TARTALOMJEGYZÉK

A történet röviden / A film keletkezése – 2. oldal

Az eredeti kísérlet / Az „extrém engedelmesség jelensége – 3. oldal Produkciós jegyzetek – 4. oldal

Interjúk – 5 - 11. oldal Tanári segédanyag, feladatok – 12 - 22. oldal

Olvasnivalók, böngésznivalók – 23. oldal

2

Dennis Gansel filmje

A HULLÁM

Az SPI International és a CONSTANTIN FILM forgalmazásában Chrsitian Becker produkciójában

a RAT PACK FILMPRODUKTION produkciójában a Constantin Film Produktion, Medienfonds GFP I KG & B.A. Produktion koprodukciójában

Szereplők Jürgen Vogel Frederick Lau Max Riemelt

Jennifer Ulrich Christiane Paul

Készült William Ron Jones novellája és Johnny Dawkins & Ron Birnbach „A hullám” című forgatókönyve alapján

Az Európai Unió MEDIA programjának támogatásával

A Hullám című regény megjelent az Athenaeum Kiadó gondozásában

A HULLÁM Egy gimnáziumi tanár szokatlan kísérlete, amely a diákok aktív részvételével mutatja be az önkényuralom működését, önálló életre kel és ez szörnyű következményekkel jár. A történet röviden Németország napjainkban. Rainer Wenger (Jürgen Vogel) gimnáziumi tanár kitalál egy kísérletet, amellyel bemutathatja diákjainak, hogyan működik a totalitárius állam. Kezdetét veszi a szerepjáték, melynek tragikus következményei lesznek… Néhány napon belül az ártatlan játék, amely kezdetben a fegyelemről és egységről szólt, igazi mozgalommá növi ki magát. Megszületik A HULLÁM. A harmadik napon a diákok már kiközösítik, megfenyegetik azokat, akik nem akarnak csatlakozni a mozgalomhoz. Mikor egy vízilabda-mérkőzés is erőszakba torkollik, a tanár úgy dönt, hogy véget vet a kísérletnek. De már túl késő. A HULLÁM önálló életre kelt… A film keletkezése Morton Rhue regénye, A HULLÁM több mint 20 éve népszerű olvasmány a fiatalok között, sőt számos német iskolában kötelező olvasmány. A regény kitalált történet, de a valóság ihlette: Ron Jones tanár hasonló kísérletet végzett 1967-ben egy amerikai középiskolában (Palo Alto, Kalifornia). Jones konzultánsként vett részt a film forgatásán.

3

Christian Becker német producer és a díjnyertes Dennis Gansel rendező (Napola – A Führer elit csapata) a valóság ihlette történetet a jelenbe helyezte át. A kísérlet kifejlesztője, Ron Jones, kinek eredeti novellája inspirálta a forgatókönyvet, személyesen segédkezett a film forgatásakor. A magával ragadó történetet a rendező barátjával, a szintén rendezőként dolgozó Peter Thorwarth-tal közösen dolgozta ki, s a forgatókönyv írása közben úgy döntöttek, hogy az eseményeket napjaink Németországába, egy teljesen átlagos település átlagos iskolájába helyezik át. A filmet 2007 júliusa és augusztusa között vették fel Berlin mellett. Az eredeti kísérlet 1967 őszén, a kaliforniai Palo Altóban található Cubberley Gimnázium történelemtanára, Ron Jones egy kísérletbe fogott osztályával. A nemzeti szocializmusról tartott előadása során az egyik diákja olyan kérdéseket vetett fel, melyekre nem tudott válaszolni: „Hogy volt képes a német nép ignorálni a zsidó emberek lemészárlását? Hogy voltak képesek a városlakók, vasutasok, tanárok, doktorok azt állítani, hogy semmit se tudnak a koncentrációs táborokról és a tömeges mészárlásokról? Hogy tudták azt mondani azok az emberek, akiknek a zsidó szomszédjai, sőt barátai voltak, hogy nem voltak ott, amikor ezek a dolgok történetek?” Mikor eme kérdések elhangzottak, a tanárban megszületett a kísérlet ötlete. Létrehozott egy szigorú szabályokra épülő rezsimet az osztályban, amely korlátozta a tanulók szabadságát, és egységbe tömörítette őket. A mozgalomnak „A harmadik hullám” nevet adta. A tanár meglepetésére a diákok örömmel vállalták a feladattal járó elkötelezettséget. A kísérlet, amely eredetileg csak egy napig tartott volna, hamarosan az egész iskolában teret hódított. A kívülállókat kiközösítették, a tagok elkezdtek kémkedi egymás után, s azokat a diákokat, akik megtagadták a részvételt, megverték. Az ötödik napon Ron Jones kénytelen volt leállítani a mozgalmat. Az „extrém engedelmesség” jelensége Az extrém engedelmesség jelenségét – ami pl. a harmadik birodalom népét jellemezte – még napjainkban sem értjük teljesen. Az évek során jó néhány jól ismert szociálpszichológiai kísérlet történt a jelenség kivizsgálása érdekében, s egytől-egyig aggasztó eredményt hoztak. Ezek egyike az 1971-es „Stanford börtönkísérlet” volt, amely az emberi magatartás változását vizsgálta bebörtönzöttség esetén. A „Standford börtönkísérlet”-et vezető Philip Zimbardo nemrég kapcsolódási pontokat fedezett fel a saját következtetései és az Abu Ghraib börtön iraki foglyaival való nem megfelelő bánásmód között. A Stanley Milgram által vezetett „Milgram-kísérlet” azt vizsgálta, hogy átlagemberek hajlandók-e követni a hatalom utasítását még akkor is, ha ez szemben áll személyes meggyőződésükkel.

4

Produkciós jegyzetek

„Egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól. Gyakran tűnődtem azon, hogy vajh ez a dolog még most is megtörténhetne velünk? Abban a modern Németországban, amely

liberális és nemzetközileg nyitott, és ahol oly gyakran beszélünk a nácikról és a Harmadik Birodalomról? Még mindig bevennénk ezt az egészet? Ez a kérdés foglalkoztatott

és meg akartam vizsgálni közelebbről.” Dennis Gansel

A HULLÁM történetének áthelyezése a modern Németországba egy vacsora során merült fel. Dennis Gansel felvetette, hogy megihlették őt az 1967-es Palo Altói események, és szívesen adaptálná a sztorit a nagyvászonra. „Később sokáig nem került többé szóba” emlékszik vissza Christian Becker producer, „és én mégsem tudtam kiverni a fejemből. Szóval körbenéztem, hogy be tudom-e szerezni a jogokat. Először ezt nem is akartam megmondani Dennisnek, mert nem akartam, hogy csalódott legyen, ha esetleg nem jön össze a dolog.” Dennis Gansel és a forgatókönyvírásban segédkező Peter Thorwarth számára ez a projekt olyan volt, mint egy időutazás saját középiskolás éveikbe. „Valódi, hús-vér figurákat próbálunk felépíteni. Olyan figurákat, akik közel állnak hozzánk, illetve azokhoz a fiatalokhoz, akikkel együtt jártunk iskolába. Nem akartunk szélsőséges vagy közhelyes karaktereket létrehozni, hanem olyanokat, amelyek hihetőnek hatnak.” A filmesek egyetértettek abban, hogy a történet helyszínéül egy nem létező várost válasszanak. Nina Maag, a Rat Pack producere szerint „szándékosan olyan környezetbe helyeztük a történetet, amely egészséges és érintetlen, ahol az emberek kényelemben élnek és a gyerekek biztonságos körülmények között nőhetnek fel.” A forgatókönyvírók úgy döntöttek, hogy kihagyják a történetből a Palo Altóban megesett beszélgetést a nácizmusról. „Az önkényuralom tulajdonképpen csupán a despotizmus alkategóriája” mondja Gansel. „Természetesen ez előbb-utóbb elvezet a fasizmus kitárgyalásáig, de egy olyan tanár, aki azzal kezdi az órát, hogy ’ma a fasizmusról fogunk beszélni’, túlzottan befolyásolhatja a hallgatóságot. Szóval, ha azt mondjuk: ’önkényuralom’, akkor azzal jelentősen árnyaljuk a témát, még ha a két dolog alapjaiban meg is egyezik.” Természetesen az írók jól tudták, hogy a nemzeti szocializmus fontos és megkerülhetetlen témakör a német iskolákban. Fel is használták a történetben: „Amikor iskolás voltam, a nácik és a Harmadik Birodalom állandóan szóba került. Történelemórán, politológia órán, teológia órán, irodalom órán és még biológia órán is. Mindenki életében eljön az a pont, amikor már eleget hallott és elege van az egészből. Ez nem csupán unottsághoz, de arroganciához is vezethet. ’Felfogtuk! Világos! Többet nem fog előfordulni!’ No, ekkor érzem a veszélyt” mondja Peter Thorwarth. Mindenki előtt világos volt, hogy a történet a főszereplő hitelességén múlott. A producer és a rendező hosszasan tanakodott azon, ki játszhatná el a tanárt, végül Jürgen Vogel német filmsztár mellett döntöttek, aki figyelemreméltó karrierje során több alkalommal is eljátszott kézzelfogható, keménykötésű figurákat. Mikor beleegyezett abba, hogy magára ölti a tanár szerepét, azt a figurájához igazították. „Azt mondtuk, rendkívül nyitott és liberális tanárra van szükségünk, akire hallgatnak, és akiben bíznak a diákjai. Végül a karakter egy öregedő rock-sztár benyomását keltette: olyat, mint Ron Jones. Ő anarchistának vallja magát, amiről nekünk fogalmunk se volt” nyilatkozza Nina Maag. „Ron anno elképesztően liberális tanár volt, s ennek alapján formáltuk meg a mi tanárunkat is. Olyannak képzeltük el, aki kétkezi munkáscsaládból származik, s nem az a kioktató típus. Olyan, aki együtt sportol a diákokkal, könnyen megtalálja velük a közös

