109

Vagyunk... leszünk...

2019. március Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLMárcius 15. Május 26. Vezércikk . . . . 3

Napjainkról szól Csizmadia László,Borbély Zs. A. . . . . . . . . . . . . . . . . . 4–5

Ágoston András, . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Szász I. Tas naplójából . . . . . . . . . . . 10

Interjú Kásler Mikóssal, . . . . . . . . . . 13Schöpflin Györggyel . . . . . . . . . . . . . 16

„Csentenár” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

MOGYE 2019. . . . . . . . . . . . . . . . . 20–23

Szabó M. Attila kitüntetése . . . . . . . . 24

Vándorbölcsõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

In memoriam Tamás Attila . . . . . . . . 29

Támogatóink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Gyárfás András hozzászól . . . . . . . . . 42

Szathmáry F. Péter korrajza . . . . . . . 45

Serdült B. Éva mûhelyébõl . . . . . . . . . 49

Irodalom: Nemes Nagy Ágnes . . . . . . 57

Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,

Idõk lavináját ernyedt karok

Ha többé fel nem tartják!

De mi simuljunk össze, magyarok!

Kiáltó szó ha nem lehettünk már

Egy titkos társaság legyünk!

Kivándorolni, elbujdosni Nem!

Mi innen nem megyünk!

Nagy szalmatüzek lángjából marad

Szívünkben egy marék izzó parázs –

Égõ világoknál ezerszer izzóbb

És izzóbb nála nem lesz semmi más.

Egymás szíve-falán, végzetünk éjén

Egy néma jelszót kikopogtatunk,

Mint jeladást a Katakombák mélyén

Magyarok maradunk!

Reményik Sándor:

Erdély magyarjaihoz

Marosvásárhelyi FerencesrendiBarátok Templomának fõtéri,árván maradt tornya Nemes Gabriella fotója.

Bolyai FarkasErdélyi BarátokKöre Recsk2018. évi beszámolója

Január: Afrikaibeszámoló címûelõadás. ElõadóDr. Maszárovics

Zoltán, az Egri Markhot Ferenc Kórházorvosigazgatója.

Február: Farsangi vígasságok. ElõadóTurai Kiss Mária dalénekes és GermánIstván zenész.

Március: Tavaszi irodalmi mûsor. Elõ-adó Ungvári P. Tamás és Okos Tibor elõ-adómûvészek.

Április: Magyar Költészet Napja. Elõ-adó Dévai Nagy Kamilla elõadómûvész.

Május: Kárpátaljai körkép. ElõadókHazajárók, Kenyeres Oszkár és JakabSándor.

Június: I. Világháború vége, megemlé-kezés, a trianoni békediktátum elõz-ményei.Elõadó Dr. Botlik József egyete-mi tanár.

Szeptember: Magyar szabadság évszá-zadai. Elõadó Meister Éva elõadómû-vész.

Október: Bakacsi Ernõ 20. köteténekbemutatója és 80. születésnapi köszön-tése.

November: Az operett világa. ElõadóSzabó Cintia énekmûvésznõ.

December: Wass Albert emlékest –Az író születésének 110. és halálának 20.éves évfordulóján. Elõadó Simó József aCzegei Wass Albert Alapítvány magyar-országi vezetõje. Közremûködött Vesz-tergám Miklós – tárogatós.

A felsorolt rendezvények megszerve-

zésén és lebonyolításán kívül mindigrészt vettünk a település ünnepi meg-mozdulásain, koszorúzásain.Recsk, 2019. 01. 28.

Dr. Sófalvi Antal elnök,Csepregi Béláné alelnök

Mezõberényi Erdélyi KörA MEK gazdag tevékenységében ki-

emelkedõ eseménynek számit az éventemegrendezett erdélyi bál. A Békés Me-gyei Hírlap kérdéseire válaszolt KajlikPéter, a kör elnöke. Elmondta, hogy aMEK 1992-ben alakult, azóta mindenévben február elsõ szombatján megren-dezik farsangi mulatságukat. A rendez-vények legfõbb üzenete az erdélyi ha-gyományok és kultúra ápolása, a gyöke-rek tiszteletben tartása, a nemzetiösszetartozás. A gasztronómia melletthagyományosan „Édes Erdély” tipp-versenyt is hirdettek a bálban. A mosta-ni játékban Kolozsvárral kapcsolatoskérdések szerepeltek. a lényeg a törté-nelmi múltról, az értékekrõl, a meg-maradásról szólt. Az est során, mostmás hagyományosan, több éve, a Ko-lozsvári Magyar Opera mûvészei léptekfel, akik a legismertebb operarészletekelõadásával évrõl évre fergeteges han-gulatot teremtenek.

A közel három évtized eredményeiközül Kajlik Péter kiemelte: Az éveksorán több emlékezetes rendezvényünkvolt. Neves erdélyi közéleti személyisé-geket láttunk vendégül, többek köztBöjte Csabát, Kányádi Sándort, KirályKárolyt, Kincses Elõdöt. Gyûjtést szer-veztünk a Marosvásárhelyi Bolyai Far-kas Gimnáziumnak, ahol tagjaink közül

többen érettségiztünk, valamint BöjteCsaba szovátai gyermekotthonába vit-tünk adományt. Élõ kapcsolatot ápo-lunk Szovátával, Mezõberény testvérvá-rosával, de több más erdélyi településselis, ami elsõsorban kulturális- és sportte-rületen mûködik. Legnagyobb ered-ménynek azonban azt a baráti hangula-tot, összetartozást tartom, ami közelharminc éve jellemez bennünket!

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Parafrázis lapunk címlapképhezMarosvásárhelyen lassan már csak a tornyok jelzik a múltat. A többi? A Kultúrpalotán ro-mán nyelvû tábla hirdeti, hogy épült dr. Gheorghe Bernardy polgármestersége alatt, és Gab-riel Ugron, meg Ioan Haller szponzorálásával. Nyelünk és hallgatunk? Kifosztott rabok le-szünk végleg, soha többé a magunk szabad gazdái? (Szerk.)

Interjú dr. Szilágyi Péterminiszteri biztossal

a Chicagói Gála Bálon

A 97. Chicagói Gála Bál díszvendégeDr. Szilágyi Péter, nemzetpolitikáért fe-lelõs miniszteri biztos volt, aki ünnepibeszédében hangsúlyozta a diaszpórá-ban élõ magyar közösségek fontosságát,magyarságuk megtartásának szüksé-gességét.

Kihangsúlyozta, hogy Magyarországodafigyel a külföldön élõ magyar honfi-társaira, és a nemzet összetartozásáterõsíti különféle programokkal. Ilyenpéldául a Kõrösi Csoma Sándor Prog-ram, amelynek ösztöndíjasai nagyszerûmunkát végeznek Chicagóban is. Majdkitért a diaszpóra erõs közösségeire,amelynek egyik példája éppen a chica-gói magyarság, élén a Magyar Klubbal,amely a közel 100 éve megrendezettbállal is követendõ példát állít fel másmagyar szervezetek számára.

Az interjú végén a májusi európaiparlamenti választások kapcsán SzilágyiPéter kihangsúlyozta, hogy csak egyféleállampolgárság létezik, ezért kérte akülhoni magyarokat is, hogy éljenekszavazati jogukkal.

„...A választási vereséget követõ bénultságot az Európai parla-mentben nagy többséggel elfogadott Sargentini-jelentés törte meg.A Fidesz-szel szemben állók élõ közvetítésben láthatták, hogy ver-gõdik a kormányfõ a parlamenti kritika súlya alatt, és visszaigazol-va látták meggyõzõdésüket, miszerint Orbán tönkreteszi a hazá-jukat. ”

Az aljasság (vagy inkább hülyeség) gyurcsányi magasiskolája.(Vágy)álmodik a nyomor, nyomort (láz)álmodik a lelki nyomor,és nehéz, hogy mindezt ne vesse ki a gyomor. Vagy az egész in-kább csak humor?

Csak ne állna ott a folytatás, a gyurcsányi „magasság” másik,veszélyesebb oldalának megnyilvánulása: „A parlamenti ellenzék-nek... utcára kell hívnia az embereket, és az ellenállásból közösenkell lázadást formálni... A tüntetések békések, de ahogy a mai hata-lom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természe-tes, hogy a vele szemben álló ellenzék , ha kell, átlép a hatalom ön-kényes szabályain is.” Értsd: jogos az erõszak, folyjon a vér, csakmert gyurcsányék szerint ez így helyes, jogos, szükséges, de-mokratikus (minden második szava ez), becsületes, mi az hogy,nagyon is. Õk ezt már így szokták, Gergényi-módra, és a valóságmeg a világ feje tetejére állításával.

Tudnunk kell, veszélyes gonosztevõvel állunk szemben.Láthattuk, könnyû néhány ezer senkit utcára kivinni, és azismert, aljas technikák révén azt lángra is lobbantani. Ha valami-kor, igazán csak most jöhetne el egy vérfürdõi képzelgés realizá-lásának ideje, most lenne igazán értelme, a decemberi fõpróbaután, és május 26., az EP-választások elõtt. A Sorost képviselõuniós neolib vezérek számára talán ez az utolsó lehetõség a ha-talmukat fenyegetõ legnagyobb veszély elhárítására, a legfõbbellenség, a magyar nemzeti-keresztény bástya, korunk Nándor-fehérvárjának, Egerjének lerombolására. Ez lenne most He-gedüs hadnagy feladata, és ha nem is dõl az le, de pánik-keltés-re, az európai átlagpolgár, a kétkedõk-ingadozók meggyõzésérelegalább alkalmas lehetne. Joggal hihetjük, hogy nem a ficsúrmagánszámát látjuk, jól kifõzhették ezt a brüsszeli boszorkány-konyha valamely sötét sarkában. A tét nagy. Ha sikerül, nyertek,ha pedig nem, akkor ez a fasiszta diktatúra újabb bizonyítéka, ésakkor is nyertek. Ügyes, nemde? Ezért aztán a nyurga a horgotbedobta, kapásra várva.

Hát kérem, rossz hírünk van önök számára, ott, ama bûzlõkonyhasarokban. Hitelüket, erejüket vesztett szánalmas alakokgyülekezete az önök „rohamcsapata”, kiknek minden megszóla-lása, teátrális cselekedete hovatovább közröhejbe fullad, a „dik-tatúrát” pedig addig mantrázzák kint és bent, hogy talán már elis hiszik, miszerint a rabszolgatörvények sanyargatta rabszolga-nép csak önökre, megváltóira vár, egy boldog keblükre borulásreményében.

Önmagát bolondítja a bolond, ezért okításként elmondanánk:egy újraéledõ, tartását, hitét, reményét annyi sanyargatás, meg-

aláztatás után lassan visszanyerõ valódi közösséggel állnak szem-ben. Amely közösség elcsalhatatlanul és letagadhatatlanul kész ahívó szóra milliószámra kiállni a maga, nemzete, hite védelmére.Némán, ünnepélyes arccal és tiszta lélekkel, ahogy szoktuk. Haszükség lesz rá, istenuccse megtesszük, bensõ urunk önkénte-sen vállalt szabályzata, parancsolata szerint. A megcsonkítotthazában, és a leszakított, a világ által észrevenni nem óhajtott, ahelyi hatalmaktól fojtogatott (jaj, szinte „folytogatott”-at írtam!)és a fattyú által folyamatosan kitaszigált-kitagadott részekbenegyaránt. Fizikailag és a lelkekben egyaránt. A tereken és a sza-vazófülkékben egyaránt. Hogy kushadjanak a gonosz hadak,hogy hulljon le a hazug álarc a paprikajancsikról és mozgatóikról,hogy „hegedûsék”rikácsoló hegedûje elhallgasson, a prímás ésbandája meg... ahogy Gárdonyinál írva vagyon. „Demokratiku-san” (proszit Gurcsány!), de azt nagyon. Mindezt nem csak a sa-ját, de a valós európai értékeknek megfelelõen és azok érdeké-ben is.

Az Átalvetõ márciusi számát tartja kezében az olvasó, sietünk,hogy a nagy ünnep elõtt mindenki kézbe vehesse. Láttatni sze-retnénk, hogy a két dátum, Március 15. és Május 26. összetalál-kozik a Talpra magyar, hí a haza... jegyében. A költõ bennünk ésáltalunk él változatlanul, tesszük a kötelességünket. A magunkszerény eszközeivel, hatósugarával. Nem kimondottan Március15. formai sulykolásával, de szellemiségével, álláspontunk rögzí-tésével, a globális és lokális folyamatok elemzésével, értékeink,örömeink és súlyos veszteségeink kötelezõ és folyamatos szám-bavételével, és – talán legfõképpen – szülõföldünkre figyelveszakadatlanul, az ottani gondok-bajok-fájdalmak követésével,hogy érezzék a védõk: sokan vagyunk mögöttük.

Hogyan is mondotta Kölcsey: „Hányszor támadt tenfiad / Széphazám kebledre, / S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre?”A korcs magzatok hamvvederré változtatnák ten-magzatainkmaradék kis hazáját, de akár egész világunkat. Kövessük hát alánglelkût, és Istenünk is megsegít.

*Alig került pont fenti írás végére, következett miniszterelnökünk

évértékelõje. Az ott elhangzottak után szégyellni kezdtem, hogyennyit foglalkoztam egy szélhámossal. Mintha egy Mozart-szimfó-nia közben a sarokban percegõ-rágcsáló valamire (valakire?) figyel-nék, ami (aki?) azt nem érdemli meg. Vagy talán mégis? Az embeributaság, vakság határtalan, így felbecsülhetetlen a veszélyessége is.Hiszen arra készülnek ezek, hogy kihajítsák az ablakon a teljes ma-gyar, a teljes európai kultúrát, jószerint annak hordozóival együtt.Szerencsére hovatovább csak a szándék marad veszélyes, a (lyukas)ernyõ alól mindinkább kifogy a kas.

De most már tényleg maradjunk értékeinknél, legfõképpen amegszületendõ gyermekeink szemébõl sugárzó fénynél. Legfõbbkincsünknél, fegyverünknél, jövõnknél. K. P.

2019. március

EKOSZ–EMTE 3Márciusi lapszámunk elé

Felkerült a világ legkárosabb vezetõinek szégyenlistájára Gyurcsány Ferenc, akinek a kormányzása körülbelül évi 1-1,5százalékkal rontotta a magyar gazdaság növekedését. Gyurcsány Ferenc így elég rossz társaságba keveredett: a New YorkEgyetem professzorainak listáján Gyurcsány a kínai Mao Ce-tunggal, vagy a kambodzsai kommunista diktátorral, PolPottal együtt szerepel (mandiner.hu)

Március 15. és május 26. jegyében(Márciusi lapszámunk elé)

Az utolsó országgyûlési választások harmadik alkalommalfújtak ébresztõt az álomvilágban élõ ellenzéki pártoknak. Azemberek világossá tették, nincs szükségük bukott pártvezérek-re, külföldi megmondóemberekre és Soros György mario-nettbábuira. Nevezettek inkább cirkuszba, mint az államigaz-gatásba illenek. Az õ sorsuk a hamvadó cigarettavéghez ha-sonlítható.

A választópolgárok üzenete továbbra is süket fülekre talált,de vakbuzgalommal párosult. A szokásos bolsevik-kommu-nista forgatókönyv szerint most már nemcsak kívül, hanemszervezeteiken belül is keresik az ellenséget. Pusztító erõveltörnek párttársaikra, ennek eredménye, hogy az amúgy isgyengének minõsülõ pártelitjük kocsmai szintre került.

Az ellenzék az eddig soha nem sikerült egymás közti össze-fogást tartja a jövõ útjának. Így aztán eszmei poharukba nemtudnak tiszta vizet önteni. A szélsõbal- és a szélsõjobboldal avizet és a tüzet tudja hozzáadni a hõn kívánt elegyhez. A tör-ténelem ismeri ezt a módszert. A szélsõségek egymásra talá-lására volt már példa. A fasiszta-náci és a bolsevik-kommu-nista kérészéletû együttmûködés világháborúhoz vezetett. Mamár világos, hogy a tudatos civileket, a társadalom krémjétnem lehet kétéves nyeretlennek tekinteni és hideg polgárhá-borúba, táncba vinni.

Az európai zsidó-keresztény civilizáció kinevelte a gondol-kodó, sorskérdéseire éberen reagáló embertípust. Látják,hogy a valójában álcivil szervezetek a Soros-pénzen finanszí-rozott nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a szocialista-liberális európai parlamenti képviselõk bort isznak és vizetprédikálnak. A templomok lerombolása, a keresztények üldö-zése nem szolgálhatja Európa lakosságának jövõjét. A me-csetek számának növekedése, a terrorral támogatott hittérítésdurván sérti az emberek szabadságának jogát. A no-go zónákterjeszkedése, a gazdasági bevándorlók számolatlan befoga-dása szülõföldünk elleni újkori honfoglalást valósít meg.

Az EU jelenlegi vezetése egy agyonkarcolt bakelitlemezhangján szól. Az intézményrendszer recseg-ropog. Az ott dõ-zsölõ megélhetési politikusok jogtipró módszereibõl is elégvolt. A migránsok meghívása sok ezer ártatlan ember vízbefulladását okozta a Földközi-tengeren. Mindez nem történtvolna meg, ha a volt nyugat-európai gyarmattartók a közel-keleti és afrikai országok népeit kizsákmányolás helyett in-kább szolidaritással gondozták volna. Erre még most is lenneesély.

Az Európai Unió vezetésében mélyreható változások szük-ségesek. Az Európai Parlament (EP) padsoraiban nem tûrhe-tõk el a júdáspénzért, pártpolitikai érdekbõl cselekvõ képvise-lõk, akik a Soros-táptalajon hizlalt NGO-kkal és az ember-csempészekkel szimbiózisban élnek.

Jean-Claude Juncker nem kerülheti el az uniós polgárokerkölcsi ítélõszékét. A tavaszi európai választások vissza nemtérõ alkalmat adnak a nemzetek szuverenitásának kifejezésé-re. „Valóság nagybátyánk levelét” a magyar választópolgárokis megfogalmazhatják, ezt voksaikkal az EP-választások kap-csán megtehetik. Nem árt nemzeti Himnuszunkra gondolni.„Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk...” Nem aka-

runk rabigát, végre szabadulni szeretnénk bútól és bánattól.Jó passzban vagyunk, van mit megvédenünk, például Euró-pát és hazánk határait.

Civilként komolyan vesszük a népfelség elsõbbségét. Sza-vazatainkat nem adhatjuk szavazatosságukat vesztett ideo-lógiákra, letûnt eszmékre. Célunk az uniós közjó megvalósítá-sa. A jövõben nem vállaljuk a pártpolitikák vonatán a potya-utas szerepet. Voksaink nagy értéket képviselnek, meghatá-rozzák Magyarország és Európa jövõjét. Tetteinket vezéreljeaz Isten, haza és a család.

Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke, 2019. január 5.

Közzéteszi az EKOSZ, mint a CÖF tagszervezete

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEAktuál

Visky András

Miatyánk ’95ha elhagy szó emlékezetaz égbõl hulljon ékezet

miatyánk ki vagy

országod jöjjön el ha vanvendég legyen a hontalan

miatyánk ki vagy

de integet az égi másne itt legyen feltámadás

miatyánk ki vagy

a kétkedõ ha arra járlegyen egy égi kolozsvár

miatyánk ki vagy

*

Ha erre jársz uram ha erre jönnéle kõhalom volt egykoron monostor

hogy ellenség? ugyan fiam, mon ostorcsapott le rá – s kisebb a vízözönnél

Felismersz könnyedén, egy gödröt ásokmajd rajtam lesz a kezdetem s a végem

sokan vagyunk, de megtalálsz, mint régenmert õk is én vagyok, s nem lesznek mások

*az árnyékom még követ-e

zuhan az isten köpenyemiatyánk ki vagy

hó hull, a mennyég felhõtlenfogadj el végleg felnõttem

miatyánk ki vagy

Hamvadó cigarettavég

A mai magyar közélet a legjobb példa arra, hogy az igazságnincs mindig középen. Ez leszögezhetõ annak ellenére, hogyazoknak is igazuk van, akik szerint a közbeszédet a szekértá-bor-logika irányítja és mindkét fél diabolikusnak festi le amásikat. Legutóbb Gyurgyák János, az Osiris könyvkiadóigazgatója beszélt errõl egy hosszú interjúban a Mandi-nernek.

A helyzet viszont az, és errõl sajnos Gyurgyák nem szólt,hogy az egyik oldalnak minden lényegi állításban igaza is van.Az ellenzék gyõzelme tényleg csõdbe vitte volna az országot,e pártegyveleg tényleg képtelen lett volna ellenállni aglobalista nyomásnak, az ellenzék politikai garnitúrája tény-leg alkalmatlan arra, hogy koherens jövõképet fogalmazzonmeg és egy kormányképes csapatot állítson ki.

Ráadásul az ellenzéki propaganda teljes mértékben elsza-kadt a valóságtól, mint ahogy egyébként Európa-szerte aballiberális erõk által uralt fõsodratú média nemcsak elbe-szél a tények mellett, de igyekszik felépíteni egy alternatívvalóságot, melyben a migránsok munkaszeretõ, beilleszked-ni vágyó, pénztárcákat megtaláló és a hatóságoknak becsüle-tesen leadó, gyermekeket mentõ elemek, az egekbe szökõbûnözési mutatók nem léteznek, a keresztény fehér nõk, aki-ket az emberi mivoltukból kivetkõzött betolakodók a legbru-tálisabb kegyetlenséggel erõszakolnak meg, valójábanmaguk a hibásak azért az inzultusért, ami õket éri, mert nemkellett volna kihívóan öltözködniük.

A magyarországi ellenzék tényhamisításainak vonatkozá-sában példaként könyvtárnyi irodalom idézhetõ, álljon ittegy idézet Gréczy Zsolttól, aki szerint a rendszerváltás ótanem volt ilyen elégedetlenség-hullám Magyarországon.Miközben az a botránysorozat, amit keltenek hetek óta, éppabban különbözik az eddigiektõl, hogy felülrõl vezérelt, erõl-tetett, erõtlen és tragikomikus. Ez nem elégedetlenség-hul-lám, hanem pártaktivisták módszeres botrányokozása, mely-nek célja a kormány ellen heccelt pár ezer ember mozgásbantartása és a társadalmi elégedetlenség látszatának keltése anyugati média számára. Mert ugyebár a nyugati híradásokatidézni lehet majd a hazai sajtóban. Nem ritka megoldás,hogy az anyaországi ballib média egyik ágense ír egy hamishelyzetjelentést egy tekintélyesként beállított külföldi lapba,amit utána etalonként idéz a kollegája itthon.

Annyit sikerült elérni a komprádor, idegen érdekeket szol-gáló ellenzéknek, hogy az Európai Parlament napirendretûzze a magyarországi helyzet megtárgyalását. Az eddigiek-ben láthattuk, hogy a main stream média és politikum,legyen szó vezércikkírókról vagy európai parlamenti képvise-lõkrõl, a legtöbb esetben a legalapvetõbb tényekkel sincse-nek tisztában. A magyarországi tüntetésekrõl szóló híradá-sok eltagadják a valóságot, feketén-fehéren hamisítanak. Amédia ugyanazt játssza, mint az alaptörvény elfogadása után:a „tájékozott, felkészült, szakmailag kifogásolhatatlan, tárgy-szerû” nyugati lapok munkatársai egyszerûen el sem olvas-sák a szóban forgó jogszabályt, amit az ellenzék vérlázítódemagógiával „rabszolgatörvénynek” nevez, mint ahogyanno Magyarország új alkotmányát sem olvasták el. OrbánViktor jelezte: nem kíván részt venni ebben a kutyakomédi-ában, melynek célja a hangulatkeltés és Magyarország pel-lengérre állítása.

Orbán nem véletlenül szálka a globalista világhatalom sze-

mében: következetesen migrációellenes, retorikája feszes éslogikus, védi nemzete és hazája érdekeit, s mindenekfelettmég sikeres is, mind gazdaságpolitikailag, mind elektoráli-san. Nosza gyengítsük meg! – ez a logikája annak, ami nem-zetközi fronton 2010 óta történik vele szemben.

A Fidesz 50% felett teljesített mind 2009-ben, mind 2014-ben. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök is erre helyezte ahangsúlyt a velejéig hazug Sargentini-jelentés tárgyalásakorelmondott emlékezetes beszédében. Itt nem lehet arra hivat-kozni, hogy „lejt a pálya”.

Azt tudja az ellenzék is és a nemzetközi ellenfelek is, hogyegy 50% alatti Fidesz-eredmény megtörné a kormánypártoklendületét és erõt adna az egyre inkább egységes tömbkéntmûködõ ellenzéknek. A jelek szerint senkit nem zavar az Or-bán-gyûlölet által összetartott oldalon, hogy minden válasz-tásnak van egy másnapja, és ha netán sikerülne 2022-ben aFideszt 50% alá szorítani, akkor mûködõképes kormánytkell alakítani olyan erõknek, melyeknek egyetlen közöspontja az „O1G”. (Ez a rövidítése Simicska Lajos négy évvelezelõtti trágár kiszólásának, melyben a magyar miniszterel-nököt egy közkeletû, g-betûvel kezdõdõ pejoratív jelzõvelillette.)

Erdélyben az EP-választás jó alkalom lenne az összefogás-ra, a három magyar párt közös listán indulásával jó eséllyelbe lehetne juttatni három magyar képviselõt. KelemenHunor visszakézbõl elutasította ezt a gondolatot. Õ az erõ-politikában hisz, úgy véli, hogy megkapja majd a magyar kor-mány média-segítségét akkor is, lesepri az autonomista pár-tokat a színrõl. Érvelését, miszerint az RMDSZ identitásátadná fel a koalíciós ajánlat elfogadásával, egyszerûen nemlehet komolyan venni.

Magyar nemzetpolitikai szempontból egyébként nem az afõ kérdés, hogy lesz-e koalíciós lista Erdélyben, vagy, hogyFelvidéken melyik magyar szavazói hátterû párt lesz sikere-sebb, de még csak nem is az, hogy a Fidesz 52 vagy 60%-algyõz, hanem az, hogy 50% felett végez-e vagy sem. A dolgokjelen állása szerint erre minden esélye megvan: az ellenzékromokban, a Fidesz kampányüzenetei igazak és elõre muta-tóak, a tábor fokozott mobilizálására minden eszköz adott.Ott állnak a siker kapujában, már csak a labdát kell egy jóirányzott rúgással bejuttatni a hálóba.

A tét hatalmas, elsõ ízben az EU történetében. Az európaipolgárok, ha erõs ellenszélben is, a fõsodratú média meg-annyi hamisítása által befolyásolva, de mégis csak nemetmondhatnak a kevert fajú Európára, ami száz éves perspek-tívában a muszlim monokultúra Európáját jelenti. A nemzet-közi baloldal elsõ számú jelöltje, Frans Timmermans, mikéntarra Orbán Viktor is rámutatott, egy Soros-marionett figura.A választáson a bevándorláspárti erõk, az Egyesült EurópaiOlvasztótégely hívei mérkõznek meg a bevándorlás-elleneserõkkel, a Nemzetek Európájának híveivel.

Magyarországon ideál-tipikusan kirajzolódik az új törésvo-nal, amire Hack Pétertõl Tóth Gy. Lászlóig a lényegrõlbeszélõk szólnak már évek óta: a globális és a lokális erõkküzdelme zajlik. Az ellenzék teljes egésze, beleértve a Jobbi-kot, a globalisták oldalán áll, míg a kormány képviseli az el-lenállást. Magyar megmaradás csak az utóbbi égisze alattképzelhetõ el.

Borbély Zsolt Attila

2019. március

EKOSZ–EMTE 5Aktuál

Az Európai Parlamenti választások tétje

Csapó Endre

Év eleji látóhatár(Rövidített szöveg)

A címhez illeszkedik a mondás, hogy távolról áttekinthe-tõbb a táj, és az is, hogy visszatekintve átláthatóbb a maihelyzet. Ausztráliából szemlélve megvan számunkra a távol-ság az áttekintéshez, és a most nagyon is idõszerû visszate-kintés a száz évvel ezelõtti sorsfordító változásra lehetõvéteszi a történelmi folyamat megértését.

Ma már – tévedés veszélye nélkül – megállapítható, hogy1918-ban Európa történetében végzetes törés keletkezett,aminek a kimenetele további beláthatatlan következménye-ket tartogat a kontinens számára. Mindaz, ami a mögöttünkhagyott száz évben történt, ennek a törésnek tágabb kitelje-sedését, következetes nyomulásában egy folyamatos hajszaszívós képét mutatja egy világállam létrehozásáért. A törek-vés egyre–másra elbotlik (nem jött létre a Népszövetséggel,nem jött létre 1956-ban a liberalizáció kudarca miatt, majd aszovjet állam összeomlása következtében sem), de mindenjel mutatja, hogy készül az újabb frontális támadás.

Nézzük a folyamatotA XIX. század ipari forradalma létrehozta a nagyhatalmak

gazdasági törekvéseinek globális jellegét, ami azt eredmé-nyezte, hogy a távoli területekre kiterjedõ gyarmatosítás újdimenziót kapott, az angolszász gazdasági térség figyelmekiterjedt a Föld teljes felületére.

Európa ellenõrzése fontos lett a globális nyomulás számá-ra, mert onnan érezte fenyegetve magát az a sikeres gazda-sági nagyhatalom, amit London és New York bankhálózataiirányítottak. Ebben a gazdasági térségben már nem a térké-pen még feltüntetett országok állami szervei, kormányai irá-nyítottak, hanem a bankhálózat határozta meg a politikaiintézmények feladatait. Beletartozott ebbe a sajátos keretbeFranciaország is. Nem három nagyhatalom, hanem egyetlengazdasági szövetség tekintett úgy Európára, mint olyan terü-letre, amelyen kialakulhat egy rivális gazdasági erõközpont.

Szerkezetileg – szemben a nyugati, tengerparti gyarmattar-tó országokkal, három nagykiterjedésû állam alkotott tágabbhazát Közép-Európa népeinek: a Német Birodalom, azOsztrák–Magyar Birodalom és az Orosz Birodalom. Az ipa-ri fellendülés nagy erõvel indult országaiban ebben a sor-rendben. Felrémlett a tengeri hatalmak bankvilágában aveszély: ha e három birodalom egyetlen gazdasági térséggéötvözõdik, saját elsõbbsége leáldozik.

A félelem nem volt alaptalan. Amíg a gyarmattartó orszá-gok távoli helyekrõl szállítják a nyersanyagot iparuk,fogyasztásuk számára, addig ez a három birodalom mindaztsaját területrõl tudja kitermelni. Nem is szólva a közeliKözel-Kelet ásványolajáról, aminek fontossága épp abban azidõben mutatkozott meg (…)

Az elsõ világháború elérte célját, Európa nem lett a NewYork Empire vetélytársa. Londont, mint pénzbirodalmat isfölfalta az amerikai bankvilág, fölszámolta a brit és egyébeurópai ország gyarmatrendszerét, ami ugyancsak útjábanvolt világuralmi törekvéseinek.

Amerika, úgy is mint fegyveres nagyhatalom, úgy is mintgazdasági világhatalom, ma a földi világ vezetõ hatalma.

Igyekszik ezt a pozíciót megtartani, véglegesíteni. Ezt a céltszolgálja a száz évvel ezelõtt meghirdetett program, amivelaz emberi társadalmak szerkezetét igyekszik számára irányít-hatóvá átalakítani. A demokrácia lehet az említett két erõ-forrást kiegészítõ hatalmi elem, aminek eszmei bázisa a libe-ralizmus. A demokrácia terjesztése, érvényesítése ma azerkölcsi alapja Amerika háborúinak.

Demokrácia, liberalizmusA parlamenti demokrácia (kizárólagosan pártpolitikusok

által gyakorolható államhatalom) ma már az egyetlen elkép-zelhetõ és megvalósítható rendszer a világ legtöbb országaigazgatása számára.

Angolszász országokban soha nem jutottak kormányzatiszintre, de közelébe sem a szocializmus politikai pártjai, mígEurópában majdnem általánosan, huzamosan szocialistakormányok uralkodtak. Ennek egyszerû oka van. A liberáliskrédó szocialista ágazata alkalmas a társadalmi rend meg-bontására, átalakítására. Európa átalakítási folyamatában aszocializmus minden ágazata (szociáldemokratától a bolse-vizmusig) részt vett. A közös alapelv a liberalizmusnak azonelve, amely az áru és munka szabad áramlását hirdeti. Kor-mányzási esélyre csak olyan párt számíthat, amely ezt azelvet vallja.

Ahol az állam elveszíti a pénzkibocsátás privilégiumát(például USA 1913-ban), ott a kormányzás is, a törvényho-zás is a pénzkibocsátó hatalom irányítása alá kerül, a nem-zetközi gazdaságpolitika érdekeit szolgálja, a dolog termé-szete alapján.

Az angolszász országok a XX. században folyamatosan éserõsödõ mértékben gyakoroltak befolyást Európa egészére,meghatározva annak ideológiai arculatát. A szocializmuskülönbözõ ágazatai kaptak támogatást a svéd változattól aszovjet változatig.

Nyugat-Európában, fõként Németországban, kialkult aszabadkereskedelem elveinek megvallása és érvényesítésemellett a társadalom dolgozónak érdekeire is figyelõ, szociá-lis felelõsséget gyakorló kapitalista rendszer. Akkor még ér-vényesült a kollektívizmus túlzásait elutasító szociáldemok-rata irányzat. Ez a rendszer a bankok bevételét korlátozta.Ezt szüntette meg a politikai rendszer nagy átalakítási kísér-lete az 1968-ban kitört radikális baloldali lázadásokkal,mellyel lehetségessé lett az amerikai típusú liberalizmusmeghonosítása az amerikai ellenõrzés alatt lévõ európai or-szágokban. Kezdetben neokonzervatívizmusnak nevezték(mert akkor már az amerikai republikánus párt is a libera-lista globalizmus céljait szolgálta), késõbb a neoliberalizmusnevet kapta a hosszú demokrata-párti uralom alatt.

A neoliberális irányzat lényege, hogy Amerika nem tesz leaz 1918-ban meghirdetett világállam létrehozása tervérõl, ésnem üzleti partnert lát más kontinensek nagy országaiban,hanem vetélytársat, ellenséget (…)

Egyén és közösségA liberalizmus tehát elvonja az egyént természetes közös-

ségeibõl.A nemzetköziségnek õsi múltja van, keresi az emberi kap-

csolatot a közösségek között, azonos érdekeik érvényesülé-sében. A krisztusi hit kiterjesztette a vallás kapuit mindennép számára. Nem követeli meg más vallást követõk gyûlöle-tét, elpusztítását.

A liberalizmus az egyén, az individuum szabadságának

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

filozófiája és politikai eszméje – így olvasható általában.Szépen is hangzik, jó is, ha valaki egyéni törekvéseiben sike-res. A gyakorlat azonban ezt az elvet a közösség ellenébenérvényesíti. Egyénekre bontja a társadalmat, kiemeli a kö-zösségbõl és magára hagyja. A magára maradt egyén védte-len minden szervezett erõvel szemben. Pária lesz, vagy beálla rendszer szolgálatába. A liberalizmus nemzetköziségenemcsak megtagadja mind a vallási, mind a nemzeti közössé-gekhez kötõdést, de kifejezett célja a vallási és nemzetiközösségek megszüntetése. Ma már a városi, községi kötõ-dést is támadja, a családi köteléket rombolja különféle sza-badosságokkal és a mássági életmód törvényesítésével.

Baloldal és forradalomAz utcát a baloldal uralja. A feltüzelt lumpen tömeg utcai

forrongása, törés, zúzús, fosztogatás, a fennálló hatalomlebontása, gyújtogatás és öldöklés elfogadott politikai tevé-kenységgé nemesedett a nagy példakép, a véres francia for-radalom óta. A forradalom nimbuszának hirdelõje a libera-lizmus lett. A forradalom így eszményi cselekedet, amelybenminden megengedett, a vérontás hitelesíti a népakarat elvét.

A forradalom „a nép nevében a nép által” megy végbe,tehát demokratikus. Mégsem a nép sajátja, hiszen a forrada-lomhoz vezetõ út hosszú idõn át folytatott, következetesszervezés eredménye, ami nagyon nagy pénzügyi befektetéstigényel.

Galambos István Sydney-i katolikus pap nagyon fölháboro-dott azon, hogy 1956 magyarországi eseményeit forradalomnéven említik. Teljesen igaza volt, a forradalom klasszikuselemei hiányoztak belõle: nem baloldali szervezésû volt, ésnem felbérelt huligánok, hivatásos rendbontók megtervezettakciója volt. (Az történt, hogy az akkori budapesti hatalomegy percre megingott egy nagy politikai manõver során.Eisenhower és Hruscsov megegyeztek, ha a Szovjetuniómegtagadja a sztalinizmust, az így elfogadhatóvá váló szovjetállam európai felügyelete nemzetközi egyezményben végle-gessé válik. Ezt érvényesítendõ, Moszkvából utasították abudapesti pártot, erõsítse meg a liberalizálás folyamatát abudapesti egyetemisták szimpátia-felvonulásával, akik ezál-tal igazolják a megújult szocializmust hûségükkel. Minthogya felvonulásnak más üzenete volt a magyok számára, ahhoza fõváros népe is csatlakozott. A merõben új helyzetben asztalinista budapesti párt lövetett a békés tömegre. A magyarválasz erre a szabadságharc volt.)

Jó erre emlékezni mostanában, amikor spontán tüntetésekzajlanak a nyugati városokban, tiltakozásul a beözönlõmuzulmánok bûncselekményei miatt. Ami ezt aggasztóváteszi, ezeket a tüntetõket szervezett ellentüntetõk zavarják.Nos ezek az ellentüntetõk alkalmazásszerûen együtt tartott,mindenre kész baloldali militarizált forradalmi csoportokbaszervezve jelen vannak Európában is és Amerikában is.Egyre-másra megjelennek a nemzeti érdekek mellett tünte-tõk eseményein, mint ellentüntetõk. A rendõrség feladata,hogy megakadályozza az õsszetûzést. Rendszerint a nemze-tiek kiszorításával teszik ezt, a média is a nemzetieket ítéli el.

George Spöttle nemzetbiztonsági szakértõ írja:„Valóban nagyon szervezett az antifa. Persze ez nem véletlen,

elvégre saját kiképzõ központjuk van Berlinben. Ott tanulják azutcai harcot, egy-két szervezetük még állami támogatást is kap.annak dacára, hogy a mainstream baloldali média néhánykulcsszereplõje is már kontraproduktívnak és károsnak tartja a

radikálisok utcai jelenlétét, a hálózat még mindig szorosan kap-csolódik a politikai és egyben gazdasági elithez is.” A kiemeltrészben van a lényeg: az a bizonyos politikai és gazdasági elitnem nyugszik bele, hogy már nem a Bush—Clinton—Obamaadminisztráció Amerikája folytatódik.

Ami minket, európai magyarokat illet, aggodalommaltekintünk a jövõbe. Egyetlen szalmaszál, amin reményeinknyugszanak, a jövõ májusi európai parlamenti választások-ban van.

Ha az EP választások kötõdnének ahhoz, hogy elõzõlegszavazhasson a választó ország népe az idegen elözönlésfolytatásáról, lenne esély arra, hogy az új Európa Parlamentletérjen a jelenlegi útról a migráció kérdésében. Most azon-ban a létezõ politikai pártok küldik be a pártok által kiválasz-tott jelölteket. Ilyen módon migráció-ellenes képlet nemjöhet létre az Európa Parlamentben.

Nemzeti érdekû forradalomra ne számítsunk, mint láttuk,a forradalom csak a baloldalon bontakozhat ki. Mindenspontán nemzeti érdekû megmozdulást a liberalista orszá-gok kormányai, rendõrsége elszigetel. Ha a zendülésnagyobb méretû lenne, ott van mindenütt akciókészen azantifa szervezet...

Szervezés és pénz kérdése, hogy az antifa szervezeteksokasodnak, és mindenütt bevetésre kerülhetnek a rendmegbontására, az ellenálló ország lerohanásával. És ahol arendõrség keményen védi a társadalmat, azt az országotmajd elítélik, fasisztának bélyegzik.

A nemzetközi baloldal mindenre képes.Európa jövõje az újév kezdetén sötétebb, mint valaha.

(Magyar Élet, 2018. december)

A szerk. megjegyzése: Csapó Endre írása a decemberi buda-pesti események elõtt született. Megdöbbentõ látni, hogyan iga-zolták szavait.

2019. március

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

Szente B. Levente

Õrült mûveltség01. Nincsen különbség az égbe nyúló roppant hegyek csúcsa

és a rettenetes02. mélységek között hiszen természetük az elõzõ korok haj-

nalán született03. miként a jövõ megsejtése az örök pillanat titkának déli-

báb csapdája04. sorsában ott osztozik a köröttünk suhanó természet

így az ember a gyermekistenek képét nem õrzi meg05. mégis élnek mellettük a nomád pusztítók a semmi erejét

felismerõk06. kik a régi hanyatlást a botlás tragédiáját egymásra muto-

gatva öntudatlan megismétlik07. követik a betûk erejét látomását mert jelentését annak

régen nevén nevezték08. a homéroszi magaslatra ûzött kultúrának olyannak kell

lennie mint ereinkben a vér09. nyelve pedig támaszték akár a hit vers az emlékek szóno-

ka10. csillagok között teremjen a lélek szerény szépsége a tisz-

ta észben születõ búvóhelyed11. ha másokról beszélsz önmagadról is elmondasz valamit12. mert nekünk a Dunán innen és túlról a mûveltség13. és az õrület kardélen érkezett

Kapuzárási pánikKeresztényi alázattal két reakció lehetséges, ha az

ember a magyar balliberális ellenzék, valamint a Brüsszelnevû süllyedõ hajón egyelõre a kormányrudat szorongatóelvtársainak vergõdését nézi. Vagy sajnáljuk õket, mertlépten-nyomon a saját hibáik következményeitõl szenved-nek, vagy lévén, hogy a káröröm a legédesebb öröm,inkább bizonyos elégtételt érezhetünk, ha látjuk, hogyanválnak semmivé a korábban csodafegyvernek tartottpetárdáik pukkanásai.

Az okok ügyében Európában a mindennapi életbenmegnyilvánuló romboló migráns térhódítás és az eddigsikeresnek bizonyult politikai manipuláció között növek-võ aránytalanságot láthatunk. A magyar világban a nem-zeti problematikához való viszonyulás az, ami csaknemharminc éve gátolja a balliberális erõk vezetõ eszméinekés mozgalmának a megújulását.

Az õsok pedig itt is ott is a marxista ideológia terméket-lensége. Erre az okra vezethetõ vissza Juncker isiászoszarándoklata Marx szülõvárosába. Trierben, a kéttonnásbronzszobor felavatása egyáltalán nem robbant be azeurópai köztudatba, legfeljebb amolyan gyorsan felejthe-tõ petárdapuffogtatásként volt észlelhetõ.

Nem volt nagyobb sikere Gyurcsány Ferenc évértékelõ-jének sem. Nincs alku Orbánnal, hajtogatja már nyolc éveaz, aki annak idején elismerte: „hazudtunk éjjel, hazud-tunk nappal”. Mondanivalójában egyetlen új dolog volt:össze kell fogni, még a Jobbikkal is, majd a gyõzelmetkövetõ demokratikus virágzás során a jelenlegi kifogáso-kat, finnyáskodást is meg lehet vitatni. Bravó!

A baloldal elismert rétora többre úgy látszik nem képes.A többiek meg, Soros után szabadon, demokráciadeficit-rõl beszélnek, miközben azt sem tudják megmagyaráznilegalább önmaguknak, hogy az utcai „dáridók” miért nemeredményesebbek, mint a hasonló kaptafára tervezettbelgrádi, pozsonyi, varsói és más „népmozgások”. Ez ügy-ben, legfeljebb az lehet a magyarázkodás alapja, hogy aSoros-féle megmozdulások ott sem járnak nagyobb siker-rel.

Vagy a Magyar Szocialista Pártban (MSZP) arra vár-nak, hogy a holland hat százalékos párt BrüsszelbenSorosnak köszönhetõen a második vezetõ posztjára kerültkádere, Timmermans, majd meghozza nekik a hiányzólendületet? Kinek jutott eszébe pont õt meghívni? S miez, ha nem kapuzárási pánik?

Mielõtt valaki a balliberálisok bajaiból kiindulva, s afrancia sárga mellényes mozgalom sikerét látva arrakövetkeztetne, hogy a nemzeti oldalra sétagalopp vár, ésnem lesz szükség különösebb mozgósításra, nos, az bizonytévúton jár. Szerencsére a magyar kormány állja a sarat,csak erõsítsenek már végre a terepi aktivisták, szervezõkis. Mert választást a nemzetiek is csak úgy nyerhetnek, ha

táboruk tagjai elmennek szavazni. Csak jönne már az amájus! Utána meg a nyugodt nyár, a reméljük, megérde-melt pihenõ. (Február 10.)

Kifizetõdõ befektetésÚgy látszik, az Európai Unióban mégis kifizetõdõ befek-

tetés, ha valaki a nemzeti érdekeit védve igazat mond, sebben következetes.

A magyar kormány migránsveszéllyel kapcsolatos állás-foglalásai 2015 óta világosak és következetesek. Voltakugyan vegzálások a brüsszeli bürokraták és az EurópaiParlament (EP) balliberális többsége részérõl, de most aválasztási kampányban az újgyarmatosítók leghatásosabbfegyverei is eredménytelennek bizonyulnak. Lehet magaslóról lesajnálni az igazságot hangsúlyozó nemzeti kam-pányt, ahogy ezt Juncker a magyar felvilágosító kam-pánnyal teszi, csak nem érdemes. A sok trükközés ellené-re a Soros-palánták kifutnak az idõbõl. Továbbá, az érvekhiányában az idõ átlép felettük. A nyugati nagyhatalmakpolgárai meg olyanok lettek, mint a kismacska: az utcaiterror és a mindennapos rossz tapasztalatok nyomán las-san kinyílik a szemük.

Ha például Guy Maurice Marie Louise Verhofstadt, apárizsi 68-asok egyik utolsó eszmei örökösének valaki kéthónappal ezelõtt azt mondta volna, hogy a magyar kor-mány vele, s a hasonszõrûekkel szemben újabb letaglózósajtókampányba kezd, melynek üzenetét a saját életébõlvett példákból a nem túlinformált nyugati polgár is megér-ti, hát csak hitetlenkedve csóválta volna a fejét. Brüsszelmegszégyenült: mialatt az Európai Bizottság szóvivõjetagadta a migránsok közvetlen apanázsát, ezzel egyidejû-leg a LIBE bizottság Sargentini markotányos kisasszonyvezetésével a Soros civilek támogatását megháromszoroz-ta. A Brüsszelben trónoló bürokratákat lassan a tehetet-lenség jeges fuvallata lengi be. S akkor még az olyanunortodox finomságokról, mint a gazdaságilag is sikeresmagyar kormány családtámogatási intézkedései, nem isszóltunk.

Igen, ahogy az európai parlamenti választások kampá-nya lassan élesbe fordul, egyre inkább kitüremkedik azötletekben szegény balliberális oldal strukturális tehetet-lensége. Egyszerûen képtelenek felfogni, melyek azok azirritáló nehézségek, amelyek az európai átlagpolgártannyira nyomják, hogy ma már nem akarja a bevándorlást.Itt már a nagy szavak vagy a manipulált média sem segít.Lassan, de biztosan süllyed a balliberális hajó.

Hogy téves a diagnózis? Hogy Soroséknak van még egy-két, a köpönyegük redõibe bújtatott "atombombája"?Lehet, de nem valószínû.

Mert a tömegek felismerik érdekeiket és élni akarásukfelülír minden ezzel szembemenõ manipulációt.

Jönnek a májusi választások.(Február 21.)

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTENapló

Ágoston András jegyzetei

Boldogságos Atyám és félve tisztelendõ Uram!Ha jól emlékszem, csaknem száz éve már, hogy a törökök

támadó fegyverei Európa határaira törtek, megsértve Istentés embert. Hamarosan leigázták, s egyik vereséget a másikután mérve rájuk, dölyfös csúfsággal romba, gyászba, szolga-ságba döntötték, vallásukban megrontották, pogány szoká-sokra, erkölcsökre, törvényekre, ocsmány nyelvük használa-tára kényszerítették Görögországot, Macedóniát, majdAlbániát és sok más földet, melyek puszta említése is szánal-mat ébreszt. Semmit sem hagytak épen, szent vagy világi dol-got, mondom, semmit, aminek tûzzel-vassal, rabigával, rém-uralommal ártani lehetett. Gyalázatba döntöttek mindent,amihez közel értek. Erõszakosságuk vihara elérte lassanösszes szomszédjainkat. Újabban már szinte Európa szívéig,végül ennek az országnak, Hazánknak határáig hatolt.Csodálná atyám, aki tudná, hogyan volt képes ez a mi hazánkennyi s oly súlyos szenvedés eltûrésére inkább, mint elhárítá-sára. Vélem, ha hite meg nem tartja, erõi nem tartottákvolna meg.

Hatvannál több esztendeje, úgyszólván szakadatlan visel-jük a harcok dühét, magunk gondján, magunk: egyetlennemzet fegyvereire utalva. Itt állunk, immár kimerülten asok harctól, vereségtõl, gyásztól és fájdalomtól. Halálnakhalálával pusztulunk. Mennyi rémségre emlékezünk! Láttukgyakran az ellenség táborát a várfalakról: az égõ háztetõket;sírással, futással, szükséggel telve mindeneket; azután a fel-dúlt földeket, gyászoló házakat, testvéreink holttestét marta-lékul az ellenség kezében, a gyõzõk gúnyolódását, az ellensé-ges rabigát, nyomorúságos életre hajszolt hadifoglyok mene-tének gyalázatát. Rövidre fogva, többet szenvedtünk, mintegyszerû hadiállapotban. Nekünk, kik megmaradtunk, semlékezünk a szabadságra, alig maradt egyebünk, mint fegy-verünk s bátorságunk. Gyakran jártunk a végveszély szélén, snem tudom a sors reánk, vagy foglyainkra rakott-e súlyosabbbilincseket és terheket. De bármilyen nehéz mindez, inkábbakartuk elviselni, mint a szolgaságot, mindig súlyosabbnakéreztük a hit kárát, mint az anyagiakét. Hát nem elég ennyijogos fájdalom? Hiszen nincs olyan kegyetlenség, amit raj-tunk el ne követtek volna, és sohasem elég: akár gyõzünk,akár vesztünk: mindig itt az ellenség; gyûlölete, mellyel elle-nünk harcol, még nagyobb, mint hatalma.

