2014. október 81 „GYIMESITIMEA

Kiš-képek

DaniloKišesszéit, interjúitolvasva feltűnőazakritikusésönkritikushang,amellyelelvet,elhárítmindenbevett, az irodalmihagyományokáltal kanonizált témát, formát és eljárást.Óvaintasztereotipikusgondolkodástól,látásmódtóléskliséktől.„Dobdfélrearádkénysze‐rített irodalmi iskolákat!”1– fogalmaz a Tanácsoka fiatal íróknak egyik felszólításában. Shogymennyirekövetkezetesebbenaz„öncenzúrázó”2törekvésében,jólmutatjaazatényis,hogysajátműfajait,formáit,sajátképeitsemfetisizálja.Mindenújszövege:újformakeresés,ezértakorábbankihordottformasohanemválikazújöntőformájává.DaniloKišgyanúvalélaszellemkészenkapottképeiiránt,ahogysajátképeitisfolytonvizsgálatalávonja,ironikuseltávolítástárgyáváteszi.Ebbőlaperspektívábólnézvemégösszetettebbnekmutatkozikarájellemzőtényszeretet,atömörséggelpárosulókomplexitásigény,Aholtakenciklopédiájábankikristályosodóenciklopédikusságelve,amelynekalapjaadifferenciálás.Ugyanisagondol‐kodásképénekkritikája,amelyalkotóieljárásánaklényege,végsősoronnemmás,mintadif‐ferenciaelvénekkiterjesztésemindenre,amithagyományosanoszthatatlannak,végérvénye‐senegytermészetűnektekintünk.

Emódszeresgyanakvásában,amitjoggalnevezhetünkfilozófiainak,nincsegyedül.A’70‐80‐asévekFranciaországábanakártalálkozhatottvolnaazzalaGillesDeleuze‐zel,aki1962‐benNietzsche,majd1964‐benMarcelProustkapcsánneveziafilozófiaegyiklegalapvetőbbfeladatának a gondolkodásképénekkritikáját.3Ez a találkozás tudtommal nem következettbe,amisajnálatos,hiszenDaniloKišnemcsakképkritikájában(irodalomszemléletében)mu‐tat virtuális affinitást Deleuze filozófiája iránt, de neve méltán kerülhetett volna Kafka,MichauxvagyBorgesnevemelléDeleuzevalamelyikkönyvében.

EbbenatanulmánybanagondolkodásdogmatikusképénekkritikájábólkiindulvaaBergson–Deleuze–DaniloKišvonalmenténkirajzolódóképalakulatokatvizsgálom.A gondolkodásdogmatikusképétől valóösztönös idegenkedésemellett, vagy éppenannakdacára,DaniloKišszámáraaképemlékképkéntésamagakonkréttárgyiságábanisigaziki‐hívástjelentazalkotásfolyamatában.GabiGleischmann‐nalkészültÉlet,irodalom4címűbe‐szélgetésbenacsaládtörténetkonkrétumainakfelelevenítésekapcsántöbbszörhangsúlyoz‐

1DaniloKiš:Kételyekkora,Pozsony–Újvidék,Kalligram‐FórumKiadó,1994,132.(ford.:PiszárÁgnes) 2DaniloKiš:Cenzúra/öncenzúra,inKételyekkora,133–137.(ford.:BorbélyJános) 3Vö.agondolkodásképénekkritikájáról:GillesDeleuze:Nietzscheésafilozófia,Budapest,GondAla‐

pítvány–HolnapKiadó, 1999, különösenAgondolkodásújképe c. fejezet, 161–174. (ford.MoldvayTamás; franciaeredeti:Nietzscheetlaphilosophie, Paris,PUF,1962);GillesDeleuze:Proust,Buda‐pest,Atlantiszkiadó,2002, (ford. JohnÉva; franciaeredeti:Proustetlessignes, Paris,PUF,1964.);GillesDeleuze:Différenceetrépétition,Paris,PUF,1968.

