2010. június, XX. évf. 2. (59.) szám A Magyar Schönstatt Családmozgalom lapja

A mély atya-élmény bizton-ságot ad a szívnek. Egy mélyanya-élmény rejtettséget ada léleknek.

Néha vakon kell hinnünk ésugranunk.

Nagy a kísértés, hogy azember elmerüljön afelettibánatában, hogy mennyimindent nem tett meg.

Tegyétek,amit mond!

Be is csaphatom magamat azzal,hogy Jézus ezt vagy azt kéri,pedig dehogy! Egy tyúklépéssel közelebbkerültem az Atyához,mert azt tettem, amit mond,pedig nehezemre esett.

Akit körülölel a családias szeretetfénye, az visszaragyogja, mintégitest a napfényt.K

opog

tató

3A Kiadó és a Szerkesztõ elõszava

TTTTTegyétek, amit mond!egyétek, amit mond!egyétek, amit mond!egyétek, amit mond!egyétek, amit mond!

agyon szeretnénk azt tenni, amit a Jóisten mond! De mit mond most,nekünk, személy szerint, ebben vagy abban a konkrét helyzetben? –ezt sokszor alig lehet eldönteni. Olyan nehéz egyértelmû választ ta-lálni, fárasztó állandóan töprengni, gondolkozni és nehéz elcsende-

sülni, a hangzavarból kihallani Isten Szentlelkének halk szavát, finom kérését, ja-vaslatát.

Néhány hete „hivatalból” be kellett ülnöm Müller Péter egyik elõadására. Öröm-mel hallgattam, hogy azt mondja, amit az Egyházunk is tanít, hogy a szeretet paran-csa, amely az emberi szívbe van írva, mutatja a helyes irányt döntéseinkhez. Desajnos a folytatás elszomorított. Egy neves szerzõ a bölcsnek nevezett idõskor de-lén így szólt: az adott helyzetre a pontos választ egy könyvben találja meg, aminem más, mint az általa kidolgozott Jóskönyv.

Végül is, milyen könnyû lenne, ha ilyen egyszerû lenne. Ha nem kellene másttennünk, mint kinyitni – no nem a Jóskönyvet, hanem – a Bibliát, ujjunkkal rábök-ni egy sorra, és már meg is van a válasz. Volt, hogy próbáltam, és egy átokzsoltárnálnyitottam ki, ami szerint ivadékaim és én magam is még abban az évben elpusztu-lunk. Hála Istennek nem történt meg. Persze tudom, hogy sokszor kap így választ azember, és a Kentenich-telefon használata is adott útbaigazítást nehéz helyzetekbennekünk is, de naponta milyen sok döntéshelyzetbe kerülünk, és nem kaphatjuk elõa mi „súgónkat”.

A finom vevõkészülék, mely mûködik minden hullámhosszon, fogja Isten, atárs, a család, a mai világ jeleit, a szívünkbe van építve, mutatja az utat az ÖrökHazába, ahogyan a gólyának is, aki mindig megtalálja otthonát. Jel lehet az „isten-morzsák” után kutató emberek sokasága, a vágy a „haldokló” házasságok megmen-tésére… De jel lehet a számítógép gyakori bippegése, mely ostorcsapásként hat,hogy újabb levelet kézbesített a postagalamb, és arra válaszolni kell. A telefoncsör-gés, amitõl összerándul a gyomor, hogy szorít a határidõ, és megint nem tudokodafordulni ahhoz, aki keres. Az elmulasztott felköszöntések, hosszan halogatotttalálkozások, csalódott tekintetek, mikor válaszolok arra, hogy „most is dolgodvan?”… Amikor ezek a jelek szinte állandósulnak, muszáj mérlegre tenni a felada-tokat akkor is, ha egyértelmûen jó ügyért fáradozunk, hiszen a mi iránytûink közétartozik az állapotbeli kötelesség elsõdleges teljesítése is. És itt nem önmagunkkímélése, hanem a helyes mérték megtalálása a cél.

„Súgónk” van nekünk is, persze nem olyan egyszerû mûködtetni, mint a Jós-könyvet, de hogy mégsem lehetetlen, és ha nem is tévedhetetlenül, de biztosanvezetnek minket, errõl vallanak újságunkban családjaink.

54 Kápolnánk szentelésének öt éves jubileumaTartalom

Kápolnánk szentelésénekKápolnánk szentelésénekKápolnánk szentelésénekKápolnánk szentelésénekKápolnánk szenteléséneköt éves jubileumaöt éves jubileumaöt éves jubileumaöt éves jubileumaöt éves jubileuma

2010. 04. 10.

kápolna felszentelésének ötéves jubileumát ünnepelve a közösség tag-jai 2010. április 10-én összegyûltek, hogy szentmisén adjanak hálát aszentély kegyelmeiért, melyet TilmannBeller atya (a képen) koncelebrált egy

másik schönstatti atyával, Herbert Kinggel, valamintPintér Pius Tamás SMC atyával és Vértesaljai Jánosdiakónussal. Nagy öröm volt a személyes találkozása már nyugalomba vonult, csodálatos kisugárzással,egyéni, sokszor hangos kacagást kiváltó szófordu-latokkal élõ atyával, akinek a Szûzanyával való mélykapcsolatát, és az emberi lelkekben való „olvasá-sát” sokan megtapasztalták.

A szentmisén több család megkötötte a szeretet-szövetséget Kentenich atyával, a mozgalom vezetõ-ihez csatlakozva nevelõjükké, vezetõjükké válasz-tották.

TTTTTartalomartalomartalomartalomartalom

A Kiadó és a Szerkesztõ elõszava ...... 3

Tartalom .............................................. 4

Kápolnánk szentelésének jubileuma 5

Esszé .................................................. 15

Mindennapjaink ............................... 21

Oroszi Kriszti beöltözése ................. 38

A pápára figyelünk ........................... 43

Kentenich atya tanításából .............. 44

Tedd könnyûvé ................................. 48

Gyereknövelde ................................. 49

Nõi rovat ........................................... 55

Fõzõcske ........................................... 56

Nincs/Van boruk!, Gólyahír ............. 57

Gyerekszáj ........................................ 58

Óbudavári hírek ................................ 59

CSAK hírek ....................................... 62

Fiatalok Oázisa ................................. 68

Egyesületi bemutatkozó .................. 71

Házaspárok útja ................................ 78

Tilmann atya az Oázisról„Az Oázisban nem elméletekrõl

írunk, és nem véleményeketfogalmazunk meg, hanem a család

életérõl írunk, ami valóban megtörtént.Ha valaki ezt elolvassa, akkor erõtadhat neki, mert így gondolhatja:

ha ezt másoknak sikerült megvalósíta-ni, akkor talán én is képes vagyok rá.Így készítette Kentenich atya az elsõújságját, és így írjuk mi az Oázist.”Oázisunk nagyon fontos eszköze az

apostolkodásnak. Rendeljünk néhánypéldánnyal többet, hogy továbbaján-

dékozhassuk másoknak. Reméljük, segítebben a megrendelõlap, amit újsá-

gunkhoz mellékelünk.

Jelenlegi számunk házigazdájaa Budapesti Régió volt Csabai Gábor

és Márti vezetésével.Külön köszönet még a 3. szövetségi

évfolyam házaspárjainak!Õket a Pécsi Régió követi.

központi téma:Töltsétek meg a korsókat vízzel!Lapzárta: 2010. szeptember 15.

Várjuk írásaitokat a következõ címre:oazis@schoenstatt.hu

OÁZIS 2010. június, XX. évf. 2. (59.) szám, a Családok a Családért Egyesület (MagyarSchönstatt Családmozgalom) lapja. Megjelenik negyedévenként. Felelõs kiadó: az Egye-sület elnöke, 8272 Óbudavár, Kistelek u. 2. Tel.: 21/382-85-58, info@ schoenstatt.hu,www.schoenstatt.hu/oazis • Fõszerkesztõ: dr. Sallai Tamás és Karikó Éva• Készítették: Csabai Gábor és Márti, Endrédy István és Cili, Fülöp Marianna, MosoniIstván és Kati, Oláh Gyöngyvér, Ozsváriné Ramocsai Imri, Schumicky András és Ildikó,Stagl László és Szilvi, Török Péter és Orsi, Varga Károly és Erika, Zajkás Péter és Rozi• Szöveget gondozta: Guldné Gelencsér Noémi, Schumicky Ildikó• Címlapfotó: Ramocsai Marinka• Hátlapfotó: Ramocsai Mónika• Tipográfia: Heiszer Csaba és ErikaNyomás: OOK-press Nyomda, 8200 Veszprém, Pápai u. 37/a.Az Oázis évente négyszer jelenik meg. Egy példányra vetített költsége 300 Ft, ezévente 1200 Ft. A költséget adományokból, illetve díjazás nélküli munkavégzésútján teremtjük elõ. Köszönjük, ha támogatjátok Egyesületünk mûködését a73200134-10000434 számlaszámon, illetve a Schönstatt Szentélyt Magyarország-nak Alapítványt, mely az építkezést a 73200031-11252201 számlaszámon szolgálja.

Készül a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával.

76 Kápolnánk szentelésének öt éves jubileumaKápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

Szövetség Kentenich atyával

Kentenich atya élete olyan példa számunkra,hogy az õ követéséért való fáradozás segít Krisztus

valóságos követõivé válni a legújabb korban. Tanítása egyfelõlmélyen gyökerezik Krisztus tanításában, ahogy azt az evangéliu-mok közvetítik, másfelõl hitelesen alkalmazza Krisztus üzenetét amai kor viszonyainak megfelelõen.

Annak tudatában, hogy erre úgy nekünk, mint az egész egy-háznak és emberiségnek nagy szüksége van, erõs és mély kapcso-latra akarunk törekedni Kentenich atyával úgy is mint egyes sze-mélyek, házaspárok, családok és úgy is mint a Magyar SchönstattCsalád.

Ennek a kapcsolatnak az a célja, hogy – általánosan kifejezve– növekedjünk az igazságban és szeretetben, valamint ezek életreváltásában, gyakorlatiasan átgondolva pedig – bizonyos rend-szerességgel tanulmányozzuk Kentenich atya életének fõ mozza-natait az úgynevezett mérföldkövek mentén, tanítását pedig an-nak alapgondolatai mentén, melyekbõl néhányat felsorolunk:szövetség, küldetés, nevelés, kötõdés, lélekápolás, új ember és újközösség, létrend, szervesség, eszközjámborság…

Szeretnénk Kentenich atyával ezért külön szeretetszövetségetkötni és meghívni õt, hogy legyen a nevelõnk, vezetõnk és atyánk.Szükségünk van rá, mert nem tudunk megfelelni mindannak, amita Jóisten a modern viszonyok által tõlünk elvár; gyengének ésalkalmatlannak éljük meg magunkat; szeretnénk, ha Kentenichatya tovább vezetne bennünket a Szûzanyával kötött szeretetszö-vetség kiteljesedésére és a Mennyei Atyánk iránti teljes, gyermekiodaadásra. Ezen az úton indultunk el Tilmann atya vezetésével, ésszeretnénk hûségesen továbbmenni: közös mûvünket tovább épí-teni! Sürget ebben a gyermekeink jövõjéért viselt felelõsség ésgond is.

Végezetül itt együtt, ünnepélyesen is megerõsítjük azt az ígére-tet, melyet küldöttségünk az egész Magyar Schönstatt-család nevé-ben tett február 7-én Schönstattban az Atya-jelkép átvételekor:

„Szívügyünkké akarjuk tenni azt, hogy Magyarorszá-gon az Atyaáramlat eredményességéért egészenbevessük magunkat.”

Kelt: Óbudavár, 2010. április 10-én

Gertrud-Maria Erhard, schönstatti márianõvér sok gyakorlati példával szemlé-letessé tett elõadásából, az apaság, atyaság megélésérõl, sokan merítettünk erõt, ésvittünk haza megvalósításra váró elhatározásokat. Bár a téma komoly, és sajnosmanapság az igazi bölcs, szeretõ és gondoskodó apává válás rögös útján sokanelbuknak, a nõvér finom humorával átszõtt elõadását derû kísérte.

Az együttlétet vidám produkciók zárták a közösség családjainak, fiataljainakelõadásában. Endrédy Gabó fergeteges humorral felvázolta, milyen lesz az életÓbudaváron 2110-ben.

Erre az alkalomra megjelent három új kiadványunk:1) Az óbudavári Schönstatt-kápolna története2) P. Kentenich József: Az élet értelme3) Uzsalyné dr. Pécsi Rita: Ma a szeretetnek más arca van (beszélgetés Tilmann

atyával a nevelésrõl)Ismertetõ a kiadványokról az 51–53. oldalakon olvasható.

FFFFFontos vagy nekontos vagy nekontos vagy nekontos vagy nekontos vagy nekem!em!em!em!em!Tilmann atya homíliája

hol a testvérek együtt vannak,ott növekszik a szeretet. Mitjelent ez? Látom a másikat,és azt mondom: Te fontos

vagy nekem!Így van ez a Szentháromságban is. Az

Atya a Fiúnak azt mondja: Te fontos vagynekem! Az Atya és a Fiú szavából szárma-zik a Szentlélek.

Ha a házastársunknak azt mondjuk, hogy„Fontos vagy nekem!”, akkor a Szentlélekközöttünk is jelen van köztünk. Ezért aztjavaslom, hogy mondják egymásnak, gyer-mekeiknek: Fontos vagy nekem! Ekkor aSzentlélek a szívükben lesz!

Természetesen ez nem mindig sikerül,ezért a szentmise elején azt mondjuk: Iste-nem, bûnös vagyok! A mennyei Atya mo-solyogva azt válaszolja: Gyere, szeretlek!…

Ha azt mondanám, hogy a prédikációrövid lesz, akkor az hazugság lenne.

98 Kápolnánk szentelésének öt éves jubileumaKápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

Az Atyáról lesz szó, Róla pedig csak hosszan tudok beszélni.Amikor mi „atyaként” szólunk, akkor a szavunkból élet származik. Ha egy mér-

nök szívébõl, fejébõl kinõ egy terv, akkor abból egy új épület születik, növekszik.Az is nagyon szép, amikor a férj a szívébõl ad valamit a felesége számára, aki

ezáltal jobban növekszik. Ezért nem mondom, hogy kell, de fontos lenne, ha azasszonyaiknak mesélnének magukról. Lehet, hogy a feleségük azt mondja: nemértettem, amit mondtál, de szeretlek! Ez erõt ad és segít. Természetesen nem csak amunkáról, hanem a gyermekekrõl, a nagy családról, a plébániáról, az egyházról isszó lehet. Az egyházban a pap, a püspök, a pápa az atya, tõlük jön az új élet. Fontos,hogy befogadjuk üzenetüket. Például gondoljunk most arra, ki van/volt számomraatya! Sokszor a világ nagy személyiségei atyák.

Ezekben a napokban vá-lasztunk új kormányt! Az akívánságunk, hogy a Jóistenadjon nekünk jó atyát, aki-nek a szívébõl életadó gon-dolat, küldetés növekszik,hogy ilyen módon növeked-jen a népünkben az erõ!Ugyanez a folyamat érezhe-tõ a Schönstatt mozgalmunk-ban is. (Ozsvári) Csabát so-kan ismertük, ötvösmûvész,aki a szövetségi évfolyamukszentelési ünnepén a szentélymellett halt meg. (Török) Pé-ter (orvos) keményen harcolt

az életéért, de nem sikerült megmentenie. Biztosak vagyunk abban, hogy Csaba amennyországból lát minket – most is jelen van –, és mint egy atya a Jóistennel és aSzûzanyával beszélget, azt mondja: „Itt vannak a barátaim, kérem szépen, ajándé-kozzátok meg õket kegyelemmel!”

Aki kész befogadni a kegyelmet, azt a Jóisten is szereti, de ehhez hit kell. Példá-ul Jézus Názáretben nem tudott sok csodát tenni, mert nem hittek benne. Fontostehát, hogy higgyünk! Csaba barátunk a Jóisten elõtt áll, és azt mondja: „Add nekika kegyelmedet! Add, hogy érezzék, Te vagy az õ jó Atyjuk! A mennyei Atya látminket, és beszélget a Fiával. Azt mondják egymásnak: Jó, hogy itt van ez a fiú és ezaz asszony! Jézus azt mondja: Jó ez a fiú és ez az asszony! Nekünk pedig azt mond-ja: Jó, hogy itt vagytok!”

Barátaim! A Jóisten lát minket, és azt mondja: Jó, hogy itt vagy! Jézus kiválasz-tott minket egyenként is, és a házasságunkat is, hogy az Õ otthona legyen, abbanjelen lehessen!

Ez nagyon érdekes, barátaim! Ha odamegyek egy házaspárhoz, és elõttük letér-delek, teológiai szempontból ez helyes! Tudom, hogy jelen van köztük Jézus! Ezcsodálatos! A mennyei Atya odafordul a férjemhez, a feleségemhez, a gyermekem-hez, és szeret minket. Ez valami új! Teológiailag teljesen helyénvaló, hisz mindenkitudja, hogy Isten gyermekei vagyunk, de az életünkben ez nem normális. Ma dél-elõtt ki gondolta magában a közösségünkbõl: „Jóistenem, Te vagy az én jó, mennyeiAtyám! Tõled jön a szívembe a szeretet áramlása… én vagyok a Te fiad!” Bocsánat,de ki gondolt ma erre?! Tudjuk, de az életünkben még nincs jelen ez a gondolat!

Schönstatt Mozgalmunkban tapasztaljuk, hogy az alapítónk, Kentenich atyánk,valamilyen módon a Jóisten képe. Ha vele kapcsolatban leszünk, akkor õ az atyánklesz. Természetesen hálásak vagyunk neki a tanításáért, hogy a szívünkben szaba-dok vagyunk, õ adta azt az igazságot, hogy ha mi együtt vagyunk, minden emberbensõ szabadságban tökéletes személyiség lesz, így szeretettel tud fordulni a másikemberhez. Ez azt jelenti, hogy a mi közösségképünk lényege az, hogy mindenkisaját, eredeti eszményképet keres, odafordul a másik emberhez, és azt mondja neki:jó, hogy itt vagy!

A mennyei Atya azt mondja nekünk: „Jó, hogy itt vagy!” Ezt tesszük mi is, ésígy valamilyen módon mindenki „atya”, vagyis király/királynõ lesz.

Ilyen módon köztünk lesz a nagyszívûség, a szeretet, és meglátjuk a másikember nagyságát. Kedves barátaim! Ez a mi képünk!

Szent Ferenc a szegény Jézus képét adta az egyháznak, boldog Charles deFoucauld atya a szegény ember munkája által adja magát Jézusnak, Avilai Szt. Teréza szívét odaadó Jézus képét adta az egyháznak. Ilyen módon minden szent más ésmás képet ad az egyháznak. Kentenich atya pedig atya-képet ad a mennyei Atyáról,és mi befogadjuk azt a szeretetet, erõt, bölcsességet, ami jön tõle, és ilyen módon miis atya, anya leszünk. Ezért a közösségünk vezetõi szövetséget akarnak kötni Ken-tenich atyával, és azt mondják: Kentenich atya! Kérjük, add nekünk, hogy veledegyütt atya és anya lehessünk mások számára. Mindenki megteheti, hogy Kente-nich atyánkhoz fordul – akirõl hiszem, hogy velünk ünnepel most is –, és azt mond-ja: kérem a kegyelmet, az atyai erõt, ami a mennyei Atyától árad a szívünkbe, hogynövekedhessünk. Ha tehát kapcsolatban vagyunk Kentenich atyával, a Jóistentõlszármazó erõ lesz a szívünkben.

Ez azt jelenti, hogy amikor teszünk valamit, például rendbe tesszük a lakásun-kat, akkor a férj és a feleség szívében növekszik az erõ. Vagy amikor tanulunk azegyetemen, akkor a Szentlélek leszáll ránk, és sikerül a vizsgánk. Érthetõ? Akiszereti a Jóistent, az okosabb lesz! Reméljük!

Gyermekével Szûzanyánk, szent áldását adja ránk!Tilmann atya rövidített és szerkesztett prédikációja,

elhangzott 2010. április 10-én.A beszéd honlapunkon videón megnézhetõ:

http://csaladok.schoenstatt.hu/

1110 Kápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

Jellemes jelképJellemes jelképJellemes jelképJellemes jelképJellemes jelkép(Egy résztvevõ házaspár beszámolója)

Judit: Kislányom délutáni alvását kihasználva az Oázis friss, áprilisi számát olvas-gattam. Megakadt a szemem azon az információn, hogy a következõ szám házigaz-dája a Budapesti Régió lesz, a szerkesztõk várják írásainkat. Átvillant az agyamona gondolat, hogy néhány év múlva talán mi is leszünk elég tapasztalt házaspárahhoz, hogy tollat ragadjunk. Még aznap este csengett a telefonom. Csabai Mártihívott azzal a kéréssel, hogy írjunk egy cikket az Oázisba, hogyan éltük meg frissschönstattiként a kápolnaszentelés 5. évfordulója alkalmából rendezett ünnepet.Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ránk talál a feladat, hiszen még csak ismerke-dünk a családmozgalommal.

Tavaly augusztusban voltunk elõször családnapokon. Annyira befogadó volt alégkör, hogy szinte rögtön otthon éreztük magunkat, sõt, egy- és hároméves gyer-mekeink is egészen könnyen fel tudtak oldódni az új környezetben. Lelkileg na-gyon sokat adott az az egy hét, ezért belsõ késztetést éreztem arra, hogy év közbenis találkozzunk schönstattiakkal. Kiderült, hogy plébániánkra, a Bosnyák térre jónéhány schönstatti kötõdésû házaspár, illetve család jár.

Hamarosan csatlakoztunk férjemmel az itteni családcsoporthoz. A tavalyi elsõrésztevõs hét Budapest környéki családjaiból is alakult egy csoport õsszel, ahovászintén meghívtak minket. Vezetõinken, illetve a mozgalom honlapján keresztülminden fontosabb évközi eseményrõl értesültünk. Részt vettünk a márciusban meg-rendezett Budapesti Régiótalálkozón, ahol férjem orgonált a szentmisén. Remél-tem, hogy az áprilisi szentelési évfordulóra is sikerül eljutnunk.

Péter: Óbudavárra menet ismét megállapítottuk, hogy a település nincs közelBudapesthez. Erre gyermekeink is gyakran emlékeztettek minket utunk során. Min-denesetre az út hosszának alulbecslésébõl kifolyólag sajnos nem értünk oda a miseelejére. Vegyes gondolatokkal a fejemben indultam neki családommal együtt adomboldalnak: a késés jogos bûntudatával, valamint a tavaly nyári élmények ésSchönstatt lelkiségének eddigi ismerete alapján a szeretet és megbocsátás reményé-vel. A fogadtatás az utóbbit igazolta. Újra megtapasztaltuk, hogy itt szívesen látnakminket. Azt éreztem, hogy az itt összegyûlt családok valóban az egymásban lévõjóban hisznek, és azt keresik. Öröm volt a sokaságban percrõl percre ismerõs arco-kat felfedezni.

A mise alatt kisfiunk közölte, hogy emlékei szerint játszótér van a közelben, ígykövetkezõ úti célunk adott volt. Örömünkre tavalyi házigazdáink is ugyanide tar-tottak, így sikerült pár kedves szót váltanunk velük, és gyönyörködhettünk is kéthónapja született, negyedik gyermekükben.

Az ebéd lebonyolítása nem tûnt egyszerû feladatnak az ebédelni vágyók létszá-mának és az ebédlõ méretének ismeretében. De mint tudjuk, Istennél semmi sem

Kápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

lehetetlen. Ahogy felértünk, Gódány Rita példátlan segítõkészségének köszönhe-tõen jutott még egy kis hely számunkra is az asztaluknál. Szép élményként él ben-nünk, hogy a tavalyi családnapokon szintén közös asztalnál volt alkalmunk ülnivelük. Azóta is gyakran eszünkbe jut kedvességük és közvetlenségük, amivel hoz-zánk, a sokszázadik arra járó családhoz viszonyultak.

Ebéd után a pihenõpark felé vettük azirányt, ahol gyermekeink megtalálták a ked-vükre való játékokat. Itt megismerkedtünk adélutáni mûsor szervezõivel, és sikerült meg-beszélni az elõadás részleteit, ugyanis jóma-gam is jelentkeztem zenei produkcióval. Na-gyon jó ötletnek tartom, hogy a résztvevõkmegoszthatták egymással talentumaik gyü-mölcsét. Nagy érdeklõdéssel hallgattam a mû-sort, és megtiszteltetés volt részt venni benne.

Velem nagyon korán tudatta a Jóisten, hogyzenei talentumokat bízott rám. Ennek kama-toztatása küldetéssé forrta ki magát, amibensegített a schönstatti tanítás is. Igyekszem élnia zenei szolgálat lehetõségeivel, mert ezáltalaz ajándékozás örömében és kegyelmében ré-szesülhetek. Így volt ez most is. A koncert utánminden tetszésnyilvánítást isteni megerõsítés-ként éltem meg.

Judit: A délutáni mûsor lelkes gyermek ésifjúsági résztvevõi számomra azt igazolták, hogy ebben a közösségben ténylegminden korosztály megtalálhatja a helyét. Fontosnak tartom, hogy ne csak a szülõktudjanak építkezni, töltekezni egy lelkiségi mozgalomból, hanem a gyerekek is jólérezzék magukat benne, és a fiatalok számára is értékadó közösséget teremtsen.Férjem mûsora közben az arcokat látván az volt az érzésem, hogy zenélésével talánõ is tudott valami értékeset adni, viszonzásul a sok pozitív tapasztalatért, élmé-nyért, amit alig egy év alatt kaptunk Tõletek, Schönstatt-családoktól. S hogy mikezek a tapasztalatok, milyennek látunk Benneteket, mi jellemzi szerintünk ezt aközösséget?

