékosság előfordulásának gyakorisága között van összefüggés. A veleszületett esetek aránya a fogyatékkal élők százalékában mindössze 17,9%. Iskolás kor előtt keletkezik az esetek 4,7%-a, iskolás korban, de még 18 éves kor előtt 4,8%, 18 éves kor után, de 60 éves kor előtt 41,6% és 60 éves kor után 19,5%. (A fennmaradt 8,1% nem tudja, illetve nem kívánt válaszolni.)

3. táblaA fogyatékkal élők és a teljes népesség megoszlása

korcsoportok szerint, 2011.

Korcsoportok, éves Fogyatékkal élők Teljes népesség0-14 4,7 14,6

15-39 14,0 34,340-59 29,2 27,760-x 52,0 23,5

KSH, 2015/c

Ha a fogyatékkal élők korcsoportok szerinti megoszlását összevetjük a teljes népesség megoszlásával, azt látjuk, hogy a fogyatékosok körében jelentősen felülreprezentáltak a 60 éven felüliek, arányuk a fogyatékkal élők között két-szer akkora, mint a teljes népességen belül. Különösen magas az idős nők kö-rében a fogyatékosság gyakorisága, ami nagy valószínűséggel a nők hosszabb élettartamával magyarázható.

Ugyanakkor relatíve kisebb valamennyi 60 évnél fiatalabb korcsoport érintett-sége. A 15-39 évesek például a teljes népesség 34,3%-át alkotják, míg arányuk a fogyatékkal élők körében mindössze 14,0%. A fogyatékkal élők korstruktúrájá-nak a teljes népesség korstruktúrájától való eltérése részben (de csak részben!) a fogyatékkal élők jövedelmi viszonyait is magyarázza. Magas ugyanis körükben a járadékból élők aránya, és alacsony a foglalkoztatottság. A 2011. évi népszámlálási adatok szerint a fogyatékosoknak csupán 14%-a volt foglalkoztatott, míg a teljes népességen belül ez az arány 46%. (KSH, 2015)

168


Ha a fogyatékosság alakulásának tendenciáit vizsgáljuk a magyarországi né-pességben, a népszámlálási adatokra csak óvatosan támaszkodhatunk, ugyan-is az adatfelvétel módszertanilag 2001-2011 között több szempontból válto-zott. A KSH 2015. évi összehasonlító elemzése ezen módszertani különbségek, a kérdések megválaszolásának önbesoroláson alapuló szubjektív jellegének és a válaszadás eltérő arányának figyelembe vételével életkori csoportok vonat-kozásában az alábbi tendenciákat rögzíti.

A fogyatékkal élők körében jelentősen változott az idősek aránya, ami ál-talában a népesség elöregedésével magyarázható: a 60 éven felüliek aránya 2001-2011 között 45%-ról 52%-ra nőtt, ugyanakkor a 30-39 éves korosztály kivételével minden korcsoport érintettsége csökkent.

4. táblaA fogyatékkal élők számának változása életkor szerint, 2001-2011.

Életkor, éves

Fogyatékkal élők száma, 2011.

(fő)

Fogyatékkal élőka 2001. évi

százalékában

Fogyatékkal élők megoszlása %

2001 2011

0-14 23.190 80,5 5,0 4,715-19 11931 85,9 2,4 2,420-29 23059 70,1 5,7 4,730-39 33817 90,2 6,5 6,940-49 45102 53,5 14,6 9,250-59 98384 81,4 21,0 20,160-69 98744 96,6 17,7 20,170-79 88033 84,1 18,1 17,9

80- 68318 131,8 9,0 13,9Összesen 490578 85,0 100,0 100,0

KSH, 2015/cHa a fogyatékosság típusainak előfordulását, illetve annak változásait vizs-

gáljuk a két népszámlálás között, számottevően nőtt a mozgássérültek és a nagyot hallók aránya, csökkent ugyanakkor a vakok, a beszédhibások és az értelmi fogyatékosok előfordulásának gyakorisága.


169

5. táblaA létszám változása a kiválasztott csoportokban 2001 és 2011 között (fő)

A fogyatékosság típusa 2001 2011 Változás a 2001.

