Tobit könyve

5/8/2018 Tobit könyve - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/tobit-koenyve 1/21

1. rész

1. Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé,Aduelé, Aziel nemzetségébõl, Naftali törzsébõl.

2. Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibébõl fogságba hurcolták. EzGalileának felsõ részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól

északra.

3. Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bõven osztottam alamizsnáttestvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába,

Ninivébe.

4. Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtõl, noha Izrael összes törzseközül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Istenlakóhelye minden törzs számára épült, örök idõkre.

5. Testvéreim és Naftali háza a borjúnak áldoztak, amelyet Izrael királya, Jerobeám állítottDánban, Galilea hegyein.

6. Gyakran elzarándokoltam - egymagam - az ünnepekre Jeruzsálembe, amint egész Izraelnek elõírja egy örök idõkre szóló törvény, az elsõ terméssel és az állatok elsõszülötteivel, a jószágtizedével és a birka elsõ gyapjával.

7. Odaadtam Áron fiainak, a papoknak, hogy tegyék az áldozati oltárra. A bor és a gabona, az

olaj, a gránátalma és az egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam át, akik Jeruzsálembenteljesítettek szolgálatot. A második tizedet hat egymás utáni éven át eladtam, aztán elmentemés felhasználtam Jeruzsálemben.

8. A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek.Minden harmadik esztendõben megajándékoztam õket vele, s megettük Mózes törvényének elõírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanismeghalt, és árván maradtam.

9. Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségébõl vettem feleséget, Annának hívták. Születetttõle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el.



10. Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és anemzetségembõl valók mind ettek a pogányok ételébõl,

11.

én azonban óvakodtam tõle, hogy egyem a pogányok ételébõl.

12. Mivel szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez,

13. a Magasságbeli Szalmanasszár kegyeibe juttatott, úgyhogy én lettem a bevásárlója.

14. Médiába mentem, s a haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábritestvérénél tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe.

15. Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezetõ

utak nem voltak többé biztonságosak,

16. így nem utazhattam oda. Szalmanasszár idejében bõséges alamizsnát osztottamtestvéreimnek.

17. Kenyeremet az éhezõknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valakia nemzetségembõl és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem.

18. Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerûen

visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletettIzrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem õket. Amikor aztán a király kereste õket, nem találta.

19. Akkor egy ninivei ember elment, és tudtára adta a királynak, hogy én vagyok az, akititokban eltemetem õket. Mihelyt neszét vettem, hogy a királynak tudomása van tetteimrõl ésmeg akar öletni, félelmemben elmenekültem.

20. Erre minden vagyonomat elkobozták, mindent lefoglaltak az államkincstár számára, ésfeleségemen, Annán meg fiamon, Tóbiáson kívül nem maradt semmim.

21. De negyven nap sem telt bele, és két fia megölte Szancheribet, aztán az Ararát-hegységbemenekültek. Helyette Asszarhaddon lett a király. Achikárt, Anael nevû testvérem fiát tettemeg fõkincstárosnak és kormányzónak.

22. Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis afõpohárnok és a pecsétõr, a kancellár és az államkincstár vezetõje. Asszarhaddon meghagytahivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt.



2. rész

1. Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet,Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni.

2. Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak:"Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak

Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amígvisszatérsz!"

3. Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt:"Apám!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik."

4. Nem kellett az étel, fölkeltem, elhoztam az embert a térrõl és bevittem egy házba, hogy hamajd lenyugszik a nap, eltemessem.

5. Aztán hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem a kenyeremet.

6. Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételrõl mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak ésujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam.

7. Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem.

8. A szomszédok kicsúfoltak és azt mondták: "Na, ez már megint nem fél? [Nem szabadelfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tûztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, éslám, most már megint temeti a halottakat!"

9. Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt,nem takartam be a fejemet.

10. Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe.

Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenõcsöthasználtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nemláttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amígElümaiszba nem ment.

11. Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szõtt,

12. megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelõknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásulmég egy kecskegidával is megajándékozták.

13. Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem



tõle: "Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni."

14. Azt felelte: "Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül." De nem hittem el neki, és

ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtõl.] De õ semmaradt adós a felelettel: "Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kellnézni és meglátszik, mennyit értek!"

3. rész

1. Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:

2. "Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hûség. Te vagy avilág bírája.

3. Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bûneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed elõtt,

4. megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságbahurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya meg intõ példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket.

5. Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bûnei miatt végrehajthattad õket rajtam. Hiszennem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed elõtt.

6. Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kellhallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettõl amegpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tõlem!Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam

már a gyalázkodás hallgatásába."

7. Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfoltaapjának egyik szolgálója.

8. Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellemmindegyiket megölte, mielõtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta nekia cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd.

9. S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, nelássunk tõled soha az életben se fiút, se lányt!"



10. Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába,hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Aztmondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az isfelakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel

magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódásthallanom."

11. Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: "Légy áldott, irgalomnak Istene!Legyen áldott a neved örökre! Dicsõítsen minden alkotásod örökkön-örökké!

12. Uram, most fölemeltem tekintetemet és rád szegeztem a szememet.

13. Szólíts el errõl a földrõl, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom!

14. Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem.

15. Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlenlánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közelirokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy afelesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsemakarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem."

16. Mindkettõjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg

mindkettõjüket: Tobit szemérõl távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Istenvilágát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg arossz szellemtõl, Azmodeustól. Mert minden más kérõvel szemben Tóbiást illette a jog, hogyelnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára iselindult a fenti szobából.

4. rész

1. Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben.

2. Azt mondta magában: "Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele errõl a pénzrõl, mielõtt még meghalnék?"

3. Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: "Ha meghalok, temess elillendõképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsdmeg.



4. Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal,temesd mellém, ugyanabba a sírboltba.

5. Fiam, légy mindig hû az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a

jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain.

6. Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik azigazságot szolgálják.

7. Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytõl soha, s akkor Isten semfordítja el arcát tõled.

8. Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adjkevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.

9. Így szép kincset gyûjtesz magadnak az ínséges napokra.

10. Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj.

11. A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozatiadományt.

12. Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget õseid nemzetségébõl végy

magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az õsatyánk. Emlékezz csak arra, fiam,hogy õk mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaikélesz - örökségképpen - az ország.

13. Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg õket, néped fiait és leányait, hanemközülük végy feleséget. Mert hiszen a gõg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség

pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget.

14. Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. HaIstennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mitcsinálsz.

15. Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légytõle, ne kísérjen életutadon az iszákosság.

16. Oszd meg kenyeredet az éhezõkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedbõl adjalamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz.

17. Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bûnösöknek.



18. A bölcs emberektõl kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot.

19. Minden idõben magasztald Istent, az Urat, és tõle kérd, hogy az egyenes úton járhass, shogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem

az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilágfenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedbõl!

20. Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiaiRágesban Gábaelnél, Gábri fiánál.

21. Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélõ leszel, és távol tartod magadat a bûntõl,és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel."

5. rész

1. Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: "Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz.

2. De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor õ sem ismer engem, s én sem ismerem õt.Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utatsem tudom, amelyen Médiába kellene mennem."

3. Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: "Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztánén kettévágtam, hogy mind a kettõnknek jusson belõle egy rész. Az egyik fele nálam van, amásik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam,keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz,aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltõl."

4. Tóbiás elment, hogy egy jó vezetõt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaelleltalálkozott, az angyallal: ott állt elõtte [de õ nem tudta, hogy az Isten angyala].

5. Megszólította: "Hová való vagy, barátom?" Az angyal így felelt: "Testvéreid, Izrael fiaiközé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek." Tóbiás azt mondta neki: "Tudod-eaz utat Médiába?" "De mennyire! - felelte. - Többször is voltam ott, emlékszem mindenútjára.