Most is készül az ellenség. Szárazon és tengeren, nagy zsol-don tartott roppant seregével, inkább kiirtásunkra, mintlegyõzésünkre tör. Szomszédjainkat támadja, háborúra inge-rel. Elhatároztuk, hogy inkább mi támadunk a várt ellenség-re, semhogy késlekedvén megtámadtassunk; elindítjukinkább, nehogy szenvedõn kelljen tûrnünk a háborút. Elégvolt; látni annyi igába hajtott férfit, meggyalázott nõt, fejek-kel telerakott szekeret, bilincsbe vert rabok gyalázatos elár-verezését, vallásunknak ezt az évente ismétlõdõ megcsúfolá-sát. Elég, mondom, a kegyes hiszékenységbõl, ég ostorakénttûrni a szerencsétlen országok, keresztény nevünknek sírhe-lyeinek szenvedését, hol az emberek akik annyi nagy hajótö-

rés után még megmaradtak, már csak nyögnek, nem élnek…Számban, kincsekben hatalmasak kikkel fegyvereinket

összemérjük. Attól tartok, a törökkel kezdett háborút egészÁzsiával kell lefolytatnunk. A kitartásban van egyetlen bizo-dalmunk, hogy elhárítsuk a szolgasorsot a keresztényekrõl.Most vagy nem kellett volna ajánlani s elkezdeni a háborút;vagy ha már elkezdtük viseljük, és végezzük az ügy nagyságá-hoz méltóan. El is végezzük, ha megszorítjuk az ellenséget ésnem tágítunk elõbb, mígnem kiûzvén Európából, reménysé-günk beteljesül. Nem csekély az ok, mely kitartásra ösztönözebben a háborúban. Ellenségeink, kik annyiszor támadtakránk, sohasem fogják abbahagyni a támadásunkat, ha le nemverjük õket. Velük nincs, és nem is lehet tartós béke. Tehátszilárdan helyt kell állni, gonddal végezvén kötelességünket.Mi helyt is állunk, ha boldogságod segítséget ad hozzá. Haegyszerre cselekszünk, rövid lesz a dolog, csak ne lohasszákle reménységünket megszakításokkal, halogatásokkal. Ittvan ez a sereg, méltó a zsoldra; olyan harcosokból, kik nemidõnként, hanem állandóan fegyverben élnek, s égnek avágytól, hogy megbosszulják szenvedéseiket örök ellenségü-kön, a keresztény név engesztelhetetlen ellenségén. Nehalassza tehát a segítséget, Európa megszabadítása székénekdíszére, dicsõségére válnék.

Kelt hadi elõrenyomulásom közben, Rácország, máskép-pen Szerbia földjén a Duna gázlójánál, melyet köznyelvenKövesnek mondanak Szent Mihály havának 17. napján, azÚr 1448. esztendejében.

(888.hu)

2019. március

EKOSZ–EMTE 9Napló

Pilinszky János

Egy szenvedély margójára A tengerpartot járó kisgyerek

mindig talál a kavicsok közt egyre,mely mindöröktõl fogva az övé,

és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!Egész szíve a tenyerében lüktet,oly egyetlen egy kezében a kõ,és vele õ is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tõle.A víznek fordul, s messze elhajítja.Hangot sem ad a néma szakítás,

egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Hunyadi János levele V. Miklós pápánakEgy pár száz éves gondolat arról, miért is harcolunk

Miért csodálkozunk?Már Tamási Áron megtanított arra, hogy aki magyarnak

hitvány, az embernek is az, és viszont. Induljunk ki hát ebbõl,s annak évezredes hagyományából, hogy a kollektív tudattalis megáldott embernek a maga kis, közepes és nagyobbközösségei életének részét képezik, sõt annak feltételrend-szeréhez tartoznak.

Manapság az eseményeket szemlélõ állampolgár azt látja,hogy a megosztottság törésvonala egyértelmûen a nemzet-ben gondolkodó hagyománytisztelõk és a nemzetet – érték-ként – tagadók, a hagyományt béklyónak minõsítõk közötthúzódik, úgy világviszonylatban, mint országon belül.

Az utóbbi gondolkodásmód kialakítására hosszú idõ álltrendelkezésére azoknak az erõknek, melyekrõl ma sem sza-bad beszélni, s kiknek említését ma is óvatosan kockáztatjameg az errõl szót ejteni szándékozó, s különösképpen, aki amegfelelési kényszerek rabja.

E módszernek köszönhetõen a törésvonal nemzettagadófelén már igen sokan vannak, a fejlett Nyugaton nagy töme-gek, nálunk kevesebben. A módszer más és más volt a vas-függöny elõtti világ két oldalán, de mindkettõ egy eredmény-hez vezetett. A mai helyzethez! Odaátról nézvést ez tekint-hetõ sikertörténetnek is, hiszen ennyi ember még soha nemtagadta azokat az alapvetõ értékeket, amelyek az emberisé-get eddigi fejlõdése során elkísérték és vezérelték.

Hogy a döntõnek szánt ütközet e hosszú harc során mostkövetkezett el, nem véletlen. A szervezõk pontosan felmér-ték, hogy az általuk puhított társadalmak elérkeztek arra apontra, amikor már meg lehet fújni a falakat ledöntõ harso-nákat.

A legfontosabb a lelki támasz, a hit és az ezzel járó életmó-di berendezkedés, vagyis keresztény hit és a keresztény civi-lizáció elsorvasztása volt, ezzel szoros összefüggésben pediga nemzettudatok lerombolása. Ezt követhette aztán maga alegyengült szervezet megszállása, az invázió, egészen ponto-san a migráció.

A napokban eljutottunk már odáig, hogy nyíltan felszólí-tottak az európai fehér civilizáció felszámolására, akkor,amikor a volt gall szocialista miniszter az európaiak gyer-mekvállalási szándékának a migránsok javára történõ korlá-tozására tett javaslatot. Tehát az amúgy is sokszoros demog-ráfiai túlerõben levõ idegen civilizáció beözönlését még amagunk korlátozásával toldjuk meg, ami a pusztulásunkatkiszámítható módon és sokak által nem is sejtett gyorsaság-gal garantálja. Mert az elõre puhított és belsõ ellentétek szí-tásával, a gyûlölet ébrentartásával elvakított tömegek észresem veszik, tán nem is akarják észrevenni, vagy el sem hiszik.

Miért is hinnék el, amikor a nekik tanított módszerekbena legátlátszóbb hazugság – mint metódus – nem tiltott,hanem tûrt, sõt ajánlott és támogatott. Miért ne feltételez-nék a másik oldalról ugyanezt? Hányszor hitetlenkednekemberek, amikor leleplezõ erejû tényeket tárunk eléjükarról, ami együtt fenyeget mindnyájunkat!

A magyarként és emberként megmaradásának párhuza-mától indultunk. A magyarként, s így igaz emberként valótovábbélésünk záloga a nemzettudat és az ezzel bíró nemzet-

társak alkotta nemzetállam létezése. Az a másik világ a nem-zetállamot ezért tekinti legfõbb ellenfelének, s mindazt, amiannak alkotó eleme. Végtelenül egyszerû dolgok ezek! Smégis, a sok nézõ ül a képernyõk elõtt, látja, amit lát, s van,aki nem hisz a szemének – ami a jobbik eset –, de van, akiolyan indulatokkal lett „felvértezve”, hogy azt is elhiszi, amiannak ellenkezõje.

Istenem, mi ez? - kiált a hitetlenkedõ (de elõbb lefotózzaa jelenetet), amikor kedvence fejjel a zárt ajtónak megy. Kitette ide ezt az ajtót? Bizton azért, hogy majd beverjük afejünket. Ezt nézd, világ! És lássál minket a hideg kövönfekve, tarkóra tett kezekkel és kései utódainkra gondolva,akik majd ezt régi fotókon megpillanthatják.

Nevetünk, felháborodunk, esetleg sírunk. De kisvártatvaszól a telefon Nyugatról. Mit mûveltek ti ott az ellenzékkel?És az érvek lepattannak a kérdezõrõl. Magyarországról csakrosszat hallani, olvasni, sõt látni. Ma már címoldalakon.Hiszen célzott anyagot kapnak készre vágva.

S hogy mi itt a teendõ? Azt nem döntheti el a közíró, vagyaz okoskodó közember. Õ csak látja, amit lát. Mindenik amaga szemüvegén keresztül. Az pedig nem közös. És ez itt alényeg.

A többi a politika és a megfelelõ szolgálatok dolga.Nekikkell megoldaniuk, a jég azonban igen vékony. Vigyázni kell.A tisztánlátónak addig is marad az undor.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTENapló

Nagy-Major Gábor

Nem tudom...Nem tudom elûzni a decemberi ködöket az agyakba lopózótés nem tudom elûzni a múló évkétségeit sem, amit a meg-nem- tettem megmegint gyenge voltam okozés azt sem tudom, hogy a januárifagyokat elbírják majd a rügyekés lesz-e még szép, zöld és kéktavasz és az énekes lakók mind visszajönnek-eés azt sem tudom, Európa, ez amegvénhedt hölgy megtart-e még

bennünket vagymiután lebontottuk az utolsókeresztény templomot az utolsóharangszó mellett eltemetnek

és a kiszáradó rög fölöttünk sirat el csakmindezt nem tudom, mertehhez kisember vagyok, de azértegyet büszkén tudok:

itt és most, nem turista, magyar embervagyok!

Nyírbátor, 2018.12.14.

Szász István Tas naplójegyzetei

De csodálkozni már semmin se csodálkozzunk! Meg kelltanulnunk, hogy a számunkra másik oldal számára mivagyunk a másik oldal.

Hogy lehet-e ebbõl még valaha egy test? Ezt már csak azIsten tudhatja. (Január 8.)

Csíksomlyó 2019.Kényes kísérlet a pápalátogatás sajátos kérdésének áttekin-

tése. Csak távolságtartással, minden indulatot vagy elragadta-tást mellõzve és valóban csak áttekinteni lehet, nem pedigítélkezni, mert ez az a téma, amely a leginkább magában rejt-heti a megosztás veszedelmét. Abból pedig már volt és van iselég.

Adott egy Szentatya, akinek személye körül, egészen másokokból, de vita dúl. A migráció kérdéskörével kapcsolatosálláspontja okozta ezt, s errõl itt nem tisztem beszélni. Kinek-kinek bizonyára van már határozott véleménye.

Most egy olyan helyzetet kell megítélnünk, amelyben a Pápaegy eddig nem látogatott területre lép, ahova az egyházpoliti-ka, a vatikáni történelmi érdekek már régen ellátogattak.

Ugyanis itt jött létre az elsõsorban az ellenreformációt szol-gálni hivatott, de az ortodoxia gyengítésében is szerepetkapott görög-katolikus egyház, amelynek Erdély sorsában ép-pen az ortodoxiával együtt(mûködve) volt meghatározó je-lentõsége.

Másrészt Romániában él még a maradék csángóság, kiknekrománosítása a vatikáni politika tévedésének, hamis re-ményeinek betudhatóan, Rómát már nagyon régen Bukarestérdekszövetségeséve tette. Míg a Vatikán az ortodox romá-nok római hitre térését remélte általa, a román nemzeti ér-dek a csángó magyarok elrománosításában látott és találtbenne lehetõséget. Arról végleg nem beszélnek, hogy idõköz-ben mennyit vesztett magyar hívekben Erdélyben a rómaikatolikus egyház!

Van közben egy harmadik tényezõ is. Ismeretes, hogy arómai katolikus egyházfõknek az ortodoxia irányába tett kö-zelítõ lépései sorra elbuktak, s egyedül az autokefál románortodox egyházzal alakult ki némi párbeszéd, hiszen II. SzentJános Pál már járt Romániában, de nyilván diplomáciai okok-ból, a közeledést erõltetve és az évszázados vatikáni politikamenetét megtörni nem akarván, nem látogatta meg a románnyelvûeknél az országban kisebbségben élõ magyar híveit.

Ferenc Pápa mostani látogatása láthatóan ezeket az elma-radt és sokaknak fájdalmas hiátusokat is pótolni akarja. Alátogatást éppen a csíksomlyói búcsú idõpontjának közelébetervezték. Ez lehet véletlen is. Vagy nem.

Azt is tudhatjuk, hogy Románia a centenáriumra vártavolna Õszentségét, de a Vatikán nem akart propaganda-esz-közzé válni. Romániának azonban így sem jön rosszul a láto-gatás, és feltehetõen fel is fog használni minden lehetõséget,hogy kifele meglengesse mint jó reklámot, bent pedig fel-használja a magyarság legnagyobb nemzettudatot építõ talál-kozójának gyengítésére. Netán legalább egy alkalommal an-nak kisajátítására.

Ezt még meglátjuk, feltételezni azonban csak az eddigi tet-teik alapján tudunk. Mert ha akarnák, ez az alkalom akár arrais jó lehetne, hogy elkezdõdjön valami kijózanodás a két nem-zetet fenyegetõ közös nagy veszedelemben való összefogásérdekében.

Sajnos most a zarándoklat kiterjesztése ellenére dilemmaelõtt áll a hívõ és a zarándok. Mikor legyen ott a Nyeregben?Akik a magyarság találkozóját is ebben látják, talán a búcsúidõpontjára koncentrálnak, a pápanézõk választása viszontegyszerû.

A benne belpolitikai hasznot lesõk ötletei széles skálánmozoghatnak. A nagy lehetõség felismerésére kevés a re-mény. De hátha! (Január 26.)

Isten és nemzet a hétköznapokban

Az Európát eluraló neoliberalizmus vadhajtásai máraodáig burjánoztak, hogy azokkal úton-útfélen, sajtóban és in-terneten naponta találkozva, a magát józannak képzelõ pol-gár elõször kacajra fakad. Aztán elgondolkodván megbor-zong. Milyen jövõ vár a világ civilizációját eddig meghatározóeurópai keresztény kultúrkör szülötteire és magára a keresz-ténységre.

Ennek a képtelen helyzetnek, melyben ma hatalmas ésmegfélemlítõ fölényben trónol a magát az õrületig „felturbó-zó” új liberalizmus, természetes következményeként alakultki a kultúrharc, országonként más és más formában, más ésmás intenzitással, más és más lehetõségekkel.

A nálunk emlegetett és tapasztalt jelenlegi helyi „kul-turkampf” tehát szintén természetes következményként fog-ható fel. Ennek okait sok mindennel magyarázzák. Említik anemzet nevelésére felkent értelmiségieknek a baloldali hang-adók felé megnyilvánuló megfelelési kényszerét. Az immáronévszázados balliberális módszertõl, a megbélyegzésektõl valófélelmet. A ki tudja, mi jön? ki tudja, meddig lehet? ki tudja,

2019. március

EKOSZ–EMTE 11Napló

Jelen számunkat régi húsvéti képeslapok felelevenítésévelszínesítettük. Manapság, amikor már szinte csak az onlineképeslapküldés és ünnepi köszöntés maradt nekünk, nem ártkicsit felidézni a régi emberi szokásokat, melyek – néholgicscses mivoltuk dacára – legalább maradandóak voltak. Mamár egyre ritkábban találkozhatunk húsvéti üdvözlõlapok-kal. Régen ilyeneket küldtek egymásnak a rokonok, barátokhúsvét alkalmából. Megmosolyogtató, ártatlan rajzok, ké-pek, mégis kapcsot jelentenek a mesék világa és az emberilélek között. Emberközelibb mint cyber-világ ránk erõsza-kolt termékei. Minden kedves olvasónknak nagyon kellemeshúsvéti ünnepeket!

merre megy a világ? szorongató és torzító gondolatainakhatását. S nem egyszer a karrierépítésben még most is sokterületen kifizetõdõbbnek látszó odasimulást. De ezer másoka is lehet: egyéni sorsok (sértett emberek), természetek,képességek szerint.

Egy hazai kistelepülésen például nemrégiben a protestánstemplomban kihelyezendõ magyar zászló kérdése osztottameg a presbitériumot.

A történetrõl hallván, mint erdélyi gyökerû, azonnal azjutott eszembe, mit is jelentett nekünk ez a zászló, istenhívõmagyarként is.

Elgondolkodhattam azon, hogy az ellenérvek mennyireelfogadhatók. Ilyenek, hogy a templom mindenkié (tehátbetévedhet oda olyan is, aki nem magyar), hogy a magyarzászlót kívül kell „viselni” és nem a templom zárt falai között,meg sok más elsõ hallásra akár érthetõ vagy legalábbis védhe-tõ érvelés.

De az is eszembe jutott, hogy mekkora erõt képviselnekazok a nemzetek, ahol a nemzeti érzés és az istenhit nincse-nek különválasztva egymástól. Hogy ezek nemcsak nemzet-fenntartó, de vallásmegõrzõ erõt is jelentenek. Isten közelebbmaradhat az ilyen nemzetek fiaihoz és támaszát is sokkal erõ-teljesebben érezhetik (…)

A protestáns Erdély nem véletlenül lett a magyar nyelv segyben megmaradásunk egyedüli letéteményese, amivelazonban értelmetlen mai, vallások közti ellentéteket gerjesz-teni.

Hogy az erdélyi és anyaországi gondolkodásmódunk olykorfelbukkanó különbözõségeinek itt vannak a gyökerei, az nemkizárt. Most azonban, amikor az egész kárpát-medenceimagyarság egyazon közös veszedelemnek van kitéve, mindenbizonnyal helyesebb lenne Istent közelebb érezni magunk-hoz, a nemzethez, tehát a nemzetet is (adott esetben jelképe-sen, akár annak zászlóját) közelebb vinni Istenhez. (Itteszembe jutnak vérüket hullató eleink, akik szûzmáriás zász-lókkal rohantak a kereszténységünket is védelmezõ diadalra)

Ebben érdekes módon csak nálunk fordul elõ vita. Hakörülnézünk a határon túli magyar és nem magyar templo-mokban, ez nyilvánvalóvá válik.

Szeretnénk, ha szomszédaink velünk együtt járnának amindennél fontosabb és minden téren szükséges összefogásútján.

Ebben az egyben úgy tûnik, megelõztek minket. Miért vanez így?

(Január 27.)

Euró-víziós színjátékokés sorsfordító lehetõségek

Tegnap nagy ellenségeink, az Európai Parlamentben ülõ,alig több mint tucatnyi képviselõ jelenlétében, (melynek nagyrészét a mindkét oldalunkról megjelent magyar képviselõkképezték), rettenthetetlen ellenasszonyunk, Sargentini éshasonló bátorságú, elnökségre törõ ellenemberünk, Tim-mermans váltott vezényletével lezajlott egy színjáték, melyhitelességében semmiben sem különbözött a tv székházbantörténtektõl, csupán a hasra fekvéses és rokon, demonstratívprodukciók maradtak ki belõle, érthetõ okokból. Nem kétel-kedem, hogy amennyiben szükséges lett volna, õk sem kímé-

lik magukat. Ellenzéki képviselõink vérszegény és elõre kita-lálható hozzászólásai csak annyiban voltak érdekesekamennyiben önleleplezõ erejükkel tovább nyitogathatták ajózan paraszti ész birtokosainak szemeit.

Ki tudná megmondani, hányadszor állt elõttünk a kettõsmérce – hasonló hatást kiváltani képes – felismerhetõsége, mitöbb: letagadhatatlansága.

Az is ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai színjátékra de-monstrációs anyagként a kintihez volt szükség, pl. a rendõritúlkapásokat illusztrálandó. Csak hát gyengusra sikeredett,pontosabban visszájára fordult. Jobb híján azonban felhasz-nálásra került.

Azt mondanak, amit akarnak, azzal és azt vádolnak, amivelés akit akarnak. Sõt!

Ma már nyíltan beszélnek olyan tervekrõl, amelyeket, haeddig feltételezni mertünk, összeesküvés-elméletet kiáltottak.

Mindent összevetve: folyik a kampány. Az is világos, hogyezúttal sorsdöntõ szavazásra készül Európa.

Az általunk remélt nagy fordulat viszont egyáltalán nembiztos. A kinti társadalmakat évtizedes jóléttel takart átneve-lõ munka zárta szellemi kalodákba. Ezért árnyalatokon múl-hat minden. Minden! A civilizációnk, a kontinensünk, s ben-ne nemzetünk sorsa is.

Hatalmas felvilágosító munkára lenne szükség, hogy min-denki menjen el szavazni. Tudatosítani kellene, hogy mégolyan helyzet is elõfordulhat, melyben éppen a Fidesz frakciólenne a mérleg nyelve.

Ott kell lennünk az urnáknál! Emlékezzünk! Volt már né-hány szavazattal elvesztett választásunk. Mire gondolt magá-ban akkor az a sok kényelmeskedõ, aki megfordíthatta volnaaz eredményt?

Fociszeretõ (és ebben magukat hozzáértõnek tartó) szur-kolótáboraink adnak jó példát erre. Amikor az ellenfél a mér-kõzés vége elõtt, sõt még a hosszabbításban is vezet, a kame-ra ajkukat rágó, reménykedõ szurkolók százait képes be-mutatni. És nem ritkán a remény gyõz is.

Erre lenne szükség. Ráadásul most nem mások rúgják alabdát. Hatalmas gólpasszt adhat maga a magyar szavazó csu-pán azzal, ha elmegy májusban választani.

Ne feledjük! Sors- (és Soros) döntõ fontosságú ez a szava-zás. A maga módján minden egyes választó történelmet csi-nálhat!

Isten kezében vagyunk, de azt a bizonyos „segíts maga-dont” se feledjük hozzátenni!

(Január 31.)

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTENapló

„A magyarság eredetét kutató különféle tudományágak-ban nagyon jelentõs eredmények születtek a közelmúltban.Ám elbeszélnek egymás mellett a tudósok, relativizálják amásik bejelentéseit. Ezért is áll fel januárban a Magyar-ságkutató Intézet, amelynek feladata az lesz, hogy összegez-ze a tudományos eredményeket a rendívül nagy közérdeklõ-déssel övezett témában” – mondta a PestiSrácok.hu-nakadott nagyinterjúban KÁSLER MIKLÓS, az emberi erõfor-rások minisztere. Leszögezte: nem kedveli a tudományosvéleménydiktatúrát.

A Magyarságkutató Intézet megalapításának bejelentésévelismét felizgatta az ellentábort. Mi lesz a feladata az intézetnek?

– Az identitás szerves része, hogy egyértelmû világképe ésönazonosság-tudata legyen az embereknek. A magyarságeredetérõl hosszú évszázadokon át teljesen egyértelmû állás-

pont uralkodott Európában, az 1850-es évekig mindenki úgytudta, hogy a magyarok hun eredetûek, a dinasztia tagjaiAttila leszármazottai. Így tudták a legendaírók, de mégmaguk az Árpád-házi királyok is. Ezután eredetünket a finn-ugor nyelvi rokonságból vetítették ki. Elindult egy százötvenéves finnugor-türk vita, az egymás mellett létezõ hipotézisekkorszaka. Bõ két évtizede megváltozott a Magyar Tudomá-nyos Akadémia álláspontja: már nem finnugor eredetrõl,csak nyelvi rokonságról beszélnek. A régészet, az antropoló-gia, az õsi zenék és kultúrtörténeti emlékek kutatása, a lele-tek mûszeres vizsgálata és az archeogenetika idõközben szá-mos új eredményt tett le az asztalra. E jelentõs eredményekszintézisét azonban nem sikerült elérni, elbeszélnek egymásmellett a különbözõ tudományágak képviselõi, relativizáljáka másik bejelentéseit. Ezért vált szükségessé egy olyan inté-zet felállítása, amely a magyarság eredetét feltáró új tudomá-nyos eredményeket összegzi és értelmezi, rendkívül nagy tár-sadalmi várakozás és igény közepette.

– A korabeli vádak szerint egy Habsburg-intrika részeként,majd 1945 után a kommunisták beavatkozásával ferdítették ela magyar eredetkutatást. Ha így volt, miért állhatott érdekünk-ben az õstörténetünk meghamisítása?

– Bizonyítékunk a szándékos történelemhamisításra nincs.Közvetett módon azonban lehet következtetni az okokra:

teljesen egyértelmû, hogy az 1848-49-es szabadságharcban amagyarok az osztrák császárt porig alázták.Kézcsókra kellettjárulnia az orosz cár elé, hogy kikönyöröghesse az interven-ciót a magyarok leverésére. Nem véletlen, hogy GörgeyArtúr is jelezte: nem gyõztek le minket az osztrákok, ezért azoroszok elõtt tette le a fegyvert. Gyanúra adhat okot, hogyVilágos után éppen két német anyanyelvû nyelvész, JosephBudenz és Paul Hunsdorfer (már magyarosított névvel, ma-gyar tudóssá avanzsálva) tért vissza a XVIII. század végénpedzegetett elmélethez, miszerint finnugor nyelv a ma-gyar. Hunsdorfer 1848-ban nem kifogásolható szerepet ját-szott, de a gyanú fennállhat, ám ez önmagában nem elegen-dõ bizonyíték a szándékos múlthamisítás teóriájának igazo-lására.

– Talán azért nem akarták a hun eredetet bizonyítani, mertAttila egy korszak legsikeresebb hadvezére és nagy királya volt,miközben a magyarokat mindig azzal próbálták kishitûvé tenni,hogy gyõztes csatánk sem igen volt a történelmünkben…

– Nagyon sok mindent elhallgat és torzít a történet-írás. Attila rendkívüli személy, kivételes jelenség volt. Nyil-ván már azt is nehéz volt megemészteni, hogy Attila szervez-te meg elsõként a germán törzseket. Arról sem szívesenbeszéltek, hogy miközben az elsõ germán beütés Kr. u. 408-ban feldúlta Rómát, addig a barbárnak titulált Attila itáliaihadjáratán erre nem vetemedett. Valamit megérzett NagyLeó pápa áradó spiritualitásából és a szakralitásból, hiszenAttila maga is az ég küldöttének vallotta magát. Vajon miértis nevezhette õt Isten ostorának, kardját Isten kardjánakkésõbb a keresztény világ? Érdemes elgondolkodni, hogy kiforgathatta Isten ostorát? Ha valóban barbár lett volna, ak-kor az Árpád-házi királyoknak nem lett volna érdeke, hogy atõle való eredetet hirdessék a keresztény Európában. Ezt jóltudták a nyugati krónikaírók, de még a XVII. században isúgy fogalmaztak neves olasz történetírók, hogy “Attila, amagyarok királya.” Ebben tehát semmi vita nem volt a XIX.századig. Talán a magyarok önérzetét és rendszeresen vissza-térõ ellenállását akarták megtörni azzal, hogy elkezdtékerõltetni a “békés, primitív õsökrõl” szóló teóriát.

„A tudományos véleménydiktatúrát nem kedvelem”– Ön nagyon elegánsan beszél a Magyar Tudományos Aka-

démia józanodó álláspontjáról, de valójában az elmúlt évtize-dekben kiátkozták a tudományos közéletbõl azokat, akik nemosztották az elképzelést, hogy a magyar valamiféle fenyõmagevõuráli nép volt. A valaha nívós HVG pamfletírója éppen mosta-nában gúnyolódott a szerinte folyamatosan legyõzött és rendreintett honfoglaló magyarokon. Egyszóval a magyar eredetkuta-tás újrahangolásának ma még több ellensége van, mint támoga-tója, ha kilépünk az Ön miniszteri szobájának ajtaján. Nem tartattól, hogy a Magyarságkutató Intézetet is agyonheccelik majd?

– A HVG-t igen ritkán olvasom, az intellektuális rétegnekpedig nem az a feladata, hogy elõre eldöntse, mi igaz és mi

2019. március

EKOSZ–EMTE 13Interjú

Önazonosságunk alapja, hogy rendettegyünk a történelmünkben!

hamis. Én a tudomány világából jövök, ott a szokás a tézis-antitézis-szintézis. Tehát ha valamit állítok, akkor azt tény-szerûen kell cáfolni vagy megerõsíteni. A minõsítgetõ jelzõkfelaggatásának nincs helye. Lovász László úr, az MTA elnö-ke éppen ott ült, ahol most Önök, és megállapodtunk ab-ban: senkinek a véleményét nem lehet könyökkel lesöpör-ni, még avval a felkiáltással sem, hogy laikus. Nem az számít,hogy ki állítja, hanem, hogy mit állít, és mivel tudja bizonyí-tani! Az akadémiának és a tanároknak az a feladata, hogy aközérdeklõdésre számot tartó felvetéseket tisztázzák. Nemkérdés, hogy óriási az érdeklõdés a magyarság eredete iránt,mégis máig nem tudnak egyértelmû választ adni, inkább teó-riákat gyártanak. Éppen ezért ebben az intézetben januárelsejétõl minden területrõl összehozzuk majd a téma tudósa-it, és lehetõséget teremtünk az építõ vitára és a szintézisre.

– Ki lesz a fõigazgató?– Pályázatot fogunk kiírni, de nem a legavatottabb tudóst

keressük erre a feladatra, hanem egy kiváló szervezõt, akimegteremti a nyugodt, eredményes munka alapjait.

– Irigykedve nézzük a monumentális hollywoodi történelmi fil-meket, vagy az angolszász ismeretterjesztõ tévécsatornák látvá-nyos, véget nem érõ múltmagyarázásait. Arthur királyról vagyHitlerrõl mindent tudunk már, de Árpádról, aki világra szólógyõzelmet aratott a pozsonyi csatában, vagy a szent királyainkrólés a végvári vitézeinkrõl nem sokat. Ismerve a leendõ történelmifilmek körül kipattant vitát, Ön milyen témát vinne a vászonra?

– Az Árpád-dinasztia harminchárom szentet, boldogot ésszent hírû embert adott a világegyháznak és egész Európafõnemességéhez hozzájárult, Aragóniától Szicílián át Türin-giáig és Lengyelországig. V. Károlynak például, akinek abirodalmában soha nem ment le a nap, mind a négy nagyszü-lõje Árpád-házi leszármazott volt, és sorolhatnám hossza-san. Magyarország regionális nagyhatalom volt. Vajon mitjelent, hogy a magyar király apostoli király? A világtörténe-lemben ennek nincs párja, ezeknek a tényeknek rendkívülisúlya volt és van. Mit is tanultunk például a konstanzi zsinat-ról? Hogy 1414-ben összehívta Luxemburgi Zsigmondnémet-római császár. De mikor lett õ császár? 1433-ban! Ak-kor ki is hívta össze a konstanzi zsinatot? Luxemburgi Zsig-mond, Magyarország apostoli királya! Ahogy Szent László iszsinatot hívhatott össze 1092-ben Szabolcson. Zsigmondalatt három római pápa viaskodott, de nem õk hívták összeaz egyetemes zsinatot, hanem a magyar apostoli király, nekivolt joga rendet tenni. Vagy ki tanulta azt, hogy Vitéz Jánosidejében csillagvizsgálók voltak Magyarországon, és hogyMátyás udvarában egy Regiomontanus nevû csillagászvisszatért a ptolemaioszi heliocentrikus világképhez, ötvenévvel Kopernikusz elõtt? Errõl ki tanult? Mi semmi mástnem akarunk, minthogy ezeket hadd lehessen végre elmon-dani! Hadd lehessen elmondani, hogy mi volt a pozsonyicsata, hiszen a világ nagy katonai akadémiáin tanítják, csakitthon nem! Hogy egy nagyot ugorjak, azt is tudnia kell amagyaroknak, hogy ki volt Tisza István és hogyan követtepéldaképeit! Az önazonosságunk alapja, hogy rendet te-gyünk a szellemtörténetünkben.Jézus, Jézus, illetve Allahu Akbar – ez volt a két sereg

csatakiálltása– Amikor kiderült, hogy Önt hívja meg Orbán Viktor a kor-

mányába, már ott beszélt a nagyszabású történelmi filmek elké-

szítésének fontosságáról. Nyilván egy miniszternek nem felada-ta esztétikai kérdésekben igazságot tenni, de mivel az ismertorvosprofesszori-fõigazgatói pályája mellett mindig is a magyartörténelem lelkes kutatója volt, biztosan kirajzolódott Önbenegy kép a törökverõ Hunyadi Jánosról. Mit tanácsol a leendõalkotóknak, hogyan jelenítsék meg a hõs nándorfehérvári had-vezért?

– Hunyadi és Kapisztrán János serege valóban sokszínûvolt. Õk össze tudták fogni Közép-Európa népeit és fel tud-ták venni a harcot a muszlim invázió ellen. Azonban az isigaz, hogy a magukat felvilágosultnak és progresszívnakképzelõ kulturális káderek a mai napig megengedik maguk-nak, hogy Hunyadi Jánost románként szerepeltessék. Pediga történelmi tények szerint – bár valóban havasalföldi kötõ-dése volt – de tatár és kun, azaz kenéz vonalról. Tudhatnák,hogy nem a román hegyipásztorok voltak Havasalföld„nemessége” akkoriban. Miniszterként nem szólok bele egyforgatókönyvbe. Valóban kell Hunyadiról egy jó film. Hacsak annyit megtudnak a nézõk belõle, hogy minden délbenrá emlékezve szólalnak meg a harangok, és a két seregcsatakiáltása Jézus, Jézus, illetve Allahu Akbar volt, már nyertügyünk van. Én ezt a filmet úgy képzelem el, hogy Hunyadiállamférfi és hadvezér benne, aki megragadja az embereklelkét, és megfékezi az árulókat, furmányosokat. A hazasze-retet és a keresztény elhivatottság legmagasabb színvonalaHunyadi János, ennek kell átjönni egy ilyen filmben. Ka-pisztránói Szent János is egy nagyon érdekes személy. Itáliainkvizítora, aki a hitbeli igazságáért még azt is vállalta, hogyfelül a máglyára és kivárja az isteni ítéletet – a pápa állítot-ta le. Õ tehát a hitbéli igazságáért felmászott a máglyára ésfegyvertelenül nekiment a török seregnek. Ez a nagyonszuggesztív ember indult el tehát, hogy kereszteseket tobo-rozzon Hunyadi megsegítésére. Az õ szerepe és hõstettesemmiképp sem vitatható.

A keresztény világ legelsõ nagy hõse Hunyadi volt, akitegy elhivatott, szent ember segített. Az én álláspontom az,hogy nem kizárólag egy film idézheti meg Hunyadit. Vannakmás lehetõségek is, vannak más magyar hõsök is. Mátyás is,az Árpádok, a Zrínyik, szinte az egész történelmi lexikon.Annak vagyok a híve, hogy – oktatási- és identitásformálásiokból is – az Emberi Erõforrások Minisztériumának is le-gyen szerepköre a döntésekben.

Nagy bejelentések jönnek a kultúrpolitikában– Orbán Viktor a régi fényében újjáépített Szépmûvészeti

Múzeum átadóján azt mondta: most kell megvédenünk kultu-rális mivoltunkat, a kisszerû kultúrpolitika korszaka véget ért.Láthatjuk majd a gyakorlatban is manifesztálódni ezeket agondolatokat?

– Ez a legtermészetesebb, de mindig annak a híve voltam,hogy csak a megvalósult dolgokról beszéljünk. Nehogy az avád érjen, hogy én csak tervezgetek és álmodozom. A Ma-gyarságkutató Intézetrõl kormánydöntés született, ez az elsõkonkrétum. Hamarosan jó néhány bejelentést fognak majdhallani az emlékezet- és kultúrpolitikát illetõen.

–– Az új kulturális-oktatási struktúra már alkalmas lesz anemzeti önazonosság-tudatunk megerõsítésére?

– Higgyék el, nincs olyan része ennek a minisztériumnak,amely ne mozdult volna el ebbe az irányba. Nagyon sok mun-káról van szó, de heteken belül például ismertté válik, hogy

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEInterjú

az oktatásban, nevelésben és a Nemzeti Alaptantervben – akultúrában is – hogyan jelenik majd meg ez az igény. Mintmondtam, a maga idejében minden világos lesz.

„Nem nyitogatjuk a bicskát. Finom lézerszikével dolgozunk!”

– Mint az élet legszélesebb szférájában érintett minisztertõl,sok mindent kérdezhetnénk, de az idõ rövidsége miatt egy témá-ra térjünk még ki: az ellenzéki sajtó édes kárörömmel írta meg,hogy beletörött a bicskája az egészségügy reformjába és hamaro-san megválik Öntõl a kormányfõ. Ehhez képest végül Nagy Ani-kó államtitkárnak kellett távoznia, miközben Ön teljes megerõ-sítést kapott Orbán Viktortól, ráadásul az Ön által preferált ál-lamtitkár asszonnyal dolgozhat tovább. A következõ támadásmár arról szólt, hogy Ön fizetõssé tenné az egészségügyet, a szegé-nyek rosszabb ellátást kapnak majd, és a többi. Hogy érzi, meg-erõsítették-e a pozícióját és a valóságban mi a célja az orvosokprivát bizniszének és az állami ellátásnak a szétválasztásával?

– Ott kezdem, hogy nem nyitogatjuk a bicskát, hanem – jósebész módjára – finom lézerszikével, mikroszkóp alatt dol-gozunk. Nyilvánvaló, hogy sok kreált hír kering, de ez terhel-je azok terjesztõinek a lelkiismeretét. Embertelenség ugyanisbeteg, kiszolgáltatott embereket rémhírekkel riogatni. Hogya miniszterelnöktõl miért kaptam bizalmat: feltételezem,azért, mert õ tudja, hogy semmi sem igaz a hecckampányok-ból. Szó sincs arról, hogy az idõsek ne kapnának ellátást, vagyki akarnánk vinni gebinbe a gyógyítást. Egyetlen dolgotmondtam eddig: teljességgel törvényes viszonyt fogunk kiala-kítani az állami és a magán-gyógyítás kapcsolatában. Az át-alakítás az egészségügy minden területét érinti, de azokonkívül, akik a tilosban járnak, ez a gyógyítóknak és a betegek-nek is az elõnyét szolgálja. A gyógyítás hivatás és nem üzlet.

– Ne kerteljünk, ha ma egy súlyos betegséggel kórházba kerülaz ember, jó eséllyel felkínálják neki, hogy vegye igénybe a dok-tor úr privát rendelését is, és hamarabb, jobb kezelést kaphat,miközben ez a kezelés ugyanúgy az állami intézményben, azegészségpénztár finanszírozásával zajlik.

– Na, ez az, amit meg szeretnénk szüntetni: hogy valakiotthagyja a pénzt a doktornál egy félórás beszélgetésért, csu-pán azért, hogy a várólistán elõre jusson. Olyan sem lesz,hogy ott van egy, az OEP által kibérelt gép a kórházban,amire két hónapot kell várni, de valamennyi pénz befizetésé-vel ugyanott, ugyanazon a gépen, ugyanazokkal az orvosok-kal holnap délután elvégzik a vizsgálatot. Tisztességes és tör-vényes viszonyokat kell teremtenünk!

– Ön mondta, hogy megszüntethetetlen igény van a magánel-látásra is; akkor hogyan fog tudni falat építeni a kettõ közé?

– Mondok egy példát: ha valaki a magán bõrgyógyászatonleveteti a bõrelváltozását, az teljesen rendben van. Utánaviszont beküldik ezt a kimetszett szövetet egy állami patoló-giai vizsgálóhelyre, amely a magánorvosnak zsebpénzért akórház laboratóriumában, a kórház vegyszereivel és gépei-vel, munkaidõben elkészíti a leletet. Ez nincs rendben. Miértis? Kössön a magánorvos szerzõdést a kórház patológiai osz-tályával és fizesse ki annak a leletnek az árát, vagy utalja bea beteget szabályosan a közfinanszírozású kórházi ellátásba.Az ingyenes mûtétre és szövettani lelet elkészítésére!

– Így lehetne visszaszorítani a paraszolvenciát?– Azt a részét mindenképpen, amit azért kérnek el, hogy

meg lehessen elõzni a hivatalos sorokat. Én 1992 óta nem

fogadtam el paraszolvenciát: mondta is több betegem azOnkológiai Intézetben, hogy „akkor már egészen biztosanmeghalok, hiszen pénzt sem tetszik elfogadni”. Egyszóvalhosszú évtizedek rossz szokásait kell megváltoztatni, ám azegészségügyben nem gyárak mûködnek, nem lehet leállítani agyógyítást az átalakítás idejére. Több lépcsõben iktatjuk ki azösszefonódásokat és összeférhetetlenségeket, de akár hete-ken belül ismertté válhatnak az elsõ, nagy lépés részletei.

– Egy rangos kormánypolitikustól hallottuk, az egészségügymegreformálásából nem lehet jól kijönni, mert a kórházi maf-fia válaszul mindig fel tud mutatni egy meghalt beteget, akiért akormány lesz felelõs.

– A rangos politikusoknál jobban ismerem az egészségügyirendszert, és tökéletesen tisztában vagyok avval, hogy milyenerõk fognak ellentámadásba lendülni. A botránykeltés szelemár meg is csapott minket. Rendkívül komoly érdekeketfogunk sérteni, de avval a meggyõzõdéssel, hogy a többség-nek, a rászorulóknak az elõnyeit és akaratát figyelembe vévejót fogunk tenni. A reggeltõl estig áldozatosan dolgozó kollé-gák és a betegek is jól járnak. Ez a kormány elvárása és szán-déka.

– Lehet-e önt emberek életével zsarolni?– Ha nem emberéletrõl volna szó, mosolyognék ezen.

Föltételezik ezek a mérges és izgatott emberek, hogy engem,aki 1974 óta sebészként dolgozom, sok tízezer beteget gyó-gyítottam, reklamációt pedig csak azóta kapok, hogy belép-tem a kormányzatba, majd zsarolni tudnak? Kiírják a gyere-kem lakásával szembeni buszmegállóba, hogy gyilkosvagyok!? Milyen figurák ezek? Feltételezik azt, hogy miköz-ben az Onkológiai Intézetben évi 700 ezer beteget gyógyítot-tunk, majd nekik hisznek és nem nekünk? Én úgy látom,minél jobban támadnak bennünket, annál inkább hiteltelen-né válnak a közvélemény szemében.

– Számíthatnak-e a kórházak az év végi adósságkonszolidá-cióra?

– Számíthatnak, de a kórházaknak záros idõn belül át kellalakítaniuk a gazdálkodásuk rendjét. A Pénzügyminisztéri-um segítségével készül egy új módszertan, ami nemcsak atisztánlátást, de a pontos gazdálkodást is segíteni fogja.

Négy év alatt 72%-os béremelés az egészségügybenInterjúnk rögzítése után jelentette be Kásler Miklós, hogy

az egészségügyi közalkalmazottak, védõnõk, egészségügybendolgozó nem egészségügyi felsõfokú végzettséggel rendelke-zõk béremelésérõl döntött a kormány. 2019 júliusától 8 szá-zalékkal, 2020 januárjában 14 százalékkal, majd az év novem-berében ismét 20 százalékkal emelkedik a bérük, 2021-benpedig újabb 30 százalékkal. A miniszter hozzátette, „elõreha-ladott állapotban” van a kórházak gazdálkodásának, pénz-ügyi helyzetének áttekintése. A miniszter közölte továbbá,hogy a kormány elfogadta az alapellátás és a sürgõsségi ellá-tás átalakításának koncepcióját és az öt nemzeti egészség-programot. Ennek része, hogy a háziorvosok nagyobb sze-rephez jutnak a gyógyításban, a diagnózishoz szükséges esz-közöket a háziorvosok megkapják, és elektronikus úton lehe-tõség lesz a leleteket továbbküldeni. „Így nem a beteg utazika kórházba, hanem a lelet” – mondta.

STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY(Forrás: PestiSracok.hu)

2019. március

EKOSZ–EMTE 15Interjú

Tizenöt év után mond búcsút az Európai ParlamentnekSchöpflin György, aki nem szerepel a Fidesz májusi európai vá-lasztási listáján. A brüsszeli kormánypárti delegáció doyenjeszerint az Orbán-kabinet politikailag és gazdasági értelembenis sikeres, csak kulturális háborúit veszíti el kivétel nélkül.Karrierzáró és kampánynyitó nagyinterjú.

– Minden emailje végén a híres XIX. századi angol költõ, AlfredTennyson Odysseus címû versének részlete szerepel: „A sziklákonmár hunyorog a fény; / a nappal sápad: kél lassan a hold: /a mély-ség zendül.” Az EU vagy saját politikai jövõje miatt ilyen borongósa hangulata?

– Ó, egyik sem! Egyszerûen szeretem Tennysont, ez az egyikkedvenc versem tõle. Odüsszeusz öregkoráról szól, amikor egyúj kalandra készül. Három-négy havonta frissítem az idézete-ket, tudatosság biztosan nincs a mostani választásban. A nagyuniós apokalipszisben amúgy sem hiszek. Inkább úgy látom, ajelenlegi mûködési zavarok egy új korszakot elõlegeznek.

– Ebben az „új korszakban” már nem lesz aktív szereplõ: nincsrajta a Fidesz májusi európai parlamenti listáján. Ki kezdemé-nyezte az elválást?

– Egy ideje már gondolkoztam a visszavonuláson. Tizenötéve vagyok képviselõ, nem merném magam fiatalnak nevezni, sa rengeteg utazással járó életmód már fárasztott. Gondoltam,itt az ideje a stafétabotot átadni. Azt is éreztem, hogy egyrekevesebbet tanulok. Van néhány tudományos tervem, azokraszeretnék több idõt fordítani.

– A Fidesz azt is bejelentette, hogy az európai listát vezetõTrócsányi László igazságügy-minisztert jelölik majd uniós biztos-nak. Árulja el, mi volt a baj Navracsics Tiborral?

– Csupán kívülrõl láttam a tevékenységét. Az a benyomásom,hogy túlságosan közel került a brüsszeli rendszerhez. Úgytudom, a Fidesz vezetése is elsõsorban azt kifogásolta tevé-kenységében, hogy miközben a többi biztos saját nemzete érde-keit is képviselte, Navracsics ehhez nem volt elég erõs ember.De ennél többet a váltás okairól nem tudok és ezt sem tartommegbízható információnak.

– Talán lehetetlen küldetés volt Navracsics Tiboré. Képvi-selõként ön soha nem érezte úgy, hogy az együttmûködést jutalma-zó uniós intézmények üllõje és Brüsszel-ellenes kormányzati kom-munikáció kalapácsa közé szorult?

– Van igazság abban, amit mond, de abban biztos vagyok,hogy az összeütközést nem mi provokáltuk. Az egész mostanihelyzet 2010-ig nyúlik vissza, sõt még a Gyurcsány-kormányidejére: az EU rá sem hederített a 2006. október 23-i tüntetéserõszakos szétverésére. Tíz évvel késõbb megkértem FransTimmermans bizottsági alelnököt, hogy fejezze ki sajnálatát atörténtek miatt. „Nem.” Ez volt a válasza. Amikor Orbán Vik-tor 2010-ben megnyerte a választásokat, szembesülnie kellett aszocialisták vártnál is katasztrofálisabb gazdasági örökségével.

Elsõ útja Manuel Barroso akkori bizottsági elnökhöz vezetettés egy kis türelmet kért, hogy rendbe rakhassa a költségvetést.Barroso azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Magyarországnakazonnal teljesítenie kell a deficittel és egyéb mutatókkal kap-

csolatos elvárásokat. Ez kétszeresen is igazságtalan volt.Egyrészt a világrekord államháztartási hiányt összehozóGyurcsány-kormánnyal feltûnõen engedékeny volt a Bizottság.Másrészt a testület szereti magát a kis államok védelmezõjénekbeállítani, mégis teljes súlyát latba vetve igyekezett már 2010-ben megfegyelmezni minket – miközben például a franciákkalújra meg újra elnézõek. Most éppen a pénzügyi tervezésért isfelelõs Günther Oettinger biztos jelentette ki, hogy „kivétele-sen” Franciaországnak jövõre sem kell betartani a háromszáza-lékos, amúgy mindenki számára kötelezõ hiánycélt; Jean-Claude Juncker bizottsági elnök szerint mégiscsak Franciaor-szágról van szó. A Bizottság mai napig képtelen felfogni, hogyMagyarország – 2010 óta háromszor – az általuk erõltetett neo-liberális gazdaságpolitikára is nemet mondott.

– Csak a Bizottság felelõsségét látja? Az elmúlt években politi-kusi beszédek százai és plakátok ezrei harsogták itthon, hogy„Brüsszel” az ellenségünk.

– Ilyenkor a kezdetet nem mindig könnyû megállapítani, bárnehezen tudom elképzelni, hogy a 2010-ben megválasztott kor-mánynak érdekében lett volna egy feszültséggel teli viszonytkialakítani a Bizottsággal. Igaz, kétoldalú folyamat jött létre,így elfogadom, hogy egy bizonyos ponton túl a magyar kormányis elkezdte ellenségként azonosítani a brüsszeli bürokratákat,elsõsorban az EU némileg diszkrecionális jogalkotását. A hely-zet elfajulásában megkerülhetetlen a jogállamiságért is felelõsholland biztos, a fent említett Frans Timmermans szerepe, akia ciklus legelején nem volt ennyire radikális. Aztán kipécézteMagyarországot és Lengyelországot, mindent kizárólag az em-beri jogok szemüvegén keresztül hajlandó nézni, miközbensokszor baj van a forráskritikával. A nyugati sajtó szívbõl utáljaaz Orbán-kormányt, és benyomásom szerint Timmermans csa-pata elsõsorban ezekbõl a forrásokból merít.