Közvetlenség, kedvesség, amellyel már az elsõ pillanatban fogadtatok bennünketÁldozatvállalás emberi és anyagi téren, a nehézségek emelt fõvel viselésePéldamutatás a családi élet, a gyermekvállalás, a gyermeknevelés terénOdafigyelés másokra, ránk, újakraLelkesedés, derûs és nyitott hozzáállás egymáshoz és az élet dolgaihozNövekedés hitben, szeretetben, gyermekszámban, a közösség létszámábanAlázat Istennel és embertársainkkal szemben

1312 Kápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

Mindezért az államnak is köszönetet kell mondanunk, hiszen állandó kormány-pártunk, az MSZP, azaz a Magyar Szentélyek Pártja folyamatosan támogat bennünket.

A fiú- és a lánymozgalom kastélyai a birtok két végében helyezkednek el –bizonyos biztonsági okokból kifolyólag. Állítólag egyszer egy-két elszánt srácmegpróbált ugyan alagutat ásni, de az ötös metró vonala megakadályozta õket atovábbjutásban, ami innen a zánkai strandon át egyenesen Schönstattba fuvarozzaaz arra vágyókat. Aki esetleg fél a föld alatti utazástól, az a hátam mögötti felszálló-pályán választhat fapados charter járatainkból. A jegyek nagyon baráti áron kapha-tók, de aki azt is sokallja, hitelezhet a kegyelmi tõkébõl.

A fiúmozgalom patinás múlt századi épületét még id. Ther Tamás tervezte, me-lyet aztán késõbb ükunokája, a polgármesterünk avatta emlékmûvé.

A lánymozgalom Gertrud-kastélya fokozottan védett: a mosoly-felismerõ lézer-kapuk csak az alapító nõvéréhez hasonló nevetésre nyílnak meg. (32 fogas mosolyajánlott. Ott az a hölgy nagyon jól csinálja!)

Kérem, fáradjanak tovább velem a hagyományõrzõ Gódány Múzeumba. A kecs-kéket etetni szigorúan tilos, így is túlszaporodtak már! A megfékezés érdekébenlehet, hogy megint farkasokat kell nevelnünk a gyermekeinkbõl…

Az Óbudavári Gyermekfoglalkoztató Fõiskola rektora, dr. Gódány Mózes a jövõhéten adja át az új tornatermet.

A már zarándokhellyé vált, méltán híres Beller Szent Tilmann szobra megtalál-ható a fõtéren. A legenda szerint elsõ jelenésénél, mikor a jelenlévõ szemtanú há-zaspárok felocsúdtak a döbbenetbõl, megrohamozták õt a kérdéseikkel, problémá-ikkal, de õ csak ennyit mondott: „Baratom, a szívünkben fény lakik. De kaphatókávé és lekvár?” Azóta természetesen felkészültünk a legközelebbi jelenésére, ezértszobránál mindig friss lekváros kenyér virít, és ez okból készült a kávé-szökõkút isaz alatta lévõ kõbe vésett felirattal: „Megállunk, elidõzünk, és kávéforrássá vá-lunk.” A zarándokhelyet azóta is több százezer megromlott, elfáradt, gyenge házas-pár látogatja, akik csodával határos módon gyógyultan távoznak.

Egy kis felhívás a kalandvágyóknak: Újra kezdetét veszi a nagycsaládosoklétszámversenye, amit eddig évszázadok óta a Guiness-rekorder Csabai családoktartanak. Reméljük, most is sok holtverseny lesz, óra indul, eredményhirdetés ki-lenc hónap múlva!

Most pedig tekintsék meg a már érettségi tételként is ismert örökzöld klassziku-sunknak, a Mária Musicalnek egy részletét. A Broadway-t is megjárt sikerdarabmegfilmesítésének jogait az Óbudaworld’s-Odavársz Produktion nyerte Hollywood-dal szemben. A film létrejöttét egyébként a Vatikán kezdeményezte. Sokat köszön-hetünk az elsõ magyar schönstatti pápának, XIX. Benedeknek, kevésbé ismert le-ánykori nevén Csermák Péternek.

Jut eszembe, lassan kezdõdik a Kentenich atya-hasonmás verseny is. Egy régikódex szerint a többszörös csúcstartó a pápa édesapja, Csermák Kálmán.

Kápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

Számomra mindezen jellemvonások ötvözõdnek a Schönstatt-szellemiségben,amelynek méltó jelképe az immár 5 éves óbudavári kápolna. Szeretnénk mi is ilyenvonásokat hordozó jellé válni családunk és tágabb környezetünk számára. Renge-teget kell még fejlõdnünk minden téren, de úgy érzem, Veletek könnyebb lesz.Köszönjük, hogy Közétek tartozhatunk!

Idegenvezetés Óbudaváron 2110-benIdegenvezetés Óbudaváron 2110-benIdegenvezetés Óbudaváron 2110-benIdegenvezetés Óbudaváron 2110-benIdegenvezetés Óbudaváron 2110-ben(Endrédy Gábor elõadásában)

Szeretettel üdvözlök minden kedves egybe-gyûlt érdeklõdõt 2110 nyarán itt, ÓbudavárCityben, a Magyarországi Schönstatt Cen-terben, egykori kápolnánk alapkõletételének105. évfordulóján. Mint tudjuk, azóta bazi-likává nõtte ki magát kis templomunk, hisza Szûzanya segítségével létrejött 4 milliómagyar háziszentély lehetõvé tette ezt.

Tehát idén, azaz 2110-ben méltán ünne-pelhetjük Szentélyünk 105. születésnapját!

Egy-két hasznos tudnivaló az elõször ér-kezetteknek: szállásaikat a kijelölt szállo-dákban foglalhatják el, imaszoba és elõadó-terem minden 20. emeleten megtalálható.

A kisebbeket szeretettel várják a gyerek-foglalkoztatók a Vidámpark bejáratánál,amely az egykori játszótér helyén épült. Ter-mészetesen a fitness, wellness és veled-meglesz-házaspáredzõ termek a tetõteraszonvárják kedves vendégeinket. Kozmetika isvan a csinosodni vágyó feleségeknek, egy-bõl a kórház mellett, a „Szeretet fájhat” táb-la alatt.

Továbbá várja önöket a „Házaspárok vas-útja”, ahol a légpárnás TGV-k teszik könnye-

debbé és zökkenõmentessé a 15 stációs nehéz utat. Kérem, legyenek óvatosak, azuniverzális gabonatáblákon télen-nyáron folyik az aratás!

Aki pedig éhes lenne, a közismert KFC gyorséttermeink non-stop fogadják önö-ket. A már jól ismert Kentenich Fried Chicken minõség garantált.

1514 Esszé

Ugrás az Atyaisten karjábaUgrás az Atyaisten karjábaUgrás az Atyaisten karjábaUgrás az Atyaisten karjábaUgrás az Atyaisten karjábaGertrud Mária nõvér elõadása

Kedves Schönstatt családok, kedves Barátaim!

szentélyszentelés volt az elsõ ünnep, amit Önökkel ünnepelhettem.Nagyon szép élmény volt számomra!

Kemény telünk volt akkor is sok hóval, a szentelés napjára mégistavasz lett, napsütéssel, mint tegnap! Ez a nap szép szimbólum lett

számomra, kegyelmi nap, mely a szentélytõl származik. Csodálom, amit a múltévben megtapasztaltam itt, Önöknél: nagy szeretetáramlást éreztem, mely a szen-télybõl árad. Szép megtapasztalás, erõt ad és mélységet.

Építsünk oázist! – így szól a lánymozgalom jelmondata ebben az évben. Nem-régen egy lány ezt írta a schönstatti szentéllyel kapcsolatban: „Belülrõl teljes meg-nyugvást éreztem, olyan volt, mintha hazatalált volna az ember. Hallottam Kente-nich atyát hozzám beszélni, éreztem, mennyire örül, hogy ott vagyok!“

Úgy gondolom, hogy a Szûzanya ebbõl a szentélybõl egy új Magyarországotakar építeni. A szentélybõl sugárzó nap fel akarja olvasztani a havat. A politikaikorrupció havának fel kell olvadnia! Reményke-dünk a holnapi választásokban! A szívekben lévõhónak is fel kell olvadnia, a hûtlenség, a szeretet-lenség havának kell felolvadnia. Innen kell kiáram-lania országunkba az önzetlen szeretetnek!

A 60-as években, mikor Róbert és Rita Kente-nich atyával találkozott, azt mondta nekik: Tegyékegymást boldoggá! Mindannyian tudjuk, hogy ahosszú házasévek alatt nem könnyû a hullámhe-gyek és -völgyek idején is hûnek maradni egy-máshoz.

Ha körülnézünk most a körünkben, nagy örömlátni, hogy mennyi egészséges házaspár van kö-zöttünk. Egy ilyen ünnepen beszélgettem egy né-met nõvel, aki már 11 éve Magyarországon él. Na-gyon csodálkozott a tapasztalataimon, melyeketelmeséltem neki, és azt válaszolta: ezek szerint ittnem a szokványos magyar légkör van, hanem egé-szen különleges emberek! A Szûzanyának nagyonjó ízlése van, a legjobbakat választotta ki magá-nak, akiket edz is. Ennek az edzésnek a szimbólu-ma a Házaspárok útja. Ez zarándokút és áldásos út.

Kápolnánk szentelésének öt éves jubileuma

Köszönjük mindenkinek a sok imát, munkát, amivel mindez létrejött mind-annyiunk örömére! A fõbejárat fölötti jelmondat tehát méltán ironizál: „Ennyitnélküled?! Ennyit nélkülünk?!”

Örülök, hogy idén, 2110 nyarán is minket választottak, biztos vagyok benne,hogy nem fogják megbánni.

Én mára elbúcsúzom, érezzék jól magukat, kegyelmekben gazdag ittlétet és jószórakozást kívánok!

(Elhangzott 2010. ápr. 10-éna jubileumi ünnep mûsorán)

1716 EsszéEsszé

„Kentenich atya azt mondta (1934. 04. 14.): „A mi kápolnánk a szeretet katedrá-

lisa a mi idõnk számára. A falain meg kell törnie a mai ember szenvedésének, belse-jében pedig egyedi módon lakik az istenszeretet és a lélek szeretete. A kápolnabékéjében a legmegtörtebb szív is megnyugszik, mert atyjánál és anyjánál van.“

Ehhez a szeretetáramláshoz Istennek szüksége van eszközökre, vagyis ránk.Arra kaptunk meghívást, hogy az egyház szeretethatalma legyünk, arra kaptunkmeghívást, hogy meghódítsuk hazánkat, illetve az egyházat a szeretet hatalmával.Arra kaptunk meghívást, hogy Isten szeretetének ügyéért harcoljunk.

Amikor öt évvel ezelõtt a szentélyt felszenteltük, este tudtuk meg, hogy II. JánosPál pápa meghalt. Derûs vagyok, legyetek ti is azok! – üzente a pápa az utolsó szava-ival. Korunk nagy személyisége búcsúzott így! Egy teljes generáció atyaképe. Ami-kor édesapja meghalt, Karol Wojtyla csak húszéves volt. Hazatért a munkájából,meg akarta fordítani édesapját az ágyban, és akkor vette észre, hogy már hideg,kihûlt. Egész éjjel az ágya mellett maradt. A halála pillanatában nem tudott mellettelenni, ahogyan édesanyja mellett sem, akit kilencévesen veszített el. Apja halálávalmindent elveszített, ami a családot jelentette számára. Ez nagy seb volt neki. Apjahalálakor a szívébõl feltört a papi hivatásra szólító hang. Ekkor kezdõdött el a küz-delem a szívében azért, hogy feladja-e színészi karrierjét a papi hivatásért. Erõs ésszilárd hitét nagyrészt apjának köszönhette. Így válhatott õ maga is igazi atyává,nemcsak a családjában, hanem az egyházában is.

A mély atya-élmény biztonságot ad a szívnek.Egy mély anya-élmény rejtettséget ad a léleknek.Ezek az élõ hit nagyon fontos elõfeltételei. Nem vé-letlenül volt Kentenich atyának szívügye, hogy erõscsaládmozgalmat alapítson. Ha az ember mély kap-csolatban van az édesapjával – vagy egy lelki em-berrel, aki pótolja az apát, egy szellemi atya –, akkornagyon könnyû a megtapasztalt apa erejét átvinni amennyei Atyára. Ha egy embernek mély kapcsolatavan az anyjával vagy lelki anyjával úgy, hogy nemköti a gyermekét túlságosan magához, akkor könnyûaz égi Édesanyát is megtapasztalnia. Kentenich atyanagyon tudatosan úgy építette a Schönstatt Csalá-dot, hogy ott sok ember tapasztalja meg a szeretetet.Isten magát Kentenich atyát is felhasználta arra, hogysokan szellemi atyára találtak benne.

Így volt ez egy német pap, Krimm atya esetébenis, aki káplánként ismerte meg Kentenich atyát (1964-ben). Krimm atyáról azt mesélték, hogy mielõtt meg-ismerte Kentenich atyát, prédikációinak ez volt azüzenete: „Felismerni a célt, megfeszíteni minden erõt,

és aztán elindulni!” Akkoriban, amikor megismerkedett Kentenich atyával, az aka-raterõrõl prédikált nagyon lelkesítõen. Jó, de szigorú apja volt, a Kentenich atyávalvaló találkozás által a lelkében feloldódott valami, szabaddá vált, prédikációinaklegfontosabb üzenete megváltozott: „Isten atya, Isten jó, és minden jó, amit Õ tesz!”Gyümölcsözõ papi élete volt, sok ember kereste fel.

Amikor Krimm atya a halálos ágyán Tilmann atyával beszélgetett, azt mondtaneki: „Milyen hatalmas atyánk van! Neki köszönhetek mindent! Nélküle semminem jött volna létre hiába szív és tehetség! A 80 évemmel úgy fogadott, mintha 30éves lennék. Közvetíteni tudta nekem, hogy õ nem tesz kérdõjeleket. Az Atya szere-tetének varázspálcájával mindent el tudunk érni. Az Atya szeretetének légkörébennincs szükség arra, hogy kételkedjünk. Az Atya szeretetének atmoszférája él a (Schön-statt) családban Kentenich atya halála után is.”

Nemrégen Németországból járt itt látogatóban egy férfi, õ mesélte nekem, hogymikor különbözõ országokban járva olyan schönstatti családokat látogatott meg,ahol Kentenich atya is volt már korábban látogatóban, minden alkalommal élményvolt számára Kentenich atya nyomait felfedezni. Most volt elõször olyan országban(Magyarországon), ahol Kentenich atya nem járt, de itt is Kentenich atyával talál-kozott. Nem csak azért, mert most egy nagy képünk van róla, hanem mert Kentenichatya lelkülete valóban él itt!

Amit az utóbbi hetekben megélhettünk, amikor az Atya-jelkép vándorolt ná-lunk háziszentélyrõl háziszentélyre, különleges, áldásos út volt.

Egy család ezt írta: „Amikor megérkezett az Atya-jelkép, úgy éreztük, tele lett aházunk (pedig így sem vagyunk kevesen a családban). Igyekeztünk minél több idõta háziszentélyben tölteni… A Jóisten minden figyelmünket az Atya-jelképre, és ezenkeresztül Kentenich atyára irányította, így megfogalmazódott bennünk a vágy, hogyKentenich atyát (életét, írásait) minél jobban megismerjük.“

Egy másik család pedig ezt írta:„Már csak egy hét választ el minket a jubileumtól, ismét összegyûlik a Magyar

Schönstatt Család, és megtapasztaljuk azt, hogy együtt erõsebbek vagyunk. Hálátadunk Atyánknak, mert ennyire szeret minket, és megköszönjük, hogy a Szûzanyaletelepedett közöttünk. Kentenich atyát nevelõként végleg a szívünkbe zárjuk.

Az Atya-áramlat megerõsítette a házasságunkat, alkalmassá tett minket nagyobbnehézségek elviselésére. Megtapasztaltuk az ifjak lázadását, eközben arra gondol-tunk, hogy mit tenne most Kentenich atya. Lehet-e teljes szabadságot adni egyifjúnak, vagy az adott helyzet a határozott fellépést követeli meg? Hogyan lehet afeltétel nélküli szeretetet megélni akkor, amikor a fiatal szemmel láthatóan rosszúton jár? Egy mély konfliktusban egy hónapra fagyos lett a kapcsolatunk gyerme-künkkel. Tudtuk, hogy a növekedést válság elõzi meg, tudjuk, hogy a szeretet fájhat.Az Atya próba elé állított minket, számunkra eddig ismeretlen úton kellett járni.Sokat imádkoztunk, és azt mondtuk: Hiszek a benned lévõ jóban. Közben változásnem volt érzékelhetõ, mintha valami gonosz hatalom el akart volna téríteni minket

1918 EsszéEsszé

az elhatározásunktól. Nagyon sokat imádkoztunk. Most már látjuk a fényt az alagútvégén. Próbálunk azzal a szeretettel fordulni kamasz gyermekeink felé, amellyel azAtya nevel minket.”

Ennek a családnak meg kell tapasztalnia, hogy elõször a sötétségen kellett át-menniük, hogy megláthassák a fényt az alagút végén.

Egyszer hallottam egy történetet egy családról, akiknek leégett a házuk. A csa-lád ki tudott menekülni a lángokból, csak a kisfiú rekedt fent. Az ablaknál állt, aszoba már égett, mindenfelé füst terjengett. A tûzoltóság egy nagy ugróponyváthozott, és megpróbálták rávenni a fiút, hogy ugorjon rá. A fiú a nagy füst miatt nemlátott semmit, ezért nem merte megtenni. Szerencsére jött az apa, és bátorította afiút, hogy vesse le magát. Az õ szavára végül a fiú elrugaszkodott az ablakból.

A Jóisten néha hasonló ugrást kíván tõlünk. Az ugrás körülményei mindenkinélmásképp alakulnak. Néha vakon kell hinnünk és ugranunk.

Egy házaspár esetében az „ugrás” így történt: Már régóta vágytak arra, hogyvidéken házat építsenek, de csak a nagyvárosban volt munkahely, így aztán kezd-ték feladni ezt a vágyukat. Majd hirtelen jött egy állásajánlat vidékrõl, ahol jóvalkevesebb volt a fizetés. A család feltette a kérdést: mit akar ezzel a Jóisten monda-ni? Végül úgy látták, hogy ez az Isten szava. Elfogadták az állást. Ezután anélkül,hogy tettek volna valamit, érkezett egy ajánlat egy csodálatos házra.

Ugrás az Atyaisten karjaiba. Egy fiatal számára ez az ugrás egészen másképp nézki. Egy ilyen ugrás jelentheti azt, hogy igent mondok egy hivatásra. Egy lány eztírta a naplójába:

„Ma nagyon nehéz dolgot éltem át. Az apám azt mondta, ha beszorítva érzemmagam Schönstattban, legyen bátorságom, hogy nemet mondjak, és menjek – mégtúl fiatal vagyok. Szûzanya, hiszen olyan jól érzem magam Schönstattban, olyanszabadnak, hova menjek? Schönstatt az életem, Schönstatt megragadott engem ésmegváltoztatott, mindent nekem ajándékozott. Szûzanya, segíts, és maradj velem!Ajándékozz nekem továbbra is otthonosságot, biztonságot és világosságot! Mu-tasd meg, mit akar a mi Istenünk tõlem, akkor el tudom engedni magam – akkor elkell engednem magam.”

Egy másik lány azt írja: „Nem tudom pontoson megítélni, jól vagyok-e – ellen-kezõleg, tudom, hogy néhány élmény feldolgozása még rám vár. Néha inkább elme-nekülnék; kikerülném, ami talán fájdalmat okozna. De tudom, hogy megéri a kihí-vást vállalni, és magamat teljesen ráhagyni Istenre. Egyedül nem sikerül ez, de azÉggel való összeköttetésben biztosan – és egy nagy családdal egyesít az úton, ez adreményt.”

A legnehezebb a hitbõl történõ ugrás, amikor csalódunk, és elveszítjük az önbe-csülésünket, ha másokat részesítenek elõnyben, ha más rólunk rosszat mond, vagyolyat, ami nem igaz. Kentenich atya egyik nõvértársamnak ezt hagyta útmutatásul:A legkisebb, becsületét ért sérülés esetén mindenki kérje a Szûzanyát, hogy Krisztusgyermeke lehessen! Amikor megsemmisítenek bennünket, akkor mi is csak a mennyei

Atya dicsõségét keressük, mint ahogy Krisztus tette. Minden gyengeséget fogjunkfel úgy, hogy ez alkalom arra, hogy a Jóisten irgalmas atyaként elfogadjon minket!Ez nagyon rejtett, de fontos ugrás az Atya karjába!

Kentenich atya számára a legnehezebb ugrás hite válságának idején volt. Abbankételkedett, hogy az ember egyáltalán képes-e felismerni az igazságot. Ez megin-gatta az egész hitének alapját. Ez hosszú, évekig tartó, véres küzdelem volt számá-ra. Ezt az ugrást nem csak a fejével, hanem a szívével is meg kellett tennie. Emléke-zett gyermekkorának egyik mély élményére, amikor mindent átadott a Szûzanyának.Odaadott Neki mindent ebben a szellemi harcban is. Azt mondta: „Ha most mindenmég rosszabbra fordul, és valóban megõrülök: Szûzanya, Te tettél velem mindent.Adsum – én kész vagyok!”

Ma reggel néhány házaspár – kéz a kézben – kezét Kentenich atya keze nyomá-ba helyezte és szövetséget kötött vele, mert vele szeretnének továbbmenni az Atya-istenhez vezetõ úton.

Egyszer egy családnál voltam látogatóban. Reggel a háziszentélyben az imaután a házaspár szövetséget kötött Kentenich atyával, és így imádkoztak: „Atyánk,itt vagyunk, Veled megyünk, kezünk a te kezedben, gondolataink a te gondolataid-ban, szívünk a te szívedben, Atyánk, a te megbízatásod a mi hivatásunk is!”

Számomra izgalmas megtapasztalás, hogy sokan szeretnék megismerni Kente-nich atya gondolkodásmódját. Különösen izgalmas a Kis-Egyetemünk munkája:fél év után minden házaspár írt egy kis összefoglalót „Mit jelent számunkra a Ken-tenich Egyetemen végzett munka?” Egy kivonat ebbõl:

Különösen az érintett meg, hogy Kentenich atya milyen sok küzdelmen mentkeresztül. Ezek közül sokban a saját küzdelmeinkre ismerünk. Nem a kapott hiá-nyosságok, keresztek ellenére lett az, aki volt, hanem mindez az isteni vezetés mûvevolt életében. Nem ezek ellenére, hanem éppen ezek miatt tudta átérezni a maikeresztények kérdéseit, és tudott segíteni oly sok embernek. Mindez biztatást jelentsaját korlátaink, keresztjeink elfogadásában is.

Sokkal emberibb, közelebb álló lett hozzánk Kentenich atya személyisége, mi-után megismertük fiatalkori küzdelmeit.

„Atyánk, a te gondolataid a mi gondolatainkban, szívünk a te szívedben!”Ha valaki Kentenich atyá-

nak ajándékozta a szívét, ak-kor õ, a maga gyermeki mód-ján a Jóistenhez vitte õt.Egyszer egy 28 éves amerikai-nak adott néhány gondolatotútravalóul:

Nem akarok aggódni azért,hogy mit gondolnak rólammások, csak az a fontos, hogy

2120 Mindennapjaink

Örömet szerezhetünkÖrömet szerezhetünkÖrömet szerezhetünkÖrömet szerezhetünkÖrömet szerezhetünka társunknak, amíg éla társunknak, amíg éla társunknak, amíg éla társunknak, amíg éla társunknak, amíg él

Az idei jelmondat hozzám több okból is nagyon közeláll. Elõször is, majdnem ugyanaz, ami az évfolyam-jelmondatunk, ami többnapi küzdelem árán jött létre.A szép gondolatok közül nehéz volt kiválasztani alegmegfelelõbbet, amellyel mindenki egyetért. Férjem,egy kötetlen esti beszélgetés alkalmával – ahol szin-tén a jelmondatról volt szó – kinyitotta a Szentírást

(egy kis bõrtokban mindig magánál hordta), és azt kérdezte: „Ez…, nem jó?” Ésfelolvasta a kánai menyegzõ történetébõl Mária szavait: „Tegyetek meg mindent,amit mond!”

Hát igen… Azóta a férjem meghalt, és ez a mondat nagyon elevenen él bennem.Mennyi mindent megtehettem volna! Mennyi apró dolgot, amit kért, ami olyanlényegtelennek tûnt akkor! Milyen nagy lehetõség számunkra, hogy megtehetünkvalamit a társunknak, és örömet szerezhetünk neki, amíg él!

Nemrég voltam egy asszonykörben, ahol imádkoztunk azért, hogy a férjünkeste épségben hazatérjen a munkából. Igen, nap mint nap ünnepi pillanatként élhet-jük meg, örömmel és hálával, hogy hazajött a családfõ, a ház ura.

