Tavasz a Francia Riviérán /Cote d’Azur/

Az Azúr-partnak, illetve Francia Riviérának, a Marseille-től az olasz határig húzódó francia

partszakaszt nevezik. A Provence-i régióhoz tartozik, amelyik az egyig legnagyobb, Franciaország

23 régiója közül. Provence hat megyéből áll, a megyerendszert még Napóleon alakította ki.

A mintegy 120 km-es partszakaszon számtalan érdekességet, különlegességet láthatunk. Ezen a

varázslatos helyen soha nincs tél, szinte örökös a napsütés, a part mentén húzódó homokos vagy

finom kavicsos strandok, és azúrkék víz várja az utazókat.

A völgyekben megbúvó bájos falucskák, a középkori várak, a partmenti luxuspaloták pompája, az

óvárosi részek ódon hangulata, az egzotikus virágcsodák, és a kéklő tenger látványa egyszerűen

elbűvöli az embert.

Már évek óta nagyon nehezen akar megérkezni hozzánk a tavasz, ezért elébe siettünk a Francia

Riviérára. Az Azúr part híres városai ilyenkor is nagyon vonzó utazási célok.

Az autóbuszos megközelítés tűnt a legkézenfekvőbbnek, akkor még nem tudtuk, hogy a ránk váró

mintegy 3500 km buszozás mennyire kimerít bennünket.

Meglepődtünk, hogy milyen sok az idős utastárs, akik nagyon jól bírták a megpróbáltatásokat.

Ha leszámítjuk a velünk utazó 3 fiatalt, úgy néztünk ki, mint egy vidám, kimenős csoport az öregek

napközijéből. Az átlagéletkor valahol 65 és 70 között lehetett.

Társat kereső öreg fiúk figyelem! Öt öreglány jutott egy öregfiúra. Ez nem rossz arány ugye?

A tavasz első leheletét már Szlovénia déli részén érezhettük, egy alagutat elhagyva a korábbi

havas, zimankós táj, mintegy varázsütésre, tavaszias zöldre váltott.

Később, a virágzó mimóza fák aranysárga koronája, a napsugarak csillogása a kék tengeren, már

biztossá tette, hogy megérkezett a tavasz.

A Francia Riviérán több párhuzamos úton haladhatunk, érdemes a tenger fölé emelkedő úton

menni, ahonnan gyönyörű panorámájával tárul elénk a Cote d’Azur.

Nizza:

A Cote d'Azur fővárosa, Nizza megőrizte egyedülálló turisztikai vonzerejét, itt élvezhetjük az élet

szinte minden szépségét.

A várost, mi magyarok, az olaszok által adott néven Nizzának ismerjük. A franciák Nice-re ("Nisz-

re") keresztelték, az utcákat, tereket is többnyire átnevezték.

A város megközelítően 500 évig a Savoyai-ház fennhatósága alá tartozott, és csak 1860-ban

került (népszavazás eredményeként) vissza Franciaországhoz.

Ekkor adta át Nizza polgármestere a város kulcsait III. Napóleonnak, a középkori

hagyományokhoz híven, lándzsavégre tűzve.

Nem minden hely kapott új nevet, egy szép tér neve például ma is arra emlékeztet, hogy 1807-ben

itt született az olasz szabadsághős, Giuseppe Garibaldi.

A Palais Lascaris, a Lascaris család palotája 1648-ban épült, és egészen a francia forradalomig

a család tulajdonában maradt. IV. Béla felesége, Mária Lascaris lány volt.

Érdekesség, hogy derék királyunk a feleség családi ékszereinek árából kezdte építetni a visegrádi

fellegvárat 1249-ben.

Óvárosi hangulatok:

A város védőszentjének tiszteletére épült a 17. században a Szent Réparate templom. A templom

mellett láthatjuk a száz évvel később épült harangtornyot.

A szűk utcák, lépcsők, barokk templomok, lakóházak, az erkélyekről és az épületek között

kifeszített kötélen száradó fehérnemű olaszos hangulatot ad az óvárosnak.

