2

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS ................................................................................................................3 1.1 TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA....................................................................................4 1.2 HIPOTÉZIS .................................................................................................................4

2. MENTÁLHIGIÉNÉ TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ...................................................5 2.1 A MENTÁLHIGIÉNÉ FOGALMA.....................................................................................6 2.2 LELKI EGÉSZSÉGPROMÓCIÓ........................................................................................6 2.3 POZITÍV MENTÁLHIGIÉNÉ ...........................................................................................7 2.4 A LELKI EGÉSZSÉGVÉDELEM LÉPCSŐI .........................................................................8

3. A RÁKBETEGEK KRÍZISHELYZETBEN ..............................................................9 4. A MENTÁLHIGIÉNÉ SZEREPE A SZOCIÁLIS MUNKÁS TEVÉKENYSÉGÉBEN................................................................................................. 13

4.1 A SEGÍTŐ TALÁLKOZÁS FÁZISAI ............................................................................... 14 4.2 SZOCIÁLIS MUNKÁS ÁLTAL VÉGZETT CSOPORTMUNKA .............................................. 15 4.3 A SZOCIÁLIS MUNKÁS FELADATAI CSOPORTMUNKÁBAN ............................................ 16

5. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ-RENDELŐINTÉZET BEMUTATÁSA ........................................................................ 17

5.1 VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA ............................................. 18 5.2 AZ ÖNSEGÍTŐ CSOPORTOK ....................................................................................... 19

6. ÖNÁLLÓ KUTATÓI MUNKÁM ............................................................................. 23 6.1 KUTATÁS CÉLJA ...................................................................................................... 23

7. A VIZSGÁLT TEREP BEMUTATÁSA ................................................................... 24 7.1 JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZBAN SZERZETT TAPASZTALATOM .......................................................................................................... 24

7.1.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog ................................................................ 26 7.1.2 Hetényi Géza Kórház Intézmény szociális munkással készített interjú .............. 27 7.1.3 Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozók által készített interjú ...................................................................................................................... 29 7.1.4 A Hetényi Géza Kórházban az önkéntes segítők munkájának megfigyelése....... 34

8 A KUTATÁS ELEMZÉSE ......................................................................................... 35 8.1 HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ SZOCIÁLIS SZAKEMBER TEVÉKENYSÉGÉNEK ELEMZÉSE ....... 35 8.2 VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLAT KÉT LELKIGONDOZÓJÁVAL KÉSZÍTETT INTERJÚ ELEMZÉSE ....................................................................................... 36 8.3 A SZOCIÁLIS MUNKÁS ÁLTAL NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁS HATÉKONYABB FORMA, MINTA AZ ÖNKÉNTESEK ÁLTAL VÉGZETT SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ........................................... 37

9. KONKLÚZIÓ ............................................................................................................ 38 9.1. SZAKMAI JAVASLAT ............................................................................................... 39

IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................ 41 IDÉZETEK JEGYZÉKE .............................................................................................. 43

MELLÉKLETEK .......................................................................................................... 44

3

1. BEVEZETÉS

Az onkológiai szociális munkások rendkívül sok szerepet és funkciót töltenek be a kórházi

és az otthoni egészségügyi gondozás területén, hogy a rákos megbetegedéssel küzdő

személyeket segítsék mikró és makró szinten. E feladatoknak és funkcióknak az a szerepe,

hogy javítsák a gondozás színvonalát, valamint segítsék azon egészségügyi

gondozórendszerek zavartalan és hatékony működését, melyekben a pácienseket

gondozzák. A rákkal kapcsolatos pszichoszociális területek komplexitása és változatossága

hozta létre a magasan képzett szakemberek iránti igényt, akiket arra képeztek ki, hogy a

betegség teljes folyamatában többszintű értékelést adjanak és beavatkozást nyújtsanak. Az

onkológia szociális munkások a világ minden fontos onkológiai kezelési központjában és

közösségi egészségügyi intézeteiben a pszichoszociális szolgáltatások elsődleges ellátói,

mind a rákkal és annak pszichoszociális hatásával kapcsolatos tudásuk, mind pedig

szakmai sokoldalúságuk révén. Képzettek a megelőzésben, a képzésben, a pártfogásban, a

kutatásban és a tanácsadásban. Szerepük több okból is központivá vált az onkológiai

gondozásban. A szociális munka a XX. század elején alakult ki az interdiszciplináris

egészségügyi gondozási csoport lényeges alkotórészeként, amikor Ida Canon lett az első

kórházi szociális munkás a bostoni Massachusetts General Hospital-ban 1919-ben. A

kórházi szociális munka akkor indult be, amikor felismerték, hogy „a betegségek forrásai

nem kizárólag biológia eredetűek; a betegség kezdete, a felépülés és a funkciók újbóli

felvétele szociális erők hatása alatt is áll. A szociális munka beintegrálása az orvosi

kezelésbe áthelyezi a hangsúlyt a kizárólagos biológiairól a bio-pszichoszociális modellre,

amelyben a pácienst olyan egyénként tekintik, akinek nem csak orvosi, hanem személyes

(személyi) története is van, aki emberileg egyszerre erős és gyenge, és akinek

kötelezettségei vannak, felelősséget érez, és bizonyos dolgokat előnyben részesít.(Ross, J.

1995)”1 Az egészségügyi szociális munka kezdetétől eltelt hetven évben onkológiai

szociális munkások dolgoztak és dolgoznak ma is mind kórházi, mind otthoni (beteg)

környezetben, állami és magán szociális szolgáltatásokban, és közösségi szervezetekben,

amelyek a rák által érintett emberek sokaságának nyújtanak szolgáltatásokat.2

1 Ross J. Hospital Social Work. In: Encyclopedia of Social Work, 19th edn, (Kórházi Szociális Munka - A Szociális Munka Enciklopédiája, 19. kiadás) Washington, D.C. NASW Press, 1995. 2 Elizabeth D. Smith, Katherine Walsh-Burke, és Chris Crusan: Szociális munkások onkológiai képzésének alapelvei www.socialworkers.org/.../pricinpalsOfTraining.doc

4

1.1 Témaválasztás indoklása

Több mint 15 évet dolgoztam a segítő szakmában. Tíz évig nővérként ápoltam a betegeket,

majd ezt követően egy támogató szolgálatnál személyi segítő munkakörben

tevékenykedtem. Azért választottam dolgozatom témájaként: A mentálhigiéné szerepe a

rákos betegek életében, hogy bemutassam mi a lelki egészségvédelem szerepe a szociális

munkás tevékenységében, ezen belül is a lelki egészség megtartása, fokozása, az

esetlegesen kialakuló pszichés betegségek és működészavarok megelőzésének felismerése.

Nagyon sok rákbetegségen átesett, ma gyógyultnak nevezhető emberrel találkoztam és

mondták el az élethelyzetüket, hogy ők miképpen élték át mindennapjaikat, hogyan élnek

most, mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy jobb életminőségben élhessenek, vagy éppen mi az,

ami szebbé és jobbá tette életminőségüket még a betegségük ellenére is. Kutató munkám

lényege, hogy ezeket a tapasztalatokat összegezve rámutassak a lelki támogatás

fontosságára.

1.2 Hipotézis

1. Hetényi Géza kórház onkológiai osztályon a mentálhigiéné jelentősége, mint lelki

egészségvédelem a rákos betegek rehabilitációjában.

2. A lelkigondozók szerepe a rákos betegek és hozzátartozók pszichés állapotának

segítésében

3. Az önkéntes segítők hatékonysága a rákos betegek érdekében folytatott szociális

csoportmunkában.

4. A szociális munkás által nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek

által végzett segítségnyújtás.

5

2. MENTÁLHIGIÉNÉ TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A "mentálhigiéné" kifejezés először amerikai szerző, W. Sweetster (1797-1875)

könyvében fordul elő 1843-ban. Ezután több könyv jelent meg e témakörből, melyek

főként az elmebetegek intézeti és polgári jogaival, szociális problémáival foglalkoztak.

1901-ben használta először R. Sommer a "pszichés higiéné" kifejezést. Szakszerűbben

először egy depresszióból gyógyult beteg foglalkozott könyvében a kérdéssel: Clifford W.

Beers (1876-1949). Saját elmegyógyintézeti sorsából kiindulva 1908-ban a pszichiátriai

ellátás javításában kereste a lelki egészségvédelem útjait. Az elmeosztályon kialakítandó

emberséges bánásmód, a jobb gyógyulás feltételeinek megteremtése indította el a

mentálhigiénés mozgalmat. Ez a svájci származású nagy amerikai pszichiáter, Adolf

Meyer (1866-1950) támogatásával került hódító útjára. Az elmeintézeti ellátás javítása

mellett a pszichés bántalmak és betegségek megelőzése, a visszaesés megakadályozása

volt a cél. Meyer az eddig pusztán szociális támogatás helyett - szakszerű -

"mentálhigiénés törődést" alakított ki: felesége a kórházból kikerült betegeket otthonukba

követte - mai szóval kifejezve -, gondozta. Megalakult az Országos Mentálhigiénés

Bizottság, mely az első nemzetközi kongresszusát 1930-ban Washingtonban tartotta. A

második világháború után a közben megalakult Elmeegészségügyi Világszövetség (World

Federation for Mental Health -- már itt is a "mentálhigiéné" kifejezés helyett megjelenik a

"mentális egészség" fogalom) 1948-ban Londonban szervezte első kongresszusát. A

világbékével foglalkoztak, a harmadik világháború elkerülésével.

Közben a mentálhigiénés mozgalom fokozatosan terjedt ki a gyermekegészségügyre (egyik

jelszó: "A gyermekkor a mentálhigiéné aranykora"), az orvostudományra, az iparra és az

élet egyéb területeire. Érthető, hogy elsősorban a pszichiáterek közül kerültek ki az úttörők

és a követők.

A pszichés megközelítések úttörőjeként kell számon tartanunk Jean Martin Charcot-t

(1825-1893), akinek a hipnózis és a szuggesztió terén végzett munkássága iskolateremtő

volt. Hatással volt Freudra - aki nála is tanult -, hisz első hipnotikus kísérleteit is Breuerral

az ő nyomán kezdte.3

3 A lélek egészségvédelme. http://vitalitas.hu/konyvek/lelekegeszseg/lelekeg4.htm

6

2.1 A mentálhigiéné fogalma

A mentálhigiéné egy összetett szó, amely a latineredetű mens – elme és a görög eredetű

higiéné – tisztaság, egészség szavakból áll. A lelki egészség: a bio - pszicho- és szociális

jólét együttesét jelenti. „Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az

egészség nem egyenlő a betegség hiányával, hanem a teljes fizikai, mentális és szociális

jólét állapotát jelenti. A mentális egészség az általános egészségi állapot egyik összetevője,

egyben olyan erőforrás, amely a mindennapi élethez, a sikeres életvezetéshez szükséges”

(Grezsa1998:9). „…a mentálhigiéné nem csupán a pszichés megbetegedések és a

magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív

értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek, tevékenységeknek

összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erősebbé,

fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé teszik. A mentálhigiéné fogalmával kifejezhető

egy-egy ország, régió, társadalmi réteg vagy közösség lelki egészségi állapota, de az

intézményrendszer és programrendszer is, amely ennek javítására hivatott. Egészen tág

értelemben a mentálhigiéné területére sorolható a pszichés betegségek kezelésének

hatékonysága (a korai kezelésbevétel, illetve a másodlagos és harmadlagos prevenció is),

de a rehabilitáció hatékonysága is, továbbá a lelki funkciók szempontjából fogyatékosok,

károsodottak, teljesítmény-ill. adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása is. Így a

mentálhigiéné értelmezése akár a szociálpolitika és a szociális gondoskodás területére is

terjedhet” (Buda 2002:9). Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mentálhigiéné az egyén és a

közösség pozitív jó állapotának jó érzését jelenti. Interdiszciplináris szemléletet és

gyakorlatot is jelent. A mentálhigiéné szemlélet, megközelítés, viszonyulás a segítő

részéről s ebben a viszonyulásban benne van a segítő kapcsolat, fejlesztő, közösségi

kapcsolat.

2.2 Lelki egészségpromóció

Tudor (1996) lelki egészségpromociós megközelítése a lelki egészség védelmét és

maximalizálását hangsúlyozza, s az alábbi nyolc ismérvet ajánlja:

1) megküzdési (coping) képesség;

2) feszültségek és stresszek uralásának képessége;

3) megfelelő énkép és önazonossági érzés;

4) önértékelés;

7

5) önfejlesztés, a fejlődés képessége;

6) autonómia;

7) változási képesség;

8) szociális támogatások igénybevétele, társadalmi mozgalmakban való részvétel.

A WHO az ún. Ottawa Charter elnevezésű állásfoglalásában (1987) a következőképpen

határozta meg az egészségpromóciót: „…az egészségpromóció olyan folyamat, amely

képessé teszi az embereket, hogy fokozzák kontrolljukat egészségük felett, ill. javítsák azt.