Nagy a kísértés, hogy az ember elmerüljön afeletti bánatában, hogy mennyimindent nem tett meg. Fontos, hogy elõre, felfelé tekintsek és meghalljam: Tegyé-tek, amit mond! Ezt Mária mondja nekünk, Jézusra mutatva.

Esszé

milyen vagyok Isten szemében. A Szûzanyának azt kell mondanom: odaadom maga-mat, Neked kell gondoskodnod arról, hogy mások ítéletétõl független legyek! Ha aSzûzanya nem akar nekem segíteni, akkor meg kell böknöm a könyökömmel. Ha alelkiismeretem arra késztet, azt kell mondanom a Jóistennek: Jó Atyám, ma rossz fiúvoltam, de mindezek ellenére tekints rám szeretettel!

Ilyen gyermekiek csak Isten elõtt lehetünk, ha nagyon mélyen hiszünk az Atyakegyelmében. Isten nem azért szeret minket, mert tökéletesek vagyunk, hanem mertÕ jó. „Atyánk, kezünk a te kezedben!”

A mai napra jelent meg egy könyvecske (AZ ÉLET ÉRTELMEKentenich József atya gondolatai, aforizmái), a címlapján egy képlátható, Kentenich atya megy az úton, és fogja egy kisfiú kezét.

Egy másik kép, Rembrandt képe, mely a tékozló fiú hazatérésétábrázolja. A fiú térdel az apa elõtt alsóruházatban, mezítláb és kopasz-ra nyírt fejjel, az apa – pedig mint irgalmasatya – magához öleli a fiút. A fiú mindenteladott, csak egy kard van az oldalán. Azapjától kapta, jelezte, hogy honnan szárma-zik. Ez azt mutatja, hogy nemesi családbólszármazott. Eladhatta volna ezt a kardot is,a pénz jól jött volna neki, de az, hogy még-sem adta el, jelzi, hogy a szívében kitartottamellett, ahonnan származik. Jele ez a gyer-mekségének, és jel az apja számára is.

„Atyánk, a te kezed a mi kezünkben!” Az egyik ke-zünket az atya kezébe tesszük, a másik kezünkkel meg-fogjuk a kardot, mely jele gyermekségünknek, és jelképea feladatunknak is. Arra vagyunk hivatva, hogy az orszá-got meghódítsuk Isten számára. Újra meg akarjuk hódíta-ni országunkat az Atyaisten számára.

A fiúk jelmondata ebben az évben: Maradj velem, küldj engem!Az apának szüksége van a kezünkre, hogy azt az õ kezébe tegyük, és hogy mi

érte küzdjünk.Két héttel ezelõtt kaptam Csermák Pétertõl egy e-mailt, melyben ezt írta: „Olyan

büszke vagyok a magyarokra! Kentenich atya Magyarországon él! Ez nagyszerû!Szövetséget kötnek vele, én is olyan szívesen ott lennék, de itt én is szívesen csat-lakozom.”

Azt hiszem, nemcsak Péter büszke Magyarországra, hanem Kentenich atya isnagyon büszke ránk! Magával akar vinni bennünket, és meg akar tanítani arra,hogy ugorjunk az Atya karjába!

(Elhangzott 2010. ápr. 10-én, Óbudaváron)

2322 Mindennapjaink

tal, hogy mint feleségnek, engedelmeskednem kell neki. Nagyon gyakran vitatko-zunk. És én a magam feje után akarok menni. De régóta érzem, hogy ahhoz, hogyegészen át tudjam adni akaratomat az Atyának, segítségre van szükségem, mertegyedül nem megy. Pedig ezt tényleg akarom. Nem vagyok elég alázatos. Általábanúgy gondolom, hogy én jobban tudom…Egyszer csak belém villant: de hiszen az Úra férjem által is szól hozzám! „Tegyetek megmindent, amit mond!” Errõl is szó lehet?Így gondoltad, Uram? Úgy látszik, segíteniakarsz nekem. Így már értem.

Azóta könnyebb. Nem mintha mindigsikerülne. Jó, ha tízbõl egyszer. De akkor boldog vagyok, hogy egy tyúklépésselközelebb kerültem az Atyához. Mert azt tettem, amit mond, pedig nehezemre esett,vagy nem értettem vele egyet. És ha nem sikerül, azt is odaadom.

ÁgikaÁgikaÁgikaÁgikaÁgika

Szent Erzsébet évben a székesfehérvári egyház-megyében a püspök úr kérésére minden falubanKaritász-csoport alakult. Így mi is megalakítottuka csoportunkat. De mit tegyünk? Többek közöttazt találtuk ki, hogy hetente fogadóórát fogunktartani.

Elsõ alkalommal arra gondoltam, hogy ha eset-leg nem jön senki, legalább rendet rakok a sekres-tyében. Éppen belekezdtem, amikor váratlan ven-dég érkezett: Ágika, az értelmi fogyatékoscigánylány, aki húsvét óta minden vasárnap ottvolt a templomban. Elõször bosszús lettem: mitfogok én ezzel a kislánnyal csinálni másfél óránkeresztül? Elkezdtük olvasni a bibliát, mert gon-doltam, azzal legalább egy kicsit tanul is. Közbenrádöbbentem: lehet, hogy ez üzenet? Ágika sze-mélyében az egész cigányság, sõt azok a gyere-kek is beléptek a templomba, akikkel nincs, akitörõdjön? Hát persze!

Következõ évben Ágikával együtt még négytestvérét is beíratta édesanyja hittanra. Az ötbõlhárman értelmi fogyatékosok. Nem lehet õket a normál csoportba betenni. A plébá-nos megkérdezte, elvállalnám-e õket. Nem vagyok hitoktató, de természetesen el-

Mindennapjaink

TTTTTegyétek, amit mond!egyétek, amit mond!egyétek, amit mond!egyétek, amit mond!egyétek, amit mond!Jó, de mit mond?Jó, de mit mond?Jó, de mit mond?Jó, de mit mond?Jó, de mit mond?

zen töprengek nap mint nap. Hogyan hallom meg Jézus hangját a körü-löttem levõ nagy zajban? Nagyon nagy szerencsénk, hogy találkoztunkKentenich atyával! Tõle megtanultuk, hogy ha kinyílik elõttünk egy ajtó,akkor azon rögtön be kell lépnünk. Ez gyakran segít.

Aztán megtanultuk tõle, hogy az egyik legfontosabb feladatunk állapotbelikötelességeink egyre tökéletesebb teljesítése. Ez sem mindig egyértelmû, és nemmindig könnyû, de amikor választani kell, segíthet a döntésben.

Azt is megtanította nekünk, hogy nem csak ima által tudunk „segíteni” egymás-nak, hanem másképp is hordozhatjuk egymást, a kegyelmi tõkét bármilyen áldozat-tal gyarapíthatjuk.

Ha sok-sok „kötelezõ” teendõm között rám szakad egy kis szabad idõ, akkorbizony nehéz helyzetbe kerülök. A sok teendõ közül melyikhez lássak hozzá? Vagynem is az a fontos, hogy mit teszek?

Gyakran nézegetem a szomszéd kertjét. Milyen szép, rendezett, sehol egy szálgaz! A miénk bizony soha nem lesz ilyen. – Nem is lehet. Hiszen sokszor éppenhogy csak kijutottam a kertbe, máris kiabál valamelyik gyerek: Mami, gyereeee!Akkor mennem kell. Vagy felhív a férjem telefonon, és megkér valamire… A férjemszava által is szól hozzám az Isten. Ez sem mindig könnyû. Van saját elképzelésemaz idõm beosztásáról, és van arról is, hogyan végezzem el a feladataimat. Sokszorezt a férjem másképpen látja, másképpen gondolja, másképpen akarja.

Szövetségi csoportunk eszményét nehezen találtuk meg. Amikor Csaba megta-lálta: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”, én nem tudtam magaménak érezni. Eznem eszmény, ez legfeljebb jelmondat! De a többiek lelkesek voltak. Akkor biztos

jó lesz. Kértem a Szûz-anyát, segítsen nekem is,hogy el tudjam fogadni.Ez számomra mindig ne-héz. Elfogadni… Hogy ismondja Kentenich atya?„Nem azért teszem meg,mert kell, hanem mertakarom.” De én nem aka-rom! Segíts, Szûzanyám!

A férjem határozottegyéniség. Mindig is ne-hezemre esett megbarát-kozni azzal a gondolat-

„„Nem azért teszem meg, mertkell, hanem mert akarom.” Deén nem akarom! Segíts, Szûz-anyám!

2524 Mindennapjaink

EgyszerEgyszerEgyszerEgyszerEgyszerre átragyog az Isten arcare átragyog az Isten arcare átragyog az Isten arcare átragyog az Isten arcare átragyog az Isten arca

Szövetségi jelmondatunk megalkotása-kor olyat szerettünk volna, ami rögtön„tûzbe” hoz bennünket. De a Szûzanyamás jellegûvel ajándékozta meg a közös-ségünket. Eleinte távol állt tõlünk, olyan„semmitmondónak” tûnt, de aztán az akép segített teljesen elfogadni és tisztaszívbõl igent mondani rá, amely olyan,mint egy földalatti folyó. Csendesen, denagy erõvel mossa alá a földet, az pedigegyszerre csak beomlik.

Nekünk is ezt kell tennünk. Megten-ni mindent, amit mond – szeretettel, jó-kedvvel, nyitott szívvel –, és egyszerremajd beomlik a világ „sötétsége”, és át-ragyog rajta az Isten arca.

Most nem a tetteid beszélnek a szeretetedrôlMost nem a tetteid beszélnek a szeretetedrôlMost nem a tetteid beszélnek a szeretetedrôlMost nem a tetteid beszélnek a szeretetedrôlMost nem a tetteid beszélnek a szeretetedrôl„Tegyetek meg mindent, amit mond!” – Számomra ez a mondat nagyon sok mindentsûrít magába.

Összefoglalja a Szûzanya szerepét az életemben elméleti és egészen gyakorlatiszempontból. A Szûzanya közel van hozzánk a mindennapokban, a problémáink-ban, a feladatainkban: velünk él, és minden erejével és hatalmával azon van, hogyengem és a családomat Jézushoz minél közelebb vigyen. Nem magának toborozpártot, hanem Fiára mutat: „Figyelj Õrá! Õ kér tõled valamit. Tedd meg, amit mond!”

Ez a mondat egyszerre fejezi ki a Szûzanya és Jézus mindennapi jelenlétét.Számomra ez a mondat Ozsvári Csabához is kötõdik. A III. szövetségi évfolyam

tagjaiként egy hétig kerestük azt a jelmondatot, amely egész életünkre megmozdít,lendületbe hoz, szíven talál minket. Már szinte elborított minket a sok ötlet, elkép-zelés, érv, amikor Csaba elõállt ezzel a szentírási mondattal. Egyszerûen, határozot-tan, de szelíden közvetítette számunkra. Nagyon rövid idõ alatt hatottak a szentszavak, és ez lett az évfolyamunk jelmondata egy életre: „Tegyetek meg mindent,amit mond!”

Csabát az óbudavári kápolna mellõl szólította magához a Jóisten. Nagyon erõ-teljes felkiáltó jelet tett a Szûzanya a jelmondatunk mellé, amelyet most az egészmagyar Schönstatt Családnak üzen: Tegyétek meg, amit mond!

Mindennapjaink

vállaltam. Hetente két órát együtt töltöttünk, játszottunk, beszélgettünk Jézusról,hitrõl, kereszténységrõl. Imádkozni tanítottam õket. Karácsonykor mézeskalácsot

sütöttünk, tavasszal kirándultunk. Általá-ban hárman jöttek. Három lány. Fél év múl-va egyszer elhozták az egyik fiútestvérü-ket. Hittanóra után azt mondta: „Ildikónéni, ez nem is olyan rossz!” Másnap a ta-nítója elé állt – ezt õ mesélte el nekem –, ésazt mondta: „Tanárnõ! Nem fogja elhinni,hol voltam tegnap!” – „Hol voltál, Kriszti-án?” – „Képzelje el, hittanórán! Tanárnõ!Hittanórán! Én!”

Az értelmes, harmadikos Elízt korrepe-tálni kezdtem hetente kétszer az iskolá-

ban. Hiszen ezeknek a gyerekeknek szinte nincs módjuk otthon tanulni. Nemhogyszülõi segítséget nem kapnak, a nagy zaj, ami otthon fogadja õket – sok családtagkis helyen összezsúfolva, rendetlenség és kosz – lehetetlenné teszi a tanulást. Nem-hogy íróasztaluk, de még saját ágyuk sincs!

Szóval sokat jelenthet számukra, hogy valaki rendszeresen odaül melléjük, meg-kérdezi, mi történt az iskolában, hogy megy az olvasás, megnézi a füzeteiket, meg-dicséri õket, ha sikerül valami. A következõ tanévben elkezdtük az iskolai progra-mot: négyen jártunk be korrepetálni olyan gyerekeket, akiknek erre nagyon nagyszükségük van. Nem csak arra, hogy tanuljanak velük, hanem arra is, hogy valakiodafigyeljen rájuk. A tanítónõk azt mondják, látszik a gyerekeken, hogy foglalkoz-nak velük. Ez persze csepp a tengerben, de hiszem azt, hogy ennek a pár gyerekneksokat jelent. Hiszek abban is, hogy a rendszeresség – más szóval a hûség – meghoz-za a gyümölcsét. Meg persze a kegyelem.

Sok a nehéz sorsú gyerek. A tanítók az iskolákban küzdenek a lehetetlennektûnõ feladattal: együtt tanítani 25-ös létszámúosztályokban jól szituált családok gyerekeit –akik már az óvodában angolul tanultak, és azt istudják, mik a jogaik – azokkal, akik az elsõ osz-tályba lépvén azt sem tudják, melyik a jobb ke-zük, és nem találják a füzetben a sort. Az, hogy aKaritász tagjai bejárnak az iskolába: jel. Jel agyerekek, jel a tanítók és az iskola egyéb alkal-mazottai, jel a szülõk számára. Talán felfigyel-

nek rá. Mi mozgatja vajon ezeket az embereket? Imádkozunk az Úrhoz, hogyküldjön munkásokat aratásába. És azért is, hogy az elvetett mag kikeljen és szárbaszökjön. Figyeljük a jeleket, lessük a nyitott ajtókat. És fülelünk, hogy mit mondaz Úr, hiszen csak akkor tudjuk megtenni, ha meghalljuk, megértjük szavát.

„Ágika személyében az egészcigányság, sõt azok agyerekek is beléptek atemplomba, akikkel nincs,aki törõdjön?

2726 Mindennapjaink

Amikor aztán déli harangszóra a szentély elõtt csoportosulva megtaláltuk a jelmon-datunkat – „Tegyetek meg mindent, amit mond!” –, csodálkozva vettük észre, hogya szavak kezdõbetûibõl – különös égi ajándékként – valóban összeáll – mégpedigaz anyára háromszorosan utalva – az MMMTA rövidítés!

Úgy éreztük, hogy ezzel az égi jelzéssel Mária mintegy szavatolja évfolyamunktörekvéseit. Néhány hónap múlva, mint férj és feleség Óbudavárról hazafelé autóz-va a következõ éneket alkottuk meg erre az eseményre emlékezve (a zsolozsmahimnusz gregorián dallamára):

Mindennapjaink

Sokszor elgondolkodom, hogy miért mondja ezt nekem a Szûzanya mindennap. Miért? Mert nem teszem.

Sokszor végtelenül egyszerû az, amit mond: Végezd el a munkád, a kötelessé-ged SZERETETTEL. Persze az, hogy valami egyszerû, nem jelenti azt, hogy könnyû.

Döntéshelyzetben, különleges helyzetben nehezebb megtalálni, hogy mit is kérJézus tõlem.

Különleges helyzet volt a közelmúltban az életünkben, amikor a hatodik gyer-mekünket várva másfél hónapig feküdnöm kellett: Mit tegyek, amikor nem teheteksemmit? Az ágyban fekve hallom, ahogy reggel az elõszobában induláshoz készü-lõdik a család. „Hol a tornazsákom?” „Ne vedd fel ezt a kabátot, mert sáros!” „Ak-kor mit vegyek fel?” „Kérek pénzt az ebédbefizetésre!” „Ki fésüli meg a hajamat?”És én csak fekszem tehetetlenül.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy fekve semvagyok tehetetlen. Így is megtehetem Jézusakaratát, aki azt mondja: Szüksége van a csa-ládodnak az imádságodra, az áldozatodra, aszavaidra; most nem a tetteid beszélnek a sze-retetedrõl. És akkor elengedem a saját elkép-zeléseimet a hétköznapi ügyekben (hogy ígyszoktuk, nem úgy szoktuk), felajánlom ezeketa nehézségeket, és az idõmet imádságra fordí-tom, és aztán levélírással, olvasással, és újrameg újra végtelen sok mesekönyv elmesélésé-vel töltöm el. A hat hét alatt sokkal több alkal-mam volt leckét kikérdezni, és egyenként beszélgetni a gyerekekkel, mert mindigmás ült az ágyamhoz.

A hiányomat is, de a biztonságot adó jelenlétemet is megtapasztalhatta a csalá-dom, mert Jézus azt mondta a tehetetlenségem által: „szükségük van rád!”

Érzékeny antenna, hogy felismerjük Isten szavátÉrzékeny antenna, hogy felismerjük Isten szavátÉrzékeny antenna, hogy felismerjük Isten szavátÉrzékeny antenna, hogy felismerjük Isten szavátÉrzékeny antenna, hogy felismerjük Isten szavát

Tegyétek, amit mond!1. MTA: Talán nem mindenkinek tûnt még fel, hogy a jelmondat szavainak

kezdõbetûi megfelelõ sorrendben összeolvasva kiadják az MTA rövidítést. MaterTer Admirabilis: Háromszor Csodálatos Anya. Õ – a mi nagy nevelõnk – az, aki aszentélybõl üzeni nekünk, Jézus körül sürgölõdõ, borgõzös-bortalan szolgáknak:„Tegyétek, amit mond!”

Amikor tavaly nyáron a 3. szövetségi évfolyamban a jelmondatunkat kerestük,fontos szempont volt, hogy valahogy benne legyen a Háromszor Csodálatos Anya.

Köszöntünk téged, Mária,Szívünkbõl énekelve most:Te vagy Királynõnk és Anyánk,Te Háromszor Csodálatos.

Kerestük eszménymondatunk,S te megmutattad óhajod,Szentélybõl küldted válaszod:„Tegyétek, mit mond szent Fiam!”

Nevelj belõlünk, MáriaVidám, erõs családokat,Kik nagy szívvel és hódítónHozzád vezetnek másokat.

Neked ajánljuk életünk,Fogadd el, kérünk, e napunk,És gyermekeddel, Szûzanyánk,Adjad szent áldásod reánk.

Ámen.

2. Tenni. Cselekvésrõl van szó, nem szép szavakról, gondolatokról. A társamarra kér, hogy javítsam meg a redõnyt, vigyem el a gyereket autóval, hallgassammeg õt, sétáljak vele egyet a közeli erdõben, menjek el vele vásárolni (mind közültalán a legnehezebb!) – megteszem, szívesen, mert ezt az én Uram kéri a társamonkeresztül.

Látom, hogy gyermekem unatkozik: félbehagyom hát „fontos” munkámat, ésfelajánlom, pingpongozzunk egyet; látom, hogy kamasz lányomat valami bántja,odamegyek hozzá, és hosszan átölelem (hátha megnyílik, és kiönti a lelkét); fiam-mal elõveszem a matekleckét a TZ-re készülve, bár ezeket a feladatokat gyakranmár én sem tudom megoldani (de legalább közösen gyötörjük az agyunkat)…

A plébános felhív, hogy volna egy kis feladat a plébánián (megbeszéljük ott-hon, majd igent mondunk; egy-másra nézünk (férj és feleség):„Tegyetek meg mindent, amitmond!”). Hosszú órákon át hall-gatom egy férjtárs panaszait együveg sör mellett a már-már kívül-rõl fújt, jól ismert fordulatokat, éstürelmesen, rendületlenül igyek-szem figyelmét a megoldásra (el-

2928 Mindennapjaink

„Istennek eme szerelmeslevelébõl” tudjuk, hogymilyen is Õ valójában. A Biblia lehet a súlypont, aza mérce, amelyhez belsõ késztetéseimet, vágyai-mat mérhetem, hogy megbizonyosodjam: valóbanÕ üzen most.

4. A „nemek” harca. A „Tegyétek, amit mond”jelmondat életre váltása természetesen nem jelenti,hogy mindig mindenre igent mondok. Sõt gyakranpont azt kéri a mi Urunk, hogy mondjak bátran ne-met valamire! Mondjak nemet, amikor hatalmábakerít a türelmetlenség, az ingerültség, és legszíve-sebben leüvölteném valakinek a fejét a családban,amikor túl akarom játszani „jogos (és szent?) hara-gomat”; amikor valami „nagyon szellemes”, és egy-ben nagyon kegyetlen megjegyzés tolul a nyelvemre, hogy megfeleljek a társam-nak, a gyerekemnek, a szomszédnak; amikor hûtlen gondolatok kísértenek.

De gyakran a munkámban is nemet kell tudnom mondani. Ma is büszke vagyokarra, amikor visszaküldtem egy munkát (és az elõlegként postán küldött dollárcsek-ket is), mivel úgy éreztem, a lelkiismeretemmel ellenkezne, ha annak a bizonyosügyfélnek azt a bizonyos munkát elvállalnám. Egy közeli hozzátartozóm példája issegített ebben; õt egy chipses dobozba gyömöszölt bankógöngyöleggel próbáltakegyszer megvesztegetni: az értékes „nasit” kínáló „kérelmezõ” aztán lélekszakad-va rohanhatott az ablakon kivágott doboza után…

5. „Csoda történhet…” Elõfordul, hogy nem jól döntök. Lehet, hogy a sajáthangomat fogta az antennám, a saját érdekemet tettem meg istenemnek, és állítot-tam Jézus elé. Máskor fásulttá válok, elkedvetlenedem, depressziós hangulat törrám. Nem érzem többé Isten jelenlétét az életemben, a családunkban, nem tudomtöbbé meglátni Õt a társam szemében, meghallani Õt a szavaiban. Szorgosan strigu-lázom környezetemben a többiek „rossz pontjait”. Ilyenkor elfogy a borom, elfogya borunk.

„Tegyétek, amit mond” – javasolja a Szûzanya, nagyszerû nevelõnk, és különöstudás csillan meg szemében. Õ már tudja, hogy Fia ilyenkor is cselekedni fog. A Fiúazonban nem tesz semmit Atyja nélkül, az Atya pedig úgy látja helyesnek, hogyeszközökön, ráadásul gyenge, hibás, emberi eszközökön keresztül cselekedjék. Eztteszi hát a Fiú is, és így válhatok én is eszközzé a kezében – teljesen érdemtelenül.Ehhez csak annyi kell, hogy erõt vegyek magamon, és megpróbáljam azt tenni,amit Õ mond: „Töltsétek meg a korsókat vízzel”. („Vízzel?” – hogy visszhangzottez a szó értetlenkedõ kérdésként a Mária musical kánai menyegzõ jelenetében!)

Igen, oda kell adnom a vizemet, bármilyen értéktelennek, kis dolognak látszikis, bármennyire nyûg is ilyen csekélység miatt fáradni. Meg hát nem is illõ a víz egylakodalomhoz! Na, de elég a kifogásokból, erõltesd már meg magadat! Töltsd meg

Mindennapjaink

sõsorban önmaga megváltoztatásá-ra, a felesége értékeire) irányítani,bár a helyzet emberileg reményte-lennek látszik, a válóper már meg-indult. (Továbbra is imában hordoz-zuk õket.)

Egy másik városból egy ima-csoport meghív bennünket, beszél-jünk nekik Schönstattról – feláldoz-zuk a schönstatti esténket (bár eznem igaz, hiszen az autóúton jótbeszélgetünk), mert úgy érezzük,Mária Fia, az Isten Fia, a mi Urunk most ezt kéri tõlünk. Levelet kapok az interneten,melyben arra kérnek, írjak cikket az Oázisba: fontos ez? – kérdezzük egymástól atársammal, majd eszünkbe jut a jelmondat, és íme.

Minden felmerülõ lehetõséget, igényt, kérést igyekszem komolyan venni ésmérlegelni, hiszen – különösen Csaba halála óta – tudom, tudjuk, a Szûzanya iskomolyan vesz minket, komolyan veszi az ígéreteinket, az áldozatainkat. Így mi isbízhatunk az õ ígéreteinek teljesülésében. Mindezek a példák valódi, de egyszerûtettek – Tilmann atya azt mondaná rá: munka (és összeszorított öklével csattanósanbelecsapna bal tenyerébe…).

3. „Mit mond?” Fontos, hogy azt tegyem, amit mond, de elõbb meg kell fejte-nem, hogy mi is az üzenet. Kentenich atya érzékeny antennáról beszél, amelyet kikell fejlesztenünk a lelkünkben, hogy felismerjük Isten szavát a kor és életünkeseményeiben. Ezért már a napom indításakor megpróbálok ráhangolódni az égicsatornákra: Uram, mutasd meg a mai napon, és add, hogy felismerjem akaratodat,és igent tudjak rá mondani. Késõbb, a nap folyamán is gyakran kérdezgetem ma-gamtól: Uram, mit kívánsz most tõlem, mit tegyek? (Vagy: mit kívánsz, melyikettegyem (meg elõbb)?) És fülelek a feleletre. Majd döntök, és cselekszem: ahogy Õakarja.