6. Sokszor jártam Médiában és egyik testvérünknél, Gábaelnél kaptam szállást, a médiaiRágesban. Ekbatanától Ráges kétnapi járóföldre van, Ráges a hegyek között, Ekbatana asíkságon fekszik."

7. Erre Tóbiás azt mondta neki: "Rögtön jövök, barátom, csak szólok apámnak: szeretném, ha



velem jönnél, megfizetem béredet."

8. Az így válaszolt: "Rendben van, megvárlak. De ne maradj sokáig!"

9.

Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Azapja azt mondta: "Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felõl. Meg kellnézni, fiam, hogy megbízható-e."

10. Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett aházba. Elõször Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömömlehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint ahalottakra, akik már nem látnak világosságot. Élõhalott vagyok: hallom az emberek hangját,de látni nem látom õket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik,meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e

vele mint vezetõje? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek mindenutat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek mindenösvényt."

11. Tobit így szólt: "Testvér, melyik családból és törzsbõl származol? Elárulnád nekem,testvér?" "Miért érdekel a családfám?"

12. "Szeretném tudni, kinek a fia vagy, és mi a neved?"

13. "Azarja vagyok - felelte -, a nagy Ananiásnak a fia, a testvéreid közül."

14. Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni atörzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és

Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy ittvagy."

15. Majd így folytatta: "Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmetúgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal,

16. és megjutalmazlak még azon felül is, amiben megegyeztünk." Az angyal így felelt: "Velemegyek. Ne félj semmit. Oda is, vissza is szerencsés lesz az utunk, mert az út biztonságos."

17. Tobit így szólt hozzá: "Légy áldott, testvér!" Aztán a fiához fordult: "Készülj fel az útra,fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent ésvezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az õ angyala kísérjen és védjen benneteket,fiam!" Tóbiás kiment, hogy elõkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondtaneki: "Szerencsés utat!"

18. De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: "Miért küldted el a fiamat? Hát nem õ volt a bot



kezünkben, amikor jött és ment elõttünk?

19. Azt hiszem, nem a pénz a legfontosabb, a fiunkhoz képest meg mit számít?

20.

Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!"

21. Tobit azt felelte: "Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Hahazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így.

22. Ne aggodalmaskodj és ne emészd magad, nõvérem, miattuk! Hiszen jó angyal utazik vele,így hát szerencsés lesz az útja és egészségben haza is tér majd."

6. rész

1. Erre abbahagyta a sírást.

2. A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, ésmire az elsõ este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak.

3. A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetõdött egy nagy

hal a vízbõl és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott,

4. de az angyal biztatta: "Fogd meg a halat, ne engedd el!" A fiú elkapta a halat, és a partrahúzta.

5. Ekkor így szólt hozzá az angyal: "Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, ésvigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak."

6. A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték,

hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, mígMédiába nem értek.

7. Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: "Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?"

8. Így felelt neki: "Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörteférfi vagy nõ elõtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma semmarad.

9. Ami meg az epét illeti, az meg szemkenõcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak aszemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul."



10. Médiában jártak, és már Ekbatana felé közeledtek,

11. amikor Ráfael azt mondta a fiatalembernek: "Tóbiás testvér!" "Tessék!" - felelte. Az angyal

folytatta: "Ma rokonodnál, Ráguelnél éjszakázunk. S van neki egy Sára nevû lánya.

12. Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsõsorban téged illet (alány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívû, bátor és bájos teremtés, és azapja nagyon szereti.

13. Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy maestétõl fogva mint menyasszonyodat õrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk,megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tõled alányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen

tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más elõtt téged jogosít fel arra, hogy a lányátfeleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük akezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal."

14. Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: "Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhezadták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor

belépett a szobába, és úgy hallom az emberektõl, hogy démon ölte meg õket.

15. Ezért félek egy kicsit. Õt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál

hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom,hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetnéõket."

