Tisztelt Vadásztársaim, Győr-Moson-Sopron megyei vadászok!vadasz.info.hu/ujsagok/gyorhirlevel0601.pdf · a vadász egyben természetvédő is, gon-doskodik a vadon élő állatokról

fekete zöld

A megyei kamara következő négyéves időszakára újjáválasztott és újonnan megválasztott vezetőinek nevében köszönöm a bizalmat. Ezt eddigi mun-kánk elismeréseként értékeljük ugyan, de nem feledkezünk meg arról, hogy egyben megelőlegezett bizalom, aminek minden erőnkkel igyekszünk megfelelni.Az új év beköszönte olyan esemény, amely visszatekintésre, az elmúlt évi munka értékelésére késztet. Nem arra gondolok, hogy részletesen számot adjak tevékenységünkről, hisz megtette azt a vezetőség a küldöttek előtt, és a hírlevélben is folyamatosan olvashatnak a megyei kamara kezdeményezéseiről, munkájáról; beszámolónkat is közzé-tettük. Azt sem gondolnám, hogy ez lenne a megfelelő alkalom egy ilyen felsorolásízű értékelés közzétételére. Mégis, mivel nem csak az elmúlt évet zártuk le, hanem egy négyéves ciklus végére is értünk, engedjék meg, hogy legalább szemezgetve az eseményekből, említést tegyek azokról, amelyekre kü-lönösen büszkék vagyunk.Elsőként a különböző rendezvények szervezését említeném. Évenként ren-deztünk olyan, minden vadász számára meghirdetett és elérhető tanfolyamot, amely tevékenységünk, szakmánk aktuális problémáit feszegette. Kü-lön említést érdemel ezek sorában a

soproni kerekasztal vitafórum, ahol a vadászat-vadgazdálkodás országosan meghatározó személyiségei fejtették ki nézeteiket a jövőről. A hivatásos vadá-szok továbbképzésére olyan elismert szakembereket kértünk fel, akiktől lehet tanulni. A soproni és gödöllői egyetemek oktató-kutatóin kívül többek között előadást tartott dr. Nagy Emil professzor, az országos kamara vadgaz-dálkodási bizottságának elnöke, a hazai intenzív apróvadtenyésztés kidolgozója és bevezetője, Buzgó József, az OMVK hivatásos vadász alelnöke, és rendszere-sen szerepelt aktuális problémákat bon-colgatva Pintér Csaba megyei vadászati osztályvezető.Szintén ide, a rendezvények körébe tartozik az, hogy élére álltunk a megyei vadásznapok és a vadászbál szervezésé-nek, amelyeket úgy gondolom, nem kell itt értékelnem, helyettem a résztvevők egyre nagyobb száma minősít.Fontosnak tartottuk, tartjuk a megye vadászati kultúrájának, hagyományainak ápolását. A vadásznapok és bálok kere-tében rendszeres kiállítási lehetőséget biztosítottunk a megye művészeinek, hírlapunkban megkezdtük a művészek bemutatását. Felvállaltuk a megyénkben élt és alkotott vadászati publicistánk, Láng Rudolf „Sólyom” szellemi örök-ségének gondozását. Ennek érdekében

Az új év eléTisztelt Vadásztársaim, Győr-Moson-Sopron megyei vadászok!

Sólyom-kupa néven megyei lövészbaj-nokságot alapítottunk, melynek nyitá-nyaként évente megkoszorúzzuk Láng Rudolf mosonmagyaróvári síremlékét, és rendszeresen újra közöljük a régi Kittenberger-szerkesztette Nimród-ban megjelent írásait. Megalapítottuk továbbá a megyei vadászati kitüntetést, a „Sólyom”-díjat, amellyel a megye vadállományáért, vadgazdálkodásáért, vadászati kultúrájáért legtöbbet tett vadászok tevékenységét szeretnénk elismerni.Immár második éve, tél elején, há-rom helyszínen, Győrött, Sopronban és Mosonmagyaróváron ingyenesen osztunk madáreleséget a lakosságnak. Ezzel, azon túlmenően, hogy a lehe-tőségeinkhez mérten szeretnénk az énekesmadarak téli túlélését elősegíteni, a nagyvárosokban élő embereket a természethez közelebb vinni, tevé-kenységünk lényeges elemét is meg szeretnénk mutatni, nevezetesen, hogy a vadász egyben természetvédő is, gon-doskodik a vadon élő állatokról. Talán ezzel sikerül a városi lakosság egy részét megnyerni ügyünknek, vagy legalábbis elérni, hogy ellenszenv helyett semleges álláspontot képviseljenek a vadászattal kapcsolatban. A minden vadász sze-mét bántó utak menti szemétkupacok megszüntetése volt a célunk a tavaszi

Vadászjegyek hosszabbításáról információ a 3. oldalon!

Kamarai Hírlevél • 2006/01

2

fekete zöld

szemétgyűjtési akció meghirdetésével és irányításával. Akciónk kedvező fogadta-tásra és követésre talált a nem vadászó, természetszerető lakosság körében is.Már hagyománnyá vált az országosan is egyedülálló megyei gyakorlat, hogy a vadászjegyek érvényesítését igyekszünk megkönnyíteni a négy különböző hely-színen történő félfogadással. Sőt, ha időpontot tudunk egyeztetni, vadásztár-saságokhoz is kiszállunk egy-egy rendez-vény vagy vadászat alkalmából összegyűlt vadászok csoportos vadászjegy-érvénye-sítésére.Általában igyekszünk tehát a köztes-tületi feladatokat vadászbarát módon elvégezni, és e feladatok mellett olyan tevékenységet folytatni, ami a megye vadászait, vadgazdálkodását szolgálja. Ehhez a gondolathoz kapcsolódóan szólnék a jövő terveiről, hiszen az új év a múlt mérlegének megvonása mellett a tervek kovácsolásának időszaka is. Nos, még az előző ciklusban egy kül-döttgyűlési határozattal megteremtettük annak a lehetőségét, hogy az új vezetés alapítványt hozzon létre. Még ebben az évben bejegyeztetjük, hiszen ezzel re-mélünk olyan többletforrást teremteni, amely lehetővé teszi a megye vadászati kultúrájának hatékonyabb ápolását, rendezvények szervezését és, ami még fontosabb, a rászoruló hivatásos vadá-szok, sportvadászok támogatását. És ha a rendezvényeknél tartunk: ezen a téren is további előrelépést tervezünk, első-sorban a sportvadászoknak szánunk az elmúlt időszaknál gyakoribb és színvona-lasabb továbbképzéseket – remélhetőleg mindenki megelégedésére. Ennyit előze-tesen a követendő elvekről, a részletes munkatervet az év elején kidolgozzuk és a tavaszi küldöttgyűlés elé terjesztjük.Ha már szóltam eredményeinkről, nem hallgathatom el persze kudarcainkat sem. Tisztában vagyok azzal, hogy – mivel velünk állnak közvetlen kapcsolatban – a megye vadászai joggal rajtunk kérik számon az országos ügyeket is. Amellett, hogy ezen a szinten kétségtelenül jelentős eredmények születtek, például a fegyver-vizsga érvényességi idejének meghosszab-

bítása, vagy a természetvédelmi hatósá-gokkal történő együttműködés javítása tekintetében bizony lényeges dolgokban nem sikerült előrelépni. Szélmalomharc folyik az illetékes hatósággal az egészség-ügyi vizsgálat könnyítésével kapcsolatban olyannyira, hogy könnyítések helyett még további szigorítások is várhatók. Vagy említhetnénk a fegyvertörvény sokszor értelmetlen szigorát és logikátlan ren-delkezéseit a fegyvertartási engedély, fegyvervizsga és egészségügyi vizsgálat érvényességének külön-külön történő lejárása és késve történt meghosszabbí-tása esetére. Látva az országos kamarai vezetők ténylegesen nagy, de sokszor hiábavaló erőfeszítéseit, erőteljesen felve-tődik a nagyobb nyomásgyakorlás szük-ségessége, az érdekérvényesítés eddig nem, vagy csak módjával alkalmazott eszközeivel. Még akkor is megfontolandó ez, ha az óvatosság is indokolt, mert egy erőteljesebb fellépés könnyen a visszájára fordulhat: az amúgy sem vadászpárti közvéleményt ellenünk fordíthatja.De söpörjünk egy kicsit a saját magunk, megyei házatáján is. Bár kapcsolatunk a hatóságokkal kiváló, úgy tűnik, a párbe-széd mégsem tökéletes minden esetben. Úgy gondolom, a jelenleginél is szoro-sabb együttműködés elejét vehette volna néhány problémának. Ilyen volt az éppen érvényesítés alatt levő vadászjegy hiányá-ban történő, szándékát és következmé-nyeit tekintve egyébként legális vadászat következtében kiszabott kemény bünte-tés. Vagy a vadászati tényleges gyakorlat-tal szöges ellentétben álló értelmezése a fegyvertörvénynek a fegyver tokban tör-ténő tartásával, illetve ennek elmaradása esetére kirótt szankcióval kapcsolatban. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindkét intézkedés megfelelt a hatályos jogszabályoknak, és az ügyek ismertté válásának időpontjában a kamara gyakor-latilag már semmit sem tehetett. Mégis, a hatékonyabb párbeszéd, egymás szándé-kainak jobb megismerése segített volna felhívni a vadászok figyelmét a problé-mákra, talán megelőzhetőek lettek volna ezek a sajnálatos esetek.Kudarcként éltük meg továbbá egyes

szakmai rendezvényeink iránt meg-nyilvánuló érdektelenséget is. Talán jobb szervezéssel, figyelemfelhívássalnagyobb érdeklődést tudtunk volna kelteni. Mégis, a szakma és az egymás iránti érdektelenség elkeserítő. Különö-sen akkor, ha meggondoljuk: az egymás megértése a megegyezés feltétele lehet a vadászterületek 2007-ben esedékes újrafelosztásakor. A kamara álláspontja e tekintetben egyértelmű: „a” VA-DÁSZ, minden vadász érdekeit képvi-seli, tekintet nélkül arra, hogy területes, terület nélküli vagy földtulajdonos-e. A hatékony érdekképviselet fokmérője pedig a megegyezés. És ugyan egyeztet-ni segítünk az érdekelt felek között, a végső megegyezés azonban csak őrajtuk múlik. Kompromisszumkészségre lesz szükség, egymás kiszorítása helyett egymás segítésére, és nem utolsósorban fokozott empátiára a földtulajdonosok iránt. A tét nagy: sikerül-e egy olyan gyakorlatot megvalósítani, ami a jövő-ben is követhető, és ami a kiszámítható, kiegyensúlyozott, hosszabb távú gaz-dálkodást szolgálja, vagy marad a mara-kodás, a tízévenként egymás torkának esés, a területek lerablása, mindennek a vadállományra gyakorolt káros hatásai-val egyetemben.Tisztelt vadásztársaim! Befejezésképpen szeretném megköszönni a kamara főál-lású munkatársainak a pontos és precíz, vadászbarát munkát; vezetőtársaimnak a kamarai munka hatékonyabbá tételében kifejtett tevékenységét; a szervezőbizott-ságnak és támogatóknak a vadásznap és bál nyújtotta feledhetetlen élményeket; a kamarai hírlap szerkesztőbizottságának és szerzőinek a tartalmában színes és informatív kiadványt; a vadászatban érin-tett hatóságoknak a vadászat ügyéhez történő korrekt, segítőkész hozzáállást; és nem utolsósorban minden vadásznak, hogy tevékenyen, vagy tagsági viszonyá-nak fenntartásával segítette munkánkat. További támogatásukat kérve kívánok sikeres, boldog új esztendőt!

Dr. Náhlik Andráselnök

3


Tisztelt Vadásztársak!A jelenlegi vadászjegyek érvényessége 2006. február 28-án lejár, szükségessé válik a vadászjegyek meghosszabbítása, cseréje.Vadászjegyet kérelemre, az a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező, 18. életévét betöltött személy kaphat, aki eredmé-nyes vadászvizsgát tett, nem áll vadászjegyet visszavonó határo-zat alatt, továbbá a vadászat során másnak okozott károk fede-zetére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással ren-delkezik. A vadászjegyet és a névre szóló új, hitelesített egyéni lőjegyzéket a Kamara a korábban (2005/2006-ös vadászévre) kiadott egyéni lőjegyzék érvénytelenítését követően állítja ki. A vadászjegy érvényessége csak az egyéni lőjegyzék bemutatását követően hosszabbítható meg. (Vtv. 60. §.)Az első alkalommal vadászjegyet váltók részére az új vadász-jegy kiadása 2006. március 1-jétől történik, az OMVK Győr-Moson-Sopron megyei Területi Szervezetének irodájában (9023 Győr, Csaba u. 16.), ügyfélfogadási időben (kedd–csü-törtök: 9–12 és 13–15 óra, péntek 9–12 óra között).Az érvényesítés költsége a 2006/2007-os vadászévre, a tavalyi évhez hasonlóan, a következőképpen alakul:

Állami vadászjegy 10 000 FtBiztosítás díja 1 000 FtKamarai tagdíj 2 000 FtÖsszesen: 13 000 Ft

A kamarai tagok részére továbbra is (egészen 2007-ig) 1 000 Ft ellenében lehetővé tesszük a kötelező vadász felelősség- és balesetbiztosítás megkötését.Minden tagunk részére térítésmentesen kiadjuk a vadászév-könyvet. Azon idős vadásztársaink részére, akik 2006. december 31-ig betöltik 70. életévüket, kamarai tagdíjmentességet biztosítunk, részükre a vadászjegy érvényesítésének költsége 11 000 Ft.A vadászjegyek érvényesítése egyéni és csoportos formában történhet az alábbi időpontokban és helyszíneken:• IRODÁNKBAN: (9023 Győr, Csaba u. 16.) folyamatosan,

VADÁSZJEGYEK MEGHOSSZABBÍTÁSA 2006.