A döntés persze – ha fontosabb kérdésekrõl van szó – néha hosszasabb idõt veszigénybe: megbeszélgetem a társammal, imában kérdezgetjük: valóban ezt kívánodtõlem? Nem mindig kapok egyértelmû választ: ilyenkor a szívemre hallgatok, abelsõ vágyaimat bogozgatom, majd ugrom a bizonytalanba: az Atya karjaiba. Van-nak helyzetek, amikor ezt kívánja tõlünk Isten: hogy ugorjunk, benne bízva!

Rendkívül fontosnak érzem, hogy jó vevõkészülékem, jó antennám legyen,mert gyakran be is csaphatom magamat azzal, hogy Jézus (a Szentlélek, az Atya) eztvagy azt mondja, ezt vagy azt kéri, pedig dehogy! A Szentlélek, a Szeretet Lelkepéldául biztosan nem sugall hazug, szeretetlen megoldásokat. Mielõtt tehát igentmondanék arra, „amit mond”, fontos, hogy meggyõzõdjek arról, ki beszél valójá-ban. Nekem ebben leginkább a Szentírás olvasása, tanulmányozása segít, hiszen

3130 Mindennapjaink

Tudtam, érdemes volt bízni, rászánni az idõt a beszélgetésre, s ím megszületett amindkettõnknek nyugalmat adó megoldás.

Tegyetek meg mindent, amit mond! – amit a lelkünk mélyén helyesnek érzünk,ami Tõle jön.

Másik alkalommal tízéves lányunk vette nehezen az akadályt, miért kell reggelnyolcra iskolai közös misére mennie, mikor mi, a család, a kilencesre szoktunkmenni, s amúgy is olyan kimerült, fáradt, soha nem sikerül valóban idõben ágybakerülni, most is már fél tíz.

Kötelesség ide, kötelesség oda, megkönyörültünk rajta. Örültünk, hogy akkormégis együtt megy a család misére (nem vagyunk hívei a család szétszakítása áránmegvalósuló iskolai közös miséknek).

Másnap felébredve az üres ágyát láttuk, elment mégis.Ennyire érzik gyermekeink, mi az, amit meg kell tenniük?Tegyetek meg mindent, amit mond!

Napok óta érzékelhetõ nagylányunk izgalma, vajon elegendõ-e kisunokánknakaz anyatej. Kérte, látogassam meg. Tudtam, éreztem, szüksége van most arra, hogyvele legyek, hogy megerõsítsem, hogy jó anya, hogy mindent megtesz, hogy be-szélgethessünk…

Félretettem a könyvelõvel megbeszélt találkozót, a többi munka is várhat egykicsit, s két szép napot velük töltöttem. Reggel, mikor odaértem hozzájuk, SMS-tkaptam a könyvelõtõl: „lányom betegsége miatt nem tudok ma jönni…” Kis, Isten-tõl érkezõ megerõsítéskéntnek éltem meg a dolgot…

Tegyetek meg mindent, amit mond!

Mária és a modern kor vívmányai,Mária és a modern kor vívmányai,Mária és a modern kor vívmányai,Mária és a modern kor vívmányai,Mária és a modern kor vívmányai,avagy mit keresek én a Mária Rádióban?avagy mit keresek én a Mária Rádióban?avagy mit keresek én a Mária Rádióban?avagy mit keresek én a Mária Rádióban?avagy mit keresek én a Mária Rádióban?

Jól láttuk, hogy milyen nehéz dolga van ma a fiata-loknak. Hogy olyan kevés jó férfi-nõ kapcsolatotlátnak maguk körül. A filmekben, reklámokban, azegész médiában nagyon torz kép jelenik meg a pár-kapcsolatról. S talán többünk szívében ott volt avágy, hogy képviseljük, megmutassuk, hogy léte-zik igazán jó házasság, hogy a Jóisten segítségévelki lehet alakítani hosszú távon mély örömet és bol-dogságot adó kapcsolatot a társunkkal. Talán ez aszívünkben lévõ csendes hang felelt akkor, amikor

Mindennapjaink

vízzel, és ne kérdezz semmit! Így biztatom magam. Hiszen csak egy kiút van ebbõla helyzetbõl: napról napra meg kell tennem, amit az Úr mond – a mindennapjaimrészévé kell válnia ennek a szemléletnek ahhoz, hogy bortalan életemben, életünk-ben is megtörténhessen a csoda. Ekkor együtt énekelhetem majd a Mária musical-beli Katával és Pállal:

Refr.:Csoda történhet, ha Õ akarja.Az ember nem szól, csodálja Õt.Mert csodákkal lehetne tele az életünk,Ha merjük kérni õt, megadja nekünk.

Jézus hatalmas: a víz borrá vált.Nagy csoda ez, csalás nincs, sem ámítás.Átváltozik korsónkban az élet,Istennél ma is csoda történhet.Refr.

Oly gyakran mi üres korsók vagyunk,Jöjj, töltsd meg az életünk, erre vágyunk.Szereteted így mutasd meg nekünk,Belõled merítve boldogok legyünk.Refr.

TTTTTegyetek meg mindent, amit mond!egyetek meg mindent, amit mond!egyetek meg mindent, amit mond!egyetek meg mindent, amit mond!egyetek meg mindent, amit mond!(háromszor)(háromszor)(háromszor)(háromszor)(háromszor)

Érettségi közelében álló lányunkat elkapta a félelem, hogy teszi le három hét múlvaa két elõrehozott érettségit, mikor egyik hétvégén a lánymozgalom programja lesz,a másik hétvégén osztálykirándulás három napra, aztán meg kéne látogatni kisunokahúgát is… Hét közben oly nagy a hajtás, zeneiskola, különórák…, hogyoldható meg ez mind?

Mi lenne, ha nem menne osztálykirándulásra? – merült fel a gondolat. Hivata-los kikérõt is kapna a felkészítõ tanárától. De az osztálykirándulás kötelezõ isko-lai program – érveltem. S az osztályközösséggel is jó lehetõség a kapcsolatok,barátságok ápolására, beszélgetésekre, szinte utoljára. Hosszasan beszélgettünk,körbejártuk a helyzetet. Végül szabadságára alapozva, látván idõzavarát, rábíz-tam a döntést. Hamarosan SMS-t kaptam: „elmegyek” (mármint az osztálykirán-dulásra).

Bazilika oldalajtó részlete Egerben

3332 Mindennapjaink

Volt, hogy egy fél órás anyagot kellett teljesen újra venni, mert a tecnika megtréfáltbennünket. Volt, hogy felvétel közben hirtelen ki kellett mennünk a stúdióból, mertfontos vendégek érkeztek a Rádióba, vagy az egyik mûsorvezetõ nem tudott odaér-ni… Most már úgy megyünk minden felvételre, hogy várjuk, ez alakalommal mi-lyen nehézséget kapunk? De most már egyre kevésbé aggódunk, mert látjuk, hogymi csak eszközök vagyunk, és nagyobb erõk dolgoznak a háttérben.

Nagy elismerés volt számunkra, hogy alig egynéhány adás után felkérte stábun-kat a Mária Rádió, hogy egy teljes tematikus napot készítsünk, szabad kezet adtakminden téren. Így az idei Valentin vagy más néven Szent Bálint napnak Schönstattvolt a gazdája. Közénk tartozó házaspárok elevenítették fel megismerkedésük tör-ténetét, meséltek arról, hogy sok-sok év házasság után hogyan õrizhetõ meg a sze-relem. A napot Ozsvári Imri riportja zárta, aki az Odaát lévõ társsal való kapcsolatrólbeszélt.

Arról nincsenek adataink, hogy a mûsorunkat hányan hallgatják. Azt viszontnyomon követjük, hogy az elhangzott adásainkat hányan töltik le az interneten, ésbizony ez már több mûsorunknál is közelíti az ezret. Deo gratias!

Olyan jó volna, ha ez az örömhír, hogy a Jóistennel segítségével ki lehet alakí-tani igazán jó, és hosszú távon örömöt adó kapcsolatot, eljutna minél több fiatal-hoz! Ezért gondoltuk, hogy a letöltések mellett (csaladmozgalom.hu/mariaradio,Egy hullámhosszon menü) az elhangzott adásokat kiadjuk június közepén cd-n is,hátha így még többeknek tudunk választ adni a kérdéseire.

Endrédy Orsi

FFFFFelhôtanulmányelhôtanulmányelhôtanulmányelhôtanulmányelhôtanulmányinéztem az ablakon, s éppen abban a pillanatban repült el egy galamb azégen. Elmerengve gyö-nyörködtem a reggelinapsütésben vonuló

felhõkön, milyen varázslatosak ésfolyton változóak. A kék ég körül-ölelte õket, és a felhõk, mint bárso-nyos dombok úsztak a szél szár-nyán.

Szerettem volna az egész„dombságot” a maga szépségébentündökölve látni, de valami eltakar-ta, egy sötétebb, homályos felhõ-nek tûnt. Arra gondoltam, hogy so-kaknak bizony ilyen homály fedi a

Mindennapjaink

emailt kaptunk arról, hogy schönstattiként lehetõség lenne a férfi-nõi kapcsolatrólmûsort készíteni a Mária Rádióban, s hogy mireánk is gondoltak ennek a munká-nak a kapcsán.

Döntésünkben fontos szerepet játszott Ozsvári Csaba halála, nagyon mélyenérintett bennünket. Egyik üzenete az volt számunkra, hogy nincs vesztegetni valóidõnk, nem várhatunk arra, hogy teljesen készen legyünk. Keresnünk kell, mi az,amit nekünk Jézus mond, s a magunk kevéske kis vizét elé vinni. Még akkor is, haúgy érezzük Jézussal együtt, hogy „még nem jött el az én idõm”. És reméljük, a mikis vizünk is borrá változik.)

Arról persze gõzünk sem volt, hogy hogyan is lesz ebbõl a rádiós mûsorbólvalami értelmes dolog, hisz egyáltalán nem értünk a rádiózáshoz. Az a döntésünk,hogy vágjunk bele, racionálisan nem volt egészen megalapozott, hisz nem láttuktisztán, hogyan valósul meg ez. De Schönstattban megtanultuk, hogy a szív böl-csességét többre értékeljük az ész okosságánál, így nekifutottunk a feladatnak.Bíztunk benne, hogy Anyánk gondoskodik rólunk.

Mivel a feladat sok szívet megmozgatott, több, mint huszan gyûltünk össze azelsõ megbeszélésre, ahol a mûsor címét, alapkoncepcióját szerettük volna kitalálni.Sok értékes ötlet, gondolat alapján az körvonalazódott, hogy egy olyan beszélge-tõs mûsort szeretnénk készíteni, ahol a hallgató otthon érezheti magát, mintha csakõ is ott ülne velünk a stúdióban. Úgy láttuk, hogy nincs értelme nagy elméleteketbemutatni a fiataloknak, hisz abból úgy is hallanak eleget, az egyik fülükön be, a

másikon ki. Az életrõl szeretnénk beszélni, a sajáttapasztalatainkról, az általunk megélt igazságo-kat elmondani. Azokat nem lehet megkérdõje-lezni. És talán tudnak segíteni abban, hogy ki-kimaga megfogalmazza a saját véleményét. Abbanbíztunk, hogy hiteles életpéldák által reményt éshitet tudunk adni a hallgatóknak, hogy létezikigazán jó férfi-nõi kapcsolat.

Elõször egy kis felmérés keretében a fiatalo-kat kérdeztük arról, hogy melyek azok a kérdések a párkapcsolat területén, amelyek-re választ keresnek. A beérkezõ több, mint 300 kérdés alapján alakítottuk ki a mûsortematikáját a megismerkedéstõl egészen a házasságig, minden adás gazdája egy-egyschönstatti kötõdésû pár lett.

Az elsõ felvétel nagyon nehéz volt, úgy éreztük, hogy teljesen alkalmatlanokvagyunk a feladatra, hogy egyáltalán nem olyan lett, mint amilyennek szerettükvolna. Pedig annyit készültünk rá… És megtapasztalhattuk, hogy Máriának a migyengeségünk sem akadály, a vágó segítségével minden rossz érzésünk ellenérehasználható mûsor született.

Azóta nagyon sokszor megtapasztaltuk, hogy mennyire nem rajtunk múlik en-nek a munkának a sikere, szinte minden felvételnél akadt valami komoly nehézség.

„De a schönstattban megta-nultuk, hogy a szív bölcsessé-gét többre értékeljük az észokosságánál, így nekifutot-tunk a feladatnak.

3534 Mindennapjaink

Mindenesetre elgondolkodtatott, és az jutott az eszembe, hogy az Úr talán ígyakar üzenni nekem valamit (mert amikor az ember lelkileg a mélypontra kerül,valahogy a gondolatai is lemerülnek a gyökerekig, és talán azt is meglátja, amiteddig nem vett észre, vagy nem tartott olyan fontosnak). Ez a helyzet azt sugallta,hogy nem igazán az a lényeges, hogy mások mit látnak, gondolnak rólunk mintcsaládról, sem az, hogy az õ elvárásaik szerint alakítsuk az életünket, hanem az,hogy egymás véleményét, szívügyét észrevegyük (elsõsorban/elõször is a családonbelül). Fontos az is, hogy megbeszéljük teljesen nyílt és pozitív hangvételben eze-ket az észrevételeinket, s ezzel új felfedezéseket tehetünk családtagunk titokzatoslelkében, melynek gazdagsá-gát csak a Jóisten ismerhetiigazán. Ezt úgy tudnám egy-szerûen lefordítani, hogykincskeresõnek kiáltjuk kimagunkat, s bár a kincseslá-dával – mely a kincset rejti –nap mint nap találkozunk,mégis elfelejtjük kinyitni, ésszéttárjuk kezünket, hogy mimár ebben az életben meg semtaláljuk azt, amit keresünk.

Tehát fontos, hogy szakít-sunk idõt beszélgetésre, hogyegységre jussunk, és meg tud-juk védeni egymás nézeteit –mint erõs erõd – a minket kö-rülvevõ ámító világ tengeré-ben. Ebben segít minket, hamegadjuk egymásnak az alapvetõ tiszteletet, és felnézünk társunkra a jó tulajdon-ságait hangsúlyozva. Segíthet a beszélgetés elkezdésében, ha el merjük mondani,hogy nekünk mi más az, ami lényeges az életünkben.

Azt is még fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy ezek a nemes törekvések akkorvalóban gyümölcsözõek, ha nem csak egyoldalúak (ebben is a sok beszélgetéssegíthet). Tilmann atya is azt mondja, hogy pozitív irányú változásaink gyakranhosszú idõt is felölelhetnek, így hát fontos szerepet kap életünkben a türelem.Addig is úgy érzem, törekednem kell arra, hogy a „földi mennyország” kapuit sza-vaimmal ékesítsem, szeretõ odafigyelésemmel pedig kitárjam családtagjaim elõtt.

Mintha azt sugallná az Úr ezekkel a gondolatokkal és lelkiállapottal nekem:„Tudom, hogy gyarló vagy, de az a fõ, hogy a tõled telhetõ minden erõdbõl törek-szel – az ÉN idõm és bizalmam határok nélküli, neked csak igyekezned kell, és elédtárul a végtelen”.

Mindennapjaink

szemét. Nem tudják látni, vagy ilyesmitõl nem láthatják a szépet, a jót. Aztánfigyeltem tovább a felhõket, s vártam, hogy az a sötét folt elvonuljon (hogy elfújjaa szél) az égi táj elõl, de nem fújta, vonult együtt vele. Úgy véltem, hogy ha egy-kétutcahossznyival odébb volnék, és egy másik helyrõl nézném az egészet, akkormásképp is látnám, s a teljes szépség elém tárulna. Azonban rá kellett jönnöm,hogy ez a gondolat sem állja meg a helyét. Végtére is kiderült számomra, hogy aszép táj egy vastagabb, egységes felhõzetbõl áll, amelyen a nap nem tudott telje-sen átragyogni, és így az egyik oldala sötétebbnek mutatkozott.

Eszembe juttatta valami, hogy az embereknél is így lehet. Ha az egyik család-tagtól szeretetet (napsütést) kap a másik – például ölelést, szép szavakat, figyelmes-séget –, akkor tündöklõen szépnek látszik az az oldala, míg a túlsó, ahonnan nemkapja vagy nem hatja át eléggé ez a szeretet, addig az sötétben lebeg tovább. Miveltehát érzékelem, hogy a nap csak egy oldalról képes sugaraival behinteni a felhõ-ket, a vastagabb réteg (a nehéz gondokkal küzdõ emberek) egyik oldala mindigárnyékos marad.

Úgy gondolom, hogy ez csak földi sajátosság. A mennyországban nincsenekárnyoldalak. Így értettem meg, hogy Kentenich atya is valahogy ekképp tudott jólodafigyelni másokra, hogy kizárta magából a gondjait – a mindent elnyomó zajosvilágot –, és beengedte a türelmesen várakozó csendes és mély gondolatokat, felis-meréseket (a Jóisten napfényét), s ezt tovább tudta adni azok számára, akik eljöttekhozzá. Milyen egyszerûnek tûnik!

Hogy meghalljam Isten halk üzenetét, ahhoz bensõmben elõször csendet kellteremtenem (és ez tapasztalható, hogy milyen nehéz, ha nincsen társunk, családta-gunk, aki törõdik velünk és segít ebben minket). Akit körülölel a családias szeretetfénye, azon az emberen bizony meglátszik ez, és visszaragyogja, mint égitest anapfényt. Úgy érzem, ez lenne a lényeg mindenekelõtt számomra is. Életcéllá emel-ni azt, hogy a rám bízottak úgy tudjanak eredeti szépségükben tündökölni, ahogyazt a Jóisten megteremtette és odaajándékozta nekik.

Az Atya-szimbólum árnyékábanAz Atya-szimbólum árnyékábanAz Atya-szimbólum árnyékábanAz Atya-szimbólum árnyékábanAz Atya-szimbólum árnyékában

Számomra az Atya-szimbólum – mely otthonunkat is meglátogatta – egyfajta üze-netet közvetített.

Elõször értetlenül álltam a tény elõtt, hogy érkeztével miért is romlott el a csalá-di hangulat, hiszen örülnünk és vigadnunk kellene, mert az Úr van itt (bár ez csakjelkép), de tudjuk azt is, hogy az Atya mindig velünk és nem ellenünk „dolgozik”.Így elgondolkodtam azon, hol is romlott el a dolog. Talán a túl nagy várakozás éselvárás az érkezésével szemben, vagy egyfajta csodavárás, hogy most valami látha-tóan másképp lesz? Lehet, hogy ez az emberi gondolkodásmód befolyásolta a lég-kört és idézte elõ a feszültséget – nem tudom.

a kép csak illusztráció

3736 Mindennapjaink Mindennapjaink

„„„„„Várok az igenedre!”Várok az igenedre!”Várok az igenedre!”Várok az igenedre!”Várok az igenedre!”

izonyára sokan láttátok már a Mária musicalt. A musicalben az Úr nemazt mondja Máriának, hogy várok a válaszodra, hanem azt, hogy várokaz igenedre. Óriási különbség! Nagynak látja Máriát, tudja, hogy igentfog mondani. De a szabad akaratát tiszteletben tartja. Nagyon szép,

ahogy az angyalok körültáncolják Máriát, aki égõ mécsessel a kezében a szívét isfénybe öltözteti: igent mond!

Picit így éreztük mi is. Az õsbemutató alkalmával mintha megszólított volna azÚr: „Várok az igenetekre. Vigyétek el a Mária musicalt Székesfehérvárra, de a dön-tés a tiétek!” Lassan megérett a döntésünk: igen, elhozzuk. Most nem szeretnénkrészletezni az elõkészületeket, mert az sok oldal lenne. Inkább csak egy-két él-mény-morzsát mesélünk el.

A kezdet kezdetén fogalmunk sem volt, honnét fogjuk az anyagi hátteret bizto-sítani. Egyszer a bolt felé menet így szóltam Máriához: ha fontosnak tartod, hogyelhozzuk a musicalt Fehérvárra, segíts pénzt találni rá. És a bevásárlókocsiban bentvolt a százas! Ilyen gyorsan jött a válasz!

A helyi katolikus újságba cikket írtunk. Ehhez ke-restünk anyagot a könyvespolcon. „Véletlenül” elsõ-re az a dosszié akadt a kezünkbe, amelyiket kerestük.

Több olyan alkalom volt, hogy éppen azzal talál-koztunk, aki segíteni tudott az elõbbre lépésben. Ami-kor megtorpanni látszott a készülõdés, kilencedetkezdtünk: „Kockáztatni bátor” – aktuális volt. Elsõnap este döntés született egy nagyon fontos kérdés-ben.

A plakátok terjesztésekor is sok csodát éltünk meg:véletlenül összefutottunk az utcán az egyik sekres-tyéssel, az egyik plébános atya véletlenül ott volt mégegy fotós miatt a templomban, az egyik gondnok vé-letlenül kint állt a kapuban…

Persze támadtak nehézségeink is, ilyenkor Kente-nich atya bátorított bennünket: „Isten nem olyan em-bereket akar, akik félúton megtorpannak!” Vagy így:„Ne add fel! Istennek ott is vannak megoldásai, aholaz ember már rég nem lát semmit!” Ez így van, erretanúk vagyunk! Ezeket az idézeteket kiírtuk a hûtõre.Ahányszor kivettünk valamit, mindig olvashattuk

õket. Még három mondatot írtunk oda: „Ne aggódjatok semmiért!” (Fil. 4,6), „Isten-nél semmi sem lehetetlen!” (Lk. 1,37) és lelki atyánk szavait: „Nem hiszel Máriád-ban? – menni fog!” Ezekbõl folyamatosan erõt merítettünk.

Végül találtunk szponzorokat, gyor-san elfogytak a belépõk, sok készségessegítõt találtunk, a Szûzanya folyama-tosan mellettünk állt.

Az utolsó két hét azonban különö-sen nehéz volt. Nemcsak az izgalomhágott a tetõfokára, hanem felébredt aSátán is, és erõsen harcolt a Mária mu-sical ellen. Megtudtuk, hogy ez telje-sen általános, „lesznek még cifrább dol-gok is az utolsó napokban!” (Váratlanplusz munkák adódtak, nem mûködöttaz internet, volt helyette betegség, be-ígért, de meg nem kapott szabadság amunkahelyen stb.)

Az elõadás nagyon jól sikerült. A csapat is úgy érezte, és a visszajelzések is eztigazolták. Egy hároméves kislány azt kérdezte: harmadik felvonás nem lesz? Hal-lottuk, ahogy egy nézõ másnap mise után áradozott az ismerõseinek: „Tudod, mitláttam? Egy csodálatos musicalt! Te nem voltál ott?” Több ismerõsünk a „felemelõ”jelzõt használta véleménye kifejezésére.

A Fehér család hordozott bennünketés az ügyet sok-sok imával és áldozattal.Köszönjük nekik! Imaháttér nélkül nemlehet ilyen nagy munkába belevágni!

Érdemes volt igent mondani! Jó voltegyütt alkotni, megvalósítani a közös ál-munkat. Közelebb kerültünk a Jóisten-hez, Máriához és egymáshoz is.

3938 Oroszi Kriszti – Klára Mária nõvér – beöltözése

de ezt soha nem gondoltuk… Ott voltunk, imádkoztunk és énekeltünk, és Kente-nich atya is ott volt, és Csaba is velünk volt. Itthonról magunkkal vittük Csabaegységkeresztjét, rátettük Kentenich atya sírjára, és olyan teljes volt az egységünkegymással, Kentenich atyával, Csabával, Tilmann atyával, a Schönstatt családok, aMária nõvérek egész közösségével, és mindazokkal, akik a Schönstatt közösségé-ben élnek! Érezhettük, hogy az ég és a föld összeér.

Igazán szép élmény volt találkozni Adelinda nõvérrel és Strada atyával, akikmég személyesen ismerhették Kentenich atyát. Nagyon megható volt, hogy németvendéglátóink milyen nagylelkûen és barátságosan fogadtak bennünket. GertrudMária nõvér nagyon sokat dolgozott értünk! Nem lehetett könnyû ilyen szép kerekprogramot elõkészítenie és megszerveznie számunkra!

Minden nagyon-nagyon szép volt. Köszönjük, Atyánk, köszönjük, Anyánk!

A hónál is fehérebb

zt hiszem, mindannyiunknak nagy élmény volt ez a pár nap, amit Schön-stattban, a közösség õshazájában Kentenich atyával tölthettünk.

Az utazás kissé megviselt, de miután nagyjából sikerült kipihennemmagam, kezdõdött az élmények sorozata. Nagyobbnál nagyobbak.

Strada atya elõadása vezette elõa hétvégét. Õ Argentínából szárma-zik, és találkozott Kentenich atyá-val, beszélt is vele. Jó volt hallgatnia személyes élményeket. Késõ dél-után bementünk a központba, és egynemzetközi bemutatón vettünkrészt. Voltak ott Mexikóból, Néme-tországból, Romániából (Erdély-bõl), de a legnagyobb meglepetés azvolt, hogy még Kenyából is jöttek…Mikor a bemutatkozásra került a sor,táncoltak, énekeltek, igazi afrikaihangulatot teremtettek.

Mi is bemutatkoztunk, énekeltünk pár népdalt, majd az Oroszi család is kivo-nult. Nagy ováció fogadta õket, ahogy ott felsorakozott nyolc gyerek és a szülõk.Csak Kriszti hiányzott…

Ez a program igen sokáig tartott, s miután vége lett, mehettünk vissza a húszpercre lévõ szállásunkra, ami a Kentenich-Hofban volt. Ez a schönstatti szövetségicsaládok szállása, melyhez tartozik egy kápolna is.