– Magyarország uniós pozíciójáért a Bizottságot, a biztosokatmeg a sajtót hibáztató szavairól történelmi párhuzam jut eszünk-be. A dualizmus idején a függetlenségi magyar közvélemény éspolitika utálta Bécset, mert szerinte minden bajunk a „birodalmi”elnyomásból származott. Amikor aztán a régi világ 1918-banösszeomlott, a kisállami nyomorúságban megszépült a múlt. Százévvel késõbb sem lényegtelen hát a kérdés: miért a konfrontációtkeressük egy olyan együttmûködésben, amelynek meggyengülésevagy szétesése ellentétes a mi legalapvetõbb nemzeti érdekeinkkel?

– A dualizmus idején a magyar elit lehetetlen dilemmávalküzdött. A józanabb elmék számára nyilvánvaló volt, hogy a tel-jes állami függetlenség a nagyszámú nemzetiségi miatt amagyar szupremácia végét jelentené. Az Ausztriával való közösélet garantálta a félnagyhatalmi státuszt, viszont kizárta, hogy amagyar vezetés maga döntsön a legfontosabb kérdésekben.Nem vitatom, hogy politikai elitünk egy része rövidlátásból aMonarchiának létfontosságú változásokat, például a hadsereg-fejlesztést, obstruálta.

Egyetértek azzal is, hogy Magyarországnak katasztrófa lenneaz Európai Unió szétesése, de az ezzel kapcsolatos félelmek túl-zók. A fõsodratú pártok a kontinensen mindenütt uniópártiak.

Viszont a májusi európai parlamenti választások alkalmával

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEInterjú

Schöpflin György: „A kormány azösszes kulturális háborúját elvesztette”

nekik is felelniük kell egy alapvetõ kérdésre. Nevezetesen:mirõl is szól az integráció? Erre az elitek szokásos mai válaszaaz, hogy az önmagában is érték. Márpedig ez a válasz mindkevésbé elégíti ki az embereket. Ez látszik a „populistának”nevezett mozgalmak felemelkedésén.

– Tavaly júliusban felvetette: amennyiben a Fideszt kizárnák azEurópai Néppártból, Matteo Salvini olasz belügyminiszter ÉszakiLigájával és más euroszkeptikus erõkkel összefogva megbénítanákaz Európai Parlamentet. Érvényes még a „Schöpflin-forgató-könyv”?

– Noha Magyarországot nagyjából 2010 vége, 2011 eleje, amédiatörvény elfogadása óta támadták baloldalról, az EurópaiNéppárt kitartott mellettünk. Idén viszont többek között aSoros-kampány és a CEU miatt cseppfolyósabbá vált a helyzet,s a Sargentini-jelentést is sokan megszavazták a frakcióból. AFidesz nem akar távozni a Néppártból, még úgy sem, hogymaga Juncker kezdeményezte a kizárást: mi vagyunk a jobb-szárny központi eleme. Tegyük fel, hogy a Néppárt egyben ma-rad az európai parlamenti választásokig, és mi a mostani 12 he-lyett akár 14-15 képviselõt juttatunk be – erre a felmérések sze-rint komoly esély van. A becslések szerint nem kizárt, hogy anéppárti képviselõk száma a jelenlegi 220-ról 180, de akár 150fõre esik vissza. Azaz a Fidesz befolyása nemhogy gyengülne,éppenséggel még erõsödni is fog a választások után, míg a kizá-rásunkat követelõ skandináv vagy Benelux-pártok erõsödésevalószínûtlen.

– Európai visszhangot kiváltó ügy azóta is volt: a CEU kényte-len volt képzései jelentõs részét Bécsbe költöztetni. Májusban méga korábbi egyetemi professzort véltük kihallani nyilatkozataiból,amikor azt mondta, reménykedik a megállapodásban. Október-ben viszont politikusként nyilatkozta, hogy a CEU rektora tehet azkonfliktusról. Mi változott a két idõpont között?

– Azt gondoltam, hogy a CEU valóban létrehozza amerikaicampusát – kiderült, tévedtem. Az egyetem trükközött, nemtartotta be az amerikai campus létrehozásáról szóló ígéretet.Tartom azt az álláspontot, hogy megoldható lett volna az ügy,ha a CEU-s, az amerikai és a magyar bürokrácia leül és tárgyal.

– A CEU-ügy nem arra újabb bizonyíték, amirõl már 2007-benés azóta is többször beszélt? Nevezetesen, hogy Magyarországonkét társadalom létezik, külön identitással, és nincsenek intézmé-nyek, amelyek fel tudnák oldani a feszültségeket. A polgárháborúspszichózis miatt az éppen hatalom lévõ elit igyekszik a másikoldalhoz sorolt hálózatokat megsemmisíteni – s aztán idõvel tör-vényszerûen visszaleng az inga.

– Tartom akkori álláspontomat, ugyanakkor most nem látomlehetõségét a kompromisszumnak. A múlt év végi eseményekarról gyõztek meg, hogy a baloldal és a Jobbik radikalizálódik,nem a konstruktivitásra, hanem a pusztításra törekednek, s ezveszélyes játék. Egyetértek Csizmadia Ervinnel, aki szerint Ma-gyarországon nem kormányváltó ellenzék, hanem rendszervál-tó ellenzék van. Ebbõl kiindulva nagyon nehéz a demokráciaelengedhetetlen, kisebb-nagyobb kompromisszumait mûköd-tetni.

– Nem olyan meglepõ az ellenzéki testtartás, hiszen a kormány-zat bevallottan „centrális erõteret” épít, és a minél erõteljesebbközpontosításban hisz.

– A politikában soha nincs tökéletes hatalmi konstrukció, azerõk és ellenerõk folyamatos hatásai miatt még abszolút cent-ralizáció sem létezik.

– Törekvés azért van rá! Csak egy példa: az év végén tulajdono-

saik 470 sajtóterméket „ajánlottak fel” a kormányközeli média-alapítványnak.

– A magyar médiában minden ellenkezõ állítás ellenére plu-ralizmus van, az internet korában amúgy is badarság a nyilvá-nosság teljes állami ellenõrzésérõl beszélni. A sajtó különben avilágon mindenütt válságban van, nemrég a legtekintélyesebbnémet hetilap, a Spiegel egyik sztárriporterérõl derült ki, hogysok cikkét egyszerûen kitalálta.

– Különbség, hogy ott következmények is vannak: ClaasRelotiust elbocsátották és eljárás indult ellene. Az adófizetõi pén-zekbõl fenntartott magyar köztelevízióban viszont a hírhamisításés a hazugság büntetlen marad.

– Valamennyire egyetértek önnel, de mint egykori újságíró,azt mondom: a köztelevízióval a legfõbb probléma, hogy néz-hetetlenül unalmas. Ez sokkal fontosabb kritika, mint a politi-kai elhajlás. A médiával kapcsolatos konfliktusokban ugyanaztlátom, amit egy korábbi kérdésében már felvetett. Párhuzamostársadalmakban élünk Magyarországon, amelyek között nem-hogy átjárás sincs, de még a minimális érintkezési felületek ismegszûntek. Bár vannak reményeim, hogy ilyesmiket létre le-het hozni, nem vagyok túl bizakodó. Nemrég olvastam el HatosPál kitûnõ, Az elátkozott köztársaság címû könyvét az 1918-asforradalomról, és egyik legfontosabb tanulság, hogy a maimagyar társadalom konfliktusai legalább száz évesek, tehát„mélystrukturálisak”.

– Ilyen helyzetekben nem a jóval nagyobb erõvel rendelkezõ kor-mánynak kellene gesztusokat tenni? Áder János köztársaságielnök 2017-es újraválasztásakor úgy fogalmazott: „Közbeszédünkszínvonala az utóbbi idõben drámai mértékben romlott. Itt ésmost mindezért nem akarom porciózni a felelõsséget. De a politi-kai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb.”

– Elméletben egyetértek. Már a Gyurcsány-kormány idején isazt mondtam, hogy az akkor hatalmon lévõknek kell az elsõlépéseket megtenni – szelíd javaslatomnak természetesensemmi hatása nem volt. Játsszunk el a gondolattal, hogy a maikormányzat tenne bármilyen szimbolikus gesztust. Mi lenne ráaz ellenzék válasza? Álságosnak találná. A karácsony elõtti tün-tetéseken azt láttam, hogy van egy nagyon frusztrált kisebbség,amely a Fideszt az abszolút gonosznak látja. Ez új fejlemény, akorábbi tüntetések nem voltak ennyire szélsõségesek. A halmo-zódó frusztráció ugyanakkor nem magyar jelenség. Franciaor-szágban például a sárga mellényesek mozgalma sokszor meg-döbbentõen erõszakosan lép fel Macron elnök politikája ellentiltakozva – az eddig meghatározó liberális konszenzussalszemben. A magyar helyzet viszont azért különleges, mertnálunk a kormányzatot éppen ez a repedezõ liberális világ tart-ja nyomás alatt kívülrõl és belülrõl is, ami ellen jól védekezik. Akormányzat politikailag mindenképpen, sok tekintetben, gaz-dasági értelemben is sikeres, csak a kulturális háborúit veszíti el– azokat viszont kivétel nélkül.

– A Petõfi Irodalmi Múzeumot azért sikerült elfoglalni, bárPrõhle Gergely fõigazgató, az Orbán-kormányok államtitkára abaráti tûz áldozata lett.

– A politika úgy gondolkodik, hogy ha egy területen, jelesüla kultúrában baloldali dominancia érvényesül, akkor azt megakarja törni – más kérdés, hogy ez az egész hova tart. Azugyanis a benyomásom, hogy nem vagyunk hajlandók elfogad-ni a magyar sokféleséget.

Ablonczy Bálint, valaszonline.hu. (Rövidített szöveg.)

2019. március

EKOSZ–EMTE 17Interjú

A 2018-as esztendõ magyar ember számára – hivatalosankinyilváníttatva - Mátyás király emlékév. Az erdélyi magya-rok különösen büszkék az európai szellemiséget elõre vetí-tõ reneszánsz király születése helyszínére, eszmeiségére,legendás igazságosságára. A közel ezer éves magyar király-ság idõbeli középpontján kiemelkedõ uralkodóra, törökve-rõ édesapja fiára, humanista jeles személyiségek pártolójá-ra. Román ember számára az idei esztendõ a „nagy egyesü-lés” éve. Az alig több mint hat évtizedes román királyságfelénél bekövetkezõ gyulafehérvári román nagygyûlés cen-tenáriuma, amely kimondta Erdély elszakítását a magyarkoronától. Persze, a kinyilvánított „népakarat” megvalósu-lásához elsõsorban egyéb tényezõk szükségeltettek.Hiányukban ma máshol húzódnának Románia határai, ésbizonyára nem december elseje lenne az ország nemzetiünnepe. (Kiterjedtebb történelmû népeknél nem feltétle-nül a „kisebbség legyõzésének” a napját választják nemzetiünnepnek, s ha igen, valós demokráciában nem várnák eltõle, hogy együtt ünnepeljen a többséggel.)

A földi világ legfõbb mozgatója száz évvel ezelõtt is –elõtte és utána egyaránt – a hatalom megszerzése, az önösérdekek érvényesítése, a pénz uralma volt. Európa másodiklegnagyobb kiterjedésû államalakulata, az Osztrák-MagyarMonarchia feldarabolása egyaránt érdeke volt az ekképpen(is) nagyobbá váló gyõztes hatalmaknak, mint a hirtelenjé-ben létrejött, önállósodó, „zsákmányra éhes” utódállamok-nak. Persze, mindehhez egy mindenki számára több-keve-sebb szenvedést nyújtó világháborúra, annak vége felé aharcokba belefáradt és a leszerelés után sóvárgó hadakra, aszámunkra teljes mértékben kedvezõtlen végkifejletre, anagy szocialista forradalom világmegváltó gondolatainak afelkarolására, a szétzüllesztett saját hadserege helyett amunkásosztályban bízó szabadkõmûves Károlyi-kormány-ra, árulások sorozatára, a kor demográfiai és politikai viszo-nyaira, no meg – a teljesség igénye nélkül – telített sorssze-rûségre is szükség volt.

A történelemtudósok joggal nem kedvelik és elutasítják a„mi lett volna, ha” kezdetû megközelítéseket. Mert ha amagyar királyi államvasutak nem bocsátanak ingyenszerel-vényeket a december elsején Gyulafehérvárra igyekvõkrendelkezésére, csak a három héttel késõbb Kolozsváronösszegyûlt, jóval nagyobb méretû magyar nagygyûlés más-honnan érkezõ résztvevõinek, akkor is hangzatosabb lettvolna Gyulafehérvár hangja, mint Kolozsváré. Versailles-ban nem demokráciát osztogattak, hanem a veszteseketmegbüntették, a gyõzteseket pedig megjutalmazták.Meglehetõsen aránytalanul és igazságtalanul. Június negye-dike december elseje nélkül is létezne tehát. Mégis: miköz-ben június negyedike 1920 óta vitathatatlanul gyásznapminden magyar számára, december elseje száz évvel ezelõttnémi bíztatást is közvetített az erdélyi magyarság számára.A gyulafehérvári nyilatkozat ugyanis kimondta a kisebbségijogok gyakorlatba ültetését, és táplálta azt a reményt, hogymegvalósul az erdélyi magyarság önrendelkezése. Sõt,akkoriban még több forrásból táplálkozott az önálló Erdély

gondolata. És visszatérve a történészek által jogosan bíráltfeltételes módhoz: mi lett volna, ha svájci vagy egyéb min-tára olyan több nemzetiségû, az autonómia különbözõ for-máit a mindennapi gyakorlatban megvalósító Erdély jöttvolna létre, ahol a román, magyar, szász együttélés akár pél-daértékû lehetne?

De visszatérve a földre, a transzilván tündérkertbõl anacionalista Nagy-Románia valóságába. Vajon mi valósultmeg azóta is a gyulafehérvári nyilatkozat szépen hangzó„vállalásaiból”? Az új román állam alapelveibõl, mint teljesnemzeti szabadság az összes együtt élõ népnek, egyenlõjogok és teljes autonóm vallásszabadság, tisztán demokrati-kus rendszer tökéletes megvalósítása a közélet mindenterületén, teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság.Mindez nemcsak utópia maradt, hanem Európában példát-lan nemzeti elnyomás bontakozott ki Románia területén anyolcvanas években, az annyit emlegetett aranykorszakban.Majd az 1989-es változás azok számára hozott pozitív meg-különböztetést, akik fennhangon hirdetik országhatárokonbelül és kívül egyaránt, hogy az erdélyi magyarság jogainaka biztosítása már-már példaértékû.

Nehéz választ adni arra a kérdésre, hogyan viszonyul azerdélyi magyarság 1918. december elsejéhez, a centenáriumközelgõ hangzatos megünnepléséhez és megünnepeltetésé-hez, utcák és terek elnevezéséhez, leendõ szoborállítások-hoz, a román és a nemzetközi sajtóban megjelenítésre váróferdítésekhez, a várhatóan felerõsödõ magyarellenesség-hez. December elseje valójában a száz éve megígért, ámazóta be nem váltott ígéretek miatt vált ünneplésre alkal-matlan nappá az erdélyi magyarság számára. Egy dolog biz-tos tehát: a magyarok, székelyek idén sem fogják megünne-pelni december elsejét. Legfeljebb választott tisztségviselõ-ik a jó ízlés és a vállalható lelkiismeret határain belül résztvesznek olyan megemlékezéseken, ahol ott lehet a helyük.Miközben a választók többsége igyekszik nem látni, nemhallani mindazt, ami a magyar lélek számára láthatatlan ésdisszonáns.

December elseje mindenkori kihívás a kisebbségek szá-mára. Kihívás a nemzeti kisebbségként kinyilvánított erdé-lyi magyarság számára a számonkérésre, a múlt siratásahelyett jövõbe mutató stratégia kiépítésére, a valós érdek-érvényesítés megfogalmazására, a szülõföldön való boldo-gulás mennyiségi és minõségi mutatóinak a javítására. Agyulafehérvári nyilatkozat kisebbségi jogokra vonatkozócikkelyeinek a folyamatos hangoztatására és a Romániábanélõ magyarok egyenjogúságát igénylõ nyilatkozattételre.Ugyanakkor kihívás a kisebbséget alkotó román, európaiuniós és azon kívüli polgárok számára is, akik érzelmeikenés érdekeiken túl „felvállalják” az erdélyi magyarság jogosigényeit, és saját lelkiismeretükre hallgatnak. Amiként amindenkori értelmiségi a nemzet lelkiismerete. Kós Károly„kiáltó szava” száz év távlatában sem veszített idõszerûsé-gébõl: „A mi igazságunk: a mi erõnk. Az lesz a mienk, amit kitudunk küzdeni magunknak.”

Dr. Ábrám Zoltán

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEMég mindig „csentenár”

December elseje ígéretei és kihívásai

Stoffán György

Morbus centenaricusÖrök érvényû a mondás, amelyet sváb õseim sokszor -

kellõ megvetéssel - ismételgettek, ha a szászokról esett szó, samely megállapítást a Kedves olvasó nem egyszer hallhattatõlem: „Okos szászt és zöld tehenet még senki sem látott.”

A Kárpátok ez idõ szerint második géniuszának elõlépettostoba államelnök ismét bizonyította, hogy sváb õseim nemtévedtek. Õ sem okos, ám annál zöldebbeket sikerül monda-nia, tennie. Az ügyeletes szenátusi birkapásztorok viszontúgy követik az ostobaságban, mint azok a jószágok, amelyek-re õk hivatottak felügyelni az esztena csendjében, amelyetnyáron a medve, télen a farkas zavar csak meg.

Most éppen a minden országban teljesen fölösleges gitt-egylethez, az Alkotmánybírósághoz fordult Klausescu Ioan,mert nem bírja elviselni, hogy a nagy Decebal õsi dák orszá-gában bárki is magyarul beszéljen. Mert az elnök olyan pél-dás oláhhá vált, amilyen még nem volt a majd kétszáz eszten-dõs oláh történelem folyamán. Igaz, ez az átváltozás lehetneakár skizofréniának nevezhetõ politikai betegség is, deinkább valamilyen más sötét kór támadta meg Klausescu

Ioan túlméretezett agyát. A betegség neve morbuscentenaricus, amely most egész Oláhországban úgy terjed,mint a középkori csaták után a pestis. Ma minden vlachnakegyszerre dobog a szíve Havaselvén, mert úgy tudják, hogyErdélyben vérszomjas ungurok elnyomják az õ véreiket, svoltaképpen azt sem tudják, hogy Ardeal ma mégMagyarország-e, vagy már hozzájuk tartozik. Hiszen néhányéve Bukarestben még megkérdezték, hogy Erdélyben tény-leg a forint-e a fizetõeszköz…

Szóval a tudós és kimûvelt emberfõk ereje ott a Regátbanpélda nélküli. Még azt sem tudják, hogy mit ünnepelnek, dea száz év az száz év, és ha valamit száz éve sikerült megsze-rezniük, akkor azt a legjobb oláhul ünnepelni, azaz legjobbgyûlölködni benne. Visszaállamosítani, békétlenkedni, kira-bolni az erdõket, a bányákat, visszaélni a joggal, lett légyenaz tulajdonjog vagy büntetõ... nekik mindegy, mert az oláh,hát ünnepelni kell. Ne legyen tankönyve a magyar diákok-nak, ne kapjon a magyar pedagógus annyi fizetést, mint aregáti kollégája, s a magyar pedagógusok nyakára lehetõségszerint olyan vezetõ kerüljön egészen a minisztériumig,amely ugyancsak megkeserítheti a tanerõk életét… ám, hajól súg, akkor ott a helye, s lophat-csalhat kedvére. A százéves évforduló közeledtével kezdték bomlasztani a katolikusegyházat is, mert ott is van, aki római fõnökének véleményé-vel kedvébe járhat az ünneplõknek. Igaz, már hallottam szín-magyar településeken oláh istentiszteletet, de a szívem sza-kad meg, amikor Máriaradnán is oláhul prédikál a pap.Közben Klausescu észrevétlenül engedi be Merkel átvállaltvendégeit...

Amolyan furcsa ünnepléssorozat kezdõdött nemes lelkû,szavatartó és becsületes szomszédunknál. Mintha a vesztü-ket éreznék, és amíg lehet, bosszút akarnának állni azokon,akik soha nem bántották õket. Azok ellen gyûlölködnek,akik békében, és az országépítés szándékával vannak, s akikiskolát, kenyeret adtak a mai uraknak… ünneplõknek.

S nem véletlen, hogy regáti oláhokról, nem pedig erdélyi

románokról beszélek. Mert a minap volt alkalmam erdélyirománokkal beszélgetni. Hosszan és mindenrõl, így Erdélysorsáról is. Olyan románokkal, akik ükapjuk sírjához nemVráncsába vagy mennek világítani, hanem Kolozsvárra,Szatmárba vagy Csíkországba. Nos, ezek a jó román testvé-rek bizony nem látják másképpen a morbus centenaricuskórt, mint mi. Mi több, jobb magyarok, mint a mai budapes-ti parlamenti ellenzék. Mert mi volt a véleményük atusványosi Orbán-beszédrõl? Elmondom: „Örülhetnek amagyarok, hogy ilyen tökös miniszterelnökük van. Bár nekünklenne olyan politikusunk vahj egy, mint Orbán úr, s azt se bán-nám, ha mi es odatartoznánk magikhoz, mett itten ezekkelsemmi jóra nem lehet számíttani, hiába vagyok én román, hanem gyûlölködök velük együtt, engem is utálnak… azt hisziIohannis, hogy ha eladta az országot az amerikainak, akkorminden rendben van… Nagyapám mondta, hogy addig voltszép világ, amíg magyar világ volt, s igaza es lehet, mett amimost itt van uram, az maga a gyalázat. Nezze meg, mit mûvel-nek mindenhol. Gyûlölködésbõl állnak. S már minket es meg-utálnak a magyarok miattuk…”

És folytathatnám az ehhez hasonló véleményeket. Hiszennem csak egy effélét hallottam mostanában szerte aPartiumban és Erdélyben. Ám a kór mégis terjed, rombol éskeseríti a mindennapokat, mert a gyûlölködésnél nagyobbméreg nincs az emberek számára. Klausescu pedig lassan otttart e betegségben, hogy a szász hagyományokat, a nyelvet ésa himnuszt is betiltja… mert õ bölcs oláh lett, nagy elõdjét islassan lelépve… csak még nem ébredt fel - amire a napokbanünnepelt himnuszuk szólítja fel elsõ sorában – az árulásálmából… Mert Klaus Iohannis nem csak a saját nem túlokos szászait, de a román nemzetet is elárulja, lejáratja, meg-veti és sárba tapossa… Mert nem csak esztenákból éscujkából áll a román világ… hanem zseniális költõkbõl, írók-ból, muzsikusokból... akik soha nem gyûlölködtek, de romá-nok voltak. Európaiak... és emberek.

(Kelt a nagy centenárium elõtt)

2019. március

EKOSZ–EMTE 19Még mindig „csentenár”

A volt Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egye-temen (MOGYE) hét éve folyik a vita a magyar kar létreho-zásáról, miközben az egyetem szenátusának ülésén arróldöntöttek, hogy angol nyelvû kart hoznak létre. Az ülésenfelmerült az az ötlet is, hogy az intézmény felvegye GeorgeEmil Palade román származású, Amerikában élt Nobel-díjas tudós nevét. Még csak ötlet a névadás, de a magyartagozat vezetõje szerint, ha valamit elhatároznak, azt véghezis viszik. Írásos dokumentumot még nem láttak, és a szená-tusi határozatot sem kapták meg, csupán román kollégáiktólhallották, hogy George Emil Palade nevét venné fel aMarosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- ésTechnológiai Egyetem – válaszolta érdeklõdésünkre SzabóBéla, a magyar tagozat vezetõje. Mivel a magyar tagozatképviselõi tiltakozásképpen október óta nem vesznek résztaz egyetem vezetõ testületeiben, ugyancsak kollégáiktólértesültek arról is, hogy a szenátus arról döntött, hogy azangol kar létrehozását kéri aminisztériumtól. Szabó Béla pro-fesszor felháborítónak tartja, hogyaz egyetemen 74 éve mûködõmagyar nyelvû képzésnek nem járaz a szervezeti önállóság, amelyeta tíz éve indult angol nyelvû kép-zésnek megítéltek. Emlékeztetettrá, hogy Romániában egy kor-mánynak kellett megbuknia ami-att, hogy kormányhatározattal lé-tesített magyar kart az egyetemen.Kifejtette, hogy amikor a magyarkart létrehozták, a táblabíróságsemmissé nyilvánította az errevonatkozó határozatot. Valószínû-leg az angol karra vonatkozót nemfogják megtámadni, mert az „azeurópaiságról, a sokszínûségrõlszól majd” – fogalmazott a pro-fesszor, figyelmeztetve, hogy a 74éve magyar nyelvû orvosképzéscéljából létesített egykori magyaregyetemen ma nem lehet magyartagozatot létesíteni, csak angolt,és ezt a többség így tartja normá-lisnak, elfogadhatónak, holottegyáltalán nem az. „Nem tudommég, mit teszünk, milyen formá-ban tiltakozunk, vagy hogyanadunk hangot nemtetszésünknek.Egyelõre futunk egy kört, hiszennem láttunk erre vonatkozó írásosdokumentumot, a szenátusi hatá-rozatot sem kaptuk még kézhez” –

nyilatkozta Szabó Béla. Hozzátette: az elmúlt hét év csak atiltakozásokról szólt, mindeddig eredménytelenül. „A törté-nések egy irányt mutatnak, bárhogy is tiltakozunk. Ha õkvalamit elhatároztak, akkor azt véghez is fogják vinni.”

Megkeresésünkre Leonard Azamfirei, a MOGYE rektoraelmondta, a szenátus keddi ülésén merült fel az ötlet, hogynevet adjanak az egyetemnek, ahogyan az ország több nagy-városában mûködõ rangos egyetemek is egy-egy kiemelkedõszemélyiség nevét viselik. A rektor lapunknak elmondta aztis, hogy csupán távlati tervrõl van szó, döntés még nem szü-letett az ügyben. Ehhez több egyeztetésre, megbeszélésrelesz szükség. Az angol karról az egyetem vezetõje elmondta,hogy ez egy adminisztratív döntés, semmiképp sem aromán-magyar kérdésrõl szól, egyszerûen azért van szükségrá, mert jövõtõl Hamburgban kihelyezett tagozatot indít azegyetem.

Antal Erika, Székelyhon.ro

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEMOGYE 2019.

Magyar nem, de angol nyelvûkar lehet a volt MOGYE-n

Prof. dr. Feszt György1925. szeptember 15.–2019. január 17.

Feszt György 1925-ben született Kolozsváron. Iskoláit szülõvárosában végezte,majd ugyanott kezdte meg orvosi tanulmányait is, az egyetemen, ahol édesapjaradiológus fõorvos és egyetemi tanár volt. Közben a magyar nyelvû orvosi egyetemMarosvásárhelyre költözött, orvosi oklevelét már városunkban vehette át. Doktoriszakdolgozatát a bukaresti Teitel professzor irányítása alatt írta meg.

Egyetemi tanulmányai befejeztével a MOGYE Általános Orvosi Kara Gyógyszer-tani Tanszékén dolgozott, elõbb mint gyakornok, majd bejárva a ranglétrát volttanársegéd, adjunktus, docens, végül professzor. Obál Ferenc professzortól 1953-ban átvette a tanszék vezetését, és ezen funkcióját 42 (!!) éven át, 1995-ig látta el.Több éven át volt az Általános Orvosi Kar dékánja.

Rendelkezett az akkor úttörõnek számító klinikai farmakológus fõorvosi címmel.Nyugdíjba vonulása után tovább oktatott és számos sikeres doktorátust irányítottmint emeritus professzor. Sok ezer erdélyi magyar orvost vezetett végig a gyógyszer-tan útvesztõin, és több tucat kolléga az õ vezetésével védte meg doktori dolgozatát.

Munkáját a magyar kormány a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje magas rangúkitüntetéssel köszönte meg. Tudományos tevékenységét a Magyar TudományosAkadémia Arany János-életmûdíjjal jutalmazta.

Egyetemünk emblematikus személyiségétõl búcsúzunk. Rendkívüli szakmai tudá-sa és enciklopédikus mûveltsége ellenére mindig szerény ember maradt, szellemifrissességét mindvégig megõrizte. Szakmailag és emberileg is óriási ûrt hagy magamögött, de emlékét, logikus gondolkodását, szakmai igényességét és értékrendjétmegõrizzük.

A MOGYE magyar oktatói kara nevébenProf. Dr. Brassai Attila

A szerk. személyes emlékei okán is siratja, búcsúzik tõle, mint szakmai eszmélésénekegyik meghatározó személyétõl. Távoznak sorban a MOGYE nagy alakjai, a ragadozótérfoglalók felfalnak minden tárgyi-szellemi hagyatékot. Lelkünket viszont nem érik el,bennünk tovább élnek, és mi tovább adjuk.

ÁLLÁSFOGLALÁS A MOGYE MELLETTAz Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöksége aggodalommal

figyeli a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyete-men kialakult helyzetet.

Az 1945-ben román királyi rendelettel létrehozott, magyarnyelvû egyemen zajló anyanyelvi orvosképzés tudatos elsor-vasztása félelmetesen felgyorsult az utóbbi idõben. Úgy vél-jük, hogy az oktatói szabadságot durván sértõ intézkedések,mint a vizsgatételek kötelezõ román–magyar fordítása vagy akönyvészeti anyag erõltetett egységesítése, végérvényesenaláássák az önálló magyar orvosképzés ügyét. Felháborító,hogy egy magyar nyelvûnek alapított és jelenleg multikultu-rálisnak minõsített egyetemen új angol kart létre lehet hozni,de magyart nem. Az intézmény létrejöttére, történetére és

hivatására való tekintettel elengedhetetlennek tartjuk, hogyegy nemzetközi hírnevû, román származású tudós neve mel-lett a romániai magyar orvostudományban köztiszteletnekörvendõ magyar tudós neve is szerepeljen az egyetem nevében.

Az EME, melynek több mint ezer tagja a rangos marosvá-sárhelyi egyetemen végzett vagy jelenleg is hallgatója,messzemenõen támogatja az oktatók és diákok által megfo-galmazott elvárásokat: a magyar oktatás minõségét rontó ésönállóságát sértõ, bizalmatlanságot sugalló és serkentõintézkedések azonnali leállítását és az önálló oktatási struk-túrák létrehozását.

Az EME elnöksége nevében Keszeg Vilmos elnök, Bitay Enikõ fõtitkár

2019. március

EKOSZ–EMTE 21MOGYE 2019.

A szenátus törvényei olyanok, akár az isteni vagy természe-ti törvények. Megváltoztathatatlanok. Holott emberek hoz-ták. Kétlábú, gondolkodó lények. Gyûlölködõk, ostoba tudó-sok, orvosok és gyógyszerészek. Frissen egyesített egyetemitanárok, akikben a megvetés és a másságtól való rettegés régikeletû. Erdélyi emberek, kiknek egy csoportjára (több cso-portjára) mindig is jellemzõ volt. Minden más állítás idillibehajló, hamis lehet. Vannak, akik nem is tudnak enélkül élni.Ünnepelni sem. Sõt egyetemet kormányozni, igazgatni,rektorálni, szenátolni, hetet-havat lapátolni.

Egyfajta „nemes” hagyomány, mely még a két vil.háb.közötti egyetemi életbõl öröklõdött át. Egy idõre halová-nyabb lett, mert a hivatalosság visszaszorította, de aztán ahatvanas évek elején újra szárba szökött, amikor az intézetetpárhuzamosították. És attól kezdve megállás nélkül folyik akiszorítósdi. Ennek nem tudott gátat vetni sem a szocializmusvégvonaglása, az elnöki házaspártól lefelé terjedõ állami éspártdemagógia, két-, sõt többarcúság, sem a rendszerváltás,sem az azt követõ euforikus demokráciavágy. A karalakításkudarca csak felbátorította az egyetemi autonómia nevébenszabotálókat, rosszakarókat és törvénnyel, józan ésszel, tole-ranciával dacolókat. Az egyetemegyesítésnek nevezett csel-vetés, a száz évtõl megittasult örömködés csak továbblendí-tette a gonosz kart. Mely a megsemmisítés irányába mutat.Mint doktor M. karja a rámpán.

Pedig egykor a gyógyításra esküdtek fel. Az egyes embergyógyítására, nem a vélt és valós nemzeti-etnikai sérelmekutókezelésére. Diplomájuk is van errõl az eskürõl, meg tudo-mányos címeik. Ezek jobban látszanak, mint a beléjük neveltdominanciavágy. Az uralkodni és eloszlatni, megsemmisíteni,ellehetetleníteni akarás.

Azt büffentette ki magából a nagyságos szenátus többsége,a jelen voltak egységesen (?), hogy gyökértõl lombkoronáigegységesítik az univerzitást. Amit a kisebbségbe szorult ésmegszorongatott magyar tanárok tanítanak, annak semmibensem szabad különböznie attól, amit és ahogyan a hatalmonlevõk tanítanak, leírnak. (Állítólag az esélyegyenlõség jegyé-ben.) Csak semmi egyénieskedés. Csak semmi különbség,plusz tudnivaló, külön utas tudóskodás magyarul. A magyartanár vizsgáztatása érvénytelen, gyanús, nemzetellenes,

országárulással egyenlõ? Mert így kívánja az eredeti egyete-mi demokrácia, autonómia, az euroatlanti integrációs tren-dek és eurócsengés targumuresi révülete-rémülete?

Mélyrõl fakadó humánus cselekedetnek vagyunk tanúi.Ugyanis a gyûlölködés emberi jellemzõ. Az állatok az én eto-lógiai ismereteim szerint nem ismerik a gyûlöletet. Ösztönbõlcselekszenek. A vásárhelyi egyetem szenátusa mintákat kö-vetve tanultan döntött. Tehát elvetemülten. Megkérdõjelezvetudományos címeket, fokozatokat, tudást és tanári tehetsé-get. Emberi, önvezérelt vagy kollektív magatartást. Megsem-misítve a tanszabadságot, a szabad vizsgálódást és a tudásjogos számonkérését. Diákot, oktatót. Az egyetemi oktatáslényegét.

Hogy angol karzat is mûködik az egyetemen, azt – érzésemszerint – egyedül az anyagi források biztosítása hívta életre.Másutt is vannak hasonló egyetemek, ahol külföldieketoktatnak sok pénzért. De lényegesen kevesebbért nálunk,mint a nyugati nagy egyetemek. Ha ennek a román tagozatelõírja a vizsgarendet minden tekintetben, az természetes.Nem tudnak átlépni saját árnyékukon a szenátor tudósok. Deugyanezt megcselekedni a magyar tagozattal, ahol az anya-nyelvén oktató tanár tudását semmi sem kérdõjelezheti meg,hisz állandó vizsgák és rákészülés bizonyítja helyét az oktatás-ban, az nagyfokú irigységre, kislelkûségre, törpülõ érzelmivilágra utal. Gyanakvás vezérli a szenátust. Úgy hiszi, amagyar oktató törvénytelenül kedvez a vele egy nyelvet beszé-lõ diáknak. Csal. Holott éppen fordítva lehet a valóságban.Egy ismerõsöm azt állítja, csupán annak lehetõségét akartákkizárni, hogy a magyarul tanuló diákok kiválóbbak legyenekrománul tanuló társaiknál. Saját sunyiságukat kívánják ellep-lezni. Õ mondta, nem én.

Mi következhet még? A tiltakozás, a minisztériumhoz,bírósághoz fordulás a nagyon is kétséges bírói ítélethozatalután? Remélhetõleg nem az önfeladás. Elvégre közel 125 éverdélyi magyar orvosi, gyógyszerészeti oktatás, tapasztalat,ember- és hivatásszeretet, szakmai sikerek állnak az oktatókmögött. Nem szabad hagyni, hogy elenyésszen több-kevesebbgyûrött lelkû szenátor és gladiátor miatt.

Népújság, 2019. 01. 31.Sebestyén Mihály

Szenátorok cselszövése

Én Paladeval tartok!(Elõitélet-mentes gondolatok)

Mielõtt bárki elsütné az olcsó poént, miszerint Palade nemszorul az én támogatásomra, máris megmagyarázom. Sér-tésnek tekintem Paladeval szemben, hogy egy tartalmilag éserkölcsileg lezüllesztett, bár Bernádytól errefelé, a régi vásár-helyiektõl szimbólumnak tekintett épületremekmû hom-lokzatára ennek a valóban világhírû embernek a nevétbiggyesszék fel. Palade ennél sokkal többet érdemel. Remé-lem, Palade jogörökösei is tiltakozni fognak.

Érintsünk néhány gondolatot, elõitélet-mentesen, ha lehet. Elõbb az épületrõl, a hagyományosról. Ennek története

van. És ez nem-triviális. Már Schwarzenberg kormányzó arrólérdeklõdik 1853. január 18-án Marosvásárhely tanácsától,van-e a városban alkalmas épület, mely befogadhatná az Er-délyországi Katonai Alsó Nevelõintézetet, azaz egy kadétis-kolát. A város megsejti benne a nagy lehetõséget, egy jöven-dõ katonai akadémia – felsõoktatási intézmény – vonzerejét,a gazdasági és társadalmi fellendülés tényezõjét, ezért vá-laszában jelzi, hogy Marosvásárhely hajlandóságot mutat azintézet befogadására. 1854 januárjában azonban a felsõbbkatonai hatóság eláll szándékától, bár a város a Kosárdom-bon már a helyet is kijelölte az iskola számára. A tárgyalásokegyelõre megszakadtak, majd Bernády György polgármester,a fáradhatatlan iskolaalapító, a minisztériumhoz fordul, kériegy katonai vagy gazdasági felsõiskola Marosvásárhelyre tele-pítését. A kormány úgy dönt, hogy egy katonai alreáliskoláttelepít Belsõ-Erdélybe is. Az országgyûlés az 1907. IX. tc. 9.§-ban kimondja, a Kadétiskolának a város telket ad, az épít-kezés költségei részben a várost, részben az államot terhelik.Még ugyanabban az évben nyilvános versenypályázaton kihir-detik a nyertest: az építkezés kivitelezését, lebonyolításátugyanaz a cég kapja meg, amely majd a Városházánál és aleánygimnázium felépítésében is közremûködött, a budapes-ti Grünwald fivérek vállalkozása.

A városi törvényhatóság 1907. január 9-én a kosárdombitelket a hadügyminisztérium rendelkezésére bocsátja. Azépítkezési engedélyt június 9-én adták ki, és a határidõkettartva, 1908. december 1-jén az épület nagyjából készen isállott. A megnyitásig eltelt kilenc hónapot a berendezésekbeszerzése, az épület bebútorozása tölti ki. A késõbbiek fo-lyamán Bernády megcsináltatja, sárga keramittéglával köveziki az utat a Gyermekmenhelytõl a Székely Kioszkig. Ezek anevezetes „égbe nyúló kockakövek”. (Bárányi Ferenc regény-címe nyomán – a szerk.) Ez még a XX. század hatvanas éve-iben is így volt, akkor aszfaltozták le ezt az útszakaszt. Azutca az István király nevét viselte.

Már az iskolaépület elkészülte elõtt, 1908 szeptemberébena Császári-Királyi Katonai Alreáliskola megkezdi elsõ tanév-ét Marosvásárhelyen. A négy évfolyamon a tanítás nyelve ma-gyar volt, természetesen nagy hangsúlyt fektettek mindvégiga németre, amíg magyar tanárok oktatták a hadtudományraés általános tudnivalókra a jövendõ egyenruhásokat. 1909.október 9-én megtörténik a kadétiskola ünnepélyes átadása aKosárdombon. Az iskolának ebben az elsõ idõszakban nincsneve. A Csaba királyfi nevét (Magyar Királyi „Csaba királyfi”Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola) csak az 1941-es

átszervezésekor, újraalapításakor kapja. 1918 végén az isko-la elhagyja helyét. Az épület 1919-ben többnyire üresen áll.Kihasználása gondot jelent a városházának. Az év folyamánaz egyik pavilonban ingyenes orvosi rendelõt rendeznek be,ahol a város szegény sorsú betegeit gyógyítják. Tüdõ- ésnemibajjal, gyermekbetegségekkel és nõgyógyászati tünetek-kel küszködõ embereket fogad hetente ötször az orvos-író,szerkesztõ, a Zord Idõ c. folyóirat tulajdonosa, Osvát Kál-mán.* (Lehet, hogy nem is véletlenül települt ide 1945-ben azorvostudományi egyetem?)

1919. szeptember 23. I. Ferdinánd román király aláírja amarosvásárhelyi román katonai líceum alapításáról szóló ren-deletet. 1920. március 30-án felveszi Mihai Viteazul nevét.**1919. december 20-án megkezdõdik a tanítás. Az iskolába 4elemivel lehet jelentkezni, az intézet érettségit ad és lehetõ-séget arra, hogy végzettjei bármilyen felsõoktatási intézmény-be felvételizhessenek.1932. szeptember 1-jétõl csak II-VIII.osztállyal mûködik. Ez az intézet 21 évig állt fennt. Ez alatttöbb mint 1200 növendéknek adott diplomát. A folytatástismerjük.

Most Bernády Györgyrõl, a modern városépítõrõl. Ez alka-lommal nem szándékozom teljes életrajzát, összes érdemétfelsorolni. Ezek nagy része közismert, bár nem tudatosulteléggé mindenki agyában. Az itt érintett összefüggésekbenfõleg nem azt emelem ki, hogy többször polgármester, jogász,fõispán, udvari tanácsos funkciókat töltött be, mégcsak aztsem, hogy a marosvásárhelyi Református Kollégium tanulójavolt, hanem azt, hogy gyógyszerészdoktori diplomát is szer-zett. Magamat ismétlem, amikor újra felteszem a kérdést:csupán a véletlen játéka lehetett, hogy évtizedekkel késõbb –a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem adott karának a jog-utódaként – itt jöhetett létre a magyar tannyelvû Orvosi ésGyógyszerészeti Egyetem? Éveken keresztül a Gyógyszeré-szeti Kar dékánjaként, majd prodékánjaként, évnyitó beszé-deimben hangsúlyoztam a „gólyák” elõtt: „Legyetek büszkék,hogy Bernády és a Bolyaiak városában tanulhattok!” Sokanerre valóban büszkék voltak, mások fel sem fogták, mirõl vanszó. Sõt, egy idõben akadtak olyanok is, akik halálra kerestéka Bolyaiakat, hogy ellássák a bajukat. Szerencsére, nem akad-tak rájuk.

És nem utolsó sorban, röviden, a Nobel-díjas Paladeról.George Palade 1912. november 19-én született Jászvásá-

ron, 95 éves korában, 2008-ban halt meg Kaliforniában. 1930-ban – apja tanácsa ellenére, aki azt szerette volna, ha filozófi-át tanul – beiratkozott a bukaresti Carol Davila Orvos-tudományi Egyetemre. Már diákkorában bekapcsolódott azanatómiai laboratórium munkájába, és szakdolgozata témájá-ul – az orvosok között szokatlan tárgykört – a közönséges del-fin nefronjának anatómiáját választotta. Hatéves klinikai gya-korlat után, 1940-ben kapta meg az orvosdoktori címet. Rövidbelgyógyászi tevékenység után visszatért az anatómiához. Aháború után, 1946-ban, az egyetem anatómiaprofesszoratanácsára az Egyesült Államokba utazott tudását továbbfej-leszteni. New Yorkban találkozott Albert Claude-dal, akimeghívta a Rockefeller Orvosi Kutatóintézetbe.

Palade és Claude elsõsorban a szövetek és sejtek elektron-mikroszkópos vizsgálatával foglalkozott. Mivel az elsõ hasz-nálható elektronmikroszkópokat csak közvetlenül a világhá-ború elõtt készítették, biológiai felhasználásuk újdonságnakszámított, és a kutatócsoport részletesen feltérképezte az

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEMOGYE 2019.

eukarióta sejt belsõ szerkezetét. Palade feltárta a mito-kondrium felépítését, kimutatta, hogy az addig mitokon-drium-fragmentumoknak tartott mikroszómák a sejt belsõtranszport-rendszeréhez tartoznak. Õ fedezte fel a riboszó-mákat. Tanulmányozta az idegsejtek közötti szinapszisokszerkezetét és új laboratóriumi technikákat dolgozott ki.

A 60-as években tovább dolgozott a sejtfrakcionáláson,munkacsoportja elkülönítette az endoplazmatikus retikulum-ban termelt anyagokat és aktiválásra váró enzimeket. Ezenfe-lül autoradiográfiás technikával követte a termelõdõ fehérjékszöveteken belüli útját és foglalkozott a hajszálerek falánakáteresztõképességével. 1964-ben a svájci Ewald Weibellel kö-zösen leírta a vérerek belsõ falának sejtjeiben a raktározófunkciókat ellátó Weibel-Palade testeket. 1966-ban kitüntet-ték az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díj-jal, 1986-ban pedig a Nemzeti Tudományos Éremmel. 1974-ben Albert Claude-dal és Christian de Duve-val megosztva el-nyerte az orvostudományi Nobel-díjat. 1990-ben a KaliforniaiEgyetem (San Diego) professzora lett. Több, mint egy évtize-dig szerkesztette a Journal of Biophysical and BiochemicalCytology tudományos folyóiratot.

Mindezek után térjünk vissza a cimben felvetett kérdésre.Ismétlem, Palade többet érdemel, mintsem hogy a MOGyTEnévadója legyen. Jól ismerem a fanarióta felfogás adok-kapok stratégiáját. A Babes-Bolyai „sürgösségi” eset volt (ottis jelen voltam, mint utolsó Bolyais), most viszont lehetne(lenne idõ) gondolkodni. Különben is, egyiküknek sem voltsemmi köze a MOGyE (MOGyTE stb.)-hez. A hányatott sor-sú Csögör Lajost, aki az egyetem elsõ rektora is volt, el tud-nám fogadni. Ha valaki megkérdezne, de ettõl nem tartok.

Természetesen, sok sajátos kérdés is felmerül, mert kikény-szerítik. Itt van mindjárt a (fõnév-, ige-, stb.) ragozás bukta-tója. Csak példaképpen: a magyar oktatók és hallgatók önál-ló magyar fakultás létrehozását „kérik” az angol kar mintájá-ra? Még fordítva sem jó! Ugyanis a magyar egyetemet nemkell(ene) kérni (esetleg követelni!), tekintve, hogy ez mármegvolt (egyedüliként), és hivatalosan senki sem szüntettemeg! (A telefonos pártutasítás ugye nem számít törvény-nek!?) Tehát van! Ezt maga a király (I. Mihai) szignálta azalapító okmányban. Igaz, ez az egyetem a kommunizmusáldozata lett. És az is maradt mindmáig. Mindenki más csakhozzácsapódott, és szokványosan haszonélvezõje lett. És az ismaradt. Én magam 40 évig voltam a folyamat tanúja. Látnikellett volna, hogy 1962 után mennyi igyekezet, fondorlat ésenergiabefektetés eredményeként sikerült az egyenlõ képvise-leti arányt elérni, majd átbillenteni 1:2, majd 1:3 arányba. Ezttanítani lehetne. A következõkben a „sajátos demokrácia”zavartalanul érvényesült. De mi lesz a becsülettel? – kérdemén szónokiasan Lucian Boia után szabadon (De ce esteRomania altfel?). A jelenlegi elit képes a királyt, a kormányo-kat és a minisztereket felülírni, sõt, kormányt és minisztertbuktatni (mint 2012-ben). Irigylésre méltó ambíció!

Verstöredékek jutnak eszembe Wass Alberttõl:

A világ fölött õrködik a Rend,s nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak.....Üzenem az erdõnek: ne féljen,ha csattog is a baltások hada.

Mert erõsebb a baltánál a fa,s a vérzõ csonkból virradó tavaszon,Újra erdõ sarjad gyõzedelmesen.S még mindig lesznek fák, mikor a rozsdaa gyilkos vasat rég felfalta márs a sújtó kéz is szent jóvátétellelhasznos anyaggá vált a föld alatt...

Maradnak igazak és jók,a tiszták és békességesek,erdõk, hegyek, tanok és emberek.Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!...

Likasztják már fönn az égben a rostát,s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.És lészen csillagfordulás megint,és miként hirdeti a Biblia:megméretik az embernek fia,s ki mint vetett, azonképpen arat,mert elfut a víz, és csak a kõ marad,de a kõ marad.

Néhány gondolatot vesztegessünk a tananyag leadására ésszámonkérésére, a vizsgákra. Csak úgy eszembe jut, hogy voltegy évtizednyi korszak, még az egyetemtörténet õskorában(akkor az országban még csak 4 hagyományos OGyE létezett,egyikük a miénk volt), amikor külföldön CSAK a MOGyEdiplomáját ismerték el, különbözeti vizsgák nélkül. Manap-ság pl. a Babes-Bolyai országosan élhelyen van, a MOGyEpedig...

Na, de mirõl is van szó? Az egyetemi oktatás egyéntõlfüggõ. Van, aki belead mindent (energiát, egyéniséget), má-sok kevésbé. A nyelvismeret is számít. A magyar oktatók in-dulásból eggyel több nyelvet (az anyanyelvüket is) ismernek.Ennek megfelelõen a dokumentációs anyag is szélesebb körû.Ez megmutatkozik(hat) az (azonos témájú) elõadások szín-vonalában és felépítésében is. És újra felhívom a figyelmet azelõadó (vagy a gyakorlatvezetõ) egyéniségére. Mindenki tud-ja, hogy a nagy tudású oktató nem feltétlenül jó elõadó. So-kan motyognak és magyaráznak a táblának. És sok egyébtényezõ is van, melynek okán az oktatót és a vizsgáztatót szu-verén személyiségnek kell tekinteni. Eröltetett kiegészítésnektûnik (de nem az), ami az egyik nemzetközi oktatás-techno-lógiai konferencián hangzott el több évvel ezelõtt Amszter-damban. A „workshop”-vezetõ Szaloniki-i professzor akövetkezõ tömör következtetést fogalmazta meg számunkra:„Az oktatás célja a legmodernebb ismeretek átadása a hallga-tóknak. Hogy jutunk a legmodernebb ismeretekhez? Kutatás-sal”. Ez jelenti az oktatás/kutatás egységét. Most mindenkiszálljon magába: – Vajjon én a legmodernebb kérdéseket ku-tatom, és azok eredményeit adom át a hallgatóknak?” Leg-alább saját magunkkal szemben legyünk õszinték! És akkorszuverének is lehetünk. Mert annak kell lennünk!