ügyfélfogadási időben (kedd–csütörtök: 9–12 és 13–15 óra, pénteken 9–12 óra között)

FIGYELEM, ez alól kivétel: a kihelyezett helyszíneken történő kiadási napokon, úgymint február 9., 16., 22., 24., ekkor a vidéki ügyintézés meggyorsítása érdekében, Győrben az ügyfélfo-gadás szünetel!

Továbbá kamarai tagok részére az alábbi kihelyezett helyszí-neken:• 9200 Mosonmagyaróvár, Tündérfátyol u. 2. (Szigetköz Vadásztársaság irodájában) 2006. 02. 09-én 10–14 óráig 2006. 02. 22-én 10–14 óráig• 9300 Csorna, Arany J. u. 8. (Hanyi Vadászbolt üzlethelyiségében) 2006. 02. 16-án 10–14 óráig 2006. 02. 24-én 10–14 óráig• 9400 Sopron, Honvéd u. 1. (TAEG Részvénytársaság épületében) 2006. 02. 06-án 10–14 óráig 2006. 02. 13-án 10–14 óráig 2006. 02. 20-án 10–14 óráig

A vadászjegy kiváltásához szükséges okmányok:• Vadászjegy, 2005/2006. évi egyéni lőjegyzék(ek),• Személyazonosító hatósági igazolvány, lakcímet igazoló ható-

sági igazolvány,• A vadászjegy kiváltásának díjáról szóló befizetés igazolása

(készpénz).A vadászjegy vagy egyéni lőjegyzék elvesztése, megrongálódása esetén, ennek pótlására 1 000 Ft eljárási díj befizetése ellenébenvan lehetőség.Az ügyintézés meggyorsítása érdekében lehetőség szerint kérjük a társaságoktól a csoportos vadászjegykiváltást. Ilyen esetekben a megbízott hozzon magával a szükséges adatokkal pontosan kitöltött, cégszerű aláírással ellátott adatlapot (eze-ken kérem feltüntetni a vadászjegy számát, a vadász nevét, címváltozás esetén az új lakcímét, valamint a kedvezménye-zett születési dátumát), a vadászjegyeket és lőjegyzékeket, valamint a díj befizetését igazoló csekkszelvényt vagy átutalásiigazolást, esetleg készpénzt. Kérjük a vadászokat, ellenőrizzék, hogy a személyigazolvány számát a vadászjegyen feltüntették-e, ha nem, ezt pótolják. A csoportos kiváltás időpontjáról kérünk előzetes egyeztetést a torlódások és a felesleges, hosszú várakozások elkerülése vé-gett. Időpontegyeztetés a 06-30/239-4626-os telefonszámon. Vadászüdvözlettel: Orbán Henrik

FELHÍVÁS!Tisztelt Vadásztársak, sokunknak az idei 2006-os évben lejár a fegyver-tartási engedély hatósági érvényessége, az engedélyezési eljárást a lejárat napját megelőzően legalább 30 nappal kezdeményezni szükséges! Minden vadásztárs időben érdeklődjön az illetékes városi rendőrkapitányságokon az ügyintézőknél! Orbán Henrik


4

Hallottál már ilyet?(vadegészségügyi széljegyzetek)

(Szerkeszti: Prof. Dr. Egri Borisz)

Nyúlláztól – nyúlvészigAz elmúlt ősz és a már nagyon várt tavasz két mezei- és üreginyúl-betegség, nevezetesen a tularémia és a „nyúlvész” (szakmai nevén: pasztörellózis) aktualitására figyelmeztettek és figyelmeztetnek.Mindkét kórkép emberre is veszélyt jelent, azaz zoonózis. Szinte nincs is olyan év, melyben különösen tularémia tekintetében – ne regisztrálnának emberi megbetegedéseket. A tularémia kóroko-zója a Francisella tularensis nevű sejten belüli „parazita” baktérium. Meglehetősen rosszhírű, hiszen a „nyúlnyúzók betegsége” és a „nyúlláz” megjelöléssel is büszkélkedhet. Ha számolunk a bakté-rium azon tulajdonságával, hogy az általa fertőzött talajban vagy vízben több napig is életképes marad, valamint azzal a ténnyel, hogy kullancsok és egyéb vérszívók is közvetíthetik, mindenképpen veszélyesnek tekinthetjük. Kevésbé ismert, hogy a betegség tüdőt károsító formája korábban belélegzett aerosol (permet) révén is kialakulhat. A tularémia leginkább halmozott előfordulása az úgyne-vezett „rágcsáló-években” jelentkezik, amikor a jó termés jelentős mennyiségű rágcsálót és azok szaporulatát is eltartja. A közöttük terjedő járvány azonban épp nagy számuknál fogva gyorsan terjed és közel teljesen kiírtja őket. Vizeletük és egyéb váladékaik viszont fertőzik a növényeket és a vizeket, ami miatt a kevésbé fogékony mezei nyúl is fertőződhet. E fajnál a betegség félheveny vagy idült lefolyású. Ha ilyen megbetegedett állatot zsigerelünk, vagy a lép és a nyirokcsomók jelentős megnagyobbodását, vagy idült lefolyás során a jól észrevehető lesoványodás mellett a tüdőkben köles méretű szürkés-sárga gócokat találhatunk. A vadásznál a fertőzött állat zsigerelésekor történő sérülés eredményeként a Francisella behatolási területén fekély, vagy ha az vérfreccsenés révén a szem-be került, a szem környéki nyirokcsomók duzzanata ( gyulladása) alakul ki. Ha a vadász szájon át vagy rovarcsípés révén fertőződött, tífuszhoz hasonló tüneteket észlelhet. Épp ezekkel összefüggésben vakmerőség a mezei nyulak gumikesztyű nélküli zsigerelése! Ez ugyan a mechanikai sérülésektől nem véd, azonban ha azok már

vannak a kézfejen, azokat védve nem engedi a vadász fer-tőződését. A maszk használata szintén nem felesleges óva-tosság, míg a vad-nyúlfélékből készült ételek alapos megfő-zése elemi személyi védelmi érdek. A másik (házi- és) vadon élő nyúlféléket veszélyeztető betegség a „nyúlvész”. Kórokozója, a Pasteurella multocida egy fakultatív patogén baktérium, amely kifejezés értelmezése annyit tesz, hogy az általa kiváltott klinikai tünetek kialakulása nemcsak önmagától a baktériumtól, hanem a fertőzött szervezet ellenálló képességétől és különböző hajlamosító tényezőktől is függ. Nyúlféléink leginkább szezonálisan (tavasszal és ősszel) fertőződnek. Minél inkább legyen-gült (vitaminhiányos, parazitákkal fertőződött) egy terület nyúlállo-mánya, annál nagyobb az esély a járvány kialakulására. A fertőződött állatok „influenzára emlékeztető” tüneteket, úm.tüsszögést, bágyadtságot, majd kissé később gennyes orrfolyást és nehezített légzést mutatnak. Idülten beteg állatok boncolásakor gennyes tüdő- és/vagy mellhártyagyulladást észlelhetünk. Érdekes paradoxon azonban mindezek ellenére, hogy ismert az ilyen esetek öngyógyulással végződő formája is. Értelemszerűen a lesoványodott vagy szervi elváltozásokat mutató állatok húsát el kell vonni a közfogyasztástól, és semmi esetre se adjuk vadászkutyáinknak se!Annak ellenére, hogy e baktérium embert megbetegítő képes-sége meglehetősen alacsony szintű, zsigereléskor csak megfelelő elővigyázatossággal dolgozzunk, hiszen hámsérülésekbe kerülve tályogok, nyirokcsomó-gyulladás, cseppfertőzést követően pedig a légutak, illetve az agy és az agyvelőburkok gennyes, tályogos elvál-tozását idézhetik elő.

Az Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron megyei Területi Szervezeteés a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézete

állami vadászvizsgára és fegyverismereti vizsgárafelkészítő tanfolyamot indíthétvégi elfoglaltsággal Győrben, Mosonmagyaróváron és Sopronban.

A tanfolyam tervezett díja: 30 000 Ft/fő.

Jelentkezés és információ az OMVK Győr-Moson-Sopron megyei Területi Szervezeténél,9023 Győr, Csaba u. 16. Tel.: 06-96/618-692 vagy 06-30/239-4926, vagy közvetlenül dr. Sándor Gyula (tel.: 06-30/448-5971),

és Marosán Miklós (tel.: 06-30/269-2216) tanfolyamszervezőknél.

5



6

Láng Rudolf (Sólyom)A vadászetika legnagyobb magyar képviselője, Kittenberger Kálmán bensőséges barátja és mun-katársa, a NIMRÓD Vadászújság kiváló publicistája 1881. január 7-én született Vérteskozmán. Apja ,,vi-dékerdész” volt. Középiskolai tanulmányait Győrben, a Bencés Főgimnáziumban fejezte be. Egyetemi évei után, mint magyar–latin szakos tanár Lőcsén kez-dett el tanítani. Részt vett az I. világháborúban, ahol megsebesült. Hazaengedték, de felépülése után ismét a frontra vezényelték, ahonnan öt év múlva, 1920 karácsonyán Szibérián át érkezett haza.Trianon után – mert Lőcsére már nem mehetett vissza – a magyaróvári piarista gimnázium civil tanára lett. Elévülhetetlen szakírói életművét ebben a város-ban alkotta meg. Itt élt 1963. május 25-én bekövet-kezett haláláig. A vadászat szerteágazó kérdéseiben mindenki Só-lyom ítélőszéke elé járult. Az ő tanácsát kérte az országgyűlési felszólalására készülő felsőházi képvi-selő csakúgy, mint az egyszerű vadőr. Sólyomnak a Nimród Vadászújság 10 rovatában (általános érdekű közlemények, vadászati tanulmányok, vadászisko-la, tárcák, irodalom, vadászati elbeszélések, lő- és fegyvertechnika, lőszer, Nimród Vadászújság panasz-könyve, vadászeb, különfélék) 1000-nél több olda-lon, mintegy 500 írása jelent meg. Írásait leginkább

A ,,Sólyom”-kupa története

A ,,Sólyom” Vadászegylet 14 éven át folytatott ismeretterjesztő tevékenysége, valamint alapításai a megyei Vadászkamara erősítő, érvényesítő megpártolásával együtt az elmúlt 2 évben oda vezetett, hogy az évente megrendezett megyei vadász lőversenyen kívül a példaadó vadgazdálkodásáért a Kamara által alapított díj is a ,,Sólyom” nevet kapta.A megyei vadász lőverseny fődíja a ,,Sólyom”-kupa. A kupát – 2000-ben – a győri ,,Sólyom” Vadászegylet alapította. A verseny meghirdetése és megrendezése – az első évek után – a Kamara jogosítványa. Külön öröm, hogy a rendezvénynek – a lőtérhelyszín kapcsán – Mosonmagyaróvár ad otthont, az a város, ahol ,,Sólyom” (Láng Rudolf) csaknem fél évszázadon keresz-tül élt, és bontotta ki nagyívű életmű-pályáját. A versenyt megelőzően kerül sor – a megyei vadászati vezetés Tagjainak, az Alapítónak, valamint a versenyző csapatok képviselőinek részvételével – ,,Sólyom” sírjának megkoszorúzására a mosoni temető-ben. Ilyenkor a sírnál elhangzó megnyilatkozásokban a példakövetés kap hangot. 2005-ben, mint ahogy 2004-ben és 2003-ban is a Lajta-Hanság Rt. csapata győzött a versenyen. Ezzel a teljesítménnyel – az Alapító Oklevél értelmében – a kiemelkedő-en szép vándorkupa végérvényesen a győztes csapat tulajdonába került, díszhelyét elfoglalva az Rt. vitrinjében.