Oroszi Kriszti – Klára Mária nõvér – beöltözése

Oroszi KrisztiOroszi KrisztiOroszi KrisztiOroszi KrisztiOroszi Kriszti– Klára Mária nôvér – beöltözése– Klára Mária nôvér – beöltözése– Klára Mária nôvér – beöltözése– Klára Mária nôvér – beöltözése– Klára Mária nôvér – beöltözése

Az ég és a föld összeér

árcius elsõ hétvégéjén a 3. szövetségi évfolyam csodálatos zarán-doklatot tehetett Schönstattba. Közülünk sokan még sosem voltakSchönstattban, és nagyon szép volt számunkra, hogy ilyen felemelõesemény részesei lehettünk. Sok fiatal is velünk jött, saját leánya-

ink, Krisztina barátai és barátnõi.A Mária nõvérek szerzetesi ruháját 14 jelölt öltötte fel ünnepélyes körülmények

között, akik Mexikóból, Kenyából, Erdélybõl, Németországból és Magyarország-ról jelentkeztek.

Az ünnepség reggelén a világfehérbe öltözött, és mi megállapít-hattuk, hogy a novíciák ruhája va-lóban fehérebb a hónál. Nemcsak anovíciák, hanem az egész világ ün-neplõruhát öltött.

A szentmise mély és ugyanak-kor felemelõ volt – ahogyanTilmann atya többször mondta: amagyarok nemcsak nevetnek, hanemsírnak is, amikor ünnepelnek –, ne-vettünk és sírtunk. Nagyon nagy él-mény volt számunkra, hogy kis kó-

rusunk énekelhetett a szentmisén: Kodály „Áll a gyötrött Istenanya” c. mûvét, hiszennagyböjt volt. Az emberi sírásba isteni mosolygás vegyült, amikor Úrfelmutatáskormegszólalt a harang. Éppen dél volt.

Amikor a novíciák a szentmise után a saját szentélyükhöz megérkeztek, kisütötta nap. Csodálatos volt!

Egyikünk megkérdezte Krisztitõl, ill. Klára Mária nõvértõl, hogy ezentúl min-dig ezt a ruhát, vagyis a Mária nõvérek ruháját kell-e hordania. Õ így válaszolt:„Nem kell, de én akarom.”

Szombaton este az egész évfolyam egy órát Kentenich atya sírjánál töltött. Megvoltunk rendülve.

Tilmann atya sokszor beszélt nekünk arról, hogy vannak szent helyek, ahol árada kegyelem. Ezt már sokszor átéltük otthon, Óbudaváron, a saját szentélyünkben,

4140 Oroszi Kriszti – Klára Mária nõvér – beöltözése

Hát igen, gombóc volt a torkokban, potyogtak a könnyek a boldogságtól, azörömtõl és a meghatottságtól, mert olyan volt, mintha a mennyországban lennénk.„A Menny találkozott a Földdel.” Ismét. És csoda volt ezt megélni. Nehéz elmonda-ni, talán nem is lehet, de megélni, felejthetetlen.

Vasárnap délutánra még akadt egy programunk, melyet a Szûzanya intézett elnekünk Kinga közbenjárására. Csak mi, lá-nyok (tízen), bemehettünk Schönstattba.Miután a busz az elõírások miatt nem köz-lekedhet az indulás elõtt tizenkét órával,autókat kellett szereznünk. Kentenich atyasírjánál elidõztünk egy ideig, majd lemen-tünk az õskápolnába egy izgalmas erdeiúton. Sajnos nem lehetett nyugodtan elmé-lyülni, mivel több csoport is megfordult ott, míg mi benn voltunk.

Még beszélgettünk Kinga nõvérrel, aki mindig nagyon derûs, majd indultunkhazafelé.

A hazaút is vidáman, de még inkább fáradtan telt. Azt hiszem, nem kell ecsetel-nem, hogy milyen volt hétfõn bemennem az iskolába: furcsa volt.

Érezni lehetett, hogy szeretetteljeslégkörbe léptünk

Szinte lehetetlen szavakba önteni, amit az ember egy ilyen nagy ünnepen átélt.Érezni lehetett a Menny közelségét. Az Ég szórta ránk kegyelmeit. Mindenholboldog, szeretetteljes embereket lehetett látni. Érezni lehetett Isten jelenlétét, érez-ni lehetett, hogy a szentek mind velünk együtt ünnepeltek. Hogy a Szûzanya vé-gigkísért bennünket, egy pillanatra sem hagyott minket magunkra. Felemelõ érzésvolt látni, ahogy a tizennégy novícia ünnepélyesen Istennek szenteli életét. Meg-ható volt. Csodálatos volt, hogy együtt ünnepelhettünk Klára-Mária nõvérrel éscsaládjával!

Mikor megérkeztünk Schönstattba, a levegõben érezni lehetett a különbséget,érezni lehetett, hogy szeretetteljes légkörbe léptünk. Ezt egész Schönstatt völgyesugározta. Belülrõl teljes megnyugvást éreztem, olyan volt, mintha hazatalált vol-na az ember. Hallottam Kentenich atyát hozzám beszélni, éreztem, mennyire örül,hogy ott vagyok!

Mikor elindultunk haza, jó mélyen beleszippantottam a levegõbe, hogy útrava-lót vigyek a szürke hétköznapjaimhoz… :-) Azt hiszem, ha nem mentem volna el,akkor valami nagyszerût hagytam volna ki az életembõl!”

Oroszi Kriszti – Klára Mária nõvér – beöltözése

Másnap, március 6-án volt A NAGY NAP. A legenda szerint a kenyaiak fohásza-inak köszönhetõen (ugyanis õk még soha nem láttak havat) aznap reggelre hatal-mas hó borította a tájat. Gyönyörû volt. Emiatt a beöltözési mise késõbb kezdõdött,mivel még a püspök is elakadt az úton.

A magyar zászlót én vittem az ünnepségen, így Krisztit az elsõk között láttammeg. Nagyon szép volt. Ruhája még a „hónál is fehérebben” ragyogott, és ehhez amosolya… – azt látni kellett volna! Látszott rajta, hogy nagyon boldog.

Az ünnepi mise nagyon szép volt, a rendezés pedig németes. A magyarok mel-lett ott díszelgett a 3. szövetségi csoport lobogója is. Aztán a beöltözés alatt eléne-keltünk egy nagyon szép éneket (a Stabat Matert) több szólamban. Több helyrõl isjött visszhang, hogy nagyon jól sikerült.

A mise után az új nõvérek bevonultak a kápolnába egy rövid imára, utána pedigvolt alkalmunk gratulálni Klára Mária nõvérnek is.

Szombat délután a lányoknak volt külön program Schönstattban. Lehetõsé-günk nyílt Balázs Kinga Mária nõvért (az Oázis korábbi számaiban volt vele riport)köszöntenünk. Itt tudtunk vele kicsit beszélgetni, majd együtt énekeltünk.

Aztán megnéztük Kentenich atya szobáját, majd elmentünk egy elõadásra, me-lyet három nõvér tartott a hivatásáról. Jó volt ezeket a tanúságtételeket hallgatni.Csak úgy sugárzott belõlük a boldogság! Kellemes meglepetés volt, hogy a lányokmég kérdéseket is tettek föl a nõvéreknek, amikre õk õszintén válaszoltak: „Miután

a nõvér beállt a rendbe, mehe-tett még síelni?” vagy „Volt anõvéreknek szerelmük?”… ésmi mindezekre a kérdésekremegtudhattuk a választ!

Az utolsó nap misével in-dult a kis kápolnában, majd kö-vetkezett az ebéd Klára-Márianõvérrel. Nagyon megható ésszívmelengetõ volt az ünnep-ség – ebben bizonyára a finombor is közrejátszott, melyet azOroszi család szolgáltatott.

Sokat énekeltünk, és többenajándékokat adtak/adtunk neki.Véleményem szerint nagyon ér-

tékes ajándékokat kapott (itt nem feltétlenül az anyagiakra gondolok); a Küldeté-sünk titkai c. könyvecskéket egybefûzve, bõrkötéssel, Ozsvári Csaba elsõáldozásikeresztjét, a régi lánytáborok emlékeit, egy fehér rózsát kaspóval a lányoktól, me-lyen a jelmondatunk szerepel: „Építsünk oázist!”…

„A legenda szerint a kenyaiakfohászainak köszönhetõen aznapreggelre hatalmas hó borítottaa tájat.

4342 A pápára figyelünk

Idézetek XVI. Benedek pápátólIdézetek XVI. Benedek pápátólIdézetek XVI. Benedek pápátólIdézetek XVI. Benedek pápátólIdézetek XVI. Benedek pápától

„A család a legjobb iskola. Ott tanuljuk meg azokataz értékeket, amelyek méltóságot adnak a személynekés naggyá teszik az embert. A családtagok osztoznakbánatban-örömben, és valamennyien érzik, hogy ott-hon szeretet veszi körül õket, pusztán azért, mert egy-azon családhoz tartoznak.”

„A család tehát – egyrészt mert szeretetközösség, másrészt mert életadásra hiva-tott – a Szentháromság képmása.”

„Újítsuk meg törekvésünket, nyissuk meg szívünket és elménket Krisztusnak,hogy úgy éljünk, mint igaz barátai. Ha mellette maradunk, ez az esztendõ az elkerül-hetetlen nehézségek ellenére örömmel és békével teli elõrehaladás lesz számunkra.”

„Krisztus testének és vérének szentsége legyen mindennapi lelki táplálékunk,így haladjunk elõre az életszentség útján.”

„Az a legnagyobb bizonyíték arra, hogy valamennyien a Szentlélek képmásáravagyunk teremtve, hogy csak a szeretet tesz bennünket boldoggá, mert azért élünk,hogy szeressünk és szeretve legyünk.”

„Fontos, hogy a kereszténység nem gondolatok összessége, nem filozófia, vagyelmélet, hanem életmód, szeretet. Csak úgy válunk kereszténnyé, ha hitünk átala-kul szeretetté.”

„Maga az, hogy hirdetjük az üzenetet, nem jut el az emberek szívéig, nem érintimeg szabadságukat, nem változtatja meg az életüket. Ami vonz, az mindenekelõttaz, ha hitben élõ emberekkel találkoznak, akik hitükkel és tanúságtételükkel Krisz-tus kegyelméhez vonzzák õket.”

„A tudományos és technológiai dolgok sokba kerülnek. Isten azonban ingyenadja önmagát. Az élet legnagyobb dolgai – Isten, a szeretet, az igazság – ingyene-sek, és azt mondanám, hogy gyakran kellene errõl elmélkednünk.”

„Ne féljetek Krisztustól, nem vesz el tõletek semmit és mindent megad nektek.”

Oroszi Kriszti – Klára Mária nõvér – beöltözése

Sugárzott az öröm

Nekem nagyon tetszett ez a pár nap Schönstattban. Nagy élmény volt közelebbrõlmegismerkedni a mozgalommal, Kentenich atya életével. Az a világ, amelyben anõvérek élnek, egészen különleges volt számomra, itt mindenki boldog volt, aláza-tos, vicces és õszinte. Érdekesek voltak a különbözõ népek kultúrái is, és hogymilyen jól kijöttek egymással…

Érezhetõ volt Isten jelenléte, mikor ott voltunk az õsszentélyben, a beöltözésimisén, Kentenich atya sírjánál. Mindenki arcáról sugárzott az öröm… Itt az emberotthonosan érezhette magát…

Még boldogabb és még sugárzóbb

Óriási dolog, hogy „útnak indult” azelsõ magyar lány ezen az úton! Talánezért is éreztem úgy, hogy megkülön-böztetett szeretettel fogadtak bennün-ket Vallendarban.

Schönstattban lenni eleve feleme-lõ, de hogy ráadásul egy ilyen eseménykapcsán lehettünk ott, erre szinte sza-vakat se találok! Sosem voltam még be-öltözésen, így még különlegesebb voltez számomra.

Mostanában sokszor hallottam azta kifejezést, hogy „A Menny megérin-tette a Földet!” Ez a beöltözés után is

elhangzott. Nem hiába, azt hiszem, a mostani idõben különösen is megerõsödött aMagyar Schönstatt Mozgalom! Eddig még sosem vettem észre, de a legtöbb Márianõvér tényleg szinte mindig mosolyog! Ettõl lesznek olyan sugárzóak! Kriszti ilyenvolt már akkor is, amikor köztünk volt, de most, hogy Klára Mária nõvér lett, mégboldogabb és még sugárzóbb!”

4544 Kentenich atya tanításából

gát, jóllehet igen jó kifejezõképessége volt tehát nem ezen múlott. Papként éltemeg elõször, hogy valakit lelkileg közel engedett magához, és lelki közelségetajánlott fel neki.

Kentenich atya lelki gondozói stílusa1960-ban írta visszatekintve papi mûködésére:Az arsi plébános életérõl dicsérõen hangsúlyozzák, hogy sok idõt töltött gyón-

tatószékben sõt, megpróbálják összeszámolni ezeket az órákat. Ha nekilátnék,hogy megmérjem azt az idõt, amit hosszú életem során éjjel és nappal fáradhatatla-nul és állandó érdeklõdéssel a lelkeknek tudtam szentelni, meglepõen nagy számjönne ki.

Pálnak élete delén egyetlen szenvedélye volt: Isten és a lelkek. Minden más –ahogy leveleibõl kiolvasható – háttérbe szorult. Így akarja, hogy értsük az élet-programját: Omnibus omnia1 vagy Omnia instaurare in Christo2 „Mindent megújí-tani Krisztusban” vö. értelemszerûen 2Kor 5,17: „Mindaz, aki Krisztusban van, újteremtmény. A régi tovatûnt,lám valami új valósult meg.Ebbõl a szenvedélybõl ada-tott nekem is valami.

A pszichológus énemmély beleérzõképességgelmagába szívta a velem szem-ben álló ember rezdüléseit ésóhajait, a tudatossá válót és atudatalattiban maradót, a jótés a rosszat. Így egy kitárulólelki közelség jött létre, me-lyet az élet kölcsönös átadá-sához kitûnõ elõfeltételéneknevezhetünk.

Az ellenkezõ pólusról, alelki távolságról, a filozófus,metafizikus énem gondoskodott bennem azáltal, hogy Istentõl kapott rendíthetet-len hittel belegyökerezett és belehorgonyzott a Túlvilágiba, az Abszolútba, az Örök-be, a Végtelenbe: a Szentháromság Istenbe.

1 „Mindenkinek mindene” – Rövidítve 1Kor 9,22: Mindenkinek mindene lettem, hogy min-denkit megmentsek.

2 „Mindent megújítani Krisztusban” vö. értelemszerûen 2Kor 5,17: Mindaz, aki Krisztusbanvan, új teremtmény. A régi tovatûnt, lám valami új valósult meg.

Kentenich atya tanításából

Hogy növekedhessenekHogy növekedhessenekHogy növekedhessenekHogy növekedhessenekHogy növekedhesseneka lélek gyökereia lélek gyökereia lélek gyökereia lélek gyökereia lélek gyökerei

Európai Családkongresszus 2010.elõkészítõ írás

Egy öreg fa sorsaErfurtban néhány évvel ezelõtt átépítették a repülõtérhez vezetõ keresztezõdés

egész területét. Az új útvonal kiépítését egy 250 éves vérbükk akadályozta. Nemakarták kivágni, hanem meg szerették volna védeni, ezért a munkagépek hatalmasföldkockát vágtak körülötte (8x8 méteres négyzetben és kb. 2,5 méter mélyen),vastag gerendákkal körülvették, két gép vastag acélkötelekkel az õt körülvevõfölddel együtt gyökerestül 30 méterrel arrébb húzta. Rendszeresen öntözték, deennek ellenére elpusztult. A vastag gyökereket meg tudták menteni, de a milliófinom és még finomabb hajszálgyökeret, melyek mélyen belegyökereztek a földbe,felszívták a vizet és tápanyagokat, elszakadtak.

A mi lelki „gyökereink”Az, ami a vérbükkel történt, emberekkel is megtörténhet. Kötõdés jön létre köz-

tünk és más emberek, tájak, értékek, plüssállatok, autók és egyéb dolgok között.Kötõdünk élményeinkhez, melyek életutunkat meghatározzák. Ám gyakran nem iskell, hogy tudatában legyünk annak, milyen fontosak és állandóságot jelentõk ekapcsolatok számunkra, csak amikor el kell válnunk tõlük, akkor érezzük a fájda-lom nagyságán, a bánaton, a kimerültségen, a lendület hiányán, hogy milyen jelen-tõs és tápláló volt az a kapcsolat lelkünk számára.

Szerencsére megvan az a képességünk, hogy a búcsú vagy a gyász szakasza utánújra gyökeret tudjunk ereszteni. De vannak olyan emberek is, akiknél ez a képességblokkolva van.

Kentenich atya számára a lelki egészség és terhelhetõség fokmérõje egy emberkötõdési szervezete, annak nagysága, gazdagsága és kibontakozottsága volt. Erre ajelenségre Kentenich atya amiatt is érzékeny volt, mert apja semmit sem akart tudniróla, és édesanyjának alig kilencévesen árvaházba kellett adnia õt. Fiatalkorát ké-sõbb olyan idõszakként írja le, mint a nagy egyedüllét és elszigeteltség idejét, melyazzal a nehézséggel kapcsolódott össze, hogy csak nehezen tudta megértetni ma-

4746 Kentenich atya tanításából

szólt: „Mama, mégis veled megyek!” Ez a két perc, melyben a telefon fontosabbvolt nála, elég volt ahhoz, hogy leomoljon a híd, melyet beleérzéssel és gondosanfölépítettem.

Egy kis kirándulás a pszichológia-történetbenA kötõdés-organizmus jelentõsége körül szerzett megfigyelésem és tudásom-

melyet Kentenich atya sok írásában megfogalmazott , felkeltették érdeklõdésemetazon kutatási eredmények iránt, melyeket John Bowly gyermekorvos nyilvános-ságra hozott. Õ a második világháború után Londonban a Tavistock Klinikán létre-hozott egy gyermekpszichológiai osztályt. 1952-ben munkatársával, Robertsonnalmeghökkentõ dokumentumfilmet forgatott „Egy kétéves kislány kórházba megy”címmel. A kislány, akinek édesanyja nélkül kellett a kórházban maradnia, egyértel-mûen mutatja a tiltakozás, a bánat, az alkalmazkodás különbözõ megnyilvánulása-it. Annak idején orvosi körökben ismeretlenek voltak a kisgyermek reakciójánakfázisai, melyet az édesanyjától való elválás okozott. A pszichológusok hevesenvitatkoztak errõl: például Melanie Klein – egy pszichoanalitikus Sigmund Freudiskolájából – követõi a kétéves reakcióit az anyáról való tudattalan fantáziára akar-ták visszavezetni, míg John Bowly ezt az elválási helyzetnek tulajdonította. Min-denesetre Bowly és Robertson elérték, hogy ettõl kezdve a londoni gyermekklini-kákon és késõbb más országokban is a látogatási gyakorlatban jobban figyelembevették a gyermekek igényeit, szükségleteit.Ezzel a fejlõdéslélektanban egy fontos vál-tóállítás történt, mely a kötõdéselmélet ki-alakulásához vezetett. Ez ellen hevesen har-coltak a Freud-követõk.

A kötõdéselmélet idõközben az orvosokáltal általánosan elfogadott, elismert helyetnyert a gyógyászatban. Érdemes eme új isko-la kialakulásának hátterében megvizsgál-nunk a „zseniális autodidakta”, Kentenichatya (így nevezte õt egyszer a római vizitátor,Sebastian Tromp jezsuita atya) pedagógiaigyakorlatát és elméletét. Ezt a következõ cik-kekben tesszük meg, mely honlapunkon ol-vasható: http://csaladok.schoenstatt.hu/Csaladkongresszus/

Elmar Busse atya(rövidített és szerkesztett szöveg)

Kentenich atya tanításából

A lelki közelség és lelki távolság között létre-hozott poláris feszültség áldásos és gyümölcsözõpedagógiai elvnek bizonyult.

Közelség és távolság összhangra talált az Istenés embertárs iránti fegyelmezett, mértéktartóan me-leg, mindenen felülkerekedõ szeretetben. Miközbena bennem élõ filozófus a kor eszméit végsõ össze-függésükben vegytisztán magába fogadta, hogy tisz-tázza és feldolgozza azokat, addig a metafizikus el-rendezte a mozgásokat, az eszméket; visszavezetteõket a végsõ elvekre, melyek öröktõl fogva benne

foglaltattak az isteni Igében és a Szentlélekben fogant szeretetben, és ezért ezeketnem csak az Isten megtestesült gondolatainak, hanem megtestesült kívánságainakis kell tekintenünk. Mivel a kor minden szellemiáramlata utat talált Schönstatt falaihoz, egytõl-egyig jelentõs mértékben hozzájárultak egy mo-dern schönstatti lelkiség ki- és felépítéséhez.

Saját megfigyelésEgy család meglátogatása kapcsán vált szá-

momra világossá, hogy milyen törékenyek le-hetnek az ilyen kapcsolatok. Ez a család a plébá-niáján elõadást szervezett, melyet én tartottam.Náluk éjszakáztam, és két fiúgyermekük másnapreggel látott engem elõször. Négy valamint kétés fél évesek voltak. A reggeli alatt megpróbál-tam a nagy ismeretlen embertõl való félelmüketszemkapcsolattal, grimaszokkal, utánzással,gyengédségekkel eloszlatni. Végül a fiatalabb ne-vetni kezdett és barátságosabbá vált. Az édes-anyának a nagyobbik gyermeket óvodába kel-lett vinnie, s gondolta, magával viszi a kicsit is,de õ legnagyobb meglepetésünkre azt mondta:„Itt maradok.” Tehát megérte a húsz perc keménymunka. Megépült a híd. Az édesanya elismerõpillantása jólesett.

Aztán kaptam egy SMS-t. Amikor elolvastam, megállapítottam, hogy mivel közelvoltam a határhoz, egy külföldi telefontársaság hálózatába kerültem. Anyagi okok-ból természetesen a belföldi hálózatban akartam maradni, melynek itt kisebb volt atérereje. Két percbe telt, míg sikerült beállítani a telefonomat. Ekkor a kisfiú így

4948 Gyereknövelde

Elfogadás és értékelésElfogadás és értékelésElfogadás és értékelésElfogadás és értékelésElfogadás és értékelésaz iskolában és otthonaz iskolában és otthonaz iskolában és otthonaz iskolában és otthonaz iskolában és otthon

Jól hangzó tézis, hogy az otthon az elfogadás, az elfogadó szeretetmegtapasztalásának a helye, míg az iskola pusztán a teljesítménytértékeli. De tényleg így van ez, így kell-e lennie? Nem kellene-e,hogy az iskola e tekintetben is valóban a második „otthonunk”legyen, ahol a gyerekeink megtapasztalják, hogy szeretettel elfo-gadják õket olyannak, amilyenek, illetve az otthoni nagy elfoga-dás nem vezethet-e az iskolai/egyéb teljesítmények csorbulásá-hoz, ahhoz a hozzáálláshoz, hogy „mindegy, milyenek a jegyeim,mindegy, hogyan végzem a feladataimat, mert otthon így is elfo-gadnak”?

Az iskola (tanár) és a gyerek konfliktusában a nevelõ azt várja,hogy a szülõ teljes mértékben álljon ki mellette, és ugyanazt kép-viselje, mint õ, de a gyerek is azt várja tõle, hogy vele harcoljon a

tanárral szemben. Itt a szülõ gyakran harapófogóban érzimagát: egyrészt felnõttként gyakran egyetért a tanár „szi-gorúságával”, hiszen látja a nemes célt, amit ez szolgál, ésa tekintélyét sem szeretné aláásni. Másrészt megerõsíteniis szeretné a gyerekét a felnõttekkel szemben, a felnõtt vi-lágban vívott harcában. Mit tehet a szülõ ilyen helyzet-ben? Mi a helyes stratégia?

Tapasztalatunk szerint vannak (lustább, hanyagabb, la-zább) gyerekek, akiknél a szülõnek nagyon komolyan kellvennie az iskolai értékelést annak érdekében, hogy a gye-reket jobb teljesítményre ösztönözze (bizony, a jegy szá-mít, édes fiam!), és vannak olyan (ideges, állandóan megfe-lelni akaró) gyerekek, akiknél a szülõ dolga pont az, hogylazán legyintsen a véletlenül becsúszott rossz jegyekre (dehiszen tudod, hogy a jegy nem számít, kedvesem, a lényeg,hogy te mindent megtettél, megtanultál, a maximumot nyúj-tottad!)…

Egy tanár meséli:A rendszerváltás éveiben egy budapesti gimnáziumban tanítottam, és a negye-

dikbe átbukott hozzám egy fiú (négy tárgyból húzták meg), akit emiatt érettségiznisem engedtek. A fiú teljes feketében, kopaszon, bakancsban tartotta rettegésben aziskolát: bõrfejû, újnáci, sátánista – ezeket mondták róla. (Akkoriban kezdõdött ez ahisztéria a bõrfejûekkel, neonácikkal, rengeteg félelmetes hír terjengett asátánistákról. Az iskolában hisztérikus légkör uralkodott.)