4Kételyekkora,12–33(ford.BorbélyJános)

82 tiszatáj „ za,hogyképekbengondolkodik.Azemlékeketfirtatókérdésrerögtönözisegyeseménylajst‐romot,amelyfelvillanóemlékképekrendezetlenegymásutánja,amolyanvirtuálisfényképal‐bum. „…mindenféleképek,mintha régi képes levelezőlapokközött turkálnánk….”5Ezeknekaz időtől és helytől függetlenedő képeknek, vagy, ahogy ő fogalmaz, „filmkockáknak”, „kö‐lyökkutya”‐képeknek„keretet”amozgásadhat,afilmszerűség,sáltalaa„képsorfelgyorsul,mintamozivásznon”6.

Aképalkotásigényeésszükségeavalódikép(fénykép)ésazemlékképhiányábólfakad,azazegyfajtanegativitás,ahogyhiánymagaacsaláditörténetésazapafigurájais.

„Ez az apa, aki Eduard SamvagyE. S. néven jelenikmeg a könyveimben, idealizáltprojekció,melynek semmiféle szilárd, homogén realitás és emlék nem állt útjában.Ennél fogva kétszeresen negatív figura: abban az értelemben, hogy nincs jelen, ésmintirodalmihősis.”7

Ezanegativitásakísérletezéshallatlanpotenciáljávalbír:az„álomkönnyű”,„álomtörékeny”anyagból „sűrű”, „súlyos” „megszépített” képekállnakössze, hogyazutánaz íróimasinériakésőbbfelszabadíthassaőketaz(kép)értelmezéskényszerealól.Szembenállegymással in‐terpretációésexperimentáció.Mígazértelmezéslezár(értelmezünk,képetalkotunkvalami‐ről:EduardSam,azseniális,aneuraszténiás,azapostol,alátnok,afutóbolond….,mindenest‐re„eszményiirodalmianyag”),akísérletezésatapasztalásújképeihezvezet.Shaezzeleljut‐hatunkisvalamifélefelismeréshez,megértéshez,azéppenaképimitatív,ikonikusjellegénekmegkérdőjelezése:annakfelismerése,hogyaképnemaztmutatja,amitábrázol.Aképkritikatehát szükségszerűen vezet reprezentáció‐kritikához, azaz a valóságábrázolásminden for‐májátelvetőesztétikamegfogalmazásához. Ilymódonahiányzócsaládtörténet, illetveapa‐képnempusztánamúltrekonstruálása,az„üresség”,ahiányokkitöltéseésmegértéseokánfontos,hanemmertazáltalarajzoltújképaművészet,skülönösenDaniloKišművészeténekvirtuálisa,azeljövőírásoklehetőség‐feltétele.Innenválikbeláthatóvá,miértnemlehetmeg‐kerülnia„családicirkuszt”,velevagybennealágerrel,deazis,mikéntlehetbenneakésőbbiAholtakenciklopédiájaaFövenyóravirtuálisában.

DaniloKišéletművénbelülszokáselkülöníteniacsaláditriptichont,amelycsakaFövenyórá‐val(1972)válikvéglegteljessé, lezárttá.Sokanúgygondolják,hogyatökéletesformairántelkötelezett írónaknem sikerültmegfelelő formára találnia aKert,hamu (1965)hagyomá‐nyosabbidőregényében,amelybenazapa,EduardSamtörténeteakisfiú,Andinézőpontjábólbontakozikkiegyesszámelsőszemélyűelbeszélésben.MagaKišradikálisabbanfogalmaz:a„Koraibánat–Kert,hamu–Fövenyóra[…]kölcsönösenmegsemmisítikegymást.AKoraibá‐natottartalmazzaaKert,hamu,azazlenullázza,ésmindkettőtmagábafoglaljaaharmadik,aFövenyóra,tehátúgyszinténlenullázza!”8AKoraibánatésaKert,hamuképeiésvonalaiteháttudatosvagykényszeresmódonegymásbalettekforgatva,időrendszereikéstereikegymás‐

5Uo,16. 6Uo,26. 7Uo,21. 8 Danilo Kiš: Po‐etika,másodikkönyv, idézi Radics Viktória:DaniloKišpályarajzésbreviárium. Bu‐

dapest,KijáratK.,2002,208.