A teljes testi, lelki és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyén vagy csoport,

képes kell, legyen azonosítani és megvalósítani célkitűzéseit, kielégíteni szükségleteit,

és/vagy megváltoztatni környezetét, vagy megküzdeni azzal…” Az egészségpromoció nem

csupán az egészségügy felelőssége, hanem az egészséges életmódon át terjed ki a jólétig.”

(Buda, 2003:20; 1998:14) „Az egészségpromóció modellje paradigmája éppen azért terjed

el általában is az emberi egészséggel kapcsolatban, mert az egészség fenntartását és

fejlesztését célozza, míg a megelőzés szemlélete erősen kötődik a pszichopatológiához, a

pszichiátriához, és a betegségek kialakulását kívánja megakadályozni” (Buda 2001:33).

2.3 Pozitív mentálhigiéné

· A személyiség fejlesztése, hogy ellenállóvá váljon a káros hatásoknak (pl. jó

emberi kapcsolatok kialakítása, aktív és kreatív tag legyen a csoportokban,

közösségekben;

· Az individuális megfogalmazása a szocializáló család, a kortárscsoport, ill. később

az intim kapcsolatok, a referencia csoportok és a közösségek vegyék körül

fejlesztően és védően a személyiséget;

· Önismeret, vallásos hitt;

· A pozitív mentálhigiéné vonatkozásában említhetjük példaként a krónikus szervi,

fizikai betegek és rokkantak esetét, akik pszichésen nagyon jó állapotban

maradhatnak, különösen, ha önsegítő csoportokba tömörülnek és azokban aktívak;

Buda Béla (1998) a következőképpen fogalmazza meg: rossz körülmények között is

lehetséges olyan hatásrendszerbe kerülni, amely a személyiség autonómiáját és aktivitását

fokozza, önhatékonyságának megtalálását és átélését segíti (self efficacy) és úgynevezett

empowerment effektust ér el. Az empowerment erővel, hatalommal való felruházottságot

8

jelent, annak a képességnek és érzésnek az átélése, hogy életünk, sorsunk alakulása felett

kontrollal rendelkezünk

2.4 A lelki egészségvédelem lépcsői

A mentálhigiéné több diszciplína tudására épül, jelenti a társadalomtudományok

összességét. A mentálhigiénés mozgalom központi kérdése a prevenció volt. A megelőzés

jelentőségére Caplan (1964) háromféle prevenciós célt említ:

· primer prevenciót: a lelki bántalmak előfordulásának csökkentését;

· szekunder prevenció: a tartalmuk megrövidítését;

· tercier prevenciót: a pszichés betegségek által okozott kár csökkentését.

A primer (elsődleges) prevenció célja, hogy egy adott népességen belül csökkenjen,

mérséklődjön a mentális rendellenességek és különböző zavarok előfordulása, s ezek

előfordulási aránya. Történhet a környezet megváltoztatásával és az egyén

problémamegoldó képességének erősítésével. Az egyén nemcsak befogadója az

ismeretnek, hanem aktívan képes lesz formálni a környezetét és arra hatást is tud

gyakorolni. A csoportokkal, közösségekkel végzett szociálismunka hozzá tud ehhez

járulni. A primer prevenciójának szempontjából ez a krízis felismerésének és

intervenciójának, a copingstratégiák erősítésének felel meg.

A szekunder (másodlagos) prevenció célja a korai stádiumban lévő esetek gyors, hatékony

megoldása, amikor még mozgásban van vagy nem rögzült az állapot. Egyszerűben

fogalmazva, ha a probléma már jelen van, de az a cél, hogy ne legyen több hasonló

problémájú ember. Például daganatos, rákos betegek pszichés állapotának csökkentésére

jól alkalmazható a csoportmunka keretében az önsegítő csoportok bevonása, mint a

leghatékonyabb módszer.

A tercier prevenció célja Caplan (1964) szerint az elszenvedett mentális betegségek

további károsító hatásainak, következményeinek, defektusainak csökkentése, ami

tulajdonképpen egy széleskörű rehabilitáción alapul. A rehabilitáció magában foglalja azt a

törekvést, hogy a felépült betegek múltbéli nehézségeik a lehető legkevésbé akadályozzák

a családjukhoz, munkájukhoz való visszatérésében, valamint a közösség társadalmi életébe

való újbóli bekapcsolódásukban. Ezáltal mérsékelhető a családtól, munkahelytől,

társadalomi csoporttól való elidegenedés, mégpedig oly módon, hogy a személy a betegség

szimptómáinak enyhülésével párhuzamosan visszaszerzi régi szakmai ismereteit és társas

készségeit, vagy újakat sajátít el. Ezt szolgálják például a kórházi kezelés igénybevételét

9

elkerülő intézkedések, amelyek a segített közvetlen környezetében próbálnak beavatkozni.

Fontos említést tenni a harmadlagos prevenció esetében a terápiás munka jelentőségére is,

ügyelni kell a kompetencia határokra.

3. A RÁKBETEGEK KRÍZISHELYZETBEN

„A személyiség nem kapcsolódik a rákkal, de meghatározza, hogy milyen pszichés és

szomatikus inzultusokra lesz érzékeny az egyén, és hogy számára e terheléseknek mi lesz a

jelentősége” (Hegedűs L. 1996:21).

A gyógyító csoport minden tagjának szem előtt kell tartania két esetet, az egyik, hogy

minden rákbeteg, ahogyan testi úgy lelki vonatkozásban is egyedi esetnek tekinthető,

másik dolog, hogy a rákbeteg nem tekinthető pszichikai értelemben patológiás esetnek, ha

csak nem megbetegedése előtt is az volt. Érzelmi és indulati reakcióit, magatartásbeli

sajátosságait - még ha olykor orvosnak, nővérnek, családtagjának is nehéz azokat

elviselnie – a krízishelyzetek egész sorozatával küszködő ember természetes

megnyilatkozásának kell tartani. Minden pszichikai értelembe vett krízishelyzet

kényszerhelyzet, mindig a teljes embert terheli meg azzal, hogy döntésre kényszeríti,

amely személyes érdekeit egyformán érinti. (Pl. egy emlőrákos nő esetében az, hogy

meggyógyuljon, de személyes érdeke az is, hogy testének integritása megmaradjon). A

krízishelyzetben megmutatkozó ellentétes késztetések konfliktust okoznak, amely mindig

félelembe ágyazott benső feszültséget teremt. A félelem a legáltalánosabb negatív töltésű

emberi érzés, érzelem. Veszélyhelyzet tudatosulásakor keletkezik az egyénben, azzal a

felismeréssel, hogy nincs eszköze a veszély elhárítására. Ha reális alapon sikerül a beteggel

megértetni, hogy veszélyhelyzet elhárítható, akkor a beteg nem fog félni. A rákbetegség

lefolyása alatt számos esetben kerülhet a beteg krízishelyzetbe. Sok kiváltó ok

halmozódhat és pánikként törhet elő, ami öngyilkossági kísérletbe torkollhat. Azt, hogy

egy krízishelyzetben mitől fél leginkább a beteg - még ha olykor nehéz is kideríteni – azért

fontos tudni, mert csak ennek ismeretében kaphat hatásos lelki támogatást. A beteg

félelmei többfélék lehetnek:

· halálfélelem (elidegenedéstől, visszautasítástól, izolálódástól, kapcsolataik

megszakadásától) szorongó aggodalmat kelt bennük ez az érzés, hogy nem tudják

feladataikat többé ellátni;

· félelem a fájdalomtól; (a betegség minden fázisában jelen van)

10

· félelem a testi integritás elvesztésétől;

· félelem a magatehetetlenségtől; (lelki egyensúly fenntartása, önállóság megtartása)

· félelem az alkalmazkodástól. (betegséghez, szakemberhez, kezelésekhez, stb.)

Arra kell törekedni, hogy a beteg elfogadja betegségét, pozitív és negatív dolgokkal együtt.

Tudomásul kell venni az önmagukban bekövetkezett változásokat, mind pedig helyzetük

megváltozását, családi, baráti és munkahelyi viszonyaikban. A lelki értelembe vett

krízishelyzetekben a beteg reakciói félelmeivel vannak kapcsolatban. A lelki védekező

mechanizmusok az úgynevezett elhárítások, amelyek segítik felkészíteni a beteget a

krízishelyzet konfliktusának ésszerű megoldására. Ilyen elhárító mechanizmusok a

következők:

· tagadás (negáció);

· elfojtás (represszió);

· projekció (kivetítés);

· racionalizáció (ésszerűsítés);

· szublimáció (átszellemítés);

· represszió (visszaesés)

A lelki védekező mechanizmusok végső soron nem a betegség folyamatos tagadásának

szolgálatában állnak, hanem éppen ellenkezőleg: általuk a beteg időt nyer az

alkalmazkodásra, a realitások „józanabb” megközelítésére, a helyes felismerések vezetik el

azután a beteget, a helyes döntésekhez, például ahhoz, hogy elfogadja betegsége tényét,

hozzájárulását adja a kezeléshez. A döntés megszületése egyben az első lépés arra, hogy a

beteg továbbjusson egy krízishelyzetből, mégpedig mintegy többszörös nyereséggel, mert

lelki feszültsége csökken, testi romlását orvosolhatják, környezete – családja, gyógyítói –

pedig könnyebben fogadják el betegként.: „Hasonlatos védekező mechanizmusok szerepe a

sebben képződött varéhoz. A csúnya képet mutató var alatt, a var védelmében gyógyul a

seb. Amikor a seb begyógyult, a var lelökődik” (Hegedűs1996:26).

3.1 Krízis

A depresszió, és reménytelenség érzésének megjelenése gyakran már a diagnózis hallatán

érzékelhető. A lemondás és visszavonulás együtt járhat a kínzó kérdés megjelenésével:

„Miért éppen én?” Többször hallani betegektől, hogy nem ittam, soha nem dohányoztam,

11

vigyáztam magamra, akkor hogyan lettem beteg?” A kérdés megválaszolhatatlan volta

önmagában is azt eredményezheti, hogy a tudattalan fantáziákban megjelenik a bűntudat,

az illető úgy érzi, valamikor valamiben hibázott, valamit nem helyesen tett stb., és most ez

a büntetés, illetve, hogy igazságtalan sorscsapás érte. Ezeknek a gondolatoknak a

feldolgozása és a háttérben lévő szorongások feltárása enyhítheti a depresszív állapotot, és

csökkentheti a szorongás szintjét. A valódi szembesülés és a betegség elfogadása azt

jelenti, hogy a beteg a negatív és pozitív érzelmeit egyaránt kifejezi, és szorongva ugyan,

de képes megkezdeni harcát a gyógyulásért. Azok az érett emberek, akiknek személyisége

a körülmények változtatásához rugalmasan képes alkalmazkodni, nagy valószínűséggel

előbb vagy utóbb sikeresen megoldják érzelmi kríziseiket, rákos betegként pedig belső

lelki erőiket megfelelően mozgósítják, jól együttműködő, egyenrangú partnerek az orvos –

beteg kapcsolatban, a gyógyító csoport munkájába bevonhatók. Egy ilyen helyzet

kedvezően befolyásolja a gyógyulási kilátásaikat. Onkológiai osztály látványának

leküzdése azonnal megváltoztatja a beteg közérzetét, jelentkezik a szorongás és a tartós

tehetetlenség érzése. Anamnézisükből kiderül, hogy a rák kialakulását megelőzően

alapvető hiányt éltek át önmagukban és kapcsolataikban. Gyakran a betegek

élettörténetében krízisek, traumák, pl. válás, haláleset, a szeretett személy (lélektani

értelemben a tárgynak elvesztése, amihez annyira kötődött) elvesztése és más konfliktusok

összetorlódása szerepel előzményként.

„A segítségre szoruló, beteg emberre valóban figyelni és vele együtt érezni csak az tud, aki

kellőképpen ismeri önmagát, aki tisztában van saját erősségeivel és gyengéivel egyaránt,

aki felt tudja mérni, hogy a mások szenvedése, halála milyen hatással lehet rá.” (Hegedűs

1996:69)

Krízis: fordulatot, ítéletet jelent, a görög „Krizei” szóból származik. A görög „krisis”szó

egyszerre jelent „veszélyt” és „lehetőséget”.

Caplan szerint (1964) válsághelyzet, a pszichológiai kiegyensúlyozatlanságának időtartama

annál a személynél, aki olyan veszélyes körülményekkel kénytelen szembenézni, amelyek

számára fontos problémát jelentenek, ám ezeket sem elkerülni, sem megoldani nem képes

szokásos problémamegoldó eszköztárával, képességeivel.

A krízis időtartama és szakaszait igen sok tényező befolyásolhatja.

Jacobs szerint a krízisállapot hat-nyolc hétig tart;

· Kiváltó hatás (ideje órákban mérhető);

· Megrettenés és nyugtalanság (ez néhány napig tart);

· Alkalmazkodás időszaka (heteket vesz igénybe);

12

· Helyre áll az egyensúly (néhány hónap alatt).

