Upload
others
View
1
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
UNIVERZITA KONŠTANTÍNA FILOZOFA V NITRE
FAKULTA STREDOEURÓPSKYCH ŠTÚDIÍ
Szleng elemek vizsgálata a szlovákiai magyar nyelvhasználatban
Diplomová práca
2012 Bc. Izabela Kolesárová
UNIVERZITA KONŠTANTÍNA FILOZOFA V NITRE
FAKULTA STREDOEURÓPSKYCH ŠTÚDIÍ
Szleng elemek vizsgálata a szlovákiai magyar nyelvhasználatban
Diplomová práca
Študijný program: Maďarský jazyk a literatúra - psychológia
Študijný odbor: 1.1.1 - učiteľstvo akademických predmetov
Školiace pracovisko: ÚMJL – Ústav maď. jazykovedy a lit. vedy
Školiteľ: PaedDr. József Menyhárt, PhD.
2012 Bc. Izabela Kolesárová
ČESTNÉ VYHLÁSENIE
Dulopodpísaná Izabela Kolesárová čestne vyhlasujem, že diplomovú prácu som
písala samostatne na základe preštudovaného materiálu a použité zdroje som
uviedla na príslušných miestach.
Nitra, 2012-04-19 .....................................................
Izabela Kolesárová
POĎAKOVANIE
Touto cestou vyslovujem poďakovanie PaedDr. József Menyhárt, PhD. za pomoc,
odborné vedenie, cenné rady a pripomienky pri vypracovaní mojej diplomovej práce.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton köszönöm meg témavezető tanáromnak PaedDr. József Menyhárt, PhD. tanár
úrnak a segítséget, irányítást, tanácsokat, amelyeket szakdolgozatom írásánál nyújtott.
ABSTRAKT
Kolesárová, Izabela: Výskum slangových prvkov v jazykových prejavoch maďarskej
menšiny žijúca na slovensku. (2012) [Diplomová práca] – Izabela Kolesárová. Nitra:
Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre. Fakulta Stredoeurópskych Štúdií. Katedra
maďarského jazyka a literatúry. 2012. 97 s.
Moja záverečná práca skúma postoj stredoškolských pedagógov k slangu na
školách s vyučovacím jazykom maďarským. V prvej časti práce som s pomocou
doterajších vedeckých prác poskytla základ k môjmu výskumu, kde som skúmala ako
jazykovedci, lingvistika, laici, literatúra a školstvo hodnotia slang. V druhej časti
hľadám odpoveď na to, ako zmýšľajú o slangu pedagógovia, či si uvedomujú význam
pojmu, či používajú slangové výrazy a prvky vo výučbe a mimo nej, čo si myslia
o používaní slangu na vyučovacích hodinách, aké používajú slangové výrazy v jednej
konkrétnej téme ( pocity, správanie ) a ako posúdia konkrétnu osobu na základe daného
textu v ktorom sa nachádzajú prvky slangu. Z výskumu vyplýva, že stredoškolský
pedagógovia si nie sú vo všeobecnosti vedomí toho, že slang alebo iný typ reči, ktorý sa
odlišuje od štandardu, nie je zlý či nesprávny. Dalej pre pojem slangu boli vo veľkej
časti odlišné názory, mladšia generácia respondentov poskytla najviac slangových
prvkov a výrazov a oni sú tí ktorí v súkromnom živote väčšinou a na vyučovaní
príležitostne používajú slangové výrazy.
Kľúčové slová: slangové výrazy, učitelia, postoj, názor
ABSTRAKT V CUDZOM JAZYKU
Kolesárová, Izabela: Výskum slangových prvkov v jazykových prejavoch maďarskej
menšiny žijúca na slovensku. (2012) [Master‘s Thesis] – Izabela Kolesárová.
Constantine the Philosopher University in Nitra. Faculty of Central European Studies.
Katedra maďarského jazyka a literatúry. 2012. 97 s.
My master's thesis examines the attitude of teachers to slang in secondary schools
with Hungarian teaching language in Slovakia. In the first part of the work, with the
help of current scientific works I provide the entity for my research, where I examine
how linguists, linguistics, laity, literature and education qualify slang. In the second part
I search the answer to questions such as: how teachers think about slang, if they use any
slang expressions and elements during lessons, what they think about using slang during
lessons, what kind of slang they use in one particular theme (feelings, behaviors) and
how they consider a person on the basis of his/her use of slang in written texts. The
research suggests that high school teachers do not generally consider slang or other type
of speech differnet from the standard language wrong or incorrect. Further different
opinions appeared to the term slang. The younger generation of respondents gave most
slang features and expressions and they are the ones who in private life and teaching
occasionally use slang.
Key words: Language use, slang words, lexicology, expressions, opinion
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS ........................................................................................................................ 9 I. A szleng ............................................................................................................................ 10 1.1. A szleng definíciója .................................................................................................... 13 1.2. Nyelvi norma és szleng ............................................................................................... 14 II. Az attitűdről általánosan .............................................................................................. 18 2.1. A nyelvi attitűd .......................................................................................................... 19 2.1. A nyelvváltozatokhoz tapadó attitűdök ..................................................................... 22 III. Vélemények a szlengről ............................................................................................... 23 3.1. Nyelvészek, nyelvművelők véleménye a szlengről ................................................... 23 3.1.1. Mitől kellene megvédeni a nyelvet? .......................................................................... 26 3.2. Laikusok véleménye a szlengről ................................................................................ 28 3.2.1 Miért azonosítják a trágár, durva nyelvhasználatot a szlenggel? ............................... 29 3.3. A szleng és a költői nyelvhasználat ........................................................................... 31 3.4. A szleng és az iskolai nyelvhasználat ........................................................................ 35 IV. Vizsgálat ....................................................................................................................... 38 4.1. Az anyaggyűjtés .......................................................................................................... 39 4.2. Kiindulópontok és hipotézisek .................................................................................... 41 4.3. A kérdőív szerkezete ................................................................................................... 41 V. A Vizsgálat eredményei ................................................................................................ 43 5.1. A kérdőív adatainak feldolgozása .............................................................................. 44 5.1.1. A kérdőív 1. részének feldolgozása ........................................................................... 44 5.1.2 A kérdőív 2. részének feldolgozása ........................................................................... 58 5.1.3. A kérdőív 3. részének feldolgozása ........................................................................... 69 ÖSSZEGZÉS ...................................................................................................................... 77 RESUMÉ ............................................................................................................................ 82 FELHASZNÁLT IRODALOM ........................................................................................ 85 MELLÉKLET ................................................................................................................... 89
9
BEVEZETŐ
Szakdolgozatom nem a teljes szlovákiai magyar szlenghasználatot vizsgálja,
hanem a szlovákiai magyar tanárok szlenggel kapcsolatos attitűdjeit. A munkámban arra
keresnem a választ, hogy a nyelvészek, a nyelvtudomány, a laikusok, az irodalom, az
oktatás hogyan ítéli meg a szlenget. Sokan elítélik, egyesek a nyelv szerves részének
tartják, azonban általánosságban elmondható, hogy a köztudatban nemkívánatos
nyelvváltozatként él. A munkám gyakorlati részében kiemelten foglalkozom a tanárok
szlenghez való hozzáállásával, mivel ők azok, akik nagymértékben befolyásolhatják a
felnövekvő generáció nyelvhasználatát. Azonban, azt hozzá kell tennem, hogy a mai
pedagógiai gyakorlat mást mutat, a diákoknak egyre szegényedik a szókincsük, nem
tudnak „rendesen” írni, olvasni. A tanárok véleménye a nyelvről rendkívül nagy
jelentőséggel bír, hisz ők ezt a pozitív vagy negatív véleményt közvetítik diákjaik felé.
Ha egy tanár elítéli a szlenget, sőt megbélyegzi a használóját, akkor a diák feltehetőleg,
olyan nyelvváltozatnak fogja gondolni, amit sehol, semmilyen körülmények között nem
szabad használni. A tanár felelős azért, hogy milyen irányba befolyásolja a diákok
nyelvhasználati szokásait. Munkámban végig azt hangsúlyozom, hogy a szleng nem
valami vírus, ami megfertőzi nyelvünket, nem gyom, melyet a legerősebb
vegyszerekkel kellene irtanunk, hanem nyelvünk szerves része, nagyon izgalmas
területe. Természetesen a nyelvnek ezen változatát nem ajánlatos bárhol, bármilyen
körülmények között, korlátlan mennyiségben használni. A standard nyelvet sem
használhatjuk bárhol, bármilyen körülmények között. Egy fiatal szájából
szórakozóhelyen sokkal természetesebbnek „normálisabbnak” érezzük a ’király ez a
buli’ kifejezést, mint az ’olyan gyönyörű ez az este, nagyon jól érzem magam’ szerű
mondatot. Szilágyi megfogalmazásában: „A szleng ugyanis jellegzetesen
érzelemleplező beszédmód. A fiatalok (tizenévesek) egyik életkori sajátossága az, hogy
nemesebb érzelmeiket nem szívesen nyilvánítják ki: talán semmitől sem viszolyognak
annyira, mint az érzelgősségtől, a szentimentalizmustól, ezért néha fölényeskedő ál-
cinizmussal próbálják azt a látszatot kelteni, hogy ők az érzelmekre nem adnak. (Ez
persze nincs így a valóságban, a leplező magatartás pedig részben divatjelenség is.) A
látszatkeltésnek nagyon jó eszköze a szleng, mivel az ilyen szavaknak a nyelvben még
12
nincs nagy múltjuk, így nincs meg az az érzelmi töltetük, amely egyéb szavainkkal
velejár. Ha például valami nagyon tetszik neki, fiatal barátunk azt mondja: Juj, de
klassz! De a világ minden kincséért ki nem mondaná, hogy: Gyönyörű! Ettől már
„fázik”, mert úgy érzi, hogy e szóval elárulja és kiszolgáltatja magát.“ (Szilágyi 1999:
12)
Ebből kiindulva, ha van olyan környezet, ahol használhatjuk, olyan
beszédhelyzet ahol más nyélváltozat használata furcsának tűnne, akkor nincs okunk
irtani sem. Mi emberek sem vagyunk egyformák, vannak műveltek, szegények, okosak,
kalandvágyók, de közös bennünk, hogy érző lények vagyunk. Nem várhatjuk el pl. egy
tanulatlan, kulturális életet nem élő embertől, hogy olyan nyelvet használjon, melyhez
valójában semmi köze.
A szleng erősen stigmatizált jellegű nyelvváltozat. Nemcsak a laikusok,
a nyelvhez tudományosan nem hozzáértők szerint, de sok nyelvész szerint is a nyelv
vadhajtása, melyet így vagy úgy, de irtani kell. Gyakori jelenség, hogy a tanárt negatív
jelzővel illetik, ha megnyilatkozása például szleng elemeket vagy nyelvjárási elemet
tartalmaz. Ezért érthető, hogy maguk a tanárok diákjaik részéről sem tűrhetik meg az
effajta nyelvváltozatokat. Ma még általános az elvárás, hogy a tanár kizárólag
a standard nyelvváltozatot használja, minden más nyelvváltozat nemkívánatos jelenség
a tanár beszédében. Egy tanár beszéljen „szépen magyarul“, mutasson példát nyelvi
viselkedésével is. Ennek következtében megtörténhet, hogy a tanár leszidja diákjait
nyelvjárásuk vagy épp szleng használatuk miatt. Véleményem szerint ez nem azt jelenti,
hogy a tanárnak támogatnia kellene a nem standard nyelvhasználatot, csupán annyit,
hogy a nyelvváltozatokat ne bélyegezze meg, hanem hangsúlyozza a köztük lévő
különbségeket.
1. A szleng
Az életben minden folyamatos változásban van ezért elengedhetetlen, hogy a
nyelvünk hozzá igazodjon. Minden nap, minden pillanatban egy kicsit változik a
beszéd, s maga a nyelv is. Ami a szókincset illeti, egyes szavak eltűnnek, és újak
keletkeznek. Az ember élete kezdetén, vagyis a kisgyermek, mikor beszélni tanul még nem
tudja mi a helyes és helytelen ezért, úgy használja a nyelvet, ahogy az neki tetszik,
13
szabadon sok-sok fantáziával megfűszerezve. Később a gyerek megtanul úgy beszélni,
ahogyan az mindenki által elfogadott, megtanulja a köznyelvet vagy akár a nyelvjárást,
ez a folyamat a szocializáció része. Rónaky Edit ezt így fogalmazza meg a: „ kisiskolás
korban lefojtott fantázia, nyelvteremtő vágy és készség elemi erővel tör fel a lázadó
kamaszkorban: az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában. Túlfűtött,
érzelmekkel telített, játékos, szellemes, humoros, túlzásokkal teli, erőteljes saját nyelvet
hoz létre csak belső használatra” (Rónaky 1995: 3).
Életünk során sok olyan megkötéssel találkozunk, melyek tiltakozást váltanak ki
belőlünk. A történelem során az a társadalom mely, túlzott korlátok közé volt szorítva
előbb vagy utóbb forradalomban tört ki. Ennek megfelelően középiskolás korban, ami a
nyelvet illeti, „divat” eltérni, szabadon kinyilvánítani mindazt, ami tilos vagy nem
kívánatos a felnőttek körében. A szürkeség, ötlettelenség, unalmasság ellen tiltakoznak.
Vidámabban, eredetibben és érdekesebben akarnak beszélni, és főleg nem úgy, ahogyan
azt elvárják tőlük.
A nyelv folyamatos változásban van, nemcsak az idő múlásával változik, hanem
a kommunikációs tér megváltoztatásával is. Az egyes kommunikációs terek nincsenek
elválasztva egymástól, hanem hatnak egymásra. Reflexszerűen használunk különböző
stílusokat, szókészleteket, beszédmódokat a megfelelő beszédhelyzetekben társadalmi
csoportoktól függően. Ez a tény nagyon fontos a kommunikáció sikerességének
tekintetében. „A tapasztalat azt mutatja, hogy jelentősen sikeresebb a kommunikáció
során az, aki nem egyesnyelvű, és adott helyzetben a megkívánt nyelvváltozatot tudja
használni” (Kozmács 2008: 48). Ennek alapján azt mondhatjuk a szleng, nagyon fontos
része a nyelvnek, legfőképpen a beszélt nyelvnek.
Egyes vélekedések szerint viszont a szleng csak fölösleges hozadéka a
mindennapi igénytelen beszédnek, vagyis igazából nincs is rá szükség. De mi van
azokkal a szleng szavakkal, melyek kreatívak, és gazdagítják a szókincset? Ilyen
például a lelombozódik, mely kedvtelen hangulatot fejez ki, olyan a szomorú ember,
mint a fa, melynek lehullottak a levelei. Ennek a szónak semmivel sem alacsonyabb a
stílusértéke a köznyelvi megfelelőjétől, egyértelműen színesebbé teszi a szókincset. Az
olyan szleng elemek, melyek durvák és egyben töltelékszóként funkcionálnak, azt lehet
mondani, hogy fölöslegesek és igazából a kommunikációban nincsen semmilyen
szerepük. Erre nagyon jó példa a ‘baszd meg’, mely többféle funkciót tölt be a
kommunikációban, de a legújabb irány szerint töltelékszó (a töltelékszavakról
14
részletesen szólok az 3.3.1. fejezetben). Ennek a szónak többféle szerepe volt az idők
során, először volt a szexuális jelentése, majd kifakadásként, káromkodásként
funkcionált, nyelvjárási szóként is előfordult, ma pedig a beszédtöltelék szintjére került.
E mellett, a szóval szinte bármelyik igét helyettesíthetjük, pl. jól elbaszta ’alaposan
elrontotta’, jól kibasztak vele ’ellátták a baját’, baszik rá ’nem érdekli’.
Tolcsvai a baszd meg kifejezéssel kapcsolatban ezt mondja: „Ezt a szót tágan
kell, hogy értelmezzük, nemcsak a beszédszünetet tölti ki, s a beszédrészeket kapcsolja
egybe, de megszólítás értéke is van. A szólamvégi durva beszédtöltelék általában
valamennyire nyomósítja is a mondanivalót: megtámogatja a hencegést, a hősködést, a
kakaskodást. Szinte már a pont és a vessző helyett is ez járja, különösen a tizenévesek
és sajnos még a fiatalabbak nyelvhasználatában” (Tolcsvai 1985: 154). Kényelmes,
egyszerű és „menő” nyelvhasználat. A fiatalnak így nem kell gondolkodnia, ha éppen
megreked a beszédben, egyszerűen behelyettesíti, pl. a baszd meg szót, vagy
gondolkodási időt nyer más szó megtalálására, miközben kiejti ezt a szót.
Mivel a nyelv folyamatos változáson megy keresztül, fontos hogy vizsgáljuk,
milyen új szavak jönnek létre s melyek tűnnek el. Jelisztratov viszont arra hívja fel a
figyelmet, hogy nem a szókészlet a lényeges, hanem az azt létrehozó mechanizmusok.
Művében a szleng folyamatos változását az „élő szervezethez hasonlítja”, miszerint
minden sejt a szervezetben rövid idő alatt teljesen kicserélődik, de külsőleg a környezet
számára ugyanaz marad. (Jelisztratov 1998:17) Ugyanez vonatkozik a szlengre is, mivel
gyorsan változik, az egyik pillanatban még használunk egy bizonyos szót, de másnap
már nem is emlékszünk rá és újat hozunk létre. Jelisztratov ezt így fogalmazza meg: „a
mi az eredmény, az adottság, a hogyan pedig az alkotás folyamata, módozata”
(Jelisztratov 1998: 17). A szleng elemei az évek során teljesen kicserélődhetnek, de ha
ugyanazokkal az eljárásokkal alkottunk meg egy új kifejezést, akkor az ugyanúgy
szleng marad. Ebben az értelemben a jelentésnek nagyon fontos szerepe van. A szlenget
használó mindig szabadon viszi bele a neki tetsző jelentést vagy jelentéstartományt.
Ezért is van szükség arra, hogy a szlenget folyamatosan és különböző területeken
vizsgáljuk.
15
1.1. A szleng definíciója
Sok mindent fel tudunk sorolni a szlenggel kapcsolatban, de a szleng definíciója
valahogy máig megragadhatatlan. A nyelvtudomány mai állása szerint nincs egységes
definíció a szleng meghatározására. Megfelelő választ nem kapunk a „mi a szleng”
kérdésre, csak bizonyos nyelvészek, kutatók más-más definícióját találjuk. Szilágyi
szerint viszont van egy mindenki által elfogadott. „Egyetlen mindenki által elfogadott
definíció, mely szerint a szlenget mindenki felismeri, de senki sem tudja meghatározni”
(Szilágyi N. 1999: 12).
Mivel ilyen nehéz a meghatározás, ezért általánosan a nyelvből kell kiindulnunk,
A szleng inkább a beszélt nyelv része, nem pedig az írotté, ezért helyesírásuk
bizonytalan. Stenström, úgy határozza meg a szlenget, hogy felsorolja a legfőbb
tulajdonságait, és úgy véli, hogy ezekben a legtöbb nyelvész és szótárkészítő
megegyezik: „a szleng rövid életű, csoporthoz kötődő, folyton változó bizalmas
nyelvhasználat, amely a stilisztikailag semleges nyelv szintje alá sorolható be.
Kreatívnak és innovatívnak, gyakran játékosnak és metaforikusnak is nevezik. Mi több,
általános az a vélekedés is, miszerint a szleng elsősorban tizenévesek beszédében
jelenik meg, néhány forrás szerint pedig különösen jellemző fiúk körében, valamint
hogy nagyvárosokban alakul ki, és onnan terjed el egyéb helyeken is”. (Stenström 1999:
92) Kövecses Zoltán tizenhárom kérdés és megadva rá a válaszokat keretében hasonló
definíciót határozott meg (Kövecses 1997: 14-29):
„1. Kik használják a szlenget?
2. Hol beszélik a szlenget?
3. Mennyire társadalmilag elfogadott nyelv a szleng
4. Milyen kommunikációs módban használják a szlenget?
5. Milyen beszédstílusban fordul elő a szleng?
6. Milyen a szleng beszélőnek a beszéd témájához való viszonya?
7. Milyen a szleng beszélő viszonya a nyelvi rendszerhez?
8. Milyen fajta gondolkodásmód tükröződik a szlengben?
9. Hogyan fejezi ki a szleng beszélő az igazságot?
10. Milyen a szleng szavak esztétikai értékelése?
11. Milyen a szleng szavak társadalmi használhatósága?
16
12. Milyen nyelvi cselekvéseket végzünk a szlenggel?
13. Mi a szlenggel történő kommunikáció célja?
A definiálás azért is nehéz, mivel a szlengre vonatkozó nézetek sokszor
ellentmondásosak. A szlengről köztudott, hogy rövid életű, gyorsan változik, de egyes
szleng szavakra ez korántsem érvényes, mert vannak olyanok, melyek már nagyon
régen keletkeztek, és a fiatalok napjainkban is előszeretettel használják. Ilyen szavak
például az angol szlengben: ‘‘bogs ’WC klotyó’ amit az „The Oxford Dictionary of
Modern Slang” 1789- tesz, és fucker ’baszó’ sértő kifejezés 1598-es dátummal szerepel
a szótárban” (Stenström 1999: 93). Fontos megjegyeznünk, hogy ezek a dátumok csak a
szavak írásos följegyzéseire vonatkoznak, nem pedig a tényleges keletkezésükre.
Köztudott az is, hogy a szleng a nem standard nyelv része, de vannak olyan
szavak melyeket eredetileg szleng szónak tartottak, de az idők folyamán
köznyelvesedtek, a standard részévé váltak. Ilyenek például az angol nyelvben super
’csodálatos’ és telly ’televízió’ szavak.
Továbbá néhány kutató szerint a szleng titkos nyelv, azzal a céllal találják ki az
egyes csoportok, hogy senki más ne értse, csak a beavatottak, de nagyon sok szleng szót
mindenhol használnak kortól, nemtől, országhatártól függetlenül. Így például az angol
szlengből átvett a super, akár nemzetközi szleng szónak is fölfogható, mert szinte
Európában bárhol megértik.
1.2. Nyelvi norma és szleng
A nyelvhasználat viselkedésforma is egyben, a társadalomnak megfelelően,
éppen az adott beszédhelyzethez igazodva választunk beszédstílust, nyelvváltozatot. Ez
a választás inkább függ maguktól az emberektől, mintsem a magától a nyelvtől. A
társadalom és a nyelv összefüggésére figyelő nyelvtudományi irányzatok és diszciplínák
magára a beszélőre figyel, nem pedig a helyességre vagy helytelenségre, nincs szép
vagy rossz nyelv, nyelvváltozat, csupán nyelvváltozatokról, beszédhelyzetekről
beszélünk, ahol a nyelv heterogén rendszer, változataiban és változandóságában létezik.
Társadalmi-emberi együttélés normái, és a nyelvi norma függenek egymástól, a nyelvi
norma tehát a nyelvhasználók által alakított szabályok együttese.
17
Ahhoz, hogy valamiről véleményt tudjunk alkotni, szükség van valamiféle
irányra, normára, mihez képest mondok véleményt, mihez képest pozitív vagy negatív a
véleményem. Viszont kinek van joga megmondani, hogy mit értünk norma alatt? A
nyelvművelők, a tudomány, tudományosan megalapozott kutatások eredményei vagy a
mindennapi beszélő? Ezekre a kérdésekre nem kívánok választ adni, sőt olyan
nyelvészek véleményét mutatom be, akik a norma viszonylagos mivoltára mutatnak rá
és azt hangsúlyozzák, hogy ez valójában nem nyelvi kérdés, sokkal inkább társadalmi.
Nem egyszerű a norma megállapítása, mivel nyelvben újként felbukkanó (A
nyelvhasználat által szentesített ilyen „hibákat”) jelenségeket egyes nyelvművelők (pl.
Lőrincze Lajos, Grétsy László) maguk is elfogadják, de a nyelvművelők, sőt a közízlés
is általában bírálja a nyelvi normától eltérő, hibásnak tartott nyelvi megjelenési
formákat. Gombocz Zoltán szerint „Helyes az a nyelvi kifejezés, amely egy nyelvi
közösség szokásával megegyezik, helytelen az, ami vele ellentétben áll.” A
nyelvtudomány mai állása szerint a különböző nyelvváltozatok nem helytelenek, csupán
eltérnek a köznyelvtől és hivatalos megnyilatkozásokban nem ajánlatos használni,
legalábbis hazánkban vagy Magyarországon nem, de nem minden országban van ez így.
Finnországban az ország bármelyik részen probléma nélkül használhatóak a
nyelvjárások, nem ritka a televízióban, a sajtóban sem.