2014. október 83 „balettekhajtva. ÍgyaFövenyóraráncában,hajtásaiban,azazazáltalarajzoltképbenbennerejlikmindeneddigianyagésforma,amelyazapa‐alak,illetveacsaládiképmegteremtésé‐hezösszegyűlt.Mindezaztsugallja,hogynemlehetettmegspórolniaKoraibánatésaKert,hamunyelvitermészetű,formai,szubjektumbeliésidőtapasztalatát.Mindenképpenkonstru‐álnikellettegyfigurát,a„galvanoplasztika”segítségévelarcot,alakotadnineki,emlékképek‐keléséletvonalakkal.RadicsViktóriaidézaz1965‐ösinterjúból:

„AKert,hamubanmegszépítettemlékeimvannak,amegszépítettapám,ahíresEdu‐ard Sam, amegszépített anyám, amegszépített nővérem, amegszépített énem. Hanincsazamegszépítés,mimaradtvolnaazéletemből.Megakartammutatni,hogyanmentimagátazemberasemmitől:hazugsággal….”9

AKert,hamuban összeálló kép tehát „hazug”, noha –mint azt Kiš az interjúbanmondja –„mélymeggyőződésem,hogyaz énvagyok, hogyaz az én apám, az én anyám, az énnővé‐rem…”10.A„hazugságpoétikájának”11,vagyisannakazesztétikaiszemléletnek,amelygépie‐senpontostörténetekkégalvanizáljaaztasemmisanyagot,amelyDaniloKišrendelkezéséreállt,aFövenyóravetvéget.Az„aranyozás”lehulltávalláthatóváválnakarégirepedések,sőt,újhajszálrepedések,újrajzolatok,újképekkeletkeznek.Ebbenaképalkotómunkábanegé‐szenmesszejutaFövenyóra.Radikálisantényszerűenfogalmazvaésnagyonleegyszerűsítveaztmondhatjuk,hogymígaKert,hamumozgás‐képeket,addigaFövenyóraidő‐képekethozlétre.Demiisamozgás‐kép?

GillesDeleuze filmrőlszólókétkönyvében12HenriBergsonfilozófiájánakháromtézisétdolgozzaösszeamozgás‐kép, illetveaháborúutánmegjelenőújképfajta,az idő‐képfogal‐mainakmegalkotásakor.Akétféleképköztikülönbségaképnekazidőhözvalóviszonyábanragadható meg. Míg a mozgás‐képben az idő csak indirekt, közvetett módon jelenik meg,mintegy a vágás következményeként, s valódi természete ilymódon rejtvemarad, addig aszenzomotoros,percepciós láncolattól függetlenedő idő‐képnemakciók‐reakcióksorozatátábrázolja, hanem közvetlenül magát az időt mint tartamot, amit Bergson az emlékezettelazonosít.Azáltal,hogyszakítaz időés térpárhuzamosságának,a térfogalom időrevalóal‐kalmazásánakhagyományával,Bergsonrámutatarra,hogyamozgás,mivelcselekvésreutal,alapvetőenidőbeli.Ugyanakkorapillanatmozdulatlanvágásként,apillanatokegymásutánjapedigdiszkrétszegmensekmindigjelenidejűlineárisankonstituálódóidősorakéntmutatko‐zik.Ezviszontnemazonosazemberidőtapasztalatával.Amegélt időugyanisheterogénésdinamikussokaság,amitcsakatartammintkiterjedéstudbennfoglalni.Amozgásnemlehettehátamozdulatlanidőpillanatokszukcessziója,csakatartamvalamelymozgószelete,araj‐talévőidőelemekfolytondinamizálódósokaságával.