A város leghíresebb útja az Angyalok-öble mentén húzódó, pálmafákkal szegélyezett Angol

Sétány (Promenade des Anglais), mely minden képeslapon szerepel. A kéklő tengerben

visszatükröződnek az elegáns szállodák.

A szállodasor legnevesebb épülete, a Hotel Negresco. Egy bukaresti fogadós fia, Henri Negresco

építette 1912-ben. Az egyik kaszinó vezetőjeként szedte össze a pénzt, és a kapcsolatokat a

munkához. Az első világháború előtt ez volt az orosz hercegek szállodája. A világ egyik legszebb

szállodájának tartják.

Nizza, az orosz arisztokraták körében is nagyon népszerű hely volt, sokan telepedtek le a

városban.

Itt áll a legnagyobb Oroszországon kívül található hagymakupolás, orosz ortodox katedrális is,

melyet II. Miklós cár emeltetett, hogy honfitársai Nizzában se maradjanak saját templom nélkül.

A kikötő mögött magasodik az egykori "várhegy", ahol hajdan a görög kereskedők megtelepedtek.

Innen fantasztikus a rálátás a városra. Távolból még havas csúcsok övezik a látóhatárt.

Naplemente az Angol Sétányon

Egyéb érdekességek:

Az egyik ház falán tábla állít emléket "Nizza hősének", Catherine Seguranának, aki helyi Dobó

Katicaként az 1543-as török ostrom alatt harcra buzdította a város lakóit.

Egyes történészek szerint a termetes asszonyság csak a városfalon állva megemelte a szoknyáját

az ellenség felé, mire azok hanyatt-homlok elmenekültek. Lehet, hogy nekünk is ezt a módszert

kellett volna alkalmazni a török hódítás idején.

A legnépszerűbb étel a socca, ami a csicseriborsó lisztjéből sütött kocsikeréknyi méretű lepény,

ami a turistáknak is egyik kedvenc étele. Sajnos, a meglátogatott piac socca árusa nyugdíjba

ment, pótlásáról még nem gondoskodtak.

A templomok közül a vesztett ügyek védőszentjének, Szent Ritának a templomába szerettünk volna

betérni, de vesztett ügy volt, mert mise miatt nem engedtek be.

Szent Rita

Ha biciklivel szeretnéd felfedezni a várost, sok helyen találsz automata bringakölcsönzőket.

A város címere

Antibes:

Antibes-ot Marseille-i görög telepesek alapították, és ők adták neki az Antipolis nevet (a város

görög neve, jelentése: szemben lévő város), a város helyzetéből adódóan, mert Nizzával szemben

helyezkedik el, más történészek szerint az Antipolis elnevezés Korzikára utal.

A város végig nagy jelentőséggel bírt a történelem folyamán. A francia királyok is tudatában

voltak hadászati jelentőségének, és 1794-ben Bonaparte is Antibesben lakott a tengeri kikötő

biztosítása érdekében.

Antibes-nek, a Grimaldik által építetett, csillag alakú vára jól védhető volt, mivel, ha az ellenség

megközelítette a várfalakat, a csillagformának köszönhetően, már két oldalról tudták őket nyilazni

a várvédők.

1946-ban Pablo Picasso érkezett a városba, és a várban lakott. Féléves itt tartózkodás után, az itt

készült munkáinak nagy részét a városra hagyta.

A Picasso Múzeum, a Grimaldi Várban kapott helyet, ahonnan festői kilátás nyílik a Földközi-

tengerre.

A művész imádta Antibes városát, itt készített műveiből sugárzik az élet szeretete.

„Joie de Vivre”,-nek, az életörömök városának nevezte.

A fallal körülvett tengerparti város változatos és kontrasztos szépségével csábítja a látogatókat

Hangulatos mediterrán óvárosa, festői sikátorai, provinciális piaca, kulturális látnivalói mellett

számos fesztivált és koncertet rendeznek itt az év során.

A Chapelle du Saint-Esprit székesegyházban láthatjuk Louis Brea „Szűz Mária a rózsafüzérrel”

című festményét. A festő a Nizzai Iskola megalapítója, a barokk mester művei a Cote d’Azur szinte

minden városában láthatóak.