Balázs Géza szerint sokféle ún. „használati norma” létezhet. „Az írott és beszélt
nyelv használatának társadalmilag érvényes, helyesnek elismert szabályait, irányelveit,
szokásait nevezzük nyelvi normának. Ezt az egész társadalom számára érvényes
nyelvhasználati szabályrendszert a társadalmi megegyezés, a mindenkori nyelvszokás
alakítja, alakította ki. Nem mindenkinek, nem is a többségnek a nyelvszokása, nyelvi
ízlése (példája), hanem a nemzeti nyelv legfejlettebb formáját, a művelt köz- és az
irodalmi nyelvet használók, a nyelvileg iskolázottak, műveltebbek szokása,
nyelvhasználata vált- a történelmi fejlődés során- követendő példává.” (Balázs 2009:
262-277)
A norma viszonylagos fogalom, idővel mindig egy kicsit változik, egyes nyelvi
elemek általánosan elfogadottá válnak, mások pedig kikopnak a nyelvhasználók
szókincséből. Jó példa erre a névelőink elfogadottá válása, nem mindenki tudja, hogy
a magyarban nem mindig volt névelő. Nádasdy azt mondja erről, hogy a „régi
magyarban nem volt a/az névelő, s csak jóval a honfoglalás után alakult ki. Szükség
volt rá? Talán, hiszen a németben is van; de akkor a cseh nyelvnek miért nincs máig
18
szüksége névelőre? És vajon ha akkoriban élünk, kétségbeesetten hadakoznunk kellett
volna ez utólagos najmódi labanc rákfene, a névelő ellen?” ( Nádasdy 2003: 313)
A nyelvi norma a társalgási nyelvi kifejezéseket, a tabuszavakat tehát a
nyelvhasználatot nem veszi alapul, sokszor ezek kimaradnak a tudományos
vizsgálatokból. Tudományos szempontból minden nyelvváltozatnak egyenlőnek kellene
lennie. A norma is egy nyelvváltozatot képvisel, azonban társadalmi szempontból
magas presztízsű, kodifikált. Hivatalos kommunikációban, az oktatásban és a médiában
ezt a magas presztízsű normát használja, ezért emiatt sokszor értékesebbnek tartja a
közvélemény, társadalmi szempontból a többi fölé emelt nyelvváltozat. A nyelvi norma
a grammatika, a lexikológia, a fonetika és kiejtés szabályait jelenti, az irodalmi és
köznyelvet véve alapul. (Szathmári 2005: 33). Hogyan és miért válik egy nyelvváltozat
magas presztízsű normává? Kálmán László és Trón Viktor ezt a kérdést vizsgálta és arra
jutottak, hogy a norma megválasztása teljesen önkényes, a nyelvváltozatok esztétikai,
belső értékeit figyelmen kívül hagyva. „A standard köznyelv alapját képező nyelvjárás
választása önkényes vagy történelmi esetlegesség eredménye, tehát nem kötődik a
nyelvváltozat belső értékeihez (ha egyáltalán értelmes azt gondolni, hogy ilyenek
vannak). Ez már a konkrét példákból is kitűnik: a standard lehet az első bibliafordítás
nyelve (mint Németországban), területileg központi dialektus (mint Olaszországban)
avagy a fővárosi nyelvjárás (mint Franciaországban), vagy egy önkényesen választott
nyelvváltozat (mint Magyarországon Kazinczy miatt, pontosabban Széphalom
elhelyezkedése miatt az északkeleti). A standard köznyelv sokszor mesterséges
nyelvpolitikai beavatkozás révén keletkezik, létrejötte után azonban ugyanolyan önálló
életet él, mint más nyelvváltozatok.“ ( Kálmán László – Trón Viktor 2007: 35)
A norma viszonylagos fogalmára utal az a tény is, hogy egyes szavak helyesírása
idővel megváltozik, vagy akár két helyesírási alakot is elfogad egy időben. Hogyan
helyes a szólás: kimutatja a foga fehérét vagy kimutatja a foga fehérjét? Régebbi
szótáraink a foga fehérét formát tartalmazzák. A 2003-ban kiadott Magyar értelmező
kéziszótár a kimutatja a foga fehérjét (’önkéntelenül elárulja alattomos szándékát,
természetét’) formában rögzíti a szólást. Tehát mindkét módon helyes, mivel a fehér szó
a ’valaminek a fehér része’ jelentésben ingadozó: a szeme fehér(j)e; a disznó fehérje
’hája és szalonnája’ (ÉKsz.). Aj nélküli változat az eredeti, régebbi, a fehérje az újabb.
Kis Ádám szerint a norma betartása, ill. nem betartás nem nyelvi kérdés.
„Vannak az illemet kellemetlen pedantériával betartók, és – vulgárisan szólva – bunkók,
19
és e két szélsőség között ott van a tömeg.“ Tehát vannak norma követők és elvetők, de
ahhoz, hogy követhessük a normát ismernünk is kellene. Legfőképpen, olyan
mintaadók, nyelvhasználók szükségesek, akik megfelelő módon, közvetítik a normát.
Társadalmi szempontból ilyen mintaadók lehetnek a pedagógusok, de manapság
a médiaszereplők is lehetnek, műsorvezetők, színészek, politikusok.
Szikszainé társadalmi kérdésként kezeli a nyelvi norma meghatározását. „A
nyelvi helyesség, a normativitás szociokulturálisan meghatározott mintarendszernek
tekinthető. Ebből következik, hogy a norma viszonylagos kategória: a nyelvközösség
egyik tagja számára egy nyelvi jelenség megfelel a normának, a másiknak nem”
(Szikszainé 2007: 44). A norma viszonylagos mivolta miatt, a szleng mint nyelvváltozat
problémás a besorolását illetően, hisz nagyon sok olyan szlengszóról tudunk, melyek az
idők során köznyelvesedtek. Az, amit normának hiszünk ma, az holnap már helytelen,
eltér a normától és fordítva. Mielőtt ítéletet mondanánk a szlengről, gondolkodjunk el
azon a tényen, hogy sok szó, amit ma a standard nyelv részének tartunk, az valójában
régen szleng, nem standard nyelvváltozat része volt. „...a szleng változik az időben. Ami
szlengnek tekinthető egy személy, egy korosztály számára vagy egy adott helyzetben,
az mások számára, más helyzetben lehet, hogy nem az.„(Andersson–Trudgill 1999:
247-261)
„Aki tud egy kicsit franciául, bizonyára ismeri a ’fej’ jelentésű tête szót. Ez egy
átlagos, köznapi, semleges szava a francia köznyelvnek. Ha azonban nyo-mon követjük
a történetét, a latin testa ’fazék, tál’ szóra vezethetjük vissza. Tehát a tête eredetileg
szlengszó volt, amely a későbbiekben bekerült a köznyelvbe. Természetesen az
angolban is vannak olyan szavak, amelyek a szlengből a semleges, sőt a hivatalos
nyelvbe vándoroltak. A phone, bike, bus és pub szavak korábban a helyesebbnek vélt
telephone’telefon’, bicycle ’kerékpár’, omnibus ’omnibusz’ és public house ’kocsma’
szavak szlengváltozatai voltak. (Lars-Gunnar Andersson–Peter Trudgill 1999: 247-261)
A magyarban ilyen kifejezések a lelombozódik, átver, franc. Sőt ez a folyamat fordítva
is igaz, találkozhatunk olyan szavakkal melyek régen a köznyelv része volt, de ma
szlengszóként is funkcionál, ilyen a király ‘nagyszerű, jó‘ szavunk.
Sokak szerint a szleng, fölösleges hozadéka a nyelvnek, nem érdemes vele
foglalkozni. Anomália, nemkívánatos része a nyelvnek, a standard nyelvvel
szembenálló. A nyelv alakulásában, változásában, azonban jelentős szerepet játszik ez a
20
„rossz”. Nagyon sok olyan kifejezéssel találkozunk, mely keletkezését tekintve nem a
standard része volt, de később köznyelvesedett. Ebben az esetben nagyon fontos
ezeknek a szavaknak a vizsgálata, így a köznyelvi kifejezésekről is többet tudhatunk
meg. Jelisztratov erről így vélekedik: „ A kutatók figyelmét elkerüli, hogy ami tegnap
még anomáliának tűnt, az holnap analógia lehet és fordítva” (Jelisztratov 1999: 111).
Tehát az, ami tegnap még szleng volt ma már standard hétköznapi kifejezés, s ezt a
nyelv vizsgálata során nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Simonyi Zsigmond a nyelv helyességén nem valami,,magas”, ,,igényes” normát,
hanem mindig is a magyar nyelvtan szabályszerűségeihez igazodó, csak a magyar
beszélők, nem pedig valamiféle tekintély által szentesített nyelvhasználatot értett.
Simonyi szerint:,,Helyes mindaz, amit az egész magyar nép vagy a magyar népnek
nagyobb része vagy legalább igen nagy része alkalmaz; de nem eshetik kifogás alá egy-
egy olyan szó vagy szólás se, mely kisebb vidéken járatos, ha egyébiránt megfelel az
általános analógiáknak” (Simonyi 1905: 211).
2. Az attitűdről általánosan
Az attitűd, mint fogalom a szociálpszichológiából ismert a leginkább, de más
tudományágakban is előfordulhat, például szociológiában, szociolingvisztikában. Több
jelentése van; a latin „aptus” szóból származik, ami „alkalmasságot vagy
megfelelőséget” jelent. Ennek a kifejezésnek az egyik változata: „aptitude” = akcióra
való készültség szubjektív vagy mentális állapota. A fogalmat sokan sokféleképpen
definiálták a Magyar értelmező kéziszótár fogalom-meghatározása alapján az attitűd:
„magatartás, viselkedés” (ÉKSZ 1975: 74). A legtöbb szakértő megegyezik abban, hogy
az attitűd tapasztalat alapján jön létre, amely befolyásolja cselekedeteinket. Allport
megfogalmazásában „az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi
készenléti állapot, amely irányító vagy dinamikus hatást gyakorol az egyén reakcióira
mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik. „ (Allport
1954). Ugyanezt hangsúlyozza Webber is, aki szerint „az attitűdök olyan értékelő
beállítódások, viszonyulási minták, amelyek a múlt tapasztalatait foglalják egybe.
Magukba foglalhatnak érzelmi reakciót, véleményt, de választási preferenciát is“
(Weber 1992). Kiss az alábbi definíciót tartja a legmegfelelőbbnek: „beállítottság,
21
beállítódás, viselkedési mód: adott jelenséggel, véleménnyel, eseménnyel szembe
tanúsított magatartás”.
Legtöbbször az attitűd szó hallatán előítélet jut eszünkbe, pontosabban a negatív
attitűd. Az előítéletnek nem sok köze van a valós tényekhez, sokszor fiktív, nem létező
személyeket, csoportokat, helyzeteket, tárgyakat érint. Ha nem valós tapasztalat alapján
jön létre, akkor mégis mi az oka, hogy létrejön ez a fajta fiktív tapasztalat? A választ
talán Freud munkásságában találjuk, aki nagy jelentőséget tulajdonít a tudatalattinak,
melyben a természet, az ösztönök, az "én" úgy van jelen, hogy nem érvényesül a
szellemi-erkölcsi értékrend. A tudatalattiban felgyülemlik sok elfojtott indulat,
tapasztalat is, mely akaratlanul érezteti hatását a cselekvésben. Az olyan előítélet, mely
valós tapasztalat alapján jön létre az általában elfojtott, negatív indulatokkal párosul,
ami negatívan befolyásolja cselekedeteinket.
2.1. A nyelvi attitűd
Napjainkra a szleng „hátrányos megkülönböztetése” eltűnőben van, a szlenget
egyre többen szociolingvisztikai problémaként kezelik, s kezdik felismerni a nyelv
életében betöltött valódi szerepét.
Beszédünk során sok minden befolyásol, nem beszélhetünk szabadon, ahogy
akarunk, látszólag igen, de valójában a nyelvi attitűd befolyásol. A nyelvtudomány
strukturalista és generatív grammatikai nézeteit a szociolingvisztikai gondolkodás
értékelte át. Ezek szerint nem a nyelv struktúrája, nem a statikus eszményi nyelv áll a
kutatás középpontjában, hanem a mindenkori nyelvhasználat. ,,Csakis a nyelvszokás
döntheti el, mi helyes és mi helytelen”. (Simonyi 1905: 211)
Az emberi magatartás része a nyelvi viselkedés, így létezik nyelvi attitűd is,
amely ugyanúgy, mint az emberi viselkedéssel szembeni beállítódottság, ez is általában
valótlan tényekre vagy Freud alapján elfojtott indulatokra épül. A nyelvi attitűd a
nyelvhez vagy a nyelvváltozathoz fűződő pozitív vagy negatív vélemény, amely
befolyásolja nyelvi magatartásunkat.
22
A nyelvi attitűd egy nyelvvel, illetve nyelvváltozattal szemben kialakult értékelő
jellegű vélemény. A nyelvi attitűd szorosan összefügg a viselkedéssel, és a társadalmi,
politikai és nyelvpolitikai változások egyaránt alakítják (vö. Borbély 1995: 287)
Az emberek vagy embercsoportok nyelvekkel, nyelvváltozatokkal, nyelvi
jelenségekkel, valamint nyelvhasználattal szembeni beállítódása nem nyelvi, inkább
társadalmi eredetű, melyre Kiss is rámutat: „az előítéletet az egyént érő különböző
természetű presztízshatások, az egyén nyelvi és a nyelvhez kapcsolódó ismeretei és
hiedelmei anyanyelvi és általános műveltsége, környezetének szokásai, véleménye
formálja” (Kiss 1995: 135). A nyelvi attitűd sokkal inkább kapcsolódik a beszélőhöz,
mint magához a nyelvhez, elsősorban környezetünk formálja hozzáállásunkat
a nyelvhez. A nyelvi attitűd nemcsak magára a nyelvre hat, hanem nagymértékben
társadalmi összefüggésekre, a beszélőkre, beszélőközösségekre és a beszédhelyzetekre
is. A "nyelvközösség tagjai természetes módon viszonyulnak valamilyen módon a
nyelvhez. Ez, a nyelvi attitűd a nyelvi jelenségekkel és azok használóival kapcsolatos,
tartós, értékelő mozzanatot tartalmazó beállítódás, amelynek széles körű társadalmi
összefüggésrendszere van, többek között hatással van a nyelvi változásokra,
befolyásolhatja a tanár-diák viszonyt, hathat a nyelvmegtartásra, ill. nyelvcserére, az
idegennyelv-tanulásra, a nyelvváltozatok kölcsönös érthetőségére", ahogyan
Domonkosi Ágnes az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2006. június 15-én elhangzott
előadásában megfogalmazta.
A nyelvi attitűdvizsgálatok általában, arra a kérdésre keresik a választ, hogy
mely nyelvet, nyelvváltozatot vélik szebbnek, hasznosabbnak, helyesebbnek a
megkérdezettek. A Kárpát-medencében jelentős attitűdkutatásokat végeztek Sándor
Anna, Kiss Jenő, Lanstyák István, Péntek János, Kontra Ferenc, Csernicskó István,
valamint Borbély Anna és még sokan mások az országhatáron belüli és kívüli régióiban.
A nyelvi attitűd vizsgálatánál az élőnyelvi kutatásokat kell, szabad csak figyelembe
vennünk, tehát a beszélők nyelvhasználatát kell alapul vennünk. „a nyelvről, mint
olyanról és egy-egy nyelvről is csak akkor tehetünk helytálló megállapításokat, ha
kijelentéseinket nem egy-egy nyelvész intuíciójára alapozzuk, hanem a tényleges
nyelvhasználatra.” (Sándor 1995: 121-146).
Az élőnyelvi vizsgálatok pl. hasznos információval szolgálnak
a pedagógusoknak, mivel sokszor bajban vannak pl. az új szavak helyesírásával.
23
Megtörténhet, hogy maguk a tanárok sem tudják, hogyan viszonyuljanak a nyelvhez, ha
épp tudják, akkor nem megfelelően viszonyulnak a nyelvhez. Sok esetben
a pedagógusok egy eszményi normát vesznek alapul a tanítás során, melynek általában
semmi köze a valódi nyelvhasználathoz.
A nyelvhez különbözőképpen viszonyulunk, saját nyelvünkről, legátfogóbban
saját nyelvváltozatunkról tudunk véleményt mondani. Köztudott, hogy a nyelvek nem
egységesek, minden nyelv nyelvváltozatok halmaza, a változatok közül egyik sem jobb
vagy rosszabb, legfeljebb egyéni ízlésünknek tetszenek, nem tetszenek. A különböző
nyelvváltozatok megítélése nyelvterületenként és nyelvhasználók tekintetében is eltér.
A nyelvről mindenkinek van véleménye, rossz vagy jó, de minden bizonnyal van. Mivel
a nyelvi attitűd befolyásolja a nyelvhasználatot, ezért fontos kérdés lett ez nemcsak
a laikusok körében, de a nyelvészek körében is. Számos olyan vizsgálatot felmérést
végeztek a nyelvészek, amelyek a beszélők véleménye alapján rangsorolja az egyes
nyelvváltozatokat. A tetszés, ill. nem tetszés bizony szubjektív dolog, mégis mindent
egybevetve beszélhetünk arról, hogy egy adott nyelvterületen, melyik
a legelfogadottabb, legszebb vagy legcsúnyább, mely nyelvváltozatról vélekedik
a legtöbb ember jól vagy melyről rosszul. „A szociolingvisztika térnyerése óta a
nyelvhasználattal kapcsolatban számos olyan felmérést végeztek, amelyek a beszélők
véleménye alapján a tetszési fok szerint rangsorolják a nyelvváltozatokat.“ (Kiss 2000)
Kiss Jenő 2000 februárjában, szülőfalujában, Mihályiban végezett kérdőíves fölmérést.
A kérdőívet a mihályi felső tagozatos általános iskolások szülei (127) töltötték ki.
A fölmérés alapján az első helyre, ahol szépen beszélnek magyarul az északnyugat-
dunántúli (Rábaköz, Mihályi, Győr- Moson-Sopron megye), tehát saját nyelvjárásukat
tették a magkérdezettek, majd a székelyföldi nyelvjárást, harmadik helyre pedig a
szegedi nyelvjárást tették. Az adatközlők alapján, csúnyán beszélnek magyarul: 1.az
Alföldön, kevésbé csúnyán 2.Palócföldön és 3. Budapesten a legkevésbé. Csupán
a pedagógusok csoportja volt az, akik tetszési sorrendben az első helyre nem a
környezet nyelvhasználatát, hanem Székelyföldét tették. Megállapítása szerint a
pedagógusokra jellemző (23%-ban) az a vélekedés, hogy „mindenhol szépen beszélnek
magyarul, mert minden tájegységnek megvan a maga szépsége”, hogy „sehol sem
beszélnek csúnyán magyarul”, hogy „minden tájszólásban van valami szépség”,
illetőleg hogy „az egész Kárpát-medencében beszélnek így is, meg úgy is”.
24
Egy másik vizsgálat, melyet Presinszky Károly 2007-ben végezett Nagyhinden,
azt kutatja, hogy a szlovák vagy a magyar szebb nyelv. „A magyar és a szlovák nyelv
esztétikai összehasonlítására vonatkozó kérdés a következő volt (Ha összehasonlítjuk a
magyar nyelvet a szlovákkal, Ön szerint melyik a szebb nyelv?). A magyar anyanyelvű
adatközlők döntő többsége (30/36=83,33%-a) úgy válaszolt, hogy mindkét nyelvet
egyformán szépnek tartja. Saját anyanyelvét csupán hat válaszadó (6/36=16,66%) tartja
szebbnek a szlováknál. A szlovák anyanyelvű és nemzetiségű adatközlők közül
a legtöbben (34/42=80,95%) a szlovák nyelvet tartják szebbnek. További nyolc
adatközlő (8/42=19,04%) mindkét nyelvet egyformán szépnek tartja„ (Presinszky 2007:
173-174).
2.2. A nyelvváltozatokhoz tapadó attitűdök
Egy-egy nyelvváltozat lehet általánosan elfogadott (standard). Vannak azonban
olyan változatok is, amelyek csak szűk társadalmi rétegek körében használatosak, mint
például a nyelvjárás és regionális köznyelv, illetve a társadalom különböző csoportok
nyelve, szociolektusok (szleng, argó, szakzsargon, hobbinyelv). Mivel ezek a változatok
csak egy-egy szűk (területileg vagy társadalmilag jól elkülöníthető) réteg sajátjai, ezért
össztársadalmi megítélésük eltérő.
A szleng általánosan nem elfogadott nyelvváltozatnak számít. „Minden felnőtt
beszélőnek van némi elképzelése a szlengről, legalább annyit mindenki tud, hogy
bizonyos szavak és kifejezések megsértik a formalitás és a helyénvalóság általánosan
elfogadott szabályait és valamiképpen nem szolgálnak rá a „választékos nyelv”
elnevezésre.“ (Eble 1999: 135)
A nyelv nem valami megfoghatatlant, elvont dolog. A nyelvet személyekhez,
magához az emberhez kötjük, éppen ezért, ha véleményt mondunk az adott nyelvről, az
adott nyelvváltozatról, véleményt mondunk az adott beszelőről is, a kettő szorosan
összefügg.
A vélemények megoszlanak abban is, hogy kit lehet helytelenül beszélő jelzővel
illetni.
Minden ember nyelvhasználata eltér egy kicsit, nem birtokoljuk ugyanolyan
mértékben az adott nyelvet vagy nyelvváltozatot. Ha valamilyen módon eltér a másik
25
ember nyelvhasználata az adott normától, rögtön felfigyelünk rá, pozitívan vagy
negatívan megítéljük. Ha egy adott beszédhelyzetben a stigmatizált nyelvváltozatot
fogjuk használni, akkor a kommunikáció szempontjából nem leszünk sikeresek, pl. ha
ismeretlen szakszavakat használunk előzetes magyarázat nélkül, vagy ha az idősebb
korosztály körében szlenget fogunk használni. Vannak, akik szerint csak az anyanyelvi
beszélő az, aki helyesen beszél. Akadnak olyanok is, akik szerint az
anyanyelvi beszélők is beszélhetnek helytelenül. Hazánkban a nem standard formák
nem rendelkeznek olyan mértékű presztízzsel, mint standard változatuk. A standard
nyelvváltozatot általában mindenki elfogadja és helyesnek tekinti. Az általánosan
elismert nyelvváltozattal szemben a szociolektusokat és a dialektusokat helytelennek
ítélik meg. Így a szlenget is, főleg az idősebb korosztály körében erősen stigmatizált,
mivel az csak a fiatalabbak nyelvhasználatában terjedt el. A nyelvjárások tekintetében
szintén ugyanez a helyzet, háttérbe szorulnak a standard nyelvhasználathoz képest,
a nyelvjáráson kívül sokan szégyellik saját nyelvjárásukat, ezért igyekeznek a standard
nyelvet előnybe részesíteni és azt használni. „Az anyanyelvi beszélők általában elveket
alakítanak ki, arról hogy mely nyelvi formák helyesek és melyek nem. Mivel az ország
határain kívül élő magyar közösségek nyelvhasználata eltér a normától, az így kialakuló
többközpontúságot az „elsődleges központ beszélői” nehezen fogadják el, a határon túli
nyelvváltozatot helytelennek ítélik meg“ (Lanstyák 1995: 76). Vannak olyan országok,
mint pl. Finnország, Svédország, ahol a nyelvjárások magas presztízzsel rendelkeznek
és országszerte bárhol használatosak. Senkit sem bélyegeznek meg nyelvjárása miatt,
TV-ben, rádióban általánosan elfogadottak az egyes nyelvjárások.
3. Vélemények a szlengről
3.1. Nyelvészek, nyelvművelők véleménye a szlengről
Kontra Miklós szerint nyelvet nem lehet elválasztani a beszélőtől. „Nyelv
tulajdonképpen nincs, csak nyelvhasználók vannak.” (Kontra Miklós) Ma még mindig
általános a vélekedés miszerint a szleng nemkívánatos nyelvváltozat, talán a legkevésbé
elfogadott.
26
Az 1990-es évekig a nyelvészetben előíró szemlélet uralkodott, miszerint
a szlenget nyelvi devianciának tekintik. A nyelvművelők idáig egyik fő feladatuknak
tartották, ezt a fajta devianciát a nyelvből kiirtani. Vannak, akik ellene, vannak akik
a szleng mellet állnak, de akadnak olyanok is akik a kettő között foglalnak állást. Ők
megkülönböztetnek úgynevezett rossz szlenget és jó szlenget. „Az angolszász
nyelvterületen az egyértelmű elítélés helyett inkább egyféle kettősség jellemezte a
kutatókat, akik megkülönböztették a rossz szlenget és a jó szlenget. „A jó szleng
ismertetőjegy, hogy valódi jelentése van. A rossz szlengnek nincsen jelentése; csupán
egy hangsor, amely mivel könnyedén kiszalad a szánkon, az olvasó öntudatlanul
működő képzeletére hagyatkozik. … A jó szleng kifejező, és néha közel áll ahhoz, hogy
költői legyen.” (Partridge 2002: 17–26)
A nyelvművelők körében az a nézet uralkodik, hogy van valami eszményi
magyar nyelv, amihez foggal körömmel ragaszkodnunk kellene, figyelmen kívül
hagyva a nyelvhasználatot, minden nyelvváltozat helytelen. Megmondják mely nyelvi
jelenségek helyesek, és melyek nem, de az utóbbi időben megjelentek a nyelvművelő
tanácsok is a mit, hol és milyen mértékben kívánatos használni. Azonban feltehetjük
a kérdést, hogy egyáltalán megmondhatja, előírhatja e valaki, hogy hogyan kell vagy
kellene beszelni. Hisz maga a beszelő, beszélő közösség alakítja a nyelvet, ezért az úgy
változik „ahogy akar“ vagyis a nyelvész csak kevéssé befolyásolhatja. Mario Pei,
amerikai nyelvész szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy maguk a beszélők írják
a szabályokat és alakítják a nyelvet. „a nyelv az, amit az emberek beszélnek, nem pedig
az, amit egyesek szerint beszélniük kell” A nyelvművelő nyelvészek ma sem értik, ha
egy nyelvész értékeléstől mentes, csupán a tényeket leíró megállapítást tesz.