A krízis nem betegség, de betegséget okozhat. A krízisben lévő embernek a viszonyulása a

környezetében élő emberekhez megváltozik. Másokat annak függvényében ítél meg, hogy

kap-e tőlük segítséget. A tájékozódó attitűdök rendszere összeomlik, és nincs önmagára

vonatkozó jövőképe. Sok mindent tud a problémáról, de ismereteit nem tudja rendszerezni,

átgondolni. A szociális munkásnak, mint szakembernek mindezekkel a folyamatokkal

tisztában kell lennie, mert csak ennek ismeretében tud hatékonyan segíteni kliensének.

Krízis intervenció: Az elsődleges (primer) megelőzés fontos lépése, amelynek lényege:

Olyan dinamikus, rugalmas, változékony, az adott esetben gyorsan alkalmazkodni képes

tevékenység, amely csak speciális szervezésben valósulhat meg. A krízis intervenció

alapvető célja megóvni a válságba kerülő egyént attól, hogy a krízis állapot pszichiátriai

betegséghez vagy öngyilkossághoz vezessen. A lelki betegségek megelőzésének három

formája van: 1. Primer (elsődleges) megelőzés: Idetartozik a krízisintervenció abban az

esetben, ha átmeneti a lelki folyamat még nem visszafordíthatatlan. 2. Szekunder

(másodlagos) megelőzés: A lelki bántalmak tartalmának megrövidítése Itt már a beteg

embert kell kezelni, a kompetencia határok betartása fontos. 3. Tercier (harmadlagos)

megelőzés (rehabilitációs programmal függ össze).

13

4. A MENTÁLHIGIÉNÉ SZEREPE A SZOCIÁLIS MUNKÁS

TEVÉKENYSÉGÉBEN

· Segítőbeszélgetés

· Esetkezelés

· Csoportos foglalkozás

· Ügyintézés

· Adminisztráció

· Tanácsadás

· Információnyújtás

· Érdekképviselet

· Esetmenedzser (esetszervező)

Az esetmenedzser feladatok végzésében vannak bizonyos különbségek, attól függően,

hogy a szociális munkás milyen környezetben, és az adott intézményen belül milyen

szerepben működik. Az esetmenedzsernek szoros kapcsolatban kell állnia a többi

szolgáltatóval, egyeztetni, összehangolni és időzíteni tevékenységüket annak érdekében,

hogy az ügyfeleket sikeresen összehozza az erőforrásokkal. A szakembernek ismernie kell

a közszolgáltatásokat, az ügyfelek jogait, a különböző szervezetek ügyfélkezelői céljait és

eljárásait, és rendelkeznie kell közvetítő és képviselői készségekkel (Dean Hepwort – Jo

Ann Larsen (1998:155-156). A szociális munka – tevőleges részvétel a társadalom

szociálpolitikai céljainak magvalósításában, a társadalom szociális gondjainak

kezelésében, következésképpen a szociális munkás annak gyakorlati végrehajtója. A

szociális munka, mint szakma a társadalmi fejlődés folyamatában alakult ki (Kovács 2006:

236). A szociális munka funkciójának lényegét tekintve problémamegoldás, mely alatt a

probléma elviselhető szintre való csökkentését kell érteni. A szociális munka alapjában

véve nem problémamegoldó, hanem problémakezelő tevékenység, amely a gyakorlatban

úgy jelenik meg, hogy konkrét eseti bajokra talál megoldást ez is a tényleges küldetése. A

szociális munkás tevékenysége a segítőkapcsolatban valósul meg. A szociális

szakembernek megfelelő önismerettel kell rendelkeznie, ahhoz, hogy professzionális

segítséget tudjon nyújtani. Természetesen a segítési folyamatot meghatározza a szociális

munkás egész személyisége, szemlélete, értékrendje, ahogyan ő megnyilvánul a segítői

folyamatban. A professzionális kapcsolat kialakításához elengedhetetlenül fontos a

14

kommunikáció kialakítása, valamint, hogy képes legyen a meghallgatásra is. A verbális, a

nonverbális kommunikáció eszközeinek alkalmazása nagy gyakorlatot és odafigyelést

igényel. A kimondott szónak legyen hitelessége, ami a szakembert is erősíti a segítői

kapcsolat kialakításában. Ha hiteles magatartással és megfelelő empátiával, értő

figyelemmel, odafordulással képes vagyok meghallgatni a problémájával küzdő embert,

akkor elfogadja személyemet, hamarabb építhetek ki vele bizalmi kapcsolatot, ami alapja a

segítő és a segített kapcsolatának, a feltétel nélküli elfogadásnak. A mentálhigiénés

szemléletű segítő kapcsolatnál fontos, hogy térben és időben jól elhatároljuk a személyes

szféráinktól.

4.1 A segítő találkozás fázisai (6-8 alkalom)

1) Bevezető fázis: (két alkalommal) Bevezető fázis körvonalazásból áll. Cél: felmérni,

hogy milyen az élethelyzet, krízishelyzet, milyen az érzelmi helyzete, ami akkor

jelen van. Meghallgatom, visszakérdezek a probléma feltárására törekszem, amit a

kliens meg tud fogalmazni egyedül, vagy hozzásegítem a Rogers féle módszerrel.

A célmeghatározás nagyon fontos. Innen tudunk elindulni közösen a klienssel a

problémamegoldás felé. Az adatokhoz, az információhoz jutás is nagyon fontos.

2) Munka fázis: A szerződéskötés fázisa. A segítő kapcsolatnak a szerződéskötést

kontrollálni kell. Lehet változtatni, de a segítő felelőssége, hogy mennyire engedi a

kliensnek. Fontos, hogy a szociális munkás jelezzen a kliens felé, ha a segítői

tevékenység már rég nem a szerződésben foglaltakról szól. Fontos a képessé tevés

az empowerment.

3) Lezáró, befejező fázis: Leválasztó fázis, amikor befejeződik a szerződésben

rögzítettek teljesítése, amit minden esetben értékelés követ. A szociális munkás

reflektál, összegzi munkát és tanulságot von le. Fontos a leválasztás, de a kapcsolat

felújíthatóságát, mint lehetőséget nyitva hagyjuk számára, vigyázva, nehogy azt

érezze, nem bízunk abban, hogy önállóan képes megállni a helyét.

Nagy szerepe van a szociális munkásnak az esetkezelésen kívül a csoportmunka

kialakításában, ahol csoportos keretek között tudja végezni a lelki egészég védelmét,

megőrzését. „Szociális munkások is egyre nagyobb számban dolgoznak együtt a csoportok

„színterén” különböző helyzetű emberekkel, s jönnek rá maguk is, hogy mennyi erővel és

élménnyel képes gazdagítani egy-egy jól sikerült csoportülés a csoportok tagjait.”

(Hegyesi– Talyigás 2006:6)

15

4.2 Szociális munkás által végzett csoportmunka

Azt szeretném bemutatni, hogy a szociális munka / szociális munkás a csoportos

munkaformával hogyan tud hozzájárulni egyéni, csoportos szükségletek igényének

kielégítéséhez. A fogalmakat tekintve a gyakorlati szakemberek számára „csoportmunka”

(group work) sokféle ember és a legkülönbözőbb szakemberek tevékenységét jelentette.

Később a csoportmunkások a szociális munka művelői közé sorolták magukat és „szociális

csoport-munkáról” (social group work) kezdtek el beszélni, ami legközelebb az egyéni

esetkezeléshez állt. A csoport munka Mary Richmond nevéhez fűződik, „nagy örömmel”

hívta fel a figyelmet az 1920-as években arra „az új tendenciára, mely szerint ügyfeleinket

abból a szemszögből vizsgáljuk, amit kiscsoportos pszichológiának nevezünk.

A szociális munkások elkerülhetetlenül az egyéni esetkezelésben szerzik a

csoportmunkához szükséges tapasztalataikat és készségeiket: és ennek során megértik a

kettő között lévő szoros kapcsolatot. A csoportmunka emberek kis csoportjával végzett

célorientált tevékenység, mely szocioemocionális igények kielégítése és feladatok

végrehajtása érdekében történik. A csoportmunkát, mint célorientált - megtervezett, előre

megszabott rend szerint zajló – tevékenységet fogja fel, melyet a szociális munkás a

szakmai gyakorlat kontextusában végez az emberekkel. Cél lehet például a csoporttagok

rehabilitációja, oktatása, társas kapcsolataik építésének vagy fejlődésüknek elősegítése. A

szociális munkások előmozdíthatják, hogy a csoporttagok vezetői készségeket sajátítsanak

el, és ez által nagyobb felelősséget vállaljanak a csoport fejlődéséért. „A kliensek

szükségleteinek kielégítésével kapcsolatosan Levine (1979:11) azt tartja, hogy „a

csoportterápia a legtöbb területen tud segíteni, ahol az egyéni terápia nem tud, feltéve, ha

rendelkezésre áll egy megfelelő csoport és az egyén elfogadja azt, mint kezelésének

módját”. „A csoportok segítenek a tagoknak annak felismerésében, hogy nincsenek

egyedül problémáikkal. Lehetővé teszik, hogy megosszák egymással gondjaikat, és hogy

megtudják, másoknak is hasonló problémáik vannak (Yalom 1975, Shulman 1979)

(Hegyesi –Kozma 2006:45).

A csoportmunka által lehetőség van arra, hogy a tagok egymáson segítsenek, támogassák

egymást, visszajelzéseket adjanak egymásnak, hasznos javaslatokat tegyenek, és

információkat nyújtsanak a többieknek.

16

4.3 A szociális munkás feladatai csoportmunkában

Feladatok meghatározása. Fontos az a tény, hogy a szociális munkás és a kliensek

feladatai különböznek egymástól, ezért egyértelműen el is kell határolni őket

egymástól.”tűzzék ki a célokat”. Ezen elv szerint mind a szociális munkásnak, mind a

csoporttagoknak megvannak a maga feladatai

Közvetítés. A szociális munkás egyik központi feladata az, hogy közvetítsen a kliensek

igényei és az intézmény szolgáltatásai között. Kérdés, hogy az igények hogyan elégíthetők

ki a szociális szférában: az egyik az, hogy akkor tudunk megfelelni az igényeknek, ha

megtanultuk felismerni őket, a másik pedig az, hogy akkor, ha létrehozunk egy megfelelő

szolgáltatási struktúrát. Bár ez igaz lehet, mégis szomorúan kell megállapítanunk azt, hogy

bármerre, nézünk, mindenütt felismert, de kielégítetlen igényeket látunk, jól kigondolt, de

működni nem képes intézményi rendszereken belül.

A munka megkövetelése. A szociális munkás közvetítő funkciót lát el, egyértelművé teszi

a szerződésben foglaltakat, és megköveteli azok betartását, ugyanis ez a szerződés köti

össze a klienst és az intézményt.

Tekintély. A csoportban ugyanúgy, mint az egyéni interjús helyzetekben továbbra is

fontos az autoritás témája: a szociális munkás – megosztja tekintélyét, és meg tanul együtt

élni a segítő folyamat eseményei fölött gyakorolt „felhígult” kontrollal.

Intimitás. A szociális munkás segít ügyfeleinek az intimitás témájának kibontásában, úgy,

hogy mobilizálja az emberi együttlétből és a kölcsönös segítségnyújtásból fakadó gyógyító

hatású erőket. A csoporttagok emocionálisan hatnak egymásra, és az érzelmi kölcsönhatás

által kialakult magatartásforma alkotja az új dimenziót, melyre a szaktudásnak irányulnia

kell. A bizalmasság, bensőséges kapcsolat kialakítását követően az interperszonális

kapcsolaton kívül fontos a csoporttagjai között az interakció. A csoporttag „belső

dialógusának „nagy része nyíltan folyjon, úgy, hogy internalizált szerepeket valós

személyek játsszák és a szociális munkás működése egyértelműen és nyíltan a közöttük

lévő akcióra és reakcióra irányuljon.

A megfogalmazott cél hatalma. Ahogy a tagok szerepét korlátozza az idő és a cél,

ugyanúgy a szakemberét is. A szociális munkás hatalmát növeli, mivel energiáit arrafelé

irányítja, amit ő és a kliense együtt igyekeznek elérni, afelé, amit tesznek. Nem kell

megkülönböztetnem, megváltoztatnom a klienst, tiszteletben kell tartani a jellemüket,

személyiségüket, erkölcsüket, modorukat, szokásaikat. A szociális munkás csak belép a

folyamatokba, majd távozik onnan. Más szóval, csak egy kis epizód az ügyfél életében.

17

5. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI HETÉNYI GÉZA

KÓRHÁZ-RENDELŐINTÉZET BEMUTATÁSA

Intézmény neve Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet, Szolnok

Székhelye Szolnok, Tószegi út 21.