5

hangot, és a keresztnevükön szólítja őket. A diákok szeretik az óráit, s örömmel feliratkoznak erre a bonyolult feladatra, mivel bíznak benne.” A felvételek oroszlánrésze egy valódi középiskolában zajlott, s ez sokakban idézett fel kellemes, s még annál is több kellemetlen emléket. „Nagyon fura érzés volt egyfolytában az iskolában lenni. Mintha újra beiratkoztam volna” emlékszik vissza Cristina Do Rego. Max Riemelt is hasonlóan érzett: „Így van! Abban a pillanatban, hogy visszaültem az iskolapadba, ismét elfogott az unottság. Az ember azonnal visszatér a régi énjéhez. Egyből elkezdtem firkálgatni mindenfélét. Régebben mindig ezt csináltam. A rossz szellőzés gondoskodott a többiről…” Dennis Gansel pont ezt akarta. „Még élénken él bennem annak emléke, milyen érzés 17 évesen egy iskolapadban szorongani, milyen viszonyban voltam a tanárokkal és milyen érzés volt iskolai kirándulásokra menni. Kibe voltam szerelmes, kik voltak az ellenségeim, kik a barátaim… Életem talán legintenzívebb szakaszát a gimnáziumban éltem meg. Christiannal és Peterrel a filmvásznon is meg akartuk idézni ezeket a pillanatokat. Minél hihetőbben, annál jobb.”

6

INTERJÚK Interjú a forgatókönyvet író és a filmet rendező Dennis Gansellel A NAPOLA – A FÜHRER ELITCSAPATA után A HULLÁM-mal is visszatért a náci Németországhoz. Véletlen egybeesés vagy személyes küldetés? Mindig is nagyon érdekelt ez a téma. Az a kérdés, hogy ismét bekövetkezhet-e a fasizmus, hogy hogyan működött a náci rezsim, hogy lehet az embereket félrevezetni: ez mindig nagyon foglalkoztatott. Azt hiszem, ez az érdeklődés a saját családom történetéből fakad. A nagyapám tiszt volt a Harmadik Birodalom idején, s ez rengeteg nehézséget okozott az apámnak és a testvéreinek. Fiatalabb koromban többször is feltettem magamnak a kérdést, hogy én vajon hogyan viselkedtem volna abban a korban. A NAPOLA-ban azt vizsgáltam meg, hogy milyen volt az a korszak, a nácik hogy vezették félre az embereket. A HULLÁM ezzel szemben azt vizsgálja, hogy lehet minket félrevezetni most. Hogy működhet a fasizmus? Képes lenne napjainkban is létezni? Megtörténhet-e mindez itt és most, egy modern német iskolában? Mi ragadta meg A HARMADIK HULLÁM kísérletben annyira, hogy filmet forgasson róla? Élénken emlékszem még arra, amikor először olvastam A HARMADIK HULLÁM-ot. Az első kérdés, ami az emberben felmerül, természetesen az, hogy „Én mit tettem volna ebben a helyzetben? Engem is elragadott volna a dolog?” És természetesen a válasz is az, hogy „Ó, hát ez rég történt, a hatvanas évek Amerikájában, valószínűleg akkor és ott ez a szituáció bekövetkezhetett. De hogy napjaink Németországában… teljesen kizárt!” Én másképp gondolom. Ez volt az alapja a feldolgozásnak is: áthelyeztük a történetet a modern Németországba, s feltettük a kérdést: „Megtörténhet-e újra?” Milyen kutatásokat végzett? Ron Jones jegyzetei természetesen a rendelkezésünkre álltak, szóval pontosan tudtuk, hogy zajlott le a kísérlet. De amint úgy döntöttünk, hogy áthelyezzük az eseményt a modern Németországba, úgymond „germanizálnunk” kellett a történetet. Mivel Peterrel mindketten ugyanolyan környezetben nőttünk fel, úgy döntöttünk, hogy a film is olyan iskolában játszódik majd, ahol tanultunk. Vannak benne olyan figurák, akiket az én osztálytársaim, tanárjaim ihlettek és vannak olyanok, akiket Peteré. A valóságos szemszög nagy segítségünkre volt. Aztán mikor megvoltak a karakterek, felépítettük rájuk a történetet. Hogy képzeltük el őket, hogy reagálnának bizonyos szituációkban, stb. A dolgok innentől kezdve a maguk útját járták. Ön szerint a kísérlet sikere az azt vezető tanár népszerűségétől függ? Természetesen sokat segít, ha a tanár karizmatikus. Egy igazi vezető, aki képes meggyőzni az embereket, akit a tanulók tisztelnek. Úgy hiszem, az általa létrehozott fasiszta rezsim pszichológiailag annyira egyedi, hogy bárhol és bármikor újra megtörténhet. Mi van, ha olyan emberek, akiknek ez idáig soha nem volt beleszólása semmibe, most hirtelenjében felelősségteljes pozícióba kerülnek? Hozzunk létre egy olyan egységet, amely a diákszervezetnek egészen új értelmet ad! Tűntessük el azokat az ellentéteket, melyek korábban megosztották a közösséget és adjuk meg mindenkinek a lehetőséget arra, hogy kitűnjön valamivel! Szerintem ez bárhol működhet. Főleg az iskolai rendszerben. És mindenki tudja, milyenek a középiskolák: vannak népszerű gyerekek, a vezetők, akik lenézik a többieket. És vannak olyan diákok, aki megbújnak az árnyékban, akiknek soha nem adatik

7

meg a lehetőség arra, hogy bizonyítsanak. Biztos vagyok abban, hogy ha bevezetnénk egy ilyen rendszert, az egyik pillanatról a másikra feje tetejére állítaná az iskolai hierarchiát. A modern társadalmat az egyéniség fontossága jellemzi. A kitűnni vágyás teszi lehetővé a HULLÁM-hoz hasonló kísérleteket? Mikor fiatal voltam, arra vágytam, hogy találjak valamit, amivel azonosulhatok. Irigyeltem a szüleimet a 60-as évek diákmozgalma miatt: nekik volt egy közös céljuk – tényleg megpróbálták megváltoztatni a világot. A 80-as és 90-es években nőttem fel, ahol számos politikai mozgalom akadt, de egyiknek sem volt igazi célja. Semmi olyan, ami igazán felizgatott volna. Ezt az izgalmat hiányoltam mindig is. Szerintem a fiatalok manapság hasonlóan érezhetnek. Úgy értem, nem különböztethetjük meg magunkat csupán zenén és öltözködésen keresztül. Szerintem az embereknek szükségük van valami jelentősebb dologra, és ez az igény egyre erősebben jelentkezik. De az individualizmus felé tartó trend nem tarthat örökké, a társadalmat nem lehet szétszedni atomokra. Előbb vagy utóbb vákuumba ütközünk. És fennáll a lehetősége annak, hogy ekkor felbukkan egy „izmus” és kitölti ezt az űrt.