9Uo,147. 10Uo,147. 11 IvanaMilivojević‐otidéziRadics,i.m.,146. 12 Gilles Deleuze: Amozgás‐kép,Film1.;Az idő‐kép,Film2., Budapest, Palatinus filmkönyvek, 2008.

(ford. Kovács András Bálint; francia eredeti: Cinéma1 ‐L’image‐mouvement, Paris, Ed. deMinuit,1983,Cinéma2‐L’image‐temps,Paris,Ed.deMinuit,1985.)

84 tiszatáj „ Amozgás‐képben,amelyvégsősoronszenzomotorosakciókésreakciókracionálisvágá‐

sánaktotalitása,aképekegymásrakövetkezése,magaakompozícióhordjakijárulékosanésszukcesszívenazidőt.Mivelazonbanazemlékekatartamhozkötődnek,amozgás‐képkeltet‐teidőnemtudatisztaemlékezethezférkőzni.Akkormittesz?

Azemlékezésközösútjainjár,néhaújcsapásokratéved,seközbenfelismeriazokataha‐bitusokat,amelyekbenmotorikusan,azaztestimechanizmusokrévénazemlékmegőrződött.Svalóban,azemlékezésemeútjainjár‐kel,botorkál,álmodikésébredhalálosszorongatott‐ságában Andreas Sam. A klasszikus időregénynek tartottKert,hamuban Danilo Kiš kettősperspektívátteremt–agyermekésafelnőttírónézőpontját–,demindenértelemadásazel‐sőhözigazodik,enézőpontbólválikazalakmegrajzolttávagymaradéppenelnagyolt.Vagyisegy prousti perspektíva, a gyermek‐felnőtt tér‐ és időtapasztalatának differenciája teremtimeg azt a bonyolult és rendkívül esendő, egyszerre reális és irreális apa‐képet, amelynekpontosaneskizofrénvonalleszmindentulajdona.Aszökésnekefurcsa,molekulárisvonalátaméggyermek„fiatalember”minthabelátná,demegtapasztalni,vele‐szökninemtud,csakpolifonregényformábanreterritorializálódikaskizoképen.RadicsViktóriaméltánutal–no‐hacsakaFövenyórakapcsán–FrancisBaconönarcképeire.13

Agyermekiemlékezésracionálisvágásai,mégazálombanis,azapátmindegyreazigaz‐ságrendjébeillesztikvissza.Atörténeteperspektívábólleszképtelen,„hazug”,galvanoplasz‐tizált,merthogytotalizálniakarjaaképet.Paradoxnaktűnhet,denemazapafolytonosútonlevése,mozgása,el‐és feltűnéseialapozzákmegamozgás‐képet,ahogyanazegyhagyomá‐nyosregénybenlenniszokott.Kišszemlélőjesokkalfinomabb,összetettebbmódonérzékel.Nemcsupánlát:haptikusantapasztal.Ígynemcsakavégtelenségigsűrítettaffekció‐képetér‐zékeli,deészreveszi,sajáttestévelérziaszétterülő,végtelenségigdilatáltpercepció‐képeketis,amelyekahalálfélelemmelvalóküzdésritmusáraazegészregénytvégtelenbetartóme‐net‐öltésenabyme szerkezetével látják el. Teljesség, totalitás tehát sohasema képenbelülkeletkezik valami feltárulkozó értelem‐egészben, hanem szorosan a képalkotás technikájá‐hozkötődőenavágás,azébredés,azarany„ráma”ésanézőpontkijelöléseivel.Ezekegyütte‐se nyújtja a világnak, s benne a deliráló nomád apának azt a hiányzó racionálét, amely agyermek és felnőtt „fiatalember” számára valami képet, nyitott és mindig nyíló totalitástnyújt,mintmindenszenzomotoroselvenműködőmozgás‐kép.