Létrehozását elrendelte 15759/1895 JNSZ megyei szabályrendelet

Működési területe Jász-Nagykun-Szolnok megye és egyes szakmákban regionális feladat a törvényeknek és az ellátási szerződéseknek megfelelően

Alapító szerv Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése

Fenntartó szerv Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése

Fenntartó szerv címe 5000 Szolnok, Kossuth Lajos u. 2.

Felügyeleti szerv

Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése. Az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatát átruházott hatáskörben a Megyei Közgyűlés elnöke hagyja jóvá

Az alapító okirat módosítása 2007. október 1-jétől hatályos.

A kórház tevékenységi köre:

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet 2007. januárjától

négy telephelyen működő egészségügyi szolgáltató. Az egyetemi centrumoktól közel

egyenlő távolságra fekvő, az Alföld középpontjában elhelyezkedő intézet a megye mintegy

418 ezer lakosát, illetve a megyehatáron átnyúlva több mint 500 ezer embert lát el. Az

egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény 1. sz.

melléklete értelmében 2007. április 01-től 1 040 aktív és 241 krónikus ágyon fogadja a

betegeket. A fekvőbeteg ellátásban 2006-ban mintegy 42 000 beteg, míg a járóbeteg

ellátásban 273 000 beteg került gyógykezelésre.

A négy telephelyen felnőtt és gyermek, aktív és krónikus, járó- és fekvőbeteg szakellátást,

rehabilitációt, utókezelést, gondozást nyújtó, gyógyító-megelőző ellátás történik. Az

18

ezekhez kapcsolódó diagnosztikai szolgáltatások (labor, röntgen, patológia, CT, MR)

magas szinten állnak a betegellátás rendelkezésére.

5.1 Váci Egyházmegye kórházlelkészi Szolgálatának bemutatása

Beer Miklós püspök három éve alapította a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatát

Faragó Artúr atya közreműködésével. Az Egyházmegye kórházpasztorációs tervét 2004.

június 28-án írták alá. A kórházlelkészi szolgálat az első évben a kórházakkal kötött

megállapodást a kórházlelkészi, a lelkigondozói és az önkéntes beteglátogatói munka

lehetőségeiről. Eközben a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületének

segítségével elkezdődött a jövendő kórházi lelkigondozók kiképzése. 127 jelentkezőből

választották ki a 16 reménybeli munkatársat. A szolgálat életének második évében

munkába állította lelkigondozóit. Akkor 13 kórházban 6500 betegágy tartozott hozzájuk. A

lelkigondozók nemcsak a betegekkel, hanem hozzátartozóikkal, valamint az

egészségügyben dolgozókkal is foglalkoznak. Folyamatos továbbképzésen és szupervízión

vesznek részt a dolgozók, előadásokat tartanak tudományos konferenciákon. A harmadik

évében már terjeszkedik a szolgálat. Fél éve önkéntes-programba kezdett. Az összehangolt

munka eredményeképpen a jelenleg 12 kórházban dolgozó 14 főállású lelkigondozó

mellett (akik az egészségügyi reform következtében most 6200 betegágyért felelnek), 52

önkéntes beteglátogató szolgálja a betegeket. Megszületett az Ember a Kórházban

Közhasznú Alapítvány, a szolgálat céljainak a támogatására.

Kik tartoznak ehhez a szolgálathoz? Mindazok, akik a betegeket szolgálják az

egyházmegyében. Különösképpen főállású lelkigondozóink. Egyházmegyénk az ország

első, egész egyházmegyét átfogó, szervezett lelkigondozói hálózatával rendelkezik. Őket

minden kórházban megtalálhatjuk. Egyházmegyénk alkalmazásában állnak, nem a

kórházak szűkös költségvetésétől veszik el a pénzt. Kiképzésüket a Klinikai

Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületénél kapják Debrecenyi Károly István és Dr. Egri

László szakmai vezetése eredményeképpen. Jelenleg 12 kórházban 14-en dolgoznak teljes

vagy részállásban.

A lelkigondozó elsődleges feladata a lelkigondozói beszélgetés folytatása a betegekkel. Ezt

indokolja a sokféle krízis-helyzet, amibe betegségük vagy más életkörülmények miatt

kerülnek a kórházban tartózkodók.

19

5.2 Az önsegítő csoportok

Az önsegítő kifejezés arra utal, hogy az illető „egyedül vagy társai irányítását segítségül

hívva tesz erőfeszítést arra, hogy a mindennapi élet néhány kihívásának eleget tegyen.

A professzionális szociális csoportmunka mellett a szociális munkásnak ismernie kell a

társadalom önszerveződéséből létrejövő önsegítő csoportokat is. Ismernie kell a

csoportformákat, hogy megítélhesse, hogy melyik lenne a leghatékonyabb eszköz a

kliensek támogatására, érdekérvényesítése szempontjából.

Az önkéntes szerveződések és a szociálpolitika kapcsolata horizontálisan szerveződő

önsegítő csoportok vagy szolidarisztikusan egymást segítő mozgalmak, illetve a

közösségek szervezete szolgálatok, valóságos szabad választási lehetőséget kínálnak az

állami és piaci ellátás mellett. Hatásukra a jóléti ellátási rendszerek rugalmasabbá,

érzékenyebbé, új szükségleteket befogadni képessé válnak. A szervezet az uniformizáltság

felé tereli a kliensét, egyformává, egyenlővé teszi. A szervezetek kontrollálják az egyént,

míg ez fordítva nem lehetséges, az egyéneknek nincs kontrollja a szervezet felett. Ezzel

szemben születik az önsegítő csoportok filozófiája. A megnövekedett önkéntes, civil

szerveződések számának növekedésével kérdésessé vált az állami szociális intézmények és

az új szerveződések – köztük az önsegítő csoportok – viszonya. Arra a kérdésre, hogy

átadhatók-e állami szociálpolitikai feladatok önkéntes, civil szerveződéseknek, köztük az

önsegítő csoportoknak, és milyen mértékben. Ezzel kapcsolatosan több probléma merült

fel, amelyről Ferge Zsuzsa írt részletes tanulmányokat (Várnai Györgyi 1991: 130-133.).

· „Nem biztos, hogy minden településen minden probléma megoldására van

megfelelő szakértelemmel rendelkező (piaci vagy nem piaci) vállalkozó.” Az

önsegítő csoport önkéntes szerveződés – bármikor bármiért felbomolhat,

megszűnhet. A hiány átmeneti vagy végleges betöltését csak az állam (helyi

önigazgatás) képes garantálni.

· A következő probléma a jogszerűség. „Az állampolgár az állammal szemben

jogokat formálhat ellátására”. Egy önsegítő csoporttal kapcsolatban ilyen

jogszerűség nem várható el. Magánkezdeményezések nem kényszeríthetők arra,

hogy minden rászorulónak szolgáltatást nyújtsanak, így „az elutasított rászoruló

nem találhat jogi védelmet”. (Várnai Györgyi 1991:130-133.)

20

· Amennyiben önkéntes szerveződések látnak el addig az állam hatáskörébe tartozó

feladatokat, nehéz biztosítani a szolgáltatás világnézeti semlegességét. „Amilyen

fontos, hogy különböző világnézetű emberek megtalálják saját közösségeiket,

ugyanolyan fontos az is, hogy az egyén ne kényszerüljön más világnézethez való

alkalmazkodásra”. Az önsegítő csoportok viszont szabadon meghatározhatnak –

esetleg rejtetten is – világnézeti kritériumokat a szolgáltatás alapjaként.

· Ha az önkéntes szerveződések az állam helyére lépnének, hasonulnának ahhoz,

rövid időn belül elveszítenék mindazokat az előnyöket, amelyekkel eddig

rendelkezett, a személyességet, a rugalmasságot, az érzékenységet, és mindezzel

megszűnnének a bürokrácia számára termékeny kihívást jelenteni.

Az önkéntes szerveződések az autoritásuk megőrzése érdekében törekedniük kell a nem

létező – piaci és állami – rendszerek kiegészítésére, gazdagítására, az állammal való

együttműködés új formái révén. Meg kell védeni magukat az államosítással szemben, ami

a világon sehol nem könnyű feladat, hiszen nagy részük finanszírozása az államtól függ.

Az állam és az önkéntes szerveződések viszonyában kettős motívum működik: 1.

megőrizni az önszerveződés saját arculatát, 2. ugyanakkor a bürokratikus államot

demokratikus állammá fejleszteni. Itt fejlődhetnek ki az ellenőrzés és részvétel új formái és

módszerei, a kliensek partnerré válása, s mindezzel a szolgálatot igénybe vevő új típusú

hatalommal felruházása (empowerment). E szerveződések védelmében a kliensek az állam

(önkormányzat) által működtetett intézményekben is küzdhetnek ezen új formák

meghonosításáért, az állami (helyi önkormányzati) intézmény társadalmi ellenőrzése alá

helyezéséért. (Várnai 1991:132-133.)

„A lelki egészség és szociális biztonság az egyéni problémakezelés szempontjából veti fel

a kérdést, hogy a társadalomnak milyen céljai vannak, rövid vagy hosszú távon próbálják

elérni az egyéni problémák megoldhatóságát. Ezt a lelki egészség és szociális biztonság

társadalmi hierarchiában elfoglalt helye határozza meg”. (Gosztonyi 1996:155.) Az

önsegítő csoportok jó részét olyan problémáktól szenvedő emberek hozzák létre,

amelyeknek megoldását a modern világ az egészségügy szakembereinek tevékenységi

köreibe sorolja. Az egészségügy rendszere – mint hatalmi (paternalisztikus) kontroll egy

formája – infantilizálja a betegeket és az állampolgárokat. Az állampolgárok megkísérlik

az orvosok zárt értékrendszerét megbontva saját egészségkultúrájukat (egészséges

életmódjukat) irányítani, megszervezni, ellenőrizni, amely folyamat az egészségügy

21

átpolitizálódásához vezet. Az önsegítés az állampolgári szükségletek spontán kielégítése,

az orvosi kezelés alternatívájaként emberi erőforrásra építő humán szolgáltatások. A segítő

és a kliens egyenlőtlen pozíciója, a kettőjük között hierarchikus viszony, a kliens erős

függősségéből adódóan a segítő szuggesztív hatása a meghatározó. A hívatásos segítőt a

szerepe a tudás monopóliumával ruházza fel, míg az önsegítő csoportok által megvalósított

kezelés során folyamatosan teljes körű tapasztalatcserére kerül sor. Az egyenrangúságra

épülő munkakapcsolat eredményeként nem alakulhat ki tudásmonopólium, nincs szükség

speciális szakmai nyelv kialakítására, így a tudás mindenki számára elérhető. Az önsegítő

csoportban csökken a társadalmi távolság a felek között. A csoportok összetétele

többségében egységes, tapasztalatcsere az általuk választott nyelven történik. Míg az

egészségügyben a kezelési helyzet alapszituációja az „alárendelt” kliensekre és a

„fölérendelt” kezelőszemélyzetre osztja a résztvevőket, az önsegítő csoportokban ez a fajta

„osztálykülönbség” sem figyelhető meg. Az önsegítő csoportok megalapításában és

eredményes kihasználásában leginkább azok vesznek részt, akik a hagyományos szakmai

segítséghez is ugyanilyen valószínűséggel és könnyen juthatnak hozzá. A szociálpolitikai

szempontból arra hívja fel a szociális munkás figyelmét, hogy külön erőfeszítést igényel

olyan kulturális közegekbe is eljuttatni, „meghonosítani” ezt a csoportformát, amely

hagyományos eszköztárától távol esik, de szükségleteik kielégítésének esélyeit,

érdekérvényesítésük eredményességét nagymértékben javítaná. Az önsegítés elve a

századelő humanizálódási törekvéseinek egyik fő irányaként kristályosodott ki

Amerikában. A jelenséggel már csak azért is érdemes foglalkoznunk, mert keletkezésének

társadalmi háttere sok hasonlóságot mutat jelenlegi hazai viszonyainkkal, azokkal a humán

szükségletekkel, amelyek intézményes kereteink között eddig kielégítetlenek maradtak.

„Hétköznapi értelemben általában akkor lehet önsegítésről beszélni, ha az egyén

valamilyen önálló akciót, tevékenységet, cselekvéssort hajt végre, és ennek révén

személyisége gazdagodik, lelki egyensúlya stabilizálódik, lelki funkciói egy magasabb

szervezettségi szintre kerülnek”. (Gerevich J. 1989)

Mind az önsegítő, mind az „önálló problémamegoldás” a pszichés problémákhoz

pedagógiai szempontból közelít, ezért lehet az, hogy érdeklődés a kettő együttese felé

fordul. Emellett több dolog utal arra, hogy az önálló problémamegoldás önsegítő

megközelítése elősegítheti olyan önattribúciók kialakulását, amelyek a változásra

vonatkoznak, ez pedig megnöveli az esélyt arra, hogy a kezelés hatása generalizálódjon, és

22

hosszabb ideig fennmaradjon. Az önsegítő csoportok első megjelenése a XX. századra,

míg a tömeges elterjedésük a század második felére tehető. Napjainkban már számos

önsegítő csoport működik, mind fejlett, mind fejlődő országokban, mely csoportok

különféle problémák kezelését tűzik ki maguk elé a gyermekneveléstől az azonos

betegségben szenvedők csoportjáig. „Katz értelmezésében „Az önsegítő csoportok a

kölcsönös segítésre és egy speciális cél elérésére alakult önkéntes kiscsoport struktúrák.