évi százalékában Mozgássérült 225 615 232 206 102,9

Vak 10 554 9 054 85,8Értelmi

fogyatékos 59 734 42 779 71,6

Nagyothalló 61 503 63 014 102,5Beszédhibás 16 225 14 528 89,5

KSH, 2015/c

A különböző életkori csoportokban eltérőek a változások a fogyatékosság típusa szerint. A mozgássérültek körében például jelentősen nőtt az idősek aránya szemben a 60 éven aluliakkal, mely mutató minden korosztályban csökkenést jelez. A nagyothallók számának növekedése szintén a nagyothal-lóknak a 60 éven felüliek körében történő növekedéssel jár együtt, bár ebben a fogyatékosság típusban nőtt a 20-39 éves kor közöttiek aránya is.

6. táblaA fogyatékossággal élők megoszlása korcsoport

és a fogyatékosság típusa szerint 2001-2011. (százalék)

A fogyatékosság típusa -19 20-39 40-59 60- Összesen 0-19 20-39 40-59 60- Összesen

2001 2011

Mozgássérült 3,2 7,4 35,8 53,7 100 3,0 6,4 29,0 61,6 100

Vak 6,7 9,4 21,3 62,6 100 4,8 12,8 23,6 58,8 100Értelmi

fogyatékos 28,3 32,4 23,5 15,7 100 23,8 35,1 26,3 14,8 100

Nagyothalló 4,3 7,3 19,7 68,6 100 3,9 7,4 18,8 69,9 100Beszédhibás 19,3 22,9 29,0 28,8 100 20,0 21,8 29,8 28,4 100

KSH, 2015/c

170


Legjelentősebb a csökkenés a két népszámlálás között az értelmi fogyaté-kosság előfordulásában, míg 2001-ben 59.734 fő önbesoroláson alapuló adatok szerint az értelmi fogyatékosok száma, 2011-ben számuk 42.779-re csökkent. Az értelmi fogyatékosok között a 19 év alatti fiatalok és a 60 éven felüliek ará-nya csökkent, növekedés figyelhető meg azonban a középkorúak körében. A 20-59 év közöttiek aránya ugyanis 55,9%-ról 61,4%-ra nőtt.

Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a vizsgált 10 év alatt ha csekély mér-tékben is, de nőtt a 19 év alattiak aránya a beszédhibások között 19,3%-ról 20,0%-ra. A 40-59 éves korosztály részesedése hasonlóan 0,8%-kal nőtt.

A továbbiakban azt vizsgálom, hogy mit mutatnak az életmód és a társadalmi helyzet, azon belül az egészség-magatartás és a szegénység különbségei életkor szerint. Ezek a változók ugyanis valószínűsíthetően összefüggnek az előbbi-ekben áttekintett szociális problémákkal. Bár nincs lehetőségünk arra, hogy a betegségek előfordulása, az életmód, a szegénység és valamely korcsoporthoz való tartozás közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel ellenőrizzünk, lévén, hogy aggregált adatokkal dolgozunk, a különböző változók együtt járása, a problémák korcsoportok szerinti áttekintése tanulságokkal szolgálhat.

2. Az egészség-magatartás különbségei életkor szerint

Az egészséget befolyásoló tényezőket Lalonde (1981) négy csoportba sorolta. Kanadai kutatásain alapuló becslése szerint a biológiai, genetikai adottságok 27%-ban, az életmód 43%-ban, a környezeti tényezők 19%-ban, az egészség-ügyi ellátás 11%-ban befolyásolja egészségünket. Ha az arányok nem is vo-natkoztathatóak egy az egyben a mai magyar viszonyokra, a modell felhívja a figyelmet az egészséges életmód fontosságára. Európában az egészségtelen táplálkozás és az elégtelen fizikai tevékenység az elkerülhető betegségek fő oka. (KSH, 2010)

A táplálkozásbeli hiányosságok legfőképpen a nem megfelelő mennyiségű zöldség- és gyümölcsfogyasztásban mutatkoznak meg. A helytelen táplálko-zás elsősorban a fiatal felnőttekre jellemző, ők fogyasztanak legritkábban gyü-mölcsöt: a 2009. évi egészségügyi felmérés szerint a fiatalok heti nyolc alka-lommal, az idősek 12 alkalommal. (ELEF, 2011)

Hasonlóképpen összefüggést mutat a testmozgás gyakorisága és az életkor szerinti hovatartozás: az életkor előre haladtával csökken a testmozgás meny-nyisége, illetve nő azok aránya, akik egyáltalán nem mozognak. A mozgáshi-ány és az egészségtelen táplálkozás együttesen túlsúlyhoz vezet. Az elhízot-tak aránya 1980 óta a világon megduplázódott, a 15 év feletti magyarországi népességnek több mint egyharmada túlsúlyos, egyötöde pedig elhízott.