Ron Jones-t teljesen lenyűgözte A HULLÁM. Mit jelentett ez Ónnek?

Természetesen ez mindnyájunknak sokat jelentett. Ő volt a kiindulási pont, az eredeti kísérlet kitalálója. A történet nagyrészt az ő tapasztalataira épül. S volt még néhány már-már ijesztő hasonlóság is. Úgy döntöttünk, hogy Rainer (Jürgen Vogel) és a felesége (Christiane Paul) éljen egy hajón, a feleség is legyen tanár és alakuljon ki köztük konfliktus. Mikor a vágószobában megmutattam Ron Jones-nak az első felvételeket, azt mondta: „Hihetetlen! Egy faházban éltem és ez a beszélgetés megtörtént a feleségem és köztem, pont úgy, mint a filmetekben!” Fogalmunk se volt ezekről a dolgokról, egyszerűen csak megírtuk a szövegeket, és olyan jeleneteket találtunk ki, melyek valóban megtörténtek Ron Jones-szal a 60-as években. Ez számunkra is nagyszerű érzés volt, hisz annak ellenére, hogy egy fikciós filmet forgattunk, arra törekedtünk, hogy az a lehető leghitelesebbnek tűnjön, mind a karakterek, mind pedig a történések pszichológiája szempontjából. Szóval az, hogy Ron Jones kijelentette, hogy 100%-ig hiteles a történet, a lehető legnagyobb dicséret volt, amit kaphattunk. Interjú Christian Becker producerrel Ron Jones soha nem azonosult Morton Rhue regényével. Mi győzte meg őt arról, hogy önök közelítik meg jól a témát? Több különböző szemszögből meséljük el a történetet. Ez sokkal modernebb, naprakészebb megközelítés. Leginkább ez tetszett neki. Nagy örömére szolgált, hogy németek forgatnak filmet a sztoriból, hisz mi történelmi felelősséggel tartozunk a 2. világháború során történtek miatt, a bűntudatról nem is beszélve. Azt mondta, megkönnyebbült, hogy nem Hollywoodé lett a megfilmesítés joga. A kísérlet 1967-ben történt egy kaliforniai középiskolában. Miért döntöttek úgy, hogy áthelyezik Németországba a történéseket? Mindig is Németországban akartuk leforgatni a történetet, a modern Németország fiataljaihoz akartunk szólni. Azt akartuk, hogy több viszonyítási alapot találjanak a filmben. Hogy úgy érezzék, „Hé, ezt ismerem, ez teljesen olyan, mint én, ismerek ilyen srácokat.” Ha a történet a múltban vagy az Egyesült Államokban játszódott volna, akkor nem lett volna olyan közvetlen és hihető. Szintén fontos megemlíteni, hogy soha nem pontosítjuk, hogy hol is

8

játszódik a film. Nem akartunk regionális klisékre hivatkozni – „Berlin szociális puskaporos hordó” vagy ha Bajorországot választjuk, „az a régió tele van egyszerű parasztokkal”. Minden városhoz vagy minden német államhoz fűződnek bizonyos előítéletek, ezért sincs pontosítva, hogy Németországon belül hol is játszódik A HULLÁM. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy a történet mindenkihez szól, hogy mindenki azzal az érzéssel jöjjön ki a moziból, hogy „Jézus, ez akár velem is megtörténhetett volna!”. Mit tudna mondani a film zenéjéről? Kurrens pop- és rockzenén kívül ideális filmzenét komponáltak a filmhez. Csendes és nyugodt, majd gyors és erőteljes. Heiko Maile munkája eszméletlen! Régebben a Camouflage nevű német szinti pop zenekar tagja volt. Fiatal koromban nagy rajongója voltam a bandának. A filmhez írt zenéje egészen új színben tűnteti fel a történetet. Modern és energikus, ugyanakkor rengeteg klasszikus zenei motívum fellelhető benne. Interjú Ron Jones-szal, az eredeti kísérlet kitalálójával Milyen érzés volt körbejárni A HULLÁM forgatásán? Az egyik legintenzívebb érzésem a forgatáson az volt, hogy mikor a diákokat néztem, olyan volt, mintha szellemeket látnék. Valódi diákokat láttam, tehát visszamentem 1967-be: ott ökörködik Doug, amott meg Steve, az osztály bolondja, ez a két lány, akik elől ülnek olyanok, mint Aline Lavin és Wendy, akik okosak és szépek voltak, a hátsó sorban pedig Norman ül, arcán letörölhetetlen vigyorral, és ott van Jerry is. Furcsa érzés volt, mintha ugyanazt az osztályt láttam volna. Hogyan reagált, mikor megnézte az első felvételeket? Az első érzés, ami megrohant, az volt, mintha én is az osztályban ülnék, nem pedig kívülről figyelném az eseményeket. Része vagyok a dolognak. És aztán ott volt az az univerzális érzés, hogy ismerős embereket látok, akiket jól megértek. De a filmben van valami más is, amiről én nem írtam, mégis fontos: az idősebb és a fiatalabb tanárok közötti kapcsolat. Tanítani sokféleképpen lehet, s vannak új módszerek is, továbbá vannak azok, amelyek abban az iskolában is megtalálhatók, ahol én tanítok, s szerintem ott van minden iskolában ez a Hullám, amiről a film szól. A filmben szintén fontos szerepet kap a régi házasok közötti kapcsolat. A feleségemmel 43 éve vagyunk együtt, s apró jelekből megértjük egymást, érezzük, hogy ezzel meg azzal túl messzire mentünk, megbántjuk a másikat: ezek a dolgok megtalálhatók A HULLÁM-ban is. A feleségem tulajdonképpen azt mondta, veszélyes rám és a környezetemre nézve, hogy ennyire akkurátusan ábrázoltak A HULLÁM-ban. Szerintem gyönyörű és egyéni: nem az agy, hanem a szív meséli el a történetet. Azokról a gyerekekről mesél, akik egy tanár életének értelmét testesítik meg, illetve egy tanárról, aki túl messzire megy és diktátor lesz belőle. Visszatekintve hogy látja a történéseket? Nem bánta meg a kísérletet? Nos, soha nem tenném meg újra. Az ember nem tesz ilyet: nem veszélyezteti egy gyerek életét. Hogy megbántam-e? Belefutottam az emberi psziché egy nem felfedezett jellegzetességébe, és ennek talán lesz némi haszna. Örülök annak, hogy a kísérletből film készült, amiről talán beszélni fognak az emberek. Tudja, a német kultúra meglehetősen sajátos. Az övék az egyetlen, amely aggódva figyeli az erőszakot. Tanulmányozzák, mert nem akarják, hogy még egyszer megtörténjen. Nálunk, Amerikában egyszerűen nem foglalkoznak a múlttal: Hirosimával, Nagaszakival, mintha meg se történt volna. Nem törődünk a rasszizmussal, sem az erőszakkal. A németek különlegesek. Egyetlen olyan nációt nem ismerek, amely ennyire szívén viselné a dolgot. Ahogy megnézzük A HULLÁM-ot, az ember elgondolkodik azon, hogy miért képes valaki feladni a szabadságát azért, hogy