Rendszerint azonos élethelyzetű emberek hozzák létre, egymás kölcsönös segítésére.

Társulásuk célja egy közös szükséglet kielégítése, közös egészségkárosodás vagy probléma

leküzdése, a kívánt a társadalmi illetve személyes változás előidézése. Az ilyen csoportok

kezdeményezői és tagjai úgy látják, szükségleteiket nem elégítik ki, vagy nem tudják

kielégíteni a meglévő szociális és egészségügyi intézmények”. (Soós Zsolt 2005:106)

23

6. ÖNÁLLÓ KUTATÓI MUNKÁM

6.1 Kutatás célja

Szakdolgozatom témakörének vizsgálatában két kutatási módszert alkalmaztam. Kvalitatív

metódusként alkalmaztam a megfigyelés és az interjúkészítés módszereket.

A kutatásom célja, hogy felderítsem a Jász- Nagykun- Szolnok Megyei Hetényi Géza

kórház onkológiai osztályán a mentálhigiéné jelentőségét, mely biztosítsa a rákbetegségben

kezelt egyének lelki egészségvédelmét a gyógyulásuk, vagy betegségükből adódó jobb

életminőség szinten tartását. A pozitív mentálhigiéné nagymértékben hatással van a

kezelés alatt álló rákbeteg rehabilitációjára, ezért nem mindegy az egyén, a család, a

hozzátartozó és a társadalom számára sem, hogy az intézmény, ahol a gyógyító

szolgáltatást végzik, a kezelt beteget, mint fogyasztót, a klienst, a szolgáltatást igénybe

vevőt milyen minőségi szolgáltatásokkal tudják ellátni. Elsődlegesnek gondolom, hogy

kezelések által minden egyén humánusan megkaphassa az osztályon mindazt, amit a

jogszabály szempontjából legitim és kivitelezhető. Az életszemléletemet nagymértékben a

remény, a szeretet és a hit határozza meg. Számomra a lelkigondozás prioritásként szerepel

a gyógyításban, ezért elengedhetetlenül fontosnak tartom azt a szemléletet, hogy a testet

együtt kell kezelni a lélekkel. Ezt szeretném az interjú alapján a lelkigondozókkal úgy

megvilágítatni, amelyből felszínre kerülhetnek a pozitívumok és a negatívumok egyaránt.

Vagyis azt szeretném szemléltetni, hogy a szociális szakmának, hivatásnak, küldetésnek

milyen jelentősége van - a segítőbeszélgetésnek - a beteg szemszögéből nézve. A

kutatásom harmadik hipotéziseként az önkéntes segítők hatékonysága a rákos betegek

érdekében folytatott szociális csoportmunkában szeretnék rálátást kapni. Tisztába vagyok

azzal, hogy kevés az orvos Magyarországon főleg az onkológusok, onkopszichológusok,

de ennek ellenére vannak és képeznek ki olyan szociális szakembereket, akik kihívásnak

veszik az onkológiai osztályon való megméretetést, és pszichésen sokat tudnak tenni a

rákbetegek életminőségéért. Az utolsó hipotézisem, hogy a szociális munkás által nyújtott

szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által végzett segítségnyújtás kutatása,

azért érdekel, mert a szociális szakember az a professzionális személy, aki a

szükségletekhez tudja igazítani a célokat, a célokhoz pedig az erőforrásokat. És pont ezeket

az erőforrásokat kell és szükségszerű mozgósítani, mert terheket vesz le az állam és az

önkormányzatok válláról.

24

7. A VIZSGÁLT TEREP BEMUTATÁSA

7.1 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórházban szerzett

tapasztalatom

Megfigyelés

Az intézmény területén a kutatásom három hétig tartott az intézmény szociális munkás

koordinálásával. Ez idő alatt aktív megfigyelőként vettem részt, az általam felállított

hipotézisemet próbáltam igazolni, hogy az mennyire állja meg a helyét, vagy pont az

ellenkezőjét tudtam a kívánt kutatásommal bizonyítani. A Szociális Munka Etikai Kódexét

jelenlegi formájában a Szociális Szakmai Szövetség 2005. április 29-i Küldöttgyűlése

fogadta el. A szociális szakember munkáját az Etikai Kódex szabályainak betartásával

végzi. Szükségleteket elégít ki az emberi jogok figyelembevételével, és alkalmazza a

munkájához szükséges törvényeket:

ü 1949.évi XX. törvény a Magyar Köztársaság alkotmánya

ü 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról ü 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

ü 1993 évi szociális törvény 1/2000.(I. 7. )SzCsM rendelet a személyes gondoskodást

nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló

jogszabály

ü 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről

ü 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyv (változások 2010. 05.1-től)

ü 1997.évi CLIV. törvény célja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének

szabályozása,

ü 1997.évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

ü 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról, ü 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, ü 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásról, ü 2007. évi LXXXIV. Rehabilitációs járadék

Alkalmazza továbbá mid azokat a törvényeket, amelyek szükségesek munkafolyamatában.

Megfigyelésem szerint a szociális munkás az alábbi eszközöket használja a szociális

rehabilitáción belül: szociális rizikótényezők szűrése (szociális anamnézis felvétele),

anyagi és szervezési segítség (ügyintézési feladatok), közvetlen segítő tevékenység (pl.

25

segítőbeszélgetés), kapcsolatfelvétel a családdal, hozzátartozóval, területi szociális

intézményekkel, informálás kórházi, illetve szociális szolgáltatásokról, elbocsájtás

előkészítése, (pl. szociális otthoni elhelyezés).

1. A szociális munka formái:

· Egyénekkel végzett szociális munka (esetmunka)

· Adminisztratív

· Kutatói munka

· Családkezelés

Kapcsolattartás

· Önkormányzatokkal

· Okmányirodával

· Civil szervezetekkel

· Háziorvossal

· Intézményekkel (iskola, óvoda,)

· TB, APEH, Államkincstár

· Rendőrséggel

· Családsegítő szolgálattal

· TEGYESZ

Az egyénekkel és a családtagokkal, hozzátartozókkal interperszonális kapcsolat folyik.

Maximálisan gondoskodik arról, hogy a beteg mentálisan jó állapotban kerüljön vissza

otthonába. Amennyiben olyan személyről van szó, aki önmaga ellátásáról gondoskodni

képtelen és nincs hozzátartozója, vagy egyéb okok miatt az egyén további ellátását a

hozzátartozója sem tudja felvállalni, akkor szintén gondoskodik bentlakásos intézményről

a beteg beleegyezésével. Mindkét esetben a kutatói munka aktív részese a szociális

szakember. A családtagokkal folytatott segítői munka szintén legtöbbször adminisztratív

jellegű. Információszolgáltatás családtagoknak, hozzátartozóknak. 1993 évi szociális

törvény 1/2000.(I.7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális

intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló jogszabály

alkalmazásával látja el a szociális szakember munkáját. Az intézmény szociális munkás

munkakört betöltő szakember hatáskörében dönthet az önállóan végezhető szakmai

feladatokban. Felelősséggel tartozik a rábízott feladatok maradéktalan elvégzéséért.

Kötelessége a betegek adatainak bizalmas kezelése a titoktartás, az 1997.évi CLIV

Egészségügyi törvény ismerete, betartása, az intézeti utasítások ismerete, betartása.

26

7.1.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog

1997.évi CLIV. törvény célja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének

szabályozása, valamint a lakosság égészségi állapotának alapvető javítása. A jogszabály

biztosítja a betegek alkotmányba is rögzített alapvető emberi és állampolgári jogait,

valamint ezeknek a jogoknak az érvényesülését és érvényesítését az egészségügyi ellátás

igénybevétele során. 37. § (1) Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az

életminőség javítása, valamint az egészség védelme. Minden betegnek joga, hogy – az

egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó szakmai és etikai szabályok megtartásával – az

egészségi állapotának megfelelő ellátáshoz jusson. Betegjog mindazon jogosultságok

összessége, melyek az egészségügyi ellátás során az azt igénybevevő személyt megilletik,

függetlenül attól, hogy az ellátást igénybevevő személy betegsége miatt vagy más okból

kerül kapcsolatba az egészségügyi ellátással (pl. szűrő vizsgálatok). Alkotmányunk az

egészséghez való jogot, mint alkotmányos jogot deklarálja, míg az egészségügy ellátáshoz

való jog szabályozása a hatályos Egészségügyi Törvényben valósul meg. Az Egészségügyi

Törvényben rögzített betegjogok az ember autonómiájának elismerését, a gyógykezelés

alatti jogok érvényesítését, ezáltal az orvos-beteg közötti kapcsolat őszintébbé,

bizalmasabbá tételét is szolgálják. Hatályos, egészségügyről szóló törvényünk az alábbi

betegjogokat nevesíti:

· A megfelelő szintű egészségügyi ellátáshoz való jog

· Az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog

· A kapcsolattartás joga

· Az intézmény elhagyásának joga

· A tájékoztatáshoz való jog

· Az önrendelkezéshez való jog

· Az ellátás visszautasításának joga

· Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

· Az orvosi titoktartáshoz való jog

Ugyanez e törvény továbbiakban magában foglalja a betegek kötelezettségeit is.

Méltányossági gyógyszertámogatásra csak a biztosított jogviszonyban lévő személyek

jogosultak. Ez lehet normatív, amelyet a beteg írásbeli kérelmére és a kezelő orvosnak az

adott gyógyszerre vonatkozó javaslatára indított államigazgatási eljárás lefolytatásával

27

lehet, vagy a méltányossági kérelmeket a Megyei Egészségbiztosításai Pénztárhoz (OEP)

továbbítják, hiszen az elbírálásra az OEP főigazgatója jogosult.

· A fájdalomcsillapításhoz való jog. A fájdalomcsillapítás törvényi szinten

szabályozott betegjog. A fájdalom szubjektív tünet, ezért azt minden esetben

egyénre szabottan kell kezelni.

· A betegjogi képviselő segítség nyújtása a beteg, valamint a beteg hozzátartozója

részére

· A gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás törvényi szabályozása.

· Egészségügyi ellátás alatt, kórházi körülmények között is biztosítani kell a szabad

vallásgyakorlást, az ezzel kapcsolatos feltételeket az egészségügyi szolgáltatónak

biztosítania kell.

7.1.2 Hetényi Géza Kórház Intézmény szociális munkással készített interjú

Hol szerezted meg a szociális munkás képesítésedet és mikor?

Budapesten, 2004-ben

Mióta dolgozol a kórházban?

Hetedik éve.

Milyen gondolat vezérelt arra, hogy szociális munkás legyél?

Szociális érzékenység, az idősek szeretete.

Az egész intézmény területén helyt kell állnod, ha szociális ügyeket kell intézni az

osztályokon bent fekvő ellátottaknak, amennyiben igénylik és szükségszerű?

Minden osztályon, kivéve a Pszichiátria, mert ott van szociális munkás.

Az onkológiai osztályon sem alkalmaznak szociális munkást, volt már rá eset, hogy

hívtak? Ha igen, akkor milyen ügyben?

Házi gondozást, temetés.

Szerinted az onkológia osztályon szükségszerű lenne, hogy ugyan úgy legyen szociális

munkás, mint például a pszichiátrián?

28

Nem szükséges.

Nem érzed úgy, hogy igen sok és felelősségteljes munka hárul rád már az intézmény

nagyságát is ismerve? Sok a beteg, több a probléma.

Megoldható.

Információm szerint a szülészetre és a koraszülött részre is jár ki mindennap kórházi

szociális munkás a Kistérség Többcélú Társulás Gyermekjóléti Szolgálatától innen

Szolnokról. Ezeken a helyeken neked nem kell ellátnod a szociális teendőket?

Szülészeten,- temetés- szociális gondokban segítés.

Inkább a gyerekosztályon problémától függően.

Milyen a kapcsolatod a Gyermekjóléti Szolgálattól kijáró szociális munkással, a

pszichiátriai osztályon dolgozó szociális munkással?

Jó a kapcsolatunk, szükség esetén segítjük egymást kölcsönösen.

Mennyire vagy önálló a munkádat tekintve?

Nagyon.

Jó kapcsolat kialakítása hivatalokkal (Önkormányzat, Posta, stb.).

Tájékozottság nagyon fontos

Közvetlen felettesem az ápolási igazgató.

Vannak ügyek, amit te sem tudsz megoldani rajtad kívül álló okok miatt, és ilyenkor mit

teszel?

Kudarcként élem meg.

