Embed Size (px)
Citation preview
Földművelési rendszerek
A földművelési rendszerek helye a
gazdálkodás rendszerében
Földhasználati rendszer
Földművelési rendszer
Növénytermesztési rendszer
Talajművelési rendszer
A földművelési rendszer fogalma
termesztéstechnológiai, meliorációs, és
szervezési eljárások összességét fogalja
magába, amelyek a talajhasznosítás
intenzitását és a talajtermékenység
fenntartását jellemzik.
A földművelési rendszerek
megkülönböztetésének alapja:
a talajhasznosítás és a
termékenység fenntartásának módja
A földművelési rendszerek
megkülönbözetésének alapja
a talajhasznosítás módja:
művelési ágak megoszlása
vetésszerkezet
termékenység fenntartásának:
termesztéstechnológia
meliorációs eljárások
A földművelési rendszer
alkotóelemei
Általános alkotóelemek:
– a talajhasználat, ill. vetésváltás rendszere
– a talajművelés rendszere
– a trágyázás rendszere
– a talajvédelem rendszere
– a növényvédelem rendszere
– talajvédelem rendszere
– vetőmagtermesztés rendszere
A földművelési rendszer
alkotóelemei Kiegészítő elemek:
- öntözés
- a vízrendezés
- talajjavítás
- erdősítés
A földművelési rendszereket a felsorolt
általános és kiegészítő elemek alapján
különböztetjük meg egymástól.
Földművelési rendszerek fejlődése
parlagos, legelő/erdőváltó
ugaros
vetésváltó
füvesherés
szabad rendszer
monokultúrás és iparszerű rendszerek
újabb rendszerek (biológiai, fenntartható,
alkalmazkodó, értékmegőrző, integrált)
Parlagos, legelő és erdőváltó
földművelési rendszer alacsony népsűrűség, nomád vándorló életmód, primitív művelő
eszközök
a települések környékén a földterületek kisebb részét
művelésbe vonták, majd néhány év után parlagon hagyták
gabonafélék, esetenként konyhakerti növények termesztése
4-6 éves szántóföldi periódus (gyomosodás, csökkenő
tápanyag), 50-60 éves parlagos periódus (a terület 10-20%-a
hasznosított)
a talajtermékenység fenntartására, ill. helyreállítására nem
fordítottak gondot
Parlagos, legelő és erdőváltó
földművelési rendszer két fejlődési szakasz: ősparlagos és parlagos
A növényi összetétel változása a parlagoltatott
területen:
gyomok 1-4 év
tarackosok 5-7 év
lazabokrú füvek 5-7 év
sűrűbokrú füvek 10-15 év
árvalányhajas sztyeppstádium >20 év
Parlagos, legelő és erdőváltó
földművelési rendszer
Parlagos, legelő és erdőváltó
földművelési rendszer Erdőváltó földművelési rendszer:
természetes erdők felégetése
néhány évi szántóföldi termesztés (4-6 év)
a szántóföldi periódusban a talaj termékenysége
jelentős lecsökken, a humuszos réteg lepusztul.
Parlagos, legelő és erdőváltó
földművelési rendszer
Erdőváltó földművelési
rendszer:
Parlagos, legelő és erdőváltó
földművelési rendszer
Ugaros földművelési rendszer
Európában VII. században jelent meg, X-XI. században vált
általánossá,
a parlagos rendszerből fejlődött ki,
kialakultak a művelési ágak (a terület 50-80 %-án),
állandósult a szántóföldi növénytermesztés,
a talajtermékenység helyreállítása, ugaroltatással történt,
a gabonafélék 2-3 évi termesztését, egy termesztés nélküli
periódus követte.
Ugaros földművelési rendszer
A talajpihentetés célja a gyomok irtása, a talaj
szerkezetének javítása, tápanyagok
feltáródásának segítése,
Jellemzője a nyomásos gazdálkodás:
Kétnyomásos: gabona-ugar.
Három nyomásos: gabona-gabona-ugar.
Nyomásos gazdálkodás:
Kétnyomásos rendszerben az adott évben a területet két részre
osztották.
Háromnyomásos rendszerben három részre osztották a területet.
Ugaros földművelési rendszer
Gabona
Ugar
Gabona
Ugar
Gabona
Ugaros földművelési rendszer
Megkülönböztetünk: teljes ugar, részleges ugar,
tiszta (fekete ill. kései) ugar, foglalt (zöld) ugar.
Német osztályozás szerint:
Teljes ugar: egy évig tart az ugaros szakasz
Részleges ugar: a gabona betakarításától az utónövény
termesztéséig
Orosz osztályozás szerint:
Tiszta ugar: mely lehet fekete ugar és kései ugar.
Foglalat ugar: rövid tenyészidejű zöldtakarmányok termesztése.