Prof. dr. Tõkés Béla

* Szerkesztõtársunknak, Osvát Ágnesnek nagyapja. A szerk.** Liceul Militar Mihai Viteazu – LMMV. Ezt a helyi magyarság

akkoriban így olvasta: Lesz még magyar világ. A szerk.

2019. március

EKOSZ–EMTE 23MOGYE 2019.

Szabó M. Attila(Székelyudvarhely, Románia), tanár

Lovagias tettek: Önállóan és feleségével együtt gazdagnyelvészeti és irodalmi tevékenysége. Ezen belül Erdély,Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévszó-tár összeállítója. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonmunkatársa. „Betekintés az erdélyi szászok autonómiájába”,a „Magyar oktatási intézmények a Magura aljában”, a „Volt

egyszer egy. Adatok a medgyesi szabadegyetem történeté-hez”, a „Medgyes történeti kronológiája”, a „Kõtõl kõig”,valamint „A Nagy-Küküllõ útja” és a „Szilágysomlyó króni-kája” kiadványok szerzõje. Feleségével Szabó M. Erzsébettel16 éven át közösen vezették a medgyesi magyar szabadegye-temet. 1992-96 között a Szeben megyei RMDSZ elnöke.1998-ig a Szeben megyei EMKE szervezet elnöke, amedgyesi Magyar Ház indítványozója és létrehozásánakszervezõje. A Nagy-Küküllõ lap szerkesztõje. Az Erdélyi

Körök Országos Szövetsége Átalvetõ kiadványának szer-kesztõségi tagja. Kultúrértékek összegzõjeként és átmentõje-ként, tudományos kutatóként, többszörös lokálpatriótaként,szerkesztõként, kedvelt elõadóként, ismeretterjesztõ cikkeklankadatlan szerzõjeként és mûfordítóként ismert. 2011-bena „Szilágysági Magyarok”, majd 2013-ban a „Szilágy megyekiváló személyisége” díszoklevelet vehette át.

„A magyar kultúra határon túli ápolása érdekében kifejtettéletmûvéért” – a Magyar Kultúra Lovagjává elfogadták.

Büszkék vagyunk rád, szívbõl köszöntünk, kívánva nekedtovábbi sikeres munkás életet, mindannyiunk, az erdélyi és azösszmagyarság hasznára. Külön büszkeségünk, hogy a kitünte-tésre az EKOSZ közgyûlésének határozata alapján terjesztettünkfel. Minden bizonnyal eltávozott elsõ feleséged, munkatársad, adrága emlékû Betty is örvendezett odaátról, miként Anikó is,jelenlegi támaszod. Isten éltessen, drága Attilánk.

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEBeszámoló

A kormányhatározat szerint a programokra 2019-ben 325millió forintot adnak az Iskola Alapítványnak, és a 2020-asköltségvetésbe is beterveznek 325 milliót ugyanerre a célra.

Az Ezer év Erdélyben, száz év Romániában programsoro-zatot az RMDSZ indította el az Erdély és Románia egyesü-lését kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyûlés centenári-umi évére készülve. A romániai magyar párt célja a prog-rammal, hogy felmutassa: az erdélyi magyarság Romániaértékteremtõ közössége, és ekként szeretne megmaradni.

A program terveinek ismertetésekor 2017 decemberébenelhangzott: a magyar közösségnek szánt programok része-ként összeállítják az erdélyi magyarság arcképcsarnokát,összegyûjtik az elmúlt száz év erdélyi magyar képzõmûvé-

szetének legfontosabb alkotásait. A magyar kultúra napjándrámapályázatot hirdetnek, és összeállítják az eltelt száz évmagyar kronológiáját. Dokumentumfilmekkel és Erdély hatvárosát érintõ elõadássorozattal, valamint három konferen-ciával kívánják áttekinteni az erdélyi magyarság történetét.

A román közösséget kétféle román nyelvû „magyarság-kampánnyal” kívánják megszólítani: egy tájékoztató kam-pánnyal és egy provokatív, a sztereotípiákat viccesen kiforga-tó kampánnyal is. A nemzetközi közösséget egy állandóangol és német nyelvû tartalomszolgáltatással célozták meg.Ezen keresztül a megoldásra váró kisebbségi kérdésekre, ajogtiprásokra akarja felhívni a figyelmet a szövetség.

(hirado.hu)

A kormány tovább támogatja azEzer év Erdélyben, száz év Romániában programot

2019. január 19-én, a XXIII. Magyar Kultúra Napja Gálán Budapesten, a Stefánia Palotában

A MAGYAR KULTÚRA LOVAGJAKitüntetésben részesült szerkesztõtársunk, Szabó Mayer Attila. Álljon itt a hivatalos értékelõ

2018. október 10-én ünnepeltük 70 éves érettségi találko-zónkat. Az 1947-48-as iskolai évben végeztünk az egykor nagytekintélynek és hírnévnek örvendõ Marosvásárhelyi MagyarTannyelvû Tanítóképzõ Intézetben, két nagy létszámú leány-,és egy 48 diákot számláló fiú-osztály. Sajnos a 48 fiúból 45-envégleg eltávoztak az élõk sorából, úgy, hogy ezt a találkozótmindössze hárman értük meg: Derzsi Ferenc 91 éves(Szováta), Szélyes Ferenc 90 éves (Marosvásárhely) és Szilá-gyi Domokos 92 éves (Marosvásárhely). Nagy bánatunkraDerzsi Feri egy súlyos betegség következtében már néhányhónapja ágyban fekvõ beteg, és véleménye szerint nincs kilá-tás arra, hogy a közeljövõben talpra álljon. Amikor megláto-gattuk, arra kért bennünket, hogy ha csak ketten is, de adjukmeg a módját és tartsuk meg ezt a találkozót is, úgy ahogyeddig tettük. Kérésének eleget tettünk, és október 10-én ket-ten megtartottuk a hetvenedik érettségi találkozónkat.

Természetesen az eddigiektõl eltérõen korunkhoz és lelki-állapotunkhoz illõen, csendben, öregesen, a Szélyes Feri laká-sán, egy üveg bor mellett ünnepeltünk. Azzal kezdtük, hogynévsorolvasás és osztályfõnöki óra helyett felálltunk, és egy-perces néma csendben fõhajtással, kegyelettel emlékeztünkszeretett tanárainkra és elhunyt osztálytársainkra, barátaink-ra. Megható volt! Könnyeinkkel küszködtünk, és jó ideig nemtudtunk megszólalni és egymás szemébe nézni. (Titokban egykicsit mind a ketten önmagunkat is sirattuk)

Aztán hálát adtunk Istenünknek, hogy aránylag elfogadha-tó egészségben megértük mindketten ezt a magas kort, ésegyetértettünk abban, hogy ilyen korban is lehet bizakodás-sal, reménykedve élni, úgy hogy nem várjuk, és nem gondo-lunk a Nagy Óra ütésére. Visszapergettük életünket és meg-állapítottuk, hogy olyan nehéz korban tanultunk és dolgoz-tunk, amilyent talán egyetlen generáció sem élt át. A négygimnáziumi osztályt 1940 és 1944 között végeztük, életünklegboldogabb idõszakában, amit azonban fájdalmasan beár-nyékolt és tragikussá tett a II. világháború. A Tanítóképzõt az1944-45-ös iskolai évben kezdtük, amikor a háború borzalmaiés tragikus következményei minden téren éreztették negatívhatásukat. Szegénység, éhezés, árván maradt diáktársak, kilá-tástalanság, reménytelenség, hadifogságban szenvedõ apák,testvérek, rokonok.

A tanítóképzõ mind a négy osztályát úgy végeztük el, hogynem volt egyetlen tankönyvünk sem. Diktálás utáni jegyze-tekbõl tanultunk. Az elsõ évet a mai Papiu líceumban kezd-tük, amelyik addig a magyar Tanítóképzõnek és a magyarKereskedelmi iskolának adott otthont. A másodév megkez-désekor, a „többségiek” úgy kirúgtak onnan, mintha ott selettünk volna. Az új „tulajdonosok” az iskola ablakaiból köp-ködtek bennünket, gúnyos, trágár szavak kíséretében röhög-tek rajtunk, amíg mi fájó szívvel, lehajtott fejjel, kivertkutyákként hordtuk ki saját bútorainkat az épületbõl. Bent-lakást a volt Tanklaktanyában kaptunk, ahol rideg, mostohakörülmények között tengettük napjainkat. Tanulmányainkatott folytattuk, ahol kegyelembõl egy-egy tantermet szorítot-tak számunkra. A leányosztályok egy része a volt 10. sz. elemiiskolában a Szülészet mellett, másik részük és mi, a fiú osztály

a református kollégium némely tantermében tudtuk folytatni.Átéltük az 1946-47-es szárazság miatti szegénységet, éhezést,az 1948-as államosítást, a Tanügyi reformot, amely megszün-tette az egyházi iskolákat.

Frissen írott diplomával és kinevezési oklevéllel zsebünk-ben szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába, Csángó-földtõl a Bánságig, Máramarostól a Zsil völgyéig. Bárhovávetett a sors, mindenhol lelkesedéssel, szívvel, lélekkel, ren-díthetetlen hûséggel és minden tudásunkkal szolgáltuk vala-mennyien azt a népet, amelybõl mi magunk is vétettünk. Erretanítottak, erre neveltek minket a Tanítóképzõben négy évenkeresztül. Pályafutásunkat szép reményekkel, nagyszerû ter-vekkel kezdtük, a világot és a saját jövõnket rózsaszínben lát-tuk. Aztán jöttek a szörnyû csalódások, kiábrándulások, pofo-nok. A proletárdiktatúra urainak szemében az értelmiségfekete bárány volt. Így mindenekelõtt a falusi tanítók, taná-rok tekintélyét rombolták le (a lelkészekrõl nem is beszélve!),kötelezve, felhasználva õket minden megalázó munkára.Kerítésekre, kapukra propaganda-jelszavakat írni, a kulákságellen uszítani, a kollektivizálás megszervezésének szószólóilenni, a tanítványoknak megtiltani a templomba járást, kon-firmálást, bérmálkozást, a sátoros ünnepek megünneplését,karácsonyfa díszítést, és még sorolhatnánk.

A mi osztályunk egy egységes, erõs, összetartó osztály volt,amelyiknek 90 százaléka falusi gyerekekbõl tevõdött össze.Ilyen összetartók voltunk az érettségi találkozók megszerve-zésében, megtartásában is. Az elsõ négy érettségi találkozón-kat 10 évenként tartottuk, közösen a két leányosztállyal. Azötvenediknél, mi a fiú osztály úgy döntöttünk, hogy a követ-kezõket öt évenként fogjuk tartani. Ezt be is tartottuk, majda hatvanadik találkozónkon nagyon megfogyatkozva elhatá-roztuk, hogy amíg élünk, ezután minden évben fogunk talál-kozni, és minden idõközben elhunyt osztálytársunknak el-megyünk a temetésére, egy-egy szál virággal a kezünkben.Sajnos a hetvenediket már csak hárman értük meg... Elhatá-roztuk, hogy elmegyünk egymás temetésére, mindaddig, amígcsak egy marad hármunk közül. Kezet adtunk rá, hogy ezt isbe fogjuk tartani. Végleges távozásunk sorrendjét nem ismer-jük, abban maradtunk, hogy ezt a Jóistenre bízzuk.

Szilágyi Domokos, Marosvásárhely

2019. március

EKOSZ–EMTE 25Beszámoló

Egy hetvenéves érettségi találkozó

Újév reggelén egy küldeményt kaptam Csaba testvértõl. AzÖsszefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szak-értõi Mûhely gondozásában megjelent Jövõnk a gyermek címûtanulmánykötet kivonatát olvashattam elsõként ebben az esz-tendõben. Alapos, nemzetféltõ lelkülettel megírt munka,amelynek szerzõi hisznek nemzetünk újjászületésének a lehe-tõségében. Javaslataik ugyan csak egy 9-10 millió lelkesMagyarország megõrzésre korlátozódnak, de jóhiszemûenremélem, hogy a felsorakoztatott statisztikai adatsorok mö-gött ott él bennük egy közös Kárpát-haza gondolata is.

Valóban, ma a legfontosabb dolgunk, kötelességünk, a né-pességgyarapodásért való cselekvés. Ezt a célt szolgálja a Ma-gyarországon elindított és Székelyföldön lelkesen felvállaltvándorbölcsõ program is, hiszen a bölcsõ az élet jelképe.Amelyik nép bölcsõkbe és a bennük ringatott gyermekekbefektet be, az élni akarás mellett dönt és jövõt épít. Én azt lá-tom, hogy Székelyföldön adókedvezmények és családbarátgazdaságpolitika nélkül is élénkül a gyermekvállalási kedv.Idegenbe szakadt pénzt keresõ vándoraink közül is egyre töb-ben jönnek haza fészket rakni, családot alapítani. Úgy érzem,hogy a népünkben még él az a megmagyarázhatatlan belsõösztön, ami a mostaninál nehezebb idõkben is lehetõvé tette amegújulását, fennmaradását. Azt érzékelem, hogy az énnépem a hitében is erõsödik. És a hitbéli erõsödés az élet irán-ti mélyebb elkötelezettséget is maga után vonja. Ezzel areményt keltõ gyarapodási folyamattal párhuzamosan egykopjafákkal történõ jelképes térhódításnak is tanúi lehetünk.Jó tudni, hogy a kopjafa vagy fejfa elsõsorban sírjel, és csak azutóbbi évtizedekben került ki a temetõkbõl a közterekre,emlékhelyekre, de akár templomokba is. Miközben ijesztõmértékben tûnnek el az erdõink, helyettük egyre több helyenkopjafa-erdõk nõnek ki a földbõl, s készíttetõik talán nem issejtik, hogy ezek nemcsak egyéni vagy kisközösségi egók meg-nyilvánulási formái, hanem tudat alatt egy nemzet sírjelei.

Miért kell ma Gábor Áron eresztevényi sírja mellé, a Har-gitára vagy a Nyerges-tetõre egyre több és több sírjelet állíta-ni? Nemzetünk sírgödrét ássuk és temetjük magunkat? Delesznek-e majd kopjafadoktorok, mint ma Háromszéken, akika mostanában állított emlékeket menteni fogják, vagy mireezek a cserefák elkorhadnak, már nem leszünk e tájakon?

Nekünk most nem kopjafákra, hanem bölcsõkre van szüksé-

günk! Január közepén egy névtelen adományozó jóvoltábólCsíkszentdomokoson a szentként tisztelt Márton Áron püspöknevét viselõ bölcsõ indul vándorútra, s ezen kívül még hárombölcsõt igényelt ez az életerõs felcsíki székely faluközösség.Milyen szép volna, ha kopjafa-erdõk helyett Árpád-házi szent-jeinkrõl, jelesebb erdélyi fejedelmeinkrõl, székely nagyjaink-ról elnevezett bölcsõk indulnának vándorútra Székelyföld- ésErdély-szerte! Mosolyogna a lelke a tíz gyermeket felneveltBenkõ József polihisztornak, vagy a gyermekeinek szellemi-erkölcsi Testamentumot hátrahagyó Elek apónak, hogy azerdõvidéki újszülöttek a róluk elnevezett bölcsõkben ringa-nak. A Tamási Áronról elnevezendõ bölcsõ akár a Bölcsõ ésbagoly mûvére is utalhatna. Nem tudhatjuk, hogy mikor éshová születik le közénk egy Márton Áron, egy Kõrösi CsomaSándor, egy Mikó Imre, egy Orbán Balázs, egy ZathureczkyEmília vagy egy Ignácz Rózsa. Miért kell az érettségi találko-zókon, a konfirmációs emlékünnepségek alkalmával vagy na-gyobb történelmi évfordulók idején kopjafákat állítani, ahe-lyett, hogy egy-egy kedvenc tanár emlékére bölcsõt készíttet-ne az osztály, és ezt a találkozó alkalmából vándorútra indíta-ná az adott településen, hiszen a bölcsõlakókból lesznek majda magyarul tanuló diákok, akik az iskoláink fennmaradásátbiztosítják. Így az 5-10 évenként megrendezett találkozókonnemcsak azt lehetne számba venni, hogy kivel mi történt éskik távoztak végleg külföldre vagy az élõk sorából, hanem aztis, hogy ez idõ alatt a bölcsõknek hány lakója volt.

Jövõre egy százéves évforduló kapcsán ne állítsunk egyetlenkopjafát és más emléket se! E helyett minden emlékezõközösség készíttessen –akár jeles kopjafa faragóinkkal — leg-alább egy, de inkább több vándorbölcsõt és indítsa útnak agyarapodásunk hitével. Ezt még ki lehet egészíteni települé-senként 100 gyümölcsfa vagy hidegebb tájakon más fafajtaültetésével, ahogyan tavaly a Gagy menti Szentábrahám unitá-rius lakói tették egyházuk fennállásának 450. évfordulóján. Abölcsõhöz hasonlóan a faültetés is az életet, a jövõbe vetetthitet és e tájakon való megmaradni akarásunkat hirdeti.

Mai helyzetünkben a hálaadáson túl csak ez lehet a vála-szunk önmagunknak és a világnak! A Kárpátia Együttes dalá-nak sorával zárva: „Legszebb magyar ellenállás a bõséges gyer-mekáldás.”

Sepsiszéki Nagy Balázs – Csinód, Úz-völgye, 2019. január 1.

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

Kopjafák helyett bölcsõket a nemzetnek!

Vándorbölcsõ és holt lelkekAkárhányszor rosszkedvû vagyok, a klasszikusokhoz for-

dulok felüdülés reményében. Így olvastam újra a homéro-szi eposz azon részletét, amelyben Odüsszeusz az alvilágholt lelkeivel találkozik. A legmegdöbbentõbb ezek közöttAkhilleusz, a görögök leghíresebb bajnoka, aki ilyen szava-kat intéz a kérdezõ volt harcostárshoz: „Csak ne dicsérd ahalált nékem soha, fényes Odüsszeusz. / Napszámban szíve-sebben túrnám másnak a földjét, / egy nyomorultét is, kirenem szállt gazdag örökség, / mint hogy az összes erõtlen holtfejedelme maradjak.”

A dúsgazdag, rettenthetetlen hõs földtúró parasztsorsotis vállalna, csak hogy éljen. Az ókori görög kultúra az életfelmagasztalása. Homérosznál a ház jeles hírû, a fekhely

szép, az olaj drága, a tenger fényes és szent a kenyérré õrö-lendõ búza. Ne csodálkozzunk, hiszen egy disznópásztor isisteni. Az emberi test – legyen az a legádázabb ellenségé is– tiszteletre méltó csoda. A pogány görögnek a lelkiismere-tébe volt írva a bibliai-salamoni megállapítás, miszerintértékesebb egy élõ eb az elpusztult oroszlánnál, és az élõk,nem a holtak dicsérik a Teremtõt.

Tragédia, hogy a jelenkori Európa megtagadja önnöngyökereit. Halloween-õrület, halálfejes pólókat viselõ fiata-lok, a posztmodern irodalom, amely újat alkotni képtelen,inkább a klasszikusok átértelmezésében, inkább kigúnyo-lásában kéjeleg, mindez az önpusztító lelki betegség lát-ható jelei. A magyar parlamentben a levitézlett ellenzéket

képviselõ asszonyoknak (?) a gyerekvállalási kormány-programról csupán a lótenyésztés jut eszükbe, egy nevesideológus szerint semmi baj, ha fogy a magyar, mert kinekvan kedve szaros pelenkákkal babrálni, egy másik hangos,szószóló hölgy pedig kidülledt szemekkel értetlenkedik:Európa muszlim lesz, na és?

A marosvásárhelyi nagy küzdelmek árán visszaszerzettkatolikus gimnáziumban nem indult hatodik osztály. Nema hivatal packázása miatt: nincs jelentkezõ.

Jelképes, hittevõ, tiszta forradalomnak tekintem a Sep-siszéki Nagy Balázs által elindított vándorbölcsõ-mozgal-mat, amelyrõl a Székely Hírmondó többször is beszámolt.A jövõ ugyanis nem tüntetések, nem politikusi szólamokáltal, hanem felelõs anyák és apák által ringatott bölcsõk-ben biztosítható. Székely Hírmondó

2019. március

EKOSZ–EMTE 27Értékeink

A kormány fontosfeladata a nemzeti

összetartozáserõsítése

– mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitiká-ért felelõs államtitkára január 6-án Bonyhádon, amadéfalvi veszedelem 255. évfordulója alkalmábólrendezett megemlékezésen

Potápi Árpád János a Tolna megyei település székely em-lékparkjában tartott megemlékezésen hozzátette: a kor-mány mindent megtesz annak érdekében, hogy aki megakarja tartani magyar identitását, az megtehesse, és min-denki meg tudjon maradni magyarnak.

„Mindent megteszünk annak érdekében is, hogy a székely-földi települések megvalósíthassák céljaikat” – fogalmazott,megemlítve, hogy a kormány közbenjárásának is köszönhe-tõen újították fel az 1764-es Siculicidium – székelyöldöklés– madéfalvi emlékmûvét, mellette pedig új kápolnát avat-tak. Elmondta: az évforduló alkalmából azokra az elüldö-zött székelyekre emlékeznek, akiknek egy része Buko-vinában öt települést hozott létre, és akiknek leszármazot-tait 1941-ben az Al-Duna mellé, majd 1945-ben Tolnába,Baranyába és Bács-Kiskun megye három községébe telepí-tették.

Mint felidézte, a bukovinai „kirajzások”, majd a letelepí-tések mindig a magyar kormány támogatásával történtek,1945-ben is az új magyar kormány sietett segítségére a nép-csoportnak. A folyamatot ellentmondások, atrocitásokkísérték, hiszen ez az akkor a kitelepített németek rovásáratörtént meg. „Az elmúlt évtizedek a sebeket már begyógyítot-ták, mi arra emlékezünk, hogy segítséget kaptunk ahhoz, hogynépcsoportunk hazára leljen ezen a tájon” – fogalmazott.

Molnos Lajos

Kolozsvári képeslap(Csoóri Sándornak, levél helyett)

Mit is írhatnék most,tisztelt Barátom!

Éppen zuhog az esõ Kolozsváron:füstöl a por, az asztal csattog,mint mikor kukorica pattog

a forró plattenen –Nincs ebben semmi rendhagyó.

A Béke téren béke van.E békének is foga van:

az a december felejtett rég-idõ.Az elsõ sortûz ahol elcsattant,

ma víg kufárok valutáznak.Koldusok lepik az utcát.

Mátyást, a régvolt igazságost,galambok lepik s galambpiszok –Nincs ebben semmi rendhagyó.

Mindenki marja. S van, aki bírja is.És van, aki öngyilkos lesz,

ha már a golyó akkor nem ölte meg.És van, aki egyszerûen csak meghal,

ahogy szokás –Nincs ebben semmi rendhagyó.

A Szamos szennyes, szürke s lagymatag.A Sétatéren kidöndül minduntalan

egy-egy százados gesztenyefa –Nincs ebben semmi rendhagyó.

Egyébként:

A Szent Mihály-templom még a helyén.A Mátyás-szobor még a helyén.

A Szamos, a Házsongárdi temetõés a Farkas utca is még a helyén.Lám, a nyár is még nyárára esik,

és Kolozsvár is még kolozsváron található.Akik maradtunk még, itthoni magyarok,

még mindig magyarok vagyunk,s kibírjuk ezt is –

Gondolom, ebben sincs semmi rendhagyó.

Gelu Pateanu1925–1995Gyalu, a közvetítõ

Interjú és dokumentumsorozatunkban mindenképphelye van Gelu Pateanunak (1925–1995), aki a létezõ szoci-alizmus, a fénykorszak legsötétebb éveiben is kiállt az erdé-lyi magyarok, a székelyek mellett, oly-annyira, hogy majd’ másfél évtizedenát Énlakán és Etéden élt, dolgozott,egészen 1990 tavaszáig, amikor –ugyancsak a magyarokért való kiállá-sa miatt – kénytelen volt távozni azországból. Élete utolsó éveit Magyar-országon, történetesen Budapestentöltötte, ahol továbbra is mûfordító-ként, a magyar–román kérdés szakér-tõjeként, illetve oktatóként mûködöttaz Eötvös Loránd Tudományegyete-men és a Miskolci Egyetemen.

Gondolkodtunk, hogy az emlékidé-zés formáját megtaláljuk, de most„elénk jött” egy kapcsolódó esemény.Dokumentumokat, személyes emléke-ket idézünk fel, illetve felhívjuk afigyelmet a 2018. június 3-án Etédentartott megemlékezésre, amelyen mi isrészt vettünk, és egy idevonatkozó to-vábbi írásban idézzük fel a jeles mû-fordító alakját, és a frissen megjelent két kötet ismertetésé-vel elhelyezzük a hálás, ám olykor feledékeny utókorban.Nem a Pantheonban, hanem itt, ebben a jelenben, aholvelünk továbbélhet.

Gyalu – ahogyan a Kányádi Sándor által adott becenevénszólítottuk – nemcsak civilként, állampolgárként élt közöt-tünk, hanem folyamatosan dolgozott, olyan fontos mûfordí-tásokat végzett, amelyek segíthetnék a román népet, hogyjobban megismerje a magyar kultúrát, amellyel gyakorlati-lag úgy él szimbiózisban immár évszázadok óta, hogy tisztá-ban van a kapcsolatok meglétével, de a hivatalos kánonsoha nem tette s ma sem teszi lehetõvé, hogy ezek a nyilván-való termékeny hatások felszínre kerüljenek, hogy beivód-janak a köz- és az egyéni tudatba. Mintegy hatvan munkát,köztük Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond,Németh László, Örkény István mûveit fordította, de számoserdélyi költõt és fontos eszmetörténeti, történelmi tanul-mányokat és dokumentumokat is.

Néha arról mesélt, hogy milyen hallatlan feladat volt szá-mára néhány alapmû átültetése. A Törökországi leveleketúgy fordította, hogy tulajdonképpen létrehozta azt a 18.századi román nyelvet, amelyen egy román ajkú MikesKelemen megírhatta volna ezeket a leveleket. Másik nagykedvence Arany János, az a költõ, akirõl máig azt tartjuk,azt tartják az irodalomtörténészek is, hogy a magyar nyelvegyik legjobb, legavatottabb ismerõje volt, aki ráadásul

kiváló formaérzékkel és türelemmel alkotott évtizedekenát, több mûfajban is oly maradandót, hogy e munkák képe-zik a magyar irodalom szerkezetének fõpilléreit, azokat azelemeket, amelyekre a késõbbi generációk során oly sokanépítkeztek és hagyatkoztak késõbbi nagyjaink közülKosztolányi Dezsõn, Babits Mihályon át Weöres Sándorig,Kovács András Ferencig, Lövétei Lázár Lászlóig. Gelu Pa-teanu tudatosan fordított, azzal a szándékkal, hogy hitele-sen és nagyot merítve mutathassa be nemzettársainak amagyar irodalom legjavát, s a mély hitelességhez vállalta a

magyar kultúrában valófolyamatos élést, sõt: úgyélt, hogy a kisebbségi sorsotis vállalta Erdély akkorimagyar és székely társadal-mában. Úgy határozta megönmagát, mint Kolozsvárbelvárosa egykor egyetlenõshonos román családjánaksarját a Pata utcából.

„Kétnyelvûségem forrásavalahol a gyermekkori tu-datra ébredésem pillanatá-tól számítható” – mondot-ta, amikor a magyar nyelvelsajátításának körülmé-nyeirõl faggattuk. – „Telje-sen természetes volt ez acsaládunkban. Édesapám,aki korábban a román nem-zeti eszme elkötelezettjevolt, 1919-tõl kezdõdõen

megcsömörlött attól a módszertõl, amellyel a ConsiliulDirigent átvette Erdély adminisztrálását; õ nem ilyen lovatakart, nem a Regát szemszögébõl képzelte el az egyesítést,hanem egy olyan országot szeretett volna, amelyben rendvan és egyetértés, a sokkal fejletlenebb Ó-Romániát szeret-te volna felhozni Erdély, a szétesett Osztrák–MagyarMonarchia szintjére. Kisgyerekkoromban kizárólag magya-rul beszéltünk a legszûkebb társaságunkban, magyar polgá-rok, urak, mûvészek látogatták a házunkat, a régi admi-nisztráció emberei, egykori magas rangú K. und. K. katona-tisztek, köztük román emberek is, akik kivétel nélkül a régirend, a Monarchia ódon fényének elkötelezett hívei voltak.Nyilvánvaló, hogy nagy hatással volt rám már ekkor amagyar nyelv, a magyar kultúra. És ez teljesen természetesis volt.”

SIMÓ MÁRTON (Háromszék, 2018. december 22. Részlet)

Gyalura mint a legjobb barátra, eszmetársra, kiváló szelle-miségû és nagy lelkületû Emberre emlékezik az EKOSZ is.Ott volt köztünk az elsõ idõktõl kezdve, részt vett és felszólaltgyûléseinken, segített eligazodni, világított. Lapunk akkoriszámaiban gyakran szerepelt írásaival, gondolataival. Hiány-pótló, emlékeztetõ a fenti írás, amit kötelességünk továbbadni olvasóinknak, akik az eredetihez esetleg nem jutottakhozzá. A mai napig itt él velünk, köztünk, szívünkben-lel-künkben. (K. P.)

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEIn memoriam

Dr. Tamás Attila1940. május 28. Galócás–2019. január 28., Pécs

.

Hát elmentél, mint minden halandó. Lezárt életed visszakö-szön és élni fog bennünk tovább… Búcsúzom tõled Attila, bará-taid, kollegáid, az EKOSZ és a Komlói Erdélyi Kör nevében is.Köszönjük életedet … mindent köszönünk....

A Maros-megyeiGalócáson született1940-ben, eszmélt amarosvásárhelyi refor-mátus gimnáziumban,szakmát és hivatásttanult a marosvásár-helyi orvosi egyetemen,kiváló szemész-szakor-vosként gyógyított 15évig Szászrégenben,majd 10 évet a maros-vásárhelyi szemészetiklinika fõorvosaként,ahova visszahívták,mert szükség volt ráazon a szinten is. Ésjött, aminek egy normális világban nem lett volna szabad jön-nie, Horea-Closca, Köröstárkány és Nagyenyed, megSzárazajta izzó parazsának újabb kori fellobanása-fellobban-tása, Marosvásárhely fekete márciusa, amikor barátjának,Sütõ Andrásnak kivert szemét élete kockáztatásával próbáltamenteni, és ami kíméletlenül kilökte õt és családját a szülõ-földrõl. Komló lett a befogadó közösség, éltetõ eleme és élte-tõ tevékenységének színhelye, tisztelõ, elismerõ és szeretõközege. Szörnyû csapásként kellett megélniük szeretett fiúkelvesztését, a gyógyíthatatlan, vérzõ sebet, melyet tovább kel-lett cipelnie drága Mártijával. Vigasz sugárzott rájuk lányu-kon és három szép unokájukon át, és – úgy éreztem – megta-lálták a végsõ vigaszt is, a teremtõ akaratát elfogadva.

Egy átlagember búcsúztatója ezzel akár le is zárulhatna.Nem úgy a Tamás Attiláé. Alighogy megérkezett az új hazá-ba, kovásza lett a komlói közéletnek a Komlói Erdélyi Körlétrehozásával, egy indoktrinált közösség páncélján ütött rést,maga mellé állította a város lakosainak nagy csoportját, kik-ben fogékonyság sarjadt az igazra, a testvéri érzésre, új színt,szemléletet, új materiális és szellemi értékeket, rendezvényeksorát és kiváló meghívottak plejádját tette le városa asztalára.Hihetetlen energiával, meggyõzõ erõvel, szép szóval, ha kel-lett, betonfalak döntögetésével teremtett külsõ és belsõ érté-keket, hozott létre egy pezsgõ szellemi-lelki központot. Helyikövetõi, barátai e lendület sodrásában viszik tovább a zászlót.

Ezek után természetes módon kapcsolódott be és hoztamagával körét az országos szervezetbe. Élmény volt azEKOSZ-ban minden megszólalása, iránymutató a szemlélete,hajtóerõ a dinamizmusa. És fájó hiányt jelentett, amikor akörülmények szorításában mind gyakrabban elmaradt. Mostmár végleg. Pótolhatatlanul.

Somerset Maugham ördög-sarkantyújának példázatamerül fel az ember képzetében Attila életét, elemi erejû ter-

mészetét, munkásságát szemlélve. Mert volt benne ugyan egykiváló intellektus vezérelte belsõ erõ, elsöprõ lendület, amihajtotta õt a mindennapokban, de közösségi teljesítményéhezmás is kellett. Ugyanis, annak a bizonyos ördögnek, a nemze-ti intoleranciának, kirekesztõ gyûlöletnek pusztító ereje,mérge, ami annyi, de annyi sorstársunk lelkét bénítja a mainapig és sorvasztja-porlasztja elnyomott közösségünket…benne eme sarkantyú éle az eredeti, Maugham-i értelembenvett teremtõ energiává, az egységes magyar nemzet és a szü-lõföld alázatos szolgálatának kötelességévé szublimálódott,és hajtotta õt éveken át elõre. Mígnem a fizikum, a gépezetelkopott és leállt. Az összeállt anyag szétporlad, fizikailényünk másik összetevõje, az összetartó energia szétoszlik akozmoszban, de létünk lényege, életünk céljának értelme ésmeghatározottsága – visszatér a meghatározóhoz, teremtõnk-höz. Mi, sorstársak, barátok, tudomásul véve a törvényt,siratjuk a távozót, tanulunk életpéldájából, és megyünktovább a magunk útján, az átlényegített sarkantyú nem múlószorításában.

Távozva szülõhazánkból, jaj, mennyien csókoltuk meg gon-dolatban a befogadó haza földjét. E föld most végleg, fizikai-lag is befogadja Attilát, majd sorra mindannyiunkat.Bocsánatot kérünk az erdélyi földtõl, hogy kiszakítottukmagunkat belõle, melyben a helyünk lenne, de vigasztal atudat, hogy számunkra a kettõ: egy. Fogadd be hát szeretetteltestét, Magyarország földje, és kegyelemmel lelkét, magyarokIstene.

Kövesdy PálElhangzott Pécsett, a gyászszertartáson.

Tamás Attila emlékéreA huszonötödik éves találkozónkon a rézplaketten a

következõ felirat állt: „Fugit irreparabile tempus, addperpetuam rhei memoriam”. * Akkor még nem gondoltunkbele, mennyire igaz ez a Vergilius-idézet. Késõbb kibõvítet-tük a szeretettel: „Szeressük egymást amíg lehet, mert a vissza-vonhatatlanul múló idõ rostáján kihull és emlékké válik éle-ted”. Sajnos ez a fránya idõ egyre több barátot rostál. MostTe estél ki rajta, Attila barátom, de bennem még mindigannak a hat évnek a képe él, amit együtt töltöttünk a bentla-kásban (itt kollegiumnak hívják.) Te barát voltál akkor, ami-kor nem lehetett tudni, ki az igaz barát, és ki a hatalmat szol-gáló. Te voltál az elsõ, aki ellent mert mondani a rendszertkiszolgáló bérenceknek, amikor jó ügyért kellett kiállni. Mégélénken élnek bennem azok az éjszakába nyúló beszélgeté-sek, amikor saját szabadságodat fenyegetõ kérdések merül-tek fel. De nem adtad fel elveidet, az igazért mindig kiálltál,és elérted, hogy az 1963-as évfolyam egy befogadó közösség-gé váljon. Közülünk senkit nem távolítottak el az egyetem-rõl, mert egy rendszerellenes viccet mondott, vagy nyugatiéletformát, zenét vagy fogyasztási cikket dicsért. Életútjaink1963 után elváltak, de személyes találkozásokban, telefon-beszélgetésekben benne maradt a hat év minden varázsa.Emléked és a tanárainktól kapott láng õrzése tovább vezetegyre kurtábbá váló életútunkon.

Perneki István

*Feltartóztathatatlanul rohan az idõ, örök emlékeztetõül.(A szerk.)

2019. március

EKOSZ–EMTE 29In memoriam

Örömmel fogadtam tudós nyelvészeink kitüntetéseit, azon-ban az örömöm nem határtalan, mert körülhatárolja a kétely.Kételkedem, hogy vajon amire értékes munkásságuk gyümöl-cse beérik, a nagyon felgyorsult nyelvromlás nem lesz-e márjavíthatatlan. A körítést az teszi kesernyéssé, hogy nem egyfelelõtlen tudatlanság – vagy egy nyegle kivagyiság – terméke,hanem pont azok okozzák, akiknek hivatásszerûen is jó pél-dával kellene, elöljárniuk anyanyelvünk tisztaságának megõr-zésében. Nevezetesen a televízió riporterei és a közélet úgy-nevezett értelmiségi képviselõi.

Hogy e gondolatok ne tûnjenek légbõl kapott kitalációk-nak, ebbõl a ,,köretbõl” kóstolónak pár falatot fölkínálok.Természetesen, mint általában a köret, ez is vegyes. Összete-võit nehéz különválasztani, ezért ezt csak megpróbálom, deáltalában úgy veszem, ahogy a ,,tálba” kerültek.

Elsõnek mindjárt a köszönésrõl, ahol a ki tudja miótai ,,jót”felváltja a ,,szép”. Eddig az emberek jó napot, jó estét kíván-tak egymásnak. Most szép napot, szép estét köszönnek. Nemtudom, hogy lehet egy minõségi jelzõt esztétikaira fölcserélni,holott mindenki tudja, hogy ami szép, nem biztos, hogy jó is.Például egy szép gyümölcs – vagy éppenséggel egy szép nõ is- lehet rossz is. Ha ezt valaki nem értené meg, annak nemkívánom, hogy egy tetszetõs, de rossz almába harapjon, de aztmég kevésbé, hogy egy szép csillagos estét a társa megcsalás-sal tegye kellemetlenné.

Az, hogy egyes meghonosodott idegen szavak eredetétvalaki nem tudja, az nem hiba, de helytelen használatuk márbaj. Például szervusz – servus humillimus, alázatos szolgája –helyett azt mondani, hogy szerbusz vagy szerusz Az is elgon-dolkoztató, hogy amikor a riporter szabadságra megy, elkö-szönéskor összecseréli az ,,akkorit” az ,,addigival”, mondván:két hét múlva jelentkezem, az addigi viszontlátásra (hát hol,ha elmegy?).

Mostanáig természetes és magától érthetõnek tudtam,hogy a kutya, a macska stb. másból is lehetnének, mint ami-bõl vannak. Ez természetesen vonatkozik arra a testi és szel-lemi lényre is, amit úgy hívnak, hogy ember. Eddig fel semerült, hogy ez másból is lehetne. Most azonban vannak,akik az „én is ember vagyok” helyett azt mondják, hogy én isemberbõl vagyok. Nem értem, hát lehetnének másból is,mondjuk disznóból!? Ezek volnának az emberdisznók? Igaz,hogy én eddig csak ,,disznó emberrel” találkoztam. De hát kitudja, mert vannak, akik, mint az állatokat ,,darabonként’’számolják, például, amikor úgy fogalmaznak, hogy „a baleset-ben három darab ember megsérült”.

Mostanáig még csodálkoztam, ha az emberre azt mondták,hogy ,,õ, ami’’. Mára azonban már annyira általánossá vált,hogy meg sem lepõdöm a helycserén, ugyanis eddig az álla-tokra mondták, hogy ,,ami’’, most viszont az emberre is eztalkalmazzák, az állatokból pedig ,,akik” lettek. Nem értem,az ember süllyedt ,,ami’’, az állatok meg emelkedtek volna az,,aki ’’ színvonalára? Ez lenne korunk fejlõdéstörvénye? Azavart fokozza, hogy egyesek már a tárgyakat is ,,aki’’ vonat-kozó névmással illetik. Az az épület, ,,aki” már romos állapot-ban van, mondják például. Ezek után azon sem csodálkozom,

csak nem értem, hogyan lehet nekem valamit odaadni, ami-kor itt vagyok s nem ott, hiszen ideadni kellene talán!

Nem a „vizes világbajnokság”, hanem saját bûvöletébenerõlködte ki az egyik riporter, hogy felvonulás miatt azAndrássy utat teljes folyamában lezárják. Kollégája úgy fogal-mazott, hogy a két város „viszonylatában” autóbuszjárat indul(olyan ez, mint a Pláne Kati hová mész? Sõt a patikába.)

A járókelõ legyen nagyon figyelmes, mert a járdák ,,csúsz-nak’’ (helyesen: csúszósak). Ez nem vicc, mert az utakat újab-ban nem hosszúságukban, hanem magasságukban mérik.Többször hallottam például, hogy találkozunk az operaházmagasságában. Hogy aztán ez az épület tetejét jelenti-e, énnem tudom, de aki ezt mondja, valószínûleg õ sem.Mindenképpen jó vigyázni, hogy onnan le ne szédüljön, a jár-dák meg ki ne csússzanak a lábai alól. Azt pedig már felfognisem tudom, hogy az egysíkú végtelen idõnek van ,,magassá-ga’’ is, amelyet órával mérnek: „nyolc óra magasságábantalálkozunk”. Hogy ez mit jelent? Talán órákat raknak egy-másra? Vagy a mutatók magasságáról van szó? De hát azmilyen magasság, ahol mindkét mutató a 6-os számon van?Ehelyett nem volna-e jobb azt mondani, hogy nyolc órakor,vagy nyolc óra körül?

Ha ez urizálás, akkor nem tudom mit jelent (tudniillik nemleírva, hanem kimondva!) ,,a szél erõssége 100 km/óra”. Hogylehet az erõt hosszmértékkel mérni? Vagy mit jelent az 50km/órás szél? – ilyen széles vagy ilyen hosszú? Mennyivelszebb és jobb volna azt mondani: az óránként 100 kilométe-res sebességgel fújó szél. Felületesség vagy tudatlanság aztmondani, hogy az állatokat termesztik s nem tenyésztik?

A felsoroltakról egy székely vicc jut eszembe: A faluvégénzászlót tartó oszlopot állítanak. A magasságát létrával próbál-ják megmérni, de nem sikerül. Látván ezt egy arra járó, azttanácsolja nekik, hogy eresszék le, és mérjék meg a hosszát.Erre az egyik okoskodó azt válaszolja, de minket a magassá-ga és nem a hossza érdekel.

Anyanyelvünk csodálatos sajátossága a tömörsége, hogyegyetlen szó egy egész gondolatot fejez ki. Ezért nagyon fur-csa, hogy vannak, akik a magától érthetõ szavakhoz magyará-zatot fûznek. Például fölösleges az „intézkednek” helyett aztmondani, hogy „intézkedést tesznek”, a „tárgyalnak” helyettúgy fogalmazni, hogy „tárgyalást folytatnak”. Csak megemlí-tem, hogy a már meghonosodott idegen szavak használata islegtöbbször elkerülhetõ lenne. Ha mondjuk az „applikál”helyett például az alkalmaz, a ráigazít, netán a csatlakoztatszavak valamelyikét használná, ugyanígy, ha prioritás helyettelsõbbséget mondana (pedig már olyan badarságot is hallot-tam, hogy ,,a prioritásnál is elsõbbséget kell kapjon’’).

Külön tálcán kínálok két olyan szó(alkotás)t, mely járvány-szerûen terjed: gyakorlatilag, igazándiból. Ezek már nemcsak a riporterek vagy az úgynevezett értelmiségiek (diplo-mások) táborában jöttek divatba, hanem már a közbeszédetis kezdik megfertõzni.

Mintha az életünket úgy ellepte volna a hazugság, hogymég a tényeket is külön meg kell erõsíteni ahhoz, hogy igaz-nak legyenek elfogadva. Azonban nem akárhogy, hanem egy

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEAnyanyelvünk

Kétellyel körített öröm

olyan szóval, amely eddig ismeretlen volt úgy, mint az azország vagy helység ,,igazándi”, ahonnan importálták. De hátez a jóváhagyási pecsét is csak akkor érvényes, ha a tények,,gyakorlatilag” történnek. Például: „gyakorlatilag igazándi-ból esik az esõ”, „a vakok gyakorlatilag igazándiból nem lát-nak”, a „balesetben egyiknek gyakorlatilag igazándiból eltö-rött a lába”, a „hazug gyakorlatilag igazándiból hazudik”, „azelõadás gyakorlatilag elmarad”, „a gyakorlat gyakorlatilagigazándiból elmarad”, „a halálnak is gyakorlatilag kell meg-történnie ahhoz, hogy igazándiból legyen”.

Mintha az elméletileg, amelyet gyakorlatilag kellene igazol-ni, nem is létezne. Minden egybõl gyakorlatilag történik. Arend megfordult, a szekér megkerülte a lovakat. Ha ez iga-zándiból így folytatódik, akkor a szekér gyakorlatilag szaka-dékban fog kikötni.

A tisztelet, a köszönet, a hála kifejezései a társadalmiegyüttélés leggyakoribb megnyilatkozásai, ezért nem rendel-tetésüknek megfelelõen használni õket - hiba. Elutasítandómegköszönni azt, ami káros (pl. a balesetnek köszönhetõenkét utasnak eltörött a lába, vagy a viharnak köszönhetõenösszeomlott a ház).

Az idegen nevek helytelen olvasása, kiejtése elnézhetõ,megbocsátható, de az nemcsak egy riportertõl, hanem mégegy köznapi embertõl is elvárható, hogy az anyanyelvén írottneveket helyesen ejtse és olvassa. Például Széchenyi Istvánnevét ne ’szécsényi’-nek, , hanem ’Szécsenyi”-nek ejtse.

Nem tudom, hogy szellemi, vagy fülbeli nagyothalló-e, akiazt mondja, hogy az elõadáson „sok emberek voltak”, a kas-télyban „sok rendezvények vannak”. A piacon „sok zöldségekvannak, amelyekért sok forintokkal” kell fizetni. Nem folyta-tom, mert nekem nem csak a tudatomat, a fülemet is sérti.

Nagy ,,tömegben esik az esõ” – mondja a riporter.Elképzelni sem tudom, hogy egy itt élõ – még akkor is, ha azanyanyelve nem magyar, de itt nõtt föl – a csapadékra vonat-

kozó mennyiségi szavainkat ne ismerné. Pl. szitál, szemerkél,csepereg, esik, zuhog, záporozik; vagy a víz szajzik (azaz hár-tyásodik, kásásodik, jéggé dermed).

Az elõbbiekkel egy iskolában jártak-e (lehet, hogy csakmellé), nem tudom, de a tudatlansági vagy urizálási megnyil-vánulásuk nagyon hasonló. Ahelyett, hogy azt kérdezné,milyen történéshez, esethez hívták a mentõt, azt kérdi:„milyen témában hívták a mentõt”. Ne tudná, hogy az élet-mentés az egy nagyon nehéz, nagy szakmai tudást igénylõegészségügyi tevékenység, és csak a probléma megoldásaután válhat beszédtémává?

Nem elhanyagolhatók – mert kellemetlenül nevetségesek –az úgynevezett félreérthetõ áthallások. Ilyenek például amagyar szürke marha(pörkölt), a miniszterasszony-nyal (tár-gyalt), szárazság van, de esõ nem várható (?), terrortámadásvárható (?), mi vagyunk az egyetlen állatkert (amelyben…)

Végezetül az eddigiek alapján elképzelt jövendõ sírfelirataés egy bõvített mondata:

Itt nyugszik Bodri kutyaAki meghalt tízesztendõs korábanMellette a gazdája, Ami elpusztult (értsd: megdöglött) bánatában.Vagy: a hodályban, akiben sok állatok voltak, igazándiból

belecsapott a villám. Ennek köszönhetõen az állatokkalegyütt két darab ember is gyakorlatilag elpusztult.

Nem azért fejezem be, mert a kínálat kifogyott, hanemmert úgy gondolom, hogy kóstolóból ennyi elég. Ha van, akitnem elégit ki, annak azt tanácsolom: üljön le a tévé elé,onnan kaphat annyi repetát, hogy még meg is csömörlik tõle.Mivel zárhatnám mással, mint azzal a mondással, amelyetilyen furcsa, zavaros, érthetetlen esetben a székely mondaniszokott: ,,A menet álljon meg, s a halott szálljon ki’’.

Dr. Toró Árpád

2019. március

EKOSZ–EMTE 31Anyanyelvünk

187 éves a Nemzeti Himnuszunk196 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Him-

nuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. ErkelFerenc jó húsz esztendõvel késõbb zenésítette meg.

Gyönyörû költõi mû e 64 sor. A tudós irodalomtörténé-szek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójábanmiért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

A németek például a Deutschland, Deutschland überalles, Über alles in der Welt kezdetû szöveget ma már neméneklik. A második világháború után – mondjuk így – agyõztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert eszöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenekfeletti, mindenek felett áll – az egész világon. MegmaradtHaydn gyönyörû zenéje és ma, az eredeti himnusz-versharmadik szakaszát éneklik a németek. – Bármily hihetet-len is, de csak 1991 óta. A Szovjetunió himnusza a sohanem létezõ szabadságot az emberiség legnagyobb pusztító-it, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostaniOroszországnak – mondjuk így, a jogutódnak – csupán 10esztendõs a himnusza. A franciáké, az úgynevezett LaMarseillaise – a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

A mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem

himnusza még a honszerzõ Árpádnak sem, az országépítõIV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra hal-mozó Mátyást sem dicsõíti. A mi Himnuszunk az évszázad-okon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mimegtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós mûvelõi tehátgyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Te-hát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten álddmeg a magyart! Tehát mindig az Isten segítségét, áldásátkértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehézéveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.

Magyarországot – viharos, ám gyönyörû történelmével,máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napigcsodált mûvészetével – a jövõ magyar generációjának kellátadnunk. Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupánmegõrzésre kaptuk elõdeinktõl. Magyarországot tehátmeg kell menteni!

Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,Nyújts feléje védõ kart tengerén kínjának,Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendõt,Megbûnhõdte már e népA múltat s jövendõt.