16. De az angyal így felelt: "Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apádnemzetségébõl végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt neaggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt.

17. Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belõle a füstölõben levõ parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni,hogy találkozik vele az ember a lánynál.

18. Aztán mielõtt egyesülnétek, elõbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogyajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktõl fogva nekedszánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tõlegyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" Ahogy Tóbiásmeghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nõvére, apja családjának a rokona,annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tõle.



7. rész

1. Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel

testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban.Elõször õk köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott

benneteket!" Ezzel betessékelte õket házába,

2. aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: "Mennyire hasonlít ez a legénytestvéremre, Tobitra."

3. Edna megkérdezte tõlük, hová valók. Így válaszoltak: "A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közülvalók vagyunk."

4. "Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?" "Igen."

5. "Hogy van?" "Él és egészséges." S Tóbiás azt is hozzátette: "Õ az apám."

6. Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt.

7. Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyenkár, hogy egy ilyen becsületes és jószívû ember megvakult." A nyakába borult testvérének,Tóbiásnak és zokogott,

8. s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.

9. Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette õket. Megmosakodtak,megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: "Azarja testvér, légyszíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nõvéremet, Sárát feleségül."

10. Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: "Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtadáll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz

adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona.

11. De õszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki arokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De mostegyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket." Tóbiáskijelentette: "Hallani sem akarok evésrõl-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi aszándékod." Ráguel így felelt: "Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja,hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nõvéredet. Mostantól a bátyja vagy, õ meg a nõvéred.Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árasszarátok kegyelmét és békéjét."



12. Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségülTóbiásnak: "Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és viddtiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!"

13.

Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerzõdést,amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint.

14. Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak.

15. Ráguel odaszólt a feleségének: "Tedd rendbe nõvérem, azt a másik szobát és oda vezesd beõket."

16. Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette alányát.

17. Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: "Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsaörömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!" Aztán kiment.

8. rész

1. Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlõbõla nászszobába vezették a fiatalembert.

2. Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elõvette hát táskájából a halszívét és máját, és a füstölõben levõ parázsra tette.

3. A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegõben, meg sem álltEgyiptomig. Ráfael üldözõbe vette, megkötözte és odaláncolta.

4. Közben a szülõk kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondtaSárának: "Kelj fel, nõvérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét."

5. Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy,atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsõítsenek az egek és mind ateremtmények mindörökké.

6. Te teremtetted Ádámot, és hûséges segítõül mellé adtad a feleségét, Évát. Tõlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzáhasonló segítõtársat.



7. Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nõvéremet, hanem tiszta szándékkal.Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg."

8.

Közösen rámondták: "Úgy legyen, úgy legyen!"

9. Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni.

10. Azt gondolta ugyanis magában: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyáváleszünk."

11. Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét

12. és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-eTóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielõtt valaki megtudná a dolgot."

13. Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mélyálomba merülve találta mindkettõjüket.

14. Erre kijött és halkan ezt mondta: "Nem halt meg, minden rendben van."

15. Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: "Áldott légy, Uram, minden tiszta

ének zengje dicséretedet örökkön-örökké!

16. Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitõl rettegtem, az nem történt meg velem,hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.

17. Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk,Uram, irgalmas és oltalmazd õket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!"

18. Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal elõtt temessék be a sírt.

19. Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökrötés négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdõdött a készülõdés.

20. Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: "Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradjitt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után.

21. Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk,a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meganyád. Mint nõvérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság,

fiam!"



9. rész

1. Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult:

2. "Azarja testvér - mondta neki -, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj elRágesba!

3. Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tõle a pénzt. Azonkívül hívdmeg, hogy jöjjön el a lakodalmamra.

4.

Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fogaggódni.

5. Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az õ esküje is kötelez." Ráfael tehátelment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutattaneki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja alakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták õket atevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra.

6. Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt).

Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását!Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását."