9

különbnek érezhesse magát. Szerintem ez az a dolog, amin mindenkinek el kellene gondolkodnia. Mit érzett a kísérlet alatt? A kísérlet jó ötletnek tűnt, ugyanis amikor bevezettem, a diákok elkezdtek jól és gyorsan tanulni. Mindig mondogattam a feleségemnek, hogy, „Diana, tiszta őrület, rengeteget tanulnak. Teljesen fegyelmezettek, megválaszolnak minden kérdést, s úgy tűnik, mindenki segít a másikon. Úgy éreztem, feltaláltam egy nagyszerű tanítási módszert. Természetesen a konzekvenciák később rendkívül károsak voltak. Így aztán az érzéseim olyanok voltak, mint a hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent… A felesége hogy reagált a kísérletre? A feleségem is abban az iskolában tanított, csak ő az általános iskolás tagozatokat. Mindketten fiatalok voltunk, tele ötletekkel és energiával. Tisztában volt azzal, hogy mi történik, és hálát adok az égnek, hogy figyelmeztetett rá, hogy valami nincs rendjén. Azt mondta: „Ez nem jó neked, mivel nem tudod, hová tart ez az egész és fájdalmat okozol más embereknek, és nem jó annak sem, amiben hiszel, mivel ez nem demokrácia. Ez veszélyes.” Szóval ő volt az, aki visszarángatott a valóságba és arra kényszerített, hogy állítsam le a kísérletet. Szóval nem árt, ha valakinek van egy neje, aki ott van mellette és azt mondja: elég, ne tovább. Mikor érezte először, hogy túl messzire ment? Akkor éreztem, hogy le kell állítani az egészet, mikor Roberttel közösen beléptem a műhelybe. Nem láttam előre a dolgot, de Robert egyszer csak ott volt a műhelyben, meg az a másik tanár, Bonnie, az irodalom tanszék feje is, ugyanolyan karakter, mint a filmben, orrára tolt szemüveggel. Ránézett Robertre és azt mondta, „Robert, neked semmi keresni valód nincs itt, ez a műhely, ide csak a technika szakosok jöhetnek” Robert így felelt: „Nem vagyok diák, teremőr vagyok.” És tudtam, hogy mindketten átléptek egy képzeletbeli vonalon, ami korábban csak szimuláció volt, most valahogy életre kelt. És én is rájöttem, hogy átléptem ugyanazon a vonalon. Nem csak tanítottam erről az úgynevezett fasizmusról. Élveztem, hogy vezető lehetek, s ettől megrémültem. Azért működött a Harmadik Hullám, mert ön népszerű tanár volt? Nem. A kísérlet azért működött, mert a diákok legtöbbje elveszett volt. Nem volt családjuk, nem voltak része egy társaságnak, nem érezték, hogy tartoznának valahová, s egyszer csak ott volt ez a fiatal tanár, aki azt mondta: mindezt meg tudom adni nektek. Gondolja, hogy a kísérlet napjainkban is működne? Hogyne! Sőt, a legtöbb iskolában most is jelen van! Az emberek állandóan azt kérdezik, hogy mit gondolok, ma is megtörténhet a Hullám. Ilyenkor azt tanácsolom, hogy nézzenek körül a saját iskolájukban. Hol van a demokrácia? Mindig csak beszélünk a demokráciáról, de nincs olyan ember, aki megélné. Az ember nem dönthet arról, hogy milyen könyveket akar olvasni, milyen témákba akarja beleásni magát vagy, hogy támogassuk a másikat abban, hogy jobb polgárrá váljon. Az emberek nem foglalkoznak ezekkel a dolgokkal. Mindenki a tanulmányaira koncentrál, mert valaki azt mondja, ezek a tárgyak fontosak, vagy pedig dolgozatot kell írni belőle. Mindent irányítanak. Voltak a dolognak következményei az ön életében?

10

Nem a Hullám miatt, hanem a vietnámi háború és a személyi jogok korlátozása elleni küzdelmem miatt három évvel később elbocsátottak az iskolából, s soha többé nem taníthattam állami iskolákban, így aztán az életemben jókora fordulat állt be, amire nem számítottam. Egyszerűen csak egy jó történelemtanár akartam lenni, egy jó kosáredző, családot alapítani, gyerekeket nevelni. Nem engedték. A körülmények ellenére megtaláltam a módját annak, hogy taníthassak, így az elmúlt 30 évet fogyatékos gyerekek oktatásával töltöttem. Mi a véleménye Dennis Ganselről, Peter Thorwarthról és Christian Beckerről? Nagyszerű emberek! Dennisszel sokáig leveleztünk, és nagyon élveztem. Megtisztelt azzal, hogy elküldte nekem a forgatókönyvet, s rengeteget leveleztünk arról, milyen dolgok történhetnek egy osztályban, milyen dolgokra kell figyelni, szóval mikor végre személyesen találkoztunk, olyan volt, mintha egy régi barátommal találkoznék. Peterrel is rengeteget leveleztünk. Valahogy mi, írók érezzük, hogy egy bizonytalansággal teli világban élünk, s próbáljuk megérteni. Néha megértünk belőle egy keveset, valamikor többet, de mindig próbáljuk felfedezni, rájönni, mi van a szívében, mi az élet, mivel tehetjük jobbá. Mindhárman ezt kutattuk, s ez a dolog valahogy testvérekké tett minket. Christian producer, ő egészen más állatfajta. A producerek azok, akik rengeteg kapcsolattal bírnak, ők azok, akik összehozzák az embereket, nagyon értékesek. Lenyűgöző, amit Christian tett, ugyanis több mint két évet áldozott az életéből arra, hogy a Sony-val és másokkal tárgyaljon a jogokról. Nem az a típusú ember, aki könnyen lemond az álmáról. Ilyen emberekre van szükségünk! Meg olyanokra, mint Peter és Dennis, akik segítenek az álom valóra váltásában. Interjú Jürgen Vogel főszereplővel A kísérlet során Ron Jones nagyfokú alkalmazkodóképességet fedezett fel a diákjai között. Mit gondol, ez még napjaink egocentrikus társadalmára is igaz? Úgy hiszem, egy bizonyos csoporthoz való tartozás még napjainkban is rendkívül fontos. Főleg egy olyan korban, ahol a családok széthullnak, ahol nincsenek már olyan tradicionális nagycsaládok, ahol együtt élnének nagyszülők, szülők, gyerekek, unokák, nagybácsik és nagynénik. Mi mindnyájan szeretnénk tartozni valahová. És nem azért, hogy feláldozzuk az egyéniségünket, hanem hogy találjunk valakit, akivel azonosulni tudunk. Aki miatt képesek vagyunk parkoló-pályára állítani az egónkat. Példának okáért az ember rendesen belebonyolódhat a Greenpeace-be. Ezeket kínálják: különböző egyéniségek, különböző személyiségi jegyek, ugyanakkor ott van az az érzés, hogy minden tag egy nagyobb dolog részese lehet. Szerintem, ez hozzátartozik az ember alapszükségleteihez. Természetesen ki is használhatnak, de alapvetően a valahová tartozás igénye nem olyan rossz dolog. Rainer szemszögéből vizsgálva hogy sikerült a kísérlet? Önálló életre kelt. Először csak a csapatszellem megidézéséről szól. Aki rendszeresen sportol valamit, az előtt ez nem ismeretlen. A kérdés az, hogy ha egyszer elérted, hogy az emberek elfogadják a szabályokat és a hierarchiát, akkor mit kezdesz a helyzettel? Mire használod ezt a rendszert? Többféle irányba is elindulhatsz. Hajolhatsz balra, hajolhatsz jobbra. De végső soron oda jutsz, hogy manipulálod az embereket és kihasználod a hatalmadat, s ez veszélyes, teljesen függetlenül attól, hogy milyen ideológia vezérel. Példának okáért Rainernek nem igazán van ideológiája, ő csak a csapatszellem felélesztésére fókuszál. De ami ez után történik, azt már nem ő irányítja.

Ön mit csinált volna egy olyan kísérletben, mint A HULLÁM?

Meggyőződésem, hogy ez a kísérlet bárhol, bárkivel megtörténhet. Szóval nem igazán kérdezgettem azt magamtól, hogy én hogy viselkedtem volna ebben a szituációban. Elég

11

gyakran láthatjuk ezt a valóságban, és azt is, hogy hány különböző szinten tud működni: a tömegek manipulálása, csoportok reagálása más csoportokra, megszabadulni a bajkeverőktől: integrálni vagy izolálni őket. Ron Jones, az eredeti kísérlet vezetője számos azonosságot fedezett fel maga és Ön között. Ön is talált hasonlókat? Ron Jones nagyszerű fickó, aki csinált egy-két fantasztikus dolgot életében. Például figyelemre méltó, hogy még mindig játszik egy punk zenekarban. Szóval igazán megtisztelő, ha magához hasonlít.