Két olyan könyv jelent meg erdélyi orvosoktól, amelyekesetében elmondhatjuk, hogy a magyar orvostörténelem kétrendkívül értékes munkával gazdagodott. Mindkét szerzõ:Dr. Nagy Lajos és Dr. Mátyus András is évtizedek óta publi-kálnak és hosszú kutató munka áll mögöttük, valamint nemis az elsõ könyvük ezek a kötetek. A két kötet szerkezete ésösszeállítása radikálisan különbözik egymástól.

Dr. Nagy Lajos sep-siszentgyörgyi orvos,Emlékezés orvosaink-ra Kaláka Könyvek,Hármas Alapítvány,Seps i szentgyörgy ,2017., 208. o. A köny-vet Kós Károly ter-vezte épületek fotóiillusztrálják.

Arra vállalkozott,hogy elsõsorban – aXX. században – asepsiszentgyörgyi kór-házban és a Kovásznamegyében dolgozó öt-venhat elhunyt orvos-ról készítsen nagyonalapos megemlékezé-seket. Az orvosokról írt megemlékezések egyúttal közvetettmódon a munkahelyükrõl is egy átfogó képet nyújtanak azérdeklõdõ olvasók számára. Ki kell hangsúlyoznunk, hogyazért nagyon alapos, „mert szinte mindnyájuknak kartársa,kortársa, személyes ismerõse voltam, és az általuk kezelt betege-imtõl is sok információt kaptam róluk”, amint írja, de ezentúlmenõen igyekezett az elhunyt orvosok családjaitól ésrokonaitól is a hézagos információkat kiegészíteni és ponto-sítani.

A családi környezetébõl származó hátrány Nagy Lajos ese-tében már orvostanhallgató korában jelentkezett, merthatodéves orvostanhallgatóként, két és fél évre – törvénysér-tõ módon és valós indokok nélkül – eltávolították aMarosvásárhelyi Orvosi Egyetemrõl. Most, amikor nyugdíjaséveit éli, örömmel látjuk, hogy egy életre szóló barátságotkötött nemcsak az orvosi tevékenységgel, hanem a publi-kálás eszköztárával is. Ezzel felvállalta a környezetében élt,de földi életpályájukat befejezõ orvoskollegák érdemeinekméltatását, emlékük fenntartását és megörökítését, az utó-kor arany-emlékkönyvében. Ezen életutak bemutatásaiszimbiózisban hozzák magukkal a XX. század társadalmikörnyezetének nagyléptékû „hol adok – hol kapok”, „holfent – hol lent” élethelyzeteit, és ily módon egyúttal hitelesképet adnak a sepsiszentgyörgyi kórház (Kovászna megye),osztályairól – a szakorvosaikról írt megemlékezéseken ke-resztül. Így vált Dr. Nagy Lajos kiváló Réty-i körzeti orvos-ból jelentõs erdélyi orvostörténész (eddig 10 könyve és többmint 200 szakcikke jelent meg).

Teljesen más szerkezetû munkát valósított meg a székely-

udvarhelyi Dr. Mátyus András: Az udvarhelyszéki gyó-gyászat története Kárpát Haza Könyvek. I. kötet (721 oldal),II. kötet (597. oldal). E könyv a Nemzetstratégiai Kuta-tóintézet támogatásával jelent meg (2016), és 2017. májusá-ban mutatták be elõször – telt ház elõtt – Székelyud-varhelyen.

Két kötetes, több mint 1400 oldalas könyvében Udvarhely-szék teljes egészségügyi vertikumát tálalja elénk a középkorierdélyi orvoslás kezdeteitõl napjainkig.

Ezt bizonyítják a könyv nagyobb fejezeteinek címei:Udvarhelyszék közegészségügye 1944-ig, Az udvarhelyszékigyógyszerészet története, Udvarhelyszék kiemelkedõ jelen-tõségû orvosai, Körzeti orvosi rendelõk, Erdõvidék köz-egészségügyi fejlõdése, Keresztúr fiúszék gyógyászatánaktörténete, A szentegyházi gyógyászat története, Statisztika ésnépesedés.

Egyetértünk Szász Jenõvel (a Nemzetstratégiai Kutató-intézet elnöke), aki méltatásában a következõket írja: „Haértelmezni szeretnénk azt a történészi meghatározást, miszerint»a nemzet nem más, mint közös kép a múltról és közös terv ajövõre«, akkor nem tévedünk nagyot azzal az állítással, hogymind nemzetünk, mind az egyes nemzeti közösségeink fennma-

radásában elengedhetet-len, hogy ne csupán ajövõt tervezzük közösen,s tegyünk is érte, hanema közös emlékezetbõlfakadó múltunkat, törté-nelmünket is ápoljuk.”E monumentális alko-tásban ezt teszi Dr. Má-tyus András, Erdélynekegy kis régiója eseté-ben, és úgy az idõ verti-kumában, mint az Ud-varhelyszék vonatkozá-sában, az egészség-ügyet, minden részleté-ben nagyon alaposan éspontosan körüljárva.Okvetlenül meg kell je-

gyeznünk, hogy Udvarhelyszék elnevezés egy XIX. századirégióra utal, mert napjainkban Erdélyben, sajnos, már Ud-varhely és környéke nem képez önálló területi egységetUdvarhelyszékként, hanem nagy része Hargita megyéheztartozik.

Dr. Mátyus András 43 évnyi orvosi munkáját és 26 évigtartó, a székelyudvarhelyi kórház igazgatói megbízatását alegnehezebb és a legkiismerhetetlenebb politikai erõvi-szonyok között végezte, a körzethez tartozó több mint száz-ezer ember egészségéért.

Mindkét orvostörténeti kötet példamutató munka abból aszempontból, hogy ehhez hasonló feldolgozásokat tartalma-zó könyvre lenne szükségünk, minden magyar megye egész-ségügyérõl – az idõnek (több száz esztendõ) teljes vertiku-mában. Prof. Dr. Vincze János

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Orvostörténet – felsõfokon

A Szent László Napok keretében dr. Kiss András kardiológuséletrajzi könyvsorozatának negyedik kötetét mutatták be a vár-ban. A könyvet Szilágyi Aladár ismertette.

A nagyváradiak bárhovakerülnek el, mindenütt megáll-ják helyüket – köszöntötteZatykó Gyula fõszervezõ a kö-tet szerzõjét és egyben a szép-számú közönséget. Dr. KissAndrás bár régóta nem élNagyváradon, de rendszeresenvisszatér a városba, hiszenVárad nem enged el – fogal-mazott. A naplóírás 2012-renyúlik vissza, amikor is a kételsõ kötet megjelent, majd2015-ben követte a harmadik simmár a negyedik kötet látottnapvilágot. Bár elsõsorban családjának szánta, a könyvsoro-zat nemcsak családtörténet, hanem kortörténeti írás, amely-ben reflektál az egységes magyar nemzet Kárpát-medencénbelüli és kívüli helyzetére, aktualitásokra is. Szilágyi Aladár

a vaskos kötetet ismertetve elmondta: a kötetben lélek van.Az alkotás napló lévén többsíkú, a család mellett, amely fon-tos szerepet foglal el, megjelenik a mûvészetek iránti fogé-konyság, kulturális érzékenység, a valós utazások leírásántúlmutatva akár szellemi utazásként is értelmezhetjük, olyanmûnek, amelyben a szerzõ nemcsak dokumentál, hanemszépírói tehetségét megmutatva lírai mozzanatokat is meg-örökít. A család kitûntetett szerepét mi sem bizonyítja job-ban, mint az, hogy a kötet hátlapján a dédunokáról készültkép szerepel. A szerzõ megjegyezte, hogy jó kapcsolat fûzteaz elhunyt Kányádi Sándorhoz, aki olvasta a sorozat harma-dik részét, a tõle kapott dicséret pedig sokat jelent számára.A költõre emlékezve Kiss András a könyvbemutatótKányádi Csendes pohárköszöntõ újév reggelén címû versé-vel zárta, ami a kötet végén is olvasható: „Szaporodjon ez azország/ Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,/ s ki honnan jött, soha,soha/ ne feledje./ Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,/ visszanem fognak a kátyúk...”

János Piroska

(Megjelent a nagyváradi Bihari Napló címû napilapban,2018. 06. 27-én.)

2019. március

EKOSZ–EMTE 33Könyvbemutató

Egy váradi orvos visszaemlékezései

Borbély Imre: Magyar nemzetépítés,Kárpátia Stúdió, Kõröstárkány – Kápolnásnyék, 2018

Apám halála óta fõ törekvésem, hogy szellemi örökségét hoz-záférhetõvé tegyem. Ezt szolgálja a blog, továbbá az a háromkönyv, ami ez idáig megjelent:

„Õr és úr” – Borbély Imrétõl búcsúznak barátai és harcos-társai

Borbély Imre: Magyar nemzetépítés (Nemzetstratégiaitanulmányok)

Harc a nemzet érdekében – Interjú Borbély Imrével, atemesvári mérnökkel és erdélyi politikussal Az interjútkészítette Tóth Károly Antal A szöveget gondozta és a doku-mentumokat válogatta Borbély Zsolt Attila.

Alább közöljük a könyvismertetõt.

A kötet Borbély Imre tudo-mányos igénnyel megírt tanul-mányait foglalja egybe. A kötetelõszavában Raffay Ernõ a kö-vetkezõket írja: „Borbély Imre aza magyar gondolkodó, aki egészéletében a szétdarabolt ma-gyarság összeillesztésén, vissza-építésén gondolkodott. S mivelhihetetlen sok ténynek volt az is-merõje, e történelmi tények okai-nak és következményeinek felfedé-se után azon kezdett gondolkod-ni, hogy mit lehetne és mit kel-lene tenni annak érdekében, hogy

a tíz részre szétdarabolt magyarság valamilyen módon újraegységes nemzet legyen. Képzettsége, fogalom-ismerete, nem-

zetközi látóköre arra tették Õt képessé, hogy ne csak átlás-sa nemzete valós, tényszerû helyzetét, hanem kiutakat ismutasson számára. Nagysága ebben áll: egy alávetett nem-zet számára az a legfontosabb, hogy legyenek stratégái, akikérdemben és megalapozottan mutatnak utat a kilátástalan-ság, bekerítettség, legyalázottság, beolvasztás, anyagi, szellemi

és lelki tönkretétel évtizedei alatt.”E munka a harmadik, kötet, melyemléket állít a jeles nemzetstraté-gának, akit 2017 elején ragadott ela halál. Az elsõ kötet, mely aHarc a nemzet érdekében címetviseli, egy életútinterjút tartalmaz,valamint politikai jellegû írásokat,melyekre hivatkozás történik akötet gerincét képezõ beszélgetés-ben, amit Tóth Károly Antallal, alegendás „Ellenpontok” szerkesz-

tõjével folytattak. A második, „Õr és úr” címmel megje-lent kötetben Borbély Imre barátaiés harcostársai emlékeznek a ma-gyar szabadságpolitika tántoríthatat-lan képviselõjére. A harmadik kötetazt hivatott igazolni, hogy mikéntlehet a társadalomtudomány esz-köztárát igénybe véve nemzetstraté-giai koncepciókat kidolgozni ésazokat a magyar nemzetegyesítésszolgálatába állítani.

B. Zs. A.

Erdély Nagyasszonyáról, Bethlen Katáról szólok, aki nemvolt fejedelemasszony, nem szerepelt a politikában, a nemze-ti hanyatlás szomorú korának volt gyermeke, amikor a repül-ni kész magyar szárnyakat megtépdeste a hosszú elnyomás,de mégis õ volt Erdélynek akkori nagyasszonyai között a leg-magasabban szárnyaló lélek.

Teste a fogarasi templom kertjében nyugszik, fölötte szür-ke kövön ez a felírat olvasható:

1. Teste e kõ alatt gróf Bethlen Katának,Lelke fent, kezében vagyon Jézusnak,Kiben hitt, s kit tartott megváltó urának, Magát alázatos hû szolgájának.

2. Atyafi szeretõ, kegyes, istenfélõ, Szegényt, iskolákat javával segítõ,Tiszta, szent élettel mások elõtt fénylõ, Véle mértékletesen, ártatlanul élõ

Bethlen Kata 1700-ban születettBonyhán. Apjának, az elõkelõ fõúrnakházában nevelkedett mély vallásosság-ban és a tudományok szeretetében. Eza két dolog, a vallásosság és a tudo-mány, mint legdrágább örökség lett akincse, el nem fogyó tõkéje késõbbi,szomorú napjaiban.

Az akkori szokás szerint házias eré-nyekben, háztartási, gazdasági ismeretekben is jártas volt azifjú lány, amikor megkérte gróf Haller László, akit nem sze-retett, de anyja kérésének engedve beleegyezett a jegyesség-be, majd a kézfogóba is. Így hát természetes, hogy házasságanem volt boldog, házasságának, a sok családi viszálynak férjekorai pestishalála véget vetett. Bethlen Kata kétévi házasságután özvegyen maradt két kisgyermekével

Pár év múlva azonban gróf Teleki Józsefnek, Fehér várme-gye fõispánjának lett a felesége. Benne meglelte igazi élet-társát, mert második férjével, mint két egymást megértõlélek, a nemzeti hanyatlás szomorú korában egymást támo-gatva, buzdítva állottak oda, ahol Erdély népéért tenni kel-lett valamit.

Teleki József a marosvásárhelyi kollégiumnak volt fõgond-noka és bõkezû pártfogója, támogatója, Bethlen Kata pedigenyedi diákkorától kezdve segítette a híres Bod Pétert, akikésõbb hat éven át udvari papja is volt, aki az õ biztatásáraés anyagi támogatásával adta ki nevezetes mûvét, a MagyarAthénás-t. De õ maga is vallásos elmélkedéseket, imaköny-veket írt, és megírta önéletrajzát. Mert élete tele volt bánat-tal, csalódásokkal. Elsõ házasságából született gyermekeit aHaller-család elvette tõle. Hiába volt kétségbeesett tiltako-zása, második férje erélyes közbelépése, katonai hatalommalelvették és Bécsbe vitték gyermekeit. Leányát annyira ellenenevelték, hogy az még vádaskodott is ellene. Vérzõ szívétfolytonos bánatok érték azzal, hogy második házasságábólszületett gyermekei egyre-másra haltak meg. Aztán jött alegnagyobb csapás: 1732-ben meghalt férje, Teleki József, a

derék, nemes lelkû ember és jó férj, s így maradt árván ÁrvaBethlen Kata, aki saját magának adta ez új nevet naplójában,ahol azt írja: árva vagyok, mert elhagytak élõk és holtak. Denem hagyta el õt a tudományok szeretete és a hit. Az elõbbiösztönözte arra, hogy gyûjtse, egyre gyûjtse a könyveket,melyekkel halála után az enyedi Bethlen Kollégium gazda-godott, de sajnos, a kultúra örök kárára e könyvtár 1849-bena román lángok martaléka lett.

Az akkoriban ugyancsak elmaradott nõnevelésre is nagygondot fordított. Nyilvános leányiskolák még nem voltak, alányok nem tanulhattak. Ezért Bethlen Kata udvarába gyûj-tötte a környék lányait, s azokat ott nevelte, házias erények-ben, vallásosságban, szerénységben. Együtt olvasták a bibli-át, énekelték a zsoltárokat, dolgoztak a háztatásban, fontak,szõttek, hímeztek, ápolták a betegeket.

Egy idõben a környék papleányait gyûjtötte össze, és soká-ig fennmaradt emléke a papleányok nevelõintézetének.Önzõ rokonai sok anyagi javától megfosztották, de boldogvolt akkor is, hogy maradt még annyi, amivel jót tehetett. Azegyházak, iskolák anyagi támogatásán kívül segítette a kör-nyék szegényeit is. Sokat foglalkozott orvosi tanulmányok-kal, szegényeit õ maga gyógyította, különösen sikerrel kezel-te a szembetegeket, s meg tudta gyógyítani a hályogot.

Vallásos lelke örömet talált abban, hogy kedves templomátterítõkkel látta el, õ maga varrta, hímezte azokat, s mintmondta, belevarrta, belehímezte lelkének fájó gondolatait.

Munkás élete kevés világi öröm közt folyt le, de annálmélyebb volt lelki élete, mellyel példát mutatott korának, sõta jövõ nemzedéknek is.

Egykori udvari papja, Bod Péter a ravatala mellett tartottbeszédében tiszta, fényes drága bíbornak nevezte õt.

Sírja magányosan áll a templomkertben. Porló teste csakegy kis helyet foglal el Erdély földjébõl, de a fennkölt lélekegész Erdély fölött lebeg. Hisszük, hogy a mai napig áldástimádkozik ránk.

Gálfalvi Gábor, ny. ig.tanító, Alsóboldogfalva

NosztalgiaNéha még visszatérnek a múltnak képei, - már csak elmosódott színeket látok, -agyam a színpompát csak oda képzeli.Szeretném még egyszer körüljárnia hargitai erdõnek minden reves fáját,megnézni kíváncsi szemekkel, vadgalamb fészkébe lopott kakukktojását,vajon ott van-e most is az odú, melybe belefészkelt egy mókuscsalád?Volna-e annyi bátorságom, csupasz kézzel megfogni fürge lakóját?

Talán azóta minden elkorhadt, mint a világ:a tölgyfalevél s a tenger mezei virág?Nincs ott már semmi, lassan ködbe vész a múlt, csak az öreg vadász emlékeiben él tovább, – akár egy mesében – mint örök forrású kút.

G. G.

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEVilágító múlt

Magyarok Nagyasszonya

...Átolvastam fenti számukat és közölném ehhez kapcso-lódó gondolataimat, remélvén, hogy nem terhelem megÖnt mindezzel.

• Gyárfás András – 8. oldal: „...hogy nekem nincs hazám”. Ez egy súlyos alapkérdés,

valószínûleg minden emigráns számára. Én is, ki 38 éveélek itt Németországban, átéltem és hosszasan szenvedtememiatt, mivel Németországot hazámnak soha nem érezhe-tem, itt mindig kívülálló maradok. De kívülállónak, hazát-lannak lenni nap mint nap nagy teher, kevesen bírják ki, so-kan beadják derekukat. Magyarként megmaradni és mégisitt tovább élni nagy feladat, amit vállalni, akarni kell.Mindaddig, amíg néhány éve a Jóisten egy Márai (aki magais emigráns volt ) idézettel megsegített, mely következõ-képpen hangzik: „A külföldre szakadt magyar hazája amagyar nyelv”. Ez mentette meg lelkemet a keserûségtõl,magyar nyelvû olvasmányaimba menekülve. Mindezt ki-egészíti még egy Kányádi idézet: „az ember addig magyar,ameddig magyarul beszél”. Mivel lapjuk az erdélyi emigrán-sok folyóirata is, akár mottónak is kitehetnék fedõlapjukra,mindenkinek segítve. Nekem nagyon segített.

A fentiekhez szorosan kapcsolódik még a hazatemetke-zés kérdése is. Mi ezt feleségemmel, ki már odahaza nyug-szik a házsongárdi családi sírunkban, kb. 20 évvel ezelõttbeszéltük meg és határoztuk el. A gondolat akkor korainaktûnt, teljesen váratlanul jelentkezett. A temetéskor tudtammeg aztán a Farkas-utcai lelkipásztortól, hogy ez mennyireérvényes és általánosan elterjedt kívánság az emigrációban:azt mondta, hogy egy kriptájuk teljesen tele van temetésreváró, hazaküldött urnákkal, a világ minden tájáról, Új-Zélandtól Amerikáig.

Nem idegen, hanem a hazai földben nyugodni, hazatérnia sok évtizedes hányódtatás után – szép, megnyugtató érzéséletünk végén.

• „Mivé lettél anyám nyelve” – 48. oldalAki idekint a magyar TV szörnyû mûsorait nézni kényte-

len (quiz-orgia), az nap, mint nap szembesül nyelvünk tel-jes lezüllesztésével. Itt nem is az anglicizmusokról beszél-nék elsõsorban, hanem olyan elemi kérdésrõl, mint pl. azikes igék helytelen használata. Általánosan elterjedt az ottszereplõk körében, és valósággal kínozza fülemet. És nefeledjük: az ott szereplõk a magyar elitet jelentik, mi lehetakkor a köznép köreiben! Ez szerintem egy egyszerû isko-la-csõd, a nemolvasás, a tanárok hanyagsága és a digi-primitivitás következménye.

Egy másik apróság, ami miatt különösen szenvedek, ésamirõl már azt kell hinnem, hogy „magyarországi” sajátos-ság: az „esik a hó”. Nálunk Erdélyben ez így volt: „esik azesõ és hull a hó”. A hó nem tud esni! Éppen ezek az apró-ságok jelentik nyelvünk hallatlanul árnyalt gazdagságát, és

mindezt hanyagságból agyoncsapni bûn, ráadásul napontahallani.

(Furcsa módon a 60. oldalon közölt versben is mindkettõelõfordul, mégpedig együtt. Nem vártam volna írónõjétõl.)

• Neparáczki Endre – 21. oldalÉvtizedek óta szenvedélyes érdeklõdéssel foglalkozom

történelmünk, nemzetünk, a honfoglalás kérdéseivel, ezértazonnal megkerestem a világhálón N. E. doktori értekezé-sét. Ez a kb. 70 oldal hallatlan élmény volt számomra, mertegyszerre megvilágította számos olvasmányom nyitott kér-déseit. Köszönetem érte Önöknek.

Az elsõ pillanatban hihetetlennek tûnik, pedig mennyirelogikus: a magyar a hun és gót (germán ) keveréke. Mindenkiemlékszik a catalaunumi csatában a „vizigótok és osztro-gótok” (nyugati és keleti gótok=germánok) szembeállítá-sára. Hogy a keleti gótok egy része, akik évszázadokig ahunok oldalán harcoltak, mivel hódoltjaik voltak, velükkeveredve visszaszorult a turáni sztyeppére, valóban elkép-zelhetõ. Ezt mutatják a génanalízisek – egzakt matematika–, és nem MTA-mese-mese-meskete.

És így végre megfejthettem magam számára az örökösrejtélyt: hogyan tudtuk mi magyarok ezt a sok kitûnõ németeredetû nagyszerû magyar hazafit, írót, mûvészt asszimilál-ni, kik legnagyobbjaink lettek, soruk végeláthatatlan. Afenti keveredés ennek a magyarázata.

A nevezett értekezés 65–69. oldalán összefoglaltak végle-gesen leszámolnak a MTA által kõkeményen diktált habs-burgi finn–ugor kitalációval, és többszörösen igazolják azállandóan megkérdõjelezett magyar krónikáinkat. Így aláncolat – számomra legalábbis – elég világosan összeállt:déli áramlás a Kárpát-medence (Km) felé, a vincai õskultú-ra (melyet már nyugaton is elismernek, lásd Haarmann), azott megtelepedõ Km-i õslakosság, õsnyelv évezredes jelen-léte, a négyirányú kiáramlás onnan É-K irányába a turánisztyeppére (Grover S. Krantz elmélete), a hun birodalom(mely onnan az elsõ haza-visszaáramlás ) és utána a kelet-re visszaszorult csoport, Árpádéké másodszorra.

És e kettõ közé van jelenleg beiktatva a „300 éves törté-nelemszámítás-hamisítás” (Illig), folytonosságunkat a Km-ben megszakítandó.

Mikor fogja végre valaki Magyarországon felvállalni a fe-lelõsséget az MTA történelemhamisításának felszámolásá-ra, mely mai napig akadályozza a nemzettudat kialakításátiskoláinkban? (Lásd a kiskorú tüntetõket az utcán!) AHabsburg-birodalom egy évszázada halott, és Budapestenmég mindig az ö kitalációikat hirdetik!

Nem tehetne-e lapjuk egy elsõ lépést egy átfogó MTA-ellenes országos tiltakozó szövetség létrehozására?

Tisztelettel: Dipl.-Ing. Nagy László, Bajorország

2019. március

EKOSZ–EMTE 35Reflexió

Hozzászólás az Átalvetõ 108.,2018. decemberi lapszámához

Minden józan ember elborzadva látja, hogy mik történnek!Frontális támadásba kezdett a nem is olyan régen, az áprilisiparlamenti választásokon súlyos kudarcot elszenvedett ellen-zék, együtt a négy párt – MSzP, Demokratikus Koalíció,Jobbik és LMP s és a velük szövetkezõ kisebb pártok – a sza-vazatoknak még egyharmadát sem tudták együtt megszerez-ni. Most kaptak egy „kifele” is mutatós indokot, hogy amagyar országgyûlés módosította a munka törvénykönyvét,abba belefoglalva a túlórázáshoz való jogot – inkább ezt,mint kaput nyitni a beáramló migrációnak, s ezzel „oldanimeg” a munkaerõhiány kényszerû kérdését. Ezt a törvénytkiáltotta ki a lesben álló, alkalmat váró ellenzék „rabszolgatörvénynek”, s elérkezettnek látta az idõt, a pillanatot arra,hogy – jól bevált, és már ezerszer kipróbált módszerrel – amagyar dolgozók védelmében cselekedjék. És cselekszik is!

Célirányosan, határozott agresszívitással, durvasággal,nem rettenve vissza a szélsõséges eszközöktõl: útlezárás,rombolás, gyújtogatás, értékek pusztítása, Kossuth szobrá-nak meggyalázása, az ország karácsonyfájának – szeretet?minek? – megtámadása, felgyújtása, kõvel dobálás, korláto-kon való átmászás, a televízió székházának megrohamozása,folyosók „elfekvése”, és sorolhatnánk tovább. Még csak egyvan hátra, a fegyverhasználat – nyilván orvlövészek segítségé-vel, akik õket – és nem a hatalom védelmezõit – fogják célbavenni, hogy még nagyobb legyen a csinbumm, s a bizonyságaannak, hogy a hatalom gyilkos hatalom, és a nép ellensége!És így tovább, és így tovább! A lehetõséged szinte határtalan,ha ott van mögötted egy jól megszervezett háttérerõ.

A módszereik hát ismeretesek, ismeretesek már a Bastillelerombolása, majd a Téli Palota megrohamozása, és legfris-sebben: a Majdan téri események óta. A módszereik és a jel-szavaik is. Hogy Szabadság és Egyenlõség! Népakarat! Hogyugye õk képviselik a népakaratot. Õk, a milliomos erõ zsoldo-sai a népet védik! Dehogy érdekli õket a „rabszolgatörvény”,annak igazsága, a „dolgozó nép” érdeke, a való igazság, vagysûrítve: a Haza, a hazájuk. Fizetett zsoldosok õk, egy hata-lomra, világ fölötti uralomra törõ aljerõ zsoldosai. Hatalmaspénzek állnak mögöttük „eszméik” igazolására, s tudják,hogy bátrak lehetnek, mert mögöttük a törvény védelme,minden, amit a világ vagy a mögé bújt álvilág a „demokrácia”jegyében a maga érdekében kiharcolt, jog a tüntetéshez, avélemény-nyilvánításhoz, mert õk az elnyomottak érdekeitvédik, képviselik. Mint Lenin és Sztálin tették annak idején,vagy mint Kun Béla és Szamuely Tibor tették, amikor „ölje-tek, gyilkoljatok” jelszavaikat kiabálták, és gátlástalanulöltek, gyilkoltak maguk is!. Mert õk a proletariátus, a Nép!Az annyit emlegetett Dolgozók! S valójában: a világhatalom-ra törõ gyilkos erõ, mely nem ismer fékeket, nem ismer, nemválogat az eszközök között, mert azokat – régi mondás – szen-tesíti a cél.

Mi lesz hát ennek az ingyencirkusznak, ennek azoperettlázadásnak a vége? Tudva azt, hogy az Erõ elszánt! Éshogy az az Erõ Nagy Erõ! Céljai között ott van aVilágkormány, az Egész világ fölötti uralom megszerzésénekálma is! S az is – már 1871-ben megénekelték – hogy A múl-tat végképp eltörölni, (az emberi értékek csodálatos tárházát

megteremtõ múltat), és hogy nemzetközivé válik holnapra avilág (azaz felszámolni a nemzeteket, megsemmisíteni a közelnegyven nemzet Európája civilizációját, azt elpusztítani agyökerek kitépésével)

Ezért kell a mai Magyarországon is a „rabszolgatörvény”ellen lázadozni, rombolni, pusztítani. A harc tehát az emberi-ség elleni, a civilizáció, a keresztény kultúra és a népek elleniharc része! S amikor ez folyik, joggal teszi fel az ember a kér-dést: mi lesz ennek a vége?

A pillanatnyi és konkrét Helyzetben csak egyetlen védeke-zési lehetõség van. A tisztánlátás, a nemzet tisztánlátása.Nem bedõlni a hazugságoknak, tisztán, világosan látni a Lá-zadó Csürhe arcát és hihetetlen aljasságát. Petõfi szavaivalvalóra váltani azt, hogy: Hatalmas kezdesz lenni végre nép! Anemzet józansága állíthatja vissza az óhajtott rendet.

Ott – Magyarországon -, s itt, a többi ébredõ nemzet szerteEurópában és a nagyvilágban. A szeretet közelgõ ünnepénekaz elõestéjén vagy azután.

Gazda József, 2018 decemberében

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEReflexió

A magyarországi események margójára

Reflexió decemberilapszámunk szerkesztõi

bevezetõjére (2. o.)Megkaptam az Átalvetõt – köszönöm! Igen, „ami

velünk történt száz éve, az csak egy beteg, sátán uralta világ-ban volt lehetséges, ezért a nagy egész gyógyulása a migyógyulásunkat is el kell, hogy hozza. Így válik a »magyarkérdés« a világfolyamatok lakmuszpapírjává. Mit mond-jak, tökéletes diagnózis. Kor- és kórisme. Megfigyeltem,hogy a mindig kíváncsi, nyitott, fogékony, ugyanakkormindig látszani, kitûnni akaró magyarokon próbálják ki,mint valami állatorvosi lovon, az összes fellelhetõ doktrí-nát, anti-doktrínát, eszement és eszesejött, intellektuális-ra szagosított kotyvalékokat, szürreális képzelgéseket,satöbbi.

Már O. Spengler is megmondta, megindokolta, meg-magyarázta, hogy a Nyugat - BETEG! S nem az I. világ-háború elvesztése utáni Németország ösztönözte ennekkimondását, hiszen a világháború elõtt írta le ezt Speng-ler (és továbbmondta ezt Patrick Buchanan pár éve Anyugat halála c. fekete eposzában.) Ettõl igazán hitelesés kegyetlenül elgondolkodtató. Beteg, torzult és az egy-oldalú, kötelességek nélküli szabadságból burjánzó izék,micsodák, hogyishíjjákok hálójában kínlódunk.

De minek is fecsegjek tovább? Nem vagyok pesszimis-ta, temetõalapítási hangulatom sincs, csak azt sajnálom,hogy amit a Nyugat elszívott, elvett tõlünk - térben, idõ-ben és lélekben – nem lesz, aki megadja. Elnézést. Min-den jót!

Szabó István – Sarkad

2019. március

EKOSZ–EMTE 37Reflexió

Elmaradt mise? Elkeserítõ témájú beszélgetést folytattam Csíkszeredában

Petres Kálmánnal, a Csíkszéki Huszár Egyesület elnökével. Abeszélgetés témája a Székely Hadosztály csíksomlyói emlékmisé-jén történt megalázó árulás volt…

– Mi történt, vagy mi nem történt a szentmise alatt? – kérdez-tem Petres Kálmán elnök urat.

– Azzal kezdeném, hogy Krisztuskirály vasárnapjára esettaz a szentmise, amelyen a Székely Hadosztályra emlékez-tünk – volna, a Huszár Egyesülettel, Õexcellenciája a magyarkonzul úrral, a megyei és a városi vezetõkkel együtt.Felkértük Urbán Erik templomigazgató atyát, hogy a szent-misében emlékezzen meg arról a Hadosztályról, amelynektagjaként Márton Áron is harcolt Erdély megmentéséért.Azt is kértük Erik atyától, hogy a szentmise végén hívja fel ahívek közösségét, hogy koszorúzzuk meg együtt a somlyóiemlékmûvet. Az atya megígérte, azonban sem a szentmisé-ben, sem utána nem ejtett szót ennek a hõs székely különít-ménynek a létérõl, az ünnepségrõl és a koszorúzásról, amely-re elvártuk volna a somlyói ferences atyákat is, akiknek azelõdeiért sokat tett a Székely Hadosztály.

– Nem kérdezték meg, miért volt e „feledékenység”?– De, megkérdeztük. Ám ez is olyan fájdalmas és elkeserí-

tõ, hogy nem is beszélek róla szívesen...– Kérem, mondja el!– A ferencesek részvétele nélkül lezajlott koszorúzás után,

15 huszártársammal visszamentünk a kolostorba, hogy meg-kérdezzük Erik atyát, miért nem tartotta be a szavát, s miérttagadta meg a hõsöktõl – megállapodásunk ellenére – azegyházi áldást, imádságot ésmegemlékezést, hiszen jobbáraegykori katolikus székely legényekrõl, hõsökrõl, hõsi halot-takról van szó. A portás testvér azt mondta, hogy Erik atyaüzeni, kérjünk más idõpontot, mert most nem ér rá. No, errefelmérgelõdtem, s visszaüzentem az atyának, hogy ha öt per-cen belül nem hajlandó velünk szóba állni, akkor holnap azújságból és a rádióból megtudhatja a kérdéseinket... Jött ismindjárt. S mi kérdeztünk is három dolgot: – Miért nememlítette meg ígérete ellenére a Székely Hadosztályt a szent-misében? Válasza az volt: – A hívek nem akarnak politikát atemplomban… Nem értettem a választ, hiszen a magyar tör-ténelmi hõsökrõl való megemlékezés nem politika, s nekik iskijár, hogy a hõsi halottakért a Csíksomlyói Segítõ SzûzMária lábánál imádkozzunk. Egy magyar zarándokhelyen,amit a Székely Hadosztály is védett, s védte általában a papo-kat, híveket, templomokat... nem politika a megemlékezés,kivált, hogy maga Márton Áron püspök úr is szolgált ebbena hadosztályban még teológiai tanulmányait megelõzõen...Urbán Erik atya erre úgy reagált, hogy: – „az akkor volt”.Végül arra szerettünk volna választ kapni: – miért nem hir-dette ki, miszerint a szentmise után a magyar konzuli ésmegyei, városi vezetõk tisztelgõ jelenlétével koszorúzás lesz?– Ez az én felelõsségem – volt a válasz.

– Mit gondol, miért lehet ez a magatartás azok részérõl, akikmindig megtartó erõnek számítottak a székelység körében?Vajon Nagy Tarzíciusz atya vagy a régi nagy ferences elõdök ismegtagadták volna a magyar múltról való megemlékezést? –kérdeztem az elnököt.

– Nem hiszem. Ma valami változik az egyházban, és eznagy baj. Úgy látszik új szelek fújnak Somlyón is, ahová avilág magyarsága mindig bizalommal jött… s eddig mi isúgy…

*A beszélgetés után eltûnõdtem: megtagadhatja-e népét,

népe hõseit, nemzete kiválóságait és múltját a somlyói feren-ces pap? Nem! S ha mulaszt, hazudhatja-e, hogy nem ér rá, sbujkálhat-e a kolostor hét lakattal zárt biztonságában? Jelle-mes dolog-e, hogy csak a sajtó és a rádió említésére jelenikmeg tisztázni (?) a helyzetet? Nem!

Most látom annak a mondatnak az igazságát, amit másfélévtizede hallottam – még Esztelneken – a már említett néhaiTarzíciusz atyától egyik beszélgetésünk során: – „Meglátodfiam, ha a Magyarországon nevelt fiatalok átveszik a rend veze-tését, itt megszûnik a régi erdélyi ferences hagyomány. Szépenlassan beolvadunk. Közéjük… S majd együtt mennek ki az or-todoxokkal a Nyeregbe... mert ez is az ökumenizmus és a romá-nosítás útja. Hidd el, az a cél”…

És, lassan-lassan valóban ott tartunk. Hiszen, ha a magyarhõsöket – Márton Áronnal egyetemben – egy somlyói feren-ces barát megtagadja, s nem büszke nemzete múltjára, akkorIsten a tudója annak, mi jöhet még… Szívesebben hallottamvolna Petres Kálmántól, hogy lám, milyen szép beszéddeltisztelgett a somlyói templomigazgató a Székely Hadosztálymegalakulásának 100. évfordulójára megtartott emlékmi-sén…Remélem azért, hogy nem tette el a méltató szavakategy héttel késõbbre, december 1-re… egy másik centenári-umra… Stoffán György

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEFricska

Levél a Duna-deltábólMegint csak azzal kezdem, hogy nem vagyok ez, vagy amaz.

Próbálok gondolkodó ember lenni és az információkat leszûr-ni, hogy megérthessem világomat. Ime pár gondolat a pis-pekúr álláspontja kapcsán, csak Neked, kizárólag magánhasz-nálatra*. Még kisûl, hogy xenofób vagyok, meg álszent kálvi-nista, hithû ortodox feleséggel, de ha ezek nem is, legalábbszekubérenc és pedofil.

Nos, miért nyer az iszlám? Mert kapósabb a másvilága, mintnekünk. Mi majd unatkozni térünk meg Ábrahám kebelébe,õk pedig 40 örökifjú huri társaságába, a Tubafa alá, ahol aZemzem vize buzog, amely édesebb a méznél, stb.

Mert nekik könnyebb odajutni, elég meggyilkolni egy ke-resztyént, vagy meggyilkoltatni általa, itt nincs rizikó, a Para-dicsom biztosítva van az igazhivõk számára.

Mert nem kell nekik megakatedrális 30 mázsás haranggal,rajta a pátriárka képével, csak a kis imaszõnyegre kell leborul-ni Mekka fele és Allah megtalálja gyermekeit.

Mert mi nyugatiak már olyan fölvilágosultak vagyunk, hogynem kell nekünk babonaság, ha már az õsök megépítették atemplomot és az nem jó semmire, szegények otthonának, öre-

gek házának stb., legalább el lehet adni mecsetnek. Mert minyugatiak már olyan demokratikusak vagyunk, hogy be-fogadjuk õket a multikultúra és emberiesség jegyében, õkpedig csak három formában képzelik el a gyaurokkal való vi-szonyt: áttériteni, ha nem megy, kiírtani, legjobb esetben va-zallussá tenni.

Mert nekünk nem kell gyerek, csak nyûg és felelõsség, amuszlimnak pedig Allah áldása.

Mert mi nem szeretünk kemény munkát végezni, jöjjön csaka muszlim, õ majd szépen dolgozik, asszimilálódik, beolvad,pedig nem, mi kell majd hasonuljunk hozzá.

Mert mi okosak vagyunk, de õk ravaszak, ez egy más gon-dolkodási dimenzió, amiben alulmaradunk.

Mert szellemi vezetõik nem törekednek okvetlenül a félkilósaranykereszt, aranyos miseruha után, hanem vezérkoskéntvezetik nyájukat a hitetlen világ ellen.

És végül, egy döntõ érv: az iszlámból nincs kitérés, ezért abüntetés a halál.

És még lehetne folytatni, de nem érdemes, irány Euarábia,ahova kimosott agyú politikusaink vezetnek.

Most ennyit, barátsággal. Kiss J. Botond

* Mindemellett, kérésemre, hozzájárult a közléshez. (K. P.)

Nem is értem, miért nem akartak ünnepelni a romániai ma-gyarok december elsején, amikor õseiknek olyan óriási szeren-cséjük volt, hogy az elsõ világháború után Romániához kerül-hettek. Egy hatalmas és erõs ország lakóivá válhattak, amely anagy háború után több mint háromszor nagyobb lett, mint a ma-radék Magyarország. A legjobb lett volna, ha akkor mindazok,akik nem menekültek el, rögtön románokká válnak. Le-származottaik sokkal büszkébbek lehetnének, és önfeledtebbenünnepelhetnének, mint azok, akik még most is nemzeti színû féltéglával verik mellüket, miszerint õk erdélyi vagy romániaimagyarok, netán éppenséggel székelyek volnának. Mert ugye-bár ezek a maradék magyarok csak azzal tudnak dicsekedni,hogy ezer éve élnek itt, Erdélyben, míg a románok sokkal több,mint kétezer esztendeje, amirõl csak azért nincsenek írásos fel-jegyzések, mert akkor még nem találták volt fel a papírt a kína-iak. (És a papirusz elõállításához szükséges nád nem termettvidékünkön.) Aztán a románok büszkébbek is lehetnek a ma-gyaroknál, hisz olyan hadvezért adtak Magyarországnak, mint atörökverõ Hunyadi János, aki csak úgy szívességbõl védte Nán-dorfehérvárt, a késõbbi szerb Belgrádot. Vagy – mivel a magya-roknak nem volt rátermett királyuk – kénytelenek voltak ki-rállyá választani a román Mátyást, aki számukra ajándékkéntegy erõs közép-európai birodalmat hozott létre. A székelyekmeg, akik magyaroknak is tartják magukat, már 1599-ben a ro-mán Mihai Viteazul mellé álltak, és meggyilkolták a magyarbíboros erdélyi fejedelmet, Báthory Andrást. Ebbõl is látszik,hogy õk már akkor is román uralom alá szerettek volna tartoz-ni. Ez végül is 1918-ban sikerült, hát akkor miért nem ünnepel-nek lelkesen a többségi nemzettel együtt?

Sõt, a magyarországiak is végtelenül hálásak lehetnének,mert 1919-ben a románok elfoglalták az ország nagy részét,hogy megszabadítsák a kommunizmustól és javaitól, ezért ajövõben õk is ünnepelhetnék annak 100. évfordulóját.

Hogyne ünnepelhetnék a romániai magyarok, hogy 1918-banegy olyan gazdag országba kerültek, amelynek kincsein osztoz-hattak az õslakosokkal, s amely az Úr Jézus Anyjának kertjéhez

hasonlatos, ahogy azt egy legújabban készült propagandafilm-ben is láthatjuk! Tele altalajkincsekkel, arannyal, ezüsttel, csakaz a baj, hogy egyes rosszakarói akadályozzák kibányászását.Van tengerünk is, nem mint a magyaroknak, akik csak egy Bala-ton nevû tavacskában gübögtethetik magukat, s nagyzoláskéntazt nevezik magyar tengernek. Van kõolajunk, sõt, gázunk is aFekete-tengerben, amelyet el is akarnak orozni a magyarorszá-gi magyarok. Vannak folyóvizeink és folyamunk, a Duna, hord-ják is a szemetet a Duna-delta felé, amely szintén egyedi Euró-pában. Vannak érintetlen erdõink, azokból is hasznot lehethúzni, hiszen nálunk most már a rezervátumokban is ki lehetvágni a fákat. Az említett filmben a hazafiatlan románok méggúnyolódnak is, amikor olyanokat állítanak, hogy elsõkéntEurópában Temesváron valósították meg a villanyvilágítást1884-ben, ami állítólag az Osztrák–Magyar Monarchia érdemelett volna. Arról rosszindulatúan elfeledkeznek, hogy a mun-kálatokat valószínûleg többségi román villanyszerelõk végezték,ugyanúgy, miként az erdélyi városok várait, a templomerõdöket,gótikus templomokat szintén román vendégmunkások építhet-ték, lévén, hogy az akkori városokban még nemigen éltek romá-nok. Azt is láthatjuk az említett filmecskén, hogy Románia „azutolsó, szabadon élõ európai farkasok élõhelye”, amit egy Nor-végiában készült fotóval illusztrálnak, a „szélben hullámzóbúzatábláinkat” pedig egy Oroszországban készült videófelvé-tellel. De miért is nem akarnak ünnepelni az itteni magyarok,amikor Dancila miniszterelnök-asszony is megmondta, hogy aromániai nemzeti kisebbségek jogait az 1918-as GyulafehérváriNyilatkozat garantálta, és azok meg is valósultak. Hogy miként,itt és most ne is részletezzük...

A magyarokat nem sikerült eladni fejpénzért, mint a zsidó-kat és a németeket, amibõl levonhatnák azt a következtetést,hogy Románia határain kívül egy lyukas garast sem érnek, éslám, mégis megtûrik õket jövevényekként az õsi román földön.Hálátlan egy népség ez a magyar!

Háromszék, Sepsiszentgyörgy, 2018. december

Kuti János Miért nem ünnepeltek a magyarok?!

Én Ligetalji Nyiresi (ma) Riska(holnap ki tudja, hogy minek fog keresztelni a Fõbiztos

úr!) - mélységes aggodalmaimnak és panaszaimnak zavarosáradatát eresztem el Brüsszel, Eu-fõváros felé.

Minden kergekór-mentesen, marhaságom teljes tudatábankijelentem, hogy nem vagyok annyira barom, hogy ne értsemmeg azt, ami olyan állatian jó az eus csatlakozásban.

Bocsánat az elõéletembõl elõtolakodó maradi képzettársí-tásaimért. Én az eus csatlakozási ígéretekkel úgy vagyok,mint amikor egykori szegény gazdám, hogy ne unatkozzam ahosszú téli éjszakákon, belökött a jászlamba egy kéve kuko-rica kórét, mert akkor, ugye, még a pajtákban nem volt tévés miegymás, s hogy a szarvaimmal ne próbálgassam az istál-ló falát megbontani tétlenségemben. Szóval a kórérágatáscélja az volt, hogy valahogy teljen el az éjszaka. Értem én,kérem tisztelettel, de mi lesz, ha majd kivirrad, ha eljön avilágos reggel, s a gazda eus reményeinek sajtárába az üresígéretek halvány leve fog majd csorinkálni. Azt nem tudommég világosan felfogni a marha agyammal, hogy pontosankinek mennyi haszna lesz ebbõl az eus sokadalomból,baromvásárból.

Tudom én jól, hát nem vagyok éppen olyan tájékozatlanmarha, hogy különbnél különb tápok, kombinát-takarmá-nyok, patikatiszta fejõházak, önitatók, aljazást cserélõ raglécstb. várnak reánk, s nem oroszhegyi szilvóriumtól bûzlõ, deeurópai öntudattal feltöltött gondozó gárda vigyáz majd a jóközérzetünkre. A nyolcágú ostor, a cseberrúd és a vasvillaidomító és tejtermelést serkentõ szerepérõl csak a mesékbenfognak hallani a borjaink borjai.

De engedjék meg én baromságomnak, hogy egy kicsitnosztalgiázzak. Csupán csak az eljövendõk, az utókor kedvé-ért. Hová tûnnek a havasi vadvirágos rétek illatos legelõi?Hová tûnnek az árnyas-lombos nyíres ligetek, légyûzõmogyorós sûrûk, ahová el lehet bogározni? Hát el lehet felej-teni leányságom Szilajjal való elsõ nagy találkozását itt, aMogyorósban? Hiszen akármilyen barom is vagyok, de vanbennem is valami, ami igazi, állati! Eszembe jut a régi szépidõ, amikor az elsõ borjacskámnak adtam a havasi rétek vita-mindús tejét. Milyen boldog voltam, hogy tõgyembõl hegyimannával táplálhatom õt. Még azt is megbocsátottam neki,ha néha követelõzõen felverte az orrával a tõgyemet, ha nemcsorgott elég gyorsan vagy elég bõségesen a tejem, de ilyen-kor én sem voltam rest, s rendre s jó nevelésre utasítóanlábítottam egyet, s aztán észhez tért a szemtelen követelõzõ.Ezután kit lódítok félre, az érzéketlen fejõgépet vagy afigyelmetlen gondozót, ha már tovább nem bírom a szívatást?

Hej, azok a szép idõk! Az a hajlott hátú öreganyó, aki lan-gyos vízzel mosogatta a tõgyemet, s még dúdolt is valamitnekem. Szívem jókedvébõl ontottam a sajtárjába a habostejet. Meg is jutalmazott egy tál korpás locsával. Hát, vanbennünk is valami, ami igazán állati! Elvárjuk a gyöngédsé-

get, a melegséget, a figyelmet. A gazda- és állatközösséget.Hiszen érzõ lények volnánk mindannyian, mert a vas az vas,a gép az gép, és akármilyen okos, de mi teremtmények, érzõlények össze kellene, hogy tartsunk! Ne hagyjuk, hogy elgé-piesedjék a világ!

Van még egy panaszom. Azt, amit mûvel az a bizonyosfehérköpenyes, nyakkendõs úri ember a megtermékenyítõállomáson, az egyenesen megalázó, vérig sértõ, felháborító.Amikor megjelenik azzal a hónaljáig felhúzott gumikesztyû-jével, semmi simogatás, semmi ölelés, semmi suttogás,semmi puszi! Egy csámporodott pofájú, undorodó alak! Ér-zéktelen beinjektálás, s mehetek, mint az árokpartján felcsi-nált cigányleányka a bitangjával! Azt sem tudom ki volt azapja, hogy majd kihez hasonlítsam, hogy aztán kit áldjak vagyátkozzak! Semmi, semmi! A többi az én bajom, az én ter-hem! Tudom, hogy nem tehet róla az a sápadt képû techni-kus. Õ a címkérõl tudja, hogy Hollandiából vagy Dániábólküldték, s azt hiszi, jól cselekedett, de majd a jövõ dönti el,hogy miként állja meg a helyét a jövevény. Szóval ezt nemhallgathatom el, mert az, amit az emberek szexnek nevez-nek, az minden, csak éppen nem szerelem. Szex-kultúrárólbeszélnek, pedig sportként ûzik a szexet. A világpolitika, avilágbank motorja – azt mondják. Elgépiesítették, elszíntele-nítették a szerelmet, a legszebb, a legigazibb, a legállatibbérzést a világon.

Egy szó mint száz: én Ligetalji Nyíresi (ma)Riska beiratko-zom az Eu Zöldek Pártjának Frakciójába és harcolni fogokaz európai parlamentben az állatokkal való emberségesbánásmódért. (Nem az emberek emberekkel való embersé-ges bánásmódjáért).