Az így előállt helyzetben új fődíjról kell gondoskodni. Ezt a feladatot az Alapító és a Támogatók időben teljesíteni fogják. Nem titkolt szándékunk szerint az útjára bocsátott új ,,Sólyom”-kupa a maga tárgyi valóságában is olyan rangos serleg lesz, amely méltán felébreszti majd más megyék győztes csapatának részvételi kedvét. Így szűkebb hazánk a vadászattörténeti és kulturális kincsét (Sólyom életműve) a szélesebb térfoglalás (regionális, akár országos) pályájára is állíthatná. Az óhajtott jövőképbe történt révedezésből visszatérve a valóság talajára azt állapít-hatjuk meg, hogy bár a 45 utáni évtizedekben a sokakkal együtt feledésbe-felejtésbe gyömöszölt Sólyom ismertsége jelentősen elterjedt már a vadászok körében, de még sok a fehér folt, az ismertség teljes hiánya. Pontosabban sólyommal, a ragadózó madárral való azonosítás. A körülmények logikájából azt vonhatjuk le Láng Rudolf írói álnevéről (Sólyom), hogy Ő a gyorsröptű madár sebességét felidézően küldte irányadó cikkeit, mindahányszor meg-felelve lélektárs barátja, Kittenberger Kálmán (a Nimród Vadászlap alapítója és főszer-kesztője) sürgetésének. Írásai nagyszerűségét és jelentőségét, simogatva feddő-nevelő stílusát másik lélektársa barátja, Fekete István jellemzi a legteljesebben (l. alább!).Láng Rudolf (Sólyom) ismertségét tovább szorgalmazva, indokoltnak tartjuk ezúton is közzé tenni a felkérésre elkészített rövid életmű-ismertetést, amely a Nimród 2003. évi 5. számában már megjelent.

ifj. Burkus István, Takács Gábor, Lang Attila

7


Sólyom írói néven tette közzé, 8 cikkét viszont Borz aláírással fejezte be. Témagazdagságát, sokoldalúságát nem lehet meghaladni. Mun-kásságával a vadászati gondok, problémák sűrűjében valamit folyvást rendbe tett. Ezt igazolja az is, hogy írásainak több mint a fele az általános érdekű közlemények rovatban jelent meg. Cikkeinek igazságtartalma attól teljes, hogy tollát a következetes okfejtés, az okok feltárásával végzett bizonyítás vezette. Az általa felmutatott helyes állásfoglalás belátó visszhangot váltott ki, mert a hibákat megbocsátó stílusban bírálta.Láng Rudolf kiemelkedő szakírói teljesítményét 1938 márci-usában a Nemzeti Vadászati Védegylet igazgatóválasztmánya egyhangú lelkes határozatával ezüst emlékserleggel tüntette ki, ,,melyet a tisztaerkölcsű felfogásától és igazságérzetétől irá-nyított kitűnő tollával, mint a magyar vadászok érdekeinek és a magyar vadászat ügyének hivatott védelmezője, éber őre és fáradhatatlan harcosa” nyert el.1945 után, a kommunista berendezkedés időszakában nem va-dászhatott. Vadászírói tevékenysége is beszűkült. Csak a vadász-iskola rovatban jelentek meg írásai folyamatosan: ,,Kezdő vadá-szok ABC-je” 1946–47-ben és ,,Egy öreg vadász levelei öccsé-hez” 1948-ban. Ezután már csak a szomorító magányosság volt az osztályrésze, amelyből kilépni nem kapott lehetőséget. Így vadászírói tevékenysége csak híres barátaival, Csathó Kálmán-nal, Fekete Istvánnal és Kittenberger Kálmánnal folytatott sűrű levelezésben valósult meg. ,,Kitti”-vel (Kittenberger Kálmán) hosszú éveken át szinte mindennapos levelezésben volt. Ez a rendkívül gazdag levelezéshagyaték az 50-es évek nyomasztó, félelmet keltő légkörében az utókor számára nem maradt fenn, ami a magyar vadászati kultúra pótolhatatlan vesztesége. Sólyom vadászírói kortársai: Fekete István, Rózsahegyi Kálmán, Széchenyi Zsigmond valamennyien elragadtatással méltatták Sólyom munkásságát, és abszolút szaktekintélynek fogadták el őt. Minősítő véleményét ,,epedve” várta Széchenyi Zsigmond is, aki Sólyom ,,őszinte tisztelőjének és hívének” vallotta magát.Fekete Istvánt az írói pályán Sólyom indította el. Az ő tanácsai hatására indult és nyert az Új Idők pályázaton a Zsellérek című regényével. Első díjat nyert könyvét így dedikálta: ,,Sólyomnak – aki előbb hitt ebben a könyvben, mint én – igaz szeretettel”. Fekete István minden írói tervére és a már megírt műveire el-mulaszthatatlanul érkeztek Sólyomtól az útbaigazító és lelkesítő gondolatfutamok. A nagy elbeszélő mintegy másfélszáz kötetnyi levelet írt Sólyomnak címezve. Levelezésük bensőséges baráti-lélektársi kapcsolatot sugároz, amelyben egy gazdag és mély tartalmi áradat tárul fel, kölcsönösen meghatározó hatást gyako-rolva mindkettőjük írói-szakírói életművére. Fekete István alkotta meg a legteljesebb Sólyom-értékelést a Kittenberger Kálmán élete című regényében: ,,Sólyom a vadá-szat és a vadászok lelkiismerete, bölcs tanítója, aki sohasem beszélt szószékről, sohasem nyilatkoztatott ki semmit, sohasem csúszott le a gorombaság eleve hibás vagdosásába. Sólyom volt

a mértékletesség, a Nívó, az egyenes út, amelyről soha nem tért le. Ő volt a Stílus és a vadászpolitika mérlegtartója, a dolgok látója és tudója, az európai hang és vadászkultúra tévedhetetlen harcosa.” ,,Sólyom ebből a regényből ki nem maradhatott, mert egyet jelentett Kittenberger Kálmánnal, egyet Újságjával és nél-küle nem képzelhető el egyik sem.”Rózsahegyi Kálmán Sólyom jelentőségét méltatva, „nemzeti kincs”– nek nevezte őt, ,,akinek már régen a vadászati osztály élén lenne a helye, de (ahogy Rózsahegyi mondta) mi magyarok soha nem tudtuk megbecsülni az igazi értékeinket.”A sólyomi életmű előtt tisztelegve erősödjék annak a felismeré-se, hogy az ő szellemiségét kell érvényre juttatni, hogy tanításá-nak apró elemei jelentsenek etikai táplálékot minél több vadász számára, hiszen a vadászok jellemének, erkölcsének alakulására alapvetően hatnak a pozitív cselekvési minták, amelyek erköl-csös, etikus szokásokban, gondolkodásmódban jelennek meg.Sólyom örökérvényűen kivívta, hogy az egész magyar vadász-társadalom tanítója, nevelője legyen. Felemelve őt a feledés mélységeiből 1992-ben Győrben megalakult a ,,Sólyom” Vadászegylet, amely a sólyomi igazvadász felfogást képviseli, terjeszti, hogy az ő ,,világos és mértékletes bölcsbetűi mély utakat vágjanak a növekvő vadászgenerációk haladó gondolko-dásában”. Halálának 40. évfordulója legyen cselekvő követésre szólító alkalom!(Sólyom kétféle utónévvel szerepel az őt felidéző írásokban: Rudolf és Rezső. A Rudolf Rezsőre magyarosítása nem szorítot-ta ki az eredeti utónevet. Így mindkét név önálló maradt.)

A magam nevében ezúton gratulálok a Lajta-Hanság Rt. megsza-kítás nélkül háromszor győztes csapatának: Takács Gábor, Lang Attila, ifj. Burkus István. Ugyanakkor szívbéli köszönetemet is üzenem, mert túl azon, hogy a részvétel nekik elsősorban győzelmi élményt hozott, de nekünk is jutott jótétemény tő-lük: az ügy támogatása. E gondolat mentén is eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy a részvétel a fontos sokkal inkább, mint a győzelem. Csatlakozó hozzáállást kívánok a jövőben minden Vadásztársaságnak! Végezetül a köszönet fő része illesse a Kamara egész Testületét, élükön prof. dr. Náhlik András régi-új elnökkel, valamint Orbán Henrik titkárral. Nélkülük, megyei szintű szervezet nélkül az egyesületi erőtér aligha elég. A fenti gondolatfűzés után helyénvalónak tartom valamennyiünkre – egyrészt akik felemelték az életművet a fele-désből, másrészt akik az érvényesülését támogatják – Széchenyi István szavait: ,,Nagy érdeme van annak, ki elöl megyen, ki meg-töri a jeget.” (Lovakrúl, 1828.) Ezúttal az elhallgatás dermedt csendjét törtük meg. Visszacsinálhatatlanul.

Dr. Simon János,a ,,Sólyom” Vadászegylet elnöke


8

„Sólyom”-posta

A vadgazdálkodásban – különösen az agancsot növesztő trófeás vadra néz-ve – folyamatosan időszerű feladat a selejtezés. A selejtező tevékenység fontosabb, fő része sokkal inkább a kiválogatás, mint a lelövés. Ha az elna-gyoltan, megfelelő szakismeret nélkül történik, akkor a selejtezés, mint fo-galom kiüresedik, és valójában inkább létszámapasztásról lehet szó. Az ilyen módon folytatott ,,selejtezés” végül is bevételapasztás is, tehát zsebbe vágó kérdés, hiszen az állomány vadászati értéke csökken, s akár évekre leromlik a jövedelemtermelő létalap. A Nimród Vadászlapban Sólyom gyak-ran publikált könyvismertetést is. Az alábbi cikkében Széchenyi Zsigmond-nak ,,A szarvas selejtezése” című köny-vét méltatja az 1948. június 15-i szám-ban. Csak ajánlani tudom a fenti könyv nyomába eredni! Megéri.

Dr. Simon János,a ,,Sólyom” Vadászegylet elnöke

„A szarvas selejtezése– Széchenyi Zsigmond könyve –

Számomra Széchenyi Zsigmond minden eddig megjelent könyve örvendetes élmény volt, s így érthető, hogy nagyon megörültem, amikor legújabb munkája a kezembe került. Most, hogy elolvastam már, örömöm – ha ugyan lehet – még nagyobb, mert ebben a könyvben egy másik Széchenyi Zsigmondot ismertem meg, nem a költői tollú, vonzó elbe-szélőt, hanem a komoly szakembert, aki nem csak tud, hanem tudását olyan módon tudja közölni, hogy mindenki, még a kezdő is megértheti. Pedig nagyon nehéz témát tárgyal. Talán a legnehe-zebbet: az okszerű selejtezést. Ez az a tenyésztő munka, amelyhez legkeveseb-

bet értettek a vadászok, úgyhogy még a kimondottan nagyvadvadászok közül is legfeljebb, ha minden tizedik mondhatta el magáról, hogy ért hozzá, holott ép-pen a céltudatos selejtezéstől függött a szarvasállomány vadászati értéke. Mert ehhez a munkához bizony nagyon nagy tudás, sok-sok tapasztalat, de még ennél is több lelkesedés és önfegyelem kellett. Nem mondom, hogy vadászati irodal-munkban még nem volt szó erről a tárgyról. Aki komolyan akart tanulni és nem restellte a fáradságot, nagyon sok tudást böngészhetett össze a szakköny-vekből és szaklapokból. Most ellenben mindenki egy bokrétában kapja a leglé-nyegesebbet, az alapvető elveket, ame-lyeknek tudása nélkül voltaképpen nem is volna szabad szarvasra puskát emelni.Olyan ez a könyv, mintha kézen fogna bennünket, s végigvezetne az erdőn, hogy természetben mutasson be min-dent, amit okvetlenül látnunk kell. Évti-zedek – nem! – évszázadok tapasztalatait sűríti össze, hogy hozzáférhetővé tegye a ma vadászának, akinek nincs módjában drága szakkönyveket vásárolni, régebbi és újabbi szaklapokban böngészgetni, kiállításokon tanulmányozni az egész országból összegyűlt anyagot, és ha te-hetné is az utóbbit, akkor is inkább csak szép agancsokat látna, nem pedig azt, hogy milyeneknek nem szabad lenniük. Ezt mutatja be szerzőnk ebben a könyvben: milyen az az agancs, amelynek viselőjét nem szabad megtűrni az állo-mányban. Amiket ír, nem holt szavak, hanem úgyszólván élő valóság, hisz minden rendellenességet egyúttal ábrán is bemutat, mégpedig külön nagyon jó, nagyon hű ábrán. Mintha csak az erdőben mutatná, vagy még inkább az elejtett szarvason, úgyhogy még az is megértheti, aki sohasem foglalkozott a selejtezés gondolatával.

De nemcsak a hibás agancsképződése-ket mutatja be, hanem megtanít arra is, miért és meddig kell, szabad kímélnünk a szép agancsú szarvast, hogy állomá-nyunknak kárt ne okozzunk. Megis-mertet olyan jelenségekkel, amelyek a nem szakember figyelmét elkerülik,vagy ha magukra vonják is, könnyen félremagyarázhatók. Hogy egyebet ne említsek, ugyan tegye a szívére a kezét, aki meri, és mondja, hogy ő tudta, hogy a pudvás végű agancs a fiatal szarvasnálnagy érdem, mert kapitális agancsot ígér. Megvallom, mai napig magam is azt vallottam, hogy ami pudvás, az nem lehet jó. Hiába, holtig tanul a jó pap, a jó vadász meg talán azontúl is!Nehéz tudomány a bikák selejtezése, de talán még ennél is nehezebb a sutavadé. Ez már csakugyan olyan dolog, amit nem lehet pusztán csak könyvből megta-nulni, még ebből a kiváló könyvecskéből sem, mert ehhez a munkához igazság szerint csak olyan embernek volna szabad hozzáfognia, aki már sok száz, sok ezer, tarvadat látott, de nemcsak látott, hanem meg is figyelt. Valahogy olyan szem kell már hozzá, mint az öreg juhászé, aki megismer, néven nevez a nyájban min-den birkát, holott másnak a szemében mind egyformák. Megteszi itt is, amit meg lehet tenni, olyan vezérelvekkel ismertet meg, amelyek irányadók a selejtezésnél, de csodát még ő sem tud tenni, csak nagyon nagy figyelmet,nagy óvatosságot ajánlani, mert ez az egyetlen, ami – különösen a kezdőt – a sorozatos és végeredményükben na-gyon káros baklövésektől megóvhatja. Itt bizony senki sem tud jobb tanácsot adni, csak azt, amit a szerző is ajánl: a selejtezést végezzék szakértők. De szakértők legyenek ám, és ne botcsinál-ta doktorok!