Csoportos foglalkozást valamelyik osztályon igényelték már?

Előadás ápolóknak

Mi az, amit hobbyként szívesen csinálsz?

Varrok, kötök.

Betegek- dolgozok: szociális munka, néha útmutatás

29

Nagyon szépen köszönöm az interjút a feltett kérdéseimre, kívánok neked a továbbiakban

jó munkát és jó egyészséget.

7.1.3 Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozók által

készített interjú

A két lelkigondozó a kórház egész területén tevékenykedik, hogy segítsen azoknak a

betegeknek, akik igénylik a lelkigondozást. Úgy látom, hogy a lelkiegészség védelem

2004-ben a Kórházlelkészi Szolgálatának működésével elkezdődött a kórházban, amelyre

igen nagy szükség van és igénylik az intézmény területén.

Mivel a beteggel való találkozás egy bizalmi kapcsolaton alapul úgy láttam jobbnak, ha

érdeklődésemet interjú formájában kivitelezem. Személyes találkozásunk alkalmával

tisztáztam a két lelkigondozóval, hogy információhoz szeretnék jutni egy interjú keretén

belül, amelynek tartalmi részét a szakdolgozatom részeként szeretném majd felhasználni.

Mindketten készségesen álltak a rendelkezésemre, hogy segítsék munkámat. Pontosítottuk

az időpontot az interjú elkészítéséhez, amelyet elkészítettem és itt most bemutatok.

A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata Lelkigondozókkal készített interjú

Hogyan jött létre és mikor?

Marcsi: Beer Miklós püspök 2004. január 9. én alapította a Váci Egyházmegye

Kórházlelkészi Szolgálatát Faragó Artúr atya közreműködésével.

A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálattal miként kerültetek kapcsolatban és

mióta vagytok itt lelkigondozók?

Anikó: Volt egy hirdetés az újságban és arra jelentkeztem, mivel én tradicionálisan is hívő

ember vagyok, és a lelkigondozói tevékenységemet úgy veszem, mint egy küldetést.

Marcsi: én az alakulás óta, Anikó egy fél évvel később jött ide.

Arra szeretnék választ kapni tőletek, hogy mit jelent a „paraklétikus lelkigondozás”,

hogyan kell ezt értelmezni?

Anikó: A „paraklétikus lelkigondozás” vagy paraklétikus együttlét. Szentlélek, akit Jézus

maga helyett küld. Tehát a Szentlélek által való szolgálat ez. Ezért nevezik az

egyszemélyes lelkigondozói szolgálatot paraklétikus (erősítő, vigasztaló, bátorító)

lelkigondozásnak, vagy valakivel való paraklétikus együttlétnek.

30

Marcsi: A lelkigondozói szolgálatom eredményeként leszűrt lelkigondozói hitvallásom

egyik alaptétele ez: Lenni annyi, mint kapcsolatban lenni. Egész-séges embernek lenni azt

jelenti. - 1. Kapcsolatban vagyok „fölfelé”, Istennel, - 2. Befelé önmagammal, - 3. Kifelé

embertársaimmal és a természettel. Így is fogalmazhatnék: egész-séges kapcsolatom van a

transzcendenssel, az immanenssel és a homo sapienssel.

Milyen végzettséggel dolgozik itt egy lelkigondozó?

Anikó: Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet Tanszékén lelkigondozói szakon

sajátítottunk el az elméleti tudásunkat. Mindketten hívő emberek vagyunk, ebben a

szellemben nőttünk fel és éljük mindennapjainkat.

Felvételkor milyen kritériumok voltak?

Marcsi: Felvételkor igen kemény beszélgetésen kellett átesni, több órás, ez egy olyan

szűrő, hogy megfelelünk-e, alkalmasak vagyunk-e erre a küldetésre.

Az onkológiai osztályra milyen rendszerességgel szoktatok menni?

Marcsi: Ahogyan igénylik a betegek, hívásra szoktunk menni, segítségünkre van egy

gyorshívó telefon, ezen érnek el az osztály személyzetei, amikor szükség van ránk.

Anikó: Megosztjuk a munkánkat, legtöbbször külön, külön megyünk oda, ahová hívnak.

Nagyon igénylik a betegek, hogy menjünk hozzájuk, de ketten vagyunk és mennünk kell

más osztályra is, hiszen ott is vannak igen súlyos idős emberek, és vannak nem idős

daganatos, rákbetegségben szenvedők, akik a segítőbeszélgetést igénylik nagyon. Ők még

gyógyulni akarnak és keresik a kiutat.

Onkológiai osztály mitől más, mint a többi osztály?

Marcsi: Az onkológia osztály kb. 40 ágyas, mindig telt ház van, ebből is látszik, hogy igen

sok a kezelésre váró beteg. Stigma! Az a szemlélet, hogy innen már nem megy haza senki,

leírják a beteget. Ezt a betegek többsége érzi. Az emberi arcokról a betegek nagyon sok

mindent meg tudnak állapítani. Meg kell találni azt a megnyilvánulási attitűdöt, ami

mindig az adott helyzetben a legmegfelelőbb, és a leghitelesebb visszajelzést szolgálja a

beteg részére. Egy diagnózis stigmatizációja miatt „ne temessük már el a beteget”.

Anikó: Havonta egyszer járunk Budapestre, szupervízióra, nagyon jól felkészítenek

bennünket, hogy erősek legyünk, és a beteget is azzá tudjuk tenni. A türelmes,

odafordulással, empatikus meghallgatással oldódik a betegemberben a szorongás, a

31

feszültség. A célunk, hogy ő változtatni tudjon a saját maga helyzetén. A beszélgetések

megváltoztatják őket, mindent másképpen látnak, és ők maguk is megváltoznak, kivirulnak

a szó szoros értelemben. Igénylik, kell velük foglalkozni.

A betegek erről szívesen beszélnek, hogy oldják a feszültségüket a segítőbeszélgetések?

Anikó: Persze, igen, elmondják, hogy sokkal jobban aludtak, már nem szoronganak annyit,

mert megoldódott a probléma, ami a feszültséget, szorongást váltotta ki. Elmondják, hogy

unatkoznak a kórház falai között és a betegségükkel vannak elfoglalva, arra koncentrálnak.

Hogyan tudjátok mindezt elérni?

Marcsi: Természetes, hogy a beteg ember mindenfelől segítséget vár az adott

problémájára. Személyes szabadságát tiszteletben tartva, saját döntése alapján kér meg

bennünket, hogy beszélgessünk vele. Egy olyan mély bizalmi kapcsolat alakul ki két ember

között, amelyhez rendkívül sok minden társul. A segítő külső megjelenése,

megnyilvánulása, ahogyan megszólítja, értő, figyelő, empátiával, odaadó magatartás

tanúsítása, ezzel tudjuk megnyilatkoztatni a többletképességünket. Röviden ennyi.

Szeretnek beszélni, jól esik nekik a meghallgatás, van olyan beteg, aki többször igényli,

hogy legyetek mellettük?

Anikó: Igen. Sokan igényelnek bennünket, és ennek mi nagyon örülünk, mert ez egy

visszajelzés is a munkánkra, hogy igényt tartanak ránk a betegek. Előfordult már olyan eset

is, hogy pszichésen teljesen összeomlott beteg emberen tudtunk segíteni. Testileg

gyógyították (műtét, kezelések), de lelkileg volt nagyon maga alatt. Látta, hogy megyünk a

szobatársaihoz beszélgetni rendszeresen, és megkérdezte, hogy vele is beszélgetnénk, mert

szeretne beszélgetni velünk. Neki halálfélelemtől volt szorongása nem tudta túl tenni

magát a diagnózis megállapítását követően. Az öröm, hogy láttuk a változást rajta

pozitívan, tudott mosolyogni, terveket, célokat állított maga elé, egyszóval átértékelődött

az értékrendje, megváltozott a személyisége.

Amennyiben a beteg nektek mond el bizalmasan olyan dolgot, ami őt bántja, nyomja a

lelkét, akkor ezt elmondhatjátok orvosnak, nővérnek, vagy az intézmény szociális

munkásnak?

Anikó: Van titoktartási kötelezettség, ezt mindig betartjuk. Mindent a beteg kérésére

teszünk, nélküle nem.

32

Az intézményi szociális munkással milyen a kapcsolatotok?

Marcsi: Jó, állandó kapcsolatban vagyunk vele is. Jelezzük felé azt az információt,

amennyiben bebizonyosodik, hogy a lelki okok súlyosságát nem csak a betegség fokozza,

hanem egy probléma, amit a beteg saját maga fogalmazott meg. Nem tudja, vagy nincs

tisztában azzal a betegsége miatt sem, hogy a megoldatlan problémáját kinek mondhatja el,

és ez végett szorong. Sok az ilyen beteg, akinek a betegségén kívül más problémája is

adódik?

Igény van a kiscsoportos foglalkozásokra, vagy egyéni segítőbeszélgetési forma a

lelkigondozók munkamódszere?

Marcsi: Kiscsoportos foglalkozásokat még nem tartottunk, inkább egyéni segítő

beszélgetésekkel próbálunk könnyíteni a betegek lelkén. Az odafordulás, a meghallgatás

nagyon kell nekik. Maguktól megnyílnak és adják ki magukból azt, ami ki kívánkozik.

Van, amikor a lelki okokat nem is a betegség nyomja legjobban, hanem egy rendezetlen

családi helyzet és ezt nekünk mondja el először. Mi nem szociális munkások vagyunk, a

beteg érzelmi szintjén próbálunk haladni.

Anikó: De szívesen részt vennénk egy irányított csoportos foglalkozáson, ahol ráláthatnánk

arra, hogy egy-egy betegre milyen hatással van a csoport, hogyan tudnak lelkileg pozitívan

kitörni a szorongásaikból, felszínre hozva érzelmeiket, a félelmet, amely a legnagyobb

probléma a rákos betegeknél. Úgy látom én személy szerint, hogy kevés az

információáramlás ahhoz, hogy az ismeretlentől ne féljenek. Ezekkel a betegekkel, napi

szinten emberi közelségben foglalkozni kell, hogy pszichésen a rejtett problémákat fel

tudják dolgozni.

Szoktatok a kórház személyzetével, orvosokkal, nővérekkel, intézményi szociális

munkással összeülni és megbeszélni a problémákat?

Anikó: Igen. Team foglalkozásoknak nevezzük, amikor megbeszéljük a betegekkel

kapcsolatos dolgokat a személyzettel. Kicseréljük gondolatainkat, sajnos erre csak havonta

egyszer jut idő. A személyzet is túl van terhelve.

Vannak betegek, akik a krízis állapotuk miatt annyira befelé fordulnak, mert

kilátástalanak érzik helyzetüket, hogy képtelenek jelezni fontos gondolataikat, ezt észre

lehet venni, vagy kimondják?

33

Marcsi: Az ilyen betegekről jelzést kapunk, azonnal felkeressük, de előfordul, hogy nem

tudunk vele kommunikálni, mert nem akar. Ennek is van egy módszere, csak ott vagyunk

mellette, és következő alkalommal is megyünk hozzá és a többiekhez. Ellenkező esetben

jelentjük az osztályos orvosnak az állapotát.

Ez több mint hívatás, jó látom?

Anikó: Igen. Ez egy küldetés. Elhívatottságból csináljuk. Az önzetlen segítés másokon.

Van különbség férfi és női beteg között?

Marcsi: Igen van. Sokkal nehezebben viselik betegségüket a férfiak, mint a nők,

nehezebben is nyílnak meg.

A hívő és a nem hívő beteg között a vesztesség feldolgozása másképpen történik?

Anikó: A hívő beteg jobban fel tudja dolgozni, mint a nem hívő az őt ért vesztességet.

Kapaszkodó a nem hívőkben is meg van. Nagyon súlyos állapotban már ők is hisznek

„valamiben”, és kérik, hogy imádkozzunk velük. Megnyugtatja őket.

Hozzátartozóknak is próbáltok segíteni? Ez hogyan történik?

Marcsi: Megkeresnek bennünket itt a kápolnában, legtöbbször egy szeretteik elvesztése

után, és együtt imádkozzunk. Szintén folytatunk velük is segítőbeszélgetést, mert igénylik

Anikó: Több alkalommal visszajönnek, ez egyénfüggő is, ki mennyi idő alatt tudja

feldolgozni a vesztességet, ami őt érte. De van egy folyamat, amit mi irányítunk és képessé

tesszük arra, hogy nélkülünk, segítség nélkül tudjon boldogulni a mindennapi életben.

Mit gondoltok, meddig lehet ezt csinálni?

Marcsi: Én 6 éve csinálom, erre tettem fel az életem, szeretem csinálni. Kevesen vagyunk,

de ide nem olyan könnyű embereket találni. A családom nagyon támogat és jók a

vezetőink, ők törődnek a mi lelkünkkel is. Továbbképzések, oktatás, szupervízió havonta

egy alkalommal Budapesten ahol kibeszélhetjük mi is magunkat és segítenek lelkileg

feltölteni bennünket is. Jó lelki vezetőink vannak.