EgészenmáskéntműködikaFövenyóra.Bennemindenkorábbianyagésemlékezet,mindenmegvan.Sőtmindentöbbszörösen.Nemcsakazapa‐tömbök,nemcsakAuschwitz,a„családicirkusz”tömbjei,deafelnőttnarrátorleendései,sazokakorábbidokumentumok,képek,mű‐fajok és formák ismind többszörözve, folytonosműködésben, amelyekben ez az anyag ésemlékezet valaha már összeállt és még összeállhat, például BoriszDavidovicssíremlékévé.MígaKert,hamuemblematikusképe,azanyakatedrálisraemlékeztetőSINGERvarrógépe,aFövenyóramátrixaegysajátosidőmérőeszköz,egyhomokóra,amelynekműködése–szem‐benazidőfolyásánakmechanikusmérőeszközeivel–nemautomatikus.Mindkettő,aSINGERésahomokóraisazalkotás–azírásésazolvasás–alakzatai.MígaSINGER(a„szépítőgép”)lineárisláncolattalvégtelensorokatölt,addigafövenyóravégesmennyiségűhomokszeme‐ket,kristályokatperget,határtalanul.DaniloKišszinténtisztábanvankönyvecíménekemb‐lematikusjellegével: 13Radics,i.m.,203.

2014. október 85 „„Úgy érzem, aFövenyóramint techné tökéletes, hézagtalan; az egészFövenyóra egyhasíték,ésezarésaza»szűkkapu«,melyenátbelehetjutniakönyvbe,ezahasítéka»tökéletessége«,azártsága,nem‐aktuáliséshibridvolta.Magaapeščanikszóis,min‐denjelentésében,voltaképpenahasadékmetaforája:minthomokkő,geológiairengé‐sekéshasadások terméke,minthomokóraolyanrés,melyenátaz időhomokjape‐reg…”14

Azidőtehátmindigújésújformátölt,alakzatotrajzol,shogymilyet,avéletlenműve.Ameg‐fordításlendülete,azéletlendület(élanvital)mindenesetbenmáskéntaktualizáljaahomok‐szemeket.Hiábazártmagaagépezet,ahomokórahasítottságávalaváltozékonyság,amultip‐licitásésahatártalanságparexcellencekifejezője.Mi több,esajátos,DaniloKiš‐féleRubin‐vázarajzolatbanagondolkodásképekritikájánakrendkívültömörkifejezéseis,hiszenkép‐kéntfigyelmeztetaképalkotásbanrejlődogmatizmuspotenciálisveszélyére.Ahomokóra–hajobban(?)vagymásként(?)vagymáskor(?)nézzük,nincsis,hiszencsakoptikaicsalódás.Hiány,melyegypillanatraholahasadékfelettegymástkeresőkétarcélt,holavázát,holakelyhetláttatja,hogyígy,immárszemelőlveszveszabadulhassonaképlátszatánakillúziójá‐tól...Afövenyóranemcsakamúlóidőképe,hanemigaziidő‐kép,amelyazaktuális/virtuálisszüntelenjátékábólél.

HenriBergsonazAnyagésemlékezetcímű1896‐oskönyvébenmatematikaiábrákhozfolya‐modikazemlékezetkomplexitásánakleírására.Egyikleghíresebbábrájaegycsúcsáraállítottkúpotformál15.

14Uo,196–197. 15LásdHenriBergson:Matièreetmémoire,Paris,PUF,1939,181.