Tedd könnyûvé énnekem ezt a nehéz hûséget

TTTTTandemandemandemandemandem

Valójában teljesen hétköznapi eszköz. Ugyanúgy kétkereke van, mint bármelyik másik kerékpárnak, csaknyeregbõl, pedálból, láncból és fogantyúból van eggyel

több. A 19. házassági évfordulónkon kölcsönöztük ki, és 40 kilométert nyomban le iskerekeztünk vele. Talán az évforduló, talán az „összeláncoltság” tette, de azonnal úgyéreztük: ez az elmés közlekedési eszköz a házasságot, a mi házasságunkat jelképezi.

Az elsõ benyomásunk nagyon kedvezõ volt. Amint el tudtunk indulni, örömmeléreztük át, mennyire könnyû vele tekerni! Könnyebb,mint a szimpla biciklin. Úgy látszik, együtt erõsebbekvagyunk! Aztán az elsõ kanyarnál ráébredtünk: veszé-lyesebbek is!

Annak, aki elöl teker, erõsebben kell fognia a kor-mányt, jobban meg kell terveznie a kanyarokat. Nekikell vigyáznia a hátul ülõre. A kormányostól felelõs-ségteljes magatartást követel meg a pozíciója. A hátulülõnek viszont rá kell tudni bíznia magát az elöl ülõre,hiszen õ nem lát elõre semmit, csak az elõtte ülõ hátátnézheti, és kormányozni még ha akarna se tudna. Lekell hát mondania arról, hogy õ irányítson: ezt csak aszavaival, a javaslataival teheti meg, ugyanakkor életétteljesen rá kell bíznia a kormányosra.

Az elindulás, minden egyes kanyar és minden gödör kikerülése traumatikus él-mény, de csak addig, míg rá nem jövünk arra, hogy idõben meg kell beszélnünk min-dent. Kommunikálnunk kell egymással, és akkor teljes lesz az összhang, sikeres leszaz indulás, együtt, egyszerre tudunk tekerni, meg tudunk állni, nem lesz veszélyeskanyarodni, pocsolyát kikerülni, és fel tudunk készülni a fenéksajdító bukkanókra is.

Izgalmas élmény tandemezni azért is, mert a tandemet láthatólag mindenki ked-veli. Az emberek, kicsik és nagyok egyaránt, örömmel integetnek, mutatják egymás-nak, mint valami különlegességet, valami eredeti értéket: Nézd, ott egy tandem!Még azok is elismeréssel csettintenek, akik sohasem mernének ráülni. Vannak perszeellendrukkerek is, akik gúnyos mosollyal nézik a tandemmel való imbolygó elindu-lás nehézségeit. Szinte szurkolnak, hogy mikor esünk már el a nehézkes induláskor:essenek csak orra – gondolják –, tanulják meg õk is, mennyire reménytelen próbál-kozás egy másikhoz odaláncolva elõre haladni!

Amikor negyven kilométer letekerése után visszaadtuk a kölcsönzõben a tande-met, a kölcsönzõs megkérdezte, hogy volt-e valami gondunk. Nevetve mondtuk:„Nem, nem volt semmi gond. De ehhez kellett 19 házasságban letöltött év is!”

Kedves ifjú párkeresõ barátom, ha az igazit keresed, és meg akarod tudni, hogyaz illetõvel passzoltok-e egymáshoz, vidd el egy körre tandemen!

5150

teljesen más típus, mint a tekintélyelvû irányítás. Ebben az esetben minden kérdés-ben a vezetõ dönt, és mindenki szót fogad. Ez elég kényelmes, mert mindig hallom,hogy mit kell tenni. Ilyen módon azonban esélye sincs a növekedésnek. Természete-sen jó, ha van egy elöljáró, akitõl tanulnak, de még jobb, ha az élet nevel. Sokszoregészen jámbor szülõknek borzasztó gyenge jellemû gyermekeik nõnek föl, mertnem kapták meg a lehetõséget, a szabadságot ahhoz, hogy döntésük erõsödjön,hogy megtanulják „kézben tartani”, irányítani saját személyiségüket.

Örüljenek, ha gyermekük ellentmond! Erõsítsék, bátorítsák õket mindabban,amiben erõsek! De ne így: ezt kell tenned, mert neked ez a dolgod! Nem! Inkábbösztönzõen: Jaj de jól csinálod! Csak így tovább!

Mit tegyünk, ha kamaszunk a viselkedésével büntet, sértõdötten bezárkózikstb. Ráhagyjuk vagy mondjuk azt, hogy elég, megállj?!

Tilmann atya: Hm… Általában túl korán mondjuk, hogy nem szabad. Ne mond-juk ki rögtön! Mindig jobb, ha elõször néhány szót váltunk egymással, vagy ha errenincs éppen alkalmunk, várunk. És ha kell, még egyszer, sõt többször is kezdemé-nyezzük a beszélgetést.

Részletek Uzsalyné dr Pécsi Rita: MA A SZERETETNEK MÁS ARCA VAN c.könyvébõl, melyben Tilmann atya válaszol nevelési kérdésekre.

Ma a szeretetnek más arca vanMa a szeretetnek más arca vanMa a szeretetnek más arca vanMa a szeretetnek más arca vanMa a szeretetnek más arca vanTilmann atya nevelési kérdésekre válaszol

Szülõk tettek fel nagyon hétköznapi nevelésikérdéseket a legkülönbözõbb területekrõl:

hisztizsebpénzbizalom, ha lebukottudvarlás, testiségkiskamaszok meggyõzéseszámítógépkövetkezetesség és irgalmasság a ne-velésbenrendkitartás, kötelesség, élettani lustaságkíméletlen kritizálás stb.

Tilmann atya ezekre és a többi mindenna-pi kérdésünkre valóban nem mindennapi vá-laszokat kínált. Néha úgy tûnt, mintha nem isa kérdésünkre válaszolt volna. Egy-két mon-dat után azonban mindig kiderült, hogy csak

GyereknöveldeGyereknövelde

Sokat beszélgettem a fiúval, és felfedeztem, hogy milyen sok érték van benne:szeretne – a maga módján – egy jobb világot létrehozni, nemes eszmény lebegettelõtte, jóllehet az eszközök, amelyeket ehhez fel akart használni, bûnösek voltak,az elképzelései pedig zavarosak. Az iskolában még volt vagy 10-15 hasonló bõrfe-jû társa.

Elértem az igazgatónál, hogy az iskolanapokon tarthassunk egy fórumbeszél-getést errõl a kérdésrõl – tanári, igazgatói felügyelet, jelenlét nélkül. Megalkottuka beszélgetés szabályait: ki hány percet kap, mikor kérdezhet a közönség stb. Abõrfejûek 4-5 képviselõt állítottak ki, én pedig elhívtam egy papot, egy történésztés egy író-mûfordító helyi lakost.

A fórumbeszélgetésre zsúfolásig megtelt az iskola aulája. Mindenki a megadottidõkeretben elmondhatta, kifejthette a véleményét a témáról: meghallgattuk egy-mást, rögzítettük, hol, miben nem értünk egyet, de azt is, amiben közös pontrataláltunk. A fiatal pap például megdicsérte a bõrfejûeket, amiért tenni szeretnénekegy jobb világért, és nem az önpusztító élvezetekben merülnek el…

A végén egymás kezét fogva elmondtuk a Miatyánkot. Látszólag nem történtsemmi, de mégis megváltozott minden: a fiú elkezdett tanulni, végül sikeresenleérettségizett.

Évek múlva egyszer összefutottam vele: még mindig bakancsban járt, de a te-kintete nyíltabb, mosolygósabb, az énje kiegyensúlyozottabb lett: fõiskolás diákvolt.

Errõl és még más gyermekneveléssel kapcsolatos témákról honlapunkon lehet arádiómûsorokat meghallgatni:

http://csaladok.schoenstatt.hu/Eletre-novelo-schonstatti-musor-a-gyereknevelesrol-a-Maria-Radioban.html

Sokszor elõre látjuk, hogy gyermekünk rosszul fog dönteni. Egy egyszerû uta-sítással elkerülhetõnek látszik egy kényes vagy fájdalmas helyzet. Mi a helyes?Megparancsolni „a jót” vagy a tapasztalat nevelõerejében bízni?

Tilmann atya: Mindig gondoljanak arra: „ezaz én lányom, ez az én fiam…” mert ha õ az enyém,akkor talán nem lehet annyira buta, hogy ezt csi-nálja. Hiszen a mi családunkból való. Próbáljunkmeg talán sokkal nagyobb szabadságot adni neki.

De ha Önt a szülei a családban nagyon szigo-rúan nevelték, akkor a példa nyomán azt fogjamondani: az én édesapám, édesanyám is ilyenszigorú, kemény volt és az jót tett nekem. Ez hi-bás gondolkodás. Ma a szeretetnek más arca van.

A mai nevelõ sok szabadságot ad a gyermek-nek azért, hogy növekedhessen az önállósága. Ez

5352

közlekedési szabályainak” megtanulásá-ra érdemes legalább annyi idõt és energi-át szánni, mint pl. egy gépkocsi vezetésé-hez szükséges jogosítvány megszerzésére.– Ezért jöttek létre az elõadások, és azokszerkesztett változata. Sokszor tapasztal-hattuk, hogy „a hit hallásból ered”, az elõ-adás során létrejövõ élõ kapcsolat atmosz-féráját biztosan nem lehet „papír alapon”közvetíteni, mindent nem is kívántunkleírni, mégis hasznosnak láttuk, hogyilyen formában is felidézhetõk legyeneka gondolatok, és a tanácsok.

Joseph Kentenich pedagógiai rend-szere – amelyre a Kulcs a neveléshez ki-adványsorozatunk és elõadássorozatunképül – prófétikus mû, mert messze meg-elõzve korát olyan irányt mutat, amelyeta modern neveléstudomány, a fejlõdéslé-lektan, az agykutatás teljes mértékben alá-támaszt. Egyszersmind zseniálisan egyszerû is, mert olyan szemléletmódot nyújt,aminek segítségével szülõként, nagyszülõként és pedagógusként is normál megol-dást találhatunk mindennapi nevelési/önnevelési problémáinkra.

Mesterünk 58 évig dolgozott nevelõként. Eközben számtalan formában kutattaés összegezte, mit mondanak a tudományok, a nagy nevelõk, mit a Kinyilatkoztatásés a szentek arról, hogy hogyan lehetséges valóban erõs, szabad lékekkel és jókedvû-en szolgáló embert nevelni a ránk bízott gyermekekbõl, önmagunkból. Rendszeré-ben tehát szóhoz jut a Lélek, és minden haladónak mondható tudományos eredmény,sõt a mindennapok tapasztalatai is. Mindig visszatérõ kérdése: Mit üzen Isten nekünkaz élet által? Vezetésével valóban az „eszme és az Élet nászának” részesei lehetünk.

Tapasztalatait, tanításait schönstatti utódai szerkesztették továbbadható egysé-gekbe, több kötetben. Ezekbõl sokat merítettünk. Elsõ sorban Pater Heinrich Hugötkötetes munkájából, illetve P. Herbert King szöveggyûjteményébõl, valamintTilmann Beller schönstatti atya könyveibõl, a több évtizedes magyarországi tevé-kenysége alatt megtartott elõadásaiból, valamint a vele való beszélgetésekbõl.

Kihez szól ez az összeállítás?Elsõsorban a szülõkhöz, hiszen õk a „hivatásos” és a Teremtõ által küldetéssel

felkent nevelõk. Természetesen a gazdag tartalomból nem csak õk, hanem mindennevelõ támaszt kaphat munkájához. A kiemeléssel csupán tudatosítani kívánjuk aszülõi szerep fontosságát, mert az a tény, hogy lényegesen kevesebbet vagyunkegyütt gyerekeinkkel, ezt a küldetést elhomályosítja.

Gyereknövelde

más irányból közelített és ezáltal új távlatokat nyitott az eddigi – néha bizonyeléggé sekélyes – megoldásaink helyett. Tanácsai nyomán nemcsak egy-egy konk-rét kérdésben láttunk végre tisztán, hanem azok olyan szemléletformáló támasztjelentettek, hogy késõbb is számtalan helyzetben kiutat mutattak.

Nagyon bátorító volt fölismerni azt, hogy a gyermeknevelés célja nem válto-zott, az alapja is változatlanul csakis a feltétel nélküli szeretet, de kétségtelen, hogyma ennek „a szeretetnek más arca van”, ahogyan Tilmann atya olyan kitartóantanítja… (Ezt próbáltuk fölidézni a borítón is. Aki pl. hozzám hasonló generációstudatlanságban van, nem egykönnyen érti meg a <3 jelet. Javaslom, hogy beszél-gessen sokat tizenéves csemetéjével, ez ugyanis egy kicsit elfordult szívalak, mintmegtudtam, és ugyanúgy azt fejezi ki, mint a kép másik oldalán az együttlét: szeret-lek! Nos, a nevelésünkben is néha ennyire más arca van a szeretetnek!)

És miért éppen Tilmann atyát kérdeztük? Hiteles, sugárzó, karizmatikus egyéni-ség, Kentenich atya tanítványa, a Szûzanya embere. Az Oázis olvasóinak nyilvánnem szükséges õt bemutatni. Azt mondta: „Látja, ez a mi utunk: a Schönstatt vála-szol! Önök ismerik az igazi kérdéseket – én igyekszem a Lélek mélyét kutatni és ezaz együttmûködés, ez segít, ebbõl születik a Válasz.”

Hatalmas tapasztalata, letisztult megfogalmazásai, kedves szigorúsággal, finomhumorral és megtisztelõ szeretettel társulva –, követhetõvé teszik az Életet szolgálótanácsait. Kívánom, hogy aki csak kézbe fogja ezt a kis beszélgetõ-könyvecskét,felismerje a szeretet régi-új arcát, és ez a találkozás valóban válaszokat jelentsen asaját nevelési kérdéseire is!

Úgy fejeztük be: „Talán majd máskor folytatjuk. Most elég. Pont.”Ez most rajtunk is áll! Kérlek Benneteket, ha segített, ha tudtátok használni, és

szívesen faggatnátok tovább, küldjetek kérdéseket, hogy nyáron folytathassuk!Nagyon várom! rita.pecsi@gmail.com

A nevelés az élet szolgálataA nevelés az élet szolgálataA nevelés az élet szolgálataA nevelés az élet szolgálataA nevelés az élet szolgálataKentenich-pedagógiai sorozat indult –„anno” élõben és végre írott formában is

Elõször Óbudaváron rendeztük meg, Pécsett már 3. éve (minden hónap másodikszerdáján a Kolping Házban), Budapesten 2009 szeptembere óta tart (minden hó-nap elsõ keddjén az ELTE TTK Déli tömb, Kitaibel Pál teremben) a Kentenich atyapedagógiáját feldolgozó elõadássorozat. Ennek részleteit sok iskolában, tantestü-letnek, szülõi körnek, családfórumon és egyéb rendezvényen is elmondhattam, ren-geteget beszélgethettünk róla, számtalan visszajelzést kaphattam arról, hogy mi-csoda kimeríthetetlen kincset hagyott ránk Kentenich atya, mekkora segítségetjelent nevelõi szemlélete. Sokoldalú és követhetõ útmutatást nyújt az egyes kor-osztályokat tekintve a csecsemõktõl a felnõttkorig. Nyilván a „mazsolázás” is hasz-nos lehet ebbõl a hatalmas életmûbõl, de úgy gondoltuk, hogy az „Életre vezetés

Gyereknövelde

5554 Nõi rovat

Nô(k) klisék nélkülNô(k) klisék nélkülNô(k) klisék nélkülNô(k) klisék nélkülNô(k) klisék nélkül(Kentenich atya gondolatai)

Vannak kérdések, amelyeket nem háríthatunk át szak-emberekre, amelyeket nekünk kell megválaszolnunk.Ilyen sürgetõ kérdés ma számunkra, nõk számára: miaz én nõi identitásom? Mi tehetek én ma?

Az a kérdés, hogy hogyan válhat ma gyümölcsö-zõvé a nõi lét, Kentenich József atyát (1885–1968)egész életében foglalkoztatta. Nem túlzunk, ha a XX.század nõkérdése úttörõjének nevezzük. Kentenichatya állást foglalt a modern nõmozgalom különbözõszakaszaival kapcsolatban. De õ maga is életre hívott

egy nemzetközi nõmozgalmat Schönstatton belül: különbözõ közösségeket, ame-lyek különbözõ hangsúlyok szerint szervezõdnek. Mert nõ és nõ között különbségvan, és Kentenich atya szándéka az volt, hogy Schönstatton keresztül minden nõsaját személyiségét, saját életútját és saját életformáját bontakoztathassa ki.

Kentenich atya a nõnevelést nagy távlatokban látja: ahhoz, hogy a kultúránk-ban rejlõ erõket építõ módon mozgósíthassuk, olyan nõkre van szükség, akik fel-nõttek a kihívásokhoz. Ahhoz, hogy az egyház ebben a világban betölthesse fel-

adatát, olyan nõkre van szüksége,akik tisztában vannak identitásuk-kal, és képesek egészen egyéni mó-don felelõsséget hordozni.

Klisék nélküli nõ(k) – ez a céljaKentenich atya nevelõ munkájá-nak. Ennek a nevelésnek a közép-pontjában Mária áll, mint az a nõ,akiben a nõi lét kiteljesedett, és akiminden egyes nõnek segítségéresiet, hogy nõként kiteljesedhessen.

Kentenich atya következõ gon-dolatai kihívásként és bátorításulszolgálnak, hogy merjünk ma nõklenni, és hogy örömmel legyünkazok.

Gyereknövelde

Buzdításként, az elõadássorozaton résztvevõk néhány zárógondolatával ajánl-juk a Kentenich-pedagógia megismerését.

– Ha én ezt ifjú koromban hallhattam volna! Mennyi bizonytalanságot helyretett volna fiatal szülõ koromban!

– Másképpen látom a gyermekeimet és magamat.– Immáron a többedik elõadás résztvevõjeként azt veszem észre magamon, hogy

a problémák megközelítése, szemlélete alakul át bennem. Sokkal biztonságosabbankezelem a nehéz szituációkat.

– Sok mindent megértettem, így már nem érzem annyiszor, hogy csak barkácsolok.– Eleinte úgy tûnik, mintha magától értetõdõ dolgokról lenne szó, aztán észre-

veszem, hogy a leglényegesebb pontokra mutat rá.Összefoglalva talán legtalálóbban úgy fogalmazhatunk, hogy egy „gyõztes”

pedagógiát fedeztünk föl, amire bátran rábízhatjuk magunkat.

Életre növelô – schönstatti mÉletre növelô – schönstatti mÉletre növelô – schönstatti mÉletre növelô – schönstatti mÉletre növelô – schönstatti muuuuusorsorsorsorsora gyereknevelésrôl a Mária Rádióbana gyereknevelésrôl a Mária Rádióbana gyereknevelésrôl a Mária Rádióbana gyereknevelésrôl a Mária Rádióbana gyereknevelésrôl a Mária Rádióban

Mûsorvezetõ: Varga Erika, Zajkás Péter és Rozivalamint Uzsalyné Pécsi Rita, aki a mûsorban Kente-nich atya pedagógiájából merítve világítja meg azadott kérdést.

Kéthetente szerdánként 21–21.30-ig. Megjelent a mûsorok elsõ CD felvétele Pozsgai At-

tila szép CD borítójával.Ára: 800 Ft + postaköltség.Szép ajándék lehet!

Kiadványaink megrendelhetõek:

a Családok a Családért Egyesület kiadványai:Mészáros Zsuzsa, 8272 Óbudavár, Fõ út 11., Telefon: 21/382 8558

Óbudavár, Kistelek u. 2. ill. kiado@csaladakademia.hu

a Családakadémia-Óbudavár Egyesület és a többi kiadó kiadványai:kiado@csaladakademia.hu

Palásthy Imre, 8175 Balatonfûzfõ, Kilátó köz 3.Tel.: 20/989 2759

A Kulcs a neveléshez sorozat könyvei a szerzõnél is megvásárolhatóak:rita.pecsigmail.com 30/989 7663 7627 Pécs, Hétvezér u. 2.

5756 Nincs/Van boruk!, Gólyahír

NincsNincsNincsNincsNincsborborborborborukukukukuk

Imádkozzunk, és kérjük a Szûzanyaközbenjárását:

az árvíz fenyegetettségében élõkért a magyar családokért a magzatok szeretetteljes elfogadá-sáért nehéz helyzetben lévõ családjain-kért beteglábú testvérünkért a Schönstatt szentély kegyelmei-nek kiáradásáért nehéz helyzetben lévõ házaspárért a Joó családért, és beteg kislányu-kért, Ritáért Kentenich atya szentté avatásáért.

VVVVVan boran boran boran boran borukukukukukHálát adunk:

az Európai CsaládkongresszusértSchönstattban imameghallgatásokért családjainkért, gyermekeinkért a közelgõ nyári szünetért a Mária Rádió schönstatti mûsora-iért hálát adunk a Családakadémia le-köszönõ vezetõiért és áldást kérünkaz új elnökség munkájára.

Örömmel tudatjuk, hogy 2010. áp-rilis 1-jén megszületett elsõ kislá-nyunk, Kinga! A boldog szülõk:

Bartal Gergõ és Orsi

Szívbõl gratulálunkés kérjük a Jóisten áldását

az egész családra.

GólyahírGólyahírGólyahírGólyahírGólyahír

Fõzõcske

FôzôcskFôzôcskFôzôcskFôzôcskFôzôcskeeeee

BurgonyaomlettHozzávalók: 40 dkg burgonya,10 dkg húsos, füstölt szalonna, 8 tojás, 1 fej

hagyma, 1 dl tej, 1 evõkanál liszt, 1 csokor metélõhagyma, sóA burgonyát héjában megfõzzük. Meghámozzuk, 3 mm vastagon felszeletel-

jük. A füstölt szalonnát kockákra vágjuk, megpirítjuk, zsírján üvegesre pároljuk akockára vágott hagymát. Hozzáadjuk a burgonyakarikákat, és mindkét oldalonmegpirítjuk. Sóval, borssal ízesítjük. A tojásokat felverjük, összekeverjük a liszttelés a tejjel. Sózzuk, majd a hagymás burgonyára öntjük. Keverés nélkül, kis lángonaddig sütjük, amíg a tojás megszilárdul. Frissen vágott metélõhagymával meghint-ve kínáljuk.

Bundáskenyér – könnyített változatHozzávalók: 8 szelet kenyér (kb. 80 dkg), 10 dkg reszelt sajt, 4 tojás, 2 dl tej, 4

evõkanál olaj, 2 teáskanál ételízesítõ, 2 gerezd fokhagyma, ízlés szerint törött borsés õrölt szerecsendió-virág, a tepsihez 4 evõkanál olaj.

A sütõt közepes lángra kapcsolom. A kenyérszeleteket félbevágom. A tepsitbeolajozom. A tojást a tejjel habosra verem, belekeverem a fûszereket és a zúzottfokhagymát.

Minden darab kenyeret belemártok a fûszeres tojásba, majd egymás után addigmártogatom, amíg el nem fogy a tojás. Ezután a kikent sütõlemezre teszem a nedveskenyereket, szorosan egymás mellé. A már forró sütõbe tolom, és addig sütöm, amígszép pirosas-barna nem lesz a tetejük. Még tûzforrón meghintem reszelt sajttal, ésazonnal tálalom. Saláta vagy savanyúság illik hozzá.

Egyszerûbb túrógombócHozzávalók: 1 l tej, kb. 20-25 dkg búzadara, 5 dkg cukor, 2 cs. vaníliás cukor, 1

citrom reszelt héja, 1 kg túró, pirított zsemlemorzsa, cukor, fahéjA tejbõl és a búzadarából a cukorral, illetve a vaníliás cukorral nagyon sûrû

tejbegrízt készítünk. Ha kész, hozzákeverjük a túrót, a citromhéjat, és hagyjukannyira kihûlni, hogy kézzel gombócokat formázhassunk belõle. Akár elõzõ nap isel lehet készíteni. A zsemlemorzsát vajon megpirítjuk, cukrot, fahéjat keverünkhozzá, és megforgatjuk benne a túrógombócokat. Átmelegítjük. Cukros tejföllel,porcukorral tálaljuk.

5958 Hírek

Óbudavári hírekÓbudavári hírekÓbudavári hírekÓbudavári hírekÓbudavári hírek2010. 05. 12.

2010. április 13-án Óbudaváron közgyûlést tartott a Családok a Családért Egye-sület és a Schönstatt-Szentélyt Magyarországnak Alapítvány. A résztvevõk elfo-gadták mindkét szervezet 2009. évi pénzügyibeszámolóját.

Áttekintették a szervezetek elõtt álló fel-adatokat.

A Családok a Családért Egyesület pályá-zott a Renovabis külföldi egyházi alapítvány-hoz a Diós ház fejlesztésére elnyert támoga-tás kiegészítésére. Nyert 4 900 000 Ft-ot.Ebbõl a támogatásból a Diós Ifjúsági Turista-ház épületének folytatásában még kialakítás-ra kerül egy fiú, lány vizesblokk a táborozók-nak, egy apartman a kísérõ tanárnak és egycsoportszoba.

A http://csaladok.schoenstatt.hu/UMVP-3.-tengely-Dios-Ifjusagi-turistahaz.htmlcímen nyomon követhetõ a projekt alakulása.

A Schönstatt-Szentélyt Magyarországnak Alapítvány megkezdi május hónap-ban a Képzõház II. épületének építését.