171

Életkori bontásban azt látjuk, hogy minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy túlsúlyos, de 75 év felett ez a veszélyeztetettség csökken. Nem mondhat-juk azonban, hogy a fiatalok körében nem jelent problémát a túlsúlyosság. A 25-34 éves korosztályban ugyanis 50% azoknak az aránya, akiknek a testtö-mege meghaladja az egészséges mértéket. (KSH, 2011)

2.1. Dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás életkori metszetbenAz elkerülhető halálozásoknak van még két számottevő oka: a dohányzás és

az alkoholfogyasztás. WHO adatok alapján, a világon minden tízedik halál-eset oka a dohányzás. (WHO, 2008) Magyarországon ez az arány megközelíti ennek a kétszeresét, vagyis évente 25-26 ezer ember élhetne tovább, ha nem dohányozna. (Ez a szám megközelítőleg az éves népességfogyás fele.) „A 35 éves dohányzó férfiak még várható élettartama 7,6 évvel, a nőké 6,3 évvel rövi-debb az azonos korú nem dohányzó társaiknál” (KSH, 2011. 24.o.)

A dohányzási szokások életkor szerinti különbségeit jelentősen befolyásolja a nemi hovatartozás. Fiatal korban a férfiak nagyobb gyakorisággal dohányoz-nak, ellenben 45 éves kor körül közülük többen hagyják abba a dohányzást, mint a nők közül. A nők körében az jellemző, hogy a gyermekvállalás idősza-kában mondanak le nagy számban a cigarettáról, 35 éven felül viszont meg-emelkedik újra körükben a dohányzók gyakorisága. Összességében megálla-píthatjuk, hogy életkor minden más tényezőnél erősebb összefüggést mutat a dohányzók számával. Ugyanakkor a kétezres évek felmérései szerint a rend-szeresen dohányzók aránya a népesség egészében csökkent, főképpen a fiatal férfiak körében vált kevésbé népszerűvé ez a káros szokás. (i.m.)

7. táblaA dohányzási szokások korcsoport szerint, 2009. (%)

Korcsoport, éves Dohányzik Leszokott Soha nem dohányzott Együtt15-24 37,2 5,6 57,3 10025-34 38,3 16,3 45,4 10035-44 36,2 16,8 47,0 10045-54 38,7 22,5 38,7 10055-64 32,3 23,0 44,7 10065-74 16,5 22,6 60,9 100

75 4,8 21,5 73,7 100Együtt 31,4 18,2 50,3 100

Forrás: ELEF, 2009.( in: KSH, 2011.)

172


8. táblaA rendszeresen dohányzók arányának változása

nemi hovatartozás és korcsoport szerint (%)

Férfi Nő

18-34 éves

35-64 éves 65- éves Összesen 18-34

éves35-64 éves

65- éves Összesen

2000a 44,4 41,0 13,7 38,2 29,0 28,2 3,4 23.0

2003b 43,1 39,0 15,9 37,1 32,5 28,5 5,3 24,6

2009c 36,3 36,4 14,1 32,7 25,6 28,8 7,0 22,6

Szignifikancia 2000-2009 Forrás: a/OLEF, 2000; b/OLEF, 2003; c/ELEF, 2009 (in: KSH, 2011)

A túlzott alkoholfogyasztás a dohányzáshoz hasonlóan fontos szerepet ját-szik a mortalitásban. Magyarországon 1999-ben az idő előtti halálozás 21%-ért a túlzott alkoholfogyasztás volt okolható. (Józan, 2003) Bár a KSH adatfel-vétele alapján vannak különbségek korcsoportok szerint, a különbségek sem a férfiak, sem a nők esetében nem szignifikáns.

9. táblaA nagyivók és az absztinensek aránya nem és korcsoport szerint (%)

Korcsoport, éves

Nagyivó Absztinens

férfi nő együtt férfi nő együtt

18-24 5,3 2,9 4,2 27,8 40,2 33,825-34 3,2 0,2 1,7 23,8 43,0 33,435-44 10,3 0,5 5,4 21,2 41,3 31,245-54 9,8 1,0 5,3 17,4 44,7 31,355-64 14,4 1,6 7,4 19.0 48,4 35,165-74 12,0 1,6 5,8 21,5 59,6 44,3

75- 9,0 0,6 3,4 29,6 71,9 57,8Együtt 9,0 1,1 4,8 22,2 49,0 36,5

KSH, 2011.