10. rész

1. Közben Tobit mindennap azt számolgatta, hány nap kell is az oda- és visszaérkezéshez.Mind elmúlt, és a fia még mindig nem ért haza.

2. Azt gondolta magában: "Odalent talán elutasították õket. Vagy talán meghalt Gábael, ésmost nincs senki, aki odaadja a pénzt."

3. Kezdett aggódni.

4. Anna, a felesége azt mondta: "Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben." Elkezdte siratni a

fiát és kesergett. Azt mondta:



5. "Jaj-jaj, fiam, miért is engedtelek el, szemem fénye!"

6. Tobit rászólt: "Nyugodj meg, nõvérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valamiközbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nõvérem,

bármelyik pillanatban betoppanhat."

7. De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennapkiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a naplenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom aszemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta afiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyetrendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apámés anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogyvisszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon."

8. Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: "Maradj nálam, fiam. Küldök majd valakit apádhoz,Tobithoz, hogy hírt vigyen rólad."

9. De Tóbiás nem tágított: "Ne, inkább engem engedj el apámhoz."

10. Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat,szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelésitárgyakat.

11. Aztán békében útra bocsátotta õket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: "Jó egészségetkívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához.Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielõtt meghalok."

12. Lányának, Sárának meg ezt mondta: "Menj csak szépen az apósodhoz! Õk most már éppenúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!" Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta õket. Edna azt mondtaTóbiásnak: "Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszúéletet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe elõttátadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj

békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nõvéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben." Megölelte, és örömmel elbocsátotta õket.

13. Tóbiás elégedetten távozott Rágueltõl. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, amindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Õ is áldással búcsúzott Rágueltõl és feleségétõl,Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!"

11. rész



1. Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvõ Kaszerin közelébe nem értek.

2. Akkor azt mondta Ráfael: "Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat.

3. Menjünk elõre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön."

4. El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával],a kutya meg ment utánuk.

5. Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia.

6. Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: "Nézd csak, jön afiad meg az a férfi, aki elment vele."

7. Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielõtt még odaért volna apjához:

8. "Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípiés fehér hártyát választ le a szemérõl. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot."

9. Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: "Csakhogy újra láthatlak! Mostmár akár meg is halhatok." És sírt.

10. Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá

11. [kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: "Bízzál atyám!"Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat,

12. majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából.

13. Ekkor apja a nyakába borult.

14. Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten.Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a nevemindörökké.

15. Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépetta házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélteapjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát,Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához.

16. Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. Aniniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezetõ nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelõtt.



17. Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel aszavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy

áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be,lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.

12. rész

1. Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: "Fiam, legyengondod rá, hogy kísérõdnek megadd a bérét, sõt toldd is meg a kialkudott bért."

2. Az megkérdezte: "Apám, mennyit adjak a szolgálatáért?

3. Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkülvisszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított.Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?"

4. Tobit így szólt: "Valóban õt illeti a fele annak, amit hoztál."

5. Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál,azért, amit tettél, aztán menj békével!"

6. Akkor Ráfael félrehívta kettõjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent mindenélõlény elõtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsõítsétek ésmagasztaljátok nevét. Mindenki elõtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szûnjetek

meg köszönetet mondani neki.

7. A király titkait meg kell õrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz.

8. Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagyvagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyûjteni.

9. Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bûntõl. Akik jótékonykodnak,

azok sokáig élnek.



10. De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.

11. Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem elõttetek.Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell

nyilvánítani.

12. Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színeelé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat.

13. Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted ahalottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.

14. Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.

15. Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölségesszíne elé lépjen."

16. Erre mindkettõjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.

17. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.

18. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért õt dicsõítsétek minden áldott nap,

mert õt illeti a köszönet.

19. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.

20. Dicsõítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, akiküldött. Írjatok le mindent, ami történt!" Ezzel fölemelkedett.

21. Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsõítõ énekkel, ésmegköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.

13. rész

1. Erre Tobit így szólt:

2. "Áldott legyen az élõ Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít azalvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyérõl - senki sem szabadulhat a kezébõl.