Sólyom”

9


Az Ikva-Völgye Vadásztársaság a megye fi-atalabb társaságai közé tartozik, 1996-ban alakult meg, és szerezte meg a vadászati jogot a Fertőszentmiklós–Röjtökmuzsaj–Lövő–Sopronkövesd–Nagylózs községek által határolt, mintegy 4500 hektáros terü-leten. Alapító tagjaink többsége a területen jelentősebb földbirtokkal rendelkezik. Je-lenlegi taglétszámunk 20 fő, sajnos az alapí-tó tagok közül ketten már elhaláloztak.A terület a röjtök–iváni többezer hektáros egybefüggő erdőtömb északi szélén fek-szik, ezért jellege alapvetően nagyvadas, bár egyes részein, különösen az elmúlt években végzett rendszeres dúvadgyérítés-nek köszönhetően, nagyon szép számban

található fácán és nyúl is. Mintegy 100 egyedből álló dámállományunk a terület üde színfoltja.Néhány évvel ezelőtt az erdőgazdaságtól bérbe vettük és felújítottuk Solymossy báró mintegy száz évvel ezelőtt épült nádfedeles gerenda vadászházát, mely azóta a társaság központja, és számos jól sikerült baráti ösz-szejövetel, közös főzőcske színhelye lett.A társaság dr. Varga Ferenc, dr. Szalay Elemér, majd Zsidy Ákos elnökök vezeté-sével mindent megtett, hogy a terület vadá-szati, vadgazdálkodási és élőhely-fejlesztési tevékenységével valódi, működőképes és követhető példát mutasson mindenki szá-mára, hogy lehet az új viszonyok között, új vadásztársaság létrehozásával is szakértő-en kezelni javainkat. Bár legtöbbünk nem kezdő vadász volt a társaság alakulásakor, mégis jelentős feladat volt egy írott és írat-lan hagyományokkal nem rendelkező, új

mintegy 50 tonna ocsú (napraforgó, búza, kukorica) kerül kivitelre. A nyári időszak-ban is etetünk az erdőkben, a mezőgazda-sági vadkárok csökkentése érdekében. Sajnos, minket is elért a villanypásztor-őrü-let, sok gazda kéri kukoricájának, napra-forgójának bekerítését, az elmúlt évben 10 villanypásztorral mintegy 40 km hosszan védtük a veteményt, kevés sikerrel, hiszen mindezek ellenére a kifizetett vadkár érté-ke 4 millió forint felett van. A társaság területén az éves teríték nagy-vadból:

IKVA-VÖLGYE VADÁSZTÁRSASÁG FERTŐSZENTMIKLÓS

Vaddisznó: mintegy 150 dbGímszarvas: 20–22 bika (átlagban 5–6 kilósak, néha egy-egy 8 kiló körüli), 50 db tarvadDámszarvas: 7–8 db bika, 18–20 db tarvadŐz: 25–30 db bak, 60 db tarvad

Zárásként álljon még itt az Intéző Bizottság jelenlegi felállása:Zsidy Ákos elnök, dr. Fábián László titkár, Silye József vadászmester, Tóth László gazdasági felelős, Fábián György oktatási és környezetvédelmi felelős.Vadászüdvözlettel: Zsidy Ákos elnök

CsodadámElejtés helye: Ikva-Völgye VT Fertőszentmiklós, „muzsaji cser” Elejtő: J. Bitzinger • Kísérő vadász: Bokányi Gábor • Elejtés időpontja: 2004. október 13.

társaság és új szabályrendszer létrehozása, mely azonban, mint a jelen mutatja, többé-kevésbé sikerült.Évek óta szervezünk a környék önkor-mányzataival, iskoláival közösen szemét-gyűjtést a területen, valamint természetis-mertetéssel egybekötött családi napot is, melyeken a jól megérdemelt bográcsos étel sem maradhat el.Alkalmazottaink, a hivatásos vadászok kivá-lasztásánál alapvető feltétel volt a képzettség, a tenniakarás és az igény a fejlődésre. Boká-nyi Gábor vadgazda-mérnök azóta még két diplomát szerzett, és tagja volt a kamara Vad-védelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának, Németh Tamás pedig most végez Sopronban

erdésztechnikusként, és mellette levelezőn végzi a vadgazda-mér-nökit. Munkájuk nyomát a terület magán viseli:Az elmúlt években a területen mint-egy 100 magasles (melynek harmada hordozható), 10 nagyvadetető (ebből 8 speciális őzetető), 30 apróvadetető, 40 sózó létesült.

A területre éves szinten mintegy 600 má-zsa szemestakarmány (150 q búza, 350 q szemes kukorica, 100 q csöves kukorica), 2000 mázsa lédús takarmány (répaszelet, törköly), 15 tonna szálas takarmány és


10

Ki Bán Beatrix, a magánember? Jelige: ÉrdeklődőVadászhölgy, a DIANA Vadászhölgy Klub elnöke, adótanácsadó, okleveles könyvvizs-gáló, gazdasági igazgató.1977. november 8-án, a Skorpió jegyében születtem. Édesanyám pedagógus, édes-apám okleveles építőmérnök, vadgazdál-kodási szakmérnök. Egy testvérem van, nővérem, Pillárné Bán Andrea, aki végzett-sége szerint kommunikációs szakember, de jelenleg másfél éves gyermekével ott-hon van. 2000-ben végeztem az akkor még Buda-pesti Közgazdaságtudományi és Államigaz-gatási Egyetem Gazdálkodási Karán, Szám-vitel szakirányon. 2002-ben adótanácsadó képesítést szereztem, jelenleg az okleveles könyvvizsgálói képesítésemet próbálom megszerezni, eddig sikerrel. 1998-ban kezdtem el dolgozni az édesapám többségi tulajdonában lévő PUHI-TÁRNOK Út- és Hídépítő Kft-nél mint pénzügyi-számviteli asszisztens. 2000 júliusa óta vagyok a Társaság gazdasági igazgatója, 2000 de-cembere óta tulajdonosa is. Tagja vagyok a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének, illet-ve a Magyar Közgazdasági Társaságnak. Munkám során a legfontosabb értéknek azt vallom, hogy az ember képes legyen arra, hogy állandóan fejlessze magát, lépést tartson a sokszor igazán bonyolult és gyakran változó jogi környezet diktálta feltételeknek. Maximalista vagyok ma-gammal szemben, de munkatársaimtól is elvárom az odafigyelést, a pontos ésprecíz munkát. Szerencsésnek mondha-tom magam, mert kollégáimmal olyan családias, barátságos légkört és kifogás-talan munkakapcsolatot ápolunk, mely

Tisztelt Vadásztársak!

Bán Beatrix. A képet készítette Polster Gabrielle fotóriporter

Köszöntöm Önöket az új esztendőben. Kívánok eredményes, gazdag és békés új évet. Hagyományainkhoz híven újra jelentkezünk kérdé-seinkkel. Újra köszönetet kell mondanom azért az együttműködési szándékért, amit ezúttal is tanúsítottak irányunkban. Öröm volt látni a szerkesztőségbe érkező kérdéseket, melyekből a hely korlátozottsá-ga miatt az alábbiakat kiragadva Bán Beatrix vadászhölgy, a DIANA Vadászhölgy Klub elnöke válaszolta meg. Válaszait köszönjük.

nemhogy a munkahelyekre általában, de sokszor az emberi kapcsolatokra sem igazán jellemző.

Hogyan kerültél kapcsolatba a vadászattal? Mit jelent számodra a vadászat?Jelige: DianaMint már említettem, édesapám vadászik, immár több mint 25 éve. Magam is az apai szenvedélyt átörökölve lettem vadász. Egé-szen picik voltunk még a nővéremmel, úgy 5–6 éves formák, amikor először kísértük el őt egy bükki vadászatra. Nekem kicsit ha-marabb sikerült teljesen megfertőződnöm: 1997-ben tettem le a vadászvizsgát, és vál-tam hivatalosan is vadásszá, nővérem pedig egy év múlva „követett”. Egyedül édes-anyám maradt érintetlen a vadászat iránti szenvedélytől, sokszor szokta is mondani, kell egy normális is a családban. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy ő tökéletes anya és tökéletes vadászfeleség is egyben: amikor látja édesapámon, hogy fáradt, kimerült, látja rajta az operatív vezetéssel járó min-dennapi feszültséget, ő kéri édesapámat, hogy menjen egy kicsit vadászni. És hogy mit jelent személy szerint nekem a vadászat? Tökéletesebben magam sem tudnám megfogalmazni, mint ahogyan Szé-chenyi Zsigmond ezt megtette: „Márpedig a vadászat – költészet híján – szerintem nem is vadászat. Minőségét a benne rejlő realitás és romantika egymáshoz való viszonya szab-ja meg. Minél több az utóbbi, annál különb – minél kevesebb, annál gyengébb a vadá-szat. Nekem legalábbis az kell elsősorban. Az a rengeteg, szebbnél szebb, felejthetetlen hangulat! Hiszen sokat emlegetett vadász-naplómat, ezt a szívemhez nőtt, ezt az „emlékterhes” könyvet nem a belésorakoz-tatott, hosszú számadatok, hanem a benne

felhalmozott, emlékezetemben újraébredő hangulatok teszik terhessé. Ezek mennyisé-géből, de főképp minőségéből termelődik ki a – megelégedettség. Ez a csodálatos, „minden sebre ír”, melynél értékesebbet, biztosabban hatót semmiféle patikában nem árulnak. Nemcsak számolni kell a vadász-trófeákat, nemcsak térfogatukat, centimé-tereiket méricskélni. Hanem elsősorban „mérhetetlenségüket” mérlegelni. Ne az agancs súlya számítson legtöbbet, hanem ötvözetének „finomsága”. A hozzá fűződőemlékek finomsága! EBBEN A SZELLEM-BEN NEVELŐDTEM VADÁSSZÁ.”Valóban, magam is ebben a szellemben nevelődtem vadásszá, és igazán büszke vagyok arra, hogy olyan vadászok neveltek engem, amilyen természetesen és elsősor-ban édesapám is, és amilyen az a számtalan vadászbarátunk, akikkel ezeket az ünnep-napokat rendszerint együtt töltjük. Akiknek a vadászatban a legfontosabb értékek közé tartoznak többek között a vad iránti tiszte-let, az etikus és sportszerű vadászat. Mire vagy a legbüszkébb a vadásztrófeáid közül? Jelige: MagaslesSzerencsésnek mondhatom magam, mert viszonylag rövid vadász-pályafutásom alatt sikerült elejtenem az összes hazai nagyvadfaj egy vagy több különlegesen becses és érté-kes (nekem legalábbis mindenképpen az) darabját. Nincs szégyellnivalóm az apróvad-fajok tekintetében sem, sőt, amióta nagyon ritkán, de mégis valahogy sikerül időt sza-kítanom, és gyakorolni tudom a sörétlövés művészetét, még sikerélményem is akad


12

December közepén egy szép, eredmé-nyes fácán- és nyúlvadászat alkalmával egy kedves vadásztársam megkérdezte tőlem, voltam-e már élő nyúlbefogáson. Sajnos nem, de nagyon szeretnék. Így indult a történet. December 27-én reggel, csupa izgalom-ban, még visszaléptem, hogy a zsebembe dugjam a kikészített, de ottfelejtett sípot és indultunk Szanyba nyulakat riogatni, életem első élő nyúlbefogására. Kedves barátaim, akik szíves meghívásának tet-tem eleget, – igen nagy örömmel – ala-posan felkészítettek a várható élményre. Sípot, dobot, dudát, kereplőt, jó bakan-csot, esőkabátot hozzál – és ott lesz az egész falu, a nyolcévestől a nyolcvan évesig. Mindenki, aki csak mozogni és kurjongatni tud.Tényleg ott volt a falu, jó hangulatban. Az idősebbek kajánul ugratva az ifjonc terelőket, adomáztak az elmúlt évek hajtásairól: „Emlékszel, amikor a Jóskát fogta meg a nyúl…”, vagy „…tavaly még a csizmát is leszívta a lábamrúl a sár.”, történeteket mesélve és hallgatva kupo-rogtunk a „nyuszibuszokon” vadászok és „műkedvelők”, „természetbarátok” és éppen ráérők, tapasztalt öreg rókák és rózsásarcú kislányok, együtt. Élmény híjján a magamfajta „alkalmi vadgazda”, miután alaposan felkészült a Vadásziskola idevágó, de a témát igen szerény keretek között taglaló passzusából, csak csendben

Első nyúlbefogásom története…pislog egy ilyen úton és próbálja felmérni, ki a legtapasztaltabb a kérdésben, ki köze-lébe lesz érdemes állni. Próbáltam a bölcs öregek adomáiból kitanulni a nyúlbefogás mesterségét a még hátralevő másfél kilo-méteren, de a végén csak arra a következ-tetésre kellett jutnom, lesz ami lesz, más is hozzám hasonló zöldfülűként kezdte. Megérkeztünk. Felállt a hajtás az első táblára, U-hajtás és a tábla szélén egy bozótos, gazos sáv mögötti földúton fektetett hálókkal a „hálóőrök”. Eddig rendben van – gondoltam megkönnyeb-bülve –, ilyen U-hajtást már láttam a va-dászatok kapcsán számtalanszor. Az első körben az U szárának legvégére állítot-tak bennünket, a sarokba, pár méterre a hálótól. Azért csak továbbra is lestem, mit tesz a mellettem álló, hátha valami hibát vétek, de leginkább csak topogtak egyhelyben, kezükben hosszú botokkal, husángokkal. Máris számot adnék tájéko-zatlanságomról? „Fegyvertelenül” álltam be a sorba, egy szál vadásztarisznyával az oldalamon, ami a reggelimet rejti és egy futballsíppal a nyakamban. Azt nekem senki sem mondta, hogy bot nélkül be se álljak a hajtásba. De aztán megnyugtatott egy kedves vadásztársam harsány kiabá-lása: „Én meg azt hittem, nyulat hajtani jöttünk, de a botokból ítélve, elég vadak lehetnek!”A tábla akkora volt, hogy sem az U fenekét, sem a másik szárát látni nem

lehetett, csak sejtettük az enyhe reg-gel hozta, visszafogott ködön túlról érkező dudák, dobok hangjából és csujogatásokból, hogy jó messze van a csapat másik fele. A talpam alatt őszi vetés, kicsit ragadós föld, és nyúl sehol. Lestem a látóhatárt, a tábla közepén hú-zódó mélyszántást, hátha valami mozgást észlelek, de semmi. Ki kellene próbálni a sípom, szól-e egyál-talán. Szólt. És akkor olyan ötven méter-re felkelt az első, de merre megy!? Hátat fordítva a hálónak vágtázik, az ellenkező irányba. De legalább nyúl volt. A már fél órája egyhelyben toporgó és várakozó „szárny” egy emberként kezdte el az or-dítozást, örjöngést, dudálást. Egy pillanat alatt olyan hangorkán szakadt ki a tétlen várakozásból, hogy azt hittem, a fülesek a bundájukat is otthagyják félelmükben. A hangokból ítélve megindult a hajtás is, és bár látni még mindig nem láttuk a szemben és oldalt felálló és onnan közeledő társainkat, a nyulak már mo-corogtak. Hol itt, hol ott kelt fel egy, de láthatóan minden, „tervezett menekülési útvonal nélkül” futottak ide-oda. Mi meg, amit a hangszálak vagy a hangszerek ki tudtak adni magukból, teljesítettük kö-telezettségünket. Már felolvadt a talpam alatt a talaj, mire nagy örömujjongások közepette a legelső balga füles végre megcélozta a hálót és a fürge befogók közreműködésével a ládában végezte. Így