173

A nagyivás gyakorisága a 35-44 éves férfiak körében 10% körüli, 55-64 éves kor között pedig 14%, ezt követően azonban csökken az arányuk. A 75 éven felüliek között 9% a nagyivó. Az összes szélsőségesen italozó több mint fele 35-64 éves férfi. A felnőtt nők között a problémás italozás gyakorisága nem mutat számottevő életkori különbségeket, de érdemes megjegyezni, hogy a legmaga-sabb a mutató a 18-24 éves korúak körében.

3. Szegénység és életkor

A korábbiakban idézett KSH elemzések mutatják, hogy családok és egyének anyagi, jövedelmi helyzetének objektív és szubjektív mutatói valamint a szo-ciális problémák, a betegségek kialakulása között több esetben statisztikailag mérhető összefüggés van. Éppen ezért érdemes külön megvizsgálni a szegény-ség és társadalmi kirekesztettség időbeni változásait és életkori jellemzőit. „Szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercso-portot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló erőforrások (anyagi, kultu-rális, társadalmi) oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimá-lisan megkövetelhető életformából abban az országban ahol élnek.” (Havas n.a.)

A szegénység mérésére a hazai empirikus kutatások az Európai Unió mód-szerét követve három változót használnak: a jövedelem hiányát, az anyagilag elérhető javak körét és a munkaerő-piaccal való kapcsolatot. Ennek alapján a Központi Statisztikai Hivatal és az Eurostat összetett mutatója a szegénysé-get és kirekesztettséget három dimenzióban méri. 1/ A relatív jövedelmi sze-génység dimenziója a szegénységi küszöbnél kisebb jövedelemből élők arányát mutatja. A szegénységi küszöböt pedig a medián ekvivalens jövedelem 60 szá-zalékaként határozza meg. 2/ A súlyos anyagi depriváció, mint a szegénység második dimenziója „alapvető javakhoz való elégtelen hozzáférést, anyagi nélkülözést jelent”. 3/ A munkaszegénység, a nagyon alacsony munkaintenzi-tás pedig azokra jellemző, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú háztartástagok a lehetséges munkaidejüknek legfeljebb ötödét töltötték munkával. (KSH, 2014. 15. o.)

A KSH statisztikái azokat a személyeket tekinti szegénynek, pontosab-ban azok a személyek vannak kitéve definíciójuk szerint „a szegénység és kirekesztettség kockázatának”, akik a három dimenzió közül egyben vagy többen érintettek. Mint a 2014. évi jelentés megállapítja, 2013-ban a magyar népesség 31,1%-át, 3 millió 44 ezer embert érintett a szegénység és társadal-mi kirekesztettség legalább egy dimenziója. 2014-ben ez a szám 2.738 ezerre csökkent. A mindhárom dimenzióban érintettek száma 2013-ban 461 ezer

174


fő volt, 2014-ben pedig 293 ezer, vagyis a teljes népesség 4,7%-ról 3,0%-ra mérséklődött.

Az alábbi tábla a trendeket jól szemlélteti. A 2008. évi gazdasági válság után 2012-ben csökkent a súlyosan depriváltak száma, a szegénység vagy társadal-mi kirekesztettség által érintettek aránya pedig 2013-14. évben változott jelen-tősen. A szegények vagy kirekesztődöttek aránya 2014-ben tért vissza a 2008. évi válság előtti szintre.

10. táblaA szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya di-

menziónként (2010-2014)

2010 2011 2012 2013 2014

Relatív jövedelmi szegénység 14,1% 14,3% 14,9% 15,0% 14,9%

Súlyos anyagi depriváció 23,4% 26,3% 27,8% 24,0% 19,4%

Munkaszegénység 9,8% 10,3% 10,3% 9,7% 7,1%

Szegénység vagy társadalmi kire-kesztődés

(legalább egy dimenzióbanérintettek)

31,5% 33,5% 34,8% 31,8% 28,2%

KSH, 2015/b

A változások azonban korcsoportonként eltérőek. A legkedvezőtlenebb helyzetben a 18 év alatti gyerekek vannak, akik az átlagnál nagyobb mérték-ben, 2014. évben 8,1 százalékponttal magasabb arányban érintettek a szegény-ség valamely dimenziójában. Közülük is legveszélyeztetettebbek az egyszülős vagy sokgyermekes családban élők, illetve ahol a szülők nem dolgoznak. 2014-ben a 0-17 éves kor közöttiek 11,2%-a élt alacsony munkaintenzitású háztar-tásban, amely mutató 2,3%-kal magasabb a 18-59 év közöttiek körében hason-ló helyzetűek arányánál. A relatív jövedelmi szegénység is a legfiatalabbakat érinti elsősorban. Körükben a veszélyeztettek aránya ezen dimenzióban 2014-ben 22,7%, a 18-64 éves korosztályban 15,5%, a 65 éven felülieknél pedig 4,6%.