Tolcsvai igen erősen kritizálja magát a nyelvművelő kézikönyvet, miszerint
lehetetlen megállapítani, hogy a nyelvművelő kézikönyv mire hivatkozva állítja
valamiről, hogy az megfelel a nyelvszokásoknak vagy nem. „A kézikönyv minősítő
rendszere egy leegyszerűsítő dichotómiát mutat, az irodalmi nyelv- népnyelv, normatív-
nem normatív kettősséget, nem derül ki, honnan vannak a könyvbéli adatok: milyen
nyelvi korpuszok, milyen szociokultulturális ismeretanyag birtokában születtek a
döntések” (Tolcsvai 1991: 421). Tolcsvai alapján azt mondhatjuk, hogy a nyelvművelők
munkájuk során szinte semmilyen élőnyelvi kutatást nem végeznek.
Lőrincze a nyelvművelés védelmében megállapítja, hogy emberközpontú lett
ma, ami azért nagyon fontos mert így a beszélő, az élő nyelvhasználat kerül
27
a középpontba a régebbi eszményi nyelvvel szemben. "Nyelvművelésünk mostani
szemléletét én emberközpontúnak szoktam nevezni, a régebbi nyelvközpontúval
szemben. Emberközpontú - két szempontból is. Először: a nyelvi jelenségeket a nyelvet
beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük; a társadalmi
hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében; "
(Lőrincze 1980: 13)
Magyarországon 2001 szeptemberében, mikor a parlament az általános vitát
folyatott a nyelvtörvényről (pontosabban reklámnyelv-törvényről) éles viták kezdődtek
a nyelvművelésről, a nyelv „védelméről”. Ezzel egy időben először tettek olyan merész
kijelentéseket, miszerint a nyelvművelés tudománytalan, gyakran káros tevékenység.
Szinte ezzel párhuzamosan indította Kis Tamás azt az internetes szöveggyűjteményt,
internetes oldalát (A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról) mely a
nyelvművelés ellen (és mellett) szóló írásokat foglalja magába. Kis Tamás nagyon
élesen kritizálja a nyelvművelőket, pontosabban a nyelvművelők egy csoportját. Ha
a nyelvművelők is ítélkeznek a nyelv és a nyelvet használók fölött, akkor egyenesen
szükség, hogy valaki őket is felülbírálja. Nagyon éles kijelentést tesz miszerint: „a
nyelvművelők a szellemi alvilág álnyelvész szélhámosai“ Olyan neves nyelvészek
írásait találjuk itt mint pl. : Kálmán László, Nádasdy Ádám, Sándor Klára, Kontra
Miklós, Lanstyák István, Cseresnyési László.
A honlap első mondata: „Ez az oldal azért készült, hogy egy helyre gyűjtve
bemutassa, hogyan tehettek szert hatalomra, befolyásra egy áltudomány képviselői,
milyen eszközöket alkalmaznak a naiv beszélők megtévesztése és a hatalomhoz jutás
érdekében, hogyan terrorizálnak egy egész nyelvközösséget, hogyan bélyegeznek meg
embercsoportokat anyanyelvük (anyanyelvváltozatuk) miatt”. (Kis Tamás 2011)
Kis Tamás szerint nyelvművelő az az állatorvos, aki a házi kedvenc teknőc
kezelése közben rászól a gazdira, hogy ne suksuköljön; nyelvművelő a néni a
villamoson, aki a korábban soha se látott gyerekek beszélgetésébe azzal avatkozik be,
hogy a „tisztára bealudtam matekon” mondatban hibás a be, mert rendes magyar ember
csak elalszik-ot mond. Továbbá szerinte ezeknél az úgynevezett
„hobbinyelvművelőknél“ sokkal veszélyesebbek a hatalmi helyzetben lévő iskolai
nyelvművelők: fizika- és tornatanárok, tanító nénik és társaik.
28
Nemcsak egyes nyelvészek véleménye tér el a szlenget illetően, de egyes
tudományágak is különbözőképpen vélekednek a szlengről. A szociolingvisztika,
nemcsak nem ítéli el, hanem a nyelv szerves részének tekinti, mivel az ember társas
lény, elsősorban a kommunikációs célt szolgálja. “A szociolingvisztika megállapításai
szerint a szleng „nem valami fakultatív dolog a nyelvben, nem daganat, amely a nyelvi
szervezet egészsége és szépsége érdekében eltávolítandó onnan, hanem éppen
ellenkezőleg, a nyelv sajátos struktúraalkotó tényezője” (Jelisztratov 1998: 143)
Szilágyi N. Sándor azok közé tartozik, akik nem kívánják elítélni a szlenget, de
a használatának már valamilyen korlátokat szab. Megengedő a szlenggel szemben,
viszont nem mindig mindenhol és minden körülmények között. „Kár volna (és
bizonyára reménytelen vállalkozás is) a szlenget tűzzel-vassal irtani, de jobb sorsra
érdemes elemeinek használata csak akkor helyeselhető, ha ez a beszélő számára nem
kizárólagos, hanem kiegészítő beszédmód, ha tehát a beszélő más közléshelyzetekben is
ugyanolyan biztonsággal és könnyedén fejezi ki magát – természetesen a helyzetnek
megfelelően – mint a szlengében. (Szilágyi 1999: 6)
3.1.1. Mitől kellene megvédeni a nyelvet?
A szleng nemkívánatos nyelvváltozat, tartanak tőle, nemcsak az idősebb
generáció, hanem a nyelvművelők, tanárok is. Sokszor azonosítják a trágár durva,
beszéddel, a szlenget egyfajta műveletlenséggel hozzák összefüggésbe. Nyelvművelők
nyelvészek szájából sokszor elhangzik a vád, miszerint a szleng „nyelvi gyom, vírus”,
amelyet válogatás nélkül irtani kell. („Gyomok”, azaz haszontalan, funkciótalan
jelenségek természetesen a szlengben is fellelhetők, akárcsak az „emelkedettebb”
nyelvhasználati változatokban.) Kétségtelenül vannak időszakok, amikor a szleng
mintegy „kilép a medréből” és a mindennapi bizalmas társalgáson kívül más nyelvhasz-
nálati szférákba is behatol. (Péter 1999: 36)
Sok esetben attól tartanak, hogy a magyar nyelv lassan elenyészik, ezzel együtt
pedig maga a magyar nemzet is eltűnik. Tény, hogy ma számos nyelv áll a kihalás
szélén vagy már ki is halt, de mivel a magyart tizenöt millió ember beszéli, ezért ez nem
aktuális kérdés. Grétsy László érdekes megállapítást tesz egyik cikkében, miszerint
semmi okunk félteni nyelvünket mivel „tavaly jelent meg az Akadémiai Kiadó
29
gondozásában egy nagy tudósi munkaközösség óriási teljesítményeként A világ nyelvei
című hatalmas mű, amely mintegy hatezer nyelvről ad tájékoztatást, s ezek között a
magyart elterjedtsége alapján a 30-35. helyre teszi. Ezt a nyelvet kellene félteni a
kihalástól? Ugye, ezt senki sem gondolhatja komolyan?“ (Grétsy 2000)
Nyelvészkedők, nyelvművelők tartanak attól, hogy a különböző nyelvek
beáramlása átalakítja saját nyelvüket, de Lázár A. Péter nyelvész szerint ettől egyáltalán
nem kell tartani, fontos, hogy mindenki tanuljon a saját nyelvéről, hogy minél
alaposabban megtanulja és megismerje azt. Szerinte a színesség, a dinamizmus
bármelyik nyelvnek jót tesz, ezért sem kell tartani az idegen szavak beáramlásától.
Angliában már senki nem nevet vagy mérgelődik azon, hogy például a BBC műsoraiban
egyes műsorvezetők arabos, indiai vagy egyéb angolsággal beszélnek. Mivel ez a
folyamat már nálunk is elindult, a nyelvész úgy véli, hamarosan senkit nem nevetnek ki
azért, mert tájszólással vagy akcentussal beszél magyarul a nyilvánosság előtt. Például
az angol nyelv óriási változásokon ment keresztül az idők során, hihetetlen mennyiségű
idegen szó került be a szókészletébe. Ezek francia és újlatin eredetű szavak, ennek
ellenére az angol világnyelvvé fejlődött. Fábián arra mutat rá, hogy ezeknek az átvett,
idegen eredetű szavaknak jelentős része nem állandósul, és amilyen gyorsan bekerülnek
a nyelvhasználatba, olyan gyorsan ki is vesznek.
A félelem elsősorban a tudatlanságból fakad, ezért elsősorban minél jobban meg
kell ismeri a saját nyelvünket. Ha egy adott beszélő ismeri és használja is a hasiburi
szlengszót, az általában ismeri a hasábburgonya kifejezést is, amit adott esetben nem
használ, de ismeri. Ha használja mindkettőt, az adott beszélő szókincse (aktív és
passzív) csak kiegészült a hasiburi szlengszóval, tehát a standard mellett ismer egy
másik kifejezést is. Így azt a változatot használja, amelyik épp az adott
beszédhelyzetben megfelelő. Ezáltal gazdagodik szókincse, nem pedig szegényedik,
vagy elkorcsosodik. Gyergyai Ferenc már 1872- ben a következőt mondja: „úgynevezett
marasztaló -ban -ben nincs a magyar nyelvbe, a magyar nép nem beszél -ban -bennel,
szájából mindenütt csak -ba -be hallik“ ismerték a vagy nem ismerték a -ba -be-t, nem
használták. Tehát butaság lenne elítélni azt a beszélőt, aki így használja a nyelvet. Sőt
különbséget kell tennünk írás és beszéd között. Ha valaki rosszul használja a nyelvet,
vagy épp nem ismeri azt, a közízlés erkölcstelennek titulálja.
30
Elmondhatjuk, hogy maga a szleng csak kiegészíti a nyelvet, hisz a szleng
legtöbbször csak a szókészletet változását érinti. A nyelv rendszerét kevéssé
befolyásolja. Nádasdy Ádám pont azt hangsúlyozza, hogy az új szavak, kifejezések
a nyelvünkben a legkevésbé sem károsak, egyenesen jótékony hatásúak, gazdagítják
a nyelvet. Sok olyan szó létezik, amit nem tudunk magyarul megnevezni, az idegen
kifejezés sokkal pontosabban fejezi ki mondanivalónkat. „Azt sem mindenki látja
világosan, hogy az idegenből átvett szavak nagyban gazdagítják a nyelvet. Sokszor
segítik az árnyaltabb kifejezésmódot, például a helytelen szó mellett az inkorrekt is
létezik, hiszen például az üzleti életben más a helytelen lépés és az inkorrekt lépés. Az
idegen szavak először mindig »kilógnak« a nyelvből, és fokozatosan illeszkednek be –
vagy kihullanak…” (Nádasdy, 2003: 313 )
3.2. Laikusok véleménye a szlengről
A köztudatban sokszor az a nézet uralkodik, hogy egyes szlengszavak vagy
kifejezések utcáról utcára terjednek, a színházak nyelvezetében ott van, a bulvárlapok
kinyomtatják, a gyerekek megtanulják őket játszótársaiktól.
Nemcsak a nyelvészek, nyelvművelők ítélik el élesen a szlenget, de a laikusok is
sokszor rossz véleménnyel vannak a szlenget illetően. Megtörténik, hogy épp az az
ember ítéli el a ezt a nyelvváltozatok, aki maga is használja. „Gyakran tapasztalható,
hogy azok, akik elítélik a szlenget, a szívük mélyén mégis vonzódnak hozzá. A helyzet
attól válik bonyolulttá, hogy a beszélők jelentős része szívesen meghallgatja ezeket a
kifejezéseket, de nem szívesen hallja vissza őket a gyerekeitől vagy másoktól.“
(Kövecses 1997: 7-39) Szemléltetésképp lássunk egy par kiragadott véleményt egy internetes oldalról.
Rengeteg olyan közösségi oldal található a világhálón, ahol rengeteg „hasznos“
információkat tudhatunk meg a szlenggel kapcsolatban, megtudhatjuk, hogyan
vélekednek a beszélők a szlengről. Nagyon sokan, akik hozzászólnak a témában,
elítélőek a nem standard nyelvváltozásokkal szemben, miközben saját
megnyilatkozásuk is tartalmaz nem standard elemeket. Általánosságban a nyelv
elkorcsosulásáról beszélnek. A következő két kiragadott hozzászólást hozom fel
példának:
31
1.Én sohasem használtam ezt a beszédstilust (sic!), és nem is akarom engem
kifejezetten idegesit, amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy "micsi" vagy "hv?". Az ilyen
"cs" betűs kedves kis szlengektől idegbajt kapok ^^ (pl.puszcsi (sic!), lávcsi,szercsi stb.)
de a "mizu"-tól és a "micsi"-től is kibírok futni a világból.
2.Egy ideig még elviselhető...persze, ha valaki tudja, mennyit kell belőle használni,
mert én a köszcsitől, meg a puszcsitól már hányok... Undorító. Nyelv meggyalázása. Engem idegesít.Nem nagyon értem ezeket.Mire van a magyar óra?Meg kell tanulni
helyesen beszélni:Még a "Nem tom" elmegy,de...Hiaba is teszed szova. Igy kurvul el a
magyar nyelv, ezt latjak neten egymastol, tehat ez a helyes sokak szerint...Nemcsak a
magyar,minden nyelv elkurvul. globaleffekt.
3.2.1. Miért azonosítjuk a trágár durva nyelvhasználatot a szlenggel?
Sajnos sokszor a hozzá nem értőktől torz képet kapunk a szlengről, ami
előítéletek oka is lehet. Számos szlenggel kapcsolatos oldalt találhatunk a világhálón,
melyek közül kiemelnék egyet. Ez az oldal sajnos csak úgy ontja a trágárabbnál
trágárabb kifejezéseket. A szlengblog nevű oldal, ismertető szövegében ez áll:
„A szlengblog a magyar nyelv (és kultúra) blogja, alulnézetből. Pár tokodi főfasz,
a feltörekvő senki (Kisnovák), az öreg, ötvenkilós, de megfelelően erőszakos állat
(Gyulabá), és egyéb arcok kalandjai. Odabasz.“
Ha a nyelvel nem tudományosan foglalkozó személy (laikus) rátalál erre az
oldalra, valószínűleg a szlenget azonosítani fogja a trágár, vulgáris beszéddel. Az oldal
legtöbb szövegében a durva kifejezések vannak túlsúlyban, a humoros, ötletes
szlengkifejezésekkel szemben. Számos szövegben fölösleges töltelékszavakként
funkcionálnak a trágár szavak. Ilyen a következő két szöveg is:
1. szöveg: „Hallom, a Pazgyera Gazsi lányát az a kispályás Kremmer Peti
makkoltatja Egomból. Dehogynem vágod, Astrája van, a Tatárnál nyomja. Kemény,
bazmeg. Nem tehetek róla, meglátom a csajt, azt így hergel a fejével meg a szemeivel,
bazmeg. Pofoznám a mellét a faszommal, tudnák vele mit csinálni.”
2. szöveg: „Odafigyeljél, Étyienn a pultnál, bazmeg, bomberdzsekibe, fekete
farmerba meg makkos csukába. Ötven fok van, geci! Hallod, a motoros történet, amit a
rákos öccse pénzén vett, az is kurvára mindenvivő.“
32
Ezekben a szövegekben a bazmeg és a geci kifejezések töltelékszói szerepben
találhatóak. Ebben látom a legfőbb problémát, mikor a szó nem tölt be semmilyen
funkciót, a kommunikáció szempontjából, nincs célja. Ezek olyan szavak, kifejezések
melyekkel nem mondunk többet, csak megszokásból, vagy épp mondanivalónk
nyomatékosítására használjuk. Felesleges, a mondanivaló szempontjából nem fontos,
ún. töltelékszót használunk. Megfigyelhető ez mind a fiatalabb korosztály, mind a
középkorúak nyelvhasználatában. Ilyen kifejezések pl.: történetesen, gyakorlatilag,
szóval, ugye, izé, hát, nos, na mármost ugyebár, természetesen , mindenesetre, tudod,
érted, kérdem én, könyörgöm stb. Pl.: Mondom neki, ugye. Tudod, és akkor ott voltunk.
A töltelékszavak alkalmazása nem új jelenség. A magyar értelmező kéziszótár szerint:
„Az élőbeszédben szokásként gyakran használt, jelentését vesztett szó.” Az ok általában
megszokás, esetleg gondolatok hiánya, zavara, főleg akaratlanul, észre sem vesszük,
hogy használjuk őket. Előfordulnak durva kifejezések is ilyen szerepben. pl. baszd meg
kifejezés. A probléma az, hogy ma a durva szavak használatának uralkodó jegyévé a
nyelvi funkció nélküli töltelékszói szerep vált, tehát gyakran funkció nélkül használják
ezeket a kifejezéseket.
Durva szavak használatát elsősorban nem az érzelmek, hanem főleg az ifjúság
körében a modernség, egyfajta divatjelenség, az adott társadalmi csoporthoz való
igazodás, megfelelés jellemzi, ami főleg társadalmi jelenség, mint inkább nyelvi. Benkő
ezt a következőképpen fogalmazza meg: „...a káromkodásban nem a nyelvi kifejezési
formák játsszák a legfőbb szerepet, vagyis a káromkodás nem kizárólag és nem is
elsősorban nyelvi kérdés, hanem társadalmi, lélektani és más egyéb indítékokra
vezethető vissza.“ (Benkő 1980: 9)
Péter Mihály viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a szleng nem azonos a
durva, trágár beszéddel. Az obszcén szavak burjánzó és funkciótlan használata, a gya-
kori káromkodás és szitkozódás a durvaságnak és faragatlanságnak, gyűlölködésnek és
agresszivitásnak nyelvi vetülete. Ezért a trágár beszéd elleni küzdelemben nem a
„kanapé-módszert” kell alkalmazni. (Az ismert anekdota szerint a felszarvazott férj
elkeseredésében a kanapét tette ki az utcára…) A kulturált nyelvhasználatra való
nevelés leghatékonyabb módja a kulturált életszemléletre és kulturált életvitelre való
nevelés. Ez pedig már nem a nyelvművelők és magyartanárok reszortfeladata, ehhez az
egész társadalom törekvésére és cselekvő példamutatására van szükség. (Péter
1999:36)
33
Téves nézet az, amely szerint a szleng „szegényesebb”, mint a formális vagy
semleges stílusréteg. Éppen ellenkezőleg, az erős érzelmi töltésű kifejezések a lehető
legfinomabb megkülönböztetéseket szokták hordozni (gondoljunk például arra, hányféle
árnyalata van a mindenkori szlengben a ’hülye’, a ’jó’ vagy a ’csinos’ jelentésű
kifejezéseknek!). ( Kálmán – Trón 2007: 40)
Nyelvészek között a mai napig nincs egyetértés a szleng fogalmával
kapcsolatban, a definíció mintha megfoghatatlan lenne. Természetesen mindenki a saját
definícióját tartja megfelelőnek, de ezek olyannyira eltérnek egymástól, hogy lehetetlen
bármiféle egységes következtetést levonni. Nemcsak a kutatók, nyelvészek „tudják“ mit
értünk szleng szó alatt, de a nyelvészethez hozzá nem értők is egyet nem értve tudni
vélik mi a szleng. A feltételezés helyességére Lighter kutatása mutatott rá, amely éppen
ezt a kérdést vizsgálta. Mi a szleng az egyetemi hallgatók szerint? Amikor Lighter
1975-ben a University of Tennessee diákjai elé a mondatokat tett, felfedezte, hogy ha
van egyáltalán egyetértés ebben, az akkor is csekély. Az utasítás így szólt: „Húzza alá
az összes szót, amely ön szerint szleng. Ne használjon szótárt.”
A kifejezések között szerepeltek szelng elemek, és egyéb nyelvi kifejezések. pl.:
I don’t reckon so. ‚Nem hiszem‘. Bill ain’t here. Bill nincs itt., I don’t reckon so. ‚Nem
hiszem.‘ Some folks call skeeter-hawsk „dragon- flies“ Egyesek a moszkitót
szitakötőnek hívják. Sounds like a wild goose chase to me. ’Ezek légvárak.’ He fell flat
on his ass. ’Jól seggre esett.’ Sok hallgató szlengként értelmezte a reckon ’vél, gondol’,
ain’t [az isn’t egyes szám harmadik személyű tagadó létige nemsztenderd változata],
skeeter-hawks ’moszkitó’, wild goose chase ’légvár’ (tkp. vadlibahajsza; ) és ass ’segg’
szavakat is. Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a vélemények nagyon
ellentmondásosak. (Dumas- Lighter 2002: 282-283)
3.3. Szleng és költői nyelvhasználat
Ma általánosságban az irodalom nem ítéli el a szlenget, sőt maga is használja.
Mivel sokszor és sokan a szlenget nemkívánatos jelenségnek tartják, ezért fontosnak
tarom, felhívni a figyelmet arra, hogy a szleng igenis értékes része a nyelvünknek, és
hogy a szlengszavak keletkezésüket tekintve hasonlóak a költői nyelvhez. „Hogyan
kerülhet a nemes orchidea és az út mentén vadontenyésző gyom egy csokorba?” (Péter
34
1999: 13) Vagy, hogy is lehet az, hogy a nyelv hierarchiája szempontjából a legalsó
szintű és a legmagasabb szintű nyelvváltozat kerül összehasonlításra? Péter Mihály
szerint, amiben megegyezik e két fogalom, az a képzési mechanizmus. A szleng
ugyanazzal a mechanizmussal jön létre, mint a költői nyelv, mindkettő alapja az
elkülönítés a másként mondás. „Az elkülönülés, a másként mondás legegyszerűbb esete
a közhasználatú szónak egy másik, hangalakjában eltérő, de azonos vonatkozású,
(denotátumú), esetleg idegen szóval történő helyettesítése. A költő bor helyett nektár-t
mondhat, szellő helyett zefír-t, szövetség vagy házasság helyett frigy-et, hegycsúcs
helyett bérc-et stb. Ugyanezt az eljárást alkalmazza a szleng is az ilyen
helyettesítésekben, mint pl. lány : csaj, bula, bige; apa : fater; lakás : kégli; munka :
meló; bolond : dilis stb,, ( Péter 1999: 16). Azaz, mind a költői nyelv, mind a szleng
gazdag szinonimamezőt hoz létre, de míg a szleng szavakat, egy egész csoport
használhatja, addig a költői nyelvben, inkább csak egy konkrét költő használja
ugyanazon szinonimákat. Továbbá a költő sokkal inkább új jelentéseket hoz létre, olyan
dolgokat nevez meg, melyeket addig még soha senki. A szleng inkább másként mondja
a már meglévő kifejezést, fogalmat.
Péter Mihály jól szemlélteti a következő példán a szleng és a költészet
hasonlóságát. „A szlengben használatos volántekerő ’sofőr’ kifejezést a Radnóti Majális
című versében előforduló hangraforgó ’gramofonszóval’. Képzési mechanizmusuk
azonos: mindkettő szintagmatikus kapcsolat alapján létrejött képszerű perifrázis.
A volántekerő kontextustól független, míg a hangraforgónak, Radnóti versében
legalább három olvasata van” (Péter 1999: 21). Tehát itt a képzési mechanizmus
a közös, ami különbözik az az, hogy a költészetben mindig magasabb stílusértékű szó
jön létre a köznyelvi stílustól, míg a szlengben majdnem mindig alacsonyabb
stílusértékű. Továbbá, csak abban az esetben lehet azonosítani a szlenget az költői
nyelvvel, ha az új szlengszó nemcsak újranevezi a dolgokat, szinonimákat hoz létre,
hanem új jelentéseket is hoz létre, megnevezi az eddig meg nem nevezetteket, kimondja
azt, ami a standardban még nincs meg, kimondhatatlan.
Eble is a költészet és a szleng hasonlóságát hangsúlyozza. „Az emberi elme által
alkotott számos gondolatsor találkozik a szlengben, sok szempontból a költészethez
vagy a művészethez hasonlóvá téve azt. Akár a többi hasonló nyelvi és képi
kifejezésmód, a szleng is kisiklik kezünk közül, amint definiálni akarjuk.