13


aztán, jöttek szépen, sorban még néhá-nyan, a legnagyobb gyönyörűségünkre.Vége lett az első körnek. A további utasításokra várakozó, be-szélgető kis csoportok láthatóan nem minden cél nélkül tömörültek. Innen is, onnan is előkerültek laposüvegek, jó kis hazai szilvapálinkával, vagy gőzölgő termoszok illatos forralt borral, mert hát – „Puska híjján nem vonatkozik ide a törvény!” – mondogatták a pirosló orrú „öregek” és nagyot kortyoltak a bátorí-tóból. „Legfeljebb, majd leállók leszünk!” tették még hozzá. Na, én nem leszek leálló még egyszer, már igen sűrűn kellett mozgatni a lábújjaimat a bakancsban, a két plusz meleg zokni ellenére is.Amennyire könnyű dolgom volt az első táblánál, annyira sikerült bemelegednem a másodikban. Hiába a tapasztalat hiá-nya. Önként és örömmel jelentkeztem a – Ki fázik, ki akar egy kicsit mozogni? – kérdésre. Sikerült mélyszántásban, olyan helyre állni, ahol a legtöbbet kellett gyalogolni. Visszahajtottuk a szomszé-dos táblát az út felé. Itt a legkeményebb munka mellett még csak egy nyúlfarkin-cát sem láttam. Igaz, hogy is láthattam volna, amikor folyamatosan a lábam elé néztem, hogy ne csússzak meg a felfordí-tott földön, hol leléptem a szántás aljára, keresve a biztos pontokat, hol a legtete-jén egyensúlyoztam a megolvadt rétegen. Érdekelt is engem a nyúl, csak leküzdjem végre a hátralevő kétszáz métert. Méter-ről méterre nehezebb lett a bakancsom, és méterről méterre erősödött bennem az érzés, hogy nem vagyok komplett. Decemberben, sárban, fagyban caplatok egy mélyszántásban, elharapom a nyel-vem, senki nem fizet érte, ahelyett, hogyotthon a meleg szobában meleg teát kortyolgatva olvasgatnék mások vadász-élményeiről. De hamarosan kiértünk a szántás végé-re, és hogy kedvünk vissztérjen, puha sűrű hófelhővel takart be bennünket az anyatermészet. Pillanatok alatt fehér lett a táj, mire felálltunk a következő tábla köré, eltűnt minden szürkeség. Szakadt a nyakunkba nagy pelyheivel a nehéz felhő, szép, csendes békét vonva maga köré.

Azt hiszem, ezekben a pillantokban min-denkit megérintett a december, egy kis megkésett karácsonyi hangulat. A következő meghajtásra váró terület több kisebb táblából állt, a közepén kanyargó, tekergő érrel, a táblákat elvá-lasztó embert marasztaló sűrű kökény és csipkerózsa sávokkal, derékig érő száraz ajnövényzettel. Az embermély árok az alján pont bakancsszárig érő, hártyásra fagyott víz, ha kicsit visszabillensz, már belül is van a lábbelin. Háromszor ke-resztezte utamat, háromszor sikerült merülés nélkül átugranom, ilyenkor jelen-tős energiát veszítve. Már fehéren várt ránk minden, már csak itt-ott látszott ki pár helyen a zöldellés, és rengeteg nyúl volt, csapatokban rohantak ide-oda. Öröm volt a hajtás.A következő tábla egybefüggő, szép őszi vetés, és ami a lényeg, egyenletes volt a talaj, végre. A hálót a tábla közepén húzták ki és mi felálltunk a jobbszárny meghajtásához.

De ami jó az embernek, nem jó a nyúl-nak, és fordítva. Látszottak és mi lát-szottunk. Eszembe jutott a Kishercegből a róka és a Kisherceg párbeszédének konklúziója: „Semmi sem tökéletes!” Természetanyánk vigyáz az egyensúlyra. Végre, a frissen hullott puha hótakarón kilométerekről láthatóvá vált, amint a tapsifülesek fel-felugranak rejtekükből, óriási köröket leírva száguldoztak a hajtók vonalán belül, hol jobbra, hol balra, de a háló felé még véletlenül sem. Nem zavarta őket sem duda, sem dob, sem semmiféle kiabálás, akár harsonával, sőt ágyúval is riogathattuk volna őket. Őkelméék átmeneti halláskárosultnak tettették magukat, vagy már ténylegesen azzá váltak a folyamatos dáridótól. Hiába volt minden igyekezetünk, hangoskodá-sunk, a legtöbbjük elfutott ugyan a háló irányába, de attól úgy öt-tíz méterre irányt váltott és vagy loholt a hálóval párhozamosan, kitörve attól pár mé-terre az oldalvonalon, vagy megfordult

Hanyi VadászboltCsorna, Arany J. u. 8.

TO-MA Family Kft.Nyitva: hétfő‒péntek 8‒17 óra, szombat 8‒12 óra között

Telefon: 96/261-847

ÚJ, SÖRÉTES VADÁSZ- FEGYVEREK AKCIÓBAN

IZS 43 EN, dupla 12/70 79 500 Ft

IZS 27 ME IC BOCH 12/76 135 000 Ft

IZS 27 E IC BOCH 12/76 115 000 Ft

IZS 43 E IC, dupla 12/76 89 000 Ft

IZS 27 ME IC BOCH 20/76 116 900 Ft

Cseh-Spanyol légpuskák: 4,5 -5,5 24 500 Ft-tól

Légpisztolyok, gáz-riasztó pisztolyok

Sörétes lőszerek (CSEH, NIKE, ARMUSA, RC, REMINGTON)

Golyós lőszerek (SAKO, NORMA, REMING-TON, MFS, HIRTENBERGER, RWS, CSEH)


14

és uccu neki, át valahol a hajtók között. Mintha gyanússá vált volna számukra, hogy három irányban ugrál és üvöltözik ez a sok bolond ember, egy oldal meg csendben lapul. Na, arra nem szabad menni. Szinte csak az „elsőbálozók” és a „látásukban erősen korlátozottak” futot-tak bele a hálóba, a többiek hamar „ki-művelődtek”. A hangoskodásra meg sem rezdültek, csak a mozgásra reagáltak. Kizárólag azzal lehetett a körön belül tartani őket ideig-óráig. De hát ki bírja szusszal a folyamatos keresztbe futko-sást. Megfordult a fejemben, hogy erre a kiváló tevékenységre a helyi futballklub reménységei lennének a legalkalmasab-bak, jó alapozó edzés lenne a számukra. Azért mi sem szégyenkezhetünk, voltak

szép akcióink. A gyerekek, egy 5–6 fős kis csibész csapat, 8–12 éves forma fiúcs-kák, nagyon igyekeztek. Volt is min, mert a beste fülesek gyakran őket célozták meg „lelécelési” szándékukkal, ilyenkor repült a bot, a sapka, az elemózsiás tás-ka, de gyakran még utánuk is vetődtek a nyulaknak, sajnos csak a hótól porzó nyomukat érték el. Valószínűleg tőlük irigyelte el egy hölgy is a szép ívű vetődé-seket, mert rövidesen a feléjük vágtató három nyúl megállítására törekedve futni kezdett és a futást hason csúszva fejezte be. Az első nyúl még áttört a vonalán, de a második kettő hirtelen megtorpant, valószínűleg megdöbbenésükben. Pillana-tokig tiszteletteljesen csodálták a hóban még egy kicsit megpihenő és heverésző

hölgyet, majd szép komótosan ők is át-ballagtak a vonalon. Hol itt, hol ott lóg-tak meg a nyulak, és ezt még értettem is, de az már végképp ámulattal töltött el, amikor két füles köztem és a hajtó-társam között orvul hátulról beballagott a körbe. Az egyik tényleg nem lehetett tisztában a szabályokkal, mert sikerült őt a hálókig elterelni, azóta már valahol máshol alapít családot, ha nem egy jó kis nyuszipörköltben végezte. Meghajtottuk a tábla másik szárnyát is, a hó meg csak megállíthatatlanul szakadt a nyakunkba, és amikor már mindannyi-an kezdtünk megroggyant és elcsigázott hóemberekre hasonlítani, lefújták a befogást. Délután három óra volt. Las-san kinyújtóztatták elgémberedett tagja-ikat a „hálóőrök” is, akiket majdnem ki kellett ásni a hó alól, és elkezdődhettek a befogás utómunkái; a ládák felrakása a traktorokra, a háló felcsévélése, fogás-számolás. Mi meg kipirultan, a hó tisztí-totta éles levegővel telt tüdőkkel, fárad-tan másztunk fel a „nyuszibuszokra”, ezen a napon immár utoljára, hogy a vadászházban elfogyasszuk Anna néni megint csak remekre sikeredett vaddisz-nógulyását. December 27-én 78 nyúl ért be a hálókba.Azért, jövőre is ott leszek…

Varró Xénia

2005. november 11-én, az OMVK Győr-Moson-Sopron megyei Területi Szervezete megtartotta tisztújító küldött-közgyűlését, a választások eredményeként az előző négy-éves ciklusban dolgozó tisztséget viselők túlnyomó része ismételten bizalmat kapott a küldöttektől:Elnök: Prof. dr. Náhlik András, sportvadász alelnök: Németh Gergely, hivatásos vadász alelnök: Giczi Ferenc, titkár: Orbán Henrik, elnökségi tag: dr. Rózsa Gábor. A második elnökségi tag megválasztására 2006. évi küldöttközgyűlé-sen kerül sor, mivel az első két fordulóban, a megválasztáshoz szüksé-ges szavazatszámot a négy jelölt közül egyik sem érte el.Vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottság elnöke: Kiss József.Vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottság tagjai: Gősi Imre, Lang Attila, Limp Tibor, Pozsgai Gábor.Felügyelő bizottság elnöke: Takács László, felügyelő bizottságá-nak tagjai: Bognár Szabolcs, dr. Tóth József.

Etikai bizottság elnöke: dr. Szammer Károly, az etikai bizottság tagjai: Horváth Zsuzsanna, dr. Németh István, Román József, Szigeti Sándor, Takács Gábor, Ujvári József, dr. Varga János, dr. Války István.Országos küldöttek: Prof. dr. Faragó Sándor, Giczi Ferenc, prof. dr. Náhlik András, Németh Gergely, Orbán Henrik, Román József, dr. Rózsa Gábor, Sümeghy Péter, Takács Gábor, Takács László, Takács Tibor, dr. Tóth József, Törzsök Gyula.

A megválasztott tisztségviselők, alapszabályunk szerint az elkövetkező négy évben (a titkár kivételével, aki feladatát mun-kaviszonyban látja el, tíz évben) végzik a vadászati tevékenység gyakorlásával összefüggő ügyekben a hivatásos és sportvadászok általános szakmai érdekeinek védelmét és képviseletét a megyei és az országos fórumokon.

Megyei kamarai választások 2005. november 11.