12

A HULLÁM – Tanári segédanyag Gyakorlati feladatok – Felkészülés a filmre A Hullám története figyelmeztetés. A film aktualizálja ezt a történetet, és azt kérdezi: „Hogyan működne ma ez a csábítás?” (interjú: Dennis Gansel, rendező. Forrás: sajtóanyag). „A Hullám” megmutatja, milyen hamar kialakulnak a fasisztoid struktúrák. A következő gyakorlatokat 13-14 éves kortól kezdve ajánljuk. Főként a státusz, az identitás, a manipulálhatóság, szabadság, kiközösítés fogalmaira fókuszálnak. „A kísérlet azért működik, mert a legtöbben közülünk magányosak. Mert nincs családjuk, nem érzik úgy, hogy egy csoporthoz, vagy közösséghez tartoznának… Még ma is működik, bármelyik iskolában! … Nézzétek csak meg a saját iskolátokat. Hol van ott demokrácia?” (Interjú: Ron Jones, tanár az USA-ban, a kísérlet elindítója. Forrás: sajtóanyag)

MEGFIGYELÉSEK (egy tanóra, 13-14 éves kortól) Reflexiók a saját élethelyzetre, családi körülmények, iskolai körülmények, vagy egyesületi, szakköri helyzetek tudatos megfigyelése, az eredmények értékmentes rögzítése. Megfigyelések / 1 Házi feladat a tanóra előtt Család. Az otthoni ebédlőasztal ülésrendjének rögzítése. Készítsetek fényképet a családotokról, és írjátok le a családtagok helyét. Ki ki mellett áll? Milyen nagy a távolság az egyes családtagok között? Megfigyelések / 2 Házi feladat a tanóra előtt Színházi csoport, sportegyesület, iskolai kórus Készítsetek elő egy áttekintést: Hogyan tevődik össze a csoport? Vannak különleges szerepek, posztok a csoporton belül? Vannak olyan személyek, akik mindig együtt vannak, vagy akik mindig egymás ellen vannak? Hatással van ez a csoportra? Megfigyelések / 3 Feladat a nagyszünetben, az óra előtt Csoportosulások az iskolaudvaron Az iskola legfelső emeletéről jól belátható az iskolaudvar, látszanak az udvaron tartózkodó diákok. Melyik osztály tagjai hol tartózkodnak szívesen az iskolaudvaron belül? Milyen csoportosulások ismerhetőek fel? Etnikai csoportok? Szerelmespárok? Hol állnak a felügyelőtanárok? A feladatok eredményeit, a dokumentációkat, jegyzeteket, fényképeket mindenki adja be, és tűzzünk ki mindent egy táblára. (Legfeljebb 10 perc)

13

Megfigyelések / 4 Feladat a tanórán (kb. 25 perc) Az osztály: Öt percen keresztül mindenki figyelje meg az osztálytársait. Mi történik az osztályteremben? Mit látok a helyemről a többiekből? Mi tűnik fel különösen, és miért pont az tűnik fel? Érzem a többiek tekintetét magamon? Hol tartózkodik a tanár a leggyakrabban a termen belül? A diákok csoportosuljanak külső jellemzők alapján: Magasság (álljanak sorba), ki visel feltűnő frizurát, ki visel márkás farmert vagy pólót?, van e többeknek tetoválása vagy piercing-je?, kinek van menő mobiltelefonja, ki milyen zenét szeret (rap, punk, rock, disco, metál, emo…) Megfigyelések / 5 Mozgások: Ennek a gyakorlatnak a kiindulópontja az ülésrend. Mindenki álljon a saját helyén. Rajzoljuk le a táblára az osztálytermet. Egy jelre (tapsra) mindenki öt lépést távolodik a helyétől. A rajzon rögzítsük, hogy most ki hol áll / vagy fényképezzük le mobiltelefonnal. A megfigyelések során rögzített jegyzeteket és képeket őrizzük meg a film feldolgozásához. INSTALLÁCIÓ (Egy tanóra, 13-14 éves kortól) A szóbeli kifejezőkészség fejlesztése: A diákok mutassák be szóban valamelyik személyes tárgyukat. Mindenki adjon be egy személyes tárgyat, és ezt közösen rendezzék el, mint egy installációt – ebből kirajzolódik az egyes diákok csoporton belül elfoglalt pozíciója. Feladat: Minden diák gondolkodás nélkül vegyen a kezébe egy személyes tárgyat a padjáról, és mutassa be szóban a lehető legpontosabban. Mondja el, kitől kapta, milyen alkalomból. Ezután alkossanak csoportokat (minimum 5 fő, maximum a teljes osztálylétszám). A kiválasztott tárgyakból alkossanak egy installációt, ami a következő kifejezések egyikét szimbolizálja: közösség / individualitás / kiközösítés Ezeket az installációkat egy asztalon vagy a padlón állítsák össze. Ha elkészült, rajzolják le egy papírra, vagy a táblára, vagy fényképezzék le. „Mindennapi tárgyaink teljesen természetesek számunkra, ismerjük őket, nem gondolkodunk rajta, miért használjuk őket. Ezen felül azonban bizonyos kifejezőerejük is van. A hatalom, a presztízs, az erőszak, a szexualitás, stb. üzeneteit hordozzák; egyszóval: az önreprezentáció eszközei, kivetítjük rájuk érzelmeinket, érzéseinket, fantáziáinkat, vonzalmainkat és ellenszenvünket … ha kívülről, elidegenedve próbáljuk meg szemlélni saját tárgyainkat, észrevesszük megszokott tárgyaink rejtett, ismeretlen tulajdonságait …” (Joachim Kallinich: Botschaft der Dinge / A tárgyak üzenete Heidelberg: Braus, 2003. A berlini postai és telekommunikációs múzeum katalógusa, 18. old.)

14

KÉRDÉSEK – VIGYÜK MAGUNKKAL ŐKET A MOZIBA

- A Hullám történetét a film készítői áthelyezték a jelenbe, egy fiktív német kisvárosba. Hogyan hat ez a nézőkre? (A nézők könnyebben azonosulnak a történettel. Európai helyszínről van szó, itt jobban kiismerik magukat. Mindez hihetőbbé teszi a történetet. „Fontos volt, hogy a történetet általános érvényűnek mutassuk be. Azt szerettük volna, hogy mindenki, aki megnézi a filmet, úgy érezze, ez nálunk is megtörténhetne.” Interjú, Christian Becker producer, forrás: sajtóanyag.)

- Figyeljétek meg alaposan az egyik főszereplőt (Karo, Marco, Tim, Dennis,

Kevin, Sinan, Lisa, Bomber, Rainer Wenger). Milyen fejlődésen megy keresztül?

- Vannak olyan jelenetek a filmben, amelyeket azért maradnak meg az

emlékezetben, mert a félelemről szólnak? Hogyan éreztetik a félelmet az egyes filmes effektek, a kamera, a fények, a hangok? (Pl.: amikor Karo éjszaka röplapokat osztogat az iskolában, Tim megmenekül a rendőrök elől)

- Milyen eszközökkel csinálnak propagandát Rainer diákjai a Hullám-nak?

(honlap, póló, röplapok, tetoválás, sapka, képeslap)

- Milyen hatással van a Hullám „Az öreg hölgy látogatása” színházi próbáira, és a vízilabdacsapat játékára? (a rendező, Dennis hatalmi szóval irányítja a többieket, a vízilabdában Marco és Sinan, a riválisok hajlandóak összejátszani.)

- A film befejezése logikus és elfogadható? Indokoljátok meg a véleményeteket!

- Feladat mindenkinek: A film vége után azonnal írjatok egy kérdést vagy egy

gondolatot egy cédulára, és hozzátok magatokkal később az iskolába. A filmélmény feldolgozása BESZÉLGETÉS (13-14 éves kortól) Beszélgetés, a film megvitatása: Néhány spontán kérdés megbeszélése, a film zárójelenetének érzelmi levezetése. Feladat: Közösen beszéljétek meg a korábban feltett (fenti) kérdéseket. A válaszok, illetve a film vége után feljegyzett kérdések és gondolatok képezik a beszélgetés alapját. Ehhez a beszélgetéshez jól fontoljuk meg, hogyan helyezzük el a székeket, mi legyen az ülésrend. Kérdések lehetnek például (rangsorolás nélkül):

- Miért nem sejtette senki előre, hogy Tim be fog kattanni? - Mikor lépte át Rainer a láthatatlan határvonalat? - A fegyelem azonos a közösséggel és a diktatúrával? - Egy iskolai egyenruha bevezetése automatikusan azt jelenti, hogy

autokratikus uralom kezd kialakulni?