Meggyőződésem szerint az emberiség egyik univerzális verbális beteljesedése a
35
költészet. A szlenget meghatározni éppoly nehéz, mint a költészetet, és ugyanazon
okokból. A szleng és a költészet nagyrészt az általuk kiváltott társadalmi és
pszichológiai hatás alapján ismerhetők fel.“ (Eble 1999: 139)
„Minden szleng metafora, és minden metafora költészet. Ha megállunk egy
pillanatra, hogy megvizsgáljuk a legközönségesebb tolvajnyelvi kifejezéseket, melyek
minden nap elhagyják ajkainkat, azt találjuk, hogy olyan gazdagok és kifejezők, mint
megannyi szonett. Hogy egy egyszerű példát vegyünk: angol társasági viszonylatban
szoktuk mondani, hogy egy ember megtöri a jeget (breaking the ice). Ha ezt egy
szonetté bővítenénk, egy örök jégóceán sötét és fennkölt képét látnánk magunk előtt, az
északi természet komor, zavaros tükrét, melyen az ember könnyedén sétál, táncol és
korcsolyázik, de mely alatt élő vizek zúgnak és kínlódnak ölnyi mélyen. A szleng világa
a költészet egyfajta fejreállt világa, tele kék holdakkal és fehér elefántokkal, fejüket
vesztett emberekkel, s olyan emberekkel, akikkel elszalad a nyelvük. A szleng világa a
tündérmesék teljes zűrzavara.” (K. Chesterton 2002: 10)
Ma az irodalom megtűri a vulgarizmusokat is, ami sokakban ellenszenvet kelt.
„A trágárság világjelenség és kordivat" – állítja egy interjú során Grétsy László
nyelvművelő, nyelvészprofesszor, ismert műsorvezető. Ennek ellenére, általánosan
elfogadott a nézet, miszerint az irodalmi nyelvnek egyfajta normaadó mintakövető
jelentősége is van, ezért a művész nem használhat öncélúan trágárságokat, az ilyen
alkotások nem is számítanak művészetnek. Sokan úgy gondolják, hogy ma nemcsak a
mindennapi nyelvhasználat, de az irodalom is elszemetesedett, ami új jelenség, romlik a
nyelv, minden romlik, még az irodalom is, és meg kell tennünk mindent hogy ezt
megakadályozzuk, nem szabad népszerűsíteni az ilyen irodalmi alkotásokat, meg kell
védeni a nyelvet. Ennek ellenére az irodalom mindig is használt a köznyelvtől eltérő
szavakat kifejezéseket, nem új jelenség. Jelisztratov hívja fel a figyelmünket arra a
tényre, hogy „a világirodalom klasszikusai (Villon, Rabelais, Cervantes, Shakespeare,
Charles de Coster, Petronius, Arisztophanész, Grimmelshausen, Hašek stb.) mind sok-
sok szleng szót használtak” (Jelisztratov 1999:15). Tehát azt mondhatjuk, hogy mikor
ezeket a klasszikusokat olvassuk, valójában az akkor használt szlenget olvassuk anélkül,
hogy tudnánk róla. Érdemes ezen elgondolkodnunk, hisz a kortárs szövegekben is
igencsak sok a szlengszó. Fontos kiemelni, hogy a költői nyelv és a szleng nem áll
egymástól távol, sőt hatnak egymásra.
36
Nagy magyar klasszikusaink is használtak szleng kifejezéseket, sőt durva,
vulgárisakat is. Pl. maga Petőfi is a Mit nem beszél az a német című versében
találhatunk durva szlengkifejezést: "Foglalod a kurvaanyádat, De nem ám a mi
hazánkat!..." József Attila is vulgáris kijelentéseket használ pl. az Aki szeretni gyáva
vagy című versében: „Ringyó! – hogy rólad ilyen szavam támad!” – süvölti az egyikben
szerelmének. Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben szintént használja a kurva vulgáris
kifejezést "Hiszem tolvaj kurvák mit csináltak rajtunk“. Janus Pannonius kifejezetten
szlengkifejezéseket használ: punci, fütykös. A Súlyos és kellemetlen kérdés című
versében (Csorba Győző fordítása)
Ahogy már fentebb említettem a kortárs szövegekben különösen sok a
szlengszó, a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendenek pl. Varró Dániel SMS-
versei vagy Jenei Gyula iwiw-verse, melyek tele vannak szlengkifejezésekkel. Így van
ez Balogh Robert „Elveszett” című regényében is, nyelvi kifejezésmódjának
megformálásában kétségtelenül a szleng kapott központi szerepet. A következő részlet
jól szemlélteti, hogy a regény milyen nyelvezetet használ: „Szépen lassan kikoptam
mindenhonnan, szinte fölöslegessé váltam. Havonta egyre kevesebbet kerestem,
mondjuk ennek főképpen én voltam az oka. Elkapott a hév, és lehülyéztem élő
rádióadásban a fél irodalmi életet, több mogult hol hataloméhes kis pöcsnek, hol meg
impotens mitugrásznak, impertinens senkinek, erkölcsi nullának neveztem, és
kijelentettem, nem olvasom a középszerű kortársaimat, senkit sem, csak magamat, mert
én vagyok a legfaszább író a föld kerekén, és bekaphatják, vagy még azt sem…
„(Balogh, 2006)
Az irodalmi nyelvet a nyelvváltozatok gazdagítják, például a köznyelv, a
csoportnyelvek, a nyelvjárások. Az irodalmi nyelvre az idegen nyelvek is hatnak,
például tükörfordítások esetében, jövevényszavak formájában (Szathmári 2004: 45).
Összességében az állítható az irodalmi nyelvről, hogy állandóan, szüntelenül
gazdagszik. Ma a szépirodalomban jelentős szerepet kapott az élőbeszéd, a kötetlen
stílusú párbeszédek, a hiányos mondatok, vulgáris kifejezések gyakori használata. Ezt
a folyamatot nevezhetnénk a népiesség reneszánszának, mivel mint annak idején, ma az
irodalom a mai nép nyelvhasználatát veszi figyelembe akárcsak a népiesség. A népies
stílus képviselői gyakran használtak írásműveikben a beszélt nyelv szavait, szólásokat,
közmondásokat.
37
3.5. Szleng és az iskolai nyelvhasználat
Sokszor halljuk felnőttektől „rossz példa” szleng használatával kapcsolatban,
tehát egyértelműen elítélő hozzáállást tanúsítanak, főleg a szülők és pedagógusok.
Általában a felnőtteket a trágár kifejezések, ízléstelenségek, laza beszédstílus, túlzó
jelzők zavarják. Egyes vélekedések szerint a szleng legnagyobb vétsége a trágárság és a
nyelvi durvaság. Kis Tamás szlengkutató, azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy „a
szleng és a trágárság kapcsolata közösségfüggő, önmagában a szlengnek nincs köze a
trágársághoz. A szleng szókészlet, címszavakkal és hozzájuk rendelt jelentésekkel. A
mindennapokban pedig nyelvhasználati forma, amely szociálpszichológiai
jelenségekkel, tényezőkkel függ össze. Jelezni kívánom, milyen közösséghez tartozom,
az identitásomat pedig a beszédemen keresztül határozom meg.“ (Kis 2001: 45-46)
Egy szülő, nagyszülő kevésbé foglalkozik nyelvi kérdésekkel, mint például mi a
nyelvváltozat, norma vagy mi beszédhelyzet. Ők nyelv és a nyelvhasználat között aligha
tudnak/akarnak különbséget tenni (vannak nyelvészek, akik szerint nem is kell). Ami
fontos az az, hogy igyekeznek választékos nyelvhasználatra nevelni gyermekeiket, de
sajnos sokszor ezt úgy teszik, hogy saját megnyilatkozásuk nem épp a választékos
nyelvhasználatot tükrözi, így a felelősséget teljesen áthárítják az iskolára, „majd ott
megtanítanak“ mondván. Éppen ezért a pedagógusok elhivatott szószólói az úgymond
normakövetésnek, szép beszédnek. A pedagógusok próbálják leszoktatni diákjaikat
a szleng használatáról, teszik ezt ma, tették ezt a múltban és bizonyosan tenni fogják
még sokáig. Allen élesen bírálja a az angoltanárokat. „Az angoltanárokat sokszor illetik
azzal a rágalommal, hogy a szleng szüntelen üldözésének szentelték magukat, és akkor
a legboldogabbak, amikor egy szlengterminust lefülelnek, ez annak a súlyosabb vádnak
is részét képezi, miszerint az angoltanárok nem is emberek. Mindenki használja a
szlenget a beszéd természetes részeként, bár feltételezhetően igaz, hogy az életteli
fiatalság jobban szeret a nyelvvel játszani, mint az idősebbek. Szintén igaz, hogy ami
vidáman, pazarul és szellemesen hangzik a fiataloknak, idősebb fülek számára
egyszerűen banális.“ (Allen 1999: 135–139)
A köznyelvtől eltérő nyelvváltozatokat sokszor tévesen kevésbé értékesnek
ítélik meg, mint a köznyelvet. Az előítéletet nagyon nehéz megváltoztatni, vagy
egyáltalán pozitívan befolyásolni, „könnyebb szétrobbantani egy atomot, mint egy
előítéletet“ mondja Allport. Ha viszont ez sikerülne, akkor a nyelvváltozatok közötti
38
különbségeket megszűnnének és a pedagógusok harca a nyelvváltozatokkal szemben
értelmét veszítené. Sándor Anna szerint „a legtöbbet e tekintetben az iskola tehetne,
hiszen ezeknek az intézményeknek köztudottan az az egyik fő küldetése, hogy
a felnövekvő nemzedék tudását a tudományos ismeretekre támaszkodva fejlessze. S ez
nemcsak a természettudományok, hanem a nyelvtudomány ismeretanyagéra is
vonatkozik. Ha viszont az iskolában a nyelv és a nyelvhasználat jelenségeit nem
a nyelvtudomány tudományos eredményeire támaszkodva magyarázzák, az iskola
a nyelvi tévhitek terjesztőjévé válik. A nyelvjárásokkal kapcsolatos fent említett tévhit
terjesztésével iskoláink sok esetben így válhatnak a nyelvjárásokat lenéző, negatív
attitűdök gerjesztőjévé.“ (Sándor 2009: 231) Kis Ádám egyik előadásán (Nyelv és
oktatás) szintén ezt hangsúlyozza, azt mondja, hogy a nyelvi igényesség kialakításáért
a legtöbbet az iskola tehet. „Szerintem az egyes ember nyelvhasználatának minősége
nagyobb részt az iskolában eldől: az iskolának kellene kialakítani a nyelvi igényességet,
és az iskolának kellene biztosítani a mintát, amelyhez igazodni lehet. Az utólagos
nyesegetés már fájdalmasabb. E meggyőződésem sugallatára javaslom kezdetektől
fogva, hogy a kívánatos szakmai nyelvhasználat kialakítása az oktatás során kezdődjék
meg, ott kapjon nagy hangsúlyt. A legtöbbet a művelt és elhivatott tanárok, valamint az
ápolt, igényes tankönyvek tehetik ezen a téren.” (Kis 2001: 67). A nyelvváltozatokkal
szembeni előítéleteket amint mondtam nagyon nehéz megszüntetni, és ahogy Sándor
Anna mondja, legtöbbet e téren az iskola tehet, pl. úgy hogy beépítjük a tananyagba
a mai nyelvhasználatot, nyelvváltozatokat. Domonkosi szerint is az a kulcs, hogy a
„társasnyelvészeti szempontok tananyagba épülése tehetné lehetővé azonban azt, hogy a
köznyelv központi szerepe mellett a nyelvi változatosság ténye, szerepe és társadalmi
összefüggései tudatosodjanak az anyanyelvi nevelés során“ (Domonkosi 2004: 32).
Norvégiában a nyelvváltozatokkal szembeni előítéletekről nem lehet beszélni,
mivel két különböző sztenderd létezik, az oktatás a nyelvhasználatot veszi alapul, nem
pedig valamilyen eszményi nyelvet. Trudgill így fogalmazza meg: „Ma norvégban két
különböző sztenderd létezik, mindkettő sok változatot és lehetséges választható formát
tartalmaz. Így azok, akik norvégül akarnak írni, sok lehetőség közül választhatnak.
Ennek- véleményem szerint nagyszerű- eredményeként a tanulók az iskolában olyan
nyelvváltozatot használva tanulnak meg olvasni és – ez különösképpen fontos- írni is,
amely igen közel áll saját nyelvváltozatukhoz. Sőt nagyon lényeges, hogy a norvég
oktatási rendszer központi jelentőségű maradt az elv, amely szerint a sztenderd
39
nyelvváltozatoknak az emberek többsége által, s nem valamilyen elit által beszélt
változaton kell alapulnia. A norvég tankönyvek olyan társadalmi és nemzeti ideológiát
tükröznek, amely történetesen oktatási szempontból is értelmes” (Trudgill 1996:4-5).
Tehát, hazánkban is szorgalmaznunk kell a nyelvi esélyegyenlőség megteremtését. A
gyerekeknek meg kell tanítani azt, hogy mikor, hol, hogyan illik beszélni, vagyis
tudatosítani kell bennük a nyelvi változatok egymás mellett élését és használatát.
Nagyon sok vád éri ma az oktatást, többek között a nyelvtan hiányos vagy nem
megfelelő tanítását kifogásolják. A tanulók a nyelvtanórák keretében elsajátítják
a nyelvtani rendszer szabályait (leíró nyelvtan). Amit viszont mindenki kifogásol, hogy
a mai gyerekek nem tudnak helyesen írni, beszélni, ami mind az nyelvhasználattal, az
élő nyelvvel függ össze és pont ezek hiányoznak a nyelvtanórákról. Ma azt lehet
mondani, hogy a nyelvtanórák nem érik el a céljukat. Sok helyen még a nyelvtanórákat
sem tartják meg. Általánosságban kijelenthető, hogy nagy bizonytalanság van a
nyelvtanórák jellegében, ezért kezdenek kialakítani olyan tankönyveket, melyekben
hangsúlyozzák a szövegértést, kommunikációt, fogalmazást, nyelvváltozatokat.
Ahogyan Kontra Miklós is megfogalmazza: „Nyelv tulajdonképpen nincs, csak
nyelvhasználók vannak.” Tehát a valódi a nyelv az a nyelv, melyet az emberek a
mindennapokban használnak, ami pedig a könyvekben, szótárakban van leírva az egy
eszményi, elméleti nyelv, amit senki sem használ. Ezt ma már nagyon sokan tudják, de
megoldani ez idáig még senki sem tudta. Balázs Géza egy lehetséges nyelvstratégia
vázlata című tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy az iskolai oktatásban sok, vitatható
kategóriával operáló alaktani-mondattani elemzés helyett szükség van több fogalmazási
és szövegértési gyakorlatra, nyelvi illemtanra és beszédművelésre, amelyek többek
között a korlátozott nyelvi kód megszüntetését, a sekélyes aktív szókincs bővítését, a
szegényes és nem hatékony kommunikáció miatt nyelvi hátrányos helyzetben lévők
felzárkóztatását célozza. Trudgill szerint abból kell kiindulni, hogy az
olvasókönyveknek figyelembe kellene venniük a gyerek már meglévő nyelvi,
nyelvhasználati ismereteit és a világról összegyűjtött tudását. „Az az ideológia,
amelynek olyan hatalma van, hogy a neveléssel foglalkozókat, nem létező vagy ritka
nyelvi formák megtanítására indítása, tehát amely azt eredményezi, hogy a tankönyvek
nyelvezete nagymértékben különbözik az átlagember beszédétől, egyértelműen
nemkívánatosnak nevezhető, ugyanis éppen annak a célnak az elérését, nevezetesen az
írás olvasás készségének a kialakítását nehezíti meg, amelyben mindenki egyetért.
40
Mindennek ellenére az angolszász világban fontos társadalmi tényező. Más
nyelvközösségekben az ilyenfajta ideológiák még hatékonyabbak vagy kevésbé azok, az
oktatás szempontjából még hátrányosabbak vagy kevésbé hátrányosak.” (Trudgill
1996:3)
A szlengnek nincs helyesírása, pontosabban eddig nem volt. Az élőbeszédhez
hasonlítható internetes nyelv ma már sokak számára teljesen természetes. A levelezés
internetes formája mindennapivá vált, sőt a mai 21. századi ember nemcsak levélben
kommunikál az interneten, de sokak saját üzenőfallal rendelkeznek, ahol bármilyen
információt megoszthatnak magukról. Ez a fajta kommunikáció nagyon hasonlít az élő
beszédhez, valójában élőbeszéd, viszont írásban. Ugyanúgy, mint az élőbeszédben,
a beszédhelyzet határozza meg, hogy milyen beszédstílust választunk. Azok
a nyelvváltozatok melyek megtalálhatóak az élőbeszédben, megtalálhatóak az internetes
nyelvhasználatban is, így a szleng is. Talán a szleng a legnagyobb mértékben, hisz az
átlagos internet felhasználó 28 év körüli, így a szlengelemek is nagyobb mértékben
vannak jelen a internetes nyelvhasználatban. Éppen ezért szükség van a közoktatásban
változásra, különös figyelmet kellene fordítanunk a nyelvtanórákra, ahol a tanárok
feladata már nemcsak a standard nyelvhasználat oktatása, de a nyelvváltozatok közötti
különbségtétel is fontos feladat lenne, sok más változtatás mellett.
4.Vizsgálat
Szakdolgozatom gyakorlati részében azt vizsgálom, hogy a tanárok milyen
véleménnyel vannak a szlenget illetően, hogy a vélemények függenek e nemtől,
életkortól, lakhelytől, iskolázottságtól, ill. a tanári gyakorlattól. Feltételezem, hogy
a mai pedagógiai gyakorlat a szociolektusokkal és regiolektusokkal szemben előítéletet
tanúsít, vagy egyáltalán nem szentel hangsúlyt nekik. Az általános vélekedés szerint
legnagyobb presztízzsel a köznyelv rendelkezik, a tanárok pedig ehhez igazodva
tanítanak a nyelvváltozatokat illetően. Mindezt egy átfogó kérdőíves anyaggyűjtéssel
szeretném alátámasztani. A következőkben a kutatómunkám eredményeit dolgozom fel,
levonva belőle azokat a következtetéseket és összefüggéseket, melyek úgy érzem,
alátámasztják feltételezéseimet.
41
4.1. Az anyaggyűjtésről
A jó kutatómunka alap feltétele a megfelelő gyűjtőmunka, ezért megpróbáltam a
legnagyobb mértékben tájékozódni a témában. A szociolingvisztikában már ismert tény,
hogy a szociolektusok és regiolektusok ugyanolyan értékesek, mint köznyelvi
változatuk, ennek ellenére sokan még mindig elítélőek akár saját nyelvjárásukkal
szemben is. A szleng szintén nemkívánatos nyelvváltozatként él a köztudatban, akik
ezen a tényen nagymértékben változtatni tudnának, azok a tanárok. Hozzáállásukkal,
szakmai hozzáértésükkel a nyelvi előítéletek alakíthatóakká válhatnának. A pedagógus
azon foglalkozások közé tartozik, ahol a társadalom a tanár belső sajátosságaival és
személyiségével kapcsolatosan is normatívákat ír elő. Az elmúlt évszázadokban a
pedagógusoknak gyakran igen szigorú normáknak kellett megfelelniük, öltözködésük,
életrendjük, magánéletük a munkáltató fennhatósága alatt állt. Az idők során egyes
normák fellazultak vagy megváltoztak, vannak olyanok is melyek változatlanul
megmaradtak, pl. a tanároktól általánosan elvárják, hogy ne használjanak trágár, durva
kifejezéseket. A sikeresség érzéséhez, élményéhez sok munka és erőfeszítés szükséges.
Sok esetben a pedagógusok azt érzik, hogy ők minden tőlük telhetőt megtettek egy adott
cél eléréséhez, de hiába. Sokszor nem értik a tanárok azt, hogy a szleng szigorú elítélése
ellenére a diákok körében „csak úgy virágzik“ ez a beszédstílus. Véleményem szerint
sok minden más mellett a tanárok hozzáállásán kellene változtatni.
Az attitűdvizsgálatok általában a kérdőíves módszert használják, mely az egyik
leghatékonyabb és leggyorsabb módja a vélemények összegyűjtésének, ezért
a kutatásomban én is ezt a módszert választottam. Annak érdekében, hogy a kérdőívben
szerepelt kérdésekre megfelelő válaszokat kapjak, szükség volt egy előzetes
anyaggyűjtésre, ahol személyesen, szóban kérdeztem ki az adatközlőimet, s így tudtam
megfogalmazni a megfelelő kérdéseket. Kollégáimat, volt tanáraimat, tanár barátaimat
figyeltem meg és kérdezetem ki a szlenggel kapcsolatban, mely lehetővé tette, hogy
vizsgálati alanyaimat bizalmas nyelvhasználati színtereken figyeljem meg. Természetes
élethelyzetben, mindenféle zavaró tényező nélkül sikerült megfigyelnem adatközlőimet.
Tehát gyűjtést és részt vevő megfigyelést is végeztem. A megfigyelés során azt vettem
észre, hogy nem formális beszédhelyzetben a tanárok fiatalabb generációja nagyszámú
42
szlengemelemeket használ. Ennek ellenére a tanítási órán való szlenghasználatról
teljesen határozott a véleményük- nemkívánatos, értéktelen nyelvváltozat. A
pedagógusokkal, akik nem formális, félig strukturált interjúkat (inkább irányított
beszélgetésnek nevezném) készítettem. Mivel személyesen ismerem interjúalanyaimat,
ezért a beszélgetések oldott hangulatban zajlottak, és legtöbben megfeledkeztek arról,
hogy megfigyelem őket. A beszélgetésből származó adatok csak tájékozódási pontként
szolgáltak a kérdőívem elkészítéséhez nyújtottak alapot. A beszélgetések a következő
főbb kérdéscsoportokat ölelték át:
1.Mi a szleng ön szerint (nem pontos definíciót kérek, csak meghatározást)?
2.Hogyan szokta értékelni a tanulók nyelvi megnyilatkozását (ha egyáltalán
szokta)? Milyen tényezők segítik, illetve gátolják ebben a munkában?
3.Hogyan viszonyul a tanulók megnyilatkozásaiban jelenlévő nem standard nyelvi
elemekhez pl. kompéra, hülye, kurva anyád, azt a hétárbócos tengeralatjáró (sic!)
hajóját? Hogyan reagál, mi a véleménye az effajta kifejezésekről?
A válaszokból kitűnik, hogy a hosszabb ideje oktatók sokkal elítélőbbek
a szlenggel szemben, és kevesebb számú szlengszavakat használnak. Az előzetes
anyaggyűjtésemnél azt vettem észre, hogy az adatközlőnek sokkal könnyebb a
válaszadás, ha az előre megadott válaszokból kell egyet kiválasztaniuk, így ennek a
tudatában fogalmaztam meg a kérdőív kérdéseit. A beszélgetések alapján végül egy 7
megállapítást tartalmazó állítás-sort hoztam létre, melynek alapján megalkottam
hipotéziseimet.
Kérdőívemmel középiskolákban tanító pedagógusokat kerestem fel.
A szlovákiai magyar középiskolák valamennyi iskolájának elektronikus üzenetben
küldtem el a kérdőívemet, tehát a vizsgált populáció minden tagjához eljuttattam. Az
iskolák között szerepelnek szakközépiskolák, szakmunkásképzők és gimnáziumok is.
43
4.2. Kiindulópontok, hipotézisek
A célom az volt, hogy kutatásommal tudományosan bizonyítsam a különböző
szociológiailag, nyelvészetileg is igazolt állításokat, miszerint a tanárok elítélően
viszonyulnak a szlenghez. Munkámban az következő hipotéziseimet kívánom igazolni,
ill. cáfolni:
Hipotézisek:
1. Feltételezésem szerint általában a középiskolai tanárok nincsenek tisztában
azzal, hogy a szleng vagy más beszédmód, ami eltér a standardtól nem rossz, nem
helytelen, csak bizonyos beszédhelyzetben az, viszont egy másik beszédhelyzetben
helyes, egyenesen megkövetelt. (pl. egy adott csoportban az összetartozás jele)
2. Feltételezem, hogy a középiskolai tanárok nincsenek tisztában a szleng, mint
fogalom jelentésével.
3. Feltételezem, hogy a középiskolai tanárok nemkívánatosnak tartják a tanításban
a szlengelemek használatát
4. Feltételezem, hogy a tanárok a tanításban nem használnak szlengelemeket
vagyis, saját bevallásuk szerint nem.
5. Feltételezem, hogy a tanár negatívabban értékeli azt a diákot, aki szóban vagy
írásban szlengelemt használ, azzal szemben, aki nem használ.
6. Feltételezésem szerint a tanárok fiatalabb generációja a magánéleti
kommunikációban használ szlengelemeket.
7. Feltételezem, hogy a tanárok idősebb generációja és a nők kevesebb számú
szlengkifejezés és ezen belül kevesebb durva szavakat használnak, mint fiatalabb
kollégáik. (gyűjtés)
4.3. A kérdőív szerkezete
A kérdőív 4 egységből áll: az első a személyes adatok csoportja, ahol a nemre,
életkorra, lakóhelyre, végzettségre, munkatapasztalatra voltam kíváncsi, melyek fontos
információval szolgálnak, melyeket az adatok feldolgozásánál összevetem a nyelvi
attitűdre vonatkozó kérdésekkel. Ezután tíz zárt kérdés következett, melyekre a
válaszlehetőségeket én adtam meg. Az adatközlőknek a következő válaszlehetőségek
közül lehet választani:
44
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
Az ez után következő hét kérdésben szlengszavak gyűjtésével foglalkoztam,
melyek a köznyelvi szavak szleng megfelelőire vonatkoztak. Az ide vonatkozó kérdések
a 2009-ben készített kérdőívem részei voltak, így a szerzett adatokat össze tudom vetni
a középiskolások körében végezett vizsgálatommal. A kérdéseket úgy fogalmaztam
meg, hogy a legnagyobb bizonyossággal a köznyelvi szavak szlengmegfelelőit adják
meg az adatközlők. Ezek a szavak az érzelem, magatartás témakörébe tartoznak.