86 tiszatáj „

Acsúcsáraállítottkúpahomokórafelső,homokkaltelirészénekfelelmeg.Bergsonábrájánakúp, az a térfogattal rendelkező test, amelyben amúltbeli emlékképek helyezkednek el. Akúpmindenkorábbiésmindenjövendőidőoszthatatlantartama.Acsúcstól(S)legtávolabbesősíkszeleten(AB)helyezkedikelmindenmúltbeliemlék,atisztaemlékezet,amagatotali‐tásában.Hakülönfélemagasságokbansíkszeleteketvágunkakúpban,előszöratisztaemlé‐kezettelpárhuzamosan(pl.A’B’;A”B’”),majdattólakáreltérősíkokban(pl.A”B’;A’B”…),ak‐kor minden egyes síkon saját múltunkat, emlékeinket láthatjuk viszont, mindig más‐másdominálóemlékkel,más„csillogó”ponttal,másösszeállításban,eltérő fénypontokvonzásá‐ban.Acsúcsban,azazajelenpillanatában–amelyvégsősoronamúltleginkábbösszesűrítettpontja – éppúgy benne foglaltatik minden emlék, mint a csúcstól távolabbi síkokon, csakrendkívülösszesűrítettmódon.Akúpdinamizmusátazemlékmorzsákkétfélemozgásaadja:egyfelőlarotáció,amelyakúpszeletekenbelüliemlékpontokközülazaktuálisanleghaszno‐sabbatigyekszikfelszínrehozni,másfelőlatranszláció,acikcakkolómozgás,amelyneksegít‐ségévelazéppenaktualizálódóemlékazegyikkúpszeletrőlamásikravándorol.

GillesDeleuzeszerintBergsonazemlékezet,atartamésmozgáshármasánakegymásravonatkoztatásával tulajdonképpenaz idő‐kép fogalmátdolgoztaki.Bergsonvilágossá tette,hogyazemlékezetnema jelennekamúltbatörténőregressziója.Apszichológiaésmindenpszichologizálóműfajlegnagyobbhibájaaz,hogyazaktuálisjelenbőlkiindulvakeresiamúl‐tat:azemlékképetelszakítjaa tisztaemlékezettől,megjeleníti,holottamúltkoegzisztálazéppenmúlójelennel,egyszerrejelenésmúltidejű.Atartamezamúlt‐együttes,ezavirtuálismúlttömb,amelybőlmindenkorkiválhat,aktualizálódhatvalami.Tehátamúltparadoxmó‐donsohasemszűntmegjelenneklenni,megjelenik, jelenvanazéppenmúlójelenben,mintvirtuális.

GillesDeleuzeaháborúutánifilmművészetbenfedeztefelaképalkotásnakaztamódját,amelybenazidőnemrendelődikaláamozgásnak,haneméppenfelszabadulaszenzomoto‐ros(krono‐logikus)kötésekalól.Hanincsilyenkinetikuskötés,akkorazidőt(tartamot)áb‐rázolóképnemválikautomatikusanaz igazság függvényévé.AzÚjhullám,azolaszneorea‐lizmus,GodardésDaniloKišáltal isoly sokraértékeltAlainResnais filmjeirőlvanszó: fil‐

2014. október 87 „mekről,amelyekszembesülnekaháborúutánivilágfelfoghatatlan,racionalizálhatatlan,inte‐riorizálhatatlanvalóságával,HirosimávalésAuschwitzcal,smindeztirracionálisvágásokkal,hamisillesztésselfejezikki.Talánennekfényébenérthetjükmegaztaparadoxont,hogymígaracionálisvágása„hazugságpoétikáját”alapozzamegaKert,hamubeli„galvanoplasztika”segítségével, aFövenyóranarratívhamis illesztései– a teljeseneltérőstílusúésnézőpontúprózaegységekalternálásával–virtuálisanazigazmondásszédítőlehetetlenségéthordozzák.

Shogymikéntlehetségeslétrehoznimindaztprózában,aszóeszközével,amitDeleuzefilmekképei kapcsán észrevételez, hogymikéntműködik Danilo Kišmonásza, annak leírása szá‐momraatulajdonképpenifeladat,azigazikihívás.