16

Lapockatájon a szálkereszt és megérintem a finomra rögtönzött ravaszt… Lövésem-re a bak csak összecsuklik! Klasszikusan szólva „tűzben rogy”, a szememnek is alig merek hinni! Egyet sem mozdul – nem is látni a magas fűben –, még fűszál sem mozdul, amint haláltusában rugná. Rögtön csőbe tolom a következő golyót, mert láttam én már tűzben rogyott vadat vég-legesen elmenni, hja, a gerinctüskelövés. Lőciék rögtön mondják is: – Gyerünk a bakhoz!– Ne menjünk még – mondom. Várjunk negyedórát, hátha él még, engedjük béké-sen meghalni!De mégsem győzzük kivárni a negyedórát. Tíz perc múlva odaballagunk. Első pillantá-som az agancsra. Mit mondjak? Még szebb és nagyobb, mint elsőre láttam. Tudtam azt, hogy jó agancs, de tudni és látni merő-ben két különböző dolog. Nem túl hosszú és nem is sötét, de a rózsák összeérnek, alul vastag és gyöngyös szárak, fölül kissé

elvékonyodik. Szabályos hatos, bár hátsó ágain már látszik a visszarakás jele, mert rövidebbek.Ám a lövéssel nem igazán dicsekszem, hátracsúszott, mély is, de hiba egy szál se, mert szétlőttem a gerincet és így már érthető a tűzbe rogyása. Zoli szerint hét-nyolc éves bak, semmiképpen nem selejt, noha kissé szűk-állású.– Zoli! Ismerted te ezt a bakot?– Hát hogyne ismertem volna, Feri bácsi. Ismertem bizony, éppen csak nem kö-szöntünk egymásnak. Mondtam is múltkor Lőcinek, a Feri bácsi bakját már ki is néz-tem.Hát bizony örülhetek, de igazság szerint az történt, mint ama Zrínyi Miklós mondta vala: „Jó szerencse, semmi más.” Na ugye, a nyulak mégsem vitték el a szerencsémet!Zoli, kalapja tetején – így illik – adja át a kis borókaág töretét és elkezdjük a fotózást, éppen nyolc órát mutat az óra. Feljött a nap is régen. Mondanom se kell,

mennyire örülök, talán életem utolsó őz-bakja (de tán csak nem!), mindenesetre a legkedvesebb.Lőci önzetlen szeretetének a jele ez az ajándék, de hát nem dicsérgetem Lőcit, mert ez nem a reklám helye. (És még el sem akartam jönni…) Csupán a köszönet és hála szavai.Ez a bak is felkerül a másik mellé a platóra és irány a vadászház. Meglepődöm, milyen közel vagyunk már hozzá, pár perc és be is érünk. Ma sem láttunk több őzet, mint tíz nappal korábban, de amit láttunk, az ma jókor volt – jó helyen.A vadászház előtti gyepen még fény-képezünk, egymás mellé téve mindkét bakot, melyek Lőci névnapján, Lőrinc-napon kerültek terítékre. Halk szellő sóhajt az öreg fenyők tűlevelei között, mint halottsirató a két őzbak ravatala fölött. Bennem aztán majd lassan emlék-ké kezd válni ez a reggel, soha el nem múló vadászemlékké…

Rippert Ottó neve nem ismeretlen a hazai vadászok körében. A bőr- és lódenruhák készítésével, kereskedelmével foglalkozó ikrényi fiatalember már-már művészi igé-nyességgel „megkomponált” termékeivel mindenki találkozhatott a különböző va-dászati kiállításokon, vadásznapi rendezvé-nyeken, szakmai eseményeken.

Mint mondja, jó másfél évtizeddel ezelőtt készítette el – saját részére – az első bőrnadrágot, amelyet vadászatokon a mai napig is visel.Azóta nagyot fordult a világ. Kiváló minő-ségű argentin és új-zélandi alapanyagokból készült bőrnadrágjai, mellényei, lódenből varrt kabátjai és pantallói ma már minden igényes – hazai és külhoni – vadász ruhatá-rában fellelhetők.„A bőrvarráshoz nem csak érzék, kéz-ügyesség, gyakorlat kell, szükség van a készítő szívére is.” – vallja Rippert Ottó.Saját honlapján – a www.ripert.hu webol-dalon – az érdeklődők ízelítőt kaphatnak abból az igen széles választékból, amely

a „Rippert-mű-helyt” jellemzi. A palettán az alkal-mi viseletektől kezdve a speciális vadászruhákig sok minden megtalálható. A termékskála a közeljövőben egy

„korszakalkotó” újdonsággal is bővülni fog, amellyel az idei FeHoVa-n rukkol majd elő.Fűthető vadászruha – első hallásra kissé bizarrnak tűnik. Talán sokan idegenked-nek tőle, és bizalmatlanul fogadják. Pedig gondoljunk csak bele, hosszú, fagyos téli estéken, a magaslesen gubbasztva hányszor elmélkedtünk azon, hogy hogyan lehetne kivédeni a dermesztő hideg okozta kelle-metlenségeket. Próbálkoztunk mindenféle praktikával: szénszálas zsebmelegítővel vagy termoszból kortyolgatott forró teával. Sokszor egész ruhatárunkat magunkra erőltetve, szinte mozgásképtelenül csü-csültünk a nagy kanra várva. Ismerjük el: minden hiábavaló volt...Most végre itt a megoldás! Az ötlet nem új keletű: alacsony feszültségű elektromos árammal működő, hajlékony fűtőtesteket kell belevarrni a nadrág térdébe, derekába, ülepébe. Az elméletet tett követte, így Rippert Ottó elkészítette a mintadarabot, ami azután a gyakorlatban is kitűnőre vizs-gázott.Ezentúl elegendő lesz a zsebünkbe süly-lyeszteni az akkumulátort, majd – miután leshelyünkön kényelmesen elhelyezkedtünk – összeillesztjük a csatlakozókábelt, és a nadrágunkba varrt fűtőpanelek jó néhány órára biztosítják komfortérzetünket. Mind-ezt elérhető áron...A fűthető termékek palettája folyamatosan bővül. Például a szivargyújtóról is üzemel-tethető autóülés-melegítő, amelyet egyetlen mozdulattal kiemelhetünk a járgányból, és

átdugaszolva az akkumulátorra, vadász-széken vagy magaslesen kellemesen meleg ülőpárnaként használhatunk. Igen hasznos – és népszerű – találmány az a speciális hátizsák, amelynek felhajtható hátlapjában szintén benne van a fűtőelem.A március 1-jén kezdődő FeHoVa-n az új termékek kipróbálhatók, megvásárol-hatók, illetve megrendelhetők lesznek, hiszen a fent említett „alkalmatosságok” nemcsak télen tesznek jó szolgálatot, hűvös nyári hajnalokon ugyancsak kellemesebb a langyos párnán üldögélni, mint a nyirkos, hideg lesdeszkát koptatni.Rippert Ottó tehát megint kitalált valamit, amivel – üzletpolitikájának megfelelően – a vadászokat, a vadászatot szolgálja.9141 Ikrény, Győri út 62. • 30/9861-439

[email protected]

A vadászok szolgálatában

17


Mint az a vadászok előtt közismert, a kormány az 56/2005. (VI. 25.) FVM rendeletével újra megváltoztatta a mezei nyúl vadászati idényét. 2004-ben még október 1-jétől január 20-ig vadászhattunk mezei nyúl-ra, 2005-ben viszont már szeptember 1-jén nyulászhattunk, de csak december 31-ig. A december 31-i dátum nem furcsa senkinek, hiszen régebben is eddig tartott a nyúl vadászati idénye, de szeptember 1-jén még sosem nyulásztunk.Többször, több helyen is foglakoztak már vele, hogy jó-e ez nekünk, el kell-e, el szabad-e kezdeni ilyen korán a nyúlvadászatot? Itt vannak mindjárt az ellenérvek. Sok még a kistestű süldőnyúl, vannak még szoptató anyanyulak, meleg van, hamar megromlik a teríték, nagy a takarás, nehéz ilyenkor vadászni. Ráadásul a hagyományaink is azt köve-telik, hogy lehetőleg szép havas időben tartsuk a nyúlvadászatot, hiszen annak egy sajátos, csodálatos hangulata van.Ez mind igaz. De akkor miért engedélyezte a jogalkotó mégis a korai kezdést, és miért tiltotta be a januári vadászatot? Ráadásul élő nyulat is csak december 31-ig lehet már befogni, később csak külön engedéllyel. Pedig az olaszok legszívesebben januárban vitték, ekkor jobban meg is fizették, mint ősszel.A rendelet módosítására a választ a nyúl szaporodási szokásaiban, élet-módjában kell keresnünk.Azt mindenki tudja, hogy a nyúl szapora állat, sokszor fial egy évben, éssok kisnyulat ellik. De mennyit nevel fel belőle? Mekkora az a nyúlmeny-nyiség, amit úgy kilőhetünk, vagy befoghatunk, hogy nem veszélyeztet-jük a következő évi törzsállományunk fennmaradását? És ez a kilőhető mennyiség ugyanakkora-e szeptemberben, mint decemberben? A válasz, és ezt mindenki könnyen beláthatja, nem.Az anyanyúl egy évben 6–12, átlagosan 8–9 kisnyulat hoz a világra. Ez nagyon jó volna, ha mindet felnevelné. Sajnos azonban a vadászidény kezdetét ebből alig 2–3 éri meg.Hová lesz a többi? Kutatások igazolták, hogy a nyúl mozgáskörzete nagyon kicsi, és rendkívül ragaszkodik a saját otthonterületéhez. Ezt nagyjából eddig is tudtuk, hiszen több vadászati módszer és az élőnyúlbefogás is erre épült. Na de hogy ennyire? A nyulak fele, 50%-a soha nem megy születési helyétől 1500 m-nél messzebb (9% 500, 25% 1000 m-es körzetben éli le az életét!), és további 25–30% is csak leg-feljebb csak 2,5–3 km-re hajlandó eltávolodni (Faragó, 2002). Ez azért nagy baj, mert a jelenlegi mezőgazdasági körülmények között a nyulak nagy része nyáron, kora ősszel emiatt egyszerűen éhen pusztul!Gondoljunk csak bele, aratás után, ami a mai gyors gépek miatt egy-egy táblán gyakorlatilag egy, legfeljebb két nap alatt lezajlik, a nyúlnak semmi tápláléka nem marad. És ezután szinte rögtön jön a tarlóhántás (még rosszabb esetben a tiltott tarlóégetés), ami a maradék növényi részeket is azonnal eltünteti. És ha a nyúl megszokott mozgáskörzetében nincs más növényzet, csak kukorica vagy napraforgó, akkor bizony nagy a baj. Ugyanis sem a szomszéd táblán lábon álló kukorica, sem a napra-forgó nem táplálék a nyúlnak. Nem eszi meg! Rádióadóval jelölt nyulak mozgásának nyomon követésével szerzett adatokból lehet tudni, hogy a nyúl inkább éhen pusztul, mintsem akár csak 100 m-t is odébb menjen a táplálékért, mint ahogy megszokta! (Szemethy, 2003). Ezért aztán hiába zöldell néhány száz méterrel odébb csábítóan egy lucernatábla,

a nyúl nem megy el addig, ha számára az már az otthonterületén kívül esik. Ráadásul a nyúl is érzékeny a hirtelen táplálékváltásra, könnyen kap bélgyulladást, és sajnos ez is csökkenti állományukat.Az elhullás másik oka a betegségek terjedése. Legfőbb vámszedő a tularémia, ami ellen lehetetlen védekezni. Sajnos a tularémia jelen van, olyannyira, hogy emberre is átterjed. Néhány éve Ravazd és Pannon-halma térségében betegedtek meg többen is tularémiában, idén pedig a Rábaközben. Ez jól mutatja, hogy a nyúlállomány komolyan veszélyezte-tett a betegség által, jelentős elhullás lehet miatta.És itt merül fel a szeptemberi vadászat jelentősége. A nyúlállomány csökkenése ugyanis folyamatos. Ezért aztán minél tovább várunk a vadá-szattal, annál kevesebb a nyúl, amire vadászhatunk. A nyúl nyári, ősz eleji elhullása ugyanis hatalmas mértékű lehet. A télire megmaradó állomány akár 70–80 %-a is elpusztulhat év közben (Csányi, 2005)! Ezért aztán minél előbb kezdjük meg a vadászatot, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy azokból a nyulakból is jelentős számú kerül terítékre, ame-lyek az ősz és a tél folyamán elpusztulnának! Ezt a jelenséget az ökoló-giában úgy nevezik, hogy a vadászatnak (hasznosításnak) a természetes elhullásokat csökkentő, kompenzáló jellege van. Mindenki tudja, hogy egy nyúl csak egy ok miatt tud elpusztulni. Ha meglőttük, akkor már nem eszi meg a róka, ha meg elpusztul tularémiában, vagy éhen pusztul, akkor nem fogunk már vadászni rá. Ez a kompenzáló hatás igazolható, mértéke számítható (Csányi, 2005). De mi a garancia arra, hogy pont „azt” a nyulat fogjuk meglőni szep-temberben, ami később saját magától is elpusztult volna? Semmi. De minél több a nyúl a vadászat kezdetekor, annál nagyobb az esély arra, hogy az a nyúl is terítékre kerül, amelyik nem érné meg egyébként sem a tavaszt. Minél későbbre halasztjuk a vadászatot, annál biztosabb, hogy csak a már áttelelelő, egészséges, fejlett törzsállományunkra fogunk vadászni. Januárban pedig már szinte csak a törzsállományra tudnánk, mert addigra alig marad más vadászat nélkül is. Ezért aztán a vadászatot a lehető legkorábbi időpontra előre kell hozni! Több kutató is javasolja a nyúlvadászat korai kezdését. Van, aki szerint szeptemberben már el lehet, sőt el kell kezdeni a vadászatot (Csányi, 2005), és van, aki etikai megfontolásból, a vemhes és szoptatós anyanyulak kímélete céljából ezt

Szeptemberi nyúlvadászat!?