Ez alkalommal is köszönetet mondunk mind a két szervezet részérõl és az egészMagyar Schönstatt Család részérõl a nagylelkû és hûséges adományokért.

A tavasz folyamán sok zarándokcsoportot fogadtunk. Érkeztek Kárpátaljáról,Erdélybõl, Kelet-Magyarországról, Lentibõl, Budapestrõl, Budapest környékérõlés Táplánszentkeresztrõl.

A márciusi és áprilisi önkéntes munkanapon kevesen vettek részt, de nagyonsokat végeztek.

A kápolna jobb oldalán kialakítottak egy új tûzrakó helyet és színpadot, hogybaloldalon, Ozsvári Csaba emlékhelyén, zavartalanul el lehessen idõzni.

A kultúrház udvarában a tetõ alatti részt térkövezni fogjuk. Ennek a helyét isönkénteseink ásták ki. Köszönjük szépen a munkájukat és bátorítjuk minden vál-lalkozó kedvû barátunkat, vegyen részt ez alkalmakon. Az önkéntes munkanapokidõpontjai itt találhatóak: http://csaladok.schoenstatt.hu/Osszesitett-naptar.html,

Gyerekszáj

Óriási Óriási Óriási Óriási Óriási apróságokapróságokapróságokapróságokapróságok(gyerekszáj)

Csöngetnek. Megyek ki a kertka-puhoz, 4 éves kislányunk szalad utá-nam kíváncsian. Én beszélgetésbeelegyedek az érkezõ hittérítõkkel,Panka viszont megunja, bemegy.

– Ki jött hozzánk, Panka? – kérdeziférjem a házban.

– Á, senki papa. Csak jött két embermegmondani, hogy Jézus szereti amamát!

☺Felelõs döntésArról beszélgetünk a gyerekekkel,

vajon lesz-e még kistestvérük.Dani, a 6 éves legidõsebb, gondter-

helten néz ránk két húga gyûrûjében:– De mama, papa, én nem tudok

több gyereket felnevelni!☺

Távozz tõlem sántán!Mivel óvodás gyerekeink egyre

nyafogósabban viselték a vasárnapimisét, felajánlottuk, hogy aki meg tudjegyezni valamit az evangéliumbólvagy a pap bácsi beszédébõl, az jutal-mat kap mise után. Az evangélium Jé-zus megkísértése volt. A következõrész fogta meg õket: „Ekkor a sátánJeruzsálembe vitte, a templom párká-nyára állította.” (Lk 4,9) Hazafelé ki-sebb teológiai vita alakult ki közöt-tük, hogy mi is volt hallható pontosan:

– Jézust felküldte a magasba egy sa-kál!

– Nem, felküldte a hegyre sántán!– Dehogy! Felküldött a hegyre egy

sárkányt!

Keresztkérdés– Mama, mikor lesz itthon megint

keresztrejtvény út?– ?– Tudod, amikor visszük a keresz-

tet ide-oda a lakásban és keressük akövetkezõ állomást…

☺Kérdeztük a kisfiunkat, hogy sze-

retne-e még egy testvért.Igen, de majd csak akkor, ha ez el-

fogy! – bökött az öccse felé.☺

Tudod-e, hogy mi az, hogy tenger?– kérdeztük kisfiunkat.

Tudom – mondta büszkén –, hát egynagy kupac víz.

☺Legidõsebb unokám, Balázs nagyon

rossz étvágyú kisgyerek volt. Az any-ja etette volna, de biztatása nemigenjárt sikerrel. Egyik nap, mikor már azétkezés fontosságát ecsetelõ mindenérve csütörtököt mondott, elõkapottegy éhezõ afrikai gyerekek megsegí-tésére biztató szórólapot, melyen egycsontsovány négerkisgyerek képevolt, Balázs elé tet-te az asztalra és eztmondta:

– Ha nem eszel,ilyen leszel!

Balázs hatal-masra nyitott, cso-dálkozó szemek-kel meredt azanyjára, és azt kér-dezte:

– Ilyen fekete?

6160 Hírek

Schönstatt Szentélyt Magyarországnak AlapítványSchönstatt Szentélyt Magyarországnak AlapítványSchönstatt Szentélyt Magyarországnak AlapítványSchönstatt Szentélyt Magyarországnak AlapítványSchönstatt Szentélyt Magyarországnak AlapítványKözhasznúsági jelentés 2009.

1. A 2009. évi gazdálkodás bemutatása:Források:

Nyitó készlet: 370 ezer FtTámogatások: 8.432 ezer FtVisszatérítendõ tám. visszafiz.: 1.200 ezer FtBetétkamat: 9 ezer Ft

Összesen: 10.011 ezer Ft

Kiadások:Beruházás: 872 ezer FtVisszatérítendõ tám. Egyesületnek: 500 ezer FtKölcsön törlesztése: 8.450 ezer FtBankköltség: 4 ezer FtZáró készlet: 185 ezer Ft

Összesen: 10.011 ezer Ft

2. Közhasznú tevékenység:Az Alapítvány elsõdleges célkitûzése a kápolna, ezt követõen egy képzõ köz-

pont és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló épületek felépítése. A költségek ezek meg-valósítására vonatkoznak (gazdasági bejáró lefedése, pergola készítése, csempézés,építési törmelék elszállítása).

Központ beruházása: 872 ezer Ft3. Cél szerinti juttatások:Az Alapítvány 2009-ben a Családok a Családért Egyesületnek 500 ezer Ft vissza-

térítendõ támogatást nyújtott. Az Egyesület 2008-ból áthúzódó tartozásként vissza-térített 700 ezer Ft-ot, valamint visszatérítette a 2009-ben igénybe vett 500 ezer Fttámogatást.

4. Költségvetési támogatások felhasználása:Az Alapítvány a 2007. évi személyi jövedelemadók 1%-ból 2008-ban 3 ezer Ft

költségvetési támogatást kapott, melyet 2009-ben a központ beruházására fordította.5. Köszönetnyilvánítás:A Schönstatt Szentélyt Magyarországnak Alapítvány ezúton fejezi ki köszöne-

tét mindenkinek, aki tevékenységének ellátáshoz a tárgyévben anyagi vagy nemanyagi segítséget nyújtott.

Óbudavár, 2010. március 14.Therné Rapcsák Ágnes

kuratóriumi elnök

Hírek

vagy itt:http://csaladok.schoenstatt.hu/Onkentesek.html

Óbudaváron most a családnapokelõkészítése folyik. Festettünk az MHCüdülõkben, a Képzõházban, készültek ki-sebb tárolók a szálláshelyeken, szépül-tek, apró kényelmi berendezésekkel gya-rapodtak a szobák.

A kultúrház udvarának térkövezése folyamatban van, megoldásra kerül a biz-tonságos bejárás és az udvar bekerítése is, hogy a kis gyerekek biztonságban legye-nek a gyerekfoglalkoztatás idején.

Igyekszünk javítani a játszóház felszerelését, berendezését, a gyerekfoglal-koztatás általános feltételeit. Ehhez azonban nagy szükségünk van a szülõk segít-ségére is, olyan értelemben, hogy az alapvetõ, mindannyiunk érdekeit szolgálószabályokat megbeszélik gyermekeikkel.

2010. április 10-én ünnepeltük a kápolnaszentelés 5. évfordulóját. Mintegy300-an voltunk együtt.

Mészáros Zsuzsa

6362 Családakadémiai hírek

úgy teszel, mintha fontos len-ne, mit akarnak mások, s köz-ben a magad vacakságaivalfoglalkozol!” Lánya dühki-törésétõl letaglózva Annie el-fut az esti szürkületbe. A nagyfájdalom e helyen végre ki-törhet belõle, s szabad folyástenged könnyeinek… Életéretekint, és keserûen veszi ész-re, hogy mindig ott élt, aho-vá nem tartozott, Amerikanem volt az otthona, de Ang-lia sem lenne az, ha most odavisszatérne. Mindenhol ide-genként kezelték õt. Igazá-ból sehová sem tartozik.Nincs otthona, mióta az édes-apja meghalt. Céltalanul sod-ródik ide-oda rokonok nél-kül, gyökértelenül.

Valaha ezt nagy erõnekvélte. Megvolt az a képessé-ge, hogy minden nehézségnélkül beilleszkedjen bárho-vá, minden csoportba be tud-ta hízelegni magát, minden helyzethez tudott alkalmazkodni, minden kultúrábabele tudott helyezkedni. Érzékelte, mit várnak el tõle, mit kéne ismernie és tennie,ha gyõzni akar. Munkájában, melynek oly sokáig rabja volt, ez a tehetség segítette,hogy mindent elérjen, amit elnyerni érdemes.

Ám Grace balesete óta minden, amit elért, értéktelennek tûnt. Mivel elvesztettea képességet önmaga megközelítésére, nem tudta megközelíteni a saját gyermekétsem, ezért bûntudat gyötörte. Az aktivitás vált számára az érzelmek pótlékává.

Õ már nem tudja, hogy is van ez…A „suttogó” egészen más életstílusban élt. Két lábbal állt a földön, szoros össze-

köttetésben a természettel, nem a cselekvõ típusú ember, hanem olyan, aki megkí-sérli jó megfigyelõképességével, érzékenységével és pszichológiai adottságávalbeleélni magát a traumát szenvedett ló helyébe. Tom Booker számára egyáltalánnem könnyû, hogy megértesse az anyával, mire megy ki a játék. Elsõ beszélgetéseikegyikében magyarázza: „Pillanatnyilag szeretnénk megértetni vele, mit jelent ló-nak lenni. Más lovak már tudják ezt. Õk úgy viselkednek, mint a vadon élõ lovak,

Családakadémiai hírek

FFFFFelhíváselhíváselhíváselhíváselhívás

Szeretettel várjuk a 2010 szeptemberében induló családtré-ner-képzés következõ, 10. évfolyamába a Budapesten és kör-nyékén (vagy távolabb) lakó, vállalkozó szellemû házaspá-

rokat, családokat, akik örömüket lelik saját házasságuk építésében, majd máscsaládok segítésében.

Érdeklõdés: Varga Erikánál erikavarga7@gmail.com,Jelentkezés: Nyitrai Tamás és Kati nyitrait@t-online.hu.

A suttogó és az Európai CsaládkongresszusA suttogó és az Európai CsaládkongresszusA suttogó és az Európai CsaládkongresszusA suttogó és az Európai CsaládkongresszusA suttogó és az Európai Családkongresszus

ünkösdkor volt Schönstattban a harmadik Európai Családkong-resszus… Mottója: „A szeretetben összekapcsolódva Veled”Kilencven család vett részt Európa tizenhét országából a kongresszuson.A találkozó a schönstatti családmozgalmak európai együttmûködése ke-

retében jött létre. És ez valami olyasmi, mint a „suttogók” találkozója… Miért?Amikor 1998-ban a mozikba került a „A suttogó” címû film, hamarosan hatal-

mas sikert aratott. A színész és rendezõ Robert Redford – Tom Bookerként (a „sutto-gó”) – nagyban hozzájárult, hogy az angol Nicolas Evans hasonló címû regényébõlolyan film lett, mely megérintette a szíveket.

A történet: a 13 éves Grace Graves tragikus lovasbalesetet szenved. Barátnõje ésannak lova egy kamionnal való ütközés során a jeges úton azonnal meghal. Graceelveszíti alsó lábszárát, és lova, Zarándok, akkora traumát szenved, hogy nem tûrembert maga körül. Grace édesanyja, Annie – aki sikeres újságírónõ – csakúgy, mintapja – aki jól menõ ügyvédi irodát vezet – keresik az utat, hogy lányukat, akielbarikádozza magát a düh, a bánat és bûntudat mögé, ismét visszavezessék azéletbe. Mindkét szülõ a New York-i sikeres cselekvõ típusú ember megjelenítõje.

Annie végül rátalál egy „suttogó” címére Amerika nyugati partjain, akinek kü-lönleges képessége van a lovak gyógyításához. Megnézi az állatot, de megtagadjatõle a kezelést. Az anya elkötelezett és sikerekhez szokott, nem tud mit kezdeniezzel a tehetetlenséggel, ezért mozgássérült lányával és a traumát szenvedett lóvaltöbb ezer mérföldet tesz meg Tom Booker farmjáig…

Igazából sehová sem tartozikA hosszú út során anya és lánya között konfliktus támad, éppen a Little Bighorni

csata emlékmûvénél, ahol 1876 júniusában az indiánok George Armstrong Custercsapatait legyõzték. A leány üvölt anyjával: „Te döntesz! Mindig ezt teszed! Csak

6564

Szív alakú karabiner:Szív alakú karabiner:Szív alakú karabiner:Szív alakú karabiner:Szív alakú karabiner:a szeretetben összeka szeretetben összeka szeretetben összeka szeretetben összeka szeretetben összekapcsolódva Vapcsolódva Vapcsolódva Vapcsolódva Vapcsolódva Veledeledeledeledeled

„Hivatásomnál fogva sok nemzetközi tapasztalatom van” – véli Stefan H., akiRüsselheimben mérnökként dolgozik az Opelnél. „Sokat dolgozom külföldi kollé-gákkal, szinte fél Európából, Lengyelországból, Belgiumból, Svédországból, Oro-szországból, de ez a nemzetközi tapasztalat, melyet az Európai Családkongresszuskapcsán élek meg, sokkal közelebbi és személyesebb megtapasztalás: jóllehet na-gyon különbözõ kulturális hatásokat hozunk magunkkal és nagyon különbözõtapasztalataink vannak a schönstatti családmozgalmi munkával kapcsolatban, mégisminden alkalommal családias közösséget élünk meg.”

Jó két éve folynak a 2010-es Pünkösdi Schönstatti Európai Családkongresszuselõkészületei. Az elõkészítõ csoportban Ausztriából, Svájcból, Cseh-, Magyar-,Német- és Spanyolországból voltak családok. Az utolsó találkozó január végénvolt Bécsben, azóta gõzerõvel folyt a munka.

Amikor Stefan H. elõször jelen volt az elõkészítõ találkozón a feleségével 2008-ban Münchenben, utána ’a felhõkben jártak’.

A csoport egyik házaspárja,hogy jelképezze a központigondolatot, egy kis szív alakúkarabinert hozott. A kis karabi-nerekkel praktikus dolgokatlehet összekapcsolni, szív alak-juk pedig a személyes kapcso-latokat fejezik ki, és így akongresszusi mottó jelképévéváltak: „A szeretetben össze-kapcsolódva Veled”.

„Eddig a pillanatig a szerve-zéssel voltunk elfoglalva, de eb-ben a pillanatban minden a szí-vünkig ért…” – véli Mária H.

„Ezen a délelõttön ’a földbevertük a karót’, mely mindent meghatároz” (utalás a házépítés kezdetekor a földbevert kitûzõ-karóra, melyhez viszonyítva lehet megkezdeni a munkálatokat – a szerk.)– egészíti ki férje. „A varsói tapasztalat kulcsélménnyé vált, mely összeköt bennün-ket. Reméljük, hogy a kongresszuson is lesznek olyan pillanatok, melyek széle-sebb körben is összekötnek minket egymással.”

Gertrud-Maria Erhard nõvér írásából

Családakadémiai hírek

mint a ménesben élõ állatok. Ha problémájuk van, összetartanak. De Zarándok eztteljesen elfelejtette. Azt hiszi, nincs egyetlen barátja sem a világon. Szívesen talál-na barátokat, csak nem tudja, mit tegyen…” A regény további részében TomBookernek sikerül megnyernie Zarándok és Grace bizalmát. A türelem, a szívósság,a beleérzõ képesség teszi lehetõvé ezt a gyógyulási folyamatot, mely a városi emberszámára a varázslattal határos. A regény végén a zárkózott és dühvel teli Graceöntudatos, barátságos, kapcsolatteremtõ lánnyá válik, aki sérülése ellenére isméttud lovagolni, mégpedig Zarándokon, a balesetet szenvedett, és abból felgyógyultlován.

Ismét magunkhoz és másokhoz térni2010 pünkösdjén Schönstattban ugyanerrõl volt szó, mint amit a regényben és

a filmben oly szépen bemutatnak. Hogy talál vissza egy modern ember saját magá-hoz, akit formál, hajt a korunkban szükségszerûen jelen lévõ mozgás, teljesítmény-kényszer és a gyilkos konkurenciaharc? Mi az, ami az életben tényleg számít?

Ma az embereket a kapcsolatok problémája foglalkoztatja. A feszült és széttörtkapcsolatok a családban lelki sebeket okoznak. Az új sérülésektõl való félelem, vala-mint a barátságok építésére és ápolására való képtelenség a magányba ûzi az embere-ket. Sokaknak nehezére esik lelki közelséget ajándékozni, és másokat elfogadni.

Kentenich atya, aki árvaházban nevelkedett, saját tapasztalatából fakadóan ér-zékeny volt a szegénység e modern formájára. Saját gyógyulási és érési útja sokakata kapcsolatok ínségébõl a kapcsolatok gazdagságának útjához vezetett.

A Családkongresszus az õ útját és a sokféle egyéb kezdeményezést akarja be-mutatni, valamint európai tapasztalatcserét szeretne lehetõvé tenni azokról a lehe-tõségekrõl, módszerekrõl, melyek ma a kapcsolatok ínségének a megszüntetésétszolgálják. Ezen folyamatok kiindulópontja a család.

Családakadémiai hírek

6766 Családakadémiai hírek

A kilenced minden napjánA kilenced minden napjánA kilenced minden napjánA kilenced minden napjánA kilenced minden napjánKKKKKentenich atya boldoggá avatásáért imádkentenich atya boldoggá avatásáért imádkentenich atya boldoggá avatásáért imádkentenich atya boldoggá avatásáért imádkentenich atya boldoggá avatásáért imádkoztunkoztunkoztunkoztunkoztunk

Örök Atyánk, nagy szükség idején szereteted mindig küldött az Egyházba olyanembereket, akik szavaikkal és példájukkal megmutatták az embereknek a Hozzádvezetõ utat. Így ajándékoztad meg papodat, Kentenich József atyát is azzal a nagyküldetéssel, hogy Mária dicsõségét hirdesse korunk Egyháza számára. Miután tel-jesen felajánlotta magát Máriának, megpróbált sokakat elvezetni a Schönstatt ke-gyelmi anyjával való szeretetszövetségre, hogy ezáltal könnyebben eljuthassanakKrisztushoz és Hozzád, kegyes és irgalmas Atyánkhoz.

Könyörögve kérünk, engedd, hogy Kentenich atyát hamarosan boldoggá avas-sák, hogy Isten egész népe megláthassa az õ életpéldáját és meghallhassa üzenetét,és így sokan megtapasztalhassák hathatós közbenjárását!

Hallgasd meg kérésemet az õ közbenjárására, a Háromszor Csodálatos Anya,Schönstatt Királynõje és Úrnõje tiszteletére, és a te nagyobb dicsõségedre és tiszte-letedre, végtelenül irgalmas Istenem és Atyám! Ámen.

Újságunk megjelenésekor az imakilenced véget ér, de a honlapunkon elolvas-ható, és bármikor elvégezhetõ:

http://csaladok.schoenstatt.hu/Csaladkongresszus/

Szent István KönyvhétSzent István KönyvhétSzent István KönyvhétSzent István KönyvhétSzent István Könyvhét

Az elõzõ évekhez hasonlóan idén is megjelentünk schönstatti kiadványainkkala Szent István Könyvhéten.

Palásthy Imre egész nap szolgálatot teljesített, köszönjük neki! Kapható volta Nõk klisék nélkül c. új kiadványunk, Uzsalyné Pécsi Rita két új Kentenich-peda-gógia könyve Ma a szeretetnek más arca van és A nevelés az élet szolgálata

valamint Sallainé Karikó Éva új BöjteCsaba könyve Út a végtelenbe címmela szentségekrõl, mely Óbudaváron ismegvásárolható, és az ottani bevételt aközpont építésére fordítjuk.

Imakilenced kezdôdött a kongresszusra valóImakilenced kezdôdött a kongresszusra valóImakilenced kezdôdött a kongresszusra valóImakilenced kezdôdött a kongresszusra valóImakilenced kezdôdött a kongresszusra valóelôkészületkéntelôkészületkéntelôkészületkéntelôkészületkéntelôkészületként2010. március 18-tól

lig néhány évvel Kentenich atya halála után örök nyughelye máris azimádság és a különleges áldások helyévé vált. A világ minden részérõllátogatják a zarándokok. Közülük sokan segítséget kaptak különbö-zõ szükségleteikben, nagy és kis gondjaikban, és hiszik, hogy mindez

Kentenich atya hathatós közbenjárásának köszönhetõ. E meggyõzõdésrõl levelektízezrei tanúskodnak.

Lelki találkozóra adott lehetõséget az imakilenced Kentenich atyával. Életesorán mélyen megérintette mások gondja és szenvedése, így ma is biztosak lehe-tünk benne, hogy szeretete még inkább rendelkezésünkre áll, mint korábban. Csakarra van szükség, hogy odamenjünk hozzá, odavigyük a szenvedésünket, és bíz-zunk a közbenjárásában. Ha pedig Isten nem kívánja teljesíteni imakérésünket, neveszítsük el a kedvünket. Kentenich atya majd közbenjár értünk, hogy megkapjuka kegyelmet ahhoz, hogy meglássuk a szenvedés értelmét, és hittel hordozzuk akeresztünket, bízva Isten, a mi Atyánk szeretetében és bölcs gondviselésében.

Mint ahogy földi élete során Kentenich atya szívesen vezetett mindenkit Istenanyjához, ugyanúgy most is el akar minket vinni õhozzá. Az a küldetése, hogyMária titkát hirdesse, ami nagyon szorosan kapcsolódik Krisztus és a Szenthárom-ság titkához. Úgy tekintett Máriára, mint aki Urunk segítõtársa a megváltás egészmûvében, az angyali üdvözlettõl kezdve egé-szen az idõk végezetéig.

A kilencedben Máriának a Szentírásbanmegrajzolt egyéni vonásain szeretnénk elmél-kedni. Ezek Kentenich atya számára is kije-lölték életének irányát.

Megpróbáljuk Mária életének mindeneseményét a mi személyes életünkre alkal-mazni, és egy rövid imában kéréseinket Is-ten, a mi mennyei Atyánk kezébe helyezzük.Kérjük Kentenich atyát, hogy járjon közbenértünk, míg ezt az utat járjuk. Õ egész életé-ben arra törekedett, hogy Isten és Szent Any-ja minden kívánságát teljesítse. Ezért gon-dolják sokan úgy, hogy most Isten és aSzûzanya Kentenich atya minden kéréséreörömmel válaszolnak.

Családakadémiai hírek

6968 Fiatalok Oázisa

Szombat délelõtt tehát Veronka elõadását hallgattuk, amit nehéz lett volna fe-lülmúlni! A jelmondatunkról tartott egy kis elmélkedést (Építsünk oázist!). Megvi-lágította ezt több szempontból is. Egyértelmûvé vált, hogy mindent fel lehet fognipozitívan.

A feladat, amit csináltunk, nekem nagyon tetszett! Mindenkinek gondolkodniakellett egy gondjáról, bajáról, nehézségérõl, majd valami jelképet keresni hozzá.Volt, aki követ hozott, volt, aki fadarabot, volt, aki virágot, (fényképen) árnyékot,mohát… aztán megmagyarázták, hogy miért azt választották. Nagyon érdekes dol-gok születtek, mindenki remek jókat mondott.

Volt idõ arra is, hogy a másikat egy kicsit jobban megismerjük, beszélgessünkvele. Délután meg jót játszottunk, szerencsére az idõ is szép volt, így végig kinttudtunk lenni. A legsikeresebb játék az „én még sohasem-én már…” játék volt!=)Vacsoráig játszottunk, majd este filmet néztünk, címe ’A diadal’, életrajzi drámaRon Clark középiskolai tanárról (a fõszerepben a Jóbarátok sorozat sztárja, MatthewPerry), aki bebizonyítja, hogy odafigyeléssel és sok-sok türelemmel a legelvadul-tabb gyerekekbõl is jó tanulókat lehet faragni. Nagyon jó kis film volt, Réka hozta.

Vasárnap mise után megbeszéltük a hétvége szépségeit, nehézségeit, „aratást”tartottunk. Majd ebédig játszottunk még egy kicsit ezzel a „sikerjátékkal”, mivelvolt idõ. =) Ebéd után pedig mindenki hazament. Nagyon sokat kaptunk ettõl a kétnaptól. Teljesen feltöltõdhettünk, így újult erõvel tudunk megbirkózni a hétköz-napokkal: azok szépségeivel és nehézségeivel.

KKKKKedves apukedves apukedves apukedves apukedves apuka!a!a!a!a!

Ahogy már talán Téged is megtalált a hír,arra vállalkozunk idén, hogy a 20 évvelezelõtt, 1990-ben indult Fiútáborokat il-lendõ módon Jubileumi Nagytáborralkoronázzuk július 10. és 17. között Bá-nyász-kúton, Bakonybél szomszédsá-gában. Ebben – reményeink szerint –helyet kapnának az ismert és szeretett tá-

bori programok, de egyúttal színesebbé és mélyebbé is válhatna a tábor az említetthosszú hagyomány ünnepeként.

Erre a hétre hívunk fiatalokat és régebb óta fiatalokat. Mindenkit, akinek részevolt az elmúlt 20 év kegyelmekben gazdag eseményeiben: táborozókat és vezetõ-ket, barátokat, édesapákat, és mindazokat, akik ez idáig csak otthonról szimpatizál-tak a legendás Fiútáborokkal.