Anikó: Én ugyanezeket tudom nyilatkozni.

Nagyon szépen köszönöm a kétszemélyes interjút, és azt, hogy készségesen segítettetek!

További jó munkát, jó egészséget kívánok nektek!

34

7.1.4 A Hetényi Géza Kórházban az önkéntes segítők munkájának

megfigyelése

A magyar Rákellenes Liga szervezésében került sor 2010. szeptember hónapban az

önkéntesek továbbképzésére, amelynek kezdeményezője egy rákbetegségből gyógyult

egyik önkéntes. Ezek az önkéntesek csak az onkológián végzik az önkéntes munkájukat,

vagy a beteg otthonában palliatív ellátás keretein belül. Nagyon nagy segítséget tudnak

nyújtani a kórházban lévő rákos betegeknek elsősorban, de ezzel enyhítik a szociális

szakember hiányt is az onkológiai osztályon. Az onkológiai osztályon állandó jelleggel 40

fő beteget kezelnek, de van, amikor még plusz négy, öt fővel többet látnak el - mondta a

megbízott osztályvezető főorvos előadásában, amelynek én magam is részese voltam. Az

alábbi kérdésre, hogy a következőket mondta: A betegek lelki kezelésére van

szakemberük? Pszichiáter kollégák segítségével, konzílium keretében oldjuk meg a lelki

gondozást. Sajnos, az osztálynak önálló, főállású onko-pszichológus specialistája nincs, de

talán ebben is lesz előrelépés a közeljövőben. Megkezdődött viszont az önkéntes segítők,

illetve a betegklubok szervezése, mely nagy segítséget nyújthat betegeinknek, és akinek

igénye van rá, részt vehet a kórház központi szervezésű istentiszteletein. Az onkológiai

osztályra egy önkéntes jár ki, aki kezdeményezte az önkéntesek mielőbbi képzését. A

Contact Mentálhigiénés Konzultációs Szolgálat 2010.03.01.- 2011.11. 30. időszakra egy

projekt megvalósítása keretében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkéntes Centrumot

működtet, az önkéntesség szerepének fontosságát hangsúlyozza. A 2009. áprilisban

kiírásra került TÁMOP 5.5.2. pályázati kiírás, amelynek célja az Önkéntesség elterjesztése

Magyarországon. Közvetlen cél: Az önkéntesség helyi szintű fejlesztésére koncentráló

szolgáltató- fejlesztő szervezeti kör kialakítása és megerősítése önkéntes centrum

kialakításával és működtetésével Jász-Nagykun-Szolnok Megyében hét kistérség

bevonásával. Hosszú távú cél: Az önkéntes tevékenység társadalmi megbecsülésének

emelése, az önkéntesek bevonásával a civil szervezetek, valamint az állami és az

önkormányzati intézmények, a vállalati szféra kapacitásának növelése és az általuk nyújtott

szolgáltatások emelése. A harmadik hipotézisem: Az önkéntes segítők hatékonysága a

rákos betegek érdekében folytatott szociális csoportmunkában még nincs jelen, de

reménykedve és bízva a szervezők pozitív hozzáállásában, mielőbb megoldódik ez a

feltevés is.

35

8 A KUTATÁS ELEMZÉSE

8.1 Hetényi Géza Kórház szociális szakember tevékenységének elemzése

Az első hipotézisemben vizsgáltam a Hetényi Géza kórház onkológiai osztályon a

mentálhigiéné jelentősége, mint lelki egészségvédelem a rákos betegek rehabilitációjában.

„A gyógyászati alapellátás, hogy először gyógyítunk, azután rehabilitálunk, a holikus

orvoslás lényegének mond ellent”. „Valójában a gyógyító tevékenységnek minden

fázisában rehabilitásközpontúnak kell lennie. Pontosabban: az orvoslási folyamat csak

akkor valóban gyógyító – de ekkor még abban az esetben is az, ha teljes gyógyulás be sem

következhet - , ha a betegség mibenlétének felfedésére irányuló tevékenységek

(diagnosztikai vizsgálatok) és a felismert betegségek megszüntetésére irányuló

beavatkozások (kuratív orvosi tevékenységek) mindig tekintettel vannak a beteg

pillanatnyi és várható életminőségére, és szorosan összefonódnak a beteg lehető legjobb

életminőségének fenntartására irányuló rehabilitációs tevékenységekkel”. (Hegedűs

1996:41) A rehabilitáció szoros összefüggésben van az életminőséggel, vagyis re-

habilitálni annyit tesz, mint törekednünk arra, hogy a betegnek visszaállítsuk képességeit –

a két alapvető emberi képességet, a testi-lelki egészséget és az önrendelkezést.

Megfigyelésem alapján és az interjú során azt a következtetést vontam le, hogy nem

alkalmaznak külön szociális munkást az onkológiai osztályon, sőt más osztályokon sem,

ahol krónikus betegeket többségében kezelnek. A magyar jogrendszerben, bár konkrét

törvény nem szabályozza a szociális munkások kórházi tevékenységét, az egészségügyi

intézmények szakmai minimum feltételeiről szóló 60/2003.(X.20) ESzCsM rendelet

mellékletében megjelenítették a szolgáltatás szükségességét. A rendeletekben továbbá

nincs szó ellenőrzésekről és határidőkről. Arról sem rendelkezik, hogy a szakemberek

foglalkozását hogyan fogják finanszírozni az intézmények. Az intézmény szociális

munkása látja el a szociális jellegű problémákkal kapcsolatos ügyintézéseket az onkológiai

osztályon és más osztályokon is, ahol erre igény és szükség van. A betegek lelki kezelésére

fizikai képtelenség, hogy jusson ideje. A szociális ügyintézéssel kapcsolatos feladatokat,

amelyet a munkaköri leírása is beszabályoz pontosan és felelősségteljesen elvégzi. A

megfigyeléseimen kívül közös megállapodásunk szerint előre megszerkesztett kérdések

alapján készítettem vele az interjút. Azt a következtetést vontam le, hogy munkáját

rugalmasan kezeli, jó kapcsolatai vannak az intézmény területén, az osztályon dolgozó

szakemberekkel, önállóan végzi munkáját. Közvetlen feletesse az ápolási igazgató.

36

8.2 Váci Egyházmegye kórházlelkészi Szolgálat két lelkigondozójával

készített interjú elemzése

A két lelkigondozó személyében olyan embereket ismerhettem meg, akik megjelenésükkel,

empatikus hozzáállásukkal, a bennük rejlő humánus közelítésükkel, született készségekkel,

képességekkel, etikus attitűdökkel, megfelelő önismerettel - és még sorolhatnám tovább a

különféle jelzőket - látják el a lelki gondozást az intézmény egyes osztályain. Örömmel

tapasztaltam, hogy vannak, ilyen segítő személyek, akik önzetlen segítséggel képesek az

embertársaikat lelkileg gyógyítani, teljes odafordulással, értékrendi megkülönböztetés

nélkül a segítői elhívatottságukat nap, mint nap küldetésként végezni. A hitük által olyan

spirituális gondolkodással élnek, amely meghatározza a személyiségüket, ezáltal

látásmódjukat, szemléletüket, mindez kihat munkájukra, kapcsolataikra, ezáltal a lelki

gondozást professzionális szinten tudják elsajátítani. Ők azok, akik lelki erőt nyújtanak

azoknak a betegeknek, hozzátartozóknak, akik igényt tartanak szolgáltatásukra és szükség

esetén hívják őket az osztály személyzetén keresztül, vagy felkeresik a kórház területén

kialakított kis kápolnában. Az intézményben történő krónikus betegellátáshoz viszonyítva

létszámilag kevesen vannak. Rendszerességgel egyéni segítőbeszélgetéseket folytatnak,

nagyon sok olyan problémát tárnak fel, amelytől a betegek napokon át szoronganak, mert

nem tudják, hogy problémáikkal kihez forduljanak. Egy segítőbeszélgetés alkalmával ezek

a problémák felszínre kerülnek, és maga a beteg kéri meg a lekigondozót, hogy segítsen a

problémájának megoldásában. Azt tapasztaltam, hogy igen jó kapcsolatot alakítottak ki az

intézmény szociális munkásával, észrevételeiket, a beteg problémáit azonnal jelzik, hogy

mielőbb megoldódjon. Csoportos foglalkozásokat még nem tartottak, de szívesen részt

vennének egy ilyen foglalkozáson, ahol láthatnák az egyéneket, akikkel segítőbeszélgetést

folytattak, hogy csoportban hogyan nyilvánulnak meg, és milyen hatással lenne rájuk

pszichésen. Közel hat éve folytat a két lelkigondozó segítőbeszélgetéseket, segítőmunkájuk

során olyan tapasztalatokra tettek szert, mivel emberi közelségben tudnak lenni, amelyre

más szakember „időhiány miatt” képtelen. Pozitívként értékeltem, hogy számukra havonta

egy alkalommal a vezetőség szupervíziót tart Budapesten, ahol lelkileg foglalkoznak velük

is, és ez a kis közösségi összefogás, a család megértése, támogatása adja számukra azt a

többletet lelkileg, hogy mindig frissen és újult erővel tudják küldetésüket a beteg emberek

megsegítésére fordítani.

37

8.3 A szociális munkás által nyújtott szolgáltatás és az önkéntesek által

végzett segítségnyújtás összehasonlítása

A szociális munkás munkamódszereit és az önkéntesek által biztosított munkát sajnos nem

lehet összehasonlítani, mert nincs mit mivel. Az onkológiai osztályon nem dolgozik

szociális munkás rendszerességgel, az intézményi szociális munkás a munkájából adódó

terheltségét figyelembe véve képtelen mélyebb terjedelembe ellátni a valójában fontos

feladatokat az onkológiai osztályon. Egy szociális szakemberrel két munkakört nem lehet

hivatalosan elvégeztetni, erre törvény van. De vajon kinek kellene meglátni és jelezni

ezeket a hiányosságokat ez itt a nagy kérdés? Gondolom, vannak team foglalkozások, ahol

a diszciplínák megbeszélik problémáikat, és azt is tudják, hogy adott esetben egy

intézmény területén ki kompetens egy ügy elintézésében, vagy kezdeményezésében. Az

önkéntesek munkájával erőforrások szabadulnának fel, ha jól működtetik őket. Viszont a

munkáltatónak is vannak kötelezettségei az önkéntesek felé. Értem ez alatt a

védőfelszerelést, védőoltást, szakmai továbbképzést, szupervízió biztosítása stb., amit a

2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű tevékenységről, amely 2005. október 1-jén

lépett hatályba és meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenységek alapvető szabályait.

Feltételezzük, hogy van szociális munkás az onkológiai osztályon. A szociális szakember

elméleti, gyakorlati tudását, készségeit, képességeit felhasználva érdekeltté tudja tenni a

betegeket arra, hogy őszinte bizalommal fordulhatnak hozzá is személyesen vagy

csoportos foglalkozás keretében tudja segíteni problémáik megoldásában. A szakember az,

aki az önkénteseket is tudja koordinálni az adott osztályon egy csoportos foglalkozás

keretében, egy közvetítő szerepet tölt be a kliens és az önkéntes segítő között. Amennyiben

az önkéntes hasonló élethelyzetű, mint az onkológiai osztályon kezelt daganatos vagy

rákbetegségben diagnosztizált egyén, akkor az önkéntes munkának valódi hatékonysága

sokkal erőteljesebben fog mutatkozni. Ők a hiteles segítők, akik mintát, példát tudnak

mutatni a sorstársaknak. A lelki egészség pozitív gyógyulásának egyik legfontosabb

előrelépése én úgy gondolom, ez lenne. Születhetnek jogszabályok arra, hogy hol a helye a

szociális munkásnak, vagy fejleszteni kell az önkéntes munkát, én úgy gondolom és

hiszem, hogy minden jogszabály csak annyit ér, amennyit ebből megvalósítanak. Ha egy

szervezet jól működteti az önkéntes segítőket, akkor a társadalom számára ők igen hasznos

munkaerők, és ez által munkabért, pénzt lehet megtakarítani. A negyedik hipotézisem: A

szociális munkás által nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által

végzett segítségnyújtás, azt látatja, hogy sajnos ezen a területen még van mit tenni.

38

9. KONKLÚZIÓ

A felállított hipotézisek valódiságát vagy megcáfolását a következőképpen próbálom

értékelni a kórházban eltöltött gyakorlati idő alatt szerzett megfigyeléseim és a két interjú

alapján, valamint a kutatásom összegzését humánusan mérlegelve.