Stroh-jegy kitapintása


18

ennél későbbre, de szintén a lehető legkorábbi időpontra hozná előre (Faragó–Náhlik, 1997). Léteznek különböző számítások az állomány hasznosításának a mérté-kére. Attól függően, hogy mikor kezdjük el a vadászatot, és hányszor vadászunk meg egy-egy állományt, változik a hasznosítható állomány mennyisége. Minél előbb kezdjük a vadászatot és minél kevesebbszer vadászunk, annál nagyobb a kivehető mennyiség! Hogy miért kell korán kezdeni, azt fentebb már írtam. De miért baj az, ha többször vadászunk ugyanott? Azért, mert a többszöri vadászat miatt könnyen túlhaszno-síthatjuk az állományt. Ritka az a vadászterület, ahol előre megbecsülik, hogy egy adott területről egy évben mennyi nyulat szabad kilőni. Így aztán könnyű azt a hibát elkövetni, hogy többet lövünk ki, mint ameny-nyit szabad lenne. Ezzel saját magunk csökkentjük a törzsállományunk számát. Ezért fontos a vadászati módszer megválasztása. Nem jó, ha csak kevés számú, 4–10 puskával többször vadászunk ugyanazon a területrészen. Mondván, hogy ott van nyúl, nyugodtan vadászhatunk ott többször is. Tartsunk sok vadásszal, sok hajtóval egy körvadászatot vagy U-hajtást, és utána már ne menjünk oda többet abban az évben.A következő kérdés az, hogy mennyi nyulat lőhetünk úgy, hogy ne ve-szélyeztessük a törzsállományunkat. Ez a mennyiség viszonylag egysze-rűen meghatározható. Nem kell hozzá más, mint hogy tudjuk, mekkora a tavaszi törzsállományunk, mekkora a nyári túlélési arány és mekkora a fiatal nyulak aránya ősszel az egész állományhoz viszonyítva.Vadlétszámbecslést minden február végén kötelező minden vadászterü-leten végezni. Sajnos a gyakorlat nagyon sok helyen az, hogy íróasztal mellől, hasra ütve adják meg a vadlétszámbecslési adatokat. Ne tegyük! Vegyük a fáradtságot, menjünk ki a területre és becsüljük meg a nyúlál-lományunkat! Ráadásul az egyik legegyszerűbben becsülhető faj éppen a mezei nyúl. Reflektoros becsléssel jól lehet becsülni az állomány méretét(Kovács–Heltay, 1985). A módszer több szakkönyvben is megjelent már, én nem kívánom most ezt ismertetni. Az 56/2005. (VI. 25.) FVM rendelet előírja, hogy szeptemberben újra meg kell becsülni a mezeinyúl-állományunkat. Ez nagyon jó dolog, még ha sokan felesleges munkának is tartják, mert így már pontosan tudni fogjuk, hogy mennyi az azévi kilőhető nyúlmennyiség a területen. Ne sajnáljuk rá az időt és a munkát!Tudnunk kell még a fiatal és idős nyulak arányát. Ezt a legelső próbavadá-szaton nagyon könnyen meghatározhatjuk. Mindössze a Stroh-jegyet kell megvizsgálnunk a lőtt nyulakon. A Stroh-jegy, más néven könyökcsonti dudor a fiatal nyulak mellső lábának külső oldalán tapintható ki, közvetle-nül a kéztőcsontok fölött.

Csak a 8 hónaposnál fiatalabb nyulakon van ez a jellegzetes jegy, későbbeltűnik. A terítéken egyszerűen megszámoljuk, hogy mennyi a fiatalnyúl, és ezt a számot osztjuk az idősek számával. Ezekből az adatokból már egy egyszerű képlet segítségével könnyen ki-számolhatjuk, hogy mennyi nyulat lőhetünk a vadászidényben (Kovács–Heltay, 1985). A képlet leírása szintén több szakkönyvben olvasható.Én magam az elmúlt vadászidényben kétszer is vizsgáltam nyúlterítéket. Kíváncsi voltam, hogyan alakul az idő múlásával a nyulak koreloszlása. Mennyi nyúl tűnt el időközben a területről? Az első teríték október 20-a körül volt. Ekkor még 52% volt a fiatal nyulak aránya az egész teríték-ben. A második december 18-án, ekkorra mindössze 6 %-ra !!! fogyat-koztak meg a fiatal nyulak. Hihetetlen mértékű változás két hónap alatt!Természetesen ezek az arányok területenként és évenként is változnak. Ezért kell minden vadászterületen folyamatosan figyelni, és ennek fi-

gyelembevételével végezni a nyúlvadászatot! Az én általam tapasztalt arányok csakis és kizárólag ott és akkor voltak igazak, ahol én néztem, általánosítani hiba lenne. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a változás irányát és mértékét jól szemléltetik. A nyúlállomány létszámának változásaRöviden megfogalmazva: nagyon gyorsan fogy a nyúl, lőjük minél előbb! És hagyjuk a törzsállományunkat békén áttelelni.Felmerültek azonban ellenérvek is a szeptemberi nyúlvadászattal kapcso-latban. Ezek egy része nem valós probléma. A meleg miatti befülledés veszélyét jó szervezéssel, hajtások utáni gyors zsigereléssel el lehet kerülni. Nagy a takarás. Ez is igaz, de a nyulak nem a kukorica- és napra-forgótáblák közepében tartózkodnak, ezért ott felesleges is hajtani. Sok a kistestű süldőnyúl. Ha bérvadászok lövik a nyulat, akkor mindegy, ha meg mi magunk vadászunk, akkor gondoljunk arra, hogy inkább mi fo-gyasszuk el a kisebb nyulat, mint a róka. Vannak még szoptatós anyanyu-lak, és szopós kisnyulak. Ez már komolyabb etikai probléma. Az október

Stroh-jegy boncolva (balra idős, jobbra fiatal)

végi és a december végi terítékben én magam is találtam 1–1 darab tejes anyanyulat. Ilyenkor már számuk kevés, szeptemberben nyilván még jóval több. Ezek későn született utódai valószínűleg mindenképpen pusztulásra vannak ítélve. A fenti grafikon jól szemlélteti, hogy milyengyorsan csökken a fiatal nyulak aránya. A decemberi terítéken már nemnagyon lehet találni szeptemberi születésű, kis testsúlyú nyulat. Ezért azt javaslom, hogy egy szeptemberi próbavadászattal, ahol a Stroh-jegyet is megnézhetjük, mindenképpen győződjünk meg arról, hogy a mi nyúl-állományunkban mekkora a késői születésű kisnyulak, illetve a szoptató anyanyulak aránya. Ennek figyelembevételével kezdjük meg a vadászatota lehető legkorábban.Mit tegyünk, hogy nyúlállományunkat újra felszaporítsuk? Semmi új dolgot, csak a régi, jól bevált módszereket alkalmazzuk újra követke-zetesen! Nagyon fontos a ragadozóállomány erőteljes gyérítése. Elsősorban a rókáé. Fontos volna minden területen minden tavasszal kifüstölni a lakott kotorékokat. Érdemes legalább kétszer végigjárni és leellenőrizni az ismert kotorékokat. Az FM hivatal külön kérésre engedélyezi a rókafüst használatát. Ez azonban kevés, a rókák intenzív gyérítését egész évben folytatni kell. Most már nem lehet arra hivatkozni, hogy majd télen lövünk rókát, mert akkor jó a bőr, hiszen a rókabőr jórészt eladhatatlan, értéke nincs.

19


Etetés. Mint írtam, a nyulak nagy része nyáron, kora ősszel éhen pusztul. Ezért találták ki, hogy a tarlón már nyáron is etetni kell a nyulat. Itt a Kisalföldön ez egy eléggé elfelejtett, elhanyagolt dolog. Az Alföldön a legjobb nyulas területeken pedig teljesen természetes a mai napig. Csö-ves kukoricát, lucernaszénát vagy borsószalmát és lédús takarmányt, répát, káposztát, almát adnak nyáron is a nyulaknak. Nem kell nagy mennyiség egy helyre, a lényeg az, hogy több helyen kisebb adagokban etessünk, hogy lehetőleg minden nyúl hozzáférjen. Az etetést termé-szetesen tavaszig folyamatosan kell végezni. Be kell menni a szántások, tarlók közepébe is. A tábla méretétől függően több sávban kell végigjárni egy-egy területet, és 100–150 méterenként kisebb adag takarmányt kell kiszórni. Volt szerencsém decemberben egy alföldi nyulas területen járni. A hivatásos vadász elmondta, hogy ők a 7 ezer ha-s területen évente 3–400 bála szálas takarmányt etetnek meg csak a nyulakkal! Ha rossz az időjárás, nagy a hó, akkor mindennap etetnek! 1000 db-nál több nyulat lőnek évente.Van még egy lehetőség a nyúlállományunk fejlesztésére. Ez az élőhelyjavítás. Talán a legnagyobb eredménye ennek volna, de ez a leg-nehezebb a tulajdonviszonyok és a mezőgazdaság technológiája miatt. Jó példa az élőhelyfejlesztésre a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgaz-dálkodási Intézete és a Lajta-Hanság Rt. közös élőhely-fejlesztési prog-ramja, a Lajta-projekt. Igaz, ez elsősorban a fogolyállomány fejlesztését tűzte ki célul, de a megvalósult élőhely-fejlesztésekre a leggyorsabban a mezeinyúl-állomány reagált gyors állománynövekedéssel. Ha nem is ilyen léptékben, de helyileg mindenhol lehet tenni a nyúlállományért. Lehet például kimondottan nyúlnak való vadföldeket létrehozni. Léteznek eh-hez készen kapható vetőmagkeverékek Németországban és Szlovákiá-ban is. Természetesen itthon is előállíthatóak ezek, vagy ehhez hasonlók bármelyik vetőmagüzemben. Egy ilyen vetőmagkeverék 37 összetevőből álló receptje olvasható ezen a weboldalon: http://forum.sg.hu/listazas.php3?azonosito=vadasz&id=1123509296 Természetesen ennél jóval egyszerűbb vetőmagkeverék is tökéletesen megfelel.Jó visszajelzése a vadászterület takarmányellátottságának, a nyúlállo-mány általános állapotának, a nyulak kondíciójának vizsgálata. Ezt a vesezsírindex-szel szokták jellemezni. Ha nem is mérjük le a vesezsír mennyiségét, nem számoljuk ki a vesezsírindexet, és nem készítünk statisztikát belőle, bár ez volna a kívánatos, a nyulak zsigerelésekor ránézésre akkor is rögtön látszik, hogy a vesék mekkora zsírpárnába vannak beágyazva. Minél nagyobb a vesék körüli zsírpárna, annál jobban felkészültek a nyulaink a télre.Röviden összefoglalva a szeptemberi nyúlvadászat körüli gondolatokat, azt tudom javasolni, hogy kezdjük el minél előbb a nyúlvadászatot. Ha lehet, akkor már tényleg szeptemberben. És fejezzük be minél előbb, ne

halogassuk november végére, decemberre. Én magam is a szép havas vadászatokat szeretem, de saját jól felfogott érdekünk, és különösen nyulaink érdeke, hogy minél előbb fejezzük be a vadászatokat. Még ak-kor is, ha esetleg melegben, hó nélkül vadászunk. Így okozzuk a lehető legkisebb kárt a törzsállományunkban, és így a legnagyobb a területről kilőhető nyulak száma is.Gondoskodjunk egész évben a nyúlról! Gyérítsük a ragadozókat minden engedélyezett módszerrel, folyamatosan. Kezdjük el már nyáron, aratás után az etetést, és ne is hagyjuk abba tavaszig. Ha kizöldültek az őszi vetések, akkor egy ideig kevesebb etetés is elég, de ha megjön a hó, sok a szántás, akkor bizony etetni kell.Tudom, hogy mindez sok pénzbe és sok munkába kerül, de csak így remélhetjük, hogy nyúlállományunk mennyisége újra tartósan emelkedni fog.

Kása RóbertHivatkozások:• Csányi, S. (2005): Apróvadgazdálkodás, Egyetemi jegyzet, Szent

István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő• Faragó, S. (2002): Vadászati állattan, Mezőgazda kiadó, Budapest• Faragó, S.-Náhlik, A. (1997): A vadállomány szabályozása, Mezőgaz-

da kiadó, Budapest• Kovács, Gy.–Heltay, I. (1985): A mezeinyúl, Mezőgazdasági kiadó,

Budapest• Szemethy, L. (2003): Egyetemi előadás, Szent István Egyetem, Vadbio-

lógiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő• A fotók a SZIE MKK VVT tulajdonát képezik, a közléshez Dr

Szemethy Lászlótól kaptam engedélyt

A szerző felettébb aktuális témát feszeget, igen alaposan körüljárva a mezei nyúl szeptemberi vadászatának ökológiai, gazdálkodási hátterét. Az írásban közzétett tudományos meg-állapításokkal aligha lehet vitatkozni, a következtetésekkel már inkább, meg is teszik sokan. Ne feledjük azonban, a szep-temberi nyúlvadászat a jogszabályalkotó nyújtotta lehetőség, amivel nem feltétlenül kell élni. Ki lehet próbálni, és eldönteni, jó-e nekünk vagy sem. Egyet nem érdemes tenni: szidni, mindenféle előzetes tapasztalat nélkül. Mi tagadás, e sorok írójának is vannak fenntartásai a dologgal kapcsolatban, ezek azonban óhatatlanul elméleti jellegűek, miután a szeptemberi nyúlvadászattal kapcsolatos tapasztalat nem sok van széles e hazában. Egy biztos: a szerző által is hangsúlyozott dúvadgyé-rítés és nyúltakarmányozás rosszabb élőhelyeken is áttörést hozhat a nyúlgazdálkodásban. Kérdés, hogy ekkor is szükség van-e az etikai problémákat mindenképpen felvető szeptemberi nyúlvadászatra. Néhány kiváló adottságú megyei mezei nyulas terület gyakorlata azt mutatja, hogy még decemberben is igen jó a nyúlállomány, vagyis a nyulak elhullása egyáltalán nem ölt katasztrofális méreteket. A szerkesztőség szívesen fogadja és teszi közzé a hírlap következő számaiban a témával kapcsola-tos tapasztalatokat, véleményeket, észrevételeket.