Ugaroltatás napjainkban
Az ugaroltatás napjainkban is alkalmazott földművelési rendszer.
A világ arid és szemiarid területein:
ahol öntözésre nincs lehetőség, vízkészlet-gazdálkodási céllal.
Az Európai Unió országaiban:
agrárpiaci szabályzó mechanizmus egyik eszköze,
az ugar kultúrállapotát fenn kell tartani részleges ugar, fekete
ugar, zöld ugar alkalmazásával,
a talaj védelmét isnszolgálja.
Ugaroltatás napjainkban
Az új szabályozás szerint a gazdálkodóknak ökológiai
célterületet kell kialakítania az összterület 5 %-án.
Ökológiai célterületbe az alábbi elemek számíthatóak be:
az ugaroltatott terület,
a teraszok,
tájképi elemek,
határsávok, amelyek lehetnek gyeppel fedettek,
mezőgazdasági erdősített területek,
erdőmenti határsávok,
rövid vágásfordulójú sarjerdő,
köztes növények,
nitrogén megkötő növények.
Vetésváltó földművelési rendszer
Az ugaros földművelési rendszerből fejlődött ki.
A XVI-XVII. században a mai Belgium és Hollandia területén
alakult ki
A XVIII. században Angliában, majd Franciaországban, a XIX.
Században Németországban vált általánossá.
Hazánkban a XIX. század végén városok és ipari létesítmények
(cukorgyár) közelében, valamint intenzív állattartást folytató
gazdaságokban kezdett terjedni.
Vetésváltó földművelési rendszer
A talajhasználatban bekövetkezett változások:
szántóföldi művelésre alkalmas takarmánytermő területek
feltörése,
takarmánynövények termesztése a szántóföldre helyeződött át,
bővült a termesztett növényfajok száma (gabona, takarmány és
ipari növények),
megszűnt az ugaroltatás,
kialakult a vetésváltásra alapozott növénytermesztés,
változatos növényi sorrend és összetétel jellemzi.
Vetésváltó földművelési rendszer
A talajhasználatban bekövetkezett további változások:
Ugaros szakasz helyét elfoglaló pillangós növények fontos
szerepet játszanak a talajtermékenység fenntartásában.
A fejlődő állattenyésztés lehetővé tette az istállótrágya
használatát.
XIX. század második felében megkezdődött a műtrágya
használata.
Fejlődésnek indult a gépesítés: gőzeke, traktor az aratás
gépesítése, cséplőgép.
Termésnövekedés.
Természeti törvények megismerése, kutatómunka fejlődése.
A norfolki négyes vetésforgó kialakulása:
Eredeti
háromnyomásos
rendszer
Módosított
háromnyomásos
rendszer
Norfolki négyes
vetésforgó
1. Ugar
2. Őszi gabona
3. Tavaszi
gabona
1. Répa
2. Őszi gabona
3. Tavaszi gabona
1. Gyökérnövények
2. Tavaszi árpa
vöröshere
alávetéssel
3. Vöröshere
4. Őszi búza
Vetésváltó földművelési rendszer
Füvesherés földművelési rendszer
A természetes növényzet hatására bekövetkező kedvező
talajképződési folyamatot használja ki a rendszer.
A szántóföldet több évig egyéves növényekkel hasznosítják, majd
ezután néhány évig takarmányozási céllal fűféléket termesztenek.
Füves növényzet helyreállítja a leromlott talajszerkezetet, javítja a
talaj vízgazdálkodását, növeli a talaj humusztartalmát, és a
felvehető tápanyagtartalmat.
A füvek és pillangósok együttes vetésével a talaj „eredeti” állapota
gyorsabban helyreáll.
Füvesherés földművelési rendszer
A parlagos periódus első fázisa (gyomos fázis) a
talajműveléssel helyettesíthető.
A második fázis (lazán bokrosodó füvek) kedvező
hatása az aprómorzsás szerkezet kialakítása.
A harmadik fázisban a talaj szerkezeti elemeinek
vízállósága fokozódik.
A laza bokrú füvek és az évelő pillangósok
mesterséges telepítéssel gyorsítható ez a folyamat.
Szabad földművelési rendszerei
Hazánkban az első világháborút követő időszakban terjedt el. A
vetésváltós rendszerből alakult ki.
Jellemzői:
A növényi összetétel évről évre és tervszerűtlenül változott. Az
évenkénti vetésváltás elvét nem tartották be.
Vetésforgót nem alkalmaztak.
A takarmánynövények aránya és összetétele az állattenyésztés
igényétől függően évről-évre változott.
Az árutermelő növények összetétele és aránya a piaci szükséglethez
igazodott.
Talajtermékenység fenntartása istálló tárgyával és műtrágyával történt.
Gyakran nem választották meg a megfelelő előveteményt.
Jelentősen javult a talajművelés minősége.