Antibes egy különlegessége, hogy a városon belül található a Safranier szabadállam, melynek

1966 óta független polgármestere van. Itt élt és alkotott a világhírű görög író: Kazantzaki, a

„Zorba a görög” szerzője is.

Kár lenne kihagyni a helyi piacot, ahol friss zöldségek, különleges húskészítmények, házi sajtok,

szappanok, mediterrán fűszerek, mézek, borok, olívaolajok között válogathatunk.

A piac végében Franciaország egyetlen működő abszintbárja várja a különlegességre vágyókat a

pinceszinten. Itt csak abszintet kínálnak, abból viszont tucatnyi félét. A pincében kialakított bár

korhű berendezése nagyon látványos.

A századforduló művészeit megihlető „zöld szemű szörnyetegtől” ma már nem kell félni: a legjobb

minőségű szeszből készül. Az impresszionista festészetnek és irodalomnak gyakori témája volt a

magányos, tönkrement abszintivó. Ha elegendő mennyiséget ittál, akkor csak egy fejet látsz.

Az ital magas szeszfokát szertartásos módon, speciális abszintkanálra helyezett kockacukron

keresztül csepegtetett víz hozzáadásával lehet enyhíteni.

Ha valamitől tartani kell az a kóstolónak becézett átverés, amikor egy gyűszűnyi cukros, szinte

szeszmentesre higított löttyöt adnak 6€-ért.

Degas:Abszint című festménye

Kilátás a várból:

Cannes:

A települést a rómaiak „Canois”-nak, nádas kikötőnek nevezték, innen ered a mai városnév.

Népszerűségét, paradox módon egy kolerajárványnak köszönheti, mert egy angol főúr, Lord

Brougham, a vesztegzár miatt Cannes-ban rekedt, és annyira megtetszett neki a táj szépsége,

hogy a karantén feloldása után is itt maradt, és egy villát építtetett magának.

A londoni ködhöz szokott angol főrend szinte lubickolt a szikrázó napsütésben, és időnként a

tengerben is.

Az angol arisztokrácia köreiben is hamar népszerűvé vált ez a gyönyörű partszakasz, és a

franciák is kezdték felfedezni, a mára virágzó üdülőhellyé vált városkát.

A „városalapító” tiszteletére a hálás utókor még szobrot is emelt.

A hosszú, fövenyes strand mentén húzódik a pálmafákkal szegélyezett sétány, a „Croisette”, ahol a

híres filmpalotát is találjuk, a luxusszállodák mellett.

A filmfesztivál:

1939-ben a francia kormány „napsütött volta és elbűvölő környezete” miatt Cannes-t választotta

a nemzetközi filmfesztivál helyszínéül.

A Croisette-n megépült a fesztiválpalota, ami csak erős túlzással nevezhető palotának, valójában

külsőleg egy betonerődítmény, a helyiek találóan „Bunker”-nek nevezik.

Az egyéb rendezvények mellett, a május közepén megrendezett filmfesztivál a legfontosabb

esemény. A fesztiválpalota előtt mintegy kétszáz filmsztár /színész, rendező/ tenyérlenyomatát

láthatjuk.

Arany pálma díj átadására a világ filmiparának jeles képviselői érkeznek a Croisette

luxusszállodáiba, ahol a sztárok minden igényét kielégítik.

Kérésre szó nélkül kicserélik a szőnyegpadlót parkettára, vagy fordítva. Depardieu, például csak

a személyzeti liften hajlandó közlekedni. /lehet, hogy csak az bírja el?/

Innen a Majestic hotelből sétálnak át vörös szőnyegen, a sztárok a szemben fekvő filmpalotába a

vetítésekre, fogadásokra és a díjkiosztóra.

Cannes-i képek:

Egyéb érdekességek:

A város melletti kis szigeten, a Sainte-Marguerite-on áll a Király erőd, ahol a francia történelem

regényes alakja, a „Vasálarcos” raboskodott, mielőtt a Bastille-ba szállították.