A kérdőívnek ezen részét külön tárgyalom és dolgozom fel.
A következő 15 zárt kérdés konkrétan az iskolai szlenghasználatra és
a szlenghez való hozzáállásra vonatkozott, melyekre a következő válaszadási
lehetőségek voltak megadva:
a. Igen
b. Általában igen
c. Alkalomadtán igen
d. Nagyon ritkán
e. Egyáltalán nem
Az utolsó kérdéssor pedig nyílt kérdéseket tartalmazott, a szociolingvisztikai
interjúhoz hasonlóan, egy előre megadott szöveg alapján kell véleményt nyilvánítaniuk
az adatközlőknek a szöveget alkotóról. Előre megadott szövegként egy kortárs magyar
író, Kukorelly Endre kap című gyermekversét választottam, amit az adatközlőimmel
nem ismertettem.
45
5. A vizsgálat eredményei
A vizsgálat szempontjából fontosnak tartottam az életrajzi adatok feldolgozását.
Összesen 62 tanár töltötte ki a kérdőíveket, többségben fiatalabbak, így az átlagéletkor
33 év, míg a legidősebb 53 a legfiatalabb 23 éves. Valószínűleg ez annak a ténynek
tudható be, hogy az idősebb generáció az internetet nem vagy alig használja. Ennek
megfelelően két csoportot alakítottam ki, a 33-tól idősebbek csoportját (26) és a 33-tól
fiatalabbak csoportját (36). Az ország összes szlovákiai magyar középiskoláiban tanító
tanároknak küldtem kérdőívet, így a kitöltött kérdőíveket többek között pozsonyiaktól,
rimaszombatiaktól, kassaiaktól, királyhelmeciektől egyaránt kaptam vissza, többnyire
városiaktól (50/62=81%) mint falusiaktól (12/62=19%). Végzettség szempontjából a
legtöbb adatközlő iskolai végzettsége mesterfokozatú (Mgr.) (47/62= 76%), míg
(7/62=11%) alapfokú (Bc.) egyetemi végzettséggel rendelkezik, és (8/62=13%)
adatközlő egyéb szintű végzettséget birtokol. A vizsgálat szempontjából fontos lehet a
továbbiakban, hogy magyar nyelvet és irodalmat oktató tanárról van-e szó. Ennek
ellenére a magyar nyelvet oktató adatközlők száma csupán (7/62=11%), így ezt a
szempontot sem fogom figyelembe venni a vizsgálatomban. Az adatközlők átlagosan 9
év munkatapasztalattal rendelkeznek, míg a legtöbb 33 év a legkevesebb fél év
munkatapasztalat.
1. táblázat: az adatközlők életrajzi adatai alapján kialakított
csoportok
Összes adatközlő (62)
Nő: 39 (63%) férfi: 23 (37%) 33-tól idősebbek: 26 (42%) 33-tól fiatalabbak: 36 (58%) Falusi 12 (19%) Városi 50 (80%) Bc.: 7 (11%) Mgr.: 47 (76%) Egyéb: 8 (13%) Magyar szakos tanárok: 7 (11%)
Nem magyar szakos tanárok: 55 (89%)
46
A szleng vizsgálata elsősorban társadalmi kérdés, az egyes szociális csoportok,
adnak teret a szleng kialakulásának, és ezek a csoportok nagyban befolyásolják a nyelv,
azaz a szleng alakulását, ezért ennek megfelelően két szempontot választottam az
adatok feldolgozásánál, az első a nem, második a kor szerinti nyelvhasználat. A
továbbiakban kérdőívek kiértékeléseivel foglalkozom.
5.1. A kérdőív adatainak feldolgozása (a kérdőív válaszait három részben
dolgozom fel)
1: A kérdőív 1. részének feldolgozása (A tanárok szlenghez, iskolai
szlenghasználathoz való hozzáállása, a szleng jelentésével mennyire vannak
tisztában a középiskolai tanárok.)
2: A kérdőív 2. részének feldolgozása (A gyűjtött szlengszavak elemzésével
foglalkozom)
3: A kérdőív 3. Részének feldolgozása (Kukorelly Endre kap című versével
kapcsolatos kérdésekre adott válaszok feldolgozása)
5.1.1. A kérdőív 1. Részének feldolgozása (A tanárok szlenghez, iskolai
szlenghasználathoz való hozzáállása, a szleng jelentésével mennyire vannak
tisztában a középiskolai tanárok)
Az első részben a kérdőívek feldolgozásánál a felállított hipotéziseim alapján fogok
haladni.
1. Hipotézisem: a középiskolai tanárok (összessége) nincsenek tisztában azzal,
hogy a szleng vagy más beszédmód, ami eltér a standardtól nem rossz, nem
helytelen, csak bizonyos beszédhelyzetben az, viszont egy másik beszédhelyzetben
helyes, egyenesen megkövetelt. (pl. egy adott csoportban az összetartozás jele)
Az első hipotézisemhez a kérdőív első két kérdését rendeltem, melyekből
kitűnik, hogy egyetért (8/62=13%) többnyire egyetértenek (26/62=42%), azzal
47
a kijelentéssel, hogy a standard nyelv „jobb”, „szebb”, „logikusabb”,
„szisztematikusabb”, mint a nem-standardnak minősített nyelvi variáns, a szleng. Ezek
alapján arra következtetek, hogy beigazolódott az a feltételezésem miszerint
középiskolai tanárok nincsenek tisztában azzal, hogy a szleng vagy más beszédmód,
ami eltér a standardtól nem rossz, nem helytelen. Így az adatközlők többsége szerint
a standard nyelvnek van a legnagyobb presztízse, ami attól eltér az kevésbé szép vagy
jó. A kérdésre adott válaszokat a következő ábra szemlélteti:
1.ábra: „ A standard nyelv „jobb”, „szebb”, „logikusabb”, „szisztematikusabb”, mint a nem-standardnak minősített nyelvi variáns, a szleng" kérdésre adott válaszok összesítése.
Ezzel ellentétben az adatközlők közül sokan többnyire egyetértenek
(26/62=42%) és (21/62=34%) egyetért azzal, hogy létezik olyan környezet, ahol
helyénvaló a szleng használata. Tehát a feltételezésem második része nem igazolódott
be, az adatközlők nagy része szerint létezik olyan környezet, ahol helyénvaló
a szlenghasználat. Az eredményeket a következő ábra szemlélteti:
2. ábra: „Létezik olyan környezet, ahol helyénvaló a szleng használata” kérdésre
adott válaszok összesítése.
Az adatok feldolgozásánál összefüggéseket kerestem a nem, a kor és
a vélemények között. Összesen az adatközlők 47/62=76%-a egyetért vagy többnyire
egyetért azzal, hogy létezik olyan környezet, ahol helyénvaló a szlenghasználat.
Közülük néhányan (14/47=30%) 33-tól idősebbek, 9 férfi és 5 nő, ők az idősebbek több
mint a felét (14/26=54%-át) teszik ki. Tehát az idősebbek fele egyetért, vagy többnyire
48
egyetért a kijelentéssel. Egyetért, vagy többnyire egyetért 33-tól fiatalabbak
(33/47=70%-a), ők a fiatalabbak (33/36=92%-át) teszik ki, nők és férfiak tekintetében
pedig nincs jelentősebb különbség. A kor, ill. a nem és a vélemények összehasonlítása
alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a 33-tól fiatalabbak közül 3 tanár
kivételével mindenki és az idősebbek több mint a fele, egyetért, vagy többnyire egyetért
a kijelentéssel. A nők/férfiak tekintetében nem fedezhető fel jelentősebb eltérés. A
pontos adatokat a következő táblázat szemlélteti:
Adatközlők Összes (62) 33-tól idősebbek (26) 33-tól fiatalabbak (36)
Egyetért, többnyire egyetért 47/62=(76%) 14/26=53,8% 33/36= 91,66%
Részben egyetért 10/62=16% 9/26= 34,6% 1/36=2,77% Nem nagyon ért egyet, egyáltalán
nem ért egyet 5/62=8% 3/26= 11,5% 2/36=5,55%
2. táblázat: Létezik olyan környezet, ahol helyénvaló a szlenghasználat kérdésre adott
válaszok összesítése kor, nem tekintetében
2. hipotézisem: a középiskolai tanárok nincsenek tisztában a szleng, mint
fogalom jelentésével (feltételezem, hogy a vélemények nem egységesek).
Ezt a feltételezésemet a kérdőív 8 kérdésében vizsgálom. A kérdések olyan
kijelentéseket tartalmaznak a szleng fogalmát illetően, melyekben általában
a szlengkutatók megegyeznek. Ezt azért tartom fontosnak, mivel a szleng viszonylagos
fogalom, és a legtöbb kutató nem ért egyet a meghatározását illetően. „Egyetlen
mindenki által elfogadott definíció, mely szerint a szlenget mindenki felismeri, de senki
sem tudja meghatározni” (Szilágyi N. 1999: 12).
Az adatközlők 6 kérdés kijelentésével egyetértenek, vagy részben egyetértenek,
3-mal többnyire egyetértenek, 3-mal pedig csak részben, csupán 2 kijelentéssel nem
nagyon értenek egyet az adatközlők. Ezekben a kérdésekben nagyrészt eltérő
vélemények születtek, ami tükrözi a kutatók nem egyetértését is egyben, ezért nem
tartom a kutatásom céljából fontosnak, hogy a nem, kor, lakhely vagy további
személyes adat tekintetében vizsgáljam a kapott eredményeket.
Azzal a kérdéssel, hogy a szleng legjellemzőbben a nagyon bizalmas, fesztelen,
informális beszédhelyzetekben fordul elő az adatközlők közül sokan részben
49
egyetértenek (25/62=40%) és sokan többnyire egyetértenek (22/62=35%). Azzal
a kérdéssel, miszerint társadalmi szempontból a szlengbeszélők azért használnak
szlenget, hogy nyelvükkel kizárják azokat, akik nem tartoznak az adott csoportba az
adatközlők többségben nem nagyon értenek egyet 26/62=42%. Hasonlóan a következő
kérdéssel, miszerint pszichológiai oldalról nézve a szleng a szlengbeszélőknek egyfajta
azonosságtudatot ad, azt az érzést, hogy egy csoportba tartoznak, „egy húron
pendülnek” az adatközlők nagy része szintén nem nagyon ért egyet 18/62=29%, viszont
sokan többnyire egyetértenek 17/62=27%. Ugyanígy a következő kérdéssel az
adatközlők részben 18/62=29% egyetértenek, sokan többnyire 17/62=28%, és jelentős
részük nem nagyon ért egyet 14/62=23% azzal a kijelentéssel miszerint számos
szlengszó és kifejezés képeken, metaforán alapszik, ezért a nyelv fontos része, általa új,
kreatív, humoros szavak jönnek létre! Az adatközlők 32% többnyire egyetértenek azzal,
hogy nem minden szlengszót tekinthetünk durvának, csak a szlengszavak egy csoportját!
Az adatközlők (22/62=35,5%) többnyire egyetért azzal, hogy a társadalmilag tiltott
vagy nem nyilvánosnak szánt dolgokra és eseményekre utaló szavak, mint például a
nemi szervek és a közösülés a szlengszavak teljes repertoárjának csak kis részét képezik
és (26/62=42%) többnyire egyetért azzal, hogy a szleng a nem-standard nyelv részeként
él a társadalom tudatában. A legtöbb adatközlő részben egyetért (22/62=35,5%) azzal,
hogy a szlengbeszélők sok esetben igyekeznek a tabu dolgokra és eseményekre utaló
szavakat „szalonképessé tenni”. A feltételezésem ezzel beigazolódott, mivel az
adatközlő véleménye a legtöbb kérdésben nagyrészt igencsak eltér. A 8 kérdés
összefoglalása a következő:
a.Egyetért
b.Többnyire
egyetért
c.Részben egyetért
d.Nem nagyon ért egyet
e.Egyáltalán nem ért egyet
1.a szleng legjellemzőbben a nagyon bizalmas, fesztelen, informális beszédhelyzetekben fordul elő
10(16.1%)
22(35.5%)
25(40.3%)
5 (8.1%)
0 (0%)
2.társadalmi szempontból a szlengbeszélők azért használnak szlenget, hogy nyelvükkel kizárják azokat, akik nem tartoznak az adott csoportba
4 (6.5%)
7 (11.3%)
19 (30.6%)
26 (41.9%)
6 (9.7%9
3.pszichológiai oldalról nézve a szleng a szlengbeszélőknek egyfajta azonosságtudatot ad, azt az érzést, hogy egy csoportba tartoznak, „egy húron pendülnek”
14 (22.6%)
17 (27.4%)
11 (17.7%)
18 (29%)
2 (3.2%)
50
4.számos szlengszó és kifejezés képeken, metaforán alapszik, ezért a nyelv fontos része, általa új, kreatív, humoros szavak jönnek létre!
13 (21%)
17 (27.4%)
18 (29%)
14 (22.6%)
0( 0%)
5.nem minden szlengszót tekinthetünk durvának, csak a szlengszavak egy csoportját!
17(27.4%)
22 (35.5%)
20 (32.3%)
2 (3.2%)
1 (1.6%)
6.a társadalmilag tiltott vagy nem nyilvánosnak szánt dolgokra és eseményekre utaló szavak, mint például a nemi szervek és a közösülés a szlengszavak teljes repertoárjának csak kis részét képezik
10 (16.1%)
22 (35.5%)
18 (29%)
12 (19.4%)
0( 0%)
7.a szleng a nem-standard nyelv részeként él a társadalom tudatában.
16 (25.8%)
26 (41.9%)
15 (24.2%)
4 (6.5%)
1 (1.6%)
8.a szlengbeszélők sok esetben igyekeznek a tabu dolgokra és eseményekre utaló szavakat „szalonképessé tenni”
6 (9.7%)
12 (19.4%)
22 (35.5%)
19 (30.6%)
3 (4.8%)
3. táblázat: Az adatközlők a kérdőív 8 kérdésére adott válaszai összesítve.
3. hipotézisem: a középiskolai tanárok nemkívánatosnak tartják a
tanításban a szleng elemek használatát
Azzal a kérdésemml miszerint a szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség
az iskolákban az adatközlők jelentős része többnyire egyetért 26/62=41,9% és néhányan
egyétértenek 6/62=9,7%. Tehát valamivel több mint az adatközlők fele 51,6% többnyire
nemkívánatosnak tartja a szlenget mint beszédstílust az iskolákban, így ezzel a 3.
hipotézisem beigazolódott. A következő ábra szemléltéi a pontos százalékos eloszlást:
3. ábra: A szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség az iskolákban.
51
A kor és a nem tekintetében nem fedezhetőek fel nagyobb különbségek,
megközelítőleg minden csoport fele egyetért vagy többnyire egyetért a kijelentéssel. Az
eredményeket a következő táblázat foglalja össze:
Adatközlők Összes (62)
33-tól idősebbek (26)
33-tól fiatalabbak (36)
Férfiak 23
Nők 39
Egyetért, többnyire egyetért
32 (51,6%) 14 (54%) 18 (50%) 11 48% 21
54%
Részben egyetért 23 (37,1%) 9 (34,6%) 14 (39%) 9 (39%) 14
(36%) Nem nagyon ért egyet, egyáltalán
nem ért egyet 7 (11,3%) 3 (11,5%) 4 (11%) 3 (13%) 4
(10%)
4. táblázat: „Szleng, mint nyelvváltozat nemkívánatos jelenség az iskolákban.” Kérdésre
adott válaszok összesítése, kor és nem tekintetében.
Ennek ellenére az adatközlők jelentős része 47% szerint szerint alkalomadtán
pozitív jelentősége van, 16% szerint általában pozitív és csupán 18% szerint van negatív
jelentősége a tanításban a szlengnek. Tehát, annak ellenére, hogy a tanárok
nemkívánatosnak tartják a szlenget a tanításban, létezik olyan helyzet, amikor inkább
pozitív jelenség, mint negatív, helyes a szleng elemek használata, még a tanítási órán is.
Az adatközlők véleményét a következő ábra foglalja össze:
4. ábra: Véleménye szerint van - e pozitív/negatív jelentősége a tanításban a szlengnek?
52
Továbbá a döntő többség szerint 55% szerint alkalomadtán helyes, ha a tanítási
órán szleng elemet használ a tanuló, viszont sokak szerint nagyon ritkán 32% vagy
egyáltalán nem 6,5% helyes. Az eredményeket a következő ábra foglalja össze:
5.ábra: Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szleng elemet használ a tanuló?
Szintén az adatközlők fele (31/62=50%) szerint alkalomadtán helyes, ha a
tanítási órán szleng elemet használ a tanár. Az adatközlők jelentős része szerint pedig
nagyon ritkán 16/62=26% és csupán 19,4% szerint egyáltalán nem helyes, ha a tanítási
órán szleng elemet használ a tanár.
6. ábra: Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szleng elemet használ a tanár?
Annak ellenére, hogy az adatközlők szerint alkalomadtán használhatnak szlenget
a tanulók és tanárok egyaránt, az adatközlők többsége szerint a tanuló nem beszélhet
úgy, ahogy akar a tanítási órán. Tehát a kijelentésemmel miszerint a tanuló olyan
beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a tanárnak nincs beleszólása az
adatközlők nagy része nem nagyon 37% és 35% egyáltalán nem ért egyet.
7. ábra: „ A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a
tanárnak nincs beleszólása” kérdésre adott válaszok összesítése.
53
A 33-tól idősebbek 1 férfi kivételével senki nem ért egyet vagy nem nagyon ért
egyet. A fiatalabbak közül is a többség nem ért egyet. A nők és férfiak tekintetében
nincs különbség, a két csoportban csaknem ugyannyi adatközlő nem ért egyet.
Adatközlők Összes (62) 33-tól idősebbek (26)
33-tól fiatalabbak (36) Férfiak Nők
Egyetért, többnyire egyetért
3 (4,8%) 1 (7,7%) 2 (2,7%) 1 (4%) 2 (5%)
Részben egyetért 14 (22,6%) 1 (4%) 13 (33%) 5
(22%) 9 (23%)
Nem nagyon ért egyet, egyáltalán
nem ért egyet
45 (72,6%) 24 (92,3) 21 (58,3%) 17 (74%)
28 (72%)
5.táblázat: „A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a
tanárnak nincs beleszólása” kérdésre adott válaszok százalékos megoszlása kor, nem tekintetében.
Az adatközlők jelentős része többnyire egyetért 42% hogy a szleng, mint
nyelvváltozat nemkívánatos jelenség az iskolákban ennek megfelelően összesen 58%
egyetért, és többnyire egyetért abban, hogy a tanárnak kötelessége kijavítani a tanulót,
ha szleng elemet használ az órán, viszont az adatközlők jelentős része 35% csak részbe
ért egyet.
8. ábra: A tanárnak kötelessége kijavítani a tanulót, ha szleng elemet használ az órán.
54
Ennek ellenére a vélemények megoszlanak abban, hogy az iskolában kizárólag a
standard nyelv használata elfogadott (helyes). 39% részben egyetért és összesen 40%
többnyire egyetért és egyetért, 21% pedig nem nagyon és egyáltalán nem ért egyet.
Tehát a vélemények igencsak eltérőek, amit a következő ábra szemléltet:
9. ábra: az iskolában kizárólag a standard nyelv használata elfogadott (helyes).
Abban hogy a tanárok feladata, hogy az iskolában kizárólag a standard nyelv
használatát szorgalmazza a vélemények szintén nem egybehangzóak 39% többnyire
egyetetért, 34% részben egyetért.
10. ábra: „ A tanárok feladata, hogy az iskolában kizárólag a standard nyelv használatát
szorgalmazza” kérdésre adott válaszok összesítése
Tehát annak ellenére, hogy a tanárok nemkívánatosnak tartják a szlenget a
tanításban, és egyetértenek abban, hogy a tanuló nem beszélhet olyan beszédstílusban
amilyenben szeretne, mégis alkalomadtán pozitív jelenség mint negatív. Ebből arra
következtetek, hogy az adatközlők el tudnak képzelni olyan helyzet, amikor helyes, ha a
tanítási órán szlengelemet használ a tanár vagy a tanuló. Feltételezem, hogy
a megkérdezett tanárok döntő többsége alkalomadtán használ szlengelemeket az
iskolában, ehhez kapcsolódik a 4. hipotézisem.
4. Hipotézisem: a tanárok a tanításban nem használnak szleng elemeket
vagyis, saját bevallásuk szerint nem.
A kérdőív következő kérdésében szeretném alátámasztani vagy megcáfolni
hipotézisemet: Ön használ a tanítás során szleng elemeket?. Az adatközlők több mint
55
a fele 55%-a azt válaszolta, hogy alkalomadtán igen. Tehát ezzel az a feltételezésem,
hogy a tanárok nem használnak szleng elemeket a tanításban nem igazolódott be, mivel
alkalomadtán igen használnak, és alkalomadtán helyesnek tartják a használatukat is,
ahogy ez előzőleg kiderült.
11. ábra: Ön használ a tanítás során szlengelemeket?
Azt lehet mondani, hogy alkalomadtán minden csoport használ szleng elemeket.
Az idősebbek több mint a fele vallja azt, hogy egyáltalán vagy nem használ szleng
elemet, viszont a fiatalabbak kevesebben vallják, hogy nem használnak, két fiatalabb,
egy férfi egy nő vallja, hogy igen használ a tanítás során szleng elemet. A csoportok
között nagy különbségek nincsenek, saját bevallásuk szerint az idősebbek valamivel
kevesebb, mint a fele használ alkalomadtán szleng elemeket, és több mint a fele vallja,
hogy csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem. A fiatalabbak több mint a fele saját
bevallása szerint alkalomadtán használ, míg csupán 33% nagyon ritkán vagy egyáltalán
nem. A férfiak több mint a fele használ saját bevallása szerint, a nők csupán fele használ
alkalomadtán szleng elemeket.
Adatközlők Összes (62)
33-tól idősebbek (26)
33-tól fiatalabbak (36)
Férfi 23 Nő 39
Igen, általában igen 2 (3%) 0 (0%) 2 (5,5%) 1 (4%) 1
(2,5%) Alkalomadtán
igen 34 (54,
8%) 12 (46%) 22 (61%) 14 (61%)
20 (51%)
Nagyon ritkán, egyáltalán nem 26 (39%) 14 (54%) 12 (33,3%) 8
(35%) 18
(46%) 6. táblázat: az adatközlők használnak/nem használnak szleng elemeket
56
Összefüggéseket keresek a használat és a között, hogy mennyire értenek egyet a
következő kijelentésekkel:
1. A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a tanárnak
nincs beleszólása,
2. Szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség az iskolákban
Az 33-tól idősebbek 54%-a nemkívánatosnak tartja a szleng elemek használatát az
iskolában, és közülük szintén 54% vallja, hogy nagyon ritkán vagy egyáltalán nem
használ szleng elemet a tanítás során, és majdnem a 100% szerint a tanuló nem
beszélhet olyan beszédstílusban, amilyenben akar. Ebből arra lehet következtetni, hogy
az idősebbek valamivel több, mint a fele nemkívánatosnak tartja a szleng elemek
használatát és ennek megfelelően nem is használ szleng elemeket és szerintük a tanuló
sem beszélhet olyan beszédstílusban, amilyenben akar. A 33-tól fiatalabbak a pontosan
a fele tartja nemkívánatosnak, viszont csupán 33% vallja, hogy nagyon ritkán vagy
egyáltalán nem használ szleng elemeket. Tehát a fiatalabbak több mint a fele vallja,
hogy alkalomadtán használ a tanítás során szleng elemet, mégis közülük a fele
nemkívánatosnak tartja a szleng elemek használatát az iskolában. A fiatalabbak több
mint a fele alkalomadtán használ, ennek ellenére több mint a fele 58% szerint a tanuló
nem beszélhet olyan beszédstílusban, amilyenben akar. A férfiak és nők tekintetében
nem fedezhető fel jelentősebb különbség.
5. hipotézisem: a tanár negatívabban értékeli azt a diákot, aki szóban vagy
írásban szleng elemet használ, azzal szemben, aki nem használ.
Az adatközlőim többsége 42% csak alkalomadtán értékeli negatívabban azt
a diákot, aki rendszeresen használ szleng elemet, azzal szemben, aki nem használ, és az
adatközlők jelentős része33%, viszont egyáltalán nem értékeli negatívabban a diákokat.
12. ábra: Azt a diákot, aki rendszeresen használ szleng elemeket az órán, negatívabban
értékeli (pl. rosszabb jegyet kap) azzal szemben, aki nem használ?
57
A vulgáris kifejezések tekintetében már szigorúbbak a tanárok, mivel az
adatközlők (23/62=37%-a) általában, és (9/62=14,5) igen negatívabban értékeli azt
a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán (a tanuló valamilyen formában
büntetést kap) azzal szemben, aki nem használ. Azonban a vélemények nem
egybehangzóak, mivel (21/62=34%) csak alkalomadtán értékeli negatívabban
a diákokat.
13. ábra: Azt a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán, negatívabban értékeli (a
tanuló valamilyen formában büntetést kap) azzal szemben, aki nem használ?