Náhlik András


20

I. Muflon a soproni hegyvidéken a 20-as, 30-as évektől kezdődően egészen a II. világháború végéig, mintegy 30–40 db-os állomány élt, az akkori műegyetemi vadászterületen. Ezen állományból Róth Gyula professzor úr által elejtett kosok csigáit volt alkalmam megtekin-teni, melyek mind kisívű csigák voltak. Kossow József nyugdíjas erdőmérnök, mint a trófeák örököse eladásra kínálta fel ezen trófeákat több helyen sikertelenül, végül az egyetemnek ajánlotta fel, mint a világhírű professzor erek-lyéit – hogy történt-e megvásárlás avagy sem –, nem kaptam felőle hírt (igen, történt – a szerk. megjegyzése.) Ezen hegyvidéki terület-ről a – zavartság, háború, orvvadászat, egyéb zavartság miatt – megmaradt pár egyed elhúzódott a Soproni hegységhez tartozó Rax irányába. Magyar területre újabb telepítés nem történt, próbálkozásunk a visszatelepítés szándékánál a 80-as években elbukott – a várható vadkár és egyéb hivatalok ellenkezése miatt. Ezen programot személyesen is támo-gatta dr. Kőhalmy Tamás professzor úr is. Ma a soproni hegyvidéki területen nem él muflon. Az osztrák területre Fertőhegyes térségé-ben történt telepítés, a magyar határ melletti erdőben (Külsőrákos). Az évek alatt felfejlő-dött állomány a létszámában és minőségében elérte a kívánt és károsítást tekintve elbírt létszámot, így annak jelentős létszámcsökken-tésére került sor a 70-es évek közepén. Ezen állomány egyedei jöttek át az ország határvonalát jelző területen és jelentek meg a Hubertusz és a Fertőtáj Vt. területein a vadá-szok legnagyobb örömére, és ezen fluktuáció-nak köszönhetően a hazai vadászatukra is sor kerülhetett, örömet szerezve azok elejtőinek, különleges trófeához juttatva őket. II. A dámállomány: mesterséges, tudatos telepítése két alkalommal történt a Hubertusz Vadásztársaság dudleszi területére, nem Ausztriából jöttek át. A kibocsátás egy s azon területre történt. Ennek határai: az Sz100-as ma is látható nyomvonala – a kis Dudlesz te-rülete – a Tamás út – Holeraj – Simonkereszt – sopronpusztai rész. Az akkori határvédelmi rendszernek köszönhetően a dám Ausztria felé való elvándorlása lehetetlen volt. Az állomány a gondozásának, szakszerű lelövé-

Adalékok a Sopron környéki vadállományhoz

Írásomban az ezen térség vadállományáról szóló és korábban megjelent tájékoztatást szeretném kiegészíteni, helyesbíteni, mint a térséget ismerő, egykori vadászati illetékes, aki 22 éven keresztül töltötte be ezt az állást.

seknek köszönhetően még további területet is foglalt. Ezt bizonyítja, hogy a szárhalmi terüle-ten, már a telepítést követő harmadik évben, a kohlenbergi kútnál, láttak dám tehenet a borjával.Az Sz100-as rendszer lebontását követően – a megújult zavarások miatt ez az állomány behúzódott a Dudlesz-erdőbe, területfogla-lásukkal elérték a Cinfalvi erdőt (Ausztria) is. Mindkét területen jelentősnek mondható állomány él a mai napig. A külső-rákosi és szárhalmi erdőkben is meg-megjelenik néhány példány, de ott jelentős állomány nem maradt meg, csak mint váltóvad volt jelen.A céltudatos és szakmailag jó gazdálkodás eredménye volt az a tény, hogy külföldi és hazai vadászok által elejtett lapátosok között az érmes trófeák is megjelentek.Meg kell említenem a még ma is híres Ha-raszt-erdő dámállományát. Tény az, hogy a fertődi vadaskertből elszabadult példányok települtek meg a solymosi birtokon. A háború után kétszeri vérfelfrissítés történt, az akkori erdészetvezető, Lőrincz János vezetésével. Azért, hogy ez megtörténhessen, köszönet illeti dr. Bencze Lajos professzor urat, ki ezen vérfrissítéshez az anyagiakat biztosította.Az évek során, elsősorban a létszámnövelésre és a tarvadselejtezésre fektettük a hangsúlyt, és elértük a 100 darabos létszámot. Akkorra a szabad tartású állományhoz kevésnek bizo-nyult a terület, s egyedek megjelentek a Ron-gyos-erdőn és a röjtöki nagyerdőn, és főleg az utóbbi helyen önálló állomány kezdett kialakulni, állandó létszámmal.Nem számoltunk azzal, hogy évekkel később lehetőség nyílik a zárttéri fácántenyésztésre – melynek végül is a dámállomány látta kárát. A korábbi évtizedekben ezer-számra lőtték itt a hagyományos mód-szerrel nevelt fácánt

– gondoltuk, ez nekünk is jó kell, hogy legyen, csak azzal nem számoltunk, hogy azóta az er-dőkerület állományszerkezete és korosztálya jelentős változáson ment keresztül, s az álta-lunk nevelt volierezett fácán nem az a fácán, amit az elődeink neveltek és bocsátottak ki hagyományos módszerrel.Lényeg az, hogy a nagy terítékű fácánvadásza-tokkal, az erdő rendszeres hajtásával (fácánra) a több ezer elcsattant lövéssel szétszélesztettük a dámállományt. Próbálkoztunk, erőltettük a fácánnal való gazdálkodást, és végül be kellett látnunk, hogy az általunk folytatott nagyvadgaz-dálkodás mellett nem lehet ott és akkor eredmé-nyesen apróvadat is tenyészteni.Ezt követően a dámállomány fokozatosan visszafoglalta régi területét, s habár láttak nagyon erős lapátosokat, de terítékre nem sikerült hozni őket.A terület ma vadásztársasági terület, ma már nincs rátekintésem erre az állományra.Kötelességem megemlékezni a nagy elődök-ről, hogy nevük az utókornak megmaradjon – kik a haraszti vadászatokat jelentős ese-ménnyé tették: Id. Mihályka László fővadász Ifj. Mihályka László vadász Rozsonits Gyula erdőőrAz akkori, jelentősebb vadászatokról feljegy-zések készültek, pontos terítékadatokkal. Ezen könyv (mely az adatokat tartalmazza) első sorai 100 évvel ezelőtt íródtak, s e jelentős vadászati relikviát van szerencsém birtokolni.

Akácos Sándor TAEG Rt. fővadásza, nyugdíjas

21



22

23


Példaértékű kezdeményezés történt Győr-Moson-Sopron megyében. Az Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron megyei Területi Szervezete szervezésében 20 mázsa szemesterményt, napraforgómagot osz-tottak szét a lakosság körében, támogatva ezzel a madárbarát embereket a téli etetések idején. Három városban, Győrben, Mosonmagyaró-váron és Sopronban 5–5–5 mázsa mag került kiosztásra. Ez az akció immár másodízben került megrendezésre, sikerrel. A téli madárete-tési akcióban részt vett a Reflex KörnyezetvédőEgyesület, aktív munkával, a napraforgó kiporci-ózásával, illetve helyszínt biztosítottak saját egye-sületi irodájukban, Győrben (a Bartók Béla út 7. szám alatt) magának az akciónak. Korlátozott mennyiségben, de folyamatosan, egész télen a lakosság rendelkezésére áll az iroda, itt juthatnak hozzá a polgárok a madáreleség-utánpótláshoz. Ez évben először csatlakozott az akció-hoz a 2005. november 25-én megalakult Győrszentiváni Madárbarát és Természetbarát Kör is. Ők 2006. január 14-én tíz zsák napra-forgómagot osztottak szét Győrszentivánon a lakosság körében. Szentmihályi Gábor és Antoni

Téli madáretetésGyula, akik a Magyar Madártani és Természet-védelmi Egyesület tagjai és a MME Kisalföldi Csoport szakmai képviselői, elmondták, hogy a Szentiváni Madárbarát és Természetbarát Kör megszületését az hívta életre, hogy ez a térség, olyan természeti adottságokkal bír, mind flóráját, (a számtalan növényritkasággal), mindfaunáját, (a gazdag állatpopulációkkal), illetően, melyek megőrzése már tevőleges feladatokat igényel és túlmutat a szűk szakmai kör erőfeszí-tésein. A győrszentiváni homokpuszta, a gönyüi homokvidék, a Szarkavár, a Gólyarét, Sóstó, Kenderes és Zsombékos olyan madárélőhelyek, melyek megóvása össznépi összefogást igényel. Ezek a területek természeti sokszínűségüknél fogva részévé váltak a Natura 2000 alapprog-ramnak is. A Madárbarát és Természetbarát Kör célja tenni a jövőért, mert mottójukkal élve „Ott jó lenni, ahol a madár is jár!”Programjukkal nem csak e szűk környezet ter-mészeti értékeinek megóvását szolgálják, mun-kájuk példaértékével ösztönözhetnek más kis-közösségeket is, bevonhatják a jó szándékú, tenni akaró laikus segítők energiáit is a munkába és eredményeikkel színesíthetik a megye élővilágát.

Vállat feladataik:– szeretnék visszatelepíteni a fehér gólyát a

területre,– koordinálják a téli madárvédelmet, madárete-

tési akciókat szerveznek,– segítséget nyújtanak az odúprogramban,

fészkelőhelyek biztosításában,– óvodai, iskolanevelésben vesznek részt,– madárbarát kertek létesítésében nyújtanak

segítséget, – monitoring faladatokat látnak el, – ragadozó madárvédelmi programot koordi-

nálnak, – gyöngybagolyprogramot koordinálnak, – ornitológiai kirándulásokat, természetfotózást

szerveznek, stb.Munkájukhoz sok sikert és kitartást, valamint sok támogató és aktív részt vevő madárbarátot kívánunk.Íme egy szép példa arra, hogy csak jó szándék kérdése, és szép, eredményes együttműködés jöhet létre az azonos értékeket valló egyesüle-tek, emberek között. Együtt gondolkodhat és tehet a környezetéért vadász, környezetvédő, laikus egyaránt.Köszönjük a helyi médiumok támogatását az akció eredményes hírrétételében.

Varró Xénia

fekete zöld

Fõszerkesztő: Varró Xénia • A szerkesztőbizottság elnöke: prof. dr. Náhlik András

A szerkesztőbizottság tagjai: Giczi Ferenc, Kiss József, Németh Gergely, Orbán Henrik, Törzsök Gyula

Felelős kiadó: prof. dr. Náhlik András

Kiadja: az Országos Magyar Vadászkamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezete

Kiadványszerkesztés: X-Meditor Lapkiadó, Oktatás- és Rendezvényszervező Kft., 9023 Győr, Csaba u. 21.

Szerkesztőség címe: 9023 Győr, Csaba u. 16. Tel.: 96/618-692, 30/239-4926.

Nyomás: PALATIA Nyomda és Kiadó Kft. • Megjelenés: 2700 példányban.

Hírlevelünk apróhirdetés-rovatában fegyver-, kutya-, vadászatifelszerelés, adásvételi hirdetését ingyen jelentetheti meg!Jelentkezzen irodánknál: E-mail: [email protected] Győr, Csaba u. 16. Tel.: 96/618-692, 30/239-4926.

Ügyfélfogadás

Támogatóink: TO-MA Family Kft., Dr. Rózsa Gábor

Hungaro-ARMS Kft.

BAKONY Horgász-, vadász-, túrafelszerelés

JagdRevier Vadászbolt

Universus

Az Országos Magyar Vadászkamara Gyõr-Moson-Sopron megyei Területi Szervezete (9023 Gyõr, Csaba u. 16., 204-205 ajtó) irodai ügyfélfogadása:kedd–csütörtök: 9–12 és 13–15 óra között, péntek: 9–12 óra közöttA kihelyezett vadászjegy-kiadás miatt február 9., 16., 22., 24-én irodánkban az ügyfélfogadás szünetel!

Szabadvári Zsuzsa adminisztrátor. Tel.: 96/618-692, 618-693.

Tisztelt Vadásztársak!A hírlevelet a III. évfolyam 1. számától a http://vadaszkamaragyor.ingyenweb.hu címen lehet elérni. Ugyanitt állandó hirdetési lehetőséget kínálunk, a hirdetéseket a [email protected] postacímre várjuk.

Apróhirdetések:

Vennék: Steyr M. Lux vadászpuskát cal: 308Win 30-06 Spr, 7mm Rem mag, 300Win mag). Ha lehet távcső nélkül! Ajánlatokat lehetőség szerint fényképpel a [email protected] e-mail címre vagy a 06/70-317-0842 telefonszámra kérek.

Chesky Fousek, drótszőrű cseh vizsla kiskutyák, törzskönyvvel, chippel ellátva, aktívan vadászó, kiállításon jól szereplő szülőktől eladók. Érd: 06/20-918-3139

Drótszőrű német vizsla kölyökkutyák, vadászó szülőktől eladók. Tel.: 06/30-270-7461

2005. november 20-án született, rövid szőrű magyar vizsla, szuka, kölyökkutya oltva, féregtelenítve, áron alul eladó. Szlovák apától Tordaszigeti kennel. Irányár 20 000 FtÉrd. Tel.: 06/70-524-382, 06/96-212-670

ZEISS Jena és Diality használt kereső és céltávcsövek nagy választékban, Jena 10 x 50 speciális MC lencse bevonattal akciós áron eladók. Érdeklődni lehet 06/20-924-75-19, Győr

Tisztelt Vadásztársak! Előző hírlevelünkből technikai okok miatt kimaradt Dedinszky Márta természetfestő elérhetősége, ezt a hibánkat ezúton korrigáljuk.DEDINSZKY MÁRTA 9400, Sopron Széchenyi tér 14-15. Tel.: 99/322-726 Mobil: 20/806-8201

Documents

Tisztelt Vadásztársaim, Győr-Moson-Sopron megyei vadászok!vadasz.info.hu/ujsagok/gyorhirlevel0601.pdf · a vadász egyben természetvédő is, gon-doskodik a vadon élő állatokról