Ugyanakkor a javuló tendencia 2013-14-ben éppen ebben a korosztályban regisztrálható leginkább: két év alatt 7,8%-kal, 147 ezer fővel csökkent a sze-génységben élő gyermekek száma. (KSH, 2015)


175

11. táblaA szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya

korcsoportonként (%)

2010 2011 2012 2013 20140-17 éves 40,4 41,9 43,9 41,8 36,1

18-24 éves 37,3 39,0 41,8 37,3 33,525-64 éves 32,2 34,0 36,0 32,4 28,965+ éves 19,0 22,0 20,2 19,0 17,3

KSH, 2015/b

Az országos átlagnál 5,3%-kal magasabb a szegénység kockázatának kitettek aránya a 18-24 évesek körében is. Legkevésbé pedig a 65 éven felüliek érintet-tek, körükben a szegények és kirekesztettek aránya 2014-ben 17,3% volt, 11,1%-kal alacsonyabb az országos átlagnál.

A Statisztikai Hivatal 2013 óta külön vizsgálja a romák életkörülményeit. Az adatfelvételek azt mutatják, hogy a 16 évnél idősebb roma származásúak körében háromszor akkora a szegénység és társadalmi kirekesztődés esélye, mint a népesség egészében. A veszélyeztetettség adódik a gyerekek magas számából, az alacsony iskolázottságból és a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzettel összefüggő alacsony jövedelmi helyzetből. Fontos megjegyezni, hogy a roma népességnek a szegénység és társadalmi kirekesztettség általi érintettsége a szociális problémák életkori csoportok szerinti megoszlását is számottevően befolyásolja a teljes népességen belül, hiszen a cigány népesség korfája jelentősen különbözik a magyarországi összlakosság kormegoszlásá-tól.

Összefoglalás

Magyarországon az egyik legsúlyosabb probléma a korai halálozás, az EU országainál jóval alacsonyabb születéskor várható élettartam. 2000 óta a vár-ható élettartam Európa szerte emelkedett, nagy különbség azonban az EU tagállamok és Magyarország között, hogy nálunk nem annak köszönhető el-sősorban a statisztikai adatok javulása, hogy mind többen érik el az öregkort, hanem annak, hogy kevesebben halnak meg a harmincas, negyvenes éveikben és csökkent a csecsemőhalálozás száma is. A magyarországi várható élettar-tam kedvezőtlen mutatóinak továbbra is fő oka a 65 év alatti halálozás. A

176


legtöbb korai halált okozó betegség a rosszindulatú daganatos betegség, és ezt követik a keringési rendszer betegségei.

A felnőtt népesség betegségei közül a leggyakoribb a magas vérnyomás, az agyérbetegségek, a daganatos betegségek, a csigolyabetegség és a cukorbetegség valamint más anyagcsere rendellenességek. Valamennyi betegségre igaz, hogy az életkor előre haladtával mind gyakrabban fordulnak elő. Hasonlóképpen gya-koribbá válnak idősebb korban a pszichés problémák. Ugyanakkor az asztma, az endokrin, táplálkozási és anyagcsere betegségek, a vér és vérképző szervek betegségei, a vashiányos vérszegénység, valamint az immunrendszert érintő bi-zonyos rendellenességek elsősorban a fiatalkorúak betegségei. Mind gyakoribb a fiatalok körében az allergiás eredetű bőrgyulladás, a szembetegség, a deformáló hátgerinc-elváltozások, a kalóriatöbblet miatti elhízás valamint a mentális és vi-selkedési zavarok előfordulása.

A fogyatékosság is elsősorban az idősebb korosztályt érinti, ahogyan nő a né-pesség átlagéletkora, nő a fogyatékkal élők elsősorban a mozgásérültek és a na-gyothallók körében az idősek aránya. Ugyanakkor a 2001-2011 évi népszámlálás között eltelt tíz évben nőtt a nagyothallók körében a 20-39 éves korúak száma, és a 20-59 évesek arányának növekedését regisztrálták az értelmi fogyatékosok körében is. A legfiatalabb korosztály, 19 év alattiak aránya a beszédhibások kö-rében növekedett.