Ehhez hasonló eredményeket mutatnak a következő az ide vonatkozó kérdésre
adott válaszok is. A tanulók írásbeli dolgozataiban jelenlevő szleng elemek
befolyásolják-e Önt az értékelésben (pl. rosszabb jeggyel értékeli az egész dolgozatot)?)
A legtöbb adatközlőt (27/62=43.5%) csak alkalomadtán befolyásolják a szleng
elemek az értékelésben, csupán 22,6%-át általában és igen befolyásolják, 33,9%-kát
pedig nagyon ritkán vagy egyáltalán nem.
14. ábra: „A tanulók írásbeli dolgozataiban jelenlevő szleng elemek befolyásolják-e Önt
az értékelésben (pl. rosszabb jeggyel értékeli az egész dolgozatot)?” kérdésre adott válaszok
összesítése.
A következő kérdésben szintén nem egységesek a vélemények: Hibaként értékel
egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban? Az adatközlők jelentős 32% része
nagyon ritkán és egyáltalán nem értékel hibaként egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli
munkáiba. Meglepő számomra, hogy az adatközlők közül senki sem válaszolta azt,
58
hogy igen, de sokan 26% válaszolta, hogy általában igen. A legtöbben 41% szintén
alkalomadtán csak értékel hibaként a egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban.
15. ábra: „Hibaként értékel egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban?” kérdésre
adott válaszok összesítése.
Tehát a feltételezem, hogy a tanár negatívabban értékeli azt a diákot, aki szóban
vagy írásban szleng elemet használ, azzal szemben, aki nem használ nem igazolódott
be, mivel az erre vonatkozó kérdések többségében az adatközlők véleménye nem
egybehangzó. A kérdések egyikében sem beszélhetünk az adatközlők döntő
többségéről, csupán a következő kérdésben: A vulgáris szavakat használó diákokat
értékelik általában/igen negatívabban a tanárok több mint a fele 51,6%. Az adatközlők
többsége csak alkalomadtán értékelik negatívabban a diákokat, akik szóban vagy
írásban szlenget használnak a következő 2 megállapításom ellenére:
1. Az adatközlők jelentős része többnyire egyetért 55% hogy a szleng, mint
nyelvváltozat, nemkívánatos jelenség az iskolákban.
2. 72,6% nem nagyon és egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a tanuló olyan
beszédstílusban beszél az órán amilyenben szeretne.
6. hipotézisem: a tanárok fiatalabb generációja a magánéleti
kommunikációban használ szleng elemeket.
Az iskolán kívüli kommunikációban az adatközlők többsége (29/62=47%)
használ szleng elemeket, de jelentős részük 16/62=26% csupán ritkán használ.
59
Összesen az adatközlők (35/62=56%-a) gyakran és igennel válaszolt arra
a kérdésre, hogy magánéleti kommunikációban használ-e szleng elemeket, amit a
következő ábra szemléltet:
16. ábra: „Az iskolán kívüli kommunikációban (pl. internetes kommunikációban) használ
szleng elemeket?” kérdésre adott válaszok összesítése.
A nők (23/39=59%-a), a férfiak (12/23=52%-a) használ szleng elmeket, tehát
jelentős különbség a nemek között nem fedezhető fel. Az adatközlők (27/62=44%) nem,
ritkán vagy néha használ magánéleti kommunikációban szleng elemeket. Ebből arra a
következtetésre jutottam, hogy a tanárok több mint a fele használ magánéleti
kommunikációban szleng elemeket, amit a következő ábra szemléltet:
17. ábra: „Az iskolán kívüli kommunikációban (pl. internetes kommunikációban) használ
szleng elemeket?” kérdésre adott válaszok összesítése.
Azok közül, akik igen/gyakrannal válaszoltak (7/35=20%-a) 33-tól idősebb,
(28/35=80%) pedig fiatalabb. Ezek alapján beigazolódott a feltételezésem, miszerint
a tanárok fiatalabb generációja használ szleng elemeket a magánéleti
kommunikációban.
60
A kapott eredmények százalékos megoszlását a következő ábra szemléltéi:
18. ábra: Igen/gyakran használ iskolán kívüli kommunikációban szleng elemeket.
5.1.2. A vizsgálat 2. része (szleng elemek gyűjtése)
A vizsgálatom 2. részéhez az utolsó hipotézisem tartozik: 7. Feltételezem, hogy
a tanárok idősebb generációja és a nők kevesebb számú szlengkifejezés és ezen
belül kevesebb durva szavakat használnak, mint fiatalabb kollégáik. A kérdőív hét kérdésében szlengszavak gyűjtésével foglalkoztam, melyek a
köznyelvi szavak szleng megfelelőire vonatkoztak. A köznyelvi szavak a 2009-ben
(középiskolások körében végezett vizsgálatommal) készített kérdőívem részei voltak,
így az akkor szerzett adatokat össze tudom vetni a mostaniakkal. Ezek a szavak az
érzelem, magatartás témakörébe tartoznak bele.
A 2009-ben végzett kutatásomban 10 köznyelvi kifejezés szlengmegfelelőit
gyűjtöttem, míg a jelen vizsgálatomban ezek közül csupán 7 kifejezés
szlengmegfelelőit. A 2009-ben végezett gyűjtésemben két szempontot választottam az
adatok feldolgozásánál, az első a nemek, a második a lakhely szerinti nyelvhasználat. A
szavak elemzésénél a következő négy csoportot alakítottam ki:
Összesen városiak falusiak (30) férfiak nők férfiak nők
7 (23%) 11 (36,6%) 6 (20%) 6 (20%) 7. táblázat: 2009-ben végzett vizsgálatomban kialakított 4 csoport
Itt a kor szerinti feldolgozást nem vettem figyelembe mivel minimálisak voltak
csak az eltérések. Jelen kutatásomban, viszont a lakhely tekintetében voltak minimálisak
a különbségek, az adatközlőim nagy része városi, így ezt a szempontot nem veszem
figyelembe, ezért a nemek és a kor szerinti eloszlást vizsgálom. Tehát ami a két gyűjtés
61
összehasonlítását illeti, csak a nemek szerinti eloszlást fogom megvizsgálni, ill. hogy az
összegyűjtött szavak közül hány százaléka durva. Jelen kutatásomban figyelembe
vettem azt is, hogy a szavak hány százaléka szlengkifejezés, mivel az adatok
nagymértékben tartalmaznak köznyelvi kifejezéseket is. A 2009-ben végzett
kutatásomban viszont a szavak többsége szlengkifejezés, ezért ezt a szempontot akkor
nem vettem figyelembe.
2012-ben végzett gyűjtőmunka eredményei:
A továbbiakban az adatokat 2 szempont szerint vizsgálom:
a. Férfi/nő
b.33-tól idősebbek/fiatalabb
Csak a legfontosabb adatokat fogom bemutatni, melyek az összehasonlítás
szempontjából érdekesek lehetnek számunkra. Kérdésenként fogok haladni az adatok
elemzésében.
1. Mit mond, ha nagyon csodálkozik valamin (felkiáltás pozitív/negatív
értelemben)?
Az összegyűjtött szavak: húha, azta, Azta kurva, Mi a fasz, mi van?, behalok,
Basszus, Jééé, ez komoly?, nem semmi, nemá!, tessék?, hű, Mi a fene, piha, ez durva,
érdekes, igazan?, amarha, ejha, na nee, Micsoda, azt a mindenit, mi a franc, hát ez
hogy lehet?, wow, Ti kokszó!, Jaaaj, Bakker, yes, hogy letezik ez?, mii?, mi vaan?,Hűha,
remek, szuper, fantasztikus, szörnyű, pocsék, rémes, ez nem lehet igaz, meg áll az eszem,
Ezt nevezem, azta kutya fáját, Hű de jó, hű de kényelmetlen, ez hihetetlen, Baszki,
király, eszméletlen,
62
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés 74 13 27 22 12 Összes megadott durva szó 7 2 0 1 0
Összes megadott szlengkifejezés 25
5 12 6 2
8. táblázat: a nagyon csodálkozik valamin köznyelvi kifejezésre adott összes adat
összefoglalása
Mivel a kérdőívet többségében női tanárok töltötték ki, ezért nem meglepő, hogy
a nők több kifejezést is adtak meg. Az első kérdésre adott szavak több mint a felét
(39/74=53%-át) nők adták meg, átlagosan minden nő 1 kifejezést adott meg. A férfiak a
szavak (35/74=47%-át) adták meg, de mivel ők kevesebben vannak, így minden férfi
átlagosan 1,5 kifejezést adott meg. Tehát átlagosan a férfiak több kifejezést adtak meg,
mint a nők. Az idősebbek és a fiatalabbak szinte ugyanolyan arányban adtak meg
kifejezéseket. Jelentős különbséget viszont abban találtam, hogy a nők többségben
vannak mégsem adtak meg egyetlen durva kifejezést sem, ellenben a férfiakkal, akik 3
durva kifejezést is megadtak. A szlengkifejezések több mint a felét (17/25=68%-át)
fiatalabbak adták meg, az idősebbek közül főleg férfiak adtak meg szlengkifejezést (6
férfi, 2 nő). A legtöbben az azta (8adat) kifejezést adták meg.
12. Ha valaki folyton zaklatja, mit mond neki, hogy ne folytassa tovább?
Hagyál már, szálj le rólam, menj a picsába, hagyd abba, akadj le rólam, húzz a
francba, hagyd már abba, kopj le, kussoljál, húzz innen, szeretnél valamit, haggy békén,
ne cseszegtess, dugulj el, nyugi már, mennem kell nincs rá időm, elég már, mindjárt
lebaszok egyet, fogd már be, ne idegesíts, ne zavarj már, ne már, nem unod még?,
basszus elég, befejezted, haggyál már, menj a francba, pihenjél, necsináld, könyörgöm
szálj le rólam, mmenj a rákba, állítsd le magad, fogd be, fárasztó vagy, bolondíts mást,
kuss, menj a sunyiba, baszódj meg, hogy dögölnél meg
63
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés(73) 11 29 22 11 Összes megadott durva szó (7) 3 2 2 0
Összes megadott szlengkifejezés (37)
12 13 9 3
9. táblázat: a ne zaklass köznyelvi kifejezésre adott összes adat összefoglalása
Összesen az adatközlők 73 kifejezést adtak meg, természetesen többet a nők, és
a fiatalabbak valamivel többet, mint az idősebbek. A férfiak és a 33-tól fiatalabbak
adták meg a legtöbb durva kifejezést. Ennél a kifejezésnél beigazolódni látszik az
általános vélekedés miszerint a fiatalabb generáció férfi tagjai használnak több durva,
vulgáris kifejezést. A durva szavak 71% -át 33-tól fiatalabb férfiak adták meg. Az
idősebbek közül, akik durva kifejezést adtak meg mindketten férfiak voltak.
A legtöbben 8/62=11%-a kopj le kifejezést adták meg, férfiak, nők, idősebbek
fiatalabbak egyaránt.
13. Mit mond, ha például valamit elront, ha valami nem sikerül (hirtelen
felindulásból, düh kifejezésére)?
A picsába, basszus, baszki, a francba, a kurva életbe, bassza meg, a fenébe, a rohadt
életbe, a kurva faszom bassza meg, a franc vigye el, kurník, a kakas csípje meg, azt a
kutyafáját, azt a nemjóját, a manóba, a guta üsse meg, basszuskulcs, azt a hét meg a
nyóc, azt a kutya meg a macska, cseszd meg
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés 64 11 34 13 6 Összes megadott durva szó 18 4 8 6 0
Összes megadott szlengkifejezés 39
10 22 5 2
10. táblázat: a mérgelődés, düh kifejezésére adott összes adat összefoglalása
Összesen a 64 kifejezést adtak meg az adatközlők, ebből 18 durva, és 34
szlengkifejezés, tehát az összegyűjtött szavak 50%- a szlengkifejezés, és a szavak 28%-
a pedig durva, vulgáris. Meglepő számomra, hogy a legtöbb durva kifejezést a 33-tól
fiatalabb nők, és az 33-tól idősebb férfiak adták meg, viszont ha csak a férfiakt és nőket
vizsgáljuk, akkor ők megközelítőleg azonos arányban adtak meg durva kifejezéseket
64
15%-ban. Egy 25 éves nő pedig nem adott meg semmilyen kifejezés, azt írta, hogy
általában káromkodom. Az idősebb nők viszont egy durva kifejezést sem adtak meg.
A legtöbben (11 adatközlő) pedig a fenébe kifejezést adta meg.
14. Ha valakire nagyon megharagszik (haragra gerjed, dühös valakire), mit mond neki, hogyan minősíti az adott személyt?
Hülye, köcsög, idióta, faszkalap, seggfej, a faszom eleje, farok, öcsisajt, ökörikra,
pinnuska, bunkó tahó gyökér, bunkó faszkalap, geci, vadállat, te hülye fasz, te fasz, te
picsa, te nagyon buta, buta, bunkó állat, te marha, szerencsétlen, bolond, marha, tágulj,
te fene, menj a francba te buzi, mocsok, szemét, kis genyó, észnél vagy?, Átugrott, pipa
vagyok, kiborítottál, hülye liba, ostoba, hülye bunkó, ostoba köcsög, hát te hülye fasz, a
francba veled, te buzi, te gecifaszű, te nem vagy normális, nem normális
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés 64 9 36 13 6 Összes megadott durva szó 25 7 13 5 0
Összes megadott szlengkifejezés 35 8 19 5 3
11. táblázat: a haragra gerjedés (minősíteni valakit) kifejezésére adott összes adat
összefoglalása
Összesen 64 kifejezést adtak meg az adtaközlők, ebből 25 durva, 35
szlengkifejezést adtak meg. Az összegyűjtött szavak 39%-a durva, és az 55%-a pedig
szleng kifejezés. Jelentős eltérést mutat az, hogy a fiatalabb nők adták meg a legtöbb
durva kifejezést, az eddig vizsgát kifejezéseknél a legtöbb durva szót a fiatalabb férfiak,
vagy a fiatalabb nők és férfiak ugyanolyan arányban adták meg. Az idősebb nők ebben
az esetben sem adtak meg durva kifejezést, szlengkifejezést is csak csekély mértékben
pl. te marha vagy bukó szó adták meg. A legtöbben a hülye kifejezést adták meg 7
fiatalabb férfi és nő egyaránt, csupán egy idősebb férfi. Ugyanaz a 25 éves nő, aki az
előző kérdésben azt válaszolta, hogy általában kármkodom (sic!), ebbe a kérdésben
a következő választ adta: szellemi képeségei (sic!) alapján minősítem.
65
15. Hogyan mondaná másképp a következő kifejezést: nem érdekel (nem
törődök vele)?
Szarok rá, nem nyom, le se szarom, leszarom, nem izgat, nezájem, hidegen hagy, le
sem cseszem, cseszek rá, nem zavar, nem tankol, mit bánom én, lebaszom, nem az én
dolgom, no komment, nekem száz, baszok rá, nem érdekel, hanyagoljuk, nem bánt,
hallani se akarom, le se bagózom, fütyülök rá, le se pisilom, már hallottam, le se tojom,
tojok rá, letojom, kit nyom
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés 64 14 40 13 6 Összes megadott durva szó 25 7 14 5 1
Összes megadott szlengkifejezés 35 11 26 7 3
12. táblázat: a nem érdekel (nem törődök vele) köznyelvi kifejezésre adott összes adat
Összesen 73 adatot gyűjtöttem össze ebben a kérdésben, ebből 27 adat 37%
durva és 47 adat 64% szlegkifejezés, tehát több mint a fele. A legtöbb durva kifejezést
ebben a kérdésben szintén a fiatalabb nők adták a a durva szavak 51%-át, és a
legkevesebbet szintén az idősebb nők adták, ami szintén azzal hozható összefüggésbe,
hogy ezek az eredmények tükrözik az egyes csoportok létszámát. A legtöbben
adatközlők (11 adat) 18%-a a leszarom kifejezést adta meg vagy ennek valamilyen
változatát szarok rá (5 adat), le se szarom 3 (adat).
16. Hogy mondja másképp, ha valakit nem bír elviselni, nagyon nem szeret?
Utálom, le se szarom, ki nem álhatom, nagyon nem jön be nekem, agyamre megy,
nem komálom, nem bírom, herótom van tőle, érdekes ember, nem csípem, fárasztó vagy,
rühellem, nem bírom a képét, elviselhetetlen, nemtűröm, úgy kívánom mint púpot a
hátamra, irritál, nem szimpi, kapja be, hate him, köcsög, nem akarom látni se, messziről
elkerülöm, nincs időm, irtózatosan utálom, utálom ezt a buzit, irtózom tőle, nem
szeretem
66
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés 64 14 49 12 6 Összes megadott durva szó 25 3 1 1 1
Összes megadott szlengkifejezés 35 6 11 4 4
13. táblázat: a nem bír elviselni, nagyon nem szeret köznyelvi kifejezésre adott összes adat
Összesen 71 megadott kifejezés közül csupán 6 a szavak csupán 8% durva, és 23
azaz 32%-a szlengkifejezés. Tehát az adatközlők nagymértékben adtak meg köznyelvi
vagy egyéb kifejezéseket, de ezek eredtére nem térek ki. A legtöbb durva kifejezést
fiatalabb férfiak adták meg, durva szavak 50% -at, a legtöbb szlengkifejezést viszont a
fiatalabb nők adták meg a szlengszavak majdnem a felét 48%-át. A legtöbben az utálom
(9 adat), ki nem álhatom (sic!) (9 adat), mely a szavak 24%-át jelentős részét teszik ki
kifejezéseket adták meg, melyek nagymértékben megtalálhatóak mindegyik csoportban.
17. Milyen más szavakat használ, a szeret szóra?
Imád, csípem, vágom, lájkolom, szeri, szerike, lájk, kedvel, bírom, csípem,
komálom, megdöglök érted, cumizlak, csipázlak, ceje, nekem bejön, igen bír, csípem a
buráját, lamour, amore, szercsi, oda van érte, beléesett mint majom a gödörbe, szeret
Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő
Összes megadott kifejezés 98 16 59 15 6 Összes megadott durva szó 0 0 0 0 0
Összes megadott szlengkifejezés 52 8 35 7 2
14. táblázat: a szeret köznyelvi kifejezésre adott összes adat
Ebben a kérdésben gyűlt össze a legtöbb kifejezés 96, és pont itt egyetlen egy
durva kifejezést sem adtak meg az adatközlők. A legtöbb szlengkifejezést a fiatalabb
nők adták 35 adat, a szlengszavak 67%-át, tehát több mint a felét, a legkevesebbet pedig
az idősebb nők adták. A legtöbben az imád szót adták meg, ami a szavak jelentős
hányadát 26%-át teszi ki, és minden csoportban jelentős mértékben adták meg. Egy
adatközlő az írta, hogy semmilyen más szinonimát nem használ.
67
A gyűjtés összegzése
Összesen 547 adatot gyűjtöttem össze, a szavak csaknem fele (260/547=51%-a)
szlengszó, tehát az adatközlők fele-fele arányban adtak meg szlengszavakat, és egyéb
kifejezéséket (ide tartoznak a köznyelvi, idegen eredetű, vagy kölcsönszavak,
nyelvjárási szavak). Összesen 235 féle különböző kifejezést adtak meg az adatközlőim,
melyek közül (127/235=54%) különböző kifejezés. Az összegyűjtött szavak mindössze
(86/547=16%-a) durva, vulgáris. A durva, vulgáris szavakat a szlengszavakhoz
soroltam, így a szlengszavak (86/260=33%-a) durva kifejezés. Az összegyűjtött összes
különböző kifejezés közül csupán (33/127=14%) különböző durva kifejezés.
19. ábra: Az összegyűjtött kifejezések összetétele -2012
A 2009-ben a Márai Sándor gimnázium középiskolás diákjai körében végezett
vizsgálatomban összesen 491 adatot gyűjtöttem össze, az összegyűjtött szavak 26%-a
durva, vulgáris, tehát az adatközlők kevesebb, mint a fele adott meg durva kifejezéseket.
A szavak megközelítőleg 90%-a szlengszó. Az összegyűjtött összes különböző
kifejezés közül csupán 30%-a különböző durva kifejezés. Annak ellenére, hogy a két
vizsgálatban az adatközlők száma különbözik, mégis megközelítőleg ugyanannyi adat
gyűlt össze a két vizsgálatban. Ez a tény részben annak tudható be, hogy a jelen
kérdőívemben a az adatközlők a következő feladatok kapták: A következő kérdéssor
konkrét szlengszavakra vonatkozik. Lehetőség szerint a kérdésekre egy szóval vagy
kifejezéssel válaszoljon! Sokan ezt figyelmen kívül hagyták, és egy köznyelvi
kifejezéshez több kifejezést is adtak. Ha a két kutatásban összehasonlítjuk a durva
szavak százalékait, akkor arra a következtésre jutunk, hogy a tanárok kevesebb durva
kifejezést adtak meg. Továbbá míg a diákoknál 5 kifejezésnél (nem érdekel, ideges
vagyok, mérgelődés, te buta-minősíteni valakit, valami rossz) nagyobb arányban adtak
68
meg durva kifejezéseket, mint nem durva kifejezéseket, addig a tanárok körében egy
kifejezésnél sem dominálnak a durva szavak. Különbség fedezhető fel abban is, hogy
a diákok minden köznyelvi kifejezésre adtak meg durva kifejezést, viszont a tanárok a
szeret szóra egyet sem. A két kutatásból kitűnik, hogy a legkevésbé használnak durva
kifejezéseket a falusi nők (1, 2, 7- kérdésben nem adtak meg egyetlen durva kifejezést
sem), és a 33-tól idősebb nők (csupán két kérdőben adtak meg durva kifejezéseket- 5,
6). A gimnazisták körében végzett kutatásomban átlagosan a legnagyobb mértékben a
városi férfiak adtak meg durva kifejezéseket. A tanárok körében végzett kutatásomban
szintén a férfiak adták meg a legtöbb durva kifejezés, annak ellenére, hogy csupán 23
férfi és 39 nő töltötte ki a kérdőívet. Fontos megjegyeznem, hogy többségben a fiatalabb
férfi és női tanárok adtak meg a legnagyobb mértékben durva szavakat, közülük is a
férfiak több kérdésben adtak meg több durva szót mint a nők (nők 2 kérdésben többen
adtak meg mint a férfiak, 4-ben pedig a férfiak). Ezzel a feltételezésem beigazolódott,
miszerint a tanárok idősebb generációja és a nők kevesebb számú szlengkifejezés és
ezen belül kevesebb durva szavakat használnak, mint fiatalabb kollégáik.
Átlagosan a fiatalabbak 5 szlengszót adtak meg, míg az idősebbek csupán 2,2-őt,
így elmondható, hogy a fiatalabb adatközlők több szlengszót adtak meg. (Fiatalabbak
182, idősebbek -58) A fiatalabbak és idősebbek által megadott szlengszavak százalékos
megoszlását a következő ábra szemlélteti:
20. ábra: a szleng kifejezések aránya fiatalabbak és idősebbek között.
69
Minden férfiakra jut átlagosan 4,5 szlengkifejezés, míg a nőkre 4, tehát a férfiak
átlagosan több szlengszót adtak meg mint a nők. ( 157-nők, 103-férfiak) A férfiak és
nők által megadott szlengszavak százalékos megoszlását a következő ábra szemlélteti:
21. ábra: a szleng kifejezések aránya a férfiak és nők között
Minden férfi adatközlőre átlagosan 2 kifejezés jut, míg a nőkre csupán egy 1, így
a férfiak több durva kifejezést adtak meg. (Férfiak 46, nők 40) A férfiak és nők által
megadott durva szavak százalékos megoszlását a következő ábra szemlélteti:
21. ábra: a durva szavak aránya férfiak és nők között
70
Az idősebb korosztály átlagosan 1,2 kifejezést adott meg, míg minden fiatalabbra
jut 1,8 kifejezés. Tehát elmondható hogy a 33-tól fiatalabb adatközlők átlagosan több
durva kifejezést adtak meg. (64-fiatalabbak, 22- idősebbek) A fiatalabbak és idősebbek
által megadott durva kifejezések százalékos megoszlása:
22. ábra: a durva szavak aránya a fiatalabbak és az idősebbek között
Ha a szlengszavak használatát hasonlítom össze, akkor arra a következtetésre
jutok, hogy a középiskolás tanulók sokkal nagyobb mértékben használnak
szlengkifejezéseket, mint a tanárok, akik csupán (260/547=51%-a) adott meg
szlengkifejezést. A tanulók szinte elenyésző mértékben adtak meg köznyelvi vagy
egyéb vonatkozású kifejezéseket. Például a „Ne zaklass!“ köznyelvi kifejezésre
a tanulók a következő szavakat adták meg: : „menj a víz alá, haggy mán békén, húzd le
magad, menj a picsába, menj vissza oda ahonnan jöttél, bassz már rá, tod mit? Kabbe,
hagyd abba te béna, kapd be, a dühü eméssze meg a fejedet, hogy rohadnál meg, anyád
picsája szájadra van csinálva, hagyd abba mielőtt lebaszok egyet, ne picsázzál má
belém, ne buzerálj, kopj le, menj het, bújj el, odígy, hagyd abba baszd meg” Ezek közül
a kifejezések közül, én mindegyiket szlengkifejezésként határoztam meg. Két olyan szó
található a felsorolásban az odígy [menj el], ami a szlovákból átvett, és a menj het [menj
el], ami pedig nyelvjárásból is ismert, de mindkét szó ebben az esetben szlengkifejezés
szerepét látja el. A további gyűjtésemben szerepelt szavakra is ugyanez vonatozik, így
elmondható, hogy az összegyűjtött szavak mintegy 90 %-a szlengkifejezés, éppen ezért
a pontos számoknak nincs jelentősége az adatok feldolgozásnál. A kérdőívekből
kiderült, hogy a megadott témában a tanárok és tanulók között jelentős különbség
fedezhető fel, a két csoport vonatkozásában a tanulók használnak inkább szlengszavakat
és ezen belül durva kifejezéseket. Annak ellenére, hogy a tanárok diákjaik részéről nem
71
tűrik meg a szlengszavak használatát, saját nyelvhasználatukban mégis jelen vannak.