Baromságom mélységes tudatában és az állatiasság nemesértelemben vett eszményének elkötelezettjeként maradok ahavasi legelõk és hûs hegyi patakok tiszta vizének õszinteszomjúhozójaként (ma) Riska

Jobb elsõ lábam patajegye és hiteles fényképem mellékelveSzékelyszentliget, 2019. Bak havának egy borús, viharos dél-utánján. Postára adta Balázsi Dénes, Székelyszentlélek

2019. március

EKOSZ–EMTE 39Fricska

Egy megbokrosodottpirostarka szarvasmarhafajta

levele az EU Mezõgazdaság-fejlesztõ Prozsektjének Fõraportöréhez

A Európai Szocialisták Pártjának madridi kongresszu-sán mondá Frans Timmermans, az EB elnöki posztjá-nak jelöltje: „Nemrég Romániában járva egy nyitott, akorrupció ellen sikerrel harcoló társadalmat találtam,ahol szabadon mûködik a sajtó, a bírói hatalom”. Majdutána: „Most voltam Magyarországon is, és láttam, hogymi történik, ha mindezt nem tartják tiszteletben.” –mondá magas hivatalának még magasabb erkölcsi pie-desztáljáról a mindentlátótudó derék hollandus. Hiábanó, régi igazság az „ellenségem ellensége a barátom”.(A szerk.)

Adorján Imre István Budapest 3000Andrásy Márta Újkígyós 1000Anja Haaparanta Pécs 2000Antal Balázs József Budapest 8000Antall Ildikó E. Gyõr 1000Bakos Gyula Vértesboglár 3000Balázs Imréné Vác 1000Banner Zoltán Békéscsaba 1000Bányai Attila jr. Németország 20 EUBányai Attila Budakeszi 3000Bedõ Árpád Budapest 8000Bódi András Gyõr 3000Bölöni Imre Németország 30 EUCzethoffer Gyula Paks 3000Czirmai Lajos Szekszárd 1000Csapó Etele Szabolcs Budapest 5000Csegezi Károly Budapest 8000Csibi Erzsébet Budapest 1000Csiszér József Tatabánya 2000Csizmadia Attila Szombathely 1000Csongrádi Imre Környe 2000Csupor Dezsõ Jakabszállás 3000Csutoros Albert Pécs 3000Csutoros Albert Pécs 3000Deák István&Ildikó Kolozsvár 3500Dénes László Szentendre 3000Donogány Mária Gödöllõ 3000Dr. Balázs Judit Budapest 4000Dr. Bálint Géza Tolna 3000Dr. Bartha Levente Szentgotthárd 3000Dr. Bay Miklós Budapest 2000Dr. Bencsik József Cegléd 3000Dr. Bodnár Imre Szekszárd 3000Dr. Brassai Zoltán Marosvásárhely 100 RONDr. Brumár Mihály Karancsság 4000Dr. Budaházi György Mosonmagyaróvár 8000Dr. Czakó Judit Budapest 3000Dr. Csidey Mária Budapest 3000Dr. Dajbukát Adrienn Budaörs 3000Dr. Elekes József Debrecen 5000Dr. Farkas Antal Cím nélkül 8000Dr. Farkas Szabolcs Monor 8000Dr. Fazakas Béla Marosvásárhely 50 RONDr. Gönczy Péter Nagykörös 3000Dr. Grépály András L. Budapest 8000Dr. Harmath Ferenc Abony 3000Dr. Horváth I. Károlyné Szeged 2000Dr. Horváth Olga&Zsolt Székesfehérvár 8000Dr. Horváth Sándor Pécs 2000Dr. Inczeffy Zsolt Ócsa 3000Dr. Issekutz Sarolta Budapest 3000 Dr. Istvánfi gyula Szigetmonostor 6000Dr. Kiss András Pócsmegyer 3000

Dr. Kiss Kálmán Berettyóújfalu 3000Dr. Kosza Ida Pomáz 8000Dr. Kovács Antal Celldömölk 10.000Dr. Kovács István J. Gyöngyössolymos 8000Dr. Kovács M. Ibolya Örkény 6000Dr. Kováts Lajosné Fehérgyarmat 3000Dr. Kurkó János Székelyudvarhely 6O RONDr. Lõrincz Zoltán Encs 3000Dr. Márton Enikõ Bátaszék 8000Dr. Márton Ferenc Szekszárd 2000Dr. Máthé-Barabásssy Lajos Veresegyház 4000Dr. Mezei László Tolna 3000Dr. Molnár János Siófok 3000Dr. Molnár József Gy. Szentendre 3000Dr. Nagy Katalin Cegléd 1000Dr. Opra Béla I. Mór 8000Dr. Ördög István Környe 8000Dr. Papp Attila Enying 6000Dr. Pázmány Elemér Pilis 3000Dr. Perneki Simonits István Szeged 8000Dr. Péterffy Árpád Debrecen 8000Dr. Péterffy László Budapest 3000Dr. Péterffy Pál Budakalász 3000Dr. Sebestyén Gyula Nagyvázsony 3000Dr. Sipos József Szentendre 3000Dr. Soós Pál Budapest 8000Dr. Szabó Ilona Budapest 3000Dr. Szabó T. Attila Balatonfüred 2000Dr. Szabó Zoltán Szentjakabfa 8000Dr. Szathmáry F. Péter Pápa 8000Dr. Székely Gyöngyi Mosdós 2000Dr. Szekeres Sándor Monor 3000Dr. Szemes Ferenc Szekszárd 8000Dr. Szentkirályi István Debrecen 8000Dr. Szentléleki Károly Dunakeszi 8000Dr. Szilágyi Ágnes Budapest 3000Dr. Szõcs György Kecskemét 10.000Dr. Szövérfi Károly Jászberény 3000

Dr. Tamás Attila Pécs 5000Dr. Tóth Kálmán Budapest 2000Dr. Zoltáni Miklós Botond Nagykörös 18 000Erdélyi Gyülekezet Budapest 80 000Farkas Gábor Cím nélkül 3000Fügedy Olga Pilisjászfalu 2000Gyémánt Mihály Mosonmagyaróvár 3000Hercegh Melinda Budapest 3000Holányi Julianna Berhida 3000Ilyés Emese Budapest 8000Jakab József Pécs 3000Jeremiás László Marosvásárhely 100 RONJuhos-Kiss János Budapest 2000Kaba Piroska Budapest 5000Kádár István Budapest 3000

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTETámogatók

Támogatóink(a megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetéseket tekintjük támogatásnak)

Emlékezetünk rá: lapunk függetlenségét és erdélyi olvasóinkhoz történõ díjmentes eljuttatását teszik lehetõvé e nagylelkû adományok. Köszönjük!

Kapitány Wágner András Budapest 3000Kászoni Irén Székesfehérvár 3000Kelemen Istvánné Debrecen 1000Kemenes Árminné Tárnok 3000Keszeg Tibor Szentendre 3000Király Károly Mezõkovácsháza 3000Kocsis Csaba Monor 1000László István Monor 1000Lengyel Elisabeth Németország 30 EUMargareta Eisler Németország 10 EUMárton Ferenc Szekszárd 2000Máthé András Baja 1000Matzak Edit Németország 10 EUMayer Gizella Dunakiliti 3000Mihály Éva Szarvas 1000Nt. Zalatnay István

Reménység szigete Budapest 100.000Nyíri Csaba Leányfalu 5000Orbán Ferenc Mány 3000Orbán Márton Budapest 1000Páll István Százhalombatta 3000Pánczél József A. Pécs 1000Papp Ilona Krisztina Hódmezõvásárhely 1000Pável László Szekszárd 1000Podolyák József Budapest 3000Pónyi József Salgótarján 5000Rajka István J. Kartal 5000Restyánszky Bertalanné Encs 4000Rigó Rudolf Esztergom 1000

Rittner Erzsébet Százhalombatta 500Román Elemér Szentendre 2000Sándor Júlia Budapest 2000Sedlmayer Ella Szombathely 3000Stefanovics Kinga Klára Cím nélkül 1500Szabó Sándor Budapest 8000Szakács Attila I. Szatymaz 3000Szakács Attila Szatymaz 3000Székely-Magyari Ferenc Szentlõrinc 6000Szilágyi Zsuzsanna Komárom 1000Szurkos Eszter Budapest 1000Szûcs Lajos Kozármisleny 3000Tófalvi-Balassa Szilvia Budapest 2000Tóth György Paks 2000Tóth Wessely László Budapest 5000Török István Sárospatak 8000Vajda László Vasalja 1000Vargyasi Mózes Szekszárd 5000Varró Gáborné Derecske 3000Vásárhelyi Péter Budapest 6000Veér Gyõzõ Szováta 13.668Venczel Csilla Fonyód 1000Vígh Judit Márta Százhalombatta 1000Wágner József Budapest 1000Wermescher Ottó Budapest 3000Zöldi Aranka Szentendre 8000Zsigmond Konrád Mária Sülysáp 3000Zsolnai Pál Vecsés 3000

Köszönjük!

2019. március

EKOSZ–EMTE 41Támogatók

Levél a Magyar PostáhozAlulírott, mint az Erdélyi Körök Országos Szövetségének

(EKOSZ) t.b. elnöke és a szövetség lapjának, az Átalvetõ-nek felelõs fõszerkesztõje, tisztelettel közlöm önökkel azalábbiakat.

Mintegy 26 éve vesszük igénybe szolgáltatásukat, negyed-évente. Feladó neve: Erdélyi Körök Országos Szövetsége.Megállapodás azonosító: 28801454 Vevõkód: 20131887. Alap A/4-s formátumú, 64 oldalas, 170 g. súlyú, rendszerintfóliázva, felcímkézve kerül feladásra, belföldre és külföldre,úgy Európa számos országába, mint a tengeren túlra (Ame-rika, Ausztrália). Minden címzett elfogadható idõ alatt meg-kapja, kivételt képeznek németországi olvasóink. Sok évetapasztaljuk megdöbbenve, hogy Németországba 4-5-6 hét,vagy még több idõ telik el a kézbesítésig. Számtalan rekla-máció, felháborodott telefonok, e-mail-ek érkeznek folya-matosan a késés miatt, sokan úgy értelmezik, hogy hiábafizetnek elõ és nem egyszer küldenek jelentõs összegû támo-gatást is. Legutóbbi, decemberi lapszámunkat 2018. decem-ber 4-én postáztuk, és 2019. január 19-én érkezett a vissza-jelzés aznapi érkezésérõl. Többször reklamáltunk szóban aszekszárdi hivatal felelõs személyeinél, megoldás nem szüle-tett. Felháborítónak találjuk az eljárást, nem ismerjük a fele-lõsöket, bízunk a magyar postában, esetleg a külföldi part-nerek a felelõsek, de mindez az eredményen nem változtat.Kérjük a helyzet kivizsgálását és megoldását.

Tisztelettel: Dr. Kövesdy Pál, Szekszárd, Otthon u. 2.

Tel. 06-30/8663-098.

Fentiekre 2019. 02.11-én érkezett válaszlevél. Íme annakérdemi része:

Hivatkozva a 2019. január 17-én tett bejelentésére az alábbi-akról tájékoztatjuk:

A nem könyvelt levélpostai küldeményeket a Magyar Posta,illetve a nemzetközi postaigazgatások a jogszabályi elõírásokértelmében nem veszik nyilvántartásba. Ezen küldeményekneknincs postai azonosító száma, nem lehet megállapítani, hogy azesetleges hosszabb átfutási idõ, mely ország kezelésében kelet-kezhetett. A nem könyvelt küldeményeket logisztikai folyama-tukban regisztrálás nélkül kezelik. A postai forgalomban a kül-deményeket név és cím adatok szerint adatvédelmi okokbólnem tarthatjuk nyilván. Fentiek értelmében az Önök által fel-adott nem könyvelt küldeményekre vonatkozóan vizsgálatotkezdeményezni nem tudunk...

A szerk. megjegyzése: Nesze semmi, fogd meg jól. „Posta-fordultával” ezt írtam:

Tisztelt P. A! Megköszönve válaszát, az alábbiakat bátorko-dom megjegyezni: Nem egy konkrét küldemény sorsáról érdek-lõdtünk, jól tudván, hogy nem könyvelt küldeményekrõl lévénszó, azok sorsát nem lehet nyomon követni. Hanem egy meglé-võ, bosszantó jelenségre, egy kirívó gyakorlatra, elfogadhatat-lan helyzetre szerettük volna felhívni figyelmüket. Melyrevonatkozóan a hivatalnak csak kellene legyen valamilyeninformációja, netán módja ezt felülvizsgálni. Feltételezzük,hogy minden bizonnyal nem „itthon” van a baj, hanem vala-mely szerzõdött félnél (mondom ezt laikus módjára), akivel amagyar posta kacsolatban áll. Amennyiben a továbbiakbanlenne valamilyen új adat, azt elõre is megköszönöm.

Tisztelettel: K. P.

HonfoglalásNem haza, hanem az apaországból az anyaországba tele-

pültünk át. (Svájcból Magyarországra - a szerk.) Hogy miért?Röviden szólva: „csak”, vagy, ugyancsak tömören „azért”.Hosszasabban: „csak azért is”. Hogy mit vártunk, azt nemtudom, de azt igen, hogy mit nem.

Feleségem nagyszüleinek nyárádtõi szomszédságába még ahatvanas évek elején hazajött Amerikából egy, a másodikvilágháború elsodorta székely ember, hogy nyugdíjas éveititthon élje le. Tette ezt bátran, mert rokonai azt írták, hogykétszázötven lejért veszik a dollárt, és ha átszámolta az õjáradékát, hát nem csak neki, de még a rokonságnak is bõsé-ges megélhetést biztosított volna. Csakhogy közben pártunkés kormányunk felértékelte a lejt, és furcsa módon, ha vala-ki venni akart, akkor még a régi árfolyamon tehette, de ha el-adni, azaz a nyugdíjat átváltani (márpedig ezt a férfi megkér-dezése nélkül tette meg a CEC), akkor már 18, azaz tizen-nyolc lejt kapott egy dollárért. Az elsõ havi nyugdíjjal a kezé-ben kiült az ablakba és hangosan ordítani kezdett: „hogy énmilyen marha voltam”, és ez hamarosan a havi menetrendrõlátváltott napi tevékenységbe, aztán jött a stroke, és...

Na, ez szerencsére engem talán nem fenyeget, ezt csak úgyleírtam, talán csak azért is? És mindezt még akkor írtam,amikor még nem léptem át az anyaország küszöbét. Mostinnen folytatom.

Hát a vörös szõnyeget nem gördítették a lábaink elé,hanem felgöngyölítve, kupacokba rakva teszik elénk, aka-dályfutássá alakítva a honfoglalást.

Eszembe jut az elsõ napom Svájcban, az elsõ megbeszélésa tulajjal, amikor majd’ mindenre azt válaszoltam: „nem”, és„én nem így gondolom”. Úgy tíz perc múltán udvariasanmegjegyezte: Gyárfás úr, tudja mit, fogadja meg nekem,hogy egy évig úgy csinálja, ahogy én mondom, aztán újraösszeülünk, és ha akkor is nálam jobban látja, akkor én hall-gatok magára. Jó?

Talán itt is hallgatnom kellene egy évig, már csak azért is,mert a Teve utcában a Taj-kártya- kérelmezésünkre az volt aválasz, hogy tessék egy év múlva visszajönni, a hatályos sza-bályok értelmében csak ennyi idõ elteltével lehet kérelmetbenyújtani. – Na jó, de addig mi legyen velünk, ha megbete-gednénk? – Hát a bankoknak rengeteg jó biztosítóval vankapcsolatuk, ott tessék próbálkozni. Remek, be is mentünkaz elsõ útba esõbe, és ott roppant udvariasan tájékoztattak,hogy mindenre lehet biztosítást kötni, a víz alatti szüléstõl akócsagtollas lovakkal vontatott temetési hintóig, de arra,hogy ha náthás vagyok, vagy valami itt-ott szúr, és lemennéka körzeti orvoshoz, arra nem, arra ott a Taj.

Vissza tehát a Teve utcába, mert többek szerint valamit fél-reérthetett a hölgy, de a válasz ugyanaz volt: frissen áttelepe-dõ csak egy év itt-tartózkodás után (bizonyítandó, hogy tény-leg itt akar élni) kaphat kártyát, majd azzal bocsát utunkra ahölgy, hogy „próbálják kibekkelni azt az évet, ne legyenekbetegek”, egyebet nem tud tanácsolni. Mindezt a csalókmiatt, akik nagyon drága kezelések igénybevételével éltekvissza. Rendben, tényleg védekezni kell ez ellen, de egy het-venhat éves házaspár csak nem tartozik azok közé, akik csakúgy átugrottak Svájcból, hogy itt kezeltessék magukat!

Ez csupán egy apró epizód volt, mert amit a vám követelt,

az volt csak az igazi Odüsszeia: minden áthozott tárgyadrólbizonyítsd be, hogy nem csempészett, nem is lopott áru.Feleségemmel együtt odaadtuk a becsületszavunkat, de hátezt mindenki mondhatja, és tényleg igazuk van, csak azzavar, hogy ha a valahány ezer ideköltözõ közül egyetlenegylop vagy csempészik, akkor miért kell a többi kilencszázki-lencvenkilencet is megalázni?

Ez év elején közölte a zürichi egyetem társadalmi kérdések-kel foglalkozó tanszéke több mint húsz éves kutatásának ered-ményét: – Egy politikai rendszer megváltoztatásához elég 6hónap, egy gazdasági rendszer megváltoztatása hat évet, a tár-sadalmi rendszeré hatvan évet igényel. Hát ezt itt Magyaror-szágon sokszorozottan érzem a saját bõrömön. A politika, agazdaság nagyon jó úton van, de a nép, az istenadta, még nemdöbbent rá, hogy mindent, ami rossz, azt õ okozza.

Banális példáktól az országrengetõ eseményekig láthatjukennek igazolását. A modern és ragyogóan tiszta házban atakarító néni minden reggel kérdõen néz a kuka mellé lera-kott szemétre az alagsorban: – Ha már ide lehozta az a vala-ki, miért nem tudja beledobni a félig üres kukába? A Kor-mányablak szenzációs találmány, de sajnos olyan emberekülnek mögötte, akik fél méterre tõled, téged teljesen feledve,a tegnap esti vacsora receptjeit cserélik és beszélnek a kará-csonyi menükrõl, majd ha elunták és szóba állnak veled,kiderül, hogy se futni, se ugrani, se dobni nem tudnak azügyedben… (Jut eszembe, egy svájci városházára egy éjjelhatalmas betûkkel kifestette valaki: Ne szidd a hivatalnoko-kat, hisz nem csinálnak semmit...)

A népi „bölcsesség” megnyilvánulását látom abban is, aho-gyan az agyonemlegetett és hatalmas tömegeket uszító stadi-onépítés, ami áldás lenne gyermekeinkre, hisz végre elvonnáõket a több órás szem- és agyrontó billentyûnyomkodástól ésaz ép testben ép élek megvalósításához járulna hozzá, mintvalami elítélendõ pénzkidobás eresztett mély gyökereket atudatlanok tudatában.

Budapest – mint ahogy New York sem Amerika – nem Ma-gyarország, vidéken még a normalitás uralkodik, de látva éshallva a csõcselék tüntetését, le kell írnom, hogy a Diktátornem az, akit õk jogtalanul mocskolnak, hanem az a több tíz-ezer hivatalnok, aki hivatalhoz jutva azt hitte, hatalmat iskapott hozzá, és nem alázattal teljesített szolgálatra kötelez-te el magát. És a rendõr az a rend õre, és nem egy odaállítotttehetetlen báb, akinek kötelessége mindent elviselni, merthát a sajtó – különösképp a nyugati – csak azon képekre vár,ahol õ visszaüt, és íme, bizonyítva van a rendszer rettenetesterrorja. Én bizony elvárnám, hogy ha a csõcselék túllépettminden erkölcsi-jogi határt, hát üssön oda bátran, s csak afejét, hogy ne sántuljon. S ha még ráadásul képviselõ is amajomszabású, hát azok nevében is, kik õt azért választották,hogy rend és béke legyen, többszörösen pofozzák õt fel, mígfelébred benne az ember.

Hát valami ilyesféle bátor válaszokban reménykedve vá-rom az új világot, melynek jönnie kell. Mert ha nem, akkor...akkor nem tudom, mi lesz.

Honfoglaló II.Tudatlanok tudatlan tudatával folytatom, aztán meglátjuk,

az olvasó mit olvas ki belõle.

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEGyárfás András hozzászól

Pesten balgán bútorokat rendeltünk. Természetesen azígérttõl teljesen eltérõ idõpontban jelentek meg, és az is ter-mészetes, hogy a fiókok elõlapját nem hozták, t.i. azt különnem rendeltük meg, csak négy feneket, négy hát-és nyolcoldalfalat. Teljesen igazuk van, elfelejtettük megmondani,hogy használni vesszük. Hogy a szekrénynek nem volt hátfa-la, arról sem õk nem tehetnek, a gyártó felejtette el becsoma-golni.

Az újként vásárolt lakásban az egyik fûtõtest hideg vala, ésláss csodát, jött egy szerelõ, röpke félóra alatt megállapítot-ta, hogy ez rossz, de szerencsénkre neki van otthon egy vadiúj, és már hozza is, és hozá, és szerelé, és elkére negyvenöt-ezer forintokat, és elmene. És a fûtõtest fûtött, de mit ád az,ki vigyáz ránk? Feleségem hajnalban kiment a konyhábavízért és: András, gyere gyorsan, bokáig állok a vízben. Afûtõtest átvette a zuhany szerepét, és dõlt belõle a jó melegvíz. Imbisz kulcs, papagájfogó és a sûrû-sûrû káromkodásmegállította az árvizet, és ami rongy volt meg közben lett(pizsama) –– felitta a pocsolyát.

Hajnalban nem illik Pesten senkire rátelefonálni - oktatottki a nejem, reggel viszont már nem veszik fel a kagylót.Digitalizált világban élünk, írom hát az e-mailt, és arra a pársorra, hogy a szerelõt és a vállalkozót is feljelentem fekete-ésrossz munkáért, azonnal jöttek, és észrevették, hogy ténylegbaj van, de ezt már csak az újévben fogják rendbe hozni.Közben sandán néztek ránk, hogy mi okozhattuk a bajt, mertamikor elmentek, minden a legnagyobb rendben volt. Napersze, akkor még hideg volt a vacak, s ahogy kimelegedett,hát...na de ezért õk csak nem hibásak? Persze hogy nem, ésbocsánat, ha esetleg meggyanúsítottam valakit is, a hibaegyedül bennem van, mi a francnak kellett ide jönnöm.

Na, most már elég, írjam végre, amit írni akarok, mert habeledöglöm is, bebizonyítom, hogy Pesten is lehet jól élni. Elkell felejtetni az emberekkel ezt az egész marrrhaságot ademokráciáról, meg kell gyõzni õket, hogy mindennek azalapja a hit és a bizalom. Talán még a pártokat is fel kelleneoszlatni, legyünk Keresztény Magyarország, semmivel semtöbb. Hiszem, hogy hisznek bennem, és bízom embertársa-imban, hogy jót gondolnak és akarnak, Egyet akarunk, hogyjobban menjen nekünk, nekem, neked, mindenkinek. Csak ahülyékkel nem lesz mit kezdeni, a keresztény ország pogá-nyaival, kik nem ismernek sem Istent, sem embert, csakegyet tudnak, gátolni a rendes életmenetet, félremagyaráznimindent amit lehet, gyûlölni a rendet, és zûrzavart kavarniminden áron. Hinnünk kell, hogy ezeket kimossa közülünk afelvilágosult, jó akaratú többség. Ideig-óráig röhög még raj-tuk a népség-katonaság, aztán kikerülnek a mûsorból.

Csak ne lenne az a fránya zürichi egyetemi jóslat, hogy atársadalmi átalakuláshoz hatvan év kell, de hát azértvagyunk magyarok, hogy ránk ne vonatkozzon a svájci unal-mas malomõrlés! Gyerünk fiuk, vágjunk bele, fog ez menni.

Honfoglaló III.Ez valami olyan lesz, mint SZIT naplója, csak nem az ese-

mények fölé emelkedve és mindent megbocsájtva, a megol-dást keresve, mint Ö, hanem elszenvedõként jajgatok a siva-tagban.

Igaz, figyelmeztettek, hogy csak betegek ne legyünk, mert

akkor így meg úgy.. Hát tessék, betegek lettünk mindketten,mert az volt minden szerelõ és ügyintézõ, kikkel kapcsolat-ban vagyunk, és ha tudásuknak nem is a legjavát, de vírusaikteljességét átadták, méghozzá ezt az egyet ingyen.

Semmi sem egyszerûbb, minden országban van sürgõsségi,s találomra fel is hívtam egyet. – Jaj, ide ne tessék jönni, mertannyian vannak már, hogy nem tudjuk fogadni, de próbál-kozzanak... és ad egy címet. Próbálkozunk, de ott már a tele-font sem veszik fel. Na de hát csak vannak magánrendelésekis. Heuréka, ki is jön százharminc euróért, csak hát nekemmeggyõzõdésem, hogy itthon sem vért venni, sem tüdõt átvi-lágítani nem fog tudni, és hogy csúnyán meg vagyunk hûlve,azt én ingyen is tudom.

Na, de azért vannak a szomszédok, és kapunk is egy biztostippet, ráadásul még a közelben is. Teljesen üres folyosó,bóbiskoló bakterrel, ki szó nélkül rámutat a székekre, hovaüljünk le, s várjunk. Nemsokára (negyedóra) jön is egy fehér-köpenyes és biztat, hogy jó helyen járunk és jó szoba elõttülünk, és a doktor már csak percek kérdése és itt van. Hátigen az órák, napok, évek, életek is csak percekbõl állnak,most már mi az a félóra, mire a mellékterembõl a lehetõ leg-lassabban kijön egy ifjú titán, és elõször megvetõen néz végigrajtam, mert a közben hozzá be- és kijövõ Mikulásnak öltö-zött mentõsnek szóltam, hogy a WC-ben nincs papír. Perszehogy nincs, mert a betegek ellopják, azaz én meg a nejem.

Na jó, tényleg megérdemlem a megvetését. Begyömöszö-lõdünk egy kis elõszobába, de kiderül, ez a rendelõ, és jobblenne, ha kint maradnék, mert az orvos már allergiás rám,többször is rám szól: Oda ne üljön és oda se... És most jönaz, amiért szemenszedett hazugság minden rossz, amit amagyar orvosi ellátás színvonaláról a nagyvilágban rémiszt-getve hirdetnek. Az orvos meg tudta állapítani a nagykabá-ton keresztül!, a sztetoszkóp kétszeri rátétele után, hogy anejemnek mi a baja, semmi vírus, erre antibiotikum kell, mégkérdezett valamit és a feleségem válaszolt, mire visszakérde-zett félig sértetten, hogy ezt miért mondja, azért mert kér-dezni tetszett, ez nem olyan kérdés volt amire válaszolni kel-lett volna, lettünk kioktatva. Az antibiotikum aztán meg istette a hatását, és ami gombás fertõzést elõidézhet, az meg isjelent, de erre már nincs megoldás, mert még egyszer nemlesz olyan óriási szerencsénk, hogy alig pár órás várakozásután egy teljesen üres rendelõbe bejussunk…

Hát nem itt vannak erdélyi orvos-barátaink? Valaki csaktudja, hogy erre milyen gyógyszer a jó! Természetes, hogyigen, és többet is bediktálnak. Boldogan szaladtunk a patiká-ba, na persze, nem találtuk el egybõl az amúgy szintén ürespultnál a megfelelõ ablakot, de rövid kérdezgetés után egyméterrel arrébb már várt a gyógytündér: Vény nélkül nemadhatom ki. – Nézze, semmi esélyünk vényre, betegek va-gyunk, SEGÍTSENEK. – Szabály az szabály, és õ betartja. –Akkor adjon valamit, amit vény nélkül adhat és hasonló ha-tású. Adott és hatott. Nem folytatom-mondom-írom azörömhírt. Lettem valaki Pesten, és ez a legtöbb, amit ilyenrövid idõ alatt ember elérhet. Hurrá-hurrá!

Na, még néhány sort a mély-nyomorról, amellett csak nemmehet el szó nélkül egy cikksorozat a pesti valóságról. Hátkérem szépen, megdöbbentõ, ahogy szilveszterkor alig párszáz millió értékû tûzijátékot tudtak itt a Zuglóban magán-személyek az erkélyeikrõl az égbe lõni. Egyetlen vendéglõ-

2019. március

EKOSZ–EMTE 43Gyárfás András hozzászól

ben sem lehetett még álló helyet sem kapni, azt hetekkelezelõtt kellet volna lefoglalni, az üzletek pezsgõ- és neme-sebb bor készletei eltüntetve, tonnányira megrakott élelmi-szerpultok kiürítve. Ha másért nem is, de ezért én is kime-gyek a legközelebbi tüntetésre, legyen az bármi témával ismeghirdetve, és óriás molinót cipelek magammal : „Semmise jó, semmi se elég, semmi se semmi.”

A tegnap reggel séta közben egy cukrászdára leltem„Cukor nélküli Cukrászda” címmel. Ki kellene írni azt is,hogy „Kávé nélküli kávéház”.

Ígérem, holnaptól „Panasz nélküli írások” születnek majdtollam alól, akárcsak nemrégen, amikor még 1200 kilométer-rõl szemléltem a pesti valóságot.

Vissza a természethez(de meddig vissza idõben/térben?)

Paradicsom. Ádám sopánkodik, hogy egyedül van, erre azÚr mellé teszi (ráadásul álmában) Évát. Hát itt történt azelsõ nagy hiba, mert az Úr abban a meggyõzõdésében csele-kedett, hogy „ember, lakd be a földet szaporodj”, és nemabban a valós és egyedül igaz életcélban, amire ma már rájöt-tünk, hogy „ember élj és élvezkedj.” Így aztán ma megpró-báljuk globalizációval, digitalizációval és még mi mindennelvalahogy rendbe hozni a teremtést. Nagyon helyesen már aziskolákban elkezdjük a felvilágosítást, nehogy már a gyermekabban a tévhitben éljen/nõjön fel, hogy õ fiú vagy lány.Tessék megadni neki a lehetõséget, hogy majd tíz-húsz év el-teltével õ döntse el, mi akar lenni, minek érzi magát. De iga-zából embernek sem kellene õt nevelni, hisz mára már senkinem tudja úgy igazán, mi és ki az Ember! Hogy nem egymagasrendû állatfaj, az biztos, mert nincs az az állat, amelyikodáig züllene, mint a magát embernek valló valami.

Az állatok mindenike tudja, hogy ami neki nem jó, azt nemcsinálja. Az emberek egy része talán tudja, mi lenne a jó, demivel nem tudja, mit kell ennek érdekében tenni, ezért hall-gat azokra, akiket azért választott ki, mert azok azt mondták,hogy tudják, és majd mutatják/csinálják. Na kérem, akkorhát most tessék hinni és követni azokat, akik mutatják-csi-nálják: ételhordókkal, korlátmászkálással, ocsmány hemper-géssel, állandó gyûlöletkeltéssel küzdenek a másért, és ha-zugnak/tolvajnak kiáltják ki azokat, akik szembeszökõ ered-ményekkel bizonyítják, hogy az általuk megtervezett/építettút jó.

Most, hogy már egy hónapja pesti lakos vagyok, megkós-toltam mindent, és tudom, hogy az itteni polgár semmivelsem butább, mint a svájci, akit bálványként imád/irigyel.Most már látom, miben van itt a hiba. A svájci nem ismeriazt, hogy „majd megszokod a rosszat”. A pesti viszontkényelmesen ezt vallja és éli. Az ottani, ha elvégez egy mun-kát a csõszereléstõl a képviselõségig, a legjobb tudása szerintteszi, elsõsorban a munka tiszteletével/örömével, és nem agyors pénzért, hogy aztán majd újra meg újra jövünk, és javí-tunk, és tákolunk, és szidjuk a kormányt... A fizikai fájdalmataz ellopott idõ okozza. Odaát a beígért idõpont szent volt,mert tudják, hogy azt nem lehet visszaadni. A kedd az keddvolt, és nem esetleg péntek, s a délután négy óra az négy óra,és nem este nyolc vagy egyáltalán egy óra sem.

Azért vannak szép, felejthetetlen pillanatok. A Miniszter-

elnök sajtótájékoztatója az volt. Értelmes ember, érthetõ, ér-telmes szavakkal mondta el, hogy mi mindent ért el a magyarnép és merre megyünk, és nem hagyta magát és kormányátaljas csirkefogó médiások csapdájába bevonszolni. Mi lenneitt, ha mindenki értené, vagy legalább érteni akarná, amiketmondott?! Talán igazi demokrácia.

Vissza mindenVissza minden, múljon a keserû, mert végre újra kezdtem

hajnali botos sétáimat, és ahogy dereng a hajnal, úgy tisztula kép is elõttem.

Igen, baj van, de már megvan az orvosság. A patak partjánóriásplakátokon kérnek arra, hogy „Ne lopj, Ne csalj”. Örömez, valóságos szivárvány az áttelepüléssel járó, bosszúságok-kal terhelt napok után.

Ráébredtem: itt jár Mózes, és a Gellért-hegyrõl egyenkéntvagy párosával lehozza a Tízparancsolatot, és ha majd azt iselmondja, amit III, könyvének 25. részében parancsolt nekiaz Úr, hogy: „És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, éshirdessetek szabadságot a földön annak minden lakójának,kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza ki-ki azõ birtokát, és térjen vissza ki-ki az ö nemzetiségéhez. Én vagyokaz Úr, a ti Istenetek” – nos, akkor minden rendbe jön, merteltûnik társadalmunk rákfenéje, az „irigység. Amelyik vak,igazságtalan, rombol, öl. Vak, mert nem látja, hogy „igen, ne-kem is jól megy”, hanem megmérgezi minden napját/gondo-latát, ha a másiknak jól megy. Nem teszi fel a kérdést, hogymiért. Hogy a másik esetleg többet tanult vagy többet és job-ban dolgozik. Nem látja, nem érti ezt, és egyetlen vágya,hogy valahogy lerombolja a másik jólétét.

Minket, Svájcból hazatérõket eleve megbélyegeztek aszomszédjaink. Számukra mi vagyunk a „ svájciak”, és ebbenbenne van az ottani nyugdíj minden feltételezett elõnye, abankok, és talán még az Alpok is. Tudom, hosszú út vezetodáig, hogy elhiggyék, ide, melléjük jöttünk, velük akarunkélni, és azt az életet, amit õk élnek. Igaz, kissé másképpen,például irigységmentesen.

Hosszú, rögös út lesz ez, de megéri. Mert Magyarországgyönyörû, és magyarnak lenni jó.

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEGyárfás András hozzászól

A nemzettudatrólMindezek után, a következõ témákat tárgyalandó, tekint-

sük kiindulópontnak azt az elõbb megfogalmazott elvárást,mely szerint az identitástudat négy alkotóelemének (nem-zet, isten, család, hivatástudat) alapjaival a gyermek elsõízben az iskolában kellene kapcsolatba kerüljön. Itt, az isko-lában kellene találkozzon a tízparancsolatban foglaltak vilá-gával, melybõl egy régi angol közmondás szerint akár kettõismerete is elég volna ahhoz, hogy a bennünket körülvevõvilág más legyen.

Aztán, természetesen otthon és az iskolában is kellenetalálkozzon a gyermek egy keresztény értelemben normális-ként megfogalmazott, anya, apa, gyermek vagy gyermekekés testvérek által alkotott család fogalmával, valamint aziskolában kellene találkozzon egy olyan témával vagy téma-körrel is, amely, ha érdeklõdését a késõbbiekben is ébrentartaná, lehetne számára a nagybetûs „pálya”, s ezen halad-va majd pénzkeresõ foglalkozása, melyet akár hivatáskéntis végezhetné majd. Az iskola meghatározó szerepét egyegészséges nemzettudat kialakításában utolsónak említemazon egyszerû okból, mert ez a négy alkotóelembõl az,melynek tárgyalásával egy kicsit bõvebben szándékozomfoglalkozni.

A középiskolai történelemtanításról általában A középiskolai történelemoktatásról beszélni csak akkor

érdemes, ha elõzetes egyetértés van arról, hogy ezen nagyonszerteágazó tantárgy középiskolai oktatása, az ötödik osz-tálytól érettségéig, két, egymással párhuzamosan futó tan-tárgy formájában történhetne csak: az egyik a világtörténe-lem, a másik a nemzet történelme.

1. A világtörténelem tanításának célja - az én olvasatom-ban legalábbis – az általános mûveltséghez szükséges törté-nelemismeret tájékoztatás szintjén történõ megismertetése,ha úgy tetszik egyfajta irányított figyelemfelkeltés. Gondo-lok itt például az egyiptomi, a görög, a római, a bizánci ésegyéb kultúrák középiskolai szinten történõ megismerteté-sére. Az ennek során szerzett ismeretek birtokában, melye-ket egyébként késõbbi élete során a diák bármikor kibõvít-het, a nemzet történetének eseményei is könnyebben meg-érthetõkké és beilleszthetõkké válnak a földrészünkön és avilágban zajló események sorába. Nem mellesleg Európatörténelmének, benne az õt alkotó országok múltját megha-tározó módon alakító történelmi események kiemelt meg-említésének hozzá kellene járulnia egy egészséges, egymástnem bántó vagy lenézõ, objektív alapokon álló, egyébkéntmegérdemelten büszke, földrészünkhöz, Európához és egy-ben a fehér fajhoz köthetõ egészséges tudat kialakításához.

2. A nemzeti történelemtanításnak mások a céljai. Régen

ismert tény, hogy a nemzet történelmének, benne a törté-nelmi események mellett a nemzeti irodalom, a mûvészet,benne a népmûvészet, a tudomány, a nemzeti sport törté-nelmének, valamint a helytörténeti ismereteknek a megfe-lelõ szinten és terjedelemben történõ középiskolai oktatásakizárólagos eszköze egy egészséges, mást nem bántó vagylenézõ, befogadó és nem utolsó sorban önmagát megfelelõszinten értékelõ nemzettudat kialakításának. Egy egészsé-ges nemzettudatnak mind egyéni, mind társadalmi szintenrendkívüli szerepe van.

2.1. Egyéni vonatkozásban, az istentudat mellett a nem-zettudat az ember identitástudatának legfontosabb eleme.A nemzet történelmének oktatása e nemzettudat alapjaitrakja le. Ennek ismerete azért szükséges,, hogy a diák, majdkésõbb, felnõtt korában képes legyen megfogalmazni sajátmaga számára a „haza” szent érzetét és fogalmát, azt, hogyképes legyen érezni a „minden magyar együvé tartozásá-nak” szellemét és mindenekfelettiségét, azt, hogy neki itt-hon, igen, „itthon” és nem „ebben az országban”, most, aXXI. század elején, ebben a nagyon meggyötört és Trianon-ban megcsonkított hazában kell letennie saját hozzájárulá-sát az ország ama bizonyos, jelképes „asztalára”, egyszerû-en csak a történelemórákon megismert elõadói iránt érzetttiszteletbõl, a hazához való tartozás érzése okán, no és nemmellesleg azért, mert õt édesanyja ide szülte meg magyar-nak és nem arrébb idegennek.

Meggyõzõdésem, hogy csak egy egészséges identitástudatbirtokában, melyben – ismétlem - az istentudat mellettkülönös hangsúlyt kap az iskolában megszerzett nemzettu-dat, veszhet el a pénz identitástudatot alakító szerepe. Sminthogy a pénzbõl soha nem volt és soha nem is lesz elég,csakis egy egészséges azonosságtudat lesz az a tényezõ, azaz erõ, mely a felnövekvõ nemzedékeket képes lesz itthontartani vagy a külhonból visszaszólítani. Az én olvasatom-ban ez lenne a „fékek és ellensúlyok” világában kialakítan-dó tökéletes egyensúlyi helyzet, melyben az életnek folyniakellene majd! Végül, de nem utolsó sorban, ezen egészségesidentitástudat birtokában lesz csak képes a nép magyarulbeszélõ homo sapiense a nemzet magyarul is érzõ HomoSapiensévé válni,

2.2. Társadalmi szinten a nemzettudat képviseli azt akülönbözõségek egyesítéséhez szükséges erõt, melyet a hit-világban a szentlélek testesít meg. A szentlélek t.i. az az erõvagy képesség, mely egy a különbözõségek feletti szinten,azokat az emberekhez vagy az általuk alkotta csoportokhozköthetõ különbözõ célkitûzéseket csatornázni és egyesítenitudja és képes erre, egy mindnet felülíró, az egész társada-lom érdekét szolgáló célkitûzés érdekében. Ezen a minde-

2019. március

EKOSZ–EMTE 45Korrajz

Dr. Szatmáry F. Péter*

KORRAJZ vagy netán KÓRRAJZ?A mi Trianonunk és Nyugat-Európa iszlamizációja

(Befejezõ rész)

nek felett álló szinten szûnik meg az „én” és van a „mi”fogalma, szûnik meg az „emberek különbözõsége” és szüle-tik meg az egységes „gyülekezet”.

Társadalmi szinten, különösen egy polgári társadalom-ban, egy egészséges nemzettudat az az erõ, mely midenegyéni és csoportérdeket felülírva teremti meg a különbö-zõségek azon egységét, mely az egész társadalom közös cél-ját szolgálja. A nemzettudat az egyetlen erõ mely erreképes. Helyettesítõje nincs! Ezt tudván a nemzettudatotazért kellett az emberektõl elvenni, hogy ezt követõen aztána magyar társadalom „mint a széthullott kéve” megbomol-jon, kettészakadjon, és a kialakult káoszban a rendezõk aztcsináljanak vele, amit akarnak …..

Majd akkor, amikor a társadalom többségét alkotóknaklesz egy egészséges nemzettudata, akkor, amikor a „népbõl”„nemzet” formálódik, csakis akkor lesz az, hogy abból azországból, melyet napjainkban honi országárulóink napirendszerességgel mocskolnak be és tesznek – hogy az õ szó-használatukkal éljek – „végzetesen megosztottá”, tehát csakakkor fogják énekelni nemzeti válogatottaink tele torokkalés átérzéssel hazájuk nemzeti imáját, a Himnuszt, és csakakkor lesz ebbõl az országból mindannyiunk hazája... Decsak akkor!!

Szemléletrõl és a hiányzó kellékekrõl1.Néhány gondolat a szemléletrõl.A középiskola történelemtanításában legfontosabb fel-

adatként a gyermek általános, történelmi vonatkozásúmûveltségének megalapozása mellett az õ egészséges nem-zettudatának kialakítását vélem. Célja egy nemzete múltjátismerõ, arra büszke ember nevelése, akit ezért, mindenek-elõtt a nemzet, történelme során elért sikereivel kellenemegismertetni. Az objektivitás istenének kijáró tisztelet-adásként a nemzetet bõven ért sorscsapások diákok felé tör-ténõ folyamatos hangsúlyozását és soha véget nem érõ suly-kolását nem tartom a már fentiekben megfogalmazott céltszolgáló eszköznek. Ezzel csak egy olyan életérzést ültetnénkel lelkületükbe, mely szerint „mi csak veszteni tudunk”, ezérttermészetesen „mi csak kicsiknek maradni merhetünk”, vagy„te egy örök-nyomorult, szerencsétlen, mindig pórul járó,semmirekellõ nemzet tagja vagy”. Gondoljunk csak a németpéldára! Ugyancsak hasznos lenne elemezni, hogy egy ilyentörténelmi zsákutcát hogyan lehetne elkerülni a jövõben.

A nemzeti történelemórákon kellene megismertetni adiáksággal az ország, a szülõvárosuk, netán tanuló-városuktörténelmét, benne az irodalom, a mûvészet, a tudomány, asport terén maradandót alkotóival, bemutatva ezeket úgy,hogy a fiatalok büszkék lehessenek elõdeikre, netán köve-tendõ példaként szolgáljanak számukra a késõbbi életüksorán. Mindezt csak azért húzom alá, mert ma az az általá-nos, hogy egy gyermek, - és tisztelet a kivételnek – szintesemmi ismerettel nem rendelkezik városának nevezetes épü-leteirõl, sem a településen található híres vagy csak egysze-rûen szép mûalkotásokról, a településeknek vagy a nemzet-nek értéket teremtõ személyekrõl, sem születési, sem tanuló-városában. És ez nagyon szomorú. Mert a gyermek így egytörténelmileg és kulturálisan gyökértelen, tudatlan homosapiens marad…..

2.A nélkülözhetetlen kellékekrõl

A nemzeti történelem tanításához hazánkban ma két felté-tel hiányzik. Az egyik a magyarság igazi, vagy igaz-közelinekvélt történelmének leírása, egyben tankönyv formájában tör-ténõ kiadása. Ez vonatkozik fõleg a Kárpát-medencébe valóbevonulás elõtti történelemre, valamint a kiegyezést követõés a mai napig tartó történelemre egyaránt. Tételesen vonat-kozik ez Trianonra és a hozzá vezetõ utakra, a második világ-égésre és hazánknak ebben és a holokausztban való részvé-telére, az 1956-os eseményekre, a gulyáskommunizmus korá-ban, a rendszerváltás során és ezt követõen a baloldalinaknevezett kormányok alatt történt szabadrablásra és az országsúlyos vagyonvesztésére, és ezek kendõzetlen bemutatására.

Meggyõzõdésem, hogy a diák csakis és fõleg az elmúlt százév alatt történtek ismerete birtokában lesz képes megérteni,hogy õ ma miért nem él az ezredforduló környéki nyugat-európai szinten, és azt, hogy neki ma miért kell többet „nél-külöznie”, mint egy hasonló korú, saját pubertását is nehe-zen elszenvedõ kortársának teszem azt Svájcban. Egy törté-nelmet tanító tanárnak ez is, sõt fõleg ez lenne az igazi fel-adata.

A másik feltétel a személyi kérdés. Minden negatív indu-lattól és indíttatástól mentesen vélem azt, hogy a magyarnemzet történelmének oktatásához szükséges lenne egyolyan tanárnemzedék kiképzése, melynek képviselõi a nem-zeti történelmet hittel és fõleg egy új nemzedék felnevelésé-vel megbízott tanár tudatával, nagy kedvvel, egyfajta külde-téstudattal lennének képesek a fiataloknak átadni. Meggyõ-zõdésem, hogy nemzettörténelmet tanítani ma hazánkbannem foglalkozás, hanem hivatás. Nemzettörténelmet csakígy lenne szabad, csakis így lenne helyénvaló gyakorolni!

EPILÓGUSNemrég Cipruson jártam. Az utazással magával együtt járó

és az örökös ismeretlennel való találkozásból adódó örömö-kön kívül földrészünk eme Afrodité szigetének is nevezettgyöngyszemén úgy éreztem, hogy nemcsak magának a sziget-nek, hanem Európa egészének is a történelmével találkoz-tam. Láthattam prehistorikus idõk sziklába vágott emlékeit,a római kori fürdõk nyomait, a hellén mozaikok csodálatosszín- és formavilágát, a bizánci korban épített, romjaiban isleírhatatlanul gyönyörû gótikus katedrálisokat és kolostoro-kat, a velenceiek Famagusztán és Kyreniában épített, a szige-tet az oszmán birodalom terjeszkedése ellen védõ hatalmasvárakat. Aztán 1571 után, miután a sziget török kézre került

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEKorrajz

és az elõzetesen katolikusoknak épített katedrálisok tornyá-hoz szorosan hozzáépített minaretek is felépültek, minthogykülönösebb azóta már nem épült, a megemlíthetõ építettörökségek csodás, egymást követõ sorát akár le is zárhat-nám. Mintha megállt volna a történelem...

Talán ki is jelenthetõ: lepergett elõttem Európa XVI. szá-zad elõtti történelme. Aztán a film elszakadt. Látván a voltkeresztény szenthelyek földrengéseket és egyéb természeticsapásokat túlélt romjait, vagy az épségben megmaradt góti-kus csodákat, melyek ma muszlim imahelyekként mûköd-nek, Erdélyre, szûkebb hazámra gondolván és egyben aggód-ván Európáért is, csendben megkérdeztem: magamtól: talánnem Európa jövõjét láttam? Szeretném remélni, hogy nem.

ÖSSZEGZÉSA második világháborút követõen elõbb földrészünk nyu-

gati felén, majd a rendszerváltás után hazánkban is, az isko-la kinevelte a buta, primitív, infantilis, gondolkodni és visel-kedni nem tudó nemzedékek sorát. Egyben nekik saját nem-zetük történelmét egy megcsonkított formában oktatva -belõlük világpolgárt nevelt. A négypilléres identitástudatlebontását aztán a média fejezte be, elvéve tõlük a márhiányzó nemzettudat után az isten-, a család- és a hivatástu-datot is. Mindezt azért, hogy az Európába nagyon alaposanmegtervezett bevándoroltatásnak, melynek célja Európaiszlamizációja és a keresztény kultúra megsemmisítése, alakosság ne tanúsítson semmi ellenreakciót!

Írásom egy döbbenetes felismerés nyomán fogalmazódottmeg. Rájöttem, hogy Trianon, melynek rövidesen százévesgyászára emlékezünk, a románok pedig ugyanezt természe-tesen ünneplik, tehát a „mi Trianonunk” tulajdonképpen„kicsiben” ugyanaz volt, mint ami ma Európa iszlamizációjasorán történik sokkal „nagyobb méretben”: területfoglalás.

E néhány leírt gondolattal két célom volt. Egyrészt megér-tetni az olvasóval e két, egymástól idõben távol esõ, okait éscéljait, sõt algoritmusát tekintve viszont azonos lefolyású tör-ténet napjainkra küldött üzenetét. Ez az üzenet pedig nemmás, mint az iskolának mind a tanítás, mind a nevelés terénbetöltött kulcsfontosságú szerepének hangsúlyozása. Azutóbbi évtizedekben t.i. az iskola ezen alapcélkitûzései sérül-tek és hozzájárultak a buta, primitív, viselkedni nem tudó ésidentitástudat nélküli nemzedékek megjelenéséhez. A nap-jainkban zajló muszlim területfoglalás során e generációk afajfenntartás vonatkozásában mutatott súlyos hiányosságokmellett az önvédelem leghalványabb jelét sem voltak márképesek felmutatni.