3. Dicsõítsétek, Izrael fiai, a pogány népek elõtt! Mert ha szétszórt is benneteket közéjük,

4. ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élõlény elõtt. Mert õ a miUrunk, õ a mi Istenünk, õ a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké.

5. Megbüntet benneteket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok és összegyûjt titeket a népek közül, amelyek közé szétszórt benneteket.

6. Ha szívetek, lelketek mélyébõl hozzá tértek, s igaz életet éltek színe elõtt, felétek fordul, ésnem födi el elõletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok.Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát!Számkivetésem földjén én is dicsõítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bûnös népnek.Térjetek meg, bûnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe elõtt. Ki tudja, talán hozzátok isirgalmas lesz és megkönyörül rajtatok.

7. Magasztalom Istenemet és lelkem örül az ég Királyában.

8. Hirdesse nagyságát minden ajak, és dicsõítsék Jeruzsálemben.

9. Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed mûve miatt büntet, de újra megkönyörül az igazfiakon.

10. Dicsõítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel

fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja aszenvedõket, minden nemzedéken át, örökké.

11. Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messzirõl, a földhatárairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak akezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztelöröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékrõl nemzedékre.

12. Átok rá, aki gúnyol, átok rá, aki elpusztít, lerombolja faladat, ledönti bástyáidat, fölégetiházaidat.

13. Örökké áldott, aki fölépít. Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyûjtik õket, és akkor dicsõítik az örökkévaló Urat.

14. Boldogok, akik szeretnek, boldogok, akik örülhetnek majd békédnek! Boldogok, akik siránkoztak pusztulásodon, mert örömük lesz benned és mind megérik jövendõ

boldogságodat.

15. Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt!

16. Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az õ háza is minden idõkre. Boldog volnék, ha



nemzetségembõl valaki megérné, megláthatná dicsõségedet és magasztalhatná az ég Királyát.Zafírból és smaragdból épülnek majd Jeruzsálem kapui, drágakõbõl a falaid. Aranybóllesznek Jeruzsálem bástyái és színaranyból a falaid.

17.

Rubinnal és ofírkõvel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újravisszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen IzraelIstene! Örökre dicsõítsék benned a szent nevet!"

14. rész

1.

Így fejezte be Tobit dicsõítõ énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illõ tisztességgel.

2. Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szûnt meg dicsõíteni az Istent és magasztalni nagyságát.

3. Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: "Fiam, veddgyermekeidet,

4. és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivérõl

mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivérõl jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mintAsszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind

bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem.Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól.Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza iselhagyatott lesz és üszkös (egy ideig).

5. Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti õket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje.Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet,és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái elõre megmondták.

6. A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamisisteneiket, akik tévedésbe vitték õket, és igazságban dicsõítik majd az örökkévaló Istent.

7. Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek ésJeruzsálemben gyûlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, ésaz a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig,



akik bûnt és igazságtalanságot követnek el, eltûnnek a föld színérõl.

8. Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedveselõtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy õk is az igazságot szolgálják és

alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenrõl, magasztalják nevét minden idõben,igazságban és minden erejükbõl.

9. Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt.

10. Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, ésne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hûtlenség és istentelenséguralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelõapjával, Achikárral: Hát nem élve a földalá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára,mert Achikár megmenekült, õ pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár

életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádábazonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult.

11. Hát látjátok, gyermekeim, hova vezet az alamizsna és hova az istentelenség - a halálba. Demost már nagyon fogytán van bennem az élet." Lefektették az ágyára, meghalt, éstisztességgel eltemették.

12. Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével ésgyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál.

13. Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette õket, Ekbatanában,Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is.

14. Száztizenhét évet élt tisztességben, becsületben.

15. Még halála elõtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieketKüvaxarész, Média királya, és hurcolja el õket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit aniniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála elõtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát ésmagasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen.

Documents

Tobit könyve