A szabad földművelési rendszer bizonyos elemei a mezőgazdasági
nagyüzemekben és családi gazdálkodásokban ma is megjelenik.
Monokultúrás földművelési
rendszer
A termelés koncentrálásának és specializációjának szélsőséges
formája.
Monokultúrában termesztett növények:
USA-ban búza, kukorica, gyapot,
Kínában rizs,
Egyiptomban, Kubában cukornád termesztése folyik
monokultúrás rendszerben,
Mo-n a kukorica termesztés esetében találkozunk monokultúrás
termesztési móddal.
Bizonyos években a terület egy részén un. megszakító
növényeket termesztenek (pl. USA-ban somkórót).
Monokultúrás földművelési
rendszer Jellemzői:
A termelés magas és alacsony színvonalát egyaránt jelentheti (extenzív
és intenzív).
Talajhasználat tekintetében az egyoldalúság jellemzi (időszakosan
megszakító növények termesztése).
A talajtermékenységének fenntartását az intenzív rendszerekben
műtrágyázással oldják meg.
Elmaradottabb rendszerekben a tápanyag-ellátás istállótrágyázással
történik.
Széles sortávú növények termesztése esetében különös figyelmet kell
fordítani a talajvédelemre (USA bakhátas művelés).
Az egyoldalú növénytermesztés kedvez a kórokozó és a kártevők és
gyomok elszaporodáshoz (magas szintű növényvédelemre van szükség).
Előnyei:
nagyobb lehet a jövedelem,
a talajt a termesztett növény sajátosságaihoz lehet
igazítani,
az éghajlat sok esetben egy bizonyos növény számra a
legalkalmasabb (kukorica öv),
a termelő szakértőjévé válik az adott növény
termesztésének,
a termelő nincs elfoglalva egész évben,
a gépesítés költsége kisebb.
Monokultúrás földművelési
rendszer
1. Iparszerű termelési rendszerek
2. Alternatív (ökológiai) gazdálkodási rendszerek
3. Integrált növénytermesztési rendszerek
Jellemzőik:
Természeti erőforrások fokozatos helyettesítése
mesterséges erőforrásokkal.
A környezet állapota (talajdegradáció, élővizek
szennyeződése, szermaradványok stb.) egyre romlik.
A termésátlagok jelentős növekedése.
Napjaink földművelési rendszerei
Napjaink földművelési rendszerei
A termésátlagok növekedése Magyarországon
Az erőforrások hatékony kihasználásával, korszerű agrotechnikai
eljárások alkalmazásával törekednek nagy termések elérésére.
Jellemzői:
A Mo-n az 1970-es évek elején kezdődött.
Kezdeti időszakban egy-egy növény (kukorica, burgonya, búza,
szója) iparszerű termesztési rendszerére korlátozódott.
Jó minőségű vetőmag, korszerű gépek és a műtrágya széleskörű
használata.
Termelési költségek jelentősek.
Kémiai anyagok rendszeres, olykor túlzott használata
(következmények: talajsavanyodás, szermaradványok, vízbázisok
szennyezése).
A termesztési tapasztalatok felhasználásával folyamatosan
fejlesztik.
Iparszerű termelési rendszerek
Cél az ökológiailag elérhető termésszint.
Jellemzői:
Az üzemi körforgás folyamataira alapoz, kisebb mértékben használ fel
ipari háttérből származó energiát.
A tájnak megfelelő biológiai alapok használata.
A talajtípusnak megfelelő kímélő művelést alkalmaznak.
A vetésforgó gyomkorlátozó, talajtermékenység fenntartó szerepének
kihasználása.
Szintetikus műtrágyák helyett szervestrágyák használata.
Nitrogénfixáló növények termesztése a vetésforgóban.
Megfelelő szakértelmet kíván (toxinok megjelenésének kockázata).
Alternatív (ökológiai) gazdálkodási
rendszerek
Cél a növény igénye, a termőhelyi adottságok és a gazdálkodási
körülmények közötti összhang megteremtése, javítása vagy
fenntartása.
Jellemzői:
A termelés jövedelmezőségének elérése a legkisebb
környezetkárosítás mellett.
A rendelkezésre álló istállótrágya használata, a további
szükséglet műtrágyával kiegészítve.
A tarlómaradványokat a talaj szervesanyag-utánpótlási
forrásaként hasznosítják.
Zöldtrágyanövények vetésforgóba történő beillesztése.
Optimális termésszint elrése.
Integrált növénytermesztési rendszerek
Jellemzői:
A talajművelés célja a kedvezőtlen talajállapot enyhítése, a
termesztéstechnológiai beavatkozások hatékonyságának
növelése.
Csak a feltétlen szükséges műtrágya adagok és kémiai
növényvédőszerek használata.
A gazdaságosan optimális termésszint elérése.
Integrált növénytermesztési rendszerek