Az egészségben eltöltött évek számát befolyásoló egyik fontos tényező az élet-mód, mely a szociológiai szakirodalom alapján jelenti az időfelhasználásunkat éppúgy, mint fogyasztási szokásainkat. Az egészséges életmód szempontjából elsődleges tényező a testmozgás és a táplálkozás. Míg a testmozgás mennyisége az életkor előre haladtával csökken, a helytelen táplálkozás elsősorban a fiatal felnőttekre jellemző. Életkori bontásban azt látjuk, hogy minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy túlsúlyos, de a fiatalok körében is komoly gond a túlsú-lyosság. A 25-34 évesek felénél a testtömeg meghaladja az egészséges mértéket.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás is csökkenti az egészségben leélt éveket. Az életkor szerinti megoszlása a népességnek minden egyéb tényezőnél erősebb összefüggést mutat a dohányzók számával. Legnagyobb arányban a 25-54 éves kor közöttiek dohányoznak, de a dohányzók számát tekintve alig marad el tőlük a 15-24 éves korosztály. A túlzott alkoholfogyasztás is fontos szerepet játszik a mortalitásban, a nagyivók arányát tekintve a középkorúak, különösen az 55-64 év közöttiek a legveszélyeztetettebbek.

Végezetül az életmódot és közvetve az egészségben leélt élet hosszát befolyáso-ló tényező a szegénység és társadalmi kirekesztettség. A szegénység kockázatának kitettek aránya a 18 évnél fiatalabbak körében a legmagasabb, ők élnek legna-gyobb számban alacsony munkaintenzitású háztartásokban, és a relatív jövedel-mi szegénység is a legfiatalabbakat érinti elsősorban, ugyanakkor 2013-14-ben a javuló tendencia éppen ebben a korosztályban regisztrálható leginkább.


177

Irodalom:

Havas Éva (n.a.): A szegénység fogalma, mérhetősége http://deszocpol.atw.hu/tarspol/havas_eva.doc

Józan Péter (2003): Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon, 1970-1999. KSH, Bp.

KSH (2010): Társadalmi helyzetkép. Egészségi állapot, egészségügy. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/thk/thk10_egeszseg.pdf

KSH (2011): Európai lakossági egészségfelmérés, 2009. Összefoglaló adatok. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/elef14.pdf

KSH (2015/a): Európai lakossági egészségfelmérés, 2014. Statisztikai tü-kör,29.

KSH (2015/b): A háztartások életszínvonala, 2014. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv14.pdf

KSH (2015/c): A fogyatékossággal élők helyzete és szociális ellátásuk. Népszámlálás, 2011. Budapest http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_17_2011.pdf

KSH (n.a.): Fókuszban a túlsúly, elhízás. http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,870181HYPERLINK „http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,870181&_dad=portal&”&HYPERLINK „http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,870181&_dad=portal&”_dad=portalHYPERLINK „http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,870181&_dad=portal&”&_ schema=PORTAL

Lalonde, Marc (1981): A newperspectiveontehhealth of Canadians. A workingdocumentMinister of Supply and ServicesCanadahttp://www.phac-aspc.gc.ca/ph-sp/pdf/perspect-eng.pdf

WHO (2008): Reportontheglobaltobaccoepidemic: the MPOWER package, Geneva

Zonda Tamás dr. – Paksi Borbála – Veres Előd dr. (2013): Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon 1970-2010. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

178


Szerzőink

ALBERT JÓZSEF szociológus, professor emeritus, VHF

BÁLINT BÁNK pszichológus, főiskolai docens, VHF

KALOCSAI ADRIENN szociálpolitikus, főiskolai docens, VHF

KOROKNAI ANIKÓ szociális munkás, intézményvezető korábban a VHF hallgatója

LEVELEKI MAGDOLNA szociológus, tanszékvezető főiskolai tanár, VHF

MAGVAS MÁRIA hittanár, szociálpolitikus, főiskolai adjunktus , VHF

MOLNÁR VIKTOR szociális munkás, korábban a VHF hallgatója

PÓCZA BARBARA szociális munkás, korábban a VHF hallgatója

TUZSON ATTILA teológus hallgató, VHF

Documents

TANULMÁNYOK A TEOLÓGIA ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA … · A hallássérültek jobban rá vannak szorulva a gesztusok értelmezésére, ezért könnyebben megértik a testbeszédet. Többnyire