Mindkét kérdőívezés közben akadtak hasonló észrevételeim, pl. a a szlengszavak
helyesírását illetően, egyes szavakat igencsak sajátos helyesírással láttak el, pl. wow,
vou, ne mán. A wow ilyen formában az internetes kommunikációban jelenik meg főleg.
5.1.3. A kérdőív 3. részének feldolgozása
(Kukorelly Endre kap című versével kapcsolatos kérdésekre adott válaszok
feldolgozása)
Az utolsó kérdéssor pedig nyílt kérdéseket tartalmazott. Szociolingvisztikai
interjúhoz hasonlóan, egy előre megadott szöveg alapján a szövegalkotóról kell
véleményt nyilvánítania az adatközlőnek. A kérdések a nyelvhasználat és a
személyiségjegyek közötti összefüggést kutatta. Olyan szöveget próbáltam választani,
mely tükrözi a mai általános vagy középiskolás korú fiatalok nyelvhasználatát, és szleng
elemeket is tartalmaz. Így esett a választásom Kukorelly Endre kap című
gyermekversére, de ezt a körülményt adatközlőimmel nem ismertettem. Az adatokat
nem tudtam megfelelően csoportokra osztani, mivel az adatközlők egy része nem adott
egyértelmű választ, így a kapott eredmények csak megközelítőlegesek.
Szövegválasztás (Kukorelly Endre kap című gyermekverse a mellékletben
található)
Kukorelly Endre kortárs magyar író, költő, újságíró, kritikus. Kutatásom
szempontjából azért tartottam megfelelő szövegnek Kukorelly egyik gyermekversét,
mert látszólag igénytelen, sokszor szlengelemekkel teletűzdelt nyelvet, latszólag hibás
mondatokat használ. Pedagógiai szempontból azért lenne jelentősége verseinek, mert
elsődlegesen szórakoztatni, nevettetni próbál, azaz végső soron az olvasás öröméhez
vezet el. Ennek ellenére az esetek többségében a tanárok idegenkednek az ehhez
hasonló szövegektől, pont amiatt, hogy nyelvileg hibás mondatokkal, szavakkal él, vagy
épp szlenget használ. Farkas Zsolt Kukorelly monográfusa a következőt írja róla: „Így
beszél ez az >én<. Hogy ne tudná magát rendesen kifejezni? Lehet, de akkor nem is
szabad rendesen. Mert ennél autentikusabb, erősebb szövegre sohasem lesz képes, >a
rendes kifejezésekkel<, >a jólformáltság< sémáival működő nyelv. A normál
72
grammatika megbillen, a helyesség kritériumai átértékelődnek, a tautológiák nem
tautológiák, a hétköznapi a legköltőibbé emelődik. Az irodalmon innen irodalmon túlivá
válik. Egy autentikus <én> jut nyelvhez.” (Farkas 1996)
Vizsgálat eredményei
Többségben egybehangzó vélemények születtek, ami a költő nemét és a korát
illeti, a további kérdésekben nagyrészt megoszlanak a vélemények. Néhányan
humorosnak tartották ezeket a szövegeket, néhányan nem ítélték el annyira a
feltételezett szerzőt, egyesek érdekesnek tartották a szöveget, akadtak olyanok is
akiknek kifejezetten tetszett, sőt ráéreztek arra, hogy egy kortárs költőről van szó, aki
kifigurázza a nyelvhasználatot és az egész társadalmat. Egy 28 éves nő, magyar nyelv és
irodalmat oktató adatközlőm a következőt írja: „Az ember a szöveg alapján kétféle
következtetésre juthat: a szerző vagy egy fiatal tini, aki túl gyakran hiányzik az
iskolából, főleg a nyelvtanórákról, vagy egy felnőtt \"hivatásos\" költő, aki tudatosan
használ fonetikus írásmódot, illetve tesz fel \"gyerekes\" kérdéseket. Én az előbbire
tippelek: a szerző férfi, 32 éves, játékos, humoros, fiatalos, modern, kicsit gúnyolódó,
csipkelődő; néhány kifejezést, pl. a \"tuggya\" vagy \"tucc\" szavakat valószínűleg
szándékosan írta le fonetikusan, hisz pl a viszonylag nehéz helyesírású \"madzaggal\"
kifejezés leírása nem okozott neki gondot, így a fonetikus írás véleményem szerint nem
tudatlanságot (vagy kiskorúságot) tükröz, hanem stilisztikai szempontból jelentősége
van. A kérdőjel-felkiáltójel kombináció használata is arra enged következtetni, hogy a
szerző tudatosan használja a nyelvet, egy helyesen írni nem tudó tini aligha használná
ezeket a szóvégi írásjeleket így együtt. Jó lenne beleolvasni a szerző többi művébe is,
hogy teljesebb képet kapjak, egy ilyen rövid részlet alapján nehéz következtetéseket
levonni:) Külső tulajdonságok: hosszú haj, szakáll, kissé alternatív stílus.“
Az első kérdés a nem meghatározása volt. A megkérdezettek csaknem
(47/62=76 %-a) férfi költőre tippelt. (14/62=24%) gondolt női költőre, de volt olyan is
aki nem tudta eldönteni, bizonytalan volt a nemet illetően. Az egyik adatközlőm a
következőket írta (34 éves nő): „a nemet illetően összezavarodtam: a rózsaszinű (sic!)
73
teherkamionból itélve (sic!) nemi identitászavarban szenvedő kamasz, lehet
homoszexuális, mivel a ruci szó és a rózsaszin feminim (sic!) vonásokra utal, a
pléjstésön és a kamion maszkulinra, ezért összezavarodtam, ám a mócártkugli (sic!)
ismereteim szerint autó, ezért mégis fiúra tippelek, és mivel a játékautók érdeklik 12
évesnek tippelem, később már az igazi kocsik és a csajok kötik le a figyelmét.:DD“
Ezt írja egy másik adatközlőm, aki szintén nő, 38 éves: Nehéz megállapítani, hogy
férfi vagy nő, mivel rozsaszín terherkamionról (sic!) ír. Talán egy krtárs (sic!) író, aki
kifigurázza a mai fiatalok beszédstílusát. Inkább férfi, 28-30 év körüli. Tetszett a vers,
de csak középiskolás tanulóknak mutatnám meg a verset, és azt is egy nem rendhagyó
óra keretében. Ez a két adatközlő bizonytalan volt, de a végén sikerült döntést hozniuk.
Ellenben volt egy adatközlőm, férfi 56 éves, aki kitért a válaszadás alól, és a nemet
illetően ezt írta: „Valaki, aki nem tudja eldönteni.“ A válaszok százalékos megoszlása a
következőképpen alakult:
23. ábra: Ön szerint férfi vagy nő költő?
Az életkor meghatározása is nagyrészt egybehangzó volt. Az adatokat két
csoportba osztottam, az egyik csoport miszerint a költő tizenéves (10-től 18-ig), a másik
csoport, akik szerint pedig (20-60 év közötti), ezek között sok olyan vélemény volt,
miszerint profi kortárs költőről van szó. A szöveg szerzőjét többségben tizenévesnek
tartották (35/62=56%), és akik nem tizenévesnek gondolták (27/62=31%), akadt egy
adatközlő, aki felismerte a verset, viszont olyanok is akadtak, akik nem válaszoltak erre
a kérdésre 18 %. Talán egy kortárs író, aki kifigurázza a mai fiatalok beszédstílusát;
Inkább férfi, 28-30 év körüli; Fiatal férfi 20- 30 éves, művészlélek, verseket ír
szabadidejében, de sohase tanulta, kifigurrázza (sic!) a mai társadalmat (sic!),
embereket; Azt hiszem, valószínűleg kortárs alkotás lehet, amely az általános értékek
hanyatlására próbál utalni. Csupán egy adatközlőm ismerte fel ténylegesen a vers
74
szerzőjét, egy 32 éves férfi adatközlő: férfi 61 éves kortárs magyar szerző műve, kopasz,
sármos.
A válaszok százalékos megoszlása a következőképpen alakult:
24. ábra: Hány éves lehet a költő?
A szöveg költőjének tulajdonságainak meghatározása nem mutat egységet. Az
adatok feldolgozásánál három csoportot alakítottam ki. Az első csoport szerint átlagos
a kinézete, második csoport pontos leírást adott, harmadik pedig az egyéb kategória.
A legutóbbi kategóriában vagy azt írták, hogy ennyiből nem tudnak külső leírást adni,
vagy egyszerűen nem válaszoltak. Számomra különösen meglepő, hogy a külső
tulajdonságokat csak kis mértékben adták meg az adatközlők. Az adatközlők
(44/62=71%-a) nem válaszolt a külső tulajdonságot illetően, vagy az írta, hogy a vers
alapján nem tud véleményt mondani. Csupán az adatközlők (11/62=18%-a) adott pontos
leírást a költő külsejét illetően és csak (7/62=11%) mondta, azt hogy a költő kinézete
átlagos: szőke, kicsit duci, szerti (sic!) a csokit és csipszet, alacsony; kicsit kövérkés
(sic!), vörös hajú, elálló fülekkel;
25. ábra: Milyennek gondolja ezt a személyt? Jellemezze külső tulajdonságai
alapján!
A belső tulajdonságokat már sokkal többen adták meg, sokan olyan fiatalként
képzelték el, aki szeret a társaság középpontja lenni, fel van vágva a nyelve, gúnyolódó,
75
többségben nem túlságosan pozitív véleményt adtak meg. Ilyenek a következő
vélemények: enyhén beképzelt tinédzser, aki azt hiszi ő a Jani:); hebehurgya, butuska;
kicsit beképzelt, általában a középpontban van a társaságban, jól szituált; műveletlen;
kifigurázó bizonyos értelemben, arogáns (sic!) (a vers alapján) Pozitív tulajdonságként
minősítem: az önbizalma a helyén van; Kreatív; Belső tulajdonságai kiváncsi (sic!) és
nyito (sic!), szenzitív a mindennapi torténésekre (sic!) magakorul, flexibilis (sic!).
Viszont akadtak olyan vélemények is melyek semleges tulajdonságnak minősíteném,
pl.: kicsit meleg hajlamokkal; kortárs író, aki kifigurázza a mai fiatalok beszédstílusát.
Mivel sok esetben nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz tulajdonságról van-e szó,
ezért az adatokat csupán két részre osztom. Az egyik a pontos tulajdonságot
meghatározók csoportja, a másik az egyéb kategória, ide azok a vélemények tartoznak,
melyeket nem tudtam tulajdonságként értékelni, ill. ha nem adtak meg pontos belső
tulajdonságot. Az adatközlők valamivel több, mint a fele (34/62=55%-a) pontos
tulajdonságot adott meg, közülük szintén több, mint a fele (19/34=56%-a) fele
egyértelműen negatív tulajdonságot adott meg. A maradék (15/34=44%) pozitív vagy
semleges véleménye volt a költőről. Egyéb kategóriába soroltam azokat a véleményeket
mely szerint, a költő profi vagy amatőr költő. Nem a belső tulajdonságát írták le inkább
azt, hogy miért írhatott ilyen verset. Továbbá ide tartoznak azok az adatközlők, akik
nem válaszoltak erre a kérdésre, tehát az adtaközlők (28/62=45%-a) nem adott a belső
tulajdonság szempontjából értékelhető választ. Pl.: verseket ír szabadidejében, de
sohase tanulta, kifigurázza a mai társadalmat, embereket; fiú, akinek a "mim van" az
igazi érték (nem a mi, ill. ki vagyok, mit tudok); A meteriális világ szüleménye, akinek
Jézus csak az ajándék kapcsán jut eszébe.
26. ábra: Milyennek gondolja ezt a személyt? Jellemezze belső tulajdonságai alapján!
Az utolsó előtti kérdésre sokan csak egy választ adtak, mely szerint tetszett-e a
szöveg, a legtöbben 24/62=39% nemmel felelt. A vers irodalmi értékére tekintettel
76
érdekes eredmény született. Sokan 8/39=21% megjegyezték, hogy ez nem vers: nem
tetszett, értéktelen szöveg; nem nagyon tetszett, nem igazán tartom versnek; Nem
nagyon tetszett a vers, nem igazán tudnám versnek értékelni, tanárként nem olvasnám
fel a diákjaimnak; Maga a vers nem vers; nem tetszett, felszínes; felületes, ez vers???.
Az adatközlők csupán 9/62=15%-ának kifejezetten tetszett ez a szöveg és ők általában
humorosnak is tartották a verset: vicces, humoros, nagyon, jó példa a kortárs
alkotásra; a vers megrohogotetett (sic!), főleg a vili szó; nagyon tetszik kellems (sic!),
változatos, megnevetteto (sic!); Fantáziadús, tehetséges férfi. Nagyon tetszik a vers.;
Vicces, a helyesírásban vannak kisebb hibák, de versnek nagyon is jó; Fantáziadús,
tehetséges férfi, formabontó költő, aki tudatosan használta a szlenget,
Négyen pedig egy tehetséges fiatalembert képzeltek el: művészlélek, verseket ír
szabadidejében, de sohase tanulta, kifigurázza a mai társadalmat, embereket; kortárs
magyar szerző műve, kopasz, sármos; próbálgassa költői tehetségét lehet, hogy az is,
csak a mai nyelvhasználatot figurázza ki. Az egyéb kategóriába soroltam azokat az
adatközlőket, akik nem nyilvánítottak kifejezetten tetszést, ill. nem tetszést, ők az
adatközlők (29/62)=46% -át teszik ki, tehát ők vannak túlsúlyban. Ez arra utalhat, hogy
sokakban semleges érzelmeket váltott ki a vers. Ezen a kategórián belül két adatközlő
érdekesnek tartotta a szöveget, viszont nem versnek: nem nevezném versnek, de
másrészt érdekes, csak el ne terjedjen!!! Voltak olyanok is, akik minősítették a verset,
de nem nyilatkoztak arról, hogy mennyire tetszett nekik: a társadalom teljes mostani
ifjúsági keresztmettszete (sic!)-azaz az igénytelenség és értékrend béka segge alatti
szintje. De nem a kisgyerek tehet róla!!!
27. ábra: Mennyire tetszett Önnek a vers?
Arra a kérdésre, hogy mint tanár mit gondol a versről? Sokan nem válaszoltak,
ha viszont igen akkor csak utaltak arra, hogy tetszett, ill. nem tetszett, konkrét választ
77
nem adtak meg. A tetszett kategóriába soroltam a következő válaszhoz hasonló
véleményeket: a vers felhasználható a tanítási órákon - ők csupán az adatközlők 5%-át
teszik ki. Nem tetszésként értékeltem a következő vagy hasonló véleményeket:
iskolában például nem lenne szerencsés felolvasni; nem alkalmaznám óra keretében,
rossz példaként hatna a tanulókra, így is túl sok szlengszót használnak. Ezek alapján az
adatközlők 24%-a mondja azt, hogy tanárként nem tetszik neki a vers. Egyéb
kategóriába soroltam minden olyan véleményt, melyek a tetszés, ill. nem tetszés
kategóriájába nem tartoznak be. Így az adatközlők nagy része 71% nem foglalt állást
ebben a kérdésben, tehát következtetéseket sem vonhatok le a kapott eredményekből. A
következő adatközlőim sem foglaltak állást: Véleményem szerint nagyon jó versről van
szó, a gyerekekhez is közelebb áll az ilyen stílusé; Alternatív, nem olyan vers, ami
gyakran előfordul a tantervekben.
28. ábra: Mint tanár mit gondol a versről? A vizsgálat 3. részének összegzése
Annak ellenére, hogy a vizsgált szöveg igazi irodalmi értékkel bír és tartalmazta
a mai fiatalok által használt kifejezéseket, sokan nagyon erősen bírálták. Sokan
a szöveget is elítélték, nemcsak a személyt, az adatközlők 18%-a (főleg idősebbek) nem
tartotta versnek. Ez jól bizonyítja a tény, miszerint az irodalmi alkotások értéke
viszonylagos, és nagyban függ attól, milyen esztétikai élményt nyújtanak. Az előítélet
mellett, azonban jól látszott az elfogadás, néhányan amellett, hogy tanárként nem tartják
fiatalok számára megfelelő szövegnek, mégis humorosnak tartották őket. A válaszok
között akadtak olyanok is, akik arra az általam fel nem tett kérdésre is válaszoltak, hogy
vajon miért beszélnek így a fiatalok. Sokan úgy gondolták, hogy ezzel a szöveggel
szeretnének kitűnni a társaik közül vagy, hogy a társadalom felelős a fiatalok igénytelen
nyelvhasználatáért. Három kérdésben az adatközlők több mint a fele egyáltalán nem
vagy nem a kérdésre válaszolt, így a kapott eredményekből nem tudok
78
következtetéseket levonni csupán annyit, hogy a kutatás szempontjából értékelhetőbbek
a zárt kérdések. Az adatközlők több mint a fele tizenéves férfi költőre tippelt. Célom a
vélemények százalékos elemzése mellett az volt, hogy összefüggést találjak
nyelvhasználat és a személyiségjegyek között. Arra a következtetésre jutottam, hogy a
szöveg alapján az adatközlők többsége elítélte a szerzőt, viszont tetszést, ill. nem
tetszést többségben nem nyilvánítottak.
A nem, a kor tekintetében az alábbi következtetésekre jutottam:
Azok közül, akik pontos belső jellemzést adtak a költőről, az adatközlők több
mint a fele (19/34=56%-a) adott meg egyértelműen negatív jellemzőket. Negatív
jellemzőket férfiak és a nők ugyanolyan arányban adtak meg, nők (12/39=31%), férfiak
(7/23=30%). Az idősebbek és a fiatalabbak között, viszont nagy különbség fedezhető
fel, a fiatalabbak (7/36=19%), az idősebb adatközlők csaknem fele (12/26=46%)
jellemezte negatívan a költőt, közülük a 6 nő és 6 férfi. A fiatalabbak közül csupán 1
férfi és 6 nő ítélte negatívan a költő belső tulajdonságait.
Nemtetszését (10/23=43%) férfi, (14/39=36%) nő nyilvánította ki. A generációk
között ebben az esetben is szintén nagyobb a különbség. A fialtabbak csupán
(7/36=19%-nak) nem tetszett a szöveg, közülük 6 nőnek és csupán 1 férfinek. Az
idősebbek döntő többsége (17/26=65%-a) fejezte ki nemtetszését, közülük 9 férfi és 6
nő.
Kifejezetten tetszett az adatközlők 15%-nak. Férfiak és nők tekintetében nincs
jelentős különbség (férfiak- 3/23=13%, nők-6/39=15%), viszont az idősebbek és a
fiatalabbak között szintén találunk nagyobb különbségeket, csupán egy idősebb férfi
adatközlőnek tetszett a szöveg, 1/26=4%, fiatalabbak 8/36=22%-nak, inkább nőknek,
mint férfiaknak (6 nőnek, 2 férfinak) tetszett igazán a szöveg.
Tehát arra lehet következtetni, hogy a többség elítélte a szöveg alapján a
személyt, és az adatközlők csupán 15%-nak tetszett igazán a szöveg. Az összes
adatközlő 76%-a gondolt férfi költőre és 56%-a gondolja azt, hogy tizenéves szerzőről
van szó. Ezek az eredmények azt tény erősítik, miszerint a tipikus szlenghasználó a
fiatalabb korosztály tagja, tizenéves férfi. Az eredményekből arra lehet következtetni,
hogy a tanárok fiatalabb generációja a megadott szöveg alapján csekély mértékben ítélte
el a költőt.
79
ÖSSZEGZÉS
Szakdolgozatom a szlovákiai magyar középiskolákban oktató tanárok szlenggel
kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta. A kutatás eredményei igazolják, megerősítik, vagy
megcáfolják az előre felállított hipotéziseimet. A munkám része volt a szlengszavak
gyűjtése is. Egy témában gyűjtöttem szavakat (érzelmek, magatartás), melynek célja az
volt, hogy összevessem a kapott eredményeket a 2009-ben végzett vizsgálatommal és,
hogy összevessem a tanárok véleményével. Továbbá a szociolingvisztikai interjúhoz
hasonlóan összefüggéseket keresek a nyelvhasználat (szlenghasználat) és a
személyiségjegyek megítélése között. Így átfogó képet kaptam arról, hogy a szlovákiai
magyar középiskolai tanárok hogyan vélekednek a szlengről, tisztában vannak-e a
fogalom jelentésével, használnak- e szleng elemeket a tanításban és azon kívül, hogyan
vélekednek a tanítási órán való szleng használatról, egy konkrét témában (magatartás,
érzelmek) milyen szleng elemeket használnak, és hogyan ítélnek meg egy konkrét
személyt megadott szöveg alapján, mely szleng elemeket is tartalmaz.
Ahogy a kérdőív válaszait is három részben dolgoztam fel, úgy a felmérés
legfontosabb tanulságait is:
1: A tanárok szlenghez, iskolai szlenghasználathoz való hozzáállása, a szleng
fogalmával mennyire vannak tisztában a középiskolai tanárok.
A gyakorlati rész első részében az előre felállított 6 hipotézisemet igazoltam
vagy cáfoltam. A hipotézisek alapján a következő tanulságokat vontam le:
1. Általában a középiskolai tanárok nincsenek tisztában azzal, hogy a szleng vagy
más beszédmód, ami eltér a standardtól nem rossz, nem helytelen, mivel az adataközlők
döntő többsége egyetért azzal a a kijelentéssel, hogy a standard nyelv „jobb”, „szebb”,
„logikusabb”, „szisztematikusabb”, mint a nem-standardnak minősített nyelvi variáns, a
szleng. Viszont az adatközlők nagy része szerint létezik olyan környezet, ahol
helyénvaló a szlenghasználat, így a hipotézisem második fel nem igazolódott be.
2. Nagyrészt eltérő vélemények születtek a szleng fogalmát illetően, ami tükrözi a
kutatók egyet nem értését is egyben. Az ide vonatkozó legtöbb kérdésben az adatközlő
elértő válaszokat adtak meg. Az eredmények alapján igaznak bizonyul az az
80
általánosságban ismert megállapítás, hogy a szlenget mindenki ismeri, de senki sem
tudja meghatározni.
3. Annak ellenére, hogy a szlovákiai magyar középiskolákban oktató tanárok
nemkívánatosnak tartják a szlenget a tanításban, és egyetértenek abban, hogy a tanuló
nem beszélhet, olyan nyelvváltozatban, amilyenben szeretne, mégis szerintük
alkalomadtán pozitív jelenség, mint negatív és alkalomadtán helyes, ha a tanítási órán
szlengelemet használ a tanár és a tanuló egyaránt.
4. A feltételezésem, hogy a tanárok nem használnak szleng elemeket a tanításban
nem igazolódott be, mivel alkalomadtán igen használnak, és alkalomadtán helyesnek
tartják a használatukat is, ahogy ez előző megállapításomból ki is derült. A tanárok
fiatalabb generációjának döntő többsége használ alkalomadtán szleng elemeket a tanítás
során, ennek ellenére nemkívánatosnak tartják használatukat az iskolában.
5. Az adatközlők nagy része csupán alkalomadtán értékeli negatívabban azt a
diákot, aki szóban vagy írásban szleng elemet használ, azzal szemben, aki nem használ.
Ennek ellenére megegyeznek abban, hogy a tanuló nem beszélhet, olyan
beszédstílusban, amilyenben szeretne. Viszont az adatközlők döntő többsége értékeli
negatívabban azt a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán.
6. A megkérdezett tanárok több mint a fele használ magánéleti kommunikációban
szleng elemeket, közülük pedig a fiatalok döntő többsége. Az idősebbek is használnak,
de közülük is kevesebb, mint a fele.
2: A gyűjtött szlengszavakból levont következtetéseim:
Az adatközlők fele-fele arányban adtak meg szlengszavakat, és egyéb kifejezéseket
(ide tartoznak a köznyelvi, idegen eredetű, vagy kölcsönszavak, nyelvjárási szavak). Az
összegyűjtött szavak 16%-a durva kifejezés. Többségben a fiatalabb férfi és női tanárok
adtak meg a legnagyobb mértékben szlengkifejezéseket és durva szavakat. Tehát
a feltételezésem beigazolódott, miszerint a tanárok idősebb generációja és a nők
kevesebb számú szlengkifejezést és ezen belül kevesebb durva kifejezést használnak,
mint fiatalabb kollégáik. Ez a megállapításom összhangban van az előzőekkel, miszerint
a tanárok fiatalabb generációja alkalomadtán használ a tanítás során szleng elemeket,
magánéleti kommunikációban pedig gyakran használ.