Visszatekinteni és hálát adni, együtt lenni és elõretekinteni jövünk össze, ezértkérünk, ünnepelj velünk!

Fiatalok Oázisa

TTTTTavaszi lányhétvégeavaszi lányhétvégeavaszi lányhétvégeavaszi lányhétvégeavaszi lányhétvége

Nehéz elkezdeni egy ilyen hétvégérõl a beszámo-lót. Egy biztos: lelkiekben feltöltõdött az ember!Szombat reggelre mindenki szerencsésen megérke-zett, többé-kevésbé kalandos utazással. Itt említsükmeg röviden a Budapestrõl érkezõk nem éppen unal-mas útját!

„Az utazás nem indult zökkenõmentesen a Bu-dapestrõl érkezõknek. Az elsõ verzió szerint autóval mentünk volna Pátyról. Már abuszon ültünk, mikor kiderült, hogy elromlott az autó, így valami más megoldástkell találnunk. Idõben mindenképpen elcsúszunk, ezt tudtuk elõre. A busz este 9-10körül ért volna oda, így a stoppolás mellett döntöttünk. Nehezen indult, de vi-szonylag hamar felvettek hatunk közül elõször két lányt, akik abban a szerencséshelyzetben voltak, hogy ezzel az egy autóval lejutottak egész Óbudavárig! A mara-dék négy embert is kis idõ múlva felvette egy autó, akik elsõ körben Balatonfüredigjutottak. Itt tovább kellett stoppolniuk, egy darabig tartották az „Óbudavár” táblát,majd kicserélték Zánkára, gondolva: „Ki megy Óbudavárra?” Egy kis idõ múlvaegy autós visszament hozzájuk és megkérdezte, hogy nem õk tartották-e az „Óbu-davár” táblát, mert õ csak arra megy, Zánka felé nem… MPHC!”

7170 Egyesületi bemutatkozók

A Szent Magyar Királyi Családról nevezettA Szent Magyar Királyi Családról nevezettA Szent Magyar Királyi Családról nevezettA Szent Magyar Királyi Családról nevezettA Szent Magyar Királyi Családról nevezettCsaládakadémiaCsaládakadémiaCsaládakadémiaCsaládakadémiaCsaládakadémiaSchönstatt * Óbudavár

Óbudaváron 1996-ban alapította meg 18 házaspár Bíró László püspök atya és Tilmannatya jelenlétében a Schönstatti Családakadémia Egyesületet. Jogi formában a Csa-ládakadémia Egyesület 1998 évben jött létre.

Az alakulás célja:A házasság és a család, a gyermek és az ifjúság védelme kutatás és a képzéseszközeivel.Képzés keretében ismeretek és készségek közvetítése.

Tevékenysége:A célkitûzés értelmében elõadások, tanfolyamok, továbbképzések szervezé-se, kiadványok megjelentetése.Család-tréner házaspárok képzése.Családsegítés, gyermek- és ifjúságvédelem, és a hátrányos helyzetû csopor-tok (nagy családok) társadalmi esélyegyenlõségének területén.Tudományos kutatás

Az Egyesület biztosítani kívánja, hogy a tagjain kívül más is részesülhessenközhasznú szolgáltatásaiban.

A megalakuláskor az mozgatott bennünket, hogy a schönstatti kincseket minéltöbben élvezhessék, szerettünk volna Schönstatt apostoli ága, arculata lenni.

Idei közgyûlésünkön a közhasznúsági jelentésben a következõket foglalhattukössze:

Családpedagógiai programok és elõadások a közelmúltban:2009. évben a Családakadémia szervezõ és elõadó házaspárjai országszerte19 belföldi és 4 külföldi helyszínen vettek részt házaspári programok szerve-zésében és összesen 120 elõadást tar-tottak a Családakadémia keretében,72 elõadást családnapokon. Ezekbena tagságból, mely összességében 103fõ, 54 házaspár vagy személy vettrészt elõadóként, avagy szervezõ-ként.Egyesületünk tagságára jellemzõ azelkötelezettség, elszántság, ezt mutat-ja az a tény, hogy 17 házaspárunktöbb, mint ötször, de sokan tíz, hu-szonhárom rendezvény létrehozóivoltak.

Fiatalok Oázisa

Téged a felnõtt korosztály számára készülõaltáborba várunk, hogy egy hetet együtt töltsünkaktív pihenéssel, lelki töltekezéssel és a táborhatárán kívül hagyható kötöttségek és felelõssé-gek félretételével. Elsõsorban résztvevõnek hí-vunk, hogy ez a hét számodra valóban aktív pi-henés lehessen, ne szolgálat. (Természetesen, hamégis tenni szeretnél, van ötletünk…) Energiá-inkat és képzelõerõnket a lehetõségekhez mér-ten legjobban kihasználva állnak össze az egyesaltáborok programjai, amelyek a tábor hangula-tához igazodó figyelmességgel valamennyi kor-osztály számára az „életem fiútábora” érzésvilágkibontakozását segítik.

Így kérünk, hogy ne a rendelkezésedre állószabadság napjai alapján dönts: ha van lehetõsé-ged, várunk a teljes hétre, amennyiben azonbanszabad napjaidat csak szûkebben tudod mérni,hívunk a tábor utolsó három napjára, hogy a han-gulatot és a sátorban alvás élményét azért ne-hogy kihagyd!

A jelentkezésrõl, a hogyan-mit-miértek-rõl és minden egyéb fontos tudnivalóról ahonlapunkon (www.fiuk.schoenstatt.hu/nagytabor) tájékozódhatsz.

A Jubileumi Nagytábor zárása idén azegész Jubileumi Év zárása is egyben, amely-re a táborra megszólítottakon kívül hívjuk acsaládokat, barátokat – fiúkat és lányokategyaránt. Szentmisével és közös ebéddel, azelmúlt 20 év és a tábor élményeinek megosz-tásával készülünk belevágni az újabb 20évbe! Nagy öröm lenne számunkra, ha ezen aszámunkra fontos napon velünk ünnepelnél,velünk ünnepelne az egész Magyar Schön-statt Család!

Remélem, találkozunk a táborban, ésegyütt ünnepelhetünk a záró ünnepségen!

A Magyar Schönstatti Fiúmozgalom és aNagytábor szervezõi nevében szeretettel:

Ther Tamás

7372 Egyesületi bemutatkozók

Erôs családok – erôs gyerekekErôs családok – erôs gyerekekErôs családok – erôs gyerekekErôs családok – erôs gyerekekErôs családok – erôs gyerekekCsalád-tréner képzés házaspárok számára

Képzésünk Schönstatt alapítójának, Joseph Kentenich atyának kiváló pedagógiaiirányelveire épül, melyet a Schönstatti Családakadémia elõadói tartják.

Szeretettel várunk házaspárokat, családokat, akik szeretnék házasságukat mé-lyebben megélni, kapcsolatuk építésén dolgozni és tapasztalataikat más családok-nak is átadni.

Képzésünk két éves.Elsõ évben saját értékein tudatosításán, megerõsítésén dolgozunk. Ebben segí-

tenek bennünket az elõadások, melyeket elõször kettesben, majd – amit lehet –csoportban beszélünk meg.

A második évben megtanuljuk kincseink továbbadásának módszereit.Mindkét év során õsszel, illetve tavasszal 3–3 hétvégén találkozunk szombaton

déltõl vasárnap délig, illetve nyáron egy-egy hétre.Az elsõ év végén egy dolgozat elkészítését, második év végén egy szabadon

választott témáról elõadás megtartását várjuk el.A képzést küldetésünnep zárja, ahol az Egyházmegye püspöke nyújtja át vég-

zõseinknek a diplomát.A képzésen gyermekekkel együtt vehet részt a család. Amíg a házaspárok dol-

goznak, addig a gyermekekkel gyerekfoglalkoztatók játszanak.A képzés költségei: családonként 5000 Ft/hó + a szállás, étkezés költségei (pá-

lyázataink sikerétõl függõen és egyéni elbírálás alapján).

Akik már részt vettek a képzésen:„…házastársi szeretetünkben szerettünk volna elmélyülni, amikor jelentkez-

tünk, és az elõadóképzést nem éreztük közel magunkhoz. A záró héten állt össze akép: a szeretetünk növekedése másokfelé indít, továbbadásra serkent. Így azttapasztaltuk meg, hogy a két év szerve-sen összekapcsolódik és gyümölcsözik.Lenyûgözõ volt tapasztalni, hogy aSchönstatt lelkisége nem féltékeny ér-tékeire, a vezetõ házaspárok teljes szí-vükbõl segítettek, adakoztak, szolgál-tak minket. Szándékuk az Egyházmegújítása, és ezért hivatásuknak érziktovábbadni a felismert kincseket.” (Orsiés Péter)

„…Minden itt töltött hétvégén a ko-moly lelki feltöltõdés mellett gyakorla-

Egyesületi bemutatkozók

Voltak sorozat-szerû elõadások a követ-kezõ helyszíneken: Budapest-Zugló, Bu-dapest-Lágymányos, Budaörs, Keszthely,Óbudavár, Pécs, Sopron városokban, Páty,Kaposvár, Balatonlelle, Kaposfõ,Balatonboglár, Balatonalmádi, Veszprém,Tata, Martonvásár, Nadap, Gyenesdiás,München…2009. évben jegyes hetet szerveztünkimmár második alkalommal 8 jegyespárrészvételével.2009. évben folytattuk a 2008-ban meg-kezdett Kentenich-pedagógia továbbképzést elõadóink részére, 16 házaspárrészvételével.2009. évben a Mária Rádióban két mûsor-sorozat elkészítésére kaptunk meg-bízást. (Egy hullámhosszon és Életre növelõ) E sorozatok létrehozásábantöbb mint húsz házaspárunk vett részt aktívan.2009. évben négy alkalommal vettünk részt nemzetközi munkában Mün-chenben, Schönstattban, Varsóban és Memhölzben.2009 folyamán nemzetközi Családkongresszus elõkészítésében dolgozottkét házaspár.Az év során négy alkalommal mutattuk be Tilmann Beller atya Mária címû mu-sicalét mintegy hatvan fiatalt mozgatva ezekre az elõadásokra. Veszprémben, Bu-daörsön kétszer, s Keszthelyen mutattuk be a darabot, nagy érdeklõdés mellett.Családtréner képzés2009. évben folytatta, illetve decemberben küldetésünneppel befejezte mun-káját a családtréner képzés 7. évfolyama Péliföldszentkereszten 7 házaspárrészvételével.2009. évben folytatta munkáját Kismaroson a 8. évfolyam, 8 házaspár részvé-telével.2009. évben kezdte meg munkáját a CSAK 9. évfolyam Ménfõcsanakon 7házaspár egy szervezõ és egy kísérõ házaspár részvételével.

Könyvkiadás2009. évben létrehoztuk elõadásaink új katalógusát.2009. évben megjelent ÉRZÉK A JÓRA címû könyvünk, Mária Musical kot-tánk és CD felvételünk.Könyvterjesztésünk sokat fejlõdött az elmúlt években, már harmadszor ve-szünk részt a Szent István Könyvhéten.Egyesületünk több külsõ kapcsolattal rendelkezik mostanra, együttmûkö-désben vagyunk a KIFE ernyõszervezettel, s több országos szervezet rendez-vényére kapnak meghívást elõadóink.

7574 Egyesületi bemutatkozók

akkor a számunkra elérhetõ fórumokon kifelé is képviseljük, reklámozzuk a térsé-get; tagjaink marketingtevékenységének összehangolásán dolgozunk.

Tevékenységünk részben az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 3. és 4.tengelyének intézkedéseire rendelkezésre álló forrásoknak a térségbe irányításárólszól, másrészt tanácsadó munkatársaink más, a térség fejlõdését elõmozdító pályá-zatokkal kapcsolatban is adnak segítséget, tájékoztatást (pl. NCA). Hogy a szüksé-ges információ minden tagunk számára elérhetõ legyen, levelezõlistát és honlapot(www.balatonleader.hu) mûködtetünk. Tulajdonképpen ez az elsõ olyan informáci-ós csatorna, amely a 60 település mindegyikére elér (az országos médián kívül,természetesen).

De tevékenységünk nem elsõsorban a pénzrõl, a pályázatokról és támogatások-ról szól: leginkább közösségfejlesztõ tevékenységünkre vagyunk büszkék, többekközött arra, hogy az elmúlt két évben 110 tematikus fórumot tartottunk, amelyeken1500 ember vett részt; hogy térségünket számos külföldi és belföldi, országos éstérségi fórumon képviseljük és reklámozzuk. Hogy három irodánkból nem hagyjukúgy távozni betérõ ügyfeleinket, hogy ne kerestünk volna megoldást a problémáik-ra. Részt veszünk nemzetközi projektekben, aktív szervezõi vagyunk a NaturamaSzövetségnek, amelynek 8 magyar Leader csoport a tagja.

Munkatársaink a hét minden napján elérhetõk, akár konkrét, már beadott pályá-zatokkal kapcsolatban, akár projektötlettel is fel lehet õket keresni. Összesen tízendolgozunk az egyesület alkalmazásában, ebbõl heten Sümegen, ahol a kérelemke-zelés, pályázat feldolgozás zajlik.

Következõ fórumunkon arról fogunk tanácskozni, hogy a Mûvészetek Völ-gye által generált vendégforgalom hogyan válhat jobban a tágabb térség (a 60település) hasznára. Az idei Mûvészetek Völgye Fesztivál alatt (júl. 23–aug. 1.)Kapolcs szívében lehetõségünk lesz a térség bemutatására, települések önálló vagyközös standjainak felállítására, térségismereti programok tartására, környezõ tele-pülések programjainak, látnivalóinak, kézmûveseinek kiajánlására.

Az Éltetõ Balaton-felvidékért Egyesület munkaszervezete

Egyesületi bemutatkozók

ti tanácsokat is kaptunk, amit a hétköznapi életben alkalmazni tudtunk. …sokaterõsödtünk, barátokat szereztünk és sok élménnyel gazdagodtunk. Szívesen gon-dolunk vissza ezekre a napokra. A jövõben megpróbáljuk továbbadni ezeket akincseket más házaspároknak. Egyre jobban tudatosodik bennünk, hogy amit aCsaládakadémiában kaptunk, az nem csak nekünk szól, hanem általunk akar szólnimásokhoz is az Úr. Küldetésünk van a világ számára, ez a mi közös feladatunk. ”(Kati és Tamás)

„… életünk színtere, Európa csak akkor lesz a népek igazi otthonává, ha azt akeresztény családok teszik otthonossá, szeretetben megélt hitükkel, reményükkel.Ezért mondja újra meg újra bíztatóan a Szentatya: Család, te vagy az egyház útja!Család, te vagy az emberiség útja! A család az elsõ evangelizációs csapat, figyel-meztet Szentatyánk, Európa újra-evangelizálásában is a családoké a vezetõ szerep.Most tehát mint család-püspök arra hívlak benneteket, hogy éljük meg családjaink-ban a keresztény örökséget, gyûjtsük közösségbe az embereket, mutassuk meg ne-kik az élet és remény útját.”

A MKPK családreferens püspöke

A Családakadémiában közremûködõ, gazdag tapasztalattal rendelkezõ csalá-dok segítik az érdeklõdõ házaspárokat, hogy fel tudjanak nõni hivatásukhoz, s asaját családjukon túl másoknak is segíthessenek.

Örülök, hogy elindulnak, hogy elindulnak a családok a családokhoz, össze-gyûjtik a hétköznapokban bevált megtapasztalásaikat és továbbadják õket a többicsaládnak. Szeretettel ajánlom minden érdeklõdõ figyelmébe a sok éves tapaszta-latból merítõ Családakadémia elõadóit és elõadásait.

Bíró László püspök atya

Éltetô Balaton-felvidékért EgyesületÉltetô Balaton-felvidékért EgyesületÉltetô Balaton-felvidékért EgyesületÉltetô Balaton-felvidékért EgyesületÉltetô Balaton-felvidékért EgyesületEgyesületünk 2008-ban alakult 60 település összefogásával, önkormányzatok, ci-vil szervezetek és vállalkozók részvételével. Ma 123 egyesületi tagunk, 36 hálózatitagunk és számos együttmûködõ partnerünk van, valamint két pénzintézet is párto-ló tagságot vállalt. „Leader csoport” vagyunk, ahogyan mondani szokás, ám aLEADER program megvalósításán túl is felelõsséget érzünk térségünk fejlõdéséért.

Célunk a térség fejlõdésének elõsegítése, katalizálása; a térségi egység, a kohé-zió megteremtése; fenntartható együttmûködések generálása a térség szereplõinekösszekapcsolásával, a térségen belüli információáramlás felgyorsításával. Ugyan-

7776 Egyesületi bemutatkozók

„Boldogabb családokért” programunk kibõvült egy német nagysikerû felvilá-gosító programmal, az MFM-Projekttel (Mädchen Frauen Meine Tage = lányok,asszonyok, menstruáció), mely „Ciklus-show” programjának Magyarországra tör-ténõ adaptációját és elterjesztését Egyesületünk vállalta: a saját test értékességé-nek megtapasztalása alapvetõ fontosságú ahhoz, hogy az egészségünkkel, termé-kenységünkkel és szexualitásunkkal felelõsen tudjunk bánni. Ez minden megelõzés,prevenció alapja, ezért a program jelmondata: „Csak arra vigyázok, amit értékes-nek tartok.”(www.mfm-projekt.de; www.mfm-projekt.hu)

Módszereink– családmunkacsoportunk, csapatmunkánk„Boldogabb családokért” családi életre nevelés programunk országos mo-

dellként szolgál már több éve, de ezt a minõsítést hivatalosan – az „ÉV GYER-MEK- és IFJÚSÁGI MINTAPROJEKTJE” – 2008. november 8-án kapta meg aSzociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõségi Szakállamtitkárától.

„Kezdetben a fiatalok néha kicsit komolytalanok, esetleg zavaruk leplezésemiatt zajosak. De ahogy a rendszeres órák alatt összeszokunk, egymásra hangoló-dunk, már látják, hogy velünk olyan intim dolgokról is jól el lehet beszélgetni,mint a szex, a szüzesség, a termékenység. Bizalmukba avatnak bennünket, meg-nyílnak. Érzik, hogy róluk van szó, és õk választják a témákat is. Majd ezeketegyütt átbeszélgetve találjuk meg a válaszokat a „miértekre” és a „hogyanokra”.Talán meglepõ, de ezekben a beszélgetésekben azt érzékeljük, hogy a gyerekekmég ebben a felfordult világunkban is szeretnének szigorúbb, határozottabb elvekszerint élni. Csak nem tudják, hogyan tegyék. Hiszünk abban, hogy ezek a fiatalokaz átgondolt kérdések és információk birtokában önálló, felelõsen cselekvõ, érettszemélyiséggé válhatnak. A mi feladatunk, hogy ebben segítsük õket.” (Idézet Fe-jes Mária riportjából.)

A program hosszú távú stratégiai célkitûzéseiA család-órák közoktatásban történõ megho-

nosítása, hogy a fiatalok egészséges életmóddalés harmonikus családi élettel kapcsolatos ismere-tei, tapasztalatai mélyüljenek, ismerjék fel a ve-szélyes élethelyzeteket, belsõ meggyõzõdésbõltudjanak „igen”-t mondani a valódi értékekre és„nem”-et a káros szenvedélyekre: pl. dohányzás,alkohol, drog, szexuális promiszkuitás.

Legfõbb távlati célunk egy országos „család-háló” kiépítése.

További információ: www.holnaphonlap.hu;www.mfm-projekt.hu

Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes

Egyesületi bemutatkozók

„„„„„Boldogabb családokért” családi életreBoldogabb családokért” családi életreBoldogabb családokért” családi életreBoldogabb családokért” családi életreBoldogabb családokért” családi életrenevelés iskolai programnevelés iskolai programnevelés iskolai programnevelés iskolai programnevelés iskolai program

Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítõ Egyesület (SZÉK)Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola

Családpedagógiai Intézete (SACSI)

Legfontosabb célunknak a házasság és a család védelmezését, erõsítését tekintjük.Különös figyelmet fordítunk az ifjúságra, mert õk lesznek a jövendõ családok ala-pítói. Hisszük és valljuk, hogy a fogamzás pillanatában elindul a megismételhe-tetlen, egyedi és pótolhatatlan emberi élet, és az emberi élet érték a fogamzáspillanatától a természetes halálig.

Családi életre nevelõ programunknak egy ismeretterjesztõ munka képezi alapját.1990-ben a tüneti-hõmérõzéses természetes családtervezési módszer széle-

sebb körben való megismertetését kezdtük el Kecskeméten.Az évek múlásával egyre nõtt az igény a szokványostól eltérõ iskolai felvilágo-

sító órák iránt. Ezek megvalósítása közben tágult látókörünk, sok lehetõségünkadódott, hogy közelebb kerüljünk a fiatalokhoz, és az õket foglalkoztató kérdések-hez. 1999-tõl kezdõdött családi életre neveléssel kapcsolatos munkánk program-má szervezése, melynek a „Boldogabb családokért” nevet adtuk a Magyar Katoli-kus Püspöki Kar 1999 karácsonyán kiadott „A boldogabb családokért!” címûkörlevele nyomán.

Programunk szélesebb körben való elterjedéséhez lehetõséget biztosít 2001.november óta a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola Családpe-dagógiai Intézete, melynek alapító munkatársai vagyunk. Fiatalokkal foglalkozószakemberek – pedagógusok, védõnõk – számára akkreditált 40 órás „Egészségeséletmódra és családi életre nevelés” tanfolyamokat szervezünk. Eddigi helyszí-neink: Budapest, Szombathely, Kecskemét, Kalocsa, Pécs, Szeged, Eger,Révkomárom és Gyenesdiás. A résztvevõk létszáma indulástól számítva 2010. ja-nuárig 724 fõ.

Programunkban a családi életre felkészítõ foglalkozásokat „család-órák”-naknevezzük, s 7–24 éves korú fiatalokkal foglalkozunk. Havi rendszerességgel, éve-ken át kísérjük a fiatalokat, hogy a kamaszkor különbözõ állomásain mellettüklegyünk, s segítsünk eligazodni és dönteni az élet legfontosabb kérdéseiben.

Több iskola vezetõje felismerte azt a tényt, hogy nemcsak a pályaválasztásraszükséges felkészíteni a fiatalokat, hanem egyfajta élethivatásra is, annak reményé-ben, hogy a felnövekvõ nemzedéknek nagyobb esélye legyen a kiegyensúlyozot-tabb házasságra és a boldog családi életre. Család-órákat mind önkormányzati,mind egyházi iskolákban tartunk.

Iskolai kereteken kívül szabadidõs foglalkozásokon is elérjük a fiatalokat.

78

Óbudavár kincseket rejtÓbudavár kincseket rejtÓbudavár kincseket rejtÓbudavár kincseket rejtÓbudavár kincseket rejt

Nagyon kedves kolléganõmtõl hallottam a keresztúti stá-ciók mintájára létrehozott óbudavári Házaspárok útjá-ról. Már amit elmesélt nagyon megfogott, és elhatároz-tam, hogy ha arra járunk, mi is ellátogatunk oda.

A május 8-i hétvégét Csopakon töltöttük, és hazafeléÓbudavár felé vettük az irányt. Már többször kirándul-tunk a Balaton-felvidéken, talán át is utaztunk ezen apici falun, és sejtésünk sem volt, hogy milyen kincseket

rejt. Most megálltunk és a kis könyv segítségével megtaláltuk a kápolnát.Elõször arra gondoltunk, hogy csak felderítjük a terepet, és barátainkkal együtt

visszatérünk egy következõ alkalommal, de a hely olyan elragadó volt, hogy akönyvvel a kezünkben elindultunk az ösvényen. Megtaláltuk az elsõ állomást,leültünk a padra, gyönyörködtünk a tájban, aztán elõvettem a könyvet és elkezd-tem olvasni az állomáshoz írt elmélkedést. A férjem és a két gyermekem meglepet-ten figyeltek, és én is kíváncsian fürkésztem õket, mit reagálnak. Mindannyiunkörömére hosszú perceket töltöttünk a pihenõknél, beszélgettünk, próbáltuk fel-idézni saját életünkbõl a különbözõ életszakaszok emlékeit a kapott feladatokrareagálva. 4-5 állomás után már a lányom olvasott fel a könyvbõl.

Visszatérve a kápolna zárva volt, ezért leültünk elõtte a padokra, és ott olvastukel a befejezõ részt. Nagyon tetszett, hogy a megismerkedéstõl, a gyermekvállalás, agyermeknevelés, a nagyszülõ- és idõskorig elvezetett bennünket a házasság útján,és úgy éreztük, szívünkbõl szól. Ottlétünk alatt még két fiatal párral találkoztunk,és örömmel köszöntöttük egymást. Nagy feltöltõdést kaptunk a következõ napok-ra, s örömmel és szeretettel ajánlottam ismerõseimnek is.

Megfogadtuk, hogy visszatérünk, elhozzuk a barátainkat, a gyerekek pedig aleendõ választottjukat.

És mivel a falu másik végén tettük le az autót, felfedeztük egy kis völgy bejára-tát (Nivegy-völgy), ahol valamikor a forrásokhoz mosóházat építettek az asszo-nyok számára. Egy nagyon kellemes Szent Mártonról elnevezett pihenõparkot hoz-tak létre, két irányban kiránduló ösvénnyel.

Óbudavárra visszahúz a szívem.

Házaspárok útja