15

- Miért volt a Hullám olyan vonzó? - Milyen sok erőszakot fogadunk el a mindennapokban? - Mikor válik veszélyessé egy közösség? - Ki veszített a kísérlet során a legtöbbet Raineren és Timen kívül? - Dennis azt mondja: „Nem minden volt rossz a Hullám-ban” Mit ért ezalatt? - A fiúk hamarabb beilleszkednek egy autokratikus rendszerbe, mint a lányok? - A fiúk könnyebben „elcsábíthatóak” politikailag, mint a lányok? - Mona kezdettől fogva gyanakvó a Hullám-mal szemben, és részt vesz az

ellenakciókban. Ehhez bármilyen eszközt elfogadhatónak tart. Jogos ez a Hullám esetében? Bármilyen esetben igaz, hogy „a cél szentesíti az eszközt”?

- Ha az iskolában közös lazítógyakorlatokat végzünk, az árt az egyes diákok individuális személyiségének?

KISODOR A HULLÁM (13-14 éves kortól) gyakorlat a beszélgetés után. Csoportdinamikai kísérlet – kirekesztés és hatalom közvetlen átélése. Ez a gyakorlat és az utána következő gyakorlatok csak olyan osztályokban alkalmazhatóak, ahol a diákok jól ismerik egymást, és stabil bizalmi viszony van közöttük. Feladat: Az osztály körben ül, egy székkel kevesebb van, mint ahány diák. Egy diák középen áll, és figyeli a körben ülőket. Hirtelen mindenki feláll és egy székkel odébb ül, bal felé. Mozgás-hullám keletkezik. A középen álló megpróbál becsúszni egy résbe és elfoglalni egy helyet. Ha nem sikerül neki, a többiek ismét mozdulnak egyet balra. Ha sikerül, akkor az kerül középre, akit kisodort a hullám. Értékelés: Hogyan érzi magát a „kirekesztett”, aki középen áll? Hogyan viselkedik a csoport? Hogyan közösítünk ki valakit? Miért közösítünk ki valakit? Mikor érzi az ember, hogy fölötte áll valakinek? MI AZ ÉN STÁTUSZOM? (13-14 éves kortól.) Viselkedésformák tudatosítása egy beszélgetés során. Figyeljük meg, állapítsuk meg a fellépése és beszélgetésben való viselkedése alapján, kinek milyen státusza a csoportban – mi ennek a jelentősége a mindennapokban? Különböző gyakorlatokban egy-egy személy viselkedjen a csoporttal szemben: a) felülrendeltként (mutassa ki, hogy felette áll a többieknek, az ő joga ellenőrizni a többieket), b) egyenrangúként vagy c) alárendeltként. Aki a legjobban tud státuszával alkalmazkodni a többiekhez, az uralja a helyzetet. Keith Johnstone ezt mondja erről: „A státusz fogalma zavaró is lehet, mert hagyományosan nem gondolunk arra, hogy a státuszunkat cselekvéssel fejezzük ki… De valójában … folyamatosan státusz-cselekményeket hajtunk végre.” (Improvizáció és színház. Berlin, Alexander kiadó, 2002.) Gyakran az agresszív fiatal fiúk viselkedésükkel alávetettséget imitálnak, valójában azonban felsőbbrendűnek érzik magukat. A Hullám-ban Tim alakján figyelhetőek

16

meg legjobban a státusz-váltások. Mivel apja lenézi és semmibe veszi, hazugságokkal, hízelgéssel és veszélyes akciókkal próbál meg diáktársaitól elismerést szerezni.

1. gyakorlat: Szemkontaktus Az osztály felét két csoportra osztjuk (A és B). Ez a két csoport járkál a teremben. Az A csoport feladata, hogy a B csoport tagjaival némán szemkontaktust tartson fenn. A B csoport tagja igyekeznek elfordítani a tekintetüket, és csak késleltetve viszonozzák az A csoport tagjainak pillantását. Az osztály másik fele megfigyeli az A és B csoport viselkedését. Mi történik amikor valaki keresi a másik pillantását, amikor valaki megszakítja a szemkontaktust.

2. gyakorlat: A státusz irányítása Hozzuk saját státuszunkat egy kicsivel a partnerünk szintje alá vagy fölé – de csak egy kicsivel. Használjunk ehhez egy hanglejtést, egy tekintetet, egy kis mozdulatot. Észrevehetjük, hogy mindezek a státusz kifejezői lehetnek. Cselekedeteink nem spontánul történnek meg, mindegyik jelzi a státuszunkat. Válasszunk a helyzetgyakorlathoz egy mindennapi szituációt, például:

- lépjünk be együtt az osztályterembe - nézzünk körül együtt egy ismeretlen környezetben - ebédkor szemben ülünk egymással, és semmiségekről beszélgetünk - beszélgessünk egy buliban valakivel, aki rokonszenves nekünk

3. gyakorlat: A státusz-egyensúly

Párok játszanak egymással helyzetgyakorlatokat (olyanokat, mint a 2. gyakorlatban), és kezdettől fogva meghatároznak egy szabályt:

- mindketten csökkentik a státuszukat - mindketten emelik a státuszukat - egyikük csökkenti, másikuk emeli a státuszát - egyikük először emeli, azután mégis csökkenti a státuszát

Minél minimálisabb eszközökkel jelezzük a státuszunk változását – annál autentikusabb a dolog. Vicces, ha valaki magas státuszt akar sugározni, de közben folyton kudarcot vall. Figyeljük meg, mikor keletkezik feszültség a párok között, és mikor nem? A JÁTÉK KOMOLYRA FORDUL (13-14 éves kortól) Szerepjáték. Idézzük fel a film egyes jeleneteit, hasonlítsuk őket össze az imént lejátszott státusz-gyakorlatokkal – ez megkönnyíti, hogy beleéljük magunkat a film jeleneteibe és szereplőibe. Feladat: Az alább olvasható rövid párbeszédeket fénymásoljuk több példányban és osszuk ki egy-egy diák-párnak. A párok röviden beszéljék meg, milyen státuszokat tükröznek a jelenetek, és aztán adják elő a párbeszédeket.

17

- Milyen képekre emlékeztek a párbeszédek kapcsán? - Mi történt az adott párbeszéd előtt és után? - Ki a meghatározó személyiség ebben a párbeszédben? - Ki van rosszabb helyzetben, ki az, akit a másik elnyom, és miért? - Ki valósítja meg az akaratát? - Ki az, aki magára marad? - Ki az, aki visszahúzódik a másik elől? - Ki az, aki azt hiszi, hogy megerősítette a pozícióját? - Milyen személyes kapcsolati problémák hatnak a Hullám tagjaira pozitívan

vagy negatívan? (Karo és Marco / Tim Marco és Sinan / Karo és Lisa) - Milyen helyet foglal el a csoportban az általad megszemélyesített figura, és

hogyan viselkedik a történet folytatásában? Párbeszédek: 1) FERDI Drágaságom. Kösz a kórókat. Legalább lesz valami dísz a koporsómon. KARO Pillanat – itt valami egész mást kéne mondania. Ferdi, végig akartunk menni a darabon leállás nélkül. FERDI Te álltál le! Legfőbb szabály a színházban, Karo, hogy mindig tovább

kell játszani. 2) SINAN Te teljesen hülye vagy, hogy ennyi füvet hordasz magaddal? TIM Nyugi, nem kapnak el a zsaruk! BOMBER És mit kérsz érte? TIM Semmit. Ajándék. A haverjaim vagytok. 3) BOMBER Nem érezhetjük folyton bűnösnek magunkat valamiért, amit nem is mi

csináltunk. MONA Nem arról van szó, hogy bűnösök vagyunk–e. Hanem arról, hogy a

történelmünk révén felelősségünk van. SINAN Hé, én török vagyok! 4) RAINER Kevin, a képlet egyszerű. Vagy azt csinálod, amit a többiek, vagy

elmész. RAINER Tehát? KEVIN Hapsikáim, ez beteges. Gyere Sinan! Bomber! 5) BOMBER Menjünk el biliárdozni. KEVIN Nem, én tudok valami jobbat. BOMBER Mi van öreg, nem a saját kocsiddal vagy? KEVIN Ez az anyám kocsija. A házassági évfordulójukra kapta az apámtól.