Másik célom pedig az volt, hogy a két történést alkalom-ként felhasználva, minden, a tanügyben illetékes személysegítségét, hozzájárulását kérhessem a nemzeti történelemoktatásának a középiskolák tanrendjébe, külön órák formá-jában történõ visszavezetése érdekében, egy új, magyarságrabüszke, egészséges gondolkodású fiatalság felnevelése céljá-ból. Meggyõzõdésem, hogy a nemzet történelmének ismere-te az a tényezõ, mely egészséges nemzettudatot ad a felnö-vekvõ korosztálynak, és az istentudat mellett az egyetlen,mely egy társadalomban normálisan jelen lévõ különbözõsé-gek feletti szinten meg tudja teremteni a nemzeti egységet!Talán nem tévedek, amikor ezt az erõt a hitéletbõl ismertszentlélek erejével hasonlítom össze. Napjaink és a követke-zõ idõk zavaros Európájában és országunkban, mely éppen e

tényezõ hiánya miatt ma ily megengedhetetlenül megosztott,ezen összetartó és mindent felülíró erõ hazánk és nemzetünktúlélésének sine qua non-ja!

FORRÁSANYAGOK1. Douglas Murray Európa furcsa halála Alexandra Bp.

20182. Jobbágy Gábor Korrupcióról és kampányról Magyar

Hírlap 2018.03.12.3. Kertész Imre A végsõ kocsma Magvetõ, Bp. 2017.4. Lóránt Károly Muszlim világ Európában Magyar

Hírlap, 2015.01.21.5. Csináljunk gyereket Magyar Hírlap, 2018.01.20.6. Európa a változás útján Magyar Hírlap 2018.03.08.7. A narratíva Magyar Hírlap 2018.04.23.8. Pokol Béla Európa végnapjai Kairosz Kiadó, Bp. 20119. Schmidt Mária Nyelv és szabadság Közép- és Kelet-

európai Történelem és Társadalom KutatásáértAlapítvány.

* * *Szatmáry F. Péter több hivatalos, magas rangú személyt is

megkeresett abban a reményben, hogy a dolgozatában felvetett,nemzetépítõ-gyógyító célzatú gondolatai a gyakorlati politikatalaján is megfoganhatnak. Alig kapott választ (vagy ha kapott,az lényegében elutasító volt). Ezek után született az alábbi levél,melybõl néhány részletet itt közlünk. Lapzártáig nem érkezettválasz…

MiniszterelnökségGulyás GergelyMiniszterelnökséget vezetõ Miniszter

BudapestMiniszterelnökség 1357 Pf. 6.

Tisztelt Miniszter Úr! ...Érzem, hogy nekünk rengeteg és kifejezetten idõigényes

tennivalónk van! Azt az írást, melyet most Ön elé terjesztek,s mely Trianon múlt évi centenáriuma és a 2015-ös bevándo-roltatási hullám nálunk zajlott, sokkoló hatása alatt „fogant”– kérem, tekintse úgy, mint személyes hozzájárulásomatehhez a közös akarathoz.

Írásom egy felismerésbõl és egy szinte soha nem múló fáj-dalomérzetbõl származik. Felismerésemet magát a dolgozattartalmazza, így ezt itt nem részletezem. A másik elem, aszinte nem csillapodó fájdalomérzet viszont már nem csak azenyém, hanem sokunk „homokpoggyászát” nehezítvén,egész életünket végigkíséri. E folyamatosan magunkon cipeltsúlyos emlékkel teli képzeletbeli poggyász tulajdonképpenaz a „gyász”, mely a tág értelemben vett Erdély, mint szülõ-föld, a szülõ- és nevelõvárosaink, emlékeinek, hegyek és pa-takok, a barátaink elvesztésébõl ered. Ezt a mondhatnánkbelénk égett és feldolgozhatatlan fájdalmat mi még egyszerátélni nem szeretnénk, és gyermekeinket, unokáinkat semakarjuk valaha is részeseinek tudni... Hazájuk elvesztésé-nek...

Tudom és érzem: Magyarország a jövõben csak akkor ma-radhat a magyarok országa, ha a ma a „disznófejû nagyúr-

2019. március

EKOSZ–EMTE 47Korrajz

nak” hódoló és magyarul csak „kommunikáló” kisemberhelyett a társadalom zömét olyan emberek alkotják majd, kikmagyarul nem csak beszélnek, hanem úgy is éreznek, akiktudatosan büszkék magyarságukra, életükben a hit, a család,valamint a hivatás legalább olyan súllyal szerepelnek, mint azanyagiak.

Vallom továbbá, hogy a nemzet elõtt tornyosuló hatalmasnépesedési feladatok megoldásában az egyébként alapvetõenfontos pénzügyi tényezõ egymaga nem „a kõsziklára” építettjövõ. Különösen nem a demográfiai gondok hosszú távú meg-oldásában. Csupán azért nem, mert a pénz és az úgynevezett„anyagiak” „nem minden”! Nem, hisz ezekbõl soha nem leszannyi, amivel egy, zömében konzumidióta szintre süllyesztetttöbbségnek igényeit valaha is ki lehetne elégíteni. Másrészt,mindig is lesz „valaki”, aki „a többet” fel fogja tudni ajánla-ni... És nem feltétlenül ugyanazért a célért...

Úgy vélem viszont, hogy egy biztosnak tekinthetõ anyagiháttér mellett – mely egyébként hazánkban már ma „beindí-totta” a szülések számának látványos növekedését – e nem-zetpolitika hosszú távú alakulásában és megoldásában egymásik, az elõbbiektõl eltérõ, mondhatni egy magasabbdimenzióba helyezhetõ tényezõnek is helye kell, hogy legyen,az anyagiakhoz hasonló súllyal. Ez pedig a társadalom zömé-nek egészséges lelkiállapota, benne az egyének szilárd identi-tástudatával. Meggyõzõdésem, hogy kizárólag az anyagi és atudati tényezõk együttes egymás melletti jelenléte a problé-mát tartósan megoldó elgondolás, valamint gyakorlat alapjaés kulcsa…

Hogy ezt a munkámat miért éppen Önnek címzem?Elmagyarázom.

Egy hasonló témájú, de a mostaninál lényegesen kisebb ter-jedelmû írásomat már eljuttattam volt az elsõ, akkor rövidideig regnáló polgári kormány idején az akkori tanügyértfelelõs államtitkárnak. Most is ezt tettem, de most egy minisz-teri- valamint egy, a tanügyért felelõs államtitkári pozíciótbetöltõ kollégának küldtem el, egy személyes „megszólító”levél kíséretében. Azt hittem és ma is azt hiszem: ez így illik.Sem a múltkor, és most sem a „megszólítottak” válaszoltak.A válaszok a helyettes államtitkártól jöttek. Biztos ez is ígyillik vagy legalábbis ez a szokás. Bár nem esett jól, különösenkollégák részérõl nem, de tudomásul vettem.

A válaszokban foglaltakat viszont - sem elõzõ próbálkozá-som során, sem most - nem tudtam és ma sem tudom elfogad-ni. Csupán egy, egyetlen mondat miatt nem.

Érdekes módon ez mindkét elutasító válaszban, pár szókivételével – hasonló. Idézem az egyiket: „Elfogadva, hogyegyes környezõ országok oktatási rendszerében külön tantárgy-ként jelentkezik a nemzeti és az egyetemes történelem, szakmaiszempontból ezt nem tartjuk indokoltnak, a történelem tantárgyez irányú kettéválasztását nem tervezzük.”

Minthogy a válaszadás ezen módján tovább töprengeninem kívántam, a kérdést a magam részérõl lezártam! Arrólviszont nem mondtam le, hogy írásomat olyan ember kezébejuttassam el, aki ezt megérti, képes továbbvinni és megvalósí-tani. Két okom is volt, hogy e személy keresését folytassam.

Az elsõ ok volt a sziklaszilárd meggyõzõdésem, hogy nem-zeti történelmünk ismerete elengedhetetlen feltétele annak,hogy ebbõl a magyarul csak beszélõ és nem „magyarul érzõ”népbõl egy nyelvét õrzõ, magyarul gondolkodó, múltjárabüszke és jövõjében feltétlenül bízó és tevõ nemzet jöjjön

létre. Minthogy az is meggyõzõdésem, hogy a nagyon fontosanyagiakon túl ez a magyar nemzet kárpát-medencei megma-radásának sine qua non-ja!

A másik ok egy egyszerû emberi tényezõ. Múltkori és jelenmunkám is egy-egy nyílt levél formájában jelent és jelenikmeg az Erdélyi Körök Országos Szövetségének „Átalvetõ”címû, negyedévenként megjelenõ lapjának oldalain. Az írásegy erõs „igenlõ” visszhangot váltott ki az olvasók, elõfizetõkrészérõl. Most már tudom: egyezõ véleményükkel igencsaksokan állnak mögöttem! Jólesõ érzéssel vettem tudomásul:sokan vagyunk... Azzal, hogy utamon végig szándékozommenni, úgy gondolom elõttük is tisztelgek!

Ezek után küldtem el írásomat Dr. Kövér László házelnökÚrnak. Válaszának elsõ részében végre elsõ alkalommaléreztem, hogy megértésre találtam, és Õ volt az elsõ címzett,aki személyes válaszával tisztelt meg. Zárómondata viszontelkeserített. Eszerint írásomat arra a címre postázta, ahonnanazt a bizonyos elutasító választ kaptam. Nem árultam el, hogyazon a bizonyos ajtón én már kopogtattam. Sikertelenül.

Írásom így ér el Önhöz. A szakmából vett hasonlattal élve(mint az a szülészetek elé kitett inkubátorokban hagyottújszülöttek esetében is történik): most én érzem azt, hogy adolgozatomban leírt soraim és a sorok között le nem írt sok-sok gondolat, szándék, akarat és aggódás - most végre jó hely-re kerülnek.

Ön joggal kérdezheti: honnan tudom én ezt? Igaza lehet!Mert én valóban nem tudom. Csak érzem. És remélem: nemfogok tévedni.

Majd egyszer egy kézszorítás erejéig szeretnék Önnel talál-kozni. Csak azért, hogy ne maradjak csupán az érzéseimszintjén. Mert a kéz is tud „beszélni”…

Mély tisztelettel:Dr. Szatmáry F. Péter PhD, Pápa, 2019. 01.21

Szathmári F. Péter kiváló tanulmányának közlését lezárva,a szerk. mindenekelõtt köszönetet mond a szerzõnek, hogyazzal lapunkat megtisztelte. Az öröm viszont ürömmé válikszánkban a befejezõ rész, a társadalmi hasznosítást célzópróbálkozások eredménytelenségérõl olvasva. A dolgozat-ból kiemelném azt a gondolatot, mely többünkben is felme-rülhetett miniszterelnökünk évértékelõ beszéde nyomán.Az ország jobbik felével együtt lelkesedtem a nemzet jövõ-jét biztosító, demográfiai helyzetünkben érdemi javulástcélzó intézkedés-sorozat bejelentésén, miközben hiányér-zetemet is harsogtam magamban. És amelyre a fentiekben isrátaláltam: „Egy biztosnak tekinthetõ anyagi háttér mellett...egy magasabb dimenzióba helyezhetõ tényezõnek is helyekell, hogy legyen: a társadalom zömének egészséges lelkiál-lapota, benne az egyének szilárd identitástudatával.” Magya-rán és egyszóval: nem csak kenyérrel él az ember! Enneknemzetpolitikánk központjába helyezését és gyakorlatbaültetésének szándékát, legalább jelzésértékûen – várjuk, el-várjuk. Bizakodásra ad okot Kásler Miklós miniszterünknekjelen számunk 14-15. oldalon olvasható nyilatkozata az újkulturális-oktatási struktúrára vonatkozóan: „...hetekenbelül ismertté válik, hogy az oktatásban, nevelésben és aNemzeti Alaptantervben – a kultúrában is – hogyan jelenikmajd meg ez az igény”. Reméljük, nagy örömmel tudunkmajd errõl beszámolni! K. P.

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEKorrajz

„Aki külföldre megy, az új helyen is afelé igyekszik,aki otthon volt, aki õ maga. Az lesz, aki volt. Ez léte folyto-

nosságának garanciája.”(Balla Zsófia: A vers hazája. Székfoglaló beszéd a Széc-

henyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémián, 2015.)(Folytatás elõzõ lapszámunkból)

A tanár úr1989. október 14-én éjszaka a tanár úr arcát szinte a földbe

fúrva feküdt, húzta volna magát össze egészen kicsire az itt-ott még kimagasló száraz gyomok, kórók közé. Fáradt volt,fázott, de, leginkább a majdnem fehér dzsekijétõl szabadultvolna, ha nem lett volna ilyen hideg. Átkozta a kapkodásbóleredõ figyelmetlenségét, hogy nem választott nagy hirtelenvalami sötétebb színû kabátot. Már második napja volt úton,a kialvatlanságtól és az éhségtõl is szenvedett. Elõzõ nap dél-elõtt még tanár elvtárs volt egy középiskolás osztályban, mostéjszaka csak egy menekülõ határsértõ, akire szó szerint va-dásznak, s el is kapják, ha nincs szerencséje. Tegnap éppen állta tábla elõtt, magyarázta a fizika rejtelmeit, amikor résnyirekinyílott az osztályajtó, megjelent ismerõse, az „összekötõ”,kezével intett, õ tudta, eljött az idõ. Olyan világ volt mégakkoriban, ha a tanár csendre intve az osztályt azt mondta,most el kell mennie, ha szünetig nem tér vissza, menjenek áta következõ osztályba, tudta, így lesz. Senkinek nem tûnt feltávolléte. Sietve távozott az iskolából, senkinek egy szót semszólt a tanáriban, mikor az osztálynaplót oda bevitte. Otthonlekapta a fogasról a bélelt vízhatlan világos dzsekit, pénzt vettmagához, buletint (személyazonossági igazolvány), jogosít-ványt, mert tudta, hogy az egyik autót neki kell vezetnie.

1989. október 13-a volt, péntek 13.„Az utóbbi idõben olyan kilátástalan volt a helyzet, hogy

elhatároztuk K-val (felesége), hogy az elsõ adandó alkalom-mal lelépek, lesz, ami lesz. Nem magunkért, mert mi mégvalahogy elvegetáltunk volna, de a gyermekek jövõje nagyonaggasztott.” – áll a levél elején, melyet K. S. tanár, régi nagy-bányai ismerõs küldött 1989. november 6-án e sorok írójának,melyben részletesen elmeséli szökésének történetét. Ko-rábban gyermekorvos feleségével minden törvényes lehetõsé-get megpróbáltak. Egyik közeli barátjuk Izraelbe települt ki,õ küldött nekik valutát, hogy beadhassanak egy Izraelbe szólóturistaútlevél-kérelmet. Bármilyen hihetetlenül is hangzik,köztudott volt, hogy aki kijut oda turistaként, de ott egy napotse tölt, semmiféle segélyt nem vesz igénybe, hanem másország az úti célja, a hatóságok ebben segítenek, repülõvelegy gyûjtõhelyre szállítják, aztán ott kérelmezheti a vízumot akívánt országba. Nekik ez Magyarország lett volna, de a tervnem sikerült, durva és megalázó módon szinte kidobta hiva-talából õket a nagybányai útlevélosztály parancsnoka. (Ro-mániában az útlevél nem maradt egy szerencsés külföldi útután az állampolgárnál, azt visszatérés után 24 órán belül arendõrség útlevélosztályán le kellett adni, egy sok év múlvaesetleges új utazásig ott õrizték, és annak adták ki újra, aki-nek akarták. Az utazás nem volt állampolgári jog, mint annyimás egyéb se.) Ez tehát nem volt járható út. Ekkor békéscsa-

bai rokonoktól kért és kapott K.S. befogadó nyilatkozatot, abukaresti magyar követségen beadta az áttelepülési kérelmét.Ám köztudott volt, hogy 2-3 év a várakozási idõ, nagyonközeli családtaghoz, házastárs, szülõ, esetleg testvér eseténmegy gyorsabban az ügyintézés. Errõl náluk nem lehet szó,mindnyájan Erdélyben éltek. A 2-3 évet pedig már kivárnimeg se próbálják, marad az illegális határátlépés a zöld hatá-ron, a szökés. Ezt titokban sok magyar család tervezte, ám amegtorlástól való félelem sokakat visszariasztott. K. S. is hal-lott ilyesmirõl, titokban suttogó hírek keringtek szökésekrõl.Egy megbízható ismerõs megsúgta, hogy valaki segít átmenniegy pár embernek, autóval mennek a határig, ha vállalja, hogyvisszahozza az autót a határ menti faluból, ez nekik segítséglenne. A tanár úr tehát azokban a napokban már várta a jel-adást, ezt meg is kapta péntek 13-án. Otthon már nem voltideje enni, csak valami kis csomag élelmiszert dugott a zsebé-be, szét se nézett, nem búcsúzott semmitõl, hiszen estéretalán vissza is tér. Ment a megadott helyre. Felesége tudnifogja, mit mondjon a gyerekeknek, ha este nincs otthon azapjuk.

Nagykárolyig és onnan Kaplonyon át simán ment minden,megérkeztek Börvelybe, hatan voltak, köztük egy várandósnõ. Útközben megkérdezték, õ nem gondolja-e meg magát,itt lenne az alkalom számára is a szökésre. Néhány perc gon-dolkodási idõ után igent mondott, elszánta megát, úgy érez-te, ez itt vissza nem térõ alkalom. A ház, ahova el kellett jut-niuk a határ közelében, kint a mezõn volt, lakatlan, üres, acsoport egyik tagja nagybátyjának tulajdona, aki aztán a csa-patot vezette is a határsávig. A bútor nélküli földpadlós szo-bában a földre ültek, hátukat a falnak vetve várták, hogybesötétedjen. Lámpát gyújtani, beszélgetni, cigarettázni nemszabadott, az lebukással járt volna. Október 13-án holdtöltevolt, szinte olyan világos, mint nappal, meg se lehetett kísérel-ni az átkelést. Étlen, szomjan, minduntalan kifele figyelveültek a földön, vártak, összerezzenve minden távoli hangra.Így telt el a nap, félelemben, aggódásban, fogyó reménnyel.Másnap éjjel már nem várhattak tovább, megjelent az idõshelybeli, most már muszáj indulni, még egy napot nem tölt-hetnek itt. Elvezette õket a határ közelébe, aztán visszafor-dult. A csoport szétszéledt, hasaltak a földön, kúsztak, igye-keztek tartani az irányt, rettegve a járõrözõ határõröktõl.„Nem akarom részletesen leírni a nagy menetelést, csak egyhajszálon múlt egyszer-kétszer, hogy nem kaptak el, egy adottpillanatban tõlünk 20-25 méterre volt két fegyveres katona.Én nem vagyok az a kalandor típus, ez bizony elég jól megvi-selte az idegeimet.” – írta késõbbi beszámoló levelében.Nekik a péntek 13-a szerencsét hozott, a „senkiföldjét”átszelték, vigyázva egymás nyomába lépve, hogy acsoport létszáma ne derüljön ki. De még nem voltak biztosakabban, melyik földön járnak. Egy mezõgazdasági épület kör-vonalai bontakoztak ki a hajnali derengésben, K. S. oda lopó-dzott, bement, istálló volt, az ajtó mellett kapcsolószekrényMagasfeszültség! figyelmeztetõ táblával. Ez már Magyar-ország, sikerült! Most már nyugodtabban gyalogoltak, kime-részkedtek az útra, még az autóstoppot is megpróbálták, egy

2019. március

EKOSZ–EMTE 49Mûhely

Serdült Benke Éva Ez már Magyarország?

fiatalember meg is állt, rájuk nézett, szálljanak be. Hatan?Szinte egymás ölében ülve vitte be õket Tiborszállás utánMérkbe, majd Vállajon megálltak, itt a határõrség épületé-ben a parancsnok nem hitte el, hogy az õ körzetében a szol-gálatban levõ határõrök nem észlelték a csoportot, mindad-dig, amíg a helyszínre kiküldött járõr vissza nem tért és jelen-tést nem tett a lábnyomokról. Ezután következett mindenegyes személy kihallgatása, majd a határõrség kisbuszávalNyírbátorba vitték õket. Október 15-én ûrlapok kitöltéséveltelt a nap, a tanár úr még tolmácsolt is román cigányoknak,akiket szintén oda vetett a sorsuk. Kaptak ideiglenes tartóz-kodási engedélyt, ebédet és 500 forintot útiköltségre. Arra akérdésre, ki hova igyekszik, van-e hova mennie, K. S. megad-ta a békéscsabai rokonok címét. Haza még ekkor nem tudotttelefonálni, pedig tudta, mit él át a felesége, csak a szolnokiállomásról hívta a rokonokat, akik aztán Nagybányára hírtküldtek róla. Kimerült, zaklatott lelkiállapotban teltek akövetkezõ hetek, lesz-e munkája, fedél a feje felett, de legin-kább az otthoniak sorsa aggasztotta. A Nagybányáról eltûntK. S.-t a Szekuritáté nem kereste, miután a munkahelye nemjelentette távolmaradását, nem is nyomoztak utána. 1989novemberében az államvédelem már mással volt elfoglalva,figyelmük látóterében a temesvári események álltak, még kéthónap se volt hátra a diktatúrából.

A levél, melyet e sorok írója K. S.-tõl kapott, november 6-án íródott a Gyomaendrõd közeli kisvárosból, ahol õ tanáriállást és egy szerény szolgálati lakást kapott. Csomag indultazonnal Paksról a legszükségesebb ruhanemûvel, konyhai fel-szereléssel, használható, nélkülözhetetlen apróságokkal.

A tanár úr, K. S. attól az iskolától ment nyugdíjba, melynekkésõbb igazgatóhelyettese is volt. Családja 1990 nyarán jöhe-tett utána, felesége a település gyermekorvosa lett. Egyszer-kétszer még mondták róluk, hogy a román doktornõ, a tanár,a román, pedig nyelvük nem volt idegen, talán még sokszorszebben is hangzott egyik-másik szavuk a helyiekénél.Gyermekeik felnõttek, már családjuk van, unokák veszik kö-rül õket. Könyvespolcukon ott sorakoznak azok a könyvek,szõttesek, bokályok, varrottasok társaságában, melyeket min-den erdélyi otthonában lehet látni. Mindez a szülõföld meg-tartó ereje maradt.

Ami K. S. levelébõl kimaradt, mert bizonyára úgy érezte, aróla szóló beszámolóhoz nem tartozik szorosan néhány sors-társának övéhez némileg hasonlatos pokoljárása, azt utólagelmesélte e sorok írójának. Hát álljon itt ez is, mint egy látle-let a korról.

Nyírbátortól Békéscsaba felé vonatozott K. S., rokonokvárták örömmel, hogy sikeresen átért, és immár magyar föl-dön építheti további életét. A vonaton feltûnt két furcsa alak,meglehetõsen hangosak voltak, látszott rajtuk, valami nagynyomás alól szabadultak, alig tudták szájukat befogni, beszél-gettek valami utazást emlegetve. Öltözetük sem akármilyenvolt, mûszálas, fényes öltönyben mindkettõ, a magasabbiknakegy arasszal rövidebb volt a nadrágja, a zakó feszült rajta,össze se tudta volna gombolni. Az alacsonynak viszont hosszúvolt a nadrág, cipõje hegyes orrú, több számmal nagyobb,mint a lába, zakója térdig ért. Kik lehetnek, honnan jönnek?A tanár úr felfigyelt néhány szóra, hamarosan rájött, itt sors-társai ülnek, és szökésük epizódjait emlegetik. Közelebb ülthozzájuk, bemutatkozott, néhány mondatban elmesélte az õ

történetét, kérve, hogy õk is osszák meg vele, hogyan „utaz-tak” és honnan.

A két férfi egy marosvásárhelyi gyárban volt munkás, soká-ig tervezgették a szökésüket, elegük volt a román kommunis-ta párt politikájából, a pártelit uralmából. Tervüket megosz-tották fiatal mérnök-fõnökükkel, akiben megbíztak. Mikoreljött az ideje a menésnek, a mérnök vitte õket autóval Szat-márnémetibe, a csomagtartóban a gondosan elõkészített se-gédeszközökkel. Megvárták az estét, majd a Szamospartra le-mentek az autóval, a két felfújt autógumit vízre eresztették.Látva a sötét víz örvénylését, a talán már elõre fel sem mértveszedelmeket, a mérnök meggondolta magát, elköszönt tõ-lük és hazaindult. A két elszánt férfi nem visszakozott, a partifák takarásában a Szamoson lassan csorogva elindult a ma-gyar határ felé. Október közepe lévén a víz már hideg volt, agumikeréken sem lehetett úgy ülni, hogy a lábuk és a fenekükne érjen vízbe. Öltözetük hamarosan teljesen átnedvesedett,de a vizet némán kavarva, evezve, csak haladtak a sötétben.Tapasztalták, hogy az alföldi vizek lassabban folynak, mint azerdélyi folyók, a „gumicsónakot” kormányozni se lehet, zajtkelteni életveszélyes lett volna. Vigyázni kellett, hogy a fákalatt maradjanak azon az oldalon, ahol az õrtornyok voltak,(Ebbõl tudhatták, hogy az a román oldal, de a tornyokból azalattuk folyó vizet nem láthatták a határõrök.) Fogalmuk semvolt, hol tartanak, mennyit haladtak, a folyó felett nem volt„senki földje.” Idegességükben még cigarettára is gyújtottaka tenyerük takarásában, tudva, hogy óriási kockázatot vállal-nak. Nem tudták, mennyi idõ telt el az indulásuk óta. Hajnalfelé valahogy mégis megérezték, hogy már talán jó helyreértek. A partra kormányozták a kerekeket, és kimásztak a töl-tésre. Remegtek a hidegben, teljesen átáztak, de az útonhaladva hamarosan Csengerben voltak. Hajnalodott, az útonfeltûnt egy vidám dúdolgató férfi, kezében egy tortát egyen-súlyozott, kissé kapatosnak látszott. Mulatságból jöhetett,mint kiderült, esküvõrõl. Õ szólította meg a két vizes, dider-gõ alakot, hová, merre? Csak azt felelték, hol találnak egyrendõrt? Az hamar kiderült, hogy nem feladni akarják magu-kat, hanem jelentkezni befogadásért. Az ember hamar kijóza-nodott megértve, hogy kikre talált, hazavitte a két vizes ván-dort, megetette, megitatta és felöltöztette õket száraz ruhába.Aztán elvitte hivatalos helyekre, megnyugodott látva, hogymár minden rendben lesz. Õk is útiköltséget kaptak, mint K.S., és utaztak együtt jövendõ életük felé. Kik voltak, nevüketnem mondták, hol élnek ma, sikerült-e életük úgy, ahogy sze-rették volna, ezt már nem tudjuk.

A diákA fiú elõször jött haza, mióta a kiképzésre elutazott sok

száz km-re északra az otthonától. A tél is leghidegebb arcátmutatta, a mínusz fokok a 30-at is meghaladták, vajon mikövetkezik még. A vacsoránál szótlan volt, nem panaszko-dott, csak azt mondta, nem gondolta, hogy önkéntesnek lenniilyen megpróbáltatásokkal jár. Erdõben, hóban, sátorbanaludni, 50 kilogrammos felszerelést nehéz terepen cipelni,csak azt enni, amit a vad természet nyújt, éjszaka alvás helyettõrségben egyedül az erdõben. Kicsit úgy hangzott, mint akimegbánta döntését. Apja azt kérdezte: bántalmaztak, az éle-tedet veszély fenyegette, éheztél, nem hagytak aludni, rád lõt-tek, megvertek? Nem, nem, errõl szó sincs, én azért vállaltam,

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEMûhely

mert meg akartam magam ismerni, mit bírok el, mennyirevagyok képes, végre tudok-e hajtani egy veszélyes feladatot,felnõtt vagyok-e már igazán tizenkilenc évesen? És ez itt aszülõhazám, talán egyszer szükség lesz rám is, ha védeni kellezt a földet.

Fiam, jól döntöttél, mikor jelentkeztél. Soha nem meséltemel neked, milyen életem volt, mielõtt 1983-ban Svédországbajöttem. Tudnod kell, amíg nem ismered a születésed elõtt tör-ténteket, addig gyerek vagy.

És Hajas Albert mesélni kezdett fiának.1964-ben ötödik gyermekként születtem az erdélyi szilágy-

ságban, Krasznán. Szép volt az az idõ, aztán tizenkét éveskoromban Aradra költöztünk, egy technikai líceumba jártam,mindig a gépek érdekeltek. Az iskolában mi, magyar fiúkösszetartottunk, sokat beszélgettünk, hallottunk egyet s mást,megtárgyaltuk a keringõ híreket határon való átszökésrõl,tudod, Arad közel van a magyar határhoz. Az utcánkban isvoltak, akik sikeresen átjutottak, de olyanokról is hallottunk,akiknek nem sikerült, akiket elfogtak a román határõrök ésbörtönbe kerültek, vagy akiket a magyar határõrök kiadtak aromán hatóságoknak. Arról kevesebb hír szivárgott ki, hogymi történt az elfogottakkal, mikor becsukódott mögöttük abörtön kapuja. Mi 15-16 éves kamaszként azt gondoltuk, haszöknénk, akkor nem Magyarország, hanem Jugoszlávia felémennénk, onnan meg tovább, valamelyik nyugati országba.Szabadulni akartunk abból a világból, melybe beleszülettünk,mely egyre elviselhetetlenebb lett. Láttuk szüleink küzdelméta megélhetésért, ma sem tudom, édesanyánk hogyan látott elnaponta nyolc éhes szájat ennivalóval, hiszen a boltokbanszinte semmit nem lehetett kapni. Az iskolában mást sem hal-lottunk, csak azt, hogy nekünk milyen jó, a Párt vigyáz ránk,a fõtitkár elvtársnak mindenkire van gondja, mi csak hallgas-sunk rá és kövessük. Tudtuk, hogy Jugoszláviában ENSZtáborok mûködnek, ezek befogadják a menekülteket, és segí-tenek tovább jutni más országokba. Mi ketten, István bará-tommal minduntalan összedugtuk a fejünket, és arról beszél-tünk, mi lenne, ha mi is... szóval szökésterveket szövögettünk.Mondanom sem kell, hogy szüleink tudta nélkül. Megvártuk1981 nyarát, aztán készülni kezdtünk az útra, a biztonság ked-véért egy nagy kést is vittünk magunkkal, ha mégis veszede-lembe kerülnénk. Temesvárig vonattal utaztunk, tudtuk, aBega csatornáján kell majd átkelnünk, addig az út 46 km, aztlehetõleg rejtett utakon gyalog kell megtennünk a határig.Augusztus volt, már nem tudom, hányadika, de emlékszem,hogy délután 2-kor indultunk gyalog, a falvakat elkerültük,mert a falusiak között figyelõ emberek is voltak, megfizetettbesúgók, akik minden gyanús jelre értesítették a ha-tárõrséget. Gyalogoltunk, figyeltünk, rejtõzködtünk, ha kel-lett. Éjjel volt már, idõérzékünket vesztve, végtelenül kime-rülve haladtunk, mikor István véletlenül belebotlott egy érzé-kelõ drótba. Ekkor hirtelen rakéták röppentek fel, hasravágódtunk, fejünk felett fegyverropogás, Kezeket fel! - hang-zott az utasítás románul, miközben a szolgálatos katona magais megrémülve kilõtte az egész tárat felénk. Üvöltõ katonákérkeztek kutyákkal, s így vezettek be az õrsre. Ma sem tudommeghatározni az akkori lelkiállapotomat, riadtság, valamibénultság, megmagyarázhatatlan idegállapot lett úrrá rajtam.Záporoztak a kérdések, kik vagyunk, hány évesek, honnanjöttünk, ki segített, ki tud a szökésrõl? Válaszoltunk, ahogy

tudtunk, lassan elült a félelmünk, kiskorúak vagyunk, nembánthatnak, el kell engedniük, legfeljebb hazatoloncolnakfegyveres kísérettel. Ám ekkor elõkerültek a szíjak, gumibo-tok, cipõnket lehúzatták, feltérdeltettek egy priccsre, a tal-punkat kezdték keményen ütni szíjjal, aztán a két hátranyúj-tott tenyerünket is. A fájdalom szétáradt bennem, üvölteni,jajgatni kellett volna, de nem jött ki hang a torkomon. Addigütöttek, míg a talpam, tenyerem feldagadt, aztán belöktekegy zárkába. Bejött egy õr, egy vödör vizet öntött a cementre,felmosórongyot rúgott elém, hogy töröljem fel a vizet. Ez volta borogatás a dagadt kezemre! Ha nem dolgoztam elég gyor-san, bakanccsal rugdosott, tempó, tempó! Minduntalan a késtemlegették, amellyel szerintük ölni akartunk, közben szitko-zódtak, trágár szavakkal káromkodtak, hazaárulóknak nevez-tek. De mindez eltörpült ahhoz, ami ezután következett. Akét kezünket hátrakötve, hozzáerõsítve egyik lábunkat fel-húzták olyan magasra, hogy a másik lábunk hegye éppen csakérte a földet, és így hagytak lógva reggelig. Akkor átadtak arendõrségnek, azok hazavittek egy rabszállító autóval, szünte-lenül záporozó szidalmazások közepette. Két hét múlva kez-dõdött a tanítás, a tanévnyitón kiállítottak kettõnket a taná-rok, osztálytársak elé, fejünkre olvasták, hogy hazaárulókvagyunk. Mindez színjáték volt, láttuk, hogy a diákok, tanárokegyüttérzéssel néznek, hiszen mindenkiben ott élt a szabadu-lás vágya abból a diktatúrából. Mi legalább megpróbáltuk.

Eltelt egy év, ismét augusztus lett, már 18 éves voltam, aszökésben is tapasztalatot szereztem. Augusztus 4-én ismételindultunk, most már négyen, ugyanazon az úton, ugyancsakTemesvárig vonattal, aztán gyalog nekiindultunk a 46 kilomé-ternek. Tiszta volt az ég, a nagy kerek hold úgy világított, mintegy reflektor. De hiszen minket ilyen látási viszonyok köze-pette mindenhonnan láthatnak! Megtorpantunk Istvánnal,legyünk józanok, nem fog sikerülni, le is lõhetnek! Visszafor-dultunk! Megtettük ismét a 46 km-t gyalog hazafelé, felda-gadt a lábunk az erõltetett menettõl. Aztán rejtett úton hírtkaptunk, hogy a két társunk átjutott.

De nem volt nyugodalmunk, tudtuk, most már figyelnekminket, lesnek, mikor követünk el valami hibát, hogy lecsap-hassanak ránk, megsejtettük, hogy valutakereskedelemmelgyanúsítanak, csak arra várnak, akár provokálva is, hogy bele-bukjunk a hálójukba. Éreztük, elõbb-utóbb ránk kennek vala-mit és börtönbe kerülünk.

Néhány hét múlva szüleink minden józan érve ellenéreismét útra keltünk. Csatlakozott hozzánk Miklós bátyám is,neki voltak már tapasztalatai, kétszer próbált a határon át-szökni Jugoszlávia felé, de elfogták, és határsértés miatt bör-tönbe is került. Büntetését letöltötte, de tervérõl nem tett le.Az útirányt már jól ismertük, a falvakat elkerülve sikeresenátszeltük a vidéket kúszva, mászva, átbukdácsolva bozóton,kukoricaföldön, átgázolva az Ó-Bega medrén derékig érõ víz-ben, majd egy fölgereblyézett földsávon. Erre különösenfigyeltünk, mert tudtuk, hogy a nyomok árulóink lehetnek.Aztán kúsztunk tovább szinte a földdel egyenlõvé válva, fel agát tetejére, majd le, aztán újra vízakadály, az Új-Bega, ezmég mindig román oldal, aztán azon is át... A szívem úgy ka-lapált, a fülem kihegyezve minden apró hangra, felkúszni amagas partra, aztán a túloldalon le. És akkor szép rendezettkukoricaföld fogad! Ez már nem Románia! Átjutottunk! Amásik pillanatban egy rögtönzött temetõ látványa józanított

2019. március

EKOSZ–EMTE 51Mûhely

ki, a vízbefúlt, lelõtt menekülteket a helyi lakosok a határ-õrök utasítására itt földelték el!

Ilyen temetõkrõl beszélt dr. Bárányi Ferenc is.A hatvanas évek elején a marosvásárhelyi orvosi egyetem

elvégzése után Bárányi Ferenc orvos-feleségével körzeti orvos-ként Nagysolymoson, a Bánság déli sarkában dolgozott. 2016-ban, halála elõtt néhány hónappal vele készült interjúban eztmondta: „Nagysolymosra kerültünk, ahol belép a Duna RomániábaSzerbia felõl, akkor még Jugoszlávia volt. Ott folyik bele a Dunába aNéra folyó. A jugoszláv határ az orvosi rendelõtõl és az ott levõ szol-gálati lakásunktól nem több mint 200 méterre volt. Ott állandóanszöktek át emberek, nem a nagy Dunán mentek, úsztak át alkalmilélekvesztõkkel, hanem a keskenyebb Nérán. A román határõrökmeg lõttek rájuk. Hallottuk a lövéseket, tudtuk, hogy ismét lelõttekmenekülteket, volt éjszaka, hogy két-három halott vagy súlyos sebe-sült is volt. A halottakat nem, de a sebesülteket és azokat, akiketelfogtak sértetlenül és félholtra vertek, azokat behozták a rendelõ-be. El kellett õket látnom, beoltani tetanusz ellen, bekötözni, injek-ciót adni, gipszbe tenni. Nagyon súlyos sebeket okoztak a durvaverésekkel. Errõl, mint körzeti orvosnak látleletet kellett kiállítanomés azt a hatóságoknak átadnom.” (Az utolsó portré-búcsú BárányiFerenctõl 2016. december 10. Magyar Újságírók RomániaiEgyesülete Riporter Bakó Zoltán) A Ceausescu diktatúra utolsó10 évében tizenkétezer eljárás indult szökések esetében, ennyiembert fogtak el, megközelítõleg négyezret lõttek agyon szökésközben csak a szerb határnál. Ma is vannak feltáratlan sírok aszerb határ mentén. Minderrõl csak megközelítõ adatok állnakrendelkezésre.)

Megilletõdve álltunk néhány percig ezek elõtt a sírok elõtt,némelyüket fakereszt jelezte. Sietve indultunk tovább az elsõfalu irányába. Egy idõs magyar eligazított, merre menjünk azENSZ tábor felé, ott biztonságban leszünk. Mikor elértünkZrenjan városba, jónak láttuk a rendõrségen jelentkezni.Irataink nem voltak. Mint utólag kiderült már a börtönben,nem volt jó ötlet a jelentkezés. Nagyon hamar zárt helyentaláltuk magunkat, igaz, hogy nem bántottak, adtak rendesenenni, de mindjárt hívták is Belgrádból az elvtársakat, hogykihallgassanak, kik vagyunk, mik vagyunk. Úgy vallattak,mintha otthon lettünk volna. Éreztük a csapdát, egy szót semszóltunk a kommunista diktatúráról, inkább kisebbségi hely-zetünket ecseteltük, azt gondoltuk, a szerbek megértenekbennünket, bíztunk bennük, ez is hiba volt. Nem tudtuk, hogyJugoszlávia kétszínû politikát folytat, kerüli a nyílt szemben-állást Romániával, tudhattuk volna, hogy holló a hollónaknem vájja ki a szemét! A jó szomszédság nevében egy-kétvagon sóért, egy-két miniszteri látogatásért, mely hír lehet anemzetközi politikában, idõnként a jugoszláv elvtársakvisszaadtak néhány menekültet a román diktátornak. Hát eza sors várt ránk is. Két hét elteltével értünk jött egy ablakta-lan mikrobusz, abba betuszkoltak, nem tudtuk, hova visznek,de agyunk, szívünk riadót fújt, idegeink pattanásig feszültek.Alig harminc km megtétele után az ajtó kinyílt, várt ránk egyromán ARO gépkocsi, és olvashattuk a feliratot: Bine ativenit! (Isten hozott!) Félelem, csalódás, keserûség kavargottbennünk, tudtuk, mi következik: ügyvéd nélküli gyors bírósá-gi eljárás és ítélet. Nekem egy év börtön Temesváron a gúny-nevérõl híres Popa sapca (Popa sapkája) börtönben, bátyá-

mat, mint visszaesõt azonnal magánzárkába vitték, aholhárom hónap alatt a lelki terror és éheztetés miatt 25 kilo-grammot fogyott. Mi, többiek még jó erõben voltunk, néhakivittek munkára, akkor szabadabban tudtunk beszélgetniegymás között. A munkalehetõség öröm volt az elítéltek szá-mára. A cellában nehéz helyzetünk volt a köztörvényesekközött, mi magyarok hazaárulóknak számítottunk, számta-lanszor cellatársaink is megaláztak, ez az õrök részérõl rend-szeres volt. Bent a durva beszéd járta s az erõfitogtatás, bán-talmazás, néha éjszaka a fiatal fiúk is veszélyben voltak, nemvolt ritka a szexuális erõszak. Akit ezen rajtakaptak, szigorú-an büntették, volt, aki, hogy ezt elkerülje, a leleplezés utánfelvágta az ereit, így nem büntetõ zárkába, hanem rabkórház-ba vitték. A cellában harmincan voltunk, háromemeletes vas-ágyak között közlekedtünk, nappal leülni nem lehetett, egyvízcsap, egy vécé, hetente pár perces zuhanyozás. Mindeztnehéz volt elviselni. Karácsonykor a Kárpátok Géniusza, apártfõtitkár elvtárs amnesztiát hirdetett, de csak a köztörvé-nyeseknek, rólunk hallgattak januárig, a hazaárulók elõttcsak január elején nyílt meg a börtön kapuja. A nyáron viseltvékony ruhánkban bocsátottak el, ott dideregtünk az út szé-lén. A kapott pár lejes „zsoldomból” ennivalót vettem, vonat-jegyet, így érkeztünk haza szüleink fájdalmas-örömére. Aztánkövetkeztek a rendõrségi jelentkezések, újabb megalázó tor-túrák munkakeresés közben, a káderesek (személyzetisek)mindenhol kioktattak, hogy a munkát meg se érdemeljük,csak a pártfõtitkár elvtárs emberségének köszönhetjük stb,stb. Köztudott, Romániában a munkanélküliség büntethetõvolt, „köztörvényes munkakerülésnek” számított, újra bör-tönbe zárhattak volna, el kellett hát viselnünk mindent. Mikibátyámat korábbi munkahelyére visszavették, mert jó mun-kás volt, én is hamar munkát kaptam azoknak köszönhetõen,akik családunkat ismerték és becsülték.

És ismét augusztus, 1983. Az egyre nehezebbé váló románi-ai körülmények lassan elviselhetetlenek lettek, a mûszakifõiskolára való bejutásom álom maradt, még felvételi vizsgá-ra se engedtek, jövõképe se románnak, se magyarnak nemvolt, mindenki élt egyik napról a másikra. A svábok, zsidókmár elhagyták a süllyedõ hajót, õket anyaországaik fejpénzértkiváltották a kommunista vezetõk mohóságának köszönhetõ-en. Aki nem lett besúgó, az a napi betevõt is alig tudta felhaj-tani több órás sorban állással is az üres üzletek elõtt. Tudtam,ha emberi életre vágyom, el kell menekülnöm innen! Meg-bízható baráti körben ismét a szökés módozatairól beszélget-tünk, Miki bátyám, én, két sváb fiú és két román fiú. A ter-vünkhöz valutát, dollárt kellett szereznünk, hogy ez milyentitkos utakon történt, azt ma már nem is tudom elmondani,de sikerült hétszáz dollárt összeszednünk. Persze, nem hiva-talos úton, abban az idõben akár öt dollár „jogtalan birtoklá-sáért” is már börtön járt, még jó, ha a delikvens a vallatást -hol a többi, kitõl kaptad? - megúszta egy kiadós veréssel. Asváb fiúk németországi rokonaikkal egyeztettek, hogy a meg-adott három napon át reggel hat és este hat között autóvalvárnak ránk Zrenján és Zitiste között a határtól elérhetõhelyen. A terv az volt, hogy õk visznek tovább, hogy ne kell-jen táborba jelentkeznünk, mert valószínû, hogy ez ismét ki-toloncolással járt volna.

Nekiindultunk Temesvárról újra, istenem, már hányadszor,gyalog a jugoszláv határnak, megtenni a már ismert 46 kilo-

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEMûhely

métert. Egyik társunk, egy jó fizikai állapotban levõ ökölvívósportoló úgy kifáradt a gyaloglástól és az izgalmaktól, hogy ahatár elõtt feladta, visszafordult. Mi tovább mentünk Újvár,Ótelek irányába, kerülve a településeket, kertek alatt, erdõmellett, bokron, vízen át, csak mentünk azzal a reménnyel,hogy most sikerülnie kell. És láss csodát, minden veszélytelkerülve hajnalban már átjutottunk Jugoszláviába! Az elõzõrossz tapasztalatok alapján nagyon óvatosak voltunk, széna-kazlakban meghúzódva töltöttük az éjszakákat, így aztán amegbeszélt idõbõl is kifutottunk, az autók nem várhattak márránk, veszélyes lett volna rájuk nézve is. Mentünk hát gyalogtovább, éberen, minden veszélyt messzire elkerülve pontosanhárom napon át. Belgrádba érkezvén, társaink németülbeszélve megállapodtak egy taxissal, hogy négyszáz dollárért,négyen az utastérben, egyikünk a csomagtartóban, elviszMariborig. Így utaztunk tovább több száz kilométert. Aztánismét gyalog, térkép, helyismeret nélkül, csak a csillagok járá-sát figyelve mentünk, de bármilyen fáradtak voltunk, sze-münk, fülünk éber volt, mint a vadász elõl menekülõ vadnak.Szinte álom és ébrenlét határán voltunk néha, figyeltük a fákmohás oldalát, merre van észak, míg egyszer csak felharsanta figyelmeztetõ kiáltás: Állj, fel a kezekkel! És ott állt elõt-tünk a jugoszláv határõr! Mellette öt méterre az osztrákhatárt jelzõ oszlop, rajta a felirat: Ausztria. Tovább mennünknem lehetett. Tudtuk, mi következik, újra börtön, aztán afélelem, mi lesz velünk, ha visszavisznek. De az isten ránktekintett, védõangyalunk mögöttünk állt, veszni nem hagyott.Igen, börtön jött, de Szlovéniában, itt minden más volt, ezeknem szerbek voltak, nem gyûlölet sugárzott a szemükbõl.Rendes ellátás, élelem, fürdés, végre megszabadultunk a kul-lancsoktól. Aztán az ENSZ láger, emberi körülmények, tisz-ta ruhák, rettegésünk hamar alábbhagyott. A két sváb fiúértmegjöttek a német rokonok, õket elvitték, új életük megkez-dõdhetett. Mi angol nyelvtanfolyamra jártunk, mérlegeltük,melyik országba kérjünk vízumot, hol fogadnának be.Tengeren túlra nem akartunk menni, nagyon távol szerette-inktõl el sem tudtuk képzelni az életünket. 1983 októberébenegy svéd ügynök jelent meg a táborban, az õ biztatásáraSvédország lett az új hazánk. Tizenkilenc évesen szülõfölde-met elhagyva, csak testvéremet tudva magam mellett, kezd-hettem új életet.

Teltek az évek, tanultunk, dolgoztunk, küldtük haza és vár-tuk otthonról a híreket. Évekig még a diktatúra erõsnek, ren-díthetetlennek látszott. Akkor még nem tudtam, hogy pár évmúlva egy lány is útra kel a messzi Erdélybõl, a Székelyföld-rõl édesanyjával, testvéreivel, és õk is hosszas próbálkozásután új hazájukba, Svédországba érkeznek. Nem tudtam még,hogy õ lesz a te édesanyád, és lesz nekem egy fiam, egy bátor,erõs fiatal férfi, aki minden nehéz helyzetben megállja ahelyét. És azt mondom neked, fiam, aki nem tudja, honnanjött, azt sem tudja, hová megy, és azt sem, hol van.

A fiú a felhõk fölött repül bajtársaival a messzi északon levõkiképzõhely felé, ezer km-re otthonától, visszapergeti magábanapja történetét. Gondolsz-e vissza szülõföldedre, mentél-e odavissza, ahonnan elmenekültél? Apja bevallotta, sokáig szörnyûálmai voltak, tele szorongással, azt álmodta, visszavitték, verték,ordítana, sírna, de csak átizzadva, verejtékezve felébred, és las-san nyugszik meg, jó helyen van. És még azt is mondta fiának,neki is tudnia kell, hol vannak nagyszülei gyökerei, nem felejthe-

ti el, honnan érkeztek új hazájukba szülei. Együtt fognak elutaz-ni apja és anyja szülõföldjére, és talán azokat a helyeket is végig-járják majd, melyeken keresztülvergõdött apja, hogy egy másikéletet találjon.

Jól van, apám fia vagyok, nekem is sikerül, amit vállaltam. Haismerné ez a fiatal magyar fiú Svédországban Weöres Sándorversét: „Tûzben fa parazsa volnék / Vízben puha moha volnék /Szélben jegenyefa volnék / Földön apám fia volnék”, talán eztdúdolgatná a hosszú repülõúton annak a fiúnak az emlékére,aki ma az õ édesapja.

Romániában néhány év múlva felfordult a világ, megbukottaz elviselhetetlen diktatúra, az érinthetetlennek vélt diktátortgyorsan kivégezték azok, akik õt a hatalomban váltották. Deaz erdélyi magyarság továbbra se érezhette magát biztonság-ban saját szülõföldjén, fõleg nem a marosvásárhelyi véresmárcius után. Valóságos népvándorlás indult meg Magyaror-szág felé. Hogy ki mit hagyott otthon, milyen reményekkelkelt útra, maradt, vagy tovább ment idegen országokba, netánráébredt, mégis jobb otthon, mint idegenben, nem tudjuk.Hogyan is készülhetne felmérés arról, mi játszódik le azemberi lelkekben, mikor megváltozik az ég felette. Marad ahaza a magasban.

*Köszönöm Fodor Enikõnek és K. S.-nek, hogy történetüket

megosztották velem, lehetõvé téve, hogy mások is megismer-hessék azokat az idõket. Tiszteletben tartottam K. S. kérését,hogy nevét ne hozzam nyilvánosságra. Továbbá köszönöm aSvédországban élõ Tompa Vadadi Annának, hogy vejének,Hajas Albertnek a szökésérõl felidézett emlékfoszlányaiteljuttatta hozzám. Hálával tartozom Hajas Albertnek, hogyújraélte a régmúlt rémálmait, és feljegyzései megengedte fel-használnom.