81
3: Kukorelly Endre kap című versével kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból
levont tanulságaim:
Az első fontos és meglepő megállapításom az, hogy ezt a verset sokan nem
tartották versnek. Az adatközlők jelentős része tetszést vagy nem tetszést nem
nyilvánított. Az idősebb adatközlőim közül csupán egy idősebb férfi adatközlőmnek, a
fiatalabbak közül is csak kevésnek tetszett a vers. Viszont az idősebbek döntő
többségének, a fiatalabbak közül szintén néhány adatközlőmnek nem tetszett a vers. A
legtöbb adatközlő tizenéves férfi költőre tippelt. Az adatközlők többsége elítélte a
szöveg alapján a személyt, viszont inkább az idősebb generáció tagjai (az idősebbek
többsége), a fiatalok közül kevesen ítélték el a személy.
Ezek a megállapításaim összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy a fiatalabb
adatközlőim adták meg a legtöbb szleng elemet, ők azok, akik magánéleti
kommunikációban és a tanítási órán alkalomadtán használnak szleng elemeket.
82
RESUMÉ
V mojej práci sa zaoberám postojom lingvistov a jazykovedy, laikov, literatúry
a vzdelávacích inštitúcií k slangu. V praktickej časti práce sa dôrazne venujem vzťahu
učiteľov k slangu, pretože práve oni sú tí, ktorí vo veľkej miere môžu ovplyvniť
používanie jazyka dospievajúcej generácie. Mienka pedagógov je v tejto téme kľúčová,
veď práve oni svoj pozitívny alebo negatívny názor sprostredkujú výučbou žiakom. Ak
pedagóg odsudzuje používanie slangu a vyčíta žiakom tento spôsob komunikácie,
pravdepodobne si to môžu vysvetliť tak, že tento spôsob komunikácie nie je v žiadnom
prípade akceptovateľný. Učiteľ je v konečnom dôsledku zodpovedný za to, v akom
smere ovplyvní návyky žiakov v používaní jazyka. V mojej práci zdôrazňujem, že slang
nie je akýsi vírus čo infikuje náš jazyk, že nie je škodca, ktorého treba vyhubiť, ale je
organickou súčasťou a úchvatnou oblasťou nášho materinského jazyka. Samozrejme
nie je radno používať slang hocikde, v akejkoľvek situácii a v neobmedzenom rozsahu.
Ani štandardný variant jazyka sa nepoužíva hocikde a v hocijakej situácii. Z úst
mladého človeka znie oveľa prirodzenejšie ak povie „je to super párty“, než „je to
nádherný večer a cítim sa veľmi príjemne“.
Slang je silne poznačený jazykový variant. Nielen laici v jazykovede ale aj
niektorí lingvisti považujú slang za divokú vetvu jazyka, ktorú treba tak či onak
vyhubiť. Je všeobecne známe, že ak vyjadrenia pedagóga obsahujú prvky slangu alebo
nárečia, sú mu adresované negatívne prívlastky. Je pochopiteľné, že ani učitelia nemôžu
pripustiť zo strany žiakov takéto jazykové varianty. Vo všeobecnosti sa v súčasnosti od
učiteľov očakáva používanie výhradne štandardného jazyka, každá iná jazyková forma
je v reči pedagóga neprijateľná. Učiteľ má rozprávať „pekne po maďarsky“, má ísť
príkladom vo správaní (jazykovom správaní). V dôsledku toho môže dôjsť k tomu, že
pedagóg pokarhá žiakov pre ich nárečie respektíve za použitie slangu. Podľa môjho
názoru to neznamená to, že pedagóg by mal podporovať používanie neštandardného
jazyka, len toľko, že by mal prízvukovať rozdiel medzi jazykovými verziami
a nepripisovať im prívlastky.
Praktická časť mojej diplomovej práce skúma stanovisko pedagógov k slangu,
pôsobiacich na stredných školách s vyučovacím jazykom maďarským. Súčasťou práce
bolo aj zbieranie slangových výrazov (v téme pocity, správanie), čoho cieľom bolo
porovnanie výsledkov z výskumu v roku 2009 a porovnanie s názormi pedagógov.
83
Ďalej, podobne ako v sociolingvistickom interview, hľadám spojitosť medzi
osobnostnými znakmi a používaní jazyka. Takto som dostala komplexný obraz o tom,
ako zmýšľajú o slangu pedagógovia na stredných školách s vyučovacím jazykom
maďarským, či si uvedomujú význam pojmu, či používajú slangové výrazy a prvky vo
výučbe a mimo nej, čo si myslia o používaní slangu na vyučovacích hodinách, aké
používajú slangové výrazy v jednej konkrétnej téme ( pocity, správanie ) a ako posúdia
konkrétnu osobu na základe daného textu v ktorom sa nachádzajú prvky slangu.
Tak ako odpovede dotazníka, takisto aj najdôležitejšie výsledky prieskumu som
spracovala v troch častiach:
A: Do akej miery si stredoškolský učitelia uvedomujú pojem slangu, aký je ich
prístup k slangu a jeho používaniu na školách.
Prvá časť praktickej časti práce potvrdzuje alebo popiera mnou zostavených 6
hypotéz. Na základe týchto hypotéz som vyvodila nasledovné poučenia:
1. Stredoškolský pedagógovia si nie sú vo všeobecnosti vedomí toho, že slang
alebo iný typ reči, ktorý sa odlišuje od štandardu, nie je zlý či nesprávny, pretože
väčšina respondentov súhlasila s tým vyjadrením, že štandardný jazyk je „lepší“,
„krajší“, „logickejší“ a „systematickejší“ ako neštandardne kvalifikovaný variant reči
a slang. Ale veľká časť respondentov si myslí, že existujú také situácie a prostredie, kde
je použitie slangu oprávnené.
2. Pre pojem slangu boli vo veľkej časti odlišné názory, čo zároveň odzrkadľuje
nesúhlas výskumníkov. Potvrdilo sa vo všeobecnosti známe konštatovanie, že slang
pozná každý, ale nikto ho nedokáže presne určiť a definovať.
3. Napriek tomu, že učitelia považujú slang za nežiaduci vo výučbe a súhlasia
s tým, že žiaci nemôžu rozprávať na vyučovaní takým spôsobom akým chcú, predsa je
podľa ich mienky pozitívnym javom príležitostné použitie slangových výrazov počas
výučby či už pedagógom alebo žiakom.
4. Môj predpoklad, že učitelia nepoužívajú slangové prvky počas výučby, sa
nepotvrdil, pretože ich príležitostné používanie považujú za správne, a aj ich
príležitostne používajú ako sa to predchádzajúc potvrdilo. Drvivá väčšina pedagógov
mladšej generácie príležitostne používa prvky slangu na hodinách, no napriek tomu ho
považujú za nežiaduci na školách.
5. Veľká časť respondentov len príležitostne hodnotí negatívne toho žiaka, ktorý
používa slovne alebo písomne slangové výrazy v porovnaní s tým kto ich nepoužíva,
84
napriek tomu, že sa zhodnú na tom, že žiak nemôže rozprávať v takom štýle akom chce.
Viac ako polovica respondentov hodnotí negatívne toho žiaka, ktorý sa vyjadruje
vulgárne na vyučovacej hodine.
6. Viac ako polovica opýtaných učiteľov používa v komunikácii v súkromnom
živote prvky slangu. Spomedzi nich je práve mladšia generácia tá, ktorá oveľa viacej
komunikuje týmto spôsobom. V staršej generácii je používanie prvkov slangu v
komunikácii podľa prieskumu menej ako polovica.
B: Záver vyvodení na základe zozbieraných slangových slov:
Respondenti poskytli slangové výrazy v pomere 50/50. 33% poskytnutých slov
bolo vulgárnych. Vo väčšine poskytli slangové aj vulgárne výrazy mladší pedagógovia,
čím sa potvrdil môj predpoklad, podľa ktorého staršia generácia učiteľov a ženy
používajú menej slangových a vulgárnych prejavov ako ich mladší kolegovia. Toto
konštatovanie je v súlade s predošlými, podľa ktorých mladší učitelia príležitostne
používajú slang na vyučovacích hodinách a v súkromnej komunikácii ho používajú
často.
C: Záver vyvodený z odpovedí na otázky k básni kap od Endre Kukorellyho:
Prvé dôležité zistenie bolo to, že veľa respondentov nepovažovala báseň za báseň.
Významná časť respondentov nevyjadrila názor či sa im báseň páči alebo nepáči. Avšak
drvivej väčšine starších sa text nepáčil, len jednému staršiemu respondentovi (muž) sa
text páčil. Najviac respondentov tipovalo za autor násťročného muža. Na základe textu
odsudzovalo autora viac ako polovica respondentov z čoho väčšinu tvorila staršia
generácia. Tento fakt sa dá dať do súvislosti s tým, že mladšia generácia respondentov
poskytla najviac slangových prvkov a výrazov a oni sú tí ktorí v súkromnom živote a na
vyučovaní príležitostne používajú slangové výrazy.
85
FELHASZNÁLT IRODALOM:
ALLEN, I. L 1999. Szleng — szociológia. In: Mi a szleng? Tanulmányok a szleng
fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. ISBN 963 472 435 3, p. 135–139
ANDERSSON, LARS-GUNNAR–TRUDGILL, PETER 1999: A szleng. In. Mi
a szleng? Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó.
1999. ISBN 963 472 435 3, p. 247-260
BALÁZS GÉZA 2009. Miért van szükség magyar nyelvstratégiára? -A magyar
nyelvstratégia vázlata. In: Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvről, 2006–2010.
Inter-Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2010. p. 262-277
BALOGH ROBERT Elveszett (regény)Alexandra Kiadó, 2006.(„Irodalmi Jelen
könyvek”) ISBN 963 3700 949
BENKŐ LÓRÁND 1980. Durva szók a köznyelvben és a szépirodalomban.
Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Budapest.
Tankönyvkiadó. 1999. ISBN 963 17 4919 3, p. 5-14
BORBÉLY ANNA 1995. Attitűd és nyelvválasztás egy magyarországi román
nyelvközösségben. In: Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. Szerk. –Kassai Ilona.
Bp. 287–299.
CHESTERTON, GILBERT K. 2002: A szleng védelme. In: Várnai Judit Szilvia–
Kis Tamás szerk.: A szlengkutatás 111 éve. (Szlengkutatás 4.) Debrecen. 7–10.
DOMONKOSI ÁGNES 2007. Nyelvi babonák és sztereotípiák: A helyes és a
helytelen a népi nyelvészeti szemléletben. In: Domonkosi, Á.; Lanstyák, I.,Posgay, I.
szerk. Műhelytanulmányok a nyelvművelésről. Dunaszerdahely-Budapest: Gramma
Nyelvi Iroda, Tinta Könyvkiadó. p. 141-153.
DUMAS, BETHANY K.–LIGHTER, JONATHAN 2002: Nyelvészeknek való-e a
szleng szó? In: Várnai Judit Szilvia, Kis Tamás szerk. A szlengkutatás 111 éve.
Debrecen. 17–26.
EBLE, CONNIE: A szleng meghatározásáról In: Mi a szleng? Tanulmányok
a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN 963 472 435 3,
p. 135–139
GRÉTSY LÁSZLÓ, 2000. Hogy és mint szolgál az édes anyanyelvünk? In.: Új
Ember, Katolikus hetilap LVI. évf. 42. (2725.)
86
HOFFMANN, O. 1997: Mini tini szótár. [online] Pécs: Janus Pannonius
Tudományegyetem. 1997 [cit. 2009.12.10.]
http://mek.oszk.hu//00000/00071/fulszoveg.html
OSZK:link.oszk.hu/libriurl.php?LN=hu&DB=oszk&SRY=an&SRE=227950 ISBN 963
641 489
JELISZTRATOV VLADIMIR 1998: Szleng és kultúra. Debrecen: Kossuth
Egyetemi Kiadó, 1998. 183 s. ISBN 963 472 296 2
KÁLMÁN, L. – TRÓN, V- Bevezetés a nyelvtudományba második, bővített
kiadás, In. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához. Tinta könyvkiadó,
Budapest, 2007, ISBN 963 7094 26 1
KIS TAMÁS 1997. Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: uő
szerk. A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. ISBN
963 472 181 8
KIS TAMÁS 2001. A szleng az, amit a beszélő annak szán In: Vajna Tamás. HVG
2001/2.-45-46. január13.- 45-46. http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/vajnahvg.htm
KISS JENŐ 2000. Magyar nyelvjárási beszélők anyanyelvi tetszési indexéhez In:
Magyar Nyelvőr 124: 4. ISSN 1585-4515
KISS JENŐ 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti
Tankönyvkiadó.
KOZMÁCS ISTVÁN 2008. Ismeretek a nyelvről - Nyelvészeti alapismeretek.
Nyitra. Konstantin Filozófus Egyetem, 2008. 155 s. ISBN 978-80-8094-353-0
KÖVECSES ZOLTÁN 1997. Az amerikai szleng. In: Kis Tamás szerk. A
szlengkutatás útjai és lehetőségei. (Szlengkutatás 1). Debrecen. 7–39.
KÖVECSES ZOLTÁN 1998. Magyar szleng szótár. 1.Vyd. Budapest. Akadémia
Kiadó, 1998. 323 s. ISBN 963 05 7604 X
LANSTYÁK ISTVÁN 2009. Nyelvi ideológiák és filozófiák. Fórum
Társadalomtudományi Szemle 11.évf. 1. sz. 27-44.
LANSTYÁK ISTVÁN—SZABÓMIHÁLY GIZELLA 1998. Standard − köznyelv
− nemzeti nyelv. In: Kontra, M.— Saly, N szerk. Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a
határon túli magyarnyelvhasználatról. Budapest: Osiris Kiadó. p. 211-216.
LANSTYÁK ISTVÁN 1998. Nyelvünkben – otthon. NAP Kiadó Dunaszerdahely,
1998 ISBN: 80–85509–64–4
87
NÁDASDY ÁDÁM 2003. Ízlések és szabályok – Írások nyelvről, nyelvészetről
1990–2002. Magvető Kiadó, Budapest, 313 lap
PARTRIDGE ERIC 2002. A szleng ma és tegnap. In: Várnai Judit Szilvia–Kis
Tamás szerk. A szlengkutatás 111 éve. (Szlengkutatás 4.) Debrecen. 17–26.
PETER TRUDGILL 1996. Az olvasókönyvek és nyelvészeti ideológia-
szociolingvisztikai nézőpontból In: Csernicskó István és Váradi Tamás Szerk. 8.
Élőnyelvi konferencia előadásai- Kissebségi magyar iskolai nyelvhasználat. Budapest,
1996, ISBN 963 85622 0 X
PÉTER MIHÁLY 1999. „Húsz év múlva” Régebbi és újabb gondolatok
a szlengről. In. Mi a szleng? Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth
Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN 963 472 435 3, p. 25-38
PÉTER MIHÁLY 1999. Szleng és költői nyelvhasználat. In: Mi a szleng?
Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN
963 472 435 3, p. 13-24
PRESINSZKY KÁROLY 2007. A nagyhindi magyar nyelvjárás és nyelvhasználat Doktori disszertáció. p. 173-174
RÓNAKY EDIT 1997: Hogyan beszél ma az ifjúság (Avagy: hogy hadováznak a
skacok?). Szentlőrinc. Kemény Gábor Iskolaszövetség, 69 s. ISSN 1219-5979 ; 2.
SÁNDOR ANNA, 2000. Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi
magyar beszélőközösségben, Kolonban. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó
SÁNDOR ANNA 2008. A nyelvjárási attitűd vizsgálata a nyitrai magyar szakos
egyetemisták körében In: Borbély Anna, Vanconé Kremmer Ildikó, Hattyár Helga
Szerk.: Nyelvideológiák, Attitűdök és sztereotípiák : 15. Élőnyelvi konferencia, Párkány
(Szlovákia),Tinta Könyvkiadó, 2009
SÁNDOR KLÁRA 1995. Az élőnyelvi vizsgálatok és az iskola: kisebbségi
kétnyelvűség. Regio, 6 (1995)/4: 121–46. In. Kontra Miklós és Saly Noémi szerk.:
Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Szerk. Kontra Miklós és Saly Noémi. Budapest, 1998.
SIMONYI ZSIGMOND 1905: A magyar nyelv. Második, átdolgozott kiadás.
Athenaeum, Budapest.
STENSTRÖM - BRITA, A. 1999. A szlengtől a szlengbeszédig. Egy tizenévesek
beszédén alapuló leírás. In. Mi a szleng? Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen.
Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN 963 472 435 3, p. 89-108
88
SZATHMÁRI, I. (2005): Stílusról, stilisztikáról napjainkban. Budapest,
TintaKönyvkiadó
SZERK. JUHÁSZ, J. ET AL. 1992: Magyar értelmező kéziszótár. Budapest.
Akadémia Kiadó. 1550 s. ISBN 936 06 6212 X (I- II. kötet)
SZERK. JUHÁSZ, J. ET AL. 2006: Magyar értelmező kéziszótár. Budapest.
Akadémia Kiadó, 1536 s. ISBN 963-05-8024-1
SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. 2007: Magyar stilisztika. Budapest, Osiris Kiadó.
SZILÁGYI N. SÁNDOR 1999. A csoprtjellegű szövegek. In: Mi a szleng?
Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN
963 472 435 3, p. 9-12
SZ. I.: LŐRINCZE LAJOS: Emberközpontú nyelvművelés. [Magvető Kiadó,
Budapest, 1980.], Korunk, 1980, 11. sz., 863. p., nyelvművelés, könyvismertető
TOLCSVAI NAGY GÁBOR 1985. Nyelvi durvaság indulatból – és anélkül. In:
Nyelvi divatok. Budapest. Gondolat. 1985. ISBN 963 281 479, p. 147-161
WikiSzleng 2007: Szleng. In: Wikipédia. (A szabad enciklopédia) URL:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szleng
.
89
MELLÉKLET Kérdőív
Üdvözlöm kedves Tanárnő/ Úr!
Szakdolgozatomat a szlengről írom, egy ezzel kapcsolatos kutatásban kérem a
segítségét.
Hogy a témával kapcsolatban megbízható és érvényes információkat szerezzek, arra
kérem, hogy őszintén válaszoljon a kérdésekre. A kérdőív kitöltése anonim módon
zajlik, így az egyéni információk sehol sem azonosíthatóak. Az adatokat csak összesítve
elemzem és mutatom be szakdolgozatomban.
Köszönöm a segítségét!
Személyes adatok
Nem :
Életkor:
Lakóhely:
Végzettsége:
Jelenleg főiskolai/egyetemi hallgató vagyok
Egyetemi diploma (szakpár)
Posztgarduális képesítéssel rendelkezem (PaedDr., Phd)
Munkatapasztalata:
A következő kérdéssor kijelentésekből áll! Jelölje be a skálán mennyire ért
egyet a kijelentésekkel!
90
1. Az ún. standard nyelv „jobb”, „szebb”, „logikusabb”, „szisztematikusabb”, mint
a nem-standardnak minősített nyelvi variáns a szleng.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
2. Létezik olyon környezet, ahol a szlengelemek használata helyénvaló.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
3. A szleng legjellemzőbben a nagyon bizalmas, fesztelen, informális
beszédhelyzetekben fordul elő.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
4. Társadalmi szempontból a szlengbeszélők azért használnak szlenget, hogy
nyelvükkel kizárják azokat, akik nem tartoznak az adott csoportba.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
91
5. Pszichológiai oldalról nézve a szleng a szlengbeszélőknek egyfajta
azonosságtudatot ad, azt az érzést, hogy egy csoportba tartoznak, „egy húron
pendülnek”.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
6. Számos szlengszó és kifejezés képeken, metaforán alapszik, ezért a nyelv fontos
része, általa új, kreatív, humoros szavak jönnek létre!
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
7. Nem minden szlengszót tekinthetünk durvának, csak a szlengszavak egy
csoportját!
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
8. A társadalmilag tiltott vagy nem nyilvánosnak szánt dolgokra és eseményekre
utaló szavak, mint például a nemi szervek és a közösülés a szlengszavak teljes
repertoárjának csak kis részét képezik.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
92
e. Egyáltalán nem értek egyet
9. A szleng a nem-standard nyelv részeként él a társadalom tudatában.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
10. A szlengbeszélők sok esetben igyekeznek a tabu dolgokra és eseményekre utaló szavakat „szalonképessé tenni”.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
A következő kérdéssor konkrét szlengszavakra vonatkozik. Lehetőség szerint a
kérdésekre egy szóval vagy kifejezéssel válaszoljon!
11. Mit mond, ha nagyon csodálkozik valamin (felkiáltás, pozitív vagy negatív
értelemben)?
12. Ha valaki folyton zaklatja, mit mond neki, hogy ne folytassa azt tovább?
13. Mit mond, ha például valamit elront, ha valami nem sikerül (hirtelen
felindulásból, düh kifejezésére)?
14. Ha valakire nagyon megharagszik (haragra gerjed, dühös valakire), mit mond
neki, hogyan minősíti az adott személyt?
15. Hogyan mondaná másképp a következő szavakat: nem érdekel (nem törődök
vele), ideges vagyok
93
16. Hogy mondja másképp, ha valakit nagyon nem szeret vagy nem bírja elviselni?
17. Milyen, más szavakat használ a szeret szóra?
A következő kérdéssor az iskolai szlenghasználatra vonatkozik, a válaszok közül
egyet jelöljön be!
18. A szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség az iskolában!
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
19. A tanárnak kötelessége kijavítani a tanulót, ha szlengelemet használ az órán!
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
20. A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a tanárnak
nincs beleszólása! 3H
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
21. Az iskolában kizárólag a standard nyelv használata elfogadott illetve helyes.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
94
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
22. A tanárok feladata, hogy kizárólagosan a standard nyelvet használatát
szorgalmazza.
a. Egyetértek
b. Többnyire egyetértek
c. Részben egyetértek
d. Nem nagyon értek egyet
e. Egyáltalán nem értek egyet
23. Véleménye szerint van - e pozitív ill. negatív jelentősége a tanításban a
szlengnek ?
a. Igen pozitív/ negatív
b. Általában igen pozitív/ negatív
c. Alkalomadtán igen pozitív/ negatív
d. Nagyon ritkán pozitív/ negatív
e. Egyáltalán Nem pozitív/ negatív
24. Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szlengelemet használ a tanuló?
a. Igen
b. Általában igen,
c. Alkalomadtán igen,
d. Nagyon ritkán,
e. Egyáltalán Nem
25. Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szlengelemet használ a tanár?
a. Igen
b. Általában igen,
c. Alkalomadtán igen,
d. Nagyon ritkán,
95
e. Egyáltalán Nem
26. Ön használ a tanítás során szlengelemeket?
a. Igen
b. Általában igen
c. Alkalomadtán igen
d. Nagyon ritkán
e. Egyáltalán Nem
27. 1-5 skálán fejezze ki a nemtetszését, ha a tanuló szlenget használ az órán.
a. Egyaltalán nem tetszik (pl. megszidom)
b. nem tetszik
c. semleges (észre sem veszem, nem reagálok rá)
d. tetszik
e. nagyon tetszik (pl. megdicsérem)
28. Azt a diákot, aki rendszeresen használ szlengelemeket az órán, azt negatívabban
értékeli (pl. rosszabb jegyet kap) azzal szemben, aki nem használ?
a. Igen
b. Általában igen
c. Alkalomadtán igen
d. Nagyon ritkán
e. Egyáltalán Nem
29. Azt a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán, azt negatívabban
értékeli (a tanuló valamilyen formában büntetést kap) azzal szemben, aki nem használ?
a. Igen
b. Általában igen
c. Alkalomadtán igen
d. Nagyon ritkán
e. Egyáltalán Nem
96
30. A tanulók írásbeli dolgozataiban jelenlevő szlengelemek befolyásolják-e Önt az
értékelésben (pl. rosszabb jeggyel értékeli az egész dolgozatot)?
a. Igen
b. Általában igen
c. Alkalomadtán igen
d. Nagyon ritkán
e. Egyáltalán Nem
31. Hibaként értékel egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban ?
a. Igen
b. Általában igen
c. Alkalomadtán igen
d. Nagyon ritkán
e. Egyáltalán Nem
32. Az iskolán kívüli kommunikációban (pl. internetes kommunikációban) használ
szlengelemeket?
a. Igen
b. Nem
c. Ritkán
d. Gyakran
e. Néha
Kap
Kaptam Jézuskára rózsaszínű teherkamiont, kesztyűt madzaggal, mócártkuglit, rucit. Rucikat. Ruhát, na, ruha, érthető?!, ru és ha, vili?! És pléjstésönt. Jézus, nem tuggya, mi a pléjsztésön, atyám! Nem tudod, mi a pléjsztésön, de ha azt se tudod, akkor mit tucc?!
Ön szerint férfi vagy nő a költő?
97
Hány éves lehet?
Milyennek gondolja ezt a személyt? Jellemezze külső és belső tulajdonságai alapján!
Mennyire tetszett Önnek a vers?
Mint tanár mit gondol a versről?