240-el megy. Járassuk meg a kicsikét, mit szóltok?

18

6) KASCHI Hát nekem nincs fehér ingem. JENS Hát akkor vegyél egyet. KASCHI Ne már. Ilyesmiért nem fogok pénzt kiadni. JENS Ne csináld, ez nem drága! RAINER Jens, állj fel kérlek! JENS Hát nekem kér fehér ingem is van, megkaphatod az egyiket. 7) KARO … úgy kezeltek, mint egy leprást, mert nem hordok fehér inget. MARCO Akkor miért nem veszed fel? KARO Egyszerűen azért, mert nem akarom. 8) (mindenki össze-vissza beszél) MAJA Én is azt akartam, hogy legyen a darabban például egy narrátor, vagy… LISA Na ja, igaz, hogy egyszer se beszéltük meg rendesen a dolgot. DENNIS Kérhetnék végre egy kis csendet? DENNIS Most az egyszer hadd csináljam végre úgy, ahogy én akarom. Most az

egyszer! (a többiek elhallgatnak) 9) LISA Annyira hülye vagy. KARO Én vagyok hülye?! Szeretném látni, hogy te mit szólnál, ha én

beszélgetnék a te barátoddal a ti problémáitokról. LISA Csakhogy nekem nincsenek ilyen problémáim, mert nincsen barátom,

ha még nem tűnt volna fel. De nyilván nem, mert mindig mindennek rólad kell szólnia. Tudod mit? Maja ma nagyon jó volt, sokkal jobb, mint te, de neked nem is a szerep a fontos. Azért vagy hisztis, mert amióta megalakult A hullám, azóta nem úgy mennek a dolgok, ahogy te akarod. Szar érzés, ugye? Hát szokj hozzá!

10) MARCO Nem akarok elmenni innen. LISA Ki mondta, hogy el kellene menned? MARCO Hát ez a dolgok rendje. Az érettségi után jön az egyetem... De azt se

tudom, mit akarok tanulni. Sokkal jobban el tudom képzelni, hogy legyen egy normális állásom, feleségem, két-három gyerekem, és egy sorházban töltsem el életem hátralevő napjait. Szerinted ez hülyeség?

LISA Nem, egyáltalán nem.

19

VEZÉRALAKOK (13-14 éves kortól) Vizsgáljuk meg, milyen a viszony a diákok és tanárok között – van–e egy tanárnak autoritása, tisztelik–e őt a diákok? Mik a pozitívumai és mik a veszélyei annak, ha valaki vezéralakká válik? Egy interjúban a film rendezőjét, Dennis Ganselt arról kérdezték, szerinte mi volt a tanár pontos szerepe a kísérletben. Dennis ezt válaszolta: „Természetesen előny, ha egy tanár különlegesen karizmatikus személyiség. De én azt gondolom, hogy ez a rendszer, amit Rainer az osztályában kiépít, ez a fasizmus, ami pszichológiailag önmagában is taszító, bármikor, bárhol újra megtörténhet. Hogy például olyan személyek, akiknek eddig semmi beleszólása nem volt a dolgokba, most felelősek lesznek valamiért. Ez olyasmi, ami mindenhol működik. Különösen egy iskolai hierarchiában.” Feladat: Az osztályban alakítsunk 5 fős csoportokat. Minden csoport egy nagy ív csomagolópapír közepére felragaszt egy példaképet. Egy karizmatikus figurát, akit a médiából ismernek (színész, zenész, politikus, stb.) – olyan személy legyen, akivel a csoport mind az 5 tagja egyetért, hogy jelentős személyiség. Ezután ezzel a személlyel kapcsolatban következő kérdésekre írják fel a válaszokat:

- Mit jelent az, hogy vezető egyéniség, vezéralak? - Hogyan lép fel egy ilyen vezéregyéniség? (testi fellépés, saját akaratának

megvalósítása, stb.) - Mit közvetít ez a személy? (autoritás, tiszteletreméltóság, bizalom…) - Én hagyom, hogy hasson rám az ő kisugárzása? Miért? Mivel hat rám? Ha

nem, miért nem hat rám? - Milyen hosszú időn át fogadom el őt vezéregyéniségnek?

A KIHALLGATÁS (13-14 éves kortól) Szerepjáték. Párbeszédek alkotása. Készítsünk fiktív jegyzőkönyveket, hogy ezzel a kísérlet mindkét oldalát megvilágítsuk. Feladat: Képzeljétek magatokat egy kihallgatási helyzetbe. Egyikőtök a rendőr, aki kihallgatja Rainer Wengert. A másik diák Rainer, aki részben megpróbálja megvédeni a kísérletet, illetve elmagyarázni, hogy miért következett be a tragikus vég. Egy elképzelt tükörfal mögött ül a többi diák és megfigyelik a jelenetet. Jegyzetelnek és utána értékelik a kérdéseket és válaszokat. Mutat–e megértést a rendőr a tanár iránt? Őszintén válaszolt–e Rainer Wenger? Milyen hatalmi viszony befolyásolja a kihallgató és a kihallgatott viszonyát? Másik változat: Emlékezzetek vissza a film első jelenetére (Rainer Wenger az autójával megy az iskola felé, családi házakat látunk, a természetet, emeletes házakat, a füzeteket Rainer autójában, a cd-játszó hangszóróját) – és az utolsó jelenetre (a teljes képet betölti a letartóztatott tanár merev arca a rendőri kocsiban, a rendőrautó ugyanazon az úton hajt visszafelé, de csak Rainer arcát látjuk állóképként, közelről). Induljatok ki ebből a két képből, és írjatok beszámolót egy újságnak, a rádiónak vagy a tv-nek a Hullám-mozgalom által kiváltott eseményekről.

20

FILMES NAPLÓ (13-14 éves kortól) Grafikai eszközökkel ábrázoljuk a figurák egymáshoz való viszonyát, csoportjaikat – hogyan változtak a film során. Dokumentáljuk a viselkedést, akciókat és reakciókat. Feladat: Rajzoljatok egy hullámot. A hullám fölé írjátok fel a szereplők neveit, abban a sorrendben, ahogyan megjelentek a filmben. A hullám alá jegyezzétek fel a film történetének legfontosabb cselekménypontjait. A történet mely szakaszában játszottak aktív szerepet a Hullám rajongói (Tim, Dennis), és mikor a Hullám ellenzői (Karo, Mona), mikor az odacsapódottak (Lisa) vagy azok, akik egyik csoporthoz sem tartoznak? Másik változat: Írjátok le a történetet saját szavaitokkal – a fontosabb részeket emeljétek ki különleges írásmóddal vagy betűmérettel (mint pl. Morton Rhue „A Hullám” c. könyvében) ÖSSZEHASONLÍTÁS: A kísérlet könyvben és filmen (13-14 éves kortól) Morton Rhue: A Hullám c. könyve és Dennis Gansel A HULLÁM című filmje Morton Rhue A Hullám című regényében Ron Jones valóságos, 1967-ben zajlott kísérletét dolgozta fel. A regény 1981-ben jelent meg. A regény és a film tehát ugyanazon a történeten alapszik. Rhue könyvében azonban a tanár az, aki a kísérlet eszközeit, módszereit megszabja, és a történetet az ő szemszögéből ismerjük meg. A film önállóbbnak ábrázolja a diákokat. Wenger bevezet három szabályt, de az osztály alkotja meg a Hullám arculatát. Kreativitásuk segítségével épül fel a mozgalom. Kezdetben játéknak tekintik, áthágnak bizonyos tilalmakat és élvezik az izgalmas akciókat (pl. a graffiti akcióban). A Hullám beindul, és hamar kicsúszik a tanár kezéből. A tanár gyenge pontjai kezdettől fogva világosak. Csak levelezőként végezte el a tanár szakot, emiatt nehéz a helyzete, ez megmutatkozik a kollégáival szembeni viselkedésében, az igazgatónővel és Wieland tanár úrral szemben is. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy kisebbségi érzésekkel küzd. Mindezek a jelek arra utalnak, hogy a kísérletnek rossz vége lesz. Ezen kívül a filmben erőszakosabban oldják meg a diákok a problémákat, mint Rhue könyvében. Ez részint annak a következménye, hogy manapság jobban jelen van az erőszak a mindennapokban is - Dennis Gansel rendező tudatosan alkalmazta ezt az eszközt. Segítő kérdések az összehasonlításhoz:

- Nagyjából azonos a könyv és a film cselekménye? (a film többrétűen mutatja meg a Hullám hatását: milyen kihatással van a fiatalabb diákokra, a színházi csoport próbáira, aktuális jelenségeket is ábrázol: drogok az iskolában, graffiti, rivális csoportok a városban, brutális összecsapások)

- Mely szereplőket hasonlíthatjuk össze egymással a könyvből és a filmből? (Pl.: Laurie és Karo jelenetei egyedül éjszaka az iskolaépületben)

EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT – SZAVAK SZÖVEVÉNYE (16-17 éves kortól) – házi feladatként is alkalmas Asszociációs gondolkodással kössünk össze értékeket és normákat jelentő szavakat, alkossunk belőlük hálózatot, tárjuk fel a köztük levő összefüggéseket.