· Első hipotézisemmel azt lehetet igazolni, hogy a minőségbiztosítás területén még

van mit tenni. Hetényi Géza kórház onkológiai osztályán a mentálhigiéné

jelentősége, mint lelki egészségvédelem a rákos betegek rehabilitációjában még

kíván némi fejlődést annak érdekében, hogy minőségileg magasabb szintű

ellátásban részesüljenek a rákos betegek. A szociális munkás szakember olyan

professzionális tudással rendelkező szakember, akinek „közelebb kell lennie a

betegágyhoz”, hogy lássa és tudja a szolgáltatást igénybevevő személy, hogy van

számára egy kulcsfontosságú szakember a medicinán kívül, akihez bizalommal

fordulhat. Szükség esetén tud ventilálni, ki tudja beszélni magát a szakembernek,

közösen feltárják a problémát, megfogalmazzák, és megkeresik azokat az

erőforrásokat, hogy a holikus szemléletű gyógyítás igazából kezdetét vegye a rákos

beteg életében minden onkológiai intézményben, vagy intézmény egyes osztályain.

Urbanekné szavait idézem a szociális munkás hiányát illetően: „Akit elfogad

partnerül a beteg, mert attitűdje nem hagyományosan merev kórházi hierarchiát

tükrözik, akivel nincsenek kommunikációs nehézségei, akivel szemben nem

„alávetett”. Akit elfogad partnerül a hozzátartozó, mert képes a beteggel valódi

személyközi kapcsolat kialakítására, s képes csökkenteni a kórházi elszigeteltséget,

s ez által könnyit a hozzátartozó helyzetén is” (Urbanekné 1992: 77-78). A

hiányosságokat figyelembe véve az első hipotézisem vizsgálata alapján a

mentálhigiéné jelentősége, mint lelki egészségvédelem a rákos betegek

rehabilitációjában, csak részben igazolódott.

· Második hipotézisem állítása beigazolódott, mert a lelkigondozók maximálisan

megtesznek mindent annak érdekében, hogy munkájukat, mint küldetést, napról

napra újult erővel, jó lelkiállapotban végezzék olyan betegek körében, akik a

szolgáltatásukra igényt tartanak és hívják őket. A lelkigondozók szerepe a rákos

betegek és hozzátartozók pszichés állapotának segítésében biztosított. Több

hasonló lelkigondozóra lenne szükség a kórház területén, mert ami nagyon fontos,

hogy van tisztaszívből jövő mosoly az arcukon, amelyből a szeretet árad az

39

öszíntességgel együtt. Erre az első benyomásra van szüksége a kétségbeesett

rákbeteg embernek nehéz pillanataiban. Az ő szeretetük a „legnagyobb hatású

gyógyszer” a lelkileg a rákbetegben kezelt egyén számára.

· Harmadik hipotézisem részben igazolódott be, hiszen most van kialakulóban a

kórház területén az önkéntes segítői munka, amelyre nagyon nagy szükség van a

kórház területén, de elsődlegesen is az onkológiai osztályon és a krónikus betegeket

ellátó részlegeken. Nagyon sok önkéntes rákbetegségből gyógyult személy fogja

ellátni az önkéntes munkát a kórház onkológiai osztályán, akik elvégezték a

tanfolyamot és lelkesen várják, hogy hasonló élethelyzetű embertársaikon szívvel,

lélekkel segítsenek. Alulról szerveződéssel indult el a képzés, a Magyar Rákellenes

Liga szervezésében az önkéntesek számára, hogy ezzel is segítség a daganatos,

rákos betegek lelki egészségét. Hasonló élethelyzetű emberek önzetlen

segítségükkel, támogatásukkal, a leghitelesebbek tudnak lenni egy krízis helyzetben

lévő beteg ember számára és időközben ezzel a saját én erejük is erősebb lesz.

· Negyedik hipotézisemmel azt szeretem volna igazolni, hogy a szociális munka által

nyújtott szolgáltatás hatékonyabb forma, mint az önkéntesek által végzett munka.

Nem sikerült bizonyítanom, mivel az önkéntesek most szerveződnek, akikből majd

önsegítők lesznek. Szociális munkás szakember az onkológiai osztályon nem áll

alkalmazásban, ezért az összehasonlításukat csak egy elméleti rendszer keretein

belül lehetséges bemutatni. Az intézmény szociális munkása, akinek a nevében is

benne van, hogy egy intézményben lévő osztályokon kezelt betegek szociális

ügyeit intézi, szerintem több aspektusból sem lenne összeegyeztethető, hogy elássa

azokat a feladatokat, amely nem az ő hatáskörében tartozik. A szakember részéről

adott interjú, még ha rövid válaszokkal is, de sok mindenre következtet. Én

törekedtem arra, hogy kevés szavakból értsem, amit kell.

9.1. Szakmai javaslat

A szociális munkás szakember olyan professzionális tudással rendelkező személy, aki

nagymértékben hozzá tud járulni ahhoz, hogy a beteg ember lelki egészsége, mentális

állapota a jó-lét állapotába kerüljön, és ennek alapján élje meg napjait az onkológiai

osztály falai között, majd kikerülve otthonába olyan segítséget, támaszt tudjon igénybe

venni a szociális szakember segítségével, amely számára a legmegfelelőbb. Ehhez viszont

arra van szükség, hogy az osztályon legyen szakember, aki egyénre szabott mentálhigiénés

40

gondozási tervet készít, felállít közeli és a távlati célokat, és azt a rehabilitáció

középpontjába helyezi. Közösen együttműködve az onkológiai osztály team csoportjával

arra törekszenek, hogy a kezelés alatt álló személy leghatékonyabban legyen bevonva a

gyógyulásának kimenetelében, vagy egy jobb minőség szinten tartásának elérésében. A

habilitáció képességet jelent, vagyis: re- habilitálni annyit tesz, mint törekednünk arra,

hogy a betegnek visszaállítsuk képességeit – a két alapvető emberi képességet, a testi-lelki

egészséget és az önrendelkezést. Ehhez szükséges az a szakember, aki elméleti tudását,

készségeit, képességeit, az Etikai Kódex ismeretének betartásával képes mozgósítani

minden olyan erőforrást a beteg érdekében, amely legitim és végrehajtható. A

lelkigondozók az interjúban lelkesen említették, hogy havonta egyszer Budapestre mennek

fel szupervízióra, ahol lelkileg ők is feltöltődnek, ahol az ő lelkük is gondozás alatt van

ezen az összejövetelen. Mert azok az emberek, akik vezetik a lelkigondozókat tudják és

tisztában vannak azzal, hogy egészségügyben „kiégett” „beteg lelkekkel” nem lehet

hatékonyan dolgozni. Az interjú során említésre került a betegember, aki az onkológiai

osztályon kezelt, az a stigma elől nem szabadul. Erősen elgondolkodtató ez a szemlélet,

hogy egyenesen leírják a beteget, amit a beteg nagyon jól megérez. Ezzel szemben az a

meglátásom, hogy szükség van arra a szakemberre, aki rendszeresen foglalkozik

(esetkezeléssel, vagy csoportos foglalkozás keretén belül) a kórházban töltött időszak alatt

a kezelésre váró személlyel. Tanácsadást, de akár a hozzátartozóknak is lehetséges

csoportfoglalkozás keretén belül lelki támogatást biztosítani. A szakember erőforrásként

tudja hívni a csoportba az önsegítőket, akik közreműködésével olyan csoportosulások

alakulhatnak, hogy a kórházban kezelt betegek otthonukban távozva is egy csoporthoz való

tartozást valósíthatnak meg az azonos élethelyzetükre való tekintettel. Célratörő, hatékony

segítői módszer, megoldható egy céltudatos szakember közreműködésével.

Kulcsszavak: szociális munkás, mentálhigiéné, rehabilitáció, daganatos betegek.

41

IRODALOMJEGYZÉK

Buda Béla. (1998) Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Budapest. TÁMASZ.

Buda Béla. (2001) A lélek közegészségtana /vázlatok, tervek, tanulmányok/.Budapest.

Animula Kiadó

Buda Béla. (2002) A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. Budapest. Animula

Kiadó.

Buda Béla. (2003) A lélek egészsége /a mentálhigiéné alapkérdései /Nemzeti

Tankönyvkiadó.

Debreceni Károly István. (1999) A Spiritualitás Mint Híd /Lelkiség a hospice-ban /.

Earl Babbie: (1996) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest. Balassi Kiadó

Eckhardt Sándor Prof. Dr. és Dr. Vasváry Artúrné. (2002) Amit az emlőrákról tudni kell.

Budaörs. SpringMed Kiadó.

Gosztonyi Géza. (1996)- A szociális munka elmélete és gyakorlata III - Közösségi

szociális munka. Budapest. Semmelweis Kiadó (155.)

Gosztonyi Géza, Pik Katalin. (1998) A szociális munka szótára. In: Szociális Munkások

Magyarországi Egyesülete, Grafit Kiadó.

Grezsa Ferenc. (1998) Bevezetés a mentálhigiénébe. Budapest. (Segédanyag

posztgraduális mentálhigiénés képzésekhez).

Gyökössy Endre. (1983) Bevezetés a Paraklétikus Lelkigondozásba. Budapest. Készült a

Ráday Kollégium Sokszorosító Műhelyében.

Hárdi István. (1992) A lélek egészségvédelme. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft.

(48-73.)

Hegedűs László. (1996) Lélektani vonatkozások a rákgyógyászatban. Budapest. Magyar

Rákellenes Liga. Kalocsa: Kaloprint Nyomda Kft

42

Hegyesi G.et al. (2006) A szociális munka elmélete és gyakorlata 4. kötet. Budapest.

Wesley János Kiadó.

Eckhardt Sándor Prof. Dr. és Dr. Vasváry Artúrné. (2002) Amit az emlőrákról tudni kell.

Budaörs SpringMed Kiadó.

Rege Sándor. (2005) Rákkönyv a gyógyulásról. Budapest Sirály Kiadó

Rosen, M. Gerald (1993) Az életproblémák önálló megoldásának önsegítő megközelítése.

In: Gerevich József szerkesztette: Mentálhigiénia. Budapest. T-TWINS Kiadó. 205.

Ross J.(1995) Hospital Social Work. In: Encyclopedia of Social Work, 19th edn, (Kórházi

Szociális Munka - A Szociális Munka Enciklopédiája, 19. kiadás) Washington, D.C.

NASW Press,

Smith, ED., Walsh-Burke, K., és Crusan, C.: Szociális munkások onkológiai képzésének

alapelvei www.socialworkers.org/.../pricinpalsOfTraining.doc (letöltés: 2010. 09.04)

Urbanekné László J. (1992) Szociális munka kórházakban. Esély. 1. 76-83.

Tari Annamária. (2008) Sejtem…a daganatos betegségek pszichológiája. Budapest.

Európai Könyvkiadó.

Soós Zsolt. (2005) A szociális munka alapjai. Pécs. Comenenius Bt.

Várnai Györgyi. (vál. és szerk.) (1991) Szociálpolitika és társadalom. Válogatás Ferge

Zsuzsa tanulmányaiból. Budapest. T-Twins.

43

IDÉZETEK JEGYZÉKE

Buda Béla. (2001) A lélek közegészségtana /vázlatok, tervek, tanulmányok/. Budapest.

Animula Kiadó. 33, 43.

Buda Béla. (2003) A lélek egészsége /a mentálhigiéné alapkérdései /. Budapest. Nemzeti

Tankönyvkiadó. 12.

Dean Hepwort.Jo Ann Larsen. (1998) A környezet változtatása, erőforrások teremtése,

tervezése.In: Tánczos Éva - Gosztonyi Géza.(szerk.) A szociális munka elmélete és

gyakorlat 2. kötet. Szociális munka egyénekkel és családokkal. Salgótarján. Népjóléti

Képzési Központ. 155.

Hárdi István. (1992) A lélek egészségvédelme. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft.

50.

Hegedűs László. (1996) Lélektani vonatkozások a rákgyógyászatban. Budapest. Magyar

Rákellenes Liga Kalocsa: Kaloprint Nyomda Kft. 6, 21, 69.

Gerevich József. (1989) Közösségi mentálhigiéne. Az önsegítés fogalomköre a nyugati

kultúrában. Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 182.

Grezsa Ferenc (1998) Bevezetés a mentálhigiénébe.(Segédanyag posztgraduális

mentálhigiénés képzésekhez) Budapest. 11-12.

Eckhardt Sándor Prof. Dr. és Dr. Vasváry Artúrné. (2002) Amit az emlőrákról tudni kell.

Budaörs SpringMed Kiadó. 48.

Rege Sándor.(2005) Rákkönyv a gyógyulásról. Budapest Sirály Kiadó. 35.

Rosen, M. Gerald (1993) Az életproblémák önálló megoldásának önsegítő megközelítése.

In: Gerevich József szerkesztette: Mentálhigiénia. Budapest. T-TWINS Kiadó. 205.

Tari Annamária. (2008) Sejtem…a daganatos betegségek pszichológiája. Budapest.

Európai Könyvkiadó. 16.

44

Mellékletek

1. számú melléklet: Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház /

Intézményi engedély/

2. számú melléklet: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház Váci

Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat / Intézményi engedély/

3. számú melléklet: Betekintési nyilatkozat a dolgozathoz.