Hogy valójában ki volt a Vasálarcos ma sem tudjuk, kilétét történelmi homály fedi.

A legnépszerűbb, és legtöbbször feldolgozott variáció szerint, XIV. Lajosnak, a Napkirálynak az

ikertestvére raboskodott az álarc mögött.

Más vélemény szerint XIII. Lajos orvosának a vejét rejtette az álarc, mert nyilvánosságra akarta

hozni apósának a feljegyzéseit a király férfiúi képességeinek hiányáról.

A legmeglepőbb feltételezés szerint Moliere volt az álarc mögött, polgárpukkasztó, ironikus

történetei, egyház és társadalomkritikái miatt. Különösen a „Tartuffe” című műve keltett nagy

felháborodást a jezsuiták körében.

Minden év március elején, Napóleon, Elba szigetéről történt visszatérésére emlékeznek. Az

emberek színes egyenruhákba öltöznek, korabeli fegyvereket viselnek.

Csónakokkal kieveznek a tengerre, és a csónak végében egy Napóleonnak öltözött ember áll, a

jellegzetes császári testtartással.

A cannes-i várban ez a szobor állít emléket a vasálarcosnak.

Grasse:

A várost a parfümgyártás fővárosaként tartják számon világszerte. A parfümök nagy része, mint a

híres Chanel n°5 is Grasse-ban került kidolgozásra.

A 18. század óta készítenek itt illatkeverékeket, mellyel a település korabeli kézműiparára jellemző

bőrgyártás és bőrdíszmű készítés kellemetlen szagát próbálták ellensúlyozni.

A környék jellegzetes mikroklímája rendkívül kedvező a virágok és a gyógynövények

termesztésére, de a világ minden részéből szállítják ide a parfümgyártás alapanyagait. A rózsa és

a jázmin különböző változatai nyílnak itt.

A Fragonard parfümgyár ingyenes idegenvezetéssel várja a látogatókat, ahol megismerhetik a

parfümgyártás technikáját.

A parfümkészítés főszereplője a „Mr. Orr” aki, különleges szaglóérzékével mintegy 1000-1500

féle illatot tud megkülönböztetni, míg az átlagember 20-30 között.

A világon néhány százan vannak ilyen érzékkel megáldott illatkreátorok.

Zólyomi Zsolt, az egyetlen Kelet-Európa-i parfümőr, a nagy múltú versaillesi parfümiskolában

tökéletesítette tehetségét, majd körbeutazta a világot, és szinte az összes illatszeriparban működő

cégnek dolgozott.

Elmondása szerint egy parfümőrnek csupán egyetlenegy feladata van, mégpedig az, hogy új

illatokat talál ki.

Mindegyik parfümgyár rendelkezik bolttal is, ahol a gyári áron juthatunk hozzá egy-egy bódító

illatkreációhoz. / az árak még így is szintén bódító hatásúak /

A híres film: A parfüm: Egy gyilkos története-nek hírhedt főhőse is Grasse-ban kísérletezi ki

végzetes illatkompozícióját.

Érdemes bejárni a középkori hangulatot árasztó óvárosi részt is. A XII. századbeli székesegyház

olyan, mint a keresztes-lovagok templomai a kápolnában három Rubens festményt is láthatunk.

Menton: Egy olaszos hangulatú francia városka, közvetlenül a határ közelében. A tél itt a legkellemesebb,

a magas és meredek hegyvonulat megvédi a várost a hideg szelektől.

Az óváros is rendkívül hangulatos, keskeny utcácskáival, a barokk stílusú Saint-Michel templom

meglátogatását sem szabad kihagyni.

Általánosságok:

A gyönyörű kéklő tenger hívogató strandjai mellett számos érdekességet, különleges látnivalót

fedezhetünk fel a Cote d’Azúr-on.

Nem kizárólag a szuper-gazdagok Mekkája ez a partvidék, mindenki élvezheti szépségét.

Picasso festményével búcsúzzunk ettől a gyönyörű tájtól.

2011 március