21

Feladat: Egy kockás papírra írjunk fel értékeket és normákat jelentő szavakat, alkossunk belőlük hálózatot, tárjuk fel a köztük levő összefüggéseket, rajzolódjon ki egy „kötésminta”. Példák a szavakra: Motiváció, bizalom, tisztelet, szabályok, rituálék, manipuláció, autoritás, azonosulás, csapatszellem, fegyelem, aktivitás, hatalom … stb. Végül beszélgessünk el a különbségekről, ha az egyes diákok különböző módon értékelték és kapcsolták össze az egyes fogalmakat. MANIPULÁCIÓ (16-17 éves kortól) A latin „manipulus” szó, ami azt jelenti: egy maroknyi, csak a 20. század elején vált új fogalommá, mely az emberek viselkedésének irányítását, befolyásolását jelöli. A manipuláció fogalma kezdetben semleges volt, csak később vált negatív tartalmúvá. Feladat: fényképekből, rajzokból és személyesen megfogalmazott szövegekből vagy szöveg-kollázsokból állítsunk össze olyan alakokat, akik tükrözik a manipuláció fogalmát. Mutassuk be, hogy hol tapasztalhatjuk meg a manipulációt a mindennapokban – a média, a politika, a reklámok világában vagy a személyes környezetünkben. ÉN, WENGER (16-17 éves kortól) Szerepjáték. Helyezkedjünk bele egy hatalom-orientált személy lelkivilágába, hogy bepillanthassunk a gondolataiba. Érvelés, szóbeli és írásbeli kifejezőkészség gyakorlása. Rainer Wengert kérdőre vonja az iskolaigazgató – ő azzal védekezik, hogy ezzel a kísérlettel pedagógiai céljai vannak. Hogy pontosan mik azok, azt nem mondja el. Otthon Wenger szokatlanul intenzíven készül a projekt-hétre. A kísérlet és a realitás elmosódnak az érzékelésében, feloldódik a vezetői szerepben, nem fogadja meg mások tanácsait, kiéli hatalomvágyát. 1.feladat: Képzeld el, hogy te vagy Rainer Wenger, és otthon készülsz a projekthétre.

- Milyen pedagógiai célt fogalmaztál meg? (Az emberek manipulálhatóságának látványos bebizonyítása, annak bizonyítása, hogy az autokrata társadalmi berendezkedés, akár a fasizmus is lehetséges, még ma is ugyanúgy, mint a náci időkben.)

- Milyen igényeket vagy érzelmeket igyekszel megcélozni a diákjaidnál? (növekvő teljesítmények, egy jelentőségteljes eszme utáni vágy, közösségi érzés, szorosabb emberi kapcsolatok

- Milyen viselkedési mintákat szeretnél megváltoztatni? (Egoizmus, hagyományos gondolkodás, nem-gondolkodás, csordaszellem)

2. feladat: Védd meg terveidet és ötleteidet a tanári értekezleten. (A diáktársak testesítik meg a többi tanárt). A többi tanár keresztkérdéseket tesz fel – pl.: Gondolkodtál rajta, hogyan fog végződni a kísérlet? Kidolgoztál egy vészforgatókönyvet, ha a kísérletnek negatív következményei is lesznek, vagy kisiklik?

22

HATALMI INDULÓ (13-14 éves kortól) Feladat az ének-zene órára, vagy osztályfőnöki órára: egyszerű zajokkal és hangokkal, illetve ritmussal és mozgással alkossunk egy egyre növekvő intenzitású „dalt” vagy indulót – a befejezés nyitott… Ron Jones: „A filmben jelen van egy bizonyos dinamika, ami az én iskolámban is megfigyelhető volt. Talán ez minden iskolában jelen van.” Ez a gyakorlat zenei eszközökkel teszi érezhetővé egy mozgalom vonzását. A gyakorlathoz egy nagy üres teremre van szükség.

Feladat: A diákokat két csoportra osztjuk: A - ütős hangszeres csoport / B – mozgást végző csoport. Az A csoport adja meg a ritmust, egyszerű hangszerekkel, dobokkal, triangulummal, stb., vagy tapssal és lábdobbantásokkal. Kezdetben csak kevés hangszert használnak. A „zene” aztán egyre erőteljesebbé válik, miközben a mozgásokat végző diákok bekapcsolódnak. A B csoport tagjai előre megegyeznek, hogy egy egyszerű mozdulatot vagy mozdulatsort fognak végrehajtani – lábrázás, vagy egy hullámmozgás az egész testükkel. Amikor a „zene” megkezdődik a B csoport egy tagja a terem közepére lép – a többiek a szélén állnak – majd egyenként csatlakoznak. A zenélők által megadott ritmusban mozognak. A „Hullám” egyre erősebb lesz. Hogyan állítsuk meg a Hullámot? Az A csoport spontán eldönti, hogy hirtelen / gyors befejezéssel vessenek neki véget, vagy lassacskán csillapítsák le. A végén beszélgessünk arról, hogyan érezték magukat az egyes csoportok a gyakorlat elején és a végén? Volt –e olyan érzésük, hogy szívesebben folytatnák a „zenét” és a mozgást, és nem akarják abbahagyni?

23

Olvasnivalók, böngésznivalók: Könyvek: Morton Rhue: A Hullám (a szerző valódi neve Todd Strasser) Regény, mely azon a kísérleten alapszik, melyet Ron Jones 1967-ben kaliforniai diákjaival valósított meg. Rhue „The Wave” c. könyve 1981-ben jelent meg és közkedvelt ifjúsági regénnyé vált. A Hullám c. film nem ezen a regényen alapul, hanem Ron Jones jegyzeteiből indul ki, és a mai Németországba helyezi a helyszínt. Ron Jones egyébként részt vett a film előkészítésében és a forgatásokon is. Linkek: www.penguinreaders.com/downloads/0582416779.pdf Fact Sheet a The Wave-hez, szabadon letölthető, pdf formátum, 4 oldal, angol nyelvű szöveg www.ronjoneswriter.com Ron Jones honlapja, aki 1967-ben végrehajtotta a kísérletet, angol nyelvű oldal www.toddstrasser.com Todd Strasser író honlapja, aki Morton Rhue néven megírta a The Wave c. könyvet www.vaniercollege.qc.ca/Auxiliary/Psychology/Frank/Thirdwave.html Ron Jones szövege az 1967-es kísérletről, angol nyelvű szöveg www.dennisgansel.de Dennis Gansel filmrendező honlapja, német nyelvű oldal www.welle.film.de A film hivatalos honlapja (Constantin Film) Filmek: Atrocity R.: Adam Kargman, USA, 2006 7 perces dokumentumfilm a Milgram-kísérletről Blauägig R.: Bertram Verhaag, USA / Németország, 1996 90 perces dokumentumfilm egy szerepjátékról, mely átélhetővé teszi a rasszizmust: Egy csoportot a szemük színe alapján osztanak két részre. A kísérlet / das Experiment (16 éves kortól) R.: Oliver Hirschbiegel, Németország, 2001 120 perces játékfilm az 1971-es Stanford Prison kísérlet alapján. A kísérletben 20 önkéntest osztanak be foglyokra és fogva-tartókra.