2018 januárjában

2019. március

EKOSZ–EMTE 53Mûhely

Ami most következik, az nem éppen a Cukorgyár történe-te, de szorosan kapcsolódik a család háború utáni helyzeté-hez. Ezt még be kell iktatnom, merthogy ezt is lenyomta atorkunkon a dicsõ kommunizmus, aztán folytatódhat acukorgyári story.

Amikor Nagytatának a Stefan cel Mare 10. sz. alatti (maiBolyai-tér) emeletes házát lefoglalta a C.A.S.B.I.(Ellenséges Vagyonokat Kezelõ és Ellenõrzõ Pénztár), majd1949-ben visszaszolgáltatták, hogy aztán rövid idõn belülállamosítsák, majd a néptanács vagy párttitkárság utasításá-

ra egyszerûen eladták egy közülük származó valakinek,utána az eladta egy másik ki tudja kinek, a telekkönyvetpedig egyszerûen meghamisították, és amikor 1990 utánérdeklõdtem, már sehol, egyetlen telekkönyvben nem léte-zett a Nemes Béla tulajdonát bizonyító beírás. Hiába van atulajdonomban a hivatalos írat, amivel bizonyítani tudom,hogy igenis az övé volt, mert ha nem az lett volna, akkormiért szolgáltatták volna vissza mint jogos tulajdonosnak azépületet 1949-ben. Hát, hosszú és bonyodalmas lenne elma-gyarázni az újabb generációknak ezeket és a hasonló aljassá-gokat, átrághatatlan kásahegy ez, mint a mesében. Hogyjobban érthetõvé tegyem a dolgot, idemásolom, hogy mi isvolt az a C.A.S.B.I. Tehát:

1945. február 10. A Monitorul Oficialban megjelenik a 91.sz. törvény a Casa de Administrare si Supraveghere a Bunu-rilor Inamice (CASBI), az Ellenséges Vagyonokat Kezelõ ésEllenõrzõ Pénztár megalakításáról. A törvény a fegyverszü-neti egyezmény 8. pontjára hivatkozik, mely kötelezte a kor-mányt, hogy a még hadban álló ellenséges országok, Német-

ország és Magyarország alattvalóinak tulajdonában lévõ ja-vakat kezelésbe vegye. (Megjegyzendõ: mivel január 20-ánMoszkvában aláírták a magyar-szovjet fegyverszüneti egyez-ményt, Magyarország ettõl kezdve nem is számít ellenségeshadviselõ félnek.) Ezzel a német érdekeltségek, javak mel-lett mind a magyar állampolgárságú személyek, mind a ma-gyar érdekeltségû vállalatok, vagy az Észak-Erdélybõl elme-nekült vagy kitelepített lakosok teljes ingó és ingatlan vagyo-na a CASBI felügyelete alá kerül. (A CASBI-hivatalokat azáprilis 3-án megjelent 5822. sz. rendelettel állítják fel.)

1945. április 5. A Monitorul Oficialban megjelenik aCASBI 3822. sz. végrehajtási utasítása. Ez felállítja a „vélel-mezett ellenség” („inamici prezumati”) fogalmát, mely azok-ra a magyar nemzetiségû román állampolgárokra vonatko-zik, akik 1944. szeptember 12-én a trianoni Magyarországonvagy Észak-Erdélyben tartózkodtak, vagy akik a közeledõfront elõl elmenekültek, illetve akiket a magyar katonai ha-tóságok lakóhelyük elhagyására kényszerítettek. Ezzel a tör-vénnyel mintegy 30-35 ezer magyar nemzetiségû románállampolgárt fosztanak meg vagyonától. Magyarországipénzügyi szakemberek 1946-ban a CASBI-gondnokság aláhelyezett összes magyar vagyont (az iparvállalatoktól, pénz-intézetektõl az észak-erdélyi magyarság ingó és ingatlanjavaiig) mintegy 200 millió dollárra becsülték. Az MNSZvezetõi és a magyar szociáldemokraták egyetértenek abban,hogy a CASBI-törvény és a végrehajtási utasítás burkolt céljaa magyar kisebbség erõszakos pauperizálása.

1945. április 25. A Kolozs megyei Buletinul Oficialban (Hi-vatalos Közlöny) megjelenõ 847. sz. rendelet kimondja, hogyKolozs megyében és Kolozsváron a magyar és a román egy-aránt hivatalos nyelv. Az állampolgárok etnikai eredeténekvizsgálata tilos. A 90%-ban nemzetiségek lakta területekenkizárólag az adott nemzetiség anyanyelvén kell vezetni ahivatalos jegyzõkönyveket stb. (A rendelet Pásztai Géza ésBernád Ágoston ügyvédek munkája.)

1945. május 30. Ime a CASBI felügyelete alól felszabadí-tott ingatlan valósságát igazoló hivatalos irat szabadfordítás-ban, folyóírással:

PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM, CASBI felszámoló bizottság,Maros megye. 507/ 1949. VI. 18. Nemes Bélának,Marosvásárhely, St. cel Mare utca 10 szám. Tisztelettel közöl-hetjük önnel, hogy a Pénzügyminisztérium 52213/1949-esHatározata elrendeli, hogy a Stefan cel Mare 10 szám alattiingatlant felszabadítja a CASBI-ellenõrzése alól, és az ön sza-bad rendelkezésére bocsájtja. Pecsét Helye. Aláírások: PlescuSergiu, mérnök ss., Ursu Simion, ügyvezetõ ss.

* * *

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEHazug mítoszok árnyékában

B. Osvát Ágnes

Rendhagyó (rém)álom, dokumentációvalCsaládi vonatkozású, illetékesek által elhallgatott, elhazudott, agyoncsapott fejezet

a marosvásárhelyi, ma már nem létezõ Cukorgyár történetébõl.

IV. rész

És most jöhet újból a Cukorgyár.

Szabadfordításban:

I.I.S. „BERNÁTH ANDOR” CUKORGYÁRMAROSVÁSÁRHELY TOLDI MIKLÓS UTCA 2. szám.Telefon 2201 és 2202 Banszámlaszám 052007,Marosvásárhely

14.231. iktatószám Marosvásárhely, 1960. junius 16.Adminisztratív osztály

MUNKÁLTATÓI IGAZOLÁSAlulírott I.I.S. Bernáth Andor Cukorgyár. Marosvásárhely,Toldi Miklós utca 2 szám alatti székhellyel, az irattári nyil-vántartásunk alapján hivatalosan igazoljuk, hogy NEMESBÉLA elvtárs, született 1881. December 8. Tekeújfaluban, akövetkezõ idõszakban az alkalmazásunkban volt: 1954. október 4. – 1954. december 30. – répaszelet elosztó,

napi 14 lej 96 bani fizetéssel1955. szept ember 9. – 1955. november 20. – répaszelet

elosztó, napi 14 lej 96 bani fizetéssel.

Jelen igazolást a nyugdíjaztatása érdekében bocsátottuk ki.Veress Károly Kiss István ss

Adminisztratív.o.f. Igazgató ss

Így tehát 1950-tõl 1955-ig átkínlódott, évi három hónapi,megalázó éjszakai munka árán tudott 79 éves korára annyijogosultságot szerezni magának, hogy kb. 16 hónapi, napidí-jas átlagfizetés alapján nagy kegyesen megállapítsanak nekiegy minimális, éppen csak az éhenhalástól megmentõ nyug-díjat. A tisztességesen ledolgozott – még ha vezetõi állásbanis - 38 év hova tûnt? Szublimálódott, a nagy kommunista üstmindent összeolvasztó masszájában. Mint a munkakönyvbõlkitûnik, 1950-ben még könyvelõként alkalmazták kampány-idõre, aztán késõbb, amikor még idõsebb lett, úgy látszik,valakinek eszébe jutott, hogy mutassuk meg a volt igazgató-nak, milyen is az a megalázó, kétkezi munka és a továbbihárom év 3-3 hónapjára odatették répaszelet elosztónak.Nem mellékesen, a nagyon idõs korban végzett stresszes,éjszakai munka, meg a sok sikertelen nyugdíjkérelem meg-hozta gyümölcsét egy súlyos gyomorfekély formájában, amivégsõ soron nemsokára a halálát is okozta.

Az élet paradox volta pedig mindenütt fellelhetõ, mert énpont azokban az idõkben iskolai ünnepélyeken, de fõleg

május elsején, boldogan öltöttem magamra a fehér blúz-sötétkék szoknya és piros nyakkendõ szépségesnek érzettfedezékét és örültem az életnek, a jó tanulónak kijáró, bárugyancsak visszafogott szeretet-megnyilvánulásoknak a taní-tónõm részérõl, ami az év végi jutalomkönyv- és oklevél-átadásban csúcsosodott ki. Sikeresnek és örömtelinek érez-tem magam, akkor még nem tudtam, nagyszüleim mekkoraerõfeszítésébe került gyermekkorom biztonságos, meleg ésnagyon boldognak érzett háttere.

* * *„Az édes élet pedig már végképpen a múlté, s az ezer sebtõl

vérzõ terület beépítése is valószínûtlenné vált. A vijjogó feketemadárrajok, amelyek valaha élelmet találtak ezen a helyen,csak átröpülnek fölötte, s valahol messze a Maros fölött eltûn-nek a „semmiben”.

Volt egyszer egy cukorgyár, munkahely, család, menedék ezermeg ezer családnak hosszú évtizedeken át. S míg egyesek apusztulásából tetemes vagyonra tettek szert, sokan azt hittük,

hogy nemcsak amúltjához, a külfölditulajdonosnak el-adott gyár jövõjéhezis közünk lehet. Mek-kora tévedés volt!”(Bodolai Gyöngyi2013. januári riport-sorozatából)

„A látvány lehan-goló. A régi kaputhelyettesítõ kötélenszakadozott nejlon-

foszlányok, a porta elõtt egy rongyos fotelben mosdókagyló, sze-dett-vedett bútorok, ládák, kicsit arrébb szétmállott matrac,eldobált ruhadarabok. Megvakított ablakszemeivel, amelyeketmocskos furnérlemezekkel helyettesítettek, a kapusfülke a sem-mibe bámul. Talán már el is felejtette, hogy hosszú éveken átmilyen mozgalmas, pezsgõ élet szemtanúja volt. A kifeszítettkötélen túl egyenlõtlen terep, összetört betondarabok, halmok,üregek, csupa seb-talaj a hó alatt. Azégi kötszertakaró fe-hérségét csak azodahordott szemétszínesíti. Ahogy ká-rogó varjak alatt aMaros-árokig elsé-tálok, próbálom el-képzelni a hajda-ni nyüzsgést-moz-gást, a szuszogó, pöfögõ, csattogó, sivító gépek keltette hangza-vart, amelyben tonnaszám termelték a cukrot ezen a helyen,amely most úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna. Amijelképesen meg is felel a valóságnak.” (Bodolai Gyöngyi Édesélet c. riportjából)

Marosvásárhelyen volt egy cukorgyár. Alapították nagysze-rû, nagyreményû emberek a 19. század végén, kivégezték a21. századelõ hóhérai. De az is lehet, hogy ezt is csak álmod-tam, valamikor, egy másik életben.

2019. március

EKOSZ–EMTE 55Hazug mítoszok árnyékában

Manapság, amikor már egyre kevesebben vesznekkézbe egy-egy könyvet és egyre kisebb a hatása a leírt szó-nak, úgy érzem, beszélnem kell errõl a jelenségrõl, mégakkor is, ha csak nagyon keveseket érdekel. Eközbenpedig „a gép forog, az Alkotó pihen, forog a világ keserûlevében. Ember beszélhet, kutya ugathat.”

Jean-Paul Sartre egyszer leírta, hogy az irodalom a val-lás pótszere. Ez lehet, hogy így van. Ha már nem hiszünka vallásokban, - amiket mind emberek találtak ki és min-dig a maguk hasznára alakítottak, - akkor valamiben hin-nie kell az embernek, mert hit nélkül szinte lehetetlennéválik az élet. Egy bizonyos ponton már teljesen mindegy,hogy az ember egy templom mélyén borul térdre, vagy azirodalom oltára elõtt próbál imádkozni. Meggyõzõdésem,hogy ez utóbbi sokkal bonyolultabb. Éppen csak, nemegyedül Sartre találta ki ezt az alapigazságot, hanem nálasokkal hamarabb Osvát Kálmán is leírta, éppen csak kissémás megvilágításban, mert õ nem keveri és nem nevezipótszernek az irodalmat, és nem zárja ki belõle az

Istenhitet, ami az irodalmi egyház fölött is ott lebeg.„Magános vándor az író, - vallja -, nincs hierarchiája, azútja végtelen, s nem szegélyezik derûs plebániák. De pap.Megszállott éjszakák reggelén a felkelõ nap ont rá miseruháts a hangja száll négy világtáj felé. (…) Hívõ, boldog kultusz-ban, így múltunkkal együtt élve, hívõkké tesszük õket is, kikma hitetlenek, de holnap már rajongva emelik szemeiket azúj csodára: égig érõ fehér falaira az Irodalmi Egyháznak.”

Létezhet ennél õszintébb, ennél szebb és hittel telibbvallomástétel az irodalom elkötelezettsége mellett?Olyan ez, mint egy végtelenbe kiáltott, kétségbeesettimádság, amit sajnos csak nagyon kevesen értenek meg.Bár, a jelentõs dolgokat soha nem kell magyarázni.Agyonbeszélni csak kis dolgokat kell, mert azokba mindigbele lehet magyarázni valamit. Az Irodalmi Egyház pedigrendkívül jelentõs dolog. Valami olyasmi, mint a Zenemindenhatósága. Mindkettõben a legfontosabb alapelv azegyszerûség, ahol „a kevesebb mindig több” elve dominál.A leírt szó nem attól kap nyomatékot, ha minél többhangzatos jelzõt aggatunk rá, mint ahogy a zenének sem afölösleges díszítések adják meg a lélek mélyéig terjedõhatását. És bizony, „egy Bach-fúga, egy Wagner-opera és azafrikai tamtamzene nem egyenértékû kifejezõdése a világ-nak, hanem minõségi különbség van közöttük, még akkor is,ha a világ irányítói, a zenei üzlet és a népbolondítás jegyébenez utóbbit terjesztik szét a világban és aknázzák ki.”- hirdet-te meg Csurka István is, aki elõre tudta, hogy mi követke-zik.

Feltenném a pusztába kiáltott kérdést, hogy akkor nap-jainkban, amikor már nemsokára se vallás, se irodalom,akkor a jövõ generációnál mi minek lesz a pótszere? Vagymár nincs is szükség pótszerre, mert az elveszett pótolha-tatlant semmivel se lehet helyettesíteni. Így egyszerûencsak belenyugszunk, hogy már semmi nem valódi, még azemberi érzelmek, kötelékek is többnyire pótcselekvésekretámaszkodva sántikálnak a nagy semmibe. Mint a mobil-telefont nyomogató tini, aki csak megy az úton és se lát, sehall, egyáltalán nem veszi észre, hogy mi történik körülöt-te, csak bámulja azt az egyetlen kütyüt, ami számára avilágot jelenti. Mi még örömmel tértünk be valamikor atitokzatos, könyv-illatokkal tele könyvesboltokba, és avilág felfedezésének kis részeseként, boldogan lapoztunkbele egy-egy értékesebb kiadványba. Már fel sem teszemtöbbé a kérdést, hogy vajon lesz-e még visszaút valami-kor? Inkább mondjunk el egy engesztelõ imát annak anevében, akiben – ha megfogyatkozva is, de - még hinnitudunk. „Valamikor hatalom volt a Szó, - õ volt az elsõhatalom. Kezdetben volt a Szó. Uram, mi kérünk, trónjá-ra ültesd vissza. Csak ha visszaadod nekünk a Szó hatal-mát, lehetünk mi újból a hasonlatosságodra… Vagy hal-lasd a magad Szavát még egyszer, mondván: Ne legyen!Sem világosság, sem Föld, sem Ég…”

B. Osvát Ágnes

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEVallomás

Apokrif ima az (igaz) írott Szóért

„Mindig is boldog szere-lemben kívántam élni, békés,nyugodt, extatikus, eltéphetet-len kötelékben – hogy azzalfoglalkozhassam, ami a dol-gom volna. A boldog szere-lem létfeltétel és munkafelté-tel, mint a kenyér, a toll és aszabadság. A boldogtalanszerelem nem szakmám. Kinem állhatom az úgynevezettszerelmi bonyodalmakat. Kinem állhatom azokat a lelki finomságokat, hogy az egyikszereti a másikat, de mégsem szereti, hogy a másik nem sze-reti, hogy nem szereti, de mégis és így tovább. Ennél én sok-kal egyszerûbb vagyok. Én a tökéletes, a sírig tartó szerelem-rõl hiszem azt, hogy reménytelen – ennél alább nem adha-tom Minden más énelõttem a szerelem paródiája.”

Nemes Nagy Ágnes bátor és tiszta költészete a magyarlíratörténet egyik legnagyszerûbb teljesítménye, amelyéletében és a halála óta eltelt több mint negyedszázadbanis sokak számára igazodási pont. Bátor volt egy kitûntetetttörténelmi pillanatban, Babits Mihály erkölcsi tartásátpéldának tekinteni és ehhez ragaszkodni egy kedvezõtlenkorban. Neve összeforrt a rövid életû, de annál nagyobbhatású Újhold címû folyóirattal, amely nemzedékének leg-jobbjait indította el a pályán. Nemes Nagy kristálytisztaesszéiben fejtette ki radikálisan újító nézeteit a tárgyiasköltészetrõl, amely nem megnevezi, hanem elõhívja azérzelmeket. Lírája hatalmas belsõ feszültségeket tartegyensúlyban. A hagyatékából elõkerült kiadatlan versekazért is váltottak ki olyan felfokozott érdeklõdést, mertgyakran közvetlenül vallanak belsõ tépettségérõl.

1922. január 3-án született, Budapesten. Szülei azUgocsa megyei Halmi községbõl vándoroltak Budapestreaz I. világháború után. A legendás Baár-Madas Refor-mátus Leánylíceum tanulója volt, a költõ-igazgató ÁprilyLajos személye meghatározta költõi pályáját. Ezt követõ-en a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–la-tin–mûvészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzettdiplomát. Ott ismerte meg Szerb Antalt, Halász Gábort,valamint Lengyel Balázst, akivel 1944 áprilisában össze isházasodtak A Nyugatnak nem merte elküldeni verseit,mert félt a kudarctól, verseit nem tartotta elég jónak. Demivel kedvelte Szerb Antal írásait, elküldte hát neki, sze-rette volna végre, ha hozzáértõ ember alkot véleményt

verseirõl. Szerb Antal elragadóan kedves volt az írásaibanés személyében egyaránt, a felbélyegzett válaszborítékbanbiztosította „Ágneskét”, hogy jó úton halad, a versei kivá-lóak.

„Nem lehet magassarkú cipõben irodalmi sétákat folytat-ni”, dorgálta Szerb Antal a feltûnõen szép, lobogó szõkehajú költõnõt az elsõ találkozásuk során, aki nagyon csi-nos akart lenni, és olyan magas sarkúban érkezett, amibenmajdnem kitört a lába. Itt kezdõdött kettejük mûvészba-rátsága, találkozásaik során semmi másról nem beszélget-tek csak irodalomról, igazi mester-tanítvány kapcsolatalakult ki közöttük. Barátságuk akkor szakadt meg, ami-kor Szerb Antalt származása miatt, 1944-ben behívtákmunkaszolgálatra.

Nemes-Nagy Ágnes diákkorától kezdve írt verseket,folyóiratokban 1945-tõl publikált. 1946-ban lépett be aMagyar Írószövetségbe, késõbb tagja volt a Magyar PENClubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – azÚjhold címû irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 õszéigjelenhetett meg, mert a lapot egy idõ után a hivatalos kul-túrpolitika túlságosan polgárinak találta. Mégis, betiltásaután mintegy emblémája lett a Babits-i Nyugat eszmeisé-gét és minõségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek.

1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyartudomány és mûvészet, az irodalom nagyjaival együtt,mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagyWeöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve

Párizsban tar-tózkodott tanul-m á n y ú t o n ,mintegy a hábo-rú szörnyûségeitfeldolgozandó.

Mûfordításaiis figyelemreméltóak. Elsõ-sor-ban franciaés német nyelvûmûveket fordí-tott (Corneille,Racine, Molieredrámáit, VictorHugo, Saint-John Perse ver-seit, Rilke ésBertolt Brecht

2019. március

EKOSZ–EMTE 57Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományNemes Nagy Ágnes

(1922. január 3. Budapest–1991. augusztus 23. Budapest)

mûveit), de antológiákban számos más nyelvbõl is készültfordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés címû pe-dagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 közöttpedig a budapesti Petõfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.

Elsõ verseskötete Kettõs világban címmel jelent meg1946-ban, amelyért két évvel késõbb Baumgarten-díjatkapott, a kötet a költõnõ 1942-1946 között írt verseit tar-talmazza. Még friss élmény a huszadik századi emberi bar-bárság tetõpontja, a második világháború, az emberi meg-aláztatások tengere. A tudás, az ismeret, Nemes NagyÁgnes könyvében egy új világ fel-építésének alapja, mozgatórugója.Ám nem az oly sokat magasztalt,és gyakran meglehetõsen kevésismerettel rendelkezõ, manipulálttudatú fényes szellõ-nemzedékrevonatkoztathatóan, hanem egy ki-egyensúlyozott, történelmi-pszhichológiai-esztétikai tudássalrendelkezõ világfelépítés víziója-ként.

„Csak az marad meg, semmimás/ a tiszta lelkiismeret” – írja aköltõ, Ismeret nélkül c. versében.Ám mégsem nevezhetõ ez a poé-tika „intellektuális költészet”-nek, legalábbis nem abban az el-ítélõ-lekezelõ hangnemben nem,ahogy modern irodalomkritiku-sok hasonlóan modern kortárs alkotókról megnyilatkozniszoktak. Nemes Nagy Ágnes verseinek vonulatán mindvé-gig ott lapul a NÕ, méghozzá a tapasztalatokkal felvérte-zett, a nem provokatív magatartású érzelemrõl-szexuali-tásról nyíltan, mégis szemérmesen valló Nõ.

Gyermekeknek szóló meséi közül kiemelkedik a Borsnéni könyve, amelybõl nagysikerû elõadás született aKolibri Színházban. N. N. Á. halhatatlan mesealakja, akitDayka Margit formált meg varázslatosan a színpadon,

1978-ban indult el hódító útjára. De kicsoda is valójábanBors néni? Határtalan jóságú, látszatra kicsit koros, pedigmindössze nyolcvan esztendõs tündér, aki fent lakik apadláson, s harminchárom szobájának harmincháromablakából kitekintve akár harminchárom világot is belát-hat. Gondozgatja háztetõnyi magasban levõ kertecskéjét,karóráján mért hány perc alatt fut fel a futóbab a karóra,kendõjével tisztogatja a hold képét, ha foltos, majd kézenfogva sétál vele egyet az égen és így tovább. Bors nénibûbájos, nyelvileg is páratlan megformáltságú ésjátékosságú történetei mindenki szívébe belopják magu-

kat. Nemes Nagy Ágnes Budapesten

élte le az életét, és mindvégig az ere-deti nevén publikált. Lakóháza a XII.kerületi Királyhágó utca és Böször-ményi út sarkán áll, 33 éven át szer-kesztõségi és baráti összejövetelekrendszeres színhelye volt a harmadikemeleti lakás.

1983-ban életmûve elismerésekéntmegkapta a Kossuth-díjat. 1986-banLengyel Balázzsal újraindították azÚjholdat, amely almanach formájá-ban évente kétszer jelent meg. 1991-ben pedig alapító tagja lett a MagyarTudományos Akadémián belül szer-vezõdõ Széchenyi Irodalmi és Mû-vészeti Akadémiának. Budapestenhunyt el 1991. augusztus 23-án. 1997-

ben férjével együtt posztumusz megkapta Izrael ÁllamJad Vasem kitûntetését, mert a nyilas uralom alatt men-tette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda CulturaHungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjatalapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismeré-sére. Sírja a Farkasréti temetõben található, a síremlékJovánovics György alkotása.

(Összeállította: B. Osvát Ágnes)

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEIrodalom

B. Osvát Ágnes

Rendszertelen gondolattöredékek az apámrólAz Õ, tömör fából készült, hatalmas Íróasztalán tereget-

tem szét esténként a rajzlapokat. Meg a mintákat, amikethét éves korom legkedvesebb képeskönyvébõl másoltam.Tarka tollazatú madarakat, lepkéket, pálmafa alatt vigyor-gó, banánszoknyás, pufók néger kisfiúkat.

Késõ éjszaka, egy kis éjjeli lámpa fényénél rajzolgattama rajzlapból kivágott lámpaernyõnek szánt darabokra, víz-festékkel kifestettem, majd tussal kihúztam a rajzokat. Akicsi lámpának azt a felét, ami az ágyra világított volna,igyekeztem egy újsággal eltakarni, de nem mindig sikerültigazán. A dupla ágy innensõ oldalán Apám feküdt, tud-tam, hogy nagyon fáradt szegény, és én még az éjszakai pi-

henésébe is belezavarok a festegetéseimmel, de nem te-hettem mást, megrendelésre készítettem a lámpaernyõ-ket, és másnapra ígértem a megrendelõknek. Akkoribanmég nem árultak az üzletekben lámpaernyõket, vagy haigen, azok sivárak és semmitmondóak voltak. Az én er-nyõimre pedig nagy volt a kereslet városszerte, éppenazért, mert hangulatosak, emberközeliek voltak. Persze,ez csak amolyan kiegészítõ tevékenység volt nálam, amiakkor és olyan körülmények között lehetõséget adott né-mi kis jövedelemre. Sajnálom, hogy csak rövid ideig foglal-koztatott, mert amúgy az iparmûvészet mindig is nagyonközel állott a szívemhez. Az írás azonban még inkább.

Néha rápillantottam apámra, aki szó nélkül tûrte ezt amunkát, soha egyetlen megjegyzést nem tett volna, hogymenjek már lefeküdni, mert nem tud aludni tõlem. Hogymiért tûrt el mindent? Isten tudja, talán a jólneveltsége, aveleszületett tapintata, talán a négyévi orosz fogságbanszerzett tûrõképessége, talán, talán… De szerintem alap-ból volt ilyen. Ezt leginkább nagyapám, Levelek a fiamhozc. kötetébõl tudtam meg, de talán jobb, ha ideiktatom:„Bélyegeket cserélgettél Géza barátoddal, álltatok a nyitottalbumok elõtt, forgattátok a nagy katalógust. A hátatok mel-lett álltam és te eleintén nem láttál engem. Barátod sokatbeszélt, te jóval kevesebbet. A csere, melyet barátod ajánlott,nem volt elõnyös, bélyegeid értékesebbek voltak, mint a cse-rébe kínáltak, de Géza a katalógus árával igazolta, hogypont annyit érnek. És beszélt hozzá sokat és ütögette a kata-lógust és sokszor megkérdezte: „akarod vagy nem?” Közbena bélyegeidet magához mind közelebb húzta, te hozzá semnyúltál az övéihez. Sajnáltalak, de csak vártam és állottammögötted még sokáig, szótlanul. Fiam, te értesz a bélyegek-hez. Annyit, mint Géza barátod, bizonyosan értesz és tudod,hogy mondjon a katalógus bármit, a te bélyegeid az értéke-sebbek, te veszíteni fogsz és Géza nyerni fog. És mégsemnyúltál a holmid után, hogy is tehessed, már ott van elõtte,már a keze rajta a kis bélyegcsomón, vissza hogy vehessed?Visszáról már szó sem lehet, kicsi lelkedben már le is mond-tál és csak becsületbõl, becsapatásod kis vigasztalásáramondtad: „Ha adsz még egy köztársaságit!” Géza elõbbalbumába csúsztatta bélyegeidet, kettõrõl megjegyezte, hogyrongált szélû, egyrõl, hogy nincs bélyegzõ rajta, azutánátnyújtotta a köztársaságit. Te nézetlen tetted el a cserebélye-geket s egy nagyon gyors fordulással, mintha csak ettõl azüzlettõl akartál volna elfordulni, úgy fordultál hátra. Hogymegláttál, zavarodottan mosolyogtál. Én Géza barátodatnéztem szigorúan s te tán sajnáltad is. Mert azt mondtad:„Adott egy köztársaságit is…” Pedig tudtad, hogy azzalegyütt be vagy csapva s hogy azzal már nem is õ, hanemmagad csaltad meg magadat. De féltél, nem-e támad kétségénbennem, hogy értesz-e te a dologhoz?

Nem, fiam.Te értesz a dologhoz, más az, amihez te nem értesz. Más

az, amihez mi nem értünk.Errõl a másról lesz szó bõven ezekben az itt jövõ írások-

ban.” (Osvát Kálmán: Levelek a fiamhoz).

Tehát, az Apám alapból volt ilyen. Igaz, õ maga mond-ta, nem is egyszer, hogy fiam, az ember a világon a legru-galmasabb lény. Mindenhez hozzá tud szokni, kivéve egydolgot: a hülye ember társaságát. Drága apukám, de meg-tanultam én ezt késõbb és sajnos már nem mondhatom elneked, az égre pedig nem irhatok, csak suttoghatom.Talán eljut feléd, bármerre is vagy most. Az örökségedpedig megtartom, hiszen egész életemben, ha valaki meg-lopott vagy becsapott, én szégyelltem magam helyette isés soha nem vitt rá a lélek, hogy lármát csapjak, pedig sok-szor de jobban jártam volna, ha nekimegyek a (lélek)tol-vajnak.

Rajzolgattam hát, megtehettem, az ember tizennyolc

évesen csak nagyon ritkán álmos. Fõleg éjszaka nem az,hiszen sokszor hajnalig olvastam a paplan alá bújva, akönyvre kapcsolt, picike lámpa fényénél. Nappal mégmegtörténik, hogy percekre elbóbiskol az ember, persze,az sem tart soká. Velem leginkább iskoláskoromban ésszinte mindig kémia órán történt meg, amikor alig tudtamnyitva tartani a szemem, annyira untam a számomra ször-nyen unalmas képleteket.

Ezek jártak az eszemben festegetés közben, néha az ágyfelé pillantottam, elnéztem apát, ahogy egyenletesenlélegzett és arra gondoltam, hogy soha életemben nemfenyített meg semmivel, mégis, ahogy rám nézett azzal aszuggesztív, szürkéskék tekintetével, bármit megtettemvolna, csakhogy ne találjon hibát abban, amit csinálok. Ésmégis, mégis, mi mindenben hibáztam. Õ mégsem szólt

soha semmit, hogy ezt vagy azt ne tegyem. Illetve egyetlenegyszer, úgy kilencedikes koromban le akart beszélni egyosztálykirándulásról, tél volt, nagy hó és hideg, az osztály-fõnök meg sítúrára akarta vinni az osztályt a Hargitára.Akkoriban még gyalog kellett megmászni az 1800 mmagasságot, cipelni a síléceket, na meg mindenki a cso-magját. Ide, valamiért nem szívesen engedett volna, énazonban konok daccal kierõszakoltam. Azt hittem, errenekem szuverén jogom van, hát meg is büntetett az Isten

2019. március

EKOSZ–EMTE 59Irodalom

érte. Már elsõ nap olyan szerencsétlenül estem, lábamona régimódi, gyenge, szíjjal bakancsra csatolt sílécekkel,hogy a térdem kimarjult olyannyira, hogy egész éjjel szin-te sírtam az égetõ fájdalomtól. És úgy, olyan állapotbanmég ki kellett várnom a három napot, amíg az osztállyalegyütt lemehettünk. Már nem tudom, hogy tudtam leván-szorogni a hegyrõl, de tény, hogy még hónapok múlva is,ha leültem, alig tudtam felállni, ha meg álltam, alig tud-tam leülni, annyira fájt a térdem, amikor be kellet hajlíta-nom. Ráadásul valahol megfagyott a sarkam is. És csodá-latos módon, soha egyetlen szó szemrehányást nem tettnekem apám, akkor sem. Szerintem sok szülõ azzal kezd-te volna, hogy ugye megmondtam, te büdös kölök, hogyne menj, hát most úgy kell neked! De apám csak szelídenmosolygott és kenegette a sarkamat valami sötét, büdöskenõccsel, ami viszont rövid idõn belül teljesen helyrehoz-ta a fagyott sarkamat.

Néztem tehát, ahogy moccan kicsit álmában, ki tudja,biztosan akkor is a betegei jártak az eszében, ezt azért fel-tételezem, mert olyan nem volt, hogy õ reggel fél nyolcramár ne ment volna be a kórházba, kettõ körül haza és dél-után ötre megint vissza kontravizitre. Nem is tudom, hogybírta szegény, nem volt túl közel a kórház a lakásunkhoz,akkor még nem jártak buszok a városban, nyilván gyalogkellett megtenni bármekkora utat akkor is, ha éppen aváros végére akart menni az ember. Mondhatná bárki,hogy de hiszen kisváros az, nem voltak igazán nagyok atávolságok, azért a mostani, kényelmesnek képzelt, devalóban hajszolt életünk mellett, amikor még a sarokig iskocsiba ülünk, az az életforma így visszanézve, szinterobotnak tûnik. Bizonyára sokszor nagyon fáradt lehetett,elõttem van most is, ahogy belép a nagy boltíves kapun,fellépeget azon a néhány lépcsõn, ami az ajtónkig veze-tett, és szokása szerint, az ajtó elõtt hosszan, szinte cso-szogva törölgette a lábát a lábtörlõbe. Akkor is, ha esettaz esõ, de akkor is ugyanúgy, amikor egyáltalán nem voltpiszkos a cipõtalpa, hiszen ragyogó, tiszta nyári napokonesetleg némi kis por ha ragadhatott az ember talpára, deõ azt is hosszasan, topogva súrolgatta. Ha éppen ilyenkorlépett ki a szemközti ajtón az ott lakó, szép szemû fiatal-asszony, mosolyogva rákérdezett: Templomba igyekszelmost is, Mancikám? És Mancika dévaj mosollyal vála-szolta, hogy igen, de néha neked sem ártana meg egy kistemplomba járás, doktor bácsi. Hogy ettõl mit gondolt azapám, azt betéve tudtuk, bár nem biztos, hogy értettük is.Azt sem tudtam meg soha, hogy ateizmusa tudományosmeggyõzõdésbõl fakadt-e, avagy csak a súlyos kiábrándu-lások nyomán csapódott le benne.

Mindezekkel együtt és mindent összevetve – azApámnál csodálatosabb emberrel soha többé az életbennem találkoztam. De még csak hasonlóval sem. Olyatnem lehetett kérdezni Tõle, amire azonnal ne tudottvolna a legaprólékosabb magyarázattal szolgálni. Azértlegelevenebben az a kép él bennem, amikor mikroszkóp-ja fölé hajolva, figyelmesen vizsgálgat valamit, mert egyiknagy szenvedélyét, a szerves kémiát olyan szinten mûvel-

te a házi laborjában, hogy az olyan körülmények közöttcsodálatra méltó volt. Nem úgy, mint én, akinek – mintmár említettem -, a kémiaóra volt a rémálma.

Még csak 23 éves voltam, amikor elhagyott bennünket,egy olyan világ kedvéért, amit addig soha elképzelni semtudtam volna, hogy a Nagy Mágus számára is létezik.

Azóta rengeteg évtized eltelt, az emlékek mégsemfakulnak. Nem is fognak, amíg csak élek. Hány csalódástés keserûséget tud elviselni az ember, amíg teljesenimmunissá válik minden széppel és jóval szemben?Mennyi kell ahhoz, hogy elveszítsük a hitünket a jóságbanés a szeretetben, az emberi megbízhatóságban és a bizton-ságérzetben. Mit érdemel az, aki hajszálnyi lelkiismeret-furdalás nélkül mindezt elvette tõlünk? A fennebb leírt,szívet melengetõ emlékek mellett gördülnek a sejtjeimbebeégett keserû emlékek is, mint az összecsavart papírusz-tekercs, húzogatom mind lejjebb és lejjebb, próbálommegfejteni a lélek hieroglifáit, vajon hol van az a pont,amikor feladja az ember és többé már nem fáj semmi?Rám borul a mindenség palakék üvegbúrája és jótéko-nyan határt von az álom és realitás közé, valahol félútonmegáll, kissé elámul, csodálkozik, majd egyszer végképplezárja a határt, ami – ha csak hajszálvékony csíkban is-,átjárható ösvényt hagyott még az élet felé. A hieroglifákmegfejtése túl nagy feladat.

Úristen, mennyi álmom és mennyi titkom volt. Az álma-im tovaszálltak, a titkaim pedig már rég nem titkok.

APÁM SZÜLETÉSNAPJA

Apa, én úgy szeretném újból hinni nyugodt, szürke szemeid hatalmát,mik a tudást, és az egyenes gerincetsugárzón belém parancsoltákHited, mit ki sem mondtál, megtartottam,s mégis, apa, félek: én nem ezt akartam.Talán valamit én nem jól értelmeztem,talán akaratlan túl sokat vétkeztem,s bár nagyon akartam, oly keveset tettem, a bûnösökben is bolond fejjel hittem,talán felcseréltem a rosszat a jóval,s Te már nem segíthetsz, se tettel, se szóval.Túl jó voltál Te erre a bûnös földre,inkább elmentél hát gyorsan és örökre.Sok-sok tavasz nyílott sírodon azóta,s lassan nekem is már ütni fog az óra,de még most és mindig, ameddig csak élek,egyedül csak Téged, Téged kérdeznélek,a jóról, a rosszról, élet értelmérõl,a tudományokról, könyvekrõl, zenérõlMégis legtöbb, amit érted még tehetekaz, hogy híven õrzöm lelkemben hitedet.

2019. ápr. 26. születésének 110. évfordulóján, amikormár 54 éve eltávozott.

Átalvetõ

60 EKOSZ–EMTEIrodalom

A vers részben kegyelem, részben felfedezés, részben pedig harc a valamivel több kicsikarásáért, egy talpalatnyi föld elhódításáért a tudattalantól. (Nemes Nagy Ágnes)

Nemes Nagy Ágnes versei

Mottó: Mesterségem, te gyönyörû,ki elhiteted: fontos élnem.Erkölcs és rémület között,

egyszerre fényben s vaksötétben.

2019. március

EKOSZ–EMTE 61Irodalom

A szomj

Hogy mondjam el? a szó nem leli számat:kimondhatatlan szomj gyötör utánad.– Ha húsevõ növény lehetne testem,belémszívódnál illatomba esten.Enyém lehetne langyos, barna bõröd,kényes kezed, amivel magad õrzöd, s mely minden omló, végsõ pillanatban,elmondja: mégis önmagam maradtam.Enyém karod, karom fölé hajolva,enyém hajad villó, fekete tolla,mely mint a szárny, suhan, suhan velem,hintázó tájon, fénylõn, végtelen.Magamba innám olvadó húsod,mely sûrû s édes, mint a trópusok,és illatod borzongató varázsát,mely mint a zsúrlók s õsvilági zsályák.És mind magamba, lenge lelkedet, (fejed fölött mint lampion, lebeg),magamba mind, mohón, elégítetlen,ha húsevõ virág lehetne testem.– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen. Rózsafa

Parnasszien szonett SzigligetenKimondhatatlan vágyom azt a percet,amelyben élek. S el nem érhetem.Idõ, idõ! szüntelen benne reszketa gyönyörûség és a félelem.

A szem fölmagzott, hosszú fûbe gázol,egy mécsvirág, egy csíkos kerti szék,gálic-kék szõlõk, nádas pincegádor,egy völgykebel, a tó, a tó, s az ég –

hogy érem el? Hisz úgyis képtelenség,hogy ott száll az egzotikus jelenlét,a lepke-Föld a létlen ûrön át, –

Hogy érem el a nyíló rózsafát?Mely szökõkútként dobja fel magát,és elevennek oly szép, mint az emlék –?

Chansonok 1.

Elmondom én a csillagoknakmagam vagyok, magam vagyok.Az ûrhajóban rám ragyognak,a csillagok, a csillagok.Nem vár talán már senki lánya,ez itt az ûrhajó magánya.De vár talán, de vár talán,a Líra s az Aldebarán.És ott, hol már a fény sem úr,vár rám az Alfa Centaúr.Elmondom én…Üzenj, üzenj,a rádión üzenj, hogy vannak még lent emberekés városok és tengerek,hogy utca van és járda van, a járda szélén hársfa van,üzenj te Föld, üzenj nekem,hogy itt vagy, itt vagy, itt velem...Elmondom én...

Terus néni patyolattisztaságú, hófehér tollú kacsákatnevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu. Abaromfitenyésztõk rá féltékenykedtek, a gyerekek meg azunokáját, Anitát irigyelték, mert Húsvét elõtt õ mindigkapott három kacsatojást – ami tudottan nagyobb méretûa tyúk tojásánál – és azokból tarka minták ráfestésével cso-dálatos hímes tojásokat varázsolt. Meg is nyert Anita vala-mennyi iskolai hímestojás-festõ versenyt.

Ezen a tavaszon se volt ez másképp. Anita körbesétált abaromfiudvarban, hogy kiválassza a számára legmegfele-lõbb három kacsatojást. A legnagyobb meglepetéséreazonban nem talált egyet sem. Lesétált hát a kertjük végé-be, ahol egy kisebb, nádassal szegélyezett tavacska lapult,és ahová Terus néni hófehér tollú kacsái is naponta lejár-tak. A kacsák most is vígan lubickoltak, bukdácsoltak avízben. Anita váratlanul – partközelben, a nádszálak taka-rásában – egy fészket vett észre. A növényi szárakból és

tollból készült fészekben több tojás is volt. Azon nem cso-dálkozott, hogy a tojások kissé zöldes színûek. Úgy gon-dolta, mivel nem fedett helyen voltak, kissé elpiszkolód-hatott a héjuk. Fránya kacsák! Ezért nem találtam oda-fenn az ólban egyetlen tojást sem! Ide rejtették elõlem.Talán éppen azért, hogy ki ne fessem õket. Azzal gyorsana kötényébe rejtett három tojást, és visszament a házba.Még aznap délután nagy gonddal és talán még cifrábbra isfestette a tojásokat, mint az elõzõ évben. A héjon lassanszáradt a festék, ezért a tojásokat egy kosárkában odatet-te a kályha mellé.

Húsvétig hátra volt még pár nap és õ közben el is feled-

kezett a tojásokról. Épp vacsoránál ült a család, a húsvétivendégeskedésrõl beszélgettek, amikor a kályha mellõlapró, pattogó, ropogó hangok hallatszottak. Senki nemtudta, mi okozhatta a zajt, amikor Anita váratlanul felpat-tant és a kályhához szaladt. A legnagyobb meglepetésére

a festett tojások héja meg volt repedve és épp akkor bújtki belõlük három kiskacsa. Bizonyára a meleg kályhaközelsége tette, hogy a fészekbõl elvett tojásokból anyjuknélkül is kikeltek a kis jószágok. De nem ám olyanok vol-tak, mint a szokásos, sárgapelyhes fiókák. Ezek zöl-desszürkék voltak, fejük tetején fekete folttal, a szemükmellett barnás csíkkal. Akkorra már nagyapó is ott állt azunokája mellett. Na, Anitám, te aztán szép kis kacsákatfestettél! Jó, hogy nem virágos minták, és mindenfélekacskaringók vannak rajtuk. Bezzeg ki is közösítettékvolna õket a többiek a tóból.

De aztán látva unokája megszeppent arcát, õ is komoly-ra váltotta a szót. Anitám, segítettél világra jönni háromkis vadrécének, más néven tõkés récének. Jót tettél velük,mert lehet, hogy egy kóbor kutya vagy macska, esetlegróka felfalta volna a tojásokat. Te most megmentettélhárom kis életet. Légy büszke magadra. De azt azértjegyezd meg, a jelen eset kivétel: a vadmadarak fészkétsohasem szabad megbolygatni. Ez egyszer azonban nemtettél rosszat, bocsánatos bûn, amit elkövettél.

Húsvét után Anita bevitte a kis récéket az iskolába.Azon a tavaszon más tojásokat nem festett, nem is vettrészt a tojásfestõ versenyben. Mégis, hímes tojásból kikeltkis vadrécéivel õ lett a legnépszerûbb az osztálytársaiközött.

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTEGyerekeknek

Mester Györgyi

A hímes récék

Nyúl-mamám te, Nyúl-mamám, késõ van már, nem korán,azt ígérted, vízre szállunkhúsvét napja hajnalán.Mert hajózni megtanulvízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,megmutatjuk, mit tudunk,vízbe szánt a csónak orra,nyúl-fülünk az orr-vitorla,

halihó, halihé!szállunk a tyúkól felé.Fûzfa Terka, jó napotszép húsvétvasárnapotLátjuk rajtad, Fûzfa Terka,ágad csupa fûzfabarka Adj hát barkát, Terka drága, húsvéti a barka ága.Nyuszi! Állj meg a tyúkólnál.Mi lenne, ha kiugornál?Kérj a tyúktól friss tojást,hófehéret, óriást,majd befestjük szép pirosra,

zöld pettyesre, kék csíkosra.Ki kopog az ól falán?Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!Így lesz nékem jó napom,csibe csipog csónakon.Indulj, Nyuszi, rajta, kész!Bátor Nyúl a tengerésDe ki ugrál ott a rétenBárány Bandi hófehéren.Karcsú láb és tejszín bunda,gyere, Bandi, csónakunkba!Mennyi minden van a bárkán!Bárkán ül már Bandi bárány,bárkán csirke, bárkán barka,

mert a Nyúl most így akarta.Húzd be azt a fül-vitorlát,partnak told a bárka orrát,most kiszállunk, hol a festék?Tojásfestés: kötelesség.Nézd, a csónak de ügyetlen,így nyulatlan és fületlen.Mennyi munka vár a nyúlra!Nyiszi lassan megtanulja.Tojás héját, azt ne törd be!Be ne ess a kék bödönbe!Hogyha mindet befejezted,elvisszük a gyerekeknek.Lackó mondja: Kelj fel, Évi,minden sarkot meg kell nézni.Ágy alatt vagy pad alattnem láttál itt nyulakat?Az ablakot kinyitom:nincs hajó a patakon?Mondja Évi: Jaj, a bárkánelment már a Nyúl, a Bárány,de a tojás, nagy halom,itt maradt az asztalon,kidíszítve teli tállaltulipiros tulipánnal.

2019. március

EKOSZ–EMTE 63Gyerekeknek

Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánmindannyiotoknak a szerkesztõ néni

és továbbra is várja leveleiteket,javaslataitokat az alábbi címre:

B. OSVÁT ÁGNES540477 Targu Mures (Marosvásárhely),Str.Armoniei nr. 22 ap.13 Jud.Mures

ROMANIATelefon: 0265-249918 és 0365-803670

Mobiltelefon: 0771-293784E-mail: osvatagnes@gmail.com

Nemes Nagy Ágnes

Nyúlanyó húsvétja

Tisztelt olvasóink! Egy évvel ezelõtt írtuk, hogy hatalmas számban és érték-

ben érkeztek a támogatások. Most meghatódva közölhet-jük, hogy az elõzõt is meghaladja az önök elkötelezettségét,szeretetét kifejezõ adomány-halom. Szívbõl köszönjük. (Alistát a 40-41. o.-n közöljük, lezárva január 31-én.)Ugyanakkor meglehetõsen hosszú azok sora is, akik elmu-lasztották a befizetést, némely esetben az egy évet jóvalmeghaladóan. Feltételezve, hogy figyelmetlenség áll mögöt-te, számukra ismételten csatolunk befizetési csekket (kül-földi olvasóinknak is, arra gondolva, hogy pl. átutalássalmegoldhatják befizetésüket. Erdélyi olvasóinknak válto-zatlanul ajándékként küldjük lapunkat.) A válasz továbbielmaradását annak jeleként kell értelmeznünk, hogylemondják lapunkat, ráerõszakolni pedig végképp nemakarjuk senkire.

Figyelem! Tisztelettel kérünk minden elõfizetõt, hogyutaláskor adatait (név, cím) pontosan és olvashatóan! szí-veskedjék kitölteni, arról nem is szólva, hogy néhány eset-ben a cím teljességgel elmaradt (l. támogatók listáját.)Esetükben nincs más lehetõség, mint olvasóinkat megkér-ni, ha netán a név alapján valaki az illetõt be tudná azono-sítani, azt közölje velünk.

Az adóbevallások idõszaka van! Ha tehetik,ne feledjék az SZJA 1%-nak felajánlását lapunkszámára. Adószámunk: 19110114-1-13

Az elõfizetõi díj változatlanul: 2000 Ft. belföldre,Európába 20 EU, a tengeren túlra 30 USD egy évre.

Elõfizetni természetesen banki átutalással is lehet, a következõképpen:

Belföldrõl: Erdélyi Körök Országos Szövetsége. Számlaszám: 10918001-00000063-39990003, UniCreditBank, Szekszárd.

Külföldi átutalás esetén: Erdélyi Körök OrszágosSzövetsége 2200 Monor, Kapisztrán János u. 49.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003. IBAN: HU341091 8001 0000 0063 3999 0003. Bank-kód: UNICREDITBANK - SWIFT (BIC): BACXHUHB

ÁTALVETÕ ONLINELapunk 2008-ig visszamenõleg az interneten a

következõ címeken olvasható: www.ekosz.euUgyanitt érhetõ el az Átalvetõ Repertórium

és a szerzõk névjegyzéke

Kosztolányi Dezsõ

Húsvéti himnuszÓ, szikladörgetõ Igazság!

Ujjongva, lázadozva, zajgvaverj indulót új diadalra,

repeszd a jégpáncélt, s a harsogó húsvéti kedvtõl,a tavaszos, zenés ítélkezõ húsvéti kedvtõl

a nép is összezendül,vágtass elõóh, szikladörgetõ Igazság!